A sokak által vérbírónak tartott és bigott

álatvédőként is elhíresült dr. Fuér Angela

így áll hozzá az emberek nyugalmát zavaró
ugatáshoz:
A KÉRÉS:
*************************************************************************
*******************************
----- Original Message -----
From: ………… <………..@drotposta.hu>
To: <fuer10@………………>
Sent: Sunday, June 16, 2002 1:10 AM
Subject: Állatvédelem

Kedves Angéla!

Az állatbarát csatornán tudtam meg a címedet.

Szeretném, ha tudnátok, és propagálnátok, hogy Magyarországon nem
kötelezhető senki arra, hogy a mások nyugalmát zavaró kutyáját fegyelmezze,
mint ahogyan azt a Legfelsőbb Bíróság kimondta. Ez azt jelenti, hogy vagy
elköltözik a kutyaugatásos helyről az, aki nem bírja, vagy szép csendben
megmérgezi a kutyákat, hogy nyugta legyen tőlük.
Mi a véleményed róla?

Az ítéletet a www.extra.hu/ugatas honlapon elolvashatod. (megjegyzés: változott,

mostani helye: www.kutyapest.hu)

Sokan úgy reagálták le az ítéletet, hogy az egy baromság, és ezek után

tényleg nincs lehetőség arra, hogy bármely hatóság kötelezze az ebtartót a
mások nyugalmát zavaró tartási mód megváltoztatására. Ráadásul az ítélet
szerint a kutyák fegyelmezése nem része az ebtartási módnak, ami önmagában
egy marhaság.
Ha bővebb információ kell, akkor hívj fel!

üdv: ………..
Telefon: ………….. este

*************************************************************************
*******************************
A alábbi válasz jött, a kiemelések tőlem:

Fe Fuér Angéla
la <fuer10@……..>
dó
:
Dá 2002.10.16. 09:59:14 +2h
tu
m:
Cí ……….. <………
mz @drotposta.hu>
ett
:
Té Re: Állatvédelem
m
a:

Kedves ……………. !

Először is köszönöm, hogy megküldted az ítéletet, nagyon tanulságos.

Még nem tudtam benne elmélyedni, különös tekintettel a kommentárokra, de azt
hiszem, a kulcsmondat a következő:
"nem bizonyosodott be, hogy a környéken tartott ebek a felperes nyugalmát
oly mértékben zavarnák, hogy ez a rendelet 14.§ (1) bekezdésében írt
kötelezettségek megszegését jelentené."

Álampolgárként és állatvédőként is az a véleményem, hogy emberek egymás

mellett élése az egymáshoz való alkalmazkodással is jár. Ha valaki nem egy
olyan szigeten lakik mondjuk, ahol nem hogy emberek, hanem állatok
sincsenek, lehet, hogy ki tud küszöbölni az életéből minden zavaró zajt,
egyéb momentumot. De ha valaki településen él, vagy pláne a fővárosban,
akkor bizony tudomásul kell vennie, hogy a városi lét például zajjal jár.
Engem pl. a szomszédságomban működő piac zaja /és szemétje/ zavar, amikor
hajnali 5 órakor ajtócsapkodásra, rakodás zajára, a rakodók káromkodására
ébredek. De mivel a piac is hozzátartozik egy település életéhez, nem
kezdeményeztem, hogy a piac költözzön el.

Másokat a villamos zaja zavarhat, és folytathatnánk, de valószínűleg nem a

villamost fogják elterelni. A társadalom élete a jogok és kötelezettségek
betartásán alapul, és bizony ezek egymással összefüggnek: ami az egyik ember
számára jog, az a másik ember számára ennek tiszteletben tartását, adott
esetben tűrését jelenti.

A konkrét esetre rátérve: az embereknek a jogszabályi feltételek között

joguk van állatot - köztük kutyát - tartani. A kutya nem néma állat - mint
mondjuk állitólag a hal, így a kutyatartás ugatással jár. Sokan éppen ezért
tartanák kutyát, hogy jelezzen. A kutya kétségtelenül igen szociális állat,
így nevelhető, fegyelmezhető, azonban teljes némaságra nem szoktatható.
Ennek megkövetelése - mint lehetetlen dolog - A joggal való visszaélésnek
minősül.

Ha tehát a kutytartás minden ember joga - sőt a tulajdonhoz való jogként

alkotmányos alapjog - akkor ebből a jogból a kutya számára következik az
"ugatáshoz való jog", mint az állattól el nem választható sajátosság, a
lakókörnyezet számára pedig következik ennek tűrésének a kötelezettsége,
minthogy minden ember köteles a másik ember jogát tiszteletben tartani.
Természetesen itt a tipikus, normál esetekről beszélek, és nem arról, hogyha
a kutya mondjuk a nap 24 órájában folyamatosan ugat.
A kutyatartás ráadásul több ezer éves - újabb kutatások szerint 150 ezer
éves - "joga" az embernek, és az ember valószínűleg éppen a kutya jelző
szerepét hasznosította, vagy legalábbis többek között azt, tehát ha a kutya
néma állat lett volna, valószínűleg nem lett volna az ember társa sem 150
ezer évvel ezelőtt, sem most.

