Katona Liza

Másodéves Gyógypedagógus hallgató

Szegedi Tudományegyetem
Juhász Gyula Pedagógusképző Kar

A nyelvlökéses nyelés részletezése előtt egy rövid összefoglalót írnék etiológiájáról. A fogsor
nem megfelelő záródása, valamint a nyelvhegy kicsúszása és az ennek megfelelő nyelés
alapjáraton véve csecsemő- és kisgyermekkorban még fiziológiásnak vehető, de ez az életkor
előrehaladtával már eltérő nyelésnek tekinthető. A szabályos nyelés kialakulása fokozatos,
nagyjából 6 éves korig tart. A későbbiekben kialakuló nyelvlökéses nyelés visszaesésként is
értelmezhető. Összességében véve a nyelvlökéses nyelés etiológiája több tényezőből áll, így
nem szabad csupán véleményt alkotnunk egy-egy tényező megállapításával. A prevenció
érdekében fontos lenne, hogyha a logopédiai tanácsadás alkalmával felhívnánk, illetve
tájékoztatnánk a szülőket például a rágás szerepéről, illetve lényegességéről. Továbbá
érdemes ismertetni, hogy melyek azok a szokások, illetve faktorok, amelyek növelik a
nyelvlökéses kialakulásának esélyét, legegyszerűbb példaként az ujjszopás említeném meg.
Dolgozatomban a nyelvlökéses nyeléshez társuló tünetekre szeretném fektetni a hangsúlyt.
Kezdetben a beszédben megnyilvánuló tünetekre térnék ki. Nyelvlökéses nyelésnél minden
esetben eltérő az artikuláció a normáltól, hiszen ugyanazokat az izmokat használjuk nyelés,
illetve beszéd során is. A kóros nyelésből kifolyólag a következő hangok sérülhetnek: l, t, n, d,
r, sz, z, c, s, zs, cs, ty, gy, ny. Mivel a nyelv egy elül, ő helyzetet vesz fel, egészen pontosan a
frontfogak között kicsúszik a nyelv (amiből kifolyólag a fogazat szabálytalanná válhat), az
alveoláris postalveoláris, alkalmanként még a palatális képzésű hangok némelyike dentálissá,
továbbá interdentálissá alakulhat. A leggyakoribb torzítás a sziszegő hangoknál érzékelhető.

Társuló tünetnek minősíthetőek még a fogrendellenességek is. A nyelv nem megfelelő

nyugalmi helyzete, illetve mozgása miatt a fogsort folyamatos, intenzív nyomóerő éri. Ennek
okaként a fogak elmozdulnak. Fontos említést tenni arról, hogy percenként nagyjából egyszer,
de beszéd, evés, illetve ivás alkalmával többször, egy nap alatt akár 1000-2000 alkalommal is
nyelünk. Így az állkapcsokra, ezen kívül a fogakra is naponta ugyanennyi erőkifejtést is
gyakorolnak a különféle irányú, továbbá eltérő nagyságú erők. Az elülső fogak
elmozdulásához nagyon minimális mennyiségű nyomóerő is elegendő.
Egyszerű okként fellelhető a már korábban említett ujjszopás okozta fogrendellenesség.
Ezalatt a cselekvés alatt a nyelvnek összetett mozgás közben igazodnia kell. Az ujjszopás egy
magtanult rossz szokásnak minősíthető. Az ok forrásának megszűnése legtöbb esetben a
nyelés, valamint a fogrendellenesség ösztönszerű rendeződésével jár. Amennyiben ez nem
szűnik meg, áll helyre magától, érdemes egy megfelelő kezelést alkalmazni, melynek
segítségével a helyreállítás egyszerű, továbbá sikeres is.
Ennél sokkal súlyosabb prognózisú az az elülső nyelvhelyzet, amely nem megtanult, rögzült
rossz szokás.
A továbbiakban még áttérnék a nyelvlökéses nyelés vizsgálatára is. A vizsgálat célja
elsősorban a diagnózis felállítása, továbbá a terápia megtervezése és, ha indokolt, akkor más
szakemberek bevonása.
Milyen kérdésekre keressük a választ egy ilyen vizsgálat során?

- Valóban nyelvlökéses nyelése van-e a vizsgált személynek?

- Állandó-e a nyelvlökéses nyelés?
- Milyen típusú a nyelvlökéses nyelés?
- Milyen felépítési és működésbeli faktorok jellemzik a kóros nyelést?
- Fellelhető-e fog, illetve beszédrendellenesség is?
- Indokolt-e kezelés?

A vizsgálat mindenekelőtt az anamnézis felvételével kezdődik. Ez ad a szakembereknek egy

kezdetleges képet a páciens kór-és családtörténetéről. Fontos hangsúlyt fektetni például a
csecsemőkori táplálás kérdésére, illetve a kóros szokásokra, mint például az ujjszopás, vagy
az ajakrágás. Az anamnézis után következik az egyén megfigyelése. Ez egy igen fontos lépés,
mivel ilyen nyugalmi helyzetben remekül meg lehet figyelni az ajkak és a nyelv helyzetét.
Illetve amit még érdemes megfigyelni, hogy tapasztalunk-e ujjszopásra vagy ajakrágásra utaló
jeleket. Ezután következnek a vizsgálatok. A strukturális megfigyelés során megfigyeljük az
ajkakat, hogy esetleg cserepesednek-e, fellelhető-e az ajkak szélén mélyebb vonás. A nyelv
mérete is mérvadó, azonban nem önmagában, hanem a szájtér méretéhez mérten. A funkciós
vizsgálatot illetően a légzés vizsgálata a központi elem, hogy el lehessen dönteni, hogy a
páciensnek száj- vagy orrlégzése van. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a vizsgált
személy nincs-e megfázva, avagy allergiás periódusban. A szájmozgás megfigyelésénél
hasonlóképpen fontos tisztában lenni azzal, hogy a kliensnek a nyelvlökéses nyeléstől
függetlenül is lehetnek például artikulációs hibái. A nyelvmozgás ellenőrzése alatt a
mozgásokat fontos, hogy nyitott szájállással végeztessük el. Maga a megfigyelés az ismert
módon zajlik le.
Nyelési vizsgálathoz még ajánlott folyadékkal történő nyelési vizsgálat, illetve az ajkak
széthúzása is, mivel a nyelv nem csupán elöl, hanem oldalt is kicsúszhat.
Következik a terápiás rész, mely során a kliensnek megfelelő tervezetet hozunk létre. A
terápia során alakíthatunk még magán a tervezetet a fejlődési tempónak megfelelően.

Források:
http://02.fpsz.hu/nyelvlokeses-nyeles/

https://www.nyelvlokeses-nyeles.hu/nyelvlokeses-nyelesrol/

https://www.wekerleifejlesztomuhely.hu/a-nyelvlokeses-nyeles-vizsgalata/#:~:text=A
%20nyelvl%C3%B6k%C3%A9ses%20nyel%C3%A9s%2Dvizsg%C3%A1latra%20a,)
%20okozta%20szop%C3%A1si%2C%20nyel%C3%A9si%20probl%C3%A9m%C3%A1kat

https://krasznaresfiai.hu/termek/a-nyelvlokeses-nyeles/