VÖRÖSMARTY MIHÁLY: Csongor és Tünde

- vázlat, segédanyag

BIBLIOGRÁFIA

VÖRÖSMARTY Mihály, Csongor és Tünde = Vörösmarty Mihály összes művei 9., sajtó alá
rendezte Fehér Géza − Staud Géza − Taxner-Tóth Ernő, Bp., Akadémiai Kiadó, 1989, 5−192.
(jegyzetek: 434−900.)

KERÉNYI Ferenc, Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde (Talentum műelemzések sorozat),

Bp., Akkord, 2005

SZILÁGYI Márton, Mesedráma a boldogság birtokolhatatlanságáról

(https://doksi.hu/get.php?lid=28034)

KARDOS Tibor, Az Árgirus-széphistória, Bp., Akadémiai Kiadó, 1967

FRIED István, „Három ellenző világban…”, Tiszatáj, 1980,/1, 16–24.

ZENTAI Mária, Álmok hármas útján = A magyar irodalom történetei II., szerk. SZEGEDY-
MASZÁK Mihály – VERES András, Bp., Gondolat Kiadó, 2007, 169–183.

SZAUDER József, Csongor és Tünde = Sz. J., A romantika útján, Bp., Szépirodalmi
Könyvkiadó, 323–364.

BÉCSY Tamás, A Csongor és Tünde drámai modellje = „Ragyogjanak tettei...”, szerk.

HORVÁTH Károly – LUKÁCSY Sándor – SZÖRÉNYI László, Székesfehérvár, 1975., 147–172.

MARTINKÓ András, A „Földi menny” eszméje Vörösmarty életművében = M. A., Teremtő

idők, Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977, 172–121.

HORVÁTH Károly, A klasszikából a romantikába (A két irányzat Vörösmarty első költői

korszakának tükrében), Bp., Akadémiai Kiadó, 1968

Csongor és Tünde
- a magyar irodalom egyik legtöbbet elemzett műve
- a 19. századi magyar drámairodalom legfontosabb műveinek egyike (Katona és Madách
művei mellett)
- Horváth Károly A klasszikából a romantikába c. (Vörösmarty első költői korszakával
foglalkozó) monográfiájának A romantika műfaji rendszerének teljes kialakulása című
fejezetében az európai romantika irodalma egyik fontos műfajának (drámai költemény) hazai
megvalósulását látja benne

I. KELETKEZÉSTÖRTÉNET
A) AZ ELSŐ MEGJELENÉS

(FORRÁS: VMÖM 9., jegyzetek: Keletkezéstörténet; KERÉNYI)

- Vörösmarty műveinek keletkezéstörténetéről általában viszonylag keveset lehet tudni

- a Csongor és Tünde keletkezésének időszaka (1826-1831) is elég adatszegény
- megjelenés: 1831, Székesfehérvár, Számmer Pál nyomdája
- Számmer Vörösmarty osztálytársa volt – olcsóbban nyomtat a pesti nyomdáknál
- a helyi könyvvizsgáló, Szabó Krizosztom (a ciszterci gimnázium igazgatója, Vörösmarty
egykori tanára) – minden változtatás nélkül engedélyezi a szöveget
- a terv szerint: 1830. november 15. – a Lipót-napi vásárra szánja – de később jelent meg
- Vörösmarty népkönyvnek szánja („megnemesített népkönyv”) → egy olcsóbb és egy
drágább kivitelű kiadást tervez → végül csak egyféle változatban jelenik meg → viszonylag
drága (a ponyvák árának kb. ötszöröse – 1 pf)

B) ELŐZMÉNYEK

- Vörösmarty Sallay Imrével 1821-ben beszerezteti az Argyrus egy változatát

(Gergei Albert: Argyrus históriája (1582-89) → népszerű a XVIII. század végén és a XIX.
század elején is → 1763: egy feldolgozás ponyvára kerül → 1831-ig 30-nál több kiadás,
különböző szövegváltozatok: nem tudni, melyiket használta Vörösmarty)

- a kézirat:
→ az autográf nem a nyomdai tisztázat
→ több szövegállapotot tükröz – a tervtől kezdve, szereplőlista stb.
→ legkorábbi elemek 1826/27-ben kerültek lejegyzésre
→ jelentős eltérések a végleges szövegtől
(PÉLDÁUL: más nevek – Csongor először Divőr, majd Kármány – ezek a korban keletiesnek,
illetve ősmagyarnak tartott nevek; – a Csongor is ilyen: Vörösmarty a Zalán futásában is
használta egy szereplő neveként – Tünde először hasonlóan keleties név: Himál – a Tünde
név Vörösmarty leleménye – más cselekmény, pl. Ledér eredetileg nem szerepelt stb.)

