Shakespeare: Hamlet

Mutasd be a darab hat főszereplőjének egymáshoz és a hatalmi rendszerhez való viszonyát!

Tételvázlat
1. Az Erzsébet-kori Anglia: az angol reneszánsz
a.) történelem:- 1588 – az angol flotta legyőzi az addig legerősebb spanyol Armadát: Anglia a tengerek
egyedüli ura lett
- az angol polgárság gyarmatosításba kezd, rohamosan gazdagodik
- I. Erzsébet a protestáns polgárságra támaszkodó uralkodása politikai stabilitást hoz
- mindez a kultúra és a tudományok fellendüléséhez vezet: könyvnyomtatás, iskolák,
színházak. Ezt az időszakot angol reneszánsznak is nevezik.
b.) világkép: - a középkor és a reneszánsz világkép közötti átmenet: az ember és az ember evilágon
kibontakozó lehetőségei kerülnek a középpontba (a túlvilági élet helyett)
- a vallásos és a tudományos világkép közti átmenet: hit és kételyek csatája (pl. Hamletben)
- a ptolemaioszi (geocentrikus) világképet felváltja a kopernikuszi (heliocentrikus): a Föld és
az ember nem a Mindenség középpontja
- a reformáció eltérő istenképe: az eleve elrendelés tana, a kifürkészhetetlen, az
ábrázolhatatlan Isten
- Amerika fölfedezése: a világ kitágul
 mindez a világ egységes (arisztotelészi és keresztény) modelljének széthullásához vezetett,
az értékek relatívvá válását, átrendeződését eredményezte

2. Az Erzsébet-kori színház (I. Erzsébet 1558-1603, I. Jakab 1603-1625)

- az angol reneszánsz színház (~ 1570-1640) fénykora S. működésének idejére tehető
- előzményei (akár a gr. színháznak) a vallásban keresendőek:
(- az antik görög színházat nem ismerték, nem hatott rá)
- mirákulumjátékok: a szentek életéből és csodáiból
- misztériumjátékok: több napon át, az emberiség egész története az első emberpártól az utolsó
ítéletig, piaci emelvényen, szekérszínpadokon
- moralitásjátékok: a Jó és a Rossz viaskodik az Ember lelkéért, megszemélyesített bűnök és erények
a színpadon (Ezt a három „pápista hókuszpókuszt” rendeletileg betiltották a reformátorok, az így
keletkezett űrt egyre inkább a világi dráma töltötte be!)
- ún. „közjátékok” (interludium): főúri lakomák és egyetemi disputák szünetében
- a társulatok:
- eleinte vándortársulatok: fogadókban, kocsmákban
- patrónus, később a színészek vagy vállalkozók a tulajdonosok (pl. Philip Henslowe)
- csak férfi színészek, a női szerepekre lányos arcúak
- az előadást a Mulatságok Mestere engedélyezte
- S. társulata: „Lordkamarás emberei” majd a „Király emberei”
- a színházak:
- hatalmas, nyitott, kör alakú épületek: udvar + 2-3 szintes körbefutó galéria
- előszínpad, alatta a „Pokol” lefüggönyözve, felette a „Menny” és a tetőbódé
- hátsó színpad, fölötte erkély
- a pestisjárvány miatt és a polgárok nyugalma érdekében a Temze túloldalán (Southbank-en) épültek
fel
- híres színházak: - Theatre (1576)  James Burbage
- Curtain (1577)
- Rose (1587)
- Swan (1595)
- Globe (1599)
- az előadások:
- a közönség minden rétegből, az udvaron 1 pennys állóhelyek
1
 - kora délután, trombitaszóra kezdődtek
- nem volt: függöny, díszlet, felvonások, de látványos jelmezek igen
- a darabokat szünet nélkül játszották
- a közönség viselkedése inkább a mai focimeccsekére hasonlított: együtt éltek a darabbal,
érzelmeiket, véleményüket rögtön kinyilvánították
- prológus és epilógus
- látványosságra, a közönség szórakoztatására törekvő dramaturgia: pergő cselekmény, a
szenvedélyes tettek (gyilkosságok, szerelmek) a közönség szeme láttára történnek (nem csak
beszélnek róluk, mint a görögök)
3. Shakespeare élete
„avoni hattyú”, „Isten másodszülöttje”
- szül.: Stratford upon Avon, 1564. ápr. 23.
- apja gazdag polgár, kesztyűkészítő, gabonakereskedő
- 1582-ben, 18 évesen házasodik (Anne Hathaway), három gyermekük születik
- 1586 táján elhagyja családját, és hamarosan Londonban, a színházak körül találjuk
- első darabjai 1590-től, nevének első említése 1592-ből való (egy féltékeny kritika a sikeres színész és
drámaíróról)
- 1599-ben megépül a Globe, a vállalkozásban S. is 10%-ban részvényes
- színházi vállalkozásai a gazdagságot is meghozzák számára, a pénz jelentős részét hazaadja a családjának,
megveszi szülővárosa egyik patinás házát, birtokot, sőt, nemesi címet is vásárol.
- 1610 körül végleg hazaköltözik Stratfordba. Utolsó nagy drámája a Vihar(1611). Darabjai kiadásáról, a
kéziratairól nem gondoskodik. (Utolsó, vszínűleg társszerzővel írt darabja előadásakor, 1613-ban leég a
Globe.)
- 1616-ban, az ötvenedik születésnapján halt meg.
4. Shakespeare művei
~ két évtized, 37 dráma, 154 szonett és néhány mitológiai tárgyú költemény
- első pályaszakasz (1590-1600):
királydrámák: III. Richárd (1592), II. Richárd, V. Henrik
vígjátékok: Tévedések vígjátéka (1591), A velencei kalmár, Ahogy tetszik; Szentivánéji álom (1595)
tragédia: Romeo és Júlia (1595)
- második pályaszakasz (1601-1613): elsötétülő világkép, főként tragédiák
tragédiák: Hamlet, a dán királyfi (1601), Othello, a velencei mór (1604), Lear király, Macbeth
regényes színművek: Téli rege, A vihar (1611)

