Új Utak A Pszichoterápiában - Elfogadás, Tudatos Jelenlét És Önegyüttérzés A Kognitív Viselkedésterápiában - 160dpi

Karoli
Kar
Tanulmänykötet
WJUTAK
A PSZIGHOTERAPIABAN
Albu Mónika
Bálint Andrea
Boytha Zsófia
Szabó-Bartha Anett
Szondy Máté
Szerkesztette: Szabó-Bartha Anett, Szondy Máté
+
ee
Fr Khála
444, RE Ikone ;eoreren
És
= 'H L Tarmattan
KAROLI GASPAR
ÚJ UTAK A PSZICHOTERÁPIÁBAN
#4
ate
++,
at + aneta
kt
+
RE
Károli Könyvek
tanulmánykötet
Sorozatszerkesztő: Sepsi Enikő
A szerkesztőbizottság tagjai:
Boros Gábor, Bozsonyi Károly, Czine Ágnes, Csanády Márton,
Fabiny Tibor, Furkó Péter, Homicskó Árpád, Horváth Géza,
Kendeffy Gäbor, Kocsev Miklés, Miskolczi-Bodnär Péter,
Mogyorósi András, Pap Ferenc, Sepsi Enikő
ÚJ UTAK A
PSZICHOTERÁPIÁBAN
OJ —
ELFOGADAS, TUDATOS JELENLÉT

ES ONEGYUTTERZES A KOGNITIV
VISELKEDESTERAPIABAN
SZERKESZTETTE:
Dr. SZABO-BARTHA ANETT
Dr. SZONDY MATE
Károli Gáspár Református Egyetem s LHarmattan Kiadó

Budapest, 2021
Felelős kiadó:
Gyenes Ádám, a LHarmattan Kiadó igazgatója és Horváth Géza, a KRE BTK dékánja
Károli Gáspár Református Egyetem

1091 Budapest, Kálvin tér 9.
Telefon: 455-9060
Fax: 455-9062
0 Károli Gáspár Református Egyetem, 2021

© LHarmattan Kiadó, 2021
Tanulmányok szerzői 9 Albu Mónika, Bálint Andrea, Boytha Zsófia, Szabó-Bartha Anett,
Szondy Máté, 2021
Függelék szerzői 9 Birinyi Réka, Borostyánkői Zsófia, Czinkóczi Annamária, Füzes Nóra,
Gergely Bence, Gurka Éva, Györffy Márton, Hajas Eszter Lilla, Kalotaszegi Sára, Kassai Zsuzsanna,
Ledinszky Lilla, Mokos Erzsébet, Nagy Gabriella, Nyizsalovszka Tímea, Ódor Vivien,
Sipos Adrienn, Török Regina, Zábó Virág, 2021
Szakmai lektorok:
Szabó-Bartha Anett
Szondy Máté
A borítón Szabó Hanna Izabella (Blue Bird design) grafikája látható.
na
Nemzeti Kulturális Alac
ISBN 978-963-414-782-4
ISSN 2062-9850
A kiadó kötetei megrendelhetők, illetve kedvezménnyel megvásárolhatók:
LHarmattan Könyvesbolt
1053 Budapest, Kossuth L. u. 14-16.
Tel.: +36-1-267-5979
harmattan@harmattan.hu
www.harmattan.hu
TARTALOM
me
PROF. DR. VARGHA ANDRÄS: ElösZ6. ....................... 7
SZONDY MÂTÉ — SZABO-BARTHA ANETT: Tudatosjelenlét- és

elfogadásalapú módszerek: történet, alapfogalmak, kihívások . . . . . . . . . 9
SZONDY MÁTÉ: Tudatosjelenlét-alapú stresszcsökkentés: történet,

hatäsmechanizmus és indikäcié . ........................ 35
SZONDY MATE: Tudatosjelenlét-alapt kognitív terápia: egy integratív

módszer a szenvedés csükkentésére . ...................... 49
SZABÖ-BARTHA ANETT: Az elfogadäs- &s elkötelezödesteräpia elmelete

és gyakorlata. ................................... 61
BOYTHA ZSÓFIA: A dialektikus viselkedésterápia módszerének

âttekintése. . ................................... 91
BÁLINT ANDREA: A sématerápia módszerének bemutatása.

Apâr bevonäsa .................................. 121
ALBU MÓNIKA: Együttérzés-fókuszú beavatkozások . . . . . . . . . . . . . 149
SZABÓ-BARTHA ANETT: Elfogadás a párkapcsolatban: az integratív

viselkedéses pârteräpia bemutatäsa . . . .................... 183
BÁLINT ANDREA: A brainspotting módszerének bemutatása. . . . . . . . . 201

TARTALOM
FÜGGELÉK
KASSAI ZSUZSANNA — ÓDOR VIVIEN: A mindfulnessalapú

stresszcsökkentő módszer hatásvizsgálati áttekintése . . . . . . . . . . . . . 217
CZINKÓCZI ANNAMÁRIA — HAJAS ESZTER LILLA — SZONDY MÁTÉ:

A mindfulnessalapú kognitív terápiák hatásvizsgálatának áttekintése. . . .227
BOROSTYÁNKŐI ZSÓFIA — NAGY GABRIELLA: Az elfogadás- és

elköteleződésterápia hatékonyságvizsgálatának áttekintése. . . . . . . . . . 237
BIRINYI RÉKA — FÜZES NÓRA — NYIZSALOVSZKA TÍMEA — ZÁBÓ VIRÁG:
A sématerápia hatékonyságvizsgálatának áttekintése . . . . . . . . . . . . . 249
GERGELY BENCE — GYÖRFFY MÁRTON: A dialektikus viselkedésterápia

hatékonysägänak bemutatäsa . ......................... 269
KALOTASZEGI SARA — LEDINSZKY LILLA: Együtterzes-fökuszü teräpiäk

hatékonysägvizsgälata . . ............................ 279
TOROK REGINA — MOKOS ERZSEBET — SZABO-BARTHA ANETT:
Az integratív viselkedéses párterápia hatékonyságának áttekintése . . . . . 295
GURKA ÉVA — SIPOS ADRIENN — BALINT ANDREA: A brainspotting

hatékonysägänak vizsgälata . .......................... 305
ELŐSZÓ
me
PROF. DR. VARGHA ANDRÄS
A jelen kötet egyes fejezetei olyan harmadik generációs kognitív viselkedeste¬

rápiás módszereket, technikákat mutatnak be a pszichológia területéről, ame¬
lyek a napjainkban egyre népszerűbb pozitív pszichológia elméletére és kutatási
eredményeire építenek. Ezen módszerek egy része (pl. sématerápia, dialektikus
viselkedésterápia) pszichopatológiai állapotok kezelésére is alkalmas. Más részük
(pl. elfogadás- és elköteleződésterápia, együttérzés-fókuszú terápiák, integratív
viselkedéses párterápia) az egészséges egyéni és párkapcsolati működésmódok
megerősítésére, fenntartására szolgál, így a primer és a szekunder prevenciós fo¬
lyamatokba is jól beilleszthető. Bár az elmúlt évtizedekben számottevően javult
a magyarországi emberek mentális egészsége — ami megmutatkozik például az
öngyilkossági ráta drasztikus csökkenésében! (csupán az elmúlt 5 évben 2596-ot
csökkent az öngyilkosságot elkövetők aránya)? —, és bár örvendetesnek tűnik,
hogy a World Happiness Report jelentése szerint a magyar emberek átlagos bol¬
dogságszintje 157 ország rangsorában a 2012-es 96. helyről 2020-ra az 57. helyre
emelkedett, a részletes adatokból kiderül, hogy ez a javulás kizárólag a GDP
emelkedésének köszönhető (a társas támogatottság, illetve a szabadság érzése
ugyanis nem javult)." Bízunk benne, hogy a kötetben bemutatott módszerek
tovább javíthatják ezt a képet.
Zonda Tamas -— Paksi Borbála — Veres Előd: Az öngyilkosságok alakulása Magyarországon

(1970-2010), Budapest, Központi Statisztikai Hivatal, 2013.
http://www.ongyilkossagmegelozes.hu/tenyek.html (Letöltes: 2020. äprilis 18.)
Lásd https://knoema.com/atlas/Hungary/topics/World-Rankings/World-Rankings/Happiness¬
index, illetve http://boldogsagprogram.hu/magyarorszag-boldogsagterkepe-2020/ (Letöltes:
2020. äprilis 18.)
PROF. DR. VARGHA ANDRÁS
A kötet megírása gyakorló szakemberek és a Benda Kálmán Szakkollégium

Pszichológiai Műhely hallgatóinak együttműködése keretében valósult meg.
Ez a Műhely 2017-ben jött létre és azóta számos bizonyítékát adta szakmai érett¬
ségének és publikációs aktivitásának.
A fejezetek elméleti és gyakorlati alapjainak megírása az adott módszerben
jártas és a szakmában elismert pszichológus szakemberek közreműködésével
jött létre, míg a hatékonyságvizsgálatokra irányuló kutatások összegyűjtése és
leírása a hallgatók segítségével történt.
Az ebben az együttműködésben megszülető kötet a pszichológia tudomány¬
területén hiánypótlónak számít, mivel ezeknek a fiatal múltra visszatekintő
terápiás módszereknek a leírása magyar nyelven egyáltalán nem vagy alig elér¬
hető. Gyakorlati hangsúlya révén jól használható a pszichológia területén belül
a gyakorló szakemberek számára is. Tankönyvként kiváló alapot adhat a hall¬
gatók számára, hogy betekintést nyerhessenek a nemzetközi szinten is elismert
pszichoterápiás módszerek eszköztárába. A hatékonyságvizsgálatokra irányuló
kutatások bemutatása révén pedig eleget tesz a bizonyítékon alapuló orvoslás
kritériumainak is.
TUDATOSJELENLET- ES ELFOGADASALAPU MÓDSZEREK:
TÖRTÉNET, ALAPFOGALMAK, KIHÍVÁSOK
me
Dr. SZONDY MATE — Dr. SZABO-BARTHA ANETT
BEVEZETES
Az elfogadás- és tudatosjelenlét-alapú módszerek körébe a kognitív viselkedéste¬

rápiás irányzat harmadik hullámába tartozó módszereket soroljuk. Kialakulásuk
megértéséhez érdemes áttekinteni ezen irányzat fejlődési vonulatát.
A viselkedesteräpiäk elsö hulläma az 1950-60-as Evekre tehetö, es alapvetö¬
en a klasszikus viselkedésterápiát foglalja magában. A tanuláselmélet alapvető
jelenségeire, módszereire — így például az operáns kondicionálásra, klasszikus
kondicionálásra, szisztematikus deszenzitizálásra, ingerelárasztásra épülő mód¬
szer elsődleges célja a viselkedés közvetlen megváltoztatása volt. Így az első
hullám módszerei elsősorban a jól megfigyelhető, operacionalizálható környezeti
ingerekre és a viselkedésre, illetve az e kettő közti összefüggésekre fókuszáltak.
A viselkedésterápiás irányzatok második hullámának legismertebb módsze¬
re a kognitív viselkedésterápia (KVT), melynek kidolgozása az 1970-es évekre
tehető. Itt a hangsúly már alapvetően a kognitív folyamatok működésének tu¬
datosítására és azok módosítására helyeződött. A KVT esetén használt terápiás
stratégiák és intervenciók alapvetően a kognitív folyamatok megváltoztatásán
keresztül próbálták elérni az érzelmek és a viselkedés módosulását. A fő cél
a problémát okozó gondolatok gyakoriságának és/vagy tartalmának megvál¬
toztatása volt, olyan technikák segítségével, mint például a negatív gondolatok
átstrukturálását célzó öt- vagy hétoszlopos technika, vagy a zavaró gondolatok
háttérbe szorítását elősegítő gondolatstop módszere. A kognitív viselkedéste¬
rápia hatékonyságát számos tanulmány igazolta különböző kórképek (így pl.
hangulatzavarok, szorongásos zavarok, evészavar, szerabúzus, PTSD) esetében,
ugyanakkor számos metaanalízis felvetett néhány kérdést a KRV technikáinak
hatékonyságával kapcsolatban. Úgy tűnt például, hogy a KVT hatékonyan fejti
ki hatását az enyhe és közepesen súlyos kórképek esetén, ugyanakkor a súlyos és
visszatérő problémákkal, a visszaesésekkel (pl. makacsul visszatérő gondolatok,
“Qe
Dr. SZONDY MATE — Dr. SZAB6-BARTHA ANETT
testi érzetek, érzések) nehezen tud mit kezdeni. Továbbá bizonyos általa alkal¬
mazott technikák hatása is megkérdőjelezhető, mint például a gondolatstop¬
technikáé, mely a visszatérő, kellemetlen gondolat leállítását, gátlását célozza
meg. Wegner gondolatelnyomással kapcsolatos kísérletei azt igazolták, hogy
bármilyen elnyomott gondolat esetében számolnunk kell annak ellentétes ha¬
tásával, az ún. visszacsapási hatással (rebound effect), mely révén az elnyomott
tartalom erőssége bizonyos idővel az elnyomást követően fokozódhat.! Amikor
tehát megpróbáljuk a számunkra kellemetlen belső élményt (gondolatot, érzést,
bevillanó emléket) tudatosan száműzni, elnyomni, rövid sikeres kontrollálás
után számolnunk kell az eredeti élmény erősségének fokozódásával.
A kognitív viselkedésterápia első két hullámának tapasztalatait ötvözve jöttek
létre az 1980-as években a harmadik hullámba sorolható módszerek, melyek
a kognitív és viselkedésterápiás elemek ötvözése mellett kiegészítették azokat
az elfogadás, a dialektika és a tudatos jelenlét elemeivel.? Ide tartozó módszerek
többek között a dialektikus viselkedésterápia (Dialectical Behaviour Therapy,
DBT),? a tudatosjelenlét-alapú kognitív terápia (Mindfulness Based Cognitive
Therapy, MBCT),‘ a tudatosjelenlét-alapu stresszcsdkkentés (Mindfulness Based
Stress Reduction, MBSR),’ az integrativ viselkedeses pärterapia (Integrative
Behavioral Couples Therapy, IBCT),° illetve az elfogadas- es elkötelezödesterapia.
Ezek a módszerek a tudatos jelenlét és az elfogadás beépítésével egy alapvetően
más hozzáállást alakítottak ki a problémát okozó nehéz élményekkel kapcso¬
latban: azok tartalmi, gyakoriságbeli megváltoztatása helyett az azokhoz való
viszonyulás módosítását tekintik fontosnak. A nehézséget jelentő érzés, gondo¬
lat, testi érzet megváltoztatása, megszüntetése helyett az azokhoz való elfogadó
viszonyulás kialakítása került a fókuszba, és azon keresztül azok viselkedésre
gyakorolt kedvezőtlen hatásának mérséklése, felváltva azt egy tudatosabb, adek¬
vátabb reakció kialakításával.
1 Daniel M. Wegner - David J. Schneider - Samuel R. Carter - Teri L. White: Paradoxical effects
of thought suppression, Journal of Personality and Social Psychology, vol. 33, 1987/1, 5—13.
Fredrick Chin - Steven C. Hayes: Acceptance and Commitment Therapy and the Cognitive
Behavioral Tradition, The Science of Cognitive Behavioral Therapy, 2017, 155-173.
M. M. Linehan: Cognitive behavioral treatment of borderline personality disorder, New York,
Guilford Press, 1993.
4 V. Segal — J. Mark G. Williams — John D. Teasdale: Mindfulness-based Cognitive Therapy for
Depression: A new approach to preventing relapse, New York, Guilford Press, 2002.
Jon Kabat-Zinn: Full catastrophe living: Using the wisdom of your body and mind to face stress,
pain, and illness, New York, Delta, 1990.
Neil S. Jacobson - Andrew Christensen: Integrativ pdrterdpia — az elfogadás és változás mód¬
szere, Budapest, Animula, 2009.
* 10°
TUDATOSJELENLÉT- ÉS ELFOGADÁSALAPÚ MÓDSZEREK...
Maga az elfogadás kifejezés az averzív belső tapasztalatok pszichológiai elfo¬

gadására utal, vagyis egy nyitottságot jelent az egyén számára a szenvedést okozó
gondolatok, képek, érzések és testi érzetek megtapasztalására azok megszünteté¬
se, megváltoztatása helyett. A cél ezen viszonyulás során nem az, hogy a szokásos
értelemben véve , jobban" érezzük magunkat, hanem az, hogy küzdelem nélkül
átéljük gondolataink és érzéseink teljes skáláját. Az elfogadás nem egyenlő a be¬
letörődéssel, mint inkább egyfajta hajlandóságot jelent ezen élmények befogadá¬
sára az értékes élet megélésének érdekében. Az elfogadás során képessé válunk
az adott pillanatban zajló külső és a belső események egyre élesebb tudatosítására
és azok megélésére az azonnali automatikus reagálás nélkül. Ebben az értelemben
az elfogadás és a tudatos jelenlét szoros kapcsolatot mutat egymással, hiszen ez
utóbbi részét képezi a figyelem ítélkezésmentes, reaktivitásmentes irányítása az
itt és mostban zajló élményekre. Így ezen jelenség részletes fogalmi, elméleti és
hatásmechanizmusbeli áttekintésére térünk ki a fejezet további részében.
A tudatos jelenlét (mindfulness) különböző gyakorlatok, jellemzők és folya¬
matok széles körére alkalmazhaté ernyéfogalom. Kabat-Zinn’ klasszikus defini¬
ciója szerint ez elsősorban a figyelem, a tudatosság és az élményekre irányuló
attitűd jellemzőivel írható le: a figyelem szándékos, reaktivitás és ítélkezésmentes
jelen pillanatra való irányítása.
Ez a működésmód több keleti spirituális-vallási-filozófiai tradíciónak (elsősor¬
ban a buddhizmusnak), illetve egyes keresztény, kontemplatív hagyományoknak
is lényegi részét képezi. A modern orvostudomány és pszichológia a hetvenes
évek végén , fedezte fel" a tudatos jelenlét jelenségét, amikor Jon Kabat-Zinn
létrehozta a tudatosjelenlét-alapú stresszcsökkentés (Mindfulness Based Stress
Reduction, MBSR) intervenciös/trening módszerét.
A terület fejlődésében fontos lépésnek tekinthető a Mind and Life Institute?
1987-es létrehozása: az intézet a keleti hagyományt képviselő Dalai Láma és
a nyugati tudományos élet prominens képviselői közti párbeszédet hivatott tá¬
mogatni (konferenciákkal, nyári egyetemekkel, kutatói ösztöndíjakkal). A 2010
óta megjelenő Mindfulness folyóirat kizárólag a témával kapcsolatos cikkeket
közöl, a Mindfulness Research Monthly hírlevél? pedig havi rendszerességgel,
tematizálva összegzi az aktuális tanulmányokat. A 2000-es évek elejétől egyér¬
telműen megnőtt a témával kapcsolatos érdeklődés — mind szakmai körökben,
mind a népszerűsítő irodalomban (Il. ábra).
7 Kabat-Zinn: Full catastrophe living.

8
Honlap: www.mindandlife.org (Letöltés: 2020. február 7.)
9
www.mindfulexperience.org/newsletter.php (Letöltés: 2020. február 7.)
+ 11 *
1200
e sints Arkies
35000
on mm Nons Modia Artcios 32000
3 s,
c
£1000 28000
5 =
Ss 26000 &
= eco 23000 9
3
2
à
20090
à a
c
£
600 17000 5
3 14000 &
Bo
=
& |
| 40 1000
000
11
6
3
£
© 200 | a
— T
8009
09
ö
| 5000
| 2009
2 1000
s ES OO PK E HP LC SF
S © 4 b 8 9"
1. ábra: A tudatos jelenlét témájával kapcsolatos

publikációk és médiamegjelenések száma 1970 és 2015 között
(forrás: American Mindfulness Research Association, www.goamra.org)
Izgalmas eszmetörténeti kérdés, hogy miért az utóbbi években ugrott meg a

témával kapcsolatos érdeklődés. Ezt több tényező is magyarázhatja:
e A pozitív érzelmek és a boldogság érzésének (közelmúltban felerősödő)

túlhangsúlyozása, fetisizálása komoly feszültségeknek lehet a forrása. Ezt
ellensúlyozhatja a tudatos jelenlét minden emberi élménnyel (így a negatí¬
vumokkal is) kapcsolatos nyitottsága.
+ A teljesitmeny-, sikeres aktivitäsfökuszü működést ellensúlyozhatja a tu¬
datos jelenlet letezesfökusza (being).
s Számos kutatás alapján úgy tűnik, hogy az utóbbi évtizedben csökkenő
tendenciát mutat a kooperáció, az altruizmus és a közösségi érzés szintje,
ezzel párhuzamosan pedig egyre fontosabbá válnak a materiális célok."
Ezt ellensúlyozhatják a mindfulnessben megjelenő értékek.
Alapfogalmak
A területtel kapcsolatos konceptuális és módszertani kérdések nagy része a tisz¬

tázatlan fogalmi keretekből fakad. A szakirodalomban négyféle módon hasz¬
nálják a tudatos jelenlét fogalmát: (a) utalhat bizonyos állapotra, (b) személyi¬
ségvonásra, (c) egyfajta gyakorlatra, illetve (d) terápiás beavatkozások egy
10 Graham Music: The buzz trap: Speeded-up lives, distractedness, impulsiveness and decreasing
empathy, Psychodynamic Practice, vol. 20, 2014/3, 228-249.
+ 12 +
típusára." A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a tudatos jelenlét gyakorlása

rendkívül sokféle formát ölthet: megvalósulhat például a jóga vagy a tai-chi
gyakorlása során, zen buddhista gyakorlatokban, keresztény meditatív imában,
a tudatos jelenlét meditáció valamilyen formájában, de bármilyen informális
mindfulness gyakorlat (például tudatos mosogatás) során is.
Jon Kabat-Zinn klasszikus definíciója"? szerint a tudatos jelenlét nem más,
mint , a figyelem szándékos, reaktivitás és ítélkezésmentes jelen pillanatra való
irányítása." Ezt a definíciót később több kritika érte, sok szerző (többek között
később maga Kabat-Zinn is) túlságosan szűknek érezte. Bishop és munkatársai?
operacionalizálható definícióként két komponenssel jellemzi a tudatos jelenlét
állapotát. Az első komponens a figyelem önszabályozására vonatkozik és a fenn¬
tartott figyelem, a figyelem rugalmassága és az elaborációs folyamatok gátlása
jellemzi. A második összetevő az élményekkel kapcsolatos orientációra vonat¬
kozik és kíváncsiság, nyitottság és elfogadás jellemzi.
A különböző mindífulness definíciók megegyeznek a következő komponen¬
sekben:"
a) a figyelem jelenre irányítottsága;

b) pozitív, vonásjellegű tulajdonságok (nyitottság, ítélkezésmentesség, elfoga¬
dás) összessége;
c) pozitív szándék vagy motiváció a változásra vagy spirituális fejlődésre és
d) a decentrálás, illetve a saját gondolatoktól és érzésektől való távolságtartás
képessége.
A fogalmi tisztázás miatt ki kell térnünk a tudatos jelenlét és az áramlat (flow)

élményével, illetve az ún. ízlelgetéssel (savoring)" való kapcsolatára, mivel mind¬
három fogalomban fontos a jelen élményeinek tudatos megélése. Az áramlatél¬
ményben ez egy olyan tevékenység során valósul meg, ahol megfelelő a kihívás
David R. Vago — David A. Silbersweig: Self-awareness, self-regulation, and self-transcendence

(S-ART): a framework for understanding the neurobiological mechanisms of mindfulness, Fron¬
tiers in Human Neuroscience, 2012/6. doi:10.3389/fnhum.2012.00296.
Jon Kabat-Zinn: Full catastrophe living.
Scott Bishop — Mark Lau— Shauna Shapiro — Linda Carlson — Nicole Anderson — James Carmody
— V. Zindel Segal — Susan Abbey — Michael Speca - Drew Velting - Gerald Devins: Mindfulness:
A proposed operational definition, Clinical Psychology: Science and Practice, 2004/9, 76-80.
(S-ART): a framework for understanding the neurobiological mechanisms of mindfulness,
Frontiers in Human Neuroscience, 2012/6, doi:10.3389/fnhum.2012.00296.
5 Szondy Máté - Martos Tamás - Szabé-Bartha Anett — Piinkésty Maria: A Rövidített Pozitív
Élmények Feldolgozási Módjai Skála magyar változatának reliabilitás- és validitásvizsgálata,
Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 15. évf., 2014/3, 305-316.
+13 +
és a képességek aranya, az ,,izlelgetés” esetében pedig valamilyen pozitiv élmény

megélése és feldolgozasa mentén keriil sor erre. A tudatos jelenlét konceptualisan
így különíthető el a másik két fogalomtól:
s Míg az ízlelgetés fogalma a pozitív élmények tudatos feldolgozására vonat¬

kozik, addig a tudatos jelenlét az emberi tapasztalatok teljes spektrumával
(pozitív és negatív élményekkel) kapcsolatban célozza meg a tudatos meg¬
élést. Nemcsak abban segít, hogy a pozitív élményeket tudatosan megéljük,
hanem abban is, hogy képesek legyünk együtt maradni a nehéz belső élmé¬
nyekkel is (ahelyett, hogy azokat megpróbálnánk elnyomni, kontrollálni,
megváltoztatni).
s Az áramlatélmény és a tudatos jelenlét között két fontos különbséget emel¬
hetünk ki. Egyrészt az áramlatélmény általában valamilyen komoly kihívást
jelentő tevékenység (például sakk, autóvezetés vagy hegymászás) közben
jelenik meg, míg a tudatos jelenlét átélhető passzív (például hangok megfi¬
gyelése) vagy kihívást nem jelentő (például séta) tevékenységek közben is.
A másik különbség az állapothoz kapcsolódó etikai, morális tartalmakra
vonatkozik. Az áramlatélménynek nincs etikai aspektusa — megélhető amo¬
rális, agresszív, életellenes cselekvések közben is: az áldozatára célzó mes¬
terlövész például gyakran él meg áramlatélményt. Ezzel szemben a tudatos
jelenlétnek definíció szerint része az elfogadó, kíváncsi, meleg, altruista
attitűd és a primum nil nocere elve:! a mesterlövész élménye célzás közben
így sosem tekinthető tudatos jelenlétnek."
s Az alapfogalmak bemutatása kapcsán érdemes kitérni az önegyüttérzés
(self-compassion) konstruktumára, mely szintén az elmúlt években vált
egyre ismertebbé." Neff a mások iránt érzett együttérzés fogalmát kiter¬
jesztette az énre, három fő komponenst definiálva. Az önmagunk iránt
érzett kedvesség (self-kindness) azt jelenti, hogy nehézségek vagy sikertelen¬
ség esetén is megértőek és kedvesek vagyunk önmagunkhoz, ahelyett hogy
kritizálnánk vagy elítélnénk magunkat. A második faktor a közös emberi
természet (common humanity), azaz annak a belátása, hogy a közös emberi
lét része, hogy tökéletlenek vagyunk, hibákat követünk el és nem megfe¬
lelően viselkedünk. A harmadik összetevő a tudatos jelenlét, ami itt arra
vonatkozik, hogy a negatív gondolatokon való rágódás, illetve a velük való
azonosulás helyett képesek vagyunk tudatos objektivitással figyelni őket.
16 A hippokrateszi eskü „ne ärts!” elve.

7 Emiatt meriilnek fel kérdések a tudatosjelenlet-alapü programok fegyveres szerveknel (pl. az
amerikai hadseregben) való alkalmazásával kapcsolatban.
1 Kristin Neff: Együtterzes önmagunkkal, ford. Malik Töth Istvän, Budapest, Ursus Libris, 2014.
+ 14°
A tudatosjelenlét-alapú módszerek evolúciója
Ahogy arra feljebb már utaltunk, a tudatosjelenlét-alapú módszereknek komoly

hagyománya van mind a buddhizmusban (lásd például ezt a Buddha-idézetet:
s Egyetlen pillanat létezik csupán, amelyben fontos, hogy felébredj. Ez a pilla¬
nat most van."), mind a nyugati keresztény gondolkodásban, ahol a meditáció
az Isten-keresés eszköze lehet (37. zsoltár: , Légy csendben, és varj az Urra!”).
A University of Massachusetts Egyetemen dolgozó Jon Kabat-Zinn 1979-ben
létrehozta az ún. Stresszcsökkentő és Relaxációs Programot (Stress Reduction
and Relaxation Program), ami néhány éven belül Stresszcsökkentő Klinika¬
ként" intézményesült, a módszer pedig a tudatosjelenlét-alapú stresszcsökkentés
(Mindfulness Based Stress Reduction, MBSR) nevet kapta. A program létreho¬
zása során a meditációt és jógát régóta gyakorló Kabat-Zinn célja az volt, hogy
a buddhizmus emberi természetre és szenvedésre vonatkozó tanításait úgy is¬
mertesse meg a stresszel, fájdalommal és betegségekkel szembesülő laikusokkal,
hogy nem hivatkozik magára a buddhizmusra. Kabat-Zinn” kiemeli, hogy ezzel
nem a buddhizmus, illetve a tudatos jelenlét dekontextualizálása, hanem inkább
a rekontextualizálása volt a célja: abuddhizmus tanai a tudomány, egészségügy
és orvoslás kontextusában jelennek meg (úgy, hogy a módszer vallási, filozófiai,
eszmei háttértől függetlenül bárki számára elérhető).
Az MBSR létrehozása után egyre több tudatosjelenlét-alapú módszer jelent
meg a pszichoterápia-stresszkezelés-egészségfejlesztés , piacán" Ezen módszerek
egy része az MBSR formátumát (csoportos forma, körülbelül 8 hetes időtar¬
tam, heti 1 találkozó) követi és specifikus problémát/célcsoportot céloz (pél¬
daul varandésag-gyereknevelés,”’ szerabiizus,” étkezési zavarok??), más részük
A Klinika honlapja: www.umassmed.edu/cfm/ (Letöltés: 2021. március 20.)

Jon Kabat-Zinn: Some reflections on the origins of MBSR, skillful means, and the trouble with
maps, Contemporary Buddhism, 2011, vol. 12, No. 1, 281-306.
Tudatosjelenlét-alapui sziilés és nevelés (Mindfulness Based Childbirth and Parenting), lasd
Larissa G. Duncan - Nancy Bardacke: Mindfulness-Based Childbirth and Parenting Education:
Promoting Family Mindfulness During the Perinatal Period, Journal of Children and Family
Studies, vol. 19, 2010/2, 190-202.
Tudatosjelenlét-alapti visszaesés-megelézés (Mindfulness Based Relapse Prevention), lasd Sarah
Bowen — Neharika Chawla — Susan Erikson Collins — Katie Witkiewitz — Sharon Hsu — Joel
Grow — Seema Clifasefi - Michelle Garner — Anne Douglass — Mary Larimer — Alan Marlatt:
Mindfulness-Based Relapse Prevention for substance use disorders: A pilot efficacy trial, Sub¬
stance Abuse, vol. 30, 2009/4, 295-305.
Tudatosjelenlét-alapti étkezési tudatossag (Mindfulness Based Eating Awareness Training), lasd
Jean L. Kristeller — Ruth Q. Wolever: Mindfulness-Based Eating Awareness Training for Treat¬
ing Binge Eating Disorder: The Conceptual Foundation, Eating Disorders, 2011/19, 49-61.
valamilyen (általában a kognitiv-viselkedésteräpia harmadik hulläâmähoz’* kap¬

csolható) pszichoterápiás hagyományba illeszti a tudatos jelenlét gyakorlását
(például elfogadás- és elköteleződésterápia, dialektikus viselkedésterápia).
Kiemelkedően fontos lépés volt a terület fejlődésében a tudatosjelenlét-alapú
kognitív terápia (Mindfulness Based Cognitive Iherapy, MBCT) létrehozása a
2000-es évek elején. A módszer megalkotói (]. Mark G. Williams, Zindel Segal
és John Teasdale) a kognitív viselkedésterápiát ötvözték az MBSR szemléletével
és módszerével, annak érdekében, hogy rekurrens depresszióban szenvedő bete¬
geknél csökkentsék az újabb depressziós epizód megjelenésének valószínűségét.
Az MBSR technikáit kiegészíti a depresszióra, illetve a kogníció és az érzelmi
állapot közti kapcsolatra vonatkozó edukáció, a romló hangulatra figyelmeztető
jelzések azonosítása és az öngondoskodás témája.
A legutóbbi évek fejleménye, hogy — részben a tudatosjelenlét-alapú mód¬
szerekhez kapcsolódóan — megjelentek az (Gn)egyiittérzést (self-compassion)
hangsúlyozó és támogató megközelítések is. Az 1. táblázat összefoglalja a tuda¬
tosjelenlét-alapú módszereket, illetve azokat a módszereket, melyekben szerepet
kap a tudatos jelenlét gyakorlása.
Módszer Tipikus alkalmazas/ ] Publikáció

célcsoport
Módszerek, melyekben a tudatos jelenlét központi szerepet játszik.

Tudatosjelenlét-alapú stresszcsökkentés Stresszhez kapcsolö- | Kabat-Zinn”
(Mindfulness Based Stress Reduction) dö tünetek
Tudatosjelenlét-alapú kognitív terápia Rekurrens depresszié | JMG. Williams

(Mindfulness Based Cognitive Therapy) és W. Kuyken *°
Tudatosjelenlét-alapü fajdalomkezelés Fajdalomkezelés Cusens és
(Mindfulness Based Pain Management) mtsai?’
A kognitiv teräpiäk harmadik hullämäba tartoz6 teräpiäk (a koräbbi megközelitesekkel szem¬

ben) nem a gondolatok tartalmát próbálják megváltoztatni, hanem a belső élményekkel (gondo¬
latokkal és érzésekkel) való viszonyt próbálják átalakítani (kíváncsi, nyitott, érdeklődő attitűd
kialakításával, miközben tudatában vagyunk annak, hogy belső élményeink , csak" belső élmé¬
nyek és tartalmuk nem feltétlenül felel meg a valóságnak).
Jon Kabat-Zinn: Mindfulness meditation: What it is, what it isn’t, and it’s role in health care
and medicine, in Y. Haruki — Y. Ishii - M. Suzuki (eds.): Comparative and Psychological Study
on Meditation, Delft, Eburon, 1996, 161-169.
J. Mark G. Williams - Willem Kuyken: Mindfulness-based cognitive therapy: a promising new
approach to preventing depressive relapse, British Journal of Psychiatry, 2012/200, 359-360.
Bryany Cusens - Geoffrey B. Duggan - Kirsty Thorne - Vidyamala Burch: Evaluation of the
Breathworks mindfulness-based pain management programme: Effects on well-being and mul¬
tiple measures of mindfulness, Clinical Psychology and Psychotherapy, vol. 17, 2010/1, 63-78.
+ 16 +
Módszer Tipikus alkalmazas/ ] Publikáció
célcsoport
Tudatosjelenlét-alapú szülés és nevelés Várandóság, szülés, Duncan és

(Mindfulness Based Childbirth and Par- | gyerekneveles Bardacke”*
enting)
Tudatosjelenlét-alapü visszaeses-megelözes | Szerabüzus Bowen és
(Mindfulness Based Relapse Prevention) mtsai??
Tudatosjelenlét-alapú étkezési tudatosság Étkezési zavarok Kristeller és
(Mindfulness-Based Eating Awareness Wolever*°
Training)
Elfogadás- és elköteleződésterápia Szorongásos zavarok, Hayes és mtsai*!

(Acceptance and Commitment Therapy) hangulatzavarok,
addikciök
Semateräpia Személyiségzavarok | Young”

Metakognitiv teräpia Szorongäsos zavarok, | Wells’?
Rekurrens depressziö
Dialektikus viselkedesteräpia Szemelyisegzavarok | Linehan**
Együttérzés-alapú módszerek.
Együttérzés-fókuszú terápia Szégyen, önkritika Gilbert?
(Compassion-Focused Therapy)
Tudatos önegyüttérzés Szorongäs, mentälis | Neff és
(Mindful Self-Compassion) jöllet Germer*
Larissa G. Duncan — Bardacke Nancy: Mindfulness-Based Childbirth and Parenting Education:

Promoting Family Mindfulness During the Perinatal Period, Journal of Children and Family
Studies, vol. 19, 2010/2, 190-202.
Sarah Bowen — Neharika Chawla — Susan Erikson Collins — Katie Witkiewitz — Hsu Sharon
— Joel Grow — Seema Clifasefi - Michelle Garner — Anne Douglass — Mary Larimer — Alan
Marlatt: Mindfulness-Based Relapse Prevention for substance use disorders: A pilot efficacy
trial, Substance Abuse, vol. 30, 2009/4, 295-305.
Jean L. Kristeller — Ruth Q. Wolever: Mindfulness-Based Eating Awareness Training for Treat¬
ing Binge Eating Disorder: The Conceptual Foundation, Eating Disorders, 2011/19, 49-61.
Steven Hayes — Kirk Strosahl — Kelly Wilson: Acceptance and Commitment Therapy, London,
Guilford, 1999.
2 Jeffrey Young: Sématerdpia, Budapest, VIKOTE, 2010.
Adrian Wells: Emotional disorders and metacognition: innovative cognitive therapy, New York,
Guilford Press, 2000.
Marsha Linehan: A borderline személyiségzavar kognitiv viselkedésterdpidja, Budapest, Medi¬
cina, 2010.
Paul Gilbert: Introducing compassion-focused therapy, BJPsych Advances in Psychiatric
Treatment, 2009/15, 199-208.
36 Kristin Neff - Christopher K. Germer: A Pilot Study and Randomized Controlled Trial of the
Mindful Self-Compassion Program, Journal of Clinical Psychology, vol. 5, 2012/2, 1-17.
+17 ¢
Modszer Tipikus alkalmazas/ | Publikäciö

célcsoport
Együtterzes-segitö trening (Cultivating Egyiittérzés, tudatos | Scarlet és

Compassion Training) jelenlét, kiégés mtsai?”
Kognitiv alapü együtterzes trening Szorongäs, mentälis | Reddy és mtsai**
(Cognitively Based Compassion Training) | jöllet
1. táblázat: Tudatosjelenlét- és egyiittérzés-alapu módszerek

(az újabb irányzatok nevét angolul is megadtuk)
Az elmúlt években a tudatos jelenlét témája kilépett az akadémiai pszichológia

és a pszichoterápia keretei közül. A fogalom mainstreammé vált, egyre több
laikus fordul a téma felé, egyre több cég szervez munkavállalói számára tudatos
jelenlét tréningeket, a Time, a Scientific American pedig a címlapján foglalkozik
a témával. (A tudatos jelenlét népszerűvé válása néhányakban gyanakvást és
bizalmatlanságot kelt — ezzel a kérdéssel lejjebb foglalkozunk.)
Fontos fejlemény, hogy 2015-ben a brit parlament szakmai bizottsága elké¬
szítette a Mindful Nation (tudatos nemzet") című jelentést, ? amely azt vizs¬
gálja, hogyan lehetne minél szélesebb körben alkalmazni a tudatosjelenlét-alapú
módszereket (elsősorban az egészségügy, oktatás, igazságszolgáltatás és amunka
világában).
A TUDATOSJELENLÉT-ALAPÚ MÓDSZEREK ALKALMAZÁSI TERÜLETEI
A tudatosjelenlét-alapú beavatkozások a viselkedéses és lelki problémák

transzdiagnosztikus (azaz diagnosztikus kategóriákon átnyúló) jellemzőit" (ilyen
például az élményelkerülés vagy a repetitív negatív gondolkodásra való hajlam)
próbálja megváltoztatni, így problémák, patológiák és élethelyzetek széles köré¬
ben alkalmazhatóak. Az alkalmazás területeit (némileg leegyszerűsítve) három
ny,
csoportba sorolhatjuk (2. táblázat).
Janina Scarlet — Nathanael Altmeyer — Susan Knier — R. Edward Harpin: The effects of Compassion
Cultivation Training (CCT) on health-care workers, Clinical Psychologist, 2017/21, 116-124.
Sheethal D. Reddy — Lobsang Tenzi Negi — Brooke Dodson-Lavelle - Brendan Ozawa-De Silva
— Thaddeus W. Pace — Steve P. Cole — Charles L. Raison — Linda W.Craighead: Cognitive-Based
Compassion Training: A Promising Prevention Strategy for At-Risk Adolescents Journal of
Children and Family Studies, vol. 22, 2012/2, 219-230.
A jelentés itt olvashat6: http://www.themindfulnessinitiative.org.uk/images/reports/Mindfulness¬
APPG-Report_Mindful-Nation-UK_Oct2015.pdf (Letöltes: 2020. januär 18.)
40
Erről részletesen lásd: Perczel Forintos Dóra: A kognitív terápia fénykora: második és harmadik
hullám, Magyar Pszichológiai Szemle, 66. évf., 2011/1, 11—29.
s ]8 e
Példa
Egészséges populáció vállalati szféra, oktatás, a szülői szerepek, párkap¬

csolatok minősége
Testi betegségek/problémák rák, krónikusfájdalom-szindróma, irritábilisbél¬

szindróma, kardiovaszkuláris problémák
Pszichológiai/pszichiátriai rekurrens depresszió, szorongásos zavarok, OCD
betegségek/problémák
2. táblázat: A tudatosjelenlét-alapú módszerek alkalmazási területei
A tudatos jelenlét alkalmazása többféle terápiás alapformában megjelenhet.

A csoportos formáknak (például MBSR, MBCT) általában a tudatos jelenlétre
való készség növelése a fő témája és célja, az egyéni terápiában, illetve a pár- és
családterápiában a tudatos jelenlét témája általában kiegészítő módszer.
A TUDATOSJELENLÉT-ALAPÚ MÓDSZEREK HATÁSAI
A 3. táblázatban a teljesség igénye nélkül, , illusztratív" jelleggel mutatunk be

néhány, a tudatos jelenlét kutatásokban vizsgált kimeneti változót.
A hatás szintje | Eredmény Kutatások

Génexpresszió Idős mintán vizsgálva, 8 hetes MBSR tanfolyam hatá- | Creswell
sára csökken a proinflammátoros gének expressziója. ] és mtsai"
Telomer hossz A keresztmetszeti kutatás szerint a tudatos jelenlét | Epel és
alacsony szintje rövidebb telomer hosszal jár együtt. ] mtsai?
3 hónapos intenzív tudatos jelenlét meditáció
gyakorlás növeli a telomer aktivitást és így növeli
a telomer hosszát.
Strukturális 8 hetes MBSR tanfolyam növeli a szürkeállomány Holzel és

valtozasok az sűrűségét a bal oldali hippocampusban, a posterior mtsai"?
agyban cingulate kéregben és a kisagyban; 8 hetes MBI tré¬
ning után a jobb amygdala aktivitása csökkent, nőtt
a prefrontális kéregben aktivitása.
41
J. David Creswell — Baldwin M. Way — Naomi I. Eisenberger — Matthew D. Lieberman: Neural
correlates of dispositional mindfulness during affect labeling, Psychosomatic Medicine, 2007/69,
560-565.
42
Elissa Epel — Eli Puterman - Jue Lin — Elizabeth Blackburn - Alanie Lazaro — Wendy Berry
Mendes: Wandering minds and aging cells, Clinical Psychology Science, 2013/1, 75-83.
43
Britta K. Hölzel - James Carmody — Mark Vangel - Christina Congleton - SittaM. Yerramsetti
- Tim Gard - Sara W. Lazar: Mindfulness practice leads to increases in regional brain gray
matter density, Psychiatry Research, vol. 191, 2011/1, 36-42.
+ 19 +
A hatás szintje | Eredmény Kutatások

Érzelmi Negativ kapcsolat a vonas mindfulness és az érzelmi | Way és
ingerekkel ingerekre adott amygdala reaktivitas k6zott. mtsai**
kapcsolatos agyi
reaktivitas
Erzelmi A tudatos jelenlét magasabb szintje hatékonyabb Creswell

ingerekkel érzelemszabalyozassal jar. és mtsai*
kapcsolatos
fiziológiai
reaktivitás
Funkcionális 8 hetes MBSR tanfolyam hatására javultak a figyel- | Lutz es

kognitív valtoza- | mi kontroll funkciók. mtsai"
sok (pl. exekutív
funkciók, figye
lem)
Temporälis ne- | Meditäciö alatt nött az ön-inditotta gamma- Labelle és

urális változások | szinkronizaciés agyi tevékenység. mtsai"
Pszichológiai Onkológiai betegek mintáján számos pozitív irányú | Carlson“
jóllét mutatók változás
3. táblázat: A tudatos jelenlét hatásának szintjei
Baldwin M. Way — J. David Creswell — Naomi I. Eisenberger — Matthew D. Lieberman:

44
Dispositional mindfulness and depressive symptomatology: Correlations with limbic and self
referential neural activity during rest, Emotion, vol. 10, 2010/1, 12-24.
45
J. David Creswell — Baldwin M. Way — Naomi I. Eisenberger — Matthew D. Lieberman: Neural
correlates of dispositional mindfulness during affect labeling, Psychosomatic Medicine, vol. 69,
2007/6, 560-565.
46
Antoine Lutz — Lawrence L. Greischar — Nancy B. Rawlings — Matthieu Ricard — Richard J.
Davidson: Long-term meditators self-induce high-amplitude gamma synchrony during mental
practice, PNAS, vol. 101, 2004/46, 16369-16373.
47
Laura E. Labelle — Tavis S. Campbell — Linda E. Carlson: Mindfulness-based stress reduction
in oncology: Evaluating mindfulness and rumination as mediators of change in depressive
symptoms, Mindfulness, vol. 1, 2010/1, 28-40.
48
L. Emily Carlson: Mindfulness-Based Interventions for physical conditions: a narrative review
evaluating levels of evidence, SRN Psychiatry, 2012, 1-21.
+ 20 +
TUDATOSJELENLET- ES ELFOGADÄSALAPÜ MÖDSZEREK...
LiterauSze 19
16 9
: e © |
15 c
12
; Bem e
n
NWeuan ® 9-6 © e® $ Le
Shots
Evidence of potemtily Unclear eviderxe Evidence of a potential
no effect E ffect positive effect
2. ábra: A tudatos jelenlét gyakorlásának ,hatékonyságtérképe"
(Hempel és mtsai"? alapján)
49
Susan Hempel - StephanieL. Taylor - NellJ. Marshall - Isomi M. Miake-Lye — Jessica M. Beroes
— Roberta Shanman - Michele R. Solloway — Paul G. Shekelle: Evidence Map of Mindfulness,
VA Evidence-based Synthesis Program Reports, Washington (DC), Department of Veterans
Affairs, 2014.
+ 21°
A buborék nagysága a vonatkozó metaanalízisek számát jelzi, a függőleges ten¬

gely pedig azt, hogy a legnagyobb , merítésű" metaanalízis hány RCT-t vizsgált.
A színek a vizsgált módszer típusát jelzik: piros — a tudatos jelenlét a kezelésnek
csak az egyik eleme, rózsaszín - MBSR, lila — MBCT, sárga — más típusú tuda¬
tosjelenlét-alapú beavatkozás, kék — MBSR és MBCT, zöld — több különböző
tudatosjelenlét-alapú módszer.
Az elemzés alapján krónikus betegségek esetén az MBSR hatékonyabb a fizikai
egészségi állapotra, mint a passzív kontroll, míg mentális betegségek esetén az
MBCT bizonyult hatékonyabbnak. Többféle beavatkozás is hatékony depresszió,
szomatizációs zavarok, fájdalom és pszichotikus zavarok esetén.
Bár számos empirikus kutatás vizsgálja a tudatosjelenlét-alapú módszerek
hatékonyságát, a kutatások minősége még javításra szorul. Dimidijan és Segal"
felhívja a figyelmet arra, hogy a tudatos jelenléttel kapcsolatos hatékonyság¬
vizsgálatok nagy részénél vagy nem alkalmaznak kontrollcsoportot, vagy — ha
van is kontrollcsoport — annak tagjai nem kapnak aktív beavatkozást. Becslé¬
sük szerint a vonatkozó kutatások 7096-a nem lép túl a klinikai kutatások első
fázisán (azaz ezek a kutatások kontroll nélküli, elővizsgálatnak tekinthetők).
A kutatások mintegy 2096-ában alkalmaznak várólistás vagy a sztenderd kezelést
kapó kontrollcsoportot, és a kutatások mindössze 996-ában használnak aktív
kontrollt (azaz a kontrollcsoport is részesült valamilyen, más jellegű terápiás
beavatkozásban). Becslésük szerint az összes vizsgálat mindössze 1%-a tértént
a kutatási kontextuson kívül — azaz nem szigorúan kontrollált (tehát életszerűbb)
környezetben.
A jövőben a tudatosjelenlét-alapú módszerekkel kapcsolatban a következő
módszertani szempontokat lenne érdemes szem előtt tartani:
1. Több kutatásban kellene aktív kontrollt alkalmazni, így a beavatkozás ha¬

tékonysága összevethető lenne más módszerekével.
2. Több kutatást kellene életszerű kontextusban végezni — kevésbé homogén
és kevésbé szelektált mintán.
3. A hatékonyságvizsgálatokat olyan szakmai teameknek kellene vezetnie,

amelyekben a klinikusok és kutatók mellett helyet kapnak a témával kap¬
csolatos szkeptikus szakemberek is.
4. Az önbeszámolós mérőeszközökön túl fontos lenne a biológiai markerek és
a viselkedéses mutatók kiterjedtebb vizsgálata.
"0 Sona Dimidjian — Zindel V. Segal: Prospects for a clinical science of mindfulness-based
intervention, American Psychologist, vol. 70, 2015/7, 593-620.
+ 22e
A tudatos jelenlét hatása a terápiás kapcsolatra"
A terapeuta jelenléte az ülésen szinte definíciószerűen megfelel a tudatos jelenlét

élményének: a kliens mellett önmagát, saját reakcióit is megfigyeli és ehhez befo¬
gadó, kíváncsi figyelem társul. Ezért nem meglepő, hogy a tudatosjelenlét-alapú
módszerek hatékonyságát nemcsak a kliensek állapotával kapcsolatban, hanem
a terápiás kapcsolat kontextusában is vizsgálták." Ezek a vizsgálatok általában
megerősítik, hogy a terapeuta tudatos jelenlét szintje pozitívan hat a terápiás
folyamatokra. Dunn és munkatársai? például azt vizsgálták, hogy milyen hatása
van a terápiára nézve annak, ha a terapeuta az ülés előtt egy rövid, ötperces tuda¬
tosjelenlét-gyakorlatot végez. Eredményeik szerint ez növeli a terapeuta terápiás
jelenlétét (a terapeuták önbecslése szerint), a kliensek pedig hatékonyabbnak ér¬
zik azokat az üléseket, melyek előtt a terapeuta elvégzi ezt a rövid gyakorlatot.
HOGYAN HAT A TUDATOS JELENLÉT GYAKORLÁSA?
Ahogy arra feljebb utaltunk, a tudatos jelenlét gyakorlása azért lehet hatékony
több különböző probléma esetén, mert nem betegségspecifikus működésmó¬
dokra hat, hanem számos viselkedéses és mentális betegség esetén jelen lévő
transzdiagnosztikus jellemzőkre: a figyelemszabályozás zavarára, a repetitív
jellegű negatív gondolkodásra és az élménykerülésre való hajlamra.
Ezeket a hatásokat számos modell is megpróbálja értelmezni. Ezek közül az
egyik legátfogóbb Vago és Silbersweig** S-ART Modellje (self-awarness - én¬
tudatossag,°° self-regulation - önszabälyozäs, self-transcendence - önmegha¬
ladás). Elképzelésük szerint a tudatos jelenlét létrehoz egyfajta énre vonatkozó
Itt tehát nem a mindfulness-tréningekben tapasztalható hatásokról lesz szó, hanem arról, hogy
a pszichoterápia során a terapeuta tudatos jelenlét szintje hogyan hat a terápiás kapcsolatra.
Steven F. Hick — Thomas Bien: Mindfulness and the therapeutic relationship, New York, Guilford
Press, 2008
Rose Dunn — Jennifer L. Callahan — Joshua K. Swift - Mariana Ivanovic: Effects of pre-session
centering for therapists on session presence and effectiveness, Psychotherapy Research, vol. 23,
2013/1, 78-85.
(S-ART): a framework for understanding the neurobiological mechanisms of mindfulness,
Frontiers in Human Neuroscience, 2012/6, doi:10.3389/fnhum.2012.00296.
A fejezet egyik lektora az ,ön-azonosság tudat" fordítást javasolja a ,,self-awarness” kifejezés
esetén, az ,én-tudatosság" azonban talán közérthetőbb.
+ 23 +
tudatosságot, illetve a reakciók és impulzusok újszerű és hatékony kezelésének

módját (önkontroll) és segít a másokkal való pozitív kapcsolat kialakításában
(önmeghaladás).
A modell szerint a tudatos jelenlét gyakorlása során a következő tényezők
mindenképp hozzájárulnak a pozitív kimenetekhez:
s Szándék és motiváció: a tudatos jelenlét gyakorlására vonatkozó szándékot

alapvetőnek tartják a szerzők. Ez hatékonyabb önkontrollt, érdeklődést,
megközelítő magatartást eredményez.
s Figyelemszabályozás: a tudatos jelenlét gyakorlása a figyelmi rendszer va¬
lamennyi összetevőjét (orientáció, figyelem leköthetősége, tartóssága) po¬
zitívan befolyásolja. Ez igaz az információfeldolgozási folyamat korai, nem
tudatos szakaszára is.
« Erzelemszabälyozäs: a gyakorläs „fejleszti” az &rzelemszabälyozäsert felelös

agyterületeket és ezzel összefüggésben csökkenti a HPA-tengely°° aktivi¬
tását.
+ Kioltäs: a figyelmi, emlekezeti torzitäsokat eredményező rögzült

neurokognitív mintázatok kioltódnak és nyitottabb, elfogadóbb és így adap¬
tívabb mintázatok alakulnak ki.
s Proszocialitás: a tudatos jelenlét gyakorlásának célja az, hogy segítse az

empatikusabb viselkedést, altruizmust és mások elfogadását.
s Decentrálás: a gyakorlás segít abban, hogy rálássunk gondolatainkra, ér¬
zéseinkre és azok átmeneti, változó jellegére.
A fenti tényezők mellett úgy tűnik, hogy a tudatos jelenlét az élményelkerülésre

való hajlam csökkentésén keresztül fejti ki pozitív hatásait."" A gyakorlás során
elsajátított megközelítő és érdeklődő attitűd növeli a külső és belső élményekkel
szembeni nyitottságot, és így csökken annak a valószínűsége, hogy a személy
gondolatelnyomással vagy maladaptív megküzdési stratégiákkal folytasson küz¬
delmet a belső élményeivel szemben (mely küzdelem paradox hatása már régóta
igazolt).
56 A hipotalamusz-hipofizis-mellékvese altal alkotott, többek között a stresszreakció egyes része¬

iért felelős rendszer.
57
A. Zill Weinrib: Investigating experiential avoidance as a mechanism of action in a mindfulness
intervention. Doktori disszertáció, University of Iowa, 2011.
+ 924 +
Kontemplatív idegtudomány
A tudatos jelenlét hatásával kapcsolatban mindenképp meg kell említeni a me¬

ditáció, illetve a tudatos jelenlét idegrendszerre kifejtett hatását vizsgáló kon¬
templatív idegtudomány fogalmát. Úgy tűnik, hogy a mindfulness gyakorlatok
nemcsak az agy működésére, hanem szerkezetére is hatással vannak. A tudatos
jelenlét gyakorlása:
s csökkenti a szürkeállomány sűrűségét a bal oldali basolaterális amyg¬

dalaban;**
s növeli a szürkeállomány sűrűségét a bal oldali hippocampusban, a posz¬
terior cingularis kéregben és a kisagyban;”
s növeli a funkcionális kapcsolatok erősségét a figyelmi funkcidkért, szen¬
zoros informäciéfeldolgozäsért és reflektiv tudatossägért felelôs agyterü¬
leteken."
Tisztázatlan kérdések, kritikák
Egy módszer tudományosan alátámasztott jellegét jelzi az, ha szembenéz a fel¬

merülő kritikákkal és önreflektív módon válaszol rájuk. A következőkben a tuda¬
tosjelenlét-alapú módszerekkel szemben felmerülő kritikákat, illetve tisztázásra
váró kérdéseket vesszük sorra.
Csak hype?
A területtel kapcsolatos felfokozott érdeklődés (lásd az 1. ábrát), illetve az, hogy

egyes celebritások is felkarolják a módszert, egyesekben azt az érzést kelti, hogy
pusztán egy újabb önfejlesztő-önsegítő , őrületről" van szó, amely nemsokára
lecseng. A téma népszerűsége valóban tagadhatatlan, azonban nem a népszerű¬
ség, hanem a túlzó, irreális csodavárás jelenthet problémát. A témával foglalkozó
szakembereknek tehát mindenképp arra kell törekednie, hogy reális, kutatások
Antoine Lutz — Lawrence L. Greischar — Nancy B. Rawlings — Matthieu Ricard — Richard J.

Davidson: Long-term meditators self-induce high-amplitude gamma synchrony during mental
practice, PNAS, vol. 101, 2004/46, 16369-16373.
Sally C. Prebble —- Donna Rose Addis — Lynette J. Tippett: Autobiographical memory and sense
of self, Psychological Bulletin, vol. 139, 2013/4, 815-840.
60
Britta K. Hdlzel — James Carmody — Mark Vangel — Christina Congleton — Sitta M. Yerramsetti
— Tim Gard — Sara W. Lazar: Mindfulness practice leads to increases in regional brain gray
matter density, Psychiatry Research, vol. 191, 2011/1, 36-42.
25 ¢
altal alatamasztott allitasokat fogalmazzanak meg a tudatos jelenléttel kapcso¬

latban. Így egy idő után várhatóan a túlzó elvárások, a , csodavárás" átadja a he¬
lyét a kiegyensúlyozott fejlődésnek.
„McMindfulness”
A McMindfulness kritikäjät megfogalmazök ügy lätjäk, hogy a tudatos je¬

lenlet modern alkalmazäsa az eredeti, buddhista mindfulness-koncepciö
stresszcsökkentési eljárássá degradálódott, , kiherélt" verziója, ami (munkahelyi
környezetben alkalmazva) azt a célt szolgálja, hogy a munkavállalók a toxikus
munkahelyi közegben is hatékonyan tudjanak dolgozni. Ebben az olvasatban a
tudatos jelenlét alkalmazása a kihasználás és kizsákmányolás eszköze lesz.
Bár a modern tudatos jelenlét megközelítés már szekularizált, az etikai elvek
(együttérzés, altruizmus, fejlődés) továbbra is elidegeníthetetlen részét képezik:
ebből következik az, hogy a mindfulness gyakorlása soha nem válhat az elnyomás
eszközévé. Munkahelyi környezetben alkalmazva is fontos reális elvárásokat
megfogalmazni vele kapcsolatban. A Mindful Nation 2015-ös jelentése" ezzel
kapcsolatban így fogalmaz:
[A tudatos jelenlét] egyedüli beavatkozásként nem képes megváltoztatni diszfunkcio¬

nális szervezeteket. Csak akkor fejti ki teljes hatását, ha egy olyan, hatékonyan felépí¬
tett szervezeti kultúra részét képezi, amely komolyan veszi a munkavállalók jóllétét.
Új technológiák
Az egészségmegőrzés, illetve a pszichoterápia területén egyre fontosabbak az új

technológiák (okostelefonok, virtuális realitás) — ezek alkalmazási lehetőségei
a tudatos jelenlét témájával kapcsolatban is felmerülnek.
A virtuális realitás például egyes esetekben segítheti a figyelem fókuszálását.
Narraro-Haro és munkatársai? egy borderline nőbeteg esetéről számolnak be,
aki a dialektikus viselkedésterápia mindfulness-meditációja közben egy folyón
61 http://www.themindfulnessinitiative.org.uk/images/reports/Mindfulness-APPG-Report_
Mindful-Nation-UK_Oct2015.pdf (Letéltés: 2019. november 12.)
6 Marivi Nararro-Haro — Hoffman G. Vallt Hunter — Azucena Garcia-Palacios — Mariana
Sampaio — Wadee Alhalabi — Karyn Hall - Marsha Linehan: The use of virtual reality to
facilitate mindfulness skills training in Dialectical Behavioral Therapy for borderline personality
disorder: a case study, Frontiers in Psychology, 2016/7, 1573-1578.
s 26"
utazott végig a virtuálisrealitás-technika segítségével. Az eredmények szerint

a VR-rel támogatott meditációk után csökken mind az öngyilkossággal, illetve
a szerabúzussal kapcsolatos késztetés, mind a negatív érzelmek szintje.
Jelenleg több tucat, változó színvonalú és változatos tartalmú mobilapplikáció
célozza a tudatos jelenlét növelését. A hatékonyságukkal kapcsolatban nem le¬
het általánosítani, néhány hatékonyságvizsgálat"? azonban arra utal, hogy ezek
képesek növelni a tudatos jelenlét és az életminőség szintjét.
Az új technológiákkal kapcsolatban az egyik legfontosabb kérdés az embe¬
ri tényező szerepe. A tudatosjelenlét-alapú módszerek , klasszikus" formáiban
a tanár megtestesíti (embodiment) a tudatos jelenlétet (figyelmével, elfogadó,
érdeklődő jelenlétével) és ez fontos része a tanításnak. Vajon mi történik akkor,
ha ezt az emberi tényezőt, a megtestesített tudatos jelenlétet megszüntetjük és
egy telefonos alkalmazásra bízzuk a tanítást? Bár a fent idézett kutatás szerint így
is megjelennek pozitív hatások, jövőbeli kutatásoknak kell tisztázni, hogy ponto¬
san milyen kihívásokkal kell számolnunk az új technológiák színre lépésével.
Potenciális mellékhatások
Az utóbbi évekig a tudatos jelenlét gyakorlásának lehetséges mellékhatásaival

kapcsolatban csak anekdotikus, illetve egyedi adatokkal rendelkeztünk. Ezek
az adatok általában hosszabb elvonulással, szeparációval járó gyakorlásokból
származtak.
Az első szisztematikus vizsgálatot Cebolla és munkatársai"! végezték 2017¬

ben. Internetes kutatásukban meditációt végző személyektől kérdezték meg,
hogy milyen gyakran tapasztalnak kellemetlen vagy váratlan mellékhatásokat
, meditáció vagy tudatos jelenlét gyakorlás" során. Összesen a résztvevők 25,496-a
számolt be kellemetlen tünetekről. A leggyakoribb a hiányérzet (, annak az érzé¬
se, hogy valami többre/valami másra van szüksége") és a világtól való elidegene¬
dés-érzés volt. A kellemetlen élmények gyakorlatilag mindig átmenetiek voltak
és nem igényeltek orvosi beavatkozást. Elsősorban akkor jelentkeztek, amikor
a személy egyedül gyakorolt, és a gyakorlat hosszabb (több mint 20 perces) volt.
A testfókuszú gyakorlatok ritkábban váltottak ki kellemetlen tüneteket, mint
a többi gyakorlat.
63 Pl. Madhavan Mani — David J. Kavanagh - Leanne Hides - Stoyan R. Stoyanov: Review and
evaluation of Mindfulness-Based iPhone Apps, JMIR Mhealth and Uhealth, vol. 3, 2015/3, e82.
64
Ausias Cebolla — Marcelo Demarzo — Patricia Martins — Joaquim Soler — Javier Garcia¬
Campayo: Unwanted effects: Is there a negative side of meditation? A multicentre survey, PLOS
ONE, vol. 12, 2017/9, 1-11.
+ 27°
Mint ahogy minden módszernél, úgy a tudatos jelenlét gyakorlása során is

nagyon fontos szem előtt tartani a beavatkozások mellékhatásait. Azt azonban
nem szabad elfelejteni, hogy a tudatos jelenlét állapotának eredetileg - és lénye¬
gét tekintve - nem az egyszerű tünetredukció a célja, hanem az, hogy képessé
váljunk kapcsolatba kerülni minden élményünkkel, tekintet nélkül azok pozitív
vagy negatív jellegére. A tudatos jelenlét úgy csökkentheti az élményelkerülésre
való hajlamot, ha a gyakorlás közben megfigyeljük az esetleges kellemetlen ítesti
vagy mentális) élményeket és azok folyamatosan változó jellegét. Hosszú távon
az ezzel kapcsolatos belátás (és nem a pillanatnyi tünetredukció) eredménye¬
zi a szenvedés csökkenését. Kellemetlen élmények tehát szinte törvényszerűen
megjelenhetnek a gyakorlás során, ezért rendkívül fontos, hogy olyan képzett
tanár vezesse a gyakorlást, aki tudja kezelni a felmerülő élményeket.
noe
TUDATOSJELENLÉT-ALAPÚ MÓDSZEREK MAGYARORSZÁGON
Bár Fazekas Gábor, Jon Kabat-Zinn tanítványa már hosszú évek óta vezet MBSR¬
csoportokat hazánkban, a tudatos jelenléttel kapcsolatos módszerek iránt igazán
az utóbbi években támadt fel az érdeklődés. Az Oxfordi Mindfulness Központ
szakemberei a közelmúltban elkezdték kiképezni az MBCT-trénerek első magyar
generációját, 2017 elején pedig megalakult a Magyar Mindfulness és Kontemp¬
latív Egyesület (MMKE). Az Egyesület céljai többek között:
Mindfulness és más kontemplatív gyakorlatok terjedésének elősegítése a társada¬

lomban, különösen az egészségügyben, az oktatásban, a munkahelyeken és az igaz¬
ságszolgáltatás területén a jól-lét emelése és a szenvedés enyhítése végett, elsősorban
[de nem kizárólagosan] a tudomány által igazoltan hatásosnak talált, bizonyítékokon
alapuló mindfulness és más kontemplatív gyakorlatokon alapuló módszerek tanítása
és népszerűsítése révén, valamint:
[A] pozitív emberi értékek és tulajdonságok, mint pl. a tudatosság, a kedvesség,
a nyitottság, az együttérzés, a szeretet, a türelem, az elfogadás, az ítélkezés-mentesség,
a bölcsesség, a tudás, stb. (nem kizárólagos, hanem példálózó jelleggel] kontemplatív
gyakorlatok révén történő művelése, fejlesztése és megvalósítása egyéni, szervezeti,
illetve társadalmi szinten."
6 MMKE Alapszabály, 2017.
+ 28 +
Képzési rendszer, kompetenciák
Jon Kabat-Zinn® állítását, miszerint az MBSR minősége csak olyan jó lehet,

mint az azt vezető oktatóé, egy friss kutatás is alátámasztja. Ruijgrok-Luptoni és
munkatársai" azt találták, hogy azokban a csoportokban, amelyeket olyan tanár
vezetett, aki hosszabb képzésben részesült, nagyobb mértékben nőtt a résztvevők
jóllétszintje és nagyobb mértékben csökkent a stressz-szint. Ez az eredmény is
felhívja a figyelmet a mindfulness-oktatók megfelelő képzésének fontosságára.
Hogy az egyre növekvő érdeklődés és igény mellett is megmaradjon az elér¬
hető képzések színvonala, az angliai , Mindfulness-oktatók Hálózata" (Network
for Mindfulness-Based Teachers) ôsszefoglalja a ,good practice”-hoz szükséges
alapkövetelményeket, amelyeknek ezek a legfontosabb pontjai:
1. Mindfulness oktatói képzés: a tudatos jelenléttel kapcsolatos sajátélmény

mellett részvétel egy strukturált, legalább egy éves képzésen.
2. A mindfulness oktatói képzés melletti végzettség: valamilyen pszichológiai,
egészségügyi, oktatási, vagy szociális területen szervezett szakmai végzett¬
ség és az oktatni kívánt célcsoport mélyreható ismerete.
3. Folyamatos önfejlesztés: elköteleződés a tudatos jelenlét gyakorlása (mind
informálisan, mind formálisan) és a szakmai fejlődés (képzések, szuper¬
vízió) mellett.
A mindfulness-oktatás minőségét segíti ellenőrizni a Mindfulness-alapú Mód¬

szer — Tanítási Kritériumrendszer (Mindfulness-Based Intervention—Teaching
Assessment Criteria IMBI-TAC]).? Ez a rendszer a tudatosjelenlét-oktatás kü¬
lönböző aspektusait vizsgálja: például a gyakorlatok vezetését, az interaktivitást,
a csoportvezetést, a tanított elvek megtestesítését.
A képzési és minőségi szempontok hazai kidolgozásán a Magyar Mindfíulness
és Kontemplatív Egyesület jelenleg is dolgozik, azoknál elsősorban az angliai
elvek lesznek az irányadóak.
66 Jon Kabat-Zinn: Some reflections on the origins of MBSR, skillful means, and the trouble with
maps, Contemporary Buddhism, vol. 12, 2011/1, 281-306.
Paulina Lowe Ruijgrok-Lupton — Rebecca Simon Crane — Dusana Dorjee: Impact of Mindfulness¬
67
Based Teacher Training on MBSR Participant Well-Being Outcomes and Course Satisfaction,
Mindfulness, vol. 9, 2017/1, 117-128.
Részletesen läsd http://mindfulnessteachersuk.org.uk/pdf/teacher-guidelines.pdf (Letöltes:
68
2020. februär 13.)

Rebecca Crane - Catrin Eames — Willem Kuyken - P. Richard Hastings — J. Mark Williams —
69
Trish Bartley — Alison Evans - Sara Judith G. Silverton — Christina Surawy: Development and
validation of the mindfulness-based interventions — teaching assessment criteria (MBI:TAC),
Assessment, vol. 20, 2013/6, 681-688.
+ 29 +
ÖSSZEFOGLALÁS
Az elmúlt években mind szakmai körökben, mind a laikusok körében egyre

nagyobb figyelmet kapott a tudatos jelenlét, vagyis az a fajta figyelmi állapot,
amelynek során nyitott kíváncsisággal és tudatos odafordulással viszonyulunk
az élményeinkhez. Felgyorsult, információk által túlterhelt életvitelünkben ez a
működési mód talán fontosabb, mint bármikor korábban.
A tudatos jelenlét módszere az MBSR megszületése után gyorsan utat talált a
klinikumba, ahol elsősorban és általában strukturált, nyolchetes tréningeken jut
el a kliensekhez. A hatékonyságvizsgálatok alapján a módszer sikeresen csökken¬
ti különböző tünetek súlyosságát, azonban fontos szem előtt tartani, hogy sokkal
többről van szó, mint egy stressz- vagy tünetcsökkentő módszerről. A valódi
tudatos jelenlét újfajta attitűdöt alakít ki az élettel, önmagunkkal és másokkal
kapcsolatban: tudatosabbá, érdeklődőbbé, (önjegyüttérzőbbé, elfogadóbbá tesz
bennünket.
BIBLIOGRÁFIA
BısHoP, Scott — LAu, Mark — SHAPIRO, Shauna — CARLSON, Linda — ANDERSON, Nicole —
CARMODY, James — SEGAL, V. Zindel — ABBEY, Susan — SPECA, Michael — VELTING, Drew
— DEvINS, Gerald: Mindfulness: A proposed operational definition, Clinical Psychology:

Science and Practice, vol. 9, 2004/3, 76-80.
BOWEN, Sarah — CHAWLA, Neharika — CoLLIns, Susan Erikson — WITKIEWITZ, Katie — Hsu,
Sharon — Grow, Joel — CLIFASEFI, Seema — GARNER, Michelle — DouGLass, Anne —
LARIMER, Mary — MartattT, Alan: Mindfulness-Based Relapse Prevention for substance

use disorders: A pilot efficacy trial, Substance Abuse, vol. 30, 2009/4, 295-305.
CARLSON, L. Emily: Mindfulness-Based Interventions for physical conditions: a narrative
review evaluating levels of evidence, ISRN Psychiatry, 2012, 1-21.
CEBOLLA, Ausias — DEMARZO, Marcelo — MARTINS, Patricia — SOLER, Joaquim — GARCIA¬
CAMPAYO, Javier: Unwanted effects: Is there a negative side of meditation? A multicentre
survey, PLOS ONE, vol. 12, 2017/9, 1-11.
CHIN, Fredrick — Hayes, Steven C.: Acceptance and Commitment Therapy and the Cogni¬
tive Behavioral Tradition, in Stefan Hofmann — Gordon Asmundson (eds.): The Science of
Cognitive Behavioral Therapy, Cambridge, Academic Press, 2017, 155-173.
CRANE, Rebecca — EAMES, Catrin — KUYKEN, Willem — HasTINGs, P. Richard — WILLIAMS,
J. Mark — BARTLEY, Trish — Evans, Alison — SILVERTON, Sara Judith G. — SURAWY, Chris¬
tina: Development and validation of the mindfulness-based interventions - teaching as¬

sessment criteria (MBI:TAC), Assessment, vol. 20, 2013/5, 681-688.
* 30°
CRESWELL, J. David — Way, Baldwin M. — EISENBERGER, Naomi I. — LIEBERMAN, Matthew
D.: Neural correlates of dispositional mindfulness during affect labeling, Psychosomatic

Medicine, vol. 69, 2007/6, 560-565.
CRESWELL, J. David — IRWIN, R. Michael — BURKLUND, Lisa J. — LIEBERMAN, Matthew D.
— AREVALO, Jesusa M. G. — Ma, Jeffrey - CRABB BREEN, Elizabeth — COLE, Steven W.:
Mindfulness-Based Stress Reduction training reduces loneliness and pro-inflammatory
gene expression in older adults: A small randomized controlled trial, Brain, Behavior and
Immunity, vol. 26, 2012/7, 1095-1101.
CusENs, Bryany — DuGGAN, Geoffrey B. — THORNE, Kirsty — BURCH, Vidyamala: Evaluation of
the Breathworks mindfulness-based pain management programme: Effects on well-being
and multiple measures of mindfulness, Clinical Psychology and Psychotherapy, vol. 17,
2010/1, 63-78.
DIMIDJIAN, Sona — SEGAL, Zindel V.: Prospects for a clinical science of mindfulness-based
intervention, American Psychologist, vol. 70, 2015/7, 593-620.
DUNCAN, Larissa G. —- BARDACKE, Nancy: Mindfulness-Based Childbirth and Parenting Edu¬
cation: Promoting Family Mindfulness During the Perinatal Period, Journal of Children
and Family Studies, vol. 19, 2010/2, 190-202.
Dunn, Rose — CALLAHAN, Jennifer L. — SwIFT, Joshua K. — Ivanovic, Mariana: Effects of
pre-session centering for therapists on session presence and effectiveness, Psychotherapy

Research, vol. 23, 2013/1, 78-85.
EPpEL, Elissa — PUTERMAN, Eli — LIN, Jue — BLACKBURN, Elizabeth — LAZARO, Alanie —
MENDES, Wendy Berry: Wandering minds and aging cells, Clinical Psychology Science,
2013/1, 75-83.
FORMAN, Evan. M. — HERBERT, James. D.: New directions in cognitive behavior therapy:
Acceptance-based therapies, in W. T. O’Donohue — J. E. Fisher (eds.): General principles
and empirically supported techniques of cognitive behavior therapy, John Wiley & Sons,
2009, 77-101.
GILBERT, Paul: Introducing compassion-focused therapy, BJPsych Advances in Psychiatric

Treatment, vol. 15, 2009/3, 199-208.
GREENBERG, Mark T. — Harris, Alexis R.: Nurturing mindfulness in children and youth:
Current state of research, Child Development Perspectives, vol. 6, 2012/2, 161-166.
HANLEY, Adam W. — ABELL, Neil —- OsBorn, Deb S. — ROEHRIG, Alysia D. - CANTO, An¬
gela I.: Mind the gaps: are conclusions about mindfulness entirely conclusive?, Journal of
Counseling & Development, vol. 94, 2016/1, 103-113.
Hayes, Steven — STROSAHL, Kirk — WILSON, Kelly: Acceptance and Commitment Therapy,
London, Guilford, 1999.
+3] +
HEMPEL, Susan — TAYLOR, Stephanie L. - MARSHALL, Nell J. - MIAKE-LYE, Isomi M. —

BEROES, Jessica M. - SHANMAN, Roberta — SOLLOWAY, Michele R. — SHEKELLE, Paul G.:
Evidence Map of Mindfulness, VA Evidence-based Synthesis Program Reports, Washington

(DC), Department of Veterans Affairs, 2014.
Hick, Steven F. — Bien, Thomas: Mindfulness and the therapeutic relationship, New York,
Guilford, 2008.
HÖLZEL, Britta K. - CARMODY, James — VANGEL, Mark — CONGLETON, Christina — YERRAM¬
SETTI, Sitta M. —- GARD, Tim — Lazar, Sara W.: Mindfulness practice leads to increases
in regional brain gray matter density, Psychiatry Research, vol. 191, 2011/1, 36-42.
JACOBSON, Neil S. — CHRISTENSEN, Andrew: Integrativ parterapia — az elfogadás és változás
módszere, Budapest, Animula, 2009.
KABAT-ZINN, Jon: Full catastrophe living: using the wisdom of your body and mind to face
stress, pain, and illness, New York, Delta, 1990.
KABAT-ZINN, Jon: Mindfulness meditation: what it is, what it isn’t, and it’s role in health care
and medicine, in HARUKI, Y. — IsHu, Y. — SUZUKI, M. (eds.): Comparative and Psychologi¬

cal Study on Meditation, Netherlands, Eburon, 161-169.
KABAT-ZINN, Jon: Some reflections on the origins of MBSR, skillful means, and the trouble
with maps, Contemporary Buddhism, vol. 12, 2011/1, 281-306.
KRISTELLER, Jean L. — WOLEVER, Ruth Q.: Mindfulness-Based Eating Awareness Training
for Treating Binge Eating Disorder: The Conceptual Foundation, Eating Disorders, vol. 19,
2011/1, 49-61.
LABELLE, Laura E. — CAMPBELL, Tavis S. — CARLSON, Linda E.: Mindfulness-based stress
reduction in oncology: Evaluating mindfulness and rumination as mediators of change in

depressive symptoms. Mindfulness, vol. 1, 2010/1, 28-40.
LINEHAN, Marsha: A borderline szemelyisegzavar kognitiv viselkedésterdpidja, ford. Milak
Piroska, Budapest, Medicina, 2010.
LINEHAN, M. M.: Cognitive behavioral treatment of borderline personality disorder, New
York, Guilford, 1993
Lustyk, M. Kathleen - CHAw a, Neharika — NOLAN, Roger S. - MARLATT, G. Alan: Mind¬

fulness meditation research: issues of participant screening, safety procedures, and re¬
searcher training, Advances in Mind and Body Medicine, vol. 24, 2009/1, 20-30.
Lutz, Antoine — GREISCHAR, Lawrence L. — RAWLINGS, Nancy B. — RicarD, Matthiew —Da¬
VIDSON, Richard J.: Long-term meditators self-induce high-amplitude gamma synchrony
during mental practice, PNAS, vol. 101, 2004/46, 16369-16373.
Mant, Madhavan — KAVANAGH, David J. —- HipEs, Leanne — STOYANOV, Stoyan R.: Review
and evaluation of Mindfulness-Based iPhone Apps, JMIR Mhealth and Uhealth, vol. 3,
2015/3, e82.
Music, Graham: The buzz trap: Speeded-up lives, distractedness, impulsiveness and
decreasing empathy, Psychodynamic Practice, vol. 20, 2014/3, 228-249.
+ 32 +
NARARRO-HARO, Marivi — VALLT HUNTER, Hoffman G. — GARCIA-PALACIOS, Azucena, —
SAMPAIO, Mariana —- ALHALABI, Wadee — HALL, Karyn — LINEHAN, Marsha: The use of
virtual reality to facilitate mindfulness skills training in Dialectical Behavioral Therapy
for borderline personality disorder: a case study, Frontiers in Psychology, 2016/7, 1573¬
1578.
NEEF, Kristin: Egyiittérzés 6nmagunkkal, ford. Malik Téth Istvan, Budapest, Ursus Libris,
2014.
NEFF, Kristin - GERMER, Christopher K.: A Pilot Study and Randomized Controlled Trial
of the Mindful Self-Compassion Program, Journal of Clinical Psychology, vol. 5, 2012/2,
1-17.
PERCZEL FORINTOS, Dóra: A kognitív terápia fénykora: második és harmadik hullám, Magyar
Pszichológiai Szemle, vol. 66, 2011/1, 11—29.
PREBBLE, Sally C. — Appis, Donna Rose — TIPPETT, Lynette J.: Autobiographical memory and
sense of self, Psychological Bulletin, vol. 139, 2013/4, 815—840.
REppy, Sheethal D. — NEgI, Lobsang Tenzi — DODSON-LAVELLE, Brooke — OZAWA-DE SILVA,
Brendan — PACE, Thaddeus W. — COLE, Steve P. — RAISON, Charles L. - CRAIGHEAD, Linda
W.: Cognitive-Based Compassion Training: A Promising Prevention Strategy for At-Risk

Adolescents, Journal of Children and Family Studies, vol. 22, 2012/2, 219-230.
RuIGROK-LUPTON, Paulina Lowe — CRANE, Rebecca Simon — DorjEE, Dusana: Impact of
Mindfulness-Based Teacher Training on MBSR Participant Well-Being Outcomes and
Course Satisfaction, Mindfulness, vol. 9, 2017/1, 117-128.
SCARLET, Janina — ALTMEYER, Nathanael — KNIER, Susan — HARPIN, R. Edward: The effects
of Compassion Cultivation Training (CCT) on health-care workers, Clinical Psychologist,

vol. 21, 2017/2, 116-124.
SEGAL, Zindel V. — WILLIAMS, J. Mark G. — TEASDALE, John D.: Mindfulness-Based Cognitive

Therapy for depression: a new approach to preventing relapse, New York, Guilford, 2002.
SzONDY Mâté —- Martos Tamas — $zaB6-BarTHA Anett — PUNKOsTy Maria: A rövidített
pozitív élmények feldolgozási módjai skála magyar változatának reliabilitás- és validitás¬

vizsgálata, Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, vol. 15, 2014/3, 305—316.
VaGo, David R. — SILBERSWEIG, David A.: Self-awareness, self-regulation, and self-tran¬
scendence (S-ART): a framework for understanding the neurobiological mechanisms of
mindfulness, Frontiers in Human Neuroscience, 2012/6. doi:10.3389/fnhum.2012.00296
VAN EMMERIK, Arnold A. P. - BERINGS, Fieke — LANCEE, Jaap: Efficacy of a mindfulness¬

based mobile application: a randomized waiting-list controlled trial, Mindfulness, vol. 9,
2017/1, 187-198.
Way, Baldwin M. — CRESWELL, J. David — EISENBERGER, Naomi I. — LIEBERMAN, Matthew
D.: Dispositional mindfulness and depressive symptomatology: Correlations with limbic

and self-referential neural activity during rest, Emotion, vol. 10, 2010/1, 12-24.
+ 33 +
WEGNER, Daniel M. — SCHNEIDER, David J. — CARTER, Samuel R. — WHITE, Teri L.: Paradoxi¬
cal effects of thought suppression, Journal of Personality and Social Psychology, vol. 53,
1987/1, 5-13.
WEINRIB, A. Zill: Investigating experiential avoidance as a mechanism of action in a mindful¬

ness intervention, Doktori disszertáció, University of Iowa, 2011.
WELLS, Adrian: Emotional disorders and metacognition: innovative cognitive therapy, New
York, Guilford, 2000.
WILLIAMS, J. Mark G. — KUYKEN, Willem: Mindfulness-based cognitive therapy: a promis¬

ing new approach to preventing depressive relapse, British Journal of Psychiatry, vol. 200,
2012/5, 359-360.
YOUNG, Jeffrey: Sematerapia, Budapest, VIKOTE, 2010.
http://mindfulnessteachersuk.org.uk/pdf/teacher-guidelines.pdf
http://www.themindfulnessinitiative.org.uk/images/reports/Mindfulness-APPG-Report_
Mindful-Nation-UK_Oct2015.pdf
www.umassmed.edu/cfm/
www.mindfulexperience.org/newsletter.php
www.mindandlife.org
AFFILIACIO
Dr. Szondy Mäte: klinikai szakpszicholögus; szondymate@gmail.com
Dr. Szabö-Bartha Anett: klinikai szakpszicholögus, egyetemi adjunktus,

Károli Gáspár Református Egyetem, Pszichológiai Intézet, Személyiség- és
Egeszsegpszicholögiai Tanszek; bartha.anett@kre.hu
+ 34 +
TUDATOSJELENLÉT-ALAPÚ STRESSZCSÖKKENTÉS:
TÖRTÉNET, HATÁSMECHANIZMUS ÉS INDIKÁCIÓ
me
Dr. SZONDY MATE
BEVEZETES
Az univerzális emberi tapasztalás elkerülhetetlen részét jelentik az időleges

negatív testi és lelki állapotok: fájdalom, szorongás, lehangoltság és feszültség.
A tudatosjelenlét-alapú módszerek ezen állapotok hatékonyabb kezelését segí¬
tik. Mivel univerzális emberi jellemzőkről van szó, nem meglepő, hogy — már
a pszichológia tudományának megjelenése előtt is — a világ számos kontemplatív
hagyománya foglalkozott a tudatos jelenlét állapotával valamilyen vallási vagy
spirituális kontextusban. A modern tudatosjelenlét-alapú módszerek új keretbe
helyezték (rekontextualizálták) ezt a figyelmi , munkamódot": a vallásos kontex¬
tus helyett az orvostudomány és pszichoterápia kontextusában alkalmazzák.
Jelen fejezetben az első és talán a legszélesebb körben alkalmazott tudatosje¬
lenlét-alapú módszert, a tudatosjelenlét-alapú stresszcsökkentést (Mindfulness
Based Stress Reduction, MBSR) mutatjuk be, mely módszert elsősorban kró¬
nikus egészségügyi problémákkal (például fájdalommal) küzdő személyeknél,
illetve egészséges személyeknél alkalmazzák. A fejezetben először bemutatjuk
azokat a transzdiagnosztikai patológiai! tényezőket, amelyekre hatással vannak
a mindfulness-alapú beavatkozások, majd összefoglaljuk az MBSR protokollját.
Végül a hatásmechanizmusok, az indikáció és kontraindikáció és a hatékonyság
kérdésével zárjuk az összefoglalást.
A fejezet kézzelfoghatóbbá és életszerűbbé tétele érdekében egy páciens pél¬
dájával illusztrálom a leírtakat. A középkorú Zsuzsánál? egy (néhány éve történt)
sportsérülést követően állandósult a hátfájdalom, mely ellenállt minden kezelési
próbálkozásnak. Miután egy éve elvált, a fájdalom intenzitása fokozódott, és ez
drasztikusan rontotta Zsuzsa életminőségét. Végül egy nyolcalkalmas MBSR¬
csoportba jelentkezett.
1 Többfajta mentális és viselkedéses probléma esetén is jelen lévő jellemzők (részletesen lásd
lejjebb).
? Fiktívnév.
Dr. SZONDY MATE
A VISELKEDESES ES MENTALIS ZAVAROK TRANSZDIAGNOSZTIKUS MODELLJE
Mivel a tudatosjelenlét-alapú beavatkozások az emberi elme alapvető és univer¬

zális jellemzőit célozzák (mint például a figyelem elkóborlása, illetve az élmé¬
nyek folyamatos értékelése és elkerülése), nem meglepő, hogy hatással vannak
a viselkedéses és mentális problémák ún. transzdiagnosztikus (azaz diagnózi¬
sokon , átívelő") jellemzőire. Az utóbbi években a kognitív megközelítésen belül
a transzdiagnosztikai megközelítés képviselői elkezdték szisztematikusan átte¬
kinteni és értékelni azokat a kognitív és viselkedésbeli folyamatokat, amelyek
közösek a pszichés zavarokban.? Alapgondolatuk az, hogy léteznek olyan jelleg¬
zetes kognitív és magatartásbeli folyamatok, amelyek részt vesznek a tünetek
fenntartásában, és számos pszichés zavarban fellelhetőek."
Kiemelt — és a tudatos jelenléttel mind elméleti, mind gyakorlati szempontból
szoros kapcsolatban álló — transzdiagnosztikai jellemző például az ingerek egyes
osztályaira irányuló figyelmi torzítás, a szelektív figyelem. Ez a szelektív figye¬
lem irányulhat külső fókuszra (például szociális fóbia esetén a másoktól érkező
negatív visszajelzésre) vagy belső ingerekre (pl. testi érzetekre, érzésekre, gondo¬
latokra). Ugyancsak fontos transzdiagnosztikus jellemző az is, amikor a személy
harcolni kezd bizonyos belső élményeivel (pl. a gondolataival). A gondolatelnyo¬
más paradox hatása? miatt ilyenkor az elkerülni kívánt tartalom gyakoribbá és
aktívabbá válik. Ez a folyamat befolyásolja az emlékbetörések és intruzív emlékek
megjelenését (ami tipikus például a poszttraumás stressz-zavar [PTSD] esetén).
A repetitív negatív jellegű gondolkodás szintén számos emocionális zavarban
tetten érhető. Ezzel kapcsolatban hosszabban idézzük Perczelt:"
Formailag a negatív gondolkodás lehet idegeskedés (generalizált szorongás szindróma,

alvászavarok), rumináció (depresszió, paranoid állapotok) vagy intruzív, tolakodó gon¬
dolat (kényszerbetegség vagy hipochondria). Jellemzője, hogy inkább gondolatok, mint
képek formájában jelentkezik, inkább verbális, mint nonverbális, inkább absztrakt (és
nem konkrét) jellegű, sokszor metakognitív hiedelmet fejez ki, illetve tartalmában
betegségspecifikusnak tekinthető.
Perczel Forintos Dóra: A kognitív terápia fénykora: a második és a harmadik hullám, Magyar
Pszichológiai Szemle, LXI. évf., 2011/1, 11—29.
William Mansel — Arnold Harvey — Ethan Watkins — Ramsey Shafran: Cognitive behavioural
processes across psychological disorders: a review of the utility and validity of the transdiagnostic
approach, International Journal of Cognitive Therapy, vol. 1, 2008/3, 181-191.
5 Mark Wegner. D. - John Schneider — Roland Carter S. — Lucy White T.: Paradoxical effects of
thought suppression, Journal of Personalty and Social Psychology, vol. 53, 1987/1, 5-13.
Perczel Forintos Dóra: A kognitív terápia fénykora: a második és a harmadik hullám, Magyar
Pszichológiai Szemle, LXI. évf., 2011/1, 15.
+ 36 +
TUDATOSJELENLÉT-ALAPÚ STRESSZCSÖKKENTÉS...
A mindfulness figyelmi ällapot gyakorlása (mind teoretikusan, mind a vizsgála¬

tok alapján) ezeknek a transzdiagnosztikus jellemzőknek a negatív hatását csök¬
kenti, mivel segíti a figyelem rugalmas irányítását és az élmények elfogadását.
Ezek a transzdiagnosztikus jellemzők jól megfigyelhetőek voltak a bemutatott
páciensnél. Jellemző volt esetében a ruminálás: hosszú órákat töltött annak vé¬
giggondolásával, hogy mit tehetett volna a sérülése, illetve a válása elkerülése
érdekében, hogy mennyi ebben az ő felelőssége és hogy miért pont vele történtek
meg ezek a dolgok. Ugyanakkor úgy gondolta, hogy ha , negatív, rossz" gondolatai
vannak a fájdalmával kapcsolatban, akkor ezzel ,,bevonzza” a fájdalmat — ezért
akkor, amikor ilyen jellegű gondolatok jelentek meg benne, azt érezte, hogy meg
kell szüntetnie, el kell nyomnia őket — ennek érdekében pozitív, önmegerősítő
ne.
mantrákat (például , legyőzőm a fájdalmat") kezdett el mondogatni. Ez ideig¬

óráig néha segített, utána azonban még erősebbnek érezte a fájdalmat.
A TUDATOSJELENLÉT-ALAPÚ STRESSZCSÖKKENTÉS MÓDSZERE
A hivatalos definíció" szerint a tudatosjelenlét-alapú stresszcsökkentés , egy jól

körülírható és strukturált, kliens-központú, edukatív megközelítés, mely a tu¬
datos jelenlét intenzív gyakorlásának segítségével arra tanítja a résztvevőket,
hogyan gondoskodhatnak hatékonyabban önmagukról és hogyan élhetnek egész¬
ségesebb és hatékonyabb életet." Az MBSR célja, hogy a testre, az elmére és
a test-elme interakciókra irányuló figyelem növelje a személy szomatopszichikus
tudatosságát, ami (1) megváltoztathatja a (túl)tanult reagálási mintázatok negatív
hatásait, (2) javítja az önszabályozásra való képességet, (3) segíti a kihívásokkal
való hatékony megküzdést és (4) segít megismerni a személy rejtett erőforrásait,
képességeit (melyek segítik a gyógyulást, fejlődést, változást).
A program , prototípusát" Jon Kabat-Zinn dolgozta ki 1979-ben a Massa¬
chusetts Egyetem Orvosi Központjának Stressz Csökkentő Klinikáján (Stress
Reduction Clinic at the University of Massachusetts Medical Center) olyan páci¬
ensek számára, akiknek krónikus egészségi problémákkal kellett megtanulniuk
együtt élni. A mikrobiológus és jógaoktató végzettségű Kabat-Zinn olyan sze¬
mélyeknek tanította meg a tudatos jelenlét elfogadó és nyitott attitűdjét, akiknél
semmilyen orvosi terápia vagy kezelés sem segített az állapotán: terminális bete¬
geknek, krónikus fájdalommal élőknek és más, krónikus egészségi problémával
7 Fred S.Santorelli — Francesco Meleo-Meyer — Levin Koerbel: Mindfulness-Based Stress

Reduction (MBSR) Authorized Curriculum Guide, Worcester MA, University of Massachusetts
Medical School, 2017.
8 Uo., 1.
+ 37 +
Dr. SZONDY MATE
küzdőknek. Eredményei szerint a fájdalomhoz, a testhez és a tünetekhez való

újfajta viszonyulás (küzdelem helyett elfogadás) jelentősen javított a betegek
életminőségén.
A programot azóta számos orvosi, illetve nem-orvosi (például munkahelyi,
oktatási kontextusban) alkalmazták sikeresen. Ezzel kapcsolatban a program
kidolgozói azt hangsúlyozzák, hogy , sokféle módja van a tudatos jelenlét ala¬
pú stresszcsökkentés programok strukturálásának és átadásának. Az optimális
szerkezet és oktatási mód mindig a specifikus, lokális tényezőktől függ." Ezzel
együtt is vannak olyan jellemzők, amelyeknek minden oktatási kontextusban
meg kell jelennie:
s A gyakorlást megpróbálják kötelességből kihívássá alakítani. A cél az, hogy

a tudatos jelenlét ne egy újabb feladat legyen, amit az egészségünk érdeké¬
ben meg , kell" tennünk, hanem az önfelfedezés kalandja.
s Nagy hangsúlyt kap a résztvevő motivációja és erőfeszítése, illetve a rend¬
szeres gyakorlás — függetlenül attól, hogy épp van-e hozzá kedve a sze¬
mélynek, vagy nincs.
s A rendszeres napi gyakorlás azonnali változtatást igényel az életvitelben
(az idői ráfordítás minimum napi 45 perc, heti hat alkalommal).
¢ Terápiás orientáció helyett edukatív jellegű: ezzel összefüggésben időhatá¬
ros és csoportos jellegű.
s A csoportok (általában) heterogén jellegűek, a specifikus jellemzők (például
diagnózis) helyett sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak a közös, univerzális
(transzdiagnosztikus) jellemzők (pl. stressz, fájdalom, szenvedés, pozitív
és negatív érzelmek).
s A gyakorlás során minden egyes pillanat hangsúlyt kap azáltal, hogy tuda¬
tos figyelemmel fordulunk felé.
Struktúra
Az MBSR-csoportok nyolc héten keresztül tartanak (heti egy alkalom, 2—2,5 órás
találkozóval). A hetenkénti alkalmakat egy egynapos elvonulás egészíti ki. A részt¬
vevők formális és informális tudatosjelenlét-gyakorlatokat végeznek a tanfolyam
ideje alatt. A formális gyakorlatok közé a testpásztázás, az egyszerű jóga gyakor¬
latok, az ülő meditáció és a sétáló meditáció tartozik, az informális gyakorlatok
közé például a légzésfigyelés, a kellemes és kellemetlen élmények megfigyelése és
az olyan rutincselekvések tudatossággal való végzése, mint például a mosogatás,
fogmosás vagy étkezés. Az otthoni gyakorlással kapcsolatos élményeket, nehézsé¬
geket, tapasztalatokat minden alkalommal megosztják egymással a résztvevők.
+ 38 +
Alkalom Téma
példa a gyakorlatokra
1. Ismerkedés a tudatos jelenléttel

Mazsola-gyakorlat (tudatos étkezés), tudatos légzés
2. A stresszreakció nem a stresszortól, hanem annak percepciójától függ
Testpásztázás, ülő meditáció, tudatos jelenlét a rutincselekvésekben
3. A jelenlét ereje
Sétáló meditáció (tudatos mozgás), kellemes élmények tudatos megélé¬
se
4. Hogyan tudunk újfajta módon viszonyulni a stresszteli eseményekhez?

Kellemetlen események tudatos megélése
5. A habituális stresszreakciók tudatosítása
Ülő meditáció
6. Interperszonális tudatos jelenlét

Kommunikáció stresszhelyzetben
Egész napos elvonulás
7. A tudatos jelenlét integrálása az életünkbe

Az öngondoskodás adaptív útja
8. Lezárás, összefoglalás
1. táblázat: Az MBSR struktúrája
Szűrőinterjú és kontraindikáció
+ 39 +
Dr. SZONDY MATE
s A gyakorlás során felerősödhetnek az olyan érzések, mint a félelem, szomo

rúság vagy harag, mivel (talán életében először) a személy elkezdi tudatosan
figyelni őket.
s A résztvevők nehéznek találhatják a gyakorlást és az önmegismerés folya
matát.
s A résztvevők az önismereti folyamat során olyan felismerésekre tehetnek

szert, melyeknek nem örülnek.
+ A gyakorlás hatása nem lineáris: a résztvevők tünetei (főleg a program
első heteiben) súlyosbodhatnak. Még rendszeres gyakorlás mellett is meg
jelenhet az az érzés, hogy ,semmi sem történik" — ez a tanulási folyamat
normális és tipikus része.
Zsuzsa például az MBSR-csoport harmadik hetében rendkívül negatív élménye

ket élt át a gyakorlás során: ekkor kezdte el tudatosan megélni azokat a fájdalmas
érzéseket (csalódás, gyász, harag), amiket a válása után nem dolgozott fel. Ha
csoportvezetőként nem figyelmeztettem volna előre a résztvevőket erre a lehe
tőségre, Zsuzsa nagy valószínűséggel kilépett volna a csoportból.
ÉRZELMI SZABÁLYOZÁS HÁROM KÖRE
Gilbert modellje szerint az érzelmi szabályozás

három különböző rendszer alapján történik
Megvizsgálhatjuk, hogy
a három rendszer
DRIVE RDSZ. GONDOSKODÖ RDSZ.
mennyire van
Funkció: célok elérése, Funkciö: lelassuläs, kiegyensúlyozott
fogyasztás, teljesítmény, megnyugtatäs, pihenes, állapotban: pl. a rajzolt
feladatok biztonsäg, kedvesseg, körök nagysága
törödes szimbolizálhatja az
egyes rendszerek
\ > A 2 / észlelnünk, ha pl.

