Receptív-expresszív nyelvfejlődési zavar, 8;0 éves

A nyelvfejlődési zavar (NYFZ) egy olyan rejtett fejlődési zavar, amely az anyanyelv
elsajátításának beszédben és írásban való használatának a nehézségeiben mutatkozik meg. Ez
a zavar a gyerekek kb. 7%-át érinti, többségüknél felnőttkorban is fennmarad, és hosszú távon
befolyásolja a fejlődést a társas kommunikáció és a verbális tanulás korlátozottsága miatt.
Fontos a zavar korai felismerése és a célzott logopédiai terápia. A megsegítésben szerepe
van a támogató családi és pedagógiai környezetnek.
Azokat a 4 évesnél idősebb gyerekeket diagnosztizáljuk nyelvfejlődési zavarral, akiknél a
nyelvelsajátítás tempója és minősége nem éri el tipikusan fejlődő kortársaikét. A fenti életkor
alapján a gyermek sajátos nevelési igényű lehet, és feltehetően logopédiai osztály tanulója,
illetve a nyelvi zavar súlyosságától függően az is lehetséges, hogy logopédiai óvodába jár
még.
Amennyiben iskolás, a nyelvi zavar vizsgálata azért is fontos, mert ebben az életkorban az
írott nyelvi képességeket is vizsgáljuk, melyek homotipikus együttjárást mutatnak a
nyelvfejlődési zavarral.

1.Diagnosztikai kimenet (defínició, típusok, szakirodalmi hivatkozások)

Definíció

A nyelvi fejlődés elmaradása számos fejlődési zavar vagy szindróma velejárója lehet, és
sok különböző formát ölthet. A genetikai vagy egyéb kóreredetű általános fejlődési zavarok,
szenzoros zavarok esetében a nyelvi zavar másodlagos, azaz valamilyen általánosabb fejlődési
zavar következménye. Létezik azonban a gyermekek egy csoportja, akiknél specifikusan
jelenik meg a nyelvi zavar anélkül, hogy ezt a deficitet neurológiai, szenzoros, kognitív vagy
társas–érzelmi problémák magyarázhatnák.
A nyelvi zavar a klinikai gyakorlatban használt BNO–10 meghatározása szerint: „Olyan
zavarok, melyekben a nyelvelsajátítás normál folyamatai már a korai életszakaszban zavart
szenvednek. A zavar nem tulajdonítható közvetlenül neurológiai vagy beszédszervi
anomáliáknak, érzékszervi károsodásnak, mentális retardációnak vagy környezeti okoknak.”
(BNO–10, 1998). A BNO–10 a specifikus beszéd–nyelvfejlődési zavarokat (F80) a Pszichés
fejlődés zavarai (F80– F89) között sorolja fel. A nyelvi fejlődés folyamatának normálistól
való eltérése az elsődleges kritérium.
A DSM–IV (Frances, 1994), a Kommunikációs zavarok alá sorolja a specifikus nyelvi
zavart, és a nyelvi képességnek az általános kognitív fejlettségtől való elmaradását tartja
elsődleges kritériumnak.
A DSM–5 (APA, 2013) is a Kommunikációs zavarok alá sorolja a nyelvi zavart, de a
kategória elnevezéséből eltűnik a ’specifikus’ jelző. Míg eddig kizáró kritérium volt, hogy a
nyelvi zavar nem tulajdonítható hallás- vagy más szenzoros sérülésnek; motoros
működészavarnak vagy egyéb egészségi, idegrendszeri állapotnak, és nem magyarázható
intellektuális képességzavarral sem, a DSM-5 szerint intellektuális képességzavar vagy
szenzoros/motoros sérülés esetén is megállapítható nyelvi zavar, ha annak mértéke
meghaladja a fentiekhez társuló nyelvi problémák mértékét.
 A DSM-5 (2013) megfogalmazásában azt olvashatjuk, hogy: „Tartós nehézség a
nyelvelsajátításban és nyelvhasználatban, mely a fejlődés korai szakaszától megfigyelhető,
nem tulajdonítható hallás- vagy más érzékszervi sérülésnek, motoros diszfunkciónak vagy
más orvos-neurológiai oknak, és nem tekinthető intellektuális képességzavar vagy globális
fejlődési elmaradás tüneti elemének.”

