Professional Documents
Culture Documents
SZENVEDELMES KERTÉSZ
ILLUSZTRÁLTA JOZEF ~APEK
FORDfTOTTA MAYER JUDIT
A mű eredeti clme:
Záhradnfküv rok
Ceskoslovenskyspisovatel, Praha, 1969
A kerttelepítésnek többféle-~módja is van. A legjobb
mégis, ha az ember erre a munkára kertészt fogad.
A kertész eljön, s elültet a földbe holmi pálcikákat,
vesszőket, seprűket, amelyekről azt állítja, hogy juhar-
Szakmailag ellenőrizte Muraközy Tamás fák, galagonyacserjék és orgonabokrok, magas törzsű
Szerkeszterte Lelkes Lajos
és közepes törzsű gyümölcsfák és másfajta növények.
Aztán nekilát a földnek, felássa, majd ledöngöli, salak-
ból kerti utakat épít, imitt-amott bedugdos a földbe
egy-két hervadt levelet, és kijelenti, hogy azok évelő
növények. A jövendő gyepágyat beveti fűmaggal, s köz-
ben angol perjét, fehér tippant, ecsetpázsitot, taréjos
cincort meg komócsint emleget. Azzal odább áll. Ott
hagyja a kertet olyan barnán és kopáran, mint amilyen
a világ teremtésének első napján lehetett, csak annyit
köt az ember lelkére, hogy a földet minden áldott nap
gondosan öntözze, s ha majd kisarjadt a fű, hordasson
homokot az utakra. Hát jó.
-
•••••
.• ;e.~.A
~ Madách, Könyv-és Lapkiadó n. V., Bratislava, 1971
""
IIIustrations © Alena Dostálová, 1971 ".
"...,.,..
""" """
A'
fl'
(
;'
--- ..
tönkresilányította a gyepet, már amennyire tudta,
s mégis összegereblyézett egy-két kupac szénát, fogja
magát, s megint elindul felkeresni a kecskés anyókát. ,f <"
- Nagyanyó - fuvolázza mézédesen -, nem volna
kedve tőlem elvinni egy batyu szénát a kecskéje szá-
mára? Szép, tiszta széna ...
(( ~
I I
1
--
,;/'
-- '"
\\f(lf / \ /1 , \ I
Ha tudnátok, milyen jóleső érzés, amikor a hűs víz A német filozófia azt tanítja, hogy a nyers valóság az,
csobogva zúdul a kiaszott talajra, amikor alkonyatkor ami van, míg a magasabb, az erkölcsi rend a "das Sein-
vízcseppek ragyognak a buzgó öntözéstől lucskos virá- Sollende", vagyis az, aminek lennie kellene. Tehát
gokon, leveleken, s szinte hallani, hogy a kert elége- a kertész nevezetesen júliusban nagyon is elismeri azt
detten, megkönnyebbülten sóhajt, akárcsak a szomjas
vándor, aki letörölve bajuszáról a sör habját, így szól:
Hű, de milyen szomjas voltam! Csapláros, még egy
pohárral! S a kertész lohol még egy kanna vízért, hogy
csillapítsa kertje júliusi szomját.
Vízcsapra kapcsolt tömlővel persze gyorsabban és úgy
mondhatnám, "nagyban" lehet öntözni. Aránylag rö-
vid idő alatt megöntözhetjük nemcsak az ágyásokat,
hanem az egész gyepet, a szomszéd gyanútlanul
uzsonnázó családját, a békés járókelőket, a házat
kívül-belül, a családtagokat mind és leginkább saját-
magunkat. A csapból érkező vízsugár roppant hatékony,
\ , l \ " ,,,,,,
•
olyan, akár a géppuska: egy pillanat alatt gödröt váj- . "" .... ,
hatu nk vele a földbe, letarolhaljuk az évelő virágokat, . '" '" , ,. "
Nem segít a szitok, átkozódás, káromkodás, sem a dühös
köpködés, még ha minden köpéssel kiszaladunk is
a kertbe (minden csepp nedvesség számít!). Ekkor
a kertész ahhoz a bizonyos magasabb rendhez folya-
modik, és fatalista módon kezdi hajtogatni: eső kellene! .
- Hová készül az idén nyaralni?