NL ! ‘y, működését. Fontos
a gondoskodó
À as
rendszerünk
_ alulmüködik. Ezen
VESZELY RDSZ. segithet az együtterzes
fejlesztese.
Funkció: veszély kezelése,
védelem, túlélés,
biztonságkeresés Ab -@)
1. abra: Az MBSR szüröinterjuja

mt:
* 40 +
Az MBSR , hivatalos" leírása" négy csoportba sorolja a módszerrel kapcsolatos

kontraindikációkat: életvitellel kapcsolatos tényezők, pszichológiai tényezők, at¬
titűddel kapcsolatos problémák és fizikai problémák (2. táblázat).
Életvitel « Aktiv szerfüggöseg (ha fajdalomcsillapitöröl van szó és

a személy képes fenntartani a részvételhez szükséges
figyelmet és koncentrációt, akkor nem kizáró ok)
s Ha a leszokás első évében lévő függő személyről van szó,
akkor csak erős motiváció és támogató környezet esetén
indikált a csoport.
+ A személy nem érti megfelelően a csoport nyelvét
Pszichológiai + Ongyilkossägi veszély

tényezők s Pszichözis
+ PTSD
s Depresszió vagy más major pszichiátriai probléma (ha nehe¬
zíti a személy részvételét)
« Szociális szorongás (amennyiben a csoportos elrendezésben
való részvételt nehezíti)
Attitűddel + A személy nem képes elköteleződni a csoporton való részvétel

kapcsolatos mellett.
problémák + A személy nem fogadja el a módszer korlátait (például
,csodaszernek?" tekinti, vagy villámgyors megoldást vár tőle).
Fizikai . Valamilyen fizikai ok (pl. ágyhoz kötöttség vagy távolság)
problémák miatt a személy nem képes látogatni a tréninget.
2. táblázat: Az MBSR kontraindikációi
Az MBSR-tréningek során felmerülő kihívások
A gyakorlatban az MBSR-csoportokban (illetve általában a mindfulness¬

csoportokban) talán a gyakorlásra irányuló motiváció fenntartása jelenti a legna¬
gyobb kihívást: egy , klasszikus" mondás szerint nem maga a gyakorlás a nehéz,
hanem az arra való emlékezés. Ezt segítheti a csoporthatás: a tapasztalat szerint
a csoportos élménymegosztás segíti a motiváció fenntartását — a magányos gya¬
korlás során ez nehezebb. A csoporttagok visszajelzése szerint ezenkívül segít¬
séget jelenthetnek a csoportos találkozások közötti — a gyakorlásra emlékeztető
— e-mailek.
Egy másik kérdés a mindfulnesshez kapcsolódó szellemi-spirituális tartalom

megjelenése a csoportokban. A Kabat-Zinn által létrehozott program szekulari¬
10 Fred S. Santorelli - Francesco Meleo-Meyer — Levin Koerbel: Mindfulness-Based Stress Reduction

(MBSR) Authorized Curriculum Guide, University of Massachusetts Medical School, 2017.
+ Al +
Dr. SZONDY MATE
zalt módon adja át a tudatos jelenlét témáját — azok számára, akik korábban spiri¬
tuálisabb megközelítésben találkoztak a témával (például Eckhart Tolle népszerű
könyvében, a Most hatalmában), ez zavaró lehet.
Végül pedig talán a legfontosabb kérdés az szokott lenni, hogy a tudatos je¬
lenlét gyakorlása hogyan épül be a mindennapi életbe a tanfolyam után - ezt
esetlegesen , emlékeztető" találkozásokkal segíthetjük.
HOGYAN HAT A TUDATOS JELENLÉT? MINDFULNESS MODELLEK
A következőkben bemutatjuk a legfontosabb modelleket a tudatos jelenlét mű¬

ködésével kapcsolatban.
Figyelemszabályozási modell (Attention Regulation Model)"
A modell alapgondolata az, hogy a légzéshez kapcsolódó fizikai érzetek a legtöbb

ember számára érzelmileg semlegesek. Ezért amikor a kellemetlen tünetek (pl.
szorongás) jelentkezésekor az illető a légzésre irányítja a figyelmét, csökken a
tünetekhez kapcsolódó érzelmi arousal intenzitása.
Én-fékuszü figyelemmodell (Self-Focused Attention)!?
Ez a modell azt hangsúlyozza, hogy a tudatosjelenlét-alapú technikák során az

énre irányuló figyelem (1) csökkenti a ruminálást, (2) csökkenti az érzelmek
elkerülésének tendenciáját és (3) javítja a viselkedéses önkontrollt.
u John Carmody: Evolving conceptions of mindfulness in clinical settings. Journal of Cognitive

Psychotherapy, 2009/23, 270-280.
2 AdelR. Baer: Self-focused attention and mechanisms of change in mindfulness-based treatment,
Cognitive Behavior Therapy, 2009/38, 15-20.
+ 42 +
Tudatosmegküzdés-modell (Mindful Coping Model)?
Ez a modell a pozitív érzelmek Barbara Fredrickson" szélesítés és gazdagítás

modelljét" (broaden-and-built model) egészíti ki. Garland és munkatársai sze¬
rint a tudatos jelenlét — a kognitív rugalmasságon és a decentráláson keresztül
— stresszhelyzetben lehetővé teszi a helyzet pozitív átkeretezését és az előnyta¬
lálást (3. ábra).
Pozitív átértékelés
Tudatos jelenlét
Decentrálás
Újabb stresszor
Pozitív érzelmek, stressz-szint csökken
Pozitív átértékelés
. Figyelmi kapacitás szélesedése

Tudatos jelenlét
Decentrálás
Stressz
3. ábra: A tudatosmegküzdés-modell (Garland és mtsai, 2009)
S-ART Modell (self-awareness, self-regulation, self-transcendence — én-tudatos¬

ság, " önszabályozás, önmeghaladás)." A tudatos jelenlét hatásmechanizmusára
vonatkozó talán legátfogóbb elméletet Vago és Silbersweig"" tanulmánya mutatja
be. Áttekintésükben részletesen bemutatják az egyes komponensekkel kapcso¬
latba hozható neurológiai struktúrákat. A modell részletes bemutatását lásd a
24. oldalon.
13 Laura E. Garland — Simons Gaylord — John Park: The role of mindfulness in positive reappraisal,
Explore, 2009/5, 37-44.
Barbara L. Fredrickson: The role of positive emotions in positive psychology, American Psychology,
vol. 56, 2001/3, 218-226.
Mely szerint a pozitiv érzelmek szélesitik és gazdagitjak a személy kognitiv és viselkedésrepertoar¬

ját, ezáltal erőforrásokat biztosítanak és pozitív rövid és hosszútávú következmenyekkel järnak.
A fejezet egyik lektora az ,ön-azonosság tudat" fordítást javasolja a , self-awarness" kifejezés
esetén, az ,én-tudatosság" azonban talán közérthetőbb.
7 Rudolf D. Vago — Abraham D. Silbersweig: Self-awareness, self-regulation, and self-transcen¬
dence (S-ART): a framework for understanding the neurobiological mechanisms of mindfulness,
Frontiers in Human Neuroscience, vol. 6, 2012, doi:10.3389/fnhum.2012.00296
18 Uo.
+ 43 +
Dr. SZONDY MATE
Összességében (néhány, itt be nem mutatott modellel? együtt) számos lehet¬

séges hatásmechanizmus merül fel a különböző elméletekben: a reaktivitás, a re¬
petitív, negatív gondolkodás, az averzió és kötődés csökkenése, az önreguláció,
az önmeghaladás, a testi tudatosság, az érzelemszabályozás, az önegyüttérzés,
a belátás, az elfogadás és a relaxáció.
KITEKINTÉS AZ MBSR-REL KAPCSOLATOS TOVÁBBI KÉRDÉSEKRE
A modellek és a közvetítőtényezők empirikus vizsgálata
Gu és munkatársai" empirikusan, statisztikai elemzéssel? vizsgálták, hogy a kö¬

vetkezők közül melyek közvetítik az MBSR/MBCT testi és lelki egészségre kifejtett
pozitív hatásait: tudatos jelenlét, repetitív negatív gondolkodás (rágódás és aggoda¬
lom), önegyüttérzés?? (self-compassion), pszichológiai rugalmasság, ?? emocionális
reaktivitás, kognitív reaktivitás és az önéletrajzi emlékezet specifikussága.?"
„A mindfulnessalapü mödszerek klinikai &s nem-klinikai kimenetekre kifejtett
hatását vizsgáló eredmények a kognitív és érzelmi reaktivitással kapcsolatban
erősek és konzisztensek, a tudatos jelenléttel és a repetitív negatív gondolkodás¬
sal kapcsolatban közepes erősségűek és konzisztensek, az önegyüttérzéssel és
Pl. S. Laura Shapiro- Emily L. Carlson — Andrew J. Astin — Bravo Freedman: Mechanisms of
mindfulness, Journal of Clinical Psychology, vol. 62, 2006/3, 373-386.
2 Jenny Gu — Clara Strauss — Rod Bond — Kate Cavanagh: How do mindfulness-based cognitive
therapy and mindfulness-based stress reduction improve mental health and wellbeing?
A systematic review and meta-analysis of mediation studies, Clinical Psychology Review,
2015/37, 1-12.
?! Az úgynevezett , two-stage meta-analytic structural equation modelling” (TSSEM) mddszerével.
Més forditäsokban „önmagunkkal valö együtterzes”.
A pszichológiai rugalmasság (psychological flexibility) az arra vonatkozó képességünket jelenti,
hogy közel engedjük magunkhoz az adott pillanatban jelentkező gondolatainkat, érzéseinket
és élményeinket, és közben nem adjuk fel az értékeinkkel és céljainkkal konzisztens viselkedést
(Steven C. Hayes — Jason B. Luoma — Frank W. Bond — Akihiko Masuda — Jason Lillis: Ac¬
ceptance and commitment therapy: Model, processes and outcomes, Behaviour Research and
Therapy, Vol. 44, 2006/1, 1-25).
4 Az 6néletrajzi emlékezet specfikussdga (autobiographical memory specificity, AMS) azarra valé
képességre vonatkozik, hogy képesek vagyunk specifikus térhez és időhöz köthető emlékeket
felidézni. Az MBCT elméleti háttere szerint ez annak a jele, hogy ítélkezés és elkerülés nélkül
befogadjuk az élményeket, ami segít abban, hogy csökkenjen az élmények túláltalánosító módon
való rögzítése és előhívása (ami a depresszív epizód egyik veszélyeztető tényezője) (]J. Mark G.
Williams - Catherine Crane — Thorsten Barnhofer — Kate Brennan - Danielle S.Duggan - Mel¬
anie J. V. Fennell - Ian T. Russell: Mindfulness-based cognitive therapy for preventing relapse
in recurrent depression: A randomized dismantling trial, Journal of Consulting and Clinical
Psychology, vol. 82, 2014/2, 275-286.)
+ A4 +
pszichológiai rugalmassággal kapcsolatban még nem elégségesek." Ezek az ered¬

mények megfelelnek az MBSR és MBCT elméleti alapfeltevéseinek. Eszerint a
gyakorlás során megélt tudatos jelenlét és az alacsonyabb szintű érzelmi/kognitív
reaktivitás segíti az élmények elfogadását, csökkenti a ruminálás és a maladaptív
gondolkodási mintázat megjelenésének a valószínűségét.
Ezek a változások megfigyelhetőek voltak Zsuzsa esetében is. A korábban za¬
varónak tekintett gondolatokra (például , sosem leszek jobban", illetve , az én
hibám a válás") sokkal kevésbé reagált emocionálisan, illetve kognitív szinten.
Nem próbálta elnyomni az ilyen jellegű gondolatait, közben viszont képes volt
szem előtt tartani, hogy ezen gondolatok tartalma nem feltétlenül valóságos.
Az élmények elfogadásával párhuzamosan csökkent a ruminálás előfordulása,
és sokkal hatékonyabban tudott tenni önmagáért és a jóllétéért.
Lemorzsolódás az MBSR-csoportokban
Fontos tisztázni azokat a tényezőket, melyek növelik a lemorzsolódás esélyét a

tudatosjelenlét-alapú beavatkozások során. Egy korábbi áttekintésünk? alapján
ezeket így összegezhetjük:
s A krónikus fájdalommal küzdő páciensek nagyobb eséllyel morzsolódnak

le az MBSR-programban, mint a stressztünetekkel (magas vérnyomás,
insomnia, szorongás testi tünetei) küzdő páciensek.
s A krónikus fájdalommal küzdő férfiak lemorzsolódási aránya kétszer olyan
magas, mint a krónikus fájdalommal küzdő nők lemorzsolódási aránya.
s Az MBSR-ből való lemorzsolódás fő okai: a program és a gyakorlás idői
követelményei, a nagy csoport okozta kellemetlenség vagy annak az érzése,
hogy a módszer nem megfelelő a számukra.
s Fibromialgiás nők esetében a magasabb fokú érzelmi reaktivitás nagyobb
lemorzsolódási valószínűséggel jár.
s MBCT során a rágódás és a kognitív reaktivitás bejósolja a lemorzsolódást.
A lemorzsolódásban tapasztalható különbségek okaival kapcsolatban egyelőre

csak tentatív hipotézisek léteznek, azokat további kutatásoknak kell igazolniuk.
3% Uo., 8.
26 Szondy Máté — Albu Ménika — Denke Diana: Tudatos jelenlét (mindfulness) alapú módszerek
a pszichiatriaban és a rehabilitacidban, Psychiatria Hungarica, 2015/4, 389-401.
« 45 ¢
Dr. SZONDY MATE
MBSR-alapt programok
Az utóbbi években számtalan MBSR-alapú programot dolgoztak ki speciális

témákkal, célcsoportokkal, problémákkal kapcsolatban. Eme , burjánzás" miatt
az MBSR kidolgozói? szükségesnek látták tisztázni az ezzel kapcsolatos irány¬
elveket:
Az MBSR elméleti konstruktumaihoz és alapelemeihez [ahogy azok Curriculum Guide¬

ban szerepelnek] való ragaszkodás klinikai tapasztalaton és tudományos kutatásokon
alapul. A kutatások előrehaladtával és az új eredmények megszületésével készen állunk
arra, hogy módosítsuk az MBSR képzési menetét lés üdvözöljük ezt a folyamatotl.
Jelenleg számos olyan mindfulnessalapú program létezik, melyeket az MBSR szer¬
kezete és formátuma alapján dolgoztak ki. Támogatjuk ezeket a módosításokat és
kísérleteket, miközben mindenképp azt javasoljuk a kollégáinknak, hogy csak akkor
nevezzék MBSR-nek a programjukat, ha követik az itt bemutatott struktúrát és szten¬
derdeket. Enélkül az MBSR elveszíti a validitását és tudományos alátámasztottságát.?
Összességében azt mondhatjuk, hogy az MBSR megalkotásával Jon Kabat-Zinn

létrehozott egy olyan módszert, amely számos embernek segít elsajátítani a tu¬
datos jelenlét eszmeiségét és módszerét.
BIBLIOGRÁFIA
BAER, R. Adel: Mindfulness training as a clinical intervention: A conceptual and empirical

review, Clinical Psychology: Science and Practice, vol. 10, 2003/2, 125—143.
BAER, R. Adel: Self-focused attention and mechanisms of change in mindfulness-based treat¬
ment, Cognitive Behavior Therapy, 2009/38, 15-20.
Carmopy, John: Evolving conceptions of mindfulness in clinical settings, Journal of Cognitive
Psychotherapy, vol. 23, 2009/3, 270-280.
Doskin, P. Laura — IRvING, J. Andrew — AMAR, Sotki: For whom may participation in a
mindfulness-based stress reduction program be contraindicated?, Mindfulness, vol. 3,
2012/1, 44-50.
FREDRICKSON, Barbara L.: The role of positive emotions in positive psychology, American
Psychology, vol. 56, 2001/3, 218-226.
27 §. Fred Santorelli — Francesco Meleo-Meyer — Levin Koerbel: Mindfulness-Based Stress Reduction

(MBSR) Authorized Curriculum Guide, University of Massachusetts Medical School, 2017.
28 Uo., 4.
s 46"
GARLAND, E. Laura — GAYLORD, Simons — Park, John: The role of mindfulness in positive
reappraisal, Explore, 2009/5, 37-44.
Gu, Jenny — Strauss, Clara — BOND, Rod — CAVANAGH, Kate: How do mindfulness-based
cognitive therapy and mindfulness-based stress reduction improve mental health and
wellbeing? A systematic review and meta-analysis of mediation studies, Clinical Psychology
Review, 2015/37, 1-12.
Hay Es, Steven C. — LUOMA, Jason B. — BOND, Frank W. — Masupa, Akihiko — LILLIs, Jason:
Acceptance and commitment therapy: Model, processes and outcomes, Behaviour Re¬
search and Therapy, vol. 44, 2006/1, 1-25.
MANSEL, William — Harvey, Arnold — Watkins, Ethan — SHAFRAN, Ramsey: Cognitive
behavioural processes across psychological disorders: a review of the utility and valid¬
ity of the transdiagnostic approach, International Journal of Cognitive Therapy, vol. 1,
2008/3, 181-191.
PERCZEL FORINTOS Dóra: A kognitív terápia fénykora: a második és a harmadik hullám,

Magyar Pszichológiai Szemle, LXI. évf., 2011/1, 11—29.
SANTORELLI, S. Fred — MELEO-MEYER, Francesco — KOERBEL, Levin: Mindfulness-Based
Stress Reduction (MBSR) Authorized Curriculum Guide, Center for Mindfulness in Medi¬
cine, Worcester MA, Health Care, and Society (CFM) University of Massachusetts Medical
School, 2017.
SHAPIRO, S. Laura — CARLSON, L. Emily — AsTIn, J. Andrew — FREEDMAN, Bravo: Mecha¬

nisms of mindfulness, Journal of Clinical Psychology, vol. 62, 2006/3, 373-386.
SzoNDY Máté - ALBu Mónika — DENKE Diana: Tudatos jelenlét (mindfulness) alapú mód¬
szerek a pszichiátriában és a rehabilitációban, Psychiatria Hungarica, 2015/4, 389—401.
VAGo, D. Rudolf — SILBERSWEIG, D. Abraham: Self-awareness, self-regulation, and self¬
transcendence (S-ART): a framework for understanding the neurobiological mecha¬
nisms of mindfulness, Frontiers in Human Neuroscience, vol. 6, 2012, doi:10.3389/fn¬
hum.2012.00296
WEGNER. D. Mark — SCHNEIDER, D. John — CarTER, S. Roland — WHITE, T. Lucy: Paradoxi¬

cal effects of thought suppression, Journal of Personalty and Social Psychology, vol. 53,
1987/1, 5-13.
WILLIAMS, J. Mark G. — CRANE, Catherine — BARNHOFER, Thorsten, — BRENNAN, Kate, —
DuGGAN, Danielle S. — FENNELL, Melanie J. V. — RUSSELL, Ian T.: Mindfulness-based cog¬

nitive therapy for preventing relapse in recurrent depression: A randomized dismantling
trial, Journal of Consulting and Clinical Psychology, vol. 82, 2014/2, 275-286.
AFFILIACIO
+ A7 +
TUDATOSJELENLÉT-ALAPÚ KOGNITÍV TERÁPIA:
EGY INTEGRATÍV MÓDSZER
A SZENVEDÉS CSÖKKENTÉSÉRE
me
Dr. SZONDY MATE
BEVEZETES
A tudatosjelenlét-alapti kognitiv terapia (Mindfulness Based Cognitive Therapy,

MBCT) kidolgozéinak - Zindel Segal, John Teasdale és Mark Williams - célja
az volt, hogy egy költséghatékony relapszus-prevenciós módszert dolgozzanak
ki a rekurrens depresszióban szenvedő személyek számára. A módszer , szenté¬
lyének" számító Oxfordi Mindfulness Központban (Oxford Mindfulness Center)"
emellett krónikus fáradtság szindróma, krónikus fizikai betegségek, egészség¬
szorongás és szuicid veszély esetén is alkalmazzák a módszert.
DEPRESSZIÓ És MBCT
A kutatások szerint az ismétlődő depresszív epizódok során a depresszív reakció

egyre inkább függetlenedik a környezeti ingerektől, és így a hangulat kismértékű
változása is képes beindítani a negatív gondolkodást, a negatív önértékelést (pl.
értéktelen vagyok"), az élmények negatív értékelését (pl. , minden túlságosan
nehéz nekem") és a reménytelenséget (, nincs semmi, amit tehetek"). A negatív
gondolatokhoz erős negatív érzések (a lehangoltságon kívül szorongás, bűntudat,
düh, frusztráció) és testi érzetek (pl. gyengeség és fáradtságérzés, feszültség,
fájdalom) kapcsolódnak. A páciens megpróbálja megérteni állapotát és elkezdi
keresni a benne kavargó érzések, gondolatok és testi reakciók okát. A megértés és
a megoldás iránti vágy pedig - jóllehet érthető igény — sok esetben tovább rontja
1 http://oxfordmindfulness.org/ (Letôltés: 2021. februär 27.)
+ 49 «
Dr. SZONDY MATE
a korábbi állapotot, mivel repetitív és negatív gondolkodási köröket (ruminálás,

rágódás") indít el (,mit rontottam el?", ,mi velem a baj?”, , miért történik már
megint?”, , mikor lesz vége?").?
A harmincas évei közepén járó Zoltán? az egészségével kapcsolatos, orvosi
megnyugtatásra (és a negatív leletekre) sem szűnő intenzív szorongása (első¬
sorban az agytumortól félt) miatt kért segítséget. Esetében legmarkánsabban
a testi jelzésire (elsősorban a fejfájásra) fókuszáló, túlságosan szelektív figye¬
lem és a gondolatelnyomással való megküzdési próbálkozás volt megfigyelhető.
Ha eszébe jutott annak a lehetősége, hogy rákos lehet, ezt a gondolatot meg¬
próbálta azonnal elnyomni, illetve pozitív gondolatokkal helyettesíteni, nehogy
sbevonzza a bajt". Emiatt az ijesztő gondolatok egyre gyakrabban, egyre erőseb¬
ben jelentkeztek és egyre inkább nehezítették az életvitelét.
Az MBCT FELÉPÍTÉSE
Az MBCT a tudatosjelenlét-alapú stresszkezelés és a kognitív viselkedésterápia

(KVT) elemeit ötvözi. A nyolchetes, csoportos tréning alatt a résztvevők képessé
válnak az élményeik pillanatról pillanatra való, elfogadó attitűddel történő meg¬
figyelésére (1. táblázat). Ezen kívül a résztvevők megismerkedhetnek a depresz¬
szióval kapcsolatos legalapvetőbb ismeretekkel, illetve (a KVT-ből kölcsönözve)
áttekintik, hogy a gondolataik hogyan hatnak az érzelmi állapotukra. Külön
blokk foglalkozik az adaptív öngondoskodással: azzal a kérdéssel, hogy mit te¬
hetnek, ha észreveszik, hogy romlik a hangulatuk.
Alka- | Téma Példa gyakorlatok,

lom feladatok
1. Tudatossäg és robotpilöta Mazsola-gyakorlat

A tudatos jelenlét akkor kezdődhet, ha észre- Testpásztázás
vesszük a robotpilóta üzemmódot.
2. »A fejünkben élve" Gondolatok és érzések

Felismerni az elménk működését és azt, hogy megfigyelése
ez hogyan befolyásolja a viselkedésünket és
érzéseinket.
? JohnD. Teasdale - Zindel V. Segal - J. Mark Williams — Valerie A. Ridgeway — Judith M. Soulsby
— Mark A. Lau: Prevention of relapse/recurrence in major depression by mindfulness-based
cognitive therapy, Journal of Consulting and Clinical Psychology, vol. 68, 2000/48, 615-620.
Nem valödi nev.
Alka- | Téma Példa gyakorlatok,
lom feladatok
3. A , szétszórt" elme fókuszálása Hangok megfigyelése

A légzés tudatosítása segít a fókuszálásban.
Az élmények kategorizálása vs. egyszerű leírása.
4. Az averzió tudatosítása Ülő meditáció

Hajlamosak vagyunk arra, hogy megpróbál- Tudatos séta
junk elkerülni élményeket. Háromperces légző
Edukáció a depresszióval kapcsolatban. meditäciö (Three minutes
breathing space)
5. Az averziö alternativaja: a megengedes Ülő meditáció
Az averzió alternatívája, amikor ítélkezés vagy ] Háromperces légző
a változtatás igénye nélkül, elfogadóan viszo- meditáció
nyulunk az élményhez.
6. A gondolatok nem tények Ülő meditáció
A gondolatok az elménk termékei, melyek Háromperces légző
gyakran az adott kontextushoz/hangulathoz meditáció
kapcsolódnak.
7. Hogyan gondoskodhatok a legjobban magamról? ! Az energiával feltöltő,
Tudatosítani a visszaesést, újabb depresszív illetve kifárasztó tevékeny¬
epizódot jelző jeleket. ségek azonosítása.
Megtervezni, hogy ilyenkor mi jelentene segit- | A relapszus jelzöingereinek
seget. azonositäsa.
8. Hogy tarthatom meg az egyensúlyt? Reflexió
Hogyan maradhat fenn a tudatos jelenlét Összefoglalás
gyakorlása? Felkészülés a folytatásra
1. táblázat: A tudatosjelenlét-alapú stresszcsökkentés (MBSR) szerkezete
A kognitív terápiával szemben az MBCT nem próbálja meg megváltoztatni a

gondolatok tartalmát. Ehelyett megpróbálja módosítani a személyek viszonyulá¬
sát a gondolataikhoz, érzéseikhez és testi élményeikhez — miközben ismételten
kíváncsi attitűddel figyelik magukat, észreveszik, hogy gondolataik, érzéseik és
testi reakcióik pusztán csak gondolatok, érzések és testi reakciók, melyek átme¬
netiek és tartalmuk sok esetben nem , igaz". Képessé válnak arra, hogy felismer¬
jék a habituális gondolkodási mintáikat és a hangulatuk romlását anélkül, hogy
a megértés és analizálás vágya miatti ruminálás tovább rontaná a hangulatukat.
Képessé válnak arra, hogy ,megengedjék” a zavaró gondolatok és érzések jelen¬
létét anélkül, hogy megpróbálnák elnyomni őket anélkül, hogy menekülnének
előlük, vagy harcba bocsátkoznának velük. Így gyengül (a relapszus veszélyét
növelő) asszociáció a negatív hangulat és a negatív gondolkodás között.
Dr. SZONDY MATE
Az MBCT GYAKORLATA
A következőkben - a Tudatos jelenlét a gyakorlatban című könyvből," mely az

Oxfordi Mindfulness Központ hivatalos MBCT-kézikönyvének magyar verziója
— bemutatásra kerül néhány gyakorlat, melyek a tréning során segítenek a fenti
célok elérésében. Az ún. mazsola gyakorlat az egyik első gyakorlat szokott lenni,
mivel jó illusztrációja a tudatos figyelemnek és az elme működésének:
Mazsola gyakorlat
Ha készen állunk, vegyünk egy szem mazsolät a tenyerünkbe... iränyitsuk figyelmün¬

ket arra, hogy valöban lässuk, ami a kezünkben van. Figyeljük meg alaposan a ma¬
zsolät, mintha még sosem láttunk volna ilyet... teljes figyelmünket szenteljük ennek
az egy szem mazsolának... Esetleg figyeljük meg azt is, hogyan esik rá a fény... milyen
ráncok vannak a felületén... fényes-e az vagy tompa... fogadjuk be a látványt teljes egé¬
szében... Esetleg vegyük is a két ujjunk közé, hogy minden irányból megnézhessük...
Ha mindeközben olyasféle gondolataink támadnak, mint , Micsoda fura dolgot
művelek én itt" vagy , Hát ennek meg mi értelme van?", lépjünk túl ezeken, mint
egyszerű gondolatokon, és irányítsuk vissza a figyelmünket arra az élményre, amit
a mazsola látványa jelent.
Most pedig irányítsuk teljes figyelmünket a mazsola tapintásának élményére, érez¬
zük a súlyát, azt, hogy ragadós-e vagy sem... esetleg forgassuk meg két ujjunk között,
hogy érzékeljük a felületén lévő egyenetlenségeket... helyenként hol puhább, máshol
keményebb... Tudatosítsuk magunkban mindazt, amit tapasztalunk, itt a jelenben,
ebben a pillanatban. Amikor késznek érezzük rá magunkat, emeljük a mazsolát az
orrunk elé és szívjuk be az illatát... érzünk-e valamilyen aromát? ...ha nem, akkor
tudatosítsuk magunkban ezt a tényt... figyeljünk oda, változik-e érzékelésünk az idő
múltával.
Most pedig lassan emeljük a szánkhoz a mazsolát, miközben tudatosítjuk magunk¬

ban karunk és kezünk izmainak mozgását — vegyük észre, hogy kezünk pontosan
tudja, hová vigye a mazsolát, akkor is, ha közben esetleg becsukjuk a szemünket.
Vegyük a szánkba a mazsolát... kidugtuk-e a nyelvünket, hogy ráhelyezzük? Csak
tartsuk a szánkban, de ne rágjuk meg... figyeljük meg, változik-e valami a szánkban...
forgassuk meg a mazsolát a nyelvünkkel, tapogassuk ki felszínének egyenetlensége¬
it... mozgassuk körbe a szánk belsejében, nyomjuk oda a szájpadlásunkhoz... Amikor
készen állunk rá, vegyük a mazsolát a fogaink közé és harapjunk rá... nagyon lassan
John Teasdale — Mark Williams — Zindel Segal: Tudatos jelenlét a gyakorlatban, Budapest,
Kulcslyuk, 2016, 72.
TUDATOSJELENLÉT-ALAPÚ KOGNITÍV TERÁPIA...
kezdjük megrágni... figyeljük meg, milyen változások történnek eközben a szánkban

és milyen ízek szabadulnak fel a rágás hatására... ne siessünk... vegyük észre a kü¬
lönbséget a mazsola szívósabb héja és puhább húsa között...
Amikor készen állunk rá, hogy lenyeljük, először figyeljük meg a nyelés szándékát,
ahogyan megjelenik, tudatosítsuk magunkban ezt is külön, mielőtt valóban lenyel¬
nénk a mazsolát.
Végül pedig kövessük, ahogyan a mazsola leér a gyomrunkba és figyeljük meg,

milyen esetleges utóhatásait érezzük annak, hogy egy darabig a szánkban tartottuk.
A következő bemutatott gyakorlat — a légzés megfigyelése — kiválóan alkalmas
Légzésfigyelés"
Üljünk le kényelmesen, méltóságteljesen és egyenes háttal — nem mereven, de olyan

módon, ami kifejezi, hogy jelen akarunk maradni a helyzetben. Ha széken ülünk,
mindkét talpunk legyen stabilan a padlón. Szelíden hunyjuk le a szemünket.
Irányítsuk figyelmünket a testünkre olyan módon, hogy tudatosítsuk azokat a tapin¬
tási- és nyomásingereket, amelyek a padlóval és az ülőfelülettel érintkezve keletkeznek.
Egy-két percig fedezzük fel ezeket az érzeteket, csakúgy, mint a testpásztázás során.
Most irányítsuk figyelmünket a testi érzetek változására az alhasi tájékon, ahogy
a be- és kilégzés során mozog a levegő a testünkben. (Amikor első alkalommal végez¬
zük ezt a gyakorlatot, érdemes egyik tenyerünket a hasunkra helyezni, hogy megérez¬
zük magát a változást, és amikor ez sikerült, vegyük el a kezünket és úgy is , keressük
meg" ugyanazokat az érzeteket, ezúttal belülről.)
Összpontosítsuk a figyelmünket az izmok enyhe feszülésére, ahogy belégzéskor
a hasfal kissé megemelkedik, és az elernyedésre, amikor a kilégzéssel besüpped.
Amennyire csak tudjuk, igyekezzünk figyelmünkkel követni a testi érzetek változá¬
sait az alhasi tájékon az egész légzési ciklus folyamán — például észrevehetjük az apró
szüneteket a belégzés és kilégzés, illetve a kilégzés és újabb belégzés között.
5
Uo., 112.
Dr. SZONDY MATE
Nem sziikséges a légzésiinket bármilyen módon is kontrollálni, csak hagyjuk, hogy

megtörténjen. Ugyanezt a megengedést igyekezzünk átvinni a pillanatnyi megélésünk
egészére is. Nincs semmiféle kívánatos, elérendő állapot. Ez a tapasztalás a miénk, és
nem cél, hogy másmilyen legyen, mint amilyen.
Előbb vagy utóbb (általában inkább előbb), gondolataink el fognak kalandozni és
elviszik a figyelmünket az alhasi testi érzetekről a tervezgetés, emlékezés, ábrándozás,
stb. irányába. Ezzel nincsen semmi baj — az elménk már csak ilyen. Ez se nem hiba,
se nem kudarc. Amikor észrevesszük, hogy elkalandoztunk, dicsérjük meg magun¬
kat, amiért ezt észrevettük és így vissza tudunk térni. Esetleg tudatosítsuk magunk¬
ban, ami történt (,á, megjött a gondolkodás"), utána pedig szelíden vezessük vissza
a figyelmünket az alhas változó testérzeteihez, megújítva azt a szándékunkat, hogy
a légzésünkre koncentrálunk.
Mindegy hány alkalommal tapasztaljuk azt, hogy gondolataink elkalandoztak (ami
valószínűleg újra meg újra megtörténik), ilyenkor mindig dicsérjük meg magunkat,
amiért ezt észrevettük, kapcsolódjunk vissza a pillanatnyi megélésünkhöz, tereljük
vissza figyelmünket a légzésünkre és a testi érzetek finom változásaira.
Amennyire csak lehetséges, tudatos odafordulásunkat kísérje szelíd elfogadás —
a gondolataink ismételt elkalandozását például tekintsük mindig újabb alkalomnak
arra, hogy türelemmel és finom érdeklődéssel forduljunk megélésünk felé.
Folytassuk a gyakorlást tíz percen át (vagy akár még tovább), néha emlékeztetve
magunkat arra, hogy szándékunk csak annyi, hogy minden pillanatban a lehető leg¬
teljesebben tudatosítsuk magunkban a megélésünket. A légzést használva horgony¬
ként, finoman húzzuk vissza magunkat az itt és mostba, valahányszor azt vesszük
észre, hogy gondolataink elkalandoztak és figyelmünk már nem az alhasi tájékra és
a légzésünkre irányul.
Haromperces szusszanasnyi szünet (Ihree minutes breathing space)"
Előkészületek: Álljunk vagy üljünk egyenes háttal és méltóságteljesen. Lehetőleg

csukjuk be a szemünket. Nagyjából egy-egy percben kövessük az alábbi három lépés¬
re vonatkozó instrukciókat:
1. lépés: Tudatosítás
6
Uo., 141.
Iranyitsuk figyelmiinket pillanatnyi belsé élményeinkre — valaszoljuk meg az alabbi

ne
kérdéseket: Mi mindent tapasztalok ebben a pillanatban?

+ Milyen gondolatok jarnak a fejemben? Igyekezzünk a gondolatokat pusztán men¬
talis eseményeknek tekinteni. Nyugodtan öntsük szavakba is őket.
+ Milyen érzések vannak bennem? Iränyitsuk figyelmünket a kellemetlen érzésekre
és ismerjük el a jelenlétüket.
+ Milyen testi érzeteim vannak ebben a pillanatban? Esetleg gondolatban fussunk is
végig a testünkön, arra figyelve, tapasztalunk-e valahol feszültséget.
2. lépés: Fókuszálás
Most irányítsuk át a figyelmünket, hogy kifejezetten a légzéssel járó változó testi
érzetekre irányuljon. Figyeljük meg egészen alaposan, ahogy a hasfal kitüremkedik
a belégzés hatására és behorpad a kilégzésnél. Kövessük a levegő útját befelé és aztán
kifelé, a légzés legyen az a horgony, amely visszahúz bennünket a jelen pillanatba.
3. lépés: Kiterjesztés
Most terjesszük ki tudatos figyelmünket légzésünk tágabb környezetére, vagyis az
egész testünkre kiterjedő módon - testtartäsunkra, arckifejezesünkre is. Ha bärmi¬
lyen kellemetlen testi érzetet tapasztalunk, mondjuk feszültséget, vagy ellenállást,
belégzéskor , lélegezzünk bele" az adott testtájba, majd pedig lélegezzünk ki onnan,
eltávolodva az adott érzettől. Amennyire lehetséges, vigyük magunkkal ezt a kiter¬
jesztett tudatosságot a nap előttünk álló részébe.
Az emberi lény mint egy fogadóház

Minden reggel más vendéget vár
Az öröm a szomorúság és a
hitványság
Gyakori vendégek
De nagy ritkán a tudatosság is betéved
Fogadd be őket szívesen
Még ha a fájdalom is durván bedörget
Adj neki helyet
7
https://terebess.hu/keletkultinfo/rumi.html, ford. Simon Imre (Letöltés: 2020. február 26.)
Dr. SZONDY MATE
Hisz 6 is a te vendéged
Fogadd be őket szívesen
Mert új örömöket hoznak neked
A szégyenkezés a rosszindulat
Borús gondolatok
Szívéllyel fogadd őket úgy szintén
Légy hálás mindegyiknek
Mert mindnyájan Istentől jönnek.
(A fogadó ház, Simon Imre fordítása)
Végül pedig egy példa arra, hogy a gondolatokat hogyan figyelhetjük meg egy ima¬
ginációs gyakorlat során. Ezt a gyakorlatot az elfogadás- és elköteleződésterápia
során is gyakran használjuk, mint kognitív defúziós gyakorlatot."
; Levelek a patakban" gyakorlat
Képzeljük el, hogy gondolataink egy patak vizén úszó falevelek, melyeket tovasodor
a víz. Mi a partról figyeljük a gondolatok megjelenését, majd tovább haladását anél¬
kül, hogy megpróbálnánk megállítani őket. Néha észrevesszük, hogy ugyanazok vagy
hasonló levelek jelennek meg a patakban, de továbbra is csak megfigyeljük azokat, és
szemünkkel követjük őket, míg tovább sodródnak a patak vizében.
Zsolt arról számolt be a csoport végén, hogy olykor (rosszabb napjain gyakran)
megjelennek a betegséggel kapcsolatos gondolatok, de már tisztában van vele,
hogy ezek csak az elméje , termékei" — így sokkal kevésbé érzi annak a szükségét,
hogy harcoljon velük. Elmondása szerint időnként már arra is képes, hogy kíván¬
csian figyelje, hogy mi zajlik az elméjében és mikor bukkannak fel a jól ismert,
félelmetes gondolatok (magában agyparának nevezte el ezeket).
S A kognitív defúzió annak tudatosítását jelenti, hogy az adott belső élmény (gondolat, érzés,
emlék) nem egyenlő a valósággal, hanem azok pusztán az elménk termékei.
+ 56 +
KONTRAINDIKÁCIÓ
A következő esetekben kontraindikált az MBCT:?
s Amennyiben az akut major depresszív epizód lehetetlenné teszi a koncent¬

rációt, vagy fennáll egy olyan komorbid pszichiátriai zavar (például szer¬
abúzus), amely előzetes kezelést igényel.
s Aktív öngyilkossági fantáziák esetén csak más terápiás formákkal együtt
alkalmazható."
s Kezeletlen trauma esetében: a trauma terápiás kezelése során a páciens

a traumatikus élmény tartalmával kell, hogy dolgozzon. Az MBCT ezzel
szemben nagyobb hangsúlyt fektet a gondolatok és érzések megfigyelésére,
kevesebbet azok konkrét tartalmára.
s Ha a személy nem képes elviselni intenzív, nehéz érzelmi állapotokat (pl.

szomorúság, szorongás vagy düh).
KÜLÖNBSÉGEK ÉS HASONLÓSÁGOK AZ MBSR És MBCT KÖZÖTT
Mivel az MBSR és az MBCT számos hasonló tartalmi és formai (pl. csopor¬

tos forma, idői keretek) elemmel jellemezhető, érdemes végig gondolni, hogy a
programok mely elemei azonosak és melyek tekinthetőek egyedinek. Sőt, ezen
programokon túl (kissé túllépve a fejezet keretein) érdemes kitekinteni és végig¬
gondolni, hogy mi a közös a tudatosjelenlét-alapú programokban: mi köti össze
például a tudatosjelenlét-alapú gyerekvárást, a tudatosjelenlét-alapú absztinen¬
cia-programot és az MBSR-t? A mindfulnessalapú programok robbanásszerű
növekedését látva Crane és munkatársai"! szükségesnek látták áttekinteni azokat
a jellemzőket, melyek a közös, lényegi részét képezik ezen programoknak (így az
MBSR-nek és az MBCT-nek is). Ezek a programok:
s A kontemplatív hagyományok és az orvoslás, pszichológia tudományának

elméletére és gyakorlatára támaszkodnak.
https://www.oxfordmindfulness.org/news/is-mindfulness-safe/ (Letöltés: 2020. február 15.)

Az Oxford Mindfulness Center Mindlock Project néven futó kutatása jelenleg is vizsgálja, hogy
az öngyilkossági veszély esetén milyen szerepet játszhatnak a tudatosjelenlét-alapú programok
a prevencióban (http://oxfordmindfulness.org/project/the-mindlock-project/)
Rebecca S. Crane -Judson Brewer — Charles Feldman - Jon Kabat-Zinn — Saki Santorelli — J.
Mark Williams — Willem Kuyken: What defines mindfulness-based programs? The warp and
the weft, Psychological Medicine, vol. 47, 2017/6, 990-999.
« 57 e
Dr. SZONDY MATE
s Emberképük foglalkozik az emberi szenvedés okaival és csökkentésének

lehetőségeivel.
e Újfajta — jelenre fókuszáló, decentráló és megközelítő — kapcsolatot alakí¬
tanak ki az élményekkel.
+ Segitik a figyelmi, érzelmi és viselkedéses 6nszabalyozas és az olyan pozi¬
tív jellemzők megerősödését, mint az együttérzés, bölcsesség és elfogadás.
s A résztvevőknek lehetőséget adnak a tudatos jelenlét intenzív gyakorlására,
az élményalapú tanulásra és a belátásra.
Az MBSR és az MBCT közti legfontosabb különbség abban áll, hogy míg az

MBSR csoportokban nagy hangstlyt kap a stresszvdlasz és stresszkezelés témája,
addig az MBCT fontos elemét képezi a hangulatzavarok kognitiv modelljének be¬
mutatása, az adaptív öngondoskodás témája és az állapotromlás prevenciója.
HOGYAN HAT AZ MBSR Es az MBCT?
Míg a tudatosjelenlét-alapú módszerek hatékonyságát számos kutatás vizsgálta

(és sok esetben igazolta), addig a hatasmechanizmus vizsgalatara kevesebb figye¬
lem jutott. Kazdin? összefoglalja, hogy milyen okok miatt szükséges ismernünk
az alkalmazott terápiás módszer hatótényezőit. Először is javíthatjuk a terápia
hatékonyságát, ha az intervenció aktív komponensét felerősítjük — ehhez pedig
tisztában kell lennünk a kezelés specifikus és nem specifikus elemeivel. Ugyan¬
csak fontos az elmélet és a gyakorlat fejlesztéséhez, valamint az eredmények
értelmezéséhez. Ezenkívül — Brown és munkatársai" felvetésének megfelelően
—, ha megértjük a tudatosjelenlét-alapú módszerek hatásmechanizmusát, akkor
ezzel bepillantást nyerünk a tudat és tudatosság működésének sok ezer év óta
vizsgált , titkába".
Az MBSR és MBCT pozitív hatásait több modell is megpróbálja értelmezni.
Egy korai — mára már cáfolt — elképzelés" szerint a tudatos jelenlét egyszerűen
egyfajta relaxációs technikának tekinthető és hatásai is ennek megfelelően értel¬
mezhetőek. Ezzel szemben ma már egyértelmű, hogy a tudatos jelenlét meditáció
Alan E. Kazdin: Mediators and mechanisms of change in psychotherapy research, Annual

Review of Clinical Psychology, 2007/3, 1-27.
Kirk Warren Brown - Richard M. Ryan — J. David Creswell: Mindfulness: Theoretical foundations
and evidence for its salutary effects, Psychological Inquiry, vol. 18, 2007/4, 211-237.
4 J. David Creswell — Michael R. Irwin — Lisa J. Burklund — Matthew D. Lieberman — Jesusa M.
G. Arevalo — Jeffrey Ma — Elizabeth Crabb Breen — Steven W. Cole: Mindfulness-Based Stress
Reduction training reduces loneliness and pro-inflammatory gene expression in older adults:
A small randomized controlled trial, Brain, Behavior and Immunity, vol. 26, 2012/7, 1095-1101.
+58 +
és a relaxáció eltérő kardiovaszkuláris és perifériás válaszokkal jellemezhető" és

— bár mindkét technika csökkenti a distressz-szintet és növeli a pozitív érzelmek
szintjét — csak a tudatos jelenlét gyakorlása csökkenti a ruminálás gyakorisá¬
gát.!§ Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az MBCT/MBSR segít felismerni
a résztvevőknek, hogy az elme hajlama az élmények elkerülésére és értékelésére
hogyan vezet habituális reaktivitáshoz és hogyan növeli a distresszt. Másrészt
megtanulják, hogy a tudatosság és az élményekhez való újfajta viszonyulási mód
hogyan szabadít fel a reaktivitástól."
Az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) kritériumai alapján mind az
MBSR, mind az MBCT jól megalapozott és empirikus eredmények által támo¬
gatott módszernek tekinthető: a hatékonyságvizsgálatok a kezelési protokollokat
követik, az eredményeket számos különböző kutatócsoport sokféle mintán is
megerősítette és a hatékonysággal kapcsolatban léteznek összehasonlító vizsgá¬
latok (bár ez utóbbi területen még fejlődnie kell a területnek).
BIBLIOGRÁFIA
BROWN, Kirk Warren — RYAN, Richard M. — CRESWELL, J. David: Mindfulness: Iheoretical
foundations and evidence for its salutary effects, Psychological Inguiry, vol. 18, 2007/4,
211-237.
CRANE, Rebecca S. — BREWER, Judson — FELDMAN, Charles — KABAT-ZINN, Jon — SANTORELLI,
Saki — WILLIAMS, J. Mark — KUYKEN, Willem: What defines mindfulness-based programs?

The warp and the weft, Psychological Medicine, vol. 47, 2017/6, 990—999.
CRESWELL, J. David — IRwın, Michael R. — BURKLUND, Lisa J. — LIEBERMAN, Matthew,
D. — AREVALO, Jesusa M.G. — Ma, Jeffrey — BREEN, Elizabeth Crabb — COLE, Steven W.:
Mindfulness-Based Stress Reduction training reduces loneliness and pro-inflammatory
gene expression in older adults: A small randomized controlled trial, Brain, Behavior and
Immunity, vol. 26, 2012/7, 1095-1101.
EPEL, Elissa - PUTERMAN, Eli — LIN, Jue — BLACKBURN, Elizabeth — LAZARO, Alanie —
MENDES, Wendy Berry: Wandering minds and aging cells, Clinical Psychological Science,
vol. 1, 2013/1, 75-83.
Elissa Epel — Eli Puterman — Jue Lin — Elizabeth Blackburn — Alanie Lazaro — Wendy Berry
Mendes: Wandering minds and aging cells, Clinical Psychological Science, 2013/1, 75-83.
16 Tonya L. Jacobs — Elissa. S. Epel — Jue Lin — Elizabeth H. Blackburn - Owen M. Wolkowitz —
David A. Bridwell - Clifford D. Saron: Intensive meditation training, immune cell telomerase
activity, and psychological mediators, Psychoneuroendocrinology, vol. 36, 2011/5, 664-681.
Crane et al.: What defines mindfulness-based programs?
+59 +
Dr. SZONDY MATE
Jacoss, Tonya L. — EPEL, Elissa. S. — Lin, Jue - BLACKBURN, Elizabeth H., - WoLKowITZz,
Owen M. - BRIDWELL, David A. — SAaRON, Clifford D.: Intensive meditation training, im
mune cell telomerase activity, and psychological mediators, Psychoneuroendocrinology,
vol. 36, 2011/5, 664-681.
KAZDIN, Alan E.: Mediators and mechanisms of change in psychotherapy research, Annual
Review of Clinical Psychology, 2007/3, 1-27.
TEASDALE, John D. — SEGAL, Zindel V. — WILLIAMS, J. Mark — RIDGEWAY, Valerie A. —
SouLsBy, Judith M. - LAU, Mark A.: Prevention of relapse/recurrence in major depression

by mindfulness-based cognitive therapy, Journal of Consulting and Clinical Psychology,
vol. 68, 2000/4, 615-620.
TEASDALE, John — WILLIAMS, Mark — SEGAL, Zindel: Tudatos jelenlét a gyakorlatban, Buda
pest, Kulcslyuk, 2016.
http://oxfordmindfulness.org/
AFFILIACIO
+ 60 *
AZ ELFOGADAS- ES ELKOTELEZODESTERAPIA
ELMELETE ES GYAKORLATA
me
BEVEZETES
Az elfogadäs- és elkôtelezédésteräpia (angolul: Acceptance and Commitment

Therapy — ACT) médszerét Steven Hayes és munkatársai, Kelly Wilson és Kirk
Strosahl dolgozták ki 1982-ben.! Céljuk egy olyan megközelítés létrehozása volt,
mely integrálja mind a kognitív, mind a viselkedésterápia alapjait. Ez a megkö¬
zelítésmód a viselkedésterápiás irányzatok ún. harmadik hullámának módszerei
közé sorolható.?
A módszer hátterében egy szemléletmódváltás figyelhető meg, melynek

leírása Steven Hayes nevéhez fűződik, aki bevezette a szenvedés normalitá¬
sa (destructive normality) fogalmat az ún. normalitás kultúrájával (healthy
normality) szemben.? A nyugati szemléletmód döntőrészt az egészséges nor¬
malitás feltételezésén alapszik azáltal, hogy az embereket természetüknél fog¬
va pszichológiailag egészségesnek tekinti és az egyén normális alapállapotának
a boldogságot és az elégedettséget tekinti. Ebből a szempontból tehát a pszicho¬
lógiai szenvedés rendellenesnek tekinthető, és az azt kiváltó, létrehozó, fenntartó
kóros folyamatokat minél előbb fel kell tárni és meg kell szüntetni. Abnormalitás,
kóros folyamat, betegség, patológiás folyamat — csupa olyan címkék, melyek azt
sugallják, hogy az elvárható, normálisnak és egészségesnek tekinthető állapothoz
képest szokatlan, rendellenes működés jellemzi az adott személyt. Ugyanak¬
kor vitathatatlan világszerte a populáció érintettsége a pszichiátriai betegségek
szempontjából. A WHO adatai szerint a felnőtt lakosság 3096-a szenved valami¬
lyen pszichiátriai betegségtől. A depressziót világszerte a negyedik helyen álló
! Steven C. Hayes — Kirk Strosahl — Kelly G. Wilson: Acceptance and Commitment Therapy:
An experiential approach to behavior change, New York, Guilford Press, 1999.
? Steven C. Hayes: Acceptance and Commitment Therapy, relational frame theory, and he third
wave of behavioral and cognitive therapies, Behavior Therapy, vol. 35, 2004/4, 639-665. Resz¬
letesen lasd a Tudatosjelenlét és elfogadásalapú módszerek: történet, alapfogalmak, kihívások
(9-34) fejezetben.
3 Steven C. Hayes - Spencer Smith: Get out of your mind and into your life, Oakland, CA: New
Harbinger, 2005.
+ 61 *
leggyakoribb betegségnek tekintik, ami a becslések szerint a jövőben felugrik

a második helyre." A klinikai értelemben vett rendellenességek mellett a pszicho¬
lógiai szenvedésnek sok egyéb formája létezik, melyekkel az emberek nagy része
élete során legalább egyszer szembenéz: magányosság, unalom, elidegenedés,
értelmetlenség, alacsony önértékelés. Nyilvánvaló tehát, hogy bár életszínvo¬
nalunk sok tekintetben magasabb, mint valaha a történelemben, a pszicholó¬
giai szenvedés mégis körülöttünk van. Az ACT a destruktív normalitás vagy
a szenvedés normalitásának fogalmában azt feltételezi, hogy a normál emberi
elme pszichológiai folyamata gyakran romboló és előbb vagy utóbb pszichológiai
szenvedést okoz mindannyiunk számára. Azaz a szenvedés, a negatív élmények
megélése univerzálisnak tekinthető, melyben minden ember osztozik. Számos
vallási, filozófiai irányzat (pl. egzisztencializmus, buddhizmus, kereszténység)
osztja azt a nézetet, hogy a szenvedés megélése az emberi létezés természetes
állapotának tekinthető, nem pedig egy rendellenes, kóros folyamat részének.
ELMÉLETI ALAPOK
Az elfogadás- és elköteleződésterápia egy olyan megközelítés, melynek el¬

méleti gyökerei a radikális behaviorizmusból eredeztethető funkcionális
kontextualizmus filozófiájában és a relációs vagy kapcsolati keretek elméletében
(Relational Frame Theory, RFT) találhatók.
Funkcionális kontextualizmus
A funkcionális kontextualizmus azt hangsúlyozza, hogy az eseményeket csak

azok kontextusában és funkcionális viszonyrendszerbeli sajátosságainak feltá¬
rásával lehet értelmezni." Az egyén külső és belső viselkedése tehát mindig csak
abban a kontextusban (értjük ezalatt az egyéni történetet és az aktuális környe¬
zetet egyaránt) érthető meg és értelmezhető, amelyben végbemegy. A funkció
kifejezés arra utal, hogy az egyén viselkedésének megértéséhez elengedhetetlen
annak feltárása, hogy mi az adott viselkedés funkciója, más szavakkal milyen
célt szolgál az adott viselkedés, mit kíván vele az egyén elérni." A funkció és
https://www.who.int/en/news-room/fact-sheets/detail/mental-disorders (Letöltes: 2020. januär

28.)
Steven C. Hayes — Kirk Strosahl — Kelly G. Wilson: Acceptance and Commitment Therapy: An
experiential approach to behavior change, New York, Guilford Press, 1999.
Steven C. Hayes — Victoria M. Follette - Marsha Linehan: Mindfulness and acceptance:
Expanding the cognitive behavioral tradition, New York, Guilford Press, 2004.
+ 62 +
AZ ELFOGADÁS- ÉS ELKÖTELEZŐDÉSTERÁPIA ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA
a kontextus feltárása nélkül nem értelmezhető a viselkedés, és ennek hiányában

a változás lépései is nehezen kijelölhetők. A funkcionális kontextualizmus tehát
nem a viselkedés formáját veszi figyelembe, mint inkább a viselkedés funkcióját.
Ahhoz azonban, hogy megismerhessük egy adott viselkedés funkcióját, mindig
figyelembe kell vennünk a kontextust, amelyben az adott viselkedés történik.
Hiszen ugyanaz a viselkedés különböző kontextusban mást és mást jelenthet,
így annak funkciója is eltérő lehet. Nézzünk erre egy példát: azt látjuk, hogy egy
anya hangosan rákiabál a gyerekére. Mi ennek a viselkedésnek a funkciója? Lehet
figyelemfelhívás, figyelmeztető jelzés, tehetetlenségből fakadó reakció, dühki¬
fejezés, feszültséglevezetés. A kontextus figyelembevételével választ kaphatunk
erre a kérdésre: nem mindegy, hogy ez az adott viselkedés egy játszótéren zajlik,
ahol a gyerek éppen egy másik gyereket püföl, egy zebránál, ahol a gyerek az
anyja kezéből kitépve a kezét rohan át az úttesten, vagy otthon zajlik órák óta
tartó nyűglődés után. A kontextus ismeretében tehát következtethetünk az adott
viselkedés funkciójára, majd ezt követően értékelhetjük azt olyan szempontból,
hogy mennyire működőképes a helyzetben, azaz hozzásegíti-e az illetőt, hogy
elérje vele a kijelölt célját. Ilyen értelemben a gyerekre való rákiáltás hatékony
lehet, ha épp egy súlyos balesetet akarunk vele megelőzni, míg abban az esetben,
ha a nyűgösségét akarom csillapítani és meg akarom nyugtatni, valószínűleg nem
fog működni. Ez utóbbi esetben fontos terápiás cél lehet egy olyan viselkedési al¬
ternatíva kidolgozása, mely az adott kontextusban jobban betölti a funkcióját.
Kapcsolati keretek elmélete (RFT)
Az ACT másik fontos pillére a nyelv és kogníció kapcsolatára irányuló elmélet,

az ún. kapcsolati vagy relációs keretek elmélete (RFT), melynek alapjai szintén
a radikális behaviorizmusban gyökereznek." Az emberi nyelv egy rendkívül össze¬
tett szimbólumrendszer, amely magában foglalja a szavakat, képeket, hangokat,
arckifejezéseket és fizikai gesztusokat egyaránt. A nyelv használatának lehet egy
mások számára érzékelhető, közvetlenül megnyilvánuló oldala, a beszéd, a verbális
és nem verbális kommunikáció és van a mások számára közvetlenül nem érzékel¬
hető oldala, a gondolkodás, a fantáziálás, a képzelet, tervezés stb. — más szóval

a kogníció. Az elme a jelen rendszerben nem más, mint a kognitív folyamatok
komplex halmaza - pl. elemzés, összehasonlítás, értékelés, tervezés, emlékezés -,
mely folyamatok az emberi nyelvre támaszkodnak. Az emberi nyelv fontossága vi¬
tathatatlan, hiszen ez segít nekünk feltérképezni és modellezni a világ működését,
” Steven C. Hayes — Dermot Barnes-Holmes — Roche, Bryan: Relational frame theory: A post¬
Skinnerian account of human language and cognition, New York, Kluwer/Plenum, 2001.
+ 63 *
megjósolni és megtervezni a jövőt, megosztani az ismereteket, tanulni a múlt¬

beli tapasztalatokból, kommunikálni másokkal és elősegíti a közösség fejlődését
az együttműködés eszközeként. Nem feledkezhetünk meg ugyanakkor a nyelv
használatának árnyoldalairól sem: eszköze lehet a hazugságnak, manipulációnak,
előítéletek létrehozásának, rágalmazásnak stb. Ami az ACT szempontjából még
fontosabb, a nyelv révén beleragadhatunk a múlt fájdalmas élményeibe, félhetünk
egy elképzelt kellemetlen jövőtől, összehasonlítgathatjuk magunkat másokkal, kri¬
tizálhatjuk, leértékelhetjük önmagunkat vagy olyan szabályokat hozhatunk létre
saját magunk számára, amelyek korlátozzák, akadályozzák az életünket. Például:
Nekem soha semmi nem sikerül. Én egy örök vesztes vagyok. Bezzeg mások viszik
valamire, csak én nem jutok előre. Mi van, ezen a munkahelyen sem felelek meg,
és kirúgnak? Talán ez az egyik legnagyobb különbség, ami az embert megkülön¬
bözteti az állatoktól: hiszen az állat általában csak arra reagál, ami a közvetlen
környezetében megtörténik. Képes különböző ingerek közti kapcsolatok megta¬
nulására operáns kondicionálás, klasszikus kondicionálás, belátásos tanulás, vagy
akár modellkövető tanulás révén is, de mindegyik esetben feltétel a kiváltó vagy
megerősítő ingerek fizikai jelenléte. Egy kutya például bonyolult feladatokat is ké¬
pes megtanulni, de az egyes tanulási lépéseket megerősítő ingerekre (jutalomfalat,
simogatás stb.) a maga fizikai valójában van szüksége. Kevés lesz számára annak
szóbeli beígérése: Ha ezt végigcsinálod, kapsz valami nagyon finomat. Ha nem
csindlod meg, megbiintetlek. Ezzel szemben az ember képes örülni vagy megré¬
mülni bármilyen fantáziájában elképzelt helyzettől is, akár olyan jövőbe vetített
szituációtól is, amelyben korábban soha nem volt része. Tehát az ember esetében
már bizonyos helyzetek fantáziában való elképzelése is — legyen az akár kellemes
vagy kellemetlen - képes ugyanolyan reakciókat kiváltani, mintha az adott helyzet
már megis történt volna. A gondolkodás és a nyelv szerepének, illetve a kettő közti
kapcsolatnak a megértése elengedhetetlen az emberi viselkedés tanulmányozása
szempontjából. Ezen jelenségek megértésére irányul a kapcsolati keretek elmélete.
Ez az elmélet nemcsak azt magyarázza meg, hogyan tanulunk meg gyermekkortól
kezdve konkrét fizikai ingerekhez szavakat társítani, hanem azt is, hogyan leszünk
aztán képesek olyan összetett nyelvi és gondolkodási jelenségek létrehozására,
mint például az analógiák, metaforák, illetve hogyan járulhatnak hozzá ezen
kapcsolatok különböző pszichopatológiai állapotok kialakulásához. Tekintsük át
mindezt egy egyszerű, hétköznapi példán keresztül.
A normál mindennapi nyelvi helyzetekben a különböző kapcsolatokat többszö¬
rös példaképzés segítségével sajátítják el a gyerekek. Például amikor a szülő egy
mesekönyvből olvas a kisgyereknek, gyakran mutatja és magyarázza is a látotta¬
kat: , Ez itt egy kutya. Tudod, a kutya azt mondja, hogy vaú-vaú. Melyik a kutyus
a képen? Nem, az nem kutyus, az egy ló, látod ő nagyobb, mint a kutya. A ló azt
+ 64 +
mondja, nyiha-ha." Mi történik ilyen esetekben? A gyermek ez alatt a pár mondat

alatt több dolgot is megtanul: megtanulja a kutya és a ló képét hozzákapcsolni
a hozzájuk tartozó szavakhoz, megtanul bizonyos jellemzőket, amelyek az adott
állatokra nézve igazak (pl. milyen hangot adnak ki, hogy néznek ki), illetve a két
állat közti relációban megtanulja a kisebb-nagyobb különbséget. Ezeket az isme¬
reteket közvetlen tanulás révén sajátítják el, amelyet a későbbiekben az ezekből
következő származtatott ingerválaszok követik, például képes lesz összekapcsolni
az állatokról készült képet a valós állattal, azaz közvetlen tanulási tapasztalat nél¬
kül is felismeri őket, és képes lesz a megnevezésükre is (azaz a kutya és ló szavak
hozzákapcsolására a valódi állathoz). Sőt nemcsak abban az esetben ismeri fel
ezeket az állatokat, amennyiben azok fizikai hasonlóságaik tekintetében is teljesen
megegyeznek a képen látott állattal, hanem tőlük különböző (eltérő színű, fajtájú,
nagyságú) fajtársaikat is képesek felismerni, az adott csoportra jellemző általános
tulajdonságok alapján. Továbbmenve ezen a gyakorlati példán, amennyiben az első
tapasztalat ezekkel az állatokkal pozitív, az inger (a kutya vagy a ló) egy megerősítő
funkciót nyer ezáltal, ami az adott csoportba tartozó további egyedekre is áttevő¬
dik. Így legközelebb, ha ismét egy másik kutyával vagy lóval találkozik a gyerek,
pozitív érzelmek váltódnak ki benne. Negatív tapasztalat esetén természetesen
ennek ellenkezője zajlik le, azaz az ingerhez egy büntető funkció társul, annak
jelenlétében negatív reakciókat kiváltva és többnyire egy elkerülő viselkedést ered¬
ményezve. A korábban bemutatott tanulási mechanizmusok alapján ezek a folya¬
matok nemcsak az állattal való közvetlen találkozáskor játszódhatnak le, hanem
már akkor is, amikor a gyerek csak meghallja a kutya vagy ló szavakat, meglát
róluk egy képet vagy csak fantáziában elképzeli őket. És már el is érkeztünk szá¬
mos pszichopatológiai állapot megértéséhez (szorongásos zavar, depresszió stb.),
melyek során hasonló folyamatok játszódnak le, mint amit az előbb említettünk.
De hogyan is néz ki mindez az RFT terminolégiajaban?
Az emberi nyelvben a szavak, mondatok vagy egyéb nyelvi szimbólumok
a kontextustól függően más és más jelentéssel bírhatnak. A RFT vonatkozásában
azt mondják, hogy az emberi nyelvben az ingernek a kontextusbeli tényezőket
figyelembe véve többféle inger funkciója lehet.
Vegyük például a következő két mondatot:
Az érzelmek tengerén hánykolódott.

A kristálytiszta tenger lenyűgöző volt.
A fenti mondatokban a , tenger" szónak, mint ingernek két különböző funkciója

van. Az első mondatban egy átvitt, szimbolikus funkcióval rendelkezik, az ér¬
zelmek hullámzó voltára utalva, míg a második esetben szó szerinti funkcióról
+ 65 +
beszélünk, amely magára a természeti képződményre utal. Nyilvánvalóan a két

esetben a tenger szóra teljesen másképp reagálunk, más érzelmi vagy viselkedé¬
ses választ vált ki belőlünk. Ha az inger funkció az inger fizikai tulajdonságaira
utal, mint például mennyiség, szín, alak stb., akkor ezeket nem-önkényes inger
funkcióknak nevezzük, ha azonban az inger nem fizikai tulajdonságaira vonat¬
kozik (pl. értékére, érzelmi töltetére), abban az esetben ezeket tetszőleges vagy
önkényes ingerfunkcióknak nevezzük. Az inger funkció sokféle lehet, többek
között megerősítő, büntető, diszkriminatív vagy kiváltó. Ezek az adott hely¬
zetben tanult ingerfunkciók minden előzetes tanulás nélkül áttevődhetnek új
stimulusokra. Azokat az ingerfunkciókat, amelyek nem közvetlen tanulás útján
nyerik el viselkedésszabályozó funkciójukat, származtatott ingerfunkcióknak
(derived stimulus function) nevezzük. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, arra van
szükség, hogy az új inger megelőzően egy ekvivalencia osztályba legyen azzal
az ingerrel, amelyre az ingerfunkció jellemző volt. Itt röviden ki kell térnünk az
ingerekvivalencia jelenségére. Az ingerekvivalencia esetében az ingerek közötti
viszonyt csak a megfelelés, vagyis azonosság jellemzi. Ezt a viszonyt találjuk
a nyelvi stimulusok és az általuk megjelölt tárgyak vagy események között. Emi¬
att lesz magának a szónak ugyanolyan inger funkciója, mint a szó által jelzett
valóságos történésnek. Az ingerek között azonban az azonosságon kívül másféle
stimulus viszonyok is létezhetnek: például ellentét, különbözőség, kisebb-na¬
gyobb, vagy előbb-utóbb viszony." Az ingerekvivalencia fogalmát először Sidman
és Tailby írta le, melynek lényege, hogy ingerek közti bizonyos tanult feltételes
kapcsolatok révén további kapcsolatok alakulhatnak ki ingerek csoportjai kö¬
zött közvetlen tanulás vagy megerősítés nélkül. Ezen ekvivalenciaviszonyok közé
tartozik a reflexivitás (A = A); a szimmetrikussäg (ha A = B, akkor B = A) és
a tranzitivitas (ha A = B és B = C, akkor A = C). Azaz, ha az egyénnek megmu¬
tatjuk a macska képét, azt képes lesz megfeleltetni egy hasonló, macskát ábrázoló
képhez (reflexivitás). Ha ezek után megtanítjuk neki, a képen látható állat nevét
(, macska" szó kimondva), illetve megtanulja az állat képéhez hozzátársítani a
nevének írott alakját (, macska" szó leírva), utána már képes lesz a kimondott
vagy leírt szó alakját a macska képéhez társítani (szimmetria). Ezek alapján a ta¬
nult kapcsolatok alapján már képes lesz a tapasztalatokat átvinni a , macska" szó
kimondott és leírt alakjának összekapcsolására (tranzitivitás), és az egyik alap¬
Lajkó Károly: A viselkedésváltoztatás elmélete és gyakorlata — A pszichés zavarok korszerű

megközelítése, Budapest, Medicina, 2008.
Murray Sidman — William Tailby: Conditional discrimination vs. matching to sample: An
expansion of the testing paradigm, Journal of the Experimental Analysis of Behavior, vol. 37,
1982/1, 5—22.
+ 66 *
ján felismerni a másikat és viszont. Mivel ez utóbbi esetben nincs hasonlóság a

leírt szó és a kimondott szó között, ezt az így megtanult kapcsolatot önkényesen
alkalmazható relációs válasznak nevezzük (lásd 1. ábra).
(szó írott alakja)
1. abra: Ingeregyenlöseg bemutatasa (folytonos vonal - tanult kapcsolat;

szaggatott vonal — származtatott kapcsolat)
Az ingerekvivalencia-elmélet" magyarázza, hogyan jönnek létre különböző in¬

gerek között tetszőleges vagy szimbolikus kapcsolatok közvetlen tanulás nélkül,
illetve megérthetjük azt is, hogy az emberek hogyan képesek egy nyelv megta¬
nulására és egy hatalmas verbális készlet megszerzésére anélkül, hogy minden
szót közvetlenül megtanulnánk. A tranzitivitás jelensége pedig jó példa arra,
hogyan tudunk bizonyos következtetésekre jutni anélkül, hogy a konkrét infor¬
máció elhangzana: ha például tudjuk, hogy Jani szereti a magas, szőke lányokat,
és történetesen a mi barátnőnk is magas és szőke, nagy valószínűséggel követ¬
keztethetünk arra, hogy a barátnőnk tetszeni fog neki.
Az RFET-t gyakran kapcsolatba hozzák az ingerekvivalencia jelenségével. A ha¬
sonlóságok ellenére fontos azonban látnunk a köztük lévő különbségeket is." Mivel
so
1 Dermot Barnes-Holmes — Yvonne Barnes-Holmes — Paul M. Smeets — Veronica Cullinan —
Geraldine Leader: Relational frame theory and stimulus equivalence: Conceptual and procedural
issues, International Journal of Psychology and Psychological Therapy, 2004/4, 181-214.
Kölcsönös kapcsolat, kombinatorikus kapcsolat, funkcióátvitel: ez a három jellemző az, ami
miatt az RFT-t az ingerekvivalencia elméletéhez hasonlítják, ugyanakkor az RFT során leírt
jellemzők nem pusztán az egyenlőségen alapuló kapcsolatokra terjednek ki. Tehát a kölcsönös
kapcsolat fogalma magában foglalja ugyan a szimmetrikus válaszadást, de a válaszadás ebben
az esetben nem feltétlenül szimmetrikus. Például egy hasonlósági keretben, ha A ugyanaz, mint
B, akkor B ugyanaz, mint A, vagyis a kapcsolat szimmetrikus. Összehasonlító keretek között
azonban, ha A jobb, mint B, akkor B rosszabb, mint A. A kapcsolatok itt nem tekinthetők
* 67°
az RFT szélesebb kort, mint az ingerekvivalencia-jelenség, ezért Gj fogalomkész¬

letre van szükség a relációs keretek meghatározásához. Az RET szerint az önke¬
nyesen alkalmazható relációs válasz az emberi nyelv és a megismerés alapja; az
általa használt relációs keret kifejezés nem más, mint az önkényesen alkalmazha¬
tó relációs válaszadás általános mintájának leírása, melynek jellemzői a kölcsönös
kapcsolat, a kombinatorikus kapcsolat és az ún. funkcióátvitel. Az alap kapcsolati
keretek a következők: egyenlőség, ellentétesség, különbözőség, összehasonlítás
(kisebb-nagyobb, kevesebb-több stb.), hierarchia, tér, idő, okozatiság és deiktikus
(az egyén perspektívájára utaló kifejezések, mint én-te, itt-ott, most-akkor) kap¬
csolatok. Ez utóbbi kapcsolatnak a szemlélő én vagy objektív én kialakítása során
lesz nagy jelentősége. Az egyenlőségi vagy hasonlósági keretre egy jó példa, ha
egy gyerek sokféle madarat lát, és azt mondják neki, hogy mindegyik , madár",
Lu»
akkor a gyerek a későbbiekben képes lesz azonosítani egy olyan madárfajt is,
amelyet még soha nem látott, mert kifejlesztett egy hasonlósági relációs keretet
(pl. minden madár, aminek van szárnya, csőre, tolla). A relációs kereteknek három
tulajdonsága van a kapcsolatok létrehozásának módja alapján:
s Kölcsönös kapcsolat: ha egy személy észreveszi, hogy A B-hez vezet, B is

kapcsolódik A-hoz. Példa: ha az egyén lefekvés előtt mindig megiszik egy
pohár meleg tejet, a meleg tej ivása is hozzá fog kapcsolódni a lefekvés
élményéhez.
s Kombinatorikus következtetés: ha A kapcsolódik B-hez, és B kapcsolódik
C-hez, akkor A kapcsolódik C-hez és fordítva. Példa: ha egy gyermeknek
azt mondják, hogy a , dühös" egy másik szó az , idegesre", az ,ideges" szó
pedig az ellentéte a ,nyugodt" szónak, a gyerek tudni fogja, hogy a dühös
és nyugodt szavak is ellentétesek egymással.
« Funkcióátvitel: tételezzük fel, hogy annyit tudunk A több, mint B, és B
több, mint C. Ezután megtudjuk, hogy C nagyon értékes. A származtatott
szimmetrikusnak, inkább kölcsönösen együtt járnak. Hasonlóképpen, a kombinatorikus kapcso¬

lat kifejezés magában foglalja a tranzitivitást, de annál komplexebb jelenséget takar. A tranzitív
válaszadás hasonlósági keretek között azt jelentené, hogy ha A ugyanaz, mint B, és B ugyanaz,
mint C, akkor A ugyanaz, mint C. Ugyanakkor ellentétes keret esetén, ha A ellentétes B-vel, és
B ellentétes C-vel, akkor A és C közötti kapcsolat egyforma, nem ellentétes. Ezért a kapcsolatok
nem szigorúan tranzitívek, hanem kombinatorikus következményekkel járnak; vagyis az A és B,
valamint a B és C közötti kapcsolatok együttesen az A és C, valamint a C és A közötti kapcsolato¬
kat vonják maguk után. Az RFT szempontjából a reflexivitás tulajdonságát megragadó alternatív
kifejezés nem tűnik szükségesnek. Néhány kutató megis kérdőjelezte a reflexivitás hasznosságát,
mint a származtatott relációs válasz meghatározó tulajdonságát, mivel az ilyen válaszadás akár
származtatott stimulációs viszonyokon, akár formális hasonlóságon is alapulhat.
2 Hayes: Acceptance and Commitment Therapy.
+ 68 *
ingerfunkció révén a három dolog közül hirtelen A válik a legértékesebbé,

azaz a C érték ingerfunkciója áttevődik A-ra. Hasonló folyamatot láttunk
a korábbi kutya és ló példa esetében, ahol már maga a szó kimondása is ki¬
váltja az állatokhoz társuló érzelmi reakciókat. Vegyünk egy másik példát:
az , életem" szavak egy hatalmas relációs hálózat részét képezik. Számtalan
belső élmény kapcsolódik hozzá, beleértve mindenféle gondolatot, érzetet
és emlékezetet a munkáról, társadalmi életről, az egészségen át a családig.
Tegyük fel, hogy összekapcsolom a , szörnyű" és az , értelmetlen" szavakat
119
az ,életem" szavakkal. Amint ezt megteszem, a , szörnyű" és , értelmetlen"

funkciók áttevődnek nem pusztán az , életem" szóra, hanem az adott háló¬
zaton belüli minden eseményre egyaránt. Tehát most az életemben minden
szörnyűnek és értelmetlennek tűnik. Ez a fajta relációs keretet nem ritka
depressziós kliensek esetében.
Az RET keretében nézve a korábbi macskás példát: mondjuk a gyereknek megta¬

nítjuk a magyar írott és kimondott macska szavak mellett azt, hogy a , macska"
angolul , cat", a gyerek a , cat" szó hallatán tudni fogja, hogy a szó azt jelenti, hogy
,Macska" (kölcsönös kapcsolat), és anélkül, hogy tanítottuk volna neki, képes lesz
összekapcsolni a , cat" szót a macska képével vagy a macska szó írott alakjával
(kombinatorikus kapcsolat). Ha a gyerek szereti a macskákat, azokkal korábban
pozitív élményei voltak, ezek a tapasztalatok automatikusan átvivődnek az angol
„cat” szöra is, hasonló élményeket kiváltva, mint a magyar , macska" szó (funk¬
cióátvitel). Ily módon képesek vagyunk rengeteg dolgot megtanulni, nem csak
egyenlőségen, hanem egyéb kapcsolati kereten keresztül is.
KAPCSOLATI KERETEK ELMÉLETE

|
Radikális behaviorizmus
|
Származtatott inger reakció
|
Nyelv és kogníció kapcsolata
|
Kapcsolati keretek
J | jellemzői J
III
Kapcsolati válaszokból all Kölcsönös kapcsolatok Kontextuálisan kontrollált

| alapja | |
Generalizált operáns tanulás Kombinatorikus kapcsolat Önkényesen alkalmazható
| hátterében |
Többszörös példaképzés Funkcióátvitel
2. ábra: A kapcsolati keretek elméletének (RFT) átfogó bemutatása

(kép eredeti forrása: https://foxylearning.com/tutorials/rft/3/4422-1008)
+69 +
Összefoglalva tehát (lásd 2. ábra) a kapcsolati vagy relációs keretek elmélete

egy olyan elmélet, amely a nyelv és kogníció fejlődését és kapcsolatát elemzi,
magyarázza az alapvetően tanult, generalizált és kontextus által meghatározott
relációs válaszminták alapján, amelyeket önkényesen alkalmazható relációs vá¬
laszadásnak vagy relációs kereteknek neveznek. Mindezek az ún. származtatott
ingerviszonyokra épülnek, amely két vagy több inger közötti kapcsolatra utal,
amelyet nem közvetlen tanulás útján sajátítunk el, és amely nem kizárólag az
inger fizikai tulajdonságain alapszik. A kapcsolati keretek három tulajdonsága
(kölcsönös kapcsolat, kombinatorikus kapcsolat, funkcióátvitel) teszi lehetővé új
relációs hálózatok megtanulását és kialakítását, eredményezve fajunk egyedül¬
álló képességét. Mindezeknek, mint látni fogjuk, nemcsak a pszichopatológiai
állapotok megértésében lesz jelentősége, hanem ezen elméleti keretek az inter¬
venciók kialakításának is fontos részét képezik.
A PSZICHOLÓGIAI RUGALMASSÁG
Az elfogadás- és elköteleződésterápia alapját ún. transzdiagnosztikus szemlélet

alkotja, azaz számos különböző pszichopatológiai állapot kialakulásának hátteré¬
ben hasonlö hatäsmechanizmust feltetelez.!? Ezek a tényezők a pszichológiai ru¬
galmasság fogalmában összegződnek, mely nem más, mint az arra való képesség,
hogy az egyén nyitottan, tudatosan legyen képes megélni a jelen pillanatot a maga
teljességében (a nehéz élményekkel együtt), miközben viselkedése összhangban
van a számára fontos értékekkel. A pszichológiai rugalmasság járul hozzá a kü¬
lönböző kellemetlen belső élmények (érzések, gondolatok, emlékek, testi érzetek)
hatékonyabb kezeléséhez, és ezáltal az életminőségünk és a kapcsolataink javu¬
lásához. A pszichológiai rugalmasság legfontosabb összetevőit az ún. hexaflex
modell (lásd 3. ábra) mutatja be, mely azt a bonyolult és kölcsönösen egymásra
ható összefüggésrendszert ábrázolja, mely ezen tényezők között figyelhető meg.
Ebben a modellben nehéz az egyes tényezőket egymástól elkülönülten tárgyalni,
hisz a módszer hatásmechanizmusában ezek együttesen vesznek részt."
13 Lilian Dindo - Julia R. Van Liew — Joanna J. Arch: Acceptance and Commitment Therapy:
A Transdiagnostic Behavioral Intervention for Mental Health and Medical Conditions,
Neurotherapeutics, vol. 14, 2017/3, 546-553.
4 Steven C. Hayes — Kirk D. Strosahl: A practical guide to Acceptance and Commitment Therapy,
New York, Springer-Verlag, 2005.
+ 70 +
Kapcsolat a jelen pillanattal
Elfogadás Értékek
Pszichés
rugalmasság
Defúzió Elkötelezett
viselkedés
3. ábra: A pszichológiai rugalmasság hexaflex modellje
A pszichés rugalmatlanság a belső élmények szabályozására való merev törekvés

a teljes, személyes értékekre és hosszú távú célokra koncentráló élet kialakítása
helyett. Ennek összetevői:
s a kellemetlen, nehéz belső élmények el nem fogadása;

s azélményelkerülés mint kontrollálási törekvés a nehéz élmények kezelésére;
s a tudatos jelenlét hiánya;
s fúzió a belső, negatív élményekkel;
+ az egyén számára fontos értékek hiánya, vagy azok tisztázásának nehéz¬
ségei;
s az értékek által vezérelt viselkedés hiánya.
Ezen mechanizmusok kialakulását, jellemzőit, az egyén fizikai és pszichés jól¬

létére gyakorolt hatását, valamint azokat a terápiás intervenciós lehetőségeit
tekintjük át a következő részben, melyek ezen transzdiagnosztikus jellemzők
módosítását célozzák.
Elfogadás és hajlandóság az élményelkerüléssel szemben
Az ACT szerint sok esetben nem maga a nehéz belső élmény jelenti a fő problé¬
mát, hanem azok az elkerülési és kontrollálási törekvések, melyek segítségével
az egyén ezeket az élményeket próbálja szabályozni (szenvedés — fájdalom 4
+ 71°
a fájdalom el nem fogadása). Amikor ugyanis a kontrolltörekvés a nem vagy

csak kis mértékben kontrollálható belső élményekre irányul, akkor (1) a belső
élmény elnyomására irányuló törekvés paradox módon felerősíti a belső élményt,
(2) a negatív élményt olyan megküzdési mechanizmusokkal próbáljuk kontrol¬
lálni, melyek hosszútávon maladaptívak (pl. a szorongás csökkentésére használt
alkohol), (3) a kontrolltörekvés miatt elkerüljük azokat a viselkedéseket, amelyek
a számunkra fontos értékekkel összhangban vannak (pl. a féltékenység érzését
a másik ellenőrizgetésével, számonkérésével kezelő egyén pont ezek miatt teheti
ki még több konfliktusnak a kapcsolatát, amit eredetileg megőrizni szeretne).
Az ACT-ben az élményelkerülés vagy tapasztalati elkerülés fogalma alatt fog¬
lalják össze azokat a viselkedéseket, amelyek során az egyén nem hajlandó kap¬
csolatban maradni a nem kívánatos belső élményeivel, hanem próbálja megvál¬
toztatni azok formáját (pl. a negatív gondolat kicserélése pozitívval), gyakoriságát,
vagy elkerülni, illetve megváltoztatni azokat a helyzeteket, melyek azokat kivált¬
ják (pl. inpulzívan kinyomom a telefont). Ilyen élményelkerülő mechanizmus
lehet (a) a kiváltó helyzet elkerülése, (b) gondolati stratégiák (pl. öngyilkossági
fantáziák, ábrándozás, fantáziálás a helyzetből való kilépésről), (c) figyelemelte¬
relés (pl. munkába, illetve egyéb tevékenységekbe való menekülés), (d) pótszerek
használata (drog, alkohol, gyógyszerek). Ezek az elsődleges kellemetlen élmény
megszüntetésére kifejlesztett elhárítási manőverek átmenetileg csökkenthetik
azokat, ám hosszútávon másodlagos szorongás forrásává válnak, mely már gátolja
a személyiség fejlődését és újabb szorongásokat, védekezéseket generál.
Ha hajlandóak vagyunk (willing) elfogadni ezeket a nehéz élményeket,
azaz kapcsolatba lépünk önmagunkkal, beindulhat a fejlődés és az integráció.
Az adott élmény megváltoztatása helyett a hangsúly a belső élményeinkhez való
viszonyulás megváltoztatására helyeződik. Az ACT során használt elfogadás
fogalma azt jelenti, hogy nem törekszünk az adott élmény megváltoztatására,
helyette próbálunk azzal együttmaradni, megtapasztalni és egy új kapcsolatot
kialakítani vele, azaz a szenvedéshez való hozzáállásunkat változtatjuk meg."
RFT szempontból a célunk az, hogy aláássuk a nyelv önkényes alkalmazását,
amikor az nem eredményes viselkedéshez vezet, és a nyelv használatával nö¬
veljük a kapcsolatot a környezet nem önkényes tulajdonságaival. Így a terápia
kezdetén, amikor elvégezzük a kliens problémás viselkedésének funkcionális
értékelését, a következő kérdéseket tehetjük fel: Mi történik, amikor nem mutatja
ki az érzéseit, mert azt gondolja, hogy mások emiatt gyengének fogják tartani?
Mit tesz ezekben a helyzetekben? Hogyan működik ez a stratégia rövidtávon? És
mit tapasztal hosszú távon?
15 Uo.
+ 72e
Ezeknek a kérdéseknek a célja, hogy a kliens figyelmét a konkrét tapasztalata¬

ikra irányítsák a nyelvi folyamatok viselkedésre gyakorolt dominanciája helyett.
A kognitív viselkedésterápiás módszerrel szemben nem az adott gondolat tartal¬
mát akarjuk megkérdőjelezni (pl. Ön szerint valóban a gyengeség jele, ha bevallja,
hogy téved/dühös/csalódott...? stb.), mint inkább felhívni arra a figyelmet, hogy
az érzés kimutatása és a mások megítélése között a nyelv szintjén is önkényesen
alkalmazott kapcsolat áll fenn, ami jelentősen befolyásolja az egyén viselkedé¬
sét és hosszútávon nem bizonyul hatékonynak. Az alkalmazott kontrollálási és
változtatási stratégiák működésképtelenségére való rávilágítás révén juthat el
a kliens az ún. kreatív reménytelenség (creative hopelessness) szintjére, amikor
készen áll a korábbi és az adott kontextusban nem működő megoldási stratégiái
feladására, és nyit új megoldásmódok kipróbálása irányába.
Kognitív fúzió a defúzióval szemben
A kognitív fúzió alatt azt a folyamatot értjük, amely során a nyelvi tartalmak
dominálnak a viselkedés szabályozásában, olyan esetekben is, amikor azok
funkciója nem hatékony: tehát az egyén viselkedését a verbálisan megkonstru¬
ált tartalmak irányítják a közvetlen tapasztalatok helyett. Ebben az értelemben
összeolvad a valós esemény és annak értelmezése, aminek hatására az egyén
a belső kognitív tartalmakra elkezd úgy reagálni, mintha az egyenértékű lenne
a valósággal, azaz tényként kezdi el kezelni azokat. Mindez hosszútávon fokozott
mentális és viselkedésbeli rigiditást eredményez, mely eltávolíthatja az egyént
a számára fontos értékektől. A kognitív fúzió értelmezésekor a gondolatok hi¬
hetősége mellett Gillanders és munkatársai" fontolóra veszik a kognitív fúzió
szélesebb körű operacionalizálását, ideértve más aspektusokat is, mint példá¬
ul: a gondolatokra érzelmileg reagáló képességet, a kognitív események eltérő
perspektívából való szemlélésének képtelenségét vagy a viselkedés kognitív ese¬
mények által erősen szabályozott jellegét. A fúzió a leggyakrabban a következő
területeken valósulhat meg:"
16 David T. Gillanders — Helen Bolderston — Frank W. Bond — Maria Dempster — Paul E. Flaxman —
Lindsay Campbell — Sian Kerr — Louise Tansey — Penelope Noel — Clive Ferenbach — Samantha
Masley — Louise Roach — Joda Lloyd — Lauraine May — Susan Clarke — Bob Remington:
The development and initial validation of the Cognitive Fusion Questionnaire, Behavior
Therapy, vol. 45, 2014/1, 83-101.
Russ Harris: ACT made simple: an easy-to-read primer on acceptance and commitment therapy,
Oakland, CA, New Harbinger Publications, 2009.
+ 73 +
s Szabályok: a szabályvezérelt gondolkodással gyakran a kell, ha..., akkor

típusú nyelvi leképeződésben találkozhatunk. Például: Egy jó munkaerőnek
mindig tökéletesen kell teljesítenie.
.
Okok: az okok által irányított gondolkodás általában mentségeket, kifogá¬
sokat, a kívánatos viselkedést akadályozó tényezők kiemelését jelenti, me¬
lyek gyakran a változás útjában állnak. Például: Nem vagyok elég tehetséges.
Szeretnék eljárni társaságba, de túlságosan szorongok.
e Ítéletek, értékelések, például: Ez az akadály legyőzhetetlen. A partnerem
elviselhetetlen.
s Múlt és jövő: a múlttal vagy a jövővel való összeolvadás kellemetlen és kel¬

lemes tartalmat is magában foglalhat. A negatív emlékekkel való összeolva¬
dást (pl.: , Mert a múltban..."), a múlt pozitív tapasztalatainak idealizálását
(pl.: ,Bezzeg régen..."), a jövőtől való félelmet (pl. , Mi lesz, ha...") vagy jobb
napok vágyakozását (, Majd, ha..., Majd akkor...") egyaránt ide sorolhatjuk.
A múlt, jövő dominanciájával, illetve az ítéletekkel és értékelésekkel való
fúzió kérdése szorosan kapcsolódik a tudatos jelenlét kérdéséhez, így ezeket
részletesebben ott tárgyaljuk.
s Szelf: a szelfhez kapcsolódó gondolatokat, jellemzőket, történetek, amelyek
születésünktől kezdve formálódnak, és az identitásunk részét képezik, az
ACT-ben konceptualizált énnek nevezik. Például: Én egy vesztes vagyok.
Kemény vagyok, senkiben nem bízom. A konceptualizált én dominanciája
a pszichológiai rugalmatlanság egyik magösszetevője, így erre a későbbi¬
ekben részletesebben is kitérünk.
Mindegyik kategória esetében a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a verbális/

kognitív konstrukciók helyettesítik az eseményekkel való közvetlen kapcsolatot,
és ezek szabályozzák az egyén viselkedését, amely sokszor eltávolítja őt aszámára
fontos értékek megvalósításától az élményelkerülés és egyéb kontrolltörekvések
révén (pl. Mivel vesztesnek érzem magam, el sem megyek az interjúra, úgysem
fog sikeriilni.).
A kognitív fúzió ellentéte a terápiás folyamatban a kognitív defúzió, amely
során arra törekszünk, hogy megváltoztassuk a gondolatokkal való kapcsola¬
tot, és megszüntessük annak dominanciáját a viselkedés felett. E során a kliens
megtanulja a gondolatait mentális eseményeknek tekinteni, nem pedig a való¬
ság , szó szerinti" reprezentációjaként. A defúzió során nem az adott gondolati
tartalom megváltoztatására törekszünk, hanem arra, hogy megváltoztassuk az
egyén kapcsolatát a gondolataival, oly módon, hogy azokat ne szó szerinti igaz¬
ságoknak, tényeknek tekintsék, hanem inkább csak verbális tevékenységeknek.
Hayes és munkatársai megfogalmazásában a defúzió , lebontja azokat a szűk
+ 74 +
ekvivalenciaosztályokat és domináns verbális kapcsolatokat, amelyek a verbális

eszközökön keresztül stimuláló funkciókat hoznak létre", továbbá Wilson és
Murrell szerint ezek az eljárások , kiterjesztik a [viselkedésbeli] repertoárt olyan
ingerekkel kapcsolatban, amelyek relációs [vagy verbális] tanulási folyamatok
révén valósulnak meg"." Ebben az értelemben a defúziós folyamat előkészíti
a terepet az értékvezérelt viselkedés számára. Hasonlóan tehát az elfogadás és
a hajlandóság jelenségéhez, a defúzió is mozgásteret teremt az értékes dönté¬
sek meghozatalához. Fontos kiemelni, hogy ez nem azt jelenti, hogy a gondolat
a defúzió hatására eltűnik, hanem az egyén viselkedését annak tartalma helyett
a fontos értékek vezérlik a továbbiakban.
A defúziós technikák egyik része a belső élménytől való visszalépésre, el¬

távolodásra és annak tartalmának megfigyelésére irányul anélkül, hogy ez a
tartalom irányítaná a viselkedést. Szimbolikus képek, metaforák formájában jól
érzékeltethető ez a folyamat. Például: Figyelje meg a partról a folyón úszó leve¬
leket anélkül, hogy belemerülne a vízbe. Tekintsen úgy a gondolataira, mint az
állomáson elhaladó vonatokra anélkül, hogy bármelyikre felszállna. Tekintsen
úgy az elméjére, mint egy vízesésre, de Ön mögötte áll és nem alatta.
A defúziós gyakorlatok egy másik csoportja a nyelv deliteralizációját célozza,
azaz annak szó szerinti értelmezését akadályozza meg azáltal, hogy rámutat,
a nyelv által kifejezett gondolat nem több, mint szavak, betűk, hangok együtte¬
se. Ide tartozik az ún. Tej, Tej, Tej gyakorlat, ami nem más, mint a szavak vagy
mondatok bizonyos időn keresztül (1-2 perc) történő folyamatos megismétlése.
A feladat célja, hogy a kliens az inger közvetlen tulajdonságaival kerüljön kap¬
csolatba a származtatott funkciók mellett. Hisz egy olyan egyszerű szó esetén
is, mint a , tej", először a származtatott funkciók jutnak eszünkbe (fehér, hideg¬
meleg, szeretem-nem szeretem stb.). A gyakorlat során ezek a funkciók nem
tűnnek el, helyette a kliens több különféle funkcióval kerül kapcsolatba (pl. a szó
hangok együttese, melynek kimondása lehet vicces, komoly, érdekes stb.). Egy
másik defúziós gyakorlatban a , puzzle" során pedig megtapasztalhatja, hogy
a nehézséget jelentő szóból, mondatból mennyi másik szó kirakható. Nagyon
fontos, hogy bár ezek a feladatok nagyon kreatívak, szórakoztatóak, a céljuk nem
Steven C. Hayes — Kirk Strosahl — Kelly G. Wilson: Acceptance and Commitment Therapy:
An experiential approach to behavior change, New York, Guilford, 1999, 74.
Kelly G. Wilson — Amy R. Murrell: Values work in acceptance and commitment therapy: Setting
a course for behavioral treatment, in S. Hayes — V. Follette —- M. Linehan (eds.): Mindfulness and
acceptance. Expanding the cognitive-behavioral tradition, New York, Guilford, 2004, 131.
.75 +
az adott gondolat érvénytelenítése, csupán annak megmutatása, hogy ezek a tar¬

talmak nem többek, nem kevesebbek, mint amik: érzések, gondolatok, emlékek,
amelyek folyton változnak."
Ezen technikák alkalmazása ötvözi a tudatos jelenlét és a szemlélő én kiala¬
kításának folyamatát is azáltal, hogy szükséges hozzá az adott élménytől való
eltávolodás az objektív én segítségével, és annak megfigyelése az itt és mostban.
Más elméletekben, módszerekben találkozhatunk hasonló folyamatokkal: ilyen
például a kognitív távolítás (a diszfunkcionális gondolatoktól való visszalépés, és
azok hiedelemként való szemlélése a tények helyett);?! decentralizáció (az a ké¬
pesség, hogy az egyén kilépjen a közvetlen tapasztalataiból, ezáltal megváltoztat¬
va annak természetét); ? metakognitív tudatosság (monitorozási folyamat, amely
lehetővé teszi a gondolatoktól való elhatárolódást, így azok elme eseményeiként
történő szemlélését);? metakognitív mód (olyan pszichológiai állapot, amelyben
a gondolatok tudatosan megfigyelhetők, mint önálló és a világtól való különálló
események). A defúziós gyakorlatok szándéka a gondolatok megfigyelése és
azok viselkedésszabályozó funkciójának csökkentése annak érdekében, hogy na¬
gyobb rugalmasság alakuljon ki a viselkedés megválasztásában, az automatikus
kontrolltörekvések és az élményelkerülés helyett.
A múlt, jövő dominanciája szemben a tudatos jelenléttel
A pszichológiai rugalmasság számos összetevője, így a kognitív defúzió, a szemlélő

én kialakítása vagy az elfogadás létrejötte azon alapul, hogy képesek legyünk a fi¬
gyelmünket az adott pillanatban zajló folyamatokra fordítani, lehetőleg értékelés
és megítélés nélkül, pusztán regisztrálva ezen eseményeket. Mindez a jelentuda¬
tosság megvalósítását igényli. A tudatos jelenlét az adott pillanat élményeinek
tudatos, reaktivitás- és értékelésmentes megélése, rögzítése.? Az elme működé¬
9 Steven C. Hayes — Kirk D. Strosahl — Kara Bunting — Michael Twohig — Kelly G. Wilson: What
is Acceptance and Commitment Therapy?, in S. C. Hayes — K. D. Strosahl (eds.): A practical
guide to Acceptance and Commitment Therapy, Boston, MA, Springer, 2004.
Aaron T. Beck: Cognitive therapy: Nature and relation to behavior therapy, Behavior Therapy,
vol. 1, 1970/2, 184-200.
Jeremy D. Safran — Zindel V. Segal: Interpersonal process in cognitive therapy, Lanham, MD,
Rowman & Littlefield, 1990.
3. John D. Teasdale — Richard G. Moore — Hazel Hayhurst — Mary Pope — Susan Williams — Zindel
V. Segal: Metacognitive awareness and prevention of relapse in depression: Empirical evidence,
Journal of Consulting and Clinical Psychology, vol. 70, 2002/2, 275-287.
Adrian Wells: Detached mindfulness in cognitive therapy: A metacognitive analysis and ten
techniques, Journal of Rational-Emotive & Cognitive-Behavior Therapy, 2005/23, 337-355.
Szondy Máté: Megélni a pillanatot. Mindfulness, a tudatos jelenlét pszichológiája, Budapest,
Kulcslyuk, 2012.
.76 +
sének számos olyan sajátossága van, mely nehezíti ezt a folyamatot: (a) kóborlás
(mind-wandering), mely során a korábban tárgyalt múlt vagy jövő dominanciája
erősödik fel a viselkedés irányításában nem adaptív módon; (b) rumináció, mely
nem más, mint a belső állapotokkal kapcsolatos negatív töltetű, repetitív jellegű
gondolkodási mintázat; (c) történetszövés, mely többnyire a jövővel kapcsolatos
komplex fantáziák, élmények megjelenését jelenti, mellyel történő fúzió beindíthat
intenzív érzelmeket, illetve azok elkerülésére megjelenhetnek különböző kontrol¬
lálási törekvések. A tudatos jelenlét hiányában könnyen megjelenhet az értékelési
tendencia, melynek során bíráljuk, értékítélettel reagálunk a bennünk zajló folya¬
matokra., továbbá nagyobb valószínűséggel reagálunk automatikusan például har¬
colj vagy menekülj reakcióval, a tudatos, értékvezérelt viselkedéssel szemben.?"
A tudatosjelenlét-gyakorlatok általában három lépés mentén történnek:
(1) szünet beiktatása a belső élmény megtapasztalása és az arra adott reakció
közé; (2) , horgony" megtalálása a figyelem számára. Ez lehet bármilyen külső
vagy belső élmény, amely felé a figyelem tudatosan irányítható (pl. légzés megfi¬
gyelése, testpásztázás, külső hangok vagy egyéb környezeti tényezők megfigyelé¬
se); (3) nyitott, kíváncsi, érdeklődő figyelem ezen élményekkel kapcsolatban, azok
megtapasztalása, leírása, rögzítése az azonnali értékelés és reagálás elkerülése
mellett.’’ A jelen pillanattal való megfelelő kapcsolat nélkül a viselkedésben in¬
kább az élettörténetünk során beprogramozott gondolatok és reakciók dominál¬
nak, amelyek ugyanazt a viselkedést eredményezik újra és újra, mint a múltban.
Az ACT elősegíti a folyamatos, ítélet nélküli kapcsolatot a pszichológiai és kör¬
nyezeti eseményekkel, amikor azok bekövetkeznek, így lehetőséget ad az adott
kontextusban a leghatékonyabb és az értékeinkkel összhangban lévő viselkedés
kiválasztására a meglévő belső élmények mellett is.??
A konceptualizált én szemben a szemlélő énnel
Az ACT a szelffel kapcsolatban annak három aspektusát különíti el: (1) koncep¬
tualizált szelf vagy a szelf mint tartalom. Ez az önmagunk jellemzésére használt
verbális tartalmakat foglalja magában, úgy, mint tulajdonságok (pl. akaratos, küz¬
dő, kreatív vagyok), szelf-narrativumok (önmagunkröl kialakitott történetek), te¬
vékenységek (pl. szeretek sportolni, nem szeretem a kihívásokat). A konceptualizált
26 Matthew A. Killingsworth —Daniel T. Gilbert: A wandering-mind is an unhappy mind, Science,

2010/330, 932-938.
Jeffrey Brantley — Jon Kabat-Zinn: Calming your anxious mind: how mindfulness and compassion
can free you from anxiety, fear, and panic, Oakland, New Harbinger, 2007.
28 Kirk W. Brown - Richard M. Ryan: The benefits of being present: Mindfulness and its role in psy¬
chological well-being, Journal of Personality and Social Psychology, vol. 84, 2003/4, 822-848.
«77 «
szelffel való fúzió során ezek a tartalmak merev, szélsőséges állítások formáját
ölthetik a korábban bemutatott mechanizmusokon keresztül (pl. én nem eléggé... ,
túlságosan..., én mindig..., én soha...), melyek jelentősen beszűkíthetik az egyén
viselkedési repertoárját. (2) A szelf mint folyamat: az éppen zajló önértékelési fo¬
lyamataink tartoznak ide (pl. fáradt vagyok). (3) Megfigyelő én vagy a szelf mint
kontextus: ebben az esetben képesek vagyunk kissé távolabb lépni az éppen zaj¬
ló folyamatainktól és azt távolról, objektíven megfigyelni. A szemlélő én tehát
úgy járulhat hozzá a kognitív fúzió megszüntetéséhez, hogy segít távolságot ven¬
ni a gondolkodó (értékelő, címkéző) énünktől, és mintegy kívülről, objektíven,
ítélkezésmentesen megfigyelni az egyénben zajló folyamatokat. E során tudatosul¬
hat, hogy elménk tartalmai nem egyenlőek a valósággal, és természetüknél fogva
folyton változnak, lefolyásuk hullámzó. A szemlélő én kialakítása így lehetőséget
teremt, hogy az egyén elkülönítse a gondolatait, érzelmeit és más belső élményeit
az őket birtokló személytől, ezáltal objektívebben rálátva ezekre az adott pillanat¬
ban megjelenő tartalmakra, a hozzájuk való erős ragaszkodás nélkül.?
Értékek hiánya szemben az értékek tisztázásával
A fúzió, az élményelkerülés, a konceptualizált én, a múlt és a jövő dominanciá¬

ja azt eredményezi, hogy a hosszú távú értékek felé mutató rugalmas cselekvés
helyett az olyan rövid távú célok irányítják a viselkedést, mint például a jó érzés
megteremtése a rossznak címkézett belső élmények kiküszöbölése mellett vagy
a konceptualizált én megvédése. Ezek rövid távú előnyei így háttérbe szorítják az
élet hosszú távon kívánt tulajdonságait, melyeket értékeknek nevezünk. Itt nagyon
fontos kiemelni, hogy az értékek nem egyenlők a célokkal: míg az érték egyfajta
belső iránytű, mely folyamatos és irányt ad a cselekvéseinknek (pl. szeretnék jó
szakember lenni, hűséges társ, szerető szülő stb.), addig a cél egy olyan folyamat,
melynek mindig van egy végpontja (pl. szeretnék diplomát szerezni, szeretném, ha
nagy családom lenne). Míg a korábban leírt pszichológiai rugalmasságot fokozó
ACT-folyamatok elsősorban a nyelvi folyamatok aláásására irányulnak az élet
olyan területein, ahol azok nem bizonyulnak hatékonynak, ezzel szemben az ér¬
tékek tisztázása és az a melletti elköteleződés a nyelv erősítésére összpontosít azo¬
kon a területeken, ahol az hatékonynak tekinthető. Ezen belső irányok kijelölése
segíti hosszú távon a pszichológiai rugalmasság egyéb összetevőit, mint például
a nem kívánatos élményeink elfogadását és az arra való hajlandóságot."
Steven C. Hayes — Kirk Strosahl — Kelly G. Wilson: Acceptance and Commitment Therapy: An
experiential approach to behavior change, New York, Guilford Press, 1999.
30 Matthew Mckay — John P. Forsyth — Georg H. Eifert: Your life on purpose: how to find what
matters and create the life you want, New York, Harbinger, 2010.
+ 78 +
Elkötelezett cselekvés hiánya szemben az értékvezérelt viselkedéssel
Az elkötelezett cselekvés azokat a viselkedéseket jelenti, melyek az egyén szá¬

mára fontos értékek, életcélok irányába mutatnak. Ezek a viselkedések mérhe¬
tőek, így leírható azok gyakorisága, intenzitása, időtartama, illetve az azokban
mutatott kitartás. Az elkötelezett cselekvés a viselkedésterápiás irányzatok azon
gondolatához köthető, miszerint a célok, értékek mellett való elköteleződés után
nagyon fontos azok cselekvésbe történő átfordítása. Az értékek melletti elköte¬
leződésnek a tudás, a szándék és az akarat mellett tehát cselekvésben is meg kell
nyilvánulnia. A terápia célja így az, hogy az egyének megéljék magukat mint
a saját életükben aktív választással résztvevő alanyt. Az ACT-protokollok szinte
mindig tartalmaznak rövid, közép- és hosszú távú viselkedésmódosítást célzó
feladatokat. Ezek során gyakran megjelennek a viselkedésmódosítási erőfeszí¬
téseket gátló pszichológiai akadályok, amelyek a pszichológiai rugalmatlanság
egyéb összetevőihez kapcsolódnak (pl. elfogadás hiánya, kognitív fúzió stb.).
A terápiás munka fontos része az elkötelezett cselekvést befolyásoló külső vagy
belső akadályozó tényezőkkel való munka."
Esetkonceptualizálás??
A terápiás folyamat a pszichológiai rugalmatlanság korábban felsorolt tényezőit

célozza, ez alapján az esetkonceptualizálása a következőképpen foglalható össze:
s Az aktuális probléma értékelése a kliens szemszögéből: helyzetek beazono¬

sítása, melyekben a problémát jelentő belső élmény megjelenik.
« A nem kívánatos belső élmények (központi gondolatok, érzések, emlékek,
testi érzetek) feltárása, melyekkel a kliens azonosul, vagy amelyeket elkerül.
s Azoknak a viselkedéseknek a beazonosítása, melyek ezen élmények elkerü¬
lésére, kontrollálására szolgálnak. A viselkedések rövidtávú és hosszútávú
következményeinek mérlegelése.
s Azon életterületek beazonosítása, melyek beszűkültté, korlátozottá válnak
a viselkedés következtében, vagy amelyeket a kliens teljesen elkerül.
s Az alapvető ACT-folyamatok beazonosítása, melyek hozzájárulnak a pszi¬
chológiai rugalmatlansághoz.
s A változás iránti motivációt akadályozó belső tényezők feltárása.
Joanna Dahl - Jennifer Plumb-Vilardaga - lan Stewart — Tobias Lundgren: The Art and Science
of Valuing in Psychotherapy: Helping Clients Discover, Explore, and Commit to Valued Action
Using Acceptance and Commitment Therapy, New York, Harbinger, 2009.
2 Uo.
+ 79 +
s A változást akadályozó fizikai és társas környezet feltérképezése.

s A pszichológiai rugalmasságot támogató erősségek feltárása.
s Kezelési terv készítése.
TERÁPIÁS ESZKÖZTÁR
Az ACT-terápia során a tapasztalati technikák széles köre alkalmazható. Az alkal

mazott intervenciók egyik csoportjába tartozik a tapasztalatokkal való közvetlen
érintkezés a gondolatok megváltoztatása helyett. ? Ide sorolhatók a különféle medi
tációs gyakorlatok, amelyek során az egyén figyelme a külső és belső tapasztalatok
megfigyelésére irányul. RFT szempontjából ilyenkor a külső vagy belső mentális
környezet nem önkényes vonatkozásainak fokozott megfigyelése történik, lehetővé
téve a közvetlen tapasztalatokat, háttérbe szorítva ezáltal a nyelv által megfogal
mazott ítéleteket és értékeléseket. Például a kellemetlen testi érzeteket gyakran
a , fájdalom" szóval illetjük. Már önmagában ez a szó is előhív számos negatív
gondolatot, érzelmet, főleg, ha további ítéleteket vagy címkéket társítunk hozzá
(„elviselhetetlen”, „utälom ezt az érzést"). A mindfulness gyakorlatok során példá
ul, ha a klienst arra ösztönözzük, hogy a figyelmét terjessze ki ezen testi érzet több
aspektusára (pl. heves vagy diffúz az érzés, tompa vagy éles, ég, lüktet vagy nyi
lallik stb.), elkerülhetővé válik a nyelvi címkére történő automatikus reagálás.
Egy szintén gyakran használt tapasztalati eszköz az ACT-terápia során a me
taforák alkalmazása, mely során nyelvi eszközöket használunk, melyek az elvont
fogalmakat konkréttá teszik, és gazdag verbális kontextust biztosítanak, amely
olyan gondolatokat, érzéseket és viselkedést váltanak ki, amik hasonlóak a kli
ens aktuális helyzetéhez. Ezeknek a párhuzamoknak a felismerése hozzásegíti
a klienst, hogy más perspektívából tekinthessen a saját helyzetére, és rávilágítson
az adott helyzet olyan vonatkozásaira, melyek korábban észrevétlenek voltak
a számára, többek között a nyelv által felépített korlátok miatt. A metaforák
során két kapcsolati készlet között jön létre összeköttetés, melynek célja a belá
táson túl a hozzá kapcsolódó reakciók megváltoztatása. Egyik gyakran használt
metafora az , éhes tigris" metaforája, mely az élményelkerülés jelenségét és annak
következményit igyekszik megcélozni."
33 Steven C. Hayes — Matthiew Villatte — Michael Levin — Mikaela Hildebrandt: Open, aware, and
active: Contextual approaches as an emerging tren din the behavioral and cognitive therapies,
Annual Review of Clinical Psychology, 2011/7, 141-168.
34 Jill A. Stoddard - Niloofar Afari — Steven C. Hayes: The Big Book of ACT Metaphors: A practi
tioner’s guide to experiential exercises and metaphors in Acceptance and Commitment Therapy,
Oakland CA, New Harbinger, 2014.
* 80°
Képzelje el, hogy egy reggel felébredve, a bejárati ajtaja előtt egy imádni való tigris¬
kölyköt talál. Úgy dönt, hogy ezt az ennivaló kis teremtményt háziállatául fogadja.
Egy darabig játszik vele, majd észreveszi, hogy a tigriskölyök még mindig nyávog,
valószínűleg éhes. Ad neki egy kevés apróra vágott húst, hisz tudja, hogy a tigrisek
azt szeretik. Napról napra így eteti, és a kedvtelésből tartott tigris minden nappal
egyre nagyobb lesz. Két év múlva a tigris napi adagja a maradék hamburgerhúson át
az egész bordára változik. Hamarosan a tigris már nem éri be kis nyávogással, ha éhes.
Helyette dühös morgással jelzi az éhségét. Egy idő után az aranyos kis háziállat egy
kezelhetetlen fenevaddá válik, ha nem kapja meg azt, amit akar.
A fájdalmas gondolatainkkal és érzéseinkkel folytatott küzdelmünk sokszor eh¬

hez a folyamathoz hasonlítható. Minden alkalommal, amikor elkerüléssel pró¬
báljuk a fájdalmat vagy szorongást kezelni, az eredeti érzés egyre erősebbé válik.
Minél inkább , tápláljuk" azt az elkerüléssel, annál hatalmasabbá, erősebbé válik,
és már nem merjük másképp kezelni, csak ugyanazzal az elkerüléssel, mint ko¬
rábban. Ebben az esetben a kliens a saját megoldásmódjának hatástalanságát azon
a funkcionális egyenértékűségen keresztül érti meg, mely a saját viselkedése, és
a tigrist etető gazda viselkedése és annak következményei között húzódnak.
Bizonyos esetekben nem történeti metaforákat használunk, hanem a metafora
egy konkrét gyakorlat formáját ölti (ún. fizikai metafora), amely során bizonyos
cselekvés végrehajtását várjuk a klienstől, és azt, hogy közben figyelje meg az
egyes stratégiái következményeit. Ilyen például a vakon írás gyakorlata, amely
során arra kérjük a klienst, hogy írjon fel egy mondatot a táblára, miközben
valamilyen vizuális akadályt helyezünk a szeme elé. Az első szakaszban az em¬
berek nagy része az energiáját a vizuális akadály elhárítására fordítja az írás
helyett (kikukucskál, próbálja eltávolítani). Többnyire az egyének a második
szakaszban próbálnak ki egy másik megközelítést, mégpedig az akadálytól való
megszabadulás helyett az erőfeszítéseiket az írásra összpontosítják, még akkor
is, ha nem látják a táblát. Így képesek végül elérni a céljukat (a mondat leírását),
anélkül hogy az energiájukat az akadály leküzdésére pazarolnák. Ebben az eset¬
ben a funkcionális egyenértékűség a fájdalmas érzelmektől való megszabadulás
és a vizuális akadálytól való megszabadulás között jön létre, mely során az egyént
frusztráló akadály eltávolítását helyezi előtérbe a kliens. Ezen a gyakorlati me¬
taforán keresztül felismerheti, hogy a nehézség (fájdalmas érzés vagy a vizuális
akadály) jelenlétének elfogadása révén lehetősége van a számára fontos, kívána¬
tos helyzetet elérni.
+8] +
A terápiás metaforák létrehozásánál érdemes néhány szempontot figyelembe

venni:
e Érdemes a kliens személyes történetére és kulturális hátterére építeni, így

biztosítva, hogy közvetlen, konkrét tudással vagy tapasztalattal rendelkez¬
zenek az adott témáról, ezáltal megkönnyítve a párhuzamok felismerését.
Az ilyen metaforák felépíthetők azon emberekre, tárgyakra és eseményekre
való hivatkozások felhasználásával, amelyek a kliensek számára ismerősek.
s Egy másik fontos alapelv, hogy az adott esemény metaforában betöltött
funkciójának meg kell egyeznie a klinikai helyzet szempontjából kiemel¬
kedő esemény funkciójával. A metafora és a klinikai helyzet funkcionális
illeszkedésének biztosítása mellett a topográfiai egyezés is hasznos lehet
a terápia korai szakaszában, mivel a formális hasonlóság megkönnyítheti
az ekvivalencia észlelését. Például, ha egy kliens az élményelkerülés során
passzív viselkedést mutat (pl. a fokozódó szorongása miatt nem megy el tár¬
sasági eseményekre), akkor olyan metaforát érdemes választani, ahol szintén
a passzív viselkedés jelenik meg. Az , éhes tigris etetése" vagy a , futóhomok"
metafora helyett, melyek topográfiai szempontból aktív elkerülő, küzdő
viselkedéseket mutatnak be, használható például a , vezetés leállítása köd
jelenlétében" metafora, amely szintén passzív elkerülő viselkedésre épül.
A köd metafora?
(vizuális metafora olyan érzelmek kezelésére, mint a például a csapdába

esettség, bűntudat, tehetetlenség, düh)
Sötét éjszaka autóval egy mellékúton halad, amikor hirtelen egy nyílt területen
sűrű köd borítja el az utat. Természetesen az első dolog, amit érez, az a nyug¬
talanság, döbbenet és idegesség, hiszen alig lát valamit az ön előtt lévő útból.
Automatikusan lassítani kezd. Közben azon tűnődik, hogy vajon mások is le¬
lassítottak-e, látja-e aszembejövők fényszóróját, és vajon önt is látják-e mások.
Nem tudja pontosan meddig tart a köd, és pontosan mikor fog belőle kiérni. Egy
idő után eluralkodhat önön a pánik, és csak arra tud gondolni, hogy , Mielőbb
ki akarok innen jutni!"
Ebben a helyzetben a tapasztalatlan járművezetők, akik korábban még nem
vezettek ködben, felkapcsolhatják a távolsági fényszórót, hogy jobban lássanak.
355 Jill A. Stoddard — Niloofar Afari — Steven C. Hayes: Ihe Big Book of ACT Metaphors: A practi¬
tioner’s guide to experiential exercises and metaphors in Acceptance and Commitment Therapy,
Oakland CA, New Harbinger, 2014.
+ 82 +
Ez azonban nem tűnik jó megoldásnak, mivel a fényszóró fénye visszaverődik

a ködről, és inkább rontja, semmint javítja a láthatóságot. Van, aki ebben a fel¬
fokozott helyzetben úgy dönt, hogy megváltoztatja a vezetési sebességet: vagy
hirtelen lassít és teljesen megáll, vagy hirtelen felgyorsít, hogy mielőbb kiérjen
a ködből.
A tapasztaltabb sofőrök, akik vezettek már ködben korábban, tudják, hogy

ilyenkor az autó sebességét kicsit lelassítva, tompított fényszóróval az úton ha¬
ladunk tovább az úti célunk felé, várva, hogy a köd feloszoljon.
s A terápia későbbi szakaszában a terapeuta fokozatosan bevezethet olyan

metaforákat is, amelyek funkcionálisan hasonlóak, de topográfiailag vál¬
tozatosabbak, hogy általánosítsák a kliens különféle problémás viselkedé¬
seit. Például, ha egy kliens a szorongás oldására alkoholt használ, illetve
elkerüli a szorongáskiváltó szituációkat, elmondhatjuk, hogy valójában ez
a két viselkedés funkcionálisan hasonló, mivel mindkettő célja a szoron¬
gás elnyomása, ám topográfiailag különböznek egymástól, mivel az egyik
passzív, a másik aktív forma.
Összefoglalva egy hatékony terápiás metafora felépítéséhez először pontos funk¬

cionális elemzést kell készítenie a kliens nehézségeiről, így biztosítva a megfele¬
lő folyamat pontos megcélzását. A kliens kulturális hátterének vagy személyes
tapasztalatainak felhasználása segít megfigyelni a metafora és a saját helyzete
közötti kapcsolatot, a funkcionális illesztés létrehozása a metafora és a kliens
helyzete között megkönnyíti a metaforában megfigyelt következmények és a saját
helyzete közötti hasonlóság felismerését, a topográfiai hasonlóságok, pedig segít
megérteni a kettő közti kapcsolatot.
A terápia során tehát számos tapasztalati, saját élményre összpontosító inter¬
venciót alkalmazunk. Ezek összefoglalása látható az 1. táblázatban a pszicholó¬
giai rugalmasság egyes tényezői mentén."
36 A táblázatban szereplő feladatok forrásai: Steven C. Hayes — Kirk D. Strosahl: A practical guide
to Acceptance and Commitment Therapy, New York, Springer Verlag, 2005; Jill A. Stoddard
-Niloofar Afari -Steven C. Hayes: The big book of ACT Metaphors: A practitioner’s guide to
experiential exercises and metaphors in Acceptance and Commitment Therapy, Oakland, New
Harbinger, 2014.
+ 83 +
INTERVENCIO CEL
ELMENYELKERULES, KREATIV REMENYTELENSEG vs. ELFOGADAS,
HAJLANDOSAG
Kinai ujjcsapda Ramutat, hogy az automatikus kontrollstratégiak révén
időnként pont ellentétes eredményt érünk el.
Éhes tigris etetése Ugyanabból egyre többet: automatikus érzelmi kontrollstra¬
tégiák ördögi kört létrehozó jellegére való rámutatás
„Futöhomok” Aktív küzdés helyett az elfogadás mint megoldás felismerése
„Inga” metafora Pozitiv Es negativ erzesek együttjäräsa, egyik sem kirekeszt¬
hetö az eletünkben
Vakon iräs gyakorlat Aktiv megoldäs helyett az akadälyokra forditott energia¬

mennyiség felismerése
s, Víz alá nyomott Belső élmények elnyomásának paradox hatása, visszacsapási
labda" hatás felismerése
KOGNITÍV FÚZIÓ vs. DEFÚZIÓ
Szóismétlés Zavaró gondolatokkal való ismételt kapcsolatba lépés, amíg

a verbálisan kondicionált kiváltó funkciói nem csökkennek.
Játék a szavakkal;
Szó-puzzle Felismerni, hogy a mondatok csak szavak, a szavak csak
betűk, hangok halmazai.
Zavaró gondolat el¬
éneklése
Elménk, a nagy törté¬ Elménk működésének megfigyelése, elménk tartalmi válto¬

netmesélő zatosságának tudatosítása; tartalmak megfigyelése, viselke¬
»Utasok a buszon” désre gyakorolt hatás nélkül.
Levelek a patakban / Belső élmények megfigyelése, azok folyton változó termé¬

Felhők az égen szetének tudatosítása (a gondolatok, érzelmek jönnek és
mennek)
Belső élmény leírása »Az a gondolatom/érzésem/emlékem tamadt, hogy...” — tu¬

datositani, hogy az elménk tartalmaival allunk szemben,
nem tényekkel, valósággal
KONCEPTUALIZÁLT MÚLT, FÉLT JÖVŐ DOMINANCIÁJA vs. TUDATOS
JELENLÉT
Testpásztázás; Lég¬ A figyelem tudatos ráirányítása az itt és mostra; annak ér¬
zésfigyelés; Tudatos tékelés-, ítélkezés-, címkézésmentes megfigyelése, leírása,
séta; Tudatos étkezés/ tudatosítása, az azokra való azonnali reagálás nélkül
mosogatás; Belső
élmények megfigyelé¬
se etc.
+ 84 +
INTERVENCIÓ CÉL
„Az egbolt es az idö¬ A belső tartalmak változó természetének felismerése, meg¬

jaräs” figyelő én segítségével a kognitív fúzió elkerülése
„Az osztälyterem”
,Sakktäbla”
s Koldus és királyfi" Identitás, szelf-tudat folytonosságának, stabilitásának be¬

mutatása a folytonosan változó körülmények között is
„A páncél levétele" A múltban létrehozott konceptualizált énhez való erős ra¬
gaszkodás, az e során felépített védekező mechanizmusok
funkciójának megkérdőjelezése a jelenben
Értékiránytű Értékek tisztázása, fontosságuk közti differenciák

tudatosítása
Csodakérdés Értékek tisztázásának elősegítése a jelenlegi körülmények

Sírfelirat; Házassági megváltozásának elképzelésével (csoda történik; halál;
évforduló; Búcsúbe¬ idő múlása). Ebből a perspektívából mi lenne fontos; mi
széd hiányzik itt és most.
»A tanár és a befőt¬ Értékek priorizálásának elősegítése

tesüveg"
, Zavaró útitársak" Az értékválasztás fontosságának, és az azzal összhangban

lévő viselkedés melletti kitartás akadályok esetén is.
A rossz vonatra s Majd, ha" - a megfelelő körülményekre várakozás mint
várni" akadály megvilágítása
Értékiránytű Értékek fontosságának tisztázása; értékek és az azokkal