Ami mármost a kutyák megmérgezését illeti, nem tudom, hogy mire hivatkozzam
most: az emberi jóérzésre vagy a törvényekre. A törvények természetesen
tiltják, sőt büntetik.

Az emberi jóérzés? A legtöbb emberé szintén tiltja, remélem, a Tiéd is.

Alapvető erkölcsi elv kell/ene/ legyen, hogy egy szenvedni, érezni képes
élőlénynek - legyen az ember vagy állat - nem okozok szenvedést, sőt inkább
segítek minden rászorulót és szenvedőt.

Nem tudom, hogy van-e pl. autód, gondolom, Te sem örülnél neki, ha a
szomszéd - mert őt mondjuk zavarja a kipufogó füstje vagy a motor zaja,
leöntené valami maró anyaggal, kiszúrná a kerekeit, betörné az ablakát, stb.
pedig az autónak ez nem is fáj...

Én úgy gondolom, hogy a közösségi élethez hozzátartozik, hogy elviseljem a

másikat, ha annak kutyája van, a másik kutyáját, és a problémákat
mindenképpen az embereknek kell egymással megoldaniuk, de nem úgy, hogy
ezzel ártatlan lényeknek okoznak szenvedést.

Üdvözöl:

Dr. Fuér Angéla

Fehérkereszt
*************************************************************************
********************
Az alábbi választ küldtem neki:
Fe ……………
la <…………….@drotposta.hu>
dó
:
Dá 2002.06.17. 00:08:12 +2h
tu
m:
Cí Fuér Angéla <fuer10@……………>
mz
ett
:
Té Re: Állatvédelem
m
a:

Kedves Angéla!

Köszönöm soraidat, megvallom utólag, hogy nagyon vártam a véleményedet, mert a

rövidesen befejezésre kerülő könyvemben mindenképpen helye van az autentikus
állatvédők véleményének is.
Meg kell mondanom, nem csalódtam, soraid a könyvem gyöngyszemei közé fognak
tartozni, amelyek között neves politikusok, közéleti személyek, hivatalok
megdöbbentő állásfoglalásai, véleményei is vannak.

