14. tétel: A gyermekkori hangképzési zavarok.

A hangképzési zavarok
létrejöttében szerepet játszó pszichológiai tényezők és hatásuk a
személyiségre

A gyermekkori hangképzési zavarok

(hkz - hangképzési zavar)

A diszfónia

 Akusztikailag a zöngehang tisztaságának hiánya, szinuszos voltának megszűnése

 Nem azonos a rekedtséggel!
 Nemcsak zörej jellemzi a kórképet, de hangmegtörés, hirtelen dallamváltozás, az
alaphangmagasság bizonytalansága is megfigyelhető

Két fő formája:

 Hyperkinetikus diszfónia:
- Az akusztikailag jól körülírható zörejelemek mellett préselés, feszítés, hangmegtörés,
hirtelen dallamváltozás, „zárt” szájállással való hangképzés, feszülő nyaki és hasizmok,
hangtúlerőltetés, fokozott, nem megfelelő hanghasználat, hibás hangképzési technika
jellemzik.
- Gyakran túlerőltetéssel erősíti a gyenge hangot, mely rögzülhet, így lesz hypokinetikusból
hyperkinetikus diszfónia.
- Tünetei: kaparó torok, gombócérzés, kemény hangindítás.

 Hypokinetikus diszfónia:
- Renyhe, levegős, halk, ugyancsak zörejelemekkel bíró fonáció észlelhető.
- Tünetek: leheletszerű hang, suttogó beszéd, rövid beszéd után már kifárad, rövidebb a
kilégzési idő.

A diszfónia fogalma, felosztása

 A kifejezés etimológiai értelemben olyan hangjelenséget takar, mely a normálistól eltér

(ilyan tágan nem használatos)
 A rekedtségtől való elkülönítés legfőbb kritériuma, hogy a diszfónia sima felszínű, ép, jól
mozgó hangszalagok esetén is létrejöhet, hátterében hibás hangtechnika áll
 Mandl (1858): a hang kimerülése
 Frankel (1894): mogiphonia kifejezést ajánlja a gége kimerüléses neurózisainak általános
megjelölésére
 Willie (1894): „a gége funkcionális kimerüléses neurózisa”
 Sedleckova (1960): nyilvánvalóan létezik egy általános, vagy lokális hajlam a
hiperkinetikus diszfóniára
 Wendler (1977): megkülönbözteti a nyilvánvalóan organikus hátterű képeket, valamint a
funkcionális diszfóniát
 Lerman (1982): a funkcionális diszfóniát pszichés eredetűnek tartja
 Frint (1982): az organikus elváltozás következménye lehet egy funkcionális alapon
létrejött hangképzési zavarnak, de a funkciózavar organikus ok hatására is létrejöhet; a
funkcionális h.k.z.-ok nagyobb részének kiindulópontja a hang túlerőltetése; a kiváltó ok
gyermekeknél: utánzás, a h.k. fejlődésének hiányos ellenőrzése, irányítása, a gyermek
kiabálásra való hajlama
 Hirschberg (1973): funkcionális a diszfónia, ha a kóros hangfenomén okát a gégében nem
találjuk; a csecsemőkori funkcionális diszfóniák magyarázatára kétféle patomechanizmust
említ: korai encephalopathia a csecsemő nyugtalanságát, agresszív viselkedését, állandó
1
 hangos sírását, kiabálását, préselő-erőlködő fonálását okozhatja, mely szekunder módon
hiperkinetikus diszfónia kialakulásához vezet. A fiziológiás h.k-t irányító KIR-i területek
sérülése pedig a „dysphonia hypokinetika encephalopathica” kórképben manifesztálódhat.
 Az okok és a következmények összefonódnak a diszfónia esetében
 Polietiológiájú kórképről van szó, hiszen a szerzők a nyilvánvalóan organikus hátterű
esetekben is hangsúlyozzák a működészavart
 A rögzült működészavar és a funkció dekompenzálódás eredettől függetlenül a diszfóniák
közös vonása, ilyen értelemben valamennyi diszfónia funkcionális

A diszfónia felosztása

1. A hangképző apparátus bármely részét érintő ártalom következtében alakulnak ki az

ORGANIKUS eredetű hangképzési zavarok.

a) Fonációs mechanizmusok sérülései

- gégeasszimetria, polypus, papilloma miatt kialakult képek

b) Indirekt ártalmak (A hangképző apparátust követve befolyásolja)

- hormonzavar, myasthenia gravis, DMP, hallászavar, veleszületett nyaki vénás
fejlődési rendellenességek

