KOEN Alapítvány 2023.

Kaptár-ruhatár
avagy: Hölgyeim és Uraim!

Vezetői kézikönyv
 avagy: Hölgyeim és Uraim!

Ajánló

A Dunántúli Csapat tagjai:
Andrási Károlyné Tóth Franciska Ilona
Gróf Karolina
Jakab István
Kutasiné Molnár Boglárka
Az anyaghoz tartozó munkafüzetet összeállította:
Andrási Károlyné Tóth Franciska Ilona
Szakmai lektor:
Dr. Szénási Lilla
Kiadó:
Dunántúli Református Egyházkerület - KOEN Alapítvány
Székhelye:
8500 Pápa, Árok u. 6.
Miként adhatunk a gyerekek számára útmutatást az élet fontos kérdéseiben? Hogyan nevelhetjük őket
a Biblia útmutatása szerint a keresztyén értékekre fogékony, egészséges, boldog felnőttekké?
A nyári táborokban a gyerekek sokszor nyitottabbak, mint évközben az iskolapadokban, ezért ez az
időszak kiváló lehetőség arra, hogy még közelebb vigyük a szívükhöz az evangéliumot. A Keresztyén
Oktatásért és Erkölcsi Nevelésért Alapítvány (KOEN) ismét inspiráló és igényes munkát állított össze
vezetők számára. Nem véletlen, hogy minden évben nagy várakozás előzi meg a tábori segédanyaguk
megjelenését.
A Dunántúli Református Egyházkerület KOEN – csoportja útmutatójában ezúttal az identitás kérdését
járja körbe. A napi témák megalapozását teológiai alapvetéssel indítja, a bibliai történetek tanítását vál-
tozatos szemléltető ezközökkel, a történetek üzeneteinek elmélyítését pedig az élménypedagógia gaz-
dag tárházával segíti.
A Somogyi Református Egyházmegye espereseként nagy örömmel és jószívvel ajánlom a Dunántúli
csoport (Andrási Károlyné Tóth Franciska Ilona, Kutasiné Molnár Boglárka és Gróf Karolina) kiváló
munkáját a táborok szervezőinek.
Nagykanizsa, 2023. január 23.
Hella Ferenc
esperes-lelkipásztor
Somogyi Református Egyházmegye

Nyomda:
Grafol Print Kft.
Tiszaújváros, Bethlen G. u. 5.
Tel.: 06-30/432-9806

Felelős vezető:
Kalicz Magdolna

ISBN 978-615-6430-15-1

A vezetői kézikönyvet a KOEN Alapítvány

dunántúli munkacsoportja készítette
a 2023. év Vakációs Bibliahét programjához.
www.bibliahet.eu

A honlapon található anyagok letöltéséhez szükséges jelszóval védett link:

http://www.bibliahet.eu/media/letöltes2023
user: bibliahet23
pass: FkDl5Md21*R

2 3

Tartalom:
Felhasznált irodalom.....................................................................................................................5
I. Bevezető gondolatok.....................................................................................................................6
II. A téma ...........................................................................................................................................8
Néhány szó az identitásról.............................................................................................................9
Hogyan kezdjünk egy táborhoz?................................................................................................. 11
Ismerkedést segítő, bevezető játékok az abszolút kezdéshez......................................................12
Csoport alakítási lehetőségek......................................................................................................13
Élménypedagógiai foglalkozások tartásának néhány szempontja...............................................14
Gyűjtögető kézműves..................................................................................................................15
Díszlet a témához........................................................................................................................15
Javaslat a gyermekek fogadásához..............................................................................................16
A téma előhívása.........................................................................................................................16
III. Napi programok...........................................................................................................................17
1. nap. Ádám és Éva bőrruhája..............................................................................................................17
1.1. Teológiai alapvetés......................................................................................................................17
1.2. Ráhangoló játék...........................................................................................................................19
1.3. Kerettörténet................................................................................................................................19
1.4. Történet elmondása kicsiknek – fakanál bábokkal......................................................................21
1.5. Tanítás – kicsiknek......................................................................................................................24
1.6. Ismétlő kérdések – kicsiknek......................................................................................................24
1.7. Aranymondás – kicsiknek...........................................................................................................25
1.8. Szemlélődés nagyoknak – Franz Kett pedagógiai módszer – padlókép.....................................25
1.9. Kézműves tevékenység ajánlása.................................................................................................28
1.10. Élménypedagógiai foglalkozás....................................................................................................29
1.11. Áhítat...........................................................................................................................................30
1.12. Énekek.........................................................................................................................................31
2. nap. Anna kismamaruhája..................................................................................................................31
2.1. Teológiai alapvetés......................................................................................................................31
2.2. Ráhangoló játék...........................................................................................................................32
2.3. Kerettörténet................................................................................................................................33
2.4. Történet elmondása kicsiknek – esernyővel................................................................................34
2.5. Történet elmondása nagyoknak – jelenet....................................................................................36
2.6. Tanítás.........................................................................................................................................38
2.7. Aranymondás...............................................................................................................................39
2.8. Ismétlő kérdések..........................................................................................................................39
2.9. Kézműves tevékenység ajánlása.................................................................................................39
2.10. Élménypedagógiai foglalkozás....................................................................................................40
2.11. Áhítat...........................................................................................................................................41
2.12. Énekek.........................................................................................................................................42
3. nap. József ruhatára............................................................................................................................42
3.1. Teológiai alapvetés......................................................................................................................42
3.2. Ráhangoló játék...........................................................................................................................44
3.3. Kerettörténet................................................................................................................................45
3.4. Történet elmondása kicsiknek – kesztyűkkel..............................................................................48
3.5. Történet elmondása nagyoknak – vállfákon lévő sematikus ruhákkal........................................50
3.6. Tanítás.........................................................................................................................................52
3.7. Aranymondás...............................................................................................................................52
3.8. Ismétlő kérdések..........................................................................................................................53
4 5
avagy: Hölgyeim és Uraim!
3.9. Kézműves tevékenység ajánlása.................................................................................................53
3.10. Élménypedagógiai foglalkozás....................................................................................................53
3.11. Áhítat...........................................................................................................................................54
3.12. Énekek.........................................................................................................................................55
4. nap. Illés Elizeushoz kerülő palástja..................................................................................................56
4.1. Teológiai alapvetés......................................................................................................................57
4.2. Ráhangoló játék...........................................................................................................................58
4.3. Kerettörténet................................................................................................................................59
4.4. Történet elmondása kicsiknek – gurigabábozással.....................................................................60
4.5. Történetelmondás nagyoknak – PPT vetítéssel...........................................................................62
4.6. Tanítás.........................................................................................................................................63
4.7. Aranymondás...............................................................................................................................64
4.8. Ismétlő kérdések..........................................................................................................................65
4.9. Kézműves tevékenység ajánlása.................................................................................................65
4.10. Élménypedagógiai foglalkozás....................................................................................................66
4.11. Áhítat...........................................................................................................................................67
4.12. Énekek.........................................................................................................................................68
5. nap. Jézus ígérete: mennyei fehér ruha..............................................................................................68
5.1. Teológiai alapvetés......................................................................................................................68
5.2. Ráhangoló játék...........................................................................................................................70
5.3. Kerettörténet................................................................................................................................71
5.4. Történet elmondása kicsiknek – Fehér ruhák mesélnek..............................................................72
5.5. Történet elmondása nagyoknak – János monológja....................................................................74
5.6. Tanítás.........................................................................................................................................75
5.7. Aranymondás...............................................................................................................................75
5.8. Ismétlő kérdések..........................................................................................................................75
5.9. Kézműves tevékenység ajánlása.................................................................................................76
5.10. Élménypedagógiai foglalkozás....................................................................................................76
5.11. Áhítat...........................................................................................................................................77
5.12. Énekek.........................................................................................................................................79
IV. Énekek gyűjteménye...................................................................................................................79
Felhasznált irodalom:
Biblia
Heidelbergi Káté
Bartha Tibor (szerk.): Keresztyén Bibliai Lexikon I–II. Kálvin Kiadó, 2000.
Fekete Károly: A Heidelbergi Káté magyarázata, Kálvin Kiadó, 2013.
Gyökössy Endre: Őstörténet, Szent Gellért Kiadó és Nyomda
Kett, Franz: Pedagógiai Könyvek II. Pécsi Hittudományi Főiskola, Pécs, 2017.
Macaulay, Ranald – Barrs, Jerram: Eltorzult képmás – A Biblia emberképe, Harmat Kiadó, Budapest, 1994.
Török István: Dogmatika, Amsterdam, 1985.
Horváth Géza: Kétféle fehér ruha, in: Pasaréti Prédikációk, 2019. június 27. – https://www.refpasaret.hu
Humánökológiai, kulturális, művészeti, társadalmi kérdésekkel foglalkozó weboldal https://www.arsnaturae.hu/
Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár A keresztény szellemiség lexikona
Szabados Ádám: Létezett Ádám és Éva? Divinity blog – 2011. március 31.

Bevezető gondolatok
Az ember Isten teremtménye (1Móz 1,27). Lényege szerint különbözik Istentől, de mint általa teremtett,
tőle teljes mértékben függ. Ez a tény annyit jelent, „hogy egy bibliai-teológiai emberképben, amikor ma-
gamat látom vagy nézem, akkor ezen a képen Isten is szerepel” (Pál Ferenc). Ha Isten nincs rajta a képen,
akkor az a kép, amit magamról alkottam, hamis lesz. Ezzel szemben a bűneset óta folyamatosan abba a
szellemi és filozófiai áramlatba születnek bele nemzedékek, hogy az embernek ez az abszolút viszonyítási
alapja nem releváns. A kiindulása és a mércéje önmaga. Kivonta magát az isteni fennhatóság alól, és ön-
magát, identitását önmagában és önmagából (esetleg még a rá kellően ható másik emberből) akarja megal-
kotni. Elfelejtette az ember, hogy csak az Istennel való kapcsolatban létezik. Martin Buber fogalmazta így
ezt: „Kezdetben volt a kapcsolat!” Ennek a ténynek az elfelejtése mára olyan súlyos következményekkel
jár, hogy egyre nagyobb számokat magába foglaló, társadalmi méreteket öltő jelenségként találkoznak
gyermekek és felnőttek olyan kortársakkal és/vagy a családban lévő szeretett felnőttekkel, akik önmagu-
kat, az identitásukat úgy értelmezik, hogy az komoly etikai, erkölcsi kérdéseket vet fel, civilizációnkat
meghatározó értékeket rombol le (férfiak nőként akarnak élni, szülni szeretnének, nők visszautasítják,
mi több kikérik maguknak, hogy szülhetnek, olyan párok alakulnak, akiknek a teremtettségben szabott
törvényszerűségek alapján nem lehet utódjuk, mégis követelik a jogot, mert az „nem igazságos, hogy
nekik nem lehet”, egyre több nyugati nagyvárosban plakátok hirdetik, hogy nem kell a „hagyományos”
párkapcsolatokba gyermek, mert az csak macera és nem lesz lehetőségük az életet élvezni a fiataloknak,
a felnőttek nem óvják a gyermekeket, hanem életre szóló döntést tesznek lehetővé akkor, amikor még
nem érett a személyiségük, visszafordíthatatlan döntést hozhatnak nemátalakító műtétről a képernyőkről a
nappalikban és a gyermekek kezében lévő telefonon keresztül a gondolkodásukba tóduló természetellenes
és sokszor életellenes ideológiáról nem is szólva… ). Mintha csak annyi volna az élet értelme, hogy azt
tegyek, amit akarok, ami nekem jó. Sem a „természet adta” renddel, sem a felelősséggel, sem a földi élet
utáni lét ígéretével nem törődnek és nem számolnak sokan. Ma az önmagát imádó, nárcisztikus, egoista
emberkép a preferált és a divatos. Csakhogy ez a legnagyobb félrevezetés, és a vágyott, mi több, hajszolt
boldog élet lehetőségének elveszítése. Azzal, hogy elszakad valaki az Istentől, önmagára marad, és min-
denét, még önmagát is, énjének méltóságát, célját, küldetését is elveszíti. Ezt a jelenséget Philip Sherrard
(1922–1995, brit származású filozófus, teológus, költő, fordító) így írja Emberkép, világkép című cikkében
(olvasható Laki Zoltán fordításában az Ars Nature Online 2020. december 18-i írásában): „A világ nagy
teremtő kultúráiban az emberek nem úgy tekintenek magukra, mint majmoktól származó kétlábú állatok-
ra, akik azáltal érhetnék el igényeik beteljesülését és tehetnének szert elégedettségre, hogy politikai és
gazdasági önérdeküket hajszolják az anyagi világban, oly módon, mintha életük egy adott fizikai térre és
időre korlátozódna. Ellenkezőleg, úgy tartják, az istenektől vagy Istentől származnak, és az örökkévalóság
várományosai, egy olyan sorsban osztozva, mely messze túlmutat a politikán, a társadalmon, a gazdasá-
gon és bármi olyasmin, ami az anyagi világ rendjében megvalósítható vagy a halandó fizikai vágyak és
szükségletek kielégítésével elérhető. Szakrális, sőt félisteni létezőnek tekintik magukat, nem saját jogon,
hanem mert az isteni mintájára, Isten, avagy a tudat transzcendens, több mint emberi formájának képére
teremtettek. Isteni forrásból erednek, és az isteni világ születés szerinti előjoguk, valódi otthonuk… Ez az
ön- és világkép egyfajta emlékezetvesztésre vezethető vissza: elfelejtettük, kik vagyunk”.
A Biblia egyértelmű választ ad erre a minden korban és a mindenkori egyes ember által feltett kérdés-
re: Isten, mi több, a Krisztusban magát Atyaként kijelentő teremtő Isten teremtményei vagyunk, azzal
a különleges helyzettel, hogy Ő az embert a maga képmására teremtette, a többi élőlény fölé helyezte
és különleges módon megáldotta (1Móz 1,26–28). Az emberért teremtette Isten a világot (Zsolt 8,6k).
Helyes magatartása Teremtőjével szemben az alázatos engedelmesség (Jer 9,22; Mik 6,8) és a hálás
bizalom (Zsolt 103; 146).
Ennek a Bibliából merített identitásnak az elemeit kívánjuk a gyermekek számára megmutatni, segí-
teni nekik abban, hogy megértsék, önmagukat nem kitalálniuk kell, hanem megtalálni kell önmagukat
abban a világban, ahol annyiféle „divatnak” hódolhatnak (Pécsi Rita neveléskutató gondolata). Olyan
témakört választottunk ehhez, amit amúgy is az identitás, az önkifejezés ősi eszközeként használt az
6 7
avagy: Hölgyeim és Uraim!
ember: az öltözködést. Olyan bibliai személyek segítségével kívánjuk a gyermekeket vezetni, akiknek
kénytelen-kellettlen muszáj volt átöltözniük, vagy vágyott módon lehetőségük nyílt erre. A Szentírás
egészen messzire mutat az öltözködés lehetőségeit illetően, különc divatrendet, „trendet” kínál: A bűn
mezítelensége eltakarására Istentől vehetünk fehér ruhákat (Jel 3,18; 7,14). „Az ember nagy feladata,
hogy a ruhája legyen mindig fehér (Préd 9,8), nagy lehetősége, hogy Krisztust felöltözze (Róm 13,14;
Ef 4,24), nagy reménysége, hogy Isten az üdvösség ruháiba öltözteti (Ézs 61,10; Jel 21,8).” (Keresztyén
bibliai lexikon: Ruha, ruházkodás – szócikke, lásd: https://www.arcanum.com)
Bár azt szokták mondani, hogy nem a ruha teszi az embert, de amikor Karen Pine egyetemi professzor
tudományos indíttatásból megkérte a diákjait, hogy másnap Supermanes pólóban menjenek órára (tudni
akarta, vajon a szuperhős öltözet tudattalanul hat-e a diákok gondolkodási folyamataira), a feltételezése be-
igazolódott: a Supermanes pólót viselő diákok népszerűbbnek, kiválóbbnak és fizikailag erősebbnek látták
magukat, mint az egyszerű pólót hordó társaik. Pine bebizonyította ezzel, hogy az emberek mentális folya-
matait és észlelését az öltözetük is befolyásolja, mivel az emberek a külső rétegek szimbolikus jelentését
internalizálják. Néhány pszichológus úgy véli, hogy a fizikai tárgyak, ruhák – mint a fenti esetben például
egy szuperhősös póló – megváltoztathatják belső gondolkodásmódunkat, lehetővé téve számunkra, hogy
könnyebben át tudjunk váltani olyan szerepekbe, melyek első körben nem ismertek számunkra (Solo-
mon). Ennek értelmében, amikor olyan tárgyakkal, szimbólumokkal vesszük körbe magunkat, amelyek
egy konkrét szerepre utalnak, akkor az identitásunk interakcióba lép ezekkel a szimbólumokkal. Tudatta-
lanul úgy kezdünk el viselkedni, amilyen viselkedést mi magunk is elvárnánk a hasonlóan öltözködő, ha-
sonló tárgyakat birtokló emberektől. Az öltözék olyannyira hozzátartozik az ember megjelenéséhez, hogy
sok mindent elárul hordozójáról: önbecsüléséről, életéről, életteréről, életstílusáról, társadalmi helyzetéről.
A ruha és a személy egységet alkot. Az ember ismertetőjele lehet, testének folytatása és egyúttal lelkének
tükre, bensőjének kifejezése. A helyzettől, feladattól és állástól függően változik az öltözék (pl. hivatali-,
szolgálati-, munka-, ünnepi-, liturgikus- és egyenruha). A ruha váltásával pedig együtt jár az ember válto-
zás és megújulás utáni vágya. Még a legegyszerűbb ruhával is együtt jár bizonyos szerep, ami túlmutat az
ember puszta védelem-, ékesség- és érvényesülési igényén. Vagyis a ruha az identitás része.
Ezt a jelenséget használjuk fel (ki) ebben a vakációs bibliaheti anyagban. Egy olyan kerettörténetet
találtunk ki ehhez, ahol a méhek nagyon rendezett, és erős törvényszerűségek mentén szerveződő társa-
dalmából ragadtunk ki bizonyos motívumokat. Néhány magával ragadó személyiségű méhecske világít rá
arra, hogy ha azoktól csak egyszer is eltérnének, az a teljes családjuk pusztulásához vezetne. Képzeletbeli
történetükkel a Biblia egy-egy olyan történetének és tanításának szeretnénk utat nyitni, ahol a szereplők
ruhái komoly üzenetet hordoznak.
Az egyes szentírásbeli történetek sorrendje nem a Bibliában való helyük alapján követik egymást,
hanem az emberi élet kronológiáját (házasság, születés, növekedés, öröklés, földi élet utáni jutalom).
A gyermekek számára tartott áhítatok fontos szerepet tölthetnek be részben a napok tanításainak, bibli-
ai történeteinek, aranymondásainak felidézésében, másrészről abban, hogy megismerjék és megszokják
az istentisztelet liturgikus világát. Ezért javasoljuk, hogy minden napot zárjunk egy rövid áhítattal, ahol
az adott napi aranymondás legyen a textus. Ez természetesen nem kötelező, mint ahogy az anyag egyet-
len része sem az, mindössze javaslat. Az áhítatokhoz is nyújtunk segítséget konkrét szöveggel, de ennek
felhasználásában is érezze szabadnak magát mindenki, aki ezt a programot választja.
Azzal a reménységgel dolgoztunk ezen az anyagon, hogy megerősíthetjük a tábor végére sok-sok
gyermekben azt, hogy az Istentől kapott személyisége, ami Krisztusban bontakozhat ki teljesen, a legér-
tékesebb, amit csak vágyhat, amit csak elérhet és amit elérnie érdemes.
Mindezeket előrevetítve bocsátjuk útjára ezt a programot, remélve, hogy a Kárpát-medencében élő
gyermekek közül sokaknak az igére figyelve, de „észrevétlenül”, szórakoztatóan segít abban, hogy azt,
és csakis azt öltsék magukra, amit a teremtő, Jézus Krisztusban bennünket megváltó, gondviselő Atya
Úr Isten tervezett és szabott számukra!
Soli Deo Gloria!
 avagy: Hölgyeim és Uraim!

A téma Néhány szó az identitásról

Központi gondolat: A keresztyén ember Krisztustól kapja az identitását, nem maga választja és rakja Erik Erikson pszichoszociális fejlődéselméletéről könnyen tájékozódhat bárki, az interneten sok cikk
össze. Ez az identitás azonban sokkal gazdagabb, mint az, amit magunktól tudnánk felépíteni. foglalkozik vele és hivatkozik arra. Az alábbi összefoglaló ezek alapján született, ezekből idézünk:
Központi aranymondás: „…felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és Erikson szerint az identitás (énazonosság) a társas valósággal való kölcsönhatás nyomán kialakuló,
valóságos szentségben.” (Ef 4,24) tudatos énélmény. Az egyén énidentitása állandóan változik, mivel a társas környezet is változó. Ez az
A központi aranymondás szavait színes papírból kivágott, sematikus ruhadarabokra írva, kifeszített elmélet nyolc szakaszos, a felnőttkort is magába foglaló fejlődési modell, ami az embert élete során
erősebb madzagra felfűzzük, mintha kiteregetve lennének a ruhák, így ez egész héten a tanítás színhe- mindig új és újabb énerőket kialakító, kreatív lénynek tekinti, aki képes pozitív változásokra, és életé-
lyének dísze lehet. nek aktív irányítására. Az identitás alakulását egész életen át tartó folyamatként írja le, vagyis (Freuddal
ellentétben) a fejlődés nem zárul le a serdülőkorral, hanem egész életen át tartó folyamat, melyben a
Napi témák áttekintése: személyiségfejlődés mozgatórugója az intrapszichés és szociális tényezők egymásra hatása és konflik-
tusai. A személyiség egyes szakaszokban megnyilvánuló jellegzetességei, fejlődése formálják az identi-
tást, amelyek egymásra épülő sorrendben követik egymást. Két fejlődési fázis között ún. fejlődési krízis
Illés alakul ki, az újabb életszakaszok új elvárásokat támasztanak, azaz újabb feladatok megoldását követelik
Jézus ígérete:
Ádám és Éva Anna kismama József Elizeushoz meg, melyekhez új konfliktusmegoldó stratégiákat kell mozgósítani.
Cím mennyei fehér
bőrruhája ruhája ruhatára kerülő Az első szakasz az ősbizalom vagy bizalmatlanság szakasza, a születéstől kétéves korig. Ekkor az
ruha
palástja első tapasztalatok alapján ki kell alakulnia a gyermekekben a szociális környezet (szülők illetve gon-
1Móz 37,1–28 dozók) iránti bizalomnak. Ebben a szakaszban az egész életre megmaradó attitűd alapozódik meg. Az
2Kir 2,9– Jel 3,5
Igehely 1Móz 3,1–24 1Sám 2,1–28 1Móz 39,20–23 ősbizalom az anyai szeretetből fakadó kora gyermekkori biztonságérzetet jelenti. Az anya a megbízható
23b.25
1Móz 41,37–46 és elvárt külső jelenségekből belső biztonsággá válik. Az ebben a szakaszban fellépő intimitás hiány,
Az örökölt A Jézus által szem- és testkontaktus elmaradása kötődési problémákhoz vezetnek, amik később zavarokat okoznak
A bőr ruha A kismama ruha A cifra (és a töb-
palást üze- ígért fehér ruha (akár a nemi identitás kialakulásában is).
Napi üzenete: üzenete: bi) ruha üzenete:
nete: üzenete: A második szakasz az autonómia vagy a szégyen és kétely stádiuma, a 2–3 éves kor közötti időszak.
üzenet: Szeretetből Szeretetből aján- Szeretetből átöl-
Szeretetből Szeretetből Jellemző erre a szakaszra az akaratlagos szabályozás kialakulása, a saját test feletti uralom, az önura-
teremt dékoz töztet
gazdagít jutalmaz lom, és a környezet iránti kíváncsiság megjelenése. Ebben az életkorban a gyermekek vagy megtanulják
akaraterejüket, önkontrolljukat gyakorolni, vagy bizonytalanokká válnak. A gyermek önállóságának faj-
Az alapdara- tája és foka a szülőktől függ. Túl merev, vagy korai és erős külső kontroll esetén az önállóság nem tud
Az elődöktől Tervben van
bok egyforma Ajándék a kialakulni. Megszégyenítés esetén a gyermek elidegenedik a saját testétől, ami kényszeres cselekedetek
A növekedés új kapott örök- a rád szabott
anyagból, de kismamaruha a kiváltója lehet.
ruhatárral jár! – ség értékes – fehér ruha!
Napi nem egyformán gardróbban – A harmadik szakasz az óvodáskorra (3–6 év) tehető és a kezdeményezés vagy bűntudat dimenzióján
gardrób egy férfi örökölt darab A Krisztust kö-
téma vannak szabva – gardrób értelmezhetjük. Ebben a korban a gyermek fokozatosan leválik környezetéről, rengeteg kezdeményező
példáján a gardróbban vető földi élet
mindenki asszonyoknak képességgel rendelkezik. Mindent meg szeretne tapasztalni. Ha nem ütközik akadályokba, és biztosítják
József Illés és utáni jutalom
gardróbja Anna számára az önállóan végzett munka lehetőségét, akkor a későbbiek folyamán kezdeményezővé válik,
Elizeus János apostol
Ádám és Éva kreatív lesz, képes lesz örülni teljesítményének. Ellenkező esetben állandó bűntudat kíséri, mindig szo-
Egyforma anyag- rongani fog attól, hogy valamit nem helyesen cselekszik.
Tanítás A A győztesek A negyedik szakasz (6–11 éves kor) a kisiskoláskor, a teljesítmény vagy kisebbrendűség érzésének sza-
ból, de nem egy- A gyermek Növekedés,
és áhítat legértékesebb ruhája kasza. Ebben a szakaszban kerül a gyermek iskolába, válik le egyre jobban a családjától. Az eddigi játék
formán szabva ajándék átöltözés
témája örökség szerepét átveszi a szisztematikus tanulás, melyben már teret kap az állandó minősítés, megkezdődik a
XX és XY
Mint Istennek „Aki győz, azt kortársak közötti versengés. A gyermek énképe saját teljesítménye függvényében alakul, mivel a szülői,
Megteremtette rokoni elismerés, a barátok választása is sokszor jó teljesítményhez kötött. Ha nem sikerül megfelelnie
szent és szeretett „…szívemnek öltöztetik fehér
Isten az embert a Bizony, az ÚR a követelményeknek, kisebbrendűségérzés lesz úrrá rajta, s valamilyen pótcselekvésben próbálja kom-
választottai, ölt- kősziklája és ruhába, annak
maga képmására, ajándéka a gyer- penzálni iskolai sikertelenségeit. Ha ez a társadalom szemében kompetens tevékenység, sport, művészet
setek magatokra örökségem a nevét nem
Arany- Isten képmásá- mek, az anya- stb., akkor kialakulhat a teljesítményérzés, ha nem, akkor lelkiismeret furdalása, kisebbrendűségi érzé-
könyörületes te maradsz, törlöm ki az
mondás ra teremtette, méh gyümölcse sei tovább mélyülhetnek.
szívet, jóságot, Istenem, élet könyvé-
férfivá és nővé jutalom. Az ötödik szakaszra – a serdülőkorra –, az identitáskeresés jellemző. Az identitás alakulása szempont-
alázatot, szelíd- örökké!” ből.”
teremtette őket. Zsoltárok 127,3 jából ez a legfontosabb szakasz. Ez az identitás vagy szerepdiffúzió stádiuma. A serdülő megpróbálja
séget, türelmet.” Zsolt 73,26b Jel 3,5a
1Móz 1,27 felfedezni saját értékeit, megpróbálja megtalálni a saját helyét a világban. Az alapképességekből kibon-
Kol 3,12
takozhat a tehetség, és elkezdődik a szerepekkel való azonosulás. Kiválaszt néhány olyan társadalmi
szerepet, melyet elfogadhatónak tart és ezeket gyakorolja, ezáltal megtalálja helyét a világban. Sze-
mélyes identitást alakít ki a társas csoport részeként. Ha ez nem sikerül, ha egyetlen szerepet sem talál

8 9

megfelelőnek, összezavarodik, konfúz lesz, vagyis nem találja a helyét, „én”-ideálja nagyon eltávolodik
énképétől. Ilyenkor összezavarodva keresi identitását. (Ki vagyok én? Hol a helyem a világban?)
A hatodik szakasz az intimitás vagy izoláció, a 20–40 éves kor, az ifjúkor és a fiatal felnőttkor idő-
szaka. Az érett genitalitás, az én uralkodása a test felett a legjellemzőbb vonások. Ebben az életkorban
fejezi be a személy a tanulmányait, megjelenik az intimitás iránti igény és képessé is válik az intim kap-
csolatok felvállalására. Kialakítja saját személyes életterét, baráti társaságot, beilleszkedik egy családba.
Amennyiben ez nem sikerül, izolálódik (elszigetelődik), fokozatosan leválik környezetéről, magányos
lesz, ami akár tartós állapottá is válhat.
A hetedik szakasz az alkotóképesség kibontakozásának vagy a stagnálásnak a stádiuma, a 40–60 éves
kor, a középső felnőttkor. Ezt a szakaszt Erikson a generativitás illetve a stagnálás szakaszának tekinti.
Ebben az életkorban a személyek még nem érzik öregnek magukat ahhoz, hogy bizonyos változtatáso-
kat eszközöljenek életükben, legtöbben ekkor érik el alkotóképességük csúcsát. Érdeklődésüket fokoza-
tosan kiterjesztik, termékenyek a munkában. Kialakul a szülői felelősségérzet. Amennyiben ez sikerül,
nyugodtan készül az öregedésre. Ellenkező esetben a személy stagnálhat, beletörődik abba, amit elért,
nem akar változtatni, vagy szubjektíven úgy ítéli meg, nincs lehetősége a változtatásra.
Az utolsó szakasz 60 éves kor után zajlik, ez az integritás vagy kétségbeesés stádiuma, a késő felnőtt-
kor, vagy időskor. Az egyén elfogadja egyszeri és páratlan életútját, elemzi eredményeit, teljesítményeit,
melyeket élete folyamán elért és elbírálja ezeket. Amennyiben úgy ítéli meg, hogy nem élt hiába, akkor
nyugodtan készül fel a halálra. Ezt nevezi Erikson énintegritás-érzésnek. Amennyiben a személy úgy
véli, hogy hiába élt, nincs megelégedve azokkal a dolgokkal melyeket megélt, alkotott, kétségbeesés
vesz erőt rajta, mert belátja, hogy most már lehetetlen változtatnia.
Erikson szerint a fejlődés során minden korábban átélt periódus hozzájárul a teljes személyiség kiala-
kításához. Az egyes szakaszokban felmerülő konfliktusok a maguk kitüntetett szakaszában a legfonto-
sabbak, de nem zárulnak le teljesen, lappangó formában egész életünket végig kísérik. Ez az epigene-
tikus elv, ami egyrészt azt jelenti, hogy egy adott krízissel való találkozásunkkor magunkkal hozzuk az
összes előző szakasz kimenetelét, másrészt azt, hogy ha egy szakasz fő krízisét megoldjuk, ezzel egy
időben megoldásokat találunk a később következő válságokra is.
A legfőbb identitások:
A kulturális identitás egy csoporthoz vagy kultúrához való tartozást foglal magában.
Az etnikai hovatartozás a közös származás és a közös ősök által meghatározott identitás. Mások kü-
lönálló etnikai csoportként való értelmezése és ennek felismerése hozzájárulhat az identitásfejlődéshez.
A vallási identitás a hit kialakulását takarja, és azt, hogy a személy ennek megfelelően cselekszik. A
meghatározott valláshoz és rituálékhoz való hűség, az ősi vagy kulturális tradíciók, írás, történelem,
mitológia megtanulása, és a misztikus tapasztalatok megszerzése mind hozzájárul a vallási identitás
kialakulásához. Az egyén identitásformálódásának ezen szakasza a szülők vallási nézeteivel kezdődik,
és később vagy ehhez ragaszkodik, vagy másik vallást választ.
A nemi identitás a legújabb és a világ sok országában jogszabályokkal is támogatott szociológiai megkö-
zelítésben azt a nemet jelenti, amelyet a személy elismer, de azt is magában foglalja, hogy mások miként
ítélik meg azok alapján a jellemzők alapján, amiket a nemi identitásról tudnak, és amiket ennek tulajdoní-
tanak (öltözködést, viselkedést, hajformát tekintve). A nemi identitás kialakulására hatással lehet az etnikai
csoport, a munkahelyi státusz, a vallásosság és a család. A nemi szerepek kialakulásában fontos szerepe
van mind a biológiai, mind a társadalmi tényezőknek, és ezek bonyolult kölcsönhatásban fejtik ki formáló
erejüket. A gyermek viselkedése, önmagáról alkotott képe, így nemi identitása is aszerint alakul, hogy a
szülei és tágabb környezete milyen viselkedésformákat erősít meg és tart megfelelőnek.
A Biblia alapelve azonban mást mond: Isten az emberiséget két személyben teremtette meg, akik
nemüket illetően férfiként és nőként azonosíthatók. A Biblia elválaszthatatlanul köti az ember nemét a
biológiai neméhez (1Mózes 1,27; 2,2–18), és nem tesz különbséget társadalmi és biológiai nem között.
Isten Igéje a teremtéskor világosan megerősíti a férfi és a nő megkülönböztetését és egymást kiegészítő
10
avagy: Hölgyeim és Uraim!
jellegét. A teremtéstörténet alapvető jelentőségű az emberi szexualitás minden kérdésének megítélésé-
ben. A Szentírás szerint nemi identitásunkat, amelyet Isten tervezett, születésünkkori biológiai nemünk
határozza meg (1Mózes 1,27; 5,1–2; Zsoltárok 139,13–14; Márk 10,6).
Ehhez mindenképpen hozzá kell tennünk még azt is, amit a tudomány állapít meg: a biológiai nem az
esetek túlnyomó többségében nagy pontossággal meghatározható már külső jegyek alapján is. Ez alól
kivételt képeznek az interszexuális személyek, akiknek aránya a populációban kb. 0,018% (figyelemre
méltó!!!). A biológiai nemet mind ezek mellett végső soron nem a kromoszómák, nem is a nemiszervek
vagy a hormonok, hanem az illető egyén által létrehozható ivarsejtek típusa határozza meg, ami kizáró-
lag kétféle lehet: nincs a spermium és a petesejt közötti átmeneti típusú ivarsejt, a biológiai nem ezért
bináris és nem egy spektrum. Az orvosi gyakorlat minden bizonnyal változott volna, ha a biológiai nem
megállapítása valóban „számos esetben” nehézségbe ütközne, vagy a későbbiekben jelentős arányban
tévesnek bizonyulna – olvasható az Értékközpontú Pszichológusok Munkacsoportja nyílt válaszában,
amit a magyarországi gyermekvédelmi törvény körül kialakuló viták kapcsán fogalmaztak meg.
„A mi dolgunk, hogy feltegyük a kérdést: mi az Isten akarata akkor, amikor ma egyre többen kérdő-
jelezik meg a házasság intézményét és relativizálják a férfi és a nő önazonosságát. Ehhez pedig alázat
kell, hogy ne tartsuk magunkat különbnek a másik, Krisztusban hívő testvérünknél, bölcsesség, hogy
megértsük az üzenetet, és szeretet, amire az utat kereső fiataloknak és idősebbeknek egyaránt szükségük
van.” (Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Református
Egyház Zsinatának lelkészi elnöke)
Hogyan kezdjünk egy táborhoz?
Először is döntsük el, hogy szeretnénk gyermekeknek egy olyan hetet szervezni, amiben ők valószínűleg
nagyon jól fogják érezni magukat, de a tábor szervezői és segítői meglehetősen el fognak fáradni. Ám Isten
ügyének képviseléséért és az evangélium továbbadásáért készek vagyunk ezt szívvel-lélekkel vállalni.
Ha ez a döntés megszületett, vigyük rendszeresen imádságban Isten elé az időt, a munkatársakat, a
gyermekeket, a tennivalókat és az átgondolni valókat.
Válasszuk ki a programot és a helyszínt, majd gondoljuk át a részterületeket, szükségleteket.
Készítsünk költségvetést, szervezzük meg a munkatársak és a segítők körét, osszuk fel a feladatokat.
Hirdessük meg a Vakációs Bibliahetet.
Tartsunk több alkalommal megbeszélést és imaközösséget a közvetlen munkatársakkal és a tágabb
körben lévő segítőkkel. Ismerjük meg talentumaikat, amiket Istentől kaptak, s egy ilyen hét alkalmával
különösen is az evangélium szolgálatába állíthatnak. Tisztázzuk a feladataik körét, felelősségüket és
lehetőségeiket. Az előkészületekbe vonjuk be őket.
Időben és szisztematikusan készítsük el és elő az eszközöket, díszleteket, a kreatív foglalkozások
alapanyagait és sablonjait, egyéb szükséges eszközeit. Sajátítsuk el és mélyítsük el a választott program
tematikáját és tartalmát, készüljünk fel és segítsünk felkészülni a munkatársaknak a tanításokból és az
azokhoz tartozó különböző foglalkozásokból.
Tervezzük meg a tábor napi beosztását, és napi programjait, jelöljük ki azok felelőseit, gondoljuk vé-
gig és fogalmazzuk meg a munkatársakkal együtt a tábor ideje alatt betartandó szabályokat a balesetek
elkerülése, a méltó rend megőrzése és az evangélium ügyéhez illő viselkedési kultúra kialakítása érde-
kében. Legalább egy „esőnapot” tervezzünk meg! (Olyan tevékenységeket gyűjtsünk, amik elősegítik
zárt térben való hosszabb idő eltöltését egy nagyobb csoport számára, káosz nélkül.)
Aztán – imádsággal – vágjunk bele!
Lehetséges (nem kötelező, mindössze ajánlás) napi beosztás:
– 09:00 gyülekező, (első napon a résztvevők regisztrálása és a tábor házirendjének ismertetése)
– 09:30 szabad, vagy bevezető játékok
– 10:00 tízórai
– 10:20 közös éneklés
11

– 10:30 történetelmondás és tanítás, aranymondás
– 11:30 szabadidő
– 12:00 ebéd
– 12:30 szabadidő
– 13:00 kiscsoportos vagy élménypedagógiai foglalkozások
– 13:45 kézműves tevékenységek
– 15:00 uzsonna
– 15:30 áhítat
– 16:00 szabadidő (napközi jellegű tábor esetén hazaindulás), plusz program, meghívott vendég stb.
Ismerkedést segítő, bevezető játékok az abszolút kezdéshez
A tábor első napján, a házirend ismertetése után, érdemes időt szánni arra, hogy a gyermekek „meg-
érkezzenek” az új környezetbe, a társak közé gondolatban is, összeismerkedjenek, feloldódjanak. Ez a
játéksor ehhez nyújt segítséget:
1. Hol az orrom, hol a fülem?
A résztvevők álljanak körbe, majd tanítsuk meg azt az egyszerű „mondókát”: ez az orrom, ez a fülem.
Második lépésként egy mozdulatsort is tanítunk mellé:
Taps – ez az orrom, jobb kéz mutatóujjal az orr megérintése
Taps – ez a fülem, jobbkéz bal fület, bal kéz jobb fület érinti.
Harmadik lépésként a mozdulatok variálása:
Taps – ez az orrom jobb kéz mutatóujjal érintve. Taps – ez a fülem keresztbe érintve. Taps – bal kéz mutatóuj-
jal érintve az orrt. Taps – ez a fülem fordított keresztbe érintve. Ha gyorsítunk, egyre több kavarodás lesz.
2. Válassz, dönts!
Különböző egyszerű dolgokban hozzanak döntést a gyermekek, s nézzenek szét minden döntés után,
hogy nincsenek egyedül, mások is úgy döntenének. Egy kijelölt vonal mentén (ez lehet kötél a földön,
járda, kendőkből kialakított vonal) kell jobbra vagy balra állni az alapján, amit választanának. Pl:
– Álljon a vonal jobb oldalára, aki fagyit enne, a bal oldalára, aki dinnyét választana. Nézd meg, kik
tartanának veled!
– Álljon a vonal jobb oldalára, aki síelne, a bal oldalára, aki sivatagi rallyra menne. Nézd meg, kik
tartanának veled!
– Álljon a vonal jobb oldalára, aki piros Ferrarit választana, a bal oldalára, aki sárga Porsche-t választana.
– Stb.
– Érdemes néhány nehéz, komolyabb döntést is „bedobni”: Fizikából ötös puskázással, vagy 1-es
becsületes nem tudással. Az utolsó 100 Ft-od kenyérre, vagy adományba adod?
3. Saláta és reflex
A gyerekek körben állnak. Elmondják szomszédjaiknak a nevüket kézfogással, ahogy ismerkedni il-
lik. A játékvezető utasítására helyet kell változtatni, a kör egy másik pontjára kell menni. Pl. Menjen
át a kör egy másik pontjára az, aki szandálban van, vagy: papucsban van, majd: barna szemű, azután:
farmernadrágban van, következő kör: van rajta zöld, újabb kör: szereti a fagyit, stb. Minden alkalommal
mutatkozzon be mindenki az új szomszédjainak. Amikor ez már nagyon jól megy, akkor felezzük meg a
csoportot, kérjük meg a gyerekeket, hogy beszéljék meg közösen, kik vannak a másik csoportban, majd
egy segítővel a játékvezető egy nagyobb plédet/lepedőt feszítsen ki a két csoport közé. Az anyag két
oldalán egymással szemben guggoljanak le a csapatok, s mutogatással egy-egy személyt jelöljenek ki,
aki közvetlenül a középen húzódó anyag elé guggol. A játékvezető számol, majd háromra az anyagot
hirtelen leengedi a segítőjével, így két gyermek lesz közvetlenül egymással szemben. Aki először tudja
a vele szemben lévő társa nevét kimondani, az „elrabolhatta” a lassabb társát.
12
avagy: Hölgyeim és Uraim!
4. Ismerj meg!
Egy körbe 10–15 gyermek álljon, nagyobb létszám esetén osszuk meg a csoportot.
Játék menete: A játékosok álljanak körbe. Egy játékost kiválasztunk, megkérjük, hogy mondja el ke-
resztnevét, és tegyen hozzá egy mozdulatot (bármit, amit szeret csinálni, vagy szívesen csinálna – pl:
Gabi vagyok, és biciklizek). A csoport többi tagja ismételje el a nevet is és a mozdulatot is: Gabi, bicik-
lizik. Majd a tőle jobbra álló folytatja. Ez után menjen végig a kör emlékezetből, mindenki mondja a
nevet és mutassa a mozdulatot, kivéve, akihez tartozik.
Ha ez a két kör lement, akkor néhányan lépjenek hátra egy lépést (pl: akiken fekete póló van, akiknek hosszú a
hajuk, stb.). Újra kezdődik a név és mozdulat eljátszása, de ha olyan játékosra kerül a sor, akik hátrébb áll, annak he-
lyére be kell állnia valakinek, akár a kiálló játékosok közül is beállhat valaki (csak a saját helyükre nem állhatnak).
5. Érints!
A játékosokat kérjük meg arra, hogy kezdjenek el sétálni a kijelölt játéktérben, és figyeljenek arra,
hogy az adott jelre (síp, zene megállása) tegyék azt, amit kérsz tőlük.
– Az első körben a játékosok érintsenek meg bármit, akár társukon, vagy a játéktérben lévő tárgya-
kon, ami olyan színű, amit mondasz. Érints meg bármit, ami sárga. Ha ez megtörtént, sétáljanak
tovább, majd újabb színt mondj.
– A következő körben határozd meg azt, hogy melyik testrésszel történjen az érintés: „érints meg
valamit a jobb csuklóddal, ami piros”, „a bal kisujjaddal érints kéket”, ha jó a hangulat, lehetünk
bátrabbak: feje búbjával, térdével, könyékkel, jól összeszokott társaságnál, vagy a további alka-
lommal: orral, nyakkal, csípővel…
– Ha a csoport szívesen játszik (nem látsz ácsorgó gyermekeket), akkor tovább is lehet menni: „bal
könyékkel valaki jobb kisujját.”
Ezzel a játékkal a szó legszorosabb értelmében oldhatjuk a belső feszültségeket, távolságok le-
csökkennek, közelebb kerülnek egymáshoz a gyermekek.
6. Fogd meg, add át!
Ez a játék alacsonyszintű együttműködést készít elő csoportszinten, aminek az élménypedagógiai
foglalkozásokon nagy hasznát veszik a gyermekek.
Eszköz: plüss, kis labda, kendő, bármi, ami megfogható, nem balesetveszélyes, a lényeg, hogy a részt-
vevők számának megfelelő mennyiségű, a legkisebbek által is jól megfogható tárgy.
A játék menete: mindenki az adott tárgyat fogja a bal kezébe. Kérd meg a résztvevőket, hogy a jobb
kezüket a tőlük jobbra álló játékos bal keze felett tartsák tenyérrel lefelé. Nagyon lassan kezdje el a já-
tékvezető a tennivalót diktálni: Fogd meg – ekkor a játékosoknak a szabadon álló jobb kezükkel el kell
venni a társuk bal kezéből a tárgyat. Add át – ekkor pedig jobb kezükből a balba át kell tenni. Fontos
felhívni a figyelmet arra, hogy ne forgassák a kézfejüket, a jobb tenyerek felfelé kell nézzenek, a bal
tenyerek lefelé. A feladat csak úgy lesz megvalósítható, ha mindenki egyszerre mozdul. Ez már igazi
csapat munka lesz! Ha már jól megy, fokozható a tempó.
Tovább fejleszthető: lépni közben menetirányba, a tárgy haladási irányával ellentétes irányba. Nagyon
jó idő esetén és szabadtéren műanyag pohárba töltött (nem túl sok) vízzel is játszható. De ha a játékot
követően van lehetőség szárítkozni, vagy ruhát váltani, akár teli is önthető a hét vége felé a pohár.
Csoport alakítási lehetőségek
A kiscsoportos, páros tevékenységek esetén jó, ha nem hagyatkozunk mindig a baráti alapon szerve-
ződő kis közösségekre. Ehhez segítség lehet a következő ötlet valamelyike:
– Nagyobb mennyiségű tárgyakat úgy válogassunk össze, hogy legyen köztük 2, 3, 4 egyforma, at-
tól függően, mekkora létszámú kiscsoporttal akarunk feladatot végrehajtatni (pl: kupakok 3 piros,
3 kék, 3 zöld, stb.) Az érkezéskor egy kosárkából vegyen ki mindenki egyet, őrizze meg, s amikor
a csoportra van szükség, nézze meg, kivel van ugyanolyan kis tárgya.
13
 avagy: Hölgyeim és Uraim!