Leveled egyes részeivel persze nem tudok maradéktalanul egyetérteni, mert nem
csak az én magánvéleményemmel ütközik, hanem a jogszabályokkal és a
kutyatartás szakirodalmával is.
Véleményeddel ellentétben az ítélet kulcsmondata arról szól - és ez az ítélet lényege
-, hogy az ebtartó nem kötelezhető arra, hogy fegyelmezze ugató kutyáját. Ebből
vezették le, hogy a kutyaugatást mindenkinek korlátlanul tűrnie kell, még egyezséget
sem köthetnek a szomszédok arra vonatkozóan, hogy a kutyát a gazdája időnként
fegyelmezze. Magyarul a kutyára bízták az ügyet.
A kutya pedig annyit és akkor fog ugatni, amikor akar, mert e tekintetben nem lesz
megnevelve.
És a kutyák ugatnak, nagyon sokat ugatnak, de te is tudod, meg a szakirodalom is
állítja, hogy teljesen feleslegesen.
A per anyagai között vannak olyan ebtartói nyilatkozatok, hogy az ő kutyájuk még a
madarat a fán is ugatja, és mindent, ami mozog és nem mozog, és nem hajlandók a
szomszéd kedvéért akkor sem fegyelmezni, ha már fél órája ugat egyfolytában..
Nem arról van szó, hogy legyen néma egy kutya, de ne ugasson szükségtelenül,
ráadásul egész nap, mint ahogyan azt teszi - most már jogszerűen - a nálunk
hallható 10-15 kutya.
Bizonyára elkerülte a figyelmedet néhány szakkönyv, melyekben egyértelműen le van
írva, hogy a kutya akár teljesen is leszoktatható az ugatásról kb. egy év neveléssel,
és semmivel sem lesz boldogtalanabb a kutyapszichológusok szerint ugatós
társaiknál. Tehát nem szükségszerűen életszerű megnyilvánulás az ugatás, hanem
inkább az ebtartó kényelmi kérdése: hogy foglalkozik-e kutyájával, vagy sem..
És talán el kellene gondolkodnod azon is, hogy ki állapítja meg, hogy az ugatás
nyugalmat zavar-e, vagy sem, mikor semmilyen norma nincs erre vonatkozóan, ami
súlyos jogalkotási anomália?
Jelen ügyben egy kutyás köztisztviselő állapította meg egy dél körüli fél órás
helyszíni bejáráson, hogy a kutyák éjszaka nem ugatnak...Ez az arisztotelészi
szillogizmus ebtartói prezentációja, ha tudományosan akarnék fogalmazni.
A bíróságot persze nem ez motiválta (mert érezték, hogy nem stimmel a dolog),
hanem az, hogy az ugatás a kutyatartás velejárója, amit mindenkinek korlátlanul
tűrnie kell. Erről szól az ítélet, nem másról, és ezt a véleményt tükrözi leveled is..
Említetted az együttélést a kutyás szomszédokkal, meg példaként említetted az
autókat.
Az együttélés ott kezdődik, hogy szükségtelenül nem zavarom semmivel a
szomszédaimat, többek között sem az autómmal, sem a kutyámmal. Ezt a
követelményt a jogszabály így fogalmazza meg: "az ebtartó köteles ebét úgy tartani,
hogy az eb a szomszédságban lakók nyugalmát ne zavarja". Feltétel nélkül, ezért
nem lehetne hivatkozni semmilyen életszerű megnyilvánulásra. Mint ahogyan egy
műszaki vizsgán sem lehet arra hivatkozni, hogy a magas zajszintű motor azért
zajos, mert csapágyas, és nincs pénzem a megjavíttatására.
Sajnálatos, hogy az embereket ölik, gyilkolják a kutyák, folyamatosan zavarják
nyugalmukat, és az ezekkel kapcsolatos panaszokban rendszerint elfogult kutyások
döntenek, mert a jogszabályok - de kutyások etikettje sem - normát nem ír elő pl. a
nyugalom zavarásának eltűrhető mértékére.
Nálunk 35 dBa az éjszaka megengedett zajszint, a kutyaugatás pedig 40-45 dBa
erősséggel hallatszik. Ha érted a számokat, akkor tudod, hogy ez azt jelenti, hogy az
ugatás tízszeres energiájú, mint a megengedett zajszint. De a kutyákra a
csendrendelet nem vonatkozik, mivel mások nyugalmát csak AKI zavarhatja meg a
jogszabályok szerint, a kutya pedig jogi értelemben nem AKI (kerületi rendőrök
okfejtése...).
És végül ajánlom figyelmedbe az EU tagországok ebtartási jogszabályait, melyek
igenis szigorúak e tekintetben. Például Bécsben pár másodpercben van maximálva a
mindenki által eltűrni köteles ugatás.
Németországban nem hallottam ugatást még a kisebb községekben sem, pedig ott
voltak a kutyák a kerítések mögött.
De az USA-t is említhetném, ahol pl. New Jersey államban este 6-tól reggel 8-ig tiltva
van az, hogy a kutyák úgy ugassanak, hogy azt a szomszédban hallani lehessen.
Egy kint élő közeli rokonom elmesélte, hogy ha ezt a szabályt nem tartja be valaki,
akkor első esetben a seriff figyelmeztet, második alkalommal elviszik a kutyát és
dekarbálva adják vissza a gazdájának az állatorvos számlájával együtt. Be is tartják a
szabályt a kutyások és bocsánatot kérnek attól, akit zavart az ugatás, nem pedig
agyon akarják verni, mint "kutyaszaros" hazánkban (ahogyan a rokonunk jellemezte a
hazai állapotokat).
Amit elvártam volna egy igazi állatvédőtől, az az, hogy tiltakozzon minden fórumon az
olyan szakszerűtlen hatósági megítélés ellen, mely szerint a kutyák fegyelmezésére
az ebtartók nem kötelezhetők, és a fegyelmezés nem része az ebtartás módjának
(ami persze a gyakorlatban igaz is, mert nem fegyelmezik a kutyák döntő
többségét...).
És amíg nem kötelezhetők erre, addig nem is fegyelmezik a kutyáikat (tisztelet a
kevés kivételnek), és a kutyákra van bízva, hogy mennyit ugatnak. Azok persze
ugatnak....
Ilyen környezetben a nyugalmadat csak önbíráskodással tudod biztosítani, mert arra
kényszerít a hatalom.
Én ezt az elvet terjesztem a különböző hangvételű honlapjaimon és publikációimban
addig, amíg a meglévő ebtartási szabályok közül a legelemibbeket sem hajlandók a
hivatalok betartatni. Mert a kutyások önkéntesen nem hajlandók betartani semmilyen
szabályt, arra hivatkozva, hogy az nem jó a kutyusuknak.....

A hazai helyzetet talán Polt Péter (jelenleg legfőbb ügyész) véleménye tükrözi a
legjobban: az ebtartás problémái - köztük a mások nyugalmát zavaró ugatás -
csekély jelentőségű dolog. NEKI....

Bocsánat a hosszú levél miatt és még egyszer köszönöm leveledet, mert ez is segít
abban, hogy be tudjam mutatni azt az elfogultságot, ami a kutyákat szinte szent
tehénné teszi Magyarországon.

Üdvözlettel: ………
*************************************************************************
******************

A LEVÉLRE TERMÉSZETESEN NEM JÖTT VÁLASZ!!!!!

MAGYARORSZÁGNAK ILYEN BÍRÁI VANNAK!

SZERINTEM SZÉGYEN, DE EZT ÍTÉLJE MEG MINDENKI

SAJÁT MAGA!!!
 VISSZA KUTYAPEST HONLAPJÁRA
VAGY
ITT HALLGASD MEG A PERBELI KUTYÁK UGATÁSÁT! ! !