ÉN ÉS AZ ISZL@M

Amir Ahmed Nasszer

Én és az iszl@m

1
 AMIR AHMED NASSZER

Fordította
Szántó András

2
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Hogyan vette el az eszemet

a fundamentalizmus
és hogyan szabadította fel lelkemet
a kételkedés

ATLANTIC PRESS KIADÓ

Budapest, 2014

3
 AMIR AHMED NASSZER

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült

Amir Ahmad Nasr: My Islam

St. Martin’s Press, New York, 2013

© Ali Ahmad Nasr, 2013

Hungarian translation
© Szántó András, 2014

Szerkesztô
Bokor Pál

Tipográfia, tördelés
Soltész Attila

Borítóterv
Sobota

Felelôs kiadó
az Atlantic Press Kiadó igazgatója
1114 Budapest,
Bartók Béla út 55.
Telefon: 212-2443
Email: atlantic.new@chello.hu
www.atlanticpress.hu

Atlantic Press Kiadó, 2014

ISBN978-615-5033-11-7

4
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Az Arab Felkelés
minden digitális aktivistájának
és minden harcosának emlékére,
akik meghaltak a szabadságért

5
 AMIR AHMED NASSZER

TARTALOM

Feljegyzés az Olvasónak 7
Elôszó 9

ELSÔ RÉSZ: A KÉNYSZERHÁZASSÁG

1. A sakktábla 17
2. Hitbe kényszerítve 35
3. Intô jelek 53
4. Blogok, balfékek és eretnekek 83

MÁSODIK RÉSZ: KEGYVESZTETTEN

5. Beszélgetések a Kis Sátánnal 101
6. Hûtlenség 121

HARMADIK RÉSZ: MEGSZAKAD A SZÍV

7. Hogyan vesztette el valójában az erényességét 145
8. Belebolondultam az ateizmusba 175
9. A Sötét Oldal felfedezése 199

NEGYEDIK RÉSZ: CSÚNYA VÁLÁS

10. Nincs több kegyelem 219
11. Magányosság 237

ÖTÖDIK RÉSZ: A MEGBÉKÉLÉS

12. Az én háromszemû szépségem 251
13. Hagyomány, modernség és a Szerelmem 271
14. (R)evolúció 293

Utószó 321
Köszönetnyilvánítás 331

6
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Feljegyzés az Olvasónak

Bár ez a könyv mélységesen filozofikus, mind magamat, mind

önt, az olvasót meg akartam kímélni attól a fárasztó feladattól,
hogy egy filozófiai értekezésen kelljen átrágnia magát. Ezért úgy
döntöttem, hogy az Én és az iszl@m címû könyvet személyesen,
beszélgetôsen fogom megírni, ahogy a szívem diktálja. Minden,
amit itt olvasni fognak, megtörtént dolgokon alapszik – blogok
és e-mailes archívumok, dokumentumok felhasználásával, illet-
ve saját emlékeim legjobb emlékezetem szerinti feldolgozásával
és újramesélésével íródott. Mindazonáltal kérem, vegyék figye-
lembe, hogy egyes szereplôk nevét és nemzetiségét, a magán-
élet tiszteletére való tekintettel, megváltoztattam. Az idézett pár-
beszédeket azonban vagy szóról szóra másoltam ide az online
archívumokból, vagy apró nyelvtani javításokat hajtottam raj-
tuk végre, vagy szabadon, de gondolathûen átírtam ôket. Vé-
gül egyszerûen megtartottam az arab nevek angol átírását, és
a Korán szövegeit Juszuf Ali fordításában használtam.1

1
A magyar fordításban a Magyar Tudományos Akadémia Keleti nevek magyar
helyesírása címû kiadványa (1981) alapján írtuk az arab neveket. A Korán
idézeteihez Simon Róbert fordítását használtuk fel. (A fordító megjegyzése)

7
 AMIR AHMED NASSZER

8
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Elôszó

Arcul csapta a nôt – erôs, csattanós pofon volt. A televízió

mintha visszhangozta volna az ütést. A mûsor tetôpontja volt,
én pedig hívatlanul beléptem a nappaliba.
– Miért ütötte meg? – kérdeztem a mamámat.
– Csitt, ne most – felelte, szemét a képernyôre tapasztva.
Utáltam, ha semmibe vettek.
– Mi történt? Mit csinált a nô? – folytattam, ragaszkodva
ahhoz, hogy választ kapjak.
– Azt mondtam, ne most! – csattant fel a mama, most már
láthatóan mérgesen.
Az asszony a padlóra rogyott, és könnyekben tört ki. A
férfi, aki megütötte, még mindig egyértelmûen dühöngött,
föléje magasodva állt, majd beleordított az arcába:
„Elváltam. Elváltam. Elváltam!”
A szavak határozottan és nyilvánvaló bosszúvággyal masí-
roztak ki a szájából. Nem akartam megkockáztatni, hogy
anyámtól hasonló választ kapjak, de nem bírtam ellenállni:
– Miért mondta ezt háromszor? Mi történt, Mama?

9
 AMIR AHMED NASSZER

– Hányszor kell neked mondanom, hogy ne most – vágott

vissza az anyám, még mindig nem véve teljesen tudomást a
jelenlétemrôl.
– Késôbb majd el fogod mondani? – kérdeztem, mert két-
ségbeesetten tudni akartam, kiderítem-e valaha, mi volt ez az
egész rejtély.
– Halasz, jó, igen – nyugtatott meg.
Anyám buzgón nézett egy egyiptomi sorozatot, én pedig a
hatéves eszemmel unatkoztam. Mindent megtettem, hogy
magamat elszórakoztassam, de sem a bátyám Michael Jackson
kazettája, sem az én Nindzsa teknôc figuráim, sem a rongyosra
olvasott szuperhôsös fantasy-újságjaim nem segítettek. Egy
örökkévalóságnak tûnô idô után mozgást érzékeltem a szo-
bámon kívül. Az anyám végzett a tévémûsorával, így kiro-
bogtam, hogy választ követeljek.
– Elmondod, hogy mi történt, Mama? Miért ütötte meg a
nôt? És mi volt az, amit háromszor is elmondott?
– A férfi megharagudott a feleségére és elvált tôle – vála-
szolta végre.
Mégsem voltam elégedett.
– Miért haragudott meg? Mit csinált a nô? – faggattam.
– Késôbb, Amir, késôbb – felelte a mamám.
Késôbb – sok évvel késôbb – végül jobban megértettem
egy részét annak, ami abban az emlékezetes jelenetben tör-
tént.
Általánosan szólva, az iszlám hagyományok szerint egy férfi
háromszor válhat el a feleségétôl, ami után rendkívül nehézzé
– sôt valójában lehetetlenné – válik újra férjhez adni. Ha egy
házasság bajba jut, de van esély a kibékülésre, a férj válási
nyilatkozatot tesz.
„Elváltam” – mondja ilyenkor a feleségének, s ha ezt csak
egyszer mondja ki, ezzel nyitva hagyja a lehetôséget, hogy

10
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

meggondolja magát. De még ha dühében és kiábrándultságá-

ban kétszer mondja is ugyanezt, még akkor sem veszett el a
remény.
Csak a mélyen bajba jutott, helyrehozhatatlan házasságok
végzôdnek „háromszor kinyilatkoztatott válással”, gombafel-
hôszerû szívfájdalommal és dühkitöréssel, mint amilyent az
az egyiptomi tévésorozat bemutatott.
Az évek folyamán gyakran kaptam rajta magam, hogy
felidézem azt a jelenetet, és eltûnôdöm a megmaradt kér-
déseken.
Mit tett az az asszony, amivel kiérdemelte a három indula-
tos nyilatkozat révén a válást? Szerette-e ôt a férje, és ha igen,
mi változott meg? És mi a fenéért kellett megütnie?
Egy napon azonban részben megértettem. Megtapasztal-
tam azt a fajta dühöt, a gyötrô fájdalmat, amit akkor érez az
ember, amikor elárulja valaki, akit feltétel nélkül szeretett. Én
is szenvedélyes véglegességgel vágytam rá, hogy véget ves-
sek neki. De az én szerelmem nem egy asszony volt. A hitem
volt az.
Nagyobb koromban szerettem a sci-fi képregényeimet. Sze-
rettem a játékaimat. Szerettem a Lego-imat. Amit szerettem,
azért szerettem, mert könnyen felgyújtotta alkotó képzelete-
met, annak teljes varázslatosságában. De mindenekfelett sze-
rettem az iszlámot.
Abban lakozott szívgyötrô fájdalmam.
Egy ideig ott volt egy szépséges, lélekben felszabadító,
misztikus iszlám, amelyet gyerekként szerettem; késôbb, ez-
zel összefonódva, jött egy másfajta iszlám, amely megparan-
csolta, hogy tartanom kell magam bizonyos hitekhez, vagy
azt kockáztatom, hogy örökre a Pokolban fogok égni. Magas,
fojtogató korlátokat emelt közém és a gyerekként szeretett
szabad gondolat varázsos kíváncsisága és képzelete közé.

11
 AMIR AHMED NASSZER

Azt az iszlámot nem szerettem. Az vacak volt. Nyugtalanná

tett, de annyira összeolvadt azzal a másikkal, amit tiszteltem
és szerettem, hogy többé már nem tudtam ôket megkülön-
böztetni.
És kérdezés nélkül hittem. Átadtam magam a hitemnek,
mint egy olyan fiatalember, akit belekényszerítettek egy elôre
elrendezett házasságba, amelyet a családja elárulásától való
félelembôl fogadott el. Gyakoroltam, imádkoztam, és ha fel-
merültek kétségek bennem, a szônyeg alá söpörtem ôket.
A Koránból hosszú bekezdéseket tudtam kívülrôl, orszá-
gos szavalóversenyeken indultam, gyôztem, és írtak rólam az
újságban. Figyelmesen hallgattam szakállas tanítóimat, bíz-
tam bennük, követtem utasításaikat. Bizalmatlanná váltam a
nem muszlimokkal szemben.
Gyûlöltem a zsidókat, gyûlöltem a világiasságot, és kétel-
kedtem a demokráciában. Amolyan szeretem-gyûlölöm vi-
szonyban voltam a Nyugattal és vezetôjével, a „Nagy Sátán-
nal”, az Amerikai Egyesült Államokkal.
Végül mélységes dzsihádista elragadtatásom csúcsán azt
kívántam, bár meghalhatnék és mártírrá válhatnék az iszlá-
mért és a megszállt Palesztináért.
Tizenegy éves voltam.
Ami ezután következett, nem csak meglepi, de remélem,
ösztönzi is önöket, hogy a vallás különbözô formáit friss és
árnyaltabb megvilágításban lássák. Ebbe beletartoznak az
imára szólító, ismétlôdô dallamos hívások, egy Doubt2 nevû
francia leány, muszlimellenes fanatikusok, öt oszlop és egy
játékmackó. Egy szexis köldökgyûrû, egy Szentháromság
nevû, háromszemû lelkes szépség, egy gyógyszergyárra zú-
duló amerikai bombák és egy véletlenszerû blog, amely fene-
kestôl felforgatta az életemet.

2
Doubt angolul kételkedést, kételyt jelent. (a ford.)

12
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Ez a könyv az én történetem. Részben emlékirat, részben a

szabadságról szóló kiáltvány, az iszlámhoz és oltalmazóihoz
fûzôdô kapcsolatomról szól, továbbá az útról, amely a kény-
szerházasságtól a hitetlenségig, a kibékíthetetlenség pereméig
vezetett… és vissza.
Elmélkedés ez a blogolásról és az internetrôl, s arról, hogy
ezek örökre megváltoztatták a tegnap tudatlanságának diktá-
tori politikáját, és magukkal hozták a tudás új politikáját, amely
segített kirobbantani és elômozdítani az úgynevezett Arab
Tavaszt. Arról szól, hogy bátran követni kell a szívügyünket,
a társaságot, amelyhez tartozunk, és meg kell tenni azt, ami-
vel segíthetünk megváltoztatni a világot. Az önazonosság, az
értelem és végül az Igazság keresésérôl szól.
Ha olyan valaki vagy, akinek nehéz a kapcsolata a vallás-
sal, vagy mélyen érdeklôdsz iránta; olyan vagy, akiben ég a
vágy, hogy egyre zsugorodó bolygónkon segítsd a szabad-
ság, az emberi méltóság és az igazságosság kibontakozását;
olyan vagy, akinek szenvedélyes ügye a személyes és kultu-
rális átalakulás, önmagad fejlesztése, a leírtak neked szólnak.
Ha a hiteddel szembeni kihívástól felforr a véred, ez a könyv
valószínûleg nem neked szól.
Végül, ha értékeled a bizonyítékot, és szenvedélyesen hi-
szed, hogy Isten (vagy, ha úgy tetszik, „Isten”) nem redukál-
ható a papíron lévô tintára, hanem helyette meg kell tapasz-
talni, ki kell fejezni és korlátozás nélkül szabadon tisztelni
szerelemben és extázisban, akkor ez a könyv minden bi-
zonnyal neked szól.

13
 AMIR AHMED NASSZER

14
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

ELSÔ RÉSZ

A kényszerházasság

15
 AMIR AHMED NASSZER

16
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

1.

A sakktábla

„Posztol.”
Több mint ezerszer megnyomtam már azt a billentyût, de
ezúttal tétováztam. Ez nem egyszerûen egy újabb blogbe-
jegyzés volt. Pár másodperc szünetet tartottam, de tudtam,
hogy meg kell tennem.
– Hozhatok neked még valamit? – kérdezte egy szépséges
fiatal norvég pincérnô, tökéletes amerikai angolsággal.
– Kösz, megvagyok – feleltem, de a szememet nem vettem
le MacBook Pro gépem képernyôjérôl, ahol a Word Press prog-
ram ismerôs adminisztrációs felülete most egy felvillanyozó,
de kicsit félelmetes tartalmat mutatott, egy küszöb volt ez,
amelyet éppen átlépni készültem.
Norvégiai látogatásom célja az volt, hogy a 2011-es Oslói
Békefórumon a pódiumot Nobel-békedíjasokkal és korábbi
elnökökkel megosztva beszéljek az „Egy új arab világ hajnala”
elnevezésû munkacsoportban. Csaknem négy hónappal vol-
tunk már túl a „január 25-ei” egyiptomi felkelésen és egy héttel

17
 AMIR AHMED NASSZER

azelôtt ölték meg Oszáma bin Ládent. Érezni lehetett, hogy a

világ, amelyben élek, nagyon megváltozott, és akkor még itt
vagyok én, hogy a saját világomat is örökre megváltoztassam.
„Posztol.”
Mély lélegzetet véve lenyomtam a billentyût, ezzel frissí-
tettem blogbejegyzésemet, egyszersmind kiléptem a névte-
lenség függönye mögül, amelyrôl azt hittem, hogy sokáig
megóvott. Ott voltam, feketén-fehéren, az egész világ szeme
elôtt:
A nevem Ahmed. Amir Ahmed, akit az utóbbi öt évben
Drima néven ismertetek. Én vagyok a „Szudáni Gondolko-
dó” név mögötti blogger…
Azonnal megkönnyebbülést éreztem. A névtelenség, amely
egykor akkora szabadságot nyújtott nekem – annak szabad-
sága, hogy megkérdôjelezzem neveltetésem vallásos dogmá-
ját, hogy megrögzött ateistává váljak, hogy izraeli zsidókkal
és egy Bagdadban lévô amerikai katonával beszélgessek, sôt,
hogy beszivárogjak internetes dzsihádista fórumokra –, az utóbbi
idôben fojtogatóvá vált. A gondolataim mélyébôl idônként
elôtörô aggodalmak ellenére újfajta felszabadultságot érez-
tem, s megpróbáltam nem törôdni ezekkel az aggodalmakkal.
Miféle e-maileket fogok kapni most a blogom olvasói kö-
zött is megtalálható gyûlölködôktôl? Talán újabb halálos fe-
nyegetést is kapok? Elkezd-e zaklatni a szudáni kormány? –
tûnôdtem mosolyogva, amint Oslo szeles utcáin visszasétál-
tam a százharminc éves Grand Hotelhez. Ezek az aggodal-
mak azonban nem tudtak elhatalmasodni rajtam. A félelem,
amelyben arab gyerekek millióihoz hasonlóan felnôttem, el-
veszítette erejét, és tudtam, hogy most, az arab világon vé-
gigsöprô felkelésekkel valami alapvetô dolog változott meg.
Végre megtaláltuk a hangunkat és azokat az eszközöket, ame-
lyek révén szenvedélyesen, hevesen és mély meggyôzéssel
ki is fejezhetjük magunkat.

18
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Norvégiába is ezeknek a változásoknak a hulláma hozott el

engem. Annak a munkacsoportnak az ülését, amelyen beszélni
készültem, Vael Gonim, a Google egyiptomi vezetôje fogja
megnyitni; ô volt az, aki egy érzelemmel teli tévéinterjú segít-
ségével lendületet adott országában a fiatalok vezette forrada-
lomnak országában. A pódiumon nem egyedül leszek. Ott lesz
velem három másik aktivista és blogger: a líbiai Gázi Geblavi,
a tunéziai Lina Ben Menni, és Mariam al-Kavadzsa, egy bahreini
lány, akivel aznap este a szálloda halljában futottam össze.
– Szálem. Mariam, ugye? – köszöntöttem ôt; arcát egy CNN-
interjúból ismertem meg. Nem voltam benne biztos, hogy el-
fogadja kinyújtott kezemet, de elfogadta. Ismerve szívfájdító
történetét, próbáltam együttérzésemrôl biztosítani. – Nagyon
sajnálom, amin a családod keresztülment Bahreinben. Remé-
lem, apád hamarosan kiszabadul a börtönbôl – mondtam, de
láttam rajta, hogy nem tart igényt együttérzésre. Mariamról
kiderült, hogy hajlíthatatlan, szilárdan eltökélt ember, és re-
mek humorérzéke van.
– Nagyon megverték és csúnyán megkínozták, de a lelke-
sedését nem tudták megtörni – mesélte nekem az apjáról. –
Anyukám végül bejutott hozzá látogatóba. Akárhogy is, bi-
zonyos értelemben mostanra hozzászoktunk. Nem elôször
börtönözték be. Mindig bátor és rendíthetetlen emberi jogi
aktivista volt – közölte derûsen.
Miközben Mariamot hallgattam, amint apja megpróbálta-
tásait részletezte, a gondolataim visszakalandoztak saját leg-
utóbbi blogbejegyzésemhez, és újra feltámadtak kínzó aggá-
lyaim. Mi van, ha valaki üldözôbe vesz vagy megfenyegeti a
családomat? Képes leszek-e elviselni a veréseket és a kín-
zást? Megroppanok-e a nyomás alatt? Nem tudtam. Mindössze
annyit tudtam, hogy most már nincs visszaút, és ennek örül-
tem. Úgy festett, mintha az egész életem ehhez a pillanathoz
vezetett volna, amikor végre önmagam lehetek.

19
 AMIR AHMED NASSZER

Az elsô lélegzetet 1986 augusztusában vettem Kartúm po-

ros városában, a hazámnak, annak a Szudánnak a fôvárosá-
ban, amelynek észak-afrikai arab népe mindmáig afro-arab
identitásválságától szenved. Kartúm a Fehér és a Kék Nílus
összefolyásánál fekszik; a két folyó egyesül, átvág Észak-Szu-
dánon, majd Egyiptomon, s végül a Földközi-tengerbe ömlik.
Születésem után hamarosan elhagytam szülôföldemet, és
családommal a közeli és gazdag Arab-öbölbeli kis országba,
Katarba költöztünk az Arab-félszigetre. 1992-ben ott kezd-
tem iskolába járni. Addigra az arab világban lényegesen le-
csillapodtak a dolgok az elôzô évhez képest, amikor Szaddám
Huszein lerohanta és Irakhoz csatolta a szomszédos Kuvaitot.
Katar is fenyegetett volt, de szerencsére idôben megérkeztek
az amerikai és szövetséges csapatok, és bombázásaikkal
visszavonulásra kényszerítették Huszein csapatait, mielôtt el-
értek volna bennünket. Ha seregei eljutottak volna hozzánk,
nagy valószínûséggel kénytelenek lettünk volna visszamene-
külni Szudánba, és akkor ott kezdôdtek volna az én tanulmá-
nyaim is. De a sors végül úgy hozta, hogy Katar lett fejlôdé-
sem korai éveinek a háttere.
Az elkényeztetett Katar mércéje szerint korai éveim nor-
málisak voltak. Emlékszem rá, ahogy apám sok öltönye és
nyakkendôje valamelyikében hazatér a napi munkából, hóna
alatt az aznapi katari újsággal, kezében fekete fém aktatáská-
jával. Kutatási tanácsadóként biztos és jól jövedelmezô állása
volt, és ez lehetôvé tette számunkra, hogy egy évtizeden át a
nagy villában lakjunk.
– Na, mesélj, fiam, meséld el nekem, mi volt ma az iskolá-
ban? Mit tanítottak neked? – érdeklôdött apám, miután meg-
ölelt és megpuszilt.
– Sok mindent tanultunk, Baba! Számokat összeadni, raj-
zolni és kiszínezni, meg hogy hogyan imádkozzunk – felel-
tem lelkesen.

20
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Az irodában Babát „doktor Ahmed”-nak szólították. Nem

mintha betegeket látott volna el. Nem, ô azzal érdemelte ki
ezt a megszólítást, hogy PhD fokozata volt a szájhagyomány
útján terjedô népmûvészeti alkotások kutatásában. Ezt a cí-
met több mint egy évtizeddel korábban, 1977-ben szerezte a
Wisconsin-Madison Egyetemen, ahol arabot is tanított.
– Fiatal koromban szorgalmasan tanultam, fiam, és ennek
köszönhetôen kitûnô tanulóként diplomáztam a kartúmi egye-
temen. Így nyertem el az ösztöndíjat, hogy Amerikában fejez-
zem be posztgraduális tanulmányaimat – mesélte nekem meg-
számlálhatatlan alkalommal, és mindig hozzátette: – És ezért
kell neked is szorgalmasan tanulnod és jól dolgoznod az is-
kolában. Ha sikeres akarsz lenni az életben, sok könyvet kell
elolvasnod, és mûvelt emberré kell válnod. Az iszlám paran-
csa számunkra ez, hogy keressük a tudást, gondolkodjunk és
növekedjünk.
– Figyelj arra, amit apád mond – szólt közbe anyukám, meg-
érezve enyhe bosszúságomat, mert nekem bizony az volt a be-
nyomásom, mintha prédikációt hallanék. A továbbiakban mind-
ketten arról meséltek, milyen csodás volt Wisconsin, és hogy
még mindig tartják a kapcsolatot néhány amerikai barátjukkal,
akit ott ismertek meg. Sok ilyen családias jelenet volt.
Pillanatok múlva mind az öten összegyûltünk a konyha-
asztal körül szokásos késôi vacsoránkhoz, miközben egy év-
vel korábban született kishúgom az egyik szomszédos szobá-
ban aludt. Én éhes voltam, s rögtön nekiláttam az ételemnek.
– Mondtál biszmilláhot, mielôtt nekikezdtél, Amir? – kér-
dezte ekkor Baba. Csöndben voltam. – Jusson eszedbe leg-
közelebb elmondani, hogy az ennivalód áldott legyen. Mert
hálásnak kell lenned Istennek azért, amid van. Tanuld meg
megbecsülni – tanácsolta szelíden az apám.
Aztán az egyik bátyám kotyogott közbe, megjegyzéseket
tett étkezési szokásaimra.

21
 AMIR AHMED NASSZER

– Az iskolában nem tanították meg neked az iszlám higié-

niát? Próbálj meg mindig csak a jobb kezeddel enni. A bal
kéz piszkos feladatokra való, és ha azzal eszel, a Sátán is ve-
led fog enni. Csatlakozik hozzád étkezés közben – figyel-
meztetett.
Próbáltam magam elé képzelni ezt a lehetôséget. Hogyan
néz ki az ördög? Olyan nagy vörös lény lenne, szarvakkal,
mint amilyent képregényekben láttam? A róla hallottak alap-
ján a Sátán valóban hatalmasnak nézett ki. De akkor mi szük-
sége lenne az evésre? Úgy értem, hé!, hogy ô nem emberbôl
van. Ô tûzbôl van. A fenébe, talán még élvezné is a mama
fôztjét? Vajon megkóstolná-e egyáltalán?
Ebéd után felmentem a Papa után a felnôttek hálószobájá-
ba, és az ágyban mellette fekve átlapoztam az aznapi újságot.
A következô években csaknem napi rendszerességgel ismé-
teltem meg ezt a szertartást. Segített elütni az unalmamat.
Az újságban fényképeket közöltek, rendszerint arról, mi-
lyen rossz dolgok történnek az emberekkel a világ minden
táján. Olvastam, küszködtem, hogy megértsem, amennyit csak
tudok, és ha valaminek nem volt értelme, megkérdeztem Ba-
bát róla. Olykor már kezdtem az idegeire menni a sok kérdé-
semmel, különösen, ha nagyon álmos volt, vagy ha a szoká-
sosnál korábban akart elszunyókálni ebéd után.
Egy napon, amikor épp ásítozott, megkérdeztem tôle:
– Ki készíti ezt az újságot, Baba?
– Ezt? Úgy érted, ki adja ki? Ó, ezek felülrôl ellenôrzött
dolgok. Csupa szamárság, üres beszéd!
– Szamárság? Hogy érted ezt, Baba? De hiszen mindennap
elolvasod! – jegyeztem meg teljesen összezavarva.
– Hát mi mást olvashatnék? Még mindig szükségem van
rá, hogy valami képem legyen róla, mi folyik a világban –
felelte, s hangja tele volt csalódottsággal.

22
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

– De mit értesz azon, hogy „szamárság”? – kérdeztem újra.

– Halasz, elég, Amir. Késôbb. Most aludni akarok. Fáradt
vagyok. Eredj, csináld meg a leckédet.

A házi feladataim rendszerint gépies tanulásból álltak, és

ettôl csak még unalmasabb lett az egész. Vagy be kellett ma-
golnom dolgokat, vagy egész részleteket kellett bemásolnom
az arab szövegkönyvembôl a füzetembe. Az arab szövegköny-
vekben, amelyekbôl tanultam, gyakoriak voltak az iszlám arany-
kort dicsôítô történetek. Ez a kor feltételezések szerint a nyol-
cadik évszázadban kezdôdött, és elkeseredetten megsiratták öt
évszázaddal késôbb. Az összeomlásért a muszlim erkölcs ha-
nyatlását, az iszlám ellenségeit és az arabokat okolták. Utáltam
a leckémet, de diákként nem bátorítottak bennünket, hogy meg-
kérdôjelezzük tanáraink bölcsességét vagy utasításait. Ez na-
gyon pimasz és tiszteletlen dolognak számított.
Este, napnyugta elôtt, apám fölébredt szunyókálásából, és
elindult a közeli mecsetbe az alkonyi imádságra. Az imák után
Baba a mama által készített teát szürcsölgette, és az esti hír-
adót hallgatta Katar országos arab csatornáján. Ezt jobban
kedvelte a másik katari csatornánál, amelyik angolul sugá-
rozta mûsorait. A házunkban nem volt több csatorna, s ami-
kor néhány évvel késôbb lehetôvé vált, hogy kábelen több-
höz juthassunk, Baba sosem élt vele. Meghallottam, amint
egyszer a mamával megbeszélte ezt. Csak foszlányokat sike-
rült elcsípnem:
– Meztelen nôk… Csókolózós jelenetek… Engedi, hogy a
gyerekei a Baywatchot nézzék… Trágár nóták… Hogy ilyes-
miket nézzenek… Szégyen.
Estére már ráuntam a játékfiguráimra, és nem maradt már
olvasni vagy újraolvasni több Madzsid címû magazinom, ezért
gyakran néztem a szüleimmel együtt a híradót, s küszködtem,
hogy megértsem a látottakat. Sok napi történet ugyanolyan

23
 AMIR AHMED NASSZER

gyorsan eltûnt, amilyen gyorsan elôbukkant. Mások viszont

hetekig, ha nem éppen hónapokig a figyelem középpontjá-
ban álltak.
Sosem fogom elfelejteni a halált és pusztulást bemutató
képeket, amelyeket folyton mutattak az elsô palesztin intifáda
idején.
„A cionista ellenség tizenhét ártatlan civilt megölt, huszon-
hármat pedig megsebesített.”
„Micsoda átkozott, mocskos emberek ezek! Nézd! Nézd,
hogy ölik le az ártatlanokat. Nézd, hogyan rombolnak le ott-
honokat!”
A hírekben semmi sem dühítette jobban a szüleimet, mint
amit Izrael tett a palesztinokkal. Borzalmas volt. Korombeli
kisgyerekek haltak meg izraeli bombáktól és golyóktól. És
ami még rosszabb, hogy a történetek alig változtak az idô
folyamán. Úgy nézett ki, mintha Izrael egyszerûen elszánta
volna magát, hogy annyi palesztint öljön meg, amennyit csak
lehet.
– Baba, mi történt? Miért sír ez a nô? – kérdeztem, igye-
kezve megérteni a tévé képernyôjén látható jelenetet.
– Várj! Most hadd nézzem, Amir! – felelte apám.
Csalódottan fordultam anyukámhoz, megrángattam a kar-
ját, remélve, hogy odafigyel rám.
– Megölték a fiát. Világos? Most hagyj bennünket tévét
nézni, Amir, kérlek, várj egy percet.
Voltak napok, amikor komolyan utáltam a híradót, mert a
mamát és Babát rosszkedvûvé és szomorúvá tette.
– Megváltoztak az idôk, fiam, nincs már könyörület ebben
a világban – szokta mondogatni anyukám egy nagy adag ré-
misztô hír után. Aztán ment csevegni a telefonon egy barát-
nôjével, vagy vacsorát készített. Apukám pedig elment, hogy
elmondja a napi öt imádság közül az utolsót.

24
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Egyszer késô este apám leültetett a bátyámmal együtt, ami

egyértelmûen komoly beszélgetést jelzett. Körülbelül nyolc-
éves voltam.
– Figyeljetek, fiúk, most már felnôttek vagytok, hamaro-
san bajuszos és szakállas férfivá váltok. Már nem vagytok
gyerekek. Egyetértünk? – kérdezett bennünket. Bólintottunk,
bár kicsit habozva. Éreztük, hogy ez valami kelepce.
– Akkor rendben vagyunk, úgy beszélek veletek, mint felnôt-
tekkel. Figyelmesen hallgassátok, amit mondani fogok, fiaim.
Amikor Isten megalkotott bennünket…
Csodálatos – gondoltam magamban –, mint egy elôadás.
– …megkért bennünket bizonyos dolgok elvégzésére. Ezek
egyike, hogy naponta ötször kell imádkoznunk. Valójában
ezért teremtett bennünket. Ô teremtett bennünket. Azért te-
remtett bennünket, hogy imádjuk Ôt. Nos, míg ez gyerekek-
nek nem kötelezô, a felnôttek számára az.
– De miért kell imádnunk ôt, Baba? Mi van, ha nem imád-
juk? – kérdeztem. Miközben az iskolában az imádság elmon-
dásának lépéseit tanultuk, még mindig azon gondolkodtam,
hogy milyen okok húzódnak meg e mögött.
– Azért imádjuk és dicsérjük Istent, mert így mutatjuk ki a
hálánkat azért, amit adott nekünk. Ha nem imádkozol, Isten
az Ítélet Napján meg fogja kérdezni, miért nem tetted. Mit
fogsz mondani? Hogy nagyon lusta voltál? Ez nem jó kifo-
gás. Azt mondod majd, hogy elfelejtetted? Ez sem jó kifogás.
– Isten nem szereti a hazugokat, és kérdezni fog a cseleke-
deteidrôl, tetteidrôl. Minden jócselekedetedet feljegyzi egy
angyal a jobb oldaladon, a rosszakat pedig egy másik angyal
a bal oldaladon jegyzi fel. Mindig ott vannak, nyomon követ-
nek mindent, amit csinálsz. Mindent. És ha az Ítélet Napján te
kerülsz sorra, az angyalok mérlegre teszik a tetteidet.
Apa lélegzetnyi szünetet tartott, és egyikünk csöndes arcá-
ról a másikra nézett.

25
 AMIR AHMED NASSZER

– A jócselekedetek a jobb oldali serpenyôbe kerülnek, a

rosszak pedig a bal oldaliba. Ha a jobb oldal a nehezebb, ak-
kor a Mennyországba kerülsz, és jutalmat kapsz az életedben
végrehajtott jócselekedeteidért. Ha a mérleg bal oldali serpe-
nyôje a súlyosabb, akkor bajban vagy. Isten a bûnösöket a
Pokolba küldi, az általuk elkövetett rosszcselekedetek bünte-
téseként. Fiaim, mától fogva minden cselekedetetekre oda kell
figyelnetek. Ne hazudjatok. Ne lopjatok. Ne legyetek rossz
modorúak másokkal. Ne legyetek lusták. Kerüljétek a félté-
kenységet. Figyeljetek arra, amit a szüleitek mondanak. Ne
mulasszátok el az öt imádságot. – Baba szigorúan nézett. –
Most, hogy többé már nem vagytok gyerekek, felelôsek vagy-
tok minden tettetekért. Megértettétek?
A bátyám szólalt meg elsôként:
– Mi történik, ha valakire rákerül a bírálat sora, és a mérleg
két serpenyôje pontosan egyforma?
– Allah megbocsát neki, és a Mennyországba jut – nyugtatta
meg apám.
Miközben a bátyám kibúvót keresett, kezdtem nyugtalanná
válni.
– Hogy lehetek benne biztos, hogy az Ítélet Napján a jobb
oldal lesz nehezebb, Baba?
– Csak kövesd, amit Isten mond neked, és jó ember leszel.
– De mi van, ha még mindig nehezebb a bal oldali? Mi
van, ha a jócselekedeteim még mindig nem elegendôek? Ho-
gyan lehetek biztos benne? Mi lesz velem akkor? A Pokolba
kerülök az összes rossz emberrel együtt?
Aggodalmamat látva Baba elmagyarázta, hogy igazából
nem kell a Pokolra gondolnom. De hogyan ne gondoljak rá?
Nem lesz az kockázatos?
Apám a vállamra tette a kezét.
– Megpróbálom a lehetô legjobban leegyszerûsíteni, amit
magyarázok nektek – mondta –, de amikor az imára kerül a

26
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

sor, van még valami, amirôl nem tettem említést. Az a neve,

hogy al-nafsz al-mutma’innah, az én békessége. Életed célja
kell legyen, hogy megtisztítsd a szívedet, és ennek a létálla-
potnak az eléréséhez az odaadó imádkozás gyakorlása révén
lehet eljutni. Ezt úgy teszed meg, hogy nem dôlsz be az al-
nafsz al-ammaarah bissu’, vagyis az én érzékisége hangjá-
nak. Ez a hang kísért meg, hogy cselekedj rossz dolgokat; ez
a Sátán suttogása. Ha engedsz neki, a hang, amely megszid,
az al-nafsz al-lavvama, a figyelmeztetô én. Ez a két én foly-
ton konfliktusban áll egymással bennünk. Ez az Énem
dzsihádja, a dzsihád legnagyszerûbb formája. Ez szellemi
békességet hoz, és ha ezt életed folyamán ôszintén megôr-
zöd, végül eléred az én békességének szintjét. Ha ezt eléred
és meghalsz, a lelked a Mennyországban örök békében újra-
egyesül Istennel.
Sokkal jobban éreztem magam, és perceken belül elsiettem
imádkozni.

Kicsit megijesztett, amikor a Pokol tüzére gondoltam. Iri-

gyeltem a bátyámat, mert képes volt Baba intelmei alatt kö-
zömbös maradni. Az az igazság, hogy a bûnhôdéstôl való fé-
lelmem volt az egyik oka, hogy olyan gyakran imádkoztam,
amilyen gyakran lehetett. Végül azonban annak oka, hogy
kialakítottam és megtartottam az imádkozás szokását, egysze-
rûen az volt, hogy tetszett. Az imádkozást a meditáció meg-
nyugtató, csillapító formájának találtam. Felfedeztem, hogy ez
nem csupán egy sor „fel és le” mozgás, és nem igényelt tonná-
nyi erôfeszítést. Amikor valóban szívbôl, szeretettel és odaadás-
sal imádkoztam, ez maga volt a teljes boldogság.
Egy idô után úgy döntöttem, elfogadom apám meghívását,
és olykor elkísérem a közeli mecsetbe.
A mecsetnek visszhangos belseje volt, a karizmatikus indiai
imám hangja pedig hipnotikus erôvel szólt. Ahogy naponta

27
 AMIR AHMED NASSZER

ötször a minaret hangszóróin keresztül imára szólított, kísér-

teties volt, dallamos, és képes volt általánosságban magasba
emelni a lelkemet, ahogy Aladdin varázsszônyege emelte fel
Jázmint egészen a mennyekbe. Az imám olyan szépségesen
tudta idézni és „énekelni” a Koránt, hogy gondolataimat egy
békés birodalomba repítette, ahol az aggodalmaim szertefosz-
lottak. Hozzá hasonlóan akartam megindítani az embereket.
Ahogy teltek a hónapok, apám idônként ellenôrzött.
– Hé, imádkoztál ma?
– Igen.
– Eddig mind a négyszer?
– Nem.
Válasza majdnem bátorító volt:
– Rendben. Hát ne izgulj az elmulasztott egy ima miatt.
Fokozatosan hozzászoksz majd. Hamarosan, insallah, mind
az ötször imádkozni fogsz. Egyébként most indulok a me-
csetbe. Szeretnél velem jönni?
– Nem, ma nem, Baba, most a Legóval szeretnék játszani –
feleltem, még mindig a játékaimra összpontosítva.
– Rendben, semmi gond. Ahogy kívánod.
Visszatekintve, hálás vagyok és mindig az leszek, hogy
olyan szülôk neveltek föl, akik nem erôltették le a torkomon a
vallást. Ösztökéltek. Tanácsot adtak. Néha a bûntudatot hasz-
nálták fel, hogy cselekvésre bírjanak, de sosem erôszakos-
kodtak. Mások nem voltak ilyen gyöngédek, és a jelek szerint
a szent szövegek segítségével támasztották alá hitüket és mód-
szereiket.
Az iskolában például, az egyik tanárnô egyszer Mohamed
prófétának arról a mondásáról beszélt, amelyik feltételezések
szerint bátorítást adott a fiúk megverésére, ha azok még nyolc-
éves koruk után sem voltak hajlandók imádkozni. Ráadásul,
hasonlóan más tanárokhoz, rutinszerûen vert bennünket nád-
pálcával, hogy engedelmeskedjünk; olykor alaposan elvert
bennünket, ha lármáztunk és figyelmetlenek voltunk.

28
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

A szüleim azonban más véleményen voltak, nem náspán-

goltak el, amiért nem imádkoztam. Még fontosabb, hogy elveik
szerint éltek. Ez volt mélységes zavarodottságom kezdete.
Kinek volt igaza? Ki tévedett? A tanítóim vagy a szüleim?
Nem tudtam, így megmaradt a bosszantó zavarodottság, együtt
a gyerekkor elkerülhetetlen unalmával. Végül legalább az
unalomból kigyógyultam, hála egy új és izgalmas szórakozási
lehetôségnek.

Mivel Baba nem volt hajlandó bevezetni otthonra a kábel-

vagy mûholdas televíziót, az egyik bátyám egy innovatív
megoldással elérte, hogy megnézhessük kedvenc énekeseink
MTV-s zenei videóit. Rávette szerencsés kábeltulajdonos és
megszállott MTV-s barátait, hogy vegyék fel a videókat üres
videokazettákra, amelyeket aztán odahaza titokban lejátszot-
tunk. Nem csoda, hogy Mamának és Babának nem tetszett a
kábeltelevízió ötlete. Hiányos öltözetû lányok táncoltak. Csí-
pôrázás Sir Mix-A-Lot „Szeretem a nagy popókat, és nem tu-
dok hazudni” címû számára. Ringatózó testek. Félelmetes volt,
nálam azonban semmi sem verte a videojátékokat.
Addigra az Atari már a múlté volt. Ugyanúgy a Nintendo
Family. A SEGA volt az új sláger. A városban minden srác azt
akarta, nekem pedig volt egy. Egy nappal azelôtt, hogy Baba
elvitt bennünket megvenni, egész éjjel fönn voltam, és álmo-
doztam róla, ahogy a karomban tartom. Miután megvettük,
több órányi játék következett, amíg Baba úgy nem döntött,
hogy csak péntekenként játszhatunk a SEGA-val, Néha azon-
ban kivételt tett.
Katarban a péntek munkaszüneti nap volt, és ezen a napon
tanítás sem volt. Ez volt a pénteki imák és a megelôzô hosszú
szertartások napja is, amelyek az Istenhez szóló szokásos, néha
haragos kijelentésekkel és kérésekkel zárultak.

29
 AMIR AHMED NASSZER

– Allahumma, bocsáss meg a hívôknek, azoknak, akik él-

nek, és azoknak, akik holtak… Allahumma, bocsáss meg a
hívôknek, és pusztítsd el ellenségeinket, a hit ellenségeit…
Allahumma, pusztítsd el a zsidókat, tedd árvává gyermekei-
ket… Allahumma, pusztítsd el ôket! Pusztítsd el ôket! Pusz-
títsd el ôket, és hozz gyôzelmet a palesztinai muszlimokra!
– Ámen – zümmögtük közösen, aztán felkeltünk imádkozni.
A csütörtökök különböztek a péntekektôl. Amikor Katar-
ban éltünk, lényegében minden csütörtökön, a munkahét utolsó
napján vagy meglátogattunk Dohában más szudániakat, vagy
ôk jöttek hozzánk látogatóba. Függetlenül attól, hol gyûltünk
össze, ez rendszerint teázással teli politikai beszélgetést jelen-
tett a férfiak körében, és teázással egybekötött pletykálkodást
a nôk körében.
Ha voltak ott korombeli gyerekek, velük játszottam. Ha nem
voltak, a felnôttek között lôdörögtem, és belehallgattam a be-
szélgetéseikbe.
Még mindig visszhangoznak bennem a szavaik, és emlék-
szem sápatag arcukra.
– Ó, ezek az amerikaiak, mindig azt mondják, békét akar-
nak. Micsoda átkozott egy népség. Ha igazán békét akarná-
nak, akkor megakadályoznák azokat a mocskos zsidókat, hogy
palesztinokat öldössenek, de ehelyett inkább támogatják ôket
– jegyezte meg valaki ott, ahol a férfiak ültek.
– Nem az amerikaiakkal van a gond. Ôk nem rossz embe-
rek! A rohadt, korrupt kormányukkal van a baj! – felelte egy
másik mérgesen.
– Mellesleg, Omár, ha már Amerikáról beszélünk, hogy van
a legidôsebb fiad? Még mindig küldesz neki pénzt, hogy az
ottani egyetemen tanuljon? Insallah, ha Isten úgy akarja, jól
alakul majd a sorod. Sok sikert kívánunk neked – tette hozzá
egy harmadik hang, igyekezvén a szenvedélyes beszélgetést
valami nyugodtabb témára terelni.

30
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Közben ott, ahol a nôk gyûltek össze, a beszélgetés más

nôkrôl folyt. Néha azokról a lakodalmakról beszélgettek,
amelyeken részt akartak venni, amikor nyári szabadságra
visszamennek Szudánba.
– Avadijja lánya hamarosan férjhez megy, insallah. A fiú,
akihez hozzámegy, Fatima unokaöccsének a sógora. Azt hi-
szem, neked rokonod Abdalláhon keresztül, ugye? Egyéb-
ként a jövô hónapban ott leszünk a lakodalmukon, amikor
Szudánban leszünk szabadságon. Nagyon, nagyon izgatottak
vagyunk! Gyertek, jöttetek oda velünk!

Szúnyogok. Legyek. Tikkasztó hôség. Gyakori áramkima-

radás. Számtalan nagynéni és nagybácsi folytat felnôttes be-
szélgetést délutánonként. Szudánba látogatni az évi szabad-
ságra, gyerekkorom egyik legkevésbé kedvelt idôtöltése volt.
De olyan okokból, amelyeket akkoriban nem tudtam felfogni,
a szüleim ezt a szertartást évenként megismételték, mintha ez
lett volna az iszlám hatodik oszlopa.
– Ide figyelj, fiam, Szudán a hazánk, és egy napon valószí-
nûleg örökre visszatérhetünk! – oktatott ki anyám, miután egy-
szer könyörögtem neki, hogy rövidítsük le a látogatásunkat.
– Soha – vágtam vissza. – Sosem megyek vissza örökre!
A lökhajtásos gépek fölszállása volt azoknak az utaknak a
fénypontja. Ahogy áthatoltunk a felhôkön, és néztem, amint
az alattunk lévô épületek összezsugorodva belevesznek a kék
semmibe, éreztem Isten jelentétét és nagyságát. Igazán Ô emelte
fel az eget oszlopok nélkül, hogy láthassuk az égboltot.
Mindig izgatott lettem, amikor ilyen magasan jártunk az
égben, de ennél is többet akartam.
– Mama, ha a gép kicsit följebb menne, ki tudnánk jutni a
világûrbe? – kérdeztem.
– Nem, Amir, a gép nem tud ennél magasabbra repülni –
válaszolta. Csalódottan nyomtam az arcomat még erôsebben

31
 AMIR AHMED NASSZER

a kis ablakhoz, felnéztem abban a reményben, hogy meglá-

tok más galaxisokat, mint amilyeneket az arabra szinkronizált
kedvenc japán sci-fi rajzfilmjeimben láttam.
A kartúmi repülôtéren rendszerint anyai ágról származó
nagybácsik és unokatestvérek köszöntöttek bennünket. Fia-
talabb koromban nagyapa is velük jött, de ahogy öregedett,
inkább odahaza várt bennünket al-Amaraatban a nagynéné-
immel és nagymamával.
– Amir! Na nézd csak! Megváltoztál! Megnôttél és nagyobb
lettél, masallah, ahogy Isten akarta – kiáltozták a nagynéné-
im, amint megláttak engem, amire általában így feleltem:
– Minden évben ugyanazt ismételgetitek. Komolyan, ilyen
bénák vagytok, hogy nem tudtok mást mondani?
A goromba visszavágásaimmal próbáltam megfékezni a
fojtogató öleléseket és nyálas puszikat. De hiába.
– Ejha! Hát úgy fest, hogy még mindig éles a nyelved, annyi
bizonyos – felelte az egyik nagynéném. Aztán valamennyien
rám támadtak, kiszorítva belôlem a szuszt a nagy kebleikkel
és erôs, pufók karjaikkal.
Éjjel, mivel nem sok esô esett, és gyakoriak voltak az áram-
kimaradások, többségünk a szabadban aludt a nagy teraszon
felsorakoztatott ágyakon. Amikor a magaméban feküdtem,
mindig felnéztem Allah csillagokkal teleszórt mennyezetére,
és próbáltam összeszámolni a fényes csillagokat. Valahol ott
van Isten a csillagok mögött? Tudott-e róla, mennyire vágy-
tam rá, hogy jó muszlim legyek? Elégedett-e velem és a visel-
kedésemmel? Nem akartam felizgatni az én Uramat.
Hajnalban néha hirtelen felébredtem a harsogó hangra, mely
a közeli Szúk 14-ben lévô mecset minaretjének hangszórói-
ból áradt és imára hívott. Pokolian bosszantó volt. Az imámra
tényleg ráfért volna egy kis vokális képzés a katari kollégájá-
tól, aki az ottani szomszédos mecsetben tevékenykedett.

32
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Egy-két nagybácsi fölkelt, és elindult a mecsetbe, ahonnan

negyven perccel késôbb visszatértek. Néhány nagynéni le-
ment imádkozni. Másfelôl a legtöbbje, beleértve engem is,
sosem törôdött az imám üzenetével, hogy „az ima jobb az
alvásnál”. Egyszerûen horkoltunk tovább, de amikor felkelt a
nap és elôkerültek a zümmögô legyek, nem maradt más vá-
lasztásunk, mint felkelni az ágyból.
Igyekeztem vagy az elsôk egyike, vagy a legutolsó lenni a
lefelé igyekvôk között. A fogmosás és a zuhanyozás megkí-
vánta, hogy az emberek sorban állva várakozzanak, vagy,
hogy hozzájussanak egy mosdókagylóhoz. A korai felkelés
azt jelentette, hogy az ember belekerül a nagy tülekedésbe, a
késôi kelés viszont azt jelentette, hogy vége a tolongásnak.
Ilyenek voltak a körülmények az otthonunkban al-
Amaraatban, amikor az megtelt szabadságon lévô unokatest-
vérekkel, nagynénikkel és nagybácsikkal, akik az évenkénti
nagy összejövetelre érkeztek. Anyámnak kilenc testvére volt.
Szerencsére akadt egy hobbim, amivel a hosszú nyaralási
látogatások alatt az idôt múlattam: a sakkozás. Rengeteg dél-
utánt töltöttem el anyai nagyapámmal, Dzsiddóval, aki meg-
tanított sakkozni, és vele játszottam. Lelkes játékos volt, s fia-
tal korában egykoron bajnokságot nyert. Apai nagyapám
addigra már elhunyt, így ôt nem ismertem, de Dzsiddo, aki
még élt és jól volt, megismertette velem a játékot, miután oda-
mentem hozzá egy sakk-készlettel, amelyet a szobájában fe-
deztem fel, amikor az egyik nap unatkoztam.
– Fiam, az élet olyan, mint egy sakkjátszma – magyarázta,
amikor egy délután játszottunk. Feszültnek látszott. – Az élet-
ben, miként a sakkban, mindig meg kell értened, mi zajlik
körülötted. Mielôtt lépsz, fel kell mérned az ellenfeledet és
minden bábujának a helyzetét. Ne terelje el a figyelmedet egy-
két lépés. Figyeld meg a lépéseit, de mindig lásd a sémát.
Sose kerülje el a figyelmedet a séma, vagy az, ahogyan alakul.

33
 AMIR AHMED NASSZER

– Nem értem, Dzsiddo. Mit értesz „sémán”?

– Késôbb, ha felnôsz, tudnod kell, merre jársz az életben.
A tudáshoz látnod kell, hol állsz, mert ha nem tudod, hol állsz,
milyen körülmények között vagy és hogyan kerültél oda, ha
nem érted a szóba jöhetô valamennyi tényezôt, nos, akkor
nem fogod tudni, hogyan haladj. A séma a kapcsolatokban
van. Abban, ahogy a pontok összekapcsolódnak. Most már
értesz?
Nem fogtam fel teljesen, mirôl beszélt Dzsiddo, de ahogy
minden nyaraláskor egyre többet játszottam, jobb lettem a
sakkban – sokkal jobb. Keveset tudtam meg abból, ahogy
nagyapa és én a lépéseinket terveztük és kijátszottuk ôket
egymás ellen, de annyit azért tudtam, hogy a fontosabb lépé-
seket Szudánban a kormány teszi meg, méghozzá a fejünk
fölött.

34
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

2.

Hitbe kényszerítve

Amikor 1989-ben, a szudáni nép által demokratikusan

megválasztott kormány elleni puccs hatalomra juttatta a tota-
litárius iszlamisták Iszlám Nemzeti Frontját, kíméletlen elnyo-
más következett, és az új hatalom kegyetlenül megalázta és
darabokra szaggatta az országot. Gyerekkorom szabadságai-
nak idején, a kilencvenes években az INF (gúnynevén „Az
üdvözítés”) vezetôje Omar Hasszán al-Basir katonai parancs-
nok, „lelki” vezetôje pedig dr. Hasszán al-Turabi volt. Ô az a
karizmatikus személy, aki vendégül látta Szudánban Oszáma
bin Ládent, mielôtt nemzetközi nyomásra kiutasították az or-
szágból.
Al-Turabi agyafúrt stratéga volt, aki olyan ígéreteket tett a
népnek, amilyeneket az hallani akart. Okosan elegyítette az
iszlámot a saját érdekeit szolgáló retorikával, hihetôbbé és
meggyôzôbbé téve azt. Anyám néha vitatkozott szudáni ba-
rátaival, akik al-Turabit igaz iszlám forradalmárnak tekintet-
ték, és támogatták.

35
 AMIR AHMED NASSZER

– Al-Turabi? Hogy az iszlámért harcol? Milyen iszlámért?

Ezek egytôl egyig mocskos, korrupt alakok, akik csupán ki-
használják az iszlám nevét. Nézzétek, hogyan lopják el az
emberek pénzét fényes napvilágnál, elveszik mindet, és kitö-
mik vele a saját zsebüket. Micsoda képtelenség ez az egész!
Ezt a szudáni válságot nem volt könnyû azonnal megérteni.
Mivel a felnôttek beszélgetései a politika körül forogtak, az
én gondolataim is ezt tették. Nem én akartam, hogy a gondo-
lataim leragadjanak ennél a témánál – sem fizikai, sem men-
tális értelemben nem kívántam ezt. Egyszerûen leragadtak.
Al-Basir volt a rezsim erôs embere, al-Turabi pedig a pro-
pagandafônök, aki túl sok szudáni muszlimot volt képes el-
bûvölni, akik szenvedélyesen – és vakon – sorakoztak fel
Szudán új, durva rendôrállama mögé. Ez nem volt szép, és
Szuad nevû unokanôvérem ezt nagyon is jól tudta. Ô volt az,
akinek a fiát a háború alatt elvitték harcolni délre, ott kegyet-
lenül megölték, majd kikiáltották mártírnak. Szuad sírt és üvöl-
tött, de kiáltásait Kartúm új keletû, túláradó nyomorúságának
porvihara közepette senki nem hallotta meg. Voltak jobb és
boldogabb napok is az ô életében, meg sok hozzá hasonló
anya életében is. Most azonban az állambiztonság néhányuk-
nak még azt is megtiltotta, hogy nyilvánosan gyászolják el-
vesztett gyermekeiket.
Az emberek elkeseredése akkoriban fojtogatóbb volt, mint
Kartúm poros ege alatt a levegô. Passzív, megcsontosodott és
tragikusan céltalan elkeseredés volt ez.
Gazdaságilag az ország kimerült a folytatódó háborúsko-
dásban. Folyamatosan apadt Dzsiddo vagyona is, amelyet
fôleg azokban az években halmozott fel, amikor Szaúd-Ará-
biában dolgozott üzletemberként; elôtte Szudánban a Shellnél
dolgozott. A rezsim által bevezetett új adók csak rontottak a
helyzeten. Politikai értelemben az ország elnyomás alatt volt.

36
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Új törvényeket vezettek be. Társadalmi téren az esküvôjüket

ünneplô új házaspárokat olykor azért zaklatták, mert zenével
és hagyományos szudáni táncokkal buliztak, az egyetemista
lányokat arra kényszerítették, hogy fedjék be a hajukat.
Délen élô afrikai keresztény és animista honfitársainkról a
kilencvenes években nekünk azt mondták, hogy a hitetlen
„crUSAderekkel” 3 és az ördögi cionistákkal szûrik össze a
levet azért, hogy lerombolják hitünket és az iszlám életfor-
mát. Gazdasági nehézségeinket a propaganda szerint nyilván-
valóan sötét külsô erôk okozták, ugyanazok, amelyek a dél-
szudániakat pénzelik és fegyverekkel látják el. Az elképzelés
az INF-nél az volt, hogy az iszlám törvénykezést az egész
országban be kell vezetni, dzsihádot kell kirobbantani, va-
gyis háborút hirdettek.
Drasztikus volt a változás.
A kormányt kritizáló újságokat bezárták. A legcsekélyebb
bírálatot sem tûrték meg. Az eltérô véleményû szerkesztôket
és újságírókat gyakran bebörtönözték, és némelyiküket kö-
nyörtelenül megkínozták a beijut al-asbaah elnevezésû kí-
sértetházakban. A televízió és a rádió a kormány vasmarkába
került. Mindkettôben rendszeresen verték a harci dobokat, és
folyton a dél-szudáni dicsôséges gyôzelmekrôl sugároztak
híreket. Még emlékszem a szudáni televízió képeire, a déli
lázadók oszladozó tetemeire, amit az északi kormánycsapatok
masírozásának jelenetei követtek. A komor képeket naciona-
lista dalok kísérték.
Eközben Kartúmban a középiskolás diákokat arra kény-
szerítették, hogy régi egyenruhájukat dobják ki, s helyette hord-
ják az újat – a terepszínût, mintha folytonosan emlékeztetni
akarnák ôket, hogy szent harcban állnak a gonosz ellenséggel.

3
Lefordíthatatlan szójáték. A crusader angolul keresztes vitézt jelent, de itt a
hangsúly a szó közepén álló három betûn, az USA-n van. (a ford.)

37
 AMIR AHMED NASSZER

A középiskola elvégzése után és egyetemi tanulmányaik elôtt

álló fiúk számára kötelezô elôfeltétel volt bevonulni az INF-fel
ideológiai és katonai szövetségben álló Népi Védelmi Erôkhöz
(NVE). Fiatal gyerekeket vittek el az NVE számos kiképzô tá-
borába, amelyek, amellett, hogy küldetésük a dél-szudániak
elleni fegyveres harca való felkészítés volt, vallási képzést szol-
gáló táborokként is mûködtek, ahol az INF propagandagépe-
zete vígan és félelmetes sikerrel dolgozott azon, hogy szenve-
délyt és gyûlölködést plántáljon a fiatalok szívébe és fejébe.
Egyszer néhány más véleményû gyerek megpróbált elszökni
INF-es kiképzô táborából. Hátulról lôtték le ôket, menekülés
közben.
Nem meglepô, hogy az INF-ben dolgozó politikusok és
egyéb kiváltságos szudániak játszva fel tudták mentetni saját
fiaikat az INF táborainak kemény feltételei alól; ôk könnyen
szereztek orvosi igazolást arról, hogy csemetéjüknek „egész-
ségi gondja” támadt.
Természetesen nem mindenki ment vonakodva a kiképzésre.
Páran nagyon is készségesen vonultak be, vagy azért, mert
hittek al-Turabinak, vagy mert a háborúban izgalmas, Rambo-
szerû kalandot láttak. Utóbbiak között távoli rokonaim is akad-
tak. Másokat azonban az utcákról raboltak el Kartúm szegény
körzeteiben, és háborúzásra kényszerítették ôket. Voltak olyan
hírek is, amelyek szerint pár fiatalt erôszakkal, zokogó any-
juk szeme láttára rángattak ki otthonaikból. Végül túlságosan
sokan úgy tûntek el délen, hogy északon élô családjaik soha
többé nem látták ôket.
Az INF játszmájából a felsô szintû oktatás sem maradt ki.
Kartúmban azokat az egyetemi oktatókat, akik egyetemeiken
ellenezték az oktatási reformokat, kirúgták, és az uralkodó
párt tagjaival vagy velük rokonszenvezô alakokkal váltották
fel ôket. Az INF által a hitetlenek nyelvének kikiáltott angolt
az arab váltotta fel az egyetemi oktatás új nyelveként.

38
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Médiának sakk. Oktatásnak sakk. Néma különvélemény-

nek sakk. Akkoriban Szudánban még nem létezett az internet,
így annak nem adhattak sakkot. A tudatlanság politikája így
is dermesztôen hatékony volt. Az INF kiagyalta a saját céljai-
nak megfelelô fertôzô vírust, és módszeresen terjesztette azt a
rendelkezésére álló különféle csatornákon. Mindaddig terjesz-
tette és ismételgette a magáét, amíg a lakosság elég nagy ré-
sze elkezdte pontosan ugyanazt tenni – terjeszteni a fertôzô
vírust. Ideológiai ellenfeleknek sakk.
Így váltunk, mi emberek, sakkbábukká...

Egy forró délutánon meglátogattam Szamír barátomat, aki

al-Amaraatban tôlünk pár háznyira lakott egy poros utcában.
A házuknak nagy kertje volt, ahol fociztunk. Azon a napon
csatlakoztak hozzánk Szamír fiatal nagybátyja és azok a dél-
szudáni gyerekek, akiknek a szülei a fôzés és a ház takarítá-
sának ügyeit intézték. Amikor fáradtan és kicsit izzadtan ha-
zamentem, az egyik nagynéném megkérdezte, kérem-e a
vacsorámat rögtön.
– Köszönöm, nem, már ettem Szamíréknál – feleltem.
– Hogy mit csináltál? Még egyszer ne egyél náluk! – kiál-
totta a nagynéném. Meglepett a reakciója.
– Tudod, ki fôzi az ételeiket? A déli nô! Ki tudja, megmos-
sa-e egyáltalán a kezét. Szamír nagymamája lusta, és amilyen
ôrült, hagyja, hogy ô fôzzön nekik. Ki tudja, Amir, talán pisz-
kosak az ételeik. Ne egyél ott még egyszer!
Ugyanazon a nyaraláson hazajött az egyik bátyám, miután
egy unokatestvérünkkel töltötte az idôt a közeli Szúk 41-ben.
Idegesnek látszott, anyukám félrevonta, hogy halkan meg-
kérdezze, valami baj van-e.
– Semmi, Mama. Semmi.
– Ma takzib ja valad, ne hazudj, fiam. Mi folyik?
– Hisam volt, Mama. Ô csinálta. Én semmit sem csináltam!

39
 AMIR AHMED NASSZER

– Mit csinált? Itkallam, beszélj. Mondj igazat!

Fölöttünk forgott a mennyezeti ventilátor, alig kavarta meg
a levegôt, hogy kellemes legyen a bôrünknek.
– Be… bementünk a Szúk 41 közelében lévô templomba.
Látni akartuk, hogy néz ki, és hogyan imádkoznak. Ahogy
körbementünk, Hisam rettentôen csöndben volt. Majd hirtelen,
mikor senki sem nézett, leköpte az egyik keresztény szobrot.
– Hogy mit csinált? Intu madzsaneen, megôrültél?
– Én semmit sem csináltam! Ô volt az. Tudhattam volna.
Összegyûjtötte a nyálát a szájában, amennyit csak bírt.
Mama haragra gerjedt.
– Miért? Mi ez a gyûlölködés? Tényleg szükség van erre?
Szeretnéd, ha a keresztények ezt csinálnák egy mecsetben?
– Honnan kellene tudnom? Nem én csináltam, Mama! Én
semmit sem csináltam. Hisam volt az. Beszélj vele. Ô azt
mondja, megérdemlik, mert az iszlám ellen harcolnak.
Anyukám helytelenítôen csóválta a fejét, és újra meg újra
mormogta:
– Képtelenség, Istenre esküszöm! Teljes képtelenség. – Lát-
hatóan csalódott és feldúlt volt, mintha az esetnél valami na-
gyobb dolgot gyászolt volna. Amikor a bátyám sarkon fordult,
hogy elmenjen, anyám gondterhelt arckifejezéssel kérdezte: –
Biztos vagy benne, hogy senki sem látott benneteket?
– Senki sem látott bennünket, Mama.
– Jól van. Most ide figyelj. Többet ne lófrálj Hisammal. Soha!
És többé ne menj vele annak a templomnak a közelébe!
– Igen, Mama – felelte a bátyám lesütött szemmel, majd
eltûnt az árnyékban.
Szüntelenül dübörgött a harci gépezet, s ahogy dôlt az INF
arany profitja, úgy folyt a megszámlálhatatlanul sok ártatlan
nô és gyermek vére. Amit a dél-szudániaknak el kellett szen-
vedniük, az rosszabb volt annál a pokolnál, amelyen egy év-
tizeddel késôbb Dárfúrnak kellett keresztülmennie. Az ilyen

40
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

borzalmak és a korábbi tragédiák hatalmas számban ûztek el

szudániakat a bolygó különbözô sarkaiba, megteremtve ez-
zel napjaink hatalmas szudáni diaszpóráját.
Megint igaza volt anyukámnak, mert az iszlámot különbözô
módokon kihasználták, sárba rángatták, miután semmivé si-
lányították, hogy hatékony politikai eszköz legyen, és para-
vánként szolgáljon. De tévedett is. Késôbb, felnôve, fájda-
lommal fedeztem fel, hogy rengeteg kulcsfontosságú dolgot,
amirôl az INF szónokolt és amit véghez vitt – mint az általuk
meghirdetett erôszakos dzsihád – valójában vallásos szöve-
gek támasztottak alá. Hogy miféle támogatást nyújtottak az
INF tevékenységéhez, és hogyan, az nem olyan egyszerû, mint
a kétszer kettô. Összetett és ellentmondásos dolog ez, ame-
lyet túl sok muszlim fél kritikusan megvizsgálni, vagy hiány-
zik a tudásuk, hogy belemélyedjenek, köszönhetôen fôleg a
vak hódolatnak és hitnek, amit katari tanítóim neveltek belém
és diáktársaimba – olyan hiteket, amelyeket múlt- és jelenbeli
muszlim generációkba neveltek bele más tanítók.

Körülbelül tízéves voltam, amikor a szakállas egyiptomi

tanítóm, usztáz4 Asraf volt a vezetô imám Katarban a szom-
szédos mecsetben. Miután délután hazaértem a csupa nôi ta-
nítóból álló magániskolából, eljártam Asraf Korán-óráira, ahol
a közelben lakó más gyerekekkel együtt felolvastunk és kí-
vülrôl mondtunk el részleteket a Koránból. A felolvasásokat
megindítónak és egyben megnyugtatónak találtam. Megnyug-
tatták a szívemet, különösen akkor, amikor rossz napom volt
az iskolában.
Akkortájt az iskola nem ment túl jól, mert rendszeresen
bántottak. Hónapokon át hagytam, hogy a hírhedt Nizar és a

4
Usztáz (arab) – az iszlámban és az iszlám törvénykezésben jártas muszlim tanító
(a ford.)

41
 AMIR AHMED NASSZER

barátai püföljenek, anélkül, hogy különösebb ellenállást tanú-

sítottam volna. Ha verekedni próbáltam, csak nagyobb verést
kaptam, és felsôbb osztályba járó nagyobb, durvább bunyósok
is beszálltak. Ha elcsípték ôket, vagy a panaszaim és a szülei-
méi nem süket fülekre találtak, a bunyósokat nádpálcával elfe-
nekelték, de ez csak idôlegesen tartotta ôket távol tôlem.
Még akkor is folytatták, amikor megpróbáltam Nizarral és
a barátaival békét kötni. Még az iskolai buszon és hazafelé is
folytatták, de legjobban nem az ökölcsapásaik fájtak. Nem is
a rúgás. Nem is a hajam húzogatása vagy a fojtogatás. Hanem
az, amiket mondtak, ahogyan mondták, és amikor mondták,
különösen abla Amina tanárnô beszédeinek fényében.
Abla Amina5 volt az iskolában az iszlámtanárunk. Harmin-
cas éveinek elején járt, Bilad al-Sámból – a Jordániát, Paleszti-
nát, Szíriát és Libanont magába foglaló régióból – jött Katarba,
hogy tanítónôként dolgozzon. Amikor órát tartott, a hangja
nyikorgó, de hangos volt. Félelmetesen, áthatóan nézett. Ha a
tanterem utolsó sorában ültél, akkor sem menekültél sasszeme
elôl. Tekintete tovább kísértette az embert, s bár alkata so-
vány és alacsony volt, erôteljes egyéniségével ellensúlyozta
ezt, különösen akkor, amikor szenvedélyesen adott elô, ah-
hoz pedig értett.
– Rendben, fiúk, ma nyitott órát tartunk, tehát gyerünk,
csukjátok be a könyveiteket, tegyétek el ôket a táskáitokba.
Ja, és ne izguljatok, nem adok fel semmi házi feladatot. Csak
figyelnetek kell a mai történetre – utasított bennünket abla
Amina.
Megörültünk.
– Fiúk, figyeljetek. Mindegyiktek fel fog nôni, és lesz belôle
valaki. Vannak álmaitok és céljaitok, ugye? Feleljetek, mind-
egyikteknek vannak reményei és álmai, ugye?

5
Az abla óvónôk és kisiskolások tanítónôjének a megszólítása (A ford.)

42
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

– Igen, tanárnô! – kiáltottuk kórusban.

– Mahmud, mi akarsz lenni, ha felnôsz? – kérdezte abla
Amina.
– Mérnök! – kiáltotta lelkesen.
Egy másik diákra mutatva kérdezte:
– És te, Ali?
– Doktor! – kiáltotta vissza. Mindegyik gyerek izgatottabb
volt az elôzônél.
– Helyes. Akkor figyeljetek, fiúk, mert vannak emberek a
világban, akik le akarják rombolni az álmaitokat. Az iszlám
eljövetele óta összeesküsznek ellenünk. Ezek az emberek a
zsidók!
A zsidók az ellenségeink. Mindenben szemben állnak ve-
lünk. Palesztinában mindennap ártatlan embereket öldösnek.
Lerombolják az otthonaikat. Hozzátok hasonló kis gyerekek
halnak meg iszonyú halállal. A zsidók a vérüket isszák.
Az embereknek nincs élelmük, nincs innivalójuk és nincs
biztonságuk. Sok gyerek elveszíti a szüleit, mert a zsidók
megölik ôket. Halljátok, amit mondok, fiúk? Megölik ôket!
Képzeljétek el, hogy valaki megközelíti fegyverrel a mamá-
tokat és apukátokat, s fenyegetôzik, hogy megöli ôket. Sze-
retnétek az ilyen személyt?
Felélénkülve és izgatottan kiáltottuk:
– Nem!
– Mondjátok, közületek hányan szeretik a Prófétánkat?
Szeretitek a Prófétát?
Elszántan igyekeztünk hangosabban hallatni a hangunkat,
s mindannyian kiáltottuk:
– Igen!
Abla Amina könnyen elment volna rappernek is, ahogy
kôvédermedten is fogékony hallgatóságához beszélt:
– Mondjátok, ó! Mondjátok, igen! Most ordítsatok!
Megrészegülten kiabáltunk, holott nem voltunk beszívva.
Feltüzelt tizenévesek voltunk.

43
 AMIR AHMED NASSZER

– Na, találjátok ki, mit próbáltak meg a zsidók a mi Prófé-

tánkkal tenni, amikor még élt! Megpróbálták megölni. Igen, a
zsidók megpróbálták megölni a mi szeretett Mohamedünket.
Figyeljetek rám, fiúk. Ti vagytok a muszlim umma6 és az arab
világ reménysége a jobb jövôt és a szabad Palesztinát illetôen.
Nekünk, araboknak, ki kell állnunk a zsidók ellen, és harcol-
nunk kell velük. A dzsihád a mi kötelességünk! Ezt a dzsihádot
csak olyan tudással vívhatjuk meg, amely lehetôvé teszi a
muszlimoknak, hogy hatalmas erejû fegyvereket építsenek.
Ehhez pénzadományokra van szükség, amelyek segítenek fi-
nanszírozni a harcot. Vívhatjuk ezt a harcot muszlimok által
gyártott gyógyszerekkel is, hogy véget vessünk a nyugati
gyártmányú gyógyszerektôl való függésünknek. Bármivel
vívhatjuk.
A dzsihádot nem csak tényleges fizikai küzdelemben kell
vívni. Ezért késôbb, amikor felnôttek lesztek, használnotok
kell bármilyen eszközt, ami csak a rendelkezésetekre áll, és
az Isten ügye iránti odaadással kell használnotok. Isten szereti
azokat, akik az Ô nevében harcolnak, és végül a gyôzelem
mindenképpen a miénk lesz, mert az iszlám próféciák szerint
az Óra eljövetele elôtt a muszlimok legyôzik a zsidókat.
Politika volt ez, vallás vagy mindkettô? Nem tudtam. A
kérdés sosem merült fel bennem. Csak csináltam, amit bár-
melyik jó diáktól elvártak. Figyeltem. Feleltem, hangosan,
amikor felszólítottak. És felelet közben éreztem, hogy izga-
lom hullámzik végig a testemen.

Szünetben jordániai barátom, Mahmúd, így beszélt:

– Én tényleg szeretem abla Aminát. Igaza van. Mi vagyunk
a jövô generációja, és ki kell állnunk minden arabért! Amikor
felnôttek leszünk, harcolnunk kell a zsidók ellen!

6
Umma (arab) – közösség, nemzet (a ford.)

44
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Ha a nagy gonosz fickó elleni küzdelem a Street Fighter és

a Mortal Combat nevû videojáték utolsó szintjén izgalomra
gyújtotta a keblemet, abla Amina szónoki bombái viszont ki-
törésre késztették szándékaim vulkánját, mint igaz emberként,
muszlimként is, arabként is elvárták tôlem.
– Igen, nekünk, araboknak harcolnunk kell a zsidók ellen!
– jelentettem ki, és valamilyen okból felvidultam ettôl.
Dzsihádista hevületem csúcspontján arra vágytam, hogy mártír
lehessek Palesztináért. Legalább véget ér a megveretésem, és
a családom hamarosan egyesül velem a Paradicsomban, mert
ez Isten ajándéka azoknak, akik állhatatosak a gonosszal szem-
ben, és jót cselekszenek. A legmagasabb szintû méltó jutalom
helye ez, ahol mindenem meglesz, amit valaha akartam. Egy
hely, ahol az Úr áldásával minden álom és vágy teljesül. Mi
többet akarhat az ember?
Sajnos kint a játszótéren „mi, arabok” még a közös ellen-
séggel szembeni összefogás hevében sem tudtunk kijönni
egymással. Bunyós ellenfeleim szemében, akik alkalmanként
még mindig zaklattak, nem létezett a „mi” fogalma. Világos
bôrûek voltak és a Bilad al-Sámból, a levantei országokból
származtak. Én nem. Többségük nagy és magas volt. Én nem.
Saját magukat „tiszta” arabnak látták. Én nem voltam az.
– Pofa be, szenes képû… Kopj le, szenes képû… Srácok,
hozzatok fehér krétát, és rajzoljatok erre a táblára… Inta abd
Szudani, te szudáni rabszolga vagy! Nem vagy arab! – Néha
az öklük mellett köpések repültek a levegôben. És minden
alkalommal romlott a helyzet, amikor abla Amina az órán
megdicsért, vagy miután Nizart és bandáját nádpálcával elfe-
nekelték, és alkalmat találtak rá, hogy titokban ismét megver-
jenek.
De hát kit izgat ez? Ettôl, ugye, még nem lett igazuk. Ettôl,
ugye, még nem lett igaz, amit mondtak. Én voltam a legjobb
tanuló. Engem kedveltek a tanáraim. Ôket nem. Megnyugta-
tott ez a tudat, és legtöbbször segített is.

45
 AMIR AHMED NASSZER

Legtöbbször.
Amikor nem segített, emlékeztettem rá magamat, mit taní-
tott usztáz Asraf nekünk a különbözô tanulócsoportokban a
Koránból való felolvasás után a szomszédos mecsetben:
– Isten szemében mind egyenlôk vagyunk. Halljátok, fiúk?
Mind egyenlôk vagyunk. Nem számít, milyen fajtából, nem-
zetiségbôl vagy törzsbôl valók vagytok. Egy jó muszlimot a
rossztól egyedül hitének ereje különbözteti meg. Erre mindig
emlékezzetek, és mindig tartsátok meg hiteteket erôsen.

Minél többet jártam usztáz Asraf óráira, annál jobban meg-

kedveltem. Ideje nagy részét azzal töltötte, hogy saját dalla-
mos elôadásmódját bemutatva, megtanítsa nekünk a Korán
felolvasásának szabályait, aztán megkért bennünket, hogy is-
mételjük meg saját Koránunkból, amit az imént felolvasott.
Késôbb arra utasított bennünket, hogy egymástól elkülönülve
tanuljunk meg fejbôl bizonyos szúrákat. Ezután felválta idéz-
tünk fejbôl usztáz Asrafnak.
Gyakran a többieknél korábban érkeztem a mecsetbe, hogy
hangosan olvassak a Koránból, és magamban élvezzem, ahogy
bensômben visszhangzik. Ugyancsak bemagoltam az usztáz
által tanított szúrákat, kezdve a rövidekkel. Ez nekem gyor-
sabban és jobban ment, mint diáktársaimnak. Ezzel kiérde-
meltem az usztáz dicséretét, és kezdett külön figyelmet fordí-
tani rám, míg végül magam is szert tettem a varázslatos
képességre, amit mindig csodáltam a tehetséges imámokban,
akik gyülekezetükben az imádságot vezették.
– Masa’allah, Amir. Gyönyörû a felolvasásod. Szinte átél-
tem – kiáltott fel egy nap usztáz Asraf. Örömömben ugrálni
szerettem volna. Hamarosan benevezett engem és néhány tár-
samat Katar legnagyobb Korán olvasási versenyére. Amikor
eljött a nap, versenyeztem a csoportomban, és gyôztem. Baba

46
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

és Mama büszkék voltak. Napok múlva Baba kivágta az új-

ságból azt az oldalt, amely megemlítette a nevemet és fényké-
pet közölt rólam, összehajtogatta, és magánál tartotta.
Néha usztáz Asraf és új tanártársa a felolvasások után
hosszabb idôt töltött tanításunkkal. Történeteket meséltek sze-
retett Mohamed prófétánkról és Istennek az ôt megelôzô kü-
lönféle küldötteirôl. Lelkesen elmagyarázták nekünk a saría,
az iszlám jog jelentôségét, és hogy miért kell minden muszlim
társadalomnak ennek alapján élnie, és miért kell az egész vi-
lágon mindenkihez eljuttatni.
– Nyugaton a nôk meztelenül járkálnak, magukra vonva
mindenféle obszcén tekinteteket. Alig fedik be magukat, és
ezt szabadságnak nevezik! Szabadság! Isten saríája elejét veszi
ennek. Helyreállítja a nôk méltóságát és tiszteletét. Szabadsá-
got ad a nônek, de megóvja a becsületét is.
Eszembe jutott az MTV.
– A hitetleneket el kell vezetni az igazsághoz, és a saríát el
kell terjeszteni. Ezért fontos a dzsihád.
Hétrôl hétre, szinte naponta ismétlôdtek az ilyen tanórák.
– A Pokol iszonyatos hely… A hitetlenek háborút folytat-
nak az iszlám ellen… Ne figyeljetek az Ördög suttogásaira…
Isten mindenható, mindentudó és mindenkinél erôsebb… Ha
eljön az Ítélet Napja, minden embernek, mindegy, mekkora
hatalma volt életében, felelnie kell Isten elôtt!
Órák után hazafelé sétálva olykor eltûnôdtem az usztáz Asraf
által mondottakon. Bizonyos dolgok csak nem akartak értel-
met nyerni. Ha Isten mindenható és mindenkinél erôsebb, miért
nem tudja csak úgy megállítani az ördögöt? Ô mindent tud,
vajon Ô, a mindenható tudja-e, hogy én a Pokolban vagy a
Mennyországban végzem-e? Ha Ô tudja, akkor miként lehet
az élet egy vizsga?
Minden kérdéstôl, amin eltûnôdtem, egyre szaporábban vert
a szívem és elnehezült a mellkasom. Gondolataim az iskolai

47
 AMIR AHMED NASSZER

zaklatásokra terelôdtek, és azon töprengtem, vajon azok is

vizsgát jelentenek-e. De egy végzetes napon többé nem gon-
dolkodtam.
Nizart, aki a legtöbbet zaklatott, a kosárlabdapályán pillan-
tottam meg. Vége volt az iskolának, a busz felé mentem. Inte-
getett, és keresztülkiabált a pályán:
– Hé, szenes képû! – A barátai nevettek. Lelassítottam a lép-
teimet, és amikor a barátai továbbmentek, én megálltam, éppen
akkor, amikor Nizar megfordult és hátat fordított nekem.
Zakatoló szívvel, reszketô tagokkal álltam ott. A táskámat
ledobtam a forró aszfaltra, aztán rárontottam a végzetemet jel-
képezô alakra, és úgy leterítettem, mint egy profi játékos az
NFL-bôl. Diákok csoportja verôdött össze körülöttünk.
A következô másodpercekben vagy percekben minden el-
mosódott körülöttem. Nem láttam, nem hallottam, csak ütöt-
tem és újra ütöttem. Szinte elveszítettem a tudatomat, és csak
pillanatok múlva nyertem vissza, amikor meghallottam, hogy
rohan felénk a buszunk vezetôje. Rám kiabált, hogy hagyjam
abba. Nizar arcát vér borította, az orra szivárgott, mint egy
törött vízvezeték. De nekem még mindig nem volt elég, így
hát tovább püföltem az arcát, bár most már sokkal lassabban.
Lihegtem. A kézfejem elzsibbadt, a tüdôm zihált, a szívem
kalapácsszerûen vert az egész testemben. Befejeztem, és most
már tudatosult bennem, hogy a fehér iskolai ingemet elöl vö-
rös foltok csúfítják. Hónapok felgyülemlett haragját és csaló-
dottságát ürítettem ki ezekben a pillanatokban, és annyi bizo-
nyos, hogy átkozottul jól éreztem magam.
Másnap meglepetésemre és apám meglepetésére kirúgták
Nizart. Az iskola igazgatónôje egyre gyarapodó listát kapott
más diákok és szüleik komoly panaszairól. Miután meghall-
gatta aprólékos részletességgel elôadott beszámolómat üldö-
zetésemrôl, úgy döntött, ennyi elég volt, és megbocsátott ne-
kem. Többé soha senki sem bunyózott velem. Az erôszak
kifizetôdô volt.

