1.

Záróvizsgatétel

A logopédia fogalmának értelmezése (a,). A logopédia mint tudomány(b,). Kapcsolata

más tudományokkal(c,). A logopédia hazai kialakulásának rövid története(d,). A
logopédiai tevékenység(e,). A logopédiai tevékenység tartalmi változásai és hatásuk a
beszédhibás népesség ellátására (prevenció, tanácsadás, vizsgálat, fejlesztés, terápia,
utógondozás, teammunka, szupervízió)(f,). A beszédben akadályozottság fogalma,
felosztási kísérletek, előfordulási arányok(g,).
A logopédiai tanácsadás és technikái a különböző beszédhibák esetében(h,). A
családlátogatás helye és szerepe(i,). A szülőcsoport lehetőségei(j,). A szupervízió szerepe
a logopédiai munkában(k,). A logopédus attitűdje(l,).

- BÁTHORI Z.–FALUS I. (főszerk.) (1997): Pedadógiai lexikon. Budapest, Keraban

Könyvkiadó, logopédiai szócikkek.
FEHÉRNÉ K. ZS.–VASSNÉ K. E. (2002): A logopédiai jövője. In Gyógypedagógiai Szemle.
GORDOSNÉ DR. SZABÓ A. (1972): A magyar logopédia kialakulása. In A Gyógypedagógiai
Tanárképző Főiskola évkönyve V. Budapest, Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, 479–
500.
HARDAY I. (szerk.) (1996): A személyközpontú megközelítés elmélete és alkalmazása a segítő
szakmában. BGGYTF, Bp., 1996.
ILLYÉS S. (2004): Tudomány és gyakorlat a gyógypedagógiában. In: Gordosné Szabó A.
(szerk.) Gyógyító pedagógia, Budapest, Medicina Kiadó, 55–71.
ILLYÉS S. (szerk.) (2000): Gyógypedagógiai alapismeretek. Budapest, BGGYF.
JÁSZBERÉNYI M. (1998): Szupervízió a gyógypedagógiában. Gyógypedagógiai Szemle,
Különszám, 36–42.
JÁSZBERÉNYI M. (2004): Gyógypedagógiai terápiák és a szupervízió. In Gordosné Szabó A.
(szerk.) Gyógyító pedagógia. Budapest, Medicina Kiadó, 115–131.
PALOTÁS G. (1970): Bevezetés. In Kovács E. (szerk.) Logopédiai jegyzet I. Budapest,
Tankönyvkiadó, 1970, 5–12.
PSZICHOLÓGIAI SZEMLE 2002, 3. szám. -

a, A logopédia fogalmának értelmezése:

A logopédia görög eredetű szó, jelentése: beszédnevelés. A tudományág elnevezése
Froeschelstől ered.

Definíció: „A logopédia a beszéd-, hang- és nyelvi zavarok, vagyis a megkésett, akadályozott

beszédfejlődés, artikulációs zavarok, olvasás – írászavarok, számolási zavarok,
orrhangzósság, hangképzési rendellenességek, hadarás, dadogás, a felnőttkorban agyvérzés
vagy baleset következtében fellépő agysérülés miatti beszédképtelenség, más
fogyatékosságok (mozgás-, hallássérülés, értelmi fogyatékosság) következményeként
jelentkező beszédzavarok korrekciójával és meggyőzésével foglalkozik.” (Vassné, 1990)

A logopédia célja: a beszédhibák megelőzése, továbbá a már kialakult beszédhibák és

azok következményeként fellépett másodlagos elváltozások korrekciójával ép beszéd
létrehozása, hogy biztosítsa a személyiség töretlen fejlődését, a társadalom és az egyén
célkitűzéseinek megvalósulását, az optimális szocializációt, a sikeres habilitációt illetve
rehabiliációt.

A logopédia feladata: a beszéd fejlődésének és zavarainak tanulmányozása, a

diagnosztika fejlesztése, a széles körű felvilágosító munka a megelőzés érdekében és a
beszédhibák lehető legkorábbi korrekciója. (Palotás, 1967)

1
 A logopédus az a pedagógiai megalapozottságú gyógyító-nevelő munkát végző
szakember, aki a hang, a beszéd és a nyelvi teljesítmények fogyatékosságával, zavarával,
hibájával és hátrányával küzdő gyermekek, és felnőttek szakellátását végzi. Munkájában
komplex ellátásra törekszik. (Illyés 2002)
Logopédus tanár: elméleti és gyakorlati tudása révén alkalmas a 0 – 18 éves korú beszéd
– és nyelvi zavarban szenvedő gyermekek logopédiai vizsgálatára, kezelésére, beszédjavító
osztályokban pedagógiai tevékenységre, prevenciós órák tartására. Dolgozhatnak óvodákban,
általános iskolákban, logopédiai ambulanciákon, logopédiai óvodákban, beszédjavító
általános iskolákban és kialakulóban levő szervezeti formákban.
Logopédus tanár terapeuta: aki tanárként az előzőekben felsoroltak végzésére alkalmas.
Terapeutaként pedig a hazai közoktatás intézményeiben (alsó-, közép-, felsőfokú), valamint
egészségügyi intézményekben dolgozhatnak. Továbbá képesítettek beszédtechnikai
tevékenységre.

A logopédus feladata
1. az ellátási körzetébe tartozó gyermekek beszéd- és nyelvi fejlettségének és
állapotának szűrése;
2. a beavatkozást igénylő gyermekek logopédiai vizsgálata;
3. szükség esetén a gyermek további vizsgálatainak megszervezése;
4. logopédiai vizsgálati vélemény készítése;
5. a kapott és saját vizsgálati eredmények alapján a gyermek logopédiai ellátásának
megtervezése, szükség esetén a gyermek/tanuló egyéni fejlesztési tervének
elkészítése;
6. a gyermekek rendszeres fejlesztése;
7. a beavatkozási hipotézis helyességének és hatékonyságnak ciklizált vizsgálata;
8. a gyermek egész személyiségének pozitív befolyásolása;
9. a fejlesztő beavatkozás dokumentálása;
10. kapcsolattartás a szülőkkel, a gyermek pedagógusaival, a gyermeket fogadó/kezelő
más szakemberekkel. (Torda, 2004)

b, A logopédia mint tudomány:

Ma, a magyar logopédia, mint tudományterület, változatlanul a gyógypedagógia része. A már
fent említett rokon tudományok ismeretanyaga egyre inkább beleépül a logopédiába, ezen
eredmények újraértelmezik a beszéd-, hang- és nyelvi zavarok megközelítését, továbbá új
kutatási irányokat jelölnek ki.

c, Kapcsolata más tudományokkal:

A logopédia fejlődését segíti elő a különböző tudományágak, mint például a pedagógia,
orvostudományok, szociológia, gyógypedagógia, gyógypedagógiai pszichológia,
nyelvtudomány, gyermeknyelv – kutatás, pszicholingvisztika, szociolingvisztika fejlődése.
A pedagógia, gyógypedagógia, gyógypedagógiai pszichológia tudományágának
fejlődése elsősorban szemléletbeli formálódást eredményezett a logopédiában. A logopédiai
munka ráirányította a figyelmet a beszédhibások részképességeinek és személyiségének
változásaira, melynek következtében felértékelődött a diagnosztika, és megszületett a
folyamatdiagnózis.
A nyelvtudomány, gyermeknyelv – kutatás, pszicholingvisztika, neurolingvisztika,
szociolingvisztika a nyelv és beszéd szétválasztását, a nyelvi szintek leírását, a beszédértés és
beszédprodukció feltárását, a nyelvi kompetencia és performancia meghatározását, az agyi

2
működés neurolingvisztikai folyamatainak feltérképezését, valamint a nyelvhasználat é s
környezet közötti összefüggéseket fogalmazták meg.
Ezen eredmények a logopédiára is hatással vannak, beépülve a logopédia elméletébe,
gyakorlatába. Új diagnosztikus eszközök jelennek meg az egyre súlyosabb és egyre egyedibb
tünetcsoportok következtében. A korszerű sérülésspecifikus korai fejlesztést és terápiát a
differenciáldiagnózis, és a terápiába beépülő folyamatdiagnózis alapozza meg.(Vassné –
Fehérné )

d, A logopédia kialakulásának rövid története:

