Károli Gáspár Református Egyetem

Állam- és Jogtudományi Kar

Szakdolgozat

Francisco Franco uralma és

a La Transición

Készítette:

Jobbágy Patrik

Nemzetközi Tanulmányok

Nappali munkarend

Budapest
2023
 Tartalomjegyzék

1. Bevezetés...........................................................................................................................................3
2. A polgárháború és Franco uralma......................................................................................................3
2.1. Spanyolország a polgárháborúban..............................................................................................3
2.2. Spanyolország Franco uralma alatt..............................................................................................4
3. Franco után........................................................................................................................................5
3.1. A rezsim megrendülése és Franco halála.....................................................................................5
3.2. A La Transición.............................................................................................................................6
4. Összegzés...........................................................................................................................................8

2
1. Bevezetés
Önkényuralmi rendszerekkel a legtöbb európai nép küzdött a XX. század második felében.
Spanyolországra azért esett a választásom, mert földrajzi és gazdasági helyzete, mint fejlett,
nyugati ország, ma egyedülállóvá teszi ezen országok sorai közt. Ezentúl személyes
kötődésem is van az országhoz, hiszen magam is több éve tanulom a spanyol nyelvet és
kerülök ezáltal közelebb az ország kultúrájához, történelméhez, politikájához. Azonban
ahhoz, hogy egy átfogó képet tudjunk alkotni a mai Spanyolországról, nélkülözhetetlen
tisztában lennünk a Franco-korszakkal.
Ezzel a kutatással célom az, hogy közelebbről megismerjem a spanyol nemzet legjelentősebb
modernkori traumáját és megértsem a belpolitikai folyamatokat, amelyek Francisco Franco
és a francoizmus felemelkedésékor, bukásakor és bukása után mentek végbe az országban.
Kutatásom irányvonalát két kérdés határozta meg:

 Hogyan tudott Franco 35 éven keresztül hatalmon maradni az országban, jelentősebb

ellenállás nélkül?
 Hipotézis: Franco propaganda útján elegendő sikerrel manipulálta a spanyol népet
ahhoz, hogy ne lázadjanak ellene.

 Milyen módon küzdöttek meg végül a reformot követelő hangok a diktatúra

rendszerével?
 Hipotézis: Tekintve, hogy egy erőszakos rendszerről van szó, a rendszerváltást is
erőszakkal volt csak lehetséges kikényszeríteni.

2. A polgárháború és Franco uralma

2.1. Spanyolország a polgárháborúban
Franco uralmát a spanyol polgárháború1 2 előzte meg, amely két kulcsszereplője a 1936-
ban, demokratikusan megválasztott baloldali Frente Popular-t elismerő Köztársaságiak és az
azt megdönteni kívánó Nacionalisták voltak. A Franco vezetése alatt álló Nacionalisták Náci
Németországtól, Portugáliától és Fasiszta Olaszországtól kaptak támogatást, míg a
Köztársaságiak a Szovjetuniótól és Mexikótól számíthattak elsősorban segítségre. Bár a
támogató országok 1936 augusztusában megegyeztek abban, hogy nem nyújtanak további
támogatásokat a feleknek, a megállapodás kudarcot vallott.

1
https://www.thecollector.com/spanish-civil-war/ (2023-07-07-i változat)
2
https://www.britannica.com/event/Spanish-Civil-War (2023-10-15-i változat)
3
 A polgárháború kiteljesülése volt az országban évtizedek óta zajló polarizációs
folyamatnak. Kirobbanásának közvetlen oka azonban egy sikertelen hatalomátvétel volt,
hadseregbe beépített nacionalista erők által. Bár végső céljuk nem valósult meg, a lázadók
kezére került számos országrész (összesen az ország teljes területének kb. egyharmada) a
polgárháború alatt stabil hátországot jelentettek. Számos nagyváros is megtalálható volt itt,
köztük Sevilla is, ahol később az egész marokkói hadosztályt magába foglaló Franco
generális serege biztonságosan köthetett ki.
A külföldről (főleg a német “önkéntesektől”) és belföldről (a hadsereg, a földbirtokosok
és üzletemberek jelentős, túlnyomóan katolikus részétől) érkező támogatásoknak
köszönhetően a Nacionalisták nagy veszteségek árán felülkerekedtek a sokféle nézetű és
hátterű munkásokból és értelmiségiekből összekovácsolt ellenfélen. Madrid felé menetelve,
1936 október 1-jén a lázadó hadnagyok kikiáltották Franco-t spanyol államfőnek, aki a
Köztársaságiak bukása után az egész országra kiterjeszthette teljhatalmát.

