Nursing Calculations - eBook PDF

Visit to download the full and correct content document:

https://ebooksecure.com/download/nursing-calculations-ebook-pdf/
 YOU’VE JUST PURCHASED
MORE THAN *
A TEXTBOOK!
Evolve Student Resources for Gatford:
Nursing Calculations, Ninth Edition,
include the following:
• Initial test to enable learners to recognise their current
strengths and identify areas for improvement
• Tailored review exercises to allow individuals to quickly
improve speciic areas of concern
• Interactive modules which contain actual calculations based
on real prescriptions
• Practise for the correct interpretation of medication labels
• Opportunities to practise drawing up the correct volume
in a syringe from a drug ampule
• Interactive modules which
explain the arithmetic of drip
rates and infusion rates for IV
infusions, including volumes
over time
• Interactive modules which explain
how drugs are calculated according
to body weight and surface area
for children

Activate the complete learning experience that comes

with each NEW textbook purchase by registering with
your scratch-off access code at

https://evolve.elsevier.com/redeem

Place Peel Off

Sticker Here

REGISTER TODAY!

You can now purchase Elsevier products on Evolve!

Go to evolve.elsevier.com/html/shop-promo.html to search and browse for products.

* Evolve Student Resources are provided free with each NEW book purchase only.
2015v1.0
Nursing
Calculations
For Elsevier
Content Strategist: Alison Taylor
Content Development Specialist: Veronika Watkins
Project Manager: Joanna Souch
Designer: Christian Bilbow
Illustration Manager: Karen Giacomucci
Nursing
Calculations
Ninth edition

J. D. Gatford
Mathematics Tutor, Melbourne, Australia

N. M. Phillips
DipAppSc(Nsg) BN GDipAdvNsg(Educ) MNS PhD
Associate Professor, Director of Undergraduate Studies, School of
Nursing and Midwifery, Deakin University, Victoria, Australia

Edinburgh London New York Oxford Philadelphia St Louis Sydney Toronto 2016
© 2016, 2011, 2006, 2002, 1998 Elsevier Ltd. All rights reserved.
No part of this publication may be reproduced or transmitted in any form or by any means,
electronic or mechanical, including photocopying, recording, or any information storage and
retrieval system, without permission in writing from the publisher. Details on how to seek
permission, further information about the Publisher’s permissions policies and our arrangements
with organizations such as the Copyright Clearance Center and the Copyright Licensing Agency,
can be found at our website: www.elsevier.com/permissions.
This book and the individual contributions contained in it are protected under copyright by the
Publisher (other than as may be noted herein).
© Longman Group Limited 1982, 1987, 1990, 1994
First edition 1982 Fifth edition 1998
Second edition 1987 Sixth edition 2002
Third edition 1990 Seventh edition 2006
Fourth edition 1994 Eighth edition 2011 (Reprinted twice)
ISBN 978-0-7020-6231-5
Notices
Knowledge and best practice in this field are constantly changing. As new research and experience
broaden our understanding, changes in research methods, professional practices, or medical
treatment may become necessary.
Practitioners and researchers must always rely on their own experience and knowledge in evaluating
and using any information, methods, compounds, or experiments described herein. In using such
information or methods they should be mindful of their own safety and the safety of others,
including parties for whom they have a professional responsibility.
With respect to any drug or pharmaceutical products identified, readers are advised to check the
most current information provided (i) on procedures featured or (ii) by the manufacturer of each
product to be administered, to verify the recommended dose or formula, the method and duration
of administration, and contraindications. It is the responsibility of practitioners, relying on their own
experience and knowledge of their patients, to make diagnoses, to determine dosages and the best
treatment for each individual patient, and to take all appropriate safety precautions.
To the fullest extent of the law, neither the Publisher nor the authors, contributors, or editors,
assume any liability for any injury and/or damage to persons or property as a matter of products
liability, negligence or otherwise, or from any use or operation of any methods, products,
instructions, or ideas contained in the material herein.

The
publisher’s
policy is to use
paper manufactured
from sustainable forests

Printed in China
Contents

Preface to the Ninth Edition .........................................vi

Preface to the First Edition ..........................................vii
Acknowledgements ....................................................viii
Useful abbreviations .....................................................ix
Formulae used in this book .......................................... x

1 A review of relevant calculations ........................... 1

2 Dosages of oral medications ................................ 47
3 Dosages of medications for injection.................. 63
4 Intravenous infusion ............................................. 85
5 Paediatric dosages ............................................... 110
6 Revision of nursing calculations ......................... 133
7 Answers ................................................................ 143

Index ............................................................................171

v
Preface to the Ninth Edition

In this new edition, all questions have been reviewed and updated
where necessary to reflect current practice. Some additional questions
have been included and prescriptions using a medication chart have
been incorporated into questions that involve medication labels.
A 24-hour time chart has been added to Chapter 1. Additional
worked examples have been included to facilitate understanding of
the use of 24-hour time. An additional revision exercise has been
included in Chapter 6 to provide further practice of all calculations
covered in the book.
Please note that the aim of Nursing Calculations is to teach relevant
skills in arithmetic; the book is not meant to be used as a pharmacology
reference.
John Gatford and Nicole Phillips
Melbourne 2016

vi
Preface to the First Edition

This book was written at the request of nurse educators and with
considerable help from them. It deals with elements of the arithmetic
of nursing, especially the arithmetic of basic pharmacology.
The book begins with a diagnostic test which is carefully related to a
set of review exercises in basic arithmetic. Answers to the test are
supplied at the back of the book, and are keyed to the corresponding
review exercises.
Students should work through those exercises which correspond to
errors in the diagnostic test. The other exercises may also, of course,
be worked through to improve speed and accuracy.
Throughout the other chapters of the book there are adequate,
well-graded exercises and problems. Each chapter includes several
worked examples. Answers are given to all questions.
Suggestions and comments from nurse educators and students on the
scope and content of this book would be welcomed. The hope is that
its relevance to nursing needs will be maintained in subsequent
editions.
J.D.G.
Melbourne 1982

vii
Acknowledgements

The authors would like to thank those nurse educators, nurses and
pharmacists who provided advice and suggestions during the
preparation of this ninth edition. Special thanks to Rebecca
Thornton, lecturer in the School of Nursing and Midwifery at
Deakin University, for her paediatric advice.
The authors wish also to thank Alison Taylor, Senior Commissioning
Editor for Nursing and Midwifery at Elsevier Ltd, who recommended
a ninth edition; Veronika Watkins, Content Development Specialist,
who managed the project; Meg Bayley, Diabetic Educator; Gavin
Hawkins, for the syringe graphics; and Matthew Gatford for checking
the answers to Chapter 1.
We are grateful to the Sanofi–Aventis Group and to GlaxoSmithKline
Australia Pty Ltd for permission to reproduce medication labels for
inclusion in this book. Thank you to the Australian Commission on
Safety and Quality in Health Care for granting permission to use the
National Inpatient Medication Chart – Acute (2012).
John Gatford wishes to thank his wife, Elaine, for her continuing
support and patience during this ongoing project.
Thanks also, from Nicole Phillips, to Theo, Curtis, and Taylor.

viii
Useful abbreviations

BSA body surface area

cm centimetre(s)
d.p. decimal place(s)
g gram(s)
hr(s) hour(s)
hrly hourly
IM intramuscular
IV intravenous
kg kilogram(s)
kJ kilojoule(s)
L litre(s)
m2 square metre(s)
mg milligram(s)
mg/m2 milligram(s) per square metre
mg/mL milligrams per millilitre
mg/kg/day milligrams per kilogram per day
min minute(s)
mL millilitre(s)
mL/hr millilitres per hour
PCA patient controlled analgesia
PO orally
stat immediately
subcut subcutaneous
WFI water-for-injection
% percentage
Note: Do not use an abbreviation for micrograms.

ix
Formulae used in this book

Strength required (SR)  Volume of 

Volume required (VR) = × 
Stock strength (SS) stock solution (VS)

Volume (mL) = Rate (mL hr) × Time (hr)

Volume (mL)
Time (hr) =
Rate (mL hr)

Volume (mL)
Rate (mL hr) =
Time (hr)

Volume (mL) × 60
Rate (mL hr) =
Time (min)

Volume (mL) × Drop factor (drops mL)

Rate (drops min) =
Time (minutes)

Volume (mL) × Drop factor (drops mL)

Rate (drops min) =
Time (hours) × 60

Volume (mL)
Running time (hours) =
Rate (mL hr)

Stock strength (mg)

Concentration of stock (mg mL) =
Volume of stock solution (mL)

Dosage (mg) = Volume (mL) × Concentration of stock (mg mL )

Hourly dosage (mg hr) = Rate (mL hr) × Concentration of stock (mg mL)

Hourly dosage (mg hr)

Rate (mL hr) =
Concentration of stock (mg mL)

Weight of dextrose (g) = Volume of infusion (mL) × strength of solution (g 100 mL)

Dose required (mg) = Body surface area (m 2 ) × Recommended dosage (mg m 2 )

x
 A review of relevant
calculations 1
In this chapter, a list of mathematical terms is followed by a diagnostic
test. This test is designed to pinpoint those areas of your arithmetic
that need revising before you start nursing calculations. The test
identifies what you already understand and what you need to review.
You should attempt all questions in the diagnostic test.
Answers are provided in Chapter 7. According to the incorrect
answers in your diagnostic test, you will be directed to particular
review exercises.
For example, if you make an error in answering either test question 1
or test question 2, then you will be directed to do Review exercise
1A. Or, if your answer to test question 3 or 4 is wrong, you should
do Review exercise 1B. You will not need to review any skills that
the diagnostic test shows you already know.
Remember that this test is designed to help you.
Refer to prelim page ix for explanations of abbreviations.

1
Nursing Calculations

CHAPTER CONTENTS
Short list of mathematical terms 3
Diagnostic test 6
Multiplication by 10, 100 and 1000 10
Division by 10, 100 and 1000 12
Converting units 14
Comparing measurements 16
Multiplication of decimals 18
Factors 20
Simplifying fractions I 22
Simplifying fractions II 24
Simplifying fractions III 26
Simplifying fractions IV 28
Rounding off decimal numbers 30
Fraction to a decimal I 32
Fraction to a decimal II 34
Fraction to a decimal III 36
Mixed numbers and improper fractions 38
Multiplication of fractions 40
Multiplication of a fraction by a whole number 42
24-hour time 44

2
 A Review of Relevant Calculations

SHORT LIST OF MATHEMATICAL TERMS

WHOLE NUMBERS

Whole number: A number without fractions.

e.g. 5, 17, 438, 10 592
FRACTIONS

e.g. 3
8
17
5
1
6
9
4000

Numerator: The top number in a fraction.