Magyarországon a logopédia a XIX. század végén alakul ki. Ekkor indul el a logopédiai
képzés, a logopédiai ellátás megszervezése, továbbá a modern értelemben vett logopédiai
kutatómunka. Az előzmények, melyek a logopédia kialakulásához vezetnek hazánkban, az
1868. évi népiskolai törvény életbelépése, melynek következtében elkülönül az ún.
„elsődlegesen beszédsérült” gyermekek csoportja, továbbá előtérbe kerül az iskolák
anyanyelvi nevelése, megindulnak a modern fonetikai kutatások, külföldön egyre több
logopédiai intézmény létesül, önálló logopédiai szaklapok látnak napvilágot és magyar
logopédusok vesznek részt tanulmányi utakon, hogy ismereteiket ezzel is bővítsék. A
legnagyobb hatást Albert és Hermann Gutzmann munkássága gyakorolja a magyar
logopédiára. (Gordosné, 1972)
Továbbá a logopédia fejlődésében nagy szerepet játszik Roboz József, Sarbó Artúr,
Istenes Károly, és Sulyomi – Schulmann Adolf munkássága is. A magyar logopédia
alapítóinak tehát Roboz Józsefet és Sarbó Artúrt tekintjük.
Roboz József nemcsak az első magyarországi logopédiai intézet megalapítója, amit
1881-ben nyitottak meg Aradon („Ortophonikus Intézet”), hanem a budapesti „Beszédjavító
Intézet” jogelődjének megszervezője, továbbá az 1893-ban külföldi mintára „Orvos –
pedagógiai” szakosztály elindítója, a „Magyar Gyógypedagógia” című szaklap szerkesztője,
és az országos beszédjavító tanfolyamhálózat létrehozója.
Munkásságát Sarbó Artúr veszi át, aki szorgalmazza a logopédiai tanfolyamhálózat
kiépítését, gyógytanfolyamokat szervez, a beszédhibák gyakoriságának megakadályozására
preventív intézkedéseket javasol, „beszédhibás osztály”-okat hoz létre. (Gordosné, 1972)
Sulyomi – Schulmann Adolf a nagyobb népességű városokban beszédiskolák és
tanfolyamok létrehozását szorgalmazza, fontosnak tartja a súlyos beszédhibás tanulók
tanítását első osztályban, felhívja a figyelmet a megelőzés fontosságára és igazgatója lesz a
„Hibásbeszédűek Budapesti Állami Intézet”-ének.
1953-ban Budapesten politikai nyomásra létesül egy logopédiai óvoda, majd 1960-ban
létrejött az első szegregált bentlakásos intézet Kőszegen. 1968-tól fővárosi-, megyei-, később
vidéki-, vidéki városi- kerületi logopédiai hálózatok jöttek létre.
1981-ben létrejön a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Gyakorló
Beszédjavító Intézete és Gyakorló Logopédiai Óvodája. Ez az intézet látja el az ország, a
főváros súlyos, de csak ambuláns kezelést igénylő beszédhibásait. (Benyóné, 1984)
A logopédiai hálózat gyors ütemben bővül. 1984-ben logopédiai osztályok jönnek létre
Meixner Ildikó szervezésében, 1988-ban Zalaegerszegen megalakul a Gyógypedagógiai
Fejlesztő, Tanácsadó és Továbbképző Központ, majd 1990-ben létrejön a váci Beszédjavító
Általános Iskola. 1993-ban pedig megnyitja kapuit az első diszlexiás osztály középiskolások
számára.
A rendszerváltás után a Közoktatásról szóló, 1993. évi LXXIX. Törvény a logopédiát a
szakszolgálatok körébe sorolja, és mint kötelező alapellátást az önkormányzatok feladatává
teszi. Ezáltal a szervezeti formák bővülnek: logopédiai központok, beszédjavító intézetek,
fejlesztő központok létesülnek, létrejön az utazó tanári hálózat.

e, A logopédiai tevékenység:

3
 A logopédiai ellátás különféle szervezeti formákban valósul meg (ma már egyre
inkább alkalmazkodva a beszédhibás gyermekek és felnőttek sérülés specifikus ellátási
igényeihez) főként a közoktatásban és kisebb arányban az egészségügy területén

Nevelési tanácsadó
Olyan intézmények, melyek gyermekpszichológiai és pedagógiai szolgáltatást
nyújtanak. Állampolgári jogon, tehát ingyenesen állnak a szülők, pedagógusok, vagy
gyermekorvosok rendelkezésére. Hatáskörük a három és tizennyolc év közötti gyermekekre
terjed ki. Közvetlenül kereshetik fel a szülők, ha nehézségeik vannak gyermekük nevelésével
kapcsolatban, vagy ha tanácsra van szükségük. Az óvoda, iskola pedagógusa javasolhatja a
szülőknek a nevelési tanácsadó felkeresését, amennyiben tanítványával kapcsolatban olyan
problémák akadnak, amelyek megoldásához szakirányú segítség szükséges. Maga is kérhet
tanácsot, ha személyes nehézségei vannak tanítványaival. Ezen kívül gyermekvédelmi
hatóságok, társintézmények is megkereshetik szakvéleményezés céljából ezen intézményt. A
nevelési tanácsadóban gyermekpszichológus, fejlesztő pedagógus, családgondozó pedagógus,
gyógypedagógus, logopédus és gyermekorvos, vagy gyermekpszichiáter működik közre a
panaszok megszűntetése érdekében.

Logopédiai intézet
Önálló pedagógiai szakszolgálati intézmény, melynek módja van ambuláns kezeléssel
súlyos esetek komplex ellátására, hosszan tartó intenzív kezelésre, a foglalkoztatott
logopédusok szakmai specifikálódására, különféle irányultságú szakmai műhelyek
létrehozására, szakmai kiadványok készítésére, és sok esetben szakmai szolgáltatásra.

Logopédiai óvoda
Ide olyan 4-6/7 éves gyermekek kerülnek, akik beszédfejlődésükben jelentősen
akadályozottak (de nem értelmi vagy hallási fogyatékosok), dadognak, vagy pedig általános
pöszék. Cél: a hibás beszéd, illetve a másodlagos zavarok megszűntetése a család
együttműködésével, továbbá a gyermekek felkészítése az általános iskolai tanulmányok
megkezdésére.

Logopédiai iskola
A súlyosan beszédzavaros gyermeke intézménye, akik beszédhibájuk miatt nem
oktathatók eredményesen normál iskolákban. Itt javasolt az elhelyezése a súlyos dadogó és
hadaró gyermekeknek, az általános pöszéknek és akik írás – olvasás zavarral kombinált
beszédhibában szenvednek.
Sok tényezőtől függ, hogy a gyerek kezelése melyik szerkezeti formában történik. 2, 5
Ezen tényezők például a gyermek életkora, a beszédhiba súlyossága, a család
együttműködése, segítőkészsége.

