Tartalom

Monrovia Liberia
Teheran Iran, 2 hettel korabban
Monrovia Liberia, 2 het mulva
Ot perccel kesobb
Moszkva Oroszorszag
London Anglia
Moszkva Oroszorszag
Bordeaux Franciaorszag
Parizs Franciaorszag
Bordeaux Franciaorszag
Tenyek a multbol
London Anglia
Afganisztan 2003-ban
Tortenetunk idejen ismet a jelenben
Versailles Franciaorszag
Masnap hetfon
Bordeaux Franciaorszag
1998. Budapest Magyarorszag
Bordeaux Franciaorszag
Budapest Magyarorszag
Bordeaux London
Dzsibuti - Afrika Parizs Franciaorszag
1998 Magyarorszag
Harom honap folyt el igy...
Teheran-Iran
Szudan harom nappal kesobb
2003 Afganisztan
Ismet tortenetunk idejen Szudan

Parizs - Franciaorszag Szudan Budapest

Parizs Franciaorszag London Anglia
Ket nappal kesobb
Moszkva Oroszorszag
Teheran-Iran Moszkva Oroszorszag
Teheran - harom nappal kesobb
London Anglia
Masnap Budapest Magyarorszag
Cannes Franciaorszag
Moszkva Oroszorszag
Cannes - Nizza Franciaorszag
Moszkva Oroszorszag
Nizza - ot nappal kesobb
A kovetkezo heten
Parizs Franciaorszag
Becs Ausztria
Parizs Franciaorszag
Kitzbuhel Ausztria
Belgrad Szerbia fovarosa
Tobb mint tiz ev telt azota.
Budapest Magyarorszag
Szerbia - Szlovenia Magyarorszag
Franciaorszag Budapest - Magyarorszag
Monaco Arusha Tanzania
Budapest Magyarorszag
Monaco Budapest
Monaco
Budapest Magyarorszag
Olaszorszag A4-es autopalya
Budapest Magyarorszag

Olaszorszag Budapest Magyarorszag

Siofok Magyarorszag
Kiskunmajsa Magyarorszag
Varosfold Magyarorszag
De akkor hol?
Varosfold Magyarorszag
Parizs Franciaorszag
Zsana Magyarorszag
Moszkva Oroszorszag
Magyarorszag Doha Katar
Zsana Magyarorszag
Zsana - a kovetkezo percekben
Ot nap mulva Maun - Botswana
A kotet anyagat szakmailag ellenoriztek:
JASZBERENYI ZOLTAN, az E.ON Magyarorszagi
Foldgaztarolasi Zrt. operativ vezerigazgatoja, az Egyesitett
Europai Gaztaroloi Infrastruktura Szervezet alelnoke, a
Magyar Banyaszati Szovetseg vezetosegi tagja
CHILKO FERENC ALEZREDES, 198696 kozott a budapesti
gyilkossagi csoport parancsnoka, az Eletvedelmi es Rablasi
Alosztaly vezetoje
EOTVOS GYORGY CSALADTORTENESZ, a Magyarorszagi
Orokoskutatok Orszagos szovetsegenek tarselnoke
DR. FARKAS TIVADAR VEZERORNAGY, foiskolai tanar
FREI TAMAS
A MEGMENTO
Ulpius-haz Konyvkiado Budapest, 2010

A regeny szereploit a kepzelet szulte. Barmilyen hasonlosag letezo

szemelyekkel csakis a veletlen muve lehet. A diszletek" viszont tobbnyire
valosagosak. A kitalalt figurak nehany indokolt kiveteltol eltekintve
letezo helyszineken, utcakon, epuletekben, letezo szervezetek es vallalatok
utvesztoiben mozognak. Az esetek tobbsegeben valosagosak a regenyben
szoba kerulo szerzodesek is, az adatok, szamok, fegyverek, utvonalak es
lenyegeben minden apro reszlet, ami a kitalalt szereploket korulveszi.
A multra utalo esemenyek is mind megtortentek, szereploik, hoseik es
aldozataik a halottakat leszamitva koztunk elnek meg ma is.
Az osszefuggesek viszont csak a szerzo fantaziavilagaban allnak igy
ossze. Beutazva a regenyben erintett orszagokat es helyszineket,
talalkozva es sokat beszelgetve a kepzeletbeli tortenet fiktiv szereploihez
hasonlo igazi szemelyekkel, az o tolla ilyen vilagot almodott. De, hogy
mikent lehet ez a valosagban?
Ezt mi mar valoszinuleg sosem tudhatjuk meg...

Monrovia Liberia
A tolteny a puskacsoben arra vart, hogy vegre megtehesse nyolcszaz
meteres, halalos utjat. A napsutestol szinte megolvadva keszult a masfel
masodperces szaguldasra, hogy aztan alagutat vajhasson a puha
agysejtekben...
A forro afrikai levego meg a helyieket is fullasztotta. Liberiaban mar
harom honapja nem esett az eso, a fovarost puderszeru homok boritotta.
Lelassult az elet, mint ilyenkor Afrikaban mindig.
A foldszintes, badogtetos, golyo szaggatta Monroviaban nem volt aram,
ezert a plafonokrol logo ocska ventilatorok mozdulatlanul porosodtak.
Nehany benzinkutnal, ahol generator es melyhuto is uzemelt, amerikai
dollarert adtak ugyan jegkockakat, de ez a luxus alapvetoen csak a seftes
helyiek vagy a valamilyen okbol idekeveredett kulfoldiek kivaltsaga volt.
Foleg az ENSZ-katonake. Hideg italt az elmult hetekben csak ok ittak.
A nyomorban vergodo liberiaiak tobbsege viszont kozben egyre jobban
szomjazott, mert a homokos talajban melyre asott kutak iden is
kiszaradtak. A muanyag kolasuvegekben honapokkal ezelott felretett viz
mostanra mar megposhadt. A korhazak csakugy, mint tavaly ilyenkor
ismet megteltek, a bejaratok elott felpuffadt hasu gyerekek fekudtek. A
nemzetkozi segelyszervezetek kezdtek kifogyni a vitamin suritmenyekbol.
Mindenki arra vart, hogy vegre megjojjon az esos evszak.
A gyemantkereskedok utcaja a Hadugyminiszterium sarkan kezdodott, a
fovaros kellos kozepen, a legforgalmasabb
csomopontban. A kornyezo mellekutcakban az ajto nelkuli boltok koszos
falanak toveben, az arnyekba huzodva, szines lepedokbe csavart nok
guggoltak. A beloluk arado fulledt buz elarulta, hogy a kutak kiszaradasa
ota nem mosakodtak. Elottuk, a foldon regi varrogepek porosodtak, vagy
osszehajtogatott ujsagpapiron fesuk es ollok hevertek. Ok voltak a helyi
szabok es fodraszok...
A keresztezodesben allando hangzavart okozva ocska japan autok
dudaltak. Vezetoik hangosan kiabalva probaltak elterelni az utbol az
osszevissza lodorgo embereket, mikozben meg a beszakadt aszfalt godreit
is kerulgettek. Nehany auto ennek ellenere megfeneklett. A soha ki nem
javitott ut katyui nehol ugyanis mar olyan melyek voltak, hogy az
embersuruben egyetlen rossz kormanymozdulat is eleg volt ahhoz, hogy
valamelyik auto alvaza feluljon. Ilyenkor ott ragadt a godor szelen, es
ezzel meg nagyobb kaoszt okozott.

A kocsik tulajdonosai, akik ezustnek tuno, vastag aluminiumlancokat es

errefele ismeretlen amerikai baseballcsapatok mezet viseltek, azonnal
kihuztak az ablakkeretbe feszitett rozsdas szogeket, es kiszalltak.
Liberiaban a portol eltomodott zarak helyett szogekkel tartottak csukva a
kocsiajtokat. A vezetok kikaszalodtak, es a hatalmas szogekkel hadonaszva
a tobbi dudalo sofortol koveteltek, hogy azok segitsenek nekik kiemelni az
auto megsullyedt oldalat a katyubol.
Afrika mindennapjai itt igy teltek, ilyen feszult, mocskos, ragados
kaoszban. A gyemantkereskedok utcajaban csak a szurke betonfalakra
festett feliratok jeleztek, hogy az uzletekben mivel is
foglalkoznak. A Hadugyminiszterium sarki epuletet vedo rohamsisakos,
terepruhas katonak ujjukat mindig a gepfegyvereik ravaszan tartottak, es
fel szemmel allandoan azt figyeltek, hogy mi tortenik a jobb oldali
utcaban, a gyemantuzletekben.
A kereskedoktol ugyanis az alcazott" vedelemert naponta tobb penzt
kaptak, mint amennyi havi zsoldot a liberiai hadsereg fizetett nekik. Igy
aztan inkabb vedtek a polgarhaborus ovezetekbol ide csempeszett veres
gyemantokkal" uzletelo ekszeresz bunozoket, mint magat a
miniszteriumot. Oda sem figyeltek arra, hogy a rozsdas vasracsokkal
korbezart epulet legtetejen, a hatodik emeletet lezaro betonteton mar orak
ota mozdulatlanul fekszik a magyar:
Nem tudtak rola, mert nem vettek eszre, amikor az ejszaka sotetjeben
feljutott. A magyar nagy szorasu loszert valasztott, mert a celpont ezt
lemerte tavcsovel tobb mint nyolcszaz meterre ment be az ajton. Elso
pillantasra meg igy, fegyverrel a kezeben sem gondolta volna rola senki,
hogy par evvel ezelottig deszantos katona, idegenlegios volt. Hosszu,
zongoristaujjak. Melyen ulo, sotetbarna es allandoan figyelo szem. Meg
nem volt negyveneves, de hatrasimitott hajaba mar par osz hajszal vegyult.
Nyulank alkata sem arult el a multjabol semmit, mert a ruhajat nem
feszitettek edzotermekben felpumpalt szivacsizmok. Az eros, kokemeny
testet csak a nagyon ritkan olelt nok fedeztek fel. Kozuluk a
legtapasztaltabbakat aztan rabul ejtette nehany seb es apro izom olyan
pontokon, ahol korabbi ferfikalandjaiknal ezek a nok semmit sem
tapintottak. Ilyenkor
par pillanatra megereztek, es ez nagyon izgatta oket, egy, szamukra
rejtelyes elet treningjet. De most mar hosszu-hosszu evek ota egyetlen no
sem kerult olyan kozel hozza, hogy a testebol kerdeseket kiolvasva

valaszokat is kaphatott volna...

A bore a nap elol bujo, de a tropusokon lathatoan megis sokat idozo ferfie
volt. A szabadban, az afrikai termeszetben toltott evek egymasra egett"
barnasaga. Az elet unalmatol es a napi robottol megszabadult
ertelmiseginek gondolta volna barki, foleg ha valamelyik europai kavehaz
teraszan talalkozik vele kigombolt, hofeher galleru ingben. Ami persze
neha elofordult, mindig francia ujsaggal a kezeben, de nem ma... Ma itt
volt, es azert valasztott nagy szorasu loszert, mert ez a tolteny ekkora
tavolsagban is megtartja az energiajat". Vagyis a becsapodasa nyolcszaz
meter utan is halalos. Hatranya viszont, hogy szorodik" a legkisebb szel
is elteriti a roppalyajat. Fejlovest a legiosok otszaz meter folott ezzel a
loszerrel ilyen eros szelben, mint amilyen ma fujt, nem is vallaltak volna.
De hat o volt a magyar, a legpontosabb. Egy masik eletben francia
kikepzotisztje az idegenlegioban mindig ezt mondta neki -, egy masik
eletben valoszinuleg aranyermekert versenyzett volna celloveszetben. De
neki nem volt masik elete, neki ez jutott, a meggyilkolt uzlettars, az eltunt
csalad, menekules Magyarorszagrol, egy muanyag kisauto allandoan a
zsebeben, a francia idegenlegio es most, meg most is, evekkel az egesz
szornyuseg utan, a celkereszt itt, egy ajtora iranyitva, amin majd
nemsokara kilep egy orosz fegyverkereskedo, a halal boltosa...
A puska mellett szelerossegmero es digitalis homero fekudt. Az orosz ferfi
meg mindig bent volt az epuletben, bent, az ajto
mogott, most mar orak ota. Fontrol, a miniszterium tetejerol jol lehetett
latni a zsufolt utcat, a homokos jardan celtalanul hompolygo Afrikat.
Egesz Liberia munkanelkuli, megis mindenki elfoglaltnak latszik.
Egymasnak probalnak eladni felig rohadt gyumolcsot, ocska
napszemuveget, kinai cigarettat, de persze senkinek sincs penze, ezert
aztan az egesznek nincs semmi ertelme, mint ahogy az eletnek sincs Afrika
nagy reszen semmi ertelme. Az emberek megis mindennap ujra
probalkoznak renduletlenul. Andre mert igy hivtak a magyart nem
ertette oket. Innen, a magasbol csak apro, szines, cikazo pontokat latott, es
mozdulatlan ajtot. Aztan hirtelen pirosan kezdett villogni a szelet erzekelo
muszer. Az eddigi, husz kilometeres erossegu szel ujabb negy kilometerrel
gyorsult, ugyhogy most mar huszonnegy kilometeres sebesseggel fujt
keresztul a poros Monrovian.
Az Atlanti-ocean felol jott, es Andre azonnal tudta, hogy ettol most
hirtelen minden nagyon bonyolult lesz. Ekkora tavolsagbol ugyanis ez a
szel tobb mint egy meterrel viszi majd felre a lovedeket, ez volt a

tapasztalata. Valthatna toltenyt gondolta betehetne nehezebb loszert,

mert azt nem tudja ennyire elsodorni a szel.
De a nyolcszaz meter nagyon sok, nagyon messze van az ajto, a sulyosabb
loszer lelassulna, erejet veszitene, es a talalat esetleg nem lenne halalos...
Ugyhogy maradt a szorodo" toltenynel, es a celkereszt odebb siklott,
egeszen a haz szeleig. Andre lepillantott, kalkulalt, roppalyat szamolt, es
aztan meg egy kicsit igazitott. Az emberi fej nincs husz centi szeles...
Most mar majdnem ket meterrel kellett melle celoznia, hogy eltalalja! Es
ekkor meglatta a homerot is. Ujabb baj! A szel
meleg levegot is hozott. Most harom fokkal tobbet mutatott a homero,
mint par perccel ezelott. Ez nyolcszaz meteren husz centit emel majd a
talalaton. Az eses" miatt viszont Andre mar eddig is fole celzott, majdnem
harom meterrel az ajto fole. Ugyhogy most ujra kalkulalt, meg erosebben
atfutott rajta, hogy megiscsak toltenyt kellene cserelnie, de aztan megsem.
A celkereszt megint megmozdult, Andre most nehany centit lefele
billentette. Tudta, hogy mit kell eltalalnia, hogy mi a cel. Az ajto felso
kozepe, ahol majd kilepeskor a halal boltosanak" a feje lesz, de a
tavolsagbecslo a tuningolt, sokszorosan nagyito tavcso kozepen, a fekete
kereszten most a gyemantkereskedes tetejet, az epulet felso szelet, az
ereszcsatornat latta. Az igazi cel, az ajto, lefele, balra, a tavcso kepenek
majdnem a szelen latszott csak. Aprilis volt, liberiai helyi ido szerint epp
elmult del.
Ha nyilik az ajto, meghuzza majd a ravaszt, es bar szinte a teto szelere
celoz, ebben a szelben, ekkora tavolsagbol es harminchet fokos hosegben
fej talalat lesz belole. Igy kell lennie, hiszen igy szokott lenni...
Viktor Bulakin erezte, hogy mennie kellene. Mar orak ota alkudozott a
libanoniakkal, szamara szokatlanul hosszu ideje O ennel sokkal
gyorsabban szokott uzletet kotni, meg ilyen hatalmas tetelben is. A
hatvaneves orosz ferfi kenyelmetlenul ult a monroviai ekszereszet
pultjanal. Szazhusz kilos, tulsulyos ember volt. Vastag tokaja megnyujtotta
felpuffadt arcat, feneket pedig nyomta az egyszeru szek, amire a targyalas
kezdeten leult. A betonpadloju, lefuggonyozott, fulledt helyiseg sarkaban
barnara festett hatalmas pancelszekreny allt, azt az illuziot keltve, mintha
itt tenyleg gyemantokkal kereskednenek. Nem pedig haborukkal es
eletekkel...
A szef melletti asztalt osszekarcolt uveglap boritotta. Rozsdas, regi
ventilator allt rajta. Nem mukodott persze, hiszen a varosban ma sem volt

aram. A fal mellett negy, feher kopenyes, burnuszba oltozott libanoni ult,
de Bulakinnal csak egyikuk beszelt. Az arab ferfi makacsul ragaszkodott
ahhoz, hogy a halal boltosa" egyszerre ket raketaelharito rendszert is
szerezzen nekik, mert ok irani megbizoik utasitasat kovetve csak es
kizarolag igy hajlandoak uzletet kotni vele...
Az orosz ferfi egeszsegtelen, stresszes elet nyomait viselte az arcan. A
liberiai szaraz por nemcsak a cipojet es karjan a voros szorszalakat
boritotta be, de gondozatlan bajuszat is. Ranezve senki sem hitte volna,
hogy a C1A becslese szerint ez az ember hatmilliard dollaros vagyonnal
rendelkezik. Senki nem gondolta volna, hogy o az, aki 2002-ben
Afganisztanban egyszerre szallitott fegyvert az egymassal harcolo Eszaki
Szovetsegnek, a taliboknak es az amerikaiaknak is. Vagyonokat keresett
vele.
De par evre ra Kelet-Kongoban is alig volt olyan lazado, aki nem az o
fegyvereivel lovoldozott. Kozben ellatta Kolumbiaban a FARC-gerillakat
eppugy, mint Libanonban a Hezbollahot.
Az orosz katonai hirszerzes egykori tabornokabol mara hat orszag
utlevelet cserelgeto milliardos lett, aki tiz, hatalmas Antonov repulogeppel
szallitott barhova fegyvert, ahol csak szukseg volt ra. Legutobb - miutan
korrupt francia hivatalnokoktol meg idoben ertesitest kapott a
levegoben regisztraltatta at fold-levego raketakat csempeszo gepet
Egyenlitoi-Guineaba, ahol korabban par millio dollarert megvasarolta az
allamfo baratsagat". A diktator a most mar guineai gepnek szemelyesen
adott leszallasi engedelyt,
ugyhogy a francia titkosszolgalat ertelmetlenul es remenytelenul vart ra az
eredeti celorszagban, Sierra Leoneban... - A Kharg-szigetet eppugy felti az
ajatollah, mint a Teheran kornyeki fold alatti letesitmenyeket mondta a
libanoni, lathatoan nem engedve abbol, hogy az orosz egyszerre ket
PMU2-es legvedelmi raketarendszert szerezzen es adjon el nekik.
A letesitmenyeket", mosolyodott el alig eszrevehetoen Viktor Bulakin.
Iranban tehat igy hivjak a vilag elol elrejtett es letagadott, de nemsokara
elkeszulo atomraketa-silokat... letesitmenyeknek. Es most mar csak benne
biznak... Par honapja, amikor titokban es illegalisan felkinalta az
ajatollahnak a n a g y hatotavolsagu orosz PMU2-es raketaelharito
rendszert, nos, akkor meg szoba sem alltak vele. Inkabb hivatalosan vettek
meg Moszkvatol a celnak aligha megfelelo,sokkal gyengebb TOR M-l-est,
a rovid hatotavolsagu orosz legvedelmi rendszert.

Pedig az iraniaknak a Bulakin altal felkinalt PMU2-es kellett volna, csak

azt, hiaba volt orosz fegyver, Moszkva legalisan nem adhatta el nekik.
Tiltottak a nemzetkozi szerzodesek. A kulvilag szamara ugy tunt, hogy
Moszkva azert beszelte ra az ajatollahot a gyengebb fegyverekre,
mertlegalisanakart uzletelni vele, es legalisan csak azt adhatta oda.
Oroszorszag ujabban ugyanis mindent megtett azert,hogy szalonkepesse"
valjon a vilag kozvelemenye elott es kiszoritsa a nemzetkozi
fegyverpiacrol a Bulakin-fele elszabadult ugyeskedoket.
Az orosz elnoknek lathatoan ez volt a celja. A koolajlelo helyek utan most
mar a fegyverexportot is vissza akarta venni orosz
allami kezbe. Ilyen szelek fujtak mostansag Moszkvabol. Ahogy tilos volt
olajmezoket privatizalni, ugy most mar nem volt szabad orosz
fegyverekkel sem maganuzleteket kotni. Mert az amugy fejletlen orosz
gazdasagnak lenyegeben csak ez a ket kemenyvaluta"-bevetele maradt, a
nyersanyagok es a fegyverek.
Bulakin felfogta ugyan az orosz elnok szandekat, hiszen tiszta keplet volt,
de nem vette komolyan. Egyszeruen azert nem, mert bar az orosz elnok
ertett az olajhoz, de Bulakin szerint nem sok koze volt a fegyverekhez. A
neki ellentmondo oligarchakat - a tobbi tolvaj olaj milliardost megrettentve
- letartoztathatta es atomhulladek-temetokon epitett bortonokbe zarathatta,
de a nemzetkozi szerzodeseket titokban kijatszo fegyveruzleteket megsem
allamosithatta vissza.
Mert mit tudott Oroszorszag legalisan Irannak ajanlani? Nem azt, amire
Irannak valojaban es igazabol szuksege lett volna, vagyis a nagy
hatotavolsagu PMU2-es rendszert. A hivatalos orosz allami
fegyverkereskedelem legalisan csak a celra, az atomletesitmenyek
vedelmere lenyegeben alkalmatlan rovid hatotavolsagu rendszert adhatta el
Irannak.
Amivel az iraniak nem is mentek semmire. Az irani atomprogramot nem
sikerult megvedeniuk, mert ezt az ocskabb rendszert - ahogy Bulakin elore
megjosolta - nemregiben konnyeden kikerultek az izraeli robotrepulogepek
es ballisztikus raketak... Ugyhogy most megiscsak az o pajzsa, az o
vedelmi rendszere kell, megszegve minden letezo fegyverzetkorlatozasi
szerzodest es embargot. Ezert ultek ok most itt, a vilag vegen, Liberiaban,
ebben a koszos lyukban, es ezert kozvetitettek az Afrika zsidoinak tartott
libanoniak,
akik penzert barmire kepesek, voltak. Bulakin persze pont ezert szeretett

veluk dolgozni, mert magabol kiindulva ertette a logikajukat. Nekik is csak

a penz es csak a nyereseg szamitott. Jobban hitt az o szavukban, mint az
irani fopapok igereteiben.
A hofeher burnuszba, az arabok hosszu, patyolattiszta kopenyebe oltozott
libanoniakat hallgatva Bulakin azt gondolta, hogy az iszlam forradalom
vergozos iranyitoi Teheranban nagyon megijedhettek. A legutobbi izraeli
legicsapas ota a jelek szerint mar nemcsak az atomprogramjukat, hanem
most mar az Iran olajtartalekanak nyolcvan szazalekat rejto Khargszigeteket is nagyon feltik.
- Majreznak a fonokeitek, ugye? - kerdezte varatlan nyerseseggel a
hangjaban, mert ki akarta zokkenteni a targyalast az orak ota sehova sem
tarto zsakutcabol. - Egyetlen rendszert inditottam, csak utnak, egyetlen
PMU2-est. Egyelore nincs masik - hazudta teljes termeszetesseggel, es
felallt.
Mennie kell! Ennyi idot nem tolthet itt, ez kezd veszelyesse valni.
Liberiaban nem volt utlevelkontroll, de megiscsak itt allomasozott az
ENSZ. Egy rakas szerencsetlen kek sapkas pakisztani, de akkor is, nem
kell kiserteni a sorsot, a varost teleraktak ellenorzo pontokkal. Ezt a
jatszmat ugyis elhuzza meg par hetig, mert az ido neki dolgozik. A
masodik rendszert igy masfelszer annyiert fogja majd eladni, mint az elsot.
Bulakin biztos volt ebben, mert ha egy vasarlo ennyire nyilvanosan
megszorul, mint most az iraniak, nos, akkor mindig igy szokott lenni.
Fizetni kell a korabbi tevedesekert... Ezert volt mar termeszetesen mindket
szallitmany napok ota
es egyszerre uton. - A hajo merrol erkezik? - kerdezte szinte csak
mellekesen az a libanoni, aki az ajatollahot kepviselte. Ugyes, gondolta
Viktor Bulakin, es mikozben ratette a kezet a kilincsre, hogy kilepjen a
forro afrikai utcara, hatrafordulva csak ennyit mondott: - Ahonnan a fat
szallitjak. - Aztan kinyitotta az ajtot... A tavcsoben megmozdult a kilincs,
aztan az ajto is, de csak par centit, utana megallt. A magyar" eberen
figyelt, jobb szeme a tavcsovon, a testsulyat - mikozben hasalt - lassan a
bal konyokere helyezte. Az ajto nyilt tovabb, Andre mely levegot vett,
aztan benn tartotta. A fegyver most mar meg sem mozdul a kezeben, lassan
huzni kezdte a ravaszt, bal szeme pedig kozben elnezett a tavolba, hogy
lassa a teljes kepet. Egy villanasra mintha eszrevette volna, ahogy a szines
emberkavalkadbol hatarozottan az ajto fele lepnek eddig sehol sem volt
feher emberek, mintha latta volna a porfelhot is, amit a gyemantuzlet elotti
utcabol fujt be hirtelen egy erosebb szelaramlat, de akkor mar a jobb

szeme a tavcsoben eszlelte a kilepo nagy testu, kover embert. Az ujja mar
huzta, feszitette a ravaszt, innen mar nincs visszaut, csak a rutin sugallata,
hogy az a porfelho, az a szello majd meg oldalba loki a toltenyt, ugyhogy a
benn tartott levego utolso preselesevel kicsit odebb allitotta a cso veget, de
ez mar nem szamolas, roppalya-kalkulacio volt, egyszeruen csak oszton,
erzes, tapasztalat, es a golyo elindult masfel masodperces, hosszu utjara...
Viktor Bulakin eloszor azt hitte, hogy fellokte valaki. Hatalmas erovel
taszitottak meg a vallat, de aztan rajott, hogy mas tortenhetett, mert nem
latott maga korul senkit, viszont hirtelen
minden lelassult es kitisztult. Nekiesett az ajtonak, bal keze meg fogta a
kilincset, es ekkor, par masodperc kesessel, eljutott a fulehez egy tompa,
femesen csattano tavoli hang. Egy elfojtott dorrenes... Mas talan meg sem
hallotta volna, de o ismerte a mesterlovesz fegyvereknek ezt a kulonleges,
mely, olmos hangjat, es a fejeben egyetlen pillanat alatt osszeallt az ijeszto
kep.
Ekkor varatlanul megerezte az eles, tepo fajdalmat is, meglatta a
szetfroccseno vert, a tekintete most mar eszrevette, amit addig nem erzett
es nem latott, hogy eltunt a valla, hogy a jobb karja leszakadt, es ugy
erezte, mintha a tudejebol kiszivattyuznak a levegot...
Elkepeszto ereju es fajdalmas szakadas volt ez a testen kivul es belul. Az
egesz egyetlen pillanat alatt tortent, de neki tobbnek tunt, szamara megallt
az ido. Aztan a fajdalom, most, hogy mar majdnem elviselhetetlenne valt,
es Bulakin orditott tole, a fajdalom egyetlen pillanat alatt varatlanul es
erthetetlenul eltunt. Most mar nem erzett semmit. Szinte kivulrol latta
onmagat, ahogy a bal keze meg mindig tehetetlenul kapaszkodik a
kilincsbe, de mar keptelen tartani a sulyt, es aztan hirtelen, mintha csak
hosszu, nema mely uszasbol bukna a viz felszinere, egyszerre rarobbant
minden zaj. Az utca duborgese es a sikolyok. Egy villanasnyira az ajto
resen keresztul, mintha csak lefenykepezte volna, a libanoniak dobbent
tekintetet is latta, de ebbol az egesz zurzavarbol megis elesen kivalt a
raordito orosz hang: Viktor, szmotri namenya Viktor, nezz ram! Es ekkor
tudta, erezte, hogy barmi tortent is, o meg el, hogy elni fog, mert mindezt
nem erzekelne, nem hallana, ha nem igy lenne...
Andre a fegyver tavcsoveben pontosan latta, ahogy a sulyos
loszer szinte letepi a ferfi vallat. Latta, ahogy a karja froccsenve az ajtonak
csapodik, es ahogy a kover test a kilincsbe kapaszkodva a foldre esik. 800
meterrol viszont meg a tavcsoben sem tudta megallapitani, hogy vajon a

tudot is szettepte-e a loves, hogy halalos lesz-e a kovetkezo par perc, vagy
sem. Eloszor nem is arra gondolt, hogy kicsit felrement a golyo, hanem
csak arra, hogy a ferfi keserves kinnal hal majd meg. Utana viszont
azonnal bevillant az utcan keresztbe fujo szelaramlat, es vegul valahonnan
melyrol, egyaltalan nem tudatosan, szinte csak derengve, de egyik
pillanatrol a masikra belehasitott a felismeres is, hogy valami nincs
rendben...
Az afrikai feketekkel zsufolt utcan felbukkano feher ferfiak, akik
varatlanul jelentek meg - de honnan? -, es mind az ajto fele leptek, ez volt
a rendellenes, most mar biztosan tudta. Par masodperc telt csak el a loves
ota, vagyis csak par masodperce vehette eszre oket periferikusan a bal
szemevel, meg a ravasz meghuzasa elott, de mostanra megis vilagosan
megertette, hogy nincs egyedul...
- Viktor, nezz ram mondta a katona, mikozben leterdelt Bulakin melle,
es hatulrol, a tarkojanal fogva megemelte a fejet. A katona egyetlen
pillanat alatt felmerte a serulest: a tudot nem erte talalat, Bulakin tul fogja
elni a lovest...
Ovebol elohuzta fureszelu deszantos keset, es mikozben tarsai beleptek a
gyemantkereskedes ajtajan, o az alla alatt szembol egyetlen hirtelen
mozdulattal atszurta a dobbent tekintetu Viktor Bulakin nyakat. Egeszen
melyen hatratolta es a dofes kozben emelte a kes hegyet, hogy megerezze
vele az elso nyakcsigolyat, a fejet tarto Atlaszt, ahogy az orvosok az
emberi gerincnek ezt a pontjat nevezik. Ropogva zuzta szet a
kessel, majd izmait megfeszitve jobbra tolta a borzaszto szerszamot, es a
furesz elere helyezve a testsulyat kifele rantotta a hust daralva forgacsolo
fegyvert. Mire kihuzta, Bulakin nyakizmai es az utoere is at volt vagva.
A csendes, nesztelen mozdulat mindossze harom masodpercig tartott, a
lovestol megdobbent es rohanva menekulo jarokelok - ha esetleg
odaneztek - csak azt lathattak, ahogy egy ferfi leterdel, es megnezi,
mennyire sulyos a serules. De mar all is fel, es megy be o is a
gyemantkereskedesbe.
A halal boltosanak" levagott feje csak azert nem gurult el a jardan, mert
bal oldalrol a hus azert meg tartotta... Szamir Hamud egyszeruen nem
ertette, hogy mi tortenik. Meg fel sem fogta Viktor Bulakin kodos es
ertelmeden valaszat - a hajo onnan erkezik, ahonnan a fat szallitjak ,
amikor osszerogyni latta az orosz ferfit. Tekintetuk az ajtonyilason at egy
pillanatra meg osszetalalkozott, sot mintha ver is froccsent volna, de aztan

hirtelen ENSZ-katonak erkeztek oten, az egyiknek kes a kezeben, es az

ajtot durvan becsaptak.
- Csak mi kerdezunk mondta a ferfi, akinel a kes volt, parancsolo
eroszakossaggal es bejruti arab akcentussal. Ket tarsa ijeszto, nema
osszehangoltsagban a becsukott ajto ele allt, a harmadik a lefuggonyozott
ablakhoz, a negyedik a hatuk moge.
A katonak a kezukben fekete csovu, hangtompitos pisztolyt tartottak.
Raemeltek a libanoniakra. A pisztolycsovek begyakorolt utemben
mozogtak ide-oda, hol egyikukre, hol a masikukra celozva. Olyan
ritmusban lendult, szinte suhogott a levegoben a karjuk, hogy
mindegyikukre celzott valaki, de
egyvalakire mindig ketten is. Oten voltak fegyverrel negy ellen! Szamir
most vette csak eszre, hogy a kes veres... Egymasra neztek ok negyen, a
hofeher burnuszba oltozott libanoniak, de egyikuk sem mozdult, egyikuk
sem mert megszolalni. - Azt szeretnenk tudni mondta kozelebb lepve
arabul, nyugodt hangon a kek sapkas ENSZ-katona, mikozben a veres kest
Szamir patyolattiszta ruhajaba torolte , hogy miben egyeztek meg.
Hirtelen olyan csond lett, hogy az utcarol beszurodott a rohangalas es a
kiabalas zaja. Szamir arcara kiult az ertetlenseg, es a katonak azurkek
sapkajat kezdte nezegetni. A szinte akcentus nelkuli arab szo meglepte es
osszezavarta. A veres kes, az elzart kijarat, a csendes hatarozottsag varatlan
es megdobbento elmeny volt. Csak az oket pisztollyal terrorizalo es
tovabbra is ide-oda celzo karok renduletlen, ritmusos suhogasat lehetett
hallani, a ruhak gyurodeset megallas nelkul, folyamatosan. Felelmet erzett,
es attol, hogy fel, vegkepp megijedt. Az riasztotta leginkabb, hogy ezek
szerint meg mindig kepes felni. Pedig a gyerekkori bejruti bombazasok ota
azt hitte, hogy soha tobbe nem lesz ilyen. Pedig most felt, raadasul
varatlanul es nagyon hirtelen. O, Szamir Hamud, az iraniak titkos
megbizottja, a Hezbollah bizalmas tanacsadoja, sotet es borzaszto titkok
ismeroje itt all egy koszos liberiai szobaban, es fel. Megijedt attol, hogy
ezt erzi. Gondolkodni probalt. Megerteni, hogy mi tortenik. Liberiaban
nincsenek arab ENSZ-katonak, az arab orszagok mar nem is tamogatjak
ezt a missziot. De ezek amugy sem arabok, ez latszott az arcukon.
- Tehat, miben egyeztek meg? - kerdezte kis szunet utan ismet a katona,
belenezve Szamir szemebe, es kozben a pisztolyat a falnal allo masik
libanoni ferfi homlokahoz nyomta. Aztan teljesen varatlanul el is sutotte a
fegyvert...

Mukhtar, Szamir testvere, mintha csak elkabitottak volna, nema csendben

csuklott ossze, Szamir labara roskadva. A golyo nem is repult, mert a
csobol kozvetlenul Mukhtar homlokaba hatolt. Egyetlen kattanas volt a
halal... Ver sem froccsent, inkabb csak a puffanast lehetett hallani, ahogy a
vekony es puha teglafal elnyeli a lovedeket. Nem pattant vissza, nem tepte
le filmszeruen a libanoni ferfi fejet, hanem csak neman, csendben vegzett
vele. Szamir, bar egesz eleteben fegyverekkel kereskedett, es Libanonban,
a polgarhaboruban nott fel, sosem latott meg ilyet. A legyet is hosszabb
rakeszulessel szoktak lecsapni.
Miben egyeztek meg? - kerdezte megint, ugyanolyan halkan az ENSZkatona, aki (ezt az iraniak bizalmas fegyverbeszerzoje most mar sejtette)
nem is volt ENSZ- katona... de akkor ki ez? Szamir Hamud
ketsegbeesetten kereste a rendet es az ertelmet a szaguldo masodpercekkel
versenyezve, halott testverevel a laban, aki irant ijedteben nem is erzett
semmit. Mintha csak egy idegen, faradt ember pihenne a cipojen,
mikozben a kifejezestelen arcu, szurke szemoldoku ferfi meg mindig a
szemebe meredt. Kinyujtott karja, kezeben a pisztollyal, kicsit odebb
mozdult, es most mar a masik testver, Hadi homlokahoz feszitette a
hangtompito lovestol felmelegedett veget. Olyan hirtelen tortent ez az
egesz, hogyan kerultek a katonak ide, honnan tudhatta barki is, hogy itt
vannak, hiszen epp azert voltak itt, Monroviaban, mert ezt nem tudhatta
senki mas, csak az ajatollah...

Teheran - Iran, 2 hettel korabban

Ali Hasimi ajatollah mezitlab ult az iroasztalan al. A 85 eves, feher
szakallu Oregember mindig kibujt fekete papucscipojebol, amikor feszult
volt es koncentralt. Az iszfahani kezzel csomozott selyemszonyeg huvosen
simogatta a talpat, es ez megnyugtatta. Femkeretes szemuveget letette a
sulyos mahagoniasztalra, aztan levette halvanybarna, puritan lepelkabatjat
is. Huvelykujjaval megdorzsolte rancos es allandoan konnyezo szemet,
majd vegul atvette a telefonkagylot a titkaratol. Oroszul szolalt meg. Dobrij gyeny, elnok ur mondta kicsit bizonytalanul, de ez a
hatarozatlansag nem a szandekainak volt koszonheto, hanem csak annak,
hogy ritkan hasznalta az egykor Moszkvaban megtanult nyelvet. - Regen
beszeltem az on orosz nyelven, mert mar regota nem volt fontos hozta
helyre azonnal, szinte banto nyerseseggel a bizonytalan inditast.
- Dobrij gyeny jo napot! Csak ennyi erkezett valaszkent Moszkvabol az
orosz muholdakon ide-oda pattogo jelek miatt par masodperc kesessel. A
beszelgetest az ajatollah kezdemenyezte, de az oroszok bonyolitottak.
Nekik volt egyedul olyan kommunikacios rendszeruk, amilyet az
amerikaiak, barmennyire igyekeztek is, nem tudtak lekovetni, meg a
szomszedos Irakbol sem. De feleslegesen probalkoztak a kozeli
Azerbajdzsanba magukat egyre jobban befeszkelo franciak is.
- Arra szamitottam, elnok ur folytatta az ajatollah , hogy
amikor par napja csodot mondott az a rovid hatotavolsagu raketarendszer,
amire on beszelt engem ra, es aztan sok-sok millio dollarert el is adta
nekem, nos, arra szamitottam, hogy akkor on felhiv, es legalabb elnezest
ker tolem. Az irani neprol mar nem is beszelve!
Az izraeli legiero a vilag kozvelemenyenek dobbent csodalkozasa
kozepette tiz nappal korabban, elo, egyenes adasban bombazta szet
Teherantol delre, Komban az iraniak titkos, fold alatti atomletesitmenyeit.
A Kom kornyeki hegyek gyomraban elrejtett haromezer urandusito
centrifugat - szinte ellenallas nelkul - par ora alatt szetlottek az izraeliek.
Az irani atomprogram bekes jelleget az ENSZ Biztonsagi Tanacsaban
vetojaval is allandoan megvedo Oroszorszag ezek szerint alkalmatlan
raketavedelmi rendszerrel latta el Irant.
- Sajnalom - valaszolta kimerten a telefonkihangosito mikrofonjaba az
orosz elnok, aki mellett a Kremlben ott ult legfobb bizalmasa, Mihail
Friedlov is. A nagy tulelo", a 65 eves Friedlov, az egykori szovjet

kommunista part kulugyi osztalyvezetoje. Jelenleg o iranyitotta az orosz

kozpontositott Kulfoldi Hirszerzo Szolgalatot, az SZVR-t.
Az elnok neman bolintott fele, ezzel ismerve el, hogy Friedlov otlete
bevalt. Az orosz kulpolitikat is meghatarozo SZVR vezetoje talalta ugyanis
ki, hogy a mar hosszu evek ota atombomba gyartasaval kiserletezo Irannak
Oroszorszag barati, segito szandekbol" ne a nagy hatotavolsagu PMU2-es
raketavedelmi rendszert adja oda amit amugy is csak titokban tehetett
volna meg -, hanem egy rovid hatotavolsagu, gyenge fegyverzetet.
Az orosz elnok legutobbi, tortenelminek nevezett irani latogatasakor,
amikor szaznyolcvan fos testorseggel es az
erre az alkalomra odaszallitott pancelautokban kozlekedett Teheranban,
meggyozte az ajatollahot, hogy neki ez a rovid hatotavolsagu
raketavedelmi rendszer is jo, mert ez is elegendo Kom vedelmere. Pedig az
orosz elnok pontosan tudta, hogy nem.
De akkor megis miert tette? Azert, mert az izraeli titkosszolgalatba beepult
orosz kemszervezet, az SZVR akkor mar tokeletesen tisztaban volt azzal,
hogy ha Iran megkapna a nagy hatotavolsagu PMU2-es rendszert, akkor
Izrael - a PMU2-es tokeletessege miatt meg sem probalna tamadast
inditani Iran ellen. Pedig az oroszok epp ezt szerettek volna. Egy ilyen
tamadast! Friedlov ravasz otlete epp ez volt: keringore" hivni Izraelt,
gyenge" fegyvert adni Irannak es igy tamadasra batoritani" a zsido
allamot. Ez volt az oroszok hatso szandeka: az izraeli bombazassal
attetelesen" leleplezni Komban a titkos irani urandusitot, hogy a vilag
kozvelemenye megint meggyozodhessen arrol, hogy Iran megbizhatatlan,
atombombat fejleszto, veszelyes orszag... Nagy, Europa-ellenes
sakkjatszmajaban az orosz elnok ezt a szerepet osztotta ki Irannak... a
veszelyes rosszfiuet! Az orosz elnok es az SZVR parancsnoka ezert most
elegedetten nezett egymasra, hiszen a terv jol haladt. Iran az elmult tiz
napban az izraeli bombazasok utan ismet megkapta a vilagsajtotol a
Fold legveszelyesebb orszaga cimet, es Washingtontol Berlinig megint
mindenki Oroszorszagtol varta, hogy majd megfekezi" irani baratait. Az
oreg, szenilis ajatollah pedig ebbol mit sem sejt. Hogy is lathatna at egy
ekkora jatszmat, hiszen ez a vilag mar nem is
neki valo... Legalabbis ezt gondoltak Moszkvaban! - Oroszorszag oly regi
baratja a perzsa nepnek - folytatta kis szunet utan az irani fopap , hogy
ilyen helyzetben csak es kizarolag orosz tanacsokra hallgatunk. A vonal
moszkvai vegen ezt hallva nem szolalt meg az elnok, csak csend volt, es

varakozas. Egyelore meg mindig nem volt szamara vilagos, hogy mi ennek
a technikailag rendkivul bonyolult telefonhivasnak a celja. - Konzultaltunk
hat mas orosz baratainkkal is, es ok azt javasoltak, hogy PMU2~es
rendszert vasaroljunk a Komban tortent fiaskok elkerulese erdekeben. Az
orosz elnok ugy egyenesedett ki a szekeben, mint akit aramutes ert, es
ertetlenkedve nezett Friedlovra, o pedig vissza ra. - Azert telefonalok ma
onnek Moszkvaba, mert meg ottani eveimbol emlekszem, hogy az oroszok
szeretik, ha oszinte beszedet hallanak, ha nem vezetik felre es nem csapjak
be oket, legfokepp a barataik. Ugye, igy van ez meg ma is az on hatalmas,
altalam reg nem latott orszagaban, elnok ur? Az ajatollah most belebujt a
cipojebe, mert amit akart, mar elmondta. Megnyugodott. A sahok,
emigraciok es Allah neveltje sajnalta, hogy hitt ennek az embernek, mert
mostanra rajott, hogy az orosz elnok sakkozik vele. Es az ajatollah nagyon
nem szerette a sakkot, mert o mar ertette, hogy az eletet nem lehet elore
lejatszani, nem lehet mindig mindent kiszamitani. Elobb-utobb minden
politikus megbukik, aki sakkozva el, ezt gondolta az ajatollah, mert erre
tanitotta ot az elet... - Kedves baratom mondta most bizonytalanul az
orosz elnok, pedig neki az orosz az anyanyelve volt. - PMU2-es

Monrovia Liberia, 2 het mulva

Andre mostanra szetszedte a fegyveret, es kabalaszeruen, mint szokta,
eltette a kilott tolteny huvelyet. Elpakolt mindent. Taskajabol muanyag
koromkefet vett elo, es mintha csak kis sepru lenne, feltakaritotta azt a
nehany negyzetmetert, ahol az elmult orakban fekudt. Aztan
ammoniumnitrat-oldatot csepegtetett a foldre, eleg sokat, de a gyorsan
parolgo folyadek a napon par masodperc alatt felszivodott". Ez barmilyen
szagminta vetelet lehetetlenne teszi majd, ha esetleg rajonnenek, hogy o
innen lott, es keresni akarnak. Amikor vegzett, a tavcsovel ujra lenezett az
utcara. A gyemantkereskedest mostanra ENSZ-csapatok vettek korul hogy kerultek ide ilyen gyorsan? -, ot pancelozott csapatszallito es
legalabb ket tucat katona. Bulakin halott volt, de mar nem az ajto elott
hevert, hanem epp az egyik ENSZ- autoba probaltak betenni leszakadt
vallu, lefejezett holttestet. Minden erthetetlenul gyorsan zajlott. ENSZkatonak voltak mindenutt, raadasul hatalmas termetu, europai arcu, felnyirt
haju deszantosok. Andre tudta, hogy Liberiaban nem ilyenek szolgalnak.
Az ENSZ afrikai misszioi mindig az ehenkoraszok" gyujtohelyei voltak.
Kistermetu pakisztani es indiai katonak ezerszam havi par szaz dollarert
jottek az ilyen nyomorusagos helyekre szolgalni. Veluk volt feltoltve a
kongo, az angolai es a liberiai misszio, oket kellett alkalmazni, mert az
europai es amerikai katonak messzirol elkerultek ezeket az orszagokat.
Eszuk agaban sem volt rohejes osszegekert tifuszt, kolerat vagy epp
malariat kapni, mikozben a helyi macsetasok egymast kaszaboljak otszaz
eves serelmeik miatt. .. Andre ahogy teltek a percek egyre
sulyosabbnak erezte a bajt, es egyre gyorsabbak lettek a mozdulatai. A
tavcsoben latta Bulakin kivegzeset, latta a dofest a torkaba, latta, ahogy
egy tizenotezres ENSZ-misszio fohadiszallasatol harom kilometerre egyre
gyanusabb es valoszinuleg al- ENSZ- katonak tartanak korbezarva egy
epuletet, es latta, erezte, hogy neki itt egyedul aligha van eselye. A halal
boltosa" valoszinuleg meghalt volna mar sokkal korabban is, ha ezek itt
halottnak akartak volna latni. A felrement lovest befejeztek" ugyan, de
nem biztos, hogy orultek ennek. Lehet, hogy kerdeseik lettek volna, es
ahogy o most nagyon kivancsi rajuk, elobb-utobb ok is tudni akarjak majd,
hogy ki lott es miert... Hadi ugyanugy halt meg, mint a testvere.
Figyelmeztetes nelkul, elrettenteskent, a teglafalba furodo hangtompitott
lovedek halk puffanasanak kisereteben.

- Nem allapodtunk meg semmiben mondta ekkor, mar kerdes nelkul is

Szamir, de nem hallotta a sajat hangjat. A szaja mozgott, de valahogy nem
jott ki hang rajta. Beszelni akart, mert mostanra pontosan megertette, hogy
nincs mit elhallgatnia, nincs az egesznek mar semmi ertelme, de remegett
a laba, fajt a gyomra, es azt erezte, hogy nem bir tovabb allva maradni.
Emberi eletek, akarhogy eltek is oket, nem erhetnek veget igy, ilyen
hirtelen, magyarazat es ok nelkul: a halalra keszulni kell.
Szamir terdre rogyott, es varatlanul sirva fakadt. Az otveneves ferfi
hofeher ruhaban, a mocskos, szurke betonpadlon osszegornyedve sirt, es
hirtelen ugy erezte, hogy mar nincs is
itt. Gyerekkent latta megint magat, ahogy a bejruti utcan felelemtol
remegve szaladt, amikor izraeli gepek zugtak el felette, hogy a repteret
bombazzak. Aztan meghallotta, hogy mellette, mintha csak evtizedek
tavolsagabol jonne a hang, harmadik testvere, Juszuf beszel PMU2-es
raketakrol - mik is azok es egy hajorol, ami fat szallit, es most mar o is
sirt, Juszuf is sirt, mert nem tudott tobbet, eskudott, hogy nem tud tobbet...
es tenyleg nem tudott,
A katonak leengedtek a fegyvert, es a parancsnokukra neztek. Par pete telt
csak el, amiota meghalt Bulakin, es gyavan, sirogorcsben, maguk ala
pisilve most meghalnak a senkiben sem bizo Hamud testverek is. Mind a
negyen, mert meg egymasnak sem hittek soha, es mindig minden
targyalason mindegyikuk jelen akart lenni. Ez lett a vesztuk. Ebben a
vilagvegi liberiai szobaban, ezen az aprilisi napon egyszerre vegzik be a
Kozel-Kelet es Kelet-Europa elso szamu fegyverkereskedoi.
Igazsagos Leszamolas ez a rohadt sejtesekkel erre gondolt a parancsnok,
pedig nem szokott ideologiat gyartani a tetteihez. De most megis megtette.
Harom nyelven beszelo, iskolazott gyilkos volt, aki pontosan tudta, hogy
egy arabot a gyors halallal lehet leginkabb buntetni. Ha meg nincs lelekben
felkeszulve... Ugyhogy bal kezevel az Allahhoz sirva imadkozo Szamir
hajaba markolt, fejet odahuzta a testverehez, es egyetlen golyoval
keresztullotte mindket koponyat. Ahogy lehajolt, csuklojarol felcsuszott a
ruha, es elovillant egy tetovalas. Kek ejtoernyo, felulrol karddal atszurva,
elotte voros szinu zaszlo...
Ha Szamir latta volna, neki semmit sem mondott volna a jel, es ugyanugy
tudatlanul halt volna meg, mint most igy, nem is
ertve az okot. Andre viszont ismerte ezt a jelet. O rogton tudta volna, hogy
kikkel is all most egymaga szemben... - A gazdag ember hirtelen elhagyott

minket - szolt halkan a muholdtelefonjaba a magyar", meg mindig a

liberiai Vedelmi Miniszterium tetejen rejtozve , de nemcsak en
segitettem az utjat, hanem a te kek embereid is, amit nem ertek!
Maurice Dupon, az ENSZ liberiai missziojanak iranyitoja, apro
muholdtelefont tartott a fulehez, alig nagyobbat, mint egy atlagos mobil.
Csak a kihajthato, egy centi vastag antenna jelezte, hogy kulonleges
keszulekrol lehet szo. Felesege egy kuvaiti olajtarsasagtol kapta ajandekba,
de Maurice elvette" tole, amikor a no par honapja elhagyta ot, es
visszament Europaba. Azota a maganbeszelgeteseihez hasznalta a
keszuleket. Az osszes tobbi telefonjat ugyis lehallgatjak, ebben teljesen
biztos volt. Ezen a civil keszuleken viszont - bar a szamat csak kevesen
ismertek - sajnos minden hivas arab muholdakon fut keresztul.
- Kek emberek arrafele? kerdezte ezert kodosen" a tizenotezer
keksapkas ENSZ-katona liberiai missziojat iranyito francia exugyved, es
kozben kilepett az erkelyre. Legvonalban harom kilometer valasztotta el
Andretol, francia maganzsoldosok vedtek, de most kezet felejuk tartva
jelezte, hogy ne menjenek utana. Hallotavolsagon kivul akart maradni,
ugyhogy a palmafakkal arnyekolt kerti verandara ment. A honapok ota
tarto szarazsag ellenere ebben a villaban az agyonlocsolt, melyzold
pazsiton magnoliak nottek, a veranda oszlopaira pedig rozsaszin szirmu
leanderbokrok tekeredtek. A tavolban, a zold novenyek resein keresztul
vakitoan csillogott az ocean. A verandarol latszott a kert vegi
sziklakiszogellesen epitett terasz is. Onnan meredek lepcso
vezetett lefele a sziklafal oldalaban egeszen a tengerig. Lent fegyveresek
oriztek a molot es a mellette horgonyzo hatalmas motorcsonakot. Ez volt
ugyanis a menekulest utvonal. Ha az ENSZ-missziot megint tamadas erne,
mint par evvel ezelott, amikor macsetas lazadok ezreket kaszaboltak le a
varosban, nos, akkor Maurice Dupon es europai munkatarsai ezzel a
hajoval hagynak maguk mogott fekete alkalmazottaikat es Liberiat, majd
par perc mulva dokkolnanak egy francia tengeralattjaron, nem messze a
partoktol.
A testorok a kezmozdulatot erzekelve lemaradtak, de ketten szeles korben
azonnal kileptek a kertbe, jobbrol es balrol, hogy hallo tavolsagon kivul
legyenek ugyan, mert ertettek az intes szandekat, de azert megiscsak
vegezhessek a munkajukat. Az ENSZ-misszio iranyitoja telefonnal a
kezeben leult a sotet, tikfa asztalhoz, amit a marokkoi haziszolga epp par
perccel azelott teritett meg az ebedhez es a deli" italhoz. A vilagsajtoban
orszagepitonek" titulalt francia ferfi, aki kora reggeltol sotetedesig

iranyitotta a polgarhaboruban szetdult Liberia helyreallitasat, mintha csak

szaz evvel korabban elne a gyarmatokon, ebed elott mindig gin-tonicot
ivott. Kristalypoharbol, sok jeggel. O ugy mondta a moszkitok ellen.
Ezekben a napokban epp a korabban macsetaval gyerekeket csonkito
gerillakat fizette meg busasan az ENSZ penzebol azert, hogy azok nyugton
maradjanak, es ujabb meszarlasok helyett inkabb az oszlasnak indult
hullakat takaritsak ki Monrovia csatornarendszerebol. Ugyhogy kellett
neki es a gyomranak is ez az ital. A felesege, aki ot francias tulzassal
alkoholista baromnak tartotta, mar ugysem volt itt, hogy raszoljon...
- Kek emberek arrafele? - Ezt kerdezte tehat.
- Olyan kek emberek, akik nincsenek a ginedben - valaszolta Andre,
mikozben a gyemantkereskedesbol epp kilepo deszantosokat figyelte. A
mondat elkepesztette a parizsi ugyvedet. A magyar" volt messze a
legintelligensebb katona, akivel valaha talalkozott. Hiszen a
telefonlehallgatastol felo Maurice Dupon ebbol az egyetlen mondatbol
azonnal megertette, hogy az altala katonak ezreivel felugyelt Liberia kellos
kozepen ezekben a percekben - magukat ENSZ-keksapkasoknak kiado
valakik beavatkoztak a francia titkosszolgalat alaposan elokeszitett
akciojaba.
Olyan kek emberek, akik nincsenek a ginedben... ezt mondta a magyar"
Az ENSZ-misszio vezetoje mindig egzotikus gyogynovenyekbol parolt
Sapphire gint ivott. Koriander es kubeb-bogyo Marokkobol es NyugatAfrikabol, kassziakereg Nigeriabol, boroka Java szigeterol es mandula es
citromhej es edesgyoker...
A magyar" azzal trefalkozott par napja, amikor naplementekor ugyanitt
ultek, ezen a verandan, es Maurice megkinalta ot a Sapphire-bol, hogy
szerinte ennek a ginnek a zafirkek uvegebe beletoltottek a liberiai ENSZhadsereg pontos masat. Kelet-azsiai es afrikai fuszerek keverednek a
ginben, de egyetlen lenyeges europai alkotoresze" sincs...mint ahogy csak
kelet-azsiai es afrikai katonak szolgalnak az ENSZ-seregben is, mert
europai katonak nem jonnek ebbe a mocsokba harcolni.
Ezek szerint tehat europaiak avatkoztak be akik nincsenek a ginben -,
de pontosan kik, es vajon meg ott vannak-e? - Eltunt mar az ital a
poharbol? - kerdezte most nem tul

logikusan, de Andre szamara azert erthetoen az ENSZ- misszio vezetoje. Epp fogy a gin mondta a magyar", es latva, hogy a katonak lent, az
utcan beszallnak a pancelozott katonai csapatszallitokba, meg hozzatette: Szerintem, ami kilottyent belole, az gyorsan fel fog szaradni, es par perc
mulva mar nyoma sem lesz.
- Hatha megis. - Azzal Maurice Dupon kinyomta az apro muholdtelefont.
Ot perccel kesobb
A Rafale vadaszgep pilotaja a plafonon" repult, es tizenhat kilometer
magasan az ocean felol epp belepett a liberiai legterbe. A franciak
legujabb, otodik generacios gepet tizenegyezer meterre terveztek, de
lopakodo" uzemmodban tizenhatezres magassagba is fel tudott
emelkedni.
A halal boltosanak" likvidalasat figyelte sokmodulos radarjaval. Ez volt a
francia hadiipar ekkovenek, a Dassault csaladi konszernnek a legujabb
csodaja", A gep radarja ugyanis haromdimenzios foldfelszini terkepet
generalva ekkora magassagbol is kepes volt nyolc kulonbozo celpontot
kontroll alatt tartani" es kovetni. A pilota termeszetesen a Rafale gep
SPECTRA rendszeret is bekapcsolta. Ez olyan szoftver alapu lopakodo
program volt, amely ekkora magassagban a radarok elol mar eltuntette es
lathatatlanna" tette a Charles de Gaulle repulogep-anyahajorol,
Elefantcsontpart kozelebol felszallt Rafale-t.
A gep pilotaja a liberiai ENSZ-misszio vezetojetol, Maurice Dupontol par
perce kapott es az anyahajo parancsnoka altal tovabbitott kozvetlen es
varatlan utasitason dolgozott. A fovaros, Monrovia kozpontjanak
utcaterkepet holografikusan a pilotafulke uvegere vetitette, es raengedte"
az osszes adatot. Elektrooptikus, lezer- es infravoros hullamokkal
pasztazta tizenhat kilometeres magassagbol a liberiai Hadugyminiszterium
kornyeket, pancelozott jarmuveket es azonos iranyba mozgo autokat
keresve. Valakik beavatkoztak az altala hatalmas tavolsagbol figyelt
akcioba, es most neki
innen - az ujabb parancs szerint - meg kellett keresnie" Oket! Elkepeszto
feladatnak tunt, de neki ezzel a vadaszrepulovel megis volt ra eselye, a
pilotak ezert is hivtak a Rafale-t egyszeruen csak Damoklesz kardjanak.
Ami ott lebeg minden es mindenki feje felett...

A gep orraba epitett ultramodern radarrendszer, az Optroniques Secteur

Frontal (OSF) ugyanis foldfelszinkoveto szenzoraival mindezt lehetove
tette. Az OSF-technika volt az otodik generacios Rafale gep
legkulonlegesebb resze. A TGV szupergyors expresszvonatain felnovo es
ezert a technikai ujdonsagokra gyerekkoruktol kezdve erzekeny franciak,
ferfiak es nok egyarant, buszken olvastak a parizsi lapok cimoldalas
beszamoloit arrol, hogy a brazil legiero a kozelmultban epp az OSF miatt
valasztotta az amerikai, orosz es sved versenytarsakkal szemben a Rafalet. A huszmilliard dollaros uzlet akkora lokest adott a Dassauitnak, hogy a
franciak most mar esellyel palyaztak az Amerikat es Oroszorszagot
egyszerre es egyarant nem szereto szinte osszes orszag legierejenek a
megujitasara. Indonezia, India, Nigeria, mind- mind tizmilliardos uzletnek
igerkezett.
Ezert is volt kinos, amikor utolag kiszivargott, hogy 2008 oktobereben egy
civil" szamitogepes virus, amely a Szelhamos nevet kapta a Microsoft
rendszergazdaitol, allitolag teljesen veletlenul, par ora alatt lebenitotta a
francia legierot, azon belul is az osszes Rafale gepet. Az ugyet micsoda
meglepetes! - epp egy olyan hirszerzessel foglalkozo amerikai internetes
honlap tarta fel, amelyen vagyonokert hirdettek amerikai hadiipari cegek.
A Rafale-vasarlok mar epp kezdtek elbizonytalanodni es ujra
megfontolni az amerikai F-18-asokra vonatkozo ajanlatokat meg
Brazilia is , amikor rejtelyes modon egyik naprol a masikra vege szakadt
a honlap leleplezeseinek"= Az elso pillanatokban mindenki a franciak
kezet kereste a csond mogott.
De aztan a nemzetkozi hirszerzes legfelso koreiben egyre tobben arrol
suttogtak, eloszor Londonban, aztan Washingtonban, vegul pedig mar
Parizsban is, hogy minden az oroszok miatt tortent. Hogy az oroszoknak a
veletlen fertozesrol eszukbe jutott", hogy szantszandekkal is elo lehetne
idezni rendszerbenulast. Es elo is ideztek!
2009 januarjaban az angol katonai szaksajto dobbenten adta hirul, hogy
szilveszter utan par nappal rejtelyes hibridvirus (a Szelhamos
tovabbfejlesztett valtozata) tamadta meg a Brit Honvedelmi Miniszterium
szamitogepeit. Onnan - szakerto kezek preciz iranyitasaval tudatosan
atvandorolt a brit legiero 24 tamaszpontjara, majd megfertozte a brit
haditengereszet repulogepeinek 75%-at. Utana - az angol ujsagirok szerint
mindez atgondolt, pontos manovernek latszott par perc alatt lebenitotta
az Ark Royal repulogep anyahajot.

Vegul, pontosan ket ora mulva a virus hirtelen kiszallt" a rendszerbol,

mintha ott sem lett volna, es eltunt. Eskuszom, hogy az oroszok voltak mondta a pletykak szerint az ideges brit miniszterelnoknek a hadsereg
szinten ideges vezerkari fonoke, de bizonyitani sajnos nem tudjuk."
Az amerikai weblap masnap mindenesetre leszallt a Rafale gepekrol, es
soha tobbet nem irt roluk. A honlap archivumabol azonnal toroltek a
korabbi cikkeket... A francia legiero pilotaja most nem ertette, hogy mi
tortenik. A
holografikus kivetito - ilyet meg soha nem latott - egyetlen villanassal
eltunt a pilotafulke ablakarol. A tevekepernyo meretu, haromdimenzios
szines kep kozepen, ami leginkabb az autokban hasznalatos fedelzeti
navigacios rendszerre hasonlitott, most ez is elszallt", es a monitorja
elfeketedett. A gep fegyverzetet, raketait es vezerelheto bombait
digitalisan mutato bal oldali sarga monitor is kikapcsolt, gyakorlatilag
csak a hagyomanyos muszerek eltek" tovabb. A magassagmero es a
horizontmutato mintha meg mukodott volna par masodpercig, de aztan
ezek is elszalltak, es vegul kikapcsolt a teljes elektronika. A variometer, a
keresztdolesmero, minden... A Rafale visszatert a repules oskoraba,
iranyithatatlan vasdarabba valt tizenhatezer meter magasan.
Ahogy a gep zuhanasnak indult, a pilotanak boven volt ideje mindent meg
egyszer ellenorizni, de nem ment vele semmire. A Damoklesz kardjanak
becezett repulo elettelenul tartott az ocean fele, a katapult sajat
akkumulatora 29 fokos szogbe dontotte a Martin-Baker pilotaszek
hattamlajat, hogy a kiloves erejet az emberi test es a gerinc a
legkonnyebben elviselje.
A pilotafulke teteje jobbrol szakadt le, es a szek mintha csak egy agyu
csovet belulrol robbantanak szet vele - duborogve tepte ki a hozzaszoritott
emberi testet az ocean folotti uressegbe...
Andre pedig lent, az epulet tetejen, egyedul maradt...
Moszkva Oroszorszag
- Uraim, ha az elnok belep, legyenek szivesek felallni mondta hangosan
a kabinet titkara. A Kreml elnoki palotajanak legfelso, negyedik emeleten,
a hatalmas Nagy Peter Teremben csak igy, szinte kiabalva lehetett beszelni.
A harminc meter hosszu tanacsterem mogyorofa berakasu, kazettas

plafonja elnyelte a beszedet. Amikor par masodperccel kesobb a

szinarannyal bevont, dombormuves ajto ketmazsas szarnyai megnyiltak,
mar mindenki allt. A tobb mint szaznegyvenmillios Orosz Foderacio
osszes tagkoztarsasaganak itt volt a kormanyzoja - mind a huszonegy,
senki sem hianyzott. Meg Burjatfold rakbeteg, mostanra megsuketult
vezetojet is elhoztak a tavoli, kelet- sziberiai Ulan Udebol. De hat ez
ertheto. Igen nagy volt a baj, es az elnok - tobb honapnyi halogatas utan most vegre fogadta oket, meghozza itt, a kormanyzok nagy resze altal meg
sosem latott negyedik emeleti titkos palotaban.
A cari idok hires szentpetervari epuletenek, a Mensikov- udvarnak" ezt a
moszkvai masat maga az elnok epittette. O volt az, aki szemelyesen
rendelte el, hogy a kivancsi szemek elol rejtve, a Kreml legfelso emeleten
epitsek fel a legendas szentpetervari palota pontos utanzatat. A vagyonokat
felemeszto epitkezes egyetlen celja annyi volt csupan, hogy az europai
orszagok gazdasagi bekeritesere" keszulo orosz elnok korbevehesse
magat Nagy Peter targyaival. Annak az orosz carnak a miliojevel, akinek
ez a hadmozdulat" egyszer mar majdnem sikerult. Az elnok az egyetlen
olyan orosz uralkodo levegojet akarta a munkaja soran maga korul erezni,
akit Europa is nagynak" tartott, akit respektalt a nemet, a francia es az
angol egyarant. Aki mindazt elerte Europaban, amire most mar o is
vagyott... Tekintelyt es tiszteletet! Nem volt ugyanis mar semmi mas
vagya. Eveken at elvezte a politikai karrier oromet. Szinte mar unta is.
Kozben viszont titokban, onmaganak sem bevallva, megirigyelte a
privatizacios rablasokban milliardossa valt oligarchak latszolag gondtalan,
vagyonos eletet. Par ev alatt rajott, hogy a politikai sikernel es a
kornyezete talpnyalo elismeresenel a penz sokkal fontosabb. De amikor a
poziciojat felhasznalva vegul o is gazdag ember lett (persze csak titokban,
mert a valasztok ezt soha, de soha nem tudhattak meg rola), nos, akkor
viszont azt erezte, hogy a penznel - amit o latvanyosan amugy sem kolthet
mar el soha meg fontosabb es meg izgalmasabb az igazi, minden
teruletre kiterjedo befolyas. Hogy ebben az orszagban minden fontos
ugyben az o szandeka ervenyesuljon. Es hogy ennek reszekent, a befolyas
reszekent vegre bosszut allhasson! Bosszut azokon, akik a kilencvenes
evek zurzavaraban kiraboltak Oroszorszagot, es most megis gondtalanul es
nyilvanosan elvezik a gazdagsagukat, es akiket neha o maga is
elcsodalkozott a sajat irigy indulatain - gyulolt ezert. Soha nem tudott
szabadulni a gondolattol, hogy hazaja sorsa mar ott es akkor hosszu
evtizedekre eldolt, amikor egy szuk kor, az oligarchak elloptak mindent.

Tizmilliok nyomorognak, hogy ok a Rivierara repkedhessenek a

magangepeikkel.
Es ez a keverekindulat vegul gatlastalanna tette. A gyulolet es az irigyseg
kevereke. Emiatt kezdte tamadni az oligarchakat. Irigy maganindulatbol
meg persze okos politikai megfontolasbol. Gatlastalanul. Es ezen az
osvenyen jarva, a
remenytelen sorsra itelt tomegek duhenek levezetese erdekeben bortonbe
is csukta nehanyukat, a legirritalobbakat. igy allt bosszut, de utkozben - es
ez oszinten meglepte ot magat is megszerezte a korlatlan hatalmat is...
Minden kulonosebb erofeszites nelkul hullott az olebe, mert
gatlastalansagaval akaratlanul is a legrosszabb kelet-europai beidegzodest
hivta elo az oroszokbol: a hatalommal szemben erzett felelmet es
meghunyaszkodast. Es amikor ezt a felelmet eszrevette az emberek
szemeben, nos, akkor nyugodott meg igazan...
Mert rajott, hogy most mar az utokor is ot tartja majd az igazi gyoztesnek.
A jachtjaikon Monte-Carloban dozsolo oligarchak nevere mar senki sem
fog emlekezni, amikor az overe meg igen. Ezzel gyozkodte magat! Mert
igy vegul - lam-lam - megis neki lesz igaza, tehat megiscsak jol tette, hogy
a politikat valasztotta. Ez a helyes ut, a politikaban elorejutni, nem az
uzleti vilagban... igy billen vegul minden a helyere... Vege a
kisebbrendusegi
erzesnek,
az
onbizalomhianynak,
vege
a
bizonytalankodasnak! Elhitette ezt sajat magaval, mert el akarta hinni, es
igy allt ossze a megrendithetetlen kep onmaga erejerol es donteseinek
helyessegerol. Most mar vegre azzal a tudattal elhet, hogy o sosem
hibazott. .. De hat egy orszagot csak igy lehet iranyitani! O ezt gondolta.
Csak tevedhetetlenul!
Nagyon kelet-europai tortenet volt ez... A car eredeti kepmasara is ezert
volt szuksege. Mert kezdte benne felismerni sajat magat! Ugy erezte, hogy
kezd hasonlitani ra, hogy ugyanazt az utat jarja be o is, mint egykor Nagy
Peter. Es most mar erti, csak o erti, hogy Nagy Peter ki is volt valojaban.
A tevedhetetlen, rettegett es tisztelt orosz cart anno Ivan Glazunov festette
le. Pancelban, a vallan hermelinnel abrazolta az Oroszorszagot
nagyhatalomma varazsolo Nagy Petert. A festmenyt a szentpetervari
Ermitazsbol az elnok par honapja athozatta ide, Moszkvaba.
Veszelyes ember volt. Minel nyugatabbrol nezte ot valaki, annal
veszelyesebbnek tunt... Pont, mint a terv, amit mar regota dedelgetett, es

most ebben a teremben bizalmasan fel is vazol majd a kormanyzoknak. Az

is veszelyes volt es gatlastalan...
London - Anglia
Adrienn meztelenul es egyedul aludt. A feher selyemtakaro lecsuszott
mandulaolajjal apolt testerol, es az agy mellett hevert a cserzett lamaborrel
bevont padlon. Az egesz hazban - parketta helyett - allatborok voltak a
foldhoz szegecselve. A perzsaszonyegeket erre dobtak, a haloszobaban
tobbet is egymas tetejere. Adrienn tusarku cipoi neha ugyan tonkretettek a
padlobort, Vlagyimir ennek ellenere ragaszkodott ahhoz, hogy a lany
tusarkuban jarjon. A konyhaban, a furdoben, a haloszobaban, mindig es
mindenhol! Az orosz milliardos ezt talalta szexinek, es nem erdekelte,
hogy rendszeresen ujra kell lamaboroztetnie otszaz negyzetmetert
Belgraviaban. London legelegansabb kerulete volt ez, kovacsoltvas
keritesekkel korbezart maganparkokkal, tojasfeher szinu varosi palotakkal.
Evszazadok ota mindig itt laktak azok, akik Londont apro falucskanak,
csak es kizarolag par ezer nagyon gazdag es befolyasos polgar lakhelyenek
tekintettek. A tobbi 10 milliorol, a Belgravian kivul elokrol ok tudomast
sem vettek. Errefele az elet koltsegeit tekintve evente nehanyszor kifizetni
a padlo-lamaborozest", nos, ez nem szamitott komoly tetelnek. Adrienn es
Vlagyimir egysaroknyira elt a futballcsapat-tulajdonos olajbaro, Roman
Abramovics hazatol.
A telefon mar harmadszor csorgott - Lilly Allen regi slageret jatszotta a
mobil, a csilingelo refrent: fuck you... fuck you very much... De Adrienn
csak most, harmadszorra kezdett ebredezni, es a zenebol tudta, hogy az
ugynoke keresi. Ez a dal kulon csak Bryan hivasaihoz volt odarendelve...
A 28 eves
no vakon kezdett tapogatozni, hosszu, apolt ujjai az ejjeliszekrenyen
kerestek a telefont. A dal egyre erosebben szolt, mert a telefon igy volt
beallitva. Adrienn - bar mar majdnem delre jart nem volt hajlando
kinyitni a szemet. Maradt hason fekve, ugy szolt bele almosan a vegre
megtalalt keszulekbe - tizevnyi angol elet utan is hallhato magyar
akcentussal:
- Londonban mar felkelt a nap? Ajka meg igy, a szaraz alombol ebredve is
puha volt, es ahogy beszelt, rogton erthetove valt, hogy miert is el ez a no
csokolade- es jegkremreklamokbol. A tokeletes, telt ajak kinagyitva,
oriasplakatokon ingerelte a ferfiakat vilagszerte, legtobbszor csopogo

jegkremek szamara szetnyilva, Adrienn izgato nyelvet is mutatva. Sajat

reklamfotoit nezegetve sosem ertette, hogy Vlagyimir miert a tusarku
szandaljaira izgul, amikor neki a szaj az igazi fegyvere... - Hol van
Vlagyimir? - kerdezte Bryan, elengedve a fule mellett Adrienn
napfelkeltere vonatkozo, szemrehanyo kerdeset. Nem akart tarsalogni a
modellel, csak a valaszra volt kivancsi, mert tole most ezt akartak tudni.
Adrienn rogton megertette, hogy ez akkor most a masik" munkajuk.
Bryan szokta celba juttatni az informaciokat, mert ha az ugynoke hivja, az
senkinek sem gyanus. Ha Vlagyimir ellenorizne a hivasait - mint ahogy
biztosan ellenorzi is -, akkor sem talalna semmi gyanusat. Elvegre a
reklamugynoksegtol megiscsak telefonalhat a kapcsolattarto, a homokos
Bryan. Adrienn sohajtott, es egyenletes, erzelemmentes hangon kozolte: Lerepult Bordeaux-ba, a szolobirtokara, es igen, Bryan, en nem mehettem
vele, es igen, Bryan, megint nem tudom, hogy
kivel talalkozik ott, mert igen, Bryan, ez az o masik rohadt
elete. - Azzal kinyomta a telefont.
Moszkva - Oroszorszag
A vilag legnagyobb, kilenc idozonan athuzodo orszaganak elnoke most a
hatalmas, Nagy Peter cart abrazolo festmeny fele tartott, a terem vegebe.
Karosszeke az asztalfon allt, a plafontol egeszen az intarzias parkettaig
lelogo olajkep elott. A voros barsonnyal bevont butor hattamlajara
aranyszinu, ketfeju orosz cimersast himeztek. Az elnok a szinte
vigyazzban allo kormanyzok hata mogott ment, egyetlen szo nelkul.
Mindenki ot kiserte a tekintetevel, a kormanyzok nemelyike meg meg is
fordult utana, de az elnok nem nezett rajuk, mert nem akarta egyikuket
sem kituntetni kivetelezo figyelmevel. Szeme inkabb szinte mar beteges
elragadtatassal ma is vegigsiklott a sotetzold selyemtapetara akasztott
tobb meter szeles tortenelmi tablokon.
A poltavai csata" volt a kedvence. Nem magat a festmenyt szerette.
Inkabb csak a csatat, annak a tenyet es a vegeredmenyet. A svedeket
legyozo Nagy Peter ugyanis Poltavaban szerezte meg az eszak-europai
hegemoniat, es dontott ugy, hogy megprobalja maga ala gyurni NyugatEuropat is. Tobb mint 300 ev telt el azota, es most o ugyanezt fogja tenni.
Persze nem lovasokkal es a festmenyen lathato, idejetmult agyukkal, nem
fegyverekkel, hanem sokkal ravaszabban. Es ezt Nyugat-Europaban meg
mindig nem sejti senki...

Pedig neki a mai Europaval szemben rendkivuli eszkozei vannak, meg ha

most itthon nincs is minden rendben. De azert Oroszorszag nagyhatalom,
es kesz. Meg akkor is nagyhatalom gondolta -, ha a kormanyzok
jelentese, amit ma reggel ele tettek, valoban nagyon aggaszto. Elnoksege
alatt ez az elso, mar-mar kezelheted ennek tuno helyzet. A Csendesoceanig nyulo hatalmas orszag szinte minden pontjan egyre tobben
eheznek. A kormanyzok statisztikai alapu becslese szerint negymillio orosz
nem jut eleg elelmiszerhez, A lakossag harom szazaleka...
Az uzletek persze tele vannak, ez mar nem szovjet tipusu ehezes. A
problema most az, hogy ehes emberek millioinak nincs eleg penzuk
elelmiszert vasarolni. Az Uralon tulra peldaul ot-hat honapos kesessel
erkezik a kozalkalmazottak fizetese, ugyhogy arrafele egyre tobben
szabotaljak a munkat. A tanarok egy resze mar nem jar be az iskolakba
tanitani, mert ugysem kap erte fizetest. Naponta tucatszam erkeznek a
belso hirek a magukat olcso arcszesszel leivo, aztan ongyilkossagba
menekulo oroszokrol. A sajto errol persze nem ir semmit, mert a mediat a
Kreml kontroll alatt tartja. De az emberek azert sejtik, amit pontosan nem
tudhatnak. Azt peldaul, hogy a rablasok es betoresek szama
Oroszorszagban egy ev alatt megketszerezodott, a bortonok pedig
megteltek. A szabotalo tanarokat mar nincs hova becsukni, raadasul EszakKaukazusban tuntetesek kezdodtek, es mar kisebb zavargasok is voltak mit csinaltak ilyenkor a carok, hat kozejuk lovettek...
Az orosz elnok arca, ahogy Nagy Peter portreja elott ult, erzelmek nelkuli,
hideg es egykedvu volt, mintha ott sem lenne. Amikor a kormanyzok
leultek, maguk is eszrevettek ezt. Az elnok barmilyen jo szabok varrtak
is a ruhait mindig sebezhetobbnek, bizonytalanabbnak tunt, amikor
oltonyt viselt. A terepmunkahoz szokott alacsony termetu, egykori
KGB-tiszt hiaba viselt vagyonokat ero Patek Philippe platinaorat. Hiaba a
tokeletesen megkotott, kezzel szott selyem nyakkendo es hiaba az elnok
fako, sziberiai borenek arnyalatahoz igazitott, kicsit vilagosabb oltony.
Hiaba minden igyekezet, az elnok lathatoan nem ebbe szuletett". Es
lathatoan nem tudott mit kezdeni az olyan helyzetekkel sem, mint ez a mai.
Ahol olyan problemakkal szembesitik, amilyeneket nem tud esszel vagy
erobol nehany utasitassal megoldani. Ahol egyetlen gyengesege, a
turelmetlen termeszete elviselhetetlenne teszi szamara, hogy csak hosszu
evek soran szulethet megoldas. Nem pedig napok vagy legfeljebb hetek
alatt...

A Nagy Petert abrazolo festmeny melletti rejtett, selyemtapetas ajto ekkor

szinte eszrevetlenul kinyilt. A melykek barsonymappat olyan finom,
nesztelen mozdulattal tette a titkar az elnok ele, hogy sokaknak fel sem
tunt a fekete oltonyos fiatalember. Foleg mert az ajto halk kattanasanak
kisereteben a titkar par masodperc mulva mar ki is lepett a terembol.
A Kreml szovevenyes hivatali protokollja szerint, ha a mappa kek, az
fontos es szigoruan titkos jelentest tartalmaz, meghozza az elharitas
valamelyik reszlegetol. Bar ezt a kormanyzok aligha tudtak. Bennfentesek
szamara viszont az arnyalatok meg a kuldo" osztalyt is jeleztek. A
vilagoskek dossziek peldaul Oroszorszag teruleten beluli, a sotetkekek
kulfoldi esemenyekre es informaciokra utaltak. Raadasul a dosszieknak
nemcsak a szinuk, de a boritasuk is fontos volt. Ez jelezte ugyanis, hogy
kik kaphatjak meg meg az elnokon kivul a jelentest.
Voltak papir-, muanyag es preselt kartondossziek. A maihoz
hasonlo barsonymappat viszont nagyon ritkan tettek az elnok ele. A
barsonybevonat ugyanis azt jelentette, hogy a benne foglaltakat csak es
kizarolag o lathatja. Az elnok szemenek" felirat ennek megfeleloen most
is ott volt a szethajtott dosszieba beletuzott papir fejlecen. A kezzel irt
jelentes, amely a franciak elozo napi liberiai mesterlovesz-akciojarol szolt,
par soros volt csupan, es az SZVR vezetoje, Mihail Friedlov irta, sajat
kezuleg. Az orosz hirszerzes fonoke zartlancu, biztonsagos fenyfaxon
kuldte szemelyesen az elnoknek arrol a repulorol, amivel ezekben a
percekben epp Franciaorszag fele, Bordeaux-ba tartott.
A kormanyzoknak elkepzelesuk sem volt arrol, hogy mi lehet ilyen fontos.
Mi lehet a mappaban, amit ket perccel azt kovetoen tesznek az elnok ele,
hogy belepett hozzajuk. Miert nem elotte adtak oda neki?
A kormanyzok egy resze minden alkalommal, amikor ilyen cariaskodo
mupompat es alluroket tapasztalt, egyre indulatosabban gondolt arra, hogy
Oroszorszag milyen ertelmetlenul eli fel egyetlen lenyeges jovedelmet,
olaj- es gazbeveteleit. Az orosz ipar es mezogazdasag az elnok
iranyitasa alatt - lenyegeben nem valtozott semmit, penz ide alig forgott
vissza. A kormanyzok, foleg az Uralon tulrol erkezok, gyuloltek, hogy
Oroszorszag vagyona elment londoni focicsapatokra, francia kastelyokra
es a Nyugat felvasarlasara. Mert akinek dollarja volt, az persze pontosan
tudta: Oroszorszagbol Moszkvat es Szentpetervart leszamitva - vinni
kell a penzt, raadasul a leheto legmesszebb kell vinni. Gyarat
Nemetorszagban esszeru vasarolni, es nem Irkutszkban. Bankot

Budapesten, es nem Tatarfoldon. Villat pedig Cannes mellett, es nem

Szocsiban. Ugyhogy
Oroszorszagban nem sok minden valtozott a szovjet idok ota. Egyszeruen
csak elfolyt az olaj penz, mint ahogy egykor az Obol menti arab
orszagokbol is elfolyt. A Moszkvaban csak ritkan jaro sziberiai teruletek
iranyitoi kifejezetten megdobbenve neztek, ahogy az orosz fovarosban az
emberek francia tejet isznak, kulfoldi autokat vezetnek, es olasz cipoket
hordanak.
Az oroszok eleinte orultek ennek, es azt hittek, hogy most mar tartosan igy
is marad minden. Hiszen Moszkva nehany keruleteben tobbe kerult a
lakasok negyzetmetere, mint New Yorkban. Es erre valami erthetetlen
okbol meg azok is buszkek voltak, akik egesz eletukre eladosodtak azert,
hogy ilyen arak mellett egy atalakitott, exszovjet panelgarzont
megvegyenek... Az oroszok elszortak az olajpenzt, pont ugy, mint ahogy az
arabok is elszortak harminc evvel korabban. Most viszont varatlanul veget
ert a szerencsesorozat. Megint estek az olaj- es gazarak, foleg a kapzsi arab
kvotatullepesek, Irak termelesenek ujrainditasa es az egyre kisebb autokat
hasznalo nyugatiak keresletenek csokkenese miatt. Europaban terjedtek az
alternativ energiaforrasok, es egyre tobb gaz erkezett cseppfolyos
allapotban, tankerhajokon tavoli kontinensekrol, Oroszorszagot elkerulve.
De ok, az oroszok, mindekozben tovabbra sem ertettek semmihez, a
fegyvereket leszamitva nem gyartottak szinte semmi kulfoldon is
eladhatot, az elfecserelt evek alatt nem lettek jobbak az egyetemeik, es a
gyerekeik nagy resze most ugyanolyan bamban meredt az Oroszorszagot
korulvevo, erthetetlennek tuno vilagra, mint ahogyan a szuleik meredtek a
foldgombre evtizedekkel korabban, a Szovjetunio osszeomlasakor. Az
oroszok nem ertettek, hogy mi tortent, es
senki sem segitett nekik, hogy megertsek. A nyugati ujsagok
egybehangzoan allitottak, hogy Oroszorszagban nincs szabad sajto, nincs
nyugatias demokracia, nincs semmi, ami ilyenkor segithetne, csak egy
korrupt, Nyugat-gyulolo, nacionalista feldiktatura, tele egyre
turelmetlenebb es duhosebb emberek millioival. Pont ugy, mint ahogy a
carok utolso eveiben, nagyjabol szaz evvel ezelott. A tortenelem ismetelni
latszott onmagat...
- Megkeserulik! - szolalt meg most varatlanul es szinte duhodten, minden
elozmeny nelkul az elnok, meg mindig a dosszieba meredve. Az orosz
elnok tavoli gondolatokbol erkezhetett, es a kormanyzok nem ertettek,
hogy vajon kikre gondolhat ilyen merhetetlen haraggal...

Aztan a kovetkezo ket oraban pontosan azt tortent, amire az elnok

szamitott. A kormanyzok az Europanak szant gaz arat akartak ismet
megemelni. Ez volt az egyetlen eszkozuk a penzszerzesre, igazabol - most
mar evek ota - senkinek sem volt jobb otlete. A mostani helyzet
remenytelenseget az elnokszamara mi sem bizonyitotta jobban, mint hogy
Oroszorszag kormanyzoi ketsegbeesesukben aprilisban, az europai tavasz
bekoszontekor akarjak a foleg futesre hasznalt gaz arat dragitani.
- Novemberig ennek semmi ertelme, ezt onok is pontosan tudjak - mondta
vegul, a panaszaradatot vegighallgatva az elnok, korabbi varatlan
hangulatkitoresere semmilyen magyarazatot sem adva. Onok most azt
hiszik, hogy nincs kiut, pedig epp a mostani valsag valhatna az elonyunkre
- tolta majdnem Nagy Peter olajfestmenyeig hatra a sascimeres
barsonyszeket, es felallt. Nagyon roviden beszelt, alig ot percet. A
kormanyzok, kesobb szinte mindegyikuk igy
emlekezett, soha ilyen kristalytiszta es logikus tervet nem hallottak meg.
Lenyugozo volt az egyszerusege es az atgondoltsaga, viszont felelmetes a
kockazata...
Bordeaux - Franciaorszag
Vlagyimir Eugen Kovaljov a sajat kepmasat nezte a vilag egyik
legolvasottabb havilapjaban, az amerikai Vamty Fairben, es mosolygott.
En oligarcha, ez mekkora hulyeseg? " - ez volt a rola megjelent cikk
cime. Az ot szo szerint idezo cim ellenpontozasakent a szerkesztok egesz
oldalas fotot publikaltak, amin Vlagyimir felturt nadragban, mezitlab allt
harmincszobas, tizenhatodik szazadi bordeaux-i kastelya, a Chateau
Bergerac elott. Mosolyogva, a szokokut medencejeben.
Az amerikai lap tobbmillios peldanyszamban irta meg rola az osszes
maszlagot, amivel meg akarta etetni a vilagot. Londoni PR-tanacsadoi
Otletet kovetve megmutatta az ujsagironak azokat a skot baranyokat,
amiket legutobbi, negyvenotodik szuletesnapjara kapott milliardos orosz
barataitol.
Mit tudnanak nekem ajandekozni? idezte Vlagyimirt a cikk. - Hiszen
mindenem megvan mar. Hazak, luxusautok, harmincot fos szemelyzettel,
jacht a Rivieran, penz, siker, boldogsag. Hat kertem toluk skot felfoldi
baranyokat, mert azoknak olyan kulonleges a fejuk."
A Vanity Fair ujsagiroja szinte azonnal beleszeretett a baranyokba, mert

annyira extravagans ajandeknak tartotta oket, hogy rogton ugy erezte, ez

remekul eladja majd a cikket. Harom napig tartott az interju Bordeaux-ban,
de ebbol masfel elment arra, hogy Vlagyimirt megfelelo fenyviszonyok
mellett a baranyokkal lefotozzak. Igazuk lett a londoni PR-osoknak: dobj
az ujsagironak egy erdekes, exkluziv csontot, es ragni
fogja anelkul, hogy a leglenyegesebb kerdeseket feltenne... Igy aztan az
ujsagcikkbol tenyleg semmi olyan nem derult ki, amitol Vlagyimir
korabban tartott. Persze megirtak, hogy meg a szovjet idokben elmeleti
matematikuskent vegzett a moszkvai Lomonoszov Egyetemen. Irtak
kilencvenes evekbeli olaj uzleteirol, a Sibirgasneft ceg privatizalasaban
betoltott szereperol, de csak feluletesen es mindent a gazdagsag
bulvarlottyevel leontve. A finom borok, az egyenruhas szemelyzet, a
kastely antik butorai... Es persze az akvarium: hogy Vlagyimir Antibesben, Nizza mellett kikotott 82 meteres jachtjan oriasi akvarium van, mert o
nemcsak a baranyokat szereti, de a szines tengeri halakat is. A
fegyveruzletek, kapcsolata a rejtelyes Viktor Bulakinnal viszont szoba sem
kerultek. Az pedig vegkepp nem, hogy igazabol ki is mozgatja a szalakat...
Mindenki Bulakint tartotta az igazi nagyagyunak - Vlagyimir azt remelte,
hogy meg a CIA is. Ra, akinek lathato testorei nem is voltak, szabadon
jart-kelt, bar Nyugat-Europabol azert sosem merte kitenni a labat, es a
korulmenyeihez kepest visszafogottan" elt, ra senki nem gyanakodott.
Bulakin volt az ide-oda repkedo milliardos fegyverkereskedo, o pedig a
Bulakinhoz nem kotheto, olajbol meggazdagodott, de ma mar csak
befekteteseit felugyelo oligarcha", aki baranyokat kap ajandekba, es
kozben a vilag egyik legfinomabb borat akarja termelni bordeaux-i
szolobirtokan, a Chateau Bergeracban. Mint ahogy Abramovics is a vilag
legjobb focicsapatat akarja a Chelsea-bol faragni, aluminiummagnasnak
aposztrofalt milliardos baratjuk pedig - a magnas meg az oligarchanal is
gazdagabb a vilag legszinvonalasabb
maganmugyujtemenyet igyekszik osszeallitani. Orult, extravagans oroszok
kezdte ezt gondolni roluk a vilag, es csak a jachtjaikkal, a
focicsapataikkal, kastelyaikkal es baranyaikkal foglalkoztak. De hat ez jo
volt, nagyon jo! Megerik a penzuket a londoni PR-osok...
Vlagyimir maga melle hajitotta az ujsagot, es kinezett az ablakon. Egyedul
ult a tizenhat szemelyes Gulfstream gepen, az oldalra forditott leghatso
kanapeulesen. Zavarta az ures gep latvanya, mert ez a szokatlanul
maganyos utazas is a mai nap rendkivuliseget erositette. Mindaz a
hazugsag, amit a Vamty Fairnek tollba mondott es most nyomtatasban

visszaolvasott, hirtelen es varatlanul zavarni kezdte, mert az ures ulesek

sebezhetoseget sugaroztak fele. Tudta o, tudta, hogy az egesz elete
szinjatek csupan, de legalabb a repulojen, a jachtjan vagy a kastelyaban, a
baratai es Adrienn tarsasagaban szerette par orara elhinni, hogy o is
ugyanolyan gondtalanul sikeres ember, mint akik itt szulettek az alatta
elsuhano Franciaorszagban.
Sokszor azon kapta magat, hogy irigyli a nala sokkal sikertelenebbeket.
Akiknek nem jutottak milliardok, hanem csak nehany millio. Tavaly
Adrienn, a magyar lany az o kelet- europai genjeivel es eltanult nyugati
ertekrendjevel valahogy megerezte ezt, es gyokerestul ki akarta tepni ot
ebbol az eletbol. Azt akarta, hogy koltozzenek Genovaba es mindennap
kavehazban reggelizzenek. Napkozben usszanak a tengerben a Cinque
Terre egyik, apro sziklaba vajt falucskajaban, es soha, de soha tobbe ne
szolaljon meg a telefonjaban senki oroszul...
Akkor, fel eve osszevesztek ezen, es azota zuhanorepult" a kapcsolatuk.
Hogy Adrienn nem erti, honnan is jon o de hat
ezt nem is mondhatta el neki-, hogy Adrienn szabad akar lenni de o mar
soha nem lehet az -, hogy Adrienn nem a penzeert szeretett bele de mar
azert marad vele es igy tovabb, remenytelenul, farasztoan.
Akkor csalta meg eloszor es azota rendszeresen, de mindig csak orosz
nokkel. Azok megertettek ot, legalabbis ezt remelte. Persze tulajdonkeppen
mind szamito kurva volt. De legalabb bennuk magara ismert, es ez
Vlagyimir szamara uj elmeny volt annyi ev tettetes utan. Mert a kurvak
legalabb hazudtak es kuzdottek. Becstelenek voltak, hogy kicsit feljebb
jussanak. Az orosz sors felnagyitva... Mit tud errol Adrienn? O a kurvakat
egyszeruen csak lenezi, Vlagyimir viszont milliardoskent megerti.
Peldaul ez a mai nap is. Mit szolna Adrienn, ha tudna, hogy bejelentkezett
es szemelyesen jon hozza Mihail Friedlov? SZVR? El tudna egyaltalan
magyarazni neki, hogy az mi? Az orosz CIA, ezt mondana neki? Meg
Bulakin es a PMU2-es rendszer Irannak. Rohej, de itt es ekkor hirtelen
elhagytak a gondolatai Adriennt, a Vanity Fairt, a latszatot, a kulsosegeket
es a kepzeletbeli bilincseket, amiktol nem tud megszabadulni. Bulakinra
gondolva visszarantottak ot ebbe a masik, maganyos eletebe, ahol oroszul
beszelnek.
Friedlov biztosan Iran miatt jon hozza ide, Bordeaux-ba. Melyen valahogy
ezt erezte, bar Friedlov honnan is tudna Iranrol? Vlagyimir nyaka ekkor
kicsit megrandult, mert a pilota az eros oldalszelben doccenve tette le a

gepet, o pedig elfelejtette az ulesfotelt menetiranyba forditani.