3
e.g. In the fraction 8
the numerator is 3.
Denominator: The bottom number in a fraction.
e.g. In the fraction 3
8
the denominator is 8.
PROPER AND IMPROPER FRACTIONS

Proper fraction: A fraction in which the numerator is smaller than the

denominator.
e.g. 1
4
5
8
11
100

Improper fraction: A fraction in which the numerator is larger than the

denominator.
e.g. 5
3
32
7
100
9

An improper fraction can be converted to a mixed number.

e.g. 5
3
= 1 32 32
7
= 4 47 100
9
= 11 91
Mixed number: Partly a whole number, partly a fraction.
e.g. 1 85 4 12 10 45
A mixed number can be converted to an improper fraction.
e.g. 1 85 = 13
8 4 12 = 9
2 10 45 = 54
5

3
Nursing Calculations

DECIMALS

Decimal: A number that includes a decimal point.

e.g. 6.35, 0.748, 0.002, 236.5
Decimal places: Numbers to the right of the decimal point.
e.g. 6.35 has 2 decimal places.
0.748 has 3 decimal places.
0.002 has 3 decimal places.
236.5 has 1 decimal place.
Place value
To the right of the decimal point are tenths, hundredths, thousandths,
etc.
e.g. In the number 0.962, there are 9 tenths, 6 hundredths and 2
thousandths.
PERCENTAGES

Percentage: Number of parts per hundred parts.

e.g. 14% means 14 parts per 100 parts.
2.5% means 2.5 parts per 100 parts.
A percentage may be less than 1%.
e.g. 0.3% = 0.3 parts per 100 = 3 parts per 1000
0.04% = 0.04 parts per 100 = 4 parts per 10000
OTHER TERMS

Divisor: The number by which you are dividing.

e.g. In the division 495 ÷ 15, the divisor is 15.
Factors
When a number is divided by one of its factors, the answer is a whole
number (i.e. there is no remainder).

4
 A Review of Relevant Calculations

e.g. The factors of 12 are 1, 2, 3, 4, 6 and 12.

The factors of 20 are 1, 2, 4, 5, 10 and 20.
The number 1 is a factor of every number.
Common factors
Two different numbers may have common factors – factors that are
common to both numbers.
e.g. 1, 2 and 4 are the common factors of 12 and 20.
Simplify: Write as simply as possible.
Calculate the value of: The answer will be a number.

5
Nursing Calculations

DIAGNOSTIC TEST

1 Multiply
a 83 × 10 b 83 × 100 c 83 × 1000
2 Multiply
a 0.0258 × 10 b 0.0258 × 100 c 0.0258 × 1000
3 Divide. Write answers as decimals.
a 3.78 ÷ 10 b 3.78 ÷ 100 c 3.78 ÷ 1000
4 Divide. Write answers as decimals.
569 569
a 569 b c
10 100 1000

5 Complete
a 1 kilogram = ………………….. grams
b 1 gram = ………………….. milligrams
c 1 milligram = ………………….. micrograms
d 1 litre = ………………….. millilitres
Write answers to 6, 7, 8 and 9 in decimal form.
6 a Change 0.83 kilograms to grams.
b Change 6400 g to kg.
7 a Change 0.78 grams to milligrams.
b Change 34 milligrams to grams.
8 a Change 0.086 milligrams to micrograms.
b Change 294 micrograms to milligrams.

9 a Change 2.4 litres to millilitres.

b Change 965 millilitres to litres.

10 a Change 0.07 L to mL.

b Change 0.007 L to mL.
c Which is larger: 0.07 L or 0.007 L?

Check your answers on p 143

6
 A Review of Relevant Calculations

11 a Convert 0.045 g to mg.

b Convert 0.45 g to mg.
c Which is heavier: 0.045 g or 0.45 g?
12 Multiply
a 9×3 b 0.9 × 3
c 0.9 × 0.3 d 0.09 × 0.03
13 Multiply
a 78 × 6 b 7.8 × 0.6
c 0.78 × 6 d 7.8 × 0.06
14 Which of the numbers 2, 3, 4, 5, 6, 10, 12 are factors of 48?
15 Which of the numbers 2, 3, 5, 6, 7, 9, 11 are factors of 126?
16 Simplify (‘cancel down’)
16 56
a b
24 72

17 Simplify
45 175
a b
600 400

18 Simplify
40 60 90
a b c
50 90 150

19 Simplify
350 1200 1600
a b c
500 1500 4000

20 Simplify (‘cancel down’). Leave answers as improper fractions.

65 275 500
a b c
20 50 80

Check your answers on p 143

7
Nursing Calculations

21 Simplify (‘cancel down’). Leave answers as improper fractions.

700 400 600
a b c
120 125 250

22 Simplify. Leave answers as improper fractions, where these occur.

0.6 0.45
a b
0.9 0.5
200 0.09
c d
4.5 0.05

23 Round off each number correct to one decimal place.

a 0.68 b 1.82 c 0.35
24 Write each number correct to two decimal places.
a 0.374 b 2.625 c 0.516
25 Change to exact decimal equivalents.
5 9
a b
8 20
17 31
c d
25 40

26 Change to decimals correct to one decimal place.

1 3 7
a b c
6 7 9

27 Change to decimals correct to two decimal places.

5 5
a b
7 9

28 Divide. Calculate the value of each fraction to the nearest whole

number.
95 225
a b
3 4

Check your answers on pp 143–144

8
 A Review of Relevant Calculations

29 Divide. Calculate the value of each fraction correct to one decimal

place.
55 65
a b
6 9

30 Change to mixed numbers.

17 67 113
a b c
2 3 5

31 Change to improper fractions.

a 2 43 b 12 65 c 28 25

32 Multiply. Simplify where possible.

2 5 5 12 9 4
a × b × c ×
3 6 8 7 10 9

33 Multiply. Simplify where possible. Write each answer as a fraction,

a mixed number, or a whole number.
5 5
a ×3 b ×4
4 8

34 Multiply. Give each answer as a decimal number.

11 30
a ×4 b ×2
20 50

35 Convert to 24-hour time.

a 10:30 am b 9:15 pm
36 Convert to am/pm time.
a 0730 hours b 1850 hours
37 What is the time 10 hours after 2145 hours on a Saturday?

Check your answers on p 144

9
Nursing Calculations

MULTIPLICATION BY 10, 100 AND 1000

To multiply by 10, move the decimal point 1 place to the right.

To multiply by 100, move the decimal point 2 places to the right.
To multiply by 1000, move the decimal point 3 places to the right.

Example

a 0.36 × 10 a 0.36 × 10 = 3.6 = 3.6

b 0.36 × 100 b 0.36 × 100 = 36. = 36
c 0.36 × 1000 c 0.36 × 1000 = 360. = 360

Notes:
• Use zeros to make up places, where necessary.
• If the answer is a whole number, the decimal point may be
omitted.

Memorise
To multiply by Move the decimal point
10 1 place right
100 2 places right
1000 3 places right

10
 A Review of Relevant Calculations

Review exercise 1A Multiply

1 0.68 × 10 9 0.0147 × 10
0.68 × 100 0.0147 × 100
0.68 × 1000 0.0147 × 1000

2 0.975 × 10 10 0.006 × 10
0.975 × 100 0.006 × 100
0.975 × 1000 0.006 × 1000

3 3.7 × 10 11 3.76 × 10
3.7 × 100 3.76 × 100
3.7 × 1000 3.76 × 1000

4 5.62 × 10 12 0.639 × 10
5.62 × 100 0.639 × 100
5.62 × 1000 0.639 × 1000

5 77 × 10 13 0.075 × 10
77 × 100 0.075 × 100
77 × 1000 0.075 × 1000

6 825 × 10 14 0.08 × 10
825 × 100 0.08 × 10
825 × 1000 0.08 × 1000

7 0.2 × 10 15 0.003 × 10
0.2 × 100 0.003 × 100
0.2 × 1000 0.003 × 1000

8 0.046 × 10 16 0.0505 × 10
0.046 × 100 0.0505 × 100
0.046 × 1000 0.0505 × 1000

Check your answers on p 144

11
Nursing Calculations

DIVISION BY 10, 100 AND 1000

To divide by 10, move the decimal point 1 place to the left.

To divide by 100, move the decimal point 2 places to the left.
To divide by 1000, move the decimal point 3 places to the left.

Example A

a 37.8 ÷ 10 a 37.8 ÷ 10 = 3.78 = 3.78

b 37.8 ÷ 100 b 37.8 ÷ 100 = 0.378 = 0.378
c 37.8 ÷ 1000
c 37.8 ÷ 1000 = 0.0378 = 0.0378
Notes:
• Use zeros to make up places, where necessary.
• For numbers less than one, write a zero before the decimal
point.

Example B

A division may be written as a fraction.

a 0.984 0.984
a = 0.0984
10 10
0.984 0.984
b b = 0.00984
100 100
0.984 0.984
c c = 0.000984
1000 1000
Memorise
To divide by Move the decimal point
10 1 place left
100 2 places left
1000 3 places left

12
 A Review of Relevant Calculations

Review exercise 1B Divide.Write answers as decimals.

1 98.4 ÷ 10 68 67.2
9 13
98.4 ÷ 100 10 10
98.4 ÷ 1000
68 67.2
2 5.91 ÷ 10 100 100
5.91 ÷ 100 68 67.2
5.91 ÷ 1000 1000 1000
3 2.6 ÷ 10
2.6 ÷ 100 10 2.29 14 387
2.6 ÷ 1000 10 10
2.29 387
4 307 ÷ 10 100 100
307 ÷ 100
2.29 387
307 ÷ 1000
1000 1000
5 82 ÷ 10
82 ÷ 100 51.4 15 8.94
82 ÷ 1000 11
10 10
51.4 8.94
6 7 ÷ 10
7 ÷ 100 100 100
7 ÷ 1000 51.4 8.94
1000 1000
7 3 ÷ 10
3 ÷ 100
3 ÷ 1000 12 916 16 0.707
10 10
8 7.5 ÷ 10 916 0.707
7.5 ÷ 100 100 100
7.5 ÷ 1000 0.707
916
1000 1000

Check your answers on p 145

13
Nursing Calculations

CONVERTING UNITS

Memorise
1 kilogram (kg) = 1000 grams (g)
1 gram (g) = 1000 milligrams (mg)
1 milligram (mg) = 1000 micrograms*
1 litre (L) = 1000 millilitres (mL)

*Note: Always write mic rograms in full.