- Az igazán nem fontos, de eső kellene!
- És mit szól EngliS lemondásához?
- Azt mondom, eső kellene!
Jaj, istenem, ha az ember úgy elképzeli, de szép is egy
novemberi eső: négy, öt, hat napon át egyvégtében
zuhog, zizegve hullanak a sűrű cseppek, körös-körül
minden szürke és nyirkos, átázik a cipőm, talpam alatt
cuppog a sár, csontom velejéig hatol a nedvesség ...
Mondom, eső kellene.
a magasabb rendet, mert tudván tudja,· mi kellene.
Eső kellene - így fejezi ki ezt a maga ékesszóló módján.
Mert ugye, általában így történik: amikor az úgy-
nevezett életadó napsugarak ötven Celsius-fok fölé
emelték a hőmérsékletet, a fű sárgul, a virágok levele
elfonnyad, a fák gallyai ?illedten kornyadoznak a szom-
júságtól a perzselő hőségben, a föld megcserepesedik,
kőkeménnyé sül össze, vagy izzó porrá hull szét, akkor
rendszerint:
1. megreped a kertés~ öntözőtömlője, úgyhogy nem
lehet vele öntözni;
2. valami zavar támad a vízszolgáltatásban, s egyet-
len csepp víz sem folyi:c; most aztán benne vagyunk,
ahogy mondják, a pácoon, méghozzá a jó forró, égető
pácban!
Ilyenkor a kertész :üába öntözi a földet önnön
verejté]cével; képzeljük :sak el, mennyit kellene izzad-
nia, hogy elég legyen, mondjuk, egy kisebb gyepágyra !
Rózsák és floxok, napfényvirág és szépecske, sásliliom,
kardvirág, harangvirágok és sisakvirág és peremizs,
molyűző meg margitvirág - még mindig elég sok
virágzik belőlük a rossz viszonyokhoz képest, istennek
Min.t ismeretes, :negkülönböztetünk glaciális, sztyeppi,
hála. Mindig van, ami virít, van, ami elvirít, mindig
arkükus, pontusI, földközi-tengeri flórát, szubtrópusi
kell levágni fonnyadt szárakat, s ilyenkor így szólunk
meg lápi növényvilágot és még jó néhányfélét, mégpedig
(a növényhez, nem magunkhoz): No, neked már be-
egyrészt a növények származása, másrészt a tenyész-
fellegzett !
helyük szerint.
Lám, ezek a virágok igazán olyanok, mint a nők:
Nos, aki egy kicsit érdeklődik a növényzet iránt
<?lyszépek, üdék, az ember bámulja őket, hogy majd
rájön, hogy más vegetáció tenyészik a kávéházakba~
kinézi a szemét, mégsem fogja fel szépségüket teljes
és. más például a hentesboltokban: bizonyos növény-
egészében, valamit mindig elszalaszt belőle, édes iste-
fajok és nemzetségek kivált az állomásokon díszlenek
nem, hisz minden szépség oly végtelen, oly kimeríthe-
mások meg a pályaőröknél. Lehet, hogy apróléko~
tetlen; de mihelyt elvirítanak (a virágokról beszélek!),
összehasonlító tanulmánnyal be lehetne bizonyítani,
akkor tudom is én, mintha már nem adnának magukra,
h~gy a ka~olikusok ablakai mögött más flóra tenyészik,
s durván szólva, olyanok, mint a lompos asszony.
mmt az lstentagadók és haladó szelleműek ablakai
Milyen kár, kedves szépem (a virághoz· beszélek!),
mögött, viszont a bőrdíszműáru boltok kirakataiban
milyen kár, hogy úgy eljár az idő; a szépség elmúlik,
kétségkívül művirágok nyílnak stb. De mivel a növény-
csak a kertész marad meg.
földrajz - azt mondják - még gyermekcipőben jár,
A kertész számára az ősz már márciusban megkezdő-
beszéljünk csak néhány pontosan elhatárolt, neveze-
dik: az első elvirított hóvirággal.
tesebb botanikai csoportról. .