További intézmények, ahol logopédiai tevékenységek zajlanak

1. állami óvodák és általános iskolák
2. egészségügyi tárca intézményei (kórházban fül – orr – gégészeten, neurológiai-,
stomatológiai-, idegsebészeti klinikákon)
3. magánpraxisban
4. egyéb szervezeti formákban (például színház)

4
f, A logopédiai tevékenység tartalmi változásai és hatásuk a beszédhibás népesség
ellátására (prevenció, tanácsadás, vizsgálat, fejlesztés, terápia, utógondozás, team
munka, szupervízió) ; - logopédia formái - :
Prevenció: a beszédhibák kialakulásának a megelőzése a cél, mely felvilágosítás és
szűrés által valósul meg. A felvilágosítás során történik a szülő tájékoztatása a beszédzavarok
okairól és a gyakorlás fontosságáról, mely elősegítheti a spontán javulást, és lerövidítheti a
kezelés időtartamát.
Vizsgálat: lehetővé teszi a diagnózis felállítását és meghatározza a terápia menetét. A
vizsgálat kapcsolatfelvétellel kezdődik, melyet az anamnézis és maga a vizsgálat követ. A
vizsgálat során minél több területről információt kell szerezni (olvasás, írás, figyelem,
gondolkodás, stb…)
Terápia: a logopédiai tevékenység legmeghatározóbb formája, hiszen ennek keretében
valósul meg a beszédhiba és a másodlagos zavarok korrekciója. A terápiás tervnek egyénre
szabottnak kell lennie. A terápia eredményességét befolyásoló tényezők: a beszédhiba
kóreredete, fajtája, súlyossága, a beszédhibás életkora, személyisége, a logopédus szakmai
felkészültsége, stb…
Utógondozás: a terápia befejeződése után szinten tartó foglalkozás, mely meghatározott
időközönként zajlik.
Tanácsadás: a tanácsadás valamely megnevezett probléma megoldásának céltudatos, a
tanácsot adó szakember és a tanácsot kereső kliens között létrejövő kooperatív tanácsadási
folyamatban történő keresését jelenti.
Szupervízió: a tanácsadó szakember gyakorlati munkájára reflektáló, korlátozott ideig
tartó intenzív megbeszélés, melynek során a tanácsadó és tanácsot kérő egyenrangú,
egyenértékű partnereknek tekintik egymást.
Team munka: „csoportmunka”, résztvevői: orvos (neurológus, fül-orr gégész, szemész,
stb.), pszichológus, logopédus, foniáter, stb. Célja: a beszédhibás egyént az elérhető
legmagasabb szintre eljuttatni.

g, A beszédben akadályozottság fogalma, felosztási kísérletek, előfordulási

arányok: - beszédben akadályozottság, beszédfogyatékosság; beszédhiba,
beszédzavar –

Különféle eredetű károsodások következményeként megjelenő beszédhiba, hang-, beszéd- és

nyelvi zavar gátolja az egyén és a környezete közötti interakciót és az alkalmazkodást. Az
öröklött, veleszületett, szerzett, organikus (centrális és perifériás), funkcionális, pszichés és
környezeti okok következtében kialakult beszédhibák, ill. hang-, beszéd- és nyelvi zavarok a
legenyhébb artikulációs eltéréstől az egész kommunikációt érintő súlyos zavarig terjedhetnek.
A beszédhiba általában a beszéd fonetikai szintjének torzulását jelenti. A beszédzavar, a
beszédapparátus hátterében álló centrális sérülés miatt, a nyelvi szintek érintettségével is
együtt jár. A ~ felléphet a beszédfejlődés különböző szakaszaiban, ill. a már kialakult
beszédet, nyelvet érintheti.

Beszéd-rendellenességek felosztása:
Rendszerezésük nehéz, mivel nincs egyetlen olyan felosztási alap sem, melyet
egységesen érvényesíteni lehetne.

5
 Subosits István felosztása:
A beszédműködés lefolyásának szakaszai szerint:
1. A neurális szakasz sérülései:
Ide sorolja azokat a beszédhibákat, illetve zavarokat, amelyek kialakulásáért és
tüneteiért a központi idegrendszer, ezen belül az agykéreg okolható.
2. A respirációs szakasz sérülései:
Csak tünet együttesben fordulhat elő, például megfigyelhető, hogy dadogásnál
károsodik a beszédlégzés.
3. A fonációs szakasz sérülései:
A hangszalagok működésével, sérüléseivel kapcsolatos beszédhibák tartoznak ide,
itt az elsődleges, a glottális hang zavarairól van szó, mint például a fonaszténiák,
mutációs zavarok, diszfóniák, stb.
4. Az artikuláció zavarai:
A toldalékcső helytelen működése következtében jönnek létre, mint például a
pöszeség, orrhangzósság.

G. Knura és B. Neumann csoportosítása:

I. A beszédfejlődés zavarai
1. Megkésett beszédfejlődés
2. Auditív agnózia
3. Verbális apraxia
4. Verbális vizuális agnózia
5. Dyslalia
6. Dysgrammatizmus
7. Írási- helyesírási gyengeség
II. Afáziák
III. Dysarthriák
IV. Dysglossiák
1. Labiális dysglossiák
2. Dentális dysglossiák
3. Lyngvális dysglossiák
4. Palatális dysglossák
5. Rhinolália aperta
6. Palatolália
7. Nazális dysglossia
V. Hangzavarok
1. Dyplasztikus dysphonia
2. Fononeurózisok
3. Phonoponosisok
4. Mutációs zavarok
VI. Elektív mutizmus
VII. Dadogás
VIII: Hadarás

Hvatcev felosztása:
1. Pöszeség: ide tartozik az orrhangzós beszéd is.
2. A beszédritmus- és ütem zavarai: dadogás, hadarás, kórosan lassú beszéd.
3. Az agykéreg organikus sérülése következtében létrejövő beszédhibák: ide
tartoznak az afázia különböző típusai.
4. Aláliák: lokális beszéd – rendellenességek, melyek a kérgi beszédközpontok
sérüléseivel állnak összefüggésben.
5. Hanghibák, fonációs zavarok.

6
 H. Wulff rendszerezése:
1. Nyelvi zavarok, melyek a kialakulatlan nyelvi rendszerrel, és a nyelvi rendszer
elsajátításának zavarával állnak összefüggésben.
2. A beszéd tartalmi és alaki egységének zavarai
3. A beszéd artikulációs kivitelezésének zavarai
4. Hangzavarok

Luchsinger felosztása:
I. Beszédfejlődési elmaradások:
1. Megkésett beszédfejlődés
2. Akadályozott beszédfejlődés, diszfázia
II. Artikulációs zavarok
1. Pöszeség
2. Rinolália, rinofónia
III. Beszédritmus – zavarok
1. Hadarás
2. Dadogás
IV. Centrális zavarok
1. Dizartria
2. Afázia
V. Parciális teljesítményzavarok
1. Diszlexia
2. Diszgráfia
3. Diszkalkúlia
IV. Hangképzési zavarok
1. Diszfónia (Fehérné 2001)

Torda Ágnes féle osztályozás

A beszédben akadályozottság súlyossága szerint
1. Beszédfogyatékosság
2. Beszédzavar
3. Beszédhiba
4. Beszéd- és nyelvi fejlettségi hátrány
Beszéd – rendellenességek felosztása:
1. A hangadás rendellenessége
2. A beszéd- és nyelvi fejlődés zavarai
3. Az artikuláció zavarai
4. A beszédfolyamatosság zavarai (Torda, 2000)

A beszédhibák gyakorisága
Sarbó a század elején a tanulók 3,6%-át találta beszédhibásnak. Kanizsai 1953-ban a főváros
2168 osztályának 163.205 tanulóján végzett nagyarányú felmérést. A súlyosan beszédhibás
tanulók száma az összes tanulók 1,54%-a volt. A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola
Logopédiai Tanszéke 1963-ban egy budapesti kerület óvodáiban végzett szűrővizsgálatot.
Ennek adatai szerint az 5-6 éves óvodások 15-20%-a kisebb-nagyobbfokú beszédhibával lép
az iskolába. Ugyanebben az évben egy budapesti kerület, továbbá egy vidéki város iskoláinak
első osztályos tanulói között is megállapították a beszédhibák előfordulásának gyakoriságát.
Az első osztályban a beszédhibások a tanulók 6-7,5%-át tették ki. Vértes O. András a hazai és
külföldi statisztikák alapján a tanulók legalább 2-3%-át tekinti beszédhibásnak.

