Emerico Imre Toth

Erdei Jazmin-Bernadet
 Emerico Tóth Imre egy magyar festő, "aki szereti a
szépséget mindenben (természet, nő, szemek, fitt test, és
az állatok, vadon élő állatok...)." Művei általában akril
festékkel vászonra készülnek.
Tóth imre magyar
grafikus és
festőművész.

 Tóth Imre abban a Diósgyőr és Miskolc között elhelyezkedő, a Magyar királyi

Vas- és Acélgyárhoz tartozó kolónia („gyarmat”) területén született, amit a
gyár munkásai és tisztviselői részére építettek, szolgáltató intézményekkel
együtt. Ez lett később a Diósgyőr-Vasgyár városrész. Családja szinte
dinasztiát alkotva tevékenykedett a gyárban. Anyai nagyapja, Mühl György,
és hét gyermeke is a gyár alkalmazottja volt.
 Tóth Antal, a művész édesapja ácsmester, főművezető
volt a gyárban, aki Biharból érkezett. Mühl György lányát,
Júliát vette feleségül, akinek fiatalon megözvegyülve már
volt egy lánya. A gyártól kapott kicsiny lakásban kezdték
közös életüket a III. utcában, és még két fiuk született,
László és Imre.
 Festő, grafikus. 1948-tól öt évig tanult a Képzőművészeti Főiskolán, és tagja volt a Dési
Huber Népi Kollégiumnak. Mesterei Bencze László, Bán Béla és Barcsay Jenő voltak.
Tanulmányutat tett Olaszországban. Több hazai és külföldi kiállításon vett részt (Párizs,
Lugano, Németország). Főleg grafikákat készít, de murális munkák mellett fest
olajképeket is. 1962-1965-ig Derkovits-ösztöndíjas volt, de számos kitüntetést is kapott, a
többi közt 1957-ben Munkácsy-díjat.
 A Főiskola után még a főváros és a Művelődési
Minisztérium ösztöndíjasaként többedmagával
kibérelt egy műtermet. Itt készítette Utcabál című
képét, amit az 1949-es VIT ihletett (jelenlegi
holléte nem ismert). Az alkotás nem nyerte el az
ítészek tetszését, ezért csak 1957-ben mutathatta
be, és a siker nyomán azonnal megkapta a 
Munkácsy Mihály-díjat. Az alkotásnak nem voltak
meg a fizikai feltételei Budapesten, nem volt
lakása, pedig 1956-ban megnősült. Ezért a
művésztelepi kollégák meghívására hazaköltözött
Miskolcra. 
 Tóth Imre 2004-ben hunyt el Miskolcon. Festményeinek
legjellemzőbb darabjai, „tóthimrésen” kolorisztikus
csendéletei és tájképei figurális alkotásokból fejlődtek
tovább. A technikai tudás, a festői-grafikusi stílus és
világnézet nála párhuzamosan és egymással összefonódva
fejlődött. Grafikáinak stílusa látszólagosan más formavilágot
képvisel. A lényeg kiemelése, tiszta szerkezet, egyensúly,
ezek leginkább rézkarcaiban tükröződnek. Tevékenységével
a magyar grafika ’60-as évekbeli fellendülésének kiemelt
személyiségének számít.
Emerico Tóth. 1970