1. Az állomási flórának két alosztálya van: a peron-
növényzet és az állomásfőnök úr kertje. A peronon -
rendszerint felaggatott kosarakban, néhol az állomás-
épület ereszein vagy ablakaiban - különösen a sar-
~a~t~?ka, a ~obélia, a muskátli, a petúnia és a begónia
erZI Jol magat, a nagyobb, előkelőbb pályaudvarokon
~éha a dracéna is előfordul. Az állomási növényzet
J~llerrizője, hogy rendkívül gazdagon és színpompásan
vIrít. A főnök úr kertje botanikailag kevésbé jellegzetes:
akad benne rózsa, nefelejcs, árvácska, lobélia, lonc
és egyéb, szociológiai szempontból kevésbé megkülön-
böztetett faj.
2. A vasúti flóra apályaőrök kertjeiben tenyészik. kedésben, szűcsnél, papírüzletben, kalaposnál, vala-
Ide tartozik nevezetesen a ziliz vagy fehérmályva, mint még sok más ipar- és üzletágban. A hivatalok
a napraforgó, a sarkantyúka, aztán a kúszórózsák, ablakában vagy nincs semmi, vagy ha igen, akkor piros
a georgínák és néhol az őszirózsák. Közismert dolog, és fehér muskátli. Általában a hivatali növényzet sorsa
hogy ezek a virágok többnyire áthajlanak a kerítésen, vagy a hivatalsegéd, vagy a hivatalfőnök jóakaratától
talán a mellettük elpöfögő szerelvények mozdonyveze- és buzgalmátói függ. Ezenkívül bizonyos hagyomány is
tőinek örömére. A vad vasúti flóra a töltéseken tenyé- döntő: mert míg a vasutasszakmában dúsan burjánza-
szik: főként napvirágból, tátikából, ökörfarkkóró ból, nak a növények, addig a posta- és távíróhivatalokban
pipitérből, kígyósziszből, kakukkfűből és néhány to- ,az égvilágon semmi sem nyílik. Vegetáció szempontjá-
vábbi vasúti fajból tevődik össze. ból a magánhivatalok sokkal termékenyebbek az állami
3. A hentes-mészáros flóra a mészárszékek, hentes- hivatal oknál, s ez utóbbiak közül is kiválik az adóhiva-
boltok kirakatüvege mögött, a hasított hátrészek, son- tal, amely valósággal sivatag.
kák, bárányok és szalámirudak közt díszlik. Nem sok Külön botanikai fejezetet alkot a temetői vagy sírkerti
fajt számlál, de ide tartozik kivált az Aucuba, az Aspa- növényvilág és természetesen az ünnepségek flórája,
ragus Sprengeri, vagyis a kalárisfű, a kaktuszok közül amely az ünnepelt gipsz mellszobrát van hivatva övezni.
asziklakaktusz és a gömbkaktusz. A henteseknél cserép- Ide tartozik a leander, a babérfa, a pálma, legrosszabb
ben előfordul aszobafenyő és néha a primula is. esetben az aszpidisztra. .
4. A vendéglői flóra összetevői: két leander, azaz Az ablakok növényvilága kétféle: szegényes és dús.
babérrózsa a bejáratnál s néhány aszpidisztra, azazhogy A szegényebb embereknél rendszerint dúsabb; a módo-
kukoricalevél az ablakokban. Az úgynevezett házi sabbaknál egyébként úgyis többnyire tönkremegy, amíg
kosztot adó vendéglők, kifőzdék ablakában cineráriák nyaralni vannak.
is akadnak. Az éttermekben dracéna, filodendron, Ezzel persze még távolról sem merítettük ki a külön-
nagylevelű begóniák, tarka virágcsalánok, latániák, féle élőhelyek változatos növényvilágának botanikai
fikuszok is lehetnek, általában ez az a növényzet, ismertetését. Néha kedvem volna megállapítani, melyik
amelyet a báli tudósítók hajdan efféle fellengzős sza- emberfajta tenyészt fuksziát, melyik golgotavirágot,
vakkal ecseteltek : "Az esztrád a trópusi növényzet buja milyen hivatásúakból kerülnek ki a kaktuszgyűjtők
zöldjében tobzódott." A kávéházakban bent csak és így tovább. A világ végtelenül gazdag: minden fog-
aszpidisztra tenyészik, ezzel szemben a kávéházi tera- lalkozási ágnak, sőt mi több, minden politikai pártnak
szokon buján nő a lobélia, a petúnia, a tradeszk'ancia, lehetne saját külön flórája.
azaz a pletyka, sőt a babérfa és a borostyán is.
