Survey of ECON 2nd Edition Sexton Solutions Manual

Full download link at:

Solution manual + test bank: https://testbankpack.com/

Chapter 6 – Production and Costs

Use the Section Summaries to preview the chapter's content.

Section Summaries
The following section summaries appear on the Student Review Cards.

6-1 – Firms and Profits: Total Revenues Minus Total Costs

Explicit costs are the input costs that require a monetary payment. Implicit costs do not
require an outlay of money. Accountants do not include implicit costs in the firm’s total
cost; economists do.
Economists generally assume that the ultimate goal of every firm is to maximize
its profits, the difference between what they give up for their inputs and the amount they
receive for their goods and services. A zero economic profit means that the firm is
covering both explicit and implicit costs—the total opportunity costs of its resources.
Sunk costs should be ignored when making economic decisions, because they have
already been incurred and cannot be recovered.

6-2 – Production in the Short Run

The short run is defined as a period too brief for some production inputs to be varied. The
long run is a period in which a firm can adjust all production inputs. The production
function illustrates the relationship between the quantity of inputs and the quantity of
outputs.
The marginal product (MP) of any input is the increase in the quantity of output
obtained from one additional unit of input used. The initial rise in the marginal product is
the result of more effective use of fixed inputs as the number of workers increases. As
additional workers are added, machines are brought into efficient operation and thus the
marginal product of the workers rises. Adding more and more of a variable input to a
fixed input, however, will eventually lead to diminishing marginal product. A point will
ultimately be reached beyond which marginal product will decline.

6-3 – Costs in the Short Run

The short-run total costs of a business fall into two distinct categories: fixed costs and
variable costs. Fixed costs are those costs that do not vary with the level of output, such
as insurance premiums or property taxes. The sum of the firm’s fixed costs is called the
total fixed cost (TFC). Variable costs, such as expenditures for wages and raw materials,
vary with the level of output, increasing as output increases. The sum of the firm’s

© 2012 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part, except for use as
permitted in a license distributed with a certain product or service or otherwise on a password-protected website for classroom use.
76
variable costs is called the total variable cost (TVC). The sum of the total fixed costs and
total variable costs is called the firm’s total cost (TC).
Sometimes we find it convenient to discuss these costs on a per-unit-of-output or
average basis. Average total cost (ATC) is the per-unit cost of operation; total cost
divided by output. Average fixed cost (AFC) is the per-unit measure of fixed costs; fixed
costs divided by output. Average variable cost (AVC) is the per-unit measure of variable
costs; variable costs divided by output. Marginal cost (MC) shows the change in total cost
associated with a change in output by one unit.

6-4 – The Shape of the Short-Run Cost Curves

If an additional worker’s marginal product is lower (higher) than that of previous
workers, marginal costs increase (decrease). The relationship between the marginal and
the average amount is simply a matter of arithmetic; when a number (the marginal cost)
being added into a series is smaller than the previous average of the series, the new
average will be lower than the previous one. Likewise, when the marginal number is
larger than the average, the average will rise. A declining average fixed cost is the
primary reason for the decline in the average total cost curve. The average total cost rises
at high levels of output because of diminishing marginal product. When the average
variable cost is falling, marginal costs must be less than the average variable cost; and
when the average variable cost is rising, marginal costs are greater than the average
variable cost. The same relationship holds for the marginal cost curve and the average
total cost curve.

6-5 – Cost Curves: Short-Run versus Long-Run

The main difference between short-run and long-run cost curves is that in the long run,
firms can substitute lower-cost capital. In the short run, however, firms can only increase
output by increasing variable inputs, such as workers and raw materials.
By examining the long-run average total cost curve for a firm, we can see three
possible production patterns. Economies of scale occur in an output range where the
long-run average total cost falls as output increases. Firms that expand beyond a certain
point encounter diseconomies of scale; that is, they incur rising per-unit costs as their
output grows. Firms experience constant returns to scale when their per-unit costs remain
stable as output grows.

Use the Teaching Tips to plan what key concepts you wish to emphasize.

Teaching Tips
You can also find selected teaching tips located on your Chapter 6 Instructor Prep Card.

 A good classroom illustration of implicit versus explicit costs is comparing freeways

and tollways. Ask students whether it is cheaper to drive on a freeway or a tollway,
then guide them to see that under some circumstances it could be cheaper to drive on
a tollway when you include both the explicit toll and the difference in the opportunity
cost of the time involved from the different levels of congestion.

© 2012 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part, except for use as
permitted in a license distributed with a certain product or service or otherwise on a password-protected website for classroom use.
77
 To make sure students avoid a very common error, help them recognize that a firm
could earn zero economic profits (earning a normal rate of return on a large
investment) or even losses (earning a below-normal rate of return on a large
investment) at the same time it is earning large accounting profits.
 A good illustration of sunk costs is guilt. If someone feels guilty, and that guilt leads
them to change their behavior, then the benefits of guilt may outweigh the costs.
However, if someone just felt guilty about something in the past but didn’t change
what they did in the present or future, they would just be committing the sunk cost
fallacy.
 Emphasize to students that there are many different costs that are fixed over different
periods of time, so that there can be several different short runs for different
decisions.
 Do more than one simple in-class illustration of the intuition of a production function.
For example, if a factory with 100 machines hires less than 100 workers, some
workers will have to move between multiple machines; with 100 workers, each
worker can employ one machine; with more than 100 workers, you could expand up
to two or three shifts of workers (deferring maintenance); beyond 300, some must
share machines, even if there are three shifts of workers working each day.
 Make sure students understand the important graphical relations because we will later
presume students know them when we cover market models. Be sure to emphasize
the verbal logic (intuition) of the concepts and illustrations as an anchor for
understanding. Otherwise, students will memorize the definitions and the graphs but
be unable to understand well enough to apply the material to any real-world
situations.
 Emphasize that the long run can best be thought of as dealing with a point in time
prior to a firm being in an industry because it does not yet face any fixed factors of
production. For firms already in an industry, there is never a point in time in which
there are zero fixed costs.
 The question of how many firms there would be in an industry and how large they
would be should be related to whether there are economies of scale, diseconomies of
scale, or constant returns to scale in the industry.
 Food courts (rather than stand-alone restaurants) in shopping malls are good familiar
examples of economies of scale. A good historical illustration of economies of scale
is when railroads dramatically lowered transportation costs, allowing much larger
optimal production scales and lower delivered prices because large firms were now
able to outcompete higher-cost, local producers from a single location.
 At one time in California when they had just added large amounts of new electrical
generating capacity, the electrical utility mounted a “live better electrically”
campaign. Ask students what would happen to electricity rates if that campaign were
phenomenally successful and electrical usage quickly grew, assuming there are large
economies of scale in electricity generation.

If you wish to use the PowerPoint slides, use the Chapter Outline to plan your
lecture.

Chapter Outline
© 2012 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part, except for use as
permitted in a license distributed with a certain product or service or otherwise on a password-protected website for classroom use.
78
 PowerPoint Slides
3–4
PowerPoint Slide 5
Firms and Profits
PowerPoint Slide 6
Explicit Costs
PowerPoint Slides
7–9
Implicit Costs
PowerPoint Slide 10
Profits
PowerPoint Slide 11
Accounting Profits
and Economic Profits
PowerPoint Slide 12
Exhibit 6.1
PowerPoint Slide 13
A Zero Economic
Profit Is a Normal
Profit
PowerPoint Slide 14
Sunk Costs
PowerPoint Slide 15
PowerPoint Slides
16–17
PowerPoint Slides
18–20
The Short Run versus
the Long Run
© 2012 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part, except for use as
permitted in a license distributed with a certain product or service or otherwise on a password-protected website for classroom use.
6-1 – Firms and Profits: Total Revenues Minus Total Costs
Costs are a key determinant in pricing and production decisions. But what
exactly are costs?
A. Explicit Costs
Explicit costs are the opportunity costs of production that require monetary
payment.
B. Implicit Costs
Implicit costs are the opportunity costs of production that do not require
monetary payment. For a farmer or small business owner, the value of
alternative earnings forgone represents an implicit opportunity cost.
Whenever we talk about costs—explicit or implicit—we are talking about
opportunity costs.
C. Profits
Profits are the difference between total revenues and total costs. Firms try to
maximize their profits.
D. Are Accounting Profits the Same as Economic Profits?
Accounting profits equal total revenues minus total explicit costs.
Economic profits equal total revenues minus total explicit and implicit
costs.
Ex. 6.1 – Accounting Profits versus Economic Profits
E. A Zero Economic Profit Is a Normal Profit
At zero economic profit, the firm is covering both implicit and explicit costs;
therefore this is a normal profit. Zero economic profit does not mean zero
accounting profit.
F. Sunk Costs
Sunk costs have been incurred and cannot be recovered. Sunk costs are
irrelevant for any future action.
Section Check 1
6-2 – Production in the Short Run
A. The Short Run versus the Long Run
We must distinguish between the short and the long run. The short run is a
period too brief for some production inputs to be varied. Inputs that do not
change with output are called fixed inputs. The long run is a period over
79
 which all production inputs are variable. The length of the long run varies
from industry to industry.
PowerPoint Slides
21–22 B. Production in the Short Run
Production in the
Short Run The production function is the relationship between the quantity of inputs
and the quantity of outputs. Total output (Q) is the total amount of output of
a good produced by the firm. As the amount of the variable input increases,
total output increases until further increases become more and more difficult.
PowerPoint Slide 23
Exhibit 6.2 Ex. 6.2 – Moe's Production Function with One Variable, Labor

