2.

Tétel: A logopédia tudományos meghatározása,

interdiszciplináris kapcsolatai, fogalma
• 1. Tudomány:
o A beszéd-, hang- és nyelvi zavarok megelőzésének, diagnosztikájának,
terápiájának elméleti, integratív tudománya.
o tevékenysége:
 tanácsadó, preventív
 diagnosztikai tevékenység
 terápiás, fejlesztő tevékenység
- A szűkebb értelemben vett gyógypedagógia ága, a beszédben akadályozott személyek
személyiségalakítását, fejlesztését, nevelését, oktatását, terápiájának cél-, feladat-,
eszköz-, színtérrendszerét, eredményességét, az érintettek szocializációja és
rehabilitációja
- Vizsgáló, kutató speciális pedagógiai diszciplina.

- logopédiai terminológia:
o logopédus:
 Gyógypedagógus, aki a beszédben akadályozott gyermekek, és
felnőttek ellátására képesített. Tevékenysége a logopédiai kórképek
vizsgálata, azok típusától, súlyosságától, halmozottságától függően, a
társtudományok szakembereinek bevonásával, a megelőzés, a korai
fejlesztés, ill. a kezelés és az utógondozás.
- pedagógusi kompetenciák:
o 1. Szakmai feladatok, szaktudományos, szaktárgyi, tantervi tudás
o 2. Pedagógiai folyamatok, tevékenységek tervezése és a megvalósításukhoz
kapcsolódó önreflexiók
o 3. A tanulás támogatása
o 4. A tanuló személyiségének fejlesztése, az egyéni bánásmód érvényesülése, a
hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű vagy beilleszkedési, tanulási,
magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló többi gyermekkel, tanulóval
együtt történő sikeres neveléséhez, oktatásához szükséges megfelelő
módszertani felkészültség
o 5. A tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése,
esélyteremtés, nyitottság a különböző társadalmi-kulturális sokféleségre,
integrációs tevékenység, osztályfőnöki tevékenység
 o 6. Pedagógiai folyamatok és a tanulók személyiségfejlődésének folyamatos
értékelése, elemzése
o 7. Kommunikáció és szakmai együttműködés, problémamegoldás
o 8. Elkötelezettség és szakmai felelősségvállalás a szakmai fejlődésért

- 7.1.2.4. Logopédia szakirányon továbbá a gyógypedagógus

o a) tudása - Korszerű és alapos interdiszciplináris (orvostudományi,
pedagógiai, gyógypedagógiai, pszichológiai, gyógypedagógiai pszichológiai,
nyelvészeti) és intradiszciplináris tudással rendelkezik a kommunikáció, a
hang, a beszéd, a beszélt és az írott nyelv, valamint a gyermekkori nyelés
zavarairól.
o - Ismeri a kommunikációs zavarok kultúrtörténeti, tudománytörténeti és
szakmatörténeti előzményeit.
o - Ismeri a hang, a beszéd, a beszélt és az írott nyelv, valamint a gyermekkori
nyelés működésének anatómiáját és fiziológiáját, felismeri azok eltéréseit.
o - Korszerű ismeretekkel rendelkezik a hang, beszéd, a beszélt és az írott nyelvi
zavarok, valamint a gyermekkori nyelési zavarok etiológiájáról,
epidemiológiájáról, a különböző tüneti képekről.
o - Ismeri a logopédiai diagnosztikai folyamat átfogó rendszerét, a vizsgálatok
fajtáit, célját, feladatait, és lehetséges tartalmait.
o - Ismeri a hang, a beszéd, a beszélt és írott nyelv fejlődési és szerzett
zavarainak különböző nyelvi szintekre irányuló receptív és expresszív
vizsgálati eljárásait, valamint a gyermekkori nyelés diagnosztikus eszközeit, a
differenciáldiagnosztikai szempontokat és a folyamatdiagnózis szerepét.
o - Alapos ismeretekkel rendelkezik a hang, a beszéd, a beszélt és írott nyelv
fejlődési és szerzett zavaraihoz és a gyermekkori nyelészavarhoz kapcsolódó
logopédiai beavatkozások korszerű lehetőségeiről.
o - Ismeri a prevenció, a terápia és az utógondozás életkor- és diagnosztika-
specifikus formáit.
o - Ismeri a beszédtechnika hanghigiénés elemeit.
o - Ismeri a logopédiával kapcsolatos hazai és nemzetközi szakirodalmat.

• b) képességei
- Ismeretei alapján a különböző kommunikációs zavarokat interdiszciplináris szemlélettel, a
személyiséggel és a társadalmi beágyazottsággal összefüggésben értelmezi.
- Megszerzett szakmai tudását a köznevelés különböző szinterein: pedagógiai szakszolgálati
feladatokat ellátó intézményekben, nevelési és nevelési-oktatási intézményekben a
kommunikáció, a hang, a beszéd, a beszélt és írott nyelvi zavarok és a gyermekkori nyelési
zavarok ellátásában, szegregált és integrált keretek között, az alapellátásban és a sajátos
nevelési igényű tanulók esetében egyaránt alkalmazza.
- Kijelöli a hang, a beszéd, a beszélt és írott nyelv fejlődési és szerzett zavarainak, valamint a
gyermekkori nyelési zavarok életkor-specifikus és nyelviszint-specifikus vizsgálatának
tartalmait.
- Dokumentálja, kvantitatív és kvalitatív szempontok alapján elemzi, értelmezi az
eredményeket, levonja a logopédiai diagnosztikai következtetéseket, és erről különböző szintű
írásos és szóbeli összefoglalást ad a team tagjainak, a szülőnek, a kliensnek.
- Az interdiszciplináris diagnosztikai teamben a különböző forrásokból származó
információkat összegzi, logopédiai szempontból értékeli, és azokat a korábbi információkkal
integrálja.
- Megtervezi az egyénre szabott evidencia alapú logopédiai beavatkozást.
- A státusz- és differenciál diagnózisnak megfelelő sérülés-specifikus, individuális logopédiai
beavatkozást evidencia alapon tervezi, időben ütemezi, és hatékonyan megvalósítja.
- A terápiás folyamatot monitorozza, azt az eredményeknek megfelelően módosítja. A
kiválasztott terápiás módszert indokolja és meghatározza a logopédiai terápiás team kereteit.
- Beszédtechnikája tudatos, képes hanghigiéné kialakítására.
- Képes szakmai irányítás mellett a logopédiával, a logopédiai segítséget igénylő
személyekkel, illetve a felsorolt tevékenységekkel kapcsolatos vizsgálati, kutatási
részfeladatokat végezni.