Értékvezérelt Élet kongruens viselkedés közti különbségek feltárása
Kerdöiv (VLQ)
ÖSSZEFOGLALÁS
Az ACT átfogó célja a pszichológiai rugalmasság, azaz annak a képességnek

a növelése, hogy kapcsolatban maradjunk a jelen pillanattal, tekintet nélkül
a kellemetlen gondolatokra, érzésekre és testi érzetekre, miközben a viselkedést
a helyzet és a személyes értékek alapján választjuk meg. A terápia középpont¬
jában nem a kellemetlen belső élmény tartalma, annak forrása áll, és nem is
.85 +
az általa kiváltott viselkedés formai jellemzőire (pl. evésbe menekiil, impulzivva

válik) fókuszálunk, hanem az adott viselkedés funkciójára helyeződik a hangsúly:
mi az adott viselkedés célja. Azt is felülvizsgálja, mit nyer vagy veszít vele rövid,
illetve hosszú távon az egyén. A fő cél a terápiában nem a kellemetlen élmény
előfordulásának, gyakoriságának, intenzitásának, időtartamának lecsökkenté¬
se, hanem azok viselkedésszabályozó funkciójának megváltoztatása, és ezáltal
az adott viselkedés rugalmasabbá tétele oly módon, hogy összhangban legyen
az egyén számára fontos értékekkel. Például, amikor egy szülő nehéz belső él¬
ményekkel küzd - pl. a bűntudat miatt, , nem vagyok elég jó szülő" vagy a gyerek
iránt érzett düh miatt -, bár nagyon szeretne jó kapcsolatot kialakítani a gyerme¬
kével, mégis előfordul, hogy ezen élmények hatására türelmetlenné, impulzívvá
válik a gyerekével szemben vagy például a munkába menekül. Ebben az esetben
nem arra helyezzük a hangsúlyt, miért alakultak ki ezek a gondolatok, érzések, és
célként nem ezek megszüntetését tűzzük ki. Helyette ezeknek a belső élmények¬
nek a nyitott, elfogadó megtapasztalása mellett, olyan alternatív viselkedések
kidolgozása lesz a cél, melyek elősegítik a szülő által vágyott jó szülő-gyermek
kapcsolat kialakítását. A viselkedés fő mozgatórugója nem a nem kívánatos belső
élmény megszüntetése lesz, hanem a fontos értékekkel összhangban lévő reakci¬
ók, megoldások megtalálása. A tanulmányok azt mutatják, hogy a pszichológiai
rugalmasság összekapcsolódik az életminőséggel és a mentális jóléttel és hoz¬
zájárulhat a tünetek csökkentéséhez, bár alapvetően nem ez a terápia fő célja."
A pszichológiai rugalmasság így nem boldogságot vagy problémamentes állapo¬
tot jelent, hanem képességet az élet változó igényeinek rugalmas kezelésére, még
akkor is, ha közben nehéz gondolatok és érzések merülnek fel.
37 Jacgueline G. A-Tjak — Michelle L. Davis — Nexhmedine Morina — Mark B. Powers — Jasper

A. Smits — Paul M. Emmelkamp: A meta-analysis of the efficacy of acceptance and commit¬
ment therapy for clinically relevant mental and physical health problems, Psychotherapy and
Psychosomatics, vol. 84, 2015/1, 30-36; Georg Eifert — John Forsyth: Acceptance and Commit¬
ment Therapy for anxiety disorders, Oakland, New Harbinger, 2005; Steven C. Hayes — Jason
Luoma — Frank Bond — Akihiko Masuda — Jason Lillis: Behaviour Acceptance and Commit¬
ment Therapy: Model, processes, and outcomes, Research and Therapy, vol. 44, 2006/1, 1-25;
Lars-Géran Ost: Efficacy of the third wave of behavioral therapies: A systematic review and
meta-analysis, Behaviour Research and Therapy, vol. 46, 2008/3, 296-321; Lars-Göran Ost:
The efficacy of Acceptance and Commitment Therapy: an updated systematic review and me¬
ta-analysis, Behaviour Research and Therapy, 2014/61, 105-121; Mark B. Powers— Maarten B.
Zum Vörde Sive Vörding -— Emmelkamp Paul M. G.: Acceptance and Commitment Therapy:
A meta-analytic review, Psychotherapy and Psychosomatics, vol. 78, 2009/2, 73-80.
+ 86 *
BIBLIOGRÁFIA
A-TJAK, Jacgueline G. — Davis, Michelle L. — MORINA, Nexhmedine — Powers, Mark B. —

SMITS, Jasper A. - EMMELKAMP, Paul M.: A meta-analysis of the efficacy of acceptance
and commitment therapy for clinically relevant mental and physical health problems,
Psychotherapy and Psychosomatics, vol. 84, 2015/1, 30-36.
BARNES-HOLMES, Dermot — BARNES-HOLMES, Yvonne — SMEETS, Paul M. — CULLINAN,
Veronica — LEADER, Geraldine: Relational frame theory and stimulus equivalence: Concep¬
tual and procedural issues, International Journal of Psychology and Psychological Therapy,
2004/4, 181-214.
BECK, Aaron T.: Cognitive therapy: Nature and relation to behavior therapy, Behavior Therapy,
vol. 1, 1970/2, 184-200.
BRANTLEY, Jeffrey — KABAT-ZINN, Jon: Calming your anxious mind: how mindfulness and com¬
passion can free you from anxiety, fear, and panic, Oakland, CA, New Harbinger, 2007.
Brown, Kirk W. — RYAN, Richard M.: The benefits of being present: Mindfulness and its
role in psychological well-being, Journal of Personality and Social Psychology, 2003/84,
822-848.
KILLINGS WORTH, Matthew A. — GILBERT, Daniel T.: A wandering-mind is an unhappy mind,

Science, 2010/330, 932-938.
CHIN, Fredrick — HAYEs, Steven C.: Acceptance and Commitment Therapy and the Cognitive
Behavioral Tradition, in: Hofmann, Stefan G. - Asmundson, Gordon J.G.: The Science of
Cognitive Behavioral Therapy, Cambridge, Academic Press, 2017, 155-173.
DAHL, Joanna — PLUMB-VILARDAGA, Jennifer — STEWART, lan — LUNDGREN, Tobias: The art
and science of valuing in psychotherapy: helping clients discover, explore, and commit to
valued action using Acceptance and Commitment Therapy, New York, Harbinger, 2009.
DINDO, Lilian — VAN LIEw, Julia R. — ARCH, Joanna J.: Acceptance and Commitment Therapy:
a transdiagnostic behavioral intervention for mental health and medical conditions,
Neurotherapeutics, vol. 14, 2017/3, 546-553.
EIFERT, Georg — FoRSYTH, John: Acceptance and Commitment Therapy for anxiety disorders,
Oakland, New Harbinger, 2005.
GILLANDERS, David T. — BOLDERSTON, Helen — BOND, Frank W. — DEMPSTER, Maria —
FLAXMAN, Paul E. - CAMPBELL, Lindsay — KERR, Sian — TANSEY, Louise — NOEL, Penelope
— FERENBACH, Clive — MAsLEy, Samantha — ROACH, Louise — LLOYD, Joda — May,
Lauraine — CLARKE, Susan — REMINGTON, Bob: The development and initial validation of
the Cognitive Fusion Questionnaire, Behavior Therapy, vol. 45, 2014/1, 83-101.
Harris, Russ: ACT made simple: An easy-to-read primer on acceptance and commitment
therapy, Oakland, CA, New Harbinger Publications, 2009.
Hayes, Steven C.: Acceptance and Commitment Therapy, relational frame theory, and he
third wave of behavioral and cognitive therapies, Behavior Therapy, 2004/35, 639-665.
+ 87 +
Hayes, Steven C. — STROSAHL, Kirk — WILSON, Kelly G.: Acceptance and Commitment Ther¬
apy: An experiential approach to behavior change, New York, Guilford Press, 1999.
Hayes, Steven C. — STROSAHL, Kirk D.: A practical guide to Acceptance and Commitment
Therapy, New York, Springer, 2005.
Hayes, Steven C. — STROSAHL, Kirk D. —- BUNTING, Kara — Twouia, Michael — WILSON, Kelly
G.: What is Acceptance and Commitment Therapy?, in Hayes, S.C. — Strosahl, K.D. (eds.):
A Practical Guide to Acceptance and Commitment Therapy, Boston, Springer, 2004.
HAYES, Steven C. — VILLATTE, Matthiew — LEvIN, Michael — HILDEBRANDT, Mikaela: Open,
aware, and active: Contextual approaches as an emerging tren din the behavioral and cog¬
nitive therapies, Annual Review of Clinical Psychology, 2011/7, 141-168.
Hayes, Steven C. — SMITH, Spencer: Get out of your mind and into your life, Oakland, CA,
New Harbinger, 2005.
Hayes, Steven C. —- BARNES-HOLMES, Dermot — ROCHE, Bryan: Relational frame theory:
A post-Skinnerian account of human language and cognition, New York, Kluwer—Plenum,
2001.
Hayes, Steven C.: Acceptance and Commitment Therapy, relational frame theory, and he
third wave of behavioral and cognitive therapies, Behavior Therapy, 2004/35, 639-665.
HAYES, Steven C. — FOLLETTE, Victoria M. — LINEHAN, Marsha: Mindfulness and acceptance:
Expanding the cognitive behavioral tradition, New York, Guilford Press, 2004.
Hay Es, Steven C. — LUOMA, Jason — BOND, Frank — Masupa, Akihiko — LILLIs, Jason: Be¬
haviour Acceptance and Commitment Therapy. Model, processes, and outcomes, Research
and Therapy, vol. 44, 2006/1, 1-25.
JACOBSON, Neil S. - CHRISTENSEN, Andrew: Integrativ parterapia — az elfogadás és változás
módszere, Budapest, Animula, 2009.
KABAT-ZINN, Jon: Full catastrophe living: Using the wisdom of your body and mind to face
stress, pain and illness, New York, Delacorte, 1990.
LaJk6 Károly: A viselkedésváltoztatás elmélete és gyakorlata — A pszichés zavarok korszerű
megközelítése, Budapest, Medicina, 2008.
LINEHAN, Marsha M.: Cognitive behavioral treatment of borderline personality disorder, New
York, Guilford Press, 1993.
Mckay, Matthew — ForsyTH, John P. — EIFERT, Georg H.: Your life on purpose: how to find
what matters and create the life you want, New York, Harbinger, 2010.
Ost, Lars-Goran: Efficacy of the third wave of behavioral therapies: A systematic review and
meta-analysis, Behaviour Research and Therapy, vol. 46, 2008/3, 296-321.
Ost, Lars-Goran: The efficacy of Acceptance and Commitment Therapy: an updated system¬
atic review and meta-analysis, Behaviour Research and Therapy, 2014/61, 105-121.
Powers, Mark B. — ZUM VORDE SIVE VORDING, Maarten B. - EMMELKAMP, Paul M.G.:
Acceptance and Commitment Therapy: A meta-analytic review, Psychotherapy and

Psychosomatics, vol. 78, 2009/2, 73-80.
+ 88 «
SAFRAN, Jeremy D. — SEGAL, Zindel V.: Interpersonal process in cognitive therapy, Lanham,
Rowman & Littlefield, 1990.
SEGAL, Zindel V. — WILLIAMS, J. Mark G. — TEASDALE, John D.: Mindfulness-Based Cognitive

Therapy for depression: a new approach to preventing relapse, New York, Guilford, 2002.
SIDMAN, Murray — TaILBy, William: Conditional discrimination vs. matching to sample:
An expansion of the testing paradigm, Journal of the Experimental Analysis of Behavior,
vol. 37, 1982/1, 5-22.
STEELE, David L. — Hayes, Steven C.: Stimulus equivalence and arbitrarily applicable rela¬
tional responding, Journal of the Experimental Analysis of Behavior, 1991/56, 519-555.
STODDARD, Jill A. — AFARI, Niloofar — Hayes, Steven C.: The Big Book of ACT Metaphors:
A practitioner's guide to experiential exercises and metaphors in Acceptance and Commit¬
ment Therapy, Oakland, New Harbinger, 2014.
Szonpy Maté: Megélni a pillanatot. Mindfulness, a tudatos jelenlét pszichológiája, Budapest,
Kulcslyuk, 2012.
TEASDALE, John D. — MOORE, Richard G. — HAYHURST, Hazel — Pore, Mary — WILLIAMS,
Susan — SEGAL, Zindel V.: Metacognitive awareness and prevention of relapse in depres¬
sion: Empirical evidence, Journal of Consulting and Clinical Psychology, vol. 70, 2002/2,
275-287.
WEGNER, Daniel M. — SCHNEIDER, David J. — CARTER, Samuel R. — WHITE, Teri L.: Para¬
doxical effects of thought suppression, Journal of Personality and Social Psychology, vol.
53, 1987/1, 5-13.
WELLS, Adrian: Detached mindfulness in cognitive therapy: A metacognitive analysis and

ten techniques, Journal of Rational-Emotive & Cognitive-Behavior Therapy, 2005/23,
337-355.
WILSON, Kelly G. — MurrELL, Amy R.: Values work in acceptance and commitment therapy:
Setting a course for behavioral treatment, in S. Hayes — V. Follette - M. Linehan (eds.):
Mindfulness and acceptance: Expanding the cognitive-behavioral tradition, New York,
Gilford, 2004, 120-151.
https://www.who.int/en/news-room/fact-sheets/detail/mental-disorders
https://www.who.int/en/news-room/fact-sheets/detail/mental-disorders
AFFILIACIO
Dr. Szabó-Bartha Anett: klinikai szakpszichológus, egyetemi adjunktus,

Károli Gáspár Református Egyetem, Pszichológiai Intézet, Személyiség- és
Egeszsegpszicholögiai Tanszek; bartha.anett@kre.hu
+ 89 +
A DIALEKTIKUS VISELKEDÉSTERÁPIA
MÓDSZERÉNEK ÁTTEKINTÉSE
me
BOYTHA ZSÓFIA
BEVEZETÉS
A dialektikus viselkedésterápia (DBT) a kognitív terápiák második hullámához

tartozó terápiás módszer, többek között a sématerápiával együtt; mindkét módszer
a személyiségzavarok kezelését célozza és hosszabb időtartamú terápiákat jelent."
Marsha Linehan az 1980-as években kezdett el szuicid pácienseket kognitív
viselkedésterápiával (KVT) kezelni. Páciensei nemcsak akutan küzdöttek öngyil¬
kossági késztetésekkel, hanem életükben az öngyilkosság és az önsértés veszélye
krónikusan és visszatérően fennállt. Egyik előadásában elmesélte, hogy csak
később szembesült azzal, hogy ezek a páciensek valójában súlyos borderline pá¬
ciensek voltak.? Linehan a terápiák során úgy tapasztalta, hogy a klasszikus KVT
önmagában nem elég hatékony, a kezelés során a páciensei állapota súlyosbo¬
dott, mert szenvedtek attól, hogy nem érezték, hogy elfogadná, megértené őket.
Ekkor elfogadásalapú terápiás szemlélettel kezdett dolgozni, azonban ez sem
hozta meg a kívánt eredményt; páciensei nem dolgoztak magukon és állapotuk
tovább rosszabbodott. Így ébredt rá arra, hogy e betegpopuláció hatékony keze¬
léséhez a két megközelítés, a problémafókuszú és az elfogadáson alapuló straté¬
giák integrálása szükséges.? A módszer végső formáját az 1990-es évek elejére
nyerte el. A módszert tehát krónikus szuicidalitásban, illetve (súlyos) borderline
személyiségzavarban szenvedő (nő)páciensek kezelésére dolgozták ki, az első
hatékonyságvizsgálatokat is ezen a populáción végezték (a DBT-vel kapcsolatos
hatékonyságvizsgálatokat a 2. rész tárgyalja). A DBT az első, klinikai próbákkal
is igazoltan hatékony módszer a borderline személyiségzavar kezelésében."
! Perczel-Forintos Dóra: Tudatos jelenlét alapú intervenciók (MBIJ), in Vizin Gabriella — Ajtay
Gyôngyi — Simon Lajos (szerk.): Kihivésok a kognitiv viselkedésterdpiäban, Budapest, VIKOTE,
2016.
2 Marsha M. Linehan: Building a Life Worth Living: A Memoir, New York, Random House, 2020.
3 Marsha M. Linehan: DBT Skills Training Manual, Second Edition, New York, Guilford, 2014.
* Linehan, Amstrong, Suarez, Allmon és Heard, 1991; Linehan és Heard, 1993; Linehan,
Heard és Amstrong, 1993, idézi: Marsha M. Linehan: A borderline személyiségzavar kognitiv
viselkedésterdpidja, Budapest, Medicina, 2010.
+09] +
BOYTHA ZSÓFIA
MARSHA LINEHAN SZEMÉLYE
Marsha Linehan 2011-ben barátai, kollégái előtt a Hartford Klinikán felvállalta,

hogy éppen azon a helyen, tizenhét éves korában, több mint két éven át kezelték
őt a legzártabb pszichiátriai részlegen súlyos öngyilkossági késztetésekkel, ön¬
sértésekkel, melyek során mély vágásokat ejtett a karján, a lábain, felsőtestén,
és sokszor égő cigarettát nyomott el magán." Coming outjáról úgy nyilatkozott,
hogy már több alkalommal kérdezték tőle borderline páciensei, látván a karján
lévő hegeket: , Marsha, te is egy vagy közülünk?" Úgy érezte, nem akar , gyáván"
meghalni, fel kell vállalnia, min ment keresztül, ezzel reményt is nyújtva a pá¬
cienseknek, hogy még a legmélyebb, legkilátástalanabb állapotokból is van kiút
- élettörténete alapján őt méltán tekinthetjük erre élő példának.
Pszichiátriai kezelése során skizofréniával diagnosztizálták," a bent fekvés
alatt drasztikusan leromlott az állapota; a depresszióval bekerülő serdülő lány
egyre önveszélyeztetőbbé és kontrollvesztettebbé vált. Több alkalommal kapott
ECT (elektrokompulzív) terápiát, a legsúlyosabb betegek számára fenntartott
zárt szobába helyezték, ahol halálvágya tovább fokozódott, önsértésre alkalmas
eszközök híján a fejét verte a falba.
Az osztályon pszichoanalízisben is részesült, mely szintén nem hozott ered¬
ményt, a huszonhat hónapnyi kórházban töltött idő után sem sikerült állapotában
komolyabb javulást elérni. Az ott töltött időt Linehan traumaként élte meg, és
megfogadta Istennek, hogy ha egyszer kijut erről a szörnyű helyről, akkor később
son
ki fogja hozni a többi szenvedő beteget is. Ígéretét megtartva később beiratkozott
az egyetemre, ahol pszichológia szakon tanult és folyamatosan kereste a megoldá¬
sokat. Az egyetemi évei alatt egy vallásos élmény kapcsán megélte Isten szeretetét
és ennek révén kezdett kialakulni benne az önszeretet képessége.
A vallás mellett a viselkedésterápia is sokat segített számára súlyos állapota¬
iból való kilábalásban. Kezdettől fogva a legnehezebben kezelhető, krónikusan
szuicid páciensekkel dolgozott, célja volt megtalálni a számukra megfelelő keze¬
lési módot. Évek munkájával hozta létre a DBT-t, melynek elmélete és módszer¬
tana a gyakorlatra épült, a pácienseken kipróbált technikákat kollégái figyelték
detektívüvegen keresztül, később pedig hatásvizsgálatokat is végzett. Életéről és
küzdelmeiről az idei évben jelent meg memoárja." A DBT tehát nem csupán egy
tudományos módszer, hanem gyakorlatilag egy tudományosan tesztelt öngyó¬
Benedict Carey: Expert on Illness Reveals Her Own Fight, NYTimes, June 23. 2011. nytimes.
com/2011/06/23/health/23lives.html (Letöltes: 2020. mäjus 1.)
1967-ben járunk, ekkor még nem létezett a borderline személyiségzavar diagnózisa, hanem csak
később, az 1980-ban kiadott DSM III-ban jelent meg ez a betegségkategória.
7 Marsha M. Linehan: Building a Life Worth Living: A Memoir, New York, Random House, 2020.
+ 92 +
A DIALEKTIKUS VISELKEDÉSTERÁPIA MÓDSZERÉNEK ÁTTEKINTÉSE
gyító folyamat, mely mások megsegítésére is alkalmassá vált. Mondható, hogy

e módszer , borderline nyelven" íródott, olyan szerzőtől, aki belülről is érti és
átérzi ezt a betegséget.
A DIALEKTIKUS VISELKEDESTERAPIA ELMELETE
Dialektika
A dialektika , az állandó jelenlévő ellentétek közötti egyensúlyteremtés szükségét

és művészetét jelenti." A DBT során felismerik a jelenségek mögötti ellentéteket
és ezek feloldását célozzák meg. Ide tartozik az elfogadas-valtozas, halalvagy ¬
értékes élet utáni vágy, terapeuta kontrollja-páciens szabadsága stb. A legalap¬
vetőbb dialektika a , páciens feltétel nélküli elfogadása olyan kontextuson belül,
melyben megpróbáljuk őt változásra bírni"," ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy
a terapeutának a támogató elfogadást és a konfrontáló, változást serkentő stra¬
tégiákat a páciens aktuális állapotának figyelembevételével akár percről percre
kell valtogatnia.””
A borderline működésmód tehát egyfajta dialektikus hiba, a valóság polarizált
látásmódja (pl. mindent-vagy-semmit gondolkodásmód, fekete-fehér szemlélet),
mely során a borderline páciensek gyakorlatilag nem tudnak eljutni a szintézis¬
hez, az ellentétek feloldásához."
Bioszociális elmélet: a borderline személyiségzavar kialakulásának

dialektikus elmélete
Linehan szerint a borderline személyiségzavar lényegét tekintve az érzelmi sza¬

bályozórendszer zavara, ami nagy fokú érzelmi sérülékenységből és az érzelem¬
szabályozási készség hiányából fakad. Ennek kialakulásában biológiai (genetikai)
és szociális (környezeti) tényezők egyaránt kiemelkedő szerepet játszanak."
Kuritárné Szabó Ildikó: Borderline személyiségzavar: Tünettan, etiológia, terápia, Budapest,

Medicina, 2008, 462.
Marsha M. Linehan: A borderline személyiségzavar kognitív viselkedésterápiája, Budapest, Me¬

dicina, 2010, 20.
+ 93 +
BOYTHA ZSÓFIA
Érzelmi sérülékenység (az elmélet ,,bio-része”)
A borderline páciensek jellemzője az érzelmi sérülékenység, mely temperamentális,

tehát genetikailag meghatározott. Ez azt jelenti, hogy az ilyen temperamentumú
embernél az érzelmi reakciók küszöbe igen alacsony, kisebb érzelmi behatások¬
ra is gyorsan és intenzív érzésekkel reagálnak, mely érzelmek azután hosszan
fennmaradnak, és nehezen csillapodnak, és állnak vissza a nyugalmi állapotra.
Tehát olyan események, amelyek a legtöbb embert nem vagy csak kis mérték¬
ben zaklatnak fel, egy érzelmileg sérülékeny személynek komolyabb és hosszan
tartó szenvedést okoznak." Terápiában például, ha a terapeutának váratlanul le
kell mondania egy ülést, az a legtöbb páciens számára csalódással, kellemetlen¬
séggel járhat, egy borderline páciens viszont komoly elutasításként élheti meg
(pl. valójában nem akar kezelni a terapeutám, elege van belőlem, nem vagyok
szerethető), ennek következtében pedig olyan érzelmi szenvedést élhet át, amely
könnyen akár paraszuicid viselkedést is kiválthat.
A nagy fokú érzelmi sérülékenységnek egyéb biológiai okai is vannak, ide tar¬
toznak az egyéb ártalmas behatások, amilyen az intrauterin eseményekre bekö¬
vetkezett genetikai hatások (pl. magzati alkoholszindróma), egyéb kora gyerek¬
kori, idegrendszer fejlődését befolyásoló tényezők is (akár krónikus és/vagy súlyos
traumatizáció)." Az érzelmi sérülékenység okozta érzelemszabályozási deficiteket
és ebből adódó nehézségeket pedig tovább súlyosbíthatja a környezet.
Az ilyen érzelmi nehézségek együttes fennállása eredményeképpen a border¬
line személyiségzavarban szenvedő páciensek a harmadfokú égési sérültek lelki
megfelelői: olyanok, mintha nem lenne , érzelmi bőrük". Így minden , mozdulat",
egy , apró érintés" vagy , mozgás" is iszonyatos fájdalmat okozhat. A pszicho¬
terápia viszont pontosan ezekből tevődik össze, így elkerülhetetlen, hogy a te¬
rápia és a terápiás kapcsolat ne okozzon fájdalmat a páciensnek."
Érvénytelenítő környezet (az elmélet , szociális része")
Mivel nem minden érzelmileg sérülékeny embernél alakul ki borderline szemé¬

lyiségzavar, e személyiségzavar kialakulásában (is) igen fontos tényező a korai
környezettel való , illeszkedés elégtelensége". Ez azt jelenti, hogy az érvénytelení¬
tő környezetben a Ihomas és Chess által leírt , illeszkedés jósága" nem tud meg¬
valósulni, agondozók nem tudnak ráhangolódni a gyerek igényeire." Az érvény¬
+ 94 +
telenítés önmagában azonban nem patogén, érvénytelenítő környezetről akkor

beszélünk, ha az érvénytelenítés hosszan tartóan és mindent áthatóan, pervazív
módon áll fenn."
Az érvénytelenítő környezet jellemzően válogatás nélkül utasítja el a szemé¬

lyes megélést és a viselkedést, érvénytelennek tartva azokat (pl. Semmi okod
nincs rá, hogy mérges legyél!), leegyszerűsíti a megoldást (pl. Ne vedd fel!, Miért
nem tudsz olyan lenni, mint a testvéred??!), és időszakosan megerősíti a szélső¬
séges érzelmi megnyilvánulásokat (pl. a gyerek csak akkor kapja meg a vágyott
gondoskodást, ha már öngyilkossägi kesztetesei kommunikäläsäval pröbälja je¬
lezni szenvedését, míg az ennél alacsonyabb szintű érzelemkifejezések érvény¬
telenitve maradnak).'#
Az érvénytelenité környezet tehát nem tanítja meg a gyereknek, hogyan (1) ad¬
jon nevet a személyes megéléseinek, érzelmeinek, (2) bízzon azokban és tekintse
az eseményekre adott érvényes válaszreakcióknak, (3) tudja pontosan kifejezni az
érzéseit, (4) kommunikálja a fájdalmát hatékonyan, (5) tudja önmagát menedzselve
megoldani a problémákat, (6) tudja hatékonyan szabályozni az érzéseit. Ezek helyett
viszont azt tanítja a gyereknek, hogyan (1) reagáljon a hibázásra nagy fokú negatív
arousallal, (2) alkosson irreális célokat és elvárásokat, (3) hagyatkozzon a külső
környezetre a tekintetben, hogyan reagáljon, (4) érvénytelenítse aktívan önmagát és
(5) ingadozzon a teljes érzelmi gátoltság és az extrém érzelmi reakciók között."
Fontos megjegyezni, hogy az érvénytelenítés és a gyerek fokozott érzelmi meg¬
nyilvánulásai kölcsönösen hatnak egymásra. Egy érzelmileg sebezhető gyerek
nevelése nagy kihívás, a szülők rengeteg kudarcot élnek meg, mivel nem sikerül
megfelelően csillapítaniuk a nehezen csillapítható gyereket. A kudarcok pedig
érvénytelenítő reakciókhoz vezetnek (értetlenség, tehetetlenség - Nem lehetsz
emiatt ennyire kiborulva!), ami az érzelmileg sebezhető gyereknél fokozza az
érzelemszabályozás zavarát, érzései tovább eszkalálódnak, ami tovább erősíti az
érvénytelenítő reakciókat. Egy ördögi kör jön így létre, mely során a környezet
érvénytelenítővé válik, az érzelmileg sebezhető gyerek személyiségszerveződése
pedig patológiás irányba kezd alakulni."
Az érvénytelenítő környezet szélsőséges formája az olyan család, melyben be¬
lüli szexuális bántalmazást szenved el a gyerek (inceszt-abúzus). Borderline páci¬
ensek között igen magas a gyerekkori szexuális bántalmazás aránya (7596 körül),
Francheska Perepletchikova: Dialectical Behavior Therapy for Pre-adolescent Children, in Mi¬

chaela A. Swales (ed.): The Oxford Handbook of Dialectical Behaviour Therapy, United Kingdom,
Oxford University, 2019.
BOYTHA ZSÓFIA
illetve egyéb bántalmazási módok is. Nem véletlenül merült fel, hogy a borderline
személyiségzavar egyfajta poszttraumás személyiségfejlődésnek is felfogható
(a PISD speciális változata). A paraszuicid és szuicid viselkedés is összefüg¬
gésbe hozható a gyermekkori szexuális bántalmazással.?
Érvénytelenítő környezet megjelenése az ellátórendszerben,

pszichoterápiában
A borderline páciens kezelése nagy terhet ró az ellátórendszerre és az őt ke¬

zelő terapeutákra egyaránt. A szélsőséges érzelmi állapotaik, a krónikus ön¬
gyilkossági veszély miatti aggodalom nagyon megterhelő a terapeuta számára,
aki túlterhelődés esetén könnyen belesodródhat az érvénytelenítés csapdájába,
újrateremtve a környezetet, amiben a zavar kifejlődött. Az érvénytelenítés megje¬
lenésére figyelmeztethet Linehan szerint, ha a terapeuta olyan pejoratív kifejezé¬
seket kezd használni a páciensre, mint manipulatív vagy öngyilkossággal fenye¬
getőzik. E kifejezésekkel ugyanis megkérdőjelezi és/vagy figyelmen kívül hagyja
a nehezen tolerálható viselkedés mögött álló szenvedést és érzelemszabályozási
nehézséget, továbbá ez a szemlélet áldozathibáztatáshoz és a páciens elutasításá¬
hoz is vezethet, ami akadályozza a páciens fejlődését, gyógyulását (a DBT-ben ez
a terapeuta terápiát akadályozó viselkedése). , A borderline páciens megkedvelése
azonban együtt jár azzal, hogy segítünk nekik."
A borderline személyiségzavar jellemzőit mindezek alapján három dimenzió
mentén lehet megragadni:?"
Emocionális sérülékenység-önérvénytelenítés: az érzelmi sérülékenység a BPD
lényegi jellegzetessége (részletesebben lásd fent) az önérvénytelenítés, amikor az
érvénytelenítő környezet belsővé válik és a borderline személy gyakran hitelte¬
leníti saját megéléseit (pl. azért nem csináltam meg a házi feladatot, mert lusta
vagyok, összevesztünk a párommal, mert hisztériáztam).
+ Aktiv passzivitás - szembetűnő kompetencia: az aktív passzivitás egy pasz¬

szív és gyámoltalan beállítódás, mely során a borderline személy aktívan
próbál rávenni más személyeket arra, hogy oldják meg helyette a problé¬
máit vagy szabályozzák a viselkedését, érzelmeit, miközben ő maga passzív
Colin A. Ross: Multiple Personality Disorder. Diagnosis, clinical features and treatment, New
York, Wiley, 1989.
Linehan: A borderline személyiségzavar kognitív viselkedésterápiája.
Philip Jr. Woollcott 1985, idézi: Linehan: A borderline személyiségzavar kognitív viselkedéste¬
rápiája, 15.
4 Uo.
+ 96 +
marad ezeknek a kezelésében. A szembetűnő kompetencia arra a jellemzőre

utal, hogy az aktuális állapotuktól függően olykor kompetensnek tűnnek,
elhitetve, hogy képesek kézben tartani az életüket, máskor viszont teljesen
elveszítik ezen képességeiket. Stabilan instabilok.? Mindehhez az is hoz¬
zájárul, hogy képtelenek sebezhetőségüket a számukra fontos személyek
előtt tisztán kommunikálni. Gyakran automatikusan legátolják a negatív
érzelmek nonverbális kifejezését, így bár belül negatív érzések garmadával
küzdenek, kifelé látszólagos nyugalmat sugároznak. A legtöbbször azon¬
ban nincs arról tudomásuk, hogy az érzelmeik kifejezését legátolják, így
sokszor élik meg azt, hogy a fontos másik nem reagált az ő negatív érzelmi
állapotukra, a másik fél pedig értetlenül állhat a borderline személy kifa¬
kadásával szemben.
s Szűnni nem akaró krízis - gátolt gyász: A szűnni nem akaró krízis azt jelenti,
hogy az érzelmi sebezhetőség miatt nem tud a borderline személy visszatér¬
ni az egyik negatív érzelmi állapotából a semleges állapotba, mert még az
előtt újabb érzelmi ütést kap. A folytonos, intenzív és negatív érzelmi állapot
idővel teljes érzelmi kimerüléshez, ennek révén pedig súlyos paraszuicid,
illetve szuicid krízisekhez vezet. A gátolt gyász: a teljes gyászolási folyamat
gátlás alatt van, helyette jellemzően elkerülő stratégiákhoz folyamodnak.
Visszatérően megpróbálkoznak a gyászuk megélésével, feldolgozásával,
de csekély érzelemszabályozásuk miatt újból és újból kudarcot vallanak.
Gyászuk sokfajta veszteségből tevődik össze, a gátolt gyász átfedésben van
a PTSD-vel (korai életévekben bekövetkezett veszteségek, abúzusok).
A páciens e három dimenzió végpontjai között alterál [...], s apáciens minden

egyes hirtelen váltását a terapeuta egyensúlyteremtő ellenirányú mozgása kell,
hogy kövesse."
Az érzelmi sérülékenység miatt a legapróbb negatív behatásra is intenzív ne¬
gatív érzelemmel reagálnak, melyet érvénytelenítenek és elrejtenek. Ugyanakkor
képtelenek sebezhetőségüket tisztán kommunikálni a környezetük felé, látszóla¬
gos kompetenciájuk következtében pedig nem kapnak megfelelő segítséget. Foly¬
tonos kríziseik teljesen felemésztik lelki tartalékaikat, melynek következtében
eljutnak a teljes kimerülés szakaszába (Selye-féle általános adaptációs szindróma
harmadik fázisába), végső elkeseredésükben pedig paraszuicid vagy szuicid csele¬
kedethez folyamodnak. Ezek azonban csak átmeneti csillapítást eredményeznek
35 Theodor Millon 1981, idézi: Linehan: A borderline személyiségzavar kognitív viselkedésterá¬

pidja.
26 Kuritarné Szabo Ildiké: Borderline személyiségzavar: Tiinettan, etioldgia, terdpia, Budapest,
Medicina, 2008, 462.
+ 97 +
BOYTHA ZSÓFIA
(pl. gyógyszerabúzus révén hosszas alvás-pihenést jelent, vagy a falcolás is hoz

némi érzelmi enyhülést), majd minden kezdődik elölről. Fontos, hogy a terapeuta
átlássa ezt a működést és ne essen az érvénytelenítés csapdájába, mert azzal még
súlyosabb krízisbe sodorja a klienst."
Kapcsolati szinten mindez úgy jelenik meg, hogy mivel az aktív passzivitásuk
révén saját elégtelen érzelemszabályozásukat a másik fontos személyre delegál¬
ják, így amikor a stressz vagy egyéb negatív érzelmeik extrém intenzívekké vál¬
nak, az ezekkel való megküzdés pedig lehetetlennek tűnik a borderline személy
számára, a másik fontos személlyel kapcsolatban megjelenik a kétségbeesett
követelőzés, tőle várják, hogy csillapítsa elviselhetetlen érzelmi állapotukat.??
A DIALEKTIKUS VISELKEDESTERAPIA GYAKORLATA
A dialektikus viselkedésterápia együttműködő munkakapcsolatot jelent a páci¬

enssel, lényegi eljárásai a problémamegoldás, expozíciós technikák, készségfej¬
lesztés, az előre nem látott események kezelése és az okfejtésben az ellentétek
egyeztetése folyamatosan szintetizáló folyamat során.?
A legalapvetőbb dialektika a páciens feltétel nélküli elfogadása — és a páciens
változásának elősegítése között húzódik. Fontos, hogy a DBT hisz abban, hogy
a páciens akar változni és fejlődni, és hogy minden páciensben megvan erre
a lehetőség.?"
A terapeuta terápiás stílusa alapvetően elfogadó, rugalmas, érzelmileg me¬
leg, odaforduló, ugyanakkor a paraszuicid és egyéb diszfunkcionális magatartás
kapcsán időnként erőteljes, konfrontatív és mereven határtartó. A páciens aktu¬
ális érzelmi, kognitív és viselkedéses válaszait feltétel nélkül érvényesnek tartja,
ugyanakkor törekszik a szuicid és maladaptív viselkedésmódok visszaszorításá¬
ra, mivel ezeket tanult, maladaptív megoldásmódoknak tekinti, és ezek helyett
adaptívabb megoldásmódokat, készségeket segít elsajátítani." A terápia során
fontos kialakítani, majd fenntartani egy pozitív, együttműködő, erős terápiás
szövetséget, hiszen előfordulhatnak időszakok, amikor a pácienst csak a terápi¬
ás kapcsolat tartja életben. Linehan szerint , a megerősítéshez hozzátartozik a
páciens kétségbeesett érzelmi állapotainak gyakori együttérző igazolása is."?
+ Se
A terápia szakaszai
Kezelés előtti szakasz: orientáció és elköteleződés. A terápiából való kiesés csök¬

kentése céljából az egyéni terápia elején (néhány ülésben), előkészítik és meg¬
alapozzák a későbbi terápiás munkát. Kölcsönös és informált döntés születik az
együttműködésükre vonatkozóan (a páciens megismeri a terapeuta személyes
stílusát, szakmai kompetenciáját, szó esik a kezelés céljairól, emellett diagnoszti¬
kai és felmérő interjút készítenek stb.) és a terapeuta dolgozik a páciens terápiával
kapcsolatos diszfunkcionális hiedelmein, amik később nehézséget okozhatnak a
terápiás folyamat során (pl. ismerteti a terapeuta a terápiás programot, a változás
elvárható arányát, korábbi terápiás tapasztalatokról is szó esik stb.).?
Alapvető készségek elsajátítása: ez általában a terápia első egy éve, mely során
egymás után két alkalommal végzik el a páciensek a készségfejlesztő tréninget,
mellette pedig egyéni ambuláns pszichoterápiára is járnak. Az év végére (de van,
akinél ez több időt vesz igénybe) várható a szuicid és a terápiát akadályozó visel¬
kedésmódok csökkenése/elmaradása, az életminőség pedig várhatóan javul.
A poszttraumás stressz csökkentése: a traumatikus ingerek, élmények terá¬
piás feltárása történik ebben a fázisban. A feltáró munkát fontos, hogy meg¬
előzze az első szakasz, melyben a páciens alapvető készségeket tud elsajátítani,
melyek hatására egyfajta érzelmi stabilitást ér el. Linehan hangsúlyozza, hogy
ya traumatikus élmények túl korai feltárása önmagában is traumatizáló lehet,
ha a páciens arra még nem áll készen, azaz az öngyilkossággal kapcsolatos, a te¬
rápiát akadályozó és az életminőséget rontó viselkedésmódokat nem csökken¬
tették megfelelő mértékben és nem helyettesítették viselkedéses készségekkel."?"
A traumatikus élmények feldolgozása során fontos a traunma/bántalmazás té¬
nyének elfogadása, mely sok, súlyosan traumatizált páciens számára igencsak
megterhelő. Ehhez arra van szükség, hogy a páciens megtanuljon bízni önma¬
gában, még akkor is, ha az életében aktuálisan sok a bizonytalanság. Emellett
foglalkoznak a stigmatizáció, önleértékelés és önhibáztatás, illetve a tagadás és
az intruzív stresszválaszok csökkentésével. Végül az abúzus dichotómia (a velük
történt bántalmazásról való fekete-fehér gondolkodás) feloldását is igyekeznek
elérni (pl. annak a maladaptív hiedelemnek a feloldását is, hogy az abúzus azért
történt, mert ők rosszak voltak, ha jók lettek volna, akkor ez nem történt volna
meg. De nem csak önmagukról, hanem a bántalmazó szülőről is fontos, hogy
árnyaltabb képet tudjanak kialakítani).
33 Uo.
3 Uo., 171.
35 Uo.
+ 99 +
BOYTHA ZSÓFIA
Az önbecsülés elérése és az egyéni célok elérése: ide tartozik a megfelelő önér

tékelés elérése (borderline páciensekre jellemző öngyűlölet feloldása) és a társas
elítélés elviselése. Különösen fontos az önbecsülést olyannyira megerősíteni,
hogy a páciens képes legyen a terapeutától függetlenedni, leválni, ami előkészíti
a terápia lezárását."
Terápiás formák
A standard, borderline páciensek számára kifejlesztett DBT négy kezelési részből

áll, ezek nem helyettesíthetőek mással, és ha a páciens az egyikből kiesik (egymás
után több, mint négy alkalommal hiányzik), akkor a teljes kezelési programból
kikerül és azt a szerződésében szereplő időtartamon belül nem is kezdheti újra.
Mindegyik kezelési formának megvan a saját kezelési terve, céljai és stratégiája."
A kezelési formák a következők:
s egyéni ambuláns pszichoterápia,

s készségfejlesztő csoport,
s telefonos konzultáció,
s esetkonzultációs ülések a terapeuták számára.
Egyéni ambuláns pszichoterápia
Amikor a komplex problémákkal küzdő, nehezen kezelhető szuicid páciensekkel dol

gozó diplomás diákjaimat tanítom, mindig felhívom a figyelmüket arra, hogy el kell
dönteniük, saját magukra vagy a páciensükre vigyáznak, mert sokszor a kettő nem
megy egyszerre. Ha akár a kliensük kárán is, de elsősorban saját magukra akarnak
vigyázni, figyelmeztetem őket, nem biztos, hogy ez a megfelelő hivatás számukra."
A standard DBI-ben minden páciensnek van egyéni terapeutája, aki egyben a

páciens elsődleges terapeutája a terápiás teamen belül. Az üléseket heti rendsze
rességgel tartják, a terápia elején, illetve krízishelyzetben előfordul, hogy hetente
kettő, de általában heti egy alkalommal részesül egyéni terápiában a páciens.
Az ülés időtartama 50-60 perc, de bizonyos esetekben (nehezebben megnyíló
páciensek, abúzushoz kapcsolódó ingerek feltárása esetén, stb.) ez akár 90-110
perc is lehet. Az ülések hossza a kezelés teljes ideje alatt változhat, ha a terápiás
36 Uo.
37 Marsha M. Linehan: DBT Skills Training Manual, Second Edition, New York, Guilford, 2014.
38 Uo., v.
* 100 +
feladat azt megkívánja, illetve előfordulhat akkor is, ha ezáltal meg akarja erősí¬
teni a terápiás munkát, vagy éppen szankcionálni akarja a terapeuta a pácienst,
mert nem működött együtt az ülés során. Az ülés hosszának meghatározása
azonban semmiképpen se lehet önkényes és érzelemvezérelt a terapeuta részéről.
A terápia elején általában egyéves időtartamra szerződnek, és amennyiben a pá¬
ciensnél fennáll a szuicidium veszélye, ekkor az öngyilkossági magatartás vagy
paraszuicidium csökkentése elsődleges célként kell hogy szerepeljen. Emellett
abban is megállapodnak, hogy minden olyan problémán közös erővel fognak
dolgozni, ami a terápia előrehaladását akadályozza."
Az elsődleges céloknak van egy általános hierarchiája, amit a terápia során
mindig szem előtt kell tartani. Ezek a következők:"
s szuicid magatartás előfordulásának csökkentése;

s a terápiát akadályozó viselkedésmódok előfordulásának csökkentése;
s az életminőséget rontó viselkedésmódok csökkentése;
s a viselkedéses készségek fejlesztése.
Ez azt jelenti, hogy amennyiben az ülést megelőző héten a páciensnek voltak

szuicid késztetései vagy előfordult önsértés, akkor az adott ülésen ez a legfonto¬
sabb téma, és ezzel kell foglalkozni, még akkor is, ha a páciens már úgy érzi, hogy
túl van ezen és más témával szeretne dolgozni (ami gyakran előfordul). Mivel
egy halott páciens esetében semmiféle pszichoterápia sem alkalmazható", így
amikor a páciens élete veszélyben forog, bármilyen terápiában az elsődleges cél
a páciens életben tartására irányuló erőfeszítés."
A szuicid veszély kezelésére külön protokoll áll a terapeuták rendelkezé¬
sére. Itt fontos megjegyezni, hogy DBT-ben csak akut szuicid veszély esetén
hospitalizálják a pácienseket. A krónikus szuicidalitásban szenvedő borderline
páciensek esetén a gyakori kórházi kezelés helyett az elviselhetetlen érzelmi
állapotokkal és krízishelyzetekkel való megküzdést támogatják, megfelelő kész¬
ségekkel (lásd feszültségtűrési készségek), és telefonos konzultációval (lásd lent).
Amíg a páciens aktívan küzd a nehéz érzelmi állapotával, a terapeuta a segít¬
ségére van, azonban szuicid kísérletet és hospitalizációt követően 24 órán ke¬
resztül nincs kapcsolattartás (,24 órás szabály"), és paraszuicid magatartást
követően sem engedélyezett a telefonos konzultáció (hiszen akkor már nem tud

19 Uo.
* Ronald S. Mintz 1968, idézi Linehan: A borderline személyiségzavar kognitív viselkedésterápiája,

135.
2 Uo.
- 101 +
BOYTHA ZSÓFIA
a terapeuta segíteni). Emellett azon is dolgoznak, hogy a páciensek életminősége

úgy javuljon, hogy idővel a páciens azt érezhesse, hogy van értelme az életének.
Az alapvető elképzelés az, hogy
elfogadhatatlan életkörülmények között életben tartani valakit egyáltalán nem cso¬

dálatra méltó cselekedet. [...] a dialektikus viselkedésterápia nem szuicidprevenciós,
hanem az életminőséget javító program. Az öngyilkosság iránti vágy alapja az a hie¬
delem, hogy az élet nem lehet vagy nem lesz jobb. Bár ez néha valóban így van, nem
mindig ez a helyzet. A halál azonban minden esetben kizárja a további reményt. Nincs
arra utaló adatunk, hogy a halott emberek élete jobb lenne."
A terápiát akadályozó viselkedésmódoknak három fajtáját különítik el: (1) a te¬

rápia elfogadását gátló magatartások (figyelmetlenség: azaz az ülésekről való
kimaradás, kórházi felvétel túl gyakori kiharcolása stb.; együttműködés hiánya:
hazugság, állandó vitatkozás mindennel, a terápiás ajánlások be nem tartása;
nem vezetik a naplókártyát, expozíciós technikák elutasítása stb.); (2) más pá¬
cienseket akadályozó magatartások; (3) a terapeuta kiégéséhez vezető magatar¬
tások (a terapeuta személyes határainak feszegetése, a terapeuta motivációját
csökkentő magatartásmódok),. Itt fontos, hogy a páciens megtanuljon úgy visel¬
kedni, hogy a terapeuta meg is akarja adni a számára szükséges segítséget."
Linehan egyik terápiára vonatkozó metaforája a következő:
A páciens számára a terápia olyan, mintha pokolból egy izzó alumínium létrán kel¬
lene kimásznia, mezítláb és kesztyű nélkül. A páciens leugrál, vagy elengedi a létrát,
ez az Ő terápiát zavaró magatartása, a terapeutáé pedig az, amikor forrasztólámpát
tartva a páciens lábához próbálja meg őt gyorsabb haladásra ösztökélni. De a lényeg
valójában az, hogy a pokol mélye még a létránál is forróbb, így a páciens mindig felkel
és visszakapaszkodik a létrára, és ismét másznia kell."
E metafora meglehetősen pontos képet ad arról a szenvedésről, melyben a

borderline páciens segítségért folyamodik. Ha ebben a helyzetben a páciensnek
érvénytelenítjük az élményét (nem is olyan forró az az alumínium létra, nem fáj
az annyira), valószínűleg nem fog tudni felmászni. A terapeuta feladata tehát,
hogy segítsen a páciensnek kimászni a pokolból. Nem menti ki őt onnan, hanem
ott van a páciens mögött, a pácienssel a létrán, és tanítja, hogyan tud lépésen¬
4 Uo., 137.
4 Uo.
#5 Uo., 229.
* 102 +
ként kimászni a pokolból." Az egyéni terápia során megtanulják a páciensek a

készségeket saját életükre vonatkoztatva elsajátítani, a terápiás ülésre hozott
problémákra az egyéni terapeutával közösen keresnek készségeket, melyekkel
oldani tudják azt."
A terápia során az egyik legfőbb módszer, ami hozzásegíti a terapeutákat
a kliens problémájának megértéséhez és hitelesítéséhez az a lánc/sorozat- és
megoldáselemzés," mely során pillanatról pillanatra végigelemzik, mi vezetett
az adott viselkedéshez vagy éppen a viselkedés elmaradásához (környezeti ese¬
mények, kognitív- és emocionális válaszok, stb.), és mi volt ennek a következ¬
ménye. Ezek után közösen átgondolják, hol lehetett volna egy adott készséget
alkalmazni, vagy valamit másképpen csinálni. Hasonlóan fontos a hatékony,
adaptív viselkedés elemzése is."
Végül a kliensek hétről hétre kitöltik a naplókártyájukat, melyen szerepel napi
bontásban az összes készség (milyen gyakran alkalmazták az adott készségeket)
és a veszélyeztető magatartás is. Ezt a naplókártyát a terapeuta minden ülés
elején átnézi, ami őt annak a felmérésében segíti, hogy melyik témával kell ak¬
tuálisan foglalkozniuk (lásd elsődleges célok hierarchiája).
Készségfejlesztő csoport
A készségfejlesztő csoportok célja, hogy a páciensek megismerjék és elsajátítsák

a különböző készségeket. Készségnek nevezzük , amikor az egyén tudását képes
hatékonyan alkalmazni, azt teljesítménybe tudja fordítani, vagy mások előtt is
meg tudja mutatni."
A készségfejlesztő alkalmak pszichoedukációs formában zajlanak, heti rend¬
szerességgel 2-2,5 órát tartanak (félidőben van egy szünet), átlagosan hat-nyolc
fő vesz részt rajtuk, de már két fő is elegendő. Amennyiben egy páciens nem
képes csoportba járni (pl. súlyos szociális fóbia), akkor egyéni készségfejlesz¬
tésben is részesülhet. A csoport jellemzően nyílt, ezzel is elősegítve egyrészt
azt, hogy a páciensek biztonságos közegben megszokják az élettel együtt járó
változást, másrészt pedig azt, hogy a csoport nehogy , bemélyüljön", a fonto¬
sabb egyéni kérdéseket a páciensek ugyanis az egyéni terapeutájukkal beszélik
16 Marsha M. Linehan: ABPP — Balancing Acceptance and Change: DBT and the Future of Skills
Training, 2015. https://www.youtube.com/watch?v=JMUkOT BWA Sc&t=2963s (Letéltés: 2020.
március 18.)
"7 Linehan: DBT Skills Training Manual.
18 Jennifer H. R. Sayrs — Marsha M. Linehan: DBT Teams, Development and Practise, New York,
The Guilford Press, 2019.
49
Linehan: A borderline személyiségzavar kognitiv viselkedésterdpiäja.
50 Linehan: DBT Skills Training Manual, 231.
* 103 +
BOYTHA ZSÓFIA
meg, aki a legtöbb esetben nem azonos a készségfejlesztő trénerrel (ha ez nem
megoldható, akkor szigorúan el kell különíteni a készségfejlesztési alkalmakat
az egyéni terápiás alkalmaktól). Cél itt a készségek megismerése, elsajátítása.
A készségfejlesztő alkalmak szigorúan strukturáltak, a páciensek minden alka¬
lommal kapnak házi feladatot, melyet a következő alkalom elején áttekintenek.
Négy modult sajátítanak el: (a) tudatos jelenlét készségek, (b) interperszonális
készségek, (c) érzelemszabályozási készségek és (d) feszültségtűrési készségek.
A tudatos jelenlét készségeket minden újabb modul elején átismétlik, a kész¬
ségfejlesztés teljes anyagát pedig kétszer hallgatják végig (kétszer fél év)." Erre
egyrészt azért van szükség, mert a borderline páciensek aktuális érzelmi álla¬
potuktól függően tudnak figyelni, így másodjára már valószínűbb, hogy minden
készséget megismernek, másrészt pedig a már elsajátított készségek is nagyobb
eséllyel megerősödnek.?
Tudatos jelenlét
Feszültség¬
Interperszonális
hatékonyság
Tudatos
jelenlét Tudatos
jelenlét
1. ábra: Standard hat hónapos készségfejlesztő program?
A készségfejlesztő csoport mellett borderline és szuicid páciensek számára kö¬

telező az egyéni ambuláns terápián való részvétel. Mivel a DBT mára már szé¬
lesebb körben elterjedt, így nem minden esetben van szükség a készségfejlesz¬
tés mellett egyéni terápiára (lásd Dialektikus viselkedésterápia egyéb zavarok
kezelésében).
A készségek két csoportra oszthatók: (1) az elfogadáson alapuló, vagy más
néven elfogadási készségek, ide tartoznak a tudatos jelenlét és a feszültségtűrési
készségek, (2) a változáson alapuló, azaz változási készségek; az érzelemszabá¬
lyozási és interperszonális hatékonyság készségek."

52 Linehan: DBT Skills Training Manual.
83 http://www.bayareamh.com/dbtprogram (Letöltés: 2020. március 13.)
+ 104 +
Egy adott modulon belül számos készséget sajátítanak el a páciensek. Az egy¬

mással összefüggő, egy irányba ható készségeket a könnyebb memorizálás ér¬
dekében betűszóként fűzik össze (pl. ELVISEL készségek: Elfoglaltságok, Lehet
másra gondolni, Viszonyítás, Intenzív testérzések, Segíts másoknak, Ellentétes
érzelmek kiváltása, Kilépni a helyzetből).
| Tudatos jelenlét készségek |

Elfogadási készségek <T | Fesziiltségttirési készségek |
| Erzelemszabälyozäsi keszsegek |
Vältozäsi készségek <T | Interperszonális hatékonyság készségek |
2. ábra: Az elfogadási és változási készségek moduljai"
A készségfejlesztési modulokról bővebben az alábbi alfejezetek nyújtanak el¬

igazítást.
Tudatos jelenlét/Mindfulness készségek
A tudatos jelenlét készségek központi jelentőségűek a DBT-ben."" A páciensek

ebben a modulban az alapvető tudatos jelenlét készségeket sajátítják el elsőként,
hiszen az összes többi készség is mind erre épül. Ezek során megtanulnak egy
olyan ítélkezésmentes hozzáállást és tudatosságot, mely a többi készség elsajátí¬
tásához is szükséges. Megtanulják, (a) hogyan tudják megfigyelni a külső-belső
eseményeket, távolságot tartva anélkül, hogy kontrollálnák azokat, (b) a külső¬
belső események szavakkal történő leírását, mely szintén segíti a távolságtar¬
tást és a tudatosságot, (c) valamint azt is, hogyan tudják megélni a pillanatot,
benne lenni , éberen és tudatosan, önreflexió nélkül."" Mindehhez szükséges,
hogy figyelmük koncentrálttá váljon, és megtanuljanak aszerint reagálni, ami
az adott helyzetben működik, ami hatékony. Éppen ezért a későbbiekben mind¬
egyik modult azzal kezdik, hogy átismétlik ezeket a készségeket. A tudatos je¬
lenlét készségek elsajátítása és átültetése a hétköznapi életbe azonban nemcsak
a páciensek számára fontos, hanem a egyéni terapeutáktól és a készségfejlesztő
csoportot vezető trénerektől is elvárt, hiszen a tudatos jelenlét egy olyan minő¬
55 Adaptalva: Lungu — Linehan (2015), idézi Linehan: DBT Skills Training Manual, 14.
56 Uo., 151.
57 Marsha M. Linehan: Készségfejleszté gyakorlatok a borderline személyiségzavar kezeléséhez,
ford. Milák Piroska, Budapest, Semmelweis, 2011, 82.
* 105 +
BOYTHA ZSÓFIA
ségű tudatosságot és jelenlétet igényel, ami egyfajta életforma is (mindennapi

mindfulness - mindfulness everyday), ? így kevéssé működik kiragadva, inkább
folyamatos gyakorlást igényel. A cél tehát, hogy a páciensek képesek legyen ezt
a készséget is beépíteni az életükbe."
Mielőtt a készségekre rátérnek, a pácienseket megtanítják, hogyan kerüljenek
bölcs elme állapotába, ami az érzelmi (érzelemvezérelt, racionalitás nélkül) és
a racionális (intellektuális érzelmek, empátia nélkül) elmeállapot szintéziséből,
integrálásából jön létre és egy olyan intuitív beállítódást jelent, mely során az
aktuális helyzetben az érzelmi állapotok megélése mellett a logikus gondolkodás
és tárgyilagosság is megmarad."
A modulban az alapvető tudatos jelenlét készségek mellett egyéb, kiegészí¬
tő tudatos jelenlét készségeket is elsajátíthatnak. Megismerkednek a tudatos
jelenléttel spirituális perspektívából, azaz a transzcendens fogalmával, majd
magasabb szintű tudatosságot és mélyebb spirituális élmények átélését célzó
gyakorlatokat sajátítanak el. Emellett itt sajátítják el a szerető gyengédség (loving
kindness) készségét, ami egy olyan mindfulness gyakorlatot jelent, mely során
szerettükre vagy saját magukra gondolnak és jókat kívánnak (legyen boldog, le¬
gyen benne békesség stb.). Emellett foglalkoznak a cselekvő üzemmód és a létező
üzemmód" közti egyensúly feloldásával is a készségekkel teli erőforrásokon belül
(skillful means). Végül az összes mindfulness készség szintézisével, összefogla¬
lásával záródik ez a modul (Bölcs elme: az arany középúton járni - ,walking in
the middle path").?
Feszültségtűrési készségek
A cél itt az, hogy a páciensek a feszültségtűrési készségek elsajátításával képessé

váljanak arra, hogy , elfogadják, tolerálják a feszültséget és értelmet találjanak
benne."? Fontos, hogy a páciens gyakorlottá váljon a fájdalom elviselésében.
Ez két ok miatt fontos: egyrészt a fájdalom és a distressz az élet velejárója, nem
lehet teljesen elkerülni vagy megszüntetni. A DBT szerint a negatív érzelmi álla¬
58 A szerző saját fordítása. A fejezetben a készségek megnevezésében döntően a korábban magyar

nyelven megjelent DBT-kötetekben (Linehan 2010, 2011) szereplő fordítás szolgál alapul, az
ezektől eltérő, saját fordítás mellett zárójelben szerepel az eredeti, angol nyelvű megnevezés.
60 Linehan: Készségfejlesztő gyakorlatok.
61
Cselekvő üzemmód, amikor döntően a múlttal vagy jelennel kapcsolatos gondolatainkban va¬
gyunk elmerülve, különféle terveket szövögetünk, stb., míg a létező üzemmód maga a tudatos
jelenlét, megéljük a pillanatot, elfogadjuk a dolgokat úgy, ahogy vannak Kabat-Zinn fogalmai.
© Linehan: DBT Skills Training Manual.
63 Uo., 416.
* 106
potok elfogadásának képtelensége okozza a legtöbb esetben a fokozott és nehezen

elviselhető érzelmi állapotokat. Másrészt a rövid távú feszültségtűrés alapvető
feltétele annak, hogy az egyén képes legyen változtatni önmagán. Ha ugyanis
ez nincs meg, akkor az egyén energiája abban fog felemésztődni, hogy elkerülje
a negatív érzéseket és nem arra, hogy a változást elérje. Ez a modul gyakorla¬
tilag a tudatos jelenlét modul továbbfejlesztett változata, ez a másik elfogadási
készség, hiszen a fájdalmas érzések és helyzetek ítélkezésmentes elfogadását,
tűzi ki célul. Fontos szem előtt tartani, hogy a DBT-ben az elfogadás egyfajta
tudomásul vételt jelent és nem azt, hogy az egyén egyetértene, vagy helyeselné
az adott érzést, helyzetet." Ebben a modulban a készségek két fő csoportját
különítjük el, emellett szerepel egy újabb, járulékos készségcsomag is, ami az
addikciók kezeléséről szól."
Krízistúlélési készségek: Ezek a készségek rövid távú megoldást kínálnak a fáj¬

dalmas helyzetekkel való megküzdés során, céljuk, hogy a páciens képes legyen
tolerálni a fájdalmas érzéseket, ezáltal pedig kontrollálni a felmerülő maladaptív
és impulzív viselkedést, amivel tovább súlyosbítaná a helyzetet. A modul kezde¬
tén meghatározzák a krízis fogalmát, majd áttekintik, melyek azok a helyzetek,
amikben az adott páciens számára szükség lehet ezekre a készségekre. Hat krízis¬
túlélési készséget különböztetnek meg (lásd 2. ábra):
A valóság elfogadásának készségei: amikor a fájdalmas eseményeket nem tudjuk azon¬

nal megváltoztatni, az esemény elfogadásával (tudomásul vételével) viszont csökkent¬
hetővé válik a szenvedés és ez egyfajta szabadságérzést is ad.
Öt készség tartozik ide (bővebben lásd 3. ábra), ebből kettőt érdemes kiemelni,
melyek központi jelentőségűek a DBT-ben:
s Radikális elfogadás: lényege, hogy nem harcolunk a valóság ellen, hanem be¬
lülről jövően és teljesen elfogadjuk azt, ami éppen van, még ha az elfogadha¬
tatlan is, ami történik vagy történt. Azaz nem harcolunk a megváltoztatha¬
tatlan ellen, hanem tudomásul vesszük, hogy éppen az adott dolog történik. "é
s Hajlandóság (willingness): eredetileg a hajlandóság-hajthatatlanság
(willingness — willfullness) Gerald May fogalmai, a hajlandóság egyfajta
életigenlést jelent, elfogadni, hogy egy nagyobb egész részei vagyunk, az
élet-áramlásába beleengedni magunkat és reagálni arra, ami éppen történik
6 Uo.
& Uo.
6° Linehan: Készségfejlesztő gyakorlatok.
* 107 +
BOYTHA ZSÓFIA
(amit elénk sodort az élet), míg a hajthatatlanság egyfajta elkülönülés és

kívülállóságot jelent, az áramlás elutasítását, ellenkezést (pl. csak az elkép¬
zeléseink alapján történhetnek a dolgok)."7 Kevesbe spirituälisan a hajlan¬
dóság azt is jelenti, hogy , azt tesszük, ami az adott helyzetben működik,
[...] amire az adott pillanatban szükség van."
s Kiegészítő készségek, amikor a krízis az addikció: alapvetően szerfüggők
kezelésére fejlesztették ki. A cél a dialektikus absztinencia (dialectical
abstinence) kialakítása. A dialektika itt az absztinens-megközelítés és az
ártalomcsökkentés megközelítése között feszül. A készség lényege, hogy
egyszerre képviseli az absztinencia fontosságát, de számol a visszacsúszás
lehetőségével és arra aktívan készül, tervet készít, hogyan tud majd a páci¬
ens a visszacsúszásból talpra állni, megelőzendő, hogy a visszacsúszásból
visszaesés legyen. A páciens a dialektikus absztinenciában a megtisztult
elme (clean mind) állapotában van, azaz úgy absztinens, hogy közben szá¬
mitäsba veszi, hogy visszaeshet, szemben a tiszta elmével (clear mind),
amikor a személy aktuálisan absztinens, de túlszabályozottan működik,
kategorikusan elveti a szerhasználat lehetőségét és leegyszerűsíti az absz¬
tinencia elérésének módját, emiatt sokszor rizikót vállalhat és elfelejti,
hogy bármikor visszaeshet."? A dialektika tehát a tiszta elme és az alulsza¬
bályozott, szerhasználattal kapcsolatos gondolatok, érzések, viselkedések
által vezérelt függő elme (addict mind) között is feszül, ennek a feloldása
a megtisztult elme. Emellett hangsúlyt fektetnek az absztinens viselke¬
dést megerősítő közösség kiépítésére (közösségi megerősítés - community
reinforcement), szerhasználat triggereinek kezelésére (hidak felégetése és
újak építése - burning bridges and building new ones), és egyéb megküz¬
dési módokat is tanítanak a pácienseknek (alternatív lázadás és adaptív
tagadás - alternative rebellion and adaptive denial).”
Erzelemszabdlyozdsi készségek
67
Linehan: DBT Skills Training Manual.
68
Linehan: Készségfejlesztő gyakorlatok. Megjegyzés: ACT-ben is előkerül a , hajlandóság" kife¬
jezés — ott a nehéz élményekkel való együttmaradásra vonatkozik.
Seth Axelrod: Dialectical Behaviour Therapy (DBT) for Substance Use Disorders, in Sales (ed.):
69
The Oxford Handbook of Dialectical Behaviour Therapy.

Linehan: DBT Skills Training Manual.
* 108 +
magatartás, szerfüggőség, túlevés, érzelmek elnyomása, túlkontrollálása és tett¬

legesség a kapcsolatokban gyakran a tolerálhatatlan és fájdalmas érzések visel¬
kedéses megoldásainak tekinthetők."
Továbbá a DBT az érzelemszabályozás zavarát a borderline személyiségzavar
központi problémájának tartja (lásd a fejezet elméleti bevezetője), így nem megle¬
pő, hogy a modulok között szerepel az érzelemszabályozási készségek fejlesztését
célzó modul. Az ebben a modulban tanított készségek a következő négy részre
bonthatök:”?
s Az érzelmek megértése és megnevezése: edukációval kezdődik az érzelmek

természetéről, funkciójáról (kommunikációs-, és motivációs funkció), to¬
vábbá a pácienseket arra tanítja, hogy felismerjék, azonosítsák és meg tud¬
ják nevezni az érzéseiket és a kontextust, amiben az adott érzés megjelenik.
Valamint szó van arról is, hogy milyen tényezők, hiedelmek nehezíthetik
az érzelemszabályozást.
s A nemkívánatos érzések megváltoztatása: annak elsajátítása, hogyan tudják
ellenőrizni a tényeket (check the facts), azaz azt felmérni, hogy érzéseik az
adott helyzetnek megfelelőek-e. Amennyiben az érzéseik nem illeszked¬
nek a valósághoz (dont fit the facts), akkor ellentétes cselekvésre (opposite
action) van szükség (az érzésekkel ellentétesen cselekedni), ha viszont az
érzéseik illeszkednek a valósághoz, és a szituáció maga jelenti a problémát,
akkor problémamegoldás (problem solving) szükséges (tehát a helyzetet
kell megváltoztatni).
s Az érzelmi sebezhetőség csökkentése: két részre oszlik, az egyik a pozitív
érzelmek gyakoriságának fokozása, pozitív tapasztalatok szerzése, az ag¬
godalmaskodás visszaszorításával (megtanulják, hogyan ne tegyék tönkre
a pozitív élményeket). Emellett fontos a jártasság megszerzésének készsége
(building a sense of mastery), azaz olyan tevékenységek gyakorlása, amikben
ügyes és megélheti a fejlődést, e révén a hatékonyságot, önkontrollt és kom¬
petenciát, amik révén pedig növekszik az önbizalmuk (ÜGYES VAGY kész¬
ség)."? Ezt követően el kell sajátítaniuk a jövőbeli megküzdés készségét (cope
ahead), ami azt jelenti, hogy a páciensnek fel kell mérnie, melyik helyzet
okozhat számára nehézséget, majd nemcsak eltervezi, hogyan fog megküz¬
deni ezekkel a nehézségekkel, hanem el is képzeli, ahogy benne van a szitu¬
ációban és hatékonyan megoldja azt. A másik rész azzal foglalkozik, hogy a
7 Uo., 318.
7 Uo.
73 Linehan: Készségfejlesztő gyakorlatok a borderline személyiségzavar kezeléséhez.
* 109 +
BOYTHA ZSÓFIA
páciens egy , reziliens szervezetet építsen ki," azaz eleget és táplálót egyen,
megfelelő mennyiségű és minőségű alvása legyen (ide tartozik az insomnia
és a rémálmok kezelése, melyre külön protokoll van kidolgozva), megfelelő
mennyiségű testedzést végezzen, kezelje a testi betegségeit és hagyja abba
a nem megfelelő, és nem orvos által felírt gyógyszerek vagy egyéb szerek
szedését, használatát. (ezek a TEST és AGY készségek.)" A megfelelő meny¬
nyiség mindezekből az, ami a páciens jóllétéhez, egészségéhez szükséges.
s A rendkívül nehéz érzések kezelése: ennek során elsajátítják, hogyan tudják
mindífulness segítségével csökkenteni az érzelmi szenvedést, másrészt pedig
azt felmérni, hogy mi az adott készség töréspontja (breaking point), amikor
az érzések annyira intenzívek, hogy már nem használ az adott készség. Ha
ez bekövetkezik, akkor a feszültségtűrési készségeket kell alkalmazni."
Interperszonális hatékonyság készségek
A borderline páciensek a legtöbb esetben kapcsolati konfliktus és veszteségek kö¬

vetkeztében kerülnek krízisállapotokba. Jellemzően nehézséget okoz számukra egy
stabil, támogató kapcsolati háló kiépítése. Ennek egyik oka, hogy hiányosak az in¬
terperszonális készségeik. Ebben a modulban az alapvető interperszonális készségek
során asszertív készségeket, alapvető empátiás készségeket és kommunikációs és
konfliktuskezelési stratégiakat sajatitanak el, melyek segítségével képessé válnak
megerősíteni és fenntartani a pozitív kapcsolataikat (JÓ EMBER SZÍVVEL AD ¬
DEAR MAN GIVE FAST készségek). Mindezen túl olyan készségeket is elsajátíthat¬
nak, melyek speciálisan az ő interperszonális nehézségeiket próbálja oldani. Ide tar¬
toznak az új kapcsolatok kiépítésének képessége (barátokra lelni - finding potential
friends) — az izolálódás oldására, és a destruktív kapcsolatokból való kilépés és azok
lezárásának képessége (kapcsolatok lezárása - how to end relationships). Továbbá
serdülők DBT-terápiájából is átemeltek készségeket, ez aharmadik készség-csomag
a modulon belül (arany középúton haladni készségek - walking in the middle path
skills), amiben a kapcsolaton belüli dialektikával, a hitelesítéssel és alapvető visel¬
kedéses kontingencia kezelési készségek elsajátításával foglalkoznak."

Linehan: Készségfejlesztő gyakorlatok a borderline személyiségzavar kezeléséhez.
77 Uo.
e 110"
Tudatos jelenlét készségek Érzelemszabályozási készségek
Alapvető tudatos jelenlét készségek Az érzelmek megértése és megnevezése

s Bölcs elme (elmeállapotok)
A nemkívánatos érzések megváltoztatása
s , Mit" készségek (megfigyelés, leírás, részvétel)
e Tények ellenőrzése
+ ,Hogyan” készségek (itélkezésmentesen,
e Ellentétes cselekvés
egyszerre egy dolog, hatékonyan)
s Problémamegoldás
Egyéb, kiegészítő tudatos jelenlét készségek
Az érzelmi sebezhetőség csökkentése (TEST és
s Tudatos jelenlét spirituális perspektívából
AGY / ÜGYES VAGY készségek)
(ideértve a bölcs elme és a szerető gyengéd¬
ség gyakorlását) A rendkívül nehéz érzések kezelése
s Készségekkel teli erőforrások: egyensúlyozás e Jelenlegi érzések mindfulness-je

a , cselekvő üzemmód" és a , létezés üzem¬ s Extrém érzelmek kezelése
mód" között
e Bölcs elme: az arany középúton járni

Interperszonális hatékonyság készségek Feszültsegtüresi keszsegek
Alapvető interperszonális hatékonyság kész¬ Krízistúlélési készségek

ségek: célmeghatározás és gátló tényezők fel¬ s ÁLLJ készségek (Állj meg, Lépj egyet hátra,
ismerése Figyelj, Járj el tudatosan)
s Prioritások tisztázása + Érvek és ellenérvek
s Hatékony, céltudatos viselkedés (JÓEMBER s TIPP készségek (Testhőmérséklet, Inten¬
készségek: Járd körül, Óhajodat fejezd ki, zív testedzés, léPésenkénti légzés, Páros
Érthetően, Maradj tudatos, Bátran (lépj fel), izomrelaxáció)
Egyezz meg, Ragaszkodj a megerősítéshez) s Figyelemelterelés bölcs elmével ELVISEL
+ Kapcsolati hatékonyság készség (SZÍVVEL (Elfoglaltságok, Lehet másra gondolni,
készségek: Szívvel fordulj oda, Vedd lazán, Viszonyítás, Intenzív testérzések, Segíts
Érvényesíts, Légy tapintatos) másoknak, Ellentétes érzelmek kiváltása,
+ Hatékonysäg az önbecsülés terén (SEGÍT KiLépni a helyzetből)
készségek: Sportszerűen, EGyenesen, Igaza¬ + Onmagunk megnyugtatdsa
dat ne mentegesd, Tarts ki az értékeid mel¬ s A pillanat jobbá tétele KIBEKKEL (Képze¬
lett) let, Ima, Bátorítás, Egyszerre egy dolog, Ki¬
s Mikor és mennyire erőteljesen kérjünk vagy Kapcsolni, Ellazulás, MegLátni az értelmét
mondjunk nemet
A valóság elfogadásának készségei
Kiegészítő interperszonális hatékonyság kész¬ s Radikális elfogadás
ségek s A gondolkodásmód átkapcsolása
s Hajlandóság
Készségek a kapcsolatok megerősítésére, és
+ Fél-mosoly és Hajlé-kéz
a destruktív kapcsolatok véget vetésére
s Barátokra lelni
+ Az aktudlis gondolatok mindfulness-je
.
Mások mindfulness-je Kiegészítő készségek, amikor a krízis
.
Kapcsolatok lezárása az addikció
.
, Arany középúton haladni?" készségek s Dialektikus absztinencia
. Dialektika s Megtisztult elme

. Validálás s Közösségi megerősítés
.
Stratégiák a viselkedés megváltoztatására s Hidak felégetése és újak építése
e Alternatív lázadás és adaptív tagadás
BOYTHA ZSÓFIA
Telefonos konzultáció
Az ülések között a pácienseknek lehetősége van telefonos konzultációra az egyé¬

ni terapeutával. Ennek négy fő oka van: egyrészt a telefonos konzultáció során
elsajátíthatják, hogyan kell hatékonyan segítséget kérni (sok szuicid és/vagy
borderline páciens számára jelent ez problémát, helyette paraszuicid magatar¬
tásba menekülnek, mások pedig hajlamosak követelőző vagy sértő módon se¬
gítséget kérni). Emellett a telefonbeszélgetés segíthet a készségeket hétköznapra
történő átültetésében is, a terapeuta ilyenkor coachként működik. Továbbá az
öngyilkosságra hajlamos páciensek szorosabb kapcsolattartást igényelnek, kü¬
lönösen krízisek esetén, ezentúl pedig a terápiás ülésen történő konfliktust vagy
félreértést követően az érzelemszabályozási deficittel küzdő páciensnek nem kell
várnia egy hetet a konfliktus tisztázására és a kapcsolat helyreállítására."
A telefonos konzultáció kereteit az aktuális probléma mellett a terapeuta
egyéni határai is befolyásolják, ami minden terapeutánál egyedi. A páciens túl
gyakori telefonhívásai a terápiát gátló magatartásnak minősülnek."
A telefonhívások esetén is van az elsődleges célkitűzések hierarchiája, ami az
egyéni terapeutához érkező hívások esetén a következő: (1) az öngyilkossági krí¬
zis magatartásainak csökkentése, (2) a viselkedéses készségek generalizálásának
növelése, (3) a konfliktus, a terápiától való távolság és elidegenedés érzésének
csökkentése."
Esetkonzultációs ülések a terapeuták számára
Az öngyilkosságra hajlamos borderline páciensek kezelése rendkívül megterhelő

az őket kezelő terapeuták számára, a túlterhelés segítség nélkül gyakran vezet
kiégéshez. Emellett a terapeuták gyakran sodródhatnak az érvénytelenítés vagy
a , megmenteni akarás" csapdájába. Mindezek miatt kötelező a DBT-ben a te¬
rapeuták számára esetkonzultációs üléseken részt venni, mégpedig heti rend¬
szerességgel. Már két fő is alkothat ilyen konzultációs csoportot, a lényeg, hogy
a terapeuta ne maradjon egyedül, legyen, aki a terápia nehéz szakaszaiban visz¬
szatereli őt a dialektikus szemlélethez. Továbbá így a felelősség is közössé válik:
ha a csoportból az egyik terapeuta páciense öngyilkosság következtében meghal,
7 Linehan: A borderline személyiségzavarkognitiv viselkedésterápiája.

8° Uo.
8! Uo.
* 112 +
onnantól kezdve, ha a többi terapeutát megkérdezik, vesztett-e már el pácienst

öngyilkosság következtében, igennel kell válaszolniuk.? Az esetkonzultáció ülé¬
sekről bővebben szó esik a 2019-ben megjelenő új, ezzel kapcsolatos kötetben.??
DIALEKTIKUS VISELKEDÉSTERÁPIA EGYÉB ZAVAROK KEZELÉSÉBEN
A DBT készségek elsődlegesen érzelemszabályozási zavarok és azok maladaptív

következményeinek kezelését célozzák, de eredményes más, érzelemszabályozási
nehézségekkel küzdő betegpopuláció, sőt, egészséges populáció számára is."
A DBT felhasználási területe az utóbbi évtizedben nagymértékben kiszélesedett,
a különböző populációkra történő adaptálás során a DBT alapvető irányelveit
és aspektusait megtartották, a változások inkább a nyelvezetben (gyerekek, ser¬
dülők számára is érhető legyen) és az alkalmazás módjában történtek. Néhány
felhasználási terület (a teljesség igénye nélkül).55
DBI-C / DBT gyerekek és kiskamaszok számára
Súlyos érzelemszabályozási és viselkedészavarral küzdő gyerekek (6-12 év) szá¬

mára dolgozták ki, céljuk, hogy a kezelés során a gyerekek adaptívabb megküzdési
módokat sajátítsanak el, a szülők pedig megtanulják, hogyan tudnak egy hitelesítő
és változásra kész környezetet létrehozni. A DBT-C során közvetlenül célozzák
meg az érzelmileg sebezhető gyerek és az ő érvénytelenítő környezetének negatív,
patológiás személyiségfejlődés kialakulásának irányába mutató, egymásra ha¬
tását egy adaptívabb, egészségesebb érzelmi légkör kialakítása felé billenteni.
Az érzelmileg sebezhető gyerek kifejezést szuperérzékeny gyerekre (supersenser)
módosították, ami egy pozitívabb átkeretezés, és segíti a pozitívabb odafordu¬
lást. A DBT-készségeket a gyerekek kognitív szintjének megfelelően módosították
(pl. agyerekek megtanulják, mivel , etetik az érzéseket"), és a szülőket is bevonják
a kezelésbe; heti egy alkalommal vesznek részt 90 percnyi konzultáción (30 perc
egyéni ambuláns gyerekterápia, 20 perc egyéni szülő-konzultáció, 40 perc kész¬
§2 Marsha M. Linehan: Building a Life Worth Living: A Memoir, New York, Random House, 2020.
# Jennifer H. R. Sayrs - Marsha M. Linehan: DBT Teams, Development and Practise, New York,
The Guilford, 2019.
85 Michaela A. Swales: The Oxford Handbook of DBT, United Kingdom, Oxford University, 2019.
e 113 "
BOYTHA ZSÓFIA
ségfejlesztés a gyerek és a szülő számára [amin együtt vesznek részt]). Oszta¬

lyos ellátásban külön történik a készségfejlesztés a gyerekek és a szülők számára.
A szülő tréningen a szülők érzelemszabályozását is erősítik."
DBT-A / DBT serdülők számára
Alec Miller és Jill Rathus dolgozta ki és adaptálta a felnőttek számára létrehozott

standard DBI-programot szuicid, sokproblémás, komplex problémákkal küzdő
serdülők kezelésére. A linehani készségeket egy serdülők számára kidolgozott
modullal bővítették (arany középúton járni készségek - walking in the middle
path), melyet kesöbb Linehan a standard DBT-protokollba is beemelt (läsd Inter¬
perszonális hatékonyság készségek). A DBT-A-ban alapvető a szülők bevonása
a terápiába, a készségfejlesztő csoport sokcsaládos formában zajlik, emellett szük¬
ség szerint tartanak a szülők számára tréninget, telefonos konzultációt és csa¬
ládi konzultációt is. A serdülő egyéni ambuláns pszichoterápiában is részesül és
a konzultációs, esetkonzultációs ülések is kötelezők a kezelőszemélyzet számára.
A terápiás célok hierarchiájában a serdülők életminőségét befolyásoló tényezők
között szerepel az iskolával és kortársakkal kapcsolatos problémák kezelése is."
DBT családi készségfejlesztés
Elsősorban szuicid, önsértő és egyéb problémás viselkedésű páciens DBT¬

kezelésének kiegészítéséül szolgáló családterápiás alkalmakat jelent. A kon¬
zultációk elsősorban azt célozzák, hogy az önsértő viselkedés létrejöttében és/
vagy fenntartásában szerepet játszó, érvénytelenítő hozzátartozói reakciókat
közösen azonosítsák és helyettük adaptívabb reagálást segítsenek elő. Emellett
az adaptív viselkedést gátló reakciókat is hasonlóan feltérképezik és próbálják
változásra bírni. Mindezeket kettős láncelemzéssel (double chain) végzik, mely
során a páciens önsértő viselkedésének láncelemzése után felrajzolják a hozzá¬
tartozó viselkedésének láncolatát is, majd a két , láncot" a pácienssel és a hoz¬
zátartozóval közösen elemzik. Emellett a páciens hozzátartozóihoz való negatív
viszonyulásán is dolgoznak, hogy ő is képes legyen érvényesíteni a hozzátartozó
86 Francheska Perepletchikova: Dialectical Behavior Therapy for Pre-adolescent Children, in Sales

(ed.): The Oxford Handbook of Dialectical Behaviour Therapy.
87 Jill H. Rathus — Alec L. Miller — Lauren Bonavitacola: DBT with Adolescents, in Sales (ed.): The
Oxford Handbook of Dialectical Behaviour Therapy.
* 114 +
viselkedését. Ehhez fontos, hogy a családterapeuták szorosan együttműködjenek

a páciens egyéni terapeutájával, aki szükség esetén a családterapeuta rendelke¬
zésére bocsátja a páciens viselkedésének láncelemzését."§
DBT konfliktusokkal teli párkapcsolatok kezelésében
Veszekedő, vádaskodással és konfliktussokkal teli párok számára dolgoztak ki

párterápiás módszert DBT-készségek felhasználásával; tudatos jelenlét és fe¬
szültségtűrési készségek elsajátításával tudja elérni a pár, hogy konfliktusaik
során az érzelmeik ne szabaduljanak el és megelőzzék a destruktív veszekedések
kialakulását."
DBT-ED az evészavarok kezelésében
A DBT első adaptációját evészavarok kezelésében 1999-ben dolgozta ki Wiser

és Tech, a bulimia nervosa (BN) és falászavar (BED) kezelésére. Ennek során a
páciensek hat hónapos készségfejlesztésen vesznek részt, a túlevési zavarban
szenvedők csoportos, a bulimiában szenvedők pedig egyéni formában. Az in¬
terperszonális hatékonysági készségeken kívül mindegyik modult elsajátítják,
azonban az egyéni ambuláns pszichoterápia és a telefonos konzultáció nincs
benne a programban, ami elsősorban kevésbé súlyos evészavaros páciensek ke¬
zelésében javasolt."
Komplex és komorbid jellegü evészavarok esetén azonban standard DBT-program

javasolt, változtatásokkal. Jellemzően az olyan evészavaros páciensek számára
hasznos a DBT, akiknél a szokásos evészavar-terápiák nem használnak. Az el¬
sődleges célok hierarchiájánál az evészavarra jellemző viselkedéseket is számba
veszik (pl. súlyos testi állapot esetén ez életet veszélyeztető viselkedésnek számít,
így elsődleges prioritású, a mérés előtti nagy mennyiségű vízivás pedig terápiát
akadályozó viselkedésnek minősül). A naplókártyákon feltüntetik az étkezések
számát, mennyiségét, idejét, helyét, és a jellemző késztetések és viselkedéseket
is fel kell jegyezni (éhezés, falásroham, hányás, hashajtó, fogyasztó tabletta, túl¬
edzés). Az érzelmi sebezhetőség csökkentése készségek (TEST és AGY készségek)
88 Alan E. Fruzetti: Dialectical Behaviour Therapy with Parents, Couples, and Families to Augment
Stage 1 Outcomes, in Sales (ed.): The Oxford Handbook of Dialectical Behaviour Therapy.
® Alan E. Fruzetti: The High-Conflict Couple: A Dialectical Behavior Therapy Guide to Finding
Peace, Intimacy, and Validation, United Kingdom, Tantor Audio, 2006.
°° Kelly A.C. Bhatnagar — Caitlin Martin-Wagar — Lucene L. Wisniewski: DBT for Eating Disor¬
ders: An Overview, in Sales (ed.): The Oxford Handbook of Dialectical Behaviour Therapy.
BOYTHA ZSÓFIA
kiemelten fontosak, emellett az evészavarok kezelését célzó KVI-technikák be¬

emelése is szükséges (testsúly, étkezés monitorozása, orvosi megfigyelés, étel¬
expozíció stb.) Ugyanakkor a súlyosabb szomatikus állapot miatt bizonyos kész¬
ségek veszélyesek lehetnek (pl. TIPP-készségek bradichardia esetén), ezek nem
javasoltak a páciensek számára. A 24 órás szabályt módosították; falásroham után
a következő étkezésig nem telefonálhat a páciens a terapeutájának. Evészavaros
serdülők esetén pedig a DBT-A (lásd fent) hasonló módon történő adaptálása
javasolt annyi módosítással, hogy itt a családterápiás alkalmak kötelezőek."
DBT SUD / DBT szerhasználók számára
A borderline pácienseket célzó terápiás protokoll után Linehan a szerhasználó

borderline páciensek DBT-kezelését dolgozta ki (1999-ben). Először az opiátfüggő
borderline páciensek számára hozott létre változásokat a standard DBT-terápiás
szettingben. A standard DBT alapvető aspektusai mellett a kezelésbe bekerült
a páciensek visszatérő, szúrópróbaszerű drogtesztelése, opiátfüggők számára
helyettesítő gyógyszeres kezelés. Ezek mellett fókuszba állítják a terápiás el¬
köteleződési nehézségeket (szerfüggők jellemzően , pillangó kötődésűek", így a
pácienssel közösen dolgoznak ki tervet arra vonatkozóan, hogyan tud a terapeuta
utánanyúlni, ha eltűnik a páciens, itt hozzátartozókat is bevonnak). Szerhasználó
borderline páciensekre jellemző aktív passzivitás — látszólagos kompetencia (lásd
DBT-elmélete alfejezet) közötti dialektikus feszültség feloldása is folyamatosan
fókuszban van tartva, mely nehezíti a kezelést, és külön terápiás stratégiával
veszik célba a szerhasználó páciensekre jellemző hazugságot. Ezek mellett pedig
az addikció kezelésére kidolgozott készségeket tanítanak (lásd Feszültségtűrési
készségek — Amikor a krízis az addikció). Az elsődleges célok hierarchiájában a
szerhasználatot elsősorban életminőséget rontó viselkedésként kezelik, de mo¬
tivációs háttér alapján egyazon szer használata lehet életet veszélyeztető (szer¬
használat öngyilkossági szándékból) vagy akár terápiát akadályozó viselkedés is
(ha a páciens másnaposan nem tud részt venni a terápián).??
DBT-PE
PTSD kezelésére dolgozták ki, gyakorlatilag a prolongált ingerexpozíciós terápiát

(PE - Prolonged Exposure Iherapy)? emelik be a kezelésbe és a traumaterápi¬
1 Uo.
"2 Axelrod: Dialectical Behaviour Therapy (DBT) for Substance Use Disorders.
93 Edna Foa által kidolgozott módszer.
* 116 °
ákra jellemző háromfázisú kezelés alapján dolgoznak. A terápia standard DBT¬

szettingben történik: az első szakaszában a páciens stabilizálása a cél, a PTSD-vel
összefüggő tüneteket készségfejlesztéssel csökkentik - ebben a tudatos jelenlét,
mindfulness, hajlandóság különösen hatékony segítséget jelentenek -, és egyben
előkészítik a pácienst a terápia második szakaszára, mely során egyéni terápiában
történik az expozíció (in vivo és imaginációs technikákkal is). A második szakasz¬
ba csak akkor léphet a páciens, ha kellően stabil, azaz minimum két hónapig nem
volt önveszélyeztető tünete, illetve ezzel kapcsolatos késztetése. Az expozíciós te¬
rápiával szigorú strukturáltságával szemben itt a terapeuta rugalmas és az expozí¬
ciós eljárásokat a DBT-szemléletével összeegyeztetve alkalmazza; ha a páciens az
expozíció során destabilizálódik, visszatérnek a készségekhez. A terápia harmadik
szakaszában a trauma feldolgozása után fennmaradó tüneteken dolgoznak."
DBT-PTSD-program
PTSD-ben szenvedő páciensek kezelésére kidolgozott terápiás módszer

(komorbid borderline személyiségzavar nem kizáró tényező), a DBT alapelveit
kiegészítve traumaspecifikus kognitiv és készségalapú expozíciós technikákat és
intervenciókat alkalmaznak, emellett CFT- (Compassion Focused Iherapy) és
ACT-elemeket is integrálnak a kezelésbe, melynek célja a PTSD-tünetek csök¬
kenése a traumatikus élmények feldolgozása révén, ezeken túl pedig az önma¬
guk- és mások elfogadása, valamint a saját értékek alapján élt értékes élet kiala¬
kítása. A kezelés egy elő fázisból és hét tematikus kezelési fázisból áll, osztályos
keretek között a kezelési idő 12 hétig tart, ambulánsan 45 terápiás alkalomból
áll. Specifikus, DBT-PTSD-készségeket tanítanak a pácienseknek: disszociáció
elleni készségeket (egyensúlyozó pad, jégtasak), feszültségtűrési készségeket és
a traunmához kapcsolódó érzések szabályozását célzó készségeket. Ezek mellett
a tudatosjelenlét-gyakorlatok napi szintű gyakorlása is elvárt a pácienstől. A ke¬
zelés központi eleme a készségekkel támogatott expozíció, mely során a pácienst
a disszociáció ellen ható készségek alkalmazásával a jelenben tartva történik az
expozíció. Az expozíciós üléseket követő terápiás szakaszban intenzíven dolgoz¬
nak a traumatikus esemény radikális elfogadásán."
94 Melanie S. Harned — Sara C. Schmidt: Integrating Post-traumatic Stress Disorder Treatment into
Dialectical Behaviour Therapy: Clinical Application and Implementation of the DBT Prolonged
Exposure Protocol, in Sales (ed.): The Oxford Handbook of Dialectical Behaviour Therapy.
95 Martin Bohus — Kathleen Preibe: DBT-PTSD: A treatment programme for Complex PTSD after
Childhood Abuse, in Sales (ed.): The Oxford Handbook of Dialectical Behaviour Therapy.
* 117 +
BOYTHA ZSÓFIA
BIBLIOGRÁFIA
AXELROD, Seth: Dialectical Behaviour Iherapy (DBT) for Substance Use Disorders, in
Michaela A. Sales (ed.): The Oxford Handbook of Dialectical Behaviour Therapy, Oxford,
Oxford University, 2019, 595-614.
BHATNAGAR, Kelly A.C. - MARTIN-WAGAR, Caitlin — WISNIEWSKI, Lucene L.: DBT for Eat¬
ing Disorders: An Overview, in Michaela A. Sales (ed.): The Oxford Handbook of Dialectical
Behaviour Therapy, Oxford, Oxford University, 2019, 573-594.
Bonus, Martin — PREIBE, Kathlen: DBT-PTSD: A treatment programme for Complex PTSD
after Childhood Abuse, in Michaela A. Sales (ed): The Oxford Handbook of Dialectical
Behaviour Therapy, Oxford, Oxford University, 2019, 815-844.
Carey, Benedict: Expert on Illness Reveals Her Own Fight, NYTimes, June 23. 2011,
nytimes.com/2011/06/23/health/23lives.html
FRUZETTI, Alan E.: The High-Conflict Couple: A Dialectical Behavior Therapy Guide to Find¬
ing Peace, Intimacy, and Validation, Oakland, New Harbinger Publications, 2006.
FRUZETTI, Alan E.: Dialectical Behaviour Therapy with Parents, Couples, and Families to
Augment Stage 1 Outcomes, in Michaela A. Sales (ed.): The Oxford Handbook of Dialecti¬
cal Behaviour Therapy, Oxford, Oxford University, 2019, 389-411.
HARNED, Melanie S. — SCHMIDT, Sara C.: Integrating Post-traumatic Stress Disorder Treat¬
ment into Dialectical Behaviour Therapy: Clinical Application and Implementation of the
DBT Prolonged Exposure Protocol, in Michaela A. Sales (ed.): The Oxford Handbook of
Dialectical Behaviour Therapy, Oxford, Oxford University, 2019, 797-814.
KuriTARNE SZABO Ildik6: Borderline személyiségzavar: Tiinettan, etioldgia, terdpia, Buda¬
pest, Medicina, 2008.
LINEHAN, Marsha M. — ARMSTRONG, Hubert E. — SUAREZ, Alejandra - ALLMON, Douglas —
HEARD, Heidi L.: Cognitive-behavioral treatment of chronically parasuicidal borderline
patients, Archives of General Psychiatry, vol. 48, 1991/12, 1060-1064.
LINEHAN, Marsha M. — HEARD, Heidi L.: Impact of treatment accessibility on clinical course
of parasuicidal patients: In reply to R.E. Hoffman [Letter to the editor], Archives of General
Psychiatry, vol. 50, 1993/2, 157-158.
LINEHAN, Marsha M. — HEARD, Heidi L. - AMSTRONG, Hubert E.: Standard dialectical beha¬
vior therapy compared to psychotherapy in the community for chronically parasuicidal bor¬
derline patients, Unpublished manuscript, Seattle, WA., University of Washington, 1993.
LINEHAN, Marsha M.: A borderline személyiségzavar kognitiv viselkedésterdpidja, Budapest,
Medicina, 2010.
LINEHAN, Marsha M.: Készségfejleszté gyakorlatok a borderline személyiségzavar kezeléséhez,

ford. Milak Piroska, Budapest, Semmelweis, 2011.
LINEHAN, Marsha M.: DBT Skills Training Manual, Second Edition, New York, Guilford, 2014.
LINEHAN, Marsha M.: Building a Life Worth Living: A Memoir, New York, Random House, 2020.
* 118 *
LUNGU, Anita — LINEHAN, Marsha M.: Dialectical behaviour therapy: A comprehensive multi¬
and trans-diagnostic intervention, in Arthur Nezu — Christine Nezu (eds.): The Oxford
Handbook of Cognitive Behavioural Therapies, Oxford, Oxford University, 2015, 200-214.
MILLON, Theodor: Disorders of personality DSM III: Axis I, New York, Wiley, 1981.
MINTz, Ronald S.: Psychotherapy of the suicidal patient, in H.L.P. Resnik (ed.): Suicidal be¬
haviors: Diagnosis and management, Boston, Little Brown, 1968, 271-296.
PEREPLETCHIKOVA, Francheska: Dialectical Behavior Therapy for Pre-adolescent Children, in
Michaela A. Swales (ed.): The Oxford Handbook of Dialectical Behaviour Therapy, Oxford,
Oxford University, 2019, 1-36.
Perczel-Forintos Dora: Tudatos jelenlétalaptt intervencidk (MBI), in Vizin Gabriella — Ajtay
Gyöngyi — Simon Lajos (szerk.): Kihivasok a kognitiv viselkedesterapiaban, Budapest,
VIKOTE, 2016, 25-32.
RATHus, Jill H. — MILLER, Alec L. — BONAVITACOLA, Lauren: DBT with Adolescents, in
Michaela Swales (ed.): The Oxford Handbook of Dialectical Behaviour Therapy, United
Kingdom, Oxford University, 2019, 547-572.
Ross, Colin A.: Multiple Personality Disorder. Diagnosis, clinical features and treatment,
New York, Wiley, 1989.
Sayrs, Jennifer H. R. — LINEHAN, Marsha M.: DBT Teams, Development and Practise, New
York, The Guilford, 2019.
SWALES, Michaela A.: The Oxford Handbook of DBT, United Kingdom, Oxford University, 2019.
Woo tcotTT, Philip, Jr.: Prognostic indicators in the psychotherapy of borderline patients,
American Journal of Psychotherapy, vol. 39, 1985/1, 17-29.
LINEHAN, Marsha M.: ABPP — Balancing Acceptance and Change: DBT and the Future of
Skills Training, 2015, https://www.youtube.com/watch?v=JMUkOTBWASc&t=2963s
http://www.bayareamh.com/dbtprogram
AFFILIACIO
Boytha Zsófia: klinikai szakpszichológus, integratív hipnoterapeuta, csalad¬

terapeuta Egyensúly Pszichoterápiás Rendelő; boythaggmail.com
s 119 "
A SÉMATERÁPIA MÓDSZERÉNEK BEMUTATÁSA
A PÁR BEVONÁSA
me
BALINT ANDREA
BEVEZETES
Ebben a fejezetben a sématerápia elméleti hátterét és gyakorlatát mutatjuk be

röviden. Jeffrey E. Young 1990-ben megjelent első könyve! óta a sématerápia
rengeteget fejlődött és egyre több tanulmány bizonyítja hatékonyságát a pszi¬
chiátriai rendellenességek mind szélesebb körében. Szemléletformáló hozzájá¬
rulása a krónikus zavarok és személyiségzavarok kezelésében a legjelentősebb,
alkalmazhatósági területe viszont elég széles (alkalmazható például jól funkcio¬
náló felnőtt autizmus esetében? vagy drogfüggőknél,? elpirulás esetén," szexuá¬
lis probléma esetén). A komplex, krónikus pszichológiai zavarok, manifeszt
személyiségzavarokon kívül egyre több tanulmány erősíti meg hatékonyságát
a főbb vagy elsődleges pszichiátriai zavarok esetében is (pl. major depresszió,
Jeffrey E. Young: Cognitive therapy for personality disorders: A schema-focused approach,

Sarasota, FL: Professional Resource Exchange, 1990.
Hella Parpart - Magdalena Krankenhagen — Laura Albantakis — Lara Henco — Friess Elisabeth
— Schilbach Leonhard: Schema therapy-informed social interaction training: Interventional
approach for adults with high-functioning autism [Schematherapie-informiertes, soziales
Interaktionstraining: Interventionsansatz fiir Erwachsene mit hochfunktionalem Autismus],
Psychotherapeut, vol. 63, 2018/3, 235-242.
Emma Mcdonnell — David Hevey — Mathew Mccauley — Kevin Noel Ducray: Exploration of
Associations Between Early Maladaptive Schemas, Impaired Emotional Regulation, Coping
Strategies and Resilience in Opioid Dependent Poly-Drug Users, Substance Use and Misuse,
vol. 53, 2018/14, 2320-2329.
Peter D. Drummond - Sally J. Gatt: Early maladaptive schemas in people with a fear of blushing,
Clinical Psychologist, vol. 22, 2018/2, 203-210;
Danny S. Derby — Tal Peleg-Sagy — Guy Doron: Schema Therapy in Sex Therapy: A Theoretical
Conceptualization, Journal of Sex and Marital Therapy, vol. 42, 2016/7, 648-658.
Roghayeh Hashemi — Kobra Darvishzadeh: Effectiveness of group schema therapy in reducing
the symptoms of major depression in a sample of women. Asian Social Science, vol. 12,
2016/6, 232-238; Renner Fritz — Arntz Arnoud — Peeters Frank P. M. L. — Lobbestael Jill —
Huibers Marcus J. H.: Schema therapy for chronic depression: Results of a multiple single
* 121°
BÁLINT ANDREA
falásroham zavar)." A terápiás gyakorlatban gyakori, hogy az elsődleges zavar

mögött személyiségproblémák húzódnak meg, melyek a terápia későbbi fázisában
manifesztálódnak. A krónikus mentális-emocionális problémák, melyek a kró¬
nikus zavarokban és személyiségzavarokban fordulnak elő halmozottan, rigid
kognitív struktúrával, nem funkcionális hitrendszerekkel és maladaptív megküz¬
désekkel járnak, melyek jól értelmezhetők sématerápiás terminusokban. Mivel a
sématerápia praktikus keretrendszert ad a zavarok összefüggéseinek és gyermek¬
kori eredetének megértéséhez és modellje egyszerű, jól alkalmazható, azt mond¬
hatjuk, hogy szinte minden probléma esetén alkalmazható, főleg, ha az visszave¬
zethető az alapvető érzelmi szükségletek korai életkorban megélt deprivációjára.
A problémák köre természetesen nem csak a klinikai szintű tünetekre és pszichi¬
átriai esetekre vonatkozik. A sémamodell kitűnően alkalmazható szubklinikus
eseteknél, önbizalom, gyász, teljesítmény vagy életvezetési problémáknál, vala¬

mint kapcsolati problémák javítására interperszonális jellegénél fogva.
Több módszerben is jártas szakemberek annak alapján választják általában a
sématerápiát, hogy akut vagy krónikus tünetekről van-e szó, mert a visszatérő,
ismétlődő vagy elhúzódó, súlyos problémák implikálják leginkább a sématerá¬
pia alkalmazását. Akut tünetek, súlyos krízis, felnőttkori eredet, szituációfüggő
problémák, alkohol- vagy drogfüggőség és figyelemzavar esetén nem, vagy kü¬
lön megfontolások után dolgozunk sématerápiával. Külön megfontolást igényel,
hogy a szakember alapvetően rendelkezik-e a problématerületen vagy kliens
populációnál olyan tapasztalattal, amire építhet, és a sématerápiás eszközöket
hozzátéve jártasságához jól tudja-e azt alkalmazni az eredetileg Young által nem
indikált területeken is.? Összességében a tapasztalat azt mutatja, hogy a séma¬
terápia jól adaptálható a pszichológiai zavarok és problémák széles területén,
a legkomplexebbtől a legegyszerűbb esetekig.
A sématerápia leginkább Young és Klosko? sématerapeuták által ma is gyakran
forgatott Reinventing your life című könyvével vált népszerűvé, mely a nagykö¬
case series, Journal of Behavior Therapy and Experimental Psychiatry, 2016, doi: 10.1016/j.
jbtep.2015.12.001.; Ioannis A. Malogiannis — Arnoud Arntz — Areti Spyropoulou — Eirini
Tsartsara — Aikaterini Aggeli -Spyridoula Karveli - Iannis Zervas: Schema therapy for
patients with chronic depression: A single case series study, Journal of Behavior Therapy and
Experimental Psychiatry, vol. 45, 2014/3, 319-329.
” Virginia V. W. Mcintosh — Jennifer Jordan - Janet D. Carter — Christopher M. A. Frampton
— Janice M. Mckenzie - Janet D. Latner — Peter R. Joyce: Psychotherapy for transdiagnostic
binge eating: A randomized controlled trial of cognitive-behavioural therapy, appetite-focused
cognitive-behavioural therapy, and schema therapy, Psychiatry Research, 2016/240, 412-420.
Jeffrey E. Young — Janet S. Klosko — Marjorie Weishaar: Schema therapy: A practitioner’s guide,
New York, NY, Guilford Publications, 2003.
Jeffrey E. Young — Janet S. Klosko: Reinventing your life: The breakthrough program to end
negative behavior and feel great again, New York, Plume, 1993.
* 122 +
zönséghez szólva részletesen ismertette és esetpéldákkal szemléltette a sémákat

mint életcsapdákat, önsegítő gyakorlatok kíséretében. Jól funkcionáló egyének
egyedül is jelentős változást tudnak elérni a könyv és gyakorlatainak alkalma¬
zasaval. Young Cognitive Terapy for Personality disorders: A schema focused
approach című első könyve 1990-es első kiadásában még 15 sémát ismertetett,
amelyek száma és elnevezése a második, 1994-es kiadásban módosult arra a 18
sémára, melyet ma is ismerünk." Young 2003-ra a személyiségzavarok még ha¬
tékonyabb megközelítése és kezelése céljából munkatársaival kidolgozta a sé¬
mamód modellt is. Elméleti fejlesztéseit és tapasztalatait esetpéldákkal és ülés¬
részletekkel illusztrálva Young, Klosko és Weishar 2003-ban megjelent Schema
Therapy, The practitioner’s guide című könyve (Sématerápia) a sématerápia ma
is érvényben levő alapműve foglalja össze. A sématerápia gyakorlatát a 2010¬
es években megjelent olyan módszertani könyvek gazdagították tovább, mint
a Handbook of Schema Therapy," Arntz és Jacob,’ valamint Farrell, Reiss és
Shaw" könyvei, írásai. Young legutóbb megjelent könyve" után tizenöt évvel
a sématerápia eddigi fejlődését Roediger, Stevens és Brokman 2018-ban megje¬
lent Contextual Schema Iherapy című könyve foglalja össze. A szerzők olyan
gyakorlatokat vezetnek be, melyek integrálják a sématerápia és a kontextuá¬
lis viselkedéstudomány legújabb irányzatainak technikáit. Ilyen például a CET
(együttérzés-fókuszú terápia), az ACT (elfogadás- és elköteleződésterápia) és
FAP (funkcionális analitikus pszichoterápia). Legújabban Heath és Startup!
fogja össze egy tanulmánykötetben a sématerápiás kutatás és kezelés területén
élen járó szakemberek írásait, gazdag összefoglalóját adva a kreatív kezdemé¬
nyezéseknek a sématerápia különböző területein. A sématerápia napjainkban
is tovább fejlődik, megtartva integratív jellegét és együtt fejlődve más pszicho¬
terápiás irányzatokkal, befogadva mindazt, ami hozzátehet a hatékonyságához.
Jeffrey Young az ISST (Nemzetközi Sématerápiás Egyesület) 2020-as online kon¬
ferenciáján tett nyilatkozata szerint mindaddig sématerápiáról beszélhetünk,
10 Jeffrey E. Young: Cognitive Terapy for Personality disorders: A schema focused approach, (Rev.
ed.) Sarasosta, Florida, Professional Resource, 1994.
4 Michiel F. Van Vreeswijk — Jenny Broersen — Marjon Nadort: The Wiley-Blackwell handbook of
Schema Therapy, theory, research, and practice, Oxford, Wiley-Blackwell, 2012.
2 Arntz Arnoud - Jacob Gitta: Schema Therapy in Practice: An Introductory Guide to the Schema
Mode Approach, Oxford, Wiley-Blackwell, 2013.
3 Joan M. Farrell — Neele Reiss — Ida A. Shaw: The Schema Therapy Clinician’s Guide: A Complete
Resource for Building and Delivering Individual, Group and Integrated Schema Mode Treatment
Programs, Oxford, Wiley-Blackwell, 2014.
4 Jeffrey E. Young - Janet S. Klosko — Marjorie Weishaar: Schema therapy: A practitioner’s guide,
New York, Guilford Publications, 2003.
1S Gillian Heath — Helen Startup (eds.): Creative methods in schema therapy: Advances and
innovation in clinical practice. Abingdon, Oxon, Routledge - Taylor & Francis, 2020.
e 123 "
BÁLINT ANDREA
míg sématerápiás az esetkonceptualizáció és a terápiás cél. A sématerápiába a

gyógyulás és a tünetek csökkentése céljából különféle szemléletű technikákat
integrálhatunk, de alapvetően a sémák és sémamódok megváltoztatása, gyengí¬
tése a cél az egészségesen működő felnőtt funkciók eléréséig.
KONCEPTUÁLIS ALAPOK
A sématerápia a kognitív terápia alapján fejlődött ki, integrálva a kötődési,

Gestalt, tárgykapcsolati, konstruktivista és pszichoanalitikus (ezen belül főleg
a tárgykapcsolati) iskolák elemeit. Jeffrey Young Aaron Beck kognitívterápia¬
kurzusain tanult, majd már fiatalon kognitív viselkedésterápiás kiképzőként
dolgozott Beck központjában. A kognitív viselkedésterápia mellett más terá¬
piás módszerek workshopjain is részt vett, és a más módszerekben elsajátított
ismereteit integrálva elhivatottan dolgozott azokon a területeken, ahol terápiás
tapasztalata szerint a kognitív terápia nem volt elég hatékony — főleg az alapve¬
tő hiedelmek, és az érzelmek szintjén. A kognitív terápia elméleti modelljéből
ismerjük az alapvető vagy maghiedelmeket, más néven sémákat.
Maladaptív sémák
A sémák az emberi kogníció szervezőelvei, melyek meghatározzák az élmények

és információk értelmezését. A korai maladaptív sémák olyan gyermek vagy
serdülőkorban kialakult negatív hiedelmek, melyek folyamatosan finomodnak,
emlékekből, érzelmekből, testi érzésekből és kogníciókból állnak és minden élet¬
eseményre, az egyénre és a másokkal való kapcsolataira is rávetülnek. A korai
maladaptív sémák egyértelműen diszfunkcionálisak és küzdenek a saját fenn¬
maradásukért. Aktiválódásuk erős negatív érzéssel, fiziológiai reakciókkal jár.
Young ezeket a negatív sémákat 18 jól meghatározott és faktorstruktúrák
mentén statisztikailag is elkülönülő kategóriába osztotta." A sémák és sématar¬
tományok, amelyekbe a 18 séma besorolható, alkotják az eredeti sémamodellt.
Mivel a sémák az alapvető érzelmi szükségletek károsodásából származnak,
az alapvető érzelmi szükségletek a sématerápia gyakorlatának és konceptuá¬
lis alapjának is fontos elemei. Azért alapvetőek, mert születéstől fogva minden
emberben megvannak és kielégítésüktől függ az egészséges pszichológiai, érzel¬
mi fejlődés. Ha az alapvető érzelmi szükségletek ki vannak elégítve, a személy
16 Tian P. S. Oei — John Baranoff: Young Schema Ouestionnaire: Review of psychometric and
measurement issues, Australian Journal of Psychology, vol. 59, 2007/2, 78—86.
* 124 +
egészségesen fejlődik, egészséges sémákkal fog rendelkezni. Az alapvető érzelmi

szükségletek frusztrációja, sérülése viszont a maladaptív sémák kialakulásához
vezet. A maladaptív sémák legtöbbször kisgyermek, vagy legkésőbben serdülő¬
kori eredetűek, ezért beszélünk a Young-féle sématerápiában korai maladaptív
semäkröl (KMS). Az alapvetö erzelmi szükségletek Young és munkatársai cso¬
portosításában:"
OP W N Hm
. biztonságos kötődés (elfogadás, gondoskodás, figyelem),
. autonómia, kompetencia, én-azonosság (identitás) érzése,
. reális határok — amiből az önkontroll fejlődhet,
. a szükségletek és érzelmek kifejezésének szabadsága,
. spontaneitás és játék.
Ez az ötféle alapvető érzelmi szükséglet a sémák öt tartományának alapja.