– Játszunk olyan játékot, ahol akár a naphoz kapcsolható fantáziasztorival hirtelen kell összeka- Főbb vonások:
paszkodniuk valamilyen veszélytől való megmenekülés érdekében, s az összekapaszkodók szá- – Jellemzően a szabad ég alatt, a természetben történnek a foglalkozások, sőt gyakran magát a ter-
mán változtassunk mindaddig, amíg a szükséges létszámhoz nem érkezünk. (Pl. a 3. nap Jó- mészetet használja fel ez a módszer a tanulás helyszíneként;
zsef történeténél 5 fős kiscsoportokat szeretnénk.) A fantáziatörténet: Egyiptom szegény sorsú – a fizikai cselekvés, a mozgás igen meghatározó része;
emberei nagyon sokat kell dolgozzanak a fáraó megalomán piramisépítési tervei miatt. Amikor – gyakoriak a bizalomjátékok és a problémamegoldó feladatok;
azonban a fáraó főemberei éppen megbeszélnek valamit, akkor bizony ők is elengedik a munkát, – a tevékenységek következményeire épít;
szabadon beszélgetnek, jönnek-mennek, pihennek. Amikor azonban a főemberek megjelennek, – kihívásokkal és a szubjektív határok feszegetésével dolgozik;
azonnal összekapaszkodnak egy hatalmas kőtömb fölé hajolva, nehogy a fáraó börtönében talál- – a csoport maga a változás fontos katalizátora;
ják magukat. De van egy segítő őrszem, a játékvezető, aki jelzi, ha „szabad a vásár”. Felállhatunk – az élményt reflexió követi, a feldolgozás része a transzfer megfogalmazása (mit tanultam, mit
egy székre, és onnan kiáltjuk: most elmentek a főemberek! Néhány másodperc múlva: vigyázat, tudok ebből a hétköznapokban felhasználni?).
visszajönnek, kapaszkodjatok össze hatosával. Most elmentek a főemberek! Néhány másodperc Werner Michl egy mérleg analógiájával szemlélteti az élménypedagógiában az egyensúly fontosságát
múlva: Vigyázat, visszajönnek, kapaszkodjatok össze kettesével, stb. … a megélt élmény és a feldolgozás között. Eszerint a hasonlat szerint a mérleg bal serpenyőjében maga
– Számozás: a leggyorsabb csoportalakítási módszer. A résztvevőket sorban beszámozzuk, pl. 1-től az esemény, a személy által megélt élmény van, a jobb serpenyőben pedig a feldolgozás, különböző
5-ig, és határozottan rájuk mutatunk. (Annyi számot adunk, ahány csoportot szeretnénk: mi most reflexiós módszerek segítségével. Amennyiben egy program során csak az eseményeket kínálja a foglal-
20 fős nagycsoporttal számolunk, ahol négy főből álló kiscsoportokat szeretnénk.) Ezután az kozásvezető, feldolgozás nélkül, akkor a mérleg balra billen, és ebben az esetben „csupán” szabadidős
egyesek egy csoportot, a kettesek egy másikat stb. alkotnak gyors helycserével. tevékenységről beszélhetünk. Amennyiben a hangsúly az élmények értelmezésén, értékelésén, feldolgo-
– Egy pakli magyar kártya is segíthet: Véletlenszerűen kártyalapokat osztunk ki, a zöldek, makkok, zásán van, és a beszélgetés mellett a cselekvés alig kap helyet, a mérleg jobbra billen, ami már az önis-
a pirosok és a tökök egy-egy csapatot alkothatnak. Ha négy fős csapatokat szeretnénk, akkor a meret területe. A foglalkozást vezető feladata, hogy ezt a két oldalt egyensúlyban tartsa, így tud ugyanis
különböző színű számok (pl. zöld ász – makk ász – szív ász – tök ász stb.) alkotnak csapatokat. az eseményből élmény formálódni, az élmény tapasztalattá fejlődni, a tapasztalatból pedig felismerés
Még viccesebb a játék, ha mindenki a homlokára teszi a kártyát, úgy, hogy ő nem is látja, és így születni, amelyet az egyén vagy a csoport alkalmazni tud az életében.
alakulnak csapatok. Itt egy harmadik személy segítségére kell támaszkodniuk, aki jelzi, ha két Programjainkon mi is törekedjünk tehát arra, hogy ne csak élmény legyen, amit nyújtunk, hanem be-
egyformát lát, persze anélkül, hogy elárulná, mit is lát. Ezt a variációt akkor érdemes bevetni, szélgetés, elmélyülés, és tanulás magunkról, másokról, a csoportról és a bibliai témák üzenetéről.
amikor már sokat játszottak együtt a gyerekek, a táborunk második felében. A bibliai igazságok felismerésében, a Jézus Krisztustól tanult megértő, együttérző, támogató magatar-
– Puzzle: Készítsünk elő képeket, amelyeket úgy vágjunk fel, hogy mindenkinek jusson egy-egy tás kialakításában nagy segítséget adhat ennek a pedagógiának a tárháza.
darab. Annyi képünk legyen, ahány csoportot szeretnénk. A képdarabokat szórjuk le a padlóra. A
gyerekek sétálgatva válasszanak maguknak egy-egy darabot, majd keressék meg csoporttársaikat, Gyűjtögető kézműves
akikkel közösen kirajzolódik a kép. A képet köthetjük az adott nap valamelyik foglalkozásához,
fogalmához is, de jól elkülöníthetőek legyenek. Ennek a programnak a használata során javasol-
juk, hogy egy olyan „táskát” készítsenek a gyer-
Páralakításnál: mekek, ami egy méhsejthez hasonlít. Ha kartonból
– Kapcsoljunk be zenét, majd kezdjenek el a gyermekek sétálgatni a kijelölt térben, de lehajtott fejjel. készítik el, elég tartós is ahhoz, hogy a hét során
Amikor a zene megáll, mindenkinek hirtelen fel kell néznie. Azok lesznek párban, akik összenéztek. elkészített alkotásaikat összegyűjthessék abban.
– Tenyértorony: Körbe állunk. Mindenki benyújtja a jobb kezét tenyérrel lefelé tartva középre, egy- Ennek sablonját A/4-es méretben a digitális ver-
másra téve, tetszőleges sorrendben. Mi tegyük be először a kezünket és kérjük meg a résztvevő- zió tartalmazza. Ha a takarékosság jegyében nem
ket, hogy mindenki helyezze rá a sajátját. Ezután a legalsó kéz párja a legfelső lesz és így tovább. kartont választunk, akkor mindössze csak na-
Gyors és izgalmas módszer. gyobb óvatosságot igényel a táskával való bánás,
– Személyes kedvencem a madzagoló: Vágj fel vastagabb madzagot kb. 50 cm hosszúságúra! An�- de teljesen megfelel a tábor ideje alatt keletkező
nyi darab madzagra lesz szükséged, ahány diákod van osztva 2-vel! Tehát pl. egy 30 fős csoport- kincsek tárolására. Ha nem áll rendelkezésre sár-
ban 15 db madzagod legyen! Fogd össze a madzagokat középen és hagyd lelógni őket kétoldalt! ga alapanyag, fehér papírt is használhatunk, és a
Álljatok körbe a csoporttal! Nyújtsd előre a kezed és kérd meg a résztvevőket, hogy mindenki gyermekek kedvükre színezhetik, festhetik.
fogjon meg erősen egy-egy madzagvéget! Engedd el a kupacot, és íme: ott állnak a párok, egy-
egy madzaggal a kezükben, amit két oldalról fognak!
Díszlet a témához
Élménypedagógiai foglalkozások tartásának fontos szempontja
A tanítások hátteréül szolgálhat két darab úgy-
Az élménypedagógia tapasztalati tanulás/oktatás. Kurt Hahn munkásságából eredeztethető fogalom. nevezett kétrészes létra (A formájú). Erre felhe-
Tömören: kihívás és élmény, amelyet reflexió követ, és ez vezet a tanuláshoz és fejlődéshez. Tehát az lyezve egy szélesebb pallót, letakarva a kerettör-
egyén vagy a csoport átél egy kihívásokkal teli élményt, ami után lehetőségük van megbeszélni, értékel- ténethez zöld, virágokkal díszített drapériával, és felhajtogatva rá a tanításhoz legalkalmasabb színű
ni az átélt eseményeket, ezáltal képesek lesznek belőle tanulni, fejlődni. drapériákat a napoknak megfelelően, nagyon egyszerűen segíthetjük a gyermekek belehelyezését az
aktuális környezetbe.

14 15

– Első nap bábozásához különböző zöld krepp-papírcsíkokat ragasztunk fel egy szélesebb és hos�-
szú papírcsíkra, többféle zöld levélmintával (levélsablonok a nyomtatható verzióban)
– Második nap egy egyszínű (natúr, halványbarna, barna, sötétebb vászon) lepedő és egy elegán-
sabb (organza, tüll, bársony) anyag segíthet Elkána otthonának és a templomi színtérnek megje-
lenítésében.
– Harmadik naphoz fekete anyagot teszünk fel, ez a kesztyűs előadásmód hátterét képezi.
– Negyedik napon erre a háttérre vetíthetünk, így a fehér a legalkalmasabb.
– Ötödik napon az Elkána otthonát szimbolizáló egyszerű, egyszínű anyag képezheti János mono-
lógjának, az állványon lógó fehér ruhák párbeszédének is a hátterét.
Ha nem tudunk ennyi nagyméretű anyagot beszerezni, az is elegendő, ha egy állandó anyagra teszünk
fel naponta egy olyan egyszerű, sematikus rajzot, ami segít az adott helyszín megjelenítésében. Fekete
anyagra azonban mindenképpen szükség lesz.
Hasonló módon állványként a létrák helyett másik lehetőségként guruló ruhaállványt használhatunk
(jysk-ben kapható – 2023-as ár 6000 Ft). Ennek hossza okán azonban legalább 2 állványt szerezzünk be.
A tanítás színhelyét tovább díszíti az a kaptárfal, ami a gyermekek fogadásakor osztott sejtekből épül
fel. Ezen kívül a kerettörténet színhelyét is képezheti, és ha valahol hagyunk ki helyet és kivágjuk, fotó-
falként is bevethető. Tehát három funkciót tölthet be, mindenképpen érdemes elkészíteni.
Javaslat a gyermekek fogadásához
Egy csomagolópapírra ragasszunk fehér papírra nyomta-
tott méhsejtformákat – kaptár szerűen –, akkora sejtekkel,
amekkorát a gyermekeknek sárga papírból készítve osz-
tunk. A gyermeklétszámot figyelembe véve több csoma-
golólapot is összeragaszthatunk, hogy elég nagy felületet
kapjunk. A fotón látható felület A/4-es sablonon található
sejtekből áll, 2 és fél csomagolópapír íven 42 sejt fér el. Ha
van rá lehetőség, kérjük meg a segítőket is, hogy nevükkel
ellátva egy-egy sejtet tegyenek a kaptár falra. Nagyobb és
kisebb alakban is (A/4-es lapon 5 db sejt) a digitális verzió
tartalmaz nyomtatható és kivágható sablont.
A gyermekek, ha megválaszolnak néhány egyszerű kér-
dést, megkapják a sejtet, amit a tanítás színhelyén elhelye-
zett kaptárra ragaszthatnak (gyurmaragasztóval a leggyor-
sabban), miután ráírták a nevüket. Ha van rá lehetőségünk,
süssünk mézes kekszet, amivel megkínáljuk a gyermeke-
ket. Az egyik kérdés aztán erre a kekszre is vonatkozhat.
Kérdések:
– Milyen hangot hallasz, ha a méheket hallgatod? (zümmögés – de nem a méh adja ki, hanem a
szárnyainak a mozgása)
– Milyen ízű volt a sütemény? Az édességét mi adhatta? (méz)
– Hogyan közlekednek a méhecskék? (repülnek)
– Mit gyűjt a méh? (virágport)
Napi üzenetek feltárása
Szükséges eszközök: Sárga fotókarton 5 db, A/3-ra kinyomtatott napi üzenetek, fehér fotókarton 5 db, ragasz-
tó, olló. Ha fotókartonra dolgozunk, akkor használhatjuk sablonként a digitális verzió A/4-re kinyomtatható
sejtvonalait, de ha az nem áll rendelkezésre, akkor A/4-es lapokból összeragasztunk egy A/2 méretű felületet.
16
avagy: Hölgyeim és Uraim!
Erre rá tudjuk ragasztani a kinyomtatott, A/3 méretű üzeneteket. A sárga fotókartonból ugyanekkora sej-
teket vágunk, és összeragasztjuk a fehér (esetleg díszített), üzenetet hordozó sejtekkel, mintha egy könyv
fedőlapja volna a sárga lap. Ezt elkészítjük 5 példányban. A gyermekek fogadásához használható kisebb
méretű sejtsablon itt is felhasználható, erre írjuk a napok számozását, ha díszesebb sejteket szeretnénk. Az
a melléklet méhecskéket is tartalmaz nyomtatható formában, ha tovább is szeretnénk díszíteni.
1. nap – Ádám és Éva bőrruhája
Igehely: 1Móz 3,1–24
Napi üzenet: A bőr ruha üzenete: Isten szeretetből teremt
Napi téma: Az alapdarabok egyforma anyagból, de nem egyformán vannak szabva –
mindenki gardróbja
Aranymondás: 1Móz 1,27 „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására terem-
tette, férfivá és nővé teremtette őket.”
1.1. Teológiai alapvetés
1.1.1. Bibliatanulmány
Két különböző leírást találunk a Szentírásban a teremtéstörténetről. Mindkét leírásnak más a célja.
1Mózes 1 fejezetében a teremtésnek egy általános, vázlatszerű leírását olvassuk, amelyből a teremtett
dolgok teremtési sorrendjét tudhatjuk meg, vagyis azt, hogy mit mikor teremtett az Úr. Ez egy kronolo-
gikus leírás. A 2. fejezetben a hangsúly az ember teremtésén, eredetén, az emberi történelem kezdetén
van. A két leírás tehát más szempontból tekint Istennek ugyanarra az elhatározására, miszerint teremt.
Az Ádám az első emberpár férfi tagjának, Ádámnak a neve. A név héber eredetű (ָ‫)אָדם‬, jelentése: em-
ber (az emberi faj neve vált személynévvé). A szó alapjelentése „vörösnek lenni”, az adam szó sok sémi
nyelvben egyben „embert”, „földből valót” és „vörös színűt” is jelent. A szó legkorábbi forrása a sumer
ad-da, amely atya jelentésű. Az embert (adam) a föld porából (adamah) formálta az Úristen. Vagyis az
ember földi, földből való, földre szabott. Teste materiális, a földből emelkedett ki, azzal rokon és oda tér
vissza. Ugyanakkor sajátos méltósága is kiderül, amikor ezt olvassuk: az élet leheletét lehelte az orrába
Isten. Azaz Isten olyan kapcsolatot teremtett Ádámmal, mint egyetlen más teremtményével sem. (Gyö-
kössy Endre: Őstörténet 76. old.) Az Éva a bibliai teremtéstörténet szerint az első emberpár nőtagjának
neve (eredeti héber alakja ‫)חָּוַה‬, Chavvá. A szó eleji erős H hang a görög átiratban elhalt. A szó a létigéből
származik, jelentése életet adó, a bibliai magyarázat szerint minden élők anyja.
A teremtéstörténet történetisége
A történetben a beszélő kígyó alakja, az élet fájának motívuma, a föld pora és az a bizonyos oldalborda azt az
érzetet kelti, hogy a szerző mitológiai eszközök segítségével mond el fontos igazságokat az ember nemességéről
és bukásáról. A Genezis azonban Ádámot az emberiség ősatyjának tekinti, aki nem csak szimbolikusan testesíti
meg az emberiség állapotát, hanem a gondosan vezetett nemzetségtáblázatok révén valódi kiindulópontja egy
történeti folyamatnak (1Móz 5,1–5). Amennyiben Ábrahámot, Dávidot és Jézust történeti személynek tekintjük,
akkor Ádámot is annak kell tekintenünk, hiszen egy nemzetségtáblázat időegyenesén helyezkednek el. A bibliai
szakasz történeti értelmezését megerősíti az Ószövetség, az intertestamentális irodalom és az Újszövetség is. Az
Ószövetség a Genezist leszámítva meglepően ritkán utal Ádám személyére (a zsidók inkább Ábrahám ősatya
szerepét hangsúlyozták), de amikor igen, akkor valós történeti személyként tekint rá. A Krónikák első könyve
például Ádámtól eredezteti a zsidók nemzetségtáblázatát (1,1). Az Újszövetség hasonlóképpen tesz: Lukács
Ádámig vezeti vissza Jézus nemzetségtáblázatát (Lk 3,38). (Szabados Ádám: Létezett Ádám és Éva?)
1.1.2. Tudományos alapvetés
Minden sejt összesen 46 kromoszómát tartalmaz (23 párban), szorosan csomagolva a sejtmag belsőjé-
ben. 23 pár közül egy pár, amelyet nemi kromoszómapárnak neveznek, meghatározza az utód nemét. A
17

férfi DNS és a női DNS eltér a nemi kromoszóma párjától. A férfi DNS-nek egy X és egy Y kromoszó-
mája van, mint nemi kromoszóma pár (XY), míg a női DNS-nek két X kromoszómája van, mint nemi
kromoszóma pár (XX). Ez a legfontosabb különbség a férfi és a női DNS között. A nemi sajátosságok
egy része már születésünkkor félreismerhetetlenül jellemez bennünket, ezeket nevezik elsődleges (pri-
mer) nemi jellegeknek, míg a másodlagosak (szekunder) életünk során alakulnak ki. Végül vannak har-
madlagosak is, ide sorolandók a pszichés, viselkedésbeli különbségek, s ide tartoznak azok is, amelyek
erősen függenek attól a kultúrától, amelybe beleszülettünk.
1.1.3. Néhány szó a teremtési rendről
(A Sarkad-Újteleki Református Egyházközség honlapján megjelent tanítás mentén)
Isten a teremtési rend szerint nem tett különbséget a férfi és a nő ember mivolta között, ezért a férfi és a nő
egyenrangú. Az ember, a férfi és a nő teremtetett az Isten képére, hasonlatosságára. Az embernek, a férfinak és
a nőnek adta Isten a parancsot a teremtett világnak az uralom alá hajtására (ez az uralom nem zsarnokoskodást,
hanem felelős gondviselést jelent). A mai kor hangadói azonban nem az egyenrangúság, hanem az egyenjogúság
mentén szeretnék szervezni a társadalmat. Az egyenrangúság és az egyenjogúság nem ugyanaz. Az egyenran-
gúság tanítása értékesnek tartja a férfit férfiként és a nőt nőként, míg az egyenjogúság tanítása – anélkül, hogy
feltétlenül ez lenne a célja – gyakorlatilag eltörli a nemi szerepek közötti különbséget, s ezzel felborítja a terem-
tési rendet. Az egyenrangúság tanítása arról szól, hogy a férfi és a nő egyformán értékes, de szükségük van egy-
másra, kiegészítik egymást az élet minden területén. Az egyenrangúság gondolata tehát harmóniát, kölcsönös
tiszteletet és megbecsülést eredményez. Közösséget ad. Az egyenjogúság ezzel szemben egyformává akar tenni:
mindkét nembeli meg tudja tenni ugyanazt, mindkettő képes ugyanarra, mindkettőnek joga van ugyanazt tenni.
Ez a szemlélet – a maga lelki, biológiai és anatómiai tévedéseivel együtt versenyt hirdet férfi és nő között, míg
eljut arra a gondolatra, hogy nincs is szükség a másikra, lehet nélküle is élni. Sőt végül: kívánatos a másik nem
nélkül élni (férfiak és nők tudatos szinglisége, feminizmus stb.). Vagy ha mégis szükség van a másikra, ezt a
szükséget a lehető legminimálisabb szinten kell megélni, nehogy „függővé váljunk a másiktól”. Az egyenjogú-
ság ezzel éppen az ellentétét éri el annak, amit eredetileg akart, mert így a másik ember már csak „használati
eszközzé” silányodik az egyenjogúság szemléletét vallók számára. Amíg szüksége van rá, addig kell, azt köve-
tően pedig le lehet tenni, ki lehet dobni, ki lehet zárni… Ez a szemlélet megöli és feleslegessé teszi a közösséget,
a házasságot. A teremtési rendet elfogadó ember számára a férfi értékes férfiként, a nő értékes nőként. Ezért nem
várjuk el a férfitól, hogy nőként gondolkodjon, érezzen és viselkedjen, és nem várjuk el a nőtől, hogy férfiként
gondolkozzon, érezzen és viselkedjen. Mert megvan a rangja, ugyanolyan a rangja a férfinak és a nőnek. Ezzel
együtt jár az is, hogy magamat is elfogadom abban a nemben, amelyben teremtettem, és nem gondolom, hogy
alacsonyabb rangú lennék azért, mert férfi vagyok, vagy alacsonyabb rangú lennék azért, mert nő vagyok, ami-
kor képtelen vagyok megtenni azt, amire a másik képes.
A házasság így lesz két, egyenrangú félnek a szövetsége, akik a nekik adatott értékekkel kiegészítik a
másik életét, s ezzel meggazdagítják kölcsönösen egymást. De ez azt is magában hordozza, hogy a há-
zasságban nem ugyanaz a feladata és szerepe a férfinak és a nőnek. Ezt a különbözőséget természetesnek
fogadjuk el, kölcsönös tisztelettel és irigység nélkül!
1.1.4. Napindító áhítat munkatársaknak
Textus: 1Móz 2,27. Lovas András: Nemek harca, nemek harmóniája 2011. okt. 9. igehirdetéséből
idézett gondolatok.
Amikor rádióból, televízióból, újságokból, internetről, filmekből folyamatosan érnek bennünket és
a gyerekeket a látható, vagy hallható, olvasható információk a nemiségről, annak meg- és kiéléséről,
amikor ezek túlnyomó többsége Isten akaratát, valamint az ember méltóságát és érdekét semmibe veszi,
akkor fontos, hogy ne tekintsük tabu témának mi sem.
„A bibliai történet férfi és nő egymás mellé helyezésében egyszerre hangsúlyozza az egyenlőséget, és
az egymást kiegészítő különbséget. Ezzel elhatárolja magát minden olyan ideológiától és gyakorlattól,
18
avagy: Hölgyeim és Uraim!
amelyek a férfit és nőt egymás fölé ill. alá rendelik – ez a tradicionális kultúrák jellemzője. Ugyanakkor
a teremtéstörténet kritikus azokkal az irányzatokkal is, amelyek férfi és nő különbségét a biológiai fel-
építésen túl egyedül társadalmilag meghatározottnak tartják, valamint a házasság és család intézményét
is opcionálisnak tekintik.”
Férfi és nő egyenlőségét a felolvasott, és majd aranymondásként is tanítandó Ige adja elénk. „Az ember Isten
képmása – és ez megelőzi, hogy nő vagy férfi-e. Hiszen a nő és a férfi is Isten képmása. Sőt: a férfi és nő együtt
Isten képmása. Tudományos megfigyelések igazolják, komoly előadások szólnak arról, hogy abban, hogy férfi-
ak, illetve nők vagyunk, benne van egész lényünk, nem csak a testi jellemzők”. (Pál Ferenc: Férfi és nő különb-
ségei című előadása megtalálható a YouTube csatornán) „Az egymást kiegészítő különbséget szépen fogalmaz-
za meg Augustinus a nő megformálására utalva: „szerinte a férfi szilárdságot jelent a nő számára (a férfiből
való a csont), a nő pedig meglágyítja a férfit (Isten hússal tölti meg a kivett borda helyét).” Ez arra az alapvető
igazságra mutat, hogy a férfi nem teljes a nő nélkül, és fordítva. Vagyis a különbözőségből nem a nemek harca,
sem a megszüntetése kellene, hogy szülessen, hanem mély harmónia. El tudod-e fogadni magadat azzal a nemi
identitással, amit Istentől kaptál? Isten kész megerősíteni téged férfi vagy női mivoltodban. A másik kérdés: El
tudod-e fogadni a másik nemet, mint aki arra rendeltetett, hogy hiányod betöltse? S végül: Kész vagy–e megra-
gadni és magadhoz ölelni, majd másokra kiterjeszteni azt a legmélyebb elfogadást, amellyel Isten Krisztusban
téged elfogadott? Az evangélium az, hogy ez megtörtént. Teljes valódban, teljes lényedben, minden kudarccal,
fájdalommal, bűnnel Isten Krisztusban téged elfogadott. Az Atya Krisztusban megbékélt velünk.”
Ezt a jóhírt vagyunk hívatottak továbbadni ma a gyermekeknek is!
1.2. Ráhangoló játék
A. Válogató: magazinokból, újságokból gyűjtsünk össze emberek külső megjelenését áb-
rázoló képeket (frizura, fül, orr, száj, kéz, láb, lábfej, haskörnyék, nyak – ádámcsutka, gyer-
mekek létszámához igazítva a mennyiséget (kisebb csoportokba osztva a gyermekeket), s a
feladat az, hogy adott időre válogassák szét azokat aszerint, hogy fiúhoz, vagy lányhoz, férfi-
hoz vagy nőhöz tartozhatnak-e? Ezzel egyértelművé, elmélyülővé válhatnak számukra a nemek
közötti különbségek, vagyis a természetadta rend szemmel látható, fizikai valósága. És hogy ne
sztereotípiák alapján döntsenek a gyerekek, gyűjtsünk bátran akár fülbevalós, gyűrűs, hosszúhajú férfi,
vagy erősebb, izmosabb, felnyírt hajú nőket ábrázoló képeket. 😊 A digitális verzióban is találhatóak.
B. Válogató másként, vagy válogató kicsiknek: rajzolt képeket vágjunk szét nagyjából a testrészek
mentén, akár kerülhet oda állatkép is, de természetesen fiú, leány, férfi, nő, idős ember, idős asszony a
meghatározó. A digitális verzióban van néhány.
C. Vállalkozó kedvű gyerekek vagy felnőttek egy paraván (felemelt lepedő, pléd), mögé bújnak s csak
a kezüket teszik ki. Először csak a kézfej kerüljön elő, másodjára könyékig a kar. Ugyanezt a próbát
lábbal is elvégezhetjük. Harmadik változat: bekötött szemmel kell megállapítaniuk a gyerekeknek, hogy
fiú, vagy lány társuk kezét, (ha a csoport bizalmi légköre, korosztálya elbírja) lábát fogják-e meg.
A játékok után beszélgessünk arról, hogy miről, milyen jellegzetességekről jöttek rá, hogy férfi, vagy
női kart, lábat stb. látnak, érintenek.
1.3. Kerettörténet
1.3.1. A történet
Szereplők: Szorgos, Fürge, Szuri, Repke
Háttérként szolgálhat a gyermekek fogadásakor kialakított „kaptárfal”.
A nagy méhsejt fal előtt egy idősebb méh, Szorgos fogadja a fiatal méhecskéket, Fürgét, Szurit és
Repkét. Ők álmélkodva, nézelődve jönnek be, majd megállnak Szorgos előtt, aki köszönti őket:
– Isten hozott titeket, kifejlett kis dolgozók! Az én nevem Szorgos. Most már majdnem felnőtt
méhek vagytok, így részt kell vennetek a munkában. Életünk 6 hetét szorgoskodással töltjük, és
19

szolgáljuk a királynőnket – (vigyázzba vágja magát és tiszteleg, a fiatalok zavartan utánozzák) –
és társainkat – körbe mutat.
– Én fogom kiosztani nektek a feladatotokat és segíteni titeket, hogy azt sikeresen végezzétek el.
Dolgozók vagyunk, mindig dolgozunk! – kiáltja, mint egy csatakiáltást.
A fiatal méhecskék egymás szavába vágnak:
– Kimegyünk nektárt gyűjteni? – kérdi Fürge. Eszünk? – kérdi Szuri.
– Nem akarok dolgozni… – nyafogja Repke.
– Ó kedveseim – mondja Szorgos –, itt mindenkinek van feladata.
– Óóóó… – kórusban a fiatalok.
– De a herék nem dolgoznak, csak a királynő körül lustálkodnak – ellenkezik Repke. A másik kettő
is bólogat – Bizony, láttuk idefelé jövet.
– Igen, ők egy kicsit eltérnek a dolgozó méhektől. A hereméheknek az a feladatuk, hogy a Királynő
– (tiszteleg) – társasága legyenek, utódokat nemzzenek neki, hogy legyen sok lárva. Legyen sok
új dolgozó, és amikor eljön az ideje, szülessen új királynő. Ez nem a mi feladatunk. – válaszol
Szorgos. – Mi, dolgozók tartjuk működésben az egész rajt. Mi etetjük a lárvákat, mi takarítjuk a
kaptárt, mi építjük a lépeket, mi szabályozzuk a hőmérsékletet, mi kutatjuk fel a legjobb réteket,
mi szállunk virágport gyűjteni, mi készítjük azt a naggggggyoooooooon finom mézet (Mééééz…
sóhajt fel Szuri), mi vagyunk a raj! – bokszol a levegőbe sugárzó arccal.
– Na ja… – forgatja a szemét Repke.
– Nekünk, dolgozóknak, a nevünkben is benne van, hogy erre születtünk – bólogat Fürge.
– De azért eszünk? – kérdi Szuri.
– Még fiatalok vagytok ahhoz, hogy kirepüljetek a kaptár biztonságából, ezért az első feladat: a ná-
latok fiatalabbak etetése! Titeket is nagy odafigyeléssel és szeretettel etettek a nálatok idősebbek.
Gyertek utánam, megmutatom! Dolgozók vagyunk, mindig dolgozunk! – indul el Szorgos a lép
széle felé.
– De az olyan uncsiii – nyafog Repke.
– Végre valami étel! – nevet Szuri.
– Kivel kezdjem? – kérdi Fürge.
A méhecskék Szorgos után vonulnak.
1.3.2. Átvezetés a bibliai történethez
Láthattátok gyerekek, hogy egy méhrajban minden méhecskének van feladata. S jó, ha tudjátok, hogy
nem is keverhetőek össze ezek a feladatok, mert minden kisebb csoportnak a feladatához szükséges
adottsága van. A fiú méheknek, akik a hímek, azaz hereméhek, már az alakjuk is eltér a dolgozóktól, zö-
mökebbek. De fullánkjuk sincs. Viszont a szemük jóval nagyobb, mint a dolgozó méheké, mert repülés
közben kell meglátniuk a méhkirálynőt. Úgy tűnik lebzselnek, mivel ők nem gyűjtenek virágport, de az
az igazság, hogy az életük is sokkal rövidebb: amikor a feladatukat ellátták, ők elpusztulnak. Erre szü-
lettek, ez a rend tartja fenn a méhcsaládot. A méhecskék testfelépítése és élethossza is az adott feladatuk-
hoz igazodik. Ezt a rendet a természetben a legtöbb élőlénynél megfigyelhetjük. És ami a legfontosabb:
ránk, emberekre is igaz, hogy nem keverhető össze a fiúk és a lányok csoportja. Különböző feladataink
vannak, ahhoz kaptunk meg mindent. Lássuk, mit mond erről a Biblia!
Téma előhívás: az első nagy méhsejtet feltesszük a sejtfal mellé és kihajtjuk:
Isten szeretetből teremtett, de nem egyformának!
20
avagy: Hölgyeim és Uraim!
1.4. Történet elmondás kicsiknek – fakanál bábozás
Szereplők: Ádám, Éva, Úr hangja, kígyó
Eszközök: fakanál báb 2, kígyó (pl. papírból, fonalból) két különálló fa forma, egyiken hurkapálcára
előkészített, „levehető” gyümölcs forma (ne alma! – nem szerepel itt a Bibliában) – ezt úgy a legegysze-
rűbb előkészíteni, hogy a díszletet képező fa törzse mellé pálcára erősítve elhelyezzük gyurmaragasztó-
val a paravánhoz rögzítve, úgy, hogy a gyümölcs forma a fa lombjába érjen bele.
Bábozáshoz megfelelő „paraván”, amit feldíszítünk sok zölddel (fák, virágok, esetleg állatok, patak),
háttérben lehet ég, nap, hold, csillag, de ez nem feltétlenül szükséges).
A bábokra gyorsan ráakasztható „levél” ruha, és „bőr” ruha.
https://www.youtube.com/watch?v=hZ92xPKSq8 – zene effekt első 55 mp-e, a digitális anyagban
megtalálható
Ráhangolás:
Kérjük meg a gyerekeket, hogy mondjanak olyan dolgokat, amik nem tetszenek nekik az őket körül
vevő világban. Majd soroljanak olyan dolgokat, amik tetszenek. Ha nem hangzottak el a környezetünket
képező növények, csillag, ég, víz, akkor ez után kérdezzünk is rá: Kinek tetszik az éjszakai csillagos ég?
Kinek tetszik a virágzó tulipán, a banán, a nyári napsütés, vagy ismert tó, folyó, Balaton vize, láttak-e
már halakat? Az tetszik-e nekik? Ha van időnk, és technikai lehetőségünk, akkor néhány egészen külön-
leges növényt, állatot is megmutathatunk (példák ppt-ben a digitális verzióban).
Ezután kezdjük a történet elmondását:
Rengeteg különleges és érdekes, szép dolog vesz körül bennünket. Látthattátok a méhecskék nagyon
különleges családját is. A Bibliából tudjuk, hogy amikor Isten elhatározta, hogy megteremti a világot,
akkor bármibe fogott, mindent úgy alkotott meg, hogy az igen jó. A sötétség és világosság szétválasz-
tása, a vizek szétválasztása, a szárazföld, a növények, az égitestek, az állatok a vizekben majd a leve-
gőben… és aztán a hatodik napon a szárazföldet is gazdagon benépesítette minden féle állattal. (Ha
tudtunk vetíteni(?): Láttátok, van közöttük egészen különleges is.) De aztán támadt még egy gondolata
Istennek:
Elhatározta, hogy a föld porából megformálja az embert, a maga képére és hasonlatosságára.
Itt a történetet mesélő bemegy a bábozás színfala mögé, ha van technikánk hozzá, a digitális változat-
ban található zenét halkan el lehet indítani, s néhány pillanatig csak két kéz látszódjon, ahogy lassú, de
látványos, finom, gyengéd mozdulatokkal mintha formálna valamit. Majd pár sejtelmes mozdulat után
az Ádámot jelző fakanál bábot fekvő állapotból az eddig munkálkodó kéz segíti lassan felemelkedni.
21