Ket oraval kesobb a 2004-ben palackozott Chateau Bergerac Blanc Sec
dugojat avatott kezzel, halkan es lassan huzta ki a
francia sommelier, hogy hosszu evek bezartsaga utan ez a remek bor vegre
elkezdhesse magaba szivni a friss bordeaux-i levegot. A szalon ketszarnyu
balkonajtoi szettarva engedtek be a tizenhatodik szazadi epulet vastag,
nyers kofalai koze a francia tavaszt. A hatalmas, boltives szalonban
minden a kastely epitesenek idoszakabol szarmazott. Vlagyimir aukciokon
vasaroltatta - neki soha nem volt erre ideje a negyszaz eves,
heroldkeresztes szonyegeket es falikarpitokat, a korabeli festmenyeket
nem tajkepeket, csak portrekat, es kizarolag csak ferfiakrol. Meg a csiszolt
kristalypoharak is tizenhatodik szazadiak voltak. Azokat egyebkent
kivetelesen o maga vette, meghozza Amszterdamban, mert ott egyszer a
borok irant erzett rajongasa kereteben gyonyoru antikpohar-boltokat
fedezett fel.
Vlagyimir buszke volt az asztalon most mar dugo nelkul levegozo borra,
ketszaz hektaros szolobirtokanak erre a tokeletes keverekere". A
szazotven eves tokekrol szedett Sauvignon Blanc es Semillon furtok
couvee-ja, Vlagyimir jol fizetett, vilaghiru boraszanak az alkotasa volt. A
borkeszites vilagaban ez pont azt jelentette, mint amikor Abramovics
focicsapataban meregdraga jatekosok rugtak a labdat. Vagy amikor a
moszkvai aluminiumbaro a festmenygyujtemenyebe a Sotheby's tanacsat
kovetve a szaudi hercegeket is tulfizetve vasarolt. Az oroszok igy
csinaltak, ez volt az o elkepzelesuk a hozzaertesrol". A penzuk lehetove
tette, hogy masok tudasaval ok buszkelkedjenek.
- Ez a bor ma mar ott van a Fauchon polcain is - mondta kerkedve
Vlagyimir azzal a hatso szandekkal, hogy zavarba hozza a szovjet
partvezetobol SZVR-fonokke kupalodott
Mihail Friedlovot. Hiszen honnan is tudna ez a barbar, hogy a Fauchon egy
elokelo parizsi delikat-uzletlanc, ahol a polcok szazeuros borok sulya alatt
roskadoznak. Sot mar a J. Sheekey borlistajan is szerepel Londonban
tette hozza, csak azert is, kejes elegtetelt erezve. Az angol fovaros
csucsettermebe, a J. Sheekey-be meg neki is napokkal korabban kellett
asztalt foglalnia. Vlagyimir sznob volt, mint minden orosz ujgazdag, es
elvezte, ha a sznoberiajaval folenyt szerezhetett masok felett.
Friedlov viszont szinte sosem tette ki a labat Oroszorszagbol, mint ahogy a
CLA fonoke se nagyon Amerikabol, vagy a brit MI6 vezetoje Angliabol.

Idejonni hozza, mar ez felert egy gyanusitassal. Megis mit kepzelnek ezek
Moszkvaban? Feltehetoen ertesitettek az utrol a franciakat - mit akarhattak
nekik uzenni ezzel? -, es aztan atfesulve az egesz birtokot, kikapcsoltatva a
teljes biztonsagi rendszert, orakig poloskak utan soprogetve" az o hazat,
harminc testor vedelme moge bujva idejon ez a kopasz feju, fako boru,
gumitalpu cipos, megfejthetetlen arcu ember, itt ul vele szemben, es csak
nezi egykedvuen, valami erthetetlen goggel es lesajnalassal a szemeben,
ot, Vlagyimir Eugen Kovaljovot. Hat, fulladjon bele ebbe a haromszaz
euros borba!
- Vegul is Moszkvabol, ahol latom, a ho miatt meg mindig gumicipoben
kell jarmuk az embereknek, mi hozta ont enfelem, a bordeaux-i tavaszba,
Mihail Alekszejevics? - Elso sakklepeskent igy nyitott Vlagyimir, aztan
hatradolt aranyszinu, korabeli barsonyfoteljeben.
- Ihato mar a bor, eleget levegozott? - fordult erre Friedlov tokeletes, szinte
akcentus nelkuli franciasaggal az elegans szalonbol epp tavozo
borszakertohoz, Vlagyimirra ra sem
nezve. A sommelier maga is meglepodott a hibatlan francia beszeden,
zavaraban nem is szolalt meg, csak bolintott, pedig a bor meg nem volt
ihato, meg csak epphogy megsimogatta a levego. Ezen a Fauchon-fele
koron akkor tul is volnank, ugye, kedves baratom? kerdezte most mar
oroszul es nyajasan az SZVR fonoke. Aztan Vlagyimir szemebe nezve
meg hozzatette: - A Fauchonban szerintem egyebkent onnek most azt
tanacsolnak, hogy nezzen uj sommelier utan. Egy ilyen nemes bor ugyanis
jobb, ha meg legalabb husz percet pihen, nem gondolja, Vlagyimir?
Az Eugent szantszandekkal nem tette hozza, hogy az orosz nyelvnek ezzel
a megszolitasi finomsagaval is jelezze felsobbrenduseget, ha mar ez a
fegyverseftes az o cipojevel viccelodik...
Hirtelen csend lett. Olyan csend, hogy meg azt is hallani lehetett, ahogy a
nyitott verandaajton befujo szel megerinti a sulyos fuggonykarpitokat. Touche, talalt szolalt meg vegul par masodperces szunet utan
Vlagyimir, mert gyorsan rajott, hogy Friedlovval ezek szerint nem lehet
letamado sakkot jatszani. - Szoval, mi jaratban errefele, kedves Mihail? rugaszkodott neki ujra, de most o is csak a keresztnevet hasznalta, mert
kisebbrendusegi komplexusban azert megsem szenvednek a
dollarmillardosok.
- Hat, ajandekot hoztam onnek. Azzal Mihail Friedlov egy fureszelu
deszantos kest tett le az asztalra. - Gondoltam, erdekes lehet ez az apro kis

ujitas itt rajta - mutatott a kes nyelen egy fekete pontra. Adovevos
mikrokamera van beleepitve, igy amikor hasznaljak, pontosan lehet latni,
hogy merre dofnek vele, meg egy tavoli szamitogepen is. Remek
joszag, moszkvai technikusaink fejlesztettek ki. Raadasul a felvetel utolag
is visszajatszhato, ha a kest hasznalo katona esetleg felveszi az akciot.
Amikor ezt mondta, a szalon sarkabol elolepett az egyetlen kozelukben
tartozkodo testor, es egy elore bekapcsolt laptopot tett az asztalra. Amikor
Vlagyimir iranyaba forditotta a kepernyot, csuklojan a fekete ruha alol - a
mozdulat szandekosnak tunt elovillant a Vympel kommando tetovalt
jele, ejtoernyobe dofott kard, az eloterben voros zaszlo... Vlagyimir kezdte
nagyon rosszul erezni magat. O termeszetesen azon kevesek koze tartozott,
akik tudtak az amugy meg letezeseben is tagadott, szigoruan titkos orosz
specialis kommando, a Vympel letezeserol.
A ket-harom nyelvet tokeletesen beszelo, tobbnyire az ellenseges vonalak
mogotti akciokban bevetett Vympel kommandosokat a szakertok
felkeszult, de kegyetlen katonaknak tartottak. A Vympelt meg a
Szovjetunio idejen, 1981-ben hozta letre a KGB. Viz alatti
buvarkozelharcra eppugy kikepeztek oket, mint alpinista technikakra.
Szinte barmit fel tudtak robbantani, csendben, nesztelenul oltek, es turtek a
vallatast. A Szovjetunio felbomlasa utan viszont a KGB es a Vympel annyi
atszervezesen ment keresztul, hogy a hivatalosan 278 fos Vympel
egysegbol egy ido utan mar csak otvenhet deszantos maradt az orosz
katonai hirszerzes kotelekeben, a tobbiek vilagga mentek". Ami az orosz
szlengben akkoriban annyit jelentett, hogy zsoldoskatonak lettek, es
elkepesztoen piszkos ugyekbe keveredtek. Vlagyimir szo szerint
gyomorgorcsot kapott mar csak az emleketol is annak a korszaknak,
amikor sosem lehetett biztos benne, hogy az a vympeles, aki este meg neki
dolgozott, ejszaka nem kapott-e valakitol meg jobb ajanlatot es meg tobb
penzt... De aztan minden megvaltozott. Ahogy Oroszorszagban az allam
elkezdte visszavenni a privatizacios csalasokban ellopott olajmezoket,
ahogy moresre tanitottak a nagyszaju oligarchakat, ugy tert vissza az
orszagba az ero. Ujra felallt a KGB egyes ugyosztalya, most mar SZVR
neven, es ujra munkaba allt" a Vympel kommando is. Moszkvaban ezt
persze tagadtak, de nem volt sok ertelme. A csecsen terrorista Szaiman
Radujev elfogasa nagyon vympeles" volt, a beszlam iskola elleni
tuszmento akcio 2004 szeptembereben pedig mar vegkepp. Amikor pedig
az autojaval es testoreivel egyutt Katarban felrobbant a csecsenek volt
elnoke, Zelimhan Jandarbijev, nos, az a szakmabeliek szerint igazi

mestermunkanak szamitott.
- Szoval, itt lenne ez a kes - szolt ra hatarozottan Friedlov a maga ele
meredo Vlagyimirra -, es ami a legerdekesebb, ha megnyomja a
Lejatszas" gombot a laptopon, akkor bizony, kedves baratom, rogton meg
is nezhet egy ilyen kes altal keszitett remek felvetelt.
Vlagyimir nem mozdult, csak meredten nezte a kes hullamos fureszelet es
a laptopot. Elkepzelese sem volt arrol, hogy mit fog latni, de azt mar igy is
vilagosan ertette, hogy a sakktablan most utik le az o kiralynojet.
Van az ugy sokszor az ember eleteben, hogy meg szeretne allitani az idot.
Amikor tudja, hogy par perc mulva minden egeszen mas lesz, es most
kellene kiszallni, itt, ebben a pillanatban. Vlagyimir is ezt erezte... es vart
maga ele meredve, neman es hosszasan.
Adriennek volt megis igaza, Genova, kavezok reggelente,
sokkal kevesebb nulla a bankszamlajan, mert akkor soha, de soha tobbe
nem hallana orosz szot a fule... - Kedves Vlagyimir, jatssza le nyugodtan,
mert jol sikerult, eles felvetel. Tegnap keszult Liberiaban, biztosan tudja,
hogy azaz orszag merre van - mondta az SZVR fonoke, kejesen forgatva a
szavakat, mert maga is megdobbent azon, hogy ez a sznob ilyen gyorsan,
lathatoan mar a kes latvanyatol is osszeroppant.
Vlagyimir osszeszedte magat, es megnyomta a Lejatszas" gombot, mert
hiszen ugysem lehet megallitani az idot. A kepen sotetseget latott, eloszor
egy pillanatra azt is hitte, hogy csak vicc volt az egesz, es meg sincs
semmi Friedlov kezeben. De meg el sem jutott az ertelmehez ez a
gondolat, amikor a feketesegbol atszurodve hatarozott, orosz nyelvu
parancs hangjat hallotta a felvetelrol: Viktor, nezz ram!" Es ebben a
pillanatban hirtelen kivilagosodott a kep, feltunt egy tok, egy ov,
Vlagyimir homalyosan felfogta, hogy a kest most rantottak ki, de mar
akkor latta is Bulakin arcat tagan, es mintha nem lenne valla, ver, homok,
de minden csak egyetlen villanasra, mert a kamera, nekiszaguldva
Bulakinnak, lenduletesen a nyaka fele tartott. Megdoccent picit, de csak
alig-alig, most erhette el a hegye a bort, es most nyitotta szet, aztan halk,
horgo froccsenes kisereteben, mintha csak egy szelet nyers hus esett volna
le a konyhakore, ugy hatolt be a kep Bulakinba, a kes kepe ment elore,
egeszen addig, amig megint sotet nem lett.
Vlagyimir labujjai gorcsosen gorbultek ossze a cipojeben, osszeszoritotta a
terdet, es ugy meredt elore... A laptop kepernyoje megint kivilagosodott,
minden oldalra dolt hirtelen, es tavolodni kezdett a perspektiva Bulakin

nyakatol, de valami tortent... Ahol egyetlen masodperccel ezelott meg a

feje volt, ott most csak veres homok, mert Bulakin feje, mintha nem
akarna, hogy lefilmezzek, a kep jobb szele fele eltunt.
- Na, ennyi egyelore eleg is volt csapta le a laptop tetejet Fridlov, es
visszahuppant a foteljebe -, igyunk a technika legujabb vivmanyara,
kedves Vlagyimir, ha mar onnek koszonhetoen itt van ez a remek bor
elottunk. - Azzal megemelte a poharat, es erzelemmentes, hideg tekintettel
ranezett a holtsapadt Vlagyimirra.
Parizs Franciaorszag
A francia elnok zako es nyakkendo nelkul, kigombolt nyaku, mandzsettas
ingben, elere vasalt nadragban ult zold posztoval boritott iroasztalanal. A
biztonsagi okokbol teljesen lezart Avenue de Marignyra nezo
dolgozoszobaja volt ez, az asztalon ezustkeretben csaladi fotok, a legtobb a
lanyarol, de nem szandekosan, csak valahogy tudat alatt erre sodortak a
legszebb emlekei. Persze sosem vallotta volna be, de a lanyat szerette
mindenki kozul a legjobban. Bosszankodott, mert fajt a feje. Ma meg csak
egyetlen kavet ivott, es most felbehagyta a felesegevel negy nappal ezelott
egyeztetett ebedjet is. Annak a vegen jott volna a masodik kave, es attol
biztosan elmult volna a fejfajasa. Mert el szokott! De hat a hirszerzes, a
DG SE igazgatoja azonnali talalkozohoz ragaszkodott. Jacqueline, akit
tavaly vegre elvett, mert nyolc ev pauza utan kihevertnek nyilvanitotta
kudarcba fulladt elso hazassagat, nos, Jacqueline persze duhos volt, mint
mindig, amikor vegre sikerult megszerveznie egy hatvanperces, privat
ebedet, de az allamerdek kozbeszolt. Az allamnak az az erdeke, hogy
kiegyensulyozott legyen a szexualis eletunk" nezett szemrehanyoan a
szemebe Jacqueline, mikozben o a paste tommal egyutt otthagyta, azt
igerve, hogy mindjart visszajon, de persze mindketten tudtak, hogy
ugysem. Most pedig itt ul vele szemben a lathatoan turelmetlen igazgato,
Bemard Didier, szokasosan makulatlan eleganciajaval, es mar a
testtartasaval is olyan orakat sejtet, amikor nem ugy tortennek majd a
dolgok, mint ahogy o szeretne.
- Egyelore csak talalgatunk, elnok ur, de azt hiszem, hogy a
helyzet sokkal sulyosabb, mint gondoltuk kezdte Didier, es az elnok
rogton tudta, hogy Liberiarol van szo. Latta a reggeli, neki keszitett
hirszerzoi jelentest, de abban meg csak a tegnapi monroviai tortenesek

tenyszeru esemenyleirasa szerepelt, elemzoi magyarazat nelkul.

Amiota eldontotte, hogy Bulakin palyafutasa erjen veget, mert Iran nem
juthat teljes vedelemhez, nem lehet az ajatollahnak PMU2-es
raketavedelmi rendszere, es amiota nem akarta reszletesebben tudni, hogy
pontosan mi fog tortenni, nos, azota osztonosen mindig sejtette, hogy a
helyzet annal sajnos sokkal bonyolultabb, semmint hogy ilyen egyszeruen
meg lehetne oldani...
Nem lepodott meg tehat semmin abbol, amit Didier most par perc alatt
elmondott neki. Talan csak azon, hogy valakik kozbeleptek, es hogy ezek a
valakik valoszinuleg az oroszok voltak. Meglepte, hogy az oroszok.
- Nincs mas magyarazat, elnok ur - mondta a francia titkosszolgalat
vezetoje kerdes nelkul is, latva az allamfo szemeben a csodalkozast:
Moszkva akadalyozna meg, hogy Teherannak PMU2-ese legyen?Azert
vagyunk ebben szinte teljesen biztosak, mert most mar ertjuk, hogy mikent
benitottak le a monitorozo gepunket. Ugyanaz a virus, amelyiket a brit
anyahajo, az Ark Royal ellen 2009-ben teszteltek.
Aztan elmagyarazta, hogy ejfel ota elemzik a tortenteket. A brit MI6
minden viruskepet atadott. Egyelore rejtely, hogy az oroszok a Rafale gep
kikapcsolasaval miert hagytak virtualis ujjlenyomatot. Vagy ketsegbeestek,
hogy az ENSZ-erok esetleg elfogjak az alkommandosaikat, es abbol
nemzetkozi botrany lesz, vagy egyszeruen csak demonstralni akartak az
erejuket. Mindezek alapjan, 85%-os valoszinusegi fokozattal,
a DGSE hivatalos verzioja jelenleg a kovetkezo: - Az oroszok is kovettek
Bulakint. Egyelore nem tudni, mikent, de nem akartak megolni, csak
esetleg azutan, hogy az uzlet megkottetett, es megtudtak tole vagy a
libanoniaktol, hogy merre van a szallitmany. A DGSE-nek nincs
informacioja arrol, hogy ez sikerult-e nekik. A libanoniak mindenesetre
halottak. Bulakin holttestet az oroszok eltuntettek, mert ot a mi emberunk
szerint vegul orosz kommandosok oltek meg, hiszen a mi emberunk lovese
valoszinuleg nem volt halalos. - Ki volt a mi emberunk? - kerdezte ekkor
az elnok egeszen halkan, es kozben eloredolt a szekeben. - Biztosan tudni
akarja? - fogta csendesebbre Didier is, szinte automatikusan
hozzaigazodva az allamfo hangerejehez. - Szerintem onnek is jobb, ha
ilyen reszleteket nem ismer! - Bemard - az elnok lathatoan idegesen allt fel
az asztaltol -, az oroszok a jelek szerint tudtak egy olyan totalisan titkos
akciorol, amirol elore meg a sajat kabinetunk tagjait sem informaltuk.
Felkeszultek a kiiktatasunkra. Megbenitottak az egyetlen francia repulo

gep-anyahaj ot, leesett az oceanba az egyik legfejlettebb lopakodo gepunk,

es valoszinuleg megszerzik a PMU2-es rendszert, amit majd vagy
odaadnak Teherannak, vagy nem, de mindenesetre nekunk zero fele
kozeleg a mozgasterunk. Az egesz orakon belul ki fog tudodni, ha
maskepp nem, hat Moszkva kiszivarogtatja. De csak miutan veget ert a
Kremlben a rohoges. Rettenetesen kinos ez, mindketten tudjuk, mert
rajtunk rohognek. Es on azt kerdezi tolem, hogy biztosan tudni akarom-e,
ki huzta meg Franciaorszag neveben a ravaszt? Es lott melle? Az elnok,
mikozben ezt mondta, odaert az asztalkahoz, ami tele volt Calvadosfelesegekkel, es keresett maganak egy
poharat. Soha nem kinalt meg senkit, es maganak is csak akkor toltott, ha
rettentoen feszult volt, mint ezek szerint most is. - Magyar volt az
emberunk mondta halkan, az elnok hatahoz beszelve a titkosszolgalat
fonoke es most kivetelesen, ha nem veszi tolakodasnak, en is kernek egy
poharral.
- Magyar? - Az elnok maradt hattal allva, es keresett egy masik poharat. Miert pont egy magyar? - Megfordult, es odalepve Bernardhoz atadta neki
az italt. - O tunt a legalkalmasabbnak. Ma mar persze nem magyar, hanem
francia. A magyar" inkabb a fedoneve, valojaban Andre Calvi.
Budapesten szuletett. 1998-ban Korzikarol, Calvibol szallt partra egy
turistahajorol, mielott Aubagne-ban belepett a legioba, es ezert valasztotta
az Andre Calvi nevet. - A DGSE igazgatoja ezt mar egy sarga,
beszervezesi mappabol olvasta nyolc evet szolgalt, foleg DelAmerikaban es Afrikaban. De harcolt Irakban es Afganisztanban is.
Parancsnokai szerint evtizedek ota o volt az egyik, de meg az is lehet,
hogy a legjobb mesterlovesz az idegenlegioban. Par eve leszerelt, vagyis
hat le akart szerelni. Vegul bizonyos feltetelekkel beleegyezett, hogy laza
kotelekben ugyan, de velunk marad. Most mar az en emberem, a
titkosszolgalate. Alapvetoen nem a penzzel hatottuk meg, hanem azzal az
igerettel, hogy vilagszerte keresni fogjuk az eltunt csaladjat. Mert meg
mindig hiszi, majdnem masfel evtized eltelt evei is, hogy legalabb a fiat
megtalalja egyszer. Igy es ezert valt alvo ugynokke Nizzaban.
Osztrigafarmja van. A multja miatt barmit elvallal, ami oroszok ellen
iranyul, vagy ha legalabb az oroszok valamilyen
szempontbol erintettek benne. Elvei vannak, de cserebe gondolkodik, es ez
potolhatatlan! Ezert valasztottuk ot. Bulakin orosz, a terep Liberia, ahol a
magyar" mar ketszer is jart, es messzirol kellett loni. - Azzal osszecsukta
a sarga mappat, es atadta az elnoknek.

Az pedig olvasni kezdte Andre Calvi tortenetet. Szamara a magyar" most

mar erezheto, atelheto figura volt a Teheranig huzodo jatekmezon. Ezert
erdekelte. Az elnok nezte a fotot, es egyetlen ember tortenetebol megerezte
az iranyt" Fejben mar Moszkvaban jart, aztan kicsit Liberiaban, de
kozben azert olvasta tovabb, bekezdesrol bekezdesre Andre Calvi eletet. A
budapesti uzlettars, akinek az oroszok vasalot tettek a hasara, es
bekapcsoltak. A kilencvenes evekben Budapesten ez volt a szokas".
Atolvadt a hasan, aztan meggyujtotta az asztalt, amihez hozzakotoztek, es
vegul langokban allt az egesz etterem, amit Andre es a tarsa nem akart
eladni az orosz maffianak. Az elnok fejeben kozben szamok is cikaztak,
olaj- es gaztermelesi adatok, az allando oroszukran es belorusz arvita, a
finomito Becs mellett es Magyarorszagon, latta maga elott a terkepet, hogy
honnan es merre mennek a gaz- es olajvezetekek. Megint csak
Magyarorszag, delrol is ezen az apro orszagon keresztul kellett huzni a
vonalakat, de Oroszorszag felol is jo nehanyat. Andre hazaja. Emlekezett a
mult havi megbeszeleseire Azerbajdzsanban es a reggeli jelentes masik
fejezetere, a moszkvai reszre, amely arrol szolt, hogy az orosz kormanyzok
allitolag megint emelni akarjak a gaz arat. Kezdett osszeallni a kep, de
egyelore meg tenyek nelkul, pusztan csak politikai ritmuserzekbol es
tapasztalatbol. Alakult szep lassan a mozaik es az irany, hogy merre is
kellene kitornie. Mit is kellene most lepnie, ami majd
meglepi Moszkvat. Mert a francia elnok egyre biztosabb volt abban, hogy
valojaban Moszkva az igazi veszely, nem pedig Teheran. - Hol van most a
magyar"? - kerdezte varatlanul, felnezve a dossziebol.
A francia titkosszolgalat igazgatoja epp beleivott a poharaba, a 40%-os
almaparlatot pont most akarta hosszasan izlelgetni, de igy elvezet nelkul
gyorsan lenyelte. - Hajnalban kijutott Liberiabol. Az ottani ENSZ-misszio
motorcsonakjaval radokkolt a part kozeleben egy tengeralattjaronkra. Az
oroszok keresik, de mar nem fogjak megtalalni. - Azzal ujabb mappat tett
az elnok ele. Muholdfotok voltak benne, egy epulet tetejen hason fekve
celzo fegyveresrol. A bal also sarokban preciz szelessegi es hosszusagi
koordinatak, liberiai utcanevek, a fotok keszitesenek masodpercre pontos
ideje, a muhold adatai. Az elnok lapozott, es latta azt a fotot is, ahol mar
ures az epulet teteje, aztan azokat, ahol husz perccel kesobb katonak,
kutyak tunnek fel a hazteton.
- Mondom, elnok ur, kijutott olvasott megint a francia allamfo
gondolatai kozott Bemard Didier. - Rendben - allt fol az elnok, de most

mar nem a calvadosos asztalka fele tartott, hanem kifele a

dolgozoszobabol, vissza a felesegehez. Akkor hat kezdodjon el, amit
ugy sincs ertelme tovabb halogatni. Teheranba repulok, es on, Bemard,
pontosan tudja, hogy kivel akarok ott talalkozni. Utkozben pedig megallok
Budapesten, ugyhogy szoljanak a magyar miniszterelnoknek. Beszedem
van vele!
Bordeaux - Franciaorszag
Vlagyimir probalta feldolgozni, amit latott, Bulakin tegnapi halalat, amirol
nem is tudott, es a lehetoseget, hogy itt, ezen a francia szolobirtokon
esetleg ma veget erhet az o elete is. Olyan abszurd volt ez az egesz. Par
eve Moszkvaban tortent ilyen utoljara, de azota mar nem is emlekezett
arra, hogy milyen is felteni az eletet. Persze ismerte az erzest, mert evekkel
ezelott beleivodott, amikor hazardjatekot jatszott az oroszok vadul robogo
privatizacios expresszvonatan. De o azota kiszallt. KISZALLT!
A verandan alltak az orosz titkosszolgalat vezetojevel, borospoharral a
kezukben, es Vlagyimir ures tekintettel nezte a lagy hullamokban tavolodo
volgyet, a szolosorok finom iveit, ahogy az emberi kez ultette tokek itt mar
evszazadok ota fegyelmezetten kovetik a termeszet festette vonalakat. A
szokokut - amiben allva lefotozta ot a Vanity Fair - halkan csobogott,
mellette ket fekete pancelozott limuzin parkolt. Friedlov ezekkel erkezett,
mogottuk sotetitett uvegu, hatalmas amerikai Hummer terepjarok, monacoi
rendszammal. Elmosolyodott ezen. Itt all harminc orosz deszantossal
korulveve a sajat birtokan, egy meggyilkolt uzlettarssal a laptopon, es pont
ez tunik fel neki. A negy karakteres, kekbetus monacoi rendszam. Vicces.
Friedlov ekozben csak hallgatott. Biztos volt benne, hogy nala van minden
utokartya, az osztone megis azt sugta, hogy vigyaznia kell. Mert Vlagyimir
megsem csak egy olyan penztol megreszegult szovjet extabornok, mint
amilyen Bulakin volt. Ennel azert Vlagyimir Eugen Kovaljov nagyobb
kaliber. Ezt
Friedlov pontosan tudta. Nem veletlenul allnak ok ketten most itt,
Bordeaux-ban, ezen a hatalmas kastelybirtokon. - Mit akar, Friedlov, mit
akar? - forditott ekkor hatat neki Vlagyimir, es ranezett a szolosorokra. A
szemevel szinte belejuk kapaszkodott.
- Meselek maganak egy tortenetet, hatha ismeros lesz - valtott hangsulyt az
orosz elnok bizalmasa, es leult a veranda puha, parnakkal teledobalt

hatalmas kanapejara. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy
hatalmas orszag kezdett bele Friedlov olyan hangsullyal, mintha
tenyleg meset mondana es ennek a hatalmas orszagnak a foldje alatt oriasi
kincsek rejtoztek. Viszont a fold felszinen, az emberek kozott, nagy volt a
zurzavar. Mindenki szegeny volt, es ezert mindenki a kincseket akarta
megszerezni, legfokepp az olajat, mert az ert a legtobbet.
Vlagyimir tovabbra is poharral a kezeben a szolosorokat nezte, hattal allva
a meselo Friedlovnak. - Termeszetesen, mint ahogy az a mesekben lenni
szokott, eleinte a rosszak gyoztek. Elraboltak az olaj kincseket.
Sokfelekeppen es gatlastalanul tettek ezt. Volt peldaul egy arcatlan
mesehos, igazi ordog, aki egy tizmilliard dollart ero olajmezot
megvesztegetett allami alkalmazottakkal alulertekeltetett. Akik erre a
csalasra nem voltak hajlandoak, akik nem voltak korruptak, nos, azokat az
allami hivatalnokokat megolette. Az o utodjaik pedig mar tudtak, hogy mit
is kell tenniuk. A tizmilliardos vagyonra igy aztan azt mondtak, felelembol
vagy csuszopenzert, hogy csak harommilliardot er. - Itt Friedlov
hatasszunetet tartott, de Vlagyimir szinte levegot sem vett, nem reagalt,
csak allt, mozdulatlanul. Aztan a mezo felet folytatta Friedlov ez a mesehos eladta ujonnan
megismert angol baratainak, akik kifizettek a fel olajmezo arat, otmilliard
dollart. Orommel tettek, hiszen szerintuk az olajmezo eleve nem is csak
tizmilliardot, hanem legalabb tizenotot ert. A csalo pedig, mert neki ugye
egyetlen fillerje sem volt korabban, honnan is lett volna, hiszen o is
szegeny volt, mint a tobbi sok millio ember ebben a meseorszagban,
szoval a csalo a kulfoldi barataitol kapott otmilliard dollarbol kifizette a
hatalmas orszagnak jaro harommilliardot. Hogyan is allt ekkor a csalo,
szamoljon csak, Vlagyimir? emelte meg a hangjat Friedlov, mert
zavarni kezdte az orosz milliardos mozdulatlansaga.
De nem jott valasz. Vlagyimir meg nem ertette, hogy valojaban merre is
tart Friedlov, de valami kezdte azt sugni neki, hogy hiaba a harminc
Vympel kommandos, a kozvetlen eletveszely mostanra elmult. - Hogyan
allt a csalo ekkor, Vlagyimir, elvegre maga matematikus, segitsen szamolni
nekem! - ismetelte meg a kerdest Friedlov, ezuttal mar szinte
parancsoloan. Az orosz milliardos megfordult, letette a poharat, es ranezett
a titkosszolgalat vezetojere, de megint csak folenyes mosolyt latott az
arcan, semmi mast. - Volt neki fel olajmezoje, ami valoszinuleg inkabb ert
het es fel milliardot, semmint csak otot. Es volt ketmilliardja a bankban,
amibol vett maganak kastelyt, jachtot, sot meg borvideket is, mert szerette

a bort. Azzal Vlagyimir hosszan es hatarozottan Friedlov szemebe

nezett, es allta a tekintetet. - Sok-sok ilyen ferfi volt abban a hatalmas
orszagban - folytatta Vlagyimir fele bolintva a kemparancsnok -, es
bizony,
ahogy teltek-multak az evek, azt hittek a csalok, hogy most mar
megusztak, hogy elfelejtik nekik, honnan is indultak ok, es hogyan lettek
hires es gazdag mesefigurak. Friedlov felallt, de csak nagyon nehezen, ket
kezre tamaszkodva tudott, mert a puha parnak koze annyira besuppedt,
hogy alig birta a testsulyat elorelenditeni. Felallt, es odalepett
Vlagyimirhoz. Egeszen kozel hajolt hozza, hogy suttogva mondhassa:
- De nem usszak meg, Vlagyimir, mert mi nem felejtunk. - Azzal letette
kiurult poharat a veranda asztalara, es igy folytatta: - Visszakerjuk a
dolgainkat, Vlagyimir, barmirol legyen is szo. Az olaj nagy reszet mar
visszakaptuk. Tisztesseges ajanlatokat tettunk, erre, ugye, emlekszik,
Vlagyimir? Maguk ingyen elvettek, mi pedig, aron alul persze, de megis
csak visszavasaroltuk. Igazi penzert! Abbol elnek meg mindig igy,
kastelyokban, jachtokon. Aki ellenallt, hat, igen, az bortonben vegezte.
Visszakertuk a nikkelbanyakat, a gazmezoket, sok mindent. Es most
visszakerjuk a fegyvereket is, Vlagyimir. Mert azokat is elloptak ezek a
mesefigurak.
A sulyos mondatok hirtelen ott maradtak a levegoben. Vlagyimir egy
pillanatra azt gondolta, hogy csak a PMU2-es kell nekik - hat, vigyek -, ha
ezen mulik, kit erdekel, ez ugyis Bulakin apropenze volt. De aztan
korbenezve kezdte maskepp gondolni. Harminc vympeles, szemelyesen
Friedlov itt, Franciaorszagban, de miert? Bulakin halala innen nezve
jelentektelen reszletnek tunt csupan. Egy raketarendszerert nem jonne
szemelyesen el az orosz titkosszolgalat parancsnoka. Itt masrol van szo...
- A PMU2-est megtarthatja - olvasott a gondolataiban Friedlov bar az
iraniaknak tilos eladnia. Nem tartozik magara, hogy
miert kell a szallitmanyt visszaforditania, de a lenyeg, hogy ha az iraniak
hozzajutnak, akkor megharagszunk! Egyszer majd megmondjuk, hogy
kinek kell odaadnia, es az ar husz szazalekat megtarthatja. Ez az alku, amit
kinalok, Vlagyimir! Az orosz milliardos nem ertette. Kell meg lennie
valaminek, mert ez igy ertelmetlen. Ennyire konnyen o ezt nem uszhatja
meg, erezte, tudta.
- Hja, es mutatok maganak meg valamit, jojjon mondta Friedlov, es
elindult a szokokut fele. Vlagyimir nem mozdult, mert csapdat sejtett.

Friedlov cipojenek gumitalpa alatt roszogni kezdett az apro kavics, mar

legalabb tiz meterre volt, amikor visszafordult, es hangosan megszolalt: Ne gyerekeskedjen, nincs miert felnie, jojjon, mutatok valamit! - Karjat
felemelve meg intett is fele. Vlagyimir vegre elindult, de tartotta a
tizmeteres tavolsagot. Kozben a hozzajuk kozelebb eso pancelozott
limuzin ajtaja kinyilt. Friedlov pedig beult. - Jojjon mar - szolt ki az
autobol a lassan kozeledo Vlagyimirnak. Ide, mellem, mutatok valamit.
Amikor beszallt az autoba, Vlagyimir mellett automatikusan becsukodott
az ajto. Friedlov egy egeszen kulonleges szerkezetet tartott az oleben. Ha
muholdakrol figyeltek volna oket, akkor sem lattak volna a pancelteton
keresztul. A szerkezet nem bocsatott ki hot, igy infrakepe sem volt. Ugy
nezett ki, mint egy nyolcvanas evekbeli vilagvevo radio. Tele kijelzokkel,
frekvenciamutatokkal. Friedlov bekapcsolta, es kozben folytatta a
verandan elkezdett meset. Hogy a hatalmas orszagnak az egyik
legfeltettebb kincse nem is az olaj, hanem sok-sok aktataska meretu, pici
atombomba. De hat ezt Vlagyimir ugyis tudja. RA-115a nevuk. A mese
tortenete szerint ezeket ellenseges es megszallt orszagokban tartotta a
hatalmas meseorszag elodje, a Szovjetunio. Becsempesztek es elrejtettek
oket, hogy ha ugy adodik, barmikor bevethessek, vagyis hat
felrobbanthassak barmelyiket. Minihirosimak voltak ezek a csomagok,
elrejtve Amerikaban eppugy, mint a megszallt kommunista orszagokban. A
kis taskaatombombak onallo akkumulatorokkal mukodtek, es mielott
veletlenul kifogyott volna beloluk az energia, nos, akkor muholdak vagy
csak egyszeru radiohullamok reven automatikus jelet kuldtek a
legkozelebbi szovjet kovetseg epuletebe, az ottani KGB-irodaba. Egy
technikuscsapat pedig mar indult is, es feltoltotte a bombakat megint. Igy
tartottak eletben oket. De aztan a mese veszelyes fordulatot vett, mert a
Szovjetunio szetesesekor ezeket a kis jelzo- es fogadoszerkezeteket is
elloptak az egykori szovjet nagykovetsegek epuleteibol, sokszor epp
maguk a nagykovetek a taskaatombombakkal, pontosan a listajukkal es a
rejtekhelyuk meghatarozasaval egyutt.
- Az az ujdonsag, Vlagyimir, hogy nemregiben elkeszult ez a szerkezet
mutatott az oleben hevero, bekapcsolt radioszerusegre az orosz
titkosszolgalat parancsnoka es ezzel vegre fogni tudunk nagyon sokfele
jelet. Peldaul azt is, amit a Magyarorszagon elrejtett atombomba-atjatszo
releallomasokon keresztul a mult honapban kibocsatott. A koordinatait
pontosan nem tudjuk, mert azokat, ugye, anno, a kilencvenes evek elejen a
mesefigurak elloptak. De ugy tunik, hogy a radioizotopos, plutonium alapu

generator lemeruloben van, pedig nekunk szuksegunk lenne ra.

Friedlov megint kozel hajolt a milliardoshoz, es most is, ugy, mint
korabban, a verandan, nagyon halkan, szinte suttogva mondta neki:
- Kerjuk vissza,
Vlagyimir.
Tenyek a multbol
A hideghaboru idejen - ez meg a kulpolitikai hirekre erzekenyek figyelmet
is tobbnyire elkerulte - az Egyesult Allamok es a Szovjetunio komoly
erofesziteseket tett arra, hogy taskabombat keszitsen. Az amerikaiak
legsikeresebb probalkozasa a washingtoni Vedelmi Informacios
Kozpont allitasa szerint egy hat kilotonnas miniatombomba volt.
Kodneve W54. Ezt persze az ujsagok sem akkor, sem kesobb nem
verhettek nagydobra. A W54 olyan, 28 centimeter atmeroju es 41
centimeter magas szerkezet volt, amelyet vallrol indithato raketaval
lehetett kiloni. Osszehasonlitasul: a hirosimai atombomba majdnem
haromszor erosebb, pontosan 16 kilotonnas, a Nagaszakira ledobott pedig
21 kilotonnas volt.
A Szovjetunio felbomlasa utan Oroszorszag evekig hatarozottan tagadta a
nyolcvanas evek kozepen sikeresen letrehozott egy kilotonna ereju RA115-os letezeset. 1997-ben azonban Alekszandr Lebegy, Oroszorszag
akkori nemzetbiztonsagi fotanacsadoja egy amerikai televizio- musornak
nyilatkozva elismerte az orosz taskabombak letezeset, es azt allitotta, hogy
a valaha gyartott 250 darabbol a Szovjetunio szetesesekor 132 eltunt.
A KGB utodszervezete ezt akkor vehemensen cafolta, mignem az elmult
evtizedek legmagasabb rangu, CIA-hoz atallt orosz titkos ugynoke,
Sztanyiszlav Lunyev pontos leirast nem adott az RA-115-osokrol, azok
mukodesi elverol. Lunyev cserebe uj szemelyazonossagot kapott, es
jelenleg is az FBI tanuvedelme alatt el valahol az Egyesult Allamokban.
Allitasat
igazolando precizen megadta jo nehany, altala ismert miniatombomba
rejtekhelyet". Az ezekben eldugott bombakat az adott orszagok
titkosszolgalatai allitolag azonnal meg is probaltak osszegyujteni.
A vilag errol azert tud, mert az ilyen akciok egyike Svajcban, egy Bern
kozeli erdoben balul utott ki, es felrobbant az ottani bombatarolo, maga a
rejtekhely". A svajci hatosagok ugyanis vizzel arasztottak el a fold alol

kiasott zart femdobozt (allitolag azert, mert a rejtekhelyen belul ketyegni

kezdett egy biztonsagi bomba), de a belocsolt vizsugar ereje rovidre zarta
es igy veletlenul mukodesbe hozta ezt a csapdabombat", amely
hagyomanyos robbanoszerkezet volt.
Az informaciokat azonnal titkositottak, ezert tul sokat nem lehet tudni a
tortentekrol, csak azt, hogy szerencsere maga a miniatombomba nem lepett
mukodesbe. A svajciak a Lunyev-lista alapjan mindenesetre meg ket
bombat keresnek, pontosabban ezeknek a rejtekhelyet, az osztrakok pedig
egyet, Salzburg mellett.
Ezekrol azert lehet tudni, mert a svajci es osztrak keresessel kapcsolatban
par evvel ezelott kiszivarogtak az amerikai kepviselohaz 1999-ben
lezajlott, zartkoru kongresszusi meghallgatasan jegyzokonyvezett
vallomasok.
Az egesz taskabombakerdest es a bombak eltuneset felveto, allitasai
igazahoz mindvegig ragaszkodo egykori orosz nemzetbiztonsagi
fotanacsado, az afganisztani szovjet haboru hose, Borisz jelcin szemelyes
tanacsadoja, Alekszandr Lebegy mindenesetre varatlanul es rejtelyes
korulmenyek kozott 2002. aprilis 28-an elhunyt.
Helikopter-balesetben. Sirjara ravestek egy idezetet tole: Oroszorszag
olyan, mint
egy kor alaku fank. A teszta a kormanyzas csucsara jutott parake, a lyuk a
fank kozepen pedig az embereke." Friedlov tudta, hogy azonnal nem
kaphat meg mindent, Vlagyimirnak kell az eletbiztositas. Ugyhogy most
csak a magyarorszagi taska koordinatait es a rejtekhelyet vedo
csapdabomba" hatastalanitasahoz szukseges informaciokat kerte el es
kapta meg.
Az orosz titkosszolgalat fonoke biztos volt benne, hogy Vlagyimir most
mar ugysem fog tobbe egyetlenegyet sem eladni a nala levo legfeljebb
husz bombabol. Es elobb-utobb mindegyik lemerul majd, jelet ad, es
akkor Oroszorszag szep lassan, egyesevel mindent visszakap. A halott
Bulakin cetlije a kelet-europai taskak koordinataival, az egyetlen erteke,
ami miatt Vlagyimir osszeallt vele, igy vegul sokkal megbizhatobb
kezekbe kerult. Vlagyimir racionalis ember. Nem fog bajt csinalni!
Friedlov tevedett...

London - Anglia
Masnap, szombaton, amikor Adrienn kilepett az utcara, a szikrazo napsutes
dacara is megcsapta a londoni szaraz hideg. Aprilisban meg csaloka az
idojaras, akkor meg huvos van a brit fovarosban. Ennek ellenere a magyar
no szeretett mar ilyenkor is gyalog kozlekedni, szerette nezni a londoni
parkok gondozott pazsitjan elnyulo hosszu, tavaszi arnyekokat. Melyen a
tudejebe szivta a ropogos, kristalytiszta levegot. Sosem ertette, hogy ez a
tizmillios nagyvaros mikent lehet ennyire friss. Miert nem erzi az autok
szagat. Belgravia elitnegyedeben persze sosem volt csucsforgalom, es a
zart parkok zoldje itt elszivta a varosi elet piszkat, de Londonban meg a
zsufolt belvaros is sokkal tisztabb levegoju volt, mint a vilag
nagyvarosainak tobbsege.
A Piccadillyre tartott, a Fortnum & Mason teazoba. Adrienn karcsu
alakjara rafeszult az ovvel osszekapcsolt borkabat, terdig ero, magas
csizmaja pont olyan halvanyzold arnyalatu volt, mint amilyen a
markajelzes nelkuli, szegecselt valltaska es a finom borkesztyu. Amint
elhagyta Belgraviat, mar senki nem mondta volna meg rola, hogy a
londoni felso tizezerhez tartozik. Ude, sugarzo no volt, mentes a hozza
hasonloan hirtelen joletbe csoppentek allurjeitol. Sosem hordott semmit,
ami ertelmetlen penzkoltest sugallt volna. Nem voltak draga orai, ekszerei.
Semmi ilyesmit nem fogadott el Vlagyimirtol sem. Mindig jo minosegu
ruhakban jart persze, de ezeket a sajat penzebol vette, es szandekosan
odafigyelt, hogy egyetlen apro logo se legyen rajtuk. Utalt ugyanis setalo
reklamoszloppa valni, raadasul ugy, hogy kozben meg o fizet
erte. Ki nem allhatta a Luis Vuitton taskakat es oveket. Egyre jobban
zavarta, hogy kedvence, a gyonyoru es izleses Hermes is mar a sznob
ujgazdagokat celozza meg, es a tervezok szinte mindenre tolakodoan
rateszik az ismertetojelei, az apro Hermes emblemat. Vuitton fertozes, o
csak igy hivta ezt, es ujabban inkabb elment a Soho ismeretlen, de nagyon
kreativ uzleteibe, hogy egyedi dolgokat valogasson.
Nem volt mar szerelmes. Szeretett az lenni, de Vlagyimir nagy csalodas
volt, rettenetesen nagy. Honapok ota probalt elszabadulni tole, de ez nem
volt egyszeru. Mennyire banta mar azt a parizsi estet, amikor talalkoztak.
Mennyire banta, hogy akkor hirtelen elcsabult. Rabul ejtette az orosz ferfi
stilusa, ahogyan ertette a dolgokat. Annyira mas volt az o divatvilagban
megismert felszines ferfikapcsolataihoz kepest. Ahol mindenki allandoan
jokepu, elegans, de nagyon uresfeju. Vagy nagyon gazdag, de ehhez
merten agressziv es pocakos is. Mennyire unta mar a buta beszelgeteseket

a hathavonta megujulo divatiranyzatokrol, es mennyire elvezte Vlagyimir

eszet, gondolatait.
Az orosz ferfi a sajat borat vezette be epp a francia piacra. A Fauchon
fogadasan talalkoztak, aminek Andrienn volt az egyik arca. Pontosabban a
szaja. A parizsi Fauchon uzletek kirakatait akkoriban hatalmas meretu
fotokon Adrienn ajka diszitette rozsaszinre festve, rozsaszin masnival
atkotve. A masni a kepeken ugy volt az ajkahoz illesztve, mintha cipzar
lenne, mintha csak meg kellene oldani, es akkor az ajak szetnyilik
csabitoan, mint ahogy a Fauchon kulonleges csemegei is feltarulnak es
csabitanak, ha valaki belep az uzletbe.
Vlagyimir valamilyen bort hozott bordeaux-i birtokarol, de Adrienn nem
ertett a borokhoz. A ferfi unszolasara megkostolta ugyan, de nem izlett
neki, mert szinte sosem ivott alkoholt. Vlagyimirnak ez azonban nagyon
tetszett, marmint hogy neki nem izlik a 300 euros bor, es - mint kesobb
bevallotta ~ tetszett neki az is, ahogyan Adrienn a munkajarol beszel.
Adrienn nem volt elszallva, mint a tobbi topmodell. Nem volt bekepzelt,
ez is csak egy munka, profin kell csinalni, es kesz. Nem hagyott ketseget
afelol, hogy megvan a velemenye a reklamiparrol. Keri a penzet, es
viszlat, o mar ment is evente legalabb negy honapot Afrikaba. Zambiat
szerette, es Botswanat. Az elheto, de legalabb meg nagyjabol igazi Afrikat.
Aztan Vlagyimir par hettel kesobb varatlanul utana ment egy zambezi
hajoturara. Ugyesen elrejtett mindent, nem volt magangep, nem volt
testorseg, nem volt semmi oligarchas. O akkor meg nem fedezett fel es
nem tudott semmit. Szerelmes lett, talan csak egy kicsit, de epp elegge
ahhoz, hogy a Viktoria-vizesesnel egy romantikus esten, amikor Vlagyimir
otdollaros borral is beerte, azt gondolja, hogy bar o orokre meg akart
szabadulni Kelet-Europatol, megis erdemes kiprobalni onnan egy ferfit.
Most, harminc fele kozeledve, immar erett fejjel.
Mert Vlagyimir valahogy erzett dolgokat, amiket egy angol ferfi sosem
erez es sosem ert meg. Adrienn hiaba jott el Magyarorszagrol tizennyolc
evesen, es hiaba lett belole felnott no Nyugaton, megis elkiserte a
gyerekkor, az erzekenyseg es a sors magyar tisztelete. A szerencse
tisztelete. Tudta, hogy a szepsege megmentette a posztkommunista
orszagok borzalmas gyotrelmeitol, o nem is volt ott, amikor
Magyarorszagon es a tobbi kelet-europai orszagban a rendszervaltas kapzsi
agressziojaban sok millio ember lelke megnyomorodott. Es ami elol o
panikszeruen menekult, akarhanyszor ment haza Magyarorszagra. Fel ora

Budapest tomegkozlekedeseben, a tulekedes es a hangnem, ahogy az

emberek egymassal beszelnek, az irigyseg es a levegoben feszulo frusztralt
duh eleg volt ahhoz, hogy nagyon, de nagyon szerencsesnek erezze magat.
Boldognak a londoni kis lakasaban.
Vlagyimir valahogy ertette ezt. Szinte meg jobban is, mint o. Adriennt
pedig cserebe nem erdekelte, hogy honnan jon ez a ferfi, hiszen valahogy o
is ideverekedte magat, es neki ez akkor elegnek tunt. Uristen, milyen buta
volt.
De most mar vege lesz, es ma lesz vege itt, a Fortnum & Masonben.
Mindjart! Amikor Adrienn belepett a zold faboritasu, delikatuzlet
forgoajtojan, rogton megcsapta a teak es kavek egzotikus illata. Csak
mezbol 43-felet arultak itt, a vilag minden tajarol. Csokoladek,
pastetomok, italok. A Fortnum & Mason haromszaz eve mukodott, a brit
gyarmati vilag emlekmuve volt. Adrienn az emeleti, feher abroszos teazo
fele tartott. Mint mindig, az uzleten most is a mezes" soron vagott
keresztul. Elvette a polcrol az egyik uveget, amire az volt irva, hogy
Hungarian Akac Honey", megpuszilta, es visszatette a helyere. Mindig
igy csinalta, magyar ajak a magyar mezre, akarki fogja is megvenni.
Aztan felment a lepcson, es tekintete a francia ferfit kereste. Ott ult a
sarokban, es rogton fel is allt, amint meglatta ot. Amikor Adrienn az
asztalahoz ert, a kezet nyujtotta. - Bonjour, mademoiselle mondta a
ferfi, es udvariasan
kihuzta a szeket, hogy segitsen Adriennek leulni a szuk helyen. - Jo napot
koszont Adrienn magyarul, es amikor a ferfi ertetlen tekintettel nezett
ra, franciaul mondta: - A jo napot annyit tesz magyarul, hogy bonjour. - Es
kuldott melle egy hideg mosolyt. Kabatjat kozben a szek karfajara teritette,
aztan ratette a taskajat. - Hogy utazott, Leon? - valtott
Adrienn angolra. - Bar gondolom, a Leon csak alnev, es magat nem is igy
hivjak. A provokacio a levegoben maradt, mert rogton megerkezett a feher
kotenyes pincerno.
- Cream Tea, mint mindig, ugye, Adrienn? - nezett ra Leon, vagy hat
inkabb a ferfi, aki Leonnak hivatta magat. Adrienn bolintott. Cream Tea
tovabbitotta Leon tomoren a rendelest a pincernohoz, aki neman
bolintott es tavozott.
- Kiszallok, Leon, eleg volt - csapta ekkor az asztalra minden elozmeny
nelkul Adrienn a tomor mondatot, elfelejtve, hogy az iment udvariassagbol
azert megiscsak megkerdezte a francia ferfit, hogy hogyan utazott. Egesz

uton idefele erett benne a gondolat. Pontosabban mar Bryan tegnap deli
telefonja ota, hogy hova ment Vlagyimir, azota erett. Elege lett. Hirtelen
nem szerzett mar oromet neki a bosszu, es nem szerzett oromot a penz
sem, amit a bosszuert cserebe kapott. Leon, rendben, hivjuk igy, epp
harom honapja tette ele a fotokat... Vlagyimir es az o orosz kurvaja a
bordeaux-i kastelyban. Az o kozos agyukban. De Adrienn mar tul volt
rajta. Mar feldolgozta a csalodast, probalta elfelejtem a tevedest. Utalta,
hogy Leon elmondta, valojaban kicsoda Vlagyimir. Nem akarta tudni ezt
az egesz kelet-europai borzaimat, a gazdagodas technikajat\ megijesztette,
barmit hallott. Vagyott a tudatlansag rozsaszin kodere, mert o csak boldog
akart lenni, es megint rossz ferfit
valasztott. Vele csak ilyesmi tortenik, legalabbis igy magyarazta Parizst es
az elvesztegetett evet. Soha tobbe nem fekudt le vele. Vlagyimir ezert
egyszer majdnem meg is eroszakolta, de nem sikerult neki. Adrienn pedig
szinte elvezte Vlagyimir bena tehetetlenseget, de aztan undorodott
magatol, a ferfitol, es hirtelen felni kezdett. Vissza akarta utalni Leonnak a
ketszazezer fontot, amit a megcsalas miatti hirtelen duheben, a fotokat
latva elfogadott, es azert kapott, hogy ha
Bryan telefonal, akkor mondja meg neki, hogy Vlagyimir epp hol van.
Nem vagyok normalis, mondta magaban, es szinte szo szerint
belebetegedett. Fekudt az agyaban hetekig, Vlagyimir elutazott, Leon
pedig nem engedte kiszallni. Azt mondta, hogy mindjart vege lesz, meg
par het, es Vlagyimir eltunik. De nem tunt el. Es most mar Leon volt a
veszelyesebb! Adrienn csapdaba esett, hiszen mikent is gondolhatta, hogy
valakinek meger ketszazezer fontot, hogy tudja, Vlagyimir epp merre jar.
Leon, amikor latta, hogy kezdi elvesziteni Adriennt, taktikat valtott, es
predikalni kezdett. Multkor is ugyanitt, hogy tartozik ezzel
Magyarorszagnak. Magyarorszagnak? Mert a Vlagyimir-felek tettek ott is
mindent tonkre. Ez amugy igaz, de akkor is!
Adrienn nem ertett mar semmit, csak ki akart szallni. Eltunni, elfelejteni
ezt az egeszet, es valahogy ujrakezdeni. Mashol, maskepp, massal. Es
Leon most is csak nezi, probalja olvasni a gondolatait, ul itt az elvalasztott
voros hajaval, a pattanasos borevel, a gondozatlan, osszenott
szemoldokevel, kigombolt, kek csikos ingeben, sotet zakojaban, es a
magabiztos tekintetebol sugarzik, hogy azt hiszi magarol, igy, ahogy van, o
jo pasi. Uristen, ezek a ferfiak, es Uristen, o,
hogy mennyire, de mennyire buta volt. - Mondom, Leon, kiszallok, es
kesz! mondta Adrienn, mert ugy erezte, hogy ujra meg kell szolalnia.

De Leon tovabbra is csak ult neman. Semmi reakcio. Korulottuk szinte

mindenki Cream Tea-t rendelt, de hat mi mast is kertek volna, hiszen ez a
hely errol volt hires. Fekete tea melle edes skot pogacsa, a scone, a tetejen
friss eperrel, valahonnan a vilagbol, ahol ilyenkor, aprilisban mar erik az
eper, es ahonnan naponta jar Londonba hutokamras repulo. - Veszelyes
lesz, Adrienn, es megmondom maganak, hogy miert hajolt most Leon is
elore. A felul kigombolt ing kicsit szetnyilt, es varatlanul latni lehetett
simara borotvalt mellkasat. Adrienn, mintha aramutes erte volna, ugy
menekult" az asztaltol, vissza a szekebe, minel tavolabb ettol z ferfitol. Tegnap ugyanis - folytatta Leon - Vlagyimir tenyleg Bordeaux- ban volt.
Talalkozott ott valakivel, es megigert neki valamit. Es azt hiszem, Adrienn,
ha Vlagyimir esetleg nem tartja be ezt az igeretet, akkor az halalos lehet
sok mindenki szamara. Mert elarulok maganak egy titkot. Vlagyimir
milliardos uzlettarsa ket napja meghalt, mert manapsag meg az ilyen
befolyasos es gazdag emberek is meghalhatnak. Remelem, erti, Adrienn?
Meghozza nem tul baratsagos korulmenyek kozott. Neki peldaul, miutan
szetlottek a mellkasat, meg a fejet is levagtak a maga kedvenc
kontinensen, Afrikaban. Adrienn varatlanul es hirtelen elsirta magat. A
korulottuk ulo vendegek egy pillanatra odaneztek, de aztan mindenki
azonnal az, angol diszkreciohoz menekult. A kisvillakra probaltak a friss
eperdarabkakat felszurkalni, csak hogy eltereljek a figyelmuket a
jelenetrol. Adrienn sirt csendben, ketsegbeesve.
Es ekkor megerkezett a tea meg a sutemeny, a friss eprek kulon kis
jegtalcan, a vajszeru krem porcelancseszekben. Adrienn osszeszedte
magat, es hirtelen felallt, fogta a taskajat, a kabatjat, kikerulte a pincernot,
es konnyes szemmel, sirva es halkan csak annyit mondott Leonnak:
- Nem is ismerem magat. - Azzal sarkon fordulva kifele indult. - Jaj,
dehogynem kiabalt utana francia bekaakcentussal Leon, hogy mindenki
hallja. De Adrienn szep volt, Leon csunya, Adrienn sirt, Leon kiabalt.
Ugyhogy a diszkret angol tekintetek felneztek az eprekrol, es
megsimogattak a menekulo not. Az Earl Grey teak evszazados es elegans
birodalmat molesztalo faragatlan ferfit pedig megvetettek. Leon a testen
erezte a tekinteteket, szinte a szekebe nyomtak, ugyhogy maradt a helyen.
Jobb hijan probalt ugy csinalni, mintha mi sem tortent volna. A villaja utan
nyult, es felszurt ra egy epret. Utalta a skot edes pogacsat, neki ebbol az
egeszbol csak az eper kellett. A francia ferfi fel oraval kesobb, miutan
fizetett, kilepett a Piccadillyre, es jobbra fordult. Nem messze volt egy
ujsagos, tole vett egy nemzetkozi telefonkartyat. Az utca tuloldalan meg

mukodott a nyilvanos fulke. Bepotyogte a kartya kodjat, aztan fejbol

tarcsazta a szamot. Sok ezer kilometerrel tavolabb, Londontol kelet fele,
harom csenges utan vettek fel a kagylot. Leon csak annyit mondott
angolul: - A no kiszallt - es utana rogton letette a telefont. Kilepett a
fulkebol, es leintett egy taxit. - A Waterloo vasutallomasra, az Eurostar
parizsi jaratanak indulasi oldalahoz - mondta a sofornek. Valojaban Pierre
Novellinek hivtak a ferfit, akit perverz vagyai zsarolhatova tettek. Leendo
sorsa kisertetiesen emlekeztetett a nemet kancellart, Willy Brandtot
evtizedekkel korabban megbuktato szemelyi titkar arulasara. Mert Novelli
a francia elnok bizalmas titkarakent dolgozott...
Afganisztan - 2003-ban
A loves varatlanul es ertelmetlenul erkezett. De Afganisztannal epp ez volt
a baj. Hogy itt minden varatlan es ertelmetlen volt. Andre hetek ota
szamolta a napokat, mert a legionak szamara mar vege volt. Meg negy
nap, es lejar az alairt ot ev. Leszerel es ennyi.
Uj nev, uj elet. Ot sohasem erdekelte a propagandamaszlag, az afgan nep
megmentese, a talib szivek meghoditasa, a demokracia elmelyitese es
semmi ehhez hasonlo marhasag. A Nyugat buntetoakcioja volt ez
szeptember 11-ert, a New York-i terrortamadasert. Semmi tobb. Es
csinaltak vele meg tobb terroristat, meg nagyobb bajt. A hegytetokon
birkaknak integeto pastu pasztorok sokszor nem is az allatoknak jeleztek,
hanem a hatuk mogotti volgyben megbujo talib aknavetoknek mutattak,
hogy pontosan merre celozzanak. Afganisztanba ezert mesterloveszek
kellettek, mert az ilyen pasztorokat valakinek csak le kellett lonie. A
vegtelen es nyilt tajon, messzirol, a hegyek tetejerol, homokzsakokra
tamasztott fegyverekkel. Es Andre lelotte oket. Kegyetlen iskola volt. A
hosszu honapok alatt osztonok, ismeretlen emberi kepessegek fejlodtek es
ertek meg benne. Azt mondtak rola, hogy o a legjobb.
A magyar". Aki szinte sosem hibazott. Par honap utan mar fejbol ismerte
a hegyek ivet es osszes adatat. Mar utana sem kellett neznie a tengerszint
feletti
magassag alapjan a legnyomasnak. Erezte es tudta kivulrol, hogy melyik
dombrol epp milyen lesz a roppalya, a legnyomas miatt mennyit sullyed
vagy emelkedik majd a lovedek. De ma minden epp forditva tortent. Most
nem o lott, hanem ora lottek. A hatkereku minitank, a francia hadtest

buszkesege, ott allt a nyers, sarga kovekbol epitett primitiv falu kellos
kozepen, nyitott tetoajtoval. Es csattogtak rajta, rajtuk a golyok.
Vologya nyakabol pedig spriccelt a ver. Az orosz legios fel perccel
korabban nyitotta ki a tank tetejet, mert nem birta mar elviselni a
femkatlan forro levegojet. De meglottek. Az egyik haz szenafonatu tetejen
alig tizeves kisfiu huzta a Kalasnyikov ravaszat es szorta nagyjabol &
pancelozott autora a golyokat. De csak nagyjabol. Lotte szet a sajat falujat
is, mert a lovedekek huztak a karjat felfele, es a tizeves izmok nem tudtak
ellene tartani. A dupla tarbol vashangot kohogve renduletlenul erkeztek a
golyok.
Vologya keze beszorult. Amikor teste a nyaklovestol sipolo horgest adva
visszazuhant a tank belso terebe, karja beakadt a tetoajto zarjaba. Andre
probalt felallni, es a zarbol kiszabaditani a kart, de egy eltevedt golyo epp
ekkor talalt utat a haldoklo orosz melletti resen. Szikrazo pattogasba
kezdett a pancelfalak kozott, bent, a forro terben. Andre feje melle
csapodott, es onnan villamkent mandinerezett tovabb. Vegul gellert kapott,
es szetlapulva, eles fureszkent a terdenel szabalyosan levagta az Andreval
szemben ulo katona labat.
A magyar" otevnyi idegenlegio dacara sem latott meg soha ilyet. A
leszakadt, vert frocsogo testresz cuppanva esett Andre bakancsa mellett a
tank padlozatara, a katona pedig, egy francia fiu, neman es hitetlenkedve
nezte a sajat labat, ezt a
hirtelen idegenne valt lukteto husdarabot. Kozben pedig Vologya vere,
mintha csak zuhany alatt allnanak, szitalva spriccelte es mosta oket. Az
orosz legios sziszegve probalt beszelni, de mar nem tudott, mert a halal
idegrangasa, ahogy a kampora akasztott es arammal megrazott csirkekkel
is teszi, gorcsosen remegtette a levegoben fennakadt testet. De Andre nem
sajnalta.
A rohadt orosz! Aki elozo nap meg buszken meselte, hogy az Uralban az
orosz maffia ugy tuntette el a hullakat, hogy utepiteskor bekevertek a
holttesteket az aszfaltba. Andre az ilyen oroszok elol menekult a legioba,
es most egyutt szolgalt veluk. Mert a hullagyartok Oroszorszagban egy
ido utan olni kezdtek egymast is, es vegul ok is a legioba menekultek.
Andre dolga" Afganisztanban az volt, hogy napi ot-hat orat orkodjon.
Tavcsovel figyelte a dombtetokon a pasztorokat es a volgyekben a
falvakat. Mert egyetlen gyanus mozdulat es lonie kellett. Neha

kilometerekrol is. Ilyenkor negy-ot masodpercet szaguldott a golyo.

Megelozte a sajat hangjat es duborogve robbant bele a siri csendbe. De
ekkora tavolsagbol nehez volt celba talalni. A legkori viszonyoktol
fuggoen szaz metert is eshetett" a golyo, es harmincnegyven metert fujta
vizszintesen odebb a szel...
Andre rekordja 1568 meter volt. Egy loves, egy halal. Most, hatoranyi
orszolgalat utan epp levaltottak oket, Andret, Vologyat es a franciat.
Osszeszedtek harmojukat a mini panceltankkal, es mentek veluk vissza a
tamaszpontra. Az afgan fiu ekkor kezdte oket loni a tetorol. De a valtas, az
uj or meg mindig nem reagalt.
A fiu kozben csak huzta a ravaszt, szorta oket, Andre pedig a nyitott teteju
tank plafonja ala huzodva, a lehetosegek szerinti legbiztonsagosabb helyen
vart. A fejeben kattogva szamolta a mindjart elfogyo loszert.
Es aztan vegre csend lett. A dupla tar kiurult. A tizeves gyerek leengedte a
Kalasnyikovot, es nem is a celpontjat, a legio tankjat nezte, hanem a
kezeben tartott fegyverre meredt. Mint aki a szerkezeterejen csodalkozik.
Talan eleteben most eloszor hasznalta igy, sorozatlovesre allitva. Talan az
apjae volt. Talan meghalt az apja. Talan epp bosszut allt. Afganisztan tele
volt tapokkal es halallal.
Mert most az is megerkezett. Andre valtasa a hegyteton vegre meghuzta a
ravaszt. Talan nem akart leloni egy kisfiut, talan ezert vart ennyit, talan
hezitalt, talan azt hitte, hogy megsem kell megtennie. Es most, amikor mar
talan tenyleg nem kellett volna lonie, megis szetfroccsentette a gyereket. A
lovedek ereje szinte kettevagta a tizeves testet, de Andre a resen, ahol
eddig figyelt, mar nem latta a befejezest.
Mert a pancelozott minitank vegre elorelendult, az ijedt sofor ezek szerint
magahoz tert, es vitte magaval oket, a levegoben logo Vologyaval, a
hullaval egyutt, aki egy perccel korabban rajuk nyitotta a halalt, mert a
hosegben melege lett. Es a sokktol neman bamulo franciat is vitte, aki
most neman esett be sajat leszakadt laba melle, a vertocsaban uszo
padloresbe.
Andre akkor, 2003-ban, az afgan falubol kifele tartva meg mindig kitartoan
hitte, hogy a legioban es Afganisztanban, ebben a borzalomban, mar csak
negy napja maradt. De masnap megis ujabb harom evet alairt. Mert este
megtortent az, amire mar ot eve vart...

Tortenetunk idejen ismet a jelenben Versailles - Franciaorszag

A parizsi hirszerzes vezetoje, Bemard Didier ma reggel is a
sotetitofuggonyok homalyaban ult versailles-i hazanak dolgozoszobajaban.
A majdnem ket meter magas, egykori lovaspolo-jatekos minden vasarnapja
igy telt. Vegre nem kellett koran kelnie, vegre nyugodtan elolvashatta az
ujsagokat, meg a sporthireket is, es nehany orat vegre maganyos
nyugalomban gondolkodhatott. A felesege ugyanis a het utolso napjanak
delelottjet mindig a versailles-i piacon toltotte.
Didier mai terve az volt, hogy fenyokeregben erlelt lagy sajtot, Mont d'Ort
ebedel majd. Feherborral fogja meglocsolni, alufoliaba csomagolja, es
forro sutoben tiz perc alatt megolvasztja. Ropogos bagettel eszi majd, es
felesegevel megissza hozza a teljes uveg bort.
A francia titkosszolgalat igazgatoja Versailles-bol minden reggel a
Boulevard Peripherique-en, a korgyurun autozva megkerulte Parizst, es
negyven perc alatt a DGSE kozpontjaba ert. Vallalta az ingazast, mert
szeretett itt elni, a versailles-i villanegyed szelen, mert ez az elet ifjukora
Nizzajara emlekeztette. Ott es akkor szamara egybeolvadt a hatalmas
nagyvaros es a tenger vakaciohangulata. A zsufoltsag, az elet suru szaga es
a kozeli Monte-Carlo elitjenek lagy lebegese. Parizs es Versailles kozeli
kettose
most, felnottkoraban, majdnem olyan volt, mint Nizza es Monte-Carlo
egymastol tizenot kilometerre fekvo parosa akkor. Csak kicsit rosszabb,
csak kicsit. Andret is ezert kedvelte, mert miutan a magyar felig kilepett
toluk, vegul Nizzat valasztotta lakhelyeul. Nizzat... Veletlenul ez nem
tortenhetett volna meg. Andre erthet valamit - ezt gondolta Didier -, erti azt
az eletet> amit o fiatal francia egyetemistakent egyszer mar maga is
kielvezett. Mert osztrigafarmot nyitni pont ott, a Rivieran, fedosztorikent,
nos ez csak tudatos lehet. Ugyhogy erzett Andrevel valamifele kozosseget,
pedig hatezer embernek volt a fonoke. Innen nezve Andre csak egy volt a
sok kozul. De megis.
Ugyhogy mar csak Andre miatt sem hagyta nyugodni a monroviai eset. Az
elnok jovo heten Budapestre es Teheranba utazik. Oroszorszag a
celkeresztben, Andre visszatert Afrikabol, Bulakin halott, de valami
megsem stimmelt... Valami zavarta a kepet, es erre o mar kozvetlenul
azutan rajott, hogy az elnokkel beszelt. Csak meg nem volt biztos benne,
hogy pontosan mit is keres.
Mert honnan tudtak az oroszok, hogy Andre ott lesz Monroviaban? Hogy

Franciaorszag is ott lesz. Honnan tudtak ezt annyira biztosan, hogy

felkeszultek a Rafale gep megbenitasara? Vagy mindenre felkeszultek? Ha
az amerikaiak lettek volna ott, akkor eloluk is igy szoknek el, megbenitva,
mondjuk, a Washington anyahajot? Az F18- asokat? Vagy ha a britek?
Hiszen Bulakinra mindenki vadaszott! Ket eve Thaifoldon majdnem
elkaptak ot az amerikaiak...
Ha viszont az oroszok szamitottak Andrera, bar a jelek szerint pontosan
nem tudtak, hogy ra kell szamitaniuk, es azt sem,
hogy pontosan hol, hiszen csak a loves utan kerestek a miniszterium
betontetejen, nos, akkor ebbol nagyon sulyos kovetkeztetes adodik. Mert
ezek szerint valaki sug" az oroszoknak...
Ezen gondolkodott Bemard Didier, mikozben a felesegere es a sajtra vart.
Tegnap raadasul - mindettol latszolag teljesen fuggetlenul - erkezett hozza
egy jelentes arrol, hogy varatlanul maganlatogatason jart Franciaorszagban
az orosz titkosszolgalat parancsnoka. Szokatlan ugy... Moszkva szolt
persze elore, mint ilyenkor szokas, es tenyleg nem tortent semmi mas, csak
par oras megbeszeles egy orosz milliardos bordeaux-i kastelyaban, de
akkor is. Ugyhogy azonnal szakertoi csoportot hivott ossze, es mar tegnap
hosszasan elemeztek a muholdfelveteleket, de senki nem talalt semmi
gyanusat. Friedlov jott es ment. Hatalmas pancelauto-konvoj - azt hiszik
Moszkvaban vannak?, de semmi mas rendkivuli. Didier - biztos, ami
biztos - ennek ellenere elrendelte Vlagyimir Eugen Kovaljov szoros
megfigyeleset. Berezovszkij ota sosem lehetett tudni.
A kilencvenes evek orosz csucsoligarchaja, az elso, aki ezt a cimet
kierdemelte, Borisz Berezovszkij ugyanis - mint evekkel kesobb kiderult a legsotetebb ugyeit franciaorszagi kastelyabol bonyolitotta. Banyak,
olajmezok, tevecsatornak es a tobbi orosz koronaekszer" sorsa eveken
keresztul Berezovszkij antibes-i rezidenciajan dolt el. Es azota is megallas
nelkul aramlottak a Rivierara a razzgarchak es az oligarchak. Milliomosok
es milliardosok. Antibes-ban horgonyzott az olajbaro Abramovics egyik
oriasjachtja eppugy, mint ennek a Vlagyimirnak a hajoja.
Ugyhogy volt miert odafigyelni ra.
Mar evek ota rajta volt a DGSE listajan, es a dosszieja most is itt hevert
Bemard Didier versailles-i iroasztalan. Olaj uzletei voltak neki is, mint
annyi mas gazdag orosznak, de semmi igazan gyanus. Szinte mar ez volt a
gyanus, hogy korulotte semmi sem az. Talan csak egyetlen dolog. A
kommunikacioja. Mert az extratitkos volt. Matematikus volt persze, de

akkor is. Sajat szervert hasznalt. Svajcban, egy luzerni bank

sugarzasvedelemmel ellatott szefjeben, egy sajat generatorral mukodtetett,
onallo aramellatasu szervert.
Es vegul ez tette gyanussa. Bemard Didier tegnap este, amikor elrendelte
Vlagyimir szoros megfigyeleset, azt is utasitasba adta, hogy a DGSE torje
fel az orosz milliardos rendszeret. Barmi aron! Egy hacker valahogy
hatoljon be es soporjon ossze, amit csak tud... Vlagyimir ekozben mar
masodik napja ki sem mozdult Bordeaux-bol. Adrienn ma reggel felhivta,
es kovetelte, hogy menjen vissza hozza Londonba, mert beszelni akar vele,
most, most, most! Elkepeszto ez a no, kezd mar tenyleg nagyon elege lenni
belole. Eppen tulelte Friedlovot, es most menjen vissza Londonba? Mert
Adrienn biztosan megint kapott valami afrikai munkat, es el akar menni
hetekre, amirol persze pontosan tudja, hogy Vlagyimir nem szeretne. Nem,
mert o utalja Afrikat, a fertozeseket, meg a vegen ez a 720 osszeszed
valamit, es o is megkapja. Vlagyimir mar nem emlekezett a Zambezi
folyora... Hat menjen, kit erdekel? Neki jelenleg sokkal nagyobb
problemai vannak. Mondta is Adriennek, hogy barmit akar, csinalja, csak
ot most hagyja beken. De Adrienn kozolte szinte sirt -, hogy amit
akar, azt szemelyesen kell elmondania. Ez nagyon uj volt, de Vlagyimir
nem tudott most erre odafigyelni. Rendben, beszeljenek, de Adriennek kell
idejonnie, elkuldi erte a gepet. - En arra fel nem ulok tobbe - utasitotta
vissza eles hangon az ajanlatat a magyar no, es ez mar vegkepp erthetetlen
volt. Mi a baja?
- De miert? - kerdezte csodalkozva Vlagyimir, mire megint csak ugyanaz a
valasz jott, hogy ezt majd szemelyesen elmondja neki, de nem a
telefonban. Ugyhogy Adrienn megnezi a menetrendet, es vonatra szall.
Parizs harom ora Londonbol, onnan pedig majd TGV expresszel jon, az
meg ujabb harom ora Bordeaux-ig. Lehet, hogy csak holnap, mert meg kell
neznie a menetrendet. Ezt a menetrendkerdest ismetelgette Adrienn,
valamitol olyan szetesett lett, de Vlagyimirt ez most mar vegkepp nem
erdekelte. Ult a laptopja elott, epp betette a gepebe a DVD-lemezt, amit
Friedlovtol kapott. Az SZVR fonoke bucsuzoul nyomta a kezebe, mielott
pancelkonvojaval elhajtott.
- Emlekeztetoul Bulakinra mondta cinikus hangsullyal a kopasz
moszkvai ferfi a gumitalpu cipojeben, es tavozott. Vlagyimir ket napig
gyujtve hozza a lelkierot epp beillesztette a szamitogepbe a DVD-t,
amikor megcsorrent Adrienn hivasa. Zajlott koztuk ez az idegesito
parbeszed, amikor a gep videolejatszoja automatikusan elinditotta a

felvetelt. Vlagyimir egyetlen gombnyomassal azonnal leallitotta.

Mikozben a fuleben Adrienn beszelt, hogy most, most, most, o csak
bamban nezte Bulakin kimerevedett, dobbent arckifejezeset a dofes elotti
pillanatban.
Vlagyimir mindig nagyon ovatosan hasznalta a szamitogepet, soha
semmilyen dokumentumot nem tarolt rajta. Minden a
svajci szerveren volt. Ha kellett neki valami, akkor belepett a luzerni bank
szefjeben mukodo bazisgepebe, es azon keresztul bonyolitotta a dolgait.
Meg az internetre is ezen keresztul jutott fel ha mar vagyonokert
mukodteti. A vegen a rendszerben toltott idonel mindig joval tobbet szant
arra, hogy visszafele kijojjon' a szerverbol. Torolt es torolt mindent. A
hard disc-je kristalytiszta volt, soha egyetlen ideiglenes mentesnek sem
maradt nyoma a gepen, nem felejtett el semmit. De hat vegul is elmeleti
matematikus volt, az agya erre szuletett.
Most viszont egy pillanatig nem figyelt. Adrienn ideges kovetelozese,
hogy beszelni akar vele, elterelte a figyelmet, es nem vette eszre az apro
ikont, ami par masodpercre felvillant. Ez azt jelezte, hogy a laptop
automatikusan egy ideiglenes mappaba is lementette Bulakin eletenek
utolso masodperceit. Es most ott pihent eszrevetlenul, bul_monr"
jelzessel, kodolatlanul.
Amikor aztan Vlagyimir megszabadult Adrienntol, vegre arra
koncentralhatott, amin napok ota torte a fejet. Hogy merre is vannak a
PMU2-es legvedelmi raketak. Mert a szallitmanyt le kell allitania, ez
ketsegtelen.
Nezte Bulakin kimerevedett fejet, es hirtelen ugy erezte, hogy meg sincs
gyomra meg egyszer vegignezni a meszarlast, ugyhogy kivette a DVD-t.
Ez persze nem erintette az ideiglenes mappakat, azok kozott eszrevetlenul
tovabbra is ott maradt a bul_monr" dokumentum.
Vlagyimir megadta a kodjat, a jelszavat, es beelesitette a titkositast. Neki
ugynevezett DesTriple rendszere volt: haromszoros vedelem. A
szuperbiztonsagos gep minden egyes betu leutesenel haromszor egymas
utan rejtjelezett
kodokat generalt. A rendszer feltorhetetlen volt, leszamitva persze azt az
esetet, ha valaki esetleg ismerne Vlagyimir belepesi kodjat es jelszavat. De
meg igy is csak akkor lehetett volna behatolni, ha az orosz ferfi epp a gepe
elott ul, es o maga beinditja a DesTriple rendszert...

Vlagyimir olyan ovatosan tartotta tavol magat Bulakintol, hogy most ez az

ovatossag fordult ellene. Elkepzelese sem volt ugyanis arrol, hogy merre
lehetnek a legvedelmi raketak. Hogy Bulakin mikent akarta Irannak
eljuttatni oket, honnan es hova. Egyetlen eselye a luzerni szerver volt.
Vlagyimir ugyanis a sajatjat osszekototte a Bulakineval. Pontosabban meg
evekkel ezelott Bulakin gepere ratelepitett egy ugynevezett automatikus
replikacios programot. Bulakin szervere is ugyanott volt, ugyanannak a
svajci maganbanknak a foldalatti bunkerszefjeben, ahol Vlagyimire.
Barmit csinalt Bulakin, az o szervere korlatozott sugarban, pontosan
nyolcvan centimeteres tavolsagot engedelyezve, radiohullamon mindent
atkuldott a kozvetlenul szomszedos szefbe. A 189- esbol a 190-esbe. Azon
pedig replika, masolat kepzodott. Vlagyimir igy mindig pontosan tudta,
hogy mit is csinal Bulakin.
Errol persze a halal boltosanak fogalma sem volt. De hat ezert volt o
csupancsak egy kapzsi szovjet extabornok, Vlagyimir pedig az, aki. A
Vlagyimir Bulakinrol alkotott velemenye masfel ora alatt teljesen
megvaltozott. Vegigkutatva a Bulakin geperol atsugarzott replikakat,
osszeallt elotte a kep, es szinte csodalta a meggyilkolt ferfit. A maga
modjan - most mar ezt gondolta rola - zsenialis koordinator volt,
elkepesztoen arcatlan otletekkel es agyafurt megoldasokkal.
Hat ezert nem ertek utol soha. Ezert volt tenyleg o a legjobb. Es ezert nem
tudott vele az SZVR semmi mast kezdeni, csak brutalisan lemeszarolni,
aztan bizni abban, hogy majd o, Vlagyimir leallitja a szallitmanyt. Mert az
egesz orosz titkosszolgalat ott allt bamban es tanacstalanul.
Bulakin par eve Finnorszagban felvasarolt nehany makulatlanul tiszta,
evtizedek ota sikeresen mukodo erdeszetet es finn fakereskedo vallalatot.
Ezek aztan osszealltak", es megalapitottak szallitmanyozasi ceguket, a
Finnchartot. oriasi kontenerhajot vasaroltak, amit Arctic Ocean nevre
kereszteltek, Maltan regisztraltattak es az oroszok balti-tengeri
kikotojeben, Kalinyingradban tartottak. Tipikus tortenet, szazszamra tettek
ezt tiszta, atlathato es tisztesseges finn vallalatok.
Bulakin hajoja ket hete indult el legujabb exportutjara, finn faval
megrakodva Kina fele. Keresztul a Foldkozi-tengeren, a Szuezi-csatornan.
Megint csak semmi rendkivuli. Maltan, az ottani Tengerhajozasi Hivatalnal
a tizenot fos orosz legenyseg - minden finn hajon orosz matrozok
dolgoznak felaron - annak rendje es modja szerint bejelentkezett es
tovabbhaladt. Par nappal kesobb aztan a szomaliai partoknal a hajo
kapitanya SOS-jeleket kuldott. Kaloztamadas erte a hajot, ez volt az utolso

eletjel. A muholdas navigacios kovetorendszert egy oraval kesobb

kikapcsoltak. De hat ebben sem volt semmi rendkivuli, a kalozok tudjak a
dolgukat.
Az Arctic Ocean nyomtalanul eltunt. ime, a legujabb szomaliai
kaloztamadas. Ebben a honapban mar az otodik. Nincs mit tenni, ilyen
idoket elunk... Maltan mindezt persze eloiras szerint jelentettek az
Interpolnak, ami most ugyanugy nem tud mit tenni, mint az osszes tobbi
kaloztamadas eseten.
Megsem kuldhet hadsereget az iszlam szelsosegesek altal uralt, totalis
kaoszba sullyedt, klanhaboruk dulta Szomaliaba. Csak azert, hogy
megkeressen nehany kontenernyi finn fat. A biztosito majd ugyis fizet,
hiszen erre van. Helsinkiben Bulakin cege azota mar be is nyujtotta a
karteritesi igenyt. Termeszetesen draga es alapos, minden eshetosegre
kiterjedo biztositasa volt a hajonak es a cegnek is.
Ugyes. Bulakin ugyes ficko volt. A kapitany az elmult napokban ketszer is
bejelentkezett Bulakin svajci szerveren, hogy mitevo legyen. Itt van a
szomaliai fovarosban, Mogadishuban, es varja az utasitasokat... Vlagyimir,
miutan ilyen vilagosan osszeallt a kep, huszperces hosszu folyamattal
kiszallt a rendszerbol, torolte a nyomokat", es amikor vegre kikapcsolta a
gepet, arra gondolt, hogy most megint felnyit egy uveg Chateau Bergerac
Blanc Secet. De ezuttal kielvezi... Otszaz kilometerrel tavolabb, Parizs
kulvarosaban, a francia titkosszolgalat epuletenek ablaktalan alagsori
vezerlo termeben egy elektronikus hirszerzo mar husz oraja probalt
Vlagyimir svajci szerverenek tuzfalan atjutni. A hackerek vilagaban MitMtechnikakent ismert eljarassal kiserletezett (Man-in-the-Middle az
ember kozepen"). Ennek az a lenyege, hogy a hacker megprobal
beekelodni ket egymassal kommunikalo fel koze. Ebben az esetben a
francia titkosszolgalat elektronikus hirszerzoje, vagyis a Man a Bordeauxban bekapcsolt laptop es Vlagyimir Svajcban mukodo szervere koze akart
beepulni. A hacker csak a megfelelo pillanatra vart. Arra, amikor az
allandoan pasztazo belso tuzfal veletlenul beengedi. A
haromszoros titkositas vedelmi logikaja ugyanis pont olyan volt, mint a
varbastyan fel-ala jarkalo es neha hatat fordito ore. Amikor a szervert
pasztazta, akkor Vlagyimir gepe volt nyitott, amikor pedig az orosz ferfi
laptopjat ellenorizte, akkor a szervert lehetett elerni. Osszesen harminc
masodpercig. Nem sok ido, de hat ezek a rendszerek csak ennyi ideig
forditanak hatat.

Vlagyimir persze sose gondolta volna, hogy erre a tuzfalra egyaltalan

valaha is szuksege lehet. Hiszen ki tudna, ki ismerne az o kodjat es
jelszavat? A francia titkosszolgalat parancsnoka viszont, aki ugye most epp
Versailles-ban varta a feleseget es a lagy Mont d'Or sajtot, masfel evvel
ezelott - errol Vlagyimir termeszetesen nem tudott - uj trukkot vetett be a
Franciaorszagban letelepedo orosz ujgazdagok megfigyelesere. A francia
elnok programjaban olyan alkalmakat, fogadasokat, rendezvenyeket
kerestek, ahol a meghivottak kozott dusgazdag oroszok is szerepeltek. Az
elnok ilyenkor az Elysee-palota hivatalos fotosanak jelenleteben kezet
fogott az orosz uzletemberrel, majd az Elysee titkarsaga regi, barokk
kepkeretben elkuldte a fotot az erintett orosz oligarchanak. A DGSE
igazgatoja, Bemard Didier pedig bizott benne, hogy a kep elokelo helyre
kerul majd.
Vlagyimir sarga nyakkendoben, barna ingben es szurke oltonyben,
hatrafesult, vallig ero hajjal, ontelten mosolygott a neki dedikalt kepen,
mellette a francia elnok kicsit osszehuzott szemoldokkel,
erzelemmentesen, szigoru tekintettel nezett a kameraba. A helyszin egy
evvel ezelott, az orosz allamfo parizsi latogatasa utani allofogadas volt.
Csakhogy...
Csakhogy a francia titkosszolgalat technikusai az antikolt, repedezett
kepkeretbe olyan fel millimeteres, lathatatlan mikrokamerat rejtettek el,
ami nehany het alatt osszesen otezer fotot kuldott el automatikusan arrol,
amit eppen latott. Otezret!
Az elso hallasra elkepeszto szerkezet egyaltalan nem volt rendkivuli.
Amerikaban mar az uzletekben arultak. Az ottani felso kozeposztaly
szamara fejlesztettek ki, mert ok vacsora utan hazaterve szerettek titokban
ellenorizni, hogy tavolletukben vajon mit csinalt a kelet-europai vagy
mexikoi bebiszitter. Hogy esetleg megverte-e a gyerekuket. A
mikrokamerakat ebresztoorakba, papir zsebkendos dobozokba,
konyvboritokba rejtve arultak, kevesebb mint szaz dollarert.
Az oroszok eseteben a fotok persze tobbnyire hasznalhatatlanok voltak,
mert husz haloszobas kastelyok ures, soha nem hasznalt vitrinszobairol
keszultek, egymas utan otezerszer. Az elem aztan elobb-utobb lemerult, a
kepkeret pedig orokre meghalt". Az egyik rezbanya- tulajdonos raadasul,
miutan prostitualtak rendszeres berlese miatt kihallgattak Cannes melletti
villajaban, azonnal a szemetkosarba dobta a bekeretezett kozos kepet a
francia elnokkel. Mindezt a kepkeret pontosan megorokitette, egeszen a
szemetgyujto telepig.

Volt viszont nehany foto, ami remek szolgalatot tett. Vlagyimir peldaul a
sajatjat Bordeaux-ban a dolgozoszobaja asztalan, a laptopjatol alig hatvan
centire allitotta fel. Szerette magat az elnokkel nezegetni. A gazdagok
sokszor hiu emberek.
A kepkeretet a francia titkosszolgalat ugy allitotta be, hogy tizpercenkent
kuldjon egy fotot, de beleepitettek egy
mozgaserzekelot is. Ha valami tortent a kep korul, akkor fel
masodpercenkent keszultek a fotok, szinte mozgofilm allt ossze beloluk.
Igy aztan, amikor Vlagyimir a parizsi fogadasrol keszult dedikalt
emlekkepet megkapta, es harom nappal kesobb belepett a svajci
szerverebe, nos, akkor a mozgaserzekelo aktivalta a keretet, az pedig
egymas utan villamgyorsan keszitette a fotokat. Meg azt is pontosan latni
lehetett rajtuk, hogy Vlagyimir milyen betuket utott le a billentyuzeten. A
DGSE-nek igy aztan mar regota megvolt Vlagyimir kodja es jelszava. De
semmi mas, hiszen a kepkeret ket hettel kesobb lemerult es meghalt".
Most viszont, amikor az elektronikus hirszerzo a megfelelo pillanatban, a
harminc masodperces rest kihasznalva belepett a rendszerbe, hogy
soporjon, nos, akkor eloszor a MitM- technika alapszabalya szerint
balra", a szerver fele ment. Mindenfele hajokoordinatak jottek egy
faszallitmanyrol, Finnorszagbol. Aztan, mielott Vlagyimir belso vedelmi
detektora eszrevehette volna, gyorsan kilepett.
Utana meg negyszer probalkozott, de sikertelenul. Hiaba tudta a kodot es a
jelszot, mire beferkozott volna, mar jonnie is kellett kifele. De a legvegen
egyszer azert meg bejutott. Azonnal eszrevette, hogy Vlagyimir mar kifele
tart, hogy jelenleg epp addigi mozgasanak a nyomait torli, ugyhogy a
hacker gyorsan jobbra", Vlagyimir laptopja fele ment, es tiz masodperc
alatt atpattant hozza egy bul_monr" elnevezesu videofajl. Utana semmi.
Megdobbent, mert ezek szerint a laptop teljesen ures, ugyhogy hatra arc,
ment megint a svajci szerverbe, kaloztamadas, SOS, Lloyd's Biztosito, de
jobb lesz nem kiserteni a szerencset, ugyhogy katt, es a hacker mar kint is
volt. Hatradolt a szekeben, es azt gondolta, hogy iszik az automatabol egy
kavet. Mar husz oraja dolgozott, ugyhogy megerdemli. Vagyis nem nezte
meg a bul_monr" fajt. A kave fontosabb volt...
Masnap hetfon
Moszkvaban az orosz elnok es a Vlagyimir kastelyabol mostanra visszatert

hirszerzofonok, Mikhail Friedlov egyetertett abban, hogy semmit sem

tesznek Liberia kapcsan. Nem hozzak nyilvanossagra a tortenteket, es ki
sem fogjak szivarogtatni. Tudtak, hogy a franciak tudjak, hogy ok voltak...
es hogy a franciak azt is tudjak, hogy ok is tudjak, hogy a franciak ott
voltak.
Friedlov szerint a franciak nem tudhattak a konkret irani uzletrol, de ha
esetleg tudtak is, akkor sem erdekelhette oket, hiszen egyebkent nem
megolni, hanem elfogni es kihallgatni akartak volna Bulakint, a halal
boltosat"
Ugyhogy nem kell felfujni a Liberiaban tortenteket. Sarokba szoritottak
Vlagyimirt, leallitottak az Irannak szant szuperfegyver eladasat, az
ajatollah is megtanulja vegre a helyet> es visszakaptak a magyarorszagi
taskabomba koordinatait. Ugy dontottek, hogy ez teljes siker, tobbet most
nem kell tenniuk.
A hirszerzes parancsnokat egyedul csak az aggasztotta, hogy
ujjlenyomatot" hagytak a Rafale gep megbenitasaval. De az orosz elnok
ragaszkodott ehhez az uzenethez". Szerinte eljott az ideje, hogy a franciak
is sejteni kezdjek, nekik hol lesz a helyuk...
Ugyanaznap, hetfon, Parizsban a francia elnok titkarsagvezetoje, Pierre
Novelli, az allamfo szerdara tervezett budapesti, majd azt koveto teherani
utjat keszitette elo. Adrienn londoni cukraszdai hisztije es kiszallasa mar
nem erdekelte, es nem is erkezett hozza a nagy keleti fovarosbol
semmilyen jelzes, ami miatt erdekelnie kellett volna. Ekozben nem
messze tole, Parizs eszakkeleti varosreszeben, a francia titkosszolgalat
elemzoi megiscsak megneztek es ossze is tettek a Vlagyimir
szamitogepebol kisoport mozaikokat. Szuletoben volt a teoriajuk es ezert
surgos kihallgatast kertek a DGSE igazgatojatol, Bemard Didier-tol. O
pedig azonnal dontott. Meg mindig hetfon, de mar delutan, Nizzaban
Andre belepett a tengerparti setany elegans szallodaepuletebe, a Negresco
Hotelbe. A portan atvette a Le Monde nevre szolo, neki szant aznapi
peldanyat. Kiment a promenadra, leult egy ures padra, es kinyitotta az
ujsagot a 18. oldalon. Harom perce volt. A timolftalein-molekulak a
napfeny hatasara megkekultek. Andre elolvasta az igy lathatova valt
uzenetet. Minden reszletet memorizalt, az utvonalat, a feladatot, a celt. A
kezzel irt szoveg ket perc mulva halvanyulni kezdett, aztan par masodperc
mulva eltunt. Elparolgott. Andre az ujsagot a legkozelebbi kukaba dobta,
es elindult... Hetszaz kilometerre tole, Bordeaux-ban, Adrienn epp kiszallt

a vonatbol, es leintett egy taxit... Nizzatol nagyon messze es ellenkezo

iranyban, hatezer kilometerre es delkeletre, a szomaliai fovaros,
Mogadishu kikotojeben pedig a finn faszallito hajo parancsnoka vegre emailt kapott, o persze azt hitte, hogy Bulakintol...
Bordeaux - Franciaorszag
A taxi hatalmas diofak evszazados sorfala mellett suhant. A francia videk
elhagyatott tisztasaga, az egysavos utak apoltsaga, a varosoktol tavoli
falvak kifinomult, szinte polgari elete mindig lenyugozte Adriennt. Mintha
Londonbol egy masik kontinensre csoppent volna. Ragyogo napsutes
simogatta az arcat. Odabujt az ablakhoz, bore az uveget erintette, hogy
melegedjen, hogy napozzon" kicsit. Resnyire leengedte az ablakot.
Beszokott a friss, lagy tavaszi levego. Itt, Franciaorszag deli videken
nyoma sem volt a par oraval azelotti Anglia ropogos, szilankos hidegenek.
A magyar no a latvanyba belefeledkezve nezte az elsuhano szolotokeket.
Ezek, mintha egy hatalmas takaro apro, parhuzamos szovesmintai
lennenek, ameddig csak ellatott, rendezett sorokban boritottak a tajat.
Nem gondolt semmire, mert reggel ota mar belefaradt abba, hogy
vegigbeszelgesse magaban azt, ami most kovetkezik. Soha nem szeretett
szakitani, bar tobbnyire neki kellett. A ferfiak mindig akartak egy utolso
eselyt, nem birtak raszanni magukat, hogy otthagyjanak egy ilyen
gyonyoru not. Mar regen tudtak, hogy nem mukodik a kapcsolat, de
megsem leptek. Ezert mindig neki kellett...
Adrienn mar osszepakolta Londonban a dolgait, visszavitt mindent a Hyde
Park tuloldalara, Notting Hillbe, a lakasaba. Itt most csak visszaadja a
kulcsot, hiszen ezert jott, beszelgetnek kicsit, megnyugtatja Vlagyimirt, es
nem hozza szoba, hogy tud a megcsalasokrol. Ezt a fejezetet nem lapozza
fel, tul van mar rajta, meg amugy is veszelyes. Ezt
mondogatta magaban, amiota csak elindult Londonbol. Mert akkor
felmerulne, hogy honnan tudja, jonne Bryan, Leon, uristen, ezt nem
hozhatja szoba, akarhogyan es akarmilyen sertot mond is majd neki
Vlagyimir!
A taxis a foutrol a Chateau Bergerac feliratnal eles kanyart vett. Prive,
hirdette a tabla, privat, maganterulet, ide mar tilos behajtani. De Adrienn
elore megmondta a sofornek, hogy menjen csak nyugodtan, ket kilometer
mulva lesz egy kovacsoltvas kapu, majd ott kell megallnia. Adrienn persze

tudta, hogy mostantol mar latjak oket, es mindjart szolnak Vlagyimirnak,

hogy megerkezett. Az erdosor fain apro kamerak rejtoztek, itt kezdodott
Vlagyimir lathatatlan vedelme, o az a fajta orosz volt, aki utalta maga
korul a testoroket, ezert inkabb haromszor annyit koltott, de a vedelme
eszrevetlen maradt, szinte meg o maga sem vette eszre. A testorsegnek
tavolsagot kellett tartania, szelesebb, nagyobb kort kellett lefednie. Ez
viszont tobb emberbe es tobb penzbe kerult.
Vlagyimir egyszer almelkodva meselte Adriennek, hogy egyik moszkvai
uzlettarsa szazhatvan testort alkalmaz, de londoni szomszedjuk", Roman
Abramovics is eveken keresztul hat ugyanolyan limuzint furikaztatott a
hetvegi meccsekre a Chelsea futballstadionjaba hat kulonbozo utvonalon.
Abramovics ertelemszeruen csak az egyikben ult, minden hetvegen egy
masikban, egy masik utvonalon.
A Chateau Bergerac regi, uradalmi epulete, a kastelytol ketszaz meterre,
lenyegeben semmi masra nem szolgalt, mint konyortelen es haboruban
edzett csecsen fegyveresek szallashelyeul, hatalmas kameraszobaval a
kellos kozepen.
A kepernyokon a szolobirtok teljes terulete lathato volt ejszaka
is, infrakamerakkal pasztazva. A parkban es a szolotokek kozott
lezerhullamok ertek ossze, hermetikusan zarva a kastely kornyeket, tobb
lepcsoben is. Az epuletet otszaz meternel nem lehetett jobban
megkozeliteni ugy, hogy ezt Vlagyimir maganhadserege ne erzekelte
volna. Viszont bent, a kastelyban egyetlen kamerat sem szereltek fel. Az
orosz milliardos el nem tudta kepzelni, hogy sotet, alvilagi, hazorzo
emberkutyai belelassanak az o eletebe. A labukat sem tehettek az epuletbe,
csak a parancsnokuk, az egyetlen ember, akiben Vlagyimir megbizott. Az
afgan haborut megjart unokatestver.
A taxi megallt. Adrienn eurot keresett a taskajaban, mert a penztarcajaban
csak angol fontot tartott. Egy titkos zseb rejtette az eurot, a taska legaljan,
az osszes noi holmi alatt. Adrienn vakon kotoraszott, csorogtek a ruzsok,
kulcsok, noteszek es a telefon, de aztan vegre megtalalta a cipzart, a :
zsebet es benne a penzt. Kozben a kovacsoltvas kapu tuloldalara eles
kanyart veve megerkezett egy lesotetitett uvegu, koromfekete terepjaro, es
kinyilt a hatso ajto. Senki nem szallt ki belole, az auto igy varakozott.
Amikor Adrienn elobujt a taxibol, nyikorogva nyilni kezdett a hatalmas,
taviranyitasu kapu is. A kovacsoltvas kapuszarnyakat tarto evszazados
kooszlopokat tetejukon oriasi viragkaspokkal - benotte a moha. Itt

minden azonnal es tolakodoan a multat, a tortenelmi tavlatokat sugarozta.