PowerPoint Slide 24
Rising Marginal C. Diminishing Marginal Product
Product
Marginal product (MP) is the change in total output of a good that results
from a one-unit change in input. As the result of more effective use of fixed
inputs, MP first rises and then falls.
PowerPoint Slides
25–26 Ex. 6.3 parts a and b – Total Output and Marginal Product
Exhibit 6.3 a and b

PowerPoint Slides
27–28 Diminishing marginal product means that, as a variable input increases,
Diminishing with other inputs fixed, a point will be reached at which the additions to
Marginal Product output will eventually decline. The fixed input becomes crowded with more
and more of the variable input. A firm never knowingly allows itself to reach
the point at which marginal product becomes negative.
PowerPoint Slide 29
Section Check 2

PowerPoint Slides 6-3 – Costs in the Short Run

30–31

PowerPoint Slide 32 A business' short-run total costs divide into fixed and variable costs.
Costs in the Short
Run

PowerPoint Slides A. Fixed Costs, Variable Costs, and Total Costs

33–35
Fixed Costs, Variable Fixed costs do not vary with the level of output. In the short run, fixed costs
Costs, and Total cannot be avoided. Total fixed cost (TFC) equals the sum of the firm's fixed
Costs costs. Variable costs change with the level of output. Total variable cost
(TVC) equals the sum of the firm's variable costs. Total cost (TC) equals the
sum of the firm's total fixed costs and total variable costs.

PowerPoint Slide 36 B. Average Total Costs

Average Total Costs
Sometimes we find it convenient to discuss costs on a per-unit-of-output, or
average, basis. Average total cost (ATC) is a per-unit cost of operation: total
cost divided by output.

PowerPoint Slide 37 Average fixed cost (AFC) is a per-unit measure of fixed costs: fixed costs
Average Fixed Cost divided by output. Average variable cost (AVC) is a per-unit measure of
and Average Variable variable costs: variable costs divided by output.
Cost

© 2012 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part, except for use as
permitted in a license distributed with a certain product or service or otherwise on a password-protected website for classroom use.
80
 PowerPoint Slides C. Marginal Costs
38–39
Marginal Costs The most important single cost concept is marginal cost. Marginal cost
(MC) equals the change in total costs resulting from a one-unit change in
output. Marginal costs are the incremental costs associated with the “last”
unit of output produced.

PowerPoint Slide 40 D. How Are These Costs Related?

How Are These
Costs Related? Use Exhibits 6.4 and 6.5 to summarize.

PowerPoint Slide 41 Ex. 6.4 – A Summary of the Short-Run Cost Concept

Exhibit 6.4

PowerPoint Slide 42 Ex. 6.5 – Cost Calculations for Pizza Shack Company
Exhibit 6.5

PowerPoint Slides The TFC curve is always a horizontal line. The TC curve is the summation
43–44 of the TVC and TFC curves. The TC curve lies above the TVC curve by a
How Are These fixed (vertical) amount.
Costs Related?

PowerPoint Slide 45 Ex. 6.6 – Total and Fixed Costs

Exhibit 6.6

PowerPoint Slides The AFC curve constantly declines, approaching—but never reaching—zero.
46–47 The MC curve crosses the AVC and ATC curves at those curves’ lowest
How Are These points. At higher output levels, high marginal costs pull up the average
Costs Related? variable cost and average total cost curves, while at low output levels, low
marginal costs pull the curves down.

PowerPoint Slide 48 Ex. 6.7 – Average and Marginal Costs

Exhibit 6.7

PowerPoint Slide 49 Section Check 3

PowerPoint Slides 6-4 – The Shape of the Short-Run Cost Curves

50–51

PowerPoint Slides
52–53
Marginal Costs and
Marginal Product
PowerPoint Slide 54
Exhibit 6.8
A. The Relationship between Marginal Costs and Marginal Product
Initially, as the firm adds more workers (variable input), the marginal
product of labor tends to rise. When the MP of labor is rising, MC are
falling. Each additional worker adds more to the total product than the
previous worker.
Ex. 6.8 – Marginal Product and Marginal Costs

PowerPoint Slides
55–56 B. The Relationship between Marginal and Average Amounts
The Relationship
between Marginal It is simply arithmetic. When a number (the marginal cost) being added into
and Average a series is smaller (larger) than the previous average, the new average will be
Amounts lower (higher) than the previous one.

© 2012 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part, except for use as
permitted in a license distributed with a certain product or service or otherwise on a password-protected website for classroom use.
81
 PowerPoint Slides
57–60
The U-Shaped
Average Total Cost
Curve
PowerPoint Slide 61
Exhibit 6.9
PowerPoint Slides
62–63
Marginal Costs,
Average Variable
Costs, and Average
Total Costs
PowerPoint Slide 64
Exhibit 6.10
PowerPoint Slide 65
Exhibit 6.11
PowerPoint Slide 66
C. Why Is the Average Total Cost Curve U-Shaped?
The average cost per unit declines as output expands, but then starts
increasing again as output expands still further beyond a certain point. When
output is very small, high AFC causes high ATC. Then, declining AFC
causes declining ATC. Diminishing marginal product sets in at the very
bottom of the marginal cost curve. Increasing MC eventually causes the AVC
and ATC curves to rise.
Ex. 6.9 – U-Shaped Average Total Cost Curve
D. The Relationship between Marginal Costs and Average Variable and
Average Total Costs
When AVC is falling, MC must be less than AVC. When AVC is rising, MC
must be greater than AVC. MC is equal to AVC at the lowest point on the
AVC curve. The same is true for the ATC curve.
Ex. 6.10 – Marginal Cost and Average Variable Cost
Ex. 6.11 – Marginal Cost and Average Total Cost

Section Check 4

PowerPoint Slides 6-5 – Cost Curves: Short-Run versus Long-Run

67–68

PowerPoint Slide 69
Cost Curves: Short-
Run versus Long-
Run
A. Why Are Long-Run Cost Curves Different from Short-Run Cost Curves?
Over long enough time periods, firms can vary all of their productive
inputs. However, in the short run a firm can only expand output by
employing more variable inputs.

In the long run, the firm can expand its factories, build new ones, or shut
PowerPoint Slide 70 down unproductive ones.
Why Are Long-Run
Cost Curves
Different from Short-
Run Cost Curves?
The time it takes for a firm to get to the long run varies from firm to firm.
PowerPoint Slide 71 The LRATC curve lies equal to or below the SRATC curves.
Long-Run Cost
Curves versus Short-
Run Cost Curves
Ex. 6.12 – Short- and Long-Run Average Total Costs
PowerPoint Slide 72
Exhibit 6.12
In the short run, the firm is restricted to the current plant size, but in the
PowerPoint Slides long run it can choose the short-run cost curve for the level of production it
73–74 is planning on producing. In the long run, costs are lower because firms
have greater flexibility in changing inputs that are fixed in the short run.

© 2012 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part, except for use as
permitted in a license distributed with a certain product or service or otherwise on a password-protected website for classroom use.
82
 Long-Run Cost
Curves versus Short-
Run Cost Curves
PowerPoint Slides
75–76
Economies of Scale
B. What Are Economies of Scale?
Economies of scale occur in an output range where LRATC falls as output
increases. The minimum efficient scale is the output level where economies
of scale are exhausted and constant returns to scale begin. Diseconomies of
scale occur in an output range where LRATC rises as output increases.
Constant returns to scale occur in an output range where LRATC does not
change as output varies.

C. Why Do Economies and Diseconomies of Scale Occur?

Economies of scale may exist because a firm can use mass production
PowerPoint Slide 77 techniques or capture gains from further labor specialization not possible at
Why Do Economies lower levels of output. Diseconomies of scale may occur as a firm finds it
and Diseconomies of increasingly difficult to handle the complexities of large-scale
Scale Occur? management.

