Jézus együtt fog sírni veled –

Istenkapcsolatban
Van olyan, hogy elborít a fájdalom. Hiába
vagy keresztény, hiába imádkozol, hiába
kéred Istent arra, hogy vegye el tőled a
szenvedést.

Mindannyiunk életében történnek olyan

események, amelyek mérhetetlen
fájdalommal töltenek el, szinte maga alá
temet az érzés, elviselhetetlen a gondolat is,
hogy mindez velem történik.

Vannak ilyen emlékeink is, leggyakrabban

gyermekkorunkból, örök sebek, amelyek
néha már-már behegedni látszanak, de
találkozunk valamivel, valakivel, és a seb
újra felszakad.

Ilyenkor első reakciónk a tagadás. Nem

akarok erre gondolni, nem akarok újra
szembesülni azzal, hogy még mindig érint az,
ami akkor történt velem, bennem. Elfordítjuk
a tekintetünket a szenvedésünkről,
menekülőre fogjuk. De hiába, a fájdalom
mégis ott van, sőt, a tagadás görcsében talán
még erősebb is.

Elkezdünk imádkozni: Istenem, vedd el tőlem,

add, hogy végre megszabaduljak tőle... - de
nem szabadulunk meg. Ekkor Isten elől is
elkezdjük takargatni a bajunkat, mert úgy
érezzük, nem helyénvaló a fájdalom, lehet,
hogy Istent sértem ezzel. Ez a legrosszabb
fázis, a zsákutca, ahonnan saját erőnkből
nem jutunk ki.

Mit tehetünk ilyenkor mégis?

Azt, amit a kisgyerekek, amikor valami baj éri

őket: hívják a szüleiket, valakit, akiben
bizalmuk van, akit szeretnek. És
megmutatják nekik a sebüket, elmesélik azt,
ami érte őket.
Így hívhatjuk be fájdalmunkba Istent. -
Jézust, aki az emberi fájdalom legmélyét is
megízlelte, aki ismeri a mi fájdalmunkat:

Jézusom, kérlek, fogd meg a kezem,

szeretném, ha velem jönnél oda, ahol
elviselhetetlenül szenvedek! Nézd, ez az én
sebem - nagyon fáj... Elmondom mi történt
velem, hogy miért olyan bénító mindaz, ami
akkor és ott történt, amit akkor és ott
átéltem, hallgass meg...

És Jézus menni fog.

Nem fogja azt mondani, hogy nem érdekli a

fájdalmad. Nem fogja megkérdőjelezni a
keserűségedet. Nem fog megróni, hogy egy
keresztény nem érezhet így. Nem fog azzal
pirongatni, hogy mások jobban szenvednek
nálad.
Ott lesz, veled lesz, meghallgat, és együtt sír
veled...

Ez az, amiben vigaszt találhatunk: az

Emberfia átölelő szeretetében, aki annyira
szeretett minket - a barátait - hogy meghalt
értünk.

Így születik bennünk új élet a szenvedésből -

virág a kereszt tövében.