Legjobb tudomásom szerint semmiféle növény nem
tenyészik a pékeknél, puskaműveseknél, az autókeres-
kedésben, mezőgazdasági gépek boltjában, vaskeres-
Az augusztus általában az az időszak, amikor az amatőr
kertész elhagyja tündérkertjét, és sz a badságra megy.
Egész esztendőben nagy hangon hirdette ugyan, hogy
az idén nem utazik sehová, nincs olyan nyaralóhely,
ami felérne az ő kertjével, s nem lesz olyan kötnivaló
bolond, hogy vonaton rázassa magát valahová Ku-
kutyinba - de mikor aztán beköszönt a nyár, ő is csak
igyekszik kifelé a városból, vagy mert feltámadt benne
a vándorösztön, vagy a szomszédok miatt, "hogy ne
mondhassák, hogy mit tudom én ... " Nehéz szívvel
utazik el, tele van gonddal, aggodalommal, félti
a kertet. Nem is indul el addig, míg nem talált egy jó
barátot vagy. rokont, akire távolléte idejére rábíz hatja.
- Nézze csak - mondja a kiszemelt kertgondozó- ha háromnaponként egyszer elnéz oda, s ha netán
nak -, most úgysincs a kertben semmi munka, elég, valami nem volna rendben, írjon egy lapot, és én
azonnal jövök. Megbízom magában. Mondom, öt perc
elég, épp hogy csak körül kell néznie.
Miután a kertet készséges felebarátja gondjaira bízta,
elmegy. A nevezett felebarát másnap levelet kap:
"Elfelejtettem megmondani, hogy a kertet naponta
öntözni kell. Legjobb, ha reggel ötkor vagy este hétkor
óntöz. Semmi az egész: csavarozza rá a tömlőt a fel-
szállócsapra, és egy óráig locsoljon. Kérem, a tűleve-
lűeket bőségesen kell öntözni, mindenütt, és persze
a füvet is. Ha valahol gyomot látna, tépje ki. Ez min-
den. "
A következő napon: "Szörnyű ez a szárazság, kérem,
öntsön minden rododendronra vagy két kanna állott
vizet, és minden tülevelűre öt-öt, a többi fára négy-négy
---~ kannát. A most virágzó évelőknek sok víz kell, írja meg
postafordultával, mi nyílik. Az elvirágzott szárakat Itt minden pompás, sok a gomba, és remekül lehet
le kell vágni! Jó volna, ha kapával meglazítaná vala- fürödni. Ne felejtse el a ház mellett a vadszőlőt naponta
mennyi ágyás talaját, attól légjárhatóbb lesz a talaj. megöntöz ni, nagyon száraz helyen van! Gyűjtse zacskóba
Ha a rózsákon tetvek vannak, vegyen nikotint, és har- az izlandi mák magvait. Remélem, a gyepet. már le-
mattal vagy eső után permetezze meg vele a rózsákat. kaszálta. Különben nem kell semmi, csak a fülbemászó':
Több dolog egyelőre nincs." kat irtsa ki."
Harmadnap: "Elfelejtettem megmondani, hogy a Ötödna p: "Mellékelten küldök egy kis láda virágot,
gyepet le kell kaszálni. A géppel igazán gyerekjáték, amit itt ástam ki az erdőben. Különféle kosborok, vad-
s amit a gép nem nyírt le, vágja le ollóval. De vigyázzon! liliomok, kökörcsin, körtike, tüdőfű, szellőrózsák és
Nyírás után a gyepet jól meg kell gereblyézni s aztán effélék. Mihelyt a láda megérkezik, bontsa fel, a palán-
nyírfa seprűvel végigseperni. Különben tarfoltos lesz! tákat öntözze meg, és ültesse valahova árnyékos helyre
És persze öntözzön, bőségesen öntözzön!" a kertemben. Szórjon a tövükhöz tőzeget és lomb-
Negyednap: "Ha netán zivatar jön, kérem, azonnal földet! Azonnal lásson hozzá az ültetéshez, és naponta
nézze meg a kertet! A heves zápor néha nagy károkat háromszor öntözze az elültetett növényeket! Kérem,
okoz, és jó, ha az ember mindjárt a helyszínen van. vágja le a rózsatövekről a fattyúhajtásokat !"