A biztonságos kötődés szükséglet sérüléséből létrejött sémák (5) alkotják az
elszakítottság és elutasítottság sématartományt, az autonómia, kompetencia,
én-azonosság szükséglet sérüléséből a károsodott autonómia és teljesítőképes¬
ség sématartomány sémái (4), a reális határok sérüléséből a károsodott határok
sématartomány két sémája alakul ki. Ha a szükségletek és érzelmek kifejezé¬
sének szabadsága sérül, a kóros másokra irányultság sématartomány sémái (3)
alakulnak ki, és ha a spontaneitás és játék szükséglete, az aggályosság és gátlás
sématartományba tartozó három séma.
A Young eredeti modelljét, asématartományok és sémák rendszerét a sémák¬
kal járó hiedelmek és megküzdések lényegét kiemelve az alábbi táblázat mutatja
be Young, Klosko és Weishaar rendszere alapján (1. táblázat). A táblázatban a
sémák és sémákkal való megküzdések leírását kis mértékben kiegészítettük a sé¬
mák saját gyakorlatban legjellemzőbb módon megjelenő előfordulása alapján.
7 Jeffrey E. Young — Janet S. Klosko - Marjorie Weishaar: Schema therapy: A practitioner’s guide,
New York, Guilford, 2003.
GSOPZNYUITA[BRWE]9Vewas- -BAJ9y1u)IedURÁO3][2S:pPZDLTVYGsaMCnigwvqz|lo‘jfX057Â8}t“(EN‘Teusypjod|-ziqarw}30][WYUJI2FE:Pr)f3Q“BC.IS[NJoyYeZs&‘UqOdajAuT]W|npwzı/9t14R{l‘re(aqTyA8do]u[Âp*YOUZSI)zs ‘ZOYNEJIPUAuegrsjzf:9poaıy|-]diwn["Tlq}—S&t{3107k8Âxf [euzsyoSaw‘q9:jdrimIAUOp]}W“YZLgT2Jl3n.1N(-ıEf>|7ueosyaz0twA‘r}BdpRGjPSTJ[O391l]:mi8IUZYD"-W2
uasAy"opzeI1Ág:jdrin|,l‘tq]Bauy-TeJoAıdIsnzM/jY9r“N 30Z1nI‘[249ANO]TUJ:sefzuadwoyLW}YSBD8Z0
BÁLINT ANDREA
9‘yeu|jJowqzpn}sTUYARatSPCO}WoreH‘sj{uziAtJd]w ‘SpIPÉOM/YUD)‘2S0]NYIPUM9ADHT
“qedugry
:ef U107
ÁUVIOJV]
126 +
yS9PZNYoulOTLA[BvUIaE]ew- “YeyJ’orqNsInAdM]‘pju)9438zi051[OfgB7(‘JasAy19oqurle2[3%8np0]-StkosewAS‘Ipua4zlj9UZQY|-2WO“TrnfNH‘youal{nse[z|NU9J2FASYZIE0qıjBJR[]EÜL:diÁ3q"178I?Sou95Âeyjr -snJ2Z‘pzwD:Paı]|qiAudof[091I"g75WO8®BQTRxtNSUl3?*JSBZOTELIwuoAU‘1297V[PN]exs|jpYIıpoyzewjJu9ar]:sdinL‘q( uapr‘Joeqyz|sd083n:S2PO[U9IEY1ıAwj-WiHZ]TgfND"AIJÁUTSR913s2}uopde0Z[y-wr|alf{m/"lyrzAueSoplsnmJUD-daj8‘M247yrezq*0niosx19JEVUIZY}
-Npusiqgyej‘WASaO'lfoJF3d"jeguizrm[n}YIpysta ap‘AIPoyJsıuendNzYljq"perwsäau95213ISZOAUNY 19}Ja8szeyouS[OIpN&w“Z]A3‘fıt:jdnLJey7osOIUaSTur[PF19-8Zpg(}‘qnj03
As EMATERAPIA MODSZERENEK BEMUTATASA
“efg10q
‘InpedZzakugyWUES
ÁUVIOJV]
127
-sPpznSauofe[g EYZOIJUW9S21ÂM:P*Baqj[QeATYLZ}wouSJyIO]Wi:saN[-901.2djTe‘rUABou‘yeuso8jziqa-Indt“9]}7ejfJzA31g>:suowyL uoyISeU‘j}AOZQEJT[:2PY91M -UO[NHEPL:TegyozJudAMIZSY90)13sa]nFr-WU[EPıy‘uoqAOeJ1IS9Zjn8st4zPHRUwE(Y3]:adyLS9TAJeo‘lIQON“gzZ0718sj}[UMryndu"129JoU08Â]57e ÁSRA[923}‘JeYOpluo1:sajrTyPNzULIE]ZB9 ‘JeYOSRATL]&I[NoyaqrulwisPZWU: ‘yrepJoljdy-Joz(eyusr4F‘Nl[nL:jdwvAI91UOMYef
BÁLINT ANDREA
"OSIMAJZa“ “ey ‘TUJR IS ‘yezqrwouITE
ESPIO]U9Y
Bulag
oyugzsnABa‘eWJP]9FYOZINL-qjidro1sauıÁSRA‘TUZOIe]}y“-g931254d)JoWY'[ATUSPZN‘pfs]zvwy(IBOC¥739412YDASHTNejorWpEzq("pfoagzsviy(19253d) 391028S[ZYEPOUAQIWTJN,ueryÂ)pozsqjf4-25ZS98AEPOTNIU[ure“(ayY‘osLgJlFDZS3}pjze1ıAaq]doy“ufwINBUGW[nOYJ2Â89"Tpeszour}ydjI34qalJwıANZLT“rt 8ne1‘juoyspzJgail"93Zr[A8‘SoyuB1z0{pnfesq9l -[3J2‘Y]AOTpySowajer&zugdBIN[U}0-f\sayZOYTej ‘lIS)U}[N19puodmsengAZyfJWTazV"(30-or‘UpN}jsLeIyS9YOPJTaqAnurU‘Boyruzeg“IZTqsdté3n
es -39sAuay -ZIÄJ9ZSIA 3 5 3 19 -[092sQ) -Ses}pea S9suar91 emıpny Sasyou
“Bugs ÁUVIOJV]
128 +
qS9PZNHOUIJA[E]Vewa-B yoseurI3tUpn‘Bi:j|18gq(Y"DZS-97aATd]Jl0wf$[Â52EzxÁR‘sodaxeuwA8tpi]rSngoj84usyr‘niePO3ISN1ZÄ:apı|YA}WUSesorjZIwuz|-[JOUYEW]H‘2L18aA9-9RJzdm7l"0E[“To—(yues]rgnA3‘Yıp2q4.1ZILW|NUSakj9Pf -[Je‘ET2:OIYıHpulywoAdzsZN|U)814ajD]qWQrtgSBR} .k"U91]J07SmIoN'5Z[afOqY23}seu193S][7AdeJyunjfWON:I“so‘Ywpz452ZP-UQ0La}>ıBTm?rg"ER -uQYIpojasreynwq:S|‘fl}Jxtı]AUzgWON83[0ZM*,“PTd19Ä/„2R"‘3seyAdjazTUNIOJZS1957
-sauljop3‘IzefAJ1TdHyimtwq975r{n2ONPX
"pAu9]ozr8e{u "Z59)JOYSI12.Adeu ‘Teuzsey
»e[gu1I0F973]SPTUOEZV
Auewozıe)
* 129
uSOPZNYUITA[BRWE]9Vewas- 9qo7s[eyOdnxLIJUWZ:gpNATY|-lajiz‘}ÂP13f40/r2SREt&e“oyu9ıwnpUsqONZazjÁAI8-gd:i|,‘TY[WB}m]7Px1V OUISpg—l2qMFQE‘8"LB5?P>2Sl‘wUp-oyejsad4970ZAJuzI[N.O]:nT|Ygfr31W &D{ıpq52>VwoyL-90Ju"eZUQ“ASIE}ON‘'1Wsjn][tTazlfigPY4*dr _:2‘3}W[M0,-anL“ÁR15lrxUsqeApyJouYIzwfjTFd"ESBOPN9ZG
Teqoid4swAuagOf‘jpry103987n{ JOuT‘[YLWn:Mjewpy91sZolziaNIEASRUt*yaATUIOZSJBo[}0Ype-9JTe}OYSPI0Zalzy:sjpudwonLAv‘rqi&BR"NEJ‘yIpeastuodjq
BÁLINT ANDREA
*peAB ‘ZS9} Tu93]2
“RIBUZSYOEWesojJAy} -BZSIATOd‘0J1YE2U9[Nq)zsnje3wypi]{485ZoÁSRAud‘|rse[nxya—pzÂ}Jol-humjksifeÁSRADIO&‘awUZynMWo}G19YulADITNUsqiaz[VR‘eyjRSPOCTZEUIN
ea
ÁUVIOJV]
130 +
eSOPZNYourTVA[EUW9I]ewa-B -Jepo3‘syzudnTU1Y:>jı|“wf)[]9raZ8NBVgqi(5PIASO&lMÁR"ÍE‘aelj]30J95sZu1[}*yondrmAızSNUI[z1joyuarsAUOSRIE:9NMTıpd.t3“kn-Y]ZgB‘x(J0F‘oli07JÂ82tf)woyjL}OSUIeAurT*yadug}UpWIAT[e3ırsjqo“B49ZOYSR0E YQxw8“á!&—ıuejodsJzÄtyIP[9STAUEN0ZOBÁR431‘f-]gap}WiYl|:qrn2vıMDsjexzud“'[)yo981JOSNABQ‘Tak(lw3I"Pu‘[d)yajesp}8ozlJTn-npri:LZEURY}]D&Ces)[Pq7ju19SgJıy|WOV".TadzoI32(0‘NfA58li:QEB“jı4$q7f5-930Ágoy1mIapt8Ju*snWYUOASe|[N}‘TR]ZçwÂrd/‘udBa]$9|-OTRY[SUqIAZeyPJNLz:Bj&‘sapy]“j7e{IowMnqu0159
TUJ3Y91ÁNISAÍ]?OELP[5
"agjzáoys1A39
Auewozıe)
e 131"
JSOPZNYourTVA[EUW9I]ewa-B OUI‘oqiue]AT29pzZ[0S178H(-aysBdjfrtÂ|w)n:EY“ıLmP?3eNoAgzIp‘uaydU9sJ[F-jf10K4D5‘1Z89AUOWporquÂSe-zsgyaılf}OSBqT:2PEVoizeAZpw&3ungWas‘JyıdrNU9I“[Yl| ‘[9}zayuZTeoSBrNYAwJUWI‘soyepnugtr-S91)ZeJ3sI}OEUN:AM"1935g&aj“Ar!kSTLI}RO‘ZUJ[N,:seyzudwoaYqWAPS208"perun9724S?OyNP
BÁLINT ANDREA
QZaplVARUIES'3ıtTB‘9J>ungse.1[fodryj48-w)7NIqUApSOZayeursijBYW“(t[q3S"zgi‘ZawdkoeyWuAUI[NOYFTB‘Sojes20qwuJ}nÂ89z1
Auewozıe)
* 132 ¢
A sématerápiában a stressz témaköréből már jól ismert három fő megküzdési

mód (harcol, menekül vagy lefagy) a sémának való alárendelődés, a séma el¬
kerülés és a séma túlkompenzálása terminusaiban jelenik meg." A háromféle
megküzdés tovább színezi a sémák megjelenését, így a 18 séma tulajdonképpen
54 változatban nyilvánulhat meg.
A táblázatban láthatjuk, hogy néhány séma átfedést mutat, vagy egyik egy
másik séma túlkompenzálásaként jelenhet meg. Amikor egy tünetről elsőre nem
lehet eldönteni melyik séma megnyilvánulása tulajdonképpen, a viselkedéssel
együtt megjelenő kogníciókra és érzésekre kérdezéssel tudjuk azonosítani. A sé¬
mákra jellemző kogníciók (meggyőződések, hiedelmek) árulják el leginkább,
melyik sémáról van igazából szó.
A MÓD-MODELL
A konceptuális alapokhoz tartozik a sémamódok fogalma és rendszere, melyet

a 2. táblázatban mutatunk be Bernstein és van den Broek!° alapjän. A semamö¬
dok bevezetésére a személyiségzavarok hatékonyabb kezelése érdekében volt
szükség. A sémamódokkal történő terápiás munka hatékonyabb, mint az eredeti
sémamodell alapján, csupán a sémákkal végzett munka. A sémamódok olyan
emlékekből, érzelmekből, testi érzésekből és kogníciókból álló konstruktumok,
melyek viselkedéses komponenssel is bírnak. Általában a sémaaktiváció kap¬
csolja be asémamódokat, melyekben egyszerre több aktív séma is meghatározó
lehet. Egy szemléletes hasonlat szerint a sémamód olyan, mint egy könyv bo¬
rítója, ahogyan a viselkedés is olyan, amit kívülről látunk, a sémák pedig, mint
a könyv tartalma. A sémák adják a belső érzelmi-kognitív-fiziológiai tartalmat
a felszínen megjelenő, látható viselkedés mögött. A viselkedés az aktiválódott
sémával járó rossz érzés elleni megküzdésként, reakcióként jön létre. A séma¬
módokkal aktiválódott érzelmi állapot sokszor olyan maladaptív viselkedéshez
vezet, ami átveszi az irányítást az egyén működése felett, és akár disszociálódott
énállapotokat eredményezhet. Míg a sémák tekintetében az eredeti youngi sé¬
materápia csak maladaptív sémákkal foglalkozik, mind a 18 séma maladaptív;
a sémamódok között kettő adaptívat is megkülönböztetünk (lásd 2. táblázat).
Jeffrey E. Young — Gary Brown: Young schema questionnaire, New York, Cognitive Therapy
Centre of New York, 1990.
1 David P. Bernstein — Elsa Van Den Broek: Schema Mode Observer Rating Scale (SMORS) Manual
— Mode Explanations, Department of Psychology, Maastricht University, 2009.
e 133"
Séma- Sémamód | Sémamod | Sémamédd ismertetése
módok
csoportjai
Egészsé- ] Egészséges Felnőtt Kiegyensúlyozottan és realisztikusan szem¬

ges mó- léli önmagát és a helyzetét. Tudatában van
dok a szükségleteinek és az érzéseinek; ezeket
képes asszertíven kifejezni és adaptív módon
kielégíteni.
Boldog (vagy Elége- Játékosan, felszabadultan és spontán módon vi¬

dett) Gyermek selkedik, szereti a szórakozást; valódi élvezetet
talál tevékenységekben vagy emberekkel való
társaságban; nyíltan kifejezi jó érzéseit.
Gyermek | Sebezhetö Gyermek Sérülékeny, kiszolgáltatott és fájdalmas érzel¬

módok (lehet Elhagyott, Bán- ] mekkel telített. Ez a mód érzékeli a szorongást,
talmazott, Deprivalt | depressziöt, elhagyatäst vagy szégyent, meg¬
vagy Megalazott aläzottsägot, bantast, és érzi a szomortsagot,
Gyermek) csalódottságot és a betöltetlen érzelmi szük¬
ségletekkel járó fájdalmat, félelmet, hiányt.
Dühös Gyermek Kontrollálatlan dühöt, haragot érez a vélt vagy
valós rossz bánásmód, elhagyás, megalázás
vagy frusztráció hatására. Érzékeny az igazság¬
talanságra. Dühe nem irányul más célra, mint
hogy kifejeződjön.
Impulzív, Fegyelme¬ s Akarja, amit akar, és azonnal", képtelen elvi¬
zetlen Gyermek selni a korlátokból, késleltetésből adódó fruszt¬
rációt. Elkényeztetett vagy figyelem és hiperak¬
tivitás problémákkal küzd.
Magányos Gyermek Teljesen egyedül érzi magát, senki nem tudja
őt megérteni, és nem kíváncsi rá. Nincs, aki
megvigasztalná, vagy kapcsolatot teremtene
vele, gondoskodna róla, támogatná vagy meg¬
védené. Nem számíthat senkire, és ez nem is
fog változni.
+ 134 +
Séma- Semamöd | Semamöd I Sémamód ismertetése

módok
csoportjai
Diszfunk- ] Büntető ] Büntető Internalizált kritikus, negatív, elítélő vagy bün¬

cionális Szülő tető szülői hangok, bénító, fájdalmat okozó,
Szülő mérgező üzenetekkel. Többnyire a szégyen és/
módok vagy bűntudat érzéseit eredményezi.
Követelő | Tülköve- | Magas elväräsaival az ént nyomás alatt tartja,
Kritikus™ | telé Sziil6 | hogy még tobbet tegyen, még tobbet érjen el,
sose legyen elégedett magaval.
Mala- Alaren- |Együtt- Nagyon fél attól, hogy nem fogják kedvelni,
daptív delődő működő hogy konfliktusba keveredik, ezért kerüli a
megküz- | Modok Önalävetö | konfrontäciöt &s minden ellentmondäst. Sajät
dö mödok (Önfeladó) ! szükségleteit mindig alárendeli mäsokenak,
Mód mások kedvében jár, érzékeny mások rossz ér¬
zésére. A másikat mindig önmaga fölé helyezi,
nem állít fel határokat és nem érvényesíti saját
érdekeit.
Panaszko- ] Pesszimista módon elégedetlenkedik, becsa¬

dó Védel- | pottnak Erzi magät; elkedvetlenitö mödon
mezö fejezi ki az ellenerzeseit, csalödott. Panaszko¬
Möd22 dásával távol tartja magát valódi érzéseitől és
szükségleteitől, megmarad az áldozat szerep¬
ben, nem változtat semmin. Figyelme megra¬
gad a , rossz" dolgokon ahelyett, hogy céljaira
irányulna.
21 A Büntető és Túlkövetelő Szülő Módok újabban együttesen Kritikus Mód vagy a Belső Kritikus
elnevezést kaptak, mert nem feltétlenül szülői az eredet, és gyakran egyszerre büntető, kritikus
és követelő az az énrész, amelyre az elnevezés vonatkozik (Eckhard Roediger — Bruce A. Stevens
— Robert Brockman: Contextual Schema Therapy - An Integrative Approach to Personality
Disorders, Emotional Dysregulation & Interpersonal Functioning. 2018, Context Press, New
Harbinger Publications.).
A Panaszkodö Vedelmezö Möd Bernstein és van den Broek (2009) meghatarozasa, és a Védel¬
mező elnevezése elkerülő módra utal. David Edwards (2015) azonban alárendelő módnak írja le
és Önsajnáló / Áldozat módnak nevezi. David P. Bernstein — Elsa Van Dan Broek, Elsa: Schema
Mode Observer Rating Scale (SMORS) Manual — Mode Explanations. 2009, Department of
Psychology, Maastricht University.David Edwards: Self Pity/Victim: A Surrender Schema Mode,
Schema Therapy Bulletin, 2015/1, 3-6. https://www.researchgate.net/publication/279178888
(Letöltes: 2021. februär 27.)
BÁLINT ANDREA

módok
csoportjai
Elkerülö | Elidege- A fájdalmas érzésektől úgy védi magát, hogy

Módok nedett minden érzésétől eltávolodik, mintha egy falat
Védelme- ] húzna. Elidegenedése miatt nincs is tudatában
ző Mód a valódi érzéseinek, szükségleteinek. Nem érez
,Semmit", esetleg próbálja kitalálni, mit kellene
éreznie. Hiányzik az érzelmek átélése, üresnek
érzi magát, távolságtartónak, robotszerűnek
tűnik. Kerüli a másokhoz való közelséget.
Elidege- Addiktív vagy kényszeres önnyugtató, vigasz¬
nedett taló vagy önstimuláló viselkedésekkel távolítja
Onnyug- ] el magát a fájdalmas vagy nem kívánatos ér¬
tató Mód ] zésektől. Tompítást, élvezetet vagy izgalmat
keres a sémaaktivációval járó negatív érzések
helyett. A túlzásba vitt munka, túlzott vállalá¬
sok is ilyen menekülések az érzelmi nehézsé¬
gekkel való szembenézés és megoldás elől.
Dühös Morgós, zsémbes fellépéssel védekezik azok¬

Védel- tól, akiket fenyegetőnek észlel. Tüskésségével
mező távol tart másokat, mert morgolódása miatt
senki nem akar közelebb kerülni hozzá. A düh
kontrollált, célja a biztonságos távolságtartás.

Elkerülő ]A fájdalmas vagy veszélyeztető helyzetekből
Vedelme- ] azonnal menekül, akár a fenyegetés első jelére
ző is, mielőtt még bekövetkezne, hogy megérzi
a kellemetlen érzést. Gyakorlatilag kimegy a
helyzetekből, eltereli a szót, másfelé kezd fi¬
gyelni, hogy a negatív érzéstől védje magát, de
közben jelentős szorongást él át.
Túlkom- | Onfel- Nehéz helyzetekből fölfelé húzza ki magát.

penzáló nagyító Felsőbbrendűnek, különlegesnek, hatalmasnak
módok Mód érzi és mutatja magát. Másokat alacsonyabb
rendűnek tart, saját fontosságát és jelentőségét
hangsúlyozza. Az érzésekkel és emberi kapcso¬
latokkal szemben a megjelenésnek vagy siker¬
nek tulajdonít jelentőséget.
Zsarnok- ] Dühe fokozott, de irányított. Fenyeget, meg¬
Támadó félemlít, bosszút áll. Ami számára fájdalmas,
Mód azt agresszívan viszonozza, hogy a másiknak is
fájjon. Erőszakos, dominál mások felett, hogy
elérje, amit akar.
+ 136 +

módok
csoportjai
Túlkont- ] Típusok: 1. Paranoid — a részletekre, figyel¬

rolláló meztető jelekre irányuló figyelemmel próbálja
Módok kontroll alatt tartani a fenyegetéseket; hiányzik
a biztonság érzete, félreért reakciókat, túlbiz¬
tosítja magát; 2. Kényszeres — rend, ismétlések
és rituálé jelentik a védelmet; minden részlet¬
hez ragaszkodik; 3. Perfekcionista Túlkontrol¬
láló — mindent a tökéletesség érdekében tart
kontroll alatt, ha nem irányítana valamit, az
a veszély fenyegetne, hogy az veszítene tökéle¬
tességéből, hibás lehetne.
(E két Szélhá- Indirekt módon próbálja elérni célját. Látszó¬

utolsó mos Ma- | lag segíteni szeretne, empatizál, de félrevezet,
Megküz- | nipulativ | kihasznal vagy csapdába ejt másokat. Az ér¬
dő Mód Mód zéseitől eltávolodott, hidegen számító, dühe is
igaz- higgadt és irányított — inkább rászedi áldoza¬
ságügyi tát, mint nyílt erőszakhoz folyamodna.
területen
. , , ] Ragadozó ] Hideg, kegyetlen és számító módon semmisíti
jellemző.) Mód meg ellenségeit, riválisait, vagy az útjában álló
akadályokat. Szinte vadászik másokra. Dühe
inkább ürességbe fordul, higgadt, nyugodt,
teljesen irányított. Elidegenedettsége ennek
a módnak a legteljesebb. Cselekedetei célirá¬
nyosak, elveszi, eléri, amit akar, nem vesztegeti
energiáit fenyegetésekre.
2. táblázat: Sémamódok
A két táblázat tömören összefoglalja a sématerápia konceptuális alapjait, mindazt,

amit a szakembernek a sématerápia alkalmazásához tudnia kell. Ezenkívül csak
a gyakorlatot kell elsajátítania, a sématerápiás technikákkal tapasztalatot és jár¬
tasságot szerezni, hogy magabiztosan tudja, hogyan érje el a terápiás célt — ami
általában a kliens sémáinak és gyermek módjainak gyógyítása, a diszfunkcionális
sémamódok gyengítése és végső soron az egészséges felnőtt (EF) erősítése.
Az egyén élettörténetében a problémák, zavarok és tünetek abból keletkez¬
nek, ahogyan a veleszületett temperamentum és alapvető érzelmi szükségletek
találkoznak a gyermekkori környezettel. Az egyén alapvető érzelmi szükségle¬
teit nem vagy nem teljesen kielégítő kora gyermekkori eseményekből sémák és
sémamódok alakulnak ki, amelyek negatív érzelmeket aktiválnak és tartanak
fenn. A sémák mint önfenntartóvá vált, rögzült minták a konzisztenciára tö¬
e 137 "
BÁLINT ANDREA
rekvésük révén küzdenek a fennmaradásukért. A korai maladaptív séma egy¬

aránt torzítja az észlelést és a viselkedést, melynek eredménye, hogy állandóan
igazolni látszik önmagát. Az aktiválódott sémával járó rossz érzéssel az egyén
próbál valahogyan megküzdeni, harcol, menekül vagy leblokkolódik, de az ilyen
maladaptívnak mondható megküzdés (sématerápiás nyelven a túlkompenzálás,
elkerülés vagy alárendelődés) ahelyett, hogy a probléma eredetét oldaná meg,
csak még több komplikációt és zavart okoz, mert a külvilág sem válaszol ked¬
vezően a maladaptív megküzdő módokból történő viselkedésre. A séma és sé¬
mamáód aktivációból adott reakciókra sémaaktiváció a környezet válasza. Ezzel
szemben az egészséges felnőtt egyik maladaptív séma vagy sémamód szerint sem
viselkedik, hanem a megoldást keresi a megküzdendő helyzetben és el is ér egy
jó megoldást, azt tartva szem előtt, hogy azonosítja és betölti azokat az érzelmi
szükségleteit, amelyek a helyzetben sérülnek. Amikor minden alapvető érzelmi
szükséglet tekintetbe van véve és megfelelő módon ki van elégítve, nem jelennek
meg negatív érzések és nem indulnak be a séma aktivációk.
A TERÁPIA FOLYAMATA
Felmérés
A sématerápiás felméréshez jelenleg a magyarul 244 kérdéses Young-féle Séma¬

kérdőív (YSO), a 95 kérdéses Young-féle Rövid sémakérdéiv (YSQ-S3), a Young-féle
Szülői kérdőív (YPI) és a Sémamód kérdőív (SMI) áll a rendelkezésünkre, melyek
magyar nyelven elérhetők.? A sémakérdőívek megbízhatóságát és pszichometriai
jellemzőit több tanulmány is vizsgálta, például Schmidt és munkatársai,"
Unoka Zsolt — Rózsa Sándor — Fábián Ágnes — Mervó Barbara — Simon Lajos: A Young-fele
Séma Kérdőív: a korai maladaptív sémák jelenlétét mérő eszköz pszichometriai jellemzőinek
vizsgálata, Psychiatria Hungarica, XIX. évf., 2004/3, 244-256; Jeffrey E. Young - Brown Gary:
Young Schema Ouestionnaire, in J. E. Young (ed.), Cognitive therapy for personality disorders:
A schema-focused approach, Sarasota, FL, Professional Resource Exchange, 1994 (Rev. ed.),
63-76, ; Jeffrey E. Young — Gary Brown: Young schema questionnaire, New York, Cognitive
Therapy Centre of New York, 1990,; Jeffrey E. Young — Gary Brown: Young schema questionnaire
short form, New York, Cognitive Therapy Centre, 1998.
4 Norman B. Schmidt — Jr. Thomas E. Joiner — Jeffrey E. Young — Michael J. Telch: The schema
questionnaire: Investigation of psychometric properties and the hierarchical structure of a
measure of maladaptive schemas, Cognitive Therapy and Research, vol. 19, 1995/3, 295-321.
* 138 +
Rijkeboer,”® Welburn és munkatarsai,”° Glaser és munkatársai." Waller és mun¬

katársai? a hosszú és rövid változat pszichometriai jellemzőinek vizsgálata során
hasonló belső konzisztenciát, megbízhatóságot és diszkriminatív validitást talál¬
tak, tehát mindkét teszt ugyanolyan megbízhatósággal alkalmazható. A Sémamód
kérdőívet Young és munkatársai 2007-es kiadványa közölte, pszichometriai vizs¬
gälatät Lobbestael és munkatársai végezték.?
A Young-féle sémakérdőíveket számos nyelvre lefordították és adaptálták.
A pszichometriai jellemzők vizsgálata minden nyelvi mintán megerősítette a
teszt megbizhatésägät és validitäsät.* Sémakérdőív létezik gyermekekre, ?! és
244
serdülőkre adaptált formában is.? A Loose-féle gyermek változat hamarosan

elérhető magyarul is.
A semakerdöivek önbeszäamolön alapulnak, hatfokozatü Likert-skälät alkal¬
244
mazva mérik, hogy a sémák és sémamódok milyen mértékben jellemzik a teszt¬

kitöltőt. Mivel a kitöltés szubjektív, több esetben maga egy séma vagy sémamód
befolyásolhatja a megbízható válaszadást.
Marleen Rijkeboer: Validation of the Young Schema Questionnaire, The Wiley-Blackwell

Handbook of Schema Therapy: Theory, Research, and Practice, 2012, 531-539.
Ken Welburn — Marjorie Coristine — Paul Dagg - Amanda Pontefract-Shelley Jordan: The
Schema Questionnaire-Short Form: Factor analysis and relationship between schemas and
symptoms, Cognitive Therapy and Research, vol. 26, 2002/4, 519-530.
” Brian A. Glaser — Linda F. Campbell - Georgia B. Calhoun - Jeffrey M. Bates — Joan V.
Petrocelli: The early maladaptive schema questionnaire-short form: A construct validity study,
Measurement and Evaluation in Counseling and Development, vol. 35, 2002/1, 2-13.
Glenn Waller — Caroline Meyer — Vartouhi Ohanian: Psychometric Properties of the Long
and Short Versions of the Young Schema Questionnaire: Core Beliefs Among Bulimic and
Comparison Women, Cognitive Therapy and Research, vol. 25, 2001/2137-2147.
Lobbestael Jill - Van Vreeswijk M. — Spinhoven Philip — Schouten Erik — Arntz Arnoud:
Reliability and validity of the short Schema Mode Inventory (SMI), Behavioural and Cognitive
Psychotherapy, vol. 38, 2010, 437-458.
Bo Bach - Erik Simonsen — Peter Christoffersen — Levente Kriston: The young schema
questionnaire 3 short form (YSQ-S3), Psychometric properties and association with personality
disorders in a Danish mixed sample, European Journal of Psychological Assessment, vol. 33
2017/2, 134-143.
Christof Loose— Frank Meyer— Reinhard Pietrowsky: The dusseldorf illustrated schema
Questionnaire for Children (DISC), Psicologia: Reflexao e Critica, vol 31., 2018/1, art. no.
7; Paul Stallard — Helen Rayner: The development and preliminary evaluation of a Schema
Questionnaire for Children (SQC), Behavioural and Cognitive Psychotherapy, vol. 33, 2005/2,
217-224.
Laura Santos — Paula Vagos — Daniel Rijo: Dimensionality and Measurement Invariance of a
Brief Form of the Young Schema Questionnaire for Adolescents, Journal of Child and Family
Studies, vol. 27, 2018/7, 2100-2111; Olcay Giiner: Psychometric Properties and Normative values
of Early Maladaptive Schema Questionnaires Set for Children and Adolescents (SQS), Clinical
Psychology and Psychotherapy, vol. 24, 2017/2, 534-554.
e 139 "
BÁLINT ANDREA
A sémák és sémamódok kérdőíves felmérésének több korlátja is van. A kitöltő

sémäinak torzitäsän kivül az maga is korlát, hogy a legrövidebb változat esetében
is viszonylag nagyszámú (95) kérdést kellene megválaszolni, amit néhány kliens
visszautasít vagy egyszerűen nem teljesít.
A sémák felmérésének szerencsére vannak más módjai is: felfedezhetők az
élettörténetből, helyzetek elemzéséből, élményalapú technikákkal önmegfigye
léssel, sőt a terápiás üléseken mutatott viselkedésből és a terapeuta megfigyelé
seiből is. Mivel a sémák átható jelenségek, valószínűleg a terápiás kapcsolatban
is megjelennek valamilyen formában, így létüket maga a terapeuta és a kliens
közti kapcsolat is igazolja. A terapeuta vagy a konzultációs ülések körülményei
is aktiválhatják a sémákat vagy sémamódokat.
Múlttól a jelenig — Konceptualizáció
A sémák és sémamódok feltárása után a kliens edukációja történik, melynek so

rán a klienssel egyeztetve ellenőrizzük is, hogy a feltárás helyes volt-e. A sémák
együtthatásainak és asémamódok egymáshoz való viszonyának feltérképezésével
elkészül a sénaterápiás esetkonceptualizáció, mely érthetővé teszi az összefüg
géseket, vagyis azt, hogyan alakultak ki, majd maradtak fenn a sémák a megküz
dések és a sémamódok az ismétlődő és megerősítő mintázatok által, és hogyan
járulnak hozzá az éppen aktuális probléma kialakulásához. A konceptualizáció
a főbb beavatkozási pontok meghatározását, a kezelés tervezését is segíti.
Terápiás kapcsolatnak a kezdetektől fogva kiemelt szerepe van a sématerá
piában. A szülői újragondoskodás és empatikus konfrontáció a sématerápia két
alap hatótényezője. Alkalmazásukat a sématerapeuta képzéseken és szupervíziók
alkalmával gyakorolhatják a szakemberek. Mindkét tényezőnek nélkülözhetetlen
szerepe van a sémák elleni küzdelemben és a terápia hatékonyságában.
Sémamód munka
A felmérés és pszichoedukáció szakasza után a terápiás fázisban is a klienssel

való együttműködés, a bizalom építése és a biztonságos légkör megteremtése
az elsődleges alap, amelyre építve a kliens és terapeuta egyfajta szövetségben
felveszi a harcot a problémát okozó sémák és sémamódok ellen. A sémamódokat
célozva minden olyan séma változni és gyógyulni fog, amelyet asémamód magá
ban tartalmaz. Mivel a sémamódok néha teljesen egyediek és a konceptualizáció
során születő sémamód térképek egyénről egyénre mások, a terápiás munka is
egyedi lesz. A sémamódokkal azonban van általános cél is, amit a sématerape
uta igyekszik szem előtt tartani a terápiás fázisban. Néhány pszichopatológia
* 140 +
esetére léteznek sématerápiás modellek, melyek megkönnyítik a sémamódok

közötti eligazodást és a kliens számára is érthetővé és világossá teszik, mi törté¬
nik benne.? Sok esetben már maga ez a megértés segít, plusz, az érthető modell
biztonságot nyújt a kliens számára és láthatóvá teszi a megoldáshoz vezető utat.
A sématerápia népszerűségéhez hozzájárul érthetősége, és az a munkamodell,
hogy a kliens be van vonva a terápiás munkába és világos számára mi a cél, hogy
mi történik, és mit miért csinálunk.
A módokkal végzett terápiás munkában legfontosabb cél a sérülékeny gyermek
és más gyermek sémamódok sérüléseinek elismerése, érvényesítése, begyögyi¬
tása a be nem töltött alapvető szükségletek kielégítésével, feltöltésével. A dühös
gyermek rész számára a határszabás elsajátítása a cél, amit a terápia során min¬
den alkalommal segítünk, amikor csak ez a mód aktiválódik és nehézséget okoz.
A gyermek módokhoz azonban, főleg a sérülékeny részhez nem könnyű hozzá¬
férni, hiszen az egyén a sebezhető részét próbálja a legjobban védeni. A hozzá¬
férés érdekében félre kell állítani a megküzdő módokat, de azok védeni fogják a
gyermek részeket mindaddig, amíg a kritikus rész fenyegetést jelent azzal, hogy
rossz érzést okoz a sérülékeny, érző részben. A mérgező kritikus, tülkövetelö vagy
büntető szülő móddal való szembeszállás ezért elengedhetetlen és fontos része
a terápiás folyamatnak. A harc során nem ennek a kritikus résznek a , meggyil¬
kolása" a cél, hanem a diszfunkcionalitásának a megszüntetése. Ami a kliens
számára hasznos ebből a sémamódból - pl. a kötelességtudat -, az az egészséges
felnőtt részbe csatornázódik át, hiszen valójában oda tartozik. A legvégső cél az
egészséges felnőtt rész erősítése, mely egyben egy jól gondoskodó szülő funkciót
is teljesít. Az egészséges felnőtt fejlődésével a kliens egyre jobban megtanul jól
gondoskodni saját magáról, felelősséget vállalni, betölteni a saját alapvető érzel¬
mi szükségleteit, asszertív módon kiállni magáért, jól képviselni az érdekeit és
kedvesen, együtt érző módon bánni önmagával és másokkal.
A terápia menete és lezárása
A terápiás fázis során az előzőekben leírt sémamód munka folyik minden ülé¬
sen aszerint, hogy melyik sémamódban érkezik a kliens vagy melyik séma ak¬
tiválódott éppen. A munka az aktuálisan aktív sémamóddal a leghatékonyabb.
A fentebb leírt célok érdekében válogatjuk a sématerápia különféle technikáit az
élményalapú technikákat részesítve előnyben, az imaginációt, székmunkát, majd
% A sémamód modellek empirikus tesztelésére példa borderline személyiségzavar esetében: Ar¬

noud Arntz — Janet Klokman - Simkje Sieswerda: An experimental test of the schema mode
model of borderline personality disorder, Journal of Behavior Therapy and Experimental Psy¬
chiatry, vol. 36, 2005, 226-239.
* 141 +
BÁLINT ANDREA
kognitív technikákat, a terápia haladóbb fázisában pedig a viselkedésminták meg¬

törésére irányuló technikákat alkalmazzuk többet. Az empatikus konfrontáció
alkalmazása és a korlátozott szülői újragondoskodás folyamatosan jelen van.
Imaginációt a sématerápiában több szinten és több célból, több változatban
alkalmazhatunk, például a felmérés, sémagyógyítás és viselkedésváltoztatás cél¬
jából is — így ez a módszer a sématerápia minden fázisában előfordulhat, csak
más formában alkalmazzuk a különböző fázisokban.?"
A sématerápia lezárása mindig fokozatosan történik, a találkozások gyakori¬

ságának ritkításával, a kliens önállóságának növelésével. Néhány utánkövetéses
alkalom után, esetleg időnkénti levél vagy üzenetváltással kísérve lezárható a te¬
rápia. Mivel a sématerápia során fontos a kötődés és a szülői újragondoskodás,
fontos, hogy a terapeuta később is elérhető legyen, akár néhány újabb alkalom
erejéig, ha a kliensnek szüksége lenne rá.
Arra a kérdésre, hogy , akkor már nem is fognak aktiválódni a sémák?", azt
a választ adhatjuk, hogy a sémák aktiválódását nem fogjuk tudni megelőzni,
de azt el tudjuk érni, hogy egyre ritkábban és egyre kisebb mértékben fognak
aktiválódni, vagyis nem járnak annyira erős rossz érzéssel. A kliens azt tanulja
meg teljes magabiztossággal, hogy mit tegyen, ha aktiválódnak, ha újra fölerő¬
södnének a sémái.
A partner bevonása
Sématerápiában több okból is javasolt a partner, illetve a kliens számára fontos

személy bevonása a terápiába. A felmérési fázisban heteroanamnézis és való¬
ságtesztelés céljából és annak érdekében, hogy megismerjük a kliens számára
fontos vagy nehézséget jelentő személyt, illetve elnyerjük támogatását a kliens
fejlődésének érdekében. Egy támogató, együttműködő kapcsolat sokat adhat a
terápia sikeréhez.
Előfordulnak olyan elakadások, amin a nehéz személy bevonása nélkül nem
vagy nagyon nehezen jutnánk túl a klienssel. Ilyen helyzetekben a terápia köz¬
ben is bevonhatjuk a partnert. A viselkedésminták változása idején és amikor
az egészséges minták megszilárdítása van napirenden, a nem támogató partner
sok nehézséget okozhat, vagy meg is akadályozhatja a terápia sikerét. A terapeuta
arra törekszik, hogy a partner, illetve a kliens számára fontos személy támoga¬
tását elnyerje, amennyiben pedig a partner nem támogató, nem együttműködő
vagy akár mérgező is a kliensre nézve, ennek felismerését segíti és a változ¬
34 Jeffrey E. Young - Janet S. Klosko — Marjorie Weishaar: Schema therapy: A practitioner’s guide,
New York, NY, Guilford Publications, 2003.
* 142 +
tatás megérésének irányába segíti a klienst. A terápiás változásokkal a kliens

kapcsolatai is javulnak, egy támogató partner pedig igazi gyógyulásokat tud
hozni a kliens életébe az alapvető érzelmi szükségletei, hiányai tudatos feltölté¬
sével, megerősítésével. Ugyanígy működik ez minden családi kapcsolat, például
a szülő-gyermek kapcsolat esetében is. Ha a fontos másik együttműködő, páros
ülésekkel is folytathatjuk a terápiát, ahol az újfajta viselkedés és viszonyulás
érthetővé lesz a partner számára is. A partner bevonása a terápia folyamatába
a séma-párterápiás modell szerint történik.
A séma-párterápiás képzés a Nemzetközi Sématerápiás Egyesület akkreditá¬
ciós rendszere szerint történik. Szakirodalmában legmeghatározóbbak Young
és Gluhoski,? Simeone-DiFrancesco, Roediger és Stevens," Roediger, Stevens
és Brockman" és Atkinson? írásai. Magyarul egy esetpéldán keresztül enged
betekintest a semapärteräpia mödszerebe Bälint.?” A sömateräpiänak letezik gyer¬
mek és serdülő modalitása, valamint csoportos formája is, melyek szintén külön
képzési rendszerben működnek, és az egyéni sématerápiától külön akkreditá¬
cióval rendelkeznek. A gyermek- és serdülő-sématerápia 2020 őszén megjelent
első angol nyelvű kötetében a négy legnagyobb nemzetközi elismerésnek örvendő
gyermek- és serdülő-sématerapeuta szerző, Loose, Graaf, Zarbock és Holt, nap¬
rakészen ismerteti a terület fejlesztéseit, izgalmas és kreatív technikáit, melyek
nem csak gyermekekkel, serdülőkkel és szülőkkel, hanem felnőttekkel is sikerrel
alkalmazhatók. Mivel a youngi sématerápiában és újabb integrációiban több¬
nyire a maladaptív sémákkal foglalkozunk, a pozitív sémák, illetve a maladaptív
sémák kialakulásának megelőzése külön képzésen tanulható meg." A gyermek- és
serdülő-sématerápia épít a pozitív sémákra és célozza ezek erősítését. Az egyéni
Jeffrey E. Young -Vicki Gluhoski: A schemafocused perspective on satisfaction in close

relationship, in Sternberg RJ, Hojjat M, (eds.): Satisfaction in Close Relationships, New York,
Guildford, 2005, 356-381.
Chiara Simeone-Difrancesco — Eckhard Roediger — Bruce Stevens: Schema therapy with
couples, New York, NY, Wiley, 2015.
Eckhard Roediger — Bruce A. Stevens — Robert Brockman: Contextual Schema Therapy —
An Integrative Approach to Personality Disorders, Emotional Dysregulation & Interpersonal
Functioning, Hoboken, New Jersey, Context Press — New Harbinger, 2018.
Travis Atkinson: Schema therapy for couples: Healing partners in a relationship, in M. van
Vreeswijk — J. Broersen — M. Nadort (eds.): Handbook of schema therapy: Theory, research and
practice, New York, NY, Wiley, 2012, 323-336.
Bálint Andrea: Műhely, Így dolgozunk mi... A sémapárterápia bemutatása — példa a pár bevo¬
nására. Pszichoterápia, XXVIII. évf., 2019/3, 223-227.
1 Christof Loose — Peter Graaf — Gerhard Zarbock - Ruth Holt: Schema Therapy for Children
and Adolescents, A practitioner’s Guide, Soreham by Sea, West Sussex, Pavilion Publishing and
Media, 2020.
* John P. Louis — Louis Karen Mcdonald: Good Enough Parenting: An In-Depth Perspective on
Meeting Core Emotional Needs and Avoiding Exasperation, New York, Morgan James, 2015.
* 143 +
BÁLINT ANDREA
felnőtt sématerápia az egészséges felnőtt sémamód erősítésére, fejlesztésére építi

be a pozitív sémákat, melyek terápiába való integrálása és erőforrásként kezelése
a felnőtt sématerápia egy fejlődési iránya. A sémapárterápia arra törekszik, hogy
maladaptív megküzdő sémamódok helyett a pár tagjai egészséges felnőttként lép¬
jenek egymással interakcióba, ezért az egészséges felnőtt rész fejlesztése, alapve¬
tően az önmagával való együttérzés és az önmagáért való kiállás képességének
erősítése fontos, és alap célként szerepel a sématerápia minden formájában és
modalitásában.
A terapeuta sémái
A sématerápiában előnyös, ha a terapeuta jól ismeri a saját sémáit és észreveszi,

ha aktiválódnak, tudja, hogy mi szokta kiváltani őket, így előre tudja látni, ha
egy klienssel az ő sémái nem kompatibilisek. A kliens és a terapeuta sémáinak
együtthatása meghatározó a terápia kimenetelében. A terapeuta önismerete se¬
gíti, hogy észrevegye, ha egy sémája vagy sémamódja aktiválódott, illetve, ha
egy kliens vagy egy helyzet valamilyen sémavezérelt reakcióra készteti. Ilyenkor
az automatikusan aktiválódó maladaptív megküzdése helyett egészséges felnőtt
módba tud váltani és így képes megőrizni az egyensúlyát. Így stabilitást tud
nyújtani a kliensnek, egyúttal pedig jó példát is nyújt számára azáltal, hogy
egyformán gondoskodik a kliens és a saját érzelmi szükségleteiről.
BIBLIOGRÁFIA
ARNTZ, Arnoud - JACOB, Gitta: Schema Therapy in Practice: An Introductory Guide to the
Schema Mode Approach, Wiley-Blackwell, 2013.
ARNTZ, Arnoud — KLOKMAN, Janet — SIESWERDA, Simkje: An experimental test of the schema
mode model of borderline personality disorder, Journal of Behavior Therapy and Experi¬
mental Psychiatry, vol. 36, 2005/3, 226-239,
ATKINSON, Travis: Schema therapy for couples: Healing partners in a relationship, in M. van
Vreeswijk — J. Broersen — M. Nadort (eds.): Handbook of schema therapy: Theory, research
and practice, New York, NY, Wiley, 2012, 323-336.
Bacu, Bo — SIMONSEN, Erik — CHRISTOFFERSEN, Peter — KRISTON, Levente: The young
schema questionnaire 3 short form (YSQ-S3), Psychometric properties and association
with personality disorders in a Danish mixed sample, European Journal of Psychological
Assessment, vol. 33, 2017/2, 134-143.
BÁLINT, Andrea: Műhely, Így dolgozunk mi... A sémapárterápia bemutatása — példa a pár
bevonäsära. Pszichoterdpia, XXVIII. évf., 2019/3, 223-227.
* 144 +
BERNSTEIN, David P. — VAN DEN BROEK, Elsa: Schema Mode Observer Rating Scale (SMORS)
Manual - Mode Explanations, Department of Psychology, Maastricht University, 2009.
BERNSTEIN, David P. — ARNTZ, Aarnoud — DE Vos, Marije: Schema Focused Therapy in
Forensic Settings: Iheoretical Model and Recommendations for Best Clinical Practice,
International Journal of Forensic Mental Health, vol. 6, 2007/2, 169-183.
DERBY, Danny S. — PELEG-SaGy, Tal — Doron, Guy: Schema Therapy in Sex Therapy: A Theo¬
retical Conceptualization, Journal of Sex and Marital Therapy, vol. 42, 2016/7, 648-658.
DouGLas, Katie M. — GALLAGHER, Peter — ROBINSON, Lucy J. — CARTER, Janet D. — McIN¬
TOSH, Virginia V. W. - FRAMPTON, Christopher M. A. —- WATSON, Stuart — YOUNG, Allan
H. — FERRIER, I. Nicole - PORTER, Richard J.: Prevalence of cognitive impairment in major
depression and bipolar disorder, Bipolar Disorders, vol. 20, 2018/3, 260-274.
DRUMMOND, Peter D. - GATT, Sally J.: Early maladaptive schemas in people with a fear of
blushing, Clinical Psychologist, vol. 22, 2018/2, 203-210.
EDWARDS, David: Self Pity/Victim: A Surrender Schema Mode, Schema Therapy Bulletin,
2015/1, https://www.researchgate.net/publication/279178888.
FARRELL, Joan M. — Reiss, Neele — SHAW, Ida A.: The Schema Therapy Clinician’s Guide:
A Complete Resource for Building and Delivering Individual, Group and Integrated Sche¬
ma Mode Treatment Programs, Hoboken, New Jersey, Wiley-Blackwell, 2014.
GLASER, Brian A. — CAMPBELL, Linda F. - CALHOUN, Georgia B. — BATES, Jeffrey M. —
PETROCELLI, Joan V.: The early maladaptive schema questionnaire-short form: A construct
validity study, Measurement and Evaluation in Counseling and Development, vol. 35,
2002/1, 2-13.
GUNER, Olcay: Psychometric Properties and Normative values of Early Maladaptive Schema
Questionnaires Set for Children and Adolescents (SQS), Clinical Psychology and Psycho¬
therapy, vol. 24, 2017/2, 534-554.
HAsHEMI, Roghayeh — DARVISHZADEH, Kobra: Effectiveness of group schema therapy in
reducing the symptoms of major depression in a sample of women, Asian Social Science,
vol. 12, 2016/6, 232-238.
HEATH, Gillian, STARTUP, Helen (eds): Creative methods in schema therapy: Advances
and innovation in clinical practice, Abingdon, Oxon, Routledge, Taylor & Francis Group,
2020.
LOBBESTAEL, Jill - VAN VREESWIJK, M. — SPINHOVEN, Philip — SCHOUTEN, Erik — ARNTZ,

Arnoud: Reliability and validity of the short Schema Mode Inventory (SMI), Behavioural
and Cognitive Psychotherapy, vol. 38, 2010, 437-458.
Loose, Christof - GRAAF, Peter - ZARBOCK, Gerhard - HOLT, Ruth: Schema Therapy for
Children and Adolescents, A practitioner’s Guide, Soreham By Sea, West Sussex, Pavilion
Publishing and Media, 2020.
BÁLINT ANDREA
LoosE, Christof — MEYER, Frank — PIETROwsKy, Reinhard: Ihe dusseldorf illustrated schema
Questionnaire for Children (DISC), Psicologia: Reflexao e Critica, vol. 31, 2018/1, art. no.
7.
Lours, John P. — Woop, Alex M. — LocKwoop, George — Ho, Moon-H. R. — FERGUSON,

Eamonn: Positive clinical psychology and Schema Therapy (ST): The development of the
Young Positive Schema Questionnaire (YPSQ) to complement the Young Schema Ques¬
tionnaire 3 Short Form (YSQ-S3), Psychological Assessment, vol. 30, 2018/9, 1199-1213.
Louis, John P. —- MCDONALD, Louis Karen: Good Enough Parenting: An In-Depth Perspective
on Meeting Core Emotional Needs and Avoiding Exasperation, New York, Morgan James,
2015.
MALOGIANNIS, Ioannis A. - ARNTZ, Arnoud — SPYROPOULOU, Areti — TSARTSARA, Eirini
— AGGELI, Aikaterini —- KarveE Li, Spyridoula — ZERvAs, Iannis: Schema therapy for pa¬
tients with chronic depression: A single case series study, Journal of Behavior Therapy and
Experimental Psychiatry, vol. 45, 2014, 319-329.
McDONNELL, Emma — HEVEY, David - MccaAuLEy, Mathew — Ducray, Kevin Noel: Explora¬
tion of Associations Between Early Maladaptive Schemas, Impaired Emotional Regulation,
Coping Strategies and Resilience in Opioid Dependent Poly-Drug Users, Substance Use
and Misuse, vol. 53, 2018/14, 2320-2329.
MCINTOSH, Virginia V. W. — JORDAN, Jennifer — CARTER, Janet D. - FRAMPTON, Christo¬

pher M. A. — MCKENZIE, Janice M. — LATNER, Janet D. — Joyce, Peter R.: Psychotherapy
for transdiagnostic binge eating: A randomized controlled trial of cognitive-behavioural
therapy, appetite-focused cognitive-behavioural therapy, and schema therapy, Psychiatry
Research, 2016/240, 412-420.
Oeı, Tian P. S.- BARANOFF, John: Young Schema Questionnaire: Review of psychometric and
measurement issues, Australian Journal of Psychology, vol. 59, 2007/2, 78-86.
PARPART, Hella - KRANKENHAGEN, Magdalena — ALBANTAKIS, Laura — HENCO, Lara —
Friess, Elisabeth — SCHILBACH, Leonhard: Schema therapy-informed social interaction
training: Interventional approach for adults with high-functioning autism [Schemathera¬
pie-informiertes, soziales Interaktionstraining: Interventionsansatz fiir Erwachsene mit
hochfunktionalem Autismus], Psychotherapeut, vol. 63, 2018/3, 235-242.
RENNER, Fritz — ARNTZ, Arnoud — PEETERS, Frank P. M. L. — LOBBESTAEL, Jill — HUIBERS,
Marcus J. H.: Schema therapy for chronic depression: Results of a multiple single case
series, Journal of Behavior Therapy and Experimental Psychiatry, 2016/51, 66-73. doi:
10.1016/j.jbtep.2015.12.001.
RIJKEBOER, Marleen: Validation of the Young Schema Questionnaire, The Wiley-Blackwell
Handbook of Schema Therapy: Theory, Research, and Practice, 2012, 531-539.
ROEDIGER, Eckhard — STEVENS, Bruce A. — BROCKMAN, Robert: Contextual Schema Therapy
- An Integrative Approach to Personality Disorders, Emotional Dysregulation & Interper¬
sonal Functioning, Oakland, Context Press, — New Harbinger, 2018.
* 146 +
SANTOS, Laura — VAGos, Paula — Rijo, Daniel: Dimensionality and Measurement Invariance
of a Brief Form of the Young Schema Ouestionnaire for Adolescents, Journal of Child and
Family Studies, vol. 27, 2018/7, 2100-2111.
SCHMIDT, Norman B. — JOINER Jr. Thomas E. -— Young, Jeffrey E. - TELCH, Michael J.: The
schema questionnaire: Investigation of psychometric properties and the hierarchical
structure of a measure of maladaptive schemas, Cognitive Therapy and Research, vol. 19,
1995/3, 295-321.
SIMEONE-DIFRANCESCO, Chiara — ROEDIGER, Eckhard — STEVENS, Bruce: Schema therapy

with couples, New York, NY, Wiley, 2015.
STALLARD, Paul — RAYNER, Helen: The development and preliminary evaluation of a Schema
Questionnaire for Children (SQC), Behavioural and Cognitive Psychotherapy, vol. 33,
2005/2, 217-224.
STOPA, Lusia — THORNE, Peter -— WATERS, Anne — PRESTON, Jackie: Are the short and long
forms of the Young Schema Questionnaire comparable and how well does each version
predict psychopathology scores?, Journal of Cognitive Psychotherapy: An International
Quarterly, vol. 15, 2001/3, 253-272.
UNOKA Zsolt — R6zsa Sandor — FABiAN Agnes — MERVO Barbara — SIMON, Lajos: A Young¬
féle Séma Kérdőív: a korai maladaptív sémák jelenlétét mérő eszk6z pszichometriai
jellemzöinek vizsgälata, Psychiatria Hungarica, XIX. evf., 2004/3, 244-256.
WALLER, Glenn — MEYER, Caroline - OHANIAN, Vartouhi: Psychometric Properties of the
Long and Short Versions of the Young Schema Questionnaire: Core Beliefs Among Bulimic
and Comparison Women, Cognitive Therapy and Research, vol. 25, 2001/2, 137-147.
WALLER, Glenn — SHAH, Rajshree — OHANIAN, Vartouhi — ELLIOTT, Peter: Core Beliefs in
Bulimia Nervosa and Depression: The Discriminant Validity of Young’s Schema Question¬
naire, Behavior Therapy, vol. 32, 2001/1, 139-153.
WELBURN, Ken — CorISTINE, Marjorie — Daca, Paul — PONTEFRACT, Amanda — JORDAN,
Shelley: The Schema Questionnaire-Short Form: Factor analysis and relationship between
schemas and symptoms, Cognitive Therapy and Research, vol. 26, 2002/4, 519-530.
VAN VREESWIJK, Michiel F. — BROERSEN, Jenny — NADORT, Marjon: The Wiley-Blackwell
handbook of Schema Therapy, theory, research, and practice, Oxford, Wiley-Blackwell,
2012.
Young, Jeffrey E. - ARNTZ, Arnoud — ATKINSON, Travis — LOBBESTAEL, Jill - WEISHAAR,

Marjorie E. - VAN VREESWIJK, Michiel F.: The schema mode inventory, New York, NY,
Schema Therapy Institute, 2007.
Young, Jeffrey E.- BROWN, Gary: Young Schema Questionnaire, in J. E. Young (ed.): Cognitive
therapy for personality disorders: A schema-focused approach, Sarasota, FL, Professional
Resource Exchange, 1994 (Rev. ed.), 63-76.
Young, Jeffrey E.- BROWN, Gary: Young schema questionnaire, New York, Cognitive Therapy
Centre of New York, 1990.
+ 147 +
BÁLINT ANDREA
YOUNG, Jeffrey E. — BROwN, Gary: Young schema guestionnaire short form, New York, Cogni¬
tive Iherapy Centre, 1998.
YOUNG, Jeffrey E.: Cognitive therapy for personality disorders: A schema-focused approach,
Sarasota, FL, Professional Resource Exchange, 1990.
YOUNG, Jeffrey E — GLUHOSKI, Vicki: A schemafocused perspective on satisfaction in close
relationship, in Sternberg R. J. — Hojjat M. (eds.): Satisfaction in Close Relationships, New
York, Guildford, 2005, 356-381.
YOUNG, Jeffrey E. — KLosko, Janet S.: Reinventing your life: The breakthrough program to end
negative behavior and feel great again, New York, Plume, 1993.
YOUNG, Jeffrey E. —- KLOsKO, Janet S. - WEISHAAR, Marjorie: Schema therapy: A practitioner’s
guide, New York, NY, Guilford Publications, 2003.
AFFILIACIO
Balint Andrea: klinikai szakpszichologus, pszichoterapeuta, ISST akkreditalt

Sématerapeuta és kiképz6 szupervizor, a Sémateräpiäs és Tréning Kôzpont
Budapest vezetôje; andrea.balint@hotmail.com
* 148 +
EGYUTTERZES-FOKUSZU BEAVATKOZASOK
me
DR. ALBU MÓNIKA
BEVEZETÉS
s Az együttérzés cselekvő szeretet."

Dalai Láma
Az együttérzés többféleképpen határozható meg, lényege azonban mindenképp

egyfajta szeretetteli kedvesség, amelyhez saját és mások szenvedésének tudatosí¬
tása társul, kiegészülve a szenvedés enyhítésre irányuló szándékkal és erőfeszítés¬
sel. Az együttérzés gyakorlata megjelenik különböző vallási, spirituális és morális
megközelítésekben, illetve segítséget nyújthat a mentális pszichés, valamint in¬
terperszonális szenvedés enyhítésében, gyógyításában is. Az együttérzés évszá¬
zadok óta elsősorban vallási fogalomként vonult be a nyugati köztudatba (lásd az
együttérző és megbocsátó istenképeket). Elsősorban a keleti hagyományokban,
kiemelten a buddhizmusban dolgoztak ki olyan mentális gyakorlatokat, ame¬
lyekkel az együttérző elme készsége fejleszthető (hasonlóan ahhoz, mint ahogy
valamilyen készséget, például egy hangszeren való zenélését fejleszthetünk).
Az együttérzés képessége a tudatos jelenlét (mindfulness) alapja, amely le¬
hetővé teszi, hogy törődéssel és kedvességgel válaszoljunk az életünk során fel¬
merülő nehézségekre, felhagyjunk az önostorozással és tiszta szívvel el tudjuk
fogadni önmagunkat és másokat is, javítva az interperszonális kapcsolatainkat
és a mentális egészségünk állapotát.
Az utóbbi 30-40 évben a pszichológia tudománya is újra , felfedezte" az együtt¬
érzés, törődés és a proszociális viselkedési formák központi szerepét a mentális
egészség, a testi-leki—szellemi jól-lét kialakításában és a társas, valamint a tágabb
világgal történő harmonikus kapcsolataink fejlesztésében. Az együttérző motivá¬
ció (, segítsünk és ne ártsunk?") a klinikai orvosi és pszichológia területén is a se¬
gítő szakma alapja. A nyugati társadalmakban mindezek ellenére úgy tűnik, hogy
krónikus (önjegyüttérzés deficitben szenvedünk. A törődő gondoskodás nélküli
gyógyítás, segítés nemcsak a páciensek szenvedését növelheti meg, hanem a segítő
szakmában dolgozók és családtagjaik szenvedéséhez is hozzájárulhat, elősegítve a
* 149 "
DR. ALBU MÓNIKA
segítőszakmában nagy arányban előforduló burnout vagy morális sérülés jelensé¬

gét. Az együttérzés, törődés fejlesztése nemcsak a mentális problémákkal küzdő¬
nek jelent , gyógyírt", hanem a segítő szakmában, egészségügyben dolgozóknak is,
hiszen fejleszti a rezilienciaszintet (pszichés ellenálló képesség) is, javítja a társas
és önmagunkkal való kapcsolódást, javítja a probléma- és konfliktuskezelési ké¬
pességeket, megerősíti azimmunvédelmet, hatékonyan csökkenti a depresszív és
szorongásos tüneteket, a stresszhez kapcsolódó pszichoszomatikus panaszokat,
elviselhetőbbé teszi a fájdalmat, ezáltal javítja az életminőséget.
Jelen fejezetben áttekintjük az együttérzés komplex fogalmát, elméleti és ideg¬
tudományi hátterét, majd a gyakorlati részben bemutatásra kerülnek egyrészt az
együttérzés fejlesztésére alkalmazott leggyakoribb fókuszpontok, konkrét gya¬
korlatokkal illusztrálva, másrészt bemutatjuk a legismertebb együttérzés fejlesz¬
tésére irányuló programokat, tréningeket, pszichoterápiás beavatkozásokat.
AZ EGYÜTTÉRZÉS FOGALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA
Az együttérzés hatékony konceptualizálásához elengedhetetlen a terminusok

tudományos definiálása és tisztázása. Azzal kapcsolatban, hogy az együttérzés
pontosan mitis takar, a külföldi szakirodalomban is ellentmondóak a definíciók.
Magyar tanulmányokban még kevésbé behatárolt a fogalmak közötti különbség,
az ,együttérzést" leggyakrabban az empátia szinonimájaként használják. Szótá¬
rakbanis a következő meghatározás áll: , Empátia: A beleélés képessége; a másik
személlyel való együttérzés." Az empátia és az együttérzés fogalmait sokszor
szinonimaként használjuk, annak ellenére, hogy más folyamatokat jelentenek
és különböző idegi háttérrel rendelkeznek. Az empátia a mások érzelmeinek az
átélését jelenti, míg a mindfulness (tudatos jelenlét) képességéhez kapcsolható
együttérzés holisztikus szemléletet jelöl, amely mások problémáinak a tudomá¬
sul vétele mellett magában foglalja a segíteni akarás szándékát is.
Az empátia mellett a másik hasonló, és a szakirodalomban is gyakran fel¬
cserélt fogalom a részvét és a személyes distressz. A részvét más negatív érzelmi
állapotára adott olyan válasz, amely magában foglalja mind a szomorúság, mind
a másikért való aggodalom érzését. A személyes distressz érzés pedig az az érzés,
melyet akkor érez valaki, amikor tanúja annak és felismeri, hogy más szenved
és ez szorongást vagy aggodalmat kelt a szemlélőben, vagyis a fókusz a szelfre
irányul. Az együttérző viselkedéshez szintén közel állónak érezhetjük az altruiz¬
must, mely olyan akaratlagos viselkedés, amely mások segítésére irányul, minden
! http://idegen-szavak.hu/empátia (Letöltés: 2020. május 15.)
e 150"
EGYÜTTÉRZÉS-FÓKUSZÚ BEAVATKOZÁSOK
egoista érdek nélkül, önzetlenül. A proszociális viselkedés abban különbözik az

altruizmustól, hogy a segítő szándék oka nem feltétlenül tisztázott, de önkéntes
és szándékos viselkedést jelent mások megsegítésére.?
Mi nem tekinthető együttérzésnek? Nem együttérzés például az , aranyos
kedvesség" (niceness). A törekvés, hogy aranyos, kedves embernek mutassuk
magunkat sokszor csak álcaként használja az együttérzést. Itt egyértelmű, hogy
a motiváció az érzelem mögött meghatározza magát az érzelmet is. Az ,ara¬
nyos kedvesség" mögött megbúvó érzelem legtöbbször az a vágy, hogy szeretet¬
re méltónak láttassuk magunkat, ami egy önirányult és öncélú viselkedés, ami
többnyire kora gyermekkori nárcisztikus sérülést, csökkentértékűségi érzéseket
kompenzál. Az együttérzés célja ezzel szemben nem önmagunk , népszerűsítése",
hanem mentes az önző céloktól. Sok esetben a kétféle cél által vezérelt viselkedés
nem vagy csak nagyon nehezen megkülönböztethető.?

Nem együttérzés a jótékonyság vagy sajnálat sem — mely sokszor fölényre
törekvést, felsőbbrendűséget takar és leereszkedő, tehát az együttérzés , közeli
ellensége". Gyakran lefelé irányuló társas összehasonlítás áll ennek hátterében."
Míg a sajnálat szeparációt és másság érzést takar, addig az együttérzés épp a kö¬
zös kapcsolati pontot találja meg a szenvedőkkel. A közös emberi mivoltunk,
a ,sorsközösség" érzése adja meg ezt az egyenlőségérzést. A sajnálat épp ezért
sokszor elutasítást vált ki másokból, mert sérti az önérzetet. Az együttérzés so¬
rán érzékeljük a fájdalmat, de nem süllyedünk el benne.
Az együttérzés nem naivitás, gyengeség vagy hülyeség. Az együttérzés a szen¬
vedés csökkentésére fókuszál, így a hosszú távú egészséget választja a rövid távú
örömök helyett. Ugyanakkor ez hatalmas bátorságot igényel és változást idéz elő
azáltal, hogy elérhetővé teszi azokat az érzelmi forrásokat, amelyek szükségesek
a tanuláshoz és növekedéshez.
Az együttérzés még csak nem is áldozat vagy önfeláldozás. Az önfeláldozás

sokszor csak rólunk szól, az együttérzés ugyanis nem passzivitás és nem a bán¬
talmazás szótlan viselése. Nagyon fontos közös emberi mivoltunk önmagunkra
való kiterjesztése és annak a megértése, hogy nemcsak embertársaink értékesek,
hanem mi magunk is azok vagyunk. A saját boldogságunk éppoly fontos, mint
másoké, így az önfeláldozás éppenhogy saját magunk, saját értékeink lebecsülése,
? Nancy Eisenberg — Paul A. Miller: Empathy, sympathy, and altruism: Empirical and conceptual
links, in Eisenberg, N. — Strayer, J. (eds.): Empathy and its development, New York, NY, Camb¬
ridge University Press, 1987, 292-316.
Aura Glaser: A call to compassion: Bringing Buddhist practices of the heart into the soul of
psychology, Berwick, Maine, Nicolas-Hays, Inc, 2005.
Richard S. Lazarus: Cognition and Motivation in Emotion, American Psychologist, vol. 46,
1991/4, 352-367.
DR. ALBU MÓNIKA
semmibevétele." Az együttérzés nem lehet teljes, ha nem foglalja magába a saját

magunk iránti önegyüttérzést is. Az együttérzés nem természetellenes — hiszen
alapvető, velünk született szükséglet, hogy boldogok legyünk és szenvedésmen¬
tes életet éljünk. Az együttérzés erre az eredeti vágyra emlékeztet és segít abban
is, hogy ennek megfelelően éljük életünket.
EGYÜTTÉRZÉSMODELLEK
Buddhista modell
A buddhizmus szerint a mentális tapasztalatok, mint a boldogság, kötődés,

ellenérzés csakúgy, mint az együttérzés és intuíció nem egymástól független
jelenségek, mint ahogy a fenti buddhista idézet is szemlélteti ezt. A buddhista
pszicholdgia® szerint az együttérzés a legalapvetőbb természetünk része, ami
abból ered, hogy mindennel kapcsolatban állunk. A buddhista együttérzés fo¬
galma nem a szenvedésre koncentrál, hanem az okokra, amelyek a szenvedést
előidézték, és így nem tekinthető pusztán valamilyen független készségnek vagy
vonásnak. Ugyanígy fontosnak tartják például, hogy a szerető kedvesség és
együttérzés fontos eleme legyen a mindennapoknak, mert meggyőződésük, hogy
az énközpontúságból a , másik-központúságba" való váltás után világosabban
látjuk a valóságot is, ami körülvesz minket. Ebben a felfogásban az együttérzés
nemcsak egy technika vagy módszer, hanem olyasvalami, ami mélyen áthatja
az emberi természetet és nagyon szorosan kötődik a bölcsességhez, belátáshoz
és tudatos jelenléthez. A nyugati szemléletmód hajlamos szeparáltan gondol¬
kodni különböző jelenségekről, ebben a kontextusban ugyanakkor az elme/szív;
bölcsesség/szeretet nem választható külön. A keleti filozófiákban (pl. kínai és
japán) ugyanaz az írásjel (páli nyelven sati, angolul mindfulness) egyszerre jelenti
az elmét és a szívet, így egyben, és nem különválasztva.
In
NS
1. abra: Sati - mindfulness - tudatos jelenlét japan kanji kalligrafidval
5 Elizabeth Ann Pommier: The compassion scale. Dissertation Abstracts International Section A,
Humanities and Social Sciences, vol. 72, 2011, 1174.
6 Jack Kornfield: A bélcs sziv, Budapest, Ursus Libris, 2017, 33-49.
+152 +
A kettő egymás nélkül nem tud megfelelően működni: sem a tudatosság a sze¬
retetteli együttérzés nélkül, sem a szeretetteli együttérzés a tudatosság nélkül.
Egyrészt a mindfulness előfeltétele az együttérzésnek, másrészt a szeretette¬
li, elfogadó együttérzés fontos attitűdbeli komponense a tudatos jelenlétnek.
A buddhista hasonlat szerint olyanok, mint egy madárnak két szárnya: ahhoz,
hogy repülni tudjon, mindkettőnek egyensúlyban kell lennie.
A buddhizmus szerint az együttérzés része az úgynevezett négy mérhetetlen¬
nek: ezek a szerető kedvesség (metta), együttérzés (karuna), szimpatikus öröm
(mudita) és a harmonikus kiegyensúlyozottság (upeksha). Ezek az entitások azért
„merhetetlenek”, mert mind a négy az elme olyan tiszta minőségét képviselik,
amelyek mérhetetlenül és a végtelenségig fejleszthetők. Mind a négynek két as¬
pektusa van: egy motivációs (amellyel kívánjuk a szerető kedvességet, az együtt¬
érzést, az örömöt és a harmonikus kiegyensúlyozottságot — nemcsak másoknak,
hanem magunknak is), a másik az okokról szól, amelyek ezeket az állapotokat
gátolják vagy segítik. Buddhista perspektívából tekintve az együttérzés , távoli
ellensége" a kegyetlenség vagy szívtelenség, , közeli ellensége" a sajnálat. A saj¬
nálat sokszor felsőbbrendűséget takar, , lesajnálást" jelent, és semmiképpen sem
eredményez aktív segítséget a szenvedőn."
A buddhista felfogásban a négy mérhetetlen egymástól nem elválasztható és
ezek életünk során fejleszthetőek gyakorlás által.
Gilbert evolúciós egyiittérzésmodellje®
Paul Gilbert szerint az együttérzésre való képességnek evolúciós gyökerei van¬

nak, mivel az ember szociális lény. Emlősökként kötődünk, kapcsolódunk egy¬
máshoz a túlélés érdekében, ezért szükségünk van arra, hogy támogató kapcso¬
lataink legyenek.
Az együttérzés Gilbert szerint tehát az emlősök kötődés és barátság által
motivált gondoskodási igényéből fejlődött ki. Gyökere a valahová tartozás, a sze¬
retni és szeretve lenni igényében van. Gilbert evolúciós megközelítése szerint az
agyunk több millió év alatt fejlődött ki és komplex szükségletekkel, vágyakkal
és érzelmekkel rendelkezik. Ezeket a komplex érzelmeket, vágyakat három, egy¬
mással szorosan összefüggő, ugyanakkor külön neurális és hormonális háttérrel
rendelkező érzelmi regulációs rendszer szabályozza: drive (jutalmazó), veszély
(büntető), illetve gondoskodó (megnyugtató) rendszerek. Ez utóbbi a törzs¬
7 Dalai Lama: How to be Compassionate: A handboook for creating inner peace and a happier
world, London, Random House, 2011.
8 Paul Gilbert: The compassionate mind, London, Constable, 2013.
DR. ALBU MÓNIKA
fejlődés során legkésőbb kialakuló rendszernek a része az együttérzés. Testünk

neurofiziológiai rendszere kifejezetten előhuzalozott a törődés és kedvesség
jeleinek detektálására. Tehát ahhoz, hogy biztonságban érezzük magunkat a
világban, a barátságok és szövetségek fontosak lesznek az életünkben. Agyunk
fejlettsége folytán képesek vagyunk más emberek elméjére reflektálni és tisz¬
tában vagyunk azzal, hogy másoknak is vannak érzései, motivációi, valamint,
hogy ők is szenvedhetnek. Amikor ez a két képességünk találkozik, kialakul az
együttérzés. Ami tehát több mint törődés, mert azt jelenti, hogy megértjük,
mentalizáljuk és ráhangolódunk mások tapasztalataira.
ÉRZELMI SZABÁLYOZÁS HÁROM KÖRE
Gilbert modellje szerint az érzelmi szabályozás

három különböző rendszer alapján történik
Megvizsgálhatjuk, hogy
a három rendszer
DRIVE RDSZ. GONDOSKODÖ RDSZ.
mennyire van
Funkció: célok elérése, Funkciö: lelassuläs, kiegyensúlyozott
fogyasztás, teljesítmény, megnyugtatäs, pihenes, állapotban: pl. a rajzolt
feladatok biztonsäg, kedvesseg, körök nagysága
szimbolizálhatja az
egyes rendszerek
st ! y, működését. Fontos
\ > 2 | észlelnünk, ha pl. a gondoskodé
— rendszerünk
alulmüködik. Ezen
VESZELY RDSZ. segithet az együtterzes

fejlesztese.
Funkció: veszély kezelése,
védelem, túlélés,
biztonságkeresés 2 -®
2. ábra: Gilbert három érzelemszabályozó rendszere

(Paul Gilbert Együttérző elme könyvéből adaptálva)
Gilbert szerint nagyon fontos, hogy az érzelmek működését alapjaiban meg¬

értsük. A pozitív affektusok különböző fiziológiás rendszeren működnek attól
függően, hogy mihez asszociálódnak. Így a melegség- és valahovatartozás-érzés
neurobiológiai hátterében az endogén opiát és az oxitocin rendszer, míg a meg¬
valósítás aktív, , csináld meg" élményhez kapcsolható pozitív érzelmei az aktiváló
dopaminerg rendszeren keresztül hatnak a szervezetben. Ez gyakorlatilag azt
jelenti, hogy teljesen másfajta pozitív érzelmeket és ehhez kapcsolódó fiziológiai

reakciót okoz egy versenyen való győzelem, mint a szeretve és elfogadva lenni
érzése. Ezen túlmutat azonban az a nagyon fontos felfedezés, hogy ha valaki
gyermekkorában sok pozitív affektust tapasztalt a szüleitől (kötődés, szeretet,
melegség), akkor interperszonális és/vagy stresszhelyzetekben az oxitocin és
endogén opiát rendszert könnyebben mozgósítja majd a szervezete, így az ér¬
zelemszabályozása hatékonyabb lesz a fejlettebb önmegnyugtató reakcióknak
köszönhetően. Bántalmazó, nem elfogadó környezetben felnevelkedett gyerekek
eseteben viszont tülstimulält lesz az agyban a veszely-felelem-düh rendszere
és alulstimulált a megnyugtató rendszer, így az érzelem- és indulatkontrolljuk
sérül. Sok — alapvetően és általánosan pozitívnak gondolt — élmény aktivalhat
olyan régi emlékeket, ha olyan érzelmi emlék kötődik hozzájuk, melyek a múlt¬
ban traumatikusak voltak — ilyenkor az önmagában pozitív élmény maga is
traumatikussá válhat. Így egy felnőttkori intim kapcsolat könnyen emlékeztethet
a korai elfogadó anyai szeretet hiányára és hozhatja elő a kisgyermekkori ma¬
gárahagyatottság és alkalmatlanság félelmetes és szégyenteljes érzését. Ahhoz,
hogy a sok negatív érzéssel (harag, irigység, sérelmek, gyűlölet, traunmatikus
emlékek) megküzdjünk, szükségünk van az együttérző szeretetre, amit, ha nem
kaptunk meg gyermekkorunkban, későbbi kapcsolatainkban keressük tovább.
Ennek tragikuma az, hogy általában hiába teszünk így, sokszor ez a szükség¬
letünk kielégítetlen marad. A korai negatív élmények miatt eleve megtanulunk
álarcokat viselni, hogy megvédjük magunkat a sérülésektől, elutasítástól, és
közben mélyen azt kívánjuk, bárcsak szeretetet és elfogadást kapnánk. Ezeknek
a pácienseknek az élettörténetében mindig ott van, ahogy gyermekkorukban
a szüleik elutasították, kritizálták őket, kiabáltak velük vagy a szobájukban ültek
magányosan és senki nem fordult hozzájuk együttérzéssel.? Együttérzés hiányá¬
ban az önmagunknak és másoknak való megbocsátás is nehézzé válik.
De miért olyan nehéz az együttérzés, mi akadályozza, nehezíti annak létre¬
jöttét? Számtalan olyan tényező van, ami miatt az együttérzés sem mások, sem
önmagunk felé nem egyszerű feladat. A legnehezebb, amikor valaki nem me¬
leg, szerető, elfogadó szülői környezetben nevelkedett. Ha valaki ugyanis gyer¬
mekkérnt ritkán kapott a szüleitől meleg, elfogadó szeretetet (és helyette folyton
elutasították, megszégyenítették és büntették), felnőttkorára a kapcsolataiban
másokat hatalmasnak fog látni, saját magát pedig tehetetlennek és kicsinek, aki¬
nek az érzelmi csatatéren folyton támadnia kell vagy meg kell védenie magát
° Paul Gilbert: The evolution of shame as a marker for relationship security, in J. L. Tracy, Jessica
L. — Robins, Richard — Tangney, June (eds.): The self-conscious emotions: Theory and research,
New York, Guilford, 2007, 283-309.
DR. ALBU MÓNIKA
a támadásoktól. Általában ez a szülői minta beépül és a személy önmagát ugyan¬

így fogja megszégyeníteni, támadni, büntetni, mivel gyermekkorából sem olyan
emlékei nem lesznek, hogy ő szerethető, sem olyanok, hogyan kell meleg, szerető
segítséget hívni és elfogadni a szenvedés pillanataiban. Így nem aktiválódhat
adekvátan a test belső önmegnyugtató rendszere sem. A túlzott önkritikusság
egyik oka a hibázástól való félelem és a maximalizmus, másik az alárendelődés
és a gyengeség, puhányság látszatának elkerülése. Még súlyosabb az önkriti¬
kusságnak az a formája, amikor odáig fajul, hogy a személy megveti és gyűlöli
saját magát. Ők általában bántalmazó környezetből jönnek (mely háttér kedvez
a különféle pszichopatológiák (személyiségzavarok, szorongásos, depressziós
kórképek) kialakulásának)."
Boris Bornemann és Tania Singer együttérzésmodellje"
Tania Singer, német idegtudós kutatócsoportja szerint az együttérzés mások szen¬

vedésének mély megértése mellett a segíteni akarás, mások szenvedésének eny¬
hítésének vágyát is jelenti. Ebben az értelemben az együttérzésnek tehát van egy
érzelmi és egy motivációs összetevője is. Singer egyiittérzés ReSource-modellje
(forrásmodell) szerint ahhoz, hogy az együttérzés működhessen bennünk, fej¬
lesztenünk kell azokat az együttérzés alapjait adó kognitív, affektív, motivációs
és szociális erőforrásainkat, amelyek már eleve ott vannak bennünk, csak nem
tanultuk meg őket hatékonyan használni. Singer ennél tovább megy, modelljében
megpróbálja azonosítani az együttérzés alkotóelemeinek idegi korrelátumait is.
A modell három főkomponense a jelenlét, az affektusok és a perspektíva.
A jelenlét két részből áll: figyelem és interoceptív tudatosság. Singer szerint
ahhoz, hogy az együttérzés affektív és kognitív oldala működhessen, elengedhe¬
tetlen az elme kiegyensúlyozott, stabil működése a jelenben. Ennek a képesség¬
nek az alapját képezi az a készség, hogy megtanuljuk ráirányítani a figyelmünket
belső mentális (introspekció) és külső testi állapotainkra (interocepció).
A figyelemnek, mint exekutív funkciónak háromféle aspektusa is szerepel
a tudatos jelenlét kialakításában: az éber vagy fenntartott figyelem (amely segít
a jelenben levés állapotát fenntartani), a figyelmi monitorozás (amely tetten éri
az elkalandozó elmét) és az irányított figyelem (amely az elkalandozó elmét visz¬
szairányítja a jelenbe). Az éber figyelem idegi korrelátumai a jobb oldali fronto¬
parietális hálózat (anterior cingulate, dorsolateralis prefrontális kortex, inferior
Judith Herman: Trauma és gyógyulás, Budapest, Háttér, 2011.

4 Boris Bornemann — Tania Singer: A Cognitive Neuroscience Perspective: The ReSource Model,
in Singer, Tania — Bolz, M (eds.): Compassion. Bridging Practice and Science, eBook, Munich,
Max Planck Society, 2013, 178-191.
temporális lebeny, locus coeruleus, talamusz), amely kritikus a szervezet készen¬

léti állapotban való tartásához. A monitorozásé az anterior prefrontális kortex,
az irányított figyelemé pedig az anterior cingulate kortex és a dorsolaterális
prefrontális kortex.?
Az interoceptív tudatosság az a képességünk, hogy érzékeljük a saját testünk
belső állapotait (légzés, belső szervek mozgása stb.). Ez nagy segítség a jelentu¬
datossághoz, mert a testi állapotváltozások mindig az itt és mostban történnek.
A testérzetekről a visszajelzést agyunk az insulán keresztül közvetíti, mely ér¬
zelmi tapasztaláskor is aktiválódik. A közös idegi korrelátumok alapján tehát
valószínűsíthető, hogy aki hatékonyabban észleli a teste jelzéseit, az nemcsak
jobban képes a jelentudatosságra, hanem jobban tudatában is van a saját és má¬
sok érzelmeinek is, így jobb az együttérzésre való képessége is.
Az affektusok szintjén Singer szerint három készség kell az együttérzéshez:
a melegség és jóindulat érzése önmagunk és mások felé, mely a jutalmazó és a
kötődési rendszereken keresztül hat (lásd Gilbert modellje), hatására endogén
opiátok, dopamin és oxytocin szabadul fel, mely a megközelítő viselkedést ak¬
tiválja és amely hatással van a második készségre, a proszociális motivációra.
A pozitív affektusok megjelenéséhez elengedhetetlen a nehéz érzelmek elfogadá¬
sa és az együttérző érzelemreguláció. Az együttérző érzelemreguláció alternatív
módja a nehéz érzelmek jelentudatos észlelése és elfogadása és a feléjük való
kíváncsi és törődő odafordulás.
Az együttérzés azt is jelenti, hogy a személynek úgy befelé, mint kifelé tudnia
kell nézőpontot váltania. Ennek a tudatos monitorozásához először is szükséges
a metakognitív tudatosság, vagyis, hogy a személy képes legyen a saját gondol¬
kodási folyamataira reflektálni, azokat tudatosan észlelni. A forrásmodellben
a metakogníció ennél kicsit többet jelent, a gondolatok tudatos észlelése közben
a személy tisztában van ezek mulandó voltával és természetes jelenségként tekint
rájuk, nem azonsosul velük. Agyi korrelátumai az anterior prefrontális kortexben
találhatók. A perspektíva másik két alkotóeleme az önmagunkkal és másokkal
való perspektívaváltás képessége. Fontos, hogy képesek legyünk önmagunkat
is kicsit távolabbról szemlélni — így nagyobb valószínűséggel tudatosul, hogy
mások milyen hatással vannak az érzéseinkre és gondolatainkra. Önmagunkat
több szerepből, nézőpontból szemlélve nő a szelf-komplexitásunk, rájövünk, hogy
például nemcsak anyák vagyunk vagy gyerekek, hanem munkatársak, sporto¬
lók, csetlő-botló szakácsok, szeretők, barátok és így tovább. A megnövekedett
2 Boris Bornemann - Tania Singer: The ReSource Training Protocol, in Singer, T. — Bolz, M. (eds.):
Compassion, Bridging Practice and Science, eBook, Munich, Max Planck Society, 2013, 452¬
465.
DR. ALBU MÓNIKA
szelf-komplexitás bizonyítottan véd a stressz által kiváltott betegségektől és a

depressziótól, valamint segít, hogy kevésbé azonosuljunk a fájdalmas élménye¬
inkkel, negatív érzéseinkkel, mely nemcsak a depresszió csökkenésében, hanem a
burnout ellen is komoly vedöfaktor.'? A perspektivavältäs, vagyis a mäsok mentälis
állapotainak megértése, más néven mentalizáció, teljes mértékben kognitív folya¬
mat. Segítségével könnyebbé válik mások motivációinak, érzelmeinek megértése,
saját egocentrikus nézőpontunk feladása. Agyi központja a mediális prefrontális
kortex, a temporo-parietális junkció, precuneus és a posterior cingulate.
Amint fentebb láthattuk tehát Singer komplex együttérzésmodellje tartal¬
mazza az alkotóelemek idegi korrelátumait is. De vajon beigazolódott-e a modell
fogalmi validitása: elkülönül-e az empátia és az együttérzés az agyunkban, bi¬
zonyítottan együttérzőbb személyek esetében? A válasz: igen — valós idejű [MRI
vizsgálatok segítségével (amikor az éppen folyamatban lévő mentális aktivitást
figyelik) jöttek rá a kutatók, hogy az együttérzés teljesen más agyi struktúrákat
aktivál, mint az empátia."
Matthieu Ricardot, egykori tudóst, ma buddhista szerzetest (akit a , világ
legboldogabb emberének" szoktak titulálni) egy kísérletben arra kérték, hogy
képzeljen el egy szenvedésteli helyzetet és próbáljon meg empatizálni a szenve¬
dőkkel. A kísérlet második felében arra kérték, hogy ugyanezekkel a személyek¬
kel érezzen együtt. Ricard romániai árvaházak rossz állapotban lévő gyerekeit
vizualizálta. Az empatikus viszonyulás során Ricard beszámolt róla, hogy telje¬
sen eltöltötte a szomorúság és csaknem kimerült ebben az állapotban. Agyában
ez az anterior insula és az anterior cingulate kortex aktivációjában nyilvánult
meg. Azóta több kutatás is alátámasztotta, hogy ez a jelenség akkor figyelhető
meg, amikor empátiát érzünk fájdalmat átélő emberrel kapcsolatban. Amikor
Ricard az empatikus viszonyulást tudatosan átváltotta együttérzésre, beszámolt
róla, hogy a belső lelki fájdalom enyhült és csak a szeretet és segítő szándék
maradt helyette. A legmeglepőbb felfedezés azonban az volt, hogy a gyakorlat
közben teljesen más agyi területek aktiválódtak, mint az empátia során, még¬
pedig a jobb oldali mediális orbitofrontális kortex, a jobb oldali putamen és
pallidum, valamint a jobb oldali ventrális tegmentum és a substantia nigra te¬
rülete. Tudományos szempontból nagyon fontosnak tűnő felfedezés, hiszen az
együttérzés új stratégiát kínál a klinikusoknak és mindenkinek, akik szenvedés¬
sel találkoznak nap mint nap, amellyel nemcsak önmagukat védik, hanem jobb,
8 Bornemann-Singer: A Cognitive Neuroscience Perspective.

“4 Olga Klimecki - Tania Singer: Empathic distress fatigue rather than compassion fatigue? In¬
tegrating findings from empathy research in psychology and social neuroscience, in B. Oakley
— A. Knafo — G. Madhavan - D. S. Wilson (eds.): Pathological altruism, New York, Oxford
University Press, 2012, 368-383.
negatív affektusokat nélkülöző hozzáállást, így hatékonyabb segítő attitűdöt

tudnak mutatni a páciensek és kliensek felé is. Olga Klimecki vezette kutatás"
eredményei alátámasztani látszanak azt a tényt, hogy az empátiás belemerülés a
szenvedők élményvilágába averzív tapasztalat és negatív affektusokat, személyes
distresszt okoz, mely hosszútávon szakmabelieknél burnouthoz, illetve pszichés
tünetekhez, depresszióhoz és szorongásos zavarokhoz vezethetnek. A kutatás
arra is rámutat, hogy a negatív érzelmi tapasztalatok igen egyszerű módon átala¬
kíthatók, ez pedig a keleti tanok szerint konceptualizált együttérzés gyakorlása,
mely pár hetes tréninggel elsajátítható.
Önmagunkkal való együttérzés
Az együttérzésnek három formája létezik: amikor mi vagyunk együttérzők má¬

sokkal, amikor mások együttérzők velünk, és amikor önmagunkkal vagyunk
együttérzők. Az önegyüttérzés alapvető szükséglet a túléléshez és a mások
felé irányuló együttérzés alapja. Életünk során a szenvedés elkerülhetetlen, de
megtanulhatunk együttérzően, segítő- és szeretetteli szándékkal együtt lenni a
szenvedésben, ezáltal csökkentve a szenvedés intenzitását. Ahogy Kristin Neff
mondja: , Nem azért vagyunk együttérzőek önmagunkkal, hogy jobban érezzük
magunkat, hanem azért, mert rosszul érezzük magunkat." A másokkal való köl¬
csönös törődés mellett fontos, hogy önmagunkkalis bensőséges kapcsolatba ke¬
rüljünk: felismerjük a saját szenvedésünket és önmagunk felé is képesek legyünk
szeretettel, kedvességgel, elfogadóan viszonyulni, ugyanakkor az érzelmi jóllét
megélését, az élettel való elégedettséget is nagyban segíti az önegyüttérzés.
Kristin Neff szerint az önegyüttérzést három kulcselem alkotja: önmagunk
iránt érzett kedvesség, közös emberi mivoltunk, sorközösség felismerése és a tu¬
datos jelenlét gyakorlása." Modelljében az önmagunkkal való együttérzés egyik
pillére az önmagunkra kiterjesztett kedvesség és meleg, elfogadó attitűd, az ön¬
kritika és kemény ítélkezés helyett. Ugyanez a fogalom a másokkal való együtt¬
érzés során magában foglalja a mások odaforduló megértését, ha hibáznak vagy
szenvednek. Ebben az esetben a megértés és kedvesség, a szerető intimitás ugyan¬
olyan érzését kelti, mint az a meleg, biztonságos burok, melyet a jó szülő nyújt
gyermekének, ezzel hozzásegítve őt, hogy később mentálisan kiegyensúlyozott,
egészséges felnőtté váljon és a világot egy biztonságos, felfedezendő dolognak
élje majd meg. Amennyiben ez nem valósul meg, a fókusz a saját biztonságunkra,
15 Uo.
Kristin Neff: Együttérzés önmagunkkal, ford. Malik Tóth István, Budapest, Ursus Libris,
2014.
1 Uo.
DR. ALBU MÓNIKA
tehát önmagunkra irányul majd. Ebben az egocentrikus pozícióban ugyanakkor

a mások szenvedésére való nyitottság nem valósulhat meg. Ekkor alakul ki a má
sok iránti közöny érzése. Ebben a koncepcióban tehát a mások iránti kedvesség
ellentéte a közöny, míg az önmagunk iránti kedvesség ellentéte az önbírálat.
A közös emberi természet annak a felismerése, hogy a saját tapasztalásaink
nem egyediek, elszigeteltek. Az együttérzés vonatkozásában ez azt jelenti, hogy
a szenvedést úgy látjuk, mint valamit, amely része a közös emberi tapasztalatnak.
A másik ember szenvedése tehát olyasvalami, ami bármelyikünkkel megtör
ténhet. Így valamilyen módon mi, emberek mindannyian össze vagyunk kötve,
ráadásul, ha az összekötöttség érzését igazán mélyen megtapasztaljuk, előbb
utóbb ez az érzés átalakul együttérző cselekvéssé, hogy segítsünk a rászorulókon
és szenvedőkön. Ha ez a perspektíva hiányzik, könnyen találhatjuk magunkat az
ún. in-group — out-group hatás alatt, melynek során például empatizálunk a saját
csoporttal, de ellenséges érzéseket táplálunk a kívülálló másik csoport iránt vagy
elhatárolódunk, elzárkózunk mások szenvedése elől. Ebben a koncepcióban tehát
az önmagunkkal való együttérzés esetén a közös emberi természet ellentéte az
elszigeteltség, izoláció, míg a másokkal való együttérzés esetén a szeparáció,
másokról való leválasztottság.
A mindífulness vagy tudatos jelenlét teszi lehetővé azt, hogy a negatív tapasz
talatokat és érzéseket egyensúlyban tartsuk egyfajta megfigyelői kívülálló pozí
cióból, elfogadóan, anélkül hogy túlzottan azonosulnánk velük. Kétféle reakció
képzelhető el a mindfulness ellentettjeként. Az egyik a túlzott azonosulás a saját
negatív érzelmekkel, a másik a disszociáció. Ahhoz, hogy ez a leválasztottság
elkerülhető legyen, először is tudatosságra és nyitottságra van szükség. Ha valaki
nem képes a tudatos jelenlétre olyan helyzetekben, amelyek a személyét érintik,
a legvalószínűbb, hogy a saját fájdalmával fog túlzottan azonosulni, mert saját
magára fókuszál. A másokhoz való viszony során viszont inkább érzelmileg levá
lasztja magát mások szenvedésétől. Így az önegyüttérzés esetén a tudatos jelenlét
ellentéte a túlzott azonosulás lesz, míg a másokkal való együttérzés esetén az
érzelmi leválasztottság.
Kristine Neff modellje szerint ez a három fogalom (kedvesség, közös emberi
természet, mindfulness) szoros szimbiotikus kapcsolatban van egymással. A tu
datos jelenlét egyfajta közös alapként funkcionál a kedvesség és a közös emberi
mivoltunk megtapasztalásához. Ez adja a szenvedésre való tudatosságot, az ér
zelmi kiegyensúlyozottságot és ez véd meg minket a szélsőséges érzelmi tapasz
talásoktól. Csak ez a fenntartott figyelem válthatja ki belőlünk a közös emberi
mivoltunkra kiterjesztett kedvességet és érzékenységet. A figyelem, odafordulás
mindenki számára fontos: a figyelem meleg és törődő, a szeretet legalapvetőbb
formája, míg a figyelmetlenség, érdektelenség fájdalmas tapasztalás. Egy érzel
* 160 +
mileg kiegyensúlyozott, jelentudatos attitűd olyan nézőpontot adhat, amely

ítéletmentes, nem kritikus, hanem elfogadó, meleg, és lerombolja a falakat az
egyén és a külvilág között. Emellett a kedvesség és a közös emberi mivoltunk
szintén befolyásolják egymást, hiszen a kritikus és kemény érzések mások felé
erősíthetik bennünk a kívülállósságuk érzetét, hiszen a kedvesség eleve közel¬
séget implikál. Ugyanakkor a közös emberi mivoltunk tudata segít szélesíteni
a kedvességünk mértékét, kiterjesztettségét és egyetemességét (ez megszünteti
az ingroup-outgroup effektust).
A fentiekböl egyertelmünek tünik, hogy a mentälis jölletünk erdekeben az
együttérzés fontos aspektusa, hogy önmagunkkal kapcsolatban is gyakoroljuk.
Az együttérzés gyakorlása nem lehet teljes, ha nem foglalja magába az önegyütt¬
érzést.
AZ EGYÜTTÉRZÉS FEJLESZTÉSE — GYAKORLATOK ÉS HATÓMECHANIZMUSOK
Az utóbbi évtizedekben a kognitív pszichoterápiás módszerek harmadik új hul¬

lámával egyre inkább előtérbe kerülnek az együttérzésalapú egyéni- és csoportos
pszichoterápiás módszerek. Elsősorban a kognitív- és viselkedésterápiás irány¬
zatokon belül kerültek előtérbe az ún. mindfulnessalapú terápiás beavatkozások,
amelyeket kiegészítik az együttérzésalapú megközelítések. Klinikai pszicholó¬
gusok a világ különböző híres egyetemein a mindfulness és a pszichoterápia
integrációjára fókuszálva alkalmazzák az együttérzést mint terápiás eszközt,
számtalan terápiás technikát, gyakorlatot, csoportos programot fejlesztve ki
a különböző mentális- és pszichés nehézségek kezelésére.
Ebben a részben áttekintjük az együttérzéshez kapcsolódó alapkészségeket,
gyakorlatokat, a terápiás folyamat menetét, valamint bemutatásra kerülnek
a legismertebb együttérzés fejlesztésén alapuló csoportos terápiás programok
is. Az együttérzés fejlesztése segíthet az érzelmek kiegyensúlyozásában, ami
növeli a , jól-lét" (well-being) érzetét. Fontos megérteni az együttérzés különbö¬
ző aspektusait, ahhoz, hogy megtanuljuk kiegyensúlyozni, illetve fejleszteni az
együttérző törődés, önelfogadás és szeretet képességeit.
Az elméleti részben bemutatott együttérző modellekben láthatjuk, hogy az
együttérzés komplex folyamat, amely több komponensből tevődik össze és az
elme különböző képességeihez kapcsolódik. Paul Gilbert" különbséget tesz az
együttérzés jellemzői és készségszintű komponensei között, amelyek segítenek
kialakítani az egyensúlyi állapotot, illetve a megküzdést a nehéz érzelmekkel,
18 Gilbert: The compassionate mind.
* 161 +
DR. ALBU MÓNIKA
gondolkodási mintázatokkal vagy viselkedésekkel, amelyek akkor jelentkeznek,

amikor szorongást, haragot, depressziót vagy distressz állapotokat élünk meg
(lásd 1. táblázat).
Az együttérzés készségei segítenek abban, hogy kifejlesszük a táblázatban
felsorolt jellemző tulajdonságokat: például, ha szeretnék fejleszteni a tolerancia¬
szintünket a saját és mások nehéz érzelmeivel szemben, ezt a figyelem, gondol¬
kodás, érzelem és viselkedés tréningezésével tehetjük meg. Ebben a folyamatban
a szándék a legfontosabb komponens - akkor is, amikor nem érezzük az adott
érzelmet. Néha a melegség, együttérzés, elfogadás, szeretet érzéseit nehezen
éljük meg, de ilyenkor is fontos, hogy megpróbáljunk szándék szintjén kedvesek
és együttérzőek lenni. Ezen a szinten sok nehézség léphet fel, hiszen gyakran
megtörténik például, hogy érezzük a kedvességet mások iránt, de nem érezzük
önmagunk iránt. Ilyenkor szükséges az, hogy türelmesen adjunk időt magunk¬
nak és a folyamatnak, hogy , beinduljon", bemelegedjen a rendszer, miközben
gyakoroljuk a mindfulnesst, az együttérző figyelmet, a gondolkodási és viselke¬
dési komponenseket, megengedve, hogy az érzés-aspektus idővel kialakuljon.
Együttérzés jellemzői Együttérző készségek
1. Szándék és motiváció kifejlesztése, 1. Tudatos jelenlét, mindfulness és figye¬

hogy törődőek legyünk magunkkal és lem fejlesztése.
másokkal, ezáltal csökkentve a szenve¬
2. Együttérző és tudatos gondolkodás,
désnyomást és segítve a növekedést. sbölcs elme" fejlesztése; , együttérző és
2. Érzéseink és szükségleteink iránti bölcs self" képének a kialakítása.
szenzitivitäs, ill. tudatositäs fejlesztese. 3. Kedves, meleg, elfogadó és szeretetteli
3. „Tolerancia ablak” fejlesztese (a nehéz érzések és attitűd készségeinek a fejlesz¬
érzelmek, helyzetek, emlékek elkerülése, tése.
ellenállás helyett a tolerancia szintet 4. Együttérzés önmagunkkal.
növelni az élet nehézségeivel szemben).
5. Együttérzés másokkal.
6. Értékeinkkel összhangban levő
hogy megértjük, hogy hogyan működik
együttérző és tudatos cselekvések meg¬
az elme; miért érezzük azt, amit érzünk;
tervezése és kivitelezése, értékek menti
és miért olyanok a gondolataink, mint
élet megvalósítása, bátorsággal élni.
amilyenek.
5. Egy elfogadó, szeretetteli, nem-ítél¬
kező és nem-alárendelődő attitűd és
orientáció kialakítása önmagunkkal és

másokkal szemben.
Tudatos jelenlét (mindfulness) és éber figyelem fejlesztése
Tara Brach klinikai pszichológus, meditáció tanár (többek közt a Radikális

elfogadás és Radikális együttérzés könyvek szerzője) szerint az éberségnek,
tudatosságnak két alappillére, „szärnya” van: az itelkezesmentes, elfogadö tu¬
datosság és a szeretetteli, együttérző, törődés, kedvesség önmagunk és mások
felé." A mindfulness vagy tudatos jelenlét nem választható külön a szeretetteli
együttérzéstől, megalapozza és kiegyensúlyozza a szeretetteli jelenlét készsé¬
gét. A tudatos jelenlét vagy mindfulness a jelen pillanat torténésének a tisztan¬
látásra és ítélkezéstől mentes elfogadására utal. Más szóval a valósággal való
szembenézést jelenti. Jon Kabat-Zinn szerint, akit a nyugati mindfulnessalapú
beavatkozások , atyjának" tekintenek, a mindfulness a ,jelen pillanat értékelés
és itélkezésmentes megfigyelését jelenti”.2°
Ennek során a jelen pillanat megélése lehetővé teszi, hogy ne azonosuljunk tel¬
jesen az érzéseinkkel, gondolatainkkal, ,sztorijainkkal”, hanem azt pozitiv vagy
negatív minősítés nélkül egyfajta távolsággal szemléljük, és tudomásul vegyük,
elfogadjuk őket. Lényegében ahhoz, hogy a jelen helyzetünkhöz a leginkább
együttérző és ezáltal a leghatékonyabb módon tudjunk viszonyulni, a dolgokat
úgy kell látnunk, ahogy vannak. Ahhoz, hogy együttérzéssel forduljunk önma¬
gunk és mások felé, először is fel kell ismernünk és tisztán látnunk a szenvedést.
Nem tudjuk meggyógyítani azt, amit nem érzünk, nem látunk.
A nyugati kultúrkörben alkalmazott számtalan mindfulnessalapú meditációs
tréning, pszichoterápiás beavatkozás (lásd Mindfulnessalapú terápiák) során
általában három készség elsajátítására fókuszálnak: fókuszált figyelemkoncent¬
ráció, tágas tudatosság vagy tudatos jelenlét, szerető kedvesség és együttérzés.
Azáltal, hogy gyakoroljuk ezeket a készségeket, új idegi kapcsolatok, illetve
idegi pályák alakulnak ki az agyban, és a neuroplaszticitás következtében , figye¬
lem-izmaink?" fejlesztésével átalakulnak az agyi struktúrák is, amelyek felelősek
a figyelem, koncentráció, tervezés, döntés, érzelem-reguláció készségeiért. A fó¬
kuszált figyelem/tudatosság megnyugtatja az elmét az erős érzelmek által uralt
nehéz helyzetekben is azáltal, hogy a figyelmünket megtanuljuk lehorgonyozni
a jelen pillanatban. A fókuszált figyelem teszi lehetővé figyelmünk irányítását is:
mit nézünk, mit hallunk meg, mire emlékszünk, és hogyan végezzük a dolgain¬
kat. Például képessé válhatunk annak az irányítására, hogy a félig teli vagy a félig
üres poharat lássuk meg. Ha valami kellemetlen történik, vagy boldogtalannak
1% Tara Brach: Radikális elfogadás, ford. Kós Judit, Budapest, Ursus Libri, 2019.
2° Jon Kabat-Zinn: Full catastrophe living: Using the wisdom of your body and mind to face stress,
pain, and illness, New York, NY, Bantam Books, 2009.
* 163 *
DR. ALBU MÓNIKA
érezzük magunkat, akkor képesek leszünk a figyelmünket olyan dolgokra irá¬

nyítani, amik segítenek. Figyelmünket olyan könnyű eltéríteni, hogy észre sem
vesszük, agyunk mennyire önálló életet él. Ha azonban képesek vagyunk egy
dologra fókuszálni teljes figyelmünket anélkül, hogy elterelődne, , felébredünk"
az ún. automata, robotpilóta-üzemmódból.
A tágas tudatosság abban segít, hogy lássuk a , nagyobb képet", tudatosítva azt,
amikor az elménk dramatikus forgatókönyveket gyárt azáltal, hogy megtanul¬
juk elengedni az ellenállásunkat a jelen pillanat realitásával szemben. Így nem
csupán magát a kellemetlen élményt vesszük észre, hanem saját reakciónkat is:
melyek azok az automatikus reakcióink, amelyek megsokszorozzák a szenvedést.
A szenvedés ugyanis többnyire a valósággal szembeni ellenállásunkból, illetve
a kialakult automatikus reakciók sorozatából fakad.
Szenvedés - fájdalom x ellenállás
A mindfulness, tágas figyelem szelíden ellensúlyozza az ellenállással járó beszű¬

küléssel és feszültséggel járó (mind fizikai, mind mentális) állapotokat azáltal,
hogy segíti a befogadó és nyitott attitűdöt. A meleg, elfogadó, szeretetteljes attitűd
lehetővé teszi számunkra, hogy megnyugtassuk magunkat és együttérzéssel for¬
duljunk magunk és mások felé, azokban a szenvedésteli helyzetekben, melyekkel
az életünk során elkerülhetetlenül találkozunk. Így lehetővé válik, hogy felismer¬
jük a szenvedést és egyidejűleg tudatában legyünk annak, hogy szenvedünk - így
megpróbálhatunk tenni valamit a helyzet javítása érdekében. A tudatos jelenlét
lehetővé teszi számunkra, hogy ne utasítsuk el a valóságot, mivel minden tapasz¬
talatot az ítélkezéstől mentes tudatosság állapotában tart. A fájdalom elkerülhe¬
tetlen, de gyakorlással a szenvedés szabadon választhatóvá válik.
A tudatos jelenlét (mindfulness) kifejlesztésének buddhista gyakorlatát
vipassanának hívják, amely páli nyelven azt jelenti, hogy , tisztán látni" vagy
,belátásra jutni". Íme a gyakorlat rövid és egyszerű ismertetője:
Gyakorlat: Légzésfigyelés?
Helyezkedj olyan ülőhelyzetben, amelyben egyszerre lehetsz éber és ellazult és hagyd

a szemed puhán lecsukódni.
Mivel nagyon könnyű elveszni a gondolatokban, a vipassana a légzés figyelésével
kezdődik. A légzés, mint éber figyelemben való lehorgonyzás elsődleges eszköze, segít
?! Jon Kabat-Zinn: Full catastrophe living: Using the wisdom ofyour body and mind to face stress,
pain, and illness, New York, Delta, 1990.
+ 164 +
lecsendesíteni az elmét. Vegyünk néhány mély lélegzetet, majd hagyjuk, hogy a légzés
természetessé váljon. Figyeljük meg, hol érzékeljük legerőteljesebben a lélegzetet: orr¬
nyílásnál, mellkas vagy a hasfal mozgásánál? Fordítsuk a figyelmet a légzés érzeteire
azon a testtájékon, ahol a leginkább érezhető. Kövessük figyelemmel a levegő áramlá¬
sát pillanatról pillanatra és a légzés legyen az a horgony, amely visszahúz a jelen pil¬
lanatba. Ha figyelmünk elkalandozna, amely természetes módon megtörténik, akkor
csak szelíden tereljük vissza a légzésre. Legyen a légzés a mindenkori bázis, otthon,
ahol teljes jelenlét vesz körül.
Ha a figyelmünk elég stabil, akkor kiterjeszthetjük a figyelmünket az egész tes¬
tünkre, testtartásunkra, arckifejezésünkre is. Irányítsuk figyelmünket a pillanatnyi
belső élményünkre, megfigyelve és tudatosítva, hogy mi mindent tapasztalunk ebben a
pillanatban. Figyeljük meg a gondolatainkat, érzelmeinket, testi érzeteinket nyitottan,
ítélkezésmentesen, akár meg is nevezve őket, ezzel segítve a tudatosításukat. Ameny¬
nyire lehet, tekintsünk ezekre a tapasztalásokra, gondolatokra, érzelmekre, hangokra,
testi érzetekre, mint mentális eseményekre. Ha az érzet vagy érzelem túlságosan in¬
tenzív, vagy összezavarodunk a tekintetben, hogy hová irányítsuk a figyelmet, akkor
lazuljunk el és térjünk haza a bázisul szolgáló légzéshez.
A mindfulness meditáció közben nem annyira fontos, hogy milyen érzetek,

