1.

tétel
Az atom szerkezete (összetevők, rendszám, tömegszám, izotópok)
Relatív atomtömeg, moláris tömeg. Kvantumszámok értelmezése. Az
elektronszerkezet kiépülése az atomban és jelölése.

Az atom elemi részecskékből áll, fő részei az atommag és az elektronfelhő.

Az atommagban a protonokat és (H kivételével) a neutronokat találjuk, ezeket együtt
nukleonoknak nevezzük.
Az atommag körüli térben, az elektronfelhőben az elektronok mozognak.
Az atom elektromosan semleges, mert benne a pozitív töltésű protonok és a negatív
töltésű elektronok száma megegyezik.
A pozitív töltésű protonokat és a töltéssel nem rendelkező neutronokat magerők tartják
össze. Ez az energia jóval nagyobb, mint a pozitív töltésű protonok és negatív töltésű
elektronok között kialakuló elektrosztatikus vonzáson alapuló vonzó erő.
Az atomot meghatározó jellemzők a rendszám (Z) és a tömegszám (A).
A rendszám az elem sorszámát jelenti a periódusos rendszerben. Megmutatja, hogy az elem
egy-egy atomja hány protont tartalmaz. Az atom semlegességéből következően megmutatja az
elektronok számát is.
A tömegszámot a protonok és a neutronok száma (nukleonok száma) határozza meg, mivel
az elektronok tömege elhanyagolható. Így a tömegszám egyenlő a protonok és a neutronok
számának összegével. A = Z + N
Jelölés: ZAVe (Ve: vegyjel)
Az elemi részecskék töltése és tömege:

neve jele valódi tömege relatív valódi töltése relatív töltése

tömege
proton p 1,672  10 27 kg 1  1,602  10 19 C +1
neutron n 1,674  10 27 kg 1 0 0
elektron e 9.109  10 31 kg 1  1,602  10 19 C -1
1840

Az atommagban lévő protonok és neutronok tömegének összege sokkal nagyobb, mint az

elektronok tömege. Ezért azt mondjuk, hogy az atom tömege tulajdonképpen az atommagban
összpontosul.
Viszont, az atommag az atomnak csak kis térfogatát foglalja el. Amíg az atom átmérője kb
10 m , az atommag átmérője ennél kb. százezerszer kisebb, azaz 10 15 m nagyságrendű.
10

Az elem: azonos protonszámú atomok halmaza, jelölésükre vegyjelet használunk.

Az izotópok azonos protonszámú, de eltérő tömegszámú atomok az adott kémiai elem
izotóp atomjai. Elnevezésük a periódusos rendszerben elfoglalt azonos helyükből származik.
A természetben előforduló izotópok aránya az elemre jellemző adat.

Relatív atomtömeg: viszonyszám, amely azt mutatja meg, hogy egy elem hányszor
nagyobb tömegű a 12 C -izotóp tömegének 1/12-részénél. A periódusos rendszerből

1
PMM
kiolvasható „relatív atomtömeg” az adott elem különböző izotópjainak természetes
izotóparány szerinti átlagos relatív tömege. Nincs mértékegysége, mint ahogyan az elemi
részecskék relatív tömegének sincs mértékegysége. Jelölés: pl: Ar Cl   35,45
Anyagmennyiség mértékegysége a mól. 1 mol annak a rendszernek az anyagmennyisége,
amely annyi elemi egységet (elemi részecskét, atomot, iont, molekulát) tartalmaz, mint
amennyi atom van 0,012 kg 12 C -izotópban.
1 mol kémiai rendszer 6  10 23 elemi egységet tartalmaz. Ez az Avogadro szám, melyet
kísérletileg határoztak meg.
Moláris tömeg: 1 mol rendszer tömege. A tömeg és anyagmennyiség hányadosa a moláris
tömeg. Mértékegysége: g/mol vagy kg/kmol, vagy mg/mmol. Számértéke a relatív
atomtömeg vagy molekula tömeg értékével egyezik meg.

