Dr.

Posta Anna
Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar
Egyetemi tanársegéd

Világirodalom 1. (OMA)
Műveltségi és poétikai modul 1. (BA)

A római prózairodalom

Az ezüstkor és a császárkor irodalma

Petronius: Satyricon
Apuleius: Az aranyszamár
 A római irodalom korszakai

• Az archaikus korszak: Kr. e. 753 (Róma alapítása) – Kr. e. 81 (Cicero

fellépése) – Kr. e. VIII–I század.
• Az aranykorszak: Kr. e. 81 (Cicero fellépése) – Kr. u. 14 (Augustus
halála) – Kr. e. I–Kr. u. I. század
• Az ezüstkorszak: Kr. u. 14 (Augustus halála) – Kr. u. 117 (Traianus
halála) – Kr. u. I–II. század
• A császárkor: Kr. u. 117 (Traianus halála, Hadrianus uralkodásának
kezdete) – Kr. u. 180 (Marcus Aurelius halála) – Kr. u. II. század

• A pogány római irodalom válsága és a keresztény irodalom kezdetei –

Kr. u. II–IV. század
• A latin nyelvű keresztény irodalom virágkora – Kr. u. IV. század
• A római irodalom felbomlása: Kr. u. 476
 A Kr. u. I-II. század
Az ezüstkor és a császárkor
• Új államforma
• A köztársaságot felváltó principátus
• Béke, jólét, elégedettség – látszólag! (a hirtelen meggazdagodott
iparosok, kereskedők: fényűző lakomák, ragyogó titulusok, a
gyönyörök bódító mámora: nem érdekli őket semmi más!)

• Alig leplezett diktatúra – nincs már szabadság!

• Fojtó légkör, sekélyes, lapos élet
• Általános elégedetlenség, polgárháborúk

• Sztoikus filozófia hívei: tűrni kell, hallgatni kell, úszni kell az árral
(a csendes szemlélődő)! – Petronius – I. sz.
• A misztikus kultuszok tanai: vigaszt keresni! – Apuleius – II. sz.
 I.
Az ezüstkor prózairodalma

Petronius:
Satyricon
 1. Petronius élete
• Petronius v. Petronius Arbiter
• Valószínűleg Titus Petronius Niger – a 62. év consula, Kr. u. I. sz.
• Nero udvarában: „arbiter elegantiae” – innen az Arbiter ragadványnév
(a választékos ízlés mestere)
• Tacitus (Annales) érzékletes portréja Petroniusról:
„(…) ő a nappalt alvással, az éjszakát hivatalos ügyekkel és az élet
gyönyörűségeivel töltötte, s mint ahogy másokat szorgalmuk, őt
semmittevése tette híressé, mégsem tartották korhelynek és tékozlónak,
mint általában azokat, akik vagyonukat elfecsérlik, hanem finom ízlésű
életművésznek (…) Bithynia proconsulaként, majd consuli minőségében
mégis tettetős és intézkedésre termett férfinak mutatkozott. Azután
visszasüllyedvén a bűnökbe, vagy a bűnök utánzásával, mint a választékos
ízlés mestere Nero bizalmas baráti körébe került be, mert a császár csak azt
tartotta a bőség kellemes és kényeztető ajándékának, amit Petronius
jóváhagyásra ajánlott.” /Borzsák István fordítása/
 2. Petronius halála
• 66-ban halt meg
• Tigellinus, Nero minisztere és kegyence féltékeny lett Petronius
befolyására, így bevádolta őt a császárnál
• Petronius önkezével vetett véget életének
• Tacitus leírása (Annales)
„Mégsem dobta el magától elhamarkodottan az életet, hanem felvágott és
tetszése szerint bekötözött ereit megint csak felnyitotta és beszélgetett
barátaival, nem komoly hangon, vagy mintha az állhatatosság dicsőségére
pályázna. Hallgatta is szavaikat, de nem a lélek halhatatlanságáról, nem is a
bölcsek tanításairól, hanem könnyed dalokat és játékos verseket (…)
Még végrendeletében sem hízelgett – mint a legtöbb halni készülő –
Nerónak, Tigelliusnak vagy más hatalmasságnak, hanem a princeps bűneit
a megrontott ifjak s asszonyok nevével együtt, és minden gyalázatának
újdonságát leírta és lepecsételve elküldte Nerónak.” /Borzsák István
fordítása/
 3. Petronius és a Satyricon???
• A mű címét egymástól eltérő változatokban közlik: Satirae,
Saturae, Satiricon, Satyricon
• A mű szerzőjét pedig Petronius / Arbiter / Petronius Arbiter
néven idézik
• Csak töredékeket ismerünk a műből
• Tacitus nem állítja Petroniusról, hogy író volt
• De a jellemzésből feltételezhető, hogy Petroniust érdekelte,
vonzotta az irodalom, így akár a Satyricon című mű szerzője is
lehetett – De ez nem 100% biztos!
• A kutatók, filológusok a Satyricon keletkezési idejét a 63-65.
évekre teszik
 4. A Satyricon műfaja és felépítése
• Satirae, Saturae, Satiricon, Satyricon
• A kutatók többsége a Satyricont fogadja el eredeti címnek
• Szatírtörténetek, kópétörténetek
• AZ ELSŐ EURÓPAI REGÉNY (szatirikus regény) – énregény
• Tematikai-formai hasonlóság a szatírával (utazás, lakoma, próza
vegyítése a verssel)