Isten hangja:
– Igen, ez az! Az ember! Csodálatos lett, és annyi mindenre alkalmassá tettem. Az élet leheletével
létre hívtam ebbe a gyönyörű világba azt is, akit a magam képére és hasonlatosságára teremtettem.
Ádám (Forgassuk meg a bábot, mozogjon, lengjen a karja.)
– Nahát, ez milyen furcsa… vagyok… mozognak ezek a micsodák, ezek szerint hozzám tartoznak.
Mert ha megrázom, megrázódnak. Ha meglendítem, meglendülnek. Oh, de hiszen akkor ez azt
jelenti, hogy én irányítom ezeket! Hát ez csudajó! (ugráltassuk meg a bábot, esetleg mintha fel-
mászna a díszlet fájára)
Isten hangja (Ha gondoljuk, „Isten keze” is megjelenhet, az Édenben megvolt még a közvetlen kapcsolat
Isten és ember között, szétmutathat, gyengéden végig vezetheti Ádám-ot.)
– Örülök, hogy örülsz! Üdvözöllek itt a világomban, e sok más élő lény között, amit teremtet-
tem. Azt akartam, ne csak állatok és növények legyenek, hanem ember is legyen, kezekkel,
lábakkal, szájjal, gondolatokkal, érzésekkel, ötletekkel. Isten vagyok. A te teremtőd, és te vagy
a legkedvesebb számomra minden teremtményem közül. Szeretnék neked adni egy feladatot!
Annyi mindent alkottam, kérlek, adj nevet mindennek! Nézd, eléd hozom őket, te pedig nevezd
el azokat!
Ádám:
– Ez jó móka lesz! HM… lássuk csak! … FA: Almafa, körtefa, FŰ: parlagfű, rezgőfű… VIRÁG:
tulipán, rózsa, ez a kicsi ibolya. Nahát: ezek mozognak – medve, róka, nyúl. Amaz meg repül!
Katica, na ez meg kúszik: csiga… Micsoda tarka-barka világ. Ez az: ez a bokor épp jó lesz barka
bokornak! Annyi minden van itt, hogy csak ámulok és bámulok. Mindennek, amit csak láttam,
van hozzá hasonló párja… De egy gondom mégis csak van. Olyat nem találok, aki rám hasonlít…
Istenem! Elneveztem mindent. Elképesztő, milyen szép, színes világot hoztál létre. Alig tudom elhin-
ni, annyi mindent láttam. … deeeeee,
Isten hangja:
– Igen?
Ádám:
– De én azért mégis egyedül vagyok. Nem találtam senkit, aki olyan, mint én.
Isten hangja:
– Rendben van, értem. Tudod mit? Pihend ki magad, aludj egyet!
(Ádámot elfektetjük, a két sejtelmesen mozgó kéz újra gyengéd mozdulatokkal feltűnik, újból el lehet
indítani a zenét is, majd felemeljük Éva bábját, a két kéz pedig lassan eltűnik.)
Ádám: ásítva, Évának háttal
– De jól esett ez a pihenés. (Megfordul, megijed, ijedt hangon): ÁÁÁÁ, … ÁÁÁÁÁ …. (Már
nem ijedten, hanem meghajlítva a hangunkat, mintha azt mondanánk: ez igen) ÁÁÁHÁÁÁÁ…
nahát, te olyan vagy egészen, mint én (körbe-körbe megnézi Évát)… háááááát…ha jobban meg-
nézem, nem egészen… te olyan… olyan… hm… más, nem olyan mindenben, mint én, olyan
szép, ez az, szép vagy! Ez jó!
Éva:
– Te is olyan vagy mint én… vagyis hát nem egészen, te olyan… olyan… mint én, de mégsem
mindenben, hm… olyan erős, ez az, erős vagy! Ez jó!
Isten hangja:
– (Dallamosan, tréfásan) ÁÁÁÁÁdám, amíg aludtál, az oldalbordádból megformáltam a társadat.
Olyan, mint te, csak te férfi vagy, ő pedig asszony. Férfivá és nővé teremtettem az embert. Ketten
együtt őrizzétek a földet, úgy alkottalak meg benneteket, hogy kettőtöknek lehetnek gyermekei is,
így be tudjátok tölteni hangotokkal, éneketekkel, nevetésetekkel a világot! Nektek adok minden
növényt, hogy gyümölcseik legyenek az eledeleitek. Ültettem ide egy kertet is, nézzétek, rátok bí-
zom, őrizzétek és műveljétek. De figyeljetek csak! Van itt az Édenkertben két fa. Ez itt az élet fája
– (mindkettő bábot egy irányba fordítjuk), ez pedig itt a jó és rossz tudásának fája. (Mindkét bábot
22
avagy: Hölgyeim és Uraim!
a másik irányba fordítjuk) Bármit megtehettek, és bármiről ehettek, kivéve a jó és rossz tudásának
fájáról. Kérlek, hallgassatok rám, és ahhoz ne nyúljatok. Ha arról eszel ember, meg kell halnod.
Ádám:
– Gyere, Éva, megmutatom a kertet! (Ádám elszalad)
Kígyó: (bekúszik, sejtelmesen sziszeg)
– Sssssz,sz,sz… sz, hé, Éva! Tényleg azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?
Éva:
– Jaj, de buta vagy, nem is azt mondta, hanem azt, hogy arról ott, a jó és rossz tudásának fájáról ne
együnk, mert akkor, ha azt érintjük, meghalunk.
Kígyó:
– ÁÁÁÁ, dehogy haltok meg! Ssssz, csak azért nem ehettek, mert akkor olyanok lesssssssztek mint
az Isten, megnyílik a sssssszemetek, és tudni fogjátok, hogy mi a jó és mi a rossssssz….
Éva:
– Végül is milyen jó volna enni arról a fáról. Olyan kívánatos, és még okos is lehetek… (A fához
visszük a bábot, és egy gyümölcsformát, pl. egy kék színű kerek formát hurkapálcán Évához eme-
lünk – lehetőleg kerüljük az almára hasonlító gyümölcs ábrázolást, arról szó sincs a Bibliában!
– Ádám, gyere, ez finom (Ádám bábunkat is a gyümölcshöz érintjük)!
Csörömpölés hang: eltörhetünk egy már használatra alkalmatlan porcelán, agyag, üveg edényt egy
előkészített fém vödörbe ejtve.
Ádám:
– Éva, most látlak csak igazán, nincsen ruhánk! Jaj, ez így nem jó! Azt hiszem, bajban vagyunk!
Éva:
– Gyere Ádám, csinálok levelekből gyorsan valamit – a két báb eltűnik a színről, gyorsan rájuk
akasztjuk a „levélruhát”
Ádám:
– Éva, úgy hallom, Isten jár a kertben, maradjunk itt elbújva. (Csak a fejüket dugjuk ki a színre)
Isten hangja:
– Hol vagy? Ádám? Éva?
Ádám: (bűnbánó hangon)
– Istenem, meghallottam a hangodat, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért … elbújtam…
Isten hangja:
– Szóval ettetek arról a fáról, amiről azt parancsoltam, hogy ne egyetek Elbuktatok. Bűnt követtetek
el azzal, hogy nem hallgattatok parancsomra, engedetlenségetek a bűnötök. Nincs más lehetőség,
mint hogy el kell hagynotok a kertet. Most ezért az életeteknek idejét megszabom, s amikor lejár,
vissza kell térnie testeteknek a porba. Ádám, teneked fáradtságos munkával fog teremni a föld
eledelre valót. Éva, a vágy, hogy férjeddel gyermeked legyen, a szívedben marad, de nagy fáj-
dalmakkal kell világra hoznod gyermekedet, aki a ti engedetlenségeteket örökli. A kígyót pedig
megátkozom.
Szeretlek benneteket, nagyon szeretlek, ezért készítek nektek a levelek helyett bőrből ruhát, ebbe
öltözzetek! (A két kéz gyengéden átöltözteti a bábokat, amíg beszél.) Ez nagyobb védelmet nyújt,
melegen tart.
Segítsétek egymást, ragaszkodjatok egymáshoz, a Földet továbbra is őrizzétek, én pedig elhozom
a napot, amikor majd helyreállítom, amit most elrontottatok. Egy kései utód majd a kígyó utód-
jának fejére tapos. A tervem már kész. „Eltörlök minden könnyet a szemekről, a halál nem lesz
többé, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21,4).
Ha nem is láthattok már a szemetekkel, mindig ott leszek veletek. Ne féljetek, csak bízzatok Én-
bennem! A tervem beteljesedéséig pedig segítsétek, tiszteljétek, és szeressétek egymást, hűséggel
legyetek egymás iránt, és erre tanítsátok utódaitokat is!
(A két bábot kivisszük a „színtérről”, s a két kéz simogató, gyengéd mozdulattal kísérje)
23

1.5. Tanítás
A tanítás során egy nagy szív alakú papírra gyurmaragasztóval feltesszük azt a három jelképet, amiről
beszélünk. Először egy félbe hajtott lapból kivágott emberformát, ami kinyitva kettő lesz. Igazítsuk
úgy, hogy látható legyen egyik lány, másik fiú (kisebb fej, rövidebb láb, karcsúsított derék). Ezt színnel
is jelölhetjük, ez esetben két egyforma emberformát vágjunk ki, egyiket kék, másikat rózsaszín lapból,
kezüknél összeragasztva. Másodszor egy bőrruha formát. Harmadszor pedig egy keresztet.
Isten szereti az embert, a legkedvesebb számára az Általa
teremtett világban. Ezt mutatja három fontos dolog, amit meg-
tudhattunk a történetből:
Az egyik az, amiben még a bűneset előtt mutatta, hogy men�-
nyire számít neki az ember. Emlékeztek, mi ez? Az, hogy társsal
ajándékozta meg, és azzal az elképesztően különleges lehetőség-
gel, hogy egy férfi és egy nő egymás iránti szeretetközösségé-
ben, a házasságban, biztonságot, segítséget, támogatást, támaszt
nyújthat egymásnak. Bízzál ebben, hogy sok hasonlóság mellett
két nagyon is különböző módon határozhatjuk meg önmagun-
kat: fiúk és lányok vagyunk, akiket egyformán szeret Isten, de
más küldetésre, célra, feladatra tett képessé. Egymással szövet-
ségre lépve pedig a legtitokzatosabb és legszebb lehetőséget él-
hetjük meg az emberek közötti kapcsolatra nézve.
A másik ajándékát a bűnbeesés, engedetlenség után adta: azt a
gondoskodást, amit a Biblia történetében ott láthattatok, amikor
Isten melegebb, tartósabb, komolyabb védelmet jelentő bőrruhát
készített Ádámnak és Évának. Mivel Isten nem változik – ezt is a Bibliából, a kijelentéséből tudjuk –, ezért
bízhatunk abban is, hogy ez a gondoskodása is változatlanul ott van minden ember mellett, aki elfogadja azt.
Végül a harmadik ajándékát is már itt megfogalmazta Atyánk: a mentő tervét, amit az engedetlensé-
günk miatt nem érdemlünk meg, de Isten ígéretet tett rá: elkészíti azt az utat, ami bennünket visszavezet
az örök élethez, még ha a testünk porrá lesz is, még ha a halandóság életünk része is marad. Isten annyira
szerette a világot, hogy elkészítette ezt az utat: az ő egyszülött Fiát, Jézus Krisztust adta, hogy aki hisz
őbenne, annak örök élete legyen.
Fiúk, lányok, kis hölgyek, kis urak, Isten kéri: bízzatok benne! Szeretetéből teremtett meg, és bár sok-
sok egyforma dolog van rajtunk, mégis szeretetének gazdagságáról beszél az is, hogy mégsem vagyunk
egyformák, vannak, akik fiúk, s vannak, akik lányok, ez már a fogantatás pillanatában eldőlt. De éppen
azért gondolt rád úgy az Isten, hogy te fiú, te pedig lány legyél, mert így tudsz társa, kiegészítője lenni
valakinek, akivel közösségre tervezett téged az Úr!
1.6. Ismétlő kérdések
– Miből formálta Isten az első embert?
– Évát hogyan, miből formálta Isten?
– Milyen nagy feladatot bízott Isten Ádámra?
– Honnan ismerjük ezt a történetet?
– Vannak-e egyforma emberek?
– Miből készített ruhát Ádám és Éva?
– Hogyan gondoskodott Isten Ádámról és Éváról, miután megszegték a parancsát?
– Hány fa volt az Édenkert közepén?
– Melyik fáról nem lett volna szabad ennie az első emberpárnak?
– Mi lett az engedetlenség következménye?
– Mit ígért Isten, mi lesz a kígyó sorsa?
24
avagy: Hölgyeim és Uraim!
1.7. Aranymondás
1Móz 1,27 „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és
nővé teremtette őket.”
Aranymondás: Fakanalakra írjuk fel az ige szavait. Ha sze-
retnénk még felhasználni a fakanalakat, akkor papírra írva
számozzunk meg /11/, a hátlapjukra összetekert papírcsíkon
az aranymondás egy-egy szavát előre helyezzük el. Gyurma-
ragasztóval tudjuk rögzíteni a fakanálhoz, a feltekerést pedig
egy másik darab gyurmaragasztóval rögzíthetjük. Amennyiben
nem kívánjuk más céllal használni a fakanalakat, írhatunk köz-
vetlenül a felületükre.
Tegyünk fel kérdéseket a történettel kapcsolatban, s a jó vá-
laszt adó gyermek válasszon egy fakanalat. Amikor minden
fakanál gazdára talált, akkor a számok alapján álljanak sorba
a gyerekek. Mutassuk meg, hogyan tudják kibontani a papír-
tekercset, majd, ha kinyitották, olvassák fel sorban a szavakat.
Ismételtessük el néhányszor az egész csoporttal. A memori-
zálást segíthetjük úgy, hogy a páratlan számú fakanalak szava-
it a fiúk mondják, a párosat a lányok, majd cserélnek. Eleinte
lássák a szavakat, majd fordítsuk meg a fakanalakat, csak a
számokat lássák a gyermekek.
1.8. Szemlélődés nagyoknak – Franz Kett pedagógiai módszer – padlókép
Az ember
1Móz 1,27 „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és
nővé teremtette őket.”
Eszközök: Szentírás, négyzetalakú filclapok, egy arany színű szalaggal borított tornakarika, egy arany
színű selyem vagy bársony kendő. Ládika emberek fényképeivel, kb. 50 cm hosszúságú arany szalagok,
aranygyöngysor karácsonyi gyöngyös girland, alkotáshoz eszközök. Az aranyszalagot vagy gyöngysort
és a filceket készítsük ki a székek alá. Amikor a gyerekek leültek, és fiú ült lányos színű filchez, lány
fiúshoz, akkor kérjük meg, hogy cseréljenek filcet valakivel, akit szintén mi választunk ki. A lényeg,
hogy fiúnak ne legyen rózsaszínű, vagy halványlila filce.
1.) Megérkezés a foglalkozásra, ráhangolás
A gyermekeket ültessük le körbe, majd kérdezzük meg: hol vagyunk? (Ország, település, színhely,
terem).
Kérdezzük meg a gyerekeket, hogy mi volt már a mai napon a kezükben: gondoljanak egy tárgyra
és mutassák el, a csoport tagjai tippeljenek. Ha kitalálták, mutassa el a gyermek, s mondja: Volt már a
kezemben egy bögre. Csoport tagjai ismételjék el utána: volt már Martin kezében egy bögre. Volt már a
kezemben egy labda… Ha a csoport létszáma túl nagy ahhoz, hogy mindenkire sor kerülhessen, akkor
egy kis hangszerrel (triangulum, csengettyű, kis cintányér) lépjünk oda néhány gyermekhez, így válas�-
szuk ki, akit megkérünk.
25

2.) Találkozás
A foglalkozás vezető mondja: adok most a kezetekbe valami olyat, ami, úgy sejtem, ma még nem volt
a kezetekben. De most mindenki kezében lesz egy aranykarika. Formáljunk és formáltassunk nagy kört
a kezünkből, és kérjük meg a résztvevőket, mondják velünk: Mindenki kezében lesz egy aranykarika.
Egy arannyal befuttatott (torna) karikát elindít a foglalkozásvezető azzal, hogy mindenki fogja a kezé-
be, mintha csak egy képkeret lenne, és tartsa az arca elé. Majd mondja ki a saját nevét, ahogyan szereti,
hogy szólítják, és azt, hogy hány éves. A foglalkozásvezető kezdje, ezzel megmutatja: Franciska va-
gyok, és már 49 éve itt élek ezen a Földön. Nézzünk körbe a keret mögül, s kérjük meg a résztvevőket,
hogy mindenki nézzen vissza, és mondja: Jó, hogy itt van Franciska néni. Adjuk tovább a karikát a
szomszédnak, aki mondja a nevét, és azt, hogy már pl. „10 éve itt vagyok”. A csoportot kérjük meg újra,
hogy válaszoljon: jó, hogy itt vagy … Amikor végig ért a kör, akkor adjuk gyorsabban körbe, az arc elé
tartva, és kérjük meg a csoportot, hogy együtt mondják végig a neveket: X is itt van, B is itt van, Z is
itt van… Az utolsó személynél a foglalkozás vezető tegye hozzá: „és ez nagyon jó.” A karikát tegyük a
körbe ült tér közepére.
Indítsunk el egy új kört, egy – ha lehet, aranyba, de mindenképpen valamilyen szép anyagba becsoma-
golt ládikát, amibe előre olyan fényképeket készítettünk, amik embereket ábrázolnak (idős, fiatal, férfi,
nő, kisgyermek, különböző kultúrákhoz és nemzetekhez tartozók.)
A foglalkozásvezető a becsomagolt ládikót azzal indítja
útjára, hogy: „milyen jó, hogy itt vagyunk, milyen sokan va-
gyunk, ki ennyi, ki annyi ideje, és ez nagyon jó. De van itt egy
titok is. Amit jó lenne megtudni, hogy mi az. Körbe kellene
adni, nagyon óvatosan, vigyázva rá, nem kicsomagolva, csak
megtapogatva, s akinél már volt, az tartsa magában azt a gon-
dolatot, amit sejt, hogy mi lehetett a kendőben. El ne árulja a
titkát”.
Amikor mindenkinél volt a titok, betesszük az aranykariká-
ba, s megkérjük a gyerekeket, hogy mutassák el, amit tapo-
gattak, éreztek. Nem szabad beszélniük, csak mutassák. Ha
valami kis apró részletet tapogattak ki, akkor azt. A levegőben
rajzoljuk körbe azt az alakzatot, amit egy-egy gyermek. Kér-
dezzük meg: mindenki érezte ezt? Ha tud valaki pontosítani,
tegye meg! Mutassuk utána! Volt-e valaki, aki mást is érzett?
Mutassa meg! Mutassuk utána! Ha már többet is megtudtunk
a titkunkról, kérdezzük meg a résztvevőket, mi lehet mindaz,
amit mutattunk? A gondolatok elhangzása után hívjunk be két gyermeket, azzal, hogy: Van-e valaki, aki
13 éve van már itt a földön? Nyissanak a kendőn egyet. Következő kettő-három 9 éves stb. (Ha túl sok
az egykorú, lehet a hangszerrel kijelölni, akit kihívunk.) Ha teljesen kicsomagoltuk a ládát, álljunk fel,
és lépjünk közelebb hozzá, és ha nem volt korábban ilyen válasz, kérdezzük meg: Mi ez? Mit rejthet?
Amikor elhangzott néhány gondolat, akkor kérjük meg a gyermekeket, hogy csukják be a szemüket, és
akit megérint a foglalkozás vezetője, az nyissa ki a szemét, lépjen a ládikóhoz, nyissa fel, nézzen bele, a
legfelül lévőt vegye ki, nézze meg, majd tegye be az arany anyag alá, és csukja vissza a ládikót. Amikor
megvan ezzel, mindenki kinyithatja a szemét, és a kiválasztott, a titkot ismerő gyermek mutassa el, mi-
lyen kincset talált. Nem beszélhet, csak mutogathat. A többiek mutassák újra, s mondják el az ötleteiket.
Annyi megerősítést adhat, hogy van-e igazság abban, amit a többiek tippelnek, vagy az nem igaz a látott
kincsre. „Arra, amit én láttam, igaz, amit gondolsz.” „Arra, amit én láttam, nem igaz, amit gondolsz.”
Ezt a kört még ismételjük meg néhányszor. A kört azzal zárjuk, hogy akik betették az anyag alá a
képeket, válasszanak ki valakit. A kiválasztott személyeket megkérjük, hogy guggoljanak a körhöz, és
lassan, óvatosan az anyag alá dugva a kezüket, keressék meg a titkot, és fedjék fel, tegyék az arany kör-
be. Kérdezzük meg: Azt látjátok, amit gondoltatok? Nézzük meg újra, majd foglaljunk helyet.
26
avagy: Hölgyeim és Uraim!
3.) A Biblia tanítása
A foglalkozásvezető vegyen a kezébe egy Bibliát, nyissa ki a teremtéstörténetnél, és mondja el: Isten,
amikor a világ teremtését kigondolta, és véghez vitte, akkor a sok-sok nagyon jó gondolata mellett, mint
az égbolt, a vizek, a szárazföld, a növények, az égitestek, az állatok, volt egy egészen különleges is. Még-
hozzá az, hogy a saját maga képére megalkotja az embert. Amíg a foglalkozás vezető beszél, hívja meg
a gyermekeket az utánzásra. A Bibliát leteszi a lábához, és lelassított, finom mozdulatokat tesz: „Amit
most láttok tőlem, kérlek benneteket, tegyétek velem együtt.”
Vette a föld porát (összeérintett markunk), formázott fejet (körbe simítjuk a fejünket), amire kaput
alkotott, hogy lásson (megérintjük óvatosan a szemeinket), kaput, hogy halljon (megérintjük a fülein-
ket), kaput, hogy szóljon (megérintjük a szánkat). Karokat, amivel adni (tenyérrel felfordított kezek)
és elfogadni tud (összezáródó tenyér, magunkhoz húzott kezek), lábakat, amivel lépni, és utat járni tud
(megérintjük lábainkat, lépegető mozdulatok), na meg focizni és táncolni. És ide be szívet, amivel érez-
ni tud (két kezünket a szívünkre tesszük), amivel kapcsolódni tud Istenhez, az alkotójához, és a másik
emberhez (felállunk a székeinkről és közelebb lépünk a kör középpontjához, két- három lassú, egyesével
tett lépéssel, úgy, hogy a kör összezáródjon), mert úgy látta Isten jónak, hogy nem csak egy embert alkot,
hanem egy egészen hasonlót is, de mégis mást. Egy férfit és egy nőt. Mindkettőt elhelyezte a földön
(leguggolunk), az első emberpárt egy szépséges kertben. (Két tenyerünket letesszük a földre, ha nagyon
távol vannak a kezek, csúsztassuk kicsit még előrébb, minél közelebb egymáshoz. Kijelöltünk számukra
egy helyet. Rajzoljuk körbe a mutatóujjunkkal a két tenyérnyi helyet.) És feladatot is adott nekik. Férfi
és nő egyformán kapták a gondolkodás lehetőségét, mégis egészen másként működik ez bennük. Azért,
hogy egymást kiegészíthessék, hogy egymásnak segítőtársai legyenek. Sok mindent kaptak egyformán,
Isten szeretetét és gondoskodását is, pl. bőrruhát, amikor el kellett hagyniuk az Éden-kertet, és azt is
egyformán elkészítette Isten, hogy hogyan segít bárkinek visszakerülni majd a Vele való közösségbe.
De egészen más feladatokat és képességeket adott férfinek és nőnek. Nézd csak meg a képeket: Mind-
kettőjüknek mást és mást. A férfinek, több fizikai erőt adott, mélyebb hangot, keményebb feladatok
elvégzésére tette képessé; a nőnek a finomabb, aprólékos, ici-pici mozdulatokat építette be az ujjaiba,
és a képességet arra, hogy konkrét dolgokat jegyezzenek meg a környezetükben, na és azt a lehetőséget,
hogy teste képes legyen új életet hordozni. De erre nem képes egyedül, csak ha van egy társa, egy férfi,
aki sok mindenben, de nem mindenben olyan, mint ő, s a vele való szeretetközösségben megfoganhat
az új élet. Egyformán van helyetek (rajzoljuk újra körbe az ujjunkkal a már egyszer körbe rajzolt helyet
a talajon), egyformán adott az Isten arcot, kezet, lábat, szívet, (rajzoljunk az ujjunkkal a kijelölt helyen
pálcika embert), de nem egyformát, mert azt akarta, hogy te csakis te lehessél.
Egy igazi titok, egy igazi kincs, Isten szívéből, elgondolásából. Amiből mi is, és minden más ember
született. Itt vagyunk. Már jó néhány éve, és reméljük, jó sokiág itt lehetünk, ahogy rajtatok kívül még
nagyon sok másik ember.
4.) Alkotás
De most mi, akik itt vagyunk, meg tudjuk tenni, hogy megalkotunk magunkról egy képet. A széketek
alatt találtok egy filcet, ami a te életed terét, kereteit jelképezi. Tegyük úgy le oda, ahol rajzoltunk az
előbb a földre. A kikészített eszközökből a foglalkozás résztvevői alkossanak egy képet, ami őket ábrá-
zolja (Zene pl: https://www.youtube.com/watch?v=hZ92xPKSq8)
Amikor az alkotásokkal elkészültünk, visszaültek a helyükre a gyermekek, adjunk időt egy kicsit az
alkotás nézésére. Kérjük meg a résztvevőket, hogy nézzenek végig a társaik alkotásain. Olvassuk fel a
Bibliából: Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé
őket.
5.) Értelmezés
A szék alól vegyék elő az aranyfüzért/szalagot, és keressenek maguknak egy párt. Ajándékozzák meg
egymást ezzel úgy, hogy átadják neki azzal: X, jó, hogy vagy, jó, hogy itt vagy, azt kívánom neked,
hogy…és egy jókívánságot mondjanak egymásnak. Az így kapott arany szalagot mindenki tegye a saját
27

alkotása alá kihúzva, így az egész kép, ami a padlóra került, egy aranykeretbe kerül. Tegyük be a Szent-
írást az így kapott képbe.
Üljenek vissza a helyükre a résztvevők, és egy kicsit legyünk csendben, kérjük meg a csoportot, hogy
nézzünk végig a képen. A foglalkozást vezető kezdjen el egy imádságot, amiben hálánkat fejezzük ki
Istennek az életünkért, az értékeinkért, a különbözőségeinkért, és a nők, férfiak erősségeiért.
Magasztalunk Istenünk, Atyánk, azért a gondolatodért, hogy életre hívtál bennünket. Az embe-
rek között egyformán ajándékoztál mindenkinek szeretetedből, gondoskodásodból, és megváltó
kegyelmedből. Mégis különböző célra, küldetésre választottál ki bennünket, fiúkat és lányokat.
Így tetted különlegessé az életünket. Hadd lássuk meg és hadd tudjunk örülni mindannak, amit
hordozunk, és amivel bearanyoztad lényünket, hadd tudjunk örülni mindannak, amit társaink hor-
doznak és amivel bearanyoztad az ő lényüket! Ámen.
1.9. Kézműves tevékenység ajánlása
Kisebbeknek:
Puzzle készítése
A teremtés történetéhez kapcsolódó képet a digitális verzi-
óból ki tudjuk nyomtatni. Ezt színezzék ki a gyermekek, né-
hány millimétert vágjunk le a szélekből, majd ragasszuk egy
színes A/5-s lapra, így kap egy tartást, valamint egy keretet a
kép, ami a puzzle-szerűen összedarabolt képet segít újra ki-
rakhatóvá tenni. Az így kapott képet a hátoldalán vonalzóval
3X3 cm-es négyzetekre rácsozzuk, majd szétvágjuk. Ennek
készítsünk gyufásdobozból tartót is. A rajz és az elkészítés
fényképes menete a digitális verzióban megtalálható.
Faágak „öltöztetése” fonalakkal
Keressünk olyan faágakat, amik nem túl szárazak, és van el-
ágazásuk. Metszőollóval felnőtt, vagy nagy gyermek segítsé-
gével igazítsuk ki szépen az ágvégeket. Válasszunk színes fo-
nalakat, majd kössünk keresztkötéssel kézformát az águnkra. Ez után készítsük el a figura haját, ahogyan
egy pompont készítenénk, de nem kell annyi fonalat használni. Majd tekerjük körbe a faágakat, nadrágot,
illetve szoknyát képezve a fonalakból. A hajat ragasztópisztollyal felnőtt tegye rá az ág végére.
Nagyobbaknak:
Origami ruha hajtogatása. Lásd digitális verzió.
Isten szeretetét jelképező szív készítése termések,
zsákanyag és csipkeszalag segítségével. Egy erő-
sebb kartonból vágjunk ki egy szív formát, majd
fedjük le natúr zsákszerű anyaggal. Ha egyik felé-
re ragasztunk csipkeszalagot, még szebb lesz. Ezt
tehetjük aszimmetrikusan is. Ez után legszebb, ha
kávébabbal, de bármilyen más nagyobb szemű ter-
méssel (pl. bab, lencse, szilvamag, tökmag) rakjuk
körbe. Ez a dísz úgy mutat a legszebben, ha egyfaj-
ta termést használunk egy alkotásnál.
28
avagy: Hölgyeim és Uraim!
1.10. Élménypedagógiai foglalkozás
Ruhaválogató
Előkészületet igényel, szabad és zárt térben is játszható, csapatjáték, játékidő a játékosok létszámától,
és az alkalmazott variációktól függ.
Szükséges eszközök: különböző ruhadarabok, két kartonfigura, minimum 1 m, de inkább nagyobb.
A csapat 10 főnél ne legyen nagyobb, ha többen vannak a gyerekek, osszuk el őket inkább kisebb
csoportokra, és annyi ruhakupacot képezzünk, ahány csoportunk van. Mindenképpen vegyes legyen
az összetétel, fiúk és lányok is legyenek a csoportokban. A két előkészített kartonfigurát helyezzük el a
játéktér egyik részén, a másik részén egy halom ruhát. A gyerekek foglalják el a helyüket egymás mellett
úgy, hogy az előkészített ruhakupac és a karton figurák között helyezkedjenek el sorban.
Kerettörténet: Ma is szeretne gondoskodni a Mennyei Atya arról, hogy gyermekei ne fázzanak, de ma
kiadta a feladatot kis küldöttjeinek, akik ti lesztek. Segítsetek felöltözni a két emberkének, a következő
szabályok betartásával:
A szabályok:
– a ruhákat az első személy egyesével felveszi, kézről-kézre adják majd tovább, de fel is kell húz-
niuk magukra. A lányost csak lány veszi fel – veszi le, fiúst a fiú, az unisexet mindenki fel kell
vegye, majd le kell vesse, s aztán átadnia a társának. Az utolsó személy, miután levetette, a kar-
tonfigurára is fel kell húzza. Beszélgetni szabad. Az elfoglalt helyünket elhagyni nem szabad.
– Adjunk időt a megtervezésre.
Miután eljátszottuk egyszer, próbaként, változtassunk a szabályokon. Állítsunk időkorlátot, vagy a
csapat maga határozzon meg egy minimum időt, ami alatt teljesíti a feladatot. Ha tovább akarjuk növelni
a kihívást, akkor a már ismert ruhadarabokat bekötött szemmel húzzák fel, vessék le, majd adják tovább.
Növeljünk a tervezési időn, beszéljék meg, hogy hogyan tudnának egymásnak segíteni.
Rajzolgató
Ültessük le párban a gyermekeket. Mindenki kap egy papírt, ceruzát. A kisebbekkel úgy játsszunk,
hogy egyszerre rajzoljanak, csak nem nézhetnek a lapjukra, miközben rajzolnak. A társukat kell nézni-
ük, és „csalás nélkül” a papírra rajzolniuk, amit látnak. A nagyobbak páronként egy kendőt is kaphatnak,
ez esetben a rajzoló 2 percig nézheti a társát, majd bekötött szemmel le kell rajzolnia. Ez után cserélje-
nek. Az alkotás végén mindenki megkaphatja a róla készült portrét.
Ha van lehetőségünk kitenni a rajzokat egy állandó helyre, elkísérheti a hetet úgy, hogy felkerülnek
rá a keresztnevek, és a hét folyamán a gyermekek meg kell ajándékozzák egymást egy-egy jelzővel,
ami az adott személy nevének valamelyik betűjével kezdődik. Ezek kedves, pozitív jelzők legyenek
(pl.: ROBI – Rendes, Okos, Olvasott, Bátor, Boldog, Bizakodó, Intelligens). Ezzel megerősítést kapnak
személyiségük néhány vonását, és szerethetőségüket illetően, ez az identitás harmonikus kialakulásában
segítő tényező.
Segítség a feldolgozás folyamatához:
Legyen egy labdánk, vagy egy plüssünk, ami az egész héten elkísér. Mindig annál legyen, aki beszél.
Lehet körbe is adni, mindenkinek részt kell vennie a válaszadásban, s lehet önkétesen is kérni a plüsst.
– Volt-e olyan pontja a játékoknak, ami nagyon nehéz volt?
– Be tudta-e tartani a csoportod a szabályokat?
– Az történt-e a megvalósításkor, amit megtervezett a csoport? Ha nem, akkor az segített, vagy akadály
volt a feladat sikeres végrehajtásában?
– Volt-e olyan pillanat, amikor segítségre lett volna szükség, és nem kaptál / kaptatok?
– Volt-e olyan része a tevékenységnek, amiben úgy érezted, te nem tudsz segítségére lenni a társadnak?
– Volt-e olyan része a tevékenységnek, amiben úgy érezted, nagyon jól megy neked?
29
 avagy: Hölgyeim és Uraim!

1.11. Áhítat – gyerekeknek 1.12. Énekek

Te egy szeretett gyermek vagy Csak Istené legyen minden dicsőség
1Móz 1,27
Isten – a mondat alanya, a főszereplő, a cselekvő, a fő szervező. Sokszor viselkedünk úgy a világban,
mintha mi emberek volnánk a közepe. Most a legújabb elgondolás az, hogy mindenki maga döntse el, hogy
mi és ki akar lenni, no nem abban a kérdésben, hogy mi lesz a foglalkozása, hanem abban a kérdésben,
hogy ki akar lenni egy szeretetközösségben. Ebből olyan kalamajkák lehetnek, mint amikor mondjuk va-
laki bányászruhában akar a színházba menni, vagy fordítva, ünnepi, csinos kis ruhában és kis cipellőben
kellene a bányászok kemény, és veszélyes munkáját elvégezni, sisak és fejlámpa nélkül. Vagy a szakácsok
a konyhán az űrhajósok szkafanderében akarnák a főzéshez feldarabolni az alapanyagokat. Nem alkalmas
a felvett ruha arra, ami szükséges az adott feladathoz, lehetőséghez. Másra van szabva, más a rendeltetése
annak az öltözéknek. Mint amikor egy kismadár krokodilbőrt szeretne a tollai helyett – sem fészket rakni
nem tudna magas, biztonságos helyen, sem elmenekülni a rá leselkedő veszély elől, ha tollai hiányozná-
2. A kegyelmet, mit kaptál, már nem játszhatod el,
nak, hiszen nem tudna felrepülni. A Biblia egyértelműen megtanít és nagyon nagy segítséget ad azzal,
Sőt, nem tehetsz már semmit, hogy jobban szeressen.
hogy kimondja: van egy küldetésünk, és az ahhoz szükséges „cuccok” már ki lettek osztva az életünkben
Refr.
akkor, amikor megfogantunk. Ezen nem kell rágódni, agyalni, nem magunknak kell összerakni magunkat,
3. Hit által lehetsz kedves Istened előtt,
Isten már megtette. Ha pedig ez valahogy mégsem egyértelmű, akkor az nem azt jelenti, hogy hibázott
Már semmi el nem választ az Ő szerelmétől.
volna az Atya, vagy nem tudta eldönteni, mit akar valakivel, hanem azt jelenti, hogy valahol megsérült
valami a családunkban, a szüleinkkel való kapcsolatunkban, és nem sikerült azt a küldetést átvennünk, 2. nap – Anna kismamaruhája
amire Isten elindított. Előfordulhat, hogy ismertek valakit, vagy talán ti magatok bizonytalanodtok el, hova
is tartoztok. Ettől nem kell sem megijedni, sem emiatt valakit bántani, gúnyolni, sem emiatt szégyenkezni. Igehely: 1Sámuel 1,1–28.
Vannak, akik nagy megértéssel szívesen segítenek. Ebben kérhetünk segítséget. Ha azt gondolnád, hogy Napi téma: A kismama ruha üzenete: Isten szeretetből ajándékoz
Isten nem tett érted semmit, akkor jó, ha szívedbe vésed: De bizony, nem is akármit! Megteremtett! Nem Napi üzenet: Ajándék a gardróbban a kismamaruha
is akármiből: a szeretetéből. Ugyanebből hívott létre mindenkit. Aranymondás: Zsoltárok 127,3 „Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.”
De van még szeretetéről tanúskodó dolog: Amikor az első ember pár megbántotta Istent azzal, hogy
nem fogadta meg a kérést és ettek a tiltott fa gyümölcséből, el kellett hagyniuk a számukra elkészített 2.1. Teológiai alapvetés
szép, mindenben bővelkedő helyet. Emlékeztek? De mit tett előtte Isten? Felöltöztette Ádámot és Évát
is. Bőrből készített számukra ruhát, hogy melegen tartsa és védje testüket, tartós legyen. Hát, ha mi 2.1.1. Helyszínek, fogalmak és nevek
megharagszunk valakire, akkor elég nehéz bennünket rávenni arra, hogy mégis segítsünk az illetőnek,
ugye? Isten nem változik, ezt is a Bibliából tudjuk, ez pedig azt jelenti, hogy ez a gondoskodó szeretete Rámátaim-Cófim – „kétszeres Ráma”. A hátsó tag „thaim” kettősségre utal; valószínűleg a város két
ma is érvényes. Ma is minden nap tesz érted és értem valamit. Ha nem vesszük észre, az nem azt jelenti, részre volt osztva, egy magasabban és egy mélyebben fekvő részre. Cófim arra utal, hogy cúfiak laktak
hogy Isten nem tett semmit, hanem azt jelenti, hogy mi voltunk figyelmetlenek. Mi nem vettük észre. benne (1Sám 9,5). Cúf volt annak a nemzetségnek a feje, amelyikbe Elkána tartozott. Cófim jelentése:
Egyformán kínálja gondoskodó szeretetét mindannyiunknak. „őrizők”. Sámuel első könyve a későbbiekben csak Rámáról beszél. Volt más Ráma is, többek között
Végül Isten nem csak úgy segít, ahogy egykor segített gondoskodásával, hanem: nem feledkezett meg egy Naftali és egy Benjamin törzsének a területén.
arról sem, hogy biztosítsa szívének kedves teremtményeit arról, hogy ezt a hibát, bűnt, hogy nem hall- Siló – Izráel Kánaánba érkezése óta a szent sátor Silóban állt (Józs 18,1). Siló „pihenőhelyet” vagy
gatunk Rá, segít helyre hozni. Aki igazán vissza vágyik az Istennel való közvetlen közösségbe, annak „pihenést hozót” jelent. Lehetséges, hogy azért kapta ezt a nevet, mert ez volt a szent sátor „pihenőhe-
elkészíti az utat, az Úr Jézus Krisztust. lye” a sivatagban való vándorlás után.
Két asszony – Egy férfinek egy feleség – így szól a teremtési rend (1Móz 2,24). Izráelben szokássá
vált, hogy egy férfinek több felesége volt. Anna volt Elkána első felesége. Valószínűleg azért vette el
Peninnát, mert Anna terméketlennek bizonyult. Abban az időben a meddő feleséget számos hátrányos
megkülönböztetés érte: az asztalnál az utolsó hely, a maradék falat jutott neki, viszont elsőnek kapott
meg minden elvégzendő munkát. Az volt a közfelfogás, hogy a terméketlen asszony felesleges személy,
haszontalan kenyérpusztító, kolonc a család nyakán. Az akkori kapcsolatrendszerben a feleség gyer-
mektelensége törvényes válóokot jelenthetett.
Anna:„kegyelembe fogadott”; (kedves, kellemes, kegyes)
Peninna: „korál” (szép, de kemény és éles).
Éli – Áron családjából való főpap, Áron legkisebb fiától, Ítámártól. Élit bírának is tekintették, nem
harcos, inkább békebíró volt.
Elválasztás – A gyerekeket hosszan szoptatták, 2–3 évig. Lassacskán vonták meg tőlük az anyatejet,
és szoktatták rá a rendes ételre. Talán négyévesen vitték el Sámuelt Silóba.

30 31
 avagy: Hölgyeim és Uraim!