érzelmek vagy gondolatok merülnek fel bennünk. Az arra vonatkozó hajlan¬
dóságunk, hogy elcsendesedjünk és szeretetteli figyelemmel a tapasztalásunk
felé forduljunk, bármilyenek legyenek is, elülteti a radikális elfogadás magjait.
Idővel kifejlődik bennünk az arra vonatkozó képesség, hogy tisztánlátással és
kedvességgel viszonyuljunk a tapasztalatainkhoz, akár meditáció közben, akár
a mindennapjaink során.
Együttérző gondolkodás és imagináció
Tudjuk úgy fejleszteni az elmét, hogy saját magunkról, kapcsolatainkról és a

helyzetekről együttérzően és szeretettel tudjunk gondolkodni? Amikor a kudar¬
cokon, csalódásokon, szorongásokon rágódunk, ezek az érzelmeink megtapad¬
nak és beindítják az automatikus negatív gondolatok spirálját. Tudunk azonban
tudatosan úgy dönteni, hogy átkeretezzük a gondolatainkat, feltéve magunknak
azt a kérdést, hogy mi az, ami legjobban segít nekünk, hogyan gondolkodjunk
erről a problémáról, helyzetről vagy nehézségről? Itt szerepjátékkal akár a te¬
rapeuta és kliens széket cserélhet (pl. Gestalt-pszichoterápiából ismert három
szék technika), kipróbálva az együttérző szemlélődő perspektívát, vagy írhatunk
magunknak egy együttérző válaszlevelet a szenvedéseink, fájdalmaink tudato¬
sítása céljából.
DR. ALBU MÓNIKA
Téves azonban azt gondolni, hogy az együttérző gondolkodás egyszerűen csak

azt jelenti, hogy , kedvesek vagyunk", hogy , jók vagyunk". Együttérző gondolko¬
dás nemcsak őszinteséget, hanem sokszor hatalmas bátorságot is igényel, főleg,
amikor nehéz gondolatokkal, fájdalmakkal vagy akár erőszakos érzelmekkel,
dilemmákkal szembesülünk.
Együttérző fókuszú és vizuális képzeleti technikák segítenek abban, hogy lét¬

rehozzuk olyan képeket, melyek megjelenítik az együttérzést és önegyüttérzést,
stimulálva azokat a specifikus agyi területeket, amelyek részt vesznek az együtt¬
érzésben. A gondolatoknak és képzeletnek hatalmas ereje van: ha például egy
kedvenc ételünkre gondolunk, máris összefut a nyál a szánkban. Az idegtudomá¬
nyi eredmények is alátámasztják mindezt, képzelet és gondolat által befolyásol¬
ható az agy neuroplaszticitása és strukturális szerkezete is. Imagináció segítségé¬
vel erősíthetjük a biztonság, szeretet, törődés, együttérzés érzeteit azáltal, hogy
az együttérző képek előhívásával megteremtjük a melegség és biztonság érzeteit.
Ilyen gyakorlat lehet a biztonságos hely képének a létrehozása, amely segít szem¬
benézni az esetlegesen felbukkanó félelmekkel. De ugyanúgy megteremthető egy
gondoskodó és együttérző személy képe vagy egy saját belső együttérző bölcs
képének vagy akár jövőbeli ideális együttérző én képének a megteremtése is.
Gyakorlat: Együttérző képek használata?
Üljünk le kényelmesen és vegyünk néhány mély lélegzetet. Idézzük fel magunkban

annak az eszményien gondoskodó és együttérző személynek, tanítónak vagy isten¬
ségnek a képét, aki megtestesíti számunkra a bölcsességet, az erőt, a melegséget,
a feltétel nélküli elfogadást és szeretetet. Van, akinek ez egy ismert vallási alak lesz,
mint Krisztus vagy Buddha, vagy Cuan Jin, az együttérzés istennője, másoknak pedig
létező személy a jelenből vagy a múltjukbáól, valaki, aki nagyon együttérző volt velük,
például egy nagymama vagy a kedvenc tanáruk. Megint másoknak lehet egy kedves
állatka, egy teljesen képzeletbeli lény vagy akár egy absztrakt kép, mint például egy
mindent átragyogó fehér fény. Próbáljuk olyan élénken magunk előtt látni a képet,
amennyire csak tudjuk, a lehető legtöbb érzékszervet bevonva a képbe.
Ha valamilyen módon szenvedünk éppen, gondoljunk azokra a bölcs és törődő
dolgokra, amelyeket ez az idealizált együttérző forrás mondana nekünk, hogy megvi¬
gasztaljon. Milyen lenne a hangja? Milyen érzéseket közvetítene a hanghordozása? Ha
kissé zárkózottnak érezzük magunkat, csak hagyjuk, hadd élvezzük eszményi képünk
együttérző jelenlétét azáltal, hogy megengedjük magunknak, hogy ott legyen.
Ezt a gyakorlatot Paul Gilbert: Ihe compassionate mind című könyvéből vettük át. Paul Gilbert:
Ihe compassionate mind, London, Constable, 2013.
* 166
Ez a gyakorlat különösen azok számára tesz jó szolgálatot, akiknek nehéz az

önmagunk iránti szeretet és együttérzés gyakorlása. Az együttérző kép segíthet
a tökéletlenség és az alkalmatlanság érzéseinek a kezelésben is, oldja a gátakat
az együttérzés kifejlesztésével szemben.
Szerető kedvesség fejlesztése
A szerető kedvesség kifejlesztése minden meditációnak az alap attitűdbeli kom¬

ponense, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megnyugtassuk magunkat és
együttérzéssel forduljunk magunk és mások felé is az életünk során elkerülhe¬
tetlen szenvedésteli helyzetekben.
A vipassana (mindfulness) meditáció mellett az ún. metta vagy szerető ked¬
vesség meditáció is alapmeditációnak számít. Az együttérzésalapú beavatkozá¬
sok formális gyakorlatai nagymértékben támaszkodnak a klasszikus buddhista
metta meditációkra. A metta kifejezés páli nyelven szeretetteli kedvességet, ba¬
rátságosságot, jóindulatot és jó szándékot jelent.
A metta meditáció során általában a gyakorló relaxált állapotban megpróbál
kapcsolatba lépni a szeretet, törődés és együttérzés szándékával, jókívánságokat
fogalmazva, amelyek saját magára, specifikus személyekre (szeretett, neutrális,
ellenséges), csoportokra és végül minden egyes érző lény felé irányulhatnak.
A szándékot azáltal erősítjük, hogy ismételgetünk általában 3-4 jókívánságot
magunkban, miközben kapcsolódunk a szeretetteli minőségekhez. Klasszikus
mondatok lehetnek: Hadd élhessek boldogan. Élhessek egészségben és jól-lét¬
ben. Szabaduljak meg a szenvedéstől és annak forrásaitól. Ezek a mondatok
lehetnek nagyon specifikusak is, helyzetre szabott szándékunknak megfelelőek.
Az együttérzésre fókuszáló programokban a klasszikus metta meditáció formu¬
láját alkalmazzuk, a jókívánságok viszont fókuszálhatnak az együttérzés feléb¬
resztésre, arra a vágyunkra, hogy megszabaduljunk a szenvedéstől. Alternatív
módon is kapcsolódhatunk a melegség, jóindulat, törődés érzéseihez, így például
alkalmazhatjuk az együttérző mentális képeket, vagy fókuszálhatunk a bizton¬
ság, melegség, könnyedség érzéseire testi szinten.
A klasszikus metta meditáció saját magunkkal kezdődik, de nagyon gyakori
főleg a nyugati kultúrában, hogy nehézséget okoz, hogy szeretettel forduljunk
önmagunk felé. Ilyenkor segít az, ha egy szeretett személlyel kezdünk, vagy fel¬
idézzük az együttérző képet (lásd Együttérző kép gyakorlata) és utána térünk
rá saját magunkra.
e 167 "
DR. ALBU MÓNIKA
Gyakorlat: Szerető kedvesség meditáció?
Helyezkedjünk el kényelmesen, ellazulást elősegítő ülőhelyzetben. Néhány pillanatig

fókuszáljunk egy mosoly képére és érzésére, létrehozva ezt a belső mosolyt, amely
megtestesíti a szerető kedvesség szándékát. Hagyjuk, hogy ez a kép segítsen kapcso¬
lódni a szelídség, könnyedség, kedvesség érzésével.
Most emlékeztessük magunkat a saját alapvető jóságunkra és táruljunk ki előtte.
Segítségképpen felidézhetünk olyan alkalmakat, amikor kedvesen vagy nagylelkű¬
en viselkedtünk. Gondolhatunk az arra vonatkozó természetes vágyunkra is, hogy
boldogok legyünk és ne szenvedjünk. Ha nehezen tudjuk felismerni, méltatni a saját
jóságunkat, akkor lássuk önmagunkat egy olyan személy szemén keresztül, aki sze¬
ret minket. Felidézhetjük akár az együttérző képünket is, kapcsolódva a melegség,
szeretet, együttérzés, elfogadottság érzéseihez, megpihenve néhány pillanatra ebben
a megtartottságban, szeretetben.
Most halkan suttogva ajánlunk fel önmagunk számára szerető kedvességet, néhány
törődést kifejező jókívánság révén. Válasszunk ki 4-5 rövid mondatot, amely sokat
jelent számunkra. Ezek például a következők lehetnek:
s Töltsön el a szerető kedvesség.
, Hadd fogadjam el magam úgy, ahogy vagyok.
s "Hadd legyek boldog.
, Hadd leljek mély és természetes békére.
e Ébredjen fel a szívem és az elmém.
« Hadd legyek szabad.
e Hadd éljek szeretetteli jelenlétben.
Miközben szerető kedvességet kifejező jókívánságokat ajánlunk fel önmagunk¬
nak, előfordulhat, hogy nyugtalanságot kezdünk érezni. A szavak disszonánsnak és
mesterkéltnek tűnhetnek. Néha az önmagunk felé irányuló törődés gyakorlata csak
még jobban megvilágítja, hogy mennyire érdemtelennek érezzük magunkat. Ebben
az esetben ítélkezés nélkül vonjuk be ezt a negatív reakciót is a meditäciöba: „Ezt is
ölelje magába a szerető kedvesség." Ezután újra kezdjük el felajánlani magunknak
a jókívánságokat és közben maradjunk éberek és elfogadóak azokkal a gondolatokkal
és érzésekkel kapcsolatban, amelyek esetleg felmerülnek bennünk. A gyakorlás során
a szerető kedvesség felébresztésére irányuló szándék a legfontosabb.
Ez a gyakorlat sokkal nehezebb, mint amilyennek tűnik, ezért fontos átbeszélni

azokat az akadályokat, amelyek felmerülhetnek a szerető kedvesség és az önegyüt¬
3 A gyakorlat szövege Tara Brach Radikális elfogadás című könyvéből lett adaptálva. Tara Brach:
Radikális elfogadás, ford. Kós Judit, Budapest, Ursus Libri, 2019.
* 168 *
térzés gyakorlása során. A metta meditáció célja, hogy aktiválja a törődő attitűdöt,
amely során melegen átölelhetjük a tapasztalásainkat és azt, akik vagyunk. Gya¬
korlás során van, amikor jól érezzük magunkat, van, amikor rosszul és gyakran
semmit nem érzünk, ezért fontos, hogy a meditációt ne a pillanatnyi érzéseink
alapján ítéljük meg. Szeretetteli, együttérző szándékot gyakorlunk, nem a kel¬
lemes érzések átélését (bár a gyakorlás gyakran megnöveli az elégedettséget és
jól-lét érzést).
Együttérzés önmagunkkal
A másokkal való kölcsönös törődés mellett fontos, hogy önmagunkkal is ben¬

sőséges kapcsolatba kerüljünk: felismerjük a saját szenvedésünket és önmagunk
felé is képesek legyünk szeretettel, kedvességgel, elfogadóan viszonyulni.
Szeretet és együttérzés nem lehet teljes, ha nem foglalja magába az önmagunk
iránti együttérzés képességét. Olyan ez, mint az oxigénmaszk: először saját ma¬
gunknak kell feltennünk ahhoz, hogy tudjunk másoknak segíteni. Nem tudunk
addig kilélegezni, amíg nem lélegezzük be, nem éljük meg a szeretet, törődést,
együttérzést saját magunk számára is. Az önmagunk iránti szeretet, együttérzés,
önelfogadás a legfontosabb első lépés az együttérzés felé vezető úton. Ahogy
Carl Rogers mondja: , Furcsa paradoxon, hogy amikor elfogadom magamnak
olyannak, amilyen vagyok, akkor képes vagyok megváltozni."
Az elméleti részben bemutatásra került Kristin Neff önegyüttérzési modellje,

amelyben három komponenst különít el: önmagunk iránt érzett kedvesség, kö¬
zös emberi mivoltunk, sorközösség felismerése és a tudatos jelenlét gyakorlása.
Az alábbi rövid gyakorlat mindhárom komponens fejlesztésére irányul, klasszi¬
kus metta meditációs szándékok megfogalmazása által.
Gyakorlat: Önegyüttérző szünet gyakorlata?
Az első szakaszban egyszerűen ismerjük fel a szenvedés jelenlétét. Ez a tudatosítás,

mindfulness szakasza. Halkan mondhatjuk magunknak az alábbi mondatok (vagy
saját mondatok) valamelyikét:
+ Ez a szenvedés pillanata.
. Valóban nehéz időszakon megyek most keresztül.
e Fájdalmas, hogy így érzek.
4 Carl Rogers: Valakive válni, ford. Simonfalvi László, Budapest, Edge 2000 Kft., 2010.
° Neff: Együtterzes önmagunkkal.
+ 169 +
DR. ALBU MÓNIKA
A második szakasz a sorközösség, az univerzalitás felismerése. Második mondat

és variációi:
e A szenvedés az élet része.
s Időnként mindenki így érez.

s Nem vagyok egyedül a szenvedésemben.
A harmadik szakaszban megfogalmazzuk az önegyüttérzés, öngondoskodás szán¬
dékát. Következő mondatok segíthetnek:
s Legyek kedves és együttérző magamhoz ebben a pillanatban.
s Legyek gyöngéd és megértő önmagammal.
« Adjam meg magamnak a szükséges együttérzést.
Találjuk meg azt a három mondatot, amely a legkellemesebbnek tűnik számunk¬

ra, fogalmazzuk meg a saját specifikus mondatainkat, mantráinkat és ismétel¬
jük mindaddig, amíg már fejből tudjuk őket. Amikor legközelebb megítéljük
önmagunkat vagy nehéz tapasztalatban van részünk, használhatjuk a mant¬
ránkat, hogy emlékeztessük önmagunkat arra, hogy legyünk együttérzőbbek
magunkkal. Ez az eszköz mindig kéznél van, hogy segítsen a nyugtalan elmeál¬
lapot lecsendesítésében. Itt, a harmadik szakaszban alkalmazhatunk alternatív
gyakorlatokat is, amivel kifejezzük az önmagunk iránti törődést: lehet ez egy
nyugtató érintés, önmagunk megölelése vagy valamilyen tevékenység, amivel
kifejezhetjük a törődést önmagunk iránt. Egyszerűen feltehetjük önmagunknak
azt a kérdést, hogy , Mire van szükségem ebben a pillanatban?", , Hogyan fejez¬
hetem ki az önmagam iránti törődést, együttérzést?"
Gyakorlat: Nyugtató érintés
Szívre tett kéz, önmagunk ölelése, bármely testrészünk átsimítása a szeretet és törődés
kifejezése. Helyezzük az egyik vagy akár mindkét tenyerünket a mellkasunkra, de ha
jól esik akár meg is ölelhetjük magunkat és behunyt szemmel kapcsolódjunk a me¬
legség, érintés fizikai érzeteihez. Szemünket behunyva idézzünk fel egy pillanatra egy
biztonságot nyújtó személyt vagy egy biztonság élményét adó helyzetet. Próbáljunk
meg benne maradni ebben a kellemes, melegséget adó érzésben. Előfordulhat az is,
hogy valamiért nem találjuk meg ennek a biztonságélménynek az érzetét. Ebben az
esetben próbáljunk kicsit együtt maradni azokkal az érzésekkel, amik megjelennek.
Ez lehet magány, szomorúság vagy egyéb érzés. Nagyon nehéz lehet ezekkel az ér¬
zésekkel együtt lenni, természetes, hogy szeretjük elkerülni ezeket a fájó érzéseket.
Ilyenkor próbáljuk meg elfogadni, hogy nehezünkre esik az önegyüttérzést gyakorolni.
Próbáljuk meg tudatosítani, és radikális módon elfogadni, hogy abban az adott pilla¬
natban valamiért nem volt elérhető számunkra a biztonság érzése. Fókuszáljuk vissza
e 170"
a figyelmünket a testi érzetekre, a légzés nyugtató hullámzására, a kéz melegségére,

engedve, hogy a testünk reagáljon a melegség és a gondoskodás fizikai érzeteire, mint
ahogy a kisbabára is hatással van, ahogy édesanyja a karjaiban tartja.
Együttérzés másokkal - a szív terének kiterjesztése
Sartre híres mondása szerint: , A pokol a másik ember." Ez a mondat jól kifejezi,
hogy minden emberi kapcsolat magával hordozza a fájdalmat is. Mindannyiunknak
van kihívást jelentő jelen vagy múltbeli (akár elhalálozott személlyel) kapcsolata,
amelynek a fájdalmát akkor is magunkkal hordozzuk, mikor a nehézség esetleg
már rég megszűnt. Ezeket a nehéz, szenvedésteli kapcsolatokat nem kerülhetjük el
akkor sem, ha például teljesen egyedül vagyunk egy hegy tetején — az elménkben
akkor is ott vannak a kapcsolataink.
A kapcsolati fájdalomnak, szenvedésnek legalább két formáját különíthetjük
el: az egyik a diszkonnekció, elkülönültség érzéséből fakadó fájdalom, a másik az
empatikus distressz", amikor úgy érezzük a másik személy szenvedését, mintha
a saját gyermekünk szenvedését élnénk át. Mindkét esetben az segíti a kapcsolati
fájdalommal való megküzdést, hogy megnyíljunk a saját szenvedésünk felé, és
kedvességgel, törődéssel forduljunk önmagunk iránt, együtt maradva a közös
szenvedés érzetével.
Az ún. tonglen meditáció (mely egy alapvető tibeti buddhista gyakorlat), az

együttérzés kiterjesztésének a kifejlesztését szolgálja. A tonglen szó szerint azt
jelenti, hogy befogadni és kiküldeni. A lélegzet áramlásához kapcsolódó gyakor¬
lat kifejleszti bennünk a képességet arra, hogy közvetlenül megnyíljunk a szen¬
vedés — a sajátunk vagy más személy, csoport - előtt, valamint együttérzést és
törődést nyújtsunk. Bizonyos esetekben nem tanácsos tonglen gyakorlatot végez¬
ni. Ha múltbeli traumával, tartós depresszióval vagy súlyos érzelmi labilitással
küzdünk, a tonglen érzelmi elárasztást vagy még mélyebb megrekedtségérzést
okozhat. Itt válik fontossá a mindfulness képessége és az önegyüttérzés, hogy fel
tudjuk mérni, hogy nekünk mire van szükségünk a jelen pillanatban.
Gyakorlat: tonglen meditáció?"
Helyezkedjünk el ülő testhelyzetbe, amely lehetővé teszi, hogy egyszerre legyünk

ellazultak és éberek. Most gondoljunk egy szenvedéssel teli tapasztalatra. Ez lehet
saját fájdalom, vagy egy hozzánk közel álló személy (barát, családtag, házi kedvenc)
szenvedése. Engedjük meg, hogy közvetlenül élénken, testközelből érezzük át ezt a
26 Tara Brach könyvéből adaptálva: Tara Brach: Radical compassion, New York, Viking, 2019.
* 171 +
DR. ALBU MÓNIKA
szenvedést. Ahogy belélegzünk, hagyjuk, hogy ez a fájdalom a testünkbe, szívünkbe

áramoljon, megnyílva az érzetek intenzitása előtt, legyenek ezek bármilyenek.
Most lelegezzünk ki, es engedjük el a fájdalmat, amelyet megtapasztaltunk. Enged¬
jük bele magunkat az éber tudatosság nyitottságába, hagyjuk, hogy a fájdalmat átszel¬
lőztesse e nyitott tér frissessége. A kilégzéssel küldjünk egy számunkra természetes,
törődést kifejező kívánságot. Például: , Szabadulj meg a szenvedéstől." , Törődéssel
fordulok a szenvedésed felé." , Légy boldog és derűs."
Mindenféle ítélkezés nélkül figyeljük meg, hogyan viszonyulunk a szenvedéshez.
Néha bátor hajlandóságot érezhetünk arra, hogy megnyíljunk a nyers fájdalom in¬
tenzitása előtt. Máskor talán félünk, vagy a szív védekezve bezárul vagy érzéketlenné
válik. Bármilyen is legyen a viszonyulásunk, ezt is tegyük a meditáció tárgyává, kilé¬
legezve, elengedve az ellenállást.
Folytassuk a légzőgyakorlatot: belégzéskor fogadjuk be, nyíljunk meg a szenvedés
nyers érzetei előtt, kilégzéskor küldjünk ki megkönnyebbülést, és engedjük a fájdalmat
beleolvadni a nyitottságba. Ahogy a szív megnyílik az egyetemes szenvedés számára, mi
magunk válunk e nyitottsággá. Miközben továbbra is belélegezzük a szenvedést és kilé¬
legezzük a törődést, érezzük, hogy szívünk transzformátorként alakítja át a fájdalmat.
Kapcsolati nehézségeink során (is) fontos készség az elengedés és a megbocsátás

gyakorlása, ezt teszi lehetővé, hogy el tudjuk engedni a múlt fojtogató hatalmát,
és szabadon éljünk a jelenben. Ahogy Jack Kornfield, belátásmeditáció-oktató,
pszichoterapeuta mondja: , A megbocsátás képessége lehetővé teszi, hogy elen¬
gedjük a szebb múlt reményét.””’
Együttérzésnek, szerető kedvességnek és a megbocsátásnak is három aspek¬
tusa van: önmagunk felé irányuló együttérzés, megbocsátás, mások felé irá¬
nyuló együttérzés, szeretet, megbocsátás, másoktól jövő együttérzés, szeretet,
megbocsátás befogadása. Mint láttuk, ezek az aspektusok nem elválaszthatóak
egymástól, szorosan összefonódnak, egymásra épülnek, a gyakorlás során azon¬
ban segít, ha külön is tudjuk gyakorolni ezt a három irányt.
Együttérző viselkedés
Az együttérzésnek az érzelem és a szándék mellett fontos aspektusa, hogy visel¬

kedéses formában is teret adjunk a törődésünknek azáltal, hogy beazonosítjuk, mi
az, ami hasznos számunkra és mi az, ami segít enyhíteni a szenvedést életünk so¬
rán. Néha az együttérző, segítőkész viselkedés azt jelenti, hogy kedvesek vagyunk
magunkkal és felismerjük például azt, hogy szükségünk van pihenésre vagy akár
27 Jack Kornfield: A bölcs szív, Budapest, Ursus Libris, 2017, 33—49.
e 172"
mások segítségére, és ennek megfelelően gondoskodunk magunkról vagy segítsé¬

get kérünk másoktól. Amikor másokkal viselkedünk együttérzően, akkor segít¬
jük őket abban, hogy szenvedésük enyhüljön és/vagy fejlődjenek, növekedjenek.
Az együttérző viselkedés természetesen összefügg a nyitottsággal, altruizmussal,
a megbocsátás képességével, a hála érzetével, a nagylelkűséggel is, valamint azzal
a hajlandósággal, hogy megadjunk mindent magunknak és másoknak is, amelyek
szükségesek a testi-, lelki-szellemi egészségünkhöz és jól-létünkhöz.
Lesznek azonban olyan időszakok, amikor annyira haragosak vagy frusztráltak
vagyunk, hogy nem akarunk, vagy úgy érezzük, hogy nem tudunk eleget tenni
az önmagunk és mások iránti törődési elkötelezettségünknek. Ez teljesen termé¬
szetes, ilyenkor amennyire csak lehetséges ismerjük fel a helyzetet és forduljunk
együttérzéssel a nehézségeink felé. Néha csak egy kis időre van szükségünk, hogy
a dolgok leülepedjenek, elüljön a vihar. Ha erős az az érzés, hogy feladjuk az elkö¬
telezettségünket, akkor segíthet, ha felelevenitjük aszändekunkat, motivaciönkat
vagy végiggondoljuk az alapértékeinket és megnézzük, hogy hogyan tudunk azok¬
nak megfelelően cselekedni. Néha ez nem világos rövid távon, ilyenkor segíthet,
ha hosszabb távon is gondolkodunk az értékeinken (például feltesszük magunk¬
nak a kérdést: , Hogyan szeretnénk élni hat hónap múlva?"). Ne feledkezzünk meg
arról, hogy megőrizzük a reményteliséget a folyamat során.
Gyakorlat: Együttérző cselekvés, törődés informális gyakorlása?
+ "Minden nap végezzünk valamilyen kedvességet kifejező spontán aktust akár

önmagunk vagy mások irányába.
s Hála-naplózás és ennek kifejezése a kapcsolatainkban.
. Tegyünk valamit minden nap, nem számít milyen kis dolgot, amiről úgy gondol¬
juk, hogy összhangban van értékeinkkel, segít a hosszú távú céljaink elérésben.
s Megbocsátást (saját magunk vagy mások irányába) segítő kis aktus napi rend¬
szerességgel.
« . Örömteli séta a természetben.
« Örömteli tevékenységek gyakorlása — az öröm élvezete.
28 Paul Gilbert: The compassionate mind, London, Constable, 2013.
e 173"
DR. ALBU MÓNIKA
EGYÜTTÉRZÉSEN ALAPULÓ CSOPORTOS BEAVATKOZÁSOK
A pszichológia és az idegtudományok területén gyakran alkalmazzuk a kontemp¬

latív gyakorlásokra a mentális tréning fogalmát. Hasonlóképpen a mentális tré¬
ning fogalma megjelenik a klasszikus buddhista szövegekben is. Az együttérzés
fejlesztésére fókuszáló tréningek vagy csoportos beavatkozások esetében is fontos
a motiváció és világos szándék, de ez eltér a szokásos teljesítménycentrikus megkö¬
zelítéstől. Érdemes inkább úgy tekintenünk ezekre a beavatkozásokra, mint olyan
módszerek, amelyek segítik, hogy újrakapcsolódjunk a velünk született erőforrá¬
sokkal, ezeket tápláljuk, miközben olyan ismeretekre teszünk szert, amelyek elmé¬
lyítik önmagunk, más emberek és a valóság természetének mélyebb megértését.
Az együttérzésen alapuló beavatkozások általában négyféle folyamatot ölelnek
fel:
1. Pszicho-kognitív edukáció, amelynek a fókuszában a készségfejlesztés áll,

illetve annak a kognitív- és érzelmi folyamatok, valamint ezek viselkedés¬
és szokás mintázatokhoz való kapcsolódásainak a mélyebb megértése.
2. Szekularizált formális meditációk gyakorlása, amelyek főként buddhista
gyökerekkel rendelkeznek (pl. vipasanna, metta, tonglen meditációk).
3. Imagináción alapuló, illetve diádikus interaktív gyakorlatok, amelyeknek
célja, hogy bizonyos érzelmi állapotokat létrehozzunk és megtestesítsünk.
4. Informális és formális házi feladatok (pl. napi vezetett meditáció), amelyek
segítenek abban, hogy a tanult készségek beépüljenek a résztvevők szemé¬
lyes és professzionális életébe.
A következő részben bemutatunk röviden pár ismert és elterjedt együttérzésen

alapuló beavatkozást, illetve az az együttérzésen alapuló intervenciók célzott
alkalmazására is kitérünk.
CMT - Együttérző elme képzése (Compassionate Mind Training)
Paul Gilbert, a Derby Egyetem orvostanára, az együttérzés, mint terápiás esz¬

köz első számú kutatója kifejlesztett egy csoportalapú terápiamodellt, a CMT,
vagyis az együttérző elme kepzese (Compassionate Mind Training)” elnevezes¬
sel, amelynek célja a pszichés betegségekben (pl. szorongás, depresszió) szen¬
vedő embereken való segítés. A CMT csoportos formában tizenkét hétig tart,
heti két órában. Segít abban, hogy az emberek megértsék, hogyan működnek az
> Uo.
* 174 +
evolúción alapuló túlélési mechanizmusaink és segít kialakítani egy kedvesebb,

együttérzőbb attitűdöt önmagunk és mások felé. A tréning során megtanuljuk,
hogy az önbíráló, önkritikus attitűd helyett, hogyan viszonyuljunk érdeklődéssel
és együttérzéssel elménk működése iránt, megértve és felelősséget vállalva an¬
nak érdekében, hogy a lehető legtöbbet megtegyük azért, hogy békében legyünk
önmagunkkal. A CMT során különböző együttérző készségeket és jellemző¬
ket gyakorolnak a résztvevők: 1. együttérző figyelem és mindfulness készségek,
2. együttérző gondolat és elme, együttérző énkép kialakítása, 3. együttérző és
törődő cselekedetek megvalósítása.
A tréning nagymértékben támaszkodik imaginációs gyakorlatokra, amelyek
célja, hogy stimulálják az agy együttérzésért felelős, ,gondoskodó" rendsze¬
rét. Számtalan formális és informális gyakorlattal stimulálható ez a rendszer.
Az együttérzés-fókuszú imaginációs tréning négy különböző gyakorlatcsoportot
foglal magába: 1. belső együttérző szelf kialakítása (eljátszani az együttérző ént
„mintha”-technikäkkal; elképzelni az ideális együttérző ént), 2. együttérzés má¬
sok felé, 3. együttérzés, szerető kedvesség befogadása, megnyílás az együttérzés
felé, 4. együttérzés önmagunk felé, ahol az együttérzés forrása és tárgya is mi ma¬
gunk vagyunk. Mindezek a gyakorlatok segítenek kialakítani egy együttérző szán¬
dékot, motivációt és olyan készségeket, amelyek lehetővé teszik, hogy megnyíljunk
a distressz élmények felé is, növelve a tolerancia ablakunkat és a rezilienciát.
MSC - Tudatos önegyütterzes (Mindful Self Compassion)
A tudatos önegyütterzes programot Kristin Neff, az önegyütterzes vezetö kuta¬

tdja, a Tudatos Önegyütterzes Központ (Center for Mindful Self-Compassion)
vezetdje és Christopher Germer, a Harvard Egyetem klinikai pszichológusa dol¬
gozták ki." A tréning a klasszikus nyolchetes mindfulness tréningek struktúráját
követi. Az MSC célja, hogy megtanítsa a résztvevőknek, hogyan legyenek jelen
együttérzően az élet elkerülhetetlen szenvedésteli pillanataiban, és önítélkezés,
önostorozás helyett hogyan világítsák meg szeretetteli együttérzéssel a belső
tapasztalásaikat. Az önegyüttérzés egy olyan pozitív attitűd, amely végső soron
egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet tesz lehetővé. Az MSC-program több
formális meditációt is magában foglal (pl. együttérző légzés, szerető kedvesség
vagy metta meditációk), amelyeket informális rövid gyakorlatok egészítenek ki
(pl. önegyüttérzés-szünet gyakorlata, nyugtató érintés, önegyüttérző levél írása).
Hangsúlyt kapnak az alapértékek és az értékeknek megfelelő elkötelezett cselek¬
30 Christopher Germer — Kristin Neff: Teaching the Mindful Self-Compassion Program, New
York, Guilford Press, 2019.
DR. ALBU MÓNIKA
vés is (ACT-ből átvett értékiránytű gyakorlata). Az együttérzés gyakorlatai nehéz

érzelmi helyzetekben és másokkal való kapcsolatokban is hangsúlyt kapnak az
MSC során, míg az utolsó hét arra fókuszál, hogy az élet minden aspektusát fel¬
öleljék és elfogadják a résztvevők, és kialakítsanak magunknak egy fenntartható
gyakorlást a program végét követően is.
Versek és idézetek is segítik a résztvevőket, hogy megértsék az új fogalmakat
intuitív és élményszinten is. Ezek a versek lehetnek előző tanfolyamok részt¬
vevőinek a versei vagy ismert spirituális költők versei (pl. Mary Oliver, Derek
Walcott, Rumi).
CBCT - Kognitívalapú együttérzés tréning

(Cognitively-Based Compassion Training)
ACBCT egy interdiszciplinaris projektként indult az Emory Egyetemen Charles L.

Raison, MD, orvoskutató és Geshe Lobsang Tenzin Negi, PhD, a XIV. Dalai Láma
tolmácsa vezetésével. Dr. Negi a CBCT protokollját"? a tibeti buddhista tradíciók
kontemplatív gyakorlása alapján dolgozta ki, szekularizálva a gyakorlatokat, annak
érdekében, hogy általános körben is használhatóak legyenek. A CBCT-protokollt
először egyetemistákkal alkalmazták, később vizsgálták nevelőintézetben nevel¬
kedő serdülőknél, általános iskolásoknál, különböző klinikai populációknál is (pl.
depressziós, öngyilkosságot elkövetők, traumatizált stb.). A CBCT-programot az¬
zal a szándékkal dolgozták ki, hogy egy szekuláris meditációs protokollt nyújtson,
ami a többi létező programtól eltérően elsősorban az analitikus (kognitívalapú)
meditáción alapszik. A tibeti lojong hagyományban az együttérző meditációs gya¬
korlás során a résztvevők aktívan dolgoznak az érzelmeikkel annak érdekében,
hogy mély érzéseket és erőteljes pozitív kapcsolódást alakítsanak ki másokkal.
A CBCT-program a következő nyolc lépésből áll:
1. a figyelem és az elme stabilitásának a fejlesztése;

2. a mentális tapasztalás természetének a megismerése a belátás gyakorlása ál¬
tal (gondolatok, érzések, érzelmek és reakciók természetének a megismerése);
Qo . önegyüttérzés gyakorlása;
4. kiegyensúlyozottság (eguanimity) gyakorlása — az együttérzés kiterjesztése
minden egyes érző lény irányába;
Ozawa-De Silva — Negi Geshe Lobsang: Cognitively-Based Compassion Training (CBCT) ¬

protocol and key concepts, in Singer, T. — Bolz, M (eds.): Compassion. Bridging Practice and
Science, Munich, Max Planck Society, 2013, 416-438.
* 176 +
5. mások értékelése és hála érzéseinek a kifejlesztése (interdependencia mély

megértése);
6. affekció és empátia kifejlesztése (két irányú megközelítés: mások iránti ked¬
vesség kifejlesztése; reflexiók az én-központúság hátrányairól);
7. jókívánságok és aspirációs együttérzés kifejlesztése (jókívánság minden
egyes érző lény felé, hogy megszabaduljanak a szenvedéstől);
8. aktív együttérzés megvalósítása cselekvésben.
Konzisztens meditációs gyakorlás során az együttérzés képessége fejlődik, amíg

természetes és spontán jellemzőjévé válik a személyiségnek. A tibeti buddhista
tradíciókban úgy tartják, hogy az együttérzés gyakorlása mérhetetlen előnyökkel
jár az egyén és a társadalom számára is.
„Forräs” treningprogram (ReSource Training Program)
A ReSource-treningprogramot Tania Singer német idegtudós vezette lipcsei

laborban dolgozták ki? idegtudományi eredményekre, és elméleti ReSource¬
modelljére alapozva (lásd: Boris Bornemann és Tania Singer együttérzés modellje
c. alfejezet). A ReSource-modell szerint az együttérzés gyakorlása különböző
készségeket igényel, amelyek három nagy csoportba sorolhatóak: jelenlét, affek¬
tus és perspektíva. A ReSource-tréningprogram során e három dimenzió külön¬
böző készségeit szeparált tréningmodulokban gyakorolják a részvevők, és mind¬
egyik modul egy háromnapos elvonulással kezdődik és tizenhárom hétig tart.
1. A jelenlét modul az interoceptív tudatosság és a figyelmi készségek fejlesz¬

tését foglalja magába.
2. Az affektus modul a szív megnyitására (szerető-kedvesség, törődés és jó¬
indulat attitűdök és érzések fejlesztése), a nehéz érzések elfogadására, és
a proszociális motiváció és cselekvések növelésére fókuszál.
3. A perspektíva modulban a hangsúly a kognitív képességek tréningezésén
van, mint például metakognitív készségek (elme megfigyelése), és perspek¬
tíva váltás képességének a fejlesztése.
Az egész tréning szekuláris jellegű és modularitásának köszönhetően az egyes

komponensek vagy modulok külön is vizsgálhatóak (pl. kognitív vs. affektiv kom¬
ponens). A ReSource-projekt kutatási programjának keretében Tania Singer és
csapata mintegy 300 önkéntest toborzott, akik vállalták a tizenegy hónapos gya¬
2 Bornemann-Singer: The ReSource Training Protocol.
* 177 +
DR. ALBU MÓNIKA
korläst. A program végén az idegtudományi és pszichológiai eredmények szerint

a testpásztázás fokozta a testtudatosságot és visszafogta a gondolatok elkalan¬
dozását. A gondolatok megfigyelése növelte a metatudatosságot, míg a szerető
kedvesség serkentette a mások iránti szeretetteljes gondolatokat és érzéseket.?
A ReSource-program nagy előnye, hogy elméleti és idegtudományi kutatási
eredményeken alapszik, integrálva a hagyományos kontemplatív gyakorlatokat
a nyugati pszichoterápiás individuális és páros gyakorlatokkal, annak érdekében,
hogy a lehető leghatékonyabban fejlessze az együttérzés képességét.
Együttérzés fejlesztése célzott csoportokban: Ki segít a segítőknek?
A segítő szakmákban kifejezetten fontos az együttérzés gyakorlása, hiszen ez te¬

szi lehetővé a segítő szándék táplálását, ugyanakkor az önegyüttérzés készségének
gyakorlása által segítséget nyújt az empatikus distressz következtében gyakran
bekövetkező kiégés ellen is. Az egészségügyben kifejezetten fontos az együttérző
attitűd kialakítása. Az együttérző gyógyítás nemzetközi szinten ismert képvi¬
selője Robin Youngson, aki 2012-ben létrehozta a Hearts in Healthcare (Szívvel
az egészségügyben) mozgalmat, valamint megírta az Együttérző gyógyítás című
könyvét, amely számos egészségügyi program alapjaként szolgált nemzetközi
szinten." A könyv és Youngson programja módszertant kínál az egészségügyi
dolgozóknak arra, hogyan szeressék jobban a betegeket, ezáltal a munkájukat,
javítva az egészségügyi dolgozók közérzetét és életminőségét.
Roshi Joan Hallifax zen szerzetesnő, az együttérző hospice ellátás úttörője,
külön intervenciót dolgozott ki klinikusoknak, amely segítséget nyújt abban,
hogy együttérzően törődjenek a pácienseikkel.? Az ún. G.R.A.C.E. intervenciót
adaptálták terapeuták, szociális munkások és egészségügyi dolgozók számára is.
A G.R.A.C.E. intervenció lépéseit a betűk jelzik: G (gathering attention) - figye¬
lem fókuszálása; I (intention) - intenció, szandék felidézése; A (attunement) - ön¬
magunkra és másokra való ráhangolódás; C (contemplate) - végiggondolni, hogy
mi az, ami igazán segít a páciensnek; E (ethical actions and ending) - etikusan
cselekedni és befejezni az interakciót. Az intervenció elsődleges célja az, hogy a
klinikusok számára egy rövid, egyszerű és hatékony módszert nyújtson, amely
egyidejűleg lehetővé teszi, hogy megnyíljanak a pácienseik tapasztalásainak, és
Bornemann-Singer: A Cognitive Neuroscience Perspective.

Robin Youngson: Egyiittérzé gydégyitds, ford.: Dr. Kovacs Eszter, Budapest, HVG, 2017.
Joan Hallifax: Being with Dying — Curriculum for the Professional Training Program in
Compassionate End-of-Life Care, in Singer, T. - Bolz, M (eds.): Compassion. Bridging Practice
and Science, eBook. Munich, Max Planck Society, 2013, 466-478.
* 178 +
szeretetteli jelenléttel, , leföldelve" legyenek jelen a páciensek (és önmaguk) szen¬

vedéseivel szemben, lehetővé téve számukra, hogy együttérző utat találjanak
a komplex klinikai szituációkban.
Itthon Magyarországon pszichológiahallgatók szakmai felkészítésében is fon¬
tos az együttérzés, szeretetteli jelenlét képességének a fejlesztése, ennek érdekében
dolgoztam ki hazai és nemzetközi kollégák (Szondy Máté, klinikai szakpszicholó¬
gus; Miguel Farias, Oxfordi majd Coventry Egyetem Mindfulness Központjának
a vezetője; Lynette Monteiro és Frank Musten klinikai pszichológusok, Ottawa
Mindfulness Klinika alapítói, és többek közt a mindfulness és burnout reziliencia
program kidolgozói) és egyetemi hallgatók segítségével az ún. metta-mindfulness
programot, amelynek célja, hogy a segítő szakmában dolgozók rezilienciáját, men¬
tális egészségét, együttérzését, jelentudatosságát fejlesszük, ezáltal hatékonyabbá
téve az egyéni és csoportos terápiás munkákat, megvédve a kiégéstől a segítő
szakmában dolgozókat. A nyolchetes (tizenhat órás programot) alkalmaztuk Ma¬
gyarországon az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Károli Gáspár Reformá¬
tus Egyetem pszichológia szakán, külföldön Angliában és Sri Lankán a Coventry
Egyetem pszichológiai tanszékein. A hatékonysági vizsgálat eredményei alapján
a tréning következtében növekedett az együttérzés és a figyelemfókusz készsége,
valamint az elégedettség és a reziliencia szintje egyaránt."
Nemcsak a mentális problémák esetében vagy a segítő szakmákban fontos az
együttérzés és a szerető kedvesség fejlesztése, az élet minden területén kifejezet¬
ten hasznos ezeknek a proszociális érzelmeknek és készségeknek a fejlesztése.
Minél korábban elkezdjük, minél többet gyakorlunk, annál erősebbé válnak a
szerető együttérzés felé mutató agyi és viselkedési tendenciák." Mindezt nagyon
korán elkezdhetjük, mint ahogy Richie Davidson idegtudós, a Dalai Láma régi
barátja, az Egészséges Elme Központ (Center for Healthy Mind) vezetője kimu¬
tatta a Kedvesség projektje (Kindness Curriculum) során, amelyben az együtt¬
érzés, kedvesség fejlesztését már akár óvodáskor előtt elkezdik, így segítve egy
együttérzőbb, kedvesebb, szeretettelibb jövő generáció nevelését.
36 Mónika Albu: Measuring the inmeasurable: developing behavioral tests for measuring mind¬
fulness and compassion, Dubrovnik, DUCOG, 2017.
37 "Daniel Coleman - Richard Davidson: A meditáció tudománya, Budapest, HVG, 2018.
s 179 "
DR. ALBU MÓNIKA
ÖSSZEFOGLALÁS
Az együttérzés fontos mentális, pszichofizikális és szociális jellemzője az emberi

tapasztalásnak, egyéni és társadalmi szinten mégis úgy tűnik, mintha együtt
érzési deficitet élnénk meg. Talán éppen ennek tudható be többek között, hogy
az utóbbi évtizedekben megszaporodtak az együttérzéssel kapcsolatos kuta
tások és az ezek fejlesztésére irányuló beavatkozások, tréningek klinikai po
pulációk, egészségügyi szakemberek, valamint az általános populáció számá
ra elérhető formában is. Ezen programok, tréningek során keleti kontemplatív
gyakorlási technikák kerülnek ötvözésre nyugati pszichoterápiás technikákkal,
pszichoedukációval, fejlesztve az együttérzésalapú etikát, kommunikációt és
a szeretetteli együttérzésből fakadó önzetlen cselekedeteket is.
Az együttérzés fogalma gyakran a valláshoz kapcsolódik, és néha tévesen úgy
gondolják, hogy ha megéljük az együttérzést, akkor az distressz forrása is lehet,
kiégéshez, empátiás kimerüléshez vezetve. A kutatási eredmények ennek az el
lenkezőjét támasztják alá: növeli a boldogság, a reziliencia és az egyéni, valamint
a kollektív jól-lét (well-being) szintjét. Az idegtudományi kutatási eredmények még
gyerekcipőben járnak, azonban már így is kimutatták, hogy az együttérzés fejlesz
tésére irányuló technikák, programok fokozzák az empatikus törődést, aktiválják
a jó érzés és szeretet idegköreit, továbbá azokat az idegpályákat, amelyek érzékelik
mások szenvedését és felkészítenek bennünket a cselekvésre és az együttérző segítő
viselkedésre. Mindez a jóra való biológiai fogékonyságunkra utalhat.
Előre tekintve a következő évtizedekre, úgy gondolom, hogy az oktatási
és egészségügyi rendszer, valamint az egész társadalom szintjén fontos a
pszichoedukáció, az elme fejlesztése ahhoz, hogy együttérző társadalmakat hoz
zunk létre, és harmóniában éljünk egymással és környezetünkkel, amely megtart
és táplál minket.
BIBLIOGRÁFIA
ALBU, Monika: Measuring the immeasurable: developing behavioral tests for measuring mind
fulness and compassion, Dubrovnik, DUCOG, 2017.
BORNEMANN, Boris — SINGER, Tania: A Cognitive Neuroscience Perspective: The ReSource
Model, in Tania Singer — M. Bolz (eds.): Compassion. Bridging Practice and Science, Mu
nich, Max Planck Society, 2013, 178-191.
BORNEMANN, Boris — SINGER, Tania: The ReSource Training Protocol, in Tania Singer, M.
Bolz (eds.): Compassion. Bridging Practice and Science, Munich, Max Planck Society, 2013,
452-465.
+ 180 +
BRACH, Tara: Radikális elfogadás, ford. Kós Judit, Budapest, Ursus Libri, 2019.
BRACH, Tara: Radical compassion, New York, Viking, 2019.
COLEMAN, Daniel — DAVIDSON, Richard: A meditáció tudománya, Budapest, HVG, 2018.
DALAI LAMA: How to be Compassionate: A handbook for creating inner peace and a happier
world, London, Random House, 2011.
EISENBERG, Nancy — MILLER, Paul A.: Empathy, sympathy, and altruism: Empirical and con¬
ceptual links, in N. Eisenberg — J. Strayer (eds.): Empathy and its development, New York,
NY, Cambridge University, 1987, 292-316.
GERMER, Christopher — NEFF, Kristin: Teaching the Mindful Self-Compassion Program, New
York, Guilford, 2019.
GILBERT, Paul: The compassionate mind, London, Constable, 2013.

GILBERT, Paul: The evolution of shame as a marker for relationship security, in J. L. Tracy —
Jessica L. — Richard Robins — Tangney June (eds.): The self-conscious emotions: Theory and
research, New York, Guilford, 2007, 283-309.
GLASER, Aura: A call to compassion: Bringing Buddhist practices ofthe heart into the soul of
psychology, Berwick, Maine, Nicolas-Hays, Inc, 2005.
HERMAN, Judith: Trauma es gyögyulas, Budapest, Hätter, 2011.
HALLIFAX, Joan: Being with Dying — Curriculum for the Professional Training Program in
Compassionate End-of-Life Care, in Tania Singer — M. Bolz (eds.): Compassion. Bridging
Practice and Science, Munich, Max Planck Society, 2013, 466-478.
KABAT-ZINN, Jon: Full catastrophe living: Using the wisdom of your body and mind to face
stress, pain, and illness, New York, NY, Bantam Books, 2009.
KLIMECKI, Olga - SINGER, Tania: Empathic distress fatigue rather than compassion fatigue?
Integrating findings from empathy research in psychology and social neuroscience, in B.
Oakley - A. Knafo - G. Madhavan — D. S. Wilson (eds.): Pathological altruism, New York,
Oxford University Press, 2012, 368-383.
KORNFIELD, Jack: A bölcs sziv, Budapest, Ursus Libris, 2017, 33-49.
LAZARUS, Richard S.: Cognition and motivation in emotion, American Psychologist, vol. 46,
1991/4, 352-367.
NEFF, Kristin: Együtterzes önmagunkkal, ford. Malik Tóth István, Budapest, Ursus Libris, 2014.
POMMIER, Elizabeth Ann: The compassion scale. Dissertation Abstracts International Section
A, Humanities and Social Sciences, vol. 72, 2011, 1174.
ROGERS, Carl: Valakive válni, ford. Simonfalvi László, Budapest, Edge 2000 Kft., 2010.
OZAWA-DE SıLvA, Brendan — GESHE LOBSANG TENZIN, Negi: Cognitively-Based Compassion
Training (CBCT) - protocol and key concepts, in Tania Singer — M. Bolz (eds.): Compas¬
sion. Bridging Practice and Science, Munich, Max Planck Society, 2013, 416-438.
YOUNGSON, Robin: Egyiittérzé gyögyitas, Budapest, HVG, 2017.
http://idegen-szavak.hu/empatia
* 181 °
DR. ALBU MÓNIKA
AFFILIACIO
Dr. Albu Monika: neuropszicholégus, mindfulness oktat6é és terapeuta, Reikon

Pszicholögiai Központ; albumoni@gmail.com
«132 +
ELFOGADAS A PÁRKAPCSOLATBAN: AZ INTEGRATÍV
VISELKEDÉSES PÁRTERÁPIA BEMUTATÁSA
me
BEVEZETES
A párok nehézségeinek megoldásában a rendszerszemléleten alapuló párterápiás

módszerek évtizedek óta jelentős szerepet töltenek be. A különböző irányzato¬
kon alapuló beavatkozási formák azonban jelentős változásokon mentek át az
elmúlt évek során. Jelen tanulmányunkban egy olyan módszert mutatunk be
részletesebben, mely a klasszikus viselkedésterápiából nőtte ki magát, felismerve
az elfogadási folyamatok fontosságát a kapcsolati feszültségek kezelése során.
Az 1990-es évek elején Neil Jacobson és Andrew Christensen által kifejlesztett
integratív viselkedéses párterápia (Integrative Behavior Couple Therapy, IBCT)
ötvözi magában a kognitív viselkedésterápiás irányzatok első és harmadik nagy
hullámának elemeit.? Mint ahogyan az a bevezető fejezetben is bemutatásra ke¬
rült, a kognitív viselkedésterápiás irányzatok első hulláma az 1950-60-as évekre
tehető, és alapvető célja a viselkedés közvetlen megváltoztatása volt. A tanulás¬
elmélet alapvető jelenségeit, módszereit (pl. operáns kondicionálás, klasszikus
kondicionálás, szisztematikus deszenzitizálás, ingerelárasztás) alkalmazta és
a jól megfigyelhető, operacionalizálható környezeti ingerekre, a viselkedésre,
illetve az e kettő közti összefüggésekre fókuszált. Az 1980-as években megszü¬
lető harmadik hullám irányzatai számos módszert foglalnak magukba, ide tar¬
tozik többek között az integratív viselkedéses párterápia mellett a dialektikus
viselkedésterápia (Dialectical Behaviour Iherapy, DBT), a tudatosjelenlét-alapú
kognitív terápia (Mindfulness Based Cognitive Iherapy, MBCT), a tudatosjelen¬
let-alapü stresszcsökkentes (Mindfulness Based Stress Reduction, MBSR), illetve
az elfogadäs- &s elkötelezödesteräpia (Acceptance and Commitment Therapy,
1 Neil S. Jacobson — Andrew Christensen — Stacey E. Prince — James V. Cordova — Kathleen

Eldridge: Integrative behavioral couple therapy: An acceptance-based, promising new treatment
for couple discord, Journal of Consulting and Clinical Psychology, vol. 68, 2000/2, 351-355.
Mairal Jorge Barraca: Integrative Behavioral Couple Therapy (IBCT) as a third-wave therapy,
Psicothema, vol. 27, 2015/1, 13-18.
* 183 +
ACT). A viselkedésterápiás és kognitív elemek mellett az elfogadás, a dialekti¬

ka és a tudatos jelenlét elemeinek alkalmazása közös ezekben a módszerekben.
Számos szemléletbeli, módszertani, illetve fogalombeli párhuzamot figyelhetünk
meg az IBCT és a korábbiakban felsorolt módszerek között:
Így például az integratív viselkedéses párterápiában megjelenő együttes tá¬
volítás fogalma párhuzamba állítható az elfogadás- és elköteleződésterápiában
(ACT) használt kognitív defúzió technikájával.?
Az együttes távolítás technikáján belül megjelenő öngondoskodás jelentős
hasonlóságot mutat a Kristin Neff által kidolgozott önegyüttérzés koncepció¬
jával," mely számos harmadik hullámbeli módszernek szerves részét képezi.
Végül az egyik legfontosabb párhuzam annak az egyensúlynak a megtalálása,
amely az elfogadás és változás ötvözését jelenti a terápiás folyamatban. Az elfo¬
gadásra és a változásra való törekvés a dialektikus viselkedésterápia, illetve az
elfogadás- és elköteleződésterápia során is központi kérdésnek tekinthető, ha¬
sonlóan az IBCT-hez. Különbség lesz azonban abban, hogy ez az elfogadás mire
irányul az egyes módszereken belül, illetve a változás elősegítése mely ponton
és milyen eszközökkel történik pontosan.
AZ INTEGRATÍV VISELKEDÉSES PÁRTERÁPIA KIALAKULÁSA
Annak megértése érdekében, hogy miért olyan fontos az elfogadás a párok szá¬
mára, érdemes áttekinteni a hagyományos viselkedéses párterápia (Traditional
Behavior Couple Iherapy, TBCT) történetét. A terapeuták már az 1960-as évek
óta alkalmaztak viselkedésterápiás módszereket a párok nehézségeinek keze¬
lésében, ám a viselkedéses párterápiával kapcsolatos első randomizált klinikai
vizsgálat csak 1977-ben született. 1979-ben adták ki Jacobson és Margolin ma
már klasszikusnak számító kézikönyvét," amely leírja a tanuläselmeleti alapokon
nyugvó, azon belül is elsősorban a szociális tanulásra és a viselkedéscserére épülő
párterápia protokollját. Ezen módszer a viselkedés változtatását célzó stratégiák
mellett nagy hangsúlyt helyez a pár tagjai közti kommunikációs és probléma¬
megoldó stratégiák fejlesztésére is.
A TBCT egy körülbelül 15-20 ülésből álló rövid beavatkozás, amely egy jól
meghatározott protokollt követ. A beavatkozás első része a pár tagjai közti légkör
Steven C. Hayes — Kirk Strosahl — Kelly G. Wilson: Acceptance and Commitment Therapy:
An experiential approach to behavior change, New York, Guilford Press, 1999.
Kristin Neff: Együtterzes önmagunkkal, Budapest, Ursus Libris, 2014.
Neil S. Jacobson — Gayla Margolin: Strategies based on social learning and behavior exchange
principles, New York, Routledge, 1979.
+ 184 +
ELFOGADÁS A PÁRKAPCSOLATBAN...
javítását célozza a viselkedéscserére épülő feladatok révén. Ezek az eljárások

a kapcsolaton belüli pozitív és negatív viselkedések arányának javítását célozzák
olyan beavatkozásokkal, mint például a gondoskodó napok, kölcsönös kérések
kijelölése. Ez alapozza meg, hogy a későbbiekben a kommunikációs és készség¬
fejlesztő intervenciók segítéségével hatékony és mindkét fél számára kielégítő
megállapodásokat érhessenek el.
A TBCT hatékonyságával kapcsolatban legalább húsz randomizált vizsgá¬
latot végeztek, melyek együttes eredménye azt mutatta, hogy a módszer más
beavatkozásokkal összehasonlítva kielégítő eredményeket hozott a házassági
problémák kezelésében." Az eredmények egy része azt igazolta, hogy a terápiá¬
ban részt vevő párok 54,790-a megbízhatóan javult a párkapcsolati elégedettsé¬
gi mutatókban a kezelés előtti és utáni időszakot összehasonlítva. Ugyanakkor
voltak olyan vizsgálatok, melyek ellentmondásos eredményeket hoztak a TBCT
empirikus hatékonyságával kapcsolatban. Maga Jacobson áttekintése szerint
a párok legalább egyharmada nem ért el jelentős javulást a kezelés során." Azon
párok körében, ahol pozitív változást tapasztaltak, az utánkövetéses vizsgálatok
azt mutatták, hogy a terápia lezárását követő két évvel a pärok 30%-änäl ez
a javulás már nem volt kimutatható; ? sőt a kezelés befejezését követő négy évvel
az elvált párok aránya 3896 volt." Ezek alapján a hatékonyságvizsgálatok alapján
egyértelművé vált, hogy a TBCT klinikai hasznossága korlátozott, a létrejövő
változások bizonyos párok esetében rövid élettartamúak voltak.
Megvizsgálva az okokat Jacobson és Christensen arra jutottak, hogy ahagyomá¬
nyos viselkedéses párterápia hatékony kimenetelének egyik fontos feltétele a pár
tagjai közti együttműködő gondolkodásmód és nagy fokú kompromisszumkészség.
Azoknál a pároknál, ahol kisebb volt a kapcsolat iránti elköteleződés mértéke, ahol
6 Andrew Christensen — David C. Atkins — Sara Berns - Jennifer Wheeler — Donald H. Baucom
— Lorelei E. Simpson: Traditional Versus Integrative Behavioral Couple Therapy for significantly
and chronically distressed married couples, Journal of Consulting and Clinical Psychology, vol.
72, 2004/2,176-191; Mia Sevier — Kathleen Eldridge — Janice Jones — Bryan D. Doss — Andrew
Christensen: Observed communication and associations with satisfaction during Traditional
and Integrative Behavioral Couple Therapy, Behavior Therapy, vol. 39, 2008/2, 137-150; Andrew
Christensen — David C. Atkins — Jean Yi —- Donald H. Baucom — William H. George: Couple and
individual adjustment for 2 years following a randomized clinical trial comparing traditional
versus integrative behavioral couple therapy, Journal of Consulting and Clinical Psychology,
vol. 74, 2006/6, 1180-1191.
Neil S. Jacobson — Michael E. Addis: Research on couples and couple therapy: What do we know?
Where are we going?, Journal of Consulting and Clinical Psychology, vol. 61, 1993/1, 85-93.
Neil S. Jacobson — Karen B. Schmaling — Amy Holtzworth-Munroe: Component analysis of
behavioral marital therapy: 2-year follow-up and prediction of relapse, Journal of Marital and
Family Therapy, vol. 13, 1987/2, 187-195.
Douglas K. Snyder - Angela M. Castellani - Mark A. Whisman: Current status and future
directions in Couple Therapy, Annual Review of Psychology, Vol. 57, 2006/1, 317-344.
+ 185 +
alacsonyabb volt az érzelmi intimitás szintje, ahol a párkapcsolatok működésével

kapcsolatban a partnerek között jelentős értékrendbeli, nézőpontbeli eltérés volt,
kevésbé tűnt eredményesnek a TBCT. Mivel a terápiának egyik fontos feltétele
a partnerek egymás iránti elköteleződése és a megfelelő szintű kompromisszum¬
készség, ezek hiányában a terapeuták egyszerűen felkérhetik a pár tagjait, hogy
érzelmeik ellenére kötelezzék el magukat az együttműködési technikák kipróbá¬
lásában. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ha egy pár megpróbálja szi¬
mulálni ezt az együttműködő magatartást, a hatások valószínűleg kevésbé lesznek
tartósak. Skinner munkássága óta a viselkedésterápiás elemeket alkalmazó tera¬
peuták megkülönböztetik a szabályok által vezérelt és a véletlenszerű viselkedést.
Az első típus esetében az egyén reakciója a meghatározott követelményekre, sza¬
bályokra adott válasznak tekinthető, míg az utóbbi esetében a viselkedést annak
természetes következményei határozzák meg. A TBCT megközelítésében tehát az
együttműködésen alapuló gondolkodásmód hiányában a párok viselkedése szabá¬
lyok által irányította válik, amely azok elmúltával kisebb valószínűséggel marad
fenn. Továbbá a partnerek számára is nagyobb megerősítéssel bír és ezáltal tartó¬
sabb elégedettséget eredményez, amikor a másik fél együttműködési, illetve vál¬
tozás iránti szándéka belülről fakad, mint amikor az kívülről irányítottá válik.
Amikor Jacobson és Christensen elkezdték fontolóra venni a TBCT fejlesz¬
tését, az egyik legfontosabb hangsúly azon volt, hogy a párokat abban segítsék,
hogy képesek legyenek egymás szükségleteit természetesen motiváló módon
elfogadni és megérteni. Azoknál a pároknál tehát, ahol alacsonyabb az együtt¬
működési, alkalmazkodási, illetve kompromisszum készség, vagy hiányoznak
a közös célok, alacsony a kapcsolat melletti elköteleződés, az érzelmi kötődés,
esetleg olyan nézetbeli, értékrendbeli, személyiségbeli különbségekkel rendel¬
keznek, amelyek esetén nehéz a kompromisszumot megtalálni, a kapcsolat javí¬
tásának lehetőségét az elfogadás adhatja meg. Ez a megfontolás vezette 1986-ban
egymástól függetlenül Jacobsont és Christensent egy olyan párterápiás megköze¬
lítés kidolgozására, amiben ötvöződnek az elfogadásalapú és a változásorientált
technikák. Így született meg a 1990-es évek elején az integratív viselkedéses
párterápia (IBCT) módszere."
Ez a modell nem jelentette a korábbi klasszikus viselkedésterápiás módszer tel¬
jes elvetését, mint inkább annak elfogadásalapú szemlélettel történő kiegészítése
történt. Az első szempont, amelyet hangsúlyozni kell, hogy a hagyományos viselke¬
désterápia azt állította, hogy a változás elengedhetetlen a párkapcsolati problémák
megoldásában. Mint azt a korábbi kutatási eredmények alapján láttuk, ez bizonyos
1° Neil S. Jacobson - Andrew Christensen: A Norton professional book. Integrative couple therapy:
Promoting acceptance and change, New York: W W Norton & Co., 1996.
+ 186 *
esetekben nem elégséges a megfelelő terápiás eredmények eléréshez: ehhez a hiány¬

zó láncszemet az elfogadás beillesztése jelentette. Így a módszer elnevezésében az
sintegratív" kifejezés a változás és az elfogadás kombinációjára vonatkozik, melyek
megfelelő aránya, egyensúlya a terápia sikerének kulcsa." Az IBCT egyik fontos
eleme és a TBCT-vel összevetve az egyik fő különbsége, hogy a hangsúly a terápia
első szakaszában a partner viselkedésének fogadására irányul, azaz arra, miként
viszonyulnak a pár tagjai egymás reakcióihoz. Amíg a TBCT során a terapeuták in¬
kább azon dolgoznak, hogyan változtassák meg a pár tagjai a viselkedésüket a ked¬
vezőbb kimenetel érdekében, addig az integratív terápiában a partnerek egymás
reakcióihoz való viszonyulásán van a hangsúly (azaz azon, hogy hogyan észlelik,
értelmezik és reagálnak egymás viselkedésére). A terápia célja ennek a viszonyu¬
lásmódnak az elfogadás- és toleranciaalapú intervenciók révén történő megvál¬
toztatása, mely a pár tagjai közti intimitás fokozódását segíti elő. Erre alapulnak
a későbbi viselkedésváltozást célzó stratégiák, amelyek ebben az esetben már a pár
természetes viselkedéséből fakadó megerősítésekre építenek és nem a szabályori¬
entált viselkedésre. Így ötvöződhetnek hatékonyan a változásokat ösztönző straté¬
giákat az elfogadás és a tolerancia előmozdításának módszereivel."
Az IBCT FELÉPÍTÉSE, MENETE
Az integratív viselkedéses párterápiának nincs olyan szigorú protokollja, mint

a klasszikus viselkedéses párterápiának, ugyanakkor a felépítése jól definiált, kü¬
lönösen a korai szakaszokban." A terápia folyamata alapvetően három szakaszra
osztható: az értékelés, a visszajelzés és a kezelés fázisára.
Első közös interjú
A terapeutának először el kell készítenie a pár nehézségeinek alapos felmérését és

értékelését. Így az első ülés mindkét partner együttes részvételével történik, amely
során a terapeuta megismerheti a felek jelenlegi problémára vonatkozó perspek¬
tíváját. Ezenkívül ez az alkalom lehetőséget ad a terapeutának a pár interakciós
Megan Mcginn - Lisa A. Benson — Andrew Christensen: Integrative Behavioral Couple

Therapy: An acceptance-based approach to improving relationship functioning, Acceptance
and Mindfulness in Cognitive Behavior Therapy, 2012, 210-232.
Andrew Christensen — Neil S. Jacobson - Julia C. Babcock: Integrative behavioral couple
therapy, in N. S. Jacobson — A. S. Gurman (eds.): Clinical handbook of couple therapy, New
York, The Guilford Press, 1995, 31-64.
Neil Jacobson — Andrew Christensen: Acceptance and change in couple therapy: A therapist’s
guide to transforming relationships, New York, Norton, 1996.
* 187 +
stílusának megfigyelésére is. A terapeuta a problémák feltérképezése mellett már

az első alkalomtól kezdve nagy hangsúlyt fektet a pár erősségeinek megismerésére
is, melyre a kapcsolati történet megismerése (hogyan találkoztak, mi vonzotta
őket egymáshoz, milyen a kapcsolatuk a jobb napokon stb.) nyújthat rálátást.
A párral folytatott közös interjú kiegészíthető kérdőívekkel is, melyek kitöltése
az ülésen kívül történik. Magyar nyelven elérhető többek között a Hendrick által
kidolgozott Kapcsolati elégedettség skála (Relationship Assessment Scale, RAS),
a Schaefer és Olson féle Párkapcsolati intimitáskérdőív (Personal Assessment of
Intimacy in Relationships, PAIR), az Eidelson és Epstein által létrehozott Pár¬
kapcsolati hiedelmek kerdöiv (Relationship Beliefs Inventory, RBI),’° a Spanier äl¬
tal kidolgozott Diádikus alkalmazkodás skála (Dyadic Adjustment Scale, DAS),””
a Párklíma skála vagy a Giessen-párteszt."
Egyéni interjú a pár tagjaival
A következő két ülésen a terapeuta külön-külön találkozik a pár tagjaival, mely

során lehetőség nyílik az egyéni szempontok alaposabb megismerésére. A te¬
rapeuta megpróbálja a jelenlegi problémát körbejárni a származási család tör¬
ténetének megismerésével, összekapcsolva azokat a jelenlegi helyzettel; meg¬
ismerheti mindkét fél részéről a párkapcsolat alakulásának történetét és képet
kaphat a partnerek kapcsolat iránti elkötelezettségének mértékéről is. Az egyéni
ülések során alapvető fontosságú megkérdezni, hogy történt-e bármilyen abúzus
a kapcsolatban, illetve van-e bármelyiküknek házasságon kívüli kapcsolata. Ezek
felfüggesztése a párterápia feltételének tekinthető.
M Martos Tamás - Sallay Viola — Szabó Tünde — Lakatos Csilla — Tóth-Vajna Rita: A Kapcsolati
Elégedettség Skála magyar változatának (RAS-H) pszichometriai jellemzői, Mentálhigiéné és
Pszichoszomatika, 15. évf., 2014/3, 245—258.
Kövér Lili — Balázs Katalin — Frecska Ede — Égerházi Anikó: A Pair-H párkapcsolati kérdőív
magyar nyelvű adaptációja, Alkalmazott Pszichológia, XVII. évf., 2017/3, 87—109.
Szabö-Bartha Anett - Szondy Mäte: A párkapcsolati hiedelmek kérdőív hazai adaptálásának
eredményei, Psychologia Hungarica Caroliensis, 2014/2, 30-41.
Vajda Dóra - Rózsa Sándor — Sz. Makó Hajnalka — Kiss Enikő Csilla: A diádikus alkalmazkodás
skála (DAS) magyar változatának pszichometriai jellemzői, Alkalmazott Pszichológia, XVI. évf.,
2016/1, 101-121.
Bagdy Emőke — Baktay Gábor — Mirnics Zsuzsanna: Pár- és családi kapcsolatok vizsgálata,
Budapest, Bölcsész Konzorcium, 2006.
* 188 +
Visszajelzés
Az egyes partnerekkel folytatott ülések után a terapeuta mindkét partnert visz¬

szahívja és a pár számára érthető módon bemutatja, illetve velük együtt közösen
megbeszéli az eset megfogalmazását, meghatározza a célokat, és elmagyarázza
a kezelés folyamatát. Mindeközben kihangsúlyozza a pár erősségeit is, melyekre
a terápia során építhetnek, és amelyek reményt adnak a párnak a kezelés sike¬
rességével kapcsolatban.
Az eset megfogalmazása elsősorban a téma (az a különbség, amely körül egy
párnak nehézségei vannak), a polarizációs folyamat (azok az interakciós minták,
amelyek akkor indulnak be, amikor a téma körül konfliktus alakul ki) és a köl¬
csönös csapda (a reménytelenséggel, beleragadás érzésével jellemezhető állapot
a pár tagjaiban) megvilágítását jelenti.
Téma tekintetében a leggyakrabban előforduló nehézségek a közelség-távol¬
ság, az irányítás, dominancia, a kontroll és felelősség vagy a konvencionális és
nem konvencionális értékrend, kapcsolati szemléletmód körül összpontosulnak.
A pár tagjai ezekkel a problémákkal gyakran úgy próbálnak megküzdeni, hogy
a másik felet akarják rávenni a változásra. Ezek a másik fél megváltoztatását
célzó direkt beavatkozások ritkán járnak sikerrel, gyakrabban fordul elő, hogy
ellentétest hatást kiváltva csak még jobban felerősítik a meglévő problémákat,
így eredményezve a polarizálódás folyamatát, végül a kölcsönös csapda érzését.
Az így létrejövő ördögi körre láthatunk egy példát a következő esetben:
Tamás és Anita a harmincas éveik elején járó fiatal pár. Az első üléseken megfogal¬
mazzák, hogy a konfliktusaik rendszerint a közös idő eltöltésével kapcsolatos ellen¬
tétes igények körül zajlanak. A kevés szabadidejükben Tamás szívesen menne Anitá¬
val együtt közös társaságba, jobban igényli a barátokkal való együttlétet, míg Anita
inkább töltené az idejét csak Tamással kettesben. Amikor Tamás társaságba vágyik,
Anita azt éli meg, hogy ő egyedül kevés a párja számára, nem kielégítő a vele kettesben
töltött idő, és elhanyagoltnak érzi magát. Gyakran támadja emiatt a férfit és követeli
tőle, hogy több figyelmet fordítson rá. Tamás ilyenkor kötelességnek éli meg a párjával
együtt töltött időt, azt érzi, hogy kényszerítve van ezekre, miközben Anita nem érti
meg, mennyire szüksége van Tamásnak arra, hogy másokkal is kapcsolatban legyen.
Ez elől a kényszer elől gyakran a munkába menekül vagy egyéb tevékenységeket keres.
Amikor a párterápiában a párokkal először találkozunk, nagyon gyakran olyan

érzésünk van, mintha egy hadszíntérre érkeznénk: a pár tagjai olyanok, mint
az egymással harcban álló felek, akik tele vannak egymással szembeni negatív
érzelmekkel, be nem teljesített elvárásokkal. Nem ritka a másik fél hibáztatása,
* 189 +
a ,neki kell megváltoznia, hogy működhessen a kapcsolat" típusú elvárás, hie¬

delem. A probléma megoldására választott eszközeik sokszor nem érnek célt,
sőt ellenkező hatást váltanak ki: a másik fél egyre jobban kihátrál a kapcsolat¬
ból, esetleg visszatámad, vagy akár teljesen el is távolodik. Mindez egyre két¬
ségbeesettebb próbálkozásra sarkallja őket, ami még szélsőségesebb reakciókat
eredményezhet a pár tagjainál. Előfordul, hogy valamelyik fél a békesség kedvé¬
ért beadja a derekát, létrejön egy látszat-együttműködés, ami azonban a , légy
spontán" paradoxonát eredményezi (, Ezt most csak azért mondod/teszed, mert
azt mondták, nem azért, mert te így gondolod."). Azaz kialakul az a helyzet,
amelyben egyik vagy mindkét fél viselkedését inkább a másik fél által elvárt
szabályok irányítják, ami azonban nem eredményez olyan szintű elégedettséget
a kapcsolatban, ami akkor lenne, ha a viselkedés belülről fakadna. Hisz ebben az
esetben a partnerben felmerül minden változás esetén a gyanú, hogy a másik fél
mindezt nem önmagától, hanem felszólításra végzi. Ez a bizalmatlanság meg¬
kérdőjelezheti a másik fél szándékát, elvitatva tőle viselkedése őszinteségét.
Gyakori a kapcsolatokban konfliktus esetén a különböző kényszerstratégiák
alkalmazása, amely során valamelyik vagy mindkét fél valamilyen módon meg¬
próbálja kontrollálni a partnerét. Ezen stratégiák közé tartozik (a) a kölcsönös
elkerülés (amikor mindkét fél kivonul a kapcsolatból); (b) kölcsönös negatív in¬
terakciók (egymással szembeni averzív viselkedések alkalmazása), (c) valamint
a követelés-visszavonulás mintázata (ilyenkor rögzítetten vagy váltakozva az
egyik fél elkerül, a másik fél támad). A fenti példában a pár problémája alapvetően
a függetlenség-dependencia problémája köré épül, és konfliktusaikat a követelés¬
visszavonulás stratégiája jellemzi. Míg a nő támadja a férfit, és az igényeit köve¬
telés révén próbálja érvényesíteni, addig a férfi a támadás elől inkább elmenekül,
ami azonban méginkább felerősíti a nőben az elhagyatottság érzését, és a reakciói
fokozását eredményezi. Az így kialakuló cirkuláris folyamat révén jön létre az
a kölcsönös csapda érzés, amelyben mindketten megélik saját igényeik kielégí¬
tetlenségét, erőfeszítéseik kudarcát, és az ezekből fakadó tehetetlenség érzést.
Terápiás beavatkozás
Ettől a szakasztól az ülések a konfliktusmegoldásra összpontosítanak az eset

megfogalmazása alapján, amely a visszacsatoló ülésen került bemutatásra.
Az IBCT kezelési szakasza formálisan kevésbé strukturált, mint az értékelési
szakasz. Amikor a pár megérkezik egy ülésre, felkérik őket, hogy azonosítsák
a legfontosabb pozitív és negatív interakciókat, amelyek az elmúlt héten történ¬
tek, és melyeket szeretnének megvitatni a terápiában. A terapeuták mindig a pár
által hozott aktuális eseményekből indulnak ki, és kapcsolják azokat a korábban
+ 190 +
megfogalmazott problémákhoz. A pár állapotától és igényeitől függően kerülnek

bevezetésre a különböző intervenciós technikák (elfogadást, toleranciát vagy
változást előmozdító beavatkozások).
INTERVENCIÓS STRATÉGIÁK
Mint fentebb említettük, az intervenciós stratégiák a már ismert hagyományos

viselkedéses párterápiából származó változásstratégiákból, valamint az IBCT¬
ben bevezetett elfogadás- és toleranciaalapú beavatkozásokból állnak.
Elfogadás- és toleranciaépítő stratégiák
Az elfogadásalapú stratégiák elsősorban az összeegyeztethetetlennek tűnő kü¬

lönbségek kezelésére születtek, így azok a kapcsolatok javításának eszközei is,
azáltal, hogy az első látásra elfogadhatatlannak tűnő problémákkal szemben egy
másfajta viszonyulást alakítanak ki. Ebben az összefüggésben tehát az elfogadás
úgy értelmezhető, mint egy átkeretezési stratégia az olyan problémákkal szem¬
ben, amelyek kezelhetetlenek az ismert változási stratégiákkal, és amely magában
foglalja a másik megváltoztatására irányuló küzdelem visszaszorítását is."
Ebben az értelmezésben tehát a probléma nem egy kiirtandó, mindenáron
megszüntetendő dolognak tekinthető. Sok esetben ugyanis pont a probléma ellen
való küzdelem az, ami fokozza az eredeti problémát és válik további konfliktusok
forrásává. Az elfogadás stratégiája más módszerekben is megjelenik, így többek
között az elfogadás- és elköteleződésterápiában (ACT) is. Amíg azonban az ACT
esetében az elfogadás az egyén saját nehéz belső élményeihez (érzésekhez, gon¬
dolatokhoz) való viszonyának megváltoztatására irányul, addig az IBCT-ben ez a
partner viselkedésével, működésével kapcsolatos viszonyulás módosítását jelenti.
Az elfogadás segít tehát abban, hogy a másik féllel való probléma során ne a másik
viselkedést akarjuk megváltoztatni, azt a saját vagy más elvárásokhoz igazítani,
hanem a saját viszonyulásunkat próbáljuk alakítani a másik viselkedésével, mű¬
ködésével kapcsolatban. Az elfogadás ily módon a partnerünk viselkedésére adott
érzelmi reakcióinkban eredményezhet módosulást, ami befolyásolja az adott hely¬
zetben mutatott viselkedésünket is. Paradox módon gyakran ez a viszonyulás —
azaz amikor már nem akarjuk tudatosan megváltoztatni a partner viselkedését
5 James V. Cordova: Acceptance in behavior therapy: Understanding the process of change,

Ihe Behavior Analyst, vol. 24, 2001/2, 213—226.
+ 191 +
— hozhatja el a másik félben a változás szándékát. Ez azonban már egy belülről

fakadó, a másik fél elfogadásának eredményeként létrejövő szándékká válik, nem
pedig egy harcok, küzdelmek, konfliktusok árán kikényszerített reakció.
Empátiás összefogás a problémával szemben
Az elfogadás első lépését a probléma átkeretezése jelenti, amely során a felek

között fellépő különbségeket, hiányosságokat nem hibaként és problémaként
címkézzük, hanem megtanítjuk annak tekinteni őket, mint amik. A különbség
nem jelent se többet, se kevesebbet, mint ami természetes, sőt elkerülhetetlen
eltérés két ember között. Annak megvilágítása, hogy ezek a különbségek nem
elfogadhatatlanok, kialakulhat a korábban elutasított tulajdonság, szemlélet¬
mód stb. irányába egy másfajta hozzáállás: válhatnak azok érdekessé, megnyil¬
vánulhat az irányukba egy kíváncsiság, lehet egy felfedezésre váró másik dolog,
valami, ami kiegészíthet minket, sőt esetleg valami, amiből mi is tanulhatunk.
Ez az átfogalmazás segíthet abban, hogy a pár tagjai feladják saját meggyőződé¬
sük folyamatos védelmét és a másik fél megváltoztatására irányuló szándékukat,
hogy így kialakulhasson egy megértő, címkézés és ítélkezésmentes attitűd.
Az elfogadás során segíteni kell a pár tagjait, hogy képesek legyenek a személyes
élményeik megfogalmazására, azaz a partner személyiségének és viselkedésének a
bírálata helyett a hangsúly a saját belső élményekre tevődjön át. Ez az önfeltárás
segíthet a másiknak abban, hogy megértse, mi zajlik pontosan a partnerében, és a
másik fél támadása, kritizálása helyett létrejöjjön az iránta érzett empátia. Az em¬
pátiás összefogás módjai lehetnek: (a) a másikra való aktív odafigyelés kialakítása
kommunikációs készségfejlesztéssel, (b) saját élmények megfogalmazásának se¬
gítése az énkijelentések alkalmazásának megtanításával.
Mindezek segíthetnek abban, hogy a partnerek megértsék, mi zajlik a másik
félben, mi állhat a különbségek hátterében és mi mozgatja partnerük viselke¬
dését. Ennek a folyamatnak a során gyakori annak megélése, hogy nincsenek
egyedül a problémáikkal, megtapasztalhatják, hogy a partnerük is ugyanúgy
szenved az adott helyzetben. Így az egymás iránti támadó, ellenséges viszonyu¬
lás átfordulhat egy egymás iránti megértő attitűdbe, amely során a pár tagjai
megélik, hogy , egy csónakban eveznek", és az eredeti problémára adott reakcióik
azok, melyek beindították köztük a polarizálódás folyamatát.
* 192 +
Együttes távolítás
Abban, hogy a problémához való viszonyulás változni tudjon, segíthet, ha ob¬

jektív nézőpontot tudunk kialakítani a helyzettel kapcsolatban, arra bizonyos
távolságból tudunk ránézni. Ennek eszköze az adott helyzet kognitív szinten való
megközelítése, a helyzet intellektuális elemzése, megértése révén. Az együttes
távolítás technikája hasonlít az elfogadás- és elköteleződésterápiában használt
kognitív defúzióhoz, ahol az egyén egy objektív, szemlélő én kialakítása révén
távolságot vesz a belső élményeitől, amely segít abban, hogy elkerülje az intenzív
élményeibe való beleragadást, és megtalálja a helyzetben a legadekvátabb visel¬
kedést, megoldást. A hangsúly az együttes távolítás esetén elsősorban az objek¬
tivitáson van, amely eléréséhez gyakran használjuk a humor eszközét, illetve
különböző metaforákat, melyek szemléletessé teszik azt a folyamatot, amelyben
a pár tagjai benne vannak. Például a korábban említett , harcban álló ellenfelek"
versus , egy csónakban evező partnerek" metafora segítségével a polarizáció fo¬
lyamatának, illetve az elfogadás szükségességének megértését tesszük lehetővé.
Ez a diádikus tudatosság felé történő elmozdulás metakognitív tudatossághoz
vezet, ha az egyén felismeri mindkettőjük értelmezésének érvényességét egy
adott helyzetben, megtapasztalva, hogy a saját értelmezése az adott helyzet¬
tel kapcsolatban egy a sok lehetőség közül. Az egységes távolítás során tehát
a problémától való közös távolság kialakítása lehetőséget ad a pár tagjainak,
hogy áttekinthetőbb és dialektikusabb képet kapjanak a helyzetükről, amely so¬
rán felismerhetik, hogy mind saját tapasztalataik, mind partnerük tapasztalatai
meg-/erthetöek a kontextust figyelembe veve.
Az empátiás összefogás technikája jól kombinálható az együttes távolítással,
melyek együtt az elfogadás elősegítését célozzák és fokozhatják a partnerek közti
intimitást.
Toleranciasegítő beavatkozások
Vannak esetek, amikor a pár számára nehéz az előbb említett szemléletváltás és

ezáltal a másik féllel szembeni elfogadás kialakítása: ilyen esetekben a tolerancia
kiépítésére törekszünk. A toleranciaépítő stratégiák abban segíthetnek, hogy bár
a partner viselkedése továbbra is zavaró lehet a másik fél számára, ezen beavat¬
kozások révén a kiváltott feszültség intenzitása kisebbé válik, illetve az ezekre
adott reakciók is kevésbé súlyosak. E során biztonságos terápiás környezetben
szembesítjük a partnereket egymás negatív viselkedésével, abban a reményben,
hogy azok elviselhetőbbé válnak egymás számára. Ezt a következő módokon
érhetjük el:
e 193 "
s A negatív viselkedés pozitív vonásainak kiemelése: elismerjük a viselkedés

negatív vonásait, ugyanakkor próbáljuk annak pozitív oldalát megvilágíta¬
ni. Például az egyik fél féltékenykedő viselkedését nem a birtoklás jeleként,
hanem a másik fél megtartására irányuló erőteljes jelzésként értelmezzük.
s Negatív viselkedés bemutatása és gyakorlása a terápiás ülésen.
e Álnegatív viselkedés, azaz a nem kívánatos viselkedés produkäläsa, „hami¬
sítása" az otthoni környezetben. E két utóbbi technika során az IBCT tera¬
peuta a pár tagjait kiteszi a konfliktushelyzetnek, először egy biztonságos
terápiás környezetben, majd az otthoni közegben, gyakoroltatva, hogy azok
megtapasztalása elviselhető, tolerálható, valamint segítséget nyújt az arra
adott kevésbé intenzív reakciók kidolgozásában és gyakorlásában.
+ Öngondoskodás - amikor a partner nem áll rendelkezésre, vagy valami
miatt nem tudja megadni, amire az egyénnek szüksége van, ezen igények
kicsikarása helyett öngondoskodás révén elfogadást, megértést tanúsítani
önmagunk irányába, és megadni, amire az adott pillanatban szükségünk
van. Az öngondoskodás stratégiája nem a partner felmentését szolgálja a
felelősség alól, hanem abban segít az egyénnek, hogy a párjával szembeni
követelés elfogadhatóbb szintű legyen e révén.
Az elfogadást és toleranciát segítő beavatkozásokat olyan módszerként kell értel¬

mezni, amelyek elősegítik az intimitás és a kölcsönös közelség javítását. Ezek során
a másikat támadó, értékelő, elítélő attitűdöt, egy megértőbb, empatikusabb, gon¬
doskodóbb viszonyulás váltja fel. Az elfogadás megtapasztalása a legtöbb esetben
fokozza a partnerek közti érzelmi közelséget, az intimitás mértékét, ami gyakran
nagyobb motiváló tényező a viselkedés megváltoztatásában, mint a korábbi kí¬
vülről jövő direkt megváltoztatási kísérletek. A partner részéről megnyilvánuló
nagyobb mértékű gondoskodás ugyanis természetes úton változtatja meg a pár ér¬
zelmi reakcióit egymás viselkedésével szemben. Ez magyarázza, hogy sok esetben
már az elfogadásalapú stratégiák önmagukban is elegendőek egy tartós változás
eléréséhez anélkül, hogy a változást célzó beavatkozásokat alkalmaznánk. Bizo¬
nyos esetekben azonban a probléma megoldásához önmagukban az elfogadás- és
toleranciaserkentő beavatkozások nem elegendőek, ilyenkor a terapeuta mérlegel¬
heti különböző változás serkentő stratégiák alkalmazásának lehetőségét.
Változást célzó stratégiák
Az IBCT során alkalmazott változásstratégiák nem különböznek a Jacobson és

Margolin által leírt klasszikus viselkedéses párterápiában alkalmazott techni¬
káktól, tehát arra törekszenek, hogy növeljék a párkapcsolatban a kívánatos, vagy
s 194 +
csökkentsék a nem kívánatos viselkedések gyakoriságát és/vagy intenzitását és

javítsák akommunikációt és a közös döntéshozatalt a kommunikációs és prob¬
lémamegoldó készségek révén."
Viselkedéscsere feladatok
A viselkedéscserére épülő feladatok a klasszikus viselkedésterápiára építve azt a

célt szolgálják, hogy növeljék a kapcsolaton belül a pár kapcsolati elégedettségét
azáltal, hogy javítják a pozitív és negatív viselkedések arányát a pár tagjai kö¬
zött. Ide tartozhatnak többek között olyan feladatok, mint például viselkedések
listájának összeállítása a partnerek által, amely szerintük örömtelibbé teheti a
kapcsolatot a másik fél számára. Itt a hangsúly nem azokon a viselkedéseken van,
amit egyik vagy másik fél vár el a partnerétől, hanem azon, amit ő tehet azért,
hogy a másik jobban érezze magát a kapcsolatban. Ezt a pár tagjai egymástól
függetlenül állítják össze, aszerint, mit gondolnak arról, vajon a másik mit vár
el tőlük. Erről a listáról azután a terápiás ülésen közösen választhatnak egy vagy
több viselkedést a pár tagjai, majd annak konkrét kivitelezését a terapeutával
együtt pontosan meghatározzák. A feladatok kiválasztása mindig közösen törté¬
nik, és fontos, hogy úgy növelje a partner kapcsolati elégedettségét, hogy közben
a végrehajtó fél elégedettsége se csökkenjen. Szintén ezekhez az intervenciókhoz
tartozik - hasonló menet szerint - a , gondoskodó napok?" vagy a , kölcsönös
kérések" feladatok.
Kommunikációs és problémamegoldó készségek fejlesztése
A viselkedéses készségek fejlesztését alapvetően két nagy csoportba sorolhatjuk:

(a) az általános kommunikációs készségek, illetve (b) a konfliktuskezeléssel kap¬
csolatos készségek fejlesztésére.
Az általános kommunikációs készségek fejlesztésének céljai megfogalmaz¬
hatók egyrészt abban, hogy a pár tagjai képesek legyenek a lehető leghatéko¬
nyabban kifejezni magukat egymás irányába úgy, hogy a legkisebb ellenállást
váltsák ki a másik félből (pl. a másik bírálata, értékelése helyett a saját érzések
megfogalmazására fókuszáló én kijelentések használatával), másrészt pedig ké¬
pesek legyenek jobban figyelni a partnerükre és bírálat, kritika helyett nyitott,
20 James V. Cordova - Neil S. Jacobson — Andrew Christensen: Acceptance versus change

interventions in behavioral couple therapy: impact on couples’ in-session communication,
Journal of Marital and Family Therapy, vol. 24, 1998/4, 437-455.
megértő, az érzelmeiket elfogadó és azt érvényesítő módon reagálni arra (aktív

odafigyelés révén). Mindezen készségek fejlesztése együttesen az elfogadás fo¬
lyamatát is támogathatják.
A problémamegoldó készségek fejlesztésének a célja a pár tagjai számára a
hatékonyabb konífliktuskezelési stratégiák elsajátítása. Ide tartozhat többek kö¬
zött a konfliktus körülményeinek szabályozása, mely segítségével a probléma
megbeszélése tudatosabbá, hatékonyabbá tehető. E során a terapeuták megkérik
a pár tagjait, hogy jelöljék ki a legmegfelelőbb helyet, időt, körülményt az aktuális
probléma hatékony megbeszélésre, lehetőleg mindig az adott konkrét problémára
koncentrálva. Miután a pár tagjai tisztázzák, mi is pontosan az adott konfliktus
fő témája, következik aprobléma megoldásának szakasza. Sok esetben ennek leg¬
hatékonyabb kivitelezése érdekében bizonyos szabályok betartását kell a párnak
megtanítani, azon viselkedési elemeket megcélozva, melyek rontják a hatékony
problémamegoldást (pl. helyzetből való kimenekülés, ítélkezés, hibáztatás, sza¬
kítással való fenyegetés, érzelmi, verbális vagy fizikai bántalmazás, túláltaláno¬
sítás, eltérés az alapproblémától, leágazás különböző csapásirányokba stb.).
A hatékony problémamegoldás során nagyon fontos a zavaró viselkedés minél
konkrétabb körülhatárolása, leírása, azzal kapcsolatban a saját érzések meg¬
fogalmazása, a miért kérdések boncolgatása a helyzeten való változtatás fon¬
tosságának hangsúlyozása. Fontos, hogy mindeközben a pár tagjai mindketten
elismerjék a saját felelősségüket az adott helyzetben, rálátva arra, hogy reakcióik¬
kal hogyan járulnak hozzá annak kialakulásához és fenntartásához. Ez a fajta
felelősségvállalás lehet az első lépés az együttműködés irányába. Lényeges rá¬
mutatni, hogy a beszélgetésnek alapvetően jelen- és jövőirányultságúnak kell
maradnia a múltba való visszafelé mutogatás helyett, miközben érdemes egy¬
szerre több megoldási alternatívát mérlegelni, amelyekben mindketten kölcsö¬
nösen szerepet vállalnak. Ezután következik a változás irányába mutató konkrét
lépések kidolgozása, a kitűzött cél irányába megtehető első minimális lépések
meghatározásával. A végső megegyezésnek konkrétan tartalmaznia kell a vál¬
tozás irányába mutató pontos lépéseket, azt, hogy konkrétan abban kinek mi a
szerepe, feladata.
Nagyon fontos azonban megjegyezni, hogy ezek a viselkedésváltozást célzó
stratégiák csak azokra a viselkedésekre vonatkoztathatóak, amelyek az egyén tu¬
datos kontrollja alatt állnak, így az akaratlagosan nem szabályozható területeken
nem érvényesíthetők (pl. szexuális vágy, érzelmek).
+ 196 +
ÖSSZEFOGLALÁS
Jelenleg a házasságok 40-5096-a válással végződik, de ezentúl is rengeteg kap¬

csolat küzd nehézségekkel. A kapcsolati elégedetlenség következményei króni¬
kusnak tekinthetők, hiszen gyakran fokozott kockázatot jelentenek a pszicho¬
lógiai rendellenességek és/vagy fizikai betegségek szempontjából, illetve nem
hagyhatjuk figyelmen kívül a gyermekek pszichés jóllétére gyakorolt hatásukat
sem. A metaanalitikus áttekintések szerint a párterápiák hatékonysága ígéretes
ezek javításában, illetve a kapcsolati szorongás csökkentésében.? A jelen tanul¬
mányban bemutatott integratív viselkedéses párterápia hatékonyságvizsgála¬
tának eredményei igen biztatóak, jelentősen növelték a kapcsolati elégedettség
mértékét a nehézséggel küzdő párok esetében.? Ezek az eredmények kétéves
utánkövetés során a párok 6996-ánál, az ötéves utánkövetésnél pedig 5096-uknál
tartósan fennmaradtak.
Az integratív viselkedéses párterápia a tradicionális viselkedéses párterápia

gyökereire épít, ugyanakkor beépíti abba a kognitív viselkedésterápiák harmadik
hullámának elemeit is. Ezekre a változtatásokra szükség volt, hiszen a tapasz¬
talatok azt mutatták, hogy az együttműködés nagyon nehéz a terápiába lépő
párok számára, akik általában ilyenkor nehéz érzésekkel viseltetnek egymás
iránt és gyakran a másik megváltoztatásában látják a probléma megoldását. Így
az IBCT célja kezdetben a partnerek egymás iránti érzelmi elfogadásának és
egymás megértésének a javítása, és csak ezt követi szükség esetén a közvetlen
változási stratégiák alkalmazása. A IBCT mechanizmusait vizsgáló tanulmányok
alátámasztják ezt az elméleti modellt, igazolva az elfogadás és a viselkedésvál¬
tozás kombinálásnak kapcsolati elégedettségre gyakorolt kedvező hatását.??
Az IBCT koncepcionális modellje szerint a kapcsolati feszültségek oka leg¬
gyakrabban a párok ismételt és sikertelen kísérlete, a köztük lévő különbségek,
nézeteltérések kezelésére. A másik megváltoztatására irányuló kísérletek több¬
nyire ellenállásba ütköznek, amit a pár tagjai kezdeti megoldásaik fokozásával ke¬
zelnek. Az így létrejövő polarizációs folyamat vezet a kölcsönös csapda állapotá¬
hoz, amely a tehetetlenség, kilátástalanság érzését eredményezi a kapcsolatban.
Douglas K. Snyder- Angela M. Castellani — Mark A. Whisman: Current Status and Future
Directions in Couple Therapy, Annual Review of Psychology, vol. 57, 2006/1, 317-344.
Andrew Christensen — David C. Atkins — Bryan Baucom - Jean Yi: Marital status and
satisfaction five years following a randomized clinical trial comparing traditional versus
integrative behavioral couple therapy, Journal of Consulting and Clinical Psychology, vol. 78,
2010/2, 225-235.
3 Bryan D. Doss — Yeow M. Thum - Mia Sevier — David C. Atkins - Andrew Christensen:
Improving relationships: mechanisms of change in Couple Therapy, Journal of Consulting and
Clinical Psychology, vol. 73, 2005/4, 624-633.
s 197 "
Ebbe a helyzetbe az IBCT két szinten lép be: az elfogadás és a közvetlen változás
szintjén. Az elfogadásalapú intervencióknak két típusát alkalmazzák: az együttes
távolítást és az empatikus csatlakozást. Az első célja, hogy a partnerek megértsék
jelenlegi helyzetüket és jobban rálássanak egymás álláspontjára. Ennek eredmé¬
nyeként a probléma már nem a kettejük közti különbségre helyeződik, hanem a
megoldási kísérletek eredményeként létrejövő polarizációra. Az egymás iránti
megértés eredményeként általában csökken az egymás felé mutatott negatív in¬
terakcióik aránya, így lehetőség nyílik adaptívabb megoldások megtalálására.
Az együttes távolítás kognitív hangsúlyával szemben, az empatikus csatla¬
kozás célja az érzelmi elfogadás fokozása azáltal, hogy nagyobb érzelmi intimi¬
tást hoz létre a partnerek között a félelmeik, saját sebezhetőségük egymás előtti
felvállalása, megosztása révén. Az egymással szembeni empátia és a fokozott
intimitás a kulcsa a kölcsönös csapda felszámolásának, azáltal, hogy az ,,én va¬
gyok az, aki szenved ebben a kapcsolatban" érzés átalakul egy közös problémává,
amelyben mindketten rosszul érzik magukat. Amint a pár kibontakozik a köl¬
csönös csapdából, megvan az esélye, hogy újra egy csapatnak érezzék magukat,
fájdalmat okozó ellenfelek helyett.
Sok pár számára már ezek az elfogadáson alapuló beavatkozások is elegendőek
lehetnek a kapcsolat javulásához. Más párok esetében azonban a kívánt változá¬
sok nem feltétlenül következnek be, mivel az elfogadás ugyan segít a konfliktus
tudatosabb átlátásában és a partnerek helyzetének depolarizálásában, a konf¬
liktus és a polarizáció mögött rejlő objektív helyzetek azonban változatlanok
maradnak. Miután a pár együttműködést alakít ki egymás fokozott elfogadása
révén, a szokásos viselkedéses pártterápiás beavatkozások már sikeresen alkal¬
mazhatók.
Érdekességképpen, az IBCT hatékonyságának és tengerentúli népszerűségé¬

nek egyik jele, hogy kidolgozták ennek a módszernek a web-alapú változatát is
(elérhető a www.ourrelationship.com oldalon). A program a pár tagjai számára
számítógépen keresztül elvégezhető egy négy-hat hetes időszak alatt, egyéni
munka és azt követő közös megbeszélések kombinálása révén.
BIBLIOGRÁFIA
BAGDpy, Emőke — BAKTAYy, Gábor — MIRNICs, Zsuzsanna: Pár- és családi kapcsolatok vizs¬
gálata, Bölcsész Konzorcium, Budapest, 2006.
BARRACA, Mairal Jorge: Integrative Behavioral Couple Therapy (IBCT) as a third-wave
therapy, Psicothema, vol. 27, 2015/1, 13-18.
+ 198 +
Doss, Bryan D. — BENSON, Lisa A. — GEORGIA, Emily J. — CHRISTENSEN, Andrew: Translation

of Integrative Behavioral Couple Therapy to a Web-based Intervention, Family Process,
vol. 52, 2013/1, 139-153.
CHRISTENSEN, Andrew — JACOBSON, Neil S. — BABCOcK, Julia C.: Integrative behavioral

couple therapy, in N. S. Jacobson — A. S. Gurman (eds.): Clinical handbook of couple, New
York, Guilford Press, 1995, 31-64.
CHRISTENSEN, Andrew — ATKINS, David C. — Y1, Jean — BAUCOM, Donald H. — GEORGE, Wil¬
liam H.: Couple and individual adjustment for 2 years following a randomized clinical trial
comparing traditional versus integrative behavioral couple therapy, Journal of Consulting
and Clinical Psychology, vol. 74, 2006/5, 1180-1191.
CHRISTENSEN, Andrew — ATKINS, David C. — BERNS, Sara — WHEELER, Jennifer —- BAUCOM,
Donald H. — Simpson, Lorelei E.: Traditional versus Integrative Behavioral Couple Therapy
for significantly and chronically distressed married couples, Journal of Consulting and
CHRISTENSEN, Andrew — ATKINS, David C. —- BAucoM, Bryan — YI, Jean: Marital status and
satisfaction five years following a randomized clinical trial comparing traditional ver¬
sus integrative behavioral couple therapy, Journal of Consulting and Clinical Psychology,
vol. 78, 2010/2, 225-235.
Corpova, James V.: Acceptance in behavior therapy: Understanding the process of change,
The Behavior Analyst, vol. 24, 2001/2, 213-226.
CORDOVA, James V. — JACOBSON, Neil S. — CHRISTENSEN, Andrew: Acceptance versus change
Doss, Bryan D. — THuM, Yeow M. — SEviER, Mia — ATKINS, David C. — CHRISTENSEN,
Andrew: Improving relationships: Mechanisms of change in Couple Therapy, Journal of
Consulting and Clinical Psychology, vol. 73, 2005/4, 624-633.
HAYES, Steven C. — STROSAHL, Kirk — WILSON, Kelly G.: Acceptance and Commitment Ther¬
apy: An experiential approach to behavior change, New York, Guilford Press, 1999.
JACOBSON, Neil S. — MARGOLIN, Gayla: Strategies based on social learning and behavior
exchange principles, New York, Routledge, 1979.
JACOBSON, Neil S. — Appis, Michael E.: Research on couples and couple therapy: What do
we know? Where are we going?, Journal of Consulting and Clinical Psychology, vol. 61,
1993/1, 85-93.
JACOBSON, Neil S. - SCHMALING, Karen B. - HOLTZWORTH-MUNROE, Amy: Component

analysis of behavioral marital therapy: 2-year follow-up and prediction of relapse, Journal
of Marital and Family Therapy, vol. 13, 1987/2, 187-195.
JACOBSON, Neil — CHRISTENSEN, Andrew: Acceptance and change in couple therapy: A thera¬
pist’s guide to transforming relationships, New York, W W Norton & Co., 1996.
s 199 "
JACOBSON, Neil S. - CHRISTENSEN, Andrew: A Norton professional book. Integrative couple

therapy: Promoting acceptance and change, New York, W W Norton & Co., 1996.
JACOBSON, Neil S. — CHRISTENSEN, Andrew — PRINCE, Stacey E. —- CORDOVA, James V.
— ELDRIDGE, Kathleen: Integrative behavioral couple therapy: An acceptance-based,
promising new treatment for couple discord, Journal of Consulting and Clinical Psychology,
vol. 68, 2000/2, 351-355.
KÖVÉR Lili — BALÁZS Katalin — FRECSKA Ede — ÉGERHÁZI Anikó: A Pair-H párkapcsolati
kérdőív magyar nyelvű adaptációja, Alkalmazott Pszichológia, XVII. évf., 2017/3, 87—109.
MARTOS Tamás — SALLAY Viola — SzaBó Tünde — LAKATOS Csilla — TÓTH-VAJNA Rita:
A Kapcsolati Elégedettség Skála magyar változatának (RAS-H) pszichometriai jellemzői,

Mentalhigiene es Pszichoszomatika, XV. evf., 2014/3, 245-258.
Mcainn, Megan — BENSON, Lisa A. - CHRISTENSEN, Andrew: Integrative Behavioral Couple
Therapy: An Acceptance-based approach to improving relationship functioning, Accept
ance and Mindfulness in Cognitive Behavior Therapy, 2012, 210-232.
NEEF, Kristin: Egyiittérzés 6nmagunkkal, ford. Malik Téth Istvan, Budapest, Ursus Libris,
2014.
Roppy, McKenzie K. - NOWLAN, Kathryn M. — Doss, Bryan D. — CHRISTENSEN, Andrew:

Integrative Behavioral Couple Therapy: Theoretical background, empirical research, and
dissemination, Family Process, vol. 55, 2016/3, 408-422.
SEVIER, Mia — ELDRIDGE, Kathleen — JONES, Janice — Doss, Bryan D. —- CHRISTENSEN, An
drew: Observed communication and associations with satisfaction during Traditional and
Integrative Behavioral Couple Therapy, Behavior Therapy, vol. 38, 2008/2, 137-150.
SNYDER, Douglas K. — CASTELLANI, Angela M. -WHISMAN, Mark A.: Current Status and
Future Directions in Couple Therapy, Annual Review of Psychology, vol. 57, 2006/1, 317
344.
SZABÖ-BARTHA, Anett — SZONDy, Mäte: A párkapcsolati hiedelmek kérdőív hazai adaptá

lásának eredményei, Psychologia Hungarica Caroliensis, 2014/2, 30—41.
VAJDA, Dóra — Rózsa, Sándor — Sz. MAKó, Hajnalka — Kiss, Enikő Csilla: A diádikus al
kalmazkodás skála (DAS) magyar változatának pszichometriai jellemzői, Alkalmazott
Pszichológia, XVI. évf., 2016/1, 101—121.
AFFILIACIO
Dr. Szabó-Bartha Anett: klinikai szakpszicholögus, par- és csaladterapeuta,

egyetemi adjunktus, Károli Gáspár Református Egyetem, Pszichológiai Intézet,
Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék; bartha.anett@kre.hu
+ 200 +
A BRAINSPOTTING MÓDSZERÉNEK BEMUTATÁSA
me
BALINT ANDREA
BEVEZETES
Ez a fejezet a brainspotting módszerének bemutatására vállalkozik, mely 2003-as

kidolgozásával újnak számít a pszichoterápiás módszerek sorában. Elsősorban
traumaterápiás módszerként vált ismertté az EMDR (Eye Movement Desen¬
zitization Reprocessing) továbbfejlesztett változataként. Egy olyan integratív
módszerré fejlődött, amely az EMDR-től technikailag abban különbözik, hogy a
szemmozgás helyett viszonylag mozdulatlanul egy spotra, azaz a vizuális mező
egy pontjára tekint. A tekintet egy ponton tartása és a testben keletkező érzel¬
mekre és érzetekre irányított nyitott, tudatos figyelem hozza létre azt az állapo¬
tot, amiben a traumatikus vagy negatív érzést keltő helyzetek és velük kapcso¬
latos érzelmi állapotok feldolgozása az agyban és a pszichés rendszerben végbe
mehet. Ezt a feldolgozást és integrációt lehetővé tevő állapotot David Grand,
a brainspotting felfedezője fókuszált mindfulnessnek nevezi, amely olyan, mint
a mindfulnessalapú módszerekből ismert tudatos jelenlét állapota. Több kliens
és terapeuta jutott már arra a felismerésre, hogy a brainspotting olyan közvetle¬
nül célozza és oldja meg a problémákat, hogy a , beszélgetős" terápiák akár évek
alatt sem lennének képesek elérni ezt a hatást. A brainspottinggal való tapasz¬
talatszerzés intenzív élményei is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az elmúlt 17 év
alatt közel 16 000 terapeuta tanulta meg a módszert világszerte és folytat aktív,
nemzetközi tapasztalatcserét a szakmai közösségben.
A BRAINSPOTTING FELFEDEZÉSE
A brainspotting (röviden BSP) módszere valójában egy felfedezésből ered. David

Grand lakóhelyén, a New York-i Long Islanden végzett terápiás munkát. Tanul¬
mányai során analitikus kiképzésben részesült, valamint EMDR traumaterá¬
piát és SE (Somatic Experiencing) módszereket tanult. Az 1990-es években ezt
a három terápiás megközelítést kombinálta egy általa Natural Flow EMDR-nek
e 201"
BÁLINT ANDREA
nevezett módszerben, melynek jelentése természetes lefolyású EMDR-ként ad¬

ható vissza. Módszerei révén Grand a traumák kezelésére specializálódott és
a 2001. szeptember 11-i World Trade Center tragédia utáni másfél évben több
mint száz 9/11 túlélővel dolgozott. 2013-ban megjelent könyvében! Grand arról
számol be, hogy ez az intenzív időszak a sok traumás esettel még tovább élesí¬
tette megfigyelő és ráhangolódó képességét. Terapeutaként ő maga erős ráhan¬
golódást, egyben felfokozott készenléti állapotot élt meg a trauma klienseivel
végzett munkája során. Ez a ráhangolódott, kliensre fókuszált állapot vezetett a
brainspotting felfedezéséhez, mely a felfedezés és a könyv? megjelenése közötti
tíz évben gyökeresen megváltoztatta életét — és sok más emberét is. A felfede¬
zés részletei jól szemléltetik, hogyan működik a brainspotting. Amikor David
Grand az EMDR szemmozgáson alapuló technikáját alkalmazta egy női páci¬
ensén, a hölgy szeme egy bizonyos ponton megállt. Az EMDR alkalmazása so¬
rán a páciensek rendszerint követik szemükkel a terapeuta mozgó kezét. Ennek
a követésnek, szemmozgásnak a leállása tehát szokatlannak számított David
Grand számára. Amint a szem ezen az egy térbeli ponton fixálódott, Grand
erőteljes szemreflexeknek volt tanúja, melyeket ő magában annak tulajdonított,
hogy a kliens mély agyi struktúrái üzennek, hogy itt van valami elzárt dolog. Ez
után a kliens, míg szeme ugyanazon a ponton maradt, mintha egyre mélyebbre
és mélyebbre merült volna egy szimbolikus , belső sírboltba" — ahol számtalan
trauma volt eltemetve. Ennek a bizonyos brainspotnak, szempozíciónak a megta¬
lálása olyan belső tartalmakat és folyamatokat tárt fel, amit a már egy éve tartó,
egyébként hatékony Natural Flow EMDR-nek nem sikerült. A nem hozzáférhető
tartalmak egy pontra nézés általi elérését David Grand ezután más klienseken
is megfigyelte és tesztelte.
A brainspotting rövid története, hatékonysága, alkalmazási területei
A szem mozgása, pozíciója és emlékezéssel való kapcsolata önmagában is fel¬

keltette már a kutatók érdeklődését és régóta képezi megfigyelések és kutatások
tárgyát. Micic, Ehrlichman és Chen? például kapcsolatot talált a bámulás mintá¬
zatai és az emlékezés között. Bár a brainspotting gyorsan terjed a praktizáló tera¬
peuták köreiben, kevés tanulmány és írás jelent meg róla David Grand 2011-ben
David Grand: Brainspotting: the revolutionary new therapy for rapid and effective change,
Boulder, Sounds True Inc., 2013.
2 Uo., 9-18.
Dragana Micic — Howard Ehrlichman — Rebecca Chen: Why do we move our eyes while trying
to remember? The relationship between non-visual gaze patterns and memory, Brain and Cog¬
nition, vol. 74, 2010, 210-224.
+ 202 +
megjelent első cikke" óta. Saphiro (aki Grand EMDR kiképzője volt) 2010-ben
egy könyvfejezetet szánt a brainspottingnak, melyben úgy mutatta be, mint még
épülő új terápiát, amely nyitott mind a kiképzők, mind a gyakorló terapeuták
innovációira. Írt arról a gondos ráhangolódásról, ami nélkülözhetetlen ahhoz,
hogy a brainspotting működjön."
A brainspotting gyors és világszintű terjedésében meghatározó volt egy tragi¬
kus iskolai lövöldözés a Sandy Hook általános iskolában 2012-ben. A több mint
húsz halálos áldozat hozzátartozóinak és túlélő iskolatársainak megsegítésére
egy közösséget hoztak létre, és támogatásul tizenhat különféle terápiás formát
tettek elérhetővé a családtagok számára. David Grand is részt vett a hozzátar¬
tozók támogatásában. A tizenhat terápiás módszer hatékonyságát mérték, és
összehasonlításukban a még épphogy felfedezett brainspotting mutatkozott a
leghatékonyabbnak a tizenöt másik terápiás segítségnyújtáshoz képest a 2016¬
ban megjelent beszámoló szerint."
A brainspotting idegtudományi hátterének megvilágítására a skót Frank
Corrigan vállalkozott. David Granddal 2013-ban azon hipotézisükről írtak, hogy
a brainspot milyen retinokollikuláris útvonalon, mely agyi struktúrákat érintve
hat a gyógyulás irányába. Következtetésük szerint az emléknyomok, érzelmek,
testi érzetek és az én érzet változása, melyek a brainspotting ülések során meg¬
figyelhetőek és tapasztaltak, az agyban a középagyi területeken végbemenő vál¬
tozásokkal magyarázhatók." 2015-ös cikkében David Granddal és Rajiv Rajuval
arra tett kísérletet, hogy magyarázza azokat a mechanizmusokat, melyek az agy¬
ban az alatt történnek, míg a terápiás ülésen a brainspot mindful figyelése folyik,
sőt akár azután is." Hildebrand, Grand és Stemmler PTSD-kliensek kezelése
során azt tapasztalta, hogy három brainspotting kezelés? jelentősen csökkentette
a PTSD-tüneteket és a járulékos mentális és érzelmi panaszokat.
David Grand: Brainspotting a new brain-based psychotherapy approach, Irauma and Gewalt,
vol. 3, 2011, 276-285.
Robin Shapiro: The trauma treatment handbook: Protocols across the spectrum, New York,
Norton, 2010.
NSHCF Newtown-Sandy Hook Community Foundation. Inc: Report of Findings from the
Community Survey, 2016, http://www.nshef.org/wp-content/uploads/2016/09/2016-NSHCF¬
Community-Assessment-Report.pdf (Letöltes: 2017. december 31.)
Frank Corrigan — David Grand: Brainspotting: Recruitingthe midbrain for accessing and healing
sensorimotor memories of traumatic activation, Medical Hypotheses, vol. 80, 2013, 759-766.
Frank Corrigan — David Grand — Rajiv Raju: Brainspotting: Sustained attention, spinothalamic
tracts, thalamocortical processing, and the healing of adaptive orientation truncated by
traumatic experience, Medical Hypotheses, vol. 84, 2015, 384-394.
Anja Hildebrand — David Grand — Mark Stemmler: A preliminary study of the efficacy of
Brainspotting — a new therapy for the treatment of Posttraumatic Stress Disorder, Journal
for Psychotraumatology, Psychotherapy Science and Psychological Medicine, 2014, Version
14.1129.05.2012., 1-20.
+ 203 +
BÁLINT ANDREA
Anderegg a brainspotting, EMDR és CBT (kognitív viselkedésterápia) stan¬

dardizált protokolljait hasonlította össze 59 generalizált szorongással küzdő pá¬
ciens esetében. Bár mindhárom terápiás forma szignifikáns klinikai változást
eredményezett, a brainspotting és EMDR hatékonyabbnak bizonyult a kognitív
viselkedésterápiánál.""
Sack és munkatársai PTSD-ben szenvedő kliensekkel végzett randomizált
kontrollált vizsgálatukban nem találtak különbséget az EMDR-kezelés hatékony¬
ságában, ha a kliens a terapeuta egy helyben tartott kezére fókuszált vagy a tera¬
peuta mozgó kezét követte figyelemmel. A kifelé irányított fókusz ezen mindkét
elrendezése különbözött viszont attól a kontrollfeltételtől, amiben a kliensek
vizuális figyelmi fókusz nélkül idézték fel traumatikus élményüket. Sokkal na¬
gyobb tüneti csökkenést értek el azok az elrendezések, amelyekben a kliensek
egy kifejezett, kifelé irányuló vizuális figyelmet tartottak fenn, aszemmozgásnak
viszont nem volt előnye a vizuális fixáció elrendezéshez képest."
Hildebrand, Grand és Stemmler a brainspotting EMDR-rel való összehasonlí¬
tó vizsgálatát végezve azt az eredményt kapta, hogy a brainspotting ugyanolyan
hatékony a traumák kezelésében, mint a korábban már bizonyítottan hatékony
EMDR.” Masson és munkatársai Egy Bataclan-áldozat című esettanulmá¬
nyukban!? egyetlen brainspotting ülés hatását írták le egy PTSD-tünetekkel
rendelkező áldozat esetében. Tanulmányuk joggal kelti fel az érdeklődést a
brainspotting módszere után, hiszen a valódi életveszélyt átélt áldozat az egy
ülés brainspotting után nem kért több alkalmat, mert elégedett volt az elért
eredménnyel. Egy másik meggyőző esettanulmány az állandó genitális izga¬
lom szindróma brainspottinggal való kezelését közli a brazil Patricia F. Mattos
Javier Anderegg: Effective treatments for generalized anxiety disorder, Unpublished manuscript
available from the Rocky Mountain Brainspotting Institute at http://rockymountainBrainspot¬
tinginstitute.com/wpcontent/uploads/2014/07/Effective-treatments-for-generalized-anxiety¬
disorder.pdf or https://Brainspotting.com/wp-content/uploads/2018/02/Anderegg-2015-Effec¬
tive-treatments-for-generalized-anxiety-disorder.pdf, 2015 (Letöltes: 2020. augusztus 20.)
Martin Sack - Stephanie Zehl — Alexander Otti — Claas Lahmann — Peter Henningsen — Johan¬
nes Kruse — Marcus Stingl: A Comparison of Dual Attention, Eye Movements, and Exposure
Only during Eye Movement Desensitization and Reprocessing for Posttraumatic Stress Disorder:
Results from a Randomized Clinical Trial, Psychotherapy and Psychosomatics, vol. 85, 2016,
357-365.
Anja Hildebrand - David Grand — Mark Stemmler: Brainspotting — the efficacy of a new therapy
approach for the treatment of Posttraumatic Stress Disorder in comparison to Eye Movement
Desensitization and Reprocessing, Mediterranean Journal of Clinical Psychology, vol. 5, 2017/1,
1-17.
Joanic Masson — Amal Bernoussi — Charlemagne Simplice Moukouta: Brainspotting Therapy:

About a Bataclan Victim, Global Journal of Health Science, vol. 9, 2017/7, 103-107.
+ 204 +
vezetésével." A tanulmányban szereplő 21 éves orvostanhallgató kliens tanul¬

mányait ellehetetlenítő, erős szomatikus és disszociatív tünetekkel jelentkezett,
melyek egy korai, ismétlődő szexuális abúzussal voltak kapcsolatba hozhatók.
A harmadik brainspotting ülésre a kliens már tünetmentes volt (az a járulékos
trauma tünete is elmúlt, hogy sokszor csak a semmibe bámult). Visszanyerte
a tanuláshoz való korábbi attitűdjét és felismerte, hogy kihasználó kapcsolatai
voltak, amin tovább dolgozott.
A brainspotting párokkal és családokkal való alkalmazását néhány amerikai
terapeuta kezdte el és írta le: például Cherie Lindberg" doktori kutatást kez¬
dett a brainspotting páros alkalmazásával, Sharon Kocina" az EFT, érzelmekre
fókuszáló terápiával integrálta a brainspottingot, Paula Schild" pedig rend¬
szerszemléletű praxisában kezdte el alkalmazni. A brainspotting gyermekekre
adaptálásban Mark Grixti,"" Monika Baumann és Martha S. Jacobi? jár az élen.
Legújabban Monika Baumann” foglalta össze önálló könyvben a gyermekekkel
és Serdülőkkel alkalmazott brainspottinggal kapcsolatos átfogó tapasztalatait.
David Grand vezette be a brainspottingot sportolók?! és kreatív művészek
körében, majd újabban Christine Ranck és Calder W. Kaufman mutatta be
a brainspotting ezen területeken való alkalmazását egy-egy könyvfejezetben.?
Patricia Mattos F. — Jose Paulo Fiks — Marcelo Feijo MELLO: Persistent Genital Arousal Disorder
as a Dissociative Trauma Related Condition Treated with Brainspotting A Successful Case
Report, Intenational Journal of School and Cognitive Psychology, 2015, S1:1. DOI: 10.4172/2469¬
9837.S1-002.
Cherie Lindberg — Paul Lindberg: https://getconnected.works/ (Letöltés: 2020. március. 13.)