Következményei:
 Fejlődési rendellenességek (összenőtt hangszalagok, barázdált h.sz.-ok)
 A gége gyulladásos megbetegedései (Reinke-ödéma, lerakódások a h.sz-
on=leucoplacia)
 Myopathiás okok (izmok betegsége, túlerőltetése, myositis)
 A gége idegrendszeri eredetű mozgászavarai (centrális: sclerosis multiplex,
Parkinson kór), (perifériás: gége beidegzése: n. vagus, n. recurrens bénulása)
 Endokrin eredetű (hormonzavarok)
 A gége daganatos megbetegedései (jóindulatú: polip, papillóma, szemölcs)
(rosszindulatú: gégerák)

2. A kimutathatatlan szervi eredet esetén FUNKCIONÁLIS diszfóniáról beszélünk

(amely sok esetben másodlagos organikus elváltozások oka is lehet). Ennek
előfordulása gyakoribb. A működési zavart elősegíthetik:
 Fejlődési rendellenességek, konstitucionális okok (szervi diszharmónia, gége, nyak
izomzatának v.sz. egyoldali fejletlensége, submucosus szájpadhasadék)
 A hangképzés automatizmusának zavara (foglalkozás közbeni hangszálerőltetés,
helytelen énektechnika, impulzív gyerek kiabálása)
 Általános megbetegedések (TBC, keringési zavarok, fertőzések, rekeszizom műk.
zav.)
 A hangképző szerv gyulladásos megbetegedései
 Endokrin zavarok
 Külső neurotizáló tényezők
 Hallászavar okozta önellenőrzés hiánya

Funkcionális eredetű hypokinetikus formával gyermekkorban nem találkozunk.

Tünetei:
A funkc. h.k.z.-t objektív jelek és szubjektív panaszok jellemzik.
Objektív jelek:
 Ránézésre: rossz a légzés, a mellkas, váll fokozottan megemelkedett, a testtartás,
merev a hasizom, nyakon látszanak az inak
 Hang: erősen rekedt, időnként megcsuklik, csökken a hangerő, nem tudja fokozni a
hangerőt, nem megfelelő a hangmagasság, beszűkül a hangterjedelem, a hangtartás
megrövidül
2
Szubjektív panaszok:
 Fárasztó a beszéd, fáj a torka (gégéje, kiszárad a torka, gombóc-érzés., krákogás,
köhécselés)
 A nyak nyomó-, szorító, kaparó, viszkető érzése

A funkcionális h.k.z.-ok csoportosítása:

1. Phonoponosis (helytelen hanghasználat miatti h.k.z., hosszú ideje fennáll a hiba, nem egyik
pillanatról a másikra alakul ki)
Előidézhetik:
 hypokinetikus ok (sovány, aszténiás alkat, csökkent fejlettségű gége)
 hyperkinetikus ok (hangtúlerőltetés)
 phonoasthenia (afiziológiás a hangszerv használata, reggel még jó a hang, később egyre
gyengébb lesz)

2. Phononeurosis (anatómiai eltérés nélkül, pszichés alapon létrejött h.k.z., hirtelen alakul ki)
Fajtái:
 pszichogén afónia/diszfónia (pszichés eredetű félelmi, feszültségi vagy szorongásos
állapot talaján fejlődik ki)
 diszfónia spastica (a hangadást a gégeizmos önkéntelen spazmusa nehezíti meg; a
várakozási neurózis kórképébe illeszthető be)

A gyermekkori funkcionális diszfónia

 Döntő többségének hátterében funkcionális okokat kell keresni

 A ~ a foniátriai irodalom sokat vitatott kérdése
 Funkcionális eredetű hypokinetikus formával gyermekkorban nem találkoztak

1979-82 között vizsgált 385 diszfóniás gyermek vizsgálata alapján (Pataki):

 elsődleges szervi okot a betegek többségénél kimutatni nem lehet
 a lehetséges funkcionális okok közül a hibásan rögzült hangtechnika kevés esetben
játszik szerepet
 préselő-feszítő hangtechnika rögzülését a gyakori gyulladások előidézhetik
 a funkcionális h.k.z.-ban szenvedő beteg gyermekek pszichológiai vizsgálata számos
közös vonást mutattak:
 sokkal több a fiú, a dadogókhoz hasonló az arány
 súlyos familiáris konfliktusok: elhanyagoltság, durva nevelési eljárások, túlzott
elvárások, elvált, vagy különélő szülők
 világjáték-teszt, családrajz: kimutathatóak a szorongás jegyei (89%)
 anamnézis: neurotikus tünetek: ujjszopás, körömrágás, kényszercselekvés, enuresis
nocturna, jó intellektus mellett tanulási problémák, különféle magatartási zavarok
 nem túlzottan, de megfigyelhető a diszfónia és dadogás korrelációja is (hasonló
személyiségjegyek)