2.1.2. A gyermek fogalma a Bibliában
A Bibliában körülbelül 600 olyan helyet találhatunk, ahol gyermekekről van szó. Ha nem is mindig
főszereplők, de ez alapján jelentéktelennek semmiképpen sem mondhatók.
Az Ószövetség szerint a termékenység, a gyermekáldás Isten ajándéka. Különösen szépen fejezi ki
ezt a Zsolt 128: „Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő, gyermekeid olyanok asztalod
körül, mint az olajfacsemeték.” Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat. A nagy család
számos gyermekkel Izráelben örömöt, szerencsét és áldást jelentett (5Móz 28,4; Zsolt 127,3; 128,3–4;
Jób 5,25; Péld 17,6). Ha valamely házasság gyermektelen maradt, abban Isten büntetését látták (1Móz
30,23; 1Sám 1,6.7; Ézs 47,9). Az elsőszülötteket, mivel ezek az Úréi, tehát szentek voltak, a szent helyre
kellett vinni és 5 ezüst sékelért megváltani (4Móz 18,15–16). A mózesi törvény kötelezi az apát, hogy
gyermekeinek elbeszélje Isten történelmi szabadító tetteit, amelyeket népével tett, és megtanítsa őket az
Úr igéire (5Móz 4,9k; 6,7.20–25). Az Ószövetség nagy súlyt helyez a gyermekek istenfélelemben való
nevelésére, amely a bölcsesség kezdete (Péld 1,7). A gyermekek az ószövetségi időben az atya tulajdo-
nai voltak. Szabad volt akár (csak izraelitáknak) eladni is őket (2Móz 21,7).
Az Újszövetségben a testet öltött Isten Fia, az isteni gyermek adja meg a gyermekről szóló tanítás
alaphangját (Mt 1,18–24; Lk 2). Aláveti magát a törvénynek és engedelmeskedik szüleinek, de ugyan-
akkor mindkettőnek fölé helyezi a mennyei Atya akaratának való engedelmességet (Lk 2,27. 43.51).
Mikor nyilvános működését végzi, megáldja a gyermekeket (Mk 10,16), és lelkületüket a hívő ember
példaképévé teszi (Mt 19,14; Mt 18,3). Jézus szavai védik a gyermek Istentől kapott méltóságát. Az
Újszövetségben nem oldja föl az ószövetségi rendelkezéseket a szülők és a gyermekek viszonyáról, de
egyformán inti a szülőket és a gyermekeket szeretetre és engedelmességre (Ef 6,1–4; Kol 3,20–21).
2.1.3. Napindító áhítat munkatársaknak
Zsoltárok 127,3 „Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.”
Előfordulhat, hogy vannak olyan gyermekek a csoportjainkban, akiknek soha nem mondták még,
hogy szeretik őket, hogy fontosak. Ha tudunk ilyenről, különösen nagy odafigyeléssel, sok egyértel-
mű jelzéssel és szóval mondjuk ki feléjük. Ez persze kihívást jelenthet, ha mi is úgy nőttünk fel, hogy
nem sok megerősítést kaptunk gyermekként abban, hogy örül nekünk valaki, és talán most, felnőttfejjel
is alig-alig jön bátorítás, elismerés arról, hogy milyen fontos valakinek az a sok apró, mindennapos
mozdulat, amivel jelen vagyunk az életében. Ebben a tábori közösségben nagyon-nagy hála van a szí-
vünkben mindenkiért. Azokért, akiknek hirdethetjük az evangéliumot, és azokért, akik ebben nélkülöz-
hetetlen segítőink, munka- és szolgatársaink. Örülök nektek, és nagyon fontos, amit ebben a táborban a
kijelölt helyeteken, feladatkörötökben tesztek!
A másik gondolat ma az, hogy van min csodálkoznunk. Rácsodálkozhatunk arra is, ami konkrétan egy
gyermek születésének csodája, és így induljunk a mai napra, a mi saját megélt csodáinkkal, ha vannak
gyermekeink, másrészt azzal a rácsodálkozással, hogy azok, akik között a tábor ideje alatt szolgálunk,
a szemünk előtt növekednek nem csak testben, hanem Isten munkálkodása révén hitben is. Legyen
szívünkben reménység, hogy ezek a gyermekek egyúttal az Isten gyermekei is, és a Krisztustól kapott
új életre is megszületnek. Ebben a folyamatban a Mennyei Atya ma éppen minket szeretne használni.
Az is ajándék, aki megszületik, az még inkább, aki Isten számára is megszületik, az is ajándék, aki már
felnőttként itt van, segítségünkre van, még inkább, aki Isten gyermekeként látja már önmagát, és az is
ajándék, hogy egy-egy ilyen születésben éppen mi „bábáskodhatunk”.
2.2. Bevezető, ráhangoló játék
Beszélgessünk:
Kis gyermeknek lenni nem könnyű. De szülőnek sem! Tudjátok-e, mi okoz nagyon sok nehézséget a
szülőknek egy gyermek vállalásával? (Hagyjunk időt a gyerekek válaszainak!)
– Az egyik legnehezebb dolog, hogy a kisgyermek sokáig, körülbelül 1,5–2 éves koráig szinte sem-
mit nem tud igazán szavakba önteni, később is csak korlátozottan. Tehát nem könnyű, sőt, nagyon
nehéz megérteni. Nem tudja elmondani, hogy mit szeretne, mi a baja, minek örül.
– Ti tudjátok esetleg, hogy mi volt az első szavatok?
– Mit mesélnek a szüleitek, milyen furcsaságokat beszéltetek, voltak-e saját, sajátos szavaitok?
Játék: Mutogatással, szavak nélkül, maximum hangok kiadásával, ki kell találni a következő monda-
tokat. A gyermekekből alkossunk kisebb „családokat”, gyerek, szülők, nagyszülők. A játék során legyen
folyamatosan szerepcsere. Készítsünk kártyákat, amiken a „gyermek” által elmutogatandó közlemények
állnak. Ezek egyszerűen kinyomtathatók a digitális anyagból.
– Mesélj nekem Istenről, kérlek szépen!
– Tejbedarát szeretnék enni!
– Leestem a fáról és fáj a térdem.
– Szeretnék biciklizni
– Nem akarok fürdeni!
– A kedvenc mesémet szeretném nézni: Hófehérke és a hét törpe. (nagyoknak: Transformers)
– Éhes vagyok!
– Csikar a hasam, és nagyon-nagyon gyorsan mosdóba kell mennem!
– Láttam egy gólyát, és nagyon örülök neki!
– Szeretlek!
– Én mikor vezethetek majd űrrepülőt?
– A Napot le szeretném venni az égről, hogy a mamának adjam!
– Szorítja a cipő a hüvelykujjamat a lábamon.
– Fázik a fülem, kérek szépen egy sapkát!
– Kakaót kérek!
– A papa vegyen nekem fagyit!
– Miért nem lehet nyáron szánkózni?
– Szeretem a cseresznyét.
– Pattogatott kukoricát kérek.
– Kiesett a fogam!
– A tűzoltók fel tudnak mászni az égig?
– A méhecskének fázik a lába?
– Anya legózzon velem!
2.3. Kerettörténet
2.3.1. A történet
A méheket ismét a lép fal előtt várja Szorgos. Nevetgélve, vidáman jönnek be, kórusban köszöntik:
– Dolgozók vagyunk, mindig dolgozunk! Jó reggelt, Szorgos!
– Dolgozók vagyunk, mindig dolgozunk! Jó reggelt fiatalok! Hogy telt az elmúlt 3 hét?
– Hát, jó sokat dolgoztunk – kezdi Fürge jókedvűen –, először a kicsiket etettük, nagyon cukik
voltak és hálásak, de olyan sokan vannak! Tényleg mindegyik kell nekünk? Nem elég a fele? – a
többiek is mosolyogva bólogatnak – aztán neki kellett állni kitakarítani…
– Az már nem volt olyan jó… – vág közbe Repke. – Bezzeg ha fele ennyien lennének, abból is csak
felét kéne csinálnunk… vagy ha meg sem születtek volna, most nem kellett volna annyit melózni…
– Jókat ettünk, – folytatja Szuri – aztán elkezdtünk méhviaszt termelni, és építhettünk lépeket! De
ha csak fele ennyien lennénk, kétszer annyit ehettem volna…
– Nagyon büszke vagyok rátok, ügyesek vagytok, de ahogy látom, van még mit tanulnotok – mond-
ja Szorgos. – Igazi ajándékok vagytok a kaptár számára. A társaitokkal együtt. Ha nem jöttetek
volna mindannyian a világra, nélkületek ezek a fontos feladatok nem lettek volna elvégezve, és az

32 33

veszélybe sodorta volna a családunkat. A nálatok kisebbek is mindannyian azért fontosak, hogy
amikor mi már megöregszünk, elgyengülünk, ők vigyék tovább a mi kaptárunkban lévő életet.
A növények is elpusztulnának, ha nem volnánk ennyien, mert nem győznénk azokat beporozni.
Amikor rájuk szállunk, egyik kis virágról a lábainkra tapadó virágport átvisszük a másikra. Ez
teszi lehetővé, hogy magot érleljenek. Most már elég erősek és idősek vagytok ahhoz, hogy kire-
pülhessetek virágport gyűjteni!
– Igeeen!!! – lelkendeznek a fiatalok.
– De… hogyan? – néz tanácstalanul Fürge.
– Nézzetek csak a hátsó lábaitokra, mit láttok? – kérdezte Szorgos. A kis méhek a hátsó lábukat
nézik, felfedezik a gyűjtőkosarukat.
– Ridikül! – kiáltja elragadtatva Repke. – A fiúknak nincs ilyen!
– Nem, ez egy szatyor – hurrogja le Fürge –, de tényleg nincs ilyen a hereméheknek!
– Éthordó! – vigyorog Szuri, és megsimogatja a hasát.
– Jajj, hogy mindig az evésen jár az eszed! – inti le Fürge.
– Pedig Szurinak igaza van –, nevet Szorgos – Ez a gyűjtőkosaratok. Ilyen csak nekünk, dolgo-
zóknak van. – húzza ki magát – Pont ebbe fogjátok gyűjteni a virágport, amiből a méz készül,
úgyhogy tulajdonképpen… ez egy éthordó!
– Tééényleg…? – ámuldoznak.
– Még a Királynőnek – mind tiszteleg – sincs ilyen, a heréknek meg pláne nincs ilyen. A kaptár
bejáratában vár rátok Zümi, a kutatóméh, és megmutatja nektek, merre vannak a legfinomabb
virágok. Nagy szüksége van rátok a kaptárnak, egyikőtök sem felesleges!
2.3.2. Átvezetés a bibliai történethez
Olyan érzésük, gondolatuk volt kis barátainknak, mintha felesleges volna annyi méhecske gondozá-
sa, sokkal kényelmesebb volna az életük, ha nem volna olyan népes a méhcsalád. Az emberek közül
kevesen gondolnak arra, hogy a méhek nem csak szorgalmas mézgyártók, hanem a növények beporzói
is, vagyis az élővilág alappillérét képező növényvilág fennmaradásáért is felelnek, a legnagyobb men�-
nyiségben a méhek a beporzó rovarok. Ha nem lennének méhek, elmarad a beporzás, elmarad a növény
termőre fordulása, akkor elmarad a maghozatala, így elmarad a szaporodása, s új növények híján az
élővilág néhány éven belül elpusztulna. Einstein, a nagy tudós mondta egyszer: a méhek halálát az
emberiség mindössze csupán csak 4 évvel élné túl. Nincs felesleges élet. Az emberek között is így van:
nincs felesleges, nincs olyan, akire ne volna szükség, mindenkinek dolga és Istentől kapott megbízatása
van. Ha Isten elindít egy új kis életet, akkor annak mindig dolga van a világban! De figyeljetek csak, a
Biblia hogyan tanít erről bennünket!
2.4. Történetelmondás kicsiknek – esernyővel
Egy esernyő 8 kis részletét osztjuk fel kettesével – négy nagyobb szeletet kapva így, ezeket tekintjük
egy-egy kép két részletének. Alkoholos, vagy textil filccel (ICO) jól rajzolható az ernyő anyaga (de
érdemes egy pici helyen kipróbálni az ernyőn). A képek sablonjai és a felrajzolás technikája a digitális
verzióban megtalálhatóak. A színezéshez jól használhatók arcfestő ceruzák.
A Bibliát kinyitjuk a történetünknél, majd letesszük egy asztalra, jól látható helyre, ha lehet, oda, ahol
az ernyővel szemléltetünk.
1. kép
Izrael országában volt régen egy falu, becsületes neve: Rámátaim-Cófim. Közel volt ahhoz, ahol eb-
ben a korban a szent sátor állt, azt a települést pedig Silónak hívták. Itt, Silóban pihent a zsidók szent sát-
ra, akkor az volt a templom. Rámában lakott egy ember, Elkána. Minden évben egyszer elment a szent
sátorhoz, hogy imádkozzon Istenhez, és áldozatot mutasson be neki. Ez szokás volt abban az időben.
34
avagy: Hölgyeim és Uraim!
Elkánának két felesége volt – akkoriban elég gyakori volt,
hogy nem csak egy felesége volt egy férfinak. Elkána feleségei:
Anna és Peninna voltak. Annának nem lehetett gyermeke. Pe-
ninnának voltak gyermekei. Fölényben is érezte magát Annával
szemben, állandóan bosszantotta és sértő szavakkal bántotta.
Ugyanakkor Peninna féltékeny volt Annára, mivel Elkána job-
ban szerette Annát, mint őt.
Elkána úgy mutatta ki nagy szeretetét Anna iránt, hogy a bé-
keáldozatból (hálaáldozatból), amit évente hozott, Peninnának,
a gyerekeinek és Annának is egy-egy részt adott. Ám Annának
jobb részt adott, mint Peninnának.
Minden évben zaklatta Annát Peninna a gyermektelensé-
ge miatt. Nem csoda, ha ilyenkor Anna sírt szomorúságában,
amiért nincsen fia. Enni sem tudott emiatt. Elkána próbálta őt
vigasztalni. „Miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy úgy
elkeseredve? Nem érek én többet neked tíz fiúnál?” Jó szándék-
kal, igaz, tiszta szeretettel mondta, de ez nem enyhítette Anna
szomorúságát. Minden vágya az volt, hogy végre ő is kismama ruhába bújhasson.
2. kép
Anna egyszer elhatározta, hogy segítséget kér, nem is akár kitől, hanem attól, akinek mindenkire van gond-
ja, minden fájdalmat, szomorúságot ismer és megért. Az ünnepi étkezés után, mely a szent sátor előudvarában
történt, beljebb ment az udvarba. Ott mondta el nagy nyomorúságát imádságban az Úr Istennek.
Ebben az időben Éli volt a főpap, aki éppen a szent sátor bejáratánál, az ajtófélfánál ült. Jól látta, amint
Anna némán fohászkodik. „Seregek Ura! Ha részvéttel tekintesz szolgálólányod nyomorúságára, gon-
dod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálólányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak,
akkor egész életére az Úrnak adom”. Anna nagyon sokáig imádkozott, csak az ajka mozgott.
Mivel azonban akkoriban az volt a számunkra már furcsa szokás, hogy csak férfiak imádkoztak nyil-
vánosan Izráelben, Éli, a főpap megdöbbent azon, hogy az asszony olyan sokáig maradt. Látta mozgó
ajkait, s részegnek hitte. Tudta, hogy népe között sok a baj, nagyon sokan nem tartják tiszteletben Isten
rendeléseit, kéréseit, lehetséges, hogy a részegség sem volt ritkaság. De hogy egy nőt lát Éli, akinek a
szája mozog, azon nagyon-nagyon megdöbbent és felháborodott, mert azt gondolta Annáról is, hogy
alkoholt fogyasztott. Mi másért csinált volna olyat, amit nem volt szokás, és nem volt illendő…
Éli megszólította Annát: „Meddig leszel még részeg? Józanodj ki mámorodból!”
Ám Anna így válaszolt: „Nem, uram. Nem ittam bort vagy szeszes italt, hanem a lelkemet öntöttem ki
az Úr előtt. Bánatos lelkű asszony vagyok. Ne tartsd szolgálólányodat elvetemült asszonynak, mert nagy
bánatom és szomorúságom miatt beszéltem ilyen sokáig itt a szent sátorban az Istennel.”
Ez hatott Élire, nem is kérdezte meg, hogy mit kért az imádságában. Csak annyit mondott: „Menj el
békességgel! Izráel Istene teljesítse kérésedet, amit kértél tőle!”
Anna hálásan válaszolt: „Nézz jóindulattal szolgálólányodra!” Majd visszament Elkánához, újra evett,
és ettől a pillanattól nem volt szomorú. Tudta, hogy az Úr Isten meg fogja hallgatni imádságát!
3. kép
Másnap reggel korán kelt Elkána a családjával együtt, hazaindultak Rámába.
Nem sokkal ezután Anna áldott állapotba került! Az Úr meghallgatta imádságát! Egy évvel a silói út
után Annának fia született. Sámuelnek nevezte el. Illik hozzá ez a név: „Isten meghallgatott”– ezt jelenti
a Sámuel. „Az Úrtól kértem őt” – mondta Anna.
Majd újra eljött az idő, hogy Elkána és a családja Silóba menjen. Anna nem ment vele, hanem otthon
maradt, hogy a kisfiúról gondoskodjon. „Majd az elválasztása után viszem el a gyermeket, hogy megje-
lenjen az ÚR előtt.” Férje ezzel teljesen egyetértett.
35

4. kép
Telt-múlt az idő, Anna örömmel és hűségesen gondoskodott Sámuelről, akit ajándékba kapott Isten-
től. Néhány évvel később, miután a fiút elválasztotta, Anna elvitte őt a silói szentélybe, s Elkána is vele
tartott.
Anna Élihez vitte a kisfiút, és azt mondta neki: „Kérlek, uram! Az életemre esküszöm, uram, hogy én
vagyok az az asszony, aki itt állt melletted, és imádkozott az Úrhoz. Ezért a gyermekért imádkoztam,
és az Úr teljesítette kérésemet. Ezért én felajánlom az Úrnak. Legyen egész életére felajánlva az Úrnak!
Tanítsd meg őt arra, hogy Istent szolgálja!
2.5. Történetelmondás nagyoknak – jelenet
Szereplők:
– Elkána
– Anna
– Éli
– Narrátor
Díszlet: A fődíszletet képező állványt leteríthetjük egy egyszínű, natúr vagy halvány színű anyag-
gal. Készítsünk elő rá egy másik, díszesebb anyagot, felhajtva. Amikor a templomot jelképezzük, ezt
a másik, karakteresebb anyagot hajtjuk le. Egy kis asztalkán vagy nagyobb méretű dobozon a rámai
színhelyen egy kancsót helyezhetünk el, a silói helyszínen egy díszesebb gyertyatartót (Ha van kéznél
menóránk, akkor azt 😊, de keményebb papírból is kivágható, kép mellékelve a digitális verzióban.)
Ráhangoló beszélgetés:
– Mi volt eddigi életedben a legnehezebb, legrosszabb dolog, amivel találkoztál?
– Mi volt eddigi életedben a legjobb, legnagyobb örömöt jelentő dolog?
– Ismertek-e olyan embert, aki életén azt látjátok, hogy neki minden jó? Miért gondolod így?
– Ismertek-e olyan embert, aki életén azt látjátok, hogy minden rossz? Miért gondolod így?
– Meséltek-e szüleitek arról, hogyan születtél? Könnyen, nehezen?
– Mi az, aminek anyukád, apukád nem szokott örülni, ha azt teszed?
– Mi az, aminek szoktak örülni a szüleid, ha látják tőled?
Az élet, amivel Isten megajándékozott bennünket, tartogat nehéz, szomorú, rossz dolgokat, és jó, örö-
möt jelentő, jó érzést hagyó dolgokat. Ma is visszamegyünk az időben egy pár ezer évet, és gondolatban
messzire utazunk, Rámába, Izrael egykori országának egy kis városkájába. Ott pedig bekukkantunk egy
családhoz, ahol kívülről nézve minden és mindenki rendben van, de aztán ha odafigyeltek, észreveheti-
tek, hogy van egy nagy szomorúságot okozó gond: egy feleségnek szomorú a szíve és lelke, mert nem
született gyermeke. Nyissuk ki a Bibliánkat, és lássuk, mire tanít ma bennünket Isten!
Jelenet:
Anna ül egy kis sámlin, szomorúan maga elé beszél.
Jaj, keserű a szívem. Haszontalan kenyérpusztítónak tarthatnak egész Rámában. A férjem, Elkána is
törvényesen elválhatna tőlem, még csak nem is vádolhatnám. Hiszen mennyi ideje vagyok már felesé-
ge, mégis gyermektelen vagyok. Nem adta meg Isten, hogy gyermekünk születhessen. Csoda, hogy az
egész város csúfol, megjegyzéseket tesz? Éppen elég emiatt a magam bánata. Annyira szeretném, ha
édesanyává válhatnék! Ha a pocakomban növekvő kisbaba miatt egyre nagyobb ruhára volna szüksé-
gem! Hiszen nőnek születtem, így lenne igazán teljes az életem, ha anyává válhatnék! Ha fájdalommal
is, de nekünk, nőknek tette ezt lehetővé Isten az Ő elgondolásával! ÓÓÓÓ, nagyon keserű a szívem!
Elkána érkezik
– Anna! Anna?! Jaj, hát itt szomorkodsz? Már milyen régóta kereslek! Tudhattam volna, hogy itt
talállak, kedvesem! Amikor elszomorodsz gyermektelenségeden, mindig ide rejtőzködsz. Gyere,
drága feleségem! Tudom, hogy sokat szenvedsz Peninna gúnyolódásától, ej, minek is vettem el őt
36
avagy: Hölgyeim és Uraim!
is feleségül… na, hát tényleg, igazán csak az utódok miatt… őt meg nyilván az bosszantja, hogy
nem szeretem annyira, mint téged. Neked a gyermek hiányzik, Anna kedves, Peninnának meg az
én szeretetem. Na, ne sírj, tudod, hogy a te szépséged és kedvességed minden nap magával ragad,
és teljes szívemből szeretlek!
– …Gyere, lassan indulni kellene a családdal Silóba, a szokásos éves áldozatbemutatásra és imád-
ságra. Nem lesz semmi baj, Peninna el lesz foglalva a gyermekekkel, nem fogom engedni, hogy
bosszantson téged!
– Köszönöm Elkána. Mehetünk.
Kimennek a színről
Narrátor: Leteríti a színesebb anyaggal a hátteret, és a kancsót kicseréli gyertyatartóra, ezzel jelképezve
a „templomi” környezetet, áthelyezi a kis sámlit a tér egy másik pontjára, s közben meséli: Elindult tehát
Elkána egész családjával Silóba, ahol a Szent sátor állt. Az volt a szokás, hogy a család feje bemutatott
egy áldozatot, ha a háláját akarta kifejezni Istennek, vagy bűnösnek érezte magát és szeretett volna Istentől
bocsánatot kérni. Ilyenkor egy állatot levágtak, annak egy részét elégették az oltáron, majd elkészítve, a
családdal együtt közösen elfogyasztották az úgynevezett áldozati részt, ami nem került az oltárra.
Elkána elragadtatva, lelkesen jön, utána Anna szomorkásan.
– Látod, Anna kedves, milyen szép volt ez a családi ünnepségünk. Mindenkinek jutott bőven az
ételből, te pedig nem is ettél. Remélem észrevetted, hogy neked a legjobb részét nyújtottam.
Anna:
– Hát persze, hogy észrevettem. Köszönöm, hogy ennyire szeretsz, de attól tartok, Peninna ezt nem
nézi jószemmel. Nagyon bosszantó dolgokat tesz és mond, folyton érezteti velem, hogy ő adhatott
neked gyermeket, míg én nem.
Elkána:
– Hagyjad Anna! Ha én nem törődöm ezzel, te se tedd! Nekem te mindig fontos voltál és az is ma-
radsz. Hát nem érek én neked többet tíz fiúnál is?... Na, utána nézek még egy-két dolognak, aztán
indulhatunk haza! (Elkána kimegy a színről, Anna ottmarad, Éli beül a színre)
Anna, nagyot sóhajtva, fejét a kezébe temetve – imádkozni kezd. Először hangosan mondja, majd csak
a száját mozgatva, hang nélkül.
– Seregeknek Ura! Ha megtekinted a te szolgáló lányodnak nyomorúságát, és fiúmagzatot adsz
szolgálólányodnak: én őt egész életére Neked ajánlom!
Éli felfigyel, közelebb hajol, nagyon erősen nézi Annát. Fejét vakargatva, állát simogatva, fejét rázogatva
– Nahát, micsoda dolog ez… szentségtörés! Mi lelte ezt az asszonyt!? Talán csak nem részeg? Már
mióta itt áll, aztán mozog a szája. Hát ez aztán… ez aztán… no!
Éli odalép Annához:
– Meddig leszel részeg? Józanodj ki asszony!
Anna – megrezzenve:
– Nem, Uram! Nem részeg vagyok! Bánatos lelkű asszony vagyok! Sem bort, sem részegítő italt
nem ittam, csak szívemet öntöttem ki az Úr előtt. Ne tartsd a te szolgálólányodat rossz asszony-
nak, mert az én bánatomnak és szomorúságomnak teljességéből szóltam eddig.
Éli, megértően:
– Az más! Rendben leányom! Eredj el békességgel, és Izráelnek Istene adja meg a te kérésedet,
amelyet kértél tőle.
A narrátor visszarendezi a színt: gyertyatartó le, kancsó fel, színes háttéranyag elhúzva, s közben
mondja: a család visszatért otthonába, Rámába, és ahogy telt-múlt az idő, Isten nem feledkezett meg
Anna imádságáról. Megáldotta kérésének teljesítésével: hamarosan kismama ruhával gazdagodott Anna
ruhatára, gyermek növekedett a szíve alatt. Eltelt egy év, és megszületett a kisgyermek.
Anna gyermekkel a karjában, Elkána örülve, körbe rajongva őket:
– Nahát, milyen gyönyörű ez a kisfiú! SÁMUEL – meghallgatott az Isten, Anna, nagy Isten ő! Mél-
tó a nevére ez a fiúcska!
37

Elgondolkozva mondja:… SÁMU – EL … igen, ezt jelenti a neved: meghallgatott az Isten.
Felkapva a fejét: Eljött az idő, hogy útra keljünk, ahogy minden évben tesszük. El kell indulnunk.
Anna:
– Én most nem mehetek, látod, túl kicsi még. Mihelyt a gyermeket elválasztom, amikor már nem
lesz szükség a szoptatására felviszem őt én is, de látod, tudod, most még nagyon kicsi. Néhány
év múlva elkísérem, hogy az Úr előtt megjelenjen, és ott maradjon örökké, ahogy megfogadtam,
hogy ha megajándékoz gyermekkel, neki szánom egész életére.
Elkána:
– Cselekedjél úgy, amint neked tetszik, maradj itthon, csakhogy az Úr teljesítse be az ő beszédét!
Elkána kimegy a színről…
Anna: leülve, vagy örvendezve lépegetve:
– Ezért a fiúért könyörögtem, és az Úr megadta kérésemet, amit tőle kértem. Nem volt könnyű 9
hónap a fogantatástól a születésééig, egyre nagyobb ruhákra volt szükségem és egyre nagyobb
teher volt minden feladat, mozdulat, de nincs még egy ehhez fogható csoda, mint hogy egy új,
egy másik élet növekedhet valakiben! A szülés nem könnyű, de szépsége leírhatatlan! Most azért
én ezt a gyermeket az Úrnak szentelem! Örvendez szívem az Úrban, visszaadta erőmet az Úr.
Örülök szabadításodnak. Nincs olyan szent, mint te Uram, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan
kőszikla, mint te Urunk a mi Istenünk!
2.6. Tanítás
Eszköz: egy csomagolópapírra vagy fotókartonra rajzolt,
vagy színespapírból ragasztott ajándékdoboz, kiosztott post-it
cédulák, íróeszköz, egy nagyobb lap „ISTEN TERVE” felirat-
tal, gyurmaragasztó.
A történetünkben az Úrtól elkért gyermek egészen fiatalon
ismerte meg az imádság által Istenhez vezető utat! Mert a szü-
leinek ez nagyon fontos volt. Tudták, hogy Istentől kapták a
gyermeket – itt jól látható módon helyezzük el a csomago-
lópapírt, amire ajándékdobozt rajzoltunk. Ezt nem felejtették
el egyetlen pillanatra sem. Ahányszor csak szólították, már a
Sámuel név is erre emlékeztette őket, hiszen az azt jelenti,
hogy Isten meghallgat(ott). Ezért gondoskodtak arról is, hogy
Sámuel megismerje azt az Istent, akitől az életét kapta. Saj-
nos nem minden szülő emlékszik arra, hogy az ő gyermeke is
Isten ajándéka. Előfordul az is, hogy megijednek a felnőttek
attól, hogy mennyi kényelmetlenséggel, nehézséggel és válto-
zással jár az, hogy az Isten ajándékaként érkező gyermeket el-
fogadják, felneveljék, ezért inkább nem vállalják. Azt szeretnénk, ha ti, a Bibliában lévő Anna történetét
ismerve, amikor nagyobbak lesztek, és ti lehettek majd szülők, emlékezzetek arra, hogy egy kisgyermek
vállalása újabb ruhacserével jár, hiszen az anyák növekvő pocakja nem fér el a megszokott ruháiban.
Ez pedig ajándék, rengeteg öröm és áldás kezdete. És ez még csak a kezdet! A megszületett gyermek
nevelése, ha nem is könnyű, sok-sok törődéssel, aggodalommal és változással jár, de mindig ajándék
marad. Gondoljuk csak végig közösen, milyen szép, aranyos, kedves dolgok vannak egy csecsemőben!
Gyűjtsünk össze néhányat!
Itt kérjük meg a gyerekeket, hogy írjanak a post-it cédulákra olyan dolgokat, ami egy csecsemőben
szép, kedves, aranyos. Ragasszuk fel a szemléltetőnkre. Majd gyűjtsünk olyan vonásokat, amik 2–5
éves gyermekben kedvesek. A következő lehet a saját koruk, majd gondolják végig azt az időt, amikor
felnőttek lesznek, mi lehet majd értékes bennük. Ha van időnk, érdemes fehér cédulákra azt is össze-
gyűjteni, ami egy-egy korszak nehézsége lehet. Amennyiben erre is tudunk időt szánni, ezzel kezdjük,
38
avagy: Hölgyeim és Uraim!
aztán gondoljuk végig az örömteli dolgokat. Ha ezzel megvagyunk, gyurmaragasztóval tegyünk az ábra
közepére egy nagyobb lapot, amin az „ISTEN TERVE” üzenet áll.
Istennek különleges tervei voltak Sámuellel, mint ahogy minden gyermekkel, aki megszületik erre a
világra. Veletek is terve van, szánt nektek egy utat, küldetést. És ez igaz azokra a gyermekekre is, akiket
rátok szeretne majd bízni az Isten, hogy ti gondoskodjatok róluk, vigyázzatok rájuk, amíg kicsik és nem
ismerik még a körülöttük lévő világot. Tanítsátok meg arra, hogy mire kell vigyázniuk, de arra is, hogy
kitől kapták az életüket! Arra is, hogy ki az az Isten, akihez fordulhatnak, ha szomorúak, vagy nagyon
betegek, vagy nehéz helyzetbe kerülnek. És ne felejtsétek el, ezt nektek is fontos tudni!
(Ha túl nagy és/vagy nehezen fegyelmezhető a csoport, és nagy felfordulással, matatással jár, ha előre
kiosztjuk a post-it cédulákat és az íróeszközöket, akkor mi írjuk fel azokat, amiket a gyerekek mondanak.)
2.7. Aranymondás
Zsoltárok 127,3 „Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az
anyaméh gyümölcse jutalom.”
Egy nagy lapra rajzoljunk egy kismama sziluettet. A pocak-
ban lévő szívet kell a gyermekeknek kirakniuk, egy külön, 7
részre darabolt, piros szív alakú papírból, aminek darabjain az
aranymondás szavai találhatóak. A szíven akár egy kisgyer-
mek rajz is elhelyezhető. Az aranymondás szavaihoz az ismét-
lőkérdésekre adott helyes feleletek juttathatják a gyermekeket.
A nyomtatható sablon a digitális verzióban megtalálható. Ha
szeretnénk, a gyermekeknek egyesével is előkészíthetjük A/4-
es formában, mellékelve ezek alapjai is.
2.8. Ismétlő kérdések
– Hol élt Elkána a családjával?
– Mi volt Silóban, ahova évente járt a családfő?
– Hogy hívták Elkánának azt a feleségét, akinek voltak
gyermekei?
– Miért szomorkodott Anna?
Melyik felesége volt igazán kedves Elkána szívének?
– Hogy hívták a főpapot a történetünk idején?
– Hol, melyik könyvben található meg ez a történet a
Bibliában?
2.9. Kézműves foglalkozás
Kicsiknek babakocsi karton, szívószál és guriga felhasználásával
Egy színes kartonból kört vágunk. A kör egy negyed cik-
két eltávolítjuk, helyére egy kisebb kör kerül, ami a baba feje.
WC-papír gurigából vágunk két keréknek való részt, bevonjuk
színes papírral, majd kissé bevágjuk, hogy bele állíthassuk a
babakocsi formát. A szívószálat az egyik végén bevágjuk, így
a bevágásba szintén beszorul a kocsi kartonja, a másik végét
erősen meghajtjuk, így megkapjuk a babakocsi tolókarját. Sza-
laggal díszíthetjük, ami eltakarja a szívószál és a babafej illesz-
téseit. Érdemes az elejét és a hátulját is megrajzolni, díszíteni.
39

Nagyoknak pólyásbaba filcből
Filc anyagból kivágjuk a szükséges formákat. Ezek
sablonja a digitális verzióban mellékeltük. Összera-
gasztjuk (Technokol alkalmasabb, de a stift is meg-
fogja, egy kis ideig szorítsuk össze a ragasztott felüle-
teket). A pelenka két oldalát kis méretű biztosítótűvel
díszíthetjük.
Ruhatunning
Ha van hadra fogható póló odahaza, vagy a tábor költ-
ségvetése megengedi, hogy egy sima fehér színű pólót
a gyermekeknek beszerezzünk, akkor egyszerűen elké-
szíthető a következő ötlet:
A digitális verzióban található „Az Úr ajándéka va-
gyok” szöveget kinyomtatjuk, a gyermekek a póló első,
vagy hátsó oldala alá helyezik, ahova szeretnék, hogy
kerüljön a felirat. Textil festékkel fessék át. Izgalmasabb a felirat sniccerrel való kivágása. Az így elké-
szült sablonra zsírkréta forgácsot szórunk, és sütőpapíron keresztül átvasaljuk. Minden esetben tegyünk
egy újság, vagy karton lapot a póló belsejébe, hogy ne üssön foltot azon az oldalon, amit tisztán szeret-
nénk hagyni.
2.10. Élménypedagógiai játék
Eszközök: szem bekötéséhez kendők, ruhák, kisgyermek ruhák, képek kisgyermekekről, baba, vagy
kartonból kivágott gyermekfigura (mint Ádám és Éva történeténél).
Előkészületek: Nyomtassunk, vagy rajzoljunk olyan képet, ami alapján fel kell öltöztetni egy ba-
bát. Pelenka legyen közöttük. Több más felnőtt ruhadarabbal összekeverve egy kosárban helyezzünk el
olyasmi kisgyermek ruhákat, amik a mintaképen is találhatók (sapka, sál, cipő, póló, nadrág, rugdalózó,
pelenka). Alakítsunk 3 fős csoportokat. Ha lehet, legalább egy lány kerüljön mindegyik csoportba.
A csoport tagjai döntsék el, ki melyik feladatot hajtja végre. Egy fő láthatja a képet, ami alapján öl-
töztetni kell, ő nem láthatja a többiek munkáját, csak beszélve adhat információt. Egy fő válogatja ki a
ruhadarabokat bekötött szemmel, a hallott információk alapján, egy fő pedig öltözteti a babát bekötött
szemmel. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az első feladat a pelenkát megtalálni és a babára adni 😊.
Ha a csoportok közel vannak egymáshoz, a többiek hangja elég zavaró tud lenni ahhoz, hogy nagyobb
odafigyelést, szorosabb együttműködést produkáljanak az egyes „családok”.
Kerettörténet: Apa, anya és nagytestvér alkotnak egy családot. Ha nincs lány, vagy fiú az adott kis
csoportban, ott legyen más családtag.
Anyának (Apának) sürgős dolga akadt, el kellett menjen hazulról, csak telefonon tudja segíteni az ott-
hon maradottakat abban, hogy a kistesó fel legyen öltöztetve. Sajnos a család tagjai átmenetileg éppen
egy különös betegséggel vannak terhelve, nem látnak, egyedül anya (apa) lát. A nagytestvérnek ráadásul
folyton jéghideg a keze, úgyhogy ő inkább azt vállalja, hogy megkeresi a testvérkéje ruháit, míg apa
(nagybácsi) igyekszik elkerülni azt, hogy meghűljék a kicsi, tehát a lehető leggyorsabban és precízen
igyekszik felöltöztetni a kisgyermeket.
Adjunk lehetőséget a tervezésre!
Szabjunk időkeretet, és játsszuk le szerepcserékkel!
40
avagy: Hölgyeim és Uraim!
Segítség a feldolgozás folyamatához:
– Eredményesen működött-e a tervezés során megbeszélt stratégia? „Családonként” kérjünk vá-
laszt.
– Melyik szerepben érezted magad a legjobban, legrosszabbul, melyik volt a legkönnyebb, leg-
nehezebb? Az volt-e a legnehezebb, amelyikben a legrosszabbul érezted magad?
– Mi volt a legnehezebb a feladatban, a „családodban”?
Kérjünk visszajelzést is, hogyan érezték magukat a gyerekek. (A kör közepére elhelyezzük a plüsst,
és kérjük meg őket, hogy álljanak a körnek arra a pontjára, ami jelzi azt, hogy hogyan érezte magát a
résztvevő. Minél közelebb a plüsshöz, annál jobban.)
2.11. Áhítat
Annát ritkán emlegetik a hit példaképei között, pedig érdemes közelebbről ismernünk. Abban a bibliai
időben, amikor a többnejűség – ha nem is a teremtettségben kapott renddel egyező, de megszokott volt
– Anna, nem egyedüli feleségként, férje szívének teljes szeretetét élvezte. Mégis bánat gyötörte: hosszú
évek után sem születtek gyermekei… Több olyan feleség van a Szentírásban, akiknek nem születhetett
gyermekük, és ez nagyon mélyen elszomorította őket. Mert a nők szívébe beleplántálta az Úr az élet
továbbadásának, az utódról való gondoskodásnak a vágyát. Isten az Ő teremtett rendjébe elhelyezte ezt a
nagyon különleges lehetőséget, hogy a nők testében fejlődhet egy gyermek. Ez csakis úgy történik meg,
hogy egy, csak a férfiak szervezetében termelődő láthatatlan sejt találkozik egy másik, nagyon parányi
sejttel, amit viszont csak a lányok, nők szervezete képes előállítani. Tegnap is átéltétek, láttátok, hogy a
világunk így működik: vannak dolgok, amit nem te döntesz el, készen kapod. Ami nem választható, és
ha nem tudsz vele megbékélni, akkor nem fogod megtalálni a helyedet a világban. (Nagyoknak: Ilyen
volt az alap, amire kiraktátok magatokat. Emlékeztek? Elő volt készítve, nem választhattál. Nos ez így
van ezzel a kicsi sejtecskével is. Isten eldöntötte felőled, hogy a te szervezeted abból a speciális, úgyne-
vezett ivarsejtből milyet termel. Nőit vagy férfit. Ez pedig kijelöli az utat: apukája vagy anyukája lehetsz
egy gyermeknek. Aki ezt természetesként elfogadja, annak ajándékká válik ez a csoda.
A Biblia arra is tanít, hogy ezzel a csodával Isten ajándékozza meg az embereket, kiválasztva egy egy-
mást szerető férfit és nőt arra, hogy egy új kis életet rájuk bízzon. Ők gondoskodjanak róla és tanítsák
meg az élet szeretetére, tiszteletére. Nehéz feladat – ott a sok fehér cetlink az ajándékon. Az is nehéz út,
amíg növekszik a gyermek az édesanyja pocakjában. Kérdezzétek meg édesanyátokat, nagymamátokat
bátran erről! Bevett szóhasználat erre az állapotra, hogy terhes valaki. Terhet, nehézséget hordoz. Egyre
nagyobb ruhát, manapság speciálisan kismamapocakra szabott ruhát is kell beszerezni. Tudjátok, az a
baj, hogy újabban sokan szeretnének meggyőzni arról másokat, hogy emiatt nem jó gyermeket vállalni.
Hogy azzal mennyire kényelmetlenné, nehézzé válik a te életed, ha gyermeked van. És csak a magad
életét áldozod fel, ha gyermeket vállalsz, tehát magadnak teszel rosszat. Hát ez rossz, Isten akaratával
ellentétes gondolat. Van a nyelvünkben egy másik szó is, amikor valaki gyermeket vár: áldott állapotban
van. Isten megáldja, megtiszteli a nőt azzal, amikor egy ilyen ajándékot ad. Erre csak a nők szervezetét
tette alkalmassá Isten, de csakis úgy, hogy legyen benne társa. És bár tényleg sok törődéssel, lemondás-
sal jár, de elképzelhetetlenül sok örömöt hoz az életünkbe, ha néhány hónap úgy telhet, hogy kismama-
ruhát hordhatunk, mert a pocakban lakónak egyre nagyobb helyre van szüksége. Emlékeztek a színes
lapocskákra az ajándékdobozunkon? A szeretetnek, a szeretés képességének, és a szeretnek engem érzé-
sének egészen más oldalait ismerheti meg az, aki gyermekét is szeretheti barátain, párján, szülein kívül.
Persze megtörténik az is, hogy egy nő – mint itt Anna – testi, vagy lelki okok miatt nem tud gyer-
meket szülni. Nem ritka ez, ezért is hálára indító, nagy-nagy ajándék, ha megtörténhet valakivel. Isten
úgy alkotta meg a nőket, hogy akkor is vágyjanak anyává lenni, ha ezt a testük működése mégsem
teszi lehetővé. Egy gyermek akkor is ajándék egy családban, ha nem ott fogant. Sajnos vannak olyan
kicsik, akikről a felnőttek lemondanak – de az a jó, hogy vannak olyan emberek, akik vállalják, hogy
szüleik legyenek ezeknek a gyermekeknek, ők az örökbefogadó szülők. Ugyanúgy ajándéknak tekintik
a gyermeket, mintha az ő szeretetükből született volna. Mert minden gyermek ajándék. Istennek egy
41
 avagy: Hölgyeim és Uraim!