48
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Egy idôben, amikor sok rémálmom volt, Baba lefekvéskor

esti meséket olvasott, hogy segítsen elaludnom. Olvasott a
világegyetem teremtésérôl, s arról, hogyan állt ki Mózes a fá-
raó elé. Hogyan adott Isten Mózesnek erôt csodák véghezvi-
teléhez. Hogyan maradt életben Jónás napokig a bálna hasá-
ban. Hogy amikor tûzre vetették Ábrahámot, hogyhogy nem
égett el benne. Ezek és más hasonló történetek tiszteletet éb-
resztettek bennem. És számos kérdést is felvetettek.
– Hogyan maradt életben a bálna hasában, Baba? Hogy
lehet, hogy nem emésztôdött meg? – kérdeztem egy alkalom-
mal, ásítást elnyomva.
– Úgy, hogy Isten így akarta. Ha Ô képes megteremteni ezt
az egész világegyetemet, bármit akarhat, ugye? Ô Isten!
– Babának igaza van – gondoltam magamban, miközben
óvatosan birkóztam újfajta vallásosságommal.
Egy napon azonban a szomszédos mecsetben fennhangon,
az egész osztály elôtt tettem fel kérdéseimet usztáz Asrafnak.
Volt valami a többi fiú tekintetében, ami azt súgta nekem, hogy
ôk is érezték azt, amit én.
– Ha Ô már mindent tud, beleértve az én sorsomat az Ítélet
Napján, hogyan lehetek biztos abban, hogy a Paradicsomba
jutok? Mi van, ha jót cselekszem, de amúgy a sorsom már
meg van írva? Akkor hogyan lehet vizsga az élet?
– Fiam, Isten könyörületes.
– De ennek nincs értelme!
Amikor véget ért az óra, és mindenki felállt, hogy távoz-
zon, usztáz Asraf fura pillantást vetett rám, és így szólt:
– Amir, kérlek, ne menj még. Négyszemközt kell beszél-
nem veled.
Az égve maradt lámpák alatt olyan csöndben ültünk, hogy
a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani.
– Ja ibni, fiam, Amir – kezdte usztáz Asraf. – Kezdesz aggasz-
tani, fiam. Ôszintén szólva, a kérdéseid nem megnyugtatóak.

49
 AMIR AHMED NASSZER

– Csak meg akarom érteni, usztáz – válaszoltam, s kicsit

védekezôn mocorogtam.
– Figyelj ide! Ezek a gondolatok, ezek a kérdések… ami-
kor eszedbe jutnak, kellemtelen érzés van a mellkasodban?
Úgy érzed, mintha nehezebb volna?
Meglepôdtem. Honnan tudta?
– Igen! Igen, usztáz Asraf, folyton ezt érzem!
Egy pillanatig hallgatott, közelebb húzódott hozzám, mé-
lyen a szemembe nézett, és suttogva beszélni kezdett:
– Fiam, az az érzés – az, amit a melledben érzel – maga az
Ördög. A Sátán suttog neked, és megpróbál tévútra terelni.
Meg akar téged dolgozni, Amir. Azt akarja, hogy kételkedj. És
ha a kételyeidet hangoztatod, akkor magad körül másokban is
kételyeket ébresztesz. Tehát nem csak a magad kételyei miatt
követsz el bûnt, de magadra veszed azoknak a bûnét is, akik
miattad kételkednek a rosszcselekedeteid miatt, és azért, aho-
gyan összezavarod ôket. Amir, semmi sem teszi boldogabbá a
Sátánt, mint amikor egy hívô a hitében kételkedik.
Gyûlni kezdtek a könnyeim.
– Amir, higgyél nekem, törôdöm veled, fiam, és nem aka-
rom, hogy vesztes legyél. Nem akarom látni a hited meggyen-
gülését. Az Ördög – Sátán – Ô… Ô semmi jót sem akar neked.
Ô eltökélt abban, hogy téged, bennünket, mindannyiunkat a
Pokol fenekére juttasson.
A torkomban kalapált a szívem, és amikor nyeltem egyet,
továbbra is ott maradt. Usztáz Asraf arca most sokkal köze-
lebb volt az enyémhez, suttogó szavai ritkás, ápolt bajusza és
nagy fekete bokorként lelógó szakálla által körülvett ajkai közül
szóltak:
– Tudod, mi történik az emberekkel a Pokolban, Amir? Az
elképzelhetô legborzasztóbb kínzásokon mennek keresztül.
A szívem mintha gyors zene ritmusára vert volna, és majd-
nem kiugrott a számon.

50
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

– Amir, az Ítélet Napján Isten megparancsolja az angyalok-

nak, hogy a gonosztevôket vessék a Pokol tüzére, ahol örök-
ké kínzásoknak lesznek kitéve. A tested fokozatosan, lassan
elég. A tûz felzabálja a bôrödet. Aztán belehasít a húsodba,
szénné égeti az arcodat. A szemgolyóid elolvadnak, s végül a
belsô szerveid porrá száradnak. De ez csak a kezdet, mert ha
ez egyszer véget ér, Isten újrateremt, és a kínzás újból kezdô-
dik elölrôl.
Szinte elállt a lélegzetem.
– Sosincs vége, Amir. Soha! Csak megy tovább. Az örök-
kévalóságig. A Pokol legparányibb szikrája olyan hatalmas
erejû és irtózatos, mint a vörösen folyó láva a föld legnagyobb
vulkánjának belsejében.
Kiszáradt a szám. Üresnek éreztem a gyomromat. Ültem,
hallgattam, még esetlenebbül ültem. Küszködve vettem a le-
vegôt.
– Ugyanazt érzed most is a melledben? Kérj megbocsátást,
fiam. Keress a mi Urunknál menedéket. Ahányszor meghal-
lod a fejedben azokat a kételyeket, azokat a kérdéseket, imád-
kozz, és keress megbocsátást. Óvd a hitedet. Az Ördög sutto-
gása eltûnik, és Isten vigyázni fog rád.
Amint kiléptem a mecsetbôl, könnyekben törtem ki, és ha-
zarohantam, megrémültem, hogy vétkeztem, útközben min-
den lépésnél levegôt kapkodva elmormoltam egy imát, meg-
bocsátást és menedéket kerestem az én Uramnál.
Nincs több kétség. Nincs több kérdés.

51
 AMIR AHMED NASSZER

52
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

3.

Intô jelek

– Miért térdel le a nô, és miért veszi a szájába a férfi farkát?

Mik azok a képek? – mordultam rá feszélyezetten, hangosan
Ahmedra. Egy fa alatt felemelte a képet, hogy néhány osz-
tálytársunk láthassa.
– Ezt úgy hívják, hogy leszopás, te hülye! – kiáltott vissza.
– És ezeket a képeket pornónak hívják – tette hozzá némi
önelégültséggel. Mindenkibôl kitört a nevetés.
A mulatságos jelenet valamikor 1999 táján zajlott le. Egy
évtizedet éltünk Katarban, amikor családom úgy döntött, hogy
elköltözünk Kuala Lumpurba, Malajzia fôvárosába. Ez egy
multikulturális és több vallású szép mozaikországa malájok-
nak, kínaiaknak, indiaiaknak és bennszülötteknek. Ide 1997
januárjában érkeztünk meg. A szüleim azért döntöttek így,
mert apám bizonytalannak és nyugtalanítónak érezte a jövôn-
ket Katarban, mivel akkoriban megnôttek a pénzügyi gondjai
a munkáltatójának. Így amikor ajánlatot kapott, hogy professzor
legyen egy jól ismert malajziai egyetemen, és a szerzôdése

53
 AMIR AHMED NASSZER

rögzítette, hogy a gyerekei magániskolai taníttatásának teljes

költségeit állják, igent mondott. Az a tény is kedvére volt,
hogy Malajzia viszonylag haladó, muszlim többségû ország,
ami számára azt jelentette, hogy mi egy iszlám értékeket tar-
talmazó, modernizált környezetben növünk fel.
Pár héttel az után, hogy megérkeztünk KL-be, amely a ko-
rai kilencvenes években a katari Dohával összehasonlítva sok-
kal nyugatiasabb és liberálisabb város volt, beírattak egy brit
rendszerû nemzetközi iskolába, ahol a környezet gyökeresen
eltért attól, ahol felcseperedésem korábbi éveit töltöttem. Mi
buborékban éltünk, a konzervatív maláj társadalom korlátain
kívül. Ez zavarba ejtô átmenet volt, s kezdettôl fogva kihívást
jelentettek a kulturális és nyelvi akadályok. Egy arab nyelvû
oktatási rendszerrôl átváltani egy angol nyelvûre olyasmi volt,
amire nem voltam felkészülve. Így hát egy kicsit több mint fél
évre egy különleges angol osztályhoz kapcsolódtam, s itt Mr.
Anbuval kezdtem.
A tanulókat három csoportra osztották. A, B és C csoportra,
a nyelvi felkészültségtôl és az életkortól függôen. Én a B cso-
portba kerültem, ez középhaladó szint, bár a korom miatt a C
csoportba kellett volna kerülnöm. Az órákon komoly munka
folyt. Egész nap csak tanultunk és angolt gyakoroltunk. És
meglepetésemre Mr. Anbu bátorított bennünket, hogy kérdez-
zünk tôle, vitatkozzunk gondolataival és történeteivel.
Az osztály változatos és koedukált volt. Koreaiakból, ara-
bokból, tajvaniakból, irániakból, valamint néhány európaiból
és más nemzetiségûekbôl állt. Szerencsére én még nem értem
a pubertáskorba, így nem feszélyezett a rövidszoknyás lányok
társasága. Végül is Dohában kissrácként sok ellenkezô nemû
szudáni baráttal együtt nôttem fel. Ami eleinte kínos volt, hogy
olyan sok nem-muszlimmal voltam körülvéve. Vagy ahogyan
usztáz Asraf hívta ôket: kuffar, hitetlenek.

54
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Az osztályban a gyerekek nagyon barátságosak voltak, én

néhányukhoz kezdtem egészen közel kerülni, de mélyen be-
lül egy hang azt mondogatta nekem: Valami nincs rendben,
Amir.
Új iskolai barátaim helyes gyerekek voltak. Egyszerûen jó,
átlagos, helyes gyerekek.
Az én eddigi elképzeléseim szerint nem ilyeneknek kellett
volna lenniük.
Egy napon, az iskolából hazatérve megkérdeztem anyukámat:
– Ummi, barátkozhatok az iskolában minden gyerekkel? A
fiúk közül, akikkel a szünetekben játszani szoktam, néhányan
nem muszlimok.
– Micsoda kérdés ez? – Elfordult a fazéktól, amiben ételt
kavargatott, és határázottan kérdezett. – Mi rossz van abban,
ha olyan fiúkkal játszol, akik nem muszlimok? Mi a baj ez-
zel? – érdeklôdött.
– Emlékszem, hogy usztáz Asraf néhány órán azt mondta
nekünk, hogy nem szabad barátkoznunk a kuffarokkal, és
nagyon óvatosnak kell lennünk velük. Azt mondta, nem sza-
bad megbíznunk bennük – feleltem.
– Milyen ostobaságokat tanítottak nektek? Ezt mondta? –
kérdezte, láthatóan csalódottan és egészen zavarodottan. –
Figyelj ide – folytatta komoly pillantással –, amikor mi régeb-
ben Szudánban éltünk, a szomszédaink kopt keresztények
voltak, és jó barátságban voltunk velük, ôk is velünk, a nagy-
nénéiddel és a bácsikáiddal. Tehát nincs azzal semmi baj, ha
keresztényekkel és nem-muszlimokkal barátkozol. Az a fon-
tos, hogy a barátaid rendes és tisztelettudó emberek legye-
nek. Bász, ez minden. Ne hagyd, hogy az ilyen üres beszéd
hasson rád.
– Te honnan tudod, hogy ez gond-e vagy sem? Te még
hittant sem tanultál, mint usztáz Asraf! – okítottam a mamá-
mat, és gesztikuláltam hozzá. Felbosszantott az engedékeny

55
 AMIR AHMED NASSZER

hozzáállása. De az igazság ennél mélyebben volt, mert anyu-

kám válasza egy leplet borított rám, hogy az alá rejtsem bensô
bizonytalanságomat és azt, hogy az általam korábban tanul-
tak érvénytelenné váltak.
– Nincs ilyesmi a vallásban. A Korán nem azt tanítja – bi-
zonygatta a mamám. – Halasz, fihimta? Érted? Tehát az nem
gond, hogy barátkozol azokkal a fiúkkal – fejezte be.
Annyi biztos, hogy ez kényelmes választás volt, és én kö-
töttem is új barátságokat, függetlenül attól, hogy mit diktált a
vallás, legalábbis az eddig ismertek szerint. De nem azért vi-
selkedtem így, mert meg voltam gyôzôdve a dolog igazságá-
ról, hanem azért, mert ez volt a könnyebben járható út, és ezt
tudtam. Nem akartam magamat bolondítani. Akkor nem volt
módom reálisan felmérni a dolgokat, és kideríteni, hogy
anyámnak igaza volt-e vagy sem, ezért annyiban hagytam, s
hamarosan el is feledkeztem errôl a problémáról.

Az iskolai leterheltség idônként elviselhetetlen volt, de én

szorgalmasan tanultam, és az angol külön osztálybeli csopor-
tomban az élen végeztem. Úsztam az örömben, s alig vártam,
hogy elkezdjem az igazi iskolát a többi gyerekkel együtt az
általános iskola hatodik osztályában. Elképzeltem, ahogy ki-
tûnök a tanulmányaimban, új barátokra teszek szert, és sok
mókában lesz részem.
Hú, tévedtem.
Az általános iskola hatodik osztályának elsô féléve merô
pokol volt. Az ottani gyerekek túl sok fajtából valók voltak.
Kis szörnyetegek – fiúk és lányok –, akik szívesen kiszemel-
tek maguknak valakit, hogy aztán vele szórakozzanak. Az
osztályban én voltam az új diák, s fura kiejtésemnek és vi-
szonylag gyenge angoltudásomnak köszönhetôen kiríttam
közülük, és gonosz tréfáik könnyû céltáblája lettem. A bu-
nyózás, amirôl azt hittem, hogy legyôztem és Katarban magam

56
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

mögött hagytam, most visszatért, így hamarosan én is vere-

kedni kezdtem és véget vetettem ezeknek a bunyóknak.
Hamarosan megkezdôdtek a feleltetések és a vizsgák, és
általában vagy kudarcot vallottam, vagy osztályzataim a le-
hetséges száz pontból hatvanasok vagy hetvenesek voltak.
Nem voltam hozzászokva ehhez az alacsonyabb szintû tanul-
mányi teljesítményhez. Önbecsülésem kapott egy hatalmas po-
font, amit a teljes pofáraesés követett. S ami még ennél is rosszabb,
elvesztettem a könyvek és a tanulás iránti szeretetemet.
1997 nehéz év volt nekem is, a családomnak is. Valamennyien
küszködtünk, hogy hozzászokjunk malajziai új életünkhöz.
Egy ponton különösen depressziós lettem, és már az öngyil-
kosságra is gondoltam. Szégyenkeztem, és mintha valamiért
megbüntettek volna, Istenhez imádkoztam, hogy bocsásson
meg, ha vétkeztem, és emlékszem rá, hogy azokban az imák-
ban valamelyes megnyugvásra leltem. Aztán az év végén le-
sújtott az ázsiai gazdasági válság. A malajziai valuta és a Ku-
ala Lumpur-i értéktôzsde egyaránt 50 százalékot veszített az
értékébôl, ami apámat, akinek komoly pénzügyi kötelezettsé-
gei voltak, arra késztette, hogy kiadásainkat jelentôs mérték-
ben korlátozza, feszesebbre fogjon dolgokat a háztartásunk-
ban, korábban sosem tapasztalt drámai mértékben.
Az iskola továbbra is kihívás volt számomra, a szüleim pedig
olykor rendkívül csalódottak voltak elégedetlenkedésem és
apokaliptikus nyafogásom miatt.
– Ez van. Végem van. Csôdtömeg vagyok. Nekem befel-
legzett. Nekem végem! – panaszkodtam könnyek között.

1998 augusztusában a családommal ismét Szudánban vol-

tam, szertartásos évenkénti szabadságunkon Kartúmban.
– Ummi, úgy néz ki, esni fog. Nincs rá szükség, hogy kivi-
gyük a matracokat. Vigyük vissza ôket – figyelmeztettem anyá-
mat egy este, naplemente elôtt.

57
 AMIR AHMED NASSZER

Kint voltam a kertben, s amit láttam és hallottam, úgy hi-

szem, a legkülönösebb dörgés és villámlás volt, de aztán az
anyukám kijött, és mivel nem látott esôvel terhes felhôket,
ragaszkodott hozzá, hogy tegyek matracokat a nagyszüleim
kinti ágyaira, majd ismét bement.
Csakhogy hamarosan újabb baljós villámlásokat láttam
odafent, és most már tisztábban hallható volt: morajlás és rob-
banásszerû hangok a távolban.
Aztán a hangok belevesztek nagybátyám kétségbeesett kia-
bálásába.
– Gyerekek, mindannyian, gyertek. Gyertek és nézzétek.
Bill Clinton élôben a CNN-en.
Több mint egy tucatnyian gyûltünk össze a tévészobában.
„A terror megfékezése volt a célunk – olvasta Clinton. –
Küldetésünk világos volt. Lecsapni arra a radikális csopor-
tokból álló hálózatra, amely összeköttetésben állt az alapító
Oszáma bin Ládennel, aki napjainkban alighanem a nemzet-
közi terrorizmus meghatározó szervezôje és pénzügyi támo-
gatója a világban” – jelentette ki.
Cirkáló rakétákat indítottak az USA haditengerészetének
hajóiról, hogy célba vegyék és lerombolják a szudáni fôvá-
rosban állítólag mûködô vegyifegyver-gyárat. A támadás
megtorlás volt a kenyai és a tanzániai amerikai nagykövetsé-
gek ellen napokkal korábban elkövetett pokolgépes merény-
letekért.
Az Egyesült Államok hírszerzése az állítólagos vegyifegy-
ver-gyárat kapcsolatba hozta bin Ládennel és társaival. Ké-
sôbb független megfigyelôk kiderítették, hogy a létesítmény
csupán az volt, aminek sokan ismerték: gyógyszergyár. Tör-
ténetek kerültek elô egyénekrôl, mint például az akkori CIA-
elemzô Mary O. McCarthyról, aki a jelentések szerint tiltako-
zott a bombázási tervek ellen, mert azok nem meggyôzô
bizonyítékokra épültek.

58
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Évekkel késôbb, ugyancsak állítólagos tömegpusztító fegy-

verekkel kapcsolatban, hasonló fiaskó történt Irakban, igaz,
az amerikai beavatkozás ott már jóval nagyobb arányú volt.
Miként arra számítani lehetett, Kartúmban óriási harag tört
ki, amit Omar al-Basir katonai-iszlamista rezsimje teljes mér-
tékben politikai haszonszerzésre használt föl. Az országot
Amerika-ellenes ôrjöngésbe hajszolták, ezzel egyszersmind
elvonták a figyelmet a hazai bajokról, beleértve a korrupciót,
elnyomást és a Dél-Szudánnal folyó háborút.
Pletykák terjedtek el arról, hogy további légi csapások vár-
hatók, melyek célpontjai hidak lesznek. Emiatt, ahányszor csak
autóban ülve mentem át egy hídon a Nílus fölött, elfogott a
félelem, hogy lebombáznak bennünket, s meg fogok halni.
„Cirkálórakéták. Köpök rájuk. Gyávák! Föntrôl ledobálni
a bombáikat. Jöjjenek, és álljanak ki ellenünk a földön, igaz
férfiak módjára. Lemészároljuk ôket, ahogyan Vietnamban
tették velük.”
„Ember, Allahnak legyen dicsôség, még a szúnyogjainkkal
sem lesznek képesek elbánni. Megcsípik ôket, s valamennyien
meghalnak maláriában.”
Ilyenek voltak az utcán az érzelmek.

Ameddig vissza tudok emlékezni, Kartúm egyik legfeltû-

nôbb jellegzetessége, ami nekem mindig szemet szúrt, a Szu-
dán gazdaságát jellemzô éles kontraszt volt.
Egy BMW, amelyik az országúton megelôz egy szamár-
kordét, talán valószínûtlen jelenetnek tûnik, mégis ez volt a
valóság, amellyel az ott lakók és a látogatók az al-Basir uralta
években Szudánban szemben találták magukat. A gazdagok,
az eltûnôben lévô középosztály és a szegények közötti gaz-
dasági szakadék mindenki számára látható volt. Valójában az
egész szudáni családom, beleértve a tágabb anyai és apai rokon-
ságot, bizonyos mértékig ezt a valóságot tükrözte valamiféle

59
 AMIR AHMED NASSZER

mikrokozmoszként. Néhányan gazdagok voltak és kényelem-

ben éltek, mások ettôl messzire voltak. De leginkább az a
közömbösség aggasztott, amelyet Kartúmban sok kiváltságos
mutatott azon kevésbé szerencsések iránt, akik afelé halad-
tak, hogy kitelepített dél-szudániakká váljanak. Talán ha túl
sok szenvedés vesz körül bennünket, az legyûrheti és felemészt-
heti együttérzésünket.
Egy napon a nagybátyámmal voltam kint a városban. Par-
koló autójában várakoztam, miközben ô bement egy elegáns
üzletbe, hogy élelmiszert vásároljon. Mielôtt kiszállt, kivett
valamennyit egy köteg pénzbôl, amelyet a kesztyûtartóban
rejtett el, s figyelmeztetett, hogy ne nyúljak hozzá.
Késôbb egy öreg, világosbarna bôrû észak-szudáni asszony
kopogtatott az ablakomon, és nyitott tenyerét felém nyújtva
pénzt koldult. Por lepte, nagyon szegénynek és kimerültnek
nézett ki. Vékony üveggel elválasztva egy világ választott el
bennünket. A látvány nagyon szívfacsaró volt.
Hozzászoktam, hogy szegény, öreg, fekete dél-szudáni
nôket láttam az utcákon koldulni. Ez „normális” dolog volt,
és ritkán adtam nekik pénzt, mert túl sokan voltak. Viszont
még sosem láttam korábban ilyen öreg északit ennyire siral-
mas állapotban. A helyzete sokkal erôsebb érzéseket csalt elô
belôlem.
Megkockáztatva, hogy a nagybátyám rájön és leszid, pénz-
kupacából elcsórtam néhány bankjegyet, és kicsúsztattam az
öreg hölgynek az ablakon keresztül. Elvette a pénzt, s látha-
tóan jobb hangulatban ment tovább.
Egy hosszú pillanatig az autóülésbe rogyva ültem, szomo-
rúság, szívfájdalom és önutálat elegyét éreztem.
Hol lehetnek ennek az asszonynak a fiai és lányai? Egy-
általán, voltak-e gyerekei? Hogyan került végül az utcára? Nincs
otthona, ahová mehetne, vagy egy rokona, aki befogadhatná?

60
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Miért születtem én kényelmes családba és osztályba, miközben

másoknak ilyen nyomorúságot és igazságtalanságot kell elvi-
selniük? Mivel érdemeltem ki az általam élvezett lehetôsége-
ket, s másoktól miért tagadtatott ez meg? Miért nem képes
Isten segíteni rajta, enyhíteni a fájdalmát? Csak tûnôdtem és
tûnôdtem.
Az Isten szerelmére, az öregasszony lehetett volna a nagy-
anyám vagy egy barátomé – gondoltam kétségbeesetten.
Gondolataimat egy szegény, éjfekete hajú dél-szudáni nô
szakította félbe, aki ugyancsak pénzt koldulva kopogtatott az
ablakon.
Velem marad örökre a nyomasztó érzés, amit akkor érez-
tem, amikor fiatal lelkiismeretem szembesült a rút igazsággal,
na meg a kérdéssel, hogyan csöppentem bele én magam is
ebbe az egészbe. Bár addigra már nem hatott rám a kormány
politikával átszôtt vallási propagandája a dél-szudániak ellen,
egy pillanat alatt tudatosult bennem, mennyire vak voltam a
fajok és osztályok közötti láthatatlan strukturális különbözô-
ségek láttán, mennyire belesüppedtem ebbe a szemléletbe
magam is, mennyire eltorzította erkölcsi ítélôképességemet.
„Belôlünk” és „belôlük” épült fel minden. Kapzsiság. Ro-
konság. Hovatartozás. Törzsiség és önérdek. Mindehhez a
felismerés egyetlen nagy csapással tárult fel a szívem és az
agyam elôtt.
Nagy adag szégyenérzés futott át rajtam, és mielôtt még né-
hány bankjegyet adhattam volt a nônek, visszajött a nagybá-
tyám élelmiszerrel és friss zöldségekkel teli nejlonszatyrokkal.
– Allah kareem, Isten bôkezû – mondta kedvesen a nônek,
mielôtt beszállt az autóba és elhajtott.

A malajziai iskolába visszatérve további különbözôségekre

is fény derült, igaz, más módon. 1999 eleje volt. Angoltudásom
javult, amit részben a Will Smith-slágereknek köszönhettem.

61
 AMIR AHMED NASSZER

Most már kezdtem kényelmesebben érezni magam új környe-

zetemben. Befejeztem az általános hatodik és a felsôbb iskola
elsô osztályát, most a másodikba jártam, és úgy éreztem, egyre
nônek a feszültségek bennem.
Katarban életem egyik jellegzetessége volt, hogy képtelen
voltam megbékélni azzal a feszültséggel, amely otthonom
nyitott vallásos környezete, valamint az iskolám és a szom-
szédos mecsetbeli Korán-órák merevebb és átpolitizált kör-
nyezete között érzôdött.
Malajziában azonban a sors fintoraként megfordult a hely-
zet. Hadakoztam, hogy megbékéljek a néha súlyos ellentét-
tel, amely iskolám nyitottabb és nyugatiasan liberális környe-
zete és az otthonom konzervatív, hagyományos környezete
között feszült. Azt mondhatnám, hogy lassacskán egy kultu-
rális háború érlelôdött bennem.
Nem ismertem még megfelelô kifejezést arra, amit akkori-
ban átéltem, de azzá váltam, amit Ruth E. Van Reken és David
C. Pollock szociológusok harmadik kultúrájú gyerekeknek 7
(TCK) neveztek. Ott álltam én, egy ifjú, aki azzal küszködik,
hogy összeegyeztesse magában a szülôk kultúráját olyan más
kultúráknak az elemeivel, amelyekbe az új viszonyok között
került, s ezekbôl az elemekbôl egy harmadik, színes kultúrát
teremtsen. Ott álltam hatalmas terpeszben Kelet és Nyugat
között.
Teljesen helyénvaló volt például az iskolában nyakláncot
viselni. Odahaza megleckéztettek érte, mert „csak nôk horda-
nak nyakláncot”. Megszokott dolog volt szabadon csatangolni
és keveredni az osztálybeli fiúkkal és lányokkal. Ám azt kö-
zölni a szüleimmel, hogy a hétvégén az osztályból egy cso-
port fiúval és lánnyal kirándulni akarok, kellô árnyaltságot és

7
Third-culture kid (TCK) – Azokat a gyerekeket nevezték így az 1950-évek óta,
akik idegen országok(ok) kulturális környezetében nôttek fel, távol szüleik kul-
túrájának környezetétôl. (a ford.)

62
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

magabiztosságot igényelt. Azt látni, hogy egyes diákok pornó-

újságokat árulnak, olyasmi volt, amit helytelenítôen utasítot-
tam el. Ha a szüleim tudtak volna róla, az már nem helytelení-
tést, hanem utálkozást és dühöngést keltett volna.
Túl sok olyan nap akadt, amelyen bûnösnek éreztem ma-
gam. Zavarodottan mentem haza az iskolából, aztán imád-
koztam, megbocsátást kértem Istentôl, és útmutatást, hogy
könnyítsek nehéz helyzetemen. Gondosan ellenôriztem ma-
gamat, követtem-e el bármi rosszat, s megígértem Istennek,
hogy megteszek mindent, ami tôlem telik, hogy ez a hiba ne
ismétlôdjön meg. Idôként azonban nehéz volt ennyi érzelmi
terhet cipelni.
Tele voltam kérdésekkel, ezért imádkoztam és igyekeztem
magamat türelmességre szoktatni, mégsem voltak belsô vála-
szaim, és nem volt megbékélés sem.
Kapcsolatom az iszlámmal kezdett hiányossá válni. Emiatt
is pocsékul éreztem magam.

1999 vége felé a húgom és én egy szokatlan új iskolába

iratkoztunk be. Viszonyom az iszlámhoz és hirdetôihez kez-
dett furcsa fordulatot venni.
Apámnak új hivatalba kellett mennie, amely jóval messzebb
volt, mint a régi munkahelye, és ahol mi laktunk és iskolába
jártunk a KL-beli elsô néhány évünkben. Ezért egy nagy la-
kásba költöztünk, közel apám magasabb beosztást jelentô
munkahelyéhez. A lakóház egy nagyon vallásos muszlim
környéken állt, új nemzetközi iskolánk közelében.
Azt beszélik, hogy a magániskolát egy amerikai arab
muszlim álmodta meg, aki a tudás iszlamizálásának volt a
pártfogója. Hamarosan felépítették az iskolát, és okosan olyan
intézményként hirdették, amely a legjobb amerikai képzést
nyújtja egy, az ortodox iszlám szabályok által megkötött kör-
nyezetben, és ahol a tanulókba erôsebb hitet és iszlám értéke-
ket nevelnek.

63
 AMIR AHMED NASSZER

Papíron jól festett az ajánlat, és minden olyan muszlim szü-

lônek, aki hallott róla, beleértve apámat is, tetszett az ötlet.
Az elsô naptól utáltam az iskolát. Megszállott szenvedéllyel.
De megértettem és elfogadtam, hogy ez volt az akkori lak-
helyünkhöz legközelebbi nemzetközi iskola. A szükség diktálta,
hogy ott tanuljak. Legalábbis egy darabig.
Elôször is, a húgomnak be kellett fednie a haját a hidzsábbal.
Minden lány megtette – némelyik készségesen vagy saját aka-
ratából, mások, a húgomhoz hasonlóan, a szabályok miatt.
Ez iskolai elôírás volt. A fiúkat és a lányokat elkülönítették
egymástól, mindenki a saját, kijelölt külön csoportjában állt a
reggeli gyülekezônél, ami, szükségtelen is mondani, inkább
vallási szertartásként zajlott le.
A lányoknak hosszú ruhát kellett hordaniuk és „szemér-
mesen kellett viselkedniük”. A fiúknak le kellett sütniük a te-
kintetüket és „meg kellett tisztulniuk gonosz gondolataiktól”.
A rövid és szükségszerû esetek kivételével helytelenítették és
lenézték a különbözô nemûek közötti beszélgetéseket. (Az
intézkedéseknek azonban nem sikerült megelôzniük a szexu-
ális tapintatlanságokat.)
Szembeötlôen álságosnak látszott az egész. Tompa és ful-
lasztó volt, alig lehetett belélegezni a levegôt, bûzlött minden
az erôltetett „áhítatosságtól”. És pontosan ez az, ami annyira
zavart engem. Nem maga a vallásosság, de annak ránk kény-
szerítése tekintélyelvû alakok által, akik olyan mereven ál-
szentek voltak, és eltökélték, hogy bennünket kényük-ked-
vük szerint formálnak.
Láthatóan nagyon messze volt ez attól a belsô elevenség-
tôl, amit gyerekkori imáim alatt éltem Katarban a közeli me-
cset visszhangos kupolája alatt. És egyértelmûen egészen
másik világ volt, összehasonlítva korábbi iskolámmal és az
ottani tanítóim oktatási filozófiájával. Óráinkon a tanítási mód-
szer nem párbeszéden, vagy kétirányú kommunikáción ala-
pult. Monológ volt.

64
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Nem voltam egyedül ezekkel az érzéseimmel és észrevéte-

leimmel. Más diákok is ugyanígy éreztek. Sokan rugdalóztak
és kiabáltak, amikor szüleik kirángatták ôket azokból az „er-
kölcsileg züllött”, „túlságosan nyugati” nemzetközi iskolák-
ból, ahová korábban jártak. Meg tudom érteni, miért döntöt-
tek így a szüleik, és mennyire aggaszthatta ôket gyerekeik
lehetséges letérése a hagyományaik útjáról. Tudtam, hogy az
én szüleim is hasonló dolgok miatt nyugtalankodnak. Az ô
szemszögükbôl ez érthetô érzés volt. De ez nem jelenti azt,
hogy tetszett volna.
Az iskolában a legtöbb tanuló arab, délkelet-ázsiai, indo-
pakisztáni és malajziai volt. Ugyanígy a tanárok is, s akadt
mellettük néhány fehér brit és amerikai is, akik áttértek az
iszlámra. Hogy miért és hogyan tértek át, olyan kérdések,
amelyek az elsô naptól fogva izgattak.
Az iszlám szabályok és elôírások mellett az iskola alkal-
mazta a „tudás iszlamizálását”. A kezdeményezés célja isz-
lám értékeket és elveket injekciózni a világi tudásba, és e cél-
ból „iszlamizálni” azt. A természettudományos órákon például
tanultunk a természetes kiválasztódásról és a Föld fizikai fej-
lôdésérôl, de arra tanítottak bennünket, hogy vessük el az
emberi evolúciót, mert az ellentmond a Korán tanításainak.
Megközelítôleg sem tettek annyi erôfeszítést a természettudo-
mányok tanítására, mint az arab és iszlám órákra.
A hangszerek, az ütôhangszerek kivételével, tiltva voltak.
Nem tartoztak bele semmilyen mûvészeti órába, mivel bûnö-
seknek ítélték ôket az iszlám hagyomány ortodox tanításai
szerint. Ráadásul az érett korba érkezett lányoknak tilos volt
színpadra lépniük az iskolai rendezvényeken, mivel a hang-
jukat „tisztátalannak” tartották, alkalmatlannak, hogy meg-
hallhassuk mi, fiú tanulók, sejtésem szerint feltehetôen attól
félve, hogy a magömlésig felizgulunk.

65
 AMIR AHMED NASSZER

Finoman szólva nem nagyon voltam meghatva a régi isko-

lámban néhány diák által terjesztett nyugati pornográf anya-
gok erkölcsi normáitól, sem az új iszlám iskolámban a lányok
hidzsábja, haja és szüzessége körüli paranoiától sem.
Ami tovább rontotta a helyzetet, hogy gyakran – túlságo-
san is gyakran – tértek el a tanárok óráikon a fô tárgytól, és
hosszasan szónokoltak érthetetlen politikai témákról, például
arról, hogyan szegüljünk ellen a kuffaroknak, hogyan leplez-
zük és küzdjük le a bennünket körülvevô összeesküvéseket,
amelyek célja életformánk elpusztítása. Mind a diákok, mind
a tanárok mániákus megszállottjai voltak Izraelnek és azon
összeesküvés-elméleteknek, amelyek a zsidókat okolták gya-
korlatilag a muszlim világ minden komolyabb gondjáért.
Szerintük nyilvánvaló, hogy a PEPSI a „pay every penny
save Israel”8 rövidítése.
Úgy éreztem magam, mintha megint abla Amina és usztáz
Asraf óráin lettem volna. Ez alkalommal azonban a szónokla-
tok és prédikációk közel sem hatottak rám annyira, amint ko-
rábban. Általánosságban elhittem a lényegét az elmondottak-
nak, de éreztem, hogy az összeesküvések nem szükségképpen
olyan nagyok és nevetségesek, ahogy mindenki láttatni akarta
ôket. Néha túlzónak és rettenetesen kiagyaltnak éreztem az
egészet.
A szüleim meghökkentek és aggódni kezdtek, amikor pa-
naszkodtam nekik, hogy miket kell végighallgatnom az órá-
kon. De húgommal együtt már be voltunk íratva a félévre, így
a kilépés vagy iskolaváltoztatás szóba sem jöhetett.
Az élmény érzelmileg kimerítô volt, és felvetette bennem a
kérdést, hogy miért kell a vallásnak ekkora tehernek lennie, és
miért kell ilyen mereven követni. Amennyire meg tudtam állapí-
tani, az iskolában a tanulók nem voltak mind boldogok. Én sem.

8
Költs minden pennyt Izrael megóvására.

66
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Ez a sok elmélkedés sajnos visszahozott valamit, amit hosszú

ideje nem éreztem ilyen erôsen: a nyomást a mellkasomban.
A Sátán kétségeket keltô suttogásait. Kezdtek megint a hatal-
mukba keríteni, és ez rettenetesen zavarodottá tett.
A Menny és a Pokol közötti különbséget jelentô új fejle-
mény miatt és mindazon dolgok ellenére, amiket utáltam az
iskolámban, elhatároztam, hogy tanulmányaim jó oldalaira és
új barátságaimra összpontosítok. Úgy döntöttem, tovább ápo-
lom a hitemet. Ha kell, magamban és távol a fojtogató alkal-
mazkodástól. Ez hatalmas belsô motivációt és elkötelezettsé-
get igényelt. Szerencsére sikerült mindkettôben elôrelépnem.
De a gondok is felerôsödtek.

Usztáz Rahim, jordániai arabtanárunk jó szándékú, jámbor

és istenfélô muszlim volt. Számos más tanárhoz hasonlóan,
sajnálatos módon, ô is hajlott rá, hogy eltérjen a tanóra fô témá-
jától, és Izraelrôl, Amerikáról, a síita muszlimok eltévelyedésé-
rôl, valamint a hit és a dzsihád fontosságáról fecsegjen.
Egy délután elkalandozott az arab nyelvtanórától, hogy
helyette olyan témára összpontosítson, amelyet ô sokkal fon-
tosabbnak tartott: a Korán mindennapi olvasásának elenged-
hetetlenségérôl beszélt.
– Hányan olvassák közületek naponta a Koránt? Becsüle-
tesen válaszoljatok! – szólított fel bennünket.
Csak néhány tanuló emelte fel a kezét. És ezt nagy büszke-
séggel tették.
– Fiaim, életünkben mindennap óhatatlanul elkövetünk bû-
nöket. Egyesek közülünk hazudnak. Néhányan csalnak és lop-
nak. Néhányan pedig sokkal rosszabb dolgokat követnek el.
Amikor ilyeneket teszünk, azzal számos rosszcselekedetet gyûj-
tünk össze, amelyekért majd megítélnek bennünket. Az egyik
módja annak, hogy megóvjuk magunkat, ha mindennap olvas-
suk a Koránt, és amennyit csak tudunk, annyit megtanulunk

67
 AMIR AHMED NASSZER

belôle kívülrôl – magyarázta. – Nagyon szomorú, hogy ma-

napság olyan sok fiatal muszlim gond nélkül fújja kívülrôl a
züllött nyugati dalok szövegét, de nem képesek egy hosszú
szúrát fejbôl idézni a Koránból. Nemcsak ezzel, hanem a zene
hallgatásával lényegében még több bûnt halmoznak fel! Hát
nem tudják, hogy a zene hallgatása haram – vallásilag tilos?
– folytatta.
Abban a pillanatban Abdul Kader, egy alacsony algériai
tanuló az osztály elôtt a szemembe nézett, és fennhangon ar-
ról kezdett locsogni usztáz Rahimnak, hogy én mennyire sze-
retek gitározni és énekelni. Elpanaszolta tanárunknak, hogyan
vettem védelmembe a hangszeres zenélést, és felhívta rá a
figyelmét, hogy nem vagyok meggyôzôdve róla, hogy a gitá-
rozás haram.
Usztáz Rahim megkérdezett, igaz-e ez, én pedig beismer-
tem. Ô kötelességszerûen, erôteljesen kioktatott engem min-
denki elôtt, hogy milyen szükségem van a megbánásra, és
óvakodnom kell a következményektôl.
– Amir, az Ítélet Napján Isten összegyûjti azokat, akik éle-
tüket hangszeres zenéléssel és zenehallgatással töltötték, és
fülükbe forró, olvasztott ezüstöt önt – figyelmeztetett.
Intelme nem gyakorolt rám erôs hatást. Nem mintha rom-
lott szövegeket énekeltem volna, vagy rapzenés videókra tán-
coltam volna. Egyszerûen élvezettel játszottam a gitáromon
megnyugtató és felemelô dallamokat, ezért nem értettem, mi
olyan rossz van ebben.
Ezután azonban olyasmire figyelmeztetett bennünket, ami
határozott félelemmel töltött el Isten haragja miatt.
– Sokaknak közülünk, akik bûnöket követnek el, lényegé-
ben kisebb kínokat kell elviselniük a Pokol kínjai elôtt. Ennek
a kisebb kínnak a neve „a sír elôtti kín” – magyarázta. – Azok
lelke, akik igaz emberként halnak meg, kényelmesen lakozik
majd egy tágabb térben, nem tudva az idô múlásáról, s majd

68
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

az Ítélet Napján ébresztik fel ôket, hogy elnyerjék jutalmul a

Mennyországot. Ôk elkerülik a sír kínját. Viszont azok, akik
bûnben halnak meg, végig fogják szenvedni a haláluk és a
Végsô Óra közötti teljes idôszakot. Ha például egy ember
paráználkodik vagy házasságtörést követ el életében, annak a
péniszét büntetésképpen egy nagy kígyó fogja harapdálni újra
meg újra. Minden marás fájdalmasabb lesz az elôzônél – fi-
gyelmeztetett bennünket usztáz Rahim. – Van egy módja, hogy
biztosan elkerülhessétek a sír kínját bûneitekért. Csupán annyit
kell tennetek, hogy minden este, elalvás elôtt Szurát al-Mulkot
olvastok. Így, még ha meghaltok is álmotokban, jól lesztek és
meg lesztek védelmezve – jelentette ki.
Félelem szorongatta a torkomat.
Betartandó azt a magamnak tett fogadalmat, hogy odaadóbb
leszek a hitem iránt, azon az estén Szurát al-Mulkot olvastam,
s megtanultam kívülrôl. Közvetlenül a napi öt ima utolsójá-
nak elmondása után, lefekvés elôtt olvastam a Koránból.
Egy este azonban rémülten pattantam ki az ágyból, és kiro-
hantam a szobámból a fürdôszobába, hogy elvégezzem a
mosakodás szertartását.
Anyám, aki még ébren volt, felfigyelt izgatott állapotomra.
– Fe sino ja valadi? Mi baj van, fiam? Miért nézel ki ré-
mültnek, és miért vagy nedves? Vudut csináltál, hogy elmondd
az isaa imát? – kérdezte.
– Már elmondtam az imát, de elfelejtettem elalvás elôtt
Szurát al-Mulkot olvasni – feleltem, s elmondtam neki, mit
mesélt nekünk usztáz Rahim.
Anyám haragra gerjedt.
– Mutkallif! Micsoda ôrült, maradi, tudatlan alak! Ne hidd
el, amit mond. Isten kedves és könyörületes. Akkor olvasd a
Koránt, amikor akarod. Ne félelembôl olvasd – hangsúlyozta.
Illendôségbôl és kényelembôl is én megint anyám tekinté-
lyére hagyatkoztam, rá hallgattam. Fokozatosan eltûnt a síri

69
 AMIR AHMED NASSZER

világ kínjaitól való félelmem, s visszatértem a Korán alkal-

mankénti olvasásához, amikor kedvet éreztem hozzá, s külö-
nösen a Ramadán eljövetelekor.

Egy este, napnyugta elôtt egy barátommal mentem hazafelé,

amikor meghallottuk a mecset hangszórójából harsogó hívást
a napnyugtai imára. Barátom elindult a mecsetbe, én folytat-
tam utamat a lakásunk felé, hogy lezuhanyozzak, és inkább
otthon imádkoztam volna, hogy ne kelljen megint megizzad-
nom.
Ekkor a szomszédom, egy öreg afgán férfi felém indult, és
gyorsan közeledett hátulról. A játszótéren lézengô gyerekek
körében Mikulás volt a csúfneve a hosszú és sûrû fehér sza-
kálla miatt.
Hirtelen erôs rántást éreztem hátulról a pólóm gallérján.
Majdnem elestem.
– Fiú! Hová mész? Nem hallod az azaant? Most eredj a
mecsetbe, és a többiekkel együtt mondd el a magrib imádsá-
got – parancsolt rám.
Legszívesebben képen töröltem volna, de megôriztem a
hidegvérem, kirántottam a gallérom a markából, és így szól-
tam:
– Otthon fogok imádkozni. Elôször le akarok zuhanyozni.
Most pedig, kérem, törôdjön a saját dolgával.
– Ez az én dolgom – válaszolt haragosan. – Amikor Isten
elhatározza, hogy megbüntet téged, az a családommal együtt
engem is érinthet. Nem tudod, mi történt Noé családjával?
Isten rájuk küldte az özönvizet, és mindet vízbe fojtotta. Ki
tudja, Isten ugyanezt teheti velünk itt!
Nem tréfált.
– Akkor talán indulnia kellene, hogy a környék minden
lakásának ajtaján bekopogjon, s gondoskodnia kellene arról,
hogy ma este mindenki imádkozzon – szegültem szembe vele
gunyorosan.

70
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

– Te csak ne pimaszkodj velem! Megyek, és elmondom

apádnak – fenyegetôzött.
– Mondja el – feleltem mosolyogva, mielôtt elsétáltam.
Apám pontosan azt mondta neki, amit én:
– Törôdjön a saját dolgával.

* * *

Minden pénteken nagy buszok vittek bennünket, fiú tanu-

lókat, az iskolából egy huszonöt percnyi útra lévô nagy me-
csetbe a pénteki imára. A szertartások ritkán voltak érdeke-
sek, gyakorlati értelmük sem volt. Ezért gyakran oda se
figyeltünk. Mindannyian valamivel elfoglaltuk magunkat, vagy
suttogva beszélgettünk egymással. Néha figurákat rajzoltunk
az ujjainkkal a vastag, vörösesbarna padlószônyegre.
Egy pénteken usztáz Jasz egy hadíszról – azaz egy hiteles
mondásról beszélt, melyet a Prófétának tulajdonítottak. Figyel-
meztetett bennünket:
– Fiúk, nehogy még egyszer rajtakapjalak benneteket, hogy
a szônyeggel játszotok. Ha nem figyeltek a szertartásra, és
ilyen izgágán viselkedtek, akkor semmi haszna nem lesz az
itt töltött idônek, és a jócselekedetetek is semmissé lesz.
Na, itt tartunk megint, egy bosszantó marhasággal több –
gondoltam magamban.

Az igen híres muszlim szúfi és perzsa költô, Dzsalal ad-Din

Muhammad Romi egyszer azt mondta: „A ti feladatotok nem
a szeretet keresése, hanem csupán az, hogy minden olyan
akadályt megkeressetek és megtaláljatok önmagatokban, ame-
lyet ti állítottatok a szeretet útjába.”
De mi van, ha azokat az akadályokat saját oltalmazóink emel-
ték – a közösségek, amelyek felneveltek bennünket, és azok,
akiket becsülni és kedvelni akarunk? Nekik mit mondjunk?

71
 AMIR AHMED NASSZER

Mit mondjunk az apáknak, akik akaratuk ellenére adják

férjhez lányaikat? A szerelmeseknek, akiknek széttörik a szí-
vét, amikor arra kényszerítik ôket, hogy életük hátralévô ré-
szét ne egymással töltsék, hanem olyan házastárssal, akit nem
ôk választottak? Az anyáknak, akik dermedten állnak és né-
mán figyelik, ami történik, vagy ami még rosszabb, részt vesz-
nek az ilyen igazságtalanságokban?
Mit mondjunk nekik? Mit mondjunk az ilyen lélektipró
kulturális gyakorlatra, amelyet gyakran igazol a vallás, amelybe
burkolják?
És mit mondjunk, amikor a vallás maga keresi az alkalmat,
hogy elnyomjon bennünket a súlyával; amikor túl sok mostani
vacak iszlámtudós és igehirdetô törekszik arra, hogy a hittel
kapcsolatos látomásait erôszakosan vagy oktatás útján ránk
kényszerítse; amikor az ilyen tehertételeket magukból a val-
lási szövegekbôl levezetve igazolják; amikor ezek ôrzôinek
nagyon indulatos ortodox és militáns értelmezései rosszindu-
latúan reagálnak másokra, amelyek jóval türelmesebbek és
racionálisan megalapozottak; amikor a rossz dolgok iránti
hódolat vakká tesz bennünket, és elijeszt a megszólalástól?
Mit mondjunk az ilyen szánalmas dolgokra?
Közel hat gyötrelmes hónapon át, rosszallásom ellenére,
újra meg újra megerôsítettem elkötelezettségemet az iszlám
iránt.
Feszesen tartottam magam, de minden egyes megújítással
kalapácsként sújtott le rám valami az égbôl. Keményen. Tisz-
teletet parancsolón. Fájdalmasan. Hogy biztosítsa behódolá-
somat és teljes engedelmességemet.
Rövid idô alatt viszonyom az iszlámmal – amely néha sze-
retô, néha rendellenesen mûködô, néha gyalázkodó volt – egy-
szerre szeretetnélkülivé, rendellenessé és gyalázkodóvá vált.
Szüleim teljes támogatásával hagytuk ott a húgommal azt a
nyomorult iskolát.

72
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

A kétezres évek elején a harmadik nemzetközi iskolába

kerültem Malajziában, és a harmadik osztály elsô félévére irat-
koztam be. Késôbb a családom kiköltözött a lakásunkból egy,
az új iskolám közelében lévô háromszintes házba, egy barát-
ságosabb környékre, ahol az emberek tényleg a maguk dol-
gaival foglalkoztak. Az új iskola lett végül az, amelyben a
húgom és én a brit GCE O-szintnek megfelelô bizonyítvá-
nyokkal végeztünk.
A megkönnyebbülés hatalmas nyílt tengerén, a sokszínû-
ség hullámainak hátán fürdôztem visszanyert szabadságérze-
temben. Végre eltûnt a konformitás zsarnoksága és elûzettek
az aggodalmak. Háttérbe kerültek a vallási ügyek, helyüket a
fásultság és az alapvetô szertartások sietôs, rutinszerû végre-
hajtása foglalta el. A vallásomhoz való viszonyom addigra
már kezdett hasonlítani egy olyan zaklatott házaspárhoz,
amelynek tagjai azt választották, hogy gyakorlati okokból fenn-
tartják érdeklôdés nélküli, majdhogynem szeretet nélküli part-
neri viszonyukat. Az ezt követô idôszakban a saját afro-arab
személyiségemmel vívott csatáim foglaltak le, na és persze
az, amit minden tizenéves fiúnak végül is kezelnie kell, ha
egyszer a hormonjai száguldani kezdenek: a lányok.

– Mondjátok meg a neveteket, és azt, hogy honnan valók

vagytok. És meséljetek magatokról valamit az osztálynak.
Az új osztályban töltött elsô napon a diákok egyenként
bemutatkoztak.
– A nevem Lee. Dél-Koreából jöttem.
– Alexandria McCarthy vagyok az Egyesült Államokból.
– Ahmednek hívnak. Egyiptomból jöttem.
– Én Amir vagyok – mondtam osztálytársaimnak. – És…
Szudánból való vagyok – mondtam pillanatnyi habozás után.
Szudán. Az ország, ahonnan származom. A neve nehézke-
sen gördült le a nyelvemrôl. Miközben mindenki büszkén

73
 AMIR AHMED NASSZER

említette szülôföldjét, én a magamét elmélázva neveztem meg,

mintha nem volna jelentôsége. Mintha tudattalanul megtagad-
tam volna, és egy szemvillanással késôbb ez már eszembe is
jutott, holott nem akartam erre gondolni.
Szudán a gondolataimban a háborúval, elnyomással és ala-
csony szintû létezéssel kapcsolódott össze. Egy megalázta-
tással teli és megbotránkoztató dolgokkal teli hely. Mire le-
hetne az ember ott büszke? Talán azért éreztem így, mert
valójában sosem éltem Szudánban, és sosem éreztem magam
teljesen odavalósinak, ahogy az ország sem engem.
Az ilyen érzelmek nyomán az ember gyökértelennek érzi
magát, olykor egészen elkeseredetten.
Tartozni valahová, egyetemes érzés, amelyben minden
ember osztozik, és képtelen lévén rá, hogy mély kapcsolatot
és vágyakozást érezzek szülôföldem és egy közösség iránt,
olyanokkal éreztem összhangot, akik ugyancsak nem egészen
érezték, hogy az övéikhez tartoznak.
Egy malajziai diplomata fia, Affie, aki nálam fiatalabb volt,
egyszer ezt mondta:
– Figyelj, pajtás, én ki nem állhatom Malajziát és ezt a ro-
hadt iskolát. Öregem, én nem tartozom ide. Utálok itt lenni.
Vissza akarok menni New Yorkba.
A sors iróniája volt ez, tekintettel apja vitathatatlan nemzeti
érzelmeire és felelôsségére. De ezek egy jellegzetesen harma-
dik kultúrájú gyerek tömör megjegyzései voltak. Felismer-
tem, hogy mibôl fakad ez az egész, mert a múltban én is tet-
tem sok hasonló megjegyzést.
Ott volt aztán az én közeli pakisztáni barátom, Ali, aki elég
hosszú ideje élt Pakisztántól távol, és nem lehetett már „tipi-
kus” pakisztáninak tekinteni. Ugyanezt az érzést osztotta két
iráni iskolai barátom is. És aztán ott volt kedves „kimaír” ba-
rátnôm, Aimee, aki félig kínai-malajziai, félig ír volt, és a tör-
ténetei arról szóltak, hogy néhány „bolond” kínai ismerôse

74
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

hogyan közösítette ki ôt félig fehér bôre miatt, s tették ezt

olyan módon, amibôl csak arra lehetett következtetni, hogy
kisebbségi komplexusuk van.
Minden általuk mesélt történetet helyre tudtam tenni. Él-
ményeik túlságosan is ismerôsen csengtek, és mostani új is-
kolám nekem is több hasonló élményt nyújtott, különösen
abban a két témában, amely vegyes afro-arab örökségem mi-
att engem is érint.
Amikor elôször látogattam el muszlim maláj barátaim há-
zába, akiknek konzervatívak voltak a szüleik, „arabságom”
rokonszenvesebb volt nekik, mint „afrikaiságom”, mert ez azt
jelentette, hogy el tudom olvasni és megértem arabul a Ko-
ránt, a maga eredeti, megszentelt formájában. Az arabságra
némi hódolattal és tisztelettel néztek fel. Afrikaiságommal vagy
nem törôdtek, vagy nem vettek róla tudomást. A változatos-
ság kedvéért, egyszer, amikor az MTV hiphop-ôrülete elérke-
zett a malajziai partokhoz, egy bizonyos mértékig fekete bôrû
barát (és néha potenciális fiúpartner) drága kinccsé vált a nem-
zetközi középiskolák tizenévesei között, akiket elkapott a
„frankó fekete” lendülete.
– Hé, Amir, eljössz velünk a hétvégén egy buliba? Hû, na-
gyon forró buli lesz ám, hangos, dübörgôen hangos zenével
– mondta Shazia egy nap az iskola után, sokatmondó tekin-
tettel a szemében.
A feketeség, ami katari iskolámban egyes gyerekeket arra
ösztönzött, hogy rasszista alapon bántalmazzanak, most olyan
tényezô volt, amely vonzó lányokat vonzott.
A szerencse forgandósága nem kerülte el a figyelmemet.
A Sátán hamarosan visszatér, de nem a világot megrázó
szerencsétlenség elôtt.

– Kívánj valamit – mondtam a bátyámnak, mielôtt elfújta a

gyertyákat.

75
 AMIR AHMED NASSZER

A születésnapokat nem igazán szoktuk ünnepelni, de azon

a késô estén a családom kivételt tett, mert Szudánból az egyik
nagybátyám nálunk töltötte a szabadságát, és az egyik bá-
tyám meg egy nagynéném az Egyesült Államokból jöttek el
hozzánk. Ez jó ürügy volt, hogy élvezzünk egy kis teát és
süteményt.
A csészémbôl kortyolgatva bekapcsoltam a televíziót, és
odakiabáltam a bátyáimnak:
– Hé, srácok, gyertek, nézzétek ezt a félelmetes filmet. Sze-
rintem valami új film.
Odajött a bátyám, és rögtön felfigyelt valamire.
– Várj csak egy pillanatig, ez nem az HBO. A francba, a
francba, ez a CNN. Emberek, itt valami katasztrófa van ki-
bontakozóban. Ez élôben történik – riasztotta a többieket.
Ahogy évekkel korábban Kartúmban tettük, a család össze-
gyûlt a képernyô elôtt, és zavarodottan nézte. Percek múltán
felharsant anyám recsegô hangja.
– Jaj, ne, egy másik, egy másik!
Megrettent ordítás.
A fémszörny belefúródott az épületbe és izzó tûzgolyóvá rob-
bant szét, egy pillanat alatt kioltva rengeteg ártatlan ember életét.
Ez nem baleset volt. Ez szándékos volt.
Aztán, mintha az események egy ítéletnapi forgatókönyv
szerint történnének, az ikertornyok újabb rémült ordítások
közepette leomlottak, és ahogy zuhantak lefelé, úgy zsugoro-
dott az Amerikáról mint legyôzhetetlen óriásról bennem lévô
elképzelés.
A pusztítás csupasz mérete és a borzalmas látvány minden-
kit megrázott.
A CNN feliratán ez állt: „Amerikát megtámadták”.

Nem sokkal a támadások után egy korábban Szudánban

sokszor hallott név – Oszáma bin Láden – a hírekben és a
városban mindenki számára beszédtéma lett.

76
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Másnap a reggeli iskolai gyülekezô alatt maláj igazgatónk

hangot adott szomorúságának az Amerikában történtek miatt,
s közölte velünk, hogy hálásnak kell lennünk az életünk biz-
tonságáért.
A sorban mögöttem álló orosz barátom ezt mormogta:
– Baszódjanak meg. Megérdemelték.
Az iskola falain kívül, muszlim körökben viták folytak.
– Nem támogatom a történteket, de most legalább belekós-
toltak, min mennek keresztül a palesztinok nap mint nap az
izraeli megszállás és emberölés miatt.
– Megpróbálják megrágalmazni az iszlámot és a
muszlimokat. Bin Láden CIA-ügynök. A zsidók vannak e
bûntett mögött!
– Ez legitim dzsihád volt. Azt kapták, amit megérdemeltek.
Elég legyen, kérem, az érzékenykedô marháskodásból. Ez
háború, és ôk kezdték.
– Nem, a támadások nem iszlám cselekedetek voltak, mert
a célpontjaik ártatlan civilek voltak. Támogatom a Pentagon
ellenit, mert az katonai célpont, de nem helyeslem a New York
elleni támadást.
– De a Pentagon elleni támadást olyan repülôgéppel haj-
tották végre, amelynek fedélzetén ártatlan civilek ültek. Az
iszlám elôírások világosak. Nem ölhetsz meg szándékosan
ártatlan, nem harcoló embereket, különösen nem nôket és
gyerekeket.
– Figyeljetek, ha valóban ártatlan civileket akartak volna
megölni, akkor egy nézôkkel teli baseballstadiont vettek volna
célba, és odazuhantak volna be a repülôgéppel. Nem ezt tet-
ték. Ehelyett Amerika pénzügyi központját és katonai köz-
pontjait vették célba.
– Mit is hoznak fel folyton mentségükre az amerikaiak? Já-
rulékos veszteségrôl beszélnek, nemde? Hát ez járulékos vesz-
teség, és háborúban ártatlanok is meghalnak. Nagyon rossz.

77
 AMIR AHMED NASSZER

Valamilyen útmutatásért a szüleimre néztem, hogy megért-

sem a dolgokat, s azt láttam, hogy a mama utálkozik, mert
beszennyezték az iszlám nevét, és a papám azt szögezte le,
hogy „ami történt, az nem dzsihád”. Vitatkozott.
– Miféle dzsihád az, ami szándékosan ártatlan embereket
öl? Ez ôrültség. – Majd hozzátette: – Ha az amerikaiak komo-
lyan helyre akarják hozni a dolgokat, akkor nem elég csak a
szélsôségesek ellen harcolni, hanem muszáj megoldaniuk a
palesztinkérdést, és véget kell vetniük az izraeli igazságtalan-
ságoknak. Máskülönben folytatódni fog a gyûlölködés.
Így hát a szüleim véleményét fogadtam el, mert értelmes
volt, de bizonyos mértékig az volt bin Láden üzenete és az ôt
támogatók nézete is. Bin Láden szavai furcsán ismerôsen
csengtek. Már korábban hallottam ôket. Az Egyesült Államok,
legalábbis annak kormánya, valóban az iszlám ellensége, aho-
gyan a zsidók is. De igazolja-e ez a támadásokat, és azt, aho-
gyan végrehajtották ôket? És tényleg lehettek-e a zsidók a
felelôsek a történtekért, ahogyan azt néhányan sugallták?
Úgy döntöttem, hogy távolságot tartok ezektôl a nehéz
ügyektôl, ezért folytattam a számítógépes stratégiai játékokat,
amilyen a Star Craft, és megmaradtam annál az álláspontom-
nál, hogy a támadások végrehajtása rossz cselekedet volt, s
hogy azokat az al-Kaida követte el.

Megfogta a kezemet, becsúsztatta a pólója alá, és figyelte,

ahogy mélyeket lélegzem.
– Mit csinálsz, Shazia? – kérdeztem idegesen.
– Élvezed? – kérdezte, barna szemébôl igézôen csillogott a
szexualitás. – Érintsd meg. Érzed? Szép, ugye?
– Az – válaszoltam, roppantul felizgultan és kicsit remegve.
– Fájt, amikor átszúrták? – kíváncsiskodtan, igyekezvén nor-
málisabb hangon folytatni a beszélgetést.

78
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

– Á, nem igazán. Gyorsan és egészen fájdalommentesen

megy. Csak abban a pillanatban fáj, amikor átbökik, és kicsit
szúr. – Flörtölôs mosollyal felelt, s megsimogatta az ujjaimat,
miközben azok a köldökgyûrûjén pihentek.
Közel jártam hozzá, hogy a nadrágomba élvezzek.
– Figyelj, tudod, hol lakom, ugye? Nincs messze. Valójá-
ban sétatávolság. Nem jössz át késôbb, az iskola után? A ma-
mám nincs otthon, és muris lenne egy kicsit együtt lófrálni –
mondta nyugtató hangon, majd megfordult, és elment.
Amikor hazaértem, felrohantam a szobámba, és csak jár-
káltam körbe-körbe mint egy eszelôs. Nem volt kotonom. A
francba, azelôtt sosem vettem vagy húztam fel ilyent. És egyéb-
ként is, mire is készülök én? Isten szemében bizonyosan ez a
legnagyobb bûnök egyike. De addigra már végképp felizgul-
tam, és teljesen elszállt az agyam.
Shazia tudta, hogyan gyötörjön.
Tizenhat éves voltam, és akartam a szexet. Piszkosul. Él-
vezni akartam legendás gyönyörét. Azt akartam, hogy joggal
henceghessek többnyire még szûz fiú barátaim elôtt.
De a szex a test gyönyöre – a tiltott dolgok közé tartozik –,
hacsak nem házas az ember, ami azt jelentette, hogy legalább
tizenkét vagy még több évet kellett volna várnom. Ami iszo-
nyúan hosszú idô, és ezt sem éreztem helyénvalónak. Telje-
sen és nevetségesen helytelennek tartottam. Én nem holnap
vagy tíz év múlva akartam a szexet. Nem, én most akartam a
szexet. Ma. Aznap.
De a legutóbbi alkalomkor, amikor picit bensôségesebb fizi-
kai kapcsolatba kerültem egy lánnyal, úgy érkeztem haza, hogy
kavarogtak bennem az ellentmondó érzések. Szégyen, büszke-
ség és bûntudat, és megbocsátást kértem Istentôl. Sokat.
Ezért hát fölnéztem, és kértem az Urat, mutasson utat és
könyörületességet, s tettem mindezt még mindig körbejárkálva.

79
 AMIR AHMED NASSZER

De semmi sem történt. Semmi, s ettôl én olyan szörnyen érez-

tem magam, hogy legszívesebben véget vetettem volna az
életemnek nagy nyomorúságomban. Ott ültem az ágyam sar-
kán, és megint imádkozni próbáltam. Csöndben. Még jobban
összpontosítva. Még több odaadással. Igaz lélekkel, igazán
keményen, szorosan becsukott szemmel.
Aztán a szobám egy pillanat alatt megtelt egy szörnyen
hangos dörgéssel kísért rendkívül éles fénnyel, amitôl úgy
megijedtem, hogy még a szexuális vágy is elszállt belôlem.
Megnyíltak az égbolt csatornái.
Hónapok óta nem esett ilyen erôsen.
Isten megóvott.

2003-ra a gitárom lett a legjobb barátom. Mindig ott volt a

kezem ügyében, amikor csak meg akartam osztani valakivel
a legmélyebb érzéseimet vagy ha unatkoztam. Vagy amikor
csak el akartam tûnni egy csöndes helyre, ahol nem számít,
mennyi az idô. A gitár nem ítélkezett és nem panaszkodott a
rossz viselkedésemért. Egyszerûen csak ott volt. Ajándék volt.
A maga faragott szépségében mindig rendelkezésemre állt,
ahogyan a számítógépes zenekészítô programjaim is.
Így hát dalszövegeket írtam, megcsináltam a dobkíséretet,
és elkészítettem saját eredeti szerzeményeimet: house, jazz,
lounge, hip-hop, rock, amit csak akarsz. Aztán órákon át ül-
tem és hallgattam a szerzeményeimet, s elámultam, hogyan
jöttek ki belôlem. Ilyen volt a viszonyom a zenével. Sokkal
szívbôl jövôbb és elevenebb viszony volt ez számomra, mint
a hitemhez fûzôdô kapcsolatom.
Annyira szerettem a zenét, hogy amikor befejeztem a kö-
zépiskolát, hangmérnöknek és zenei producernek akartam
tanulni a SAE, a nemzetközi hangmérnökiskola malajziai ka-
rán, de a szüleim lebeszéltek róla, azt követelték, hogy sze-
rezzek „igazi” képzettséget.

80
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

– Nem azért neveltünk fel és taníttattunk, hogy csak úgy

elmenj és zenét tanulj. Nem, menj, és keress valami igazán
érdekes dolgot. Mûszaki tudományokat. Könyvvitelt. IT-t.
Valami hasznosat – utasítottak.
Én csökönyösen ellenkeztem. Aztán arra gondoltam, hogy
elmegyek Amerikába mérnöknek tanulni, és a bátyámnál fo-
gok lakni Chicagóban, de ô rábeszélt, hogy maradjak KL-
ban, tanuljak gazdaságtant és információtechnológiát.
– Elôször is lesz egy diplomád, ami segít munkát szerez-
ned az üzleti életben vagy az informatika területén. Széleseb-
bek és változatosabbak lesznek a munkalehetôségeid. Másod-
szor, ha elegendô pénzt keresel, belevághatsz egy saját zenei
stúdióba, vagy, ha akarod, akár egy lemezkiadóba. Mind az
üzleti, mind az IT-tudásod hasznos lesz – magyarázta meg-
gyôzôen. Követtem a tanácsát.
Egyáltalán nem tudtam, hogy rengeteg idôt fogok eltölteni
úgy, hogy sem gazdaságtant, sem informatikát nem tanulok.
A nagyszerû, szívfájdító blogoszféra várt rám.

81
 AMIR AHMED NASSZER

82
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

4.

Blogok, balfékek és eretnekek

Egy szürke esôs délután, 2006 januárjában, a billentyûzet

mellett ültem, és a Google segítségével próbáltam megkeres-
ni énem elveszett részét. Azon a sorsdöntô napon véletlen fel-
fedezést tettem, amely aztán rövid három év alatt drámaian és
örökre megváltoztatta az életemet. Egyetlen kattintással ese-
mények egész sorozatát indítottam el, és ezek nem csupán
átalakították belsô és külsô világomat, de befolyásolták pá-
lyafutásom alakulását is. Bevezettek néhány általam ismert
személy társaságába, melybôl a leglenyûgözôbb, legbátrabb
és legintelligensebb ismerôsök és barátok hálózata állt össze.
Fiatal, haladó szellemû, merész, technikailag képzett férfiak-
ból és nôkbôl – bloggerekbôl, lázadókból és digitális aktivis-
tákból állt ez a hálózat –, akik öt évvel késôbb együttesen
segítették elôkészíteni és megtörténni a hatalmas politikai föld-
rengést, mely negyven év után mélységeiben rázta meg az
arab világot.

83
 AMIR AHMED NASSZER

Azon az esôs napon a számítógépem képernyôje elôtt gör-

nyedve a Google-t böngésztem, információkat kerestem egy
ôsi núbiai civilizációról és Taharkáról, Dél-Szudán núbiai fá-
raójáról, aki meghódította Egyiptomot, és ott, valamint a kusita
királyságban uralkodott i.e. 690-tôl i.e. 664-ig.
A szudáni diaszpóra részeként a tengerentúlon élve arra vágy-
tam, hogy mélyebb gyökerekkel kapaszkodhassak bele vala-
mibe, amire büszke lehetek, valami érvényes dologba, valamibe,
aminek értelme van. Ezért hát cikkeket kerestem népem, a dél-
szudáni núbiai arabok történetérôl.
Vagy tucatnyi kattintással késôbb rá is találtam egy külö-
nösen érdekes dologra.
„A Nagy Fáraó”
Rákattintottam a Google-ban a talált címre, és egy fura ki-
nézetû blogra akadtam. Tartalmának semmi köze sem volt
Taharkához, núbiai piramisokhoz vagy az ôsi Egyiptomhoz.
Nekem azonban felkeltette a kíváncsiságomat az oldal a té-
mái miatt, és azzal, ahogy beszélt róluk: a nôk jogai, szex,
iszlám, demokrácia, terrorizmus. Vonzó témák listája. Az an-
golul írt gondolatok fesztelenek, a vélemények egyéniek, fris-
sek, és számomra eddig elképzelhetetlenül eretnekek voltak.
Mi az ördög ez? És ki írja ezeket? – töprengtem a megdöb-
benés, az elragadtatás és a roppant kíváncsiság elegyével.
Korábban sosem olvastam ehhez foghatót.
A Nagy Fáraó egy névtelen, derûlátó és szókimondó libe-
rális egyiptomi blogger álneve volt, akinek a számára semmi
nem volt tabu vagy bírálhatatlan. Az ô révén pottyantam bele
a verembe, és egy virtuális csodaországban kötöttem ki.
Hamarosan felfedeztem, hogy sok, a Nagy Fáraóhoz ha-
sonló blogger létezik – többségük névtelen –, s minél többet
találtam és olvastam, kezdve a Nagy Fáraó által javasolt listá-
val, annál megszállottabb lettem. Valójában annyira megszál-
lott lettem, hogy szorgos egyetemi hallgatóból, aki az elôzô

84
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

évben a legjobb 4,00 tanulmányi eredményhez képest 3,79-et

ért el, visszaestem a gyengébben teljesítôk közé, mert a tanu-
lásnál sokkal nagyobb ösztönzés volt a számomra, hogy be-
kerüljek az arab blogoszféra kellôs közepébe.
Az arab blogoszférában zajló beszélgetésre sok mindent
lehetett mondani, csak azt nem, hogy unalmas. Hatással volt
a dologra, hogy sokan igényelték a 9/11 utáni világ hátteré-
nek feltárását, amely sötét volt, bonyolult és veszélyekkel teli.
Az elôzô évben megjelent egy dán karikatúra, mely sérelmes
volt az iszlámra nézve, érthetô haragot keltett a muszlim vi-
lágban, de némi megbocsáthatatlan „középkori ostobasággal”
is párosult, ahogyan néhányan fogalmaztak, s ennek a vitá-
nak még eleven volt az emléke. Az izraeli-palesztin konflik-
tus is tombolt a maga összes borzalmas következményével.
Züllött arab zsarnokok folytatták mindennapos ténykedésü-
ket, csinálták, amihez a legjobban értenek – elnyomni azok
gondolatait és lelkét, akiken vasmarokkal uralkodtak. A Bush-
kormányzat a demokrácia nevében borzalmasan és szaksze-
rûtlenül vívta a maga kudarcra ítélt háborúját Irakban. Mind-
eközben az amerikaiak közeli „barátai” és szövetségesei, a
szaúdiak, akiknél durvábban kevesen sértenek emberi, külö-
nösen nôi jogokat, folytatták a maguk intoleráns, fanatikus
vahhábita ideológiájának exportját a földgolyó muszlimjainak
millióihoz. A türelmetlenség szellemében nevelt muszlim fér-
fiak – olykor még nôk is – rendre felrobbantották magukat és
ártatlanokat mészároltak le, abban a torz és téves hitben, hogy
jutalomban és örömökben lesz részük. A levegôben még mindig
ott lebegett az Abu Ghraibban történt amerikai kegyetlenke-
dések emléke. És mindezek tetejében harsányan és büszkén
szólt a muszlim–, nyugat- és zsidóellenes retorika, és sok
blogoldal kommentjeiben rendszeresen szót váltottak róla
muszlim, nyugati és zsidó kommentelôk.

85
 AMIR AHMED NASSZER

Mindez hozzájárult ahhoz a hangulathoz, amely bármily

szomorú, gyakran alkalmatlan volt józan párbeszédre és meg-
értésre. Egyúttal azonban nyílt teret is teremtett a rendületlen
és indulatosan szabadjára engedett beszélgetéseknek arab
polgárok számára, akiknek volt internetkapcsolatuk és kellô
akaratuk megpróbálkozni azzal, hogy vitás dolgokról beszél-
jenek.
Irakiak – Irakban és Irakon kívül – lelkesen blogoltak, el-
ítélve Bush-éknak a hazájukban vívott háborúját, miközben
egy kicsi, de hangos részük, a legláthatóbb módon az Irak, a
modell nevezetû társaság tagjai, támogatták a háborút, és el-
tökélt hívei voltak Szaddám eltávolításának. Szaúdi nôi
bloggerek érthetô okokból a saját kiábrándultságuknak adtak
hangot blogjaikban, és támadták társadalmuk patriarchális
normáit. Ahmed al-Omran, a Szaúdi Jeans név mögötti blogger
nyíltan írt a saját nevén, és finoman, de bátran lépett át új
határokat a királyság bírálatában. A jordániai blogoszféra a
korrupciót vitatta meg, és szabadjára engedte haragját a hazá-
jukban még mindig enyhe büntetéssel sújtott „becsületbeli
gyilkosság” hagyománya ellen. Az egyiptomi bloggerek cél-
pontjai az iszlamisták, Hoszni Mubarak diktátori uralkodása
és a rendôri kegyetlenkedések voltak, egyéb sérelmek mel-
lett. A legkritikusabb és legféktelenebb hang talán mind kö-
zül a híres-hírhedt angol nyelvû Egy tevehajcsár locsogásai
nevû blog volt.

A Nagy Fáraóhoz hasonlóan a Tevehajcsár is egy anonim

és szókimondó, huszonvalahány éves liberális egyiptomi
blogger volt, aki nagy és hûséges olvasótábort szerzett magá-
nak a világ minden tájáról. Viszont a Nagy Fáraótól eltérôen ô
trágárságokat is megengedett magának, és saját magát így jel-
lemezte: „rendkívül cinikus, gunyoros, USA-barát, világi, sza-
badelvû, háborgó tevehajcsár”. Sok évet töltött Bostonban

86
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

egyetemi hallgatóként, ez az élmény azt is jelentette, hogy

elmerülhetett az az amerikai kultúrában, s lehetôvé vált szá-
mára az amerikai gondolkodásmód megértése.
Élve anonimitásával és minden felelôsséget elhárító álne-
vével, a Tevehajcsár túláradóan jókedvvel és szókimondással
vállalta a véleménynyilvánítást az Egyiptommal, az Egyesült
Államokkal és az arab világgal kapcsolatos valamennyi érzé-
keny kérdésben. És ezt igen gyakran önkritikusan és rá jel-
lemzô szabadelvû álláspontról tette, ami sok jobbra hajló ame-
rikai rajongót, valamint világias gondolkodású arabokat is
vonzott, akik értékelték benne a térség politikai kultúrájának
hagyományoktól eltérô értékelését.
Számtalan posztban gúnyolódott az arab világ lelki komp-
lexusain, az izraeliekkel kapcsolatos összeesküvés-elmélete-
ken, és rendszeresen írt metszô kritikákat a Muzulmán Test-
vériségrôl. Siránkozott, hogy a Szaúd-Arábia által exportált
vahhábizmus hogyan „kúrta fejbe” az egyiptomiakat, és meg-
éljenezte Szaddám bukását. Nem meglepô, hogy ily módon
sikerült sokakat feldühítenie, akik erôteljesen ellenkeztek vele,
stílusával és az érdeklôdése középpontjában álló kérdésekkel.
Eleinte bosszantónak találtam a nézeteit. Elôször is, a kari-
katúraválság után közzétenni egy grafikus zászlót azzal a fel-
irattal, hogy „Vásárolj dán árut”, nem éppen olyasmi, amivel
támogatást szerezhet az ember a muszlim politikai fôsodor-
ban. Amikor megláttam a zászlót, azt gondoltam magamban:
„Micsoda seggfej”, és még azután is úgy éreztem, túl messzire
ment, hogy megértettem ennek a jelképes jelentését és hogy
miért tette ki a szólásszabadság egyértelmû támogatásaként.
A dán karikatúra sok muszlim érzéseit megbántotta, mivel
negatív megvilágításban ábrázolta az iszlám Prófétáját. Szó-
lásszabadság ide vagy oda, ez nagyon bántó volt, ezért azt
gondoltam: „Baszd meg Dániát!” Pont. A beszélgetésnek itt
vége. Lényegében akkor így láttam a dolgot. Továbbá, ha az

87
 AMIR AHMED NASSZER

európai országok igazán hisznek a szólásszabadságban, még

a muszlimokat bántó szólásszabadságban is, akkor miért bûn a
holokauszt tagadása olyan országokban, mint Németország
és Ausztria?
Aztán mégis visszatértem a Tevehajcsár különös nézôpont-
jához. Szarkasztikus stílusa tetszett. Egy pontig hasonlított az
enyémhez. Megértettem és együtt éreztem sok sérelmével, és
méltányoltam nyersen önkritikus becsületességét. Ugyancsak
vonzottak a heves, néha éles elméjû viták a blogjának kom-
mentoldalán.
Egy napon, egy olyan pillanatban, amelyet sosem fogok
elfelejteni, és amelyet most agyament képtelenségnek érzek,
a legnagyobb megrökönyödéssel olvastam blogoldalán né-
hány kommentet olyan amerikai zsidóktól, akik ellenezték az
iraki háborút.
Hát ez meg hogyan lehetséges? – kiáltott fel meglepett és
szkeptikus énem. Elgondolkodtam... A zsidók nem esküdt el-
lenségei az iszlámnak? Nem ôk taszították bele az amerikaia-
kat, hogy indítsanak háborút Szaddám Huszein ellen, hogy
ellenôrzésük alá vonják és ellopják az olajat? És nem ôk akar-
nak uralkodni a Szentföldön a Nílustól az iraki Eufrátesz fo-
lyóig, hogy megvalósítsák a Nagy Izraelrôl szóló álmaikat?
Akkor meg miért elleneznék a háborút?
Amíg rá nem leltem a blogoszférára, életemben tudatosan
sosem kerültem kapcsolatba zsidó személlyel. Azelôtt sosem
hallottam Izrael bírálatát olyan szókimondó amerikai zsidók-
tól, mint amilyen például Noam Chomsky. Legjobb esetben
azt mondhatom, hogy nem kedveltem a zsidókat, vagy pró-
báltam nem tudomást venni róluk, legrosszabb esetben pedig
azt, hogy gyûlöltem ôket. De elsô nemzetközi iskolámban
szerzett múltbeli tapasztalataim fényében, amikor elôször let-
tek nem-muszlim barátaim, bensôm egy része meg akarta adni
„azoknak a kellemetlen zsidóknak” a kételkedés jótéteményét.