Mintha a kapun atlepve egy masik korba setalna majd be, leszamitva
persze a ra varakozo modern autot.
Adrienn beult. Az egyenruhas sofor amikor latta, hogy a taxi elindult, csak
akkor szallt ki a kormany mogul, hogy becsukja Adrienn mogott az ajtot.
- Bienvenue, madame - koszontotte Adriennt, es kozben finoman nyomta
meg az ajtot, hogy csak kattanjon egyet, ne pedig hangosan csapodjon.
Aztan elindultak. A tizenhatodik szazadi Bergerac-kastely pont olyan volt,
mint amilyennek a gyerekek a kastelyokat kepzelik es rajzoljak.
Szimmetrikus, ket szelen bastyaszeru es kor alaprajzu, hengerformaju
tornyokkal. Ezeket szurke palaval boritott magas es hegyes kupolak zartak
le. A kastely frontjat tobb apro tornyocska diszitette. Ezek kiugrottak a
negyzetes ablakokkal tarkitott homlokzatbol, olyan lagy es harmonikus
ritmusban, ahogyan csak a reneszanszban szuleto es a barokk kor ajtajaban
meghalo tizenhatodik szazadi francia epiteszek ereztek a koben es teglaban
megbujo zenet. A kastelyt olelo zold pazsit, a folepcso fele szalado
kavicsszonyeg, kozepen az emeletes eskuvoi tortak latvanyat utanzo
szokokuttal es az ablakok alatt formara nyirt sovennyel, mind-mind azt a
francia gogot es magabiztossagot sugaroztak, amit ez a nep mar a
kozepkorban a magaeva tett. Hogy ok meg a termeszetet is legyozik. Az
angol parkok legcsodalatosabbjai tervezetten probaltak termeszetesek"
lenni. Mintha emberi kez nem is erintene oket. A franciak viszont olyan
formara nyirtak a bokrokat es novenyeket, hogy azonnal vilagossa tegyek:
itt mindent az ember ural.
Adrienn elvezte mindket vilagot, es most, amikor fellepett a kastely
lepcsojere, egy pillanatig sajnalta, hogy az egyik enje, ez a francia, itt es
ma megszunik. A frakkba oltozott, feher kesztyus komornyik az ajtoban
allt. Meghajolt, es franciaul kozolte vele, hogy Vlagyimir a haloszobaban
var ra fenn, a toronyban.
Andre a naplementeben olyannak latta a csillogo Rhone folyo
kanyargo medret, mint egy megduzzadt emberi utoeret. A magassagmero
otezer metert mutatott, epp elrepultek Avignon felett. Az eg kristalytiszta
volt, sehol egyetlen felho, ami megkonnyiti majd az ugrast, viszont
neheziti az eszrevetlen erkezest":
Feluton voltak. Andre mar atoltozott, koromfekete terepruhaban ult, es a
helikopter hatalmas uvegajtajan keresztul nezte az eszak felol a Foldkozitengerbe tarto folyot. A sikloernyo a labanal hevert. A fegyverek, kesek

mind a legioban megszokott rendben es helyen. Egyetlen szokatlan dolog

volt csak nala, a natrium-pentotal-kapszulak. De hat ma este szuksege lesz
rajuk...
A pilota emelkedni kezdett. Most, hogy kozeledtek, mar olyan magasan
akart szallni, hogy lentrol, ha esetleg figyelik oket, a radarkepernyon
repulonek tunjenek. Helikopternek semmikepp. Az Ecureuil propellere
felfele rantotta a hatszemelyes gepet. Az egymotoros, B3-as verzioban
ultek. Ez volt az a tipus, amivel 2005-ben egy francia pilota magassagi
vilagrekordot allitott fel, amikor leszallt a Mount Everest csucsan. Most
negyen ultek benne. Andre, a pilota es ket felderitotiszt, akik kozvetlen
osszekottetesben alltak a felszallasi helyukkel, a francia legiero Nizza
melletti radar bazisaval, A roquebrune-i tamaszponton futottak ossze azok
a muholdkepek, amiket ma este hasznalni fognak. Kiegeszitve persze a
sajat infra- es ho terkepeikkel. Ezeket a helikopter specialis pasztazo
eszkozei folyamatosan generaltak.
A ket felderitotiszt aggodott. Tartottak attol, hogy az epulet regi falai olyan
vastagok, hogy a hokereso esetleg majd nem lat at" rajtuk. Andre kozben
a homlokara szijazott apro lampa fenyenel a
celszemely dossziejat olvasta. Amit a DGSE tudott rola, azt a felderitok
mind odaadtak neki. Az egesz helyszin, az osszes reszlet, ennek a ferfinak
a tortenete, mind-mind kisertetiesen emlekeztette Andret a sajat
tragediajara, arra az epuletre ott es akkor Budapesten, es ez most, a
folyamatosan sotetsegbe borulo francia legterben megmagyarazhatatlanul
zavarba ejtette...
A kilencvenes evek Budapestje biztonsagos elettere volt az akkori hat
moszkvai maffiavezer kozul haromnak is. Csaladjuk a magyar fovaros
uzleteiben koltotte a penzet, es gyerekeik az ottani iskolakba jartak.
Allitolag ez volt Budapest szerencseje. Mert az orosz maffia beken hagyta
a sajat lakhelyet". Volt ugyan nehany durva gyilkossag, par utcai
lovoldozes es egyszer a belvaros kellos kozepen, az Aranykez utcaban meg
robbantasos merenylet is, Budapest megis a beke szigetenek szamitott az
akkori idoszak Varsojahoz vagy eppen Pragajahoz kepest. A tobbi keleteuropai nagyvarosrol nem is beszelve.
A helyzet akkor kezdett megvaltozni, amikor az orosz maffia otthon
vegigharcolta a moszkvai haborut". A csaladjukat Budapesten rejtegeto
harom klan vezerbol ketto meghalt Moszkvaban. Az egyikuket a
stadionlelatoval egyutt robbantottak fel, amikor a sajat focicsapata hetvegi

meccset nezte nagy nyugalomban. Utana oroszok sokaig csak kulfoldon

vettek futballklubokat...
Nos, amikor a harombol mar csak egy volt eletben, Budapesten megjelent
az FBI, es megprobalta azt az egyet is elkapni. Mert allitolag epp a
medellini kabitoszer karteli bekebelezesere keszult, Kolumbiaban. De
legalabbis partnerseget es uzletreszt" akart atomtoltetekert cserebe.
A magyarok viszont megijedtek, es Budapest kozbiztonsagat feltve inkabb
megsugtak neki, hogy menjen". Az FBI - ertheto modon
megharagudott a Nyugat vedoernyoje ala epp visszaengedett magyarokra,
es kicsit magukra hagyta" oket. Raadasul az orosz keresztapa is duhos
lett, mert egy ido utan vissza akart jonni, de nem engedtek. A helyzet
durvulni kezdett Budapesten, egyre tobb atvagott nyaku vallalkozo kotott
ki a hullahazban.
Az oroszok erzekelhetoen mar nem kimeltek Magyarorszagot, es kicsit
megkesve ugyan, de csak-csak lenyultak", amit lehetett. Az ettermekkel
kezdtek, de aztan a prostitualtaktol kezdve a kabitoszerig minden sorra
kerult. Varso es Praga mar epp kezdett egyre biztonsagosabb hellye valni,
amikor Budapest a top-oroszok ekkor mar amugy is Londonban eltek-,
szoval, amikor Budapest bedurvult".
Es Andrenak etterme volt... nem is akarmilyen!
Most eszebe jutottak az elmult husz evben tortentek. Mar csak a fenyeit
latta az alatta elsuhano Franciaorszagnak, de o, aki nem messze tanult
innen, valamifele rendeltetesszerut erzett a mai esteben. Hiszen ha balra
kinez, akkor pont most latja Montpellier-nek, annak a varosnak a fenyeit,
ahol minden kezdodott. Az o franciasaga",
Andre a kelet-europai rendszervaltas idejen konnyeden es lelkesen
osztogatott francia allami osztondijak egyikevel itt, Montpellier-ben tanult
gasztronomiat. Nem valasztotta ezt a szakot, hanem csak kapta". Erre
ugyanis senki sem jelentkezett, hiszen ki akart volna az akkori
nagyravagyo egyetemi fiatalsagbol szakacs lenni?
1990-ben Magyarorszagon?
Eloszor o maga is szegyellnivalo, lanyos es nevetseges dolognak gondolta

a gasztronomiat. De nagyon szeretett volna vilagot latni, es erre nem volt

mas modja. Csak a senkinek sem kello osztondij... Ugyhogy
szakacsegyetem! A baratainak Magyarorszagon eleinte persze be sem
merte vallani. Mit gondoltak volna rola, az iskola legkemenyebb sracarol,
aki majdnem a valogatottsagig vitte ottusaban?! Lovagolt, uszott, vivott,
lott es neha meg maratoni futoversenyeken is elindult. Es akkor most a
sutemenyekkel pepecsel...
De aztan rabul ejtette Franciaorszag cizellaltsaga. Megtanulta ertekelni a
reggeli friss baguette hejanak ropogasat, a kirakatok esztetikajat, a nyelv
finomsagait, a nok illatat es az emberi erintkezes kulturajat.
Egyetemistakent bejarta Franciaorszagot es aztan Europat, szep lassan
felnott, es igen, itt kezdodott a nagy szerelem is, Montpellier-ben. Minden
itt kezdodott, ebben a varosban, itt lent, a ma este mar sotetsegbe borult
tengerparton.
Szilvia csak nyaralni jott Pestrol a Rivierara a baratnoivel, de azonnal
kiutotte az osszes francia lanyt. Mert veluk - akkor Andre ezt hirtelen
megerezte - addig csak az idejet toltotte anelkul, hogy melysege lett volna
barmelyik kapcsolatanak is. Ok csak a szep testu sportolot, az erdekes
akcentusu egyetemistat lattak benne, feluletesen, egy-egy kaland erejeig.
Mert Andre, aki sehonnan" sem jott, csak a vasfuggony mogotti KeletEuropabol, szoval o nem volt alkalmas komoly kapcsolatra a felfele
torteto, mindig felfele hazasodni akaro francia lanyoknal, o volt az, akivel
lefele agyba akartak bujni, de semmi tobb. Mindig a gyurus francia
felesegek flortoltek vele, soha nem az evfolyamtarsak. Ok
akkor az egyetemen meg a leendo ferjukre hajtottak, akit majd vele fognak
megcsalni. Raadasul, mert olyan franciasan oszintek, ezt meg is mondtak
neki... De aztan Szilvia magyarkent meglatta benne a valtozast. A
fejlodest... Ertekelte, hogy honnan hova jutott. Ami a franciaknak
termeszetes volt, amit eszre sem vettek benne, az Szilviat amulatba ejtette.
Igen, Szilvia lett bele szerelmes, nem forditva, es aztan egy kicsit szinte
emiatt is o Szilviaba. Mellette szeretett bele a szerelembe.
Aztan megis mi lett a vege... Hogy tortenhetett ez meg? Az oroszok tettek,
es ezt Andre mar soha nem fogja elfelejteni nekik. Elvettek a normalis
eletet, mindent, amit kesobb felepitett. Mindent, amire Franciaorszag
megtanitotta...
- Ezt nem gondolod komolyan orditotta Vlagyimir, es kitepte a taskat
Adrienn kezebol. Belehajitotta a belgraviai lakas kulcsat, aztan mintha

csak egy focilabda lenne, leejtette es belerugott a no taskajaba.

A toronyszobaban alltak, Vlagyimir alsonadragban, nyaltaban
torulkozovel. Adrienn mint ahogy Leonnal is tette a londoni teazoban varatlanul es mindenfele bevezetes nelkul inditotta a beszelgetest, az orosz
ferfi kezebe nyomva a kulcsot.
- Visszahoztam mondta , nekem mar nem lesz ra szuksegem,
elkoltoztem. - Ennyi es nem tobb. Aztan nezte a dobbent tekintetu
Vlagyimirt. Az orosz ferfi persze sejtette, hogy valami hasonlorol lesz szo
ma este. Minel tovabb gondolkodott a helyzeten, annal inkabb ugy erezte,
hogy Adrienn veszelyt jelent. Nem tudta volna pontosan megmondani,
hogy miert, de egyre intenzivebben igy gondolta.
Az elmult orakban szinte belehergelte magat ebbe. Arulonak tartotta
Adriennt, es egyik pillanatrol a masikra utalni kezdte. Talan az elmult
napok feszultsege tette, vagy az elmult felev megcsalasai, de most, ha
Adriennre gondolt, ellenseget latott benne. A taska csorompolve a
selyemtapetahoz vagodott, aztan, ha mar focilabdava valt, mintha csak
kidurrant volna, szetkenodve elterult a foldon. A telefon eltorhetett benne,
legalabbis ugy hallatszott. Mintha keramia repedt volna el a taskaban
zuhanas kozben, de lehet, hogy csak a szemfestekek voltak. - Te
meghibbantal? lepett hatra Adrienn, a kezeben erezve a vad es durva
rantast, ahogy Vlagyimir kitepte belole a taskat. Par masodperc csend
kovetkezett, ami szinte baltacsapaskent allitotta meg az idot, de aztan
Adrienn elindult a tormelekek fele. A ferfi viszont hatulrol varatlanul
megragadta a vallanal, es a kanape fele lokte. Adrienn nem szamitott erre,
mert ilyen meg soha, de soha nem tortent kozottuk, es a tusarku cipoben
elvesztette az egyensulyat. Nekizuhant a butor szelenek. A hatat utotte
meg, es most esetlenul ott terdelt a tusarku cipoben Vlagyimir laba elott. A
vekony testu orosz ferfi foleje hajolt, es sosem latott duhvel a szemeben
azt sziszegte: - Akkor mesz el, amikor en mondom. Es olyan erovel
utotte meg Adriennt, hogy a no ugy erezte, eltorik a nyaka. Arca sajgott a
fajdalomtol, erezte, hogy a ver elonti a szajat. Elso gondolata az ajka volt.
Hogy csak az ne karosodjon, hogy az ajka ugye nem serult meg. Elterulve
fekudt a parkettan, es az eletosztonen csodalkozott leginkabb. Ha
egyaltalan ezt nevezik annak.
Most eszebe sem jutott sirni, csak az jart a fejeben, hogy mikent fog innen
kijutni, hogy mi lesz majd az ajkaval, es ha az megserul, akkor a
karrierjevel! A ferfi vigyorogva ult a kanapen, szetterpesztett labbal,
nyakaban meg mindig a torulkozo.

- Hat akkor beszelgessunk - mondta most mar egyaltalan nem sziszegve.

Adrienn az arcat tapogatta, a sebeket keresve, mert az utestol meg mindig
zsibbadt volt a feje, es nem erzett semmit. A szajat erintve veres lett ket
ujja, de nem tudta megallapitani, hogy az ajka repedt-e fel, vagy a szajabol
folyik a ver. Kozepso ujjaval tapogatni kezdte az ajkat centirol centire,
Vlagyimir pedig szinte kejesen nezte. - Mondanam, hogy odaadom ezt a
torulkozot, hogy letorold a vert, de akkor faznek, ugyhogy megsem
mondta a ferfi, es elnevette magat sajat, ormotlan szellemessegen. Annyira
hidegverunek kepzelte magat...
Az orosz, aki helyett mindig masok vegeztek el a piszkos munkat, akit
kint, a kertben egy egesz csecsen hadsereg vedett, most ezen a non toltotte
ki mindazt a frusztraciot es duhot, ami az elmult napokban felhalmozodott
benne. Hirtelen sorolni kezdte a szaunaban delutan mar listaba szedett
felelmeit:
- Te vagy az a no, Adrienn, aki egyetlenkent belelatott az eletembe. Te
vagy az, aki tudod, hogy kik es hogyan vedenek. Talalkoztal nehannyal
azok kozul, akikkel uzletelek. Voltunk egyutt Luzernben, a bankomban, es
ismered ezt a kastelyt, a repulomet, az eletem rendjet, ismersz mindent.
Nem gondolhatod komolyan, hogy csak ugy kisetalsz belole. Pont most!
Ezt mondta Vlagyimir, es ahogy a mondat a vege fele
kozeledett, a hangja egyre nyugodtabb es targyilagosabb lett. De ez csak a
latszat volt. A magara eroszakolt onuralom, mert az indulat valojaban meg
mindig forrt benne, ugyhogy ujra sziszegve folytatta:
- Az ajkadat meg ne tapogasd, mert mindjart osszevagdosom, a kurva
eletbe. Adrienn most mar felt. Ez egy egeszen masik Vlagyimir volt, az a
fajta, akirol o csak Leontol hallott. Amikor par honapja sikertelenul akarta
megeroszakolni, Vlagyimir meg akkor sem utotte meg, csak durvan
probalkozott. Ez viszont az az alvilagi Vlagyimir volt, akirol Leon meselt,
de akit o sosem ismert. Mostanaig nem is hitte, hogy valojaban letezik. A
sziciliai keresztapak is kedvesek, imadjak a feleseguket...", ezt mondta
mindig magyarazatkent es utolso ervkent Leon, amikor Adrienn nem
akarta elhinni neki, amit Vlagyimirrol allitott, de ezek szerint megis igaza
volt.
Az ajka szerencsere nem szakadt fel, mostanra korbetapogatta. Es aztan
megis elsirta magat. Hirtelen nem latott innen, ebbol a toronyszobabol
semmilyen kiutat, hirtelen raomlott az elete, forgott vele az ido,
belehasitott valami egeszen ismeretlen felelem. Eddig mindig olyan

biztonsagos volt a vilag. A bajt csak az ujsagokbol ismerte.

Adrienn az eleteben most eloszor tevedt at egy olyan teruletre, ami nem
neki valo, amirol nem is gondolta, hogy az o vilagaban is letezik. - Miert
pont most szakitunk, aruld el, Adrienn! Miert pont most? - Vlagyimir
szinte kiabalt. - Tortent valami, es nekem tudnom kell, hogy mi. Ne akard,
hogy felholtra verjelek!
A ferfi ekkor mar megint allt, aztan Adriennhez lepett, emelte a kezet, a no
pedig vedekezoleg maga ele rantotta a karjat, es
behunyta a szemet, de Vlagyimir konnyeden elhuzta a remego tenyeret,
egyszeruen csak felretolta, es ugyanott, ahol az elobb, irtozatos erovel meg
egyszer pofon vagta Adriennt. Ezt tanulta, ezt latta az embereitol. Csecsen
alapszabaly volt, masodszor is pont ugyanoda utni, ahova eloszor. Ezt meg
ez a sznob, feher boru orosz is megtanulta az evek soran. Adrienn
zokogott. Most mar felszakadt az ajka, elterult a foldon, es kifolyt belole
az osszes ero. Az elmult napok gorcsei, a magaban lefolytatott vitak, a
felelem Leon fenyegetese miatt, es most ez a varatlan es liderces
Vlagyimir. Adrienn kokadtan adta meg magat a sorsnak.
A toronyszoba spalettaja kozben egyre hangosabban verodott neki az
uvegnek. A racsos faszerkezet erthetetlen modon ma este nem volt
rogzitve, es igy a feltamadt szel a spalettat ritmusosan az ablakkeretnek
utotte. Adrienn most mar szinte csak ezt hallotta, mintha eltevedt volna
egy alomban, ahonnan ez a tavoli hang ebreszti majd fel. Ugye, csak
almodom, ezt gondolta Adrienn a szel csapkodasat hallva.
Vlagyimirt is zavarta a zaj. Duhosen az ablakhoz lepett, hogy becsukja az
elszabadult spalettat. Kitarta az uvegszarnyakat maga fele, mert azok
belulre nyiltak. Aztan kihajolt, hogy rogzitse a kampot, de a nyakat ero
rugas, mintha csak egy repulogep hajtomuvebe nezett volna bele, irdatlan
erovel visszalokte a szobaba. Vlagyimir ugy vagodott el, mint egy
habkonnyu vattaval kitomott rongybaba, mikozben az ablakresen a
rugastol a lenduletet alig vesztve fekete alarcos, sotet szemuveges ferfi
ropult be kozejuk. Kezeben pisztolyt tartott, es az elvagodo Vlagyimir utan
celzott vele. Meg mielott az orosz ferfi magahoz terhetett volna a
felfoghatatlan iranybol es pillanatban erkezo rugas toredekpillanatnyi
eszmeletvesztesebol, mikozben meg rongybabakent gurult a foldon, a
fekete alarcos biztos kezzel - mintha csak egy repulo madarra celozna - a
hangot szinte alig ado fegyver halk kattanasa kisereteben nyakon lotte,
aztan a pisztolyt Adrienn fele forditotta.

A magyar no utolso mozdulataval a nyakahoz kapta a kezet, mintha igy

legalabbis meg tudna vedeni magat a halaltol, es kozben tagra nyilt
szemmel a csobe meredt. - Istenem. - Csak ennyit mondott, de mert
melyrol jott ez az utolso ijedt szo, az anyanyelven mondta, magyarul...
Aztan a loves ot is leteritette. Andre het kilometeres magassagbol ugrott ki.
Fazott, de tudta, hogy ugyis nagyon gyorsan lejjebb jut, es ott majd
melegebb lesz. Kibirja. Az ernyojet egyelore nem nyitotta ki, csak
robogva, nyilegyenesen zuhant. A levego jeghidegen hasitotta az arcat, a
szeme ele mar odahuzta az ejjellatot. Amiota kiugrott, nem vett levegot. Az
orrat neha osszeszoritotta, es mint a buvarok, fujt egyet, hogy a fuleben
kiegyenlitodjon a nyomas. Egy percet zuhant igy, aztan a hatara fordult,
kis rest nyitott a szajan, es lassu szivassal megtoltotte a tudejet. A
helikopter rotorzaja egyre tavolodott. Eltelt ujabb fel perc. Most megint
fejjel lefele fordult, es a kastelyt kereste a zoldesfekete optikaban. Atfutott
rajta a gondolat, hogy johetett volna a helikopter lejjebb is, nem kellene
hetezer meteren lebegnie. Ugysem hallanak. Kozben szeme kezdte szokni
a zold homalyt, csuklojan a magassagmero ketezer metert mutatott. De
ekkor a duborgo masodpercek egyszer csak veget ertek. Andre kinyitotta
az ernyot, es hirtelen siri csend lett korulotte. Igy viszont mar meghallotta
a helikopter motorjat. Ezek szerint a pilota
megsem ereszkedhetne lejjebb - most meg ez jart a fejeben -, hiszen ot
kilometerre van tole, es meg mindig eljut hozza a motor es a propeller
suhogasa. Vagy csak o veszi eszre, mert hallani akarja ezt a zajt?
Az ernyovel eles fordulokat tett, igy jott lefele, nagy magassagokat
veszitve. Gyorsan, csendben es eszrevetlenul akart lejutni. Fandango
ernyoje volt, a francia idegenlegio deszantosainak kombinalt kupolaju
ejtoernyoje. Egeszen uj koncepcio, egeszen uj tipus. Egyesitette az
elliptikus kupolak teljesitmenyet a negyszogletu ernyok nyilasi
tulajdonsagaival. Andre arra keszult, hogy a kastely tetejen landol, mert
nem volt valasztasa. A Chateau Bergeracot elkepeszto vedelmi rendszer
vette korul, ezt jol lattak a helikopter infra- es radarkepernyoin. Vilagos
volt mindegyikuk szamara, hogy ha a fal mellett, a kertben er talajt, akkor
eszreveszik, es aligha menekul. Vlagyimir dossziejaban epp husz perce
olvasott a csecsen testorsegrol.
Kozeledett. Andre most a hatahoz nyulva, eses kozben ot centimetert
huzott a hatso hevedereken. Ez lassitotta az esest, es legalabb harminc
szazalekkal visszafogta a sullyedest. Gyakori lott ugro volt. Az idegenlegio
legendas arrol, hogy deszantosait a vilag legkulonbozobb eghajlati

korulmenyei kozott treningezi. Andre ugrott mar Francia Guyanaban a

fulledt dzsungel felett, es ugrott a Szaharaban a forro homokba, de mar
eles bevetesen, a hideg afgan hegyek kozott is. A levego, a felhajtoero, a
szel mindig es mindenhol maskeppen hatott. Erre kepeztek ki, es ezert
hasznalta a Fandangot. Mert ennel az ugro sulypontja pontosan az ernyo
ala helyezodott. A kormanyzsinorokat a tervezok leroviditettek,
es igy villamgyorsan reagaltak. A Fandango a profik szamara a
legtokeletesebb, legprecizebb repulest es landolast tette lehetove.
Amatoroknek viszont eletveszelyes volt. Ha jo lesz az utolso eles kanyar elso hevederes fordulot tervezett -, akkor a teto fole erkezve az ernyot
kicsit felrantja, es ha megfeleloen talalja el a horizontalis pontot, akkor
ugy lep majd a cserepekre, mintha csak puha parnakra tenne
barsonypapucsban a labat.
Andre most eszrevette felulrol a kastelyt, es a zold ejjellatoval a
vaksotetben azonnal keresni kezdte a megfelelo landolasi pontot. A
kupolak tuhegyesek voltak, ezt jol latta, az ejjellato homalyos kepen
keresztul is erzekelte, de a homlokzaton vegigfuto teto is haromszogletu es
eles volt. Kereste, kereste, de nem talalta a megfelelo helyet. Mar csak
szaz meter, lepillantott a magassagmerore, kilencven, hatul ismet
meghuzta a hevedert, meg simabb lett az irany, tovabb csokkent a
sullyedes, nyert par masodpercet. Keresett, keresett, a tekintete ereszkedes
kozben probalta befogadni ennek a hatalmas epuletnek a reszleteit. Balra
hirtelen eszrevette az uradalmi epuletet, csecsenek, jobbra rantotta az
ernyot, a turbulencia megdontotte, es akkor vegre meglatta az antennatetot.
Legfeljebb ket negyzetmeteres... Es egy tanyerantenna volt rajta. Majdnem
elfoglalta az egeszet. Akkora helyre kell landolnia, mint a szallodakban a
kadak melle dobott kilepo torulkozo. A szel alig fujt, csak kicsit jobbrol,
ugyhogy elesen fordult meg egyet, husz meter, hogy az elettelenul elterulo
ernyo majd a teto jobb oldalara hulljon, ne a csecsen udvarhaz fele.
Tizenot, tiz, ot meter, es Andre most hirtelen megrantotta a
kormanyzsinorokat. A Fandango azonnal reagalt, de hat nem is kenyelmes
amatoroknek tervezett gumizsinorjai" voltak. Andre teljes lendulettel,
mint egy kisgyerek a hintaban, elorelendult, de aztan mintha lefekeztek
volna, visszalodult, hintazott egyet a semmiben, a levego lathatatlan
rudjan. Csak igy, ezzel a mozdulattal volt eselye egyetlen pontra landolni
es ott allva is maradni, mert egyebkent szaladnia" kellett volna az eles
kastely teton. A zold ejjellatoban maga ala pillantott, fogytak a
centimeterek, akkor most lep egyet... de a legveget elvetette.

Szerencsere csak picit, mert a teljes sulyaval a muholdantenna tanyerjara

esett. A fem tartovaz nyikorogva gorbult, de Andre erezte, hogy azert meg
tartja a sulyt, ugyhogy par masodpercig inkabb az ernyore koncentralt, ami
kozben mar rantotta ot lefele. De nem tudott hova lepni, a bokajat
reflexszeruen rakulcsolta az antenna kiallo rudszeru kozepere, mikozben
az ernyo reptetni akarta, es vitte volna tovabb. A tanyer az ernyo rantasatol
most visszafele gorbult, Andre combjat tepte a suly, de kapaszkodott, es a
karjaval megtekerte a zsinorokat. Par masodpercig egymasnak feszultek
Andre izmai, a szel es az antenna felfuggesztese, aztan vegre a zsinorok,
mintha csak a lefolyoban orvenylo vizet szippantanak magukba,
csoszeruen osszerantottak a leheletkonnyu ernyot, es az vattakent Andre
fele hullott. Laba alatt kozben viszont repedni kezdett az antenna, erezte,
hogy mindjart leszakad, lepillantott, es az egyensulyat epp elveszitve, a
csuszast lepesse alakitva a furdoszobaszonyeg" ketlabnyi, szabad
feluletere ugrott. Vegre stabilan allt. Az orvenylo ernyo pedig, mint egy
papirsarkany, suhogva terult el a tetocserepeken.
Sotetseg es csend. Andre leguggolt, es mozdulatlanul vart. Semmi. A
helikoptert csak ugy gondolta, hogy hallja, de aztan rajott, hogy ez
vizcsobogas. Igen, van itt egy szokokut, biztosan az.
Percek teltek el. Andre szep lassan, nesztelenul behuzta az ernyot, es a
muholdvevo tanyerja ala gyurte. Igy nem kaphat bele a szel. A zsebebol
egy televizios taviranyitora hasonlito szerkezetet vett elo. Thermo
Hunter", ez volt rairva, hokereso. Andre a taviranyito" voros
lezersugaraval lassan pasztazni kezdte a kastely falait, ablakait es
csereptetejet. A szerkezet digitalis kijelzojen porogni kezdtek a szamok,
egytized Celsius fokos pontossaggal adva meg mindennek a
homersekletet. Kint es bent egyarant. A kastely szobai 21 fokosak voltak,
szinte mindegyik. Atallt erre a bazisszamra, a lezer mostantol kiszurte ezt a
hofokot es a huszonegy Celsiushoz viszonyitva most mar belatott a falak
moge. Andre maga is meglepodott, hogy milyen gyorsan talalt ket
harminchet es fel fokos embert a tole tavolabbi toronyszobaban, de aztan
senki mast. Lassan mozogni kezdett a teton, hogy a lezersugarral
mindenhova ellatva" az egesz epuletet letapogassa, de tovabbra sem lelt
semmit. Par perc mulva aztan megtalalta a konyhat, ott tobben is voltak, es
sok mindent csinalhattak, mert a Thermo Hunter homerseklet-kavalkadban
uszott. A szaznyolcvan fok feltehetoen a suto volt, kilencven fok pedig a
kavefozo lehetett. Harman voltak eleg kozel egymashoz a konyhaban, de
nem mozogtak. Talan ulnek es beszelgetnek, ezt gondolta Andre.

Elindult a toronyszoba fele. A teto palai tokeletes allapotban, feszesen

osszeszoritva meg sem mozdultak a laba alatt.
Elmosolyodott a gondolatra, hogy az orosz milliardos penze a kastely
felujitasaval milyen jo helyre ment, igy most eselye sincs megcsuszni es
leesni. Vegul odaert. Levette az ejjellatot, zsebre dugta, es fekete alarcot,
arra pedig sotet szemuveget vett fel. Ez is specialis szerkezet volt, mert
mindket lencse szelere, balra es jobbra, a periferikus latasa hatarara, masfel
centi atmeroju minimonitort erositettek. Ezek belulrol, ha fokuszalva
tudatosan rajuk nezett, oriaskepernyonek tuntek, a hatasuk olyan volt,
mintha igazi tevet nezne. A legaprobb reszleteket is latta rajtuk. Andre a
zsebebol penzerme meretu mikrokamerat vett elo. Lehajolt, es csendben,
lassu mozdulattal a toronyszoba ablakanak felso elere ragasztotta. Aztan
hatradolt, es a tetore fekudve figyelt. A szemuveg jobb oldali
minimonitorjaban azonnal meglatta Vlagyimirt. Terpeszben ult egy
kanapen, felig meztelenul. Nyakaban torulkozo. Andre kereste a masik
hojelet, a masodik embert.
Amikor meglatta, hirtelen nem ertette, hogy mi tortenik a szobaban. Egy
no volt hosszu hajjal, de nem allt, es nem is a kanapeval szembeni fotelben
ult, hanem a foldon felig- meddig fekudt. Most Vlagyimir odalepett hozza,
es Andre teljes megdobbenesere durvan, hatalmas erovel megutotte a not.
Annak mintha veres lett volna az arca. De mindenkeppen piros.
Andre bal kezzel az ereszcsatornaba kapaszkodott, es kifele logva a sotet
melysegbe, a jobb kezevel a spalettat az ablaknak csapkodta, mintha azt a
szel lengetne. Vlagyimir most elindult az ablak fele, es mar nyult is a
kilincshez, ezt a minimonitoron pontosan lehetett latni. Andre ekkor
elengedte a spalettat, es a jobb kezevel is kapaszkodot
keresett. Ujjai kitapogattak az eresz vegere faragott oroszlanfriz szajat.
Megerezte a sok evszazados koszobor fogait, azokba markolt. Kozben a
szemuveg monitorjan figyelte, hogy pontosan mi tortenik egy meterrel
alatta. Vlagyimir most kinyitotta az ablakot...
Andre derekahoz az ov odaszoritotta a suritett levegos pisztolyt, es benne
a szufentanil kabito vegyuletebe martott tulovedekeket. Teste kilendult a
sotet semmibe, most mar nem volt alatta mas, csak az ures, fekete ter,
mikozben a labat maga ele huzva atallt a szeme, hirtelen visszanezett a
monitorrol, atfokuszalt, es most mar a valosagot latva a torzse erejevel
kicsit balra huzva a forgast az orosz ferfi fejet totalisan telibe talalta.

Mesteri mozdulat volt... de megmaradt az o titkanak, hiszen nem latta

senki.
Andre szamara az ovebol elorantott fegyverrel ezek utan a lovesek mar
szinte csak gyerekjateknak szamitottak, megis azonnal tortent valami, ami
felkeszuletlenul erte. A no magyarul beszelt...
Vagy megsem? Mintha azt mondta volna a loves elott, hogy istenem".
Minden olyan gyorsan zajlott, a mozdulatsor adrenalinsuritmenye elmosta
a figyelmet, ugyhogy Andre par masodperc mulva mar nem is volt biztos
benne, hogy jol hallotta. Istenem? Ezt mondta volna?
Kutatott a memoriajaban, hogy ki lehet ez a no. A dossziebol lenne
ismeros? Kozelebb lepett hozza. A no maga ala tekeredett labbal, veres
arccal fekudt a foldon. Szuk, rovid szoknya, gyonyoru boka, apolt
kormok, a kiallo kulcscsonton
marvanyszeru feszes bor... Andrenak teljesen veletlenszeruen tuntek fel
reszletek. Biztosan a baratno, a modell. De nem ert ra ezen gondolkodni.
Leterdelt hozza, es az alla alol kirantotta a tut. Aztan szethuzta a veres
ajkat, es naloxont spriccelt a no szajaba.
Utana Vlagyimir nyakabol is kihuzta a tut, es az o szajaba is naloxont
froccsentett. Ez volt az ellenanyag. Ot perc mulva magukhoz ternek tole
mindketten, Andrenak tehat ennyi ideje maradt.
Andre biztos, ami biztos mindkettojuket megmotozta, es dobbenten
talalta meg Vlagyimir alsonadragjanak farzsebeben a panikriasztot. Ez a
ferfi annyira felt valakitol, hogy meg a furdoszobaba is veszhivoval ment.
Egy egesz hadsereg vedi a haza korul, es meg igy is fel...Tenyleg tudhat
valamit - ez jart Andre fejeben, mikozben zsebre tette a panikriasztot,
aztan kihajolt az ablakon, es beszedte a mikrokamerat.
A hokeresovel lemerte, hogy nincs a szobaajto elott senki, aztan kilepett a
folyosora. Pontosabban a csigalepcsore, mert a toronyszoba ajtajabol
azonnal meredeken lefele vezetett a kozepkori kolepcso. Andre
nesztelenul lepkedett, folyamatosan pasztazva a Thermo Hunterrel.
Leert. Ujabb ajto. Megmerte. Semmi. Kinyitotta, de csak resnyire es

nagyon lassan. A szalonszoba volt halvanykek szonyegekkel, intarzias

butorokkal, falikarpitokkal. De ennek most nem volt jelentosege. Andre a
mikrokamerat felnyomta a belso ajtofelfa tetejere, es igy a szemuvegben
mostantol az ures szalont latta
folyamatosan. Elindult vissza, a toronyba. Eddig ket perc telt el, meg
maradt harom. Felfele haladva az utolso lepcsokanyarban egy masik
kamerat is felragasztott, ezuttal a falat diszito kozepkori kardok egyikenek
markolataba. Azonnal megjelent a szemuvegben a masodik kep is, ez volt
a bal oldali. A monitorra fokuszalt, es igazitott a kameran. Kicsit lejjebb
forditotta a kardmarkolatban, hogy a leheto legnagyobb ivet lassa a
lepcsobol. Mar csak ket es fel perc. Ment vissza a szobaba, de meg mielott
belepett volna, egy dionyi meretu, apro elektromos sprayt ragasztott a
haloszoba ajtaja fole, kivulrol. Ebben szintetikus carentanil-keverek volt.
Gyilkos anyag. Ennek mar antiszeruma sem letezett, annyira eros
vegyuletnek szamitott. Orosz fejlesztes, de a vilag szinte osszes
kommandoja hasznalja. Andre szeretett azert felkeszulni arra is, amire nem
lehetett... Masfel perc. Becsukta maga mogott a haloszoba ajtajat, es
Vlagyimirhoz lepett. Muanyag racsniszijjal a hata mogott osszekototte a
kezet, aztan a labat. A szajaba, hatralokve a nyelvet, gezcsomot nyomott,
arra pedig keresztben ceruza vastagsagu vasrudacskat fektetett. Utana ezt
az egeszet belefeszitette Vlagyimir szajaba, kipockolte, es igy
beszedkeptelenne tette az oroszt. Fel perc. Ugyanezt vegigcsinalta a novel
is annyi kulonbseggel, hogy ot feltette a kanapera. Ismeros volt az arca.
Igen, valoszinuleg a dosszieban latta. A londoni modell. O a baratno, de
nem
emlekezett a nevere, a nemzetisegere... Annyi minden fontosabbat kellett
elolvasnia a ketoras helikopterut alatt. Vlagyimir kozben felnyogott. Alig
hallhatoan, inkabb csak torokbol horgott, mert a gez hatrafele nyomta a
nyelvet, es azonnal rajott, hogy a vasrudacska minden egyes
beszedkiserletnel beljebb csuszik majd, es igy egyre kevesebb levegoje
marad. Aki az ilyen legios szajkotestol panikba esik, vagy eroszakoskodva
tovabbra is hangot akar kipreselni magabol, nos, az akar meg is fulladhat.
De ez az orosz okos ember lehet, gondolta Andre, mert az elso kiserlet
utan azonnal elhallgatott, rogton felfogta, hogy nincs eselye.
A no viszont nem tert magahoz. Pedig mar eltelt az ot perc. Andre az orajat
nezte, es aztan az orraba frocskolt. Ettol a no, mintha aramutes erte volna,

hatrarandult, aztan a fejet hirtelen gorcsosen elorehajtotta, felpattant a

szeme, es mint aki lazalombol ebred, sokkosan dobalni kezdte magat,
rangatozott es nyogve probalt hangot kipreselni magabol.
- Take it easy! - Nyugi, kiabalt ra Andre angolul, mert meg ha a no valoban
beszelt is magyarul, Andre nem akarta, hogy Vlagyimir elott kideruljon,
hogy o is. Kesobb nagy baj lehetne belole...
A no meg mindig rangatozott, lassan nem kap majd levegot, Andre a
kanapera szoritotta, es a ket vallanal fogva olyan melyre nyomta a parnak
koze, hogy Adrienn meg sem tudott mozdulni,
- Nyugi! - Szinte suttogva parancsolta angolul a fekete maszk es a sotet
szemuveg mogul. - Nyugi - ismetelte. - Meg fog fulladni, ha nem hagyja
abba. Nyugi, vegyen az orran levegot. Azzal felengedte a not a parnak
kozul. Levette rola a kezet.
1998. Budapest - Magyarorszag
Eloszor meg sem ijedt. Amikor a megfelemliteskent maga utan hullakat
hagyo orosz maffia egyetlen forintert akarta megvenni elete munkajat,
Budapest akkori egyik kedvenc talalkahelyet, a Parizs Brassene-t. Egy
forintert? Ez inkabb komolytalannak hangzott, semmint ijesztonek. Es
ebben Andrevel az uzlettarsa is egyetertett. Ugyhogy nem adtak, mert nem
hittek el, hogy ezt Magyarorszagon meg lehet csinalni.
Szilviaval viszont hosszu esteken at vitatkozott, mert Szilvia ki akart
szallni, o felt. - Oroszok, konyorgok, oroszok - hajtogatta Szilvia, es a
vegen mar azt is felajanlotta, hogy menjenek el Magyarorszagrol,
probaljak meg kulfoldon az eletet. Esetleg Franciaorszagban! Kulfoldon?
Hagyjak itt az eletuket, hagyjon itt Andre mindent, amit letrehozott? De
Szilvia ekkor mar ezt akarta. Neki ezt sugtak az osztonei. O otthon hagyta
volna a szuleit, a baratait, csak legyen ujra beke es nyugalom korulottuk.
Andre ne tegye kockara az eletuket, semmilyen ertelemben. De a ferfi nem
tudta elkepzelni, hogy baj lehet. Nem hallgatott a noi megerzesekre, nem
hallgatott Szilviara.
Aztan leegett az etterem, mert a tarsat, amikor egyik ejszaka egyedul zart,
az oroszok az asztalhoz kotoztek, es egy vasalot ategetve a hasan
felgyujtottak az egesz ettermet. De o meg ekkor sem kapcsolt, pedig
Szilvia egyik este mar sirva konyorgott, hogy hagyja az ettermet.
Elveszett, vege. Hogyan
adhatna fel, kerdezett akkor Andre vissza, miert hagyna, hogy csak igy

elvegyek? Hiszen az etterem az o egesz elete. Buntetlenul ezt megsem

lehet. - Mi vagyunk az eleted visszahangzott evekig a fuleben Szilvia
valasza. Davidka es en, nem az etterem. De o akkor meg hitt az
igazsagban, es elmondta a magyar rendoroknek, hogy ki tette. Barcsak ne
mondta volna.
Mert par nap mulva elment hozza a lakasukba egy nyomozo. Kopaszra
nyirt, sportkocsival furikazo magyar rendor, es elmondta neki, hogy
remenytelen a helyzet, nem fogjak elkapni a tetteseket. Felejtse el az
ugyet, felejtse el az ettermet, oruljon, hogy el. Mert a tarsa halala mar nem
is az o ettermukrol szolt, hanem a tobbiekerol. Uzenet volt a tobbi
budapesti etterem tulajdonosanak, akik majd csak most fognak egyforintos
ajanlatot kapni. Hogy ne akadekoskodjanak, ez az elet rendje a kilencvenes
evek Magyarorszagan. A tarsanak pechje volt, mert pont az o halalaval
uzentek. De ennyi, kesz, vege. Ugyhogy o - ha jot akar - most menjen el
szakacsnak egy nagy szallodaba, vagy vissza Franciaorszagba, vagy
tegyen, amit csak akar, de maradjon most mar vegre csendben.
De Andre nem maradt. Foleg miutan a biztosito sem fizetett, a tuzeset
tisztazatlan korulmenyeire es a gyujtogatasra hivatkozva. Ott allt ot ev
fustte valt munkajaval, nincstelenul, egy akkor mar hiszterikus Szilviaval
es a haromeves kisfiaval. - Meg fogsz oletni minket - kiabalta Szilvia
egyik este, amikor Andret az o Franciaorszagbol importalt igazsagerzete
nem hagyta nyugodni, es meg akarta beszelni vele, hogy mit tegyenek. De
ezt akkor mar valahogy nem tudtak. Talan mert az ovek jozan erzelem volt,
logikus kapcsolat, terv
szerint igazgatott csalad. Szerettek egymast persze, de sosem esz nelkuli
szerelemmel. Nekik abbol sosem jutott. Erre Andre utolag jott csak ra, a
legio maganyos evei alatt. Ok, ha vitatkoztak, nem az agyban vegeztek
olelkezve egy orgazmusban. A feszultseg kozottuk mindig csak napokig
tarto duzzogasban halt el. Elfelejtettek szep lassan.
Szilvia ekkor mar az o makacssagat okolta, hogy miert nem tudtak a
tarsaval okosak lenni. Adtak volna gyorsan el, ami csak mozdithato,
csinaltak volna belole penzt, aztan vihettek volna azt a rohadt ettermet az
oroszok. Igy beszelt Szilvia, a no, a montpellier-i tengerparti szerelem, aki
addigra mar megutalta a Parizs Brasserie-t. Felt tole, elege lett, es vissza
akarta kapni Andret. A laza francia sracot, aki par evvel korabban meg nem
volt ennyire preciz, maximalista es ambiciozus. Es ennyire harcos, duhvel
teli sem! Aki el tudott volna engedni dolgokat. Vagy legalabbis Szilvia erre
emlekezett, mert igy szeretett volna emlekezni.

Es igaza volt, mert Andre az evek alatt tenyleg megvaltozott. A siker tette
ilyenne. Egyre tobb orat toltott tavol az otthonatol, az etteremben, sikerei
helyszinen, mert egyre tobb mindent ert el, es ez melyen, a lelkeben
igazolta a munkat, a tanulast es a szorgalmas elet ertelmet. Ezt nem ertette
Szilvia, mert talan nem volt eleg bolcs vagy csak oreg hozza, Andre pedig
keptelen volt szavakba onteni, o csak meg akart felelni mindenhol,
Szilvianak, Davidkanak es az etteremnek is. Es kozben felborultak az
aranyok, de hat a negyvenevnyi szocializmus utan epp mindent ujraepito
es elolrol kezdo Magyarorszagon kinel nem borultak fel az aranyok
akkoriban...
Andre a semmibol ejszakakba nyuloan epitette az almat, a
francia pastetomoktol illatozo birodalmat. Ahol parizsi moziplakatok
logtak a falon, anizslikort ittak a vendegek, a friss osztriga pedig ugy
erkezett a Rivierarol, Mentonbol, hogy hoztak melle vadon termo, dudoros
heju provence-i citromot is. A szocializmusbol epphogy csak
feltapaszkodott Magyarorszagon.
Ugyhogy Andre vegul megsem hagyta magat. Elment a sportkocsis rendor
fonokehez, panaszt tett, es nyomozast kovetelt, bizonyitekot, hogy neki
ehhez nem volt koze, hogy igenis fizessen a biztosito. Vissza akarta kapni
az eletet, az almat, mert nem volt kepes lemondani rola.
A forendor persze mindent elozekenyen leirt, es azt igerte, hogy
jelentkezik. Andre megnyugodva tavozott, de a liftajtoban eszebe jutott
meg valami, es visszament. A nyomozo ajtaja resnyire nyitva maradt, igy
aztan Andre meghallotta, ahogy a rendor oroszul beszel. Oroszul...
Nem ertette, mirol van szo, de hallotta a sajat nevet es az etteremet. Nem
nyitott be ujra. Hazament inkabb, de Szilvia addigra mar nem volt sehol.
Es a kisfia, Davidka sem. Csak egy geppel es magyarul irt level, hogy
most o kovetkezik. Mert lathatoan nincs benne tisztelet az orosz ero irant.
Az orosz ero irant?
Es azota nem volt csaladja. Soha tobbe. Igy ert veget, ilyen egyszeruen,
ilyen csendben. Ejszakankent meg evek mulva is folriadt a zajra. Almaban
ujra meghallotta, ahogy akkor a kulccsal nyitotta a zarat, ahogy belepett az
ures es veres budapesti lakasba...

Bordeaux - Franciaorszag
Andre most odaguggolt Vlagyimir melle. - Ert franciaul? - kerdezte tole. Bolintson, ha igen! Vlagyimir meg sem mozdult. - Angolul akar beszelni?
- kerdezte most Andre, es ujra hozzatette: - Bolintson, ha igen! Vlagyimir
bolintott. - Nem leszek sokaig itt, ugyhogy semmi felre beszeles, semmi
trukk! - szolt most mar angolul Andre, mikozben elohuzta fureszelu,
deszantos keset a tokjabol. Vlagyimir dermedten nezte. Majdnem pont
olyan kes volt, mint amilyennel Bulakin fejet vagtak le Liberiaban. A kes
hullamos, reces fureszelet Andre odatartotta az orosz ferfi szeme ele.
Egeszen kozel, par centire. A hegyet Vlagyimir bal szeme fele kozelitette.
Amikor mar majdnem hozzaert a szemgolyohoz, akkor felrehuzta a kest,
es a ferfi orrnyergere tette. Onnan elkezdte huzni a hegyet lefele, vegig az
orron, a felpeckelt szajon, enyhen belevagott a borbe, aztan kovette az all
vonalat, ment kicsit lejjebb, es aztan megallt. Korulbelul ott, ahol Bulakint
nyakon szurtak. - Tudja, hogy hol vannak az Irannak szant raketak?
Bolintson, ha igen! utasitotta nagyon halkan Andre. Vlagyimir laba
remegett, bolintott. - Szomaliaban vannak meg? Vlagyimir rettego
szemebe ettol a kerdestol most ujabb felho koltozott. Ez az informacio,
hogy Szomalia, vilagossa tette szamara, hogy akarki legyen is ez a ferfi,
nagyon sokat tud. Ezert a kerdes igazabol nem is kerdes volt, hanem
inkabb
csak uzenet, hogy megertse, kivel is all o most szemben. Bolintott. - Meg
tudja adni a raketak pontos helyet, hogy most hol vannak? - kerdezte
Andre, de Vlagyimir nem mozdult. Nem bolintott, de nem is ingatta a
fejet. Andre azonnal latta, hogy megerkeztek az elagazashoz. Minden, amit
mostantol kepes lesz megtudni, minden egyes apro reszlet uj informacio
lesz! Es hat pont ezekert kellett ma este idejonnie. - A mozdulatlansagot
olyba veszem, hogy bolintott - suttogta Andre az orosz ferfi fulebe,
mikozben kicsit lenyomta a kest, es megvagta Vlagyimir nyakan a bort. Most elmegyek, es megolom a not, hogy komolyan vegyel, Vlagyimir valtott hangnemet Andre aztan visszajovok, kiveszek mindent a szadbol,
hogy beszelni tudj. Ha nem felelsz vagy hazudsz, akkor teged is megollek!
Amikor a teged" szot kiejtette, ujra megnyomta a kest, aztan felrehuzta,
hogy a par centis vagasbol folyni kezdjen a ver. Vlagyimir erezte lefele
csurogni a nyakan a meleg, vekonyka patakot, de a fekete alarcos hirtelen
es durvan az oldalara lokte. Igy most azt latta, hogy Adriennhez megy, es
kiveszi a no szajabol a vaspockot, aztan a gezt is. Latta, hogy Andrienn
hirtelen, mintha fulladasbol terne vissza, hevesen levego utan kapkod.

Latta a halalfelelmet a szemeben, mert tekintetuk egy pillanatra talalkozott.

Adrienn, bar most szabad volt a szaja, es kiabalhatott volna, meg sem
szolalt. KIABALJ! ORDITS! szuggeralta Vlagyimir, de Adrienn csak
halkan sirdogalt, mint aki nem is tudja, mi tortenik vele, miert, hol es
hogyan. A fekete ruhas ferfi hatulrol benyult Adrienn hona ala, es a sapadt,
alelt not, mint egy rongybabat, behuzta a furdoszobaajton. Adrienn most mar egyre hangosabban zokogott. A ferfi
pisztolyt vett elo hangtompitoval, ezt meg jol latta Vlagyimir, aztan a
foldre lokte Adriennt. Vagy inkabb csak ejtette. Nooooo" - vegyult a
konyorgo Neeeee! szo angolul Adrienn hiszterikus sirasaba, de Vlagyimir
a foldon fekve most mar nem latott semmit. Kitakart mindent a
furdoszobaajto, de talan jobb is volt nem latni semmit.
A pisztoly halk durranasat siri csend kovette. Megallt az ido. Vlagyimirt
elontotte a gyomrabol szertesugarzo gorcsos felelem. Meg soha nem erzett
ilyet. Meg soha. Ez megolte Adriennt. Teltek a masodpercek. Vlagyimir
rettegve varta, hogy visszaterjen hozza a halal. De meg mindig nem jott.
Telt az ido, telt csendben, ugy tunt, mintha lassulna minden... es akkor
hirtelen ujra meglatta a ferfit a furdoszobaajtoban, a pisztoly ott volt a
kezeben, az arcan fekete maszk, sotet szemuveg, az oldalan kesek,
fegyverek, injekciok. Ezt a borzalmat mar nem birta tovabb... Meg fogok
halni - gondolta Vlagyimir.
Konyortelennek latszani vallataskor az idegenlegiosok ezt: a szabalyt
kovettek. Nem feltetlenul fajdalmat okozni, mert az orosz technika, es nem
is a lelket gyotorni, mert az amerikai. Afganisztan tele volt a szovjet
haboruban megrokkantakkal es olyan ferfiakkal, akiknek a homlokan mely
horpadas jelezte, hogy valamikor orosz kommandosok furogepet nyomtak
a fejukhoz.
A meztelenul nyakorvon tartott es kutyamodra negykezlab setaltatott, sajat
szekletukkel megetetett irakiak fotoit pedig az egesz vilag lathatta, hiszen
ezeket a kepeket maguk az amerikaiak publikaltak, par evvel ezelott.
Nem, a franciak nem voltak sem kegyetlen oroszok, sem
lelketlen amerikaiak. Ok konyortelenek voltak. Andre ezert most leterdelt
Vlagyimir moge, es az orosz ferfi fejet a terdere fektette. Az injekcios tut
ijeszto modon, ugy vette elo az ovebol, hogy lassan elhuzta Vlagyimir
szeme elott. Hagyta es akarta, hogy a milliardos lassa a fecskendobe toltott
halvanysarga, atlatszo folyadekot. Aztan hatulrol, kozepen, a csigolyaknal
precizen a nyakahoz illesztette a tu veget. A hideg, hegyes erintestol

Vlagyimir ugy randult Ossze, mintha csak aramutes erte volna. Probalta a
fejet hatrafesziteni, onkentelenul is elhuzni a nyakat a tutol, kozben pedig
keresni az alarcos, szemuveges tamado eltakart arcat. De csak a hangjat
hallotta, a suttogo, halk hangot. - Semmi ostobasag - mondta Andre
egyetlen rossz mozdulat, egyetlen hangos szo, egyetlen hazug mondat, es a
tut a nyakadba szurom. Gyorsan hat, ez az egyetlen jo hirem, Vlagyimir.
Eszre se veszed majd, hogy meghalsz. Andre az orosz ferfi szajabol most a
bal kezevel kivette a vasrudacskat es a beletomott gezt. Kozben pedig a
jobb kezevel mindvegig a nyakhoz erintve tartotta a tu hegyet. Vlagyimir
laba remegni kezdett, mintha csak finoman aramot vezettek volna a
testebe. Nem tudott uralkodni a vegtagjain. A felelem, a retteges
idegreakcioja volt ez, amit Andre mar jol ismert. Ha valaki ilyen gyorsan
es ennyire hirtelen, de tiszta tudattal jut el a halal kozelebe, akkor mindig
ez tortenik. A magas epuletekbol kilokott es a melysegbe zuhano emberek
elik meg igy a halaluk elotti utolso masodperceket. Aztan hirtelen,
egyetlen pillanat alatt a hideg is elonti oket. A melyhutott rettenet"
mondjak errol a jelensegrol a legiosok. Ezt kell eloidezni, mert ez annyira
konyortelenul ijeszto, hogy a halalba zuhanok kozul sokan ebbe mar eses
kozben
belehalnak. A kozelgo, elkerulhetetlen halal tudataba... Szabalyos
szivroham. Az agy ilyenkor pergetni kezdi az elet surun osszevagott
kepeit, pereg, pereg a film, es a becsapodas mar nem is faj...
Vlagyimir most hirtelen nagyon fazott. A laba mintha csak
kontrollalhatatlan idegen testresz lenne - egyre jobban remegett, es a
fulebe nagyon tavolrol, szinte egy masik szobabol erkezo a hang azt
kerdezte, hogy pontosan hol vannak a raketak. Szomaliaban, igen, de
pontosan hol?
- Elviszik oket... elviszik... Vlagyimir a hangjaval kuszkodott.
elviszik Szudanba. - Ott hova? erkezett azonnal az ujabb, gyors kerdes.
- Meroeba, a piramisokhoz. Vlagyimir zsibbadt szajabol most akadozas
nelkul jott a szo. De nem tudom, hogy pontosan melyik piramis ala
rejtik el.
- Es hogyan kerul oda? - suttogta a kerdest hidegen es kimerten Andre, a tu
hegyet kozben benyomva az orosz ferfi bore ala. Annak ettol hirtelen
mozdulatlanna valt a laba, megszunt a remeges.
- Nem akarok megha... meg... - probalt beszelni Vlagyimir, de a zokogastol
razkodni kezdett a feje, es keptelen volt befejezni a konyorgo mondatot.

Andre megragadta a hajat, es a fejet durvan visszarantotta a tuhoz.

- Hogy kerul oda? ismetelte meg a kerdest halkan, hatarozottan, es
kozben probalta maga ele kepzelni Afrika terkepet. Meroe a szudani
fovarostol, Kartumtol eszakra fekszik, talan ketszaz kilometerre, igy
emlekezett, de nem volt biztos benne. Mogadishu viszont, ahol a PMU2esek a faszallito hajoval kikotottek Szomaliaban, legalabb ketezer
kilometerre lehet onnan. Madrid-Budapest tavolsag. Az azert
nem keves, foleg Afrikaban. Erre gondolt Andre, amikor Vlagyimir a
zokogast vegre abbahagyva ujra beszelni kezdett. - Etiopian, az
elefantparkokon keresztul viszik a Kek-Nilusig, onnan pedig fel, egeszen
Kartumig. Vlagyimir ezt megint folyamatosan mondta, mintha az
elobbi panikroham nem is lett volna.
- Sokan? Andre kerdesei eloirasszeruen rovidek voltak, es mindig
azonnal es hatarozottan kovettek az elozo valaszt. Nyomas alatt tartotta az
orosz ferfit, mert ha lazit a feszultsegen, akkor Vlagyimir osszeroppan es
hasznalhatatlanna valik. Ez volt a konyortelenseg latszata mellett a masik
vallatasi alapszabaly. Preseim, nyomni, nem hagyva idot a gondolkodasra.
- Voroskeresztes karavan, talan harom-negy teherauto. - Vlagyimir most
mar erezhetoen semmit sem akart elhallgatni, tisztan es erthetoen felelt,
talan tul nyugodtan is. Az ijedtsegtol szinte kabult komaba esett.
De aztan megis, barmennyire szeretett volna valaszolni es igy eletben
maradni, ezek utan mar semmi masra nem tudott felelni. Nem tudta, hogy
mikor er oda a szallitmany, nem tudta, hogy hajon megy-e a Kek-Niluson,
es nem tudta harom egymas utani kerdes ellenere sem, hogy a meroei
piramisoknal pontosan hova rejtik majd a fegyvereket. Az egeszet Bulakin
szervezte, o csak arra adott utasitast, hogy a szallitmanyt rejtsek el, taroljak
es orizzek. Iranba ne jusson el, mert tole ezt kerte az orosz titkosszolgalat
parancsnoka. Ennyit tud, semmi mast.
Vlagyimir ugy tunt - tobbe mar nem hasznalhato. Nincs mar semmi,
amit elarulhatna. Ugyhogy Andre melyen a csigolyak fele szurta a tut, es
egyetlen hatarozott mozdulattal
belenyomta az orosz ferfiba a halvanysarga natrium-pentotal oldatot.
Vlagyimir erotlenul randult meg egyet, de aztan a fejeben, mint a magasrol
kilokott emberek agyaban, neki is peregni kezdett a film, az o elete, es par
masodperc mulva ott fekudt mozdulatlan merevsegben a perzsaszonyegen.
A lila furdoszobako szinte kitorte Adrienn csuklojat, amikor ot perccel

korabban a maszkos, fekete ferfi a kad elott a foldre ejtette. Adrienn nem
ertette, hogy mi tortenik, es szinte tudatalatti vedekezesbol megint es ujra
csak azt kepzelte, hogy ez egy alom.
- Ha csendben maradsz, tuleled - suttogta ekkor egy alomszeru, mely
ferfihang. Ha csendben maradsz, tuleled, ezt mondta neki a hang az
almaban magyarul, es aztan ez a ferfi, ez a fekete ruhas, maszkos,
szemuveges, ez ratette a kezet a szajara. Raszoritotta a kezet, es a feje
melle tartva a pisztolyt elsutotte. Nem ebredt fel ra, Adrienn azt erezte,
hogy az alom folytatodik, hiszen nem is volt olyan hangos ez a fegyver.
Persze az almokban elsutott fegyverek biztosan halkan sulnek el. - Maradj
csondben - suttogta ujra magyarul ez a megnyugtato hang. Igen, olyan
megnyugtato, eros hang ez, ami most hozza beszel, ilyen nincs is az igazi,
valo eletben. Es ekkor a fekete maszkos ferfi levette a sotet szemuveget.
Az o szajan tartotta meg mindig szorosan a kezet, olyan erosen, hogy
Adrienn mozditani sem tudta a fejet. Es nezte ot... Egeszen kozeirol, par
centirol fole hajolt, es a fekete maszkba vagott ket lyukbol szinte atdofte a
tekintetevel. Mely, barna, vibralo szem.
Adrienn szive hangosan dobogott. A szem sugarozta a nyugalmat, most
nem volt semmilyen hang, csak csend, es ez a mely, szuggeralo tekintet.
Csak ez
volt... Azt mondta a barna szempar, hogy nyugalom, hogy nem akarlak
bantani, hogy ne felj. Neman beszelgettek ok ketten a szemukkel, a ferfi es
Adrienn. Majdnem elajult.
- Maradj csendben sugta a fulebe a maszkos ferfi, erezte a leheletet, es
igen, magyarul beszel hozza, magyarul, itt, ebben az eletben, itt, ebben a
bordeaux-i kastelyszobaban. - Tul fogod elni, csak maradj itt csendben
mondta neki a ferfi, es nezte meg melyen, par masodpercig, aztan felallt.
Adrienn meg sem mozdult, szeme, mintha magnes vonzana, kovette az
ajtoig a barna tekintetet. Elfelejtett levegot venni, de aztan lassan, halkan
megis megtoltotte a tudejet. A lukteto verzubogas az ereiben ennek
ellenere nem lassult, a dobogas most mar majdnem szetvetette a szivet,
Adrienn megsem akarta elengedni a ferfi szemet. Felek, ezt mondta neki
Adrienn a tekintetevel, de ekkor a ferfi bar ugy tunt, hogy erti Adriennt
- megis felvette a szemuveget, es kilepett a furdoszobaajton, vissza
Vlagyimirhoz.
Adrienn pedig ott maradt a kovon hatrakotozott kezzel, es amikor a
kovetkezo percekben ujra es ujra erre a tekintetre es erre a fel percre

gondok, akkor nem merte bevallani maganak, mert hiszen ez nem Lehet o,
hogy ami tortent, az felizgatta.
Sorsszeruen es vegletesen... Adrienn a furdoszobakovon fekve
vegighallgatta Vlagyimir siro, konyorgo vallomasat. De nem ertett belole
sokat, mert Vlagyimir neha olyan halkan beszelt, hogy nem jutott el
Adriennhez a hang. A maszkos ferfira gondolt, a tekintetere, szinte
elfelejtve mindent, ami elotte tortent. Csak a mely, barna, megnyugtato
szempar jart a fejeben, es az az izgalom,
amit meg most, percek mulva is erzett. Testi izgalmat. .. igen... es kozben
tokeletes biztonsagot is. Felkavarodott minden. Szaguldott vele az elet...
Es ekkor hirtelen csend lett. Kint, a szobaban Vlagyimir hirtelen
elhallgatott, es a barna szem gazdaja sem kerdezett tobbet. Csend es csend.
Aztan lepesek hangja, es a magyarul beszelo ferfi megjelent az ajtoban, de
nem latta a szemet, mert most rajta volt a szemuveg.
A kalandregenyekkel es a kemfilmekkel ellentetben a valosagban nem
leteznek vallatoszerumok". Meg sehol a vilagon nem sikerult olyan
kemiai anyagot eloallitani, amit emberekbe juttatva azok mindent tisztan
es erthetoen bevallananak.
A Vlagyimirba injekciozott halvanysarga natrium-pentotal oldat
igazsagszerum" volt. Olyan vegyulet, amely par perc eszmeletvesztest
okoz, utana pedig olyan kabult allapotot, amelyben a hagyomanyos
vallatason ateso szemely, jelen esetben Vlagyimir, rovid igen-nem
valaszokat adva szinte szazszazalekos biztonsaggal bevallja, hogy a
vallatas soran igazat mondott-e vagy sem. Ennyit tud a natrium-pentotal es
nem tobbet.
Andrenak harom percet kellett varnia, amig a halvanysarga vegyulet az
ajulasbol kabult allapotba hozza Vlagyimirt. Nem kellett volna
visszamennie a furdoszobaba, de valami ellenallhatatlanul vonzotta oda.
A no a kovon, ahogy a levegot vette... A szinte edes lehelete. Ahogy a teste
puhan, kiszolgaltatva fekudt, hatrakotozott kezzel, megis batran belenezett
Andre szemebe. Szinte belelatott... Gyonyoru volt persze, az ajka, a szeme,
a bore, de Andre nem ezt vette eszre. Amikor folehajolva a fulebe sugta,
hogy maradjon csendben, akkor olyan volt, mintha a no a tekintetevel
atolelne. Andre nem emlekezett arra, pedig most megprobalt
visszagondolni ra, hogy erzett-e valaha is ekkora kisertest. Igen, ez a
helyes szo. Kisertes...

Szilviaval ilyen soha nem tortent. Szilviat mindig is csak az eszevel"

szerette, tudatosan valasztotta. Es a tragediajuk utani onsanyargato
evekben, a legioban eltoltott idoszakban Andre emiatt onmagat hibaztatta.
Mert ha Szilvia nem csak lassan es fokozatosan valt volna a tarsava, ha a
baj idejen elo tudott volna kaparni valahonnan melyrol egy kapcsot", az
egykori megmagyarazhatatlan kisertes emleket, a testi es lelki kemiat,
akkor talan minden maskepp alakul...
Ez a no viszont most esszerutlenul es megmagyarazhatatlanul izgalmas. Es
ez egyetlen pillantasbol kiderult. Andre nem ertette, hogy ez mikent
derulhet ki egyetlen osszenezesbol, egyeden tekintetbol, hogy miert megy
most vissza hozza... Andre gepiesen tette a dolgat, tudat alatt szamolta az
idot, tudta, hogy Vlagyimirral meg nem vegzett, a fejeben, a gondolataiban
ott volt a lebego helikopter, a het kilometeres magassag, figyelte a sotet
szemuveg minimonitorjaiban a szalont es a lepcsofordulot, iranyitott,
kezben tartott mindent, de valami megsem volt rendben.
Ki ez? Ki ez a magyar no, aki par masodperc alatt az akcio
kiszamithatatlan elemeve valt, akire nem lehetett felkeszulni, - Hogy
hivnak? kerdezte tole Andre a furdoszobaajtoban ugy allva, hogy
kozben szemmel tartotta a mozdulatlan orosz ferfit.
- Adrienn nezett most is a szemebe a no -, es nem bannam, ha
elengednel. Faj a csuklom. Ezt lagyan es konnyeden mondta, szinte
csak mellekesen. Semmi
szemrehanyas es felelem nem volt a hangjaban, pedig hat omiatta fajt a
keze. Andre rapillantott Vlagyimirra, es latva, hogy az orosz meg mindig
ernyedten fekszik a szonyegen, gyorsan odalepett a nohoz. Karjaval
benyult Adrienn hata ala. Az esestol felcsuszott bluz elenel Osszeert a
boruk, de csak egyetlen pillanatra. A no erezte, ahogy a hatahoz simulo
karban megfeszulnek az izmok, de erezte a gyenged emelest es forditast is,
ahogy a ferfi levette a sulyt a fajdalomtol nyilallo csuklojarol.
- Varj mondta ekkor Andre, es hirtelen nem mozdult tovabb, szinte
megmerevedett, bar meg mindig a karjan tartotta Adrienn testet. A
szemuveg jobb oldali minimonitorjat figyelte. A szalonon ezusttalcaval a
kezeben, fekete szoknyaruhaban, derekan feher kotennyel fiatal szobalany
vagott keresztul. Teaskanna es cseszek voltak a talcan, amit a bal kezebe
vett, ugyesen es gyakorlottan egyensulyozva, mert a masik kezevel most
kinyitotta a toronyszobaba vezeto lepcso ajtajat. - Jonnek, teat hoznak mondta halkan, szinte sugva Andre, de Adrienn ezt nem ertette. Kik

hoznak teat? Es ha igen, es tenyleg jon valaki, akkor ezt ez a ferfi most
honnan tudja?
De ekkor mar kopogtak is a haloszobaajton. Felelmetes. Ezt gondolta
Adrienn. Felelmetes, ez a ferfi felelmetes. Honnan tudta? De nem mozdult,
mert a ferfi sem mozdult. Az izmos kar, mintha o csak konnyu parna lenne,
a levegoben tartotta, es kozben csendben vette a levegot, ugyhogy Adrienn
is csendben maradt.
Ujabb kopogas, most mar eroteljesebb. - Monsieur Kovaljov - mondta a
szobalany, es vart. Aztan ujra kopogott. Andre nem latta, hogy a feher
kotenyes no most pontosan mit csinal, mert a masodik kamera, aminek a
kepet
a szemuveg bal oldali minimonitorja mutatta, az a kamera a diszkard
markolataba illesztve nem az ajtora, hanem lefele nezett az ivben
kanyarodo lepcsore. Par masodperccel ezelott meg abban latta felfele jonni
a szobalanyt, de mostanra mar kilepett a kepbol. - Valami baj van? kerdezte franciaul az ajto elott allva a lany.
- Nem fog benyitni, tilos neki sugta Adrienn olyan halkan, ahogy csak
tudta. A ferfi lenezett ra, es mintha a maszk mogul ramosolygott volna. Elmegy - szolalt meg par masodperc mulva Andre, amikor a bal
monitorban meglatta a lepcson a teastalcaval lefele egyensulyozo lanyt ~
nincs sok idonk. Azzal befejezte a reg abbahagyott mozdulatot, az
oldalara fektetve Adriennt, hogy a suly ne nyomja tovabb a no csuklojat. Adrienn nezett ra a szemuveg mogul a ferfi nem engedhetlek ki es nem
oldhatlak el. Vlagyimir a te baratod, es eletveszelyes.
Adrienn ezen elmosolyodott. A barna szem fekete gazdaja azt mondja neki,
hogy Vlagyimir a veszelyes. Ez jo... - Ugy kell itt hagynom teged, hogy
mindenki azt higgye majd, veszelyben voltal. Elkabitva. Hogy nem
hallottad, amiket Vlagyimir nekem mondott, mert ha ez kiderulne, akkor
bajban lennel. Csak igy elheted tul! - Kis szunetet tartott, hogy ezzel sulyt
adjon az utolso mondatnak, de aztan folytatta: - Es az sem derulhet ki,
hogy mi magyarul beszeltunk! Erted, ugye? - kerdezte Andre, de Adrienn
persze semmit sem ertett. Bolintott, de csak automatikusan, mert azt
gondolta, hogy ha ez a ferfi most azt varja tole, hogy o ertse, ami korulotte
tortenik, akkor erteni fogja. Egyszer majd biztosan.
A haloszobaban kozben Vlagyimir felnyogott. Aztan hallhatoan elhanyta
magat. Oklendezett, Andre pedig azonnal felallt, es
otthagyta Adriennt. A szobalany fel nem foghatta, hogy mi tortenhetett.

Hiszen Kovaljov ur szemelyesen kerte tole, hogy negyed oraval Adrienn

erkezese utan hozzon nekik teat. Es o most vitt is. Megsem engedtek be. A
testorseg parancsnoka, Kovaljov ur unokatestvere, valoszinuleg az ilyen
esetekre celzott, amikor szinte naponta elmondta nekik, az egesz
szemelyzetnek, hogy azonnal jelentsek, ha valami rendelleneset
tapasztalnak. Barmilyen aprosagot, ami meglepi oket, mert maskor nem
ugy szokott lenni. Ugyhogy visszaterve a konyhaba a szobalany tarcsazta a
ketszaz meterre fekvo uradalmi epuletet, a csecsen testorseg bazisat.
Egyszeru szavakat hasznalva probalta elmagyarazni a vonal tuloldalan
szuszogo borzaszto akcentusu, kopasz es allandoan borostas arcu orosz
ferfinak, hogy nem engedtek be a haloszobaba, ahonnan semmilyen hang
nem szurodott ki, pedig Kovaljov ur korabban szemelyesen kerte a teat.
Szergej Szimjonov, a testorseget iranyito unokatestver azonnal reagalt. Negyes frekvencia - kiabalt hangosan, az orseg pedig rogton magahoz
vette a fegyvereit, es mindenki bedugta az ovre csatolt adovevo
fulhallgatojat. Vlagyimir unokatestvere oldalrol, fedezekbol lesett ki az
ajton, aztan pedig lenduletesen atvagott az udvaron a hazhoz, ahova csak o
mehetett be. Afganisztanban szokott ra erre az ovatossagra, hogy az
ajtokon igy lepjen ki vagy be. Mindig csak azutan, hogy az ajtofelfa moge
bujva fel szemmel mar kilesett. Es tiszta a terep. Meg a fuggonyt is igy
huzta el, mindig fedezekbol, meg most, evtizedekkel az afgan haboru
utan is, itt, Franciaorszagban. Szergej soha nem allt ajto vagy ablakuveg
ele, mert epp eleg katonat latott igy meghalni. Andre kozben lepesrol
lepesre haladt az igen-nem kerdesekkel. Vlagyimir arcara raszaradt a sajat
hanyadeka, de Andrenak esze agaban sem volt letorolni. A hajanal fogva
tartotta az orosz ferfi fejet, aki mintha alvajaro lenne, behunyt szemmel,
kokadtan motyogott maga ele. - Tudod, mikor erkezik Szudanba a
szallitmany? - Epp ennel az ellenorzo kerdesnel tartottak, amikor Andre a
jobb oldali minimonitorban meglatta a hozza hasonloan fekete ruhat viselo
katonat. Rovid, lefureszelt csovu geppisztoly volt a kezeben, es a
szobalany ott loholt mellette, keresztul a szalonon. Kerulgettek az
aranykarfas foteleket, es most odaertek az ajtohoz. - Nyet erositette
meg Vlagyimir oroszul a sajat korabbi valaszat, nem, nem tudja, mikor
erkezik a szallitmany, A katona felrelokte a szobalanyt, karlengetesebol az
latszott, hogy elzavarja. Nem az ajto elott allt meg, hanem mellette, a fal
fedezekeben. Profi - Andre tudta rola rogton, A monitorban latta a katonat,
szamolt es kalkulalt, hogy ha az elso ajton ilyen ovatosan jon at, akkor
neki itt fenn meg mennyi ideje maradt. A geppisztolyos az ajtot epp most
nyitotta ki, fedezekbol, az ajtofelfa mogul nyomva le a kilincset. Andre

ugy szamolta, hogy van meg 30 masodperce, Vlagyimirral mindjart a

kerdesek vegere er, a furdoben ott fekszik Adrienn, es meg nincs ujra
elkabitva, pedig ot csak igy mentheti meg, es a helikopter, hivnia kell a
helikoptert... A katona kozben jott felfele a lepcson, ugyhogy most mar a
masik szemuvegmonitor mutatta ot.
Andre a zsebebol kivette a hokeresot es az ovebol a radiojeladot. A
geppisztolyos katona ellepett a diszkard elott, innentol Andre mar nem
lathatta egyik minimonitorjaban sem. Elengedte Vlagyimir hajat, szinte
leejtette a foldre a fejet, es a jeladoval elkuldte a segelyhivast a
helikopternek, mentes" koddal.
A katona kozben kint az ajto melle allt, a hokereso pontosan mutatta. Nem
lepett be az ajto ele, ugyhogy nem az elektromos spray alatt volt. Kicsit
mellette. Andre zsebeben megrezgett a jelado, a helikopter elindult lefele.
A mentesi kod lapos, felszini megkozelitest jelent, oldalrol jon majd
szorosan az erdo felett, kozvetlenul a teto magassagaban, igy kikeruli a
kastelybirtok fole lott radarernyot. Csak az utolso pillanatban vehetik
eszre, de akkor mar ugyis hallani fogjak...
- Vlagy, tu da? Vszjo v parjadke? - kerdezett valamit az ajtofelfa moge
bujva hangosan es oroszul a geppisztolyos katona, de Andre nem ertett
oroszul, ugyhogy most veszelyesen elvesztette a fonalat.
- Nyet motyogta erre szinte automatikusan es kaban Vlagyimir. Halkan,
de azert hallhatoan. Es Andre nem tudta, mirol beszelnek. A hokereso azt
mutatta, hogy a katona most kicsit oldalt lepett, majdnem az ajto ele.
Segitseg kell neki, vagyis el fog menni, ezt gondolta Andre, ezert azonnal
megnyomta a jelado masik gombjat. Mert a katona nem mehetett innen
el... A szintetikus carfentanil-keverek az ajto fole erositett dionyi meretu
spray-bol halk zizzenessel lovellt szet. Szergej Szimjonov onkentelenul is
felnezett a hang iranyaba, es igy az otven centi tavolsagbol erkezo ezernyi
apro cseppbol tobb
szaz kozvetlenul a szemebe jutott. Egy pillanatra szinte meg erezte is a
csipest a szemeben, de a gyilkos mereg olyan erovel olte meg az
idegrendszeret, hogy a fajdalom uzenete, mire eljutott volna az agyaba,
tulajdonkeppen mar el is veszett.
Az afgan haboru hose ott halt meg, ahol sosem akart. Egy ajto elott...
Andre hallotta a huppanast, a geppisztoly femes utodeset a hideg
kolepcson, latta az eltuno hokepet, es aztan a minimonitorban
megpillantotta a katonat. A kanyar megallitotta a roskadozva hempergo

holttestet. Most ott fekudt a diszkard alatt, fejjel lefele, hason, hatragorbult
labbal, mint egy szerencsetlen, elhajitott rongybaba.
Legfeljebb egyetlen perce maradt. A testorseg mar biztosan indul, mar
szedik ossze a fegyvereiket. Ketszaz meterre vannak. Andre zsebebol
kozben a helikopter fele tovabbra is pittyegve mentek a helyzetjelek.
- Titkolsz meg valamit? kerdezte az utolsot Vlagyimirtol, ujabb nyet"re szamitva. De Vlagyimir most igennel felelt... - Da - mondta oroszul, es
ezen most Andrenak gondolkodnia kellett. Titkol?
Otven masodperc... Berohant a furdoszobaba. Ott fekudt ez a gyonyoru no,
most megint ijedtseggel a szemeben, mert a hangok, a zurzavar, es a
rohanas biztosan ujra megijesztettek. Andre egeszen kozel hajolt hozza
ugy, mint legeloszor, hogy erezze a leheletet. Levette a szemuveget, es par
pillanatig usztak egymas tekinteteben. Negyven masodperc.
- Vigyazz magadra, Adrienn - mondta halkan, megnyugtatoan Andre, es
mikozben kimondta a lany nevet, eszrevetlenul, mert a szemebe nezve
magneskent vonzotta el a figyelmet, nyakon szurta egy szufentanil
tulovedek hegyevel.
Harminc masodperc... Most mar nemcsak a szajaba, hanem a biztonsag
kedveert Adrienn orraba is frocskolte az antiszerumot, a naloxone-t, mert
ezuttal o nem lesz itt, amikor a no visszaebred" az eletbe. Egyedul kell
majd magahoz ternie. Husz masodperc. Otthagyta Adriennt, es indult. Ki a
furdobol, keresztul a haloszoban, az ablak fele. Kinyitotta es
mozdulatlanul figyelt. Csend volt, a testorseget meg nem hallotta, talan
meg el sem indultak, vagy csak nagyon csendben keritik be a tornyot.
Kozben vegre meghallotta a helikopter tavoli zajat. A zsebebol pittyegve
tovabbra is mentek a jelek. Tiz masodperc. - Mi titkolsz, Vlagyimir? kiabalt ra az ablakbol angolul a szonyegen a sajat hanyasaban fekvo orosz
milliardosra. Egyre hangosabb volt a rotor zaja... - Oruzsije... booom...
csemodan... va Ven... jagy... v... griji - motyogott valamit oroszul kabult
lassusaggal, de Andre szamara erthetetlen nyelven Vlagyimir. Andre
fellepett az ablakkeretre, meg emlekezett a kooroszlan fogaira, felnyult a
sotetben, es mar huzta is magat a teto fele. A helikopter most mar
duborogve kozeledett, a csillagok fenye derengve mutatta az utjat, ahogy a
fak folott tiz meterrel a kastely fele soport. Mint egy tornado, ugy csavarta
a novenyeket. Ebben a pillanatban varatlanul es hirtelen hatalmas feny
robbant a tajra, oriasi kattanassal lampak tucatjai kezdtek fenyarban
usztatni a kastelyt. Minden iranybol jott a reflektorfeny, szinte elvakitotta

Andret. De kozben segitett is neki, mert a helikopterbol kiengedett

kotelletrat igy tokeletesen es elesen latta, rogton es konnyeden tudta
elkapni. Aztan megfeszultek az izmok, mert Andre mar tudta, hogy meg
egyetlen masodperc, es a vasgep elkepeszto erovel kirantja ot a kastely
folul.
A pilota, amikor szemebe vert a reflektorozon, hirtelen meglatta az
uradalmi epulet felol szalado apro fekete alakokat. - Megvan, mehetsz!
kiabaltak par masodperc mulva neki a nyitott, eltolt helikopterajtobol
lefele nezo felderitok, amikor Andre elkapta a kotelletrat. A pilota csak par
metert emelte meg a gepet, es eles, majdnem kilencven- fokos kanyart vett.
Andre pedig a kotel vegen, mintha csak egy orult vidamparki korhintara
szallt volna fel, megpordult egeszen vizszintesig, majdnem a helikopter
magassagaba, kozben a teste alatt par meterrel eles kardkent hasitott el a
kastely teto kovacsoltvas hegye. De kapaszkodott, a kar, ami nemregiben
meg Adriennt tartotta, most teljes erejevel megfeszult, az izmok irtozatos
szoritasban kuzdottek a gravitacioval, mignem a helikopter a teto folott, a
csecsen testorseg elol fedezekben, nyilegyenesen ki nem lott ellenkezo
iranyba, az erdo lapos lankaja fele. Az uradalmi epuletet es a szalado
fekete alakokat innen mar nem lehetett latni. Oket vegig takarta a kastely.
Andre pedig, mikozben a kotelletraba kapaszkodott, a suvito, hideg
levegoben, a szamara ismeretlen orosz szavakat ismetelgette, nehogy
elfelejtse. Oruzsije, booom... csemodan,
va Ven. jagy... griji. A DGSE orosz reszlegenek vezetoje masnap reggel
megprobalta leforditani oket, de csak reszben sikerult neki, raadasul
felrevezetoen. Igy aztan Parizsban nem ertettek, hogy mirol is lehet szo,
meg a titkosszolgalat vezetoje, Bemard Didier sem... Annyit sejtettek
csupan, hogy a szavak Vlagyimir valamilyen fontos titkat rejthetik. Eleg
veszelyeset! Fegyver... borond..." Oruzsije es csemodan. Ezt a ket szot
ertettek. A va Ven "felbeharapott betui pedig husz perc toprenges utan
osszealltak a griji"-vel, va Vengriji, vagyis Magyarorszagon". Fegyver...
borond... Magyarorszagon. A sorban masodik szorol, a booomrol is
sejtettek, hogy mit jelenthet, bar nem voltak biztosak benne. Talan a
bomba szo fulladt es nyult el Vlagyimir szajaban. Booomba ... esetleg ezt
akarta mondani, gondoltak Parizsban, mint ahogy a Magyarorszag szot is
csak ket reszben tudta kiejteni. Viszont a jagy "szocskat vegzetesen
felreertettek. Azt hittek, hogy Vlagyimir meregrol" beszelt kaban, mert a
jagy" ezt jelenti. Nem ertettek ugyan az okot, hogy miert epp ezt aszot
mondta ki Vlagyimir, de a mereg valahogy beleillett a kepbe. Elvegre

elotte Andretol szabalyos mereginjekciokat kapott... Es ezert nem is tortek

tovabb a fejuket, senkinek sem jutott az eszebe, hogy a jagy is lehet
felbeharapott szo. Hogy van egy olyan orosz kifejezes, ami szinten igy
kezdodik, jagy-gyal, de aztan egeszen, egeszen mast jelent, ha be is
fejezik. Ha az egesz szot kiejtik... es utana a tobbi elhangzottal
osszeillesztik. Mert akkor megvaltoztatja azoknak is a jelenteset!
Pedig ha ez az eszukbe jutott volna, akkor egesz maskepp cselekszenek.
De nem jottek ra! A francia elnok kozben pedig epp leszallt Budapesten...
Budapest - Magyarorszag
Az elnoki konvoj a magyar fovaros kozpontja fele tartott, a Duna-partot
buszken uralo Parlament neogotikus epuletebe. Ez volt Europa masodik
legnagyobb torvenyhozasi komplexuma. Negyvenmillio teglabol epitett
691 szobas epulet allt a Budapestet kettevalaszto folyo partjan, tortenelmi
alakok szobraival es meseszeru kocsipkekkel diszitve. A magyarok
evszazadok ota hijan voltak az aranyerzeknek, ennel Europaban csak
Londonban, a Temze partjan all nagyobb parlamenti epulet, a Westminsterpalota, Ez a kis, tizmillios orszag, amely demokraciaja es gazdasagi
fejlettsege szempontjabol meg mindig a nyugati vilag sereghajtoi koze
tartozik, allandoan ugy tett, mintha komolyan kellene venni.
Legalabbis ezt gondolta a Budapestre akkreditalt, arisztokrata csaladbol
szarmazo francia nagykovet, aki most epp megosztotta ebbeli koncepciojat
a francia allamfovel. Golyoallo uveggel vedett pancellimuzinjuk az elnoki
konvoj kozepen haladt. A diszzsebkendos, monogramjat mandzsettas inge
kezelojebe, a csaladi cimer melle himezteto hatvaneves nagykovet
finomabb ruhat viselt, mint maga a francia elnok. A megnyujtott utasteru
autoban szemben ult az allamfovel, es o is eszrevette ezt.
Az elnok elegans volt ugyan, de nagyon visszafogott. Francia allamfoknel
szokatlan, az o eseteben pedig kifejezetten meglepo modon az oltony, amit
ma viselt, nem szabonal keszult, hanem csak minosegi konfekcioruha volt.
A francia elnok nem akar rogton komplexusokat ebreszteni
kelet-europai targyalopartnereben. Ezen gondolkodott a nagykovet,
mikozben az ot centi vastag, homalyos uvegen keresztul az elsuhano
kopott magyar fovarost nezte. Kozottuk a kihajtott mahagoniasztalkan ott
hevertek azok a hatteranyagok, amiket a nagykovetseg a hetvegen keszitett
az elnok szamara, es a francia allamfo Parizsbol idefele tartva a repulon

mar el is olvasott.
Az elnoki limuzin elott az enyhen szitalo esoben a testorseg es a
frekvenciazavaro egysegek autoi haladtak. Budapest borongos tavaszi
arcat mutatta. A Ferihegyi repterrol befele falfirkak leptek el a hazakat. Az
autok koszosak voltak, a magyarok lathatoan a tavaszi esore biztak a teli
szezon utani nagymosast.
A konvoj elen magyar rendorautok szirenaztak. Csinaltak az utat"
mikozben elsuhanva a keresztezodesekben rendormotorosok tucatjait
lehetett latni. Ezek mar percekkel korabban leallitottak a forgalmat minden
egyes utcaban. Gyakorlatilag megbenitottak a ketmillios Budapest
belvarosi kozlekedeset. Az elnok csodalkozva figyelte mindezt, mert bar
ujabban, a terrorizmus elleni ovintezkedeskent Parizsban sem lassulhatott
le egyetlen fontos autokonvoj sem husz kilometeres sebesseg ala, de ezt a
feladatot ott megoldottak az elol halado szirenazo rendormotorosok. Parizs
forgalmat eszukbe sem jutott volna leallitani... Ez itt, Budapesten,
rendkivul arrogans megoldasnak tunt.
- Szovjet maradvany a kommunista idokbol - mondta a nagykovet,
kiolvasva a csodalkozast az elnok tekintetebol. Aztan gyorsan kepbe hozta
ot a magyar miniszterelnokkel kapcsolatban is.
Negyvenes evei kozepen jar. O is fiatal, mint 1998 ota minden
magyar miniszterelnok. Azelott volt egy idos, kormanyfosege idejen
elhunyt konzervativ vezetoje a magyaroknak. Outana pedig egy
oskommunista, aki meg az 56-os forradalom levereseben is reszt vett. De
'98 ota mindig fiatal, negyvenes ferfiak vezetik ezt az orszagot. Sokkal
fiatalabbak, mint altalaban Europa nyugati felen szokas.
- A korral jaro bolcsesseg errefele lathatoan nem kovetelmeny - fuzte a
teny melle ujabb pikirt kommentarjat a nagykovet. Erzekelhetoen nem
rajongott az orszagert, ahol diplomatakent dolgozott. De az elnok ugy tett,
mintha nem erzekelne ezeket a celzasokat. - A mostani miniszterelnok
folytatta a diplomata - politikai karrierje soran mar tobbszor osszerugta a
port az amerikaiakkal, aztan pedig az oroszokkal is. Ra is jellemzo az
aranyerzek teljes hianya, pont ugy, mint a hatalmas parlamenti epuletre. Majd meg hozzatette: - A masodik vilaghaboruban, ha hiszi, ha nem, elnok
ur, a magyarok uzentek hadat Amerikanak, nem pedig forditva!
A Francia Koztarsasag feje hirtelen kezdte ugy erezni, hogy nem is lesz ma
olyan konnyu dolga. Pedig felkeszult volt, sokkal felkeszultebb, mint a
nagykovet gondolta volna. Az elmult napokat azzal toltotte, hogy