 Nem az a lényeg, hogy a gyermek túl sokat kiabál. Azt kell kideríteni, hogy miért kiabál,
suttog, vagy hallgat, miért viselkedik másképpen, mint ép társai
 Az otthoni verbális háttérbe szorítás, letiltott beszéd, megtiltott gondolat, rejtőzködési
tünetek szerepelnek a beteg gyermekek anamnézisében, mint a funkcionális diszfónia
specifikus, pszichikus okai
 Ezek mellett a neurózist általában kiváltó élethelyzet még ismeretlen módon vezet a
betegséghez
 A legújabb vizsgálatok szerint a nyaki vénák egyes veleszületett fejlődési
rendellenességeinek oki szerepe lehet a diszfónia kialakulásában

3
  A pszichogeneitás közvetett bizonyítéka, hogy a funkcionális diszfónia akusztikus képe,
súlyossága együtt változik a beteg pillanatnyi lelkiállapotával, illetve az, hogy a 3-4 éves
gyermekek tünetei a nevelési tanácsadás és antidepresszánsok következtében jelentősen
csökkentek
 A nyílt orrhangzós gyermekek egy részénél: hyperfunkciós hangképzési technika
diszfóniához, hangszalagcsomók kialakulásához vezet; ez egyrészt kompenzációs
mechanizmus, másrészt nem zárható ki a pszichés háttér szerepe ebben a nehézsorsú
gyermekcsoportban

ÖSSZEFOGLALVA: a gyermekkori funkcionális diszfónia önálló kórkép, melyet

etiológiailag pszichogeneitás, tünetileg hyperkinetikus hangképzési technika, zörejelemek,
hangmegtörés, hirtelen dallamváltozás, rövisd időn belül változó súlyosság, rendszerint jó
taníthatóság jellemez

A funkcionális diszfóniák kezelése

- A hibás hanglépzés „átnevelése”, reedukációja

- Ezt megelőzi 1-2 hetes hangdiéta (szükség szerint antibiotikumos aeroszol-inhaláció)
- A hanggyakorlatokat fekvő vagy ülő helyzetben végezzük, általános izomellazítással:
 Hasi légzés tanulása fekve, állva, ülve: kéz a bordakosáron, levegő kifújása S hanggal,
fiziológiás kilégzés, beszédlégzés
 Lehajtott fejjel hümmögés-hangmagasság megtalálása (gyereknél: kérdésekre igen-nem
válasz helyett hümmögni)
 Lágy hangindítás
 Levegőbeosztás
 Lágy hangindítás plusz levegőbeosztás
 Halkítás, hangosítás (hangmagasság maradjon)
 Beszéddallam
 Rövid versek, mondókák
 Spontán beszéd

- Próbáljuk kifejleszteni és ellenőrizni:

 Az állkapocs ellazított mozgását (Fröschels rágóterápiája)
 A pontos artikulációt
 A lágy hangindítást
 A nyakizomzat lazaságát
 A gégeváz túlfokozott mozgásainak csökkentését
 A légzés természetességét és a kilégzési idő erőlködés nélküli hosszabbodását
 A hasizomzat görcsös, rendszertelen kontrakcióinak elmaradását és a fiziológiás hasfali
mozgást
 A helyes hangeffektust (a hang tisztaságát és csengő jellegét)

Pataki órai jegyzetében még megemlítettük a pszichés faktorok szerepét a gy. kori
funkcionális diszfónia kialakulásában: (hogy ez ide tartozik e, azt nem tudom)
 spasztikus diszfónia (fokozott préselés, erős és tartós görcs; hátterében: kényszerek,
szorongások, de nincs pontosan definiálható kórok)
 elektív mutizmus (a gyermek bizonyos személyek jelenlétében nem hajlandó beszélni)
 mutizmus (néha, egyik pillanatról a másikra következik be; pszichiátriai hatáskörbe
tartozik)
 pszichogén afónia (nem beszél, nincs hangja, suttog, egyik pillanatról a másikra,
leggyakrabban fiatal, ill. változókorú nőknél)

4
 A hangképzési zavarok létrejöttében szerepet játszópszichológiai tényezők
és hatásuk a személyiségre

A hangképzés zavarainak említésekor organikus illetve funkcionális zavarokról beszélhetünk.

