ÍNHÁZI ESTÉK • SZÍNHÁZI ESTÉK
Kecskeméti Katona József Színház
Boldogtalan hold
on n ét ism erhette
H Eugene O’Neill Pécsi
Ildikó t? — kérdezném , ha
nem tu d n á m (lexikonok­
ból) a választ: sehonnét.
N álunk aligha találh atn án k
Jo sie szerepére alkatilag
alkalm asab b színésznőt: a
szerzői leírás, s a Josie-ról
szóló m ondatok ism ereté­
ben ez a varázslatos szerep
a m ai m agyar színjátszás­
b an P écsi Ildikóé. Persze,
ettő l a papírform a szerinti
előzetes m egállapítástól
még n em volt bizonyos,
v ajo n a színpadon is iga­
zán b ev álik -e a jóslatszerű
gondolat? Máris m ondom :
bevált.
S olyan előadásban, ahol
a színésznő Gábor M iklós
p a rtn e re le h e t! G ábor
ú ja b b vendégszereplése
m ár jó előre külön is ese­
m énnyé tette ezt az elő­
adást. Ifjú Jam es Tyrone
— k it különben az Utazás
az éjszakába című O’Neill-
d rá m a színpadán lá th attu n k
legutóbb — a Boldogtalan
Josie és Jam es Tyrone (Pécsi ldikó és G ábor Miklós)
hold jeleneteiben tű n ik fel
újra, a világirodalom nak
azon szerepei közé tartozik,
m elyeket m á r a kecskem é­
ti p ró b ah írek előtt is szí­
vesen szán tu n k volna nagy
színészünknek.
S h a a Boldogtalan hold
félelm etes e re jű költészeté­
hez Rt»szt József izgalm as
rendezői egyéniségét is hoz­
zátesszük — nos, a p ap ír­
form a izgalm as előadást
ígért.
E zt az ígéretet teljesítet­
te a kecskem éti előadás.
Forró, fü lledt atm oszférá­
jával. Szorongatóan igaz
költészetével. Azzal a póz­
nélküli, frázism entes te r­
mészetességgel, mellyel
R uszt József — m inden fi­
gyelm ével, fantáziájáv al a
színészi m unka teljességé­
re és az írói szó érin tetle n ­
ségére ügyelve — szug-
gesztíven és egyértelm űen
já tsz a tja el a drám át, Csá-
n yi Á rp á d jelzetten reális
színpadán, Poós Éva találó
kosztüm jeivel. H a úgy te t­
szik, itt nincs sem m iféle
„m agyarázandó különm a­
gyarázat”, m elyről Ruszt
rendezéseinél olykor szó
esik ; talán, R uszt módsze­
rein ek ellenzői közül néhá-
nyan, m eglepődnek ezen a
„tárgyszerűségen” vagy az
író irán ti hűségen. Pedig
e z a következetes, s furcsa­
mód m indig ered etien gon­
dolkozó — s itt a gondol­
ko zó n v an a hangsúly —
m indig a d rám áb ó l indul
ki, s nem elto rzu lt elkép­
zeléseket a k a r az íróra
kényszeríteni, m ég h a nem
m inden m egoldásával ér­
te ttü n k is egyet eddigi
rendezéseinél.
Vergődő em b erek et, há­
borgó lelkeket ábrázol az
álom kergetés és csalódások
O’N eill-i színpadán. Rende­
zői m u n k áján ak kemény,
könyörtelen realizm usával
és színészi rem eklésekkel
te re m te tte meg R uszt az
évad egyik legszebb elő­
ad ását.
Pécsi Ildikó külső azo­
nosulása Josie szerepével
különlegesen szép belső
harm óniával, varázslato s
költészettel párosul. Ez pe­
dig a gyönyörű nőalak lé­
nyege; a félelm etesen óri­
ás nő, (két átlagos fé rfi
erejével is felér — írja
O ’N eill), akiből m inden
sz ö rn y ű m éret ellen é re a
szépség és tisztaság su g ár­
zik, csupa ellentét, ö n m a ­
g át szajh án ak hazudó szű­
zi lény, kinek Jam es irán ti
szerelm e tiszta, m in t a h e­
gyi forrás; farag atlan ,
m ocskos szavakat használ,
d e belül csupa lelki előke­
lőség. Pécsi Ildikó m indezt
a költészet erejével, nagy
és őszinte szenvedéllyel,
o lyan kiválóan já tssz a el.
hogy elhisszük neki Josie
sz av a it: „ . . . H iszen én
kö ltő vagyok. K i h itte ro l-
na ezt. Hiába, a sze relem ­
n e k csuda nagy a ha ta l­
m a.”
G áb o r Miklós a d elirium
és az illúziók m ezsgyéjén
tán to rg ó Jam es T yrone
a la k já t m egrendítő erővel,
a fig u ra önpusztító szen­
vedélyességével és d elirált
tehetetlenségével já tssz a el;
m inden rezdülésével az il­
lúziók és a v alóság nem
kétséges kim enetelű össze­
csap ását példázza. Csupa
b ű n tu d a t ez a Jam es, aki
h a m a r volt-em berré válik
a Broadw ay színészéből,
m in d ig vezekel, m ert
n in cs ereje élni. verekedni,
boldognak lenni. G ábor
m esterien építi a jellem et,
a világ s önm aga elől m e­
nekülő em bert. A m ásodik
részben a m inden addigi­
tól különböző éjszakán, a
h old boldogtalan és re­
m ény nélküli fényében a
je len e te Josie-val — a d rá ­
m a és az előadás csúcsa.
E gyetlen pillanatot idéznék
eb b ő l a kettős színészi re­
m eklésből: am ikor a h a jn a ­
li napfény v aló ság ára éb­
re d t Jam es h irtelen em lé­
kezni kezd az éjszakára,
G áb o r arcán átsu h an m in­
den eiködlött szépség, úgy
in d u l el a valóságba vissza­
zökkenő lánytól, tám olyog­
va. bizonytalanul.
B aranyi László, Jo sie ap ­
já n a k szerepében jellegze­
te s figurát terem t, k itű n ő ­
en. Sunyító ravaszságát,
földhözragadt kicsinyessé­
gét éppúgy eljátssza, m int
lá n y a féltését is. E bben a
n agy játék -p artib an B ara­
n y i egyenrangú ere d m én y ­
nyel alakít — atm oszférát
te re m t hatásosan, hitelesen.
Farády István és M uskát
László egy-egv epizódot
form ál, jól.
A színház Vas Istv á n re­
m ek m ív ű fo rd ításáb an
játssza a d rám át — ez is
hozzájárul a színházi pil­
la n a t szépségéhez.
D em eter Im re