Magyarorszagot tanulmanyozta. A tortenelmet, a gazdasagi helyzetet, a

politikai izleset. Es egyaltalan nem volt annyira lesujto a velemenye, mint
a nagykovetnek.
Idefele a gepen, meg mielott eleteben eloszor betette volna a labat ebbe a
kelet-europai orszagba, nos, idefele meg ugy erezte, hogy tervei
szempontjabol egyedul talan csak a magyarroman viszony lehet
bizonytalansagi tenyezo.
Mert az elso vilaghaboru utan a trianoni bekeszerzodesben a magyarok
millioival egyutt Romaniahoz csatolt Erdely ugye a
magyaroknak, foleg ennek a miniszterelnoknek, erzekelhetoen nemzeti
sorskerdes. De majd o meggyozi rola, hogy most mar van ennel fontosabb
ugy is, sokkal fontosabb... A konvoj ekkor hirtelen eles kanyart vett, es
gyorsitott. Az elnok jol latta, hogy jobbrol es balrol ket fekete biztonsagi
auto zarkozik fel mellejuk, a mogottuk halado pancelterepjaro pedig
egeszen szorosan fedezi oket. Az egesz konvoj fulsiketito szirenazasba
kezdett, villogtak a kek es piros fenyek.
Az elnok nem ertette, hogy mi tortenik, de a nagykovetnek sem volt
fogalma rola. Ertetlenul neztek egymasra, es onkentelenul
megkapaszkodtak az ajtokarfaban. A bal oldali testorkocsi nyolcvan
kilometeres sebesseggel folyamatosan szoritotta le a szembejovoket, mert
az mar az ellentetes forgalom savja volt. Ujabb eles kanyar, kis mellekutca,
a jobb oldali auto most lemaradt, mert az utca tul szuknek bizonyult, es
balrol kellett fedezni az elnoki limuzint, mert a pesti autok ebben az
utcaban azon az oldalon parkoltak. A testorkocsi az elnokot erzekelhetoen
a parkolo autoktol vedte, ha esetleg bomba robbanna valamelyikben.
- Biztonsagi kerulo, elnok ur - szolt vegre hatra amolyan magyarazatkent a
jobb elso ulesrol a mar percek ota hevesen adovevozo biztonsagi tiszt.
Ennek ellenere a nagykovet es az allamfo tovabbra sem ertette, hogy
valojaban mi tortenik. A francia titkosszolgalat az elmult percekben
elkepeszto energiakkal, muholdon, mobilon es minden letezo csatornan
keresztul koordinalt a magyar Nemzetbiztonsagi Hivatallal, mert a DGSE
vezetoje Vlagyimir harom osszefuggestelen szavabol vegul is az elnok
elleni esetleges budapesti merenyletre kovetkeztetett.
Legalabbis elkepzelhetonek tartotta. A fegyver-borond-Magyarorszag
harmasa, megtoldva a felbeharapott, de valoszinuleg bomba szoval, nos,
mindezek alapjan Bemard Didier azt feltetelezte, hogy a francia allamfot
esetleg fel akarjak robbantani Budapesten. A varoson atszaguldo auto

konvoj ezert most utvonalat valtoztatott, a foutakrol kis mellekutcak fele

fordult, es elol a frekvenciazavaro biztonsagi kocsik radios
hullambombakat" kezdtek teriteni. Szazmeteres korzetben - amerre csak
mentek - minden letezo frekvenciakapcsolatot tonkretettek. Ahol az elnoki
autok elszaguldottak, ott a lakasokban szetesett az internetes wifi-rendszer,
a mobilbeszelgetesek megszakadtak, sot par masodpercig meg a tevek
tavkapcsoloi is lefagytak. Cserebe viszont, ha valaki a konvoj mellett
taviranyitasu bombat akart volna mukodesbe hozni, akkor ez nem sikerul
neki. A jel ut kozben, a bomba fele tartva szettort" volna. De ilyet senki
sem akart a francia elnokkel Budapesten tenni. Csak ok ezt akkor meg nem
tudtak. Felesleges volt a riadalom, bar persze ertheto. Ha ugyanis
Vlagyimir a natrium-pentotal vegyulettol elozo este nem lett volna tul
kaba, es ki tudta volna ejteni a teljes szot, ami jagy"-gyal kezdodik, akkor
a franciak mar pontosan tudtak volna, hogy nem egy utcasarki robbantastol
kell tartania Magyarorszagnak. Hanem esetleg egeszen mastol. A magyar
miniszterelnok kozben egyedul ult hatalmas, hetven negyzetmeteres
parlamenti dolgozoszobajaban, es turelmesen varta a francia allamfot. Az
asztalan kezzel festett porcelancseszeben forro tea gozolgott. A szoba
patinas
intarziapadlojat szinte teljesen eltakarta a par honappal korabban elkeszult
orszagcimeres, piros-feher-zold barsonyszonyeg. A falat a hatalmas,
gotikus ablakkeretek kozott finom faragasokkal diszitett diofa lapok
takartak. A majdnem tizmeteres belmagassagu dolgozoszoba mennyezete
is faval volt boritva. A plafonrol hatalmas csillarok logtak le rezlancokon.
A szazeves mahagonibutorokba nepies mintaju magyar keramiamaz
talalmanyt, eozinberakasokat illesztettek. Ezt a szobat, a mivesseget es a
multjat meg a francia allamfo is megirigyelhette volna - a magyarok
tenyleg sokat adtak a latszatra, beleertve az orszag vezetojet is.
Az egymagaban teazgato es gondolataiban elmerulo miniszterelnok
szamara ez az egesz mai latogatas meroben szokatlan volt. A hirtelensege
eppugy, mint az a dosszie, amit reggel szemelyesen hozott el a pokhendi
budapesti francia nagykovet. Bizalmas, lepecsetelt dokumentum volt, amit
a hetvegen sajat kezuleg irt neki a francia elnok, es azt kerte, hogy a
talalkozojuk elott tanulmanyozza at.
A magyar kormanyfo soha nem hallott a nemzetkozi diplomaciaban ehhez
hasonlo eljarasrol. De hat a francia elnok hirhedt volt arrol, hogy a
politikaban szokatlan lepeseket tesz. Valasa, a bulvarlapok tarsasagi
rovataibol elhiresult felesege, radikalis, ugyanakkor megis borotvaeles

gazdasagi dontesei, varatlan politikai manoverei vilagszerte allandoan

beszedtemat szolgaltattak, mikozben sokak szerint o volt az egyik
legsikeresebb europai allamfo.
Ugyhogy miert is ne... Miert ne lenne nyitott erre a ferfira, aki a kulon csak
neki irt dokumentumban olyan bepillantast engedett a vilag sakktablajan
jelenleg is zajlo egyik hatalmas
jatszmajaba, amilyen neki egy kis posztkommunista orszag vezetojekent
sohasem lehetne. A magyar kormanyfo volt azert annyira jozan, hogy a
dossziet olvasva mindezt belassa. De vajon miert? Miert o, miert
Magyarorszag, es miert pont most? Es miert igy? Miert kerte a francia
allamfo, hogy tolmacsok es tanacsadok nelkul, angolul beszelgetve, csak
ok ketten talalkozzanak. Mintha ez privat, szinte barati maganbeszelgetes
lenne. Amilyen ezen a szinten - az oveken mar nem lehetseges,
egyszeruen elkepzelhetetlen... Legalabbis ma reggelig ezt gondolta a
magyar kormanyfo. Husz perccel kesobb, tulesve a formalis
bemutatasokon es protokollgesztusokon, mindket fel kiserete elhagyta a
boltives miniszterelnoki dolgozoszobat.
- Tudja, miniszterelnok ur - kezdte a francia allamfo -, en csak most jarok
eloszor Budapesten, megis mar regota csodalom a magyarokat. - Kozben
atnyult az asztalon, es elfogadta a fele nyujtott forro teat. A magyar
miniszterelnok felhuzott szemoldokkel es halvany mosollyal varta, hogy
ez az udvarias, de egyelore kozhelyes mondat merre viszi majd a
beszelgetest. - A masodik felesegem egyik legjobb baratja ugyanis folytatta a francia elnok - par evvel ezelott itt jart a magyar fovarosban, es
egy aukcion megvett egy festmenyt, amelynek az a cime, hogy Parizst
szalon. Gyonyoru kep, lenyugozo. - Kozben barna kockacukrot ejtett a
teajaba.
- Munkacsy Mihaly kepe mondta a magyar miniszterelnok tomoren,
olyan hangsullyal, mintha epp csak egy vizsgakerdesre valaszolna. - Voila
szolalt meg elismeroen es a meglepetestol franciaul az elnok.
Munkaci bizony. Parizsi emberkent az o francia nyelve keptelen volt
helyesen kiejteni a magyar festo
nevet. - Munkaci, akinek muterme es fenyuzo palotaja, mint most mar
tudom, 1880 korul Parizs egyik divatos tarsadalmi talalkahelye volt. A
festmenyen a felesege, Cecile Papier barono ul a szalon foteljeben, es
olvas. Tudja, miniszterelnok ur, en tortenelmet kedvelo ember vagyok.
Keves olyan festmenyt ismerek, ami szamomra intimebben es

bensosegesebben ragadna meg a tizenkilencedik szazadi Franciaorszag

miliojet, mint ez a kep. A kandalloban ego tuz barna felhomalyabol felsejlo
targyak, a velencei tukor, a faragott butorok, a padlora dobott medvebor...
egyszeruen zsenialis. Munkaci fantasztikus festo lehetett, es en ma
ugyanarra a magyar erzekenysegre szeretnek onnel apellalni, mint ami ra
volt jellemzo.
Hat erre tartunk, gondolta a magyar miniszterelnok. Erzekenynek kell
lennie. Hat persze. Hiszen a francia nagykovet altal reggel szemelyesen
elhozott dosszie francia szemszogbol vilagitotta meg a nagy gazcsatat, a
Moszkva Teheran-Parizs viadalt. A francia szempontokra kell ezek
szerint erzekenynek lennie.
A dossziet vegigolvasva vilagos lett elotte, hogy Franciaorszag allamfoje
Oroszorszagot
tartja
a
kozelgo
evek
legnagyobb
europai
veszelyforrasanak. Nem az arabokat, nem a terrorizmust, nem az irani
atomprogramot, nem az afrikai menekulthullamot, nem a kinai arukat es
nem is az olcso, tulszaporodo indiai munkaerot. Nem es nem. Hanem
bizony az oroszokat! Egyszeruen attol fel, hogy az oroszok a gazellatason
keresztul akar meg gazdasagilag is meggyengithetik Europat.
De zsarolni fogjak, az biztos. Rengeteg jele volt ennek - legalabbis a
franciak szerint. A gaz
ugyanis nem koolaj. Nagy mennyisegben egyelore nem lehet a vilag
ellenkezo felerol tankerhajokon ideszallitani, hanem csak vezetekeken, es
Europaba a vezetekek Oroszorszagbol jonnek. Sot meg csapjuk is van,
amit el lehet zarni! Raadasul a gaz az olajnal meg abban a tekintetben is
rosszabb, hogy a tartalekok nem oszlanak szet a vilag szamtalan orszaga
kozott, hanem mindossze nehany allam birtokolja oket. Oroszorszag es
Iran egyutt a vilag gazkeszletenek tobb mint a felet uralja. Katarral egyutt
ok harman pedig mar majdnem a ketharmadat. Az oroszok 2008 ota massal
sem probalkoznak, mint az olaj uzletben mar mukodo OPEG
letrehozasaval, gaz- OPEC-et akarnak, arkartellt a harom orszag kozott. Ha
ez sikerulne nekik, akkor kenyuk-kedvuk szerint, akar radikalisan is
megemelhetnek a gaz arat ugy, ahogy a 70-es evek elejen az OPEC
megemelte az olajet. Es majdnem terdre is kenyszeri tette ezzel a nyugati
vilagot. Franciaorszagban akkor kiurultek az autopalyak, szinte megallt az
elet, es ezt lathatoan nem felejtik el egykonnyen Parizsban. Hogy ez
egyszer mar megtortent.
- Az a baj, miniszterelnok urvette at a szot ismet a francia allamfo,

miutan megerositette a magyar kormanyfo ertelmezeset -, az a baj, hogy

Europaban keptelenseg kozos energiapolitikat kialakitani. Az alacsony
nepessegu eszak- europai orszagok elkezdtek a sajat utjukat jarni. Az
ujrahasznosithato energiakban hisznek, mert ok megtehetik. Nagy
orszagok, relative kicsi lakossaggal. Nap, szel, hullamenergia, bioetanol es
hasonlok. Izland aramszuksegletenek lassan a 80 szazaleka ilyen forrasbol
jon, a svedeke hatvan szazalekban.
Felallt es teat toltott maganak, aztan folytatta:
- A nemetek lepaktaltak az oroszokkal, kulon epitenek maguknak vezeteket
a Balti-tenger melyen, kikerulve es predanak odadobva Lengyelorszagot es
a kis balti allamokat. Mi pedig, deli orszagok, franciak, olaszok,
spanyolok, kuzdunk. Milliardokat fektetunk a gaz cseppfolyositott allapotu
szallitasanak fejlesztesebe, hogy tankerhajokkal barhonnan hozhassunk
gazt, foleg Katarbol, de meg Ausztraliabol is! Ha az oroszok esetleg
elzarnak a gazcsapot! Tudta miniszterelnok ur peldaul azt, amit bizalmasan
ebben a dosszieban ma megosztottam onnel, hogy harminchetmilliard
eurot fektettunk Ausztralia partjainal egy tengeri gazmezo, a Gorgon-videk
feltarasaba?
A magyar miniszterelnok csak fejmozgasaval jelezte, hogy nem tudta, de
csendben maradt. Figyelt es koncentralt, a francia allamfo pedig folytatta. Negyszazmilliard euroert napelemmezot epitunk a kozeljovoben Afrika
eszaki orszagaiban, es aramvezetekeket fektetunk a Foldkozi-tenger
melyere. Desertec, ez a program neve, tudta?
A magyar miniszterelnok ezuttal is megrazta a fejet, nem, nem tudta. Ujrainditjuk az atomeromu-programot, sot meg a brazilokkal is
osszealltunk, ez a hires Cosan-ugy, es cukornadbol probalunk villamos
energiat fejleszteni, etanolalapokon. Tizenketmilliard eurot fektetunk csak
ebbe, hallott rola, gondolom.
- Errol hallottam, elnok ur - szolalt most mar meg a magyar miniszterelnok
eleg hatarozottan, elvagta ezzel a francia allamfo egyre hevesebb es
lenduletesebb felsorolasat. Ertette, hogy mi a lenyeg, ertette, hogy
mindezek csak
ovintezkedesek, szinte csak ketsegbeesett probalkozasok egy esetleges
orosz gazdasagi gaztamadas katasztrofalis hatasainak tompitasara, de a
problemat nem oldjak meg. Mert Europa energiaellatasa minden ilyen
probalkozas, befektetes es alternativ forras ellenere is gazfuggo marad, es
ennek a gazmennyisegnek minimum a harmada mindig is Oroszorszagbol

jon majd.
A harminc szazaleka. A magyar miniszterelnoknek ez a franciakat
ketsegbeejto aranyszam persze alomszerunek tunt, hiszen az orosz gaznak
a vilag osszes orszaga kozul Magyarorszag volt majdnem leginkabb
kiszolgaltatva. Magyarorszag energiaellatasa ugyanis szinte felereszben
gazalapu volt, es a kis hazai kitermelesen kivul az import kozel kilencven
szazaleka Oroszorszagbol jott. Neha Ausztrian keresztul ugyan, de meg
abbol a csobol is orosz gaz folyt. A magyar miniszterelnok tokeletesen
tisztaban volt ezzel. Magyarorszag koldokzsinorja- a szovjet korszak
halalos oroksegekent - Moszkvabol indult, es a Kreml elnoki szobajaban
volt az az ollo, amivel el lehetett vagni. - Elnok ur - allt fel a magyar
miniszterelnok , egyelore csak sejtem, hogy merre tart ez a beszelgetes,
de nem szeretnem illuziokban ringatni. Magyarorszag jelentos reszben
tovabbra is foglya Oroszorszagnak. Regen a tankok, ma az olaj es a gaz,
mi ezt igy mondjuk errefele. Es sajnos azt sem gondolom, barmennyire
udvarias volt is on Munkacsy Mihaly kapcsan, hogy mi magyarok lennenk
ebben a tersegben az a nemzet, amelyik leginkabb erti es erzi a francia
lelek rezduleseit. Mikozben ezt mondta, a magyar kormanyfo odasetalt a
hatalmas mahagoniajtohoz, kinyitotta, es felig kihajolva a titkarnojehez
beszelt a francia elnok szamara erthetetlen, de dallamosan hangzo nyelven,
magyarul. Majd visszafordult, nyitva hagyva az ajtot.
- Mutatnek onnek valamit, mert en is keszultem a mai talalkozonkra. Azzal visszault az asztalhoz. Kozben az ajtoban mar meg is jelent egy
fiatal, elegans, sotetkek kosztumos holgy, aki franciaul kivant jo napot, es
csendes mozdulattal hatalmas ezusttalcat tett az asztalra, majd tavozott.
Az elnok nezte a talcat es mindazt, amit rajta lat, de nem ertett semmit. Kis
uvegpoharban icipici golyocskak gurultak ide- oda. Sarga, kek, piros es
rozsaszin edessegek. Soha elotte nem latott meg ilyesmit, csak valami
hasonlot, a meretet tekintve legalabbis. Fenyes hazassagi jokivansaggolyocskakat, egyszer Parizsban egy eskuvoi torta tetejen. A masik
tanyerban viszont ismeros dolgot hozott a titkarno, macedonsalatat. Borso,
almadarabkak, sargarepa, aprora szelt savanyu uborka, tejfolos, majonezes
martasban. Aztan egy kalapacsszeruseg, szettekerheto vasfejjel, klasszikus
angolkulcs. Hogy kerul ez ide? Volt meg egy masik tanyerban valamifele
furcsa, rozsaszin felvagott is, becsi jellegu virslibelsore hasonlitott, de ilyet
sem latott meg soha a francia elnok. Aztan egy sutemeny, aminek a kozepe
sargas, levegos hab volt, vekony, reteges tesztaval es barna cukormazzal a
tetejen. Hasonlitott egyik kedvencere, a millefeuille sutemenyre, de azert

nagyon mas ize lehetett, es a formaja is egeszen masmilyen volt.

A magyar miniszterelnok mosolyogva nezte a francia allamfo csodalkozo
tekintetet.
- Ime, Franciaorszag, ahogy a magyarok kepzelik - szolalt meg kis ido
mulva, ramutatva a talcara es a tartalmara. - Ezek a golyocskak itt az en
gyerekkorom kedvencei, a francia drazsek. A salata, amirol on azt hiszi,
hogy macedon, vagy amirol a Rivieran azt gondolnak, hogy oroszsalata, az
itt Budapesten franciasalata. Az angolkulcsot mi franciakulcsnak hivjuk,
azt a furcsa, rozsaszin felvagottat pedig parizsinak vagy parizernek. A
sarga sutemeny, amit szerintem feltetlenul meg kellene kostolnia, mert
nekem az egyik kedvencem, nos, az viszont a franciakremes.
Mindezt lenduletesen, szinte egyetlen levegovel mondta el a magyar
miniszterelnok, mintha csak idegenvezetest tartana, aztan hosszu csend
kovetkezett. A francia elnok pedig nezte a talca tartalmat, s kozben
gondolkodott. Es minel tovabb gondolkodott, annal jobban
megkonnyebbult. Mert ahogy teltek a masodpercek, egyre inkabb ugy
erezte, hogy partnerre talalt. Hogy ez a mai nap egesz maskepp is
alakulhatott volna. Eleteben eloszor tette be a labat ebbe az orszagba, es
mindjart itt ult vele szemben egy nyitott, hatarozott politikus, aki volt
olyan bator, hogy acelkalapacsot tegyen ezusttalcan ele egy vilagpolitikai
beszelgetes kellos kozepen. Volt olyan bator, hogy bevallotta a gyenge
pontjait, bevallotta, amirol nem tudott, de jelezte elegansan es nem
nagykepuen, hogy sok mindent lat nyugati szemmel is. Hiszen o
magyarkent azert tudja, a franciakulcs angol- kulcs, a franciasalata pedig
macedonsalata. Szinte koltoi hasonlat volt ez a talca, nagyon tehetseges
megoldas, el kellett ismernie. Ugyesen jelezte, hogy a magyar
miniszterelnok nyitott, es hajlando mas perspektivabol is meggondolni a
felvetodo kerdeseket. Ennyi elsore elegnek is tunt.
Ugyhogy az elnok a villa utan nyult, es megkostolta a franciakremest.
Fenseges! Aztan elmondta, hogy miert is jott, es mihez keresi
Magyarorszag szovetseget. Elmondta, hogy szerinte Irannal ki kellene
Europanak bekulnie. Es o most Teheranba megy, mert ha torik, ha szakad,
o ezt megoldja! Mert ha a kibekules megtortenne, akkor Iranbol
Torokorszagon keresztul johetne ugy gaz, hogy a vezetek megkerulne
Oroszorszagot. Nem lenne csap, amit Moszkva elzarhatna! Es ugye, Irane
a vilag masodik legnagyobb gazkeszlete. A fenebe is a vergozos, buta
amerikai kulpolitikaval. A fenebe Izrael esz nelkuli tamogatasaval! Uj
idok, mas problemak vannak!

Bekejobb Irannak, Torokorszagnak pedig europai unios tagsag, es mar

johet is a megnagyobbitott, megnovelt kapacitasu Nabucco-vezeteken a
gaz a Kaszpi-tenger tersegebol. Az azeri es a turkmen gazt is
belepumpalhatjak, annal jobb. Turkmenisztanbol mar amugy is van
gazvezetek Iranba. Torokorszagbol pedig vegul Bulgarian es Romanian
keresztul erne a gaz Magyarorszagra, es innen menne tovabb Nyugatra,
Del-Europaba.
Raadasul a francia elnok elkepzelese szerint itt, Magyarorszagon lenne a
nagy del-europai gaztarolo, a fold alatt, a kiurult magyar gazmezok
hatalmas meszkoretegeiben. Azokat tovabb epitve, mestersegesen
megnagyobbitva, a kapacitasukat novelve.
- Uj szovetseget ajanlok, miniszterelnok ur, uj perspektivat. Szabadulast
Moszkvatol, tankostul, olajostul, gazostul, mindenestul. Bekuljon ki
Romaniaval, mukodjenek egyutt, felejtsek mar el vegre a 90 eves sebeket,
Trianont es mindent. Ne a multba nezzenek, hanem elore, a jovobe! Kozos
a
sorsuk! Ezt mondta a francia miniszterelnok, hozzateve meg azt is, hogy itt
mindenkinek, aki a tervben reszt vesz, radikalisan batornak kell lennie.
Erdely miatt a roman megbekeles a magyar miniszterelnoknek ugyanolyan
nehez feladat lesz, mint neki az egyre rasszistabb franciakkal lenyeletni",
hogy a gazvezetek biztonsagos mukodeseert cserebe a torokoket be kell
engedni az Unioba! Europaba a muszlimokat! De be kell, mert nincs mas
valasztas! Faraszto targyalas volt, ugyhogy a magyar miniszterelnok a
vegen levezeto setara hivta a francia elnokot. Setaltak par percet a
majdnem 700 szobas Parlament epuleteben. A magyar kormanyfo egy
hatalmas tablokepet szeretett volna megmutatni a tortenelemre fogekony
francia elnoknek. Mikozben mentek a diszes, festett es arannyal dekoralt
folyosokon, a miniszterelnok a magyar nemzet honfoglalasarol meselt.
Hogy amikor 1100 evvel ezelott Arpad vezer a hadai elen megerkezett a
Karpat-medencebe, akkor gyozedelmes harcokat folytatott a terulet
megszerzeseert, megis itt, a Parlamentben, egy tortenelmi tablo maskepp
abrazolja a Honfoglalast. Amikor odaertek, ezt meg is mutatta a francia
elnoknek. A tobb mint tiz meter szeles, hatalmas festmenyen Arpad vezer a
lovan ulve fogadja a szlav nepek udvozleset. Azok vizet es foldet
nyujtanak at neki. - A valosagban ez nem igy tortent - mondta a magyar
miniszterelnok, mikozben a francia allamfo lenyugozve allt a hatalmas kep
aranyai, szepsege es eleganciaja elott. - De akkor miert abrazoltak igy? kerdezte az elnok lassan setalva el a kep mellett, megallva neha, hogy

kielvezze a
festmeny reszletgazdagsagat. - Azert valaszolt a francia ferfira nezve
Magyarorszag kormanyfoje -, mert a festo 120 evvel ezelott volt annyira
bolcs es nagyvonalu, hogy nem akarta megserteni a Trianon elott meg
Magyarorszaghoz tartozo teruletek szlav lakossagat. Nem leigazast festett,
hanem bekejobbot, mint amit ezek szerint most on var tolem a romanok
iranyaban! - Es ki volt ez a festo, ki hozta letre ezt az okos es tolerans
muvet? A kerdest hallva a magyar miniszterelnok odalepett a francia
allamfo melle, es o is felnezett a kepre. Aztan elgondolkodva, halkan,
szinte csak maganak felelt: - Munkacsy Mihaly.
Bordeaux - London
Vlagyimir orokre elhagyta Franciaorszagot. Orokre... Vallatasanak
masnapjan felszallt a repulogepere, magaval cibalta Adriennt, es
visszament vele Londonba. Meg el sem hagyta a francia legteret, amikor a
geperol mar telefonalt is a parizsi ingatlanugynokenek es megparancsolta
neki, hogy harom napon belul adja el a bordeaux-i szolobirtokot. Akinek
csak akarja, es amennyiert csak akarja. Ot a penz nem erdekli, de
szabaduljon meg tole azonnal, es Vlagyimir tobbe ne halljon meg az
orszagrol sem. Mert ugysem jon mar ide soha tobbe! Adriennek is
parancsokat osztogatott, rosszarcu csecsen emberekkel korulveve, abban a
stilusban, ahogy regen, a moszkvai vympeles idokben "tette. Adrienn nem
hagyhatja el ot, elve semmikepp, ezt vegye tudomasul. Adrienn nem
dolgozhat, csak a diszlet- es jelmeztervezo szakra jarhat be a londoni
Filmakademiara. Amugy is ezt teszi mar egy eve. Es ez igy marad
mindaddig, amig a felho ki nem tisztul az egen. Szo szerint ezt mondta
Adriennek: amig a felho ki nem tisztul az egen". - Es ez pontosan mit
jelent? - kerdezte batortalanul Adrienn, hallva az angolul sutan fogalmazott
mondatot. Megsem mert Vlagyimirnek ellentmondani, mert az eset ota
olyan, konyortelenseg ult a ferfi szemeben, amilyet korabban meg
sohasem latott. Raadasul ezek a szornyu csecsenek... Ott jarkaltak
kozottuk a borrel bevont lakasban, fegyverrel a kezukben. Es kutyakkal.
Borzaszto, csopogo nyalu verebekkel
a belgraviai luxusban. Adrienn egyetlen remenye az volt csupan, hogy
rajott, a legvegen mi is tortent vele. Megertette, hogy azert kabitotta el ot
ujra a fekete ruhas magyar - ki lehet o? - , hogy igy mentse meg a
kerdezoskodestol.

- Amig ki nem derul, hogy mi tortent pontosan. Csak ennyit valaszolt az

eg kitisztulasaval kapcsolatban Vlagyimir, aki Londonba erkezesuk utan
ket napra bezarkozott a belgraviai lakasba. Eloszor orvosok jottek, oroszul
beszelo orvosok, akik mindkettojuket orak hosszat vizsgaltak, aztan
gyogyszereket kaptak, amiket Adriennek is be kellett vennie. - Kitisztit. Csak ennyit mondott Vlagyimir, es miutan lenyelte a sajat atlatszo
kapszulait, megvarta, amig Adrienn is megteszi ugyanezt a szeme lattara.
Orosz ellenszerum volt, kiserleti stadiumban, tudatmodositas
megakadalyozasara. Mert Vlagyimir leginkabb ettol felt. Hogy a nyakaba
lott tuben vagy az akcio vegen beadott injekcioval tudatmodositot kapott.
Aztan az orvosok elmentek, es most masok jottek, megint orosz ferfiak,
akiket Adrienn meg sosem latott. Ezeknek is felelmetes arcuk volt... Aztan
pedig angol bankarok, oket mar ismerte. Bezarkoztak mind Vlagyimirral,
es egesz nap targyaltak. Adrienn nem tudta, mirol beszelnek, de nem is
erdekelte, tenyleg nem akart mar semmirol sem tudni. Osztonosen erezte,
hogy neki ez igy jobb...
Adrienn nem mert semmit sem kerdezni. Miert nem tesz Vlagyimir
feljelentest, miert tortent mindez, ki tamadta; meg oket, es vajon mit akart?
Annyi kerdese lett volna, de nem akarta ujra magara iranyitani a duhongo
Vlagyimir figyelmet. Adrienn csapdaba esett, es egyelore nem jott ra, hogy
merre lehet a kiut. Ejszaka nem tudott aludni, mar harom napja nem
tudott, egyre szornyebben nezett ki, es allandoan ott latta magat ujra a
furdoszobakovon. Meg mindig fajt a csukloja, meg mindig eszebe jutott a
mely, barna tekintet, es ez meg mindig izgatta, de aztan felni kezdett, szo
szerint remegett ejszakankent az agyaban, almatlanul forgolodva. Nem
tudta kikapcsolni az agyat. Adrienn napkozben hiaba jart be az egyetemi
foglalkozasokra, nem tudta elfelejteni, hogyan is sodrodott az elete egyik
naprol a masikra remenytelennek tuno zsakutcaba.
Vlagyimir viszont a jelek szerint nem tudott az igen-nem kerdesekrol.
Arrol, hogy a magyar ferfi ellenoriztem korabbi allitasokat. Vlagyimirt
lathatoan es feltunoen az sem erdekelte, hogy Adrienn eletben maradt.
Olcso trukknek minositette az algyilkossagot, amiert egyszer majd
megfizet. Mar nagyon nem szerettek egymast, es Adrienn ugy dontott,
hogy nincs mas valasztasa, valahogy ki kell birnia a most kovetkezo
heteket. Vlagyimir most ugysem engedne el.

Csak semmirol nem tudni, csak semmit nem latni, csak semmiben benne
nem lenni. Ezt mondogatta magaban, es varta, hogy kitisztuljon az eg.
Valahogy csak ki fog tisztulni. Esetleg jon majd valaki, es kitisztitja...
Dzsibuti - Afrika
Andre ket nappal a bordeaux-i akcio utan mar megint Afrikaban volt,
ezuttal Dzsibutiban. Az idegenlegio egyetlen megmaradt afrikai bazisan. A
legcsavaros Hercules csapatszallito gep majdnem tiz orat vanszorgott a
levegoben, amig vegre ideert. Andre a rakterben, egy kenyelmetlen
femszeken szenvedte vegig a hangosan duborgo repulest, egyetlen perc
alvas nelkul. De megsem a propellerek robaja tartotta ebren. Egyszeruen
keptelen volt megszabadulni a multbol ratoro emlekektol. Egyelore csak
sejtette, es ezert nem is vallotta be maganak, de mindezt Andrienn valtotta
ki. A magyar no megjelenese nyitotta fel Andre evekkel ezelott melyre
asott sebeit, Gornyedt a kenyelmetlen katonai ulesben, es maga ele meredt.
Kepeket es emlekeket latott az uressegben. Mintha csak a gep szurke
kabinfalara vetitenek az osszekarcolt felveteleket, ujra felvillantak regi
boldogsaganak pillanatai, Szinte latta sajat magat, ahogy all a pesti korhaz
csecsemokorterme elott, ahova nem engedik be, de a nover az ablakuveg
ele tartva megmutatja neki ujszulott kisfiat. Szinte meg most, ezen a
femszeken is erezte a remegest a lababan, ahogy ott es akkor allva probalt
maradni, erosnek latszani. Szilviat meg operaltak, a csaszarmetszes
atvagott egy izmot es ket fontos eret. Belso verzese volt, kuzdottek az
eleteert, de Andre lement egy emelettel lejjebb, hogy megnezze a kisfiat.
Aztan latta magukat fel evvel kesobb is, amikorra Szilvia mar felepult.
Mindig ugy aludtak el, hogy Davidka az o hasan szuszogott. Most is erezte
a haja illatat. Meg ma, masfel
evtizednyi filmszakadas utan, most is az orraban volt a selymes gyerekhaj
illata. Szinte meg tudta volna simogatni, mert a kezeben meg mindig ott
orizte a csecsemobor puha erinteset. Ez sosem mulik el...
Repult hosszu orakat az ujabb bevetesre, elokeriteni valahol KeletAfrikaban az Irannak szant orosz legvedelmi raketakat, de lelekben ujra
Magyarorszagon jart. Megint setalt az elfelejtett pesti utcakon. Ott volt
ismet etterme megnyitojan, ott volt a hosszu munkaval toltott esteken, a
hetvegeken is, mindig felvarosnyira a csaladjatol. Amikor nehezedett ra az
akkori Magyarorszag osszes dilemmaja. Dolgozni, apanak lenni es ferjnek

is. Penzt keresni. Tisztessegesnek maradni, de franciasan" szabadnak is.

Nem hagyni, hogy beszippantsa ot a gepezet. Es ezt Szilvia egyre kevesbe
szerette. Andre minel tobbet dolgozott, Szilvia annal erosebben probalta
Osszetartani az eletuket, de o erre csak utolag jott ra. A legioban, amikor mint most is - ugyanilyen eletmorzsakat nezegetett a mult nagy
archivumabol. Az emlekkepek kozott kutatva. De valami most megis
megvaltozott. Andre nem ertette es nem tudta, csak derengve erezte.
Valami megvaltozott...
Parizs - Franciaorszag
A DGSE, a francia titkosszolgalat igazgatoja minden eddigi hirszerzoi
tapasztalataval es osztonevel azt erezte, hogy meg kell szereznie a PMU2eseket. Harom evtizedes rutin sugta neki, hogy ha nem szerzi meg, ha nem
emeli ki a paklibol ezt a kartyat, akkor az orosz oldalon hirtelen
elcsendesednek majd a hullamok. Kisimul a viz" - o ezt mindig igy
mondta. Ha o nem csinal semmit, ha Franciaorszag most nem csinal
semmit, akkor ugy er veget ez a bonyolult jatszma, ugy bukik majd le
minden szereplo a viz ala, hogy igazabol meg el sem kezdodott a parti,
hogy a valodi teteket meg ki sem tettek az asztalra. Es ezert soha nem
derul ki a nagytotal", hogy mirol is volt itt szo valojaban.
Mit is tervezett Moszkva? Mi volt a melyben a valodi szandek? Bemard
Didier ugy erezte, hogy a PMU2-es az egyetlen kapaszkodoja, mert
mostanra ebben a jatszmaban neki mar csak ez maradt.
A raketak. Azok megszerzesevel felkavarni az allovizet. Nem hagyni a
hullamokat kisimulni. Pontosan nem tudta persze, hogy mit keres, hogy
milyen informaciokat uldoz, csak azt, hogy lennie kell egy szalnak. Es
ehhez a szalhoz az egyetlen kapaszkodo a PMU2-es. Bomba... taska...
fegyver... Magyarorszag. Az orosz kemszervezet fonokenek latogatasa
Franciaorszagban, a veres video, a liberiai kommandos akcio, az orosz
gazhaboru, Bulakin es Iran, a parizsi belso korokbe beepult besugo, a
bortermelot jatszo olajbaro, aki igazabol fegyverkereskedo, es hirtelen
Londonba menekult.
Tul nagy es rettenetesen komplex jatszma ez. Didier meg nem ertette,
hogy a szereplok kozul ki merre tart, hogy ki mit es miert tesz, de erezte,
hogy bonyolult konspiracioba botlott, es hogy a szalak ezuttal nagyon
messzire vezetnek. A hirszerzes szokasos jatekmezojen is joval tulra.

Kivulre es magasra...
Raadasul Bemard Didier volt az egyetlen, aki jelenleg ennek a mozaiknak
az osszes alkotoelemet latta, legalabb latta, es azt akarta, hogy ez egyelore
igy is maradjon. Addig mindenkepp, amig oelotte ossze nem all a teljes
kep...
A titkosszolgalat vezetoje ezert az akkor mar Magyarorszagrol epp Iran
fele tarto francia elnokkel folytatott rovid telefonos konzultacio utan ugy
dontott, hogy nem ertesiti a briteket. Hagyja inkabb Vlagyimir Eugen
Kovaljovot ott, ahol van, Londonban, a belgraviai lakasaban. Mert ha a
britektol kerne segitseget, akkor esetleg elveszitene a szalat. Vlagyimirt
meg a vegen ki akarnak hallgatni - ismeri jol az angolokat , es ezzel
elijesztenek.
Mert Vlagyimirnak nem maradna mas valasztasa, mint Oroszorszagba
menekulni. Es akkor odalenne ez a szal es vele az elony. Hiszen annyiszor
megtortent ez mar korabban is. Moszkva tele volt olyan oroszokkal, akik
titkokat oriztek, mert magukkal vittek valamelyik ugy szalait. A hirhedt
Litvinyenko-gyilkossag es az elkovetesevel gyanusitott ket orosz ferfi
moszkvai hazamenekulese erre a legjobb pelda. Moszkva ilyenkor a
szuverenitasara hivatkozva kejesen mosolyog, belugyeinek a vedelmet
emlegeti, megtagadja a kiadatast, es soha senki nem tud meg tobbe
semmit.
Ugyhogy nem... Maradjon csak Londonban Vlagyimir, ne
zaklassa ot a brit titkosszolgalat, es hadd gondolja azt, hogy csupan valami
zuros francia ugyrol volt itt szo, aminek esetleg szep csendben vege lehet.
Hadd higgye csak, hogy Londonban meguszhatja, hiszen ha nem menekul
el, es Europaban marad, akkor esetleg ujra hibazik.
Didier szemelyesen kerte meg Andret. Felhivta egy biztonsagos vonalon,
es anelkul, hogy a reszletekbe beavatta volna, megkerte, hogy csinalja
vegig az ugyet. Mert bar Afrikaban egy Irannak szant legvedelmi rendszert
kell megtalalnia, a magyar" higgye el neki, hogy ez megiscsak orosz ugy.
Egy nagy, szovevenyes, oroszokkal osszefuggo jatszma resze - csak ennyit
mondott Andrenak. A francia titkosszolgalat igazgatoja azt gondolta, hogy
akkor tudja biztonsagosan megvedeni a szalat, ha nem avat be ujabb
embereket. Ezert az orosz vonalra hivatkozott, es amikor Andre
beleegyezett, azt hitte, hogy ugyesen ervelt, hogy Andrenak ezek szerint az
orosz meg mindig eros hivoszo.

Pedig tevedett. Andre most mar mas miatt maradt. Kivancsi volt.
Leginkabb a kisertesre... Dzsibuti a valosagban egeszen masmilyen, mint a
francia idegenlegiorol szolo egzotikus kalandregenyek lapjain. Forro,
koszos, sivatagi arab orszag Afrika szarvan, a Voros-tenger es az Adeniobol talalkozasanal. A torpe orszag torpe fovarosanak allati urulekkel teli,
homokos utcain a szel piszkot, buzt, fertozest es eldobalt nejlonzacskokat
sodor. A kikotoben estenkent az emberek gyorsan ego autogumidarabokkal gyujtjak meg az osszegyult koszt es szemetet. Ok ott igy
takaritanak", mert arrafele ertelemszeruen nem letezik szemetszallitas.
Nincs koztisztasagi vallalat. A feketen gomolygo, suru fustot a tenger feloli
szelaramlat neha lenyomja es rateriti a varosra. Ilyenkor a
polgarhaborukban szetlott, valyogbol epitett bungalok koze az arabok
azonnal koteleket feszitenek, es reggel megprobaljak az egett, fekete,
budos gumiszagot kiszelloztetni a ruhaikbol. Dzsibuti igazi nyomortanya,
amit a sivatagi kikepzes konyortelensegebe belefaradt legiosok szivuk
szerint leradiroznanak a Fold terkeperol.
Andre orra azonnal megismerte a varost. Az elozo esti egett gumiszag
osszekeveredett a sivatagi levego rohadasaval es az utcakon fozott fuszeres
arab etelekkel. Amikor kiszallt a katonai repulogepbol, a szag belekuszott
az orraba, mikozben a negyvenfokos hoseg szinte arcul utotte. Dzsibuti
osszeteveszthetetlen hely volt, es neki nagyon ismeros. Amikor ugyanis
Andre tobb mint tiz evvel ezelott belepett a legioba, itt, Dzsibutiban
szolgalt majdnem ket evig. Elhibaztam, sokaig ez jart akkor a fejeben,
mert egy ido utan radobbent, hogy a legio menedeket nyujtott ugyan, ahol
felkeszulhetett a bosszura, de egyben foglyul is ejtette. Mert aki a
valogatas utan alair, az ot evre eltunik a legioban. Nincs menekves. Nincs
visszaut. Nem lehet bocsanatot kerve az egeszet visszacsinalni es csendben
hazamenni.
Ha az ot evet valaki vegigszenvedi, akkor uj nevvel es francia
allampolgarsaggal jon ki belole. Aki viszont megszokik, azt, ha a
fegyverevel teszi, valoszinuleg lelovik, ha fegyver nelkul, akkor papir es
okmanyok nelkul egesz hatralevo eleteben menekul. A konyortelen
kikepzes es az otevnyi sullyeszto
elviselhetetlen, tudata miatt sokan megis megprobaljak. Dzsibutibol
tobbnyire Szomalia fele, es ha sikerul a szokes, akkor eleinte ott lesznek
valamelyik klanvezer vagy tengeri kaloz banda feher zsoldosai. Kesobb
meg barkie.

Akik viszont a masik nagy legios kikepzobazisrol, a del- amerikai Francia

Guyanabol szoknek, azok Venezuela fele menekulnek, es vegul altalaban
egy kolumbiai kabitoszer- kartellben kotnek ki. De Andre ezt az iranyt
sosem valasztotta. Eszebe sem jutott. Ennel o sokkal jozanabb volt. Annak
kellett maradnia.
Jozannak, mert keszult. Keszult a bosszura. Andre soha nem felejtette el a
hangot, a zar kattanasat, ahogy a kulccsal kinyitotta a veres budapesti
lakas ajtajat.
1998 - Magyarorszag
A rendorseg par ora alatt megallapitotta, hogy a konyhaasztal elotti verfolt
es a bejarati ajton a veres keznyomok is mind Szilviatol szarmaznak.
Hivatalosan emberrablasnak minositettek az ugyet, mert nem talaltak meg
a no holttestet, bar a helyszineles vezetoje azonnal gyilkossagra
gyanakodott, es ezen hangosan ossze is veszett a lakasba erkezo keruleti
rendorkapitannyal. A forendor ugyanis egyelore nem akarta gyilkossagkent
kezelni az ugyet, mert az rontotta volna az akkoriban amugy is egyre
szornyubb keruleti emberolesi statisztikakat.
Es az ugy vegul ez is maradt. Emberrablas. Nem gyilkossag. De sem
Szilvia, sem Davidka soha nem kerult elo tobbe. Andre ket oraval kesobb
ideg-osszeroppanast kapott, es korhazba kerult. A korterem elott rendorok
vigyaztak ra a nap huszonnegy orajaban, kerek egy heten keresztul. Szilvia
csaladja egyszer sem latogatta meg.
Amikor vegul kilepett a korhaz kapujan, furcsa, erthetetlen erzese tamadt.
Gatlastalanul szabadnak erezte magat. Es torvenyen kivulinek... Lesujtva,
kirabolva, megsemmisitve, de tele bosszuvaggyal, es kozben megis
szabadnak.
Meglepo,
teljesen
esszerutlen
erzes
volt.
Megmagyarazhatatlan. Mert hirtelen nem felt mar senkitol, nem felt az
oroszoktol.
Pedig bent, a korteremben, amikor par nappal korabban magahoz tert, es
meglatta a ra vigyazo rendoroket, akkor meg annyira megijedt, hogy
sokaig enni sem mert. Remegett attol, hogy majd megmergezik. Nem mert
az ablakhoz lepni,
mert biztosan lelovik. Szinte paranoiasan felt mindentol, ugyhogy a
hivatalbol kirendelt pszichiater sem az idegosszeroppanasa okaival
foglalkozott az elmult napokban, hanem ezzel. A halalfelelemrol

beszelgetett vele, es nem az eltunt csaladrol...

De most megis szabadnak erezte magat. Mentesnek es szabadnak
felelmektol, vagyaktol, celoktol. Nem akart tobbe vigyazni magara, nem
akart megfontolt lenni, mert ha o is meghal, hat akkor legfeljebb csak
gyorsabban er veget ez az egesz kilatastalan magany, ami a hatralevo
evekben amugy is var ra. Igy erezte.
Es amikor Andre ezt felfogta, ott a korhazkapuban, a fulledt korterem
erjedt levegoje utan vegre az utcaba szagolva, akkor hirtelen felszabadult.
Mert hatalmuk csak addig lehetett az oroszoknak es a korrupt rendoroknek
folotte, amig volt mit feltenie es veszitenie. De miutan elvettek tole
mindent, mar szabad ember volt. Tobbe nem felt toluk, nem uralkodtak
rajta, mert mar nem volt mit veszitenie...
Es ettol ijeszto gondolatai tamadtak, mert azonnal hatalmaba keritette a
bosszuvagy. Viszont a keze... a keze, az meg nem volt eleg veszelyes! Sot
egyaltalan nem volt az...
Visszament Franciaorszagba. El akart bujni, mert bar mind- egy volt a
halal, a bosszuhoz, amire vagyott, megiscsak eletben kellett maradnia.
Idore volt szuksege, mert a revanshoz ido kell, ezt tudta, sejtette, erezte.
Sportolo volt. Gyerekkora ota a zsigereibe neveltek az edzok, hogy a siker
kulcsa a felkeszules. Az indulat, a bosszu tokeletes uzemanyag, de gyozni
csak kitarto munkaval, preciz figyelemmel lehet.
Andre turistautlevellel utazott, hiszen magyarkent nem vallalhatott
hivatalosan munkat. Akkor meg mas idok jartak, Kelet-Europa akkor meg
nem volt az Unio tagja. Ugyhogy Korzikan feketemunkaskent kezdte ujra
az eletet, konyhaslegeny lett. Az o leegett pesti ettermehez kepest egy
ocska bufeben. De az eltunt csaladert igy buntette magat. Mert igenis azt
gondolta, mindennap azt szuggeralta maganak, hogy csak eltuntek... Elnek
es majd visszajonnek. Mert az a piros folt a konyhaasztalnal nem is Szilvia
vere volt... Davidka pedig egyszer igenis elokerul...
De ez a hazugsag sem segitett, es ahogy teltek a hetek, Andre lelke szep
lassan kiurult. Egyre celtalanabbul bolyongott a szuk korzikai
sikatorokban. Egy ido utan pedig mar ereje sem volt semmihez.
Elkepzelhetetlennek tunt szamara az ujrakezdes, keptelennek erezte magat
arra, hogy megint emelkedjen, hogy megint felfele dolgozza magat. Nem
volt mar kiert. Nem volt Szilvia es nem volt Davidka, sajat magaert pedig
mar nem akart kuzdeni.
Feladta. A bufeben soha senkinek nem emlitette, hogy a mosogatason kivul

o egy etteremben barmi mashoz ertene. Elhalt benne az ambicio, es egy

ido utan elhalt benne a bosszuvagy is, mert hiszen hogyan is tudna o
bosszut allni? Kin vegyen revansot? Az orosz maffian? Innen, a
mosogatokagylo mellol? Andre pangott. Pangott a szive es az agya, es
egyre inkabb agy erezte, hogy szamara az elet tenyleg veget ert. Akar
ongyilkos is lehetne. Egy volt csak a Kelet-Europat ujraoszto harc
rengeteg vesztese es aldozata kozul. Kiloktek az eletebol konyortelenul es
igazsagtalanul. De nem volt visszaut.
Ezt nem lehet megemesztem. Soha nem lehet majd megemeszteni.
Estenkent aztan megis minden megvaltozott. A korzikai szukseglakas
maganyaban ilyenkor ujra ott szuszogott a kis Davidka a mellkasan. Ujra
osszebujtak Szilviaval, es a jovorol almodoztak, mint regen, evekkel
ezelott. Ujra meselt neki a friss mentom osztrigakrol, ujra az eletuk elott
alltak, tele a bizonytalansag izgalmaval.
De Andre ebben a sotet ejszakai fantaziavilagban mar masmilyen volt
Szilviaval. Jobban figyelt a kepzeletbeli hangsulyokra, megigerte neki,
hogy legkozelebb maskepp lesz. Hogy hallgat majd ra, hogy az osztonei
lesznek fontosak, a sziv es az erzelem. Csak legyen legkozelebb. Ha ujra
kezdhetne, mar menekulnenek egyutt, es megmentene ot. Soha tobbe nem
lenne semmi mas fontosabb. Megigeri.
Ha a sorstol meg egyszer szerelmet kapna ajandekba; meg egyszer egy not,
akit szeret, akkor most mar vigyazna ra. Barmi aron... Masnap reggel
persze a feny kijozanitotta, es pontosan tudta, hogy nem lesz legkozelebb.
Hogy senki sem varazsolja majd vissza a regi eletet. Hogy becsapja magat,
amikor azt hiszi, hogy Szilvia es Davidka csak eltunt. Ilyenkor, a
mosogatokagylo folott megint felizzott benne az indulat, a bosszuvagy, es
valamikor egyszer csak megfogant benne a gondolat, hogy az uj elet, az
ujjaszuletes, a reinkarnacio az idegenlegio lehet...
Mert akkor nem kallodna tovabb. Akkor megmondanak neki, hogy mit kell
tennie, neki pedig soha tobbe nem kellene gondolkodnia. Mert a
gondolkodas ol. Epp ezt nem birja elviselni, hogy mindig es allandoan jar
az agya, gondolkodik,
emlekszik. Kellene a legio. Az kisoporne a fejet. Es a vegen lenne masik
neve. Uj ember lenne, uj szemely, uj elettel. Eltunnenek a nyomok,
lezarulna ez a mostani elet, ez a szenvedes, ami maskepp amugy is csak a
halallal erhetne veget.

Ujjaszuletne. Egy masik ember lenne, aki pont ahhoz ertene, amihez
ebben a mai vilagban leginkabb erteni kell. Hogy meg tudja vedeni magat.
Es amire a bosszuhoz is leginkabb szuksege lenne. Olni es buntetni
konyortelenul...
De megsem tudta elszanni magat. Felt a kikepzestol, felt az ismeretlentol,
felt a haboruktol. Nem volt ereje a legioba menni. Csak egyetlen hajszalon
mulott, talan csak egy apro szikra hianyzott, de o megis feladta. Ha valami
esetleg atlokte volna az ingadozo pillanatokon, akkor talan osszeszedi
magat. De nem tortent semmi, es ezert itt maradt, ebben az eletben.
Aztan teltek a napok megint tovabb. Uresen, vesztesen, rozsdas
leszakadasban.
Harom honap folyt el igy...
Es amikor a sors mar epp le akarta zarni Andre tortenetet, akkor ket perc
alatt megis minden megvaltozott. Amikor a ket ferfi a kis mopeddel elment
a sor mellett, Andre meg nem sejtett semmit. Hiszen kismotorral mindig
mindenki elment a sor mellett. Reggel volt, kristalytiszta napsutes.
Calviban, a citadella mogott meg havas volt a hegyteto, de itt lent, a
varosban, a kikotonel, mar a meleg tavasz fujt. Es epp ez tette a ket ferfit
gyanussa...
Andre allt a zebranal, varta a zoldet, es meglatta a sor mellett a zebra fele
suhano mopedet. Tavasz, napsutes, es ezeken megis kesztyu volt...
Mindket ferfin, mikozben a ferfiak Korzikan amugy sem szoktak a
mopedeken osztozkodni. Mindenkinek van sajatja... Eloszor csak tudat
alatt regisztralta ezt, de amikor a hatso ferfi a zebra fele kozeledve emelni
kezdte a karjat, akkor mar az ottusazo osztonok mozditottak - leginkabb o
maga lepodott meg ezen -, reflexbol lenditettek Andre testet elore. Mert
gyerekkora ota nemcsak lovagolt, uszott es futott, de vivott es lott is. Eles
fegyverek... Az edzesek zsigerekbe ivodott gyakorlata volt osztonosen
elhajolni a kard villano pengeje elol. A lopalyak veszelye orokre
belenevelte, hogy fegyver csovebe nem nezhet. Es akkor ez a lendulo kar...
Ahogy a moped lassitott, es a vall emelkedni kezdett, neki ez olyan
ismeros testtartas volt. Pont ahogy o is beszivta a lopalyakon a levegot,
ahogy a mellkast felemelve celzott mindig, hogy a legzes rezdulese ne
mozditsa meg a csovet, Andre szeme automatikusan figyelte a mozdulo
vallat, tekintete osztonosen kovette az emelkedo kart, eloszor

a konyekhez es onnan a csuklo fele. Kesztyu, fegyver es a cso! Mar

majdnem pont szemben vele... Mint egy lassitott film, olyan volt. A
villamgyors es osztonos reflex, ahogy Andre a vekony lampaoszlop moge
hajolt. Szinte latta a golyot kozeledni, repulni, de a femes csattanas az
oszlopcsovon hallatszott, mely ugy vedte Andret, mint egy pajzs. O pedig
kozben mar uszott tovabb a levegoben a masodik golyo elol, vetette be
magat a mozdulatlan emberek moge, szinte latta a vercseppeket
froccsenni, ahogy az elotte allo no valla szetrobbant. Andrenak
szazadmasodpercnyi elonye volt csupan, de epp eleg ahhoz, hogy mar egy
auto fedezekebe bujjon, a vetodestol a levegoben elfordulva, amikor a
harmadik golyo keresztulhasitott a napsutotte reggelen. A fulet elertek a
sikolyok, az ujabb csattanas, kozben megutotte magat, ahogy a kovon
foldet ert, es aztan, mintha az idot lassito fagyas elolvadt volna, hirtelen
felgyorsult minden.
Andre talpra perdult, elorehajolva beugrott a kis mellekutcaba, es szaladt,
osztonosen szaladt az eleteert. Hata mogott hallotta a csikorgo utkozest, a
felberrego motorzajt, a kiabalast, erezte, szinte latta az otthagyott
zurzavart, es mint egy ragadozo vadallat, amikor a zsakmanyszerzes
pillanataiban hirtelen kielesednek az erzekszervei, ugy vagtatott elore,
hogy kozben a hata mogott is erzett, latott es hallott mindent. Szaladt az
ottusazok tudejevel, es kozben a tobbi ricsajtol elesen elvalva, szinte
kitisztulva, egyszer csak utolerte a hang, bejutott a fulebe a szuk utcaban
most mar mogotte visszhangzo moped zaja. Itt vannak, jonnek utana... De
ekkor mar kint is volt a kikotoben, ahol kitagult a ter, ugrott at a kavehaz
asztalain, a rengeteg emberen, es osztonosen
rohant a viz fele. Azt erezte, hogy a tenger majd elrejti, majd megmenti. Es
amikor a robajt meghallotta a hata mogott, itt is a sikolyokat, amikor a
moped berobbant a kis teraszos kikotoi terbe, addigra Andre mar repult
elore a levegoben, es szivta tele a tudejet. Meg mielott csobbanva elbujt
volna a viz ala, tekintete a ragadozo allat kitagult perspektivajaval befogta
a kikotot, a sok, apro csonakot, es a magyar ottusabajnok alamerult.
Uszott melyen, lent a vizben, uszott az eleteert, huzta a karja elore.
Kinyitotta a szemet, a sos tengerviz egy pillanatra megmarta, de aztan mar
tisztan latott mindent. Az eles nap behatolo sugarai feher
marvanyoszlopokat vertek le a kristalykek vizben, keresztultorve a
felszinen himbalozo csonakok arnyekain. Es Andre csak uszott es uszott.
Fenysugarakon es sotet arnyektocsakon keresztul. Masfel perce mar, de o
birta. Aztan meg egy kicsit, mert az eletoszton vitte elore. A tudeje mar

fajt, de az agya meg mindig azt uzente, hogy lent kell maradnia es usznia,
mert ez kell az elethez, nem pedig fent a levego. De aztan mar ez sem volt
eleg. Lassultak a mozdulatok, Andre erezte, hogy fel kell mennie. A hatara
fordult es meg mindig uszva, nezett kicsit felfele, alulrol kemlelte a kek
viztukrot. Csonakok sotet foltjai arnyekoltak be az azur vizkupolat, keze
mellett a horgonylancok szaladtak lefele a melybe, a sotetsegbe. Es akkor
feljott...
Lassan, egy csonak oldalanak fedezekeben, olyan lagyan, hogy a viz apro
fodrai azonnal kisimultak mellette. Csak a szajat dugta fel, kicsit az orrat,
es levego utan kapott. Nyugodtan szivta be, hogy a csonak aljanak
tamaszkodva megtarthassa magat. Ahogy a tudeje megtelt, a teste indult
felfele, de o elgemberedett karral a viz alatt tartotta magat. Hallgatozott. A
kikoto zsivaja elhallatszott hozza, a kozelgo szirena vijjogasa is. Messze
volt, legalabb 70 metert uszott. Aztan nagyon lassan kilesett a csonak
motorja mogul, es epp azt latta, ahogy a mopedet a ket sotet sisakos a
vizbe loki. A dobbent kavalkadon, mint szelhullam a bokorsoron, ugy
soport vegig az ijedtseg, amikor a fegyvert egyikuk a magasba emelte.
Sikitozo riadalomban vetette magat a foldre a tomeg, a fegyver pedig a
borkesztyus kezbol ujjlenyomatok nelkul a tenger fele ropult. A ket
bukosisakos ferfi futva vetette be magat az egyik szuk, lepcsos
mellekutcaba.
Ra senki sem figyelt. Nem kerestek a tekintetukkel a vizet furkeszve, nem
akartak tudni, hogy hol van, csak sajat magukkal, a sajat eletukkel
foglalkoztak. A csikorogva fekezo rendorauto szirenajatol az emberek
riadtan, de megkonnyebbulve tertek magukhoz.
Andre pedig lihegve, maganyosan kapaszkodott a csonakba. Arcan a sos
tengervizbe mintha konnycseppek is keveredtek volna. Itt volt o, aki az
elrabolt eleteert cserebe a maganyt, a szabadsagnak ezt a szornyu bilincset
kapta csak. Es a retteges nelkuli eletet. De az elmult ket percben meg ezt is
visszavette tole a sors. Mert mar megint felt...
Es ekkor Andre honapokkal a tortentek utan ott, a hideg tengervizben
vegre elsiratta az eletet. Most mar nem Szilviat es Davidkat, hanem
onmagat. Hogy vesztett. Hogy legyoztek. Feltort belole melyrol, a vegen
pedig mar majdnem zokogott. Csendben, probalva elfojtani az ismeretlen
erzelmek viharat, de azert razkodva a tudo legszomjatol es szinte karmolva
a csonakot.
Soha, de soha nem sirt elotte.

Es amikor vegul abbahagyta, akkor a csonakba mar egy masik Andre

kapaszkodott. A sportolo, aki sosem adja fel. Mostantol minden
megvaltozik. Nem fog tobbe bujkalni es menekulni. Hanem felkeszul, es
szembenez veluk.
. Ket perccel kesobb lebukott a viz ala, a sos tenger lemosta a konnyeket,
es uszott tovabb, keresztul az oblon, a hajok mogott. Meg vizes volt,
amikor felszallt a Marseille-be tarto kompra. Es megis belepett az
idegenlegioba... Andre most, tobb mint tiz evvel kesobb het legiost kapott
maga melle. Mindket terepjarojukra a National Geographic sarga, kepkeret
formaju logojat festettek, a FAMAS geppisztolyokat pedig a padlozatba
rejtettek. Rovid, francia gyartmanyu legios fegyverek voltak ezek. A
toltenytar a tusra erositve, a ravasz moge. Igy mar hatrebbrol, hosszabban
futhatott a megroviditett cso. Ettol kicsit konnyebb lett a geppisztoly,
hiszen a sivatagban minden gramm szamit. A franciakbol verbuvalt
tevestabnak" voltak igazolvanyai, kamerai es televizios lampaparkja is.
Termeszetfilmet mentek forgatni, legalabbis errol szolt az engedelyuk,
keresztul Eszak- Etiopian, a Kek-Nilus forrasahoz, az elefantparkokba.
Aztan persze tovabb, Szudanba, a Nubiai-sivatag minipiramisaihoz. A
kazettak dobozaiba rejtve toltenyek es granatok pihentek, volt naluk
muholdtelefon es navigacios rendszer. Satrak, por formaban zacskoszam
tobbheti elelem es laptopok, rajuk toltve jo nehany oranyi vagatlan
termeszetfilm. Foleg Etiopia gyongyszemerol, a tizenharmadik szazadban
voros bazaltlavabol faragott lalibelai ortodox kereszteny templomokrol.
Ugy tunt, a National Geographic francia stabja
mar regen uton van, es mar eddig is sokat forgatott. .. Andre nem hitt az
etiop oldalban. Nem hitte, hogy a dzsibuti hataron par ora alatt del fele
atlepve a tuloldalon gyorsan sikerrel jarnanak. Hogy mar ott, Etiopiaban
kepesek lennenek a Vlagyimir allitasa szerint voroskeresztes
segelykonvojnak alcazott fegyverszallitmanyt elcsipni. Foleg, mert
hatalmas teruletrol volt szo. Etiopia ketszer akkora, mint Franciaorszag, es
12-szer nagyobb Magyarorszagnal. Szudan pedig 25-szor. Ez a ket orszag,
Etiopia es Szudan egyutt majdnem akkora, mint egesz Europa. Csak az
europaiak soha nem neznek ra igy, ilyen szemmel a terkepre. Itt megtalalni
negy teherautot remenytelen feladatnak latszott. Mint tut a szenakazalban!
Andre biztos volt abban, hogy ha voroskeresztes autok szallitjak a
raketakat, akkor Szomaliabol Szudanba tartva Tigren, Etiopia eszaki,
sivatagos reszen fognak atvagni. Foleg azert, mert itt senkinek sem tunne
fel egy segelyszallitmany. Hiszen van beloluk boven, kivaltkepp most, a

szaraz evszak es igy a menetrendszeruen erkezo ehinseg elejen. Errefele

ilyenkor mar cirkalnak a nemzetkozi segelyszervezetek autoi es a
tevestabok is. Varjak a halalt... Viszont utak hijan ezen a teruleten, a
kokemenyre szaradt tigrei homokmezokon szazkilometeres szelessegben
barhol keresztul lehet vagni. Toronyirant, ha lennenek tornyok. De itt csak
kobuckak, tevekaravanok es csontsovany, kilatszo bordaval pusztulasra
keszulo tehenek mutatjak az utat. Itt-ott bokorvesszobol font kunyhokbol
demonhivo nomad nepek integetnek, de ennyi es nem tobb. Ugyhogy
Andre inkabb egyenesen Szudan fele ment. Nem tudta, hogy hany nap
lemaradasa lehet, de erezte, hogy ez a jo irany. Etiopiaban felesleges
keresgelnie, inkabb mennie
kell a vegcel fele. Keresztul Tigren, es onnan felfele azonnal Meroe osi
piramisaihoz, Szudanba. Mert ott mar nagyobb lesz az eselye, hiszen ott
mas eszkozei is lehetnek. Andrenak ott kell majd a teves kocsi...
Teheran - Iran
- A perzsa nep olyan, elnok ur, mint ez a sok ev munkajaval szott
remekmu, amin most ulunk - mutatott korbe Ali Hasimi ajatollah a
hatalmas, kezzel csomozott szonyegen. A tiz meter szeles es tizenot meter
hosszu selyemperzsa geometrikus mintai hajszalpontosan illeszkedtek
ossze, es aztan szaladtak szet, egymastol egyre messzebb, a francia
allamfo es kiseretenek feneke ala. Rajta ultek a szonyegen zokniban,
osszefont labbal, kenyelmetlenul. Nepemben a generaciok ugy
olvadnak ossze, mint a mintak ezen a szonyegen - folytatta a hasonlatot az
ajatollah, kozben a magasba emelve a mutatoujjat. - Nekunk, ma elo
perzsaknak, tekintettel kell lennunk elodeink tetteire, tisztelnunk es
respektalnunk kell az o donteseiket. Mai lepeseinknek, mint ezen a
szonyegen az ellentetes sarkokbol indulo mintaknak, illeszkedniuk kell
elodeink es majdani utodaink tetteihez. Nem lehetunk hutlenek sem a
multunkhoz, sem a jovonkhoz. Iran, ez a mi igazi es hatalmas, evszazadok
ota csomozott szonyegunk. Ahol a formak ativelve tortenelmi korokon
mindig osszetalalkoznak, es lagyan egymasba simulnak.
Ezt mondta az ajatollah, a nyolcvanot eves bolcs istenszeruseg, Iran valodi
vezetoje. Aztan hig teaja utan nyult. Hiaba volt elnoke, kormanya,
parlamentje ennek az eros es evezredes allamnak, az igazi hatalom megis
egyetlenegy szemely kezeben futott ossze, es ez a szemely most itt ult a
francia elnokkel szemben. A hatalmat tarto kez rancos es oreg volt mar, a

test gornyedten, eloreesett vallal ult, sipolo hangot adva, nehezen veve a
levegot. De a szellem megis ot,
Iran vallasi vezetojet tette ebben az orszagban a tortenelem igazi urava.
Nem az tortent itt, amit o akart, hanem az, amiben o hitt... A francia
allamfo Teheran fele repulve azt kerte szemelyi titkaratol, a voros haju es
pattanasos arcu Pierre Novellitol, hogy gyujtson ossze husz sokatmondo
idezetet az ajatollahtol. Pierre most itt ult mogotte, o is a foldon, a cipojet
kisse odebb, a szonyeg szelen hagyta, es csendes mozdulattal ele tolta az
idezeteket. A lap kozepen egy mondat citromsarga filccel volt kiemelve:
Hogy mernek segitsegre es joindulatra szamitani, amikor mast sem tettek
az elmult evtizedekben, mint utottek Irant, ahol csak ertek?" Az ajatollah
ezt ket evvel ezelott mondta egy NATO-delegacionak, amikor az a
feltetelezett irani atomfegyverek kapcsan probalta egyuttmukodesre birni
ot.
- Eminencias uram szolalt meg halkan, kisse osszerancolt homlokkal a
francia allamfo, es belekezdett karrierje egyik igencsak kockazatos
mondataba. Fel oraja erkeztek a Teheran fole magasodo hegy labanal, a
varos
villanegyedeben
fekvo
marvanypalotaba,
az
ajatollah
maganrezidenciajara. A francia elnokot haromfos, szuk stab kiserte, mert
ide kiserettel kellett jonnie. Ez nem Magyarorszag, itt a perzsa kultura es
az iszlam szokasait kovetve meg sem lehetett kockaztatni a negyszemkozti
talalkozot. Jott tehat Novelli, a mindenbe beavatott es mindenrol tudo
szemelyi titkar, az ide akkreditalt francia nagykovet es a kulugyminiszter.
Az eluldozott sah idejeben epitett, kivulrol azurkek csempekkel diszitett,
igazi keleti palota kertjeben, a palmasor mogott vasketrecekbe zarva
oroszlanokat tartottak. A marvanylepcsot
is oroszlanok oriztek, de ezeket mar kobol faragtak. A boltives elocsarnok
kristalycsillarja alatti mezoben pedig mozaikbol raktak ki oket. Ott
intarzias arany es ezust oroszlanok haraptak agaskodva egymasba.
Meglepo. Nem ezt kepzelte volna az idos vallasi vezetorol es lakhelyerol
az europai vendeg. De hat Iran maga is meglepo orszag volt. Az
angolszasz media terrortengelyebe" illesztett es ezert a sajtoban barbar,
eletveszelyes atomdiktatura kepere festett Iranban peldaul amerikai
teveshow-k sztarjai vezettek a bestseller-listakat. Ezt a nyitottsagot persze
okosabbnak tunt Europaban es Amerikaban elhallgatni, mert nem illett
volna a kepbe. Mint ahogy az sem, ahogy a gyilkos" perzsak a
hetvegeken kivonultak a temetokbe sutemenyekkel es sult hussal. Mar

majdnem 30 ev telt el, megis minden hetvegen tobbgeneracios csaladok

mentek ki az Irak elleni nyolceves haboru halottaihoz. Mentek szoni az
elet perzsaszonyeget, nehany orara egybefuzni a halott es az eljovendo
generaciok sorsat. Ilyenkor es ez a varakozasokkal nagyon ellentetes
volt az europai kivancsiskodokat latva az iraniak a csaladi sutemenybol
es fuszeres husbol baratsagosan megvendegeltek a vadidegen turistakat is.
Akik ugye, jottek szornyulkodni, ellensegnezobe... Egy ilyen orszagban
lepdelt most keresztul a palota mozaik oroszlanjain a francia delegacio. Az
oket felkisero mullak keresere, az ajatollah ele jarulva kenytelenek voltak
levenni a cipojuket. Meditacios idoszak van, igy szolt a szukszavu
magyarazat, hogy miert is kell a hatalmas szonyegen torokulesben
lefolytatni a targyalasokat. A francia elnok magaban azt gondolta, hogy hat
ezen nem mulhat a siker. Sot, ha az ajatollah esetleg fele nyujtana a kezet,
akkor - ugysincs
itt a sajto, es igy nem keszulhet megalazkodasarol" kompromittalo foto,
amit aztan szetszedne a francia media, szoval ha kezet nyujtanak fele,
akkor tradicionalis tisztelettel jarul majd az ajatollah ele, ezzel is jelezve,
hogy o most a fordulat szelet hozza.
Es hat igen, az ajatollah tenyleg ulve maradt, amikor a szonyegre leptek az
aranyplafonu, selyemkarpittal tapetazott szalonszobaban. Aztan a
kristalycsillarok fenyeben fele nyujtotta a kezet. A francia elnok pedig
megfogta az oreg ujjakat, es a szajahoz emelte oket. Ugy csinalt, bolintva,
mintha ketszer is megcsokolna az ajatollah ujjait. Kozben majdnem az
ajkaval tapintotta az aszott bort. Utana a kezet el nem engedve elorehajolt
es maga fele huzta a fopap tenyeret. Vegul a homlokahoz erintette az
ajatollah iment jelkepesen megcsokolt ujjait, a perzsa tiszteletadas
legalazatosabb gesztusakent.
- Eminencias uram! Ennyit mondott csak a hatvanmillios
Franciaorszagnak, a vilag harmadik legerosebb atomhatalmanak elnoke,
aztan a szonyegen zokniban allva, mint egy kisfiu, megvarta, amig a fopap
kezmozdulata hellyel kinalja. Nagy jatszma volt, de a francia elnok
ugyesen jatszott, gog es hiusag nelkul.
- Eminencias uram kezdett tehat a mindent eldonto mondatba
Franciaorszag allamfoje, mikozben a citromsarga filccel kiemelt szavakat
olvasta, es a gondolatait ezek tukorkepekent formalta. - Hogy mernek en
most az on segitsegere es joindulatara szamitani, amikor az elmult
evtizedekben mast sem tettunk, tettek a Nyugat nepei, mint utottek Irant,
ahol csak ertek?

Az ajatollah azonnal felismerte ket evvel ezelotti szavait.

Varatlanul erte a fordulat, meglepte, szokatlan megoldasnak tartotta, de be
kellett latnia, hogy mindez kivancsiva is teszi. Az elnok folytatta. - Megis,
ha tavolrol probalok ratekinteni arra a hatalmas szonyegre, melyet a vilag
nepei kozosen keszitenek, akkor ugy latom, hogy a francia mintak es az
irani formak egymas fele tartanak. Ha mi, akik a szonyeget szojuk,
eloretekintunk, akkor latjuk az eselyt a mintak finom es lagy
osszeilleszkedesere, Franciaorszag es Iran kozeljovobeli talalkozasara!
Mig ha a szonyeg szelere pillantok, es figyelem az orosz csomokat, a
Moszkvaban szott mintakat, akkor sehogy sem tudom elkepzelni, mikepp
is fog az oroszok felenk tarto mintasora a szonyegen velunk osszesimulni.
Ok tudatosan es szandekosan igyekszenek bepiszkitani Iran es a franciak
perzsaszonyeget, egyre inkabb ez a benyomasom, eminencias uram.
Lirai, megis vilagos beszed volt. A diplomaciai nyelv koltemenye, amelyet
meg a vallasi beszedek finom utalasaihoz szokott ajatollah is megcsodalt.
O mar regota hitte, hogy a politika mindig csak nehany ember alkotasa, a
nepek sorsa nem a tomegszandekon mulik, hanem csakis a vezerek
tehetsegen. Ugyhogy most nezte a tiszta tekintetu francia elnokot, es
probalta felmerni. Vajon mi hajtja, mi mozgatja ezt a tehetseges ferfit?
- Ezen a kozos irani-francia szonyegen sok a folt, eloszor is ki kellene
tisztitani ~ maradt az ajatollah a megkezdett parhuzamnal. Ezek a
szonyegek! A francia elnok majdnem kimondta* amit gondolt, de aztan
szerencsere csak magaban mosolygott. Mert kozben rogton meg is
konnyebbult, hiszen az
ajatollahnak ez a mondata megiscsak azt jelezte, hogy elindultak, hogy van
esely. Az ajatollah nyitott, es most mar csak" vegig kellene menniuk az
osszes lenyeges kerdesen, mert ennyi ev ellensegeskedes utan ugysincs
mas valasztas. A vezetekek, a gazvezetekek majd csak a legvegen
kerulhetnek szoba.
A francia elnok mellett kozvetlenul ott ult a legnagyobb folt kitisztitoja, a
francia kulugyminiszter, aki elozo nap meg Jeruzsalemben targyalt. Majd
Washingtont es Izraelt felhergelve esti sajtotajekoztatojan bejelentette,
hogy ha a palesztinok kikialtanak a palesztin allamot, akkor Franciaorszag
azonnal elismerne, meg akar azelott is, hogy sikerulne a hatarokat
pontosan meghatarozni es kijelolni. De - es ez a legfontosabb Franciaorszag a jovobeni Palesztina reszenek tekinti Gazat es a Jordan
folyo nyugati partjat az osszes zsido ujtelepessel egyutt. Az mind palesztin

terulet, minden a palesztin nepe, ami az araboke volt az 1967-es haboru

elott. Izrael orjongott, a zsidok vilagszerte a francia aruk azonnali
bojkottjara szolitottak fel. Soha tobbe senki ne egyen camembert sajtot! Az
elnok torokulesben maradva bemutatta a kulugyminiszteret, aki ma reggel
Jeruzsalembol erkezett ide. Az ajatollah pedig feleje biccentett, jelezve,
hogy mindent tud es respektal.
Harom oran keresztul targyaltak. Az izraeli-palesztin kerdes rendezesen
kivul szamtalan feszultsegtenyezo akadt meg. Peldaul, hogy Franciaorszag
pontosan hany kilo urant dusit majd az irani atomeromuvek szamara, es
hogy milyen legvedelmi raketakat ad el Teherannak. Mert mintha a
kozelmultban PMU2-es oroszt nem sikerult volna Irannak beszereznie...
Az ajatollah nem reagalt, csak kezdte egyre komolyabban venni a francia
elnokot, aki precizen tudta azt is, hogy a nagy gazcsataban Oroszorszag es
Iran nemregiben osszeveszett a Kaszpi-tenger gaz- es olajkincsein. A
Szovjetunio felbomlasa utan ugyanis mar nemcsak ket orszagnak volt
Kaszpi-tengeri hatarszakasza, hanem otnek. Elotte 50-50 szazalekban a
Szovjetunio es Iran osztozott a tenger nyersanyagkincsein. Most viszont
mar harom szovjet utodallam, Azerbajdzsan, Turkmenisztan es Kazahsztan
is kerte a jussat. Fejenkent husz szazalek mind az ot orszagnak. Ez lett
volna a logikus. De Oroszorszag gazdasagi nehezsegei miatt a moszkvai
elnok arcatlanul kitalalta, hogy a Kaszpi-tenger gazkeszletet a
partszakaszok hosszanak aranyaban kellene felosztani. Igy az oroszoknak
negyven szazalek jutna, Irannak viszont csak tizenegy.
A francia elnok kalapalta be az eket, verte egyre melyebbre, es kozolte,
hogy ebben a kerdesben Iran a nyugati vilag teljes tamogatasat
elvezhetne... Akar otven szazalek is lehetne a cel a tizenegy helyett, hiszen
a szovjet szethullas legyen Oroszorszag baja, az elszaporodo
utodallamocskak reszesedeset oldja meg Moszkva a sajat kontojara.
Franciaorszag - mondta szinte mellekesen, az ablakon kifele nezve a
francia allamfo meg arra is kesz, hogy akar Torokorszagon keresztul a
Nabucco-vezeteket kiszelesitve Europaig vigye az irani gazt.
- Ha ez segitseg, eminencias uram, akkor mindenkepp! - Egy honap mulva
valasztasok lesznek Iranban. - Az ajatollah viszont ezzel a kozlessel
bucsuzott. Az irani papsag, ezt majd megfontoljak, most esetleg Teheran
polgarmesteret fogja tamogatni. Elkepzelheto. Nepszeru reformista,
lenduletes
fiatalember, meg csak 60 eves. A vergozos, oreg oskonzervativok ideje

talan Iranban is tenyleg lejart. Viszont egy ilyen nyitas a Nyugat fele, amit
mar az ujonnan megvalasztott elnok vezenyelne le, itt, Iranban eleg eles
fordulat lenne. Heves indulatokat gerjeszthet, jobb, ha ezzel azert
Franciaorszag is tisztaban van!
Az ajatollah nagyon lassan allt fel, a mullak azonnal odaleptek melle, es
felsegitettek. Most nem nyujtotta a kezet, hanem inkabb belekarolt a
francia elnokbe. Az ablak fele huzta, el, messze a tobbiektol. Odaleptek a
marvanybol faragott ablakparkanyhoz. Az ajatollah elengedte az elnokot,
es mindket kezevel a hideg kore tamaszkodott. Neztek kifele az ablakon,
az oroszlanketrecek fele.
- Nagy valtozas lesz ez, es a vadallatok kiszabadulhatnak. Nehez lesz
megfekezni oket, mert Iran a felszinen bekes hely, de a melyben veszelyes
orszag. Errefele sokan sokfele mintat szeretnenek szoni, elnok ur. Es en
mar nagyon oreg vagyok, lassu a kezem. Kuldjon valakit, aki semleges,
akinek friss a szeme, aki figyel, es aki vigyaz ram. - Ezt mondta az
ajatollah, es a meglepett elnokre nezett. Hatarozottan, nyiltan es oszinten.
Bele a szemebe, mikozben franciaul halkan meg hozzatette: Mert az
oroszlanoktol en is felek. Ket het mulva mar az egesz vilag ertette, hogy
mire is gondolt...
Szudan - harom nappal kesobb
Hazim gyulolte ezt az utazast. Hiaba haladt o az elen, a legszurok meg igy
is eltomodve, remenytelenul fojtogattak az autoban. Torkaban erezte a
fullaszto, puderszeru homokot. Bele sem akart gondolni, hogy vajon mit
erezhetnek a mogotte halado harom teherautoban. Ezekbe gomolyogva
csapott be az o kerekei altal felvert, mindenhova beferkozo homokpor. A
soforok a fejuket palesztin salba tekertek. Csak a napszemuveguk latszott
ki. A palesztinok gezbol szottek a kendoiket, es ezert a lyukakon keresztul
ugy lehetett bennuk lelegezni, mintha csak legszurok lennenek. De a
hosegtol igy is szinte meg lehetett fulladni. A teherautok eltomodott
legkondicionaloi mar evek ota csodot mondtak, ha viszont leengedtek az
ablakot, hogy becsapjon a szel, akkor a homok eles tuszurasokkal suvitett
befele.
Gyulolom!
Hazim az elso szamu szudani fegyverkereskedo csalad, az al- Nuaimik

legtehetsegesebb sarja volt. Az apja nem veletlenul kuldte ot. Hiszen

PMU2-es raketakat szallitani mindossze negy oriasteherautoval rendkivul
bonyolult feladatnak szamitott. Az iranyitokozpont, az illuminacios es
koveto radar- allomas, a hat negyzetmeteres, hatalmas akvizicios
radarernyo, nem beszelve a raketakilovoegysegek otmeteres csoveirol es
magukrol a raketakrol, raadasul mindenbol egyszerre kettot vinni, nos, ez
sokkal tobb teherautot igenyelt
volna, mint amennyit a csaladfo, Abbasz al-Nuaimi ezuttal engedelyezett...
De hat nagyon felt a legitamadasoktol! 2009-ben ugyanis az izraeli legiero
a mostani szallitmany vegceljatol nem is olyan messze, epp csak kicsit
eszakabbra, jeloletlen vadaszgepekkel szetbombazott egy tizenhet
teherautobol allo fegyverszallito konvojt.
Azota Abbasz al-Nuaimi meg ovatosabb lett. Kerulte a feltunest. Csak par
teherautobol allo konvojokat mert utnak inditani, es inkabb vallalta annak
a kockazatat, hogy a fegyvereket a teherautok platoin nem sikerul
tokeletesen elrejteni es alcazni. A rakodoter ugyanis a negy teherautoban a
PMU2-es tartozekaival annyira megtelt, hogy a raketakat es radarokat
normalis korulmenyek kozott eltakaro liszteszsakoknak mar nem jutott
hely. Viszont egy esetleges izraeli legitamadastol tartva inkabb vittek a
fegyvereket a ponyvak alatt dugig pakolva, egymasba preselve, semmint
szellosen, jol alcazva, sok teherautoval.
Hazim most, hogy mar szudani teruleten volt, a hosegtol eltekintve
setagaloppnak gondolta az ut hatralevo szakaszat. Par nap, es otthon lesz,
uszoda, huvos legkondicionalas, es marvanyboru kartumi nok...
. Itt mar nem lehet gond, hiszen ez mar hazai terep... A bedzsakon ugyis
konnyeden keresztuljut. Mint mindig. Szamara ez a tevehajcsar banda csak
technikai kerdes volt. Pedig az apja, Abbasz, pont miattuk kuldte ot. Hogy
ugyesen alkudjon meg veluk. Mert meg kellett alkudnia... A bedzsakat
ugyanis nem lehetett kikerulni. Ok nem pusztultak bele a forro
puderhomokba, mint Hazim. Ok itt eltek evezredek ota, tudejuk birta a
terepet, es hirhedt
konyortelensegukre alapozva a terulet vamszedoi" lettek. Szetszorodva,
kis csapatokban tartottak kontroll alatt a meroei piramisok fele vezeto
homokduneket. Ha a szallitmany, amit megvamoltak, oszthato" volt,
akkor siman ment az alku. Altalaban harom szazalekot kertek, es ez a
Kalasnyikov gepfegyverek harom szazalekat eppugy jelenthette, mint a
kabitoszeret. A PMU2-es nehezebb ugynek szamitott. Nem volt

feloszthato! A bedzsak semmire sem mentek volna egy radarernyovel

vagy egy kilovoallassal. Ilyenkor alkudozni kellett, es mivel ez a videk
finoman szolva sem a bankjairol es a penzatutalasok gordulekenysegerol,
no meg persze a keszpenzautomatakrol volt hires, a kialkudott osszeget
vagy azonnal, ott helyben oda kellett adni nekik, vagy ha nem volt a
csempeszeknel megfelelo osszeg, akkor repulorol ledobni. A konvoj csak
utana mehetett tovabb.
Ez volt a szokas.
Hazim ekkora expediciora nem hozott magaval dollarkotegeket,
eletveszelyes lett volna, igy miutan masfel ora alatt vegre megkotottek az
alkut, most eppen vartak. Vartak az apja repulogepet. Muholdtelefonon
mondta be az osszeget es a tartozkodasi hely pontos GPS-koordinatait,
aztan vartak. Negyvenfokos hosegben a feher eget kemleltek, hogy mikor
erkezik mar meg vegre Kartumbol a kis, legcsavaros Cessna gep, es
nejlonba csomagolva mikor dob le 255 ezer dollart keszpenzben...
Andre es a stab" szaz kilometerrel eszakabbra, mar Meroe bejaratanal
vart. Az elmult napokban megallas nelkul jottek, nyilegyenesen
keresztulvagva harom orszag neptelen,
sivatagi halalzonajan. A magyar ferfi, amikor megerkezett, percekig
lenyugozve allt az egyik homokhegy tetejen. Hallott mar errol a helyrol, de
most jart itt eloszor. A latvany elkepeszto volt. Meroe evezredekkel ezelott
elte fenykorat. Az egyiptomi faraok birodalmat masolo Kusita Kiralysag
fovarosa volt. Korabeli New York, amolyan felhokarcolo"-metropolisz.
Ezerotszaz ev alatt a varos hataraban hatalmas piramistemeto epult. Andre
szeme, ameddig ellatott, mintha csak Manhattanen pasztazna vegig, a
narancssarga sivatagban magasba toro, meredek falu kopiramisokat
pillantott meg. Tobb mint ketszazat... A Kairo mellett a turistak millioi
altal megcsodalt harom gizai piramis innen nezve most csak konnyed
bemelegitesnek tunt. Igaz, hogy ezek itt, Meroeban, kisebb piramisok
voltak, mint azok ott, Gizaban, mert ezek legfeljebb csak harminc meter
magasnak, tizemeletes haz meretunek tuntek, de akkor is, mind a ketszaz
erintetlenul es lenyugozoen allt a homoksivatagban. Napoleon erezhette
igy, amikor eloszor megpillantotta a Kairo melletti harom gizai piramist.
Akkor meg azok is kolaarusok, betonutak, szallodak es uszomedencek
gyurujetol mentesen alltak. De aztan jott a modern turizmus, es azokbol a

piramisokbol disneylandi latvanyossagot csinalt. Neonfeliratokkal es

otdollaros makettmumiakkal. Itt, Meroeban viszont ritkan jartak turistak.
Regeszek se surun. A frontvonalakon keresztul ide nem vezetett kocsiut,
terepjaro nelkul megkozelithetetlennek tunt a hely. Igy aztan a feltaratlan,
fold alatti alagutrendszer idealis rejtekhelye lehetett barminek. Es az is
volt...
Afrika fegyvercsempeszraktara, tavol a civilizalt vilag hatosugaratol.
Muemlekek alatt, amiket tilos lebombazni, mert a vilag kozvelemenye
nem turne. Piramisok gyomraban, hatalmas kogulak melyen, amiken
semmilyen letezo muhold nem kepes keresztullatni.
Tokeletes hely. Andre a Land Rover kerekenek tamasztva hatat a kocsi
arnyekaban, a homokban ult. Oleben, egy kinyitott laptop kepernyojen
haromszaz kilometeres kort pasztazo radarkepernyot figyelt. A terepjaro
motorja jart, mert aramot kellett fejlesztenie az aktataskara hasonlito
muholdvevo szamara. Ez a szerkezet Andretol ket meterre, a homokban,
kint a tuzo napon fekudt. Az eg fele nyitott hofeher sugarparabolajaval
fogadta a Csad es Dzsibuti folott cirkalo francia Rafale gepekrol es ket
francia katonai muholdrol idekuldott adatokat. Mindenki vart. Andre arra,
hogy elobb-utobb Kartum felol errefele tartson egy kis repulo vagy esetleg
egy helikopter. Aztan valahol megforduljon, es elinduljon visszafele. Mert
ahol fordul, az lesz a pont. Ott kell neki nagyon gyorsan filmet
forgatnia... Nem is volt olyan nagy a csomag. Szazdollaros cimletekben
255 ezer dollar nem foglal el sok helyet. A Cessna gep 120 kilometeres
sebessegre lassitott, es a pilota, megbillentve a gep szarnyat, kipreselte a
fulke felnyithato plexiablakan a barna hatizsakot. Aztan mar huzta is
elesen balra a kormanyt, novelte a repulesi sebesseget, es felfele
emelkedve elindult vissza, Kartum fele. A hatizsak, mint egy bomba, ugy
csapodott a homokba, es porgott, repult, pattogott legalabb otven metert.
De aztan megallt, es mindenki Hazimra nezett. O pedig faradtan
lekaszalodott a vezetoulesbol, es a suppedos futohomokon lassan lepkedve
elindult a penzert. Tiz perc mulva mar uton is voltak. Hazimon ujra erot
vett a fasultsag, az utalkozas. Szamolni kezdte, hogy meg menynyit kell
kibirnia, hogy mikor er majd vegre haza. Ma este a piramisoknal
kipakolas, talan meg holnap delelott is. Attol fugg, hogy Meroe lathatatlan
orei, a sivatagi rasaidak hanyan jonnek segiteni. Es hogy melyik piramis
ala, melyik katakombaba kerul a szallitmany. Utana neki mar nincs dolga.
Hogy Meroebol mikor es hova kerulnek a PMU2- esek, nos, az mar nem
ra tartozik, az az apja felelossege. Neki irany Kartum es az illatos nok.

Talan holnap este mar otthon is lesz. Talan...

2003 - Afganisztan
A dzsalalabadi kontenervaros holdbeli tajra epult. A nyers, elettelen afgan
kohegyek tetejen, ahol Andre allandoan azon csodalkozott, hogy emberek
es termeszet mikent kepes eletben maradni.
A semmi kellos kozepen. Szudan, Afganisztan, a chilei Atacama-sivatag
vagy eppen Sziberia kietlen tajai. A vilag osszes kontinensen talalni
embermilliokat, akik elhetetlen videkkel kuzdenek. Megsem mennek
odebb. Az idegenlegio tartotta ellenorzes alatt a Pakisztan fele vezeto
kotali foutvonalat, amit persze elkerult minden csempesz es terrorista,
viszont vegigvanszorgott rajta az osszes afgan parasztember. Andre
tokeletes ertelmetlensegnek tartotta ezt a demokraciat teremtunk es attol
de jo lesz nektek"- kuldetest. Kivaltkepp azon a forro, vegtelennek tuno
napon, amikor visszaertek a tamaszpontra a nyakon lott es a tankfedelben
fennakadt Vologya hullajaval. A leszakadt labu francia legios utkozben
elsosegelyt kapott, es most mar rohantak vele a hutott operacios
kontenerbe, ahol eletet steril vasfalak kozott probaltak az elverzestol
megmentem. Andre nezte az egymas melle tolt vasdobozokat, a legio
szallashelyet. Rozsdas, lelketlen egyenkontenerek, amikben az ablaktalan,
golyoallo femfalak mogott nyomaszto robotelet varta a legiosokat. Cserebe
viszont volt aramuk, A tabor szelere allitott teherautok platojan ejjelnappal duborogtek a
vizhuteses generatorok. Ezekbol vezetekeken futott az aram a
kontenerszallasok fele. Meleg vizet, esti lampafenyt, mukodokepes DVDlejatszokat ajandekozva a csupasz afgan kohegyek koze kuldott
legiosoknak.
Andre az egyik ilyen kontenerben orizte a sajat eletet. Egyetlen katonai
hatizsakban. Par nap, es ujrakezd mindent. Ujra normalis lakasban lakik
majd, valahol Franciaorszagban, es nem tekozolja tovabb az idejet. Az
elmult evekben felretette a legios fizeteset, amit csak lehetett. Talan berel
majd egy kis ettermet. Talan valahol a Rivieran, ahol sok a turista. Talan
majd nokkel is talalkozik...
Ujrakezd mindent, mostanra elszanta magat! De amikor megint epp ez jart
a fejeben, mikozben slauggal mosta ki a csapatszallito tank belsejet, es
mikozben a szaraz, poros foldre Vologya es a leszakadt labu legios vere

folyt, duborogve leereszkedett melle a legio elitkommandojanak a

helikoptere. A rotor suvito szele tornadoszeru vihart kavart a tamaszpont
nyilt, kietlen kozepen. A kavicsok, mintha csak golyoszorok lonek oket,
elesen pattogtak a kontenerek femfalain es Andre hatkereku tankjanak
oldalan. Behuzta a fejet, es fedezekbe" lepett, a tank moge. A kommando
katonai a felrelokott helikopterajto mogul teljes menetfelszerelesben,
ejtoernyovel a hatukon leptek ki. Oroszok voltak szinte mind. Andre erre
mar erzekeny volt. Latta a fejukon... Par oraval kesobb, mint az a hosszu,
unalmas esteken a legioban mindig is lenni szokott, amikor vegre tortenik
valami, amikor kommandosok erkeznek egy unalomban fuldoklo
taborhelyre, es veluk egyutt megerkezik a kalandvagy is, nos, mint az
ilyenkor lenni szokott, este meggyujtottak a licitalo"
tabortuzet. Andre hivta igy, licitalo tabortuznek. A katonak dobozos sorrel
a kezukben a hirtelen lehult afgan hegyek kozott, a tabortuz melegenel
meseltek egymasnak a kalandjaikat. Licitaltak egymast tul. Mert nekik
csak ez maradt. A veres emlekek, a sok sor es a tobbiek elismeresenek
vagya. Es ez a vegyulet a katonakbol, mint ilyenkor mindig, egyre
kegyetlenebb es valoszerutlenebb torteneteket csalt elo. Sokszor epp a
korabbi, az eltitkolt bunos eletukbol. Ami elol vagy ami miatta legioba
menekultek. A francia parancsnokok persze tudtak errol, de hagytak.
Ilyenkor ugyis osszekeveredik a valosag es a nagyotmondas az alkohol
kabulataval. Itt mindenkinek uj neve es uj elete volt. A mult es az egykori
bunok a legioban nem szamitottak. Ugyhogy a parancsnokok nem
hallgatoztak, es nem is irtak jelenteseket. A francia allam ezt adta cserebe
azert, hogy idegenek, hogy nem szuletett franciak halnak meg
Franciaorszagert. Szinte mindig az elitkommando tagjai kezdtek a licitet".
Aznap este is. Hiszen mit meselhetett volna Andre. Hogy hany pasztort lott
le? Vagy hogy hany bomba robbant fel mellette? Inkabb ult csendben, es
ujra vegighallgatta a mar sokadszor elmeselt torteneteket. Meg negy nap,
es vege. Ez jart a fejeben. De akkor, aznap este, a legio egyik kommandosa
korabban meg sosem hallott dolgokrol is meselt. A csuklojara tetovalt
jelekrol peldaul. Andre akkor latta ezeket eloszor, de kesobb aztan meg
sokszor. A tuz fenye sargan vibralt az orosz ferfi boren, a felturt zubbony
alol kivillano grafikan.
Jatszott a feny a karddal atszurt ejtoernyon es a beletetovalt voros zaszlon.
A kommandos azt meselte, eleg rossz franciatudassal egyebkent, pedig
mar evek ota szolgalt o is a legioban, hogy volt o mar korabban is
kommandos, a KGB Vympei egysegenek a tagja. De aztan szethullott a

Szovjetunio. Es o utana az orosz maffianak dolgozott. Akkor meg

Andrejnek hivtak, de az egy masik elet volt. Neki is. Mint itt mindenkinek.
Napi otszaz dollarert kuldtek Magyarorszagra. Andrej meselte, ahogy ott a
90-es evek vegen a dolgok zajlottak. Mert honnan gondolta volna, hogy a
tabortuznel egy magyar legios is ul, aki egykor meg a masik oldalon elt es
kuzdott.
A civileken. Hiszen ok itt most mar mind katonak es mind franciak.
Meselte, hogy akinek dolgozott, az a pesti ettermeket akarta megszerezni.
Meselt ket bekapcsolt vasalorol, osszesen ennyi volt, az ellenallo
ettermesek szetegeteserol. Kemeny ugy volt, kemeny. De megtanultak a
lecket, es kuss lett, kuss bizony. Magyarorszag a beszari emberek helye,
ezt meselte a durva, tomzsi orosz, es Andre csak nezte a tabortuzet. Nezte
mereven, ahogy a langok epp sisteregve kuzdenek egy nedves faronkkel. A
tobbiek pedig csak hallgattak, mert nekik ilyen tortenetuk nem volt. Nem
tudtak olyat mondani, amilyet Andrej, aki ~ most mar itt tartott, ennel a
resznel felesegeket is eltett lab alol. A gyerekeket pedig beloktek a
maffia orokbefogadasi lancaba. Igy fogalmazott, az orokbefogadasi
lancaba. - Az mi volt? Andre kepes volt ezt ugy megkerdezni, hogy a
benne tombolo vihart elfojtotta, es a hang nyugodtan jott ki a szajan.
Bicsaklas nelkul. Pedig azt hitte, hogy nem sikerul
majd. Hogy nem tud megszolalni, mert addigra mar fajt a torka, fajt a
teste, fajt mindene, mikozben hallgatnia kellett a tortenetet a mostanra mar
majdnem eltemetett masik eleterol. Ot ev es sok ezer kilometer
tavolsagbol. Mintha csak valami szorakoztato aprosag lenne, amivel agyon
lehet utni a sotet afgan ejszakat.
Andre nem ugrott fel. Nem arulta el magat. Nem hibazott. Mert ha
Andrejen ott helyben bosszut all, az nem segitett volna semmin. Davidkan
semmikepp. Szilviat sem tamasztotta volna fel vele. Andre mar igazi
legioskent, a zsigereibe ivodott osztonokkel reagalt. Kovette a belenevelt
alapszabalyt. Semmi szenvedely, semmi duh, mert harcolni csak tiszta
fejjel, erzelemmentesen lehet. Az mi volt?" - kerdezte tehat az
orokbefogadast lancrol dobogo, szetrobbano szivvel, de megis
eszrevetlenul, szinte mellekesen.
- A negyevesnel kisebbeket sosem oltuk meg. - Andrej targyilagosan
valaszolt. Mint egy bennfentes, ugy magyarazta az egykori dramat, ami
neki lathatoan most mar nem jelentett semmit. - Oroszorszagba kerultek,
hamis papirokkal arvahazakba, onnan pedig amerikaiakhoz, akik
akkoriban vagyonokat fizettek a kelet-europai feher gyerekekert.