Example A Kilograms to grams Example E Milligrams to micrograms

Change 0.6 kg to grams. Change 0.075 mg to
0.6 kg = 0.6 × 1000 g micrograms.
= 600 g 0.075 mg = 0.075 × 1000 micrograms
= 75 micrograms
Example B Grams to kilograms
Example F Micrograms to milligrams
Change 375 g to kilograms.
375 g = 375 ÷ 1000 kg
Change 185 micrograms to
= 0.375 kg
milligrams.
185 micrograms = 185 ÷ 1000 mg
Example C Grams to milligrams = 0.185 mg

Change 0.67 g to
Example G Litres to millilitres
milligrams.
0.67 g = 0.67 × 1000 mg
Change 1.3 L to millilitres.
= 670 mg 1.3 L = 1.3 × 1000 mL
= 1300 mL
Example D Milligrams to grams
Example H Millilitres to litres
Change 23 mg to grams.
Change 850 mL to litres.
23 mg = 23 ÷ 1000 g
= 0.023 g 850 mL = 850 ÷ 1000 L
= 0.85 L

14
 A Review of Relevant Calculations

Review exercise 1C Change (convert). Write all answers in decimal form.

Change to grams.
1 5 kg 2 2.4 kg 3 0.75 kg 4 1.625 kg

Change to kilograms.
5 7000 g 6 935 g 7 85 g 8 3g

Change to milligrams.
9 4g 10 8.7 g 11 0.69 g 12 0.02 g
13 0.035 g 14 0.006 g 15 0.655 g 16 4.28 g

Change to grams.
17 6000 mg 18 7250 mg 19 865 mg 20 95 mg
21 70 mg 22 2 mg 23 5 mg 24 125 mg

Change to micrograms.
25 0.195 mg 26 0.6 mg 27 0.75 mg 28 0.075 mg
29 0.08 mg 30 0.001 mg 31 0.625 mg 32 0.098 mg

Change to milligrams.
33 825 micrograms 34 750 micrograms
35 65 micrograms 36 95 micrograms
37 10 micrograms 38 5 micrograms
39 200 micrograms 40 30 micrograms

Change to millilitres.
41 2 L 42 30 L 43 1 12 L 44 4 12 L
45 1.6 L 46 2.24 L 47 0.8 L 48 0.75 L

Change to litres.
49 4000 mL 50 10 000 mL 51 625 mL 52 350 mL
53 95 mL 54 60 mL 55 5 mL 56 2 mL

Check your answers on p 145

15
Nursing Calculations

COMPARING MEASUREMENTS

Example A

a Change 0.4 L to mL.

b Change 0.04 L to mL.
c Which is larger: 0.4 L or 0.04 L?

1 L = 1000 mL

a 0.4 L = 0.4 × 1000 mL = 400 mL

b 0.04 L = 0.04 × 1000 mL = 40 mL
c 0.4 L is larger than 0.04 L

Example B

a Convert 4.3 kg to grams.

b Convert 4.03 kg to grams.
c Which is heavier: 4.3 kg or 4.03 kg?

1 kg = 1000 g

a 4.3 kg = 4.3 × 1000 g = 4300 g

b 4.03 kg = 4.03 × 1000 g = 4030 g
c 4.3 kg is heavier than 4.03 kg

16
 A Review of Relevant Calculations

Review exercise 1D Change and compare

Change each given measurement to the smaller unit required. Then for part
c choose the larger of the two given measurements.
Change each measurement to millilitres (mL); then choose the larger
volume (c).
1 a 0.1 L b 0.01 L c
2 a 0.003 L b 0.3 L c
3 a 0.05 L b 0.005 L c
4 a 0.047 L b 0.47 L c

Convert each measurement to milligrams (mg); then choose the larger

weight (c).
5 a 0.4 g b 0.004 g c
6 a 0.06 g b 0.6 g c
7 a 0.07 g b 0.007 g c
8 a 0.63 g b 0.063 g c

Rewrite each measurement in micrograms; then choose the bigger

weight (c).
9 a 0.002 mg b 0.02 mg c
10 a 0.9 mg b 0.09 mg c
11 a 0.001 mg b 0.1 mg c
12 a 0.58 mg b 0.058 mg c

Change each measurement to grams (g); then choose the heavier

weight (c).
13 a 1.5 kg b 1.05 kg c
14 a 2.08 kg b 2.8 kg c
15 a 0.95 kg b 0.095 kg c
16 a 3.35 kg b 3.5 kg c

Check your answers on p 146

17
Nursing Calculations

MULTIPLICATION OF DECIMALS

Note: d.p. stands for decimal place(s).

Example A Example B

a 8×4 a 67 × 4
b 0.8 × 4 b 6.7 × 0.4
c 0.8 × 0.4 c 0.67 × 4
d 0.08 × 0.04 d 6.7 × 0.04
a 8 × 4 = 32 a 67 × 4 = 268
b 0.8 × 4 = 3.2 b 6.7 × 0.4 = 2.68

1 d.p. + 0 d.p. ⇒ 1 d.p. 1 d.p. + 1 d.p. ⇒ 2 d.p.

c 0.8 × 0.4 = 0.32 c 0.67 × 4 = 2.68

1 d.p. + 1 d.p. ⇒ 2 d.p. 2 d.p. + 0 d.p. ⇒ 2 d.p.

d 0.08 × 0.04 = 0.0032 d 6.7 × 0.04 = 0.268

2 d.p. + 2 d.p. ⇒ 4 d.p. 1 d.p. + 2 d.p. ⇒ 3 d.p.

Example C

a 16 × 12 a 16 × 12 = 192
b 1.6 × 1.2 b 1.6 × 1.2 = 1.92 (2 d.p.)
c 0.16 × 0.12 c 0.16 × 0.12 = 0.0192 (4 d.p.)
d 0.016 × 1.2 d 0.016 × 1.2 = 0.0192 (4 d.p.)

18
 A Review of Relevant Calculations

Review exercise 1E Multiply

1 9×5 6 17 × 6 11 37 × 9
0.9 × 5 1.7 × 6 3.7 × 9
0.9 × 0.5 0.17 × 6 3.7 × 0.09
9 × 0.05 0.17 × 0.6 0.37 × 0.09

2 2×7 7 19 × 8 12 41 × 7
0.2 × 0.7 19 × 0.8 0.41 × 0.7
0.2 × 0.07 0.19 × 0.8 0.41 × 0.07
0.02 × 0.07 1.9 × 0.08 4.1 × 0.7

3 3×4 8 23 × 2 13 48 × 4
3 × 0.04 2.3 × 0.2 0.48 × 0.04
0.3 × 0.4 2.3 × 0.02 48 × 0.004
0.03 × 0.04 2.3 × 0.002 0.048 × 0.4

4 6×6 9 29 × 5 14 56 × 11
0.6 × 0.6 0.29 × 5 5.6 × 1.1
0.06 × 0.06 2.9 × 0.5 0.56 × 0.11
0.6 × 0.006 29 × 0.05 56 × 0.011

5 7×8 10 31 × 3 15 64 × 12
0.7 × 8 3.1 × 0.3 6.4 × 0.12
0.7 × 0.8 0.31 × 0.03 0.64 × 0.12
0.07 × 0.08 31 × 0.003 0.064 × 1.2

Check your answers on p 146

19
Nursing Calculations

FACTORS

Many calculations involve the simplifying (or ‘cancelling down’) of

fractions.
This requires a knowledge of factors. When a number is divided by
one of its factors, the answer is a whole number (i.e. there is no
remainder).
The symbol ∴ means ‘therefore’.

Example

Which of the numbers 2, 3, 5, 7, 11 are factors of 154?

2 154 3 154 5 154

77 [no remainder] 51 + 1 remainder 30 + 4 remainder
∴ 2 is a factor of 154 ∴ 3 is not a factor of 154 ∴ 5 is not a factor of 154
7 154 11 154
22 [no remainder] 14 [no remainder]
∴ 7 is a factor of 154 ∴11 is a factor of 154

2, 7 and 11 are factors of 154.

Notes:
• These are not the only factors of 154.
• The numbers can, of course, be checked mentally!

20
 A Review of Relevant Calculations

Review exercise 1F Which of the numbers in column B are factors of the

opposite number in column A?
A B

1 20 2, 3, 4, 5, 7, 8
2 36 3, 4, 5, 10, 12, 16
3 45 3, 5, 7, 11, 12, 15
4 56 2, 5, 8, 11, 14, 16
5 60 3, 4, 8, 12, 15, 20
6 72 3, 4, 6, 12, 15, 18
7 75 3, 5, 7, 11, 15, 25
8 85 3, 5, 9, 11, 15, 17
9 96 3, 8, 12, 14, 16, 24
10 100 3, 5, 8, 20, 25, 40
11 108 4, 7, 9, 12, 16, 18
12 120 3, 5, 9, 12, 15, 16
13 135 3, 5, 7, 9, 11, 15
14 144 4, 8, 12, 16, 18, 24
15 150 4, 5, 9, 12, 15, 25
16 165 3, 5, 7, 9, 11, 15
17 175 3, 5, 7, 9, 11, 15
18 180 4, 8, 12, 15, 16, 25
19 192 4, 6, 8, 12, 15, 16
20 210 4, 6, 9, 12, 14, 15

Check your answers on p 147

21
Nursing Calculations

SIMPLIFYING FRACTIONS I

To simplify (or ‘cancel down’) a fraction, divide the numerator and

denominator by the same number. This number is called a common
factor.
Notes:
• The numerator is the top number in a fraction.
• The denominator is the bottom number in a fraction.

