Andók Veronika: Anyu, nézz a

szemembe!
Anyu, nézz a szemembe!
Látod, milyen tiszta?
A napfény ha belenéz,
szép gesztenyebarna.

Anyu, nézz a szemembe!

Csillag ragyog benne.
Mesét tudok s titkokat.
Elmondom most, gyere.

Anyu, nézz a szemembe!

Az egész világ itt van.
Ha bánat ér, gondolj rám,
segítek a bajban.

Anyu, nézz a szemembe!

A legszebb kincsem látod,
Mert szememben itt ragyog,
mosolyog az arcod.

K. László Szilvia: Anyák napjára

Amikor én kicsi voltam,

csak sírtam és nevettem,
anyák napi köszöntőt még
nem ismertem egyet sem.

De mióta ovis vagyok,

okos vagyok, nagy vagyok,
megtanultam beszélni,
és köszöntőt is mondhatok.

Mégsem beszélek most sokat,

hiszen azt is tudom ám,
két puszimból, mosolyomból,
ért engem az anyukám!
Mentovics Éva: Elmesélem, hogy
szeretlek
Mikor járni tanítottál,
lehajoltál hozzám.
Azt súgtad, hogy: drága kincsem…
S megcsókoltad orcám.

Ölelgettél, cirógattál, ápoltad a lelkem.

Kedves szóval terelgettél
– bármi rosszat tettem.

Oly sok éjjel virrasztottál

kívánságom lesve.
Álmot hozó meséd nélkül
sose múlt el este.

Beszédre is tanítottál.
Szívesen mesélek.
Elmesélem e szép napon,
hogy szeretlek téged.

Ahogyan a barna mackók

szeretik a mézet,
Édes, drága jó anyácskám
 úgy szeretlek téged.

B. Radó Lili: Köszöntő anyák napjára

Réges régen készülődünk erre a nagy napra,
hiszen ma van az esztendő legeslegszebb napja.
Hajnal óta anyut lessük. Ébred-e már? Hív-e?
Neki van a világon a legeslegjobb szíve.
Bizony nincs a naptáraknak mosolygósabb napjuk,
szobáját ma virágokkal telis-tele rakjuk.
Amit érzünk, amit szólnánk vidám dalba öntjük,
édesanyát énekszóval szívből felköszöntjük!

Mentovics Éva: Az én titkom

Megsúgok egy titkot halkan,
el ne áruld senkinek!
Kukkants be majd egyszer hozzánk,
hogyha nekem nem hiszed.

Szárnyait és angyalhaját
én láthatom, senki más,
nem lehet ő, csak egy angyal,
angyal bizony, nem vitás.
 Este, mikor ágyba bújok
hozzám hajol, betakar,
mesét olvas – kettőt-hármat
– nem távozik egyhamar.

Kakaót főz, mikor reggel

felkelek az ágyamból,
az iskola kapujában
búcsúzóul átkarol,

aztán fürgén tovalebben

– s hogy ne sejtse senki meg,
angyalszárnya láthatatlan –
s embermódon elsiet.

Később, mikor otthon vagyunk,

fény rezdül a nyomában,
s újra csillan angyalhaja
ott, az esti homályban.

Tóth Anna: Anyák napi köszöntő

Reggel, mikor ágyamhoz jössz, suttogod a nevemet.
Ujjaiddal cirógatod arcomat és kezemet.
Álmos szemem nyitogatom. Mosolyodra ébredek.
Ez a legszebb ajándékom ameddig csak élhetek.
Május első vasárnapján átadom a virágom.
Szívem szerint mindent adnék, ami szép a világon.
Köszöntelek Édesanyám, hiszen ma van ünneped.
Nekem pedig az az öröm, ha öledben ülhetek.

Mentovics Éva: Te is voltál kisgyerek

Hogyha éjjel rosszul alszom,
rúgkapálok, fölkelek,
elűzöd az álmaimban
ijesztgető szörnyeket.

