3. Tétel – A beszédfejlesztés alapelvei.

A beszédjavítást
végző szakember személyisége, feladatai, kompetenciája,
etikai normák

Kompetencia: A tudást, a személyiség tulajdonságait (készségek, jártasságok, képességek) és

az attitűdöt jelenti.

1. Alapkompetenciák, báziskompetenciák: Azokat a személyiség-jellemzőket

foglalják magukba, amelyeket általánosan alkalmazunk az élet legkülönbözőbb
területein. Pl.: írás, olvasás, számolás, szövegértés, tájékozódás. Ezekkel az
alapkompetenciákkal elérhetjük a további kulcskompetenciákat.
2. Kulcskompetenciák: Nem egyetlen szakma tartozékai, hanem valamennyié.
Kiegészítik az alapkompetencia elemeit. Pl.: Anyanyelven való kommunikáció, idegen
nyelven való kommunikáció, matematikai készség, informatikai készség, tanulás
tanulása, kommunikációs kompetenciák, kreativitás, kreatív alkotás, önkifejezés
kompetenciái, munkavállalói, innovációs, vállalkozói komp.
3. Speciális kompetenciák: Egy adott szakterület műveléséhez kapcsolható tartalom,
„egy feladat vagy szerep megfelelő ellátásához szükséges tanult képesség.” Pl.:
hivatás, szakma, foglalkozás, tevékenységi kör (sport, hobbi-sakkjáték, zongorázás,
gépkocsivezetés) - sok időbe telik az elsajátításuk, folyamatos gyakorlás szükséges.
Ennek kialakulási feltételei, a biológiai tényezők, a személyiség, a képességek és az
oktatás. A speciális kompetenciák sajátos motívumok és tudás (speciális képességek,
szokások, készségek és ismeretek) rendszerei.
A pedagógiai szakszolgálati alapprotokoll meghatározza a kompetenciák általános, közös
kategóriáit.
A szakterületi protokollok ezt kiegészítik azokkal a további kompetenciákkal, melyek a
szakterületen való munkavégzéshez szükségesek.
A specifikus protokollok leírásában pedig megjelennek azok a specifikus
többletkompetenciák, melyek a kliens állapotához illeszkedő beavatkozási folyamat sikeres
megvalósításához szükségesek.

Szakszolgálati rendelet 6. melléklete leírja, hogy :

 pedagógiai szakszolgálatokban a pedagógus munkakörben pedagógiai és pszichológiai
képesítésű, felsőfokú (MA és BA) végzettségű munkaerők dolgozhatnak
 Pedagógus szakvizsga kötelező ahhoz, hogy alkalmazni tudják a pedagógust a
pedagógiai szakszolgálatokban
 Kivételt kaphatnak a vizsga alól a logopédusok, akiknek a pedagógus munkakörben
előírt gyakorlati idő után is lehetséges a szakvizsga megszerzése
 Logopédiai tevékenységet CSAK logopédia szakirányú végzettséggel lehet ellátni
  A szakszolgálati tevékenységet ellátó személy morális viselkedését az etikai kódex írja
elő, gyógypedagógusok esetében a Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének
érvényes Etikai Kódexe.

Mire készít fel a logopédiai szakirány?

A logopédia szakirány a beszéd-, hang- és nyelvi zavarok felismerésére, logopédiai segítséget
igénylő gyermekek kiválasztására, korai gondozására és habilitációjára, valamint a 3–18 éves
korosztály körében nevelési, oktatási, fejlesztési, terápiás feladatok tervezésére és ellátására
készít fel.

A logopédusok BA képzésüket befejezve, tanulmányaikat MA szinten folytathatják, illetve

MA végzettséget más szakterületeken is szerezhetnek. Gyakori, hogy a logopédiai BA
és/vagy MA végzettség mellett pszichológia végzettséget is szerez a logopédus. Mindezek
együttesen új kompetenciákat jelentenek, melyeket az alkalmazásban és az elvárt tevékenység
tartalmában szükséges figyelembe venni.

A pedagógusok szakmai kompetenciái az előmeneteli rendszer minősítésében:

A pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi
XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII.
30.) Korm. rendelet 8. § (3) bekezdése írja le azt a nyolc kompetenciát, melyek birtoklása
elvárt a pedagógiai szakszolgálatokban foglalkoztatott pedagógusoktól:

a) szakmai feladatok, szaktudományos, szaktárgyi, tantervi tudás,

b) pedagógiai folyamatok, tevékenységek tervezése és a megvalósításukhoz kapcsolódó
önreflexiók,
c) a tanulás támogatása,
d) a tanuló személyiségének fejlesztése, az egyéni bánásmód érvényesülése, a hátrányos
helyzetű, sajátos nevelési igényű vagy beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő
gyermek/tanuló többi gyermekkel, tanulóval együtt történő sikeres neveléséhez, oktatásához
szükséges megfelelő módszertani felkészültség,
e) a tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése, esélyteremtés, nyitottság
a különböző társadalmi-kulturális sokféleségre, integrációs tevékenység, osztályfőnöki
tevékenység,
f) a pedagógiai folyamatok és a tanulók személyiségfejlődésének folyamatos értékelése,
elemzése,
g) kommunikáció és szakmai együttműködés, problémamegoldás, valamint
h) elkötelezettség és szakmai felelősségvállalás a szakmai fejlődésért.
A logopédiai szakszolgálati tevékenységben foglalkoztatottaknak:
 Részt kell venniük képzésekben,
 tudatosan törekedniük kell az önképzésre