logopédus személyisége:
Reális önértékelés
• Pozitív szemlélet
• Rogersi attitűd: elfogadás, figyelem, megértés
• Előítéletektől mentesség

Vékássy László:
• Empatikus
• Jó kontaktus készség, mélyen érdeklődő
• Aktív résztvevő
• A munka interakciós
• Partneri viszony
• Megfelelő információk nyújtása, keretek rögzítése
• Titoktartás
• Korszerű, eredményes módszerek alkalmazása
• Sémáktól mentes.

Schmidtné (2004):
• rugalmasság, nyitottság
• Figyelem, érdeklődés
• Tudatosság, spontaneitás
• Kreativitás
• igényesség

logopédus kommunikációja:
 A logopédus minden megnyilvánulása példa a gyermek/tanuló számára.
Balás (2002):
• Fontos, hogy a kommunikáció ideális feltételek között, relative zajmentesített környezetben,
fenntartott figyelemmel és motivált együttműködésben történjen.
• Az elvárt kommunikációs formákat (például köszönés, kézfogás, figyelem a beszélőre,
tanulók egymás közötti kommunikációjának tartalmi elemei, tematizált beszélgetések), a
logopédiai team tagjai közösen alakítsák ki. Ezekről a sztenderdekről a szülőket is lehet
tájékoztatni.
• Alapelv, hogy nem csupán és nem elsősorban beszédhibát javítunk, hanem a teljes értékű
nyelv- és beszédfejlettség elérésére valamint a személyiség pozitiv irányú formálására
törekszünk.

Kommunikáció a szakszolgálat pedagógusaival:

 Optimális esetben a logopédus a pedagógiai szakszolgálati közösség tagja, ebben a
közegben folyik szakmai szocializációja, itt alakul ki az a szakmai szerep és identitás,
mely a logopédiai tevékenység folytatásához szükséges.
 Az egymástól való tanulás példái: esetmegbeszélések, a belső képzés, az önképzés, a
szakterületen belüli és a szakterületek közötti párbeszédek, a bemutató órák tartása és
látogatása, a hospitálás, az intervízió, a szupervízió, az esetkonzultáció, a videós
bemutatóóra elemzése, a referálás, a publikáció. A feljegyzések, az emlékeztetők, az
esetleírások, a fotó-, hang- és filmfelvételek készítése egy tanév munkáját, egy
különleges beavatkozás folyamatát dokumentálják.
Fehérné cikk:

- különböző tudományok jeles művelői a saját tudományuk paradigmái mentén tettek

kísérletet arra, hogy a kor tudományos szintjén ragadják meg, értelmezzék a beszéd
képességét, annak fiziológiáját, beszédhangok képzését, a beszélt nyelv használatát,
majd leírják a beszédbeli korlátozottságot, annak különböző tüneteit, etiologiáját.
Lechta szerint a logopédia történetének ez a korszaka vezet majd el a konkrét
logopédiai gondolkodás kezdeteihez, amely aztán monográfiák, összegző logopédiai
munkák, tankönyvek megszületését eredményezik, és ezzel megteremtik a logopédia
mint tudomány megszületésének lehetőségét.
- Kempelen Farkas „Az emberi beszéd mechanizmusa” című könyvében a beszéd
fiziológiáján, a beszédhangok leírásán kívül, elsőként próbálkozik a mássalhangzók
„hibáinak” körülírására is.
- Az 1868. évi népoktatási törvény (1868. évi XXXVIII. törvénycikk) jelentős hatást
gyakorolt a logopédia történetére azzal, hogy I. fejezetének 1. § kimondta a tanítási
kötelezettséget (6 éves kortól 12, illetve 15 éves korig), amelynek következtében
ugrásszerűen megnőtt a népiskolák és a népiskolába járók száma. Az anyanyelv, a
magyar nyelv oktatása ráirányította a népiskolai tanítók figyelmét az átlagtól eltérő,
fogyatékos „beszédű” gyermekekre ennek eredményeként a 19 század végére a
logopédia fejlődése új irányt vehetett, hiszen már nem csak tevékenységként (praxis),
hanem elméletként is kezdte identifikálni önmagát. Mindezeknek együttesen
köszönhető, hogy a képzés elindulása (gyp-képzés, 1900), az ellátás megszervezése
(Orthophonikus Intézet, 1891), az érintett szakmeberek összefogása,
szemléletformálásuk, a kutatások elindulása szinte egy időben történhetett meg.
- Roboz József, Sarbó Artúr, Istenes Károly, Schulyomi- Schulmann Adolf a képzésben,
az intézetvezetésben betöltött szerepükön kívül kutatásokkal, szakmai
tapasztalatukkal, a külföldi szakirodalom publikálásával is hozzájárultak a logopédia
fejlődésének megindulásához.
-
- logopédia első szegregált intézete – 1968, Kőszeg