1.

Tétel
A dysphonia felosztása
A funkcionális dysphonia meghatározása
A fiziológiás hang képzésének előfeltételei (Hacki, 2013)
- kompetens idegrendszer: megfelelő központi idegrendszeri irányítás, kompetens perifériás
idegek, megfelelő szenzoros feedback
- funkcióképes gégeizmok: normális anatómia és kontrakcióképesség
- funkcióképes hangajkak: megfelelő feszülési, elaszticitási és lubrikációs tényezők
- megfelelő glottiszárás
- megfelelően működő légzőrendszer
- funkcióképes és formálható hangképző-rezonátorüreg

Diszfónia fogalma: a hangképzésnek, mint komplex funkciónak a zavara, patológiás állapot.

A diszfónia szorosabb értelemben a beszédhang képzésének zavara, ugyanakkor általános
szóhasználatban a rekedtség szinonimájaként használjak. Ez nem szerencsés, hiszen a diszfónia, a
hangképzés zavara egy komplex jelenség, nem redukálható le a rezonancia, a hangszín
megváltozására.

A rekedtség: a hang tisztaságának zavara.

A hangszalag rezgés által képződött tiszta zöngehanghoz zörejelemek társulnak. A zörejelemek a
hangképzés folyamatának periodocitási zavara miatt keletkeznek. Periodicitási zavar = nem
harmonikus rezgéskép. Ennek két alapvető oka van: fiziológiás/patológiás:
- a hangszalag rezgés zavara
- az áramló levegő turbulenciája

Nagyon fontos megkülönböztetni a két fogalmat, mert a rekedt hang nem mindig jelent patológiás
eltérést. Egy-egy a szokásosnál erősebb hangterhelés általában fiziológiás hangelfáradást vált ki: az
izmok elfáradását, átmeneti szöveti elváltozást, mint például hiperémiát (vérbőség), esetleg enyhe
széléli ödémát, ami 6-12, vagy legkésőbb 24 óra múlva megszűnik és a hangképző szerv ismét
terhelhető.

A diszfónia meghatározása

1
1.Tétel
Abban az esetben, ha a hanggal támasztott teljesítményigény és a teljesítés egyensúlyban vannak, a
hang tulajdonosa panaszmentes akkor a rekedtséget vagy a megszokottól más módon eltérő hangot (pl.
rockénekesek rekedt hangja) nem indokolt patológiásnak tekinteni.

Amennyiben a hangképzéssel kapcsolatos veleszületett vagy szerzett képességek, vagy az egyéni

hanghasználat nincsenek összhangban a hangteljesítménnyel szemben támasztott egyéni és szakmai
követelményekkel akkor már a hangképzés komplex funkciózavara = diszfónia lép fel.

A diszfónia legfontosabb tünete: csökken a hangképző rendszer terhelhetősége.

A diszfónia gyakori, hallható tünetei: a hangmagasság, a hangerő, a rezonancia (spektrum), a hang
időstruktúrájának a kóros megváltozása (rekedt hang, hangerő csökkent, kóros hangindítás, a beteg
krákog).

A diszfónia felosztása
A funkcionális diszfónia felosztása I.
Perello(1962) :
- fonoponozis- pszichogén-lelki terhelés
- fononeurózis- hangszervi terhelés
Wendler(1977):
- ponogén- terhelési
- pszichogén- lelki okon alapuló
- habituális- viselkedési, szokás alapú
- konstitucionális- alkatai adottságokra épülő

A (funkcionális) diszfónia felosztása II.

Pahn(1988)
1. organikus
2. pszichogén
3. helytelen hanghasználat
a) ponogén-túlterhelés
b)technogén –helytelen technika
c) mimetogén–utánzás, szokások
d)adaptogén–terheléshez való helytelen alkalmazkodás

2
1.Tétel
e) szenzoros-audiogén-perceptív zavar, halláscsökkenés miatt
f) szenzoros-kinetogén-nem megfelelő motoros képesség, általános gyengeség más betegség miatt

A diszfónia felosztása III.

Titze(1994):
1. szöveti elváltozásokhoz kapcsolódó zavar: gyulladás, dehidráció, gyógyszerhatás, irritáció
(dohányfüst hatása), tumor
2. neurogén és izommal kapcsolatos elváltozások: hangszalagbénulás, Parkinson-kór, spazm.
diszfónia, miaszténiagravisz, hangszalag atrófia
3. hangi kifáradás

A (funkcionális) diszfónia felosztása IV.