88
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Erôs volt a gyanúm, hogy megérdemlik, és nem mindannyian

olyan rosszak. A másik felemnek persze nem volt szándéká-
ban meginogni vagy kimozdulni álláspontjáról. Az ilyen el-
mozdulás a gyengéknek és a határozatlanoknak való.

Nur Merza, aki akkoriban az Egyesült Arab Emírségekben

bloggerkedett, az internet lehetôségein felbuzdulva a követ-
kezôket írta: „Egy forradalom bugyog a tudatlanság felszíne
alatt. Nem egyik éjszakáról a másikra történik meg, de min-
den egyes nap közelebb visz hozzá.” Mint kifejtette, ô nem
feltétlenül „döntsd-meg-a-kormányt-egy-véres-puccsal típusú
forradalomra” gondolt, hanem inkább „egy intellektuális for-
radalomra, egy szociális forradalomra, egy vallási forradalom-
ra, egy kulturális forradalomra. Inkább egy békés forradalom-
ra.”
Akkortájt, 2006 elején, valójában sok blogger beszélt az
arab világnak arról az esélyérôl, ami a blogoszféra idealista
burkában olykor különösen csábítónak tûnt.
Mindenféle irányzatú arab másként gondolkodók és politi-
kai „eretnekek” fedezték fel egymást online, és lassan erôs
önszervezôdô hálózattá alakultak – egy eleven, energikus szer-
vezetté, mely a kibertérben és sok fiatal szívében és gondola-
tában fokozatosan legitimálta azokat a nézeteket, amelyek
offline a valóságos világban tevékenykedô másként gondol-
kodók kiközösítéséhez vezettek volna. Abban a valóságosabb
világban ôk társadalmaik törvényen kívüli „balfékjeivel” ke-
rültek volna egy csoportba.
Arábia ortodox, tekintélyelvû és paternalista köreinek rom-
lott világában az olyan elvek, mint a szólásszabadság, a val-
lásszabadság és a vallástalanság szabadsága, nem élveztek
igazi legitimitást, nem számítottak sem gyakorolhatónak, sem
elfogadhatónak. Ám online, a liberális arab blogoszférában
ezek a nézetek és elvek virágoztak és terjedtek.

89
 AMIR AHMED NASSZER

Az egészben a legszebb az volt, hogy az egymással össze-

kapcsolódó arab és észak-afrikai blogközösségek olyan sar-
kalatos kérdésekben folytattak eszmecserét, mint az internetes
cenzúra, és megvalósították a szó igazi értelmében vett regio-
nális szolidaritást. Az egyes bloggerek nem csak egyiptomiak,
szaúdiak vagy jordániaiak voltak. Nem, voltak köztük transz-
nacionális beállítottságú arab bloggerek is, akiket összekötött
közös történelmük, nyelvük és kulturális örökségük, és az az
erôteljes késztetés, hogy beszéljenek és összevessék az egy-
máshoz hasonló elnyomó rezsimeket, amelyekben éltek.
Ahogy egyre mélyebbre hatoltam az arab blogoszférába,
egyre inkább belemerültem az individualizmus, a szabadság
és szellemi szabadság gondolataiba és ethoszába. Felszabadí-
tó érzés volt. Annyi éven át, oly sok ideig forgattam magam-
ban titkos eretnek gondolatokat, és éreztem – ha vonakodva
is – gyanakvást az ortodox nézetekkel szemben, és nem vol-
tam egyedül ezekkel a gondjaimmal.
De hol voltak a szudáni bloggerek?

2006 márciusának végén arra a némiképp lehangoló felis-

merésre jutottam, hogy sehol nincs olyan szudáni blogoszféra,
amelyet szudáni problémákról beszélô szudáni bloggerek al-
kotnának.
Letörtem és csalódott voltam, ezért e-mailt küldtem a Nagy
Fáraónak, és olyan információkat kértem, amelyek segítsé-
gemre lehetnek. Információk helyett bátorítást kaptam, hogy
indítsam el a saját blogomat. Így hát ahelyett, hogy a szudáni
bloggerek hiányára panaszkodtam volna, elhatároztam, hogy
én leszek az elsô angol nyelvû szudáni blogger, aki olyan
nemzetközi olvasóközönségnek ír, amely többet akar meg-
tudni Szudánról, különösen Dárfúrról, mely addigra vezetô
újsághírré vált a világban. Sok arab blogger írt alkalmanként

90
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Dárfúrról, de én úgy éreztem, jobb lenne, ha egy szudáni fog-

lalkozna a témával, tisztába tenné a dolgokat, mivel sok pon-
tatlanság és félreértés keringett a nyugati médiában és a
blogoszférában.
Az én enyhe lehangoltságomat azonban nem egyedül a
szudáni blogoszféra hiánya okozta. Fájdalmasan érintettek a
nyugati blogokban olvasott iszlámellenes sértések is. Ráadá-
sul fokozatosan kezdtem ráébredni egy sor hazugságra is,
amelyekkel együtt nôttem fel, s amelyek ügyében tovább akar-
tam kutatni: ilyen volt például az, hogy hittem egy iszlám el-
leni nagy zsidó összeesküvésben, vagy az Egyesült Államok
gonosz külpolitikájában.
Így hát 2006. április 14-én Drima álnéven elindítottam a
blogomat, Szudáni Gondolkodó a blogon címmel. Bár egye-
sek félreértették, a Szudáni Gondolkodó nevet nem azért vá-
lasztottam, hogy saját intellektuális fölényemmel hivalkod-
jak, hanem azért, mert sokszor megvádoltak, hogy „túl sokat
gondolkodom”, és számtalan alkalommal azt tanácsolták, hogy
„higgadjak le”, „hagyjak fel a kutakodással”. Mindemellett
újra át akartam gondolni és meg akartam vizsgálni saját szem-
pontjaimat, hogy kijavíthassam a hibáimat. Ezáltal egy virtu-
ális sivatagba merészkedtem annak érdekében, hogy bizonyos
célok tudatában átgondoljak néhány igazságot és megvitas-
sam a dolgok jelentését.
Elôször is beszélni akartam egy nyugati olvasóközönség-
nek Szudánról és Dárfúrról, hogy árnyaltabb és pontosabb
magyarázatokat adjak, mint amivel a nyugati média fô áram-
lata szolgált. Másodszor, szerettem volna egy szudáni
blogoszféra elindításával betölteni az ûrt. Harmadszor, széle-
sebb körû beszélgetést akartam az arabok és az Egyesült Ál-
lamok között, és barátságos dialógust szerettem volna olyan
zsidókkal és izraeliekkel, akik készek a tisztességes párbe-
szédre. És végül meg akartam védeni az iszlámot, és online

91
 AMIR AHMED NASSZER

dzsihádot kívántam folytatni a sértések ellen. Legvégül pe-

dig, mindennél inkább, hangosan akartam gondolkodni, és
tanulni akartam.
Amint elindítottam blogomat, közöltem a Nagy Fáraóval,
aki akkoriban nagyvonalúan felém mutató linket tett ki az ol-
dalára, és azonnal küldeni kezdte hozzám elsô olvasóimat.
Eksztázisban voltam.
Így kezdôdött hát akaratlan gyakorlatom az intellektuális
és pszichológiai önfejlesztésben. Ha akkor tudtam volna, hová
vezetnek kalandozásaim a virtuális csodaországban, talán nem
is merészkedtem volna ilyen messzire.

Képesnek lenni az önkifejezésre, képesnek lenni saját han-

gon megszólalni a nyilvánosság elôtt, ez az egyik legfelsza-
badítóbb érzés, amiben embernek része lehet. És ha egyszer
belekóstolsz, szinte képtelenség visszakozni.
Ahogy a mindennapi blogolás felemelô napi gyakorlatába
belekezdtem, korábbi egészséges reggeli szokásaim távoli
emlékké váltak, gyorsan felváltották ôket a megszállott kí-
váncsiságomból eredô új szokások. Reggelenként, ahogy
kollégiumi hálószobámban felébredtem, szinte minden nap
az volt az elsô dolgom, hogy megnézzem a blogomat, utána
mások blogjait olvasgattam.
Minél aktívabban kommenteltem olyan nagy blogoldalakon,
mint amilyen a Nagy Fáraóé és a Tevehajcsáré, és minél in-
kább elsajátítottam az önreklámozás szégyentelen módszereit
a neten, annál gyorsabban bôvült az olvasóközönségem. Az-
tán bejelentkeztem a blogommal egy Samarat nevû szudáni
online közösségbe, amelyet elkezdtem rendszeresen felhasz-
nálni a szudáni olvasók megszerzésére, miközben bátorítot-
tam ôket, hogy maguk is kezdjenek blogolni Szudánról.
Erôfeszítéseim hamarosan kezdték meghozni gyümölcsei-
ket. Napi szenvedélyemmé vált, hogy megnézzem blogom
látogatottsági statisztikáit.

92
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Ötvenhárom látogató.
Igen!
Király, ma még Svédországból is volt látogatóm.
Félelmetes!
Ilyen volt szerény indulásom, és ez nagyon feldobott. Vé-
gül is csak egy véletlenszerûen odakeveredett tizenkilenc éves
afro-arab muszlim srác voltam, aki a maga kétségtelenül naiv,
esetlen és ügyetlen módján, de azért valamilyen okból mégis-
csak elérte, hogy látszólag összefüggéstelen szavait elolvas-
sák. Mint kiderült, ezek elég értelmesek voltak egy kicsi, de
egyre gyarapodó számú embercsoport számára: olyan embe-
rek számára, akik rendszeresen odaülnek pár percre a számí-
tógép elé, hogy elolvassák, amit mondani akartam, és néha
még válaszolnak is. Hálás voltam nekik.
Abban, amit írtam, volt valami, ami visszhangra talált. Ami
bennük is megszólaltatott egy hangot.
Páran megköszönték, hogy felnyitottam a szemüket és se-
gítettem annak felismerésében, hogy „nem minden muszlim
eszelôs holdkóros” és hogy „az iszlám lehet türelmes, és ér-
telmezhetô sokkal racionálisabban is”.
Volt az olvasóim között egy Halalhippie nevû barátságos
dán, aki gyakran kommentelt, és be akart vonni muszlimokat
a blogoszférába, hogy megértse, miért váltottak ki akkora
haragot a muszlim világban a Mohamed-karikatúrák. Aztán
ott volt Andrew, egy Írországban élô, meggyôzhetetlen német
zsidó, aki az arab-izraeli konfliktusról beszélgetve osztotta meg
a többiekkel a maga érdekes szempontjait, és volt egy Jim nevû
is, akit két leszbikus anya nevelt föl a hatvanas évek Ameriká-
jában, és a Korán olvasása közben szerzett élményeirôl blogolt,
dokumentálva, hogy mi tett rá benyomást, és mi nem.
És persze ott volt kedvenc bloggerem, Carmen, egy egyipto-
mi-amerikai, aki az én oldalamon rendszeresen kommentelt, és
aki saját blog-életrajzában úgy írt magáról, mint „egypto-yorki

93
 AMIR AHMED NASSZER

személyrôl”, aki élete felét két különbözô világban töltötte.

Képtelen volt rá, és ódzkodott tôle, hogy teljesen magáénak
vallja az egyik személyazonosságot a másik ellenében, ezért
megteremtette (próbálja megteremteni) a saját helyét a világ-
ban, ahol az emberek feltétel nélkül szeretik egymást, függet-
lenül a mesterséges határoktól, s ahol „merengue-t táncolni
ugyanolyan fontos része az életnek, mint a lélegzetvétel”. Más
szóval Carmen olyan valaki volt, aki harmadik kultúrájú gye-
rekként nôtt fel, pont úgy, mint én.
Egy kölcsönhatásokkal, érdekes személyiségekkel és ba-
rátságokkal teli új világ kezdett feltárulni elôttem, és kezdte
gazdagítani az életemet.

2006. május 7-én az egyiptomi hatóságok letartóztattak egy

Ala Abdel Fattah nevû kiváló egyiptomi bloggert és politikai
aktivistát, több más bloggerrel és aktivistával együtt. Történt
ez egy békés tüntetésen, amelyen független bírósági rendszer
felállítását sürgették Egyiptomban.
Széles körben olvasott, fôként arab nyelvû blogját felhasz-
nálva Ala tevékenyen és nyíltan feszegette a politikai ellenzéki-
ség határait, amit egy ideig eltûrtek Egyiptomban. Sok egyipto-
mit ösztönzött a blogolás megkezdésére és a szólásszabadsághoz
való jog követelésére, és szorgalmas munkája kezdte megmu-
tatni eredményeit.
Társaihoz hasonlóan Ala sem aktivistának született. Senki
sem születik aktivistának. Aktivisták nem születnek, hanem
lesznek. Ala átalakulásában a fordulópont egy évvel koráb-
ban, 2005 májusában következett be, amikor látta, amint édes-
anyját, aki matematika professzor volt és maga is beleártotta
magát a politizálásba, egy tiltakozáson megverik a rendôrök.
Ô is szembeszállt a rendôrökkel, hogy megvédje anyját. Ez
volt a döntô pillanat, amely az aktivizmus kockázatos világába
repítette. Ez volt az a pillanat, amikor elege lett. Apját, egy

94
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

emberi jogi ügyvédet, 1983-ban politikai agitációért megkí-

nozták és bebörtönözték, és most Ala is megtapasztalni ké-
szült a börtönt.
Ala és mások bebörtönzésére válaszul az egyiptomi
blogoszféra fellázadt. Elkezdték „Szabadságot Alának” kam-
pányukat, követelve a tisztességtelenül letartóztatottak szaba-
don bocsátását. Alát választották a kampány arcává, hogy
ügyüket emberközelivé tegyék, és személyes hangot adjanak
neki.
Az ô mozgalmuk rövid pár nap alatt felkeltette az arab
blogoszféra és a globális média figyelmét. Bloggerek terjesz-
tették a tiltakozást, a globális média pedig segített ezt felerôsí-
teni. Tüntetôk százai – egyiptomiak és nyugatiak – tiltakoz-
tak a bebörtönzések ellen, és szolidaritásukat fejezték ki
különféle egyiptomi nagykövetségek és konzulátusok elôtt
Európa, az Egyesült Államok és Kanada nagyvárosaiban. Le-
fényképezték önmagukat, és a képeket közzétették online.
Ami engem illet, én is kivettem a magam csekély részét a
mozgalomból a „Szabadságot Alának” kampányban megje-
lent blogjaimmal, és online petíciók aláírásával, amelyeket
másokhoz is továbbítottam.
Negyvenöt nappal letartóztatása után Alát végül szabadon
engedték. Az internetes kampány láthatóan hozzájárult az ügy
széles körû nyilvánossá tételéhez, nagy nyomást fejtett ki az
egyiptomi hatóságokra és zavarodottságot keltett körükben.

Az Ala kiszabadításáért folytatott online kampány kisebb

fordulópontot jelentett számomra, ez volt az elsô fordulat a
késôbbi nagyobbak elôtt. Ekkor elôször kóstoltam bele, mi-
vel is jár az aktivizmus, és mit képesek közösen elérni a
bloggerek, amikor stratégiailag összehangolják erôfeszítései-
ket. Ez a kampány azt is megmutatta nekem, hogyan tudnak
nyugati és arab polgárok a testvériség szellemében egyesülni
egy méltó ügy képviseletében.

95
 AMIR AHMED NASSZER

Az epizód ugyanakkor néhány nehéz kérdést is felvetett.

Egy dolog blogolni, de az utcán tiltakozni? Egy diktatúrá-
ban? Az teljesen más dolog, és azt én vakmerôségnek érez-
tem. Butaságnak. Vakmerô butaságnak éreztem. Ala és honfi-
társai komolyan hitték, hogy meg tudják változtatni a rendszert?
És ha igen, milyen mértékben? A szívek és elmék befolyáso-
lása a blogolás és az írások útján nagyon ésszerûnek látszott.
Ezzel szemben a diktatúra megváltoztatásáért tüntetni bolond-
ságnak és veszélyesnek tûnt. Egyszerûen túl nagyok voltak a
kockázatok, és a siker esélye pedig a nulla közelében járt.
Akkor meg minek?
Viszont valakinek meg kellett próbálnia, nem igaz? Úgy
értem, ki ne akarna több igazságosságot? Több egyenlôsé-
get? Több méltóságot?
Minden józan ember ezt akarná. Ala szenvedélyérôl és
megpróbáltatásairól olvasva, már pedig én olvastam ezekrôl,
eljutottam odáig, hogy a tôlem telhetô csekély, szinte szánal-
masan csekély eszközökkel, petíciókkal és blogbejegyzé-
sekkel, magam is hozzájárultam az eseményekhez. Vágytam
arra, hogy lássam a változást, de a szégyenletes igazsághoz
hozzátartozik: ahhoz nem volt bátorságom, hogy részese le-
gyek a változásnak. Nem tartoztam azok közé, akik hajlan-
dók voltak osztozni az Ala által vállalt kockázatokban is. Egy
ilyen megoldásra én sem voltam felkészülve, és nem is vol-
tam teljesen oda az ötletért, hogy magam is kockáztassak. A
többségünk nem ilyen. Többnyire jól megvagyunk azzal, hogy
mások kockáztatnak értünk, és én fejet hajtok azok elôtt, akik
képesek erre.
Talán gyáva voltam. Esetleg nem voltam elég tökös ahhoz,
hogy másokhoz hasonlóan kiálljak az igazságtalanság ellen.
Vagy lehet, hogy csak hiányzott belôlem a meggyôzôdés.
Amikor megérkeztem a blogoszférába, képlékeny állapot-
ban voltam, s csak késôbb kezdtem keresni a tanulás és a

96
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

felejtés módját. Blogolni és növekedni. Kutatni és keresni.

Szóval nem éppen titánszilárdságú meggyôzôdéssel érkeztem.
Ha egyáltalán volt valamilyen meggyôzôdésem, akkor annak
ellenében cselekedtem: le akartam vetkezni sok régi – és mos-
tanra már gyanús – meggyôzôdésemet, hogy utat nyissak a
magam számára újabbak, érvényesebbek elôtt. Nem tudtam,
mik lesznek ezek, de az új meggyôzôdéseknek elôbb-utóbb
fel kellett bukkanniuk.

Az iszlám hagyományok azt mondják: „Ha valaki negy-

ven napig egy nép közé vegyül, eggyé válik vele.” Noha a
kijelentés szó szerint nem igaz, van benne igazság.
Körülményeink – családi, társadalmi, történelmi, környe-
zeti, teológiai, jogi, politikai, oktatási, technológiai, földrajzi,
pénzügyi, kulturális, intézményi –, beleértve azokat az embe-
reket, akik között idônk nagy részét töltjük, óriási befolyással
vannak ránk és viselkedésünk alakulására.
A körülmények mindenre hatással vannak.
Eddigi életemben éreztem a körülmények sokszínûségének
áldásait is és átkait is. Iskolámtól, otthonomtól, hosszas szu-
dáni nyaralásaimtól és a szomszédos mecsettôl Katar média-
irányítású környezetében, egészen malajziai három nemzet-
közi iskolámig és az ország liberális köreiig. Az állandóan
változó környezet óhatatlanul hatással volt hiedelmeimre és
személyiségemre.
Környezetünk átalakít, formál bennünket, és túl gyakran
élôsködik is rajtunk – rendszerint észrevétlenül, háborítatla-
nul és többnyire láthatatlanul. Ugyanolyan láthatatlanul, mint
amilyen az én félig-meddig kikényszerített házasságom volt a
hagyományokkal, amelyekbe beleszülettem, és amelyekkel
kapcsolatban azt várták tôlem, hogy örökre összekössem ve-
lük az életemet.

97
 AMIR AHMED NASSZER

Az én esetemben a felforgató tartalmú blogok szinte a sem-

mibôl jöttek. Az arab világ balfékei és eretnekei térítettek le,
méghozzá gyorsan a nekem rendelt pályáról, s így kerültem
egy olyan világba, melyben túlléphettem ellentmondásos in-
dulóéveimen és átpolitizált vallásos neveltetésemen. Mélyre-
ható folyamat volt ez, de a „móka” még csak most kezdôdött.
Durva ébredés várt rám.

98
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

MÁSODIK RÉSZ

Kegyvesztetten

99
 AMIR AHMED NASSZER

100
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

5.

Beszélgetések a Kis Sátánnal

2006 júniusában felszálltam egy Japánból, Tokióból indu-

ló repülôgépre, hogy a tizenkét órás repülés után már a célba
érkezés utáni pillanatban megkezdôdhessen egy bensôséges
és különleges kapcsolat.
– Kérem, tegye a kezét az ujjlenyomat-vizsgálóra. Most
álljon a kamera elé.
Egy gyors szkennelés és egy digitális fotó elkészülte után
bekerültem a rendszerbe, de korai volt még, hogy meg-
könnyebbülést érezzek. Még egy akadályt le kellett gyôznöm.
– Mivel ön szudáni állampolgár, biztonsági okokból át kell
esnie egy extra átvizsgálási folyamaton. Ismeri ezt? – kérdezte
hivatalos hanghordozással az amúgy is kimérten viselkedô
bevándorlási tiszt.
– Igen, az amerikai nagykövetségen elmagyarázták – feleltem.
– Jól van, akkor jöjjön utánam – mondta a tiszt összezárt
ajkú merev mosollyal, miután lepecsételte és visszaadta az
útlevelemet.

101
 AMIR AHMED NASSZER

Amerika kora gyerekkoromtól kezdve mindig rendkívüli

jelentôségû helynek számított a képzeletemben, de ez a jelen-
tôség mindig is ellentmondásos volt. Ott volt a parancsoló
birodalmi Amerika, és ott volt a felszabadító Amerika. Az Iz-
raelt – más néven a Kis Sátánt – támogató Amerika, amely
következésképpen erôszakosan elnyomta a palesztinokat, és
az az Amerika, amely segített Kuvait felszabadításában, és
amely segített megmenteni Boszniában a muszlimokat a nép-
irtástól. Az az Amerika, amely két nukleáris bombával több
mint százezer japán polgárt megölt, és az az Amerika, amely
kritikusan döntô szerepet játszott abban, hogy segítse a szov-
jet kommunizmus totalitárius szorításából kiszabadulni a ke-
let-európai milliókat. Az az Amerika, amelyben megtalálható
a világ legjobb oktatási intézményeinek és kutatási központ-
jainak némelyike, és az az Amerika, amely élte, kilélegezte és
exportálta a maga „szex, kábítószer, rock and roll” féle kísér-
tô hedonizmusát a tengerentúli milliárdoknak a Dögös Dol-
gok Kalmárjain keresztül.
Lehet szépséges és csábító, vagy „szajhás” és romlott. Az
egekbe emelhet, vagy a mélybe taszíthat. Mélységesen lelke-
síthet a meg-tudod-csinálni magatartásával, vagy elrémiszt-
het vakmerô katonai kalandjaival és kettôs külpolitikai mér-
céjével.
Ô az általad elfogyasztott gyorséttermi kaja, az általad ke-
resett képzés, az általad viselt farmermárka, az általad hallga-
tott zene és az általad mûvelt tudományos és mûszaki csoda.
Elszaladhatsz elôle, de nem tudod elkerülni kreatív keze nyo-
mát. Mindenütt ott van. A bevásárlóközpontokban, magazi-
nokban, mozikban, televízióban, zenében – még az álmod-
ban is. És gyakran közkívánatra van ott.
Ennek a dinamizmusnak tudható be, hogy Amerikával
hosszú távú szeretlek-utállak viszonyba keveredtem. És most
végre közelrôl, személyesen is megismerem. És tudtomon kívül

102
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

várt rám még valami: az, hogy jóval közelebbrôl megismer-

jem a Kis Sátánt, mint ahogy azt valaha gondoltam volna.
Fogtam az útlevelemet és a csomagomat, s követtem a be-
vándorlási tisztet. Bekísért egy nem messze lévô kis sarok-
szobába, és ott hagyott egy fiatal, magas, fehér fickóval, aki
talán harmincas éveinek közepén járhatott, s aki egy erôs
kézfogással szívélyesen üdvözölt.
– Helló, hogy van, haver? Nyilván piszokul elfáradt a hosszú
utazástól. Foglaljon helyet.
– Köszönöm.
Leültem, s hogy ébren tartsam magam, egy kis Linkin Park
és Metallica zenét harsogtattam a fülembe, de amikor észre-
vettem, hogy a tiszt hozzám beszél, lejjebb vettem a hang-
erôt.
– Ne izguljon, igyekszünk a lehetô leghamarabb elintézni
ezt, és tisztázzuk a dolgot. Ez csak egy hivatalos eljárás, amit
végig kell csinálni – magyarázta a számítógépébe írva.
Barátságos viselkedése azonnal megnyugtatott.
– Kér kávét?
– Köszönöm, nem, nem vagyok igazán kávés – válaszoltam.
– Na, akkor helyezze magát kényelembe. Végigmegyünk
egy sor kérdésen, amelyekre, kérem, a lehetô legpontosab-
ban feleljen, rendben? Ahogy mondtam, igyekszünk gyorsan
lebonyolítani – magyarázta szívélyesen.
– Semmi gond, megértettem. Csak nyugodtan – válaszoltam.
Ismét levette az ujjlenyomatomat és lefényképezett, majd
bajlódva beírt valamilyen utasítást a számítógépbe, miközben
én egy kérdôívet töltöttem ki.
– Hû, barátocskám, hogy én hogy utálom a komputereket!
– fakadt ki.
Igyekezvén megtörni a jeget, inkább viccesen, mint komo-
lyan, megkérdeztem, próbálkozhatok-e én a számítógéppel.
A tiszt fölnevetett.

103
 AMIR AHMED NASSZER

– Tartok tôle, hogy ezt nem engedhetem. De várjon csak,

itt van. Most mûködik. Elnézést a késedelemért, de hát elôírás
– közölte.
– Hála Samu bácsinak, ugye? – vetettem oda, amire a tiszt
még jobban nevetett, lebontva ezzel a köztünk még megma-
radt falat.
– Aha, fején találta a szöget. Hála Samu bácsinak. Ôk al-
kotják a szabályokat, haver. Én csak követem ôket, és ügye-
lek rá, hogy jól legyünk. – Hirtelen egész komolyra váltott, és
elkezdett feltenni mindenféle véletlenszerû kérdéseket, ame-
lyek közül néhányat felismertem a vízumbeszélgetésbôl, ame-
lyet néhány hete Kuala Lumpurban az amerikai nagykövetsé-
gen folytattam. Körülbelül egy óra múlva végül befejezte a
szükséges információk betáplálását a számítógépbe.
A barátaim által velem megosztott rémtörténetek és figyel-
meztetések ellenére – beleértve malajziai barátnômet, Lisát,
aki a 9/11 után kemény kihallgatáson esett át – az amerikai
repülôtéri biztonsági rendszeren átjutás egész élménye kelle-
mes, barátságos és nagyon profi volt. Végre megkönnyebbül-
ten fellélegezhettem.
Üdvözöllek, Chicago.

2006 júniusának végén már két hónapja volt, hogy blogolni

kezdtem, és fél éve volt, hogy elkezdtem társadalompolitikai
blogokat és vezércikkeket olvasni a fôsodorba tartozó médiá-
ban. Ugyancsak néhány hete volt, hogy elkezdtem intenzív
online párbeszédeimet és beszélgetéseimet számos izraelivel
és magukat cionistának valló személyekkel. Bizonyos érte-
lemben kalandosnak éreztem, mintha ellenséges vonalak
mögé, tiltott területre hatolnék be.
Politikailag korrekt és jó szándékú muszlim körök logikája
szerint: „Nem minden zsidó rossz ember. Csak a cionista zsi-
dók azok.” A blogoszférában azonban ennek nem volt értelme,

104
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

mert sok, magát „cionista zsidóként” meghatározó emberrel

akadtam össze, akik olyan véleményeket fejtettek ki, ame-
lyek kritikusak voltak Palesztina megszállásával kapcsolat-
ban, és ellenezték az USA politikáját Irakban és másutt.
Tehát mit jelentett mindegyiküknek a cionizmus, és azt
hogyan magyarázták? És egyébként is, mi volt az izraeliek és
a cionisták célja? Igaz az, hogy az amerikai keresztényekkel
közösen le akarják rombolni az iszlám harmadik legszentebb
helyét Jeruzsálemben, hogy újjáépítsék saját templomukat?
Ahogy elkezdtem ebben a kérdésben vizsgálódni, nagyon
barátságos hangnemet használtam zsidó és izraeli olvasóim-
mal, mert tényleg minden tôlem telhetôt meg akartam tenni
azért, hogy kinyújtsam feléjük a kezem, és hogy nyitott szív-
vel és szellemmel közeledvén hozzájuk, megértsem az ô lá-
tásmódjukat. Áprilisban tettem meg az elsô lépést, amikor
kértem, magyarázzák meg, mit jelképez az izraeli zászló. Szá-
mos muszlim ismerôsöm úgy hitte, hogy ez bizonyítéka Izra-
el vágyának, hogy a Nílustól az Eufráteszig uralkodjék. Ôk
azzal érveltek, hogy a két vízszintes kék vonal jelképezi a két
folyót, és a Dávid-csillag a két vonal között azt az álmot jel-
képezi, hogy egy zsidó szentföldön a zsidók uralkodnak.
A blogbejegyzés húsz kommentet vonzott. Két kommentelô,
Don Rodrigo és Finnpundit szerint a zászlót úgy tervezték
meg, hogy az a hagyományos zsidó imasálat, a tálitot jelké-
pezze. Utánanéztem a Don által csatolt Wikipédia-linken, és
elolvastam egyéb forrásokat is. Meggyôztek.
Finnpundit azt írta, korábban hallotta „a hazugság egy má-
sik változatát: a két folyó állítólag a Tigris és az Eufrátesz”, s
megjegyezte, hogy ezt az érvet arab radikálisok három évti-
zeden át használták.
– Érdekes tudni, hogy ha egyszer felröppentesz egy rágal-
mat, az élni kezdi a maga életét – mondta.

105
 AMIR AHMED NASSZER

A poszt szenvedélyes, de megvilágító vitát generált egy

Izrael-barát olvasó, Melanie és LouLou között – emlékeze-
tem szerint egy észak-afrikai tunéziai-marokkói nô – között.
Melanie írta: „Az arab nacionalisták álszentek, különösen
azóta, hogy Izrael megnyert egy védekezô, nem pedig ag-
resszív háborút.”
LouLou olyan higgadt megfontoltsággal válaszolt, amit
akkoriban csodáltam, és nagyon ritkán találtam a blogoszfé-
rában. „Nos, az arabok ezt természetesen nem így látják. Sze-
rintük Izrael kizárólag a zsidóknak próbáltak létrehozni egy
államot, olyan földön, amelynek a zsidók csupán hat-tíz szá-
zalékát birtokolták. A palesztinok ezt országuk elleni fenye-
getésnek látták. A palesztinok nagy többsége akkoriban gaz-
daságokban és olajligetekben dolgozott, vagy birtokolta azokat.
Közülük nagyon kevésnek volt magasabb képzettsége vagy
egyéb szaktudása. A föld elvesztése tehát számukra élet-halál
kérdése volt” – érvelt LouLou, s hozzátette: „A szomszédos
arab országok aggódtak a területükre beözönlô menekültek
miatt, márpedig gyakorlatilag éppen ez történt.”
Ezután valami nagyon érdekes dolgot jelentett ki. Úgy hitte:
„arról vitatkozni, hogy ki védekezett és ki támadott, semmit
sem fog most megoldani. Kétlem, hogy ebben egyetértésre
tudod juttatni a két oldalt”, ami üdítôen ésszerûen hangzott.
És jött a megdöbbentô folytatás: „Ami az arab országokból
elûzött zsidókat illeti, ha tulajdont veszítettek el, joguk van
kártérítésre azoktól az arab országoktól, és tovább kell köve-
telniük azt.”
Ismét megrökönyödtem. Voltak arab országokból elüldö-
zött zsidók? Tényleg? Ez volt egy újabb tájékozódás kezdete,
amely elvezetett annak kiderítéséhez, hogy apámnak még
kartúmi egyetemi évei alatt volt egy szudáni zsidó ismerôse,
akinek a családneve Cohen volt. Igen, Szudánban is voltak
zsidók.

106
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

„Mindkét fél iránti tisztelettel – folytatta LouLou –, nem

hiszem, hogy ez a konfliktus megérdemli azt a figyelmet, amit
kap. Vannak sokkal rosszabb konfliktusok. Ami engem illet,
betege vagyok, ha csak hallok róla. Csaknem hat éve tart.
Szerintem azonban, sajnos, amíg ez folytatódik, sosem tûnik
el Izrael és a Nyugat vádolásának kultúrája, és nem érünk el
semmilyen haladást.”
Egy kifejezés megragadta a figyelmemet: „Izrael vádolásá-
nak kultúrája”.
Egy rövid kijelentésben LouLou összefoglalta, amit néha
éreztem és homályosan gyanítottam, de képtelen voltam vilá-
gosan kifejteni. Az áldozati lét: saját tapasztalataim alapján ez
a kór megfertôzte az arab és muszlim agyakat. Ez beleillett a
képbe. És kisebb mértékig ugyancsak beleillett LouLou meg-
jegyzése arról, hogy „vannak sokkal rosszabb konfliktusok”.
Legalábbis a halált és pusztítást illetôen biztosan voltak.
Ahogy a Tevehajcsár egyik blogbejegyzése állította, Dárfúr is
közéjük tartozott, a maga halálozási adataival, amelyek becs-
lések szerint meghaladták a kétszázezer életet. A konfliktus
mégsem keltett igazi figyelmet az arab vagy a muszlim világ-
ban. Nem foglalt el olyan elôkelô helyet lelkünkben, mint az
izraeli-palesztin konfliktus. Megközelítôleg sem. Amint ké-
sôbb megállapítottam, azért nem, mert nem volt közük a
crUSAderekhez vagy cionistákhoz.
Diktátoraink – gyakran nyugati támogatással – évtizede-
ken át sikeresen használták az izraeli-palesztin konfliktust, mint
egyfajta tömegpusztító fegyvert, hogy az emberek figyelmét
eltereljék a helyi ügyekrôl, s közvetlenül okoljanak külsô lé-
nyeket, lehetôleg nagy orral és szarvakkal. Ilyen környezet-
ben az arab világnak nem sikerült jelentôs mértékben tényle-
gesen segíteni a palesztinokat, ahogyan az sem sikerült, hogy
kikászálódjanak abból a verembôl, amelyben benne voltak.

107
 AMIR AHMED NASSZER

Benne ragadt a harag, gyûlölködés, vádaskodás, stagnálás és

kiábrándultság körében.
Blogbejegyzésemrôl folytatódott a vita. Aztán közvetlenül
a Melanie és LouLou közötti párbeszéd alatt egy végsô
kommentet posztolt egy szudáni személy, akinek a nevét a
szudáni Samarat-fórumról ismertem meg. A kommentelô azt
állította, hogy az izraeli zászló igenis egy uralomvágy által
ösztökélt összeesküvést jelképez, s azt írta, hogy „az izraeliek
megpróbálták meghódítani Szaúd-Arábiát, Egyiptomot” és
„igyekeztek kiterjeszteni az ígéret földjét Irakig”.
„Folytatják a palesztin nôk megerôszakolását, a férfiak bán-
talmazását és a gyerekek lemészárlását. Mindig eljön egy íté-
letnap” – figyelmeztetett.
Eltûnôdtem, s egy másodpercig elgondolkoztam rajta, hogy
az izraeli zászló valóban egy zsidó imasálat jelképez-e.

Az 1973 óta eltelt huszonöt évben a Sears torony – egy

108 szintes chicagói felhôkarcoló – a világ legmagasabb épü-
lete címet viselte és büszkén állt más hasonlóan masszív épü-
letek betondzsungelének közepén. Egészen addig, amíg 1998-
ban a malajziai Petronas ikertorony meg nem elôzte.
Chicago belvárosa sokszorosan elhomályosította Kuala
Lumpurét, és a puszta szélessége lélegzetelállító volt. Ott vol-
tam abban a városban, ahonnan az Oprah Winfrey Show címû
mûsort sugározták. Michael Jordan és a Chicago Bulls váro-
sában. Abban a városban, ahol legidôsebb bátyám hamaro-
san megszerzi a mester fokozatot a vezeték nélküli távközlés
mérnökeként, és elhelyezkedik az iparágban. Nagyszerû ér-
zés volt újra együtt lenni vele.
Hosszú ideje álmodoztam arról, hogy Amerikába utazom,
és belevetem magam híres városaiba. Azon a nyári utazáson
Chicago volt az elsô állomásom, amelyet Maine, New York
követett, majd a szinte hipnotikus álomban zajló harminchat

108
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

órás országúti utazás Chicagóból Los Angelesbe, keresztül

Iowa, Nebraska, Colorado, Utah és Nevada államokon.
Egyelôre azonban Chicago: ahogy a hosszadalmas átvilá-
gítás után a O’Hare érkezési csarnokában találkoztam a bá-
tyámmal, a hosszú repülôút miatti fáradtságom nyomtalanul
elillant. Élményekre voltam éhes és kíváncsi. Meg akartam
ízlelni Amerikát, és a harmadik ott töltött napomon, életem-
ben elôször láttam a bátyám változatos környékén egy zsina-
gógát. Óriási Dávid-csillag díszítette, és ortodox zsidó gyüle-
kezet látogatta. Megbûvölve néztem az utcán a tömeget és a
járókelôket. Furának találtam, hogy a férfiak nekem cowboy-
stílusúnak tûnô fekete kalapot és kényelmetlennek látszó fe-
kete-fehér ruhát viseltek. A nôk is hosszú fekete-fehér ruhát
hordtak, és a hajukat is befedték.
Bizonyára konzervatív zsidók vagy ilyesmik – gondoltam.

Egy napsütéses, hûvös délutánon Chicago belvárosában a

Millennium Parkba tartottam egy latin zenei fesztiválra, ahol
kellemesen hatott rám az ott látott etnikai és kulturális sokszí-
nûség. Tetszett a tarka embertömeg és az együtt éneklô, tán-
coló vegyes párok látványa – feketék, fehérek, indiánok, dél-
kelet-ázsiaiak, spanyol ajkúak, afro-karibiak és mások. Még
a malajziai nemzetközi iskolák sem voltak ilyen változatosak.
A belvárostól távolodva egészen más dolgok vonták magukra
a figyelmemet.
Ahogy a bátyámmal visszafelé autóztunk a külváros felé,
észrevettem, hogy a környezô lakótömbök egyre inkább el-
különülnek. Egyetlen utcán végigmenve megfigyeltem, hogy
az üzletek kirakataiban az angol mellett más-más nyelveken
olvashatók a feliratok: spanyolul, olaszul, lengyelül, japánul,
koreaiul, héberül és arabul.
Itt már nyoma sem volt a Millennium Park jóízû vegyes gyü-
mölcssalátájának. Elgondolkodtam ezen, és azon tûnôdtem,

109
 AMIR AHMED NASSZER

hogy bizonyára sokan vannak, akik szívesen elvegyülnek

másokkal és élvezik az ilyen környezetet, a nap végén azon-
ban ôk is szívesebben vannak együtt azokkal, akik nyelvileg,
identitásukban és kultúrájukban közelebb állnak hozzájuk. Ez
a recept láthatóan mûködött Amerikában, mert a sokszínûsé-
get itt olyan szélesebb összefüggésben és keretek között élték
meg és fejezték ki, ami ezt lehetôvé teszi: Amerika a remény-
teljes elképzelések világa, egy bevándorlókból álló nemzet,
melynek ennek megfelelô alapító elveit az alkotmány törvény-
be foglalta. Nem maga a dokumentum a lényeg, hanem ahogy
az amerikaiak – különösen azok, akik létrehozták és támogat-
ták a polgárjogi mozgalmakat – keményen küzdöttek és dol-
goztak annak érdekében, hogy minél igazságosabban, egyen-
lôbben és jobban testesítsék meg az alkotmányos értékeket
mindennapos szociális, kulturális és politikai életükben. Vé-
gül is egy alkotmányos dokumentum magában csupán egy
élettelen papírdarab. Az emberek lehelnek bele életet és jelen-
tést, ôk hajtják végre szellemükkel, testükkel és viselkedé-
sükkel. Másfelôl az új törvényekkel, újraértelmezésekkel és
módosításokkal maguk is hatnak rá, s ezeket ki-ki a meggyô-
zôdése szerint tekintheti haladónak, esetleg éppen visszafelé
mutatónak. Jó példája lehet ennek a melegek házasságát érin-
tô alkotmánymódosítás, s ahogyan ez a kérdés liberálisokra
és konzervatívokra osztja ketté az amerikaiakat.
Chicago belvárosában élveztem a latin zenei fesztivált, az
viszont taszított, amikor meleg párokat láttam, amint közszem-
lére teszik érzelmeiket, mintha az emberek orra alá akarnák
dörgölni a hovatartozásukat.
Hová vezet ez? – kérdeztem. Csodáltam Chicago nyitottsá-
gát és sokszínûségét, de annak látványa, amit akkor a vallá-
sos erkölcs megsértésének láttam, megerôsítette bennem a
szekularizmussal szembeni ellenállást. Nem is beszélve arról,

110
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

hogy a szó szoros értelmében mekkora kulturális megrázkód-

tatás volt számomra, amikor láttam a Maury címû tévémûsor
egy részét.
A szekularizmus táplálja az erkölcstelenséget és bátorítja a
bûnt, és ezt mi, muszlimok nem engedhetjük meg országa-
inkban. Fenn kell tartanunk bizonyos szintig a mérsékelt val-
lásosságot, és védelmeznünk kell társadalmainkban az iszlám
erkölcsöt – súgta nekem a logikám. Hajthatatlan voltam.

– Muszlim szülôként hogyan kezelitek az MTV-t? – tette

fel a szónoki kérdést az imám a pénteki imaszertartáson. –
Hogyan nevelitek gyerekeiteket az iszlám követésére ilyen
médiakörnyezetben?
A gyülekezet nagyon sokszínû volt, és figyelemreméltóan sok
fehér amerikai tartozott oda, akik, a bátyám szerint, áttértek.
– Amerikában szerencsére szabad társadalomban élünk –
jelentette ki az imám. – De ez a szabadság azt is jelenti, hogy
tetszés szerint járhatunk a mecsetbe vagy a bárba. Élhetünk
helyes értékek szerint, vagy követhetünk materialista életfor-
mát. Ez azt jelenti, hogy szabadon tehetitek, amit kívántok,
de van ennek egy hátulütôje is, különösen, ha muszlim szü-
lôk vagytok. Mi van, ha fiatal tizenéveseink az MTV útját
választják? Mit tesztek? Bezárjátok ôket a lakásba? Nem
kényszeríthetitek ôket az iszlám követésére, de türelmesen
elmagyarázhatjátok nekik. Elmagyarázhatjátok az iszlám élet-
forma elônyeit. Elmagyarázhatjátok nekik, miért romboló a
materialista életforma, amely megadja magát a nafsznak, az
érzéki énnek. Magyarázhattok nekik és nevelhetitek ôket.
Végezzétek el a dolgotokat szülôként. Ez a leghatásosabb
ellenszer.
Végre egy imám, aki olyan szertartást tartott, amely helyén-
valónak, ésszerûnek és elfogadhatónak tûnt. Ehhez hasonló-
ban még nem volt részem. Az ember túlságosan gyakran hal-
lotta ugyanazt a régi vallásos társadalompolitikai szóáradatot,

111
 AMIR AHMED NASSZER

vagy valami teológiai és doktriner szöveget, amelyet könnyen

összefoglalhatunk a következôképpen: „Csináld ezt. Csináld
azt. Féld az Istent, különben azt kockáztatod, hogy egy örök-
kévalóságon át fogsz égni a Pokolban.” De itt nem ez van.
Most nem. Chicagóban nem.

* * *

Amerikában töltött második hetem végén egész rendszere-

sen használtam olyan szavakat, mint „bagel”, „húskenyér” és
„alagsor”. Részem volt abban a szerencsében is, hogy meglá-
togathattam a Maine állambeli Portlandben a nagynénémet,
és élvezhettem rokonságának meleg barátságosságát. Ez egy
kisváros, ahol a lakosok az utcán köszönnek egymásnak, és
elbeszélgetnek, mintha évek óta ismernék egymást. Éles el-
lentéte ez Délkelet-Ázsia sokkal tartózkodóbb társadalomkul-
túrájának.
Ha felgyorsítanánk a kölcsönhatásokat, a város lakosságát
folyamatos Red Bullos étrendre fognánk és alaposan megnö-
velnénk az épületek magasságát, az élmény nagyon hasonlí-
tana ahhoz, amit a következô héten a New York-i Manhattanen
éltem át.
Élveztem Manhattan gyors tempójú, vidám energiáját. Ez a
legendás, ikonszerû város volt a középpontja Amerika önma-
gáról alkotott mitológiájának és ez határozta meg, milyennek
látta a világ Amerikát. Odalátogatni, befogadni hangjait és lát-
ványát, bármilyen közhelyes is a kifejezés, de igaz, maga volt
a megvalósult álom.
Négynapos látogatásom alatt egy indonéziai barátomnál
laktam, akinek magas rangú diplomata apja akkor az ENSZ-
ben dolgozott. A körülmények szerencsés egybeesésének
köszönhetem, hogy bejutottam az ENSZ-épület ajtaján, egye-
nesen a Közgyûlés üléstermébe és a Biztonsági Tanács helyi-
ségébe.

112
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Ott álltam az ENSZ Közgyûlésének emelvényén, ugyan-

azon az emelvényen, amelyen a világ sok vezetôje és diktátora
állt és beszélt korábban. Álltam és néztem az üres termet, és
elképzeltem, hogyan népesítik be a világ minden tájáról érke-
zett delegátusok. Elképzeltem, ahogy az igazságról és egyen-
lôségrôl beszélek nekik. Aztán természetesen megkértem in-
donéziai barátomat, hogy készítsen néhány fényképet, ahogy
az emelvényen állok, majd ahogy beleültem az ENSZ fôtitká-
rának székébe a Biztonsági Tanács helyiségében. Tizenkilenc
éves, fiatal álmodozó voltam, egy ártatlan idealista, és ez az
élmény valamit megváltoztatott bennem. Valami történt ve-
lem. Komolyan elgondolkoztam annak lehetôségén, mit tud-
nék tenni, mivel járulhatnék hozzá, hogy segítsek megváltoz-
tatni a dolgokat, és küzdjek az igazságosságért.
Talán egy szép napon lesz olyan szerep, amit nekem kell
eljátszanom ezen a helyen. De az is lehet, hogy elkerülöm az
olyan bonyolult feladatokat, amelyekkel megváltoztatható a
dolgok menete, s ehelyett arra összpontosítok, hogy keressek
egy rakás pénzt. Akkoriban abban a tévhitben éltem, hogy a
két lehetôség egyformán elérhetetlen.

A hely, ahol egykor a kettôs torony magasodott, pontosan

úgy nézett ki, mint a televízióban. Csak épp most ott voltam a
helyszínen. Éreztem, hogy a hangulat ezen a helyen még min-
dig komor. Csaknem öt év telt el a támadások óta, és a Ground
Zero környékén sétáló New York-iakat és a látogatókat a nagy
lyuk még mindig tátongva emlékeztette a történtekre. Milyen
gondolatok járhattak a fejükben? Gyûlölték-e a muszlimokat?
Sok jobboldali amerikai blogger biztosan gyûlölte ôket, s az
út a megértés és megbékélés felé hosszú lesz, a párbeszéd
pedig gyakran lehetetlen.
Igen, ez az út sokkal hosszabb lesz, mint az autós utazás Chi-
cagótól Los Angelesig, ahová napokkal késôbb megérkeztem a

113
 AMIR AHMED NASSZER

bátyámmal és a barátaival. Egy csütörtöki napon, éjjel fél ti-

zenkettô körül indultunk el. Teljesen fel voltam dobva. Azok-
ban az órákban, amíg az Iowa állam hatalmas megmûvelt föld-
jeit kettéválasztó autóúton robogtunk, sokat töprengtem. Két
világ közé szorulva éreztem magam, szendvicsnek a létezés
két szintje között: a belém rögzült afro-arab muszlim állt szem-
ben és küzdött liberalizált, „elnyugatiasodott” önmagammal.
Erre a harcra ébredtem fel minden reggel. Ezt a harcot meg
kellett vívni és ezeket a kérdéseket meg kellett válaszolni ah-
hoz, hogy megtaláljam a helyemet. Persze nem fizikai helyrôl
van szó, hanem mentálisról, amelyet a magaménak akarok
tudni. Egy mentális állapotról, amelyet kizárólag én tudok
megteremteni magamnak.
Bumm!
Ford terepjárónk zökkent egyet, én pedig visszazökken-
tem a valóságba. Csodálatos volt a táj. Amerika égboltjai ki-
vételesek. Sehol másutt nem láttam ilyen szép égboltot. Tu-
catnyi órával késôbb, Utahon keresztülutazva újból ránk borult
a sötétség. Aztán a sötétség is eltûnt, méghozzá az éjszaka
közepén. Szombat volt, hajnali három óra, és ott terült el elôt-
tünk. Las Vegas. A Bûn Városa. Milliónyi csillogó kis fény a
nevadai sivatagban. Délután pedig már élvezettel úszkáltam a
Csendes-óceánban, a Los Angeles-i Hermosa Beachen.

2006. július 12-én, egy nappal azután, hogy a Los Ange-

les-i utazást követôen visszaérkeztem Chicagóba, a Közel-
Keleten újabb konfliktus robbant ki, ezúttal Libanonban, Iz-
rael és a Hezbollah között.
Ez volt az elsô háború, amelyet elejétôl a végéig közelrôl
követtem, de nem a szenzációhajhász Al-Dzsazira televízió
arab adásában vagy a Fox News mûsoraiban, hanem a
blogoszféra közvetlen, emberiesebb, nyersebb közegében.

114
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Az izraeli beszámolók szerint a háborút a Hezbollah pro-

vokálta ki, mely szerintük egy terrorista szervezet, és izraeli
katonákat támadott meg. Az arab és libanoni beszámolók sze-
rint Izrael, a gonosz megszálló volt mindig is az erôszak igazi
felbujtója a maga évtizedes gyarmatosító politikájával és etni-
kai tisztogatásaival. A hivatalos beszámolóktól függetlenül a
blogoszférában és a média fô vonulatában sokan egyetértet-
tek abban, hogy Izrael túlzott, aránytalan erôt alkalmazott,
ami nagyon sok ártatlan civil életét oltotta ki Libanonban.
A háború volt az uralkodó téma az arab, amerikai és izraeli
blogoszférákban, s a szócsaták hangnemének skálája a szél-
sôségesen gyûlölködôtôl a viszonylag kulturáltig terjedt. A
sors fintora, hogy éppen ekkor – a háború tetôfokán, s olyan
idôpontban, amikor a zsidók és Izrael elleni harag az egész
muszlim világban fellángolt – a zsidó emberek iránti érzése-
im megenyhültek. Ugyancsak nagyjából ekkor történt, hogy
a Hezbollahhal és a Hamásszal kapcsolatos romantikus véle-
ményemet, amely szent ellenállási mozgalmaknak látta ôket,
komoly csapás érte, s ezek a szervezetek végérvényesen el-
vesztették támogatásomat.
A körülöttem lévôktôl eltérôen, akik rátapadtak a tévé kép-
ernyôjére, azon vette észre magamat, hogy heves vitákat foly-
tatok izraeliekkel, Izrael-barát amerikaiakkal és arabokkal a
virtuális térben és sok blog kommentoldalain, ahol eltérô iz-
raeli vélemények sokkal teljesebb spektrumát találtam, mint
amilyeneket korábban szoktam látni. Megismertem izraeli
véleményeket, amelyek között a halállal kapcsolatban akad-
tak olyan elitélendô kijelentések, mint az, amely szerint „in-
kább egy libanoni kisbaba, mint egy izraeli katona”, de olyan
indulatos tiltakozások is, mint ez: „Hát ezért utálnak bennün-
ket. Miért kell így bombázni ôket?”
Sok izraeli gyûlölte a Hezbollahot, de azt is gyûlölték, ahogy
Libanont püfölték. Úgy érezték, az izraeli hadsereg meggon-
dolatlan és irányítatlan volt. Online eljutottak más arabokhoz,

115
 AMIR AHMED NASSZER

akik szintén késznek mutatkoztak a kölcsönösség szellemé-

ben folytatandó párbeszédre. Ez felnyitotta a szemeket.
Ami engem illet, a blogoszférába való belépésem elôtt a
zsidók számomra egyetlen tömböt alkottak – egynemû go-
nosz egészet, amelynek célja a világuralom és a muszlimok
leigázása. Mígnem felfedeztem az igazságot.
Amennyire felháborított a Libanonban véghezvitt izraeli
pusztítás, úgy omlott össze és hullott mindörökre darabjaira
egy mindent megváltoztató erejû felismerés révén a zsidókról
alkotott, propagandaihletésû hamis elképzelésem.

Az amerikai katonát a legnagyobb költségvetésû hollywoo-

di filmek becsületesnek és hôsiesnek ábrázolják, az Egyesült
Államok elleni propagandagépezet pedig romlottnak és gyil-
kosnak mutatja be. De ki rejtezik valójában a különféle ábrá-
zolások mögött? Ebben a konkrét esetben egy nôrôl van szó.
Jessica a neve. Amikor augusztus közepén „találkoztam”
vele egy egyiptomi blogoldalon, ô az USA tengerészgyalog-
ságának Irakban állomásozó katonája volt. Augusztusi leve-
lezésünk végére viszont egy gitározó és zenét szeretô pajtás
lett belôle, aki a jelek szerint a leginkább anyagi megfontolás-
ból csatlakozott hazája hadseregéhez. Velem ellentétben ré-
szese volt a crUSAder cionista katonai inváziónak, és a zenei
felvételekhez nem használta a Fruity Loop nevû számítógé-
pes zenei programot. Hozzám hasonlóan ô sem szerette a
Republikánus Pártot, és a szíve mélyén zenei minimalista volt.
Szerette az akusztikus gitár, a dob és az éneklés tiszta hangját.
Rajongott a Shure SM57-es mikrofonért, és a Pro Tool zenei
szerkesztôprogramban és az így keletkezô dallamokban talált
megnyugvást a halál és a pusztítás bizonytalan világában.
„Errefelé nem olyan rossz az élet – írta. – Nehezen tudom
felfogni, mire ez a sok harag. Úgy értem, a vallási közössé-
gek között, meg ilyesmi. Az én meglátásom szerint csaknem

116
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

valamennyien muszlimok. És nem tudom megérteni, hogy

muszlimok miért akarnak megölni más muszlimokat. Különö-
sen akkor, amikor olyan sokat beszélnek a testvériességrôl.”
„Meg tudom érteni, miért nem akarják, hogy itt legyen az
Egyesült Államok, mert melyik ország akarja, hogy elfoglal-
ják? De az irakiak most éppen sokkal inkább egymást ölik,
mint az USA katonáit.”
„Mi a személyes kapcsolatod a vallással?”
Kérdései érzékeny húrokat pendítettek meg. A tragikus sza-
lagcímeket juttatták az eszembe.
Mivel is kezdjem? – tanakodtam. – A szenvedések pártfo-
gójának, Donald Rumsfield1 ’ védelmi miniszternek az ellen-
szenves cselekedeteivel? A visszataszítóan vad szunnita és síita
szélsôségesekkel, vagy a közöttük folyó politikai és vallási
rivalizálással? Az al-Kaidával, Szaddám hû embereivel és az
iráni teokrácia szerepével? Az egész országra rászakadt vér-
szomjjal? Vagy a vállashoz fûzôdô személyes viszonyommal?
Sosem sikerült neki kielégítô választ adnom.

Augusztus végére apró, de emlékezetes mérföldkôhöz ér-

keztem. Sikerült „beszerveznem” egy tehetséges, angolul be-
szélô szudáni költônôt, hogy kezdjen el blogolni Szudánról
és a számára fontos egyéb dolgokról. Chipster volt a neve.
Három hónapja követte figyelemmel a blogoldalamat, és júli-
usban indította el a sajátját. Nekem ez egy szerény, de ígére-
tes szudáni blogoszféra reménybeli születését jelezte, amely
életképes hanggá válhat azoknak a fiatal szudániaknak a szá-
mára, akik nemzetközi közönséghez szeretnének szólni.
Meghatottak a Chipster által e-mailben küldött bátorító sza-
vak. Blogjának oldalsávjában ezt írta: „Szeretnék változást

1
Lefordíthatatlan szójáték az amerikai miniszter, Donald Rumsfeld nevével. A
Rumsfield a miniszter nevének elsô szótagja után a hadszíntér kifejezés angol
megfelelôjével (field) folytatódik a „feld” helyett. (a ford.)

117
 AMIR AHMED NASSZER

vinni a világba – nem pusztán a hírnév, dicsôség vagy egy

örökké tartó hagyaték megszerzéséért. Hanem azért, hogy ele-
get tegyek emberi kötelességeimnek; hogy az elnyomottak és
a kisebbség hangja legyek; hogy visszaadjam a valódi iszlá-
mot és jobban szolgáljam az emberiességet.” Majd egy elis-
meréssel zárta: „Drima blogoldala ösztönzött rá, hogy elindít-
sam a sajátomat.”
Nem tudtam, pontosan mi ösztönözte, vagy, hogy én mi-
lyen értékes dolgot csináltam, de minél több e-mailt váltot-
tunk, annál inkább megértettem.
Elmondta nekem, hogy nem igazán kérdés számára a nyu-
gati emberekkel való kapcsolat, hiszen életében már találko-
zott néhánnyal, a zsidók esetében viszont kételyei vannak.
– Szerintem vége az általánosításoknak, amikor tényleg
kapcsolatba lépsz velük – mondta. – Néha azt gondolom, Al-
lah azért teremtett téged, hogy közzétedd a blogodat a
Samaratban, hogy én rátalálhassak, és alkalmam legyen
kapcsolatot teremteni a másik titokzatos világgal – a Nyugattal –,
hogy jobban megértsek dolgokat, kitágítsam a látómezômet,
és hidd el, hogy hálás vagyok.
Chipster azt is ajánlotta, hogy próbáljam meg jobban kép-
viselni az iszlámot a nem-muszlimok körében, ami örömmel
töltött el.
Belátta, hogy a muszlimok és arabok az elsôdleges okai a
térségben meglévô elmaradottságnak és elnyomásnak, s azt
panaszolta, hogy ha a vallásunkat helyesen valósítanák meg,
nem pedig kihasználnák, sokkal jobban mennének a dolga-
ink. Osztottam ezt az érzését – a vágyat, hogy uralkodni lás-
sam az igazi iszlámot, még ha nem tudtam is pontosan, mi az
„igazi” iszlám, de ez nem is volt érdekes. Ez személyes dön-
tés kérdése volt.
Aztán a következô hónapokban, ahogy fejlôdött a
blogoldalam, Chipster elkezdett építô és javító szándékkal
bírálni, amiért szívbôl hálás voltam.

118
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Egy haragos, de jó szándékú e-mailben amiatt korholt, hogy

az arab és muszlim bûnöket éles hangon ostoroztam, de rög-
tön enyhébb hangot ütök meg, ha Izrael vagy a Nyugat a cél-
pontom.
És teljesen igaza volt. Felszólított, hogy változtassak ezen.
Miközben magától értetôdôen kritizáltam az izraeli megszál-
lást és politikát, sokkal erôteljesebb és szókimondóbb hang-
nemben bíráltam a muszlim világban tapasztalható antiszemi-
tizmust és az összeesküvés-elméletek világszerte hódító
politikai divatját. Ez ügyben, az antiszemitizmussal kapcso-
latban egyébként azóta is kérlelhetetlen maradtam, akkor is,
ha sok dualista továbbra is félreérti és eltorzítja, és „árulónak”
nevezi ezt az álláspontomat. Ettôl nem tágítok. A történelmi
okoktól és konfliktusoktól függetlenül, a zsidóknak, vagy
bárki másnak az ilyesfajta általánosító gyûlölete teljesen meg-
bocsáthatatlan. Gúnyolódhat valaki politikai nézeteken anél-
kül, hogy megpróbálná megfosztani emberi mivoltától „a Má-
sikat”. Ez még akkor sem megengedhetô, ha a Másik is ezt
teszi velünk. Nekünk jobbnak kellene lennünk. Mi több, le
kell rombolnunk az áldozatképzést tápláló összeesküvés-el-
méletek hódító divatját.
A probléma, amelyet Chipster a blogoldalamon helyesen
megvilágított, valami más volt. Apránként egyre dühösebb
lettem a politikai hazugságokra, az erôszakra, az arab világ
zsarnokainak és militánsainak csalásaira, jobban haragudtam
ezekre, mint Izrael és Amerika halálos bûneire. Inkább foglal-
koztatott, hogy megváltsam magam a gyûlölködés múltban
elkövetett bûneitôl, mint amennyire aggasztottak azoknak az
araboknak és muszlimoknak az érzései, akik megvetik az USA
politikáját és Izrael igazságtalanságait. Jobban hajtott az a vágy,
hogy megmutassam a zsidóknak és a nyugatiaknak, hogy a
muszlimoknak csak egy kisebbsége fanatikus gyûlölködô,
mint az a vágy, hogy leleplezzem a palesztinokkal szembeni

119
 AMIR AHMED NASSZER

izraeli igazságtalanságot. És mindez átitatta blogbejegyzéseim

pimaszul gúnyos hangnemét, amitôl azok egyoldalúak és hi-
básak lettek.
Igazság szerint azzal, hogy szabad utat engedtem amúgy
jogos haragomnak az izraeliekkel kapcsolatos hazugságok és
hamis összeesküvés-elméletek ellen, melyeket az arab diktá-
torok vetettek be tömegesen a figyelem elterelése céljából,
részben korábbi és most már megtagadott énem egy része el-
len hadakoztam. Ez piszkos munka volt.
A hamis és félrevezetô politikai elôítéletek és a mögöttes
szándékok mindabban, amiben korábban hittem, most gyor-
san és növekvô mértékben váltak számomra láthatóvá. Tehát
sok minden, amit korábban igaznak tartottam a politika tárgy-
körében, kibillent a helyébôl és hiteltelenné vált. És ez a vál-
tozás egyre mélyebb és fájdalmasabb volt.

120
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

6.

Hûtlenség

Az Igazság ôszinte keresése megkívánja annak fenntartá-

sát, hogy minden, amit eddig „igaznak” vagy „érvényesnek”
hittél, az valójában téves lehet. Minden. A nacionalizmusod.
A vallásos hited. A neveltetésed. A vizsga alá nem vetett meg-
gyôzôdéseid.
A történeted.
Az a történet, amelyet folyton mesélsz magadnak magad-
ról és a világról. Az alaptörténet, amellyel azonosulsz, és azt
feltételezed róla, hogy kikezdhetetlenül igaz.
– Mi nagy nép vagyunk, nagyszerû történelemmel és kul-
túrával.
– Vallásos hagyományaink és szent könyvünk az igazság.
Az övéik rothadtak és romlottak.
– A mi Istenünk félelmetes. Az övék nem!
Mindez nyitva áll az újraértékelés elôtt. Amikor mindez a
fanatizmus különbözô szintjein jelenik meg és a „mi szemben
ôvelük” formáját ölti, akkor minden megnyílik az újraértékelés

121
 AMIR AHMED NASSZER

számára. Öntelt, nem átgondolt meggyôzôdéseid közvetlen

felszíne alatt ugyanis valószínûleg olyan dolgokat fogsz föl-
fedezni, amelyekkel jobb lenne nem foglalkozni. Mert úgy
könnyebb. De mennyi ideig lehet ezt csinálni?
Mennyi ideig, Amir? – kérdezte folyton a fejemben a köte-
kedô hang. 2006 szeptemberére kezdtem belefáradni az ál-
landó blogolvasásba és blogolásba, de nem tudtam leállni.
Túl késô volt már hozzá. Felforgató gondolataim és tevékeny-
ségem már felnyitotta a gilisztákkal teli dobozt, s foglalkoz-
nom kellett vele.
Az arab világ számos politikai hazugságának és zsidóelle-
nes propagandájának felfedezésével együtt azt is láttam már,
hogy ezek némelyike aggasztóan összefonódott bizonyos meg-
hökkentô vallási rendeletekkel és a szent könyvek szövegeire
való hivatkozásokkal, amelyeket nem ismertem eléggé.
A Korán verseit idézô imámok vádaskodásai, s azon állítá-
sai, hogy a zsidók a disznók és majmok leszármazottai. Uta-
lások a Hadisz valamelyik részletére, amely azt mondja, ad-
dig nem jön el az Ítélet Napja, amíg muszlimok zsidókkal
harcolnak; hogy minden kô és fa a mögötte rejtôzködô zsidó-
val azt mondja: „Ó, muszlimok, egy zsidó van mögöttem.
Gyertek, öljétek meg.” És az indulatos szertartások, amelye-
ken azt bizonygatják, hogy a zsidók örökre elátkozott nép,
amelyre Isten örök kárhozatot ró.
Egyszóval nyomasztó, ijesztô, vallási alapú szónoklatok.
Nem ez volt az elsô eset, hogy ilyen dolgokat hallottam, de
ugyanezek az igehirdetések most már másképp hatottak rám.
Mélységes undort keltettek bennem, és az a tény, hogy mind-
ezt vallásos köntösben adták elô, rémületet keltett bennem.
Még rosszabb, hogy a Közel-Keleti Médiakutató Intézet
(MEMRI), egy médiapropaganda-szervezet, amelyet egy
egykori izraeli hírszerzô ezredes indított el, ezeket a szövege-
ket lefordította és angolul feliratozva közzétette YouTube-on.

122
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Persze ezt azért csinálták, hogy bemutassák a muszlim vilá-

gon belüli vallásos befolyás sötét oldalát. Tették ezt ôk is kár-
tékonyan, egyoldalúan (miközben kényelmesen mellôzték az
esetenként az izraeli média által terjesztett gyûlölködô arabel-
lenes retorika bemutatását).
Nekem azonban elakadt a szavam. Valóban ezt mondja az
iszlám embertársainkról? Valóban ez az, amit én szívembôl
szeretek és támogatok?
Egy nyilvánvaló politikai hazugság hazugságként való el-
fogadása sokkal könnyebb, mint kételkedni egy vallásos vagy
szent csomagolásba burkolt „igazságban”. A vallásos csoma-
golás a szentség auráját adja a szövegnek, ami következés-
képpen – köszönhetôen programozottságunknak – engedel-
mes tiszteletet kelt és vonakodóvá tesz a megkérdôjelezésre.
Mindez azonban túl sok volt ahhoz, hogy figyelmen kívül
hagyjam, így hát beleástam magam a különbözô vallási értel-
mezésekbe. Különösen elmélyedtem a Koránnak azon versei-
ben, amelyek egyes magyarázatok szerint azt mondták, hogy
a zsidókat disznókká és majmokká „változtatták” (2:65, 5:60
és 7:166).
Az értelmezések változatosak voltak. Néhány vallástudós-
nak az volt a véleménye, hogy a versek nem az egész zsidó
népre vonatkoznak, csak bizonyos engedetlen csoportra, amely
aztán kihalt. Mások azt mondták, hogy a zsidók „disznóvá és
majommá változott” csoportja szaporodott és utódokat szült,
akik ma a földet, igen, jól sejtik, disznókként és majmokként
népesítik be. Emberségesebb és reálisabban gondolkodó val-
lásmagyarázók elvetették a Korán efféle betû szerinti olvasá-
sát. Azt mondták, a versek csak az Istennel engedetlen zsidók
bizonyos csoportjára vonatkoznak, s a „majom” és „disznó”
szavakat képletes értelemben használták bizonyos jellemvo-
nások leírására, ahol a majom a lobbanékony, a disznó pedig
a csökönyös természetet jelképezi. Hasonlóan ahhoz, ahogy

123
 AMIR AHMED NASSZER

az arabban a bátor férfit néha oroszlánnak mondják, s megint

csak nem szó szerinti értelemben, hanem képletesen.
Én a józanabb tudósok képletes olvasatát fogadtam el.
Ugyanakkor még mindig feldúlt a szó szerinti értelmezés hí-
veinek fanatizmusa és kérlelhetetlensége, és az is, hogy a Korán
annyi sok szép verse között egészen más leírásokat is tartal-
maz. Verseket a türelemrôl, a könyörületrôl és a testvériség-
rôl, mint a 49. szúra 13. verse:
„Ti emberek! Férfitôl és nôtôl teremtettünk benneteket s
[törzs]szövetségekké és törzsekké tettünk benneteket, hogy
[leszármazásotok alapján] ismerjétek meg egymást! Allah elôtt
[azonban] az a legnemesebb közületek, aki a legistenfélôbb.
Allah [mindent] tud és [mindenrôl] tudomása van.”
Hogyan létezhetnek szeretett könyvemben ilyen toleráns
versek más elképesztô versekkel együtt? Mire való ez az agy-
torna a Korán bonyolult részeinek értelmezéséhez? És ki mi-
lyen alapon dönti el, melyik verset kell képletesen és melyi-
ket szó szerint értelmezni?
Minél többet lapozgattam az iszlámról szóló weboldalakat,
a pro és kontra magyarázatokat, annál kételkedôbb és feldúl-
tabb lettem.
Mi a baj, Amir? – kérdezte bennem egy sunyinak tetszô
hang. Mi a baj? – kérdezte újra meg újra, testembe a harag és
izgatottság lopakodva kúszó érzését ültetve el. Én vagyok-e
bûnös, mert fokozatosan hûtlenné váltam az iszlámhoz nö-
vekvô zavarodottságom és meggyengült hitem miatt? Vagy
pedig az iszlám és annak ôrzôi voltak áruló módon mindvé-
gig hûtlenek hozzám?
A hûtlenségben – idônként erôsen – osztozott mindkét ol-
dal, és ez az érzés csak fokozódott, amint egyre bûntudato-
sabb kétségekbe estem, meg ahogy lassanként megérlelôdött
bennem a hitem iránti haragom.
Válaszokat akartam. Válaszokra volt szükségem.

124
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Válaszokat, hogy meglocsoljam és hideg vízzel öntsem le

a bennem lassacskán felizzó lángokat.

* * *

„Nem létezik békés muszlim. A békés muszlim koszos söp-

redék, ôk azok, akiknek elfogyott a töltényük. Nem fogsz
meggyôzni bennünket a takijáddal, te kibaszott terrorista.”
Ezen az alapon fogalmazódott sok blogbejegyzés, amelyek-
kel gyakran találkoztam az Amerikai Jobbos Szférában, ahol
tántoríthatatlanul merev jobboldali és neokonzervatív ameri-
kai bloggerek rendszeresen gyalázták az iszlámot, és bírálták
Busht, hogy túl erôtlen.
Azért kezdtem felkeresni azokat a blogokat, mert többet
akartam megtudni az amerikai politikáról, és mert kíváncsi
voltam, mitôl kattannak be a politizáló amerikaiak. Meg akar-
tam védeni az iszlámot, s meg akartam nekik mutatni, hogy
nem a szélsôségesek képviselik a hitet; hogy az „igaz” iszlám
a békérôl szól; hogy az iszlám színvak módjára hangsúlyozza
minden faj és etnikum egyenlôségét; hogy a dzsihád legnagy-
szerûbb formája a belsô, spirituális harc, és semmi köze sincs
a háborúskodáshoz, és annak az alacsonyabb rendû
dzsihádnak, amelynek köze van a háborúskodáshoz, szigorú
szabályai vannak, s ezek megtiltják a nem harcoló szemé-
lyek, nôk, gyerekek és idôsek megölését.
De bármennyire igyekeztem is, érveim hiábavalók és ama-
tôrök voltak. Viszonzásként többnyire semmi egyebet nem
kaptam, mint acsarkodó gyûlöletet. Iszlámellenes témákat és
a takijára zúduló vádaskodásokat – ezt a gyakorlatot alátá-
masztották bizonyos iszlámértelmezések, amelyek fenyege-
tés alatt igazolják a csalást és az igazság elleplezését.
Az Amerikai Jobbos Szférában a takija baljós jelentést kapott, és
gyakran bevetették olyan jó szándékú muszlimok besározására

125
 AMIR AHMED NASSZER

és lejáratására, akik megkísérelték tisztázni az iszlám állás-

pontját ellentmondásos ügyekben. Ha egy muszlim valamit
türelmesen kíván kifejezni, írták, akkor az illetô valószínûleg
azt nem gondolja komolyan. Ez csak a takijából fakadó tett –
csalás, hogy „elômozdítsák a nyugati szabadságot elpusztítani
akaró dzsihád ügyét”. Ebben az álarcban, e blogok legtöbb
jobboldali gyülekezetének szemében, minden muszlim gya-
nús és könnyen figyelmen kívül hagyható.
Tehetetlennek és kétségbeesettnek éreztem magam a rám
zúduló és mindent elárasztó gyûlölettôl.
Ismertem a rasszizmus fájdalmasságát. Ismertem a megve-
retés és bántalmazás fájdalmát. A kelleténél többet tapasztal-
tam belôle. Megmart és évekkel ezelôtt túléltem, de itt valami
más történt, valami, amit korábbról nem ismertem. Ezt aztán
nem. Nem ismertem azokat a támadásokat sem, amelyek az
én idealizált isteni szépségem ellen irányultak, azon szépség
ellen, amelyet a lelkem mélyén még mindig a leginkább érté-
keltem és becsültem: az én iszlámom ellen.
Nem bírtam elviselni a látványt, hogy imádott hitemet olyan
veszettül támadják és a Prófétámat olyan cinikusan bántal-
mazzák. A számítógépem képernyôjén megjelenô mérgezô
szavak megrontották egyetemi hálószobámat, és gúnyolódva
mardostak. Megalázottnak éreztem magam.

Az egyetemi tömbön belüli élet – az épülettömb a semmi

közepén állt, háromórányi útra Kuala Lumpurtól – a napok
többségében agyzsibbasztóan unalmasan folyt. A helyszínt
feltehetôen azért választották, hogy a diákokat elszigeteljék
KL nyüzsgô városi életétôl, hogy helyette a tanulmányokra
figyeljenek. Ilyen körülmények között a legtöbb diák szemér-
metlenül sok idôt töltött szabadidejében filmek letöltésével és
megnézésével, meg olyan számítógépes játékokkal, mint a
World of Warcraft. Én, amellett, hogy megszállottan blogoltam,

126
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

filmeket néztem, zenét komponáltam, továbbá az egyetemi

könyvtárból kivett könyveket olvastam a vállalkozásokról –
ezeket a könyveket az után kezdtem kikölcsönözni, hogy a
kezembe akadt a láncreakciót elindító elsô könyv.
Az elsô könyv címe The Cashflow Quadrant volt, egy
Robert Kiyosaki nevû autodidakta amerikai író és pénzügyi
tanácsadó írta. Véletlenül akadtam rá egy barátom íróaszta-
lán, amikor egy hétvégi délután a hálószobájában lézengtem.
A könyv feltáró jellegû bevezetés volt a pénz természetérôl
és a pénzügyi szabadságról, amit egy alapvetôen leegyszerû-
sített formában lehetett összefoglalni és magyarázni a Cashflow
Quadrant alábbi ábrájával:
A négyszög bal oldalán található az, ahol az emberek ki-
lencven százaléka tevékenykedik. Vagy „alkalmazott” vagy,
és állásod van, vagy pedig „magánvállalkozó” vagy, és a sa-
ját munkádat végzed. Mindkét esetben az idôdet cseréled pénzre,
és az általad megkeresett pénznek az szab határt, mennyit tudsz
elvégezni minden ébren töltött órában. Továbbá, a bal olda-
lon ténykedve alapvetôen „aktív jövedelmet” szerzel. Értve
ezen azt, hogy ha abbahagyod a munkát, megszûnik áramlani
a pénz.
Nos, a jobb oldalon az embereknek körülbelül tíz százalé-
ka tevékenykedik. Vagy „üzlettulajdonos” vagy, és birtokolsz
egy vagyont vagy egy olyan rendszert, amelyben neked
dolgoznak emberek, vagy pedig „befektetô” vagy, akiért a pénze
dolgozik. E két esetben jövedelmednek nem szab határt, hogy
mennyi idôdet cseréled pénzre. Nincsenek határok. Exponen-
ciálisan növelheted a vállalkozásodat és a vagyonodat, amely
akkor is pénzt termel neked, amikor alszol. Más szavakkal, ez
a „passzív jövedelem” paradicsoma.
A téma azonnal magával ragadott, és nagyon gyorsan vé-
geztem az egész könyvvel.