I. Az organikus eredetű zavarok –dr. Frint Tibor értelmezése szerint– a következőek:

– rekedtség a gége fejlődési rendellenessége következtében (pl.diaphragma laryngis,

laryngokele, sulcus vocalis/seu glottidis- hangszalagélek hosszanti barázdáltsága)

– rekedtség a gége heveny hurutos megbetegedése, idült gyulladása, daganatos

elváltozása és trauma következtében
(pl.gégehurut, idült gégehurut, choriditis nodosa- hangszalagcsomók, gégepolypus,
contact tulcus- fekélyes elváltozás az aryporc processus vocalusának szemben lévő
oldalain, Reinke- oedema, monochorditis vasomotorica- átmenetet képez az organikus
és a funkcionális hangképzési zavar között,trauma, intubációs granuloma,
hangszalagbevérzés)

– a hangképzés zavara myopathiás- a hangszalagok izom eredetű mozgás- és

kontaktibilitási zavarai- okok következtében
(myositis- hangszalag és gégehártya gyulladás izmokra való átterjedése, myasthenia
gravis pseudoparalytica, trichinosis)

– a gége idegrendszeri eredetű mozgászavarai és a hangképzéshez tartoznak:

● centrális eredetű bénulások
(nyúltvelői daganatok,idegrendszeri megbetegedések nyomán pl. sclerosis
multiplex, Parkinson-kór, Wallenberg- szindróma)

● asszociált perifériás bénulások

(Vernet- szindróma, Collett- Siccard- szindróma, Tapia- és Avellis-
szindrómák, melyek valamely agyideg sérülése, koponyaalapi törések miatt
alakulhatnak ki,érzészavarokat,lágyszájpad, garatkonstruktorok részleges vagy
teljes bénulását eredményezik. A hangszalagok bénulása ezen esetekben
gyakran akkor sem szűnik meg, ha a többi tünet elmúlt.)

● izolált perifériás bénulások

(n. laryngicus cranialis, illetve a n. recurrens lehet érintett. Az első, izolált
sérülése monoton, mély beszédhangot eredményez, hangerőtlenség léphet fel
az érintett izom csökkent kontaktibilitása miatt. Az ideg belső ágának
érintettsége nyomán a gégenyálkahártya érzészavara állhat fenn. A második
ideg sérülése(bénulása) lehet egyoldali, melynek esetén aphoniától, fátyolozott
monoton hangon át a patológiás hangszínskála formái fordulhatnak elő, illetve
kétoldali is, mely aphoniát von maga után. Segítség lehet: álhangszalagképzés
megtanítása, hangprotézis.)

– endokrin eredetű hangképzési zavarok

 a hangképzés mutációs zavara
( ha a férfihang nem fejlődik, mutatio tarda vagy mutatio prolongata- későn
kezdődő vagy kórosan elhúzódó hangváltozások, mutatio incompleta
esetén pedig a hang rekedt és a hangképzés fárasztó. Ezen zavarok
rögzülésében pszichés okok is szerepet játszhatnak. Pl. félénkség,
kisebbrendűségi érzés, túlságos kötődés az anyához stb. Spontán nem

5
 gyógyulnak, hanggyakorlatok, illetve a rá épülő olvasési gyakorlatok is
csak akkor hoznak eredményt, ha a pszichés fixáltság nem túl erős.)

 idő előtti (perverz) mutálás

(Ritka jelenség, melyben a lánygyermekek hangja mutat rendellenes
mélységet.Pubertas praecox különböző formáival társulhat.)

 eunuchoid hang
(A gége fejletlensége okozhat férfihang-magasság eltolódást.)

 petefészek- működés élettani ciklusaival kapcsolatos hangképzési zavar

(Menstruáció alatt szűkülhet a hangterjedelem, ritkán rekedtesség
figyelhető meg, amikoris a hang túlerőltetése okozhat további problémákat.
Szülés alatt is felléphet a hangszalagok oedemás elváltozása,de mélyebb
hangszínt „idegesség” is okozhat, ami a szülés után megszűnik.)

 pajzsmirigy eredetű hangképzési zavar

(Cretinismus- gégeváz csökkent működésével, hangterjedelem
beszűkülésével járhat, pontatlanná és nehézkessé válik az artikuláció.
Pajzsmirigy- túltengés esetén a hangszín magasabb lehet, „hanggyengeség”
léphet fel→endokrin eredetű dysphonia. Thyreovocalis szindróma fonációs
fáradtságot, mélyebb, rekedtebb hangképzést von maga után.)

 mellékvese eredetű hangképzési zavar

(Addison kór- általános adinámia, melynek tünetei:a hang színtelensége,
gyors fáradékonyság,rekedtség, esetleg afónia.)

 hypophysis eredetű hangképzési zavar

(acromegalia- mélyebb, nyers rekedtesebb hangszín, csökkent
hangterjedelem társul vezető tüneteihez. A gége lumene tágabb, a képletek
vaskosabbak, álhangszalagok nyálkahártyája is megvastagodott.)