•Mathieson (2001)
1. Viselkedési (behaviorális)
 Hiperfunkcionális
- izomfeszülési diszfónia, hangmegerőltetés és helytelen hanghasználat nyálkahártya elváltozás
nélkül
- izomfeszülési diszfónia, hang-túlerőltetéssel, nyálkahártya-elváltozással (hangajakcsomó, ödéma,
granulóma, polyp, bevérzés, kontaktfekély)
 Pszichogén
- félelmi állapot, szorongás, késői mutáció, transzszexuális konfliktus

2. Organikus
Strukturális elváltozások, neurogén, endokrin, gégét érintő betegségek, gyulladások
Új felosztás az etiológia alapú felosztás, amit követ a szakma:
1. Strukturális-organikus. Orvosi hatáskör. A hangképző szerv strukturális elváltozása alapján.
a) Gyulladások: heveny és krónikus gégegyulladás, refluxlaryngitis, kontaktfekély, allergia.
b) Epithel (hám) és a kötőszövet jóindulatú elváltozásainak sokféle változata: hangajak csomó,
hangajak polyp, rheuma-csomó, Reinke-ödéma, gége diszpláziák; hangajak cysta,
gégeasszimetria, gége mechanikus sérülése.

3
1.Tétel
c) Szimptomatikus diszfónia: rosszindulatú elváltozások, általános betegségek kísérő tüneteként:
gége daganatai.

2. Vezérlési (regulatív): a hangszervek irányítása részben idegi, részben hormonális. Logopédus

kompetenciája.
a) Neurogén- organikus
- neurogén organikus preifériás eredetű hangképzési zavarok: az idegrendszer
komponenseinek strukturális elváltozásaihoz társuló zavar. Perifériás bénulás, asszociált
bénulások, glottisz paradox zárása (a hangajkak belégzés alatt történő hirtelen addukciója
(mozgás) és esetleges spazmusa), cervikogén hangképzési zavar (a nyaki gerinc alaki
eltérése, mozgászavara lehet az okozója a hangképzési zavarnak).
- neurogén-organikus centrális eredetű hangképzési zavarok: a centrális károsodások esetén
sérülhetnek a szenzomotoros pályák és az auditív- szenzoros képesség is, ez esetben a hang és
beszédprodukció ellenőrzése, irányítása szenved zavart. A tünetek legtöbbszőr a hangképzést,
a légzést és az artikulációt is érintik, ezért használjuk a diszartrofónia megjelölést.

b) Malregulatív zavarok: a szabályozás nem organikus eredetű hibás működése: diszreguláció,

funkcionális diszfónia. Megtartott struktúra mellett is bekövetkezhet diszfunkció, az
összműködés az összehangolás zavara.
i. Pszichogén diszfónia, pszichogén afónia (teljes hangtalanság) háttérben: pszichikai
traumák, erőszak áll. A pszichikai traumák az agyban olyan mechanizmusokat indítanak be,
amelyek az indulatokat, emóciókat és motivációkat kiváltó struktúrákon keresztül, ezek
aktiváló vagy gátló hatása alapján befolyásolják az autonóm idegrendszert és
pszichomotóriumot. Így a pszichikai traumák a testtartás, a fejtartás, a test mozgása mellett a
hangképző rendszer motóriumát is befolyásolják, a szokásos regulációt megzavarják.
ii. Diszregulatív diszfóniák:
1. Habituális (viselkedéses) eredetű: A hangképzésre káros hatással lévő hangi
szokásokat jelöli, amely fogalom magában foglalja a mimetogén, azaz utánzáson
alapuló zavart. Olyan hangképzési formáról van szó, amely nem felel meg az alkati,
illetve a tanult képességeknek, ezáltal a hangszervet megterheli. Pl: óvónők túl magas

4
1.Tétel
beszédhangfekvése, tanárok hanggyakorlatában habitussá, szokássá válik a hangos
beszélés.
2.
3. Konstitucionális eredetű zavar: Az alkati hangszervi gyengeség /diszplázia,
izomgyengeség stb./ addig nem jelent gondot, amíg a hangképzéssel szembeni igények
nem növekszenek. Ha a hangszervnek a képességeket túl kell teljesíteni, az adaptív,
kompenzatorikus mechanizmusok a hangképző rendszer minden lehető szintjén keresi
a megoldást: légzés, hangadás, álhangredők, artikuláció stb. szinteken, tehát
következményes, kompenzatorikus vagy szekunder funkciók segítségével.

4. Hangterheléses /ponogén/ eredetű zavar: A hangterhelésre adott első válasz

többnyire az izmok tónusfokozódása. Ennek következménye a rezgési irregularitás és
az ennek megfelelő rekedtség /főleg érdesség/. Nem ritka a szöveti túlterhelésre adott
szöveti válasz: hangajakcsomó, polyp, széléli ödéma.