127
 AMIR AHMED NASSZER

Miért nem tanított erre korábban senki? – gondoltam. Miért

nem vagyunk felvértezve pénzügyi alapismeretekkel, s miért nem
tanították a pénz természetét, a pénzügyi szabadságot és füg-
getlenséget? Miért akarunk olyan sokan valami evilágit tanul-
ni, diplomát szerezni és valaki másnak dolgozni, egész éle-
tünket azzal tölteni, hogy igyekezzünk felkapaszkodni „a
hivatali ranglétrán”?
Többet olvasva rájöttem, hogy uralkodó formájában az
oktatási rendszert az ipari korra tervezték, hogy szolgálatkész
ügyes egyéneket állítson elô, kielégítendô a munkaerôigénye-
ket. Nem arra tervezték, hogy az emberekbôl kihozza a leg-
jobbat, és bátorítsa ôket, hogy éljenek szenvedélyeiknek.
Ezt ismét csak árulásnak éreztem a rend ôrzôi részérôl. Úgy
éreztem, a társadalom becsap minket alaptalan elvárásaival és
korlátozó szabályaival.
A mag el volt vetve, s én tudtam, többé nem akarom az
életemet azzal tölteni, hogy valaki másnak dolgozom egy négy-
szögletes pokolban, olyasmit csinálva, amit nem igazán sze-
retek. Hosszú távú tervem az volt, hogy belevágok egy online
üzletbe. Ha lehet, olyan fôállású, évente hat számjegyû összeget
keresô blogger leszek, mint a híres ProBloggertôl Darren
Rowse. Aztán fiatalon, gazdagon, a saját lábamon megállva
visszavonulok, és rengeteg szabadidômben olyasmivel fog-
lalkozom, ami számít és aminek van értelme.
Nézetem szerint ez volt a helyes és bölcs dolog. Persze ab-
ban sincs semmi rossz, ha az ember alkalmazott, de én irtóztam
az alkalmazotti gondolkodásmódtól, amely azt diktálta, hogy az
embernek végül is fel kell áldoznia szenvedélyét egy életet ki-
szívó munkáért, pusztán azért, hogy jó pénzt keressen.
Az iszlám is arra biztat bennünket, hogy dolgozzunk szor-
galmasan és ne hagyatkozzunk mások alamizsnájára. Az isz-
lám hagyomány szerint van egy történet Mohamed prófétáról

128
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

– maga is vállalkozó kereskedô, aki prófétasága elôtt sok üz-

lettel foglalkozott –, amely bemutatja az iszlám álláspontját a
saját lábon állásról. Egyszer egy szegény ember elment a pró-
fétához alamizsnáért könyörögve. Válaszként a Próféta pénzt
adott neki, hogy etesse meg a családját, és vásároljon egy
fejszét. Utasította, hogy azzal aprítson tûzifát, és adja el. A
szegény ember így is tett, s hamarosan képes volt saját igé-
nyeit a munkájával kielégíteni.

2006 októbere van, az ügymenet a szokásos az Amerikai

Jobbos Szféra harsányan iszlám és muszlimellenes részében.
Az iszlám és a muszlim: rossz. Valójában olyan rossz, hogy a
kérdést: „Hol vannak a mérsékelt muszlimok?” hiábavalóan
újra meg újra meg kell hangosan ismételni. Amerika, a nyu-
gati civilizáció és Izrael: jó. Olyan jó, hogy jóformán képtelen
bármi rosszat tenni, hacsak nem arról van szó, hogy nem elég
kemények az iszlámmal és a muszlimokkal meg természete-
sen a puhány, gerinctelen, buzibarát demokratákkal.
Továbbra is kiábrándított, hogy rendszeresen szembesül-
tem ezzel a torzképpel, de idôvel ki is tágította a látásmódo-
mat. Megismertetett a Jobbos Szféra számos rossz hírû hôsé-
vel – az amerikai média fôvonulatához tartozókkal és azon
kívüliekkel. Olyan blogok révén, mint a sokak által követett
Jihad Watch és Hot Air, tudomást szereztem Ann Coulterrôl, a
Keresztény Jobboldal szenvedélyes, szôke védelmezôjérôl.
Megismertem a jóindulatú rádiós személyiség, Rush Limbaugh
véleményét. A YouTube-on számtalan Fox News felvételt,
benne Sean Hannityvel és Bill O’Reillyvel. És hogy el ne fe-
ledjem, ugyancsak fölfedeztem, méghozzá szájtátva, a keresz-
tény fundamentalista Pat Robertson borzalmas ôrültségét.
Világosan láttam, hogy az Egyesült Államokban nagyon
sok a nem „Jézus szeret téged” típusú keresztény, és hogy a
Bibliával hadonászó, a „megváltás csak Jézus által lehetséges,

129
 AMIR AHMED NASSZER

különben a Pokolban égsz el” jelmondatot harsogó kereszté-

nyek pontosan olyan fanatikusak, mint muszlim megfelelôik.
Ôk azok, akik szégyentelenül ismételgetik a muszlimoknak,
továbbá a „szabadság ellenségeinek” és a „kereszténység el-
lenzôinek” lebombázását sürgetô felszólításaikat, és járulé-
kos veszteségként közönyösen megbocsátják ártatlan embe-
rek megölését.
Nincs értelme vitatkozni velük – állapítottam meg lemon-
dóan egy ideig, és végül a Jobbos Szféra általánosító sértései
már nem provokáltak a korábbiakhoz hasonló módon. Hoz-
zászoktam ezekhez, és egy idô után már sokkal nyugodtab-
ban tudtam olvasni ôket. Vastagabb lett a bôröm.
De nem volt minden ilyen komor.
A blogoszférában szörfölve eltöltött számtalan órám alatt
rengeteg kedves, nyitott szellemû konzervatívval jöttem össze
a Jobbos Szférában. Fôleg hagyományos, családközpontú re-
publikánusokra szavazó, templomjáró barátságos emberek-
kel, akiket ôszintén érdekelt az iszlám dolgainak megvitatása,
s nem azért voltak ott, hogy fontoskodva „nyerjenek” egy-
egy vitában. Néhányan érezhetô erôfeszítést tettek annak ér-
dekében, hogy tisztelettudó hangon tegyék fel kérdéseiket, s
ezt a gesztust méltányoltam, mert jó szándékukat mutatta.
Beszélgettünk a többnejûségrôl, a nôk helyzetérôl az iszlám-
ban, a Próféta életének ellentmondásos eseteirôl és hogy azok
mit jelentenek, beszéltünk az iszlám törvényekrôl és a szeku-
larizmusról, és egyéb témák miriádjáról.
Idôt fordítottam érveik meghallgatására a konzervatív poli-
tikai filozófiáról és a klasszikus liberalizmusról, s meglepeté-
semre, sok mondandójuk visszhangra talált bennem. Megis-
mertem a korlátozott kormányzás, a szabad vállalkozás és az
egyéni szabadság eszményeit. Próbáltam megérteni a külön-
bözôséget a konzervativizmus és a libertarianizmus között, és
a tudás ezen új poharából vett minden korttyal jobban tetszett

130
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

bimbózó eretnek és vállalkozó szellememnek a klasszikus li-

beralizmus, s egyre kevésbé kedveltem a jóléti „dajkaállamot”.
De mindkét oldalon maradtak megválaszolatlan kérdések.
Nem voltam teljesen elégedett a szabadjára engedett kapi-
talizmus melletti és a szocializmus elleni érvekkel. Ha a sza-
badpiaci kapitalizmus olyan jól mûködik gazdasággenerátor-
ként, akkor mitôl van még akkora nagy szegénység és
hajléktalanság az Egyesült Államokban? Mi a helyzet a sze-
gények jólétével, akik nem tudnak munkát találni? Az az el-
képzelés, hogy a magánvállalkozás varázsütésszerûen képes
„megoldani” ezeket a kérdéseket munkahelyek létrehozásával
és jó szolgáltatások biztosításával, az a hit, hogy minden vál-
lalkozót az együttérzés és nem a pénzvágy motivál, nyilván-
valóan naiv feltételezés.
Az én oldalamról nyugtalanítóan nagy számban maradtak
megválaszolatlan és jogos kérdések. Közöttük fôleg olyanok
voltak, amelyek az iszlámnak a háborúról és békérôl szóló
tanításaira vonatkoztak, és a prófétának mai szemüvegen át
nézett cselekedeteirôl szóltak.
Nem tudtam, hogyan adjak ezekre kielégítô válaszokat. Vagy
csak nem voltam felkészült.

– Hé, ma hallottam, hogy megérkezett a szudáni diákok új

csapata – tájékoztatott szobatársam.
Éppen fásultan befejeztem a zuhrt, a déli imát. Nem igazán
szívbôl, inkább kötelességbôl, olyan feladatként, amelyrôl úgy
éreztem, el kell távolítanom az utamból.
– Vallahi tamaam, hol laknak, hogy meglátogathassam ôket?
– tudakoltam.
– Ideiglenesen különbözô épületekbe költöztek be. Páran
Hasszán emeletén vannak, a déliek pedig Daviddal vannak
most a V4-nél. Nem tudom, hol vannak a többiek.

131
 AMIR AHMED NASSZER

Átöltöztem, s elindultam a V4-hez, közel volt, mert én a

V5-ös épületben laktam. Odafelé, a V4 kávézójánál elhaladva
észrevettem az új diákokat, összetéveszthetetlenek voltak.
– Szálem, kafekum? Hogy vagytok? – Közeledve integet-
tem és üdvözöltem ôket, de nem kaptam azt a választ, amire
számítani lehetett volna.
Metszôen megvetô kollektív tekintetükkel találtam szem-
ben magamat, átnéztek rajtam, mintha ott sem lettem volna.
Piszkos pillantásaiktól megalázottan álltam ott abban a ször-
nyû pillanatban, a gyûlölet tárgyaként, mintegy az észak-szu-
dáni zsarnokok kezétôl származó, de rám kivetített igazságta-
lanságnak a megtestesítôjeként.
Az ô szemükben én nem egy Amir nevû szudáni diáktárs
voltam azon az egyetemen, amelyhez az imént csatlakoztak.
Nem, én egy voltam „azok” közül, egy a világos barnább
bôrû „északi arabok” közül, egy dzsallaba, a monolitikus
gonosznak és a tragédiák forrásának a megtestesítôje.
Egyenként elmentek mellettem – a járdán álló kísértet mel-
lett –, eleinte üdvözlésképpen feléjük nyújtottam a kezem,
aztán már magam mellett tartottam, és hátat fordítottam a tör-
ténteknek.
Amikor elmeséltem dél-szudáni barátomnak, Szokatinak,
mi történt, hevesen csóválta a fejét és nevetett, amirôl remél-
tem, hogy csalódottságát fejezte így ki.
– Pajtás, vallahi, ez szívás. Nem helyeslem, amit tettek, sze-
rintem nagyon sajnálatos és buta dolog. Nagyon szomorú
ôszintének lenni – mondta. – Bász ja, Amir, szerintem nem
kellene személyes ügynek venned. Tényleg, pajtás, nem kel-
lene. Fogalmad sincs róla, hogy ezek a srácok mi mindenen
mentek keresztül, és milyen szarságokkal kell nekünk, déliek-
nek mindennap foglalkoznunk Kartúmban. Könnyen lehet,
hogy néhányan elveszítették az anyjukat vagy az apjukat, vagy
fivérüket, nôvérüket, akiket a háborúban öltek meg, és ráadá-
sul még az is lehet, hogy az egész falujukat felégették.

132
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

– Igen, de nekem mi közöm van ehhez? Úgy értem, rend-

ben, pár kurva északi sok szar dolgot mûvelt. Mellesleg Szu-
dánban mindenkivel ezt tették, beleértve bennünket, északia-
kat is. De miért kell ezért engem is bûnösnek tartani? Halasz,
felejtsük el, nem vagyunk mindannyian rossz emberek. Rá-
adásul én egyértelmûen azért voltam ott, hogy üdvözöljem
ôket – mondtam.
– Figyelj, pajtás, még mindig sok szar dolog történik, amit
neked könnyû „elfelejteni”, amikor kiváltságos helyzetben
vagy. Ismétlem, amit tettek, rossz, nem támogatom, de, em-
ber, muszáj elfogadnod és annyiban hagynod ezt a dolgot –
felelte Szokati. – Némelyeknek túl sok gyûlölet jut, és ez nem
könnyû helyzet. Idôt kell adnod, hogy megoldódjon.
– Idôt adni. Aha, hogyne.
Ahogy az óramutatók haladtak elôre, kezdtem erôsen gya-
nítani, hogy a világ népei között az észak-szudániak bizo-
nyos fajtája különlegesen kedvezô lehetôséget kapott arra,
hogy mindenkor mástól eltérôen értse a rasszizmust.
Kartúmban az észak-szudániak, különösen az „elit” törzsek-
bôl valók minden értelemben kiváltságosak. Kulturálisan,
politikailag, katonailag, társadalmilag és pénzügyileg. A leg-
felsôbb réteghez tartoznak, gyakran meg is feledkeznek errôl
és készpénznek veszik. Szudán határain túl azonban, egy
olyan országban, mint Szíria vagy Libanon, egy rasszista sze-
mében az észak-szudánin rajta van a bélyeg arab felirattal:
abd, „rabszolga”. Ott ez már egy „mocskos” arab fajta, vagy
nem is arab, csak olyasvalaki, akit beszennyez „afrikaiságá-
nak” „tisztátalansága”. Olyasvalaki, aki a leereszkedô elôíté-
let és bántalmazás céltáblájává válik, pusztán azért, mert söté-
tebb a bôre.
Ennélfogva kevert észak-szudáni etnikai és kulturális örök-
ségem és az általam élt élet révén kezdtem színesebb szemüve-
gen át nézni és látni az engem körülvevô világot. Az Egyesült

133
 AMIR AHMED NASSZER

Államokban például sokkal mélyebben megértettem annak

lényegét, mit jelent feketének, fehérnek lenni, vagy vegyes
fajúnak, mint amilyen Obama. Fehér a fekete rasszizmusban.
Fekete a fehér megvetésben. Vegyes fajú mosolygós arcok és
néha „versengô lojalitások”.
Dióhéjban: önazonosság és annak veszélyei.

A 2007-es év meglehetôsen hátborzongató hírrel érkezett

el az internet világába, mégis örömhírnek számított ez, mert
alighanem a legünnepeltebb haláleset volt a liberális arab
blogoszférában: Szaddám Huszein 2006. december 30-ai ki-
végzése.
A YouTube-on és a LiveLeaken vírusként terjedô videókat
milliók nézték meg. Történelmi esemény volt ez, amit a tévé
is széles körben közvetített. Az arab világ legborzalmasabb
diktátorának megalázó végét tanúként látni – olyan valakirôl
van szó, aki százezreket ölt meg és vegyi fegyvert vetett be a
saját népe, köztük ártatlan nôk és gyerekek ellen – nagyon
sok embernek mélységes elégtételt nyújtott, beleértve engem
is. Bár ma már nagyon megválogatom a szavaimat, akkor
minden szót komolyan gondoltam, amikor a következôket ír-
tam blogbejegyzésemben: „Szaddám Huszein azt kapta, amit
megérdemelt, és a tény, hogy az iraki kormány nem nyúzta
meg elevenen, nem löttyintett savat a képébe, nem pofozta
meg ezerszer, nem vágta le a nemi szervét, hogy utána akassza
fel, valójában tisztességes cselekedet.”
Szemernyi lelkifurdalást sem éreztem soha Szaddám iránt.
Ezért dühített fel néhány hevesen Amerika-ellenes arab és
muszlim, aki szomorú „nekrológot” blogolt Szaddámért, az
„elesett hôsért”, a „mártírért”. Amerika-ellenességük – sok
szempontból érthetô, tekintettel Irak lerombolására – olyan
mélységesen mély volt, hogy árnyékba borította és elfedte

134
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Szaddám gyilkos tombolását és háborús bûntetteit is, miköz-

ben elértéktelenítette a muszlimok és arabok vérét, azokét,
akiket állítólag védelmeztek.
Szomorú, kiábrándító dolog volt ez.

Ahogy beköszöntött 2007, hivatalos tanulmányaimra többé

nem fordítottam annyi figyelmet, amennyit kellett volna. Túlsá-
gosan elfoglalt a magam diktálta nem-hivatalos történelem-,
szociológia-, vállalkozás-, közösségi média- és politikatanu-
lás. Túl elfoglalt voltam a blogolással, más közel-keleti és af-
rikai bloggerekkel való együttmûködéssel, pártfogói projek-
tekben vettem részt, s egy nagyobb szudáni blogoszféra
megteremtésében is részt vettem.
Meghívásra alapítóként csatlakoztam Eszra’a Al-Safei
bahreini bloggerhez, hogy elindítsuk a Mideast Youth2 elne-
vezésû csoportos blogoldalt, szándékunk szerint azért, hogy
hangot adjon a haladóknak és kisebbségeknek, s terjessze a
demokratikus eszméket. Segítettem megszövegezni a prog-
ramnyilatkozatot, és közremûködtem a megfelelô bloggerek
toborzásában a térségbôl. Együtt tettünk lépéseket irániak,
baha’i hitûek, kurdok, szunniták, síiták és bármennyire el-
lentmondásos, baloldali izraeliek bevonására. A projekt elin-
dult, de más elfoglaltságaim miatt hamarosan ki kellett száll-
nom ebbôl a partnerségbôl. Messzebbre nyújtózkodtam, mint
amennyire a takaróm ért. Eszra’a azonban kitartott, és évek-
kel késôbb számos díjat és elismerést nyert kreatív másként
gondolkodóként végzett dicséretes munkájáért.
Ami engem illet, ahogy mind több vér folyt Dárfúrban, a
Mideast Youth-szal közösen egy online kezdeményezést és
egy Jó Szomszédok elnevezésû oldalt vezettem, hogy ter-
jesszem az ismereteket a Szudán nyugati térségében folyó et-
nikai tisztogatásról, és hogy árnyalt módon jobban felhívjam

2
Mideast Youth = Közel-keleti Ifjúság

135
 AMIR AHMED NASSZER

erre a figyelmet. Az eredmény a Tájékozottság Dárfúrról el-

nevezésû weboldal lett a „200 000 halott és megerôszakolt
szudáni anya” provokatív jelmondattal. A platformot a konf-
liktusról szóló friss információk posztolására használtuk, és
arra, hogy digitális grafikus bannereket tehessenek fel a
bloggerek az oldalsávokba. És noha a weboldal látogatottsága
nem volt számottevôen nagy, a projekt segített mintegy negy-
venezer ember körében erôsítenünk a tájékozottságot. Online
mércével mérve ez kis szám, de a valóságos világban ennyien
megtöltenének egy stadiont, s ez a gondolat elégtétellel töltött
el, és segített bensômben elfojtani a bírálatot.
Egy másik vonalon csatlakoztam az Online Globális Han-
gokhoz (GVO), aktivisták és városi újságírók bemutatkozó
közösségéhez, miután meghívást kaptam, hogy legyek ön-
kéntes szudáni szerzôjük, s írjak összefoglalókat a kicsi, de
növekvô szudáni blogoszféra tevékenységérôl. A meghívás
elfogadása életem egyik legjobb döntésének bizonyult, mert
egy idô múlva a – 2005-ben Ethan Zuckerman és Rebecca
MacKinnon által a Harvard Egyetem Internet és Társadalom
Berkman Központjában alapított – GVO révén kapcsolatba
kerültem egy sereg olyan személlyel, akik mélységesen ha-
tottak szociális és politikai eszmélésemre.
Közben folytattam blogoldalam frissítését szónoklatokkal,
átkozódásokkal és józan elemzésekkel, ami több százra nö-
velte rendszeres napi olvasóim számát, és esélyessé tett egy
webes blogoldalnak járó elismerésre. Emlékszem rá, hogy
rövid e-mailt váltottunk az ENSZ-fôtitkár akkori szudáni kü-
lönmegbízottjával, Jan Pronk holland diplomatával, akinek
értékeltem a munkáját, s késôbb megtudtam, hogy az ENSZ
állományából többen figyelemmel követték blogjaimat.
De akkoriban még emlékezetesebb volt, hogy olyan fáj-
dalmas, áruló hûtlenségre ébredtem rá, amelytôl fortyogott

136
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

bennem a düh. Nem azonnali felismerés volt ez. Idôbe telt a

dolog, de amikor derengeni kezdett elôttem, mi is történt, úgy
éreztem, összeomlok a felismerés súlya és ereje alatt.

Az interneten a névtelenség, amely mögé gyakran elbúj-

tam, lehetôvé tette számomra, hogy szabadon kritizálhassak
akárkit és akármit, amikor és ahogyan csak akartam. És minél
kellemesebben éreztem magam ezzel az újonnan kivívott sza-
badsággal, annál jobban kihasználtam, idônként olyan szó-
noki stílust alkalmazva, amely kihozta belôlem a legrosszab-
bat. De a lehetôség, hogy szabadon és névtelenül beszélhetek,
többnyire alkalmat adott arra, hogy korlátozott társadalmi
körülményeim dacára is tabutémák felé forduljak. Alkalmat
adott arra, hogy növeljem önbizalmamat és fokozatosan ráta-
láljak a saját hangomra.
Válaszként néhány olvasóm egyes szövegeimet és a stílu-
somat is kifogásolhatónak találta. Nem volt kedvükre például
az igazság feltárásának esélyeit korlátozó összeesküvés-elmé-
letek bírálata, még kevésbé próbálkozásaim a zsidóság sok-
színûségének bemutatására – askenázi, szefárd, liberális, szo-
cialista, világi. Emiatt gyûlölködô leveleket is kaptam, és
megpróbáltak megfélemlíteni. Nem voltak ezek komoly fe-
nyegetések, de azért éreztem a rám nehezedô nyomást.
Hányan lehetnek még ilyenek, akik a blogomat olvasva
haragra gerjednek? – Ezt a kérdést forgattam a fejemben ál-
landóan és nyugtalanul.
Értettem én, hogy honnan jönnek a bírálóim. Még együtt is
éreztem velük, de mélységesen megvetettem a taktikát, ami-
hez folyamodtak, és azt, hogy képtelenek voltak józan vitába
bocsátkozni. Inkább követték az arab zsarnokok propaganda-
kézikönyvét. Az pedig így szól: ha egy ellenfeled mond vala-
mit, ami neked nem tetszik, ne menj bele a téma megvitatásába,

137
 AMIR AHMED NASSZER

hanem mázold rá a bélyeget, hogy „CIA-ügynök”, „cionista”,

„áruló” és „hitehagyott”, vagy legalábbis utalj rá, hogy ezek
valamelyike.
Bizonyos valódi élethelyzetekben, amikor valaki ilyen po-
litikailag motivált vádaskodásba fog, lényegében azt tanácsol-
ja, hogy öljék meg e vádak célpontját. Végül is az árulást vagy
a hitehagyottságot sok muszlim országban halállal büntetik.
A nekem küldött rendszerint bíráló hangnemû üzenetek-
ben rejlô körmönfont szándék – vajon szerzôik komolyan
gondolták-e vagy sem – nem maradt rám hatástalan. Fel-
dühített. Az én bûnöm, hogy más véleményem van, amely
visszhangra lelt néhány megbocsátásra képtelen halandó
lelkében?
De nem inogtam meg, folytattam terv szerinti programo-
mat, s végül rábukkantam egy filozofikus idézetre, amely mély
benyomást tett rám. Valójában olyan mélyet, hogy miután fel-
fogtam, mirôl van szó, a felismerés megváltoztatta sorsomat.
Ezek a gondolat-átalakító szavak voltak a képernyômön:
„Nem értek egyet önnel, de az életemet adnám, hogy elmond-
hassa véleményét” – ahogy állítólag Voltaire, a francia filozó-
fus mondta. Megálltam és elolvastam az idézetet még néhány-
szor. „Nem értek egyet önnel, de az életemet adnám, hogy
elmondhassa véleményét.” Aztán elolvastam újból, lassabban:
„Nem értek egyet önnel… de az életemet… adnám érte,
hogy… elmondhassa.”
Hû!
Ez az idézet szétoszlatott valamit. Föllebbentett egy füstfel-
hôt, és egy lúgos ötletvírust fecskendezett be savas tudatom-
ba. És apránként a lúgos fogalom közömbösíti belsô énem
nézôpontjait a valóságról, elvezet egy kulcsfontosságú csúcs-
pontig, rádöbbent, hogy alaposan tanulmányoznom kell az
Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.

138
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

1. cikkely 3 : Minden emberi lény szabadon születik, és

egyenlô méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiis-
merettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell
hogy viseltessenek.
18. cikkely: Minden személynek joga van a gondolat, a
lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában fog-
lalja a vallás és a meggyôzôdés megváltoztatásának szabad-
ságát, valamint a vallásnak vagy a meggyôzôdésnek mind
egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság elôtt, mind
a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján
való kifejezésre juttatásának jogát.
19. cikkely: Minden személynek joga van a vélemény és a
kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot,
hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy hatá-
rokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszt-
hessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.

Cikkelyrôl cikkelyre elgondolkoztam ezen a tanulságos

szövegen. A rend ôrzôi az én szívemben és gondolataimban
elidegenítették az elidegeníthetetlen jogokat. Ezek egyszerûen
kimaradtak a számomra becses dolgok közül. Idegenek ma-
radtak. Távoliak. „Ottaniak”, nem pedig „itteniek”. Olyan fo-
galmak, amelyeket korábban homályosan kiváltságosnak
éreztem, amiért egyesek elég szerencsések hozzá, hogy eze-
ket élvezzék, mások viszont nem tehették, mert számukra „egy-
szerûen így mennek a dolgok”. Mert „ennek ez a módja”.
Talán azért, mert néhányunknak az a végzetünk, hogy örökre
nincstelenek és reménytelenek legyünk. És talán azok is va-
gyunk. Talán mindaddig, amíg tudatlanságban tartanak ben-
nünket e jogokat illetôen, mindaddig, amíg ezeket távol tartják

3
A cikkelyek magyar fordításának forrása: http://www.ohchr.org/EN/UDHR/
Documents/UDHR_Translations/hng.pdf

139
 AMIR AHMED NASSZER

tôlünk, s elejét veszik annak, hogy ezek gyökeret verjenek a

lelkünkben, addig nincstelenek és reménytelenek is leszünk
– olyan reménytelenek, hogy a történelem szemétdombjára
számûzhetnek bennünket.
Miért nem tanultam gyerekkorom iskoláiban errôl a hatal-
mas erejû dokumentumról? Miért nem tanítottak meg ennek
jelentôségére az iszlámnak azok a védelmezôi, akiknek a keze
alatt tanultam? – kérdeztem magamban vívódva. Miért nem
hallottam, hogy otthon a családom errôl folytatott volna esz-
mecserét? Tehát mind ez idô alatt megvoltak ezek a jogaim?
Jogok, amelyek engem megilletnek? Jogok, amelyeket eloroz-
tak tôlem? Olyan jogok, amelyeket alattomosan megtagadtak
tôlem? Miért?
Tényleg, minden szent dolog nevében, miért?
Miért, miért, miért?
Nem, az emberi jogok nem kiváltságok. Nem „egyeseknek”
szánták ôket. Mindenkinek szánták ôket – még nekem, a gya-
nútlan huszonegy évesnek is. Szólásszabadság, vallásszabad-
ság, a vallás nélküliség szabadsága. A teljes lista. Közülük
mindegyik külön-külön is az én jogom, és ebben rejlik a magva
a hamarosan szárba szökô konfliktusnak, amely nemsokára
teljesen kibontakozik, és összeütközést eredményez köztem
és a között, amivel korábban nagyon féltem összeütközni: a
többé már nem eszményi, csak nyugtalanító szépséggel, az
én iszlámommal.
Mert az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának szöve-
gében a gondolatszabadság az én jogom. A szólásszabadság
az én jogom. Sôt, még a hit nélküliség is az én jogom, de az
általam ismert iszlám törvények szerint nem az. Azért nem,
mert a muszlimok közül túl sokan hisznek az istenkáromlás-
ért járó halálbüntetésben. Halál a hitehagyottságért. Halálra
kövezés házasságtörésért. Kézlevágás lopásért. Rendkívül
kemény és véres büntetések ezek a modern kor körülményei

140
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

között. Különleges adóteher és másodosztályú státus a nem-

muszlim dhimminek. Ez egy igazságtalan, nem demokratikus,
elmaradott zsarnoki rendszer – jelentettem ki magamban düh-
vel és fájdalommal.

Az én iszlámom, az romantikusnak hitt szerelmem, nagyot

zuhant az eszményi magasból, s kegyvesztetté vált. Az a gyenge
és leegyszerûsítô megfogalmazás, hogy ez „a béke vallása”,
többé már nem kielégítô. Az iszlám és védelmezôi hazudtak
nekem. Ez nem lehet igaz! – vívódtam még mindig. A vallás
és annak gyakorlói által megteremtett kultúra végül is hatal-
mas civilizáció, amely a világnak olyan sok újítást és haladást
adott a tudomány, építészet és mûvészet formájában. De hát
mi történt? Mi romlott el? Hogyan veszítette el az erényessé-
gét? Hogyan tunyult el, s került jelenlegi szánalmas, nyomasztó,
rút állapotába?
Tényleg a muszlimok erkölcsi hanyatlása miatt és a hitetle-
nek miatt történik mindez, ahogy azt gyerekkoromban tanul-
tam? Vagy valami másról van szó?

141
 AMIR AHMED NASSZER

142
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

HARMADIK RÉSZ

Megszakad a szív

143
 AMIR AHMED NASSZER

144
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

7.

Hogyan vesztette el valójában

az erényességét

Nyugalmat és dacosságot árasztott, higgadt, mégis komoly

volt a tekintete. Fehér köpenyében és ruhájában az indiai erô-
szakmentes ellenállási mozgalmat vezetô Mahatma Gandhi
született hasonmásának is nézhették volna, ha nem olyan tes-
tes és ha nem lett volna fehér turbán a fején. És még ha nem
hasonlított is megjelenésében Gandhira, nagyon is hasonlított
rá vérmérsékletével és viselkedésével.
Számítógépem képernyôjén újra szemügyre vettem fény-
képét, és a következô oldalra kattintottam. Minél többet ol-
vastam errôl a férfiról, akit sokan kezdtek a „szudáni Gan-
dhi”-ként emlegetni, annál jobban nôtt a kíváncsiságom. Az
1909 körül Észak-Szudánban született usztáz Mahmud Mo-
hamed Taha iszlám reformer volt, aki mozgalmat indított Szu-
dánban a vallási változásokért. Társadalmi igazságosságot,
férfiak és nôk közötti egyenlôséget, a muszlimok és nem-
muszlimok közötti egyenlô állampolgári jogokat sürgetett.

145
 AMIR AHMED NASSZER

2007 elejére már több hónapja elmélyülten tanulmányoztam

nézeteit az interneten, és nagyon vonzónak találtam ôket.
Taha reményt nyújtott. Ô és tanítványa, Abdullah An-Na’im,
akirôl késôbb még lesz szó, új nézôpontokat tárt fel elôttem,
amelyek utat mutattak az iszlámhoz fûzôdô kapcsolatomat
megzavaró konfliktusok feloldásához. Taha szerint az iszlám
eredeti formájában megromlott, s a muszlimoknak újra kell
olvasniuk a Koránt a benne lévô két verskategória – a mekkai
és a medinai versek – közötti döntô különbségek fényében.
Az iszlám hagyományok szerint a Koránt i. sz. 610-tôl,
amikor negyvenéves volt, a haláláig, 632-ig tartó közel hu-
szonhárom éves idôszakban nyilatkoztatták ki Mohamed pró-
fétának. A kinyilatkoztatás Gábriel arkangyal közvetítésével
érkezett két szakaszban, amelybôl az elsô Mekkában kezdô-
dött. Azokban a korai napokban a Korán kinyilatkoztatásait a
békét, együttérzést és türelmet bátorító versek jellemezték.
Abban az idôben a próféta követôinek születôben lévô kö-
zössége kicsi volt, de növekedett, s amint növekedett és han-
goztatta a társadalmi igazságot követelô felhívásait, aggodal-
mat keltett az iszlám üzenetét elutasító mekkai elnyomó és
kegyetlenül uralkodó, több istenhitû törzsek körében.
Így hát Mohamedet és követôit ellenfeleik kigúnyolták, ki-
nevették és az erôszakosság csúcspontján bojkottálták és sú-
lyosan zaklatták.
A próféta legkorábbi és kiváltságok nélküli, azaz nem elô-
kelô családokból származó követôi közül néhányat halálra
kínzott Abu Dzsal – egy különösen erôszakos mekkai pogány
és Mohamed nekikeseredett ellensége –, így próbálva ôket
rábírni új keletû monoteista hitük megtagadására, másokat
pedig eltántorítani ennek követésétôl. A körülmények, ame-
lyekkel több mint egy évtizedig sújtották ezt a közösséget,
finoman szólva kemények és csúfak voltak.

146
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Ennek ellenére a Próféta az egész nehéz mekkai korszak-

ban békésen, türelmesen és önuralommal reagált és a Korán
kinyilatkoztatásával összhangban cselekedett. Az eszmények-
rôl szónokolt, s ami még fontosabb, mekkai ellenfeleivel kap-
csolatos bánásmódjába beleépítette azokat.
A Korán a 23:96-ban például arra utasította Mohamedet,
hogy „Hárítsd el a rosszat olyasvalamivel, ami jobb [annál]!”,
és a 16:125-ben „Hívjál a te Urad útjára bölcsességgel és szép
buzdítással! És szállj perbe velük úgy, ahogy az a legjobb.”
Aztán a 16:126-ban azt mondja: „Ha türelmet tanúsítotok –
az jobb a türelmeseknek.”
Miként azt a fenti versek bizonyítják – amelyekhez hasonló
sok akad a Koránban –, az iszlám az egész mekkai idôszak-
ban lényegében békéltetô természetû volt. Mások azt mond-
ják, azért, mert gyenge volt, s nem engedhette meg, hogy erô-
szakhoz folyamodjon.
A késôbbi Korán-versek fényében az ember tisztán látja,
hogy ez nem igaz, s inkább a béke elsôdlegességének meg-
erôsítése volt a meghatározó ok. Ez elvezet bennünket a Ko-
rán kinyilatkoztatásának a mekkai idôszakot követô medinai
szakaszához.
Miután Mekkában elviselhetetlenné vált a helyzet, a Próféta
Mekkából Medinába emigrált, és csatlakozott az ottani nö-
vekvô és virágzó muszlim közösséghez. Emigrációja olyan
jelentôs esemény volt, hogy ez vált az iszlám holdnaptárának
kezdetévé.
Odaát Medinában a próféta olyan alapszabályt fektetett le,
amely rögzítette a szomszédi kapcsolatok formáit a muszlimok
és nem-muszlimok között. Politikai és vallási vezetése alatt a
közösség befolyása nôtt – fontos ez a különbségtétel, amit túl
sok muszlimnak nem sikerült felfognia. Mekka uralkodó elitje
nem volt elégedett e fejleménnyel, ami olyan eseményekhez
vezetett, amelyek erôszakos összetûzések feltételeit teremtet-
ték meg.

147
 AMIR AHMED NASSZER

Ahogy azt az iszlám hagyomány tartja, a harcok közeled-

tével a Próféta továbbra is kapta a Korán kinyilatkoztatásait.
Ebben az emigráció utáni idôszakban a kinyilatkoztatást olyan
versek jellemezték, amelyek most már egészen más hangne-
mûek és tartalmúak voltak, összehasonlítva a korábbi, türel-
mes mekkai versekkel. Ezeknek az új, háborúval kapcsolatos
medinai verseknek a kinyilatkoztatása nem egy csapásra tör-
tént, hanem szakaszokban következett be.
Elôször is engedélyt adott a muszlimoknak, hogy harcolja-
nak azon nem hívôk ellen, akik zaklatták ôket, amint errôl a
Korán a 22:39-ben szól: „Akik harcolnak, azok engedélyt
kaptak [arra], mivel jogtalanság érte ôket. Allahnak megvan a
hatalma arra, hogy megsegítse ôket…”
Másodszor, miután a muszlimok engedélyt kaptak a harcra,
újabb verset nyilatkoztattak ki a Prófétának, amely elôírta, hogy
a védekezô harcot bizonyos szabályok és korlátok között sza-
bad folytatni, amint az a 2:190 és 2:194 között áll:
„Harcoljatok Allah útján azok ellen, akik ellenetek harcol-
nak! Ám ne hágjátok át Allah parancsait! Allah nem szereti
azokat, akik áthágják [a parancsait].
Öljétek meg ôket, ahol csak rájuk leltek, és ûzzétek ki ôket
onnan, ahonnan kiûztek benneteket! A megkísértés (fitna)
rosszabb, mint az ölés. Ne harcoljatok azonban ellenük a Szent
Mecsetnél, amíg ôk nem harcolnak ellenetek ott. Ám hogyha
harcolnak ellenetek, akkor öljétek meg ôket! Ez lesz a hitetle-
nek fizetsége.
Ha azonban fölhagynak [istentelen magatartásukkal és
megtérnek], úgy Allah megbocsátó és könyörületes.
Harcoljatok ellenük, amíg nem lesz több megkísértés, s míg
a hitvallás csupán Allahé lesz! Ha azonban fölhagynak [és
megtérnek], szûnjön meg az ellenségeskedés – kivéve az is-
tentelenek ellen!

148
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

A szent hónap [szolgáljon megtorlásul] a szent hónapért! A

szent helyek is a megtorlás [törvénye alá esnek]. Ha valaki
rátok támad, támadjatok ti is rá, ahogy ô rátok támadott! Fél-
jétek Allahot! Tudnotok kell, hogy Allah az istenfélôkkel van!”

A Mekka és Medina közötti erôszakos helyzet felerôsödé-

sét követôen a versek többé már nem egyszerûen szavatolták
az engedélyt a muszlimoknak a háborúskodásra, hanem egy-
értelmûen vallási kötelességként írták elô azt számukra a
2:216-ban és a 2:217-ben, ahol a Korán így szól: „Elôíratott
nektek a harc [a hitetlenek ellen], holott az ellenetekre van.
Lehet, hogy valami ellenetekre van, noha az jó nektek, és
lehet, hogy szerettek valamit, noha az rossz nektek. Allahnak
tudása van, ti azonban nem tudtok.”
Valójában a versek elôírták a muszlimoknak, hogy folytas-
sanak katonai dzsihádot Mekka hitetlenjei ellen, habár felté-
telesen és bizonyos körülmények között.
Végül a muszlimok és a mekkai pogányok közötti csaták
muszlim gyôzelemmel és Mekka átvételével értek véget. A
Mohamed vezette muszlim hadsereg bosszúszomjasan lemé-
szárolhatta volna Mekka pogányait, de nem tette, mert az
megsértette volna a koráni parancsokat és korlátokat.
És itt kezdôdik a „móka”.
Ha a dolgok olyan tiszták és világosak, ahogy azt fentebb
elmagyaráztam, akkor miért van ez a nagy felfordulás? Az
ember eltûnôdhet, hogy akkor hogyan lehet ennyi esztelen
erôszak az iszlám nevében. Az ember jogosan kérdez és töp-
reng a muszlim seregek által a próféta halála után folytatott
terjeszkedô hódításokról, azok néha támadó, nem pedig vé-
dekezô természetérôl.
Sajnos a valóságban a dolgok nem olyan egyszerûek, mint
ahogyan azt az elôzô sorokban elmagyaráztuk. A Mohamed
próféta távozása utáni évtizedekben és századokban muszlim

149
 AMIR AHMED NASSZER

tudósok a vallásos irodalom összetett anyagát dolgozták ki,

amely egymással versengô értelmezését adta a Koránnak és a
próféta mondásainak, viselkedésének. Végül az uralkodóvá
vált nézet azt diktálta, hogy a medinai versek érvénytelenítet-
ték és eltörölték a korábbi, toleráns mekkai verseket. Ez nem
valami véletlenszerû, önkényes tett volt. Inkább az érvényte-
lenítés koráni elvén alapult, amit a Korán a 16:101-es versben
említ például. Így szól: „És ha egy verset egy másikkal cserél-
nénk ki – és Allah a legjobb tudója annak, amit leküld – azt
mondanánk: ’Te csak olyasvalaki vagy, aki kohol’. A legtöb-
ben azonban nem tudnak.”
És ez természetesen felveti az egymillió dolláros kérdést: a
vallási tudósok közül ki dönti el, melyik vers töröl el és me-
lyiket törlik el? Hogyan, miért és milyen alapon?
Túl hosszú a bonyodalmak sora ez ügyben, túl komplikál-
tak hozzá, hogy ebben a könyvben kifejtsük ôket, de azt biz-
tonsággal mondhatjuk, hogy az eltörléspárti nézôpont – mi-
közben más tudósok vitatják – végül felülkerekedett a
dzsihádot érintô ügyekben, mert politikailag így volt hasz-
nos. Azóta elég széles körû egyetértés jött létre az uralkodó és
meghatározó muszlim tudósok körében.
És pontosan az ilyen típusú, politikailag motivált konszen-
zus az, ami ellen usztáz Mahmud Mohamed Taha, a szudáni
Gandhi a maga erôszakmentes egyházi reformmozgalmát el-
indította. Különösképpen támogatta a mekkai versekre épülô
új saría kialakítását – ezt az álláspontot sokan találták ellent-
mondásosnak, mert az ô szemükben Taha mintha elutasította
volna a Koránnak a medinai verseket tartalmazó többi részét.
S bár Taha mozgalma viszonylag kicsi, lojális és nagyon
elkötelezett volt, eszméi fenyegetni látszottak a dolgok rend-
jét. Következésképpen Szudán katonai rezsimje, amelyet ak-
koriban az opportunista diktátor, Dzsaafar Nimeri vezetett,
állítólag együttmûködve a szudáni Muzulmán Testvériség

150
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

vezetôségében lévô dörzsölt személyekkel, köztük elsôsor-

ban Hasszán el-Turabival – igen, ez ugyanaz a Turabi –, s
összeesküdtek Taha megdöntésére, aki akkor a hetvenes éve-
iben járó koros férfi volt.
A despoták egy Taha által közzétett írásra válaszoltak, mert
az írás ellenezte a saría kormány általi változatának végrehaj-
tását. A megírásért és terjesztésért a hit elhagyásával és zen-
düléssel vádolták meg, és napokon belül üldözni kezdték.
1985. január 15-én reggel, miután megtagadta hitének
visszavonását, Tahát az elôre eltervezett terveknek megfele-
lôen kivezették az akasztáshoz. Nyilvánosan végezték ki ôt,
nagy tömeg elôtt, a Muzulmán Testvériség híveinek éljenzése
közepette. Utána holttestét helikopteren szállították el, és ti-
tokban temették el egy, a családja és a közvélemény számára
mindmáig ismeretlen távoli helyen.
Négy hónappal késôbb a diktatórikus kormány jogtiprása
és rossz gazdálkodása az utcára vitte a szudániakat, akik fel-
háborodott haragjukban és egy forradalomban megdöntötték
Nimeri rezsimjét. Rövidesen helyreállították a demokratikus
kormányzást, hogy aztán 1989-ben ismét megdöntse azt al-
Turabi Nemzeti Iszlám Frontja.
Egy 2006. szeptember 11-én a The New Yorkerben közzé-
tett részletes cikkében George Packer „mérsékelt mártírnak”
nevezte Tahát. De nem volt az. Több volt mérsékeltnél, mert a
mérsékelt viszonylagos kifejezés, amellyel pontatlanul írnak
le valakit egy rosszabb társasággal szemben. Taha esetében,
miközben egyes elgondolásai ügyetlenek és üresen csengôk
voltak, üzenete végül is tele volt emberséggel és messze állt
az ôt meggyilkoló könyörtelen diktátortól és a hataloméhes
iszlamistáktól.

Miközben megismerkedtem Taha történetével és egyre többet

olvastam a Korán értelmezésében keletkezett különbségekrôl,

151
 AMIR AHMED NASSZER

kezdtem tudatára ébredni az „iszlámság” bonyolultságának

és annak, hogy a muszlimok többségének nincs tudomása errôl
a bonyolultságról. Többségük nem is olvassa a Koránt, külö-
nösen nem olyan szemüvegen át, amely megfelelô szöveg-
környezetbe helyezi a verseket. Ehelyett a vallási vezetôkre
bízzák magukat, akik azt állítják, hogy Istentôl kapnak útmu-
tatást, és idôbe merevedett, archaikus doktrínákat prédikál-
nak. Ez az epizód mindenesetre ráébresztett vallásosságom
szánalmas oldalaira.
Persze most már értettem a medinai és a mekkai versek
közötti különbséget. Persze most már átláttam, hogyan lesz-
nek vevôk a militáns iszlamisták és dzsihádisták az eltörlés-
párti tudósok nézeteire és a világot két ellenséges birodalomra
osztó doktrínára: az egyik az iszlám lakhelye, a másik a hábo-
rúé, de tucat számra megmaradtak a nyugtalanító kérdések.
Hol áll az igazi iszlám egyéb ügyekben? Olyanokban, mint a
hitehagyottság, a nôi jogok és az intellektuális érdeklôdés sza-
badsága?
Világos volt, hogy többet kell kutatnom és felderítenem. És
sok válasz vagy további kérdések formájában, vagy tisztázó
viták formájában egy új virtuális játszótéren érkezett, amely
erôteljes hatással volt a vallásomhoz fûzôdô egyre romló kap-
csolatomra: ez volt az amerikai muszlim blogoszféra, vagy
ahogy egy szóval nevezik, az „iszlamoszféra”.
Nem tudom felidézni, pontosan hogyan akadtam rá az
iszlamoszférára. De élénken emlékszem, hogy blogbejegy-
zéseket írtam nekik, és szenvedélyesen rákaptam egy külön-
leges amerikai muszlim blogra, amelyet Ali Eteraz, egy pa-
kisztáni születésû, íróból lett blogger ír és mûködtet.
Ali írásmódját befolyásolta, hogy harmadik kultúrájú gye-
rekként nôtt fel. Pakisztánban született, különbözô környeze-
tekben élt, és végül családjával együtt bevándorlóként Ame-
rikában kötött ki. Az enyémhez hasonlóan az ô utazásának is

152
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

az volt a célja, hogy tartozzon valahová és megbékítse a talán

megbékíthetetlent, egy utazás, amelyben vizsgálat tárgyává
lett kapcsolata az iszlámmal. Továbbá anekdotáit és történeteit
olvasva is sok mindenben magamra ismertem.
Szellemes kommentárjaival és blogjaival, mint amilyen „A
nap teológiai tiszteletlensége” címû, Ali blogja gyorsan nyerô
lett nálam.
Eleinte, elsô online látogatásaim idején, mielôtt még érté-
kelni kezdtem az írásait, támadtam a nézeteit azért, mert támo-
gatta a szekularizmust, valamint az iszlám és az állam teljes
szétválasztását. Akkor még határozottan úgy éreztem, hogy a
saríának feltétlenül helyet kell kapnia egy muszlim országban.
A megoldás – gondoltam – nem az, hogy megszabadul-
junk isteni saríánktól, hanem az, hogy a mai világhoz alkal-
mazkodó, mérsékeltebb változatát alkalmazzuk. Az iszlámot
megtestesítô korrekt saría megóvja az erkölcsösséget, de meg-
hagyja az embereknek a szabadságot – vélekedtem, és dön-
töttem magamban, noha nem tudtam komolyan kifejteni en-
nek az általam látni vágyott mérsékelt, korrekt saríának az
érvényes alapját.
Sosem találkoztam személyesen Ali Eterazzal és nem is-
mertem ôt a valódi életben. De olvasva bármit, amit találtam
tôle, úgy éreztem, rábukkantam egy intellektuális fivérre, aki
kitapossa az utat számomra. Valakire, akit megértettem, s ami
fontosabb, aki azt éreztette velem, hogy megértenek.
Ahogyan a Nagy Fáraó ismertette meg velem a liberális
arab blogoszférát, Ali volt az a kapu, amelyen át eljuthattam
az iszlamoszférában az amerikai muszlim bloggerek sokasá-
gához. Ott voltak a szalafik, mint Umar Lee, a síiták, mint
Aziz Poonawalla, az afro-amerikaiak, mint Tariq Nelson, a
tradicionalisták, a modernisták, a szúfik, a szekularisták, sôt
még olyan ateisták is, akik magukat kulturálisan muszlimnak

153
 AMIR AHMED NASSZER

tartották. Az ô révükön megismerkedtem azokkal a megkü-

lönböztetésekkel és sokszínûséggel, amelyek addig nem ké-
pezték iszlám tudatosságom részét.
Az iszlámmal azonosuló minden csoportnak megvolt a
maga megközelítési módja és teológiai okfejtése, és mind-
annyian belebocsátkoztak nyílt vitákba a vallásról, olyan ôszin-
tén, ami sokkal kevésbé volt dogmatikus, mint bármi, aminek
korábban tanúja voltam. Az övék többnyire olyan iszlám volt,
amely elismerte az amerikai alkotmány értékeit, az olyan nyi-
tottság és lehetôségek iszlámja, amelyben benne volt az esély,
hogy megmentse a hitemhez fûzôdô kapcsolatomat, ha azt
valaha helyre kellene állítani.
De még mindig álltak akadályok a helyrehozás és felfede-
zés útjában, s a legközvetlenebb a saría és a szekularizmus
volt. Még mindig kísértett usztáz Asraf hangja a katari szom-
szédos mecsetbôl, ahogyan Rahimé is a rettenetes második
malajziai nemzetközi iskolámból.
„Nyugaton a nôk meztelenül járkálnak, kihívva mindenféle
obszcén tekinteteket. Alig fedik be magukat, és ezt szabad-
ságnak nevezik! Szabadság! Isten saríája elejét veszi ennek.
Helyreállítja a nôk méltóságát és tiszteletét. Szabadságot ad a
nônek, de megóvja a becsületét is.”
„A hitetleneket el kell vezetni az igazsághoz, és a saríát el
kell terjeszteni. Ezért fontos a dzsihád.”
Mindig jelen volt a félelem, ott rejtôzött agyam hátsó felé-
ben: a szekularizmus jelenléte esetén az iszlámságot eltiporja
az alkohol, a pornó, a kábítószer, vetkôzô klubok és az er-
kölcstelenség! Ki vagyok tehát én, Amir, akinek a neve ara-
bul „herceget” és „a hûségesek vezetôjét” jelenti, mit kell
gondolnom és tennem?

Emlékszem, hogy 2007-ben egy sorsformáló estén, ahogy

az iszlamoszférában jártam, a figyelmem visszaterelôdött a
szudáni muszlim tudóshoz, Abdullah An-Na’imhoz.

154
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

An-Na’im usztáz Mahmud Mohamed Taha tanítványa volt,

s Taha kivégzése után elhagyta Szudánt. Amikor tudomást
szereztem róla, az egyesült államokbeli Emory Egyetemen
tanított, véletlenül ugyanott, ahol az amerikai pakisztáni
blogger, Ali Eteraz tanult, aki megismerkedett Na’immal. Ott,
oktatási intézménye intellektuális tudományos szabadságában
fürdôzve An-Na’im szabadon folytathatta az iszlámmal, a
szekularizmussal és az emberi jogokkal kapcsolatos kutatásait,
s egy könyvön dolgozott a saría jövôjérôl.
Kapcsolatba léptem An-Na’immal, és letöltöttem a témával
foglalkozó néhány tudományos munkáját. Rátaláltam egy
keserédes igazságra, s idôbe telt, amíg lényem ezt fel tudta
szívni.
Valóban, az a saría, amelyrôl mi, muszlimok napjainkban
beszélünk, nagyon különbözik a próféta idejében volt saríától.
A négy domináns szunnita iszlám gondolati iskola – hanbali,
maliki, safi’i és hanafi – még nem is létezett Mohamed ural-
kodása idején. Miként a törvények Korán általi eltörlésének
vitatott doktrínáját, a gondolati iskolákat is mind évszázadok-
kal a próféta halála után fejlesztették ki tudósok és más férfiak.
Csupa gyarló szakállas férfi, nôk alig, ha esetleg nem vették
volna észre. És e nagyon is gyakori gyarlóságuk fölötti sze-
met hunyás volt az, amit An-Na’im hangsúlyozott nekem. A
saría – legalábbis a gyakorlatban – nem tekinthetô isteninek,
mert értelmezése, megfogalmazása és alkalmazása mindig
óhatatlanul esendô emberek erôfeszítésének eredménye lesz,
akik hajlamosak a hibákra, továbbá hatnak rájuk kulturális,
politikai és szociális körülményeik.
Egyértelmû következtetésre jutottam. A saría isteni tervként
hazugság – jelentettem ki némán. A saría Iránban, a saría a
maliki gondolati iskolában, a saría a holdban – bármelyik saría.
E törvényeknek a feltételezett és túl gyakran elfogadott isteni-
ségük mindig is hazugság volt és az is lesz. Pusztán annak

155
 AMIR AHMED NASSZER

következtében, hogy emberek értelmezik és alkalmazzák, a

saría a gyakorlatban megszûnik isteninek lenni.
Ami a szekularizmust, továbbá az iszlámnak a hitehagyott-
ságról és szabad intellektuális érdeklôdésrôl alkotott álláspont-
ját illeti, Abdullah An-Na’im a következôket mondja: „Ha nem
áll szabadságomban nem hinni, akkor nem tudok hinni.” Akár-
hogy is, ez ellentmondott az iszlám hagyomány vallásos iro-
dalmának, An-Na’im egymondatos bölcs kijelentése nekem
bejött. Kikezdhetetlen volt. Olyan választ adott nekem, ame-
lyet a szívem kétségbeesetten keresett. Ennek hatására újra-
gondoltam a bûn fogalmát, és azt, hogy az erkölcsösség poli-
tikája hogyan vezet el egy képmutatással és semmitmondó
jócselekedetekkel teli társadalomhoz. Végül pedig, ahogy azt
An-Na’im írta Iszlám és a világi állam címû felemelô könyvé-
ben: „Ahhoz, hogy meggyôzôdésbôl vagy szabad választás-
ból lehessek muszlim, ami az egyedüli módja, hogy az ember
muszlim legyen, világi államra van szükségem”, értve ezen,
hogy „olyanra, amelyik semleges a vallásos doktrínákkal
szemben”, és „amely elôsegíti a becsületes meggyôzôdésbôl
eredô vallásos áhítatot”. Nyilvánvaló volt számára továbbá,
hogy a közvélekedéssel szemben „normális körülmények
között az iszlámot és az államot az iszlám egész történelme
folyamán szétválasztották”. Ez nem járhat együtt egy önkény-
uralmi modell létrejöttével, ahogy Atatürk Törökországa mu-
tatta, mert amikor a világi állam, amely szabályozza a vallást,
kikényszeríti, hogy a muszlim nôk vessék le a hajukat fedô
ruhadarabot, ezzel megint csak sérti a szabadságot. An-Na’am
erôfeszítései azt célozzák, hogy különbséget tegyen a fontos,
meghatározó részletek tisztázására és megmagyarázására.
Késôbb ki-bejárva az iszlamoszférában, fájdalmasan és
óhatatlanul arra jutottam, hogy korábban én magam is zava-
rosan és izzó szenvedéllyel, ha úgy tetszik, lelkes ostobaság-
gal próbáltam romantikussá tenni az iszlám gondolatát, ami a

156
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

legkevésbé sem volt a legjobb és legpontosabb megközelítés.

Ez is csak egy volt a papagájként általam is bemagolt, de kri-
tikusan soha végig nem gondolt szent szövegek különféle
személyek által átpolitizált, kulturálisan beszennyezett értel-
mezései közül.
Végül valahogy mégiscsak jó érzés volt ennek az igazság-
nak az elfogadása. Egyenjogúsításnak éreztem, mert kiszaba-
dított az alárendelô dogmatizmus fojtogató, sötét és büdös
tömlöcébôl. Most már szabadabban tudtam lélegezni.

Nagyon sok felfedezést tettem az iszlámságról. Például azt,

hogy az nem olyan egyszerû, ahogyan azt a muszlimok több-
sége feltételezi; hogy bonyolult a történelme; hogy sok olyan
igazságot tartalmaz, amellyel nehéz szembesülni, s amelye-
ket nehezen nyelnek le jelenlegi szerelmesei, különösen a fa-
natikus fajták. De még mindig nem jutottam el a mindenen
átívelô kulcskérdésre adandó válaszhoz.
Hogyan vesztette el valójában az iszlám az erényességét?
Igen, magamban feldolgoztam, hogy Mohamed próféta
halála után hogyan szivárgott be a kultúra és a politika az
iszlámság Korán utáni hagyományaiba, beleértve a Hadiszt,
hogyan terhelte azt meg olykor riasztóan bántó tartalommal a
hetedik századi Arábia sivatagi lakóhelyein túlhaladó huszon-
egyedik századi globalizált világ modern érzékenységével
szemben.
De hogyan emelkedett föl és vált olyan nagy civilizációvá
az iszlámság? Egy civilizációvá, amely olyan szavakat és ta-
lálmányokat adott nekünk, mint az algebra és az algoritmus,
és felbecsülhetetlen értékû haladást ért el az optikában, csilla-
gászatban és gyógyászatban? És el ne feledjük az olyan lé-
legzetelállító építészeti remekeket, mint a mai Spanyolország-
ban, Granadában az Alhambra Palota. Hogyan emelkedett fel
ilyen teljesítményekhez? És még fontosabb, hogy valójában

157
 AMIR AHMED NASSZER

mi okozta a bukását? Milyen különleges erényt veszített el,

amelyet esetleg visszahozhatnánk, hogy feltámasszuk és életre
keltsük régi fényében?
A válasznak hamarosan egyszerû formában kell megérkez-
nie. De ahogy kutattam és várakoztam, egyre mélyebbre mart
bennem a kételkedés, s a hitem is egyre gyengült.

2007 júniusára gyorsan közeledtem az egyetemi diplomám-

hoz szükséges nyolc hónapos Kuala Lumpur-i vállalati gya-
korlatom végéhez a Fortune 500 globális távközlési társaság
ázsiai-csendes-óceáni központjában.
Piackutatóként és adatbázis-elemzôként azt az élvezetes és
felelôsségteljes feladatot bízták rám, hogy mérjem fel a vezeték
nélküli távközlés infrastruktúráját és a délkelet-ázsiai versenyt,
és segítsek fônökeimnek eldönteni, mely országok kínálják a
legtöbb lehetôséget a konglomerátum terjeszkedéséhez. És
amint beleástam magam az adatokba és jelentésekbe, elámul-
tam azon, milyen gyorsan terjedt el a vezeték nélküli távköz-
lés, és azon is, hogy még gyorsabban növekedett olyan he-
lyeken, mint India és Afrika. A mobiltelefonok és a távközlési
infrastruktúrák ára lefelé tartott, miközben a sávszélesség egyre
nôtt.
A fenébe, ez mindent megváltoztathat – gondoltam. Ennek
óriási a jelentôsége. Mit jelent majd, ha mind több polgár fér
hozzá a szabadon áramló információkhoz? Hogyan változik
meg az iszlám, ha mind több muszlim fedezi föl vallásuk
modern értelmezését, és szerez tudomást az emberi jogokról?
Ezek a kérdések kötötték le napokon és heteken át a figyel-
memet és képzeletemet. Kérdések, amelyek arra késztettek,
hogy 2007 augusztusában visszatérjek az egyetemre utolsó
évemre, hogy szakosodjam a tudásmenedzsment nevû terü-
letre, és kutassam, hogyan használható ennek forradalmasítá-
sára a közösségi média.

158
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Teljes erôvel visszatért vonzalmam a tudományról és tech-

nológiáról való tanulás iránt, amely alaposan elsorvadt sok
éven át annak a kihívásnak és traumának a következtében,
hogy hirtelen egy új, angol nyelvû iskolarendszerbe kerül-
tem, most teljes erôvel visszatért, és ez tovább tüzelte mohó
tudásvágyamat. Olyan tárgyak megismerése vonzott, amelyek
többé már nem voltak kategóriákba sorolva a fejemben, ha-
nem izgalmas kölcsönös kapcsolatba léptek egymással is.
Órákon át olvastam olyan blogokat, mint a TechCrunch,
faltam Paul Graham kockázati tôkebefektetô írásait, és még
többet tanultam a vállalkozásokról. De az internettôl és a köny-
vektôl távol, kollégiumi szobám falain belül muszlim szoba-
társam ismétlôdôen mondta:
– Ember, valami nincs rendben veled. Amir, kezdem észre-
venni, hogy nem imádkozol úgy, ahogy régen szoktál. Ja zul
vallahi, valami nincs rendben, fe sino, mi a baj?
Érezve, hogy meggyôzô válaszra vár, vonakodva mondtam:
– Semmi. Csak néha megfeledkezem róla.
– Hogy érted, hogy megfeledkezel róla? Látod, hogy elôt-
ted imádkozom, hallod az azaant, mit akarsz még? Komo-
lyan, mi van veled mostanában?
Szívós kérdezôsködése kezdte próbára tenni a türelmemet,
és kifakadtam:
– Komolyan tudni akarod? Komolyan azt akarod, hogy
válaszoljak? Halasz, semmi gond, töltsd le a Mátrixot a világ-
hálóról, és nézd meg. Elôször nézd meg, figyeld meg, mi lesz
Neóval, és aztán beszélünk! Amíg nem nézed meg, addig ne
tedd fel újból ezeket a kérdéseket.
Iszlámom külsô burkán egyre több repedés látszott. Elég
ahhoz, hogy gyengítse az alatta lévô rétegeket és kitegye ôket
az elemi csapásoknak.
Ismét súlyosabbnak éreztem a mellkasomat. Talán megint
a Sátán volt és az ô suttogása, vagy talán csak többet kellett

159
 AMIR AHMED NASSZER

volna aludnom. Némi vigaszra lévén szükségem, futólag meg-

említettem nehézségeimet egy rövid e-mailben egy amerikai
zsidó kiberbarátomnak, egy Howie nevû pszichológusnak, aki
rendszeresen olvasta és kommentálta blogbejegyzéseimet. A
névtelenség megkönnyítette ezt.
„Szerintem sok gondod lesz, mert szarul érzed magad,
amiért az igazságot keresed, amely szürke, bizonytalan, ha-
tástalan, változó, és fenyegeti világlátásunkat” – mondta.
Vicces – gondoltam. Az igazságkeresés már fenyegette a
világomat. A károkozás megtörtént.
„Pszichológiailag képtelen vagy behunyni a szemedet,
Drima – írta e-mailjében Howie. – Ezért kognitív disszonan-
cia okozta keserûséget és szomorúságot, zavarodottságot fogsz
elszenvedni, és lehetôséged lesz arra is, hogy valami naggyá
válj.”
Ennyit a vigasztalódásról, Howie. Kösz – válaszoltam gu-
nyorosan magamban az e-mailjét olvasva, de valami felkel-
tette a figyelmemet:
Mi az a kognitív disszonancia?
A Wikipédia úgy határozza meg, hogy „egy zavar, amelyet
egymásnak ellentmondó észlelések okoznak”, és azt magya-
rázza, hogy egy disszonáns állapot oda vezethet, hogy az ember
félelmet, bûntudatot és zavarodottságot érezhet. Én mindezt
egész erôteljesen éreztem, és gyakran küzdöttem ellene. De
usztáz Asraf félelmetes, irracionális világegyetemében egy-
szavas magyarázat létezett, ami engem mindig is megrémisz-
tett: a Sátán.
Még mindig túl gyakran aggódtam és adtam át magam a
Pokoltól és a Sátántól való rémes rettegésnek, amit senki-
nek sem kívánok, holott mindvégig létezett egy egysze-
rûbb, ésszerû, tudományos magyarázata az általam megta-
pasztalt dolgoknak, amelyekkel kapcsolatban kételyeim és
kérdéseim voltak.

160
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Újabb hazugság. Újabb átverés. Újabb áruló hûtlenség.

Egy részem vulkánszerûen ki akart törni, de a szívem olyan
fáradt volt és érzelmileg annyira kiürült az iszlámhoz és vé-
delmezôihez fûzôdô kapcsolatom miatt, hogy még a harag is
csupán egy villanás volt a radarképernyômön.
Aznap sokat aludtam, majd alvás után újjászületve másnap
jobb állapotban ébredtem fel. Úgy éreztem, a Sátán úgyneve-
zett kétkedô suttogásai többé nem hatnak rám. Most már több
lehetôségem volt. Most már mélységes bûntudat vagy hût-
lenségi érzés nélkül gondolhattam egy új, tiltott területhez ve-
zetô utamra. Így kezdôdött fokozatos behatolásom a szabad
gondolat és bûntelen kétkedés eretnek világába.

2007. augusztus 30-án, öt nappal huszonegyedik születés-

napom után a következô e-mailt kaptam: „Csatoltan küldünk
egy meghívót 2007. október 22-23-ai konferenciánkra, Le-
gyôzni a szélsôségességet: Civilek megóvása a terrorista erô-
szaktól. Örülnénk, ha résztvevôként csatlakozna hozzánk a
kétnapos washingtoni rendezvényre.”
Nem ez volt az elsô minden-költséget-fedezünk konferen-
cia-meghívásom. A Global Voices Online is küldött korábban
egyet, hogy vegyek részt 2006-ban a csúcstalálkozójukon Új-
Delhiben, amelynek középpontjában a civil újságírás és az
online szólásszabadság állt, de vizsgáim miatt akkor nem tud-
tam elutazni.
Ez viszont olyan meghívás volt, amelyrôl úgy éreztem, hogy
ez egy másféle konferencia, amely enyhe kényelmetlenség-
érzetet keltett bennem.
Szélsôség? Terrorizmus? Mi köze van ennek hozzám?
A részvevôk névsorában olyan nagy nevek szerepeltek,
mint dr. Hany El Banna, a nemzetközi Islamic Relief Worldwide
segélyszervezet elnöke, Phillip Bennett, a The Washington Post
ügyvezetô igazgatója, Irene Khan, az Amnesty International

161
 AMIR AHMED NASSZER

fôtitkára, Aryeh Neir, a The Open Society Institute elnöke, Sir

David Veness, a Scotland Yard korábbi terrorizmusellenes fô-
nöke és John Zogby, a Zogby International elnöke.
Azt tettem, amit bármelyik óvatos ember tett volna: a Google-
on háttér-információkat kerestem a szervezôkrôl és a felszó-
lalókról. Miután kielégítettem a kíváncsiságomat, továbbá fel-
tettem apám kérdéseit, döntöttem. „Elmegyek.”
A bátyámmal Chicagóban eltöltött egy hét után 2007. ok-
tóber 20-án megérkeztem a washingtoni Dulles nemzetközi
repülôtérre és bejelentkeztem a L’Enfant Plaza Hotelben lévô
szobámba.
Ismét összejöttünk Amerika meg én, s ezúttal tanúi lehet-
tünk annak, ahogy bonyolult kapcsolatunk újabb magaslato-
kat hódít meg.
Azon az estén lent ültem a szálloda elôcsarnokában, mit
sem tudva róla, hogy hamarosan fel fogom fedezni, hogy a
közelben várakozó arab pasas a Bejrúti Tavasz Musztafája
nevû blogger, „a libanoni blogoszféra keresztapja”, akit az
egykori libanoni miniszterelnök, Rafik Hariri meggyilkolása
ösztönzött a blogolás elkezdésére. Pár perc múlva egy húsz
év körüli nagydarab arab külsejû fickó szállt ki a liftbôl. Te-
kintetünk összetalálkozott, kíváncsi pillantást váltottunk.
Ô lenne az? Úgy kell lennie – gondoltam.
– Drima? – kérdezte néhány fürge lépés után, s leült velem
szembe.
– Aijva, igen, és te vagy a Tevehajcsár? – kérdeztem moso-
lyogva.
Már számítottam a jelenlétére, miután a blogjában olvas-
tam, hogy Washingtonba utazik egy konferenciára, majd e-
mailen megerôsítést is kaptam tôle a részletekrôl. Mivel csak
egy olyan fényképet láttam, amit a blogoldalán tett közzé
magáról, s amelyben álarcot viselt kilétének elfedésére, felfi-
gyeltem rá, hogy nagytermetû, és nagy, szôrös ujjai vannak.
Nehezen lehetne eltéveszteni.

162
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

– Aha. Én vagyok. Az Egyiptomi Tevehajcsár – felelte öb-

lös nevetéssel.
– A Tevehajcsár, akheeran, végre találkoztunk – mondtam
kézfogás közben.
A Bejrúti Tavasz Musztafájával és a konferenciát szervezô
személyzet két tagjával elfogyasztott vacsora után Tevehaj-
csárral elmentünk a szomszédos Adams Morganhoz, hogy
elszívjunk egy vízipipát gyümölcsízû dohánnyal, amit Észak-
Amerikában hookah néven is ismernek.
Ahogy nevetgélve ültünk egymással szemben, olyan érzés
volt, mintha évek óta ismernénk egymást, nem csupán három
órája. Mint a vízipipa füstje, amit a washingtoni hideg szélbe
kifújtunk, a másfél év, amióta blogjaink révén ismertük egy-
mást, gyorsan és méltóságteljesen elillant.
– Mi vett rá, hogy blogolni kezdj? – kérdeztem tôle.
– Hosszú történet – mondta, majd belekezdett annak el-
mondásába, hogyan halt meg kis híján egy terroristatámadás-
ban, amikor robbanás történt azon az egyiptomi üdülôhelyen,
ahol a szünidejét töltötte. – A közelben történt, halasz, és ele-
gem lett. Mondanom kellett valamit arról a sok szarról, amit
észrevettem, tudod, és ezekrôl a mindenféle vallásos marha-
ságokról.
Ez volt a Tevehajcsár számára a fordulópont, utazásának
kezdete, tudatosan és tudattalanul, Egyiptom egyik legszóki-
mondóbb és látható aktivistájaként.
Megköszöntem neki, hogy megfúrta az Egyesült Államok-
kal és Izraellel kapcsolatos, bénító összeesküvés-elméleteket,
amelyekben korábban hittem, és hálálkodtam, hogy segített
ezek mögé látnom.
– Komolyan, köszönöm, ember, a blogod tényleg segített.
– Rabbinna jikhalleek, örülök, ha volt valami hatása.
Újabb lélegzetet vettem, és újabb adag szôlôízû füstöt fúj-
tam ki.

163
 AMIR AHMED NASSZER

– Nem félsz, hogy elkaphatnak, és valami rossz történhet

veled? Úgy értem, sok ôrült dolgot mondasz a kormányról és
Mubarakról. Mi lesz, ha bebörtönöznek? – kérdeztem zava-
rodottan.
Nyolc hónappal korábban, februárban az egyiptomi
bloggert, Karim Amert, aki igazi nevén blogolt, négy év bör-
tönre ítélték azért a „bûnért”, hogy – amint a bíróság ítélete
szólt – az iszlámot gyalázó és Egyiptom elnökét sértô írásokat
közölt. A hatóságok példát akartak statuálni vele, hogy elret-
tentsenek másokat.
– Ne is gondolj ilyenre, én nem leszek túl meggondolatlan
– felelte a Tevehajcsár.

2007. október 22-én reggel besétáltam a Ronald Reagan

Nemzetközi Kereskedelmi Központ épületébe, a konferencia
kezdetére, ahol más részvevôkkel és demokráciapárti arab
másként gondolkodókkal találkoztam.
Ahogy Tevehajcsárral egy tea és sütemény mellett ültem,
hirtelen felmutatott:
– Hapsikám, Irsad Mandzsi van itt. Nézd csak, pont ott van.
Elsô alkalommal akkor fedeztem fel Irsad Mandzsit, a
muszlim feministát és, ahogy ô határozta meg magát, refor-
mistát, amikor egy erôsen bíráló cikket olvastam róla, amely
árulónak és megalkuvónak festette le. Vele kapcsolatban jel-
legzetesen ilyen cikkekkel találkoztam utóbb is. Aztán egy
este elhatároztam, hogy megnézem a weboldalát, hogy helyet
adjak a róla írtakkal kapcsolatos kételyeimnek. A Salman
Rushdie-val vagy Ajaan Hirszi Alival készült vidám fényké-
pek nem feltétlenül szereznek az embernek sok muszlim ba-
rátot. Eldöntöttem magamban, hogy nem kedvelem. Ez eltar-
tott egy darabig, amíg az amerikai pakisztáni blogger, Ali Eteraz
fel nem keltette a figyelmemet az Irsad erôfeszítéseirôl szóló,
negatívból pozitívba forduló írásaival. Ezért elhatároztam, hogy
ismét szemügyre veszem.

164
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Világossá vált, hogy változtat stratégiáján, és nagy valószí-

nûséggel lélekben is megváltozik. A muszlim-refjuznyik
weboldalon megjelent legutóbbi bejegyzésében így írt: „Ez
az utolsó bejegyzésem a muszlim-refjuznyik.com oldalon. Új
oldal indítására készülök, amely inkább kiáll a muszlim refor-
mokért és erkölcsi bátorságért, minthogy csupán az iszlám
mai mindenféle bajai ellen harcolna. Több ingyenes fordítást
fogok blogolni, posztolni, hogy kijátsszam a cenzorokat, és
könnyebbé tegyem az általam közölt tartalmak használatát és
terjesztését, bárhol vagytok is a világban.”
Elégedetten olvastam errôl a váltásról. Irsad sok muszlimot
megharagított Korunk iszlámjának gondjai címû vitatott köny-
vével, amely azt panaszolja, hogy az iszlámmal a baj maguk-
ban a muszlimokban van, s azt állítja, hogy más vallásoktól
eltérôen az a gond az iszlámban, hogy az uralkodó irányzat a
szó szerinti értelmezés. A könyvben Irsad megerôsíti, milyen
fontos, hogy önmagunkra gondoljunk, s bátorítja az idzstihád,
a kritikai gondolkodás iszlám hagyományának gyakorlását,
ami pozitív felhívás.
Látásmódja, valamint annak a ténynek nyílt beismerése,
hogy egy leszbikus muszlim nô, csak tetézte a gondjait.
Tekintettel a róla olvasottakra, meglepett, hogy egyedül lát-
tam belépni az épületbe. Úgy tudtam, hogy az otthonában
golyóálló ablakokat szereltetett fel, és a hozzá érkezett halá-
los fenyegetések hatására testôrökkel kezdett utazni.
Nem akartam elszalasztani a találkozás lehetôségét, így hát
süteménnyel teli szájjal közeledtem felé, egyik kezemben egy
csésze teával, a másikban a félig megevett süteménnyel. Nem
csoda, hogy képtelen voltam azonnal megszólalni. Ô könnyû
reggelit vett magához, és leültünk.
Kérdéseket akartam neki feltenni és vitatkozni akartam vele.
Nem vettem figyelembe szexuális irányultságát, s elmagya-
ráztam neki, hogy miközben valószínûleg vannak különféle

165
 AMIR AHMED NASSZER

területek, amelyekben nem értünk egyet, erôsen támogattam

az Idzstihád Projekt általános céljait, amely arra bátorította a
muszlimokat, hogy gondolkozzanak kritikusan, de magam is
kritikus voltam azzal kapcsolatban, amirôl úgy éreztem, hogy
nagyon szubjektíven és személyesen közelíti meg az iszlám
értelmezését. Hol a módszertan? – tûnôdtem. Nem bírtam ki,
hogy ne tegyek megjegyzést, a következôket mondtam:
– Meglep, hogy egyedül, testôr nélkül jött ide.
Megértette, amit mondtam, elôre-hátra ingatta a fejét.
– Ha másokat arra biztatok, hogy beszéljenek nyíltan, mi-
közben magamat védelemmel veszem körül, az tôlem nagy
képmutatás – válaszolta. – Mások nem engedhetik meg ma-
guknak ezt a luxust. Így történt, hogy hosszas gondolkodás
után eldöntöttem, inkább nem lesznek velem testôrök. Ha
bántanak, akkor bántanak. Ha meghalok, hát legyen.
Csodáltam ôt.

A konferencia elsô ülése Irene Khannak, az Amnesty

International fôtitkárának beszédével kezdôdött, amelyben a
civilek ellen végrehajtott terroristatámadások növekvô szá-
máról és az emberi jogok védelmének fontosságáról szólt.
Amikor elkezdôdött a kérdés-felelet beszélgetés, egy szen-
vedélyes libanoni professzor megkérdezte, hogy „az ameri-
kai és izraeli állam által támogatott terrorizmus” miért nem
került bele a beszédébe. Utána egy izraeli azért támadta a fô-
titkárt, mert „propagandát folytat a Hamász mellett”, amiért
szerinte „szimmetriát rajzol Izrael cselekedetei és a Hamászhoz
hasonló terrorista szervezetek tettei között”. Ez a két kérdés
tökéletesen megmutatta, milyen aknamezôszerûen fertôzött
terület az érzelmi töltetû izraeli-arab konfliktus. Kapcsolódj
be akár csak egy ártatlan, óvatosan megfogalmazott megjegy-
zéssel is, és valami azonnal robbanni fog...

166
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

A szünet után a részvevôknek és a közönségnek választa-

niuk kellett a három vita közül, amelyek sajnos azonos idô-
pontban kezdôdtek: „A terrorista taktikák fejlôdése”, „A vál-
tozó médiatájkép” és „A közösség válaszol”. Csak ekkor vált
elôttem világossá, miért hívták meg az eseményre a
bloggereket, és miért volt helyénvaló a jelenlétem.
A konferenciát három témára osztották, amelyek közép-
pontjában a biztonsági kérdések, az emberi jogok és az új
média álltak, és tôlünk, bloggerektôl azt várták, osszuk meg
nézeteinket az új médiával összefüggô kérdésekrôl, saját tu-
dásunk és tapasztalataink alapján.
Én néhány más részvevôvel együtt elmentem „A terrorista
taktikák fejlôdése” elnevezésû mûhelybeszélgetésre, mivel
errôl a témáról tudtam a legkevesebbet. Amit ott tapasztaltam,
az bizony óhatatlanul az aggodalom örvényébe taszított. Fia-
tal és felkészületlen voltam erre. A helyiségben jelen volt sok
amerikai katona és a Pentagon magas rangú, kidekorált tiszt-
jei, akik a munkacsoport más tagjaival együtt arról beszéltek,
milyen veszélyeket jelentenek a terrorista szervezetek.
A Pentagon-tiszteknek a jelenléte hirtelen izgatottá tett.
Amolyan ébresztô volt ez nekem, a naiv, tapasztalatlan hu-
szonegy éves fiúnak.
Mi a fenébe keveredtél, Amir? – dohogott bennem egy hang.
Ez a blogos szar nem játék! Egyáltalán, mit keresel itt? Te
nem erre jelentkeztél. Ez nem vicc. Ez komoly dolog ja zul.
Körülöttem látogatók és részvevôk, köztük arab újságírók,
hátradôltek, jegyzeteltek és olyan nyugodtan figyeltek, mintha
semmi nyugtalanító természetû dolog sem történne.

