Történeti színek (Álomszínek): (4.-14.

)
Az első emberpár elfordult Istentől, elkövette az ún. „eredendő bűnt”, az ősbűnt.
Ádám úgy érzi önmaga lett önistenévé, a jövőbe szeretne látni, tudni akarja, hogy
miért fog küzdeni és mit fog majd szenvedni. Ezért Lucifer bűbájt szállít az első
emberpárra és megmutatja nekik a jövőt, az emberiség történetét. A negatívumok
vannak előtérben, mivel a történelmi korok legtöbbször hanyatló fázisban jelennek
meg. Ádám kísérője Lucifer lesz, aki egy éles elméjű kritikus, nagy igazságokat
mond ki és hamis illúziókat leplez le. Ádám és Lucifer vitája – az igen és a nem
vitája az egész művön végigvonul. Éva pedig kettejük között áll, hol menekvést, hol
romlást jelent Ádámnak. Jellemző történelmi korok az ókor, középkor és az újkor.
Ezek a mű megírásához képest múlt, jelen és az elképzelt jövő.
4. szín:
A negyedik szín Egyiptomban játszódik, ahol Ádám fáraó, Éva rabszolga Lucifer pedig
miniszterként jelenik meg. Ádám nem boldog pedig övé minden dicsőség és hatalom. A
halhatatlanságát akarja megvalósítani a rabszolgái pedig gúlát (piramist) építenek
neki. A trón magasából nem hallja a nép fájdalmas sikolyát, amire majd Éva teszi
érzékennyé. Ádám megszűntette zsarnoki hatalmát és felszabadította a népet. A szín
végén megszületik a szabadság eszme, egy szabad állam vágya, ahol minden ember
egyenlő.
11. szín
A 11. szín Londonban, az ipari forradalom Angliájában játszódik, ez már Madách
Jelenét mutatja be, a szabad verseny, a korai kapitalizmus korát. Ádám itt átalakul
szerep nélküli szemlélővé. A londoni színnek nincs kerek története, csak össze nem
függő jelenetek, epizódok füzére. Minden áruvá vált és eltorzult, mindenütt a
haszonlesés ólálkodik. Ezt bizonyítja Éva szerepe is, akinek célja, hogy minél
előnyösebb férjhez menjen feleségül. A szín végén a temetőjelenetben minden
szereplő a saját sírját ássa majd beleugranak. Ádám olyan világba és társadalomba
vágyik, amit a tudomány eszmél magának és melynek rendén értelem virraszt.
12. szín-Falanszter:
A 12. szín már Madách jelenéhez viszonyítva a jövőbe, egy olyan világba mutat, amit
a korabeli tudományok tanításai alapján képzelt el. Az író úgy gondolja négyezer év
múlva a Nap kihűl a földi lét megszűnik, ezért az eszme a megélhetés, az élet
megmentése a földön. Az eszme gátat szab az egyéniségnek és megszüntet minden
szépséget. Megvalósul az egyenlőség és a testvériség, béke honol mindenhol mégis
boldogtalan és embertelen a világ. A falanszter ellenutópiává torzul. Ádám
csalódik, el akar szakadni a Földtől, a magas körökbe kívánkozik és puszta szellemi
lénnyé szeretne válni.
A mű szerkezete:
A mű összesen 15 színből áll, amiből az 1., 2., 3., és a 15. tartozik a keretszínek
azaz a bibliai színek közé, a 4.-14. pedig a történeti, vagyis az álomszínek közé.
A bibliai színek a mitikus időben játszódnak, magába foglalja a teremtést, a
bűnbeesést a Paradicsomban, ami Madáchnál a pálmafás vidék. Az ókorban játszódik a
IV.-Egyiptomi, V.-Athéni és a VI. Római szín. A középkorban a VII.-
Konstantinápolyi, VIII.- Első prágai, X.-Második prágai szín játszódik, valamit a
IX.-Londoni szín, ami álom az álomban, mivel Ádám a nyolcadik színben ismét
elalszik és majd csak a tizedekben ébred fel. A jelenkor egyetlen színe a XI.-
Londoni szín. Az elképzelt jövőben játszódik a XII.-Falanszter, XII.-Az Űr és a
XIV.-Eszkimóvilági szín.