Ha a rózsákon lisztharmat mutatkoznék, szórjon rájuk Hatodnap : "Expressz feladtam egy kosár vadon
korán reggel, harmattal kénvirágot. A magas növésű tenyésző növényt. .. Azonnal ültesse el őket... Éjjel
évelőket kösse karóhoz, nehogy a szél letörje őket. menjen ki a kertbe zseblámpával felszerelve, csigákat
egy láda vadvirágot és egy, körülbelül tizenkét sürgős
utasítást tartalmazó levelet. Végül is hazaérkezik, s úgy,
ahogy van, bőrönddel a kezében, beront a kertbe,
s tágra nyílt szemmel körülnéz:
Ó , ez a lusta semmirekellő, ez a piszok fráter, gon-
dolja keserűen, hát ez aztán elintézte a kertemet!
- Köszönöm - mondja szárazon a felebarátnak,
s mint élő szemrehányás, nyakon ragadja a tömlőt,
hogy meglocsolja az elhanyagolt kertet. Ez a tökfilkó,
gondolja lelke mélyén, erre aztán rá lehet bízni valamit!
Soha többet nem leszek olyan kötnivaló bolond, hogy
nyaralni menjek!
A krizantémok még nem adták meg magukat. Le- Tudom, hogy sok magasztos hivatás van: szép dolog
heletfinom virágaik mintha fehér vagy rózsaszín hab ból például az újságba írni, a parlamentben szavazni, ülni
formálódtak volna; dideregnek, mint könnyű táncru- egy igazgató tanácsban, vagy hivatalos listákat alá-
hába öltözött kislányok. Hogy kevés a napsugár,
és ónos szürke köd fojtogatja, hideg havas eső csapkodja
őket? Mit sem tesz. A fő: a virágzás. Csak az ember
panaszkodik a rossz viszonyokra, a krizantémok ilyet
.sose tesznek.
HOM O \
WORl: EOU LIS
írogatni, de ha mindez még oly szép és érdemes munka
is, az ember közben nem kelt olyan hatást az alakjával,
és nincs olyan szobrász vésőjére méltó, monumentális,
plasztikus testtartása, mint az ásó nyelét markoló
férfiúnak. Mert bizony, mikor az ember ott áll egy
kerti ágyás közepén, egyik lábát az ásó vasán nyugtatva
törli a verejtéket a homlokáról, és épp azt mondja:
phű - akkor igazán olyan, mint egy allegorikus szobor.
Elég volna óvatosan körül ásni, gyökerestül kiemelni,
talapzatra állítani, s a talapzatra rávésni: A munka
diadala, avagy: A föld ura - szóval így valahogy.
Ezt azért mondom, mert éppen most van az ideje,
mármint az ásásnak.
Úgy bizony, novemberben forgatjuk, lazítjuk a talajt.
Az ásó vasát a földbe meríteni olyan ínycsiklandón
jó érzés, mint amikor az ember belemeríti a kanalát
az ízletes ételbe. A jó föld, akárcsak a jó étel, ne legyen
se túlságosan zsíros, se nehéz, se hideg, se igen nedves, .