II. Funkcionális zavarok a hangképzésben

E rendellenességek a hangképző szerv működésének neuromuscularis zavarával
magyarázhatóak.
A működészavar megnyilvánulhat túlerőltetett hangképzésben (hiperfunkció) és a hangképzés
erőtlenségében (hipofunkció) is.
A funkcionális hangképzési zavarok nagyobb részének kiindulópontja a hangerőltetés.

Megjelenésének előzményei lehetnek:

1. hangképzőszervi túlerőltetés
2. szervi megbetegedés talaján kifejlődő rögzülő funkciózavar (dysphonia habitualis)
3. a funkció oly mértékű zavara, mely organikus elváltozást okoz (phonoponosis).

A funkcionális zavar okai, elősegítői:

1. Fejlődési rendellenességek, konstitucionális okok:
a) a gége vagy a nyak izomzatának vele született egyoldali fejletlensége
b) a gége vázának fejletlensége
c) a submucosus szájpadhasadék
d) a garatüreg rendellenes méretei
e) a szervi diszharmónia: kis gége–nagy mellkas, normál gége– kis toldalékcső, aszténiás
testalkat–impulzív természet.
2. A hangképzés automatizmusának zavara:
a) a foglalkozással kapcsolatos rendszeres hangtúlerőltetés
6
 b) helytelen énektechnika
c) az énekes nem megfelelő hangosztályba sorolása
d) az impulzív természetű gyermekek kiabálása.
3. Az általános megbetegedések:
a) a pleuritis, a tbc, a keringési zavarok, a fertőző megbetegedések stb. a szervezetet
legyengítve a hangképzést befolyásolhatják
b) a hepatointestinalis megbetegedések a rekeszizom működési zavara folytán reflexesen
befolyásolhatják a légzést és közvetve a hangképzést is.
4. A hangképző szerv gyulladásos megbetegedései:
( elhúzódó laryngitis, pharyngitis, tonsillitis stb.) mint organikus alap funkciózavarhoz
vezethet, és ez rögzülve károsítja a hangképzést.
5. Az endokrin zavarok:
a) a petefészek diszfunkciójának következményeként hangképzési zavar fejlődhet ki
b) a mellékvese vagy a pajzsmirigy eredetű hormonzavar is oka lehet a kóros
hangképzésnek.
6. A külső neurotizáló tényezők befolyása.
7. A hallászavar okozta önellenőrzés hiánya.

Objektív jelnek tekinthető a légzés zavara, a gége és a toldalékcső működésének

rendellenessége.

A hangot befolyásoló konstitucionális, fiziológiás és pszichés tényezők

Konstitucionális tényezők:
1. Öröklés (a hangmagasság, hangszín, hangintenzitás örökölhető tulajdonság)
2. Testalkati harmónia (anatómiai arányosság)
3. A hangképző szervek veleszületett anatómiai elváltozásai
4. Nyelvi tulajdonságok

Fiziológiai tényezők
1. Az izomzat (az izomerő nem befolyásolja a hangképzés tökéletességét, de hozzájárulhat a hangerő
fokozásához)
2. A kor (fonációs apparátusunk a korral változik)
3. Az egészségi állapot
4. A szülők és a környezet

Pszichés tényezők
A gondolat, az érzés, az akarat, az elmélkedés, az emlékezés stb. olyan pszichés tényezők, amelyek
prózában és énekben egyaránt befolyásolják a hangteljesítményt. A ritmus és az akcentus
nélkülözhetetlen velejárói beszédünknek és hangformálásunknak, és sokszor pszichés állapotot
tükröznek (pl. az egymást gyorsan követő, röviden szótagolt szavak izgalmi állapotot, nyugtalanságot
fejezhetnek ki). A hang tehát alkalmas emocionális mozzanatok tolmácsolására és átadására.

A Phonoponosisról.

Dysphonia functionalis (habitualis)

A szokássá vált helytelen hanghasználat, hangképzési zavar, hangtúlerőltetés következménye
lehet. Rögzül a hibás hangképzés, amiről a beteg nem tud leszokni.

Hipokinetikus (hipofunkciós) illetve hiperkinetikus (hiperfunkciós)dysphoniákról

beszélhetünk, valamint ide tartozik az álhagszalaghang is.
Az első esetén hajlamosító tényező lehet a konstitucionálisan csökkent értékű és tökéletlenül
fejlődő hangképző szerv, a gégeváz, illetve a toldalékcső asszimetriája. Fennállhat
hangszalag- hypoplasia, veleszületett „sulcus glottidis”, a Morgagni-tasak mélységének,
valamint az aryporcok nagyságának, formájának, fonációs kereszteződésének
rendellenessége. A veleszületett izomgyengeség velejárójaként pedig a hangképző szerv
mérsékelt használata után is kifárad. A folyamatot légzészavar is súlyosbíthatja. A