Lehetséges okok:

- A fonológiai rövid távú emlékezeti gyengeség olyan genetikai hátteret mutató,

jellegzetes, gyakori velejárója az NYFZ-nek, hogy számos kutató szerint ez a
képességdeficit az egyik magyarázó tényezője az érintettek anyanyelv-elsajátítási
nehézségeinek.
- verbális rövid távú emlékezeti kapacitás csökkenése (Adams–Gathercole 2000),
- auditív észlelési zavar (Tallal–Piercy 1973),
- a nyelvtan egészének vagy valamely aspektusának, például az egyeztetésnek a sérülése
(például Rice et al. 1995),
- nyelvi feldolgozási kapacitáscsökkenés (Leonard 2014) és
- a procedurális (Ullman–Pierpont 2005) vagy statisztikai tanulás képességzavara.
Legnagyobb az esélye, ha a kockázati tényezők közül több is fennáll! (Kas-Lukács, 2020).

Típusok és tünetek

A nyelvi zavar tüneti csoportosítása több szempontból lehetséges. Lehet enyhe vagy
súlyos, az érintett funkciók alapján pedig megkülönböztethetünk receptív és expresszív
zavarokat. Teljesítménymintázat lehet tipikus vagy atipikus.

Az érintett nyelvi szintek alapján megkülönböztetünk:

 fonológiai (a beszédhang-feldolgozást vagy -használatot érintő),
 lexikai (a szókincs területén jelentkező);
 szemantikai (a jelentésben megmutatkozó);
 morfoszintaktikai (nyelvtani) és
 pragmatikai (nyelvhasználati) zavarokat.

A nyelvi zavart mutató gyermekek nyelvi fejlődése már a korai életszakaszokban eltér a
tipikustól. Az első szavakat a tipikus fejlődéshez képest, akár három évvel később ejtik ki.
A fonológiai feldolgozásban és produkcióban jelentős elmaradás figyelhető meg. A szavak
hangalakjának hallás utáni pontos feldolgozása és emlékezetben tartása sok gyermek számára
nehézséget okoz. Mindez hatással van a
- a hangzó beszéd megértésére, illetve
- a szótanulásra.
Expresszív beszédüket rendszerint fonológiai egyszerűsítési folyamatok jellemzik, s ez
jelentősen rontja e gyermekek beszédének érthetőségét.
Szókészletük lassan gyarapszik, annak mérete mindvégig az életkori átlag alatt marad.
 A szótanulási nehézség
- leginkább az igéket érinti: kevesebb igét használnak, és a leggyakoribb igékre
szorítkoznak. Ez a tünet még iskoláskorban is tapasztalható.
- A kevés főnév és igék használata mellett csak elvétve fordulnak elő beszédükben
melléknevek és határozószavak.
Szótalálási nehézségek jelzik a mentális lexikon aktiválásának nehezítettségét.
Expresszív beszédük alacsony nyelvtani komplexitást mutat, gyakran diszgrammatikus
mondatokban beszélnek, azokból tőmondatokat, hiányos szerkezeteket kreálnak.
A morfoszintaxis a későbbi fejlődésben is egyike a leginkább érintett nyelvi szinteknek!
A pragmatikai zavarok leginkább a beszélő szándékának félreértésében vagy figyelmen
kívül hagyásában, a humor és a metaforák gyenge értésében, a társalgási konvenciók be nem
tartásában, a kommunikáció egyoldalúságában mutatkoznak meg.

A tünetek lehetnek enyhébbek vagy súlyosabbak az életkornak megfelelő normál

fejlettségtől való eltérés függvényében.
Nagyobb gyerekeknél jellemző a korlátozott, főként gyakori szavakból álló szókincs és az
egyszerűbb, gyakori szószerkezetek és toldalékok használata.
A gyermekek tünetei függenek az általuk elsajátított nyelv típusától (Kas-Lukács, 2020).

A beszédértés elmaradása főként

- a mondatbeli szereplők azonosításában,
- a szokatlan szórendű mondatok értelmezésében,
- az összetett mondatok megértésében,
- a komplex instrukciók végrehajtásában jelent gondot számukra.
E nehézség két fő tényezője az emlékezeti terhelés és a szerkezeti bonyolultság mértéke:
minél hosszabb egy mondat, illetve nyelvtanilag minél komplexebb, annál jelentősebb
nehézséget jelent a mondat megértése a NYFZ-ben érintett gyerekek számára (Kas-Lukács,
2020).

2. Módszerek bemutatása (diagnosztikai cél, életkor, módszertan, stb.)

Diagnosztikai cél a nyelvfejlődési zavart mutató gyerekek hátrányainak csökkentése

szakszerű ellátás és környezeti támogatás útján.
A nyelvfejlődési diagnosztikában és terápiában elsősorban a logopédus szakember
kompetens, de a szülők és a pedagógusok együttműködése is nélkülözhetetlen.