Sharon Kocina: https://sharonkocina.com/Brainspotting-couples-therapy/ (Letöltes: 2020. mär¬
cius 13.)
77 Paula Schild: http://www.paulaschild.com/EMDR-Brainspotting.html (Letöltes: 2020. märcius
19.)
Mark Grixti: Brainspotting with Young People: An Adventure into the Mind, Bangalora, Sattva,
2015.
Monica Baumann - Martha S. Jacobi: Brainspotting with Children and adolescents, in Gerhard
Wolfrum (ed.): The Power of Brainspotting, Kröning, Asanger Verlag, 2018.
Monika, Baumann: Brainspotting with Children and Adolescents: An attuned treatment ap¬
proach for effective brain-body healing, Vienna, Mag. Monika Baumann, 2020.
David Grand — A. Goldberg: This is Your Brain on Sports: Beating Blocks, Slumps and Perfor¬
mance Anxiety for Good!, Indianapolis, Dog Ear Publishing, 2011.
Wolfrum: The Power of Brainspotting.
+ 205 +
BÁLINT ANDREA
A BRAINSPOTTING MŰKÖDÉSE
A brainspotting mottója (, ahová nézel, úgy érzel") azon alapul, hogy ha valami
zavar minket, a kellemetlen érzésünk megváltozik annak függvényében, hogy
jobb vagy bal irányba tekintünk a szemünkkel: ha a tekintetünk irányát változ¬
tatjuk, az érzés is vele változik. A szem és az agy bonyolult összeköttetésben
van. A szemből érkező információk agyban történő feldolgozása nemcsak mély
és alapos, hanem nagyon gyors is. A valami felé odafordulás, ráorientálódás
vagy elfordulás azonnali és automatikus reakció, hátterében mégis bonyolult
folyamatok zajlanak le a szem vizuális érzékelésétől az agy helyzetértékelésén
át a kiadott viselkedéses parancsig az agytörzsi mély, veszély és fenyegetés érzé¬
kelésért felelős struktúrák részvételével.
Neurobiológiai alapok
Corrigan és Grand elmélete, ?? miszerint az emléknyomok, érzelmek, testi érzetek

és az énérzet brainspotting alatti megváltozása a középagyi területeken, főleg a
superior colliculum és PAG (periagueductal gray - periagueduktális szürkeál¬
lomány) területén végbemenő változások révén történik, érthető, ha figyelembe
vesszük ezen két fő struktúra funkcióját. A superior colliculum a vizuális rendszer
része, a szemmozgások, a vizuális követés, a pupilla reflexek központja, aktivitása
tehát érthetően hozható kapcsolatba a brainspot figyelésével, követésével és az
orientációval. A periagueduktális szürkeállomány (PAG) egyrészt kulcsfontossá¬
gú a fájdalom, a szimpatikus idegrendszeri reakciók és a tanulás, valamint a véde¬
kező és elkerülő viselkedések szabályozásában. Részt vesz a rizikó felmérésben és
a fenyegetésre adott védekező válaszok indításában, így ez a struktúra kiemelten
fontos szerepet kap a környezettel való interakciókban is. A PAG önmagában
képes tehát nemcsak a fájdalomérzetet módosítani, hanem a fájdalmas ingerekre
adott viselkedést és emléknyom aktivációt is hosszútávon meghatározza.
Corrigan, Grand és Raju azt feltételezte, hogy a trauma károsítja az orien¬
tációs képességet: az élménnyel járó elviselhetetlenül magas fiziológiai arousal
miatt kudarcot vall mind az averzív, traumatikus élményre, mind annak em¬
lékére való teljes odafigyelés (orientáció). A toleranciaablakon kívül eső, túl
3 Frank Corrigan — David Grand: Brainspotting: Recruiting the midbrain for accessing and
healing sensorimotor memories of traumatic activation, Medical Hypotheses, vol. 80, 2013,
759-766.
4 Frank Corrigan — David Grand — Rajiv Raju: Brainspotting: Sustained attention, spinothalamic
tracts, thalamocortical processing, and the healing of adaptive orientation truncated by
traumatic experience, Medical Hypotheses, vol. 84, 2015, 384-394.
+ 206 +
erős averzív élmény természetszerűleg elkerülést vált ki, amely fennmarad és

egyre szenzitívebbé válva könnyen kiváltódik. Az automatikus elkerülés és az
agytörzsben azonnal aktiválódó fenyegetésjelzések miatt a traumához fűződő
emlékek megközelíthetetlenek maradnak. A túlterhelődött rendszer érthetően
reagál így, ez a természetesen előforduló folyamat azonban nem teszi lehetővé,
hogy a traumatünetek csökkenjenek.
Corrigan és munkatársai tapasztalatai szerint a brainspotting során, ahogyan
más traamamódszerekben is, a gyógyulás folyamata úgy tud elkezdődni, hogy a
traumatikus emléknyom felé való teljes odafordulásban a pulvinar és colliculus
superior vesz részt. A pulvinar a thalamus magja, és az a feladata, hogy a rengeteg
szenzoros információból kiszűrje a fontosakat, a colliculus superior pedig a látó¬
mező perifériájára eső ingerekre kiváltódó szakkadikus szemmozgások elindítá¬
sában játszik jelentős szerepet. Az ilyen ugráló szemmozgások segítségével kerül
az újonnan felfedezett tárgy a perifériáról a foveára, tehát a colliculus superior
szükséges ahhoz, hogy új ingerre ránézzünk, majd a frontális lebeny szabályozza,
hogy az új ingerre irányuló figyelem hosszabb ideig fennmaradjon. A colliculus
superior mediodorzális nukleusszal és intralamináris magvakkal való össze¬
köttetései teszik lehetővé a talamokortikális feldolgozást, vagyis hogy az agy
,újraindulása" megtörténhessen, ami után másképp tud reagálni a traumatikus,
erősen averzív emlékre. Ez az agyi , reset" a testben érzékelt érzelmi reakciók
megváltozását is jelenti, melyeket a paleospinotalamikus pályák közvetítenek
a középagyba a talamuszhoz, a bazális ganglionokhoz és a kortexbe. Az orientá¬
ciö helyreälläsäval - az agy „ujraindulasäval” - az emleknyom üjrakonszolidäciöja
történik meg, melyet az érzelmi reakciók erősségének jelentős csökkenése kísér.
A traumához fűződő ingerek már nem okoznak a korábbi mértékűhöz hasonló
distresszt és az esemény visszaidézése nem ütközik többé akadályokba, és nem
aktivál ezután diszfórikus érzelmi és fiziológiai reakciókat.
Gyakorlati szempontok
Grand leírása szerint,? ahogyan az agy folyamatosan szkenneli a külső kör¬

nyezetet információért, ugyanígy folytat egy , belső szkennelést" is, önmagán.
A brainspotting a látómezőt használja arra, hogy az agy a szkennelést önmagára
irányítsa és a belső szkennelés során megtalálhasson olyan elveszettnek hitt
belső információkat, melyek traumatikus élményekhez, érzésekhez tartoznak.
Az egy adott külső ponton tartott figyelmi fókusz segít az agynak azon az egy
3 David Grand: Brainspotting: the revolutionary new therapy for rapid and effective change,
Sounds True Inc., Boulder, 2013.
* 207 +
BÁLINT ANDREA
belső ponton tartani a fókuszát, ahol a traumatikus esemény elérhető és ez a

kívül-belül fókuszált állapot indítja el azt a mély, belső feldolgozást, amely végül
a trauma elengedéséhez, feloldásához vezet.
Az, hogy a vizuális tér egy pontjának figyelése kapcsolatban van a testben
történő érzelmi-fizikai aktivációval, talán könnyebben elképzelhető, ha a trau¬
matikus eseménynek van egy erősen vizuális lenyomata. Ez a külső pont és belső
szomatikus érzet közötti kapcsolat viszont domináns vizuális jellemző nélküli
traumatikus élmények esetén is létezik és érezhető, észrevehető, amikor az ember
a traumáról beszél. A testi szinten érzett aktiváció, amit atraumära valö emleke¬
zéskor és a trauma narratívája hatásaként érzünk, együtt rezonál a brainspottal
(a vizuális mező egy bizonyos pontjával). Hogy könnyebb legyen elképzelni, ez az
érzelmi élmény olyan tud lenni, mint mikor valakit gyomorszájon rúgnak, vagy
meghasad a szíve — amely belső élményeknek nem lehet vizuális korrelátuma, de
mégis van egy hozzájuk tartozó testi és érzelmi élmény és brainspot.?é
A ,brainspot", vagyis a vizuális mező egy pontja segít elérni azokat a neuro¬
fiziológiai hálózatokat, amelyekben az eseményekhez kapcsolódó érzelmi és fizi¬
kai élmény tárolódik, gyakran szavak nélkül, inkább testi érzetekben, fiziológiai
reakciók formájában. Ahhoz, hogy a brainspot működjön és megnyissa a megfe¬
lelő neurofiziológiai hálózatot, melyben a releváns, akár megfogalmazhatatlan
emlék tárolódik, egy mélyen egymásra hangolódó terápiás kapcsolatra is szükség
van. A brainspot és a kettős ráhangolódás (amiről még szó lesz) együtt teszi
lehetővé, hogy az agy, a neurofiziológiai hálózat és a test újraszabályozhassák,
rendbe hozhassák a működésüket és az orientáció is visszaállhasson a koráb¬
bi, traumatikus esemény előtti, jól szabályozott, optimális működésébe. Ennek

eredményeként a teljes rendszer (neurofiziológia, agy, testi sejtek és szervek)
a megfelelő érzelmi reguláció és orientáció jelen körülményekhez való egész¬
séges adaptációjának irányába mozdul. A felborult reguláció helyreállásával a
kellemetlen érzelmi aktiváció elcsendesedik, a személy maga pedig jobban érzi
magát és adaptívabban is reagál különféle helyzetekben.
A brainspotting elfogadja a bizonytalansági elvet, azaz tudomásul veszi, hogy
az emberi agy rejtett mélységeiben olyan folyamatok zajlanak, amiknek kevésbé
vagyunk tudatában, és amik fölött nem sok kontrollal bírhatunk, csak bízhatunk a
folyamatban. A terapeuta az itt és mostban azzal dolgozik és azt az észlelt élményt
mélyíti el, amit a kliens éppen hoz és átél. Az érzelmi tapasztalások elmélyítése és
minél mélyebb testi tudatosítása révén az agykéreg alatti területek is részt vesznek
26 Frank Corrigan — David Grand: Brainspotting: Recruiting the midbrain for accessing and
healing sensorimotor memories of traumatic activation, Medical Hypotheses, vol. 80, 2013,
759-766.
+ 208 +
a belső munkában. Ezek közül a területek közül kiemelten fontosak a fenyegető,

félelemkeltő, túlélést fenyegető helyzetekre reszponzív agyi területek és struktú¬
rák. Ha a feldolgozás ilyen mély agyi szinteken is zajlik, akkor ez az érzelmek mély
változását is eredményezi, ami nagyobb terápiás hatékonyságot eredményez.
A brainspotting általában egy negatív érzelem által aktivált állapotból indul ki.
Az aktiváció testi érzeteire fókuszálva a kliens kapcsolódik belső tapasztalataival,
ehhez a terapeuta segítségével keresnek egy brainspotot a látótérben, és a spot tu¬
datos jelenlétben, azaz mindful módon való figyelésével elindul a feldolgozási fo¬
lyamat neurológiai, kognitív, érzelmi és szomatikus szinten. Az érzelmi aktiváció
erősségének kifejezése egy 0—10-ig terjedő SUD (subjective unit of distress) skálán
törtenik, az EMDR-hoz hasonlóan. A brainspottinghoz olyan erősségű aktiváció
szükséges, ami elég jelentősen negatív, hogy a feldolgozása elkezdődhessen, de
fontos, hogy az aktiváció a kliens toleranciaablakán belül essen. Túl erős érzelmi
aktiväciök, illetve elviselhetetlennek, megközelithetetlennek erzekelt traumatikus
élmények esetén nem a kellemetlen érzéshez kapcsolódó aktivációs pontból indít¬
juk el a feldolgozást, hanem egy ún. erőforráspontból. Erőforrásnak nevezzük azt,
ami pozitív érzéssel kapcsolódik, ami támogató, biztonságot adó vagy megnyug¬
tató. Megnyugvást jelentő bázisként az erőforrás egy horgonypontként is szolgál,
ami segíti az itt és mostban maradást, terápiás nyelven ,,foldel”. A traumatikus
élmény tudaton belüli megközelítése rendszerint negatív érzések és testi érzetek
aktiválódásával jár, melyek a stresszhelyzetekben adott szimpatikus idegrendszeri
aktivitás természetes velejárói. Amikor testi erőforrást szeretnénk beállítani, azt
keressük, hogy a szimpatikus aktivációval járó kellemetlen testi érzetekkel egy
időben van-e a testben valahol legalább egy olyan hely, ahol jó érzés van, vagy
legalább semleges érzés, vagy a kellemetlen érzések hiánya.
Az erőforrások keresésére és megerősítésére több technikát is ismer a
brainspotting módszere. A legelső erőforrás-technika, amit a képzéseken elsajá¬
títanak a szakemberek, az annak a térbeli pontnak, brainspotnak az azonosítása,
ami egy ilyen testi erőforráshellyel áll kapcsolatban. Amikor a testben sikerül
azonosítani, hogy a traumatikus élmény felidézésével járó negatív érzetek mellett
hol érzékelhető pozitív vagy semleges érzés, illetve hol nem érződik az aktiváci¬
óval járó kellemetlen érzet, akkor a figyelmet a test ezen viszonylag jó érzéssel
teli helyén tartva keresünk hozzá egy brainspotot a látótérben. A látótérnek ezen
pontja az alapján kerül kiválasztásra, hogy ha a tekintet erre a spotra irányul,
a pozitív érzés a testben jobban érezhető vagy erősebb. A feldolgozást lehetet¬
lenné tevő erősségű traumák esetében tehát egy pozitív vagy legalább semleges
érzéshez kapcsolódó térbeli pont fókuszából kezdődik el a feldolgozás. Az erőfor¬
ráspontból induló brainspotting kíméletesebb az aktivációs pontból indulónál.
Azzal támogatja az erőforráspont a feldolgozást, hogy egy biztonságos helyet
+ 209 +
BÁLINT ANDREA
nyújt, amihez a figyelem bármikor visszatérhet, ahonnan erőt meríthet a túlsá¬

gosan fájdalmas vagy túl erős élmény megközelítéséhez. A feldolgozás így lassan
és kíméletesen elkezdődhet a jelenben. A traumatikus, túl erős élmény az ilyen
erőforrásmodell alapján történő feldolgozás során lassan semlegesítődik az által,
hogy a figyelem az erőforrás nyújtotta bázisból meg-megközelíti az egyébként
automatikusan elkerülést, vagy akár disszociációt kiváltó túl erős élményt.
MÓDSZERTANI ALAPOK
A brainspotting alaptechnikái
A brainspotting képzés első fázisában a fent röviden ismertetett erőforrás-tech¬

nika mellett a külső és belső ablak, valamint a gazespot (bámulás) technikákkal
ismerkedhetnek meg a résztvevők. Ezen technikák egy kellemetlen érzésből,
élményből (aktivációból) indulnak ki. A külső ablak technikában a terapeuta
figyeli meg kívülről a kliens reakcióit, a szemmozgást, a szem és arcizmok apró
rándulásait, melyek a kellemetlen érzést aktiváló pont megtalálására utalnak.
A belső ablak technikához a kliensnek képesnek kell lenni arra, hogy tuda¬
tosan kapcsolatban maradjon a testében érzett negatív érzelmi aktivációval és
segítse a terapeutát, hogy ennek a belső érzetnek a külső térben hozzá kapcso¬
lódó pontját megtalálják.
A gazespot technikája a legautomatikusabb. Azzal van összefüggésben, hogy
amikor érzelmi töltetű helyzeteket feldolgozunk, a szem automatikusan egy bizo¬
nyos irányba tekint, mintha elbambulna. Ilyenkor azonban Grand megfigyelései
szerint nem elbambulásról van szó, hanem az agy így képes feldolgozni, magában
s helyre tenni" a szokatlan vagy traumatikus élményt. Az a pont, amire ilyenkor
a szem automatikusan bámul, általában erőforrásként szolgál. Az erőforráspont
tudatos kiválasztása több módon is lehetséges, elsősorban egy kellemes vagy
legalább semleges érzet testen belüli azonosításával.
A haladóbb brainspotting képzéseken a technikák több szemponttal és va¬
riációval bővülnek, kombinálódnak és kiegészülnek. David Grand szerint a
brainspotting nem szigetelendő el a többi terápiás módszertől, hanem azt tanítja,
hogy a brainspotting minden terápiás megközelítéssel kombinálható és bátorítja
az integrációt. Az integráció ezen szabadsága sok segítő szakembert megfogott.
e 210 "
A brainspotting alapelvei
A brainspottingot leginkább a kettős ráhangolódás teszi hatékonnyá. A kettős

ráhangolódás terapeuta és kliens között azt jelenti, hogy egyszerre van jelen
közöttük egy nagyon erős érzelmi összekapcsolódás, egy mély együttérzés (kap¬
csolati ráhangolódás) és egy biológiai, az agyi-testi folyamatokra való ráhango¬
lódás (neurobiológiai ráhangolódás), ami sokszor nem tudatos. Ezt a hipnózisból
is már ismert test szintű összehangolódást Grand limbikus viszontáttételnek
nevezte el, ezzel feltételezett agytörzsi eredetére utalva. A külső ablak technika
esetén Corrigan és Grand? feltételezése szerint az indítja el a neurobiológiai
ráhangolódást, ahogyan a terapeuta fókuszáltan megfigyeli, a kliens mely szem¬
pozíciója indít el bármilyen apró reflexes aktivitást. Belső ablak technika esetén
a kliens által a testében , legjobban érezhető" spot lokalizációja, gazespotting
technika esetében pedig az a folyamat járul hozzá a neurobiológiai összehangoló¬
dáshoz, ahogyan a terapeuta figyelemmel követi, merre irányul a kliens tekintete,
miközben érzelmi élményeiről beszél.
Fókuszált mindfulnessnek nevezzük azt az állapotot, amikor brainspotting
során a kliens a tekintetét az azonosított brainspoton tartja, és közben tudatosan
figyeli belső tapasztalatait és érzeteinek változásait, bármik legyenek is azok.
A mindfulness nyílt, kíváncsi, elfogadó és ítélkezés mentes hozzáállása érvénye¬
sül, az elkerülés tudatos észrevételével és elengedésével, a vele járó testi érzetek
azonosításával és velük maradásával az elkerülésre szólító késztetés ellenére.
A brainspotting működéséhez — amennyire csak lehetséges — nem beavatkozó

hozzáállás szükséges a terapeuta részéről: úgy vezeti az ülést, mintha a kliens
egy üstökös lenne, ő maga pedig csak az üstökös csóvája, aki követi őt a fókuszált
tudatos jelenlét állapotában. A brainspotting technika tapasztalatainak megbe¬
szélése során a terapeuta nem feltételez semmit, hanem nyitottan, kíváncsian,
a kliens élményeire és megéléseire kérdez, és segíti a klienst abban, hogy együtt
maradjon az élményeivel.
Az egyetlen , irány", amelyben a terapeuta tereli a klienst az az, hogy a kliens
által átélt, jelenben érzékelt tapasztalatait próbálja elmélyíteni, nyitott kérdéseivel
minél jobban megismerni: az élmények testi velejáróira vonatkozó kérdésekkel mi¬
nél inkább a testen, az érzeteken tartani a figyelmet. Ezzel a „terelessel” a mélyebb,
test szintű folyamatokra helyeződik a hangsúly, és a megnevezhetetlen, azonosít¬
hatatlan, akár felfoghatatlan érzések is kifejezhetővé és átélhetővé válnak, amelyek
pusztán a róluk való beszéd vagy gondolkodás révén nem lennének elérhetőek. Ha
a kliens a gondolati asszociációk szintjén maradna, a feldolgozási folyamat nem
27 Uo.
e 211"
BÁLINT ANDREA
lenne annyira mély és eredményes, legfeljebb összefüggéseket ismerne fel és jobban

értené a problémáját, amin dolgozni kezdett. A gyökeres változásokhoz, átíró¬
dáshoz szükséges a folyamat testi szinten követése, a figyelem testi érzékelésekre
irányítása és a kellemetlen érzetekkel való maradás képessége, melyet a terapeuta
segít és támogat az elfogadó, ráhangolódott, biztonságos terápiás térben.
BIBLIOGRÁFIA
ANDEREGG, Javier: Effective treatments for generalized anxiety disorder, Unpublished manu¬
script available from the Rocky Mountain Brainspotting Institute at http://rockymoun¬
tainBrainspottinginstitute.com/wpcontent/uploads/2014/07/Effective-treatments-for¬
generalized-anxietydisorder.pdf; https://Brainspotting.com/wp-content/uploads/2018/02/
Anderegg-2015-Effective-treatments-for-generalized-anxiety-disorder.pdf, 2015.
BAUMANN, Monica: Brainspotting with Children and Adolescents: An attuned treatment ap¬
proach for effective brain-body healing, Vienna, Mag. Monika Baumann, 2020.
BAUMANN, Monica — JAcoBI, Martha S.: Brainspotting with Children and adolescents. in
Gerhard Wolfrum (ed.): The Power of Brainspotting, Krôning, Asanger Verlag, 2018.
CORRIGAN, Frank — GRAND, David: Brainspotting: Recruiting the midbrain for accessing
and healing sensorimotor memories of traumatic activation, Medical Hypotheses, vol. 80,
2013, 759-766.
CORRIGAN, Frank — GRAND, David — RAjJu, Rajiv: Brainspotting: Sustained attention, spi¬
nothalamic tracts, thalamocortical processing, and the healing of adaptive orientation
truncated by traumatic experience, Medical Hypotheses, vol. 84, 2015, 384-394.
GRAND, David: Emotional healing at warp speed: the power of EMDR, New York, Random
House, 2001.
GRAND, David: Brainspotting a new brain-based psychotherapy approach, Trauma and

Gewalt, vol. 3, 2011, 276-85.
GRAND, David: Brainspotting: the revolutionary new therapy for rapid and effective change,
Boulder, Sounds True Inc., 2013.
GRAND, David — GOLDBERG, A.: This is Your Brain on Sports: Beating Blocks, Slumps and
Performance Anxiety for Good!, Indianapolis, Dog Ear Publishing, 2011.
GRIXTI, Mark: Brainspotting with Young People: An Adventure into the Mind, Bangalore,
Sattva, 2015.
Grixti, Mark: Attachment-focused Brainspotting with children and young people, in

Wolfrum, G. (ed.): The power of Brainspotting, Krôning, Asanger Verlag, 2018.
GURDA, Kjerstin: Emerging trauma therapies: Critical analysis and discussion of three novel
approaches, Journal of Aggression, Maltreatment & Trauma, vol. 24, 2015/7, 773-793.
* 212 +
HILDEBRAND, Anja — GRAND, David — STEMMLER, Mark: A preliminary study of the efficacy
of Brainspotting — a new therapy for the treatment of Posttraumatic Stress Disorder,
Journal for Psychotraumatology, Psychotherapy Science and Psychological Medicine, 2014,
14.1129.05.2012., 1-20.
HILDEBRAND, Anja — GRAND, David — STEMMLER, Mark: Brainspotting — the efficacy of a

new therapy approach for the treatment of Posttraumatic Stress Disorder in comparison
to Eye Movement Desensitization and Reprocessing, Mediterranean Journal of Clinical
Psychology, vol. 5, 2017/1, 1-17.
Kocina, Sharon: https://sharonkocina.com/Brainspotting-couples-therapy/
LINDBERG, Cherie — LINDBERG, Paul: https://getconnected.works/
Masson, Joanic — BERNoussi, Amal — MouxoutTa, Charlemagne Simplice: Brainspotting
Therapy: About a Bataclan Victim, Global Journal of Health Science, vol. 9, 2017/7, 103¬
107.
MATTOS, Patricia F. — Fixs, Jose Paulo — MELLO, Marcelo Feijo: Persistent Genital Arousal
Disorder as a Dissociative Trauma Related Condition Treated with Brainspotting A Suc¬
cessful Case Report, Intenational Journal of School and Cognitive Psychology, 2015, S1:1.
DOI: 10.4172/2469-9837.S1-002.
Micic, Dragana —- EHRLICHMAN, Howard — CHEN, Rebecca: Why do we move our eyes while
trying to remember? The relationship between non-visual gaze patterns and memory,
Brain and Cognition, vol. 74, 2010, 210-24.
NSHCF Newtown-Sandy Hook Community Foundation. Inc.: Report of Findings from the
Community Survey, 2016, http://www.nshcf.org/wp-content/uploads/2016/09/2016-NSH¬
CF-Community-Assessment-Report.pdf
Sack, Martin — ZEHL, Stephanie — OTT1, Alexander —- LAHMANN, Claas — HENNINGSEN,
Peter — Kruse, Johannes — STINGL, Marcus: A Comparison of Dual Attention, Eye Move¬
ments, and Exposure Only during Eye Movement Desensitization and Reprocessing for
Posttraumatic Stress Disorder: Results from a Randomized Clinical Trial, Psychotherapy
and Psychosomatics, vol. 85, 2016, 357-365.
SHAPIRO, Robin: The trauma treatment handbook: Protocols across the spectrum, New York,
Norton, 2010.
SCHILD, Paula: http://www.paulaschild.com/EMDR-Brainspotting.html

WOLFRUM, Gerhard: The Power of Brainspotting, Asanger Verlag, Kroning, 2018.
AFFILIACIO
Balint Andrea: Klinikai szakpszicholdgus, Pszichoterapeuta, a brainspotting

képzéseket szervező Hétszínvilág Egyesület vezetőségének tagja;
andrea.balint@hotmail.com
* 213
FÜGGELÉK
A MÓDSZEREK HATÉKONYSÁGVIZSGÁLATA
A MINDEULNESSALAPÚ STRESSZCSÖKKENTŐ MÓDSZER
HATÁSVIZSGÁLATI ÁTTEKINTÉSE
me
KASSAI ZSUZSANNA — ÓDOR VIVIEN
BEVEZETÉS
A mindfulnessalapú stresszcsökkentő módszer már az 1970-es évek végétől is¬

mert terápiás eljárás, így számos kutatás és tanulmány született ebben a témában
napjainkig. A hatásvizsgálatok egészséges, illetve különböző betegségekkel küz¬
dő populációkon vizsgálták a módszer hatékonyságát. Széles távú elterjedésének
okai között szerepel az is, hogy nem csupán a hétköznapi problémáink, illetve
nehézségeink enyhítésében használatos eszköz, hanem különböző mentális és
testi probléma esetén is hasznosan alkalmazható. Ilyen problémák például a kró¬
nikus fájdalom, az alvászavar, a szorongásos állapotok, a depresszió, az evésza¬
var, függőségek, ADHD, pánikzavar stb. Kiemelve a módszer tünetek enyhíté¬
sében játszott szerepét, Jon Kabat-Zinn, a terápia megalkotója így fogalmazott:
A hullámokat nem állíthatod meg, de szörfözni megtanulhatsz."
Az MBSR-REL KAPCSOLATOS HATÉKONYSÁGVIZSGÁLATOK ÁTTEKINTÉSE
Az MBSR hatása különböző betegségekkel küzdők mentális jóllétére
Több kutatás, illetve tanulmány is igazolja, hogy az MBSR-terápia számos pozitív

hatást gyakorol a különböző betegségekkel küzdő emberek életére. Az alább is¬
mertetett tanulmányok ezeket a terápiás hatásokat mutatják be különböző beteg¬
ségekkel diagnosztizált emberek mentális, illetve fizikai jóllétével kapcsolatban.
Sephton és munkatársai 2007-ben egy randomizált és kontrollált vizsgálat¬
ban a nyolchetes MBSR-tréning depressziócsökkentő hatékonyságát vizsgálták
91 fibromyalgiás (izomfájdalommal járó betegség) nő esetében, közülük 51 fő
tartozott a kísérleti csoportba, 40 várólistás beteg pedig a kontrollcsoportba.
A depressziót a Beck-féle depresszió kérdőívvel mérték a kutatás kezdetekor,
* 217 +
KASSAI ZSUZSANNA — ODOR VIVIEN
közvetlenül az intervenció után és két hónappal a program befejezte után. A ta¬

nulmány eredménye azt mutatja, hogy az MBSR-rel kezelt fibromyalgiás csoport¬
nak szignifikánsan javultak a depresszív tünetei a várólistás kontrollcsoporttal
szemben, illetve az MBSR-tréning hatására enyhültek a fibromyalgiában szen¬
vedök tünetei.!
Egy mäsik tanulmänyban krönikus derekfäjäsban szenvedö betegek köreben

vizsgálták az MBSR hatását a fájdalom súlyosságára, illetve az endokrin-, pszi¬
chológiai és fizikai működésre. A 28 fős mintából tizenheten vettek részt egy
nyolchetes MBSR-programon, tizenegyen pedig a kontrollcsoportot alkották.
Mindkét csoport esetében a fájdalom súlyosságát, az életminőséget, a globális
pszichológiai működést és a depressziót kiindulási állapotban, a kezelés végén
és a kezelés utáni négy-öt hónapban értékelték. A kiindulási értékhez képest
az esti kortizol felszabadulás szignifikáns növekedést mutatott a kezelés után.
Jelentős különbségeket találtak a csoportok között a fájdalom súlyosságában,
illetve az életminőségben. Az eredmények azt mutatják, hogy időbe telhet, míg
az MBSR-kezelés hatásai megmutatkoznak. A kutatás egyik limitációja az ala¬
csony mintaszám, ezért az eredményeket ennek tudatában kell kezelni. Ennek
ellenére az MBSR ígéretes módszer lehet a krónikus derékfájásban szenvedő
betegek kezelésére.?
Ellis és munkatársai 2018-ban idősebb serdülőket és fiatal felnőtteket vizsgál¬
tak, akik nem megfelelően kezelt 1. típusú cukorbetegségben (T1D) szenvedtek.
A mintát összesen tíz fő alkotta, akik részt vettek egy MBSR-csoportban is.
Az intervenció hatására csökkent a stressz szintje, illetve a vércukorszint is pozi¬
tív irányba változott. A kapott eredményeket azonban fenntartásokkal kell kezel¬
nünk, hiszen a kutatók itt is viszonylag alacsony számú mintával dolgoztak.?
Az MBSR-programban való részvétel hatásait a stressz, a társadalmi szorongás,
az önelfogadás, az érzelmi empátia, a személyes növekedés és az öntranszcenden¬
cia szintjére nézve is vizsgálták szuperérzékeny személyeknél (highly sensitive
persons, HSPs). A szuperérzékeny személyek másoknál sokkal érzékenyebben
1 Sandra E. Sephton — Paul Salmon — Inka Weissbecker — Christi Ulmer — Andrea Floyd -Kath¬
rine Hoover — Jamie. L. Studts: Mindfulness meditation alleviates depressive symptoms in
women with fibromyalgia: Results of a randomized clinical trial, Arthritis Care & Research, vol.
57, 2007/1, 77-85.
Rita B. Ardito — Piero S. Pirro — Tania S. Re — Isabella Bonapace — Valentino Menardo — Eman¬
uela Brunio —Laura Gianotti: Mindfulness-based stress reduction program on chronic low-back
pain: a study investigating the impact on endocrine, physical, and psychologic functioning, The
Journal of Alternative and Complementary Medicine, vol. 23, 2017/8, 615-623.
® Deborah A. Ellis - April Carcone — Richard Slatcher — Erica Sibinga: Feasibility of Mindful¬
ness-Based Stress Reduction for older adolescents and young adults with poorly controlled type
1 diabetes, Health Psychology and Behavioral Medicine, vol. 6, 2018/1, 1-14.
* 218 +
A MINDEULNESSALAPÚ STRESSZCSÖKKENTŐ MÓDSZER HATÁSVIZSGÁLATI ÁTTEKINTÉSE
reagálnak a külső ingerekre az érzékszervi ingereket feldolgozó idegi közpon¬

tok eltérő működése miatt. A kutatásban 47 személy vett részt (34 nő, 13 férfi)
egy nyolchetes MBSR-programban. Ezt követően véletlenszerűen osztották be
a személyeket egy kísérleti és egy kontrollcsoportba. A tréningprogram és az
eljárás mindkét csoportban azonos volt. Az eredmények azt mutatták, hogy köz¬
vetlenül a nyolchetes program után, valamint négy héttel később a részt vevő
szuperérzékeny személyek kevesebb stresszt éltek meg, és úgy tűnt, hogy kevesebb
társadalmi szorongással küzdenek, míg az éber tudatosság, az érzelmi empátia,
a személyes növekedési kezdeményezés, az önelfogadás és az öntranszcendencia
pontszáma szignifikánsan magasabb volt. Ezek az eredmények ígéretesek lehetnek
a szuperérzékeny személyek terápiája szempontjából, melyben az MBSR hatékony
kiegészítést jelenthet. A kutatás limitációi között meg kell említeni, hogy a részt¬
vevők jelentős része magasan képzett személy volt, ezért a hatásokat nem lehet
általánosítani a HSP-k teljes populációjára, mivel előfordulhat, hogy a magasan
képzett személyek többet tudnak profitálni a. MBSR-programból, mint a kevésbé
képzettek. Továbbá a hatáskritériumokat csak kérdőívekkel mérték, tehát nem
használtak objektív mérőeszközöket (mint például vérnyomásmérés, szívritmus
variancia vizsgálata), melyek a stressz szintjét mérik."
Matousek és munkatársai 2010-ben mellrákkal küzdő nőket vontak be vizs¬
gálatukba az orvosi kezelésük lezárását követően." A vizsgálati személyek (33

nő) MBSR-tréningen vettek részt, amelyben a kutatók a stressz, depresszió és a
tünetek jelenléte mellett a kortizolszintet is mérték. Az eredmények azt mutat¬
ták, hogy az MBSR jelentős hatást gyakorolt a kortizolszintre, mivel az hosszabb
ideig tartó emelkedést mutatott a terápia utáni értékelési időszakban. Ezenkívül
jelentős javulások következtek be a stressz-szint, a depressziós tünetek és az
egészségügyi tünetek tekintetében egyaránt. Az orvosilag igazolható tünetek
negatív kapcsolatban voltak a kortizolszinttel: minél nagyobb volt annak szint¬
je az MBSR-terápia előtt, annál nagyobb volt az egészségügyi tünetek csökke¬
nésének mértéke az intervenció után. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy
a kortizolszint egy olyan biológiai marker, amely jól alkalmazható az MBSR¬
terápiában részt vevő emlőrákos nők vizsgálatában.
woe
Ilse Soons — Andre Brouwers — Welco Tomic: An experimental study of the psychological impact
of a Mindfulness-Based Stress Reduction Program on highly sensitive persons, Europe’s Journal
of Psychology, vol. 6, 2010/4, 148-169.
Rose H Matousek — Jens C. Pruessner — Patricia. L. Dobkin: Changes in the cortisol awakening
response (CAR) following participation in mindfulness-based stress reduction in women who
completed treatment for breast cancer, Complementary Therapies in Clinical Practice, vol. 17,
2011/2, 65-70.
* 219 +
Egy 2017-es kutatásban Bremner és munkatársai felmérték az MBSR hatását

a poszttraumás stressz szindréma (PTSD) tüneteire és a traumäs emlekeztetök
re adott agyi válaszreakciókra. 26 PTSD-vel küzdő veteránt, akik nemrégiben
tértek vissza a harci övezetből, véletlenszerűen csoportosítottak egy nyolcülé
ses MBSR-terápiára vagy pedig egy nyolcüléses jelenközpontú csoportterápi
ára (present-centered group therapy, PCGT). A PTSD-tüneteket a Clinician
Administered PTSD Scale (CAPS)," míg a mindfulnesst a Five Factor Mindfulness
Questionnaire (FFMQ)’ kerdöiv segitsegevel mertek, emellett az agyi működést
pozitronemissziós tomográfiával vizsgálták semleges, illetve harci vonatkozású
képek és hangok mutatása során a kezelést megelőzően és azt követően. Kilenc
beteg vett részt a MBSR-csoportban, nyolc pedig a PCGT-csoportban. A PCGT
elsődleges elemei a PTSD-tünetek normalizálása edukáció révén, az elszigeteltség
csökkentése, a támogatás nyújtásának és megszerzésének lehetősége, valamint
pozitív tapasztalatok szerzése hasonló tünetekkel küzdő személyekkel. A poszt
traumás stressz-zavarban szenvedő betegek MBSR-kezelésével javultak a PTSD
tünetei, mely változás a kezelés után hat hónapig fennállt. A mindfulness terü
letén is növekedést észleltek az MBSR hatására. Az MBSR-rel kezelt betegeknél
megnövekedett a gyrus cinguli interior és az alsó fali lebeny, illetve csökkent az
insula és a precuneus működése a traumatikus emlékeztetőkre adott válaszként
a PCGT-csoporthoz képest. Ez a tanulmány azt mutatja, hogy az MBSR bizton
ságos és hatékony kezelés a PTSD-betegek számára. Ezenkívül az MBSR-kezelés
az agynak olyan régióiban bekövetkező változásokkal jár, melyek a PISD-ben is
szerepet játszanak és részt vesznek a traumatikus emlékekre, illetve a félelemre
adott válaszok kioltásában, valamint a stresszválasz szabályozásában.?
Senders és munkatársai az MBSR hatását vizsgálták sclerosis multiplex esetén.
Kutatásukban 62 sclerosis multiplexszel küzdő felnőtt személy vett részt, akiket
egy MBSR- és egy edukációs csoportba soroltak. Ez utóbbi csoport időben és fi
gyelmi terhelésben? megfelelt az MBSR-programnak, viszont nem tartalmazott
intervenciót. Az eredmények alapján mind az MBSR-csoportban, mind pedig a
Frank W. Weathers — Ayelet M. Ruscio — Terence M. Keane: Psychometric properties of nine

scoring rules for the clinician-administered PTSD Scale, Psychol Assess, vol. 11, 1999/2, 124-133.
Ruth A. Baer — Gregory T. Smith — Jaclyn Hopkins — Jones Krietemeyer — Laura Toney: Using self
report assessment methods to explore facets of mindfulness, Assessment, vol. 13, 2006/1, 27-45.
James. D. Bremmer - Sanskriti Mishra — Carolina Campanella — Majid Shah — Nicole Kasher:
A pilot study of the effects of mindfulness-based stress reduction on post-traumatic stress
disorder symptoms and brain response to traumatic reminders of combat in Operation Endur
ing Freedom/Operation Iraqi Freedom combat veterans with post-traumatic stress disorder,
Frontiers in Psychiatry, vol. 8, 2017, 157-172.
Az edukäciöt az Orszagos Sclerosis Multiplex Tärsasäg kiadványai köré szervezték, a következő
témákat érintve: gyógyszerek és kiegészítők, fáradtság, fájdalom, járás és egyensúly, kogníció és
hangulat, jogaik ismerete, pénzügyi tervezés és az erőforrásokkal való kapcsolat.
e 220"
kontrollcsoportban javult az érzelmi jóllét (ennek mértékében nem találtak különb¬

séget sem 8 héten, sem pedig tizenkét hónapon belül). Nem egyértelmű azonban,
hogy a kontrollcsoport mely tényezői vezettek javuláshoz — a résztvevők azt nyi¬
latkozták, hogy élvezték egymás társaságát és nagyon támogató légkör alakult ki,
mely segíthette a javulást. A kutatás limitációja, hogy többségében fehér, középkorú
résztvevőkkel dolgozott, így az eredmények nem általánosíthatóak más etnikai, faji
populációra, illetve friss diagnózissal rendelkező fiatalabb korosztalyokra sem.”
Az MBSR hatása egészséges populációban
A mindfulness nemcsak a betegségekkel küzdő személyek mindennapjait köny¬

nyítheti meg, hanem kiváló módszer az egészséges emberek életminőségének
javítására is. A következőkben bemutatott kutatási eredményekből kiderülhet,
mennyire fontos lenne a különböző mindfulness gyakorlatok beépítése a minden¬
napi életbe.
Felver és munkatársai 2016-ban 28 alkalmazott mindfulness-kutatást dolgo¬
zott fel, melynek célja a már meglévő tudományos eredmények, illetve elméletek
felülvizsgálata és a jövőbeli kutatások irányának megszabása volt. Mind a 28
tanulmänyban a tudatosjelenlet-alapü stresszredukciös mödszert (MBSR) al¬
kalmazták általános iskolai tanulók körében. Az eredmények alapján csökkenést
figyelhetünk meg a problémás viselkedéseket illetően, a szorongás, a depresszió,
az érzelmi zavar, a figyelem és az öngyilkossági hajlandóság esetén. Ezenkívül
növekedést észleltek a szociális interakciók, az elköteleződés, az érzelmi szabá¬
lyozás, az optimizmus és a megküzdés terén. Az aktív kontrollcsoport hiánya,
illetve a megismételhetőség problémája kutatási módszertani hiányosságként
jelenik meg, valamint további limitációként megemlítendő, hogy nem alkalmaz¬
tak eléggé változatos mérési stratégiákat a kutatásokban."
Tapper és munkatársai 2009-ben végzett vizsgálatában hat hónap alatt négy
mindfulnessalapú, kétórás csoportos workshopot tartottak 62 elhizässal küzdö nö¬
nek. A kezelés eredményét illesztett, kezelésben nem részesült kontrollcsoporttal
hasonlították össze. Méréseket végeztek a kutatás elején, négy, illetve hat hónap
múlva. Hat hónappal az intervenció után a vizsgálati csoport fizikai aktivitása
szignifikánsan nagyobb volt, mint a kontrollcsoporté, viszont a vizsgálat nyomán
10 A. Senders — D. Hanes — D. Bourdette — K. Carson — L. M. Marshall - L. Shinto: Impact of

mindfulness-based stress reduction for people with multiple sclerosis at 8 weeks and 12 months:
A randomized clinical trial, Multiple Sclerosis Journal, vol. 25, 2019/8, 1178-1188.
4 Joshua C. Felver — Cintly E. Celis-De Hoyos — Katherine Tezanos — Nirbhay N. Kingh: A Sys¬
tematic Review of Mindfulness-Based Interventions for Youth in School Settings, Mindfulness,
vol. 7, 2016/1, 34-45.
e 221 +
nem mutatkozott szignifikáns különbség a testsúlycsökkenést illetően a kezelt és

a kontrollcsoport között, amit a szerzők a rövid intervenciónak tulajdonítottak,
illetve nem vegeztek utänkövetest.!?
Más kultúrában élő személyeknél is vizsgálták az MBSR hatäsät a stresszre,
a hangulati állapotokra és az egészségügyi tünetekre. A dél-afrikai résztvevők egy
nyolchetes MBSR-programon vettek részt, mely során négy fajta MBSR-technikát
sajátítottak el: testpásztázás, mindful mozgás (pl. jóga gyakorlatok), ülő meditáció
és sétáló meditáció. A mindfulnesst, a stresszt, a negatív és pozitív hangulatot, az
egészségügyi tüneteket és a pszichológiai tüneteket a beavatkozás előtt és után
önjellemző kérdőívek segítségével értékelték. Összehasonlították az intervenció
előtti és utáni pontszámokat és megvizsgálták a mindfulness valtozasa, valamint
a stressz, a hangulat és az egészségügyi tünetek változása közötti kapcsolatot.
A mindfulness pontszámok szignifikánsan magasabbak lettek a programot kö¬
vetően, emellett csökkent a stressz, a negatív hangulat, a pszichológiai és egész¬
ségügyi tünetek, és javulás következett be a pozitív hangulat terén."?
Egy 2014-es Brazíliában végzett kutatás során egészséges mintán vizsgálták az
MBSR hatását. A résztvevők egyedülálló 18 és 27 év közötti egyetemisták voltak,
7796 fehérnek, 1396 feketének vallotta magát. Az MBSR-program nyolc héten
keresztül tartott, heti két és fél órás ülésekkel. Az életminőséget a WHOQOL¬
BREE" kérdőívvel, az észlelt stresszt a Perceived Stress Scale (PSS) kérdőív
segítségével mérték. Az eredmények kimutatták, hogy az MBSR-terápia hatással
volt az észlelt stresszre, illetve az életminőségre. Ezek mellett javulást találtak
a szorongás, az öntudatosság és az önirányítottság szintjében. Fontos megjegyez¬
ni azonban, hogy a kutatás záróvizsga-időszak alatt zajlott, mely befolyásolhatta
a vizsgálati személyek szorongás szintjét. Emellett az eredményekkel óvatosan
kell bánnunk, mivel a kutatásban nem szerepelt kontrollcsoport, valamint ala¬
csonynak tekinthető a minta elemszáma is."
Kathy Tapper — Christine Shaw — Joanne Ilsey — Andrew J. Hill — Frank W. Bond — Laurence
Moore: Exploratory randomized controlled trial of a mindfulness-based weight loss intervention
for women, Appetite, vol. 52, 2009/2, 396-404.
Simon L. Whitsman — Michelle Hoogenhout — Linda Kantor — Kathrine J. Leinberger — Anik
Gevers: Examining the impact of a Mindfulness-Based Stress Reduction intervention on the
health of urban South Africans, African Journal of Primary Health Care & Family Medicine,
vol. 10, 2018/1, 1-5.
Marcelo P. A. Flack — Sanches Louzada — Mann Xavier: Aplicaçäo da versäo em português do

instrumento WHOQOL-BREF, Rev Saude Publica, vol. 34, 2000/2, 178-183.
6 C.D.B. Luft — S. O. Sanches — G. Z. Mazo — A. A. Andrade: Versao brasileira da Escala de Estres¬
se Percebido: tradugäo e validaçäo para idosos, Rev Saude Publica, vol. 41, 2007/4, 606-615.
M. M. P. Demarzo — S. Andreaoni — N. Sanches — S. Perez: Mindfulness-based stress reduction
(MBSR) in perceived stress and quality of life: an open, uncontrolled study ina Brazilian healthy
sample, Explore: The Journal of Science and Healing, vol. 10, 2014/2, 118-120.
e 222 "
Az MBSR hatékonysága aktív kontrollos vizsgálatokban
Rosenkranz és munkatársai" azt vizsgálták, hogy az MBSR és a hozzá szer¬

kezetileg megfelelően illeszkedő aktív kontroll intervenció, az úgynevezett
Egészségfejlesztési Program (Health Enhacement Program, HEP) hogyan be¬
folyásolják a pszichológiai stressz krónikus gyulladásos folyamatokra kifejtett
hatását. A résztvevőknél stresszt indukáltak (a Trier Szociális Stressz Teszttel),
majd kapszaicin krém helyi alkalmazásával váltottak ki gyulladásos reakciót
a személyek bőrén. A gyulladás inmunológiai és endokrin mutatóit, valamint
a stresszreakció jellemzőit vizsgálták az MBSR, illetve a HEP előtt és után.
Az eredmények szerint a kétféle beavatkozás ugyanolyan mértékben csökkentet¬
te astresszindukált kortizolválaszt, illetve az önbeszámolóval mért pszichológiai
distresszt. Az MBSR esetében azonban azt találták, hogy az nagyobb mértékben
csökkentette a gyulladásos válasz mértékét, mint a HEP.
ÖSSZEFOGLALÁS
Összegezve kijelenthetjük, hogy a fentebb bemutatott kutatások mind alátá¬

masztják, hogy az MBSR nagyszerű lehetőségeket és pozitívumokat rejt magá¬
ban: kiváló módszer a stressz és szorongás csökkentésére, a depresszió kezelésére,
a krónikus betegségek (mint például derékfájás) tüneteinek enyhítésére. E mellett
növeli az önelfogadást, az empátiakészséget, az optimizmust és nem utolsó sor¬
ban az érzelmi jóllétet. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a hatásvizsgála¬
tok limitációi közé tartozik, hogy legtöbbször nem alkalmaznak a kutatók aktív
kontrollt, illetve sokszor nehéz megállapítani, hogy a javulás magának a tech¬
nikának köszönhető-e, vagy egyéb közvetítő tényezőknek. Sokszor az alacsony
mintaszám is nehézséget jelent az eredmények értelmezésében. Tudatában kell
lennünk annak a ténynek is, hogy a legtöbb kutatást fehér, amerikai egyetemis¬
tákon vagy átlag keresetű személyeken végezték, így az eredmények sok esetben
nem általánosíthatók különböző kultúrákban élők vagy eltérő szocioökonómiai
háttérrel rendelkezők körében.
7 Melissa A Rosenkranz — Richard J. Davidson — Donald G. Maccoon — John E. Sheridan — Ned

H. Kalin — Lutz Antoine: A comparison of mindfulness-based stress reduction and an active
control in modulation of neurogenic inflammation, Brain, Behavior and Immunity, vol. 27,
2012/1, 174-184.
+ 223 +
BIBLIOGRÁFIA
ARDITO, Rita B. — PIRRO, Piero S. — RE, Tania S. — BONAPACE, Isabella —- MENARDO, Valentino
— BRUNIO, Emanuela — GIANOTTI, Laura: Mindfulness-based stress reduction program

on chronic low-back pain: a study investigating the impact on endocrine, physical, and
psychologic functioning, The Journal of Alternative and Complementary Medicine, vol. 23,
2017/8, 615-623.
BAER, Ruth A. — SMITH, Gregory T. — HopkINs, Jaclyn — KRIETEMEYER, Jones — TONEY,

Laura: Using self-report assessment methods to explore facets of mindfulness, Assessment,
vol. 13, 2006/1, 27-45.
BREMMER, James D. — MISHRA, Sanskriti— CAMPANELLA, Carolina — SHAH, Majid — KASHER,

Nicole: A pilot study ofthe effects of mindfulness-based stress reduction on post-traumatic
stress disorder symptoms and brain response to traumatic reminders of combat in Opera¬
tion Enduring Freedom/Operation Iraqi Freedom combat veterans with post-traumatic
stress disorder, Frontiers in Psychiatry, vol. 8, 2017, 157-172.
Eis, Deborah A. - CARCONE, April — SLATCHER, Richard — SIBINGA, Erica: Feasibility of
Mindfulness-Based Stress Reduction for older adolescents and young adults with poorly
controlled type 1 diabetes, Health Psychology and Behavioral Medicine, vol. 6, 2018/1,
1-14.
FELVER, Joshua C. - CELIs-DE Hoyos, Cintly E. - TEZANOS, Katherine — KINGH, Nirbhay

N.: A Systematic Review of Mindfulness-Based Interventions for Youth in School Settings,
Mindfulness, vol. 7, 2016/1, 34-45.
FLACK, Marcelo P.A. — Louzapa, Sanches — XAVIER, Mann L.: Aplicaçäo da versio em por¬
tugués do instrumento WHOQOL-BREF, Rev Saude Publica, vol. 34, 2000/2, 178-183.
LUET, C. D. B. — SANCHES, S. O. — Mazo, G. Z. — ANDRADE, A. A.: Versdo brasileira da
Escala de Estresse Percebido: tradugäo e validagäo para idosos, Rev Saude Publica, vol. 41,
2007/4, 606-615.
MATOUSEK, Rose H. — PRUESSNER, Jens C. — DoBKIN, Patricia. L.: Changes in the cortisol
awakening response (CAR) following participation in mindfulness-based stress reduction
in women who completed treatment for breast cancer, Complementary therapies in clinical
practice, vol. 17, 2011/2, 65-70.
ROSENKRANZ, Melissa A. — DAVIDSON, Richard J. — MAccoon, Donald G. — SHERIDAN, John
F. — KALIN, Ned H. — Lutz, Antoine: A comparison of mindfulness-based stress reduction

and an active control in modulation of neurogenic inflammation, Brain, Behavior and
Immunity, vol. 27, 2012/1, 174-184.
SEPHTON, Sandra E. — SALMON, Paul — WEISSBECKER, Inka — ULMER Christi — FLOYD, Andrea
— Hoover, Kathrine — StupTs, Jamie. L.: Mindfulness meditation alleviates depressive

symptoms in women with fibromyalgia: Results of a randomized clinical trial, Arthritis
Care & Research, vol. 57, 2007/1, 77-85.
e 224 "
SOONS, Ilse — BROUWERS, Andre — TomIc, Welko: An experimental study of the psychological
impact of a Mindfulness-Based Stress Reduction Program on highly sensitive persons,
Europe’s Journal of Psychology, vol. 6, 2010, 148-169.
TAPPER, Kathy — SHAW, Christine — ILSEY, Joanne — Hi, Andrew J. - BOND, Frank W. —
Moore, Laurence: Exploratory randomized controlled trial of a mindfulness-based weight
loss intervention for women, Appetite, vol. 52, 2009/2, 396-404.
WHITSMAN, Simon L. — HOOGENHOUT, Michelle — KANTOR, Linda — LEINBERGER, Kathrine
J. - GEvers, Anik: Examining the impact of a Mindfulness-Based Stress Reduction inter¬

vention on the health of urban South Africans, African Journal of Primary Health Care &
Family Medicine, vol. 10, 2018/1, 1-5.
WEATHERS, Frank W. — Ruscio, Ayelet M. — KEANE, Terence M.: Psychometric properties of
nine scoring rules for the clinician-administered PTSD Scale, Psychological Assessment,
vol. 11, 1999/2, 124-133.
AFFILIACIO
Kassai Zsuzsanna: Pszichológia MA hallgató, Károli Gáspár Református Egye¬

tem; zsuzsil417@gmail.com
Odor Vivien: Pszichológia MA hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem;

odor.vivien98@gmail.com
A MINDEULNESSALAPÚ KOGNITÍV TERÁPIÁK
HATÁSVIZSGÁLATÁNAK ÁTTEKINTÉSE
me
CZINKÓCZI ANNAMÁRIA — HAJAS ESZTER LILLA — DR. SZONDY MATE
Összefoglalónkban a tudatosjelenlét-alapú kognitív terápia hatékonyságával kap¬

csolatos kutatásokból mutatunk be szemelvényeket.
DEPRESSZIÓ ÉS SZORONGÁSOS ZAVAROK
A mindfulnessalapú kognitív terápiát kidolgozó Mark Willims, John D. Teasdale

és Zindel Segal kutatásaikban főleg major depressziós betegek vizsgálatát és utó¬
követését tűzte ki célul. 2000-ben munkatársaikkal olyan major depressziós be¬
tegeket vizsgáltak egy éven keresztül, akiket depresszióval diagnosztizáltak, erre
gyógyszert is kaptak, ám már elhagyták annak szedését. A kutatás alatt a résztve¬
vők állapotát különböző depressziót mérő skálákkal monitorozták (HRSD, BD1).
A vizsgált személyek közül 63 részesült MBCT-ben, a többi résztvevő a kontroll
csoport részét képezte. Az eredmények azt mutatták, hogy azoknál a klienseknél,
akik három, vagy annál több depressziós időszakot éltek meg és MBCT-terápián
vehettek részt, fele annyira csökkent a visszaesések száma, mint azoknál, akik
csak általános terápiában részesültek. Tehát a mindfulnessalapú kognitív terá¬
pia a gyógyulási időszakban rendkívül hatékonynak bizonyult a visszaesések
megelőzésében,! és hasonló eredmény mutatkozik a visszamaradt depressziós
tünetek MBCT-vel való kezelésekor is.?
A szakirodalom nagy részében konszenzus mutatkozik azon a téren, misze¬

rint a MBCT nem hatásos akut depressziós klienseknél. Ennek cáfolására több
Helen S. Ma - John D. Teasdale: Mindfulness-based cognitive therapy for depression: replication

and exploration of differential relapse prevention effects, Journal of Consulting and Clinical
Psychology, vol. 72, 2004/1, 31—34.
2 John D. Teasdale — Zindel V. Segal —- M. William — V. A. Ridgeway: Prevention of relapse/
recurrence in major depression by mindfulness-based cognitive therapy, Journal of Consulting
+ 227 +
CZINKÓCZI ANNAMÁRIA — HAJAS ESZTER LILLA — DR. SZONDY MÁTÉ
kísérletet is végeztek, ahol a kutatáskor bizonyítottan major depresszióval küzdő

klienseket vizsgáltak. Eredményeik alapján az MBCT szignifikánsan csökkentet¬
te depressziós tünetek intenzitását, amelyek a súlyosról enyhe szintre csökken¬
tek. Az MBCT továbbá hatásos volt az általános terápiának ellenálló depresszió
kezelésében és a szorongás csökkentésében is.?
Emellett nemcsak abban az esetben bizonyult hatásosnak a terápia, akiknél
több mint három depressziós időszak fordult már elő korábban, hanem olyan
személyeknél is, akik egy depressziós epizódot éltek át, ám emellett öngyilkos¬
sági kísérletet is végrehajtottak vagy komolyan megjelentek náluk öngyilkos¬
ságra vonatkozó gondolatok." Ugyanakkor a szerzők hozzáteszik, hogy nemcsak
a terápiás módszer és a kliens állapota döntő tényező az MBCT-terápia során,
hanem a terápia sikerességét nagyban befolyásolja a betegség lefolyása és a kliens
korábbi élettapasztalatai is.
A depresszióval és szorongással kapcsolatos indikációs eredményeket újabb
kutatások is megerősítették. 2017-ben Munira és munkatársai végeztek kutatá¬
sokat olyan vizsgálati személyekkel, akik ambuláns ellátásban részesülő 18-65
év közötti, a DSM-IV kritériumainak megfelelő disztímiás zavarban, major
depresszióban, II. típusú bipoláris zavarban szenvedtek, és/vagy generalizált
szorongással, szociális fóbiával vagy pánikbetegséggel küzdöttek (van akinél
ezen felül agoraföbiät vagy obszessziv-kompulziv zavart is diagnosztizältak).°
Randomizält mödszerrel kontroll- es kiserleti csoportra osztottäk a resztvevöket,
majd a longitudinális kutatás keretében három alkalommal vizsgálták a részt
vevő személyek állapotát a tizhetes MBCT-teräpia° előtt, közvetlenül utána,
majd három hónappal később. A kapott eredmények szignifikáns eltérést mu¬
tattak a két csoport között a depresszió, a munkaképesség és a szociális aktivitás
területén. A kísérleti csoport depresszió-pontszáma 996-kal csökkent a BDI-II
skálán, míg a munkaképesség és a szociális aktivitás mértéke nőtt. A rumináció
tekintetében nem volt jelentős eltérés a két csoport között. A kutatók arra az
eredményre jutottak, hogy a tíz alkalmas MBCT csoportos terápia az enyhe
Thorsten Barnhofer — Cathrine Crane — Emily Hargus — Mark William: Mindfulness-based

cognitive therapy as a treatment for chronic depression: A preliminary study, Behaviour Rese¬
arch and Therapy, vol. 47, 2009/5, 366—73.
Catherine Crane — Silvia Hepburn - Melanie Fennell — Mark Williams: Mindfulness-based
cognitive therapy and self-discrepancy in recovered depressed patients with a history of
depression and suicidality, Cognitive Therapy and Research, vol. 32, 2008/6, 775-787.
Munira Mohamed - Alexa Fine - Kathryn Fotinos: Effects of Group Mindfulness-Based
Cognitive Therapy on Depression and Role Impairment in a Comorbid Psychiatric Population,
Journal of Psychology and Psychotherapy, vol. 7, 2017/304, 1-9.
A nyolchetes Segal és munkatársai által kidolgozott intervenciót tíz hétre bővítették, mivel úgy
vélték, az ambuláns populáció számára ez megfelelőbbnek bizonyulhat.
+ 228 +
A MINDEULNESSALAPÚ KOGNITÍV TERÁPIÁK HATÁSVIZSGÁLATÁNAK ÁTTEKINTÉSE
és közepes mértékű depresszió kezelésében hatékony segítséget nyújt, továbbá

alkalmazható kiegészítő kezelésként a hangulat javítása vagy a szorongás csök¬
kentése érdekében.
Egy izlandi kutatásban Frostadottir és munkatársai az MBCT depresszióra

és szorongásra gyakorolt hatását vizsgálták az együttérzésre fókuszáló terápi¬
ával (Compassion Focused Iherapy, CFT)" való összehasonlításban. Ez utób¬
bi egy keleti meditáción, buddhista alapokon nyugvó, együttérzésen alapuló
mindfulness-terapia, mely eredetileg a hosszútávú emocionális problémákra,
illetve a magas önkritikusságra fókuszáló egyéni terápia volt, érzelmi folyama¬
tokról szóló edukációs részekkel, és fő célja aszemély önmaga és másokkal szem¬
beni empátiájának fejlesztése. A kutatók szerint az MBCT implicit módon növeli
az önegyüttérzést a pozitív érzések megtapasztalása révén, míg a CFT explicit
módon azzal, hogy az önegyüttérzés deaktiválja a félelem központot és aktivál¬
ja az önmegnyugtató központot. A kutatásban összesen 58 személy vett részt
(20 MBCT-, 18 CFT-csoportban és 20 személy a kontrollcsoportban). A kutatás
időtartama négy hét volt, és egy hónapos utánkövetést is tartalmazott. A részt¬
vevők az első és az utolsó alkalommal, valamint az utánkövetéskor töltötték ki a
kérdőíveket. Mindkét vizsgálati csoport eredménye növekedett a mindfulness és
önegyüttérzés szintjén, míg a depresszió és a szorongás pontszáma csökkent, mi¬
közben a kontrollcsoportban nem történt változás ezekben a változókban. Azok
az MBCT-terápiában részesülők mutatták a legnagyobb változást a mindfulness
pontszámban, akik a terápiát megelőzően is magas ruminációs szintről számol¬
tak be. A CTF-csoportban az emelkedés mértéke nem függött össze az alap
ruminäciös szinttel.°
ÉTKEZÉSI ZAVAROK
Perczel-Forintos összefoglalója? alapján azt mondhatjuk, hogy az MBCT az

étkezési zavarokkal küzdő személyek terápiájában rövid és közép távon bizo¬
nyul hatékonynak az elhízás kezelésében. Az evéstudatossági tréning segít¬
séget nyújt a testsúly megtartásában és a visszaesés csökkentésében, hiszen a
7 Paul Gilbert: The compassionate mind, London, Robinson, 2009.

Anna Dora Frostadottir - Dusana Dorjee: Effects of mindfulness based cognitive therapy (MBCT)
8
and compassion focused therapy (CFT) on symptom change, mindfulness, self-compassion, and
rumination in clients with depression, anxiety, and stress, Frontiers in Psychology, vol. 10, 2019,
1099.
Perczel-Forintos Döra: „Tudatossäg &s önreflexiö: A mindfulness mödszerek szerepe az elhizäs

kezelésében”, Mentälhigiéné és Pszichoszomatika, 18. évf., 2017/2, 125-148.
+ 229 +
mindfulnessalapú terápia hatással van az impulzivitásra, a hangulat- és figye¬

lemzavarokra, melyek a falásrohamok gyakori kísérő jelenségei. Másrészt ön¬
kontrollra és személyes felelősségvállalásra ösztönöz, amely a hatékony terápia
kulcsa az elhízás kezelésében.
VÁRANDÓSSÁG
Egy ausztráliai kutatásban Dunn munkatársaival együtt várandós nők körében

végzett pilot kutatást. A nyolchetes MBCT-program végével a résztvevők szigni¬
fikánsan magasabb önegyüttérzésről és alacsonyabb depresszió-, szorongás- és
stressz-szintről számoltak be a szintén várandós nőkből álló kontrollcsoport¬
hoz képest. Az MBCT-terápia hozzájárult a várandóssággal, az anyasággal és a
gondozói feladatok ellátásával kapcsolatban felmerülő nehézségek megélésében,
hiszen elősegítette a figyelmi koncentráció, az elfogadás és a jelentudatosság
képességét az önkritikával szemben."
OCD (OBSZESSZÍV-KOMPULZÍV ZAVAR)
Újabb kutatásokban az MBCT-terápia OCD-re gyakorolt hatását is vizsgálták

pszichoedukációs programmal való összehasonlításban. Külz és munkatársai
2018-ban" 125 OCD-vel diagnosztizált, előzőleg kognitív viselkedésterápiába
járó személyt osztottak két csoportba: 61 személy került az MBCT, 64 pedig
egy nyolc héten át tartó OCD-vel kapcsolatos pszichoedukációs csoportba, mint
aktív kontrollcsoport. Valamennyi résztvevőre jellemző volt, hogy a kognitív vi¬
selkedésterápia, illetve más evidence-based terápiák nem voltak számukra hatá¬
sosak. Az utánkövetéses vizsgálatok alatt nem találtak szignifikáns különbséget
az OCD-s tünetek javulásában a két csoport között, azonban kiemelendő, hogy
az OCD önjellemző skálán az MBCT-csoport tagjai nagyobb javulást mutattak a
tünetek tekintetében. Az MBCT-csoportban előzőleg említett növekedés is csak
az önjellemző skálán volt látható, az interjúk során azonban nem jelent meg.
Cassandra Dunn: Mindful pregnancy and childbirth: effects ofamindfulness-based intervention

on women’s psychological distress and well-being in the perinatal period, Archives of Women’s
Mental Health, vol. 15, 2012/2, 139-143.
Anne Katrin Külz: Mindfulness-based cognitive therapy (MBCT) in patients with obsessive—
compulsive disorder (OCD) and residual symptoms after cognitive behavioral therapy (CBT):
a randomized controlled trial, European Archives of Psychiatry and Clinical Neuroscience,
vol. 269, 2019/2, 223-233.
+ 230 +
A cikk írói erre azt a magyarázatot adták, hogy az önjellemző skálák nagyobb
hangsúlyt fektethetnek a változásra való érzékenységre, mint az interjúk, ugyanis
az általuk használt önjellemző skála fókusza inkább az OCD-tüneteknek a min¬
dennapokra gyakorolt zavaró hatása volt, a személyes vágyakozás/próbálkozás
a változásra s ezzel a negatívabb gondolatok elfogadása. Ezek a szempontok az
interjúban kevésbé voltak hangsúlyosak, ezért elképzelhető, hogy az OCD ku¬
tatásában az MBCT-terápiák hatásának vizsgálatára hasonló érzékenységű és
fókuszú tesztek lennének megfelelőek. Fontos limitációja azonban a kutatásnak,
hogy a csoportokban nem moderálták a pszichofarmakológiai gyógyszert szedő
személyeket, illetve azokat sem, akik pszichoterápia alatt álltak. Emellett a fog¬
lalkozások módszereikben is eltérhettek egymástól, hiszen a kutatás kritériuma
személyenként minimum húsz kognitív viselkedésterápiában eltöltött alkalom
volt, azonban az azt megelőző terápiás tapasztalatokat és a kutatás alatt, a terá¬
pián kívül, otthon elvégzett , házi feladatok" mennyiségét nem vették figyelembe.
Ez alapján nem mondható biztosra, hogy a fent említett tendenciaszerű különb¬
ség az MBCT hatásával hozható összefüggésbe, hiszen más fontos aspektusai a
kísérletnek nem voltak kontroll alatt tartva. Összegzésképpen az MBCT-csoport
tagjai mérsékelt javulást mutattak a negatív gondolatok elfogadásában és az élet¬
minőségben történt észlelt javulásokban.
ADHD
Hepark és munkatársai" 2015-ben ADHD-val küzdő felnőtt klienseknél tesztel¬

ték az MBCT hatását. A vizsgálati személyek nem küzdöttek más pszichológiai
rendellenességgel az ADHD-n kívül, és a kutatás időtartama alatt (az MBCT-s
csoport induläsätél 8-12 hét) nem részesülhettek más pszichológiai kezelés¬
ben. A kutatás során 50-50 személyt random módon két csoportba osztottak, az
egyik csoport ADHD-ra specializált MBCT-foglalkozásokon vett részt (melyben
a módszerhez tartozó pszichoedukációs rész az ADHD-val való mindennapi
megküzdésre fókuszált), míg a másik csoport várólistán volt, azaz nem kapott
semmilyen kezelést. Az MBCT-üléseken ezenkívül zenehallgatás, a tudatos
meghallgatás (azaz a figyelem fókuszálása a beszélőre, a külső ingerek kizárása,
a beszélő félbeszakításának megelőzése), verbális gyakorlatok (tiszta, logikus
beszédfelépítés, érzelmek, lelkiállapotok kifejezésének gyakorlása) és a figyelmi
2 Sevket Hepark: The efficacy of adapted MBCT on core symptoms and executive functioning in
adults with ADHD: A preliminary randomized controlled trial, Journal of Attention Disorders,
vol. 23, 2019/49, 351-362.
e 231 "
működésről szóló pszichoedukációs szekciók is megjelentek. Naponta 30 perc

otthoni gyakorlás volt előírva a résztvevőknek, melyhez CD-s segítséget is kap¬
tak. Mindkét csoporttal egyidőben (a kezelés előtt és után is) klinikai interjút és
önjellemző kérdőívet vettek fel. Az eredmények azt mutatták, hogy az MBCT¬
csoportban részt vevő személyek az önjellemző kérdőívekben szignifikánsab¬
ban kevesebb ADHD-tünetről, továbbá a végrehajtó funkciók és az általános
mindfulness készség javulásáról számoltak be. Ezt a különbséget az eredmények
szerint a tudatos cselekvés (,act with awareness") növekedése okozhatta, mely
a mindfulnesshez kapcsolódó képesség arra, hogy a személy teljes mértékben
jelen legyen az adott pillanat történéseiben."? Ez — a szakirodalommal összhang¬
ban — megerősíti, hogy a mindfulness készségek mint moderátorok lehetnek
jelen a mentális egészség fejlődésében." A várakozásokkal ellentétben azonban
a kliensek depresszió és szorongásos tüneteikben nem jött ki szignifikáns elté¬
rés. Ez annak is lehet köszönhető, hogy az ezt megelőző kutatásokban," melyek
szintén ADHD-s klienseket vizsgáltak (ám nem felnőtteket, hanem serdülőket),
a szorongás és depresszió átlagos szintje lényegesen magasabb volt, mint a jelen
kutatásban. Megjegyzendő azonban, hogy az előző kutatások Zylowszka MAP
(Mindful Awareness Program for ADHD) módszerén alapultak, mely szintén
egy mindfulness alapokon nyugvö, nyolcalkalmas módszer, ám különbözik az
MBCT-töl hosszüsägäban (az MBCT 36 öräs a MAP-pal szemben, mely csak
húsz) és az MBCT pszichoedukációs mivoltában. A szóban forgó kutatás egyik
fontos limitációja a nagy lemorzsolódási arány a vizsgált személyek között, ami
az adatok statisztikai úton való pótlásához vezetett (Intention-to-treat analysis).
A kutatás másik korlátja, hogy nem vett figyelembe hosszútávú hatásokat, így
adatfelvételre csak közvetlenül a terápia lezárása után került sor."
Corinna Baum — Willem Kuyken — Martin Bohus- Thomas Heidenreich: The psychometric
properties of the Kentucky Inventory of Mindfulness Skills in clinical populations, Assessment,
vol. 17, 2010/2, 220-229.
4° Jenny Gu — Strauss Clara — Rod Bond — Kate Cavanagh: How do mindfulness-based cognitive
therapy and mindfulness-based stress reduction improve mental health and wellbeing?
A systematic review and meta-analysis of mediation studies, Clinical Psychology Review, vol. 37,
2015, 1-12.
155 Lidia Zylowska — Deborah L. Ackerman — May H. Yang - Julie L. Futrell — Nancy L. Horton:
Mindfulness meditation training in adults and adolescents with ADHD: A feasibility study”,
Journal of Attention Disorders, vol. 11, 2008/6, 737-746.
16 Sevket Hepark - Lotte Janssen — Alicia de Vries: The efficacy of adapted MBCT on core symptoms
and executive functioning in adults with ADHD: A preliminary randomized controlled trial,
Journal of Attention Disorders, vol. 23, 2019/4, 351-362.
* 232 +
ÖNÉLETRAJZI EMLÉKEZET
Egy 2020. júliusi kutatásban Docteur és munkatársai" az MBCT autobiografikus

memóriára gyakorolt hatását vizsgálták bipoláris pácienseknél a depresszív tüne¬
tek, a diszfunkcionális attitűdök és a szorongás tekintetében. Az autobiografikus
memória, mely a személy saját átélt élményeit, érzéseit, emlékeit, , önéletrajzát"
foglalja magában, hatással van a kognitív reaktivitás szintjére. Ez utóbbi azt
jelenti, hogy a depressziós epizódban felbukkanó negatív gondolkodási séma és
a hangulatzavar között asszociáció jön létre, így a következő epizódnál ezek a
negatív gondolkodási sémák automatikusan aktiválódnak." A kutatások szerint a
depresszióban szenvedő páciensek inkább a pillanatnyi hangulatukhoz illeszkedő
emlékeket hívtak elő, továbbá kisebb mértékű hangulatjavulás lépett fel náluk
szemben azokkal, akik nem szenvedtek depresszióban."
Docteur és munkatársai azt találták, hogy azok a bipoláris zavarban szenvedő
páciensek, akik MBCT-ben részesültek, szignifikánsan kevesebb depressziós tü¬
netről, diszfunkcionális attitűdről, túláltalánosított és több specifikus emlékről,
valamint alacsonyabb szintű szorongásról számoltak be. Ugyanakkor a szerzők
limitációként megjegyzik, hogy nem tisztázott az MBCT autobiografikus me¬
móriára gyakorolt hatása, így ez a terület is további kutatásokat igényel."
ÖSSZEFOGLALÁS
A felsorolt eredmények alapján elmondható, hogy a szakirodalomban konszenzus

van azzal kapcsolatban, hogy az MBCT-terápiák hatásvizsgálatának fő fókusza
depresszió esetén a visszaesés és a szorongás csökkentésében bemutatott hatása.
Azonban azt is megemlíthetjük, hogy más területeken, mint például a viselkedéses
addikciók, illetve sine morbo eseteknél (várandós anyák) is javulást eredményez
Aurélie Docteur — Christine Mirabel-Sarron — Héline Kaya Lefévre: Role of autobiographical

memory in the impact of MBCT on dysfunctional attitudes, depressive symptoms and anxiety
in bipolar I patients, Journal of Affective Disorders, vol. 276, 2020/1, 907-913.
Christopher G. Beevers — Alissa J. Ellis — Ryan M. Reid: Heart rate variability predicts cognitive
reactivity to a sad mood provocation”, Cognitive Therapy and Research, vol. 35, 2011/5, 395-403.
Braden R. Josephson: ,,.Mood regulation and memory: Repairing sad moods with happy
memories”, Cognition & Emotion, vol. 10, 1996/4, 437-444.
Aurélie Docteur — Christine Mirabel-Sarron — Héline Kaya Lefévre: Role of autobiographical
memory in the impact of MBCT on dysfunctional attitudes, depressive symptoms and anxiety
in bipolar I patients, Journal of Affective Disorders, vol. 276, 2020/1, 907-913.
* 233 ¢
az akut pszichés helyzeteken. Ugyanakkor az MBCT működési mechanizmusa

még nem teljesen tisztázott, így annak pontosítása, hogy a fent említett ered¬
mények hátterében valóban az MBCT hatása áll-e, további kutatást igényel.
A felsorolt kutatások általános limitációjaként említhető a vizsgálatokban
részt vevő kísérleti személyek alacsony száma, illetve a vizsgálati csoport tagja¬
inak váratlan kilépése („drop-out”).”! Toväbbä több tanulmányban a vizsgála¬
ti csoport tagjai az MBCT-terápia alatt általános vagy más terápiában is részt
vettek, illetve voltak, akik gyógyszeres kezelés alatt is álltak. Emellett sok kuta¬
tás csak néhány hónapnyi utánkövetést tartalmazott, mely nem mindig elég a
tényleges visszaesés megítélésére. Végül érdemes említést tenni arról, hogy nem
teljesen egyértelmű a kutatók számára, hogy az MBCT-terápiának pontosan
mely része okozott szignifikáns változást a kliens életében, illetve mi mediálta
ezt a változást, ugyanis az ok-okozati összefüggések felcserélhetőek is lehetnek
(például, hogy a pozitív irányba történő kedélyváltozás váltotta-e ki a kognitív
változást vagy az újfajta kognitív nézőpont felvétele váltott ki javulást a kliens
állapotában).?
BIBLIOGRÁFIA
BARNHOFER, Ihorsten — CRANE, Cathrine — HARGus, Emily — WILLIAM, Mark: Mindful¬

ness-based cognitive therapy as a treatment for chronic depression: A preliminary study,
Behaviour Research and Iherapy, vol. 47, 2009/5, 366—373.
BEEVERS, Christopher G. — ELLIs, Alissa J. — REID, Ryan M.: Heart rate variability predicts
cognitive reactivity to a sad mood provocation”, Cognitive Therapy and Research, vol. 35,
2011/5, 395-403.
Baum, Corinna — KuykEN, Willem — Bonus, Martin —- HEIDENREICH, Thomas: The psycho¬
metric properties of the Kentucky Inventory of Mindfulness Skills in clinical populations,
Assessment, vol. 17, 2010/2, 220-229.
Catherine Crane - Thorsten Barnhofer — Danielle S. Duggan — Silvia Hepburn — Melanie V.

Fennell - Mark G. Williams: Mindfulness-based cognitive therapy and self-discrepancy in
recovered depressed patients with a history of depression and suicidality, Cognitive Therapy
and Research, vol. 32, 2008/6, 775-787.
Emily Hargus — Catherine Crane — Ihorsten Barnhofer — Mark G: Williams.: Effects of
mindfulness on meta-awareness and specificity of describing prodromal symptoms in suicidal
depression, Emotion, vol. 10, 2010/1, 34-42.
*2%4 +
CRANE, Catherine — BARNHOFER, Ihorsten — DUGGAN, Danielle S. — HEPBURN, Silvia — FEN¬
NELL, Melanie V. — WILLIAMS, Mark G.: Mindfulness-based cognitive therapy and self¬
discrepancy in recovered depressed patients with a history of depression and suicidality,
Cognitive Iherapy and Research, vol. 32, 2008/6, 775—787.
CRANE, Catherine — HEPBURN, Silvia — FENNELL, Melanie — WILLIAMS, Mark: Mindfulness¬
based cognitive therapy and self-discrepancy in recovered depressed patients with a history
of depression and suicidality, Cognitive Therapy and Research, vol. 32, 2008/6, 775-787.
DOCTEUR, Aurélie — MIRABEL-SARRON, Christine — LEFEVRE, Héline Kaya: Role of autobio¬
graphical memory in the impact of MBCT on dysfunctional attitudes, depressive symp¬
toms and anxiety in bipolar I patients, Journal of Affective Disorders, vol. 276, 2020/1,
907-913.
DunvN, Cassandra: Mindful pregnancy and childbirth: effects of a mindfulness-based inter¬

vention on women’s psychological distress and well-being in the perinatal period, Archives
of Women’s Mental Health, vol. 15, 2012/2, 139-143.
EISENDRATH, Stuart J. - DELUCCHI, Kevin — BITNER, Robin: Mindfulness-based cognitive
therapy for treatment-resistant depression: a pilot study, Psychotherapy and Psychosomat¬
ics, vol. 77, 2008/5, 319-320.
FINUCANE, Andy — MERCER, Stewart W.: An exploratory mixed methods study of the accept¬
ability and effectiveness of mindfulness-based cognitive therapy for patients with active
depression and anxiety in primary care, BMC Psychiatry, vol. 1, 2006, 6-14.
FROSTADOTTIR, Anna Dora — DorjEE Dusana: Effects of mindfulness based cognitive therapy
(MBCT) and compassion focused therapy (CFT) on symptom change, mindfulness, self¬
compassion, and rumination in clients with depression, anxiety, and stress, Frontiers in
Psychology, 2019/10, 1099.
GILBERT, Paul: The compassionate mind, London, Robinson, 2009.
Gu, Jenny — Strauss, Clara — BOND, Rod — CAVANAGH, Kate: How do mindfulness-based
cognitive therapy and mindfulness-based stress reduction improve mental health and
wellbeing? A systematic review and meta-analysis of mediation studies, Clinical psycho¬
logy Review, vol. 37, 2015, 1-12.
Hareus, Emily — CRANE Catherine — BARNHOFER Thorsten — WILLIAMS. Mark G.: Effects
of mindfulness on meta-awareness and specificity of describing prodromal symptoms in
suicidal depression, Emotion, vol. 10, 2010/1, 34-42.
HEPARK, Sevket — JANSSEN, Lotte — DE VRIES, Alicia: The efficacy of adapted MBCT on core
symptoms and executive functioning in adults with ADHD: A preliminary randomized
controlled trial, Journal of Attention Disorders, vol. 23, 2019/4, 351-362.
HeEpark, Sevket: The efficacy of adapted MBCT on core symptoms and executive functioning
in adults with ADHD: A preliminary randomized controlled trial, Journal of Attention
Disorders, vol. 23, 2019/49, 351-362.
JOSEPHSON, Braden R.: ,Mood regulation and memory: Repairing sad moods with happy
memories”, Cognition & Emotion, vol. 10, 1996/4, 437-444.
KINGSTON, Tara — DOOLEYy, Barbara — BATES, Anthony — LAWLER, Elizabeth: Mindfulness’
based cognitive therapy for residual depressive symptoms, Psychology and Psychotherapy:
Theory, research and practice, vol. 80, 2007/2, 193-203.
Ktuz, Anne Katrin: Mindfulness-based cognitive therapy (MBCT) in patients with obses¬
sive—compulsive disorder (OCD) and residual symptoms after cognitive behavioral therapy
(CBT): a randomized controlled trial, European Archives of Psychiatry and Clinical Neu¬
roscience, vol. 269, 2019/2, 223-233.
Ma, Helen S. — TEASDALE, John D.: Mindfulness-based cognitive therapy for depression:
replication and exploration of differential relapse prevention effects, Journal of Consulting
MOHAMED, Munira - FINE, Alexa — FOTINOS, Kathryn.: Effects of Group Mindfulness-Based
Cognitive Therapy on Depression and Role Impairment in a Comorbid Psychiatric Popula¬
tion, Journal of Psychology and Psychotherapy, vol. 7, 2017/3, 1-9.
PERCZEL-FORINTOS Dora: Tudatossag és 6nreflexid: A mindfulness mddszerek szerepe az
elhizäs kezelésében, Mentdlhigiéné és Pszichoszomatika, vol. 18, 2017/2, 125-148.
TEASDALE, John D. — SEGAL, Zindel V. — WILLIAM, M. — RIDGEWAY, V. A.: Prevention of
relapse/recurrence in major depression by mindfulness-based cognitive therapy, Journal

of Consulting and Clinical Psychology, vol. 68, 2000/4, 615-623.
ZYLOWSKA, Lidia - ACKERMAN, Deborah L. — YANG, May H. — FUTRELL, Julie L. - HORTON,
Nancy L: Mindfulness meditation training in adults and adolescents with ADHD: A feasi¬
bility study, Journal of Attention Disorders, vol. 11, 2008/6, 737-746.
AFFILIACIO
Czink6éczi Annamaria: egyetemi hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem;

czinkoczki.annamaria@gmail.com
Hajas Eszter Lilla: egyetemi hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem;

lillahajas98@gmail.com
+ 236 +
AZ ELFOGADAS- ES ELKOTELEZODESTERAPIA
HATEKONYSAGVIZSGALATANAK ATTEKINTESE
me
BOROSTYÁNKŐI ZSÓFIA — NAGY GABRIELLA
BEVEZETÉS
Az elfogadäs- &s elkötelezödesteräpia (Acceptance and Commitment Therapy ¬

ACT) egy napjainkban igen kedvelt kutatási témának mutatkozik nemzetközi szin¬
ten, a hozzá kapcsolódó külföldi szakirodalmak száma jelentős. Hazai vonatko¬
zásban egyelőre kevés tanulmány foglalkozik vele, olyan vizsgálat, amely kizárólag
ezen módszer hatékonyságát vizsgálná magyar mintán, egyelőre nem született.
Az eddigi hatékonyságvizsgálatok alapján a módszer megítélése közel sem
egyszerű, tekintve, hogy azok a terápia hatékonyságát eltérő módon értékelik."
Öst? például az ACT hatékonyságát nem tartja teljes mértékben megalapo¬
zottnak, míg az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) Klinikai Pszichológiai
szekciója? a depresszió, a pszichózisok, a kevert szorongásos- és az obszesszív¬
kompulzív zavar esetén mérsékelt, míg a krónikus fájdalmat illetően a terápia
erős hatékonyságáról számol be. Ruiz! szintén megerősíti a módszer eredményes¬
ségét s kiemeli a negatív élményeket elkerülő attitűdre gyakorolt hatását. Mivel
az elkerülés maga számos pszichológiai probléma hátterében megtalálható, így
annak leküzdése a legkülönfélébb esetekben is javulást hozhat.
! Öst megállapítása szerint a megítélésben való eltérések hátterében az állhat, hogy a kutatók
másként értelmezik a , good group design study" fogalmát.
Lars-Göran Öst: The efficacy of acceptance and commitment therapy: An updated systematic
review and meta-analysis, Behaviour Research and Therapy, Vol. 61, 2014, 105-121.
Society of Clinical Psychology Division 12 of the APA, Psychological Treatments. https://www.
div12.org/treatments/. (Letöltés: 2020. április 18.) A honlap által erősnek vagy mérsékeltnek
cimkezett adatok a Dianne L. Chambless — Steven D. Hollon: Defining empirically supported
therapies, Journal of Consulting and Clinical Psychology, vol. 66, 1998/1, 7-18 altal meghatäro¬
zott kritériumok alapján értelmezendők, és frissítésre várnak, az új, 2015-ös kritériumokra
épülő felülvizsgálatok eredményei jelenleg nincsenek közölve.
Francisco J. Ruiz: A review of Acceptance and Commitment Therapy (ACT) empirical evidence:
Correlational, experimental psychopathology, component and outcome studies, International
Journal of Psychology and Psychological Therapy, vol. 10, 2010/1, 125-162.
* 237 +
Ezek a nézetkülönbségek feltehetően a módszer sajátos hatásmechanizmusából
Az elfogadás- és elköteleződésterápiát rendkívül sokféle jelenség kapcsán vizs¬
Például Kristy L. Dalrymple - James D. Herbert: Acceptance and commitment therapy for gen¬
eralized social anxiety disorder: A pilot study, Behavior Modification, vol. 31, 2007/5, 543-568;
Jesse M. Crosby - Michael P. Twohig: Acceptance and commitment therapy for problematic
internet pornography use: A randomized trial, Behavior Therapy, vol. 47, 2016/3, 355-366;
Ernst Bohlmeijer — Peter M. ten Klooster — Martine Fledderus — Martine Veehof — Ruth Baer:
Psychometric properties of the five facet mindfulness questionnaire in depressed adults and
development of a short form, Assessment, vol. 18, 2011/3, 308-320.
Zhenggang Bai — Shiga Luo — Luyao Zhang - Sijie Wu — Iris Chi: Acceptance and Commitment
Therapy (ACT) to reduce depression: A systematic review and meta-analysis, Journal of Affective
Disorders, 2020/260, 728-737.
Dalrymple—Herbert: Acceptance and commitment therapy, 543-568.

Eric B. Lee - Woolee An — Michael E. Levin — Michael P. Twohig: An initial meta-analysis of
Acceptance and Commitment Therapy for treating substance use disorders, Drug and Alcohol
Dependence, 2015/155, 1-7.
Shelley A. Johns — Patrick V. Stutz — Tasneem L. Talib — Andrea A. Cohee - Kathleen A. Beck¬
Coon - Linda F. Brown — Laura R. Wilhelm — Patrick O. Monahan - Michelle L. Lapradd
— Victoria L. Champion — Kathy D. Miller — R. Brian Giesler: Acceptance and commitment
therapy for breast cancer survivors with fear of cancer recurrence: A 3-arm pilot randomized
controlled trial, Cancer, vol. 126, 2020/1, 211-218.
Martin A. Jonsjö — Rikard K. Wicksell — Linda Holmström — Anna Andreasson — Gunnar L.

Olsson: Acceptance & commitment therapy for ME/CFS (chronic fatigue syndrome) - a feasi¬
bility study, Journal of Contextual Behavioral Science, 2019/12, 89-97.
Sigmund @. Gismervik — Marius S. Fimland — Egil A. Fors — Roar Johnsen — Marit B. Rise: The
acceptance and commitment therapy model in occupational rehabilitation of musculoskeletal
and common mental disorders: a qualitative focus group study, Disability and Rehabilitation,
vol. 41, 2019/26, 3181-3191.
Amie Zarling - Sarah Bannon — Meg Berta: Evaluation of acceptance and commitment therapy
for domestic violence offenders, Psychology of Violence, vol. 9, 2019/3, 257-266.
Twohig-Crosby: Acceptance and commitment therapy, 355-366.
Erica K. Yuen — Elizabeth M. Goetter — Michael J. Stasio — Philip Ash — Briana Mansour — Erin
Mcnally - Morgan Sanchez- Erica Hobar — Simone Forte — Kristin Zulaica — Jordan Watkins:
A pilot of acceptance and commitment therapy for public speaking anxiety delivered with
group videoconferencing and virtual reality exposure, Journal of Contextual Behavioral Science,
2019/12, 47-54.
+ 238 ¢
AZ ELFOGADÁS- ÉS ELKÖTELEZŐDÉSTERÁPIA HATÉKONYSÁGVIZSGÁLATÁNAK ÁTTEKINTÉSE
a kiégés" és a testsúlykontroll" terén is találni szakirodalmat. Ez a sokszínűség

szintén nem kedvez az egységes szemlélet kialakításának. Mindezek ellenére a
következőkben igyekszünk bepillantást nyújtani a módszer kutatásának jelenlegi
állásába, érintve az egyes tünetcsoportokat, végül kitekintünk az ACT potencális
alkalmazhatóságára a különböző terápiás formákban - gyerekek és párok körében,
illetve online formában.
HATÉKONYSÁGVIZSGÁLATI EREDMÉNYEK
Az ACT hatékonyságának vizsgálata

különböző testi és pszichés tünetek esetében
Egy 13 788 személy adatait alapul vevő elemző tanulmány arra az eredményre
jutott, hogy a pszichológiai rugalmatlanság konstruktuma - melynek fejlesztése
az ACT egyik fő komponense - közepesen erős kapcsolatban áll a szorongással.
Ez az összefüggés nem kizárólag a generalizált szorongás esetén kimutatható,
de a szociális fóbia, a poszttraumás stressz, az obszesszív-kompulzív zavar és
alacsony szinten a pánik/agorafóbia esetén is megfigyelhető." Ezzel is magya¬
rázható, hogy az ACT mind a depresszió-, mind a szorongásszint szignifikáns
csökkenését magával hozhatja, bár az eredményt árnyalja, hogy a 46 kutatást
bevonó szekvenciális metaanalízis alapján a módszer más terápiás eljárásokkal
szembeni hatékonyságára egyelőre csekély a bizonyíték."
Egy 2019-es tanulmány szerint az ACT hatékonyan csökkenti a depressziós
tüneteket a kontroll csoporttal szemben, ez a hatás azonban idővel mérséklődni
látszik és a kezelés utáni hatodik hónapra nem mutat szignifikáns eltérést. Kü¬
lönbség mutatkozik továbbá a tünetek súlyosságát és az életkort illetően: a mód¬
szer eredményesebbnek bizonyult az enyhe tünetek kezelésében a mérsékelt és
Andy Reeve — Anna Tickle - Nima Moghaddam: Are acceptance and commitment thera¬
py-based interventions effective for reducing burnout in direct-care staff? A systematic review
and meta-analysis, Mental Health Review Journal, vol. 23, 2018/3, 131-155.
1° Emma R. Lawlor — Nazrul Islam — Sarah Bates — Simon J. Griffin — Andrew J. Hill — Carly A.
Hughes - Stephen J. Sharp — Amy L. Ahern: Third-wave cognitive behaviour therapies for weight
management: A systematic review and network meta-analysis, Obesity Reviews, 2020, 1-27.
7 Ellen J. Bluett — Kendra J. Homan — Kate L. Morrison — Michael E. Levin — Michael P. Twohig:
Acceptance and commitment therapy for anxiety and OCD spectrum disorders: An empirical
review, Journal of Anxiety Disorders, vol. 28, 2014/6, 612-624.
Thomas Hacker — Paul Stone - Angus Macbeth: Acceptance and commitment therapy—do
we know enough? Cumulative and sequential meta-analysis of randomized controlled trials,
Journal of Affective Disorders, 2016/190, 551-565.
+239 +
súlyos depresszióval összevetve, az életkort tekintve pedig annak hatékonysága

elsősorban a felnőtt populáció körében mutatható ki a kiskorúakkal összeha
sonlítva."
Mindezek mellett 52 szorongással és depresszióval küzdő rákbeteget vizsgálva

azt találták, hogy mind az ACT, mind a hozzá hasonló viselkedéses aktiváció
(behavioral activation) hatékony segítségnek bizonyult a páciensek számára
a beavatkozásban nem részesülő kontroll csoporttal szemben. Mindkét módszer
ugyanazt a célt szolgálta: az onkológiai folyamatokkal kapcsolatos negatív gon
dolatok, érzések és emlékek elkerülésének csökkentését, illetve az egyént kielégí
tő tevékenységekben való részvétel támogatását. Az elkerüléssel és aktivációval
való munka tehát kimutatható enyhülést hozott az egyének érzelmi életében."
A pszichózissal küzdő személyek kezelése elsődlegesen gyógyszerekkel tör
ténik, azonban a betegek számos esetben számolnak be fennmaradó tünetek
ről a készítmények szedése mellett is. Ezekben a helyzetekben jelenthet nagy
segítséget az ACT azáltal, hogy az érintetteket megtanítja a meglévő tüneteik
elfogadására azok elutasítása helyett. Ezen hipotézis ellenőrzésére Tonarelli,
Pasillas, Alvarado, Dwivedi és Cancellar? négy vizsgálat metaanalízisét végezték
el, mely alapján az ACT hatékonyabb intervenciónak bizonyult a hagyományos
kezelési formákkal szemben nem csupán a negatív tünetek enyhítésében, de a
rehospitalizáció rátájának csökkentésében is.? A pozitív tünetek mérséklődését
illetően szignifikáns eredményről e vizsgálat kapcsán nem beszélhetünk.
A borderline személyiségzavarral küzdők esetében legalább ugyanolyan ha
tékony az ACT, mint a dialektikus viselkedésterápia (DBT), amit elsősorban
ezen személyiségzavar kezelésére fejlesztettek ki. Amíg a DBT legfőképp a vi
selkedéses kontrollt fejleszti és ezáltal javítja az életminőséget, addig az ACT a
személy pszichológiai rugalmasságát támogatja és ezáltal kívánja elérni a sze
mélyes értékek és a cselekedetek összhangját. Az út tehát különbözik, de mind
külön, mind ötvözve, az ACT és a DBT is hatékonyan csökkenti a borderline
személyiségzavarral küzdők tüneteinek súlyosságát.??
5 Bai- Luo — Zhang — Wu — Chi: Acceptance and Commitment Therapy (ACT) to reduce depression,
728-737.
Sonia Gonzalez Fernandez — Concepcidn Fernandez Rodriguez — Maria Dolores Paz Caballero
— Marino Pérez Alvarez: Treating anxiety and depression of cancer survivors: Behavioral acti
vation versus acceptance and commitment therapy, Psicothema, vol. 30, 2018/1, 14-20.
21 Silvina B. Tonarelli — Rebecca Pasillas — Luis Alvarado — Alok Dwivedi — Andrea Cancellare:
Acceptance and commitment therapy compared to treatment as usual in psychosis: A systematic

review and meta-analysis, Journal of Psychiatry, vol. 19, 2016/3, 1-5.
A skizoaffektív zavarral küzdőket kivéve.
3 Michel A. Reyes-Ortega — Edgar M. Miranda — Ana Fresán — Angélica N. Vargas — Sandra C.