Aztan Andrej beleivott a sorebe, es vigyorogva hozzatette: - Megse koszos

mexikoiak vagy fekak voltak. Hanem fajtiszta europaiak. Huszezer dollart
is megert az amiknak barmelyik. Hat igy tortent. Igy tortent, hogy Andre
maradt. Mert az elitkommando egy riasztas miatt hirtelen onnan, a tabortuz
mellol tavozott. AzoroszAndrejis! Es igy a szal elszakadt. Davidka egy
pillanatra fatyolosan eletre kelt, szinte nyujtotta a kezet. Andre pedig
keptelen volt
ujra elengedni ot. Keptelen volt elkezdeni a civil eletet, nekivagni ugy a
hatralevo eveknek, hogy tudja: van egy hely es van egy ember a
foldgolyon, aki talan tudja, merre van a kisfia. Tudja legalabb az iranyt.
Van egy szal, amin vegig lehetne menni.
Amin vegig kell mennie! A tudas helye Balagne, Korzikan. Az idegenlegio
ejtoernyos kommandojanak a bazisa. Az orosz Andrej ott lesz a bevetesek
kozott, es Andre meg fogja talalni. Es majd folytatjak ezt a beszelgetest...
Amikor alairt, nem volt valasztasa. Nem lehetett szerzodnie pusztan fel
evre, sem egyre, sem kettore. Csak haromra. Mert a legio is akarta ot. Az
egyik legjobb mesterloveszt, akit az utobbi evtizedben felejuk sodort a
szel. Mehet Balagne-ba, igen. Es lakhat kint, a varosban, igen. Meg autoja
is lehet, igen. Megkapja az utlevelet, es elo is leptetik. 22 honapos
kikepzes, aztan a GCP tagja lesz. Ez a francia hadsereg nehany fos
elitalakulata. 4-es tipusu kommando. Ez lesz o! Mesterlovesz az
ellenseges vonalak mogott. Trening viz alatti harctechnikakbol. Kikepzes
sivatagi tulelesbol es varosi harcmodorbol. Profi tuzszeresz lesz, tud majd
robbantani es oserdei vadallatok ellen kuzdeni. Kozelharctrening es
ejtoernyos kommando. Ha vegigcsinalja, akkor nem lesz senki a vilagon,
akitol felnie kellene, ezt igertek neki. Megtalalja Davidkat, o mindebbol
ezt hallotta ki...
Ismet tortenetunk idejen - Szudan
Jaj, neeee - gondolta Hazim, amikor meglatta a tevestabot. Utalta ezeket az
elkenyeztetett feher embereket. Jonnek a luxusterepjaroikkal, par orara
kimereszkednek a kartumi otcsillagos szallodakbol, lefilmezik a
piramisokat es aztan mar hosokkent unnepelve magukat menekulnek is
vissza a legkondicionalasba. Este skot whiskyt isznak a barban, felszedik a
noket, a korrupt portassal elintezik, hogy az etiop kurvakat a
szobaszamlahoz irjak, es igy a tevecsatorna koltsegere hancuroznak veluk,

aztan hazamennek Londonba, Parizsba vagy New Yorkba es honapokig

meselik eletveszelyes szudani utjukat. Es ezt raadasul olyan jol csinaljak,
hogy ezzel amulatba ejtik az unatkozo londoni, parizsi es New York-i
noket, hogy aztan azokkal is agyba bujjanak. Vagyis dupla szexualis
elvezet, mind-mind Szudan kontojara.
Ezt gondolta Hazim, amikor eszrevette az ele szalado es fele integeto
operatort. Ket kocsival jottek, ezt azonnal eszrevette Hazim, de ebben nem
volt semmi rendkivuli. A sivatagba egyetlen autoval elindulni
eletveszelyes, ha az lerobban, akkor ugrik az esti whiskyzes, de meg az is
lehet, hogy orokre ugrik a whiskyzes.
Az integeto operator angolul kiabalt, Hazim kenytelen volt megallni,
nehogy elusse. Nyikorogva leengedte a portol eltomodott sinben az
ablakot, de kozben mar be is kapcsolta az adovevojet. Azonnal eberebb
lett, a negy teherauto
soforfulkei allando osszekottetesben alltak egymassal. Ketten ultek
mindegyikben, Hazim osszesen het fegyveressel utazott. Konyortelen arab
milicistakkal, dzsandzsavidekkeI. A darfuri konfliktus meszarosaival",
akiknek a nevet akkor tanulta meg a vilag, amikor kiderult roluk, hogy esti
unalomuzeskent a kornyekbeli hienakkal megetetik a felegetett szudani
falvak eletben maradt es ketrecbe zart gyerekeit. Nem volt tevenk, mit
csinaltunk volna?" - kerdezte multkor is rohogve a tortenetet ujra es ujra
elvezettel meselo Nuer, a Hazimmal most is egy fulkeben utazo
dzsandzsavid.
- Beleragadtunk a homokba mondta nagyon eros angol akcentussal az
operator, kezeben a kameraval, a ket terepjaro fele mutatva. Mindegyik
tengelyig elmerult a futohomokban.
- Barmok - szolt oda Hazim arabul Nuernek, aki a combjan pihentette a
geppisztolyat. Az ujjat mar a ravaszon tartotta. - Nem tudnanak segiteni? folytatta a teves, akinek a tarsa az autoknal allt, es asot tartott a kezeben. Teljesen beszivott a homok, minel jobban ki akarunk jonni, annal
melyebbre sullyedunk.
Hazim tekintete ide-oda jart. A tavolban az asoval kinlodo masik feher
ember, es aztan ez itt. A magas soforulesbol lenezett erre a szerencsetlen
baromra, aki nem tud rendesen sivatagban vezetni, mert a szeme
valamelyik europai korengetegbol erkezve keptelen megkulonboztetni a
puha es a kemeny homokot. Hat, igen, ehhez ide kell szuletni, gondolta
gogosen Hazim. Mert egyebkent ez lesz a vege. Egyszer csak bingo, es

tengelyig merulnek, de ezeknek lathatoan annyi eszuk sincs, hogy kis

tavolsagot tartsanak egymastol, hogy ha az egyik elmerul, akkor a masik
auto meg a kemeny
homokfeluleten maradva a csorlojevel kihuzhassa. - Hat, nem tudnank,
pajtas, nem tudunk segiteni - szolalt meg Hazim, elinditva az uveget az
ablakemelo gombjaval vissza, felfele. De az adovevokon keresztul ezt az
angol beszelgetest a tobbi soforfulkeben senki sem ertette. A
dzsandzsavidek jok voltak falufelegetesben, de gyerekkorukban a nem
letezo iskolak nem letezo angoloraira ertelemszeruen nem jartak be.
Ugyhogy epp elkezdtek ki es leszallni a teherautok magas vezetoulesebol,
amikor Hazim mar indulni akart tovabb. A hatalmas visszapillanto
tukorben meglatta a maga mogott allo teherautok nyilo ajtoit, es
indulatosan arabul kialtotta el magat: Mindenki vissza, indulunk! De
mar keso volt...
Ha Hazim figyelt volna, akkor a homokhoz szokott szeme esetleg
eszreveszi a puderszeru nubiai sivatagban a kis buckakat es a kiallo, apro,
par centis, atlatszo legzocsoveket. Persze ha figyelt volna, akkor sem
biztos, hogy rajon, hogy ezek vajon mit jelentenek. Hazim tul sokat
gondolt a marvanyboru lanyokra. Es kozben sokkal jobban lenezte az
europai embereket annal, semhogy ilyesmit tudjon, ertsen es feltetelezzen.
Soha nem hallott meg a francia idegenlegio kikepzesi modszereirol, es el
sem tudta kepzelni, hogy elitkommandosok bebujjanak a forro homok ala,
es csovon keresztul lelegezve a megfelelo pillanatra varjanak...
De hiaba figyelt volna es tartotta volna sokra az europaiakat, akkor sem
vehette volna eszre a ketszaz meterre balra, egy homokdunen fekvo
Andret a mesterlovesz puskaval. Es jobbra, szazhusz meterre, a masik
emelkedon a masik tavcsoves puskat. Annak a ravaszan egy lengyel
fiatalember
ujja varakozott mozdulatlanul. Hazim csak ket buta tevest latott maga
korul, mikozben a halal nyolc iranybol vart ra. Es hiaba vette korul magat
dzsandzsavidekkel, a gog mar tul nagy hatranyba hozta... Az elso lengyel
golyo a jobb oldali ablakon tort keresztul, atszaladt Nuer nyakan, es kicsit
megranditotta az oleben a fegyvert, de az bar ujja a ravaszon volt megsem sult el. A lovedek szakitotta, tepte kifele a szoveteket. Lassult
kicsit az uvegtol, meg tovabb gyengult Nuer nyakatol, de meg igy is

megutotte Hazimot. Az arcat lukasztotta at, nekicsapva a fejet a mar ujra

feltekert oldalso ablaknak. Az operator kameraja lentrol ekkor sult csak el.
A raketa, amit kilott, magaval vitte Hazim fejet, atszakitva a fulke
plafonjat, folfele torve az egbe, veres csikot huzva maga utan. A
teherautosor mellett tizmeterenkent megmozdult a homok. Mint epp
bekapcsolt szokokutak, ugy emelkedtek fel masodpercek alatt a semmibol
az egymassal radiokapcsolatban allo, spriccelo homokfigurak.
Tapaszkodtak, hullott roluk a narancssarga, lisztszeru sivatag, mikozben az
arcukra szijazott, hegesztoszemuvegre hasonlito plexilapokrol pergett
lefele a homok. Pillanatok alatt tisztult a kep, es latni kezdtek a
teherautokbol epp lelepo alakokat. A napok ota tarto unalmas es
esemenytelen utazastol eltompult, megfasult dzsandzsavidek nemelyike
mostanra mar felfogta es megertette ugyan, hogy mi tortenik, de mar keso
volt, mar nem volt idejuk. Panikba esve epp fordultak vissza a
fegyverukert, de az ero, ami a FAMAS geppisztolyokbol eloretort, elsodort
mindent. Az ajtok vaslemezei masodpercek alatt hatalmas tesztaszurokre
kezdtek hasonlitani, atfurva, teleutve lyukakkal. Belul a halal
konyortelenul kaszalt, a
vezetofulkek ablakara permetezte a vert, de aztan azok is kitortek, es a
sivatagi homokra nyalkas, osszekeveredett massza frocsogott. A
teherautok uleseit belek, szovetek, agyvelo es ver turmixa boritotta el.
Andre a tavcsoben nezte a meszarlast. Tudta, hogy a dzsandzsavidekkel
szemben nincs mas megoldas. Egyetlen masodperc keslekedes, es minden
forditva tortenik. Kegyetlen barbarokkal nincs mirol beszelgetni. Vagy ok,
vagy mi.
Koncentralva pasztazott a tavcsovel. Emelte a puskat egyik teherauto
vezetofulkejerol a masikra, aztan tovabb, de nem volt egyikben sem
mozgas. Andree volt a totalkep", innen, a dombtetorol ralatott mindenre,
de ezuttal nem volt ra szukseg. A halal gyorsan, konyortelenul es precizen
erkezett. Nem kellett utanalonie senkinek!
De o ezt egyaltalan nem banta...
Parizs - Franciaorszag
Pierre Novelli elgyotorve, hatrakotozott kezzel, hason fekudt az agyan. A
francia elnok szemelyi titkaranak veresre volt verve a feneke, es hiaba

elvezett el az iment, az analis fajdalom meg mindig izgalomban tartotta.

Meg mindig merevedese volt. Tatjana epp kihuzta a ferfi bekremezett
fenekebol a fakanal nyelet, es faradtan a fotelba rogyott. Kezdett nagyon
elege lenni ebbol a perverz, mazochista allatbol.
De nem volt valasztasa. Tatjana gyonyoru, szoke no volt Szentpetervarrol.
Tiz evvel ezelott par hetes szerelem utan vette ot felesegul a balti-tengeri
orosz nagyvaros epitesi boomjanak elso szamu jatekosa. Talan mert
Tatjana nem volt szlavos no, az o arca inkabb tunt svednek, esetleg
nemetnek, de semmikeppen sem orosznak. Talan ezert valasztotta ot
Nyikolaj, aki akkor mar Nyugaton elve annyira, de annyira alcazni akarta,
hogy orosz ferfinak szuletett.
A magas, torekeny Tatjana igy egyik naprol a masikra Monte- Carloban
talalta magat. A szilveszteri partik delutanjain orakat toltott a fodrasznal,
mert olyankor mindig igazi gyemantokkal raktak tele a hajat. Ejfelkor
kristalypoharakbol ittak a pezsgot a kaszino elotti azurkekre vilagitott
palmafaparkban. Aztan a kiurult szazeuros poharakat a bokrok koze
hajitottak.
Oroszok voltak, le sem tagadhattak volna... Onnan, a monte-carloi alombol
jutott Tatjana ide, ebbe a parizsi, harmadik emeleti lakasba, hogy kielegitse
ennek a perverz, gatlastalan ferfinak a vagyait. De meg kellett tennie, mert
nem akart visszamenni oda. Oroszorszagba o mar soha
tobbe nem akart visszamenni. Nyikolaj magangepe egyszer ugyanis nem
szallt fol az Ural kozeli varosbol, Permbol. Orosz kommandosok
tartoztattak le a kifutopalyan. A szentpetervari korrupt allami
nagyberuhazasokert folytatott csortet ezek szerint masok nyertek. Nyikolaj
azota egy szigoruan orzott sziberiai bortonben raboskodott. 12 evet kapott
ingatlanspekulacioert es adocsalasert. Tavaly raadasul meg egy masik
eljaras is indult ellene, ami ujabb nyolcevnyi bortonnel fenyegette. Az
osszesen husz. Hat, igen, Nyikolaj mar soha tobbe nem latja meg a montecarloi lakast. Tatjana most felallt, es kioldotta Pierre kezet. A ferfi
mozgatni kezdte a csuklojat korkorosen, de meg mindig hason fekve
maradt. Aztan kicsit megemelte a fejet, atfordult Tatjana fele, aki kozben
mar visszault a fotelba. - Elkepeszto vagy - mondta Pierre, es esetlenul
ramosolygott az orosz nore. Hat, ez hulye, gondolta magaban Tatjana.
Attol elvez el, hogy veresre verik, csak akkor all fel neki, ha a
prosztatajaig feldugnak neki valamit, es utana edi-bedin mosolyog. Az
ilyeneknek kellene sitten ulniuk, nem Nyikolajnak, gondolta Tatjana.
Pierre Novelli hiaba volt a francia elnok szemelyi bizalmasa, Tatjana

tortenetet nem ismerte. Nem tudta rola, hogy amikor a ferjet letartoztattak,
akkor az orosz elharitas sarokba szoritotta a not. Vagy megy o is a ferje
utan, csak egy masik sziberiai bortonbe, vagy mostantol nekik dolgozik.
Maradhat Monacoban, megtarthatja a vagyon nagy reszet, es nem kell
lemondania tagsagarol a Monte Carlo Country Clubban sem. Elheti a
gyonyoru, majdnem ozvegy" orosz nok eletet, es
csatlakozhat
az
orosz
kemszervezet,
az
SZVR
legujabb
kenyszeregysegehez. Azokhoz az orosz nokhoz, akik megtanultak az elit
legfelsobb koreiben mozogni, annyi nyelven es ugy kommunikalni, ugy
oltozkodni es ugy viselkedni, hogy sehonnan se logjanak ki. Es mivel
tobbnyire gyonyoruek voltak, hiszen orosz nok millioibol mi masert
valasztottak volna epp oket egykori dusgazdag ferjeik, ok lettek, ok voltak
a nyugati tarsasagi elet vagyott alomnoi. Gazdagok es szepek! Az orosz
Charlie angyalai.
A londoni es parizsi ujarisztokracia" megtelt veluk. Sokuknak munkaja is
volt, ingatlanugynoksegeknek, jachtkereskedeseknek dolgoztak. Mert a
Rivieran a szazotvenmillios hazakat megsem a helyi bulvarlapokban
hirdetik, es a hatvanmillio euros jachtokat sem a sarki csonakboltokban
aruljak.
Ezeket csak olyan nok tudtak eladni, akik ilyen korokben mozogtak,
vagyonos oroszok, franciak vagy eppen angolok kozott eltek. Mert maguk
is gazdagok voltak, legalabbis annak tuntek. De a felszin alatt
kiszolgaltatva, a muboldogsag marcipanmazaval leontve vegetaltak, mert
ok tudtak, pontosan ertettek, hogy kiknek a foglyai", hogy egyik percrol a
masikra kipukkanhat az egesz alomvilag.
Ugyhogy Tatjana megfogta a fakanalat, es ugy es oda dugta, ahova kertek.
Pierre Novelli pedig elhitte a meset. Mert el akarta hinni. Ot ilyen
gyonyoru no korabban meg sosem szerette, mert Tatjana szerette ot,
bizony. Es no ot meg igy sosem elegitette ki. Kurvak sem, akik raadasul
veszelyesek. Hiszen o megiscsak a francia elnok bizalmas munkatarsa,
neha latni az arcat a teveben, legyen zsarolhato csak azert, mert azt keri,
hogy
kotozzek meg? Akkora bun ez? Tatjana biztonsagos volt. Mindent
egybevetve, beleszamitva meg azt is, hogy informaciokkal is uzletelt, meg
igy is o volt a legbiztonsagosabb verzio. Pierre meg volt gyozodve rola,
hogy szamara kockazatmentesebb, ha Tatjana veri ot, mintha masok keze
kozott elvezne el. Igen, Tatjana sok penzt orokolt autobalesetben elhunyt

ferjetol, es most ot szerette, mikozben persze befolyasos orosz koroknek is

dolgozott. Nagy ugy, mindenki dolgozik valakinek... - Megerkezett a
penz? Megnezted mar? - kerdezte Tatjana Pierre-tol, mikozben a ferfi
oltozkodni kezdett. Hat, meg nem nezte meg. Mert nem merte, mert
egyszeruen nem hitte el, hogy azoknak az oroszoknak egymillio eurot er a
teherani targyalasokrol szolo teljes beszamolo. Ket napja, amikor
visszatert az irani fovarosbol, homalyosan jelezte Tatjananak a rendkivul
ertekes hirek iranyat. Es aztan, legnagyobb megdobbenesere, par ora
mulva mar meg is kottetett az alku. Meg soha, de soha nem kapott ennyit.
Hat nezd meg - mondta szinte parancsoloan az orosz no. Pierre imadta,
amikor igy beszelt vele. Amikor utasitotta, amikor engedelmesseget vart
tole. Nem is tudja ez a liba, hogy ilyenkor milyen elkepesztoen izgato. A
ferfi folallt, es odalepett az iroasztalahoz. A fenyesre lakkozott antik
asztalka fiokjabol laptopot huzott elo, es mobil internet-csatlakozot
illesztett bele. Ezt a laptopot csak a svajci titkos bankugyleteihez
hasznalta. Az internet olasz Fastweb- szolgaltatas volt, Milanoban vette
egyszer az utcasarkon. A rendszerbe kuldott szigno szerint most egy
torinoi elofizeto indult el Svajc fele. Pierre Novelli el nem tudta kepzelni,
hogy mikent lehetne hozza visszajutni, meg ha nyomoznanak, akkor
sem. Svajcban persze nem a sajat neven futott a szamla, hanem egy olyan
vallalaten, amit az amerikai unokatestvere alapitott egy karibi szigeten, es
ami tenyleg csokoladeimporttal foglalkozott. Hat, most ezek szerint csinalt
egy nagyobb uzletet. Meg ket ev, utana ugyis kiszall. Az elnok az akkori
valasztasokon valoszinuleg majd megbukik, o pedig bucsut int Parizsnak.
Addig pedig a penz parkoljon csak ott, ahol van. Addig nem kolt egy fillert
sem belole. Csak semmi feltunes. Utana viszont az az osszeg, amit addig
osszegyujt, az az egesz eletere eleg lesz. Kolumbiaban es Braziliaban fogja
megtalalni az uj Tatjanakat. Tavol Franciaorszagtol kieli majd a vagyait,
mikozben itt elfelejtik. Par ev mulva ki emlekszik majd a bukott elnok
egykori szemelyi titkarara? Ki nezi majd meg, hogy hol es mibol el?
Ugyan mar! Ilyen egyszeru volt a terve, es nagyon hitt benne. Pierre most
izgatottan beutogette a kodjat, majd a fiokbol elovett egy
zsebszamologepre hasonlito szerkezetet. Ebbe bankkartyaszeru muanyag
lapocskat csusztatott mikrocsippel, amit a banktol kapott. A laptop
kepernyojen kozben nehany betu es szam jelent meg. Ezt kellett most a kis
szamologepbe potyognie, majd megnyomnia rajta a bevitel" gombot. A
kezeben az apro, szurke szerkezet par masodperc alatt egyszeri belepesre
feljogosito kodot generalt, amit a kijelzot maga ele tartva Pierre most
pontosan beutogetett a laptopba, es elkuldte. Okosak ezek a svajciak.

Semmi SMS, semmi direkt telefonos kapcsolat, megis halalbiztonsagos

internetbankozas. Belepes engedelyezve" - jelent meg nagy, piros
betukkel a
kepernyon, majd felugrott a karibi ceg neve es rogton azutan a
bankszamla-informacio is. Egymillio euro! A sok nulla ott allt feketenfeheren, ma reggel ota a szamlan.
- Szoval? nezett ra kerdon es kicsit turelmetlenul Tatjana. - Megjott valaszolta elegedetten Pierre, es hatradolve a szekeben, komotosan
meselni kezdett. Budapestrol csak attetelesen. Hiszen ott nem lehetett
jelen a targyalasokon. Viszont tovabbadta, amit Teheran fele a repulon az
elnok a magyarokrol elmondott neki. Lenyegeben a teljes koncepciot.
Iran? Hat ott egyetlen aprosagot leszamitva megint csak mindent tudott. Ki akarjak kerulni az oroszaidat - mosolygott bennfentesen Novelli,
anelkul, hogy pontosan tudta volna, kik is Tatjana oroszai. Torokorszagon keresztul, vegig a Balkanon, egeszen Magyarorszagig. - A
francia ferfi, ezt most azert beismerte Tatjananak, Teheranban egyedul
csak azt nem hallotta, amit az ajatollah az elnoknek a targyalasok utan az
ablaknal allva mondott. Bar az aligha lehetett lenyeges. Valamit az
oroszlanok kapcsan, ezt mintha ertette volna a halk beszedukre fulelve,
mert kepzeld, Tatjana, az ajatollah a kertjeben igazi, elo oroszlanokat
tart... Novelli egyaltalan nem erezte a veszelyt. Pedig ez volt Tatjanaval az
utolso kozos esteje! Tobb ilyen mar nem lesz...
Szudan - Budapest
Az amerikai haditengereszet a NATO kotelekein belul nyujtott segitseget a
franciaknak. A nyugati
hadseregek
legerosebb
teherszallito
helikoptereinek szamito Sikorsky CH-53-asok, amiket a katonak
egyszeruen csak Tengeri Sarkanyoknak beceztek, Entrea felol alacsonyan,
eszrevetlenul repultek be Eszak-Szudanba.
Hat robusztus vasmadar nyolcagu propellerekkel. Mindegyik kulon-kulon
33 tonna felemelesere es szallitasara kepes. Emberi esz szinte felfogni sem
kepes: 33 tonnai Veresen, a hullakkal egyutt emeltek meg a legvedelmi
raketakkal telepakolt teherautokat, es vittek oket Entrea legteren keresztul,
az ures sivatag folott Dzsibutiba, az idegenlegio bazisara.

A szel par ora alatt lagy homokkal boritotta be a nyomokat. Mintha soha
semmi nem tortent volna errefele, egy egesz fegyverszallitmany tunt el
varazsutesre. Andre es a tevestab" pedig valoban egy kartumi
luxushotelben toltotte az ejszakat...
Masnapi tudositas a roman Adevarul cimu napilapban a magyar
miniszterelnok bukaresti targyalasairol:
ROMAN-MAGYAR MEGBEKELES?
Bukarest Az elmult evek fagyos ketoldalu kapcsolatai utan varatlan
kozeledes tapasztalhato a ket orszag viszonyaban A magyar
miniszterelnok altal kezdemenyezett targyalasok legnagyobb meglepetese,
hogy a magyar kormanyfo a roman
fovarosban bejelentette: Magyarorszag felulvizsgalja a kettos
allampolgarsaggal kapcsolatos es 2010-ben megvaltoztatott torvenyeket.
Az uj megkozelites jelentos fordulatot jelentene az eddigi magyar
allaspontban, mert a ketmillios, foleg Erdelyben elo magyar kisebbseg
tagjai igy csak akkor lehetnenek teljes jogu magyar allampolgarok, ha at is
koltoznek Magyarorszagra. Tudositonk jelentese szerint a magyar
Parlamentben a szelsojobbhoz tartozo kepviselok tegnap eles
kirohanasokban reagaltak arra, hogy a magyar kormanyfo ezt a politikai
fordulatot - gesztuskent - a roman fovarosban jelentette be.
Meg nem erositett hirek szerint a targyalasokon szoba kerult a ket orszagot
a hatarovezetben osszekoto negyvenhet kilometeres Arad-Szeged
gazvezetek meghosszabbitasa is, az epites felgyorsitasa es a csoatmero
kiszelesitese.
Parizs Franciaorszag
A titkosszolgalat, a DGSE fonoke, miutan a Teheranbol visszatert elnok
ket nappal ezelott negyszemkozt tolmacsolta neki az ajatollah felelmet,
korabbi elveit kovetve, hogy ebben az ugyben a leheto legszukebb korben
kell tartania az informaciokat, a magyarra" gondolt. Hogy ot kuldene
Teheranba is.

Orosz mozaik ez meg mindig, ebben nincs valtozas. Andre eseteben sem
volt. Ot meg mindig hajtotta a kivancsisag, csak elotte kert harom
szabadnapot. Megkapta...
London - Anglia
A teniszlabdak pattogasa egeszen idaig elhallatszott. Adrienn nem latta a
jatekosokat, de a Holland Park teniszklubja a sarok tuloldalan volt,
ugyhogy az utesek hangja a fak es az elegans teglaepuletek kozott
kiverekedte magat egeszen ide, a kavezo teraszaig.
Vegre tavasz volt. Londoni tavasz. Adrienn most pont ugy ult, az ablaknak
tamasztva az arcat, mint ahogy tiz nappal ezelott Franciaorszagban, a
taxiban. Napozott.
Borcsatos cowboycsizmat viselt, kopott, feszes farmert es pikkelyes
kigyobor blezert. Alola kivillant a vekony dereka, rajta a tuzpiros, himzett
maja indian ov. Ez pont olyan piros volt, mint azok a dobokocka meretu
uvegkovecskek, amikbol a karkotojet fuztek. Mint mindig, most sem a
belgraviai luxust arasztotta magabol, hanem csak azt a szokatlan elterest a
kornyezetetol, ami azonnal erdekesse tette. Egy no, akin a ferfiszem lopva
idozni akart. Es nem a teste vagy az arca, nem a latvany, hanem az erzes
miatt, ami megfoghatatlanul es folyamatosan aradt belole...
A levego huvos volt meg, de azert mar ki lehetett ulni a napra. A
Filmakademia delelotti eloadasai mostanra mar veget ertek, Adriennek
viszont esze agaban sem volt haza- menni. Hiszen mit is csinalhatna
Vlagyimir lakasaban? Az elmult napok uj szokasa volt ez, az egyetemi
orak utan felsetalni ide, a Holland Parkba, es magaba szivni a frissen nyirt
teniszpalyak fuillatat. Kikapcsolni. London kellos kozepen a gondtalan
labdapattogast hallgatni, a termeszetbe szokni es
olvasni. Mert Adrienn a betukhoz menekult. Az almatlanul toltott ejszakak
utan, ahelyett hogy altatot vett volna be, inkabb olvasni kezdett. Atolvasta
a hosszu, sotet orakat, reggel ket csesze kaveval ebren maradt, es bement
az Akademiara. Aztan kora delutantol itt ult a zsufolt teraszon, es olvasott
tovabb. Magyar konyveket. Mert az angol szavak most valahogy nem
szippantottak eleg melyre. Allandoan azon kapta magat, hogy nem is az
angol szovegre figyel, hanem Vlagyimirrol, az eleterol es a jovojerol
gondolkodik. De tobbe mar nem akart. Belefaradt. Nem volt kedve
magaban ujra es ujra vegigvitatkozni a konfliktusokat, mert nem akart

elkepzelt, de valoszinuleg soha le nem jatszodo vitakban reszt venni. O

mar nem vagyott semmi masra, csak megszabadulni ettol az egesztol.
Ugyhogy magyar konyveket olvasott. Most epp kozepiskolai kedvencet,
Passuth Laszlo Napolyi Johannajat. Adrienn azert tanult diszlet- es
jelmeztervezest, mert imadta a tortenelmet, pontosabban a tortenelem
latvanyat". Vonzottak a kosztumos filmek, a ruhak, a stilus es a design, ot
igazabol ez sodorta a Filmakademiara. Az volt a titkos alma, hogy
Magyarorszagon egyszer majd o lesz az, aki egy tevesorozatban a
kosztumjeivel megidezi az Anjou-korszakot. Mert Adrienn kozepiskolas
kora ota hitte, hogy a magyar tortenelemben az Anjouk voltak azok, akik
az angol multban VIII. Henrik es a Tudorok. Fordulatos eletu, dramai
sorsu kiralyok. Karoly Robert es Nagy Lajos a magyar aranykorban. Megengedi? - kerdezte a ferfi angolul, enyhe akcentussal.
Adrienn egy pillanatra felpillantott a konyvbol es bolintott. A terasz zsufolt
volt, sehol egy szabad hely, miert ne elvezhetne a napot mas is ugyanennel
az asztalnal. Napolyi Johanna szolalt meg a ferfi kisse oldalt forditva
a fejet es magyarul olvasva Adrienn kezeben a konyv cimet. Aztan
felnezett, es varta, hogy o is rapillantson. Adrienn szeme megtorpant,
kiszaladtak elole a sorok. De nem nezett fel, mert szinte perzselte a
raszegezodo tekintet.
Ez a hang... o lenne? Adrienn gyujtotte az erot, mert olyan hirtelenul es
varatlanul csapott le ra a hang, hogy kellett neki par masodperc, amig
kepes volt a ferfi szemebe nezni. Tiz nap telt mar el, es epp kezdte
elfelejteni. Mert ot is el akarta felejteni. A hangjat, de meg inkabb a
tekintetet. Az eloadasok utan, seta kozben, amikor a teniszpalyak fele
tartva meg nem tudott olvasni, amikor az utcan meg nem tudta elterelni a
gondolatait, allandoan azt probalta megfejteni, hogy vajon miert emlekszik
meg mindig a magyar ferfi szemere. Mert annyira elt? Vagy csak mert
mast a szemen kivul nem is lathatott a maszk takarasaban, es ez
felnagyitott mindent. Csak a fekete alarc miatt tunt a ferfi szeme
masokenal melyebbnek es elettel telibbnek? Adrienn a harminc folotti
ferfiak tekinteteben mar latta kihunyni a langot. Latta megfasulni,
elfaradni oket, latta a szemukben a szurkulest, az elet hajszajat. Hiszen
Vlagyimir is annyira unott tekintettel meredt a vilagba. Adrienn olyan, de
olyan ritkan latott erett ferfiakat ugy, hogy meg mindig szenvedellyel,
elettel es vagyakkal voltak telve. Es hogy nem ilyenek, azt legeloszor a
szemukben vette eszre. Vlagyimir tekintetebol is ki kellett volna olvasnia
ezt, meg ott, tobb mint egy evvel ezelott a

Zambezi folyon, a hajon, es megsem belevagnia a kapcsolatba. Mert

Vlagyimir szeme mar akkor otveneves volt, mostanra talan pedig mar meg
is halt... Most mindez az eszebe jutott, de aztan hirtelen egeszen masra
gondolt. Varatlanul azt erezte, mikozben meg mindig a nyitott konyvre
meredt, hogy az utobbi honapokban mennyire szenvedelyre vagyo es ezert
kiszolgaltatott no lett belole. Hiszen valakinek a magyar hangjat hallva
rogton azt hiszi, hogy mindjart folytatodik a tiz nappal ezelotti veszelyes
izgalom. Nezte hat a betuket tovabbra is, bar csak a konyv osszemosodott
betuit latta, es nem tudta eldonteni, hogy most mit tegyen. De aztan rajott,
hogy az ido kozben ostoban szalad. Akarki is ez a ferfi most itt mellette hogy is lehetne o? - valamit megiscsak reagalnia kellene. Hat ranezett es
azt akarta mondani, hogy... hogy mit is, mit is, gondolkodj Adrienn,
gondolkodj... hat mit is... Uristen, megis o...
Neztek egymast, Adrienn most latta eloszor a szem mellett egy kicsit az
arcot is, de csak kicsit, mert a szem vonzotta vissza, mert abban rogton es
azonnal biztos volt. Azt megsem felejtette el. Azt gondolta meg tegnap is,
hogy de, elfelejtette, es ha ujra latna, akkor mar nem is ismerne fel a ferfi
tekintetet, de most ujra latja, es felismeri.
Ez o! Heves szelvihar volt ez, ami most Adriennt elragadta, ahogy
keresztulsoport rajta. Hullamkent ontotte el, es azt sugta, hogy ez a ferfi
veszelyes, de kozben megis... megis megint es annyira... megnyugtato!
Andre azert ment Londonba, mert ugy erezte, hogy nem tehet mast.
Bordeaux ota nem tudott szabadulni Adrienntol, a no emleketol. Egesz
Afrikaban o jart a fejeben, es mostanra rajott, hogy valojaban miert. Mert
Adrienn szemeben a keres, hogy segitsen neki, ahogy ott fekudt
kiszolgaltatva a furdoszobakovon, az majdnem olyan volt, mint evekkel
azelott Szilvia tekintete.
Akaratlanul is a multat idezte fel ez a szempar, az o hibajat. Hogy amikor
baj volt, veszely, akkor o csak magara gondolt, a sajat eveire, a munkajara
es a sajat sorsara. Az ettermere es nem Szilviara. Es nem Davidkara. Mert
akkor mar hiaba kerte ot Szilvia, hiaba konyorgott, o nem segitett, nem
figyelt ra, nem erezte ot, mert akkor mar nem alltak igazan kozel
egymashoz. De lehet, hogy sohasem. Tobb mint tiz ev tavlatabol keptelen
volt erre igazsagosan es elfogulatlanul emlekezni.

Nem volt az szerelem, de szerettek egymast nagyon. Most mar igy erezte.
De van egyaltalan ilyen? Szerelem nelkuli, barati szeretet? Az idegenlegio
elso eveinek brutalitasa, a rendszer, ami tudatosan akart mindent kiolni
belole, mostanra ezt mar o maga is elhitte, helyrehozhatatlan karokat
okozott benne. Andre szive nem erzett mar semmit, nem erzett vonzalmat,
es egy ido utan mar nem erzett banatot sem. A szive tobbe mar semmire
sem emlekezett. Kiurult.
Hiszen evek teltek el abnormalis viszonyokkal. A legiosok osszedobtak a
penzt, es mindenhol kurvakat tartottak. Ahol epp jartak es ahol epp
szolgaltak. Francia Guyanaba, Del-Amerikaba peldaul magyar lanyokat
reptettek, es oket fizettek. Jartak rajuk minden este azok, akik epp kimenot
kaptak. Dzsibutiban lengyelek voltak, lengyel nok.
Korzikan angol prostik, Gabonban pedig oroszok. Moszkvai lanyok, akik a
legio taborhelye mellett rendeltek". De Andre sosem ment hozzajuk.
Egyik allomashelyen sem. Egyszeruen keptelen volt ra. Beadta a reszet,
hozzajarult a kozos kurvaapanazshoz, hogy a tobbiek ne szoljak meg, de
nem tudott igy nokhoz erni, meg ha a teste kivanta is.
A hazug oleles ot sosem vonzotta. A negyvenot napos evi legios
szabadsagokon persze mindig probalkozott, es voltak is kalandjai, de
sohasem igazi erzelmek. Mert a legiosok, akiket Franciaorszagban minden
no mar ezer meterrol kiszur, sosem a tartos kapcsolatok alapjai, hanem
csak a ketsegbeesett nok utolso menedekei. Amikor aztan ujabb harom
evet alairt, akkor az erzelmi halallal is vegleg szerzodest kotott. Akkortol
tobbe mar tenyleg nem volt no a gondolatai kozott. Apolta neha magaban
Szilvia emleket, de csak nagyon ritkan es halvanyan, erotlenul. Egy ido
utan pedig mar nem is emlekezett. Utana leszerelt", es Nizzaban alvo
ugynokkent a francia titkosszolgalat embere lett. Akkor, csak akkor kezdte
el ujra keresni onmagat. Kereste az erzelmeket es a noket is, de azota mar
evek teltek el, es megsem tortent semmi. Nem jott szembe senki. Ugyhogy
mostanra mar belatta es elfogadta, hogy a mult valoszinuleg igy all bosszut
rajta. A sziveben tobbe nem sikerulhet semmi sem. Szilvia
cserbenhagyasaert ez a buntetes. Az ido pedig telt, multak az evek, es o
lassan ujra civil" lett. A fedosztori", az osztrigafarm egyre sikeresebben
mukodott. Andre visszatalalt onmagahoz, megint sokat dolgozott, es
osztonosen, szinte eszrevetlenul felvette elozo elete elejtett
szalait. A szelleme, a feje, az agysejtjei vettek fel oket. Ujra olvasott, ujra
kitarult elotte a francia elet es vilag. Ujra erezte a luktetest, elvezte a
napokat, mert megint megtanulta a finom, apro reszleteket. De a szive

megis uresen kongott tovabb. Nem volt kit szeretnie.

Pedig most mar ujra normalis eletet akart, teljes eletet, mert a mult veget
ert. Hiszen bosszut allt... De Davidkat megsem talalta meg. Es ha
megtalalna is valaha, mint ahogy a DGSE igazgatoja eskuszik, mert o
eskuszik, hogy a rendszerben benne van az allando kereses, szoval, meg ha
megtalalna is, mar akkor sem Davidka lenne az, akivel talalkozik. Nem a
kisfia...
Ezt belatta. Hanem valoszinuleg egy amerikai fiatalember, akinek
legfeljebb csak az ertelme fogna fel, hogy mi is tortent vele, de a szive
semmikepp. Es lehet, hogy nem is banna az egeszet. Hogy nem
Magyarorszagon nott fel, hanem Amerikaban. Ki tudja, kik neveltek fel,
hol es hogyan? David, aki nem Davidka, hanem valaki mas, ahogy most
mar o is Andre, es nem Andras, mert o is csak geneket hordoz a multjabol,
semmi mast. Vege. Ennek a tortenetnek vege, nincs tovabb. Es akkor most
itt van Adrienn. A no, a melange, a lagy keverek. Magyar o is, akit
megmenteni kellene, mint egykor Szilviat. Es ezert o talan ertene, ami
Andreval tortent. Megertene, hiszen mar nem is ertekelni kellene ot, csak
megerteni. O ennyivel is beerne. Mert Andre szerint csak ezen mulik. Ez
lehetne hozza a kulcs. Megerteni ot, az eletet, mindent, ami tortent vele.
Egy nonek
igy kellene felnyitnia, eletre keltenie ot. Erre vart. Es Adrienn kepes lenne
ra, ezt sugta az osztone, mert egy ilyen nonek a ferfiak mindig ujat, uj
kiindulast jelentenek. Nem az utolso menedeket. Es Andre, ha a nokre
gondolt, pont erre vagyott. Talan ezert. Talan ezert rugott fel most minden
alapszabalyt, minden osztont es ovatossagot. Talan ezert volt most itt, a
fekete alarc es rejtozkodes nelkul. Mert ki akarta szolgaltatni magat. Vegre
ujra atadni a napjait a kockazatnak, a kiszamithatatlan bizonytalansagnak,
az ismeretlen jovonek. Elo- vigyazatlannak lenni megint, annyi
fegyelmezett ev utan. Annyi erzelemmentes ev utan. A szivet megnyitni,
feltarni mindent, feltarulkozni, elni. Elni ujra! Elni megint... Ez a ferfi csak
nezi ot, szotlanul, igen, most mar az arcat is, mert a ferfiak egy ido utan
mindig elhagyjak a szemet, es siklik a tekintetuk a boren, az ajka fele es
tovabb. - Ismerjuk egymast? kerdezte magahoz terve halkan es
magyarul Adrienn, de kozben szinte erezte, ahogy a ferfi szeme epp az
ajkat erinti. - Talan. - Ennyi volt csak a valasz, es visszatert a szemehez a
tekintet. Talan ez a hang... ez o. - Es multkor, ha egyaltalan volt multkor,
akkor bemutatkozott? Mikozben ezt kerdezte, Adrienn osszecsukta a
konyvet, es az asztalra tette, a teaja melle. A piros karkotokovecskek

halkan koppantak a kavezo marvanyasztalan, ahogy Adrienn hosszu,

vekony ujjai megpihentek a konyv fekete boritojan. Nem voltak hosszu
kormei, csak egy picit megnovesztve,
atlatszo, alig eszreveheto gyongyhazcsillogasu lakkal festve. Apolt
egeszseget arasztott magabol es nem mestersegesen gyartott
manikurkenyeskedest. - Multkor mar tegezodtunk, mert te letegeztel,
Adrienn. - Ezt olyan magabiztos hangsullyal mondta a ferfi, mintha csak
tegnap lett volna, es mintha tortent volna koztuk barmi is. Adrienn szinte
erezte az izmos kart ujra, ahogy a hatan a borehez er, a felcsuszott bluz
alatt, ahogy konnyeden tartja ot, ahogy felelmetesen tudja, hogy valaki jon
a haloszoba fele...
- Szokatlan es kiszolgaltatott helyzet volt, talan csak azert - valaszolta par
masodperc szunet utan Adrienn, de azonnal meg is banta az elhamarkodott
mondatot. Mert ezzel kiadta magat. Elarulta, hogy neki tiz nap utan
egyetlen hang es egyetlen tekintet eleg ahhoz, hogy megismerje ezt a
ferfit. Mar megint nem tudok okosan viselkedni, ez jutott most az eszebe,
ugyhogy inkabb gyorsan kerdezett, probalva visszaszerezni az iranyitast, a
kontrollt a beszelgetes felett. De tegezodve kerdezett, mert a szo most
onkentelenul is igy szaladt ki a szajan. - Tehat hogy hivnak teged, a
multkorbol?
A ferfi most megint oldalra forditotta a fejet, szinte derekszogbe, es ugy
tunt, hogy ismet a konyv cimet olvassa. Es biztosan az iro nevet is, vagy
mi lehet meg ott, miert nezi a teascsesze mellett a fekete boritoju vastag
kotet oldalat?
- Meg fogsz olni engem, Adrienn? Vagy mar megoltel? - Ezt kerdezte a
ferfi, es ramosolygott, de Adrienn ennek ellenere megriadt. Most mar nem
volt megnyugtato. Most veszelyes lett ez a ferfi megint. Adrienn szinte
dobbent ertetlenseggel nezte, nem ertve a kerdest: olni? Nem ertett hirtelen
semmit. Dobogni kezdett a szive, a varazslat villamgyorsan elmult, es
Adrienn mar ijedten banta, hogy az elobb kiadta magat, hogy
megismerte ezt a ferfit, aki viszont tovabbra is a szemebe nezve folytatta: Ha te vagy a szepseges, tehetseges es szenvedelyes Napolyi Johanna,
akkor meg fogsz olni engem, Adrienn. Csak nem tudom, hogy hol tartasz a
konyvben. Elek meg?
Es akkor Adrienn megertette. Hirtelen ugy erezte, hogy megrantottak
megint, de most ellenkezo iranyba. Most visszafele robog, megint ide,
ebbe a beszelgetesbe. Ugyanazzal a lendulettel sodrodott a ferfi fele, ebbe

a flortbe visszafele, ahogy par masodperce meg szinte menekult.

Felzaklatta, de ugyanakkor megis izgalmasnak talalta. Meglepodott sajat
magan, meglepodott azon, hogy a szavak jateka igy hat ra.
Adrienn szive hevesebben vert, igy ult a teraszon, de mar biztonsagban
megint. Ujra meghallotta a teniszlabdak pattogasat. Hiszen csak
jatszanak... Hat persze. Napolyi Johanna, a ferjgyilkos, aki megolette
Andrast, a magyar herceget. Es most eloszor a gyonyoru ajak maskepp
mosolygott, talan volt ebben mar valami mas is.
- Andras. Ez lenne a neved? Andras? Hat nem, meg nem oltelek meg, most
meg eletben vagy. De tevedsz, ha azt hiszed, hogy teszek majd veled
valaha is barmi rosszat. A konyvben szeretni foglak.
Szemtelen es bator mondat volt. Kitarulkozo. De Adrienn nem tudta uralni
a pillanatot, nem tudta eljatszani, hogy a hirtelen londoni felbukkanas,
Andre bator es vakmero lepese ne razta volna meg. Felzaklatta, igen.
Hiszen ez volt az igazi kitarulkozas. Idejonni utana. Es leulni melle, bele
az ismeretlen sorsba. Eppen most, amikor o annyira mast, ujat, tiszta
lapokat akart.
De Andret is sodorta kozben a felismeres. Hiszen azonnal emlekeztek ra.
Mindketten probaltak kuzdeni a gondolataikkal, egymas vonzasaval,
kuzdottek az, ismeretlen veszelyekkel. De aztan magukban mindketten
gyorsan feladtak.
Es csak neztek egymast megint. Most mar nem lopva, par pillanatig,
hanem ezuttal hosszu masodpercekig. Adrienn ujjai kozben tetovan es
indokolatlanul megsimogattak a konyvet, a zavar jelekent. A karkoto egyik
uvegcseje a bizonytalan mozdulattol a marvanyasztalon koppant, es vegul
ez zokkentette ki oket. A zaj... Az ido ujra elindult, ezt mindketten
erzekeltek, jottek a hangok, a labdapattogas, a madarak, a tavolbol az
autok zaja, de megsem tudtak volna megmondani, hogy vajon meddig is
neztek igy egymast. Csak masodpercekig? Vagy talan fel percig is?
Csak amikor sokkal kesobb, mar ujra egyedul, magukban visszagondoltak
erre, akkor ereztek mind a ketten ugy, hogy ez a par masodperc tenyleg
kulonleges volt. Hogy ezek szerint van ilyen, hogy ezek szerint igaz az
elso pillantas varazsa. Hogy van olyan, amikor emberek neman egymasba
aradnak. Nem azonnal feltamado erzelem ez, mert ez nem ilyen kozhelyes.
Csak annak az igerete. De megerezni a szenvedely eselyet, nos... nos, az
emberek tobbsegenek soha, de soha nincs ebben resze. Soha nincs tizenot
ilyen masodperce.

Ok ketten meg nem tudtak, meg nem fogtak fel, de nekik megadatott... Andre, valojaban ez a nevem. Nem Andras, hanem Andre. - Mikozben ezt
mondta, tekintete elhagyta Adrienn arcat. Szeme a labdapattogast kereste,
hogy vajon merre is vannak
a teniszpalyak. - Csak Magyarorszagon hivtak Andrasnak, de az egy masik
eletben tortent tette meg hozza elmerengve, inkabb csak magaban
beszelve. Nem nezett vissza Adriennre, mert zavarban volt. Mert annyi ev
erzelmi tetszhalal utan most nem tudott mit kezdeni a hirtelen ratoro
nyomassal. Az erzesek nyomasaval. Az elmult ket napban, mikozben a
lany utan kutatott, egyre inkabb azt erezte, hogy ugysincs eselye. Teved,
amikor azt hiszi, hogy Adrienn lesz az a no... Allt a londoni Filmakademia
kapujat figyelve, Adriennre varva, es aztan ot ide a Holland Parkba
kovetve, es folyamatosan azt erezte, hogy ez a kereses nem is Adriennrol
szol, hanem megint onmagarol. Hogy csak a multtal, a Szilvia emlekevei
folytatott csata hozta ot Londonba, nem is Adrienn. Es megis... Most itt ul
ezzel a novel szemben, es hirtelen minden eddigi koncepcio romba doltHa most megkerdeztek volna, talan meg Szilvia neve sem jut az eszebe.
Szilvia hirtelen annyira, de annyira eltunt. Hosszu, egymasba olvado
tekintetuk Adriennel vegre a multba kuldte ot, vissza egy masik eletbe.
Most mar Andre ul itt, es nem Andras, Adriennel es nem Szilviaval. Es ez
olyan eros erzes volt, olyan nehezen feldolgozhato valtozas, felismeres es
kitisztulas, hogy szinte keptelen volt befogadni. Hogy vegre megtortent!
Ilyen lehet ujjaszuletni. - Miert gondolod, hogy nem teszel majd velem
rosszat? kerdezte Andre a hosszu hallgatas utan. Mar majdnem egy perc
telt el azota, hogy Adrienn a konyvre celozva azt mondta, a papirba zart
fohosno a regenyben nem art majd a ferfinak, hogy a konyvben szeretni
fogja. De Adriennt nem zavarta a
hosszu csend. Nezte a ferfit, es erezte, hogy amikor a tekintete a Holland
Park fele siklott, akkor Andre messze ment. Azon csodalkozott, hogy
mikent erezheti o ezt ennyire tisztan, hiszen csak most talalkoztak. Megis
biztos volt benne, hogy Andre gondolatai hirtelen elvagtattak innen, de
most mar visszatert.
Zavartan neztek egymast, mert egyelore keptelenek voltak feldolgozni a
hatast. Hogy ennyire erzik egymast. Ilyesmit nem lehet kimondani. Ezt
nem szabad. Ugyhogy mintha csak diplomaciai targyalast folytatnanak,
mindketten a tortenelembe menekultek.
- Mert ez tevedes. Napolyi Johanna nem vett reszt Andras herceg
meggyilkolasaban, o semmi rosszat nem tett. - Ezt Adrienn olyan

hatarozottan mondta, hogy ketseget sem hagyott afelol, o most a konyvrol

beszel. Anjou Johannarol, Szicilia, Napoly es Jeruzsalem kiralynojerol,
akinek magyar ferjet, Andras herceget allitolag Johanna egyetertesevel megoltek a hatalmukat felto napolyi fourak. Mert nem akartak, hogy az
Anjou szarmazasu Andras Johanna reven a magyar koronaban egyesitse
Sziciliatol Napolyon es Velencen at egeszen Magyarorszagig Europa
negyedet.
A magyar Aranykor. - Passuth szerint tehat szerelmesek leszunk
egymasba? O ezt irja? Most mar Andre is inkabb a regenyrol beszelt,
mert ez igy konnyebb volt. Idot nyert vele, hiszen nem volt semmilyen
terve. Beleult Adrienn eletebe, de elotte nem gondolta vegig, hogy aztan
majd hogyan tovabb. Nem keszulhetett fel erre a tekintetre. Ugyhogy most
inkabb nyomatekosan az asztalon hevero fekete kotetre pillantott, es
kozben intett a pincernek is.
o nem borotvalta a mellkasat, mint Leon. Adrienn maga sem ertette, de
varatlanul Leon jutott az eszebe, Leon, a francia zsarolo. Hirtelen bevillant
a Fortnum & Mason teazoja, a fenyegetes, ahogy a voros haju francia ferfi
ot a veszellyel ijesztgeti, kozben pedig eloredolve sima es puhany testet
Adrienn fele tolja. Ez jutott most az eszebe, mert Andre nyakanal a feher
ing a pincernek into mozdulattol kisse szetnyilt, es o megpillantotta a ferfi
izmos mellkasat. Ferfias volt. Nagyon az...
- Passuth mar meghalt, o honnan tudna, hogy mi lesz velunk? - Adrienn
valtott elobb, es most mar szandekosan es batran nem a konyvrol beszelt.
Elvezni kezdte a szavak jatekat. Hogy a ferfinak el kell kapnia ot... Andre
visszanezett ra, hirtelen hagyta a pincert, es hagyta futni a masodperceket
is, mert kereste a szavakat, kereste a valaszt. Andre mar elszokott ettol...
vivni a szavakkal... a magyar szavakkal... kifinomultan, celzasokkal tele.
- Hat, ez igaz - mondta vegul halkan o honnan is tudna? Hiszen amikor
Passuth ezt a konyvet irta, akkor fegyverek kapcsan landzsakra es
pancelokra gondolt. Foleg velencei fegyverkereskedok uzelmeire. Nem
pedig oroszokera. - Andre szavai varatlanul lettek elesek, kicsit ugyetlenul,
talan nem is akarta, hogy ilyen durvan hasitsak a levegot.
- Napoly a hadsereg felallitasat mindig ugyesen megoldotta. - Adrienn par
oldallal korabban epp errol olvasott, ugyhogy a valasz gyorsan, meglepoen
gyorsan erkezett - A napolyiak zsoldosokat hasznaltak a veres munkakra. A
magyarok viszont soha, mert a kiraly, Karoly Robert szerint a
zsoldosoknak nincsenek elveik. Vagy szerinted vannak? - kerdezte

Adrienn, es bar kozben mosolygott, egyertelmu volt,

hogy ezen tul kell esniuk. Nem tehetnek ugy, mintha Bordeaux- ban
semmi sem tortent volna. Csend lett, hosszu csend. Andre nem ismerte a
tortenelemnek ezt a szakaszat olyan melyen, hogy kepes lett volna
szellemes es bolcs valaszt adni. Ugyhogy vegul hagyta Napolyi Johannat
es hagyta az Anjoukat. Inkabb magarol beszelt. Halkan, lassan, oszinten.
- Van, aki zsoldoskent kezdi, Adrienn, veletlenul Andre most megint a
park fele nezett, es megint messze ment, de aztan a vegen lehet, hogy
megis az elvei miatt marad, es nem a penzert. Vagy csak a sorsa uldozi.
Akkor talan mar nem is zsoldos o, ha igy el, igaz? Torleszt, mert a sarba
tapostak. Mert az elet arra tanitotta, hogy csak a meseben van happy end,
mert az eletben, Adrienn, a rosszak gyoznek, es a jok porul jarnak. De o, a
zsoldos, nem szeretne annyiban hagyni, ha mar ugysincs valasztasa. Nem
igazsagoszto, csak olyasvalaki, aki a jok es rosszak csatajaban neha javit
az aranyokon.
Ezt mondta Andre, es ezzel lenyegeben elmeselte az egesz eletet. Barmit
mondott is kesobb, a kovetkezo hetekben Adriennek mindig minden
beleillett ebbe a par mondatba. Csak ezt arnyalta tovabb, ezt szinezte,
toltotte meg elettel, de mar nem egeszitette ki semmivel. Bordeaux igy
zarult le kozottuk - orokre. Az aranyjavitas vesze volt, ennyi, es kesz.
- Kavet? kerdezte most a pincerfiu, ugy lepve be elejuk, hogy kozben
kitakarta a napot. - En lattet franciasan, sok felgozolt tejhabbal - rendelt
Andre, es kerdon Adriennre pillantott. Egeszen olyan volt ez, mintha mar
regen egyutt elo par lennenek.
- Meg egy Earl Grey-t kis tejjel es mezzel - mondta Adrienn, de kozben
vegig Andret nezte, nem a pincert. Meg mindig emesztette a ferfi tomor
eletet. Emlekezni akart a mondatokra, hogy majd kesobb nyugodtan
vegiggondolhassa oket. Hogy az eletben nincs happy end, mert altalaban a
rosszak gyoznek, es legfeljebb csak az aranyokon lehet javitani.
A pincer ellepett eloluk, es igy megint erte oket a nap. Adrienn behunyta a
szemet, mert az arnyek huvose utan erezni akarta a meleget. Andre pedig...
Andre csak most vette eszre!
A ferfit a sarokasztalnal. Furcsa volt. Ugyanugy ult, mint az elobb, meg
mielott a pincer kitakarta volna. Kezeben a mereven tartott zenelejatszo,

benne a fulhallgato vezeteke, ami feltekeredett a vallan, az arca mellett,

egeszen a fulebe. De megis, valami megvaltozott.
Andre tekintete latta a teraszt a pincer kitakarasa elott es utana is. Mintha a
szinhazban egy pillanatra osszehuztak volna a diszletfuggonyt, aztan
hirtelen megint szet. Es kozben valamit atrendeztek. Mint egy rejtvenyben.
Egyetlen apro reszletet. Andre erezte, hogy most ez tortent. Erezte, de nem
tudta, hogy pontosan mit keres. Hogy mihez nyultak... Vegigpasztazott az
arcokon, a tavozo vendegen... a tavozo vendegen, es akkor rajott.
Ok csereltek. A sarokasztalnal most mar masik ferfi ult. O is ugyanugy
tartotta a lejatszot vagy valamit, ahogy korabban a most mar epp tavozo
ferfi. Mas talan eszre sem vette volna. De a jok erzekszervei az elet
ennyire azert kegyes folyamatosan javulnak, elesednek. Mert eletben
akarnak maradni. A
rosszake pedig a gogtol es magabiztossagtol allandoan tompulnak. Es ez
sokszor segit javitani az aranyokon. - Figyelnek minket. - Andre ezt
varatlanul, de tenyszeruen es a sarokasztalt folyamatosan szemmel tartva
kozolte. Nem fordult Adrienn fele, aki viszont azonnal, szinte
osszerandulva pillantott ra. Nincs semmi baj.. Andre most pont ugy
beszelt megint, mint akkor ott, Bordeaux-ban, a karjaban tartva Adriennt.
Ugyanolyan halkan es magabiztosan, most is kontroll alatt tartva a
helyzetet.
Es talan epp ezert, de Adrienn ezuttal csak egyetlen pillanatra ijedt meg. A
felelem, ahogy jott, most ugyanolyan gyorsan tavozott. Mar tul is volt
rajta. Csak egyetlen villanasnak tunt, mert Andre nyugalma elkepesztoen
hatott. Adrienn szinte erezte a ferfit, az o eros vedelmet. Ugyhogy lassan
hatradolt a szekeben, es sajat magat is meglepve, mintha csak jatszananak
tovabb, nyugodtan kerdezett.
- Teged figyelnek, vagy engem? De Andre nem reagalt. O meg mindig a
ferfit nezte, es a fejeben a tavolsagot szamolta. Tiz meter lehetett. A
zenelejatszonak kinezo szerkezet - most mar biztos volt benne - valojaban
iranymikrofon. Nem szedi ossze a hangot sehonnan, csak a beallitott
tavolsagbol. Ott viszont egymeteres atmeroju korben. Az ilyesmi tizenot
meterig mukodik. Hiaba a kavehaz teraszanak zsivaja, az iranymikrofon
mindent tokeletesen kiszur. Es a ferfi kristalytisztan csak oket hallja. De
azert magyarul aligha tud. Erre nem keszulhettek, erre nem. Hogy Adrienn
majd magyarul beszelget valakivel. - Teged figyelnek, Adrienn. Vlagyimir,
vagy esetleg lehet valaki mas is? - Mellekes kerdesnek tunt, de szinte

nyilallo
fajdalommal utotte sziven Adriennt. Mert persze hogy lehetett mas is.
Uristen, hat hogyne... Leon... ezek szerint megsem lett Bordeaux-ban vege,
ennek sosem lesz vege. Csak illuzio volt a nyugalom, rozsaszin noi alom,
hogy az ido majd mindent megold? Hogy Leon eltunik. Tevedes lenne ez
az egesz? Adrienn egeszen biztos volt abban, hogy nem Vlagyimir koveti.
Valamiert eszebe sem jutott, hogy ez megtortenhet. Hiszen ot Leon
fenyegette, szamara Leon volt a veszely, o hozta a Vlagyimirt leleplezo
fenykepeket, o fizetett neki, inditotta utjara ezt az egesz oruletet. Ha nem
lett volna Leon es az o sotet jatszmaja, amibol persze Adrienn semmit sem
ertett, hiszen valojaban ki is ez a Leon, nem is ez a neve.,. es itt, ennel a
szaguldo, kapkodo gondolatsornal Adrienn most megint elvesztette a
fonalat. Hiszen o ugysem tud semmit, inkabb feladta megint, mint egyszer
mar a Fortnum & Masonben, aztan kesobb ott a bordeaux-i
furdoszobakovon is, es most magaban megint ketsegbeesett. Ezuttal nem
sirt, most nem voltak konnyek, mert ezuttal tartotta magat. Andre miatt...
talan. De azert pontosan ugyanolyan remenytelennek erezte a helyzetet,
mint legutobb.
Az eletben a rosszak gyoznek... - Adrienn - zokkentette vissza a teraszra
Andre hatarozott, figyelmet kovetelo hangja -, ki lehet meg? Meg ki? Es
Adrienn elmondta. Mondta magyarul hadarva, alig birva uralkodni
magan. Hogy van Leon, a francia, voltak az orosz szeretok, a fotok, volt
ketszazezer font az informaciokert, hogy merre jar Vlagyimir... es a
modellugynoksegen dolgozik az osszekoto, es Leon a multkor
megfenyegette, es o szakitani akart, akar es fog... es Vlagyimir megverte,
es csak mondta hevesen, zaklatottan az o mostani eletet...
Andre kozben felallt, attolta a szeket, hattal a napnak es a sarokasztalnak,
hogy kitakarja a mikrofont. Adrienn elozo, kihult teajabol kivette a fenyes,
krom kiskanalat, es bal kezeben a nyelet forgatva latszolag unottan jatszani
kezdett vele. De valojaban apro visszapillanto tukorkent hasznalta, es
figyelte a sarokasztalt.
Elmosodott, homalyos foltkent latta, ahogy mogotte a ferfi felall, es uj
helyet keres. De a terasz meg mindig tele volt. Andre kihasznalta a zavar
masodperceit, es az asztal alatt eszrevetlenul Adrienn taskajaert nyult.
Beleejtette a Nizzaban vasarolt apro, piros targyat, aztan hatarozottan
leallitotta ezt a gyonyoru, zaklatott not. Nem volt sok idejuk
- Rendben. Ennyit mondott csak, de a hangsuly Adriennbe fojtotta a

szot. Magyarul beszeltunk, tehat nem tudjak, hogy pontosan mirol.

Lehetek szamodra akar egy veletlen talalkozas is, ket magyar egymas
melle sodrodott a zsufolt londoni teraszon. Majd ezt kell mondanod!
Adrienn figyelt. - A taskadban van egy francia mobiltelefon, benne a
szamom. - Adrienn most hirtelen elfelejtette a ketsegbeesest, mert megint
felizgatta ez a varatlanul es kiszamithatatlanul feltoro ferfiero, ez az
elsopro hatarozottsag. Erezte, ahogy a teste reagal, es nem akarta elhinni.
Ilyen nincs... - Sose hivj! - Ezt szinte parancsolta Andre. Csak irasos
uzenetet kuldj. Es csak a Filmakademiarol, mert az eloadasokra aligha
tudnak utanad menni. Az nemzetkozi tarsasag, ott ezerfele telefon
mukodik. A ferfi az iranymikrofonnal kozben odebb setalt, es most megint
rajuk latott. Ugyhogy Andre felallt. Mozdulatai tavolsagtartoak lettek. Ugy
bucsuzott, mint ahogy egy
ismeretlen honfitars tenne. De a szeme... a szeme meleg volt,
megnyugtato, es atolelte Adriennt. - Vigyazok rad. Lassan, mint egy
igeretet mondta ezt neki. - Egyutt majd javitunk az aranyokon! - Aztan
mintha csak most latta volna meg eloszor, felemelte a konyvet. - Napolyi
Johanna olvasta megint a cimet. - Milyen okos, nyugodt es eros no
tudott lenni, amikor nem volt valasztasa. Melyik varosat is adta el a
papanak?
Adrienn rapillantott a kotetre, amit Andre most fele nyujtva visszaadott.
Halkan, mintha csak az iskolaban felelne, szinte automatikusan mondta a
valaszt, ujra a ferfi tekintetebe kapaszkodva.
- Lent, Del-Franciaorszagban. - Ne mondd ki a nevet - fojtotta gyongeden
megint bele a szot Andre. Aztan a magyar ferfi kilepett az iranymikrofon
egymeteres hatosugarabol, a zajos szekek koze, es onnan meg hozzatette: Talan egyszer majd ott kezdodik ujra az eleted. Azzal tavozott.
Adriennek pedig dobogott a szive, mert o nem tudott semmit, nem tudta,
hogy ki figyelte oket es miert. Nezte a tavozo Andret, de aztan raeszmelt,
hogy ezt nem szabad. Hiszen miert is nezne o az ismeretlen magyar
turistat. Mert ez a ferfi ugye, turista. Csak egy atutazo. Kozben a taskaja
utan nyult, szetnyitotta es belenezett. A szokasos adriennes zurzavarban
turkalt, de megtalalta. A piros telefont. Megerintette, igen, igazi. Szinte
erezte, ahogy az ereiben zubog a ver. Aztan kivette a szajfenyt, mintha
eddig is csak azt kereste volna. A mozdulat gyakorlottnak es mar
nyugodtnak is tunt. A fenyes zsele ugy kerult az ajkara, mint ahogy maskor
is szokott. Ha meg most is figyelte ot valaki, annak semmi sem tunhetett
fel.

Adrienn megint atadta magat a nap melegenek, de nem eljatszva, hanem

ket perc alatt mar tenyleg megnyugodva, szinte megtelve erovel. Mert
Andre ugy hagyta ott, hogy kapott tole kapaszkodot. Hiszen Adrienn tudta
mar a provence-i varos nevet, ahol majd - most ezt almodta behunyt
szemmel a napban furodve igen, ahol majd ujra boldog lesz. Hiszen miert
is ne almodhatna ezt? Boldogsagot maganak, ennyi tevedes utan. A
noknek allitolag ugyis ez a sorsuk.
Almodni es varni... Raadasul ebben a mai alomban itt, a teraszon, az
ujrakezdes varosa eppugy tetszett neki, mint az a ferfi, aki ezt megigerte
neki... Avignon es talan Andre...
Ket nappal kesobb
Szalagcimes tudositas a parizsi Le Monde cimoldalan: A KREML
ODACSAPOTT
Moszkva Az orosz kormany tegnapi varatlan bejelentesenek
kovetkezteben kiszorul az orosz gazpiacrol Europa elso szamu
foldgazbeszerzo cege, a francia GDF Suez Csoport
Szemelyesen az orosz kormanyfo kozolte rendkivuli sajtotajekoztatojan,
hogy a Gas de France (GDF) Suez Csoporttal korabban alairt szerzodest
Oroszorszag egyoldaluan felmondja. Az ugynevezett Eszaki aramlatban
biztositott es 2015-tol ervenyes 9%-os reszvenyhanyadtol a Kreml azert
fosztja meg a francia vallalatot, mert az orosz hatosagok hianyosnak
talaltak a Franciaorszag szamara evi masfel milliard kobmeter gazt
biztosito szerzodeshez benyujtott francia dokumentaciot.
A GDF Suez Csoport igy varatlanul elvesziti gazutanpotlasanak tiz
szazalekat. Szakertok megis biztosra veszik, hogy az ugy hattereben nem
dokumentacios problemak, hanem egeszen mas egyelore tisztazatlan
okok allhatnak. Gaz- es olajipari bennfentesek azonnal emlekeztettek a
korabbi hasonlo esetekre.
2006-ban a Shell szorult ki a kelet-sziberiai Szahalin II projektbol,
adminisztracios tevedesekre hivatkozva. A Shell dollarmilliardokat
veszitett az akkor politikai jatszmanak

minositett ugyon. Kesobb hasonlo helyzetet elt at a British Petroleum (BP)

a Kremlhez kozeli oligarchakkal kozosen alapitott TNK-BP cegben, majd
a francia Total is az Oroszorszaghoz tartozo, Norvegiaval hataros Barentstengernel.
Moszkva - Oroszorszag
A sotetbarna, fenyesre lakkozott diofa asztalnak csak az egyik oldalan
alltak szekek. Pontosabban fotelek. Hat suppedos, hatalmas hattamlaju
repulos ules, melyzoldre cserzett bivalyborrel karpitozva. A MI-8-as elnoki
helikopter torzse joval keskenyebb volt annal, semhogy ezekbol az oriasi
fotelulesekbol a szeles asztal mindket oldalan elferjen egy-egy sor. Bar
nem is nagyon volt rajuk szukseg. A hat helybol most is csak ketto volt
foglalt, mikozben a gep a jaszenevoi erdo fole emelkedett.
Mindket ferfi fekete oltonyt viselt, nyakkendojuket a koldokuk
magassagaban, a nadragov folott, aranycsattal fogtak az ingukhoz. Szovjet
maradvanyszokas volt ez, kommunista izles. A pocakos hashoz szoritani a
nyakkendot. A csatokat fenylo keretbe foglalt vilagoskek foldgomb, az
orosz hirszerzo szolgalat, az SZVR emblemaja diszitette.
Mihail Friedlov, a titkosszolgalat kopasz parancsnoka ezuttal magaval vitte
a helyetteset is. Moszkvaba tartottak, es majdnem 100 kilometeres ut allt
elottuk. Az elnok azert kuldte ertuk a sajat helikopteret, mert azonnal
beszelni akart veluk, szemelyesen es nem telefonon.
Turelmetlen termeszete keptelen volt kivarni, amig az SZVR ket vezetoje
autoval megteszi az utat a kemszervezet jaszenevoi bazisarol, a
Moszkvatol eszaknyugatra fekvo zart, erdei telepulesrol az orosz fovaros
kozpontjaba, a Kremlbe.
A jelentesek ugyanis, amelyek most is ott hevertek a diofa asztalon,
aggasztoak es varatlanok voltak. Friedlov es a helyettese - aki egyebkent
arab specialistanak
szamitott, kulonbozo iszlam orszagokban szerzett tizenot evnyi
terepgyakorlattal szinte egyszerre kapcsolta be a szinarany csatokat a
zold fotelek biztonsagi ovein. Aztan mindketten azonnal ra is gyujtottak.
Felpattintottak a fotelkarfakba illesztett, szinten aranybol keszult
hamutalcak fedelet, es melyet szivtak az Elso Peterbol". Mindketten a

fekete dobozos, eros valtozatot kedveltek. Ennek a csomagolasat ketfeju

sas es az orosz allami cimer diszitette. A Nagy Peter car nevet viselo
cigaretta volt az utobbi evek orosz dohanyipari sikersztorija. Mar negyfele
izvaltozatban gyartottak
A Nyugat- es Amerika-ellenes erzelmeket taplalo oroszok egyre tobben
szivtak, politikai allasfoglalasukat demonstralva, ezt az ocska dohanybol
keszult eros, fekete dobozos cigarettat. De sok hive volt a csikos, voros
dobozba csomagolt, kozepes erossegu verzionak is. A ket legujabb
konnyu" valtozatot, a kek es sarga dobozos Nagy Petert pedig foleg nok
szivtak, ok is egyre tobben.
A problemat a franciak okozzak. Egyszeruen nem maradnak nyugton.
Friedlov ennek most mar szamtalan jelet latta. A franciak erzekelhetoen fel
akarjak kavarni az allovizet, es nem ertik meg az uzeneteket. A Rafale gep
megbenitasa, a liberiai lecke" - ez most mar vilagos nekik csak olaj volt a
tuzre. Nem megtanultak belole a helyuket", ahogy arra az orosz elnok
szamitott, hanem epp ellenkezoleg.
Elindultak az ujjlenyomatok" utan. Elindultak az oroszok utan. Es
Moszkva barmilyen eszkozt vetett is be, a franciak annal kevesbe akartak a
helyukon" maradni. Mert franciak... nincs mas magyarazat. Csokonyos,
magarol tul sokat kepzelo nep.
Ugyhogy ebbol a perspektivabol nezve, a Suez Csoport kitiltasa a Baltitengermelyi eszaki gazvezetek epitesebol, mar csak a francia haduzenet
tudomasulvetele volt. Ebben az ertelemben elkesett lepes, tulajdonkeppen
megint csak olaj a tuzre. Hiszen azota befutott es most itt hevert az
asztalon az egymillio euros" jelentes is, Tatjana levele". Friedlov
szamara ebbol kiderult, hogy a csokonyos franciak merre is keresik az
oroszok nyomait, es hol akarnak zavart kelteni.
Iranban. Most meg csak Iranban, de aztan Kelet-Europaban is. Es erre, a
franciak szar keveresere, a roman megbekelesrol szolo hirek szerint a
magyar miniszterelnok eppugy vevonek bizonyult, mint az igazi irani
hatalom birtokosa, az ajatollah. Ali Hasimi ugyanis, miutan a raketaugy
kapcsan lathatoan megrendult a bizalma Oroszorszagban, alkut kotott
Franciaorszaggal, a francia elnokkel, vagyis lenyegeben a Nyugattal.
Ez feketen-feheren itt allt ebben a hirszerzoi jelentesben, itt, a
cigarettasdoboz mellett, a fenyes diofa asztalon. - Biztosan tudjuk motyogott magaban Friedlov -, es a rafinalt ven trotty a valasztasok idejere
ezert meg ENSZ- megfigyeloket is hivott Iranba.

Az orosz elnokot es a titkosszolgalat parancsnokat ez vegkepp varatlanul

erte. Bar ha jol utanagondoltak, ez valojaban ertheto volt. Hiszen a
legutobbi, 2009-es irani valasztasok csalasai, a hivatalosan vereseget
szenvedo ellenzeki jeloltek melletti honapokig tarto es csak veresen levert
tomegtuntetesekbol igazan sejtheto volt, hogy a fopapnak ezuttal szuksege
lesz a vilag vigyazo szemere, ha
valoban tiszta valasztasokat akar. Ha ezek szerint most mar o is tenyleg uj
elnokot szan Iran elere. Mert a fordulatrol, annak eselyeirol, a jelek szerint
meggyozte ot a francia elnok. Elhitette vele, hogy a Nyugat csak erre var.
Franciak... hogy ezek mit nem kepzelnek meg mindig magukrol?! De az
ENSZ-megfigyelok Iranba hivasa Friedlov szamara azt is vilagossa tette,
hogy a fordulatra ezek szerint a kozhangulat alapjan realis esely
kinalkozik. Tenyleg megtortenhet, hogy heteken belul a reformista
teherani polgarmester lesz Iranban az uj elnok. Aztan o nyiltan a Nyugat
fele fordul majd, egyenesen szembe Moszkvaval. Es ezzel minden
veszelybe kerul. Az egesz terv! A gazarkartell, a gaz-OPEC letrehozasa
Irannal es Katarral eppugy, mint a gaz reven Nyugat-Europa reszleges
orosz fuggosegbe hozasa. De legalabbis az orosz ero es befolyas
megalapozasa. Es eltunni latszott az esely arra az extraprofitera is, amit a
sarokba szoritott nyugati orszagokbol a gazarakat megemelve Moszkva
kipreselhetne. Ezzel viszont veszelybe kerul a lenyeg, az orosz elnok
fejeben mar elore elkoltott mentopenz, ami itt kell, itt, Oroszorszagban,
hogy ne renduljon meg a gazdasag, ne legyenek zavargasok, es ne nojon
tovabb a feszultseg. - Ez a nyomorult, ven, szaros fopap felboritja az egesz
dominot nyomta el az arany hamutalcaban az Elso Petert" Friedlov
olyan erovel es duhvel, mintha legalabbis az ajatollah arcaba egetne bele a
cigarettat. Ugyhogy persze hogy ment ertuk az elnoki helikopter.
Foleg amiatt, hogy mi derult ki tegnap. Amikor ugyanis a teherani orosz
nagykovet bizonyos osszefuggeseket a dominodolessel kapcsolatban feltart
az irani elnoknek, az egyetlen olyan szemelynek, aki valahogy talan meg
keresztulhuzhatja Teheranban az ajatollah szamitasait, es azt tudakolta tole,
hogy szerinte mennyire stabil a polgarmester egeszsegi allapota, nos,
akkor az irani elnok tartos oroszbaratsagaert cserebe a nagykovet azonnali
szallitassal odaigerte neki a PMU2-eseket.
Hogy ezzel a diplomaciai sikerrel is nepszerubbe tegye ot! Hogy neki,
ugye, sikerult. Mert o - szemben az ajatollahhal - meg tudja vedeni Irant az
izraeliektol... Es ezek utan tegnap kiderult, hogy nincsenek meg a PMU2esek.

- Ez a kis patkany mocsadek! - Ezuttal Vlagyimirra gondolt az orosz

titkosszolgalat fonoke. Rettenetesen ideges es feszult lett. Ilyenkor
nyomorult szaros fopapokkal es patkany mocsadekokkal telt meg korulotte
a vilag. Egyszeruen keptelen volt elhinni Vlagyimir hazugsagat, hiszen ez
csak hazugsag lehet! A milliardos tegnap este ugyanis szemelyesen kozolte
a londoni orosz nagykovetseg osszekototisztjevel, hogy elvesztette" a
raketakat. Higgyek el, o adna akar ingyen is, de nincsenek meg...
Azota az arab vonal", vagyis az o helyettese, aki most itt ul mellette, mast
sem csinalt, csak minden erejevel es Oroszorszag minden letezo
befolyasaval probalta ellenorizni Vlagyimir allitasat. Hogy ez tenyleg igaze?
Franciaorszagban peldaul jelentest kertek a forrastol. - Mozduljanak a
kurvak orditotta Friedlov par oraval ezelott jaszenevoi irodajaban,
elsosorban Tatjanara celozva. Turkaljon a szoke prosti a titkar seggeben, de nagyon gyorsan es nagyon
melyen - tette meg hozza. - Es keritsek elo azt a masik kurvat, Vlagyimir
babajat is. Friedlov igy nevezte Adriennt, babanak.
Helyettese es a teljes arab ugyosztaly kozben Szudanra koncentralt. Es ma
reggel a szudani elnok, akit a nemzetkozi szervezeteknel mar evek ota a
szudani olajkoncessziokat megkapo oroszok es kinaiak vedtek meg attol,
hogy a darfuri verengzesek miatt nepirtasert a hagai nemzetkozi birosag
ele citaljak, nos, cserebe mindezert a szudani elnok ma reggel jelentett".
- Azt allitja - vette fel Friedlov helyettese a helikopter diofa asztalarol ezt a
jelentest , azt allitja, hogy Bulakin, vagyis tulajdonkeppen Vlagyimir az
al-Nuaimi csaladdal dolgozott. A csaladfo a szudani elnok jo baratja. Es a
raketak szallitasa kozben allitolag nyomtalanul eltunt a fia, Hazim, akit a
fegyvercsempesz csaladfo azota is gyaszol. Hatalmas temetest rendezett
ures koporsoval, ami az araboknal azert eleg szokatlan. De a lenyeg, hogy
a raketak tenyleg nincsenek Szudanban. Eltuntek. A csalad fegyveresei
mar ket hete megallas nelkul keresik a PMU2-eseket, meg a sivatagi
bedzsakat is kinvallattak. Nekik egyebkent Hazim korabban tobb mint 200
ezer dollart fizetett a szallitmany atengedeseert. Meg sincs nyom!
Ranezett Friedlovra, aki a barna, suppedos szonyeget piszkalta a cipoje
orraval. Gondolkodott. - Rohadt patkany, mondom en. Kinyirt mindenkit. Vlagyimirra gondolt ertelemszeruen. - Kinyirta fel Szudant, hogy ne
legyen nyom, es valahol evekre elfekteti a PMU2-eseket. Elkepeszto
mocsadek.

Friedlov indulatai nem enyhultek. - Varjuk meg, mit mond a francia vonal.
Helyettese nyugtatni probalta, de nem nagy sikerrel. - Varjuk sohajtott Friedlov, es a fekete cigarettasdoboz utan nyult. Kivett belole
meg egy Elso Petert", ma lathatoan sokat dohanyzott, es miutan
meggyujtotta, hosszan es erosen beleszivott. A feher papir sercegve egett a
cigaretta vegen. Friedlov az osszes fustot letudozte, szinte erezte a
nyugtato fulladast. Most ezt kivanta. Aztan tavolrol az asztalra hajitotta az
arany ongyujtot, ami koppanva utodott a kemeny diofahoz, de a fenyes,
lakkozott feluleten tovabb csuszott es a szonyeg fele repult. Friedlov nem
torodott vele. Hatradolt a fotelben, es behunyta a szemet. Gondolkodott.
Aztan kis ido mulva, megint sokkal inkabb csak magaban, mint a
helyettesehez beszelve, halkan azt mondta: - Nincs idonk, minden
ellenunk dolgozik!
A Guardian aznap reggeli tudositasa Iranbol:
Teheran Az irani fovarost keresztulszelo Azadi sugaruton tegnap 200
ezer tunteto kovetelte a hadsereg altal tamogatott ultrakonzervativ
kormany tavozasat
Kulfoldi megfigyelok szerint egyre nagyobb az esely arra, hogy a tiz nap
mulva esedekes elnokvalasztason gyozelmet arat a Nyugattal valo
megbekeles hivenek szamito teherani polgarmester, Hosszemi al-Katani.
A reformista politikus, aki beszedeiben tobbszor is kijelentette, hogy
hatalomra kerulese eseten leallitja az irani katonai atomprogramot, elvezi
a vallasi vezetok,
mindenekelott az Iran valodi iranyitojanak szamito Ali Hasimi ajatollah
tamogatasat. Az irani fovarosban aggodalmat keltett, hogy a polgarmester
ellenfele, az ujravalasztasaert kuzdo jelenlegi elnok harom nappal ezelott
minden indoklas nelkul letartoztatta Husszein Ruholla nagyajatollahot. A
francia elnokkel a kozelmultban targyalo Ali Hasimi mellett o szamit Iran
masodik legbefolyasosabb vallasi vezetojenek.
Az utobbi hetek atrocitasai, tomeges letartoztatasai, kinvallatasai es
bortongyilkossagai mogott az Amnesty International a jelenlegi elnokot
tamogato es a Forradalmi Garda kotelekebe tartozo Baszidzs kommando

civil ruhas halalbrigadjait sejti.

A Husszein Ruholla nagyajatollah szabadon bocsatasat es a kormany
tavozasat kovetelo tegnapi tomegtuntetes resztvevoi injekcios tukben
adtak vert, amit aztan osszegyujtve tiltakozasuk jelekent literszam
raontottek az elnoki palota falara.
Teheran - Iran
Andre, amiota csak megerkezett Teheranba, mindennap cselo kababot
evett. Nyarson sult baranyhust safranyos rizzsel. Es meg mindig nem unta.
Az ajatollah most nehany orara otthagyta a verlocsolo" tuntetest, es a
varoskozpontbol visszatert ide, a villanegyedbe, a palotajaba. Ugyhogy
Andrenak vegre megint volt ket szabad oraja. Nem messze az
oroszlanketreces villatol, egy sarki etterem arnyekos teraszan ult.
Ilyenkor, majus kozepen, az irani fovarosban mar harminc fok es szikrazo
napsutes szivta az emberek erejet. Legkondicionalo csak a nagy
bevasarlokozpontokban, az ettermi szinteken mukodott.
Oda viszont Andre nem ment, mert azok barhol lehettek volna a vilagban.
Teheranban a shopping mallok eppolyan froccsontott es uniformizalt
fogyasztasmaniat arasztottak magukbol, mint Londonban, New Yorkban
vagy eppen Budapesten. Es ezt Andre ki nem alhatta.
A boltokban itt is Harry Potter-konyveket, a Da Vinci- kodot,
vampirtorteneteket es szuk farmert arultak, kozben pedig a legujabb
nyugati slagerlistakrol jatszottak a zenet. A tizmillios nagyvaros eszaki
negyedeben, a tobb ezer meter magas Elburz hegyseg labanal, ahol a
gazdagok mindig is eltek, szinte nyomat sem lehetett latni az iszlamnak".
Itt a nok nem hordtak csadort, a fiatalok zseleztek es festettek a hajukat, a
batrabbak pedig amerikai zaszloval diszitett tornacipot hordtak.
Andre egyelore keptelen volt megerteni azt a hatalmas
kontrasztot, ami Teheranban az eszaki, gazdag, hegyvideki varosreszek es
a lapos, zsufolt, deli szegenynegyedek kozott tombolt. A bukasra itelt
konzervativ elnok szavazoinak tobbsege termeszetesen nem itt, eszakon,
hanem lent, a deli, szegeny keruletekben elt. Ott a nok fekete csadort
viseltek, a mecsetek mindig zsufolasig megteltek imadkozokkal, a
hazfalakra pedig tobbemeletes Vesszen Amerika" feliratokat festettek. Ott
az uzletekben, a penztargep folott meg mindig az iszlam forradalom

atyjanak, Khomeini ajatollahnak a fekete-feher portreja logott.

A safranyos rizs mar korabban megerkezett. Ott pihent Andre elott az
asztalon, foltos, ragados aluminiumfedovel takarva. A mosogatas nem a
perzsak erossege, ezt mar az elso napon megallapitotta. A cselo kabab volt
az iraniak kedvence, ettek mindig es mindenhol. A pincer a bal kezeben
hozta a nyarson sult husdarabkakat, jobb kezet pedig bele- bujtatta a
vekony lepenykenyerbe, a nanba.
A kenyer kozepen felbe volt vagva, igy a pincer bele tudta bujtatni az
ujjait, mintha csak egy szuk kesztyu lenne. A fejevel biccentett Adrenak,
aki mar tudta, hogy ez a jel a fedo leemelesere szolitja. Ugyhogy levette. A
pincer pedig a hussal teletuzdelt kis kardot azonnal beleszurta a meleg rizs
kozepebe, es a kenyer segitsegevei hogy az ujja ne erjen a kababhoz letolta a husdarabkakat.
- Khejli mamnun koszonte meg Andre a perzsak nyelven, mert ennyit
azert mar megtanult. - Ghabel na-dareh valaszolta a pincer farsziul:
nincs mit , Imadta. Amilyen egyszeru etel volt a cselo kabab, olyan
finom. Teheranban altalaban faszenen es baranybol sutottek, fuszerezve
sok borssal, kurkumaval es romai komennyel.
Andre nyaralt. Keptelensegnek tartotta ugyanis, hogy az ajatollahot
Teheranban barki meg akarna olni, de ha igen, akkor meg kifejezetten
nevetsegesnek velte azt a feltetelezest, hogy barmilyen leszamolas eseten
majd o egyedul, mint Rambo, megmenti a fopapot. Ez nem holmi nyalas
hollywoodi film, ez a valosag.
Ugyhogy inkabb nyaralt. Probalta elvezni az irani fovarost, amennyire
csak lehetett. Jokat enni es a szabadidejeben megismerni Teherant, mert
korabban itt meg sosem jart. Szazhusz kilometernyi metro, ot fovonal,
hatalmas metropolisz, tele ettermekkel es muzeumokkal. Volt mit
megneznie. Harom nappal korabban kicsit persze megvaltozott a helyzet,
kezdett veget erni a nyaralas". Andre hiaba csinalt ugy, mintha mi sem
tortent volna, a nagyajatollah iszfahani elhurcolasa uj helyzetet teremtett.
A Baszidzs milicia tagjai a jelek szerint ereztek, hogy a reformparti
polgarmester megvalasztasaval veguk lehet. Ezert gondolta Andre egyre
inkabb ugy, hogy valojaban nem is Iran vallasi vezetojet, hanem magat a
polgarmestert, Hosszemi al-Katanit kellene vedenie. Az elnokjeloltet.
Ahogy kozeledik a valasztas, egyre inkabb ra kellene vigyaznia. Mert a
polgarmester elkepesztoen elo vigyazatlan, ot is csakugy mint az
ajatollahot testorok helyett inkabb muzulman teologusok, mullak

kisergetik. Andre napjaban tizenot lehetseges merenyletet tudott

elkepzelni. Es ezeket nemhogy o, de egy harmincfos vedelmi kommando
sem akadalyozhatta volna meg. A nepszeru elnokjelolt, Hosszemi alKatani ugyanis ugy jart-kelt az
emberek, a tuntetok es a veradok kozott, mintha legalabbis golyoallo
uvegfal vedene. Andre, mint sok minden mast, ezt sem ertette Iranban.
Vannak amerikai konyveik, bevasarlokozpontjaik, hamburger es
kosarlabdacipo, de igazan profi szemelyi testorseg es biztonsagi szolgalat,
marmint ami a fopapsagot illeti, mintha nem is letezne. Csak nehany
kirakatfigura. Komolyabb kikepzes nelkul. Mert a fopapok ezek szerint azt
hiszik, hogy nekik erre valojaban nincs is szukseguk. Mert egymastol
ugysem kell felniuk!
Andre sokkal tobbet latott mar a vilagbol ahhoz, hogy ezt elhiggye.
Ugyhogy tegnap, amikor az ajatollah autojaban - megint csak testorseg
nelkul - a ketszazezres tomegtuntetesre mentek, Andre vegul is szoba
hozta a problemat.
Es mi lett a vege? Hat az, hogy mar megint tortenelmi vitaba keveredtek.
Mert az ajatollah a jelek szerint nem annyira a vedelmezesere hasznalja,
hanem sokkal inkabb csak vilagnezeti disputakra. A keresztenyseg es az
iszlam elmeleti parbajara. Es ebben mindig neki kell a keresztenyeket
kepviselnie, ami igencsak nehezere esett.
- Emlekezzen, hogy mit muvelt Pizarro az inkakkal - rantotta elo tegnap a
fulledt Teheran kellos kozepen az elmult napokban most mar harmadszorra
is ugyanazt az otszaz evvel ezelotti tortenetet Ali Hasimi. On, kedves
Andre, kereszteny fejjel gondolkodik. Az arulas, a hazugsag es a
becstelenseg ragalyaval fertozve.
Andre epp azt vetette fel, hogy a polgarmestert szerinte legkonnyebben a
kozvetlen kornyezetebol olhetne meg valaki.
Egyetlen masodpercnyi zizzenes, apro spricceles a fulebe, es ugy halna
meg, hogy a boncasztalon akar felcentis reszekre is feldarabolhatjak, akkor
sem jonnek majd ra, hogy ki, mivel es hogyan gyilkolta meg.
- A keresztenyek gatlastalan fertoje mondatja ezt magaval, a hoditok
logikaja. Mi, perzsak, nem ilyenek vagyunk, Pizarro becstelen, orvul
tamado szelleme rank nem jellemzo - mondta halkan ugyan, megis szinte
predikalva Iran vallasi vezetoje. Lathatoan ez volt az egyik kedvenc
tortenete, a bekes es baratsagos inka nep vezeret hazug modon torbe csalo
spanyol konkvisztador, Francisco Pizarro gyalazatos alnoksaga.