 A szűrés célja a nyelvfejlődési zavar (korai) felismerése.

A gyermek életkorából adódóan a nyelvfejlődési szűrés vélhetően és remélhetőleg már
legalább két szinten megvalósult. Az intézményes nevelés keretében 3 éves korban a nyelvi
késésre vonatkozóan a „KOFA-3”, majd 5-6 éves korban a nyelvi zavarra és az írott nyelvi
zavarok (olvasás- és helyesírászavar) kockázatára a „Szól-e?” vizsgálati eljárással.
A szülő gyanúja alapján akár ennél korábban is történhetett szűrővizsgálat, melynek
elvégzésére egy éves kor körül a KOFA-1, két éves kor körül pedig a KOFA-2 áll
rendelkezésre. Az írott nyelvi zavarokra vonatkozóan kisiskoláskorban történik szűrés.
A szűrés során a logopédus rendelkezésére álló, az életkornak megfelelő módszerei:
- szülői kérdőívek,
- megfigyelés és
- szűrőtesztek kombinációja.

 Differenciáldiagnosztika
Az azonosítást követően van szerepe a differenciáldiagnosztikának, amely során a hasonló
elmaradásokat (is) mutató fejlődési zavarok elkülönítése történik meg.

 Állapotmegismerési folyamat
A nyelvi-kommunikációs képességbeli erősségek és gyengeségek feltárását célozza, a
fejlesztési célok és stratégiák meghatározása érdekében.
A folyamat fő elemei:
– részletes nyelvi-kommunikációs fókuszú anamnézis felvétele a szülővel,
– az aktuális nyelvi-kommunikációs fejlettség felmérése szülői kérdőívvel (Kas et al. 2010;
2017),
– az aktuális nyelvi-kommunikációs fejlettség felmérése komplex, a magyar nyelvre
kifejlesztett/adaptált nyelvfejlődési vizsgálóeljárással.

 Folyamatdiagnosztika
Az intervenció során zajlik, amelynek során a fejlesztés hatásai, a megcélzott területeken
mutatott fejlődés, illetve mindezek alapján a fejlesztési célok és módszerek értékelése történik
meg.

Jelen esetben nem ismerem a gyermek nyelvfejlődési zavarának súlyosságát, ezért első
lépésben beszédmintát próbálok nyerni először spontán beszélgetéssel és narratív beszéddel a
Béka-mese segítségével. Közben megfigyelem a gyermek testi fejlettségét, viselkedését. A
beszédszervek funkcionális vizsgálatát is elvégzem.
Az anamnézis kiterjed a család demográfiai helyzetére, szerkezetére, a terhesség és a
születés körülményeire, a korai táplálkozás, mozgás, kommunikáció fejlődésére, egészségügyi
problémákra, intézményes nevelési környezetre, nyelvi és kommunikációs környezetre,
szokásokra, családon belüli nyelvi problémákra.
A beszéd-, nyelv-, és kommunikáció színvonalától függően lehet, hogy a beszéd-és nyelvi
fejlettség vizsgálatát a Juhász-Bittera – féle vizsgálattal kezdem.

A további struktúrált teszteket táblázat formájában mutatom be.

Nyelvi szintek Produkció Feldolgozás

Fonológia Szó- és álszóismétlés:
Magyar Álszóismétlési Teszt
Fonológiai Tudatosság Teszt
Verbális fluencia tesztek
Morfológia PPL
GMP teszt (GMP17)
Hallási megkülönböztetés
(DIFER)
Fonológiai Tudatosság Teszt
PPVT
 Csányi-féle teszt TROG-H
Magyar Mondat- Token
utánmondási Teszt GMP
(MAMUT)
Szintaxis Mondatismétlés: TROG-H
Prefer Token
Magyar Mondat- GMP
utánmondási Teszt
(MAMUT)
Lexikon LAPP Peabody szókincsteszt
Gardner Teszt GMP
Meixner szókincspróba
Gyors megnevezési
feladatok (RAN)
Verbális fluencia tesztek

Nyelvi zavar diagnózis akkor áll fenn, ha minimum 2 (!) sztenderdizált nyelvi teszten az
életkori normához képest szigorúbb esetben 2, megengedőbb esetben 1 szóráson kell kívül
esnie a teljesítménynek (D. Bishop).