Section Check 5

PowerPoint Slide 78

Key Terms

accounting profits explicit costs profits

average fixed cost (AFC) fixed costs short run
average total cost (ATC) implicit costs sunk costs
average variable cost (AVC) long run total cost (TC)
constant returns to scale marginal cost (MC) total fixed cost (TFC)
diminishing marginal marginal product (MP) total output (Q)
product
diseconomies of scale minimum efficient total variable cost
scale (TVC)
economic profits production function variable costs
economies of scale

Key Formulas
The Student Review Card Deck has a card devoted to the key economic formulas covered
in this text. The following are the key formulas in Chapter 6:

Profits
profit = total revenue − total cost

Accounting Profits
accounting profits = total revenue − total explicit costs

Economic Profits

© 2012 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part, except for use as
permitted in a license distributed with a certain product or service or otherwise on a password-protected website for classroom use.
83
 economic profits = total revenue – (explicit costs + implicit costs)

Marginal Product (MP)

marginal product = change in total output of a good that results from a one-unit
change in input
MP = ∆Q/∆V

Total Cost (TC)

total cost = total fixed cost + total variable cost
TC = TFC + TVC

Average Total Cost (ATC)

average total cost = total cost/output
ATC = TC/Q

Average Fixed Cost (AFC)

average fixed cost = total fixed cost/output
AFC = TFC/Q

Average Variable Cost (AVC)

average variable cost = total variable cost/output
AVC = TVC/Q

Marginal Cost (MC)

marginal cost = change in total cost resulting from a one-unit change in output
MC = ∆TC/∆Q

You can use the following videos to supplement the discussion of topics discussed in
this chapter. You can find them at www.cengagebrain.com. At the home page,
search for the ISBN of your title (from the back cover of your book) using the
search box at the top of the page. This will take you to the product page where the
videos can be found.

Videos

BBC Video
1. Outsourcing Jobs – Something to think about as you watch the video: Do you
know of someone who lost their job when it was outsourced? What does
outsourcing mean for the labor market that you will one day face when you
graduate?
2. The Dilemma of Improved Productivity – Something to think about as you
watch the video: What accounts for improvements in the productivity of the
American workforce? When workers become more productive it benefits
business but does it benefit the workers?
Ask the Instructor Videos

© 2012 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part, except for use as
permitted in a license distributed with a certain product or service or otherwise on a password-protected website for classroom use.
84
 1. What do we mean by fixed versus variable costs? – Often it is useful to
distinguish costs that a firm incurs which do not vary with quantity produced
of some good or service versus costs that do vary with rate of output. The
period of time—short run versus long run—becomes the determining factor
when deciding if a particular expenditure is a fixed or variable cost. In the
long run all costs are variable whereas many are fixed in the short run.
2. Why can’t we feed the world from a flower pot? – The short answer is the so-
called law of diminishing returns. This law predicts what will happen if more
of one or more variable factors of production are added to a fixed factor of
production. The prediction is that output will increase, but that output will
eventually increase at a decreasing rate.
3. Why do economists and accountants disagree? – Accountants treat as a cost
any expenditure by the firm. Economists agree but go further. In addition to
such explicit costs, economists view any foregone opportunity as a cost. Thus,
in general economic cost is greater than accounting cost because economic
cost consists of both explicit and implicit components. As a result, economic
profit is less than accounting profit.
Graphing Workshop
1. Production and Cost – This tutorial explores the relationship between
production and cost at Pete’s Pretzels, a small snack food firm.

You can use the Self-Review as a check of student learning. If students cannot
answer questions for a section, plan to reteach that content.

Chapter 6 – Self-Review: Questions and Answers

You can find the following quiz on page 127 at the end of Chapter 6. Students can find
answers to this quiz online at www.cengagebrain.com.

6-1–Firms and Profits: Total Revenues Minus Total Costs

1. If you turn down a job offer of $45,000 per year to work for yourself, what is the
opportunity cost of working for yourself?
Other things being equal, you incur a $45,000 per year implicit cost of working for
yourself in this case because it is what you give up when you choose to turn down the
alternative job offer. If you turned down even better offers, your opportunity cost of
working for yourself would be even higher.

6-2–Production in the Short Run

2. True or False: All inputs vary in the long run.
True. All inputs are variable in the long run by definition because the long run is
defined as that time period necessary to allow all inputs to be varied.
3. What relationship does a production function represent?
A production function represents the relationship between different combinations of
inputs and the maximum output of a product that can be produced with those inputs,
with given technology.

© 2012 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part, except for use as
permitted in a license distributed with a certain product or service or otherwise on a password-protected website for classroom use.
85
4. Draw a typically shaped total output curve.

6-3–Costs in the Short Run

5. True or False: Average variable cost is the relevant cost to consider when a
producer is deciding whether to produce more or less of a product.
False. Marginal cost is the relevant cost. Marginal cost is the additional cost of
increasing output by one unit. That is, it is the cost relevant to the choice of whether
to produce and sell one more unit of a good. For producing and selling one more unit
of a product to increase profits, the addition to revenue from selling that output
(marginal revenue) must exceed the addition to cost from producing it (marginal
cost).
6. If your season batting average going into a game was .300 (three hits per ten at
bats) and you got two hits in five at bats during the game, would your season
batting average rise or fall as a result?
Your “marginal” batting average in the game was .400 (two hits per five at bats),
which was higher than your previous batting average. As a consequence, because that
game’s marginal results were above your previous average, it raises your season
batting average.
7. A one-day ticket to visit the Screaming Coasters theme park costs $36, but you
can also get a two-consecutive-day ticket for $40. What is the average cost per
day for the two-day ticket? What is the marginal cost of the second consecutive
day?
The average cost per day equals $20 for the two-day pass. The marginal cost of the
second day is $4.
8. If your university pays lecture note takers $20 per hour to take notes in your
economics class and then sells subscriptions for $15 per student, is the cost of the
lecture note taker a fixed or variable cost of selling an additional subscription?
The note taker’s wage is a fixed cost, which does not vary with the number of
subscriptions sold.

6-4–The Shape of the Short-Run Cost Curves

9. True or False: Average total cost rises as output expands over low-output
ranges.

© 2012 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part, except for use as
permitted in a license distributed with a certain product or service or otherwise on a password-protected website for classroom use.
86
 False. Average total cost falls as output expands over low-output ranges because
average fixed cost declines sharply with output at low levels of output.
10. Why does the average total cost rise at some point as output expands further?
Average total cost begins to rise at some point as output expands further because of
the law of diminishing marginal product, also called the law of increasing costs. Over
this range of output, adding more variable inputs does not increase output by the same
proportion, so the average cost of production increases over this range of output.

6-5–Cost Curves: Short-Run versus Long-Run

11. True or False: The LRATC curve has a shallower U shape than the SRATC
because some inputs are fixed in the long run.
False. Some inputs are fixed in the short run, such as the size of the physical plant or
certain machinery. Once a firm has chosen its plant size, it is fixed in the short run. In
the long run, firms can increase their capital inputs (fixed in the short run) as well as
their inputs that are variable in the short run. So the short-run costs are at least as high
as the long-run costs and higher if the wrong level of capital is chosen in the short
run. Thus, the long-run curve has a shallower U shape curve than the short run.
Remember, the firm can adjust all factors in the long run, which allows it to keep its
costs lower.
12. What may cause economies or diseconomies of scale?
Economies of scale may occur because of gains from specialization. For example,
workers might be more productive if they concentrated on a few specific tasks rather
than on many different tasks. Diseconomies of scale may occur as the firm finds it
increasingly difficult to handle the complexities of large-scale management. For
example, information and coordination problems tend to increase when a firm
becomes very large.

You can use the following questions and exercises to work with students as part of
your in-class discussion. You might also use them as an in-class quiz or give them to
students as an independent homework assignment.

Class Exercises
1. As a farmer, you work for yourself using your own tractor, equipment, and farm
structures, and you cultivate your own land. Why might it be difficult to calculate
your profits from farming?

Answer: To calculate economic profit, one must consider all relevant costs,
both explicit and implicit. It may be difficult to calculate your economic
profits from farming because you must estimate the implicit opportunity cost
of your time, tractor, equipment, farm structures, and land.

2. Say that your firm’s total product curve includes the following data: one worker
can produce 8 units of output; two workers, 20 units; three workers, 34 units; four
workers, 50 units; five workers, 60 units; six workers, 70 units; seven workers, 76
units; eight workers, 78 units; and nine workers, 77 units.

© 2012 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part, except for use as
permitted in a license distributed with a certain product or service or otherwise on a password-protected website for classroom use.
87
 a. What is the marginal product of the seventh worker?
b. When does the law of diminishing product set in?
c. Under these conditions, would you ever choose to employ nine workers?

Answers:
a. The marginal product of the seventh worker equals 6 units of output.
b. The law of diminishing product begins with the fifth worker hired.
c. A firm would never choose to hire nine workers because the marginal
product of the ninth worker is negative.

3. Why does the law of diminishing marginal product imply the law of increasing
costs?

Answer: As a variable factor, such as labor, is added to a given amount of the

fixed factor, such as capital or land, the marginal product of that factor will
eventually diminish. Once the marginal product begins to diminish, an
increasing amount of the variable factor must be added in order to boost the
output of a good by a particular increment in the short run. An increasing
amount of output from alternative productive activities must be sacrificed
(an increasing opportunity cost).

4. As a movie exhibitor, you can choose between paying a flat fee of $5,000 to show
a movie for a week and paying a fee of $2 per customer. Will your choice affect
your fixed and variable costs? How?

