Bevezeto

„Népszokásainkat hosszú évszázadok és nemzedékek

alakították, és adták át a következőnek örökségül,
miközben eredeti értelmükből és céljukból sokat
vesztettek. Szokásainkban és ünnepeinkben két
képzetkör jelenik meg: a régi pogány hagyaték, és a
keresztény gyökerek-egyházi gyakorlat. Népünknél
az esztendő nem csupán egymásra következő napok
szürke sorozata. Az esztendő átéléséből kitűnik, hogy
a jeles napokhoz fűződő szokások, hagyományok
és hiedelmek, az örök jövendőt szolgálják.”
(Bálint Sándor: Az esztendő néprajza)

„Az ünnepségek nem az óvodába valók, a kötelező

és érthetetlen gyakorlatozás lazítja a gyerek sze-
mélyiségét, érzelmi hazugságra nevel, a kötelező
szereplés gyakran nagy, jelentős szorongást kelt,
kudarcélményt okoz, és felesleges, feldolgozhatatlan
zűrzavarral terheli meg gyerekeink idegrendszerét.”
(Vekerdy Tamás)

Az ünnepeknek akkor van értelmük, ha azok nem üressé vált for-

mák, hanem megszületik az emberben az ünnepet teremtő erő
és a valódi tartalom. Ennek a jelentéstartalomnak a megszületé-
sét és megalapozását, az ünnepek lényegének és üzenetének
megértését segíthetik a népmesék, legendák, mondókák, találós
kérdések, játékok. A történetmesélés nagyon jó lehetőség arra,
hogy megmutassuk a szüret lényegét vagy Szent Iván varázslatos
éjszakájának egyik kincsekkel kapcsolatos legendáján keresztül
a naphoz kapcsolódó hiedelmeket. De arra is remek alkalmat
nyújt, hogy elmondjuk, miért hozza Sándor, József, Benedek
zsákban a meleget. Azontúl, hogy kulturális gyökereket kapnak a

Bajzáth.indd 7 22/02/22 20:14

 meséken és legendákon keresztül a gyerekek és a felnőttek is,
kapcsolatba kerülnek az őseikkel, és egy olyan, mára már rész-
ben eltűnt világgal és világképpel, amely a múltjuk fontos része és
a jelenük-jövőjük alapja. A mesélés arra ad módot, hogy mértéket
és értéket egyaránt tartva ezt a tudást didaktikus elemek nélkül,
örömteli mese- és játékélményen keresztül kapják meg.
Az ünnep különleges idő, eltér a hétköznapoktól. Megelőzi
ezt az időszakot a várakozás, a rákészülés külsőségekben éppúgy,
mint lélekben. Hálaadást és életigenlést is jelent, a múlt-jelen-jövő
együttes jelenlétét, és így az örök időhöz, a kozmikushoz való
kapcsolódás élményét biztosítja. Van benne valami a „régi rend-
tartásból, a hetedik napból, a megszakításból”1, a teljes kikap-
csolásból. Ha valódivá válik az ünnep megélése, megváltozik az
élet ritmusa. A mesélés és mesehallgatás segíti a ritmusváltást,
lelassítja a mesélőt éppúgy, mint a mesehallgatót.
Miközben az ember „homo festivus”  2, tehát mindannyiunkban
benne van a képesség az ünneplésre, a módját mégis tanítani kell.
Az ünneplés elsajátítása szocializációs gyakorlat. Minden virágzó
kultúra megtanította ünnepelni a fiatalokat. A gyerek számára
a megélés-átélés, a tapasztalatszerzés és a történetek teszik
lehetővé. Ez a folyamat kisgyermekkorban nem tartalmazhat
szigorúan oktató jellegű elemeket. Számukra az „ünnepséget”
valódi értéktartalommal kell megtöltenünk, hogy magukban
hordozzák az ünnep lényegét.
Pont ezért nem lehetséges egész évben ünnepelni – mégis
egymást követik az intézményi nevelés és családi keretek között
a jeles napok, világnapok, ünnepek, emléknapok. Természetesen
ilyenkor szó sincs valódi ünnepről, a számtalan egymást követő
esemény ellehetetleníti és elértékteleníti a szót, a szokást, az időt.
Külsőségekben ugyan megjelenik, és szorgalmasan el is játsszák az
ünnepet a résztvevők, de ez nagyon messze van a meg- és átéléstől.

1  Márai Sándor: Füves könyv. Az ünnepről. Budapest, 2012, Helikon Kiadó.

2  Ünnepülő ember.