Ha iskolás a gyermek, akkor az írott nyelvi teljsítményét is vizsgálnám a korának megfelelő

vizsgálati eszközökkel.
 Dekódolás vizsgálata: LOV (Lőrik)
 Szövegértés: LOV, Meixner
 Helyesírás: LHV (Lőrik)
Az írás-olvasás teljesítménye mögött álló nyelvi indikátorok vizsgálata:
 Fonológiai tudatosság: Lőrik-féle NYIT (óvoda-1.oszt.)
 Gyors automatizált megnevezés: Szól-e?, Columbia szűrőtesztek
 Fonológiai munkamemória: Szól-e?, Magyar álszóteszt, Álszóismétlés, Szóterjedelem,
Mondatismétlés szubteszt), Számterjedelem, Olvasásterjedelem teszt (Racsmány-féle),
MAMUT-R
 Verbális fluencia: Verbális fluenciatesztek

3. Differenciáldiagnosztikai ismeretek, szempontok (tipikus együttes előfordulás,

tüneti hasonlóságok, elkülönítés eszközei, partner szakember bevonás)

A nyelvfejlődési zavar rejtett fejlődési zavar. Tüneti változatossága, más fejlődési

zavarokkal mutatott hasonlósága megnehezíti az azonosítást és a diagnózist.
Értelmi képességzavar, autizmus spektrumzavar, hallászavar, idegrendszeri sérülések
gyanúja esetén szükség lehet a hallás, az értelmi képesség, a nonverbális aktivitás, a szociális
kommunikációs képességek vizsgálatára. Ilyenkor a logopédus megfelelő szakorvoshoz (pl:
fül-orrgégész, audiológus, foniáter); a pedagógiai szakszolgálat megfelelő szakembereihez
(pl: értelmileg akadályozottak pedagógiája-, autizmus spektrum pedagógiája szakirányos
gyógypedagógus) illetve a megfelelő szakértői bizottsághoz irányítja a szülőt a további
vizsgálatok elvégzése érdekében.
A nyelvfejlődési zavart mutató gyermekek esetében gyakori a homotipikus együttjárás az
írott nyelvi zavarokkal: a fejlődési diszlexiával-, diszortográfiával. Heterotipikus együtjárást
mutathat számos más fejlődési zavarral, például ADHD-val vagy ASD-vel.

4. Intervenciós szempontok

A nyelvfejlődési zavart mutató gyerekek ellátása a logopédus egyik alapvető feladata és

kompetenciája. A nyelvi zavar terápiájának hatékonysága nagyban függ a probléma
felismerésének az időpontjától: a lehető legkorábban elkezdett nyelvi fejlesztés a
leghatékonyabb. A logopédiai gyakorlat a nyelvfejlődési zavar minél korábbi azonosítása és
hatékony kezelése érdekében – korai szűrésen, majd folyamatos nyomon követésen,
tanácsadáson és a szükségletekhez igazított intervención alapuló protokollt alkalmaz.
A nyelvfejlődési zavar felismerésekor meg kell kezdeni az intenzív logopédiai fejlesztést.
Szempontok az intervenció tervezésekor:
- figyelembe veszem a gyermek életkorát.
- az intervenció helyszínét: szegregált vagy integrált intézmény, ambuláns ellátás,
otthon
- a létszámot: egyéni vagy csoportos.
Legközelebbi fejlődési zóna figyelembe vételével kijelölöm a terápiás célokat. A gyereket
körülvevő környezet akkor a legtámogatóbb, ha egy lépéssel éppen az aktuális fejlettségi szint
előtt jár (Kas-Lukács, 2020).

Felhasznált irodalom:

Gereben Ferencné–Fehérné Kovács Zsuzsa– Kas Bence–Mészáros Andrea: Beszéd- és nyelvi

zavart mutató (beszédfogyatékos) gyermekek, tanulók komplex vizsgálatának diagnosztikus
protokollja
Kas B. (2011) A nyelvi zavarok vizsgálatának szerepe a nyelvi képesség kutatásában
(Kézirat)
Kas B. – Lukács Á. (2020) „Hogy mondjam?” – a nyelvfejlődési zavar jelensége és hatása a
fejlődésre, Anyanyelv pedagógia XIII., 3.szám
Kovács, Zsuzsanna és Kas, Bence és Pintye, Mária (2018) Szempontok a nyelv- és
beszédfejlődési zavarok szűréséhez és állapotmegismeréséhez. Családbarát Ország Nonprofit
Kft., Budapest.
Nyelvfejlődési zavarok vizsgálata és terápiája kurzus vetítményei