Hamlet, dán királyfi (1601, Arany János fordítása)

1. Keletkezése, forrásai, fordításai:

- Shakespeare Hamletje előtt valószínűleg már létezett egy „Hamlet” c. dráma, amely azonban később
elveszett. Egyetlen fennmaradt mondata: „Hamlet, bosszulj meg!”
-Saxo Germannicus XII. Század – Historiae Danicae, skandináv mitológia – ezt francia fordításban
olvashatta
- Thomas Kyd Spanyol tragédia c. (1588) darabja is számos hasonlóságot mutat S. Hamletjével: az is
bosszúdráma, egy apa áll bosszút fia haláláért, Horatio nevű szereplő, Szellem, színház a színházban
motívuma

2
- S. Hamletja 1601 körül keletkezhetett, és három eltérő szövegváltozatban maradt fenn: 1. 1603-as
kalózkiadás, melyet az egyik színész emlékezetből jegyzett le; 2. 1604-1605-ös, leghosszabb változat,
valószínűleg a javítatlan szerzői kéziratot használták; 3. 1623-as összkiadás szövege, valószínűleg a
súgókönyvet használták. Minden újabb kiadás e három „eredeti” javított, összhangba hozott változata.
- Arany János 1866-os klasszikus fordítása előtt már Kazinczy Ferenc is lefordította (németből, prózában)
-Nádasdy Ádám – ez a legújabb, mostani színművek már ezalapján.
3. A tragédia szerkezete: A Hamletben a tragédia szerkezeti egységei és a cselekmény felvonásonkénti
felosztása nagyjából egybeesnek.
Bevezetés (expozíció): I. felvonás – alaphelyzet: helyszín, idő, szereplők viszonya + vészjósló, komor
hangulat
Bonyodalom (konfliktusok): II. felvonás – Claudius és Hamlet leplezett (nem közvetlen) konfliktusának
kibontakozása: Hamlet bolondot játszik, „egérfogó” gyanánt színdarabot ír, Claudius kémkedik és
manipulál.
Tetőpont (krízis): III. felvonás – Három tetőpont: az „egérfogó”-jelenet, az „imádkozó” Claudius és az
elhalasztott bosszú, Hamlet anyja szobájában.
Kifejlet, késleltetés: IV. felvonás – A krízis után Hamletet Angliába küldik. A tragikus események közben
felgyorsulnak: Ophelia megőrül, Laertes Claudiusra tör, majd cselszövésének eszköze lesz.
Végkifejlet (katasztrófa): V. felvonás – Hamlet hazatér, párbaj Laertesszel, mérgezett kardok, méregpohár.
Gertrud, Claudius, Laertes, Hamlet halála.

4. Hamlet magánya
- egyedül őneki nyilatkozik meg a Szellem (+reneszánsz kételyek)
- egyedül őneki szúr szemet anyja korai újraházasodása és nagybátyja méltatlan hatalomra jutása
- saját édesanyjával hasonlik meg
- a bosszú esküvel vállalt parancsa szemben áll töprengő lelki alkatával, talán erkölcsi elveivel is
- a bosszú feladata a világ (legalábbis Dánia) erkölcsi rendjének helyreállításává nő a szemében
- a szemében mindenki színlel, képmutató, Dánia látszatvilággá (börtönné) válik – a darab végére Claudius
manipulációi nyomán ez már valóban elmondható
- hogy leleplezhesse a képmutatást, neki is színlelnie kell: őrültnek tetteti magát
- Claudiust kivéve csupa gyengébb jellem veszi körül (hasonlóan Antigonéhoz). Ezek törvényszerűen
buknak el kettejük közvetett drámai küzdelmében
 A Hamlet bizonyos értelemben a beavatás, a felnőtté válás drámája is: Hamlet „megismeri az életet,
megvalósítja magát – és belehal.” (Géher István) Mi is megismerjük a világ romlottságát, de mi többnyire
nem halunk bele. (Ez az élmény tesz minden kamaszt egy kicsit magányossá! Ezt a döbbenetet ugyanis csak
egyszer lehet átélni intenzíven, a felnőtt már megszokta.)

