A dadogás vizsgálata a történelem során több szempont szerint történt, attól függően,

mit tekintünk az elsődleges tünetnek. A lélektan és a kommunikáció oldaláról történő

megközelítés egyaránt tartalmaz fontos igazságokat. Így a dadogás meghatározására többféle
definíció született. Elsősorban a beszéd összerendezettségének zavara, amely a beszéd
ritmusának és ütemének felbomlását jelenti, valamint a hozzá csatlakozó görcsös állapotot. A
beszéd és a metakommunikáció együtt teszi teljessé a kommunikáció eszköztárát, ami a
dadogók esetében sérül. A sérülés hátterében gyakran tudatos, vagy tudatalatti pszichológiai
problémák is állhatnak. Így a dadogás a beszéd, a kommunikáció és a lélek zavara.

A dadogás történeti áttekintését az ókori irodalommal, szakirodalommal kell

kezdenünk. Híres szónokok szenvedtek ettől a kórképtől, kezelésük azonban eredménytelen
maradt. A középkorban és az újkorban folyamatosan születtek többé-kevésbé pontos leírások
a dadogás tüneteiről, hátteréről. Orvosi megközelítésben, műtéti terápiákkal próbálták a
beszédzavart kezelni. A terápia kidolgozásában az 1800-as évektől bekapcsolódtak a
pedagógusok is, akik a siketnéma iskolákban a dadogókkal is foglalkoztak. 1 „A dadogás első
tudományos definícióját Kussmaul állította fel, és azt “spasztikus koordináció neurózisaként”
jellemezte. A spasztikus szó a dadogás görcsösségére, a neurózis szó pedig a testi és lelki
működés zavarára utal.” Kussmaul leírása alapján dolgozta ki a terápiát Gutzmann
Németországban. A pályán fia is követte, aki a hang-, és beszédgyógyászat megalapítója lett.
A két Gutzmann munkássága a magyar logopédiára is nagy hatással volt. Roboz József az ő
munkáik leírását, eredményeit vette alapul saját művének megalkotásához, melyben a
dadogás okaként a kényszergondolattá vált beszédfélelmet, a helytelen légzést és hangadást
adta meg. Sarbó Artúr emeli aztán világszínvonalúvá a dadogás kezelését, munkáját
tanítványa, Sulyomi-Schulmann Adolf folytatja, aki a dadogás komplexitását emeli ki.

A dadogás problematikáját megközelíthetjük a logopédia irányából, valamint a lélektani

érintettséget figyelembe véve a pszichoanalitikus metódusból. Kanizsai Dezsőtől származik
az a definíció, amit a legáltalánosabban használunk a dadogás meghatározására, mely szerint
a dadogás a beszéd összerendezettségének zavara, amely a beszéd ritmusának és ütemének
felbomlásában és a beszéd görcsös szaggatottságában jelentkezik. A pszichológiai
megközelítésben Freud megfigyeléseit vesszük alapul, melyben valamilyen tudatalatti
működés gátolja a beszélőt a folyamatos kommunikációban. Ez a tudatalatti működés

1
Dr. Lajos Péter: Dadogásról mindenkinek, PONT Kiadó & Ikerhold Kiadó, 2003

1
fakadhat szeparációs félelemből, az agresszió, a harag elfojtásából, és a domináns szülőről
való leválás képtelenségéből.