Answer: Your choice will affect your fixed and variable costs. If you choose
to pay the flat fee, your fixed costs for the film will equal $5,000 for the week.
Your variable costs associated with the leasing of the film would then equal
zero. If you choose to pay $2 per customer, then the costs associated with
leasing the film will be all variable.

5. Buffalo Bill has a potato chip company, Buffalo’s Chips. He is currently losing
money on every bag of chips he sells. Mrs. Bill, who has just completed an
economics class, tells Bill he could make a profit if he adds more machines and
produces more chips. How could this be possible? What is Mrs. Bill assuming
about the output range in which Bill is currently producing?

Answer: Mrs. Bill is assuming that Buffalo Bill is operating in the range of
economies of scale. If this were the case, increasing his output would lower
average total costs. She also recognizes that Bill is operating in the short run
and that given time he can reduce his per unit costs by substituting capital
(chip machines) for labor. These changes may lower average total costs below
the price Bill receives for his chips.

© 2012 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part, except for use as
permitted in a license distributed with a certain product or service or otherwise on a password-protected website for classroom use.
88
Another random document with
no related content on Scribd:
amely azt megifjítja és megújítja diszkrétül, kiméletesen és
körültekintéssel, fokozatos hozzáadása által azon új törvényeknek,
amelyek mindig tartalmaznak valamely új szellemet s valamit a régi
szellemből. Homines novi, Novae res. A homo novus azon embert
jelenti, akinek nincsenek ősei, s akit érdemeiért kell azok közé
sorozni, akiknek vannak őseik. A novae res alatt oly dolgokat értünk,
amelyek átmenet nélküliek és ez a forradalmat jelenti. Az új dolgokat
csak részletekben, észrevétlenül és fokozatosan szabad bevezetni a
régi dolgok mellett, miként az «új embereket» a régi emberek
testületébe. Az arisztokrácia arisztokratikus ugyan, de a törvény még
sokkal arisztokratikusabb. Ime ezért természetes ellensége a
demokrácia a törvényeknek, s csakis a dekretumokat képes eltürni.
Az ország képviseletének a kontárok, nemkülönben a
szenvedélyesek – tehát a kétszeresen kontárok számára való
fenntartása, az országnak olyan képviselete, amely a kormányzás és
adminisztráció körében mindent maga akar elvégezni, de mindent
rosszúl végez el s a kontárságot és a szenvedélyt terjeszti el a
főtényezők a modern demokráciában; ime hova jutottunk el annak
tüzetes méltatásában.
 VI.

KONTÁRSÁG A KORMÁNYZAT
KÖRÉBEN.

Ez még nem minden, a kontárság sokkal tovább terjed részint a

logikai következetesség – részint mételyezés folytán. Nevetve
jegyezték meg – mert komikus, mint minden tragikus dolog, amelyet
humorosan veszünk, – hogy nagy ritkaság miszerint a miniszterség
olyan embernek adassék, aki arra hivatott lenne; hogy rendszerint a
közoktatásügyi miniszterséget ügyvédnek, a kereskedelmi
miniszterséget írónak, a hadügyi miniszterséget orvosnak adják és
hogy Beaumarchais46 sokkal inkább megadta kellő formuláját a
demokráciának, mint az abszolut monarchiának, ezt mondván:
«szükség volt számfejtőre: elnyerte egy jó táncos».
Ez a dolog annyira szokásos, hogy mintegy visszaható ereje van
a tömeg történeti eszmekörében.
Négy francia közül három meg van győzödve arról, hogy
Carnot47 «polgárember» volt és ez sokszor megjelent nyomtatásban
is. Vajjon miért? Azért, mert nem tudták elképzelni, hogy a
demokráciában a hadügyminiszterség katona által töltethessék be s
hogy a conventbeliek48 képesek lettek volna katonatisztre bízni a
hadügyminiszterséget; ez sokkal inkább paradoxnak látszik
mintsem, hogy igaz legyen.
 A hivatalnokok hivatástalansága címén való különös
adományozása a miniszterségeknek az első pillanatra nem látszik
egyébnek, mint a hivatástalanság istennője egyszerű játékának s
ravasz-szellemes kacérkodásának. Van benne valami, de nincs
épen – és teljesen így. A miniszteri állások rendszerint ekként
töltetnek be, mert arról van szó, hogy aki a minisztériumot
megalakítja, megadja a hatalom egy részét a többség mindazon
csoportjának, amelyre támaszkodik. A minisztériumot megalakító
politikus nem tekinthet a szakszerűségre és a miniszteri állásokat a
politikai és nem a szakszerű rátermettség szempontjából osztja szét;
az eredmény az, amit megjelöltem; az egyetlen miniszterség, ami
észszerű módon töltetik be az, amelyet a minisztertanács elnöke tart
fenn a maga számára és foglal el; még így is gyakran – hogy
valamely jelentékeny politikai személyiséget megtartson – átengedi
neki azt s ő maga egy olyat foglal el, amelyben nem bír jártassággal.
A következmények ezek: minden nem hivatásos ember által
vezetett minisztériumnak olyan vezetője van, aki ha lelkiismeretes,
ott tanulja meg mesterségét, amelyben már régen mesternek kellett
volna lennie, vagy ha kevésbé lelkiismeretes, vagy ha kényszerítve
van – pedig mindig kényszerítve van – minisztériumát az általános
politikai és nem a gyakorlati eszmék szerint vezeti. A
hivatástalanság tehát – bizonyos tekintetben – megkétszereződik.
Hallgassuk meg azon beszédet, mellyel egy új földmívelésügyi
miniszter személyzetének bemutatkozik, nincs ebben másról szó,
mint az 1789-ik év elveiről.
Centralizált országban tehát a maga ügykörében mindent a
miniszter végez. Mindent a nemzeti képviselet nyomása alatt tesz,
de mindent ő tesz; ő hozza az összes határozatokat; előre láthatjuk
milyenek lehetnek ezek. Néha annyira kívül esnek a törvényen s
annyira ellenmondásban állanak azzal, hogy már keletkezésükkor
holt betűk. A miniszteri körrendeleteknek gyakran van ezen különös
törvénytelen jellegük. Ez nincs másképpen és meg is szünnek; de
mélységes rendetlenséget idéztek elő az egész adminisztráció
körében.
 A mi a kinevezéseket illeti, ezek – miként jeleztem – politikai
befolyás szerint történnek, anélkül, hogy megjavíthatók volnának
akkor, midőn nagyon jogellenesek és hibásak a minisztériuma dolgai
és emberei felől teljesen tájékozott valamely miniszter hivatottsága
folytán, aki ezt mondaná: «különben még se menjünk odáig».
 VII.

KONTÁRSÁG A JOGSZOLGÁLTATÁS
KÖRÉBEN.