5. Hamlet, a töprengő hős

- A Hamletben a konfliktusok két szinten bontakoznak ki:
- Hamlet és Claudius külső konfliktusa az utolsó színig közvetett marad, erről szólnak a dráma
dialógusai és tettei (cselekménye)
- A másik jelentős konfliktus a főhős lelkében, belső vitáiban bontakozik ki, erről Hamlet
nagymonológjai tudósítanak.

3
 1. nagymonológ (I/2.)
témája: világundor, minden emberi érzés romlandó és mulandó, mindenki csak vágyai és
érdekei gyors kielégítésére tör, a monológ elején megjelenik az öngyilkosság gondolata is,
amelytől csak az ötödik parancsolat tiltása riasztja vissza
szerkezet: az általános világmegvetéstől jut vissza a konkrét sérelemhez
„Oh Isten! Isten! mily únott, üres,
Nyomasztó nékem e világi üzlet!”
„Gyarlóság, asszony a neved!”
(1,5: II/2. Az optimista reneszánsz világkép ironikus tagadása)
2. nagymonológ:
témája: az eddigi tétlenségével való meghasonlás, saját kételyeivel és az indulatos cselekvésre
képtelen alkatával való szembenézés
szerkezet: - a színész képzelt és a saját valóságos érzésének összehasonlítása
- szembenézése saját töprengő, önemésztő, tökéletes erkölcsi rendre vágyó de
tettre képtelen alkatával
- a megoldás megtalálása: a művészet mint cselekvés
3. nagymonológ (III/1.):
témája: az öngyilkosság gondolata és az élet végső kérdései, mi lesz velünk a halál után?
miért tűrjük a világ szenvedéseit? Hogyan cselekedjünk, ha nem ismerjük az élet végső
célját? a gondolkodás (a szorongás) miért áll a nagy tettek útjába?
szerkezete: szónoki kérdések sorával jut el a konklúzióig: „Ekképp az öntudat / Belőlünk
mind gyávát csinál”
Hamlet belső vitáinak fő kérdése az ember evilági küldetése. Alkalmazkodni a romlott világhoz, és csak
magunkban töprengeni romlottsága fölött, vagy szembeszállni a világ rendjével akár a bukás, az
önfeláldozás árán is? Hamlet az utóbbi mellett dönt, felveszi a harcot, akár Antigoné. A dán királyfi mégis
sokkal emberibb, hiszen a személyisége és a vállalt sorsa nincsenek összhangban egymással: „Kizökkent az
idő; - ó, kárhozat! / Hogy én születtem helyretolni azt.”

4. A tragédia főszereplőinek egymáshoz, valamint a hatalmi rendszerhez való viszonya:

- Hamlet – Claudius: A drámai küzdelem kettejük közt bontakozik ki. Céljuk a másik elpusztítása: Hamletet
a bosszú parancsa és az erkölcsi rend helyreállítása vezérli, Claudiust a félelem és a gyilkossággal szerzett
hatalom megtartása. Hamlet gondolkodó, belső ember – Claudius cselekvő, külső ember. Hamlet ideális,
reneszánsz polihisztor – Claudius machiavellista politikus.
- Hamlet – Gertrud: Hamlet szemében megbocsájthatatlan vaksága és második házassága talán csak
asszonyi naivitás és gyöngeség. Claudius Hamlet elleni gyilkos terveiről nem tud. A szobajelenet során
(III/4.) lelke nyiladozni látszik. Talán tudat alatti anyai ösztön is vezérli, amikor (Hamlet helyett) iszik a
mérgezett kehelyből. Utolsó szava fiához szól
- Hamlet – Ophelia: Ophelia törékeny, romantikus nőideál. Mindkettejük vonzalma őszinte, de Hamletnek a
Szellemtől kapott feladatában már nem lehetnek egymás társai. Hamlet neki is bolondot játszik. Ophelia
inkább engedelmes az apjának, mint őszinte a szerelméhez. Apja és Claudius kémkedésének belső
ellenkezése dacára is eszköze lesz. A szerelme által meggyilkolt apja elvesztésének hírére megtébolyodik.
- Hamlet – Polonius: Hamlet a királyi udvar megbomlott erkölcsi rendjének helyreállítója – Polonius a
mindenkori hatalom támasza. Hamlet lerombolja a hamis tekintélyt – Poloniust a tekintélytisztelet vezérli:
nincs önálló véleménye, ahogyan szolgálta az öreg Hamletet, úgy szolgálja most Claudiust. Polonius profi