Example A

36
Simplify
48
36 3 after dividing numerator and 
=
48 4 denominator by 12 


Or this may be done in two or more steps:

36 18 after dividing numerator and 
= denominator by 2 
48 24  
9 after again dividing numerator and 
= denominator by 2 
12  
3 after dividing numerator and 
= denominator by 3 
4  

Note: 2 × 2 × 3 = 12

Example B

125
Simplify
225
125 25 after dividing numerator and 
= denominator by 5 
225 45  
5 after again dividing numerator and 
= denominator by 5 
9  

22
 A Review of Relevant Calculations

Review exercise 1G Simplify (‘cancel down’)

Part i Simplify
8 15 28 14 36
1 6 11 16 21
12 21 32 42 56
10 20
2 7 12
22 17 30 22
48
14 24 33 45 60
6 20 15 42 52
3 8 13 18 23
16 25 35 48 64
9 12 36
4 9 14
32 19 24 21
18 28 36 50 70
15 9 32
5 10 15
16 20 25 25
20 30 40 55 72

Part ii Simplify
75 125 9 30 125 175
1 5 13 17
150 250 225 200 225
75 125 40 375 225
2 6 10 14 18
200 300 175 500 300
75 125 45 275 425
3 7 11 15 19
250 400 150 400 600
75 125 60 100 325
4 8 12 16 20
300 500 375 225 750

Check your answers on p 147

23
Nursing Calculations

SIMPLIFYING FRACTIONS II

Example A
900
Simplify
1500
900 9 after dividing numerator and 
=  
1500 15 denominator by 100 
3  after dividing numerator and 
= denominator by 3 
5  

Example B
1400
Simplify
4000
1400 14 after dividing numerator and 
= denominator by 100 
4000 40  
7 after dividing numerator and 
= denominator by 2 
20  

24
 A Review of Relevant Calculations

Review exercise 1H Simplify (‘cancel down’)

Divide numerator and denominator by 10 or 100 or 1000 (whichever is

appropriate). Then simplify further if possible.
30 120 400 1400
1 10 19 28
50 160 600 2500
40 100 450 2000
2 11 20 29
60 160 600 2500
60 60 540 1750
3 12 21 30
80 160 600 2500
50 200 600 2500
4 13 22 31
120 300 800 3000
80 120 750 500
5 14 23 32
120 300 800 3000
100 270 320 450
6 15 24 33
120 300 800 3000
130
7 16 300 25 1000 34 1500
150 500 1500 4000
100
8 17 450 26 800 35 1200
150 500 1500 4000
60
9 18 120 27 1250 36 2750
150 500 1500 4000

Check your answers on p 148

25
Nursing Calculations

SIMPLIFYING FRACTIONS III

Leave answers as improper fractions.

Example A

Simplify 175
50
175 35 after dividing numerator and 
= denominator by 5 
50 10  
7  after again dividing numerator and 
= denominator by 5 
2  

Example B

Simplify 400
120
400 40 after dividing numerator and 
= denominator by 10 
120 12  
10 after dividing numerator and 
= denominator by 4 
3  

26
 A Review of Relevant Calculations

Review exercise 1I Simplify (‘cancel down’)

Leave answers as improper fractions

30 50 75 85
1 a b c d
20 20 20 20
100 150 300 750
2 a b c d
8 8 8 8
150 350 500 1000
3 a b c d
12 12 12 12
100 300 380 550
4 a b c d
40 40 40 40
70 75 120 125
5 a b c d
50 50 50 50
80 150 750 1000
6 a b c d
60 60 60 60
100 200 550 1000
7 a b c d
80 80 80 80
180 200 300 450
8 a b c d
120 120 120 120
200 300 800 900
9 a b c d
125 125 125 125
150 350 550 950
10 a b c d
125 125 125 125
180 225 400 950
11 a b c d
150 150 150 150
800 900 1200 1800
12 a b c d
250 250 250 250

Check your answers on p 149

27
Nursing Calculations

SIMPLIFYING FRACTIONS IV

To simplify a fraction involving decimals, multiply the fraction by 10 10

or 100
100
, depending on whether the higher (or equal) number of decimal
100
places is 1 d.p. (then multiply by 10
10 ) or 2 d.p. (then multiply by 100 ).

Note: d.p. stands for decimal place(s).

Example A
0.4
Simplify 0.4 ← 1 d.p.  both numerator and 
0.6 0.6 ← 1 d.p. denominator have 1 d.p.
0.4 10 4 2
× = =
0.6 10 6 3

Example B
0.35
Simplify 0.35 ← 2 d.p. numerator has 2 d.p.; 
0.4 0.4 ← 1 d.p. denominator has 1 d.p.
0.35 100 35 7
× = =
0.4 100 40 8

Example C
100
Simplify 100 ← 0 d.p. numerator has 0 d.p.; 
2.5 2.5 ← 1 d.p. denominator has 1 d.p.
100 10 1000 200 40
× = = = = 40
2.5 10 25 5 1

Example D
0.07 0.07 ← 2 d.p. both numerator and 
Simplify
0.02 0.02 ← 2 d.p.denominator have 2 d.p.. 
 
0.07 100 7  leave answer as 
× =
0.02 100 2 an improper fractiion 

28
 A Review of Relevant Calculations

Review exercise 1J Simplify. Answers may be left as improper fractions,

where these occur. However, 5 ( for example) should be written as just 5.
1
0.4 0.75 0.05 0.3
1 9 17 25
0.5 0.3 0.04 0.6
0.95 0.04 0.06
2
0.6 10 18 26
0.8 0.4 0.06 0.08
200 0.07 0.9
3
0.9 11 19 27
0.6 2.5 0.01 0.1
100 0.04 300
4
0.3 12 20 28
0.7 1.5 0.08 2.5
300 0.6 0.25
5
0.8 13 21 29
0.4 1.5 0.4 0.4
100 0.03 0.05
6
0.35 14 22 30
0.5 4.5 0.09 0.02
500 0.15 0.75
7
0.45 15 23 31
0.2 5.5 0.2 0.5
0.09 200 100
8
0.55 16 24 32
0.1 0.02 1.5 3.5

Check your answers on p 150

29
Nursing Calculations

ROUNDING OFF DECIMAL NUMBERS

ROUNDING OFF TO ONE DECIMAL PLACE

Method If the second decimal place is 5 or more, then add 1 to the

first decimal place. If the second decimal place is less than 5, then leave
the first decimal place as it is.

Example A

Write correct to one decimal place

a 0.62 b 1.75 c 3.49
a 0.6 2 ≈ 0.6 b 1.7 5 ≈ 1.8 c 3.4 9 ≈ 3.5
Note: The symbol ≈ stands for is approximately equal to.

ROUNDING OFF TO TWO DECIMAL PLACES

Method If the third decimal place is 5 or more, then add 1 to the

second decimal place. If the third decimal place is less than 5, then
leave the second decimal place as it is.

Example B

Write correct to two decimal places

a 0.827 b 0.694 c 2.145
a 0.82 7 ≈ 0.83 b 0.69 4 ≈ 0.69 c 2.14 5 ≈ 2.15

30
 A Review of Relevant Calculations

Review exercise 1K Rounding off

Part i Write each number correct to one decimal place.

1 0.93 5 0.58 9 2.37 13 1.06

2 0.47 6 0.96 10 1.09 14 2.98

3 0.85 7 1.57 11 0.16 15 1.02

4 0.69 8 1.22 12 2.65 16 0.75

Part ii Write each number correct to two decimal places.

1 0.333 5 0.142 9 2.714 13 0.625

2 1.667 6 0.125 10 1.285 14 0.777

3 0.875 7 0.916 11 0.636 15 2.428

4 0.833 8 1.571 12 0.222 16 1.857

Check your answers on p 150

31
Nursing Calculations

FRACTION TO A DECIMAL I

Some fractions have exact decimal equivalents; for example 12 is

exactly equal to 0.5. Other fractions have only approximate decimal
equivalents; for example 32 is approximately equal to 0.67. The
fractions in this review exercise have exact decimal equivalents.
Method Divide the numerator by the denominator.

Example A Example B
3
Change 2 to a decimal. Change to a decimal.
5 8
5 2.0 ← Write as many zeros 8 3.06040 ← Write as many zeros
as you need 0.3 7 5 as you need
0.4
2 3
∴ = 0.4 ∴ = 0.375
5 8

Example C
3
Change to a decimal.
20
10 3 divided by 10 
2 0.310 and then 2  or 3 = 15
  20 100
0.1 5 since 10 × 2 = 20 
= 0.15

Example D

Change 14 to a decimal.
25
5 14.4 0 divided by 5 
5 2.830 and then 5 again  or 14 = 56
  25 100
0.5 6 since 5 × 5 = 25 
= 0.56

32
 A Review of Relevant Calculations

Review exercise 1L Fraction to a decimal I

Change each fraction to a decimal. All of these fractions have exact decimal
equivalents. Refer to Examples A and B.
1 3 3 1
1 3 5 7
2 4 5 8
1 1 4 7
2 4 6 8
4 5 5 8

All of these fractions have exact decimal equivalents. Refer to Examples C

and D.
1 1 1 1
9 13 17 21
20 25 40 50
7 8 9 7
10 14 18 22
20 25 40 50
13 17 11 21
11 15 19 23
20 25 40 50
19 22 27 43
12 16 20 24
20 25 40 50