Megnyugtat a közelséged,
ölelésed, mosolyod,
 ám tudom, ha rosszat teszek,
ráncolod a homlokod.

Volt már néhány kópéságom

– vásott vagyok, mit tegyek?
De tudom, hogy megérted,
hisz’ te is voltál kisgyerek.

Neked is van édesanyád,

ő lett az én nagymamám,
s úgy hallottam, neki is volt
anyukája hajdanán.

Ő lenne most az én dédim,

s tudom, nagyon szeretne,
együtt gyúrnánk a hógolyót
kint a kertben telente.

Ünnepeljük őket is most,

s anyukákat, mamákat…
Ők nyújtanak meghitt otthont
nekünk és a családnak.

Faltysné Ujvári Anna: Anyák napjára

ciklusból
Madárfüttyös vigalom,
ma van anyák napja,
azt a sok szép virágot
édesanya kapja.
Dajkálódik a csokor,
ezer apró kézben,
illeg-billeg sok kis láb
a nagy ünnepélyen.
Hízelkedve bebújunk
anyuka ölébe,
virágszirmot terítünk
lábai elébe.
***
 Amikor majd nagy leszek,
egy szép országot veszek.
Én leszek ott a király,
anyukám a királylány.
Hintaszékbe ültetem,
és naphosszat lengetem,
ahogy engem ringatott,
mikor bölcsőbe rakott.
Ha a hintát megunja,
és a szemét behunyja,
elmesélem őneki,
száz királyfi kéreti.
De senkinek ne higgyen,
inkább csak enyém legyen,
neki adom, ha marad,
fele birodalmamat.

Édesanyám, lelkem
(népköltés)

Édesanyám, lelkem,
fogadd e virágot,
tenéked nevelte
a te kisleányod.
amikor ültettem,
tereád gondoltam,
amikor öntöztem,
mindig mosolyogtam.
Fogadd szeretettel
édesanyám, lelkem,
én most azt kívánom,
mindig szeress engem!

Tóthárpád Ferenc: Ajándék anyunak

Köszöntelek anyák napján,
május első vasárnapján.
Minden vágyad teljesüljön,
bánat messze elkerüljön!

Csokrom mellé mit adjak?

Mit kívánnál magadnak?
 Kérjél bármit, neked adom,
intő szavad megfogadom.

Legyen szép e vasárnap!

Akarod a babámat?
Kincseimből kérlek, vegyél!
Fontos az, hogy boldog legyél.

Megkapod a babakonyhát
és a piros pöttyös labdát.
Jár még hozzá sok-sok puszi.
Téged illet mind, Anyuci!

Ágh István : Virágosat álmodtam

Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.

Donászy Magda: Anyák napján

Tavaszodik, kis kertemben

kinyílik a tulipán.
Ragyognak a
harmatcseppek
anyák napja hajnalán.
Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám.

Te vagy a nap
fenn az égen.
Én kis virág
meseréten.

Ha nem lenne
nap az égen,
nem nyílna ki
a virág.

Virág nélkül
de szomorú
lenne ez a
nagy világ.

Tordon Ákos: Anyáknapi

mondóka

Anyukám, anyukám
találd ki,
Hogy az és kincsem
ugyan ki.
Ki más is lehetne
Ha nem te.
Ültess hát gyorsan az
öledbe!

Csanádi Imre: Mi van ma?

Mi van ma, mi van ma?

Édesanyák napja.
Pár szál virág a kezemben:
édesanyám kapja.
Azt is azért adja,
aki szorongatja:
Édesanyám, édesanyám
jó szívvel fogadja!

Vass-Várkonyi: Piros
rózsa, fehér rózsa

Piros rózsa, fehér rózsa

egy csokorba összefogva,
karjaimban alig fér el,
alig győzöm öleléssel.

Vedd el tőlem, édesanyám,

harmat csillag bársony
szirmán.
Nap csókolta, szél ringatta,
kicsi lányod szívből adja.

