ÁLTALÁNOS ÉS SZERVETLEN KÉMIA I.

A kémiai anyag fogalma, Az anyag általános tulajdonságai és

szerkezete, A fény és az elektromágneses sugárzás jellemzői,
Az atom és a molekulák szerkezete, Kémiai kötések

Dr. habil Koltai László

Tamásné Dr. Nyitrai E. Cecília
 KÉMIA
A kémiai anyag fogalma
A természet jelenségeivel, törvényeinek feltárásával a természet-
tudományok foglalkoznak. A természettudományoknak a műszaki
tudományok szempontjából egyik alapvető ága a kémia.

A kémia feladata az, hogy az anyagi rendszerekben lezajló minőségi

változásokat minél pontosabban, mennyiségileg is megfogalmazott
törvények segítségével leírja.

A nyugalmi tömeggel rendelkező testeket anyagnak nevezzük. A

közönséges anyagi testek (a tárgyak) kémiai elemekből, illetve
ezek vegyületeiből állnak.
 A kémiai anyagok csoportosítása

Homogén rendszerek Inhomogén

rendszerek
Homogén Heterogén
keverékek rendszerek
< 1 nm
0,5 - 100 μm > 0,1 mm
> 100 μm
 Az anyag általános tulajdonságai
Az anyagot jellemző két legfontosabb sajátság a tömeg és az energia,
valamint azok megmaradási törvényei.

A tömeg a test tehetetlenségének mértéke (régen: az anyag mennyiségének

mértéke).
Jele m, SI-alapegysége a kilogramm (kg)
Tömegmegmaradás törvénye ( Lomonoszov 1756, Lavoisier 1773)
Zárt rendszerben (energiaáramlás megengedett a rendszer és környezete
között) a rendszer tömege a testek bármilyen átalakulása
folyamán is állandó marad ∑ mi = állandó

Az energia az anyagok azon sajátságának, illetve tulajdonságának

mértéke, amely megfelelő kölcsönhatások esetén, munkavégzés útján más
anyagok állapotában változást idéz elő.
Jele E, mértékegysége a joule (J)
Energia megmaradás törvénye (Helmholz 1847) értelmében egy elszigetelt
rendszerben (sem tömeg- sem energiaáramlás nem megengedett a rendszer és
környezete között), ha valamilyen energiafajta adott mennyisége eltűnik, akkor
egy másik energiafajta egyenértékű mennyisége keletkezik

∑ Ei = állandó
 Az anyag általános tulajdonságai
Tömeg – energia ekvivalencia elv (Einstein 1905): ∆ E = ∆ m · c2
ahol c = a fény terjedési sebessége vákuumban (m/s)

Tömegenergia (tömeg + energia) megmaradásának elve minden

körülmények között érvényes.

A kémiai változás szempontjából legfontosabb energiafajták a kémiai

energia, a termikus energia és a hő.

A kémiai energia a kémiai kötések energiájának összege makroszkopikus

mennyiségre vonatkoztatva. A kémiai energia hővé, munkává, más
energiafajtává csakis kémiai változás (kémiai reakció) révén alakulhat át.

A termikus energia és a hő a testek részecskéinek rendezetlen

mozgásával (ún. termikus mozgás) kapcsolatos.