Check your answers on p 151

33
Another random document with
no related content on Scribd:
ezeknek ártson, ne lenne arra kötelezve, hogy ne tanusítson
ellenséges magatartást polgártársai többségének véleményével
szemben; sőt még jobban igyekszik kezében tartani őket azáltal,
hogy sokszorosítja azon alkalmakat és eszközöket, melyek által őket
államosíthatja és szocializálhatja.
Végül arra törekszik, hogy megszüntesse a nagy társulatokat és
azok munkásságának eredményét felszívja. Megvásárolja valamely
nagy társaság vasutait, mindenekelőtt azért, hogy kihasználja azokat
s abban a reményben, hogy az állam ebből nyereségre fog szert
tenni. Mindenekfelett pedig azért, hogy ezen társaság összes
alkalmazottainak és hivatalnokainak személyzetét eltávolítsa, akik
nem törekedtek az állam, a kormány, a polgárok többsége
tetszésének megnyerésére és akiknek nem volt egyéb gondjuk és
egyéb kötelességük, mint hogy jó alkalmazottak legyenek és végül
arra törekszik, hogy helyettesítse azokat, – bár az egyének
ugyanazok maradnak, – az állami alkalmazottak olyan személyzete
által, akiket mindenekelőtt alkalmazkodóknak és jóérzelműeknek
tart.
Ezen uralomnak legszélsőbb és tökéletes állapotában, vagyis a
szocialista kormányrendszerben, csak hivatalnokok lennének.
– Következésképen – mondják az eméleti szocialisták – a jelzett
összes állítólagos hátrányokat ki fogjuk kerülni. Az állam, a
demokrácia, az uralkodó-párt, bármiként nevezzük is azt, tényleg
nem fog abba a helyzetbe jutni, hogy hivatalnokait – mikén az előbb
mondottak feltüntetik – alkalmazkodásuk és hozzá nem értésük
alapján válassza meg, minthogy az összes polgárok hivatalnokok
lennének. Eltünnék tehát ilymódon azon társadalmi dualizmus,
amely abban áll, hogy a népesség egy része az államból él, egy
másik része pedig önmagát tartja fenn és azzal kérkedik, hogy
magasabbrendű amannál jellemben, értelmiségben és
hivatottságban az előadott indokoknál fogva. Ebben rejlik a
megoldás.
– Kételkedem, hogy az legyen a megoldás, minthogy a
szocialista uralomban fennmarad a választási rendszer,
következésképen fennmaradnak a pártok. A polgárok megválasztják
a törvényhozókat, a törvényhozók a kormányt, a kormány pedig
megválasztja a munkakörök főnökeit és a javak szétosztóit. A pártok,
vagyis az érdekcsoportok fennállanak, minden csoport magának
akarja megszerezni a törvényhozókat és a kormányt, hogy a maga
számára nyerje meg ezektől ezen uralom arisztokratáit, t. i. a
munkakörök főnökeit és a javak szétosztóit, hogy a nevezettek ezen
csoport tagjai részére a munkát sokkal enyhébbé s a jövedelmet
sokkal dúsabbá tegyék.
Kivéve azt, hogy a gazdagság és ami még a szabadságból
megmaradt eltöröltetett: semmi sem változott meg s mindazon
hátrányok, melyeket fenntebb felsoroltam továbbra is fennmaradnak.
A megoldás nem következett be.
Hogy meg legyen a megoldás, szükséges volna, hogy a
szocialista kormányzatnak ne választás legyen az alapja; szükséges
volna, hogy isteni jogon alapuljon, mint a jezsuiták uralma
Paraguayban;22 szükséges volna, hogy zsarnoki legyen nem csupán
cselekedeteiben, hanem eredetére nézve is; szükséges volna, hogy
királyság legyen. Az okos királynak nincs semmi érdeke abban, hogy
hivatalnokait a hivatás nélkül valók közül válassza, sőt inkább az az
érdeke, hogy határozottan éppen az ellenkezőt cselekedje. Erre azt
felelhetik nekem, hogy rendkívül ritka eset és rendellenes dolog az,
hogy a király intelligens legyen; nem óhajtom, hogy ezt elismerjék. A
királynak – kevés kivétel mellett és amit a történet csudálkozva
jegyez föl – határozottan ugyanazon indokokból vannak kegyencei,
miként a népnek, akik őt nem homályosítják el és nem szállnak
szembe vele, következésképen akik nem értékesebbek, mint a többi
polgár, sem értelmiség, sem jellem tekintetében. A választáson
alapuló szocialista uralom és a diktátori szocialista uralom tehát
ugyanazon hátrányokat tünteti föl, mint aminőket a demokráciánál
ismerünk.
Egyébiránt alapjában véve a demokráciának a szocializmus felé
való csúszás-mászása – ha szabad magunkat ekként kifejeznünk –
nem egyéb, mint visszatérés a zsarnoksághoz. Ha a szocialista
uralom megalakulna, elsősorban is választási uralom lenne;
minthogy pedig minden választáson alapuló uralom feltételezi,
megengedi és szükségeli a pártokat, az uralkodó párt lenne az,
amely megválasztaná a törvényhozókat s amely ennek
következtében megalakítaná a kormányt és amely ezen kormánytól
nyerné el az összes kegyeket, miután azokat a maga számára
kierőszakolná. Az elv tehát az volna, hogy az országot a többség
kizsákmányolja, amint az meg is van minden olyan országban, ahol
a kormányzat választáson nyugszik.
De a szocialista kormányzat mindenekfelett a munkakörök
főnökeinek és a javak kiosztóinak olygarchiája és még hozzá nagyon
merev olygarchiája lévén, uralma alatt csakis védelem nélkül való
lények állanak, akik egyenlők a szegénységben és egyenlőkké
téttettek a nyomorúságban; ezen olygarchia egyébaránt nagyon
nehezen pótolható, ameddig a rendkívüli módon bonyolult
közigazgatás – amelyet kezeiben tart – azt követeli, hogy minden
hirtelen változás nélkül, minden a maga helyén maradjon, mint
elmozdíthatatlan olygarchia tehát csakhamar egy vezér körül
összpontosulna és elnyomná, vagy a második helyre és a második
rangsorozatba szorítaná a nemzeti képviseletet választóival együtt.
Ez hasonló volna némileg ahhoz, ami Franciaországban az első
császárság alatt történt. Az első császárság alatt a harcosok
osztálya van túlsúlyban és az uralkodik, háttérbe szoríthat és
eltiporhat mindent, miután reá állandóan szükség van s amely ha
elenyészett: újra születik és amely egy vezér körül csoportosul, aki
neki egységet ad és biztosítja számára az egység erejét.
A szocialista uralom mellett – igaz, hogy sokkal lassabban egy
emberöltő után a munkavezetők és a javak kiosztói, ezen békés
janicsárok – egy nagyon zárt, összetartó s szűkkörű kasztot
alkotnának, amelyet nem lehetne nélkülözni, ellenben a
törvényhozók nélkülözhetők, minthogy helyettük elegendő az
államtanács;23 majd egy vezér körül csoportosulnának, aki nekik az
egységet s az egység erejét adná meg.
Midőn még a szocializmust nem ismerték, állandóan azt
mondták, hogy a demokrácia természeténél fogva a zsarnokság felé
hajlik. Ez mintha megváltozott volna és úgy tetszett, hogy a
demokrácia a szocializmus felé hajlik. Ámde semmi sem változott
meg, mert midőn a demokrácia a szocializmus felé hajlik, a
zsarnokság felé törekszik. Ezt azonban öntudatlanul cselekszi, mert
tudatosan az egyenlőség felé törekszik; az egyenlőség állapotából
pedig mindig zsarnokság fejlődik ki.
Ez a jövőt illetőleg egy kissé eltérő elmélkedés volt. Térjünk
vissza tárgyunkhoz.
 IV.

A HIVATÁSOS TÖRVÉNYHOZÓ.