újabb tökéletes gondolata, egy újabb tervéhez egy kis küldöttje. A Bibliából tudjuk: Isten ÖRÖMNEK,
AJÁNDÉKNAK szánja a gyermekeket! Akik szülők már közülünk, azok pedig saját tapasztalatukból is
tudják, hogy a Biblia erről szóló tanítása nagy igazság!
2.12. Énekek
Olyan örömöt, mint a forrás 111. zsoltár: Hálát adok, Uram, néked
Nagyok az Úrnak csudái, / És aki azt megtekinti,
Örvendez annak az ő szíve. / És az ő szent igazsága,
És ő dicső méltósága / Megmarad mind örök időkre.
Az ókori Egyiptom nagy, folyammenti birodalom és kultúra volt Északkelet-Afrikában, túlnyomórészt
a mai Egyiptom területén. Az Egyiptomi Birodalomban és elődállamaiban (Alsó- és Felső-Egyiptom)
létrejött civilizáció a világtörténelem leghosszabb életű kultúrája, amely négyezer évig folyamatosan
fenn tudott maradni lényegében változatlan formában a Kr. e. 4. évezredtől egészen Kr. u. 641-es arab
hódítást követő néhány évtizedig. A birodalom magja a Nílus völgyében terült el, annak középső és alsó
szakasza mentén, jórészt elzárva más kultúráktól, ezzel egyedülálló civilizációt őrizve meg.
Az ókori Egyiptom királyai a „fáraó” címet kapták, a szó jelentése „Nap”.
József nevének jelentése „tegyen hozzá, szaporítsa (az Úr)” (1Mózs 30,24). A Bibliában többen visel-
ték ezt a nevet. A mi számunkra Jákób 11. fia a fontos, mint a legkedvesebb feleség (Ráhel) nehezen várt
elsőszülöttje (1Móz 30,22–23). Ő volt apja kedvence valamennyi gyermeke közül (1Móz 33,2; 37,3).
Ez a kivételező szeretet a testvérekben irigységet váltott ki, ami József árulkodása és nagyratörő álmai
miatt, ádáz gyűlöletté fokozódott (1Móz 37,2–11). József 30 évesen került nagy hatalomra Egyiptom-
ban és 110 éves koráig élt, valószínűleg Kr. e. 1750–1600 között. Halála után a testét bebalzsamozták,
amelyet később a zsidók Egyiptomból való kivonulásuk idején magukkal vittek és a kánaáni Sikem
közelében temették el.
Álomfejtés: Izráel pogány vallási környezete az álomban isteni kinyilatkoztatást látott. Mivel az ál-
mok többnyire szimbolikusak, s jelentésük nem mindig kézenfekvő, ezért az antik felfogás szerint azo-
kat jövendőmondónak vagy varázslónak kellett értelmeznie (2Móz 7,11.22; 4,3; 5,15). Izráelben min-
den jövendölés, ill. varázslás meg volt tiltva (3Móz 19,26; 5Móz 13,2k; 18,10), és az álomfejtés Jahve
előjogának számított (1Móz 40,8; 41,16; Dán 2,28). Izráelben tehát nem voltak hivatalos álomfejtők. Az
álommagyarázó – Izráel hite szerint – maga Isten, aki esetről esetre képessé tesz bizonyos kiválasztott
személyeket az álom értelmezésére. Az álomfejtés Izráel körében nem tanult mesterség vagy begyakor-
lott foglalkozás, hanem Isten kiváltságos ajándéka (Dán 1,17) és Isten Lelkének munkája (Dán 4,5k.15;
5,11.14).
3.1.2. Napindító áhítat munkatársaknak

Szent és dicső az ő neve, / És az Úrnak ő félelme
A jó bölcsességnek kezdete. / Ki megtartja ő törvényét,
És megőrzi szent igéjét, / Annak megmarad dicsérete.
3. nap – József ruhatára
Igehely: 1Móz 37,1–28, 1Móz 39,1–23, 1Móz 41,37–46
Napi üzenet: A cifra (és a többi) ruha üzenete: Isten szeretetből átöltöztet
Napi téma: A növekedés új ruhatárral jár – gardrób egy férfi példáján
Aranymondás: Kol 3,12 „Mint Istennek szent és szeretett választottjai, öltsetek magatokra könyörületes
szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet.”
3.1. Teológiai alapvetés
3.1.1. Kortörténet és bibliamagyarázat
József története az izraeli elbeszélő művészet remekműve, egyetlen, összefüggő egész. Az események
egymásból következnek, és egymásba torkolnak. A cselekmény folyamatosan halad előre, s közben az
emberi jellemfejlődésnek és a munkájába mindent beépítő isteni gondviselésnek hitelt érdemlő képe
bontakozik ki előttünk. József történetének minden mozzanata jól elhelyezhető az ókori Egyiptom életé-
ben, különösen a Hikszosz-uralom idegenbarát korszakában (Kr. e. 18–16. század). Az elbeszélés egyik
nagy értéke éppen a korabeli egyiptomi viszonyok korhű ábrázolása.
Kol 3,12–14 „Öltsetek magatokra azért – mint Isten választottjai, szentek és szeretettek – könyörületes
szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, türelmet, … Mindezek fölé pedig öltsétek föl a szerete-
tet, amely a tökéletesség köteléke”.
A Szentírásban sok helyen találunk öltözködésről, átöltözésről szóló szakaszokat. A ruha elsődleges
feladata az volt, hogy megvédje az embert az időjárás viszontagságaitól, beleértve a nappalok és éjsza-
kák közötti hőmérsékleti különbséget is. Ezen az alapvető feladatán túl azonban sok egyéb szerepe is
volt. Szolgálhatott a személyiség megkülönböztetésére (1Móz 27,15; 37,33), vagy szociális helyzet,
társadalmi rang (Eszt 6,8; Lk 16,19k), vallási hovatartozás (4Móz 15,38; Mt 23,5), papi (2Móz 28),
prófétai (2Kir 1,8; Mt 3,4) szolgálat kifejezője lehetett. Szolgálhatta az ember felékesítését, a szeretet és
megbecsülés jelét (Lk 15,22), s az ember megszégyenítését. József története ezt mind elénk adja.
Régi és új, amelyek nem férnek meg egymással. A hit útjára térés is leírható az átöltözés képével.
Az Istenhez tért és az Isten igéjét követő ember leveti a régi, ó-embert, és felöltözi az új embert, akit
Krisztus megváltó munkája megtisztított, megmosott. A hitre jutó ember úgy tekint levetett ó-emberére,
mint ahogy a friss, tiszta ruhába öltözött ember néz a levetett, koszos ruháira. Az új ember felöltözésé-
nek egyetlen, emberi feltétele van, levetkőzni az ó-embert, mert nem adja könnyen magát! Luthernek
tulajdonítják azt a mondást, amikor az ó-emberről beszél: „Úszik utánam a dög!” A Heidelbergi Kátéban
olvassuk: 88. Hány részből áll az igazi bűnbánat, vagyis az ember megtérése? Kettőből: az ó-ember
megöldökléséből és az új ember megelevenítéséből. 89. Mi az ó-ember megöldöklése? Az, hogy bűnein-
ket szívből fájlaljuk, egyre jobban gyűlöljük és kerüljük azokat.
Pál apostol ezt írja:”… levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új em-
bert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul...” Levetkőztétek – felöltöztétek. Többször írja
ezt felszólításként is: vetkőzzétek le, mint egy-egy ruhadarabot egymás után, az eddig rátok jellemző
vonásokat, és öltözzétek fel Jézus Krisztusnak a jellemét. Isten tehát egy teljes átöltözést akar. Nem azt

42 43

mondja, hogy a régire vegyétek fel az újat, hanem vetkőzzétek le, és csak azután öltözzétek fel a Krisz-
tust. Úgy induljunk el a mai szolgálatra a gyermekek közé, hogy kérjük Istent, áldjon meg bennünket az-
zal, hogy nem a mi fáradtságunkat, emberi gyengeségeinket, feszültségeinket, hanem Krisztus jellemét
láthassák rajtunk a gyerekek, mert mi is ebbe a „tiszta ruhába” öltöztettünk át kegyelemből.
3.2. Ráhangoló játék
1. Kesztyűhúzás és pólóhúzás időre
Eszközök: több pár textilkesztyű (zsenilia), ami könnyen kifordul, nagyméretű pólók, amik könnyen
fel-le húzhatók. Csapatonként két-két doboz vagy kosár, egy a startnál, amiben elő vannak készítve a
ruhadarabok, egy az érkezésnél, amibe bele kell gyűjteni a darabokat.
A lenti játékszabályok ismertetése után kérdezzük meg, hogy adott idő alatt összesen hány kesztyű,
majd póló juthat át rajtuk keresztül a célba? Mennyit vállal be a csoport?
A gyermekeket csoportokra osztjuk, legalább 8 fő kerüljön egy csoportba. Ha kevesen vannak a tá-
borlakók, akkor maradhatnak egyben is. Kartávolságra sorba állítjuk őket, s a kesztyűkhöz két kezüket
kell kitárt újjakkal tartaniuk: két csapattárs feladata, hogy az első gyermek kezére feladja a kesztyűt,
aki, amikor mindkét kezén fenn a kesztyű, odafordul a következő társához, és a két segítő lehúzza, majd
(kifordulva) feladja a következő gyermek kezére, aki aztán fordul a 3. társához, és így tovább. Amikor
egy pár kesztyű megérkezett, lehet indítani a következőt. A cél, hogy adott időre minden kesztyű elfogy-
jon. Esetleg a két segítő beállhat a sor végére, és a sort kezdő két gyermek a következő segítő. (Érdemes
a gyerekeknek tervezési időt adni, hogy hogyan tudnák a leggyorsabban végrehajtani a feladatot – ha
valóban zsenília kesztyűkkel tudjuk játszani, akkor, ha összeérintik az ujjaikat egymással az áthúzás
pillanataiban, akkor alig kell igazítani a kesztyűkön.)
A feladatot a csoportok között lehet versenyszerűen is végrehajtani, de talán érdemesebb a nagy közös
célt kitűzni, így minden csapat tagjai érezhetik, hogy egyformán fontos a legkisebb teljesítmény is.
Ez után, ha van még kedv, hasonlóan megtörténhet a pólóhúzás is, itt elég egy segítő, és adjunk terve-
zési időt. (A gyors haladás érdekében az első gyermekre felhúzott pólót úgy lehet tovább adni leggyor-
sabban, hogy a második társa felé fordulva, egymás vállát megfogják a póló ujjában, így csak át kell
húzni egyik gyermekről a pólót a másikra.)
Ha csak 1 pár kesztyűnk van, egy pólónk, akkor jelöljünk ki a kezdő vonaltól egy akkora távolságot,
amin nem ér végig a csoport, csak úgy, ha legalább kétszer sorra kerülnek a játékosok. Vagyis az utolsó
mindig előre szalad. Ez esetben játsszuk úgy, hogy a csoport maga döntse el, mennyi idő alatt juttattja
el a ruhadarabot a célba.
Az élménypedagógia módszereit alkalmazva, ha van még idő és kedv, akkor lehet emelni a tétet az
időkeret csökkentésével, vagy a mennyiség növelésével, vagy ha nem sikerült vállalni a teljesítést, meg
lehet beszélni, hogyan lehetne hatékonyabban végrehajtani a feladatot, és a javaslatok figyelembevéte-
lével újra indítani a játékot.
Lehetséges kerettörténet: Az ókori Egyiptomban járunk, ahol a fáraó kissé fél, ezért az új ruháit csak
úgy hajlandó felvenni, hogy előtte a rabszolgáin kipróbálja, nem itatták-e át mérgező anyaggal, ami,
ha hozzáér a bőréhez, elveszi az életét. Ezért vannak kifejezetten erre tartott rabszolgái, akiknek az a
feladatuk, hogy az új ruhákat teszteljék. A mai napon a fáraó még nem tudja, melyik ruháját vegye fel,
ezért a teljes ruhatárát tesztelni szükséges.
A kesztyűvel a történetmondás eszközét vezethetjük be, a kerettörténettel a színhelyet, néhány jellem-
ző fogalmat: rabszolga, fáraó, kiszolgáltatottság.
2. Ha utazna, mit vinne magával?
A játékot kisebb-nagyobb csoportokban játszhatjuk. A feladat, hogy a csoport tagjai – egy kiküldött
tagon kívül – beszéljék meg, hogy kire gondolnak. Egy valaki, akit kiküldünk a megbeszélés idejére,
nem tudja, de az ő dolga, hogy kitalálja, kire gondolt a csoport. A csoport tagjainak olyan tárgyakat,
44
avagy: Hölgyeim és Uraim!
dolgokat (kedvenc tevékenységhez, hobbyhoz köthető tárgyak – pl. foci, roller, pecabot, csuka, kedvenc
ruhadarabja, kedvenc étele – vagy nem bántó (!) gyengeségeire utaló eszközöket – pl. ha mindig késik:
óra) kell mondaniuk, amik jellemzik a „titkos” személyt. Mit csomagolnál neki a bőröndbe, ha elutaz-
na? – kérdéssel indítva a gyermekek válaszai alapján kell rájönnie a kiküldött személynek, hogy kire
gondolt a csoport.
Egymás jobb megismerése, kommunikáció, jó hangulat a játék eredménye, de egyúttal bevezethetjük
a tanítás egyik eszközét, a bőröndöt is, valamint az úton lét gondolatát.
Bevezető, ráhangoló kérdések:
Hogyan éreztetik veletek a szüleitek, hogy nagyon szeretnek benneteket?
Akinek van testvére, attól kérdezem: előfordult-e már, hogy nagyon megharagudtatok egymásra? Ös�-
szevesztetek?
Ma egy olyan családba pillantunk be, ahol az egyik gyermeknek Isten különös utat szánt, amit csak
úgy tudott végig járni, csak úgy tudott a célhoz, a rá bízott küldetéshez megérkezni, hogy nem önmagát
nézte, hanem egyre határozottabban és egyre elkötelezettebben Istenre tekintett.
3.3. Kerettörténet
3.3.1. A történet
Kis méheink a fal előtt állnak, Szuri rosszkedvű. Szorgos megérkezik.
– Dolgozók vagyunk, mindig dolgozunk! – köszön.
– Dolgozók vagyunk, mindig dolgozunk! – válaszolnak a fiatalok, Szuri kevésbé lelkesen.
– Mi a baj Szuri? – kérdi Szorgos.
– Semmi… - sóhajt a kérdezett.
– Akkor pedig van valami - vakarja meg a fejét Szorgos – , mi nyomja a szívedet?
Szuri kifakad:
– Annyira fárasztó egész nap, minden nap csak repkedni, meg virágport gyűjteni! 4-5 kilométerre
van a rét, annyiszor repkedek ki-be a kaptárba, hogy már nem is emlékszem! Zsibbadnak a szár-
nyaim, lehúznak a kosárkáim! És 1 kg mézhez 2 millió virágot kell találnom, már ha az jó virág,
mert ha nem olyan jó, akkor abból vagy ÖTMILLIÓT! Eszméletlen! Én nem akarok többet kire-
pülni, én csak egész nap feküdni meg enni akarok, mint a Királynő! (Erre mindenki tiszteleg).
– De mi dolgozók vagyunk, nekünk nem az a feladatunk – mondja Fürge.
– Nekem is tetszik a fehér koronája, de hogy aaannnnnnnyiiiiiii herét elviseljek, na ne – folytatja Repke.
– Kedveseim, a Királynő – (mind tiszteleg) – élete sem könnyű ám! – kezdi Szorgos. – Nem le-
het akárki Királynő – (mind tiszteleg) –, annak születni kell! A különleges kis pete, különleges
nagyméretű méhsejtben növekszik, különleges ételt kap, MÉHPEMPŐT (Méhpempőőő… nyögi
vágyakozva Szuri), majd kikelése után megharcol a trónért a többi anyával! Ezután kirepül, hogy
a legügyesebb, legjóképűbb, legformásabb herékkel párosodjon. – (Fürge álmodozón néz, Repke
a szemét forgatja) Szorgos folytatja:
– Ezután hazatér, és megajándékoz minket, a Rajt, sok kis méhecskével! Csak petézik egész nap –
minden nap, naponta 1500–2500 petét is lerak, és biztosítja Rajunk jövőjét!
– Hát, az jó sok gyerek – mondja Repke.
– Valóban, ez nagyon felelősségteljes munka – álmélkodik Szuri –, mégsem olyan könnyű Király-
nőnek (mind tiszteleg) lenni. – Szorgos folytatja:
– Bizony, ahhoz is fel kell nőni. Mint ahogy a mi feladatunkhoz is: a mi dolgunk, hogy etessük és
dédelgessük Őfenségét és a többieket. Építsünk, takarítsunk, és vigyázzunk a kaptárra! Láttátok
a bejáratban az őröket? Őket külön választották ki a feladatra a legbátrabb, legádázabb dolgozók-
ból! Még egy darázzsal is elbánnak!
45

– Hűűű… – csodálkoznak a fiatalok.
– Zümi a kutatóméh, neki a legjobb a memóriája, még a legeldugottabb mezőre is visszatalál, és olyan
szépen táncol! Fürge, te mondtad, hogy elsőre megjegyezted az útvonalat, igaz? Szuri, te meg odata-
láltál a kitűnő szaglásod segítségével, te pedig Repke, hát te… A nehéz kezdés után az egyik legtöbbet
kirepülő méh lettél a rajban, te akár 40 km per óra sebességgel is tudsz repülni! Emlékeztek? Ezért
mondtam azt, hogy mindenkinek van egy adottsága, hogy úgy mondjam, előre kijelölt terv felőle, amit
kapott, amit, ha megért és elfogad, amihez, ha felnő, a többiek életét szolgálja és segíti azzal!
– Igazad van, Szorgos, te pedig a legjobb tanár vagy! – Erre mind megölelik.
3.3.2. Átvezetés a bibliai történethez
Kis méhecske barátunk, Szuri eleinte nem akart arra a feladatra hálás szívvel gondolni, amire képes-
séget kapott. Sok ember is így van ezzel. Nem akarja magára venni azt a küldetést, amivel áldássá lehet
mások számára, mert csak önmagára gondol. Amit pedig Isten gondolt felőle, azzal nem akar törődni. A
Bibliában van egy ember, aki nehéz tanulással, de megértette, hogy Istenre kell figyelnie, és akkor, ha
súlyos körülmények után is, de csodás ruhát és az ahhoz tartozó tisztséget és tisztességet kap. Sokkal
csodásabb tisztséget, tisztességet, öltözetet, mint amilyenre olyan nagyon és másokat is bántóan büszke
volt, amikor kisgyermekként hencegett azzal, hogy milye van. Lássuk, ki ez az ember?!
3.4. Történetelmondás kicsiknek – kesztyűkkel
3.4.1. Történetelmondás kicsiknek – kesztyűkkel – egyedül
Fekete háttér + József- kéz, Isten-kéz,
Kesztyűk:
1. natúr színű
2. tarka
3. rongyos, piszkos
4. csíkos (Nem igazán illik bele a kor ábrázolásába, de a csíkos anyagról a mai gyermekeknek kön�-
nyedén eszükbe jut a rabság, a börtön, így a történet megjegyzéséhez nagy segítség, még ha nem
is korhű.)
5. Hófehér – díszített + gyűrű a hüvelykujjra
Csak a kezek látszanak. Ha nincs segítőnk, a tanítást
végző személy megmutathatja a bőröndbe készített kesz-
tyűket: „ma ezek a kesztyűk lesznek a segítségemre ab-
ban, hogy elmondjak nektek egy újabb bibliai történetet
valakiről, aki nagyon hosszú utat kellett, hogy megtegyen,
de nem volt lehetősége összecsomagolni, jóllehet sokszor
kellett átöltöznie.” A kesztyűket vegyük ki, a Bibliát te-
gyük a bőröndre, és a tanítást végző személy helyezkedjen
el a fekete háttér mögött, a kivágott résen kidugva a kezét.
Egy natúr kesztyűbe bújtatott kéz megjelenik a fekete
háttér előtt.
Mesélő: József a 11-ik gyermek volt a családjában. Mint
a legkisebb, sokáig nem tudtak tőle nagy és nehéz mun-
kát kérni, de az az igazság, hogy szülei nem is akartak.
Édesanyjának, Ráhelnek ő volt az első, nagyon sokára ér-
kezett gyermeke, édesapjának, Jákóbnak pedig az egyetlen
az igazán szeretett feleségétől, Ráheltől. A nagy testvérek
46
avagy: Hölgyeim és Uraim!
végeztek el mindent akkor is, amikor József már nagyobbacska lett, és tudott volna többet segíteni test-
véreinek. De, ami még ennél is szomorúbb volt, az az, hogy a szülei sem úgy bántak vele, mint a többi-
ekkel. Kivételeztek vele. Például úgy, hogy ő egyszer kapott egy olyan különleges cifra ruhát, amilyet
a testvérei sosem.
Itt a József-kéz lebukik, tarka kesztyűt húz a kezére a tanító személy, majd előbukkan, forgolódik, nyúj-
tózkodik, lefekszik, mintha aludna.
Mesélő: Ez tarka volt, színes, díszes, nem olyan hétköznapi, mint a többiek ruhája. A többiek viszont
nem kaptak ilyet. Annyira bántotta ez a kivételezés a testvéreket, hogy igazán rossz gondolatok születtek
bennük: a másik kezünkön is natúrkesztyűvel felbukkan, eltűnik, felbukkan, eltűnik a véleményt alkotó
testvér szimbólum, különböző kézfejtartásokkal: nyitott tenyér, legyintő mozdulat, ökölbe szorított kézfej.
– hát ebből elegem van.
– Na bezzeg neki ma sem kell semmit csinálnia. – Mi itt törjük magunkat, míg őkelme heverészik az
árnyékban.
Isten-kéz – a tanító másik keze – csupaszon, az „alvó” József-kéz fölé
Mesélő: Még nagyobb gond akkor lett, amikor József hencegve az álmait is elmesélte szüleinek és
testvéreinek. Senki nem tudta akkor még, hogy Isten kiválasztotta Józsefet arra, hogy majd az egész
családot rajta keresztül mentse meg, József sem sejtette, hogy Istennek milyen tervei vannak vele, és
ehhez mennyi alázatra és türelemre kell eljutnia, személyiségében mekkora növekedésre van szüksége,
mennyi nehézséget kell Istenbe kapaszkodva legyűrnie, úgyhogy álmait dicsekedve, a maga nagyságá-
ról meggyőződve, nagyképűen mesélte el szüleinek és testvéreinek.
– Hé, gabonakévék voltatok mindannyian (mutatóujjat kinyújtva, ide-oda mutogatva), és az én ké-
vém előtt meghajolt mindenki (a kezet vízszintesen elfektetve, tenyérrel felfelé síkban félkörbe mutatva)
kévéje.
Vagy azt:
– Na most tudjátok mit álmodtam? Csillagok (összezáródó ujjakat hirtelen kinyitva) voltatok mind-
annyian, és az én csillagom előtt borult le mindenki (újból felfordított tenyérrel körbe mutatva)
csillaga.
Hát erre a testvérek úgy begurultak, hogy egy alkalommal, amikor távol voltak a szülői háztól, Józse-
fről se szó – se beszéd, letépték a tarka ruháját (a másik kéz natúr színű kesztyűben, lehúzza erőszakosan
a tarka kesztyűt), és egy kiszáradt kútba hajították (erősen megragadja a csupaszon maradt József-kezet,
és hirtelen ledönti), majd Egyiptomba tartó rabszolga-kereskedőknek eladták.
A következő elbeszélő szöveg alatt a csupasz kéz lassan, lehajtott kézfejjel, megdőlve „ballagjon”.
Mesélő: József nagyon megtört, rájött, mekkorát hibázott, hogy olyan fennhordta az orrát a testvérei
között. Belátta, hogy talán ő is ezt tette volna a testvérei helyében. Eldöntötte, hogy bármi is történik
vele, amíg él, Istent fogja kérni, hogy segítse jobbnak és alázatosabbnak lennie (A lehajló kézfej lassan
felemelkedik, a behajló ujjak kinyúlnak), s Istent fogja kérdezni, hogy mit tegyen, ha döntenie kell.
Rájött, hogy muszáj változnia. Istennek is volt gondja arra, hogy ne tévessze szem elől választottját,
Józsefet (A tanító másik keze finom mozdulatokkal felöltözteti új kesztyűvel a József-kezet): Egyiptom-
ban egy főember, Potifár házába került rabszolgaként. Nagyon jó dolga volt, szelídségének, jóságra
törekvésének az lett az eredménye, hogy, Potifár rá bízhatta Józsefre egész házának az irányítását. Egy
alkalommal azonban, amikor Potifár éppen elutazott hazulról, a felesége nagyon szerette volna, ha Jó-
zsef, ez a fiatal, szép termetű legény szerelméül választja.
(A tanító másik keze élénk színű kesztyűvel illeg-billeg.)
Mesélő: József tudta, hogy mennyire Isten ellenére való, becstelen és helytelen dolog volna, ha el-
fogadná a magát felkínáló hölgyet (József-kéz teljesen elfordul a Potifár-feleség kéztől), erre azonban
Potifár felesége dühös lett, megragadta József ruháját, de ő kibújt a ruhából, és elszaladt. (A Potifár
feleség-kéz erőszakosan lerángatja József kesztyűjét.) Potifár felesége pedig hazug módon kiáltozni kez-
dett:– Segítség, József erőszakkal támadt rám! Amikor segítségért kiáltottam, elmenekült, de itt hagyta
a ruháját. Lássátok, ő a tettes!
47

– Segítség, József erőszakkal támadt rám! Letépte rólam ruháimat!
A hazatérő férjének is ezt hazudta. Potifár azonnal börtönbe is záratta Józsefet.
(Minden kéz eltűnik, csíkozott kesztyűt húzunk a Józsefet szimbolizáló kezünkre, és az lép a színre.)
Mesélő: József nagy türelemmel viselte ezt a jogtalan büntetést. Sőt, igyekezett a börtönben is könyörületes
szívvel segíteni másoknak. Egy alkalommal például a börtönbe került főpohárnoknak és fősütőmesternek az
álmát segített megfejteni azzal, hogy Istent kérdezte, vajon mit jelenthet az, amitől olyan nyugtalan volt a fáraó
két egykori főembere. Isten válaszolt is. (Itt meghajtjuk a József-kéz kézfejét, mintha imádságra borulna le. A
tanító másik keze, kicsit körbe járja, mintha simogatná). Kiderült, hogy a fősütőmester soha nem láthatja többé
a napvilágot, míg a főpohárnok ki fog szabadulni, és visszanyeri tisztét a fáraó mellett. József annyit kért, hogy
a főpohárnok járjon közben érte a fáraónál, hiszen nem volt bűnös, nem tetteazt, ami miatt a börtönben kellett
lennie. Persze a főpohárnok el is felejtette, hogy mit ígért Józsefnek. Azután, ahogy telt-múlt az idő, egyszer ál-
mot látott a fáraó, amit senki nem tudott megfejteni, de a főpohárnoknak eszébe jutott, hogy a börtönben József
megmondta az álmaik alapján, hogy mi fog történni. Azonnal szólt a fáraónak, hogy van valaki a börtönében,
aki talán tudna segíteni. Hívatták is Józsefet (a másik kéz mutatóujja hívogató mozdulatokat tesz, majd a csíkos
ruhát leveszi – egyszerű natúrt felad), kimosdatva, átöltöztetve vitték a fáraóhoz. S amikor József meghallgatta a
fáraó álmát, ismét Istene elé borult imádságban kérve az álmok jelentésének megértését. Amikor kiderült, hogy
az álmok arra figyelmeztetnek, hogy 7 bő esztendő után 7 szűk esztendő fog következni, nagyon megijedtek
Egyiptom vezetői, hiszen tudták, hogy 7 év aszály és termés nélküli év alatt elpusztul minden és mindenki. Jó-
zsef erre, könyörületre indulva az egyiptomi nép iránt, azt a javaslatot tette, hogy gyűjtsék össze a 7 bő esztendő
termését, (kinyúló kézzel, széttárt ujjakkal, majd lassan marokra összezáruló és újra függőlegesre emelkedő kéz)
raktározzák el, és úgy át lehet majd vészelni az ínséges időket. Ez a javaslat annyira tetszett a fáraónak, hogy
azonnal kinevezte Józsefet, hogy ő vezényelje le a raktárak építését, a begyűjtést, s majd a szétosztást is. Új ruhát
kapott József. (József-kezet új, fehér kesztyűbe bújtatjuk, és egy nagyobb gyűrűt is húzhatunk az egyik ujjra.)
Még a gyűrűjét is odaadta a fáraó Józsefnek, és azt mondta: az utánam következő vagy egész Egyiptomban.
3.4.2. Történet elmondása segítőkkel
1. natúr színű
2. tarka
3. rongyos, piszkos
4. csíkos (Nem igazán illik bele a kor ábrázolásába, de a csíkos anyagról a mai gyermekeknek könnyedén
eszükbe jut a rabság, a börtön, így a történet vizualizálásában nagy segítség, még ha nem is korhű.)
5. Hófehér – díszített + gyűrű a hüvelykujjra
6. Továbbá: testvérek egyszerű, natúr színű
7. Potifár felesége – élénk, nőies színű
8. fáraó – fényes, díszített
9. 2 rab – csíkos
A fekete anyagunkon az egyik rés legyen nagyobb, hogy két kéz is kiférhessen, és még néhány rést
vágjunk, de próbáljuk ki, hogy hova kerüljenek ahhoz, hogy minden kéz tulajdonosa megfelelően elfér-
hessen. Azzal segíthetjük még a történet változatosságát, hogy a további szereplők nem mindig ugyan-
azon a résen bukkannak elő. Hátul tehetünk jelzést is a résekhez.
Csak a kezek látszanak. A mesélő lehet külön személy, és a segítők kezei a történet személyei. A
színfal elé elhelyezünk egy bőröndöt, amibe a József-kesztyűket tesszük: „ma ezek a kesztyűk lesznek
a segítségemre abban, hogy elmondjak nektek egy újabb bibliai történetet valakiről, aki nagyon hosszú
utat kellett, hogy megtegyen, de nem volt lehetősége összecsomagolni, jóllehet sokszor kellett átöltöz-
nie.” A kesztyűket vegyük ki, a Bibliát tegyük a bőröndre, és a tanítást végző személyek helyezkedjenek
el a fekete háttér mögött.
Egy natúr kesztyűbe bújtatott kéz megjelenik a fekete háttér előtt.
Mesélő: József a 11-ik gyermek volt a családjában. Mint a legkisebb, sokáig nem tudtak tőle nagy és
48
avagy: Hölgyeim és Uraim!
nehéz munkát kérni, de az az igazság, hogy szülei nem is akartak. Édesanyjának, Ráhelnek ő volt az
első, nagyon sokára érkezett gyermeke, édesapjának, Jákóbnak pedig az egyetlen az igazán szeretett
feleségétől, Ráheltől.
10 natúr kesztyűs kéz bukkan elő a tér másik oldalán, egyszere hajladoznak, mintha munkát végeznének.
Mesélő: A nagy testvérek végeztek el mindent akkor is, amikor József már nagyobbacska lett, és tudott
volna többet segíteni testvéreinek. De, ami még ennél is szomorúbb volt, az az, hogy a szülei sem úgy
bántak vele, mint a többiekkel. Kivételeztek vele. Például ő egyszer kapott egy olyan különleges tarka
ruhát, amilyet a testvérei sosem.
Itt a József-kéz lebukik, tarka kesztyűt húz, majd előbukkan, forgolódik. Majd eldől, mintha aludna.
Mesélő: Ez tarka volt, színes, díszes, nem olyan hétköznapi, mint a többiek ruhája. A többiek nem kaptak
ilyent. Annyira bántotta ez a kivételezés a testvéreket, hogy igazán rossz gondolatok születtek bennük:
A testvér-kezek egy-egy mozdulattal megszólalnak:
– Hát ebből elegem van. (Erős elforduló mozdulat.)
– Na bezzeg neki ma sem kell semmit csinálnia! (Kemény, mutatóujjal való rámutatás.)
– Mi itt törjük magunkat, míg őkelme heverészik az árnyékban. (Ökölbe záródó kéz)
Isten-kéz – a tanító másik keze – csupaszon, az „alvó” József-kéz fölé
Mesélő: Még nagyobb gond akkor lett, amikor József hencegve az álmait is elmesélte szüleinek és
testvéreinek. Senki nem tudta akkor még, hogy Isten kiválasztotta Józsefet arra, hogy majd az egész csa-
ládot rajta keresztül mentse meg. József sem sejtette, hogy Istennek milyen tervei vannak vele, és ehhez
mennyi alázatra és türelemre kell eljutnia. Úgy, hogy álmait dicsekedve, a maga nagyságáról meg.-
győződve, nagyképűen mesélje el szüleinek és testvéreinek. Például azt:
– Hé, gabonakévék voltatok mindannyian (mutatóujjat kinyújtva, ide-oda mutogatva), és az én ké-
vém előtt meghajlott mindenki (a kezet vízszintesen elfektetve, tenyérrel felfelé síkban félkörbe mutatva)
kévéje. (A testvér-kezek hátra hőkölnek, akár hang is jöhet: ne hogy már, na persze, még mit nem, mit
gondol magáról)
Máskor azt:
– Na most tudjátok mit álmodtam? Csillagok (összezáródó ujjakat hirtelen kinyitva) voltatok mind-
annyian, és az én csillagom előtt borult le mindenki (újból felfordított tenyérrel körbe mutatva)
csillaga. (A testvér-kezek ismét hátra hőkölnek, fenyegető mozdulatokat tesznek.)
Hát erre a testvérek úgy begurultak, hogy egyszer, amikor távol voltak a szülői háztól, Józsefről
se szó-se beszéd, letépték a tarka köntösét, és egy kiszáradt kútba dobták, majd Egyiptomba tartó
rabszolga-kereskedőknek eladták. (A testvér-kezek nekiesnek Józsefnek, dulakodással leveszik a
kesztyűt. A következő elbeszélő szöveg alatt pedig a kéz lassan, lehajtott kézfejjel, megdőlve „bal-
lagjon”).
Mesélő: József nagyon megtört, rájött, mekkorát hibázott, hogy olyan fenn hordta az orrát a testvérei
között, annyira elviselhetetlen, kényeskedő és különcködő volt. Eldöntötte, hogy bármi is történik vele,
amíg él, Istent fogja kérni, hogy segítse jobbnak és alázatosabbnak lennie, s Istent fogja kérdezni, hogy
mit tegyen, ha döntenie kell. Rájött, hogy muszáj változnia. Istennek is volt gondja arra, hogy ne téves�-
sze szem elől választottját, Józsefet: Egyiptomban egy főember, Potifár házába került rabszolgaként.
Szelídségének, jóságra törekvésének az lett az eredménye, (József-kezet új, egyszerű kesztyűbe bújtat-
juk) hogy Potifár rá is bízhatta Józsefre az egész házának irányítását. Egy alkalommal azonban, amikor
Potifár éppen elutazott hazulról, a felesége nagyon szerette volna, ha József, ez a fiatal, szép termetű
legény szerelméül választja. (Egy díszes kesztyűs kéz illeg-billeg József-kéz körül.)
Mesélő: József tudta, hogy mennyire Isten ellenére való, becstelen és helytelen dolog volna, ha elfogad-
ná a magát felkínáló asszonyt. Erre Potifár felesége dühös lett, és letépte József ruháit, (a Potifár-feleség
kéz eltűnik, egy segítő gyorsan lehúzza a kesztyűt, majd az ujjak közé vissza helyezve újra feltűnik) majd
hazug módon kiáltozni kezdett, azt híresztelve, hogy József erőszakkal támadt rá. A hazatérő férjének is
ezt hazudta. Potifár börtönbe záratta Józsefet. (Csíkozott kesztyűt húzunk a Józsefet szimbolizáló kezünkre).
Mesélő: József nagy türelemmel viselte ezt a jogtalanságot. Sőt, igyekezett a börtönben is könyörületes
49

szívvel segíteni másoknak. (Két másik, meghajtott rab kéz, mindkettőt felsegítő, emelő mozdulattal megérinti
a József-kéz). Amikor rosszat álmodott a fáraó börtönbe került főpohárnoka és fősütőmestere, segített meg-
fejteni az álmokat. Istent kérdezte, vajon mit jelenthet az, amitől olyan nyugtalan volt a fáraó két főembere.
Isten válaszolt is (itt meghajtjuk a József kézfejét, mintha imádságra borulna le, Isten-kezet fölé tartunk, ami
kicsit körbe járja, mintha simogatná). Kiderült, hogy a fősütőmester soha nem láthatja többé a napvilágot,
(a fősütőmester-kéz eltűnik, a főpohárnok-kéz megöleli József-kezet) míg a főpohárnok ki fog szabadulni, és
visszanyeri pozícióját a fáraó mellett. József annyit kért, hogy a főpohárnok járjon közben őérte a fáraónál,
hiszen nem volt bűnös abban, ami miatt a börtönben kell lennie. (József-kéz meghajlik a főpohárnok-kéz
előtt). Persze a főpohárnok el is felejtette, hogy mit ígért Józsefnek. (József kesztyűt lehúzzuk, és a résben
hagyjuk.) Azután, ahogy telt-múlt az idő, egyszer álmot látott a fáraó, (fényes, díszes kesztyűs kéz bukkan fel)
amit senki nem tudott megfejteni, de a főpohárnoknak eszébe jutott, hogy a börtönben József megmondta az
álmaik alapján, hogy mi fog történni. Szólt a fáraónak, hogy van valaki a börtönében, aki talán tudna segíteni
(Egy kéz hüvelykujja József felé mutat, majd mutatóujja a fáraó felé). Hívatták is azonnal Józsefet, (csíkos
ruha elvéve a résből – egyszerű natúr kesztyűs kéz bukkan elő), kimosdatva, átöltöztetve vitték a fáraóhoz. S
amikor József meghallgatta a fáraó álmát, ismét Istene elé borult (fáraó-kéznek háttal fordulva, meghajolva)
imádságban kérte az álmok jelentésének megértését. Amikor kiderült, hogy az álmok arra figyelmeztetnek,
hogy 7 bő esztendő után 7 szűk esztendő fog következni, nagyon megijedtek Egyiptom vezetői, hiszen tud-
ták, hogy 7 év aszály és termés nélküli év alatt elpusztul minden és mindenki. József erre, könyörületre in-
dulva az egyiptomi nép iránt, azt a javaslatot tette, hogy gyűjtsék össze a 7 bő esztendő termését, raktározzák
el, (kinyúló kézzel, széttárt ujjakkal, majd lassan marokra összezáruló és újra függőlegesre emelkedő kéz) és
úgy át lehet majd vészelni az ínséges időket. Ez a javaslat annyira tetszett a fáraónak, hogy azonnal kinevezte
Józsefet, hogy ő vezényelje le a raktárak építését, a begyűjtést, s majd a szétosztást is. Új ruhát kapott József,
(József-kezet új, fehér kesztyűbe bújtatjuk, és egy nagyobb gyűrűt is húzhatunk az egyik ujjra.) még a gyűrűjét
is odaadta a fáraó Józsefnek, és azt mondta: az utánam következő vagy egész Egyiptomban.
3.5. Történet elmondása nagyoknak – bőrönd háttérrel, sematikus ruhákkal
Szemléltetés: bőröndben elhelyezett, vállfákra tett sematikus ruhákkal. A bőrönd kinyitott tetejének belső részén
helyezhetünk el rajzolt hátteret, ami utal arra, hogy hol játszódik a történet. A/4-es lapokon a szkennelt változat
megtalálható, 4 lap tartozik egy háttérhez. A bőrönd akkora legyen, amiben ez a négy lap elfér (A/2 méret, azaz
420X594 mm). Szükséges még néhány aprópénz kis szütyőbe csomagolva, hogy megcsörgethető legyen.
A ruhák: 12 egyszerű, 1 cifra, 1 rongyos, 1 női, 3 csíkos, 1 fehér, 1 fáraós.
Mesélő: A Szentírásban van egy történet, egy jó nagy családról.
Fellapozzuk a Bibliát a megfelelő helyen, és a bőrönd elé
helyezzük. Majd a 12 egymásba akasztott vállfát lassan
felemeljük. Az utolsót leakasztjuk róla, a többit félretes�-
szük a bőrönd felnyitott tetejére, vagy a háttérként szol-
gáló állványzatra akasztva:
József a 11-ik gyermek volt a családjában. Mint a legki-
sebb, sokáig nem tudtak tőle nagy és nehéz munkát kérni,
de az az igazság, hogy szülei nem is akartak. Édesapjá-
nak, Jákóbnak ez a fiú volt az egyetlen az igazán szeretett
feleségétől, Ráheltől.
A nagy testvérek végeztek el mindent akkor is, amikor József
már nagyobbacska lett, és tudott volna többet segíteni testvé-
reinek. De, ami még ennél is szomorúbb volt az, hogy a szü-
lei kivételeztek vele. Például úgy, hogy ő egyszer kapott egy
olyan különleges cifra ruhát, amilyet a testvérei sosem.
Ráteszünk a vállfánkra egy tarka anyagdarabot.
50
avagy: Hölgyeim és Uraim!
Mesélő: Ez tarka volt, színes, díszes. Annyira bántotta ez a kivételezés a testvéreket, hogy igazán rossz
gondolatok születtek bennük: (megemeljük kicsit az összeakasztott vállfákat)
– Hát ebből elegem van.
– Na, bezzeg neki ma sem kell semmit csinálnia!
– Mi itt törjük magunkat, míg őkelme heverészik az árnyékban.
Mesélő: Még nagyobb gond akkor lett, amikor József hencegve az álmait is elmesélte szüleinek és
testvéreinek. Senki nem tudta akkor még, hogy Isten kiválasztotta Józsefet arra, hogy majd az egész
családot rajta keresztül mentse meg, József sem sejtette, hogy Istennek milyen tervei vannak vele, és
ehhez mennyi alázatra és türelemre kell eljutnia, személyiségében mekkora növekedésre van szüksége,
úgyhogy álmait dicsekedve, a maga nagyságáról meggyőződve, nagyképűen mesélte el szüleinek és
testvéreinek. Például azt, hogy gabonakévék voltak mindannyian, és az ő kévéje előtt hajlongott min-
denki kévéje.
Vagy azt, hogy csillagok voltak mindannyian, és az ő csillaga előtt borult le a többiek csillaga.
Hát erre a testvérek úgy begurultak, hogy egy alkalommal, amikor távol voltak a szülői háztól, Jó-
zsefről se szó-se beszéd, letépték a tarka köntösét,
(lerántva a vállfáról eldobjuk) és egy kiszáradt kútba hajították a testvérüket. (A vállfát a bőröndbe
ejtjük.) Majd Egyiptomba tartó rabszolga-kereskedőknek jó pénzért eladták. (A bőröndbe készített, kis
szütyőbe helyezett aprópénzt megcsörgetjük.)
Mesélő: József rájött (a vállfát felemeljük, dobunk rá egy szennyezett ruhát, azután lassú haladó moz-
dulatokkal mozgatjuk), mekkorát hibázott, hogy így fenn hordta az orrát, elviselhetetlen volt. Eldöntötte,
hogy bármi is történik vele, amíg él, Istent fogja kérni, hogy segítse jobbnak és alázatosabbnak lenni.
Istennek pedig volt gondja arra, hogy ne tévessze szem elől választottját, Józsefet: Egyiptomba vitték,
ahol egy főember, Potifár házába került rabszolgaként. (Új háttéren: piramis, ház. A vállfán lecseréljük
a ruhát egyszerű, rendezettebb anyaggal.)
Jól alakult a dolga, szelídségének, jóságra törekvésének az lett az eredménye, hogy Potifár rá is bízta
Józsefre az egész házának irányítását. Egy alkalommal azonban, amikor Potifár éppen elutazott hazul-
ról, a felesége nagyon szerette volna, ha József, ez a fiatal, széptermetű legény szerelméül választja.
(Díszes, nőies ruhadarabot lengetünk József előtt.)
Mesélő: József tudta, hogy mennyire Isten ellenére való, becstelen és helytelen volna, ha elfogadná
a magát felkínáló asszonyt. Erre az asszony dühös lett, megragadta József ruháját, de József kibújt belő-
le, és elszaladt. (Itt József vállfáról áttesszük a Potifárnéhoz a ruhát.) Hazug módon azt kiabálta, hogy
József erőszakkal támadt rá. A hazatérő férjének is ezt hazudta. Potifár börtönbe záratta Józsefet. (Csí-
kos ruhadarabot terítünk a Józsefet szimbolizáló vállfára, a háttérben a rácsozott kép kerül elő.)
Mesélő: József nagy türelemmel viselte ezt a jogtalanságot. Igyekezett a börtönben is könyörületes
szívvel segíteni másoknak. (Két másik csíkos anyaggal leterített vállfát akasztunk a bőröndre.)
Amikor például a fáraó két főembere is börtönbe került, és furcsát álmodtak, a főpohárnoknak és fősü-
tőmesternek az álmát segített megfejteni úgy, hogy Isten elé vitte az idegenek gondját. Kissé lejjebb és
előrébb engedjük a vállfát, így a rajta lévő anyag térdeplő helyzetet formáz.
Vajon mit jelenthet az, amitől olyan nyugtalan volt a fáraó két főembere. Isten válaszolt. Kiderült, hogy
a fősütőmester soha nem láthatja többé a napvilágot (bőröndbe ejtjük az egyik vállfát), míg a főpohárnok
kiszabadul (a másik vállfát a bőröndtől távolabb kiakasztjuk valahova, esetleg ahol a fáraóét már előre
kitettük), és visszanyeri tisztét a fáraó mellett.
József annyit kért, hogy a főpohárnok járjon közben érte a fáraónál, hiszen nem volt bűnös abban,
ami miatt a börtönben kell lennie. Persze a főpohárnok el is felejtette, hogy mit ígért Józsefnek. Azután,
ahogy telt-múlt az idő, egyszer álmot látott a fáraó, amit senki nem tudott megfejteni, de a főpohárnok-
nak eszébe jutott, hogy a börtönben József megmondta az álmaik alapján, hogy mi fog történni, s szólt
a fáraónak, hogy van valaki a börtönében, aki talán tudna segíteni. Hívatták is azonnal Józsefet (csíkos
ruha le – egyszerű natúr fel), kimosdatva, átöltöztetve vitték a fáraóhoz. S amikor József meghallgatta
a fáraó álmát, ismét Istene elé borult, kérve az álmok jelentésének megértését. Amikor kiderült, hogy az
álmok arra figyelmeztetnek, hogy 7 bő esztendő után 7 szűk esztendő fog következni, nagyon megijed-
51
 avagy: Hölgyeim és Uraim!