se igen száraz, ne legyen kenődő, se kemény, se kérges,
se pedig nyers; olyan legyen, mint a kenyér, mint
a mézeskalács, mint a bukta, mint a finom kelt tészta,
legyen omlós, de ne morzsálódjék, roppanjon az ásó
alatt, de ne cuppogjon, ne maradjon egy darabban, Ne felejtsd el, kertész barátom, hogy ezekben az őszi
ne hasadjon lemezekre, ne essék szét fej nagyságú napokban még lehet növényeket átültetni. Először
hantokra, se gombóeforma göröngyökre, hanem amikor l minél mélyebben körülkapáljuk, körülássuk a cserjét
az ásóval megemeljük és megfordítjuk, lélegezzen fel vagy fát, aztán alája nyúlunk az ásóval, sakkor -
az örömtől, és peregve hulljon szét kicsiny rögökre, az ásó vasa rendszerint kettéreped. Vannak emberek;
daraszem nagyságú morzsákra. Ez az ízes, "ehető" talaj, főként kritikusok és szónokok, akik szívesen beszélnek
a művelt, nemes, mély rétegű, nyirkos, vízáteresztő, a gyökerekről. Azt hirdetik például, hogy térjünk
lég járta, lágy talaj, röviden a jó talaj, olyan jó, mint vissza a dolgok gyökeréhez, vagy hogy a rosszat gyöke-
a jó emberek, s mint tudjuk, ennél jobb nincs is ebben restül kell kiirtani, avagy hogy hatoljunk valamely
a siralomvölgyben. dolog gyökeréig. No hát, szeretném őket látni, amikor,
mondjuk, egy hároméves birsalmafát kell kiásniuk - finom lekvárral : Nesze, te kis telhetetlen, válj ék egészsé-
gyökerestül. Szívesen volnék taníua, amikor Arne gedre! Önnek, Madame Herriot, egy kupaccai adok,
Novák*) lemerül csak egy olyan incifinci félcserje gyö- mert olyan szép bronzszínben virított, no de te se
kereihez, mint teszem azt, a Ruscus, azazhogy a csoda- panaszkodj, őszi margitvirág, te is kapsz egy jókora
bogyó. Szeretném végignézni, amint Zdenek N ejedly pogácsányit, alád meg ebből a barna szalmából almo-
gyökerestül kifordít például egy nagyobbacska nyárfát. zak meg, szorgos lángvirágom.
Úgy vélem, hogy hosszabb erőlködés után nagy keser- Mire ez az orrfintorgatás, drága emberek?
vesen felegyenesednének, és mindössze egyetlen szót
nyögnének ki. Mérget veszek rá, hogy az a szó ez lenne: Még egy-két nap, és megadjuk a kertnek a végtisz-
a teremtésit! Vannak némi tapasztalataim a birssel, tességet. Még kivárunk egy kis enyhe talaj menti fagyot,
tanúsíthatam, hogy a gyökerekkel nehéz boldogulni, aztán mindent betakarunk zöld fenyőgallyal. Lehajlítjuk
s jobb őket ott hagyni, ahol vannak, ők tudják, miért a rózsafákat, földet kupacolunk a tövükhöz, elteregetjük
akarnak olyan mélyen lenni. Ú gy mondhatnám: nem
tartanak igényt az érdeklődésünkre. Hagyjuk csak
békében a gyökereket, inkább javítsuk a talajt.
,
Igen, javítsuk a talajt. Az istállótrágya akkor a leg-
szebb, amikor fagyos reggelen hoznak belőle egy fu-
varral. Úgy füstölög,' mint az áldozati máglya. Füstje
az egekig hatol, megszimatolja ott fenn az, aki minden-
nek tudója, és szól: Ejha, ez aztán a jó, finom trágya!
Itt persze most alkalmunk volna beszélni az élet titok-
zatos körforgásáról: hogy a ló megeszi a zabot, aztán
más formában továbbadja a szegfűknek, rózsáknak,
s azok a következő évben olyan csodálatos illattal
dicsérik majd az Urat, hogy azt le sem lehet írni. Nos,
ezt a finom illatot a kertész már a gőzölgő szalmás
trágyakupacból kiérzi, mohón szimatol, és annyi gond-
dal teregeti el az istenáldását a kertben, mintha a tu-
lajdon gyermekének kenne meg egy szelet kenyeret
"v-
s hogy tíz év alatt
... ...
P ez il kis feny(í
sudúr fúv~i nö -
V- b<ircsak m,ir ...-.....::
~
____ magam mögött tudnün;' ,-... r--
ezt a tiz esztendőt! -- ,-
Mire való a kertész gerince?
,. Csak arra, hogy
, időnként kiegyenesítse,
'fl;'l:pndván: juj, de fáj a hátam!
Ami a lábát í1leti,
többféleképpen használható:
guggolhat, térdelhet vele,
maga alá is igazithatja,
sőt felhúzhatja a vállához is.
Az ujjak jók ültetőfa helyett,
a tenyerével elmorzsolhatja
a rögöket, vag{megfeler~
la pogatónak, is.•~.
A fej, minthogy száj is van rajta, .
alkalmas a pipa elhelyezésére.
De a hát,
a gerinc marad merev!