A demokrácia – amint az mai napság fennáll, – megtámadja a

végrehajtó hatalmat, meghódítja és magába olvasztja azt; támadást
intéz a közigazgatási hatalom ellen, meghódítja és magába olvasztja
azt és mindezt a törvényhozóknak – az ő képviselőinek
közvetítésével teszi, akiket a maga képére választ meg, vagyis
akiket azért választ meg, mert hivatástalanok és szenvedélyesek,
minthogy «a nép sohasem cselekszik más indokból, mint
szenvedélyből» miként Montesquieu – magának kissé ellentmondva
állítja.
De hát milyenek legyenek a törvényhozók? Úgy tetszik nekem,
hogy éppen ellenkezőnek kellene lenniök, mint amilyenek a
demokrácia által választott törvényhozók. Az eszményi
törvényhozónak nagyon tájékozottnak és a szenvedélyektől minden
tekintetben mentesnek kell lennie.
Nagyon tájékozottnak kell lennie, nem annyira a könyvekben
foglalt dolgokban, – ámbár eléggé kiterjedt jogi ismeretekkel kell
bírnia, nehogy ami minden pillanatban megtörténik, határozottan az
ellenkezőjét tegye annak, amit tenni akarna – mint inkább tisztában
kell lennie azon népnek, melynek számára törvényeket hoz
vérmérsékletével és közszellemével is.
Mert nem szabad a népnek más rendeleteket és szabályokat
adni, mint amilyeneket elviselni képes; és csodálatosan beválik itt
Solon24 ezen mondása: «azon legjobb törvényeket adtam nekik,
melyeket képesek voltak elviselni». Nemkülönben tiszteletreméltó a
zsidók istenének ezen mondása: «olyan parancsolatokat adtam
nektek, amelyek nem jók», vagyis csak annyiban jók, amennyit a ti
gonoszságtok megengedhet; «ez törli el mindazon nehézségeket,
amelyeket a mózesi törvények ellen lehet emelni» – mondja
Montesquieu.
A törvényhozónak tehát ismernie kell azon népnek, melynek
számára törvényeket hoz, véralkatát és szellemét; járatosnak kell
lennie – miként a németek mondják – a népek psychológiájában és
jegyezzük meg, hogy ismernie kell népének véralkatát, jellemét és
közszellemét, anélkül, hogy maga is bírna ezen véralkattal,
jellemmel és szellemmel; mert a szenvedélyek, hajlamok és
törekvések körében az átérzés még nem megismerés, sőt
ellenkezőleg átérezni annyi, mint nem ismerni a dolog lényegét: a
megismerés feltétele éppen ezen érzelmek hiánya.
Az eszményi, vagy legalább is a megfelelő törvényhozónak
ismernie kell népének általános hajlamait és szükséges, hogy ezen
hajlamok fölé emelkedjék és uralkodjék azok felett, minthogy az a
hivatása: részben eleget tenni azoknak, részben pedig leküzdeni
azokat.
Részben tehát eleget kell tenni azoknak, vagy legalább is
kímélnie kell azokat, minthogy az olyan törvény, amely teljes
mértékben ellentétben állana a nép vérmérsékletével, olyan lenne
mint a Roland kancalova,25 amely a világon minden jó
tulajdonsággal bírna egyetlen hiba mellett, hogy halott, sőt halva
született. Adjatok a rómaiaknak a népek jogából eredő olyan
törvényt, amely kíméletet rendel el a legyőzött népekkel szemben,
ezt a törvényt sohasem fogják végrehajtani, sőt bizonyos mételyezés
folytán hozzá fognak szokni ahhoz, hogy más törvényeket se
hajtsanak végre. Adjatok a franciáknak olyan szabadelvű törvényt,
amely az ember és polgár egyéni jogainak tiszteletben tartását
rendeli el, minthogy a szabadság a franciáknál abban áll, – miként
Joannes báró mondja, – hogy: «joga legyen mindenkinek azt tenni,
amit akar s megakadályozni másokat abban, hogy azt tegyék, amit
akarnak», ily módon ez a törvény mindig csak közepesen és kínosan
lesz végrehajtva és szokássá teszi, hogy a többi törvények se
hajtassanak végre.
A törvényhozónak tehát ismernie kell népének hajlamait, hogy
megszabhassa magának azon határokat, amelyek között meg kell
állapodnia vele szemben.
Tehát részben legyőzni azokat; mert a törvénynek azon népnél,
mely azt csak rendészeti szabálynak tekinti, olyannak kell lennie,
amilyen az egyén erkölcsi törvénye, az üdvös eredmények
szempontjából bírjon az állandósított kényszer jellegével s kell, hogy
a romboló szenvedélyek, az ártalmas hangulatok s a veszedelmes
szeszélyek féke legyen; le kell küzdenie az ént, vagy jobban mondva
olyan észszerű énnek kell lennie, ami leküzdi a szenvedélyes ént. Ez
az, amit Montesquieu meg akar értetni akkor, midőn mondja, hogy
«a szokásoknak le kell küzdeniök a körülményeket, a törvényeknek
pedig a szokásokat».
A törvénynek tehát bizonyos mértékben le kell küzdenie a nép
általános hajlamait. Szükséges, hogy a törvény a nemzet
vezérfonala legyen, melyet egy kevéssé szeressenek, mivel jónak
találják, kissé féljenek attól, mivel szigorúnak találják, kissé gyűlöljék,
mivel viszonylag ellenségesnek találják, végül tiszteljék, mivel
szükségesnek tartják.
Ilyen törvényt kell hoznia a törvényhozónak; következésképen
rendkívüli finomsággal kell ismernie azon népnek, amelynek
számára törvényeket hoz, egész lelkületét, valamint ismernie kell a
népléleknek azon árnyalatait is, amelyek ellenszegülnének éppen
úgy, mint annak azon árnyalatait, amelyek azt elfogadni hajlandók,
nemkülönben ismernie kell azokat is, akikkel minden ellenállás
nélkül képes elfogadtatni a törvényt s azokat is, akikkel szemben
nem teheti ki magát azon veszélynek, hogy erőtlennek láttassék.
Ime ez a legjobb s leglényegesebb hivatottság, amivel a
törvényhozónak bírnia kell.
Másrészről szenvedély nélkül valónak kell lennie. «A mérséklet»
azon erénye, amelyet Cicero26 annyira dicsőít és amely tényleg
nagy ritkaság, ha ezt a szónak valódi értelmében vesszük s ha ez
alatt a léleknek és elmének egyensúlyát értjük – legyen azon alap,
amelyre a törvényhozónak helyezkednie kell. «Azt mondom és úgy
tetszik nekem, hogy ezen művet27 nem egyébért írtam, mint annak
bebizonyítására, hogy a törvényhozónak a mérséklet szellemével
kell bírnia s úgy a politikai értékek, valamint az erkölcsi értékek
mindig két határvonal között mozognak» – mondja Montesquieu.
Semmi sem nehezebb az embernek, mint magát a szenvedélyek
ellen megvédelmezni, következésképen a törvényhozónak is az a
legnehezebb azon nép szenvedélyei ellen védekezni, amelyből
maga is származik, nem számítva a saját magáéit: «Aristoteles ki
akarta elégíteni részint Platon28 elleni féltékenységét, részint Nagy
Sándor iránt való szenvedélyét; Platon az athéni nép zsarnoksága
miatt méltatlankodott; Machiavelli29 el volt telve bálványával,
Valentinois30 hercegével. Moore Tamás,31 ki inkább arról beszélt,
amit olvasott, mint ami felett gondolkozott, minden államot egy görög
város egyszerű mintája szerint akart kormányozni. Harrington32 nem
látott mást, mint az angol köztársaságot, míg az írók tömege
mindenütt rendetlenséget talált, ahol nem látott koronát. «A
törvények mindig összeütköznek a törvényhozó szenvedélyeivel és
előítéleteivel (részint saját szenvedélyeivel, részint azokkal, amelyek
vele és népével közösek). Néha görbe utakon haladnak és ettől
nyerik színezetüket, néha ott rekednek és beolvadnak» – mondja
Montesquieu.
Erre pedig egyáltalában nem volna szükség. A törvényhozónak
ugyanazt a helyet kell betöltenie a nép életében, mint az öntudatnak
az ember lelkében, t. i. ismernie kell a nép minden szenvedélyét,
azoknak egész terjedelmét, horderejét, nem hagyván magát
megcsalatni azok tekintélye, álszenteskedése és titkolódzása által;
majd szembeszállván azokkal, majd legyőzvén egyiket a másik által,
majd kedvezve némileg egyiknek, egy sokkal félelmesebb másik
szenvedély kárára, majd elhagyva a küzdteret, majd visszafoglalva
azt; legyen mindig ügyes, mindig alkalmas, mindig mérsékelt; de ne
hagyja magát sem megközelíteni, sem megfélemlíteni, sem
gyönyörködtetni, sem körülhálózni, sem vezetni természetes
ellenségei által.
Sőt sokkal öntudatosabb legyen – hogy így mondjuk – mint maga
az öntudat, mert nem szabad elfelejtenie, hogy az általa mások
számára hozott törvényt egyszersmind a maga számára is hozta és
amit ma elhatározott, annak holnap is tartozik engedelmeskedni –
semel jussit semper paruit – tehát határozottan és a szó betűszerinti
értelmében – érdek nélkül valónak kell lennie, ami neki sokkal
nehezebb, mint az öntudatnak, amelynek semmi fáradságába sem
kerül, hogy közömbös legyen.
Nemcsak szenvedélyek nélkül valónak kell lennie, hanem még
saját szenvedélyeitől is mentesítenie kell magát: ami sokkal
nehezebb. Olyan szenvedélyre van szükség – képzeljük el – (hogy
hypothezis által tegyük szemlélhetővé), ami öntudattá változhatik;
miként ezt Jean Jaques Rousseau következőleg mondja:
«Hogy feltárhassuk a társadalom lehető legjobb szabályait,
melyek a nemzetek szükségleteinek megfelelnek, magasabbrendű
intelligenciára volna szükségünk, amely látná ugyan az emberek
minden szenvedélyét, de azok közül egyet sem érezne; semmi
összeköttetése sem volna természetünkkel, de ismerné azt
alapjában, boldogulása független volna tőlünk s mégis törődnék
velünk s amely végül időjártával kiérdemelvén egy messzefekvő
dicsőséget, dolgozhatnék az egyik században és gyönyörködhetnék
egy másikban.»
Ez azért van így – miként a találékony Græcia feltételezte – hogy
némely törvényhozó miután elfogadtatta népével törvényeit s
megeskette polgártársait, hogy addig, míg vissza nem tér, meg
fogják tartani azokat: száműzte magát és elvonult messzire
ismeretlen tartózkodási helyre. Ezt talán azért tették, hogy lekössék
polgártársaikat az ilymódon kivett eskü által; de vajjon nem azért
tették-e, hogy ne kelljen engedelmeskedniök a maguk által hozott
törvényeknek s ezen törvények meghozatalánál vajjon nem jártak-e
el túlszigorúan abban bizakodva, hogy elmenekülésükkel szükség
esetén ki fogják alóla vonni magukat? Proudhon33 mondá: «Olyan
szabadelvű köztársaságról álmodom, amelyben engem mint
reakcionáriust kivégeztek volna.» Lycurgus34 talán úgy tett, mint
Proudhon, de aki oly szigorú törvényekkel bíró köztársaságot
alapított, aminőt csak tudott és aki azon erős elhatározásban élt,
hogy elhagyja a köztársaságot azon a napon, amelyen megalkotta.
Solon és Sulla35 bent maradtak azon államban, melynek törvényeket
adtak. Őket tehát Lycurgus fölébe kell helyeznünk, aki elhagyta
övéit. Lycurgusnak egyébiránt az a mentsége, hogy minden
valószínűség szerint nem is létezett.
A fennmaradt legenda bizonyítja, hogy a törvényhozónak épen
úgy kell uralkodnia saját, mint népének szenvedélyein, mint
törvényhozónak pedig olyan törvényeket kell hoznia, amelyek előtt
mint embernek egy vagy más módon magának is remegnie kell.