A konferencia második napján reggel találkoztam Moha-

med Fadhillal, az Irak, a Modell elnevezés mögötti iraki
bloggerrel, aki arról volt ismert, hogy támogatta az Irak elleni

167
 AMIR AHMED NASSZER

inváziót és Szaddám Huszein megdöntését. A szóbeszéd sze-

rint ezt a blogot a Fehér Ház tisztségviselôi széles körben ol-
vasták.
George W. Bush elnök maga is idézte egy beszédében a
blogoldalt, amely támogatta politikáját, s Mohamedet a fivé-
rével együtt fogadta egy alkalommal a Fehér Házban. Ez
mutatta, milyen befolyása lehet a politikacsinálókra egy
blogoldalnak.
Üdvözöltem Mohamedet, s bemutatkoztam. Noha támogató
blogbejegyzéseket írtam az al-Kaida és a tálibok elleni afga-
nisztáni háború idején, mert szerencsétlen, de szükséges do-
lognak tartottam, az iraki háborút viszont bíráltam, ezért az
ottani helyzetrôl kérdeztem Mohamedet.
– Hogyan éreznek az emberek az USA katonai jelenlétével
kapcsolatban? Az irakiak többsége nyilván nem osztja a né-
zeteidet, és a távozásukat akarják.
– Ha azt kérdezed az emberektôl, akarják-e, hogy maradja-
nak az amerikaiak, természetesen azt mondják, nem, de a leg-
többjük nem akarja, hogy azonnal elmenjenek, mert tudják,
hogy az gondokat szülne. Azt mondják, akarjuk, hogy távoz-
zanak, de nem most azonnal, csak miután stabilizálódott a
helyzet.
– Azt hiszem, ez értelmes… Mellesleg tényleg Mohamed
Fadhil a neved, vagyis az igazi neved? Amit a blogoldaladon
is használsz?
– Igen. Nem hiszed? Tessék, nézd meg az útlevelemet.
– A fenébe, tényleg ez az igazi neved. Vallahi inta
madzsnoon, nem vagy normális! Megtalálhatnak és levadász-
hatnak. Még csak nem is izgat?
– Ja Amir, te ne is akard tudni, miket mûvelt velünk
Szaddám. A gyilkosságok. A kínzások. A megerôszakolások.
A csonkítások. Azzal, hogy eltûnt, derûlátó lettem a jövôt te-
kintve. Nem lesz könnyû, de optimista vagyok. Irak jobb lesz.

168
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Miközben Mohamed a történeteit mesélte és pöfékelt ciga-

rettájával, leginkább a kissé hányaveti viselkedése és széles
mosolya hökkentett meg. Bár nem értettem egyet a háború
igazolásában vagy annak pozitív következményeiben, de ha-
tározottan rokonszenveztem nehéz helyzetével, szinte csodá-
latra méltó vakmerô bátorságnak tekintettem, ahogy viselke-
dik, és a legjobbakat kívántam neki.
Néhány óra múlva megkezdôdött a konferencia utolsó ülése.
Ez egy munkacsoport volt, benne a terrorizmus áldozataival.
Négyen voltak: egy ír férfi, aki a fiát veszítette el az észak-ír
konfliktusokban, egy kenyai az USA nairobi nagykövetsége
elleni bombatámadásból, egy orosz a beszláni iskola ostro-
mából, valamint Asraf al-Kaled, akit a „Jordánia istállófiúja” né-
ven is ismernek, aki apját és apósát veszítette el, amikor
Ammanban a szálloda elleni pokolgépes merénylet idején a la-
kodalmát tartották. Beszédeiket hallgatva és élôben látva ôket,
történeteik valóságosabbak, durvábbak és hatásosabbak voltak.
Szintén valamikor aznap történt, hogy életemben elôször
fogtam kezet tudatosan egy kipát viselô, barátságos zsidó fér-
fival, s rövid, mókás beszélgetést folytattam vele. Ugyancsak
köszönetet mondtam a liberális amerikai zsidó rendezônek,
Ari Sandelnek West Bank Story címû Oscar-díjas rövidfilmjé-
ért, amely békeüzenetet hordozott az izraeliek és a paleszti-
nok számára. Levetítették a konferencián, és nagyon fogadó-
kész közönségre talált.
Véletlenül este, amint egyedül ültem a szállodában egy
gyors vacsora mellett, csatlakozott hozzám Jordánia istállós
fiúja, aki további történeteket mesélt nekem, és megihletett az
átélt tragédia ellenére is higgadt és kiegyensúlyozott viselke-
désével.
Másnap délelôtt végre volt idôm alaposan felfedezni Wa-
shingtont, és fényképezni. Úgy jöttem el a szállodából, hogy
a fejemben újra lejátszottam az elôzô napok beszélgetéseit:

169
 AMIR AHMED NASSZER

Tevehajcsár nyers, politikailag inkorrekt blogolását és a le-

hetséges következmények iránti aggodalom látszólagos hiá-
nyát. Irsad Mandzsi nézôpontját a testôrökkel kapcsolatban
és azt a megjegyzését, hogy „a bátorság nem a félelem hiá-
nya. A bátorság annak felismerése, hogy bizonyos dolgok
fontosabbak a félelemnél.” Mohamed Fadhilt, ahogy az igazi
nevét használja, miközben vitatható nézeteit közli blogjaiban
egy ingatag Irak kellôs közepén. Az Al Azhar egyetemen vég-
zett dr. Hany El Bannát, az Islamic Relief Worldwide nemzet-
közi segélyszervezet elnökét, és a döntését, hogy felállít egy
nagy jótékonysági szervezetet a nyomor enyhítésének ijesztô
feladatával. Egy számûzetésben élô, demokráciapárti arab
másként gondolkodó szavait, aki nem törôdött a halálos fe-
nyegetésekkel, mert „annak valószínûsége, hogy egy halállal
fenyegetôzô beváltja szavait, kisebb, mint egy autóbaleseté,
hacsak nem vagy olyan célszemély, akit nagyon el akarnak
kapni”.
Reménység és bánat, kétségbeesés és magabiztosság, vesz-
teség és pragmatikus derûlátás meséi ezek. Képtelenség volt
immúnisnak maradni az ember szívére és agyára gyakorolt
hatásukkal szemben.
De tényleg van értelme ennyi aktivizmusnak?
A Union Station környékére érkezve gondolataim vissza-
kanyarodtak saját környezetemhez. Muszáj volt megélnem
Washingtont a szétmorzsolódóban lévô elôfeltevéseimen ke-
resztül. „A fenevad pocakja”, „a világpolitika mesterkonyhája”,
„a nagy erôszakos”. Az ember azt várná, hogy sötétnek fogja
érezni, de, merem állítani, nyugodt és szép város ez, tele ba-
rátságos emberekkel.
Nehéz volt elképzelni, hogy egy ilyen kellemes, normális
helyen hozzák meg mindazokat a nagyhatású döntéseket,
amelyek rendszeresen rengéshullámokat küldenek szét a boly-
gón. Néha pusztítóan baljós lökéshullámokat, máskor pedig
áldást hozókat. De ismétlem, Amerika az, ami.

170
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

A Washington-emlékmûnél állva mélyen beszívtam a hi-

deg levegôt és kidüllesztettem a mellem a fokozatos elfoga-
dás jeleként, ízlelgettem a pillanat ellentmondásosságát.
Amerika és én többé sosem leszünk olyanok, mint voltunk.

* * *

Hogyan veszítette el igazából az iszlám az erényességét?

A kérdés még kitartott, ilyeténképpen az én kutakodásom
is meghozta végre az eredményt, és alkalmam volt megismer-
kedni egy sor sokkal királyabb hôssel, mint amilyenek gye-
rekkorom figurái voltak. Ezeket az új hôseimet úgy hívták,
mutaziliták.
A mutazilitáké a korai muszlim filozófusok és teológusok
olyan csoportja volt, amely az iszlám kialakulásának éveiben
jelentkezett, és fölébe kerekedett muszlim teológusok egy
másik csoportjának, amelyet asaríjának hívtak. A két csoport
tagjai számos kérdésben élénk eszmei harcot vívtak, beleértve
a Korán ontológiai természetérôl szólót is.
Én ezeket a csatáikat fekete-fehérben láttam, olvastam ró-
luk, s a résztvevôik a szememben hasonlítottak egy szinte
hôsies manicheus küzdelemhez, az ütések és fogások kozmi-
kus váltakozásával.
Alapjaiban így ment: a mutaziliták, akiket néha racionalis-
tákként is említenek, nagy becsben tartották a filozófiát, hang-
súlyozták a szabad akaratot, és hitték, hogy a Korán és a Hadisz
értelmezése alá van vetve az emberi értelemnek. Abban is hit-
tek, hogy minden teológiai tételnek összhangban kell lennie
az ésszerû gondolkodással, és ha például bizonyos Korán-
versre ez nem volt igaz, akkor azt képletesen kell értelmezni.
Az asaríják másfelôl nem méltányolták annyira a filozófiát,
helyette az eleve elrendeltséget hangsúlyozták, a Korán értel-
mezésében sokkal szövegszerûbbek voltak, és ragaszkodtak

171
 AMIR AHMED NASSZER

hozzá, hogy az észt alá kell vetni és be kell hódoltatni a kinyi-

latkoztatásnak – ezt az álláspontot én elfogadhatatlannak ta-
láltam.
A saját álláspontjukhoz ragaszkodó mutaziliták és asaríják
egymás torkának estek, mindegyik eltökélte, hogy a saját né-
zeteit juttatja érvényre. A helyzet csak attól javulhat, hogy
mind a mutaziliták, mind pedig az asaríják csapatának a hívei
és támogatói között akadtak az idôk folyamán olyanok, akik-
nek a politikai nézetei változóban voltak.
A kilencedik században al-Mamún, Bagdad akkori kalifája
a mutaziliták hitvallását államvallásnak minôsítette, és üldözte
az asaríjákat. Néhány évvel késôbb drámaian megváltozott a
politikai helyzet, és az új vezetô, al-Mutavakkil került hata-
lomra, aki megváltoztatta al-Mamún politikáját, és az asaríjákat
támogatta.
Az asaríják nézetei az eleve elrendeltségrôl, amely szerint
minden feltehetôen „Isten akaratából” történik, késôbb hasz-
nosnak bizonyult, hogy a tömegekkel elfogadtassák uralko-
dóikat. Igazságos vagy igazságtalan, kedves vagy elnyomó
az uralkodó, „Isten akaratából” gyakorolja a hatalmát, ezért
engedelmeskedni kell neki. Az asaríják bosszúért lihegtek.
Szerencsére a mutaziliták nézetei másutt is elterjedtek az isz-
lámságon belül, ahol virágzott és jelentôsen hozzájárult az
iszlám aranykor beköszöntéhez – a tudomány, a haladás és
felfedezések idôszaka következett, amely megerôsítette a füg-
getlen gondolkodást és tapasztalatot.
Kevésbé szerencsés fejlemény volt, hogy a mutaziliták be-
folyása csökkent és az asaríják nézetei váltak az ortodox teo-
lógiává, amely napjainkig uralkodó. Volt egy személy,
mutaziliták felé hajló ideák legyôzésében és az asaríják korlá-
tozó dogmatizmusában játszott szerepéért gyûlöltem meg: ez
volt az amúgy nagyra becsült muszlim tradicionalista teoló-
gus, al-Gazali. És volt egy személy, akit al-Gazali ellenfeleként

172
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

csodáltam: a spanyol-arab andalúziai muszlim filozófus, Ibn

Rusd, az arisztotelészi filozófia védelmezôje, akit Nyugaton
Averroës néven ismertek, és komolyan tisztelték, mert a mo-
dern világi gondolkodás alapeszméivel segített ösztönözni
Nyugat-Európát.
A történelmi felfedezések lelkesedéssel töltöttek el, de le-
hangolt a bukás és a pusztítás.
Bárcsak túlélték volna a mutaziliták! Bárcsak gyôztek volna!
Bárcsak ne cseszett volna el oly sok mindent az az idióta gaz-
ember al-Mutavakkil! Bárcsak legyôzték volna al-Gazalit és a
fajtáját! Bárcsak Ibn Rusd kerekedett volna felül! – fohász-
kodtam kétségbeesetten.
Tehát akkor hogyan is veszítette el valójában az iszlámság
az erényességét?
Egyszerûen elfeledkezett a józan ész fontosságáról. Úgy
veszítette el az erényességét. Nem az erkölcsi hanyatlás miatt.
Nem a hitetlenek miatt. Nem, bûnbeesésének egyetlen fô oka
volt, hogy lemondott a Józan Észrôl. Ne törôdjünk a többi
okkal. Ne törôdjünk a tatárdúlással, amely a tizenharmadik
évszázadban kifosztotta Bagdadot. Ne törôdjünk vele, hogy a
történet valójában bonyolultabb annál. Nekem nem számí-
tott. Egy dolgot láttam, és csakis egyet: az ész hanyatlását.
Helyre kell állítanunk a filozófiát, hogy megszabadíthassuk
a muszlimok elméjét a dogma béklyóitól, hogy helyreállíthas-
suk a tudomány kultúráját, hogy ismét felemelkedhessünk.
Vissza kell hoznunk az Észt.
Ami napjaink tradicionalistáit illeti, szívesen hetvenkednek
az iszlám aranykorának eredményeivel. Szívesen kérkednek
régmúlt dicsôségükkel és viszonylag harmonikus nyíltságuk-
kal. Szívesen mutatnak rá, hogyan haladtak elôre ôk és a vi-
lág a tudomány és újítások révén. Mégis, ugyanazok a tradi-
cionalisták kitartóan támadják azokat a nagyon intellektuális
alapokat és tényezôket, amelyek mindennél jobban segítették

173
 AMIR AHMED NASSZER

az iszlámság fölemelkedését: erôs hangsúllyal az észen és a

tapasztalaton. Nem a dogmatizmuson, vak hódolaton és a
kérlelhetetlen hiten múlt a dolog.
Székemben ülve elviselhetetlennek éreztem a tradiciona-
listák ostobaságát. Hitványság – dörmögtem az orrom alatt.
A legnagyobb hitványság.

174
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

8.

Belebolondultam az ateizmusba

Sötét és nyirkos decemberi éjszaka volt. Éjfél felé kiléptem

az utcára és felsétáltam a dombon. Hallottam a partin hátraha-
gyott kis sereglet növekvô izgatottságát, amint a visszaszám-
lálásra vártak. A fémtárgyat a markomba szorítva én is vártam
az Idô mutatóinak ketyegését. Erôsebben szorítottam. Ez az,
Amir... Itt ér véget. Elég – suttogta az enyhe szél. Verítékcsep-
pek ültek ki a homlokomra, kicsit szomorkásan és könnyed
izgatottsággal mosolyogtam, s éreztem, hogy szaporábban ver
a szívem.
„Tíz, kilenc, nyolc, hét, hat, öt…” – harsogta a távoli tö-
meg. Kórusa magával sodorta az elsô blogbejegyzésemet, és
a szudáni játékmackós válság egy hónapos emlékét.
Ó, igen! Az a csodálatos szudáni játékmackós válság!
Kartúmban az iszlámnak a kormány által kinevezett védel-
mezôi egy elképesztôen ostoba és kínos ügyet fabrikáltak egy
Gillian Gibbons nevû brit angoltanárnôre mutogatva, aki meg-
engedte tanítványának, hogy játékmackóját „Mohamed”-nek

175
 AMIR AHMED NASSZER

nevezze el. A nevet kiválasztó gyerek úgy döntött, önmagá-

ról nevezi el a macit, ami egy teljesen ártatlan és szabályos
cselekedet, de az iskolán belül valaki, aki állítólag valamiért
neheztelt Gibbonsra, kifecsegte a dolgot, és úgy határozott,
hogy ez „sérti az iszlámot”.
Mire ennek a „súlyos sérelemnek” a híre kijutott az iskola
falain túlra, a keményvonalasok már terveket szövögettek az
eset kiaknázására. 2007. november 30-án körülbelül tízezer
tüntetô vonult ki Kartúm utcáira, néhányan kardokkal hado-
násztak, követelték a szerencsétlen letartóztatott tanár kivég-
zését. Az ôrület híre hamarosan átterjedt a globális médiára,
nevetség tárgyává téve népemet és Kartúmot.
Az ostobaságra reagálva összegyûjtöttem néhány szudáni
bloggert, hogy adjanak hangot elítélô véleményüknek. Kö-
vetkezô lépésként szabadjára eresztettem gúnyos Drimámat,
és arról blogoltam, hogy „mennyire szánalmas ez az egész
ügy. Világos, hogy ez egy ôszinte és ártatlan hiba. Jaj, nem,
milyen buta tudok lenni, ô egy fehér, hitetlen brit, tehát akkor,
amit csinál, az nem lehet más, mint istentelen cionista
crUSAderek és zsidók összeesküvése.”
Miután tudomást szereztem a keményvonalasok péntek ima
utáni tüntetésre szóló felhívásáról, gunyorosan írtam arról is,
hogy milyen „móka” lesz ebbôl.
A fenébe, gondoltam magamban, hogy én milyen irigy
vagyok, ahelyett, hogy csatlakoznék hozzájuk. Lesz ott kia-
bálás, ordítozás és ugrálás, és ôrjöngô emberek nagy tömege.
Komolyan, mi van ebben nem szeretnivaló? Egyedül egy
heavy metal banda hiányzik. Na, az dögös lenne. Csinálnánk
egy dühöngôt, ott együtt lóbálnánk a fejünket, és kiáltoznánk,
hogy „le a hitetlen tanárnôvel”. Ja, és aztán elkezdenénk ame-
rikai zászlókat égetni!
Blogbejegyzésem szinte rögtön felkeltette a BBC figyelmét,
és a blogomhoz linkelve megjelent egy „Bloggerek elítélik

176
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Szudánt a letartóztatásért” címû cikk, idézve az általam el-

mondottakat. Ez a fejlemény és más megjelenések közel napi
tízezres látogatottsági szintre repítették fel a blogoldalamat.
Bedobtak a készülôdô médiaviharba.
Sajnos, sok látogatóm láthatóan nem olvasta sem a BBC
cikkét, sem az én blogbejegyzésemet, mert miközben sok
köszönetet kaptam brit polgároktól, akik úgy értették az ese-
ményt, ahogy kellett, kaptam néhány durván gyûlölködô le-
velet is olyan brit polgároktól, akik haragudtak az iszlámra a
honfitársnôjükkel való bánásmód miatt. Válaszoltam nekik,
hogy hitem megvédelmezésére tett utolsó kísérletként megvi-
lágítsam nekik a helyzetet. De ha most visszatekintek erre, azt
kell hinnem, hogy valójában az, amit akkor védelmezni pró-
báltam, már nem az én iszlámom volt. Inkább az önazonossá-
gomat védelmeztem szudániként és muszlimként. Igazság
szerint az iszlám hitem már omladozóban volt, kapcsolatunk
egy hajszálon függött.
S miközben a külvilág elôtt e hit védelmezôjének látszot-
tam, belül merô zûrzavar voltam.
Az a vicces, hogy amikor elôször bemerészkedtem a
blogoszférába, föl sem merült, hogy kiszerethetek az iszlám-
ból és ellenséges viszonyba kerülhetek vele. Éppen ellenke-
zôleg. De a dolgok néha nem úgy alakulnak, ahogy arra szá-
mítunk. Mert az történt, hogy régi gyanús meggyôzôdéseimet
farigcsálva a hitem is valahogy a vésô alá került, miközben
lassan, de biztosan felszabadítottam új és újra fölfedezett sze-
relmemet – a Józan Eszemet –, megszabadítva a fölötte ba-
sáskodó dogmatizmustól, amelynek túl sokáig volt alárendel-
ve, és amelynek további elviselése már túlságosan fájdította a
szívemet és az elmémet.
Az iszlám „behódolást” jelent, mondják. Behódolás, mi-
nek? Ja, persze, igen, Isten akaratának, amit túlzottan is is-
mertem életemben, félelmetes kifejezéseivel, ami kétségtelen

177
 AMIR AHMED NASSZER

alárendeltséget és engedelmességet követelt az Ô fensôbb te-

kintélyének. Vagy másnak!
Szerencsére vagy sajnos, ez álláspont kérdése, a sebesen
múló másodpercekkel, 2008 gyorsan közeledô hajnalával el-
jutottam arra a pontra, ahol egyszerûen, véglegesen és vissza-
vonhatatlanul elutasítottam, hogy továbbra is ilyen alávetett-
ségben éljek. Még az online hozzám érkezett, ostobán leplezett
halálos fenyegetések és életem lehetséges negatív fordulata
sem tudott megállítani.
Ha tényleg van Isten, szó sem lehet róla, hogy a Pokoltól
való félelmemben higgyek benne tovább – döntöttem el ma-
gamban.
Ahogy egyszer állítólag Thomas Jefferson mondta: „Kér-
dôjelezd meg merészen még Isten létét is, mert ha van, in-
kább el kell fogadnia az ész hódolatát, mint a vak félelemét.”
– …hat, öt, négy, három, kettô, egy – folytatódott a vidám
kurjongatás a távoli partin, közben én változatlanul szorítot-
tam a magammal hozott fémtárgyat. – Boldog újévet!
Enyhítettem a szorításomon, elôhúztam a sörnyitót, és fel-
ébredt akaratom megerôsítéseként húztam néhány kis kortyot
a meleg sörbôl. Ez volt az elsô alkalom, hogy alkoholt ittam.
Szóval ezért nyaggattak a barátaim annyi éven át, hogy ezt
igyam és kóstoljam meg?!
Undorító volt az íze.

Alárendeltség. Behódolás. Engedelmesség. Három szó,

amelynek jelentése elmondhatatlanul feldühít. Három olyan
jelentésû szó, amelyrôl még most is úgy gondolod, hogy olyan
intézmények kényszerítik rád, mint a kormányok, iskolák,
bunyók, közösség, család és persze a munkahely.
Tekintettel arra, hogy mennyi idôt töltünk a modern mun-
kahelyen – körülbelül heti negyven órát (ha szerencsések va-
gyunk) –, erôsen úgy éreztem, kiemelkedô fontosságú, hogy

178
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

kreatív lényekként igyekezzünk azt tenni, amit a szívünk dik-

tál. Olyan munkát végezzünk, ami számít. Lelkesen és oda-
adással végezzük, ahelyett, hogy elfogadnánk olyan életfor-
mát, amit elvetünk, vagy olyan gyalázkodó fônökök alatt
dolgoznánk, akik méltók rá, hogy ellenállásba ütközzenek.
Mivel két munkakilátásom volt a Fortune 500 cégeinél,
döntenem kellett. Magasabb fizetés és nagy valószínûséggel
egy pokoli kis fülke a két óriáscég egyikénél, vagy egy har-
madik lehetôség – egy Szilícium-völgy stílusú mûszaki start-up
cég vagy inkubátor létrehozása, amely éppen csak felbuk-
kant a nagy semmibôl.
Hogy az egyetemi diploma megszerzése elôtt döntsek, úgy
határoztam, a szünidômben egy hónapos szakmai gyakorlatra
elmegyek az egyik nem hagyományos start-up céghez, amely
New Yorkból és San Franciscóból áttelepült a kevésbé költsé-
ges Kuala Lumpurba.
A cég nyitott környezetet és liberális munkakultúrát kínált,
amihez hasonlót nem találhattam KL-ben. Lelapított és de-
centralizált szervezeti hierarchiája volt, és tobzódott a határo-
kat nem ismerô derûs, gyors tempójú, fesztelen vállalkozói
energiában. Kicsi, sokszínû csapatot foglalkoztatott a világ
minden tájáról, és befektetett a növekedésbe. Az alapítók –
egyikük egy korábbi Boston Group-tanácsadó és elismert
eBay-vezetô, a másik egy szenvedélyes mediációoktató, aki
rövid ideig a Microsoftnál is dolgozott – közvetlenül együtt
dolgoztak a csapat tagjaival, és tanácsokkal látták el ôket na-
gyobb víziók és projektek megvalósításához.
Mit van itt nem szerethetô?
Miután simán átmentem az interjún, belevetettem magam a
munkába, és a fejemben lévô külön napirend szerint dolgoz-
tam: harminc nap alatt annyi tudást összeszedni a digitális
marketingrôl és a szerzôi jogokról, amennyi emberileg lehet-
séges. Miért? Elôször is azért, hogy valamikor a jövôben ki

179
 AMIR AHMED NASSZER

tudjam építeni a saját jól marketolt online vállalkozásomat,

másodszor pedig, hogy a tanultakat alkalmazni tudjam a digi-
tális aktivizmus és az emberi jogok védelme érdekében.
Az online vállalkozással képes leszek szabaddá válni és
elérni azt, amit egy barátom egyszer úgy írt le nekem, hogy a
„négy szabadság”. A helyválasztás szabadsága: szabadon
dolgozni online a világ bármelyik tájáról. Belsô szabadság:
annak szabadsága, hogy olyan munkát végezz, amelyet szen-
vedéllyel csinálsz és amellyel maradéktalanul kifejezheted
önmagad. Az idô szabadsága: a rugalmasan megválasztott
munkaórák szabadsága. Pénzügyi szabadság: a szabadság,
hogy nem kell a pénz miatt idegeskedned.
A digitális aktivizmus által és az emberi jogok védelmével a
nyitott interneten keresztül képes leszek erôt adó tudást terjesz-
teni, és fel tudom ébreszteni a szendergôket és elnyomottakat.
Ily módon a gyakorlat egyetlen hónapja alatt sokkal többet
sikerült megtanulnom, mint a korábbi, nyolc hónapos vállalati
gyakorlaton.
Ott, az ötletbörzék és innovációs megbeszélések kellôs
közepén közvetlen tanúja lehettem az ész szépséges hatalmá-
nak, amint táncolt és mozgott – méltósággal, elegánsan, ma-
gabiztosan az emberiség jobbá tétele felé –, lengett ide-oda,
nem harsányan és szerénytelenül, hanem többnyire józan ér-
vek és ellenérvek révén, elôhozva a legjobb ötleteket, ame-
lyeket könnyen fel is lehetett váltani, amikor szilárd új bizo-
nyítékok merültek föl és még jobb ötletek kerültek napvilágra.
Megtanultam azt is, hogyan tegyem közelebbrôl próbára
saját kulturális erônlétemet, miután fölfedeztem, hogy az egyik
kollégám – egy Jay nevû barátságos, kedves és segítôkész
fickó – meleg. Hetekig fogalmam sem volt róla. Nem volt
sem elpuhult, sem nôies. Más szóval, nem volt rajta semmi
olyan észrevehetô jellegzetesség, amelyet én a melegséggel
társítok.

180
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

És most mihez kezdesz ezzel a felfedezéssel, Amir? Utálni

fogod Jay-t? Nem barátkozol tovább vele a szexuális irányult-
sága miatt? Tudod, hogy ez képtelenség. Talán itt az ideje,
hogy igazán végiggondold azt az idegtudományi kutatást,
amelyrôl mostanában olvastál, s amely azt mondja, hogy egye-
sek melegnek születnek – gondoltam. Mi lesz a válaszod,
Amir? Mit tartasz többre? A józan észt vagy a hagyományt?

2008 januárjának közepén visszatértem az egyetemre, hogy

befejezzem az utolsó szemeszteremet, és miközben a tudás-
menedzsmentrôl szóló szakdolgozatomhoz végeztem kutatást,
mélyen beleástam magam az életet megváltoztató filozófiai
ismeretek aranybányájába. Olyasmibe, amit egész életemben
kétségbeesetten igyekeztem megragadni. Azt a filozófiai esz-
közt, amely mindenkinek az eszköze, aki igyekszik elkülöní-
teni az igazságot a hamisságtól, a tényeket a szemfényvesz-
téstôl.
Végül rátaláltam: ismeretelmélet, a tudás filozófiája.
Ahhoz kötôdött az én legfontosabb, legalapvetôbb, legin-
kább szívszerinti érdeklôdésem. Minden ott volt! Végül is
könnyebbséget hozó, ködöt oszlató nyelven megfogalmazva.
Mi a tudás? Hogyan tehetünk szert a tudásra? Milyen mérté-
kig lehetséges egy adott tárgyat vagy témát megismerni?
Valahányszor iskolai tanáraim ellentmondtak annak, amit a
szüleimtôl hallottam, valahányszor elgondolkoztam a Menny-
ország és a Pokol létén vagy nemlétén, valahányszor a Korán
értelmezésének különbözô megközelítési módjain elmélked-
tem, azon, hogy az vajon egyéni ízlés szerint való szemezge-
tés-e, mindezek a szellemi kihívások és mindezek az engem
foglalkozató kérdések lényegében mindvégig ismeretelméleti
természetûek voltak.
Kinek a tudása pontosabb? Kinek van igaza? Ki téved?

181
 AMIR AHMED NASSZER

Mitôl van igazuk, mitôl tévednek? Hogyan szerezték ismere-

teiket és mitôl olyan biztosak azok érvényességében? Kinek
és miben kellene ezentúl hinnem vagy megbíznom?
Mélyen foglalkoztató kérdés volt számomra például a Ko-
rán 4:34 ellentmondásos, feltételezések szerint „asszonyverô
parancsolatának” értelmezése. A szöveg a következôképpen
szól: „Akiknek nyakaskodó természetét félitek, azokat intsé-
tek meg, kerüljétek ôket [a házastársi] ágyakban és lássátok
el a bajukat! Ha [már] engedelmeskednek nektek, ne keressé-
tek ellenük [a kényszerítés] más útját! Allah magasztos és
nagy!”
Újra meg újra túl sok tradicionalista iszlamista tudósba bot-
lottam cikkekben és a YouTube-on, akikben nem volt szé-
gyenérzet annak bizonygatásában, hogy a vers az engedetlen
feleségek megverését ajánlja fegyelmezési célból, igaz, eny-
hén, hogy ne okozzunk sérülést. Milyen ravasz. Mintha ez
utóbbi nagyvonalú megjegyzés valamit is enyhítene a dol-
gon. Ennél még rosszabb, hogy a Korán üzenetének más for-
dítói, M. H. Sakir, Muhszin Kán és Mahmud Gáli1 kifejezet-
ten a „ver”, „üt” vagy „megüt” szavakat használták.
Mondanom sem kell, hogy én ezen megint csak elborzad-
tam és megrémültem. Ez nem az iszlamista egyének felfogása
volt. Ez nem az iszlám második legszentebb forrásából, a
Hadiszból való. Nem, ez a Koránban van, az iszlám legszen-
tebb lényegében, Istennek az emberiséghez szóló örökre tö-
kéletes üzenetében. És ahogy én láttam, az eredeti arab szö-
vegben a szótô, „daraba”, legalábbis a modernkori arab
szónokok általános használatában, kétségkívül verést jelent.

1
A szerzô angol nyelvû könyvében Juszuf Ali angol fordítását használta forrás-
ként. Mi a magyar kiadásban – mint jeleztük – Simon Róbert fordítását használ-
juk. (a ford.)

182
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Ebbôl nincs kiút. Vagy mégis van? Szerencsére felfedez-

tem, hogy van, mert Laleh Bakhtiar amerikai muszlim pro-
fesszornô szerint a szónak arabul létezik egy alternatív jelen-
tése, ami annyit tesz, hogy „elmenni” vagy „utazni”.
Míg a tradicionalista tudósok többsége nem értene vele
egyet, én méltányoltam feminista megközelítését, és az olyan
tudósokét, mint Amina Vadud, de megint csak azt kellett kér-
deznem magamtól, vajon ez nem szemezgetés-e?
Egyfelôl Laleh Bakhtiarnak igaza van, mert ugyanabban a
fejezetben, amelyben a vitatható asszonyverôs parancsot em-
lítik, a 4:101 a „daraba” szótô egy másik változatát említi meg,
olyan szövegkörnyezetben, amelyben a jelentése világosan
„utazni”. Az tény, hogy a Korán üzenetének számos angol
fordításában így használták, beleértve Juszuf Ali fordítását is.
Másfelôl a tradicionalista tudósok többsége az évek folya-
mán kitartottak a hírhedt asszonyverôs vers asszonyverô je-
lentése mellett.
Megint csak: kinek van igaza és ki téved?
Eltûnôdtem: ha Laleh Bakhtiar csak így meg tudja változ-
tatni a szó jelentését, akkor mi tart vissza másokat ugyanettôl
más szavak esetében?
Az biztos, hogy feleségek bántalmazása az egész világon
elôfordul, beleértve a Nyugatot is, ahol ez rendszerint alko-
holos állapotban történik. Igen, az efféle tartalom nem is csak
az iszlám sajátossága, mert bizonyára találhatók hasonló pa-
rancsolatok a Tórában és a Bibliában is. (Engedetlen fiúgyer-
mekek akárki általi halálra kövezése? Aha, Mózes ötödik
könyve 21:19-21.)
És igen, nagyon sok iszlamista tudós komoly erôfeszítése-
ket tesz azoknak a történeteknek a felelevenítésére, amelyek
elmondják, hogy Mohamed próféta milyen kedvesen bánt a
feleségeivel, és hogyan biztatott együttérzésre és szerelemre
a házastárs iránt. Persze ezek az iszlamista tudósok mindig

183
 AMIR AHMED NASSZER

szívesen rámutatnak, hogy az iszlám a hetedik századi Arábiá-

ban a meglévôknél több tiszteletet, méltóságot és kibôvített
jogokat adott a nôknek. És ez mind szép és csodálatos.
Sajnos kétkedô szívemben ezek semmit sem változtattak
az általam elfogadott tényen: hogy a szóban forgó vers elég
egyértelmûnek látszik. Nem volt itt szükség valami „Medina
Mekka ellen”-szerû történelmi szövegértelmezésre. Ezúttal az
értelmezési különbségek nyelvi típusúak voltak. De a tradicio-
nalisták közötti összhang világosnak látszott.
Hát akkor hogyan igazodjon el ebben az ember?
Végül, sok olvasás és gondolkodás után egyre elégedetle-
nebb lettem azzal, amit nagyon szubjektív és személyes kí-
sérletnek éreztem az iszlám szent szövegének huszonegyedik
századi újraértelmezésére. Nemcsak ez, hanem a türelmes,
együtt érzô újraolvasások önmagukban is a józan ész termé-
kei voltak, amelyeket racionális elmék azért hoztak a világra,
hogy javítsák vallásos hagyományaikat és örökségüket, hoz-
záigazítsák ôket a modern világ erkölcsi érzékenységéhez.
Eggyel több ok, hogy szeressem és csodáljam a józan észt –
gondoltam.
Ráadásul: ha az iszlám úgy értelmezhetô, ahogy tetszik,
akkor ez a vallás nem szolgál világos utalásokkal arra, mi az,
ami erkölcsileg jó és rossz, hogyan éljük az életünket becsü-
letesen és eszményien. Csak arra leszünk képesek, hogy tet-
szés szerinti szempontok sokaságát találjuk ki – hajtogatta
kételkedô másik énem.
Elfogadhatatlannak találtam a relativizmust is, ami csak
újabb olajat öntött bensôm tüzére. Objektív keretre és mód-
szertanra van szükségünk! – követelte a szívem és az elmém.
És itt jön be az ész módszertana, önzetlenül felkínálva szá-
momra az üdvözülés lehetôségét.
2008 februárjára kételkedésem folyamatosan egyre erôsebb
lett. Nem volt kivel beszélnem. Nem volt, aki vigaszt nyújtson.

184
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Nem volt senki, aki elég mélyen értett volna engem ahhoz,
hogy megnyugtathasson.
A szívem sajgott, s néha már kezdett vért könnyezni.
Így azt az egyetlen dolgot csináltam, amirôl úgy éreztem,
hogy képes vagyok rá: szabadjára engedtem felgyülemlett
szomorúságomat és fájdalmamat. Megpengettem a gitárom
húrjait, de onnan sem sikerült vigasztaló hangokat nyernem.
Megpróbáltam blogolni, de éreztem, hogy azok, akik ismer-
ték valódi kilétemet, nem néznék túl jó szemmel a hánykoló-
dásomat. Mivel egyéb lehetôségeket nem láttam, magamnak
kezdtem el írogatni, igyekezvén gyógyítani lelki sérüléseimet
és pozitív fordulatot elérni.
Ahogy írni kezdtem, kétkedô szavaim megjelentek a kép-
ernyôn és szigorúan néztek rám vissza, követelve, hogy te-
gyem teljesen a magamévá és fogadjam el ôket. Elismerést
követeltek!
Egy meglehetôsen nyomott, dacos és lehangolt estén a kö-
vetkezôt írtam: „Képzeld magad elé ezt. Jasmine, egy négy-
éves kislány éjszaka alszik, mellette rózsaszín macija. Átöleli.
Néha beszél is hozzá. Idônként reggel úgy ébred, hogy még
mindig a karjában van a maci. És amikor elmegy hazulról,
magával viszi, és a családi autó hátsó ülésén maga mellé teszi.
Világos, hogy a mackó megnyugtatja Jasmine-t, egyfajta biz-
tonságérzetet ad neki. Láthatóan szereti, de bármennyire sze-
reti is, a maci nem tudja viszontszeretni. Mindegy mennyit
törôdik vele, a maci ezt a törôdést nem képes viszonozni. Nem
valódi személy. Csupán egy kitömött játék.”
És itt jön most az én provokatív kérdésem: mi van, ha a
vallás is egy játékmackó? Mi van, ha csak emberi alkotás,
képzeletünk szüleménye? Végül is gyakran halljuk vallási fana-
tikusoktól azzal az állítással védelmezni a vallást, hogy az céltu-
datosságot ad az embernek, és ez megnyugtatja, ami nagyjából

185
 AMIR AHMED NASSZER

igaz is. De mit szólok ehhez én? Csak azért, mert valami jó
érzést kelt benned, az nem jelenti azt, hogy szükségszerûen
az igazságon alapszik. Ismét azt kérdem: mi van, ha a vallás
csupán egy játékmackó?
Cseszd meg a megnyugtatást – vág vissza haragos másik
énem. Én igazságot akartam. Az igazságot akartam. Ám ha-
marosan meggyôzôdtem róla, hogy a vallás túl sok központi
kérdésére hiányoznak az általam kívánt világos, kielégítô,
ésszerû válaszok.
Létezik Isten? Ha igen, miféle Isten: deista, teisztikus,
panteista? És ha létezik, akkor „milyen tulajdonságai van-
nak”? Nem tudtam, s úgy döntöttem, valószínûleg nincs rá
mód, hogy az ilyen kérdésekre megismerjük a választ. En-
nek ellenére egy részem még mindig hitt az isteni lény lé-
tezésében.

2008 májusa jött és ment, én pedig addigra darabokra sza-

kadtam. Szabadgondolkodó teizmusom utat engedett egy bá-
natos, kétségbeesett és bizonytalan agnoszticizmusnak, hogy
aztán érdeklôdésemet nyakon ragadja egy újabb csapatra való
hôs: az Új Ateizmus Négy Lovasa – Sam Harris, Daniel
Dennett, Christopher Hitchens és Richard Dawkins.
Hitchensszel együtt Dawkins – világszerte ismert evolúci-
ós biológus – volt közülük talán a „legkellemetlenebb”, aki
Az isteni téveszme címû vaskos bestsellerében ilyeneket írt:
„Az Ótestamentum istene kétségtelenül a legkellemetlenebb
karaktere mindenféle fikciónak: irigy, és még büszke is rá;
kicsinyes, igazságtalan, megbocsátásra képtelen hatalom-
mániákus; bosszúálló, vérszomjas etnikai tisztogató; nôgyûlölô,
homofób, rasszista, csecsemôgyilkos, népirtó, gyerekgyilkos,
kártékony, megalomániás, szadomazochista, szeszélyesen rossz-
indulatú szájhôs.”

186
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Ilyen kemény szavú kritikával és olyan könyvcímekkel, mint

Hitchens God Is Not Great: How Religion Poisons Everything2
címû könyve , az Új Ateizmus Négy Lovasa olyan erô, amellyel
számolni kell, olyan erô, amely nem hagyható figyelmen kívül.
Szenvedélyesen antiteista és nyers módon, dühösen vetet-
ték rá magukat az ész hatalmas kardjával a vallási dogmatiz-
mus sárkányaira, könyörtelenül lemészárolva a fenevadat, s
tették ezt jottányi politikai korrektség nélkül. És ha ez nem
volt elég, diadalmasan felvonultatták a tudomány tüzérségét
és félelmetes erôvel rombolták a vallás épületének homlokza-
tát, egyenként lôve ki tölteteiket. Jogosan, bosszúszomjasan,
ügyesen újratöltöttek, és lélegzetvételnyi szünet nélkül csak
lôttek és lôttek.
Akkortájt az én szememben ôk voltak a huszonegyedik
századi ész bajnokai, s az irántuk érzett új szerelem jegyében
órákat töltöttem el elmét tápláló online kattintásokkal, az ész
ügyvédeinek és védelmezôinek videóit néztem, és egyre job-
ban megkedveltem ôket. Így nôtt ellenségességem a vallás –
minden vallás – ellen, beleértve korábbi szerelmemet, az isz-
lámot is.
És ahogy felforrósodott a 2008-as amerikai elnökválasztási
kampány, a megváltozott retorika is az én igazamat bizonyí-
totta. Jöttek a vádaskodások, hogy Obama titokban muszlim.
Jött McCain keresztény lelki tanácsadójának, Rod Parsley-nak
a kiáltványa, hogy „az iszlám Krisztus-ellenes vallás, amely
erôszak révén törekszik a világ meghódítására”, hogy „Ame-
rikát részben nyilvánvalóan azzal a szándékkal alapították,
hogy elpusztítsa ezt a hamis vallást” és hogy „Mohamed dé-
moni lelkektôl, nem pedig az élô Istentôl kapott kinyilatkoz-
tatásokat”.

2
Isten nem nagy: hogyan mérgez meg a vallás mindent (a ford.)

187
 AMIR AHMED NASSZER

Mintha a kereszténység keresztes lovagjai és az inkvizíció

csupán úri kisasszonyos incidensek lettek volna, és a nyugati
gyarmatosítás semmiért sem lett volna felelôs.
Az ostobaságtól émelyegve végre elfogadtam azt, aminek
nyilvánvalónak kellett volna lennie. A szervezett vallás, a po-
litikához hasonlóan, feloszt bennünket „hívôkre” és „nem-
hívôkre”, továbbá a választásunk szerinti „korrekt” Isten által
„megmentendôkre” és „megbüntetendôkre”.
Sôt, ez után egymás ellen fordít bennünket, legjobb eset-
ben megfertôzve „a Másik” iránti gyanakvással, legrosszabb
esetben szívünkben csupa gyûlölettel és megvetéssel ember-
társaink ellen.
Így legalább az ember sokkal könnyebben tudja megkér-
dôjelezni a politikát. A vallással általában nem így van, kö-
szönhetôen a legtöbb társadalomban legendásan áhítatos hely-
zetének és szentségének, mely szentség nem méltó a tiszteletre
és imádatra. A szentséget és a babonákat szét kell zúzni és el
kell törölni a föld színérôl.

Egy július végi estén kiléptünk a tágas külsô teraszra, hogy

a zenei mûsor szünetében levegôzzünk egy kicsit. Hallva,
ahogy barátaimmal franciás akcentussal angolul beszélgettem,
a lány kecsesen és elegánsan jött felém, csípôje ritmusosan
ringott minden lépésére, és mondott valamit nekem, ami tisz-
ta francia volt.
– Oui – feleltem.
Ô látható élvezettel folytatta a mondókáját.
– Oui, oui – ismételtem magam szorgalmasan.
Ô pedig csak mondta és mondta.
– Oui – feleltem megint, amire végül megállt, és erôs fran-
cia akcentusú angolsággal, zavartan kérdezte:
– Várj, te nem beszélsz franciául, ugye?
Elnevettem magam.

188
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

– Nem, gyakorlatilag fogalmam sincs róla, mit mondtál, de

gyanítom, amikor azt hallottad, hogy viccbôl utánoztam, ahogy
a franciák angolul beszélnek, azt gondoltad, beszélek franciául.
Egyébként Amir vagyok – mondtam mosolyogva, s kezet
nyújtottam.
– Én pedig Doubt 3 vagyok. – Kezet fogott velem. – Te
nagyon ravasz és csintalan vagy, ugye?
Szép, szôke lány, nagy, kerek, áthatóan kék szemmel. Pár
másodpercig az alakját csodáltam, miközben beszélt.
– Ravasz és csintalan? – kérdeztem vissza még szélesebb
pajkos mosollyal. – Azt hiszem, néha. És te? Ó, biztos egyike
vagy azoknak a fiatal idealista lányoknak, akik néhány hóna-
pos gyakorlaton vannak itt Kuala Lumpurban, biztosan vala-
milyen jótékonysági szervezetnél vagy ilyesminél dolgozol,
abban a hitben, hogy meg tudjátok menteni a világot. Nyil-
ván hiányzik az otthonod és a francia kultúra ismerôs környe-
zete. Gyanítom továbbá, hogy belefáradtál Ázsiába, azért gon-
doltad, amikor francia akcentussal hallottál engem beszélni,
hogy francia vagyok vagy ilyesmi, és ettôl izgatott lettél.
Gyanakvóan nézett rám.
– Mi vagy te? Médium?
– Nem, a barátnôd ismeri a barátomat, és hallottam, amint
korábban említették, hogy te egy vallásközi szervezetnél dol-
gozol.
– Hû, te tényleg ravasz vagy – mondta csodálatos nevetés-
sel kísérve szavait. – Jól van, talán az vagyok, egy vallásközi
szervezet munkatársa. Igen, teljesen angyali lány vagyok, aki
meg fogja menteni a világot és békét hoz az egész emberiség-
nek, mígnem valamennyien napfényben táncoló boldog Mi-
cimackók leszünk.

3
Doubt – kétség, kételkedés (angol – a ford.)

189
 AMIR AHMED NASSZER

Eltúlzott táncmozdulatain nevetve egyenesen a szemébe

néztem.
– Na nézd csak! Még humorod is van, nem? Hát, hogy
ôszinte legyek, igazából azt gondolom, király dolog, hogy itt
egy vallásközi szervezetnél dolgozol, és hogy megpróbálsz
változást hozni és megérteni a dolgokat.
Mosolygott. Mintha megértette volna.
Azonnal vonzódtunk egymáshoz.

– Még mindig küszködöm, hogy megértsem Kant mûvét,

A tiszta ész kritikáját. Olvastán belefájdul az ember feje, de
legalább kezdem kapiskálni a fô gondolatokat. Úgy értem,
igazán méltányolom, mennyi idôt töltött érveinek kifejtése elôtt
a kifejezések meghatározásával. Az embereknek gyakrabban
kellene ezt tenniük: meghatározni az általuk használt kife-
jezéseket. Isten, hit, vallás, tudás, bizonyíték – komolyan
gondolom, mindannyian használjuk ezeket a kifejezéseket,
feltételezve, hogy mindenki osztja a velük kapcsolatos meg-
határozásunkat, amikor pedig nem is ez a helyzet – szóno-
koltam.
– Egyetértek – felelte nyugodtan Doubt, miután újabb kor-
tyot ivott a szívószállal a friss gyümölcslébôl.
Intettem a pincérnek.
– Boss, ada tandoori chicken? Van tandori csirkéjük? Okay,
satu tandoori, dan satu fresh oren tapi kurang ice, boleh? Egy
tandorit és egy friss narancslét, de kevesebb jéggel, rendben?
– Boleh lah, igen, hozom – felelte a malajziai indiai pincér,
és ide-oda ingatta a fejét, miközben feljegyezte a rendelése-
met.
– Doubt, ó, Doubt, a mamak minden látogató számára kö-
telezô malajziai élmény. Ez egyike azoknak a dolgoknak,
amelyeket igazán szeretek ebben az országban – magyaráz-
tam.

190
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

– Mit akarsz elérni az olvasmányaiddal? – kérdezte.

Sóhajtottam.
– Csak az igazságot akarom. Annyira belebetegedtem és
belefáradtam, hogy már nem tudom, mi az? Úgy értem, te
akarod tudni, mi az igazság? – kérdeztem kihívóan.
Újabb kortyot ivott a gyümölcslébôl, elmerült titkos gon-
dolataiban, és nyugodtan ejtette a provokatív kijelentést.
– Nincs olyan, hogy igazság.
Nem tudtam, hogyan reagáljak. Irigyeltem Doubt elégedett
válaszát, de fejbe is kólintott.
– Aha, itt vagyunk. Minden csak viszonylagos, ugye? Nem
létezik objektív igazság, ugye? Az életnek nincs értelme vagy
célja. Nincs olyan, hogy helyes és rossz. Rendben, mondjuk,
hogy Szaúd-Arábiában halálra köveznek egy asszonyt, ez nem
helytelen? Ez nem undorító? Vagy azt mondod nekem, hogy
„ó, ilyen a kultúrájuk”?
– Természetesen ez rossz! De ez az én nézôpontom. Ôk
nem úgy gondolják, hogy rosszak, szerintük ez normális. Te-
hát hogyan mondhatod, hogy ez objektíve rossz?
– Ez egy kurvára ocsmány gyakorlat, amit abba kell hagyni.
Megváltozott a világ, az emberek elôrehaladtak. Többé nem
lehet helye ilyen szarságnak.
– Igen, rendben, egyetértek, de milyen alapon rossz ez ob-
jektíve? – kérdezte védekezôn Doubt.
A pincér visszajött a rendeléssel, letette az asztalra. A sok
beszédtôl szomjasan nagy kortyokban ittam a dzsúszt, és
mélyet lélegeztem, mielôtt nyugodtan beszélni kezdtem:
– Szóval ezért nem szeretsz tervezni és ezért félsz állást
foglalni? Ha nincs mód az igazság megismerésére, akkor mi-
nek törôdünk a jövôvel? Úgy látszik, ez a filozófiád. „Csak
sodródni az árral.” Ez a szándék, ugye?
– Aha, lényegében igen. – Doubt bólintott, ujjaival beletúrt
arany hajába.

191
 AMIR AHMED NASSZER

– De például nem akarod megtervezni a karrieredet, nem

tûzöl ki célokat, hogy azok eléréséért dolgozz? Kellene –
mondtam.
– Tudom, tudom, hogy igazad van. Kellene, de nem ké-
szültem fel. Nem vagyok olyan szenvedélyes, mint te, szóval te,
Mr. Amir, te csak menj, és kergesd az álmaidat.
– Ezt nem értem. Hogy lehetsz olyan elégedett, ha nem
ismered az igazságot. Hogyhogy nincsenek valamilyen alap-
vetô rohadt céljaid?
– Másmilyen vagyok, mint te. Jól megvagyok a bizonyta-
lansággal.
Doubt társaságában kellemetlen viszonyban voltam saját
változó agnoszticizmusommal. Olyan elégedett akartam lenni
a nem-tudással, mint amilyennek ô látszott. Tudni akartam,
ahogyan Hitchens és Dawkins tud, mert a nem-tudás bizony-
talanságát gyötrelmesnek éreztem. Nyomorultul éreztem ma-
gam. Meg akartam szabadulni ingatag agnoszticizmusomtól
és a mentális ingától, amely néha a hit és hitetlenség között
lengett. Le akartam horgonyozni egy végleges állásponton.
Hála a dolgok szeretni valóan mámorító oldalának, gyötrô-
dô lelkiállapotomat Doubtnak kifejtve végre legalább talál-
tam valakit, akivel beszélgethetek. Valakit, aki megvigasztal.
Valakit, aki elég bensôségesen megért, hogy meg tudjon nyug-
tatni.

– Ember, ki az a dögös francia baba? Hogyan ismerted meg?

– kérdezgette kitartóan venezuelai barátom, Eric.
– Nem, nem. Ez nem az, amire gondolsz. Csak barát, haver
– feleltem, félresöpörve, amire Eric célzott.
– Hapsikám! Nem vagyok vak. Könnyen meglátom a kémiát.
Tetszel neki, ember, és világosan látom, hogy ô is tetszik ne-
ked. Ti ketten összejöttetek. Szóval hagyd abba a nyuszis-
kodást. Gyerünk, lépjél. A mai este a te estéd.

192
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

– Nem, ember. Nem, semmi sem történik ma este. Említette,

hogy hiányzik neki a salsa tánc, ezért elhatároztam, hogy
meglepem, és elhozom ide a Q-bárba. Na, most hadd élvez-
zünk egy kis VIP-bánásmódot.
– Jól van, mi amigo, isten hozott, helyezzétek magatokat
kényelembe. Hadd hozzak nektek valamit inni.
– Nekem egy kis gint, legyen szíves – mondta Doubt a
pincérnek, miután a mosdóból visszajôve leült velünk a sza-
badban. – Én csak egy kólát kérek – mondtam, amire Eric
egy „Mi a csuda?” arckifejezéssel reagált, a háttérben pedig
bentrôl élô latin zene emelkedett hangjai szóltak. Hamarosan
csatlakozott hozzánk közeli barátom, Ali, aki azonnal letele-
pedett, és elkezdett vicceket mesélni, s közben összenézett
Erickel, mintha összeesküvést szônének.
Italainkkal végezve nagy nehezen elszántam magam, és
táncolni hívtam Doubtot. Gyorsan, ügyesen mozgott, én meg,
aki nem szoktam a salsához, minden tôlem telhetôt megtet-
tem, hogy ritmusra mozogjak.
Percekkel a tánc kezdete után Ali közeledett hozzánk, az
orrunk alá dugva valamit.
– Hé, fiatalok, dobjatok be egy tequilát – kiabálta, miköz-
ben a háttérben bömbölt a zene. – Csak gyorsan dobjátok be
itt, majd én visszaviszem a poharakat.
Nem sokat gondolkoztam, lenyaltam a pohár peremérôl a
sót, felhajtottam a torkomat égetô folyadékot, és szárazra nyal-
tam a kis citromdarabkát. Doubt ugyanígy tett, majd folytat-
tuk a táncolást.
Percekkel késôbb visszajött Ali, megint italokat hozott.
Aztán harmadszor is odajött itatni minket, miközben a DJ
hangszóróiból Cheb Khaled Abdel Kaderrôl, a muszlim hôs-
rôl szóló dala áradt.
Az átható érzéki zene, valamint az ereimben áramló tequila
és izgatottság hatására tétován közelebb húztam magamhoz

193
 AMIR AHMED NASSZER

Doubt testét, és teljesen megfeledkezvén a pillanat vegyes-

kulturális jellegérôl, beleszuszogtam verítéktôl nedves nya-
kába.
Táncoltunk. Ringatóztunk. Átöleltük egymást.
Egyszerre csináltuk mindhármat saját magunk teremtette
birodalmunk közepén – a baloldali francia idealizmus és a
világias humanizmus teljes ötvözete egybeolvadt az afro-arab
averroizmussal és a szív diktálta egyenlôsdivel.
De neveltetésem korlátai visszatartottak, megtagadva tôlem
az erotikus szenvedélyt, amelynek megízlelésére annyira vágy-
tam, s tôle is megtagadva annak a vágynak a kielégítését, hogy
érzéki kábulatba ejtsen.
Behunyt szemmel, magamban viaskodva, sajogva, haldo-
kolva – meg kellett éreznie. Majd egy szemvillanás alatt, ami-
kor nem figyeltem oda, egyszer csak egyetlen mozdulattal
összetörte és elhajította a korlátaimat, az ajkát finoman ráta-
pasztotta az enyémre, nedves, sós nyelvével lassan, szinte a
zene ritmusával összhangban befurakodott a számba, és meg-
állította az idôt.
Nem vitás, hogy ezzel a viselkedéssel ôrjöngô, szörnyül-
ködô, megdöbbent kiáltásokat váltottunk volna ki kemény-
vonalasokból mindenütt a világon és mindkét oldalon, a jobb-
oldali Jean-Marie Le Pentôl kezdve Szajjid Kutbjai-ig.
Talált.
Doubt igézô szemébe nézve megragadtam karcsú derekát,
s a lábamat a combjához szorítottam. Mámorosan, egymást
szorosan ölelve szabadon táncoltuk át az estét, csak a bôrün-
ket fedô ruha választott el bennünket, s mindketten a mennyek-
ben éreztük magunkat.
A fene egyen meg, Ali – mondtam magamnak, befelé mo-
solyogva, ami igazából azt jelentette: Köszönöm, hogy hoztál
egy kis tequilát, Ali.
Gátlásaim elolvadtak.

194
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

– Mi az a könyv, amit olvasol? – kérdezte a kanapén mel-

lettem fekvô Doubt.
– Tessék. Ennek az a címe, hogy A hit vége, Sam Harris írta
– mutattam fel neki a könyvet. – Vallás, Terror és az Ész Jövôje –
olvastam az alcímet.
– Érdekesnek hangzik.
– Érdekes is. Nem olyan, mint a többiek – Richard Dawkins
vagy Christopher Hitchens. Sam Harris más, ô nem utasítja el
a spiritualitást és a misztikus élményt. Francokat, inkább nyi-
tott a pszichés jelenségekre, ha több bizonyítékot találunk rá.
Néhány dologban azonban ugyancsak borzalmas az álláspontja.
Úgy értem, a pasas lényegében filozófiai alapokról védelmezi
a kínzást. Igen, lehet egyfajta ôrült, de határozottan a társaság
legérdekesebb tagja, számos friss meglátással, amelyekbôl sok
mindent el tudok fogadni – magyaráztam.
Valóban, a Mi a gond az ateizmussal címû cikkében Harris
saját tanulmányai és tapasztalatai alapján elismeri, hogy „az
emberek fejlesztették érzelmi életüket, önmaguk megértését,
etikai megérzéseiket, és fontos meglátásaik vannak magának
a szubjektivitásnak a természetérôl, köszönhetôen sokféle
hagyományos szokásuknak, mint amilyen a meditáció”.
„Félretéve minden metafizikát, mitológiát és halandzsát –
írja Harris –, az, amit a bölcselkedôk és misztikusok az ezred-
forduló táján saját állításuk szerint felfedeztek, nem más, mint
hogy létezik alternatíva. Alternatívája annak, hogy életben
maradásunkat csupán a bennünk tudatosodó neurotikus gon-
dolatoknak köszönhetjük.”
Késôbb még talányosabban fogalmaz: „A szemlélôdôk
empirikus állításainak megítéléséhez magunk szerkesztette
távcsôre van szükségünk. Metafizikai állításaik megítélése
másik ügy: közülük sokat elutasíthatunk rossz tudományként
vagy hibás filozófiaként, csupán azáltal, hogy elgondolko-
dunk rajtuk.”

195
 AMIR AHMED NASSZER

Ezeket a szórakoztató megjegyzéseket olvasva harsány

hang szólalt meg a fejemben: De hát az imént „a szemlélôdôk
empirikus állításairól” beszéltél...
Azt jelentené ez, hogy gyermekkorom felemelô tapasztala-
tainak a szomszédos mecset visszhangos kupolája alatt vagy
a késôbbi életemben szerzett tapasztalataimnak empirikus alap-
jai vannak? Hogy azok természetüknél fogva empirikusak? –
kérdezte a belsô hang izgatottan.
Harris egyértelmû és éles kritikát fejtett ki azzal kapcsolat-
ban, hogy „sok ateista kapásból elutasítja az ilyen tapasztala-
tokat, mint lehetetlent, vagy mint olyan lehetségest, mely
méltatlan arra, hogy elfogadjuk”. „Egy másik általános hiba –
folytatta – azt képzelni, hogy az ilyen tapasztalatok szükség-
szerûen azonosak olyan sokunk által ismert lelki állapotok-
kal, mint a tudományos áhítat érzése vagy a ‚mûvészi ihlet’.”
És ezt a magatartást problémásnak tartotta.
„Olyan valakiként, aki megtette a maga szerény erôfeszíté-
seit e téren, hadd biztosítsam önöket, hogy amikor egy sze-
mély magányba vonul, és napi tíz-tizenöt órában gyakorolja
a meditációt, hónapokon vagy éveken át, csöndben, semmi
egyebet sem csinálva – nem beszélget, nem olvas, nem ír –,
csak pillanatról pillanatra hosszas erôfeszítést tesz csupán tu-
data tartalmának megfigyelésére és hogy ne vesszen bele a
gondolataiba, olyan dolgokat tapasztal meg, amilyeneket a
legtöbb tudós és mûvész valószínûleg nem tapasztal meg,
hacsak pontosan ugyanilyen önelemzô erôfeszítéseket nem
tesznek. És az ilyen tapasztalatok sokat elmondanak az em-
beri agy formálhatóságáról és az emberi boldogság lehetôsé-
geirôl.”

A Harris által körvonalazott világos tudásról valami vissz-

hangra talált bennem. És a tény, hogy az elmémben mindez
az ész egyik legelszántabb hôsétôl és védelmezôjétôl ered,

196
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

akkoriban különösen erôssé tette ezt a hatást, mert nem épül-

hetett csupán hitalapú tételekre és bizonyítékokat nélkülözô
tévedésekre. Mélyebb szinten éreztem, hogy a Harris által
képviselt nézetekben talán van valamilyen lehetôség az élet
igaz értelmének és céljainak megfejtésére, valami olyan érte-
lem és cél, amit Dawkins és Hitchens érzésem szerint nem
ismert és nem is ajánlott fel a vallás és a vallásos hit elleni
általános támadásában.
– Azt mondod, A hit vége? Hadd olvassam egy picit – kérte
Doubt. – Érdekesen hangzik. – Így egy idôre kölcsönadtam
neki új könyvemet, mely a bomba erejével hatott rám.

Egymás mellett kuporogtunk az ülésen a fennsík felé tartó

hosszú buszozás alatt, s hirtelen a Doubt és közöttem folyó
beszélgetés megérintett valamilyen érzékeny idegszálat, ami
hosszú, összefüggéstelen szóáradatot váltott ki belôlem.
– Komolyan gondolom, srácok, hogy az én nézeteim kü-
lönböznek a Ibn Rusdétôl, akit ti Averroësnek neveztek. Ô
muszlim volt, bár még neki is „eretnek” nézetei voltak, de
ezek persze csak azoknak az átkozott tradicionalistáknak a
szemében voltak eretnekek. Cseszd meg azokat a faszfejeket.
Egyébként ez nem ugyanaz, mintha én teljesen elvetném a
kinyilatkoztatást. Az ész nálam felsôbbrendû, de a kinyilat-
koztatásnak is meglehet a helye.
– Amir.
– Ez olyasmi, amit An-Na’im mondott. Olvastad a pasit.
„Minden ortodoxia egyszer eretnekségként kezdte”, ugye?
– Amir!
– És ha az emberi jogokról esik szó, az nem olyasvalami,
amit csak úgy fogunk, és rásózunk az emberekre. Tekintettel
kell lennünk alkalmazásukkor a különféle kultúrák közötti
viszonyokra is ahhoz, hogy gyökeret eresszenek és érvénye-
süljenek. És megint csak: nem arról van szó, mintha az emberek

197
 AMIR AHMED NASSZER

természetüknél fogva ne akarnák a jogaikat. Úgy értem, ki a

fene akar megaláztatásban élni?
– Amir!
– Tessék? – Meglepetésemben elhallgattam, tágra nyílt a
szemem, és abbahagytam a szónoklást.
– Engem akarsz meggyôzni vagy magadat? Kedvesem,
semmi baj, nincs mitôl félned. Gyerünk, szedd össze magad,
úgy vettem ki a szavaidból, hogy a szüleid csodálatos embe-
rek. Nem hiszem, hogy ki fognak tagadni. Túl sokat aggodal-
maskodsz. Nem számít, muszlimnak mondod-e magad, vagy
sem, csak legyél magadhoz ôszinte.
Hinni akartam neki, de nem tudtam.

198
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

9.

A Sötét Oldal felfedezése

Ahhoz, hogy az ember megtapasztalja, mekkora fájdalom

az, amikor a szív megszakad, elôször is szerelembe kell es-
nie. És én biztosan mély szerelembe estem gyerekkorom szép-
ségével, a hitemmel. Ez az a fajta szerelem és kapcsolat, amely
életben marad akkor is, amikor az út, amelyen jársz, rögössé
válik, s amely fennmarad és erôsödik a becsületesség, az
együttérzés és az elkötelezettség folytonos megújulása révén.
Jó egy évtizeden át ápoltam ezt a fajta szerelmet és kapcso-
latot – szinte tûzön-vízen át –, úgy képzelve, hogy hûséges
muszlimként élek és halok meg.
Aztán a küzdelmek és ôszinte odaadás ellenére fokozato-
san fölébredtem szépséges álomvilágomból, hogy szembe-
süljek a rémlátomással, amelyet még mindig próbálok tagad-
ni, és egy útkeresztezôdésnél váratlanul a sötét oldalon találtam
magam, épp ott, ahol az életet megváltoztató, sorsdöntô dön-
téseket kell meghozni.

199
 AMIR AHMED NASSZER

Döntéseket, amelyek megerôsítenek vagy összetörnek.

Túlélem-e az utat, amelyen elindulni készülök? – tûnôd-
tem magamban. Mint azelôtt, azt kívántam, bárcsak megvol-
nának a válaszaim régóta meglévô kérdéseimre, de nem vol-
tak meg. Így hát nem volt más választásom, mint továbbmenni
az elôttem felbukkanó útelágazás felé.

* * *

– Elköltözöm – mondtam apámnak.

– Minek, milyen okból? – kérdezte, s félretette a kezében
lévô könyvet.
– Mindennap két órámat veszi el az irodába utazás és a vissza-
jövetel, értékes idô, amit hasznosabban tölthetnék el, ahelyett,
hogy az LRT vonatán vesztegessem el – magyaráztam. Nem-
rég foglaltam el az állást egy mûszaki start-up és inkubátor cég-
nél, ezt választva a két ígéretes állásajánlat közül.
– Akkor olvass könyvet, amíg vonatozol – felelte apám
egyszerûen.
– Most is ezt csinálom – feleltem bosszankodva –, de még-
is, idônként nagyon korán kell bent lennem az irodában az
egyesült államokbeli ügyfelekkel és szerzôkkel folytatandó
konferenciahívások miatt – magyaráztam. – A hely, ahová
költözöm, csak tíz perc sétára van az irodától. Sokkal könnyebbé
teszi az életemet, és produktívabbá is.
– Remek, meglátjuk – felelte lemondóan aboi, enyhén rán-
colva a homlokát.
– Ya aboi, ugyan már. Ez már nem lehetséges. Halasz, be-
fejeztem az egyetemet, most dolgozom, és megkeresem a
magam pénzét. Sok éven át, diákként külön laktam egy kollé-
giumban, akkor most mi a különbség? Muszáj megvárni, amíg
megházasodik az ember? Visszajöttem Kuala Lumpurba, és
csupán háromnegyed órányira fogok tôletek lakni. Hétvége-
ken mindig eljöhetek. Most még könnyebb is.

200
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Kicsit kivárva és hátradôlve, apám fújtatott egyet, majd

végül így szólt:
– Halasz. Jól van, de legyen rá gondod, hogy elgyere és
velünk legyél a hétvégeken, és a hétköznapokon is, amikor
nem vagy elfoglalt.
– Természetesen jövök látogatóba. Hol másutt találnék fi-
nom házias ételt? – tréfálkoztam megkönnyebbülten, de az
eszem már másutt járt.
A több mint négy év, amíg egyedül éltem az egyetemi di-
ákszállóban, több órányi távolságra a várostól, idegesítô és
ellenszenves tapasztalattá tette számomra azt az egyébként
elvárható dolgot, hogy visszatérjek a szüleim házába. Szük-
ségem volt a magam terére, és addigra még kétségbeesetteb-
ben éreztem ezt, köszönhetôen a vallás iránt csöndben nö-
vekvô haragomnak és gyûlöletemnek, miként a fojtogató
tradicionalizmus apró jelei iránti ellenszenvemnek is.
Rendkívül türelmetlenné váltam mindenkivel és minden-
nel szemben, aki vagy ami szellemi, érzelmi és fizikai érte-
lemben behatolt abba a térbe, amelyet magaménak tartottam.
Azok jogosan engem illetett, és senki sem követelheti el tô-
lem. Legalábbis nem harc nélkül. Mostantól fogva úgy élek,
ahogy akarok, és nem vagyok hajlandó hátranézegetni.

2008 augusztusának végén Doubt visszatért Párizsba. Nem

volt könnyû a repülôtéri búcsú, de azt sem mondhatnám, hogy
letaglózott vagy elszomorított volna. Tudtuk, hogy kapcsolat-
ban maradunk és továbbra is barátok leszünk. Egy dolog azon-
ban nem arra ítéltetett, hogy örökre változatlan maradjon, ez
az iszlámhoz való viszonyom. Ez tovább fog romlani.
Egy korsó hideg sör után a vízipipaszalon elôtt álldogál-
va egy ideig Alival csevegtem, mielôtt külön utakon hazain-
dultunk.

201
 AMIR AHMED NASSZER

– Mindenesetre, ember, jól volt látni téged. Gyanítom, hogy

egy ideig ez volt az utolsó közös italozásunk. Jön a ramadán.
Már itt van a nyakunkon, hapsikám. Ôrület, hogy repül az idô
– jegyezte meg Ali.
Felsóhajtottam.
– Ember, azt hiszem, el kell valamit mondanom. Ezt még
senkinek sem mondtam, de ki kell adnom magamból – ismer-
tem el vonakodva. – Ha van valaki, aki megérti, akkor remé-
lem, te vagy az – mondtam lassan, nehéz szívvel.
A hangom hatására Ali, akit közel egy évtizede ismertem,
megkérdezte:
– Mi baj van, hapsikám? Minden rendben van?
– Igen, csak… Ember, nem tudom. Én csak… – tétováztam
egy ideig. – Azt hiszem, a mostani ramadánkor nem fogok
böjtölni – böktem ki végül.
– Jól van. Úgy érted, az egész hónapban, vagy csak pár
napig? – kérdezte, láthatóan remélve, hogy az utóbbira gon-
doltam.
– Nem, az egész hónapban. Talán néhány napot böjtölök,
ha akarok, de ôszintén, nem áll szándékomban, és többé már
nem is érdekel – ismertem be.
– Várj, mirôl beszélsz? – kérdezte felvont szemöldökkel,
kicsit megdöbbenve. – De hát, haver, ramadán van. Oké, jó,
igen, persze, én is iszom meg minden, és valamikor fel is hagy-
hatok vele, de azért ez ramadán. Ez a szent hónap.
– Tesó, attól tartok, hogy még csak nem is hiszek többé
ebben a dologban – mondtam.
– Jó, várj, várj. – Ali fölemelte nyitott tenyerét. – Értem,
hogy megvan a bajod ezekkel az állatkertbe való szakállas
majmokkal. Még én is utálom ôket, és szerintem is rossz hírbe
hozzák az iszlámot, de mi van a Könyvvel, haver? – kérdezte.
– A Könyv! Tudod, hogy abban említik a böjtölést, és ez az
iszlám öt oszlopának egyike. Azzal mi a helyzet? Legalább a
Könyvben hiszel, ugye?

202
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Szomorúan néztem rá, és tagadóan megráztam a fejem.

– Már abban sem vagyok biztos, hogy hiszek-e még a
Könyvben – mondtam ki.
Ali meglepetésében leült egy lépcsôre, így próbálta feldol-
gozni a számára apokaliptikus kinyilatkoztatást, hogy nagy-
jából elveszítettem a hitemet a Kinyilatkoztatásban.
– Tudom, sajnálom, de ez az igazság – tettem hozzá.
– Haver, ez nagy dolog. Nem tudtam, hogy ennyire súlyos.
Úgy értem, tudom, hogy megvannak az okaid meg minden,
de lehet, hogy ez csak egy állapot. Lehet, ugye?
– Nem tudom. Talán. Csak annyit tudok, hogy most elfá-
radtam, ember. Komolyan elfáradtam.
– Ha ez a helyzet, tesó, akkor remélem, hogy jól alakulnak a
dolgaid és sikerül tisztába tenned a dolgokat. Csak olvass to-
vább. Akárhogy is, én még a barátod vagyok – mondta szívbôl
jövô nevetéssel, s ezt a jó jelet és gesztust nagyra értékeltem.
És a leghatározottabban folytattam az olvasást. Csak Ali
nem tudta, hogy az anyag, amit olvastam, nem éppen olyas-
féle, amitôl az ember jobban tiszteli a hitet, hanem inkább
kevésbé. Sokkal kevésbé.

2008 szeptemberében a ramadán szent hónapja esemény-

telenül jött és ment, vagyis részemrôl lényegében böjtölés és
imádkozás nélkül. Nagyjából elköltöztem otthonról és a
muszlim környékrôl, magamba szívtam a szabad magányom
nyújtotta vigaszt a barátok és észak-amerikai lakótársak – Mike
és Alexandra – nemzetközi csoportjában, akik nem voltak sem
vallásosak, sem konzervatívok. Távolról sem.
Sajnos a vigasz sosem lett az a paradicsomi begubózás, amit
szerettem volna. Ott volt a családomnak tett ígéretem, akiket
rendszeresen látogattam, s ez állandóan emlékeztetett arra,
hogy kettôs életet élek.

203
 AMIR AHMED NASSZER

– Isten hozott idehaza, hiányoztál. Milyen napod volt? –

kérdezte szeretettel anyám. – Háromszor is próbáltalak hívni,
de nem vetted fel. Remélem, a böjtölés nem merített ki na-
gyon.
Lassan belebetegedtem önmagamba, kényelmesen és ké-
nyelmetlenül hazudtam. Megint.
– Normális napom volt. Jól vagyok, ja ummi. Egyébként
többnyire bent pihentem, tehát nem csináltam semmi kimerí-
tôt.
– Jól van, akkor menj fel, mondj apádnak szálemet, és szólj
mindegyiküknek, hogy jöjjenek le, hogy hamarosan ehessünk.
Már majdnem itt az ideje. Mindjárt megszólal az azaan.
Az ebédlôasztal körül ülve mohón vártuk, hogy a legköze-
lebbi mecset minaretjébôl felharsanjon az azaan, hogy dato-
lyával és vízzel megtörhessük a böjtöt.
Nézz mohón és kiéhezetten, Amir. Nem akarod, hogy úgy
nézz ki, mint aki tele van étellel és vízzel – figyelmeztetett
egy elfojtott belsô hang.
A képmutatás. A színlelés. A színészkedés.
Emiatt rosszul lettem magamtól.
És mindez azért, mert nem akartam megbántani azok érzé-
seit, akik fölneveltek és gondoskodtak rólam – nem akartam
nekik csalódást okozni. Mindezt azért, hogy megôrizzem a
kiegyensúlyozottság látszatát.
Elég vicces, de nem az izgatott, hogy mekkora haragot vál-
tanék ki azzal, ha kiderülne az igazság. A harag nem azonos a
csalódással, más ügy, tudtam, hogy képes volnék ellenállni
neki, elviselni, megérteni, mert a gyûlölet tûzgömbjével szem-
be kell néznem, tehát a haragnak én egyszerûen visszavág-
nék, a tomboló pokol hatalmas galaktikus csillagával vágnék
vissza.
Komolyan elszántam magam, hogy el kell érnem: soha senki
ne hatolhasson be többé az én értelmi és érzelmi szférámba.

204
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Ezt a szférát én minden rendelkezésemre álló eszközzel meg-

védem, és piszkosul biztos voltam abban, hogy ennek érde-
kében kész vagyok rászabadítani a poklot akárkire, és ha kell,
kész vagyok magamat is elemészteni.
Különösen, ha ez a szándék a rend alattomos, átpolitizált
és prostituálódott ôrzôi ellen, az „iszlámság ipari komplexu-
mának” fenntartói és mûködtetôi ellen irányul. A rend iszo-
nyatos, könyörtelen önkényeskedésének kikényszerítôi ellen.
Elôttük – fogadkoztam magamban újra meg újra – nincs
behódolás!
Soha.

A 2008-as év elôrehaladtával, miközben nagyon jól érez-

tem magam a barátaimmal és kollégáimmal, mélyen belül egyre
erôsebb gyûlölettôl és haragtól fûtve kóboroltam kitagadott
lényem árnyékai között. Egyre inkább úgy éreztem, hogy
megtorpantam a pokol tornácán, tudtam, hogy nem tarthatom
fenn túl sokáig külsô és belsô kettôs játékomat. Valaminek
történnie kell. És hamar.
Halasz. Elegem lett.
Le kellett horgonyoznom egy végleges álláspont mellett.
Még benne vagy, vagy végeztél és kiszálltál belôle, Amir? –
kérdezték ismétlôdôen a hangok a fejemben.
Miközben, örömömre, szellemileg megszabadultam min-
den fojtogató vallásos dogmától, amelyet gyerekkoromban
belém plántáltak, változatlanul azt éreztem, hogy az iszlám
picit még mindig fogva tartja a szívemet.
Ha nem így lett volna, nem kellett volna megkérdeznem
magamtól, hogy benne vagyok-e még.
Ezért elhatároztam, hogy adok egy utolsó esélyt a „házas-
ságomnak”. Kalandra indultam a kibertérben, hogy meggyôzô
válaszokat találjak kérdéseimre, s eközben ráakadtam az internet
egyik nagyon sötét oldalára: a dzsihádista fórumokra.

205
 AMIR AHMED NASSZER

Azok voltak ám az igaziak. Olyan helyek, amelyeken az

al-Kaida és követôinek és támogatóinak önszervezôdô glo-
bális hálózata gyûlt össze online, és kitartóan terjesztették
propagandavideóikat és közleményeiket. És természetesen,
részletes utasításokat arról, hogyan kell házilag pokolgépet
készíteni olyan könnyen beszerezhetô anyagokból, amelyek
szabadon kaphatók a nagy szupermarketekben és kertészeti
áruházakban.
A fórumokon és kiberterületeken, melyeken jártam, olyan
elégedetlen egyéneket találtam, mint Umar Faruk
Abdulmutallab, a huszonnégy éves nigériai „alsónemûs bom-
bázó”, akinek a robbanóanyagai szerencsére csütörtököt
mondtak. Ezek magukhoz csábították látogatóikat, kioktatták
és besorozták ôket az al-Kaidába. Vagy Colleen Renee LaRose,
alias „Dzsihád Jane”, a szôke, kék szemû muszlim hitre áttért
amerikai nô, aki külsejét felhasználva könnyedén tudott elve-
gyülni a nyugati társadalomban, és aki összeesküvôtársaival
online agyalta ki terveit.
Tudtam ezeknek a fórumoknak a létezésérôl. De sosem szá-
mítottam rá, hogy sokat közülük bárki ilyen könnyen elérhet,
egyszerûen úgy, hogy beírja domain-nevüket a Google-ba
vagy más keresôbe.
Így tettem magam is, és amit találtam, megdöbbentett, mintha
addig nem lett volna részem elég megdöbbentô élményben.
Ez az újabb élmény olyan ijesztô volt, hogy teljesen ellensze-
gültem annak a militáns vallásosságnak, amely gátlástalanul
terrorizál és árt „a Másiknak”, még ha azok nôk és gyerekek
is, s teszi mindezt egy erôteljesen szektás Isten nevében és
szolgálatában, akinek az együttérzése csak a hûséges keve-
sek iránt mutatkozik meg, és aki megtagadja önmagát az összes
többi embertôl.
Kattintgattam egyik véleménytôl a másikig, tanúja voltam
az ott tomboló teológiai vitáknak, és láttam, milyen kifino-
multak voltak.

206
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Eléggé világos volt, hogy azoknak a fórumoknak a közön-

sége nem egyszerûen egy sereg eszelôs ôrült. Nem lehet csak
így elintézni ôket. Nem, ezek okos, kegyetlen egyének, akik
saját nézeteik és tetteik elfogadtatása érdekében folyton val-
lásos szövegekbôl idéznek. Nem csomagolták vattába a mon-
dandójukat, nem törôdtek vele, hogy idealizálják azoknak a
vallásos szövegeknek a sötét oldalát, amelyeket sokan mások
nyugtalanítónak találtak. Nem, ôk nagyon is szorgosan keres-
ték ezt a sötét oldalt, és tudatosan beépítették társalgásaikba.
Belevettek mindent, ami a szó szoros értelmében rémisztô
volt, és ezt olyan szenvedélyesen és vérszomjasan tették, hogy
a többi muszlim túlnyomó többsége emiatt szégyenkezésre
kényszerült, mert ôk ehhez képest puhányoknak látszottak.
Mi van, ha a vallás valójában errôl szól? – tettem fel ma-
gamnak egyre többször a kérdést.
A fôvonalbeli és a liberális muszlimok sokszor úgy festet-
tek, mint akik valamilyen csodálatos mentális tornamutatvány
elôadását várják, hogy eljussanak türelmes és árnyalt olvasa-
tukhoz, én pedig éreztem, hogy nô bennem a kétkedés. Ugyan-
ez a helyzet a keresztényekkel és a Biblia tanításaival.
De mire jó ez a bonyolultság és honnan származik az igény,
hogy mindezt szigorúan történelmi és nyelvi szövegkörnye-
zetbe illesszék?
Ha Isten komolyan arra törekedett, hogy üzenetét elsajátít-
sák és az emberiség helyesen cselekedjen általa, akkor miért
olyan bonyolult dolog „helyesen” értelmezni a Koránt? Miért
van az a végtelen sok nézeteltérés, gyakran jelentéktelen ügyek
körül? Miért nem nyíltabbak a vallási tanítások? – töpreng-
tem egyre kiábrándultabban.
Talán a szövegeket arra szánták, hogy betû szerint értsék
ôket, akár így, akár úgy. Szó szerint értelmezni ôket nyilván
könnyebbé tette az objektív megértést, ugyanakkor azonban
sok állítás vált ezáltal nevetségessé és túlzóvá.