Barragän — Rebeca Robles Garcia — Ivan Arango: Clinical efficacy of a combined acceptance and
+ 240 +
Hughes és munkatársai? összesen tizenegy kutatást vetettek össze, melyek az

ACT krónikus fájdalomra való hatását vizsgálták. Az elemzés szerint a terápia
segítséget nyújt a pácienseknek a fájdalom elfogadásában és a mindennapi mű¬
ködésben: számukra ugyanis sokszor a munkavégzés vagy a szocializáció, de
még az olyan egyszerű tevékenységek is, mint a járás nehézséget okozhatnak, ?
az ACT pedig arra tanítja őket, hogyan cselekedjenek aktívan a fájdalom jelenléte
ellenére, ezzel viselkedésbeli változást idézve elő esetükben. Az ACT eredménye¬
sebbnek mutatkozott a kezelésben nem részesülő kontroll csoporttal összevetve,
más módszereket tekintve pedig hatékonyabbnak bizonyult a relaxációnál, illetve
a kifejező vagy gyógyító írásnál, azonban a kognitív viselkedésterápiával (CBT)
összehasonlítva csekély különbség mutatkozott a kettő hatékonyságában."
A halogatás kezelésében rövid távon egyforma javulást tapasztaltak a két mód¬
szer esetében, ám az utánkövetéses vizsgálatokban az ACT jobban teljesített,
és a halogatáshoz társuló negatív érzelmek csökkenése is megfigyelhető volt.
A CBT elsősorban az irracionális hiedelmek, a maladaptív viselkedés megvál¬
toztatását célozta többek között célok kitűzésével, előretervezéssel, relaxáció¬
val — így e módszerrel kezeltek nagyobb előrehaladást mutattak az időbeosztás
terén. Az ACT ezzel szemben a felszín alatt meghúzódó személyiségtényezőket
is figyelembe veszi, mely magyarázhatja a hosszú távon mutatott kedvezőbb
eredményességét. Így például foglalkozott többek között a neuroticizmusra jel¬
lemző túlérzékenységgel, mely segítségével az egyén nyitottságát, rugalmasságát
kívánta előmozdítani, s ezzel egyszersmind a negatív tapasztalatok elfogadását
is elősegítette.
commitment therapy, dialectical behavioural therapy, and functional analytic psychotherapy

intervention in patients with borderline personality disorder, Psychology and Psychotherapy:
Theory, Research and Practice, vol. 93, 2019/1, 1-16.
4 Laura S. Hughes — Jodi Clark — Janette A. Colclough — Elizabeth Dale - Dean Mcmillan: Accep¬
tance and Commitment Therapy (ACT) for chronic pain, The Clinical Journal of Pain, vol. 33,
2017/6, 552—568. A szerzők azonban felhívják a figyelmet a tanulmány korlátaira, az esetleges
torzulásokra és emiatt az eredmények fenntartással való kezelésére bíztatnak.
25 Harald Breivik — Beverly Collett — Vittorio Ventafridda — Rob Cohen - Derek Gallacher: Survey
of chronic pain in Europe: prevalence, impact on daily life, and treatment, European Journal of
Pain, vol. 10, 2006/4, 287—333.
°° Hughes — Clark — Colclough — Dale — Mcmillan: Acceptance and Commitment Therapy, 552¬
568.
” Shuo Wang — Ya Zhou — Yu Shi — Li-Wen Ran — Xiang-Ping Liu — Yu-Fei Chen: Acceptance and
commitment therapy and cognitive—behavioral therapy as treatments for academic procrastina¬
tion: A randomized controlled group session, Research on Social Work Practice, vol. 27, 2017/1,
48-58.
* 241 +
A szerhasználók és függőséggel küzdők körében egyre több tanulmány iga¬

zolja, hogy az ACT biztosít tartósabb absztinenciát más módszerekkel összeha¬
sonlítva. Legyen szó alkoholizmusról, opiátfüggőségről vagy akár dohányzásról,
az ACT-vel kezeltek hosszú távon nagyobb arányban maradtak absztinensek
a kezelést követően, mint a CBT-vel vagy egyéb bevett eljárással, például 12 lé¬
péses programmal kezeltek.? A megküzdési stratégiákkal való közvetlen munka
helyett ez esetben sokszor metaforák és a szakember által vezetett feladatok se¬
gítségével? módosítják a megváltoztatni kívánt viselkedés funkcióját vagy a kon¬
textust, s ezzel csökkentik a szerhasználatra késztető belső triggerek befolyását,
a szerhasználat valószínűségét.""
Számos kutatás hasonlítja tehát össze az ACT-t a hagyományos CBT-vel,?!
mivel a két módszer azonban eltérő hatásmechanizmussal dolgozik, így érdemes
inkább úgy tekinteni ezekre az eredményekre, mint tájékoztatókra arról, hogy
mely területeken hatékonyabb egyik vagy másik módszer (vagy mindkettő, vagy
egyik sem), nem következtethetünk belőlük arra azonban, hogy bármelyik is
maradéktalanul felülmúlná a másikat.
Az ACT alkalmazásának egyéb lehetőségei
A fenti vizsgálatok többnyire mind felnőtt populáció körében születtek, ám vé¬

geztek néhány kutatást gyerekekkel is. Fang és Ding?? gyűjtötte össze ezeket és
a tizennégy vizsgálatot összefoglaló metaanalízisük alapján úgy tűnik, hogy Bai,
Mónica Hernández-López - M. Carmen Luciano - Jonathan B. Bricker — Jesús G. Roales¬

Nieto — Francisco Montesinos: Acceptance and commitment therapy for smoking cessation:
A preliminary study of its effectiveness in comparison with cognitive behavioral therapy,
Psychology of Addictive Behaviors, vol. 23, 2009/4, 723-730; Matthew Mckay — Avigail Lev
— Michelle Skeen: Acceptance and Commitment Therapy for interpersonal problems: Using
mindfulness, acceptance, and schema awareness to change interpersonal behaviors, Oakland,
New Harbinger Publications, 2012; Lee - An — Levin — Twohig: An initial meta-analysis of
Acceptance and Commitment Therapy, 1-7.
Hernandez-Lépez — Luciano —Bricker — Roales-Nieto — Montesinos: Acceptance and commit¬
ment therapy for smoking cessation, 723-730.
Lee — An — Levin — Twohig: An initial meta-analysis of Acceptance and Commitment Therapy
for treating substance use disorders, 1-7.
Ost: The efficacy of acceptance and commitment therapy, 105-121; Hughes — Clark — Colclough
— Dale - Mcmillan: Acceptance and Commitment Therapy (ACT) for chronic pain, 552-568;
Wang — Zhou — Yu — Ran - Liu — Chen: Acceptance and commitment therapy and cognitive—
behavioral therapy, 48-58; Shuangfu Fang — Dongyan Ding: A meta-analysis of the efficacy of
acceptance and commitment therapy for children, Journal of Contextual Behavioral Science,
2020/15, 225-234.
Fang — Ding: A meta-analysis of the efficacy of acceptance and commitment therapy for children,
225-234.
+ 242 +
Luo, Zhang, Wu és Chi eredményeivel? ellentétben szorongás, depresszió és

viselkedéses problémák esetén gyermekek és serdülők körében is hatásos mód¬
szernek bizonyul az ACT. A hagyományos CBT-t ugyan itt sem múlja felül, de
a szokásos kezelésnél és a kezelés hiányánál mindenképp eredményesebbnek
bizonyult." Az életminőség és a jóllét viszonylatában az ACT csak a kezelés
hiányánál tűnt hatékonyabbnak, míg a különböző kezelési módok (ACT, CBT,
TAU) nagyon hasonló eredményeket hoztak.
Vanzin és munkatársai? az ADHD kezelése során a gyermekek viselkedéses
tüneteinek szignifikáns csökkenését (pl. impluzivitás, hiperaktivitás), mindemel¬
lett pedig globális funkciójavulást tapasztaltak. A beavatkozás során segítettek
felismerni és kifejezésre juttatni szükségleteiket és akaratukat, a szociális helyze¬
tek elemzésére vonatkozó feladatokkal és a távlati gondolkodás képességének elő¬
segítésével pedig megtanították őket arra, hogy cselekvéseik megválasztásánál
számoljanak azok következményeivel is. Csupán a társuló kognitív nehézségeket
nem sikerült ACT módszerével enyhíteni, ezen a téren egyelőre ahagyományos
CBT tűnik hatékonyabbnak."
Az ACT-t már nem csupán egyéni, de párterápiás módszerként is alkalmaz¬
zak. Segithet a meddőséggel járó stresszel, depresszióval való megküzdésben, "
és már egy hathetes ACT-alapú párterápiás kezelés után szignifikánsan javult
a résztvevők párkapcsolati elégedettsége és akommunikációs készsége, valamint
33
Bai — Luo — Zhang — Wu — Chi: Acceptance and Commitment Therapy (ACT) to reduce depres¬
sion, 728-737.
Fang — Ding: A meta-analysis of the efficacy of acceptance and commitment therapy for children,
225-234.
Laura Vanzin — Valentina Mauri — Angela Valli - Marco Pozzi — Giovambattista Presti —
Annalisa Oppo — Arianna Ristallo - Massimo Molteni — Maria Nobile: Clinical effects of an
ACT-group training in children and adolescents with attention-deficit/hyperactivity disorder,
Journal of Child and Family Studies, 2020/29, 1070-1080.
Victoria Nimmo-Smith — Andrew Merwood - Dietmar Hank - Janet Brandling — Rosemary
Greenwood — Lara Skinner — Sarah Law — Viran Patel — Dheeraj Rai: Non-pharmacological
interventions for adult ADHD: a systematic review, Psychological Medicine, vol. 50, 2020/4,
529-541; Laura Vanzin — Alessandro Crippa — Valentina Mauri — Angela Valli - Maddalena
Mauri — Massimo Molteni —Nobile Maria: Does ACT-Group Training Improve Cognitive Do¬
main in Children with Attention Deficit Hyperactivity Disorder? A Single-Arm, Open-Label
Study, Behaviour Change, vol. 37, 2020/1, 33-44; Margaret Weiss — Candice Murray — Michael
Wasdell — Brian Greenfield — Lauren Giles — Lily Hechtman: A randomized controlled trial of
CBT therapy for adults with ADHD with and without medication, BMC psychiatry, 2012/30.
https://link.springer.com/article/10.1186/1471-244X-12-30#citeas (Letöltes: 2020. äprilis 20.)
Brennan. D. Peterson — Georg. H. Eifert: Using acceptance and commitment therapy to treat
infertility stress, Cognitive and Behavioral Practice, vol. 18, 2011/4, 577-587.
+ 243 +
csökkent a maladaptív interperszonális viselkedésük." Ugyanakkor ez a hat hét

még nem volt elegendő a személyiségük mélyén levő sémák és maghiedelmek
megváltoztatására, ennyi idő alatt csak kisebb változások érhetők el.
Az ACT a személyes forma mellett online alkalmazáson keresztül is megállja
a helyét. A nyilvános beszédtől szorongók körében az ACT videókonferencia
formájában is csökkentette az átélt szubjektív szorongás szintjét.? Depresszió
esetén az internetalapú ACT valamivel még hatékonyabbnak is bizonyult a sze¬
mélyes konzultációnál a nagyobb személyes felelősség, a feladatok folyamatos
elérhetősége és a rugalmas gyakorlás lehetősége miatt." Az internet sikeres
közvetítő szerepét bizonyítja az a fiatalokat célzó finn fejlesztésű alkalmazás is,
mely a módszerre épül, és mind weben, mind telefonon elérhető. A kutatásban
résztvevő kilencedikes tanulók stressz-szintje az öthetes program használata
után szignifikánsan csökkent és az iskolai élet nehézségeivel való megküzdésre
is magasabb fokú képességet mutattak, mint az intervenció előtt. "
ÖSSZEFOGLALÁS
Összességében elmondható tehát, hogy bár az ACT egy máig viszonylag fiatalnak
számító terápiás irányzat, megjelenése óta számos vizsgálatot végeztek a hatását
illetően, megannyi probléma kapcsán.? A kutatási eredmények biztatóak, ám mint
minden módszernek, az ACT-nek is vannak korlátai, melyeket célszerű figyelem¬
be vennünk hatékonyságának mérlegelésekor. A folyamatosan bővülő külföldi
szakirodalom mellett szükség lenne a magyar mintán való tesztelésre is, mely
hozzájárulna a terápia eredményességéről való pontosabb kép megalkotásához.
Avigail Lev — Matthew Mckay: Acceptance and Commitment Therapy for Couples: A Clinician’s
Guide to Using Mindfulness, Values, and Schema Awareness to Rebuild Relationships, Oakland,
New Harbinger, 2017.
Yuen — Goetter — Stasio - Ash —- Mansour — Mcnally —- Watkins: A pilot of acceptance and
commitment therapy, 47-54.
40
Päivi Lappalainen - Anna Granlund — Sari Siltanen — Suvi Ahonen — Minna Vitikainen —
Tolvanen Asko — Raimo Lappalainen: ACT Internet-based vs face-to-face? A randomized
controlled trial of two ways to deliver Acceptance and Commitment Therapy for depressive
symptoms: An 18-month follow-up, Behaviour Research and Therapy, 2014/61, 43-54.
41
Anne Puolakanaho — Raimo Lappalainen — Päivi Lappalainen — Joona S. Muotka — Riikka
Hirvonen — Kenneth M. Eklund — Timo P. S. Ahonen — Noona Kiuru: Reducing stress and
enhancing academic buoyancy among adolescents using a brief web-based program based on
acceptance and commitment therapy: A randomized controlled trial, Journal of Youth and
Adolescence, vol. 48, 2019/2, 287-305.
Az elfogadás- és elköteleződésterápia kutatásának mélyebb megismerésére ajánljuk Nic Hooper
42
es Andreas Larsson 2015-ben megjelent könyvét, mely a 1he research journey of acceptance and
commitment therapy (ACT) címet viseli.
° 244 +
BIBLIOGRÁFIA
BAï, Zhenggang — LUo, Shiga - ZHANG, Luyao — Wu, Sijie — CHi, Iris: Acceptance and Com¬
mitment Therapy (ACT) to reduce depression: A systematic review and meta-analysis,
Journal of Affective Disorders, 2020/260, 728-737.
BLUETT, Ellen J. - HOMAN, Kendra J. - MorRISON, Kate L. — LEVIN, Michael E. — Twouia,
Michael P.: Acceptance and commitment therapy for anxiety and OCD spectrum disor¬
ders: An empirical review, Journal of Anxiety Disorders, vol. 28, 2014/6, 612-624.
BOHLMEJER, Ernst — TEN KLOOSTER, Peter M. — FLEDDERUS, Martine — VEEHOEF, Martine
— BAER, Ruth: Psychometric properties of the five facet mindfulness questionnaire in de¬
pressed adults and development of a short form, Assessment, vol. 18, 2011/3, 308-320.
BREIVIK, Harald — COLLETT, Beverly — VENTAFRIDDA, Vittorio - COHEN, Rob — GALLACHER,
Derek: Survey of chronic pain in Europe: prevalence, impact on daily life, and treatment,
European Journal of Pain, vol. 10, 2006/4, 287-333.
CHAMBLESS, Dianne L. — HOLLON, Steven D: Defining empirically supported therapies,
Journal of Consulting and Clinical Psychology, vol. 66, 1998/1, 7-18.
Crossy, Jesse M. — Twouia, Michael P.: Acceptance and commitment therapy for prob¬
lematic internet pornography use: A randomized trial, Behavior Therapy, vol. 47, 2016/3,
355-366.
DALRYMPLE, Kristy L. — HERBERT, James D.: Acceptance and commitment therapy for gener¬
alized social anxiety disorder: A pilot study, Behavior Modification, vol. 31, 2007/5, 543—
568.
FANG, Shuangfu — Dina, Dongyan: A meta-analysis of the efficacy of acceptance and commit¬
ment therapy for children, Journal of Contextual Behavioral Science, 2020/15, 225-234.
GISMERVIK, Sigmund @. — FIMLAND, Marius S. — Fors, Egil A. — JOHNSEN, Roar — RISE,
Marit B.: The acceptance and commitment therapy model in occupational rehabilitation of
musculoskeletal and common mental disorders: a qualitative focus group study, Disability
and Rehabilitation, vol. 41, 2019/26, 3181-3191.
GONZALEZ FERNANDEZ, Sonia — FERNANDEZ RODRIGUEZ, Concepcién — PAZ CABALLERO,

Maria Dolores — Pérez ALVAREZ, Marino: Treating anxiety and depression of cancer
survivors: Behavioral activation versus acceptance and commitment therapy, Psicothema,
vol. 30, 2018/1, 14-20.
HACKER, Thomas — STONE, Paul - MACBETH, Angus: Acceptance and commitment therapy—
do we know enough? Cumulative and sequential meta-analyses of randomized controlled
trials, Journal of Affective Disorders, 2016/190, 551-565.
HERNANDEZ-LOPEZ, Monica — LUCIANO, M. Carmen — BRICKER, Jonathan B. — ROALES¬
NIETO, Jests G. — MONTESINOS, Francisco: Acceptance and commitment therapy for

smoking cessation: A preliminary study of its effectiveness in comparison with cognitive
behavioral therapy, Psychology of Addictive Behaviors, vol. 23, 2009/4, 723-730.
+ 245 +
HUGHES, Laura S. — CLARK, Jodi — COLCLOUGH, Janette A. — DALE, Elizabeth - McMILLAN,
Dean: Acceptance and Commitment Therapy (ACT) for chronic pain, The Clinical Journal
of Pain, vol. 33, 2017/6, 552-568.
JOHNS, Shelley A. — Stutz, Patrick V. — TaLis, Tasneem L. — COHEE, Andrea A. — BECK¬
Coon, Kathleen A. — BRowN, Linda F. — WILHELM, Laura R. - MONAHAN, Patrick O. —
LAPRADD, Michelle L. - CHAMPION, Victoria L. — MILLER, Kathy D. — GIESLER, R. Brian:

Acceptance and commitment therapy for breast cancer survivors with fear of cancer recur¬
rence: A 3-arm pilot randomized controlled trial, Cancer, vol. 126, 2020/1, 211-218.
Jonsj6, Martin A. — WICKSELL, Rikard K. -— HOLMSTRÖM, Linda — ANDREASSON, Anna —
O.sson, Gunnar L.: Acceptance & commitment therapy for ME/CFS (chronic fatigue
syndrome)-—a feasibility study, Journal of Contextual Behavioral Science, 2019/12, 89-97.
LAPPALAINEN, Päivi - GRANLUND, Anna — SILTANEN, Sari — AHONEN, Suvi —VITIKAINEN,
Minna — TOLVANEN, Asko — LAPPALAINEN, Raimo: ACT Internet-based vs face-to-face?
A randomized controlled trial of two ways to deliver Acceptance and Commitment Ther¬
apy for depressive symptoms: An 18-month follow-up, Behaviour Research and Therapy,
2014/61, 43-54.
LAWLOR, EmmaR. - IsLAM, Nazrul — BATEs, Sarah — GRIFFIN, Simon J. — HILL, Andrew J. —
HUGHES, Carly A. — SHARP, Stephen J. — AHERN, Amy L.: Third-wave cognitive behaviour
therapies for weight management: A systematic review and network meta-analysis, Obesity
Reviews, vol. 21, 2020/7, 1—27.
LEE, Eric B. — AN, Woolee — LEVIN, Michael E. — TwoHIG, Michael P.: An initial meta-analysis
of Acceptance and Commitment Therapy for treating substance use disorders, Drug and
Alcohol Dependence, 2015/155, 1-7.
Lev, Avigail - Mckay, Matthew: Acceptance and Commitment Therapy for Couples:
A Clinician»s Guide to Using Mindfulness, Values, and Schema Awareness to Rebuild
Relationships, Oakland, New Harbinger Publications, 2017.
Mckay, Matthew -— Lev, Avigail — SkEEN, Michelle: Acceptance and commitment therapy for
interpersonal problems: Using mindfulness, acceptance, and schema awareness to change
interpersonal behaviors, Oakland, New Harbinger Publications, 2012.
NIMMO-SMITH, Victoria — MERWOOD, Andrew — HANK, Dietmar — BRANDLING, Janet —
GREENWOOD, Rosemary — SKINNER, Lara — Law, Sarah — PATEL, Viran — Rat, Dheeraj:
Non-pharmacological interventions for adult ADHD: a systematic review, Psychological
Medicine, vol. 50, 2020/4, 529-541.
Ost, Lars-Goran: The efficacy of acceptance and commitment therapy: An updated systematic
review and meta-analysis, Behaviour Research and Therapy, 2014/61, 105-121.
PETERSON, Brennan D. — EIFERT, Georg H.: Using acceptance and commitment therapy to
treat infertility stress, Cognitive and Behavioral Practice, vol. 18, 2011/4, 577-587.
Psychological Treatments. Society of Clinical Psychology Division 12 of the APA, https://
www.divl2.org/treatments/
+ 246 +
PUOLAKANAHO, Anne — LAPPALAINEN, Raimo — LAPPALAINEN, Páivi — MUOTKA, Joona
S. — HIRVONEN, Riikka — EKLUND, Kenneth M. — AHONEN, Timo P. S. — KIURU, Noona:
Reducing stress and enhancing academic buoyancy among adolescents using a brief web¬
based program based on acceptance and commitment therapy: A randomized controlled
trial, Journal of Youth and Adolescence, vol. 48, 2019/2, 287-305.
REEVE, Andy - TICKLE, Anna - MOGHADDAM, Nima: Are acceptance and commitment
therapy-based interventions effective for reducing burnout in direct-care staff? A system¬
atic review and meta-analysis, Mental Health Review Journal, vol. 23, 2018/3, 131-155.
REYES-ORTEGA, Michel A. -— MIRANDA, Edgar M. - Fresän, Ana — VARGAS, Angélica N. —
BARRAGÄN, Sandra C. Robles — GARCiA, Rebeca — ARANGO, Ivan: Clinical efficacy of a
combined acceptance and commitment therapy, dialectical behavioural therapy, and func¬
tional analytic psychotherapy intervention in patients with borderline personality disorder,
Psychology and Psychotherapy: Theory, Research and Practice, vol. 93, 2019/1, 1-16.
Ruiz, Francisco J.: A review of Acceptance and Commitment Therapy (ACT) empirical evi¬
dence: Correlational, experimental psychopathology, component and outcome studies,
International Journal of Psychology and Psychological Therapy, vol. 10, 2010/1, 125-162.
TONARELLI, Silvina B. — PASILLAS, Rebecca — ALVARADO, Luis — Dwivep1, Alok —
CANCELLARE, Andrea: Acceptance and commitment therapy compared to treatment as

usual in psychosis: A systematic review and meta-analysis, Journal of Psychiatry, vol. 19,
2016/3, 1-5.
VANZIN, Laura — Crippa, Alessandro — Mauri, Valentina — VALLI, Angela — MAurRI,

Maddalena — MOLTENI, Massimo — NoBILE, Maria: Does ACT-Group Training Improve
Cognitive Domain in Children with Attention Deficit Hyperactivity Disorder? A Single¬
Arm, Open-Label Study, Behaviour Change, vol. 37, 2020/1, 33-44.
VANZIN, Laura — Maurl, Valentina — VALLI, Angela — Pozzi, Marco - PRESTI, Giovambattis¬
ta — Oppo, Annalisa — RISTALLO, Arianna — MOLTENI, Massimo — NoBILE, Maria: Clini¬
cal effects of an ACT-group training in children and adolescents with attention-deficit/

hyperactivity disorder, Journal of Child and Family Studies, vol. 29, 2020/4, 1070-1080.
WANG, Shuo — ZHou, Ya — Yu, Shi — RAN, Li-Wen — Liu, Xiang-Ping — CHEN, Yu-Fei: Ac¬
ceptance and commitment therapy and cognitive—behavioral therapy as treatments for
academic procrastination: A randomized controlled group session, Research on Social
Work Practice, vol. 27, 2017/1, 48-58.
Weiss, Margaret - Murray, Candice — WASDELL, Michael — GREENFIELD, Brian — GILEs,

Lauren — HECHTMAN, Lily: A randomized controlled trial of CBT therapy for adults with
ADHD with and without medication, BMC psychiatry, 2012/30, https://link.springer.com/
article/10.1186/1471-244X-12-30#citeas
* 247 +
YUEN, Erica K. - GOETTER, Elizabeth M. - STAsıo, Michael J. - AsH, Philip — MANSOUR, Bri¬
ana — MCNALLY, Erin — SANCHEZ, Morgan — HOBAR, Erica — FORTE, Simone — ZULAICA,
Kristin — WATKINS, Jordan: A pilot of acceptance and commitment therapy for public
speaking anxiety delivered with group videoconferencing and virtual reality exposure,
Journal of Contextual Behavioral Science, 2019/12, 47-54.
Zarling, Amie — Bannon, Sarah — Berta, Meg: Evaluation of acceptance and commitment
therapy for domestic violence offenders, Psychology of Violence, vol. 9, 2019/3, 257-266.
AFFILIACIO
Borostyánkői Zsófia: hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem, Pszicholó¬

giai Intézet; bzsofil9@gmail.com
Nagy Gabriella: hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem, Pszichológiai

Intézet; nagygabriella@gmail.com
+ 248 +
A SÉMATERÁPIA HATÉKONYSÁGVIZSGÁLATÁNAK
ÁTTEKINTÉSE
me
BIRINYI RÉKA — FÜZES NÓRA —

NYIZSALOVSZKA TiMEA — ZABO VIRAG
BEVEZETES
A sématerapia, mint a kognitiv és a dinamikus pszichológia találkozása, egyre

jelentősebb helyet foglal el mind a kutatók, mind a terapeuták körében. Az em¬
pirikus kutatások alapján a személyiségzavarok kezelése mellett hatékonyan
alkalmazható többek között viselkedés- és hangulatzavarok, szerfüggőség, va¬
lamint étkezési zavar esetén is. Kivételt jelent a nagyobb akut krízisek megléte,
pszichózis, kezeletlen I. tengely zavarok, krónikus szerhasználat, vagy amikor
a probléma szituatív, vagyis nem köthető sémakhoz.' A sématerapia hatasossaga¬
nak klinikai vizsgálatára azért van szükség, hogy a hiányos, fejlesztésre szoruló
területek ismerete által új technikák kidolgozására kerüljön sor.
A SÉMATERÁPIA HATÉKONYSÁGÁNAK VIZSGÁLATA
KÜLÖNBÖZŐ KÓRKÉPEK ESETÉBEN
A sématerápia hatékonysága személyiségzavarok esetében
A B clusteren belül az egyik leggyakrabban vizsgált terület a borderline személyi¬

ségzavar. Habár az elmúlt években egyre jobb eredményeket értek el a borderline
személyiségzavar kezelésében, jelenleg még mindig az egyik legnagyobb kihívá¬
sokat rejtő területe a pszichopatológiának.? A sématerápia hatékonyságát illetően
1
Samantha A. Masley — David T. Gillanders — Susan G. Simpson — Morag A. Taylor: A Systematic
Review of the Evidence Base for Schema Therapy, Cognitive Behaviour Therapy, vol. 41, 2012/3,
185-202, https://doi.org/10.1080/16506073.2011.614274
? Lotte L. M. Bamelis — Silvia M. A. A. Evers — Philip Spinhoven — Arnoud Arntz: Results of
a multicenter randomized controlled trial of the clinical effectiveness of schema therapy for
personality disorders, Am J Psychiatry, vol. 171, 2014/3, 305-322.
+ 249 +
BIRINYI REKA — FUZES NORA — NYIZSALOVSZKA TiMEA — ZABO VIRAG
számos tanulmány született az elmúlt években. Nordahl és Nysaeter? vizsgálata

alacsony elemszáma (N = 6) es magas komorbiditäsa miatt nem tekinthetö rep¬
rezentativnak. Dickhaut és Arntz* egyéni és csoportos sématerápiát vizsgáltak
borderline személyiségzavaros betegek korében. Egy esetszamut vizsgalatuk
eredményei szintén nem tekinthetők általános érvényűnek.
Schneider Bakos, Gallol és Weiner? egy 2015-ben megjelent publikációjukban
a 2011 és 2015 között végzett kutatásokat összegzik, melyek diagnózistól füg¬
getlenül bizonyítják a sématerápia hatékonyságát. A komorbiditás megléte nem
volt kizáró ok, egyéni és csoportos sématerápiát is vizsgáltak. A tanulmányból
való kizárást jelentette: a 18 évnél fiatalabb kor, tíz ülésnél rövidebb terápia,
és a háromnál kevesebb vizsgálati személy. A bizonyíték erősségét a Scottish
Intercollegiate Guidelines Network ellenőrző listája alapján határozták meg.
Kilenc publikáció került be a kutatásba, mivel ezek feleltek meg teljes mértékben
a bemeneti kritériumoknak, ezek közül három foglalkozott személyiségzavarok¬
kal. Az áttekintett tanulmányok részletei az 1. táblázatban találhatók.
Szerző(k) Videler, Rossi, Schoevaars, van der Feltz-Cornelis és van

Alphen (2014)
Kondíció idősebb betegek (60-78 év), 31 v.sz., krónikus hangulatzavar

és alkalmazkodási zavar, komorbiditás személyiségzavarral (3
dependens, 1 paranoid, 12 PD tünetekkel), 18 hetes 60 perces
ST, 2 db. utánkövetés
Kontroll kondíció | nem volt
Beavatkozas 1-9 üles - semäkröl és sémamódokról való edukáció, minden

egyes résztvevő részletesebb tájékoztatást kap a nála leggyak¬
rabban előforduló 3 sémamódról (SM)-ról. Különös hangsúlyt
fektettek a kognitív és a viselkedéses technikákra, melyek fel¬
jegyzését egy séma munkafüzetben végezték. 10-20 ülés-szitu¬
áció típusokra való adaptív reagálás serkentése, szerepjátékok
és jegyzeteik használatával.
Kimenetel Csökkent a tüneti szorongás, módosultak a korai maladaptív

sémák pontszámai.
3 Hans M. Nordahl - Tor E. Nyseter: Schema therapy for patients with borderline personality
disorder: a single case series, Journal of Behavior Therapy and Experimental Psychiatry, vol. 36,
2005/3, 254-264, https://doi.org/10.1016/j.jbtep.2005.05.007
* Veronique Dickhaut - Arnoud Arntz: Combined group and individual schema therapy for
borderline personality disorder: a pilot study, Journal of Behavior Therapy and Experimental
Psychiatry, vol. 45, 2014/2, 242-251.
° Daniela Schneider Bakos - Alex E. Gallo - Ricardo Wainer: Systematic review of the clinical
effectiveness of schema therapy, Contemporary Behavioral Health Care, vol. 1, 2015/1, 11-15,
https://doi.org/10.15761/cbhc.1000104
+ 250 +
Szerző(k) Fritz Renner, Michiel van Goor, Marcus Huibers, Arnoud
Arntz, Betty Butz és David Bernstein (2013)
Kondíció fiatalabb résztvevők, 26 v. sz. 18-29 évesek, ebből 17 nő, szemé¬
lyiségzavar (cluster B és C) PD tünetekkel, 18 hetes csoportos
ST
Kontroll kondíció nem volt
Beavatkozás 18 ülés, ami hetente volt megtartva + 2 kiegészítő 90 perces

foglalkozás. Pszichoedukáció és kognitív technikák elsajátitása,
alkalmazása, mint pl. az ,üres szék" technika, korlátozott szü¬
lői újragondoskodás, empatikus konfrontáció. Az egyéni ST-hez
képest a csoportos foglalkozások kötöttebbek, nagyobb hang¬
súlyt fektetnek a jelenre, a sémákat aktiváló eseményekre (az
SCBTF" terápia alapjait képezi).
Kimenetel Stressztünetek jelentős csökkenése, javultak a coping mecha¬
nizmusok, csökkent a korai maladaptív sémák előfordulása,
habár a KMS (korai maladaptív séma) stabilitása megmaradt,
amikor a stressz tényezőket kontroll alá helyezték.
Szerző(k) Michael Van Vresswijk, Philip Spinhoven, Eurelings-Bontekoe
és Broersen (2014)
Kondíció hosszútávú I. tengelyes zavar és/vagy PD-tünetek (korábban
CBT-s, interperszonális terápiát vagy gyógyszeres kezelést kap¬
tak), rövidtávú csoportos 18 hetes 90 perces ST, 2 utánkövetés
az első és a második hónap után
Beavatkozás A csoportos terápiát nem egészítette ki egyéni ülés,

pszichoedukáció és kognitív technikák elsajátítása, az előző ku¬
tatással azonos módszereket használtak (SCBT). A szerepjáték
során a résztvevők vagy az , ördög ügyvédje" szerepében, vagy
coachként nyújtottak segítséget társuknak.
Kimenetel 46.896-nál megszűntek a kezdeti tünetek, 1296-a javulást muta¬
tott, a másokra irányultság séma domain megléte előre jelezte
a terápia sikerességét.
e 251"
Szerző(k) Veronigue Dickhaut és Arnoud Arntz (2013)
Kondíció 2 PD-csoport, 2 éves csoportos ST (hetente egy 90 perces alka¬
lom) -- egyéni terápia (hetente egy 90 perces ülés) vs. egyéni ST,
utánkövetés minden 6. hónap után
Beavatkozás A sématerapeutákat csoportos vezetésre képezték ki, az egyéni

ülések a csoportos foglalkozásokat támogatták, valamennyivel
mélyebb probléma feltárással, sémamódokkal való foglalko¬
zással (más terapeuta tartotta). A terápia célja az volt, hogy
megvédjék a sérülékeny gyermeket, próbára tegyék a büntető
szülőt, korlátokat szabjanak a dühös gyermeknek, elmozdítsák
az egészséges felnőtt és a boldog gyermeki módot.
Kimenetel A lemorzsolódási arány 33,396 volt az első évben, és 5,696 a má¬
sodik év során. A PD tünetei a vizsgálati személyek 77 96-nál
megszűntek a 30. heti utánkövetés alapján, ezen kívül csökken¬
tek a sémapontszámok, javult az életminőség, a boldogság szint
a normál értéket érte el
Szerző(k) Grietje, M., Schaap, Farid Chakhssi, és Gerber, J., Westerhof

(2016)
Kondíció 42 bennfekvő beteg, akiknél a hagyományos terápia (Iherapy
As Usual, TAU) nem volt sikeres, ezért 12 hónapos csoportos
ST (hetente 2 alkalom, 1,5 óra)
Beavatkozás Alkalmazott technikák: korai maladaptív sémák feltárása, séma¬

módok feltérképezése, az ST modelljéről való edukálás. Az adat¬
gyűjtés során a betegeket arra kérték, hogy egy strukturálatlan
beszámolót írjanak az általuk elért eredményekről. 5 napot az
osztályon töltöttek a résztvevők, hétvégére haza mehettek.
Kimenetel Alacsonyabb sémapontszámok, csökkent a maladaptiv sema¬
módok előfordulása és a maladaptív megküzdő módok mértéke,
javult a mentális jóllét és csökkent a pszichológiai stressz-szint,
a résztvevők arról számoltak be, hogy javult önismeretük, visel¬
kedésük, valamint felismerték a káros maghiedelmeik eredetét.
Eredményeik elérésében a terapeuta és csoport támogatása
játszott jelentős szerepet.
therapy.
Szerző(k) Yeow May Tan, Christopher W. Lee, Averbeck Lynn E.,Odette
Brand-de Wilde O, Joan Farrell, Eva Fassbinder és mtsai (2018)
Kondíció önbeszámolón alapuló, 36 v. sz., BPD-diagnözis (18-65 ev
közötti), 12 hónapos egyéni és csoportos ST
Beavatkozás 15 v.sz a csoportos terápia mellett egyéni ülésekben is részt

vett. A terápia után félig strukturált interjút (60-180 perc)
vettek fel a terápiában nem résztvevő terapeuták. A válaszok
alapján, az ST segítségével sikerült jobban megérteni állapotuk
sajátosságait, a viselkedésük kiváltó okait
Kimenetel Jobb önismeret, megnövekedett éberség, az érzelmi reak¬
ciók jobb megértése, magasabb szintű magabiztosság és
asszertivitás. A résztvevők közül 22 találta az ST-t hatéko¬
nyabbnak más terápiáknál (mélyebb önismeretet nyújtott,

testreszabottabbnak nyilvánult, csoportos formában érezhető
volt az érzelmi támogatottság).
Szerző(k) David Koppers, Henricus Van, Jaap Peen, Jet Alberts és Jack
Dekker, (2020)
Kondíció 225 beteg, PD +enyhe, illetve súlyos depressziós tüneteket mu¬
tatö csoportok, 30 hetes csoportos ST, 4 ällapotfelmeres tör¬
tént: a terápia előtt, a terápia 10. hetében, a végén (30. hét) és az
utánkövetés során (32. hét)
Beavatkozás A tüneteket a Tünet Ellenőrző Lista (90) alapján mérték fel. To¬
vábbá megállapították a séma pontszámokat (Young Kérdőív) és
a coping mechanizmusokat (Utrecht Coping Lista) értékelték.
A csoportok 8-9 főből álltak. A terápia 2 szakaszból állt: az első
a sémák konceptualizációja, a másik a módosítása volt.
Kimenetel Kisebb arányban csökkent a pszichiátriai tünetek mértéke, ma¬
gasabb mértékű javulást az enyhébb depresszióban küzdő szemé¬
lyiségzavaros betegeknél regisztráltak. Az utánkövetéses vizsgá¬
lat során nem tapasztaltak különbséget a két csoport között.
további tanulmányok részletei

kezelésében
Szerző(k) Thiel et al., 2016

Kondíció 10 fő bennfekvő beteg 12 hetes sématerápiát kapott. A haté¬
konyságot kérdőívekkel ellenőrizték:
Yale-Brown Obsessive Compulsive Scale (Y-BOCS)
Obsessive Compulsive Inventory-revised (OCI-R)
Beck Depression Inventory (BDI-II)
Beavatkozás 12 hetes pszichoterápia

Kimenetel A ST szignifikánsan csökkentette az OCD tüneteit.
Szerző(k) Montazeri et al., 2014
Kondíció Esetbemutatás; 1 személyt sématerápiába vontak be. A ha¬
tékonyságot a következő kérdőívekkel A/B tesztelték:
ur.
Martukovich’s Obsessive Compulsive Personality Disorder

Questionnaire és Beck Anxiety Inventory (BAI).
Beavatkozas semateräpia
Kimenetel AST szignifikänsan csökkentette az OCD tüneteit.
Szerzö(k) Bamelis, 2014
Kondiciö 50 alkalom sématerápiát és 6, 12, 18, 24 és 36 hónapos, kérdő¬
íves utánkövetéssel ellenőrizték a hatékonyságot.
8
Ellen Gross — Nicola Stelzer — Gitta Jacob: Treating OCD with the schema mode model, in
M. van Vreeswijk — J. Broersen — M. Nadort (eds): The Wiley-Blackwell Handbook of Schema
Therapy: Theory, Research and Practice, Hoboken, Wiley-Blackwell, 2012, 173-184; Mohammad
Jahangiri — Mehdi Salehi - Mahdieh Ashayeri — Hassan Pasha — Sharifi Hassan: Effectiveness of
schema therapy on modification early maladaptive schemas patient with resistant obsessive-com¬
pulsion disorder, Shenakht Journal of Psychology and Psychiatry, vol. 2, 2015/2, 13-28; Nicola
Thiel — Gitta A. Jacob — Brunna Tuschen-Caffier — Nirmal Herbst — Anne K. Kiilz — Elisabeth
Hertenstein — Christoph Nissen — Ulrich Voderholzer: Schema therapy augmented exposure and
response prevention in patients with obsessive-compulsive disorder: Feasibility and efficacy of
a pilot study, Journal of Behavior Therapy and Experimental Psychiatry, 2016/52, 59-67.
Lotte L. M. Bamelis — Silvia M. A. A. Evers — Philip Spinhoven — Arnoud Arntz: Results of
a multicenter randomized controlled trial of the clinical effectiveness of schema therapy for
personality disorders, Am J Psychiatry, vol. 171, 2014/3, 305-322.
Kontroll kondíció egészséges populáció, 50 fő
Beavatkozás 50 alkalmas sématerápia, kérdőíves hatásvizsgálat
6, 12, 18, 24 and 36 hónapos utánkövetés
Kimenetel A sématerápia magasabb szintű általános és szociális működést

eredményezett.
Szerző(k) Gross, Stelzer, & Jacob, 2012
Kondiciö Esetbemutatás 2 személyen
Beavatkozás sémamód modell terápia

Kimenetel A sématerápia szignifikánsan csökkentette az OCD tüneteit
Szerző(k) Jahangiri et al., 2015
Kondicié 24 bennfekv6 személyt 20 alkalmas sémateräpiäban részesitet¬
tek, elő- és utóteszteltek, valamint egy hónapos utánkövetést
végeztek.
Kontroll kondíció volt
Beavatkozás A személyek előtesztelést, 20 alkalmas sématerápiát, utóteszte¬

lést és 1 hónapos utánkövetés kaptak.
Kimenetel A sématerápia szignifikánsan csökkentette az OCD tüneteit.
Szerző(k) Renner, DeRubeis, Arntz, Peeters, Lobbestael és

Huibers (2018)
Kondíció 25 (18-65 év) v.sz. a DSM-IV kritériumainak megfelelően króni¬
kus depresszió diagnózisával
Kontroll kondíció Nem volt
Beavatkozás A depressziós tünetek, maghiedelmek és a terápiás szövetség

értékelése.
A sémák és tünetek feltárását az intervenciós fázis 65 egyéni

ülése követte.
Kimenetel A maghiedelmek pozitív irányban változtak.

A depressziós tünetek változása függ a terápiás szövetség céljá¬
tól, illetve ezen szövetség minősége is változik a kezelés során.
+255 +
Szerz6(k) Wegener, Alfter, Geiser, Liedtke, és Conrad (2013)
Kondicié 47 (38 nö, 9 ferfi; atlagéletkor=35,47 év) major depressziöval
diagnosztizält v.sz.
Beavatkozás 56 napon át heti 1 alkalommal egyéni, 4 alkalommal

pszichodinamikus csoportterápia. Heti 2 alkalommal figye¬
lemre összpontosító mozgásterápia, heti 1-1 alkalommal
pszichodinamikus művészetterápiás csoport és kognitív-visel¬
kedéses szerepjáték csoportfoglalkozás.
Kimenetel A korai maladaptív sémákat megcélzó, de séma-specifikus ele¬
meket nélkülöző integratív terápia csökkentette a tüneti szo¬
rongást, és az öt korai maladaptív sématartomány közül hármat
meg is változtatott.
Ezen eredmények alapján, a korai maladaptív sémák megvál¬
toztatása az sématerápián túl más megközelítési módokkal
(pl. Pszichodinamikus terápia) is sikeres lehet.
Szerző(k) Malogiannis, Arntz, Spyropoulou, Tsartsara, Aggeli, Karveli,
Vlavianou, Pehlivanidis, Papadimitriou és Zervas (2014)
Kondíció 19 (18-65 év) v.sz. krónikus depresszió diagnózisával.
Beavatkozás A kezelés 60 sématerápia ülésből állt, ebből 55 ülésre he¬

tente, 5-re pedig kéthetente került sor. Mindezt 6 hónapos
utánkövetés zárta.
Kimenetel A sématerápia 60 ülése statisztikailag és klinikailag is szignifi¬

káns tüneti javulást eredményezett. A v.sz-ek körülbelül 60%-a
tüneti javulást tapasztalt, vagy kielégítően reagált a kezelésre,
a Hamilton Depresszió Skála értékei jelentős csökkenést
mutattak.
Szerző(k) Porter, Bourke, Carter, Douglas, McIntosh, Jordan, Joyce és

Frampton (2016)
Kondicié 69 (18-65 év) major depresszióval diagnosztizált v.sz.

Kontroll kondíció 58 egészséges személyből álló kontrollcsoport
Beavatkozás Hangulati és neuropszichológiai mérések, érzelmi feldolgozást
mérő tesztek a vizsgálat kezdetekor. Ezt követte a ST vagy CBT
kurzus.
A vizsgálat végén, 16 héttel később ismét elvégezték a méréseket.

Kimenetel A 16 hetes pszichoterápia után a depressziót mérő átlag pont¬
számok több, mint felükre csökkentek.
A neuropszichológiai működés javulását azonban nem hozta
egyik terápia sem, az érzelmi feldolgozásban sem volt változás.
Szerző(k) Carter, McIntosh, Jordan, Porter, Frampton és Joyce (2013)
Kondíció 100 (31 férfi, 69 nő) major depresszióval diagnosztizált, 18 év
feletti személy
Beavatkozás A résztvevők véletlenszerű elosztás alapján vagy ST, vagy CTB

terápiában részesültek (egyenlő arányban) 6 hónapig heti, majd
fél évig havi rendszerességgel.
Kimenetel A sématerápia nem bizonyult sem szignifikánsan jobbnak, sem
rosszabbnak a CBT-nél.
Az eredmények azt igazolják, hogy a sématerápia a CTB alter¬
natívájaként léphet elő a depresszió kezelésében.
bemutató tanulmányok részletei
Szerző(k) Ball, Maccarelli, LaPaglia és Ostrowski (2011)

Kondíció 105 szerfüggő vizsgálati személy (személyiségzavarral vagy anélkül)
Kontroll kondíció ] Nem volt
Beavatkozás Minden résztvevő vagy kettős fókuszú sématerápián vagy egyéni

kábítószer-tanácsadáson vett részt 6 hónapon át.
Kimenetel 6 hónap alatt mindkét kezelés csökkentette a tüneteket, azonban

az egyéni kábítószer-tanácsadás több esetben is tartósabb csök¬
kenést eredményezett a pszichiátriai tünetekben és diszfóriás
zavarokban.
Az eredmény felveti az integratív terápia magasabb hatékonysá¬

gának kérdését szerhasználó betegek esetében.
Szerző(k) Boog, Van Hest, Drescher, Verschuur és Franken (2018)
Kondíció 56 alkoholfüggő (17 nő, 39 férfi) és 47 (6 nő, 41 férfi) kokain¬
függő v.sz.
Kontroll kondíció | 56 (22 nő, 34 férfi) egészséges személy
Beavatkozás A három csoport összehasonlítása a sémamódok és személyi¬

ségzavar-tünetek tekintetében.
Kimenetel Az eltávolodott önmegnyugtató, a sérülékeny gyermek, az im¬

pulzív gyermek és a büntető szülő sémamódok tekintetében az
alkohol- és kokainfüggő csoport magasabb pontszámot muta¬
tott, mint a kontrollcsoport. A dühös gyermek sémamódban a
kokainfüggő csoport mutatott magasabb eredményt a kontroll¬
csoportnál.
Az alkohol- illetve kokainfüggő csoport szignifikánsan nem
különbözött a vizsgált sémamódok tekintetében.
Szerző(k) Tapia, Perez-Dandieu, Lenoir, Othily, Gray és Delile (2018)

Kondíció 15 fős, szerhasználó (alkohol és/vagy drog) vagy PTSD
komorbiditással élő nőből álló csoport
Kontroll kondíció | Nem volt
Beavatkozás A kétfázisú protokoll során a v.sz-ek EMDR terápiával társuló

ST üléseken vettek részt. Az első fázisban a traumatikus emlék
feldolgozásán, a másodikban az addiktív memória újrafeldolgo¬

zásán volt a hangsúly.
A kezelést megelőzően és azt követően is értékelésre került a kü¬
lönböző szerek utáni sóvárgás mértéke, a PTISD tünetei, illetve a
korai maladaptív sémák.
Kimenetel A traumatikus emlékekre összpontosító 8 kombinált ST ülés

jelentősen csökkentette a PTSD tüneteit.
A további 8 ülés során az EMDR-rel kombinált ST csökkentette
a résztvevő nők függőségének súlyosságát.
Az eredmények alapján az ST más módszerekkel való kombiná¬
lása is hatékonynak bizonyulhat.
5. táblázat: A szerhasználat sématerápiával való kezelését

bemutató tanulmányok adatai
A sématerápia hatékonysága evészavarok esetén
Pugh" kutatásával összhangban elmondható, hogy a séma- és a sémamód-terá¬

pia ígéretes módszereknek tűnnek az étkezési zavarok kezelésében. Pugh meglá¬
tása szerint a viselkedésterápiák hiányosságai okán egyre nagyobb az érdeklődés
a sématerápia használata iránt. 2015-ös kutatása rávilágít arra, hogy az étkezési
zavarok esetén nemcsak a maladaptív gondolatláncok felismerése a fontos, ha¬
nem működési mechanizmusuk megértése és a módosításukra való motiváltság.
Az áttekintett tanulmányok részletei a 6. táblázatban találhatók.
10 Matthew Pugh: A narrative review of schemas and schema therapy outcomes in the eating
disorders, Clinical Psychology Review, 2015/39, 30-41.
Szerző(k) Susan G. Simpson, Emma Morrow, Michiel van Vreeswijk,
Caroline Reid (2010)
Kondíció 8 fő, 18 (90 perces) csoportos ST ülés
Beavatkozás Kognitív, élményalapú és interperszonális elemeket vontak be,

a korábban említett SCBT-t alkalmazták.
Kimenetel A résztvevők 4396-nál csökkentek a Young Séma Kérdőív pont¬

számai a terápiát követő mérések alapján, csökkentek a káros
evési szokások, bátrabbak lettek, új viselkedési stílust próbáltak
ki, tudatosították a sémamódok váltakozását, ezáltal magasabb
önkontrollra tettek szert.
Szerző(k) Fiona Calvert, Evelyn Smith, Rob Brockman és Susan Simpson

(2018)
Kondíció 40 evészavarral diagnosztizált nő, 25 csoportos ST ülés (heten¬

te 1,5 óra) 4 4 egyéni ülés
Beavatkozás A csoportokba (6-8 fő) kerülés előtt telefonos beszélgetés, illet¬

ve 2 órás interjú zajlott. A rövid Young-kérdőívet és a sémamód
kérdőívet alkalmazták a sémák és sémamódok feltérképezésére.
Minden résztvevő munkafüzetet kapott. Különös hangsúlyt
fektettek asémamódok étkezési szokásokkal való összekapcso¬
lására, illetve a negatív testkép bizonyos sémamódok megjele¬
nésére gyakorolt hatására, az érzelmi támogatás igények kom¬
munikálására. A mindfulness meditációt is bevonták a testi
reakciók hatékonyabb felismerése érdekében.

Kimenetel A csoportos sématerápia pozitív hatást gyakorolt az étkezési
zavarban szenvedőkre (csökkent az étkezési zavar súlyossági
indexük), megnövekedett az általános életminőség pontszámuk.
Szerző(k) Lisa Hodge, Susan Simpson (2016)
Kondíció 7 evészavaros nő
Beavatkozás Sématerápiát alkalmaztak művészi és non-verbális technikák¬

kal kiegészítve. A gyermekkori szexuális abúzus étkezési zava¬
rok kialakulásában játszott szerepét tanulmányozták, 12 hó¬
napon át félig strukturált interjúkat vettek fel a résztvevőkkel.
Mivel érzelmileg megterhelő volt verbálisan kifejezni a trauma
okozta érzelmeket, különböző rajzolási technikákat alkalmaz¬
tak. Ezután szimbólumelemzést végeztek. A kezelés második
szakaszában vonták be a sématerápiás módszereket.
Kimenetel Csökkent az étkezési zavar súlyossági index. A sématerápia

művészetterápiával kiegészítve hatékonyabbnak bizonyult
az érzelmek előhívásában.
6. táblázat: Evészavarok sématerápiával való kezelését

bemutató tanulmányok részletei
A SÉMATERÁPIA HATÉKONYSÁGÁNAK VIZSGÁLATA EGYÉB TERÜLETEKEN
A sématerápia hatékonysága a kriminálpszichológiában
Klinikai vizsgálatok bizonyítják, hogy a személyiségzavarok nagyon gyakoriak

forenzikus környezetben. Az elítéltek általában sokkal bizalmatlanabbak és érzel
mileg depriváltak, reaktívabb az agresszív viselkedésük, képesek a manipulálásra
és csalásra." Ezért is nehezebb ezeket a személyeket bevonni a terápiába és hatá
sosan kezelni. Az utóbbi években a sématerápia jelentős sikereket ért el az adott
területen. Az áttekintett tanulmányok részletei a 7. táblázatban találhatók.
Szerző(k) David P. Bernstein, Arnoud Arntz és Marije Keulen-de Vos

(2007)
Kondicié 7 német törvényszéki kórház, 35 beteg, 2 éves sématerápia

Beavatkozas A forenzikus ST azokra a sémamódokra fókuszált, melyek az

erőszak és a bűnözés rizikófaktorainak számítanak.
Kimenetel A betegek 8096- a engedélyt kapott a társadalomba való

reintegrációra
Szerző(k) David P. Bernstein, Arnoud Arntz és Marije Keulen-de Vos

(2012) - az elözö kutatds folytatasa
vu
Kondicié 102 férfi v.sz, antiszociális, borderline, nárcisztikus és paranoid

PD, pszichopata betegeket is bevontak. 3 éves sématerápia (he
tente 2 ülés) vs. hagyományos terápia (hetente 1 ülés). 3 évig
folyt az utánkövetés, 6 havi mérésekkel
Beavatkozas
4 David P. Bernstein — Hank L.I. Nijman — Kai Karos — Marije Kuelen De Vos — Vivienne Vogel
— Tanja Lucker: Schema Therapy for forensic patients with personality disorders: design and
preliminary findings of a multicenter randomized clinical trial in the Netherlands, Internatio
nal Journal of Forensic Mental Health, 2012/11, 312-324.
* 260 +
A SÉMATERÁPIA HATÉKONYSÁGVIZSGÁLATÁNAK ÁTTEKINTÉSE
Kimenetel 81,3% (N = 13) kapott felügyelet alatti távozást az ST csoport¬

ban és 78,6% (N - 11) a hagyományosban. A felügyelet nélküli
távozók közül az ST-csoportban lévőknek átlagosan 138 nappal
kevesebb időre volt szükségük, mint a másik csoportnak
Szerző(k) Elsa Van den Broek., Marije Keulen-de Vos., David P. Bernstein,
D. P. (2011)
Kondíció Művészetterápia, verbális terápia és ST hagyományos kezeléssel

(TAU) összehasonlítva, 10 Cluster B-vel diagnosztizált férfi.
Beavatkozas Érzelmeket próbáltak kiváltani.

Kimenetel A művészetterápiás ülések során sokkal érettebb érzelmi álla¬
potokat mutattak a betegek, az ST több gyermeki módot moz¬
dított meg, mint a TAU.
7. táblázat: Kriminálpszichológia területén alkalmazott sématerápia tanulmányok
Megjegyzendő, hogy a művészetterápia és a sématerápia rendelkezik a legna¬

gyobb potenciállal az érzelmileg deprivált betegek esetén.
A sématerápia hatékonysága párterápiában
A sématerápia szignifikánsan növelte a házassággal való elégedettséget és a

házastársi kapcsolat minőségét, ? valamint az intimitás mértékét." A módszer
szignifikánsan csökkentette a válások számát," a házasságban észlelt stressz
mértékét" és a felmerülő problémák számát, vagy észlelt mennyiségét." Az át¬
tekintett tanulmányok részletei a 8. táblázatban találhatók.
2 Bahar Khatamsaz — Elham Forouzandeh — Davoud Ghaderi: Effectiveness of schema therapy on

marital satisfaction and marital relationship quality in married women, International Journal
of Educational and Psychological Researches, vol. 3, 2017/1, 11.
13 Mohammad Hatami - Mahnaz Fadayi: Effectiveness of schema therapy in intimacy, marital
conflict and early maladaptive schemas of women suing for divorce, International Journal of
Advanced Biological and Biomedical Research, vol. 3, 2015/3, 285-290.
4 Rahman Berdi Ozouni-Davaji - Kioumars Farahbakhsh - Masoumeh Esmaeily — Frangis Ka¬
zemi: Effect of couple’s schema therapy in decreasing couples’ tendency to divorce among di¬
vorce-applicant couples, Journal of Research and Health, vol. 8, 2018/1, 21-31.
8 Ali Akbar Goudiny — Kyanoosh Zahra Kar: The Effectiveness of Group Schema Therapy on
Marital Stress, Journal of Applied Psychology & Behavioral Science, vol. 2, 2017/4, 169-174.
6 Hatami-—Fadayi: Effectiveness of schema therapy in intimacy, 285-290.
e 261 "
Szerz6(k) Khatamsaz, Forouzandeh és Ghaderi (2017)
Kondicié 15 fő 7, heti 45 perces terápiában és kérdőíves elő- és utótesz¬
telésben részesült, melyben a következő mérőeszközöket al¬
kalmazták: Marital Satisfaction Scale, Communication Skills
Inventory, Young Schema Ouestionnaire.
Kontroll kondíció 15 fős kontrollcsoport
Beavatkozás A bevont személyek kérdőíves előtesztelésben, 7, heti 45 perces

sématerápiában és kérdőíves utótesztelésben részesültek.
Kimenetel A kérdőíves vizsgálat alapján a ST szignifikánsan növelte

a házassággal való elégedettséget és a kapcsolat minőségét.
Szerző(k) Panahifar és mtsai (2015)

Kondíció 20 pár 20 alkalmas terápiában részesült. A hatékonyságát a kö¬
vetkezö kerdöivekkel teszteltek: Revised Dyadic Adjustment
ur
Scale, Young Schema Questionnaire.

Kontroll kondíció 20 párból álló kontrollcsoport
Beavatkozás A vizsgálati csoport tagjai 20 alkalmas sématerápiában része¬

sültek.
Kimenetel A kérdőíves vizsgálat alapján a ST szignifikánsan csökkentette

a házassági problémákat.
Szerző(k) Hatami és Fadayi (2015)
Kondíció Esetbemutatás 3 női kliensen, akik 11 alkalmas sématerápiában
részesültek. A terápia hatékonyságát a következő kérdőívek¬
kel tesztelték: Young schema Questionnaire, Marital Conflict
Questionnaire, Intimacy in Marriage Questionnaire, Marital
Conflict Questionnaire.
Beavatkozas A vizsgálati személyek 11 alkalmas sématerápiában és kérdő¬

íves utótesztelésben részesültek.
Kimenetel A séma a terápia hatékonynak bizonyult az intimitás fokozásá¬

ban, a konfliktusok csökkenésében és a korai maladaptív sémák
tekintetében válópert indító nők között.
Szerző(k) Ozouni-Davaji és mtsai (2018)

Kondiciö 3 pár 20 alkalmas sématerápiában részesült, amit a következő
kérdőívekkel előteszteltek, majd két hónapos utánkövetéssel
ur.
utóteszteltek.
Beavatkozás A vizsgált párok kérdőíves előtesztelésben, 20 alkalmas sémate¬

rápiában, majd 2 hónapos kérdőíves utánkövetésben részesültek.
Kimenetel A ST szignifikánsan csökkentette a válás iránti hajlandóság
mértékét.
* 262 "
Szerző(k) Goudiny és Kar (2017)
Kondíció 15 pár (30 személy)
10 alkalmas sématerápia, kérdőívek
Kontroll kondíció 15 pár (30 személy)
Beavatkozás A vizsgálati csoport tagjai előtesztelésben, 10 alkalmas sémate¬
rápiában és utótesztelésben részesültek.
Kimenetel A ST szignifikánsan csökkentette az észlelt stresszt a párok

között
Szerző(k) Roediger, Zarbock, Frank-Noyon, Hinrichs és Arntz (2020)

Kondíció 12 párt vontak be sématerápián alapuló 7 alkalmas keresztezett
vizsgálatba. A párokkal első interjút vettek fel. 6 pár először 2
alkalommal sématerápián alapuló imaginációs átírás beavat¬
kozást, majd a következő két alkalommal kognitív sématerápiát
kapott. A másik 6 pár ugyanezeket a feltételeket, de fordított
sorrendben kapta. A folyamatot értékelő / integráló és záró
üléssel fejezték be. A párok intimitás érzését az üléssorozat
végén a következő mérőeszközökkel mérték:
Visual Analogue Scales, Beck Depression Inventory.
Kontroll kondíció 6 pár
Beavatkozás A párok 4 alkalmas sémapárterápiában részesültek, melyből
két alkalom imaginációs átírás módszerrel, 2 alkalom kognitív
sématerápiás módszerrel valósult meg. A terápia végén kérdő¬
íves utótesztelést kaptak.
Kimenetel Az imaginációs átírás technika szignifikánsan pozitívabb hatást
gyakorolt az egymás iránti közelség érzésben és lelki jóllétben a
párok mindkét tagja esetében, mint a kognitív sématerápia.
Szerző(k) Josephine Giesen-Bloo és mtsai (2006)

Kondíció Sématerápia és áttételfókuszú pszichoterápia (TFP) ösz¬
szehasonlítása, azonos szociodemografiai statusz, 88 PD be¬
teg, 3 éves TFP vagy ST (hetente kétszeri 50 perces iilések),
utánkövetés minden 3. hónap után.
* 263 *
Beavatkozas Eszk6z: Borderline Personality Disorder Severity Index

Kimenetel Mindkét terápiás forma jelentős javulást hozott, magasabb
lemorzsolódási arány a TEP esetén, 3 éves utánkövetés alapján
szignifikánsan több ST csoportos beteg gyógyult meg, csökkent
az általános pszichopatológiai szint, az életminőség tekinteté¬
ben is jobb eredményeket értek el.
Szerző(k) Farrel, Shaw és Webber (2009)

Kondíció Hagyományos Pszichoterápia (TAU) vs. Sématerápia, 32 nő
(22-52 év közöttiek)
Beavatkozas Eszk6z6k: Borderline Zavar Index, Tünet Ellenőrző Lista (90),

módosított Interjú a Borderline Személyiségzavar részére, Álta¬
lános Működés Értékelése Kérdőív.
Kimenetel Lemorzsolódási arány a sématerápia vs. TAU esetén egyenő 1

a 4-hez, az ST csoport 94 százaléka, míg a TAU csoport mind¬
össze 16 százaléka nem elégítette ki többé a BPD klinikai krité¬
riumait. Az ST csoportban jelentősen csökkent az önkárosító
magatartás előfordulása, 3 hónapos kezelést követően kevésbé
érezték magukat magányosnak, az életüket pedig üresnek.
9. táblázat: A sématerápia és más módszerek

hatékonyságát összehasonlító tanulmányok részletei
ÖSSZEFOGLALÁS
A fejezetben empirikus eredményekre támaszkodva vizsgáltuk a sématerápia

hatékonyságát borderline személyiségzavar, depresszió, obszesszív-kompulzív
zavar, szerhasználat, evészavarok esetében, párterápiában és a kriminálpszicho¬
lógia területén.
Az áttekintett tanulmányokban a sématerápia eredményesen csökkentette
a megcélzott problémákat, így a módszer ezen területeken való alkalmazása
hatékony és javasolt.
* 264 +
BIBLIOGRÁFIA
BALL, Samuel A. — MACCARELLI, Lisa M. — LAPAGLIA, Donna M. — OsTROWSKI, Mark J.:
Randomized trial of dual-focused versus single-focused individual therapy for personality

disorders and substance dependence, The Journal of Nervous and Mental Disease, vol. 199,
2011/5, 319-328.
BAMELIS, Lotte L. M. — Evers, Silvia M. A. A. — SPINHOVEN, Philip - ARNTZ, Arnoud: Results

of a multicenter randomized controlled trial of the clinical effectiveness of schema therapy
for personality disorders, American Journal of Psychiatry, vol. 171, 2014/3, 305-322.
BAMELIS, Lotte. L.M.— ARNTz, Arnoud — WETZELAER, Pim — VERDOORN, Ryanne — EVERS,
Silvia M. A. A.: Economic evaluation of schema therapy and clarification-oriented psycho¬
therapy for personality disorders: A multicenter, randomized controlled trial, The Journal
of Clinical Psychiatry, vol. 76, 2015/11, e1432-e1440.
BERNSTEIN, David P. — NIJMAN, Hank L. I. — Karos, Kai — KUELEN DE Vos, Marije —
VOGEL Vivienne — LUCKER, Tanja: Schema Therapy for forensic patients with personality
disorders: design and preliminary findings of a multicenter randomized clinical trial in
the Netherland, International Journal of Forensic Mental Health, 2012/11, 312-324.
Boog, Michiel — VAN HEst, Klaartje M. - DRESCHER, Tamar — VERSCHUUR, Margot J. —
FRANKEN, Ingmar H. A.: Schema modes and personality disorder symptoms in alcohol¬
dependent and cocaine-dependent patients, European Addiction Research, vol. 24, 2018/5,
226-233.
CALVERT, Fiona — SMITH, Evelyn — BROCKMAN, Rob — SIMPSON, Susan: Group schema therapy
for eating disorders: study protocol, Journal of Eating Disorders, vol. 6, 2018/1, 1.
CARTER, Janet D. - McINTOSH, Virginia V. — JORDAN, Jennifer — PORTER, Richard J. —
FRAMPTON Christopher M. — Joyce, Peter R.: Psychotherapy for depression: a randomized
clinical trial comparing schema therapy and cognitive behavior therapy, Journal of Affective
Disorders, 2013/151, 500—505.
DICKHAUT, Veronique — ARNTZ, Arnoud: Combined group and individual schema therapy
for borderline personality disorder: a pilot study, Journal of Behavior Therapy and Experi¬
mental Psychiatry, vol. 45, 2014/2, 242-251.
GIESEN-BLOO, Josephine — VAN Dyck, Richard — SPINHOVEN, Philip —- VAN TILBURg, Willem
— DIRKSEN, Carmen — VAN ASSELT, Thea — KREMERS, Ismay — NapDortT, Marjon — ARNTZ,
Arnoud: Outpatient Psychotherapy for Borderline Personality Disorder Randomized Trial
of Schema-Focused Therapy vs Transference-Focused Psychotherapy, Archives of General
Psychiatry, vol. 63, 2006/6, 649-658.
Goupiny, Ali Akbar — Kar, Kyanoosh Zahra: The Effectiveness of Group Schema Therapy
on Marital Stress, Journal of Applied Psychology & Behavioral Science, vol. 2, 2017/4,
169-174.
BIRINYI RÉKA - FÜZES NÓRA — NYIZSALOVSZKA TÍMEA — ZABO VIRAG
Gross, Ellen — STELZER, Nicola — JACOB, Gitta: Treating OCD with the schema mode model,
in M. van Vreeswijk, J. Broersen, & M. Nadort (eds.): The Wiley-Blackwell Handbook of
Schema Therapy: Theory, Research and Practice, 2012, 173-184.
HATAMI, Mohammad - Fapayı, Mahnaz: Effectiveness of schema therapy in intimacy, mari¬
tal conflict and early maladaptive schemas of women suing for divorce. International
Journal of Advanced Biological and Biomedical Research, vol. 3, 2015/3, 285-290.
HODGE, Lisa — SIMPSON, Susan: Speaking the unspeakable: Artistic expression in eating
disorder research and schema therapy, The Arts in Psychotherapy, 2016/50, 1-8.
JAHANGIRI, Mohammad Mehdi — SALEHI, Mahdieh — ASHAYERI, Hassan — PASHA, Sharifi
Hassan: Effectiveness of schema therapy on modification early maladaptive schemas pa¬

tient with resistant obsessive-compulsion disorder, Shenakht Journal of Psychology and
Psychiatry, vol. 2, 2015/2, 13-28.
KHATAMSAZ, Bahar — FOROUZANDEH, Elham — GHADERI, Davoud.: Effectiveness of schema
therapy on marital satisfaction and marital relationship quality in married women, In¬
ternational Journal of Educational and Psychological Researches, vol. 3, 2017/1, 311.
Koppers, David — VAN, Henricus — PEEN, Jaap — ALBERTS, Jet —- DEKKER, Jack: The influence
of depressive symptoms on the effectiveness of a short-term group form of Schema Cogni¬
tive Behavioural Therapy for personality disorders: a naturalistic study, BMC Psychiatry,
vol. 20, 2020/1.
MALOGIANNIS, Ioannis A. - ARNTZ, Arnoud — SPYROPOULOU, Areti — TSARTSARA, Eirini
— AGGELI, Aikaterini - KARVELI, Spyridoula — VLAVIANOU, Miranda, - PEHLIVANIDIS,

Artemios — PAPADIMITRIOU, George N. — ZERVAS, Iannis: Schema therapy for patients
with chronic depression: a single case series study, Journal of Behavior Therapy and Ex¬
perimental Psychiatry, vol. 45, 2014/3, 319-329.
MASLEY, Samantha A. — GILLANDERS, David T. — Simpson, Susan G. - TAYLOR, Morag A.:
A Systematic Review of the Evidence Base for Schema Therapy, Cognitive Behaviour
Therapy, vol. 41, 2012/3, 185-202.
MONTAZERI, Mohammad Sadegh — NEsHATDOOST, Hamidtaher — ABEDI, Mohammad Reza
— ABEDI, Ahmad: Effectiveness of schema therapy on symptoms intensity reduction and
anxiety in a special case with obsessive compulsive personality disorder (case report).
Zahedan Journal of Research in Medical Sciences, vol. 16, 2014/5, 92-94.
NORDAHL, Hans M. - NYSÆTER, Tor E.: Schema therapy for patients with borderline per¬
sonality disorder: a single case series, Journal of Behavior Therapy and Experimental
Psychiatry, vol. 36, 2005/3, 254-264.
OZzouNI-DAVAJI, Rahman Berdi — FARAHBAKHSH, Kioumars — ESMAEILY, Masoumeh —
KAZEM!1, Frangis: Effect of couple’s schema therapy in decreasing couples’ tendency to

divorce among divorce-applicant couples, Journal of Research and Health, vol. 8, 2018/1,
21-31.
* 266 *
PANAHIFAR, Sajad — TAGHIZADE, Mohammadehsan — ESFANDYARI, Hojat — MAHDAvI, Abed

— SALEHI, Sara: Effectiveness of schema-focused couple therapy to reduce marital relations
conflict applicant for divorce, Advances in Natural and Applied Sciences, vol. 9, 2015/1,
70—75.
PORTER, Richard J. — BOURKE, C. — CARTER, Janet D. - DouGLASs, Katie M. — MCINTOSH,
Virginia V. W. — JORDAN, Jennifer — JoYcE, Peter — FRAMPTON, C. M. A.: No change

in neuropsychological dysfunction or emotional processing during treatment of major
depression with cognitive-behaviour therapy or schema therapy, Psychological Medicine,
vol. 46, 2016/2, 1-12.
PuGH, Matthew: A narrative review of schemas and schema therapy outcomes in the eating
disorders, Clinical Psychology Review, 2015/39, 30-41.
RENNER, Fritz - VAN GooR, Michiel — HUIBERS Marcus — ARNTZ, Arnoud — BUTZ, Betty
— BERNSTEIN, David: Short-term group schema cognitive-behavioral therapy for young
adults with personality disorder features: associations with change in symptomatic dis¬
tress, schemas, schema modes and coping styles, Behaviour Research and Therapy, vol. 51,
2013/8, 487-492.
ROEDIGER, Eckhard — ZARBOCK, Gerhard — FRANK-Noyon, Eva — HINRICHS, Julia— ARNTZ,
Arnoud: The effectiveness of imagery work in schema therapy with couples: a clinical ex¬
periment comparing the effects of imagery rescripting and cognitive interventions in brief
schema couples therapy, Sexual and Relationship Therapy, vol. 35, 2020/3, 320-337.
SCHAAP, Grietje M. —- CHAKHSSI, Farid - WESTERHOF, Gerben J.: Inpatient schema therapy
for nonresponsive patients with personality pathology: Changes in symptomatic distress,
schemas, schema modes, coping styles, experienced parenting styles, and mental well¬
being, Psychotherapy, vol. 53, 2016/4, 402-412.
SCHNEIDER BAKOS Daniela — GALLO, Alex E. — WaINER, Ricardo: Systematic review of the
clinical effectiveness of schema therapy, Contemporary Behavioral Health Care, vol. 1,
2015/1, 11-15.
Simpson, Susan G. - Morrow, Emma — VAN VREESWIJK, Michiel — REID, Caroline: Group
schema therapy for eating disorders: a pilot study, Frontiers in Psychology, 2010/1, 1-7.
TAN, Yeow May — LEE, Christopher W. — AVERBECK, Lynn E. - BRAND-DE WILDE, Odette —
FARRELL, Joan — FASSBINDER, Eva — JACOB, Gitta A. - MARTIUS, Desiree, — WASTIAUX,
Sophie - ZARBOCK, Gerhard -— ARNTZ, Arnoud: Schema therapy for borderline person¬
ality disorder: A qualitative study of patients’ perceptions, PLOS ONE, vol. 13, 2018/11,
e0206039.
TAPIA, Geraldine — PEREZ-DANDIEU, Beatrice — LENOIR, Hugo — OTHILY, Erika — GRAY,

Marion A. — DELILE, Jean M.: Treating addiction with schema therapy and EMDR in
women with co-occurring SUD and PTSD: A pilot study, Journal of Substance Use, vol. 23,
2018/2, 199-205.
* 267 +
BIRINYI RÉKA - FÜZES NÓRA — NYIZSALOVSZKA TÍMEA — ZABO VIRAG
THIEL, Nicola — JAcoB, Gitta A. — TUSCHEN-CAEFFIER, Brunna — HERBST, Nirmal — KULz,
Anne K. — HERTENSTEIN, Elisabeth — NISSEN, Christoph — VODERHOLZER, Ulrich: Schema

therapy augmented exposure and response prevention in patients with obsessive—com¬
pulsive disorder: Feasibility and efficacy of a pilot study, Journal of Behavior Therapy and
Experimental Psychiatry, 2016/52, 59-67.
VAN DEN BROEK, Elsa — KEULEN-DE Vos, Marije — BERNSTEIN, David P.: Arts therapies
and schema focused therapy: A pilot study, The Arts in Psychotherapy, vol. 38, 2011/5,
325-332.
VAN VREESWIJK, M. F. — SPINHOVEN, Philip - EURELINGS-BONTEKOE, E. H. M. - BROERSEN,

J.: Changes in symptom severity, schemas and modes in heterogeneous psychiatric patient
groups following short-term schema cognitive-behavioral group therapy: a naturalistic
pre-treatment and post-treatment design in an outpatient clinic, Clinical Psychology and
Psychotherapy, vol. 21, 2014/1, 29-38.
VIDELER, Arjan — Rossi, Gina M. P. —- SCHOEVAARS, M. — VAN DER FELTZ-CORNELIS, Chris¬
tina — VAN ALPHEN, S. P. J.: Effects of schema group therapy in older outpatients: a proof
of concept study, International Psychogeriatrics, vol. 26, 2014/10, 1709-1717.
WEGENER, Ingo — ALFTER, Susanne — GEISER, Franziska — LIEDTKE, Reinhard — CONRAD,
Rupert: Schema Change Without Schema Therapy: The Role of Early Maladaptive Sche¬
mata for a Successful Treatment of Major Depression, Psychiatry, vol. 76, 2013/1, 1-17.
YOUNG, Jeffrey E. — KLOSKO, Janet S. - WEISHAAR, Marjorie E.: Sématerdpia. Gyakorlati
kézikönyv, Budapest, Magyar Viselkedéstanulmányi és Kognitív Terápiás Egyesület, 2010.
YOUNG, Jeffrey E.: Reinventing your life: how to break free from negative life patterns and feel,
New York, Plume, 1994.
AFFILIACIO
Birinyi Réka: egyetemi hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem;

reka.birinyi97@gmail.com
Füzes Nóra: egyetemi hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem;

norafuzes@gmail.com
Nyizsalovszka Tímea: egyetemi hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem;

nizsalovskitimea@gmail.com
Zábó Virág: doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pszichológiai

Doktori Iskola; zabo95virag@gmail.com
+ 268 *
A DIALEKTIKUS VISELKEDÉSTERÁPIA
HATÉKONYSÁGÁNAK BEMUTATÁSA
me
GERGELY BENCE — GYÖRFFY MÁRTON
BEVEZETÉS
A DBT eredetileg a borderline személyiségzavarral (tovabbiakban az angol meg¬

felelője után BPD) küzdők számára kialakított terápiás módszer volt, amelynek
fő célja, hogy csökkentse a szuicid és paraszuicid (önsértő viselkedések, amelyek
célja nem az öngyilkosság) viselkedések előfordulásának gyakorisagat.1 A DBT
egyaránt merít a kognitív és a viselkedés technikákból, a dialektikus filozófiából,
valamint a mindfulness eszközeit is használja." Alapja a bioszociális elmélet,
amely azt feltételezi, hogy az érzelem és viselkedés regulációban fellépő nehéz¬
ségeket az érvénytelenítő környezet és az érzelmi sebezhetőség biológiai beállí¬
tottságának kölcsönhatása okozza.? Ez elősegíti, hogy a terapeuta úgy tekintsen
a kliens viselkedésére, mint természetes reakció a környezet ingereire.
A DBT-kezelés alapvetően négy hierarchikus egymásra épülő célkitűzésből áll.
(1) Az életveszélyes, szuicid és önsértő viselkedések megszüntetése, (2) a terápiát
akadályozó viselkedések megszüntetése (pl. kliens nem jön el az alkalomra vagy
nem csinálja meg a házi feladatokat), (3) az érzelemreguláció javítása, egymással
látszólagosan ellentétes érzelmek feloldása, (4) az egészséges életvitelt megne¬
hezítő viselkedésformák kezelése, és jó gyakorlatok kialakítása." Ezek alapján a
DBT négy kezelési egységből áll: (1) mindfulness, (2) feszültségtűrési készségek,
(3) érzelmi szabályozás, (4) interperszonális képességek fejlesztése.
1 Marsha M. Linehan — Henry Schmidt III - Linda A. Dimeff — J. Christopher Craft — Jonathan
Kanter — Katherine A. Comtois: Dialectical behavior therapy for patients with borderline per¬
sonality disorder and drug dependence, Am. J. Addict., 1999/8, 279-92.
? "Thomas R. Lynch - William T. Trost — Nicholas Salsman — Marsha M. Linehan: Dialectical
behavior therapy for borderline personality disorder, Annual Review of Clinical Psychology,
2007/3, 181-205.
3 Linehan — Schmidt — Dimeff — Craft - Kanter — Comtois: Dialectical behavior therapy.
* Marsha M. Linehan — Hubert E. Armstrong — Alejandra Suarez — Douglas Allmon — Heidi L.
Heard: Cognitive-behavioral treatment of chronically parasuicidal borderline patients, Arch.
Gen. Psychiatry, vol. 48, 1991/12, 1060-1064; Marsha M. Linehan: Cognitive-Behavioral Treat¬
ment of Borderline Personality Disorder, New York, Guilford, 1991.
* 269 +
A hatékonyságvizsgálatok is a négy cél elérésének hatékonyságát hivatottak

mérni. Jelen fejezetben összefoglaljuk a klinikai vizsgálatok legfontosabb ered¬
ményeit. A DBT hatásosságát rendkívül sok kutatás kísérelte meg igazolni, ezért
ebben a fejezetben a randomizált klinikai vizsgálatokra helyezzük a hangsúlyt.
A randomizált klinikai vizsgálat során a klienseket két csoportba osztják, az
egyik csoporttal az intervenciót használva foglalkoznak, míg a másik kvázi-kont¬
rollcsoporttal egy ettől eltérő, a gyakorlatban használt módszerrel foglalkoznak
(treatment as usual).
A DBT hatékonyságának vizsgálata randomizált klinikai vizsgálatok

alkalmazásával borderline személyiségzavarral diagnosztizáltak körében
Az első kutatássorozatot a DBT megalkotója Marsha M. Linehan és kollégái

végezték. A kutatások során 44 olyan klienst vizsgáltak, akiket BPD-vel diag¬
nosztizáltak és a közelmúltban öngyilkossági kísérletet vagy önsértő viselke¬
dést hajtottak végre több alkalommal. A kliensek vagy DBT-programban vagy
szakemberek által javasolt egyéni terápiában vettek részt. Az eredmények azt
mutatták, hogy a DBT-vel kezelt kliensek szignifikánsan kevesebbszer hajtottak
végre önsértő viselkedésformákat, többen maradtak a terápiában, szignifikánsan
kevesebb haragról számoltak be, valamint a globális és szociális képességeik is
jelentősen javultak."
Ezt követően a kutatási eredmények hatására Linehan és munkatársai 1999¬
ben módosítottak az eljárásokon, majd újabb vizsgálatokat végeztek. Az első két
vizsgálatban BPD-vel diagnosztizált szerhasználókat vizsgáltak, mint a BPD¬
vel gyakori komorbid állapot. A DBT-vel kezelt kliensek esetén a drogtesztek
alkalmával szignifikánsan kevesebb pozitív eredmény született, illetve a klien¬
sek gyakrabban vallották be a teszt előtt, ha fogyasztottak kábítószert." A már
5 Linehan — Armstrong — Suarez — Allmon — Heard: Cognitive-behavioral treatment of chronically

parasuicidal borderline patients; Linehan: Cognitive-Behavioral Treatment of Borderline
Personality Disorder; Marsha M. Linehan — Heidi L. Heard — Hubert E. Armstrong: Naturalistic
follow-up of a behavioral treatment for chronically parasuicidal borderline patients, Arch. Gen.
Psychiatry, 1993/50, 971-974; Marsha M. Linehan — Darren A. Tutek — Heidi L. Heard — Hubert
E. Armstrong: Interpersonal outcome of cognitive behavioral treatment for chronically suicidal
borderline patients, American Journal of Psychiatry, 1994/151, 1771-1776; Lynch — Trost —
Salsman — Linehan: Dialectical behavior therapy for borderline personality disorder.
Linehan — Schmidt — Dimeff - Craft - Kanter - Comtois: Dialectical behavior therapy for pa¬
tients with borderline personality disorder and drug dependence; Marsha M. Linehan — Linda
A. Dimeff — Sarah K. Reynolds — Katherine Anne Comtois — Stacy Shaw Welch: Dialectical
behavior therapy versus comprehensive validation therapy plus 12-step for the treatment of
opioid dependent women meeting criteria for borderline personality disorder, Drug Alcohol
Depend., 2002/67, 13-26; Marsha M. Linehan — Katherine Anne Comtois — Angela M. Murray
+ 270 +
A DIALEKTIKUS VISELKEDÉSTERÁPIA HATÉKONYSÁGÁNAK BEMUTATÁSA
említett második, illetve harmadik vizsgálatban körültekintőbben kialakított

kontrollkörülményt alkottak. A második kutatásban átfogó validációs terápiát
alkalmaztak (comprehensive validation therapy), amelyet egy tizenkét lépéses
programmal egészítettek ki," míg a harmadik kutatásban részt vevő gyakor¬
lott terapeutákat úgy instruálták, hogy a helyzethez szerintük legjobban illő
módszert és terápiás elrendezést használják." Ebben a két esetben is kiemelkedő
eredményeket ért el a DBT-vel kezelt csoport. Nagy mértékben csökkent a szuicid
és önsértő viselkedések száma (kontrollkörülményhez képest a felére). A DBT
hatékonyságát az eredeti szerzőkön kívül három tőlük független kutatócsoport
is megvizsgálta."
Koons és munkatársai" női BPD-vel diagnosztizált veteránok esetén végzett
vizsgálatokat. A klienseket véletlenszerűen két csoportra osztották, ahol az egyik
csoportot DBT-vel, a másik csoportot pedig a veteránokkal foglalkozó alapít¬
ványban alkalmazott módszerrel kezeltek. A kutatás egyik célja az volt, hogy
megvizsgálják, hatékony-e a DBT, ha enyhébb tünetegyüttessel rendelkező kli¬
enseken alkalmazzák (a fent említett hármas és négyes cél), ezért kibővítették a
Linehan és munkatársai által alkalmazott részvételi kritériumot. Az eredmények
megerősítették Linehan és mtsai kutatási eredményeit." A DBT-vel kezeltek szig¬
nifikánsan kevesebb szuicid és paraszuicid viselkedést mutattak. Továbbá szigni¬
fikánsan jobb eredményeket értek el a reménytelenséget, haragot és depressziót
mérő skálákon (Beck-depresszió skála), valamint kevesebb szuicid képzettársí¬
tásról számoltak be, mint a kontrollkörülményeknek alávetett kliensek.
Turner és mtsai a DBT egy módosított változatát használva (kibővítették
pszichodinamikus módszerekkel is) az előbbiekhez hasonló eredményeket
— Milton Z. Brown - Robert J. Gallop: Two-year randomized controlled trial and follow-up of
dialectical behavior therapy vs therapy by experts for suicidal behaviors and borderline person¬
ality disorder, Arch.Gen. Psychiatry, vol. 63, 2006/7, 757-766.
Linehan — Dimeff — Reynolds — Comtois — Welch: Dialectical behavior therapy versus compre¬
hensive validation therapy.
Linehan — Comtois — Murray — Brown — Gallop: Two-year randomized controlled trial and
follow-up of dialectical behavior therapy.
Lynch — Trost — Salsman — Linehan: Dialectical behavior therapy for borderline personality
disorder.
0 Cedar R. Koons - Clive J. Robins — J. Lindsay Tweed — Thomas R. Lynch — Alicia M. Gonzalez:
Efficacy of dialectical behavior therapy in women veterans with borderline personality disorder,
Behav. Therapy, vol. 31, 2001/2, 371-390.
Linehan — Armstrong — Suarez — Allmon — Heard: Cognitive-behavioral treatment of chron¬
ically parasuicidal borderline patients; Linehan: Cognitive-Behavioral Treatment of Borderline
Personality Disorder; Linehan — Heard — Armstrong: Naturalistic follow-up of a behavioral
treatment for chronically parasuicidal borderline patients; Linehan — Tutek — Heard — Arm¬
strong: Interpersonal outcome of cognitive behavioral treatment for chronically suicidal bor¬
derline patients.
e 271"
kaptak.” Verheul és mtsai,'? valamint Van der Bosch &s mtsai'* egy holland kö¬
zössegi pszichiätriän vegzett vizsgälata is megerösitette, hogy a DBT-vel kezelt
kliensek szignifikánsan kevesebb öncsonkító és önsértő viselkedést mutattak,
mint társaik.
Lynch és mtsai" kiemelik, hogy bár az egyes kutatások megbízhatósága némi¬

leg kérdéses, főként a klinikai kutatásokra jellemző alacsony mintaelemszámból
kifolyólag az, hogy a legtöbb feltételezett hatótényező valóban szignifikáns ja¬
vulást okoz, több egymástól független esetben megerősíti a DBT hatékonyságát.
Kiemeli, hogy a DBT jelenleg az egyetlen meggyőző kutatási eredményeket fel¬
vonultató módszer a BPD kezelésére. Bár Bateman és Fonagy" vizsgálata alapján
a mentalizációalapú terápiás technika is megfelelőnek bizonyult a BPD kezelé¬
sében, valamint Levy és mtsai eredményei" alapján a Kernberg által kidolgozott
áttételfokúszú pszichoterápia (TFP) a mentalizáció tekintetében jelentősebb ja¬
vulást ért el, mint a DBT, továbbá a Young-féle sématerápia is felvonultat néhány
biztató eredményt," egyik konkurens terápiás módszer sem tud felmutatni ilyen
erejű, meggyőző empirikus kutatássorozatot.
2 Ralph M. Turner: Naturalistic evaluation of dialectical behavior therapy-oriented treatment for

borderline personality disorder, Cognitive and Behavioral Practice, vol. 7, 2000/4, 413-419.
133 Roel Verheul — Louise M. Van Den Bosch — Maarten W. Koeter — Maria A. J. De Ridder — Theo
Stijnen — Wim Van Den Brink: Dialectical behavior therapy for women with borderline person¬
ality disorder: 12-month, randomised clinical trial in The Netherlands, Br. J. Psychiatry, vol.
182, 2003/2, 135-140.
14 Louisa M. C. Van Den Bosch — Maarten W. J. Koeter — Theo Stijnen — Roel Verheul - Wim Van
Den Brink: Sustained efficacy of dialectical behavior therapy for borderline personality disorder,
Behaviour Research and Therapy, vol. 43, 2005/9, 1231-1241; Louisa M. C. Van Den Bosch ¬
Roel Verheul - Gerard M. Schippers - Wim Van Den Brink: Dialectical behavior therapy of
borderline patients with and without substance use problems: implementation and long-term
effects, Addictive Behaviors, vol. 27, 2002/6, 911-923.
15 Lynch - Trost — Salsman - Linehan: Dialectical behavior therapy for borderline personality
disorder.
16 Peter Fonagy — Anthony Bateman: Progress in the treatment of borderline personality disor¬
der, The British Journal of Psychiatry, vol. 188, 2006/1, 1-3; Anthony Bateman — Peter Fonagy:
Effectiveness of partial hospitalization in the treatment of borderline personality disorder:
a randomized controlled trial, American Journal of Psychiatry, vol. 156, 1999/10, 1563-1569;
Anthony Bateman — Peter Fonagy: Mentalization based treatment for borderline personality
disorder, World Psychiatry, vol. 9, 2010/1, 11.
7 Kenneth N. Levy - Kevin B. Meehan - Kristen M. Kelly — Joseph S. Reynoso — Michal Weber
— John F. Clarkin — Otto F. Kernberg: Change in attachment patterns and reflective function in
a randomized control trial of transference-focused psychotherapy for borderline personality
disorder, Journal of Consulting and Clinicalpsychology, vol. 74, 2006/6, 1027.
8 Gabriela A. Sempértegui - Annemiek Karreman — Arnoud Arntz — Marrie H. J. Bekker: Sche¬
matherapy for borderline personality disorder: A comprehensive review of its empirical foun¬
dations, effectiveness and implementation possibilities, Clinical Psychology Review, vol. 33,
2013/3, 426-447.
+272 +
A DBT hatékonyságvizsgálata metaanalízisek segítségével
A nagyszámú hatékonyságvizsgálat lehetővé tette, hogy metaanalitikus eszkö¬

zökkel is megvizsgálják, hogy az egyes kutatásokban kapott eredmények meny¬
nyire általánosíthatóak, valamint, hogy mely hatótényezőknek a legnagyobb a
hatása.
Kliem, Kröger és Kosfelder" tizenhat kutatás bevonásával (olyan kutatások

kerültek a végső elemzésbe, ahol csak BPD-vel diagnosztizált kliensekkel foglal¬
koztak, valamint módszertanilag megfelelőek voltak), hogy a DBT alkalmazása
hatásos a BPD-vel diagnosztizált kliensek körében. Ugyanakkor megjegyezte,
hogy más BPD-specifikus terápiás módszerek hatékonyságában nem talált kü¬
lönbséget (ez viszont nem azt jelenti, hogy a terápiás módszerek egyenrangúak,
hanem inkább, hogy más hatótényezőkkel dolgoznak).
Panos és mtsai? azt vizsgálták, hogy azoknál a randomizált klinikai vizsgá¬
latoknál, ahol a kontrolltényező szokásos kezelési mód volt (treatment as usual),
a vizsgált hatótényezők közül, melyek esetén volt jelentős hatása a DBT alkal¬
mazásának. Ezek a szuicid és paraszuicid viselkedés csökkentése, a terápia elha¬
gyásának és terápiás alkalmak kihagyásának csökkentése, valamint a depresszív
tünetegyüttesek csökkentése. A vizsgálat során öt kutatás felelt meg a feltételek¬
nek. A vizsgálat fő célja az volt, hogy konzervatívabb statisztikai módszertannal
vizsgálják meg a Kliem és mtsai? alapján állított hatásosságot. Az eredmények
azt mutatták, hogy a DBT-kezelésben résztvevő egyének szignifikánsan keve¬
sebb szuicid és paraszuicid viselkedésformát mutattak, hozzávetőlegesen 4096¬
kal kevesebbet, mint a kontrollcsoport tagjai, valamint a legtöbb kutatásban a
terápiaakadályozó tényezők (pl. terápia elhagyása) csökkentek. Ugyanakkor a
metaanalízis alapján nem volt szignifikáns különbség a depresszív tünetegyüttes
kezelésének hatékonyságában a két csoport között. Mindemellett fontos limitáló
tényező, hogy kevés kutatás került a végső elemzésbe.
Sören Kliem — Christoph Kröger — Joachim Kosfelder: Dialectical behavior therapy for border¬
line personality disorder: a meta-analysis using mixed-effects modeling, Journal of Consulting
and Clinical Psychology, vol. 78, 2010/6, 936.
Patrick T. Panos — John W. Jackson — Omar Hasan — Angelea Panos: Meta-analysis and sys¬
tematic review assessing the efficacy of dialectical behavior therapy (DBT), Research on Social
Work Practice, vol. 24, 2014/2, 213-223.
Sören Kliem - Christoph Kréger — Joachim Kosfelder: Dialectical behavior therapy for borderline
personality disorder: a meta-analysis using mixed-effects modeling, Journal of Consulting and
Clinical Psychology, vol. 78, 2010/6, 936.
e 273 "
DeCou, Comtois és Landes” a szuicid és paraszuicid viselkedés, valamint

szuicid gondolatok és a pszichiátriai krízis intervenció igénybevételének gya¬
koriságát vizsgálta. Az eredményei alapján szignifikánsan csökkent az önsértő
viselkedések száma, valamint krízisintervenció szükségességének gyakorisága,
ugyanakkor nem talált szignifikáns eredményt a szuicid gondolatok számának
csökkenésével kapcsolatban a DBT hatására.
Öst8 szisztematikus irodalomfeldolgozásában viszont hiányosságokat fejez ki
a harmadik hullámos kognitív terápiás módszereket illetően. Úgy gondolja, hogy
ahhoz, hogy a DBT megbízhatósági vizsgálata teljes legyen, szélesebb vizsgálatok
szükségesek férfi kliensek esetén, hiszen a fent említett kutatások legtöbbje ese¬
tén a nők aránya magasabb volt, valamint kiemeli, hogy mivel a TAU-helyzeteket
használó randomizált klinikai vizsgálatok esetén nehezen felfedezhető, hogy
milyen módszertannal dolgoztak a kontrollkörülményben a terapeuták. Vélemé¬
nye szerint érdemes részletesebben összevetni a DBT-t más BPD-re kifejlesztett
pszichodinamikus terápiás módszerrel (pl. TFP vagy áttételfókuszú terápia).
Ajánlata alapján evészavarok esetén a DBT-t a Fairburn-féle CBT-vel,”* depresz¬
szió esetén pedig a klasszikus CBT-vel érdemes összevetni a jövőben, tekintve,
hogy a TAU-helyzet rengeteg módszertani problémát vet fel.
Erre némileg válaszul szolgál Keeffe és mtsai vizsgálata, ? ahol a DBT-t a
pszichodinamikus pszichiátriai kezeléssel hasonlította össze. A pszichodinamikus
pszichiátriai kezelés lényege, hogy feltételezi, hogy a BPD-t alapvetően elégte¬
len kötődési minták és az egyedüllét iránti intolerancia határozza meg, és en¬
nek a következménye az érzelmi szabályozásban és a szociális kapcsolatokban
megnyilvánuló nehézségek. Így az intervenció során az elsődleges fókusz a biz¬
tonságos kötődési mintázatok kialakításán és az érzelmekre adott maladaptív
válaszok feltárásán van. A két kezelés összehasonlításánál a szerzők az találták,
hogy a terápiás módszer hatékonysága nagyban függ a kliens tulajdonságaitól.
A DBT abban az esetben mutatott hatékonyságot, amikor a kliens dependensebb
volt, valamint a pszichoszociális képességei fejletlenebbek voltak vagy súlyosabb
22. Christopher R. Decou — Katherine Anne Comtois — Sara J Landes: Dialectical behavior therapy
is effective for the treatment of suicidal behavior: A meta-analysis, Behavior Therapy, vol. 50,
2019/1, 60-72.
28 Lars-Goran Ost: Efficacy of the third wave of behavioral therapies: A systematic review and
meta-analysis, Behaviour Research and Therapy, vol. 46, 2008/3, 296-321.
4 Christopher G. Fairburn — Zafra Cooper — Roz Shafran: Cognitive behaviour therapy for eating
disorders: A “transdiagnostic” theory and treatment, Behaviour Research and Therapy, vol. 41,
2003/5, 509-528.
25 John R. Keefe — Thomas T. Kim — Robert J. Derubeis — David L. Streiner — Paul S. Links — Shelley
F. Mcmain: Treatment selection in borderline personality disorder between dialectical behavior
therapy and psychodynamic psychiatric management, Psychological Medicine, 2020, 1-9.
* 274 +
gyermekkori traumát éltek át. Ezekben az esetekben a DBT strukturált és segítő

feladatai hatékonyabbnak bizonyultak a pszichoszociális képességek javításá¬
ban. Az említett pszichodinamikus terápiás módszer pedig a BPD komplexebb
tünetegyütteseinél, valamint a rendkívül impulzív klienseknél volt hatásos
(a szerző megjegyzi, hogy ennek az oka lehet, hogy a pszichodinamikus pszichi¬
átriai kezelést gyakran kiegészítik gyógyszeres kezeléssel is).
A DBT hatékonysága egyéb tünetegyüttesek esetén
A DBT sikeresen alkalmazható további mentális problémák kezelésénél is.?"

A módszerrel való depressziókezelés lehetőségének vizsgálata céljából véletlen¬
szerűen kiválasztottak 34 (nagyrészt krónikusan) depressziós 60 éves vagy annál
idősebb személyt, akik 28 hetes gyógyszeres, illetve klinikai kezelést kaptak,
többen e mellé még DBT-módszerű segítségnyújtásban is részesültek. Mind¬
két kezelési csoport szignifikáns és nagyjából egyenértékű csökkenést mutatott
az interjúkészítő által értékelt depressziót mérő pontszámban. A kezelés utáni
mérések kimutatták, hogy a DBT-vel kiegészítve kezelt páciensek 7196-a volt re¬
misszióban, szemben a klasszikus kezelési módszerrel kezelt betegek 4796-ával.
A hat hónapos utánkövetés során a DBT-vel együtt kezelt páciensek 7596-a volt
remisszióban, szemben a klasszikus kezelési módszerrel kezelt pácienseknek
csupán 3196-ával, ami szignifikáns különbség. Csak a két módszerrel párhuzamo¬
san kezelt páciensek mutattak jelentős javulást a kezelés előtti és utáni állapotot
tekintve a függőség és adaptív megküzdés terén. A tanulmány jó példája annak,
milyen fontos kihangsúlyozni a gyógyszeres kezelés pszichoterápiával történő
kiegészítésének előnyeit.
A poszttraumás stressz-zavar dialektikus viselkedési teräpiäja (DBT-PTSD),
amelyet PTSD-vel és együtt járó érzelmi szabályozási nehézségekkel küzdő
felnőttek kezelésére alakítottak ki, szintén sikeresnek bizonyult." A módszer
egyesíti a DBT elemeit a traumaközpontú kognitív viselkedési intervenciókkal.
A DBT-PISD megvalósíthatóságának, elfogadhatóságának és biztonságosságá¬
nak vizsgálatához 21 olyan női pácienst kezeltek, akik PTSD-ben szenvedtek
gyermekkori szexuális bántalmazás, valamint az érzelmek szabályozásának
Thomas R. Lynch - Jennifer Q. Morse — Tamar Mendelson — Clive J. Robins: Dialectical behavior
therapy for depressed older adults: A randomized pilot study, The American Journal of Geriatric
Psychiatry, vol. 11, 2003/1, 33-45.
Regina Steil —- Clara Dittmann — Meike Miiller-Engelmann — Anne Dyer — Anne-Marie Maasch
— Kathlen Priebe: Dialectical behaviour therapy for posttraumatic stress disorder related to
childhood sexual abuse: a pilot study in an outpatient treatment setting, European Journal of
Psychotraumatology, vol. 9, 2018/1, https://doi.org/10.1080/20008198.2018.1423832
+275 +
nehézségei következtében. A németországi Mannheimben lévő Mentális Egész¬

ségügyi Központi Intézet kutatói egy csoport PTSD-ben szenvedő nőt kezel¬
tek (gyermekkori szexuális visszaélés következtében) olyan intenzív terápiával,
amely kombinälta a DBT-t és a PTSD-kezelés hagyomänyos CBT-alapü megkü¬
zelítéseit. A közös kezelést DBI-PTSD-nek nevezték el. Három hónapos kezelés
után a kutatók megállapították, hogy a DBTI-PTSD jelentősen csökkentette a nők
PTSD-tüneteit, ideértve a depressziót és a szorongást is. A vizsgált páciensek
PTSD-tünetei a kezelés befejezése után hat héttel javultak, ami arra utal, hogy
a kezelés során megtanultak képességeket sikeresen alkalmazták, elősegítették
a PTSD-ben való gyógyulást a módszer befejezése után. A PTSD és a másodla¬
gos eredmények pontszáma stabil maradt a kezelést követően az utánkövetésig.
A disszociatív tünetekben bekövetkezett változások kisebbek voltak, mint a töb¬
bi elsődleges és szekunder kimenetelnél: a kezelés összes lépcsőfokát elvégző
páciensek 9796-ánál, a teljes minta 5796-ánál mutatott remissziót a PTSD-n.
BIBLIOGRÁFIA
BATEMAN, Anthony — Fonaey, Peter: Effectiveness of partial hospitalization in the treatment

of borderline personality disorder: a randomized controlled trial, Am. J. Psychiatry, vol.
156, 1999/10, 1563-1569.
BATEMAN, Anthony — FOnAGY, Peter: Mentalization based treatment for borderline personal¬
ity disorder, World Psychiatry, vol. 9, 2010/1, 11.
Decou, Christopher R. - CoMToıs, Katherine Anne - LANDES, Sara J.: Dialectical behav¬
ior therapy is effective for the treatment of suicidal behavior: A meta-analysis, Behavior
Therapy, vol. 50, 2019/1, 60-72.
FAIRBURN, Christopher G. — Cooper, Zafra — SHAFRAN, Roz: Cognitive behaviour therapy
for eating disorders: A “transdiagnostic” theory and treatment, Behaviour Research and
Therapy, vol. 41, 2003/5, 509-528.
FonaGey, Peter — BATEMAN, Anthony: Progress in the treatment of borderline personality
disorder, The British Journal of Psychiatry, vol. 188, 2006/1, 1-3.
KEEFE, John R. — Kım, Thomas T. — DERUBEIS, Robert J. — STREINER, David L. — Links, Paul S.
— McMaAIN, Shelley F.: Treatments election in borderline personality disorder between

dialectical behavior therapy and psychodynamic psychiatric management, Psychological
Medicine, 2020, 1-9.
KEM, Séren — KROGER, Christoph — KOSFELDER, Joachim: Dialectical behavior therapy for
borderline personality disorder: a meta-analysis using mixed-effects modeling, Journal of
Consulting and Clinical Psychology, vol. 78, 2010/6, 936.
* 276 *
Koons, Cedar R. — ROBINS, Clive J. — TWEED, J. Lindsay — LYNCH, Ihomas R. — GONZALEZ,

Alicia M.: Efficacy of dialectical behavior therapy in women veterans with borderline
personality disorder, Behavior Therapy, vol. 32, 2001/2, 371-390.
Levy, Kenneth N. — MEEHAN, Kevin B. — KELLY, Kristen M. — REYNOSO, Joseph S. — WEBER,
Michal — CLARKIN, John F. — KERNBERG, Otto F.: Change in attachment patterns and
reflective function in a randomized control trial of transference-focused psychotherapy
for borderline personality disorder, Journal of Consulting and Clinical Psychology, vol.
74, 2006/6, 1027.
LINEHAN, Marsha M. — ARMSTRONG, Hubert E. — SUAREZ, Alejandra - ALLMON, Douglas —

HEARD, Heidi L.: Cognitive-behavioral treatment of chronically parasuicidal borderline
patients, Archives of General Psychiatry, vol. 48, 1991/12, 1060-1064.
LINEHAN, Marsha M.: Cognitive-Behavioral Treatment of Borderline Personality Disorder,
New York, Guilford, 1993.
LINEHAN, Marsha M. — HEARD, Heidi L. - ARMsTRONG, Hubert E.: Naturalistic follow-up of

a behavioral treatment for chronically parasuicidal borderline patients, Archives of General
Psychiatry, vol. 50, 1993/12, 971-974.
LINEHAN, Marsha M. — TUTEK, Darren A. — HEARD, Heidi L. - ARMSTRONG, Hubert E.: In¬
terpersonal outcome of cognitive behavioral treatment for chronically suicidal borderline

patients, American Journal of Psychiatry, vol. 151, 1994/12, 1771-1776.
LINEHAN, Marsha M. — SCHMIDT I11, Henry — Dimerr, Linda A. — Crart, J. Christopher
— KANTER, Jonathan — CoMTOoIs, Katherine A.: Dialectical behavior therapy for patients
with borderline personality disorder and drug dependence, American Journal on Addic¬
tions, vol. 8, 1999/4, 279-292.
LINEHAN, Marsha M. — DIMEFE, Linda A. — REYNOLDS, Sarah K. — ComTots, Katherine Anne
— WELCH, SHAW WELCH, Stacy — HEAGERTY, Patrick — KIVLAHAN, Daniel R.: Dialectical
behavior therapy versus comprehensive validation therapy plus 12-step for the treatment
of opioid dependent women meeting criteria for borderline personality disorder, Drug
Alcohol Depend, vol. 67, 2002/1, 13-26.
LINEHAN, Marsha M. — ComrTots, Katherine Anne — Murray, Angela M. — Brown, Milton
Z., GALLOP, Robert J.: Two-year randomized controlled trial and follow-up of dialectical
behavior therapy vs therapy by experts for suicidal behaviors and borderline personality
disorder, Archives of General Psychiatry, vol. 63, 2006/7, 1-10.
LYNCH, Thomas R. — Trost, William T. — SALSMAN, Nicholas — LINEHAN, Marsha M.: Dia¬
lectical behavior therapy for borderline personality disorder, Annual Review of Clinical
Psychology, 2007/3, 181-205.
LyNncu, Thomas R., Morse, Jennifer Q., MENDELSON, Tamar, ROBINS, Clive J.: Dialectical
behavior therapy for depressed older adults: A randomized pilot study, The American
Journal of Geriatric Psychiatry, vol. 11, 2003/1, 33-45.
* 277 +
Ost, Lars-Goran: Efficacy of the third wave of behavioral therapies: A systematic review and
meta-analysis, Behaviour Research and Therapy, Vol. 46, 2008/3, 296-321.
PANOS, Patrick T. —- JACKSON, John W. — HASAN, Omar — Panos, Angelea: Meta-analysis and
systematic review assessing the efficacy of dialectical behavior therapy (DBT), Research
on Social Work Practice, vol. 24, 2014/2, 213-223.
SEMPERTEGUI, Gabriela A. —- KARREMAN, Annemiek — ARNTZ, Arnoud — BEKKER, Marrie
H. J.: Schematherapy for borderline personality disorder: A comprehensive review of its

empirical foundations, effectiveness and implementation possibilities, Clinical Psychology
Review, vol. 33, 2013/3, 426-447.
STEIL, Regina — DITTMANN, Clara - MÜLLER-ENGELMANN, Meike — DYER, Anne - MAASCH,

Anne-Marie — PRIEBE, Kathleen: Dialectical behaviour therapy for posttraumatic stress
disorder related to childhood sexual abuse: a pilot study in an outpatient treatment setting,
European Journal of Psychotraumatology, vol. 9, 2018/1, 1-10.
TURNER, Ralph M.: Naturalistic evaluation of dialectical behavior therapy-oriented treat¬
ment for borderline personality disorder, Cognitive Behavavior Practice, vol. 7, 2000/4,
413-419.
VAN DEN BoscH, Louisa M. C. — KoETER, Maarten W. J. — STIJNEN, Theo — VERHEUL, Roel
— VAN DEN BRINK, Wim: Sustained efficacy of dialectical behavior therapy for borderline
personality disorder, Behaviour Research and Therapy, vol. 43, 2005/9, 1231-1241.
VAN DEN Bosch, Louisa M. C. — VERHEUL, Roel — SCHIPPERS, Gerard M. — VAN DEN BRINK,
Wim: Dialectical behavior therapy of borderline patients with and without substance use
problems: implementation and long-term effects, Addictive Behaviors, vol. 27, 2002/6,
911-923.
VERHEUL, Roel — VAN DEN BOSCH, Louise M. — KOETER, Maarten W. — DE RIDDER, Maria A.
J. - STIJNEN, Theo — VAN DEN BRINK, Wim: Dialectical behavior therapy for women with
borderline personality disorder: 12-month, randomised clinical trial in the Netherlands,
The British Journal of Psychiatry, 2003/182, 135-140.
AFFILIACIO
Gergely Bence: egyetemi hallgató, University of Amsterdam, Faculty of Social

and Behavioural Sciences; bence.gergely@student.uva.nl
Györffy Márton: egyetemi hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem, Pszi¬

cholögiai Intezet; gyorffy.marton@gmail.com
* 278 +
EGYUTTERZES-FOKUSZU TERAPIAK
HATEKONYSAGVIZSGALATA
me
KALOTASZEGI SÂRA — LEDINSZKY LILLA
BEVEZETÉS
Az együttérzés jótékony hatásaival már az együttérzés-fókuszú terápia megalko¬

tása előtt is foglalkoztak.! Az együttérzés-fókuszú terápia (Compassion Focused
Therapy — CFT) kidolgozása Paul Gilbert nevéhez kötődik, aki 2004-es publi¬
kációjában az együttérző képek szerepét vizsgálta az önkritika mérséklésében.?
A tanulmány alapján az önegyüttérzés fejlesztése együttjárást mutatott a vizsgá¬
latba bevont, pszichiáter által legalább egy depressziós epizóddal diagnosztizált,
önbevallás alapján magas önkritikával rendelkező személyek önmegnyugtató
képességének és önszabályozásának javulásával, illetve önkritikájuk csökke¬
nésével. Ez a kutatás bemutatta, hogyan valósítható meg a gyakorlatban egy,
az önegyüttérzés fejlesztésével kapcsolatos pszichoterápiás módszer. A módszer
részletes kidolgozása óta számos kutató vizsgálta különböző célcsoportokban
a módszer hatékonyságát. Ennek az összefoglalónak a célja ezen kutatások kü¬
lönböző aspektusokból való összegzése. Így a nemzetközi szakirodalom alapján
különböző célcsoportok (mentális problémákkal küzdők,? trauma tüneteivel
! Paul Gilbert: Introducing compassion-focused therapy, Advances in Psychiatric Treatment,

vol. 15, 2009/3, 199-208.
Paul Gilbert - Chris Irons: A pilot exploration of the use of compassionate images in a group
of self-critical people, Memory, vol. 12, 2004/4, 507-516.
Paul Gilbert — Sue Procter: Compassionate mind training for people with high shame and
self-criticism: Overview and pilot study of a group therapy approach, Clinical Psychology &
Psychotherapy, vol. 13, 2006/6, 353-379; Lorna Judge — Ailish Cleghorn — Kirsten Mcewan —
Paul Gilbert: An Exploration of Group-Based Compassion Focused Therapy for a Heterogeneous
Range of Clients Presenting to a Community Mental Health Team, International Journal of
Cognitive Therapy, vol. 5, 2012/4, 420-429; Christine Braehler - Andrew Gumley - Janice
Harper — Sonia Wallace — John Norrie — Paul Gilbert Paul: Exploring change processes in com¬
passion focused therapy in psychosis: Results of a feasibility randomized controlled trial, British
Journal of Clinical Psychology, vol. 52, 2013/2, 199-214; Heather Laithwaite - Martin O’hanlon
+ 279 +
KALOTASZEGI SÁRA — LEDINSZKY LILLA
küzdők," étkezési zavarban szenvedők," dohányosok; " krónikus aknéban szenve

dők," drogfogyasztók, ? túlzott alkoholfogyasztók?) mentén kerül összegfoglalásra
a CFT hatékonyságának vizsgálata. Ezen kategóriák alapjául részben Leaviss és
Uttley" (lásd jelen fejezet melléklete) metaanalízise szolgált, mely egyéb célcso
portok tárgyalásával került kiegészítésre annak érdekében, hogy az összefoglaló
átfogó képet nyújtson az együttérzés-fókuszú terápiák különböző alkalmazási te
rületeiben való hatékonyságáról. Ezt követően a CET, illetve egyéb együttérzéssel
összefüggő terápiák mechanizmusának tükrében kerül áttekintésre a módszer
hatékonysága.
A CET HATÉKONYSÁGA MENTÁLIS
PROBLÉMÁKKAL KÜZDŐ SZEMÉLYEK KEZELÉSÉBEN
A CFT-n belül az ún. együttérző elme tréninget (Compassionate Mind Training

— CMT)" erős szégyenérzettel, valamint önkritikával küzdő személyek önelfoga
dásának segítésében alkalmazzák. Egy, a CMT hatékonyságát vizsgáló tanulmány
eredményei alapján a módszer hatékony a depresszió, a szorongás, a szégyen
— Padraig Collins — Patrick Doyle — Lucy Abraham - Shauneen Porter — Andrew Gumley:
Recovery after psychosis (RAP): a compassion focused programme for individuals residing in
high security settings, Behavioural and Cognitive Psychotherapy, vol. 37, 2009/5, 511-526.
Elaine A. Beaumont — Adam J. Galpin — Peter E. Jenkins: ‘Being kinder to myself’: a prospective
comparative study, exploring post-trauma therapy outcome measures, for two groups of clients,
receiving either cognitive behaviour therapy or cognitive behaviour therapy and compassionate
mind training, Counselling Psychology Review, 2012/27, 31-43.
Corinne Gale - Paul Gilbert — Natalie Read — Ken Goss: An evaluation of the impact of
introducing compassion focused therapy to a standard treatment programme for people with
eating disorders, Clinical Psychology and Psychotherapy, vol. 21, 2014/1, 1-12.
° Allison C. Kelly — David C. Zuroff - Clare L. Foa - Paul Gilbert: Who benefits from training in
self-compassionate self-regulation? A study of smoking reduction, Journal of Social and Clinical
Psychology, vol. 29, 2010/7, 727-755.
Allison C. Kelly - David C. Zuroff — Leah B. Shapira: Soothing oneself and resisting self-attacks:
the treatment of two intrapersonal deficits in depression vulnerability, Cognitive Therapy and
Research, vol. 33, 2008, 301-313.
® Molly Carlyle — Helen Rockliff — Rachel Edwards — Crina Ene - Anke Karl — Beth Marsh - Lucie
Hartley — Celia J. A. Morgan: Investigating the Feasibility of Brief Compassion Focused Therapy
in Individuals in Treatment for Opioid Use Disorder, Substance Abuse: Research and Treatment,
vol. 13, 2019, 1-9.
Michelle Brooks — Frances Kay-Lambkin — Jenny Bowman - Steven Childs: Self-Compassion
Amongst Clients with Problematic Alcohol Use, Mindfulness, vol. 3, 2012/4, 308-317.
Joanna Leaviss — Lesley Uttley: Psychotherapeutic benefits of compassion-focused therapy:
An early systematic review, Psychological Medicine, vol. 45, 2014/5, 927-945.
Paul Gilbert: Introducing compassion-focused therapy, Advances in Psychiatric Treatment,
vol. 15, 2009/3, 199-208.
+ 280 +
EGYÜTTÉRZÉS-FÓKUSZÚ TERÁPIÁK HATÉKONYSÁGVIZSGÁLATA
érzet és az önkritika csökkentésének, illetve az önmegnyugtatás gyakorlásá¬

nak szempontjából. A vizsgálatba bevont hat személyiségzavarral és krónikus
hangulatzavarral diagnosztizált személy kognitív viselkedésterápiája CMT-vel
egészült ki, melynek keretében a terápiás folyamat során az együttérzéssel és az
önegyüttérzéssel kapcsolatos félelmeikkel dolgoztak. Az eredmények alapján a
kutatók arra jutottak, hogy a CBT kiegészítéseként a CMT hatékonyan segíti elő
az említett betegcsoport kezelését, kifejezetten a traumatizált, illetve az önmeg¬
nyugtatás képességének hiányában szenvedő személyek esetében." A tanulmány
limitäciöja a kis esetszäm (N = 6)."?
Hasonlö eredmenyek lelhetök fel aCFT csoportalapü alkalmazäsät tekint¬
ve. A mentális betegségekkel diagnosztizált személyek het-ötfös csoportjäban
a tizenket-tizennegy hetes CFT-intervenciö utän szignifikäns csökkenés volt
tapasztalható a kliensek depresszió, szorongás, stressz, önkritika, önalávető vi¬
selkedés és társas összehasonlítás szintjében."
Szintén ezt támasztja alá egy, 40 skizofrénia spektrumzavarral diagnosztizált
személy bevonásával zajlott randomizált klinikai vizsgálat eredménye. Ennek
keretében azt találták, hogy a CFT-vel kiegészülő csoportos kezelésben részt
vevő betegek esetében nagyobb mértékű fejlődés volt tapasztalható az együtt¬
érzés növekedésének, illetve a depresszió és az észlelt társas kirekesztettség
észlelésének csökkenése szempontjából, mint azon betegek esetében, akik CFT
nélküli csoportos kezelésben részesültek. Így arra jutottak, hogy a CFT haté¬
kony eszközként szolgálhat az együttérzés kialakításában, ezáltal a depresszió
csökkentésében."
Ezekkel az eredményekkel részben összhangban, egy tízhetes csoportalapú

CFT hatásait vizsgálva azt találták, hogy a 18 bipoláris affektív zavarral vagy
skizofréniával diagnosztizált résztvevő fejlődést mutatott a depresszió, a szé¬
gyenérzet, a másokhoz viszonyított önértékelés, illetve a pszichopatológia szint¬
jében, azonban esetükben az önegyüttérzés szintjének vizsgálata során nem ta¬
pasztaltak javulást."
Gilbert—Procter: Compassionate mind training for people with high shame and self-criticism.
Elaine Beaumont - Caroline J. Hollins Martin: A narrative review exploring the effectiveness
of Compassion-Focused Therapy, Counselling Psychology Review, vol. 30, 2015/1, 21-32.
Judge — Cleghorn — Mcewan -— Gilbert: An Exploration of Group-Based Compassion Focused
Therapy.
Braehler — Gumley — Harper — Wallace — Norrie — Gilbert: Exploring change processes in
compassion focused therapy in psychosis.
Laithwaite - O’Hanlon - Collins - Doyle - Abraham - Porter — Gumley: Recovery after
psychosis (RAP).
e 281"
A CET HATÉKONYSÁGA A TRAUMA TÜNETEINEK KEZELÉSÉBEN
Beaumont, Galpin és Jenkins 2012-ben publikált tanulmányában prospektív

összehasonlító mérést végzett poszttraumás tünetek enyhítését célzó terápia
eredményeit vizsgálva két klienscsoportban. Az egyik csoport kognitív viselke¬
désterápiában (Cognitive Behavior Iherapy - CBT), míg a másik csoport kogni¬
tív viselkedésterápiában és CMT-ben vett részt. A résztvevők a terápia előtt és
után három kérdőívet kaptak (Hospital Anxiety and Depression Scale, Impact
of Events Scale, Self-Compassion Scale). Az eredményeket tekintve mindkét
csoport résztvevői szignifikáns csökkenést tapasztaltak a depresszió, a szoron¬
gás, az elkerülő viselkedés, az intruzív gondolatok és a hyper-arousal tünetek
megjelenésében. A kombinált CBT- és CMT-csoportban résztvevők önértékelési
pontszámai magasabbnak bizonyultak, mint a csak kognitív viselkedésterápiá¬
ban résztvevőké. Következtetésként elmondható, hogy az eredmények alapján
a CMT hasznos kiegészítője lehet a kognitív viselkedésterápiának traumával
kapcsolatos tünetek esetén."
A CET HATÉKONYSÁGA ÉTKEZÉSI ZAVARBAN
SZENVEDŐ SZEMÉLYEK KEZELÉSÉBEN
Gale, Gilbert, Read és Goss 2002 és 2009 között kognitív viselkedésterápiába

integrált CFT eredményeit mérték étkezési zavarral küldő kliensek esetében.
2014-ben publikált tanulmányukba 99 vizsgálati személy adatait vonták be,
akik kétlépcsős programban vettek részt (2 óra/hét pszichoedukáció, majd 20
alkalmas felépülést célzó program). A résztvevők eredményeiben szignifikáns
javulást tapasztaltak a program végén. Az analízis alapján a bulimia nervosával
küzdő személyek 7396-a volt meggyőződve a klinikailag megbízható és szignifi¬
káns javulásról, míg ez az arány anorexia nervosa esetén 219, atipikus étkezési
zavar esetén pedig 309 volt. A tanulmány eredményeként elmondható, hogy az
étkezési rendellenességgel küzdő személyek kezelésében előnyt jelentett a CFT¬
intervenciók alkalmazása."
Beaumont — Galpin — Jenkins: ‘Being kinder to myself’: a prospective comparative study.