A dadogás kóros formáját el kell különítenünk az élettani dadogástól, ami a gyermek 2, 2és
fél éves korában jelentkezik, Ilyenkor a beszédszervek ügyetlensége, a gyors artikulációs
mozgásokra való képtelenség okozza a beszéd akadozottságát. A helyes szülői és pedagógusi
attitűd semmiképpen sem a beszédhiba tudatosítása, hanem a türelmes kivárás, hiszen a
beszédmozgások begyakorlása után a dadogás teljesen megszűnik. Ha a tünet a gyermek 3, 4
éves koráig is fennmarad, vagy akkor kezdődik, akkor kell a logopédiai kezelést megkezdeni.
A dadogásnak két fajtáját különböztetjük meg, bár ez a két mód keverten, együttesen is
jelentkezhet a dadogónál. Klónusos dadogásról akkor beszélünk, amikor a beszélő hangokat,
szótagokat, szavakat ismétel. Ilyen esetben a beszéd tempója nem változik. Tónusos dadogó
pedig a görcsös feszülés miatt el sem tudja kezdeni a beszédet, vagy a kezdőhangnál elakad.
A görcsös elakadást már a beszéd felgyorsulása, a helytelen légzés, az együttmozgások
megjelenése kíséri. A görcs létrejöhet a légző izmokban, a hangképző szervekben és a
mimikai izmokban is. Az együttmozgások a beszédet kísérik, láthatjuk az arcon, a vállon, a
szájon, de a vállak, karok, lábak is bekapcsolódhatnak. Ezek akarattól független, tudatlan
mozgások, de tudatosodhatnak, ha a dadogó ezeket gyakran alkalmazza, azért, hogy a mozgás
segítse a nehéz hangok kiejtését. A dadogóknál megfigyelhető még a felgyorsult
beszédtempó, ami igazolja a kórkép hadarókhoz fűződő közeli rokonságát. A beszéd
hangsúlytalanná, monotonná válik. Gyakran alkalmaznak beszédükben töltelékszavakat,
amelyekkel időt adnak maguknak a görcs oldódására, kikerülik a nehéz hangokat, és elterelik
a figyelmet a beszédhibájukról. Pszichés tünetek közül a legfontosabb a beszédfélelem,
aminek fokozatos erősödésével a kommunikáció teljesen beszűkülhet. A beszédfélelem
felléphet bizonyos szituációkban bizonyos emberek társaságában. De megjelenhet a félelem
konkrét hangok kiejtésénél. A dadogók megjelölnek bizonyos hangokat, melyek kiejtése
félelmet, szorongást kelt bennük, de vizsgálatok bizonyították, hogy ezek kiejtése nem
objektíve nehéz. Ezeket a hangokat fokozottan kerülik, azokat a szavakat pedig, amik ezzel a
hanggal kezdődnek szinonimákkal helyettesítik.

A dadogás sokszínű beszédhiba, hol felerősödik, hol csökken, attól függően, hogy milyen
helyzetben, milyen körülmények között kell a dadogónak megnyilvánulnia. Felerősödik, ha
idegenekkel kell szóba elegyedni, vagy ha tekintélyszeméllyel kell beszélniük, ilyen a főnök
az igazgató, stb. Több ember előtt való megszólaláskor is súlyosbodik, valamint negatívan
befolyásolja a beszédteljesítményt a hirtelen jött izgalom, az időjárás, a fáradtság, a

2
túlterheltség. Csökkenek a tünetek viszont akkor, ha a dadogó énekel, verset mond, idegen
nyelven beszél, más bőrébe bújik, tömeggel együtt skandál.

Kialakulása biológiai, pszichológiai okokra vezethető vissza, de legvalószínűbb, hogy az okok

keverten vannak jelen. Az organikus okok között meg kell említeni az örökletességet,
dadogók esetében, éppúgy, mint a többi beszédhiba esetén, kimutatták a családi halmozódást.
Dadogók családjának vizsgálatai során Szondi Lipót arra is rámutatott, hogy a felmenők
között nagy számban fordulnak elő rohamokkal járó görcsös megbetegedések, mint az
epilepszia vagy a migrén. A dadogás hátterében az orvosok gyenge idegrendszeri működést,
minimális agyi sérülést, oxigénhiányt valószínűsítenek. Továbbá a kora gyermekkorban
bekövetkezett vírusos fertőzések, a hormonműködés és az anyagcsere zavarai is okozhatják a
görcsös beszédelakadást.