• A műből fennmaradt részletek a 14., 15. és 16. könyvből

származnak (hosszabb-rövidebb töredékek)
• A Satyricon ép és sértetlen eredetije igen terjedelmes lehetett:
legalább 16-20 könyvből állt
• A Trimalchio lakomája címen ismert rész a 15. könyvet alkotta
 5. A Satyricon rekonstruált cselekménye
(az elveszett részek)
• Encolpius a főszereplő, az ő elbeszélése fogja össze a történéseket
• Encolpius egy ágrólszakadt csavargó, aki rabszolgaságból megszökve
templomokat tör fel, embereket öl meg, lop, hazudik
• Később Encolpius egy ifjú legénnyel, Gitonnal kerül szerelmi
cimboraságba, s együtt hol tolvajlással, hol vendégeskedéssel enyhítenek
nyomorukon
• Egy gazdag kereskedő hajójára is meghívást kapnak, de Encolpiust a
kereskedő, fiúszerelmesét a gazdag úr ringyója kényszeríti szeretkezésre
• Encolpius végül elcsábítja a kereskedő feleségét, majd Gitonnal együtt
kereket old
• Kóborlásuk során megismerkednek a faragatlan modorú Ascyltosszal, s
ettől kezdve hárman járják a világot
• Encolpius a Priapus-templomban les meg egy feketemisét, majd a város
úri negyedében összeakad Agamemnonnal, a szónoklás tanárával
 6. A Satyriconból fennmaradt részek
(epizódok, novellák)
• Encolpius Agamemnon rétoriskolájában nagyhatású beszédet mond
az ékesszólás hanyatlásáról
• Hazafelé a hős eltéved, csavarog, megint kerítők és kéjencek közé
sodródik
• Ascyltosszal rettenetesen összevész Giton miatt, mert mindketten
az ifjút szeretik
• Másnap a három barát elmennek a forumra, hogy egy lopott
palliumot eladjanak, de a tulajdonosa felismeri a köpenyt és
éktelen lármát csap
• Encolpius fogadójában Quartilla, a papnő meglepi a barátokat és
megbüntetik őket, mert kilesték Priapus, a férfiúi nemiség
istenének szertartási titkait
• Másnap Agamemnon protekciójának köszönhetően meghívást
kapnak a dúsgazdag Trimalchio lakomájára
 7. A Satyriconból fennmaradt részek
(epizódok, novellák)
• Trimalchio lakomája után elölről kezdődik a három cimbora
viszálykodása
• Encolpius találkozik egy öreg költővel, Eumolpusszal
• Mulatságos perpatvarok támadnak Giton kegyeiért
• Ascyltost lerázzák, Encolpius, Eumolpus és Giton egy hajóra
menekülnek
• A hajón megint a kereskedő és szeretője fogságába kerülnek
• Végül egy hajótörés menti meg őket
• A piszkos erkölcsű Crotonba, az örökséghajhászók városába
vetődnek, s egy ideig kitűnően élnek a szélhámoskodásból
• Később Afrikába menekülnek a lelepleződés elől
• Eumolpus végrendeletével zárul a fennmaradt rész utolsó jelenete:
azokra hagyja vagyonát, akik hajlandóak lesznek holttestéből
lakomázni
 8. Trimalchio lakomája – cselekményelemek
• A regény legterjedelmesebb összefüggő része (sznob lakoma)
• A rabszolgasorból milliomossá emelkedett nagyúr tivornyája
• Talpnyalók egész légiója vesz részt a lakomán
• Mesébe illő, száz meg száz fogásból álló evés-ivás
• Bohóc- és szakácsmutatványok
• Ostoba hencegésáradatok
• Mulatságosan tudománytalan kiselőadások
• Ízléstelen kéjelgések és hancúrozások
• Hízelgő szózatok
• Ordító cívódások
• A gazsággal és csalárd ügyeskedéssel magasra emelkedett, dúsgazdag
és befolyásos réteg féktelen életmohósága, hiúsága és szellemi
sivársága
• Undorító figurák tucatja
 9. Trimalchio lakomája és a Satyricon – értelmezés
(egy velejéig rothadt világ haláltánca)
• Petronius a polgári jólét kulisszái mögé kalauzolja az olvasókat (a
sznob úri világ bemutatása) – szedett-vedett társaság!
• Az egész korabeli alvilág megelevenedik körülöttünk
• Szerelmi orgiák
• Fogadói botrányok
• Piaci cívódások
• Rendőri nyomozások
• Lopások, hamisítások, bujkálások, betörések forgataga
• Kerítőnők, ringyók
• Örökséghajhászó polgárok
• Nagyképű sznobok
• Alig találunk rokonszenves figurát: Agamemnon, Eumolpus
• Helyenént kritizál, bírál, de fő célja a szórakoztatás!
 10. A Satyricon nyelvezete, stílusa
• A nyelvezet rendkívüli módon változatos – a szereplők
társadalmi-műveltségi helyzetétől függően
• Műveltek: az elegáns urbanus beszéd – A felszabadított,
műveletlen rabszolgák: a vulgáris nyelvjárási beszéd (görög és
latin nyelvi elemek keverése)
• Echion Agamemnonnak: „Nem a mi fajtánk vagy, ezért kineveted a
szegények beszédét.”
• Niceros: „félek, hogy ezek a tudósok kinevetnek”
• A szereplők egyénítése határozott és gyors vonásokkal
• Részletező, jelzőkkel teli jellem-, tárgy- és környezetleírások
• Adalékok és részletek gazdagsága
• A verses betétek a regény szatirikus-kritikai célzatát erősítik,
mondanivalójuk sokszor az adott környezettel kerül összeütközésbe
Meghívás Trimalchio lakomájára
Az első találkozás Trimalchioval
Trimalchio nagyzolása
Encolpius megijed a falra festett kutyától
A lakoma kezdete
Trimalchio megérkezik a lakomára
Az ezüst csontváz
Trimalchio felesége
Trimalchio és a szellentés
A disznó kizsigerelése (bűvészmutatvány)
A felemelkedett , újgazdag rabszolga öntudatossága
Trimalchio végrendelkezése
 II.
A császárkor prózairodalma