Ezen kontárság, amely – hogy úgy mondjuk – logikai

következetességgel terjeszti ki uralmát, bizonyos mételyezés folytán
még más körökre is kiterjed. Vajjon észrevette-e az olvasó, hogy a
régi uralom,49 minden súlyos tökéletlenségei mellett, valamelyes
történeti hagyomány folytán, bizonyos tiszteletet tanusított a
különböző hivatottságok iránt? Például a jogszolgáltatás körében
fennállott a földesúri, az egyházi és a katonai bíráskodás.
Kétségtelenül, nem az észszerűség és nem a mélyen járó
gondolkodás léptette életbe ezen intézményeket, hanem maga a
történet, maguk az események hozták ezeket létre, sőt helyesnek
látszott magának a jogellenesen eljáró és a zsarnokság felé hajló
monarchiának is megtartani azokat.
A földesúri bíróságok – jóllehet kevéssé nyugodtak az
észszerűségen – nem voltak minden hasznosság nélkül valók, mert
hozzákötötték, vagy hozzá birták kötni a földesurat földbirtokához és
meg tudták akadályozni, hogy szem elől tévessze hűbéreseit és
hogy hűbéreseik őt veszítsék el szemük elől; tehát ezen bíróságok
az ország arisztokratikus alkotmányának fenntartói valának;
hozzáteszem, hogy a törvénykönyvben helyesen szabályozva,
körülírva és meghatározva – ami sohasem történt meg – megfeleltek
volna a hivatottság törvényének; vannak olyan ügyek, amelyek
tulajdonképen az ország hűbérura illetékessége alá tartoznak, mert
azok tulajdonképen helyi érdekűek, ezekben az ügyekben a földesúr
azon szerepet vitte, amelyet mai napság a békebíró tölt be és nem
kellett volna egyéb, mint pontosan meghatározni az idetartozó
ügyeket és mindig megengedni a felebbezést.
Az egyházi bíráskodás tökéletesen észszerű volt, mert az
egyházi személyek által elkövetett bűntények felette különleges
jelleggel bírnak, amelyeket egyedül egyházi bírák képesek jól
felismerni. Ez a mai korszellem előtt idegenszerűnek látszik, de hát
miért léteznek még mai napság is a kereskedelmi törvényszékek és
az ipari szakbíróságok, ha nem azért, mert a kereskedőknek és a
munkásoknak egymás közt való – és a munkásoknak a munkaadók
elleni pereiben nem ítélkezhetnek mások, mint akik közéjük
tartoznak, akik az ügyeiket ismerik, fenntartatván egyébiránt mindig
a magasabb bíróságokhoz való felebbezés.
Végül a régi uralom alatt fennállottak a katonai törvényszékek és
a haditanácsok, – határozottan ugyanazon indokok alapján.
Mindezen kivételes törvényszékek élénk bizalmatlanság tárgyai a
demokráciában, mert ellenkeznek az egyformasággal, mintául
szolgálnak az egyenlőség eltorzítására és mert otthont és
menedéket adnak a hivatottságnak.
A demokrácia – miként ez magától értetődik – eltörölte az
arisztokratikus törvényszékeket magával az arisztokraciával együtt
és az egyházi törvényszékeket, magával az állami testületnek
tekintett egyházzal együtt; de hajlandósága van arra, hogy úgy
tekintse a még fennmaradt kivételes törvényszékeket, mint az
arisztokrácia eszközeit; gyűlöletével üldözi a haditanácsokat, mert
különleges nézetekkel bírnak a katonák büntethetősége «a katonai
kötelesség és a katonai becsületre» nézve. De épen határozottan ez
az ő hivatásuk, erre van szükségük, hogy fenntartsák a katonai
szellemet és megtartsák az erős hadsereget a maga erejében. Az a
katona, az a katonatiszt, aki felett úgy ítélkeznének, mint a
polgárember felett és aki úgy lenne büntetve, mint a polgárember,
nem volna sem jól elítélve, sem eléggé büntetve, tekintve azon
különleges kötelességeket, melyek a hadsereggel kapcsolatosak és
azon szolgálatokat, melyeket annak teljesítenie kell. Itt a szakszerű
hivatottság – és az erkölcsi hivatottság kérdése forog fenn,
amelyekbe a demokrácia nem akar belemenni, azon
meggyőződésénél fogva, hogy nincs különleges hivatottság és
minden dologban elegendő józan ésszel bírni; ámde a józan ész
olyan mint az értelem: mindenre szolgál, de semmire sem elegendő;
határozottan ez az, amit a demokrácia nem akar megérteni, vagy
nem képes belátni.
Éppen ilyen nagy tévedésben van a polgári és büntetőbíróságra
vonatkozó dolgokban. Úgy hitte, hogy helyesen jár el a polgári
bíróságokra nézve, ha eltérve egész a mai napig fenntartott elvétől –
az ítélkezés feladatát jogtudósokra bízza. Végre tehát egy testület,
amely hivatottsággal bír, elvitázhatatlan és nem is akarja ezt senki
tőle elvitatni, mert azok, akik ítélkeznek, tudják a jogot. De amint
gyakran volt már alkalmam mondani a szakszerű hivatottság mellett
az erkölcsi hivatottság is fennáll és a demokrácia erőfeszítést tett
arra, hogy a bíróság erkölcsi hivatottságát csökkentse és jól
jegyezzük meg, csökkent is ezen erkölcsi hivatottság, hogy magát a
szakszerű hivatottságot is semlegessé tegye.
Egykor olyan bíróság volt, amely állami testület és autonom
testület volt és amely következésképen teljes függetlenséggel bírt,
kivéve az időről-időre beállott államcsinyeket és ennek
következtében az államcsinyektől való félelmet. Teljes függetlensége
megadta neki, vagy jobban mondva, érintetlenül hagyta nála az
erkölcsi hivatottságot, amely abban áll, hogy saját lelkiismeretünk
útmutatása szerint járjunk el.
Olyan bíróságot létesítettek, amely épen olyan hivatal, mint a
többi s amely hivatalnokok testülete. Az állam kinevezi hivatalnokait,
fizeti, előlépteti őket, megtagadja tőlük az előléptetést. Egy szóval
kezeiben tartja őket, miként a hadügyminiszter a katonatiszteket,
miként a pénzügyminiszter a pénzügyőröket. Ezután nincs többé
ítélkezéshez szükséges erkölcsi hivatottságuk. Állandóan kisérti,
nagyon is kisérti őket az a gondolat, hogy úgy ítélkezzenek, amint a
kormány akarja.
 Igaz, hogy van egy biztosítékuk, t. i. az elmozdíthatatlanság;
azonban az elmozdíthatatlanság nem nyujt teljesen nyilvánvaló
biztosítékot, csupán azoknak, akik a hivatalnoki rang csúcsára
jutottak, vagy elérkeztek pályájuk véghatárához és csupán azoknak,
akiknek közeli nyugalomba vonulásuk miatt, vagy mert nem képesek
magasabbra emelkedni azon állásnál, melyet betöltenek: nincs
semmi reményük az előléptetésre. A fiatal bíró, aki emelkedni akar –
s ez jogos vágy – egyáltalában nem független és ha
elégedetlenkedik, ez esetben az elmozdíthatatlanságnak egy
különleges fajtájában részesül, t. i. örökre ott marad, ahol pályáját
megkezdte. Nincs független bíróság, nincs aggálytól mentes bíróság
az igazságszolgáltatás körében, csak egyrészről, azok a bírák, akik
negyven évi szolgálattal vannak megterhelve, másrészről a
semmítőszék50 elnöke; ezekhez hozzávehetjük azokat, akik el
vannak látva vagyonnal s így nem törődnek előléptetésükkel és
egész pályájukat kezdettől fogva ugyanazon városban futják meg, az
ilyen bíróság tökéletesen hasonló a régi uralom bíróságaihoz, de
rendkívül ritka s napjainkban mindinkább ritkább.
Magát ezen elmozdíthatatlanságot is, amellyel nagyra vannak,
egyik vagy másik kormány időről-időre felfüggeszti oly módon, hogy
lefokozza azt a bíróság egyetlen és nagyon illuzórius biztosítékává;
a jelenlegi bíróságot sokkal inkább fenyegeti az államcsinyek
folytonos veszedelme, mint a régi uralom bíróságait. A bíróság
erkölcsi hivatottsága nagyon meg van szorítva.
Erkölcsi hivatottságának csökkentése tehát – amint mondtam –
semlegesíti szakszerű hivatottságát, mert szakszerű hivatottságától
el kell neki tekintenie akkor, midőn a kormány és egyesek közti
perekben, sőt a kormány által pártfogolt egyesek – és olyan
személyek közt való perekben kell ítélkeznie, akiket a kormány nem
tart barátainak. Hogy ítélkeznie kell a kormány és egyesek közti
perekben, ez néha előfordul, de hogy ítélkeznie kell a kormány
barátai és a kormány ellenfelei közti perekben, az jóformán
mindennapos egy olyan országban, amelyben a kormány az a párt,
amely kormányoz s amely szüntelenül harcban áll a többiekkel.
 Teljes igazsággal jegyezték meg, hogy az olyan parlamentáris
kormány, amely az általános szavazaton nyugszik, – a polgári
háborút jelenti, amely szabályozva van ugyan, de állandó; ez
legtöbbször a vérnélküli polgári háborút jelenti; mégis ez a sértések,
kihívások, rágalmazások, vádaskodások, gonoszságok és a
különböző pártok év elejétől az év végéig tartó állandó
versengésének háborúja. És ez azon országban van így, amelynek
állapota megköveteli, hogy a bíróság teljesen független legyen, hogy
részrehajló ne legyen és ez éppen olyan országban van így, ahol a
bíróság nem lévén autonom, többé-kevésbé kényszerítve van arra,
hogy ne vonja magára azon párt nemtetszését, amely kormányoz s
rettenetes követelődző, mert fél, hogy a kormányt elragadják tőle.
– Ez ellen semmit sem lehet tenni. Jó volna talán visszatérni a
bírói tisztségek megvásárlásához.
– Először is ez nem volna valami szörnyű dolog; azután pedig
hivatalvásárlás nélkül is megszerezhetjük az általa biztosított
előnyöket.
Ez nem volna olyan szörnyű dolog. Úgy van ez is, mint amidőn
méltatlankodtak a kivételes törvényszékek gondolata felett,
figyelmen kívül hagyván a kereskedelmi törvényszékeket és az ipari
választott szakbíróságokat, amelyek kivételes bíróságok ugyan,
mégis nagyon jók. Méltatlankodnak a törvényszéki tanácsosi állás
megvétele fölött és nem gondolnak a bírósági kiküldöttekre
(huissiers),51 az ügyvivőkre (avoués)52 és a közjegyzőkre,53 akiktől
nem engedjük magunkat függővé tenni és akikre nem engedjük,
hogy rájuk bízzák összes elsőrendű érdekeinket, mégis vagy
megvásárolják, vagy öröklik hivatalaikat. Az igazságszolgáltatási
hivatalok vételének rendszere alatt elítéltetni annyit jelent, mint
elítéltetni az avouék vagy közjegyzők által, akiktől nagyterjedelmű
jogi ismereteket követelünk, azt jelenti tehát, hogy felettünk
felsőbbrendű ügyvivők, vagy közjegyzők ítélkeznek. Ebben nincs
semmi megvetésre méltó.
Tudjuk, hogy Montesquieu híve volt, a hivatalok
megvásárlásának és hogy Voltaire54 ellenezte azt. Mind a kettőnek
teljesen igaza volt, vagyis azt akarom mondani, hogy mindketten jól
megegyeztek az alapgondolatra nézve. Montesquieu ezt mondja: «a
hivatalok megvásárlása jó a monarchikus államokban, mert mintegy
családi foglalkozássá teszi azt, amire nem akarnának csupán az
érdem alapján vállalkozni s mert meghatározza mindenkinek a saját
feladatát és ezáltal állandó osztályokat teremt az államban. Nagyon
jól mondta Suidas,55 hogy Anastasius56 a császárságból az
arisztokráciának bizonyos faját teremtette az összes magisztraturák
eladása által». Voltaire ezt felelte: «Hát erény alapján fogadják el
Angliában a kir. ítélőszék (banc du roi)57 bírói tisztségét?» (Ez vagy
erényből, vagy érdekből van így és ha ez nem érdekből történik,
valóban igen nagy erény kell hozzá). Hogyan! hát Franciaország
parlamentjeiben58 nem találnánk ítélőbírákat, akik ítélkeznének, ha
ingyenesen adnánk is nekik tisztségeiket? (Találnánk, de
előfordulhatna, hogy azok túlságos hálásak lennének.) A
jogszolgáltatás, az emberek vagyonáról és életéről való rendelkezés
hivatása egy család foglalkozása legyen (az a foglalkozás, hogy
fegyvert viseljünk és a polgári háború idején rendelkezzünk az
emberek vagyona és élete felett 1760. évben családi foglalkozás s
mégsem tiltakozik ellene; a király foglalkozása 1760. évben családi
foglalkozás és mégsem méltatlankodik a királyság fölött).
Szánakozzunk Montesquieun, hogy elrútította munkáját ilyen
paradoxok által, de bocsássunk meg neki: bátyja egy elnöki
tisztséget vásárolt meg a vidéken és azt ráhagyta örökül; mindenütt
ott van az ember. Senki sincs közülünk gyöngeség nélkül.»
