Drescher Ottó

GYNXHO
Zavarok a kommunikációs folyamatban

A kommunikációs zavar más személyekkel való beszélgetés vagy barátság, levélbarátság vagy
partnerség létesítésére való képtelenség, illetve annak erős korlátozottsága.
A zavarok lehetséges formái: lárma, idegen nyelvek, koncentráló képesség hiánya,
érdektelenség, személyes problémák, kiejtés és hangsúlyozás, mondatszerkesztés, betegség,
anyaghiány, szakzsargon, kettős értelem (ellentmondó üzenetek). (forrás: wikipédia)

A kommunikációs zavarok az emberi élet minden területén megjelennek, mind szakmai,

mind magánéleti értelemben, és szinte mindennaposak.
A kommunikációs zavarok időtartamukat tekintve lehetnek átmenetiek (külső zaj
megjelenése, majd megszűnése), illetve hosszan tartóak (egy súlyosabb, megértést zavaró
beszédhiba, lelki vagy testi betegségek, egyenlőtlen társas helyzetek).
A kommunikációs zavarok típusait vizsgálhatjuk az egyén szempontjából, a közösség
szempontjából, körülmények szempontjából és a társadalmi viszonyok szempontjából. Az
egyén szempontjából beszélhetünk a kultúrára vonatkozó ismeretek hiányáról, vagy az
elfogadás hiányáról. Közösség szempontjából ide sorolandók a fizikai, lelki okok, ismeretek
hiánya, motiváció hiánya. Körülmények szempontjából megemlítendőek a környezeti zajok, a
közvetítő közeg korlátozó jellege, a kommunikációs eszközök használatának eltérő
képessége, motiváltsága, az időbeli vagy térbeli távolság, valamint társadalmi viszonyok
szempontjából kiemelendő az elvárások megsértése, elhallgatás, torzítás, hazugság, túlzott
kitárulkozás. (forrás: hallgatói prezentáció)

A kommunikációs zavarok típusainak különböző szempontjaira a következő személyes

példáimat gyűjtöttem össze: kultúrára vonatkozó ismeretek hiányáról beszélhetünk akkor,
amikor például egy színjátszó barátom a színházban használt szóhasználattal, szakszavakkal
meséli el a próbán történteket. Valószínűleg többször vissza kell majd kérdeznem, hogy egy-
egy szakszó mit is jelent, mivel én személy szerint nem mozgok túlságosan otthonosan ebben
a közegben.
Közösség szempontjából ha a baráti társaságommal éppen a mosonmagyaróvári csapat egyik
mérkőzését nézzük, és van egy valaki közöttünk, aki nem szokott sok focit nézni, nem szokta
érteni például, hogy mi az a leshelyzet, vagy éppen mi az a félterület. Ezt én az ismeretek
hiánya kategóriába sorolnám.
Körülmények szempontjából egy igen egyszerű példát találtam, amikor a szüleimtől
elköszönök a vasútállomáson, és éppen jön a vonat, az máris környezeti zajt kelt, ami miatt
nehezebben értem meg a mondandójukat.
A kommunikáció különböző típusai esetén a zavarok is különböző típusúak lehetnek. A
kategóriákat kialakíthatjuk a zavar fennállását illetően. Ebben az esetben a zavar három
típusáról beszélhetünk: átmeneti, tartós, rendszerszerű. Átmeneti zavarról beszélhetünk, ha
például egy ember tele szájjal beszél, esetleg ha hangzavar van a teremben, vagy ha éppen
egy rendezvényen sípol a mikrofon. Tartós zaj általában betegség esetén, fizikai állapotból
adódóan következhet be. Rendszerszerű zavar abban az esetben valósul meg, ha valaki vak,
siket, esetleg szellemi fogyatékossággal él.

Egy rendkívül érdekes témája a kommunikációs zavaroknak az élettani beszédhiba-zavarok.

Ami a legkevesebb kezelést igénylő beszédhiba, azok az úgynevezett élettani beszédhibák,
amelyek nyelvi és beszédzavarok egyaránt. A dadogás például a beszéd folytonosságának
hibája, ebben az esetben nincs meg a kellő harmónia a beszédmozgások között. Negatív
környezeti hatások következtében kialakulhat valódi dadogás.
Szűk családi körömben éppen található egy dadogó személy. Érdekes végiggondolni,
ünnepekkor, családi összejövetelekkor, amikor esetleg az asztalnál nem egy téma van,
hanem kis csoportokban kezdenek el beszélgetni a résztvevők, és én éppen az asztal túlsó
végén folytatok ehhez a személyhez képest diskurzust, ha ő megszólal, akarva-akaratlanul is
fel fogom kapni rá a fejem, ez pedig a dadogás miatt van. Feltételezem, ha nem lenne a
dadogással problémája, nem így történe. Így azonban, hogy „többször kezd bele a
mondandójába”, személy szerint én egyszerűen nem tudom nem meghallani szavait. (forrás:
Korpics Márta, Pécsi Tudományegyetem)