2.2. Spanyolország Franco uralma alatt

Hitlerhez hasonlóan - még a polgárháború alatt, a háborús helyzetre hivatkozva - egy
rendkívüli felhatalmazás által, szinte korlátlan jogkörhöz jutva építette ki rendszerét 3. Egyik
első lépéseként állította vissza a monarchikus államformát az országban (hiszen pár éve
Spanyolország már köztársaság volt), királyt azonban nem nevezett ki, a trónörököst túl
liberális felfogásúnak találta. Helyette megmaradt ő az ország egyedüli vezetőjének.
Ideológiai rendszere nagyon hasonlított az olasz fasizmushoz. Franco alatt
korporációk működtek és az egyház is kulcsszerepet játszott, eggyé vált az állammal. Az
utóbbi jelenséget Nacionalcatolicismo (“nemzeti katolicizmus”) -nak nevezte és a
gyakorlatban azt jelentette, hogy az egyház a nyilvános- és a magánéletben állandóan jelen
volt (például minden iskola egyházi kézen volt) és tanításai összeolvadtak az állami
propagandával. De a saját magára használt Caudillo cím is a “dicső” spanyol múltat idézte.
Törekedett ezentúl egy Kasztília-centrikus, egységes spanyol nemzettudat
kialakítására is, ami a történelmileg mindig is sokszínű országban a kisebbségi nemzetiségek
elnyomását, például a baszk és katalán nyelv nyilvános használatának betiltását jelentette. Az
ilyen közösségek kizárólag zárt ajtók mögött kommunikálhattak anyanyelvükön.
A polgárháború és a diktatúra első évtizede alatt volt legkegyetlenebb a La represión
franquista, a fizikális, kulturális, politikai és gazdasági sérelmek összessége, amely
elsősorban a vesztes, köztársasági oldalon harcolókat és hozzátartozóikat, majd
3
https://www.britannica.com/biography/Francisco-Franco (2023-11-16-i változat)
4
leszármazottjaikat érintette. Az erősen központosított hatalom alapja a hadsereg által
elkövetett rémtettek (tömeggyilkosságok, megfélemlítések, szexuális erőszak) voltak,
amelyek gátolták egy szervezett ellenállás létrejöttét (a kevés kivétel közé tartozott az ETA
baszk szeparatista terrorcsoport, amely számos francoista politikus haláláért felelős).
A polgárháború alatt gazdaságból kieső munkások és infrastruktúra miatt drámai
helyzetbe süllyedő spanyol gazdaság4 egészen az 50-es évek végéig képtelen volt talpra állni.
Bár Franco kimaradt a II. világháborúból, egyértelmű állásfoglalása a fasiszta és náci
rendszerek mellett külpolitikailag és gazdaságilag is elszigetelte (nem is beszélve arról, hogy
a polgárháborús sikert és ezáltal uralmát is nekik köszönhette). Emiatt és egyéb okok miatt is
(belpolitikai nyomás, egy szövetséges megszállástól való félelem) az ország levált a
nemzetközi kereskedelemről és autarkiába fordult át, ami tovább mélyítette helyzetét. Csak az
50-es évek végén ért el újra (komoly) fejlődést az ország (“spanyol csoda”), aminek fő okai a
külföldi kereskedelem és befektetések engedélyezése, a külföldi segélyek és a tömegturizmus
megjelenése voltak (nem utolsósorban Nyugat-Európa helyzetének javulásának
köszönhetően).
A II. világháború végével és Franco legközelebbi ideológiai partnereinek bukásával
enyhült az agresszió. Az elnyomás és az emberi jogok figyelmen kívül hagyása azonban
továbbra is mindennapos maradt. Napjainkban a korszak alatti politikai áldozatok számát 114
000 fő körülire becsülik, akik többsége ma is tömegsírban található.

3. Franco után
3.1. A rezsim megrendülése és Franco halála
Az 1960-as években Franco hanyatló egészségi állapota utódok kinevezésére kényszerítette5.
Ennek fényében született meg 1967-ben a Ley Orgánica del Estado, és számos más rendelet,
amelyeknek célkitűzése a francoista irányvonal folytatásának biztosítása volt a spanyol
vezetői körben, Franco élete után is. 1969-ben utódjának a II. spanyol köztársaság kikiáltása
előtti utolsó spanyol király unokáját, Juan Carlos Alfonso Víctor María de Borbón y Borbón-
Dos Sicilias (röviden: Juan Carlos) -t nevezte meg. Ezt követően, 1973-ban a miniszterelnöki
posztot átadta Luis Carrero Blanco admirálisnak. Ez a folyamat, amely érezhetően a
francóista rezsim bebetonozásával járt volna, feldühítette az eddig is tevékeny radikális
ellenzéket. Ez az új miniszterelnök meggyilkolásában tetőzött még ugyanabban az évben, az
ETA által.

