Szalai Borbála: Süni Samu

Süni Samut odújából

kicsalta a kikelet...
- Jó, hogy megjött már a tavasz,
kezdtem unni a telet!...
S amint éppen nyújtózkodik,
arra ballag Nyúl Jenő:
- Szép, jó reggelt! Süni pajtás,
elég későn bújsz elő!
Látod, én már fel is vettem
halványszürke öltönyöm.
Valahányszor jön a tavasz -
új ruhába öltözöm.
Te még mindig ezt a kopott
tüskés gúnyát viseled?
Ejnye, ejnye, Süni komám,
elég ósdi viselet!
Ha akarod, elmehetünk,
felkeressük a szabót:
varr ő neked puha prémből
új nadrágot, új zakót...
- Nincs szükségem a szabóra!
Régi ruhám megteszi.
S ha nagyon kell, tüskéimet
majd köszörűs hegyezi!...
Kányádi Sándor: Ha én zápor volnék

Ha én zápor volnék,
égig érő zápor,
áztatnám a földet
istenigazából.

Hogyha napfény volnék,

melengető napfény,
minden sugaramat
széjjel teregetném.

Ha én harmat volnék,
minden reggel s este
lábujjhegyen lépnék
bársonyos füvekre.

Hogyha szellő volnék

erdőn, mezőn átal
járnék a virágok
finom illatával.

Kislány vagyok, s ezért

harmat, napfény, zápor
s a vidám szellő is
igaz, jó barátom.
Kovács Barbara: Az én bátyám

Van egy bátyám, mindig enne.

Ha a világ sajtból lenne,
mind befalná egy ebédre.
Almából hatot bekap,
a narancsból alig marad.
Két nagy banán csak egy falat.
Zsíros kenyér, hús és krumpli,
saláta vagy mákos nudli,
a csokimat is el kell dugni.
Anya nevet: „hova fér
beléd ennyi kenyér?
A pocakod majd földig ér!”
Apa morog: „megeszed mindet, amit keresek
Mégse jön meg az eszed?”

Mert csak enne egész nap ,

a lecke meg elmarad.
Egyest is hoz minden nap.
Támadt egy jó ötletem,
a megoldást meglelem.
Töri, földrajz, környezet,
s a bátyám összes matekja,
finomságból álljon eztán
akkor talán bevágja,
s nagy sem lesz a pocakja.