A diagnosztikus állapotok és az állapothoz illeszkedő fejlesztési/terápiás megoldások minden

kliensnél különbözőek. A logopédiai tevékenységre jellemző, hogy minden ellátási
folyamathoz a pedagógiai kompetenciák sokszínű, új és új mintázatát kell hozzárendelni.
Mivel a logopédiai ellátás 0−18 éves korig, fogyatékossággal élő gyermekek, tanulók ellátása
esetén 0−23 éves korig igényelhető, így a logopédusnak túlnyomóan specifikus
kompetenciákkal kell dolgoznia a különféle életkorú és különféle állapotú kliensek
szolgálatában.

A logopédusok etikai kódexe: http://www.mlszsz.hu/index.php?

option=com_content&view=article&id=52&Itemid=65
A szakmai etikai követelmények betartása minden logopédus számára szükségszerű, egyrészt
a páciens érdekeinek figyelembevétele, másrészt a mesterség hírnevének megőrzése
érdekében.
Annak értelmezése, hogy mi tartozik a szakmai kompetenciába, az idő során változhat,
függhet a szemléletbeli érzékenységtől, az egyes országoktól és a különleges esetek
körülményeitől. A következő irányelvek bizonyos keretet adnak a logopédusként dolgozók
helyes munkájához.
A logopédusok legfontosabb követelménye, minden körülmények között a páciensek jó
közérzetének hosszú távon történő megteremtése.

Irányelvek:

1. SZEMÉLYES FELELŐSSÉG

1.1 A logopédusnak rendelkeznie kell a szakma által kiállított, megfelelő minősítéssel. A

logopédus megfelelő nyelvi kompetenciával rendelkező személy.

1.2 Megfelelő szinten tudja írásban és szóban kifejezni magát azon a nyelven, amely a
munkájához szükséges.

1.3 A logopédus őrzi és folyamatosan fejleszti szaktudását, egész pályafutása alatt lépést tart a
technikai fejlődéssel, hogy ezzel pácienseit a legjobb kezelésben részesíthesse.

1.4 A logopédus felfüggeszti vagy megszakítja munkáját, ha szakmai kompetenciájában

valamilyen átmeneti változás olyan következményekkel jár, amely káros a páciensek és a
szakma számára.

1.5 A logopédus elfogadja annak a társadalomnak a szociális, morális elveit és törvényeit,

amelyben dolgozik, elfogadja, hogy minden, ezen elvek betartásáról való eltérés a
társadalomnak a logopédusba, illetve a szakmába vetett bizalmát érintheti. Ennek
érdekében minden olyan tevékenységet kerülnie kell, amely a logopédusokat és a szakmát
lejárathatja.

1.6 A logopédus mindent megtesz, hogy páciensét a legjobb fejlesztésben részesítse. Eközben
nem lépi át a kompetenciahatárait, és más szakemberhez fordul, ha ez szükségesnek
bizonyul.

1.7 A logopédus köteles tájékoztatni páciensét, hogy nem garantálja bármely terápiás
folyamat hatékonyságát.
 2. SZAKMAI VISELKEDÉS

2.1 A logopédus méltó módon képviseli hivatását, és igazodik a vele szemben támasztott
elvárásokhoz.
2.2 A logopédus hírneve szakértelmén és becsületességén nyugszik. Nem reklámozza magát,
tartózkodik attól, hogy saját szakértelmét dicsérje.
2.3 A logopédus szakmai gyakorlatát nem befolyásolja előléptetése vagy anyagi érdeke. Nem
fogad el ajándékot, sem bármiféle juttatást, készpénzt, amely befolyásolhatná szakmai
döntéshozatalát.
2.4 Elfogadhatatlan, hogy jutalékot vagy egyéb fizetséget fogadjon el azért, ha páciensét más
szakemberhez küldi.
2.5 A logopédus, aki a kommunikációs zavar fejlesztését érintő promóciós tevékenységet
végez, ezzel kapcsolatos könyvek kiadásában, eszközök fejlesztésében vesz részt, ezt a
feladatát szakszerűen és objektíven végzi, és előtérbe helyezi szakmai felelősségét, a
személyes profittal szemben.
2.6 A logopédus, aki magán-vagy közintézményben dolgozik, nem kell, hogy elfogadja
azokat az utasításokat, szabályokat, amelyek beavatkoznak és/vagy korlátozzák
függetlenségében és szakmai integritásában. Támogatnia kell kollégáit függetlenségük
megtartásában.
2.7. A logopédusoknak minden lehetséges alkalommal segíteniük kell a logopédushallgatókat,
hogy elsajátíthassák mind az elméleti, mind pedig a gyakorlati logopédiai szaktudást.
2.8 A logopédus semmilyen formában nem dolgozik együtt illegálisan tevékenykedő vagy
nem megfelelő technikát alkalmazó személyekkel. Ezen túl pedig nem ad el és nem ad
kölcsön diagnosztikai és terápiás célt szolgáló eszközöket megfelelő minősítés nélküli
személyeknek.
2.9 A logopédus anyagi megfontolásból nem helyezi át közintézményekben kezelt páciensét a
magánpraxisába.
2.10 A logopédus tartózkodik minden (közvetlen és közvetett) reklámtól. A logopédus
hírneve integritásán és kompetenciáján alapszik. Minden hirdetésnek diszkrét formában kell
megjelennie. Tartalmaznia kell a vezeték-és keresztnevet, a foglalkozást (és szakterületet), a
rendelési napokat, órákat és a telefonszámot.