Autojuk kozben elakadt a forgalomban. A tomeg az elnoki palota fele

tartott, sokak kezeben atlatszo tejeszacskoban ver himbalozott. A
csaladtagok delelott osszegyujtott vere. Mentek, hogy ralocsoljak az egyre
jobban gyulolt irani allamfo rezidenciajanak a falara.
Andre nezte a hompolygo tomeget, es probalta felidezni magaban az inkak
tragediajat. Ahogy Pizarro bekes targyalasokat igerve torbe csalta az inka
vezert, Atahualpat. Aztan orvul lemeszarolta a kiseretet, valtsagdijat kert
erte, es amikor az inkak a spanyol erod fogadotermet plafonig megtoltottek
arannyal es ezusttel, akkor Pizarro a kincseket eltette, de a foglyot megsem
engedte szabadon. Inkabb azonnal torvenyszeket ult folotte, es az
Europabol hozott kereszteny ertekrend neveben bunos balvanyimadasert
ott helyben halalra itelte a szerencsetlen es joindulatu inka vezert. Aztan
rogton ki is vegeztette. A spanyol gyarmatosito szazhetven katonajaval
ilyen modszerekkel hoditotta meg a vilag akkori legnagyobb, 4300
kilometer hosszu orszagat. Az
artatlan, mindenkirol csak jot feltetelezo, romlatlan inkakat. - Erre ne
legyenek buszkek mondta az ajatollah, mintha csak Andre
gondolataiban olvasna a perzsak se nem arabok, se nem europai
keresztenyek. A perzsak baratsagos nep. Manapsag mi vagyunk az inkak!
Andre ebben a tegnapi beszelgetesben majdnem visszavagott azzal, hogy
ha lesz alkalma, akkor errol azert majd megkerdezi az elhurcolt
nagyajatollahot es az unokait. Meg az irani forradalom idejen lemeszarolt
es kivegzett perzsak ezreinek szellemet. De nem szolalt meg. Inkabb csak
nezte tovabb a kocsiablakon keresztul a veres aszfaltot. Ahogy a
szetlocsolt verben a lokdosodo tomeg ragados labnyomokat hagy. Andre,
mikozben a komenytol megsargult baranyhust ette, most erre a tegnapi
beszelgetesre gondolt, es elhatarozta, hogy bar Pizarro valoban becstelen
figura volt, es szivesen belatja, hogy o maga is csak egy inkameszaros,
Teheranban akkor is jobb ovatosnak es rafinaltnak lenni. Ugyhogy ebed
utan igenis meggyozi az ajatollahot, hogy a fopap bolcs, sokat latott
emberkent vegye ra nemi elovigyazatossagra az elnokjeloltet. Elo lehetne
peldaul ugy adni, mint testveri segitseget. Tamogatast a zsufolt kampany
kellos kozepen, amikor a nap huszonnegy oraja sem eleg ahhoz, hogy
Hosszemi al-Katani mindig, mindenhol ott legyen. Menjen hat helyette a
legveszelyesebb helyekre, a nagy tomegrendezvenyekre az ikertestvere.
Hiszen ha mar a teherani polgarmester van olyan szerencses, hogy egy
hazban el vele az ikertestvere, akkor miert nem hasznaljak ezt ki?!
A nagy rendezvenyeken ugyis csak az a fontos, hogy lassak a

polgarmestert, hogy megmutassa magat. Nem kell beszelnie, nem kell

semmit tennie, eleg egyszeruen csak ott lennie. Az ikertestver, a szinte
tokeletes hasonmas Andre szerint erre pont megfelelo ember lenne.
Andre oszinten hitte, hogy ez jo otlet. De vegzetesnek bizonyult...
Moszkva Oroszorszag
Alig egy oraval azutan, hogy Andre Teheranban befejezte az ebedet, tobb
mint haromezer kilometerre tole, Moszkvaban, Oroszorszag elnoke a
dolgozoszobaja ablakanal allt. Hattal Friedlovnak es a helyettesenek.
Mostanra mindent hallott, amit tudni akart. Es emesztette a hireket. Mar
harom perce nezett nema csondben kifele az ablakuvegen. Az elnok az
orosz fovaros meregdraga szallodajat tanulmanyozta a Moszkva folyo
tulpartjan. Szeme most epp a Baltschug szallo hofeher saroktornyan
pihent. Nem volt benne semmi oroszos. A csipkes klasszicista epulet a
maga szurke es meredek palatetojevel akar Parizsban is allhatott volna.
Milyen groteszk, gondolta az elnok, belefeledkezve a francias sarokszobak
korablakaiba. A cari korszak Oroszorszaga frankoman volt. Akkoriban az
orosz elit Moszkvaban is Parizst akart maganak epiteni. O meg most pont
a franciakkal kerul szembe. Epp a franciak ismerik ot felre. Nem tisztelik
az erejet, az akaratat es az elszantsagat.
- Mihail, csak on maradjon - szolt az elnok a hata mogott ulo Friedlovhoz.
Kozben felemelte a bal kezet, es tovabbra is a szalloda epulete fele
fordulva, hattal allva, turelmetlen es arrogans mozdulatokkal kifele
hessegette a szobabol a parancsnok helyetteset. A nyakkendotus, fekete
oltonyos ferfi azonnal tavozott.
Ketten maradtak. - Mondja csak, Friedlov - szolalt meg az ablakon kifele
nezo elnok, eddig meg soha nem hasznalt furcsa, kicsit bizalmaskodo,
kozben megis tavolsagtarto fordulattal. Mintha
a hazmesterehez beszelne. Mondja csak, Friedlov, menynyire egeszseges
ez a polgarmester? A kerdes megallt a levegoben. Mert nagyon, nagyon
veszelyes volt. Sulyos csend kovette, mely ott maradt lebegve a
Friedlovnak hattal allo elnok es a bordo barsonyfotelben ulo
kemparancsnok kozott.
Ilyen kerdeseket nagy orszagok vezetoi manapsag a tankonyvek szerint
mar soha nem tesznek fel. Ez mar nem a hideghaboru korszaka, amikor a

CIA sorra Olte a neki nem tetszo allamfoket. Vagy legalabbis megprobalta.
Es persze a KGB is. Ez mar egy masik vilag. Vagy megsem?
Mennyire egeszseges? Most ezen tunodott Friedlov, a szovjet korszakbol
hatramaradt nagy tulelo, mikozben a kerdes itta magat egyre melyebbre.
Minel hosszabb volt a csond, a kerdes annal erthetobbe valt. Hat
mennyire? Friedlov azt erezte, hogy jobb lenne, ha vezetnek ot meg egy
kicsit.
- A valasztasi reszvetel szempontjabol kerdezi, elnok ur? - Halk es nyugodt
volt. A helikopteren tombolo idegesseg mostanra mar eltunt belole. Mar
lehiggadt. Eberen figyelt, mert osztonosen erezte, hogy ez most sorsdonto
beszelgetes. Aztan Oroszorszag vezetoje vegre megfordult, es egyenesen
Friedlov szemebe nezett.
- Azon tunodom, hogy ha az irani kaoszban, ahol az eroszakos virusok
konnyen terjednek, esetleg megfertozi valami a polgarmestert, az nagyon
nagy zavart keltene? - Azzal o is leult. Nezte mereven Friedlovot, nem
engedve menekulest neki.
- Orosz virus Teheranban? - hitetlenkedett a kemparancsnok, mert bar
ertette az elnok mondatat, nem akarta elhinni, hogy tenyleg ez lenne a
valodi szandek.
- Felreertesz, Mihail. Most mar tegezte ot az elnok, mint egy baratot. Iran nagy orszag, van ott epp eleg fertozes. Mi innen, Moszkvabol csak
neznenk a jarvanyt, inditsa el mas. Helyiek.
- Es az a kerdes, hogy egy ilyen jarvany eseten mi lenne a
polgarmesterrel? Hogy mennyire egeszseges ember? Friedlov probalta
ugy egyertelmuve tenni az utalast, hogy pontosan tudta, Oroszorszag
elnoke nem szokott gyilkossagokat megrendelni. Es nem is fog soha!
- Ezt kerdeztem, igen - mondta az elnok alig hallhatoan, es bar epp csak
most ult le, hirtelen felallt, osszeszedte az asztalan hevero jelenteseket, es
egybefogva oket az asztalhoz csapkodta az eluket. Precizen paksametaba
rendezte mind. Aztan az igy osszeallt dossziet a meglepett tekintetu
Friedlov kezebe nyomta.
A kemparancsnok pedig gyorsan felfogta, hogy ezek szerint most mar neki
is mennie kell. Es hogy nem hagyhat itt semmit. Az elnok ezeket a
jelenteseket tulajdonkeppen nem is latta. O mostantol kilep az ugybol.
Nem akar tudni semmirol. Ugyhogy tobbe nem kuldi erte Jaszenevoba az

elnoki helikoptert. Ezt Friedlovnak egyedul kell megoldania. De meg kell

oldania. Es o a feladatot megertette, felfogta, tudomasul vette.
Majd miutan ezt mind elrendezte magaban, Mihail Friedlov erot gyujtott,
o is felallt, es hatarozottan kezet nyujtott Oroszorszag vezetojenek. - Nincs
vedooltasa, elnok ur. - Ez volt a valasza, es utana a papirokkal egyutt
tavozott.
Teheran - harom nappal kesobb
Andre zsebeben halkan rezgett a telefon. SMS-uzenete erkezett. O a
harmadik autoban ult, az ajatollahhal. A konvoj elen a Szepah-e
Paszdaran" katonai, az irani Forradalmi Garda siita szarnyanak a
biztonsagi tisztjei haladtak. Andre keptelen volt kovetni es par nap alatt
megerteni az irani belpolitikat. Egyszeruen elfogadta, hogy az ajatollah
szerint - ha mar Andre tenyleg annyira ragaszkodik a vedelmuk
megerositesehez - ezekben a katonakban megbizhat. Kihajtotta a telefon
fedolapjat, es meglepodve olvasta az ekezetek nelkuli magyar nyelvu
uzenetet:
Kedves herceg, segits nekem! Erkezik Leon, a francia kovet, akit nem
kedvelek. Azonnal talalkozni akar velem. Mit tegyek? Johanna "
Andre ketszer is ujraolvasta a furcsa szoveget. Figyelme es gondolatai
szinte varazsutesre azonnal elkalandoztak ebbol a zsufolt es ideges
varosbol. Teheranon vagtak eppen at delkeleti iranyban, a ketsavos
Maszil-e-Bakhtar sugaruton. A biztonsagi tisztek autoja mogott szorosan a
polgarmester kocsija haladt. Utana kovetkeztek a harmadikban ok, aztan
leghatul a Szepah" negy katonaja zarta a sort.
Andre az ijedt tekintetre gondolt, Adrienn arcat latta megint maga elott,
ahogy a no ketsegbeesve nezi ot. Most is biztosan ugyanaz a nyugtalansag
van a szemeben, mint
amikor a kavehazi teraszon megmondta neki, hogy figyelik oket.
Ugyetlenul potyogni kezdte a valaszt, de a teherani utak tele vannak
katyukkal, ugyhogy neha elutotte a betuket:
Szepseges Johanna kiralyno! Nincs ok nyugtalankodasra. Talalkozz a

kovettel egy szallodai kavezoban. Olyan szallibin...

Ketszer is rossz betut gepelt, mert nagyot huppantak, amikor a konvoj
elesen jobbra kanyarodott. Most mar egyenesen rafordultak a Takhti
stadionhoz vezeto utra. A harmincezres letesitmeny fele mar hompolyogott
a tomeg, nemcsak autoval, hanem a szeles sugarut mindket oldalan gyalog
is. Andre torolte az utolso szot es ujrairva folytatta az SMS-t:
...olyan szalloban talalkozzatok, ahol a kavezo a bejaratnal van. Ugy
uljetek, hogy Leon legyen arccal a recepcio fele. ..
Andre - aki ezuttal elol, a sofor mellett utazott ~ most felnezett, mert tudat
alatt soha nem akarta elvesziteni a helyszint. De semmi kulonoset nem
tapasztalt. Az ajatollah - a kozepso visszapillanto tukorben latta ot - hatul
csendben es gornyedten nezett ki az ablakon. Az o gondolatai is masfele
jarhattak. Konvojuk most kicsit lelassult, mert minel kozelebb jutottak a
stadionhoz, a nagygyules helyszinehez, annal nagyobb lett a zsufoltsag.
Folytatta:
Ez fontos! O LEGYEN ARCCAL A RECEPCIONAK! Legy okos es
barmit akar, nyerj idot. PS: ne legyel csinos, mert akkor maradni akar, es
tovabb tart a talalkozo. Teheranban vagyok, viszek majd neked csadort! A
herceg"
Megnyomta a kuldes" gombot, es megint felnezett. A tomeg tovabbra is
zsufoltan aramlott a sugarut mindket oldalan, de a forgalom varatlanul
csokkent. Az elmult egy percben, amiota nem figyelt, valami megvaltozott.
Ezt meg csak tudat alatt, de regisztralta. Megvaltozott...
A telefon kozben rezgett egyet a zsebeben, ami azt jelezte, hogy Adrienn
megkapta az uzenetet. Az ut kozben most mar szinte teljesen kiurult. Elol
meglatta a Szepah embereit, aztan a polgarmester kocsijat a mullakkal,
talan 30 meter lemaradasban. Utana kovetkeztek ok, megint csak 30 meter
hatrannyal es - Andre most belenezett a jobb oldali visszapillanto tukorbe negyedikkent, talan a kelletenel jobban lemaradva a zaro auto, abban is a
Szepah emberei. Talan a kelletenel jobban lemaradva. ..
De ezt csak erezte, csak gyanitotta. Kicsit furcsallta ugyan, de egyelore
semmi tobb... Andre eddig ugy ult, hogy fegyveret a combja ala szoritotta.
Most viszont, hogy mar szabad volt mindket keze, hiszen ejtette a telefont,
lenyult a majdnem egykilos krompisztolyert, es a jobb huvelykujjaval
kibiztositotta.
Lemaradtak... Andre az olasz felautomatakra eskudott, de nem a

gengszterek kedvencere, a maffia fegyverere, a Berettara. O EAA Elite-et

hasznalt, 9 millimeteres pisztolyt, 18 lovedekes tarral. Mert neki leginkabb
ez szamitott. Az EAA legfobb elonye a 18 tolteny volt, hogy ebbe a
fegyverbe nem csak hat vagy tiz loszert lehetett betarazni. Andre igy
egymas utan akar 18 lovest is leadhatott. Egyesevel, mert a felautomata
fegyverek igy mukodnek. A ravaszt meghuzva nem szalad ki" a tarbol az
osszes golyo, hanem csak mindig egy.
Es akkor megtortent! Az aszfaltut, mintha csak konnyu teszta lenne,
bugyborekolva megemelkedett elottuk. Andre elsore fel sem fogta, hogy ez
mi, mert ilyet meg sosem latott. A polgarmester autoja mogott, vagyis
kozvetlenul elottuk, egyszer csak szetnyilt az aszfalt, es hatalmas, meteres
darabokra tort. Aztan elindult felfele. Duborogve a melybol, mintha
vulkankitores lenne. Aradt folfele a sar, a fold, a csatorna szennyes
mocska, minden egyszerre akarta kikuzdeni magat lentrol. Mintha
lathatatlan ero nyomna, taszitana el maga folul az aszfaltfedot, ami
mindent visszatart. De meg mielott szetrobbant, az ut felfujodva par
pillanatra ot meter magas gombkupolat alkotott. Aztan szetszakadt... Es
utana hirtelen megerkezett a hangja is, mert eddig ugy tunt, mintha csak
nemafilmet neznenek. Vagy csak az erzekei csaptak be Andret? Mar latta a
robbanast, de meg nem hallotta? Most viszont, mintha csak oriasok teptek
volna fel a fold betonhasat, reccseno duborgessel utotte meg
dobhartyajukat a felejuk sujto ero, ami aztan mellbe vagva visszalokte oket
az ulesbe. Hirtelen Osszemosodott minden, mert egyszerre lehetett
uvegcsorompolest hallani, es a hatalmas aszfaltdarabok tompa, duborgo
becsapodasat is. Mintha bombakat dobtak volna le rajuk, vagy mintha
dinoszauruszok lepkedtek volna korulottuk. Aztan varatlanul elorelendult a
testuk, mert a sofor reflexszeruen fekezett. Pillanatok alatt elfogytak eloluk
a meterek, es egyenesen belerohantak az elottuk felnyilt foldfalba.
Csattanas, koponyak utodese, szilankokra toro szelvedo. A legzsakok
durrano puffanassal fujodtak fel. Andre az elso pillanatban meg nem fogta
fel, hogy mi is
tortent, mi tortenik most. Az egesz olyan volt, mintha a moziban az elso
sorban ulne a maximumra feltekert hangfalak toveben, de aztan valahogy
megsem. Mert bar a duborges, a robbanas hangereje itt is majdnem
szettepte a dobhartyajat, de a fulehez itt, ezen a teherani utcan ezerfelol
aradtak a hangok. Ez nem multiplex-fele hangkeveres volt, hanem igazi
kaosz. Mint par evvel ezelott Afganisztanban...
Mert Andre mar ismerte, hogy milyen hangja van a leszakado emberi

vegtagoknak. Milyen az, amikor a hazfalhoz csapodik egy 40 meterrol

porogve repulo gazdatlan lab. Az a csattanas... Azt nem lehet elfelejteni...
Ahogy a hus toccsanva kipreseli a vert, ahogy a szoveteken keresztul
hirtelen kocsonyas anyag tor a felszinre, es a csonka vegtagot ez az emberi
belso le par masodpercre odaragasztja a falhoz. A masodik emeleti
erkelyre, mondjuk. Aztan, mintha csak doglott madareso hullana tompa
pufogassal az egbol, az osszes epulet osszes falarol az osszes ilyen emberi
testresz egyszer csak potyogni kezd.
A ver, a zsir es a meleg kis ideig odaragasztjak a leszakadt vegtagokat a
fuggoleges feluletekre, de aztan potyognak, hullanak lefele. Igen, ez
tortent akkor, evekkel ezelott Afganisztanban, a kabuli utcan, es ez tortenik
most itt is.
Erre gondolt Andre, mikozben tudat alatti automatizmussal kereste a
kezebol kiesett pisztolyt. A legzsak puffadasa kezdett megszunni, most mar
engedett lefele, ugyhogy Andre egyre tobbet latott. A labanal eszrevette a
pisztolyt, lenyult erte, de kozben probalt kifele is nezni, es szeme az utcat
pasztazta.
Nincs rendben valami! Ez nem Kabul...
Hiszen itt meg nincsenek vegtagok. Agya kattogva rendezte a mozaikokat,
hasonlitotta Ossze az afgan tapasztalatot es a mostani Teherant. A
vegtagok, a robbanas... Igen, igen, ez a kulonbseg, mert ez nem olyan
robbanas. Meglatta a menekulo tomeget, tompan hallotta a sikoltozast is,
de ez nem a fajdalom orditasa volt, mint Afganisztanban, nem, ez most
valami egeszen mas.
Ez a panik riadalma. Hiszteria a baj elott. Andre erzekszervei kezdtek
felfogni a folyamatot, melyen mar sejtette, hogy a kupolakent felrobbant ut
csak a kezdet lehetett, nem maga az akcio. Csak megallitottak oket. Igen,
csak megallitottak..
A pisztolyt mar a kezeben fogta, es most meghallotta az ajatollahot is. De
sehol sem latta. Az oregember valahol hatul fajdalmasan nyogott. Andre,
mikozben a tejuvegszeruen homalyos es szilankos szelvedot a pisztoly
krom markolataval kiutotte, a visszapillanto tukorben kereste a fopapot.
Az uveg ezernyi darabra hullott, ugyhogy Andre vegre kilatott. Kitisztult a
kep. Az utca olyan volt, mintha apro kovet dobtak volna egy tukorsima
vizfeluletre. Az emberek hiszterikusan, tavolodo hullamkent szaladtak
feloluk el, minden iranyba. Ugy, ahogy a vizben a fodrok is tavolodnak

attol a ponttol, ahol a kavics beleesett.

Andre a visszapillanto tukorben meg mindig az ajatollahot kereste, de nem
talalta, mert a tukor az utkozeskor eltekeredett. Ugyhogy most a hatso ules
fele fordult. Ahogy a tekintete, mint a svenkelo kamera, korbesiklott a
helyszinen, meglatta a meteres foldkupacot. Hatalmas vakondturas, ez
jutott rola az eszebe.
Es most mar biztos volt benne, hogy az ut alatt robbantottak, a
csatornarendszerben. A tobb meter vastag fold es az
aszfaltfelulet pancelkent tompitotta a robbanast. Ezert volt sokkal nagyobb
a hang, mint maga a rombolas... Mostanra a testevel is teljesen
hatrafordult, es az ules lapjahoz zuhanva vegre meglatta a veres feju,
nyogdecselo ajatollahot. Az oregembert...
Ekkor Andre agya, bar meg a fopapot nezte, bar a szeme meg ot pasztazta,
es a seruleseit kereste, az agya mar visszafordult. A ferfi, aki felejuk jon...
Mindenki menekul, tavolodik, szalad el, ok a kavics, a hullamok toluk
indulnak, nyomnak innen el mindenkit, es 11 kozben ez a ferfi fekete
ruhaban erre jon... Felejuk!
Amikor az iment hatranezett, amikor szeme atsiklott a foldhalmon, akkor,
igen, akkor, a svenk, a fordulas kozben latta meg, de csak egyetlen
pillanatra. A szeme... Andre szeme... mint a parduce. Mar villant is
visszafele, kezeben emelkedett a fegyver, es senki, de senki nem lett volna
kepes megmondani, hogy mi szuletett meg elobb... a gondolat, hogy loni
kell, vagy maga a veszely. Andre valoszinuleg elobb erezte melyen a
megoldast, mint hogy tisztan felfogta volna magat a problemat. Az
osztonok. Ahogy a vivoteremben mar kiskoraban is elhajolt az olyan
vagasok elol, amiket az ellenfel meg el sem inditott, csak akart. Mikozben
emelte a pisztolyt, beleutotte a fegyvert a kormanykerekbe, de a pisztoly
csak picit bicsaklott meg, mert Andre mutatoujja, amit mindig a cso
oldalahoz feszitett, mar iranyitotta is vissza. Karja suhant, a parducszem
kereste a rest az ablakkeret, a szilankos uveg tormeleke, a fold es
aszfalthalmok kozott. Kereste a fele tarto ferfit, latta, hogy szaladni kezd...
fut fele, mert erzi, hogy Andre eszrevette. De nincs fegyvere, vagy most
epp azert nyul? Keze a fekete,
lebego ing ala csuszik, de mar nem fejezhette be a mozdulatot. Andre
eloszor a test kozepere lott, hogy megallitsa a rohanast, a mellkast csapta
meg, aztan emelte tovabb a pisztolyt a maradek tizenhet loszerrel.
Egyetlen masodperc mulva az elozo utan kuldte a masodik golyot, most a

fej fele, de a ferfi innen, Andretol negyven meterre, az elso lovestol,

mintha csak betonfalba utkozott volna, hirtelen megtorpant. A mellebe
furodo olomdarab szetnyilt a testeben, es olyan erovel allitotta meg, hogy a
feje elorebukott. Haja mellett talan erezte is az erkezo masodik lovedek
suvito szelet, de feje elkerulte a gyilkos fem utjat, es ez az egyetlen
masodpercnyi szerencsesen megtalalt ido epp eleg volt ahhoz, hogy a ferfi
az mg alatt megnyomja a gombot.
Andre hiaba kuldte most mar pontosan a koponyaba a harmadik golyot,
hiaba zuzta szet a lovedek a merenylo homlokat, a vezetekek impulzusat
nem allithatta meg. Az elektrodak aramot kaptak, es a jel elfutott a ferfira
szijazott robbanoanyaghoz. Az Irakbol kuldott szunnita merenylo teste
villant egyet, es aztan maga korul, mint egy apro napkitores, minden
iranyban szetnyitotta a vilagot. Alatta az aszfalt tolcserben repedt, folotte,
mint egy delibab, a hohullam homalyossa tette a levegot, es aztan elindult
a forro nyomas Andreek fele is. Osszepreselte a koztuk elnyulo negyven
metert, eltunt a tavolsag, beszippantotta oket, hirtelen mintha ott lettek
volna ok is a halal torkaban, es aztan egyetlen pillanat mulva az auto veluk
egyutt megemelkedett.
Andre arcat szetnyomta a lathatatlan sodras, mint ahogy a pilotaket szokta
egy eles kanyar a szuperszonikus repulon. Azonnal elvesztette az
eszmeletet. Par masodpercre csak,
mert ez nem vegzetes serules volt, hanem csak az utes, a legutes kabulata.
Mint ahogy leszallaskor kiszalad a ver a repulogep-anyahajon landolo es
hirtelen fekezo pilotak agyabol is. Aztan nehany pillanat, es rozsaszin
kodben magukhoz ternek ujra.
Andre most pont ugyanigy aludta at" a masodperceket. Ahogy az auto
veluk egyutt a foldrol elemelkedve a villanyoszlopnak csapodott. A pozna
betonrudja a motorhaztetot oldalrol utotte meg, mintha egy focista esteben
rugna el a labdat. Pattantak es pehelykonnyuve valtak hirtelen. Aztan tiz
metert porogve az ut szelen parkolo autok koze csapodtak.
Szerencsejuk volt. Szerencsejuk, mert lezuhanva az auto az oldalara
fordulva csuszott, es a kocsi teteje igy felfogta az utest. De szerencsejuk
volt azert is, mert az alvaz, pont a vastag alvaz nezett a robbanas fele, es
repules kozben atuthetetlen pancelkent vedte oket a csavaroktol.
A robbanas pillanataban ugyanis az ongyilkos merenylore szijazott
nejlonzacskokbol ezerfele repultek az acel csavarok. Gyilkos
geppisztolysorozat volt ez 360 fokos korben. Tucatnyi jarokelovel vegzett.

Olyanokkal, akik eleg tavol alltak ahhoz, hogy egyebkent tuleljek a

robbanast. Eleg tavol ahhoz, hogy egyetlen tizedmasodpercre meg azt
hihessek, hogy igen, ok megusztak, ok eletben maradnak majd. Es akkor,
abban a pillanatban szetszakitotta oket egy acelcsavar...
Andre autojanak alvaza ezt a sorozatot pancelkent fogta fel. Mint a vad
jegeso, ugy soport rajtuk vegig kattogva, pattogva a csavarzapor, de az
alvaz vedelmeben semmi sem talalta el oket. Az ajtollah mozdulatlanul,
fejere zuhanva fekudt, bal csuklojat maga ala gyurte az auto. Masfel
mazsas femtomeg
trancsirozta szet a kezet, de o legalabb elt. A sofor viszont kitort nyakkal
fekudt a ket elso ules kozott. Andre fejebol omlott a ver, de o is elt, bar
meg kaba volt. Zsebeben rezgett a telefon. Adrienn visszairt. De ezt az
SMS-t most nem olvasta el senki. Erdeklodo uzenet volt, csak ket rovid
kerdes:
Es Teheran milyen? Elvezed?" A polgarmester, amikor husz
masodperccel korabban megnyilt mogotte az aszfalt, a hatso ulesbol
egeszen a szelvedoig repult. Az auto hatso kerekei a lokestol
megemelkedtek, es a masfel tonnas femdarab konnyed szaltozasba kezdett.
De most mar a levegoben volt az elso kerek is, a csomagtarto rantotta
felfele, vizszintesbol fuggolegesbe, aztan at bukva tovabb. A polgarmester
ekkor csapodott a szelvedonek. Aztan a kocsi recsegve landolt a tetejen. A
kerekek az eg fele fordulva porogtek, a polgarmester viszont az ulesek
koze szorult. Gornyedten, begorbult nyakkal nyoszorgott, teljes sulya a
fejen. Eltelt nehany masodperc, de o meg mindig nem erezte a kezet.
Mozgatni probalta az ujjait, de a teste nem engedelmeskedett. A parancs
nem akart utazni az idegpalyakon. Inkabb elhalt nema, mozdulatlan
csendben. Gerinctores - ez volt az elso gondolata. Megbenulok. A panik
olyan erovel soport rajta vegig, hogy egyetlen pillanatra meg azt is
elfelejtette, hol van es mikent is kerult ide. Gerinctores, ez jart tombolva a
fejeben, hat akkor megis megtortent. .. a retteges valora valt. Tizenket eves
kora, a gyerekkori biciklibaleset ota almodta evente tobbszor is, hogy az
eletet megbenulva, tolokocsiban vegzi majd. Es most megtortent...
Nem mozdulnak az ujjai. Megprobalta a labat is, de az beszorult a teto es
az osszecsuklott ablakkarosszeria koze. Megprobalta megint. De most sem
mozdult. A nem erzes" volt sokkolo. Nem erezni semmit. Se fajdalmat, se
szurast, semmit. Zero jelet a test mukodesenek.
A polgarmester inger nelkul maradt, kivulrol viszont minden orditva zudult

ra. A zurzavar es a kaosz hangjai. Aztan most az orrfacsaro buz is, amirol o
persze nem tudta, de a robbanas katyujabol feltoro szennyviz tocsajabol
aradt.
Es akkor, ebben a pillanatban a dorrenes... Aztan meg egy es meg egy,
majd a masodik es a harmadik loves kozott, mert loves volt, ugye?, e ketto
kozott a varatlan villanas. Szinte megvakitotta a fenyrobbanas. Az auto
megint megmozdult, ezuttal a feje alatt kezdett porogni, es mintha
lathatatlan vizar kapna fel oket, a kocsit recsegve odebb hajitotta. Kozben
pedig a hullam, ez az ar, ez a lathatatlan lokes belehatolt. A testet belulrol
razta meg, mintha felpumpalta volna a szerveit. Olyan volt, mint egy
kabito, oriasi szivdobbanas, de o vegre erezte...
Igen, ezt most erezte. A tudejet legerosebben. Mintha uzent volna, hogy
megvan, hogy mukodik. Es ez olyan elsopro felismeres volt, hogy emiatt
nem is erzekelte az ujabb pordulest. A dobas most epp talpra allitotta a
kocsit, ok meg pattantak elore, neki a parkolo autoknak.
Becsapodtak. Es aztan megalltak. Csend... A polgarmester csendet hallott,
mintha kinyomtak volna a teve hangfalait. Maradt a kep, a szinek, a
mozgas, de csend lett. Sulyos csend. Aztan hirtelen tepni kezdtek a karjat,
huztak az autobol kifele. Tompan fajdalmat is erzett, igen, fajt a valla, de o
Orult ennek.
Orult, hogy valamit vegre erez. Talan megsem benul meg... Viszont
tovabbra sem hallott semmit. A dobhartyaja errol o persze nem tudott
az ongyilkos merenylo robbantasakor vegig atszakadt.
A polgarmester verzo fullel, rongybabakent hagyta, hogy csak hadd tepjek,
hadd rangassak, ha akarjak. Pedig a hangvezetes - egy orvos ezt a
kifejezest hasznalta volna erre , a hangvezetes a fuleben ekkor mar
orokre megszunt. Eleteben soha tobbe nem hall majd semmit. A kozepful
tele lett verrel, es o tompa suketseggel figyelte, ahogy neman tatogo
emberek rancigaljak ki a kocsibol. Fegyver volt naluk, de ez nem lepte
meg. Mintha orditananak is, mert a szajuk hevesen es gyorsan mozog,
szemuk kidulledt, de megis, olyan nyugodt csend van...
Aztan hirtelen sotetseg lett. Koromfekete ejszaka. A polgarmester fejere a
fegyveresek vaszonzsakot huztak, es ezzel vagtak el vegleg a filmszalagot.
100 meterrel tavolabb Andre kozben kabultan magahoz tert. Egyre tobb
hang jutott el hozza, egyre tobb szin es szag. Kinyitotta a szemet, de meg
csak homalyos foltokat latott. Nyugodtan lelegzett es varta, hogy a vere
ujra eljusson mindenhova. Minden apro hajszalerbe, minden rostba,

minden szovetbe. Meg par masodperc... meg egy kis turelem... aztan mar
elesedni is kezdett a kep. Andre tagra nyitotta a szajat, mintha asitana, es
allkapcsat jobbra-balra mozgatta. Fuleben ropogtak a porcok, o pedig
tisztan hallotta a pattanasokat. Ezek szerint a dobhartyaja egyben van...
Ilyen robbanas utan mindig ez az elso feladat. Nem mozdulni, nem
forgatni a fejet, nem csinalni semmit, csak a hallas, a
hangok visszateresere varni. Meg mindig nem moccant, csak a szemevel
kereste a fenyt, probalta felmerni a helyzetet. Az oldalara fordult autoban
maga alatt eloszor a sofort latta meg. A ferfi feje termeszetellenesen,
derekszogben tekeredett oldalra, nyakan veres seb tatongott. Kicsit
hatrafordult, es meglatta az ajatollahot is. Es a kitort uvegu oldalajto kerete
ala szorulva a fopap veres, szettrancsirozott kezet. Az auto a teljes sulyaval
ranehezedett. Es ekkor, ebben a pillanatban robbant ra Andrera a
kornyezet. Mintha csak hirtelen feltekertek volna a hangerot. De ez most
megis ismeros volt. Kabul es Afganisztan. A robbanas utan most mar itt,
Teheranban is minden ugyanolyan volt, mint ott es akkor. Mert ezek a
hangok tobbe mar itt sem a panik hiszterikus rikoltozasai voltak. Ez az
ismeros emberi kanon, amit most hall, ez mar a fajdalom horgese, a
szornyu csapas, a drama utolso felvonasa. Amikor a szetszort es
megcsonkitott haldoklok nyoszorgo halaltusajukat vivjak. De ebben,
allitson barki barmit is, ebben nincs semmi heroikus. Itt nincs hollywoodi
forgatokonyv, amit precizen kovetve es a host jatszva, tartassal halnak meg
az artatlanok. Nem, nem, a valosag nem ilyen. Az eletbol varatlanul es
artatlanul tavozok igenis gyavan, panikba esve es sirva halnak meg.
Hiszterikusan probalnak bucsuzni, bar hirtelen nincs kitol es mitol. Par
pillanatuk van mar csak, mint egy zuhano repulon, esetleg nehany perc, de
mindegy is. Mert ekozben nincs bennuk beke, nincs beletorodes, csak duh
van es indulat, hogy MIERT? Miert pont ok?
Aztan megerkezik a halal. Konyortelenul es persze ertelmetlenul.
Megszokhatatlan es hatborzongato hangja van. Andre fulebe most todult ez
a halaltusa, o pedig kereste a fegyveret. De kozben valahonnan hatulrol
meghallotta a rohanast is. A fele tarto acelbetetes bakancsok csattogasat.
Egyetlen eros lokessel kiszabaditotta magat, es raesett a halott soforre.
Lent volt, szinte egeszen lent, az ut szintjen. Eses kozben fordult kicsit,
hogy kilasson hatrafele. Az oldalara fordult auto 90 fokkal eltekert
vilagaban, a hatso ablakon keresztul harom fegyverest latott. Rohantak
fele. Latta a labukat, a torzsuket, majdnem a fejuket is, de ahogy
kozeledtek, a hatso, szuk ablakkeret egyre jobban kitakarta a felsotestuket.

A geppisztolyukat Andre azert meg eszrevette. Ahogy maguk ele tartjak.

Vagyis ora. Es ekkor megint az osztone dontott. Gyorsabban, mint ahogy
valojaban megjelent a veszely.
Andre magaban szamolt. Mint ilyenkor mindig. 15... 14... 13... 12... 11...
Vagyis meg tiz loszere maradt. Az elso negy golyobol csak ketto talalt,
ezert kellett meg az otodiket is kilonie. Mert a szalado labakat az elso ket
tolteny elvetette. De aztan az egymast koveto talalatok zuhataga megis
megszuntette a veszelyt. A szetlott terdek, combok es csipok, ahogy Andre
jobbrol balra haladva meg emelte is a pisztolyat, es egyre feljebb talalt,
terd, comb, csipo, nos, ezek a szetroncsolt testreszek megallitottak mind a
harom ferfit. Amikor a fejukkel elorezuhantak, egyenruhaba oltoztetett
testuk nyogve zuhant Andre ele. De nem adtak fel. A tormelekkel,
uvegszilankkal beteritett aszfalton azonnal tapogatozni kezdtek maguk
korul. Elejtett fegyveruket kerestek!
10... 9... 8... Harom csattogo, az auto belso tereben femesen visszhangzo
fejloves, most ez kovetkezett. Gyorsan egymas utan. Aztan erthetetlen
orditozas. Mintha a tavolbol, a magasbol erkezett volna a hang. Talan a
szeles sugar utat szegelyezo emeletes hazak egyik erkelyerol. Andre nem
ertett az orditozasbol semmit, de osztonosen tudta, hogy mennie kell.
Fedezekbe...
De mar keso volt. A vallrol indithato raketa hangja, ahogy berobbanva
gyorsulni kezdett, megelozte a becsapodast. Hiszen egy ilyen raketa nulla
sebessegrol indul. A kiloves hangja otven- vagy szazmeteres tavolsagban
meg lehagyja a toltetet. Elobb eri el a halalraiteltek fulet, mint maga a
szerkezet. De aztan konyortelenul jon a raketa is.
Andre elete utolso masodperceben mit tehetett volna mast? reflexszeruen a fejet vedte, a nyakat behuzva, a karjaba temetve. Semmi
masra nem volt ideje...
Az Irakban zsakmanyolt es elozo nap Teheranba csempeszett amerikai
Predator raketa tervezoi eredetileg mindent elkovettek, hogy kivedjek az
amatorok tevedeseit. Hiszen az utcai harcokban reszt vevok - es a
Predatort erre terveztek -, nos, a varosi gerillak aligha engedhettek meg
maguknak, hogy bevetes elott vagyonokat ero raketakkal
gyakorlatozzanak.

Mar elete elso raketajat is mindenki eles akcioban lotte ki. Az amerikai
tervezok ezert automata celkeresot" epitettek a Predatorbe. Olyan
magneses lezert, ami a nagyjabol jo iranyba kilott raketat is celra vezeti. A
katonai szakzsargonban azt mondtak rola, hogy a Preadatorben
kilovod es elfelejtheted" rendszer mukodik. Korrigalta a
tapasztalatlansagbol eredo hibakat. A szellokeseket, a lefele iranyulo
celzasokat es a nagy tavolsagu hullast" is, amikor a raketa a sulya miatt
boltivben repul es megsullyed.
De a hohatasokkal meg ez a rendszer sem tudott mit kezdeni. Mert a
lezeriranyzekot epp a hokereso tartotta a celon. Ugyhogy amikor a
masodik emeleti erkelyrol kilott Predator raketa elzugott az aszfaltbol egy
perce kirobbantott fortyogo, fustolgo krater folott, akkor a celpont
megcsuszott. A raketat a meg mindig forron sugarzo hohullam epp annyira
teritette el, vezette felre es csapta be, hogy a kilovod es elfelejtheted"
rendszer egyetlen meterrel felfele korrigalta a roppalyat.
A Predator ugy zugott at Andre es a kocsi felett, csaknem erintve a
karosszeriat, mintha vadaszbombazo duborgott volna el fej magassagban.
Ment at az utca tuloldalara, es irtozatos erovel utat tort maganak a
szemben levo haz elso emeleten. Ment befele, robbanva at a falon es
mindent szetzuzva, halalt osztva keresztulrobogott a szoban, permetkent
frocskolve az utjaba kerulok veret, aztan a masik falon ki, a folyoson be, es
tort elore, amig vegre lelassult es megallt.
Harminc masodperc... gondolta Andre... nincs tobb; idom. Ujratolteni fel
perc csupan. Ha van masodik raketa, akkor 30 masodperc, es jon a
megtapasztalt tevedes miatt a most mar pontosabb celzas. A raketak a
szuz" gerillak kezeben elsore huszszazalekos, masodszorra viszont mar
nyolcvanszazalekos talalati pontossaguak. Mikozben a hatso ablakon
maszott ki, fejeben ez a statisztika jart.
Kontroll, kontroll, kontroll, emlekeztette magat azonnal. Eszrevette a
hibat. Hogy nem figyel, hogy a majdnem halal
par masodpercre kizokkentette. Hogy a statisztika, a szamok, hogy
lenyegtelen gondolatok terelik el innen. Az ajatollah... ot is vinnie kell.
Andre mar kint volt, es most probalta maga utan huzni az ajult fopapot. De
a karosszeria ala szorult kez nem engedett.
Husz masodperc. Andre a kese utan nyult. Az a bizonyos fureszei, ami

egyszer Bordeaux-ban mar megrettentette Vlagyimirt. Es amihez hasonlo

Liberiaban lefejezte Bulakint. Ez a fureszkes itt es most, Teheranban,
megcsonkitotta Ali Hasimit. Az idos, 85 eves ferfi gyenge es aszott
csukloja, mintha csak egy kozepes meretu csirke szarnya lenne, porcogva,
egyetlen roppanassal es konnyeden maradt a sok mazsas auto alatt. Az
ajatollah felnyogott, de lehet, hogy nem is a veresen spriccelo vagastol.
Lehet, hogy felajult testeben nem is a csonkitas, hanem Andre rantasa
okozott fajdalmat. Ahogy lenduletes, eros mozdulattal szinte kitepte a
levagott kezu ferfit a hatso ulesbol. Tiz masodperc. Az utca ekozben a
dramai kaoszbol tapaszkodott. Andre kereste az iranyt. A fedezek iranyat.
De aztan rajott. Talan a pillanatnyi bizonytalansag miatt, hogy az utca ket
oldala szinte egyenlo tavolsagban volt. Talan ez tisztitotta ki a gondolatait,
de vegul megis rajott. Hogy a raketa fele kell mennie. Nem menekulni,
hanem epp ellenkezoleg, szembemenni vele. Mert lefele loni nehezebb. A
merenylonek minel melyebbre es elesebb szogben maga ala kell celoznia,
annal konnyebben hibazhat. 80-70-60... hany szazalekra csokkentheto a
talalat valoszinusege? Milyen kozel tud Andre az epulet tovehez jutni,
szaladni a forro pontok kozott, es igy fokozni a hibazas eselyet? Novelni a
szoget. Szazalekok... Mar megint ez a statisztika. Kontroll, Andre,
kontroll! Ot masodperc...
Andre a valla ala szoritva huzta, cipelte a fopapot, es futott az eleteert. De
legalabb most mar volt remeny. Kapott eselyt, hogy ne csak a fejet lehajtva
varja a halalt, hanem a sors dontesebe o is beleszoljon.
Kozeledett az epulet, nott a szog, ugyhogy nott a hibazas eselye. Talan
negyven szazalek? Meg egy kicsit, mindjart itt az arnyek... letelt a fel
perc... talan nem is latjak. Dehogynem latjak... kovetik, celoznak ra, erzi,
sejti, nincs felfele szeme, de tudja... harminc szazalek meg, Andre, meg,
husz szazalek az esely... es akkor megint meghallotta.
Megint jott a sistergo hang, itt robbant, indult szinte a feje folul, es
recsegve szettepte a levegot. Mintha oriasi kartonpapir lenne a lathatatlan
ter, ugy szakitotta kette a raketa. Konnyeden lokte Andret a levegobe, de o
meg mindig markolta a fopapot, ugyhogy emelkedtek egyutt.
Pedig ez csak egyszeru legnyomas volt, a raketa becsapodasanak hullama,
amikor 30 meternyi felrecelzott repules utan szetnyitotta maga alatt a
foldet ertelmetlen es irtozatos erovel. A robbanas szetzuzta az utat, szinte
megbicsaklott az epuletek laba.
A merenylo soha nem gyakorolt mozdulattal a szalado figurara iranyitotta

a lezerkeresot, maga ala lott, es megint hibazott... Andre pedig

feltapaszkodott, es vegre beert a haz tovebe. Ezzel helyreallt az egyensuly.
Egy gerilla rejtozott valahol font, par emelettel magasabban. Ha meg volt
is neki harmadik
vagy esetleg negyedik raketaja, azzal mar nem lohetett ra. Az epuleten
belul, ahol most majd szembetalalkoznak, csak kezifegyverrel lehet
kuzdeni. Es az mar igazsagosabb harc lesz.
Andre pisztolyaban meg het tolteny vart arra, hogy valaki megfizessen az
elmult percekert. A verzo csukloju ajatollahot a lepcso ala, a fal tovebe
fektette. A fureszelu, veres kessel felhasitotta Ali Hasimi szurke ingujjat,
es letepett belole egy darabot. Megtekerte a kezeben, kicsit osszefonta, es
konyok alatt, amilyen erovel csak tudta, elkototte a kart, a veraramlast.
Aztan felallt, es a parductekintet vegigpasztazta a zurzavart.
O volt a magyar": Es a predajat leste...
A sugarut tuloldalan es kicsit elorebb, Andretol ketszaz meterre, a
beszakadt dobhartyaju polgarmester nem hallotta a vallrol indithato
raketak becsapodasat. Felrepedt fulebol kozben a fejere huzott fekete
vaszonzsakra csopogott a ver. Az elmult percekben a hona ala nyulva
vegigrangattak az utcan. El a kocsitol, az orjongve lokdosodo,
panikszeruen menekulo emberek kozott be, egy lepcsohazba, es most mar
cipeltek felfele, az emeletre. A koszos es szuk feljaroban, a
lepcsoforduloknal neha beakadt a laba a korlatvasba. Ilyenkor valamelyik
alarcos katona belerugott a bokajaba, hogy kiszabaditsa, es mar huztak is
tovabb.
De a polgarmester ebbol nem erzett semmit, nem erezte a rugasokat. Meg
az elakadasokat sem nagyon erzekelte. A hona alatti feszitest, a cibalast,
azt viszont igen. Az tompan eljutott hozza. Mintha a tudo es a sziv
magassaga lenne az a
vonal, ahonnan felfele meg el... A szagok kozben minden iranybol todultak
fele. Izzadsag, fullaszto por es a robbanasok fustjenek fojtogato kevereke.
Meg soha nem erzett ilyen intenziven szagokat. Zihalt a fekete zsak alatt,
olyan hevesen vette a levegot, hogy a vaszon neha az arcara tapadt. Szinte
beszippantotta. Ilyenkor probalta a szajan keresztul venni a levegot. A zsak
tapadasa ettol megszunt, viszont a szaja lett tele porral. Ugy erezte, hogy a

tudejeig hatol a zurzavar mocska. Tobbszor probalt kozben beszelni, de

nem tudta, hogy sikerult-e. Mert nem hallotta a hangjat. Eppugy nem
hallotta, mint ahogy semmi mast sem. Amikor magaban szokott
beszelgetni es valakivel nema vitat folytatni, akkor azert a belso hangjat
mindig hallotta. De most azt sem. Most beszelt, de sehol sem volt hang. Se
kint, se bent... Ledobtak a foldre, valami selymes anyagra, de a
vaszonzsakkal a fejen nem latott semmit, es tovabbra is csak tatogva
probalta mondani, hogy o nem... o nem a... felreertes... De nem tudta, hogy
egyaltalan halljak-e. - En nem vagyok... felreertik... kerem, en... - Am
ekkor hirtelen lehuztak a fejerol a zsakot, es azonnal vastag ragtapaszt
nyomtak a szajara. Szorosan osszeragasztottak, de ennek valahogy most
megis orult. A polgarmester ugyanis meg ebben az alelt, megkinzott
kabulatban is tudatanal volt annyira, hogy kovetni tudja a dolgokat. Es a
szajara nyomott ragtapaszbol most arra kovetkeztetett, hogy ezek szerint
megiscsak halljak, hallottak, amit mond. Tehat van hangja, tud beszelni, es
majd fog is ujra,
ha leveszik ezt a ragasztast... Mert kesobb biztosan leveszik. A
selyemlepedo, amin a polgarmester kicsit feloldalt, a hasan fekudt, kek,
feher es piros csikos volt. Majdnem akkora, mint egy szonyeg.
Betapasztott szajjal, lentrol, a foldrol nem lehetett a savokat felismerni, de
a csikos selyem szelere allitott es haromlabu stativra erositett kamera
masfel meteres magassagabol mar jol kivehetove valt, hogy ez a francia
trikolor. Franciaorszag zaszlajara hajitottak az elrabolt politikust, akit most
a hajanal fogva felemelt a mogotte allo ket, fekete egyenruhas, csuklyas
katona. Szegecselt, vastag ovuk ala rovid pengeju kest szoritottak.
Hatukon orosz Kalasnyikov geppisztoly, keresztbevetett szijjal, csovevel
felfele, feszesen. A polgarmester csak a fulenel volt veres, mas serules nem
latszott rajta. A csuklyasok igy nem tudhattak, hogy a teste az elmult
percekben nyaktoi lefele megbenult. Probaltak terdre kenyszeriteni, de a
polgarmester erotlenul csuklott ossze, ugyhogy inkabb a vallanal fogva
megtartottak. A kamera forogni kezdett, az objektiv felett kigyulladt a
piros feny, es jelezte, hogy mostantol a kis turistavideo mindent rogzit. A
betapasztott szaju polgarmester erotlenul forgatta a fejet. A haromlabu
allvanyra erositett kamera operatore a videokeresoben figyelte, ahogy a
hatvaneves politikus egyre jobban panikba esik. A fulebol kifolyt ver
mostanra mar megalvadt az arcan. A nyomorult... A videofelvetelen a
polgarmester letapasztott szajjal, veresen es egyre ketsegbeesettebben
probalt ranezni arra a ket fekete csuklyasra, akik a vallanal fogva a francia
zaszlon terdeltetik. A hatterben, a hofeher falon a szelesre zumolt

kamerakepben ezt jol lehetett latni - koromfekete betukkel ez a felirat allt:

Halal az iszlam aruloira. Mohamed profeta szelleme tovabb el, a Nyugat
ugynokei igy vegzik." A felvetelen meg ket, fekete csuklyas ferfi latszott,
ok a szoba ures sarkaban alltak. A bal oldali harcos eles szablyat tartott a
kezeben. A jobb oldali pedig most elorelepett, es hofeher papirbol
hangosan olvasni kezdett.
- En, Hosszemi al-Katani, megkovetem a perzsa nepet. Halalom elott
bocsanatot kerek buneimert es arulasaimert. -A hang gyors utemben lett
egyre hevesebb. Kiabalva kantalt. A csuklyas ferfi jobb kezeben tartotta a
papirt, a ballal pedig hevesen gesztikulalt. - Szegyent hoztam a
csaladomra, szegyent a hazamra es Mohamed profetara. A Nyugat
hitetleneit segitettem. Es ezert vezekelni fogok. A buntetest megerdemlem!
A polgarmester semmit sem hallott ebbol, es mivel a szoveget olvaso ferfi
mogotte allt, nem is tudta, hogy pontosan mi tortenik, o csak siri csendet
hallott, es a kamera piros fenyet latta. A haromlabu allvany mellol egy
harminc ev koruli, szakallas fiatalember meredt ra. Megveto, gyulolettel
teli szemmel. Szinte ijeszto indulat sugarzott belole, pedig csak a kamerat
kezelte. Neki nem volt fegyvere, csak hosszu, szinte hofeher, bo ruhaja.
Klasszikus disdasa. Alatta raadasul derekban megkotott perzsa nadragot,
padzsamat viselt.
Mit keres ez itt, mit keres itt egy ilyen muvelt arcu, konzervativ
oltozkodesu ferfi. Mintha csak egy perzsa kollegium, egy madrasza
oktatoja tevedt volna veletlenul ide. Raadasul ez a fiatalember valamiert
nem visel csuklyat, az o arca felismerheto. Es ez, epp ez ejtette panikba a
polgarmestert. Nem a szablya, mert o azt nem lathatta. Nem a
fenyegetozo es bosszuallo kantalas, mert azt nem hallhatta. Nem is a
gyuloletben izzo, rameredo tekintet. O attol riadt meg, hogy lassan es
fokozatosan megertette, a szobaban van valaki, aki nem erzi szuksegesnek,
hogy eltakarja az arcat.
Kezdte felfogni... A szakallas fiatalember ugyanis nem latszik majd a
video- kepen, o ezert nem fedi el az arcat. Akik csuklyat hordanak, azok
viszont nem elole takarjak el magukat, hanem azok elol, akik majd ezt a
videofelvetelt latni fogjak. Mi tortenik itt? A nema csendben terdelve most
mar olyan hevesen vert a szive, hogy a fulebol ujra eleredt a ver. A sziv
dramaja, az idegrendszer panikreakcioja megrohanta a felig bena testet, es
a hirtelen megugro vernyomas, keveredve az adrenalinnal, ujra atszakitotta
a fuleben megalvadt verfeluletet. - Lefejezesem alljon elrettento peldakent

 orditotta szinte onkivuleti allapotban a hadonaszo ferfi -, elrettento

pelda legyen azok elott, akik alnok es hazug modon kiarusitjak az iszlam
forradalom vivmanyait. Akik lepaktalnak a gonosz eroivel, a Nyugat
rabszolgatartoival! A megsuketult polgarmester talan csak sejtette, hogy mi
kovetkezik. De az elhatalmasodo halalfelelem, a bena test, a suketseg,
mindez olyan uj es liderces vegyulet volt szamara, amivel nem tudott ot
perc alatt megbirkozni. Keptelen volt ra. Es inkabb atadta magat az emberi
test furcsa varazslatanak, amikor a rejtett idegpalyak es emlekkepek, a
megfoghatatlan lelek kiragadnak minket a valos terbol, es szinte
onvedelembol kaba tompultsagba taszitanak. A polgarmesterrel most ez
tortent. Elveszett az ido, a ter, az
erzesek es a fizika. Csak a lelke maradt, ez az erinthetetlen emberi fatyol,
ami mar olyan konnyen libben at a tulvilagra. .. De talan epp igy volt jol.
Mert csak a gondolat, ami a bena testben eletre keltette a sejtest, mar az is
remiszto volt. A polgarmester most mar beszelni akart, nyogott, horgott a
ragtapasz alol, de az eletoszton vegso probalkozasat, ezt az utolso,
reflexszeru luktetest elnyomta a transzba esett ferfi orditasa.
- Halal az arulokra, halal a franciakra, halal a forradalom ellensegeire!
Allah akbar, Isten a legnagyobb! - Ezt kiabalta, es aztan hatralepett. A
szablyas ferfi pedig elore, es mikozben a ket fekete csuklyas elengedte a
polgarmester vallat, o oldalrol egyetlen hirtelen es hidegen siklo
mozdulattal atvagta a torkat.
Siri csend lett, de most igazan. Elhallgatott a kantalas, nem kiabalt mar
senki. A videokamera zummogo zoreje, ahogy csevelte a szalagot, ahogy
tekerte a halal magnesre rogzitett jeleit, csak az hallatszott. Es a ver
buggyanasa. Ahogy a keresztbevagott nyakon, a vagas vonalan mindenhol
egyszerre bukott fol a suru, bordo emberi hajtoanyag, es mint ahogy a
monszuneso hirtelen leszakad a tavoli horizonton, ugy indultak el az
egyenes vonaltol lefele, csikokban, sugarban a tuzpiros zuhatagok. A ver
bugyborekolt, igen, ez a helyes szo, mert bugyborekolo hangja volt.
A polgarmester bena teste, bar mar nem tartotta senki, ket- harom
masodpercig igy maradt, terdelve, mereven. Aztan tompa puffanassal
oldalra dolt, balra, amerre a szablya vagasanak a lendulete rantotta. A
barbar meszaros pedig azonnal raterdelt, es mintha csak egy hatalmas
husdarabot akarna kettevagni, a szablyat rangatva, a nyelocsovel es az
utoerrel, a nyakizmokkal es a vastag borrel hadakozva nyiszalta, vagta,
trancsirozta az aldozat fejet. A kamera pedig csak forgott, rogzitett

mindent. Erzesek nelkul vegezte a dolgat.

Nem is en... Valami ilyesmit akart volna mondani a polgarmester, ha a
fajdalom es a borzalom tombolasa elete utolso masodperceiben nem vette
volna el szo szerint az eszet. Fel percig tartott ez a vad es abnormalis orgia,
a vadallati osztonok tombolasa. Aztan a vegen hatalmas, frocsogo
vertocsat szivott magaba a francia trikolor...
Mar harom perc telt el, de Andre meg mindig vart. Nem mozdult a
kapualjbol. Onnan figyelte az utca zurzavarat. A tavolbol mar hallatszott a
mentoautok szirenazasa. Az emeletrol viszont meg semmi.
Az epulet sin csendben allt. Csak Andre nyugodt legzeset es a lepcso ala
fektetett ajatollah halk nyogdecseleset lehetett hallani. A fopap kezdett
magahoz terni. De egyeden ajto sem nyilt ki vagy csukodott be, egyetlen
lepest sem tett senki. A folyosok uresen, ijedten vartak, hogy most mi lesz.
Az epulet talan otemeletes lehetett, Andre legalabbis igy gondolta.
Pontosan nem tudta, de a kapualj fele rohanva, amikor egy pillanatra
felpillantott az erkelyekre, es kereste, hogy honnan is lohetnek rajuk, akkor
korulbelul ilyen magasnak erezte a hazat. Nem szamolta meg, csak erezte.
Minden lepcsofordulobol innen lentrol fellatott egeszen az elso
emeletig - harom ajto nyilt, az minimum tizenot lakas. De nem lohettek
magasabbrol, mint a masodik szint. Vagyis hat lakas. Hat ajto. Hat
celpont... tul sok!
A szetlott, szetrobbantott utcan kozben egyre csak nott a tomeg. Az
aldozatokhoz odarohantak a tulelok. Igen, most jon
a masodik hullam. Andre ezt is jol ismerte. A halaltusa zajat mindjart
felvaltja a gyasz hiszteriaja. Meg par pillanat, es siro orjonges sopor majd
vegig az utcan. Andre tudta, hogy a kovetkezo percekben a tomeg meg
nagyobb lesz, mert a szomszed utcakbol es hazakbol - egyszeruen ilyen az
emberi termeszet egyre tobben jonnek majd megnezni a halalt. Latni az
elet tragikus mozijat. Es melyen, titkon, kimondatlanul orulni, hogy ok
megusztak, tuleltek, de tudat alatt valahogy megis tapadni ide, teblabolni a
veres mocsokban, probalni felfogni a felfoghatatlant.
Es ilyenkor szokott robbanni a nagyobb, a masodik bomba. De talan itt
most nem fog. Andre bizott benne, mert elotte mostanra teljesen vilagossa
valt, hogy itt ok voltak a celpont. A polgarmester es az ajatollah. Nem
veletlenszeru Ongyilkos merenylet tortent artatlanok tucatjai ellen. Nem!
Ez gyilkossagi kiserlet volt ellenuk. Minden mas, amit most az utcan lat,
az csak a mellekhatas.

Es ezt nemcsak o erzi igy, hanem ezek szerint ebben a hazban is mindenki.
Hiszen ennek az epuletnek a falait raztak meg a raketak. Itt es most, ebben
a pillanatban az ajtok mogott mindenki tudja mar, hogy a halal meg mindig
itt kering kozottuk. Es ezert levegot is alig mernek venni... Hiszen a
szemben levo hazbol mar aramlik mindenki kifele. Segiteni,
szornyulkodni, sirni, egymasra borulni, orulni az eletnek vagy epp a
szeretteik halaltusajat latva percek alatt megoszulve osszeroppanni. De ok
legalabb megmozdultak, ,.
Ez a haz viszont nem... Andre vart. Es minel tovabb vart, annal biztosabb
volt abban, hogy nem fog tamadni. Nem fog semmit csinalni. Par perc alatt
kellett a halal torkabol, a bosszuvagyon at
ehhez a bolcsesseghez eljutnia. Visszafogni az indulatait, lehiggadni.
Megerteni, hogy teljesen ertelmetlen lenne egyedul berugnia az ajtokat es
lovoldoznie. Ennek semmi, de semmi ertelme sincs. A bolcsek kivarnanak,
ugyhogy o is varni fog.
Mert kivarta Andrejt is. A Davidkat Amerikaba rablo orosz kommandost.
Evekig Korzikan. Turelemmel a bosszu elott! Andre eddigi harcos eletenek
ez volt a tanulsaga. Hogy vannak parbajok, amikor azert nincs gyoztes,
mert neha senkinek sem kell veszitenie!
Es ez most ilyen helyzet volt. Ugyhogy Andre kicsit kijjebb lepett a
kapualjban, hogy korbenezhessen, de azert meg fedezekben maradt. Nem
latott egyetlen mentoautot sem. Varnia kell tovabb, amig elviszik az
ajatollahot.
Valahol kozben felteptek egy ajtot. Elsore nem is volt biztos benne, hogy a
hang merrol jon. Kivulrol, az utcarol, hiszen szinte mar kint allt. Vagy
megis a hata mogul, a folyoso kanyarjain csavarodva jutott le ide, a
kapuba.
Andre mindenesetre hatralepett a bejarati ajto kitart szarnya moge. Es
fulelt. Nem lopakodas volt ez, nem ovatos lepkedes, hanem szinte
menekules. Csortetve rohant valaki lefele, a lepcson, igen, most mar
tisztan hallotta, a hang belulrol, az epuletbol jott. A szalado papucs talpa
alatt roszogott a por es a lepcsohazi kosz tormeleke. Mert papucs volt,
ocska muanyag papucs, tudta jol. A teheraniak szellos viselete. Andre az
elmult napokban mar megtanulta" ezt a hangot, az osszeteveszthetetlen,
csoszogo perzsa papucshangot.
Felnezett, mert a lepcson most mar egyre kozelebbrol hallotta a lepteket. A
vaskorlatok kozotti resekben szurke, lepelszeru

burnuszba oltozott ferfit latott, hatan golftaskara hasonlito muanyag

tokkal. A pant a vallan keresztbevetve korbeszaladt a testen, igy cipelte a
csomagot. Sulyos tehernek tunt, mert a borszij melyen belevagott a
husaba.
Ha senki sem gyoz, akkor senkinek sem kell veszitenie ez jutott eszebe
megint, es meg melyebbre huzodott a faajto mogott. A ferfi a lakasban
negy halottat hagyott maga utan. Ket oraval ezelott kessel, csendben olte
meg oket mind, az anyat, az apat es a ket ovodaskoru kislanyt. De hat
kellett az erkely... Most szaladt lefele, el innen, mert egyre tobben voltak
az utcan. Nem varhatott tovabb. A hatan, a muanyag tokban a sulyos
Predator es a maradek egyetlen raketa. Az ajatollah tulelte... bar az is lehet,
hogy akit kirangattak a kocsibol, az csak a sofor volt. Es akkor az ajatollah
megis halott. Nem latta, de majd ugyis kiderul.
El innen, ez jart a fejeben, el innen, amig a szomszed lakasokban a felelem
meg bent tartja az embereket. Addig van ideje. Most megtorpant, mert az
utolso lepcsofordulohoz ert. Lenezett.
Eltuntek... Hat persze hogy eltuntek. Eltuntek valahol, valamelyik
lakasban, vagy a hatso kijaraton vagy valahol, mindegy, a lenyeg, hogy
neki most mar mennie kell! Keresztulszaladni itt az utolso metereken, ki,
az utcara, aztan megnyugodni, nem lihegni es a hatan a fekete
hengertokkal elsetalni, mikozben vele ugysem foglalkozik majd senki.
Epp haldoklanak. Van epp eleg bajuk... es ezen szinte elmosolyodott.
Vonzonak talalta a halalt, amit o osztott. Ilyen a hatalom. Lenyugozo,
kabito es szedito. Beleloni a terbe, az
emberek koze, es aztan hadd taroljon a halal. Ezt az erzest nem tudta meg
mostanra sem feldolgozni. Mintha irgalmatlanul eros kabitoszert
injekciozott volna magaba. Szetaradt benne a legyozhetetlenseg erzete, a
fegyver ereje, a dontes tudata elet es halal folott. Ma tortent eloszor ez
vele, de akarta, hogy legyen majd ujra ugyanigy. Tudat alatti vagy volt,
megfogalmazhatatlan torekves. Ugyhogy ki innen. Nekilendult tehat ujra
az utolso lepcsofokoknak, majdnem megcsuszott a papucsa a lepcsohaz
hideg koven, ott az ajto, kitarva, a feny szinte vakit az utcan, mindjart kint
lesz innen, a sotetbol, ott, a vilagossagban. De aztan uvegnek utkozott.
Legalabbis igy erezte. Hiszen nem lehetett mas. Az ajto nyitva volt, latta
az iment, a fabol keszult szarnyak ket oldalra elhajtva. Kozepen ures volt a
ter, ott akart kimenni, de nekirohant valami atlatszo falnak, ami most
megallitotta. Mint amikor a madarak belerepulnek a szamukra lathatatlan

es ismeretlen ablakuvegbe, mert levegonek hiszik. De mi ez a fullaszto,

szuro erzes? Mi ez a testeben most hirtelen szetfuto ezernyi csipes, mintha
pezsegne belul az osszes szovete. Mindjart szethull, o hull szet, nem a
lathatatlan uveg, aminek nekiszaladt. Nem az esik szilankjaira, hanem o...
Mi ez? Es akkor lenezett, kereste, hogy minek is szaladt neki. Amikor
lehajtotta a fejet, okolbe szoritott emberi kezet latott. Az okol a
mellkasahoz ert, es markolt valamit. De barmi volt az, eltunt az o testeben.
A szeme most jobbra futott, az emberi keztol a kar fele. Kokemeny, feszulo
izmokat latott, kidagadt ereket,
mintha vasrud lenne. Hat ez allt bele... Fordult tovabb, es mintha egy
ragadozo szemebe nezett volna. Az europai ferfi tekintete szinte ledofte.
Szurta melyen, konyortelenul. Es akkor megertette, hogy most meghal.
Tepest erzett a mellkasaban, kirantott a kar belole valamit, de ot a
ragadozo szempar nem engedte el, ezert nem lathatta, hogy mi jott ki
belole. Nem lathatta a veres fureszfogakat, nem lathatta a ratapadt
zsigereket. Nem lathatta az apro szoveteket es a lilas csonkot, amit a
furesz magaval rantott belulrol, a szivebol. Pedig meg luktetett. A ferfi
ekkor odahajolt hozza, es halkan, bucsuzoul a fulebe sugta: - Allah akbar.
Aztan csend lett, es fekete sotetseg...
A DPA nemet hirugynokseg volt a leggyorsabb. Alig egy oraval a
robbantasos merenylet utan mar gyorshirben jelentette Teheranbol, hogy
megbizhato informacioi szerint merenyletet kisereltek meg a par nap
mulva esedekes irani elnokvalasztas eselyese, Hosszemi al-Katani ellen. A
DPA nem tudta megmondani, hogy a teherani polgarmester tulelte- e a
tamadast. A halottak szamat harmincra becsulte.
Az AFP francia hirugynokseg husz perccel ezutan, szemtanukra
hivatkozva azt kozolte, hogy a polgarmestert elhurcoltak a helyszinrol, es
par perccel kesobb ki is vegeztek. A hirt egyelore semmilyen hivatalos
irani kormanyszerv nem volt hajlando megerositeni. Az AFP ugy tudta,
hogy eltunt Iran vallasi vezetoje, Ali Hasimi ajatollah is.

A BBC hallgatott. A CNN es az al-Dzsazira angol nyelvu hirszolgalata

viszont szinte percre pontosan ugyanakkor szamolt be arrol, hogy az
ajatollah szerintuk tulelte a tamadast, bar sulyos seruleseket szenvedett, es
eppen operaljak a Hefdah-e-Sahrijar Korhazban. A fordulat akkor allt be,
amikor a hivatalos irani hirugynokseg, az IRNA kizarolag kulfoldre

iranyulo kozlemenyeben bejelentette, hogy ismeretlenek videofelvetelt

jutattak el az IRNA-hoz, amelyen a polgarmester lefejezese lathato. Az
IRNA irani lapoknak es sajtoszerveknek kuldott gyorshireiben nem
szerepeltette ezt az informaciot. Iranban egyelore semmit nem kozoltek a
tortentekkel kapcsolatban. Teheranban ekozben tisztazatlan korulmenyek
kozott osszeomlott az internetszolgaltatas. A DPA szerint ennek oka nem a
tulterheltseg volt, hanem az, hogy az allami szolgaltato egyszeruen
lekapcsolta a rendszert. A kulfoldi tudositok mobil muholdtelefonjaikon
kezdtek kuldeni a beszamolokat. Az al-Dzsazira szerint az ajatollahot
megcsonkitottak. Levagtak az egyik csuklojat, de a mutet sikeres volt, es
eletben van. A Hefdah Korhaz kornyeket az irani hadsereg lezarta.
Harom oraval a tortentek utan Iranban meg mindig semmilyen hivatalos
informacio nem latott napvilagot. A BBC gyorsjelentese szerint az
eredetileg tervezett nagygyules helyszinen, a Takhti stadionban es
kornyeken mar legalabb 300 ezer teherani gyult ossze. Innen sokan
elindultak a kozeli Hefdah Korhazhoz, ahol allitolag az ajatollahot
apoljak.
Negy oraval a merenylet utan a www.uruknet.info honlapon a
vilag dobbenten nezte Hosszemi al-Katani lefejezeset. A BBC este hat
orakor azt jelentette, hogy felmilliora nott a stadion kornyeken
osszegyultek szama. Az irani hadsereg helikopterekkel koroz a tomeg
folott. A Baszidzs milicia viszont lezarta a kornyezo utcakat, hogy
megakadalyozza a teheraniak csatlakozasat az egyre inkabb tiltakozo
megmozdulassa alakulo tunteteshez. Vegre megszolalt az irani
kulugyminiszterium, es bejelentette, hogy este kilenc orakor Ali Hasimi
ajatollah korhazi agyabol eloben szol majd az irani nephez. Husz orakor az
irani hadsereg pancelautoi attortek a nekik ellenallo es a jelenlegi elnokhoz
hu Baszidzs milicia kordonvonalat. Nehany perccel kesobb a katonak a
Takhti stadion utcafrontjara orias meretu, ideiglenes kivetitoket kezdtek el
felszerelni. A szetnyitott kordon resein bearamlottak a kivul rekedt
emberek, es a BBC eloben sugarzott adasa szerint fel ora alatt egymilliora
nott a tomeg. Andre az ajatollah agya mellett allt. Lenyugozte ennek az
idos, 85 eves ferfinak a lelkiereje. Levagott csukloval fekszik a korhazban,
korulotte atlathatatlan tomeg aramlik, mindenki akar tole valamit, vagy
eppen tenne erte valamit, es o megis bekesen, szinte megvilagosodva

tekint korbe. Iran nagyon fontos napjava valt ez a mai, de talan o az

egyetlen, akin ez nem latszik. Pedig pontosan tudja. Koszonom" - csak
ennyit mondott neki. Nem kerdezte, hogy Andre miert tette, nem kerdezte,
hogy pontosan mi tortent. Az ajatollah semmit sem akart tudni. iro,
gondolkodo emberkent par oraval ezelott elvesztette az egyik kezet, az o
igazi fegyveret, es megis ugy tunt, szinte halas ezert Andrenak. Zavarba
ejto, bolcs oregember, szinte szeretheto...
- Tudod, Andre - mondta most neki, mikozben az irani televizio
hangtechnikusa felcsiptette ra a mikrofont tudod, Andre, mi, politikusok,
akik iroasztalok mogott eljuk le az eletunket, a halalunk elott mindig
rajovunk, hogy egy asztal mogul nezni es onnan iranyitani a vilagot
nagyon veszelyes dolog.
Az egyik orvos most kozejuk lepett, es az agy oldalara illesztett pedallal a
teveadas rendezojenek keresere feljebb emelte az ajatollahot.
Kameramagassagba.
Andre csak figyelt tovabb, nem szolalt meg, mert ugy erezte, hogy az
ajatollah meg nem fejezte be, meg folytatni akarja a vallomast. Es folytatta
is. - Te, Andre Az idos ferfi mar napok ota tegezte a nala ket
generacioval fiatalabb magyart -, te mersz donteni. Engem viszont a
tapasztalat sajnos arra nevelt, mint a vilagon minden politikust, hogy
mindig tobb tucat ok van arra, hogy miert ne csinaljunk inkabb semmit. Megemelte csonka, bekotozott bal kezet, es mutatta Andrenak. - Te viszont
gyorsan dontottel, azonnal cselekedtel, es en halas vagyok ezert.
Zugolodas tamadt a hatuk mogott. Szinte hangzavar. Andre megfordult,
mert nem ertette, hogy mi tortenik. Az elo, egyenes adasig meg legalabb
tiz perc volt hatra. A hatalmas, kiuritett korteremben mar alltak a kamerak,
itt voltak a mullak es itt voltak a Forradalmi Garda katonai is, de az
uvegajto mogott, a korhazfolyoson most megis ujabb fegyveresek
kozeledtek.
Terep ruhas kommandosok, ezt Andre azonnal eszrevette. Kisertek valakit,
szinte elo pajzsot fonva kore. Lassan jott a ferfi, lehorgasztott fejjel. Az
arcat nem is lehetett latni. Vajon ki az, aki most jon, es igy jon?
- Francisco Pizarro szolalt meg ismet az ajatollah az agybol
parancsoloan, mintha csak Andret szolitana. Es amikor o visszafordult
hozza, minden tragedia dacara mosolyogni latta az idos fopapot. - Pizarro,
mostantol ez lesz a neved - tette hozza az ajatollah. Andre nem ertette a
celzast; es ezt latni is lehetett az arcan. Az inkakat leigazo Pizarro

rafinalt volt, most mar beismerem folytatta magyarazatkent Ali Hasimi

, de en szerencsere megfogadtam a te pizarro- tanacsodat.
Kozben a hatuk mogott kicsapodott a korteremajto, de Andre nem akart
ismet arra fordulni, mert a fopap meg beszelt. - Ugyhogy megkertem az
ikertestvert, pont, ahogy te agyafurtan javasoltad. - Ennyit mondott meg
az ajatollah, es aztan elhallgatott. Tovabbra is mosolygott, de mar nem
beszelt, mert azt gondolta, hogy ennyibol mar minden vilagos. Andre
pedig csak nezte elgondolkodva ezt a csonka kezu perzsa fopapot, es
kozben lassan rajott, hogy ki is erkezhetett a korterembe. Az Oregember
intett a szemevel, hogy forduljon meg vegre, es nezze, ki van itt. De Andre
mar tudta. .. Megertette, hogy mi tortent. Pontosan tudta, hogy kivel fog o
most kezet razni.
Es amikor vegul megfordult, ott allt elotte a ferfi, akirol a vilag akkor meg
azt hitte, hogy par oraval ezelott lefejeztek. Lesujtva ugyan, a testveri
gyasz feketejeben, de elt, es most eljott az ajatollahhoz.
Teheran igazi polgarmestere!
London - Anglia
Masnap, szombat reggel, sok ezer kilometerrel tavolabb Adrienn majdnem
ugyanolyan dobbenten allt egy londoni ujsagos kioszk elott, mint elozo
este Andre a korhazban, a polgarmestert nezve.
Andrienn, aki a hetvegeken szeretett Londonban foldalattizni, mert akkor
nem voltak zsufoltak a szerelvenyek, epp feljott a metrobol a Charing
Cross allomason. Amikor kilepett a Trafalgar Square fele vezeto utcara,
szinte belebotlott az ujsagos bodeba. Minden lap cimoldalan a teherani
merenyletek veres fotoit latta.
Volt, amelyik a lefejezes videojabol merevitett ki egy kockat. Es volt,
amelyik a hullakkal zsufolt sugarut totalkepet tette az elso oldalara.
Adrienn szeme, ahogy most dermedten allt az ujsagok elott, szinte falta a
betuket. Nem tudott errol a hirrol, mert tegnap delutan ota nem volt
internet kozeleben.
Adrienn mar evek ota nem nezett tevet. Inkabb konyveket olvasott. A hirek
is csak az interneten atszurve jutottak el hozza. Most megis vett egy
ujsagot. A Timest, talan mert annak a szalagcime ijesztette meg legjobban:

Mar negyvenot halott Teheranban".

Vegigrohanta a cikket. Az ajatollah teherani ido szerint este kilenc orakor
tartott tevebeszede Londonban meg boven lapzarta elott zajlott. Ali Hasimi
a jovo heti valasztasokon mindenkit az eletben maradt polgarmester
tamogatasara szolitott fel. De Adriennt mindez nem erdekelte. Uristen,
micsoda liba vagyok, csak ez jart a fejeben. A hirek ismereteben most mar
kifejezetten ostobanak tunt a tegnapi
utolso SMS-e. Hogy milyen hely Teheran, es Andre elvezi-e? Uristen,
Adrienni Hat persze hogy nem valaszolt... Mindjart kitor Iranban a
forradalom, Olik az allam iranyitoit, o meg azt kerdezi flortgyanusan, hogy
Andre elvezi-e? Szornyu... Adrienn a kozeli Royal Horseguards Szalloba
tartott, Leonhoz. Pedig legutobb mar elhatarozta, hogy soha tobbe nem fog
talalkozni vele, es ezt meg is mondta neki. A Fortnum & Mason teazojaban
emlekezetes korulmenyek kozott vagta a fejehez, hogy nem is ismeri. De
most megis eljott, mert valojaban felt Leontol.
A Bordeux-ban tortentek ota raadasul egyre inkabb. Megeskudott volna,
hogy a kavehaz teraszan, amikor Andreval beszelgetett, Leon embere
figyelte oket, hiszen ki mas... Annak ellenere gondolta igy, hogy
elkepzelese sem volt arrol, Leon valojaban kicsoda, es kinek is dolgozik.
Francia, az biztos, es mindig csak a hetvegen er ra vele talalkozni, es
mindig csak itt, Londonban... Ez azert eleg furcsa.
Ugyhogy ma megis eljott. Beszelni fog Leonnal, mert tamadt egy otlete,
hogy mikent szabadulhatna meg tole, es osztonosen bizott Andreban is.
Nem tudta, miert es hogyan, de azt erezte, hogy meg ha Andre most
Teheranban van is, messze, nagyon messze innen, akkor is valahogy segit
majd neki. Az az oleles a szemevel, az... az egyszeruen erot adott neki.
Andre... Vajon mi lehet most vele?
Aggodni kezdett, de nem magaert, hanem Andreert. Alit a londoni
ujsagosbode elott, kezeben a Timesszal, es a magyar ferfit feltette.
Aggodott Andreert, es amikor ez tudatosult benne, akkor nem tudott mit
kezdeni ezzel az uj erzessel. Meglepodott sajat magan... Nem emlekezett
olyan helyzetre, amikor feltette volna barmelyik ferfikapcsolatat. Es most
pont
Andret? Hirtelen felindulasbol ugy dontott, hogy ha elkesik, hat elkesik.
Varjon csak ra az a nyalas nyomorult. Ugyhogy megsem a
Northumberland Avenue-n vagott keresztul, ahogy tervezte, hanem
egyenesen kiment a Trafalgar Square-re. Ott is rengeteg a turista, ezerfele

mobilszolgaltatoval. Adrienn meg pontosan emlekezett arra, hogy miert

kuldhetett csak a Filmakademiarol uzenetet. Mert Andre azt mondta, hogy
ott sokfele mobil mukodik, hiszen nemzetkozi a tarsasag. Hat a Trafalgar
Square is eleg nemzetkozi. Azon vette eszre magat, hogy majdnem szalad.
Es amikor a ter kozepen, a Nelson admiralis szobrat tarto otven meter
magas oszlop toveben japan turistakat vett eszre, akkor mar szinte rohant
felejuk. Kozben vakon kotoraszott a taskajaban, es probalta kitapogatni a
telefont. Odaert. A piros keszuleket is epp megtalalta. Felnyitotta, es
csilingelve azonnal pici boritekgrafika porgott ele. Uj uzenet! Adrienn
kimagaslott a japanok kozul. Mindegyiknek esernyo volt a kezeben, pedig
Londonban szikrazoan sutott a nap. De otthon, Tokioban, biztosan azt
mondtak a japanoknak, hogy az angol fovarosban mindig esik az eso.
Elozo nap a Harrods luxusboltjaiban jarhattak, mert szinte mindegyikuk
vagyonokat ero idetlen brit kalapot hordott az apro fejen ferfiak es nok
egyarant.
Kedves Johanna. Sokaig nem volt internet, es mobilszolgaltatas errefele,
ezert valaszolok csak most. Igen, Teheran ERDEKES hely, tudnek meselni
rola. A herceg"
Adrienn felnevetett. Elkepeszto pasi, ez volt az elso reakcioja.
Pasi? Nem, nem, javitotta ki gyorsan sajat magat, Andre nem pasi, o vegre
egy igazi ferfi. Valahogy az volt az erzese, hogy barmilyen hatalmas varos
is lehet Teheran, Andre biztos ott volt a baj kozeleben. Valami ezt sugta
neki. Feltehetoen megsem tornacipokkel szokott uzletelni.
Bordeaux-ban es itt, a londoni kavezoban legalabbis nem igy nezett ki...
Mit keres Andre epp most Teheranban, amikor kitort a baj... Hogy ez
eddig miert nem jutott az eszebe? Tenyleg, eddig hogyhogy nem merult
fel benne a kerdes, hogy mit is csinal Andre Iranban.
Johannat visszakuldtem a konyvbe irta a japanok gyurujeben
ugyhogy most a butuska modell kerdezi toled: jol vagy? Nem esett bajod?
Erzem, hogy ott voltal a kozelben. Adrienn "
Elkuldte es vart. Hatha Andre most gyorsabban valaszol. A Big Ben
hatalmas oraja epp elutotte a tizet, es a hangja egeszen idaig hallatszott.
Adrienn onkentelenul is az orajara pillantott. El fog kesni, de nagyon.

Nem varhat tovabb.

Elindult hat a Whitehallon delnek, a Parlament epulete fele. Aztan amikor
harom perccel kesobb epp befordult a Royal Horseguards Szallo utcajaba,
a Temze-part fele, a kezeben vegre megrezgett a telefon. Az apro, piros
keszuleket mindvegig a markaban tartotta, mert remenykedett, hogy meg
idoben megjon a valasz.
Probalt Andre tanacsa szerint feloltozni. Felvette a soha nem hordott barna
kosztumnadragjat es az ahhoz varrt barna kiskabatot. Mint egy
dogunalmas menedzserno a banknegyedbol, ugy nezett most ki,
kiegyenesitett hajjal,

fekete papucscipoben, szinte smink nelkul. A legrosszabbat probalta

kihozni magabol, de meg igy is minden harmadik ferfi megfordult utana.
A kisugarzast, azt nem tudta otthon felejteni...
Tenyleg buta lany vagy, Adrienni Hiszen ha bajom esett volna, nem irnek
neked uzenetet. Hallottam a tegnapi cirkuszrol, de inkabb azon jart az
eszem, hogy minden rendben ment-e Leonnal. Ugye, te ultel hattal a
recepcionak? Es remelem, csunya voltal!:) Andre"
Hattal a recepcionak, hat persze...! De vajon miert? Adrienn nem ertette a
dolgot, bar most ez pont igy volt jo. Hogy van ez a ferfi, aki tanacsot ad.
Aki vigyaz ra...
Az SMS erot adott neki, es magabiztosan lepett be a gyonyoru viktorianus
epulet forgoajtajan. A recepcioval szembeni kandallonal azonnal leult az
egyik kek barsonyfotelbe. Hattal a portasnak. Hattal.
Leont nem latta sehol, de sebaj. Az sem gond, ha soha tobbe nem kerul
elo. Adrienn azert valasztotta a Royal Horseguardsot, mert jart mar itt
korabban is. Es pontosan tudta, hogy a legendas Lounge az aulaban
mukodik. A recepcioval szemben. Tobb mint 100 eve szolgalnak fel itta
nap huszonnegy orajaban mindig friss es forro teat. Suppedos fotelek
allnak az oriasi mahagonikandallo elott. Itt felejtett brit tradicio abbol a
korbol, amikor Londonban meg minden lehetseges volt. Bar elnezve a
hatalmas kristalycsillart a plafonon, a kezzel szott egszinkek
selyemszonyeget es a komornyik kezeben az ezusttalcat, Adrienn ugy

erezte, hogy
sok minden azert megsem valtozott. Hiaba lett vege a gyarmati vilagnak,
lett helyette mas, jottek uj szerencselovagok. Ma is minden lehetseges,
lasd Vlagyimirt. Ezen a gondolaton aztan hosszasan elmerengett. A sajat
sorsan is kicsit. Utana viszont rogton korbenezett, es azon kezdte torni a
fejet, hogy vajon mennyire nemzetkozi ez a hely? Irhat innen is? Vajon
mit mondana most Andre? Hiszen meg nincs is itt Leon... Annyira
szeretett volna meg egy uzenetet kapni, de ahhoz irnod kell, Adrienn!
Ugyhogy vegul elovette a telefont.
A szlavos arcu, szurke oltonyos ferfi ekkor lepett el mellette. Mikozben
felment a lepcson, vegigsimitotta a rezkorlatot. Az elso asztalnal rogton
leult. Laba beleakadt a sulyos, feher damasztteritobe, de gyakorlott
mozdulattal felrehajtotta. Alacsusztatta a zenelejatszot, amibe a fulhallgato
pontosan csatlakozott. A tavolsag legfeljebb tiz meter lehetett, a vetel
pedigtokeletes.Andreeszrevettevolna,deoTeheranbanepp SMS-t kapott...
Most fogunk talalkozni. Kellene a csador.:) Mikor jossz onnan el, mikor
jossz haza. Es egyaltalan hol van neked a haza?"
Leon kesett. Adrienn telefonja viszont rezegve jelezte, hogy Andre ezt az
uzenetet is megkapta. A komornyik kozben keres nelkul uborkas, mentas
es tojassalatas szendvicseket tett ezusttanyerkan Adrienn ele. Aztan
megkerdezte, hogy mit hozhat. Milyen vicces. Itt, a recepcio elott
komornyik szolgal fel, fekete zsakettben, az emeleten, negy lepcsovel
feljebb pedig mar pincerek. Teat. ir reggeli teat, csak azert is. Nehogy
veletlenul az angolok biztonsagban erezzek magukat ezen a szombat
reggelen, a kiralyno lovas testorsegerol elnevezett hoteljukben. ir teat,
bizony, erositette meg Adrienn, amikor a komornyik korulmenyesen
visszakerdezett, hogy biztosan jol hallotta e. Nem angol reggeli teat?
Biztos, hogy nem English breakfast" teat?
- No, Irishvalaszolta Adrienn, es epp csak azt nem tette hozza, hogy
tudja, az ellenseg kedvencet. A komornyik vegre elment, de Leon sajnos
megerkezett. Olyan lendulettel huppant Adrienn melle, o is hattal a
recepcionak, hogy a sulyos, karfas fotel par centit hatrebb is csuszott.

- Excusez-moi. Leon mar megint franciaul beszelt. Ezt o biztos

viccesnek talalja. De Adrienn most akkor sem fog Leon bekanyelven
beszelni, mert ma reggel eppen utalja a franciakat. Mindegyiket. Bar
mindegyiket azert megsem, hiszen Andre lehet, hogy francia... Tenyleg,
Andrenak angolul volt eros az akcentusa, es ahogy Bordeaux-ban franciaul
Vlagyimirhoz beszelt... az tokeletesnek tunt... Hat persze, Andre francia.
Ezert lett o Andre az Andrasbol. Ezek szerint viszont neki a haza
Franciaorszagban lehet. Es ugye, Avignon is... Adrienn gondolatai, mintha
csak rejtvenyt fejtene, hirtelen a tavolba szaladtak, szaguldottak elore. A
fejeben gyorsan allt ossze ez a lanc, fuzte a szemeket, es pillanatok alatt
Avignonnal tartott.
Leon kozben meg csak beszelt, most epp angolra valtva, de Adrienn meg
sem hallotta. Avignon es talan Andre... az o gondolatai epp ebben az
alomban jartak. - Adrienn - szolt most mar olyan hangosan ra Leon hogy a
gyarmati vilag komornyikja szuros tekintetet vetett felejuk. - Adrienn,
figyel ram? De hat nem figyelt. Aztan meg igen. Hirtelen visszapattant ide,
Londonba, es a tervet kovetve azonnal durvan megsertette a francia ferfit.
- Uljon el mellolem, maga annyira budos. - Tenyleg az volt. ~ Uljon oda
szembe, sokkal tavolabb tolem! Es ramutatott a fotelra, ami szemben volt a
recepcioval. Ahogy Andre szerette volna!
Leon, a langoloan voros haju, kisebbsegi komplexusokkal kuzdo petyhudt
ferfi ettol a hangnemtol azonnal kiskutyava valtozott. Elvesztette a gog es
ratartisag folenyet, ami a szep nok tarsasagaban amugy is csak alarc volt
rajta. Vedopajzs a szamara bevehetetlen nokkel szemben. Leon egyetlen
szo nelkul kullogott at az asztal tuloldalara. Adrienn pedig fenntartotta a
nyomast, ez volt a terv.
- Megmondtam mar, Leon, hogy en ont nem is ismerem - mondta
kristalytisztan es kiegyensulyozottan -, mit keres hat megint itt? Nem
Parizsban lenne a helye? Ez csak bloff volt, de Adriennt is meglepve
valamiert nagyon beletalalt. Marmint Parizsba. A franciak otode lakik csak
a fovarosban, de a ferfi arcarol leolvashato ijedtseg szerint Leon is onnan
jott. Es ezt szemlatomast titokban szerette volna tartani. De vajon miert?
- Ehhez, speciel, kisbaba, maganak semmi koze. Leon tamadasra
tamadassal felelt, es amikor a kisbaba" szonal meglatta Andrienn tagra
nyilt szemet, egybol hozzatette: - Az oroszok Moszkvaban mondjak
magarol, Adrienn, hogy maga Vlagyimir babaja
Ez a hangnem... dobbenetes... meg az oroszok es Moszkva...

mintha o csak egy kurva lenne, ugy beszel vele. Andre, segits, kerlek,
segits, segits! A szlav ferfi negy lepcsovel feljebb csak figyelt. Beszelt
angolul, ugyhogy tisztan ertett mindent. Oroszok, baba, Vlagyimir,
Adrienn idot akart nyerni. Szedte ossze a gondolatait, a terv, igen, a terv,
ahhoz kell ragaszkodnia. Ugyhogy most belenyult a taskajaba, es keresni
kezdte a papirt. Leonba kozben visszatert az ero, mert erezte, hogy a
babaval es a lekezelo goggel helyre tette ezt a ribancot. Megis mit kepzel?
Meg hogy o budos!? Mikozben Adrienn tovabb kotoraszott, Leon
eszrevetlenul oldalra es lefele hajtotta a fejet. Nem erzett szagot. Utana
meg egyszer csendesen es lassan nagyot szivott a levegobe, de tenyleg
nem erzett semmit. Nem is vagyok budos, epp ez jart a fejeben, amikor
megerkezett az ir tea. A zsakettbe oltozott komornyik, mintha csak
Viktoria kiralynonek szolgalna fel, fecskefarku oltonyeben korulmenyesen
pepecselni kezdett az ellenseg teajaval. A foleg indiai fekete teak ir izles
szerinti kevereket angol modra itt, az asztalnal ontotte fel forro vizzel. De
Adrienn ezt akozben is eszrevette, hogy a taskajaban keresgelt, es azonnal
meglatta benne a menekules utjat. Hogy mikent is nyerhetne most idot. A
komornyik epp a hofeher porcelankancsot oblitette, melegitette at vizzel,
amikor Adrienn a maga legtokeletesebb belgraviai akcentusaval fordult
fele. A nyomatek kedveert meg a keresgelest is abbahagyta. - En ir teat
batorkodtam kerni, uram, ir teat, ami nem csak a tealevelen mulik,
ismereteim szerint. Egy ilyen elegans
hotelben, gondolom, elvarhato a tokeletes szolgaltatas! - Hatarozott
tekintettel nezett a mozdulataiba hirtelen belemerevedo ferfira, Leon
elvesztette a fonalat. Mi van mar megint? Mit akar ez a ribanc most mar
ettol a szerencsetlen szolgatol is?
- Meltosagos asszonyom, ezzel a megjegyzesevel esetleg a viz utjara
meltoztatott celozni? valtott a gyarmati vilag szaz evvel ezelott
eltemetett nyelvi fordulataira a komornyik. Adrienn majdnem elnevette
magat, de sikerult komolynak es tekintelyesnek maradnia.
- Pontosan - bolintott szep lassan. Kozben pedig, meg mindig a nevetessel
kuzdve, azt kerdezte a tekintetevel, hogy akkor most mi lesz. Par
masodperc mozdulatlan csend utan vegul a zsakettes ferfi elkezdte
visszaszedni az asztalrol a hatalmas ezusttalcara a cseszeket, a cukortartot,
a teaskannat es a kanalakat. Kozben rapillantott Adriennre, aki meg mindig
nem szolalt meg, csak egy apro mosolyt kuldott fele, es egy halvany
biccentest. Igy jelezte, hogy egyetert, hogy igen, a komornyik tokeletesen
megertette, hogy mi is a problema. Ami persze egyaltalan nem volt

problema, Adrienn szamara a legkevesbe. Hiszen o tenyleg nem volt

sznob, de most megis lelegzetvetelnyi idore volt szuksege, es hirtelen nem
tamadt jobb otlete. Bocsasson meg, mondta volna szive szerint a
komornyiknak, de nem tehette.
Az irek az indiai, foleg asszami teabol kevert reggeli teajuknal
alapszabalynak tartottak, hogy a fekete teafuvekre lobogo, forrasban levo
vizet kell onteni. Mindig a tea megy a felforrt vizhez, nem pedig forditva"
ezt szoktak az irek mondani, kritizalva ezzel az angolokat, akik viszont
epp ellenkezoleg teszik. Mint most a komornyik is. Ok a vizet hozzak a
teahoz.
Viszont igy a viz, mire az asztalhoz ernek vele, es leontik a teat, kicsit
kihul. Irorszagban, felsobb korokben ez fejvesztest vonna maga utan... A
komornyik elment, Adrienn pedig kozben megtalalta, amit keresett. Ujra
atvette a kezdemenyezest. Lagy mozdulattal egy elore megirt csekket tett
le az asztalra: bevalthato a Royal Bank of Scotlandnal.
- Ketszazezer font, visszaadom - tolta az elkepedt Leon ele a csekket,
tartsa meg, vagy adja vissza annak, akitol kapta Parizsban vagy
Moszkvaban, vagy tudom is en, hol! Leon dobbenten ult. Remulten.
Szo szerint megijedt, de nem a csekktol. Az nem erdekelte. A csekk
atadasat mindossze tuljatszott es nevetseges szinjateknak tartotta,
amilyenre csakis egy no kepes. Leont az remitette meg, hogy Adriennt
hallva radobbent, mit is tett az iment. Amikor a honalj szagara tett celzas
annyira kihozta a sodrabol, hogy sertegetni akarta ezt a ribancot, es
veletlenul elszolta magat. Kicsuszott a szajan, hogy Moszkvaban
Vlagyimir babajanak tartjak Adriennt.
Moszkvaban... Es ezt a jelek szerint Adrienn megjegyezte, mert azonnal
vissza is mondta neki. Hogy vigye a csekket innen Parizsba vagy
Moszkvaba. Es ez nagy baj. Nagyon nagy... - Adrienn - szolalt meg
sohajtva Leon. Elkepzelese sem volt arrol, hogy akkor most merre
folytassa. - Adrienn... tartsa meg a penzt. - Megint udvariasan beszelt vele,
de persze hogy nem fogja megtartani. Felesleges mondat volt, tudta o is
rogton. - Nekem nem kell, es ha meg egyszer jelentkezik, akkor inkabb
elmondom Vlagyimirnak, hogy zaklat engem
Parizsbol, vagy Moszkvabol, vagy mit tudom en, hogy honnan. Tenyleg,
hol szuletnek ilyen nyalas fejjel emberek? - Megint o tamadott, es a sertes
utani dobbent csendet kihasznalva felemelte, majd az asztal folott
athajolva a francia ferfi kezebe nyomta a csekket. A magae, Leon vagy

hogy az istenbe is hivjak magat.

- Lenne nehany kerdesem... - kezdett bele a nyalas feju, de olyan erotlenul,
hogy ennel Adrienn noi tapasztalata mar tobbet ert. Tokeletesen tudta,
hogy vegleg sikerult osszekevernie a munkajat koncentralva vegzo embert,
ha az o zsarolasa egyaltalan tekintheto munkanak, szoval ezt a Leont a
masikkal. A maganeleteben bizonytalan, petyhudt, onbizalomhianyos
ferfival. Es Leon most mar nem tudja, mit es kit vedjen. A privat onmagat
egy szep no tamadasaitol, vagy a professzionalis intezot a nem
engedelmeskedo alkupartnertol.
- Ne legyen - vagta ra Adrienn tomoren, hogy Leonnak ne legyen kerdese
, mert ugyis mindegyikre az a valaszom, hogy nem, nem, nem, vagy
igen, igen, igen. Amilyen epp a kedvem.
Azzal felallt. A csekk bagyadtan logott Leon kezeben. - Az nincs kitoltve,
hogy kinek szol - mutatott apolt ujjaival a 200 ezer fontot ero papirra
Adrienn , irjanak bele barkit. Nekem mindegy. Elindult kifele. De aztan
megtorpant, es egy pillanatra meg visszafordult. Suttogva mondta, es
mosolyogva, mert Andre ereje most vele volt: - Igya meg a teat, de meg ne
egesse vele azt a szetcigarettazott ocsmany nyelvet... Leon. A francia elnok
szemelyi titkara pedig ismet ott maradt egy
tea tarsasagaban Londonban. Megint elviharzott tole a no, de o ezuttal
bolcsebb volt, mert most nem kiabalt utana. Olyan sulyos hibanak erezte a
moszkvai" elszolast, hogy onnantol kezdve Adrienn kicsuszott a keze
kozul. Semmit sem tudott meg, semmit.
Majd hazudik Tatjananak. Hazudnia kell valamit, hogy a no aztan
tovabbhazudhassa ugyanazt Moszkvanak. Majd kitalalja hazafele a
vonaton. Adrienn tud Moszkvarol... aggaszto, .. vajon tenyleg szol
Vlagyimirnak?
De Adriennek esze agaban sem volt szolni. Megtette helyette mas.. . Negy
lepcsovel feljebb az iranymikrofonba dugott fulhallgatoval ugyanis ott ult
Vlagyimir embere. Mint a multkor is, a Holland Park kavezojanak a
teraszan... Mert nem Leonnak dolgozott...
Masnap
Vasarnap mindenki utazott.