tek Egyiptom vezetői, hiszen tudták, hogy 7 év aszály és termés nélküli év alatt elpusztul minden és 3.8. Ismétlő kérdések
mindenki. József erre, könyörületre indulva az egyiptomi nép iránt, azt a javaslatot tette, hogy gyűjt-
sék össze a 7 bő esztendő termését, raktározzák el, és úgy át lehet majd vészelni az ínséges időket. Ez – Hány testvére volt Józsefnek?
a javaslat annyira tetszett a fáraónak, hogy azonnal kinevezte Józsefet, hogy ő vezényelje le a raktárak – Kik voltak József szülei?
építését, a begyűjtést, s majd a szétosztást is. Új ruhát kapott József: még a gyűrűjét is odaadta a fáraó – Miért haragudtak meg a testvérek Józsefre?
Józsefnek, és azt mondta: az utánam következő vagy egész Egyiptomban. – Hogyan veszítette el a cifra köntösét József?
– Hogyan szabadultak meg a testvérek a hencegő öccsüktől?
3.6. Tanítás – Hol és kinek lett a rabszolgája József?
– Hogyan veszítette el a rabszolga ruháját?
Eszközök: kis méretű zokni, kicsi póló, kicsi sapka. A tanítást végző személy próbálja felvenni ezeket, – Milyen emlékezetes dolgot tett a börtönben József?
de nyilván nem fognak rámenni. Az a cél, hogy kimondják a gyerekek: azért, mert kinőtte azokat. Mi- – Hogyan veszítette el a rabruháját hősünk?
lyen az, amikor kisebb ruhában van valaki, mint ami kellene neki? Mulatságos… – Ki álmodott 7 bő és 7 szűk esztendőről?
– Milyen tanácsot adott József a fáraónak, hogy megmenekülhessen a birodalom?
József életének egy jelentős szakasza azzal telt, hogy folyton ruhát cserélt. Nem azért, mert ő – Hogyan, mivel jutalmazta meg a fáraó Józsefet a tanácsáért?
akart folyton átöltözni, hanem azért, mert az életének körülményei úgy alakultak, hogy meg kellett
válnia a korábbi ruháitól, már nem voltak jók. Mivel azonban Istennek nagy és változtathatatlan 3.9. Kézműves foglalkozás
terve volt Józseffel, ezért mindvégig mellette volt, és József – hála érte Istennek – felismerte, hogy
nem békétlenül, nyafogva és háborogva kell a nehéz körülményei között élnie, hanem Istenére Kicsiknek – tarka köntös ruhaanyagból vágott mozaik kockák. Természetesen, készíthető más alap-
tekintve, alázattal, szelíden. Az idő haladtával nem csak a karjai növekedtek, nem csak a lába lett anyagból is (pl. krepp papír, színes papír). Az adott anyagokat apró darabokra vágjuk, amikből a gyere-
hosszabb…, a hisztiző kisgyermekből fel kellett nőnie Isten választott emberévé. Alázattal és tü- kek egy köntöst formáló felületet fednek be ragasztó segítségével.
relemmel kellett kivárnia, míg körülményei jóra fordulnak, mert a rossz dolgok nem jelentik azt,
hogy elhagyta őt az Isten. Ebben a nagyon komoly lelki növekedésben juthatott el oda, hogy fel- Kihagyhatatlan a József öltöztető, itt a legaktuálisabb öltöztethető figurát készíteni.
emelte őt Isten arra a nagy pozícióra, ami ahhoz kellett, hogy József családja megmenekülhessen,
túlélje az aszályos, termés nélküli éveket. A testvérek ugyanis maguk mentek többször is élelemért Nagyoknak – egyiptomi nyakdísz kör alakú pa-
Egyiptomba, amikor beköszöntött az ínség. Csakhogy nem ismerték meg Józsefet. József felismerte pírtányérból.
testvéreit, és bár kicsit megnehezítette a dolgukat, de nem állt bosszút rajtuk. Sőt, nagy szeretettel A papírtányért egy helyen bevágjuk, a közepét
látta el őket mindazzal, amire szükségük volt. Isten terve volt, hogy így őrizze meg az ő választott- kivágjuk, és az így maradó keret kb. 4–5 cm-es
jait arra, hogy valóban nagy néppé sokasodhassanak. De ez csak úgy volt lehetséges, hogy József részét levágjuk, hogy nyakba akasztható legyen a
figyelt Istenre, rábízta magát, és a fizikai, konkrét öltözködésein túl a személyiségében újra és újra dísz. A papírfelületet ezután szabadon lehet díszí-
képes és hajlandó volt magára venni olyan tulajdonságot, amit Isten az ő igéjében, a Szentírásban teni, bármilyen eszközzel: zsírkréta, festék, filc,
kér tőlünk is, ma is. Sokan mondják magukról, hogy hát ők ilyenek, meg olyanok és kész, nem strasszkövek felragasztása stb. Ha a kört nem kö-
tudnak változni. Ez nem igaz. Isten segítségével sok rossz tulajdonságunkon úrrá tudunk lenni, és ő zépről vágjuk ki, hanem eltoljuk a szétvágás irá-
képessé tesz bennünket olyan dolgokra, amiket magunkról sosem feltételeznénk. Isten azt szeretné, nyába, ívesen vékonyodó formát alakíthatunk ki,
ha olyan gyermekei lennénk, akiknek a döntéseit, tetteit és szavait nem a saját indulatuk, hanem az így még eredetibb darabot kapunk.
Isten iránt érzett szeretetük határozza meg. Luther Márton mondta: „Ha mindenki az embertársáért
élne, tele lenne a világ istentisztelettel”. Egyiptomi nyakdísz régi pólóból.
Nem használatos, egyszínű pólóknak vágjuk
3.7. Aranymondás ki a nyakkörnyékét. Textilfilccel, textilfestékkel,
csillámragasztóval, strasszkövekkel, madzagok-
Kol 3,12–14 Öltsetek magatokra azért – mint Isten választottjai, szentek és szeretettek – könyörületes kal díszítsük.
szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, türelmet … Mindezek fölé pedig öltsétek föl a szeretetet,
amely a tökéletesség köteléke.
A történetbe illő ruhadarabokon helyezzük el az aranymondás szavait, belekeverve a ruhák közé olyan
darabokat, amik nem illenek a történetbe. Ezekre is helyezzünk szavakat. Válogatás után rakják sorba 3.10. Élménypedagógiai foglalkozás
a gyerekek, majd hangosan olvassák, aztán egy-egy ruhát vegyünk ki a sorból, így próbálják memori-
zálni. A valódi ruhadarabok helyett vághatunk ki ruhaanyagokból stilizált darabokat, de ha nincs hadra Gabonatároló építés
fogható ruhaanyagunk, papírra kinyomtatott ruhaképeket is használhatunk. Ezek nyomtatható sablonjai Előre elkészítünk olyan eszközöket, apró tárgya-
az aranymondással és oda nem illő öltözetek képei is találhatóak a digitális verzióban. kat, amiket fel akarunk használni (kupakok, épí-
tőkockák, gyufásdobozok, bármi). 4–5 fős kisebb csoportokra osztjuk a gyerekeket, s annak megfelelő-
en készítjük elő az eszközöket, hogy minden csoportnak mindenből ugyanaz és ugyanannyi legyen. Egy

52 53

adag eszközzel pedig a minta készül majd el. A minta eszközökből lerakunk egy képzeletbeli építményt,
bármilyet, amit kinevezünk gabonaraktárnak. Ezt a gyerekek nem láthatják. A feladat az lesz, hogy
egyesével kell a kisebb csoportokból a mintához érkezniük, jól nézzék meg, és emlékezetből felépíteni
ugyanazt a kisebb csoportjukban. Minél bonyolultabb építményt alkotunk, annál fontosabb lesz min-
den egyes csapattag információja, ne kíméljük őket. Ha még szeretnénk nehezíteni, lehet egy küldöttet
kiválasztani, s ő az egyetlen, aki láthatja az építményt, megszabhatjuk azt is, hogy maximum hányszor
nézheti meg, és a csapat tagjai egyesével kell, hogy a látó által elmondott információ alapján építsenek.
Itt ne szabjunk időkorlátot, elég bonyolult építmény esetén nagy szokott lenni az izgalom és a teljesí-
tőképesség. Tovább úgy lehet esetleg fokozni az együttműködést, hogy a csapattagok közül lesz egy, aki
csak építhet, de ő sajnos nem lát 😊. Ezt a nehezítést akkor érdemes beletenni a feladatba, ha már jól
összeszokott gyermekek a csapatok tagjai.
Lehetséges kerettörténet:
Mint emlékezhettek, Józsefet a fáraó megbízta, hogy Egyiptom egész területén gondoskodjon arról,
hogy a bő esztendőben termett gabona jelentős részét elraktározzák a szűkös évekre. Ehhez József az
egyiptomi mesterekkel tárolókat tervezett. Az idő azonban szűkös volt, sietni kellett, nem volt idő kőbe
vésni a terveket, úgyhogy a mérnökök és szakemberek emlékezetére bízták azokat. Ti vagytok azok a
szakik, akik láthattátok az elképzelést, és a ti információitok alapján a birodalom egy-egy pontján nektek
újra kell építeni azt, amit láttatok.
Az elkészült munkákat a játék végén hasonlítsák össze az eredetivel a csoportok.
Feldolgozás folyamatát segítő kérdések:
– Sikerült-e teljesen ugyanazt építenetek?
– Mi volt a legnehezebb a játék során?
– Volt-e a csoportban olyan helyzet, amikor nem értettetek egyet? (Ha volt, hogyan mozdultatok el
a vitás pontról?)
– A nem látó építők kaptak-e elég segítséget? Hogyan érezték magukat a feladatukban? Mi segíthe-
tett volna többet?
– Mit gondolnak, számít-e, hogy ugyanazt építették fel, vagy nem sikerült precízen a feladat? 😊
– Mit tanultak, tanultak-e valamit a játéktevékenység során?
3.11. Áhítat
Az áhítathoz a digitális verzió tartalmaz egy PPT-t, ha szeretnénk szemléltetést, és van lehetőség a
kivetítésre.
Ma sok kérdéssel érkeztem hozzátok:
Ismertek nagy ruhamárkákat? Nézzétek: Igazi luxusmárkákra gondolok, pl: Giorgio Armani – 250
ezer dolláros ruhája, Tom Ford – cipő 2 millió dollár, Christian Dior 2 millió dolláros ruhája. Csak pislo-
gunk, igaz? Ezek, még ha csinosak is, nem kellenek, nem kell, hogy célul tűzzük ki a megszerzésüket.
Van közöttetek olyan, aki nagyon sokat öltözködik? És olyan, aki nagyon utál öltözködni?
Mondjatok olyan helyzeteket, amikor illik, szükséges átöltözni (ünnepély, színház, étterem, fahordás,
fűnyírás, időjárás, növekedés, stb.) Miért kell átöltözni ilyenkor?
Mit olvasunk le egy ember ruházatáról? (gazdagság-szegénység, tisztaság, elhanyagoltság, nehéz
munka, szórakozás stb.)
József elég sokat öltözködött, amint emlékezhettek rá. De talán arra is emlékeztek, hogy nem az volt
az öltözködésének a lényege, hogy mást akart, jobban akart kinézni, vagy az aktuális divatnak hódolt,
hanem az életének egy-egy fordulópontjánál történt a ruhaváltás. Ezek a fordulópontok Isten terve és
vezetése alapján érkeztek el az életébe. Eleinte talán fogalma sem volt arról, hogy mi történik vele, de
aztán teljes szívével Isten felé fordult, így a hisztiző, önző gyermekből olyan emberré növekedhetett, aki
képes betölteni azt a rendeltetést, amire őt Isten kiválasztotta. Ehhez azonban időről időre újra kellett
gondolnia azokat az emberi vonásokat, amik jogosaknak tűnhettek talán, de nem segítették az emberré,
54
avagy: Hölgyeim és Uraim!
az Isten szerinti értékes, a környezetében lévő embertársainak segítségére váló emberré formálódnia. Ez
magunktól nekünk sem megy. Nem csak fizikai értelemben kell felnövekednünk, gyermekből felnőtté,
hanem belső, lelki értelemben is. Sok olyan felnőtt van – képzeljétek –, akik egy nehéz élethelyzetben,
vagy egy összezördüléskor úgy reagálnak, mintha óvodások lennének, akiknek még nincsen szókincsük
arra, hogy kifejezzék az érzéseiket, a bennünk zajló folyamatokat. Ahelyett, hogy megfogalmaznák a
problémáikat és a másikat meghallgatnák, csapkodnak, sírnak, toporognak, dühöngenek. Pedig Isten
kész segítségünkre lenni abban, hogy olyan készségekkel, képességekkel gazdagítson bennünket, amik
meghallgatóvá, őszintévé, segítőkésszé, türelmessé, alázatossá, sőt, könyörületessé tesznek. De ezeket
valóban csak Isten segítségével ölthetjük magunkra. Mert csak tőle látjuk. Tőle ezt kapjuk. Végtelen
türelemmel várja, hogy merjünk bízni őbenne. Mérhetetlen alázattal vállalta, hogy emberré lesz, csakis
azért, hogy velünk együtt lehessen, azért, hogy megismerhessük. Az ő Jézus Krisztusban megmutatott
és kitárt könyörületes szíve, szeretete lehet egyedül csak a példánk abban, ahogyan az emberek felé
fordulunk, még akkor is, ha nagyon nagy sebet ejtettek rajtunk. Hiszen az emberek is hatalmas sebet
ejtettek Jézus lelkén – elárulta valaki, másik megtagadta, harmadik nem hitt neki, voltak, akik nem kö-
szönték meg azt, hogy a halálos lepra betegségből meggyógyította őket. Ezek olyan sebek, amik miatt
mi irgalmatlanul elfordulunk valakitől. Jézus Krisztus pedig annyit mondott a kereszten: Atyám, bocsáss
meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek… Ekkora alázat, könyörület, irgalmasság, szelídség, türelem,
jóság volt, van az ő szívében… Megteheti, hogy kéri tőlünk is. Ez a kérés nem parancs, hanem egy
olyan kiváltságos lehetőség, ami nem mindenkinek adatik. Ami nagyon egyedi és ritka. Ami még a világ
legdrágább ruhamárkájának darabjainál is értékesebb.
3.12. Énekek
A mélyből hozzád száll szavam
2. Ha ajkam vétett ellened, Krisztus kegyelmezz!
A jó hírt zengjem csak veled, Krisztus kegyelmezz!
Segíts! Segíts! Ne hagyj! Ne hagyj! Nézd, rám tör a bűn már,
Te adj! Te adj! Erőt! Erőt! Krisztus, kegyelmezz!
3. Ha arcod fényét elfedem, Krisztus kegyelmezz!
Te újból szólíts, Istenem, Krisztus kegyelmezz!
Segíts! Segíts! Ne hagyj! Ne hagyj! Nézd, rám tör a bűn már,
Te adj! Te adj! Erőt! Erőt! Krisztus, kegyelmezz!
55
 avagy: Hölgyeim és Uraim!

Teremtő Istenünk 4.1. Teológiai alapvetés

4.1.1. Bibliai kifejezések és kortörténet

A próféta szó a görög pro és phémi szavakból tevődik össze: prophanai. Jelentése: valakinek a nevé-
ben beszélni, valaki helyett szólni. A Szentírásban olyan ember, aki az Isten akaratát közvetíti. A LXX
fordítói a héber „nabi” szót fordították így, ami annyit jelent: Isten nevében a tőle kapott, múltra, jelenre
és jövőre vonatkozó parancsot másokkal közölni.
Illés – héberül Élijahu (‚Jahve az Isten’, „Istenem az Uram”) Isten választott szócsöve. Az izraeli
2. Szívem benned bízik, :/: Aháb király (Kr. e. 874–853) idején töltött be prófétai tisztséget. A Királyok könyve szerint Tisbéből
Hozzád fohászkodik; való, de sem személyéről, sem Tisbe hollétéről nem maradt fenn történelmi dokumentum. Isten Izráel
Nézz csendesen, történetének egy igen fontos szakaszában működött rajta keresztül, szolgálata 27 évet ölel fel és egyút-
Kegyelmesen, tal a Baál-kultusz végét jelölte Izráelben. Nagy szárazságot jövendölt három évre, ami be is teljesedett:
Fájdalmimon, ezzel lépett fel jelképesen Baál kultusza ellen, amelyet a királyné, Jezabel terjesztett el Izraelben, Baált
Bánatimon ugyanis a termékenyítő esők istenének tartották. Illés az Úr segítségével számos csodát vitt véghez
Könyörülj kegyesen. (megszaporította a szegény sareptai asszony olaját és lisztjét, halottat támasztott fel, tüzet kért imádság-
3. Tudom, hogy kegyelmed :/: ban az égből, kettéválasztotta a Jordán vizét). Élete nem szűkölködött megpróbáltatásokban és nehéz-
Enyhít mindeneket, ségekben sem. Időnként nagyon határozottan és bátran lépett fel, máskor félelmei felülkerekedtek rajta.
Bús szíveket, Végül utódjául szemelte ki és avatta fel Elizeust, majd tüzes lovak vonta szekér ragadta elevenen az
Sebeseket, égbe. Mennybe ragadtatása is kitüntetettségét jelzi, ez korábban egyedül Énoknak jutott. Jézus Krisztus
Szegénységben, mennybemenetelének előképeként is értelmezik sokan.
Betegségben Elizeus – jelentése: Isten megszabadít. Ábél-Mehólából való (1Kir 19,16). Tehetős földműves családba
Ellankadt fejeket. született. Isten Illés próféta utódjául választotta ki. Az elhívás pontos évét nem ismerjük, Aháb uralkodásá-
4. Jelen van az idő, :/: nak a vége felé lehetett, és számítások szerint több, mint ötven évig volt aktív. Illés mellett prófétatanítvány
Hogy te, jó segítő, volt. Bensőséges kapcsolat alakult ki köztük. Elizeus az utolsó percig sem akart mesterétől elszakadni
Meghallgatod (2Kir 2,1–8), Illés pedig tanítványa kívánságát szerette volna még teljesíteni. Elizeus azt kérte, hogy Isten
Siralmimat, Lelke kétszeres erővel legyen benne, mint ahogy Illésben volt. A kérés teljesítése Istenre tartozott, aki a
Nékem adod kérés meghallgatásáról azzal adott jelt, hogy Elizeus láthatta Illés elvitelét. Elizeusnak tekintélye volt a ki-
Tanácsodat rályi udvarban (2Kir 4,13; 13,14), jelentősen befolyásolta is kora politikai eseményeit. Élete során számos
Mert tudod sorsomat. csodát tett (pl. meggyógyította a leprás Naamánt, feltámasztotta a súnémi asszony halott fiát, megtisztította
5. Megváltó Istenünk, :/: a mérgezett vizet, a csúfolódó gyermekeket megátkozta s az átok nyomán medvék rontottak rájuk, több
Szabadító Urunk: alkalommal győzelemhez segítette Jórám királyt, megjövendölte Samária szabadulását az arámi ostrom
Vagy paizsom, alól). Halála után a holttestéhez fektetett halott férfi feltámadt. Az emberek közötti szolgálatában a gyógyí-
Fő orvosom, tás munkáját összekapcsolta a tanítással – így őt is a Messiás előképének tartják.
Reménységem,
Idvességem 4.1.2. Napindító áhítat munkatársaknak
És gyönyörűségem.
„…szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!” (Zsolt 73,26b)
Réges-régi, majd’ 3000 éves hitvallás az egyedüli biztos pontról, ami a világban van: Istenről. A kő-
szikla a változhatatlanság, a szilárd alap képe. Az örökség pedig annak szimbóluma, ami vár ránk,
4. nap – Illés Elizeushoz kerülő palástja amit kapunk valaki mástól. Mindannyian örököltünk már, sokfajta örökséget hordozunk. Családi körből
anyagi értelemben lehetett az nyereség, veszteség, testi adottságokban lehetett az erő, de gyengeség is.
Nagyobb közösségtől, barátságokból, vagy akár nemzetünk szintjén szellemi síkon is kaphattunk meg-
Igehely: 2Kir 2,9–23b.25 terhelő, de felemelő dolgokat is. A pszichológia mostanában nagyon sokat foglalkozik az ősöktől átö-
Napi téma: Az örökölt palást üzenete: Isten szeretetből gazdagít rökített eseményekkel, történésekkel, amik a lelkünk mélyén tovább dolgoznak, és meglepő reakciókat,
Napi üzenet: Az elődöktől kapott örökség értékes – örökölt darab a gardróbban Illés és Elizeus folyamatokat, nem ritkán betegségeket váltanak ki. Egyszóval telis-tele vagyunk örökölt dolgokkal, és
Aranymondás: Zsolt 73,26b „…szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!” mi magunk is, akár akarunk, akár nem, rengeteg dolgot örökítünk tovább. Az Istent hívő, önmagát Isten-
nek átadó ember ezeken túl kap és továbbadhat egy mindenek felett álló, mindennél többet érő, a földi
élet egyedüli gazdagságát jelentő, és a halál utáni kérdéseinket illetően örömteli bizonyosságot hordozó
örökséget: magát az Urat. Isten önmagát adja népének örökségül (Jer 10,16). Mi kellhet ennél több,

56 57

hogy Isten velünk van erejével, szeretetével, segítségével, gyógyításával, mindent tudásával, igazságá-
val, mindenhatóságával? A Zsoltár írója ezt felismerte. Vajon hitvallás lehet-e már a mi imádságainkban
is? Bárcsak az lenne…
Erről az elképesztő gazdagságról teszünk bizonyságot a gyermekek között is. Az a megtisztelő lehető-
ségünk, hogy továbbadjuk, örökségül hagyjuk a táborban lévő gyerekeknek is mindazt a reménységet,
derűt, amit mi kaptuk, „nyertünk” azzal, hogy Isten kezébe tettük szívünket.
4.2. Ráhangoló játék
Ezekkel a játékokkal a továbbadás – átörökítés fogalmát vezethetjük be.
1. Add tovább az üzenetet!
A gyerekek álljanak sorba, egymásnak háttal. Az utolsó helyen álló személy a játékvezető, aki
egy összetettebb mozdulatsort eljátszik az előtte állónak – aki természetesen ez időre szembefordul
addig a mutogatónak. Amikor egyszer (!) látta a mozdulatsort, visszafordul a helyére, megérinti
az előtte álló vállát, aki az érintésre szembefordul az addig mögötte állóval, és megfigyeli a moz-
dulatsort. Majd visszafordul a helyére, és ő is megérinti az előtte álló vállát. Így adják tovább a
mozdulatsort, amíg a sor elején álló személyhez el nem jut. Neki mindenki előtt el kell játszania
és értelmeznie kell, amit kapott 😊. Ezt a játékot érdemes úgy játszanunk, hogy több, de legalább
kettő 7–10 fős csoportot alakítunk, és végig nézik egymást a csoportok, sok vidámság kerekedhet
az eltévesztett mozdulatokból.
A mozdulatsorok a játékvezető részéről nagyon egyértelműek, kidolgozottak legyenek, legalább 6–7
mozdulatból álljanak. Kapcsolódhatnak Illés, Elizeus Bibliában feljegyezett tettihez is. Például:
A) Tű befűzése, varrás, majd a varrott ruha megnézése, helyeslése, és összehajtása, kisimítása, letétele.
B) Tál felemelése, liszt beleszórása, sózása, vízzel felöntése, összegyúrása, cipóvá formálása, meg-
szagolgatása, sütőbe tétele.
C) Tök feldarabolása, fazékba tétele, kevergetése, megkóstolása, „elborzadás”, még liszt hozzáadása
kanalazó mozdulattal, keverés, újra kostolás, „finom lett” jelzése.
D) A test vakarása, végig tapogatása, elszörnyülködés, szomorkodás, „észbekapás”, megmosakodás,
törölközés, „megkönnyebbülés”.
Bármilyen mozdulatsort játszhatunk, ha nem akarjuk, hogy kapcsolódjon a bibliai történethez, ját-
szunk motorozást, meszelést, almaszedést, szüretelést, koccintást, ruhapróbát, a lényeg, hogy 6–7 moz-
dulatot tartalmazzon a feladvány.
2. Mit hagyok az unokámra?
Eszközök: ismertebb és kevésbé ismert, nem balesetveszélyes tárgyak (parfümös üveg, szita, fogke-
fe, toboz, ánizs, kagyló, patent-kapocs, régebbi típusú rádiókészülék, diktafon, kisebb szerszám, gom-
bolyag fonal stb.).
Alakítsunk kisebb csoportokat (5–10 fő). A gyerekeket állítsuk sorba, majd a játékvezető elindítja az
első tárgyat azzal, hogy ezt az unokájára hagyja, de vajon mi lehet ez az örökség?
Érdekesebb, különlegesebb tárgyakat adjunk az első gyermek kezébe, amit nem láthatnak a letakart
kosárkában, dobozban, tapogatással kell észlelnie. Kitapogatás után úgy kell továbbadnia a társának,
hogy szerintem ez egy… A társa is kitapogatja, és vagy megerősíti, hogy szerintem is ez egy…, vagy
rácáfol: azt mondták, ez egy… de szerintem inkább…
Variációs lehetőségek: lehet pontozásra játszani, lehet versenyszerűen, lehet nagy csapatban azzal a
céllal, hogy mit vállal be a csapat, 10-ből mennyit fog felismerni. Lehet időkeretet állítani: adott idő alatt
hány tárgyat ismernek fel.
58
avagy: Hölgyeim és Uraim!
4.3. Kerettörténet
4.3.1. A történet
Fürge, Repke és Szuri a méhsejt előtt találkoznak.
– Dolgozók vagyunk, mindig dolgozunk! – köszöntik egymást.
– Belegondoltatok, hogy holnap már 5 hetesek leszünk? – kérdi Fürge.
– Hihetetlen, hogy repül az idő! Mintha még csak tegnap lett volna, amikor Szorgos elmagyarázta
nekünk az első feladatunkat – bólogat Repke.
– Hiányzik Szorgos, jó tanítónk volt – szipog Szuri –, én mindent tőle tanultam… És milyen az élet
kutatóméhként, kedves Fürge?
– Elég jó, de még nem vagyok olyan kiemelkedő, mint Zümi volt. Hat napja találtam egy gyönyörű,
óriási hársfát, tele virággal, repültem vissza a kaptárba, mint a szél. De aztán háromszor kellett
eltáncolnom, mert az egyik kicsi méh, valami Szeles, nem és nem fogta fel! Hát mit csináljak?!
Lerajzoljam??!! Erre azt mondta, hogy lehet, hogy akkor jobban megértené. De mindig táncol-
tunk, mindig! Ezt tudom tovább adni, és ezt követve jutnak csak új mezőkre a kis újoncok, csak a
táncot értik a méhek– tárja szét a kezeit Fürge.
– És hogy megy a lépépítés, Repke?
– Jaj, ne is kérdezd! Ez a Szeles kilenc napja nálunk is bemutatkozott. Ő volt az, aki nem értette
meg, hogy csak hatszögeket készítünk. Nem fogunk köröket készíteni, meg négyzetet… Az nem
lenne praktikus. Mindig is hatszögű volt a lép! Azért, hogy a lehető legtöbb mézet a lehető legki-
sebb helyen tudjuk tárolni, és a lehető legkevesebb viaszt kelljen felhasználnunk ennek megépí-
téséhez, a lehető legkevesebb munkával. Ti is tudjátok, a viasz előállítása milyen kemény munka:
1 gramm viaszhoz 6–7 gramm mézet kell felhasználnunk. Na és akkor melyik az a forma, ahol a
legkisebb kerülethez a legnagyobb terület tartozik? Arról nem is beszélve, hogy ez a szerkezet a
legerősebb, legszilárdabb! Attól, hogy régi, még nem elavult! Sőt! És nem érti! NEEEEEM ÉÉÉ-
ÉRTIIII! Most nálad tanul, nem igaz Szuri? – fordul felé Repke.
– De! – legyint Szuri – Mit mondjak, a méz készítés sem az erősége… Azzal kezdte, hogy miért
nem csak méhpempőt készítünk, akkor mindenki lehetne Királynő (mind tiszteleg), és nem kelle-
ne dolgoznunk. Mondtam neki, hogy ha nem lennének dolgozók, ki gyűjtene virágport a sok-sok
királynőnek?
– Ez a Szeles – csóválja a fejét Repke –, hogy ez milyen kis értetlen egy méhecske! Mindent el fog
veszíteni, az életét is, ha nem fogadja el, amit tanítunk neki!
– Éppen te mondod?! Te is így kezdted, emlékszel? – kérdezi tőle a másik két méh.
– Remélem, előbb-utóbb rájön, hogy amit örököl tőlünk, az az ő életét, és az egész világ gazdagsá-
gát szolgálja!
4.3.2. Átvezetés a bibliai történetbe
Hát ez a kis Szeles, akiről mindegyik méhecskebarátunk beszélt, eléggé szokatlan dolgokat talált ki.
Nem az volt a baj, hogy új ötletei voltak. Az új ötletek nagyon sokszor segítettek már a világ fejlődé-
sében, sőt, a sok-sok új elgondolás viszi előre ma is az orvostudományt, a technikát, amik egyszerű
hétköznapjainkat segítik. Mi volt a baj Szeles ötleteivel? Az, hogy az újításaival nem akart igazodni a
családjukhoz, annak összeomlását idézte volna elő. Azt a rendet akarta minduntalan felborítani, ami a
méhek életét foglalja keretbe, mi több, az garantálja, az tartja meg. Vannak olyan dolgok, amik attól,
hogy régiek, még nem szabad kidobni azokat. Különösen így van, ha az Istenben való hitről, istentisz-
teletről van szó. Ma sokan elavultnak tartják, hogy imádkozzanak Istenhez, templomba járjanak, Bibliát
olvassanak. Pedig attól, hogy sok ezer éve vannak emberek, akik Istent tisztelik és szeretik, az nem arról
beszél, hogy milyen régimódiak, hanem arról, hogy ez egy olyan ügy, ami ennyi idő alatt sem veszített
59

a megbízhatóságából. Ma olyan személlyel ismerkedünk meg, aki éppen azt kérte örökségül, hogy az
Istennel való kapcsolatban, az Istennel való közösségében lehessen sokkal erősebb, mint addig volt,
mert felismerte, hogy az fogja a lehető leggazdagabbá tenni élete során.
4.4. Történet elmondása kicsiknek – guriga bábozással
Kicsiknek guriga bábokkal (Illés, Elizeus, király, emberek) doboz keretben.
Néhány szó a dobozról: mint bármi ebben a
könyvben, ez sem kötelező. Ha nagyon nehéz
a megalkotása, játsszuk a történetet egyszerűen
csak egy szépen leterített asztalon, akár díszle-
telemek nélkül is. A kisgyermekek fantáziájára
bízhatjuk nyugodtan a történet hátterét. A doboz
egy olyan eszköz csupán, ami egy szűkebb ke-
retet ad a báboknak, így segítve a fókuszálást.
Hátránya, hogy sokkal kisebb mozgatásra van
lehetőségünk. Ugyanakkor ez a háttér a legtöbb
helyen talán eltér a megszokottól, így figyelem-
felkeltő lehet, később pedig a gyülekezet egyéb
gyermekmunkájában is egy-egy bibliai történethez jól felhasználható, változatossá téve eszköztárunkat.
Ezzel a típusú bábbal való bábjáték esetén fontos szempont az, hogy a bábjátékos lehetőség szerint
fekete ruhában – a fekete kesztyű sem hátrány – „maradjon a háttérben”. Ez egy szakmai fogás ahhoz,
hogy a bábjátékosok ne nyomják el az általuk mozgatott figurát, inkább a háttérhez tartozzanak, így ez
szintén a történetre, a karakterekre való figyelést könnyíti meg a gyermekek számára.
Tudjátok-e gyerekek, hogy kiket hívtak prófétáknak, mit jelent ez a szó? A Bibliában Isten többször is
választott ki embereket arra, hogy üzenetét, tanácsait tolmácsolják az embereknek. Ezeket a kiválasztott
embereket nevezi a Szentírás prófétáknak. Ma két igazán különleges prófétáról mondok el nektek egy
történetet, amit a Bibliában találhatunk, a Királyok második könyvében. (Itt mutassuk fel a Bibliát, nyis-
suk ki a 2Kir-nál, és tegyük a dobozunk elé, vagy mellé. A dobozban már benne vannak az „emberek”
és egy „király”). Nagyon-nagyon régen történt, majdnem 3000 évvel ezelőtt, de sokat tanulhatunk be-
lőle arra nézve, hogy milyen nagy jelentősége van annak, amit örökölhetünk, ha nem dobjuk ki, hanem
megbecsüljük!
Istennek a választott népe, az izraeliek, valahogy mindig ugyanabba a hibába estek. Újra és újra meg-
történt velük, hogy elfeledkeztek arról, hogy Isten hogyan segítette őket, hogyan vezette, hogyan har-
colt értük. Amikor pedig elfeledkeztek Istenről, mindig kitaláltak maguknak valamilyen másik istennek
gondolt figurát, kifaragták, és azt a faragványt (beteszünk a dobozba egy gurigát, amire egy baál képet
ragasztottunk) bálványt kezdték úgy tisztelni, mintha az volna Isten. Az Úr ilyenkor mindig próbálta
figyelmeztetni szeretett népét. Választott valakit, akire rábízta, hogy beszéljen egy-egy vezető emberrel,
hogy térjenek vissza őhozzá, tőle várjanak és kérjenek segítséget, mert nagy bajba kerülnek, ha olyan
szobrokat tisztelnek, amelyek nem tudnak értük tenni semmit, hiszen kőből, fából vannak, nem élnek,
nem látnak, nem hallanak, míg ő, az Isten, nem csak hogy él, látja, hallja, de szereti is övéit. Egy ilyen
kedves küldöttje, szószólója, prófétája volt Istennek Illés próféta. (Guriga figuráját betesszük a doboz-
ba.) El is ment Illés az akkor uralkodó királyhoz, Ahábhoz. (Illés figurát odavezetjük a királyhoz.)
– Király! Tudod, mennyire megharagudott Isten, amiért nem őt tiszteled? Ezért a bűnödért meg
fogja engedni, hogy nagyon nagy szárazság érje az országot, 3 évig nem lesz eső, de még csak
harmat sem!
Király: Mit képzelsz te Illés magadról, hogy Isten emberének mondod magad? Ki a te istened? Senki,
bezzeg Baal, akihez én imádkozok! Na, az majd megmutatja neked! – dühöngött.
60
avagy: Hölgyeim és Uraim!
Isten hangja: Illés, jól teszed, ha elrejtőzöl a Kerít-patak partján, és én majd hollókra bízom, hogy
hordjanak neked táplálékot.
Telt-múlt az idő, egyre nagyobb volt a szárazság, nem volt fű, nem termett a föld, kiszáradt a Kerít
patakja is, Isten újból szólt Illéshez:
– Most menj, találkozni fogsz egy asszonnyal, te tudsz rajta segíteni, nem fog kiürülni a lisztes edénye,
és az olajos korsója, gondoskodom róla. Ő pedig ezzel így fog segíteni rajtad. Három év múlva menj
majd vissza a királyhoz!
Illés hallgatott Isten szavára, és bár a három év alatt nagyon-nagy éhínség volt az országban, mert nem
volt eső, ami öntözte volna a termőföldet, Illésről és az asszonyról csodálatos módon gondoskodott az
Úr, amikor kivettek az olajból és a lisztből, mindig lett helyette újabb.
„Három év után viharfelhők borították el az eget (sötét felhő képeket teszünk a doboz felső szélére),
megjött az eső, de Aháb nem fordult az élő Isten felé, sem pedig haragja nem lett kisebb. Illés pedig
teljesen nekikeseredett, hogy hiába küzd azért, hogy a király és a nép az igaz, élő Istent tisztelje.” Isten
így szólt hozzá:
- Illés, indulj, keresd meg az emberemet: Sáfát fiát, Elizeust. Vedd magad mellé, és tanítsd meg min-
denre, amit tudsz. Ő lesz majd az utódod, amikor neked lejár a küldetésed.
– Hát, megyek rendben. Remélem, rátalálok Elizeusra. (Betesszük Elizeus figuránkat.) De hisz ott
látom! Nahát, éppen szánt! Nézd csak Elizeus! Az Úr küldött. Ráddobom a palástomat!
Elizeus – Mit jelentsen ez? Talán követnem kell téged? Ó, igen, máris futok, csak hadd köszönjek el
apámtól és anyámtól!
Illés – Sokat fogsz velem látni, figyelj, tanulj, hallgass Isten szavára, és kövess!
Elizeus – Az élő Istenre mondom, hogy nem hagylak el téged!
Telt-múlt az idő, és Elizeus sok mindent látott, amit Isten Illésen keresztül végzett el a hitetlenné vált
népének és a nép királyainak életében.
Egyszer azonban eljött az ideje, hogy Illést magához vegye az Úr. Illés így szólt Elizeushoz:
– Elizeus, te maradj itt, engem Bételbe küld az Úr!
Elizeus: – Illés, tudod jól, hogy nem maradok el mellőled, és veled megyek. Tudom, hogy el akar ra-
gadni ma téged Isten, de én nem hagylak magadra! Akárhová is kell menned, az élő Úrra és a te életedre
mondom, hogy nem hagylak el!
Illés: – Nézd, Elizeus, megérkeztünk a Jordán folyóhoz. Ezen most átkelünk. Összegöngyölöm a pa-
lástom, és ráütök a palástommal a vízre, és száraz lábbal megyünk át.
(Illés és Elizeus bábukat odébb emeljük.)
– Elizeus, mielőtt elragad mellőled az Úr, kérj valamit tőlem, megteszem.
– Illés, én azt szeretném, hogy jusson nekem a benned lévő Lélekből kétszeres rész!
– Nagyon nehezet kértél. De úgy lesz, hogy ha látsz engem, amikor elragadtatom mellőled, akkor
megkapod, ha nem látsz, akkor sajnos nem úgy lesz.
(Ha van segítőnk, egy nagyobb kartonlapot rázva viharos, robogó hangot tud kelteni.)
S ahogy beszélgettek tovább, hirtelen különös dolog történt: egy tüzes harci kocsi jelent meg, tüzes
lovakkal, hatalmas forgószélben, és elragadta a felhők közé Illést Elizeus mellől. Elizeus látta ezt! Ki-
áltott is: Mozgassuk jobbra-balra döntve a figuránkat. Illésen lévő palástot vegyük le, majd ejtsük le.
– Atyám, Atyám, Izrael harci kocsijai és lovasai! Nahát, ez Illés palástja, ahogy elragadta az Isten,
leeshetett róla! Magammal viszem, hadd lássam, kaptam-e a Lélekből? Ha az én kezemben tartva is
ketté válik a Jordán, akkor barátomban, mesteremben, uramban lakozó Lélek az én örökrészem!
Lépjünk ki a gyerekek elé, vegyük kezünkbe a Bibliát, és kérdezzük meg őket: mit gondoltok? Ketté
vált Elizeus előtt is a Jordán? Hagyjunk időt a válaszra, majd olvassuk fel: 2Kir 2,14–16.
61