207
 AMIR AHMED NASSZER

Talán a szó szerinti értelmezés hívei objektívebbek és intel-

lektuálisan ôszintébbek, míg a többiek jó szándékúan, de vé-
gül is hamisan, becsapottan, ábrándozva mélyedtek el a szö-
vegekben, mert nem tudják elfogadni a súlyos igazságot. Vagy
végül is mindez csak ember gyártotta hazugság – mondta be-
lül a suttogás.
Ki tudja?

Minél mélyebbre merültem haragomban a virtuális

Dzsihádisztánba, annál inkább éreztem, hogy nem maradha-
tok tétlen. Ha a tudósok és muszlimok többsége erélyesen
elítélné az al-Kaida és a hozzá hasonlók förtelmes aljasságait
és esztelen erôszakosságát, én tovább mennék, gondoltam
magamban, és döntöttem is. Titokban harcot indítok a szerve-
zet és csatolt részei ellen. Online. Ott, ahol összesereglettek.
A Tor használatával – ez egy különleges eszköz, amely
megôrzi az ember kilétét és anonimmá teszi a neten való ször-
fölést – szabadidômben „hôsiesen” beléptem. Rejtôzve. Eltö-
kéltem, hogy beszivárgok néhány dzsihádista fórumra, hogy
ott megnyerjem a rendszeradminisztrátorok bizalmát és kü-
lönleges hozzáférést szerezzek jelszavakkal védett területekre,
ahol a jelek szerint a tényleges terrorista terveket vitatták meg.
Ambiciózus fantáziám olyan magasba repített, hogy ezt
képzeltem: egyszemélyes küldetésem fel tud tartóztatni bizo-
nyos lehetséges vérontást, és esetleg megmenthetek néhány
életet. És így elhatároztam, hogyha megtudok valami értékes
információt vagy feltárok bármilyen összeesküvést, jelentést
teszek az illetékes hatóságoknak, amelyek aztán megteszik a
szükséges lépéseket és óvintézkedéseket.
Nem tartott sokáig az egész. A hetek-hónapok folyamán
teljesen befellegzett ezeknek a harag fûtötte és meglehetôsen
önámító, irreális próbálkozásoknak.

208
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

A legközelebb akkor jutottam bármi jelentôsnek a felderí-

téséhez, amikor egy jól eldugott fôrumon kötöttem ki, amely
felhívásokat tartalmazott, hogy készítsenek terveket németor-
szági célpontok ellen, megtorlásképpen azért, mert ez az or-
szág támogatja az afganisztáni háborút.
Hû, ehhez mit szólsz, Amir? – mondtam magamnak. Ez
valóban hasznosnak látszik. Talán fel kellene hívni erre a né-
met nagykövetség figyelmét. Ez néhány eszelôst rács mögé
juttathat, és megmenthet néhány ártatlan életet – gondoltam
naivan, utóbb feladva az ötletet.
Amint késôbb különbözô média– és kutatóintézeti jelenté-
sekbôl megtudtam, számos nyugati és nemzetközi hírszerzô
ügynökség régóta és folyamatosan közelrôl figyelte azokat a
fórumokat a virtuális Dzsihádisztánban. Ez egy szakértôkkel
és elemzôkkel teli szakterület, akiknek a munkáját én is fel-
használtam és bámultam. Végül aztán eldöntöttem, hogy odébb-
állok, és másfelé irányítom a figyelmemet: az internet mint
információmegosztási technológia semlegességre.

2008 októberére nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az isz-

lámmal kötött házasságom a süllyesztôbe került és végelgyen-
gült állapotban a szakadék széle felé tart. Az ateizmusba tör-
tént belehabarodásom is láthatóan elérte a csúcspontját, és a
grafikon kezdett kisimulni. Ami az ész iránti szeretetemet illeti,
az viszont egyre erôsebb és szenvedélyesebb lett. S eközben
szerencsére egyre javult a munkámmal való nagyszerû kap-
csolatom is.
A cég, amelyhez felvettek, nem okozott csalódást, akkor
sem, amikor nem a munkáról, hanem a növekedésrôl és tanu-
lásról volt szó. Minden reggel izgatottan pattantam ki az ágy-
ból, s mentem, hogy tanúja legyek, milyen hatalma van az
internetes marketingötleteknek, hogyan lehet ezekkel pénzt
csinálni, mint mondják, szinte „a semmibôl”.

209
 AMIR AHMED NASSZER

Ezek az élmények szüntelenül arra ösztönöztek, hogy mi-

nél többet tanuljak pszichológiát, technológiát és online tá-
mogatást. Amit a dzsihádista fórumokon láttam, az csak szí-
totta ennek a vágyamnak a tüzét. Ami engem illet, úgy véltem,
háború folyik az ötletek szabad piacáért, s ezt megnyerendô,
megacéloztam magam. Eldöntöttem, hogy az embernek nem
csak azt kell tudnia, hogyan készítsen becsületes, meggyôzô
üzeneteket, de mesterien kell bánnia a kor digitális kommuni-
kációs eszközeivel is.
A kérdés számomra az volt, hogyan tudnánk másként ma-
ximalizálni a jó célok érdekében az internetben rejlô lehetô-
ségeket?
Nem hagyhatjuk gyôzni azokat, akik engedik a vakbuzgó-
ságot eluralkodni. Hamarosan egy napon jó célra fogom hasz-
nálni ezt a tudást. Csak várj, és meglátod, Amir – tervezget-
tem csöndben.
Eközben nem vettem észre, hogy kezdek azokhoz hasonlí-
tani, akikkel harcolni készültem: megrészegített a gyûlölkö-
dés és a harag. Bár gyûlölködésem és haragom tartalma gyö-
keresen eltért az övéktôl és nagyon eltérô értékeket vallottunk,
a magunkban hurcolt érzések egyformák voltak: mérgezô
gyûlölet és düh. Nem vettem észre. A szívemben zajló dráma
és a légvárépítés, amelyet a barátaimmal folytattunk, túlságo-
san elragadott ahhoz, hogy ezt észrevegyem.

Noha sok nagyszerû és szép munkatársam vett körül, néha

nyomorúságosan egyedül éreztem magam és kétségbeesésem
egyre nôtt.
Az én nem túl humoros Drimám egy októberi estén így írt
errôl a blogjában az „Ahogy eljutottam a magányhoz” címû
posztban:
„Magányosnak érzem magam, amikor hagyományos szu-
dáni közösségem tagjai vesznek körül. Magányosnak érzem
magam, amikor azon veszem észre magam, hogy egyedüliként

210
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

lapítok a barátok között elhangzó nevetséges megjegyzések

hallatán. Magányosnak érzem magam, amikor Eid napján4 a
mecsetben undor fog el, hallva a förtelmes, agyonpolitizált
szertartást, amelynek vajmi kevés köze volt magához az
Eidhez. Magányosnak érzem magam, mert nem szólalhatok
meg újonnan megtalált hangomon ôszintén vagy érthetôen,
hogy a körülöttem lévôk megérthessék és felfoghassák. Ily
módon odébb lebegek, azok felé, akik ezt megteszik, vagy
csak még több könyvet olvasok, és ilyenkor a helyzet csak
rosszabbodik, amikor újra meg újra kapcsolatba lépek azok-
kal, akiktôl elváltam és elindultam egy másik és nagyon ‚ra-
dikális’ nézôpont felé.”
„A gyengeség idején – írtam – azt kívánom, bárcsak vissza-
térhetnék a tegnap ortodox kényelméhez, de képtelen vagyok
rá, és nem térek vissza.”.
„Ez a status quo halott, és én szabad vagyok. Ez a felszaba-
dultság megéri az olykor velejáró kínlódást és magányt. Vi-
szont ami a leginkább számít, hogy hogyan hasznosítom ezt.
Vissza kell térnem az olvasáshoz és íráshoz.”
És tényleg, visszatértem az olvasáshoz és íráshoz. Azokat
az alapötleteket írtam meg, amelyekbôl végül ez a könyv lett...

Nem csak azért választottam ezt a munkát a technológiai

cégnél, mert nagy tanulási lehetôséget kínált a digitális mar-
keting elsajátítására, hanem azért is, mert tudtam, hogy többet
megtanulhatok a személyi fejlôdésrôl, köszönhetôen a cég
online publikációs tevékenységének és a Human Potential
Movement olyan fôbb alakjaival fenntartott kapcsolatainak,
mint a híres Chicken Soup for the Soul 5 szerzôje, Jack
Canfield, és késôbb Tony Robbins.

4
Eid – a ramadáni hónap végét jelzô nap, jeles muszlim ünnepnap (a ford.)
5
Chicken Soup for the Soul – A lélek csirkelevese (a ford.)

211
 AMIR AHMED NASSZER

Elolvasva Robert Kiyosaki csaknem minden könyvét a vál-

lalkozásról és a pénzügyi mûveltségrôl, ki voltam éhezve még
több önfejlesztési ismeretre, de minél inkább foglalkoztam a
személyiségfejlesztés irodalmával és az önképzéssel, annál
nyugtalanabbnak éreztem magam.
Miközben munkatársaim többsége inkább a hagyományos
gyakorlati önfejlesztéssel foglalkozott, páran közülük elszánt
elkötelezettjei voltak a New Age spiritualizmusának. Ez egy
képlékeny fogalom, széles körû irodalommal, amely gondo-
latait a Human Potential Movementbôl, a keleti ezoterikus
bölcsességekbôl, néha még a sámánizmusból és az okkultiz-
musból is veszi. A The Secret6 címû könyv és a hasonló címû
film egyenesen ennek a kellôs közepébe csap bele.
Minél többet hallottam a barátaimat a filmrôl beszélgetni,
annál jobban éreztem azt, hogy meg kell ismerkednem az ál-
lításaival, ezért elhatároztam, hogy megnézem.
Mire végeztem, tudtam, hányadán állok: nem vagyok a híve.
Az világos volt, hogy miért állt mögé Oprah Winfrey a té-
vémûsorával és a maga befolyásával. Beleszeretett az önkép-
zés e központi üzenetébe, az áldozati lét legyôzésének és a
saját életünkért vállalt felelôsségnek a gondolatába. A film-
nek ezt a beállítottságát magam is nagyon méltányoltam.
Viszont zavartak a film metafizikai állításai, az áltudomá-
nyosság és a leegyszerûsített, ábrándozó gondolkodásmód.
A The Secret alapvetôen azt mondja, hogy a gondolataid
szó szerint rezgéseket bocsátanak ki a Világegyetembe, és hogy
bármire vágyakozol, azt szó szerint magadhoz vonzod, füg-
getlenül attól, milyen nagy vagy pici. Ha nem így van, és szar
dolgok történnek veled, hát az lényegében a saját szar gondo-
lataidtól van – szó szerint. Más szavakkal, a Világegyetem a

6
The Secret – A titok (a ford.)

212
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

szolgálatodra áll, ez egy ATM, és te vagy önnön léted közép-

pontja. A film és annak számos guruja szerint ez ennyire egy-
szerû.
Nyugtalanítónak találtam az ilyen kijelentéseket. Hol van-
nak a bizonyítékok ezekre az alaptalan, nevetséges állításokra?
– tûnôdtem. És mi van azokkal az emberekkel, akik olyan
tragédiákban haltak meg, mint Dárfúr és a holokauszt, vagy
mint a természeti katasztrófák? Ôk is magukhoz vonzották
azokat a sorsokat?
Még a személyiségfejlesztés irodalmának is megvannak a
maga sötét oldalai. Mint például a vallásos szövegek és az
internet virtuális csodaországai.
Más nem-hagyományos ajánlások, mint a Silva-módszer,
sokkal árnyaltabbak, mint a The Secret, annak ellenére, hogy
egyes tanokat metafizikai állításokba csomagolnak.
– Tetszett Laura magyarázata a különbözô agyhullámok
frekvenciáiról – ismertem be egy velem lévô barátomnak egy
szemináriumi beszámoló után, amelyet Laura Silva tartott, aki
a Silva-módszer úttörôjének, Jose Silvának a lánya. – Mik is
voltak a frekvenciák? Béta az ébredési állapot, Alfa a könnyû
alvás és meditáció, és a Théta a mélyebb alvás ás meditáció,
ugye?
Ami különös – magyaráztam Laurának –, hogy mielôtt el-
kezdtem az irányított audiomeditációt, követtem az utasításo-
kat és nekifogtam, hogy megoldjak egy engem foglalkoztató
különleges problémát. Aztán, ahogy lementem Alfába, ez a
különös, elfeledett gyerekkori emlék hirtelen kiszabadult, és
úgy elevenedett meg, mint egy filmjelenet. Csak ültem ott,
éreztem, és aztán megszállt ez az érzelmi alapú „tudásérzet”.
Nem tudom, hogyan magyarázzam. De az elém táruló képek
segítettek a gondjaim megoldásában, lehetôvé tették, hogy
tisztázzak magamról dolgokat, amikkel most már egy ideje
küszködtem. Ettôl… megkönnyebbültem.

213
 AMIR AHMED NASSZER

Az említett élményem dacára továbbra is inkább támogat-

tam a jóval gyakorlatiasabb Stephen R. Covey – és Tim Ferris
– típusú személyiségfejlesztést.
Egyszerûen szólva, én az észhez fûzôdô kapcsolatomat tar-
tottam a legnagyobb becsben, és a kikezdhetetlen bizonyíté-
kokat méltányoltam. Túl jól ismertem az árat, amit az ember
az ábrándos gondolkodásért és a vallási alapú hitért fizet, füg-
getlenül attól, mennyire csábítóak is ezek a gondolatok.

* * *

2008 végére végül elérkeztem az útelágazáshoz, amelyhez

jó ideje közeledtem már.
Elvégezted az olvasást, és volt idôd a gondolkodásra, Amir.
Tehát még mindig benne vagy, vagy végeztél az iszlámmal,
és kiszálltál belôle? – tudakolta a bennem lévô bíró és esküdt-
szék.
Halasz, ki kell jutnom ebbôl a börtönbôl. Ki kell kötnöm
egy végleges álláspontnál.
A dzsihádista fórumok teológiai vitái. A vallásos irodalom,
amely az iszlám hagyományt alkotja. A Hadisz és a Korán
leglényegesebb szent iszlám szövegei.
Végigrágtam magam mindenen, amin tudtam, alaposan,
türelmesen és türelmetlenül, s éreztem, hogy döntenem kell,
ami még nehezebb lehetett volna, ha nem lett volna a hara-
gom és a kiábrándultságom.
Ha a Hadisz Szahih-féle gyûjteményének és a Koránnak
minden egyes része valóban minden idôre és minden helyre
érvényes, ahogy az iszlám hagyományok szerint azt a musz-
limoktól elvárják, hogy higgyenek benne, akkor én nem aka-
rom, hogy bármi közöm legyen az iszlámhoz – érveltem.
Ráadásul szembesültem azzal, amit a Korán bizonyos ver-
seivel összeegyeztethetetlen dolognak éreztem, mint például
az asszonyverôs vers.

214
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Ezek voltak azok a versek, amelyek szó szerinti elfogadá-

sát szenvedélyesen megtagadtam, de magam is éreztem, hogy
az eredeti szándék éppen ez az értelmezés volt. Én másként
akartam értelmezni, minden nehézség nélkül elfogadható
metaforákon keresztül, de még mindig azt éreztem, hogy a
versek metaforikus és szabad értelmezése valamilyen alkal-
mas, objektív módszertan nélkül, csak álmodozás és szemé-
lyeskedés lenne, s ez utóbbi megközelítést nem éreztem intel-
lektuálisan becsületesnek és érvényesnek.
Mondanom sem kell, hogy megszûntem hinni a csodákban
és az olyan történetekben, mint Noé bárkája, Jézus szeplôte-
len fogantatása és Mózes cselekedetei. Legjobb esetben hasz-
nos parabolákkal teli meséknek tekintettem ôket, legrosszabb
esetben pedig nem egyébnek, mint nevetségesen archaikus
mitológiának.
A nap végén a hagyomány nyert. Legyôzött engem. Meg-
határozta önmagát, s kívánatos módon meghatározta a
muszlimság „helyes” paramétereit, s nekem nem hagyott más
lehetôséget, mint azt a következtetést, hogy akár így, akár úgy,
én befejeztem. Ha ez az, amit az embernek tennie és hinnie
kell ahhoz, hogy muszlim legyen, akkor többé nem nevezhe-
tem magam becsületesen muszlimnak.
És így véget kellett érnie kapcsolatomnak az iszlámmal.
De hogyan történjen ez?

215
 AMIR AHMED NASSZER

216
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

NEGYEDIK RÉSZ

Csúnya válás

217
 AMIR AHMED NASSZER

218
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

10.

Nincs több kegyelem

2009 egyik januári reggelén, egy új év kezdetén 10 óra 35

percet mutatott az óra. Már ébren feküdtem a takaróm alatt,
de a gyapjútakarónál sokkal nagyobb teher nehezedett rám.
A minden vallás és a vallási vezetôk többsége iránti fokozódó
megvetésem nyomasztott.
Émelyegtem a mocskos hazudozóktól, akiket elvakít a sa-
ját dogmatizmusuk, és akiket a hitükben benne rejlô sarkos
megosztottság hajt. Undorodtam harsány követelôzésüktôl,
hogy tiszteljük a más vallású embereket, amikor valójában
úgy hitték, hogy azok az emberek a pokolra jutnak deviáns
nézeteik miatt. És mindenek felett sistergô gyûlöletet éreztem
azon vágyukat érezve, hogy benntartsanak engem és más,
hozzám hasonlókat – muszlimot, katolikust, mormont, orto-
doxot, zsidót, hindut – egy, a vallási hagyományokkal kötött
olyan házasságban, amelyet se nem választottunk, se nem
akarjuk, hogy ezentúl bármi közünk legyen hozzá.

219
 AMIR AHMED NASSZER

Megrekedve az érzelmi talajon, egy korai reggelen, lehan-

goltan fekve az ágyban, eszembe jutott valami, amit sok éve
elfelejtettem.
„Elváltam. Elváltam. Elváltam!”
Annak az egyiptomi tévésorozatnak a drámai jelenete ju-
tott eszembe, amelyet gyerekkoromban anyám szokott nézett,
s gondolatban hallottam a dühös férj válási bejelentését, s ahogy
a felesége sírt a megrázkódtatástól és a sajgó pofontól. Mit
csinált az az asszony, amivel kiérdemelte ezt a heves válási
szándékot? – tért vissza a kérdés.
A válasz hiányától csalódottan arra jutottam, hogy nem ér-
dekes. Függetlenül a történtektôl, senkinek sem kell ilyen sér-
tésbe belenyugodnia.
Most képzeljük el, hogy az elvált feleség mindezek után
azt mondja egy barátnôjének:
– De még mindig szeretem.
– A szentségit, megütött, pokolian elvert, és te még mindig
vele akarsz lenni?
– Igen, nem tehetek róla. Még mindig szeretem – érvel ha-
sonló helyzetben naponta sok asszony.
Férfiak is, bár más módon és más körülmények között.
Mit lehet ilyen embereknek mondani, akik túl kedvesek,
túl naivak és szerények maradnak?
Gyakran beszélnek nekünk a szerelem, a türelem és az
együttérzés erényeirôl, és bátorítanak, hogy építsük be abba,
ami végül is pacifizmussá válik. Mégis azt mondom, így cse-
lekedni bizonyos helyzetekben erkölcstelen (mindaddig, amíg
nem veszítjük szem elôl ellenfeleink emberségét).
Csak képzeljük el, ha Gandhinak, a változás „plakátarcá-
nak” a britek helyett a nácikkal lett volna dolga, miközben
fenntartja az erôszakmentesség filozófiáját. Akkor mi történt
volna? Hát ez: Gandhi és követôi a legnagyobb valószínû-
séggel koncentrációs táborok gázkamráiban végezték volna.

220
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Az erôszakmentesség és a pacifizmus fenntartása defetista,

öngyilkos és teljesen elfogadhatatlan lett volna.
Ugyanolyan elfogadhatatlan, mint számomra az, hogy meg-
maradjak abban a rendellenes, káros kapcsolatban, amivé a
vallás vált számomra.
A kárhozatos doktrináltság. Az érzelmi zsarolás. Az áruló
hitetlenségek. Teljes körû jogaim megtagadása. Az iszlámság
hanyatlásának okairól szóló hazugságok. A sötét oldal mocska.
És a lista csak folyvást nôtt.
Néha egyszerûen szembe kell fordulnunk, lázadnunk kell,
három szót forgatva fejünkben:
Nincs. Több. Kegyelem.

Visszafojtott lélegzettel vártam Ibn Varrak Miért nem va-

gyok muszlim címû könyvének példányát. Nagyobb eretnek
bomba volt, mint Harris és Dawkins könyvei, mert egy hajdani
muszlim írta.
Amikor végre megérkezett a példány, amit egy nyugati dip-
lomata barátom szállította le biztonságosan, egyedül ültem
lakásom nappalijában, és óvatosan fogtam a kezemben.
Izzadt a tenyerem, a pulzusom némileg tétovázva felgyor-
sult, s felütöttem a könyvet, tudva, hogy egy olyan hitehagyott
istenkáromló szavait fogom olvasni, akinek világos szándéka
rávenni olvasóit, hogy szakítsanak az iszlámmal, ahogy ô tette.
Önmagam megnyugtatására felidéztem, hogy ôszintén kere-
sem az igazságot, s mivel Allah kilencvenkilenc neve és jel-
lemzôje közül az egyiket al-Hakknak, vagyis az igazságnak
mondják, kutatásom legalábbis tiszteletben tartja Isten alakját –
már ha létezik. Aztán lassan beszívtam a levegôt, hogy lecsilla-
podjak, s éreztem, amint a pokol lángjai eltûnnek lelki szeme-
im elôl.
A könyv bevezetôjében Ibn Varrak, ami nem a valódi neve,
elôször különbséget tesz az általa „három iszlámnak” nevezettek

221
 AMIR AHMED NASSZER

között. Iszlám 1: a Korán és Mohamed próféta tanításai. Iszlám

2: a vallás, ahogy tudósok és jogászok magyarázták, értel-
mezték és a dogmatikus teológia gyûjteményévé fejlesztet-
ték. És végül iszlám 3: amit a muszlimok ténylegesen tettek
és elértek, vagyis az iszlám civilizáció.
Ahogy tovább olvastam, Ibn Varrak világossá tette, hogy ô
megveti az iszlám 1-et és 2-t. Ami az iszlám 3-at illeti, részle-
tesen szól arról, amit a bevezetôben írt, hogy „az iszlám 3,
azaz az iszlám civilizáció gyakran varázslatos magasságokba
jutott az iszlám 1 és 2 ellenére, nem pedig miattuk”.
Miközben megértettem brutális támadásait, mire a könyv
végére értem, nem voltam igazán lenyûgözve. Az, hogy mi-
nimalizálja és gyakran egyenesen eltagadja az iszlám 1 és 2
bizonyos pozitív szerepeit, szerintem alattomos tett volt. De
nem rágódtam rajta sokat.
Ibn Varrak írásai éppen azok a gyógyszerek voltak, ame-
lyekre akkoriban szükségem volt. És hatottak, mert közvetle-
nül a Miért nem vagyok muszlim elolvasása után valami fur-
csa dolog történt velem.
Eltûnt a Pokolba kerülés lehetôségével kapcsolatosan meg-
maradt félelmem.
Ha az agyam intellektuális alapon nyugvó istenkáromló isz-
lámellenes anyagra vágyott, „Milyen más könyv lehetne en-
nél metszôbben iszlámellenes?” – gondoltam.
Úgy éreztem, most aztán eljutottam a legvégsô határig.

– Tisztában vagytok annak a nagy valószínûségével, hogy

nem egy szudáni lánynál fogok lehorgonyozni? – kérdeztem
tréfásan egy délutánon anyámat.
Most, hogy lediplomáztam az egyetemen, dolgoztam és saját
jövedelmem volt, visszatérô téma lett a házasság.
– De miért? – kérdezte, mint általában, nagyon bosszúsan
a kilátás miatt, hogy nem-szudáni menye lehet.

222
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

– Ugyan már, legyünk reálisak és gyakorlatiasak, ja ummi.

Az a helyzet, hogy a Szudánban élô srácoknak is, akik már
lediplomáztak és dolgoznak, nehézséget okoz az igazi meg-
találása. És ez Szudánban van így, ahol százezer számra akad-
nak olyan lányok, akik szóba jöhetnének. Mibôl gondolod,
hogy nekem könnyebb lesz itt Délkelet-Ázsiában, ahol csak
egy maroknyi szudáni lány van, és többségük éppen az ellen-
kezôje annak, ami engem vonz?
A beszélgetések és viták legtöbbször könnyedek és barát-
ságosak voltak, de azon a délutánon begurultam.
– Hogy érted azt, hogy nem kell muszlimnak lennie? Tény-
leg komolyan beszélsz? – förmedt rám anyám.
– Miért? Miért kellene muszlimnak lennie? Miért kell? Kit
érdekel? Vallhatja magát muszlimnak, ugyanakkor lehet telje-
sen összezavart személy, tehát mit számít ez? Nem a szemé-
lyes viselkedésének kellene elsôsorban és leginkább számíta-
nia? – szónokoltam mérgesen.
Anyám megingathatatlan meggyôzôdéssel feltett kérdése
azonban betett nekem.

– Hapsikám, segíts megértenem, mi a fô kérdés? – kérte

Ali, amikor egy tea és vízipipa mellett csevegtünk egy hu-
muszból és savarmából álló fölséges étkezés után.
– Ember, elmondom, mi a gondom a vallással. Végezzünk
el egy kis gondolatkísérletet, jó? Van egy Omar nevû ember
és van egy Musza nevû másik. Omar történetesen erôsen hisz
az összes iszlám doktrínában. Hisz Istenben és a Prófétában,
hisz a Koránban és a benne lévô történetekben, rendszeresen
böjtöl és imádkozik, de egy hazug, tolvaj, alattomos, aljas,
kegyetlen gazember. Másfelôl Musza kedves, nagyvonalú és
nagyon együtt érzô másokkal. Valójában csodálatos tagja kö-
zösségének, tevékenyen hozzájárul annak jólétéhez. De van

223
 AMIR AHMED NASSZER

egy bibi. Musza nem feltétlenül hisz az összes iszlám doktrí-

nában. Szegény Muszának akad néhány kételye. Még azt sem
mondom, hogy elveti a doktrínákat. Nem, csak annyit mon-
dok, hogy vannak kételyei, és gondot okoz neki elhinni, hogy
a Korán Isten szava. Most jön a vicces rész, és legyünk ma-
gunkhoz ôszinték. Ha Omarról van szó, hogyan reagál egy
ilyen valakire egy tipikus muszlim közösség?
– Az embereket nyilván felzaklatja Omar bûnös viselkedése
és karaktere – felelte Ali.
– Pontosan. Az emberek azt fogják mondani, „Ó, nézd
Omart. Milyen bûnös, Allah mutasson neki utat”, és így to-
vább, ugye? De mi történik, ha Musza elmegy ugyanabba a
muszlim körbe, és nyíltan megvallja az iszlám doktrínával
kapcsolatos erôs kételyeit, beszél a Koránnal összefüggô ké-
telyeirôl. Mi fog történni?
Ali nevetni kezdett.
– Igaz – ismerte el higgadtan Ali, kifújva a vízipipa füstjét.
– És ez a fô probléma! Olyan piszokul megszállottjai va-
gyunk a hiteknek és doktrínáknak, olyan magas polcra emel-
jük fel ôket, hogy a mások iránti magatartásunk kevésbé lesz
fontos. Ja, ami még jobb, olyan jelentéktelen részletek miatt
hadakozunk, vitatkozunk, amelyet bizonyítani sem tudunk!
Jézust egy szûz szülte, Jézust nem szûz szülte. Jézus bíborszí-
nû inget hordott. Jézus nem hordott bíborszínû inget. Mózes
szétválasztotta a tengert, Mózes nem választotta szét a ten-
gert. Ki nem szarja le? – tettem fel a szónoki kérdést.
– Miért van az, hogy az ilyen jelentéktelen dolgokban való
hit vagy nem hit olyan súlyúvá válik, hogy az sokak szemé-
ben jelentéktelenné teszi, hogy személyemben ki vagyok?
Miért ítélnek engem automatikusan pokolra, ha kételkedem
vagy nem hiszek ezekben a történetekben és doktrínákban?
Miért leszek egy szemvillanás alatt erkölcstelen, borzalmas
személy? Mi az oka? Az, hogy kételkedem egy csokorra való

224
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

történetben? Tényleg? Úgy értem, micsoda ôrültség ez? Per-

sze, büntessenek meg mindannyiunkat, mert nem hiszünk az
egyszarvúakban. De hát ez egy csoda! – mondják. Hát jó nek-
tek. Csak menjetek, és higgyetek mindenféle mitológiában,
ha akartok. Részemrôl, köszönöm, de nincs benne köszönet.
Én végeztem. Abban kételkedem, abban nem hiszek, amiben
csak akarok, és nem számít. Csak a magatartásom és becsüle-
tességem számítson.
Székében hátradôlve Ali felsóhajtott, s így szólt:
– Igen, sejtem, hogy igazad van, de ezek csak emberek, és
az emberek képesek igazi idióták lenni.
– Nem, ez szervezett vallás, hapsikám. Errôl van szó –
mondtam. – Vallás. És mellesleg ez nem csak az iszlámmal
van így, a katolicizmussal is ez a helyzet. Próbálj meg jó em-
ber lenni, aki történetesen katolikus, és menj el a pápához, s
mondd neki, hogy többé nem hiszel Jézusban mint Isten fiá-
ban, vagy azt, hogy elveted a szeplôtelen fogantatás doktrí-
náját. Ki leszel tessékelve. Pápá, nincs több Jézus általi üdvö-
zülés. A Pokol vár rád, te rossz, csúnya alak. Ugyanez van a
mormon vallásban. Vesd el a kulcsdoktrínák némelyikét, és
közöld a közösségeddel. Sok szerencsét, mulassanak jól.
– Oké, ne törôdj az emberekkel és a rendszerrel. Gondol-
kodtál már azon, hogy ezeket a történeteket erkölcsi parabo-
lákként kell felfogni? – kérdezte Ali ôszinte érdeklôdéssel.
– Igen, mint Ábrahám történetét, és az álmát arról, hogy
Isten mondja neki, mészárolja le a fiát, és ô engedelmesen
szót fogad, miután közlik vele, hogy az áldozat Isten óhaja?
A szentségit, igen, milyen csodálatos parabola: vak engedel-
messég. Milyen aranyos! – jelentettem ki, amire Ali ismét föl-
nevetett, mielôtt komolyra váltott volna.
– Mi van, ha tévedsz? – kérdezte. – Mi van, ha a kételyeid
tévesek? Nem nyugtalanít, hogy tévedhetsz? Nem rémiszt meg
egy kicsit ez a lehetôség?

225
 AMIR AHMED NASSZER

– Tudod, Christopher Hitchens szépen adja ezt elô. Az egy-

szerû igazság az, hogy mind ateisták vagyunk. Minden egyes
ember. Te, én, mindenki. Mind ateisták vagyunk, ha Zeusz-
ról, Oziriszról, a maya istenekrôl és minden egyéb istenrôl
van szó. De aggódva bújsz-e minden este ágyba, ha valame-
lyikükkel kapcsolatban tévedsz, és a túlvilágon megbüntet-
nek majd érte? Nem. És ha a túlvilágról van szó, valóban tud-
juk, mi történik a halál után? Persze, az iszlám felkínál
gondolatokat arról, mi történik, ha meghalsz, de még akkor
is, tényleg, komolyan tudjuk, mi történik? Nem. A nap végén,
ami számít, csupán az, hogy jó legyél, jót tegyél, pusztán a jó
kedvéért. Egy nálad nagyobb, tiszteletre méltó célért. Ezt, éle-
temre mondom, nem értem, miért kell olyan sokat jelenteniük
a hitvallásoknak és a doktrínáknak. Ha Indiában születtél volna,
megvan az esély rá, hogy hindu volnál, és végül természetfe-
letti hindu eszmékben hinnél, olyanokban, amelyeket tapasz-
talati úton nem tudsz bizonyítani vagy cáfolni, ezért megint
kérdem, mit törôdünk vele? Hát ez a filozófiám. Tegyél jót,
legyél jó.

2009 januárjának közepén a Google piszok jó munkát vég-

zett a „magándetektívemként” – eszközöm volt abban, hogy
feltárjak minden még megmaradt sötét titkot kéretlen házas-
társamról és hajdani szerelmemrôl. Minden fellelhetô videót
megnéztem Harristól, Hitchenstôl, Dennettôl és Dawkinstól.
Egymás után olvastam el a cikkeiket. És egyszer megkaptam
a magam adagját Ajaan Hirszi Alitól is. Az általam elfogyasz-
tott vallásellenes tartalom minden darabjától nôtt a haragom a
szervezett vallás igazságtalanságai miatt, és álláspontom meg-
szilárdult. A folytatódó izraeli-palesztin konfliktus is tovább
erôsítette álláspontomat. Ahogy a Hamász agymosással tette
gyûlölködôvé a gyerekeket. Ahogy az izraeli cionisták és te-
lepesek palesztin otthonokat romboltak le és földeket foglal-

226
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

tak el, mondván, hogy azokat Isten adta nekik. Ahogy min-
den dogmatikus vallásos fél – muszlim, keresztény és zsidó –
kérlelhetetlenül ragaszkodott a Szentföldre vonatkozó igényei-
hez, ahogyan azt Christiane Amanpour olyan briliánsan do-
kumentálta egy háromrészes CNN-sorozatban, a God’s
Warriors 7 címûben.
Dühítô volt.
Újranézve a sorozatot, rájöttem, hogy tudatosan kiforratlan
és leegyszerûsített módon értékelte a Közel-Kelet leghírhedt-
tebb konfliktusát, de én így láttam. Így láttam akkoriban jó-
formán mindent: a vallás szemüvegén keresztül.

Egy borongós hétvégén, 2009 januárjában elnehezült mell-

kassal ébredtem fel családunk házában. Nyomorultul levert
voltam, nem értettem, hogyan élhettem olyan sokáig nem a
saját feltételeim szerint, elidegenedve saját belsô hangomtól,
de összhangban másoknak, a rend ôrzôinek fojtogató elvárá-
saival.
„Elváltam. Elváltam. Elváltam!”
Ismét felelevenedett bennem az egyiptomi tévésorozat drá-
mai jelenete, ezúttal átjárta énemet. Lassan. Csöndben. Teljesen.
Ekkor hasított belém.
Egész életemben kényszerházasságban éltem, olyan házas-
társat kényszerítettek rám, akit se nem választottam, se nem
kívántam ôszintén a magaménak. Kényszerítettek rá, hogy
elnyomjam igazi vágyaimat és gúzsba kötve éljek.
Többé nem. Erôt gyûjtöttem hát, hogy erôszakkal is ke-
resztülvigyem akaratomat, és akkor történt ez meg valaho-
gyan, belül, izzó gyötrelmeim közepette.
– Elváltam.
– Elváltam.

7
Isten harcosai (a ford.)

227
 AMIR AHMED NASSZER

Vártam egy másodpercet.

– Elváltam! – dünnyögtem.
A harmadik nehezen ment. Kimondtam, de a szívem mé-
lyén nem gondolhattam komolyan. Akartam, de képtelen vol-
tam rá. Valamilyen rejtélyes okból ez nem fejezôdött ki.
Az elsô két válási nyilatkozat tele volt haraggal, megbán-
tottsággal és megvetéssel, de a harmadik, jaj, ne, a harmadik
más volt. Tele volt átérzéssel, vágyakozással, és fura mód még
mindig tele ezzel a furcsa, mindennek ellenálló szerelemmel.
De ez a szerelem is tele volt feszültséggel, lobbanékony, tom-
boló tûzzel, ami aztán eluralkodott, és legyôzött mindent.
– Isten veled, én iszlámom.
Eltérôen a megelôzô napoktól, ezúttal fölkeltem az ágyból,
beugrottam a zuhany alá, bizonyos vidámságot és elégedett-
séget érezve.
Most szabad leszek.
De tényleg?

– Szia, Veronica. Figyelj, a jövô héten Kuala Lumpurba ér-

kezik egy barátnôm és nálunk lakik egy pár napig. A vendég-
ágyon fog kínlódni, csak hogy tudd – mondtam venezuelai
lakótársamnak és kollégámnak, amikor közösen takarítottuk
a lakást.
– Aha, jól van, persze, de szóltál Alexnek?
– Alexandrának? Igen, tud róla, már szóltam neki.
– Egyébként honnan jön a barátnôd? – kérdezte Veronica.
– New Yorkban élô egyiptomi újságíró. Személyesen még
sosem találkoztunk, de egy ideje olvasom a dolgait online, ô
pedig olvassa a blogjaimat. Irtó jó fej. Láttam a felfrissített
Facebook-oldalát, amelyben közölte, hogy Malajziába jön egy
konferenciára, így azt mondtam, jöjjön egy héttel elôbb, hogy
egy kicsit lóghassunk, és körbevezethessem. Tetszett neki az
ötlet, s tudja, hogy veled és Alexszel lakom. Kedvelni fogod.
Nagyon jó fej.

228
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

– Helyes. Ô is a vallásról ír?

– Vallásról, liberalizmusról, közösségi médiáról, az arab
világról és különösen a nôk jogairól. Kôkemény feminista.
Ja, és ô sem kedveli Chavezt – tettem hozzá mosolyogva.
– Jól is teszi, barátocskám – mondta Veronica komoly arc-
kifejezéssel. Az anyja, aki író, Hugo Chavez Venezuelájában
minden bizonnyal fenyegetések és megfélemlítés áldozata volt.
Nevettem Veronica elôre megjósolható reagálásán.

Egy normális szombat délután Veronicával a Kuala Lum-

pur-i belvárosban lévô Suria bevásárlóközpontban lófráltunk.
Lévén a mindig érzékeny latin nô, pillanatnyilag az enyémbe
fûzte a karját, ahogy neki kellô boltot keresve sétáltunk.
A Swatch üzlete elôtt lelassítva a miniszoknyát viselô
Veronica könyökkel megbökött, s megkérdezte:
– Hapsikám, miért bámul bennünket az a nô? Dühösnek
látszik. Ismered?
Velünk szemben, hozzánk közel egy szudáni hölgy volt,
akiben anyám egyik ismerôsét fedeztem fel. A lányával állt, s
mindketten félreérthetetlenül döbbentnek látszottak.
A múltban, különösen összezavarodott és összezavaró kö-
zépiskolás éveimben pánikba estem volna, és azt érzem, hogy
rajtakapnak egy ilyen pillanatban. De most nem. Ezúttal nem,
ugyanis élveztem újonnan kialakult felvilágosultságomat és
meggyôzôdésemet, mert semmi rossz sincs abban, ha egy más
kultúrából való közeli lánybarátommal egymásba karolva sé-
tálgatunk, de mivel tisztelettudóan rokonszenveztem anyám
ismerôsével, tökéletesen megértettem, mennyire zavarónak
nézhetett ki a jelenet az ô nagyon szudáni nézôpontjából.
– Egy pillanat, Vero. Hadd köszönjek.
Nyugodtan és magabiztosan léptem a hölgy felé, és úgy üd-
vözöltem, minta semmi jelentôségteljes dolog sem történne.

229
 AMIR AHMED NASSZER

– Szalem ja khlato, kafik? Üdv, néni, hogy van? Rég nem

láttuk egymást.
Pár másodperc kellett hozzá, hogy összeszedje magát.
– Jól vagyok, ja ibni. Hogy van anyukád?
– Anyukám jól van. Ma kicsit vásárolni vagyok itt. Ô ott a
barátom és munkatársam – mondtam Veronicára mutatva. –
Nemrég érkezett Malajziába, és segítek neki, mert be kell sze-
reznie néhány holmit. Egyébként csak köszönni álltam meg.
Örülök, hogy láttam. Jalla, szalem.
– Igen, én is örülök, hogy láttalak, add át anyukádnak az
üdvözletem – felelte kicsit már lelkesebben, de még nem tért
teljesen magához a megdöbbenésbôl, hogy egy szudáni fia-
talembert egy olyan nyugati deviáns külsejû lány társaságá-
ban látott, aki, Isten ments, vele is hálhat, és mindenféle bû-
nös dolgot mûvelhetnek együtt, mert az lehetetlen, hogy egy
férfi és egy nô csupán barátok legyenek, ha fizikai érintkezés
van közöttük.
– Mi volt ez? – kérdezte Veronica, amikor visszamentem
hozzá és tovább sétáltunk a bevásárlóközpontban.
– Anyukám ismerôse.
– Miért bámult bennünket? – tudakolta Veronica.
– Meg volt döbbenve. Mert valószínûleg azt hitte, mi egy
pár vagyunk, és kefélünk. Az, ahogyan nôtlen szudáni srác-
ként veled sétálok, nagyon helytelen. Különösen, hogy így
vagy öltözve. Ô hagyománykövetô és nagyon konzervatív,
ezért nem haragszom rá, amiért ilyen szexuális módon látja a
dolgokat.
– Ez faszság! – kiáltott fel Veronica.
– Nem, csak más nézôpont. Tiszteletbôl szudáni környe-
zetben nem sétálnék így, és te sem sétálnál. De egy ilyen nyil-
vános helyen senkinek semmi köze hozzá, hogyan élek vagy
cselekszem.

230
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Kétlem, hogy Veronica felfogta ezt. De megint csak az a

helyzet, hogy nem is vártam el tôle ilyet. Neki sosem kellett
terpeszben állnia Kelet és Nyugat között, nem volt kitéve a
különbözô kulturális normák hatásainak, nem volt problémája
a harmadik kultúrájú gyerekként való nevelkedéssel. És ezért
némileg irigyeltem ôt és a hozzá hasonlókat.
Az olyan embereket, akiknek az életét és személyiségét
egyszerûbbnek tûnt megérteni.

Február elsô hetében egy késô este meghallottam a várt

kopogást lakásom ajtaján, és a neszt, ahogy csomagot húz-
nak odakint. Lakásunk újabb vendég fogadására készült.
Kinyitottam az ajtót, és ott állt elôttem ô: a keményöklû,
provokatív, egyiptomi születésû cikkíró, Mona Eltahavi.
– Mona, izzajjik ja hanem? Hogy vagy? Akheeran. Végre.
Isten hozott, épségben ideértél – köszöntöttem lelkesen.
– Amir, izzajjak? Istenem, köszönöm, hogy beszéltél a so-
fôrrel, különben nem találtunk volna ide.
– Örülök, hogy sikerült. Milyen volt az utad? – kérdeztem,
miután megöleltem és segítettem neki a csomagjával.
– Rendben volt, minden rendben volt. Sokat repülök, hoz-
zászoktam – felelte sietve.
Valami feltûnt, mondtam is:
– Tudod, nem számítottam rá, hogy brit akcentussal be-
szélsz. Azt hittem, amerikai akcentussal beszélsz angolul, mivel
New Yorkban élsz – jegyeztem meg.
– Azért van, mert korábban az Egyesült Királyságban él-
tem – Egyiptomban, Szaúd-Arábiában és aztán az Egyesült
Királyságban.
– Jaj nekem, Szaúd-Arábiában és az Egyesült Királyság-
ban? Nem csoda, hogy csinálod ezt a feminista dolgot. Lefo-
gadom, hogy teljesen beleszerettél Szaúd-Arábiába, amikor
ott éltél, ugye? – csipkelôdtem jókedvûen.

231
 AMIR AHMED NASSZER

– Szaúd-Arábia? Jaj, kérlek, ne kezdd ezt. Hogy lehet nem

szeretni! Különösen, ha nô vagy!
Egy ideje Mona kezdett láthatóbbá válni, hála szenvedé-
lyes, bátor aktivista tevékenységének és az arab világ kérdé-
seirôl írott, megbocsátást nem ismerô, sarkított cikkeinek.
Amikor Mona az arab blogoszféra liberális szerzôjeként
névtelenül írt, rendellenességével tûnt ki. Nem csak tabuté-
mákat érintett, de ezt nyíltan, bátran és haladó arab nôként
tette, bár a mind nagyobb rivaldafényben ellentmondásosnak
tûnt, amit csinál.
Engem mindig lelkesített ez a képessége, még ha bizonyos
nézeteivel nem értettem is egyet. Ezért is örültem a lehetôség-
nek, hogy több idôt tölthetünk el személyesen egymással.

Fáradtan a Batu Cavesben elôzô este tartott tömeges

Thaipusam hindu ünnepségtôl, amelyen más számûzöttek és
turisták is részt vettek, Monával a lakás nappalijában ültünk
fázósan, az ölünkben lévô laptopokkal a neten szörföltünk és
e-mailekre válaszoltunk.
– Hogyan kezdted ezt el? – kérdeztem.
– Mit?
– Az utazást a világban, meg hogy a számodra rendkívül
fontos dolgokról és ügyekrôl beszélj.
Mona elmagyarázta, hogyan kezdett el újságíróskodni fia-
tal korában, hogyan küldött tudósításokat pályafutása során
sok közel-keleti országból, mígnem elege lett a munkaadói-
ból és szerkesztôibôl.
– A volt férjem lényegében ezt mondta: „Ha ennyire betege
vagy a munkádnak, akkor kezdj bele a sajátodba.” Szerintem
nem gondolta komolyan, de tudod, Amir, azt mondtam ma-
gamnak: „Hû, lehet, hogy tényleg ezt kellene csinálnom.” És
ezt is csináltam. Otthagytam az állásomat, szabadúszó újság-
író lettem – mesélte tárgyilagos hangon.

232
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

– Szép. Remek lehet a saját dolgodat csinálni – ismertem el.

– Csodálatos volt! Nem tudom elmondani, mennyivel jobb
ez, különösen, amikor olyan újságíró vagy, akinek sok a mon-
dandója. Nem kell veszôdnöd a szerkesztôiddel, a marha ob-
jektivitással, amire tanítanak. Most szabadon írhatom, amit
akarok – örvendezett Mona, aki gyorsan, szenvedélyesen és
igazi arab stílusban beszélt, karjával, kezével összevissza ha-
donászott.
– Ez úgy hangzik, mint a blogolás, és az a szabadság, amit
mi, bloggerek élvezünk, hogy azt mondjuk, amit akarunk –
helyeseltem.
– Ez az, ez az – felelt izgatottan Mona.
Amihez hozzátettem:
– …amíg anonim maradsz. Mert bizonyos kérdések túlsá-
gosan érzékenyek – jegyeztem meg szárazon.
– Nem, de miért is? Miért mondod ezt? – ellenkezett. –
Nem kell névtelennek lenned. Szólnunk kell, és azt kell mon-
danunk, amire szükség van. Muszáj, és ezt a valódi neveddel
kell csinálnod, meg kell mutatnod az arcodat, mert annak na-
gyobb az ereje. Le kell lepleznünk a képmutatást, ja Amir.
Muszáj. Különben hogyan lépünk elôre?
Kicsit védekezôn mondtam:
– Hm, láttad, mirôl blogoltam mostanában? Jóval nyitot-
tabb voltam a vallást illetô eretnek gondolataimmal, és egyes
hozzám érkezett válaszok nem túl hízelgôek.
– Kit érdekel? Az emberek rólam folyton szemétségeket
írnak.
– De te New Yorkban vagy. Én itt vagyok, ezért néhányunk-
nak névtelennek kell lennünk – emlékeztettem.
– Hogyne, hogyne, nem azt mondom, hogy éppen neked
kell felhagynod a névtelenséggel, mert, igen, néhányunknak
szükségünk van a névtelenségre. De ha megtehetjük, jobb,
ha nyíltan beszélünk a gondolatainkról! – tartott ki álláspontja
mellett.

233
 AMIR AHMED NASSZER

– Nyilvánvaló – értettem egyet ismét. – Az a helyzet, hogy

gondolkoztam rajta. Hogy felfedem a kilétemet. Hogy végül
nyíltan, a saját nevem alatt írjak, és te, néhány más ember
mellett, mint Mahmúd Bahreinben és Ahmed al-Omran, alias
Szaúdi Jeans, ösztökéltetek engem. De amit írok, ellentmon-
dásosabb, és nem akarok csupa homályosság és diplomácia
lenni, ha elkezdek nyíltan írni. Az is tetszik, hogy most nyer-
sen ôszinte lehetek.
Feltártam Monának, mennyire kiábrándultam a vallásból,
de minden liberalizmusa és haladó nézetei dacára nem tud-
tam teljes mértékben megosztani vele, igazából hogyan ér-
zek. Aggasztott, hogy talán túl sok ez a számára. Túl eretnek.
Talán bántó.
Mona ennek ellenére megértette, honnan jövök, és a kö-
vetkezô bô húsz percben ismét a vallásról beszélgettünk. Mind-
ketten nagy hívei voltunk a szudáni születésû amerikai isz-
lámtudósnak, Abdullah An-Na’imnak, akit ô személyesen
ismert. Ráadásul olvasott az én hôseimrôl, a mutazilitákról is.
Az ô hôsei is voltak, és a beszélgetés egy pontján ugyanúgy
sajnálkozott, mint én, hogy legyôzték ôket az asaríják.
– Bárcsak a mutaziliták gyôztek volna! – mondta. – El tu-
dod képzelni, mennyire más volna ma az iszlám?
Megnyugtató volt a tudat, hogy ugyanúgy vélekedik, mint
én. Tényleg nem voltam egyedül az érzéseimmel és csalódá-
saimmal.
– Amir, létezünk! – kiáltott fel Mona. – Ne bolondítsanak el
a hazugságok. Léteznek hozzánk hasonlók! És az internetnek
és a közösségi médiának köszönhetôen egymásra találunk, és
összejövünk, ahogy mi ketten is kapcsolatba kerültünk, és ez
az izgalmas. Ez hatalmas dolog, Amir! Hatalmas!
– Piszokul igazad van, hatalmas. Kezdünk felébredni, ba-
rátom – helyeseltem megint, és keveredett bennem a büszke-
ség és a kétely. Kételkedtem, hogy vajon online ébredésünk

234
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

és a virtuális önfejlesztés szelleme képes lesz-e kézzelfogható

változást hozni a földön, zsarnokság sújtotta országainkban.
Nem tûnt valószínûnek. Valójában lehetetlennek látszott.
– Meddig maradunk még csöndben? – tette fel a szónoki
kérdést Mona. – Halasz. Elegünk van. Elegünk van ezekbôl a
zsarnokokból. Elég. Változás jön. Változásnak kell jönnie.
Irgalmatlanul dacos és engesztelhetetlen volt. Mosolyog-
tam szenvedélyes kijelentésein, és fejben három szóból álló
mantrámat hajtogattam: „Nincs. Több. Kegyelem.”, remélve,
hogy teljesen megszabadulok megmaradt halovány szimpáti-
ámtól és érzékenységemtôl, ami rejtélyes módon még meg-
volt bennem egykori szerelmem, a hitem, az én iszlámom iránt.

235
 AMIR AHMED NASSZER

236
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

11.

Magányosság

Két óra felé járt az idô egy sötét, magányos márciusi éjsza-
kán, az ágyamban zokogtam, amilyen halkan csak tudtam,
vagy fél órán át. Zokogtam, és közben jól megtanultam egy
fontos leckét.
Az igazság utáni buzgó kutatásom közepette a dogma igá-
jából való mentális felszabadulásomról kiderült, hogy az csu-
pán a kezdet. Ezt nem követi automatikusan a belsô boldog-
ság és megbékélés.
Megszakadt a szívem. Össze voltam törve. Kiábrándultam.
Életem szerelme elárult, igézô szépsége eltûnt, fellebbent, mint
egy öreg beduin asszony fátyla, hogy annak redôi alól durva
arcvonások táruljanak elém. Romantikus gyerekkori szerel-
mem, akiben megbíztam, leleplezôdött. A hangja, a mecset-
nek az áldásos imádságra szólító, visszahívó hangja, az, ahogy
elhitette velem, hogy tudom, hol a helyem ebben a világban –
mindez kegyetlen csalásnak bizonyult gyanútlan szívemben.

237
 AMIR AHMED NASSZER

Nem tudtam többé, ki vagyok. Most már romokban heverô

iszlámom lebontása és ledöntése közben tudattalanul dara-
bokra szaggattam önazonosságomat is arabként, szudániként
és muszlimként egyaránt. És elillant a szerelmem is. Elválva,
elbocsátva és eltemetve. Bennem meg ott maradt egy fájdal-
mas és váratlanul keletkezett belsô ûr, amelyet ki kellett tölte-
nem.
Huszonkét éves létezésem során korábban sosem éreztem
magamat ilyen mélységesen elárulva. Ez rendben van, Amir
– gondoltam. – Felejtsd el. Egyébként is marhaság az egész.
Komolyan, legyél férfi és nézz szembe vele. A vallás valójá-
ban hazugság! – próbálkozott a fejemben egy megnyugtató
hang. – Hogyan lehetséges ez? Nem tudom elhinni. Annyi év
szerelme és odaadása után? Ez nem lehet igaz. Tudom, mit
éreztem. Ahányszor imába merültem, éreztem. Igazi volt –
gyötört válaszul egy másik hang.
A fájdalom, amit éreztem, egy ideig növekedett bennem.
Azon az éjszakán nem volt többé elviselhetô. Az árulás csor-
dultig töltötte el a mellkasom, irgalmatlanul felszaggatta. Meg-
markolta a szívemet, kitépte, ezer darabra szabdalta, megrágta
és szerteszét köpködte a Föld poros sivatagjaiba.
Ahogy a plafont bámultam, tovább zokogtam, nem tudva,
mit tegyek, nem tudtam, hogyan békítsem meg létem szétté-
pett darabjait.
Ágyban fekve, a gyûlölködés és gyötrôdés mérgétôl emésztve
bosszút forraltam ôsapáim hite és az egész vallás ellen. De
aztán abbahagytam, és elképzeltem, milyen fájdalmat okoz-
hatnak tetteim a szeretteimnek. Árulásomban és dühömben
buzgó rajongóból esküdt ellenséggé akartam válni, de a csa-
ládom által drágának tartott vallás ellen fordulni érzésem sze-
rint az elárulásuk lett volna. Ahogy a vallás árult el engem.
Mindazok után, amit értem tettek, úgy éreztem, ártanék ne-
kik. Ezért hát lassan, de biztosan a bôröm alá fúrták magukat
a bûntudat skorpiói, és csípésük átmenetileg elhallgattatott.

238
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Ilyen pillanatokban a múltbéli napok után vágyódtam, ami-

kor minden egyszerûbb volt és az életnek is több értelme volt.
De azok a napok tovatûntek, és helyüket most a fejemben a
hangok egymás ellen folytatták az eszmék háborúját, olyan
hevesen, hogy az fokozatosan az ôrületbe kergetett.
Anyukámnak igaza volt.
„Ne gondolkozz olyan sokat, Amir. – Emlékszem, ahogy
folyton ezt mondogatta. – Nem tesz jót neked.”
De nem tehettem ellene semmit, sem akkor, sem most. Ta-
lán hallgatnom kellett volna rá – mondtam magamnak abban
a gyönge pillanatban. Talán hallgatnom kellett volna.

2009 márciusának közepére nagyon világossá vált szá-

momra, hogy az ész – amelyet szerettem (és még mindig egy-
értelmûen szenvedélyesen szeretek) – nem lett a megváltá-
som. Rejtélyes módon melengette az elmémet, de nem sikerült
békességet teremtenie a szívemben.
Folytatva Immanuel Kant A tiszta ész kritikája címû mûve
részleteinek olvasását, mellette a nézeteirôl írt ismertetéseket
néhány tudóstól, köztük a konzervatív amerikai írótól, Dinesh
D’Souzától, ráébredtem arra is, hogy talán túl sokat vártam az
ésszerûségtôl és logikától.
Erôsen habozva mondom, hogy rendesen megértettem A
tiszta ész kritikájában olvasottak többségét. Nagyon súlyos
olvasmány, de bármi maradt is meg autodidakta vizsgálódá-
somban, az elég volt hozzá, hogy tudatosítsa bennem: az ész-
nek megvannak a határai. Nem képes feltárni elôttünk a teljes
igazságot a valóságról.
Az, ahogy a világot értjük, a testi érzékelôink észlelésén
keresztül történik. Ezért megértésünknek az szab korlátot,
ahogy empirikusan észlelünk ezeken az érzékelôkön keresz-
tül. A megértésünket is ezek közvetítik és így befolyásolják.

239
 AMIR AHMED NASSZER

Pusztán az, hogy egy vak ember nem lát, nem jelenti azt,
hogy a tárgyak, amelyeket nem lát, nem is léteznek. De még
ha látna is, az, ahogy egy béka lát egy adott tárgyat, különbö-
zik attól, ahogy azt egy ember látná.
Ugyanakkor az a vak ember azt sem állíthatná tényszerûen,
hogy bizonyos tárgyak léteznek, amikor sosem érintette és
nem is látja ôket.
Mert az az egyszerû igazság, hogy a vak ember nem is tud
a létezésükrôl. Intellektuálisan ez a becsületes álláspont. Ha-
sonló a helyzet, ha a túlvilágra vagy Jézus feltámadására tere-
lôdik a szó, empirikusan nem tudjuk felfogni ezeket, de te-
kintettel a különbözô vallások egymást kölcsönösen kizáró
állításaira, végiggondolhatjuk ôket és biztonsággal megálla-
píthatjuk, hogy ezen állítások valószínûtlensége meglehetô-
sen nagy.
Tehát, miközben sokkal elégedettebb voltam intellektuáli-
san, a szívem nem tudott megbirkózni a bizonytalanságokkal
és a mélyebb filozófiai kérdésekre adandó „érvényes” vála-
szok hiányával (annak ellenére sem, hogy nem tudhattam biz-
tosan, mely paraméterek érvényesek ebben az esetben).
Honnan jöttünk? Mi az élet célja? Hogyan juthatunk ob-
jektív erkölcsi felfogáshoz? Van-e szabad akaratunk?
Mi az igazság?
Így hát nôtt a belsô üresség, de mégis tudtam, hogy egyál-
talán nincs rá mód, hogy visszatérjek a szervezett valláshoz
és annak dogmatizmusához, mert az én szememben ez hamis
biztonság– és stabilitásérzetet nyújt, amit a D’Souzóhoz ha-
sonlók nem voltak hajlandók megemlíteni. Valószínûleg igaza
volt az ész határait illetôen, de ez nem mentség arra, hogy a
hézagokat istenséggel töltse ki, vagy hogy a hit alapú fogal-
makat arrogáns magabiztossággal és erkölcsi felsôbbrendû-
séggel vágja a képünkbe. Egyáltalán nem mentség.
Üdvözülés csak Jézus által – vagy valaki más által!
Köszönöm, de mégsem.

240
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Megértem a hit megvédelmezésének vágyát. Végül is szük-

ségünk van hitre. Bátorítanunk kell a hitet. Mindannyian, még
az ateisták is hittel élünk mindennap. De ez a fajta hit eltér a
„rossz vallásos hittôl” és a teológia megosztó elkülönülésétôl,
ami vele jár. És itt széles értelemben használom a „jó hit” ki-
fejezést, mint bizonyos pozitív eszmékrôl vallott meggyôzô-
dést, aminek eredményeként nincs cáfolhatatlan bizonyíték
sem alátámasztásukra, sem elvetésükre. Hiszen a bizonyíték
megléte esetén az embernek nincs szüksége hitre.
Tehát mi az a jó hit, amelyrôl beszélek? És mi ösztönzött
2009 márciusában, hogy még többet gondolkozzam az elmé-
leti dolgokon? Nem tudom felidézni, pontosan hogyan jutot-
tam oda, de itt van egy részlet egy blogbejegyzés-sorozatból,
amelyet a következô címmel írtam: „A megmagyarázott hit 7
kategóriája – A felemelôen szenttôl a határozottan csúnyáig,
és mindenrôl, ami köztük van”. Sosem fejeztem be a soroza-
tot, de a jó hit meghatározását célzó ügyetlen próbálkozásom
keretében az alábbi kitalált anekdotát írtam le, hogy segítsen
kialakítani a gondolatot, és hogy vitát kezdeményezzek né-
hány ateista olvasómmal.

„Aicha fia rászokott a kokainra. Aggódik miatta. Letört a

fájdalomtól. Csalódott, és idônként bizonytalan, hogy mit tar-
togat fiának a jövô.
Aicha mégis hisz benne, hogy a fia megjavul. Feltétlen sze-
retetében füröszti ôt, és ôrzi a fiába vetett hitét.
És mivel Aicha hisz mindebben, nem tudja elégséges ésszerû
bizonyítékkal alátámasztani ezt a megalapozatlan hitét. A do-
logban az az igazság, hogy nem tudja, mi történik majd a
fiával.
Senki sem tudja.
Az, hogy mit ér a hite, ésszel se nem bizonyítható, se nem
cáfolható. Mind korlátokba ütközünk. Nem tudjuk, hamis-e

241
 AMIR AHMED NASSZER

ez vagy igaz. Ez csak hit, megfoghatatlan, felemelô és erôt

adó hit.
És tényleg, Aicha fia végül felépülhet teljesen… vagy bele-
halhat egy túladagolásba. De ez nem számít. Aicha hûsége és
bizalma rendületlen.
Ez a jó hit. Ez méltó a tiszteletre és megbecsülésre. Ez szük-
séges az elemi túléléshez, nem is szólva világunk jobbá téte-
lérôl. Ez az a hit, mely az ateistákban is megvan, akár tudnak
róla, akár nem.
Többre van belôle szükségünk.”

Igen, többre van szükségünk ebbôl a jó hitbôl. Az önma-

gunkba vetett hitbôl. A hitbôl, hogy bizonyos dolgok jobbra
fordulnak, még ha a sötét körülmények mást mondanak is.
Az emberiességbe vetett hitbôl.
Dzsamal, aki olvasta ezt a blogbejegyzést, a komment-
rovatban nem értett velem egyet, s ezt írta: „Nem vagyok biz-
tos benne, hogy pontosan így nevezném azt, amire te ‚hit’-
ként utalsz, Talán megfelelôbb elnevezés a ‚remény’. De
megint csak – gondolta meg magát –, (nyilván ezt gondolom,
amint itt írok) talán ez egy más szintjére utal annak, amire te
hivatkozol, s az nevezhetô hitnek.”
Elgondolkodtam az olvasóktól érkezett ellenvéleményeken,
és azon, hogy a megjegyzésekbôl mennyi volt szóhasználati,
szemantikai jellegû kifogás, de az én fejemben a „hit” volt az
eszményi szó.
Vagyis a jó hit.
De az efféle hit nem hitbéli rendszer. Ez nem világnézet. Ez
nem ad választ arra, hogy honnan jöttünk, vagy hogyan jött
létre a világegyetem. Ez egy magatartás, amelyet megpróbál-
tam magamévá tenni. Mely segített enyhíteni gyötrelmeimet.
Mindettôl függetlenül megmaradtam széttépettnek – zavaro-
dottnak, megtörtnek és szétesettnek.

242
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Ez egyszerûen nem lehet – ismételgettem magamban. Kell

lennie valami másnak, valaminek, ami segíteni tud, hogy
megtaláljam a világ értelmét, békében érezzem magam, de
úgy, hogy az magától értetôdô és empirikusan érvényes le-
gyen. Nem valami ábránd, vallásosan megosztó, hit alapú
halandzsa.
De mi ez, és hol találom meg?

– Olvastad Eckhart Tolle Új Föld címû könyvét? Olvasnod

kell – mondta munkahelyemen egy kolléga, aki eddig a pon-
tig egész jól ismerte az én szellemi utazásomat.
Akkorra már hallottam Eckhart Tolléról, és tudtam arról a
hatalmas kielégülésrôl, amit a személyéhez kapcsolt New Age
mozgalomban sok embernek nyújtani tudott. Elôzô, A most
hatalma címû könyvét átlapoztam, az ott kifejtett gondolatai
érdekesek voltak, de némiképp túlzottan idealisztikusaknak
láttam ôket. És most hallok az újabb könyvérôl, amely még
naivabbnak és „Kumbaya-szerû”-nek hangzott.
A kíváncsiságom azonban csak felülkerekedett, így hát
odamentem az irodai könyvespolchoz, levettem egy példányt
az Új Földbôl, és húsz perc alatt végiglapoztam.
Egy ideig egész kíváncsivá tett a könyv.
Tolle türelmesen részletezte, hogyan okoz én alapú gon-
dolkodásunk a világban sok szenvedést, és hogyan tanulhat-
juk meg legyûrni ezt a szenvedést mind magunkban, mind a
földön, azáltal, hogy felébresztjük igazi lényegünket és a ben-
nünk rejlô szépséget. Mindezt különbözô misztikus hagyo-
mányokból, különösen a Zen buddhizmushoz hasonló keleti-
ekbôl vezette le.
„Amikor belül lazítotok, amikor megadjátok magatokat, a
tudatosság új dimenziója tárul fel” – írta Tolle az Új Föld:
Ráébredni életed céljára címû könyvben.

243
 AMIR AHMED NASSZER

A könyv mégsem volt elég jó nekem. Nemcsak a figyel-

memet nem kötötte le, hanem mellékesnek is tûnt az akkori
cinikus Amir kellemetlenségeihez képest.
Igen, igen, ébredjünk rá mindannyian igazi szépséges ter-
mészetünkre, szeressük egymást és daloljuk a Kumbayát szi-
várvánnyal és pillangókkal a háttérben. Biztosra veszem, hogy
megmentjük a földet.
Tolle nem adott nekem semmit, amibe belekapaszkodhat-
tam volna. Az általa leírtakat túlságosan könnyûnek és leegy-
szerûsítettnek éreztem. Hát ez nem nekem szól – állapítottam
meg, és félretettem a könyvet.
Kétségbeesetten vágytam valami nagyobbra és átfogóbbra,
mégsem találtam meg, ami nyilvánvalóan csalódást okozott.
Nagy dolog. Tolle mégis csinált valami kifejezetten hasznosat
számomra. Olyan irányba terelte a figyelmemet, amelyet ku-
tatásom során korábban nem vettem komolyan: a szúfizmus,
a misztikus iszlám hagyományok irányába.
Így hát kicsit beleástam magam a szúfizmusba, de sok min-
dent nem értettem meg az elolvasottakból. Az a szépen hangzó
mindenféle szöveg a Lét Egységérôl, az ego megsemmisíté-
sérôl, a Szeretettel való egyesülésrôl túl költôi és túl homá-
lyos volt ahhoz, hogy megértsem. Egyáltalán nem volt intel-
lektuálisan olyan kielégítô, ahogy azt reméltem. Érzelmileg
pedig semmivel sem csökkentette a fájdalmamat.
Ugyancsak komoly problémáim voltak a hagyományos
szúfi gyakorlattal, amely szerint hûségesküt kell tenni a szúfi
rend mesterére és vezetôjére. Egyes esetekben olyan nagy volt
a behódolás a szúfi mesterei követôinek részérôl, hogy azt
már túlzásnak éreztem. Vak guruimádat. Nem nekem való –
gondoltam ismét.
Van egyáltalán remény?
Megtalálom-e valaha a válaszaimat?

244
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Talán arra ítéltettem, hogy kicsit úgy végezzem, mint Ajaan

Hirszi Ali – akivel rokonszenveztem, egy számkivetett, ma-
gára hagyottan a vadonban, köszönhetôen annak, hogy vita-
tott ateista nézeteket támogatott.
Talán.
De még ha ilyen körülményekkel kell is szembesülnöm,
magamban mégis azt fogadtam meg, hogy nem hódolok meg.

Ahogy teltek a napok, a vallási dogmatizmus elleni szóki-

mondó magatartásom blogoldalamon szélesebb körben vált
láthatóvá, néhány olvasóm megdöbbenésére és csalódottsá-
gára.
De nem törôdtem vele. Noha korábban szudáni és nyugati
olvasóközönségem túszának éreztem magam bizonyos pon-
tokon, és igyekeztem hangvételemet ennek megfelelôen iga-
zítani, voltak még aggályaim – és közöttük fôleg blogos álne-
vem és személyiségem, Drima, én magam. Vagy a kitalált énem
volt az?
Melyikrôl van szó, Amir?
Nem tudtam. És pontosan ez volt a gyötrô probléma. Csak-
nem háromévnyi állhatatos blogolás után óhatatlanul útelága-
záshoz érkeztem.
Az az Amir Ahmed Nasszer, az átalakult fiatalember vol-
tam, aki még mindig eléggé félt megosztani igazi gondolatait
a való világban körülötte lévôkkel? Vagy Drima voltam, a
gunyoros, tiszteletlen, névtelen blogger a Szudáni Gondolkodó
név mögött, akinek világszerte volt néhány ezer rajongója és
olvasója, és nem félt kimondani, amit a fejében forgatott?
Fokozódott a nyomás, és a kérdések egyre nyomasztóbbak
lettek.
Szerettem Drimát. Mert ômiatta találtam rá a bátorságra és az
eszközökre, hogy szembeszálljak és leromboljam a nyugtala-
nító kérdôjeleket, amelyeket gyerekkorom óta igyekeztem nem

245
 AMIR AHMED NASSZER

észrevenni. És utáltam is Drimát. Utáltam, mert tévútra vitt,

eltávolított a közösségemtôl és családomtól. Ki akartam ta-
gadni, el akartam felejteni. Úgy tenni, mintha nem létezne.
De Drima te vagy, Amir. Te pedig ô vagy – mondta bensôm
mélyérôl egy lágy hang.
Mélyebbre süllyedtem magányosságom futóhomokjába,
miközben folytatódott átalakulásom, s úgy éreztem, többé nem
fogom tudni fenntartani ugyanazokat a kapcsolatokat a körü-
löttem lévôkkel, akik vallásosak vagy muszlimok voltak, még
a családommal sem. Meg voltam róla gyôzôdve, hogy nem
értenék meg, és amikor Drima berobbant a kibertérbôl a valódi
világba, igazoltak engem. „Ôk” néhány közeli egyén volt,
aki hevesen reagált.
Maradjunk annyiban, hogy a korábban visszatartott gon-
dolataim fogadtatása nem pontosan olyan volt, ami piros szô-
nyeget jelentett volna és szalagokat, amelyek arra vártak, hogy
ünnepélyesen átvágják ôket.
Ez az! Mostantól a kapcsolatunk sosem lesz olyan, mint
régen!
Többé nem akarlak benneteket ismerni. Valójában nem is-
merlek benneteket!
Át kellene értékelned a gondolataidat, Amir. Különben áruló
vagy, és megérdemled, hogy úgy is kezeljenek.
A szüleim, finoman szólva, csalódottak voltak, de érzékeny-
séget és visszafogottságot mutattak, és ez mindennél nagyobb
meglepetés volt a számomra.
– Miért? És miért most? Mi változott? A gyerekeink közül te
voltál mindig a legvallásosabb és hitét leginkább gyakorló!
– Nem tudom, hogyan magyarázzam el nektek – mondtam
nekik bûnbánón és kelletlenül. – De megvannak a magam
okai. És nem várom tôletek, hogy megértsétek. Csak hagyja-
tok békén, kérem. Ha azt akarjátok, hogy jól legyek, ha azt
akarjátok, hogy közöttünk rendben legyenek a dolgok, ne

246
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

kérdezzetek tôlem semmit a vallásról, és ne is hozzátok szóba

a témát – soha. Kérem! Csak ennyit tegyetek meg. Kérdezze-
tek bármit, beszéljetek bármirôl – csak a vallásról ne. Kérem!
A vallásról ne.

2009 májusának elejére már sok hónap volt mögöttem az-

óta, hogy legutóbb elmentem egy mecsetbe vagy imádkoz-
tam. Mindazon árulások miatti gyûlölet és aggodalom mérge
érzésem szerint elérte a csúcspontot, belülrôl emésztett, kime-
rített érzelmileg. És mégis megfogadtam, hogy folytatom a
„harcot”, avagy a valóságban megfogadtam, hogy mérget
iszom és megvívom gyûlölet fûtötte háborúimat. Nem azért
jutottam el ilyen messzire, hogy aztán legyôzötten, vesztesen
essek össze. Másfelôl azonban kezdtem elfáradni, kezdett ele-
gem lenni mindenbôl. Egyedüli vigaszt munkahelyi kollégá-
im és baráti köröm, növekvô könyvgyûjteményem, az internet
és lakásom magánya nyújtott.
Talán szünetre van szükséged, Amir – mondogattam ma-
gamnak. Egy nap, amint bevásárló zacskókkal hazafelé tar-
tottam, elmentem az élelmiszerbolt közelében lévô mecset
mellett, és hallottam a hívást az esti imára. Hosszú, hosszú
ideje elsô alkalommal nem volt könnyû.
A minaretbôl jövô azaan szépnek, melodikusnak és kísér-
tônek hangzott, de sunyinak és veszedelmesen csábítónak is.
Ellen kellett állnom a lelkemben keletkezett mámorító nosz-
talgiának. Le kellett küzdenem, gyôzedelmeskednem kellett
a bennem feltámadt vágy felett.
Azonnali válaszként heves, csaknem rendíthetetlen hang
szólalt meg a fejemben: Ne, Amir, ne. Ne dôlj be neki. Így csá-
bítanak el. Szépen és melodikusan csinálják, és ha már benne
vagy, ismét ragaszkodnod kell a dogmatikus marhaságokhoz.

247
 AMIR AHMED NASSZER

Mindez csak hamis képtelenség, méltatlan az együttérzésedre

és érzékenységedre. Baszd meg. Ne dôlj be neki, Amir. Ne
dôlj be neki!
Aztán plakátokat láttam a mecset egyik kerítésén, amelyen
egy nagy véres kép volt látható lefejezett palesztin csecse-
môkrôl, és bojkottra szólított fel izraeli termékek ellen. Egy
töredék másodperc alatt nem volt minek ellenállni.

248
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

ÖTÖDIK RÉSZ

A megbékélés

249
 AMIR AHMED NASSZER

250
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

12.

Az én háromszemû szépségem

Egy órával múlt dél május közepén, a hatalmas kupola alatt

egy négyszáz éves mecset fenséges belsejében. Egy zsidó
Wikileaks hacker, egy tunéziai digitális aktivista, egy szíriai
polgári lap újságírója és a fényképezôgépem volt a társasá-
gomban. A hangulat nyugodt, életkedvünk békés, higgadt, a
hely hívogatóan szent.
Egy napra visszaváltoztam turistává, s kihasználva az al-
kalmat, új barátaimmal járkáltam. Akkor érkeztünk a mecsetbe,
amikor az imádkozásra készülô gyülekezet és az imám éppen
kezdeni akarta a délutáni imát a tágas épületben.
Ahelyett, hogy a körülöttem lévô szép írásjeleket és mûal-
kotásokat vizsgálgattam volna, csöndben üldögéltem egye-
dül egy nagy oldalsó ablaknál, és néhány más turistához ha-
sonlóan a távolban imádkozókat néztem.
– Allahu Akbar, Isten a Legnagyobb – kiáltotta az imám,
és megkezdte a Koránból a csendes felolvasást. És megint:

251
 AMIR AHMED NASSZER

– Allahu Akbar, Isten a Legnagyobb – kiáltotta, s meghajolt

kelet felé. – Isten hallja azokat, akik köszönetet mondanak
neki – emlékeztette az imádkozókat.
– Ó, Isten, köszönet illet téged – felelt összhangban a gyü-
lekezet, ami ôszinte hálának hangzott, szerény hangjuk vissz-
hangzott a mecset szinte mennyei magasságokban lévô ku-
polája alatt.
Négyszáz éven át – az ottomán birodalom tündöklésétôl a
bukásáig és a modernkori világi Törökországgá válásáig –
milliók lépték át az Ahmed Szultán Mecset kapuit és ajtóit.
Fiaikat gyászoló apák, apáikat gyászoló fiúk, a kételkedôk,
az odaadó hívôk és azok, akiknek a szívét mohóság és irigy-
ség, szerelem és együttérzés töltötte be.
A mecset mindent látott és a fohászok sokféleségének is
tanúja volt.
– Milyen kár – tûnôdtem. – Mintha volna egy Isten, aki
válaszol imáinkra.
– Allahu Akbar, Isten a Legnagyobb – szavalta az imám.
Olyan érzés volt, mintha örökké tartana, így hát elôvettem a
fényképezôgépemet és készítettem egy képet. Aztán a gon-
dolataim visszakalandoztak a megelôzô napokhoz.