Andre a fegyvereit a teherani francia nagykovetsegen hagyta, ahonnan

majd diplomaciai postaval kuldik utana, es civilkent" felszallt az Air
France menetrend szerinti parizsi jaratara. Ott eleri a csatlakozast, es
hazarepul Nizzaba. Az ajatollah ugyanis tavozasra kerte. Kinosnak talalta,
hogy a francia zaszlon kivegzett ikertestver tragediaja utan tovabbra is egy
francia kisergesse ot Teheranban. Elvegre Iran megiscsak eros es fuggetlen
allam.
Ali Hasimi nem akarta, hogy a valasztasok elotti utolso napokban ez az
ugy esetleg felszinre kerulve artson neki es az eletben maradt
polgarmesternek. A Forradalmi Garda parancsnoka elozo ejjel amugy is
huseget eskudott neki. Atallt a jelenlegi elnok oldalarol hozzajuk".
Reggel mar tankok vettek korui az ajatollah rezidenciajat, kommandosok
vedtek a polgarmestert, es fegyveres gardistak leptek el Teherant. Kozben
pedig erkeztek a nemzetkozi megfigyelok, ugyhogy az ajatollah most mar
biztonsagban erezte magat.
- Van tanacsod, Francisco? - kerdezte Andret a bucsu pillanataiban az
ajatollah enyhe mosollyal az arcan. Kitartoan ragaszkodott ahhoz, hogy a
magyar ferfit az inkakat leigazo Pizarro keresztneven szolitsa.
- Kerje meg a hugat, eminencias uram - celzott Andre a fopap majdnem 20
evvel fiatalabb testverere kerje meg, hogy minden reggel o vasaroljon es
minden reggel masik piacon. - Teherant elleptek a videkrol felutazo
perzsak utcai standjai.
Friss arut hoztak mindennap. - Es csak azt egye, amit o foz reggel, delben,
este. Igerje meg! - Insallah mondta Ali Hasimi furcsamod arabul, a
muszlimok belenyugvo fordulataval. Ha Isten is ugy akarja." Aztan az
idos, tiszta tekintetu ferfi a szivere tette sertetlen jobb kezet. Ott tartotta,
mikozben Andre szemebe nezett. Nem mondott neki semmit, de melyebb
volt ez a koszonet barmilyen szonal. Majd a gyenge verebkezet a szive
felol Andre fele nyujtotta, es kezet razott vele. Csonka bal karjat is
odatartotta az osszefonodo tenyerek melle, mert a perzsak mindig igy
bucsuznak. Mindket kezuket szorosan fogva jo utat kivannak egymasnak.
Mindig azzal a tudattal, hogy lehet, ez eletukben az utolso kezfogas. Sok
ezer eves perzsa sors...
- Insallah - mondta Andre is.
De aznap, vasarnap utazott Magyarorszagra a legnagyobb orosz vallalat, a
Gazprom vezerigazgatoja is. Alekszej Fjodorov Ausztriabol jott, mert a

csaladja ott elt. A becsi rendszamu, haromtonnas, pancelozott Rolls-Royce

Phantomot egyenruhas sofor vezette sapkaban. A gaztamadasok ellen is
vedett utasterben, golyoallo uvegek mogott, labat a kevlarpadlon
pihentetve utazott a vilag egyik legnyeresegesebb vallalatanak vezetoje.
Evi 30 milliard dollar tiszta profit!
Alekszej Fjodorov a hatso ulesen az Economist hetvegi szamat olvasta.
Elotte es mogotte fegyveres testorok utaztak, koromfekete Maserati
Quattroportekban. A luxusauto-konvoj sulyosan megszegte a magyar
kozlekedesi szabalyokat. Az oroszok 180-ai szaguldottak a Budapest fele
vezeto autopalyan. A Gazprom-vezer kicsit kesesben volt. A magyar
miniszterelnok maganrezidenciajara tartott, ebedelni.
Adrienn, aki szinten elutazott, ekkor mar atszallt Parizsban, es Cannes fele
repult. Nem szolt Vlagyimirnak, hogy elmegy a cannes-i filmfesztivalra,
de nem is kivant engedelyt kerni tole. Elege lett a sehova sem vezeto
varakozasbol. Elege lett a Leonokbol, a lemondott munkakbol, a
lefagyasztott eletebol. A felho nem tisztult ki az egrol, ahogy Vlagyimir a
problemak elmulasat par hete korulirta. A belgraviai lakas meg mindig tele
volt csecsen testorokkel es a csopogo nyalu kutyaikkal. Ennek itt es igy
sosem lesz vege, Adrienn ezt erezte.
Ugyhogy most dolgozni akart, csinalni vegre valamit. Az ugynokseget
otthagyja majd, ezt mar reg eldontotte, hiszen Bryan, a homokos
kapcsolattarto Leonnak dolgozott sarokba szoritva vagy lefizetve, esetleg
mindketto, vegul is kit erdekel. Igy hat tole is meg kell szabadulnia.
Tiszta lappal kell majd uj eletet kezdenie, ezt mostanra mar tisztan
felfogta Adrienn. Csak legalabb kezdhessen... Szoval elutazott Cannes-ba.
Varatlanul es lazadaskent. Ott bujkalt melyen benne Andre, a francia, es
ezert dacbol, Vlagyimir parancsolgatasai elleni tiltakozasul elment
Cannes- ba, Franciaorszagba, ahova Vlagyimir ugysem teszi be soha tobbe
a labat.
Adriennt ket eve kototte szerzodes a svajci Chopard ora- es ekszerkeszito
ceghez, a cannes-i filmfesztival egyik foszponzorahoz. Az lett volna
meglepo, ha nem megy. Ehhez nem kellett Bryan, ez kozvetlen
kapcsolatkent mukodott. Adrienn meg Genfben egy korabbi munkaja

soran ismerkedett meg a Chopard csalad hiperaktiv orokosnojevel,

Caroline-nal, aki jelenleg a ceg ekszereszreszleget vezette.
Szemelyes es jol kifizetodo viszonyt apolt vele. A 150 eve csaladi kezben
tartott ceg a cannes-i filmfesztivalra minden evben nagy mugonddal
szebbnel szebb nyakekeket krealt. Ezeket az Arany Palma dijkiosztoja
elotti napokban nehany selymes boru es gyonyoru nyaku modell mutatta
be a vilagsajtonak. Koztuk volt Adrienn is. Az ekszereket a fenyes esten
aztan a filmsztarok viseltek, kolcsonkapva a Chopardtol a vagyonokat ero
smaragd, rubin, gyemant es zafir nyakekeket.
Tehat Cannes. A Carlton Szallo a La Croisette-en. Adrienn puderben
toltott ot napja minden evben. O csak igy gondolt ra. Ot nap egy
gyonyoru, puha szallodaszobaban, ahol meg a furdoben is selyemkanape
all. A kovacsoltvas terasz a tengerre, az azurkek obolre nez. A
fesztivalpalota a kozelben, bar ez Adriennt nem nagyon hozta lazba.
Ketszer volt mar itt a filmfesztival idejen. Tavaly Vlagyimir a hajojat is
athozta a nem is olyan messzi antibes-i kikotobol, de a sztarokat ovezo
bulvarhiszteria taszitotta Adriennt. Vlagyimir a hajojaval raadasul mindent
elrontott. Unalmas partikra rangatta, ahol negedes bajcsevejekre
kenyszerult. A nyugodt, kenyezteto pudervilag tavaly Cannes-ban
alakoskodo borzalomma alakult.
Iden viszont elbujni jott ide. Ot napot apolni magat, legfokepp a lelket, es
gondolkodni. Azt hitte, ez var majd itt ra. Es mekkorat tevedett...
A Royal Horseguardsban elozo nap tortentekrol kezzel irt jelentest csak
vasarnap delutan tettek le Vlagyimir asztalara, o elolvasta, es aztan
elszabadult a pokol.,.
Budapest - Magyarorszag
Ahol az autopalya a magyar fovaros hataraban veget ert, onnan a budai
miniszterelnoki rezidencia fele motoros rendorok nyitottak az utat Alekszej
Fjodorov konvoja elott. Allamfoknek kijaro fogadtatasban reszesult, de ezt
mar megszokta. Elvegre a vallalat, amit iranyitott, majdnem akkora erteket
termelt, mint az egesz magyar nemzetgazdasag, raadasul sokkal
hatekonyabban mukodott.

A Gazprom evi 140 milliard dollaros forgalmaval es 30 milliardos

nyeresegevel a vilag szempontjabol tulajdonkeppen jelentosebb
tenyezonek szamitott, mint Magyarorszag. Igy aztan Alekszej Fjodorov
szava Brusszelbol vagy Washingtonbol nezve ma mar fontosabb volt, mint
a magyar miniszterelnoke.
A modern vilag elitje epp kezdett raeszmelni erre, de a tomegek ezt az
osszefuggest meg nem ertettek. Az olyan konyvek, mint a Ki nyeri az
orszagok es a multinacionalis nagyvallalatok kozotti haborut?", egyelore
csak a penzugyi elit ejjeliszekrenyein pihentek az esti feszultsegoldo
whisky mellett.
A tomegek valojaban meg nem fogtak fel, hogy a globalis vilagban
igazabol kiktol is fugg a sorsuk. Hogy a Magyarorszag meretu
allamocskakban az eletuk alakulasa alapvetoen az orszagaiknal erosebb es
gazdagabb szupervallalatok es nemzetkozi szervezetek dontesein mulik, az
o vezerigazgatoiktol fugg, nem pedig a sajat miniszterelnokuk
politikajatol. A magyarok is elmentek negyevente szavazni, mert azt hittek,
hogy az altaluk
megvalasztott miniszterelnok szemelyen majd sok minden mulik. Pedig a
sorsuk inkabb a Gazprom, a Microsoft, az ING Bank, az Allianz, az E.ON,
a Ford, a SPAR es az ehhez hasonlo oriasvallalatok vezetoitol fuggott.
Vagy esetleg a Nemzetkozi Valutaalap washingtoni fonoketol. Az o
arpolitikajuktol, szemelyzeti donteseiktol, hogy Kinaban vagy epp
Magyarorszagon letesul-e uj gyartosor, ingyen adjak-e a legujabb
szoftvert, es mekkora kamatra a hitelt. De ezeknek a vallalatoknak a
vezetoit nem a magyarok valasztottak, ebbe beleszolasuk sem volt.
Reklamkampanyokban atmosott aggyal, zsebukben a penztarcajukkal,
nyirhato baranyokkent jarultak nem negyevente, hanem nap mint nap a
fogyasztas urnajahoz. Azt hittek, hogy demokraciaban elnek, pedig
dehogy. Semmi kozuk nem volt az eletukrol valojaban dontest hozo
vezetok kivalasztasahoz...
Alekszej Fjodorov tokeletesen tisztaban volt ezzel, ugyhogy nem emiatt
kellett Economistot olvasnia. Ebbol adodoan megfelelo onbizalommal
erkezett ennek a toporodott orszagocskanak a renitens miniszterelnokehez,
akit rovid ebed kisereteben kivant most helyre tenni. Mert a magyarok
vezetoje lathatoan nem tart terkepet a szobajaban, es elfelejtette, hogy
honnan is jonnek a vezetekek, es bennuk honnan folyik minden telen az
elzarhato gazcsapokon keresztul a meleg Budapestre.

A zugligeti U alaku miniszterelnoki kastelyvillaban a Gazprom vezere

gyorsan a targyra tert. Estere ujra Becsben kellett lennie, mert az osztrak
olaj- es gazipari troszt, az OMV vezerigazgatojaval volt talalkozoja.
- Tulajdonkeppen gratulalni jottem onnek, miniszterelnok ur kezdte nemetul Alekszej Fjodorov, amikor vegre kettesben maradtak a
budai hegyekre nezo verandaebedloben. Mar tul voltak az ures csevejen,
az elottuk gozolgo magyar gulyasleves izeinek megvitatasan. - Gratulalni
jottem, mert on rendkivul ugyesen hiteti el a magyarokkal, hogy fontos az,
amit gondol es tesz. Hogy mulik azon barmi! Nagyon tehetsegesen
csinalja.
Elkepesztoen arrogans volt. Es persze varatlan... Orosz szokas ujabban,
hogy vallalatvezetok targyalnak Moszkva neveben. Mert ok mondhatnak
barmit, vegul is legfeljebb faragatlan eroszakossaggal vadoljak majd oket,
amit bizonyara az uzleti eletbol hoztak. De Oroszorszag eseteben a politika
es a gazdasag osszefonodasa azert mindenki szamara nyilvanvalo volt. Kinek a neveben is jott most hozzam ebedelni, Fjodorov ur? - kanalazott a
levesebe a magyar miniszterelnoke fel sem nezve kozben. Elengedte a fule
mellett a nyitomondatot. - En a Gazprom iranyitoja volnek, miniszterelnok
ur, es mint ilyen, tegnapelott meg Moszkvaban voltam egy eleg erdekes
vacsoran. - Most o is megkostolta a levest. - Azt meseltek ott nekem, hogy
on ujabban francia nyelvleckeket vesz. A miniszterelnok letette a kanalat.
Hatradolt a szekeben, es a tuzpiros gulyasleves nyomait a szajarol a
hofeher damasztszalvetaba torolte. Alig hallhatoan kifujta a levegot, mert
forrt benne az indulat. Az egesz elete azzal telt, hogy kereste az utat. A
magyar utat! Az oroszok miatt 40 evnyi kommunista toporgasra itelt,
elvesztegetett sorsu Magyarorszag utjat. Folepult ez az uj, globalis vilag,
aminek a felosztasarol a vasfuggony zart bortone miatt Lemaradt
Magyarorszag, pontosabban a
magyar vallalatok. Es mar soha, de soha nem rugnak majd igazan labdaba.
Aztan idejon ez a gogos orosz, akinek az orszaga, a tankjai miatt mindez
tortent, es most a gazzal es az olajjal akarja megint Leigazni
Magyarorszagot. Hat sosem lesz vege?
- Ha Moszkvaban meglepodtek azon, hogy mi, magyarok, ujabban
franciaul tanulunk valtott angolra a miniszterelnok, mert ezt a nyelvet
jobban uralta es arnyaltabban hasznalta, mint a nemetet az csak azert van,
mert rajottunk, hogy az orosszal nem megyunk semmire.
- Dehogynem - vagta ra azonnal Alekszej Fjodorov, ezzel is bizonyitva,

hogy nem veletlenul vezeti o ezt a hatalmas vallalatot. Kivalo stratega es

remekul targyalo allamferfi volt. Mert rogton eszrevette a rest, ahol
kitehette az asztalra a kartyakat, aztan a magyar politikus majd eldonti,
hogy akar e veluk jatszani. A Gazpromban mi nem orulunk annak Moszkva nem orul annak, forditotta magaban a magyar kormanyfo -, hogy
onok Franciaorszag oldalara akarnak allni a Nabucco-gazvezetek
kiszelesitese ugyeben. Titokban segiteni a franciaknak abban, hogy
sikeruljon nekik Europaig ero gazvezeteket epiteni Kozep-Azsiabol,
konkretan, ugye, Iranbol. Szantszandekkal kikerulni Oroszorszagot.
Moszkvaban ezek szerint megint mindent tudnak, mint regen is.
- Ket keresem lenne tehat - folytatta a Gazprom-vezer. Vagyis parancs,
forditotta magaban a kormanyfo. Egyreszt a legnagyobb magyar fold
alatti gaztarolot a Gazprom szeretne megkapni. - At kellene nekik adni? Masreszt fizetnenk a horvat olajcegben, az INA-ban szerzett magyar
reszesedesert is. Onok tehat abbol is kiszallnanak.
Hat ennyi, ilyen egyszeru. Magyarorszag lefejezve. 30 masodperc, talan
ennyi ido alatt mondta el Fjodorov a lenyeget. A tankoknak regen tenyleg
tobb ido kellett, hogy bevegyek Magyarorszagot... Es tobb ver is folyt.
A gaztarolo es az INA. A ket utolso szalmaszal, amibe kapaszkodva
Magyarorszag talan meg atevickelhetne Europa nyugati oldalara. Hat,
most mar ezek is kellenek. Magyarorszag deli reszen ugyanis Kelet- es
Kozep-Europa legnagyobb fold alatti gaztaroloja pihent a fold alatt. Az
uzemeltetes koncesszioja a nemeteknel, az E.ON birtokaban volt ugyan, de
magyar nemzeti kincskent, tulajdonkent es eroforraskent. A bulvarmediaba
szerelmes magyarok tobbsege errol persze mit sem tudott. A Szeged
kozeleben kimerult gazmezo termeszetes meszkoretegei 2,2 milliard
kobmeter gaz tarolasara voltak alkalmasak.
Ennel nagyobb Budapesttol keletre mar majdnem csak Azsiaban, KeletUkrajnaban volt. Nyugatra pedig Munchennel. Ezeken kivul letezett meg
egy harmadik orias gaztarolo is, meghozza Ausztriaban, bar az Salzburgnal
egyelore meg csak epult, es amugy sem szamitott a Moszkva-ellenes
gazkoalicioba", mert abba resztulajdonoskent mar evekkel ezelott
beszalltak az oroszok.
A magyarok sorsa fugghetett tehat attol, hogy sikerul-e megtartaniuk ezt a
gaztarolot. A gaz ugyanis egesz evben egyseges tempoban aramlik a
vezetekekben, ez a gazszallitas sajatossaga. Nem lehet tobbet vagy
kevesebbet a fogyasztok epp aktualis igenye szerint a gazcsovekbe

pumpalni. Igy viszont a futes nelkuli nyari honapokban keletkezo tobbletet

gaztarolokban kell felhalmozni a teli futesi szezon kezdeteig. Ez a
gazbiznisz" lenyege. Az evszakok
kozotti kiegyenlites", Magyarorszag modern kori strategiai jelentosege
epp abbol adodott, hogy a termeszet, a geologia es a sors megsimogatta a
magyarokat. Ez a 2,2 milliard kobmeteres termeszetes tarolo racsatlakozva a Nabuccora - a regio gazelosztoiva tehette Magyarorszagot.
Ezert volt most itt a Gazprom fonoke, ezert jott el szemelyesen. Mert
Magyarorszag nem allhatott at a francia oldalra. Ezt mindenaron meg
kellett akadalyozni. Az elmult hetek sakk- lepesei belesodortak
Magyarorszagot ennek a hatalmas gazjatszmanak a kellos kozepebe.
Fjodorov ezert volt kenytelen szemelyesen idejonni. Mert egyebkent a
becsi lakasaban kivette volna a radirt a zsebebol, es letorli a magyarokat a
terkeprol. Be sem ul a Rolls-Royce-aba. De beult, itt volt, mert kellett neki
a tarolo. EsazINAis... A horvat olajtarsasage volt ugyanis az Adriaitengeren az a cseppfolyositott gazt befogado es vezetekekbe sajtolo
terminalkikoto, valamint azok a gazvezetekek is, amikkel Oroszorszagot
megint csak kikerulve gazzal lehetett ellatni Kozep-Europat. De az INA, es
igy vele egyutt ez mind, lenyegeben magyar kezben volt. A magyar
olajipar vezetoinek az elorelatasat dicserte, hogy az INA-ban evek ota
meghatarozo tulajdoni hanyaddal es igy iranyitasi joggal birt a magyar
olajtarsasag, a MOL. Ebbol a perspektivabol nezve tehat az adriai
fohadiszallas es a Szeged melletti gaztarolo a magyar fuggetlenseg ket
utolso bastyajanak minosult. Hat nem elado!
- Es mit kinal mindezert cserebe, Fjodorov ur? - kerdezte bolcsen es
kapkodas nelkul a magyar miniszterelnok. - Hogy beken hagyjuk magukat
vagta ra megint rogton a valaszt a Gazprom fonoke es persze
tisztesseges, vilagpiaci arakat. Sok milliard eurot, ami, ha jol ismerem
Magyarorszag sulyos allamadossagat, lehet, hogy most epp jol jonne
onnek. Megveregetnek a vallat a Parlamentjukben, vagy nem? - Aztan
elmosolyodott es a levesebe kanalazott. Tort hozza friss magyar
parasztkenyeret, a ropogos hejaval egyutt. Szakszeruen beleengedte a
paprikas lebe, usztatta kicsit, aztan kikanalazva elvezettel megette a csipos
let magaba szivo kenyerdarabot.
- Nagyon szeretem a gulyast jegyezte meg szinte magyarazatkent,
amikor eszrevette, hogy a magyar miniszterelnok nema csendben figyeli. Miert jott most epp Becsbol, Fjodorov ur? valtott latszolag temat a
magyar miniszterelnok.

Ido kell neki, gondolta a Gazprom fonoke, ugyhogy belement az uresnek

tuno ujabb fecseges be. Hadd gondolkodjon kozben a budapesti
kormanyfo. - Ott el a csaladom - valaszolta. Tudja, a gyerekek
egyetemistak, a felesegem pedig szereti Becs eleganciajat. A tisztasagot, a
kulturat, gondolom, sejti, mire celzok. Europa ugyebar sohajtott szinte
hallhatoan az orosz vallalatvezer , ugyhogy en minden hetfon hajnalban
Moszkvaba repulok, pentek este pedig vissza.
A magyar miniszterelnok most felallt az asztaltol. Ismet megtorolte a
szajat, a feher szalveta a pirospaprikatol szinte veresnek tunt. A tanyer
melle tette, pedansan osszehajtogatva.
- Tudja, vezerigazgato elvtars kezdett bele kimerten, az elvtars szot
oroszul mondva, mert a magyar miniszterelnok erre meg emlekezett a
szocializmus kotelezo kozepiskolai oroszorairol tovaris Fjodorov.
Magyarorszagbol onok, oroszok csinaltak majdnem ugyanolyan helyet,
mint a sajat hazajukbol. Hogy Nyugatra kelljen menni, ha tisztasagot,
kulturat es eleganciat akarunk latni ismetelte meg szinte szo szerint az
elvtars szotol megdobbent tekintetu Fjodorov imenti Becsre vonatkozo
mondatat a magyar kormanyfo -, de ennek egyszer s mindenkorra vege.
Mi maradunk. Itt lesz megint tisztasag, kultura es elegancia. Es mi,
magyarok, onoket, foleg ha ultimatumokkal jonnek, a legkevesbe sem
latjuk szivesen. Magyarorszag nem elado Ha kell a gaztarolo es az INA,
akkor ismet tankokkal kell jonniuk.
Sarkon fordult es koszones nelkul tavozott. A sajat ebedlojebol...
Cannes Franciaorszag
Vlagyimir ket nap mulva hivta csak fel Adriennt. Tulajdonkeppen meg
most sem akarta, de indulataiban fuldokolva keptelen volt tovabb varni.
Amikor ugyanis ele tettek a jelentest a francia ferfival folytatott szallodai
teazasrol, akkor a duhroham lecsillapodasa utan Vlagyimir ugy erezte,
hogy vegre osszeallt a kep...
Megerteni velte Adrienn par hettel ezelotti varatlan szakitasi kiserletet. Es
azt is, hogy ki es miert vallatta ot Bordeaux-ban, a sajat kastelyaban.
Hirtelen magyarazatot talalt mindenre. Es Adrienn volt ehhez a kulcs.
Mert ot elarulta ez a no, pont Adrienn, akit pedig a tenyeren hordozott.
Ilyen egyszeruen gondolkodott Vlagyimir. Nem jutottak most eszebe az

orosz kurvak, hogy igazabol o csalta meg a magyar not. Nem jutottak
eszebe a sajat titkai, elfelejtette, hogy o a fegyverkereskedo, hogy 'kotott
alkut az orosz titkosszolgalattal. Duheben eszebe sem jutottak a
taskabombak, a magyar miniatomfegyver, aminek a helyet es kodjat
odaadta az SZVR fonokenek.
Nem, Vlagyimir agyaban a fortyogo indulat, ami hosszu hetek keresgelese
utan most vegre megtalalta a bunbakot, elboritott mindent. Es a sajat tettei
mindekozben a feledes homalyaba vesztek. Csakis Adrienn, csakis o tehet
mindenrol.
Ugy erezte, es egy nappal kesobb ezt mar oszinten el is hitte maganak,
hogy itt ot csaltak meg. Ot csaptak be. O, Vlagyimir az aldozat. Mert a no,
akit szeretett, aljas es hazug viperakent kiszolgaltatta minden titkukat.
Hiszen ezt olvasta ki a Royal Horseguardsban lefolyt beszelgetesbol most mar biztos,
hogy mindent elmondott ezeknek. Akikrol persze Vlagyimir sem tudta,
hogy valojaban kicsodak, csak sejtette. Vagy azt hitte, hogy sejti...
Franciak, az biztos. Es van valami orosz kapcsolat is. Biztos a regmultbol,
gondolta Vlagyimir. Hiszen minden gazdag orosz ezer es ezer halalos
ellenseget szerzett, amig odaert, hogy ove es nem mase lett a kastely
Bordeaux-ban. Sokan haltak meg az evtizedes ut kozben, sok gyulolet
keletkezett, ez termeszetes. Vlagyimir mar reges-reg egyutt elt a tudattal,
hogy ez a termeszetes, es azt hitte, hogy mindig is egyutt fog vele elni,
mert ez az ar mindenert. Igy kell fizetnie.. . Testorokkel es felelemmel. De
hogy a haloszobajaba is beallitson a bosszu, hogy az ismeretien kez
egeszen a takaroja ala hatoljon, ehhez azert kellett Adrienn.
Hogy dogolne meg! Vlagyimir indulata es bosszuvagya ket nap utan mar
olyan erovel aramlott Adrienn fele, hogy ennek a gyuloletnek a
keletkezeset talan csak a mindent tonkretevo es felemeszto valoperek
resztvevoi ertettek volna meg. Tombolt benne az esztelen, mindent romba
donto gyulolet. Fekezhetetlenul.. . A neki keszitett jelentesbol pontosan
tudta, hogy Adrienn Parizsba ment. Mert a megfigyelok szerint a
heathrow-i repteren a magyar no egy Parizsba tarto gepre szallt fel. De
Vlagyimir itt elakadt. A hirado cannes-i tudositasat nezve viszont
varatlanul rajott, hogy Adrienn valoszinuleg oda repult. Mint tavaly is,
meg azelott... Ugyhogy mar kuldte is az embereit, mentek a
magangepevel, ellenoriztek a szallodakat, es amikor Vlagyimir ma delutan
fortyogo indulattal felhivta Adriennt, a

326-os szobat, nos, akkor mar ket orosz ferfi ult lent, a Carlton
kavezojaban. A Petit Barban, a lobby jobb oldalan vartak az utasitasat.
Hogy most mi legyen...
Adrienn csak a negyedik csongest hallotta meg. Vlagyimir nem a mobiljat
hivta, mert akkor esetleg nem veszi fel. Adrienn a teraszon ult, az azurkek
tengert nezve teazott. Az esti munkajara keszult, tanulta az
ekszerkatalogust.
- Mademoiselle - mondta udvariasan a telefonkozpontos -, Londonbol
keresik, kapcsolhatom? Adrienn azonnal tudta, hogy a hivo csak
Vlagyimir lehet, de nem sejtette, hogy Vlagyimir mi mindent tud,
ugyhogy vegul fogadta a hivast.
- Hat te merre vagy? - kezdte a ferfi, de ez annyira bargyu fordulat volt,
hogy Adrienn rogton gyanut fogott. Hiszen Vlagyimir valahonnan
pontosan tudta, hogy o itt van... A szobajaban hivja, pedig a Chopard
ekszereszein kivul ezt senki sem tudhatna.
- Ahol hivtal - felelte hidegen es szemtelenul. Eberen figyelt. Vajon mi
tortenhetett? Vlagyimir az elmult orakban jo parszor elkepzelte mar, hogy
mikent is zajlik majd le ez a beszelgetes, de most megsem tudott uralkodni
magan. Pedig szeretett volna. Szerette volna szep csendben Londonba
visszahozatni Adriennt, aztan ha kitart benne az indulat, es meg akkor is
gyuloli, akkor sajat kezuleg felholtra veri.
- Leon udvozol. Most megis ezt mondta, mert egyszeruen nem birta
magaban tartani a nevet, a tudast es a folenyt. Ugyhogy, kisbabam,
mert mint Leontol hallom, Moszkvaban
kisbabanak hivjak a kerekbe torni valo budos kurvakat, szoval, kisbabam,
most hazajossz! - Ezt olyan hangerovel orditotta a telefonba, mintha a
torkaval le akarna kuzdeni a London es Cannes kozotti tavolsagot.
Haza? Adrienn szinte csak ezt az egyetlen szot hallotta meg. A kurvazast, a
kerekbetorest ottfelejtette a falban, a telefon lathatatlan zsinorjai kozott.
Nem vett roluk tudomast. Es hogy mit erzett? Az ijedtseg talan nem pontos
kifejezes. Inkabb huvos, jovobe veszo remulet fogta el. Ebben a
pillanatban nem felt, mert vedte a tavolsag. Legalabbis o ezt hitte. Hogy
vedi. A Petit Barban varakozo ferfiak lehetosege eszebe sem jutott. Nem

felt az orditozast hallva sem, csak erezte, hogy innen nincs visszaut.
Derengve jott fele ez a gondolat, de o megis gyorsan alkalmazkodott.
Hiszen mar ugyis annyiszor tul akart esni ezen. Es meg is probalta. Mar
Bordeaux-ban is.
- Vlagyimir, nem megyek haza, es ne kiabalj, mert szetszakad a vezetek.
Nem erre terveztek. - Tovabbra is szemtelen tudott maradni, es ennek orult.
Orult, hogy a hangja nem tukroz ijedtseget. - Nekem a hazad mar nem
haza. Egyszer mar elkoltoztem toled, csak nem engedtel. Ugye, emlekszel?
Hat tekintsd ugy, hogy akkor megint.
Nyugodt volt a hangja tovabbra is. Mindjart tul leszek rajta, mindjart vegei
- Te budos kurva - orditotta Vlagyimir , hat nem erted, hogy leszarom,
hogy te mit akarsz. Elarulsz penzert a koszos franciaidnak, es most
hozzajuk menekulsz, Cannes-ba? Mert azt hiszed, hogy nem megyek
utanad, es nem torom kette a derekadat?
Adrienn nem felelt. Erre nem volt mit. Ennek a kapcsolatnak mar ugyis
regen vege volt. Most csak kimondjak, kitomboljak,
csak ennyi tortenik itt, az azurkek tenger folott harom emelettel. Ez a ferfi
is Leon nyomdokaiba lep. Ennyi, es nem tobb O t sem ismerem! - Nem
telefonon fogom veled megbeszelni, hogy kinek es mit mondtal
folytatta Vlagyimir kisse csendesebben, de a duh miatt egyre hallhatobb
orosz akcentussal , de itthon majd kiverem beloled! Centi pontosan
mindent. Megsem tudott uralkodni magan.
Adrienn tovabbra is hallgatott. Halvanyan atfutott rajta, hogy milyen
elkepesztoen hazug az elet. Es persze igazsagtalan. Embereknek jut
vagyon, siker, jolet es tisztelet, pedig egyaltalan nem erdemlik meg. Mert a
valosagban bugris es agressziv prolik, Adriennek ez, a proli volt a
legnagyobb szitokszo. Ennel rosszabbat nem tudott volna senkirol
mondani. Vlagyimir proli, mint most mar sokadszorra kiderul. De hat az
eletben, ugye, a rosszak gyoznek, mondana Andre...
Adrienn ezzel zarta le magaban Vlagyimirt, hogy egy proli, aztan
gondolatai maris a menekules utjat kerestek. Nem innen, a szallodabol,
mert azt meg most sem gondolta volna, hogy Vlagyimir tavolba nyulo
keze harom emelettel lejjebb mar var ra. Ezt nem gondolta.
Csak annyit tervezett es dontott el magaban, hogy Cannes-bol nem megy
vissza Londonba, nem utazik haza, Vlagyimir kozelebe. Egy pillanatra
atfutott rajta Afrika, mert ha bajba kerult, mindig Afrika volt a titkos
mentoove. Ahogy a nyugati vilag fogyasztasoruleteben vegigrobotolt

rabszolgaeletukbol masok allandoan Tibetbe vagy Indiaba akartak feleves

meditalasra menekulni, ugy dedelgette Adrienn magaban Afrikat.
O majd oda szokik. Neki belefer az eletebe es a penztarcajaba is ez a
csavar. Epp eleg ideje gyuri a legy mindig tokeletes eletet. Grammok,
kaloriak, percre pontos napirend, orok megfelelesi kenyszer. A modellek
elete nem a cimlapokon zajlik, az csak a retusalt varazsvilag, o evek ota
napi 24 orat dolgozik. Meg a szombat esti moziban is figyel a tartasara,
kihuzott, egyenes derekkal ul, es barmennyire kivanja, akkor sem eszik
pattogatott kukoricat. Soha nem hazudta senkinek, hogy nehez a sorsa
emiatt, de nem is volt konnyu ide jutnia. Csak az irigy nok, es koztuk is
foleg a karrierjuk maniajaban elo iskolazottabbak, akik feszult gorcsukben
allandoan lemaradnak a nekik tetszo ferfiakrol, csak ezek a nok kurvaztak
ot orokke. Es persze azok a ferfiak, akiket elhagyott! Mint most
Vlagyimir... - Szoval, kisbabam Vlagyimir lathatoan nem tudott a
kisbabazason tullendulni , most szepen osszecsomagolsz es lebattyogsz
a kerek popsiddal a szalloda aulajaba. Varnak mar rad. Csak semmi
cirkusz, csak semmi felhajtas. Ez mar ijesztoen hangzott, de Vlagyimir
meg folytatta. - Aztan kimesz a fiukkal a repterre, es ket ora mulva
szemelyesen beszelgetunk itt, Londonban. Mar alig varom, te budos
ringyo. Szornyu, gondolta Adrienn, de hirtelen nem tudta, hogy mire is
ossza ki ezt a jelzot. Vlagyimir stilusa legyen szornyu, a hangja, a szavai
vagy az a helyzet, amit teremtett. Hogy mar varnak ra. Itt, a szallodaban.
Hogy nincs menekules. Adrienn nema csendben tette le a telefont, es aztan
megszegett minden letezo szabalyt. Nem SMS-t kuldott, hanem
felelmeben felhivta Andret. Teheranba telefonalt, legalabbis o azt hitte,
hogy a mobilhivas ott csorog...
A Carlton hotel Cannes tengerparti setanyan, a La Croisette- en tundokol.
A Belle Epoque, a fenykor" emlekekent. Annak az elso vilaghaboru elotti
idoszaknak a habos stilusaban, amikor az europai arisztokracia a Rivierara
meg privat vasuti kocsikban jart nyaralni. Elkulonulve a tomegtol es
pezsgoben fulladozva, mint manapsag a sajat gepukon repkedo
dusgazdagok.
A Carlton epuletenek ket saroktornya, a szurke palaval boritott kupola a
100 evvel ezelotti kor hires kurtizanjanak, Carolina Oteronak a keblet
idezi. Mert akkor meg eltek olyan ferfiak, akik cserepbe formaztak imadott
nojuk kedvenc domborulatait.
Ezek a kupolak vedtek most is az epuletet, aminek a kellos kozepen, a hall
barjaban ket orosz ferfi varta Adriennt. Nem volt naluk fegyver, es el sem

rejtettek magukon apro keseket. Ezt itt es most nem kockaztathattak.

Egyreszt mert a filmfesztival idejere a belvarosban felallitott
rendorkordonon aligha jutottak volna keresztul, egeszen a Carltonig.
Masreszt a szallo ilyenkor onmaga is elkepeszto biztonsagi zsiliprendszert
mukodtetett, kamerakkal es detektorokkal. Par evvel ezelott ugyanis
fenyes nappal 43 millio dollarnyi ekszert raboltak el az aula egyik
uzletebol. Par meterre onnan, ahol most a ket robusztus, szeles nyaku
orosz ferfi Adriennt varta. Fegyver hijan, gondoltak ok, majd sziberiai
vasmarkuk fegyelmezi a not...
Otven perce vartak. Vlagyimir mar otven perccel ezelott telefonalt, hogy
epp akkor beszelt a novel, es az barmelyik percben lejohet. A kocsi nem
messze varakozott, a hotel melletti kis utcaban, a Rue de Canadaban.
A La Croisette palmafakkal elvalasztott ketsavos utjan
ugyanis a fesztival idejen civil autok nem allhattak meg. Maradt tehat a
mellekutca. Nyugodtan fognak setalni, korulbelul otven metert. Hova es
hogyan szokhetne meg innen a no? Ugyan...
A Petit Bar tele volt hozzajuk hasonlo testorokkel. Vartak a rajuk bizott
sztarokat es hiressegeket. Akik ha lejottek a szobajukbol, akkor a testorok
rajuk tapadtak, egyeden meterrel lemaradva. Arnyekkent kovettek oket
keresztul a varoson, a fesztivalpalotaba, a Michelin-csillagos ettermekbe,
mindenhova, de sosem mentek elottuk.
Hiszen ez a filmfesztival. Testor itt nem takarhat ki fotos elol sztart, ez
alapszabaly. Ugyhogy csakis mogottuk, feltunes nelkul, inkabb kicsit
jobbra es balra, hogy a bulvarujsagok fotoin a testorok ne is latsszanak.
Hat, majd igy tesznek ok is, es akkor nem tunnek fel senkinek. Jon
Adrienn, ok felallnak, es valoszinuleg egyetlen szigoru pillantas eleg lesz
ahhoz, hogy a no megertse, ok azok... Es mennek majd mogotte, kicsit
oldalt, balra el, a mellekutcaba, egeszen az autoig. Ezt kell csak
megoldani, ezt az 50 metert, utana pedig mar nem lehet baj. Es mar jon
is... Adrienn farmerben, tornacipoben erkezett. Hajat gumival fogta ossze,
a retikult pedig ugy vetette a vallan keresztbe, hogy fognia sem kellett.
Nincs nala cucc, gondolta az az orosz, aki most ele allt. Rettenetes angol
akcentussal, nyelvtani zurzavarban szolt Adriennhez. - Ennyi ruha? Tobb?
Vinni repter nem taska? - probalta kerdezni, hogy hol van Adrienn
borondje. - Sto? - kerdezte oroszul Adrienn az egyetlen szot hasznalva,
amit ismert. - Mi van? Az orosz ferfi pedig ennek alapjan azt hitte, hogy a
no beszeli az o nyelvet, es ezert megkonnyebbulve oroszul folytatta.

Hangsulyabol itelve valamit kerdezhetett. Adrienn viszont csak

mosolygott, aztan pedig gyorsan hadarva, angol blablazasra valtott: - Ezt a
furi muri csuri buri nyammogast nem kapiskalom. - Valami ilyesmit
mondhatott. A ferfi ebbol persze egyetlen szot sem ertett. Adrienn pedig
tovabb mosolygott, es vegre teljes lett a zurzavar. De hat ez is volt a cel.
Andre a telefonban ezt tanacsolta neki... Itt alltak ezek a bamba oroszok a
meregdraga francia szalloda marvanyhalljaban, a milliodollaros
ekszeruzletek arnyekaban, valahonnan a festoi" Krasznojarszkbol, az
otveneves orosz panel lakotelep egyik atvizesedett egerlyukabol. Es ettol
az onbizalmuk vegre megcsappant. Nem volt fegyveruk, nem beszeltek a
nyelvet. Alig lehetett latni es erzekelni, de a lepteik, a hatarozottsaguk
most megrendult, es mar egyaltalan nem olyan volt, mint mashol es
maskor. : - Menni - boffentette hatrebbrol a masik orosz a parancsot
angolul, es fejet az ajto fele randitotta. Menni, menni - vakkantotta,
mire Adrienn vegre elindult. Ment elol, hatan a taskajaval, tornacipoben. A
Carlton mazsas cseresznyefa ajtajat a cilinderes londinerek epp kinyitottak,
mert amerikai filmes csoport erkezett. Hangosan, kiabalva, kolas
dobozokkal es hamburgerrel a kezukben, anti-belle-epoque stilusban.
Mentek a detektorok es a magneskapu fele. Szemben, alig otven meterre, a
palmasor tuloldalan, a tenger hullamai permetezve es sisteregve csapodtak
a szalloda napozostegjenek.
A szeles ajton kilepve meg arnyek vedte Adriennt, mert a koerkelyes
verandateto szelesen elnyulva befedte a szallo bejaratat. Ami amugy is egy
amerikai film vilagpremierjenek oriasplakatjaba volt ezen a heten
csomagolva.
Ide csak luxusautokat es limuzinokat engedtek felhajtani, a kohomlokzatba
arannyal festett CARLTON felirat ala. A tobbi vendeg a par lepcsovel
lentebbi utcaszakaszon varakozo taxikat hasznalta.
Amikor Adrienn athaladt az ajton, meg kellett allnia, mert az amerikaiakat
szallito limuzin soforje meg mindig nem indult el. Szabalyosan
eltorlaszolta a kijaratot. A felhajton jobbrol fekete kismotor erkezett,
kromacellal diszitett Vespa, felkapcsolt reflektorral. Szabalytalan volt,
erezte ezt mindenki. Szemtelensegnek is tunt a Ferrarik, Lamborghinik es
limuzinok nyomvonalan a furgen pattogo mopeddel ide felhajtani.
A Vespa most lassitott, de nem allhatott meg, mert vezetojet a kiabalo
londinerek mar hajtottak is tovabb. Elcsorgott Adrienn elott, balra, amerre
neki is mennie kellett. Mintha a bukosisak alol raneztek volna a nore, igy
latta az angolul csak a menni" szot ismero robusztusabb orosz. De o erre

most nem ert ra, mert epp a nyelvre koncentralj a beszedre.

- Menni ezt ismetelgette folyamatosan Adrienn hata mogott. Aztan az
ajtoban allva ujabb szoval egeszitette ki. Menni, balra - mondta ekkor.
Ezek szerint az iranyszavakat is bemagolta.
Adrienn balra fordult hat, es elindult a kocsibehajton a szalloda oldala fele.
Mogotte egyetlen meterrel lemaradva az oroszok, elotte pedig a mopedes.
De az most hirtelen megallt. Adrienn szinte belebotlott a vespasba, aki bal
kezevel hirtelen hatranyult, mintha csak segiteni szeretne, hogy el ne
essen. De ez a kar, ez most - akarcsak egy osszehangolt tanckoreografia megrantotta, es maga fele huzta a not. Mi tortenik itt? gondolta szinte
egyszerre mindket orosz.
Adrienn, mint aki szamitott erre, szinte meg ugrott is a motorra fel, a
tornacipojevel a kihajtott labtartora lepve. Mindket karjaval nyult elore,
probalt a motorosba kapaszkodni. Az eros es ismeros bal ferfikar, mint egy
vasbilincs, magahoz rantotta, mikozben a jobb kezzel adott gazfroccs
elorelokte a 300 kobcentis mopedet.
Robogtak a viragagyason keresztul, maguk mogott a remenytelenul
lemarado oroszok egyre tavolodo karomkodasat hallva. El a hosszu
limuzin mellett, el a palmafak arnyekaban allo rendorok elott, ki a La
Croisette-re. A Vespa tepte oket elore a kis utcak fele, keresztul a tomegen.
A feltamado szel Adrienn arcaba sos tengervizet permetezett, mikozben a
hullamok a szallodak elotti napozo molok vastag gerendait csapdostak. A
parti setany viragagyasainak suru parfumillata szinte fullaszto volt.
Hat itt volt, hat ide ert... Mert neki itt van a haza... A szomszed
nagyvarosban, Nizzaban. Adrienn olelte az izmos ferfitestet, es lukteto
szivvel kapaszkodott az eletebe, ahogy Andre elsuhant a dugoba rekedt
autok kozott.
Vlagyimirt egy percen belul ertesitettek. Orjongott, orditozott, de nem
adta fol. Ugyhogy meg nem volt vege...
Moszkva - Oroszorszag
A megoldo ember" az orosz fovaros kozpontjaban elt, nem messze a
Kurszki palyaudvartol. Egy tizenket emeletes luxushaz osszevont legfelso
ot szintje volt az ove, tobb mint ezer negyzetmeter. Par evvel ezelott vette

a lakast, Moszkvaban akkor rekordnak szamito, hetvenket millio dollaros

osszegert.
Buszke volt ra, mert az erejet bizonyitotta vele. De aztan 2008- ban
elvesztette a legdragabb orosz lakas tulajdonosanak kijaro sznob
dicsoseget. Akkor ugyanis egy sziberiai banyatulajdonos a Csisztije Prudi
belvarosi tavacskajanak a partjara koltozott. Az amszterdami stilusban
epitett hetemeletes haz a Megoldo lakasatol nem is olyan messze kilencvenkilenc millio dollarba kerult.
Ilyenkor, majusban a Megoldo mar minden reggelet a tetore epitett
feszitett viztukru medenceben toltotte. Uszas kozben egyik iranyban a
Kreml aranytol csillogo hagymakupolait latta, aztan a viz ala bukott,
megfordult, es visszafele tempozva a Bulvarnoje koico osfakkal
szegelyezett setanyat nezegette, egeszen a Moszkva folyo partjaig.
Az orosz arnyekvilag embere volt o, a hid a legalis hatalom es a titkos
alkuk szovevenye kozott. Az aldemokracia- parancsuralmi-exKGB vilag
szulte ot es persze a vagyonat, mert kellett valaki, aki atjar az egyik
oldalrol a masikra, o oldotta meg azokat a feladatokat, amiket a hivatalos
Moszkva manapsag - civilizalt europai orszagkent" - mar nem intezhetett
el. De valakinek megiscsak el kellett inteznie.
A megoldasok reszleteirol a Kreml soha nem tudott. Mert nem
akart tudni... Ocska orzo-vedo szolgalatok piti kis bunozoi hanykolodtak a
Megoldo elelmezesi lancanak" a legaljan, o pedig az amerikai
belsoepitesz tervei szerint dekoralt luxuslakasaban az egesznek a
legtetejen. A kozbulso lepcsofokok tele voltak csatornakkal, korokkel es
tenyezokkel. A megoldo ember diszkreten csak igy nevezte oket.
Csatornak, korok, tenyezok. Rajtuk keresztul erkeztek a megoldando
feladatok, de neha kozottuk talalt ra a megoldokra is. Mikor epp mi kellett.
Informacio, halal vagy eset- leg egyik a masikert cserebe.
A szinfalak mogott meg mindig ilyen volt Oroszorszag. A Megoldo csak
egyetlen egy alkalommal surolta a hatart, csak egyetlenegyszer lett
majdnem baj. Az oroszok csecsenfoldi alattomossagait kiteregeto egyik
ex-KGB- ugynok londoni megoldasat kis hijan leleplezte a Scotland Yard.
Az Angliaba menekult orosz arulo italaba kevert sugarzo mereg nyomait
ugyanis az angol rendorok majdnem szemely szerint visszavezettek a
Megoldoig. Meghozza ugy, hogy a hetekig haldoklo exugynok testeben
azonositott gyilkos izotopokat megtalaltak az o koreinek", a Londonba
kuldott uzletembereknek a szallodaszobajaban is. A Millennium szallo 44l-

es lakosztalyaban. Akkor majdnem elcsuszott. De se elotte, se azota soha...

Diszkret volt merhetetlenul. Oroszorszagbol soha nem tette ki a labat. Meg
Moszkvabol is csak nagyon ritkan. A lakasaban elt, ez volt az o birodalma,
ebbe olte az osszes penzet. Neki Belgravia, London elitnegyede csak
kepeslapokrol volt ismeros. Csak fotokon latta a francia kastelyokat vagy
eppen a rivierai luxusjachtok vilagat.
De a tulajdonosaiknak barmit elintezett. Mint ahogy a hagymakupolak
urainak is. A Megoldo kesz regenyeket fog egyszer a halalba vinni,
kemregenyek es politikai krimik tucatjainak a nyersanyagat. De el fogja
vinni, ebben biztos volt minden csatorna, kor es tenyezo. Magaba zarva,
orokre eltemetve az osszes kenyes informaciot.
Hiszen ebbol elt, es meg ezert elt. Mert tudott titkot tartani, es a titkokkal
uzletelni". Annyian kivantak mar a halalat, de meg tobben es meg
fontosabb emberek azt, hogy eletben maradjon. Sokaig... Annyi mindent
tudott mar, hogy a rendszer inkabb egyutt elt vele. Es hasznalta tovabbra
is. Csak ot. Oroszorszagban mostanra o maradt az egyetlen Megoldo. Most
eppen a zold szalonban allt a vendeggel. A kandallo elott, es a rozsaszin
marvanybol faragott kopillerek fole logatott festmenyt, II. Katalin carno
portrejat neztek. Kora este volt, a plafonrol aranylancon fuggo
kristalycsillarok halvanyan vilagitottak. A terem meretu parkettas szoba
fenyesre lakkozott padlointarziait majdnem teljesen eltakarta a hatalmas,
francia rokoko szonyeg. Ezt itt-ott felgyurtek a fotelek labai. Teljesen
rendezetlenul allo, a vendegek szamatol fuggoen neha ide-oda tologatott
italiai reneszansz butorok. Karfas, vekony szekek magas, szeles
hattamlaval. Es kanapek bordo barsonnyal karpitozva. Az angol videki
kuriak mahagonibol faragott romantikus vitrinszekrenykei viszont mar
fegyelmezetten sorakoztak a japan selyemkarpittal bevont viragos fal elott,
egyenlo tavolsagban egymastol. A hofeher ablakoknal sotetbarna
lavakobol faragott gorog filozofusfejek figyeltek a butorokkal zsufolt
szobat.
A szalon kozepet egy fekete asztalon allo kezzel festett, antik
porcelanvazaban hatalmas napraforgocsokor uralta. Mint egy
impresszionista festmenyen. Az egesz szinkavalkad, mintha csak
szinhazdiszlet lenne, dusan es surun varazsolta a szobaba az amerikai
belsoepitesz Europa-illuziojat.
Semmi nem illett semmihez, a szalon megis valahogy osszeallt, es erdekes
frissesseget sugallt. Nem volt kozhelyes, mert nem volt szabalyos. - II.
Katalin? - pillantott kerdo tekintettel a festmenyre a Megoldo ma esti

vendege. Ha ezt az elnok tudna, nem orulne neki. O Nagy Peter-parti.

De hat a Megoldo ezt is megtehette. Teljesen azert nem beallni a sorba.
Onalloan is gondolkodni. Egyeterteni Oroszorszag nagysagaval, de
finoman megis tovabb arnyalni a dolgokat.
- Attol fugg, hogy honnan nezzuk - merengett a kopasz, majdnem ket
meter magas orosz ferfi, aki a tortenelemtudomanyok doktora volt, bar
ennek a tudasanak megoldokent manapsag semmi hasznat sem vette.
Mert ha az elnok Katalinban csak a biszexualis carnot latja, aki lanyokkal
is halt, es aki vak volt az ot korulvevo kegyencek korrupciojara, nos, akkor
biztos nem orulne, ha tudna errol a festmenyrol.
Kozben az egesz alakos kepen ramutatott a carno korabeli sminkjere, a
tizennyolcadik szazadi szokas szerint falfeherre puderezett arcra. Katalin
jobb es bal orcajan, mint ket modern kozlekedesi stoptabla, teglaporbol
elenkpiros kor viritott.
- Ha viszont - tette hozza - Nagy Katalin ausztriai, lengyel es europai
politikajat tekintjuk, akkor lehet, hogy az elnok jobban tenne, ha ezt a
pirospozsgas arcot alaposabban is
szemugyre venne. Az elmult ket oraban mar tulestek a megoldando helyzet
ismertetesen, most csak a beszelgetes finomigazito resze zajlott. Hogy a
Megoldo biztosan es pontosan megertse a szandekokat. Valakik, bizonyos
korok szandekait... Annak ellenere whiskys poharral a kezukben alltak a
festmeny elott, hogy a vacsorat mar megettek. De az oroszok a whiskyvel
nem elokeszitettek a gyomrukat, mint a britek, hanem mintha csak
egyugyu vodka lenne ez is, eves utan a beleiket fertotlenitettek vele. Voros
Beluga-kaviart vacsoraztak gorgonzolas rizottoval. Regi cari recept. A ma
esti vendeg kozben pontosan beszamolt a francia es a magyar hirekrol. Es
persze a tenyezo donteseirol. Elmondta, hogy a problemak egymasra epulo
kartyavara par nappal ezelott, a Gazprom-vezer es a magyar
miniszterelnok talalkozojan Osszedolt. Mert ott es akkor kiderult, hogy az
eddig alkalmazott orosz sakklepesek most mar biztosan nem hozhatnak
megoldast. Egyre nagyobb a zurzavar, egyre bonyolultabbak a szalak,
ugyhogy a csomot - nincs mas megoldas valakinek at kell vagnia. A
magyar kormanyfo ugyanis a Gazprom-csomag formajaban erkezo orosz
javaslatokat arcatlanul visszautasitotta. Sot utana, hogy novelje a bajt, a
kulugyminiszteret kuldve azonnal jelezte a francia elnoknek, hogy az
oroszok valahogyan megtudtak kettojuk negyszemkozti budapesti
beszelgetesenek reszleteit. A franciadrazses, franciakulcsos, franciasalatas

beszelgetes reszleteit. A magyar kulugyminiszter allitolag meg idezte is a

Gazprom
fonokenek a szavait, melyek szerint a magyar kormanyfo franciaul tanul".
Es ez baj, nagyon nagy baj! Mert ebbol a francia elnok azonnal rajott arra,
amit a parizsi titkosszolgalat feje allitolag mar amugy is regota gyanit,
hogy valaki tenyleg sug az oroszoknak.
Igy tehat Novelli, a meregdragan Moszkvanak dolgozo szemelyi titkar,
egyik pillanatrol a masikra veszelybe kerult, Moszkva forrasat, parizsi
csatornajat, felbecsulhetetlen erteku es ritka kincset a leleplezes
fenyegette.
Tenni kellett valamit. Szerencsere a francia elnokot mindenhova elkisero
es szinte mindenbe beavatott szemelyi titkar, Pierre Novelli, meg ott, a
francia elnok dolgozoszobajaban azonnal es nagy lelekjelenlettel Iran fele
tudta terelni a gyanut. Es ezzel idot nyert. A teherani sikertelen
merenyletkiserlettel ervelve es az ajatollahhal folytatott elnoki
targyalasokon tamadt benyomasaira hivatkozva ugyanis Novelli a francia
elnok figyelmet es gyanujat az ajatollah egyik szellemi tarsara iranyitotta,
a legfiatalabb mullara, az iszlam teologus Kadzsar Kasanira. Ot vadolta
arulassal. Mert a budapesti targyalasok nehany reszletet emlekezzen
csak vissza, elnok ur - ott, Teheranban, a mulla fule hallatara valoban
feltarta az ajatollahnak a parizsi allamfo. Ugyhogy Novelli szerint
Moszkvanak az ajatollah embere sug! Ki mas? Es az elnok hitt neki.
Legalabbis elkepzelhetonek tartotta ezt a verziot!
Igy holnap Pierre Novelli sokba kerul ugyan, de ezek szerint megiscsak
megeri a penzet -, szoval, holnap ezert probakent a franciak nagykovete
Teheranban dezinformalni fogja Kasanit.
Megnezik, kiprobaljak, ellenorzik, hogy tenyleg arulo-e? Szantszandekkal
felrevezetik majd, mert a francia nagykovet azt fogja mondani neki - ez
megint csak Novelli otlete volt , hogy a francia titkosszolgalat birtokaba
jutott dokumentumok szerint Oroszorszag le akarja allitani az elore
kifizetett 1000 megawattos busehri atomeromu epiteset. Ez persze nem
igaz, de Novelli ellenorzo" Otlete, ami szerencsere megtetszett a francia
elnoknek, ez volt. Szantszandekkal felrevezetni az ajatollah emberet, es
igy ellenorizni, hogy vajon mit tesz a hamis informaciokkal. Holnap a
francia nagykovet ezert azt mondja majd az irani teologusnak Teheranban,
hogy az oroszok - a francia kemek jelentese szerint nem fejeznek be az
atomeromuvet, ha Iran uj elnokeve Teheran reformparti polgarmesteret

valasztanak. Ez persze hazugsag, de a nagykovet ezt fogja allitani. Aztan

Parizs turelmesen var. Var arra, hogy a mulla tovabbadja-e az informaciot
az oroszoknak. Mert ezzel egyertelmuen bebizonyitana, hogy valoban o az
arulo. Es itt jon a csavar. A zsenialis, rafinalt csavar. Mert a francia elnok
szemelyi titkara, Pierre Novelli, egy Tatjana nevu angyalon keresztul azt
javasolta Moszkvanak, hogy ha a mulla dezinformalasa megtortent, akkor
Oroszorszag azonnal tiltakozzon Parizsban az atomeromuvel kapcsolatos
francia felrevezetes ellen.
Okos terv, okos ez a Novelli... Mert igy a hir korbeerve vegervenyesen a
mullara tereli a gyanut. Hiszen - gondoljak majd Parizsban - ezt tenyleg
csak rajta keresztul tudhattak meg az oroszok. Hiszen csak a mullanak
mondtak ilyen kitalalt informaciot a franciak. Vagyis tenyleg o az arulo.
Bonyolult es szovevenyes terv volt, de tenyleg zsenialis. Mert Novelli
utana tovabbra is dolgozhat majd csatornakent, eszrevetlenul. A tenyezo
par oraval ezelott mar jova is hagyta a tervet, ugyhogy ez fog tortenni. Lassuk akkor a Magyarorszaggal kapcsolatos reszleteket - mondta a temat
lezarva a Megoldo, es leultek a kandallo ele veluk mi legyen? Mit
csinaljunk ezek utan a magyarokkal?
Cannes - Nizza - Franciaorszag
Adrienn es Andre ezzel egy idoben mar a Juan-obol peremen motorozott,
az antibes-i felsziget fele, de meg mindig egyetlen szot sem szoltak
egymashoz. A cannes-i szokes ota mar tiz perc telt el, de meg mindig
csendben voltak. Mindketten a masikra vartak...
Andre erezte, hogy Adrienn hatulrol erosen atfogja, es azt remelte, hogy a
kelletenel joval szorosabb oleles nem csak a motorozasnak, nem csak a
kocsik kozotti eles manovereknek szol.
Mert o a szaguldas kozben arrol fantazialt, hogy ez a no majd ragaszkodni
fog hozza. Nem csak megmenteni kellett, es kesz. Nem csak ez volt a
feladat... Andre azt akarta hinni, hogy ez az oleles, ahogy Adrienn most
bele kapaszkodik, ennek az ereje neki is szol.
Adrienn miatt Teheranban - ugy, mint korabban Afrikaban is - megint es
allandoan magan, az elete celtalansagan, a sors kiszamithatatlansagan
gondolkodott. Es most mar teljesen biztos volt abban, hogy hosszu evek
fasult szunete utan merne erezni megint.
A szivevel vagyni egy nore es nem csak a testevel. Ezt a masfajta biologiat

akarta atelni. Barmi tortent is vele az elmult evtizedben, most megis azt
erezte, hogy kepes lenne ra. O is kepes lenne igy szeretni. Csak kellene
hozza valaki. Es talan Adrienn ilyen. Andret nem erdekei te, hogy honnan
jon ez a lany, hogy eddig mit csinalt.
Nem erdekelte az oligarchakapcsolat, nem erdekelte Adrienn multja, mert
Andrenak mar nem voltak eloiteletei. Ot erre nevelte az elet. Feltetelek
nelkul elfogadni a masikat. Mindig tiszta lappal indulni. Mert igy
tisztesseges.
Ugyhogy o csak elinditotta magaban az idot nulla ora nulla percnel, es
nem volt kivancsi arra, hogy korabban mit latott, mit elt meg mas
ferfiakkal ez a no. Adrienn.
Most korulbelul a tizedik percben jarhattak, ennyi ideje indult el igazabol
Andre fejeben az adrienn-ora, de meg mindig egyetlen szot sem valtottak.
Andre lassitott kicsit, de az oleles ugyanolyan szoros maradt. A szuk
antibes-i utcakon jartak mar, nem menekulo lendulettel, hanem olyan
nyugalomban, mint barmelyik egyutt motorozo par. Megalltak a zebranal,
mert gogos es eroszakos parizsiak akartak atmenni elottuk.
Andre mar tavolrol megismerte ezt a tipust. Az elfoglalt fovarosiakat, akik
majus kozepen, foleg a filmfesztival idejen leruccannak rivierai hazaikba,
de parancsszora persze keptelenek ellazulni. A varosi lettol hozzajuk
hasonloan ideges minikutyaikat meregdraga nyakorvekkel rangatjak,
Huzzak maguk utan a betonrengetegbol vegre kiszabadult allatokat, egyik
uzletbol a masikba.
Andre elengedte a kormanyt, es amig Parizs atvonult elottuk, o hatranyult,
hogy megerintse Adrienn terdet. Aztan mintha csak nyugtatni akarna,
megsimogatta a farmerbe bujtatott labat. Lefele, egeszen odaig, ahol mar a
tornacipo fuzojet erintette. De a no nem reagalt. Laba nem menekult a
simogatas elol, es maradt a szoros oleles is. Aztan amikor Andre megint
elindult, Adrienn oldalra hajolt, es a fejevel
lagyan rasimult Andre hatara. Neki nem volt bukosisakja. Az arca, a forro
bore szinte atsutott Andre trikojan. A motorozas most csak kifogasnak
tunt. Mert mar beszelgettek. Hiszen parbeszed volt ez is, csak szavak
nelkul...
Ide mar nem tudnak utanuk jonni. Andre erezte az egesz hatat betakaro
meleg simulast, es erre gondolt. Az ot olelo no biztonsagara... Ugyhogy
most elesen befordult az egyik szuk, kozepkori mellekutcaba, ahova az

autok mar nem fertek be. De Adrienn londoni telefonja, azt azert meg el
kell vennie tole...
Adrienn a levegot szagolta. Az illatokat. Biztonsagban erezte magat, de
felzaklatva. Olyan gyorsan es varatlanul tortent minden. Ahogy felhivta
Andret, es ahogy kiderult, hogy az elmult napokat alig harminc percre
toltottek egymastol.
Olelte a ferfit, es kozben egy uj elet gondolataval baratkozott. Mert azt
pontosan tudta, erezte, hogy felpattanva Andre mopedjere, nala, az o
eleteben most minden megvaltozik. Es ahogy kozeledtek Antibes fele, ez
meg egyertelmubbe valt.
A Riviera dusgazdagjainak pont ez a kikoto volt az egyik kedvence. Itt
pihent az olajoligarcha Abramovics oriasjachtja, es mellette nem sokkal,
egy masik komolonal a Vlagyimire is. Most, ahogy atrobogtak a
keresztutcakon, parhuzamosan a kikotovel, Adrienn egy-egy villanasra
kilatott a vizre, es az elobb epp megpillantotta Vlagyimir hatalmas hajojat.
35 fos szemelyzet frissen vasalt, vilagoskek egyenruhaban, Vlagyimir meg
persze sehol. Talan iden nyaron egyetlen napot sem tolt majd a jachtjan.
Az utcakon a gazdagok eletetol huledezo turistak ugy hompolyogtek, mint
egy muzeumban, de a gazdagok persze
nem voltak sehol. Mert minel dragabb hajok allnak egy kikotoben, annal
messzebb vannak toluk a tulajdonosaik. Adrienn ezt mar tudta jol... A
penzarisztokracianak ugyanis nincs ideje elni. Legalabbis mindent
megelni... Megvettek a jatekaikat, villaikat, hazaikat, hajoikat, repuloiket,
borvidekeiket, kinek epp mihez volt kedve, es kinek epp mi hianyzott meg.
De idejuk mar nem volt mindent kielvezni, mert eppugy, ahogy az ehes
ember szeme is nagyobb, mint a szaja, nekik is sokkal tobb mindenuk volt
mar, mint amennyi idejuk.
Mert hat hol is legyenek peldaul ilyenkor, tavasszal? New Yorkban a
Sothebys aukcioin, Cannes-ban a filmfesztivalon, vagy inkabb elotte a
Monaco Masters teniszversenyen? Esetleg Afrikaban vadaszni, vagy
Londonban az ev loversenyen, a Grand Nationalen fogadjanak
vagyonokert? Maketteletuk melyik kirakataban jatsszak meg magukat?
Vagy dolgozzanak tovabb, mert az orosz rablokat nem szamitva a tobbi
orosznak es a franciaknak, az olaszoknak, briteknek es amerikaiaknak, a

gazdagoknak dolgozniuk is kell, sot a nagy reszuknek allandoan...

Ez a moped es ezek az illatok... itt viszont semmi sem makett, itt most
minden igazi. Ahogy Cannes-bol kirobogva suhantak a meg mindig
viragzo lilaakacok mellett, a tengerparti ut kofalara felfuto bougainvilleak
kozott. Ahogy a viz permetezte a boret, ahogy Andre megfeszulo hasizmat
erezte a kanyarokban, ez mind, mind Adrienn uj elete lesz... es imadni
fogja. Mert o, mondjon barki barmit, akkor sem a penzeert volt
Vlagyimirral, hiaba vagta ezt a fejehez allandoan az orosz ferfi. O igenis
Vlagyimir erzekenysegebe szeretett bele, abban hitt.
Hogy mellette kifinomultabb lesz az elet szellemileg. Azt remelte, hogy
Vlagyimir jobban erti az eletet, mint a feluletes, a sikert konnyebben,
sokszor oroksegbe kapo nyugati ferfiak. Es persze lehet, hogy igy is volt,
hogy jobban ertette, de erre az ertesre Adrienn most mar nem volt kivancsi.
Jobb lett volna soha nem is tudnia rola.
Uristen, hogy mekkorat csalodott... Milyen rettenetesen sajnalta, hogy
Vlagyimir mellett megismerte az eletnek ezt a sotet, remregenyekbe illo
oldalat. Amirol korabban azt hitte, hogy nem is letezik. Mennyivel jobb
volt naivan elni, hinni a joban, az elet igazsagossagaban.
Bar talan megsem... Talan latni kellett ezt is, mert ettol lett tisztabb es meg
vilagosabb minden. Ettol tudta ma itt, ezen a robogon egyre nagyobb
bizonyossaggal, hogy mit is akar o az, elettoi. Hogy mi teszi ot igazan
boldogga, mert Adriennek ez naivul orok eletcelja volt. Boldognak lenni.
Ma mar, koszonhetoen az elmult szornyu honapoknak, pontosan tudta,
hogy jobban imadja kis lakasat Notting Hillben, mint Vlagyimir borrel
karpitozott egesz emeletnyi apartmanjat Belgraviaban. De ezt a mopedet is
jobban elvezi, mint a jachtokat. Es ezt a ferfit is elvezni fogja. Tudja, sejti,
erzi... Ahogy Andre most vegigsimitotta a labat, a bokajat, az ujjai, mintha
neki teremtettek volna ennek a ferfinak minden zsigeret, porcikajat, boret...
mindenet.
Adrienn, csak nem adni konnyen magad ezen a gondolaton mosolygott
epp, amikor a szuk utcakbol kierve megalltak. Egeszen a viz partjan, a
kikotoben. Andre ulve maradt, de levette a bukosisakjat. Felig hatrafordult
hozza, es mikozben tekintete az eget pasztazta talan a helikopterek?-,
Adrienn telefonjat kerte.
- Melyiket? - lepodott meg a lany, de Andre a londonit, Adrienn sajat
keszuleket kerte. Amikor taskajabol elokerult a telefon, a ferfi azonnal
szetnyitotta, es par pillanatig a kepernyot nezte. Harom nem fogadott

hivas. Mindegyik Vlagyimirtol. Aztan latott egy SMS-t is.

Megtalallak!!!!!!!!" Csak ennyi, tomoren, ijesztoen, 8 felkialtojellel...
Andre a kis kepernyot Adrienn fele forditotta. O nagyot nyelt, es meredten
nezte a fenyegetest. De Andre nem hagyott idot arra, hogy panikba essen.
Azonnal tudni akarta, hogy a keszulekeben hova menti a szamokat. A
SIM-kartyara vagy a telefonba? Mar megint ez az izgato hatarozottsag.
Andre vegul minden szamot a telefon memoriajaba tett at, kiuritette a
SIM-adatbazist, es aztan az apro lapocskat a keszulekbol kiveve kettetorte.
Mindenfele kerdes nelkul hajitotta a vizbe. - Igy tenyleg megtalalnanak magyarazta Adrienn meglepodott tekintetet latva. Es aztan az egre, a
helikopterekre mutatott. Majustol oktoberig a franciaorszagi Cannes es az
olasz San Remo kozotti 100 kilometeres rivierai partszakasz allando
helikopterforgalomtol zugott. - Egyetlen apro szerkezet kell csak nekik
valamelyik helikopteren, es mar be is mertek, hogy hol vagy ontotte a
ferfi Adriennre a biztonsag kovetendo szabalyait. A tole kapott francia
telefonjat kell mostantol hasznalnia, de senkit, ismetelte tobbszor is Andre,
senkit nem hivhat fel vele az ismerosei kozul. Senkit! Egyelore... Aztan
majd meglatjak.
Meg mielott tovabbmentek volna, Adriennek Antibes-bol kellett az osszes
munkajat lemondania. Andre utasitasai" szerint egy utcai keszulekrol.
Cannes-nal kezdte, az esti ekszerbemutatoval. Csaladi veszhelyzet, ez volt
minden esetben a magyarazat. Bryan, az ugynoke is ezt hallgatta vegig, es
majd ezt adja valoszinuleg tovabb, amikor valakik megkerdezik.
Andre tanacsara azt allitotta, hogy a veszhelyzet Amerikaban allt elo,
dehogyis Magyarorszagon, hanem az amerikai rokonsagaban, egy nagyon
kozeli hozzatartozo... de ne add tovabb, Bryan, kerlek, mert ez amerikai
halaleset... erted, ugye?... sok-sok penz lehet belole, de akar nagy es
hosszu per is az orokosok kozott... Adrienn jol csinalta, hihetoen, gyorsan
es nyugodt hangon.
Egyetlen ora alatt elvagta eddigi elete osszes fonalat. Csak
Magyarorszagra nem telefonalt, az igazi csaladjanak nem mondhatott
semmit. Ezt Andre kategorikusan megtiltotta, mert epp ezzel sodorna oket
veszelybe, o pontosan tudja, hiszen ezek oroszok, Adrienn higgyen neki.
Az oroszok sosem trefalnak. Andre ezt nagyon ijesztoen mondta... Adrienn
pedig tett mindent ugy, ahogy a ferfi kerte. Most hasznalhatta utoljara a

hitelkartyajat. Itt, Antibes-ban, aztan soha tobbe. A ferfi a mopeddel egy

provence-i kis bankhoz vitte, egy mellekutcaba, nem pedig valamelyik
nagy nemzetkozi halozat fiokjaba. A lany Andre nelkul ment be, mert a
ferfi kozolte, hogy rejtett biztonsagi kamerak is mukodhetnek. Es azok
mindent rogzitenek. Viszont oket most nem lathatjak meg egyutt. Ennek
ma nem lehet nyoma.
Bement hat egyedul, es az utlevelet hasznalva felvett tizezer eurot.
Szamara ennyi volt a kulfoldon engedelyezett napi limit. Ugyhogy
mostantol Osszesen ennyi penze lesz... ki tudja, meddig.
Aztan atmotoroztak Nizzaba. Nyom nelkul. Ide mar nem lehetett kovetni
oket, mert itt mar nem hagytak jeleket. Andre elsuhant a Negresco epulete
elott, ez volt Nizza Carltonja, ugyanaz a Belle Epoque stilus, ugyanaz a
korszak, mint amilyenbol Adrienn Cannes-ban elszokott. Aztan letettek a
Vespat a tengerparti setanyon, a Pro- menade des Anglais- n, egy kavezo
elott, es kettesben maradtak megint, ismet egy teraszon. - Teat? - kerdezte
Andre. - Lattet? - kerdezett vissza Adrienn, o is azonnal jelezve, hogy
pontosan emlekszik minden kozos reszletre a Holland Parkbol. - Hat, nem
- mosolygott a ferfi en mindig espressot iszom, mert tejeskavet csak
Londonban ker az ember, amikor hosszan akar maradni egy erdekes no
asztalanal. --Andre, mikozben beszelt, nem Adriennt nezte, hanem a
szomszed asztalokat pasztazta. Lathatoan meg mindig nem engedte
teljesen el magat, de vegul a nore pillantott, es hozzatette: - Tudtad amugy,
hogy a latte szo azt jelenti franciaul, hogy tul sokat fizettel ezert a hig,
vacak kaveert"? Adrienn felnevetett. Mert hat o is espresso-parti volt, csak
Londonban, a Sohot leszamitva, keves helyen lehetett igazan jo espressot
inni. A lattet viszont a sok tej miatt annyira utalta, hogy inkabb mindig teat
rendelt.. Amikor ezt eloadta, Adrienn meg nem tudta, hogy
aknamezore tevedt. Egyszeruen csak belekapaszkodott az espressokerdesbe, mert egy olelkezo motorozas es a biztonsaguk szakszeru
elrendezese, az utolso hitelkartya- hasznalat es a SIM-lemezke eldobalasa
utan most mar vegkepp itt ultek egymassal szemben.
A ferfi es a no... Es Adrienn hirtelen nem tudott mit kezdeni ezzel a
helyzettel. Hogy most hogyan tovabb. Ezert kapaszkodott az espressoba.
Mert ekkor meg nem tudta, hogy Andre itt tanult, Franciaorszagban. A ferfi
gasztroprofi volt, barmilyen kulinaris temaba keveredni vele orakig tarto
kiseloadast eredmenyezhetett.
Andrenal ez aknamezo. De mivel most mar raleptek, hat nem volt visszaut.

Itt, a teraszon kezdodott el a kovetkezo ot nap gasztronomiai iskolaja.

Andre, a sef, itt inditott, a kavezoban, es aztan par nap alatt atvezette
Adriennt a pastetomok, olajbogyok es sajtok francia rengetegen. - Ez egy
olasz kavezo, ugyhogy itt van jo espresso - mondta a ferfi nagyon
komolyan, mikozben megerkezett a konyharuhajat kotenyebe gyuro pincer
szeruseg. Buon giorno. - Andre olaszul koszont, es ket espressot kert. Due caffe per favore. - Adrienn csak nezett ra csodalkozva. - Nizza a
legolaszabb francia varos - kiseloadta magyarazatkent Andre -,
evszazadokig Italia resze volt. Az olaszok egyetlen francia szo nelkul is
leelhetik itt az eletuket. - Aha... bolintott Adrienn , de akkor miert
nem espressot iszunk? Es hat tenyleg. A kremes feketekavet olaszul
espressonak hivjak, es mindenki igy is nevezi vilagszerte, csak furcsamod
maguk az olaszok nem. Ok, ha espressot akarnak inni, akkor caffet kernek,
de ezen persze az espressot ertik. Gasztrotankonyv, elso fejezet. - Vegul is
hol talalkoztal Leonnal? - hagyta el onszantabol az aknamezot Andre, es
aztan alaposan kikerdezte Adriennt. A vasarnap delelotti pontos idopontrol,
a kandallo elotti fotelekrol, mindenrol.
Nem mondta meg, hogy miert kivancsi ennyire. Nem mondta meg, hogy
mi a titkos terve, csak kerdezett. Adrienn pedig kivulallo hangon meselt,
mintha ez mar nem is vele tortent volna, mintha a csekk, a ketszazezer
font, az ir tea es a voros haju ferfi honaljszaga, mintha ez mind, mind csak
valaki masnak az eletebol kiragadott szines reszlet lenne.
- Ma este nalam alszol - mondta vegul Andre. Varatlanul szakitotta meg
vele a beszelgetest, mindenfele elozmeny es hangsuly nelkul. Szinte
Adrienn szavaba vagva. A mondatban nem volt sem kerdes, sem kijelentes,
se parancs, nem volt benne semmi sem.
Adrienn pedig nezte ot egy darabig, aztan kepzeletben kardot rantott a
csortehez. Szerette Andreval ezt jatszani. Hogy vivnak a szavakkal. - Ez
most utasitas, kotelezettseg, meghivas, lehetoseg, biztonsagtechnikai
cselekedet vagy micsoda? kerdezte egymeteres tavolsagbol az addigra
mar kiurult, foltos kavescseszek folott. Itt is hallani lehetett a tengerzugast,
bar Nizzaban eleg szeles, kavicsos strand fekszik a tenger es a palmafas
setany kozott. Itt a hullamok zugasa messzebbrol jon, mint Cannes-ban.
- Ti, nok... kezdte Andre, de Adrienn szokardjat suhintva azonnal
kozbevagott.
- ...mi, nok, marmint a szakszervezetunk? Es provokalo mosolyt kuldott
a mondat melle kiseretul. - Ti, nok - mondta ujra Andre semmin sem

valtoztatva, sot ezuttal hangsulyozva a ti" szocskat ti mindig ugyesen a

ferfiakra haritjatok a kockazatokat. A donteseket. Nekunk kell elottetek
mennunk es mindig hatrafele nezegetnunk, hogy jottok-e meg oda is
velunk. Aztan neha mar nem is vagytok sehol.
Adrienn probalta ertelmezni ezt a mondatot, mert elsore tul kodos volt.
Andre kozben elorehajolt, es megfogta Adrienn apolt, puha ujjait, de csak
epp a veguket. Szinte csak a kormeit, alig ert a borehez, o viszont most
onkentelenul, szinte reflexszeruen egy pillanatra elhuzodott, de csak egy
pillanatra, mert ez volt az a ferfikez, ami ma mar egyszer vegigsiklott a
laban...
Adrienn probalt figyelni es nem Andre boret erezni. De nem ment. Ujjait
most kicsit elorebb tolta, vissza Andre tenyerebe, kezfejevel vegig a ferfi
borehez erve, szinte simogattatva sajat magat.
- Ti, nok, rank neztek-folytatta Andre meg mindig tobbes szamban, mert
ezek szerint most a vilag osszes nojehez beszelt -, es becsaltok az elet szuk
kis osvenyeire. De en ma mar rengeteg dontest hoztam helyetted. Ugyhogy
pihennek kicsit, es ezert megforditanam a kerdest, Adrienn.
Kihivoan nezett ra, hatarozottan, ferfierovel. Jatek volt ez persze, es ezt
Adrienn is erezte, de hat pont ez tetszett neki. Andre folytatta: - Ugyhogy
valassz te a szavaid kozul. Ha azt mondanam, hogy a korulmenyeket
figyelembe veve ma nalam alszol, akkor ez szamodra mi lenne? Utasitas,
kotelezettseg, meghivas,
lehetoseg, biztonsagtechnikai cselekedet vagy micsoda? - idezte szo
szerint Adrienn imenti mondatat, aztan hatradolt, elengedte az ujjakat, es
kivancsian nezte a not. O pedig csak nezett vissza ra. Sokaig nem felelt,
mert az elobb hamarjaban elhadart szavak most, hogy neki kellett
valasztania kozuluk, mar igazabol nem is feleltek meg neki. Ujat keresett,
pontosabbat, valodit, amit igazabol erez, oszinten.
- Nalad aludni?!.... - Kerdes volt a hangsulyaban es hallhatoan pici
izgalom is. Andre szemebe nezett, pont ugy, mint egyszer mar Londonban
is. - Hat, az szamunkra egy... esely.
Moszkva - Oroszorszag
-A Gazprom fonoke legkozelebb majd ovatosabb lesz a tetu magyarokkal.
A Megoldo mondta ezt, szo szerint igy fogalmazott. A kandalloban mar

egett a tavkapcsoloval iranyithato tuz, mert Moszkvaban kozben

besotetedett. Ott ket oraval elorebb jart az ido, mint Nizzaban.
A Vendeg elotte epp arrol beszelt, hogy korabban azt azert senki se
gondolta volna a Magyar Banankoztarsasag miniszterelnokerol, hogy
nemet" mer mondani, hogy beint. Hiszen Moszkvaban evek ota kering a
mese arrol, ahogy elodei kozul az egyik otvenmillio dollarert eladta magat
es az orszagat. Mert a magyarok ilyenek...
Az egyik korabbi magyar miniszterelnok allitolag ennyi zsebpenzert kotott
Magyarorszag szamara elkepesztoen elonytelen gazarmegallapodast.
Legendakent kering a tortenet arrol, hogy Moszkvabol hazafele repulve a
berelt minigep majdnem leesett a magyar kormanyfovel es a
penzugyminiszterevel, mert oromukben ugraltak a repulo fedelzeten.
Reszegen unnepeltek a svajci titkos bankszamlajukra atutalt
dollarmilliokat. A magyarok pedig azota tobbet fizetnek a gazert, mint a
nemetek vagy az osztrakok, csak persze nem tudnak rola...
Es akkor most ez a kis tetu azt mondja, hogy ha Moszkvanak kell valami,
akkor az oroszok menjenek megint tankokkal. A Tenyezo a hir kapcsan
egyetemi eveire emlekeztetett. Par napja azt meselte a ma esti vendegnek,
o pedig most
tovabbadja ezt a Megoldonak, hogy a Tenyezod magyarokat mar a
moszkvai egyetemen is ruhellte. Jottek a szovjetek egyik gyarmatarol,
Magyarorszagrol,
a
moszkvai
penzbol
fenntartott
gulyaskommunizmusukbol, es farmerekkel meg aktnaptarakkal es
buvarszivattyukkal seftelve jobban eltek Moszkvaban, mint maguk az
oroszok.
A Megoldo, mikozben ezt hallgatta, korkorosen billegette a poharat, hogy
a felig olvadt jegkockak lenduletet kapva, orvenyben korbeusszanak.
Orosz letere o mar sohasem ivott vodkat, mert szerinte az a parasztoknak
valo gyilkos agyradir, o inkabb a fustos skot whiskyket kedvelte, de
mindig csak jegkockaval.
Egyszer elmagyaraztak neki, hogy a whiskyfelesegeket epp az
kulonbozteti meg egymastol, hogy az atszurt es desztillalt alkoholt melyik
skot forras vizevel keverik ossze palackozas elott. Vagyis a moszkvai
kloros csapvizet jegkockava fagyasztva a whiskybe oldani valoszinuleg a
barbarsag egyik fontos ismertetojele.
A Megoldo azota Skociabol, Islay szigeterol hozatott jegkockanak valo

forrasvizet. Bar ujabban hodolt az orosz sznobsag csucsoruletenek is.

Moszkvaban ugyanis a dusgazdagok manapsag mar eszaki sarki jeget
tesznek az italukba. A sarki jegtablak gyomrabol, tobb szaz meter melyrol
kifurt es a sarkvidekrol helikopterrel Moszkvaba reptetett, tobb ezer evvel
ezelott lefagyott jegretegek darabkait.
A korkoros mozdulatok most is ilyen sarkvideki jegkockakat utogettek
csilingelve a kristalypohar oldalahoz. Az egyiptomi faraok korat is
megelozo idoszakbol. Haromezer eves jeget.
A Megoldo kozben leult a legkozelebbi reneszansz karfas
fotelbe. A vendeg vele szemben. - Nagy Katalin volt az tevedt vissza a
tekintete a carno portrejara aki a nemetekkel es az osztrakokkal
egyetertesre jutva harom reszre, porosz, Habsburg es orosz szeletre
osztotta fel Lengyelorszagot. Tanulsagos tortenet ez ma is. Nem mondta ki,
de a vendeg kozvetitesevel erezhetoen uzenni akart a Kreml uranak. A
Megoldo ugy erezte, hogy a mai Europa erovonalai sokkal jobban
hasonlitanak Katalin korara, mint a Nagy Peterere. - A magyarok lennenek
most az egykori lengyelek, a Nyugat es a Kelet koze szorult zavaro
tenyezo. - Szinte a tortenesz eloadoi hangsulyaval beszelt, bar egyetemi
katedran sosem tanitott. - Ujra fel kell tehat osztani mindent. Megint fel
kell szeletelni a regiot. Lengyelorszag most mar lehetne teljes egeszeben a
nemeteke, a szlovakok es a csehek Oroszorszage, a magyarok pedig az
osztrakoke. Ezt mondta az orosz ferfi, de a vendeg tekintete lathatoan
tovabbi magyarazatot kovetelt. A sarkvideki jegdarabkak, bar a Megoldo
meg mindig lotykolte az italat, egyre halkabban csilingeltek, mert mar
szinte teljesen elolvadtak. - Sok kepeslapot kapok Ausztriabol - folytatta a
magyarazatot, finoman celozva arra, hogy o sohasem teheti ki a labat
Oroszorszagbol. A hangsulyaban nem volt sajnalkozas, inkabb csak arra
utalt, hogy a tavolsag megorzi a tisztan- latast. - Es ezeket a kepeslapokat
olyan oroszok irjak, akik ma mar szinte minden uzletuket Becsen keresztul
bonyolitjak. Az oroszok a jelek szerint Nagy Katalin ota megbiznak a
Habsburgokban. A Habsburg csalad nevet enyhe mosoly kisereteben ejtette
ki.
Pikirt celzaskent arra, hogy bar a Habsburgokat Ausztriaban az elso
vilaghaboru utan megfosztottak a koronajuktol, es allamositottak a
vagyonukat, szellemuk es vilagnezetuk ma is el a kis alpesi orszagban.
Vigyek hat az osztrakok a magyarokat. Legyen ovek ujra Magyarorszag!
Segitsenek az oroszok Becsnek abban, hogy az osztrakok fel tudjak

vasarolni Budapestet. Moszkvabol nezve most ezt diktalta a logika. Hogy

Kozep-Europaban a magyarokkal szemben nem valamelyik exkommunista
orszag lesz az oroszok igazi szovetsegese. Hanem epp ellenkezoleg es
meglepo modon maga Ausztria...
Bar ez mar regota igy volt! A vasfuggony lebontasat kovetoen ugyanis
Ausztriaban rogton a svajcihoz hasonlo banktitok kezdte vedeni az
oroszok bankszamlait. Az osztrak adoszabalyokban az elhiresult
Schachtel-privilegium" peldaul lehetove tette az oroszoknak, hogy
Ausztriaban olyan holdingokat hozzanak letre, amelyekben adomentesen
gyujthetik ossze vallalataik osztalekait. Ezeket a vagyonokat kesobb
problemamentesen mas orszagokba utalhattak. Szovevenyes es szinte
atlathatatlan szabalyok agyaztak meg a kilencvenes evek Ausztriajaban az
orosz penznek. Csak jojjon, csak omoljon, ok nem feltek tole. Ezzel egy
idoben Kelet-Europa butan es rettegve kopott le mindent, ami orosz. Az
osztrak legitarsasag jaratokat inditott orosz teruletekre, mikozben a Malev
es a lengyelek megszuntettek azokat. Igy lett mara Budapest helyett Becs
tele olyan orosz arnyekcegekkel, melyeken keresztul egesz sziberiai
banyak kereskedelme zajlik, latszolag konszolidalt, europai unios osztrak
regulak szerint. Tokeletes pedigrevel,
szinte kinyomozhatatlan orosz hatterrel. Es aztan az oroszok vegre kolteni
is kezdtek. Kastelyokat vasaroltak Ausztriaban, hoteleket es
siparadicsomokat. Hoztak a ki tudja, hol es milyen korulmenyek kozott,
menynyire veresen szerzett penzuket, de ott ez nem zavart senkit.
Erkolcstelen, gerinctelen Habsburgok, szitkozodott a keson ebredo es igy
az orosz penzesorol vegleg lemarado magyar, lengyel es cseh elit. Aztan
irigysegbol inkabb, semmint erkolcsi tartasbol, a szinfalak mogott utalni is
kezdtek ezert Ausztriat, es gancsoskodtak, ahol csak tudtak. De ettol meg
nem tortent semmi, legfeljebb csak annyi, hogy a huszonhet unios
orszagbol sokaig epp a szomszedos Ausztriaba nem engedtek be szabadon
dolgozni a magyarokat. Az oroszok kozben pedig halasan megbecsultek az
Europaba vezeto osztrak kiskaput, es Becs kereset betartva mindent
diszkreten, szinte titokban csinaltak. Abramovics londoni fociklub
vasarlasaval, belgraviai ingatlanugyeivel tele volt a vilagsajto. De ki
hallott becsi huszonhetmillio euros hazarol? Vagy a moszkvai
polgarmester allami beruhazasokon milliardossa tollasodott felesegenek
kitzbuheli golf- es siparadicsomarol? Mindennek megkoronazasakent a
tajekozatlan magyarok tomegei rohejes modon boldogok voltak, amikor az
osztrak Strabag epitette az autopalyaikat - megse ugye a rettegett oroszok

mikozben a Strabag legnagyobb reszvenycsomagja mar reges-reg egy

Kremlben krealt orosz aluminiumbaro zsebeben pihent. - Ausztriaban mar
otthon vagyunk, Szlovakia a mienk - nyelte le az utolso korty whiskyt a
Megoldo -, de az osztrakokon keresztul lenyegeben Magyarorszag is a
kezunkben lesz,
csak a magyarok ezt meg nem tudjak. Meg kell oket leckeztetni es kesz.
Tanuljak meg vegre, hogy hol a helyuk. Mondja meg a tenyezonek, hogy
megoldom. Es masnap mar el is indult egy uzenoember Szerbiaba, mert a
Megoldo pontosan tudta, hogy ott el az a ferfi, akit o el akar kuldeni
Magyarorszagra.
Nizza - ot nappal kesobb
Andre a nyikorgo falepcson halkan probalt felfele lepkedni. Nizza autok
elol lezart ovarosaban lakott, egy tizenhetedik szazadi, kopott vakolatu,
citromsarga haz legfelso emeleten. A kacskaringos, szuk es kopott utcak
tele voltak ettermekkel, mopedekkel, fiatalos zsongassal, galeriakkal es
zoldsegesekkel. Zsufolva elettel.
Meg koran volt. Adrienn melyen aludt. Andre nem akarta felebreszteni,
ezert lopakodott. A keskeny lepcso, mint egy letra, meredeken emelkedett.
A hazat hajdanan epitteto kereskedofamilia az emeletek kozott jarva a
jelek szerint nem akart nagy alapteruletet elvesziteni. Andre a hona alatt
zizego papirba csomagolt friss, meleg bagettet szorongatott. Vett melle
aznapi ujsagot es megvasarolta Adrienn kedvencet is, a reggeli bunt":
hideg kavekremmel toltott edes francia sutemenyt, az eklert.
Ovatosan nyitotta ki az ajtot, de az remenytelenul nyikorgott. Andre, mint
egy lassitott filmben, ugy lepett be labujjhegyen az apro lakasba. Harom
egybenyilo pici szoba, libasorban egymas mellett, halvanyzoldre festett
spalettas ablakokkal a tenger fele. A nap mar elesen sutott, es a Rivieran
szinte allandoan fujo lagy szel a nyitott ablakokon keresztul konnyeden
lengette az attetszo fuggonyoket. A tenger azurkek vize innen, a legfelso,
otodik emeletrol lenyugozo latvanyt nyujtott. Kepeslapokra illot. Csak a
100 eves Negresco Hotel rozsaszin, habosan romantikus kupolaja torte
meg a korpanoramat, de az megtehette. Andre neki megengedte. Belesett a
kozepso szobaba, a haloba, ahol Adrienn
meztelenul, a behajtott spaletta arnyekcsikjaiba takarozva aludt. Nem
akarta zavarni, ugyhogy a nappali erkelyere ment inkabb, es kinyitva az

ujsagot vegleg elrontotta a napjat.

Reggel azert kelt koran, mert az Adriennel folytatott elozo napi
beszelgetesekbol mostanra vegkepp osszeallt a Vlagyimir- kep. A
bordeaux-i bevetes elott kapott DGSE-aktara is visszagondolva, aztan az
interneten nehany reszletnek utananezve Andre most mar mindent tudott.
Ugyhogy ma koran motorra ult, es atment Antibes-ba, mert osztone az
informaciok alapjan azt sugta, hogy meg kell neznie: ott van-e a hatalmas
hajo, es ott van-e Vlagyimir.
Es ott volt. Raadasul a fotok is megjottek. A londoni barat, akivel par eve
meg Afganisztanban egyutt javitott az aranyokon, es aki most egy angol
privatdetektivnek dolgozott, vegre megszerezte es elkuldte oket. Itt voltak
a reggeli ujsagba tekerve, nehogy Adrienn eszrevegye oket. A sarki
internetkavezoban nyomtatta ki a kepeket, egy amerikai webszolgaltatonal
aktivizalt email-cimrol. A londoni Royal Horseguards szalloda recepciojat
monitorozo biztonsagi kamerak kimerevitett fotokepei egy hettel
ezelottrol, a vasarnap delelott tiz orai idosavbol. Adrienn es a recepcioval
szemben ulo voros haju ferfi. Leon!
Mert Andre titokban ezen dolgozott. Adrienn megmentesen, o csak igy
gondolt ra. Nem emlitette neki, de valamiert Adrienn sem kerdezte soha.
Nem akarta tudni, miert is mondta neki Andre, hogy ha talalkozik
Leonnal, akkor azt egy szallodaban
tegye, a recepcio kozeleben es ugy, hogy feltetlenul Leon uljon arccal a
portaspult fele. A biztonsagi kamerak iranyaba. Mert azok majd dolgoznak
helyette. Ez volt Andre terve, es bevalt.
o nem ismerte fel Leont, neki ez az arc nem mondott semmit. De majd
elmegy Didier-hez, a DG SE fonokehez, es most az egyszer o ker
szivesseget. Privat szivesseget. Hogy megis ki lehet ez a ferfi? Vajon
tenyleg francia?
Nezegette a fotokat, es aztan vegul kinyitotta az ujsagot is. Sajnos... Szinte
a teljes cimoldalt elboritottak a tortenelminek minositett irani valasztasok
hirei. A reformista polgarmester tegnap az elozetes varakozasoknak
megfeleloen gyozott, es Andre rogton tudta, hogy Adriennek ezert most
mennie kell. Innen nagyon messzire.
Nem maradhat Nizzaban, mert o nem tud majd vigyazni ra. Utanuk jott

Vlagyimir, neki kozben meg kellene talalnia Leont, es Iranban maris dolni
kezdett a domino. Tul sok ez igy egyutt!
Hosszemi al-Katani ugyanis a gyozelmet unneplo nagygyulesen
korabbi igeretehez hiven - azonnal bejelentette, hogy felfuggeszt minden
letezo katonai jellegu irani atomprogramot. Andre osztonei es tapasztalata
rosszat sugtak.
Mert a vilag azert megsem ilyen egyszeru. Nem lehet egyeden tollvonassal
180 fokos fordulatot parancsolni. Ebbol baj lesz, erezte, tudta, sejtette.
Mert ezek szerint valaki mar megint hisz az Afganisztanbol oly jol ismert
rozsaszin alomvilagban. A vilagbeke-marhasagban. Minel tovabb olvasta a
Le Monde hireit, annal biztosabb volt a
kozelgo bajban. Az uj elnok targyalasokat kezd az Oroszorszagot elkerulo
Nabucco-gazvezetek
csovastagsaganak
es
ateresztokepessegenek
kiszelesiteserol. Ezt a francia napilap diplomaciai forrasokra hivatkozva
irta.
Azonnal felkelti Adriennt. Andreban hirtelen es leallithatatlanul
megmozdult a vedelmi oszton, amit most mar soha, de soha nem fog
elnyomni magaban. Ezt orokre megtanulta. Vlagyimir... taska... fegyver...
Teheran... Leon... raketak... Magyarorszag... merenyletek... oroszok...
gaz... ugyhogy barmennyire akarta volna meg nyujtani az adriennnapokat, most pontosan tudta, hogy ezeknek tegnap Iranban veguk
szakadt.
A cannes-i szokes utan ket napig csak beszelgettek. Apro simogatasok,
semmi tobb. Az elso ejszakak kulon szobakban teltek, es az egy lakasban
alvas biztonsagtechnikai manoverre valtozott. Megis elveztek. Elveztek,
hogy ott volt a levegoben az esely, es egyikuk sem akarta elrontani. Meg
persze feltek is kicsit.
Ugyhogy Andre inkabb kiseloadott, gasztronomiat termeszetesen, de
Adrienn imadta hallgatni, es nem tudott betelni vele. Vegigettek a Nizza
kornyeki erdok gombapastetomait, Andre minden nap tobbszor is fozott
fergetegesen tudott fozni , es csak cukraszdaba jartak el. Mango
makaronit es kaves eklert enni. A sajtokat megvettek a piacon, a
zoldsegeket pedig Andre kedvenc oreg nenijetol a sarkon. A testes
asszonysag hazilag fuszerezett

olajbogyojabol mindig kotelezo-volt venniuk. Rhone-volgyi borokat ittak,

Andre pedig csak meselt es meselt. A Syrah es a Grenache szolo
szazalekos aranyairol az Avignon kornyeki cuvee-borok palackjaiban, es
igy persze Avignon kapcsan megint belopakodott kozejuk a magyar
tortenelembol Johanna kiralyno. Neha mindezek kozben, fozeskor,
cukraszdaban vagy epp a piacon, hozzaertek egymas borehez, ereztek
egymas illatat, es kozeledtek, kozeledtek menthetetlenul. Aztan meg volt
egy nap, amikor Andre megmutatta az osztrigafarmjat is, amit Adrienn
ezt oszinten bevallotta ki nem alhatott. Marmint az osztrigat. De
lenyugozte az utazas, mert a provence-i kis utakon elkerultek a szamukra
veszelyes tengerpartot. Andre beziers-i osztrigatelepe fele illatos
levendulafoldeken motoroztak keresztul. Kozben pedig kiderult, hogy a
magyar ferfi a 2009-es osztrigavalsagon a maga normai szerint szinte
meggazdagodott", Elotte rajott ugyanis, hogy a kenyelmes angol es
amerikai turistak nem a Foldkozi-tenger letapado, lapos osztrigajat
szeretik, hanem inkabb olyat, amit nyersen is konnyu kiszurcsolni. Ezert o
oblos, mely kagyloju, csendes-oceani osztrigakat telepitett a Foldkozitengerbe. Ezeket viszont - ki tudja, miert, talan a sors igazsagoszto keze
miatt egyedulikent megkimelte a 2009-es ev osztrigakra nezve halalos
idojaraskombinacioja, a szokatlanul meleg tel es az esos tavasz. Adrienn
csak nezte az elettel teli szemet, nezte ezt a ferfit, aki csak meselt, mondta,
magyarazta, akit nem tort meg semmi sem. Se a sors, se a balszerencse,
mert eros volt es kitarto.
Es ezert egy ido utan Andre beszelhetett volna barmirol, a lenyeg a
szenvedely volt a szemeben, a hangjaban, a mozdulataiban. Adrienn ezt
szerette benne, a szenvedelyt. Ha osztrigak, hat osztrigak. Ugyhogy
hallgatta Andret a szamara kodosen hangzo vasasztalos" tenyesztesrol,
mert a ferfi ezt talalta ki.
Fel meter magas femlapokat allitott a vizbe, asztalokat, hogy az osztrigak
csak dagalykor legyenek a tengerben, apalykor keruljenek ki a szarazra.
Igy Andre csendes-oceani osztrigai a Foldkozi-tengerben sem lettek
sarizuek", es annyit keresett veluk, hogy - mint mondta - most mar
mindig lesz a mopedben benzin, mindig.
Es ez Andrenak eleg volt. Es Adriennek is. Aznap este szeretkeztek
eloszor. Vadul, hevesen, mert mar tul sokat vartak. A lagy es puha csokok
csak reggel erkeztek meg hozzajuk...