Tóth Fanni: Anyák napi szivárvány

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer

az Óperencián innen, egy alföldi,
gyönyörű, kis falu. Ott élt-éldegélt
egy család. Anya, apa és gyerekek.
A gyerekek szép sorban követték
egymást, éppen öten voltak
testvérek. Három fiú és két lány.
Nagy-nagy szeretetben nevelkedtek.
Mindenük megvolt, amire szükségük
lehetett.
Szépen cseperedtek a gyerekek. A
négy idősebb testvér már kirepült a
családi házból, csak a legfiatalabb
lányka maradt otthon a szüleivel.
Olyan tíz éves lehetett, amikor azzal
a gondolattal állt édesanyja elébe,
hogy Ő szeretne világot látni, útra
kelni. Az anyukája először
meglepődött, aztán azt mondta,
hogy annak idején kis gyerek
korában bizony ő is elindult világgá.
Messze nem jutott, mert az utca
végétől visszafordult. Így lesz ez
kislánya esetében is – gondolta
édesanyja.

A kislány nem tudta, hogy mikor is

induljon el a nagy, felfedező útra.
Egy esős tavaszi délután gyönyörű
szivárvány jelent meg az égbolton,
de olyan gyönyörű, hogy ritkán lehet
ilyen szépet látni.

No – gondolta a lányka – most kell

indulnom. A szivárvány majd mutatja
az utat. A gondosan összepakolt
hátizsákját vállára vette. Elköszönt
szüleitől és elindult a gyönyörű
szivárványos ég alatt. Ment
mendegélt, közben a szivárványban
gyönyörködött. Nem is vette észre,
hogy a szülői háztól már nagyon
messze jár.

Útja során járt hófödte csúcsokon,

járt a sivatagban, találkozott erdei
manókkal is, de még a Mikulás
Hópalotájába is bekukkantott. Látta
a hatalmas, végtelennek tűnő
óceánt, látott érdekes növényeket,
állatokat. Mivel barátságos, jószívű
kislány volt, mindenhol szívesen
fogadták. Ellátták minden földi
finomsággal.

Édesanyja közben otthon izgatottan

várta haza a kislányát, de nem jött
vissza estig, de még reggelre sem
volt otthon. Már kezdte azt gondolni,
hogy édes leánya odaveszett.
Testvérei nyugtatták: Ne aggódj
édesanyánk, talpraesett kislány a mi
kis testvérünk!
Minden helyen, ahol megfordult a
kislány – nagyon jól érezte magát.
Egy kicsit hiányzott a családja, de
nagyon hamar lelkesedni tudott az új
dolgokért, így mindennap új
élményekkel gazdagodott.

Már a földet majdnem körbeutazta,

amikor ugyanolyan gyönyörű
szivárvány jelent meg az égen, mint
amikor elindult otthonról.

Ideje hazamennem, hisz oly régen

eljöttem otthonról, biztosan
aggódnak már értem - gondolta. A
kis batyuját a hátára vette és követte
a szivárványt. Nem sokáig kellett
gyalogolnia, amikor észrevette az
ismerős tájat, a faluszéli kis házat, a
szülői otthont. Ahogy a szivárvány
eltűnt az égről, szinte lehullott a
földre és szivárványszínűre festette
az út szélén nyíló virágokat, a
kiskertben a tulipánokat.

Ekkor az édesanyja kijött a ház elé

és meglátta a legkisebb leányát.
Egymás nyakába borultak, és nagy
volt az örömük. A kislány, a madarak
vidám dalára lett figyelmes.

„Itt van május első vasárnapja, Ez

az édesanyák napja” - énekelték a
madárkák.

A kisleány - Boldog Anyák Napját! -

kívánt édesanyjának és átnyújtott
egy gyönyörű, a szivárvány
színeiben pompázó virágcsokrot.

Aztán sokáig mesélt mit látott, hol

járt, milyen a világ, a föld másik
oldalán. És csak mesélt-mesélt és
talán még mindig mesél, ha meg
nem unta.