2
„Egyformán káros lehet és okozhat dadogást a korai és késői beszédfejlődés. A korai
beszédfejlődés akkor, ha együtt jár a túlzott beszédterheléssel.” Ha a beszédfejlődés üteme,
nem jár együtt a gyermek természetes fejlődési tempójával, a szülő sietteti a beszédfejlődést,
számtalan verset, szöveget tanít be a gyermeknek, szerepelteti. A késői beszédfejlődés pedig
egy komplex beszédfejlődési zavar, ami a pöszeség, a dadogás, a hadarás tünetei mellett a
későbbi tanulási zavarokat is magában foglalja.

A dadogó gyermekeknél nagy számban megfigyelhető az átszoktatás jelensége, ami azt

jelenti, hogy a balkezes gyermekeket jobbkezes életre nevelik át. Ez megbontja az eredeti
laterális dominanciát a gyermekben, és súlyos zavarokat például dadogást okoz. A fent leírtak
mellett azonban a vezető kialakulási ok a dadogóknál a pszichés trauma. Ezen nem azt értjük,
amiről a szülő beszámol, hogy megugatta egy kutya, vízbe esett, stb., hanem, hogy a traumák
következtében megbomlik a szervezet, az idegrendszer működési egyensúlya, ami sokféle
tünetben, például dadogásban is megmutatkozhat. Pszichés traumák közé tartozik még a korai
anya-gyermek kapcsolat sérüléséből fakadó, kötődési zavarok is. Lajos Péter szerint a
dadogóknál három fontos tényező játszik szerepet a beszédhiba kialakulásában: 3
„a
szeparáció-agresszió, a tekintély konfliktus és a függőség probléma”. A dadogó szorong attól,
hogy kifejezze véleményét, ellenérzéseit, indulatait, mert akkor szembekerül, azzal a
személlyel, akitől függ, és elveszti jóindulatát, gyámkodását. A beszéd gyógyítása így
másodlagos lehet, ha felismertük, mi áll a diagnózis hátterében, elsősorban pszichológust kell
bevonni a terápiába.
2
Montágh Imre: Gyakori beszédhibák a gyermekkorban, Holnap kiadó, 2011
3
Gyógypedagógiai Szemle: Lajos Péter: Beszéd és lélek

3
A dadogás terápiája hosszan elhúzódó, hullámzó teljesítményt mutató terápia. Az első másfél
év mindenképpen meghatározó, ezalatt az idő alatt lehet a legnagyobb eredményeket elérni.
Ezután a dadogó logopédus segítségével, vagy önmaga trenírozásával tarthatja fenn, vagy
némiképp javíthatja az állapotát. Mindenekelőtt azonban ki kell vizsgáltatni az egyént
foniátriai, neurológiai és pszichológiai szempontból. Rendezni kell a dadogó és környezete,
családja viszonyát. Többféle terápia létezik a dadogás kezelésére, attól függően, hogy mely
terület képviselői dolgozták azt ki.

Magyarországon a legelterjedtebb a pedagógiai módszer, ami a siketnémák beszélni tanítási

módszereiből táplálkozik. Ez a módszer, más néven didaktikus módszer a beszéd javítására
koncentrál. Központjában a beszédtechnikai gyakorlatok állnak. A terápiában szerepelnek
légző-, lazító-, hang-, hangsúly-, ritmusgyakorlatok. Ezek után gyakoroltatja a folyamatos
olvasást és a spontán beszédet. A pedagógiai módszer elsősorban az organikus eredetű
dadogóknál hoz látványos eredményt, bár a terápia hosszú, és nagy hátránya, hogy tudatosítja
a „nehéz hangokat”.