2009. május 12-én az Emirates légitársaságnak a törökor-

szági Isztambulba tartó gépén találtam magam, egy háromna-
pos mûhelybeszélgetésre utaztam, melyen arról volt szó, mit
lehet tenni az online eszközök cenzúrázása ellen. A kezem-
ben fogtam egy kis könyvet, amely megragadta az érdeklô-
désemet, és kitartott a hosszú utazás egésze alatt. Minden szó,
minden mondat, minden fejezet lebilincselte az elmémet, szí-
vemet és a lelkemet. Ahogy a visszhangos mecsetben ültem,
visszatértek hozzám a szavak.
„Ha a tudományt nem tudjuk versenyképesnek bemutatni
a világ legnagyobb bölcsességhagyományainak bizonyos

252
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

mély általános vonásaival, a régóta keresett megbékélés ugyan-

olyan megfoghatatlan marad, mint volt” – írta Ken Wilber
amerikai filozófus ebben a vékony, de elegáns könyvben,
melynek címe: The Marriage of Sense and Soul: Integrating
Science and Religion1 .
A könyvet egy digitális marketinggel foglalkozó kollégám,
Sam Rosen ajánlotta, akit a Twitter révén ismertem meg. Egy
Skype-on folytatott beszélgetés után hívta fel rá a figyelme-
met, amikor megosztottam vele sajátos nézeteimet. Tétováz-
tam, mivel korábban már találkoztam Wilber írásaival, s tö-
ménynek és ködös nyelvezetûnek találtam ôket, de Sam
biztosított róla, hogy a The Marriage of Sense and Soul egyike
a könnyebben érthetô és bevezetô munkáinak.
Wilber, mint kiderült, a legkiválóbb hangja egy újonnan
jelentkezô filozófiai mozgalomnak, amelyet integrálelmélet-
nek hívnak. Malajziától több ezer kilométerre, olyan helyen,
mint az amerikai Colorado állambeli Boulder és a Bay Area,
kezdett formát ölteni a világszemléletnek ez az új módja, és
kezdett maga köré gyûjteni egy kicsi, de egyre növekvô tá-
mogatói kört.
Kezdetben irodalmi anyagát „New Age”-esnek láttam, és
az intellektuális szigorúság hiányára gyanakodtam vele kap-
csolatban, de alaposabb szemrevételezés után azt fedeztem
föl, hogy mindent lehet mondani rá, csak ezt nem, hogy az
integrálelmélet, hasonlóan unokatestvéréhez, az evolúciós
spiritualizmushoz, valójában sok mindent kínál. Elôször is az
integrál nézôpont egyszerû, de éles különbséget tesz a vallás
dolgaiban, amit kiemelkedô fontosságúnak tartok, és nagyon
is részét kell képeznie a témáról folyó értelmes beszélgetésnek.
Általánosságban szólva, ha az integrálelmélet szemüvegén
át nézzük a vallást, rájövünk, hogy a vallási élménynek két

1
Az értelem és a lélek házassága: a tudomány és a vallás integrálása (a ford.)

253
 AMIR AHMED NASSZER

különbözô dimenziója van. Elôször is ott van a vallás a maga

könnyen érthetô és „külsô” dimenziójában, amely fôleg egy
adott vallás rituáléiból, hiteibôl és törvénnyé emelt dogmái-
ból és doktrínáiból áll. Másodszor pedig ott van a vallásos
élmény ezoterikus vagy „belsô” formája – meghatározás sze-
rint a szem elôl „elrejtve”, így nincs kellôen megvitatva. A
könnyen érthetô és az ezoterikus formák a különbözô vallási
közösségekben és bölcsességhagyományokban összefonód-
nak egymással.
A könnyen érthetô forma a vallás szabályos formája a hí-
vôk többsége számára. Ez olyasfajta vallás, amely elsôsorban
bizonyos hitekre és doktrínákra, valamint egy elzárkózó, szek-
tás Isten iránti odaadásra összpontosít. Másfelôl a vallás ezo-
terikus formája, a kevésbé szabályos forma fôleg olyan rend-
szeres gyakorlatokra összpontosít, mint a meditáció, böjtölés
és imádkozás, amelyek mélyen átalakító és gazdagító hatásúak
lehetnek, nagy lehetôség rejlik bennük meggyógyításunkra
és jobbá változtatásunkra. A legfontosabb, hogy közvetlenül
megtapasztalhatjuk e második vallástípus ajándékát, ahelyett,
hogy elfogadnánk csupán a hitre alapozva vagy azért, mert
furfanggal rákényszerítenek bennünket.
Önmaga keretein belül minden vallási hagyomány felkí-
nálja a vallási élmény fentebb említett közérthetô és ezoteri-
kus megközelítését. A judaizmusban az ember választhat, hogy
az ortodoxia zárt szabályai szerint él, vagy a kabbala miszti-
kus útját választja-e. A hinduizmusban a vagyon hiánya je-
lentheti azt, hogy valaki egy alsó kasztba születik, köszönhe-
tôen az aranyos kasztrendszernek, vagy lehet élni a
hagyományos jóga ihlette életformát mindazokkal az elônyök-
kel, amelyek az emberre és a környezetre nézve vele járnak.
Hasonlóképpen, a kereszténységben az ember odaadhatja ma-
gát Rick Warrennek és Pat Robinsonnak, vagy felfedezheti a
keresztény misztikus Thomas Keating atya tanításait. És persze

254
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

az iszlámban átadhatod magad egy nagyon doktriner létnek,

amilyent az egyik szakállas tanítóm írt elô, vagy ápolhatod a
szívedet és lelkedet a szúfi útjának követésével. Ha valaki
megvizsgálná a sámánizmust és a törzsi rítusokat, találna ben-
nük is könnyen érthetô elemeket és ezoterikus szempontokat
egyaránt.
Wilber szerint ahhoz, hogy a vallás és a tudomány kibékül-
hessen egymással, az embernek elô kell állnia a kettô definí-
ciójával, és kezdeményeznie kell, hogy mindkét oldal számára
elfogadható kifejezéseket alkalmazzanak. Ez nagyszerûen
hangzott számomra, mivel az Ész szenvedélyes szerelmese-
ként én is csak úgy lettem volna hajlandó elfogadni az integ-
rációs tételt, ha az mindenek elôtt és mindenek fölött a tudo-
mány számára elfogadható kifejezésekre épül. Ebben a
szellemben olvastam tovább.
Elôször is a vallásnak olyan definícióra van szüksége, amely
valami közöset talál valamennyi eltérô hagyományban, tekintet
nélkül egymással vetélkedô igazságaikra. Wilber rámutat, hogy
a beavatatlanok számára is érthetô szertartások és dogmák
között látható különbségeken túl mindegyik hagyomány ha-
sonlóképpen ábrázolja a misztikus és spirituális élmények belsô
ezoterikus tájképét. Ennek a közösségnek gyakran a „Lét Nagy
Lánca” a neve, vagy ahogy Wilber átnevezte: „a Lét Nagy
Fészke”.
A Wilber által írottak nagy felfedezésként hatottak rám.
Ezoterikus, misztikus lényegüket tekintve a világ fôbb vallási
hagyományai egyáltalán nem olyan különbözôek. Többnyire
külsôdleges toldalékok hozzák létre és támasztják alá az egyes
vallások kizárólagosságról szóló szektás és nyugtalanító állí-
tásokat. Amikor közelebbrôl vesszük szemügyre azokat az
ezoterikus állításokat, amelyekrôl olyan férfiak és nôk szá-
molnak be, akik egymástól eltérô vallási hagyományok révén

255
 AMIR AHMED NASSZER

fogadták el azokat, egymástól nagyon különbözô történetek-

kel találkozunk. Tapasztalataik aztán mégis figyelemremél-
tón hasonlóak, és ugyanazokat a megfigyeléseket írják le köl-
tôien.
Békességet és „azonosságot” éreznek mindennel. Testen
kívüli élményekrôl beszélnek. Elveszítik a társadalom által
konstruált identitásérzetüket és valamiféle mélyebb tudásra
tesznek szert. Ez elég alapos, de ami talán még érdekesebb,
hogy a hagyományok bölcsessége a tudatosság és a „spiritu-
ális fejlôdés” olyan szintjeit jelöli ki, amelyek Wilbur szerint
megegyeznek egymással és sok esetben megegyeznek a nyu-
gati fejlôdéslélektani területekkel is, valamint az antropológiai
és szociológiai területekkel is.
Egy pillanatra elgondolkodtam azon, tartalmaz-e leírást az
iszlám e spirituális szintek valamelyikérôl. Aztán felidéztem
magamban apám szavait kisgyerekkoromból, és bizonyos
megkönnyebbülést éreztem.
Ami az imádkozást illeti, van még valami, amirôl nem tet-
tem említést. Az a neve, hogy al-nafsz al-mutma’innah, az én
békessége.
A szúfizmusban aprólékosan leírták a szinteket, egyes ese-
tekben mind a hét szintet a következô sorrendben:

1. Al-nafsz al-ammaarah bisszu’: „alantasabb énünk” vagy

állati természetünk megnyilatkozása. Harag, agresszió, gyû-
lölet, irigység és a szexuális késztetés jelentik ezen énünk nyers
megnyilvánulásait.
2. Al-nafsz al-lavvama: A dorgáló én, avagy lelkiismere-
tünk hangja, amely bátorít bennünket, hogy álljunk ellen az
„alantas én” negatív szempontjainak és kísértéseinek.
3. Al-nafsz al-mulhimah: az az én, amelyik az Istentôl vagy
a Felsôbb Éntôl érkezô ihletet kommunikálja, hogy fejlessze
természetünket.

256
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

4. Al-nafsz al-mutma’innah: a nyugodt én, amely akkor

bukkan fel, amikor egy személy mentes az önpusztító maga-
tartástól, és a Felsôbb Énnek magát szándékosan, békésen
megadó állapotban van.
5. Al-nafsz al-radijah: az elfogadó én, amely elfogadja a
világot olyannak, amilyen, függetlenül a jó vagy rossz törté-
nésektôl, és a jámbor hála állapotában van.
6. Al-nafsz al-mardijjah: olyan valakinek az énje, aki nem
csak megtapasztalja a hála állapotát, de ami még jobb, a min-
dennapi életben is gyakorolja azt és az egyéb spirituális mi-
nôségeket.
7. Az-nafsz al-szafijjah: olyan valakinek a megtisztult énje,
aki harmonikus állapotban van.

Látható, hogy minden szint kapcsolódik egy „állomáshoz”

a szúfinak az Istennel való egyesüléshez vezetô útján – ez
olyan utazás, amelyet más hagyományok, mint a Zen vagy a
védikus miszticizmus a fejlôdés és a belsô megvilágosodás
felismerésének hasonló szintjeiként írnak le.
Ez újabb fontos ponthoz visz el bennünket. Ezek a miszti-
kus élmények tulajdonképpen egyetemesek, és ezeket nagy
részletességgel írják le a világ bölcsességhagyományai. Ezért
egy adott hagyományon belül az ilyen felfokozott tudatálla-
potok belsô átélése nem teszi hitelessé annak az adott hagyo-
mánynak a doktriner, szektás igazságállításait. Vagyis ez a fajta
átélés még nem bizonyítja, hogy Jézus Isten fia, vagy azt,
hogy az iszlám doktrína elfogadása az egyetlen érvényes útja
a pokol elkerülésének, amit pedig sajnos sokan, akik ilyen
élményeket élnek meg, így értelmeznek, hamisan következ-
tetve arra, hogy az ô vallásuknak kell kizárólag az igaznak
lennie. És ez természetesen visszavisz bennünket a vallásos
élmény és világnézet közötti kapcsolat könnyen felfogható
dimenziójába.

257
 AMIR AHMED NASSZER

Egy másik gondolat, amely Wilber írásaiból érdekelt, az a

vélemény, hogy a világnézetekben az evolúciós fejlôdésnek
különbözô szakaszai vannak, amelyeken a világ kultúrái át-
mentek vagy éppen jelenleg mennek át. Ezen eltérô világné-
zetek nagyon leegyszerûsített modellje a törzsitôl a hagyomá-
nyoson át a modernig, a posztmodernig, és most lassan a szerves
egységig terjed.
A hinduizmus és a három ábrahámi vallás – iszlám, keresz-
ténység és judaizmus – például hagyományos és törzsi társa-
dalmakban alakult ki, jóval a modernizmus megjelenése elôtt,
amely elôször Európában fejlôdött ki, részben az iszlám civi-
lizáció által elvetett magokból. A Felvilágosodás nagy mér-
tékben az Egyház uralmára adott válaszként alakult ki. És az-
tán, természetesen már sokkal közelebb a jelenhez, megjelent a
fejlett világ bizonyos részeiben a posztmodernizmus, mely je-
lentôs mértékben válasz volt arra, hogy a modernizmus erôsen
hangsúlyozta a biztos igazság objektivitását. Az értelmezés és
a kontextualizálás fontos szerepét hangsúlyozva a posztmodern-
izmus, így vagy úgy, beinjekciózta különbözô kultúrákba a re-
lativizmus eszméjét és következményeit. Ez szélsôségesebb
formájában azt állítja, hogy az igazság csak viszonylagos, és
minden nézôpontnak egyforma az érvényessége és az értéke.
Osztottam Wilber látható ellenérzését a posztmodernizmus
relativizmusa iránt, és méltányoltam szenvedélyes vágyát az
objektív igazság érvényességének erôsítésére. De még fonto-
sabb, ami tényleg húrokat pendített meg bennem, az a kultu-
rális fejlôdés szakaszainak kijelölése, valamint annak kimon-
dása, hogy egyik szakasz sem magától értetôdôen jobb a
másiknál, hogy mindegyiknek lehet egészséges és problémás
kifejezôdése, és hogy valamennyi mellett és ellen vannak ér-
vek. Értékeltem, hogy az integrál elmélet megkísérli összefogni
e világnézetek mindegyikét, benne a modernség mindenható
tudományát és a premodern világból a „Lét Nagy Fészkét”.

258
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Egyesek azon az alapon ellenezhetik a kulturális fejlôdés

szakaszosságának gondolatát, hogy ez az elképzelés alábe-
csüli az emberi civilizáció gazdagságát. De amikor elôször
kezdtem ezen a szemüvegen át figyelni a dolgokat, ezt a gon-
dolatot egyáltalán nem láttam lekicsinylônek. Értelmet adott
ugyanis sok olyan zavarosnak és ellentmondásosnak látszó
helyzetnek, melyekkel eddigi életem során és a környezô vi-
lágban találkoztam. Ráadásul világos volt, hogy a szakaszok
csupán térképek, és Wilber szereti gyakran emlékeztetni ol-
vasóit, hogy „a térkép nem azonos a vidékkel, amit ábrázol”.
A világnézetek bizonyos mértékig megmagyarázzák, mi-
ért jeleníti meg egy pakisztáni faluban élô írástudatlan ember
az iszlámot olyan hagyományos, egyszerû módon, összeha-
sonlítva, mondjuk egy tehetôs, nyugati képzettségû, New York-
ban vagy Dubaiban élô pakisztánival. Az erkölcsi fejlôdés
kifejezéseivel megmagyarázza, hogy az említett falusi pakisz-
táni ember miért lehet nagy valószínûséggel erkölcsösebb a
tehetôs, tanult pakisztáninál.
Egyúttal magyarázatot kaptam az általam lefolytatott har-
cok egy részére, arra, ahogy Malajziában felnövô harmadik
kultúrájú gyerekként, konzervatív neveltetésem és nyugati
képzésem között vergôdve, igyekeztem összeügyeskedni egy
alternatív utat, amely mindkettôbôl a legjobbat egyesíti. Kezd-
tem megérteni, hogy nem csak az annyira ellentmondásosnak
látszó külsô körülményeim miatt volt ez így, hanem saját tu-
datom is elmozdult egy hagyományosabb gondolkodásmód-
tól egy modern és posztmodern felé, sôt még azon is túlra.
Megpróbáltatásaim és mások megpróbáltatásai alapján tud-
tam, annak is van értelme, hogy megenyhült és feloldódott
egykori keményvonalas, könnyen felfogható vallásos hitem,
miszerint a Másik a Pokolra jut, amiért nem hisz a mi doktrí-
náinkban. Eddigi életem során a vallásos hitrôl gondolkodva
rájöttem, hogy spirális vonalban haladok a „harcos tudattól”

259
 AMIR AHMED NASSZER

és a hagyományos világnézettôl felfelé egy nagyon moder-

nista, racionális nézôponthoz, egy valamelyest posztmodern
nézôponthoz, és addigra kinyújtottam a kezem egy sokkal
integráltabb hely felé, amelyre ösztönösen találtam rá, de meg
kellett harcolnom azért, hogy világosan lássam vagy kifejez-
zem. Más szavakkal: egy teljesebb nézôpontért kellett meg-
küzdenem.
A Wilber által tárgyalt dolgok hatására elgondolkodtam
azon, milyen kulturális fejlôdési szakaszban vannak most és
milyen szakasz felé haladnak a világ különbözô régiói. A Spi-
rális Dinamizmusnak nevezett fejlôdési rendszer szerint,
amelyre Wilber munkája is épül, az Egyesült Államok „gravi-
tációs vonzáspontja” a modernség, együtt a Bibliaövezetben2
uralkodó tradicionalizmussal és a partvidékeken virágzó
posztmodernséggel. Nyugat-Európában a posztmodernizmus
még szilárdabban megvetette a lábát. Az arab világnak vi-
szont a tradicionalizmus a gravitációs középpontja, kivéve
az olyan fejlettebb helyeket, mint például Tunézia, Dubai és
Kairó városi lakosságának egy része, tehát azok, akik már
átjutottak a modernizmushoz, sôt, kisebb mértékben a poszt-
modernizmushoz.
Nincs rá mód, hogy igazságot osszak e rövid oldalakon
Wilber eszméinek vagy a spirális dinamizmus elméletének. A
továbbiakat mindenkinek magának kell felfedeznie. És erre
tényleg szükség lenne. Amit itt megosztottam az olvasóval,
az csupán rövid, leegyszerûsített bepillantás azokba a szemet
felnyitó és megfontolásra érdemes gondolatokba, amelyek
Isztambulba repülve megragadták a figyelmemet. De még több
minden következett.

2
Az Egyesült Államoknak az a délkeleti régiója, ahol nagyon sok a templomba,
gyülekezetbe járó protestáns. (a ford.)

260
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Annak a vékony könyvnek a borítói közül egyszer csak

elôbukkant ô: az én háromszemû szépségem. Vagy, ahogy
néha szívesen nevezem: Neo Szentháromsága.
Wilber ugyanis, miután megvizsgálta a vallási hagyomá-
nyok közös belsô ezoterikus magját, eljutott a tudományos
módszer egy lényeges oldalához: az empirizmushoz. Széle-
sebb értelemben empiristának lenni, jegyezte meg Wilber, „egy-
szerûen azt jelenti, hogy az állításokhoz bizonyítékokat kö-
vetelünk, és nem hagyatkozunk csupán dogmákra, hitre vagy
nem igazolható feltevésekre”.
Lényegében ezt csináltam én is gyerekként Katarban a
szomszédságunkban lévô mecsetben. Rákérdeztem usztáz
Asraf kijelentéseire, hogy jobban megértsem ôket, de válasz
helyett a pokol tüzének segítségül hívásával belém verték a
hitet. És lényegében ezt mulasztottam el megtenni Malajziá-
ban a nemzetközi iszlám iskolában, amikor usztáz Rahim, az
osztályban a sír gyötrelmérôl beszélt. Nem kértem bizonyíté-
kot kijelentésére, hanem elfogadtam a hit és dogma alapján,
és utána bizonyosan megtanultam a leckét. Ahogy Carl Sagan
híres mondása szól: „rendkívüli állítások rendkívüli bizonyí-
tékot követelnek”.
Nos, Wilber szerint bizonyíték három területen háromféle
módon gyûjthetô, vagyis a „tudás szeme” megszerezhetô az
emberiség számára, amikor is „a bizonyítékot testi szemmel
látjuk (ezek az érzô-mozgató világ belsô tulajdonságai), vagy
amikor a bizonyítékot a lelki szemmel látjuk (ezek a matema-
tika, a logika és a szimbolikus értelmezések), és amikor a bi-
zonyítékot az elmélkedés szemével” vizsgáljuk, amilyen pél-
dául a buddhista satori és nirvána, és a fana’a spirituális szúfi
élménye.
Egy korlátozottabb empirizmus csak az öt emberi érzék-
nek az anyagi-fizikai világban szerzett tapasztalataival foglal-
kozik, míg a szélesebb értelemben vett empirizmus elfogadja

261
 AMIR AHMED NASSZER

mindhármat: az érzékszervi, a matematikai és a spirituális bi-

zonyítékot.
De hogy fogadhatja el valaki a nem érzékelhetô „spirituális
bizonyítékot”? Mit akar ez egyáltalán jelenteni? Hogyan vizs-
gáljuk és igazoljuk azt? Ezek mind rendjén való kérdések.
És itt kezdenek a dolgok érdekessé válni.
A tudomány, mint olyan, már elfogadja a matematikai igaz-
ságot. Valójában nem képes mûködni és küldetését betölteni
matematika nélkül, és amikor legutóbb próbálkoztam vele,
nem tudtam megízlelni, megszagolni vagy megérinteni a szá-
mokat, pláne nem a bonyolult fizikai egyenleteket. Ilyetén-
képpen a nem-anyagi bizonyíték már része a tudományos fo-
lyamatnak.
Nos, hogyan érzékeljük az ilyen ismeretek és bizonyítékok
érvényességét? Tudományos folyamaton keresztül, ahol elô-
ször elvégezzük a mûszeres vizsgálatot (a testi szem: mikro-
szkóp alatt megvizsgáljuk a sejteket; a lelki szem: megoldjuk
ezt a matematikai egyenletet), amit a végrehajtott vizsgálat
révén szerzett „adat” közvetlen értelmezése követ, majd har-
madik lépésként az „adatot” ellenôrizzük közösségi megerô-
sítés (vagy elutasítás) végett gyakorlott szakértô társak kö-
zösségével.
És ahogyan a biológusok és matematikusok elvégeznek
bizonyos vizsgálatokat, amelyekre kiképezték ôket, eljutnak
bizonyos eredményekhez, majd közzé teszik ôket tudomá-
nyos folyóiratokban, lényegében ugyanígy mûködik a misz-
tikus ismeretek megszerzése is az elmélkedés szemével.
Talán azért vágytam valami spirituálisra, mert tapasztalat-
ból tudtam, milyen érzés. Ismertem a meditáció és az imádko-
zás megnyugtató transzcendens boldogságát, de meg akar-
tam adni a tiszteletet az észnek is. Ezért hát nem akartam
belemerülni az ábrándos természetfölötti gondolkodás sem-
miféle gyakorlatába, még ha jó érzés volt is. De nyilván

262
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

nyitott voltam azért valami érvényes dologra. Akkor hát tudo-

mánnyá válhat a spiritualitás? Tudomány-e? Wilber szerint
igen.
Válj egy szúfi tanító vagy egy Zen szerzetes tanítványává,
kövess bizonyos vizsgálódásokat (meditáció, zikr vagy körbe
forgás), tapasztald meg egy „adat” megértését és megismeré-
sét, ellenôrizd diáktársak és szakértôk egy közösségével, va-
jon ugyanarra az eredményre jutnak-e, mint te, és akkor gye-
rünk! Megvan a spiritualitás tudománya – egy olyan folyamat,
amely megismételhetô, megcáfolható és megerôsíthetô. És
amíg nem követünk el „kategóriahibákat” – például az elmél-
kedés szemét nem használjuk az igazság észlelésére a testi
szem felségterületén –, addig rendben is vagyunk. Különben
elkezdjük összekeverni a spiritualitást és a kvantumfizikát,
aminek az lesz a vége, hogy olyasmit állítunk elô, amit sokan
jogosan neveznek „kvantumszélhámosságnak”.
Fellelkesített, amit olvastam. Az integrál elmélet elegáns és
kifinomultabb ismeretelmélet az eddigieknél, az én háromsze-
mû szépségem a lehetôségek egész új világát tárta fel elôttem.
Végre tudtam, hogy valami különlegeset találtam: bizonyító
erejû és összefüggô nagyszabású megközelítést, ami helyet
csinált annak a spirituális tápláléknak, amelyre annyira vágy-
tam. És ami még fontosabb, ez a megközelítés tiszteletben
tartotta legnagyobb szerelmemet, az észt.
Ha az iszlám harmonizálni akarná magát a globalizált hu-
szonegyedik századdal, vontam le a következtetést, tényleg
megfelelô módon korszerûsítenie kellene a könnyen felfog-
ható dimenziókat, és erôteljesebben kellene kifejeznie ezo-
terikus misztikus lényegét, nyíltan és széles körûen, hogy
mindazzá váljon, amivé válhat. Másképpen, s ez világos volt
elôttem, a dolgok rothadt állapota folytatódna, tekintettel arra,
hogy a fennálló rend ôrzôi között túl sokan vannak a tudat-
lanok.

263
 AMIR AHMED NASSZER

Mire a hosszú repülés után gépem leszállt Isztambulban,

nagyon sokat kaptam a kis könyvemtôl, s úgy éreztem, mintha
nagy súly gördült volna le összezúzott mellkasomról.

Egy napja voltam már Isztambulban. A kávészünet végez-

tével a kevesebb mint tizenkét részvevôbôl álló kávézós cso-
portunk – köztük újságírók és digitális aktivisták – visszatért
a szálloda kis tanácstermébe, hogy megkezdje a mûhely kö-
vetkezô ülését.
A megelôzô eseménydús órákban beszélgettünk és meg-
osztottuk egymással tudásunkat mindenrôl, az online cenzúra
megkerülésének taktikájától kezdve egészen odáig, hogy lét-
rehozzuk a magunk nagyon egyedi és testre szabott kódolt
kommunikációs rendszerét a nyitott forráskódú eszközök hasz-
nálatához szükséges biztonság elérése céljából.
– Tegyük fel például, hogy valamilyen fontos információt
közölni akartok más aktivistákkal, de biztonságosan akarjá-
tok ezt megtenni. A rémisztô igazság az, hogy minden, amit
manapság erre a célra használtok – Skype, Gmail, Facebook
– nyomon követhetô a kormányok által, s különösen igaz ez az
amerikai kormányra – ezt magyarázta nekünk Johnny, aki rop-
pantul hasonlított egy kiberpunk filmbôl való számítógép-varázs-
lóra. – Ôk megtalálják a maguk útját, ha komolyan akarják.
– Még a Skype is lehallgatható? – kérdeztem meglepetten.
– Igen, bizonyos hackerek felfedeztek egy hátsó kaput,
amelyet használva kémkedni lehet utánad. Ezt tény, megerô-
sített információ – felelte magabiztosan, a paranoiával hatá-
ros hanghordozással.
El is érte ezzel a kívánt hatást.
– Ha egyszer megtaláltad a kulcsot – folytatta Johnny –,
add tovább annak a személynek, akihez el akarod juttatni a
biztonságos kommunikációt, de persze ne az interneten, ha-
nem offline juttasd el hozzá, hogy attól fogva képes legyen

264
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

dekódolni a te rejtjelezett üzenetedet. Egyértelmû, hogy mi-

nél magasabb szintû a rejtjelezés, annál jobb, nyilvánvaló
okokból.
Folytatódott az ülés, s késôbb az egyik részvevô, egy tuné-
ziai digitális aktivista megosztott néhány sikeres stratégiát,
amelyet éveken át alkalmazott honfitársaival együtt a Ben Ali-
rezsim korrupciójának és zsarnokságának leleplezésére. Ámulva
figyeltem, és jegyzeteltem.
Lenyûgözött az a briliáns mûszaki hozzáértés és odaadás,
amellyel azok a srácok tántoríthatatlanul kiálltak ügyeikért,
mind külföldrôl, mind Tunézián belülrôl.
Amikor az én prezentációmra került a sor, számos taktiká-
ról beszéltem, beleértve azt is, hogy milyen hasznos dolog
arra bátorítani a blogjaid olvasóit, hogy iratkozzanak föl az e-
mail listádra vagy az RSS-szolgáltatásra.
Így magyaráztam:
– Ha blokkolják az oldaladat, akkor hûséges törzsolvasóid-
nak még mindig tudsz e-maileket küldeni, és közölni tudod új
domain-nevedet vagy tüköroldaladat. Ami az RSS-szolgálta-
tásodra feliratkozottakat illeti, ôk Google-olvasóikon még
mindig el fogják tudni olvasni friss blogbejegyzéseidet. Ha-
csak a kormányod nem blokkolja le azt is, ami természetesen
buta lépés lenne.
A mûhelymunka végeztével sok megemészteni valóm akadt.
Összeszedett és komoly eszmecsere volt, de ott motoszkált
bennem a kérdés, vajon lesz-e valamikor alkalom rá, hogy
használni kelljen az aprólékosabb és fejlettebb taktikákat,
amelyekrôl ott szó volt.
Ahhoz nyilvánvalóan nem volt kristálygömböm, hogy ezt
elôre lássam.

A Wilber írásaiban talált érdekességek hamarosan kezdték

megváltoztatni azt a szemüveget, amelyen át a körülöttem lévô

265
 AMIR AHMED NASSZER

világot néztem. A mûhelycsoport ülése utáni egyik késô este

együtt mentünk el vacsorázni az isztambuli Taksim tér köze-
lében lévô népszerû turistahelyre és étterembe. Hûvös, enyhe
szél fújt, s a török konyha és a kebab ínycsiklandozó illata
gyorsan utat talált az orrcimpáimhoz. Miután a pincér leülte-
tett bennünket a szabadban, szemügyre vettem a környezô
asztalokat, és megláttam két török nagy családot vacsorázni.
Csak pár lépésre ültek egymástól, de a két család mintha
két drámaian különbözô világnézetet testesített volna meg, és
mégis részei voltak ugyanannak a török társadalmi szövet-
nek. Az elsô asztalnál a nôk nem viseltek kendôt a fejükön, a
másiknál igen. Az elsônél a felnôttek bort és sört ittak ételeik-
hez, a másiknál nem.
Szép ellentét és békés együttélés volt ez, kiegészítve a kö-
zeli hangszórókból fülünket cirógató közel-keleti dallamok-
kal, valamint a távolban egy élôzenét játszó hagyományos
kis zenekar játékával, akik a kövezett mellékutca végében,
egy másik étterem elôtt muzsikáltak.
– Allahu Akbar, Isten a Legnagyobb – szólt Isztambul kü-
lönbözô részeinek mecsetjeibôl és minaretjeibôl a visszhangzó
hívó szó, elnyomva a környékünkön szóló zenét. Pincérünk
szinte azonnal bement az étterem belsô helyiségébe, hogy az
azaan iránti tiszteletbôl lekapcsolja a zenegépet. A környezô
éttermekben ugyanezt tették, de néhányban továbbra is szólt
a zene, köztük a hagyományos kis zenekar is a mellékutca
végében.
Nem érkezett a helyszínre vallási rendôrség, hogy bárkit
letartóztasson vagy megbüntessen. És sehol sem villantak fel
csúf tekintetek a szándékos kihágás miatt. Mintha létezett volna
egy hallgatólagos egyezség – talán kicsit feszült, de azért szí-
vélyes –, egy egyezség, amely úgy szól: „Te a magad mód-
ján, én is a magamén.”

266
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Csak ültem, és tekintetemmel fogadtam magamba az egé-

szet, eszményítve az élvezet szabadságát, amely mégis mé-
lyen tiszteli ennek a történelmi városnak, a hajdani Konstanti-
nápolynak – egy idôben a Keletrómai Birodalom fôvárosának,
majd évszázadokkal késôbb a húszéves II. Mehmed szultán
uralma alatt az ottomán birodalom fôvárosának – nem kikény-
szerített jámborságát.
Isztambul története tele van viszályokkal, de valahogy ab-
ban a békés pillanatban – a zene és az azaan elegyének hangja
romantikusan áramlott a fülembe – a szememben teljesen nyu-
godtnak látszott. Kelet és Nyugat csodálatos, elegáns elegye.
Hagyomány, modernség és létünk szent rejtélyének olvasztó-
tégelye. Mélyen érzô és megközelíthetô barát.
Megértettük egymást, s amikor senki sem figyelt oda, gyor-
san összekacsintottunk. Megnyugtatott ez a város, s remél-
tem, hogy én is megnyugtatom ôt, hogy találkozom vele a
Boszporusz fölötti napkeltekor, életritmusának hûséges cso-
dálójaként, aztán visszatérek hozzá, amikor napnyugtakor
újjászületik.
– Amir, itt az ételed! – törték meg ábrándozásomat mûhely-
csoportbeli kollégáim.

A méltóságteljes, tágas, négyszáz éves Ahmed Szultán

Mecsetben csupán néhány perc telt el, de végre egy örökké-
valóságnak érzett idô múlva véget ért a délutáni ima.
Még békés volt odabent az energia, nyugodt és csábítóan
szentséges. Eltettem a fényképezôgépemet, s hallgattam, amint
az imám elkezdte megindító hálával, ritmusosan sorolni Allah
neveit, kerülve a közhelyeket. Ez volt a zikr gyakorlata – a
szúfik tökéletesítették, és rendszeresen gyakorolták világi
emberek –, az volt az „emlékezés” gyakorlata.
– Allahu Akbar, Isten a Legnagyobb – ismételgette az imám. –
Szubhan’allah, Dicsôség Allahnak – kiáltotta, s hangjából

267
 AMIR AHMED NASSZER

szívbôl jövô ôszinteség áradt. Fölötte a hatalmas kupola elin-

tézte a többit, kísértetiesen visszhangozva szavait, eltörpítve
gyerekkorom szomszédos mecsetjének jámbor alakját.
Leküzdöttem a mámorító nosztalgiát, a vágyakozást, de a
török imám minden visszhangzó ritmikus énekével gyengülô
haragom mégiscsak szította elszántságomat, hogy ne enged-
jek a csábításnak, hogy ne bûvöljön meg a varázslat, hogy ne
adjam meg magam.
És meggyengült. Gyorsan. Súlyosan. Mígnem elveszítet-
tem az idôérzékemet, és az alaktalan pillanat szándéka a
mennyei kupola alatt átalakított pszichonautává3 , akit a belsô
ûrbe bocsátottak fel, utasok által kevéssé látogatott területek
felé.
A régen elveszített szerelemtôl mámorosan vízcseppé vál-
tam az óceánban, eggyé lettem az óceánnal, és maga az óceán
lettem – mindezt egyszerre. Egyidejûleg, és mindenféle harag
vagy fájdalom nélkül.
Valójában nem létezett „én”, aki bármilyen haragot érzett
volna, hanem inkább volt egy új, higgadt „én”, egy „én”,
amely elválasztva érezte magát a mérges Amirtól, attól az
Amirtól, aki hadakozott szociális identitásával, múltjával és
válásával. Én többé nem voltam ô, ô pedig nem volt én. Ô
nem volt én. Megfigyeltem, s eközben, megerôsödött ben-
nem a tudat, hogy ô valóban nem volt én. Ô nem én. Akkor
hát ki ez az új „én”? Ez a látszólag semmi, mégis minden
„én”? Én voltam a csönd, a béke és a nyugalom – eltávozva
egy ezredévre, és visszatérve a jelenbe saját fizikai testem-
ben, könnyektôl nedves szemmel.
A szúfiknak, az iszlám misztikusoknak igazuk volt. Igazuk
volt! Végre valóban megízleltem, mit próbáltak elmagyarázni

3
Pszichonauta (magyar jelentése: lélekutazó) – pszichedelikumokat szedô, ilyen
szerek hatása alatti élményeket (például LSD-s „utazás”) átélô személy. (a ford.)

268
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

mély értelmû verseik generációkon át, s mit nem sikerült tel-

jesen megragadniuk: a Szerelmet. Az én Szerelmemet. A mi
Szerelmünket.
Végre befejezôdhet a lélektani nyomozómunka, a kutatás,
a zarándokút, vagy legalábbis abbahagyhatja szüntelen fáj-
dalmas menetelését. Végre felismertem egy örökérvényû kin-
cset, egy mélyebb igazságot, amelyre vágyódtam. Végül is az
nem volt odakint a vadonban – tinta a papíron, bináris szá-
mok a száloptikán, szavak a képernyôn. Ó, nem, nincs oda-
kint. Ez itt van. Most. E pillanatban. Ha készek vagyunk átadni
magunkat neki, s ráébredni isteni természetére és mámorára.
Onnantól fogva, mint megértettem, a Szerelmemet nem le-
het és nem szabad szövegre redukálni. Isten, Allah, Lélek,
Felsôbb Valóság vagy nevezheted akárhogyan, a Lét Forrása
arra van, hogy megtapasztalják, nem az olykor gyötrelmes
lelki szemmel, hanem az elmélkedés szemével. A lélek szeme
és annak minden rendelkezésre álló eszköze és módszeres
utasítása – zikr, vipasszana, koansz – a különbözô bölcses-
séghagyományokból. Igen, Isten (és megint, „Isten”, ha aka-
rod) arra van, hogy megtapasztalják, mert Morpheous szavai
szerint: „Senkinek sem lehet megmondani, mi a Mátrix. Azt a
saját szemeddel kell látnod.”
A nagy mecset ragyogó vöröses barna szônyegén ülve,
nyitott szemmel és meggyógyult szívvel, teljes tudatában an-
nak, hogy még mindig nem értem az összes választ megma-
radt örökös kérdéseimre és az ontológiai valóság természetére,
visszaidéztem a költôi szavakat: „Tanúja vagyok, hogy nincs
Valóság, kivéve az Egy és Egyetlen Felsôbb Valóságot, a Fel-
sôbb Ént, és hogy Mohamed, a Hira’a misztikusa az Ô szol-
gája és Próféta volt.”

– Amir, hogy vagy? Jól vagy? – tunéziai társam hirtelen ter-

mett mellettem a semmibôl az ablaknál, ahol egyedül ültem.

269
 AMIR AHMED NASSZER

– Tamaam, jól vagyok – feleltem, egy pillanatig kivárva. –

Kérdezhetek valamit? – Bólintott. – Észrevettem, hogy nem
imádkoztál te sem, helyette körbejártál. Miért csináltad? Gon-
dolod, hogy valaha megtalálod a keresett válaszokat?
Valahogy tudta, hogyan értem, felsóhajtott, és elgondolkodva
vakargatta egy pillanatig a szakállát.
– Jaj, ez bonyolult, Amir. Bonyolult – válaszolt gondterhelt
hangon.
– Fiúk – kiáltott a közelben álló zsidó barátunk –, megyünk?
Még több mindent látnunk kell és fel kell fedeznünk. Ráadá-
sul mindannyiunknak el kell érnünk a repülôgépeinket.
Igaza volt. Indulnunk kellett.

270
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

13.

Hagyomány
Hagyomány,, modernség
és a szerelmem

Nagyon hasonlóan az Isztambul hagyományos múltja és

napjaink modernitása közötti hiányos megbékéléshez, én is
megváltozott személyként hagytam el a várost – egy nem tel-
jesen megbékélt személyként –, s azt kívántam, hogy a körü-
löttem lévô világ találja meg az önmagával való megbékélés
módját, még ha hiányosan is, mert különben hogy lehetne
tökéletes megbékélés?
Ezt a vágyat részben önérdek motiválta, az a vágy, hogy
megtaláljam a magam helyét egy megbékélt ponton. Egy fizi-
kai helyet, amelyet az otthonomnak nevezhetek.
A muszlim világban és azon túl a megbékélés kihívása még
szabadon jár-kel, szétszaggatva büszke közösségeket, beleta-
pos a lelkünkbe, és ahogy tör elôre a modernség, sokakat maga
mögött hagy. Ugyanez a kihívás felszabadítja a tudomány és
a technológia titokzatos erejét, miközben a GDP növelésének

271
 AMIR AHMED NASSZER

rövidlátó gazdasági igénye uralkodik, pusztulást okoz a kör-

nyezetben és háttérbe szorítja a számunkra elsôdlegesen fon-
tos dolgokat. Miközben a modernség összeütközik a hagyo-
mánnyal és széttördeli azt, némelyeknek azért sikerül
megbirkózniuk vele. Persze, akik nem mozdulnak, azok meg-
érdemelten maradnak ki minden jóból, míg mások, nem so-
kan, alkalmazkodnak és gyarapodnak, így hozva elô maguk-
ból a legjobbakat egy kicsit ôrült világ szolgálatában.
Tudtam, hogy Törökországot nem sorolhatom az alkalmaz-
kodók és gyarapodók közé. De még Törökország esetében
sem volt a megbékélés, legalábbis kezdetben, szerves. Nem
volt természetes. A tekintélyelvûek erôltették rá, Atatürk nem
világi, de a vallást az állami politikából kiûzô vasökle, amely
a makacsul rúgkapáló Törökországot bevonszolta a modern-
ségbe. És Törökország mindmáig viseli annak a drámai átme-
netnek a sebeit, s akadnak olyan erôk, amelyek eltökélték,
hogy visszafordítják a folyamatot és visszaállítják a vallás ki-
emelkedô szerepét. Ez a felfogás teljesen érthetô, de irtózato-
san veszélyes, ha olyan energiával érvényesítik, amely feje
tetejére állíthatja ezt a törékeny, de azért nagyjából demokra-
tikus országot.
Iránban éppen ez történt. Csakhogy Irán nem volt törékeny
demokratikus ország. 1941 és 1979 között az Egyesült Álla-
mok által támogatott és szociálisan engedékeny világi diktá-
tor, Mohamed Reza Pahlavi sah uralkodott, aki kegyetlenül
elnyomta a politikai másként gondolkodókat, s az ország vé-
gül kimondta, hogy ami elég, az elég, és 1979 februárjában
megérdemelten megbuktatták az Iszlám Forradalomnak ne-
vezett esemény alatt.
Sajnos, a forradalom bosszúálló vallási áradatot indított el,
amely az ingát tovább lendítette a világitól a vallási diktatúráig,
elsöpörve a régi rendet, és ennek eredményeként létrehozott

272
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

egy szörnyû totalitárius teokráciát, ahol a vallást arra használ-

ják, hogy egy szektás Isten nevében ellenôrizze, elnyomja és
kegyetlenül felszámolja az ellenfeleket.
Ennek a hitvány új stílusnak azt évtizedeiben irániak milliói
vártak kétségbeesetten kiéhezve valódi demokratikus válto-
zásra, és 2009 júniusában, egy hónappal az után, hogy Török-
országból visszatértem Malajziába, Iránban zavargás kezdô-
dött. A Zöld Mozgalom néven ismertté vált ellenzék kivonult
Teherán utcáira, hogy mozgósítson a mullahok és bábjaik,
Mahmúd Ahmadinedzsád teokratikus diktatúrája ellen, hogy
tiltakozzanak az állítólagos választási csalás ellen.
Az irániak elsôk között használták országukon belül a
Twittert arra, hogy a világ figyelmét ébren tartsák a hazájuk-
ban zajló eseményekkel kapcsolatban, és ez úton segítettek
terjeszteni egy videofelvételt is egy huszonhat éves egyete-
mista lány, Neda Aga-Szultan életének utolsó, tragikus és vé-
res pillanatairól. Az iráni biztonsági erôk a lányt agyonlôtték.
Sajnálatos – nagyon sajnálatos, hogy az iráni teokrácia
megvetésre méltó erôi szétverték a tiltakozókat, s közben a
világ nagyobb része elfordította a tekintetét, és mivel a média
Iránra irányuló reflektorfénye halványult, a híradók elejére
hamarosan Michael Jackson halála került.
Mint sokan megjegyezték, szomorú emlékeztetô volt ez a
média fôáramlatának és általában a kultúrának az állapotára,
amikor a celebekrôl szóló pletykák és a popsztárokról szóló
hírek átveszik a sokkal fontosabb témák helyét olyan orszá-
gokban, mint például az Egyesült Államok, ahol talán a neki-
bôszült fogyasztástól való függôség a legnagyobb betegség,
ami megfoszt bennünket az értelemtôl.
Mindannyiunknak hasznára válhatna némi pozitív megbé-
kélés – olyan, amely meghaladja, de magában foglalja a ha-
gyományok, a modernség, a posztmodernség legjobb hoza-
dékát és természetünk jobbik oldalát.

273
 AMIR AHMED NASSZER

Sajnos könnyebb ezt mondani, mint megtenni, különösen

társadalmi méretekben.

Valamikor 2009 októberében egyedül ültem Kuala Lum-

pur-i lakásomban, és gyorsan közeledtem az amerikai pakisz-
táni blogger, Ali Eteraz emlékiratainak, a Children of Dust címû
könyvnek a befejezéséhez. Eteraz írásait korábban érdeklô-
déssel olvastam az iszlamoszférában.
Gyógyító és mélységesen elgondolkodtató könyv, maga-
mat láttam Akli történetében és fejlôdésében, s együtt éreztem
azzal, amin keresztülment. A könyv végére hazatér anyja ölelô
karjába, azt követôen, hogy túljutott a meglazult kötôdések
nehéz idôszakán.
Eteraz emlékeket felidézô szavaitól megindultan csuktam
be a könyvet, és eldöntöttem, hogy feladom a lakásomat és
visszaköltözöm a családomhoz. Az egészséges távolságtartás
és a függetlenségem érvényesítése többé nem követelte meg,
hogy máshol saját fizikai térben lakjak. Valamiért biztos vol-
tam benne, hogy a hazaköltözésem szinte erôfeszítés nélkül
menni fog.
Egy-két héttel utóbb kiköltöztem.
– Végre felhagytál a csökönyösséggel! – jelentette ki öröm-
mel anyám. – Mostantól felejtsd el azt a képtelenséget, hogy
elköltözöl, amíg meg nem házasodsz és önálló nem leszel –
hajtogatta, mintha valami új törvényt idézne. Jókedvûen mo-
solyogtam.
Érdekes, hogy ez a döntés dominóhatású volt, újabb dön-
tések következtek, amelyek közül kettô, finoman szólva, ne-
héz volt. Véget vetettem egy akkori kapcsolatomnak, otthagy-
tam a munkahelyemet, és fejest ugrottam a szabadúszás jóval
rugalmasabb magánvállalkozói világába, amit aztán fokoza-
tosan jól fizetô tanácsadói megbízások követtek.

274
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

A belsô méregtelenítés és megbékélés új teret kívánt, hogy

tartani tudjam a tempót, s ezt a legváratlanabb helyen találtam
meg: a libanoni Bejrútban.

2009. december 7-én értem földet Bejrútban, úton az Arab

Bloggerek Második Csúcstalálkozójára. Leszállás közben fe-
lülrôl nézve a dombokra települt város épületeit, eszembe jutot-
tak azok a képek, amelyeket a televízióban láttam a 2006-os
libanoni-izraeli háború alatt, csak most nem szállt fel füst a
lebombázott épületekbôl.
Közel tizenhárom éve hagytam el a konzervatív arab or-
szágot, Katart, és családom új életet kezdett Délkelet-Ázsiá-
ban. Hosszú ideig voltam távol a térségtôl, és egy évtized alatt
sok minden megváltozott – a világpolitika, a média és én
magam is.
És az efféle átalakulással együtt jár a vágy, hogy mélyeb-
ben megértsük, mi történt igazából, mi változott meg, és meg-
értsük, van-e valami, amit útközben elvesztettünk, kitagad-
tunk, és amivel meg kell békélnünk. Vagy talán az, amit
elvesztettünk, bennünk volt-e mindvégig, csak másra figyelve
nem vettük észre? Talán csak feltételeztük, hogy az már nem
egyéb, mint a múltunk puszta relikviája?
Bejrútba érkezésem után nem sokkal rájöttem, hogy valami
mélyen bennem mindvégig nagy honvágyat érzett: tudattala-
nul mindig is vágyakoztam az arabságra, amit valahogy elve-
szítettem egy konfliktusokkal terhelt diaszpórában afro-arab
szudáni fiatalként végigélt romboló évek folyamán. És most a
cédrusok országa fogja elôsegíteni annyira szükséges meg-
békélésemet.

Amikor a bejrúti repülôtérre besétáltam, azt vártam, hogy

az indiai szubkontinensrôl származó bevándorló munkások
végzik az olyan munkát, mint a csomagok cipelése, de a re-
pülôtéren szinte minden alkalmazott libanoninak látszott.

275
 AMIR AHMED NASSZER

Világos, ez nem Dubai, de vajon az a város lesz-e, amely-

rôl hírhedt történeteket hallottam, amikor arról volt szó, ho-
gyan bánnak sötét bôrû arabokkal, különösen az észak-szu-
dániakkal?
Nem aggódtam. Ha mégis valami, akkor igazából izgatott
és kíváncsi voltam. Újabb szórakoztató kérdôjel, amellyel meg
tudok birkózni. Móka lesz – gondoltam. A morgós útlevél-
vizsgáló tisztet leszámítva, aki megkért, hogy töltsem ki újra
a belépési ûrlapomat, de angol helyett arabul, a többiek a re-
pülôtéren mind barátságosak és szívélyesek voltak.
Egy órán belül kijutottam a repülôtérrôl George-dzsal, a
gépkocsivezetôvel, aki a repülôtér érkezési csarnokában a
nevemet mutató táblát emelt a magasba. Csodálatos volt a le-
vegô, és hûvösebb a trópusi Délkelet-Ázsiánál. Tetszett.
– Érdekes, úgy néz ki, ezt a környéket igazán csúnyán érin-
tette a háború – észrevételeztem a szállodám felé hajtva, ahol
az Arab Bloggerek Csúcstalálkozóját tartják.
– Ez a Hezbollah területe. Az izraeliek tényleg kemény csa-
pást mértek rá, de hamarosan teljesen újjáépítik. Errefelé ez
így megy. Olykor-olykor az izraeliek találnak valamilyen ürü-
gyet, hogy lerombolják a libanoni gazdaságot és megrongál-
ják az országot, ezért sok potenciális turista inkább Izraelben
köt ki.
– Maga támogatja a Hezbollahot? – kérdeztem George-ot.
– Persze, ôk az ellenállás – mondta. – Harcoltak az izraeliek
ellen, szembeszálltak velük, amikor erre Libanonban mások
nem voltak képesek. Hasszán Naszrallah bátor ember.
George folytatta gondolatainak megosztását. Összerezzen-
tem, és érdekesnek találtam, hogy egy libanoni keresztény
ilyen szenvedélyesen támogatja a Hezbollahot. Bármennyire
utáltam az izraeli politikát és rémtetteket, nem tudtam támo-
gatni az Irán által támogatott Hezbollahot vagy annak ideoló-
giáját.

276
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

– Mi, libanoniak, sok különféle felekezethez tartozunk, és

általában mindig békében éltünk – felelte George, miután
megkérdeztem, mit jelent libanoninak lenni, és valóban egy-
ség van-e az emberek között. – Az ellenségeink akarnak ben-
nünket megosztani – jegyezte meg. – Ha egyszer minden fe-
lekezet néhány tagja elkezdi támadni más felekezetek
imahelyét, a dolog ellenôrizhetetlenné válik. Ez egy szeren-
csétlen helyzet. Mit tehetünk? Ennek az országnak a politikai
vezetôi csak tovább rontják a helyzetet. Csak magukkal tö-
rôdnek, és így a gazdag még gazdagabb lesz, a szegény pe-
dig még szegényebb – szavalta George csalódottan és lemon-
dóan.
Ahogy beljebb vezetett az utunk Bejrútba és magunk mö-
gött hagytuk a Hezbollah területét, egyre kevésbé lehetett a
közelmúltbeli háború okozta károkat. Olyan volt, mintha semmi
sem történt volna Bejrútnak azokban a belsô körzeteiben,
amelyeken most átutaztunk. Egyetlen látható horzsolás sem.

A szállodában Szami Ben Gariba fogadott széles öleléssel,

ô a Global Voices Online jogi képviseletének igazgatója és a
tunéziai demokráciapárti óriási portál, a Navaat társalapítója.
Jó volt viszontlátni néhány korábbi mûhelymegbeszélés után,
ahol együtt vettünk részt. Értékeltem tanácsadói tevékenysé-
gét, és úgy néztem fel rá, mint egy nagy testvérre, aki kikövezi
az utat a fiatalabb bloggerek és aktivisták elôtt.
Körülnéztem a szálloda elôcsarnokában, és sok más isme-
rôst fedeztem fel a GVO törzsébôl és közösségébôl. A GVO
volt a csúcstalálkozó társszervezôje, valamint az a portál,
amelyen mind blogoltunk és amely közösen a miénk volt.
Gyorsan bejelentkeztem a szobámba, majd visszamentem
az elôcsarnokba. Negyedórával késôbb egy nagy busz érkezett
értünk, a csúcs mûhelyeiben érintett oktatók, s elvitt bennünket a

277
 AMIR AHMED NASSZER

Heinrich Böll Stiftung bejrúti irodájába. Az alapítvány egy

német szervezet, amely a GVO mellett az esemény társszer-
vezôje volt.
A buszon az a megtiszteltetés ért, hogy Szalam Pax, a híres
iraki blogger mellett ülhettem. Beszélgetésünk középpontjában
természetesen az Egyesült Államok vezette iraki invázió és az
iraki blogoszféra állt. Közel ült hozzánk Amira al-Husszeini, a
Global Voice folyton nevetgélô bahreini tagja és a weboldal
egyik szerkesztôje. Csevegtünk és viccelôdtünk Vael Abbasszal,
ô volt az egyiptomi felelôse annak, hogy segítsük leleplezni és
tudatosítani hazájában a rendôri kínzásokat, s ô volt az elsô
blogger, aki elnyerte a Knight International Journalism Award
díját kiemelkedô munkájáért.
– Tudjátok, srácok – kiáltotta Amira, sokak figyelmét fel-
keltve a buszon –, csak most jöttem rá valamire. Ha valame-
lyik arab diktátor meg akar szabadulni az arab világ vezetô
bloggereitôl, csak ezt a buszt kell lebombáznia! – jelentette
ki, majd elnevette magát.
Vicces pillanat volt, de komoly is, amely elemzést követelt.
Körülnéztem, s rájöttem, hogy Amirának igaza van. A buszon
ülôk az arab blogoszféra krémjét alkották. Kicsit megszep-
pentem és megtiszteltetve éreztem magam, hogy a társasá-
gukban lehetek, de kicsit el is szontyolodtam, lévén én ott az
egyetlen szudáni. Többnek kellett volna lennie, különösen a
Kartúmban lévô képzettebb aktivisták közül, még ha nem
voltak is jól ismert bloggerek.
A HBS irodájában szívélyesen fogadtak bennünket a nagy-
lelkû és vendégszeretô koordinátorok, Doreen Kuri és Hiba
Hajdar.
– Drima! – üdvözölt Doreen a blogolásnál használt álneve-
men. – Örülök, hogy látlak, szerencsére biztonságosan meg-
érkeztél. Annyira örülök, hogy nem volt problémád a repülô-
téren. Egyedül miattad aggódtam – ismerte be. – Néha nem
bánnak jól a szudániakkal.

278
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Végül mindenki leült egy nagy asztal köré, és elkezdtük

ötletbörzénket a következô napok megtervezésérôl. Sok vé-
lemény és ötlet hangzott el, de egy kiemelkedett közülük.
– Természetesen fontos, hogy foglalkozzunk az online cen-
zúrával és az ellene folyó közdelemmel, de szerintem szüksé-
günk volna még egy mûhelybeszélgetésre arról, hogyan ke-
zeljük a térségünkben meglévô legnagyobb cenzúrát. Az
öncenzúrát! – vetette fel Slim Amamu tunéziai blogger.
Fontos „aha” pillanat volt ez számomra, és elgondolkoztam
azon a sok múltbeli alkalmon, amikor a backspace gombot
nyomtam meg, mielôtt bizonyos blogokat közzétettem volna.
A helyiségben sokaknak lehetett ehhez hozzátenni valója.
Dzsamal Eid, egy egyiptomi emberi jogi ügyvéd, aki meg-
alapította az Emberi Jogi Információ Arab Hálózatát, helye-
selte az ötletet, és javasolt egy mûhelybeszélgetést az aktivis-
ták képzésére, hogy legális polgárjogi szempontból mit
mondjanak és mit ne egy rendôrségi kihallgatáson.
– Azt is gondolom, hogy hasznos lenne, ha lenne arról is
mûhelybeszélgetés, hogyan kezeljék az aktivisták a félelmet
és a kiszámítható kockázatokat – javasolta megint Slim. –
Például, ha letartóztatnak, részemrôl rendben van, hogy meg-
vernek és megrugdosnak, vagy más módon kínoznak meg,
de természetesen félni fogok, hogy villamosszékben végzem.
Folytatódott a megbeszélés, és felvázoltunk egy sor fontos
területet, amelyre a csúcstalálkozón figyelmet kell fordítanunk.
Az ötletbörzét követôen késô este kirajzottunk Bejrút utcáira,
és a közeli Gemmajze egyik éttermébe tartottunk. Kezdett iga-
zán meghitt és ôszinte bajtársi hangulat kialakulni.

Az arab bloggerek csúcstalálkozója számos párhuzamos

mûhelybeszélgetéssel kezdôdött a BarCamp találkozók for-
máját követve, és közel száz mindenféle blogger, újságíró és
aktivista látogatott ide az arab világ minden tájáról. Egyfelôl

279
 AMIR AHMED NASSZER

voltak elôre eltervezett ülések, másfelôl bárki javasolhatott

további témákat, és várta azok jelentkezését, akiket az a téma
érdekelt.
A mûhelymunka elsôdleges célja az volt, hogy segítsen a
részvevôknek megérteni, hogyan gyakorolják jobban, haté-
konyabban és biztonságosan a szólásszabadságot online az
emberi jogok támogatásában.
– A blogolás elôtt az iszlámról folyó beszélgetést az
interneten iszlamisták uralták, akik olyan nagyobb központo-
sított weboldalakat mûködtettek, mint az Islamonline – ma-
gyarázta Vael Abbasz és Dzsamal Eid azon a mûhelybeszél-
getésen, amelyhez csatlakoztam. – Késôbb, nyilván a blogolási
tevékenység individualista természete miatt, és amiatt, hogy a
blog autonóm jellegû médium, a kommunikációnak ez a for-
mája vonzani kezdte a liberálisabb gondolkodású tömeget is.
Ez nem lepett meg. A közösségi média végül is arról szól,
hogy közösségiek vagyunk, és kétirányú kommunikációt foly-
tatunk, de akkoriban az online iszlamista mozgalom zöme
jobban kedvelte a régi iskolát követô online fórumokat, olyan
adminisztrátorokkal, akik moderálták a beszélgetéseket és tö-
rölték a nekik nem tetszô megjegyzéseket. Médiumokként a
fórumok nagyobb ellenôrzést biztosított az adminisztrátornak.
Az évszázad meglepetése. Az iszlamisták irányítani akar-
ják a gondolatunkat és a beszédünket. Prédikálni akarnak,
miközben mi kussolunk és figyelünk. Milyen aranyos – gon-
doltam.
Ahogy ment tovább a nap, olyan bloggerekkel és Global
Voice-beli társakkal találkoztam, akiket évek óta olvasok,
köztük az internetes szabadság aktivistája, Jillian C. York és
Ahmed al-Omran, a Szaúdi Jeans név mögötti blogger.
Az ilyen találkozók mindig tartalmasak, és lehetôvé teszik
az illetô írott szavait magatartásuk, kacifántos személyiségük

280
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

és fizikai kifejezéseik összefüggésébe helyeznünk, ily mó-

don gazdagabb rétegeit és jelentéseit tárva fel annak, amit tá-
mogatnak.
Egyívású társaság volt. Nem politikai nézeteikben, inkább
szenvedélyes indulataikban, hogy megszólaljanak és szaba-
don elmeséljék történeteiket. Elmondani azt, kik ôk, és bátran
elmondják, miben hisznek ebben a kíméletlen, de változó
valóságban; és hogy kiálljanak a legalapvetôbb demokrati-
kus szabadságért: a szólásszabadságért.
Ala Abdel Fatah, az egyiptomi blogger, akit 2006-ban be-
börtönöztek, és akinek „Szabadságot Alaának” kampányában
szerényen én is részt vettem online, ugyancsak jelen volt, és
megmutatta született vezetôi képességeit. Élesen és határo-
zottan juttatta kifejezésre ellenzékiségét, ahogy a szíriai
blogger, Razaan Gazavi, és az online megszólalás bahreini
úttörôje, Ali Abdulemam is.
A beszélgetés kötetlen volt, de nagyon figyelmes, és sok
kapcsolat született. Ami még fontosabb, az egész eseményt
színesebbé tették az újonnan formálódó barátságok és szö-
vetségek, továbbá a már meglévôk megerôsítésének légköre.
A liberális arab blogoszféra – ez az önszervezôdô és ön-
szervezô szenvedélyes szabadságharcos online teremtmény –
élt és jól volt aznap Bejrútban. Többé nem virtuálisan, hanem
fizikailag is, két lábbal a földön, eltökélten, hogy megmutassa:
az arab világ ortodox, tekintélyelvû és paternalista köreinek
rothadt világában is él a szabadság és az egyén szabadságá-
nak ethosza.

– Én „nejpem” – kezdtem prezentációm napján, viccet csi-

nálva abból, ahogy néhány arab részvevô erôs akcentussal
beszélve kimondta azt, hogy „népem”.
– Én „nejpem”, e’ fogom matyarázni nektek a keresômotorok
obtimalizálása megértésének fondosságát blogolvasó-táborotok

281
 AMIR AHMED NASSZER

támogatásában és növelésében – mondtam hamis akcentus-

sal, mielôtt arabra váltottam, és sikerült is jól megnevettetnem
a hallgatóságot. Addigra ilyen volt a csúcstalálkozó légköre.
Miközben beszéltem, néhányan elkezdték élôben twitterezni
prezentációm fôbb pontjait, és emlékeztetnem kellett ôket,
nehogy megemlítsék a valódi nevemet vagy online posztol-
ják a fényképemet. Noha jelentôsen alábbhagytak a félelmeim,
merô óvatosságból szívesebben védtem titokban tartott blogos
kilétemet.
Jól fogadták a prezentációt, és este a részvevôk nagy cso-
portjával elmentünk vacsorázni Bejrút turista negyedében,
az al-Hamrahban lévô a Teh-Marboteh étterembe. Ott, a
hidzsabot viselô egyiptomi bloggerrel, Noha Ateffel ültem
és csevegtem.
Miután meghallgattam Noha prezentációját, csodáltam ôt
a bátorságáért. Nem tréfás vállalkozás az egyiptomi kínzá-
sokról beszámolni. Ráadásul kiváló eredmény volt polgári
újságíráson alapuló kampányokat kezdeményezni, amelyek
elvezettek az igazságtalanul bebörtönzött emberek kiszaba-
dulásához.
– Mi a véleményed a Muzulmán Testvériségrôl? – kérdez-
tem Nohától, gyanítva, hogy rajongójuk lehet. – Támogatod
ôket?
– Nem – felelte. – Szerintem az ország állapotának világi-
nak kell lennie. Nem tudom, te hogyan értelmezed a világiság
fogalmát, de az én értelmezésem szerint az államnak vallási
ügyekben semlegesnek kell lennie. Másképpen fogalmazva,
az iszlám nem lehet államvallás – fejtette ki, én pedig egyetér-
tôen bólintottam.
– Egyiptomban a keresztényeknek aláírt engedélyre van
szükségük, még ha csak egy elöregedett templomot akarnak
is tatarozni. Ez sajnálatos. A keresztényeknek szabadon kel-
lene hitüket gyakorolniuk, és nekem is muszlimként, anélkül,

282
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

hogy bárki beleavatkozna, mit csinálhatok és mit nem. Azt is

gondolom, hogy a vallásnak és a politikának nem volna sza-
bad összekeverednie egy államban, elsôsorban azért, mert
szerintem a politika árt a vallás tisztaságának, bepiszkítja azt
– hangsúlyozta.
Megnyugtatóak voltak a szavai.
– Ó, Nílus lánya, jó hallani, hogy ezt mondod. A hidzsábod
miatt nem is gondoltam volna, hogy te a világi polgári állam
híve vagy. Azt gondoltam, iszlamista vagy – mondtam neki,
és megköszöntem, hogy egy árnyaltabb és intelligens szem-
ponttal gazdagította ismereteimet.

Másnap Jacob Appelbaum, egy briliáns internetes bizton-

sági szakember tartott technikai mûhelybeszélgetést arról,
hogyan használjuk a Tor nevû online eszközt, amely lehetôvé
teszi az anonimitást. Ezt megelôzôen egy kisebb csoportunk-
nak egy beszélgetésben mesélt kicsit a WikiLeaksnél végzett
munkájáról. Ekkor hallottam elôször errôl a témáról.
– Alapvetôen az informátorokat segítjük a bûncselekmé-
nyek leleplezésében, hogy a világ tudomást szerezhessen ró-
luk, és hogy a felelôsöket remélhetôleg felelôsségre lehessen
vonni – magyarázta Jake.
Arról is beszélgettünk párszor, hogy egyes nyugati társasá-
gok visszataszító módon szerepet vállalnak arab polgárok és
emberi jogi aktivisták elnyomásában azzal, hogy eladnak és
rendelkezésre bocsátanak a cenzúrához és megfigyeléshez
szükséges eszközöket az azokat ellenünk felhasználó arab
diktatúráknak. Tunézia kiemelkedett mint elsôdleges példa
világszerte hírhedt, mindenre kiterjedô gyakorlatával, mely-
nek egyetlen célja Ben Ali totalitárius rezsimjének fenntartása
volt, miközben a rezsim a tunéziai nép rovására gazdagította
önmagát.

283
 AMIR AHMED NASSZER

Túlságosan is mindennapi történet volt ez – eltorzult, gyo-

morforgató és megbocsáthatatlan, gyakran nyugati kormányok
bûnpártolásával, amelyek az emberi jogokról szónokolnak,
közben pedig szemet hunynak a fölött, hogy egyes társasá-
gok fegyverekkel és más eszközökkel látják el a diktatúrákat,
hogy azok elnyomhassák saját polgáraikat.

Amikor eljött a hatodik, befejezô napja a 2009-es arab

blogger-csúcstalálkozónak Bejrútban, mindannyian tudtuk,
hogy valami átalakult bennünk.
Az interaktív mûhelymunkák, a vacsorák alatt, majd az
azokat követô késô éjszakai bulikban, az élô arab zenére és
népdalokra a város legélvezetesebb vendéglôiben folytatott
beszélgetéseket követôen sokan nagyon közel kerültünk egy-
máshoz e napokban. Mindannyian megtapasztaltuk annak
varázsát, hogy jelenlegi és korábbi önmagunk között tánco-
lunk Bejrút lélekemelô ritmusaira.
Emlékszem a beszélgetésemre Nasszer Veddadival, az
American Islamic Congress mauritániai születésû igazgatósági
tagjával, aki késôbb drága baráttá és tanácsadómmá vált; em-
lékszem Nizar Kabbani költészetére; emlékszem, ahogy ha-
sonszôrû társaimmal hajnali háromkor csirke-gyrost kerestünk;
emlékszem a bennünket formáló múlt bensôséges történetei-
re; emlékszem, ahogy dôltek belôlünk az indokok, hogy mi-
ért tesszük, amit teszünk; emlékszem a belsô csatározásokra;
az iszlámra; a demokráciára; az internetre; arra, hogy mit je-
lent arabnak lenni; a hasonlóan mélységesnek tartott értékek-
re; és emlékszem, milyen rendíthetetlenül utasítottuk vissza,
hogy elfogadjuk vagy annyiban hagyjuk a dolgokat, ahogyan
azok vannak.
Mindezek a tényezôk nagyon valóságosan közel hoztak
bennünket egymáshoz, és ez bizonyos pontokon ellenállha-
tatlan erejû volt.

284
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Mindezt hátrahagyni volt a legnehezebb.

Bejrút barátságossága és aktivista barátaim társasága, vala-
mint a Global Voiceshoz tartozók eszembe juttatták, mit jelent
derûlátó arabnak lenni, melegszívû, vendéglátó arabok kö-
zött, egy arab muzsikával átitatott arab városban. Megmutatta
nekem az utat, hogy megérezzem, milyen a felszabadító arab-
ság, amely a nyelven, a gazdag örökségen és a felséges kony-
hán alapul, s megszabadul minden fojtogató, átpolitizált do-
logtól. Milyen az az arabság, amely kényelmesen és
természetes módon megfér a bennem lévô büszke núbiaival.
Igen, a legnehezebb az elutazás volt. De a repülôtéren, évek
óta elôször, vettem egy arab nyelvû könyvet, amelyet egy szu-
dáni regényíró, Al-Tajeb Szaleh írt, s gyógyultabban, megbé-
kéltebben és optimistább hangulatban hagytam el Bejrútot,
mint ahogy valaha éreztem magam.

* * *

2010 áprilisában az Egyesült Államokba, a Bay Area-ba

utaztam egy digitális marketinggel és e-kereskedelemmel fog-
lalkozó rendezvényre egy olyan céggel, amelyik az integrál
mozgalom néhány résztvevôjével és oktatójával végzett vala-
milyen munkát.
Ott, Marine megyében találkoztam valakivel, aki felkeltette
az érdeklôdésemet, és egy kicsit olvastam is róla. Egy veterán
mediátorral és Ken Wilbur egyik könyvének társszerzôjével,
Terry Pattennel, az integrál spiritualizmus jólelkû és nagyvo-
nalú tanárával. Terry az 1960-as években volt fôiskolai diák-
aktivista, mielôtt egy provokatív, a szokásokat felrúgó guru
tanítványa lett, akivel késôbb több évet eltöltött.
– Na, hát nem ez a helyzet az iszlámmal? – kérdezte tôlem
az öt imádságra utalva egy egészséges reggeli mellett egy kis
biokávézóban. – Arról szól, hogy a szívünket alávetjük az

285
 AMIR AHMED NASSZER

alázatosságnak az élet Rejtélye, létünk Rejtélye elôtt, és azt

spirituális gyakorlatunk integráns részévé tesszük, naponta
ötször. Minden hagyománynak megvan a maga szemléletmód-
ja, de a fontos a mindennapi spirituális gyakorlat, hogy meg-
alapozzuk napról napra élt életünket – mondta.
– Teszik, ahogy „Erre” hivatkozik „Rejtélyként”, nagy R-
rel – mondtam pillanatnyi csend után, mialatt felfogtam az
általa mondottakat.
– Hát ez azért van így, mert ez valóban egy Rejtély, nem
igaz? Legalábbis racionálisan szólva, mert az agyunk igazá-
ból nem képes felfogni a Lelket. De a szívünk képes rá, és a
szívünkön keresztül kapcsolódunk ahhoz az evolúciós sugal-
lathoz, amely a kreativitás folyamatát hajtja és kibontakozik a
világegyetemben a Big Bang óta… Meg kell tanulnunk, ho-
gyan tereljük létformáinkat a kérdésekkel való bajlódástól az
eleven kérdések felé, Amir.
– Nem vagyok benne biztos, hogy értem, mit jelent önnél
az „evolúciós sugallat” – ismertem be.
– Olvasson tovább, és hamarosan megérti – felelte Terry
nevetve, aki lassan reggelijének vége felé járt. Amikor végez-
tünk, kimentünk a parkolóba, ahol a kezembe adott egy köny-
vet Toyota Priusának csomagtartójából.

2010 szeptemberében járunk, és Kartúmban, Szudánban

vagyok, tikkasztó nyári hôségben és a ramadán böjti hónap-
jában. A városban, néhány vízummal kapcsolatos papírmun-
kát intézve Malajziába való visszautazásom elôtt, megragad-
tam az alkalmat, hogy összejöjjek néhány régi baráttal.
Egyik este találkoztam Vasimmal, egy gyerekkori szudáni
barátommal, akivel együtt nôttem fel Katarban, s akivel a
Facebookon keresztül kapcsolatban maradtam.
– Ember, te aztán tényleg megváltoztál a külföldön töltött
évek alatt – jegyezte meg, miután megosztottam vele néhány

286
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

történetet, és meséltem neki egy kicsit a blogoldalamról. – De

meg tudom érteni néhány okodat. Hasonló idôszakon estem
át én is, de nem olyan szélsôségesen, mint te. Egyébként fi-
gyelj, amíg itt vagy, valakivel muszáj találkoznod. Egy bölcs
és tiszteletben álló szúfi fiatalember, akinek a rokona
Omdurmanban a szúfi rend fônöke.
– Nem vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet. Valószínûleg
pipa lesz, ha megosztom vele „eretnek” nézeteimet – figyel-
meztettem nevetve, de Vasim tántoríthatatlan volt, így hát
megtörve a böjtöt együtt elutaztunk, hogy otthonában talál-
kozzunk a szúfival.
A Szerelmem egyik szerelmese? Miért is ne? Mi rossz tör-
ténhet? Nagy valószínûséggel részünk lesz egy érdekes be-
szélgetésben – gondoltam.
Egy harmincas éveinek közepén járó magas és öles termetû
férfi nyitott ajtót, mély és nyugodt tekintettel a szemében, barát-
ságosan üdvözölt és bevezetett bennünket a vendégszobába,
ahol egy ideig elüldögéltünk és beszélgettünk.
– Sajnálom, hogy nem szóltam elôbb – mondta neki Vasim.
– De úgy éreztem, rendkívül fontos lenne Amirnak, hogy ta-
lálkozzon veled, te meg vele. Érdekes gondolatai vannak, és
akad némi nehézsége a vallással.
Vasim nógatására belekezdtem a fiatal szúfi sejknek néhány
gondolatomba. Hamarosan belemelegedtem a beszédbe, és
álláspontom kifejtésére csak mondtam és mondtam.
– Harcolunk és archaikus doktrínák keretekbe szorításáról
veszekszünk. Miért? Mi olyan nagy dolog bennük? Nem tu-
dok és nem vagyok hajlandó hinni bennük. Az agyam képte-
len és nem is akarja eltûrni az ilyen gondolatokat és eszmé-
ket. Sokkal inkább kellene foglalkoznunk egymás közötti
kapcsolatunk lényegével. Nem dogmákkal, hitekkel és meg-
osztó hittételekkel.

287
 AMIR AHMED NASSZER

Talal sejk türelmesebb és nyitottabb volt, mint vártam. S

ami fontosabb, benne volt a beszélgetésben. Nem csak hal-
lotta a szavaimat, érezte ôket, és ítélet nélkül beleélte magát
a helyembe, még akkor is, amikor néhány éles kijelentést
tettem.
Talal nevetve mondta:
– Most, azt hiszem, kezdelek megérteni.
– Ja Talal, folytassuk valamikor máskor. Késôre jár, men-
nem kell, de egy-két napon belül visszatérünk – mondta Vasim.

– Manapság valódi válság van – kezdte Talal sejk, amikor

ismét vele ültünk –, és sürgôsen beszélnünk kell róla. Veled
az a helyzet, Amir, hogy te racionalista vagy. Nagyon racio-
nalista vagy, és ezért nem vonz téged a vallás hagyományos
értelmezése és tanítása. Ezért nem vonz a vallás sok fiatalt
mostanában. Végigmegyünk az okokon, de nem tudjuk ôket
belül a magunkévá tenni. A múltban a hagyományos nevelés
mûködött. A tanulás a vallási tekintély tiszteletére és a neki
való engedelmességre épült, de sajnos mostanában és ebben
a korban sokan sértegették ezt a tekintélyt.
Ne szarakodj, Sherlock – gondoltam némán. – A tekintélyre
hagyatkozni rossz bizonyíték, és ezért én elutasítom, vagy
legfeljebb nagyon óvatosan bánok vele – mondtam ki immár
hangosan.
– Igen, Amir, de nem mindenkinek egyforma a képessége
a bizonyítékok követelésére és érzékelésére. Amikor a töme-
gekkel van dolgod, a tekintély iránti bizalom mindig része
lesz annak, ahogy ôk az igazságot érzékelik, és ezért van szük-
ségünk jó tekintélyre. A doktrínáknak megvan a maguk he-
lye, és nem csak funkciót töltenek be, de a mi esetünkben, az
iszlámban, Isten Szavára, a Szent Koránra alapoznak. Mégis
– folytatta Talal – sok más sejkkel vitatkoztam, és változásra
hívtam fel abban, ahogyan mi a vallási nevelést mûveljük.

288
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Racionalistábbá kell tennünk, hogy jobban elérjünk napjaink

városi fiataljaihoz.
– Szerintem fején találtad a szöget – mondtam Talalnak. –
Fején találtad, mert a vallásos nevelés, ahogy azt ma mûvelik,
valódi gond.
– Hatalmas gond! – mondta.
– És mi a teendô? – kérdeztem.
Különbözô emberek különbözôképpen értik és követik a
vallást. Ezért hiba volna azt mondani, hogy a vallás önmagá-
ból fakadóan problémás. Annyi bizonyos, de ami még prob-
lémásabb, az a következô: Míg a szervezett vallás önmagá-
ban nem problémás, ami viszont iszonyúan és kétségtelenül
problémásak, azok az olyan dolgok, mint a dogmatizmus,
gyûlölködés, erôszakos szektásság, a félelemkeltés, indoktri-
nálás, tekintélyelvûség, elnyomás, bigottság, homofóbia, ér-
zelmi zsarolás, önteltség, türelmetlenség, fojtogató konformiz-
mus, vakhit, nôgyûlölet és a mindegyikükbôl áradó bûz: a
romboló tudatlanság. A szervezett vallás mindannyiunk szá-
mára sajnálatos és tragikus módon túl gyakran tartalmazza
elviselhetetlen mértékben ezeket az elítélendô jellegzetessé-
geket. Csak hogy el ne felejtsük, ahogyan a heves nacionaliz-
mus, fasizmus és a kommunizmus tudja, tette és teszi. Amíg a
szervezett vallás nem tisztul meg az ilyen szánalmas dolgok-
tól és nem zabolázzák meg, hogy szelíd teremténnyé legyen,
kifejezve az emberiesség szellemét, a vallás, ahogyan ma túl-
ságosan sok ember ezen a földön tanítja és gyakorolja – is-
métlem, ahogyan ma tanítja és gyakorolja –, katasztrofális
probléma marad.
A nagyon elpocsékolt kognitív lehetôség. A haladás, a kri-
tikus gondolkodás és tudományos innováció elôtt álló akadá-
lyok. A nôk alsóbb státusba történt számûzetése. A gyerekek
megerôszakolása és molesztálása. Az erôszak és a fölösleges

289
 AMIR AHMED NASSZER

háborúk. A szervezett vallások katasztrófáinak listája hosszú,

és folytathatom, de értik a lényeget.
Nem volt ez mindig így. A vallások tipikusan egy miszti-
kus élmény átélésekor kezdôdtek, amely hírt ad a „próféta
prófétaságáról”, és útnak indítja a hírvivôt, hogy terjessze a
nap fontos üzenetét. Késôbb a tanításokat törvénybe iktatták,
beszivárog a politika, és nagy katyvaszban kötünk ki.
A vallást a misztikus élménynek kellene fémjeleznie, bele-
értve a spiritualitást, valamint a magunk és mások iránti meg-
testesült könyörület bátorítását. Ezekhez kellene visszafordul-
nunk. Hadd értékeljük saját emberiességünket a megosztó
hittételekkel szemben, a lényeget a formával szemben, és a
lényegest az üres rituáléval szemben.
Tényleg, a hívôk közül sokan élnek ilyen áhítatot keltô éle-
tet, olyant, amilyenre a nem-annyira-hívô hívô csak törekedni
tud. Amilyenre napról napra én törekedni akartam.
– És hogyan mûködik? – kérdeztem Talal sejket.
– Mire gondolsz?
– Szúfivá válni. Hogyan mûködik? Esküt kell tennem a szúfi
rend vezetôje elôtt, ez kötelezô? – tudakoltam.
– Csak ha készen állsz rá – felelte Talal megértô mosollyal.
Észrevette, hogy kellemetlenül érzem magam a gondolattól.
– De ha nem így van, akkor is nagyon szívesen fogadjuk, ha
csatlakozol hozzánk a zikr gyakorlása és szertartásai alatt,
ahogy Vasim és a barátai gyakran csinálják.
Kartúmba visszafelé Vasim megszólalt:
– Nekem sem tetszik a gondolat, hogy esküt tegyek a szúfi
rend vezetôjének, ezért nem tettem. Attól még nagyon szíve-
sen fogadnak, kedvesek, nagyvonalúak, és a mecsetjeikben a
szertartások, ember, Allah, Allah, Allah, azok szépek. Ekszta-
tikusak, mámorítóak és egyszerûen szépek!

290
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Átkelve a hídon a Nílus fölött, döntöttem. Megtanulom és

beillesztem az életembe a szúfi gyakorlatokat, de nem áldo-
zom fel intellektuális függetlenségemet, és továbbra is a bizo-
nyítékokra támaszkodom.