7
1990-ben Ottóffyiné Kiszely Ildikó végzett egy kutatást, melyben azt is vizsgálta, hogy mely
beszédhibákkal foglalkoznak a logopédusok leginkább. A legnagyobb arányban pöszeséggel,
megkésett beszédfejlődéssel, diszlexiával és dadogással foglalkoznak.

h, A logopédiai tanácsadás és technikái a különböző beszédhibák esetében:

- A logopédiai tanácsadás ( Lajos Péter órai jegyzete alapján) -

 A logopédiai tevékenységformák:
 Vizsgálat
 Tanácsadás
 Beszédhibák ellátása, terápiája
 Utógondozás
 Preventív tevékenység
 A logopédiai tanácsadásban szerepet játszó tényezők:
 A logopédus elméleti felkészültsége (képzés, önképzés).
 A logopédus gyakorlati ismeretei (amit a munkája során sajátít el).
 A logopédus személyisége.
 A terapeuta és a kliens kapcsolata.
 A tanácsadó (logopédus) képességei
 A személyisége, terápiás képzettség, önismeret.
 Elméleti tudás (állandó szinten tartása).
 Gyakorlati tudása.
 Empátiás készség, magabiztosság.
 Kapcsolatteremtő készség.
 Pszichológiai képzettség.
 A tanácsadás területei
 Család: részben a terápiára járó gyermekek szüleivel folytatott beszélgetések
ill. az önként jelentkezett vagy a pszichológus által ide irányított szülőkkel.
 Óvoda, iskola látogatások, amelyek személyes kapcsolatfeltételt jelenti a
pedagógusokkal.
 A tanácsadás előnyei
 Team (pszichológusok, fejlesztő pedagógusokkal kerülhetünk kapcsolatba).
 A szülőkben változások indulnak el, amelyek segítik a gyermek fejlődését.
 A szülők visszajelzése segíti a logopédiai terápiát.
 A tanácsadás nehézségei, veszélyei
 A tanácsadás a páciens passzivitásra való igényét elégíti ki.
 A tanácsadó túl aktív, vagy elhamarkodja a tanácsot, nem kíséri belső változás.
 A sikeres tanács esetén a siker a tanácsadóé.
 Sikertelen tanács esetén a felelősség a tanácsadóé.
 A tanács be nem tartása bűntudatot szülhet.
 Egyensúlyozni kell a között, hogy ne adjunk gyors tanácsot, de ugyanakkor ne
tűnjünk tanácstalannak sem.
 A kérdések előkészítik a megterhelő helyzeteket.
 Érzékeny pontok érintése: rákérdezzünk vagy ne?
 Intim kérdések: hol a határ?
 Nem jó kérdések:
 Vallató.
 Szuggesztív.
 Egyszavas választ igénylő.

 A szülők hogyan élik meg ezt a helyzetet, gyakran nem értik a logopédia szót
sem.

8
  A szülők nem értik akár az egyszerű instrukciókat sem (pl.: berregjen,
csettintsen stb.)
 Sok mindenben kell kompotensnek lenni, hogy megfelelő és a gyakorlatban
megvalósítható tanácsokat tudjunk adni.
 A logopédus gyakran fiatalabb, nincs gyereke, tapasztalatlan.
 A logopédus kérdései
 Adhatok-e egyáltalán tanácsot?
 Van-e jogom, elég tapasztalatom, bölcsességem hozzá?
 Bele tudom-e élni magam a másik helyzetébe, hogy átérezzem dilemmáit?
 Vagy inkább távolságtartás, kicsit szenvtelen hozzáállás, ami ilyenkor segít.
 Hogyan kezdjük a tanácsadást?
 Mit keresek itt? Ki a tanácsadó? Mit tud tenni értem? Mit vár tőlem?
 Tekintélyélmény. Auctoritas=hihetőség.
 Tisztában van saját szerepével.
 Biztonságot adó.
 Megértés és nem kihasználás.
 A dac, agresszió, szorongás, bizonytalanságérzés háttérbe
szoríthatja.
 Rokonszenv ébresztése
 „Próbaértelmezés”: A másik látja, hogy megértettem a problémáját.
 Hogyan fogadja:
 Elveti – ellenáll.
 Rögtön feltétel nélkül elfogadja – ellenáll.
 Konstruktívan elfogadja – kooperál.
 Diagnosztikus szempontok
 Képes – e belátásra és önkritikára.
 Milyen fokú a belső önállósága?
 Mennyire erős a belső függőségre való hajlam?
 Mennyire kontaktus-kész?
 Milyen az értékrendszere?
 Milyen viszonyban van sajátmagával?
 Mennyire tud kapcsolódni?
 Milyen az értékrendje?
 Milyen a realitás érzéke?
 Milyen az intelligenciája?
 Alapelvek
 Irányított vagy irányítatlan beszélgetés.
 Terhelhetőség.
 A kliensben zajló belső folyamatok:
 Probléma-e az ő számára?
 Válság: nem tudja megoldani a problémát.
 A válság az elhárítást áttörheti.
 Gyenge én (és a sikertelennek is): minden válság.
 A probléma felismerése vezethet a segítővel való kapcsolathoz.
 Mindennapi események
 A mindennapi események jelentik a legjobb kiinduló pontot a páciens
megfelelő befolyásoláshoz.
 Lehetőség van, hogy a páciens reakcióit egy korábbi hasonló esettel hasonlítsa
össze.
 A hétköznapok adják a beszélgetőtársak közötti megértés alapját.
 Beszélgetőtársunk életvitelét másokkal összehasonlítani.
 Talán emlékszik, mikor történt ez utoljára, és el tudná részletesen mesélni?”
 Könnyebb konkrét eseményekről, mint elvont érzelmekről beszélni.
 Mindennapi esemény fogalma tág: a benzin árának emelésétől, munkahelyi
gondok, házaséleti nehézségekig.
9
  Különösen a gyakorlatban átélt emberi kapcsolatokra kell koncentrálni.
 Mit vár a szülő?
 A szülő sok esetben konkrét tanácsot vár.
 Új segítséget, amit eddig még senki nem mondott.
 Olyan új tapasztalatot, amely magában hordozza a reményt a gyors és sikeres
változásokra.
 Vannak reálisan gondolkozó szülők, akik türelmesebbek.
 És vannak türelmes de érdektelen szülők is.
 Mit tehet a szülő, hogy gyermeke beszéde javuljon?
 A gyermek a foglalkozásokra rendszeresen járjon.
 A logopédus és a szülő között megfelelő kapcsolat legyen.
 A házi feladatot következetesen naponta gyakorolják, mert a helyes
beszédformának automatizálódnia kell, be kell épülnie gyermek beszédébe.
 A tanácsadás tempója
 Vágy: gyors változás.
 Mi tudjuk: neki mit kellene tennie.
 Túl korán vagy túl későn TIMING – az IDŐZÍTÉS – beleérzés segíthet.
 Beszélni, hallgatni, megfogalmazni.
 Nincs szabály arra, kinek kell többet beszélni.
 Túl sok beszéd – nem adunk többet.
 Túl sok hallgatás – bizonytalanság.
 A partnerek részvétele változhat a beszélgetésben.
 Szünetek csak ritkán adódnak maguktól.
 A tanácsadó „aktív” hallgatása: empátia, terelés.
 A tanácskérő hallgatása: dac, önvédelem a helyzet vagy a kérdés elutasítása.
 Megfogalmazás: A kliens számára érthetővé válnak saját gondolatai.
 Az önmegértés elősegítése
 Mindig így volt ez? – zsilipeket nyithat meg, és egyben segít, hogy a jelenlegi
helyzetet megértsük.
 Pl.: mit csinált, amikor először észlelte a gyermeke problémáit? Hogyan
viselkedett? Változott-e az álláspontja azóta?
 A helyzetéről és esetleg önmagáról való mélyebb gondolkodására, a probléma
tudatosítására késztetjük.
 Nem feltétlenül kel mindig konstruktívan válaszolni, a megértés is fontos.
 Elő lehet hozni valamit, amiről korábban beszéltek.
 A kliens átéli, hogy foglalkoznak vele, nemcsak ad, hanem kap is valamit.
 Ezért jegyzeteket kell készítenie.
 Ha mi érdeklődünk, ő is érdeklődni kezdhet saját problémái iránt.
 Bár nem feladat a múltban való vájkálás, mégis fontos lehet a múlt
megismerése, hogy a jelent megértsük.
 Ő is nélkülözött dolgokat, amiket ő sem ad családjának (pl.: elismerés).
 Amivel gyerekkorában tehetetlen volt, ma megváltoztathatja.
 Első lépés: Tapasztalatok tudatosítása.
 Második lépés: Mindennapi életben megvalósítani.
 Vitatkozni, érvelni, beszélgetni
 Jó vita: véleménycsere.
 Rossz vita: megerősíti a kliens ellenállását.
 A beszélgetés befejezése
 Visszapillantás - összefoglalás.
 A megterhelő helyzetekre való előkészülés.
 Kilátások – perspektívák.
 A „leválás” előkészítése.
 Tanácsadás különböző életkorokban
 Óvodás és kisiskolás korosztály.
 A tanácsadás elsősorban a szülők felé.
10
  Fontos tudatosítani, hogy nem minden felelősség a logopédusé. A
szülők érezzék saját felelősségüket.
 A szülőkkel együtt keresni a megoldásokat.
 A szülőben kialakult kompetencia-érzés lendületet ad a kezelésnek.
 Felső tagozatos gyermekek kezelése során
 A szülőkkel szemben csökken a tanácsadó jelleg, inkább technikai
jellegű ötletek, javaslatok dominálnak.
 A tanácsadás közvetlenül a gyermekre irányul.
 Nehézséget jelenthet a megfelelő hangnem megtalálása a
gyermekkel.
 Felnőtt beszédhibások számára
 Közösen kell „megtalálni” a diagnózist.
 Olykor más segítő szakembert kell keresni.
 Életvezetési tanácsok (Néha nehéz az érintettnek ilyen tanácsot
adni, könnyebb volt közvetve a szülőnek).
 Tanácsok ismerősöknek
 Kötetlen beszélgetés vagy személyes megkeresés.