4
besúgó, de Hamlet átlát a mesterkedésein és a bolondját járatja vele. Nem jelent számára valódi ellenfelet,
csak véletlenül gyilkolja meg, amivel viszont hajdani szerelmét is az őrülésbe és a sírba küldi.
- Hamlet – Laertes: Claudius koronázására tér vissza Párizsból. Sok szempontból Hamlet ellentétpárja. H. a
csalakvés nélküli gondolkodás, L. a gondolkodás nélküli cselekvés embere. Mindkettejüknek apjuk haláláért
kell bosszút állniuk. „Ügyem szakasztott mása az övé”- mondja Hamlet. Claudius őt is manipulálja,
önmagához aljasítja le. Miután halálos sebet kap, bevallja bűnét Hamletnek. Egymásnak megbocsájtva
halnak meg.
- Hamlet – Horatio: Az idősebb Hamlet temetésére tér vissza Wittenbergből. Kettejük barátsága az egyetlen
kapcsolat, amelyre nem vetül az árulás árnyéka. Hamlet számára az egyetlen biztos pont a változó,
köpönyegforgató világban. Hamlet mondja róla: „férfi vagy, ki a / Sors öklözését vagy jutalmait / Egyképp
fogadtad”
- Hamlet – Rosencrantz és Guildenstern: Hamlet örömmel fogadja őket, míg ki nem derül, hogy a királynak
kémkednek. Önálló egyéniség nélküli, egymással felcserélhető karakterek. Claudius tehetetlen bábfigurái.
Hamlet „szivacs”-nak nevezi őket, ironikus távolságtartással viszonyul hozzájuk. Halálukért nem érez
lelkifurdalást.
- Hamlet – Fortinbras: Fortinbras neve és szelleme mindvégig a dráma fölött lebeg. Hamlet sorstársa és
ellentéte egyszerre. A tettek embere. Hamlet F. seregét látva saját tétlenségét vádolja. A haldokló Hamlet rá
adja a „szavazatát.” A két királyfi együtt testesíthetné meg a tökéletes uralkodó ideálját.
- Claudius – Gertrud: Érzéki szenvedély fűzi össze őket, de Hamlet személye mindvégig közöttük áll.
Claudius hol nyíltan, hol burkoltan irányítja feleségét. Gertrud a lelkiismerete és vágyai, Hamlet és Claudius
között őrlődik. Claudius rettegve, Gertrud rossz lelkiismerettel kutatja Hamlet viselkedésének okát.
- Polonius – Claudius: Talpnyaló és zsarnok tökéletes kettőse. Szükségük van egymásra, ketten működtetnek
egy képmutató és romlott hatalmi gépezetet. Polonius mégis komikus figura, hiszen mindezt nem gonosz
szándékból, csupán a jellemhibájából kifolyólag teszi.
- Polonius – gyermekei: Az atyai szeretet és féltés bizalmatlansággal párosul: kémkedik fia után, lánya
szerelmes leveleit olvassa. Opheliát megalázó helyzetbe kényszeríti. Gyermekei szeretik, mindkettejük
halála is Polonius elvesztéséből következik.
- főszereplők – Claudius hatalmi rendszere: (önállóan az órai megbeszélés alapján)

4. Látszat és valóság …és művészet:

- Hamlet nagy felismerése, hogy a világ nem az, aminek látszik. Nem fogadja el azt a képmutató világot,
amelyet mindenki más természetesnek vesz.
- A színlelés, a megjátszott viselkedés mögötti tényleges valóságot éppen a játék segítségével sikerül
lelepleznie: egyrészt ő maga játssza a bolondot, másrészt a vándorszínészek játékában ismer magára a
gyilkos. A színház, a művészet tehát nem ártatlan játék, hanem az igazságot segít felszínre hozni.
- Hamletnek végül csak saját pusztulása árán sikerült megtisztítania Dániát a „rothadástól”. A darab végén
azonban rájövünk: mi is olyan nézői voltunk Shakespeare drámájának, mint Claudius Hamlet darabjának.
Az elénk tartott tükörben nem ismerünk-e rá saját gyengeségeinkre, képmutatásainkra is? Csak Dánia
megtisztulása a tét?

Aforizmák:
Gyarlóság, asszony a neved!
Légy hű magadhoz!
Kizökkent az idő; ó, kárhozat! / Hogy én születtem helyre tolni azt.
Rosencrantz és Guildenstern halott.
5