Apuleius:
Az aranyszamár
 1. Apuleius élete
• Lucius Apuleius – a hagyomány adta neki a Lucius praenoment
• Afrikában született 125 körül – Kr. u. II. sz.
• Gazdag és tekintélyes család
• Karthagóban tanult grammatikát és retorikát
• Athéni tanulmányútján habzsolta a tudományokat (poétika, geometria,
musica, dialektika, filozófia)
• Utazó filozófus és szónok lett
• Keleti utazások: teológusokkal, asztrológusokkal, mágusokkal
értekezik
• Egy ideig Rómában ügyvédi gyakorlatot folytat, majd utazgat
• Egy özvegyasszonyt vesz feleségül – 10 évvel idősebb nála
• Karthagóban a császárkultusz papja lett
• Már életében mágusként és csodatevőként tisztelték, szobrokat
állítottak neki
 2. Apuleius munkái

• Görögül és latinul egyaránt írt

• Csak latin nyelven maradtak fenn művei
• Apologia: törvényszéki védőbeszéd (De magia) – 158-ban keletkezett
• A mágia isteni tudomány, amely képessé teszi művelőjét arra, hogy
kapcsolatba lépjen az isteni erőkkel, segítségükkel megfékezze a démonokat
• Florida (Virágoskert): a különféle helyeken elmondott beszédeinek
legszebb részleteit gyűjti egybe – 160-as években keletkezhetett