II. MINTÁK, MŰFAJ, FOGADTATÁS (RECEPCIÓTÖRTÉNET, SZÍNHÁZTÖRTÉNET)

számos különböző művet (és műfajt) jelöltek már meg lehetséges forrásként

A) MINTÁK
(FORRÁS: VMÖM 9., jegyzetek; KERÉNYI; KARDOS)
a) legfontosabb előzmény: Gergei Albert: Argyrus históriája
→ fő mozzanataiban követi a történetet
→ KARDOS Tibor (i. m.) valóban számos párhuzam, de sok (alapvető) különbség is
megfigyelhető a két szöveg között
→ Gergei: kitartással egyesíthető a két világ, elérhető Tündérország ↔ Vörösmarty: a történet
a földi világban ér véget → minden mozzanatnak más jelleget ad a meseszerű történet
allegorikus, szimbolikus kiegészítése (az Éj monológja; a három vándor stb.)

b) Ovidius: Metamorphoses: Álom és Éj kora az antik szerzőnél is szerepel

c) Népköltészet és népmese: Gaál György Magyar mesegyűjteménye 1819, Mailtáth János

regék (ezekben szintén szerepelnek Tündét Ilona-típusú mesék)

d) tündérjáték, népszínmű: a bécsi tündérjáték népszerű műfaj → hasonló történeteket is

feldolgoznak: pl. Ernyi Mihály Tündér Ilonája (1803) → Vörösmarty akár láthatott is előadást
e) Shakespeare-hatás: elsősorban Szentivánéji álom → nemtők szerepeltetése → de: Téli rege,
Macbeth, Vihar (általában minden Shakespeare minden olyan drámájával kapcsolatba hozták
már, amelyben tündérek, boszorkányok stb. szerepelnek)

f) spanyol barokk dráma: Calderon: Az élet álom → a valóság és álom elkülönítésének

problémája (még görbői évei alatt olvashatta)

g) Drámai költemények → közvetlen hatás nem bizonyítható

h) Varázsfuvola: Schikander szövegkönyve → tükördramaturgia: Tamino-Pamina, Papageno-

Papagena → Csongor-Tünde, Ilma-Balga; valamint az Éj szerepeltetése

B) FOGADTATÁS (RECEPCIÓTÖRTÉNET)

kezdetben nem igazán sikeres drámaként

a) Kölcsey Bártfay Lászlónak írt levele (forrás: KERÉNYI)

→ a mű dramaturgiája hibás, költői nyelve figyelemre méltó: „...a mi Vörösmartynk nagy
költő, s ritkán nagyobb, mint Csongor sok helyein”
→ Kölcsey Pozsonyban az országgyűlési ifjak figyelmét is felhívta a darabra 1833-ban

b) Toldy Ferenc: Visszatekintés literaturánkra 1830-1837, Figyelmező, 1837 (forrás:

KERÉNYI)
→ kevéssé drámai, de komoly poétai értékek
→ Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története (1851)
- drámának rossz (hibás dramaturgia)
- kiemeli a jellemrajzok sikerültségét, a zenei dikciót

c) Gyulai Pál: Vörösmarty életrajza (1866) (forrás: KERÉNYI)

→ olyan hibák, amelyeket egy csekély tehetségű költő is elkerülhetett volna ↔ de olyan
szépségek, amelyeket a legnagyobb tehetség is irigyelhet
→ dramaturgiai hibák
→ Gergei Albert művével veti össze → új szempont: Shakespeare: Szentivánéji álom
című darabjával is egybeveti
→ kiemeli a nyelv szépségét

d) Beöthy Zsolt (1879): a nyelvi gazdagságot értékeli

→ a 19. századi szakirodalom csak a lehetséges források körét, a mű világirodalmi

párhuzamainak terrénumát bővíti a továbbiakban

A recepciótörténet fordulata

a) Lukács György: A modern dráma fejlődésének története (1911) (forrás: KERÉNYI)