5. Szenzoros feedback zavara: hallási visszacsatolás fontos, egy rossz akusztikájú

teremben való beszéd a zavart auditív visszacsatolás miatt igen hamar elfárasztja az
embert. A hibás vagy gyenge auditív visszacsatolás következményeképpen rosszul
halló személyek hangereje és hangmagassága megváltozhat.

3. Kevert etiológiájú hangképzési zavarok

Az irányítás zavara és a hangszerv elváltozása egyaránt megtalálható.
a. Hormonális hangképzési zavarok
 pajzsmirigy és mellékpajzsmirigy betegségekben létrejött hangképzési zavarok
 hypophysis megbetegedésében létrejött hangképzési zavarok
 ivarmirigyek megbetegedésében létrejövő hangképzési zavarok
 mellékvese megbetegedések
 transzexualitás
 menstruáció, terhesség, hormonkezelések, klimax, menopauza
b.Pszichoszomatikus diszfónia: funkcionális, amelyek erős emóciók, konfliktusok kísérőtünetei,
illetve pszichés traumákra adott testi reakciók, ezek a jelenségek a pszichoszomatikában újabban
intenzíven tárgyalt szomatoform zavarok.

5
1.Tétel
Funkcionális diszfónia
A szabályozás nem organikus eredetű hibás működése: diszreguláció.
A komplex idegi szabályozórendszer megtartott struktúrája mellett is bekövetkezhet ennek hibás
működése, a hibás szabályozás, diszreguláció/parareguláció: azaz az összműködés, az összehangolás
zavara, „kisiklása” miatt kialakuló hangképzési zavar, amelyet hagyományosan és egyben
félreérthetően „funkcionálisnak” is neveznek.

Az irányítás „kisiklását”, a szabályozó rendszer már megtanult és automatizált működésének zavarát,

az eddigiektől eltérő vagy hibás információ, illetve információhiány okozza. A szabályozás-irányítás
hibáinak jellemzője az, hogy ezek többnyire átmeneti jellegűek, esetleg visszatérőek, változó
mértékűek és minőségűek, és akár váratlanul meg is szűnhetnek.

Jellemző továbbá a szabályozás nem organikus eredetű hibás működésére, diszregulációjára az is,
hogy eredeti egyensúlyát szenzoros-motoros és pszichés befolyásra egyaránt képes visszanyerni. Ez a
„helyreállítás” történhet belső faktorok hatására, spontán vagy külső terápiás befolyásra. Azaz ezeknél
a zavaroknál a szenzoros visszacsatolás javítása, a gyakorló terápia különböző formái és alkalmanként
a pszichoterápia eredményezi az egyensúly visszaszerzését.

A patogenezisről, patomechanizmusról
A hangképzési zavarok patomechanizmusára és időbeli kórlefolyásra használt elnevezések:
- Korábban használt:
o primer – szekunder (nem tartják ma már optimálisnak, mert nincsen ok-okozati
tartalmuk)
- A gége, a légzés és az artikulációs szerv területén az egyes tünetek kialakulásának
patomechanizmusára utaló fogalmakat, egyben a szimptómák közötti oki összefüggést
meghatározó fogalmakat négy kategóriába soroljuk Hacki nyomán:
o eredeti (originális)
o kísérő (konkomittáló)
o következményes (konszekutív)
o kiegyenlítő (kompenzáló)
Példák:
1. Zajban dolgozó személy (rossz auditív visszacsatolás)  hangos beszéd: eredeti funkciózavar
 erőltetés  hiperfunkció (túlfeszülés) az izmokban: kísérő tünet  hangajakcsomók

6
1.Tétel
képződnek, ebből kialakul: zárási elégtelenség  hangadás préselve: következmény 
álhangredők bevetése történik, ez a kompenzáció.
Diagnózis: diszregulatív (túlerőltetéses) diszfónia, következményes organikus elváltozással és
funkciózavarral. (hangajakcsomó és zárási rendellenesség)
2. Egyoldali hangajakbénulás, glottiszárási elégtelenség: primer funkciózavar  beszédlégzési
zavar: konszekutív tünet  álhangredő-addukció: kompenzáció  gégeizmok megerőltetése
 vállövi izomzat túlfeszülés: konkomittáló tünet
Diagnózis: organikus diszfónia, strúmaműtétet követő bal oldali hangajakbénulás, kompenzatórikus
álhangredő hipertónus, konszekutív légzési diszfunkció, vállövi hipertónus

Diagnózis, funkciózavarok, patomechanizmus differenciált leírása  terápia