8 Gale — Gilbert — Read — Goss: An evaluation of the impact of introducing compassion focused
therapy.
+ 282 +
A CET HATÉKONYSÁGA FÜGGŐSÉGGEL KÜZDŐ SZEMÉLYEK KÖRÉBEN
A CFT hatékonyságát vizsgálták függőséggel küzdő betegek kezelése esetében is

és az eredmények alapján elmondható, hogy bár a módszer alkalmazása egyes
területeken (mint a drogfüggőség kezelése) kezdeti stádiumban van, úgy az ed¬
digi eredmények alapján a hatékonysága biztató.
Kelly, Zuroff, Foa és Gilbert 2010-ben megjelent tanulmányukban azt vizsgálták,
hogy az együttérzés fejlesztése javítja-e az önszabályozást a dohányzók körében.
126 leszokni vágyó személy vett részt a kutatásban, akiket véletlenszerűen négyféle
intervenciós csoportba osztottak. Az intervenció magába foglalta az együttérző
képek vizualizálását és a cigarettára való rágyújtás késztetésének megjelenésekor
történő belső mentális dialógust. Többszintű modellezést követően az eredmények
azt mutatják, hogy a vizsgálat három hetét követően az együttérzés intervenció
gyorsabban redukálta a naponta dohányzók számát, mint az önmonitorozó, ön¬
megfigyelő kondíció. Továbbá az együttérzés nagyobb mértékben csökkentette a
dohányzást, ha a résztvevők kevésbé voltak készek a változásra, kritikusabbak vol¬
tak magukkal szemben és élénk képi megjelenítései voltak az intervenciós gyakor¬
latok során." A droghasználattal kapcsolatban kapott eredmények azonban nem
bizonyulnak ilyen mértékben egységesnek. Az opiátot használó betegekre (Opioid
use disorder, OUD) jellemző a nagymértékű önkritika, illetve az alacsony önbecsü¬
lés, így Carlyle és munkatársai a CFT alkalmazhatóságát és elfogadását vizsgálta egy
három alkalmas intervenció keretében opiátot helyettesítő gyógyszerelésben része¬
sülők körében. Véleményük szerint az elfogadás- és elköteleződésterápiával (ACT)
és a mindfulnessalapú kognitív terápiával (MBCT) szemben a CET kifejezetten
hatékony tud lenni a célcsoport esetében, hiszen elősegíti a nehéz érzelmekkel való
szembenézést, illetve az önmegnyugtatást. Ezzel egyidejűleg azonban felhívják a
figyelmet arra, hogy az intervenció végén emelkedett opiát iránti vágyat rögzítettek,
ugyanakkor a résztvevők kifejezték igényüket, hogy további együttérzés-fókuszú
foglalkozásokon vehessenek részt." Egy másik, kábítószer-használók körében vég¬
zett kutatás eredményei alapján a CFT csökkentett kortizolszintet és emelkedett
kognitív-érzelmi szabályozást eredményez a szerhasználók körében, ami alapján a
szerzők a módszer alkalmazását hangsúlyozzák a detoxikáció utáni időszakban."
Kelly — Zuroff — Foa — Gilbert: Who benefits from training in self-compassionate self-regulation?
Carlyle — Rockliff — Edwards — Ene — Karl — Marsh — Hartley — Morgan: Investigating the
Feasibility of Brief Compassion Focused Therapy.
2° Abbas Ghodrati Torbati - Hamid Nejat — Hasan Toozandehjani — Ali Akbar Samari — Hoseyn
Akbari Amarghan: Effect of Compassion-Focused Therapy (CFT) on Blood Cortisol and
Cognitive-Emotion Regulation in Drug Abusers, Jundishapur Journal of Health Sciences, vol. 12,
2020/1, doi:10.5812/jjhs.100148.
+ 283 ¢
Az önegyüttérzés depresszióval, szorongással és alkoholhasználattal való

együttjárásának vizsgálata során Brooks, Kay-Lambkin, Bowman és Childs azt
találta, hogy a tizenöt hetes klinikai vizsgálatban résztvevő alkoholfüggők ön¬
együttérzése, önmagával szembeni kedvessége jelentősen emelkedett, míg az
önkritikájuk jelentősen csökkent.?
A CET HATÉKONYSÁGA KRÓNIKUS AKNÉBAN SZENVEDŐK ESETÉBEN
Kelly, Zuroff és Shapira 2008-ban megjelent tanulmányukban két önsegítő inter¬

venció hatását vizsgálták a depresszió, a szégyenérzet és a bőrpanaszok mértékét
krónikus aknéban szenvedő személyek esetében. Az egyik intervenció célja az
volt, hogy nőjön az önegyüttérzés, önmegnyugtatás szintje, a másiké az, hogy
a személy képes legyen ellenállni a saját maga felé megfogalmazott belső kri¬
tikának (attack-resisting). Mindkét beavatkozás magában foglalt Gilbert által
kidolgozott gyakorlatokat, mint a képi megjelenítésen alapuló önmagunkkal való
beszélgetés, de használt elemeket és gyakorlatokat a Gestalt-terápiából (két szék
dialógus) és a kognitív terápiákból is (belső beszéd, depressziót kiváltó gondo¬
latok előhívása). A vizsgálat alanyai 18-38 év közötti, krónikus arc aknéban
szenvedő, korábban legalább egy hatástalannak bizonyult kezelésen részt vevő,
pszichoterápiában nem részesülő, bőrproblémái miatt szorongó személyek vol¬
tak. A kutatásban résztvevő 75 személynél két hét alatt az önmegnyugtató és az
önkritikának való ellenállást serkentő intervenciók is csökkentették a szégyenér¬
zetet és a bőrproblémák által kiváltott panaszokat, továbbá az utóbbi beavatkozás
különösen hatékonynak bizonyult a depresszió mértékének csökkentésében.??
AZ EGYÜTTÉRZÉS-FÓKUSZÚ TERÁPIÁK HATÉKONYSÁGA
HATÁSMECHANIZMUSUK FÜGGVÉNYÉBEN
Az együttérzés-fókuszú terápiák hatékonyságát vizsgáló metaanalízisek alap¬

ján megoszlanak a vélemények azok hatásmechanizmusát illetően. Wilson,
Mackintosh, Power és Chan 2018-as metaanalízisükben olyan önegyüttérzéssel
kapcsolatos terápiák, mint a CFT, MBCT és az ACT, randomizált klinikai vizs¬
gálatait vonták be, amelyek az önegyüttérzés mértékét a Self-Compassion Scale
2° Brooks — Kay-Lambkin — Bowman - Childs: Self-Compassion Amongst Clients with Problematic

Alcohol Use.
® Kelly — Zuroff — Shapira: Soothing oneself and resisting self-attacks.
* 284 +
vagy a Self-Compassion Short Form segítségével mérték fel. Metaanalízisük

alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az önegyüttérzéssel kapcsolatos
terápiák esetében nagyobb mértékben nő a betegek önegyüttérzése, illetve csök¬
ken a szorongási szintje és a depressziós tünetek mértéke, mint egyéb terápiák
esetében. Ezzel kapcsolatban kifejtik, hogy bár az általuk vizsgált egyes tanul¬
mányok szerint az önegyüttérzés a terápiás folyamat során fejleszthető és így
az a terápia célja is lehet," véleményük szerint az önegyüttérzéssel kapcsolatos
terápiák hatása nem mutat túl bármely aktív kezelés hatásán, így az önegyüttér¬
zés javítása csupán a terápiás folyamat kiegészítéseként, nem pedig annak célja¬
ként tekintendő. Erre reflektálva Kirby és Gilbert azt a kritikát fogalmazza meg,
hogy a metaanalízisbe bevont terápiáknak nem is volt célja az önegyüttérzés
fejlesztése, ami azzal hozható kapcsolatba, hogy a metaanalízisbe nem kizáróla¬
gosan együttérzés-fókuszú terápiák, hanem együttérzéssel kapcsolatos terápiák
kerültek bevonásra, és ezek önegyüttérzésre gyakorolt hatásának egymással való
összehasonlítása téves következtetéseket eredményezhet, éppen úgy, mint a kü¬
lönböző betegcsoportokra gyakorolt hatás összehasonlítása." Továbbá Gilbert
szerint a megemelkedett önegyüttérzési szint szerepet játszhat az együttérzés-fó ¬
kuszú terápiák esetében a változási folyamatok kiváltásában."" Ezt támasztják alá
a metaanalízisbe bevont tanulmányok azon eredményei, amelyek szerint az ön¬
együttérzés fejlődése tünetredukcióval járhat együtt PTSD,? depresszió, ?? társas
szorongäshoz köthetö pszichopatolégia, valamint neuroticizmus” esetében.*°
Angus Macbeth — Andrew Gumley: Exploring compassion: a metaanalysis of the association

between self-compassion and psychopathology, Clinical Psychology Review, 2012/32, 545-552;
Imogen C. Marsh — Stella W. Y. Chan — Angus Macbeth: Self-compassion and psychological
distress in adolescents — a meta-analysis, Mindfulness, 2018/9, 1011-1027.
James N. Kirby — Paul Gilbert: Commentary Regarding Wilson et al. (2018) “Effectiveness of
‘Self-Compassion’ Related Therapies: A Systematic Review and Meta-analysis.” All Is Not as It
Seems, Mindfulness, vol. 10, 2019/6, doi: 10.1007/s12671-018-1088-8
Paul Gilbert: Introducing compassion-focused therapym, Advances in Psychiatric Treatment,
vol. 15, 2009/3, 199-208.
Asle Hoffart - Tuva Oktedalen — Thomas F. Langkaas: Self-compassion influences PTSD symp¬
toms in the process of change in trauma-focused cognitive-behavioral therapies: a study of
within-person processes, Frontiers in Psychology, 2015/6, 1273.
28 Willem Kuyken — Ed Watkins — Emily Holden - Kat White — Rod S. Taylor — Sarah Byford ¬
Alison Evans - Sholto Radford — John D. Teasdale — Tim Dalgleish: How does mindfulness-based
cognitive therapy work?, Behaviour Research and Therapy, Vol. 48, 2010/11, 1105-1112.
Lauren Armstrong - Katharine A. Rimes: Mindfulness-based cognitive therapy for neuroticism
(stress vulnerability): a pilot randomized study, Behavior Therapy, vol. 47, 2016/3, 287-298.
30 Alexander C. Wilson — Kate Mackintosh — Kevin Power — Stella W. Y. Chan: Effectiveness of
Self-Compassion Related Therapies: A Systematic Review and Meta-analysis, Mindfulness, vol.

10, 2018/3, 979-995.
ÖSSZEFOGLALÁS
Összegzésként elmondható, hogy a vizsgált tanulmányokban az együttérzés¬

fókuszú terápiát főként kiegészítő módszerként vagy intervencióként alkalmaz¬
zák. A mentális problémákkal küzdők esetében a csoportos együttérzés-fókuszú
terápia (CFT) és az együttérző elme tréning (CMT) kognitív viselkedésterá¬
piával (CBT) kombinálva hatékonynak bizonyul, azonban mindkét tanulmány
limitációjaként említendő a kontrollcsoport hiánya. Pszichózissal küzdő szemé¬
lyeknél CFT-vel kiegészülő csoportos terápia és csoportos CFT esetén szintén
szignifikáns javulás figyelhető meg. Trauma tüneteinél a CBT CMT-vel kom¬
binálva magasabb önértékelést eredményezett a kognitív viselkedésterápiával
összehasonlítva, emellett mindkét csoportban csökkent a depresszió, a szorongás
és az elkerülő viselkedés.
Étkezési zavarral küzdő kliensek esetében a CBT CEFT-vel kiegészítve szig¬

nifikáns javulást eredményezett, míg dohányzók körében CFT-vel gyorsabban
csökkent a dohányzás mértéke a kontroll csoporthoz képest. Krónikus akné mi¬
atti distressz tekintetében az együttérzésen alapuló intervenció és az önkritika
csökkentését célzó intervenció pozitív eredménnyel zárult, utóbbi különösen
hatékonynak bizonyul a depresszióval szemben. A feldolgozott tanulmányok
tükrében elmondható, hogy az együttérzés-fókuszú terápia önmagában is haté¬
kony módszer, valamint egyéb terápiáknak is hatékony kiegészítője lehet, amit a
CFT-alapú intervenciók pozitív eredményei tükröznek a vizsgált célcsoportokat
tekintve. Azonban a terápia hatékonyságát vizsgáló kutatások korlátai közé tar¬
tozik az aktív kontrollcsoport hiánya néhány kutatásban, az együttérzés méré¬
sére használt különböző kérdőívek, módszerek, melyek eredményei egymással
nehezen összevethetőek, az utánkövetés hiánya vagy rövidsége, illetve az (ön)
együttérzés teräpiäk heterogenitäsa Es klasszifikaciöja,?! igy a jövöbeli nemzet¬
közi es hazai kutatäsokat tekintve, ezen szempontok figyelembevetele hasznos
tämpontot nyüjthat.
3! Kirby-Gilbert: Commentary Regarding Wilson et al. (2018).
+ 286 *
MELLÉKLET
Tanulmány (ország) Braehler et al., 2013 (UK)

n 40
Módszer RCT
Populáció Skizofrénia spektrum zavar pszichotikus vonásokkal.

Intervenció Csoportos CFT pszichózis kezelésére és TAU (treatment as
usual). A szégyenérzet, stigma, önhibáztatás csökkentésére,
illetve az együttérzés növelésére való fókusszal. Mindfulness
értékelésével, együttérzés imaginációval, és az íráson keresz¬
tüli figyelemmel és reflexióval.
Kontroll csoport TAU. Változó, de magába foglalhat: pszichotróp gyógyszere¬

lést, foglalkozás terápiát, napközi otthonos támogatást vagy
pszichológiai terápiát.
Ülések száma 16 heti 2 órás ülés.
Főbb eredmények A CET szignifikánsan nagyobb klinikai átfogó fejlődést és

narratívában együttérző fejlődést mutatott, mint a TAU.
A CET csoportokban tapasztalt együttérzés növekedése a kö¬
vetkezők csökkenésével asszociálható: BDI depresszió, PBIQ
szégyen, előnytelen helyzetben ragadás, szociális kirekesz¬
tettség, FORSE tolakodás és a visszaeséstől való félelem.
Tanulmány (ország) Kelly et al., 2010 (Kanada)
n 119
Módszer RCT
Populáció Dohányosok
Intervenció CMT-alapú önegyüttérzés intervenció. Képalapú, önmagával
való kommunikációs gyakorlatok a megnyugtató-hovatarto¬
zási rendszer serkentésének érdekében.
Kontroll csoport 1x kezdeti kontroll, mely napi önmonitorozó feladatokat fog¬

lal magába. 2x tapasztalati kontroll (önenergizáló és önkont¬
rolláló képi feladatok).
Ülések száma Napi feladatok 3 héten keresztül. 2 laboratóriumi ülés 3 hét
elteltével, 20 perces kezdeti kontroll 4 25 perces képzetalko¬
tással való kísérletezés.
Főbb eredmények Nincs különbség a dohányzás csökkenésének arányában a há¬

rom tapasztalati képzetalkotó csoport között, azonban mind
esetében nagyobb mértékű a csökkenés, mint a kezdeti kont¬
roll esetében. A hatás moderátorai: önkritikus tulajdonság,
változásra való készség, a képzetalkotás élénksége.
* 287 +
Tanulmány (ország) Shapira g Mongrain, 2010 (Kanada)

n 1002
Módszer RCT
Populáció Interneten keresztül beszervezett nem klinikai minta.
Intervenció Önegyüttérzés intervenció. Levélíró feladatok lehangoló ese¬

ményről és önegyüttérzés biztosítása.
Kontroll csoport 1 x tapasztalati kontroll: optimista gondolkodás intervenció,

levélírás jövőbeli megoldott események elképzelésével. 1 x
kontroll csoport: szabad levélírás korai emlékről.
Ülések száma Napi feladatok 7 napon keresztül.
Főbb eredmények Mindkét tapasztalati intervenció a boldogság szignifikáns nö¬

vekedéshez vezetett 6 hónap után, és a depresszió szignifikáns
csökkenéshez 3 hónap után. A hatás moderátorai: önkritika
és függőség mértéke.
Tanulmány (ország) Beaumont et al., 2012 (UK)

n 32
Módszer Nem RCT
Populáció Trauma után kezelést igénylők.

Intervenció CMT. Szerető, törődő, elfogadó képzetalkotás, együttérző
levélírás, alapozó munka + CBT (kontrollként).
Kontroll csoport CBT technikák, beleértve kognitív újrastrukturálást, viselkedé¬
si aktivációt, visszaesés megelőzését és szókratészi dialógust.
Ülések száma Tizenkét heti ülés.
Főbb eredmények Szignifikáns csökkenés depresszióban, elkerülésben mindkét

feltétel mellett. A CMT 4 CBT kombinált pontokban nagyobb
fejlődés. Nincs különbség a szorongási szintekben a csoportok
között. Nagyobb fejlődés az önegyüttérzésben a CMT + CBT
esetében, mint a CBT esetében.
Tanulmány (ország) Kelly et al., 2009 (Kanada)

n 75
Módszer Nem RCT
Populáció Levert, krónikus aknéban szenvedők.
Intervenció CFT. Önmegnyugtató feltétel. Prezentáció önegyüttérző

beszélgetésről, együttérző képek vizualizálása, együttérző
levélírás. Melegségre, elfogadásra, megerősítésre, szorongás
megnyugtatására való fókuszálás.
Kontroll csoport Roham-ellenállás intervenció. Magabiztos, ellenálló kép vi¬

zualizálása. Erőre, logikus kitartásra, magabiztosságra való
fókuszálás. Kontroll feltétel: nincsenek feladatok.
+ 288 *
Ülések száma Heti két ülés.
Főbb eredmények Depresszió csökkenése a különböző feltételek mellett. Csak a

rohamellenállás feltételének esetében csökkent a depresszió
jobban, mint a kontroll feltétel mellett. Önkritika moderáló
hatásai. Mindkét tapasztalati feltétel nagyobb csökkenést
mutatott a szégyenben, mint a kontroll csoport.
Tanulmány (ország) Gilbert & Irons, 2004 (UK)
n 8
Módszer Megfigyelésen alapuló.
Populáció Személyek egy önsegítő depressziós csoportból, akik önkriti¬

kusnak tartják magukat.
Intervenció Együttérző képek használata. Naplók a kritikus gondolkodást
érintően.
Kontroll csoport Nincs.
Ülések száma Négy egy órás ülés hét hét alatt (három egymást követő héten
találkozás + 4 hét utáni nyomon követés).
Főbb eredmények Nincs szignifikáns változás az önkritikában. Szignifikáns
emelkedés az önmegnyugtatásban/együttérzésben, önkritikus
helyzetben képek előidézésének könnyebbsége.
Tanulmány (ország) Gilbert & Procter, 2006 (UK)

n 6
Populáció Páciensek, akik jelenleg súlyos, hosszú ideje fennálló komplex

mentális nehézségeik miatt kezelésben részesülnek.
Intervenció CMT. Csoportterápia, ami az önkritikát, együttérzést és ön¬
maga felé irányuló bántást deríti fel.
Ülések száma Tizenkét heti 2 órás ülés.
Főbb eredmények Szignifikáns csökkenés a HADS szorongásban és a depresszi¬

óban, naplóban megjelenő önkritikában, szégyenben, kisebb¬
rendűség érzésében, engedelmes viselkedésben. Jelentős
emelkedés az önegyüttérzésben és önmegerősítésben.
Tanulmány (ország) Laithwaite et al., 2009 (UK)

n 18
Populáció Elsődleges diagnózis alapján skizofréniával vagy bipoláris

affektív zavarral diagnosztizált személyek.
+ 289 +
Intervenció Három modulbál felépülő CFT-alapú program. A pszichózis

és a felépülés megértése, együttérzés megértése és az idális
barát, pszichózis utáni felépülés terveinek kialakítása.
Ülések száma Húsz ülés 10 hét alatt.
Főbb eredmények Szignifikáns fejlődés a következőkben: BDI, SC, OAS, RSE.

Nincs változás az Önegyüttérzés Skálán vagy SIP-AD-ban.
Tanulmány (ország) Lucre g Corten, 2013
n 10

Populáció Krónikus személyiségzavarral küzdő személyek, akik önkriti¬
kusnak tartják magukat.
Intervenció CFT csoportmunka program. Feladatok az önmegnyugtatás
kapacitásának fejlesztésére. Együttérzés-fókuszú képi felada¬
tok.
Ülések száma Tizenhat hét, egy év után nyomon követés.

Főbb eredmények Szignifikáns csökkenés a depresszióban és a stresszben.
Csökkenés a szégyenérzetben és a társas összehasonlításban.
Csökkenés az önutálatban. Szignifikáns növekedés az önmeg¬
erősítésben.
Tanulmány (ország) Judge et al., 2012 (UK)

n 42

Populáció Depresszióval, szorongással, OCD-vel, bipoláris személyi¬
ségzavarral, szociális szorongással, szándékos önkárosítással
diagnosztizált személyek. CFT-re utalt, magas önkritikával és
szégyenérzettel rendelkező személyek.
Intervenció CET csoport.
Ülések száma 12 és 14 közötti 2 órás heti ülések 15 perces szünettel.
Főbb eredmények Szignifikáns fejlődés minden érték mentén kivéve a szelf¬

javítást.
Tanulmány (ország) Gale et al., 2014 (UK)
n 139

Populáció Étkezési zavarral diagnosztizált személyek.
+ 290 +
Intervenció Csoportalapú CBT, CFT-vel integrálva. Kétlépéses kezelési

program, mely didaktikus tanításból áll, jelenléten alapuló
ülésekkel és házi feladatokkal (in-session), amik célja, hogy
megértsék az étkezési zavarukat és aktívan bevonódjanak
a döntésbe, hogy készek részt venni a kezelésben.
Ülések száma 1. lépés: a pácienseknek egy 4 héten át heti 2 óra csoport¬

alapú pszichoedukációs programot ajánlanak fel, melyet egy
20 ülésből álló csoport-alapú felépülés program követ, ami
16 héten keresztül tart, két üléssel egy héten az első 4 héten,
majd 12 heti ülés. A csoportok 2-2,5 órások, minden héten 2
órás házi feladattal.
Főbb eredmények EDE-O: az intervenció után szignifikáns javulás az EDE-O

szub-skáláin. Bulimia nervosában szenvedő személyek
fejlődtek a legtöbbet. SEDS: szignifikáns fejlődés minden
szubskálán kivéve az alacsony asszertivitást. CORE-OM:
szignifikáns fejlődés minden szub-skálában az intervenció
után.
10. táblázat: Leaviss és Uttley (2013) vizsgálatába bevont tanulmányok összefoglalása
BIBLIOGRÁFIA
ARMSTRONG, Lauren — RIMES, Katharine A.: Mindfulness-based cognitive therapy for neu¬
roticism (stress vulnerability): a pilot randomized study, Behavior Therapy, vol. 47, 2016/3,
287-298.
BEAUMONT, Elaine A. — GALPIN, Adam J. — JENKINS, Peter E.: ‘Being kinder to myself’: a pro¬
spective comparative study, exploring post-trauma therapy outcome measures, for two
groups of clients, receiving either cognitive behaviour therapy or cognitive behaviour ther¬
apy and compassionate mind training, Counselling Psychology Review, 2012/27, 31-43.
BEAUMONT, Elaine — HOLLINS MARTIN, Caroline. J.: A narrative review exploring the effec¬
tiveness of Compassion-Focused Therapy, Counselling Psychology Review, vol. 30, 2015/1,
21-32.
BRAEHLER, Christine - GUMLEY, Andrew — HARPER, Janice — WALLACE, Sonia — NORRIE,
John — GILBERT, Paul: Exploring change processes in compassion focused therapy in

psychosis: Results of a feasibility randomized controlled trial, British Journal of Clinical
Psychology, vol. 52, 2013/2, 199-214.
Brooks, Michelle — Kay-LAMBKIN, Frances — BOWMAN, Jenny — CHILDS, Steven: Self¬
Compassion Amongst Clients with Problematic Alcohol Use, Mindfulness, vol. 3, 2012/4,
308-317.
e 291"
CARLYLE, Molly — ROCKLIFF, Helen — EDWARDS, Rachel — ENE, Crina — KARL, Anke —
MARSH, Beth — HARTLEY, Lucie — MORGAN, Celia J. A.: Investigating the Feasibility of
Brief Compassion Focused Therapy in Individuals in Treatment for Opioid Use Disorder,
Substance Abuse: Research and Treatment, vol. 13, 2019, 1-9.
GALE, Corinne — GILBERT, Paul — READ, Natalie — Goss, Ken: An evaluation of the impact of
introducing compassion focused therapy to a standard treatment programme for people
with eating disorders, Clinical Psychology and Psychotherapy, vol. 21, 2014/1, 1-12.
GILBERT, Paul — PROCTER, Sue: Compassionate mind training for people with high shame and
self-criticism: Overview and pilot study of a group therapy approach, Clinical Psychology
& Psychotherapy, vol. 13, 2006/1, 353-379.
GILBERT, Paul: Introducing compassion-focused therapy, Advances in Psychiatric Treatment,
vol. 15, 2009/3, 199-208.
GILBERT, Paul — Irons, Chris: A pilot exploration of the use of compassionate images in a
group of self-critical people, Memory, vol. 12, 2004/4, 507-516.
HOFFART, Asle - OKTEDALEN, Tuva — LANGKAAS, Thomas F.: Self-compassion influences
PTSD symptoms in the process of change in trauma-focused cognitive-behavioral thera¬
pies: a study of within-person processes, Frontiers in Psychology, 2015/6, 1273.
JupGE, Lorna — CLEGHORN, Ailish - McEwan, Kirsten — GILBERT, Paul: An Exploration of
Group-Based Compassion Focused Therapy for a Heterogeneous Range of Clients Present¬
ing to a Community Mental Health Team, International Journal of Cognitive Therapy,
vol. 5, 2012/4, 420-429,
KELLY, Allison C. — ZUROFE, David C. — Foa, Clare L. — GILBERT Paul: Who benefits from
training in self-compassionate self-regulation? A study of smoking reduction, Journal of

Social and Clinical Psychology, vol. 29, 2010/7, 727-755.
KELLY, Allison C. — ZuroFF, David C. — SHAPIRA, Leah B.: Soothing oneself and resisting
self-attacks: the treatment of two intrapersonal deficits in depression vulnerability, Cogni¬
tive Therapy and Research, 2008/33, 301-313.
KirBy, James N. — GILBERT, Paul: Commentary Regarding Wilson et al. (2018) “Effectiveness
of ‘Self-Compassion’ Related Therapies: A Systematic Review and Meta-analysis.” All Is
Not as It Seems. Mindfulness, vol. 10, 2019/6, 1006-1016.
KuYKEN, Willem — WATKINS, Ed — HOLDEN, Emily — WHITE, Kat — TAYLOR, Rod S., —
BYFORD, Sarah — Evans, Alison — RADFORD, Sholto — TEASDALE, John D. -DALGLEISH,
Tim: How does mindfulness-based cognitive therapy work?, Behaviour Research and
Therapy, vol. 48, 2010/11, 1105-1112.
LAITHWAITE, Heather — O’HANLON, Martin — COLLINS, Padraig — DoyLE, Patrick —- ABRA¬
HAM, Lucy — PORTER Shauneen — GUMLEY, Andrew: Recovery after psychosis (RAP):
a compassion focused programme for individuals residing in high security settings, Be¬
havioural and Cognitive Psychotherapy, vol. 37, 2009/5, 511-526.
+ 292 +
LEAVISS, Joanna — UTTLEY, Lesley: Psychotherapeutic benefits of compassion-focused thera¬

py: An early systematic review, Psychological Medicine, vol. 45, 2014/5, 927-945.
MacBeETH, Angus — GUMLEY, Andrew: Exploring compassion: a metaanalysis of the associa¬
tion between self-compassion and psychopathology, Clinical Psychology Review, vol. 32,
2012/6, 545-552.
Marsh, Imogen C. — CHAN, Stella W. Y. - MacBETH, Angus: Self-compassion and psycho¬

logical distress in adolescents—a meta-analysis, Mindfulness, 2018/9, 1011-1027.
TORBATI, Abbas Ghodrati — NEJAT, Hamid — TOOZANDEHJANI, Hasan — SAMARI, Ali Akbar
— AMARGHAN, Hoseyn Akbari: Effect of Compassion-Focused Therapy (CFT) on Blood

Cortisol and Cognitive-Emotion Regulation in Drug Abusers, Jundishapur Journal of
Health Sciences, vol. 12, 2020/1.
TURNER Andrea — ALBu Mónika: Mindig jó az empátia? Együttérzés önmagunkkal és mdsok¬

kal: A mentális egészség egyik lehetséges mutatója, Budapest, Magyar Pszichológiai Tár¬
saság, 2016.
WILSON, Alexander C. — MACKINTOSH, Kate — POWER, Kevin — CHAN, Stella W. Y.: Effec¬
tiveness of Self-Compassion Related Iherapies: a Systematic Review and Meta-analysis.

Mindfulness, vol. 10, 2018/6, 979-995.
AFFILIACIO
Kalotaszegi Sara: egyetemi hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem,

Pszicholögiai Intézet; kalotaszegi.sara@gmail.com
Ledinszky Lilla: egyetemi hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem,

Pszichológiai Intézet; ledinszkylilla98@gmail.com
+ 293 +
AZ INTEGRATÍV VISELKEDÉSES PÁRTERÁPIA
HATÉKONYSÁGÁNAK ÁTTEKINTÉSE
me
TÖRÖK REGINA — MOKOS ERZSEBET — DR. SZABÖ-BARTHA ANETT
BEVEZETES
A harmadik generációs kognitív viselkedésterápiás irányzatok — melyhez többek

között az integratív viselkedéses párterápia is tartozik - szerves részét képezi
az erzelmi elfogadäs koncepciöja.! A hagyományos viselkedéses párterápiából
(Iraditional Behavior Couple Iherapy, TBCT) kifejlődő integratív viselkedéses
párterápia (Integrative Behavior Couple Iherapy, IBCT) az érzelmi elfogadás és
tolerancia erősítését hangsúlyozza.? Jacobson és Christensen? szerint ez az egymás
nézőpontja iránti elfogadó viszonyulás volt a hiányzó kapocs a párok intervenciója
során a párkapcsolati problémák megoldásában. Míg a klasszikus viselkedéses pár¬
terápia ugyanis a kapcsolati problémák megoldásában a kommunikáció és egyéb
készségek fejlesztését, és azon keresztül a viselkedés megváltoztatását célozták,
melyek a hatékonyabb együttműködés irányába mutatnak, addig az integratív vi¬
selkedéses párterápia az elfogadás és a változás megfelelő egyensúlyára helyezte
a hangsúlyt. Amikor a párkapcsolatban a partnerek között túl nagy az érzelmi
távolság vagy nem hajlandók a kompromisszumra, akkor egymás viselkedésének
érzelmi elfogadása nyújthat segítséget és megoldást számukra." A terápiát indikál¬
hatja a partnerek által tapasztalt kapcsolati distressz vagy a kapcsolat minőségének
romlása és annak káros kihatása a pár tagjainak mentális és fizikai jóllétére."
Mairal, Jorge Barraca: Integrative Behavioral Couple Therapy (IBCT) as a third-wave therapy,
Psicothema, vol. 27, 2015/1, 13-18.
Andrew Christensen — Jennifer G. Wheeler — Brian D. Doss — Neil S. Jacobson: Couple distress,
in Barlow D. H. (ed.): Clinical Handbook of Psychological Disorders, New York, Guilford, 2014,
703-731.
Neil Jacobson — Andrew Christensen: Acceptance and change in couple therapy: A therapist’s
guide to transforming relationships, New York, Norton, 1996.
Brian D. Doss — Yeow Meng Thum - Mia Sevier — David C. Atkins - Andrew Christensen:
Improving relationships: Mechanisms of change in couple therapy, Journal of Consulting and
Kim W. Halford — Douglas K. Snyder: Universal processes and common factors in couple therapy
and relationship education, Behavior Therapy, vol. 43, 2012/1, 1-12.
+ 295 +
TÖRÖK REGINA — MOKOS ERZSÉBET — DR. SZABO-BARTHA ANETT
Az IBCT ALKALMAZÁSA KÜLÖNBÖZŐ POPULÁCIÓK ESETÉBEN
Alapjait tekintve az IBCT terápiás hatékonyságát eddig számos tanulmányban

vizsgálták már. Az IBCT alapfeltételezése, hogy a pár tagjainak érzelmi reakciói
legalább akkora befolyással bírnak a kapcsolatra nézve, mint maga a partner irá¬
nyába mutatott konkrét viselkedés. Így e kettő együttes figyelembevétele és keze¬
lése fontos része a párterápiás folyamatnak. Egy kutatás azt vizsgálta, hogy vajon
maga a partner irányába mutatott elfogadó attitűd befolyással bír-e a kapcsolati
elégedettségre." A részt vevő párok önbevallásos kérdőívet töltöttek ki saját és part¬
nerük negatív (követelőzés, erőszakosság) és pozitív (közelség, szeretet) viselkedé¬
sének előfordulási gyakoriságát és azok elfogadhatóságát értékelve. Az eredmények
azt mutatták, hogy a partner viselkedésével kapcsolatos érzelmi és kognitív elfoga¬
dás jelentős mértékben hozzájárult a kapcsolati distressz csökkenéséhez, valamit
befolyásolta a partner viselkedésének kapcsolati elégedettségre gyakorolt hatását,
illetve az egyén saját reakcióira irányuló befolyását is. Azaz minél elfogadóbb volt
valaki partnere viselkedésével kapcsolatban, az annál nagyobb párkapcsolati elé¬
gedettséget eredményezett az adott személy esetében, illetve a saját viselkedésével
kapcsolatban is pozitívabb megítélést hozott." Ez a vizsgálat jó alapot szolgáltat
annak a párkapcsolati rendszerben megjelenő cirkuláris, egymásra oda-vissza ható
folyamatnak a bizonyítására, hogy miként határozza meg a partnerünk viselkedé¬
séhez való viszonyulásunk a párkapcsolattal való elégedettségünket, illetve a saját,
partnerünkkel szembeni viselkedésünk megítélését.
Az Egyesült Államokban egy rehabilitációs program keretében veteránok és
élettársuk esetében alkalmaztak az IBCT-terapiat.* A veteránok (jellemzően férfi)
és partnerük (többnyire nő) statisztikailag szignifikáns növekedésről számoltak be
a párkapcsolati elégedettségüket illetően a terápia során. Az eredmények alapján
minél tovább vettek részt a párok a terápiában, az annál inkább növelte a kapcso¬
lati elégedettségük szintjét.
Bizonyos kutatások arra keresték a választ, hogy melyek azok a tényezők, ame¬
lyek bejósolják a terápia sikerességét. Atkins és munkatársai? számos demográfiai
° Susan C. South - Brian D. Doss — Andrew Christensen: Ihrough the eyes of the beholder:
The mediating role of relationship acceptance in the impact of partner behavior, Family Rela¬
tions: An Interdisciplinary Journal of Applied Family Studies, vol. 59, 2010/5, 611-622.
7 Uo.
Mckenzie K. Roddy — Kathryn M. Nowlan - Brian D. Doss — Andrew Christensen: Integrative

Behavioral Couple Therapy: Theoretical Background, Empirical Research, and Dissemination.
Family Process, vol. 55, 2016/3, 408-422.
° David C. Atkins — Sara B. Berns — William H. George — Brian D. Doss — Krista Gattis - Andrew
Christensen: Prediction in response to treatment in a randomized clinical trial of marital
therapy, Journal of Consulting and Clinical Psychology, vol. 73, 2005/5, 893-903.
+ 296 +
AZ INTEGRATÍV VISELKEDÉSES PÁRTERÁPIA HATÉKONYSÁGÁNAK ÁTTEKINTÉSE
változó, intrapszichés és interperszonális tényező szerepét nézték az IBCT si¬

keres kimenetele szempontjából. A legnagyobb bejósló ereje a kutatás alapján a
kapcsolati tényezőknek volt, többek között a pár tagjai közti kommunikációnak,
érzelemkifejezésnek, illetve a közelség iránti igénynek. Úgy tűnik, ezek a ténye¬
zők jelentősen befolyásolták a terápia iránti motivációt, hozzájárultak a kapcso¬
lati problémák megoldásához és ezen keresztül a párkapcsolati elégedettséghez.
Érdekes módon a párkapcsolat hossza is fontos prediktora volt a terápia kimene¬
telének: minél régebb óta tartott a párok kapcsolata, annál kedvezőbben alakult
a terápia kimenetele. Mindez a kapcsolati elköteleződéssel magyarázható, mely
a párkapcsolati időtartam és a kapcsolati elégedettség szempontjából is fontos
közvetítő tényezőnek bizonyult.
Az elmúlt években kifejlesztették az integratív viselkedéses párterápia egy költ¬
séghatékonyabb formáját is, amely online alapú önsegítő változata az eredetinek
és kevés külső segítséget igényel (OurRelationship, https://www.ourrelationship.
com)/).9 Az USA-ban 300 kapcsolati distresszel küzdő jegyespár, illetve házaspár
vett részt a programban, akik közül 151 fő, azaz 8696 teljesítette az intervenci¬
ót saját otthonában. A program elvégzése időben rugalmas, összesen hat-nyolc
órát igényel (heti egy—másfél óra). A programban szereplő legtöbb tevékenység a
partnertől függetlenül elvégezhető, ezt követi a végrehajtott feladatok egymással
történő megosztása." Három szakaszra osztható a beavatkozás folyamata: a meg¬
figyelés, a megértés és a visszajelzés fázisára. A programban részt vevő párok
esetében jelentős növekedést találtak a párkapcsolati elégedettség és a kapcsolati
bizalom tekintetében. A kapcsolati változók mellett az intervenció az olyan egyéni
változókra is kedvező hatást gyakorolt, mint például az egyének életminősége,
egészséggel való elégedettsége vagy a pszichés állapotuk változása (depresszió és
szorongás szint csökkenése).?
Az IBCT hatékonyságának vizsgálatát a leggyakrabban más párterápiás mód¬
szerekkel történő összehasonlításban vizsgálták (pl. hagyományos viselkedéses
párterápia, érzelemfókuszú párterápia). A következőkben ezek áttekintésére té¬
rünk ki.
Brian D. Doss — Lisa A. Benson — Emily J. Georgia - Andrew Christensen: Translation of

Integrative Behavioral Couple Therapy to a Web-based Intervention, Family Process, vol. 52,
2013/1, 139-153.
4 Brian D. Doss — Larisa N. Cicila — Emily J. Georgia - Mckenzie K Roddy — Kathryn M. Nowlan
— Lisa A. Benson — Andrew Christensen: A randomized controlled trial of the web-based Our¬
Relationship program: Effects on relationship and individual functioning, Journal of Consulting

Roddy — Nowlan — Doss — Christensen: Integrative Behavioral Couple Therapy, 408-422.
* 297
AZ INTEGRATÍV VISELKEDÉSES PÁRTERÁPIA HATÉKONYSÁGA
MÁS MÓDSZEREKKEL VALÓ ÖSSZEHASONLÍTÁSBAN
Az integratív párterápia hatékonyságát a leggyakrabban a tradicionális viselke¬

déses párterápiával vetették össze.
Christensen és mtsai"? összehasonlító vizsgálatukban 134 közepes és súlyos
distresszel küzdő 18 és 65 év közötti házaspárt kérdeztek meg. A résztvevők vizs¬
gálata három fázisban zajlott. Randomizált módon két csoportba osztva az IBCT¬
terápiában részt vevő párok 719-ánál és a TBCT-kezelésben részesülők 59%¬
ánál volt megfigyelhető szignifikáns növekedés a párkapcsolati elégedettségben
a kezelés végére. A kommunikáció, a párkapcsolati stabilitás és a házassággal
való elégedettség javulásával emelkedtek az egyéni működési mutatók is (pl.
szubjektív jóllét fokozódása, aktuális tünetek csökkenése). Az IBCT-terápiában
részt vevő párok elégedettsége folyamatos növekedést mutatott a kezelés során,
míg a TBCT-kezelésben részesülő párok gyorsabban javultak a kezelés korai
szakaszában, azonban a későbbi periódusban ez a fejlődés nem változott. Ennek
magyarázata, hogy a hagyományos viselkedéses párterápia kezdeti fázisában a
párokat az egymás felé mutatott pozitív viselkedésre ösztönzik, " míg az IBCT az
elejétől kezdve a központi problémát jelentő témákra és kérdésekre koncentrál,
így folyamatos és hosszú távú változást eredményez a krónikusan szorongó pá¬
rok kapcsolati elégedettségében." A két terápiás beavatkozás hatásait elemezve
Christensen és munkatársai" arra jutottak, hogy az integratív viselkedéses pár¬
terápiában a hibáztató, vádaskodó kommunikáció csökkenése volt az a tényező,
amely jelentősen befolyásolta a kapcsolati elégedettség fokozódását.
Andrew Christensen — David C Atkins — Sara Berns — Jennifer Wheeler — Donald H Baucom
— Lorelei E. Simpson: Traditional versus integrative behavioral couple therapy for significantly
and chronically distressed married couples, Journal of Consulting and Clinical Psychology,
vol. 72, 2004/2, 176-191.
M Katherina J. W. Baucom — Mia Sevier — Kathleen A. Eldridge — Brian D. Doss — Andrew
Christensen: Observed communication in couples two years after integrative and traditional
behavioral couple therapy: Outcome and link with five-year follow-up, Journal of Consulting
Andrew Christensen — Jennifer G. Wheeler — Brian D. Doss — Neil S. Jacobson: Couple distress,
in Barlow D. H. (ed.): Clinical Handbook of Psychological Disorders, New York, Guilford, 2014,
703-731.
James V. Cordova — Neil S. Jacobson — Andrew Christensen: Acceptance versus change

+ 298 +
Megegyező mintát használva Doss és munkatársai" az IBCT során bekövet¬

kező terápiás változás mechanizmusát vizsgálták, összevetve azt a hagyományos
viselkedéses párterápiáéval. Eredményeik arra világítottak rá, hogy az IBCT¬
ben az intervenciók hatására bekövetkező változás magában foglalja a partnerek
kommunikációjában a kölcsönös pozitivitást, a pozitív viselkedések gyakoribb
előfordulását, a negatív reakciók gyakoriságának csökkenését, valamint egymás
viselkedésének elfogadását, amik együttesen nagyobb kapcsolati elégedettség¬
hez vezettek. Ezek a hatások a TBCT során is megjelentek, ám mindkét terápiás
beavatkozás esetében elsősorban a terápia első felében voltak kimutathatóak.
A terápia második szakaszában egyedül a partnerrel szembeni elfogadás volt az
a faktor, ami a kapcsolati elégedettséget lényegesen növelte.
Christensen és munkatársai" kétéves utánkövetéses vizsgálatban hasonlí¬
tották össze a hagyományos és az integratív viselkedéses párterápia hatásait.
Az eredmények alapján az IBCT során elért pozitív változások tartósabbnak
bizonyultak a kapcsolati elégedettség és a kommunikációban történő változás
tekintetében. Az első adatfelvételhez mérten öt évvel később megismételték az
utánkövetéses vizsgálatot, amelyben ezek a különbségek a két terápiás forma
esetében már nem bizonyultak szignifikánsnak."
Az eredményeket elemezve Sevier és kutatócsoportja? arra kereste a választ,
hogy a terápia során megfigyelt viselkedésbeli változások mennyire maradnak
tartósak a későbbiekben. A TBCT-ben részt vett vizsgálati személyek pozitív vi¬
selkedése bár gyorsabban nőtt a terápia során, főleg annak kezdeti szakaszában,
ez a hatás a későbbiekben nem bizonyult tartósnak (emelkedő-csökkenő tenden¬
cia). Az IBCT esetében pont fordítva, a pozitív viselkedésváltozás nehezebben
indult be, sőt átmeneti csökkenést mutatott, ám a terápia későbbi szakaszában
Brian D. Doss — Yeow Meng Ihum - Mia Sevier — David C. Atkins — Andrew Christensen:
Improving relationships: Mechanisms of change in couple therapy, Journal of Consulting and
18 Andrew Christensen — David C. Atkins — Jean Yi - Donald H. Baucom — William H. George:
Couple and individual adjustment for 2 years following a randomized clinical trial comparing
traditional versus integrative behavioral couple therapy, Journal of Consulting and Clinical
Psychology, vol. 74, 2006/6, 1180-1191.
Andrew Christensen — David C. Atkins — Bryan Baucom - Jean Yi: Marital status and
satisfaction five years following a randomized clinical trial comparing traditional versus
integrative behavioral couple therapy, Journal of Consulting and Clinical Psychology, vol. 78,
2010/2, 225-235.
Mia Sevier — David C. Atkins — Brian D. Doss — Andrew Christensen: Up and down or down
and up? The process of change in constructive couple behavior during traditional and integrative
behavioral couple therapy, Journal of Marital and Family Therapy, vol. 41, 2013/1, 113-127.
+ 299 +
jelentős növekedésnek indult (csökkenő-emelkedő tendencia). Ezzel a kutatók

hasznos információkkal szolgálnak a klinikusok számára a terápia közbeni vi
selkedésváltozással kapcsolatban.
Az összehasonlító hatékonyságvizsgálatok másik része az integratív viselke
déses párterápiát az érzelemfókuszú párterápiával (Emotional Focused Iherapy
— EFT) vetette össze, mely utóbbi során a hangsúly az egyén és partnere érzel
meinek, érzelmi szükségleteinek megfigyelésén, beazonosításán, tudatosításán
van, valamint azok értelmezését és elfogadását célozza meg, és azon keresztül
egy biztonságosabb kötődés kialakítására törekszik a pár tagjai között."
Egy metaanalízis során Pintea és mtsai? nem találtak szignifikáns különbséget
a két terápia sikeressége között. Mindkét beavatkozás során pozitív változást ta
pasztaltak a partnerek közti kapcsolatban, így a köztük lévő kommunikációban,
a párkapcsolati kötődés minőségében, illetve az általános jóllét szintjében. Mindez
magyarázható azzal, hogy bár az IBCT az intervenciók során elsősorban az egy
máshoz való empatikus kapcsolódást és az érzelmi elfogadást hangsúlyozza, míg
az EFT az interakciók folyamatára és a partnerek közti érzelmi kötelék megvál
toztatására épül, alapvetően mindkettő az érzelmi problémákkal foglalkozik.
Poursardar és munkatársai? hat házaspár esetében nézték az érzelemszabá
lyozási folyamatok alakulását a két terápiás beavatkozás összehasonlításában
három hónapos utánkövetéses vizsgálattal. E során azt találták, hogy a terápiás
változás nagyságát és tartósságát illetően az érzelemfókuszú terápia bizonyult
hatékonyabbnak a két módszer közül.
Hűtlenség problémája kapcsán kezelt párok esetében Karimi és munkatársai?"
mindkét terápiás beavatkozást egyformán hatékonynak ítélték meg: jelentősen
csökkentek mindkét esetben a hűtlenséget elszenvedő félnél a depresszió, illetve
a PTSD tünetei. Szintén hűtlenség feldolgozása kapcsán nézték e két módszer
2 Leslie S. Greenberg: Emotion-Focused Therapy: A Clinical Synthesis, FOCUS, vol. 8, 2010/1,

32-42.
Sebastian Pintea- Roxana Pop - Eva Källay: The effect of integrative behavioral therapy ver
sus emotion-focused therapy for couples: a meta-analysis, Studia Universitatis Babes-Bolyai
— Psychologia-Paedagogia, 2019/1, 23-44.
Faizollah Poursardar — Masoud Sadeghi — Cyrus Goodarzi — Mehdi Roozbehani: Comparing
the Efficacy of Emotionally Focused Couple Therapy and Integrative Behavioral Couple Therapy
in Improving the Symptoms of Emotional Regulation in Couples with Marital Conflict, Journal
of Mazandaran University of Medical Sciences, vol. 29, 2019/173, 50-63.
Javad Karimi — M. Sodani — M. Mehrabizade - A. Neisi: Comparison of the efficacy of integra
tive couple therapy and emotionally focused couple therapy on symptoms of depression and
post-traumatic stress symptoms caused by extra-marital relations couples, Journal of Clinical
Psychology, vol. 5, 2013/3, 35-46.
+ 300 +
hatékonyságát Arianfar es munkatärsai.” Mind az EFT-t, mind az IBCT-t ha¬

tékonynak találták a házaspár tagjai közti általános intimitási szint novekedé¬
sében, bizonyos intimitásszint-mutatók (pl. érzelmi, intellektuális, spirituális,
szexuális intimitás) esetében azonban az érzelemfókuszú párterápia bizonyult
valamivel eredményesebbnek.
És végül megemlíthetünk egy tanulmányt, mely egy a párterápiák univerzá¬
lis folyamatainak feltérképezését és kapcsolati edukációját vizsgáló metaanalízis
eredményeit foglalja össze: e során az IBCT számos más típusú párterápiával
összevetve hasonlóan eredményesnek bizonyult.?é A célzott magatartás változása
előre jelezte a párkapcsolati elégedettség megváltozását a korai terápiás ülések
során, míg az érzelmi elfogadás erősebben kapcsolódott a kapcsolati elégedett¬
ség változásához a terápia második felében. Ezek a következtetések összhangban
vannak a korábban bemutatásra kerülő hatékonyságvizsgálatok eredményeivel.
ÖSSZEFOGLALÁS
Az eltérő vizsgálati helyzetek és csoportok ellenére az egybevágó eredmények az

IBCT-terápia sikeres felépítését és működését támasztják alá súlyos párkapcsola¬
ti distressz esetében. Elmondható, hogy a súlyos kapcsolati distresszel küzdő pá¬
rok integratív viselkedéses párterápiában való részvételével növekszik körükben
a kapcsolati elégedettség," és amódszernek köszönhetően csökken a kezelésben
résztvevő párok kapcsolati szorongäsa.”®
A módszer érdekessége, hogy hatásos megoldásnak bizonyult eltérő típusú
csoportban vizsgált házastársak kapcsolati működése esetén is, így például ve¬
teránok és párjuk, valamint online résztvevők körében is. Utánkövetéses vizs¬
gálatok megerősítették a kezelés hosszú távú sikerességét. A terápia kihat a pá¬
rok általános jóllétére és fejleszti akommunikációs készségeiket is.? A módszer
Nayere Arianfar — Ozra Etemadi: Comparison of the Efficacy of Integrative Couple Therapy and
Emotionally Focused Couple Therapy on marital intimacy injured by wife infidelity in Couples,
JCR, vol. 15, 2016/59, 7-37.
W. Kim Halford - Douglas K. Snyder: Universal processes and common factors in couple therapy
and relationship education, Behavior Therapy, vol. 43, 2012/1, 1-12.
Andrew Christensen — Christopher L. Heavey: Interventions for couples, Annual Review of
Psychology, 1999/50, 165-190.
Douglas K. Snyder — Mark A. Whisman: Treating distressed couples with coexisting mental and
physical disorders: Directions for clinical training and practice, Journal of Marital and Family
Therapy, vol. 30, 2004/1, 1-12.
Roddy — Nowlan — Doss — Christensen: Integrative Behavioral Couple Therapy, 408-422.
* 301 °
a kezelés korai és kései szakaszában is a folyamatosan növekvő párkapcsolati

elégedettséget helyezi a fejlődés fókuszába, ebből kifolyólag a párok hosszú távú
eredményt tapasztalhatnak a kapcsolat minőségének javulásában.
BIBLIOGRÁFIA
ARIANFAR, Nayere — ETEMADI, Ozra: Comparison of the Efficacy of Integrative Couple Thera¬
py and Emotionally Focused Couple Therapy on marital intimacy injured by wife infidelity
in Couples, JCR, vol. 15, 2016/59, 7-37.
ATKINS, David C. — BERNS, Sara B. — GEORGE, William H. — Doss, Brian D. — GATTIS,
Krista — CHRISTENSEN, Andrew: Prediction in response to treatment in a randomized

clinical trial of marital therapy, Journal of Consulting and Clinical Psychology, vol. 73,
2005/5, 893-903.
BARRACA, Mairal Jorge: Integrative Behavioral Couple Therapy (IBCT) as a third-wave ther¬
apy, Psicothema, vol. 27, 2015/1, 13-18.
BAucoM, Katherina J. W. — SEVIER, Mia — ELDRIDGE, Kathleen A. — Doss, Brian D. — CHRIs¬
TENSEN, Andrew: Observed communication in couples two years after integrative and
traditional behavioral couple therapy: Outcome and link with five-year follow-up, Journal
of Consulting and Clinical Psychology, vol. 79, 2011/5, 565-576.
CHRISTENSEN, Andrew — HEAVEY, Christopher L.: Interventions for couples, Annual Review
of Psychology, 1999/50, 165-190.
CHRISTENSEN, Andrew — ATKINS, David C. — BERNS, Sara — WHEELER, Jennifer —- BAUCOM,
Donald H. - Simpson, Lorelei E.: Traditional versus integrative behavioral couple therapy
for significantly and chronically distressed married couples, Journal of Consulting and
CHRISTENSEN, Andrew — ATKINS, David C. — Y1, Jean — BAUCOM, Donald H. — GEORGE, Wil¬
liam H.: Couple and individual adjustment for 2 years following a randomized clinical trial
comparing traditional versus integrative behavioral couple therapy, Journal of Consulting
CHRISTENSEN, Andrew — ATKINS, David C. —- BAucoM, Bryan — YI, Jean: Marital status and
satisfaction five years following a randomized clinical trial comparing traditional ver¬
sus integrative behavioral couple therapy, Journal of Consulting and Clinical Psychology,
vol. 78, 2010/2, 225-235.
CHRISTENSEN, Andrew — WHEELER, Jennifer G. — Doss, Brian D. — JacoBsON, Neil S.: Couple
distress, in Barlow D. H. (ed.) Clinical Handbook of Psychological Disorders, New York,
Guilford, 2014, 703-731.
s 302 "
CORDOVA, James V. — JACOBSON, Neil S. — CHRISTENSEN, Andrew: Acceptance versus change

Doss, Brian D. - THUM, Yeow Meng — SEviER, Mia — ATKINS, David C., — CHRISTENSEN,
Andrew: Improving relationships: Mechanisms of change in couple therapy, Journal of
Consulting and Clinical Psychology, vol. 73, 2005/4, 624-633.
Doss, Brian D. — BENSON, Lisa A. —- GEORGIA, Emily J. - CHRISTENSEN, Andrew: Translation
of Integrative Behavioral Couple Therapy to a Web-based Intervention, Family Process,
vol. 52, 2013/1, 139-153.
Doss, Brian D. — CiciLa, Larisa N. — GEORGIA, Emily J. - Roppy, McKenzie K. - NOWLAN,

Kathryn M. — BENSON, Lisa A. — CHRISTENSEN, Andrew: A randomized controlled trial of
the web-based OurRelationship program: Effects on relationship and individual function¬
ing, Journal of Consulting and Clinical Psychology, vol. 84, 2016/4, 285-296.
GREENBERG, Leslie S.: Emotion-Focused Therapy: A Clinical Synthesis, FOCUS, vol. 8, 2010/1,
32-42.
HALFoRD, W. Kim — SNYDER, Douglas K.: Universal processes and common factors in couple
therapy and relationship education, Behavior Therapy, vol. 43, 2012/1, 1-12.
JACOBSON, Neil — CHRISTENSEN, Andrew: Acceptance and change in couple therapy: A thera¬
pist’s guide to transforming relationships, New York, Norton, 1996.
KARIMI, Javad — SODANI, M. — MEHRABIZADE, M. — NEIs1, A.: Comparison of the efficacy
of integrative couple therapy and emotionally focused couple therapy on symptoms of
depression and post-traumatic stress symptoms caused by extra-marital relations couples,
Journal of Clinical Psychology, vol. 5, 2013/3, 35-46.
PINTEA, Sebastian — Pop, Roxana — KALLAY, Eva: The effect of integrative behavioral therapy
versus emotion-focused therapy for couples: a meta-analysis, Studia Universitatis Babes¬
Bolyai — Psychologia-Paedagogia, 2019/1, 23-44.
PouRSARDAR, Faizollah — SADEGHI, Masoud — GOODARZI, Cyrus — ROOZBEHANI, Mehdi:
Comparing the Efficacy of Emotionally Focused Couple Therapy and Integrative Behav¬
ioral Couple Therapy in Improving the Symptoms of Emotional Regulation in Couples
with Marital Conflict, Journal of Mazandaran University of Medical Sciences, vol. 29,
2019/173, 50-63.
Roppy, McKenzie K. - NowLAn, Kathryn M. — Doss, Brian D. —- CHRISTENSEN, Andrew:

Integrative Behavioral Couple Therapy: Theoretical Background, Empirical Research, and
Dissemination. Family Process, vol. 55, 2016/3, 408-422.
SEVIER, Mia — ATKINS, David C. — Doss, Brian D. - CHRISTENSEN, Andrew: Up and down
or down and up? The process of change in constructive couple behavior during traditional
and integrative behavioral couple therapy, Journal of Marital and Family Therapy, vol. 41,
2013/1, 113-127.
+ 303 ¢
SNYDER, Douglas K. —- WHISMAN, Mark A.: Treating distressed couples with coexisting men¬
tal and physical disorders: Directions for clinical training and practice, Journal of Marital
and Family Therapy, vol. 30, 2004/1, 1-12.
SNYDER, Douglas K. — HALForD, W. Kim: Evidence-based couple therapy: current status and
future directions, Journal of Family Therapy, vol. 34, 2012/3, 229-249.
SouTH, Susan C. — Doss, Brian D. — CHRISTENSEN, Andrew: Through the eyes of the be¬
holder: The mediating role of relationship acceptance in the impact of partner behavior,
Family Relations: An Interdisciplinary Journal of Applied Family Studies, vol. 59, 2010/5,
611-622.
https://www.ourrelationship.com
AFFILIACIO:
Török Regina: egyetemi hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem, Pszicho¬

lôgiai Intézet; regitorok97@gmail.com
Mokos Erzsébet: egyetemi hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem,

Pszicholögiai Intezet; bobevagyoken@gmail.com
Dr. Szabö-Bartha Anett: klinikai szakpszicholögus, par- és csaladterapeuta,

egyetemi adjunktus, Károli Gáspár Református Egyetem, Pszichológiai Intézet,
Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék; bartha.anett@kre.hu
+ 304 +
A BRAINSPOTTING HATÉKONYSÁGÁNAK VIZSGÁLATA
me
GURKA EvA - Sıpos ADRIENN — BÄLINT ANDREA
BEVEZETES
A brainspotting (BSP) egy viszonylag új, de gyorsan terjedő módszer elsősor¬

ban a traumák terápiájában. Ez a fejezet azon kutatások áttekintésére vállal¬
kozott, amelyek a BSP hatékonyságát vizsgálták. A fejezet fókusza nem terjed
ki a módszer alapját képező idegtudományi hipotézis és az EMDR-terápia ha¬
tékonyságát vizsgáló jelentős mennyiségű szakirodalomra. Így jelen fejezetben
a brainspottinggal kapcsolatos esettanulmányokat sem tárgyaljuk.
A BSP hatékonyságát vizsgáló kutatásokról meglehetősen kevés cikk született
2003, a módszer kidolgozása óta. Maga David Grand, a BSP kidolgozója is több
évvel a módszer felfedezése után (2011-ben) írta meg róla első cikkét," jóllehet
a módszer továbbadását tréningek formájában szinte azonnal a kidolgozása után
elkezdte. A brainspotting tehát 2003 és 2011 között csupán tréninganyagok for¬
májában terjedt.
A hatékonyságvizsgálatok áttekintésében először azokat a tanulmányokat
mutatjuk be, amelyekben David Grand is részt vett, majd a függetlenebb tanul¬
mányokat, valamelyest időrendi sorrendben.
HATÁSVIZSGÁLATI EREDMÉNYEK
Az első brainspotting módszerrel foglalkozó empirikus tanulmány 2014-ben?

jelent meg. Az előzetes tanulmány a BSP-módszer hatékonyságvizsgálatát vé¬
gezte poszttraumás stressz-zavar (PTSD) kezelésében. Németországban és az
! David Grand: Brainspotting a new brain-based psychotherapy approach, Trauma and Gewalt,
vol. 3, 2011, 276-285.
Anja Hildebrand — David Grand — Mark Stemmler: A preliminary study of the efficacy of
Brainspotting — a new therapy for the treatment of Posttraumatic Stress Disorder, Journal
for Psychotraumatology, Psychotherapy Science and Psychological Medicine, 2014, Version:
14.1129.05.2012, 1-20.
+ 305 +
GURKA ÉVA — SIPOS ADRIENN — BÁLINT ANDREA
USA-ban összesen 22 PTSD-ben szenvedő pácienst vontak be a vizsgálatba.

A kutatás résztvevői három brainspotting ülésen vettek részt, és tüneteik kö¬
zepestől jelentős mértékig terjedő csökkenéséről számoltak be az alkalmazott
mérőeszközök alapján (PDS, Post-traumatic Diagnostic Scale - poszttraumás
diagnosztikai skála; HADS, Hospital Anxiety and Depression Scale - kórházi
szorongás és depresszió skála; valamint SUD, subjective units of disturbance
- a zavaró élmények szubjektív erősségét kifejező tízes skála). A szerzők arra
következtettek a vizsgálat eredményeiből, hogy a módszertani nehézségek el¬
lenére is megállapítható, hogy a brainspotting pozitiv eredménnyel jar a PTSD
kezelésében, és potencialis alternativaként szolgalhat a PTSD kezelésében mar
konvencionálisnak számító főbb terápiás módszerek mellett. További következ¬
tetésük, hogy ha a brainspotting három ülés alatt szignifikáns javulást eredmé¬
nyezett a PTSD-ben szenvedö pácienseknél, akár megoldást jelenthet a kezelési
idö leröviditesere, például a hosszabb, tizenkét-tizenhat üléses kognitív visel¬
kedésterápiához képest.
Andreregg 2015-ben? a brainspotting, EMDR (szemmozgásokkal történő
deszenzitizálás és újrafeldolgozás) és KVT (kognitív viselkedésterápia) hatékony¬
ságát vizsgálta összesen 59 generalizált szorongással küzdő páciensnél. Ebben
a klinikai összehasonlító vizsgálatban a részt vevő összesen 59 szorongó pácienst
a három módszer valamelyikével kezeltek random elosztás szerint. A hatásvizsgá¬
lat mérőeszközei a Spielberg-féle szorongás kérdőív (STAI), a Beck-fele szorongäs
kérdőív (BAJ), illetve a SUD voltak. A kérdőíveket három alkalommal, a kezelés
előtt, után, majd utánkövetéssel vették fel (melynek időtartamát nem jelölték meg a
cikkben). A 12 (44) ülés után a kérdőíveredmények azt mutatták, hogy mindhárom
kezelési módszer egyértelmű, szignifikáns tünetcsökkenést ért el az 59 generali¬
zált szorongással küzdő páciensnél. A 19 fős kontrollcsoport, amely várólistán
szereplő generalizált szorongással küzdő páciensekből állt, szintén három alka¬
lommal vett részt a kérdőíves mérésekben. A kontrollcsoport bármely időpontban
mért eredményei nem különböztek egymástól, náluk tehát nem volt a szorongásos
tünetekben változás. A kovarianciaelemzés alapján a vizsgálati csoport, vagyis
a kezelésekben részesültek eredményei szignifikánsan különböztek a kontroll¬
csoporttól. Anderegg arra következtetett, hogy mindhárom vizsgált módszerrel
hatékonyan lehet kezelni a generalizált szorongásos zavart. A szerző továbbá azt
feltételezte, hogy a traumatikus élmények mindhárom módszer alkalmazása során
3 Javier Anderegg: Effective treatments for generalized anxiety disorder. Unpublished manuscript
available from the Rocky Mountain Brainspotting Institute at http://rockymountainBrainspot¬
tinginstitute.com/wpcontent/uploads/2014/07/Effective-treatments-for-generalized-anxiety¬
disorder.pdf or https://Brainspotting.com/wp-content/uploads/2018/02/Anderegg-2015-Effec¬
tive-treatments-for-generalized-anxiety-disorder.pdf, 2015 (Letöltes: 2021. februär 11).
+ 306 *
neutrálisabbá válhatnak, vagy akár pozitív megvilágításba is kerülhetnek. Amint

az élményhez való negatív viszonyulás megszűnik, elkezdődhet az élmény többi
tapasztalat és információ közé asszimilációja és adaptív válaszok alakíthatók ki.
A három módszer összehasonlításában az egyébként legelterjedtebb és leggyakrab¬
ban alkalmazott KVT bár szintén szignifikáns javulást hozott a generalizált szo¬
rongás tüneteinek csökkenésében, hatékonysága mégis kissé elmaradt az EMDR és
a BSP eredményeihez képest. Azok a terápiás módszerek, amelyek a neurobiológiai
újrafeldolgozás révén hatnak, azért lehetnek a kognitív viselkedésterápiánál még
hatékonyabbak, mert az élmények olyan biológiai alapú újrastrukturálására és új
kontextusba helyezésére nyújtanak lehetőséget, mely a KVI-hoz képest valószí¬
nűleg mélyebb agyi struktúrákban, illetve kiterjedtebb területeken megy végbe.
A kutatás arra is következtetni enged, hogy a brainspotting nem csak a poszttra¬
umás stressz-zavar kezelésére alkalmas módszer, hanem más mentális betegsé¬
gek, köztük a generalizált szorongásos zavar kezelésében is bizonyítékon alapuló
módszerként szolgálhat a klinikai gyakorlatban.
A legfrissebb és leginkább bizonyító értékű kutatás a brainspotting haté¬
konyságának vizsgálatában Anja Hildebrand, David Grand és Mark Stemmler
közreműködésével 2017-ben jelent meg." Ebben a vizsgálatban a brainspotting
és az EMDR összehasonlító vizsgálatát végezték összesen 76 PTSD-vel küzdő
felnőtt páciens esetében. A résztvevők random elosztás szerint három hatvan
perces EMDR (23 fő) vagy BSP (53 fő) ülésen vettek részt, melyek egy standard
protokoll szerint zajlottak. A vizsgálatban összesen 27 egymástól független, ta¬
pasztalt és traunmákra specializálódott terapeuta működött közre, akik jártasak
voltak mind az EMDR, mind a brainspotting módszerében és Németország,
Ausztria, Svájc, Olaszország vagy az Egyesült Államok területén dolgoztak. El¬
sődleges mérőeszközként az önbeszámolós Poszttraumás Diagnosztikai Skálát
(PDS)? alkalmazták, másodsorban pedig, a járulékos mentális problémák mo¬
nitorozására, a Kórházi Szorongás és Depresszió Skálát (HADS)." A kérdőíveket
az első terápiás ülés előtt, egy héttel a harmadik terápiás ülés után, majd kb.
hat hónapos utánkövetéssel vették fel. Az adatok elemzésére többféle vizsgáló
4
Desensitization and Reprocessing, Mediterranean Journal of Clinical Psychology, 2014, 1-20.
5 Anke Ehlers - Regina Steil - Heike Winter — Edna Foa: Deutsche Übersetzung der Post¬
traumatic Stress Symptom Scale (PDS), Oxford, Oxford University, Warneford Hospital,
Department of Psychiatry, 1996; Edna B. Foa — Laurie Cashman - Lisa Jaycox — Kevin Perry:
The validation of a self-report measure of posttraumatic stress disorder: The Posttraumatic
Diagnostic Scale, Psychological Assessment, vol. 9, 1997/4, 445-451.
6
A. S. Zigmond — R. P. Snaith: The Hospital Anxiety and Depression Scale, Acta Psychiatrica
Scandinavica, vol. 67, 1983/6, 361-370.
+ 307 +
eljárást alkalmaztak, mint egyváltozós, kétfaktoros varianciaanalízist, t-próba és

hatásnagyság vizsgálatot. A t-próbák nem mutattak ki a demográfiai mutatókkal
kapcsolatos különbséget a két kezelési csoportban (kivéve az élőhellyel összefüg¬
gő csekély eltérést). A HADS mérőskálái azt mutatták, hogy mindkét módszer
szignifikánsan csökkentette a szorongás és depresszió tüneteit a poszttraumás
stressz-zavarral kezelt vizsgálati személyeknél. A hatásvizsgálat eredményei
alapján a kétféle kezelés szignifikánsan nem különbözött egymástól a PTSD¬
tünetek csökkentésének hatékonyságában. Az eredmény alapján a szerzők arra a
következtetésre jutottak, hogy a BSP az EMDR-hoz hasonlóan hatékony módszer
a poszttraumás stressz-zavar kezelésében.
Mielőtt még ez a (brainspotting hatékonyságát elég meggyőzően alátámasz¬
tó) tanulmány megjelent, 2015-ben Kjerstin Gurda három, a PTSD kezelésében
újnak számító módszer kritikai elemzését jelentette meg. A jóga és két , energia
pszicholögiai” technika, a TFT (thought field therapy - gondolatmezö-teräpia)
és EFT (emotional freedom technique — Erzelmi felszabadító technika) mellett
mutatta be a brainspotting technikáját." A tudományosság kritériumait szem
előtt tartva a TET és EFT inkább ezoterikus módszereknek tűnnek, az amerikai
szerzö viszont elismert traumateräpiäs mödszerekkent ir röluk. A brainspotting
hatékonyságáról szóló alfejezetében arról ír, hogy több eddig megjelent tanul¬
mány anekdotikus bizonyítékokon, a vizsgálati személyek brainspotting tera¬
peuták által tolmácsolt beszámolóin alapul, írásokra viszont nem hivatkozik.
Azt említi, hogy több brainspottinggal kapcsolatos tanulmány van folyamatban,
viszont egyetlen hatékonyságvizsgálatot sem ír le, a 2014-ben már megjelent
Hildebrand, Grand és Stemmler elétanulmanyt sem.* Gurda, Corrigan és Grand
a brainspotting neurobiolögiai hätterfolyamatairöl, valamint a traumatikus él¬
mények testi lenyomatairdél és kezelésükről szóló cikkét? is félreértve interpretal¬
ja, annak nem a lényegét adja vissza. Corrigan és Grand, a Medical Hypotheses
című lapban megjelent cikke egyáltalán nem hatékonyságvizsgálat, ami bármit
bizonyítana, hanem ahogyan a szerzők írják, egy tesztelhető hipotézisalkotás
arról, hogy a brainspotra fókuszált figyelem milyen retinokollikuláris útvona¬
lon indít be neurobiológia folyamatokat és mely agyi struktúrák bevonásával
magyarázható az a mértékű terápiás változás, melyet a klinikai gyakorlatban
Kjerstin Gurda: Emerging trauma therapies: Critical analysis and discussion of three novel
Hildebrand — Grand — Stemmler: A preliminary study of the efficacy of Brainspotting, 1-20.
Frank Corrigan — David Grand: Brainspotting: Recruiting the midbrain for accessing and healing
sensorimotor memories of traumatic activation, Medical Hypotheses, vol. 80, 2013/6, 759-766.
+ 308 +
tapasztaltak. Gurda" tanulmánya tehát nem teljesítette azt a várakozásunkat,

hogy egy független szerző objektíven mutassa be a BSP-t, és hatásvizsgálatainak
tudományos, kritikus, a klinikai használatban realisztikus analízisét adja.
Almeida és Macedo" 2019-ben a PTSD kezelésében alkalmazott szomatikus
intervenciók szakirodalmának szisztematikus áttekintésére vállalkozott. A szo¬
matikus intervenciók között szerepelt a brainspotting is. Hatékonyságvizsgála¬

taként Almeida és Macedo leginkább Hildebrand, Grand és Stemmler, 2017-es,
EMDR-:t és BSP-t összehasonlító vizsgálatára utal"? vissza.
ÖSSZEFOGLALÁS
A fejezetben bemutatott kevés számú kutatás remélhetőleg elégséges lesz arra,

hogy felkelti a kutatók érdeklődését, és arra sarkalja őket, hogy újabb kutatásokba
kezdjenek a brainspotting módszerével kapcsolatban.
A brainspotting terjedése arra hívja fel a figyelmet, hogy a klinikai tapasztalat
meghatározóbb lehet egy módszer terjedésében és népszerűségében, mint a vele
végzett vizsgálatok száma vagy robosztussága. Azok a szakemberek, akik tapasz¬
talatot szereztek a brainspottingban, szubjektívan megbízhatónak értékelhették
azt — ez magyarázhatja a módszer népszerűségét.
A brainspotting elismertségét ismételt vizsgálatokkal, randomizált, kontrol¬
lált vizsgálatokkal és utánkövetésekkel lehetne alátámasztani különféle pszichi¬
átria diagnózisok és pszichológiai problémák területén.
BIBLIOGRÁFIA
ALMEIDA, Ana K. — MACEDO, Sayonara C. G. M. — Sousa., Maria B. C. D.: A systematic review

of somatic intervention treatments in PTSD: Does Somatic Experiencing have the potential
to be a suitable choice?, Estudos de Psicologia (Natal), vol. 24, 2019/3, 237-246.
ANDEREGG, Javier: Effective treatments for generalized anxiety disorder, 2015, www.Brains¬
potting.com (Letöltés: 2020. szeptember 14.)
Gurda: Emerging trauma therapies, 787.

Ana K. Almeida - Sayonara C. G. M. Macedo — Maria B. C. D. Sousa: A systematic review of
somatic intervention treatments in PTSD: Does Somatic Experiencing have the potential to be
a suitable choice?, Estudos de Psicologia (Natal), vol. 24, 2019/3, 237-246.
Desensitization and Reprocessing, Mediterranean Journal of Clinical Psychology, vol. 5, 2017/1,
1-17.
+ 309 +
CORRIGAN, Frank — GRAND, David: Brainspotting: Recruiting the midbrain for accessin¬
gand healing sensorimotor memories of traumatic activation, Medical Hypotheses, vol. 80,
2013/6, 759-766.
EHLERS, Anke — STEIL, Regina — WINTER, Heike — Foa, Edna: Deutsche Ubersetzung der
Posttraumatic Stress Symptom Scale (PDS), Oxford, UK, Oxford University, Warneford
Hospital, Department of Psychiatry, 1996.
ELLIS, Janet — ZARETSKY, Ari. Assessment and management of posttraumatic stress disorder,
Continuum: Lifelong Learning in Neurology, vol. 24, 2018/3, 873-892.
Foa, Edna B. — CASHMAN, Laurie — JAYcox, Lisa — PERRY, Kevin: The validation of a self¬
report measure of posttraumatic stress disorder: The Posttraumatic Diagnostic Scale,

Psychological Assessment,vol. 9, 1997/4, 445-451.
GURDA, Kjerstin: Emerging trauma therapies: Critical analysis and discussion of three novel
HILDEBRAND, Anja — GRAND, David — STEMMLER, Mark: A preliminary study of the efficacy
of Brainspotting — a new therapy for the treatment of Posttraumatic Stress Disorder,
Journal for Psychotraumatology, Psychotherapy Science and Psychological Medicine, 2014,
1-20.
HILDEBRAND, Anja — GRAND, David — STEMMLER, Mark: Brainspotting — the efficacy of a

new therapy approach for the treatment of Posttraumatic Stress Disorder in comparison
to Eye Movement Desensitization and Reprocessing, Mediterranean Journal of Clinical
Psychology, vol. 5, 2017/1, 1-16.
SHAPIRO, Robin: The trauma treatment handbook: Protocols across the spectrum, New York,
Norton, 2015.
ZIGMOND, A. S. — SNAITH, R. P.: The Hospital Anxiety and Depression Scale, Acta Psychiat¬
rica Scandinavica, vol. 67, 1983/6, 361-370.
AFFILIACIO
Gurka Éva: doktori hallgató, ELTE Pszichológiai Doktori Iskola;

eva.gurka@gmail.com
Sipos Adrienn: egyetemi hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem,

Pszichológiai Intézet; sadrienn felveteli ogmail.com
Bálint Andrea: Klinikai szakpszichológus, Pszichoterapeuta, a brainspotting

képzéseket szervező Hétszínvilág Egyesület vezetőségének tagja;
andrea.balint@hotmail.com
* 310 +
A SOROZATBAN EDDIG MEGJELENT
—o> ———
MONOGRAFIA
Lovász Irén: Szakrális kommunikáció
Galsi Árpád: Jakab, az Úr testvére

Pap Ferenc: Templom mint teológia. Kulcsok az Ezékiel 40-48. értelmezéséhez
Tóth Sára: A képzelet másik oldala.
Irodalom és vallás Northrop Frye munkásságában
Tari János: A néprajzi és az antropológiai filmkészítés.

Történeti, elméleti és gyakorlati példák
Buda Béla: Empátia. A beleélés lélektana

Németh Dávid: Pasztorálantropológia
Szenczi Árpád: Az ember természete — természetes(en) nevelés.
A reformpedagógia egy lehetséges reformja
Váradi Ferenc: Vázlatok az óvodai anyanyelvi-irodalmi nevelésről

Semsey Viktória (szerk.): Latin-Amerika 1750-1840.
A gyarmati rendszer felbomlásától a független államok megalakulásáig
Bagdy Emöke: Pszichofitness. Kacagás — kocogás — lazítás

Balázs Siba: Life Story and Christian Metanarration. The importance of
the research results of narrative identity to practical theology
Kocziszky Éva: Antifilozófusok huszonöt időszerű kérdése a kereszténységhez

Honti László: Magyar nyelvtörténeti tanulmányok
Szummer Csaba: Freud, avagy a modernitás mítosza
Kun Attila: A munkajogi megfelelés ösztönzésének újszerű jogi eszközei
Dr. Lenkeyné dr. Semsey Klára: Életútinterjú
Görözdi Zsolt: Protestáns egyházértelmezés a reformáció századában
a jelentősebb egyházi rendtartásokban
Békési Sándor: Sisi személyének teológiai portréja

Török Emőke: Munka és társadalom.
A munka jelentésváltozásai a bérmunkán innen és túl
Sepsi Enikő: Pilinszky János mozdulatlan színháza

Mallarmé, Simone Weil és Robert Wilson műveinek tükrében
Erdélyi Ildikó: A lélek színháza. A pszichodráma és az önismeret útjai

Szummer Csaba: Pszichedelikumok és spiritualitás
Papp Sándor: Török szövetség — Habsburg kiegyezés.
A Bocskai -felkelés történetéhez
Bolyki János: Teológia a szószéken és a katedrán

Balogh Eszter: Túlélési stratégiák a magyar gazdaságban.
Esettanulmányok a 2000-es évek elejéről
Falussy Lilla: Trendek a kortdrs olasz dramaban

Bek6 István Márton: Jézus csodáiról szóló elbeszélések Márk evangéliumában
Kovai Melinda: Lélektan és politika. Pszichotudományok a magyarországi
allamszocializmusban 1945-1970
Spannraft Marcellina: Költeszet es szakralitäs

Németh István: Műtárgyak a boncteremben. Tanulmányok az orvoslás és
a képzőművészet tárgyköréből
Homicskó Árpád Olivér: A magyar társadalombiztosítási

és szociális ellátások rendszere
Fabiny Tibor: Az eljövendő árnyékai. A figurális tipológiai olvasás

Szetey Szabolcs: Adatok a magyar református prédikációs gyakorlat
újraértékeléséhez 1784-1878 között
Balogh Tamás: Huizinga Noster.

Filológiai tanulmányok J. Huizinga magyar recepciójáról
Dávid Gyula: Angol fogalmi idióma szótár.

Angol idiómák és magyar megfelelőik
Beke Albert: Gyulai Pál személyisége és esztétikája

Németh Dávid: Vallásdidaktika. A hit- és erkölcstan tanítása
az 5-12. osztályban
Sepsi Enikő: Kép, jelenlét, kenózis a kortárs francia költészetben és Valére

Novarina színházában
Papp Ágnes Klára: A tér poétikája — a poétika tere. A századfordulós
kisvárostól az ezredfordulós terekig a magyar irodalomban
Lányi Gábor János: A kálvinizmus nyitánya. Berni zwingliánusok és francia¬

svájci kálvinisták vitája az egyházfegyelem gyakorlásáról
Kovács Dávid: Nemzetfelfogás és történelemszemlélet

a 20. századi Magyarországon
Pap Ferenc: Az egyházi év

Farkas Ildikó: A japán modernizáció ideológiája
Horváth Csaba: Megtalált szavak
Csízy Katalin: Az ideális vezető politikus alakja a görög-római hagyományban
Siba Balázs: Pasztorálteológia
Indries Krisztián, Szummer Csaba: Freud és a felkelő nap országa
Bognárné Kocsis Judit: A vallás mint forrás Karácsony Sándor nevelési
koncepciójában
Vető Miklós: Jonathan Edwards gondolatvilága

Kodácsy Tamás: A homiletikai aptum. Hogyan lesz a szószéki beszédből
igehirdetés?
Brandt Györgyi: A hungarológia intézményrendszerének létrehozása. Gragger

Róbert a berlini egyetemen
Simon Gabriella: A mentorálás elmélete és gyakorlata. A mentori kompetenciák

attitűdelemei és a kezdő pedagógusok mentormodellek szerinti támogatása
Legéndy Kristôf: A természettudományos és a teológiai megismerés modelljei

Siba Balázs: Pasztorálteológia (Második, javított kiadás)
Szabados Ádám: Az apostolok hagyománya
Lukács Olga: Az erdélyi egyházak ezeréves együttélésének szinopszisa
Literáty Zoltán: Homiletika és retorika
Toókos Péter János: A III. szibillakönyv. Irodalmi és teológiai bevezetés
Borsi Attila János: Elhívástól kihívásig. Vázlatok az egyház és a keresztyén
gondolkodás megértéséhez
Szalma József: A biztosítási szerződés. A biztosítói kárfelelősség az európai és

a magyar magánjogban
Kövi Zsuzsanna: Az alternatív ötfaktoros személyiségmodell és
a személyiségklaszterek
Nemeshegyi Péter SJ: A kelet-ázsiai vallások története

Bethlenfalvy Ádám: Dráma a tanteremben. Történetek cselekvő feldolgozása
Sólyom Réka: Szaknyelvi szemantika. Funkcionális kognitív elemzések
Dér Csilla Ilona: Diskurzusjelölők és társulásaik a magyar nyelvben
Csontos Nóra: Szakszöveg-tipológia. Szakszövegtípusok vizsgálata társas¬
kognitív keretben
Visky András: Mire való a színház? Útban a theatrum theologicum felé

Kovács Dóra: Az empátia tudománya és művészete
Korpics Márta: A késő modern vallásosság közösségi mintázatai
Fóris Ágota: Fordítás és terminológia. Elmélet és gyakorlat
Gálffy László: Anjou és grófjai. A politikai területformálódás útjai és
sajátosságai Franciaországban (9-13. század)
Szabados Ádám: Az apostolok hagyománya (Második, javított kiadás)

Csűrös András: Református egyházi élet a Tanácsköztársaság idején.
A magyar reformátusság egy válságos korszakban
Nagy József: Élet és halál, örök élet és örök halál a Jelenések könyvében
Boros Gábor: Georg Misch és az önéletírás
TANULMÁNYKÖTET
Császár-Nagy Noémi, Demetrovics Zsolt, Vargha András (szerk.):

A klinikai pszichológia horizontja. Prof. dr. Bagdy Emőke 70. születésnapjára
készített emlékkötet
Szávay László (szerk.): , Vidimus enim stellam eius..."

Petrőczi Éva, Szabó András (szerk.): A zsoltár a régi magyar irodalomban
Horváth Erzsébet, Literáty Zoltán (szerk.): Történelmet írunk. Tanulmánykötet
Ladányi Sándor tiszteletére 75. születésnapja alkalmából
Czeglédy Anita, Fülöp József, Ritz Szilvia (Hg.): Inspirationen.

Künste im Wechselspiel
Gudor Botond, Kurucz György, Sepsi Enikő (szerk.):
Egyház, társadalom és művelődés Bod Péter korában
Péti Miklós, Ittzés Gábor (eds.): Milton Through the Centuries

Kendeffy Gábor, Kopeczky Rita (szerk.): Vallásfogalmak sokfélesége
Zsengellér József, Trajtler Dóra Ágnes (szerk.): , A Szentek megismerése ad
értelmet." Conferentia Rerum Divinarum 1-2.
Trajtler Dóra Ágnes (szerk.): Tan és módszertan.

Conferentia Rerum Divinarum 3.
Pap Ferenc, Szetey Szabolcs (szerk.): Illés lelkével. Tanulmányok Báthori

Gábor és Dobos János lelkipásztori működéséről
Somodi Ildikó (szerk.): A mindennapos művészeti nevelés megvalósulásának

lehetőségei. Értékközvetítés a művészeti nevelésben
Dávid István (szerk.): Merre tovább kántorképzés?

Gondolatok egy konferencián — Nagykőrös, 2012. október 5.
Hansägi Ägnes, Hermann Zoltän (szerk.): Jókai 6 Jókai

Dringé-Horväth Ida, N. Császi Ildikó (szerk.): Digitális tananyagok.
Oktatásinformatikai kompetencia a tanárképzésben
Erdélyi Ágnes, Yannick Francois (szerk.): Pszichoanalitikus a társadalomban

Fülöp József, Mirnics Zsuzsanna, Vassányi Miklós (szerk.): Kapcsolatban —
Istennel és emberrel. Pszichológiai és bölcsészeti tanulmányok
Pap Ferenc (szerk.): Dicsőség tükre. Művészeti és teológiai tanulmányok

Tóth Sára, Fabiny Tibor, Kenyeres János, Pásztor Péter (szerk.):
Northrop Frye 100: A Danubian Perspective
Spannraft Marcellina, Sepsi Enikő, Bagdy Emőke, Komlósi Piroska,

Grezsa Ferenc (szerk.): Ki látott engem? Buda Béla 75
Komlósi Piroska (szerk.): Családi életre és kapcsolati kultúrára felkészítés

Dringó-Horváth Ida, Fülöp József, Hollós Zita, Szatmári Petra,
Czeglédy Anita, Zakariás Emese (Hg.): Das Wort — ein weites Feld
Fülöp József (szerk.): A zenei hallás

József Fülöp, Szilvia Ritz (Hg.): Inspirationen II
Tóth Sára, Kókai Nagy Viktor, Marjai Éva, Mudriczki Judit, Turi Zita,
Arday-Janka Judit (szerk.): Szölitö szavak. The Power of Words.
Tanulmanyok Fabiny Tibor hatvanadik születesnapjara
Lázár Imre, Szenczi Árpád (szerk.): A nevelés kozmológusai. Kodály Zoltán,

Karácsony Sándor és Németh László megújuló öröksége
Erdélyi Erzsébet, Szabó Attila (szerk.): A hit erejével. Pedagógiai tanulmányok

Makkai Béla (szerk.): A Felvidék krónikása.
Tanulmányok a 70 éves Popély Gyula tiszteletére
Farkas Ildikó, Sági Attila (szerk.): Kortárs Japanológia I.

Gér András László, Jenei Péter, Zila Gábor (szerk.): Hiszek, hogy megértsem
Simon-Székely Attila (szerk.): Lélekenciklopédia.
A lélek szerepe az emberiség szellemi fejlődésében
Papp Ágnes Klára, Sebők Melinda, Zsávolya Zoltán (szerk.):

Nemzet sors identitás
Vassányi Miklós, Sepsi Enikő, Voigt Vilmos (szerk.): A spirituális közvetítő

Julianna Borbély, Katalin G. Kállay, Judit Nagy, Dan H. Popescu (eds.):
English Language § Literatures in English 2014
Sepsi Enikő, Lovász Irén, Kiss Gabriella, Faludy Judit (szerk.): Vallás és művészet
Bubnó Hedvig, Horváth Emőke, Szeljak György (szerk.): Mítosz, vallás és
egyház Latin-Amerikában. A Boglár Lajos emlékkonferencia tanulmánykötete
Czeglédy Anita, Sepsi Enikő, Szummer Csaba (szerk.):

Tükör által. Tanulmányok a nyelv, kultúra, identitás témaköréből
Méhes Balázs (szerk.): Lelki arcunk. Tanulmányok Szenczi Árpád hatvanadik

születésnapja alkalmából
Spannraft Marcellina, Korpics Márta, Németh László (szerk.): A család

és a közösség szolgálatában. Tanulmányok Komlósi Piroska tiszteletére
Horváth Csaba, Papp Ágnes Klára, Török Lajos (szerk.):

Párhuzamok, történetek. Tanulmányok a kortárs közép-európai regényről
Anka László, Kovács Kálmán Árpád, Ligeti Dávid, Makkai Béla,

Schwarczwölder Ädäm (szerk.): Natio est semper reformanda.
Tanulmányok a 70 éves Gergely András tiszteletére
Fülöp József, Mészáros Márton, Tóth Dóra (szerk.): A szél fúj, ahová akar.
Bölcsészettudományi dolgozatok
Zsengellér József, Kodácsy Tamás, Ablonczy Tamás (szerk.): Felelet

a mondolatra. Tanulmányok a 60 éves Bogárdi Szabó István tiszteletére
Borgulya Agnes, Konczosné Szombathelyi Marta (szerk.):

Vállalati kemmunikációmenedzsment
Szávay László, Gér András László, Jenei Péter (szerk.): Hegyen épült város.
Válogatás a Fiatal Kutatók és Doktoranduszok Nemzetközi
Teológuskonferencián elhangzott előadások anyagából.
Wakai Seiji, Sagi Attila (szerk.): Kortárs Japanológia II.

Sepsi Enikő, Tóth Sára (szerk.): Mellekzörej.
Írások Visky András hatvanadik születésnapjára
Erdélyi Erzsébet, Szabó Attila (szerk.): Az üzenetjét, azt kell megbecsülni.

Tanulmányok Barabás László hetvenedik születésnapja alkalmából
Kendeffy Gábor, Vassányi Miklós (szerk.): Istenfogalmak és istenérvek a világ

filozófiai hagyományaiban
Bárdi Nándor, Éger György (szerk.): Magyarok Romániában

1990-2015. Tanulmanyok az erdélyi magyarságról
Zila Gábor: Hitetek mellé tudományt

Kiss Paszkál, Tóth Dóra (szerk.): Ubi dubium, ibi libertas.
Tudományos diákköri dolgozatok
Julianna Borbély, Borbála Bökös, Katalin G. Kállay, Judit Nagy,

Ottilia Veres, Mátyás Bánhegyi and Granville Pillar (eds.):
English language § literatures in English 2016
Spannraft Marcellina, Tari Janos (szerk.): A kultúraátörökítés médiumai

László Emőke (szerk.): A szolgálat ékessége.
Tanulmányok Fruttus István Levente hetvenedik születésnapja alkalmából
Spannraft Marcellina (szerk.): Tertium datur. Tanulmanyok Lazar Imre

tiszteletére
Bardi Arpad, Gombos Norbert, Toth Etelka (szerk.): Kisgyermeknevelés

a 21. században
Lányi Gábor János (szerk.): A reformáció örökségében élve.
A reformáció hatása a teológiai oktatásra
Dróth Júlia (szerk.): Gépiesség és kreativitás a fordítási piacon

és a fordításoktatásban
Lator László Iván (szerk.): Sorsok és missziók a politikai változások tükrében

Literáty Zoltán (szerk.): Quoniam tecum est fons vitae in lumine tuo videbimus
lumen. Teológiai témák a 65 éves Kocsev Miklós tiszteletére
Fehér Pálma Virág, Kövesdy Andrea, Szemerey Márton (szerk.): Testképek

a gyógyításban. A test mint eszköz és referenciapont
Zonda Tamás, Bozsonyi Károly, Moksony Ferenc (szerk.):

Az öngyilkosság szociológiája
Fóris Ágota, Bölcskei Andrea (szerk.): A szabványosítás fordítási és

terminológiai vonatkozásai
Kövi Zsuzsanna, Mirnics Zsuzsanna, Reinhardt Melinda (szerk.): Lelek(sz)arnyak

Czentnär Simon, Nagy Jözsef, Nagy Levente (szerk.): Beszeljetek el dicsöseget.
Conferentia Rerum Divinarum 6.
Kovács Tibor (szerk.): Tehetségek hite. Hallgatói tanulmánykötet

Zalatnay István: Félúton. A liturgia erőterében született írások
Farkas Ildikó, Sági Attila (szerk.): Kortárs Japanológia III.
Furkó Péter (szerk.): Az önképtől és tudásreprezentációtól
a hatalommegosztásig. Tanulmányok a bölcsészettudomány, a hittudomány
és a jogtudomány területeiről
Olay Csaba, Schmal Dániel (szerk.): Értelem és érzelem az európai

gondolkodásban. Tanulmányok a 60 éves Boros Gábor tiszteletére
Fóris Ágota, Bölcskei Andrea (szerk.): Dokumentáció, tartalomfejlesztés

és szakírás
Dróth Júlia (szerk.): Korpusz és kontrasztivitás a szakfordítás oktatásában

és gyakorlatában
Bölcskei Andrea (szerk.): Protestantizmus, identitás és hagyomány a nyelvben

Sebők Melinda, Papp Ágnes Klára, Török Lajos (szerk.):
Kötelezők emelt szinten Balassitöl Borbely Szilárdig
Béres István, Korpics Márta (szerk.): Ha kiderül az alkony
Lázár Imre (szerk.): A társas-lelki és művészeti folyamatok pszichofiziológiája
Németh István: El Grecóról és más mesterekről.
Stíluskritika — ikonográfia — műgyűjtéstörténet
Karasszon István: Az ószövetségi teológia történetéhez

Czeglédi Sándor: Történelem és önismeret
Literáty Zoltán (szerk.): Száz év után Ravasz László Homiletikájáról
Banyai Eva, Horvath Csaba, Pataki Viktor, Vincze Ferenc (szerk.):
Valóság és módszer. Test, történelem, elbeszélhetőség
Domokos Johanna (szerk.): Alkotni csodára vágyva. Kortárs számi

művészeti fejlemények
Adorján Mária, Kovács Tímea (szerk.): Korpusznyelvészet és nyelvi közvetítés

Korpics Márta, Spannraft Marcellina (szerk.): Társadalmi kommunikáció
es szakralitas. Közelitesek es melymerülesek
Hermann Zoltán, Lovász Andrea, Mészáros Márton, Pataki Viktor,

Vincze Ferenc (szerk.): Medialitäs és gyerekirodalom
Ordasi Zsuzsanna (szerk.): Kortárs református templomok, 2010-2020

Gulyás Adrienn, Horváth Géza, Mudriczki Judit, Sepsi Enikő (szerk.):
Klasszikus művek újrafordítása
Csízy Katalin, Hóvári János (szerk.): Hősök, mártírok, áldozatok, szentek

Zsengellér József: Az emberáldozattól az istennév kimondhatatlanságáig.
Vallástörténet és teológia az Ószövetségben
MÜFORDITÄS, FORRÄS
Giovanni Pico della Mirandola: Benivieni neoplatonista versenek kommentarja

(Forditotta: Imregh Monika)
Alice Zeniter: Szomorú vasárnap, avagy a semmi ágán (Fordította: Kovács

Veronika, szerkesztette és a bevezetőt írta: Sepsi Enikő)
Szent Ágoston: Írások a kegyelemről és az eleve elrendelésről (Fordította,

válogatta és a bevezetőt írta: Hamvas Endre)
Paul Claudel: Délforduló (Fordította: Székely Melinda)
Veerle Fraeters, Frank Willaert, Louis Peter Grijp (szerk.):
Hadewijch: Dalok (Fordították: Daróczi Anikó, Rakovszky Zsuzsa)
Landauer Attila (szerk.): A Kárpát-medencei cigányság és a keresztyén

egyházak kapcsolatának forrásai (1567-1953)
Yves Bonnefoy: Hollán Sándor. Harminc év elmélkedései, 1985—2015

(Fordították: Gulyás Adrienn, Kovács Krisztina, Kovács Veronika,
Makádi Balázs, Sepsi Enikő)
Vassányi Miklós (írta, fordította, szerkesztette): Szellemhívók és áldozárok.

Sámánság, istenképzetek, emberáldozat az inuit (eszkimó), azték és inka
vallások írásos forrásaiban.
Rauni Magga Lukkari, Inger-Mari Aikio: Örökanyák — Világlányok.

Számi versek (Fordították: Domokos Johanna, Németh Petra)
Rajvinder Singh: Hat szemmel. Német, angol, hindi és pandzsábi versek

(Szerkesztette: Domokos Johanna. Fordították: Tibold Katalin, Széles Beáta,
Domokos Johanna)
Günter Eich: Katharina és más elbeszélések
(Válogatta, szerkesztette és az utószót írta: Fülöp József)
Augusto Monterroso: A fekete Bárány és más mesék

(Szerkesztette, fordította és az utószót írta: Fülöp József)
Michael Galuske: A szociális munka módszerei. Bevezetés
(Fordította: Udvari Kerstin, szerkesztette: Bányai Emőke)
Titus Livius: Róma története a város alapításától, I. kötet (I-XX. könyv)

(Kis Ferencné és Muraközy Gyula fordítását és a jegyzeteket átdolgozta:
Kopeczky Rita, a fordítást az eredetivel egybevetette: Kocsisné Csízy Katalin,
Ligeti Dávid Ádám, Bajnok Dániel)
Titus Livius: Róma története a város alapításától, II. kötet (XXI-XXX. könyv)
(Muraközy Gyula fordítását és a jegyzeteket átdolgozta: Kopeczky Rita,
a fordítást az eredetivel egybevetette: Czerovszki Mariann, Tamás Ábel)
Titus Livius: Róma története a város alapításától, III. kötet (XXXI-XL. könyv)
a fordítást az eredetivel egybevetette: Berkes Lajos, Kozák Dániel,
Ligeti Dávid Ádám)
Titus Livius: Róma története a város alapításától, IV. kötet (XLI-CXLII. könyv)
a fordítást az eredetivel egybevetette: Ligeti Dávid Ádám, Takács Levente,
Bajnok Dániel)
Tzveta Sofronieva: A föld színe (Szerkesztette: Domokos Johanna)

Bangha Imre: Költők és koldusok között. Indiai naplö 2001-2017
(Szerkesztette: Frazer-Imregh Monika)
Marie Luise Kaschnitz: Adam es Eva

(Válogatta, szerkesztette és az utószót írta: Fülöp József)
Marivaux: Válogatott drámák (Szerkesztette: Kovács Ilona)

Kurucz György (Válogatta, sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta):
Technológiai utazás a modern kor hajnalán. Válogatás Gerics Pál
és Lehrmann József georgikoni professzorok nyugat-európai jelentéseiből
és naplóiból (1820—1825)
Domokos Johanna (szerk.): Csak a csöndnek engedelmeskedni. Kortárs számi

költőnők antológiája
Vámos Péter: Magyar-kínai kapcsolatok, 1949-1989

Lips Adrián, Mátravölgyi Dorottya, Sepsi Enikő, Sztruhár Bettina
(Szerkesztették és az elemzéseket írták): Szeleczky Zita életútja és válogatott
magánlevelezése
Eugenio Barba, Nicola Savarese: A színész titkos művészete.

Színházantropológiai szótár (Fordította: Regős János, Rideg Zsófia)
MŰFORDÍTÁS, FORRÁS — REZONŐR
René Descartes: A lélek szenvedélyei és más írások

(Fordította: Boros Gábor, Gulyás Péter)
Alexandre Koyré: Tanulmányok a tudományos gondolkodás történetéről
(Fordította: Szigeti Csaba)
Maurice Merleau-Ponty: A látható és a láthatatlan

(Fordította: Farkas Henrik, Szabó Zsigmond)
Maurice Merleau-Ponty: Az észlelés fenomenológiája (Fordította: Sajó Sándor)

Michel Foucault: A rendellenesek (Fordította: Berkovits Balázs)
Michel de Montaigne: lítinapló
(Fordította és a bevezető tanulmányt írta: Kovács Eszter)
LHARMATTAN FRANCE-HONGRIE, COLLECTION KAROLI
Anik6é Adam, Eniké Sepsi, Stéphane Kalla (eds.): Contempler l'infini

Tibor Fabiny, Sara Toth (eds.): The King James Bible (1611-2011).
Prehistory and Afterlife
Katalin G. Kállay, Mátyás Bánhegyi, Ádám Bogár,

Géza Kállay, Judit Nagy, Balázs Szigeti (eds.): The Arts of Attention
Katalin G. Kállay, Nóra D. Nagy, Elizabeth Walsh, Ádám Fónai,

Béla Erik Haga, Péter Káplár, Krisztina Milovszky, Gergely Molnár,
Dorina Obrankovics, Tamas Szanyi (eds.): This is Just to Say.
A Collection of Creative Student-Responses
Gyorgy Kurucz (ed.): Protestantism, Knowledge and the World of Science

Brigitte Geißler-Piltz, Eva Nemes, Sijtze de Roos (eds.): Inspire and
Be Inspired. A Sample of Research on Supervision and Coaching in Europe
Johanna Domokos: Endangered literature. Essays on Translingualism,

Interculturality, and Vulnerability 2018
Timea Kovacs: Code-Switching and Optimality

Viktöria Semsey (ed.): National Identity and Modernity 1870-1945.
Latin America, Southern Europe, East Central Europe
Anita Czeglédy, Géza Horváth (Hg.): Inspirationen III - Wege

Renata Raab: Austria's Schleswig Policy 1848-1852
Anita Czeglédy, Anikó Szilágyi-Kósa (Hg.) unter Mitarbeit von József Fülöp:
Geopoetische Reisen in Mitteleuropa. Studien zur Sprache und Kultur
Krisztina Koväcs: La relation poétique entre l'oeuvre d'Yves Bonnefoy et celle

de Paul Celan
Adam Bethlenfalvy: Living through extremes in process drama

Marcus Kracht: Knowledge and Material Culture.
How much knowledge can we afford?
Anik6é Daréczi, Enikö Sepsi, Miklös Vassänyi (eds.): Initiation into

the Mysteries. A Collection of Studies in Religion, Philosophy and the Arts
Judit Mudriczki: Shakespeare's Art of Poesy in King Lear. An Emblematic

Mirror of Governance on the Jacobean Stage
Zoltan Literaty: Rhetorical Preaching. Studies in Rhetoric, Homiletics

& Preaching
László Tarnói: Schnittpunkte. Band 1. Literarisches Leben des

deutschsprachigen Ungarn um 1800
Anita Rakéczy, Mariko Hari Tanaka, Nicholas E. Johnson (eds.):

Influencing Beckett / Beckett Influencing
Johanna Domokos, Eniké Sepsi (eds.): Poetic Rituality in Theater and

Literature
Mátyás Bánhegyi, Dóra Bernhardt, Judit Nagy, Enikő Sepsi, Miklós Vassanyi
(eds.): Minorities in Canada. Intercultural Investigations
Anita Czegledy, Jözsef Fülöp, Geza Horväth (Hg.): Inspirationen IV - Klänge

Päl Heltai: Hungarian-English Contrastive Linguistic Studies
Árpád Kékesi Kun: Ambiguous Topicality. A Philther of State-Socialist
Hungarian Theatre
JEGYZET
Nädor Orsolya: Tanitott (anya)nyelvünk

Hegedűs Rita: Élő magyar grammatika. A nyelvhasználat rendszerének
rövid áttekintése
Csontos Nóra, Dér Csilla Ilona: Pragmatika a magyar mint idegen nyelv
oktatásában
H. Varga Márta (szerk.): Magyar grammatika funkcionális megközelítésben.

Elmélet és gyakorlat
M. Pintér Tibor, Wéber Katalin: Mérés és értékelés: magyar mint idegen nyelv
Holló Dorottya: Kultúra és interkulturalitás a nyelvórán
Schmidt Ildikó: A magyar írás és olvasás tanítása. Az alfabetizálás folyamata
Lannert Keresztély István: Bevezetes a dramapedagögiaba
Fóris Ágota: Lexikológiai és lexikográfiai ismeretek
Balogh Judit: Leíró grammatikai ismeretek. Magyar mint idegen nyelv szakos
hallgatók részére
Gyöngyösi Lívia, Kampó Ildikó, M. Pintér Tibor: A magyar kiejtés tanítása

Nádor Orsolya (szerk.): Régebbi és újabb nyelvoktatási módszerek
Schmidt Ildikó, Nagyházi Bernadette: Magyarnyelv-tanítás gyermekeknek
Kovács Tünde: Nyelvi játékok
Oszkó Beatrix: Nyelvtörténet dióhéjban
Dróth Júlia (szerk.): Fordítási és szaknyelvi gyakorlatok távoktatásban
Sepsi Enikő: A szürrealizmus utáni francia költészet
Sólyom Réka: Kommunikációs gyakorlatok
H. Varga Márta: Rendhagyó nyelvtörténet
L'Harmattan France
5-7 rue de l’Ecole Polytechnique

75005 Paris
T.: 33.1.40.46.79.20
Email: diffusion.harmattan@wanadoo.fr
L'Harmattan Italia SRL
Via Degli Artisti 15

10124 TORINO
Tél: (39) 011 817 13 88 / (39) 348 39 89 198
Email: harmattan.italia@agora.it
Nyomdai elökeszites: Käroli Könyvmühely

Szakmai koordinätor: Juhäsz Emese
Boritö: Kära Läszlö
Nyomdai kivitelezes: Prime Rate Kft.

Felelös vezetö: Tomcsänyi Peter

Új Utak A Pszichoterápiában - Elfogadás, Tudatos Jelenlét És Önegyüttérzés A Kognitív Viselkedésterápiában - 160dpi

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Új Utak A Pszichoterápiában - Elfogadás, Tudatos Jelenlét És Önegyüttérzés A Kognitív Viselkedésterápiában - 160dpi

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Karoli

Szerkesztette: Szabó-Bartha Anett, Szondy Máté

Sorozatszerkesztő: Sepsi Enikő

ELFOGADAS, TUDATOS JELENLÉT

Dr. SZABO-BARTHA ANETT

Dr. SZONDY MATE

Károli Gáspár Református Egyetem s LHarmattan Kiadó

Károli Gáspár Református Egyetem

0 Károli Gáspár Református Egyetem, 2021

A borítón Szabó Hanna Izabella (Blue Bird design) grafikája látható.

A kiadó kötetei megrendelhetők, illetve kedvezménnyel megvásárolhatók:

PROF. DR. VARGHA ANDRÄS: ElösZ6. ....................... 7

SZONDY MÂTÉ — SZABO-BARTHA ANETT: Tudatosjelenlét- és

SZONDY MÁTÉ: Tudatosjelenlét-alapú stresszcsökkentés: történet,

SZONDY MATE: Tudatosjelenlét-alapt kognitív terápia: egy integratív

SZABÖ-BARTHA ANETT: Az elfogadäs- &s elkötelezödesteräpia elmelete

BOYTHA ZSÓFIA: A dialektikus viselkedésterápia módszerének

BÁLINT ANDREA: A sématerápia módszerének bemutatása.

ALBU MÓNIKA: Együttérzés-fókuszú beavatkozások . . . . . . . . . . . . . 149

SZABÓ-BARTHA ANETT: Elfogadás a párkapcsolatban: az integratív

BÁLINT ANDREA: A brainspotting módszerének bemutatása. . . . . . . . . 201

KASSAI ZSUZSANNA — ÓDOR VIVIEN: A mindfulnessalapú

CZINKÓCZI ANNAMÁRIA — HAJAS ESZTER LILLA — SZONDY MÁTÉ:

BOROSTYÁNKŐI ZSÓFIA — NAGY GABRIELLA: Az elfogadás- és

BIRINYI RÉKA — FÜZES NÓRA — NYIZSALOVSZKA TÍMEA — ZÁBÓ VIRÁG:

A sématerápia hatékonyságvizsgálatának áttekintése . . . . . . . . . . . . . 249

GERGELY BENCE — GYÖRFFY MÁRTON: A dialektikus viselkedésterápia

KALOTASZEGI SARA — LEDINSZKY LILLA: Együtterzes-fökuszü teräpiäk

TOROK REGINA — MOKOS ERZSEBET — SZABO-BARTHA ANETT:

Az integratív viselkedéses párterápia hatékonyságának áttekintése . . . . . 295

GURKA ÉVA — SIPOS ADRIENN — BALINT ANDREA: A brainspotting

PROF. DR. VARGHA ANDRÄS

A jelen kötet egyes fejezetei olyan harmadik generációs kognitív viselkedeste¬

Zonda Tamas -— Paksi Borbála — Veres Előd: Az öngyilkosságok alakulása Magyarországon

A kötet megírása gyakorló szakemberek és a Benda Kálmán Szakkollégium

Dr. SZONDY MATE — Dr. SZABO-BARTHA ANETT

Az elfogadás- és tudatosjelenlét-alapú módszerek körébe a kognitív viselkedéste¬

Maga az elfogadás kifejezés az averzív belső tapasztalatok pszichológiai elfo¬

7 Kabat-Zinn: Full catastrophe living.

1. ábra: A tudatos jelenlét témájával kapcsolatos

Izgalmas eszmetörténeti kérdés, hogy miért az utóbbi években ugrott meg a

e A pozitív érzelmek és a boldogság érzésének (közelmúltban felerősödő)

A területtel kapcsolatos konceptuális és módszertani kérdések nagy része a tisz¬

típusára." A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a tudatos jelenlét gyakorlása

a) a figyelem jelenre irányítottsága;

A fogalmi tisztázás miatt ki kell térnünk a tudatos jelenlét és az áramlat (flow)

David R. Vago — David A. Silbersweig: Self-awareness, self-regulation, and self-transcendence

és a képességek aranya, az ,,izlelgetés” esetében pedig valamilyen pozitiv élmény

s Míg az ízlelgetés fogalma a pozitív élmények tudatos feldolgozására vonat¬

16 A hippokrateszi eskü „ne ärts!” elve.

A tudatosjelenlét-alapú módszerek evolúciója

Ahogy arra feljebb már utaltunk, a tudatosjelenlét-alapú módszereknek komoly

A Klinika honlapja: www.umassmed.edu/cfm/ (Letöltés: 2021. március 20.)

valamilyen (általában a kognitiv-viselkedésteräpia harmadik hulläâmähoz’* kap¬

Módszer Tipikus alkalmazas/ ] Publikáció

Módszerek, melyekben a tudatos jelenlét központi szerepet játszik.

Tudatosjelenlét-alapú kognitív terápia Rekurrens depresszié | JMG. Williams

A kognitiv teräpiäk harmadik hullämäba tartoz6 teräpiäk (a koräbbi megközelitesekkel szem¬

Tudatosjelenlét-alapú szülés és nevelés Várandóság, szülés, Duncan és

Tudatosjelenlét-alapú étkezési tudatosság Étkezési zavarok Kristeller és

(Mindfulness-Based Eating Awareness Wolever*°

Elfogadás- és elköteleződésterápia Szorongásos zavarok, Hayes és mtsai*!

Semateräpia Személyiségzavarok | Young”