Montesquieu azt hiszi, hogy az arisztokratikus intézmények jók;
Voltaire pedig az abszolut hatalom mellett van. Montesquieu helyesli,
hogy az igazságszolgáltatás a család foglalkozása legyen, vagyis
hagyományszerű, miként a katonai foglalkozás, ami épp oly
állandóvá teszi a bírói osztályt, mint amilyen állandóak a többi
osztályok, kimutatja Suidassal, hogy a tisztségek megvásárlása
arisztokráciát teremt. Voltaire úgy akarta mint I. Napoleon, hogy
minden katona a király katonája, minden lelkész a király lelkésze,
minden bíró a király bírája legyen, minden ember testestől-lelkestől a
királyé legyen.
 Montesquieunek sokkal inkább ellentmondott Platon, mint
Voltaire. Platon köztársaságában egész általánosságban szólván az
összes magisztrátusokról ezt írta: «Úgy vagyunk ezzel, mintha
valakit a hajón saját pénzéért tennénk kormányossá. Lehet rossz
egy szabály némely hivatalnál, ami csupán a köztársaság
vezetésénél jó?»
Montesquieu nagyon szellemesen felel Platonnak (még inkább
Voltairenek): «Platon erényes köztársaságról beszél, én pedig
monarchiáról; az olyan monarchiában, ahol a tisztségek szabály
szerint nem árusíttatnának el, az udvaroncok szegénysége és
kapzsisága fogja azokat elárusítani, a véletlen jobb alkalmazottakat
fog adni, mint a fejedelem választása.»
Összefoglalva az elmondottakat: Montesquieu azt akarja, hogy a
magisztrátusok részint örökösödés által, részint a gazdag
néposztályból kiválasztva, független arisztokratikus testületet
képezzenek hasonlatosan a hadsereghez, a törvény hadseregét, –
hasonlatosan a papsághoz, a törvény papságát képezzék,
szolgáltatván az igazságot azon szakszerű hivatottsággal, melyet az
egyetemi címek állapítottak meg és azon erkölcsi hivatottsággal,
amely a függetlenség, méltóság, testületi szellem és
részrehajlatlanságból ered.
Megemlítettem, hogy a hivatalok megvásárlása nem volt
szükséges ezen eredmény és biztosíték eléréséhez. Az elv, amelyet
megállapíthatunk a következő: a bíróság legyen független. Nem
lehet független másként, mint hivatala tulajdonjoga által, azon tény
által, hogy hivatalának tulajdonosa, csak akkor lehet hivatalának
tulajdonosa, ha azt megvásárolta vagy örökölte, miként a régi uralom
alatt – vagy ha nem neveztetett ki a kormány által. Egyáltalán nem
szeretik, hogy megvásárolják, vagy örököljék a hivatalokat,
szükséges tehát, hogy ne a kormány által, hanem más módon
rendeltessenek ki.
De hát ki által? a nép által? Ebben az esetben a néptől, a
választóktól fog függni.
– Ez jobb lesz, vagy kevésbé rossz.
 – Egyáltalában nem. Először is a választók által kirendelt bíróság
még kevésbé lesz részrehajlatlan, mintha a kormány nevezi ki. A
bíró nem fog másra, mint arra gondolni, hogy újra megválasszák és
igazat fog mindig adni azon peres feleknek, akik azon párthoz
tartoznak, amely őt választani fogja. Vajjon óhajtanátok-e, hogy
olyan törvényszék ítélkezzék felettetek, amely a départementok59
képviselőiből van összealkotva? bizonyára nem, ha a kisebbséghez,
– de igen, ha a többség pártjához tartoztok; és még az esetben is,
ha olyan ellenfeletek van, aki a kisebbség pártjához tartozik; mert ha
olyan ellenfeletek van, aki miként ti a többség pártjához tartozik,
érdeklődni fog megtudni azt, vajjon te vagy-e befolyásosabb
választó, mint ő, vagy ő-e a befolyásosabb választó, mint te. Ad
summam: A választás útján kirendelt bíróság a részrehajlatlanságra
nem nyujt biztosítékot.
Tegyük hozzá, hogy a bírói illetékesség alá tartozók által
választott bírák rendszere mellett igen nagy, egyébiránt igen
kellemes eltérés lesz a jogszolgáltatásban. Ez nem egyéb, mint
tákolmány. A kékek országrészében azon bírák, akiket a kékek
többsége választott meg, arra törekedvén, hogy általok újból
megválasztassanak, mindig a kékek javára fognak ítélkezni;
ellenben a fehérek országrészében azon bírák, akiket a fehérek
többsége választott meg, arra törekedvén, hogy általuk újból
megválasztassanak, mindig a fehérek javára fognak ítélkezni. «A
jognak megvannak a maga epochái!» – kiált fel gúnyosan Pascal.60
A jognak meglesznek a maga jogvidékei (regioi). Nem lesz ugyanaz
Alpes-Maritimesben és a Côtes-du-Nordban. A semmítőszék –
feltéve, hogy részrehajlatlan – azzal fogja tölteni idejét, hogy átteszi
újrafelvétel végett a fehérek országrészének pereit a kékek
országrészébe és a kékek országrésze törvényszékének ítéleteit
kijavítás végett a fehérek országrészébe. És ez a jogszolgáltatás
anarchiája, jogi anarchia és a jogtudomány anarchiája lesz.
– Ha a bíróságot nem szabad örökölni vagy pénzen megszerezni
és nem szabad a kormánynak kinevezni s nem szabad a népnek
megválasztani: hát ugyan ki fogja kirendelni?
– Önmaga; nem látok más megoldást.
 Példának okáért – mert nem látok csupán egyetlen jogos
rendszert, de lehetséges itt többféle eljárási mód is – tehát például
Franciaország összes jogi doktorai megválasztják a semmítőszéket,
a semmítőszék pedig kinevezi és előlépteti az ítélőbíróságok összes
tagjait. Ez arisztokratikus-demokrata módszer igen kiterjedt alapon.
Vagy pedig csupán a bírák nevezik ki a semmítőszék tagjait, a
semmítőszék pedig kinevezi és előlépteti a bírákat. Ez olygarchikus
módszer.
Vagy pedig – oly eljárás mellett, amely a létező és a
szükségképen beálló állapot közt átmenet – egyedül az első
alkalommal Franciaország összes jogi doktorai megválasztják a
semmítőszéket, a semmítőszék nevezi ki Franciaország összes
bíráit, ezután ettől kezdve Franciaország ezen bírái lesznek azok,
akik gondoskodni fognak a semmítőszéknél előállott üresedések
betöltéséről, a semmítőszék pedig kinevezi és előlépteti
Franciaország összes bíráit.
A kormány nem hagyott fel a bíróságok tagjainak kinevezésével s
állandóan folytatja azt.
Mindezen rendszerek mellett a bíróság autonom testületet
formál, amely önmagából származik s csakis önmagától függ és
csupán önmagából emelkedvén ki abszolut függetlensége okából
teljes részrehajlatlanságra lesz képes.
– De hát ez kasztrendszer.
– Igen, kasztrendszer. Nagyon lesujtó, de ez kasztrendszer.
Csupán osztálybíróság képes felettetek jól ítélkezni, mert ami nem
kaszt, nem lehet más, csak a kormány, vagy a közönség. A kormány
pedig nem képes jól ítélkezni, gyakran lévén bíró is, fél is és ha nem
bizonyos a dolgában, magát mindig félnek hiszi; és a közönség sem
képes jól ítélkezni, minthogy gyakorlatilag véve a közönség a
többség, a többség pedig párt, a párt pedig meghatározás szerint –
nem lesz képes részrehajlatlan lenni.
De a demokrácia nem akarja, hogy felette kaszt ítélkezzék,
először a kasztoktól való irtózat miatt, azután pedig mert nem akarja
magát részrehajlatlan ítéletnek alávetni. Ne kiáltsatok fel a
paradoxon miatt; a kis perekben a mindennapi élet menetében
futólagosan aláveti magát az ítélkezésnek. A politikai kérdéseket
érintő minden perben s azon perekben, melyekben a többséghez
tartozó ember ellenzékivel áll szemben, mindig az utóbbi elítéltetését
akarja.
Azt mondja a bíróságnak, amit egy naiv képviselő mondott a
kamara elnökének: «az ön kötelessége védelmezni a többséget».
Ime ezért becsüli a hivatalnokok ezen bíróságát, amely bár igen
jó elemekből állhat, nem képes mindig részrehajlatlan lenni, azon
bíróságot, amely egy igen magas méltóság viselője útján
megkérdeztetvén, egy a törvénnyel kevésbé megegyező peres
eljárás iránt, ezt felelte: «Ez esetben a fejedelem dolgáról volt szó.»
S ily módon a kormány lábaihoz dobta úgy a bíróságot, mint a
törvényt; ezt a bíróságot, – amely eléggé jó szándékból ugyan –
hogy befejezzen egy végnélküli ügyet, megkerülte a törvényt, vagyis
inkább kiforgatja, annyi bizonyos, hogy nem alkalmazta s ilymódon
rossz példát s alkalmat adott arra, hogy ítéletét végnélkül jogosan
támadják, tehát nem szerzett megnyugvást, mint akarta s az ügyet
örökre befejezetlenül hagyta, ahelyett, hogy azt lezárta volna; ezen
bíróságot végül, amelynek tudása, érzéke és értelmisége van,
amelynek nincs és nem is lehet tekintélye, mivel erkölcsi
hivatástalansága semlegesíti szakszerű hivatottságát.
De a demokrácia még messzebb megy s egyáltalában lehetetlen,
hogy messzebb ne menjen, miután elve következtében mindinkább
egyoldalúvá válik. Miként eszménye a közvetlen kormányzás, éppen
úgy s ugyanazon indokból – ott, ahol a bíróság feltétlenül szükséges
– eszménye a bíróság választás útján való betöltése. Bíráit ő fogja
megválasztani akarni.
Jegyezzük meg, hogy ezeket máris ő választja meg, de csupán
harmadfokúlag. Megválasztja a képviselőket, akik kirendelik a
kormányt, a kormány pedig kinevezi a bírákat. Ez nagyon távoleső.
Némileg másodfokúlag is választja azokat, mert megválasztja a
képviselőket, akik nyomást gyakorolnak a bírák kinevezésére,
előléptetésére vagy elő nem léptetésére és akik gyakran még
nyomást gyakorolnak azok ítélethozatalára is; de ez még így is
távoleső.
És minthogy ezen rendszer által, vagyis inkább ezen gyakorlat
által elismerést nyer azon elv, hogy a nép az, amely közvetve ugyan,
de valóságban rendeli ki a bírákat, a következetes, egyoldalú s mint
mindig az egyszerűsítésre törekvő demokrácia azt kívánja, hogy az
elv minden kerülő út nélkül alkalmaztassék s azt akarja, hogy a nép
egyenesen és közvetlenül válassza meg a bírákat.
S ezután felmerülnek a szavazás és a választás módjára
vonatkozó örökös kérdések. Ha a szavazás, ha a választás egy
személyre vonatkozó szavazási eljárás mellett történik, a canton61
megválasztja a maga békebíráját, az arrondissement62 a maga
bíróságát, a kerület a maga törvényszékét és az egész ország a
semmítőszéket; és be fog itt következni a már fentebb megjelölt
kettős helytelenség, t. i. különböző jogtudomány és
igazságszolgáltatás az országrészek szerint és a részrehajlatlanság
hiánya mindenütt.
Ha lajstromos szavazás mellett történik a szavazás, akkor az
összes bíróságokat az egész ország fogja megválasztani s akkor
ezek egészen a győzedelmes párthoz fognak tartozni és az
igazságszolgáltatás teljesen egyforma lesz, de sehol sem lesz
részrehajlatlanság.
Ami a közvetítő rendszereket illeti, azok egyesíteni fogják a két
ellentétes rendszer helytelenségeit. Ha p. o. kerületek szerint
választunk, Bretagne-ban a békebírák, bírák, törvényszéki
tanácsosok, törvényszéki elnökök mind fehérek és mind részrehajlók
lesznek, míg a békebírák, bírák, tanácsosok és elnökök a
Provenceban mind kékek és részrehajlók lesznek; itt tehát lesz
különféleség, de csupán a részrehajlás különböző színeiben.
Ámde ez a jövő, bár talán elég közeli. Maradjunk a jelen időben.
Itt van még mai napság az esküdtszék. Az esküdtszék tökéletes
erkölcsi hivatottsággal, de emellett teljes szakszerű
hivatástalansággal bír. Úgy látszik, hogy a demokrácia mindig
számba veszi a hivatástalanságot egy vagy más módon. Az
esküdtszék mindentől független, független a kormánytól, független a
néptől és pedig a lehető legjobb módon, mert megbizottja a népnek,
anélkül, hogy általa választatnék s egyáltalában nem törődik az
újraválasztással, mivel már megválasztatását is felette kellemetlen
eseménynek tekinti. Másrészről mindig két erős érzelem között
ingadozik, t. i. a szánalom és az alkalmazkodás, az emberszeretet
és a társadalom védelmének szükségérzete között: egyformán érinti
őt a védőügyvéd és az államügyész szóváltása és ezen kettős
befolyás semlegesítvén egymást, a legjobb erkölcsi helyzetben van,
hogy jó ítéletet hozzon.

