sfmag.hu http://sfmag.

hu/2011/07/25/az-sfmag-kedvenc-philip-k-dick-regenyei/

Az SFmag kedvenc Philip K. Dick regényei : SFmag

Az Agave Kiadó nyolc éve jelentette meg első Philip K. Dick-kötetét. Ennek apropóján szavazásra hívják
az olvasókat, kinek melyik a kedvenc könyve a szerzőtől, és arra is kíváncsiak, kinek mit jelent Philip K. Dick
munkássága. Az SFmag néhány szerzőjét megihlette az utóbbi kérdés: következzen egy összeállítás a mi
válaszainkból.

Juhász Viktor (Brainoiz)

Az első Philip K. Dick-novellával még igen ifjú fejjel találkoztam a Szívélyes Fahrenheit antológiában – ez volt
Az álapa című írás -, és a mai napig élénken emlékszem rá, főleg a nagyon egyszerűen elmesélt, mégis
hátborzongató felütése miatt (és azért, mert rengetegszer elolvastam). Később már tudatosan próbáltam
követni a magyarul elszórtan megjelenő P. K. Dick-történeteket, és minden alkalommal megkaptam az
élményt, amire vártam: az enyhe borzongást vagy a fokozatos rádöbbenés bizsergető érzését, amikor az
olvasó rájön, hogy a történetben semmi sem az, aminek látszik.

P. K. Dick számomra nagyon sokáig elsősorban novellista volt, és talán éppen ezért a regényei nem tettek
rám akkora hatást. Pedig jók, sőt az Ubik vagy a Palmer Eldritch három stigmája kifejezetten tetszett (Az
ember a fellegvárban pedig mindenkinek ajánlott mű, aki kedveli az alternatív történelmet), viszont számomra
nem nyújtják azt, amit a rövidebb történetei szinte mindig. Azt a hátborzongató, hideg, elbizonytalanító
hangulatot, amit Dick mesterien sűrít novellányi méretbe, a regényeiben már nem érzem annyira. Az
antológiáit viszont a jövőben is elő fogom venni, az biztos.

M arkovics Botond (Hackett)

Philip K. Dicknek én elsősorban inkább a novelláit kedvelem, és Viktorhoz

hasonlóan nekem is az Az álapa volt az egyik első, borzongató élményem
tőle. Regényei közül az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
az abszolút kedvencem, részben a Ridley Scott-féle Szárnyas fejvadász
(Blade Runner) miatt, ami szerintem a valaha készült legjobb sci-fi film, tele
szürreális jelenetekkel és szimbólikus képekkel. A regénynek az
alaptörténeten túl kevés köze van a filmhez, és mivel előbb láttam a filmet,
először valami hasonlót vártam a könyvtől is, de végül valami egészen más,
de mégis ugyanolyan erőteljes élményt és különös hangulatot nyújtott, és
végre kiderült számomra a “nagy titok is”, hogy honnan jött az “elektronikus
bárányok” utalás, amit a Szárnyas fejvadász Dick-eredetijének címében
emlegettek.;)

M ayer István (adeptus)

Dick írásaival először kora kamaszkoromban találkoztam, de akkor még taszított könyvei depresszív világa,
és talán nem is A halál útvesztője és a Transz az ideális kezdés. Aztán a húszas éveim környékén újra
rátaláltam, onnantól szinte minden magyarul megjelent kötetét elolvastam, két könyvvel angolul is
megbirkóztam. Az újabb lökést az Ubik adta meg, amelyben megvan minden, ami miatt Dicket szeretni
szokták: semmi nem az, aminek látszik, sehol nem vagy biztonságban, és amikor végre azt hiszed,
megértetted a dolgokat, kiderül, hogy a valóság még különösebb.

Általában izgatnak azok az írások, amelyek Isten vagy az istenek

mibenlétét vizsgálják, Philip K. Dicknél pedig ez visszatérő téma, elég
csak a Figyel az égre, az Ubikra vagy a Palmer Eldritch három stigmájára
utalni. Vagy éppen a Valis-trilógiára, amelynek a címadó kötete nekem
túlontúl elborult volt – talán érdemes lenne egy második esélyt adni neki -
, és aminek nagyon várom a befejező kötetét.

Dick olyan író, akit emberként valószínűleg borzasztó nehezen lehetett

elviselni, ugyanakkor szívét-lelkét beleadta a műveibe: nem véletlen a
számos önéletrajzi utalás sem. Ami még érdekes, hogy Dick-műből elég
sok filmet csináltak, volt köztük több jó is, de talán a Kamera által
homályosan kivételével jóformán köszönőviszonyban sincsenek az
eredeti művekkel.
Ha egy kedvencet kell megjelölnöm, az az Ubik, de a képzeletbeli
dobogón ott van a Palmer Eldritch és a Figyel az ég is.