4
https://countrystudies.us/spain/51.htm
5
https://www.britannica.com/place/Spain/Francos-Spain-1939-75
5
 Az ezt követő rövid időszakot az enyhülés jellemezte és alatta a rezsim kezdete óta
először látszott valós esély az egyeduralom megdöntésére. Az új, Carlos Arias Navarro
vezette kormányban a szélsőséges konzervatívok mellett megjelentek a reformot követelő
hangok is. Közéjük tartozott az akkori külügyminiszter, José Maria de Areilza és Manuel
Fraga nagykövet is (aki a későbbi Partido Popular párt alapítója lett), de a spanyol
társadalom többsége is a reformokkal szimpatizált. Ezt a hullámot az új kormány
engedékenyebb belpolitikája idézte elő, amit Arias Navarro első, 1974 február 12-i
beszédében körvonalazott. A beszéd időpontja és hangulata miatt a program Espíritu del 12
de febrero (azaz “február 12-e szelleme”) 6néven híresült el. Ebben a történelmi beszédben az
új miniszterelnök a korszakhoz képest élesen kritizálta a rezsimet és számos progresszív
célkitűzést határozott meg. A legjelentősebbek a demokratikus reformok voltak. Ezek többek
között szabad önkormányzati választásokat ígértek (a tisztviselők központi kinevezése
helyett), egy új törvény pedig, a Ley de Asociaciones Políticas (azaz “Politikai Szövetkezetek
Törvénye”) a pártok működésének engedélyezését hozta volna el. A változásokat azonban
hátráltatták a búnker (azaz “bunker”) néven emlegetett keményvonalas francóista csoportok.
Arias Navarro egyre több engedélyt tett feléjük, míg végül kormányzása alatt se a Ley de
Asociaciones, se más jelentős demokratikus reform nem került bevezetésre.
Élete során Franco ügyelt arra, hogy Juan Carlos trónörökösből egy hozzá és a
rendszerhez hű királyt neveljen. Tervei azonban halála után szertefoszlottak: I. Juan Carlos
trónra lépésével megindult a La Transición, a demokrácia kiépítése és a régi rendszer
felszámolása.

3.2. A La Transición

1975-ben Franco halálát követően Arias Navarro-t lemondásra kényszerítette 7I. Juan
Carlos spanyol király, akinek feladata ezután a demokrácia kiépítésére legalkalmasabb
személy kinevezése volt. Választása Adolfo Suárez González-re esett, aki a francoista
kormány tagjaként a Ley de Asociaciones Políticas kitartó védelmezésével8 vívta ki a király
elismerését.

6
https://www.cope.es/actualidad/cultura/noticias/que-fue-espiritu-del-febrero-20200212_619425 (2020-
02-12-i változat)
7
https://www.britannica.com/place/Spain/Francos-Spain-1939-75 (2023-08-25-i változat)
8
https://www.rtve.es/play/videos/informe-semanal/adolfo-suarez-defiende-ley-asociaciones-politicas/
2357010/