4.5. Történet elmondása nagyoknak – PPT diákkal
A PPT megtalálható a digitális verzióban, több stílusban is. Hagyományos ppt-formában, és a múltat
idéző klasszikus diavetítés képi világában. A diaképek mellett is szerepel a szöveg. A háttérként hasz-
nált állványzat egy színű anyaggal való leterítésével adott a felület, amire a vetítés történhet.
PPT. vetítés szövege:
1. dia – sötét
2. dia – cím: Isten akaratának elfogadása
3. dia – Illés és Elizeus Isten két kiválasztott embere voltak, akik nagyon jó barátságban is álltak
egymással. Elizeus figyelt Illésre, és mindent megtanult tőle, kiváltképpen azt, hogy mindig Isten
szavára figyeljen, és soha ne forduljon hamis istenek felé.
4. dia – Illés már régóta Isten szolgálatában állt, sok-sok üzenetet átadott Izrael népének és királya-
inak, sok emberen segített csodákkal az éhínség és szárazság idején, úgyhogy lassan közeledett
annak az ideje, hogy Isten magához vegye őt. Elizeus is tudta, hogy közeleg az idő, amikor Illést
magához szólítja Isten, de nem akart elmaradni tőle egy pillanatra sem.
5. dia – Illés többször is megkérte Elizeust, hogy maradjon csak ott, ahol vannak, neki tovább kell
mennie. Elizeus azonban azt mondta: Tudom, hogy ma elragad mellőlem az Úr. De az élő Úrra és
a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! Veled tartok és melletted maradok!
6. dia – Illés nehezen egyezett bele ebbe, de úgy gondolta, Elizeus kitartása nem csak az utód ma-
kacssága, hanem Isten akarata lehet. Ezért tovább haladva útjukon, a Jordánhoz is együtt érkez-
tek. Itt Illés levetette palástját, összegöngyölte és ráütött vele a folyóra, mire az kettévált, ők pedig
mind ketten szárazon mentek át rajta.
7. dia – A Jordán túlpartján így szólt Elizeushoz Illés: Kérj valamit, megteszem, mielőtt elragadnak
tőled. Elizeus egy nagyon különleges kéréssel állt elő, azt mondta: Arra vágyom leginkább, hogy
jusson nekem a benned működő lélekből kétszeres rész! Én is Isten akaratát szeretném követni
egész életemben, és úgy vélem, ehhez erre van leginkább szükségem! – Hát ez bizony nehéz
kérés. – válaszolta tanítványának Illés. – De tudod, úgy lesz, hogy ha látsz engem, amikor elra-
gadtatom tőled, akkor úgy lesz, ám ha nem látsz, akkor nem lesz úgy.
8. dia – Amikor tovább ballagtak, beszélgettek, egyszer csak nagy hirtelen egy tüzes harci kocsi je-
lent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta egymástól a két prófétát. Így ment föl Illés forgószélben
az égbe. Elizeus, aki mindezt látta, kiáltott: Atyám, Atyám! Izrael minden harci kocsija és lovasai!
… és aztán nem látta többé nagy tanítóját.
9. dia – Viszont azt észrevette, hogy kedves barátja prófétai palástja leesett, és felemelte, majd oda-
62
avagy: Hölgyeim és Uraim!
állt a Jordán folyó partjára, és gondolta, kipróbálja, hogy megkapta-e azt, amit kért, Isten akara-
tával egyezett-e a vágya. Úgyhogy feltartotta a palástot, és ráütött vele a vízre, kiáltva: hol van az
Úr, Illés Istene, hol van ő? … és tudjátok mi történt? …
10. dia – … ketté vált a Jordán. Elizeus száraz lábbal ment át rajta, vissza az emberekhez. Tudta, hogy
Isten engedett kérésének, és nem csak a palástot örökölhette meg, hanem az Illést betöltő Szent-
lelket is átadta neki az Úr.
11. dia – A többi próféta tanítvány is látta, hogy Elizeus is képes volt csodát tenni, így örömmel és
bátran mondták: „az Illésben működő lélek Elizeusra szállt!” Örömmel hajtották meg magukat
Isten új kiválasztott embere előtt, hogy tiszteletüket kifejezzék.
12. dia – Elizeus nagy figyelemmel hallgatott Isten vezetésére, és bátran hívta segítségül Istent, ami-
kor népe bajba került, így sok csodás dologgal tudta szolgálni az embereket. Például egyszer
Jerikóban a víz rossz volt, ihatatlan, meghaltak tőle az emberek. Elizeus csak megkérdezte Istent:
Mit akarsz Uram? Majd a választ meghallgatva, sót szórt a vízbe, és így a város lakói újból jó
vizet tudtak használni.
13. dia – Máskor pedig egyáltalán nem volt víz ott, ahol a nép tartózkodott, már a szomjhalál fenye-
gette az embereket. Elizeus ekkor is elcsendesedett, megkérdezte, mit akar Isten, majd azt mondta
a sokaságnak: ássatok gödröcskéket a kiszáradt patak medrében. Nem lesz eső, de mégis megtelik
a meder vízzel, és ti ihattok, de ennél nagyobb dolgot is készít számotokra az Úr: az ellenségete-
ket is kezetekbe adja mennyei Atyátok!
14. dia – Sok más csodás történést vihetett végbe Elizeus, mert mindvégig Istenre figyelt, követte
akaratát, vezetését, és csak arra vágyott, hogy Illéstől megörökölje ugyanazt az Isten felé elkötele-
ződött szívet, ugyanazt a rendíthetetlen hitet, és így Isten ennél több örökséget is bízott rá: Szent-
lelkének erejét. Hatalmas munkálkodásához hosszú éveken át használta engedelmes prófétáját,
Elizeust, aki így nagyon sok életet mentett meg.
15. dia – vége
16. dia – üres
4.6. Tanítás
Készítsünk egy nagyobb könyvformát, A/3-as lapok összefűzésével, vagy leporelló formátumban is
nyithatjuk a lapokat, így egy hosszú felületet kapunk egybefüggően. Ahogyan mondjuk a következő dol-
gokat, sematikus rajzokkal jelenítsük meg (A/4-es formában a digitális verzió tartalmaz segítséget, de
törekedjünk nem az előrenyomtatott képet használni, hanem a tanítás során rajzolni, mindössze néhány
vonalról van szó).
Képzeljétek, Elizeus folytatta Illés munkáját, mivel megértette, hogy Isten így akarta.
Jerikó város vizét úgy tette ihatóvá, hogy sót dobott a forrásába. (1 rajz: két tégla-ház, egy folyó vonal,
pöttyözés a folyó fölött)
Egy nehéz harc során sokáig víz nélkül maradtak Izrael fiai, már a szomjhalál fenyegette őket, ekkor
Elizeus Istent hívta segítségül, így egyszer csak megtelt a közelben lévő patakmeder vízzel.
(2. rajz: néhány görnyedt pálcikaember, egy kanyargó meder, amibe hullámokat rajzolunk).
63
 avagy: Hölgyeim és Uraim!

Máskor egy nagy szegénységbe kerülő asszonyon segített, akinek azt mondta, hogy kérje kölcsön a 4.8. Ismétlő kérdések
szomszédjaitól az összes edényt, amit csak lehet, és kezdje el tölteni a házában lévő egyetlen korsóban
lévő olajat a kölcsönkapott edényekbe. (3. rajz: néhány korsóforma, föntről lefelé hullámos vonallal a 1. Hogy hívták azt a folyót, amit szétválasztott Illés is és Elizeus is, miután összegöngyölt palásttal
folyó olaj jelképe). Mindegyik tele lett. Az olajat így eladhatta, és rendbe jött az élete. De olyan is tör- ráütöttek?
tént, hogy éhínség idején 100 embernek lett elegendő a kezébe került árpakenyér. (4. rajz: néhány feltar- 2. Miért haragudott meg Isten a népére, és azok királyaira?
tott kéz, bele kenyérformák.) Halálos betegségből, a bélpoklosságból gyógyulhatott meg egy hadsereg- 3. Milyen csapást mért Isten emiatt a bűn miatt az országra?
parancsnok, Naamán, miután engedelmeskedett Elizeus szavának, hogy mosakodjon meg a Jordánban. 4. Mi volt annak a bálványnak a neve, amit Izrael királyai az igaz, élő Isten helyett tiszteltek?
(5. rajz: folyóban egy pálcikaember.) 5. Hogyan segített Illés az éhínség idején egy asszonynak?
Egyszóval sokáig és nagyon sok embernek tudott segíteni azzal, hogy Illéstől megtanulta, az Is- 6. Hova menekült Illés Aháb király haragja elől?
ten szavára figyeljen, az Urat hívja segítségül, bízzon benne, és bátran fogadja el az Úr akaratát, 7. Elizeus mit kért Illéstől?
az mindenkinek a javát fogja szolgálni. Nem csupán Illés palástját örökölte, hanem azt is, amit 8. Mi volt a feltétele annak, hogy megkaphassa azt, amit kért?
az jelképezett: Isten akaratának a keresését, az Istennek az ember mellé szegődő erejét, segítő 9. Hogyan tűnt el Elizeus szeme elől Illés?
szándékát.
Nem tudom, örököltetek-e már, de azt talán tudjátok, hogy amikor a szüleink, nagyszüleink már 4.9. Kézműves javaslat
nem lesznek velünk, mert őket is hazahívja az Úr Isten, minden, amit ők megvettek, vagy összegyűj-
töttek, a mi örökségünk lesz. Ez lehet több, lehet kevesebb, lehetnek benne nagyon kedves emlékek, Kicsiknek:
fotók, kedves ruhadarabok, apróbb vagy nagyobb tárgyak, és persze olyan dolgok is, amik nem igazán Ujjbáb
jelentenek örömöt vagy jó emléket. De a miénk lesz, mint a történetünkben Illés palástja Elizeusé lett. Eszközök: A nyomtatható sablon alapján kivágjuk a színes la-
De Elizeust igazán gazdaggá tévő örökség nem maga a palást volt, hanem az, amit hordozott, jelké- pokból a szükséges alapformákat:
pezett: Isten akaratának felismerése, Isten jelenléte, megszólíthatósága, Isten segítségül hívásának test – 7x7 cm-es négyzet
lehetősége. A legnagyobb gazdagság számotokra is az, ha van olyan ember a környezetetekben, akitől fej (5Ft-os érme nagyságú kör)
ezt kapjátok örökségbe: megtanít benneteket arra, hogy őszintén, bizalommal lehet Istennel beszélni. szakáll, haj
Ha figyelünk Isten tanácsaira, vezetésére, azzal nagyon sok embernek az életén segíthetünk, kijavít- ruhaanyagból egy kisebb négyzet alakú palástnak való
hatunk valamit, ami elromlott. Az teljesen mindegy, hogy kitől öröklitek ezt a tudást, hogy Istenben olló, ragasztó, íróeszköz
mindig bízhattok. Ő olyan, mint egy kőszikla, erős, ő mindig oda fog figyelni rátok, sőt egy egészen A test négyzet alakú lapját két szélénél felhajtjuk, összera-
elképesztő tettet is végrehajtott miattatok: Jézus Krisztust küldte el a földre, hogy egészen pontosan gasztjuk, így egy henger formát kapunk, amit bátran belapítha-
megismerhessétek rajta keresztül őt, az ég és föld urát. Vagyis őnmagát is átadta nektek, nekünk. Az tunk. A test egyik végének sarkait lehajtjuk, ragasztóval rögzít-
viszont már egyáltalán nem mindegy, hogy a ti szeretteiteknek ti magatok továbbadjátok-e majd ezt jük, egy darabig nyomjuk, hogy jól odaragadjon a törzset képező
a drága, értékes tudást! Minden gyermekistentiszteleten, hittanórán, táborban beburkolunk benne- felülethez.
teket az evangéliumnak, vagyis az Isten Jézus Krisztusban kijelentett szeretetének palástjába. És ez A fejformára ráragasztjuk a hajat, szakállat, arcot rajzolunk,
a láthatatlan palást nem csak a ti életeteket melegíti fel, hanem azokét is, akiknek ti továbbadjátok majd a törzshöz rögzítjük ragasztóval.
azzal, hogy beszéltek Istennek erről a mindenkit befogadó szeretetéről! Arról az akaratáról, hogy az Ezután a palást formát a figura hátához ragasztjuk, majd elől a két sarkot a vállrésznél szintén ragasz-
emberek ne féljenek tőle és ne közömbösek legyenek vele szemben, hanem úgy szeressék őt, ahogy tóval rögzítjük, gombbal, színes lapból kivágott kis körformával „csatot” ragaszthatunk még rá.
ő szereti a teremtett gyermekeit.
Nagyoknak:
4.7. Aranymondás Elizeus örökölt palástja ruhaanyagból, gombbal díszítve
Eszközök: sablon, ruhaanyagok, néhány lap, íróeszköz,
Zsolt 73,26b „…szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!” olló, ragasztó, esetleg kisebb gomb.
Egy palást rajzot 9 résznyi puzzle-darabra osztunk, a darabokon ott szerepelnek az aranymondás szavai. A sablon alapján egy darab, valamivel nagyobb anya-
Ismétlő kérdésekre adott helyes válaszokra osszunk egy-egy részletet, majd a gyermekek feladata, got vágunk a ruhaanyagból. A sablon segítségével vá-
hogy összeillesszék az egyes darabokat. gunk egy kissé kisebb formát is papírból, majd még ket-
Nagyoknál tehetünk bele „zavaró” elemeket, „zavaró szavakkal”, ez esetben legyen több kérdésünk is, tőt, amiből a könyvlapok készülhetnek el. A ruhaanyag
hogy azokhoz is hozzájussanak a gyermekek 😊 széleit bevágva felragasztjuk az eredeti sablonalapra –
A palást rajz a felvágásra javasolt vonalakkal és az aranymondás szavaival a digitális verzióban nyom- így kap egy tartást az elkészített kézműves alkotásunk.
tatható formátumban megtalálható A/4-es méretben, illetve megtalálható nagyban, darabonként A/4 -es Egy – a sablonnál valamivel kisebb papír palástformát
méretre kinyomtatható verzióban, így óriás, 9 db A/4 lapból álló méretű formában lesz használható az felragasztjuk a készülő munka belsejére, így takarva el
aranymondás. a hajtások egyenetlenségeit. Ezután a sablonformára ki-
vágott újabb papírdarabokat félbevágva kapunk további
négy lapocskát, amit az Elizeus csodáit ábrázoló képek-
kel fogunk majd beragasztani a palást belső részébe.

64 65

A palástot a lefényképezett ábra segítségével két helyen behajtjuk, jó erősen meghúzva. Ezután a fél-
bevágott palástlapocskákat beleragasztjuk a palást felezővonalához igazítva, egymásra helyezve azokat,
és a már meglévő éles hajtásvonal segítségével valamennyit meghajtjuk úgy, hogy határozottan össze-
fogjuk a lapocskákat a palást fedőlapjával. Ezután beleragaszthatjuk a csodák képeit, vagy rajzolhatunk
is szabad kézzel.
Javasoljuk, hogy a gyermekek keressék ki a Szentírásból a csodák leírásait, és írják is oda az igehelye-
ket az elkészülő alkotásuk egy-egy kis részletéhez. Természetesen az aranymondást is beírhatják.
Gombbal, esetleg valamilyen egyszerűbb anyaggal díszíthetik tovább a munkájukat.
4.10. Élménypedagógiai foglalkozás
A palást célba ér:
Eszközök: egy nagyobb ruhaanyag (pl. terítő), amit palástnak kinevezhetünk, szembekötő kendők lét-
számtól függően.
Létszám: 6–8 fős csapatokban, nagyobbakkal esetleg 10 fővel is megpróbálhatjuk.
Játékleírás:
Eszközök: szemkötő kendők, csoportonként egy nagyobb méretű ruhadarab (pl. terítő)
Egy csoportban 6–8 ember legyen. Jelöljük ki a térben a két „próféta” helyét, egymástól akkora távol-
ságra, hogy a csoport tagjai elférjenek közöttük, olyan távolságban egymástól, hogy ne érhessenek össze
a kezeik, vagyis az anyagot egy kissé dobniuk kelljen. A két „próféta” elfoglalja a helyét, a csapat többi
tagja helyezkedjen el közöttük.
A hangjelzések:
– Illéstől Elizeusnak – dobó
– Kitől-kinek? – kapó
– Megy – dobó
– Még egyszer – dobó is, kapó is
A teret kitöltő közvetítő gyermekeknek, miután ismertettük a játékot és a szabályokat, bekötjük a sze-
mét. Cél, hogy a ruhaanyag a közvetítő gyerekeken keresztül eljusson egyik kiválasztott személytől a
másikhoz. Az anyag továbbításakor azt kell mondani: Illéstől Elizeusnak. Ez a jelzés segít abban, hogy
honnan érkezik az anyag.
Az első kiválasztott próféta Illés. Ő még lát. Ezzel a mondattal, hogy Illéstől Elizeusnak, átdobja az
anyagot a közelében lévő első közvetítőnek. A közvetítő, ha bizonytalan, hogy honnan jön az anyag,
mondhatja: Még egyszer. Amikor sikerült az első közvetítőnek elkapnia, megpróbálja tovább dobni a
következő közvetítőnek, azzal a jelzéssel, hogy Illéstől Elizeusnak. Aki várja az anyagot, visszakérdez-
het, jelzést küldve így, hogy hol is áll, hová kell érkezzen az anyag: Kitől kinek? A dobó újból jelzi:
Illéstől Elizeusnak. Ha úgy érzi, tudja, hova kell dobnia, jelzi: megy. Ha bizonytalan, jelzi: még egyszer.
Ez esetben a váró újból hanggal jelez: Kitől kinek?
A játék akkor ér véget, ha a palást átért a küldőtől a címzetthez, anélkül, hogy leesne útközben. Akár
meghatározhatjuk azt is, hogy 5 környi lehetőség van arra, hogy ezt elpróbálják, és végrehajtsák.
Hagyjunk időt a megtervezésre: ki melyik szereplő a csoportban, ismerjék meg egymás hangját, ha az
segíthet, akkor beszéljék meg a sorrendet, ahogy felállnak.
Amennyiben nem sikerül teljesen vakon lejátszani a játékot, sokszor mellé megy, leesik az anyag, vá-
lasszon ki a csoport egy segítőt, aki végig láthat, és jelzést adhat: magasabbra, kisebbet dobj, kicsit jobb-
ra, kicsit ballra menjen a ruhadarab. Határozzuk el, hogy a cél az, hogy legkésőbb a 6. próbálkozással
eljusson a csoport arra a szintre, hogy az anyag leesés nélkül jut el egyik küldőtől a másikig. Tegyük le-
hetővé, hogy minden sikertelen kör után beszéljék meg, mit tudnak kijavítani, hogy biztos siker legyen!
66
avagy: Hölgyeim és Uraim!
Kerettörténet:
Mint emlékeztek rá, volt két különleges prófétája Istennek, Illés és Elizeus. Nagyon jó barátságban
voltak egymással, de egyszer el kellett váljon az útjuk. Olyan hirtelen kellett elválniuk, hogy nem volt
idő semmire, csak meglepődni. De Illés palástja aláhullott, leesett, Elizeus így örökölte meg a prófétai
köntöst. Mi most ennek az esésnek a pillanatait lassítva eljátsszuk, de fontos, hogy a palást megérkez-
zen. Maximum 5 lehetőség van elpróbálni, a hatodik kör, az utolsó indulás lehet.
Feldolgozás folyamatát segítő kérdések:
– Mindenki fogalmazza meg a játék során elért legnagyobb kudarcélményét!
– Mindenki fogalmazza meg a játék során elért legnagyobb sikerélményét!
– Mi segített abban, hogy pontosan tudd végrehajtani a feladat rád eső részét?
– Mi nehezített abban, hogy végre tudd hajtani a feladatodat?
– Számított-e a tervezés? Hatékony volt-e a tervezésre szánható idő?
– Hogy érezted magad?
– Beleadtál-e minden tőled telhetőt (akkor is, ha nem érezted jól magad a játék során)?
4.11. Áhítat
„…szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!” (Zsolt 73,26b)
Mit jelent az, hogy megörökölni valamit? Segít a mai történetünk, ha visszaemlékeztek rá. Milyen
örökséget értékelnek az emberek? Te milyen örökségnek örülnél, ha most hirtelen valaki rád hagyna
valamit? Még van egy nagyon fontos kérdés: szerinted mi volna a legnagyobb érték, amit te adhatnál
majd valaki másnak?
Az emberek nagyrésze azt gondolja, hogy a tárgyi, anyagi örökség segít rajta a legtöbbet. Nem hát-
rány, ha az őseink (szüleink, nagyszüleink, dédszüleink) olyan dolgokat is tudtak ránk hagyni, amit
munkájuk, szorgalmuk révén előteremthettek, és azzal mi és a gyermekeink lesznek gazdagabbak anya-
gi értelemben. De sok ember valójában mélységesen szegény akkor, ha soha senki nem hagyta rájuk
azt a tudást, azt az ismeretet, hogy van Isten, aki meghallgat, aki olyan szilárdan és rendíthetetlenül áll
a teremtett világunk és a benne folyó események fölött, mint egy hatalmas sziklatömb. Isten az, akibe
lehet kapaszkodni, akihez lehet kiáltani, vagy sóhajtani, aki mindent meghallgat, aki kész segítségünkre
sietni, aki megajándékoz bölcsességgel, és felruház szentséggel, tisztasággal, ha… ha azt bizalommal,
őszintén vágyjuk és kérjük tőle. Pál apostol Krisztus után 60 körül elhozta Európába Jézus Krisztus
ismeretét, arra évszázadokon keresztül felépült egy erős anyaszentegyház – ugyan sok tévedéssel és
gyarlósággal, de ami keretet, védelmet adott az emberek életének, és ezt az örökséget az elmúlt évek-
ben sorra dobálták ki nagyon sokan, így a gyermekeik azt sem tudják, hogy hova helyezzék magukat a
világban. Nem tudják megmondani, hogy kik is igazán, sokszor azt sem, hogy fiúk-e vagy lányok. Nem
tudják, ha ártanak, nem tudják, ha segítenek, nem ismerik fel, ha életveszélyben vannak, semmit sem
tartanak értékesnek abból, ami a nagyszüleiket még életben tartotta a nehéz, küzdelmes, szorongató
időkben. Mert nem adta át nekik senki azt az egyetlen, megingathatatlan igazodási pontot, aki nem más,
mint az Úr Isten. Aki pedig olyan megingathatatlan, mint egy hatalmas kőszikla.
Lehet sok és szép örökségünk bárhonnan, de ha nem adta át senki azt a különösen szép, nagy békes-
séget és örömöt adó szokást, hogy a bőségesen ajándékozó Istent hogyan tudjuk tisztelni, dicsőíteni,
valójában szegények maradunk. Összegyűjthetünk magunk is sok értéket, de nem elég a világi javakkal
gondoskodnunk az utánunk jövőkről. Elizeus kapott egy plusz palástot, jó volt, nyilván, ha jött a hideg,
volt még egy takarója. De attól vált ő népe javára, hogy Isten ismeretét, a hozzá tartozást, a rá figyelés
képességét, és a tiszteletének a lehetőségét tanulta, az Istennel való közösség lehetőségének a felisme-
rését vette át, örökölte Illéstől, nem csak egy palástot. A palásttal azt, amit az jelképezett. Van-e ilyen
örökhagyód, valaki, akitől te is hasonlókat vehetsz át? Szeretnél-e olyan ember lenni, aki a környeze-
tében élő embereknek ezt az ismeretet tudod átadni? Ha Isten iránti szeretetből elfoglalod valakinek,
67
 avagy: Hölgyeim és Uraim!

egy korábbi, már nem élő gyülekezeti tagnak a templomban örökül hagyott helyét, akkor Isten igéjét vetségben a tékozló fiú példázatában (Lukács 15,11–32) beszél Jézus arról, hogy a bűnös életét ottha-
hallgatva – aki erőt ad, vigasztal –, képessé tesz az ő szeretetéből táplálkozó szeretetet tovább adni, gyó, hazatérő fiút az Atya átöltözteti, ezzel jelezve, hogy fiaként fogadja. A Máté 22-ben Jézus mondott
másokra hagyni. egy ruhával kapcsolatos példázatot, miszerint az egyik meghívott vendég menyegzői ruha nélkül jelent
meg az ünnepi vacsorán, és emiatt kellett távoznia. Akkoriban mindenki, akit meghívtak egy menyeg-
4.12. Énekek zőbe, ajándékba kapott egy ünnepi ruhát. Erre az emberre azért haragudott meg a meghívó, mert nem
vette azt fel, hanem a saját ruhájában állított be az ünnepségre. Ugyanezt teszik azok, akik a saját állító-
Nem rejtem el Írd át álmaim lagos bűntelenségük, és jó életük miatt gondolják magukat elfogadhatónak Isten szemében, vagyis saját
igazságukat igyekeznek érvényesíteni. Ez azonban csak olyan, mint a szennyes ruha. Isten csak azokat
fogadja el, akik tudják magukról, hogy bűnösök, és Krisztus igazságát öltik magukra fehér ruhaként az
által, hogy hisznek. Csak a Krisztus által kínált ruha teheti az embert alkalmassá arra, hogy megjelenjék
Isten előtt. Ezt az öltözéket – saját igazságának palástját – helyezi Krisztus minden bűnbánó, hívő lélek-
re. „Azt tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy
felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged.” (Jel 3,18)
A Bibliában a Jelenések könyvében több helyen találunk utalást konkrétan a mennyei fehér ruhára.
„Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és
honnan jöttek?” Ezt mondtam nekik: „Uram, te tudod”. Mire ő így válaszolt: „Ezek azok, akik a nagy
nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.” (Jel 7,13–14).
„És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szentek-
nek igazságos cselekedetei.” (Jel 19,8) Ezzel a szemléletes kifejezésmóddal arról szól az Ige, hogy az
üdvösségre való készenlét azt jelenti: az ember saját jellemévé válik az először csak neki tulajdonított
krisztusi életszentség. A szentek igazságos cselekedeteibe öltözötteknek látta János apostol a megvál-
2. Abban telik kedvem nekem, tottak seregét, és kijelenti, hogy ez adatott nekik. Vagyis nem a saját erejükből, a saját igyekezetükkel
Akaratod teljesítsem. érték el, hanem a Szentlélek munkálta ki bennük, mivel állandóan Krisztusra tekintettek, tőle tanultak.
Szívem falán a törvényed, Ami nekünk ma nehezebben érthető jelkép, az a korabeli olvasók számára egészen világos volt: fe-
Oda írta fel a Lelked. hér ruha, győzelem, élet könyve. Amikor a Jelenések könyvében hét gyülekezetnek üzen az Úr, akkor
mindig valami olyan képet használ, ami azt a várost, ahol a gyülekezetek éltek, jellemezte. (Laodiceát
3. Nem rejtem el igazságod, például egy olyan forrás, ami meleg vizű volt, de mire leért Laodiceába, már langyos lett. Se fürödni
Hirdetem szabadításod, nem lehetett benne, sem inni nem lehetett belőle, mert az egyikhez túl hideg volt, a másikhoz túl meleg.)
Nem titkolom kegyelmedet, Szárdiszban azért érthető a fehér ruha, mert Szárdisz városa híres volt a gyapjúiparáról, ahol feltaláltak
Megvallom Te szerelmedet. egy gyapjúfehérítési eljárást, és a szárdiszi előkelő emberek olyan fehér ruhákban tetszelegtek, amit
sehol máshol nem tudtak előállítani. Ezért mondja Szárdisz gyülekezetének az Úr, hogy „aki győz, az
fehér ruhába öltöztetik.” A fehér ruha abban a korban nagyon nagy ritkaság volt, akárkinek nem volt a
5. nap – A Jézus által ígért fehér ruha ruhatárában. Egyrészt tehát a gazdagság szimbóluma, mint Szárdiszban, másrészt a győzelem jelképe
volt, ezt viselte a római hadsereg is a győztes csaták után. Az élet könyve szintén egy közérthető foga-
Igehely: Jel 3,5a, Lk15,11–32 lom volt: minden városnak volt egy jegyzéke a polgárairól, és amikor valaki elhunyt, kitörölték a nevét a
Napi téma: A Jézus által ígért fehér ruha üzenete: Isten szeretetből jutalmaz városban élők könyvéből. Ezzel szemben Jézus azt mondja, hogy aki megőrzi fehéren a ruháját és győz,
Napi üzenet: Tervben van a rád szabott fehér ruha! A Krisztust követő földi élet utáni jutalom – János annak a nevét nem törli ki az élet könyvéből, tehát aki győz, az soha nem hal meg.
apostol
Aranymondás: Jel 3,5a „Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet köny- 5.1.2. Áhítat munkatársaknak
véből.”
„Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből.” (Jel 3,5a)
5.1. Teológiai alapvetés Kinek van hófehér inge, nadrágja, szoknyája? Tudjuk, hogy mennyire kényes, mihelyt kivesszük a
szekrényből, minden látszat ellenére, már nem is tiszta. A dezodor, a táska, a szék, a bőrünk, a hajunk,
5.1.1. Bibliamagyarázat az asztal, amihez hozzáér az ingujj, mind-mind szennyeződést hagy rajta. Csak addig tiszta igazán, amíg
nem vesszük fel. Ezért talán valóban ritkán is hordunk fehér ruhákat. A Szentírás szimbólumai között
A Szentírásban a ruha a jellem, a viselkedés szimbóluma, az Isten előtti állapotunkat jelképezi. Az viszont nagyon is fontos helyet foglal el. Krisztus a hófehér ruha ajándékozója. Az ő megváltó munká-
Ószövetségben Zakariás könyvében olvashatunk egy látomást: „Józsua főpap piszkos ruhákat viselt, de jának elfogadása, az abba vetett hit ennek a hófehér ruhának a felöltése. Nagy kérdés az, hogy nem bá-
az örökkévaló angyala ezt mondta az ott állóknak, akik parancsait várták: „Vegyétek le róla a piszkos nunk-e a Jézus Krisztustól kapott bűnbocsánattal, kegyelemmel ugyanúgy, mint a szekrényünkben lévő
ruháit!” Azután Józsuához fordult: „Nézd, levettem rólad bűneid terhét, és ünnepi ruhákba öltöztetlek!” fehér ruhadarabokkal – annyira ritkán vesszük magunkra, mert nagyon kényes. Amit Jézustól kapunk,
(Zak 3,3–4). Egy másik példa: „Minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha... (Ésa 64,5). Az Újszö- azt minden nap bátran magunkra ölthetjük. Aki Krisztusba öltözik – az ő türelmét, bölcsességét, sze-

68 69

lídségét, az Atyával való el nem szakítható kapcsolatát, az ő megvallását, az ellenségei és az idegenek
iránti szeretetét gyakorolja, az ő hűségét tartja mércének, a WHAT WOULD JESUS DO (WWJD) kér-
dés alapján hozza döntéseit, arra azt mondja János a Jelenések könyvében, hogy győztes. De nem úgy,
hogy erre a Jézust követő életére, a fehér ruhájára semmilyen folt nem kerül, mert mindenben tökéletes
és patyolat tiszta tud maradni, miközben nagyon is piszkos helyeken jár, hanem úgy, hogy azt is tudja,
minden óvatosság és erőfeszítés ellenére sem marad hófehér a ruhája. De! Tudja, hol lehet kimosni,
megtisztítani. A bárány vérében! Milyen különleges kép ez is: a fehér ruhából sok mindent ki tudunk
tisztítani, kivéve a vérfoltot. Lehetetlenség. A lehetetlenséggel egyenértékű az emberi élet bűneire is a
megoldás: vérben fehéríteni. És a lehetetlenséget tette valósággá Isten a Jézus Krisztusban bemutatott
áldozattal: van az emberi élet bűneire megoldás, van lehetőség a bűn foltjait az ő vérével lemosni. An-
nak jár a fehér ruha – ami már nem csak egy jelképes kifejezés az Úr Jézus Krisztus igazságára és szent-
ségére, hanem a Krisztus igazsága és szentsége –, akiben ez a hit, ennek a lehetetlenségnek valóságként
való elfogadása győz. Ez a fehér ruha, a Krisztus igazsága és szentsége az, amiben egyedül lehetséges
Isten színe elé állni. Ezt megígérte az övéinek az Úr maga is, és Jánoson keresztül tovább erősíti az ebbe
vetett reménységünket.
Mennyire vagy előrelátó? Mi a terved mára, holnapra, egy év múlva, 10 év távlatában? Sokszor csak
addig jutunk a mindennapi gondjaink és feladataink, környezetünkben lévő folyamatok láttán, hogy:
„csak éljem túl a mai napot!”. Ma és a további életünk minden napján az a lehetőségünk, hogy minden
szavunkat, mozdulatunkat, vállalásunkat, kiállásunkat annak a szolgálatába állítsuk, hogy „csak éljem
túl a földi életemet!” Az előkészített, ránk szabott, megígért fehér ruha ugyanis ennek hordozója: az
Isten ünnepébe, vendégségébe, az örök életre meghívottak öltözéke.
5.2. Bevezető játék
Előkészület: Szabjunk ki egy nagyobb fehér anyagból egy ruhát, aminek körvonalát egy csomago-
lópapírra is felrajzoljuk. Írjuk rá a ruhára az aranymondást. Ezután vágjuk fel annyi darabra, ahány 3
fős csoportunk lesz várhatóan. 3 fős csoportonként egy díszdobozba összehajtogatva elrejtjük a fehér
anyagból kiszabott ruharészletet. Ha nem tudjuk jó előre a létszámot, akkor inkább több darabra vágjuk
fel a ruhát, és a játék előtt közvetlenül az ajándékdobozokba osszuk el a darabokat, akár többet is téve
egy dobozkába. Szem bekötéséhez kendőket készítünk elő, csoportonként 1-t.
3 fős kis csoportokat alakítunk. Elhelyezünk a játéktérben annyi ajándékdobozt a ruha darabjaival,
ahány csapatunk lett. Kijelöljük az indulás pontját, majd megkérjük a csapatokat, hogy döntsék el, a csa-
patuk tagjai közül ki melyik részfeladatot fogja teljesíteni: egy fő látja az elérendő, megszerzésre váró
titkos ajándékot, de ő nem tud beszélni. Egy fő beszélhet, de háttal áll a csapata játéktérben elhelyezett
dobozával, szemben a csapata látó tagjával, aki csak mutogatni tud, és egy főnek vakon, vagyis bekö-
tött szemmel kell engedelmeskednie annak, aki az utasításokat szóban adja az alapján, amit a látó társa
megpróbál elmutogatni. Megmutatjuk a csapatok egy-egy küldöttjének, a látó, de nem beszélő gyermek-
nek, hogy melyik ajándékdoboz tartozik a kiscsoportjához, ahhoz kell mutogatással elvezetnie a társát.
Ezután visszaállnak a kiinduláshoz, és a játékvezető jelzésére mutogatni kezdik az útvonal bejárásához
szükséges irányt, a mozdulatok nagyságát, a fordulás szükségességét. Aki szemben áll a mutogatóval, az
hangosan mondja tovább vak társának az információt. A cél: elsegíteni a nem látó társat az ajándékdo-
boz megszerzéséhez. A játék indításakor hangsúlyosan tisztázzuk, hogy nem szabad kinyitniuk az elért
dobozt. Csak őrizzék meg.
Kerettörténet: Mindannyian szeretünk ajándékot kapni. A Bibliában is van ígéret arra, hogy annak, aki
hűségesen Jézusra hallgat, követi, kitartóan figyel a szavára, azt Isten meg fogja jutalmazni. Ennek a
jutalomnak a jelképét rejtik ezek a kis ajándékdobozok. Viszont valóban csak úgy lehet hozzájuk jutni,
ha hűségesen és nagy kitartással figyeltek arra, aki tudja, hogy hogyan lehet megszerezni azokat.
A játékkal bevezetjük az ígéret fogalmát, és az elnyeréséhez szükséges engedelmesség példáját. Egy-
úttal az aranymondás kis részeit is megszerzik a gyerekek, csak éppen titok marad addig, amíg annak
tanításához nem érünk.
70
avagy: Hölgyeim és Uraim!
5.3. Kerettörténet
5.3.1. A történet
A három méh a lépeknél találkozik. Lassan jönnek be, járóbottal, látszik, hogy öregek.
– Dolgozók vagyunk, mindig dolgozunk! – köszöntik egymást, lelassulva, öregesen.
– Hát eljött, hat hetesek lettünk – kezdi Repke.
– Szép kort éltünk meg – bólogat Fürge.
– Mennyit repültünk, és nem evett meg minket egy madár sem! – folytatja Szuri.
– Hogy neked mindig az evésen jár az eszed – korholja Fürge.
– Szerintetek még életünkben eljön a Méhész? – kérdi Szuri.
– Lehet, hogy csak legenda… – ingatja fejét Repke – Egy hatalmas lény, aki segíti az életünket,
mindenki beszél róla, de még senki nem látta. A régi öreg méhek tovább adták a hitet, hogy majd
eljön, fehér ruhában. Ti hisztek benne?
– Én hiszem, hogy létezik. Emlékezz vissza, hányszor találtunk táplálékot a kaptár közelében, ami-
kor nem nyíltak a virágok, mert napokig szakadt az eső, ki más gondoskodott volna rólunk, ha
nem a gazdánk? – mondja Fürge
– Tényleg, amikor éppen azért nem tudtunk volna enni, mert aszály volt… – mondja Szuri
– Na már megint az evés – mondja Repke
– Hát, igen, ki más gondoskodott volna rólunk? Eljön. Ha nem is a mi életünkben, de itt lesz. – Je-
lenti ki Fürge.
– Mi ez a szag? Érzitek? – kapja fel a fejét Repke. Mindhárman szimatolnak.
– Ez füst? – kérdi tétován Fürge.
– Ez fura, elálmosodtam… – mondja lassan Szuri.
A méhek elbóbiskolnak, a méhész lassan közeledik a kaptárhoz és mondja:
– Ez milyen jól ki lett gondolva! A Királynő (Mindenki kábult, Szuri mondja: Mi? Királynő? Nagyon
lassú, erőtlen mozdulattal tisztelegnek, tovább bóbiskolnak) arra születik, hogy anya legyen. A teste
nagyobb és hosszabb, mint a többi méhecskéé, hogy petéket tudjon rakni, semmi más feladata nincs,
csak a raj szaporítása. (Matat valamit a kaptár közelében, pl. ládát pakol.) A heréknek is csak egyetlen
feladata van, hogy megtermékenyítsék az anyát. A testük csak erre készült, még gyűjtőkosárkájuk sincs,
szegények akkor sem tudnának virágport gyűjteni, ha akarnának. A dolgozók pedig munkára lettek te-
remtve: méhviaszt termel a kicsi testük, hogy lépet építhessenek, gyűjtőkosaraik vannak, hogy virágport
gyűjtsenek, mézgyomrocskáikban pedig ezt a finom, édes mézet termelik! (A kaptár mellett áll már,
ujjával megkóstolja a mézet.) Ez jól ki lett gondolva!
A kis méhek kábultan:
– Azt álmodom, hogy itt a Méhész – ásít Repke.
– Sok méz is van az álmomban – ábrándozik Szuri.
– Hogy neked mindig az evésen jár az eszed – csóválja a fejét kábultan Fürge.
A méhész felnyitja a kaptárt. Lassan kiveszi a keretet, amiben a mézzel teli lép van. Meglátja rajta a
három méhecskét.
– Ó, de aranyosak vagytok, milyen közel ültök egymáshoz. Biztosan barátok voltatok – kuncog, köz-
ben nagyon óvatosan lesepri a keretről a méheket.
– Hű, de nehéz! Ti aztán nagyon szorgosak voltatok rövid kis életetek alatt, zümmögő barátaim! Példát
adtatok azzal, ahogyan ti éltetek. Bárcsak tanulnának is igazán tőletek az emberek!
5.3.2. Átvezetés a bibliai történetbe
A méhbarátaink életük végéhez értek. Kb. 6 hétig él egy méhecske. Minden élet itt a földön, a virág
a kertben, a fák, a katicák vagy az elefántok, a kedvenc cicád, vagy kutyusod élete is egyszer véget ér.
71