→ „a magyar dráma legélőbb, talán egyetlen igazi organikus alkotása”
→ Lukács Katonánál (Bánk bán) és Madáchnál (Az ember tragédiája) többre értékeli → a
legjobb a 19. századi magyar drámairodalom nagy hármasából

b) Babits Mihály: A férfi Vörösmarty (Nyugat, 1911) (Babitsnak ez a második

Vörösmarty-tanulmánya; az első Az ifjú Vörösmarty)
 → helye „a világirodalom legnagyobb filozófiai költeményei között” van
→ a magyar irodalom főművei közé tartozik
→ szimbolikus alapgondolat: a boldogság keresése
→ erőssége: az alapgondolat ábrázolásának sokfélesége
→ dramaturgiailag nem hibás: a három Vándor és az Éj monológja az alapeszme
hordozói: itt érnek össze a keresés szálai
→ a befejezés problémás: alapvetően a legtragikusabb témát dolgozza fel → de a
költemény vége a tragédiából mesét csinál

c) Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet

→korszakzáró → „a dezillúziós romantika hajtását” mutatja (mint epikus költeményei
közül A Rom)
→ középpont: az allegorikus alakok az eszmei tartalom hordozói
→ az Éj monológja a kozmikus céltalanság kifejezése (lásd később)
→ ezt a belső céltalanság is súlyosbítja → az ember ábrándképek után fut: „Elérhetetlen
vágy az emberé, Elérhetetlen tündér csalfa cél.”
→ jelentés: „A romantikus lélek nagyobb, mint amennyit ki tud elégíteni a realitás.” →
elvágyódás, eszképizmus
→ tragikus mondanivaló → „mégis váratlan happy enddel végződik”
→ befejezés: a mesejáték szabályait követi (játékos)

d) Barta János: A romantikus Vörösmarty, Nyugat, 1938 (illetve: B. J., Klasszikusok

nyomában, Bp., Akadémiai Kiadó, 1976, 416−435.)
→ a korábbi pesszimizmust itt játék, humor lazítja fel
→ meséből mítoszt csinál (allegorikus alakok)
→ velük belopja a metafizikát, a tragikus világlátást a mesébe

→ a 20. század eleji értelmezések Freud és Jung hatását mutatják: a dráma lényege a
lélek belső, szimbolikus utazása (forrás: ZENTAI)

e) A témája miatt kevésbé alkalmas az ideológiai megközelítésre → a 2. világháború után

→ szimbolikus, líra jelleg dominál az értelmezésekben

C) FOGADTATÁS (SZÍNHÁZTÖRTÉNET)
(forrás: KERÉNYI)

a) nem tudni biztosan, hogy Vörösmarty színpadra szánta-e → valószínűleg igen

→ 1844-ben névtelenül benyújtja a Nemzeti Drámabíráló Választmányához (bár a szöveg már
régen megjelent→ első kiadása nem közönségsiker, kritika nem jelent meg róla, a második
kiadás csak 1847-ben → összes művek) → egyhangú elutasítás: előadásra alkalmatlan

b) első előadás: Egressy Gábor az 1865-ben nyílt Színészeti Tanoda első színészmesterség-
tanára → 1866-os nyilvános vizsgán kivonatos formában, egyszeri alkalommal adják elő

c) 1879: Paulay Ede a Nemzeti Színház igazgatója → több drámai költeményt is színpadra
állít (Az ember tragédiája, Goethe: Faust, Byron: Manfred, Lessing: Bölcs Náthán → 1888-
ig) → a Csongor és Tündét is
→ Paulay sokat húz a szövegből, a mesejátékszerű vonásokat emeli ki (zene, tánc,
látványosság)
 FONTOS: → új műfaji kontextus, új értelmezés (DRÁMAI KÖLTEMÉNY) (forrás:
ZENTAI)

d) a sikeres színpadi mű
→1916: Weiner Leó kísérőzenéje (4 tételes szvittként is) → Ivánfi Jenő rendezésében
→ 1932-től Márkus László rendezése szakít a mesejáték felfogással → szimbolikus sorskép
→ a két világháború között már vidéki színházakban is játszák
→ később készül belőle: balett, bábjáték (1974); rock-musical (1974, 1981); tv-játék (1976),
opera (1985)

D) FOGADTATÁS (KIADÁSTÖRTÉNET)

→ a 19. század folyamán szinte csak Vörösmarty összes művein belül jelent meg (ez arra utal,
hogy kevésbé fontos műnek tartják)
→ a 20. századtól nagyon sok önálló kiadás
→ a 19. századi magyar drámairodalom három legfontosabb műve közé tartozik

E) MŰFAJ

MIÉRT NEM SIKERES A 19. SZÁZAD ELEJÉN DRÁMAKÉNT?