7
gégeizomzat hipotóniája lehet organikus eredetű is: myasthenia gravisszal valamint endokrin
betegségekkel kapcsolatban is megfigyelhető.
A gyakoribb, hiperkinetikus esetben Sedláčková szerint a gyermekek utánozhatják mások
helytelen hangképzését, hangfejlődésük hiányos ellenőrzése és irányítása is okot adhat
kialakulására, valamint a gyermek kiabálásra való haljama. Felnőtteknél a fokozott
igénybevétel, helytelen beszédtechnika a fő ok.
Betegségek, hurut okozta rekedtség után szokássá válhat a helytelen képzés (préselés,
álhangszalagok egymáshoz közelítése kompenzációs célból).
A hiperfunkciós disphonia jellemzője a légzési és a hangadásifunkciót kísérő görcsös
izomfeszülés. Ebben részt vesz a gége-, a garat-,a lágyszájpad-, a nyakizmok, sőt a légző-, és
a hasizmok is. A hasfal feszes, a nyaki erek kiduzzadnak.

Álhagszalaghang.
A hiperfunkció és a hiperkinézis extrém formái közé tartozik. Az álhangszalagok segítségével
képzett hangnak mély és rekedtes színezete van. A képzés folyamán az álhangszalag elfedi a
valódi hangszalagot. Létrejöhet funkcionális (hipokinézissel- beidegzési gyengeséggel) és
organikus alapon (hangszalagok tbc-s folyamata, maradandó hegesedés, egyoldali hangszalag
műtéti eltávolítása után) is.

Phonasthenia, dysodia.
Megjelenési formában azonos a funkcionális hipokinézis tüneteivel.Hosszabb- rövidebb
hanghasználat után a hang fokozatosan fátyolozottá vagy rekedtté válik. Az énekhang
phonastheniás zavarát pedig dysodiának hívjuk. Ilyenkor megszokott fényéből veszíthet a
hang vagy a halk éneklés okoz nehézséget.
A beszéddel kapcsolatos funkcionális hanggyengeséget rhesastheniának is hívhatjuk. A
hangképzés vezényléskor jelentkező zavarát pedig kleseastheniának.

Phononeurosis
A pszichogén aphonia és dysphonia.

Az anatómiai szubsztrátum nélküli funkcionális megbetegedések lehetnek pszichés eredetűek

is. A fenti elnevezés (phononeurosis) Perellótól származik, 1962-ből.
El kell különíteni őket a habituális dysphoniáktól, hiszen ott a szokássá vált helytelen
hangképzés a hangtúlerőltetés következménye, míg ezen esetekben félelmi, feszültségi vagy
szorongásos állapotokkal kell számolni.
A neurózis a hangképzés zavarában nyilvánul meg.
A pszichogén aphonia kifejlődhet emocionális alapon, ijedtség, félelem következtében
(primer aphonia) és létrejöhet tudat alatti téves betegségképzet miatt (szekunder aphonia).
Kiváltó okai fertőző betegségek is lehetnek és minden olyan tényező, amely az arra hajlamos
betegben nagy fizikai és pszichés túlterheltséggel jár.
Legtöbbször egyik pillanatról a másikra fejlődik ki és a beteg nem tudja vagy nem akarja
megmondani az okát.
A fonációs mozgászavar változó, általában innervációs gyengeség, hipokinézis jellemzi.
Többnyire teljes aphonia vagy leheletes, erőtlen suttogás kíséri, ritkábbban figyelhető meg a
pszichogén hiperkinetikus aphonia és dysphonia valamint a pszichogén álhangszalaghang.
Ezeken túl keletkezhet „fejhang” pszichogén alapon is, és ismeretes az „inspiratorikus
hangképzés is.
(Viszonylag ritka a dysphonia spastica néven ismert hangépzési zavar, a hangadást ilyenkor a
gégeizmok önkéntelen spasmusa nehezíti meg. Bizonyos mértékig hasonló a dadogással, de itt
az artikulációban és nem a hangadás folyamatosságában van zavar.)

A pszichogén dysphonia Lajos Péter értelmezése szerint pszichoszomatikus eredetű

megbetegedés. A pszichoszomatikus zavarok esetén a lelki problémák testi tünetekben
jelennek meg. Freud (1952) elmélete szerint a testi tünet szorongásból ered, amelynek
keletkezése visszavezethető a feszültségek levezetésének zavarára. Stern (1957)