A pszichológiai módszerek elsősorban a pszichés trauma, a kötődési zavar megoldására,

feloldására irányulnak. A szorongás és a félelem csökkentése alapvető célja a terápiának.
Változatos eszközöket, módszereket alkalmaznak, melyek rövidebb, hosszabb időre
jelentenek megoldást. Ilyenek a játékterápia, autogén tréning, beszélgetésterápia, a „másként
dadogás” módszere, pszichoanalízis. Korábban próbálkoztak a hipnózis és a relaxáció
módszereivel is. Ezek az eszközök azonban az organikus eredetű dadogók esetében nem
használhatóak hatékonyan.

Az orvosi megközelítés a dadogók kezelésében a gyógyszeres beavatkozást jelenti. Ennél is

fontos azonban hangsúlyozni a dadogás hátterének feltárását. Más gyógyszert alkalmaznak a
szervi, idegrendszeri eltérést mutató dadogóknál, és mást a pszichés zavarral küzdő
beszédhibásoknál. Előbbiek esetében hatékony a görcsoldó, lazító hatóanyag alkalmazása,
míg a második esetben szorongáscsökkentő, antidepresszáns gyógyszerek szedése indokolt.

A dadogókkal foglalkozó szakemberek azonban felismerték, hogy minden módszernek

vannak előnyei, és hátrányai, viszont az együttes alkalmazással látványosabb, gyorsabb,
maradandóbb eredményeket tudnak elérni. Így fokozatosan előtérbe kerültek a komplex
terápiák, melyek magukban foglalják a három megközelítés értékes részeit. A komplex terápia
nem nélkülözi a pedagógiai módszerben alaposan kidolgozott beszédtechnikai gyakorlatokat,

4
a pszichoterápiát, görcs-, és szorongásoldást, a megfelelő gyógyszereket és a család és a
környezet bekapcsolását. Erre jó példa a játék és a logopédiai terápia összekapcsolása.

Egyéni utak ezen túl is megjelentek a dadogók kezelésére. A technika fejlődésével a modern
eszközök, a számítógép sem maradhatott ki a terápiás módszerek kidolgozásából. Többféle
eszköz ismert, ami a dadogó beszédét megkönnyíti, azon az elven, hogy ha másra figyelnek,
nem a saját beszédteljesítményükre, megszűnik a dadogásuk. A fülbe helyezhető kis
számítógépek a beszélő mondanivalóját késleltetve, vagy más hangszínen játszák le, vagy a
közléstől független, úgynevezett „fehér zajt” használnak a beszédhez aláfestésként.

A görcsös izmok lazítására több helyen különféle tornagyakorlatokat is végeznek, amelyek az

egész testet megmozgatják. Van, ahol a teljesség eléréséhez vízben végzett gyakorlatokat is
kapcsolnak. A hidroterápia segítségével az egész testre kiható lazulás segíti a beszédhez
szükséges izmok ellazulását is, így a dadogás fokozatosan oldódik vagy megszűnik.

A szorongások, félelmek oldására a dadogók sikerrel vesznek részt különféle művészeti

terápiákban is. Számos helyen alkalmazzák a festés, rajzolás, képalkotás eszközeit az
önkifejezésre, ezzel erősítik az önbizalmat, építik a személyiséget. A színházterápia során azt
gyakorolják a páciensek, hogyan kell megszólalni több ember előtt, amivel a fokozott
beszédfélelmet csökkentik eredményesen. Ennek egyik újabb ága gyermekeknél a RAPTÉR
módszer, ahol a gyermekek nemcsak előadják a mondandójukat rappelve, hanem maguk is
írják hozzá a szöveget.

A terápiák tehát rendkívül sokfélék, éppúgy, ahogy a dadogók is. Gyermekként az

iskolai nevelés ideje alatt, főként a logopédus segítségével fejlődhetnek, kiegészítve más
korosztályhoz illő terápiával: játék-, hidro-, művészetterápia. Felnőttként a javulás szinten
tartására, a szorongások oldására a személyiség figyelembevételével szinte számolatlan
lehetőség kínálkozik. A dadogás azonban a legtöbb esetben egy életen át tartó probléma, az
egyént ennek elfogadásában is segíteni kell.