(forrás: ZENTAI)
→ a korszak drámaeszménye: nemzeti történelmi hős és téma, határozott konfliktus,
világos motiváció, feszes szerkezet preferálása
→ Toldy és Vörösmarty is így gondolja (Vörösmarty: Elméleti töredék, 1837)
→ Vörösmarty más drámái is ilyenek: általában kurrens német műfajok magyar változatai
→ közvetlen színházi igény kielégítése (Vérnász, Marót bán, Kincskeresők)
→ a Csongor és Tünde eltér ezektől → a drámai kontextuson belül nem értelmezhető
kiemelkedő műnek → új kontextusok teszik érdekessé a 20. század elején: drámai
költemény, freudizmus

III. ÉRTELMEZÉSI LEHETŐSÉGEK

(FORRÁS: KERÉNYI; ZENTAI; SZILÁGYI; FRIED; MARTINKÓ; BÉCSY; SZAUDER)

A legnagyobb probléma: nem értelmezhető a korabeli műfaji szabályok szerint (forrás:

ZENTAI)

→sajátos dramaturgia: nem színpadi tér- és időkezelés

→ szimbolikus térképzés: hármas út, fa, kert
→ többféle idő
→ allegorikus szereplők
→ a vándorlás epikus téma → irracionális cselekmény
→ inkább asszociatív, a líra nyelvben kibomló kapcsolatok

DE: mégis következetes dramaturgia

→ találkozások a páratlan felvonásokban
→ idő: egy kozmikus nap
→ visszatérő térelemek: kert, fa
A) A TÉR

→ szimbolikus térképzés → nem színpadi tér, az olvasó képzeletének aktivizálása

a) → a FA mit szimbólum → három dimenzió összekapcsolása: „Ott egy alamatő virít, /

Csillag, gyöngy és földi ágból, / Három ellenző világból, / Új jelenség, új csoda.”
→ FRIED István (Vö., i. m.): kulcs az értelmezéshez → világegész (tenger, ég, föld)
szimbóluma
→ három szövegdimenziót is jelez: mese, mítosz, földi élet
→ életfa → világfa → a tudás fája → a létsíkokat összekötő szimbólum (vertikális)

1. világszintek, szövegdimenziók, szereplők

→ szereplők az egyes világszintekhez és szövegdimenziókhoz kapcsolódnak

1/1.
→ földi világ: parasztember, szolgáló, Ledér (népi prostituált)
→ Balga → Csongor földi(bb) részeként is értelmezhető
→Balga-Irma: tükördramaturgia → földi szerelem → humor
→ DE: Irma (Böske – két név!): mindhárom létszint → fontos szerep: ő adja meg a
keresés irányát Csongor számára
→ földi helyszín: „nemes haza” → a 19. századi Magyarország → Csongor: jogvégzett
nemes (egyes beszédfordulatai alapján)→ Balga: paraszti életforma → magyar folklór
→nemzetiségek (pl. Dimitri, boltos rác)

→ mesei elemek: ördögfiak, Mirígy

→ Mirígy figurája → népmesei boszorkány (átváltozások: bagoly, tehén, kő), rontás, örök
élet → de: nem ősgonosz → korlátozott képességek → magány: lánya elvesztése →
Tündéhez hasonlóan magának akarja Csongort → bizonyos értelemeben Mirígy Tünde
tükörképe → két női aspektus

→ új mitológia → allegorikus alakok

→ a három Vándor → a világ uralásának három aspektusa (három tipikus szenvedély) →
kudarcok → nem tudják útbaigazítani Csongort → az ő célja kívül esik a világon → a
három út (hármas út) számára nem járható → negyedik utat választ (álom, repülés) →
amely a világból kifelé irányul
→ az Éj monológja → ciklikus kozmológia mint a világi lét kerete → pesszimizmus
(minden az Éjből születik és oda tér vissza) → de remény: Tündérlak kívül esik a
pusztulásra ítélt világon

1/2. összetett nyelvi anyag → a különböző szintek tükröződnek a szereplők nyelvében

→ földi szereplők: népies/köznyelv, humor
→ Csongor és Tünde → érzelmes, elégikus
→ allegorikus alakok → fennkölt

1/3, → Gergei művében a meséhez van meg a legtöbb elem → hasonló cselekmény
→ de: Argyrus → tipikus legkisebb királyfi → megtalálja Tündérországot → egyértelmű
happy end
↔ Csongor: rossz tulajdonságai is vannak (szüleivel, birtokaival nem törődik, hirtelen
haragú, nemtelen eszközöket használ → ördögfiaktól csellel veszi el örökségüket) → nem
igazi legkisebb királyfi (Vö. Kerényi)
→ kereső archetípus →a keresésnek kezdetben nincs célja → Csongor kezdetben
horizontális irányban (a világban) kutat → Tünde célt és új irányt ad a keresésnek:
vertikális
→ Csongor hősként kissé passzív (ellentétben Argyrussal) → az aktív hős: Tünde →
lemond a halhatatlanságról a földi szerelemért
→ befejezés a földi világban → eltér a széphistória jelentésétől

b) A KERT: → minden páratlan felvonásban (1.; 3.; 5.) → három találkozás:

→ a kert szimbólum (1): éden, boldogság
→ a három felvonás kertjei: (1. felvonás)reneszánsz mulatókert → (3. felvonás) labirintus
(Hajnal kertje) → (5. felvonás) leromlott, de újratelepített kert
→ a kert szimbólum (2): zárt hely → a lélek szimbóluma → belső utazás → valójában
Csongor tudatában zajlik → ugyanoda érkezik, ahonnan elindult → de megváltozott
állapotban találja a kertet (saját lelkének változásai)

c) A HÁRMAS ÚT: → Csongornak a középsőt kell választania → a megoldás lehetetlen a

világon belül → mindegyik középső → a vándorok által felkínált lehetőségek nem
megfelelőek→ a földi téren (lehetőségeken) kívül keresett megoldás
→ negyedik út → szerelem („földi menny”) → repülés, álom → kívül a Vándorok evilági
útjain

B) AZ IDŐ ÉS AZ ÁLOM

a) → az álom → visszatérő motívum → az Éj monológja (álmában mondja el) → Csongor

az álom és ébrenlét határán mozog (a Tündével való találkozásokkor elalszik) → az
igazság kérdése (Calderon) → álom és valóság elkülönítésének problémája

b) igen összetett időkezelés:

1. Időhöz kötött és örökéletű szereplők

2. Több idősík → Vándorok öregszenek, Csongor nem → „álomidő” (ZENTAI)
3. A történet kerete → egy kozmikus nap → éjféltől éjfélig → egy világciklus →
ciklikus idő
4. Történeti idő (lineáris) → a címlap időmegjelölése: „A pogány kunok idejéből”
(őstörténet, erre utaló nevek, lásd Csongor) → de a XIX. század eleji Magyarország is
felsejlik (lásd földi világ) → egymásba csúszó histróriai idősíkok

→ nehéz tájékozódni, álomszerű

C) A DRÁMAI MODELL

Bécsy Tamás: A Csongor és Tünde drámai modellje

konfliktusos dráma (ez jellemző a 19. század elején) ↔ kétszintes dráma (Csongor és
Tünde) → ez utóbbi a középkori misztériumokra hasonlító modellt követ → fő
problémája a két világszint összekapcsolhatóságának kérdése
→ nincs határozott konfliktus → nem a társadalmon belül valóban létező
csoportokhoz/egyénekhez kapcsolódó érdekek összeütközése áll a dráma centrumában
→ a vágyott, az ideális elérhetőségének problémájáról szól → mivel nem a társadalmi
térben adott akaratok és tettek összeütközéséről szól → allegorikus
→ mivel a vágyról/vágyottról, ideálisról szól → a konfliktusok és aktivitás elsősorban az
emberi belsőben, lélekben zajló folyamatként értelmezhető
→ az allegorézis határozza meg az ilyen típusú drámák szerkezetét
→ az alakoknak nem a(z egyénített) jelleme, hanem a jelentése fontos → lásd:
jelentéséses nevek (Ledér; Mirígy; Tünde)
→ viszonyaik nem oksági logikán/sztori-elven alapulnak → nem a motiváció a lényeg →
a jelentek (ilyen tekintetben) diszkontinuusak → de: egy allegorikus értelemmel bíró
motívumrendszer részei → ilyen értelemben a Csongor és Tünde ökonomikusan
szerkesztett, hibátlan mű

→ hasonló értelmezést ad Martinkó András → tét → a két világszint egyesíthetőségének

kérdése → megvalósítható-e a „földi menny”? → megteremthető-e valami állandó az
időbeli (változó, földi) létezésben → Martinkó szerint ez Vörösmarty költészetének
központi kérdése → a Csongor és Tünde ennek a problémának az egyik megoldási
kísérlete

D) HAPPY END?

→ Babits és Szerb szerint igen (lásd fent)

→ a szerelmesek valóban egymásra találnak, de történetük az Éj által leírt, pusztulásra
ítélt (földi) világban ér véget → vagyis boldogságuk nem lehet állandó ↔ Gergei művével
szemben (az az öröklétben, Tündérországban ér véget) Vörösmarty befejezése elég
baljóslatú
→ a szerelem az éj (Éj) világában virraszt → nem egyértelmű happy end

A kísérő leánykák mindinkább elvonulnak, míg utóbb nem látsznak.

Azonban az aranyalma hull, s messziről imez ének hallatik:

Éjfél van, az éj rideg és szomorú,

Gyászosra hanyatlik az égi ború:
Jőj, kedves, örülni az éjbe velem,
Ébren maga van csak az egy szerelem.