8
alapkonfliktust és kiváltó konfliktust különít el. Az alapkonfliktus érzelmi traumatizáció a
fejlődés során, ami aktivizálódhat a kiváltó konfliktus hatására.
A pszichotikus tünetképződés során a lelki zavar elszigetelődik a testi tünettől, majd külön is
válik, ezért a pszichotikus problémákban szenvedők nehezen értik meg, hogy testi tüneteik
mely érzések elfojtásához kapcsolódnak. Továbbá az érzelmi zavar elfojtása miatt a páciens
érzéseit nehezen lehet mobilizálni.
Terapizálásukban a rövidterápia módszerét alkalmazzák, azon meggondolásból, hogy a
kezelés hatékonysága nem volt mindig arányos a terápia hosszával.
A rövidterápia jellegzetességei:
– pszichoanalitikus elveken nyugszik
– fő terápiás eszköze az értelmezés és az áttételes kapcsolat átdolgozása
(áttétel: a páciens korábbi érzései a terápiában a terapeutával szemben megjelennek)
– időhatár (=mozgósítja az elszakadáshoz tapadó korábbi érzelmeket)
jelentőssége: A normál elszakadás bánattal jár, amit az elszenvedő folyamatosan
feldolgoz. Ha az elvesztett személyhez ambivalens érzések kötik, az elfojtott agresszió
nehezíti a gyászmunkát. A probléma az elszenvedett újabb vereségek nyomán
aktiválódik, a szenvedés megjelenik, és az illető a korábbi elhárítási módszert
alkalmazza. Így terápiás lényegként kiemelhető a befejezés.
A terápia fókuszpontjában Binder és Strupp szerint egy olyan emberi történés áll, amely az
emberi kapcsolatokban jelenik meg, ismétlődő mintát követ, problémákhoz vezet és ami a
páciensnek jelenleg is nehézséget okoz.
Luborsky(1988) szerint a fókuszt a páciens korábbi, jelenlegi terápiás és jelenlegi terápián
kívüli kapcsolati eseményeinek metszete adja. Ezt nevezi központi kapcsolati konfliktusnak.

A terápiás fókusz kialakítását Lajos Péter egy pszichogén diszfóniás nőbeteg esetével
szemlélteti, akinek hangja strúmaműtétje után változott meg.

A kezelt nő nehéz időszakon volt túl, a műtétét megelőzően veszítette el munkáját, házasságát
érzelemszegénység jellemezte, történetét maga is hidegen mesélte. Kórházi kezelése végén
senki nem várta, férjének más dolga akadt.
Múltja párhuzamait kutatva derült ki, hogy hangja mindig olyan helyzetben változott meg,
amikor elhagyták vagy magára hagyták. Az első ilyen, édesapja halála volt, aki mindig is a
húgát szerette jobban, ilyen módon megtanulta érzelmeit távol tartani tőle. A halálhírre nem
érzett fájdalmat, a temetésen sem sírt, másnap mégis elment a hangja.
Alapkonfliktusként az apa elvesztése emelhető ki, melyre kiváltó okként épült a kórházi
kezelés végén a magárahagyatottság érzése.
A kezelés javában zajlott, amikor férje kiküldetésre utazik és aznap este ő kíséri ki a
pályaudvarra. Reggelre olyan rossz állapotba került, hogy le akarta mondani a találkozót. A
kezelések végét is rosszul tűrte, mindig reménykedett a folytatásban, az elválás elkerülésében.
A terápia fókuszába tehát ebben az esetben az újabb veszteségtől való félelem megértése
kerül, amely L.P. elgondolása szerint lehetőséget teremt a korábbi veszteségek, fájdalmak
feldolgozására.
A terápia eredményeképp a páciens több párhuzamot is megfigyelt testi- lelki működései,
illetve emberi kapcsolatai között. Tüneti szinten jelentős javulás mégsem jöhetett létre azért,
mert nem sikerült a terápia során előhozni a páciens elfojtott érzelmeit.

A hangbeteg anamnézisfelvételének vizsgálati szempontjai:

1. a beteg kikérdezése;
2. a hang vizsgálata;
3. a gége vizsgálata;
4. a rezonanciás üregek vizsgálata;
5. a légzés vizsgálata;
6. a hang osztályozása.

9
A beteg kikérdezésekor fontos: a betegség kezdete, az eddigi kezelés; miben nyilvánul meg a
hangképzési zavara, mik a panaszai; gyermekkori fejlődés, betegségek, traumák;
halláscsökkenés illetve mértéke(ha van); családi körülmények; foglalkozása,hngosan kell-e
beszélni; a beteg pszichés viselkedése, konfliktusai; általános egészségi állapot.

A hang vizsgálata esetén megfigyeljük a hangszínt, a hangindítást, hangtartást, a természetes

beszédmagasságot is megállapítjuk indulatszavakból; Lombard–féle elsüketítési próbát
alkalmazunk (funkcionális és pszichogén hangképzési zavarok esetében).

