Allen-szabály:

Azonos fajú egyedek testfüggelékei (fül, farok, végtagok) kissebbek a hideg

területeken élőknél, mint a melegebb területeken élő egyedeknél.

Sarki nyúl,
sivatagi nyúl

Minél nagyobb a testfelület, annál több hőt lehet leadni.

A szabályt 1877-ben Joel Asaph Allen fogalmazta meg.
Például miután keményen futott az állat,
hogy elmeneküljön egy ragadozó elől, az
erek kiszélesednek, kitágulnak. Ezt a
folyamatot értágulatnak nevezik. Az
értágulat fokozza a bőr vérellátását, és
segít az állatnak elveszíteni extra hőjének
egy részét a környezet számára. Például a
sivatagi nyúlnak nagy füle van, kiterjedt
érhálózattal, amely gyors hőveszteséget
tesz lehetővé. Ez az alkalmazkodás segít
nekik forró sivatagi környezetben élni.
Bergmann-szabály:
Azonos fajba tartozó egyedek testmérete annál nagyobb, minél
hidegebb területen élnek.

Minél nagyobb az állat testének

térfogata, annál több sejt képes hőt
termelni. (Nagyobb zsírtömeg).
Ausztrália éghajlata (ismétlés):
Ausztrál rágcsálók és a Bergmann-szabály:
Bergmann és Allen-szabály embernél:
Gloger-szabály:
A hidegebb környezetben élő fajok (elsősorban emlősök és madarak) világosabb
színűek, mint a melegebb területeken élők.

Harkályféléknél:
Gloger-szabály a hosszúfarkú menyéteknél:
Gloger-szabály embereknél:
Allen, Bergmann és Gloger-szabály medvéknél:
Allen-szabály: A jegesmedve a
barnamedvéhez képest tömzsi
lábakkal és kis fülekkel
rendelkezik.

Bergmann-szabály:
Jegesmedve testmérete
nagyobb.

Gloger-szabály: A jegesmedve
világosabb színű.