Az atomok elektronszerkezete

Az anyagok tulajdonságait, kémiai viselkedésüket döntően atomjaik

elektronszerkezete határozza meg. A kémiai reakciókban az atomok elektronjai vesznek részt,
miközben az atommag változatlan marad.
A pozitív töltésű atommag vonzza a negatív töltésű elektronokat. Emiatt az elektronok
leszakításához, az atommag közeléből való eltávolításhoz energia szükséges.
Ha az atommal energiát közlünk, akkor megfelelő energiamennyiség hatására az elektronok
eltávolíthatók az atommag közeléből. Megfelelő energiamennyiséggel leszakíthatjuk az atom
összes elektronját, azaz az atomot felbonthatjuk atommagra és elektronokra. Így
megállapítható az az energia, amely az atom összes elektronjának eltávolításához szükséges.
Minden atomnak van olyan állapota, amikor az elektronok a legerősebben kötődnek a
maghoz, leszakításukhoz a legnagyobb energiamennyiség szükséges. Ez az atom
alapállapota.
Ha az atommal kisebb energiát közlünk, mint amennyi az elektronok teljes
leszakításához szükséges, akkor egy vagy több elektron távolabb kerül az atommagtól, de
még mindig hat rá a mag vonzása. Ilyen esetben beszélünk gerjesztett állapotról. Az atom
gerjesztett állapotaihoz is különböző, de meghatározott nagyságú energia tartozik. A
gerjesztett állapot nem stabilis, a gerjesztés megszűnése után az atom visszajut az
alapállapotba, miközben a felvett energiát kisugározza. (alkálifémek lángfestése)
Az elektron helyét az atomban meghatározza, hogy
 a pozitív töltésű atommag vonzza az elektronokat
 az azonos, negatív töltésű elektronok taszítják egymást
 a mozgó elektronoknak mozgási energiájuk is van.
Az atompálya, vagyis az elektron atomi pályája az a térrész az atomban, ahol az elektron
megtalálási valószínűsége 90%.
Az atompályákat kvantumszámokkal jellemezzük.
A főkvantumszám (n) megmutatja az atompálya méretét. A főkvantumszám értéke lehet
1,2,3,4,5,6,7.
Az azonos főkvantumszámú atompályák héjakat alkotnak. A héjak jelölése nagybetűkkel
történik, K-tól kezdve.
A mellékkvantumszám ( l =0,1….. n-1 ) megmutatja az atompálya alakját. Adott héjon belül
az azonos mellékvantumszámú pályák egy alhéjat alkotnak. Ismerünk: s (gömbszimmetrikus),
p (tengelyszimmetrikus) , d, f alhéjakat.
A mágneses kvantumszám (m) az atompálya mágneses térben való viselkedésére utaló adat.
A mágneses kvantumszám értéke a mellékkvantumszámtól függ.

2
PMM
Értéke: -l-től +l értékig terjed.
Az atompályákat három kvantumszámmal jellemezzük: fő-, mellék-, és mágneses
kvantumszám.
A spinkvantumszám (ms) értéke 1/2 vagy - 1/2 lehet. Az atomban kötött, illetve az atomon
kívüli elektron mágneses sajátságaira vonatkozik.
Az elektronokat a 4 kvantumszám együtt határozza meg.
Az atomok elektronszerkezetének kiépülését meghatározza az energiaminimum elve. Ez azt
jelenti, hogy az elektronok mindig a legkisebb energiájú, szabad atompályákon helyezkednek
el.
Pályaenergia az az energia, amely akkor szabadul fel, ha az elektron (1 mol atomra
vonatkozik) a magtól igen nagy ( „végtelen”) távolságból az adott atompályára lép.
Mértékegysége: kJ/mol, értéke negatív szám. A pályaenergia értéke a fő- és
mellékkvantumszámtól függ.
Egy atompályán az elektronok maximális számát a Pauli-elv határozza meg, mely szerint egy
atomban nem lehet két olyan elektron sem, amelynek mind a négy kvantumszáma
megegyezik. Ezek szerint egy atompályára legfeljebb 2, ellentétes spinű elektron kerülhet.
A Hund-szabály: Egy alhéjon (azonos energiájú atompályákon) adott számú elektron úgy
helyezkedik el, hogy közülük minél több legyen párosítatlan. A párosítatlan elektronok spínje
azonos.

A pályákat kétféleképpen jelölhetjük.

Négyzetes jelöléssel:

Jelölhetjük az alhéj betűjelével és a rajta lévő elektronok számával.

Pl: H 1s1
P 1s2 2s2 2p6 3s2 3p3

Az atomtörzs az atommagból és a lezárt héjakból (esetleg lezárt alhéjakból) áll.

A vegyértékhéjat a nem lezárt héjak (alhéjak) alkotják. A vegyértékhéjon elhelyezkedő
elektronokat vegyértékelektronoknak nevezzük. Ezek határozzák meg leginkább a
kémiai tulajdonságokat és ezek vesznek részt a kémiai kötések kialakításában.

Egyszerűbb az elektronszerkezet jelölése akkor, ha felhasználjuk, hogy az atomok

atomtörzse megegyezik az előző periódusban lévő nemesgáz szerkezetével.
Pl: Na 1s2 2s2 2p6 3s1 = [Ne] 3s1

3
PMM