A tanácsadás technikái

Két fontos tanácsadói technika:

 ELŐKÉSZÍTÉS: beutalás a nevelési tanácsadóba – előkészíti, mit várhat tőle.
 KÍSÉRÉS:
1. Konkrétan elkísérjük
2. Támogatjuk: felhívom az ideggondozót
3. Érzelmileg támogatjuk

Tanácsadás a különböző beszédhibák esetében

Megkésett beszédfejlődésű vagy diszfáziás gyermekeknél:

 Nevelési problémák is felmerülnek.
 A szülők legtöbbször szoronganak, aki nem, vagy nagyon rosszul beszél.
 Ilyenkor tájékoztatni és nyugtatni kell a szülőket.
 Bizonytalan szülők (nem tudják hová forduljanak).

Tanácsadás és pöszeség:
 A kezdeti kapcsolat, probléma felismerése (felismertetése) – a szűrés alkalmával
kiválasztott gyermek szüleivel.
 Formája: szülőértekezlet.
 Tartalma: Tájékoztatás, információközlés a beszédhibákról és a kezelés formai
kereteiről.
 A szülőknek lehetősége van kérdésekre.
 Hátránya: Sok szülő nem tudja a közös tájékoztatót saját gyermekére aktualizálni.
 Sokszor bizonytalan, ami a gyermek problémáinak felnagyításához vezethet.
 Meglepődik, hogy gyermekét kiszűrték, azt gondolja, hogy gyermeke ezt „kinőheti”.
 A beszédhiba súlyosságáról, prognózisáról egyéni konzultáció keretében.
 Egyéni megbeszélés: célja a gyermek jelenlegi státuszának, sajátos problémáinak
meghatározása.
 Nem csak a mi közléseink, hanem a szülőtől származó adatok (nem anamnézis) is
fontosak.
 Informálódunk a szülő számára is megfelelő időpontokról.
11
  Ennek ráhangoló funkciója van, az együttműködési szándék kifejezése.
 A szülő feleslegesen „gáncsoskodik”, ez a kezelés hárításának a jele.
 Vagy ki akarja sajátítani gyermekét, az ő kötődései erősebbek.
 Megjelenhetnek a szülő egyéni szubjektív érzései, fantáziái, korábbi ismeretei.
 A „tudományos ismereteket” a felszínen a szülő elmondja, de mélyebb gondolatait
nem meri kimondani.
 A tájékoztatás és a kezelés tartalmába történő betekintés csökkenti félelmeit.
 Strukturált kezelés fázisában a gyermekkel és a szülővel kiteljesedik a kapcsolat.
 Az anamnézis segíthet ebben.
 A kapcsolattartás módja a kezelési füzet.
 A tartalma informatív a szülő számára.
 Nagyon árulkodó a füzet útja, - haza kerül-e, milyen a közös munka, ideális-e?
 Milyen az ideális munka?
 Túlzott otthoni kezelés az intolerancia jele is lehet. Meg kell beszélni.
 A kívánt változás – a kezelés az alapprobléma megoldása felé vezet – a beszédhiba
kijavítása felé tart.
 Ezzel együtt jár, hogy a szülő tájékozottabb a beszédhiba és a tanulási zavar
kapcsolatáról. Tájékoztatni kell.
 Ha nincs teljes javulás, a szülő csalódott. Tájékoztatni kell.
 Befejezés – A terápia lezárása függ a kezelés eredményétől.
 Lehetnek maradványtünetek, ekkor az objektív hangú tanácsadás a beszédhiba
természetéről – a részleges változások elfogadása.
 Érzelmek kezelése, a leválás elősegítése.

Tanácsadás diszlexia-veszélyeztettség esetében:

 Általában a szülők nem tudják mi a diszlexia prevenció.
 Tisztában kell lenniük a tünetekkel.
 Tisztában kell lenniük, hogy ezek megléte nem jelenti, hogy a gyermek diszlexiás lesz.
 A tünetek megdöbbentik a szülőket, és ők szorgalmazzák a kezelést.
 Pontosan el kell magyaráznunk a tüneteket a félreértelmezések miatt.
 Mit lehet várni és ez mennyi időbe telik (a javulás lassú).
 A szülőknek segíteniük kell.
 Diszlexia-veszélyeztettség jelei:
 A gondolkodása gyorsabb, mint a cselekedetei.
 Feltűnően nagy különbség van jó és rossz napjai között.
 Kúszó-mászó időszak kimaradt, vagy rövid.
 Késve indul el, mozgása bizonytalan.
 Cipőfűző és gombolás nehezen megy.
 Bizonytalanul mozog lépcsőn.
 Fent és a lent, jobb és a balt nem tudja megkülönböztetni.
 Nehezen bánik késsel, villával, ollóval.
 Festésnél túlmegy a papír szélén.
 Nehezen tanul meg kerékpározni, úszni vagy síelni.
 Saját szavakat kreál.
 Késve tanul meg beszélni.
 Nem szívesen tanul mondókákat, gyerekdalokat, de egyébként könnyen
megjegyez dolgokat.
 Nem tud ritmust lekopogni.
 Nem szereti a memória játékot.
 Gyakran kapkod, néha lassú.
Tanácsadás dadogás esetében:

12
 A szülők leggyakoribb kérdése:
 Miért dadog a gyermekem?
 Senki nem tudja biztosan, de a szülők mégis biztosan akarják tudni.
 Azt gondolják, ha meg tudnánk mondani, mi vagy ki okozta a dadogást, annak
megszüntetésével a dadogás is megszűnne, de – sajnos – ez nem így van.
 Mi okozhatja, hogy a gyermek dadog?
 A dadogás elméleteinek ismertetésekor láttuk, hogy több oka is szóba jöhet.
 Legtöbbször akkor alakul ki, ha különböző tényezők együttesen hatnak
egymásra.
 A dadogás igazi okát még nem ismerjük, de azokat a tényezőket, amelyek
súlyosbítják a dadogást, fel tudjuk ismerni, és képesek vagyunk
megakadályozni a további romlást
 Vádolhatunk-e valakit a dadogás kialakulása miatt?
 A szülőket nem helyes okolni a dadogás kialakulásáért, mert akkor szégyellni
és elodázni próbálják kezelését.
 A szülőket inkább meg kell győzni arról, hogy nagyon sokat tudnak segíteni
gyermeküknek, például nyugalmasabb, kevésbé zaklatott életformával, több
otthon, a gyermekekkel töltött idővel, sok közös játékkal, beszélgetéssel.
 El lehet-e „kapni” a dadogást?
 Nem, a dadogás nem fertőző betegség.
 Az óvodában előfordulhat, hogy valaki dadog, és a többiek utánozzák őt.
 Nagyon sok olyan dadogó van, aki sohasem hallott mást dadogni.
 Az igazi dadogást azonban nem lehet így „elkapni”, mert annak számtalan más
oka van.
 Miért kezd el néhány gyerek nem sokkal az után dadogni, hogy beszédfejlődése a
megfelelő módon elindult?
 A gyermekek egy részének kezdettől fogva gondjai vannak a beszéd- és
nyelvhasználattal, míg mások látszólag szokásosan fejlődnek.
 Előfordulhat mégis, hogy ezek a gyermekek kétéves koruk után, amikor már
mondatokban beszélnek, dadogni kezdenek. Pontosan nem tudjuk, miért
kezdenek dadogni a normálisnak tűnő beszédfejlődés elkezdése után. Van
olyan elképzelés, amely szerint a gyermek különböző képességei nem
egyszerre fejlődnek. A gyermek nyelvi képességei megfelelőek, de a beszéd
különböző kifejező eszközei, például a beszéd sebessége, üteme, ritmusa
eltérő.
 Kialakulhat-e dadogás valamilyen traumát (lelki megrázkódtatást) követően?
 A legtöbb gyermeknél a dadogás fokozatosan alakul ki, és ritkán jön létre
közvetlenül valamilyen trauma hatására. Ugyanakkor sok gyermek azt
követően kezd el dadogni, hogy valamitől megijedt. Ha az ijedtségélmény
önmagában elég lenne a dadogás létrejöttéhez, sokkal több dadogó lenne,
hiszen ilyen élményben majdnem mindenkinek része van.
 Kutatók kimutatták, hogy azokban az esetekben, amikor valaki egy negatív
élmény után kezdett el dadogni, az ijedtség élménye csak kiváltója, de nem
okozója a dadogásnak.
 Ez azt jelenti, hogy az ijedtség a dadogás hátterében álló különböző
tényezőknek az érvényre jutását eredményezi.
 Kiválthat-e dadogást az iskolába kerülés?
 Az iskolakezdés számos új nehézség elé állítja a gyermeket:
 A gyermek sok új gyerekkel, felnőttel találkozik, alkalmazkodnia kell az új
körülményekhez. Sok új dolgot kell megtanulnia, és be kell tartania az iskola
szabályait. Ezek mind nehézséget jelenthetnek a gyermeknek, de önmagukban
nem okozhatnak dadogást.
 Az izgalom, a stressz, amely a kezdeti időszakot kíséri, a felszínre hozza vagy
felerősítheti a gyermek dadogását. A szóbeli felelés és az olvasás a dadogó
gyermeket nehéz helyzetek elé állítják.
13
  Az iskolás évek azonban döntőek a gyermek további sorsát illetően. A szülő a
gyermek gondjainak megértésével, nehézségeinek kiküszöbölésével
felbecsülhetetlen segítséget tud nyújtani.
 Ugyanúgy bánjunk-e dadogó gyermekünkkel, mint a többiekkel?
 A dadogó gyermeknek is azt kell éreznie, hogy ő is olyan gyermek, mint a
többiek, csak dadog.
 Ezt a szülő úgy tudja elfogadtatni gyermekével, ha nem tesz különbséget, és
ugyanolyan elvárásai vannak. A gyermek nem fogja azt érezni, hogy ő
ugyanolyan, mint a többiek, ha más bánásmódban részesítjük.
 A szülőnek azt is tudnia kell, hogy gyermeke sokban különbözik a többi
gyerektől. Sok szülő tudja, hogy ha egy nevelési módszer az egyik gyereknél
működik, nem biztos, hogy beválik a másiknál. Ki kell tapasztalnia, mi a
legjobb gyermeke számára.
 A dadogó gyermeknek nem használ, ha elszigetelődik, és az sem, ha
monopolhelyzetbe kerül a családban beszédhibája miatt
 Bízhatjuk-e házi nevelőre gyermekünket?
 Ezt a kérdést a gyermek egyéniségétől és nem dadogásától függően kell
megválaszolni. Vannak olyan gyermekek, akik nehezen viselik, ha szüleik
valamilyen oknál fogva távol vannak tőlük.
 Rábízná-e gyermekét házi nevelőre, ha nem dadogna? Ha a válasza igen, akkor
ne befolyásolja döntésében, hogy a gyermek dadog.
 De ha úgy döntött, hogy rá meri bízni gyermekét nevelőre, készítse fel, mit
csináljon, ha gyermeke dadog. Mondja el, hogy milyen helyzetben dadog a
leginkább, és kérje meg, hogy legyen vele türelmes, ne szakítsa félbe, ne
sietesse, és főként ne fejezze be helyette az elkezdett mondatot.
 Nézhet-e izgalmas filmeket a televízióban?
 Lehetőleg ne nézzen izgalmas filmeket, mert a nagy izgalom növelheti
dadogását.
 A szülőnek kell azonban mérlegelnie mi az, amit józan belátása szerint
megenged nézni gyermekének.
 A döntésnél fontos figyelembe venni, hogy az izgalmas filmek legalább annyit
árthatnak gyermekének, mint bármelyik más gyermeknek.
 Vitatkozhatnak vagy veszekedhetnek-e a szülők a dadogó gyermek füle hallatára?
 Viták és veszekedések még olyan családokban is előfordulnak, amelyben a
házastársak nagyon jó kapcsolatban vannak egymással.
 Az előforduló vitákat még nem biztos, hogy a válás jelének kell tekinteni. Az
állandó viták és veszekedések, azonban nem használnak egyik gyermek
fejlődésének sem.
 Ha a szülő úgy érzi, hogy az állandó veszekedéseket nem tudja elkerülni, és az
rossz hatással van dadogó gyermekére, jobb ha szakemberhez fordul.
 Milyen hatással van a dadogó gyermekre, ha a szülők elválnak?
 A válás – sajnos – nem ritka jelenség hazánkban sem. Optimális esetben, ha a
szülők jó viszonyban maradnak egymással, és mindkét szülő szereti gyermekét,
a válás kisebb törést okoz a gyermek és más családtagok életében.
 A valóságban a válások nem zajlanak ilyen könnyen, és a házassági
konfliktusok, amelyek a gyermekeket is érintik, a válás után tovább élnek.
 Fontos azonban az elvált szülők megnyugtatására emlékeztetni arra, hogy
egyetlen egy tényező nem lehet felelős a dadogásért.
 Miért nem jó, ha a szülő próbálja kezelni gyermeke dadogását?
 Nem sok sikert érhet el az a szülő, aki saját maga akarja kezelni gyermeke
dadogását. A gyermek – bármit gondol is a szülő – nem úgy reagál erre, mintha
segíteni szeretne.
 Számára az ilyen segítség azt az üzenetet hordozza: téged meg kell, hogy
változtassalak, mert nem vagy számomra elfogadható.