A szónak általunk adott értelmében vett mérséklet egyébiránt
némelykor azon gondolatot kelti fel a törvényhozóban – miként már
jeleztük – hogy inkább rábeszéléssel, mint erőszakkal fogadtassa el
a törvényt, ami ugyan nem mindig lehetséges, de gyakran
megtörténik. Szent Lajos36 királyról a következőket mondja el
Montesquieu: «Látván a király korának a jogtudománnyal való
visszaéléseit, arra törekedett, hogy a nép megundorodjék attól, ez
okból tehát több rendszabályt készített birodalma és hűbéresei
(bárói), törvényszékei számára és oly nagy eredményt ért el, hogy
kevéssel halála után az ő bíráskodási módszere szerint járt el a
hűbérúri udvarok legnagyobb része. Ekként oldotta meg ezen
fejedelem feladatát, habár rendszabályai nem azért készültek, hogy
a királyság általános érvényű törvényeivé legyenek, de azért, hogy
példaképül szolgáljanak s mindenki saját érdekében követhesse
azokat. Azzal távolította el a rosszat, hogy rámutatott a jobbra.
Midőn a király törvényszékeinél és némely hűbérúri bíróságnál az
illetékes körök látták a sokkal természetesebb, sokkal észszerűbb,
az erkölccsel, a vallással s közbékével, a személy és javak
biztonságával és a közbátorsággal sokkal inkább megegyező
törvénykezési módot, elfogadták ezt és elhagyták a régit, amely csak
árnyéka volt a helyes eljárásnak. A törvényhozó legnagyobb
ügyessége: a rábeszélés, midőn nem szabad ellenállnia és az
irányítás, midőn nem szabad parancsolnia.»
Ehhez Montesquieu bizonyára némi optimizmussal, de ez végre
is kecsegtető – a következőket fűzi: «az észnek megvan a
természetes hatásköre, az ember ellenáll neki, azonban ezen
ellenállás felett az ész mindig győzedelmeskedik, mivel kevés idő
multán kényszerítve leszünk hozzá újból visszatérni».
A példa igen messzefekvő és alig alkalmazható napjainkban
bármire is. Vegyük ezért elő a vasárnapi munkaszünetre vonatkozó
megújított egyházjogi törvényt; ennek a törvénykönyvbe való
felvétele hiba volt, mert ellenkezett a francia szokások igen nagy
részével, sőt bizonyos tekintetben magával a nemzet
komplexumával; a törvényhozók tehát annak tették ki magukat, ami
bekövetkezett, t. i. a törvény alig és csak végtelen nehézségek
mellett volt végrehajtható. El lehetett volna ezt érni a törvénykönyvbe
való beiktatás nélkül is; adja meg u. i. az állam a vasárnapi
munkaszünetet minden alkalmazottja, minden hivatalnoka, minden
munkása számára az igazságügyi miniszter egyszerű
körrendeletébe foglalt azon rendelkezés által, hogy a munkásoknak
a munkabérszerződés ellen elkövetett azon szerződésszegései,
miszerint vasárnap nem állanak munkába, büntetés alá nem esnek:
ilymódon a heti munkaszünet törvénye kihirdetés nélkül is fennáll,
létezik befolyásolás és meggyőzés folytán és hatályát veszti ott, ahol
a vasárnapi munka teljesítésének szüksége annyira nyilvánvaló úgy
a munkások, valamint a munkaadók előtt, hogy mindkét fél aláveti
magát a körülmények kényszerítő erejének, sőt ezenfelül elég ereje
lesz a nemzet évszázados szabályai módosítására, anélkül, hogy
lerontsa azokat.
Lássunk még egy olyan esetet is, midőn magára a
törvénykönyvbe beiktatott törvényre nézve a törvényhozó
befolyásolás vagy ajánlás által jár el. A XIX. század kezdetével a
törvényhozó úgy gondolkozott, hogy a tisztesség követeli a férjtől, ha
tettenéri feleségét a házasságtörésen, hogy megölje bűntársával
együtt. Ezen nézet felett lehet vitatkozni, de ez mégis csak a
törvényhozó nézete volt. Dehát tett-e erre vonatkozó törvényes
intézkedést? Nem tett. A törvényhozó ez irányban a befolyásolás,
bizalmas ajánlás és szenvelgő felbátorítás mellett járt el, ezen
szavakat foglalván törvénybe: «tettenérés esetén a gyilkos férj
felmentendő».37 Nem ezen szöveget helyeslem, hanem azon
eljárást tartom lehetségesnek, mely szerint rámutatunk a törvényre
anélkül, hogy azt kötelező erővel ruháznánk fel; azon módot, mely
szerint véleményt mondunk a helyes gyakorlatról, anélkül, hogy
rendelkeznénk, mert vannak ilyen esetek és viszont vannak más
ettől eltérő esetek, ahol ez fényesen beválnék.
Végül a törvényhozó legfontosabb képességeinek egyike a
fennálló törvények megváltoztatásának tudománya; ez azon nagy
bölcseség, amely legtöbbet követel tőle, azt t. i., hogy mentes legyen
a szenvedélyektől és uralkodjék saját szenvedélyei felett. A
törvénynek csak akkor van igazi tekintélye, midőn régóta fennáll;
vagyis inkább itt két eset lehetséges: vagy nem egyéb a törvény,
mint törvénybe foglalt szokás, tehát igen nagy tekintélye lesz már
keletkezésénél fogva, minthogy értékét emeli a szokásnak –
amelyből eredt – régisége; vagy pedig a törvény nem a törvénybe
átment szokás, sőt épen ellenkezőleg ellentétben áll azzal, ez
esetben tehát, hogy hatályt nyerjen, arra lesz szükség, hogy a
hosszantartó időmúlás folytán maga is szokássá váljék.
Miként mindkét esetben látjuk, valóban a törvény régisége
biztosítja az emberek felett tekintélyének erejét. Olyan a törvény,
mint a növény, kezdetben csak gyönge fácska, majd kifejlődik, kérge
megkeményedik és gyökerei mélyen behatolnak a földbe és
belekapaszkodnak a sziklákba.
Rendkívüli körültekintés szükséges tehát ahhoz, hogy a régi
fatörzs fiatal fácskával helyettesítessék. «A törvényhozók
legnagyobb része – mondja Usbek à Rhédi38 – korlátolt emberekből
állott, akiket a véletlen helyezett a többiek fölé, akik csakis saját
előítéleteiktől és képzeletöktől kértek tanácsot… Gyakran minden
szükség nélkül eltörölték a már megalkotott törvényeket, vagyis
beletaszították a népeket a változtatásoktól elválaszthatatlan
rendetlenségbe. Igaz ugyan, hogy néha meg kell változtatni
bizonyos törvényeket azon különös oknál fogva, amely inkább a
természetből, mint az ember lelkületéből ered; de ezen eset felette
ritka és ha előfordul, csak nagy óvatossággal szabad a törvényt
megbolygatni s annyi ünnepélyességet kell alkalmazni, hogy a nép
ebből természetszerűleg azt következtesse, miszerint a törvények
valóban szentek, mert azok megszüntetéséhez oly sok alakszerűség
szükséges.» – Montesquieu ebben az esetben – miként gyakran –
egészen Aristoteles felfogását követi. Aristoteles u. i. ezt írta:
«Nyilvánvaló, hogy némely törvényt, bizonyos időközökben, meg kell
változtatni, de ez sok körültekintést követel, mert ha a
megváltoztatás alig jár előnnyel – s mert veszedelmes a törvények
könnyű megváltoztatásához hozzá szoktatni a polgárokat – inkább el
kell türni a törvényhozás és a bíróságok egynémely tévedését.
Kevesebb előny származik a törvények megváltoztatásából, mint
amily nagy azon kár, amelyet azon szokás keletkezése okoz, hogy
nem kell engedelmeskedni a bíróságnak.» (Tekintettel kell lennünk
arra is, hogy a bíróságok által alkalmazott törvény gyorsan eltünő,
mulandó jellegű és mindig közel van a megváltoztatáshoz.)
A szerepvivő népek törvényeinek ismerete, mélyreható ismerete
azon nép vérmérsékletének, jellemének, érzelmeinek,
szenvedélyeinek, hajlamainak, nézeteinek, előítéleteinek és
szokásainak, amelyhez a törvényhozó tartozik, a lélek és szív
mérséklése, szenvedélymentesség, érdeknélküliség, hidegvér, sőt a
teljes önuralom: ezek az eszményi törvényhozó tulajdonságai, sőt –
hogy többet mondjunk – ezek azon minősítések, amelyek a jó
törvény hozatalához szükségesek; valóban körülbelül ezek a
törvényhozó elemi tulajdonságai.
Jól megfigyelhettük, hogy mindez majdnem éppen az ellenkezője
azon tulajdonságoknak, amilyeneket a demokrácia törvényhozóiban
kedvel, sőt – hogy így mondjuk, – követel tőlök. A demokrácia
majdnem mindig hivatásnélkül való és tudatlan embereket választ
meg, – kifejtettem, miért és kétszeresen hivatás nélkül valókat,
vagyis olyan embereket, akiknél a szenvedély ellensúlyozza a
hivatottságot, ha ugyan birnak hivatottsággal.
De még egy különös tényt kell itt megfigyelnünk. A demokrácia
annyira szenvedélyük okából és nem szenvedélyük dacára és
annyira szenvedélyességük okából és nem azért, mert bár
szenvedélyesek választja meg megbizottait s annyira azon okokból,
amelyek miatt mellőznie kellene azokat, hogy azon ember, aki
mérsékletre és józan gondolkozásra, a lehetséges és való dolgok
tiszta megfigyelésére képes, realitással és gyakorlati szellemmel bír,
hogy magát megválasztassa s elérje összes erényeinek
gyakorolhatását: kezdi gondosan eltitkolni erényeit s lármásan
hirdetni az erényeivel ellenkező összes hibákat. A polgári háború
jelszavait használja, hogy megválasztathassa magát azon állásra,
amelyen arra számít, hogy jól megvédelmezheti és biztosíthatja a
békét s hogy békeszerzővé válhassék, azzal kell kezdenie, hogy a
lázító alakját öltse magára.
A nép minden kedvence keresztülmegy e kettős folyamaton és
ezen két álláspontot tünteti fel; szükségképen el kell foglalnia az
elsőt, hogy belekezdhessen a másodikba. «Vajjon nem volna jobb
inkább a konzervativsággal kezdeni, mint azzal végezni?» –
Egyáltalában nem volna jobb, mert az ember csak akkor lehet
valóban erősen konzervativ és csak akkor gyakorolhatja a
konzervativ hatalmat, ha mint anarchista kezdte meg pályafutását.
A nép annyira hozzá van szokva ezen átalakulásokhoz, hogy
nem tehet egyebet, mint mosolyog azokon. Azon hátrány azonban
mindig fennforog, hogy azon konzervativ ember, akinek forradalmi
multja van, mindig csupán zavaros és kétségbevont tekintéllyel fog
bírni s életének egy részét azzal fogja eltölteni, hogy
megmagyarázza azon óriási kerülő utat, amelyet megfutott s amely
számára nyüg és akadály.
Mindig az történik, hogy a nép vagy igazán szenvedélyes – vagy
álszenvedélyes embereket választ meg, akik vagy mindig
megmaradnak szenvedélyeseknek – és ezek képezik a
törvényhozók legnagyobb részét – vagy pedig mérsékeltekké válnak,
helytelen irányba terelvén őket új szerepük. És ezek a
szenvedélyesek – hogy a nagy, a túlnagy többségről szóljunk, –
gyalázó szavakban törnek ki a törvényhozásban, ahelyett, hogy ott
tudománnyal, hidegvérrel és bölcseséggel dolgoznának. Az imént
megjelölt szabályok tehát nagyon határozottan megdőltek. A
törvények nem a nép szenvedélyeit nyomják el vagy fékezik meg,
hanem éppen a nép szenvedélyeinek tulajdonképeni kifejezői. A
törvények indítványozása a hadüzenetet – a megszavazott
törvények pedig a győzelmet jelentik; ime meg annyi definició a
törvényhozók elítélésére és a rendszer megvádolására.
 V.