A gégét gégetükri eljárással, a gége vázának tapintásával, fonációs megfigyelésével

vizsgáljuk. Szervi elváltozások: gége asszimetriája, két hangszalag fejlettségi fokának
különbsége, a hangszalag hosszanti barázdáltsága, hangszalagok közötti minimális
nívódifferencia, az aryporcok különböző nagysága.
Funkciózavarok: rendellenes magas gégeállás(pl. mutatio tarda, fejhangképzés, hiperkinetikus
dysphonia esetén, helytelen hangosztályba soroláskor), túl alacsony gégeállás (izomzat
összehúzódásának elégtelensége, rossz hangtechnika következtében, mely a rezonancia
csökkenésével monoton hangszínt eredményez).
Ide tartozik a hangszalag működésének stroboszkópos vizsgálata.

A rezonanciás üregek vizsgálatakor a hangképzés előtt és – ha lehet–alatt, megfigyeljük

viselkedésüket anatómiai épségük, fiziológiás helyzeti alkalmazkodásuk illetve tranzakciós és
mozgási képességük szempontjából.

A hangbeteg vizsgálatánál a beszéd közbeni szájnyitást is figyelni kell, mert a „zárt szájjal”
való beszéd fokozza a nyakizmok hiperkontrakcióját és elősegíti a dysphoniás hangképzést.

A légzés vizsgálata nyomán légzészavarra utalhat:

– a felső mellkasrész természetellenes tágulása vagy a mellkas feltűnő megemelkedése
– erős mellkasi mozgás közzben a has behúzódása és a hasfal keménysége, merevsége
– fordított légzésmechanizmus kifejlődése
– hasfali atónia (izomgyengeség)
– a mellkas és a has paradox mozgása (rendellenesen kilégzéskor domborodik előre a
has)
A hang osztályozása laringológus és az énektanár közös véleményezése alapján végezhető el.

A vizsgálat lényege, hogy a társalgóbeszédben leggyakrabban használt hangmagasságot

megállapítsák és eldöntsék, hogy az észlelt hangmagasság valóban megfelel-e a vizsgált

egyén testalkatának, hangképzőszervi fejlettségének, természetes hangmagasságának.

Elektroakusztikai vizsgálatok:
– magnetofon: a hang rögzítésére és visszaadására, cél: természethű hangvisszaadás
A felvételek a dokumentációt, tudományos kutatómunkát szolgálhatják.
A hang elemzése:
A hangot, mint vizsgálandó jelet intenzitásával, magasságával, színezetével jellemezhetjük. A
hangszínt az illető hang spektruma határozza meg.

– a hang intenzitásának mérése (hangnyomásmérő készülékkel, eredmény:dB-ben)

– beszéd–dallamíró készülékek ( a frekvenciának a beszéd folyamán végigmenő időbeli
változását regisztrálja)
– a frekvenciaanalízis módszerei:

 tercszűrős hangspektrumelemzés (hangfrekvencia- spektrometria)

10
 Egyes részhangok frekvenciáját, intenzitását figyeli meg, s ábrázolja a
koordinátarendszeren.
 tercszűrős oszcillográfia ( rögzíti a hang felépítésének időbeli alakulását)
 azonos idejű frekvenciaelemzés (komplex, impulzív jelek tanulmányozására)
 elemzés keresőhanggal (folyamatos jel/kitartott beszédhang/ elemzésére)
 elemzés hangolható szűrővel (vizsgálandó spektrumot tapogat végig a szűrő
 frekvenciájának folyamatos változtatásával)
 szummációs spektográfia (beszéd vagy nyelv energggiaoszlásának
 meghatározására)

– a szonográfiás vizsgálati eljárás (gyorsan változó hangok/beszéd/ spektrumelemzésére

szolgál)

– rekedtségvizsgálatok (rekedtség= hangszalagrezgés periodicitásának zavara és a

levegő turbulenciája)
Objektív eljárások: stroboszkópia, glottográfia, illete szonográfia.

Hangszínvizsgálatkor a rekedt hang spektrumát a harmonikus részhangok erős csökkenése

vagy hiánya, azaz az akusztikus energia csökkenése jellemzi az alacsonyabb frekvenciák
területén is.
Yanagihara a rekedtség négy fokozatát különíti el szonogramon.
1-es: legenyhébb rekedtség- szabályos harmonikus komponensekbe zörejelemek
vegyülnek, föleg a magánhangzók területén
2-es: könnyű fokú rekedtség- toldalékos zaj 3000Hz-en, vagy ezen felül
3-as: közepes fokú rekedtség- 3000Hz-en felül a zörej energiája és kiterjedése fokozódik,
e és i második formánsát zörej pótolja
4-es: súlyos fokú rekedtségben az a, e és i formánsait zörejrészek pótolják. Megjelenik a
magas frekvenciájú zörej.

11