14
  Különösen akkor nem működik az otthoni terápia, ha érzelmi problémája
éppen a segíteni akaró szülővel van.
 Mivel segíthetnek a szülők dadogó gyermekükön?
 Türelmesen hallgassák meg gyermekeiket. Ne azt figyeljék, hogyan, hanem
azt, hogy mit mond.
 Amikor az anya a gyermek nyugtalanságát, beszédbeli megakadásait észleli,
ismételje meg természetes, kissé megváltoztatott formában.
 Tartsák a természetes szemkontaktust gyermekeikkel, amíg beszél, ezzel is
érzékeltessék, figyelnek rá.
 Amikor az anya fáradtnak látja a gyermeket, beszéltesse kevesebbet.
 Várjanak egy pillanatot, mielőtt válaszolnak. Ezzel is nyugodt beszédpéldát
nyújtva.
 Minél több időt töltsenek el gyermekeikkel beszélgetve és játszva.
 A legtöbb gyermek szívesen bábozik. Jó, ha erre lehetőséget adunk. Ilyenkor
gyakran felszínre kerülnek vágyai, szorongásai, sérelmei, és alkalom
kínálkozik azok levezetésére.
 Keressenek lehetőséget nap mint nap arra, hogy gyermekük érezze, fontos
számukra, és elfogadják őt.
 Ha a gyermek nyugtalan, sír, vagy kiabál, az anya nyugtassa meg kedves
türelemmel. Engedje, hogy a gyermekben az izgalom „lefusson”. Ha gyermeke
akkor beszél önhöz, amikor valamivel el van foglalva, mondja meg neki, hogy
most nem tud ránézni, de figyelmesen hallgatja, amit mond.
 Énekeljenek sokat együtt. Ez lazít, derűssé tesz, megnyugtat.
 Használják fel a gazdag magyar gyermekirodalom verseit a beszédritmus
fejlesztésére.
 Az énekléshez hasonlóan emeljék ki a ritmust mozgással és hangsúlyozással.
 A képeskönyvek nézegetése jó alkalom a meghitt, kellemes együttlétre.
Önbizalmának fokozására a gyermeküket jól ismerő anyák bizonyára
megtalálják azt a területet, amelyen a gyermek különösen jól teljesít.
 Például rajz, ének, építés stb. A jó teljesítmény és az elismerés nagyban
hozzájárul a megfelelő önértékeléshez, amely közvetve a beszédhiba miatt
kialakuló átmeneti nehézségek leküzdésében is segít.
 Amikor a gyermek el akar valamit mesélni, édesanya üljön mellé, és úgy
hallgassa. Az így nyert biztonságérzet növeli beszédkedvét, nyugodtabban,
lassabban, meggondoltabban lesz képes beszélni.
 .
 Igyekezzenek a félelmet, feszültséget, bűntudatot keltő hatásokat távol tartani
tőlük.
 Jól alkalmazható módszer a Jó éjszakát! mese. A kisgyermekek szívesen
haljanak – főként este – a napi élmények átgondolására.
 A nap befejezéseként olyan eseményekről beszélgessünk, amelyek különösen
jelentősek voltak a számára.

i, A családlátogatás helye és szerepe:

- A családlátogatás helye és szerepe (Mérei-Vinczéné: Dadogás II.) -

(Lajos azt mondta, ez kell ide. Igaz, hogy dadogással foglalkozik a könyv, de sztem
általánosan is lehet értelmezni a feltevéseket, azaz más beszédhibák esetén.)

 A komplex terápiában fontos elem a környezet befolyásolása, melynek kiinduló lépése

lehet a családlátogatás
 Családlátogatást rendszeresen végző logopédusok arról számolnak be, hogy a
látogatás tapasztalatai nélkül nem tudták volna sikeresen végezni a terápiát
15
  Milyen segítséget nyújthat a családlátogatás?
 Saját otthonukban az emberek fesztelenebbül viselkednek, mint a vizsgálati
helyiségben, ill. A tárgyi környezet is magán viseli egyéniségük jegyeit. Ily módon a
logopédus információkat nyerhet a (dadogó) gyermek környezetében élők
személyiségéről.
 A tapasztalatok alapján egyéniesíthető a kezelés, pontosabbá tehető a kezelési terv.
 Célzottabbak lehetnek a tanácsok, pl.: a gy. napirendjének kialakítása, szabadidejének
felhasználása, társas kapcsolatok irányítása.
 Megismerhetők és befolyásolhatók a szülők nevelési módja, a büntetés és jutalmazás
módszerei.
 Feltárhatók az esetleges konfliktusok, rejtett mechanizmusok.
 Hasznos tanácsok adhatók a mindennapi életben bonyodalmat okozó negatív hatások
kiküszöbölésére, pl.: esti tv nézés, szülőkkel egy szobában alvás.
 A családlátogatáskor a logopédus az egész családot, mint egységet kívánja
megismerni.

j, A szülőcsoport lehetőségei:
- (Lajos Péter könyvéből) -

Mácsainé Hajós Katalin, Tarkovács Ágnes és Juhász Ágnes nevéhez fűződik hazánk legújabb
komplex terápiája, a „minicsoport – terápia”, amely nem csak szemléletét, de módszerét
tekintve is új eljárás. A mini szó nem a csoport méretére, hanem a gyermekek
testmagasságára utal, mivel ez a legkisebbek terápiája.
Mindhárman úgy vélik, hogy ha a gyermek és környezete közötti kommunikációs zavar
elmélyül, az egyre súlyosbodó tünetek a gyermekben pszichés változást okoznak. Ha a
terápiát minél később kezdjük el, annál kevesebb esélyünk lesz a zavar felszámolására. Ezzel
szemben, ha időben, a korai gondozás során elkezdjük a kezelést, amikor a dadogás tünetei
még nem rögzültek, illetve a szülő – gyermek közötti viszonyt jó irányba tudjuk terelni, az
nagyfokú előrejutást eredményezhet. Ebben az időszakban a gyermek személyiségjegyei
sincsenek véglegesen kialakulva, arra pozitívan hatni tudunk. A terápiának két működési
szintje van: a gyermek – és szülőcsoport. A foglalkozások heti egy alkalommal egy órán át
tartanak. A találkozások első óráján a szülők s a gyermekek közösen vesznek részt. Ezalatt a
két logopédus velük foglalkozik, s a két pszichológus megfigyeli őket. A második órán a szülők
a pszichológusokkal, s az egyik logopédussal különválnak, a gyerekek pedig a másik
logopédussal maradnak. A logopédiai terápia kidolgozásában két fő szempont érvényesül: a
gyermekek életkori sajátosságainak figyelembe vétele és a szülőktől nyert információk mind
hatékonyabb felhasználása. A közös óra gyakorlatai meghatározott sorrendben követik
egymást, melyek képeit az óra elején a gyerekek és a logopédus közösen felteszik a táblára. Ez
azért fontos, mert így lehetősége van a gyermeknek óra közben kitekinteni, hogy éppen hol
tart az óra. A témák a következő sorrendben követik egymást: logopédiai gyakorlatok (beszéd,
mozgás, ritmus koordinálását fejlesztő feladatok), lazítás, újjászületés, közös alkotó
tevékenység, végül a meglepetés (a hozott gyümölcsök, rágcsálnivalók elfogyasztása). Ez a
közös óra segítséget nyújt a szülőknek gyermekükhöz való helyes odafordulás mintáját adva.
A szülők a csoportbeszélgetéseken megbeszélik gondjaikat, tapasztalatokat cserélnek. Ezalatt
a pszichológusok non – direktív vezetik a beszélgetést: szükség szerint kérdéssel, az
elmondottak megismétlésével segítenek a beszélgetés indításában, a hallottak
feldolgozásában. A beszélgetés célja, hogy feltárja a szülő tudattalan viselkedését, mellyel
esetleg akarata ellenére is rögzíthette gyermeke dadogását. A beszélgetés közben a gyerekek
szabadon játszanak egymással, a logopédus pedig megfigyeli, esetleg lejegyzi a gyermekek
személyiségét, viselkedését, megnyilvánulásait.

k, A szupervízió szerepe a logopédiai munkában:

16
- (Jászberényi Márta cikke) -

A tanácsadás egy problémamegoldó tevékenység, mely a tanácsadó és a kliens közt jön létre.
Ez egy kooperatív kapcsolat, tehát mindkét fél egyformán tesz a megoldás érdekében. A
tanácsadó megbeszélheti problémáit, feltevéseit egy szupervizorral, aki nem fölérendelt,
hanem egyenrangú partner a tanácsadóval szemben. A szupervizió ez esetben nem más, mint
egy közös megbeszélés. A tanácsadás során a kezelt megtanulja viselkedését, interperszonális
kapcsolatait rendezni, tehát önismeretet sajátít el, mindez együttesen elősegíti
személyiségének fejlődését. (Fonyó jegyzetből)

 A gyp-us korábban pedagógiai munkát látott el, módszertani ismereteit a tanítási

gyakorlatokon egyszerű modellkövetéssel sajátította el,
 A pedagógiai ellátásért felelős szakmai kompetenciáját diplomájával együtt
megszerezte
 Megjelenik a terapeuta szakirány, ugyanakkor a terápiás tevékenység szupervíziója
még alig
 A szupervízió több funkciót foglal magába: szakmai tudás, készségek fejlesztése,
kontrollja, a gyp-us és kliense és a közte zajló történések pszichodinamikájának
ismerete.
 A gyógypedagógiai munkában ötvöződik a pedagógiai gyakorlat, diagnosztikus
munka, pre-pszichoterápiás tevékenység, szervezetépítés, tanácsadás.
 A szupervíziónak a gyp-ban lehetséges alkalmazási területei közül kettőre tér ki:
 1. A gyp.-i segítség egyik lehetséges és gyakori módja a közvetett hatás az
akadályozott személyre, a családok, szülők aktív részvételére épülő terápiák
alkalmazása.
 A szupervízió ebben az esetben segítheti a gyp-ust, hogy a komplex, többszemélyes
kezelési helyzeteket tagolja, el tudja dönteni, hogy a kezelés adott szakaszában az
akadályozott személy és környezete, elsősorban családja közötti interakciókat és
pszichés történéseket tudatosítsa, értelmezze.
 2. A gyp-i segítés másik módja az akadályozott személyre közvetlenül ható terápiák
alkalmazása, melyeknél a kezelés történhet egyénileg vagy csoportban. Ez a pre-
pszichoterápiának nevezett kezelési mód lehet, pl.: pedagógiai és szenzoros
integrációs terápiák, autogén tréning, behavior terápiák stb.
 A terápiás elemeket magába foglaló szupervízió segítheti a szupervizált gyp-ust abban,
hogy a nevelés, kezelés során tudatosítani és értelmezni tudja a kliensében, ill. a közte
és kliense közt lezajló pszichés történéseket, s közben felismerje a képzettségéből
eredő kompetenciájának határait.

A közvetett kezelések szupervíziója

 A szupervízió módszerét befolyásolja, hogy a terapeuta - szupervizant mire helyezi
a hangsúlyt: a gyermek, az anya, vagy a környezet problémáira.
 A tanácsadási munkában intenzív, kommunikatív kapcsolat jön létre, mely során
észlelni kell a gyermekkel való foglalkozás akadályait.
 Az akadályozott gy. fejlődése gyakran stagnál, ezért a fejlesztésben résztvevők
védekezést fejlesztenek ki magukban.
 Akadály lehet még, ha a gyp-us nem képes felismerni munkája során tudattalan
motívumait, pl.: egyoldalúan azonosul a szülővel. Az akadályozott gy.-ről
lecsúszhat a figyelem, és az ép, rossz helyzetbe került testvérre kerülhet át a
negatív reakció.
 A szupervízió segítheti a korai gondozót, hogy olyan munkamagatartást, szakmai
identitást alakítson ki, mely lehetővé teszi, hogy az akadályozottsággal kapcsolatos
realitást és átéléseket felismerje és feldolgozza.

17
  A gyp-usok képzésük folyamán ambivalencia, indulatáttétel, viszontindulatáttétel
fogalmát megismerik, de képzésük nem tartalmazza azt, hogy a gyakorlatban
dolgozni is tudjanak azokkal.
 Az akadályozott családdal foglalkozó terapeuta munkájára hat az ún. társadalmi
patológia, a tévhitek. Ezek még a szakemberek gondolkodásmódját is
befolyásolják, ami akadályozza saját munkájuk tárgyilagos megítélését, és a
családok nehézségeinek feldolgozását.
 A szupervízióban részesült gyp-us szakmai identitásában megerősödve képes lesz
a problémák értelmi feldolgozására, eltávolodni azok közvetlen felhívó jellegétől.

Az akadályozottakra közvetlenül ható terápiák, s azok szupervíziója

 Azok a személyek, akiknél károsodott az intellektuális és adaptív működés, vagy
hiányzik a mások felé irányuló válaszadás képessége, és komoly hiányosságok
mutatkoznak nyelvi fejlődésükben, várhatóan kevesebb javulást fognak mutatni a
pszichoterápia során.
 A gyp-us terapeuta az akadályozott személlyel való interperszonális kapcsolatában
énje súlyosan megrendülhet, ezért olyan kapcsolatokra van szüksége, ahol
pozitívan élheti meg magát, -ez lehet a szupervízió-, amely hozzásegítheti ahhoz,
hogy tudatosítsa az akadályozott személlyel kapcsolatban átélt regresszív-
viszontindulatáttételes reakcióit, a lenézés, sajnálat, bűntudat érzését.
 A szupervízió konfrontálhatja a szupervizáltat elfojtott tudattartalmaival, amelyek
ellenállást fejlesztenek ki benne az akadályozottal való foglalkozásban.
 A gyp-us-szupervizáltnak saját élményt jelent a szupervízió, mivel a szupervizortól
soha nem tanácsokat kap, így ő se akkor segít a hozzáfordulóknak, ha kész
sémákat. Direkt megoldásokat ad.
 Ahogy a szupervizált maga is fejlődik a szupervízióban, erősödik szakmai
önállósága, úgy képes lesz az akadályozottak adaptív magatartását,
önszabályozását, én-erősítését elősegíteni.

l, A logopédus attitűdje:
- (Hardai Ildikó könyve alapján) -

 A személyközpontú megközelítés alaphipotézise, hogy az a személy, aki legjobban

meg tudja érteni és változtatni a klienst, nem más, mint maga a kliens.
 A terapeuta feladata annyi, hogy olyan feltételeket teremtsen, melyben a kliens
eléggé szabadnak és erősnek érzi magát ahhoz, hogy ezt megtehesse.
 Azok a feltételek, melyek megteremtésére a személyközpontú terapeuta a terápiás
kapcsolatban törekszik, a következők:
 1. Megpróbálja arra késztetni kliensét, hogy értékelései önmagából fakadjanak.
 2. A terapeuta kliensét értékel személyiségnek FODADJA EL, és ezt ki is fejezi.
Az elfogadás azonban nem jelent egyúttal jóváhagyást is: elfogadhatok valakit,
mint fontos, egyedi emberi lényt anélkül is, hogy helyeselném minden
ténykedését.
 3. Az EMPÁTIÁs meghallgatás bátorítás jelent a kliens számára, hogy tovább
vizsgálja világát, s azt közvetítse felé, hogy őt MEG lehet ÉRTENI
 4. A legfontosabb alapfogalom a terápiás kapcsolatban a BIZALOM. A terapeuta
igyekszik olyan kapcsolatot létesíteni, melyben a bizalom kölcsönös.
 A személyközpontú megközelítés tulajdonképpen egy attitűd,
s nem egy viselkedéskészlet.
 Minden attitűdnek három összetevője van:
 1. Affektív/érzelmi összetevő: hozzásegíti a terapeutát, hogy „átvészelje” a
konfliktusokat, az eseménytelen időszakot, a reménytelenséget, melyek mind
részei lehetnek a terápiás folyamatnak.

18
 2. Kognitív összetevő: azon tényezők, melyek növelik, vagy csökkentik a
személyre való összpontosítás képességét, azaz az önismeretet.
 3. Viselkedés összetevő: a személyközpontú terapeuta terápiás képessége.

19