Bajzáth.indd 8 22/02/22 20:14

 A jeles napok, szokások lényegéről való tudást segíti ez a
könyv, miközben a legismertebb keresztény szentek alakját közelebb
hozza a gyerekekhez, és választ ad a hiedelmekkel kapcsolatos
miértekre, hogyanokra is. Anyagát több mint egy évtizede gyűjtö-
getem, válogatom, mondogatom, de van a mesék között olyan is,
amit még gyerekkoromban hallottam. Előzménye nincs vagy alig
van a hétköznapok pedagógiai gyakorlatában, és még kevésbé
van a hagyományban. Ezeket a történeteket nem mesélték a
régiek Márton-napkor, aratáskor vagy farsangkor. Nem volt ilyen
szokás, a mesemondás nem az ünnepekhez kötődött. Én mégis
vettem a bátorságot, ahogy az adventi mesegyűjteményem ese-
tében is, hogy neveléstudománnyal foglalkozó szakemberként, a
gyerekek és az ünnepek kapcsolatát középpontba helyezve, egy
új funkciót adjak. Az új funkció a történeteken keresztül a jeles
nap, szokás egy-egy elemének árnyalása, bemutatása. Az új forma
a mesélés szertartásán és a hozzá kapcsolódó Népmesekincstár
mesefoglalkozáson 3 keresztül az ünnep meg- és átélése; a nép-
költészeti alkotásokon, mesélésen, játékon keresztüli közelítés az
ünnep lényegéhez.
A mesék előtti szokás- vagy ünnepleírásoknál Bálint Sándor,
Dömötör Tekla, Hoppál Mihály, Vargyas Lajos és még számtalan
neves néprajzkutató munkáját használtam fel. (A néprajzi vonatko-
zású szakirodalom listáját, a mesék, mondókák forrásával együtt, a
könyv végén találja meg az érdeklődő.)
A négy évszakot alapul véve négy nagy egységre osztottam
a Kerek élet fája című mesekalendáriumot. A Tavasz, Nyár, Ősz és
Tél fejezetekhez három-három hónap kapcsolódik. A hónapokat
jelöltem a latin eredetű, ma hivatalos magyar nevével, a régi ma-
gyar irodalomban és kalendáriumokban használt névváltozatokkal,
valamint az Erdélyben ismert régi neveikkel.

3  A pedagógusok munkáját a könyvvel kapcsolatos képzés és foglalkozásvázlatok is

 segítik. Részletek: mese.mesepedagogia.hu és www.facebook.com/mesepedagogia

Bajzáth.indd 9 22/02/22 20:14

 Nagyóvodás kortól (5+) mindenkinek ajánlom a kötet meséit,
amelyekre gyönyörűen rímelnek Gyetkó Krisztina képei, egyszerre
ösztönözve és gazdagítva a szövegekből kibontakozó „belső képek”
megformálását, valamint az ünnepekre, szokásokra, jeles napokra
való hangolódást.
Szeretném, ha a könyv része lenne a családi, óvodai, iskolai
életnek egyaránt. Valahogy így: „Farsang közeledik? Olvassunk
egy mesét a mesekalendáriumból! Várjuk a medvét, hogy kijön-e?
Olvassunk egy mesét, vagy mondjunk egy mondókát a Kerek élet
fájából! Jönnek vissza a fecskék? Van egy mese erről a mese-
kalendáriumban!”
Öröknaptárnak szánom a könyvet, így újra és újra olvasható,
minden évben. Egészen addig, amíg el nem érjük a célt: a gyerek
egyszer csak a történethallgatást átfordítja cselekvésbe, és így
szól: „Húsvét közeledik? Akkor fessünk piros tojást, és olvassunk
egy mesét róla a mesekalendáriumból!” Vagy: „Tudom, tudom, hogy
augusztus 20-án ünnepeljük az új kenyeret, és emlékszem, hogy
a népmesés könyvben a koldus kapta belőle az elsőt. Mi lenne,
ha mi is sütnénk egyet, és odaadnánk valakinek, akinek nagy
szüksége van rá?”
A régiek szokásai és jókívánságai őrzik a szó mágikus ere-
jébe vetett ősi hitet, azt, hogy a szavakkal kifejezett kívánságokat
beteljesülésük követi.4 A beteljesedés reményében kívánom, hogy
olvassák, mesÉLJÉK ezt a könyvet egészségben és boldogságban
nagyon sokan, nagyon sokszor, nagyon sokáig!

Bajzáth Mária

4  Bálint Sándor: Az esztendő néprajza. Budapest, 1942, Magyar Szemle Társaság.

10

Bajzáth.indd 10 22/02/22 20:14

Bajzáth.indd 11 22/02/22 20:14
Bajzáth.indd 12 22/02/22 20:14
 Tavasz
BÖJTMÁS HAVA
TAVASZELŐ
KIKELET HAVA árcius

SZENT GYÖRGY HAVA

TAVASZHÓ
SZELEK HAVA prilis

PÜNKÖSD HAVA
TAVASZUTÓ
ÍGÉRET HAVA ájus

13

Bajzáth.indd 13 22/02/22 20:14