Szökrönyös László (Crei)

Dick nevével és munkásságával először a Galaktika 52. számában találkoztam, amit jórészt neki szenteltek. A
sok jó novella közül ma is emlékezetes számomra a Háborúsdi című, melyben egy paranoiás közösség harcol
képzelt ellensége ellen. A történet végén kiderül, hogy az ellenség valós, de az is lehet, hogy mégsem…

A kétértelműség, bizonytalanság, és a megváltozott tudatállapotok iránti érdeklődés minden későbbi

olvasmányélményemben is megjelent, és ezért, illetve műveinek nehezen emészthető volta miatt sokáig nem
tartozott a kedvenc szerzőim közé. Mielőtt az Agave elkezdte volna PKD életművének kiadását, viszonylag
kevés könyvét lehetett magyarul megszerezni. Ezek közül a megmagyarázhatatlanul nyomasztó Kozmosz
bábjai, az Ubik illetve a zseniális Halál útvesztője tetszett igazán. Utóbbit mai napig a legjobb regényének
gondolom.

Az elmúlt tíz évben magyarul megjelent Dick könyvek színvonala meglehetősen széles skálán mozog, de
talán ez érthető is. Egy termékeny szerzőnél nagyon ritka, hogy minden írása mestermű. Mindenesetre a
Palmer Eldritch, a Figyel az ég, a Csordulj könnyem és az Időomlás a Marson (Rucsok, rucsok!) mind
emlékezetes és elgondolkodtató könyvek voltak.

Takács Gábor (Acélpatkány)

Philip K. Dick a szememben sokáig csak egy volt a sok amerikai sci-fi szerző közül. Olvastam novelláit, és
amikor az Agave kiadta az első Dick-regényeit, el is olvastam párat. Igazán Dickkel akkor ismerkedtem meg,
amikor az egyetemen részt vettem egy Dickről szóló szemináriumon, aminek a vége aztán az lett, hogy
közreműködtem egy a szerzőről és műveiről szóló kötet elkészítésében. Ami az irodalmi munkásságát illeti,
vannak kiemelkedő regényei, mint Az ember a fellegvárban vagy a Palmer Eldritch három stigmája, és a
novellái közül a legtöbb remekbe szabott darab. Ha meg kéne neveznem egyet, Az álmodnak-e az androidok
elektronikus bárányokkal? a kedvencem, a maga nemében zavarba ejtően furcsa és elgondolkodtató.
Ennek ellenére ma sem tartozik a kedvenc szerzőim közé, és véleményem szerint hajlamosak Dick műveit és
őt magát is túlértékelni.

Hogy akkor mégis miért Dick az egyik legérdekesebb szerző a science fictionben? Talán azért, mert különös,
egyesek szerint őrületnek tekinthető gondolatainak a lejegyzéséhez a sci-fit választotta. Ez kifejezetten
érdekes kombináció, ami hozzájárulhatott hírnevéhez. Valahogyan sikerült olyan dolgokat megsejtenie és
olyan kérdéseket feltennie, amelyek populáris formába öntve hatalmas rajongótábort hozhatott neki, és a
kortárs amerikai irodalom klasszikus szerzőjévé tehették, mint Kurt Vonnegut vagy Thomas Pynchon.

Kánai András (sfinsider)

Én is a nevezetes Galaktika-antológiában ismertem meg ezt a nem mindennapi írót. Ott és akkor eldőlt: Dick
a maga megfoghatatlan, vibráló világával, sejtetéseivel az egyik kedvencem lett. A halál útvesztője ezt
támasztotta alá, és kitágította azt az értelmezési tartományt, amelyben én a science fictionről addig
gondolkoztam. Dick írásai – nem találok rá jobb szót – egész egyszerűen nyugtalanítóak. Ez az ábrázolás
(világlátás?) pedig nemcsak akkor, hanem ma is aktuális, sőt, sajnos egyre időszerűbb. Az Ubik pedig –
Aldiss kurta ítélete ellenére – a zsáner egyik legerőteljesebb regénye.

Az sem véletlen, hogy míg például Gibson-epigonok jócskán kinőttek a földből, Dick-epigonokkal már
nemigen találkozunk. Ez is mutatja nagyságát, egyedülállóságát: az őrületet, a racionális világ finom
összeomlását kevesen tudták/tudják ilyen erőteljes irodalmisággal ábrázolni.

És Nektek melyik a kedvenc Philip K. Dick regényetek? Szavazzatok augusztus 31-ig és írjátok meg az
Agave felhívása alapján, hogy miért. A legjobb írások az Agave blogján is megjelennek, illetve
szövegrészleteket belőlük a jövőben megjelenő Philip K. Dick-könyvekben is elhelyeznek.

22share0share0

[cikkbot további írásai]