Erkel Ferenc zeneszerző, karmester, zongoraművész és sakkmester, a Pesti Sakk-
kör első elnöke.
1810. november 7-én Gyulán született. Zenész családból származott. Dédapja,
nagyapja és édesapja is képzett muzsikusok voltak. A németgyulai és magyargyulai elemi iskolákban kezdte tanulmányait. Nagyváradon, majd a pozsonyi bencéseknél végezte gimnáziumi tanulmányait. 18 évesen Csáky Kálmán grófnál Kolozsvárott zongoratanár. 1834-ben mutatta be zongoratudását a pesti Nemzeti Kaszinóban. 1835-től karnagyi állást vállalt a Budai Magyar Színjátszó Társulatnál. 25 évesen már operát is vezényelt. Következő évben átszerződött a pesti Német Színházhoz, onnan viszont áthívták az időközben felépült Pesti Magyar Színházhoz. 1838-tól már ott dolgozott karmesterként. Itt mintegy három évtizeden át munkálkodott. 1840-ben írta meg első operáját, a Bátori Máriát. 1844-ben megnyerte a Kölcsey Himnuszának megzenésítésére hirdetett pályázatot. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után a főváros hangversenyéletének fellendítésén fáradozott. Vezetésével alakult meg 1853-ban a Filharmóniai Társaság, amelyet számtalan esetben vezényelt. Bánk bán című operáját, amely egyben pályájának csúcsát is jelentette, 1861-ben mutatták be. Közreműködött a Zeneakadémia megalakításánál (1875), amelynek ezután tíz éven át igazgatója és zongoratanára volt. Az 1884-ben megnyíló operaház főzeneigazgatója lett. Erkel nevéhez fűződik a magyar nemzeti opera megteremtése. Neves sakkozó volt, az 1864-ben alakult Pesti Sakk-kör egyik alapítója volt.
Emléktábla Erkel Ferenc szülőházán
Erkel nevéhez fűződik a magyar nemzeti opera, mint műfaj megteremtése.
Nyugati operák mintáira támaszkodva, a 19. század magyar verbunkos zenéjének felhasználásával és újraértelmezésével sikerült viszonylag egységes nemzeti operanyelvet kialakítania. Emlékére 1952-ben állami díjat alapítottak, mellyel minden évben a kiemelkedő magyar zeneműveket és zenetudományi munkákat jutalmazzák. 1893 június 15-én halt meg. Zeneszerzőként számos műfajban alkotott: 1. Írt kantátát (Magyar cantate) 2. karműveket (Litánia, zenekari kísérettel – Gyászkar – Dalár-induló stb.) 3. kísérőzenét, balett betéteket, népszínműzenéket (Kegyenc, Teleki László szomorújátéka - A kalandor, Nagy Ferenc népszínműve - Két pisztoly, Szigligeti Ede népszínműve - Nemesek hadnagya, Kovács Pál drámája stb.) 4. dalokat 5. hangszeres darabokat (zongoradarabokat - zenekari műveket, nyitányokat, indulókat)