• Metamorphoses (Átváltozások): énregény – 180-190 közt

keletkezhetett (Az aranyszamár (Asinus aureus): egy Lucius nevű
fiatalember szamárrá változása, Lukiosz elveszett novellája alapján)
 3. Az aranyszamár – cselekmény
(Asinus Aureus)
A mű 11 könyvből áll – Rövid tartalom:
• Lucius családja régi ismerősénél, Milónál száll meg
• A városban sétálva megtudja, hogy szállásadója felesége
boszorkány
• Lucius meghódítja Fotist, a szolgálólányt, hogy minél többet
megtudjon a boszorkány titkaiból
• Lucius Fotis segítségével megfigyeli a boszorkányt, aki éppen
bagollyá változik
• Lucius madárrá akar változni, de Fotis összetéveszti a tégelyeket
és Lucius szamár lesz
• Rablók jönnek, akik Milo kincseivel együtt a szamarat is
elrabolják
 3. Az aranyszamár – cselekmény
(Asinus Aureus)
A mű 11 könyvből áll – Rövid tartalom:
• A szamár sok kalandon megy keresztül
• A rablók Charitet, egy gyönyörű lányt is elrabolnak
• A felügyelő anyóka Charite vigasztalására elmondja Amor és Psyché
meséjét
• A szamár próbál menekülni, de sikertelenül
• Tlepolemus, Charite vőlegénye megszabadítja menyasszonyát és a
szamarat
• A szamár különféle kegyetlen gazdák (molnár, kertész, katona,
szakács, cukrász) tulajdonába kerül
• Egy kegyetlen szolga le akarja vágni, de megmenekül
• Végül Isis istennő változtatja vissza a Luciust (rózsakoszorú), aki
beavattatja magát előbb az Isis-, majd az Osiris-kultuszba
 4. Az aranyszamár – értelmezés
(propaganda a pogány vallásokért)
• Mulatságos történetek, betételbeszélések, mesék, novellák – a kellemes
időtöltés, a szórakoztatás kellékei
• A vallás szerepe, fontossága: a megváltást biztosító vallás – pl. Amor és
Psyché (rögös úton ugyan, de egy halandó is eljuthat a halhatatlan istennel
való egyesüléshez: Iuppiter halhatatlanná teszi Psychét)
• Ahogyan Psychét is akadályozták egyéni vágyai a halhatatlanság felé
vezető úton: ugyanúgy hátráltatta Luciust saját kiváncsisága abban, hogy
eljusson a misztériumokba való beavatásig
• Psyché ártatlan tisztasága és őszintesége előtt megnyílt az ég – a lélek
küzdelmei a halhatatlanságért
• A szent víztől és böjttől megtisztult Lucius előtt feltárulnak a
misztériumvallások titkai – az állatias testiség leküzdése a beavatáshoz
• Neoplatonizmus – a lélek a test börtönében
• A mese középen helyezkedik el – szimbólum a szimbólumban
 5. Az aranyszamár – nyelvezet és stílus

• Gazdag, változatos szóhasználat (köznyelvi, archaikus és költői

szavak + jogi, katonai, teológiai terminusok)
• Füleket cirógató szavak – hangos olvasás még egyedül is az
antikvitásban
• Áradó szóbőség – nincsenek felesleges szavak
• A szó mágusa: alliterációk, szójátékok, ritmusos mondatvégek
• Magáról mondta: mindenhez ért a tudományok és az irodalom
terén, ő egy személyben mindenre képes
• A színterek és szereplők káprázatos gazdagsága – az Odüsszeia
ükunokája (palota, viskó, rablótanya, kocsma, fogadó, uzsorás,
rabszolga, molnár, kertész, cukrász, katona, színész, kereskedő)
• Változatos hangnemű epizódok (hátborzongató, erotikus,
szánalmas, csúfondáros, áhítatos)
Lucius Milonál száll meg
Byrrhena figyelmezteti Luciust
Lucius megkörnyékezi Fotist
Lucius és Fotis – erotikus jelenet
Pamphile fülesbagollyá változik
Lucius szamárrá változik
A rablók elviszik a szamárrá változott Luciust
Psyche testvérei rábeszélésére meglesi titokzatos férjét, Amort
Izisz istennő visszaváltoztatja emberré Luciuszt
 KÖTELEZŐ OLVASMÁNYOK

• Petronius: Satyricon
– Trimalchio lakomája: XXVI–LXXIX. fejezetek

VAGY

• Apuleius: Az aranyszamár
– Amor és Psyché története: 5–6. könyv