Ezért oly régi az esküdtszék. Athénben a heliasták63 bírósága az

esküdtszéknek egyik fajtáját képezte s minthogy tagjainak száma
igen nagy volt, a nyilvános egyesület jellegével bírt, de mégis egyik
válfaja volt az esküdtszéknek.
Rómában voltak a polgárok közül kiválasztott bírák, de ezen
bírákat a prætor jelölte ki, akik mint a ténykérdés1) bírái szerepeltek,
vagyis arra voltak hivatva, hogy döntsenek afelett, elkövettetett-e
valamely cselekmény vagy nem, fizettetett-e valamely pénzösszeg
vagy nem, a jog kérdése a centumvirek számára tartatván fel2) és
hát itt egy igen rendezett köztársasággal állunk szemben.
Angliában az esküdtszék már évszázadok óta áll fenn és
működik.
Ezek a különböző népek joggal gondolhatták azt, hogy az
esküdtek a legjobb erkölcsi feltételek közt vannak arra nézve, hogy
jól ítélkezzenek, minthogy bárki másnál több erkölcsi hivatottsággal
bírnak.
Ez igaz, csakhogy semmit sem értenek meg. Megtörtént, hogy a
côte-d ori esküdtszék 1909. évi november hóban ítélkezvén egy
gyilkos felett, kijelentette: először, hogy ez az ember nem ütötte a
meggyilkoltat, másodszor, hogy az ő ütései okozták a halált, erre
szükségképen fel kellett menteni a vádlottat, akinek sértései – noha
nem léteztek – halált okozók voltak. Megtörtént a Steinheil-féle
ügyben, ugyancsak 1909. évi november hóban, hogy az esküdtszék
kijelentéseiből az következett, miszerint a Steinheil-féle házban
senkit sem öltek meg orgyilkos módon s hogy különben is Steinheil
asszony nem leánya Japy asszonynak, ami ha az esküdtek
igazmondása bírói ítélet volna, egyrészről a Steinheil asszony és
Japy asszony orgyilkosságára vonatkozó összes nyomozás
megszüntetését, másrészről pedig a rendezett jogállapotnak
rettenetes bonyodalmait vonná maga után.
Ámde az esküdtek igazmondása nem bírói ítélet. Vajjon miért?
Azért, mert a törvényhozó előre látta az esküdtszéki határozatok
képtelenségét. Az írott jog szerint tehát az esküdtszékek határozatai
képtelenségeknek vélelmeztetnek; a tapasztalat az, hogy tényleg
igen gyakran képtelenségek azok. Úgy látszik, hogy az
esküdtszékek határozatai Rabelais64 hirhedt bírója ítéletei szerint
vannak hozva. Közmondásszerű a törvényszéki palotában, hogy
sohasem lehet előre látni az esküdtszékeknél valamely ügynek a
kimenetelét. Mondhatnánk, hogy az esküdt így okoskodik: «a
véletlenség bírája vagyok, tehát jogos, hogy az én ítéletem maga a
véletlenség legyen.»