3. A PÁCIENSEK IRÁNTI KÖTELEZETTSÉG

3.1 A logopédus legfontosabb feladata, hogy hosszú távon megteremtse páciense jó
közérzetét.
3.2 A logopédus munkája során páciensei között nem tesz faji, szociális, vallási, nemi
különbséget.
3.3 Munkája során a logopédus pácienseivel nem alakít ki szoros személyes kapcsolatot, nem
kötelezi el magát a pácienseknek, nehogy ezzel megzavarja a terápiás folyamatot.
3.4 A logopédus fejlesztése hatékonyságát folyamatosan értékeli, és véget vet a terápiának,
amint egyértelművé válik számára, hogy a páciens abból többet nem profitál.
3.5 A honorárium szakmai normákhoz kötött, megállapítása figyelembe veszi a páciens és a
szakma érdekeit is. A kezelés megkezdése előtt megegyezés tárgya.
3.6. A logopédus nem végeztethet kezelést az ápoló személyzettel vagy a hallgatókkal,
szupervízió és teljes felelősségvállalás nélkül. Ha egy logopédus, felügyelet mellett,
engedélyezi egy hallgatónak, hogy megkezdje a terápiát, erről a pácienst vagy annak
hozzátartozóit is értesítenie kell, akik ezt a kezelést visszautasíthatják.

4. A TITOKTARTÁSRÓL
4.1 A logopédusra munkája során szakmai titoktartási kötelezettség hárul, az adminisztrációs
és a terápián kívüli információkra vonatkozóan is. Kivételt képez ez alól:
 ha a páciens vagy képviselője erről írásban nyilatkozik,
 ha szükséges, hogy a logopédus a páciense nevében információkat közöljön a
hozzátartozókkal (a páciens érdekében),
 ha egy kiskorúval történő visszaélésről szerez tudomást.
4.2 A logopédus naprakészen vezeti páciensei dossziéit, és ellenőrzi, hogy azok tartalma
titkos maradjon.

4.3 Amikor a logopédus páciensekről szóló információt oszt meg kollégájával vagy más
személyekkel, ügyelnie kell, hogy az információkat bizalmasan kezelje.

5. A KOLLÉGÁK IRÁNTI KÖTELEZETTSÉG

5.1 A logopédus semmilyen körülmények között nem járathatja le kollégáját, nem okoz neki
sem személyes, sem szakmai sérelmet.
5.2 Ha egy páciens valamilyen oknál fogva terapeutát vált, a logopédusok között célszerű a
kapcsolattartás, kivéve, ha ezt a páciens nem kívánja.
5.3 Abban az esetben, ha több terápia zajlik egy időben különböző szakemberek irányításával,
célszerű a terapeuták közötti kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás.
5.4 A logopédus gyarapítja szaktudását és tapasztalatait, kutatásának eredményeit megosztja
munkatársaival.
 6. A NYILVÁNOSSÁG IRÁNTI KÖTELEZETTSÉGEK
6.1 A logopédusok szakmai egyesületei és azok tagjai törekednek tájékoztatni a
nyilvánosságot a kommunikációról és annak patológiájáról.

6.2 A logopédusok megbizonyosodnak a nyilvánosság elé tárt kommunikációs zavarok

helyes voltáról.

6.3 A logopédus nem segíti az olyan új terápiás eljárások megvalósulását, amelyek

tudományosan megalapozatlanok, s ezekről nem mond illetéktelen véleményt.

6.4 A logopédusok szakmai egyesületei és azok tagjai igyekeznek széles körben

elterjeszteni, biztosítani és megerősíteni szolgáltatásaikat.

7. KUTATÁSMÓDSZERTANI ALAPELVEK
7.1 A kutatások során, amelyek a páciensek jó közérzetét nem zavarhatják, magas szintű
etikai nézőpontokat kell betartani. A kutatás okáról írásban kell értesíteni az érintett
pácienseket vagy azok törvényes képviselőit.

7.2 Minden óvintézkedést végre kell hajtani annak érdekében, hogy a páciensre vonatkozó
titoktartási kötelezettségek ne sérüljenek.

7.3 A kutatásban részt vevő személynek bármikor jogában áll megszakítani a kutatásban való
részvételét.

7.4 Az orvosi eredmények felhasználása, a páciens és a dosszié felelősének előzetes

beleegyezésével történik.