6
 Suárez González, kevesebb mint 5 év alatt, képes volt elvégezni a rábízott feladatot 9és
lemondásakor egy demokratikusan működő Spanyolországot hagyott hátra. Reformjainak és
miniszterelnökségének legitimitását növelte az a pártok közötti egyetértés, amire törvényeit,
döntéseit alapozta. A folyamatot megkönnyítette a politikai oldalak által megkötött informális
egyezmény, a Pacto del Olvido (azaz “felejtési megegyezés)10, amelyben a felek megegyeztek
a diktatúrával kapcsolatos viták és különbségek szőnyeg alá söprésében, az ország politikai
helyzetének stabilizálásának és fejlődésének biztosításának érdekében.
Az első gyökeres változtatás 1976 novemberében, Ley para la Reforma Política néven
látott napvilágot. A törvény által általános választójogot nyert minden 21 évnél idősebb
spanyol polgár és a törvényhozó testület két kamarára, egy kongresszusra és egy szenátusra
lett osztva. Egészen idáig, a polgárháború óta, a Cortes Generales, a spanyol parlament nem
működött. Helyette (külföldi nyomásra) Franco létrehozta a Cortes Españolas-t, amibe
egyedül ő ültethetett képviselőket (akiket régies spanyol szóval, procuradores-nek nevezett),
ezért valódi ellensúlyt nem képviseltek a Caudillo-val szemben (bár később a Ley Orgánica
del Estado adott jogot a családfőknek a a Cortes kis, jelentéktelen részének összetételének
befolyásolására). A törvény továbbá újra engedélyezte a Franco alatt betiltott politikai pártok
működését (köztük a spanyolországi kommunista pártot is, a PCE-t).
Suárez González-nek köszönhetően a spanyolok 1977 június 5-én a polgárháború óta először
szabad választásokon fejezhették ki véleményüket. Suárez González pártja, az UCD
(“demokratikus centrista pártok egyesülete”) relatív többséget nyerve immár demokratikus
úton hatalmazta fel a miniszterelnököt a kormányzásra. Az új képviselők legfőbb feladata egy
demokratikus alkotmány megtervezése volt, amit sikeresen véghezvittek. Az alkotmány, amit
1979-ben egy népszavazás keretében elfogadtak a spanyol polgárok, többek között az alábbi
gyökeres változtatásokat hozta el:

- A döntéshozói, végrehajtói és a bírói hatalom szétválasztása

- Az egyház és állam szétválasztása
- Királyság helyett egy új államforma, az alkotmányos monarchia
- Regionális autonómiák megszilárdulása (korábbi kormányok is már tettek erre
irányuló engedményeket)

A továbbra is féktelen terrorizmus és a gazdasági helyzet stagnálása miatt egy újabb

puccskísérlettől rettegő Suárez González 1981-ben lemondott, helyére Leopoldo Calvo Sotelo
9
https://english.elpais.com/elpais/2014/03/24/inenglish/1395672442_769964.html
10
https://www.nytimes.com/roomfordebate/2014/01/06/turning-away-from-painful-chapters/forgetting-
in-order-to-move-on (2014-03-24-i változat)
7
ült a miniszterelnüki székbe, aki nem sokkal beiktatása után sikeresen verte vissza a francoista
erők utolsó komoly fegyveres hatalomátvételi kísérletét. 11A nyugathoz, a demokráciához való
elköteleződés szimbólumaként az új miniszerelnök bevezette országát a NATO-ba (annak
ellenére, hogy a közvélemény markánsan ellenezte azt).

Az 1982-es október 28-i országos választásokat sokan a végső szakításnak vélik az

abszolutista rendszerrel. Calvo Sotelo, érzékelve támogatottságának csökkenését, hónapokkal
korábban hívatta a választást, amit egy közel abszolút többséggel (48,1%-al) a PSOE spanyol
szocialista munkáspárt nyert. Az UCD csupán a szavazatok 6,8%-át tudta megszerezni. Ezzel
majdnem egy fél évszázada először valósult meg, hogy a spanyol kormány nem tartalmazott
se francoista se volt francoista tagokat.

4. Összegzés
Kutatásom alatt az alábbi válaszokat kaptam a kérdéseimre:

 Hogyan tudott Franco 35 éven keresztül hatalmon maradni az országban, jelentősebb

ellenállás nélkül?
 Válasz: Bár a propaganda is szerepet játszott benne, a spanyol társadalom
polgárháború utáni megosztottságára és az agresszív politikai rendőrségre is szükség
volt ahhoz, hogy ne alakulhasson ki egységes ellenállás. Ez részben cáfolja a
hipotézisem, hiszen én csupán a propaganda hatását okoltam.

 Milyen módon küzdöttek meg végül a reformot követelő hangok a diktatúra

rendszerével?
 Válasz: Sajátos módon - a több évtizedes önkényuralmat követően - a reformpártiak
törvényesen, konszenzus útján építették ki a demokráciát. Ezáltal meg lett cáfolva a
hipotézisem.

Franco erőszakos hatalomátvétele és kegyetlen, több mint 35 éves uralmát követően tehát, a
spanyol vezetői rétegnek és a spanyol nemzetnek sikerült kiépítenie egy kiemelkedően stabil
demokráciát, kizárólag békés, bürokratikus folyamatok segítségével.

11
https://www.theguardian.com/world/from-the-archive-blog/2021/feb/24/civil-guards-seize-spains-
parliament-in-attempted-coup-archive-1981 (2021-02-24-i változat)
8