Tudjuk, hogy Voltaire a «Busiris»-tól65 való félelem miatt

követelte az esküdtszéket; «Busiris»-nek nevezte saját korának
bíróságait; de szokásos meggondolatlanságával nem volt gondja
arra, hogy eltitkolja, sőt ellenkezőleg ismételve kijelenti, hogy az
abbevillei és az abbevillekerületi lakosság és hogy a toulouse-i és a
toulousekerületi lakosság általában fel volt háborodva, amazok La
Barre66 és d’Etalonde, emezek pedig Calas67 ellen. Ha tehát La
Barre és d’Etalonde felett olyan esküdtszék ítélkezett volna,
amelynek tagjai abbevillei és toulousei lakosokból állottak volna,
nagyon valószínű, hogy éppen úgy elítélték volna őket, mint ahogy
elítélte volna a «Busiris».
Az esküdtszék nem egyéb, mint a kontárság kultuszával való
mesterkedés. Minthogy a társadalomnak védekeznie kell a tolvajok
és gyilkosok ellen, a védekezés feladatát némely polgárra hárítja,
felfegyverezvén őket a törvénnyel; csakhogy erre a célra olyan
polgárokat választ, akik nem ismerik ezt a fegyvert és mégis azt
hiszi, hogy jól meg van védelmezve. Az esküdt olyan, mint a hálóval
kellőképen ellátott gladiator, de aki nem ismeri a vívás fortélyát s aki
ennek folytán odajut, hogy önmaga lesz behálózva.
Szükségtelen mondanunk, hogy a demokrácia mindig a maga
álláspontjára helyezkedik és mert csudálatosan erre helyezkedik,
jelenleg lejebb szállítja az esküdtszéket egy fokkal és átalakítja a
polgár-esküdtszéket munkás-esküdtszékké. A magam részéről
ebben semmi rosszat nem látok, mert a törvény terén a polgárnak
tudatlansága és járatlansága egyenlő a munkás tudatlanságával és
járatlanságával és a polgár-esküdtszéktől a munkás-
polgáresküdtszékhez és a munkáspolgáresküdtszéktől a munkás-
esküdtszékhez való átmenetel nem fog hanyatlás lenni; ezt csupán
azért jegyezzük meg, hogy rámutassunk a demokráciának a
hivatástalanság felé irányuló törekvésére, amely napról-napra
nagyobb.
Itt vannak még a békebírák.
Hogy miként kutatja fel a demokrácia a kontárságot a
jogszolgáltatás körében, arra elég érdekes példa a következő:
A békebírák igen gyakran a felsőbb, az utolsó fokon eljáró
bíróság azon költségnél fogva, melyet a panaszosnak fizetnie
kellene, ha ítéletük ellen a felsőbb bírósághoz akarna felebbezni, ők
tehát igen tekintélyes bírák. Ennélfogva nagyon szükséges volna,
hogy képzettek legyenek s hogy ismerjék a jogot s jogtudományt. Ez
okból tehát általában a jogi licenciátussal, a jogi baccalaureatussal
bírók közül és azon volt jegyzősegédek közül választották ki őket,
akiknek «oklevelük» van. Mindez, az igazat megvallva, elég gyönge
biztosíték volt.
A francia szenátus, hogy még gyökeresebb kontárságot fedezzen
fel ezen hivatalok közvetítésével, kimondta az 1905. évi júl. 12-iki
törvényben, hogy békebírákúl kinevezhetők: «azok, akik jogi
licenciatus, vagy baccalaureatus, avagy oklevél hiányában már tíz
esztendő óta gyakorolták a maires-ek (községi bírák) vagy
segédmaires-ek (helyettes bírák) hivatalát, vagy mint conseillers
generaux működtek.»
Ebben az elhatározásban azon igen törvényes és tisztességes
óhajtás foglalt helyet, hogy a képviselőknek és szenátoroknak
módjukban álljon megjutalmazni azon szolgálatokat, melyeket nekik
a békebírák tehetnek (gondoljuk meg, hogy a senátorokat
kiváltképen a falvak maire-jei és segédei választják). De itt
mindenekfelett az volt irányadó, hogy az elv alkalmaztassék. Miként
tudjuk, az elv következő: Hol van a teljes kontárság? akinek a
hivatástalanságához szó nem fér, arra kell bízni a hivatalt.
A mairek és segédeik e tekintetben teljesen megfeleltek a
kívánalmaknak. Franciaországban a maire-eknek és segédeiknek
tudniok kell okmányokat aláírni, de egyáltalában nem kötelező, hogy
olvasni tudjanak és nyolcvan esetben száz közül teljesen
írástudatlanok s helyettök a községi tanító végez el minden munkát.
A senátus tehát biztos volt abban, hogy ezek olyan emberek, akik
teljesen képtelenek arra, hogy békebírák legyenek. S erre volt
szüksége. Miután a kontárság ez esetben teljes volt, nekik volt
adandó a hivatal és nekik is adta azt.
Ezen előkelőleg demokratikus intézménynek bizonyos
következményei – úgy látszik – megmozdították a hatóságot és a
közhatalmat. Barthou igazságügyminiszter 1909. év vége felé
panaszolkodik azon munka miatt, melyet neki az új intézmény ad;
azt mondja a képviselőknek: «azért vagyunk itt, hogy kölcsönösen
megmondjuk egymásnak igazainkat, amint illő, teljes mérséklettel és
bölcsességgel, jogom van ahhoz, hogy figyelmeztessem a kamarát
az 1905. évi törvény következményeire. Jelenleg megrohantak a
békebírák kérelmeikkel; nem akarom mondani, hogy mintegy 9000
ügydarab fekszik az igazságügyi minisztériumban, mert
megengedem, hogy ezen ügydarabok között akad néhány, amelyek
különböző indokokból nem alkalmasok a vizsgálatra, de van köztük
kerekszámmal 5500 ügydarab, amelyek támogatva vannak és meg
vannak vizsgálva. (Ez azt akarja jelenteni, hogy azért vannak
megvizsgálva, mert támogatva vannak, azok amelyek nincsenek
ajánlólag széljegyezve egyetlen politikai személyiség által sem,
vizsgálat nélkül vannak osztályozva, amint ez helyes is). És ha
figyelembe veszik azt, hogy az évi üresedések átlaga 180, rögtön be
fogják látni azon akadályokat, amelyekbe ütközöm. Mert ezen
jelöltek között vannak olyanok, akik nagy erővel – nem akarom
mondani sóvárgással – lépnek fel, ezek azok a jelöltek, akik tíz éven
át gyakorolták, némelykor a legkisebb községben a maire-nek vagy
segédjének foglalkozását.»
Ezután az igazságügyminiszter megismertette a képviselőkkel
egy államügyésznek ezen kérdésre vonatkozó jelentését.
Az államügyész ezeket mondta:
«Ezen departementban 47 békebíró van. Egy általam elkészített
névszerinti kimutatás szerint az az eredmény, hogy ezen bírák közül
20 kineveztetése pillanatában maire volt. Nem kell meglepődnünk,
ha a cantonalis hatósági hivatalok jelöltjeinek száma mindinkább
emelkedik, a községi előljárók körében. Úgy látszik ezen
departementben meg van engedve, hogy a választás mellett
betöltött hivatalok minden hivatásszerű képesség hiányában
szolgáljanak a rendes útként a díjazott hivatalok, különösen pedig a
békebírói állások eléréséhez. Egyébiránt a kinevezett békebírák
össze szokták kapcsolni új hivatalukat községi megbizatásukkal.
Hivatalos székhelyük tényleg inkább az általuk adminisztrált
községben van, mint azon cantonban, ahol igazságot szolgáltatnak
és ahonnan soha sem volna szabad szabadságolás nélkül
eltávozniok… Ezen cantonalis hatóságok néha nem is haboznak
mindent elkövetni arra nézve, hogy kierőszakolják az
arrondissement politikusainak erkölcsi segítségét, amely
végeredményben megsarcolása azon választási befolyásnak,
amellyel mint községi hatóságok rendelkeznek. Sokkal inkább
biztosítva vannak a képviselő esetleges közbenjárása által, mintsem
nyugtalanítva a törvényszéki ülés fenyegető szorgos felhívásai által.
Az illetékességüknek alárendelt személyek érdekes áldozatai ezen
hivatal-kompromittálásoknak, melyek megtámadják a köztársasági
uralom jó hírnevét.»