Sőt, a mi életünk is. A nagyszüleitek, a szüleitek, és a saját földi életünk is egyszer véget ér. Erről nem
szeretnek beszélni az emberek. De csak azért, mert nem ismerik azt, ami azután következik. Ám a Biblia
nagyon egyértelműen beszél arról, hogy mi vár ránk a földi életünk után, attól függően, hogy hogyan
éltünk. Ezt kívánjuk ma nektek elmondani.
5.4. Történet elmondás kicsiknek – Fehér ruhák mesélnek
Kicsiknek – képzeletbeli jelenet
Több fehér ruha lóg egy állványon. A tanítást végző lehet gyermeknek öltözve. Szükséges még egy
másik hang, a ruháké.
Tanító – Jaj, de szép, de kár, hogy nekem ilyen soha nem lesz, mert mindig minden ruhám maszatos,
pedig milyen szépek azok, akiken fehér ruha van…
(Óvatosan körülnéz, nem látja-e valaki, aztán gyorsan belebújik egybe, ami túl nagy rá, lépni próbál,
majdnem elesik.)
– Hát ez nem is jó rám. Hiába szép, lépni sem tudok benne. Gyorsan leveti, visszateszi, szétnéz,
látja-e valaki, és felpróbál egy másikat, aminek nagyon hosszú az ujja.
– Ahogy elnézem, ez sem az én darabom. Jó hosszú keze van annak, akire ezt varrták. Na és az a
másik? Leakaszt egy harmadikat, miközben állandóan elakad a hosszú ujj, de azon látszik, hogy
túl kicsi lenne rá. Csalódottan:
– Nem is érdemes megpróbálkoznom. Ez sem lenne jó rám. Jobb lesz, ha mindegyiket visszate-
szem. Különben is csak megszidna anyukám, mert folyton maszatos a lábam, vagy a kezem,
sosem venne ilyet, hogy abban járjak.
Szomorúan kibújik a rajtalévőből.
Egyik ruha megszólal (a segítő meg is mozgathatja):
– Hát az az igazság, hogy a mi gazdáink sem voltak ám patyolat tiszták.
Gyermek, nagyon meglepetten: – Nahát, te tudsz beszélni?
– Azért vagyok ma itt, hogy a fehér ruhákról beszéljek.
– Hát, ti olyan szép tiszták vagytok, akkor, hogy lehet, hogy a gazdáitok nem voltak patyolat tisz-
ták… mégiscsak rendes gazdátok volt…
– Mi nem azért vagyunk tiszták, mert a tulajdonosunk vigyázott ránk. Sőt valójában nem is hordott
bennünket, amíg a földön élt.
– TÉÉÉÉÉNYLEEEEEEEG ?
– Tudod, nem attól lesz igazán maszatos, piszkos, szennyes egy ember, mert elesik, és poros lesz a
térdén a nadrágja, vagy mert belecsúszik a pocsolyába, esetleg fát vág és a lehulló portól mocs-
kos lesz a ruhája, vagy sittet kell hordania és beteríti a por. Még az sem számít, ha az árokparton
játszadozol, és maszatos lesz a lábad, zoknid. Vagy ha tojást ütsz le és a kezedet a nadrágodba
törlöd. Ezek a szennyeződések nem számítanak.
– NEEEEEEM ???? Anyukámnak is elmondhatnátok.
– Tudod mi a fontos? Hogy Isten szerint hogyan élsz, milyen döntéseket hozol. Az alapján kap
valaki ilyen ruhát, mint amilyenek mi vagyunk, hogy mi volt a szívében. Nem az alapján, hogy a
keze, vagy arca, lába piszkos lett. Hanem az alapján, hogy Isten szeretetét, igazságát elfogadta-e,
ebbe a szeretetbe, igazságba öltöztette-e szavait, mozdulatait.
– Igen ??????
Valamelyik ruha:
– Ha valaki Istenben teljes szívével hisz, és csak azzal van teli a szíve, hogy Isten kedvében próbál-
jon járni, és amikor talán az nem sikerül, akkor meg őszintén bocsánatot kér, akkor az ilyen ember
kap egy fehér ruhát a földi élete után.
Egy másik ruha:
– Emlékszel a Bibliából Józsefre?
72
avagy: Hölgyeim és Uraim!
– Nohát, pontosan őrá, aki hencegett, meg egy elkényeztetett öcsike volt, hát nem csoda, hogy a
testvérei kútba dobták… ja, akkor jó piszkos volt – no nem a ruhája, azt letépték róla, emlékszem,
itt van ni a Bibliában… keresem, keresem…
(Gyorsan lapozza a Bibliát.)
– De utána tudod, mi történt?
Egy pillanatra megáll:
– Mi is? Keresem, keresem… tudna valaki segíteni? (Ha minden igaz, még fognak emlékezni 😊,
de ha nem, találjon rá a tanító a Bibliában, és olvassa fel.)
Egy másik ruha is megszólal:
– Elkánára emlékszel, én az ő fehér ruhája vagyok.
– Ne már! Hát amikor Peninna piszkálta Annát, biztos, hogy elszakadt a cérna nála is. Anya és apa
is jókorát tudnak keríteni káromkodásból, amikor az öcsémmel piszkáljuk egymást. Eleve két
felesége volt, pedig Isten csak egy feleséget rendelt a teremtési rendben, itt hallottam a táborban.
Egy újabb ruha:
– Én Elizeusé vagyok.
– Jó, hát persze, ő Isten prófétája volt, most hallottam, egy sor csodát tett, segített szegényeknek,
egy halott gyermeknek is visszaadta az életét.
– És azt tudod, hogy egyszer nagyon begurult, és átkot szórt gyermekekre, akik meghaltak emiatt?
Ezt is megtalálhatod a Bibliádban.
– Hát akkor ezt nem értem… ez, nem hiszem, hogy tetszett Istennek. Akkor most, hogy van ez az
egész?
/Ez a rész kihagyható, de ha a csoportnak vannak ismeretei, akkor akár felhasználható:
– Dávidról hallottál?
– Ja, ő az, aki legyőzte Góliátot… No álljunk csak meg, ő meg elcsábított egy férjes asszonyt, utána
meg megölette annak az asszonynak a férjét – itt van, itt, nézd csak, ide van leírva!
– Valóban. Én mégis az övé vagyok – mondja a másik ruha.
– Hát azt meg hoooooooooogy?
Én pedig tudod kié vagyok? Péteré, tudod, aki Jézus tanítványa volt.
– Ahaaaaaa, na pont az övé, ne nevetess! Megtagadta Jézust. Hittanórán tanultam, hogy a kakas a
templom tetején erre a történetre emlékeztet bennünket!/
Valamelyik ruha:
– Én Jánosé vagyok. A tanítványé, akit Jézus nagyon szeretett. Tudod, amikor Jézus Krisztus tanította
az övéit, elmondott egy példázatot, arról a fiúról, aki elkérte az apjától az örökségét, jóllehet az apa még
élt, ezzel nagyon nagy tiszteletlenséget követett el, majd otthagyta az otthonát, eldorbézolta a vagyont, és
amikor mindene elfogyott, akkor szégyenkezve, igazán bánva a tettét, haza indult. Az apa pedig alig vár-
ta, és nem, hogy nem szidta le, hanem azonnal átöltöztette díszes, szép, új ruhába, gyűrűt, sarut adott rá.
Azért mondta ezt a példázatot, hogy mindenki megértse: Isten így, ekkora szeretettel bánik mindenkivel,
aki bízik őbenne, elfogadja szeretetét, elismeri, megbánja és megvallja bűnét. Azt az Úr Isten az igazság,
szentség hófehér ruhájával ajándékozza meg, még akkor is, ha hibázott. Így kaphatta meg József, Elkána.
Elizeus, /Dávid, Péter… / és még nagyon sokan mások. Én például János ruhája vagyok, akinek az volt a
„beceneve”, hogy mennydörgés fia – képzelheted, milyen sok kedvesség áradhatott belőle… De szívből
szerette és engedelmesen követte Jézust. Neked is van egy ilyen hófehér ruha elkészítve. Éppen rád szabva.
Az senki másé nem lehet. Tudod már, mit kell tenned azért, hogy lehessen fehér ruhád?
– Igen, azt hiszem megtanultam a leckét. Ragaszkodnom kell az én Megváltómhoz, Jézus Krisztus-
hoz. Ő nem csak kis segítséget akar adni, hogy itt-ott jól, vagy jobban menjenek a dolgaim, hanem a
szívemben akar lakni. Az ő igazságának ruhája az én hófehér ruhám. Nagyon szeretnék úgy élni, hogy
megkaphassam! Megyek is, gyorsan segítek anyának, mert otthagytam, az öcsémnek meg nyomok egy
nagy puszit a homlokára, mert igazából nagyon szeretem…
73
 avagy: Hölgyeim és Uraim!

5.5. Tanítás nagyoknak – jelenet, János monológja – Jézus? Te vagy az, Uram?
– Vártalak már János.
Eszközök: bot, fatuskó, rongyszőnyeg, fehér lepedő – Jaj, nem tudtam tisztán érkezni eléd. Bocsáss meg, nincs más rajtam, és bennem, csak, amit Te
adtál nekem, amit Tőled tanultam, amit rólad elfogadtam, csak Te, itt a szívemben.
Csoszogva, botra támaszkodva bebotorkál János, Jézus egykori szeretett tanítványa. Legyen egy fa-
– Ne aggódj! Emlékszel mit ígértem? Aki győz, azt …
tuskónk, amire leül. Az ujjain lassan, bizonytalanul számolgat.
(együtt mondják) „Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet
Jaj, de megöregedtem, már 94 éves lennék? Nahát… már senki nem él a régi csapatból… (Kezé-
könyvéből.” (Jel 3,5a)
vel a levegőben vonalkákat húz, szüneteket tartva, el-el akadva.) Máté, Lukács, Bertalan, jaj, Fülöp…
– Nézd csak, itt a ruhád. És gyere, nézz körül, ünnepelj velem. Itt vannak a barátaink is. Most már
Taddeus, a testvérem Jakab,… na és persze András, őt majd elfelejtettem, (fejéhez kap) annyi mindent
fehérben fogsz járni velem. Méltó vagy rá.
elfelejtek mostanában. Péter, annyit voltam együtt Péterrel. Együtt gyógyítottunk meg egy sántát, meg
János szép, tiszta, fehér ruhát viselve kijön a színre, forgolódva, csodálkozva, ruháját simogatva, távolba
együtt voltunk börtönben. Péter meg egyszer egy szolgáló fülét is levágta hirtelen indulatában (a leve-
nézelődve: – nahát, ez, ez, ez ... gyönyörű. Életemben hallottam az ígéretet, hittem az ígéretnek, meggyő-
gőben felemeli mutatóújját) akkor még velünk volt testben, ilyen igazi, hús-vér testben az Úr … (hos�-
ződéssel hitvallást tettem erről, … de, de, de, de mégis egészen lenyűgöző, hogy az ígéret beteljesült…
szasan gondolkodik) Júdás, na ő az egyetlen (nagy legyintéssel), akit nem lehet elfelejteni, mai napig
nem értem mit miért tett… Tamás – hát ő is egy külön történet… (kis mélázás, majd, szélesen körülnéz).
Azt sem tudom, hogy kerültem ide. Mostanában mindent elfelejtek (homlokához teszi kezét). A ne-
5.6. Tanítás
vemre azért még emlékszem, és arra is, hogy nem is mutatkoztam be: János vagyok. Hajdanán a legfia-
Olyan az ember, és mindenki, hogy hajlamos arra, hogy csak őt szolgálja ki minden és mindenki.
talabb Jézus tanítványai közül. Meséltem már az egykori barátaimról, Mátéról, Lukácsról, Bertalanról…
Akkor ragyogjon a nap, amikor én akarom, akkor essen az eső, amikor nekem kell. Vegye meg anya azt
(sétálni kezd botorkálva) Ja, az előbb… Most csak vicceltem ám! (remegő kézzel felemeli mutatóujját)
a játékot, amit kinéztem, a mama meg akkor is süssön, ha majd’ leszakad is a lába. Engem szolgáljon
… Máté, Máté, Máté (mintha nagyon erősen emlékezni akarna) Etiópiába ment, ahol jó kis térítő tevé-
minden és mindenki. A hó csak a sípályákra essen, ott viszont mi az, hogy nincs, a kapunk elé ne es-
kenységet végzett, az ottani király még tanácsadói közé is beválasztotta. Nem semmi… Azt mesélik, a
sen, mi az, hogy télen havat kell lapátolni? ... Nagyon fontos megértenünk, hogy nem azért vagyunk a
király halála után viszont az utód gyilkosokat küldött Mátéra, akik, hátulról támadtak rá, karddal levág-
világon, hogy mindenki minket hordozzon, hogy úgy forogjon a Föld, ahogy nekünk tetszik, miközben
ták. De ez már elég régen, úgy 60 körül történhetett? … Nem szerették, nagyon sokan nem szerették, ha
hordoz, (mellesleg amúgy mindennel kiszolgál, amire csak szükségünk van az életünkben), hanem azért
Jézusról beszéltünk. (Visszaül a rönkre.) … Mindenki az életével fizetett érte…
vagyunk a világon, hogy mi legyünk valakinek, valaminek a hordozói. Isten szánt neked is, nekem is
Milyen szép idők is voltak, mikor Andrással csatlakoztam Jézushoz, hm… az elsők között voltam… an�-
feladatot, amit csak te tudsz elvégezni a te helyeden, én az én helyemen. Azokkal az adottságokkal ru-
nyi helyre mentünk, és annyi elképesztő dolgot láttunk, és mennyivel többet hallottunk Jézustól. De az még
házott fel, amik ahhoz éppen szükségesek és fontosak. Oda kell figyelni, hogy hogyan élünk azokkal,
semmi se volt ahhoz képest, amit megértettem (fejéhez teszi mutatóujját újra), amikor az Urat a Golgotán
amiket viselhetünk: a szívünkkel, a szavainkkal, a mozdulatainkkal, a tudásunkkal. Az ember nagy fela-
keresztre feszítve láttam. Minden igaz Isten szeretetéről, amit mondott. A két szememmel láttam: imád-
data, hogy amivel Isten felöltöztette, felruházta, azt arra használjuk, amire kaptuk. Például a mosolyt, a
kozott azokért, akik keresztre feszítették! (Szemeihez teszi két ujját.) Minden, amit megmondott, úgy lett.
nevetést sokan arra használják, hogy másokat nevetnek ki úgy, hogy az a másiknak nem nevetséges, sőt
Döbbenetes volt – a 3. nap reggelén az üres sír… pontosan úgy, ahogy megmondta előtte. … Hm… akkor
inkább kellemetlen, megszégyenítő. Nagy feladata az embernek az, hogy amit kapott, azzal ne sértsen,
a fehér ruha is igaz… Így mondta, erre tisztán emlékszem: „Ő nem foltozgatni akarja régi rongyainkat,
vagy károsítson meg másvalakit. A Biblia ezt így mondja: ruhája legyen mindig fehér (Préd 9,10).
hanem egészen új ruhát kínál”. A maga igazságát kínálja fel nekünk. Én lassan megértettem, hogy hinni
Azt is tudhatjuk a Bibliából, hogy Isten hozzánk igazította Jézus Krisztust, a Fiát, testre szabta, hogy
éppen ezt jelenti, hogy valaki kész elvetni és levetni mindazt, ami a régi természetéből fakadt, és fenntartás
úgy mondjam, azért, hogy felölthessük magunkra, és ne szakadjon ezer rongyos darabra az életünk,
nélkül elfogadni Jézust és minden ajándékát (visszaereszkedik lassan a helyére). Jaj, annyira szeretném. Itt
mert az ő igazsága, tisztasága és szentsége megtartja a mi életünket. Nagy lehetőségünk, hogy Krisztust
a földön soha nem lehetett hófehér ruhám. Különben meg nem is lehet hófehéret csinálni. Azt a ragyogó
felöltözzük (Róm 13,14; Ef 4,24), így fogalmaz a Szentírás. Őt hordjuk, őt hordozzuk.
tisztaságot, amiről Jézus, az én drága Uram beszélt, nem is lehet elérni a ruhaanyagokban. A szárdisziak
Ha pedig élünk ezzel az elképesztő lehetőséggel, akkor nagy reménységünk az, hogy nem csak néhány
ügyesen próbálkoznak, ezzel az új gyapjúfehérítési technikával a gazdagoknak egészen szép fehér ruháik
évtizedig hordoz a Föld, hanem életünk átkerül az Istennel való közösségbe, ezt így mondja a Biblia:
lettek. De amíg Jézusban nem hisznek, és nem vágyják a bűneik bocsánatát, addig nem élnek.
Isten az üdvösség ruháiba öltöztet (Ézs 61,10; Jel 21,8).
…tudom, nemsokára haza hív az Atya. És hát, őszintén szólva, eléggé megviselt vagyok. Elmúlt már,
amikor – hogy is mondta Pál… na, hogy is mondta, ej, na, levélben is írta: oszlop (csettint egyet) ez az,
oszlopnak tekintettek engem… Annyira hiábavalónak tűnt minden, annyira értetlenek az emberek. (Végig
5.7. Aranymondás
méri magát.) Nem tudtam én sem mindenben Jézusomat követni. Volt, hogy elbizonytalanodtam. Főleg,
„Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből.” (Jel 3,5a)
amikor a többiek meghurcolásáról, mártírhaláláról jött a hír. Amikor engem tudatlannak csúfolt Kajafás
A kis csapatok kibontják a dobozkáikat (ld. 5.2.), s a benne lévő ruhadaraboknak megkeresik a helyét
(ApCsel 4,13), akkor meg nagyon elöntött a düh, csúnyán haragudtam. Igazából nem csak ez a ruhám meg-
a csomagolópapíron. Ragasztóstifttel segítünk rögzíteni. Amikor minden ruhadarab felkerült, közösen
viselt és piszkos, a szívem sem éppen tiszta… (Nagyon öregesen, fáradtan visszaereszkedik a helyére), nem
olvassuk el néhányszor az ígéretet.
is tudom… Pál milyen különlegesen írta Rómába: „Öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust…” (Róm13,14).
Ha nem is látta rajtam mindig mindenki, hogy Krisztusba öltöztem, csak őt hordom a szívemben.
Egy hang a háttérből, kedvesen: János, itt az ideje, hogy haza gyere! (János becsukja a szemét, a bot-
5.8. Ismétlő kérdések
ját lassan elengedi, a földhöz közel ki is ejtheti – de csak kicsit koppanjon a talajon, egy kis szőnyeget
– Minek a jelképe a hófehér ruha?
készítsünk oda, akkor halkabb lesz az esése. Lehajtja a fejét az ölébe. Ha vannak segítőink, itt egy tiszta,
– Ki kaphat fehér ruhát?
fehér lepedőt lassan kihajtva, eltakarják Jánost, aki kimegy a színről, a díszletállvány mögé, és a követ-
– Miért kaphatott János, Jézus egykori tanítványa fehér ruhát?
kező beszélgetés úgy zajlik, hogy nem látnak szereplőket a gyermekek.)

74 75

5.9. Kézműves tevékenység ajánlása
Kisebbeknek: Sötét árnyalatú lapra parafadugóval vagy ceruza végén lévő radírral vigyenek fel fehér fes-
téket pecsételéssel a gyermekek úgy, hogy először egy ruhasablont körbe nyomkodnak, ezzel megadva a
körvonalat, majd a színesen maradó belső részt teljesen fedjék be továbbra is pecsételéssel a fehér festékkel.
Nagyobbaknak: ajándékkártya készítése. A/5-ös méretű színes lapot félbehajtunk, a felső lapján kivá-
gunk egy ruhaformát. Az így keletkező „lyuk” alá egy fehér ruhaanyagot (ha nincs, akkor papírt) ragasz-
tunk, ami egy hófehér ruha formát fog kiadni. Ezt csillogó anyagokkal (gomb, szalag) díszíthetjük tovább.
5.10. Élménypedagógiai foglalkozás
A tiszta ruha megszerzése, majd megőrzése, a jutalom elérése.
A mocsárjárás játék mintájára:
A gyerekek mindegyikét vonjuk be úgy, hogy kisebb csoportokra osztjuk őket, de ne legyenek többen
7 főnél, és készítsük elő a csoportok számának megfelelő példányban a feladatot. (Csoportonként 7-nél
több darab lap a kövek jelképeként, egy pár fehér zokni, egy fehér ruhába csomagolt jutalom – pl. édes-
ség a gyermekek száma szerint.)
A/4-es lapokat, mintha kövek lennének, alakzatra vágunk. Az egyik oldalukra olyan tevékenységeket írunk,
amik a keresztyén életvitelt jelképezik (istentisztelet látogatása, Szentírás olvasása, adományozás, segítség-
nyújtás, imádság, bocsánatkérés/megbocsátás, Jézus Krisztus követése). Más, formára vágott lapokkal ke-
verjük, azok is tartalmazzanak tevékenységeket, amik nagyon távol vannak a Krisztust követő ember élet-
vitelétől (pl. szerencsejáték, hazudozás, másik ember kinevetése, minden pénzem önmagamra költése, stb.).
Jelöljük ki a játékteret (kötél, pet-palack segítségével). Az indulási pont és az érkezési pont között kell
utat készíteniük a csapat tagjainak, egy patyolattiszta hófehér zokniig úgy, hogy bőven kelljen lépniük a
résztvevőknek, legalább kétszer kelljen lerakniuk minden lapot. A gyerekeknek először ki kell válogatniuk
azokat a „köveket”, amelyeken olyan tevékenységek állnak, amik közelebb segíthetik őket az eddig tanul-
tak alapján a célhoz. 7 darab ilyen lapot választhatnak, ha több van, újra kell gondolniuk. Ha kiválogatták,
induljanak el úgy, hogy mindig csak egy kőformát tehetnek le, s arra lehet csak rálépni. A gyerekeknek fo-
lyamatosan összeköttetésben kell lenniük, vagy a kezük, vagy a lábuk össze kell érjen, nem szakadhatnak
szét egymástól, a kövekről nem léphetnek le. Az utolsó lapot mindig előre lehet adni, de csak akkor, ha már
üres, és nem áll rajta senki. A feladatot akkor teljesítették, ha a csoport minden tagja átért a megszerzendő
fehér zokniig. A köveket jelképező lapokra vigyázni kell, könnyen elfeledkezünk róluk. Hogyha egy lap-
hoz nem ér hozzá egyetlen testrész sem, akkor azt az ellenség – a játékvezető - orvul elrabolja.
Adjunk időt a tervezésre.
Amikor a csoport átért az úton, újabb kihívás vár rájuk: Úgy kell átjutnia mindenkinek a játéktér újabb
kijelölt szakaszán, hogy a fehér zokni a lábán van, viszont azon egyetlen egy folt nem eshet. Csak akkor
jut át a téren a csapat egy-egy tagja, ha a fehér zokniban teszi meg az utat. Amíg anélkül járja meg az
utat, addig nem számít megérkezettnek. Azt megteheti, hogy ha egyszer már zokniban átjutott, akkor
utána zokni nélkül segítő lehet, de maximum kétszer. A cél: mindenkinek át kell jutnia egyszer úgy, hogy
nem ér a lába a földre, és a zokni makulátlanul tiszta marad. Ha a csoport minden tagja átjutott egyszer
fehér zokniban, és a zokni valóban nem ért le a földre, akkor a csoport tagjai megkaphatják a jutalmat,
amiért küzdöttek, a fehér ruhába csomagolt édességet.
Ez a folyamat még több tervezést, és még nagyobb csapatmunkát igényel, érdemes végig játszani.
Lehetséges kerettörténet:
A mai nap tanításában megismertük azt az ígéretet, hogy mindenkinek van lehetősége arra, hogy meg-
kapja a mennyei fehér ruhát. De mégsem lesz az mindenkié. Nem jár automatikusan, küzdelmes út vezet
odáig, hogy átvehessük. Olyan, Jézustól tanult mintákat kell gyakorolnunk, mint: Isten felé a bűnbánat,
a szeretéséből fakadó engedelmesség, a másik emberrel pedig a segítőkészség, a türelem, az irgalmas-
76
avagy: Hölgyeim és Uraim!
ság, a könyörületesség, a megbocsátás. Amíg ezek nincsenek a szívünkben, nem lesz jutalmunk a fehér
ruha. Ha viszont ezeket magunkra öltjük, akkor mennyei fehér ruhában lesz részünk. A játékunkhoz nem
kell ugyan mindegyik, de néhányra szükség lesz ahhoz, hogy megszerezhesse a csoport azt a jutalmat,
ami ugyan még nem az üdvösség ruhája, de remélhetőleg örömöt jelent.
5.11. Áhítat gyerekeknek
„Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből.” (Jel 3,5a)
Gyakori kísértés, hogy éli sok ember a maga életét Isten nélkül, aztán valahol szakadni kezd, s csak oda
kérne – lehetőleg azonnal – egy foltot. Jelentkezik egy betegség, megromlik egy barátság, nehézségek tá-
madnak a gyerekekkel, jó lenne tisztán látni egy döntés előtt – s ebben az egy ügyben kér hamar segítséget
valaki Istentől, de az Istenhez való viszonyulásán, egész életén nem kíván változtatni. Ez a fehér ruha arra
tanít, hogy Isten nem csak egy kis vigasztalást, egy kis megnyugvást, alkalmi jó tanácsot akar adni. Amikor
ünnepre kell menned, akkor mit csinálsz, ha előtte fociztál, vagy fára másztál? Nem csak a nadrágot cseréled
le, vagy a pólódat, hanem egészen átöltözöl, igaz? Isten is új gondolkozást, Jézus indulatát, örök életet kínál.
Amikor a tékozló fiú a rongyos ruhájában hazatért, nem megfoltozták rajta, hanem le kellett vetnie és az
után ráadták „a legszebb ruhát”. Isten nekünk is Jézus Krisztus igaz voltának, szentségének fehér ruháját adja
a megváltásban. De ehhez le kell vetni a magunk megszokott bűneinek szennyesét. A megváltás átöltözés.
Nem foltozom a régit, nem veszem rá az újat, hanem a bűnvallásban elvetek magamtól mindent, ami az ő
szemében szennyes, és magamra veszem az újat. „Felöltözöm Krisztust.” Vagyis hittel komolyan veszem,
hogy ő megbocsátott, gyermekévé fogadott, és ezentúl ehhez méltóan is akarok élni. A hit Isten iránti mély-
séges bizalmat, szeretetet és engedelmességet jelent. De ez nem könnyű. A játékok során sem volt egyszerű,
emlékeztek? A Krisztust követő élet, ha küzdelem is, de nem lehetetlen vállalkozás, lehet győzni!
„Aki győz...”, ezek szerint, lehet győzni. Isten nem kért olyat az övéitől, amit ne tudnának teljesíteni.
„... az fehér ruhába öltöztetik.” Csak a Krisztus által kínált ruha teheti az embert alkalmassá arra, hogy megje-
lenjék Isten előtt. Ezt az öltözéket – saját igazságának palástját – helyezi Krisztus minden bűnbánó, hívő lélekre.
5.12. Énekek
2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/:
2. Vágok a réten, a völgyön át, hágok a szirtre fel,
Tedd örömben és bánatban csöndessé,
Láthatok útközben sok csodát, vágyom az Uramhoz el.
Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked,
Ki szemlehúnyva téged híven követ. 3. Kezemben vándorbot és virág, lábamon út pora,
Zsákomban kalács a Bibliám, ajkamon hála dala.
3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené, :/:
4. Megyek a tűző nap alatt, megyek, ha borús az éj,
A vak homályból te mutatsz ég felé;
A földet fedheti zúzmara, megyek, ha fütyül a szél.
Csak vezess, Uram, végig és fogd kezem,
5. Látom a kitárt menny kapuját, terített asztalát,
Míg boldogan a célhoz elérkezem.
A nekem szabott fehér ruhát, látom az Úr mosolyát.
77
 avagy: Hölgyeim és Uraim!

Családi napra Énekek

1. Kendőkötés
Lányoknak fejkendő felkötés. Fiúknak nyakkendő kötés. A digitális verzió tartalmaz útmutatókat. Főének

2. Öltözködés (ha viccesre szeretnénk venni a formát)

Gyűjtsünk össze egy nagy kupacba rengeteg ruhát. Kötéllel, pet palackkal jelöljünk ki egy nagy kört,
aminek közepére kerül a ruhakupac, szélén helyezkednek el a családok. Családonként adjuk ki a feladatot:
A ruhákért egyesével lehet csak menni, egyszerre egy darabot lehet elhozni, amikor egy darab kikerült
a körből, akkor lehet menni a következőért. Adott idő alatt melyik család tud több ruhát magára venni
– legalább 50 %-osan és a megfelelő helyen van a ruha – nadrág lábon, kabát testen, sapka fejen stb.
Adjunk időt a megtervezésre. Szabad csak egy embert öltöztetni, lehet akár többet is, lehet egy tag a
ruhákért szaladó, lehet több is, de csak felváltva, ezt beszéljék meg egymással.
Variáció: Az első kör után úgy is le lehet játszani, ruhakupac, létszám és az előző kör idejének függ-
vényében, hogy a csoport minden tagja közösen határozza meg azt a legrövidebb időt, ami alatt minden
ruhát ki tudnak vinni a kupacból és fel tudják venni. Ez a lehetőség egy nagyobb mértékű tervezést,
együttműködést igényel.

3. Közös játék: Lufi pingpong, avagy a méhecskék virágról virágra szállnak

Szükséges eszközök:
– Lufik (lehetőleg sárga, hogy a méhecskékre minél jobban hasonlítson)
– Fekete filctoll (hogy meg tudják rajzolni a méhecske arcát, kicsi szárnyait és fekete csíkjait a lég-
gömbre, ha szeretnék)
– Papír tányér (Ezekből lesznek a ping pong ütők, amik a virágokat fogják
szimbolizálni. Ezeket akár meg is rajzolhatják a gyerekek, hogy jobban
hasonlítsanak a virágok kelyheire.)
– Fa spatula (nyelvlapoc), amiből a virág szára – a pingpongütők nyele lesz (kisebb fadarab,
fakanál vagy akar egy jó vastagra összehengerelt A4 es lap.)
– Ragasztó
Elkészítés:
– Lufikat fújják fel a családtagok, rajzolják meg méhecskének (szemek, szárnyak, fekete csíkok).
– A papír tányért dekorálják ki virág formára, különböző színekkel lehet rá szirmokat rajzolni, festeni.
– Össze hengerelt papírlapot, fa pálcát rögzítsük a tányéra, erös ragasztót, ragasztószalagot használva.
Kész is a játék. Családonként vagy közösen lehet a lufikat ütögetni úgy, hogy tűzzünk ki egy célt:
– a méhecske, ami a lufi, egyik virágról a másikra száll.
– adott idő alatt családonként hány virágot látogat meg a raj, vagy egy nagy közös vállalással a
nagy csoport mond egy számot, amit közösen kell elérjenek.
– A méhek csak minden második virágot látogatnak meg. Jelöljünk meg egy könnyű, rövid szalag-
gal egy lufit. A résztvevőket állítsuk körbe. A nagy körben felváltva mindenki kap egy számot:
1-es, 2-es, 1-es, 2-es… Az 1-esek csak a szalagos lufit továbbíthatják, a 2-esek csak a jelölés
nélküli lufit. Kihívást hozhat, ha az első kör idejét méri a játékvezető, és azután ennél rövidebb
időkeretet szab.

78 79
 avagy: Hölgyeim és Uraim!

1. nap

Csak Istené legyen minden dicsőség

Róla beszél fű, virág

Te egy szeretett gyermek vagy

(Szerző: Kiss Sámson Endre)

2. A kegyelmet, mit kaptál, már nem játszhatod el,

Sőt, nem tehetsz már semmit, hogy jobban szeressen.
Refr.
3. Hit által lehetsz kedves Istened előtt,
Már semmi el nem választ az Ő szerelmétől.

80 81
 avagy: Hölgyeim és Uraim!

Pillangó, ha lehetnék 2. nap

Olyan örömöt, mint a forrás

2. Olyan békét, mint a folyó…

3. Olyan szeretetet, mint a tenger…
4. Olyan hitet, mint a szikla…

111. zsoltár: Hálát adok, Uram, néked

2. Megfújnám a trombitát, ha én lennék a kis elefánt,

S ha úgy élnék, mint kenguru, ugrálnék a dombon át,
S ha én lennék a kis polip, vennék több pár kalucsnit,
De gyermeked lettem, köszönöm, Istenem, én.
Refrén

3. Selymet szépet hordanék, ha egy kis hernyó lehetnék,

Krokodilként, ha utaznék, nem sírnék, csak nevetnék,
S ha én lennék egy borzas barna bocs, számolnék, mert a medve mind okos,
De gyermeked lettem, köszönöm, Istenem, én.
Refrén Nagyok az Úrnak csudái, / És aki azt megtekinti,
Örvendez annak az ő szíve. / És az ő szent igazsága,
És ő dicső méltósága / Megmarad mind örök időkre.

Szent és dicső az ő neve, / És az Úrnak ő félelme

A jó bölcsességnek kezdete. / Ki megtartja ő törvényét,
És megőrzi szent igéjét, / Annak megmarad dicsérete.

82 83
 avagy: Hölgyeim és Uraim!

3. nap Akkor majd táncolva

A mélyből hozzád száll szavam

84 85
 avagy: Hölgyeim és Uraim!

Amióta megváltottad életem Teremtő Istenünk

Gyimesi népdal átirat Brno, 1798
Lassú magyaros * Új Zengedező Mennyei Kar, 1743

2. Szívem benned bízik, :/: 4. Jelen van az idő, :/:

Hozzád fohászkodik; Hogy te, jó segítő,
Nézz csendesen, Meghallgatod
Kegyelmesen, Siralmimat,
Fájdalmimon, Nékem adod
Bánatimon Tanácsodat,
Könyörülj kegyesen. Mert tudod sorsomat.

3. Tudom, hogy kegyelmed :/: 5. Megváltó Istenünk, :/:

Enyhít mindeneket, Szabadító Urunk:
Bús szíveket, Vagy paizsom,
Sebeseket, Fő orvosom,
2. Hálás szívvel köszönöm a kegyelmet, Szegénységben, Reménységem,
Köszönöm, hogy a barátod lehetek. Betegségben Idvességem
A sok próbát/áldást köszönöm most meg néked, Ellankadt fejeket. És gyöngyörűségem.
S a szívemben növekvő szent Igédet.

3. Madár dalol, jegenyelomb énekel,

Néped ajkán dícséreted zendül fel:
A mi Urunk Jézus Krisztus az első,
Az egyetlen mindenható teremtő.

4. Bűnös szívünk sötétségét bocsájtsd meg,

Bárány Jézus szent vérével mossál meg,
Mosd a szívünk, tisztítsad meg egészen,
Néped miatt neved ne érje szégyen.

5. Nyitva már a Szentek Szentje előttem,

Jézus Krisztus nyitotta ki énnékem,
Éjjel-nappal bemehetek meglátni,
Az én Uram dicsőségét csodálni.”

86 87
 avagy: Hölgyeim és Uraim!

4. nap Nem rejtem el

Írd át álmaim

2. Abban telik kedvem nekem, 3. Nem rejtem el igazságod,

Akaratod teljesítsem. Hirdetem szabadításod,
Szívem falán a törvényed, Nem titkolom kegyelmedet,
Oda írta fel a Lelked. Megvallom Te szerelmedet.

Ha csak hangulat él a szívemben

2. Hisz a hangulat változik sokszor, 3. Még az érzések is tovaszállnak, 4. A szavad az alap s a megoldás,
Hol az égbe repül ragyogón, Olyan állhatatlan a szívem, Ne legyen nekem más alapom,
Hol a mélybe’ a bánat ölén jár, Egyre fellobban, másra kialszik, Egyedül a szavad s az Igéd az,
Nem igaz vezető az úton. Ne ezen nyugodjék a hitem. Ami tart, ami él s hatalom.

88 89
 avagy: Hölgyeim és Uraim!

Amim van 5. nap

Csak vezess, Uram, végig

2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/: 3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené, :/:
Tedd örömben és bánatban csöndessé, A vak homályból te mutatsz ég felé;
Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Csak vezess, Uram, végig és fogd kezem,
Ki szemlehúnyva téged híven követ. Míg boldogan a célhoz elérkezem.

Fenn a mennyben az Úr minden győztesnek ád

2. Vígan lépkedünk színarany utcákon át,
Halljuk angyalok dicséretét,
Szemünk láthatja Jézus szent ábrázatát,
Aki vért ontott bűneinkért.
Refr. Igen, ott minden kész…
3. Élet forrása kínálja élő vizét,
Tiszta, hűs vizét bőségesen,
Fényt az Úr maga áraszt és hint szerteszét,
Halál nem lesz ott, éjszaka sem.
Refr. Igen, ott minden kész…

4. Minden gyötrelmet, bánatot elfeledünk,

Ha ő bennünket keblére von,
Jézus szívére hajthatjuk fáradt fejünk,
Nála béke vár és nyugalom.
Refr. Igen, ott minden kész…

90 91
 Járom a zarándok útjait

1. Járom a zarándok útjait, megyek a cél felé!

Kóstolom öröklét kútjait, megyek az Uram elé!

2. Vágok a réten, a völgyön át, hágok a szirtre fel,

Láthatok útközben sok csodát, vágyom az Uramhoz el.

3. Kezemben vándorbot és virág, lábamon út pora,

Zsákomban kalács a Bibliám, ajkamon hála dala.

4. Megyek a tűző nap alatt, megyek, ha borús az éj,

A földet fedheti zúzmara, megyek, ha fütyül a szél.

5. Látom a kitárt menny kapuját, terített asztalát,

A nekem szabott fehér ruhát, látom az Úr mosolyát.

92