TÖRVÉNYEK A DEMOKRÁCIÁBAN.

A demokráciában hozott összes törvények ismertető jele, hogy

azok alkalmi törvények, amilyeneknek soha sem szabad volna
lenniök. A demokrácia nagyon is távol áll attól, hogy – miként ezt
Montesquieu akarta – mindenesetben félne megbolygatni a régi
törvényeket, hogy megváltoztassa azokat; lebontja a házat, hogy
sátort üssön helyette, az új törvények napról-napra
megsokszorozódnak, amint a szél fú a politika mindennapi
eseményei szerint. Hasonló ez Demosthenes39 barbár harcosához,
aki ott védekezik, ahol épen kapta a csapást, vállon ütve – paizsát
vállára emeli, majdha lábaszárát éri az ütés, gyorsan odakapja azt
az uralkodó párt is csupán azért hozza a törvényeket, hogy
védekezzék valódi – vagy vélt ellensége ellen, vagy pedig nem hoz
rögtönzött, siettetett reformokat csupán valamely botrány vagy
valamely kitörni készülő állítólagos botrány hatása alatt.
Egy «zsarnokságra törekvő egyént» – miként Athénben mondták
– nagyon sok kerületben képviselőnek választottak; gyorsan törvényt
a többszörös jelöltség megtiltására. Ugyanazon okokból s
ugyanazon ember iránti félelemből gyorsan törvényt, mely a
lajstromos szavazást?40 az arrondissement szerint való szavazással
helyettesítse.
Egy vádlottnőt – mondjuk – nagyon meggyötörtek a büntető
vizsgálat alatt, túlgyorsan alávetették az elnöki kihallgatásnak a
törvényszéki tárgyaláson s ügyetlenül vádolta a közvádló is, gyorsan
elő az egész bünvádi peres eljárásra vonatkozó gyökeres reformmal.
 Így járnak el mindenben. A törvények kohója nem egyéb, mint
újdonságok raktára, vagy még inkább olyan, mint a hirlap, amelyben
naponkint egyszer «interpellálnak», ez a vezércikk, majd a
miniszterekhez napjában többször «kérdést» intéznek azon kis
események felől, melyeket imitt-amott jeleztek, ez a regénytárca
vagy az elbeszélés; majd törvényt szerkesztenek arra, ami egy
nappal előbb történt: ez a tudományos értekezés; végül
ökölcsapásokat osztogatnak egymásnak: ez a vegyes rovat.
Nincs az országnak ennél tökéletesebb képviselete, hűséges
képe ez annak; mindaz, amivel reggel foglalkozik, tárgyalás alá kerül
itt este, éppen úgy, mint a Castel-tartarin kereskedelmi kávéházban;
a fecsegő ország nagyító-tükre ez. Tehát a törvényhozókamara ne
legyen az ország képe, hanem legyen az ország lelke – az ország
agyveleje; úgyde tekintetbe véve mindazon indokokat, amelyeket
már elmondottunk, a nemzeti képviselet csupán az ország
szenvedélyeit képviselvén, nem lehet egyéb, mint az ami; vagyis
más szavakkal a modern demokráciát nem törvények, hanem
dekretumok által kormányozzák, minthogy az alkalmi törvények nem
igazi törvények, hanem csupán dekretumok. A törvény a hosszú időn
át tartó gyakorlat által szentesített régi szabály, amelynek a polgárok
engedelmeskednek anélkül, hogy tudnák, vajjon törvény vagy
szokás-e az s amely a mélyen átgondolt, összetartozó, logikus és
egymással összhangban levő szabályok egy része. – A körülmények
által sugalt törvény nem egyéb, mint dekretum. Ez egyike azon
dolgoknak, amelyet Aristoteles igen jól látott és százszorosan
világította meg ezen lényeges és alapvető különbséget, melyet ha
félreismerünk, vagy nem ismerünk fel jól, – igen hátrányos lehet.
Idézem azon tételét, amely e tekintetben a leghatározottabb és
legerőteljesebb: «Végül van a demokráciának egy ötödik fajtája, ahol
a souverainitás a törvényről a sokaságra van átruházva. Ez akkor
következik be, midőn a dekretumok csökkentik a törvény abszolut
tekintélyét. Ez a demagógokba vetett bizalom eredménye. Azon
demokratikus kormányzatban, ahol a törvény uralkodik, nincsenek
demagógok; a legérdemesebb polgárok bírnak elsőbbséggel; de
mihelyt a törvény elvesztette fenségét, felemelkedik a demagógok
tömege. Ettől fogva a nép olyan, mint a százfejű monarcha;
souverain nem egyénileg, hanem testületileg… Az ilyen nép igazi
monarcha, – úgy akar uralkodni, mint a monarcha; felmenti magát a
törvény járma alól és zsarnokká válik; ez okozza, hogy a hizelgők itt
becsületben állnak. Ezen demokrácia az a maga nemében, ami a
zsarnokság a monarchiában. Itt is, ott is elnyomják a vagyonos
embereket: a monarchiában az önkényes rendeletek, a
demokráciában pedig az önkényes dekretumok. A demagógok és
hizelgők egy úton haladnak, van köztük valami hasonlóság, ami őket
összezavarja s egyenlő befolyással bírnak a hizelgő a zsarnokokra,
a demagóg a népre, amely a zsarnokság állapotára sülyedt. A
demagógok okai annak, hogy a souverainitás tekintélye a
dekretumokban van és nem a törvényben, azáltal, hogy mindent a
népre vezetnek vissza; ebből következik, hogy hatalmasokká válnak,
minthogy a nép úr mindenekben, ők maguk pedig urai a népnek…
Tehát joggal mondhatjuk, hogy az ilyen uralom demokrácia és nem
köztársaság; mert ott, ahol a törvények nem uralkodnak, nincs
köztársaság. Valóban, a törvény tekintélyének minden dologra ki kell
terjednie… Következőleg, – ha a demokráciát a kormányformák
közzé lehet számítani – világos, hogy az olyan uralom, amelyben
minden dekretumok által szabályoztatik – még nem is demokrácia,
mert a dekretum sohasem birhat általános jelleggel, mint a törvény.»
A régi és modern szociológusok közti összes különbség –
helyesen felfogva – abban áll, ami az évszázados törvény, vagyis a
tulajdonképeni törvény és az alkalmi törvény, vagyis a dekretum közt
van; továbbá abban, ami egy coordinált törvényhozás részét képező
törvény, vagyis az igazi törvény és azon alkalmi törvény közt van,
amely nem egyéb, mint dekretum, végül abban, ami a mindenkorra
hozott – vagyis az igazi törvény és azon alkalmi törvény közt van,
amely analog a zsarnok velleitásaival és mindenben hasonlatos
ahhoz. Midőn a régi és modern szociológusok törvényről beszélnek,
nem beszélnek egy és ugyanazon dologról, s ez okoz annyi
ellenkező felfogást. Midőn a modern szociológus törvényről beszél
ez alatt a közakaratnak ilyen és ilyen kelet alatti, pl. 1910. évi
kifejezését érti. A régi szociológus előtt a közakaratnak ilyen kelettel
való kifejezése például: II. évi 73-ik Olympiád41 nem törvény, hanem
dekretum. A törvény náluk: Solon, Lycurgus vagy Charondas42
törvényének egyik szakasza. Valahányszor egy görög vagy római
politikus ezen szavakat mondja: törvények által kormányozott állam,
ne fordítsuk le ezt másképen, ne magyarázzuk másképen: ez alatt
egy nagyon régi törvényhozás által kormányozott államot akar érteni,
amely nem változtatja meg ezen törvényhozó hatalmat. Ez adja meg
valódi értelmét a törvények híres személyesítésének a
Phedonban,43 amely együgyűség volna, ha a görögök a
«törvények» alatt azt értették volna, amit mi értünk ezen szó alatt.
Kifejezése a törvény a nép közakaratának? Ha igen, miért tisztelné
azt Socrates, aki utálja a népet, ő aki egész életén át – még büntető
pörében is gúnyolja a népet. Ez képtelenség volna. Ámde a
törvények nem dekretumok, amelyeket a nép Socrates életében hoz,
hanem törvények, melyek az államot oltalmazzák mióta létezik,
olyan törvények ezek, amelyek ősrégi bálványai az államnak.
Ezen törvények tévedhetnek, bizonyság erre az, hogy ezek
alapján Socratest halálra ítélhették; de mégis tekintélyben állottak,
tiszteletben tartották és sérthetetlenek voltak, minthogy oltalmazói
voltak az államnak évszázadok óta és védelmezői voltak magának
Socratesnek is addig a pillanatig, amíg azokkal visszaélve, ellene
nem fordultak.
A köztársaság – tehát ha elfogadjuk Aristoteles kifejezését – az a
nép, amely engedelmeskedik a törvényeknek és midőn
engedelmeskedik azoknak, ez azt jelenti, hogy engedelmeskedik
ősei írott törvényeinek. Tehát ez nem egyéb, mint arisztokrácia; mert
az, hogy nem csupán azoknak engedelmeskedik, akik az ősök
hagyományait képviselik, t. i. a nemességnek, hanem maguknak az
ősöknek is, azok gondolatainak, amelyek egy öt évszázados
törvényhozásban vannak lefektetve, ez inkább arisztokratikusabb
magatartás, mint ha az arisztokratáknak engedelmeskednék. Az
arisztokraták mindig félig a hagyományokhoz, félig saját korukhoz
ragaszkodnak; a négyszáz esztendő óta fennálló törvény négyszáz
esztendős és ez semmi egyebet nem jelent. A törvénynek
engedelmeskedni úgy, amint azt a régi szociológusok is tették, nem
azt jelenti, hogy Scipiónak44 engedelmeskedem, akivel a via
sacran45 találkozom, hanem azt, hogy az ő nagyatyja ősének
engedelmeskedem. Ez ultraarisztokratikus! tökéletesen az! A
törvény arisztokratikus, demokratikus csupán a dekretum, az alkalmi
törvény. Ezért beszél Montesquieu mindig féken tartott, elnyomott s
végeredményben törvények által fenntartott monarchiáról. Vajjon mit
akar ez jelenteni az ő idejében, amidőn a «közakarat» nem nyer
«kifejezést», amidőn ennek következtében a monarchia sem lehet
korlátolva törvények, a közakarat megnyilvánulása által, – olyan
korban, amelyben a királyságot illeti a törvényhozó hatalom, mely
törvényeket hoz, következésképen azon törvényekkel, melyeket ő
maga hoz, leronthat s újraalkothat, – nem lehet őt korlátozni?! De
hát vajjon mit akar ez jelenteni? Ez azt jelenti, hogy «törvény» alatt
Montesquieu – épen úgy mint a régi szociológusok – akiket sikerrel
tanulmányozott – az ő idejében fennálló uralom előtti régi
törvényeket érti, az ősmonarchia régi törvényeit, – (melyeket
«alaptörvényeknek» nevez) s amelyek hozzá kapcsolják s kell is
hogy hozzá kapcsolják a jelenlegi monarchiát, amelyek nélkül
hasonlóvá lenne a zsarnoksághoz, vagy a demokráciához. A törvény
lényegében arisztokratikus. A kormányzottakat a kormányzók által
kormányoztatja, a kormányzókat pedig az elhúnytak által. Az
arisztokráciának épen az a kormányforma a lényege, amely az
élőkre származik át az elhúnytakról, akik már életükben tekintettel
voltak a jövő nemzedékre. Az arisztokrácia a szó helyes értelmében
a húsból való arisztokrácia, a törvény pedig szellem-arisztokrácia; a
szó tulajdonképeni értelmében vett arisztokrácia az elhúnytakat a
hagyomány, az örökösödés, a nyert tanítások, az átszármaztatott
nevelés, nemkülönben a véralkat és jellem fiziológiai átöröklése által
képviseli; a törvény nem képviseli az elhúnytakat, a törvény: maguk
az ősök; a törvény az ő gondolataiknak lefektetése a
törvényszövegbe, amely nem változik, vagy csak észrevétlenül
változik.
Az a nemzet, amely ősi arisztokratikus előkelőségeit megőrzi és
amely diszkrétül, kiméletesen és fokozatosan új embereknek óvatos
befogadása által újítja meg azokat, arisztokratikus rendszer szerint
és arisztokratikus szellemben jár el. Ugyanezen eljárás által
határozottan arisztokratikus, sőt arisztokratikusabb azon nemzet,
amely régi törvényhozását a legnagyobb kegyelettel őrzi meg s