2010 decemberére felkészültem, hogy posztgraduális di-

ákként megkezdjem az életemet. Némi habozás után úgy gon-
doltam, érdemes lesz megszerezni a mester fokozatot filozó-
fiából az Iszlám Tanítás és Civilizáció Nemzetközi Intézetében,
Kuala Lumpurban, Malajziában. Ez nem csak bebocsátást sze-
rez nekem iszlám akadémikusok és iszlám tanítók különféle
csoportjaiba, valamint idelátogató nem-muszlim amerikai pro-
fesszorokhoz, de fejleszteni tudom a tudásomat és érdekes
témákban kutathatok, kezdve az iszlám mûvészet filozófiájá-
val és a nyugati tudomány történetével, egészen a nemzetközi
kapcsolatokig, továbbá a tudomány és vallás viszonyáig.
Még inkább idevág, hogy elvégezhetek néhány rendes ku-
tatást arról, hogyan demokratizálja az internet az iszlám hatal-
mat, továbbá tanulmányozhatom a kapcsolat dinamikájának
változását a muszlimok és vallásos intézményrendszerük kö-
zött a világ számos táján. Mindez nekem hosszú idôre egy
izgalmas fejlôdés kezdetét jelezte rengeteg lehetôség kibon-
takozásával. Érdeklôdésem ôszintének látszott: képesek va-
gyunk-e az iszlám jövôjét a digitális média korában kedvezô
demokratikus irányba kormányozni, és ha igen, hogyan fog
majd kinézni ez a jövô?
Irreális ambícióim voltak ezzel az átfogó tudományos kér-
déssel kapcsolatban, de makacs voltam, és éreztem, hogy rend-
kívül fontos legalább jobban megérteni a vizsgálódásaim tár-
gyát, annak reményében, hogy szerepet játszhatok – bármilyen
parányi szerepet valamilyen pozitív változás elômozdításá-
ban. Olyan változásra gondolok, amelynek gyanúm szerint

291
 AMIR AHMED NASSZER

elôbb-utóbb be kell következnie, és be is következett. Csak

hamarabb. Sokkal hamarabb, mint ahogy azt bárki megjöven-
dölhette volna, olyan helyrôl, ahonnan kevesek várták volna,
nagyobb és eufórikusabb módon, mint ahogy azt bárki vala-
ha képzelte volna.

292
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

14.

(R)evolúció

2010. december 17-én a Mohamed Bouazizi nevû huszon-

hat éves, kenyerét nehezen keresô férfi elkövette az elképzel-
hetetlent. Felgyújtotta magát a Szidi Búzid-i városháza elôtt,
így tiltakozva amiatt, hogy egy goromba rendôrnô elkobozta
a gyümölcsös kordéját; túl szegény volt ahhoz, hogy meg-
vesztegesse a rendôrnôt. Túl gyenge volt, hogy küzdjön. Nem
gyôzhetett, mert nem voltak kiváltságai.
A hatóságok nem elôször zaklatták, de ez az utolsó alka-
lom, s a kétségbeesésnek és a szörnyû önfeláldozásnak e tet-
tével Bouazizi, ahogyan a média a maga népszerû módján
elôadta, segítette lángra lobbantani az Arab Tavasz néven is-
mertté vált forradalmat.
De a legtöbb ilyen természetû történethez hasonlóan, ebben
az esetben is sokkal bonyolultabb az, ami valójában történt.
Íme, a kicsit bonyolultabb változat. Miután Bouazizi meg-
írta öngyilkossági búcsúlevelét, halálos önfeláldozását köve-
tôen a családja tiltakozást szervezett a városháza elôtt, ahol

293
 AMIR AHMED NASSZER

egy rokonuk kamerás telefonjával felvételt készített a tünte-

tésrôl. Ezután a felvételt feltöltötték a Facebookra, ahol felfi-
gyelt rá egy csoport tunéziai másként gondolkodó és digitális
aktivista.
Egyikük az európai számûzetésben élô Számi Ben Garbia
volt – igen, ugyanaz a Számi, aki ott volt a 2009-es arab
blogger-csúcstalálkozón –, aki a tragikus eseményt feldolgozta
egy impozáns történetben, és népszerû demokráciapárti por-
tálját, a Navaatot ennek aktív terjesztésére használta fel. És
így ezúttal, eltérôen más hasonló esetektôl, amelyeknek Tu-
nézia a tanúja volt, Szidi Búzid igazságtalansága nem állt meg
Szidi Búzid határainál, hanem szinte egyidejûleg túllépett sa-
ját fájdalmasan korlátozott keretein, mígnem a történetet fel-
vállalta az Al Dzsazira arab nyelvû adása is.
Az Al Dzsazira – a katari székhelyû mûholdas tévécsatorna,
amely nyitottabbá téve forradalmasította az arab médiavilá-
got – híradásaiban agresszíven mutatta be a történteket, s el-
juttatta az arab világ televízióinak képernyôire, melyeket min-
den tunéziai családban és kávézóban néznek.
Nem kellett sok idô, hogy hasonló sérelmeket megélt más
tunéziai kisvárosok is tiltakozni kezdjenek, s ennek követ-
keztében az egyébként álomittas regionális hálózatok és a di-
gitális aktivisták és újságírók nemzetközi szövetségei is fel-
ébredtek, hogy bekapcsolódjanak a Ben Ali tunéziai diktatúrája
ellen kezdeményezett médiaháborúba.
A rezsim a növekvô tiltakozásokra erôszakkal, gyilkossá-
gokkal és brutális megtorlásokkal válaszolt, amit a digitális
aktivisták könyörtelenül lelepleztek. Aztán egyre csalódottab-
ban amiatt, hogy a rezsim kísérletei a média elhallgattatására
egyre gyakrabban kudarcot vallanak, közvetlenül a bloggerek
és újságírók után eredtek.

294
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Január 6-án Szlim Amamut, a tunéziai cenzúra jól ismert

kritikusát és a bejrúti AB09 részvevôjét ôrizetbe vették, ami-
vel széles körû aggodalmat keltettek online a hogyléte miatt
aggódó barátai és Global Voice-beli kollégái körében, akikkel
együtt Twitteren tartottunk lépést az eseményekkel. Másnap,
január 7-én újabb letartóztatásokat hajtottak végre bloggerek,
újságírók és aktivisták között.
De az ilyen intézkedések nem állították és nem is tudták
feltartóztatni a közelgô áradatot. Nem volt visszaút, amint a
tüntetések mind méretükben, mind elszántságukban nôttek,
és a kormányerôk részérôl folyamatosan igazolhatatlan erô-
szakkal találkoztak.
Könnygázzal lôttek a tömegbe. A háztetôket mesterlövé-
szek vették birtokukba, és éles tölténnyel lôtték a többnyire
békés, erôszakmentes tiltakozókat. Ben Ali reformokról kez-
dett beszélni, de ez túl kevés és túl késôi volt. Január 13-ára
az egész ország felfordult, a fôvárosban tömegek tódultak az
utcákra, és egyhangúlag énekelték:
„A nép! Akarja! A rezsim bukását!”
Január 14-én Ben Ali végre gyáván, családjával együtt
megfutamodott Tunéziából, és beletörôdött a szaúd-arábiai
önkéntes számûzetésbe.
Huszonhárom éven át tartó könyörtelen diktatórikus uralma
végre véget ért. Csak ekkor vált a hír elsôdlegessé a nyugati
médiában.
Székemben ülve hitetlenkedve néztem az ünneplésrôl szóló
online videókat. Tunézia népe elérte a lehetetlent, és megmu-
tatta nekünk, mi lehetséges.
De lehetséges-e másutt is?

2011 januárjának közepén egy Vael Gonim nevû fiatal, dubai

székhelyû egyiptomi Google-marketinges a posztjában meghívott

295
 AMIR AHMED NASSZER

egy, a szabadidejében általa adminisztrált népszerû Facebook-

oldalra. Az oldal neve, Mindannyian Kaled Szaid vagyunk,
arra a huszonnyolc éves középosztálybeli alexandriai fiatal-
emberre utal, akit a zsarnoki rendôrség pribékjei halálra ver-
tek. Meggyilkolása után Kaled eltorzult, véres arca széles kör-
ben terjedt az interneten, megdöbbenéshullámot váltott ki az
egyiptomi társadalomban.
Vael Gonim egyike volt azoknak, akikbôl undort váltott ki
a kép. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, s hamarosan, a
digitális marketing területén szerzett tapasztalatait hasznosítva,
elindított egy olyan Facebook-oldalt, amelynek célja az egyip-
tomi rendôri gyalázatok, a szegénység és korrupció leleple-
zése volt. Minden olyan kérdésé, amely politikai beállított-
ságtól függetlenül mindenkinek számított az országban. Három
hónap alatt 250 ezerre nôtt az oldal látogatóinak száma. Az-
tán jött a tunéziai forradalom és egy modernkori arab diktátor
megdöntése, ami így egy szemvillanás alatt igazi lehetôséggé
vált a változásra váró egyiptomiak becsvágyó képzeletében,
mindenekelôtt a liberális, kihívó, mûszakilag képzett fiatalok
körében.
Most eljött az idô – érezte Gonim. Arra törekedve, hogy
minél többekhez eljusson, posztolta Facebook-meghívóját, és
cselekvésre hívott fel vastag betûs címmel: „Január 25: Forra-
dalom a Kínzás, Szegénység, Korrupció és Munkanélküliség
ellen”.
Miért január 25? Mert Egyiptomban ez a nap a rendôrség
napjaként ismert, jelképes dátum, olyan, amelyen nem a rend-
ôrséget kellene ünnepelni, hanem megróni ôket és szörnyû
tetteiket. A felhívás gyorsan terjedt, és más digitális aktivisták
is elkezdték terjeszteni.
Mind közül a legerôteljesebb felkelésre-biztatás nem más-
tól érkezett, mint Aszma Mahfuztól, egy fiatal egyiptomi nôtôl

296
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

és aktivistától, az Április 6. Ifjúsági Mozgalom társalapítójá-

tól, akinek online videoüzenete vírusként terjedt el egész
Egyiptomban.
Kihívóan nézett a kamerába, úgy adta elô igazságos szava-
it és erkölcsi felháborodását.
– Nem fogom felgyújtani magam – mondta a tunéziai Mo-
hamed Bouazizi önégetésére utalva. – Ha a biztonsági erôk
lángba akarnak borítani, hadd jöjjenek és hadd tegyék meg!
És az ország minden férfijának mondom, aki igazi férfi, hogy
jöjjenek velem január 25-én a Tahrir térre.
És mindenkinek, aki azt mondja, hogy a tiltakozásra eljövô
nôket meg fogják verni, vagy számukra helytelen így csele-
kedni, annyit mondok, legyen bennük becsület és bátorság, s
jöjjenek velem január 25-én. És ha bárki azt mondja, hogy a
tiltakozók száma csekély lesz, és semmi sem fog történni,
annyit akarok mondani, hogy ôk adnak nekünk erre okot.
Ugyanolyan bûnösök, mint az elnök, a korrupt és durva rend-
ôrség… Számít a jelenlétetek. És nem, nem kicsit számít, ha-
talmas a jelentôsége. Sokat számít, hogy beszéltek a szom-
szédaitokkal, barátaitokkal, munkatársaitokkal, családjaitokkal,
bátorítjátok ôket, hogy jöjjenek. Otthon ülni, a híradókat nézni
vagy a Facebookon szörfölni, az betesz nekünk. Betesz ne-
kem. Tehát ha van bennetek méltóságérzet, ha emberi lények
vagytok, és ennek a hazának igazi részei vagytok, akkor el
kell jönnötök. Gyertek, védjetek meg engem és az összes töb-
bi lányt. És ha otthon maradtok, akkor megérdemeltek min-
dent, ami történik veletek… Isten azt mondja, Ô „nem változ-
tatja meg egy nép sorsát, hacsak azok meg nem változtatják
azt, ami a szívükben van…”. Gyertek és követeljétek a jogai-
tokat, az én jogaimat, családjaitok jogait. A jogainkat! Én el-
megyek január 25-én, és azt fogom mondani: „Nem a korrup-
cióra” és „Nem erre a rezsimre”.

297
 AMIR AHMED NASSZER

Aszma bátor és sebezhetô szavai nem szépítgettek, egye-

nesen a toroknak ugrottak, kihívóak voltak, ugyanakkor pró-
bára tették patriarchális társadalma férfijainak lovagiasságát
is. De hatnak-e a szavai? Vajon a felhívása és a mobiltelefo-
nokon, szájhagyomány útján, Twitteren, Facebookon és a
blogoszférában terjesztett hasonló forradalmi felhívások gyü-
mölcsözôk lesznek-e?
Ahogy közeledett január 25., viták folytak a Twitteren, ahol
addigra én is az egyik legaktívabb lettem. A nemet mondók
és a szkeptikusok kételkedtek benne, hogy az, ami Tunéziá-
ban történt, megtörténhet-e Egyiptomban.
Tunézia Egyiptommal összehasonlítva sokkal kisebb.
Egyiptom túl nagy.
Tunéziával ellentétben Mubarak nagyon felkészült lesz. Ô
katonaember.
Tunéziában az írástudás és az internetpenetráció sokkal
nagyobb, mint Egyiptomban.
Egyike voltam a vonakodón lelkesedô szkeptikusoknak.
Felkel-e Egyiptom a megrontói és ôt hanyatlásba sodrók
ellen? – tûnôdtem. Azt akartam, hogy így legyen. De képes
lesz-e rá?
Sokan idegesen tanakodtak a kérdésen, nagyon jól tudva,
hogy egy egyiptomi forradalom sokkal jelentôsebb lesz, mint
bármelyik más az arab világban.
Arab gyerekekhez és a mai korosztályokhoz tartozók mil-
lióihoz hasonlóan mi is az egyiptomi kulturális export befo-
lyásos diétáján nôttünk fel – filmek, könyvek, tévémûsorok,
zene és vígjáték –, ez formált bennünket, miközben felnôtté
cseperedtünk. Annyira így történt, hogy ha az amerikai pop-
kultúra keze nyomát a világon mindenütt fel lehet fedezni,
akkor az Egyiptomiét beleégették minden arab tudatába, még
azokéba is, akik azt állítják, hogy nem szeretik Egyiptomot és

298
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

az egyiptomiakat. Tömören szólva, Egyiptom az arab világ

lélektani középpontja, és Vegastól nagyon eltérôen, ami Egyip-
tomban történik, az nem marad meg Egyiptomban.
Fel tud-e lázadni? Ki tud-e úgy törni, mint Tunézia? – foly-
tattam a töprengést nyugtalanul.
Aztán eljött január 25., és hirtelen, mint egy szunnyadó és
sok éven át eléggé tétlen vulkán, tombolva kitört. A Tunézia
által fellobbantott ideológiamentes lángokat ôrjöngô pokollá
változtatta, olyan földrengést váltva ki, amely megrázta az
egész arab világot, és rögtön televízióink képernyôje és szá-
mítógépeink elé szögezett bennünket.
Gumilövedékekkel lövöldözô, vízágyúkkal és szégyente-
lenül sok, „Made in U.S.A.” feliratú könnygázgránáttal fellépô
erôszakos biztonsági erôkkel csatázva az igazi hôsök – a tün-
tetôk, diákok, munkások, férfiak, nôk, gazdagok, szegények,
muszlimok, keresztények, világiak, vallásosak, fiatalok és
öregek – bátran viselkedtek az utcákon, és ezrével özönlöttek
a belvárosba, mígnem kihívóan összegyûltek Egyiptom új
szent földjén: a Tahrir téren.
Onnan áradtak szét a tévéadások révén az egész földgo-
lyóra a felvillanyozó, idegtépô, felszabadító történelmi jele-
netek és dalok.
„A nép! Akarja! A rezsim bukását!”
És a Tahrir téren összesereglett tömeg minden énekkel
visszakövetelte a mi méltóságunkat, hatalmunkat, hangunkat,
önbecsülésünket is saját hazánkban és egész lényünkben.
Hôskölteménybe illô méretû lelki megtisztulás élményét él-
tük át. Drámai forradalmi élmény, az ébredésé és a béklyó
lerázásáé.
Néztem a televízióban az eufórikus képsorokat, és olvas-
tam az erôteljes érzelmektôl elragadott, a helyszínen lévô társa-
im és újságírók twitter-bejegyzéseinek szenvedélyes folyamát.

299
 AMIR AHMED NASSZER

Lelkesnek, ugyanakkor feldúltnak éreztem magamat, amiért

nem vagyok ott a téren, mert abban a feszült pillanatban és a
következô napokban, lerázhatatlan bizonyossággal tudtam,
hogy ha valahol meg kellene halnom a világban bármilyen
ügyért, az vitathatatlanul a Tahrir tér lenne.
A Felszabadulás terén.
Sehol másutt.
Vael Gonim szavaival, „az internet ifjúságának forradalma”
hamarosan „Egyiptom ifjúságának forradalmává” vált, „ami
viszont egész Egyiptom forradalmává változott”.
Aztán egy példátlan méretû drámai lépésként, és a „Pén-
teki Düh” elnevezésû tiltakozás hatására a Mubarak-rezsim
lezárta az internetet, egyedül a zavaros Noor Data Networks
mûködését hagyva meg, amelyik a multinacionális cégek-
kel és az egyiptomi értéktôzsdével meglévô kapcsolatot nyúj-
totta.
– A francba – fakadtam ki twitteres idôvonalamon. Az olyan
egyiptomi twitterezôk bejegyzéseinek kötetei, mint @Teve-
hajcsár, @Gsuare86 és a @3arabwy, eltûntek.
Pánik.
Olyan hacktivisták, mint a Tortól Jacob Appelbaum és má-
sok a bejrúti AB09-es találkozóról megsokszorozták erôfeszí-
téseiket, hogy fenntartsák a kommunikációt, hasznosítva mû-
szaki képességeiket, hogy megtanítsák és támogassák a régi
feltárcsázós módszerek helyébe lépô új módszereket az online
kapcsolatteremtéshez. A forradalom támogatása érdekében
folytatni kell a háborút a tekintélyes és érvényes médianarratíva
megteremtésére, s mivel nem lehettem ott a Tahriron, az egye-
düli dolgot tettem, amit tehettem, és amihez a legjobban értet-
tem. Bekapcsoltam internetes böngészômet, és elôkészítettem
szerény digitális eszközeimet.

300
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

– Pajtikám! – hívtam izgatottan a Tevehajcsárt Skype-on. –

Én vagyok az, Amir. Drima, a Szudáni Gondolkodó.
– Hohó! Drima! Rég hallottalak, pajti.
– Figyelj! – vágtam közbe gyorsan. – Lenyomom a felvevô
gombot különleges skpye-os plug-in-szoftveremen, és elkez-
dünk egy interjút. Hadd folyjon a történet. Király?
– Az ördög vigyen el, de azért igen. Csináld! – mondta.
– Tevehajcsár, meséld el nekünk, mi a fene folyik ott nálatok?
– kezdtem az interjút.
– Jelenleg közeledünk a tiltakozások elsô hetének végé-
hez. Az egész egy országos felhívással kezdôdött, amelyet a
tunéziai forradalom ihletett. Valójában több volt ez ihletnél.
Olyan érzést keltett bennünk, mintha nem volnánk férfiak.
Ezért úgy gondoltuk, nekünk is meglehet a magunk forradal-
ma. Nem jobbak ôk nálunk. Így hát belefogtunk, és senki
sem számított rá, ôszintén, hogy ilyen nagy dolog kerekedik
belôle.
Érdeklôdtem a helyszínen kialakult helyzetrôl, s ô felelt:
– Fantasztikus… még ha rosszul megy is a gazdaság, lé-
nyegében felépítjük az országot.
Kíváncsi voltam rá, ismeri-e Tevehajcsár az Egyesült Álla-
mok alelnökének, Joe Bidennek Mubarak egyiptomi elnökrôl
és a tiltakozásokról mondott kommentárját.
– Nincs internetem, barátom. Nincs internetem! – emlé-
keztetett rá Tevehajcsár, ezért felolvastam neki, amit Biden
mondott.
– Mubarak egy sor dologban a szövetségesünk volt – ma-
gyarázta az amerikai alelnök. – És nagyon felelôsségteljesen
cselekedett, tekintettel volt a térség geopolitikai érdekeire, a
közel-keleti béke-erôfeszítésekre; Egyiptomnak az Izraellel
meglévô kapcsolatok normalizálására tett erôfeszítéseire. Nem
nevezném ôt diktátornak.

301
 AMIR AHMED NASSZER

Úgy beszélt, mintha mindig minden Izrael és az egyoldalú,

elfogult, az AIPAC4 által befolyásolt, úgynevezett közel-keleti
béke-erôfeszítések körül forogna.
Még rosszabb, hogy mintha nem érné be annyival, hogy
nem nevezi Mubarakot diktátornak, Biden továbbment, és
megkérdôjelezte a tiltakozók követeléseinek törvényességér.
– Várható – felelte egyetlen szóval a Tevehajcsár. – Tud-
juk, hogy azon kormányok egyike sincs velünk abban, amit
tenni próbálunk. De tudjuk, hogy a nép… A nép velünk van!
Tehát részünkrôl rendben van. Tudomásul vesszük. Baszód-
janak meg a kormányok. Én boldog vagyok a néppel… Hadd
kormányozzák a népek önmagukat.
Végül a Tevehajcsár kifejtette a sorsdöntô következménye-
ket és azt, mi forog kockán:
– Ha Egyiptomnak sikerül rábírnia Mubarakot a távo-
zásra… Garantálom neked, változások következnek a tér-
ségben mindenütt. Amerre Egyiptom megy, arra követi a Kö-
zel-Kelet… Remélem, jól fog végzôdni.
A félelmetes dolgok csak most kezdôdnek.

Február 2-ára az egyiptomi hatóságok a fokozódó nyomás

hatására helyreállították az internetet.
– Megint van internet Egyiptomban! VÉGRE! – twittelte
Dalia Ziada emberi jogi aktivista. – Több mint ötszáz e-mailem
van a bejövô postafiókomban! Te jó isten!
A rezsim minden lépése visszafelé sült el, s további ezrek
özönlöttek az utcákra. Ami az egészben a legjobb, hogy a
digitális médiaháború ismét teljes erôvel folyt.
A kiberszféra régiójában zajló akciók központjában foglalt
helyet az AB09-es hálózat és megbízható barátaink, újságírók

4
American Israel Public Affairs Committee (AIPAC) – Amerikai-izraeli Köz-
ügyek Bizottsága (a ford.)

302
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

és szervezetek szövetsége. Mint csapatban röpülô ôrült ma-

darak raja – némelyik nagy, némelyik kicsi –, mindenkinek
az erôfeszítése és hozzájárulása a kollektív bölcsességhez sze-
repet játszott a folytatódó és tomboló médiaütközetekben, ame-
lyek két fronton zajlottak: küzdeni kellett az egyiptomi re-
zsim propagandája ellen és a nagy médiumok segítségével
képben kellett tartani a világot az igazságról.
Abdu, az Al-Dzsazira újságírója és producere, aki ott volt a
bejrúti bloggertalálkozón, lázasan twittelt az AB09 más tagjai-
val, a Kairóban vagy a Tahriron lévô megfelelô emberek el-
éréséhez szükséges információkat és telefonszámokat kért. Fél
óra múlva egy megfelelô ember megjelent az Al-Dzsazira an-
gol nyelvû adásában, és világszerte milliókhoz szólva, támo-
gatta a forradalom követeléseit.
Óráról órára, ahogy tombolt a digitális háború, a pisztoly
helyett használt digitális médiaeszközökkel felszerelt online
katonák folytatták a támadást. Mások, mint például a háttér-
ben mûködô mesterstratéga, Nasszer Veddadi halálos gépfegy-
verek és jól célzó tüzérségi lövedékek média megfelelôit hasz-
nálták, hogy hatásosan lerombolják az ellenforradalmi
mémeket. És néhány online katona, mint az emirátusokbeli
Szultán al-Kasszemi, az egyiptomi születésû újságíró, Mona
Eltahavi és az NPR-hez tartozó Andy Carvin, akiknek egyen-
ként több tízezer követôjük volt, közöttük befolyásos embe-
rekkel, erôs forradalmi hangokkal és a pusztító rakéták média
megfelelôivel mértek csapásokat az ellenfélre.
Az irtózatos erejû online sereg tovább harcolt – jelentése-
ket küldött, twittelt, szervezett, fordított, javított –, befolyá-
solta a nemzetközi médiát, amíg az általunk elbeszéltek az
elfogadott hiteles elbeszélésekké váltak: arról, hogy ez való-
ban az emberek szabadságért, méltóságért és igazságért ví-
vott legitim forradalma. Nem a Muzulmán Testvériség valami

303
 AMIR AHMED NASSZER

eszelôs összeesküvése, hogy újabb Iránt teremtsen. (A Fox

News természetesen tovább spilázná a történetet, és ez utóbbi
változatot okádná ki magából.)
A kormány felfegyverzett gazembereinek gyalázatos erô-
szakos cselekedetei, éles töltényei ellenére, s annak dacára,
hogy gyors biztonsági jármûvekkel rohanták le ôket, a tünte-
tôk százezrei – még egyszer, ôk az elismerésre méltó valódi
hôsök – csodálatos önmérséklettel és többnyire erôszakmen-
tesen kitartottak.
Végül február 11-én – tizennyolc napi forrongás után, ami-
kor a sérültek száma már több ezer volt és több mint nyolc-
százan vesztették életüket, s amikor az egyiptomi zsarnok,
Mohamed Hoszni Mubarak lemondott, az arab világ „berlini
falának” ledöntését élô televíziós adásban tudatták az Egyip-
tom-szerte a tereken ünneplô hatalmas tömeggel és a földke-
rekség mindenütt mámoros nézôivel.
A várakozásoknak megfelelôen más országokban csak-
nem azonnal követték, amerre Egyiptom ment; különbözô
mértékû és hevességû tiltakozások következtek Líbiában,
Bahreinben, Ománban, Jemenben, Jordániában, Szaúd-Ará-
biában, Szudánban, Marokkóban és Szíriában.
De arra senki nem számított, ami Európában és az Egyesült
Államokban következett.
Hónapokkal a szeptember 11. évfordulója elôtt az arab vi-
lág ifjúsága – azok a „gonosz” muszlimok, azok az „elma-
radt, tudatlan bolondok” és „terroristák” – megihlették a vilá-
got találékonyságukkal, erôszakmentes mozgósításukkal és a
szabadság és demokrácia iránti szenvedélyükkel. És kisvár-
tatva hasonló tiltakozó mozgalmak bontakoztak ki a korrup-
ció ellen és a felelôsségre vonhatóság támogatására Európá-
ban és az Egyesült Államokban is, az Elfoglaló Mozgalom
formájában.

304
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Ez valami különleges dolog kezdete volt. Világos, hogy az

internet ifjúságának ethosza csapott át az arab, az amerikai és
azon túli világ valóságába. A vonat kigördült az állomásról. A
fogkrém kikerült a tubusból. Nem volt visszaút, és a világ
sosem lesz a régi.

* * *

Ez a gond az internettel és a modernséggel manapság. Min-

den a sebességrôl szól. Információ, információ, de mi van a
tudással? És mi van azzal, hogy hagyjunk idôt e tudás meg-
emésztésére, hogy bölcsességgé formálhassuk?
2011 márciusára alaposan benne voltam az elsô szemesz-
teremben a Kuala Lumpur-i Iszlám Gondolkodás és Civilizá-
ció Nemzetközi Intézetében, s iráni professzorom, Amir H.
Zekrgo a hagyomány fontosságáról, az iszlám mûvészet filo-
zófiájáról és az internet visszásságairól beszélt. Nem igazán
látszott a médium hívének. Próbáltam teljesen ôrá koncentrál-
ni az órákon, de túlságosan elterelték a figyelmemet a twittelés,
viszont-twittelés a BlackBerrymen és tiltakozó barátaim friss
forradalmi bejegyzései az arab világ minden tájától.
Aztán a professzor mondott valamit, ami megragadta a fi-
gyelmemet.
– A technológia természetesen jó, de a világról alkotott fel-
fogásunk nem lehet a sebesség rabja. Hogy kellôen megala-
pozott egyénekké váljunk, mély és szigorú kozmológiára, a
világról alkotott képre van szükségünk. Amitôl ma sokan szen-
vednek, az annak hatása, hogy olyan világban élünk, amely-
nek a kozmológiája a gyorséttermekhez hasonlatos.
Igaza van – gondoltam magamban. De aztán eltöprengtem:
Hogyan nézne ki egy mély és szigorú, jelentôségteljes koz-
mológia, amely nem szükségszerûen hagyományos, de alap-
vetôen bizonyítékokra épül?

305
 AMIR AHMED NASSZER

Nem sokkal késôbb kielégítô választ kaptam Michael

Dowdtól. A fundamentalista kereszténybôl lett „evolucionista
evangélista” Dowd annak szószólója, hogy a „Nagy Történe-
lem” – tizennégymilliárd éves kozmológiai történetünk, amely
mind nagyobb komplexitás és együttmûködés felé tart – min-
den kozmológia anyja. Dowd és felesége, Connie Barlow, aki
maga is tudományos szakíró, 2002 óta keresztül-kasul beutaz-
ták Észak-Amerikát, s részük volt „belsô és külsô természe-
tünk lelkesítô, bizonyítékokon alapuló látványában” – amit
ôk „A Nagy Történetnek” neveznek. A házaspár ezt a tudo-
mányos alapú nagyszabású történetet mint „az emberiség te-
remtésének történetét” mutatja be. Ez, mint állítják, egy szent
történet, és kialakult ösztöneink friss értelmezését kínálja. A
történet az átváltozás csodálatos története a csillagportól a sej-
teken át az emberig, a városokig és mûholdakig.
Amikor valamikor késôbb személyesen találkoztam
Dowddal, mély és szívderítô evolúciós ismereteket kaptam
tôle.
– Az egész arról szól, hogy kapcsolatba kerüljünk a való-
sággal, Amir – mondta. – Tényleg ez az egyedüli, ami számít.
A vallások, természetesen, úgy beszélnek errôl, hogy egye-
nesbe jutni Istennel, de ez ugyanaz. Amikor felismered, hogy
„Isten” a valóság misztikus elnevezése, és a valóság „Isten”
világi neve, nyilvánvalóvá válik, hogy a tudományos, törté-
neti és kultúraközi bizonyítékot kellene a modernkori szent-
írásnak tekinteni. Persze, a tények Isten anyanyelve.
– Bátorítalak, hogy legyél nagyvonalúbb a törzsi és hagyo-
mányos mentalitással – tanácsolta. – Ezek nagy szolgálatot
tettek az evolúció folyamán. Igen, ma túl kell fejlôdniük ön-
magukon, beleértve önmaguk legjavát is, és meg kell halad-
niuk korlátaikat. De mielôtt éles nyelven ostoroznád a tradicio-
nalistákat, javaslom, hogy mélységesen méltányold, hogyan

306
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

segítette a törzsi, mitikus mentalitás fajunk túlélését és együtt-

mûködését, amire különben nem lett volna képes. Ha hálával
és megbecsüléssel viszonyulsz ahhoz, amire szükség volt,
hogy erre a helyre jussunk, sokkal nagyvonalúbbá válik a
hangod és sokkal hatékonyabb leszel a változások véghezvi-
telében.
Michaelnek igaza volt. Még sokat kell tanulnom és megbo-
csátóbbnak kell lennem, hogy pszichém árnyékából vissza-
szerezzem kitagadott énemet.

2011 májusa van, ismét a hideg szeles Oslóban vagyok, a

130 éves Grand Hotel elôtt állok, furdal a kíváncsiság, és ké-
szen állok, hogy elmondjam megnyitó beszédemet az oslói
Békefórum „Egy új arab világ hajnala” elnevezésû munka-
csoportjában.
Mivel végre felfedtem valódi kilétemet a blogoldalamon,
eljött a pillanat, amikor pódiumon beszélek, kamerák elôtt,
felfedve nevemet és arcomat, nem félek kimondani, amit gon-
dolok, és komolyan gondolom, amit mondok.
Philipa Thomas a BBC-tôl egymás után bemutatja a nyitó
megjegyzéseiket elôadó szónokokat, kezdve az egyiptomi Vael
Gonimmal, aki virtuálisan, Kairóból mondta el beszédét. Utá-
na mind, a munkacsoport Oslóban jelen lévô szónokai – a
líbiai Gazi Geblavi, a tunéziai Lina Ben Menni, a bahreini
Marjam al-Kajava és én – elôadtuk nyitó beszédeinket, majd
leültünk a munkacsoport tagjaival. Feltûnt annak az Ali
Abdulemannak, az online szólásszabadság úttörôjének a tá-
volléte, akivel egy évvel korábban a bejrúti AB09-es csúcson
találkoztam.
Hónapokig tartó bebörtönzés után Alit a bahreini forrada-
lom tetôpontján szabadon engedték, de bujdosni kényszerült,
miután a bahreini abszolút monarchia széles körû rajtaütést

307
 AMIR AHMED NASSZER

hajtott végre, és visszataszító módon boszorkányüldözést kez-

dett azon aktivistákkal szemben, akik a békés tiltakozás
mozgósítói voltak.
Mubarak egyiptomi bukása óta sok minden történt, ami
drámaian megrázta a térséget.
Líbiában a NATO által támogatott forradalmárok polgárhá-
borús helyzetben voltak a líbiai diktátor Moammer Kadhafi
kegyetlen erôivel szemben. Kadhafi negyvenkét éven át ural-
kodott, és vérfürdôt rendezett volna a lázadók erôdítményé-
ben, Bengázi városában, ha az USA támogatta NATO nem
avatkozott volna be Katar tekintélyes diplomáciai támogatá-
sával.
Az Iránnal szomszédos, sokkal bonyolultabb Szíriában
számtalan város forrongott, lázadóik iszonyatos katonai erô-
vel kerültek szembe, amelyet kínai és orosz támogatást él-
vezô diktátoruk, Basar al-Asszad indított, akinek emberei
még csak nem is haboztak volna lemészárolni nôket és gye-
rekeket, elmetszeni a torkukat, s a hátborzongató bûntettek-
rôl a világ valószínûleg nem szerzett volna tudomást, ha nem
léteztek volna a roppant bátor szíriai digitális aktivisták, fel-
szerelkezve kamerás telefonjaikkal, YouTube-bal és inter-
netes kapcsolattal.
Mégis, az arab felkelések rémálmai ellenére sok minden-
nek lehetett örülni és sok mindenben lehetett pragmatikusan
reménykedni. Ahogy az oslói Szabadságfórumon nyitó sza-
vaimban mondtam:
„Igen, akadnak kihívások, de azt gondolom, leomlottak a
félelem korlátai, és ezért derûlátók lehetünk.”

Visszatérve az intézetbe, ahol filozófiai mester fokoza-

tomon dolgoztam, elôrehaladtam azzal a kérdésemmel, ho-
gyan nézhet ki vagy fog kinézni az iszlám a digitális korban.

308
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Hogy friss információkhoz jussak, végighallgattam Az iszlám

jövôje az új média korában címû online szemináriumot, amely
bemutatott hatvan szónokot, akik egyenként hatvan másod-
percet beszéltek, összesen hatvan percben.
Az arab felkelések fényében a média egyre jobban rávilá-
gított a közösségi médiának a politikára gyakorolt hatására.
De éreztem, hogy nem ez az igazán nagy történet. Ha vala-
mi, akkor az az új média hatása a jelenkori iszlám gondolko-
dásra, és az, hogy megkönnyítette a hivatalos iszlám mind
erôsebb demokratizálását.
Miért? Egyszerûen azért, mert a muszlim világban az isz-
lám áthatja lényegében az élet minden területét, beleértve az
oktatást, kultúrát és politikát. Ezért az iszlámban és a jelenkori
iszlám gondolkodásban megjelenô minden fejlôdés és új irány-
zat, még a kibertérben is, potenciálisan befolyásolja az iszlá-
mon túlmutató fontos dolgokat is.
A vallásos intézmények már elvesztették és folyamatosan
veszítik monopolhelyzetüket a vallásos szövegek értelmezé-
sében és terjesztésében.
Idôrôl idôre.
Ráadásul mind több muszlim nô vesz részt az iszlám szö-
vegek újraértelmezésében feminista szemszögbôl, és ez meg-
szabadítja a tradicionalista iszlám testét a patriarchális méreg-
tôl. Igazából az online szemináriumokból felbukkanó egyik
legérdekesebb dolog az volt, amit a nôk mondtak, és amiben
ôk egyetértettek. Fátima Fakré, a Muslimah Media Watch
médiafigyelô alapítója helyesen értelmezte a visszhangzó ér-
zelmet, amikor azt mondta:
– Nagyobb internetes hozzáféréssel óhatatlanul velejár a
nagyobb nôi részvétel. Muszlim nôk már tevékenyek online
blogokon, Facebook-oldalakon és Twitteren. Az iszlám jövô-
je fényes, mert a muszlim nôk a tudás elérésére használják az

309
 AMIR AHMED NASSZER

új médiát, s arra, hogy a férfiakkal együtt formálják az isz-

lámot.
Egy másik felszólaló, az amerikai pakisztáni színmûíró,
Vadzsahat Ali jól érzékelte a közhangulatot, amikor így be-
szélt:
– Az iszlám nem beszél, a muszlimok cselekszenek. És a
muszlim ifjúság beszél, él, és új nyelvet használva azonosul
az iszlámmal, az új média új nyelve ez… a muszlimoknak
elsô alkalommal van mikrofonjuk. Többé nincsenek elzárva
a mecset falai mögé. Nem kell többé felmenniük egy emel-
vényre, és nem kell mikrofonért könyörögniük.
Másfelôl Harun Mogul, a New York University Iszlám Köz-
pontjának korábbi pr-igazgatója meglehetôsen ellentétes vé-
leményt osztott meg, az óvatosság szükségességét hangoztatva
az internetnek az iszlám gondolkodást átalakító lehetôségei-
vel kapcsolatban.
– Szerintem az internet nagyon destabilizáló erôvé válik
világszerte a muszlim közösségekben – kezdte. – Azért mon-
dom ezt, mert most a muszlim világban a legnagyobb problé-
mánk a tekintélyes hangok hiánya. Sok tekintélyelvû hang
hallható, amelyek tekintélyesnek hiszik magukat, de nagy
szakadék tátong azon emberek között, akik magukat elsôsor-
ban az általuk modernnek nevezett világgal kötelezik el és
azon emberek között, akik elsôsorban vallásos szempontok
révén határozzák meg magukat. És olyan intézmények hiá-
nyában, amelyek olyan embereket képesek produkálni, akik
mindkét irányzat vizén képesek hajózni. Az internettel kap-
csolatban bennem lévô veszélyérzet az, hogy felnagyítódnak
egyes negatív tendenciák, s arra bátorítják az embereket, hogy
maradjanak meg a saját álláspontjuknál.
Ez valóban jogos aggodalom – gondoltam.

310
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Az internet azonban egy semleges technológia, és rajtunk

múlik, hogy a legjobban használjuk, és a jó cél érdekében
hasznosítsuk. És jó célra kell használnunk és hasznosítanunk.
Különben nagy tét foroghat kockán, amint azt fájdalmasan
megmutatta 2011. július 22. Bôsz muszlimellenes portálok
által felheccelve – mint amilyen Robert Spencer Jihad Watch5
oldala, amelyet a korábbi években figyelemmel követtem a
blogoszéfrában – indult el a norvég Anders Nehring Breivik a
Norvég Munkáspártot megcélzó gyilkos tombolására.
Indítékai, amint kiáltványa dokumentálja: Egyéb célok kö-
zött megsemmisíteni a multikulturalizmust, deportálni min-
den muszlimot Európából. A terrortámadás hetvenhét halottat
és 151 sebesültet hagyott hátra, és megrázta Norvégia kis,
békés népét.
Igen, valóban jó célért kell használnunk és hasznosítanunk
az internetet.

2011 októbere. Az imént érkeztem a szabad Tunéziába,

hogy részt vegyek az Arab Bloggerek Harmadik Csúcstalál-
kozóján, a 2009. decemberi bejrúti találkozó folytatásán, ar-
ról az elôzô tanácskozásról van szó, amelyen az Apple-es Steve
„Abdulfattah” Jobs szavai szerint mi voltunk az „ôrültek”,
akik kilógnak a sorból. A lázadók. A bajkeverôk. A kerek
golyók szögletes lyukakban. Akik másként látják a dolgokat.
Elég ôrültek voltunk, hogy azt higgyük, képesek vagyunk
megváltoztatni a világot. Elég ôrültek, hogy azt higgyük, meg
tudunk változtatni társadalmunkban dolgokat, néhányat, bár-
mit. De bármilyen ôrültek voltunk is, egyikünk sem képzelte
2009-ben, hogy ismét találkozunk annak az országnak a fô-
városában, amely a földgolyó egyik legrafináltabb internettiltó

5
Dzsihád-figyelô (a ford.)

311
 AMIR AHMED NASSZER

diktatúráját alkalmazta. Közel két évvel késôbb pedig ponto-

san ez történt. Megérkeztem, és régi barátaimmal találkoztam
Tunéziában, s addigra sok minden valóban megváltozott.
Olyan sok minden, hogy az mindannyiunkat meglepett, az
átélhetô egyik legnagyszerûbb érzést keltve bennünk. Ez hi-
hetetlen erejû megerôsítés volt számunkra, mert minden két-
séget kizáróan tudtuk, hogy közös erôfeszítéseink nem vol-
tak hiábavalók.
– Gázi, de jó viszontlátni, testvér! – öleltem meg oslói mun-
kacsoportbeli líbiai társamat a Golden Tulip Carthage Tunis
szállodában.
– Örülök, hogy látlak, Amir!
– Na, nézd már, ember – mondtam Gázi pocakjára mutatva.
– Masa’allah, rendesen ettél, amióta végre megdöntötték és
megölték Kadhafit, mi? Már nem stresszelsz úgy, mint Osló-
ban? Alf mabruk, ezer gratuláció neked és Líbia népének, hogy
végül megszabadultatok attól a szörnyetegtôl.
– El sem tudom mondani, milyen boldog vagyok – vallotta
be Gázi. – Még mindig nehéz elhinni. Megcsináltuk. Megtör-
tént. Végre megtörtént. Ez ôrület!
Tényleg, bizonyos értelemben ôrületnek hatott: a hullám-
vasúthoz hasonlatos 2001. év, valamint a mi bloggertalálko-
zónk Tunéziában, amelyért egy évvel ezelôtt még Ben Ali
börtönébe vetettek volna bennünket.
De itt voltunk, összegyûltünk, hogy megbeszéljük, hogyan
erôsödhet együttmûködésünk és mit kell tennünk az arab re-
zsimek új cenzúra-erôfeszítéseinek fényében, mint ahogy vi-
lágszerte az úgynevezett demokratikus kormányok esetében,
amelyek ráébredtek az internetben rejlô lehetôségekre, képessé
téve az embereket, hogy gyakorolják velük született jogaikat.
Ez alkalommal a csúcstalálkozó sok új arccal ismerkedett
meg, mert a szervezôk külön figyelmet fordítottak az arab

312
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

bloggerek új korosztályának meghívására, hogy megismer-

tessék ôket a szükséges képességekkel és hálózati lehetôsé-
gekkel. Megjegyzendô, hogy közülünk, régiek közül is néhá-
nyan kezdtek ráébredni, milyen fontos vállalkozóként
gondolkodni és mûködni a befolyás, terhelhetôség és a na-
gyobb hatás fokozása érdekében. A kihívások ellenére foly-
tatódnia kell a lendületnek, erôsebben és nagyobb hatékony-
sággal.
Valamennyien jól tudtuk, hogy néhány arab országban a
dolgok „rosszabbra” fordulhatnak, mielôtt megjavulnak. En-
nek dacára többségünk úgy érezte, hogy a felkelések által
elindított lélektani változásnak erôsödnie kell az áldozati lét-
tôl és apátiától az önbizalomig és az önképzésig. „Negyven-
évi politikai stagnálása befejezôdött, és ennek így kell marad-
nia” – írtam blogbejegyzésemben.
Különösen a digitális korban, a gyorsan változó demográ-
fia és a fejlôdô hitrendszerek idején, amikor sokkal szabadab-
ban áramlanak az információk.
Különösen olyan idôben, amikor az arab világ népességé-
nek többsége harminc év alatti csalódott fiatalokból áll, akik
jobb jövôrôl álmodoznak. Az arab világban végbement lé-
lektani változásnak nônie és folytatódnia kell, és minden derû-
látó polgárnak és netpolgárnak kötelessége további pragmati-
kus optimizmusával táplálni és szítani a lángokat.
A vendégszeretô Tunéziában csodálatos barátok társaságá-
ban titokban még mindig nehéz szívvel és borúlátón gondol-
tam Szudánra, a szülôhazámra, amely érzésem szerint annyira
megtört, annyira megrongálódott, annyira visszahanyatlott,
hogy ott rövid idôn belül semmiféle pozitív változás sem vár-
ható. Egymás után másodszor voltam az arab bloggerek
csúcstalálkozóján az egyetlen szudáni részvevô, és nem sze-
rettem ezt az érzést. Egy, a javaslatomra meghívott szudáni

313
 AMIR AHMED NASSZER

bloggernek nem sikerült eljönnie. Bizonyos mértékig egyes

pillanatokban kicsit magányosnak éreztem magam. Szeren-
csére a szervezôk megígérték nekem, hogy több szudáni
bloggert és aktivistát fognak meghívni a következô csúcsta-
lálkozóra. Hálás voltam a kimondott kötelezettségvállalásért.
Az egyik munkacsoportban ülve tovább töprengtem: Va-
jon bekövetkezik a fordulat Szudánban is? Felkel-e valaha
Kartúm Omar al-Basir ellen? A forradalmi tiltakozásokra vo-
natkozó mozgósítások korábban nyomorultul kudarcot val-
lottak.

Az utolsó estémet töltöttem a társasággal Tunéziában a

búcsúvacsorán, kint a szabadban. A közeli nyílt tenger illa-
tát hozó enyhe szelet érezve csöndben, befelé fordulva, ma-
gányosan sétáltam, hogy magamba szívjam a pillanat mély-
ségét.
– Hé, itt maradhatnánk pár percig, hogy vehessünk néhány
dolgot? – kiáltott az egyik résztvevô a hegyoldalon felfelé
haladva a kis utcákon, ahol sokan megálltak egy hagyomá-
nyos bevásárló helyen, hogy vegyenek néhány holmit.
Kicsit távolabb, egyedül állva, hogy szemmel tartsa a tár-
saságot, ott állt az egyik házigazdánk, Számi Ben Garbia, aki
végre egy szabad Tunéziában van otthon; hazájának hôse,
aki tizenhárom évet töltött európai számûzetésben.
Lassan elindultam felé, és melléje álltam. Nem vett észre.
Szokás szerint a gondolataiba merült, elnézett a levegôbe,
enyhén szakállas arcán elégedett mosollyal.
– Na, milyen érzés? – érdeklôdtem, magam felé fordítva
figyelmét.
– Mire gondolsz? – kérdezte halk, mély hangon.
– Milyen érzés visszatérni? Hogy annyi év után szabad
ember vagy a saját hazádban? Hogy itt állsz, bajkeverô létedre,

314
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

annak a sok bajkeverônek a társaságában, akiknek az ese-

ményre szóló meghívásában segédkeztél? – magyaráztam
nevetve.
Megôrizve tartózkodó, rezzenéstelen viselkedését, mély
sóhaj kíséretében jött elô szívbôl jövô válasza a tenger felôl
érkezô szél szárnyán.
– Szépséges érzés, Amir. Szép érzés. Mit vásároltál? – kér-
dezte másodpercekkel késôbb.
– Ezt – mutattam fel bal kezem vékony ujját. – Ez egy tu-
néziai ezüstgyûrû. Ott, abban a boltban vettem. Akartam va-
lamit, ami állandóan emlékeztetni fog az elmúlt napokra. Tu-
néziára. Arra, milyen fontos, hogy igazat mondjunk. Így
lényegében, ha írok valamit és habozok kimondani, amire gon-
dolok, remélhetôleg észre fogom venni ujjamon a gyûrût, és
emlékezni fogok rá, hogy mondjam ki. Mondjam ki, amit
mondanom kell. Hogy leírjam, amit le kell írnom – magya-
ráztam, bôrömön érezve a szél és a szívem nyugalmát. – Kö-
szönet neked ezért – mondtam. – Köszönet mindenért.
– Szívesen, ja szadiki. – Biccentett. – Jalla, gyerünk mind-
nyájan vacsorázni.

2012 júniusára harsány nyilatkozatokkal visszatértek a kri-

tikusok és nemet mondók, borongós hangon ismételgetve,
hogy az arab forradalmak kudarcba fulladtak, nem hozták el
a demokráciát. Csak azt felejtik el, hogy Kelet-Európa sem
egy éjszaka alatt alakult át a Berlini Fal leomlása után. Elfelej-
tik, hogy a francia forradalom nem két évig tartott. Egy hosszú
és mocskos évtizeden át folyt.
Többnyire mûködtek ezek az emlékeztetések. Más alkal-
makkor nem.
Némelyek mindig azt választják, hogy borúlátó módon rá-
gódjanak a dolgokon, sôt a legkevésbé kívánatosabb módon.

315
 AMIR AHMED NASSZER

És pontosan úgy, ahogy megjósoltam, a felkelések utáni

országokban, mint Egyiptom és Tunézia, a beszélgetések több-
nyire az iszlám szerepérôl folytak.
– Nézd, Egyiptomban a választásokon az iszlamisták gyôz-
tek. Megkapták a szavazatok többségét – mondják a kritiku-
sok, tudomást sem véve a haladás jeleirôl.
– Igaz. De a gyôzelmük nem szükségszerûen azt jelzi, hogy
az arab világban az iszlamizmus népi támogatást élvez – fog-
tam magyarázatba. – Az iszlamisták inkább azért gyôztek, mert
évtizedeken át ôk voltak az egyedüli szervezett, fegyelmezett
politikai ellenzéki erô a térségben, amelynek üzenete és állás-
pontja visszhangra talált a tömegeknél. Ami bennünket, fiatal
liberálisokat illet, mi csak most kezdtük, és határozottan fel
kell emelnünk a fenekünket, hogy önszervezés útján mi
játsszuk a politikát. Egyébként akkor mi van, ha az iszlamisták
nyerték Egyiptomban a választást? Azt mondom, jó. Mert most
alaposan meg kell vizsgálniuk, milyen nevetséges szintre
süllyedt a szólásszabadság a diktátorok bukása elôtt. És Egyip-
tomban elôször fordul elô, hogy az iszlamisták elszámoltat-
hatók lesznek, és teljesíteniük kell ígéreteiket. Ha nem teljesí-
tik, le lehet ôket szavazni. Végül tartsátok észben, hogy a
választások elsô fordulójában a többség a nem-iszlamista és
világi jelölteknek jutott, akik világosan és egyértelmûen tá-
mogatnak egy polgári, nem vallásos államot, tehát mit mond
ez nektek? Még rengeteg okunk van derûlátónak lenni.
Iszlamista vagy világi, tényleg stabilizálnunk kell a helyzetet
és harcolnunk kell a korrupció ellen. Tehát a morgolódás és
panaszkodás helyett vegyük ki a részünket a dolgok gyümöl-
csözôvé tételébôl.

2012. július 2. A forradalmi láz végre minden kétséget ki-

záróan elérkezett Szudánba, Kartúmba. Most rajtunk a sor.

316
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Remélhetôleg. Napokkal korábban, június 29-én, pénteken,

Omar al-Basir katonai puccsának huszonharmadik évfordu-
lója elôtt Szudán országos kormányellenes tüntetéseknek volt
a tanúja.
– Kipattant a nagy, fényes szikra! – ünnepeltem, tudván,
hogy a hangulat nem marad mindig ilyen. Nem, amikor or-
szágszerte mindenütt a városokban ezrek kiáltozzák:
– A nép! Akarja! A rezsim bukását!
De még túl korai volt igazán örülni. Még sok munkát kel-
lett elvégezni, és semmi sem garantálta, hogy a tiltakozások
sikert érnek el. Felmentem a Skype-ra, hogy beszéljek szudá-
ni médiaaktivista társammal a Girifnától, az erôszakmentes
ifjúsági ellenállási mozgalomtól, amely segített Kartúmban és
országszerte a tiltakozók sokezres tömegét mozgósítani.
Az elôzô hat évben megváltoztak a körülmények. Végre
megvolt a jókora szudáni online aktivistaközösségünk,
amellyel számolni kellett. Végre nem voltam magányos más-
ként gondolkodó a közösségi médiában, mint 2006 áprili-
sában.
A múlt pénteki #SzudánLázad elnevezésû tüntetés sikeres
volt – közöltem kollégámmal. – Végre több ember csatlako-
zott a megmozduláshoz, köztük nôk és idôsek is, és a média
is egész jól beszámolt az eseményrôl. A twitteres hashtag is
megkapta a remélt figyelmet. Eddig tehát eljutottunk, más
kérdés, hogyan gyakorolhatunk további nyomást a hatalomra.
A magam részérôl minden tôlem telhetôt megteszek, hogy
ezek az események megkapják az oly létfontosságú nemzet-
közi figyelmet is.
Eddig elértük, hogy a média minden nagy területén foglal-
kozzanak az eseményekkel. CNN. The New York Times.
France24. BBC. The Los Angeles Times. Azt is tudom, hogy a
Foreign Policy-ben közölt írásomat felhasználták más újságírók,

317
 AMIR AHMED NASSZER

akik saját írásaikhoz végeztek kutatást. Az Al-Dzsazira arab

nyelvû adása még le van maradva, meglepetés, meglepetés.
Náluk semmi jelentôs. A katariak aggódnak, hogy Omar al-
Basir barátjuk megbukik Szudánban.
– Igen, ez mind igaz – felelte az aktivista, akivel beszélget-
tem. – De jobban aggódom a következô pénteki tiltakozás
valóban lehetséges csekély részvétele miatt. A NISS jobbra-
balra tartóztatja le a mi Girifna-tagjainkat, még az otthonaik-
ban is! Több mint tizenötezer tüntetô és kulcsfontosságú akti-
vista van most ôrizetben. Nehéz lesz mozgósítani. Ötletekre
van szükségünk – mondta.
Csalódottságot éreztem. Azok a NISS-es gazemberek kide-
rítik, ki van benne a mozgalomban, mert átvizsgálják az álta-
luk bebörtönzöttek mobiltelefonjait. Azt is sejteni lehet, hogy
kínzással sikerült kikényszeríteniük néhány srácunkból e-
mailes és Facebook-jelszavaikat. Tudom, hogy ez történt egy
szabadon bocsátott letartóztatottal. Gyanítom, így derítik ki,
hogy kik a tagok, és aztán letartóztatják ôket. Szinte olyan,
mintha névsort vagy ilyesmit kaptak volna.
– És most mit csinálunk? Nem tudom most rögtön elérni a
többieket.
– Akkor itt van a lehetséges következô lépésünk és straté-
giánk – mondtam neki. – El kell jutnunk a Manasirhoz. Hóna-
pokkal ezelôtt tüntettek és hevesen követelték a kártalanítá-
sukat, mint ahogy biztosan emlékszel rá. Motiváltak, és
bebizonyították magabiztosságukat. Ja, és mi van a letartóz-
tatottak családjaival? Miért nem egyesítik ôket?
– Már gyülekeznek.
– Kitûnô! Akkor ez a fô médiasztori, amit nyomhatunk.
Alakítsuk úgy a dolgokat, hogy a bátor nôk és anyák szerepét
hangsúlyozzuk a tervezett tiltakozásokban. Ez remélhetôleg
az újságíróknak olyasmit ad, amirôl meggyôzôen és közlésre
érdemesen tudósítanak.

318
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

– Rendben, csak az imént küldtem tovább az üzenetet azok-

nak, akik ezen dolgozhatnak – felelte. Hatékonyan mûködött.
– Egyébként – tette hozzá -nem tudom, küldjek-e még e-
maileket a srácainknak. Mi van, ha az NISS hozzájuk fér, és
elolvassa az üzeneteteket?
– Dugja fel magának az NISS. Valószínûleg tudják, ki vagy,
és piszokul biztos vagyok benne, hogy rólam is tudnak – vá-
laszoltam.
– Magam miatt nem izgulok – jelentette ki. – Azért aggó-
dom, hogy az e-mailjeim feldühíthetik ôket, és emiatt még
inkább megkínozzák vagy zaklatják a mieinket.
– Az szar! Igen. Ez így van – jöttem rá, és gondolkodási
szünetet tartottam. – Akkor szorítsunk. Jussunk el azokhoz,
akik nincsenek fogságban, és várjuk meg, hogyan alakul a
jövô péntek. Remélhetôleg sikerül megtartanunk a lendüle-
tünket. Tudasd velem, hogyan tudok még segíteni egyéb mé-
diacuccokkal. Most rohannom kell.
– Üdv.
Kuala Lumpurban a forgószékemben ülve a gondolataim
visszaszálltak Szudánba, a kertbe, ahol gyerekkoromban a
nagyapámmal szoktunk sakkozni, ahol felnôttes dogokat szo-
kott mondani nekem, amelyeket küszködve fogtam fel, ahol
megint szerettem volna ott állni azon lehetôség miatti gyötrô-
dés nélkül, hogy letartóztathatnak a kartúmi repülôtérre érke-
zésem után.
„Fiam, az élet egy sakkjátszma – jöttek vissza nagyapám
szavai. – Az életben, csakúgy, mint a sakkban, mindig meg
kell értened, mi zajlik körülötted. Látnod kell, hol állsz, mert
ha nem tudod, hol állsz, milyenek a körülményeid és hogyan
kerültél oda, ha nem ismered valamennyi tényezôt, nos, ak-
kor nem fogod tudni, hogyan haladj tovább. A séma benne
van a kapcsolatokban. Így kapcsolódnak össze a pontok. Ér-
tesz engem?”

319
 AMIR AHMED NASSZER

Nagyapám szavainak most mélyebb értelmük volt. Vissza-

tekintve a felnôtté válásomhoz vezetô útra, összekötöttem a
pontokat, s megismertem a kapcsolatok sémáját. Láttam, ho-
gyan vehetett volna valószínûleg egészen más irányt az éle-
tem, ha nem kötöttem volna ki a blogoszférában. Láttam, hogy
valószínûleg nem szippantott volna be a virtuális csodaország,
ha nem estem volna át gyerekkoromban az indoktrináláson.
Láttam, hogy valakinek a korai sorsa hogyan tartalmaz egy
megfejtendô kódot, hogy az ember tudatosan dönthessen sa-
ját sorsáról. A kód megfejtése vagy érintetlenül hagyása az
ember választásán múlik.
Kicsit fáradtnak éreztem magam, felkeltem a forgószékem-
bôl, becsuktam MacBookomat, és sétálni mentem. – Szorítok
– ismételtem magamban idegesen nevetve, a tiltakozásokra
gondolva. – Szorítok.

320
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Utószó

Emberi mivoltunk egyik legközpontibb tevékenysége a

mesélés tevékenysége. E könyvben mindvégig úgy használ-
tam a mesélést és a metaforákat, hogy reményeim szerint he-
lyénvalónak és találónak érzik majd, s hatására kritikusan kér-
deznek és gondolkodnak. Szeretném azt gondolni, hogy
sikerült ebben valamit elérnem prédikálás nélkül. Noha út-
közben sokat tanultam, továbbra is tanulok és fejlôdöm, az
agyam éhes marad, ezért szôttem egymásba a megfelelô me-
séket önöknek, hogy levonhassák belôlük saját következteté-
seiket. Olyan következtetéseket, amelyek gyanúm szerint fej-
lôdni és változni fognak, ha önök életútjuknak egy másik
pontján visszatérnek az általam önökkel megosztott történe-
tekhez.
Viszont a mesélésnek megvannak a hátrányai is. Miközben
a könyv számtalan részét nyitva hagyják különbözô lehetsé-
ges és érvényes értelmezés elôtt a filozófiai spektrum mentén,
különbözô olvasók számára rengeteg félreértelmezési lehetô-
séget is feltár. És itt szeretnék sokkal közvetlenebbül szólva

321
 AMIR AHMED NASSZER

önökhöz kifejteni néhány fontos szempontot, hogy az olva-

sás közben felmerült néhány lehetséges félreértelmezést pon-
tosítsak és tisztázzak.
Kezdetben fontos megjegyezni, hogy az a vallási és politi-
kai indoktrinálási tapasztalat, amelyen gyerekként átestem, nem
jellemzô minden muszlim gyerekre, legalábbis biztosan nem
erôsségében, hatékonyságában és tartalmában. Végül is a
Korán-szavalási órákat, melyeket olyan imám tartott, aki csat-
lakozott a problémás szalafi ideológiához és iszlámértelme-
zéshez, önkéntesen látogattam Katarban a szomszédos me-
csetben. Ez merevségérôl és sok kérdésben megmutatkozó
szélsôséges beállítottságáról híres. A szalafizmus persze csak
egyike az iszlámon belüli sokféle áramlatnak.
A korrektség kedvéért hozzáteszem, hogy sok megmaradt
és állandó hibája ellenére gyerekkori napjaim óta Katar sze-
rencsére tett néhány elismerésre méltó lépést elôre. Felülvizs-
gálta oktatási rendszerét és bevezetett sok jó fejlesztést. Saj-
nos ugyanezt nem igazán mondhatjuk el a szomszédos
Szaúd-Arábiáról, amelynek sürgôsen nagy fejlôdésre volna
szüksége. A Foreign Policy címû folyóirat 2012. májusi/júni-
usi számában Türelmetlenséget tanítva címû írásában
bloggertársam és szaúdi kollégám, Eman al Nafdzsan részle-
tezi, hogy az olajban gazdag királyság ultrakonzervatív intéz-
ményrendszere folytatja bigott mérgének befecskendezését az
oktatási rendszerbe a Másik elleni propaganda támogatása
érdekében. Ez ugyanaz a rákos bigottság, amely az egész vi-
lágra nyújtogatja csápjait, és megmérgezi a korábban türel-
mes muszlim közösségeket és társadalmakat. Ezért az ilyen
indoktrinálási gyakorlat és a Másikról – ne feledjük, a foga-
lomba a feltételezések szerinti „kevésbé” muszlimok milliói
is beletartoznak – terjesztett hazugságok elleni küzdelemnek
folytatódnia kell mindenütt, ahol ilyesmit találni, mert a ve-
szély valós és szörnyû.

322
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

A Másikról szólva hasznos lenne újból elôvenni a

muszlimok és a zsidók kapcsolatát, és az aknamezôt jelentô
témát, a palesztin-izraeli konfliktust. Semmiképpen sem tu-
dok igazságot tenni ilyen átfogó, érzelmileg telített témában
ilyen kevés oldalon. Ugyanakkor megér néhány meggyôzô
és tisztázó szót e könyv céljának érdekében.
Úgy gondolom, történelmileg Izrael téved, és nagy mér-
tékben tévedésben is marad. Annak gyarmatosító eszközök-
kel való megteremtése, aminek nagyon sok zsidó makacs ál-
láspontja szerint meg kell maradnia zsidó államnak,
igazságtalan és nagyon problematikus a térségben. Azt is hi-
szem, hogy a mi reakciónk Izrael megteremtésére igazságos,
még ha problémás is. A muszlim antiszemitizmus megjelenése
egyike a problematikus és hátráltató reakcióknak. Legyünk
benne biztosak, hogy az antiszemitizmus mindig is létezett a
térségben, jóval Izrael megteremtése elôtt. De közel sem volt
ahhoz, amit ma számos zsidó közösség megtapasztal, ame-
lyek közül néhánynak abban a kiváltságban volt része, hogy
viszonylag békében és harmóniában élt Teherántól Egyipto-
mon át Marokkóig, még az 1900-as évek elején is. De az arab-
izraeli konfliktus kezdete és a régió arra adott válasza szomo-
rúan változtatott ezen.
Hová jutunk innen? Nos, beszélgetéseinkben a kevésbé
kiélezett és kevésbé démonizáló viszony a Másikhoz jó kez-
det lehetne. Hogy ez megtörténik-e, a földi valóságon múlik,
amely befolyásolja a politikai légkört. Megváltozhatnak-e
hamarosan ezek a realitások? Nem tudom, de mi, egyének
nyilván meg tudjuk tenni, amit megtehetünk, hogy betömjük
a rést, amely közösségeinkben identitásunkat veszélyezteti,
és hogy harcoljunk azok üzeneteivel, akik gyalázatosan ki
akarják használni a viszályt a maguk elônyére – antiszemiták,
a fehér felsôbbrendûség hívei, hindu nacionalisták, muszlim

323
 AMIR AHMED NASSZER

radikálisok, az iszlamofóbok és muszlimellenes megszállot-

tak, akiket a Fear (Félelem) Inc., az Amerika Haladásért Köz-
pont jelentése leplezett le –, és a lista folytatódik.
Megtett utamról olvasva, remélve, hogy abban részben
magukat is látták, azon is elgondolkodhatnak, hol is állok a
magam identitását illetôen, az iszlámmal és az aktivista tevé-
kenységgel.
Nehéz bármilyen válasszal szolgálni erre a kérdésre, egy-
szerûen azért, mert nyilvánvalóan még fejlôdöm, és ez min-
dig is így lesz. Szerencsére akadnak olyan szempontok, ame-
lyekre talán kilencvenkilenc százalékos, örökérvényû
bizonyossággal tudok felelni.
Nem vagyok csak arab, vagy csak afrikai, sem pedig csak
keleti, vagy csak nyugati. Születésemnél fogva és büszke
örökségként szudáni afro-arab vagyok, vándorlásaim révén
pedig katari és malajziai, nyugati és amerikai vagyok nem
általános iskolás tudásommal, vonzódásommal és iskoláim-
mal, tudományos alapokon álló misztikus vagyok az integrál
filozófiai szemléletmódomnál fogva, iszlámom szúfi orientá-
ciójú szerelmese vagyok, politikai meggyôzôdésem szerint
szabadelvû, élethivatásom szerint író, aktivista és vállalkozó,
választásom és elkötelezettségem alapján pedig kozmopolita
világpolgár. E részek mindegyikének összhatása vagyok, de
nem az összegük, mert ezeknek nincsen összegük.
És nem, szúfi Szerelmem szerelmesének lennem nem je-
lenti azt, hogy a szennyes válás után ismét magamhoz ölel-
tem az iszlámot. Ilyet nem tettem, mert valójában az a hely-
zet, hogy sosem voltam igazi muszlim, amikor e világra jöttem.
Egyetlen muszlim sem az. Hatalmas többségünk nem tudato-
san választja az iszlámot. A megtértek kivételével egyszerûen
beleszületünk és beleszocializálódunk a hitbe, ahogyan a ke-
resztények és a mormonok a kereszténységbe és a mormon-
ságba.

324
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Szóval nem, nem öleltem újból magamhoz az iszlámot.

Megöleltem. Egyszer. Tudatosan. Szívbôl és büszkén öleltem
meg, mint szúfi orientáltságú kulturális azonosságot, lelki ös-
vényemen és gyakorlatomban (amit áthat az olyan bölcses-
séghagyományoknak, mint a Vipassana, a Csikung és a
tantrikus jóga szekuláris, bizonyíték alapú megközelítése).
Nem azért öleltem meg az iszlámot, mert a szúfizmus miszti-
kus költészete és nyelvezete jobban rezonál a szívemben, mint
a kereszténység vagy a buddhizmus nyelvezete. Viszont is-
merôsebb.
Mint ilyent örökségem és vallási hagyományaim része-
ként tisztelem az iszlámot, de többé nem köteleztem el ma-
gam vakon, sem pedig dogmatikailag nem kötôdöm hozzá.
És nem hiszek többé a személyes teisztikus Isten hagyomá-
nyos és széleskörû értelmezésében sem, ami mostanra telje-
sen evidens. Inkább elfogadtam a kétségtelenül nehezen meg-
határozható, misztikus élményeken keresztül elérhetô Istent
(vagy „Istent”), aminek hatására elmélyültem a misztérium-
ról és a tudatosság nehéz kérdésérôl szóló olvasmányokban.
És eddig világos, hogy a tudatosságot az agy fizikai állapo-
tára korlátozó buzgó erôfeszítések egyáltalán nem meggyô-
zôek. A tudatosság roppant nyitott kérdés, és ideje kihívást
intéznünk a tudomány arról szóló uralkodó meghatározása
ellen, hogy mi számít „fizikai” valóságnak, különösen, ha a
fizikusok olyasmikrôl beszélnek, mint a kvantumos vákuum
fluktuáció.
Ami a vallásos dogmatizmussal szembeni felhívásomat il-
leti, ennek csak az az oka, hogy reményeink szerint mi,
muszlimok, különösen közöttünk az ezredfordulós korosz-
tály, amely kezd ôszintébben és magabiztosabban beszélni az
elénk kerülô komoly gondokról online és offline, kezdi megre-
formálni félelmetesen széttört jelenlegi, félelem alapú vallásos

325
 AMIR AHMED NASSZER

oktatási modellünket, és ahogyan kell, fellázad korunk gya-

lázkodó szónok-ôskövületei ellen. Kezünk ügyében vannak
a digitális média eszközei a tudatlanság és korlátolt gondol-
kodás elleni csatában, és azt jövendölöm, amint azt sokan
helyesen tették, hogy az internet az lesz az iszlám számára,
ami a nyomtatott sajtó volt a kereszténységnek – a reformok
egyik fô hajtóereje.
Tehát törekedjünk megszabadítani magunkat és a világot a
dogmától, különösen annak buzgó, megosztó fajtájától. At-
tól, amely távol tart bennünket egymástól, s megakadályoz
bennünket külsô és belsô békénk megszerzésében. Testesít-
sük meg az aktivista ethoszt, s induljunk el önmagunk felfe-
dezésének, önfejlesztésünknek, önmagunk megerôsítésének
útján egyénileg és közösen is. Küzdjünk azért, ami fontos
nekünk: a társadalmi igazságosságért. A környezetért, a tuda-
tos üzletért, az értelmes beszédért, a jólétért és egyenlôségért,
igazi egészségért és életerôért, vagy egyszerûen a szabadsá-
gért, hogy önmagunk lehessünk.
És igen, természetesen könnyebb mondani, mint megtenni,
mert egyértelmûen lesznek megvívandó küzdelmek és meg-
nyerendô csaták. A földgolyó minden sarkában mindennap,
minden reggel sokan ébredünk úgy, hogy ezekkel nézünk
szembe.
Küzdünk, hogy feltárjuk utunk elsô lépéseit, sôt bátorságra
leljünk, hogy végigmenjünk rajta. Küzdünk, hogy meghall-
juk, amint életünk hív a mindenféle belsô és külsô lármában.
Küzdünk, hogy megválasszuk stratégiailag a csatát, és hogy
hogyan tudjuk megvívni magabiztosan, mégis könyörülete-
sen. Küzdünk sebeink begyógyításáért, hogy ne váljunk te-
hetetlen „sebesült harcosokká”. Küzdünk, hogy megszaba-
duljunk kezdeti éveink bennünket formáló hatásaitól, amelyek

326
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

azt célozták meg, hogy engedelmeskedjünk a társadalom kor-

látozó szokásainak és elgyengítô normáinak.
És tudják mit? Ez tökéletesen rendben van és normális.
Elôttünk számtalan férfi és nô járt már ott, és mégis kis
lépésekkel, lassan, de biztosan haladtak elôre, aztán ugrot-
tak és hosszúakat léptek, mert úgy döntöttek. És erre önök
is képesek.
Az aktivizmus ethosza nem egyszerûen annyi, hogy kime-
gyünk és tiltakozunk az utcán. Nem csak annyi, hogy tanúk
vagyunk és igazat mondunk a hatalomnak. Ennél jóval több
és több is lehet. És biztosan folytatható a politika birodalmán
túl az üzleti életben és a kultúrában. A legszélesebb értelem-
ben jelenti a kiállást a helyesért, és olyan munkát végezni,
amely számít.
Kis kölcsönöket nyújtó oldal a Kiva.org. Online ingyenes
oktatást nyújtó a Khan Academy. Mikrohitel-intézet a Grameen
Bank. TOMS, ami minden alkalommal ad egy pár cipôt egy
nélkülözô gyereknek, amikor mi vásárolunk egy pár cipôt.
Ezek szép példái a társadalmi vállalkozói kezdeményezések-
nek, vagy ahogyan én látom, az aktivizmusnak, a non-profit
és tudatos üzlet találkozásának, hogy elôsegítsék a kétség-
beejtôen szükséges pozitív társadalmi változást.
Néha viszont az aktivizmus lehet egyszerûen annak a sérü-
lékeny tevékenységnek a mûvelése, amely annyira fontos
emberiességünknek: a mesélés.
Így hát azt kérdezem, mi az önök története? Tényleg sze-
retném tudni röviden. Igazából méltányolnám, ha felkeres-
nék blogoldalamat a www.AmirAhmadNasr.com címen, és e-
mailt küldenének nekem a könyvrôl szóló építô visszajelzéssel
együtt, ha van ilyen.
Sok minden van még, amirôl szívesen írnék és megtölte-
ném velük e lapokat. Viszont rövidre kell fognom a dolgokat.

327
 AMIR AHMED NASSZER

Ezen okból öt tömör könyvajánlással búcsúzom önöktôl,

amely könyvek sok mindent kifejtenek, amit én nem mond-
tam el. Bíztatom önöket, hogy e könyvek elolvasására szakít-
sanak idôt, ha szeretnének igazán elmélyedni a vonatkozó
tárgyakba.
Az iszlámot és a demokratizálást övezô összetettségrôl és
vitákról nagyon ajánlom a török szerzô, Musztafa Akjol brili-
áns könyvét, amelynek címe Islam without Extremes: A
Muslim Case for Liberty (Iszlám szélsôségek nélkül: A sza-
badság muszlim esete). Az identitás kérdésérôl és a vele szem-
beni kihívásokról egy mind inkább globalizálódó világban
bolondok lennének nem kézbe venni a vékony, elegáns köny-
vet, amelynek címe: In the Name of Identity: Violence and the
Need to Belong (Az identitás nevében: erôszak és a valahová
tartozás szükségessége), amelyet a francia libanoni szerzô,
Amin Maluf írt. Az imént említett két könyv abszolút kötelezô
olvasmány. Szerezzék meg ôket.
Harmadszor, az internet szabadságáért és az online szó-
lásszabadságért vívott harcról nézzék át Consent of the
Networked: The Worldwide Struggle for Internet Freedom
(A hálózatiság hozzájárulása: a világméretû harc az internet
szabadságáért), amelynek szerzôje a Global Voices társala-
pítója, Rebecca MacKinnon. Negyedikként az integrált filo-
zófia és az evolúciós spiritualitás jól megírt, elérhetô és be-
vezetô értelmezéseként olvassák el a csodálatos könyvet:
Evolutionaries: Unlocking the Spiritual and Cultural Potential
of Science’s Greatest Idea (Evolúciósok: a tudomány legna-
gyobb gondolataiban rejlô spirituális és kulturális lehetôsé-
gek kibontása) Carter Phippstôl. És végül ugyanolyan jelen-
tôs, legyen gondjuk rá, hogy elolvassák a provokatív és fontos
könyvet, amelyet George B. N. Ayittey írt Defeating Dictators:

328
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Fighting Tyranny in Africa and Around the World (Diktátorok

legyôzése: a zsarnokság elleni harc Afrikában és a világban)
címmel.
És még egyszer kérdem, mi az önök története? Írják meg.
Írják meg, meséljék el, és osszák meg. És persze kövessék
szívügyüket. Ki tudja, kit vagy mit lesz képes megihletni?
Amíg nem teszik, nem fogják megtudni.

329
 AMIR AHMED NASSZER

330
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

Köszönetnyilvánítás

Nem volna király tôlem úgy fejezni be ezt a könyvet, hogy

nem mondok köszönetet azoknak a kulcsszemélyeknek, akik
fontos részei voltak e projektnek, és segítettek megvalósítá-
sában.
Elôször is szívbôl jövô köszönet illeti Ellen Daly-t, kiadói
konzultánsomat, amiért hitt bennem és együtt dolgozott ve-
lem, és segített jobb könyvjavaslatot összeállítani az ügynö-
kök és kiadók számára. Közremûködött a kezdeti szakaszban
az elbeszélés megformálásában. Óriási köszönet jár csodála-
tos ügynökömnek, Linda Langtonnak, amiért elfogadott ügy-
felének, és tetô alá hozta kiadói szerzôdésemet a St. Martin
Press-szel, amely pontosan az, amit kívántam és az elsô he-
lyeken szerepelt az általam választottak között. És persze há-
lásan mondok köszönetet a St. Martinnál dolgozó szerkesz-
tômnek, Daniela Rappnak, mert hitt a könyvben, és köszönöm
az egész szerkesztôi folyamat alatt tanúsított türelmét és ru-
galmasságát. Mélységesen hálás vagyok a lehetôségért. És
köszönöm Terry Pattennek és Byron Belitsosnak is e könyv,
az elsô könyvem kiadásában.

331
 AMIR AHMED NASSZER

És nagy köszönet jár Vadzsahat Alinak, Willow Wilsonnak

és Aziz Ponavallának, amiért a távolból ösztönöztek csodála-
tos kiegyensúlyozottságukkal és bölcs észrevételeikkel.
És elismerô köszönetet mondok Irsad Mandzsinak, mert
bátorított egy könyv megírására, amikor nem is terveztem
ilyesmit. 2007 októberében baráti eszmecserét folytattunk az
iszlámról a CSIS washingtoni konferenciája után, amikor tré-
fásan azt mondtam:
– Nem tudom, talán írok egy könyvet arról, amit gondolok.
– Írd meg – felelte. – Írj egy könyvet. – Halálosan komo-
lyan mondta. Huszonegy éves voltam, és ô úgy hitte, képes
vagyok rá, ami velem is elhitette, hogy meg tudom csinálni.
Öt év blogolás, olvasás, önbizalomhiány, mentális gyötrô-
dés, idônkénti megállás, szemlélôdés után, az ôrület tomboló
hurrikánját és ötleteit valami összefüggôvé szintetizálva fe-
jeztem be a könyvet. És hálás vagyok a meleg támogatásért,
amelyet azokban az években sok „MV” barátomtól és kollé-
gámtól kaptam. Srácok, elképesztôek voltatok.
Hálás vagyok továbbá Ethan Zuckermannak, Michael
Dowdnak és Rebecca Hamiltonnak, az írás különbözô szaka-
szaiban adott értékes tanácsaikért.
A továbbiakban természetesen köszönetet akarok mon-
dani a szüleimnek, hogy a lehetô legmegértôbbek voltak ag-
gályaik és némi intellektuális nézeteltérések ellenére. Az csak
természetes, hogy szóba hozták néhány aggályukat, tekin-
tettel az általam makacsul megválasztott téma vitatható ter-
mészetére.
Utoljára és végezetül dicséret és köszönet a Szerelmem-
nek, a lét minden Rejtélyének és az oknak, amiért létezünk
ebben a hatalmas világegyetemben. A könyvben észlelt minden
hiba az enyém, egyedül az enyém, és bármilyen darabkája az
önökben visszhangot keltô szépségnek ugyancsak az enyém.
Az Övé. Én csupán a szolgáló vagyok.

332
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

M
E
G
J
E
L
E
N
T
!

Benkô László
két politikai
thrillere
a történelmi
közelmúltból
az Atlantic Press
Kiadó
gondozásában.

333
 AMIR AHMED NASSZER

Már a könyvesboltokban!

Egy különös regény a magyar középkorból, melybôl

kiderül, hogy honnan származik a híres mondás:
„Olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtôl!”

334
 ÉN ÉS AZ ISZL@M

r Pál
oko
k u sa B
z i
k lass b a n . a n !
á
o d alom r d í t á s o l t o k b
i m iir ú j f o ab
r a n
Ak aro
s
Ha m

335
 AMIR AHMED NASSZER

Készült
A Gyomai Kner Nyomdában
Felelôs vezetô:
Fazekas Péter vezérigazgató
Telefon: 66/887-400
E-mail: knernyomda@gyomaikner.hu

336