Náci kommuna Amerikában

A Santa Monica-hegység lábánál fekvő kanyonok egyikében egy évtizedek

óta teljesen kiégett, graffitivel borított acélszerkezetű épület áll, melynek
földalatti pincerendszere és lépcsői a kanyon egész területét átszövik. A
maradványok az egyik helyi történész szerint egy rövidéletű náci kolónia
romjai - ám biztosan senki nem tudja, hogy ki lakott ott. A könyvkiadóvá
avanzsált fotóriporter Randy Young szerint 1933 és 1945 között 40 náci élt
ezen a birtokon.

"Nagyon nehéz összeszedni az információkat, ugyanis ennek nagyrészét

módszeresen tüntették el" - mondta el a helyi történelmet tanulmányozó
Young. A híres birtokról már gyerekkorában is titokzatos történeteket hallott,
így azok hamar felkeltették az érdeklődését. Anyja, Betty Lou Young 1975-ben
könyvet írt a terület történetéről, és abban már a náci-teóriát hivatalosan
elfogadott tényként kezelte. Youngot azonban nem hagyta nyugodni az eset,
és anyja kutatásait folytatva a kis közösség nyomába eredt.

Kutatásai során az évtizedek távlatából csupán szóbeli elbeszélésekre,

építészeti tervekre, és dokumentumokra illetve levelekre alapozhatott. A náci-
kolónia legkomolyabb bizonyítékait a kanyon lakói szolgáltatták, akik közül az
egyik lakos elmesélte neki, hogy vörös-ezüst keresztekkel díszített barna
egyenruhát viselő őrök vigyázták a birtok bejáratát, ezen kívül az elmondásuk
alapján készített rajzok egyértelműen a barnaingesek egyenruhájára
emlékeztetnek. Young elméletét alátámasztotta az UCLA visszavonult
zeneprofesszorával, John Vincenttel készített interjú is, aki 1948-ban szerette
volna megvenni a birtokot, és akinek elmondása szerint az a náci-
szimpatizánsok kommunája volt.

A náci-mozgalom amerikai gyökerei

A Young könyvét és teóriáját jól ismerő és

Kalifornia szélsőséges mozgalmait
kutató emeritus professzor, Gloria Ricci Lothrop
azt állítja, hogy a jelenség egyáltalán nem számít
meglepőnek a térségben, ugyanis több náci-
szimpatizáns csoport is működött itt a korban. E
mellett pedig az amerikai német
nemzetiszocializmus története a német
hagyományok mellett jóval aktívabban
támaszkodott amerikai gyökereire is. Ennek
szellemi atyja az önmagát nemzetiszocialistának
nevező Francis Bellamy volt, aki például már a 19.
század végén megalkotta a szívre tett kézzel való Egy amerikai náci: Fritz
Kuhn
köszönést, melyet aztán karlendítés egészített ki - ahogy azt az 1892-ben
megjelent Youth's Companion magazin is részletezi. A History Chanel "Nazi
America: A Secret History" című dokumentumfilmje szerint az első világháború
során az Európában harcoló német-amerikaiaktól vették át később ezt a
köszöntést a németek, melyet később saját mozgalmukban is felhasználták.

Bellamy szövetsége alapító iratában "100%-os Amerikai"-nak nevezte

mozgalmát, és az Alkotmány, a Nemzeti Lobogó és a "Valódi Szabad Amerika"
mellett kötelezte el magát. A szövetség nagy és népszerű gyűléseket tartott
egész Amerikában - nem sokban különbözve más, rasszista vonásokkal
felvértezett mozgalmaktól; és nyári táborokat rendezett diákoknak is, melyet
később a Hitlerjugend táborai is lemásoltak. A válság azonban nem kímélte ezt
a mozgalmat sem: eredeti irányát elvesztette, és egész más vezetők kezébe
került, akik más ideológiai alapokat kerestek. A Német-Amerikai Szövetség
mozgalma 1933-ban született meg Chicagóban "Új-Németország barátai"
néven. Alapítóik a Teuton Szövetség és a Nemzetiszocialista Munkáspárt
tagjai voltak, melyek a 20-as évek Amerikájának "népszerű" rasszista-
izolacionista tömörülései voltak. Mikor 1936-ban Hitler lerohanta a Rajna-
vidéket, a Német-Amerikai Szövetség vezetője Fritz Kuhn, és követői
Németországba látogattak, ahol részt vettek az olimpián is. Látogatásuk során
ellátogattak Berlinbe is, és közös fénykép készült róluk és Hitlerr ől, aki igen
hevesen érdeklődött othoni mozgalmaikról, és annak támogatási
lehetőségeiről.