Energiaminimumra való törekvés elve szerint az önként végbemenő folyamatok

mindig olyan irányban mennek végbe, melyek által a rendszer
energiaszegényebb, azaz stabilabb állapotba kerül.
 Az anyag szerkezete
Alapfogalmak
• Az atom kémiai értelemben a legegyszerűbb részecske. Megfelelő számú
proton és neutron együttesét jelentő atommagból és az atommag körül a
protonokkal megegyező számú elektronokból épül fel.
• A molekula összetett anyagi részecske, atomokból épül fel .
• Az ion elektromos töltésű részecske, ami atomokból, esetleg molekulákból
elektronleadással vagy felvétellel keletkezik. Ennek megfelelően kationokat
(pozitív töltésű) és anionokat (negatív töltésű) különböztetünk meg.
Relatív atomtömeg (Ar) az atom tömegével arányos viszonyszám, mely
megadja, hogy az atom tömege hányszor nagyobb a 12-es tömegszámú
szén izotópatom tömegének 1/12-ed részénél.
Relatív molekulatömeg (Mr) a molekula tömegével arányos viszonyszám,
mely megadja, hogy a molekula tömege hányszor nagyobb a 12-es
tömegszámú szén izotópatom tömegének 1/12-ed részénél.
Moláris tömeg (M) az anyag grammban megadott relatív molekulatömege, így
mértékegysége g/mol.
Bármely anyag moláris tömege (1 molja) 6,023·1023 db részecskét (atom,
molekula, ion, elektron, proton, neutron, foton stb.) tartalmaz.
Ez az Avogadro-Loschmidt szám.
 A fény kettős természete
A fény elektromágneses sugárzás, melynek komponensei hullámhosszban
különböznek egymástól
c = λ · ν (m/s)
ahol: c = a fény sebessége (m/s)
λ (lambda) = a fény hullámhossza (m)
ν (nű) = a fény rezgésszáma (s-1)
A spektroszkópiában használják a hullámszámot (ν‫ )٭‬is:
ν‫ = ٭‬λ-1= ν · c -1 (m -1)
A fénynek hullámtermészete (interferencia, polarizáció stb.) mellett
korpuszkuláris természete is van, ha anyagi részecskékkel találkozik.

Kvantumelmélet (Planck 1900) A fény (elektromágneses sugárzás) elnyelése

és kibocsátása nem folyamatos hanem kvantált, azaz a rendszer energiájának
csak egy meghatározott legkisebb elemi részét (energiakvantumot), vagy
ennek egész számú többszörösét sugározhatja ki vagy nyelheti el.
Az energiakvantum energiája
E = h · ν (J)
ahol h = 6,6256 · 10-34 (J ·s) Planck-féle hatáskvantum

ν (nű) = mint fent

Elektromágneses sugárzások fajtái
780 - 380 nm

λ nő
A prizmás és rácsos fénybontás
alapelve
 Diódasoros UV-VIS
spektrofotométer és a spektrum
Toluol IR spektruma a csoportok rezgés
típusának hullámszámaival

Ujjlenyomat
 Antracén abszorpciós és
fluoreszcenciás spektruma
 Színképek fajtái I.
 Színkép: az elektromágneses sugárzást spektroszkóppal alkotórészeire
bontjuk, melyeket a látható tartományban színeknek nevezünk.

 Színképek fajtái létrehozásuk szerint

Emissziós színkép: a vizsgálandó anyag sugároz
Abszorpciós színkép: a vizsgálandó anyagot átvilágítjuk

 Színképek fajtái hullámhossztartományuk szerint

Ultraibolya (UV)
Látható (VIS)
Infravörös (IR)

 Színképek fajtái megjelenésük szerint

Vonalas (például atomoké)
Sávos
Folytonos - színes oldaté (haranggörbe) vagy
a polimereké („ujjlenyomat”)
A színképek vizsgálata az anyagok belső szerkezetének feltárását segíti.
 Színképek fajtái II.
A hidrogén vonalas színképe a látható tartományban

Balmer formula (1885) a hidrogén színképvonalai ν‫ ٭‬- nak kiszámítására

ahol R = Rydberg állandó  1 1

  R( 2  2 )
nk = 3,4,5…n 2 n
Balmer- féle szériatörvény más anyagokra k

ahol nv = 1,2,3…n és n k > nv

 1 1
  R( 2  2 ) ha n
Ha nv nk
= 1 a színkép az ultraibolya tartományba,
nv v = 2 a színkép a
látható tartományba, ha nv = 3,4,5 a színkép az infravörös tartományba esik,
 Az atom szerkezete
Anyaghullámok: minden m tömegű, v sebességgel mozgó részecskéhez
egy ún. de Broglie-féle anyaghullám rendelhető, melynek hullámhossza:

h
 (m)
mv
Az atommag szerkezete: fő elemi részecskéi a protonok és neutronok
Elemi részecske Jele Tömege Töltése
proton p 1 atomegység +
neutron n 1 atomegység nincs
Az atom rendszáma (Z): az atommagban a protonok száma
Az atom tömegszáma (A): a protonok és neutronok számának összege
A = Z+ N
Izotóp atomok: neutronok számában
2
térnek el (Z azonos, A nem)
1H
1 3 4
pl. prócium: 1 H deutérium (D): H
trícium (T):
1 1H
H-4:

Relatív atomtömeg (Ar): az izotóp atomok tömegszámának előfordulási

aránnyal súlyozott átlaga
 Az atomok elektronhéjának felépítése
Rutherford atommodell (1911): az elektronok az atommag körül síkbeli
körpályán keringenek és pályájukon a centripetális és az elektrosztatikus
vonzóerő egyensúlya tartja őket.
Ellentmondások:
• köráram keletkezne és energia kisugárzás miatt 10-11 sec alatt az elektron a
magba zuhanna
• az atomok színképe folytonos lenne

Bohr atommodell (1913):

• az elektron adott sugarú pályákon (síkban) sugárzásmentesen kering
• ezen pályák sugarai: 12 : 22 : 32 : … n2
• energiafelvételkor az elektron egy belső pályáról (Eb) külsőre (Ek) ugrik,
• energialeadáskor fordítva
• az elnyelt vagy kisugárzott energia: Ek – Eb = h · ν (J) (Planck), a pályákat
n főkvantumszámmal megadva és h · c –vel megszorozva a Balmer-
formulához jutunk.
Az atommodell csak a H atomra alkalmazható.

Sommerfeld atommodell (1918): az elektronok pályái ellipszis alakúak is

lehetnek (síkban ez is), melyeket három kvantumszámmal adott meg.
Ez sem ad magyarázatot a H atom gömb alakjára.
 Az atomok elektronhéjának felépítése
Schrödinger atommodell (1920): hullám - vagy kvantummechanikai modell
A mozgó elemi részecskékhez hullám rendelhető, hullámtermészetüket a
hullámfüggvény írja le, melynek alakja egy hullámot jellemző mennyiség (a)
periodikus változására szinuszos:
a = φ (x,y,z) sin 2 π ν t ahol: φ (x,y,z) az amplitudófüggvény
ν a rezgés frekvenciája
t az idő
Φ függvény fizikai jelentése: |φ|2 arányos az elektron tartózkodási
valószínűségével (vagy sűrűségével) egy x,y,z koordinátákkal megadott helyen

Az elektronok állapotát tehát egy valószínűség eloszlással adhatjuk meg,

energiaállapotuk azonban csak meghatározott lehet, melyet a tér 3 szabadsági
foka szerint 3 egész számmal, az ún. kvantumszámokkal adhatunk meg.
Így olyan valószínűségi eloszlásokat kapunk a térben, melyeket méreteik és
csomósíkjaik (ezeken a tartózkodási valószínűség nulla) jellemeznek.
 Az atomok elektronhéjának felépítése
Atompálya: olyan burkolófelület az atomban, melyen belül 90 %-os
valószínűséggel megtalálható az elektron.
Jellemzői:
• főkvantumszám (n): 1(K), 2(L), 3(M), 4(N), 5(O),…n pálya mérete
• mellékkvantumszám (l): 0(s), 1(p), 2(d), 3(f), … n-1 pálya alakja
• mágneses kvantumszám (m): -l…..0…..l pálya térbeli
orientációja
A pálya energiája csak n-től és l-től függ! E = f(n, l)
• spin kvantumszám: az elektron saját impulzusnyomatékára vonatkozik, ± ½

Elektronszerkezet kiépülésének szabályai:

• kvantumszámok
• Pauli-elv
• Hund-szabály (maximális multiplicitás elve)

n főkvantumszámhoz tartozó elektronok maximális száma:

e = ∑ 2(2l+1) = 2n2
 Az atomok elektronhéjának felépítése
Atompályák alakja
• s pályák gömb szimmetrikusak
(maximum 2 elektron)

• p pályák egy csomósíkkal rendelkeznek

(maximum 6 elektron) (kettőstölcsér)

• d pályák két csomósíkkal rendelkeznek

(maximum 10 elektron)

Az elektronhéj elektronjainak megadása n sx py …

ahol x és y az azonos energiájú elektronok száma
Az atomok elektronhéjának felépítése
 Az atomok elektronhéjának felépítése
Külső elektronhéj elektronszerkezete dönti el a kémiai kötések számát és
módját → vegyértékhéj
Nemesgáz-konfiguráció: ns2 ill. ns2p6 a legstabilabb elektronszerkezet,
melynek elérése után új héj kezd feltöltődni, tehát az elektronhéjak kiépülése
periodikus.
Figyelem! n = 3-tól a d pályák, n = 4-től az f pályák E értékei magasabbak az
utánuk következő s ill. p-pályákénál
 Az atomok periódusos rendszere
Mengyelejev (1871): az elemeket relatív atomtömegük növekvő sorrendjében
felírva egy táblázatot készített, amelyben egymás alatt a hasonló fizikai és
kémiai tulajdonságú elemek kerültek → periódusos rendszer

d p
 Molekulák szerkezete
Atomok kölcsönhatásakor az energiaszintek felhasadnak és az atompályákból
molekulapályák jönnek létre, melyek policentrikusak az atommagokra nézve.
Hullámok interferenciája: azonos fázis → erősítik egymást φ= φ1+ φ2
ellentétes fázis → gyengítik egymást φ‫ =٭‬φ1 - φ2

Molekulapálya: olyan burkolófelület a molekulában, melyen belül 90 %-os

valószínűséggel megtalálható az elektron. Kötő pálya: φ= φ1+ φ2 alacsonyabb,
lazító pálya: φ‫ =٭‬φ1 - φ2 magasabb energiájú, mint az atomi szintek
 Kétatomos molekulapályák
σ – pálya
• töltésfelhő eloszlása hengerszimmetrikus
• kapcsolódó atomok szabad rotációja biztosított
• erős kötés
π – pálya
• töltésfelhő eloszlása merőleges a kötéstengelyre
• kapcsolódó atomok szabad rotációja nem biztosított
• gyenge kötés
 Lokalizálható molekulaszintek
Atompályák kapcsolódásánál a vegyértékhéj pályái a másik atom polarizáló
hatása miatt alakváltozást (hibridizációt) szenvednek.
Az s, p és d–pályák 5 legfontosabb hibridtípusa
 Kémiai kötések I.
Az elektronegativitás megadja, hogy egy atom a többihez képest milyen
mértékben képes az elektronfelhőt maga köré sűríteni
EN(Cesium) = 0,9 EN(Fluor) = 4,1
Elsődleges kémiai kötések (ionos, kovalens, fémes)
• Ionos kötés (ionviszony) ionok között elektrosztatikus vonzás

• Kovalens kötés közös elektronpár révén megvalósuló elsőrendű kötés

-kolligációval: ha mindkét atom egy-egy (ellentétes spínű) elektronjából jön létre a kötés
H . + H.  H - H
-datív módon: mindkét elektron a kötést létesítő egyik atomtól (donor) származik (a másik
atom az akceptor)
H: + H+  H - H

A kötés és a molekula lehet

poláros vagy
apoláros
 Kémiai kötések II.
• Fémes kötés: fémkationok és közöttük könnyen mozgó elektrongáz
jellemzi; policentrikus, n részecske esetén n-szeres felhasadás (sávok).
Az elektronok szabadon elmozdulhatnak, így a vegyértékelektronok az
összes fémion között vannak megosztva.
Másodlagos kötések
• Van der Waals - kötés
orientációs effektus (dipólusok, poláros molekulák kölcsönhatása)
indukciós effektus (indukált dipólus kölcsönhatás, poláros és
apoláros molekulák között)
diszperziós effektus (nem dipólusok, apoláros molekulák
kölcsönhatása)
• Hidrogén – kötés
H és nagy elektronegativitású atom (O, N, F) közötti elektrosztatikus
vonzás