Hasonló radikális mozgalom volt a 22 államban

jelen lévő Ezüst Ingek-csoport, melynek a
harmincas években 15-50000 tagja volt. A
csoport hamar megtelepedett Dél-Kaliforniában,
különösen Hollywoodban, ahonnan zsidóellenes
kampányukat akarták levezényelni. Az Amerika-
szerte folytatott propagandát is Los Angelesből
irányították, melyet már Washington is
veszélyesnek ítélt: 1934-ben kongresszusi
albizottságot állítottak fel arra, hogy kivizsgálja
ezt az amerikai náci-mozgalmat. Young szerint a
birtokon élő nácik talán az Ezüst Ingesek
németországi kapcsolatát biztosíthatták - erre
utalhatnak a már korábban említett telek őrei is.

Főhadiszállás épült?

Los Angeles telekkönyvi kivonatai szerint az 50

hektáros területet a Rustic Canyonban 1933-ban
vásárolta meg Jessie M. Murphy, akiről a helyet

Az épület, illetve az
amatőr
helytörténészek: Young és
anyja
Murphy Ranch-nek nevezték. Young szerint a "Murphy" csak egy fed őnév volt a
földet megvásárló náci-csoport számára. Ilyen néven ugyanis nincs semmilyen
más bejegyzés vagy anyakönyv, és a név egyáltalán nem szerepel a helyi
lakosok emlékezetében sem. A helyi szájhagyomány ellenben a birtok
vezetőjeként Herr Schmidt-re emlékszik, aki a lakók szerint természetfeletti
erővel ruházta fel magát. A német ugyanis sokszor használta a házát arra,
hogy politikai filozófiáját ismertesse a közelben lakókkal. A Herr Schmidtnek
nevezett alak feleségével együtt tehetős párként volt ismert a kolónián.

A Murphy Ranch megvásárlása után belefogtak annak újjáépítésébe, és több

millió dollárt költöttek el (1933-ban járunk, a nagy válság idején) a tervekre, az
épületek megépítésére és a táj átalakítására is. A vaskapuval lezárt és magas
kőfallal kerített területen élő lakóknak arra is megvolt a lehetőségük, hogy
megtermeljék saját élelmüket, előállítsák az áramot, és kutat is fúrtak.
Hatalma víztározóval rendelkeztek, illetve saját elektromos erőművön kívül
nagy és jól kiépített óvóhelyet is létrehoztak a dombok árnyékában. 1934-ben
Welton Becketet bérelték fel, hogy megtervezzen egy kis kőházat, és több
kisebb épületet a ranch területén. Az állítólagos megbízó, Jessie Murphy neve
az összes tervrajzon szerepel: ám gót betűkkel! A domboldalakon nagyjából
3000 fát ültettek, illetve csatornákkal és locsoló-berendezésekkel építették ki
a területet - és ekkor készült el a magasfeszültségű áramot vezető kerítés is.
Young kutatásai során olyan levelet is talált, melyben a pár gátak építését és
folyószabályozást is tervezett a völgy teljes átalakítására.

A nácik megjelenése azonban sokakban félelmet keltett: 1938-ban a nem

messze lakó Lewis Browne, angliai születésű zsidó író és a nácik
kérlelhetetlen ellensége fehér horogkeresztet talált egy reggel az ajtaján.
Elmondása szerint korábban több fenyegető levelet is kapott, illetve többször
jelezték neki, hogy nem lesz jó vége, ha nem költözik el onnan.

1941-ben Paul Williams építész egy négy szárnyból álló 22 hálószobás épületet
tervezett a birtokra öt könyvtárteremmel és több dolgozószobával. "Szerintem
több mint ironikus, hogy egy színes bőrű építészt kértek fel" - mondta Young.
Ám a tervrajzok csak tervek maradtak, mert 1941. december 8-án hajnalban,
közvetlen a Pearl Harbori támadás utáni reggelen rendőrök és álruhás
ügynökök szállták meg a farmot, és letartóztattak mindenkit - tartja a
szájhagyomány. Ám ennek egyáltalán nincs írásos nyoma. Ekkor ugyanis több
Amerikában élő németet vittek Terminal Island és La Tuna Canyon táboraiba,
ahol előbb kihallgatták őket, majd katonai őrizet alatti munkatáborokba
szállították őket, csakúgy mint az Amerikában élő japánokat.

A pár 1948-ban eladta a birokot, mely végül 1973-ban került Los Angeles
tulajdonába. A kolónia eredtének története azonban máig homályos, és a
történet legnagyobb része bizonyítékok híján inkább legendának tekinthet ő. A
kanyon ma Los Angeles egyik kedvelt nemzeti parkjának területe, ahol az
évek során nem messze egy cserkésztábor és egy művész-telep is
megtelepedett.