Es akkor, masnap reggel Adrienn megkerdezte. A kisautot. Ami mindig

Andre zsebeben volt. Minden nadragjaban, es orokke. Adrienn mar elso
nap eszrevette, hogy a ferfi atoltozeskor eszrevetlenul mindig a masik, az
uj nadragja zsebebe csusztatja. Mindig. Sejtette, erezte, hogy ez valami
mely, sulyos titok. Teher. Amirol Andre nem beszel, csak egyutt el vele.
Erezte, hogy ez egy olyan kapu, amin egyszer majd talan be kell lepnie;
De csak ha hivjak. Megsem birt tovabb varni. Andre annyira, de annyira
erzo ferfi volt. Nem tunt annak, a felszinen nem, Adrienn osztone megis
ezt sugta.
Jatszottak mar napok ota egymassal konnyeden, mint maskor is masokkal
biztosan, a szep no es a vonzo ferfi. Igazabol meg nem engedtek magukat
a masikhoz kozel, mert tudtak, sejtettek, hogy elozo eletukbol annyi
mindent hordoznak, hogy ez veszelyes lehet. Kockazatos.
Elobb a vagyak es a vonzalom kellett. Alapok, amin megpihenve feltehetik
a kerdeseiket. De most mar egymas karjaiban fekudtek. Adrienn szamara
ez a ferfi mely volt, lelkeben sebekkel, gyogyulo sebekkel, kozben megis
aradt belole az ero es kitartas, ugyhogy Adrienn most mar tenyleg ismerni
akarta, aterni hozza, atjutni az o vilagaba, hat ezert, ezert kerdezte meg.
Olyan halkan, amennyire csak tudta, szinte sugva. - Az az edes pici
kisauto, az micsoda? Egesz delelott agyban maradtak. Andre lassan, sok
merengessel es sok szunettel, de elmeselte ezt 2a eletet. Amit egyszer mar
tomoren, a londoni kavehaz teraszan amugy is megtett. Most csak tovabb
arnyalta. Neha ijeszto reszletekkel. Magyarazta a lepeseit, mert azt akarta,
hogy Adrienn ertse. Hogy megertse ot. Az elet igazsagtalansagarol meselt,
hogy a valosagban nem a jok gyoznek, es legfeljebb csak javitani lehet az
aranyokon. Adrienn pedig ertette. Most mar nagyon ertette ezt a tortenetet.
Hetekkel korabban talan hallani sem akarta volna, de mostanra mar tudta o
is, milyen az, amikor tehetetlenul zuhan az ember, amikor masok aljassaga
miatt elvesziti a kontrollt a sajat elete felett, amikor a gatlastalanok es
erosebbek ok nelkul buntetik! Es nincs senki, aki segitene... A kisauto
Davidkae volt, igen, es egyszer majd odaadja neki.
Ezert van meg mindig nala. Mert Andre is emlekszik a gyerekkori
jatekaira. Jobban emlekszik rajuk, mint barmi masra. ugyhogy a felnott
fianak talan errol majd eszebe jut valami. Esetleg a neve. Talan.
Andre elmeselte Afganisztant, elmondta, hogy csak erte, csak Davidkaert

maradt meg harom evet a legioban, es elmeselte a tortenet veget is,

Afrikaban.
Elmeselte, hogy ket es fel evet vart. Andrejre, Davidka elrablojara. Mert
valoszinuleg o tette. Mas egysegekben szolgaltak, igy az elet csak nehaneha sodorta oket ossze valamilyen titkos, specialis bevetesen. Foleg
Afrikaban. Az ilyenkor torvenyszeruen adodo esti, kozos beszelgeteseknel
Andre feltunes nelkul persze, de mindig megprobalta a szot erre a temara
terelni. Viszont az orosz ferfi a reszletekre pontosan mar nem emlekezett,
hiszen annyi eve tortent. Hiaba kerdezte Andre ovatosan, semmit el nem
arulva, Andrej csak annyit tudott, hogy a gyerekek Moszkvabol
kozvetlenul Amerikaba, az orokbefogado szulokhoz kerultek. De fogalma
sem volt arrol, hogy mindezt ki intezte, es hogyan. O mindig Budapesten
kapta meg a penzet, es mindig ugyanattol az embertol. Aki egyebkent
kesobb meghalt, es az o halala miatt van most Andrej a legioban. De errol
tobbet nem mondott, ezt a tortenetet Andrej soha senkinek sem meselte el.
Azt a halalt... Viszont meg ennyi ev tavlatabol is buszken allitotta, hogy
Budapesten a gyerekrablas, az orokbefogadasi uzletag
ellatasa, az az o specialitasa volt. Andrej mindig igy mondta. Specialitas.
Ugyhogy nem uszhatta meg. Minden csak ido kerdese volt. Andre keszult,
turelmesen vart, es egyszer, egyetlen rovid percre, a sors fel is kinalta a
lehetoseget...
A Kozep-afrikai Koztarsasagban tortent. A legio elitkommandojanak
hivatalosan azota is tagadott bevetesen. Ok a papirok szerint ott sem
voltak. De hat a franciak altal tamogatott elnokot megint csak meg kellett
menteni. Katonai puccsal kerult hatalomra; es a lazadok allandoan meg
akartak olni.
A korrupt, iskolazatlan, szolgalelku elnok Banguiban, a Nagy- Britannia
meretu orszag deli reszen, egy mar sokszor szetlott ocska villaban lakott.
Valamelyik egykori francia gumiultetvenyes viharvert hazaban.
Sotetsegben. Mert az epulet ablakai ele rozsdas femlemezeket
csavaroztak. Igy vedtek az elnokot az utcarol, a sebesen elszaguldo ocska
kisteherautok platojarol lovoldozo merenyloktol. A franciabarat babelnok,
mielott enni mert volna, az etelet mindig bortontoltelekekkel kostoltatta
meg. Valamikor o is fogsagban elt, harom evig pisiltek a szajaba az elozo

diktator katonai. Allandoan ezt meselte az Osszes arra jaro kulfoldinek.

Buszkelkedett a pisilessel, hogy o meg mindig a szajaban erzi az izeket".
De most mar Parizsban is volt lakasa, es cserebe a fuggetlen Kozep-afrikai
Koztarsasag az o iranyitasa alatt ujra francia gyarmatszerusegkent
mukodott.
Parizsi cegeke volt az osszes lenyeges banyakoncesszio. Neha ugyan jottek
a gyerekgerillak, lovoldoztek osszevissza, de a francia elitkommandok
szitava lottek oket gyorsan. Bekefenntartok, ezek voltak ok hivatalosan. Az
elnok pedig minden egyes mentesert" ujabb banya- koncessziokat osztott,
100 eves kitermelesi jogokat. Andre tanulta az osszefuggeseket, tanulta,
hogy mindig a rosszak gyoznek, es tanulta ezt a vilagbeke-marhasagot is,
az o egyre melyebb vilagnezetet. Aztan az egyik rendcsinalas utan Bangui
repteret oriztek, a kifutopalyat. Valtasokban, parba osztott legiosok,
kettesevel. Az orosz Andrej es o akaratlanul is egyutt. Ok ketten... Este
nyolc ora volt. Afrikai sotetseg, mert Banguiban szinte sosem volt aram. A
varos ilyenkor mar eltunt a szemuk elol, mintha nem is letezett volna.
Masnap reggelig. Hatalmas reflektort tartottak a kezukben, hogy ha a suru
dzsungelben mozdul valami, akkor a feny dardakent mutassa nekik a celt.
Es most mozdult is. Talan csak gyerekkatonak, mondta Andre, mert a
varos tele volt 13-14 eves, strand- papucsos kalasnyikovosokkal. Akik ha
valahogy ragogumihoz jutottak, akkor hetekig ragtak. Es ejszaka, mielott
elaludtak volna, kolcsonadtak a kisebbeknek. Gyerekek voltak, akik nem
haborura vagytak, hanem ragora. De Andrej rendet akart. Ki tudja, miert?
Mert mar neki is elege lett? Mert a meleg, a malariaszunyogok es az
ertelmetlen misszio, ez mind-mind ot is idegesitette? Talan.
Andrej ejjellatot vett fel, zold konturos tavcsovet, es elindult a mozgo
oserdolombok fele. Egyenlotlen harcnak tunt. A palmafak mogott a
vaksotetben megbujo, semmit sem lato tizenevesek, es veluk szemben
Andrej, aki mindent erzekelt, akit segitett a legio csucstechnologiaja, az
ejjellato es az overe csatolt kommandos fegyverek.
Strandpapucsos gyerekek remegtek a fak sotet lombjai mogott
furdonadragban, a vallukon atdobott toltenytarral, fejukon sisapkaval. Mert
nekik a dzsungelben ez volt az egyenruha.
Eljott hat az ido es a pillanat. Andrej mar messze volt, az erdoszelhez
egeszen kozel. Mar emelte a fegyveret. Andre pedig kattintotta a reflektort,
es a pasztazo sugar sokezer wattal Andrej re celzott. Az orosz ott allt

Afrikaban, a dzsungel szelen, elvakulva es megvilagitva. A tokeletes

celpont. A gyerekek pedig azonnal lottek. Szaggattak a gonosz testet,
akirol nem is tudtak, hogy valojaban micsoda bunok terhelik. A tetovan
ropogtatott Kalasnyikovok tuzeben Andrejnek utoljara talan meg eszebe
jutottak a gyerekek, akiket korabban o tett tonkre. Talan. Mert bosszubol
azok oltek meg. Andre ezt gondolta, ezt remelte, kezeben a reflektorral.
Majdnem elsirta magat az afrikai dzsungel szelen, mikozben azt kivanta,
hogy Davidka is huzza a ravaszt... Most ledobta az inget, es befekudt
Adrienn melle az agyba. Hatul, a nyakanal, a hajtovenel csokolgatta, igy
ebresztette fel. Szerette ezt a fulledt adrienn-illatot. A puha, lagy bor
keveredeset a selymes hajszalakkal, mert ezek csok kozben
melegen simogattak az arcat. Ahogy odahajolt. Aztan elmondta, amit
elmondhatott. Es hogy Adriennek mennie kell. Messze, nyomtalanul, de
Andre majd megtalalja. Mert ennek egyszer ugyis vege lesz, es Adrienn
tudni fogja, hogy mikor. Tudni es erezni fogja, hogy szamara mar mikor
nem veszelyes Vlagyimir, es hogy mikor nem keresi majd soha tobbe ot
Leon. Vegul Afrika mellett dontottek. Mert az eleg messze volt, eleg
zurosnek tunt, nagynak, zavarosnak, es Adrienn amugy is szerette. Andre
fekudt az agyban Adrienn meztelen testehez simulva, es fejben
szerkesztette az utvonalat. Nizzabol keszpenzert vett jeggyel Algir, onnan
egy nap mulva, megint keszpenzes jeggyel Kairo. Harom nap muzeum,
mindig masik szalloda, aztan onnan repulovel Nairobi. Ott, Kenyaban nem
berelni autot, hanem csak venni egy nagyon ocskat, es azzal keresztul az
orszagon, aztan keresztul Tanzanian is, le delre, egeszen Zambiaba. Minel
tobb megallo, minel kanyargosabb utvonal, annal jobb. Soha egyetlen
telefon, soha semmi nyom. Es vegul Andrienn erje el Botswanat, az
Okavango-deltat. Es varjon ott. Andre - ezt sokszor mondta el - majd ugyis
megtalalja. Mikozben a ferfi beszelt, Adrienn hosszu, vekony ujjai Andre
testet simogattak. Szaladtak felfele a hasan, a jobb vallahoz, a kulcscsont
felett egy apro izomhoz. Ilyet meg soha, egyetlen ferfinel sem latott.
Feszes, vekony izom volt, es nagyon izgato. Szerette megcsokolni, erezni
az ajkaval az apro testreszt, es benne az erot. - Imadom ezt a pontot mondta ket lagy es nedves csok kozott , honnan van neked ilyen izmod?
Artatlan kerdesnek tunt, de megis veszelyesse valt. Egy no, aki Andre
testen ujabb rejtelyt tapintott... A mult egy masik, meg el nem meselt titkat.
Es ettol most hirtelen csend lett korulottuk. Meg azt is hallani lehetett,
ahogy a suhogo szel a fuggonyt lengeti. Andre el akarta mondani, de
szoritotta az ido, es szoritotta a mult. Mindent azert megsem szabad.

Ugyhogy inkabb nem valaszolt. Felkelt az agybol, es a balkonhoz lepett.

Kinyitotta a spalettakat, es beengedte a szikrazo napsutest. De Adrienn
utanament. Hatulrol szorosan atolelte, ujra megsimogatta az apro izmot, es
Andre fulebe sugva halkan megint megkerdezte:
- Szoval ez honnan van? Andre most vegre megszolalt, de nem a kerdesre
felelt, hanem o is csak kerdezett. Kamaszkora szojatekaba menekult, amit
reges-reg, meg pesti diakszerelmeivel jatszott. Mert megint tolta ot
Adrienn elore, es o felt egyedul, nelkule menni. - Szerinted, Adrienn,
melyik az ot legszebb magyar szo? - Ezt kerdezte varatlanul Andre, es
kozben tekintete vegigsiklott a szabad, vegtelen tengeren. Adrienn pedig
megertette, hogy Andre most meg nem engedi eleg kozel. Talan tul gyors
volt ez igy, talan jobb is, ha turelmesebb lesz. - Az ot legszebb magyar
szo? - ismetelte meg tunodve a kerdest, es Andre valla mogul o is a tengert
nezte. - Hat nem az azurkek\ az biztos, meg ha szep is igy tengerverzioban.
Probalta elviccelni, de aztan valahonnan melyrol megis megerintette a
kerdes. Hiszen itt alltak ok ketten, ket magyar Nizzaban, zuros es
szovevenyes multtal, szinte elfelejtve a hazajukat. Hat tenyleg, melyik is
az ot legszebb magyar szo?
- Egszinkek - mondta halkan Adrienn, es rogton hozzatett meg egyet: bazsarozsa. - Aztan ujjaval leheletkonnyen megsimogatta a felelet nelkul
maradt apro izmot. Es ujra megcsokolta. Gyonyoru, ez is szep szo,
ugye? - fordult a ferfi fele Adrienn. - Aztan a te, mert annyira szepen lehet
azt is mondani, hogy te, te, te - hadarta egymas utan, sokfelekeppen
elnyujtva az e-t, halkan es suttogva, de kozben mar ismet Andre szemebe
nezve.
A ferfi viszont megint elfordult, mert nem akarta, hogy Adrienn meglassa,
ahogy probalja melyen magaban tartani a sorsot es a multjat, hogy ne
torjon fel belole erzelem. Ne most es ne itt. Meg ne.
De Adrienn annal szorosabban olelte at, az ajka most majdnem a ferfi
fulehez ert, es alig-alig hallhatoan sugta az otodik szot. Most o ment
elore... A tenger felol fujo szel majdnem ellopta a hangjat.
- De a legszebb magyar szo, Andras, az a szerelem.
A kovetkezo heten

Az oroszok ket napot vartak. Ennyi kellett a tortenet hitelessegehez.

Negyvennyolc ora alatt ert hozzajuk a hir Teheranbol, ezt jatszottak el.
Aztan a parizsi orosz nagykovet szemelyes talalkozot kert a francia
kulugyminisztertol, hogy bejelentse neki Oroszorszag hivatalos
tiltakozasat a felrevezeto, es a barati francia-orosz kapcsolatokhoz
meltatlan eljaras miatt. Mert a fulukbe jutott" - a nagykovet szo szerint
ezt a kifejezest hasznalta, hogy a franciak Teheranban hazugsagokat
terjesztenek Oroszorszag terveirol es szandekairol a busehri
atomeromuvel kapcsolatban.
A Megoldo kozben eletet parancsolt. Orszaghatarokon futott keresztul a
szandek, hogy az uj irani elnoknek eletben kell maradnia. Most nem
halhat meg. Nem lehet tobb merenyletkiserlet, most minden epp forditva
lesz, mostantol vigyazni kell ra, mert a halala, barki okozna is, ebben a
konstellacioban menthetetlenul Oroszorszagra hullana vissza.
Az ajatollahot masnap megrenditette a hir, amit a teherani francia
nagykovet kozolt vele, hogy az egyik legkozelebbi szellemi tarsa elarulta.
Az a gerinctelenseg pedig vegkepp osszetorte, hogy Kadzsar Kasani
perzsa letere ezek utan gyavan tagadta, hogy az oroszok informatora
lenne.
Pedig leleplezodott. Ugyhogy az ajatollah vegul rabolintott a
teologusprofesszor bebortonzesere. A Teheran eszaknyugati varosreszeben
fekvo rettegett Evin bortonbe zartak. A vilag legbrutalisabb bortone" - a
CIA ezt allitotta a sah idejeben
epitett Evinrol. Egyertelmu volt, hogy Kadzsar Kasanit kinozni fogjak, de
a halalt megjart felkezu ajatollah most ugy erezte, hogy a mulla
megerdemli a fajdalmat, es legalabb majd bevallja a buneit.
Moszkva kozben egy ujabb francia oriasvallalatnal talalt adminisztracios
es adofizetesi rendellenesseget. A Gas de France (GDF) Suez Csoport
kitiltasa utan most mar a legnagyobb francia ceggel, a Totallal is problema
akadt. Az oroszok egyik naprol a masikra 900 millio dollaros buntetest
rottak ki a termokarsztovojei gazmezot az orosz Ternyeftgazzal kozosen
fejleszto Totalra. Egyuttal felfuggesztettek a Total reszveteli lehetoseget a
sziberiai Stokman gazmezo fejleszteseben is.

Ezzel a lepessel erositettek ra arra a hatasra, hogy ok tenyleg es oszinten

felhaborodtak az Iranban terjeszett hazug informaciokon.
Ezt a lepest most mar Franciaorszag sem hagyhatta szo nelkul. Parizs ket
nappal kesobb azonnali hatallyal torolte az orosz utlevelekre nemregiben
bevezetett vizummentesseget, es szemelyes megjelenest irt elo az uj
kerelmek eseteben. Parizs arra hivatkozott, hogy a Moszkva ellen lazado
kaukazusi teruleteken, Del-Oszetiaban es Abhaziaban rengetegen jutnak
illegalisan orosz utlevelhez, es igy onnan most terroristagyanus elemek
utazhatnak vizummentesen Franciaorszagba.
De termeszetesen nem ez volt a lenyeg. A rivierai jachtok es sok millio
euros villak tulajdonosaira, az orosz elitre, mostantol alkalmazottaikra at
nem ruhazhato, szemelyesen
vegigszenvedett kinos es faraszto vizumtortura vart
imadott varosukban - Moszkvaban.
Parizs - Franciaorszag
Andre korabban erkezett. A Notre-Dame-tol nem messze, a Sorbonne
melletti egyik szuk terecskere szerveztek a talalkozot. Kim-Lien vietnami
ettermebe, a felso szintre. Andre szellos, feher flanelinget es borszijas
nadragtartot viselt. Sotet napszemuvegben volt, es arcat a naptol szeles
karimaju, vajszinu panamakalappal vedte.
A parizsi egyetemnek ez az oldala, a Szajnatol par utcanyira delre,
Indokina hangulatanak szinte tokeletes masa volt. Mintha csak Saigonban
vagy Hanoiban jart volna az ember. Szuk, kacskaringos utcak, koszos,
italtol ragados macskakovel boritva. Emberi melange, kevereke
mindenfele nepcsoportnak, akiket egykor a francia gyarmatbirodalom
maga ala gyurt. Itt meg ma is ugy lehetett elvegyulni es olyan finomakat
lehetett enni, mint egykor Indokina suru, fulledt, romantikus varosaiban.
A hofeher oltonyos, kalapos ferfiak errefele olyan tartassal keltek at a
szennyen, mintha meg mindig kaucsukultetvenyuk lenne Kambodzsaban
vagy hajogyaruk Vietnamban, a Tonkini-obolben.
Bemard Didier is igy erkezett. Elefantcsont markolatu setapalcajaval
hessegette utjabol az ele tevedo zsirszagu, vietnami konyhasfiukat. Andre

az emeleti ablakbol figyelte, ahogy a francia hirszerzes parancsnoka utat

vag maganak az etterem kuplerajos teraszan, elloki maga elol a szekeket,
aztan lassan, egyenes hattal elindul a lepcson felfele.
Tudott mar Adriennrol. Tudott Andre eletenek uj fordulatarol, mert a
magyar" elozo nap beavatta. Elmeselte neki, amit
telefonban el lehetett, es aztan itt, az emeleten a tobbit is. A majdnem
ketmeteres Didier keresztbevetett labbal, kenyelmetlenul ult a tavol-keleti
alacsony szeken, es mikozben Andret hallgatta, folyamatosan a
setapalcajaval jatszott. Jobbra-balra porgette az elefantcsontbol faragott
kigyofej markolatot, es egyetlen kerdes nelkul figyelt. A magyar" nem
volt mindennapi figura. Emeszteni kellett vele kapcsolatban sok mindent,
de Didier-nek a modern vilag fatyolmezoiben megis pont ra volt szuksege.
Amit Andre meg tudott tenni, arra vegytiszta" franciak soha nem lettek
volna kepesek. Az esz, a fizikai tehetseg, a nyelvismeret, a kontrollalt
erzelmek es a motivalo indulatok; multjanak minden bolcsessege es
leckeje, a Kelet es Nyugat kozotti eletiv, ez mind-mind olyan vegyulette
allt ossze Andreban, olyan kevereket formalt belole, ami
felbecsulhetetlenul ritkava es ertekesse tette Didier szamara. Cuveekatona, gondolta rola a francia hirszerzes igazgatoja, mint egy ritka
evjaratu nemes borkeverek. Minel regebbi, annal erettebb es ertekesebb.
Es most szerelmes vagy valami ilyesmi. Legalabbis ot hallgatva Didiernek ez volt a benyomasa. Szerelmes az oroszok egyik fegyverkereskedoolajoligarchajanak a baratnojebe. Nem kifejezett eletbiztositas. Mert a no
elhagyta erte- erte? a milliardost, akit Andre egyszer mar amugy is
megkinzott, meghozza a sajat kastelyaban, raadasul epp a francia
titkosszolgalat parancsara es eszkozeivel. Regenyekbe illo, hihetetlen
tortenet. A no veletlenul magyar, Andre is magyar, a no epp szokesben
valamerre ezt Adre meg neki sem arulja el -, de ha ez sem lenne eleg,
nos, akkor a modellt allitolag zsarolta egy francia,
ha egyaltalan francia. Es Andre ugyes manoverrel szerzett egy fotot
Leonrol, allitolag ez a neve, de most mar legyen vege, ez kezd tenyleg sok
lenni igy. - Andre - szolt kozbe hatarozottan, szinte parancsolo
hangnemben az egyre turelmetlenebb DGSE-fonok , ebbol eleg legyen!
A szinte erthetetlen akcentussal, vihogva beszelo vietnami pincer epp
megtalalta oket az emeleten. Melyeket hajlongva kert elnezest, mert
mindenki a teraszon ul lent, es nem gondolta volna, hogy ide barki feljon
ilyen melegben. A kezevel szinpadiasan legyezett, mintha tenyleg
Saigonban lenne, es moszkitokat kellene lecsapkodnia, mert ilyen

melegben ott mar csapkodni kell. De ez Parizs, persze, persze, hajolt meg
ujra, huh... huh... szalad is... ja igen.., megis mit kernek az urak?
- Pho levest csirkebol rendelt tomondatban Andre, es a tekintetevel
tovabbpasszolta a lehetoseget Bernard-nak. - Kettot bokte oda a DGSE
ura, ujabbat porgetve a setapalcan, de kozben fel sem pillantva a kis
vietnamira. Zavarta valahogy a helyzet, hogy ketmeteres letere a torpeszek
olyan melyre nyomta, hogy fel kellene neznie erre a szazotven centis
emberkere.
A vietnami vegre eltoporgott a gozolgo huslevesert, a phoert. Halszoszba
kevert csirkesult lesz benne - Andre kedvence. - Ez mar kovethetetlen csatlakozott a rendeles elotti mondatahoz Didier , legjobb esetben is
csak azt tudom mondani, hogy nem akarok tudni rola. Nem erdekel Leon
fenykepe, latni sem akarom. Egy orult francia osztriga-farmer, aki elszereti
valamelyik orosz oligarcha gyonyoru nojet. Ez bulvarlapokba valo tema,
Andre, nem az en asztalomra.
A magyar" viszont most, hogy belefojtottak a szot, nema csendben ult.
Andre nem merte bevallani maganak, de mikozben az iment a tortenetet
meselte, a sajat sztorija neki is amator, borzalmas es kovethetetlen
szappanoperanak tunt. Igy osszesuritve, par percbe osszeturmixolva.
Igen, valoszinuleg tul messze ment... Adrienn annyira rabul ejtette, hogy
elvesztette az aranyerzeket. Ennyire azert megsem teheti probara Didier
joindulatat. Hirtelen banni kezdte az egesz konspiraciot, a vietnami
ettermet, a titkos talalkozot, banta, hogy elmeselte, hogy kiadta a
maganeletet. Hiba volt.
Bemard Didier viszont meg akarta magyarazni. A maga reszerol sajnalta
mar, hogy az iment ilyen erovel allitotta le Andret, hiszen a magyar" nem
ezt erdemli. Mindig huseges es lojalis katona volt, aki meg soha nem
hibazott.
Ugyhogy legalabb figyelem jar neki. Most erzelmei vannak, hat persze, de
ennek akar lehetnek elonyei is. Hiszen ez az erteke! Attol erik minden
cuvee-katona, hogy erez. Az erzelmektol lesz meg arnyaltabb es meg
kifinomultabb. Ugyhogy latva Andre szinte vadlo es elkeseredett
tekintetet, Didier most ugy erezte, hogy megis meg kell magyaraznia.
- Andre, en hatezer embert iranyitok, nem elhetek veled lelki eletet! Tegezodtek, mar regota tegezodtek, es talan ez is hiba volt. Tegezodni egy
katonaval. De folytatta. - Annyi hullam csap most ossze, annyifele baj
lehet. Meg kell ertened!

De hat Andre mar reg ertette. Egyszeruen csak elragadta a hev, ahelyett
hogy maganyosan megoldott volna mindent. De most majd ezt fogja tenni.
Megoldja egyedul. Csak innen hadd menjen el. Mar az etvagya is elment,
tehernek erezte sajat magat, es ez szinte elviselhetetlen erzes volt.
- Visszamegyek az osztrigaimhoz, ott megtalal mondta veletlen
nyelvbotlassal, most magazodva Andre, egyszeruen csak a zavar miatt.
Nem volt benne szandek, de Didier sertodest es megbantodast velt
felfedezni benne. Hirtelen jott tavolsagtartast. Andre felallt, ezek szerint
mar a levest sem varja meg. A francia titkosszolgalat fonoke probalt a
torpeszekbol felkaszalodni, es kezet fogni, de Andre a vallara tette a kezet,
hogy ne faradjon. Didier kozben zavartan kereste a megoldast, hogy
mikent kellene a bantast valahogy jovatenni. A hirtelen koztuk keletkezett
tavolsagot kicsit szukiteni. Ami persze nem volt szandekos, csak igy
alakult, de Andre azert tobbet erdemel. - Viszlat - mondta Andre se
tegezve, se magazva, ugyesen megtalalva a kozbulso megoldast.
- Kerem a fenykepet - mondta most Didier, es nyujtotta a kezet. De Andre
meg sem mozdult. - Na, kerem, kerem - surgette Didier , tenyleg kerem,
majd megnezem, mit tehetek.
- Majd? - kerdezte Andre. - Majd - mondta fejbolintas kisereteben Didier. Hat jo huzta elo a zsebebol Andre az osszehajtogatott papirt. Letette az
asztalra, aztan meg egyszer mondta, hogy viszlat, es tavozott. Didier pedig
ugy dontott, hogy ha mar eljott idaig, hat akkor megvarja a pho levest. Bal
kezzel megint porgetni kezdte a setapalcajat, a jobbal pedig felcsippentette
az osszehajtogatott papirt. Az egyik sarkanal fogva razni kezdte, igy, fel
kezzel, hogy a hajtogatas szetnyiljon. Kuzdott vele egy ideig, de a masik
kezevel megsem segitett. Aztan vegre maga ele tartotta a homalyosan
nyomtatott papirt es rajta
Leon fenykepet. A francia hirszerzes, a DGSE igazgatojanak elefantcsont
setapalcaja, miutan varatlan dobbeneteben a bal kez elengedte a
kigyofejet, hangos csattanassal landolt a kemeny kopadlon...
Becs - Ausztria
A kontraszt nem is lehetett volna nagyobb. Az elteres a ragadosan koszos
es fulledt vietnami bisztro parizsias lerobbantsaga es a becsi etterem
eleganciaja kozott. Mikozben a francia kemfonok foldre eso setapalcajan
az elefantcsont-faragas megrepedt, ezer kilometerrel tavolabb csak a

pincerek fekete oltonyenek suhogasat lehetett hallani a Sacher Szallo elso

emeleti Zold Ettermeben",
A Gazprom elnoke es a negyedakkora osztrak gaz- es olajipari vallalat, az
OMV vezerigazgatoja nema csendben olvasta az etlapot es benne a sef
aznapi ajanlatat. Kacsapastetom portoi borhabban mandulabriosra kenve Alekszej Fjodorov ezzel az eloetellel kacerkodott. Ezuttal nem sietett, mint
a magyar miniszterelnokkel nemregiben kinosan vegzodott ebed
alkalmaval. Most raert, es amugy is, ezuttal sokkal tobb mindent kell
megbeszelnie. Ugyhogy eloetel, aztan - futott a szeme lejjebb a foetelek
sorara - tejlevesben fott alpesi pisztrang, spenot es kaviar - raviolin talalva.
Hat igen, Ausztria.
A Zold Etterem" egyebkent tenyleg zold volt. A padloszonyeg, a fal, a
plafon, a sulyos damasztfuggonyok. Az Alpok melyzold fenyoerdoit imado
egykori legendas hotel-tulajdonosno, Anna Sacher kedvenc szinet viselte
itt minden. Yves Rochon, a franciak irigyelt es tobbnyire megfizethetetlen
belsoepitesze par eve varazsolta ujja az osztrak elitnek ezt a diszkret
talalkozohelyet. Rochon koromfekete butorokkal es csillogo aranykeretes
olajfestmenyekkel zsufolta tele a szuk, zold ettermet. A velencei antik
tukrok es a mahagoni ablakkeretek
rafinaltan tereltek a vendegek tekintetet a kilatasra, a szomszedban
meltosagteljesen elterulo becsi Opera cicomas epulete fele. Miutan leadtak
a rendelest, Fjodorov bizalmaskodo hangnemben azzal inditott, hogy a
vegen o Sacher-tortat is fog rendelni.
- Ez csak termeszetes - bolintott kimerten az OMV fonoke, magaban azon
tunodve, hogy vajon ennek az apro mondatnak lehet-e mar barmi koze a
mai ebed fajsulyos temaihoz. De hamar valaszt kapott, mert volt koze.
-A Sacher ugyanis sokkal finomabb, mint peldaul a magyar dobostorta fejtegette kodosen a Gazprom-vezer. Ilyen osszehasonlitast tole a 40 ezer
embernek munkat ado osztrak menedzser meg soha nem hallott. A
meglepetes meg is latszott a tekinteten, ugyhogy az orosz ferfi, akinek az
arcboret kamaszkoraban elmergesedett pattanasok melyedesei boritottak,
tovabb magyarazott. - Mert a Sacher-tortaban a baracklekvar osszesimul az
atazott piskotaval es a csokoladeontettel. Ebben a sutemenyben a retegek
epp olyan kifinomultak, mint az on cegenek, az OMV-nek a felepitese.
Rejtelyes, azonnal nem is megfejtheto bok volt ez. Meglepte vele Helmut
Rutenhuppert. A hatvaneves osztrak ferfi regota intezte ebben az
etteremben az OMV ugyelt. Az orosz vonalat szinte mindig konkretan

ennel az asztalnal es kizarolag csak Alekszej Fjodorovval. Tehat mar

megszokta es tudta, hogy mire szamitson, ismerte a jatekszabalyokat.
De ez a Sacher-tortas hasonlat megis meglepte. Olyasmit sejtetett, ami
valoszinuleg az ebed vegere is kodos marad, mert ezek szerint kodosnek
kell maradnia. Bar nagyon fontos, ez vilagos volt azonnal.
- Az on cege, Herr Rutenhupper az orosz ferfi gond nelkul ejtette ki a
szokatlanul csengo, bonyolult osztrak nevet, szamomra tenyleg pont
olyan, mint a Sacher-torta. Osszeertek benne a retegek. Multkor is epp a
felugyelobizottsag nevsorat olvasgattam.
- Marmint a mi felugyelobizottsagunket? - kerdezett vissza csodalkozva az
OMV vezerigazgatoja. - Hat persze, hat persze... - nyujtotta el a valaszt
Fjodorov, mert kozben latta, hogy mar erkezik is az eloetel. Neki a
kacsapastetom, Herr Rutenhuppernek pedig a tonhallal toltott
avokadotapioka. Csak akkor folytatta, amikor a pincer tavozott. - Van
benne kuvaiti befekteto, egy sejk Abu- Dzabibol, ausztral, kanadai es torok
uzletemberek - sorolta fejbol az OMV felugyelobizottsaganak osszetetelet
- meg persze mindenki, aki Ausztriaban fontos. Raiffeisen Bank, Allianz
Biztosito, Osztrak Posta, Allamvasut, Telefontarsasag. Mit hagytam ki?
A kerdes termeszetesen csak koltoi volt, es ezert mosolyogva tette fel. Szoval, mint a tobbretegu Sacher-torta - magyarazta el vegre konkretan a
Gazprom-vezer, hogy mire is gondol, - Onok mindenkit bevesznek es
osszesimitanak, mindig osszeall ugyanaz az iz, teljesen fuggetlenul attol,
hogy honnan jonnek epp az alapanyagok.
Es hat tenyleg. Amerre a tobb labon allo OMV-t az elmult husz ev sodorta,
onnan mindig bevettek egy nagyon fontos valakit a becsi fellegvarba.
Monarchiamentalitas! Tizenkilenc szazalekos reszesedes egy abu-dzabi
olajcegben? Uj tag onnan! Ausztral olajkutato ceg bekebelezese? Uj tag
onnan! Harmincnegy szazalekos reszesedes a torok Petrol Ofisiban?
Felugyelobizottsagi tag onnan! - Onok nem magyarok - elesitette be
vegleg a mai bombat Alekszej Fjodorov-, nem dobostortaevo nepseg. Azzal nagyot harapott a mandulabriosra kent kacsapastetomba. Izlelgette,
szinte meg a szemet is becsukta, es turelmesen varta, hogy az OMV-fonok
vajon lecsap-e az imenti mondatra. Es hat lecsapott. - Mert mi lenne a baj a
magyarok dobostortajaval? kerdezte Helmut Rutenhupper. - Hat az valaszolt azonnal, meg teli szajjal az orosz ferfi -, hogy ott a retegek nem
simulnak sehogyan sem egymasba. Csoki, piskota, csoki, piskota. Kozuk
sincs egymashoz. A tetejen meg kemeny cukormaz. Pont a legteteje a

legkemenyebb a dobostortanak! Milyen orszag az, ahol a teto, a vezeto a

legkemenyebb feju? Hogy ha a villammal beleszurok, marmint a
cukormazba, akkor mindent osszenyomok alatta? Gajra megy az egesz
magyar torta! - Nemi indulattal mondta ezt, a gajra megy kifejezes nem is
illett ebbe a kristalycsillaros eleganciaba. Az a csorrenes pedig vegkepp
nem, ahogy az ezustvillat belelokte a tanyerjaba. Mintha legalabbis epp
ledofte volna vele a magyar miniszterelnokot. Huh... Hat ezen azert lesz
mit vegiggondolni. Ez jart Herr Rutenhupper fejeben, es hogy idot nyerjen,
bibelodni kezdett az avokadotapiokara kent tonhallal. Harmincot eve
dolgozott az OMV-ben, haladt a letran felfele, lepesrol lepesre, mint
minden okos es szorgalmas osztrak hangya. Kozben figyelt, es mire
feljutott, szinte mar mindent latott. Nem lepodott hat meg semmin. Egesz
eleteben sotetkek oltonyt, halvanykek inget es piros,
keresztcsikos nyakkendoket viselt. Neha nyaron, az esti partikon
megkockaztatott egy aranygombos klubzakot. De ez sem tunt fel soha
senkinek. Mert nem a Sacher-torta, hanem o maga volt az OMV es egyben
persze Ausztria. A korrekt unalom. Herr Rutenhupper.
Bevettek egymast a nagy es kozos allami uzletekbe. Kez kezet tartott, de
sosem mosott. Ez nem Kelet-Europa. Ausztriaban a korrupcio szo
karomkodasnak szamitott, fel- es kitunni nem illett, de kokemenyen
dolgozni es eloremenni igen. Palyafutasa soran egyedul csak a kuruc
magyarok hepciaskodasa ellen nem volt ez a stilus semmire sem jo recept.
Oda kellett volna suhintani nekik, magaban mindig ezt gondolta az OMVvezer.
De a magyarok sajnos mar a csaladi ebedloasztalnal is tabutemanak
szamitottak. A felesege ugyanis Kenessey lanynak szuletett. Eleonora von
Kenessey, A Sissi-vilag romantikajabol itt maradt magyarkeppel, egykori
dunantuli birtokokkal, es mein Schatz, ne bantsd oket. O barmikor barmit
mondott, azonnal jott ez az edeskes kerleles, edes kincsem, ne bantsd oket,
szegeny magyarok.
Mostanra ez mar odaig fajult, hogy bar az OMV bekebelezte fel KeletEuropat, a magyarokba megis beletort a ceg bicskaja. A csehek, a
szlovakok, Romania, Bulgaria, Bosznia es Hercegovina, a szerbek es
Montenegro, mindenki OMV- ernyo alatt sinylodott mar, csak a magyarok
es szovetsegeseik, a horvatok nem. 2009-ben vegul megunta az OMVvezerkar a kuruc-labanc csatat es odalokte a magyarokat az oroszok laba
ele. Mint 1849-ben, valami ilyesmit vagott akkor a fejehez Eleonora. De
mit ert o ebbol... Emlekszik, itt korvonalazodott az is, ebben az

etteremben. Az
OMV eladta huszonegy szazalekos reszesedeset a MOL-bol, a magyar
olajipari cegbol az orosz Szurgutnyeft- gaznak. Oldjak meg ok! Igen, torni
kellett volna mar reg a dobostorta tetejet, igaza van Fjodorovnak.
Kenodjon csak a magyar csokikrem cuppogva szet! Legbelul ezt gondolta,
de kifele persze maskepp beszelt.
- En azert mar ettem olyan dobostortat - maradt Helmut Rutenhupper is a
sutemenyhasonlatnal -, amin a cukormaz konnyeden megpattant, utat
engedett a villanak, es a magyar retegek kozott konnyeden lehetett lefele
haladni, mert a csokikrem nem volt tul vajas, jol osszetartotta a budapesti
piskotaszinteket.
Ezt mondta, mert hiszen o osztrak volt. Okos es rafinalt. Soha ki nem adta
volna magat es a szandekait. Ausztriat is ez tette naggya! O inkabb
ugyesen kiprovokalta az informaciot az erosebbekbol. Foleg ha
erzelmeket fedezett fel bennuk. Es ahogy ez a villa az elobb a tanyerban
landolt... hat ott azert lehet majd rest talalni.
- Ez lenne az idealis recept, igen - szeretett bele most mar vegkepp a sajat
hasonlataba a Gazprom-vezer de manapsag nem ilyeneket sutnek
Magyarorszagon. A focukrasz meg egyenesen csapnivalo.
Ez durva volt. Es egyertelmu.
A Gazprom-vezer, Alekszej Fjodorov valojaban azert akart az OMV
fonokevel ebedelni, hogy finoman felkeszitse egy varatlan esemenyre.
Hogy semmikeppen se legyen zurzavar. Mert ot is epp felkeszitettek.
Elofordulhat, mondtak neki Moszkvaban a csatornak-korok-tenyezok,
hogy Magyarorszagon fennakadasok lesznek. Hogy Ausztriaban
hirtelen megnovekedett gaztarolo-kapacitasra lesz szukseg. Ki tudja? A
fuleben meg mindig hallotta a fatyolos moszkvai mondatot. Ki tudja? Es
ezert kellett ma itt megbeszelnie, hogy a Salzburg melletti osztrak tarolo
jovo hettol legyen legalabb felig ures,
- De hogyan? - Az OMV-vezer kerdese oszintenek tunt. Megis hogyan?
Hat Zeebrugge! Ausztria amennyi gazt csak tud, azt kuldje minel
gyorsabban tovabb a belgiumi zeebruggei elosztoba. Mar varjak...

elintezve!
Mikozben megjott a foetel, tovabb zajlott ez a kodos, semmit pontosan
meg nem nevezo beszelgetes. A ha es amennyiben kotoszavak
esetlegessegevel. Meg a lenne es valoszinuleg es feltetelezve...
- Mit kerne cserebe Ausztria? - Mar a desszertnel tartottak, amikor vegre
elhangzott az ebed egyetlen konkret kerdese. Sacher-torta Alekszej
Fjodorov elott, juharfagylalt fugecsatnival Helmut Rutenhupper
tanyerjaban.
Efolott azert mar nem lehetett csak ugy elegansan elsiklani. - Cserebe
pontosan miert? - Ezt akarta azonnal es egyertelmuen megtudni a mai
kodben, a zold szobaban az osztrak ferfi, aki a szakertelem mellett
leginkabb annak koszonhette a karrierjet, hogy sosem derult ki rola, ha
veletlenul nem ertett valamit. - Hat, van ez a 3300 kilometer hosszu kigyo,
Nabucco a beceneve. Mi vegul is nem orulunk neki. - Fjodorov villaja,
mikozben beszelt, olyan konnyeden szaladt keresztul a Sacher-torta
retegein, ahogy o azt minden dolog eseteben szerette. Ellenallas nelkul.
Aztan folytatta: Ha veletlenul a
magyarok hatalmas taroloja dobostorta modjara a fold alatti retegekben
elkenodne a villa es a falat epp most ert a szajahoz -, nos, akkor
nekunk, oroszoknak, mar csak egyetlen dologra lenne szuksegunk ahhoz,
hogy ezt a Nabucco-kigyot vegleg lefejezzuk.
Most bevette a falatot a szajaba, es mikozben a torta suru csokoladeontete
szetolvadt a nyelven, o vart, hogy ez az OMV-Helmut hajlando e most mar
vegre reszt is venni a beszelgetesben, vagy tovabbra is csak kerdezoskodni
fog es tuszkolni ot elore, egyedul, a sikamlos jegen. De OMV- Helmut
hallgatott, most hallgatott csak igazan. Elkenodo fold alatti retegek
bizott benne, hogy Fjodorov nemettudasaval van csak a baj.
Ettek a desszertjuket, feszulten egymasra varva, emesztve az
elhangzottakat, nema csendben. Csak az ezustvillakat lehetett hallani,
ahogy karcoltak a hofeher tanyerokat. A Sacher Szallo aranykeretes, S"
betus emblemaja Fjodorov elott mar csokoladepacaban uszott,
Rutenhupper pedig fagylalttal kente ossze. A tanyerjaikat gyilkoltak, a
villak hegye csikorogva dofte a porcelant.
- Es mi lenne az az egyetlen dolog, amire meg szukseguk lenne?
kerdezte a desszertcsatat vegul megszakitva az OMV-vezer, mikozben
szeme tovabbra is maradt a fugecsatnifoltokon. Eszeben sem volt
felpillantani az orosz ferfira.

- Hat... dolt hatra a fekete biedermeier fotelszekben evi

szaznegyvenmilliard dollaros sulyaval Alekszej Fjodorov -.. .vennenk egy
ujabb reszt a baumgarteni gaztaroloban es elosztoban, a magyar hatar
kozeleben. Es akkor onnan kozosen jarhatnank at Magyarorszagra finom
dobostortat es
uj cukraszt keresni. Ezt ajanlotta Fjodorov, de szinte meg ki sem tette a
pontot a mondat vegere, maris megerkezett hozza ujra ugyanaz a kerdes.
Az orosz ferfit az osztrak kez, evi csekely 40 milliard dollar forgalommal,
tovabbra is csak tolta elore, egyedul a sikamlos jegen. - Es ezert mi mit
kerunk cserebe? Ez a kerdes? Helmut Rutenhupper jol csinalta. Szeme
sem rebbent a baumgarteni gaztarolo kenyszeritett eladasat hallva. O nem
kezdett el tankokrol es elvtarsakrol beszelni, mint a magyar miniszterelnok
egy masik ebed elegge hasonlo fordulatanal. Helmut Rutenhupper nem
hoborgott. O behodolo labanckent elt, nem pedig lazadozo kuruckent. Mert
a labancsag jobban fizetett... Csak regisztralta az erot, ismerte a terkepet,
felfogta az ajanlat kenyszeru es kotelezo jelleget, de azonnal atlatta benne
a zsenialis es halalos logikat is. Az eredeti Nabucco-tervnek ugyanis resze
volt az, hogy a vezetek Magyarorszagon keresztul vegul Ausztriaban,
Baumgartenben kot majd ki. Par evvel ezelott azonban az OMV 2027-ig
nyulo hosszu tavu gazarmegallapodast kotott az oroszokkal, evi
hetmilliard kobmeter gaz importjarol, Szlovakian keresztul. Es ezert a
biztonsagert es kiszamithatosagert cserebe onzo modon az osztrakok
reszesedest adtak a Gazpromnak a baumgarteni gazelosztoban. Vagyis
beengedtek az oroszokat az ellenuk szervezett Nabucco- projektbe.
Eladtak nekik a Nabucco nyugati kapujat... Hanyt toluk Europa! Persze
csak a szinfalak mogott. Habsburg arulok sziszegtek Parizsban eppugy,
mint
Romaban. Es azota mindenki kulon-kulon kuzd. Az ujsagokban errol
persze csak annyit lehet olvasni, hogy nincs egyseges europai
energiapolitika vagy micsoda... Ugyhogy most mar mindegy is. Meg egy
adag reszvenycsomagon mar ugysem mulik semmi.
- Az INA-t kerjuk cserebe. - Ez volt a rovid, pengeeles valasz, es ezzel az
osztrak sakkjatekos, a Habsburgok neveltje, a magyarok utan most a
masik rebellis, a horvatok veret is kifolyva akarta latni. Oldjak meg az
oroszok valahogy. Van eleg penzuk es a jelek szerint mas eszkozeik is...
- Kavet? - kerdezte beleegyezo fejbolintas kisereteben a Gazprom-vezer,
es temat valtott. Niki Laudarol kezdett beszelni, es az elozo napi Bajnokok

Ligaja-dontorol. A focirol, mert a gazkerdest Becsben lezartnak tekintette.

De tevedett... mert valojaban nem ismerte Herr Rutenhuppert. A feleseget
pedig meg kevesbe...
Parizs - Franciaorszag
Bemard Didier nem foglalkozott az elejtett setapalcaval. Le sem hajolt
erte, hagyta a foldon, mert valojaban nem is volt szuksege ra. A majdnem
ketmeteres egykori lovaspolo- jatekos olyan lendulettel allt fol a torpe
vietnami szekrol, mintha a gyorsasagon legalabbis valamelyik fontos
polomeccs sorsa dolne el. Odalepett az emeleti ablakhoz, es hangosan
zorgetni kezdte, mert meg latta az etterem teraszarol epp kilepo Andre
hatat. De ez Indokina volt, hangzavar es kaosz. Az utcarol mar nem
lehetett hallani a koszos es soha le nem mosott emeleti ablakuvegen
dorombolo ferfit.
Amikor Didier rajott, hogy a magyar" pillanatokon belul eltunik az utca
forgatagaban, kenytelen volt segitseget kerni. Belatta, hogy egyedul, a
negyszemkozti ebed latszatat fenntartva mar nem tudja megoldani a
helyzetet.
- Hozzak vissza. - A francia hirszerzes parancsnoka halkan beszelt a
diszzsebkendojehez. Az eberen figyelo szemek most kulonbozo
kapualjakbol kilepo alcakat lathattak volna, amint Andre utan erednek az
utcan. Mert az csak a kalandfilmekben lehetseges, hogy a vilag egyik
legfontosabb titkosszolgalatanak a fonoke fogja a setapalcajat, es
egymagaban besetal egy koszos etterembe ebedelni. Ha az az irodajatol
csak 20 percre van, meg akkor sem tesz ilyet.
Ot perccel kesobb Andre es Didier mindenfele romantikus hablatytol
mentesen, most mar tenyszeruen es kimert profizmussal beszelgetett.
Megkaptak a sult husos vietnami levest, a phot. A hirszerzo fonok kozben
a zsebebol
latvanyosan a tanyer melle tette a mikrofonjat. Andre pedig nem hozta
szoba. Nem kerdezte meg, hogy ezek szerint masok is hallottak-e az o
szerelmi vallomasat... De mivel tekintete tobbszor is a mikrofonra tevedt,
Didier megnyugtatta.
- Zsebkendomikrofon. - Csak ennyit mondott, de Andre ebbol pontosan
tudta, hogy husz centinel tavolabbrol semmilyen hangot nem szedett

Ossze. Csak a kozvetlenul belemondott utasitast hallhattak a DGSE alcai.

Andre ugyet ezek szerint diszkreten kezelte Didier.
Es ez helyreallitotta koztuk a bizalmat. Andre ezek utan lehamozott
minden erzelmet a beszamolojarol, es csak a feszes tenyeket sorolta.
Didier pedig kerdezett. Andre mindenre tudta a valaszt, egyedul csak arra
nem, hogy most vajon merre lehet Adrienn. Mert most mar megmondta
volna.
- Talan Nairobi fele repul Kairobol, de aztan felszivodik, tenyleg. Eltunik,
ezt megigerte. - Keres es remeny volt Andre hangjaban, legalabb Adriennt
hagyjak beken, de belul, melyen azert sejtette, a Leon-fordulat olyan
sulyos, annyira varatlan es durva, hogy mostantol semmi sem fog ugy
tortenni, mint ahogy korabban elkepzelte.
De azert Didier szemebe nezett, es allta a tekintetet, Most mar nem Leon
szemelyazonossagat kerte kideriteni Adrienn erdekeben, hanem Adriennt
kerte beken hagyni az o, Andre erdekeben.
Didier hosszasan hallgatott, mert ugy erezte, hogy ezert a szandekert nem
haragudhat a magyarra". Amator szandek, komolytalan, de persze ertheto.
Megmenteni a not!
Teltek a masodpercek, es Didier azon kapta magat, hogy
vegul is irigyli Andret. A batorsagert, hogy mer ilyet kerni tole. Egy not...
Egykor o is sportolo volt, ugy, mint Andre. Nem ottusa, hanem lovaspolo,
de az majdnem ugyanaz. Komplex, intelligens sport mindketto, taktika, ero
es ugyesseg. Meg persze a lo. Es o is szabad ember szeretett volna lenni
mindig, ugy, mint Andre. Ez jart most a fejeben.
De husz evvel korabban, amikor annyi idos volt, mint most a magyar, o
egy hasonlo helyzetben nem a szivet valasztotta, hanem a tarsadalmi es
erkolcsi elvarasok szerinti csaladot es karriert.
Es mostanra a vasarnapi ujsagok sportrovata es egy finom sajt maradt csak
neki. Ennyi elvezet. Veszelyesen kellett volna elni, utazni keresztul az
eleten, es nem mindig a megallokat, a biztos pontokat keresni.
- Hat legyen ugyes az a no, menjen, ahova akar, nem fogjuk keresni engedte szabadon Franciaorszag Adriennt, es Andre sziveben tornado
soport vegig. Nem tudott nyelni, mert ugy erezte, megfajdulna tole a torka.
De mindez nem latszott meg rajta. Nem mutatta ki, hogy a fel eletet is
odaadta volna ezert a mondatert.
Didier megis pontosan tudta. Es rogton kert is erte cserebe valamit... Leon,

vagyis Pierre Novelli letartoztatasa kenyes ugynek tunt, komoly dilemmat

jelentett. A francia koztarsasagi elnok szemelyi titkara a hivatali hierarchia
szerint ugyan nem szamitott magas beosztasu alkalmazottnak, de az
allamfohoz fuzodo bizalmas viszonya rettenetes politikai fenyegetest
jelentett. Didier nem tudott szabadulni a Willy Brandt-ugy lazalmatol. Az
egykori nemet kancellar, a keletnyugati enyhules elinditoja, 1974-ben
egy kisertetiesen hasonlo afferba bukott bele. Willy Brandtnak le kellett
mondania, amikor kiderult, hogy szemelyi titkara, Gunter Guillaume
elarulta ot es Nemetorszagot. Pont ugy, mint most Novelli. Anno a nemet
kancellar munkatarsa is hozzafert a titkos aktakhoz, reszt vett a bizalmas
beszelgeteseken, betekintese volt Willy Brand maganeletebe, sot olyan
kozeli baratta valt, hogy nemcsak a hivatalos utakra, de meg nyaralni is
elkiserte a kancellart. Szinte pont ugy, mint most Novelli.
Didier kivulrol fujta a tortenetet. Titkosszolgalati korokben utolag teljes
egyetertes alakult ki abban, hogy Willy Brandt leginkabb akkor hibazott,
amikor nem lepett azonnal. Az akkori nyugatnemet hirszerzes ugyanis - a
kancellar tudtaval es engedelyevel - a leleplezodes utan meg hosszu
honapokig figyelte a ferfit, a keletnemeteket es rajtuk keresztul a
szovjeteket is folyamatosan informalo Gunter Guillaume-ot. Ahelyett,
hogy azonnal letartoztattak volna. A Guillaume-affer nagyon sulyos
politikai valsagot okozott Nemetorszagban, amit most es itt el kellene
kerulni. Didier ebben teljesen biztos volt. Es szerencsere az elnok is
egyetertett vele. Pierre Novellit meg aznap este elegans belvarosi
lakasaban, a Rue deia Tremoille utcaban fogta el az otfos kommando.
Valamilyen kommando. Fekete alarcos, muanyag sebeszkesztyut es a
cipojukon kek mutoszacskot viselo vegrehajto emberek, akiket egy
Afrikaba menekult magyar lanyert cserebe szerveztek a Champs-Elysees
kozeli utca harmadik emeletere.
Es ezek a ferfiak csak a celszemelyt lattak, es csak ot kerestek. Nem
tudtak, hogy miert epp most kellett jonniuk es mi a tetteik pontos indoka.
De nem is voltak erre kivancsiak. Siri csendben dolgoztak. Az injekcios tu
Novelli nagylabujjanak a toveben hatolt a testbe, meg a boncolasok igazi
profijai szamara is eszrevehetetlen nyomot hagyva. Ezek a ferfiak
osszeszedesre voltak kikepezve, es nagyon ritkan jartak Parizshoz hasonlo
patyolattisztasagban. A bakancsuk sokkal-sokkal nagyobb mocsokhoz
szokott...
Novelli utana gyakorlatilag eltunt. Elnyelte a fold. Soha tobbe nem jelent
meg a munkahelyen, nem kereste senki, es az elnok mar masnap egy

egeszen uj munkatarssal dolgozott. Annyira szuk kor ismerte a titkot az

elnok, Didier es Andre - , hogy megvolt az esely arra, ez igy is marad.
Az elnok politikai karrierjenek a veget jelentette volna, ha az ugy kiderul,
tehat o a sirba fogja vinni a tortenetet. A hirszerzes igazgatoja szintugy.
Hiszen o amugy is abbol ek, hogy egyszer majd titkokkal hal meg. De ez
kulonos titok volt, mert ez az arulas meg az o karrierjet is megrengethette
volna. Hiszen miert nem vette mar korabban is eszre?...
Bemard Didier szinte mindenre hajlando lett volna, mert a nyugdij es igy a
mindennapi sajt es a sporthirek ijesztoen hatottak ra. Andre pedig Andre
volt. Megkapta Adriennt, o ezert fog hallgatni.
A hirszerzes igazgatojanak mindossze azzal az egyetlen dilemmaval kellett
megkuzdenie, hogy a fold igy nemcsak Novellit nyeli el, hanem vele
egyutt rengeteg informaciot is. De meg mindig ez tunt kevesbe
kockazatosnak, inkabb nem megtudni dolgokat, semmint elnyujtani a
folyamatot,
kihallgatni, vallatni, masokat is bevonni, es igy lehetove tenni, hogy
illetektelenek is megtudjanak bizonyos dolgokat. ..
Kitzbuhel - Ausztria
Eleonora von Kenessey es a ferje, Helmut Rutenhupper puha torulkozokbe
csavarva fekudt egymas mellett a kitzbuheli Royai Szallo privat Spalakosztalyaban. Nem szerettek az emberekkel vegyulni, meg ilyen
exkluziv kornyezetben sem; Az Alpok meredek hegyei koze autoval par
ora alatt ideertek Becsbol. A tavaszi pentekeken ez minden evben kettojuk
kozos elmenye volt. Ide nem hoztak magukkal tarsasagot, es a kornyekbeli
ismerosoknek sem jeleztek soha az erkezesuket. Hiaba volt tele Kitzbuhel
Helmut ugynevezett barataival", akik persze csak addig baratok, amig o
az, aki, ezeket a pentekeket megtartottak sajat maguknak. Helmut iden volt
hatvaneves, es Eleonora is mar otvenhat. Evekkel ezelott a felesege otlete
volt, hogy ebben a korban mar nemcsak a noknek, hanem a ferfiaknak is
spaba kell jarmuk. Es foglalkozni a testukkel, a borukkel.
Igy aztan most mindketten enyhen hullamzo Aquaveda agyban fekudtek,
miutan az iment epp atestek a testukre szabott egyedi masszazsokon.
Eleonora fajos hata Otvenperces jin- jang kezelest kapott. Forro biogelt
massziroztak a borebe, es utana lavakoveket tettek a hatara, a gerinc
vonalaban. Az OMV-vezer pedig csekely haromszaz euroert harminc

percet toltott egy olyan gyogynovenyfurdoben, ami utan fiatalito

gyogyerinteseket" kapott, most pedig epp behunyt szemmel fekudt. A
szeme alatti taskakat probaltak eltuntetni intenziv meregtelenito
kaviarkivonattal.
Hat, ha Eleonoranak ez kell, ha ebben hisz, akkor o is kibirja valahogy.
Legyen meg Eleonora orome. Neki, Helmutnak
ugyis mindegy volt. O ezt az egeszet csak azert szerette, mert ilyenkor
vegre csend es nyugalom lett korulotte. Halk tengerzugas aradt a rejtett
hangszorokbol, a telefonja kikapcsolva, felole a vilag is osszeomolhatott.
- Mein Schatz, nem fog - mondta erre mindig konnyeden a felesege, de
Eleonora honnan is tudna, hogy de bizony, ossze fog. Herr Rutenhupper
eletenek egyik nagy dilemmaja epp ez volt. Hogy a felesege mar regota
nem tudta kovetni a vele zajlo dolgokat. Ennek ellenere o meg most, a
nyugdij fele kozeledve sem volt kepes mereven kettevalasztani a munkat
es a maganeletet. Mar ezerszer megtanulta, hogy Eleonora keptelen
felfogni azokat a jatszmakat, amik vele munkaidoben tortennek, ezert a
feleseget teljesen felesleges ezekkel traktalnia. De ehhez az allapothoz
megsem tudott konnyeden hozzaszokni.
Korulbelul tiz eve jutott olyan magassagba az OMV hierarchiajaban, ahol
Eleonora szamara a kartyak es a lapmozgasok mar kovethetetlenne valtak.
Pedig addig mindig ez a meg ma is szep es apolt, finom no volt nemcsak
az ekszere, hanem a lelki es szellemi tarsa is.
Helmut, amikor erre rajott, amikor a szinhazi eloadasok utani
beszelgetesek alkalmaval egyre butabb fulekre talalt, nos, akkor o hasonszoru barataival" ellentetben - nem kezdett italozni, es nem tomte
tele a maganelete orait is a munkaidoben szerzett, megfelelo fajsulyu
ismerosokkel. Mint ahogy a tobbi csucsvezeto tette. Vadaszni jartak meg
szivarozni. Ferfias, de mindenkeppen nomentes orakba menekultek. O
viszont lelkiismeretes ferfikent az eletnek ettol a fordulatatol inkabb csak
csendben szenvedett...
Es kaviareszenciat pakolt a szeme alatti taskakra. Ami azert, lassuk be,
nevetseges. Helmut Rutenhupper most ezen tunodott, de nem magat a
szempakolast tartotta nevetsegesnek, hanem a kaviart. Csak azert, mert
ujgazdag oroszok esz nelkul herdaljak a penzuket Kitzbuhelben, es
felvasaroljak a legszebb hazakat, neki estenkent a nemet es angol leiras
mellett most mar cirill betus etlapbol kell valasztania. Kitzbuhelben!
Korulotte mindenki oroszul beszel, hangosan, es ime, igy vegezte, most

mar a szemen is kaviar van. Biztosan orosz ez is. Igy lazad egy osztrak ur.
Magaban, neman, hogy meg a felesege sem tud rola. - Kepzeld, mi tortent
velem ezen a heten - szolitotta meg az utobbi tiz ev szokasos
celtalansagaval Eleonorat, aki epp sziszegve probalta elviselni a
lavakoveket a gerincen , azt mondja nekem egy orosz, mindegy is, hogy
kicsoda, hogy Magyarorszagon valami nagy katasztrofa fog tortenni, mert
ezek meg mindig gyulolik egymast. Marmint az oroszok es a magyarok.
Ertelmetlen galopp ugrasokban beszelt, Eleonora szamara legalabbis. De a
szepsegeert szenvedo urino, aki a zsemlet a vacsoraasztalnal ma este is a
teritohoz szoritva, a mutatoujjaval fogja csipegetni, es otfalatonkent
igazitja majd meg a hajat, pedig ketnaponta jar fodraszhoz, nos, ennek a
sznobsagba menekult es kenyeskedo nonek a szenzorjai most megis
vijjogva szirenaztak. Azonnal! Helmut ismet probalja ot beavatni
valamibe. - Katasztrofa az en hazamban? - A Magyarorszag szora
csapott le, mert ott nagyot nem tevedhetett, es valahogy azt erezte, hogy
Helmut epp emiatt emliti ezt az ugyet az e heti, feltehetoen tobbtucatnyi
lehetoseg kozul. Hazajaban" egyebkent a Becsben szuletett holgy
osszesen ketszer jart, valoszinuleg joval kevesebbszer, mint a magyarok
tobbsege Ausztriaban.
- Furcsalltam en is - beszelt valojaban most mar sajat magahoz az OMVvezer -, mert egy ilyen, fold alatti katasztrofahoz fel kell robbannia
valaminek. - Uristen mondta erre Eleonora, mert ez mindig mukodott.
A huledezes. Elvegre Helmut altalaban fontos dolgokrol beszelt, es igy
eleg nagy valoszinuseggel helye volt a megrokonyodesnek.
Ennyi volt. Munkaugyben kibeszelgettek magukat. A vacsoranal persze
majd szoba kerulnek a meg mindig meglevo kozos temaik, a tarsasagi elet
es a felnott gyerekek. De Helmut Rutenhupper hivatali elete ezen a
hetvegen tobbe mar nem lesz tema.
Egy perc volt osszesen... Ugyhogy a ferfi faradt szemtaskain mostantol
ismet a kaviareszencia dolgozott, Eleonora gerincfajdalmain pedig a
lavakovek. Viszont a mellozott felesegeknek megvan az a tulajdonsaguk,
hogy amikor a ra kovetkezo heten majd hasonlo sorsu baratnoikkel ulnek a
becsi cukraszdaban, akkor egymast becsapva azon fognak versenyezni,
hogy melyikuknek van meg mindig nagyobb resze a sajat ferje eleteben.
Azt hazudjak majd egymasnak ezek az amugy ertelmes nok, hogy ok
bizony meg mindig szellemi tarsak, beavatott bennfentesek, mert
kepzeljetek, az oroszok fel akarjak

robbantam a magyarokat. A fold alatt. Nagyon komoly konfliktus, gazugy,

tudjatok, Helmut dolgai, szegenykem. Mein Schatz! Katasztrofa lesz." Igy,
ilyen egyszeruen, Eleonora fecsego szajabol, egy puncstorta mellett
elejtett ovatlan megjegyzessel indul majd el a tortenet, es csak egy icipicit
kell valakinek a temaban tajekozottabbnak lennie ahhoz, hogy ossze is
rakja a mozaikot.
Mert a gaz eseteben a fold alatt keves dolog talalhato, ami fel is tud
robbanni. Vagy maga a gazmezo, vagy egy olyan lelohely, ami mar
kiurult, es akkor azt ugy hivjak, hogy gaztarolo...
Belgrad Szerbia fovarosa
A helyszin es az idopont ismert. Percre pontosan. Csak a
kovetkezmenyekrol nem tud a vilag. 2000. januar 15-e volt. A szerb
fovarosban ismet egy havas es latyakos nap kozeledett a vegehez. A hotel
recepcios- pultja folott a kerek szamlapos ora delutan ot ora ot percet
mutatott. Telen ilyenkor Belgradban mar besotetedik.
A delszlav haboruk szerb hose, az egykor tizezer fos szabadcsapat, a
Tigrisek" meszarlasait vezenylo Arkan az Intercontinental Szallo
elocsarnokaban, egy suppedos borfotelben ult.
Zseljko Razsnatovity volt az igazi neve, es a hagai nemzetkozi birosag
ekkor mar 24 rendbeli emberiseg elleni buntettert es nepirtasert korozte.
Arkan ennek ellenere kenyelmesen terpeszkedett a szalloda kellos
kozepen, a legforgalmasabb helyen. Vele volt a tarsa, a szerb alvilag
gazdasagi igazgatoja es egy belgradi rendorfelugyelo, Dragan Garity is.
Arkan biztonsagban erezte magat... Hatalmas haza a szerb fovaros
elitnegyedeben, a diplomaciai testuletek villai kozott allt. Mindenki tudta,
hogy hol es hogyan el, megsem volt kepes megtalalni" es letartoztatni ot
az ENSZ. Belgradban Arkan nemzeti hosnek szamitott, aki a delszlav
haboruk zurzavaranak idejen hirhedten kegyetlen kommandosokkal
kaparintotta meg a balkani uzemanyagtolgyfa-, cigaretta-, fegyver-,
kabitoszer- es prostitualtuzlet nagy reszet.
Tizennegy eves gruz szuz lanyokat eppugy importalt" Albanian keresztul,
mint afgan heroint Torokorszagbol. Gazdag volt, nagyon gazdag. Es
erinthetetlen... Epp ragyujtott, amikor 17 ora 5 perckor egy huszonharom
eves fiatalember, az o nevet is tudjuk, Dobrosav Gavritynak hivtak,

fegyverrel a kezeben belepett a szalloda aulajaba. Es elindult Arkan fele...

Tobb mint tiz ev telt azota.
Az Intercontinental Szalloban a borfotelt par honapja kicsereltek. A Zarko
nevre hallgato, sotet multu ferfi igy most egy uj, hofeher karpitozasu
forgoszekben ult. O nem terpeszkedett olyan dolyfosen, mint 10 evvel
korabban ugyanitt Arkan, o csak ult osszezart labbal, es figyelt.
Zarko a hotel hatalmas ablakuvegei mogul az ujjaszuletett" Belgradot
latta. Ez most mar Europa egyik legerdekesebb" fovarosa volt, legalabbis
az utazasi szaklapok szerint. Az ejszakai elet itt atepitett barokk
palotakban, azokbol kialakitott diszkokban zajlott. Belgradban este
tizenegy utan elarasztott mindent a kabitoszer es az alkohol. A szerbek
megtanultak, hogy csak egyszer elnek, es akkor sem biztos, hogy sokaig.
Zarkonak az apja reven Sztojkovity volt a csaladi neve. De orosz anyatol
szuletett, es Moszkvaban nott fel, ugyhogy inkabb volt orosz, mint szerb.
A ferfi az allan borotvalkozaskor vekony, egycentis borostacsikot hagyott.
Vastag, szinte taszito also ajkanak ez valamikepp elviselheto keretet
kolcsonzott, megnyujtotta az arcat, amibol pingponglabdakent kiugorva,
egymastol valoszerutlen tavolsagban ket, ures tekintetu szemgolyo figyelte
a vilagot. Most epp a moszkvai Megoldo idekuldott Kapcsolatara meredt.
Mert a gepezet beindult. Hogy a magyar dobostorta elkenodjon, hogy a
focukrasz megtanulja a helyet, es hogy a moszkvai terv szovevenyes
haloja el ne szakadjon. Hogy teljesitsek az osztrakoknak tett igeretet, hogy
ertelmetlenne
valjon mindenfele irani fordulat. A tet folyamatosan nott, a Megoldo pedig
elovette az aszt, a legerosebb utokartyat. Atlatva az egesz jatszmat, o ugy
erezte, hogy most mar nincs mas valasztasa. Kozeledett a vegjatek. Ki
kellett jatszania ezt a lapot...
Zarko Belgradba meg 1999-ben kontraktnyikkent erkezett. Ugyhogy most
mar tobb mint tiz eve elt a Balkanon. A szerbek anno ot is a koszovoi
etnikai tisztogatasra, az albanok tomeges lemeszarlasara szerzodtettek.
Tobb szaz orosz exkommandos tarsaval egyutt.
Erre kotottek vele Moszkvaban szerzodest, kontraktot. Napi 200 dollart
kapott. A nepirtas akkoriban eleg jol fizetett. Zarkonak a 100 kilos sulyok
edzotermi emelgetesetol gladiatorokra emlekezteto hurkas, csapott valla es

combvastagsagu karja volt. Utlevele a sajat nevere szolt. Meg hamisitania

sem kellett. Jott es irtott. Zarko Sztojkovity, szuletett Moszkvaban, az
orosz fovarosban. Ez allt a papirjaiban. Korabban az Uralban vympeles
kikepzest kapott, a csuklojan megfakulva ugyan, de meg latszott a szines
tetovalas. A karddal atszurt orosz ejtoernyo. Aztan a balkani haboruk veget
ertek, az oroszok pedig egyik reggel zsold nelkul ebredtek. De Zarko es a
tarsai maradni akartak, mert nekik addigra mar a zurzavar volt a terepuk.
A Balkan! Ezert ugy dontottek, hogy a hazamenetel helyett inkabb
atveszik" Arkantol az uzletet. Kesz van, egyben van, megszervezve
mukodik, ugyhogy elveszik. De persze nem szoltak neki...
Az akkor huszonharom eves merenylo manapsag tolokocsiban tengeti az
eletet. 2000. januar 15-en a kezeben CZ-99-es ismetlofegyverrel lepett 17
ora 5 perckor Arkan moge. Ora lott eloszor, hatulrol, a fejebe, de olyan
kozelrol, hogy a golyo a pisztoly torkolati ereje miatt nem szetrobbantotta
a szerb maffiavezer koponyajat, hanem csak" atszaguldott rajta. A bal
szemen jott ki elol, es a zsigereket magaval tepve a szemben ulo
rendorkapitanyba hatolt.
Ot olte meg. Arkan elorebukott, kesobb azt mondtak, hogy mar akkor,
azonnal komaba esett. Zvonko, a testor visszalott, es a hasfalan keresztul
pont gerincen talalta a merenylot. Ezert a benulas es a tolokocsi.
A leszamolasra felberelt, gerincen lott huszonharom eves ferfi, mikozben
elesett, egyszer azert meg elsutotte a fegyveret, es a fatalis veletlenek
sorozatat betetozve a borkanapen keresztul pont nyakon talalta az alvilag
uzletvezetojet, Arkan tarsat. Igy hat o is meghalt.
Arkant a testore azonnal kocsiba tette, es szaguldott vele a legkozelebbi
korhazba. De mire a mutobe ertek, mar halott volt. Temetesen a korabeli
ujsagok beszamoloja szerint huszezren gyaszoltak a nemzeti hoskent
tisztelt szerb bunozot, es kozben a szerb alvilag szabadsagat es
fuggetlenseget" is. Hogy Szerbia a szerbeke. Mert a belgradi alvilag akkor
mar orosz kezekben volt.
Most tehat itt ultek ok ketten, szinte negyzetmeterre pontosan az egy
evtizeddel ezelotti merenylet helyszinen. A Kapcsolat es Zarko
Sztojkovity. A belgradi Intercontinentalban, a tuzpiros szonyegen, az uj
hofeher fotelekben.
Zarko sosem latott at semmit, o ehhez tul kicsi volt. Az alvilag elelmezesi

lancaban" annyira alul tengodott, hogy a feladatok, amiket kapott, szamara

mar reges-reg celtalan es osszefugges nelkuli cselekedetek sorozatava
olvadtak ossze. De hat igy volt jol. Neki nem kerdeznie kellett, hanem
vegrehajtania. Zarko bombaspecialista volt, erre kepeztek ki meg
Oroszorszagban. Es ertett is ehhez nagyon.
A kontraktnyikok vilagabol, amilyen messzire elert az oroszok ernyoje,
persze kuldhettek volna mast is. Mukodtek meg hozza hasonloan
tapasztalt oroszok szerte Kelet- Europaban, de a magyarorszagi feladatra
megis o tunt a legalkalmasabbnak. Foleg mert az elmult negy evben o
megiscsak osszeszedett egy magyar baratnot.
Zarko, a horvat-szerb-magyar harmashatar szerb terfelen, a vajdasagi
Zomborban elt. A piactertol nem messze, a Pariska utcaban, magyarok
kozott. Kicsit mar beszelte is a nyelvet, ismerte a magyar terepet. Hiszen
Szeged, aminek a kozeleben most majd vegrehajt, Zombortol mar nincs is
olyan nagyon messze...
Zarko nem irhatott le semmit, ezert mindent pontosan meg kellett
jegyeznie, amit a Kapcsolat elmondott neki. A budapesti fold alatti
rejtekhely koordinatait. A kapolnat, az ajtotol a lepesek pontos szamat, a
90 fokos jobb fordulatot, a tolgyfakat es vegul azt a pontot is, ahol majd
asnia kell. Megvolt a titkos kod es a MOLNYIJA, a villam nevre
keresztelt orosz biztonsagi bomba, az utolso csapda es annak a
hatastalanitasahoz szukseges lepesek is.
Vagyis minden informacio a magyarorszagi taskabombarol, amit
Vlagyimir az eleteert cserebe, par hettel korabban az
orosz titkosszolgalat fonokenek Bordeaux-ban szemelyesen atadott. Es
aztan a feladat es annak a helyszine, annak a koordinatai. Zarko kidulledt
szemmel figyelt es memorizalt. Harminc kilometerre Szegedtol,
ezernyolcszaz meterrel a fold alatt. A behatolasi pont es az esely a sikerre,
a tavolsag, ahonnan a robbantast inditania kell.
Ket oran keresztul mondta es magyarazta neki a Kapcsolat. Sokszor vissza
is kerdezett, hogy vilagos, ertheto-e az osszes reszlet? Es ellenorizte azt is,
hogy Zarko biztosan megjegyezte-e oket. Bonyolult vegrehajtas, rendkivul
bonyolult feladat. De o ezt kepes lesz vegrehajtani. Mert alkalmas. Mert

orosz, mert kommandos, mert ovatos es preciz. Bombaspecialista. O a

megfelelo ember, benne bizik mindenki, es nem fogjak elfelejteni neki.
- Nem, nem lesz sugarfertozes nyugtatta meg a Kapcsolat, de azert meg
hozzatette, hogy csak a fold alatt". Persze a sajat biztonsaga erdekeben
azert megis jobb, ha hosszu idozitest valaszt, es a robbanas elol messzire
megy.
Sosem lehet tudni. A lava, ami a miniatombomba robbanasakor a
megolvado kozetretegeket a melyben elmossa majd, es volgyet omlaszthat
a magyar Alfoldbe, nos, ha tul kozelrol robbant, akkor a foldrengesszeru
kozetcsuszamlas magaval szippanthatja ot is. Ugyhogy tartsa be a Vympel
protokollt. Tiz nap elokeszites es ot nap az esetleges hibak elkerulesere. Ot
nap turelem! Varakozas, gondolkodas, ellenorzes. Hogy minden rendben
van-e? Nem hagyott-e nyomot? Nem lehet majd, ugye, megtalalni ot? A
buvos Vympel rutin, a tiz plusz ot nap" protokoll!
Es Kozep-Europa utana egy egeszen mas gazterkepre ebred majd.
Magyarorszag pedig vegre megtanulja, hogy hol a helye. Koszonjuk,
Zarko!
- Szpasziba mondta a Kapcsolat, es tavozott.
Budapest - Magyarorszag
- Miniszterelnok ur forditott halkan a tolmacs a hercegno szeretne, ha
elfogadna tole ezt az uveg bort. A rudesheimi szerzetesek palackoztak
1727-ben. Az idos holgy ekkor enyhen biccentett. A jelre a mellette allo
szemuveges osztrak ferfi, aki Ausztria budapesti nagykovete volt, es ma
este koromfekete zsakettet, hozza pedig tukorkent csillogo, leheletvekony
cipot viselt, nos, a nagykovet ekkor atnyujtotta a mahagonidobozt es benne
a friss szalmara fektetett, peneszes cimkeju bort. Cicomas, onemet
betukkel, elmosodva ez allt rajta:
Rudesheimer Apostelwein 1727 - A vilag egyik legregebbi ihato bora ez mondta a hercegno nemetul, kicsit eltulozva a tenyeket hatvanezres
borarchivumunk egyik ertekes darabja. Remelem, Edelenyben is hasonlo
uvegek lesznek majd. Bizom benne, miniszterelnok ur. A Dunara es az
aranysargan kivilagitott budai varra nezo Gresham palotaszallo masodik
emeleti, kiralyi lakosztalyaban zajlott a fogadas. Zartkoru, privat esemeny
volt, a sajto nem is tudott rola. A budapesti miniszterelnok azokkal a
magyar arisztokratakkal es leszarmazottaikkal talalkozott, akiknek az uj

reprivatizacios program kereteben a magyar kormany most visszaadni

keszult a kommunista idokben elkobzott kastelyaikat. A magyar
kormanyfo ugy gondolta ugyanis, hogy helytelen dontes volt a
rendszervaltozas idejen, 1989-ben megtagadni az egykori arisztokrataktol,
hogy visszakapjak eredeti
birtokaikat es ingatlanaikat. Magyarorszagon nem volt reprivatizacio.
Ebben az orszagban az egykori elit, szemben peldaul Romaniaval vagy
eppen Szlovakiaval, nem kaphatta vissza a kastelyait, palotait. Tobb mint
husz ev tavlatabol most mar vilagosan latszott, hogy a romanok es a
szlovakok dontottek jol. Ott azota mar csodalatosan felujitva szallodakka,
rezidenciakka alakitva pompaztak a mult emlekei. Mert ok visszahivtak
Nyugatrol az ott \s jol elo arisztokrataikat. Es azok buszken hoztak is
vissza Kelet-Europaba a penzt es az izlest. Ugyhogy a magyar
miniszterelnok, aki az orszag koltsegveteseben amugy sem talalt penzt az
omladozo kastelyok felujitasara, most elhatarozta, hogy helyrehozza, amit
lehet. Es visszaadja, reprivatizalja a meg allami tulajdonban maradt
kastelyokat. Ezert volt ma este itt a hercegno, Henriette Rutgers von
Coburg-Kohary. Egy igazi dama. Mar majdnem hetvenevesen, de meg
mindig kifogyhatatlan energiakkal es orok vilagjobbito szandekkal.
Elegans, majdnem bokaig ero, esti koktelruhat viselt, a vallanal
gyemantbrossal megtuzve. A halvanykek barsony finoman kiemelte
aranyszoke, szinte feherre festett hajat. Megoszult mar, de ezt csak
leheletfinoman takarta el. Henriette hercegno a kort az europai gazdagok
eleganciajaval viselte. Nem akart egyetlen evvel sem fiatalabbnak latszani,
mint amennyi valojaban volt. Osei kozott az 1826-ban ferfiagon kihalt
magyar fonemesi csalad, a Koharyak eppugy megtalalhatoak voltak, mint
a portugal kiralyi csalad vagy eppen a bolgar carok. A hercegnoi cimet
nemet vonalon orzo, de Becsben elo holgy
mar evek ota azon dolgozott, hogy a legjelentosebb magyar barokk kuria,
az edelenyi LHuillier-Coburg-kastely vegre visszakeruljon csaladja
tulajdonaba, de legalabbis valamilyen formaban az ellenorzese ala.
Es most vegre eljott az ido. Az osztrak nagykovet segitsegevel o volt az,
aki a csalad becsi Coburg-palotajanak peldajat felhozva az elmult
honapokban meggyozte a lehetseges uj iranyrol a magyar
miniszterelnokot. A Becsben maganalapitvanyra bizott es alapvetoen
szallodava atalakitott Coburg-palota pincejeben a Sotheby's boraukcioin
osszevasarolt meregdraga palackok vartak a vendegeket. Koztuk nehany
uveg, ma este ajandekba adott rudesheimi apostolbor.

- A baratnom - vonta most felre a tolmacstol es a nagykovettol a magyar

miniszterelnokot az idos hercegno -, a baratnom azt meselte a minap, hogy
baj lehet Magyarorszagon. Az art nouveau stilusu, tojasszinre festett
lakosztaly kristalykaru csillarja alol az erkely fele leptek. Alattuk a
Lanchid fenyesen vibralo esti forgalma hompolygott. A hercegno, mintha a
miniszterelnok is csak az egyik tanitvanya lenne a becsi gimnaziumban,
ahol o evekig tanitott, belekarolt a nala evtizedekkel fiatalabb ferfiba.
A kormanyfo csodalkozo, kisse ertetlenkedo arckifejezeset latva most arra
gondolt, hogy talan a nemet nyelv, talan az a problema. Ugyhogy franciara
valtott, mert neki az volt a masodik anyanyelve, mint ahogy az europai
arisztokrataknak is mind.
- Anglais, s'il vous plait! preselte ki magabol a szinte egyetlen szamara
is ismert francia mondatot a miniszterelnok -, angolul, kerem!
Es Henriette Rutgers von Coburg-Kohary, mikozben a szinte konyekig ero
hofeher selyemkesztyujevel megertoen megsimogatta a meg mindig
atkarolt tanitvanyt, valtott megint egy nyelvet.
- Olala - mosolyodott el a veszely, mint hallom, valamifele robbanas lenne.
- Az angolt elegans, felsoosztalybeli brit kiejtessel beszelte. - A fold alatt, a
gazmezokon, a gaztarolokban... talan. Katasztrofalis, de hogy
Magyarorszagon tortenik majd, az biztos.
A miniszterelnok meg mindig nem ertette. A hercegno a selyemkesztyuben
fogta a karjat, ugyhogy a kormanyfo most szembefordult vele. Bal kezet
ratette a kesztyure, a hosszu elettol mar elfaradt asszonybort diszkreten
elrejto finom es arisztokratikus ruhadarabra. - Megis kik tennek ezt?
kerdezte a miniszterelnok Henriette hercegno szemebe nezve, de magaban
mar a sajat kerdeset sem vette komolyan. Fontos asszony a hercegno, okos
is nagyon, de ez mar talan megsem az o asztala. Ezt gondolta a magyar
miniszterelnok, es meg azt is, hogy a visszakapott kastelyert cserebe a
szerzetesek bora eleg gesztus lett volna ma este. Bennfentesnek tuno
informaciokat mar tenyleg nem kellene bizalmasan vagy legalabbis azt
tettetve atadnia neki. - Hogy megis kik? Angyalom! borult fel a
protokoll, mert hiszen a miniszterelnokok nem angyalok, de nem is
tanitvanyok. Viszont a hercegno, aki het evtizedet vitorlazott at kulonbozo
nyelvek es fontos emberek kozott, mikozben tehetsegesen mindig a
kikotobe ert, nos, a hercegno azonnal megerezte a magyar kormanyfo
hangsulyaban a ketkedest. Es o ezt nem szerette. A ketkedest.
Mert o egy Coburg-Kohary volt. Erzekeny erre nagyon. - Az oroszok,

angyalom, az oroszok! A Russian szot az angol mondat vegen

masodszorra is megismetelve mar olyan megvetessel ejtette ki, mintha
legalabbis kopott volna. Az oroszok neki mind kommunistak voltak, de
legalabbis becstelen nep, a Coburg csalad tonkretevoi. Veszelyesek. Es a
magyar miniszterelnok csak allt, mozdulatlanul meredt maga ele, aztan
par masodperc mulva lassu mozdulattal, a selyemkesztyun keresztul, kezet
csokolt neki. - Danke, liebe Herzogin - koszonte meg a kedves
hercegnonek az informaciot nemetre visszavaltva, kisse meghajolva a
magyar kormanyfo. Az idos holgy pedig kihallotta a hangsulyabol, hogy
az oroszokat a magyar politikus most valamiert azonnal elhitte neki. Es azt
is latta a budapesti ferfi szemeben, hogy ez nem marad majd ennyiben.
Hogy ennek a mondatnak nemsokara valahol meg folytatasa lesz...
Szerbia - Szlovenia - Magyarorszag
A nemet rendszamu Opelt senki sem allitotta meg a szloven- magyar
hataron, mert nem is volt hatar. Zarko ugy suhant at a kepzeletbeli
vonalon, hogy kozben majdnem eszre sem vette a Magyarorszag udvozli"
tablat az ut szelen.
Korbeutazott. Nem kockaztatta meg, hogy Szerbiabol kozvetlenul lep at
Magyarorszagra, mert azt a hatart a magyarok komolyan ellenoriztek. Nem
akarta, hogy regisztraljak ot vagy az autot. Az egykori Jugoszlavia belso
hatarai viszont meg mindig vajbol voltak, o ezt igy mondta. Szerbiabol
Horvatorszagba, onnan pedig Szloveniaba feltunes nelkul, tobbnyire csak a
forgalmat, a hataratkelest surgeto integetesek kisereteben lehetett
kozlekedni. A vamosok a kezuket lengetve hajtottak a kocsikat, hogy
menjenek, menjenek mar, es csak nagyon ritkan, neha-neha neztek bele
egy-egy csomagtartoba. Foleg a szlovenok, akik az Europai Unioba lepve
elkepesztoen ratartiak es arrogansak lettek, de delben, ebedidoben, a
szikrazo napsutesben meg ok sem. A szieszta, az szieszta... Zarko szerint a
szlovenok titokban olaszoknak kepzeltek magukat, bar valojaban inkabb
az osztrakokra hasonlitottak. Megis olaszkent probaltak elni. Ezert erkezett
pontban 13 orakor a horvatszloven hatarra. Ilyenkor meg legyezoember
sem volt, csak pangas. Sziesztaido... A kor beutazas nehany szaz extra
kilometert jelentett, de
cserebe eszrevetlenseget nyujtott. Szlovenian ket ora alatt atszaguldott, es
ugy jutott el Magyarorszagra, a Balaton alatti autopalyara, onnan pedig
Budapest fele, hogy szinte mar unatkozott.

A potkerek abroncsaba rejtett nehany fegyver es a toltenyek eszebe sem

jutottak. Amugy sem valoszinu, hogy szuksege lesz majd rajuk. Inkabb
csak megszokasbol hozta oket, mert igy jobban erezte magat.
Zarko ovatos ferfi volt. Egyszeru, megfontolt, ovatos ferfi. Nem akart
senkivel kapcsolatba lepni Magyarorszagon. Nem akart itt fegyvereket
beszerezni. Tudott volna persze. De ez a megbizas nagyon magasrol jott,
szinte a csucsrol. Nem mondtak meg neki pontosan, de erezte, sot meg azt
is elkepzelhetonek tartotta, hogy kozvetlenul Moszkvabol.
Az itteni, a Magyarorszagon elo oroszok beavatasa nelkul, az o fejuk
folott, kozvetlenul. Direktben hozza! Es Zarko azt akarta, hogy ez igy is
maradjon. Mert majd a vegrehajtas utan a magyar rendorok, legyen a
besugojuk akarki is, barmilyen szintjen a budapesti alvilagnak, a sotetben
tapogatoznak majd.
Mert nem lesz nyom. Mert tenyleg es oszinten senki sem tud majd rola.
Zarkonak ez nagyon tetszett. Egyedul mukodni, egyedul ekkora
felelosseggel birkozni, ilyen komoly feladatot kapni. Az o ertekrendje
szerint ez szabalyos kituntetes volt.
Es minden sikeres akcio zaloga. Hiszen Kelet-Europaban, az egymassal
allandoan konfliktusban es rivalizalasban allo miniorszagok vilagaban,
ahol a rendorsegek feltekenyen nem mukodtek egymassal egyutt, nos,
ebben a regioban minden
olyan merenylet felderitetlen maradt, ahol az egyes orszagban megoletni
kivant celszemely ellen a gyilkossagot a kettes orszagban rendeltek meg,
es aztan a merenylo a harmasbol erkezett.
Magyar mediamogul ellen Albaniaban kellett a merenyletert fizetni, es
aztan Szerbiabol jott a gyilkos. Szlovak maffiozok elleni leszamolast
Magyarorszagon kellett megrendelni, es aztan Ukrajnabol erkeztek a
vegrehajtok.
Hat, o most Szerbiabol ment Magyarorszagra, es mar csak ezert is egyre
biztosabb volt abban, hogy a megrendelest egy harmadik orszagban,
valoszinuleg Oroszorszagban adtak fel. Kozeledett Budapest fele. Az
elasott miniatombomba, amirol a magyaroknak fogalmuk sincs, itt van,
mar nem is olyan messze tole. Csak par kilometerre.
A balkani haboruk zsoldosanak, Zarkonak a fejeben annyi halal es
szenvedes latvanya, annyi veszteseg emleke szaguldott a magyar fovaros
fele, hogy ot mar semmi sem zaklatta fel. Ha most megvizsgaltak volna ot

az orvosok, akkor sem fedeznek fel a szerb-orosz ferfiban semmi

kulonoset. A pszichiater csak nyugalmat, kiegyensulyozott vernyomast es
lelki beket talalt volna. Mert Zarko a legkevesbe sem gondolt bele abba,
amit tenni keszult. A kovetkezmenyekbe, az okokba, a lehetseges
aldozatokba, semmibe. Nem izgatta magat.
Szerinte ugyanis a vilag mocskos es hazug volt, tele a sorba, az igaba
beallo hulye emberek mindent megerdemlo tomegevel. A ravaszt meghuzo
bergyilkos es az emberekbol rafinalt reklamokkal penzt kicsalo oriascegek
kozott Zarko a tomegek szempontjabol nem latott semmilyen kulonbseget.
Mindegyik bunos.
A hulye emberek birkacsordait adossagokba, kifizethetetlen kolcsonokbe
es lizingszerzodesekbe belecsalogato vallalatok eppugy, mint a
kiszolgaltatottakat, az eladosodottakat vegul gatlastalanul kifoszto es igy
milliardokat kereso bankok. Zarko szerint ezek vezetoit eppugy bilincsbe
kellene verni, mint ot, ha veletlenul lebukna.
Egyszeru vilagkepe volt. Eloszeretettel vette eszre az ujsagokban azokat a
hireket, amik az o igazsagat" szolgaltak. Amikre a lelke hivatkozhatott es
felmenthette sajat magat. Par napja epp azt olvasta, hogy egy kinai
varosban, Sencsenben ongyilkossagi hullam soport vegig egy 300 ezres
uzem munkasai kozott. 300 000 munkas. Napi 14 oraban dolgoztak,
megszakitva ketoranyi ebedidovel, havi 200 dollarert. Alvas es munka,
ennyi jutott nekik. Amerikai iPhone-okat szereitek ossze az Apple ceg
szamara, de ujabban elkezdtek az egyik uzem tetejerol leugralni.
Tomegesen ongyilkosok lettek inkabb, mint hogy ilyen eletet eljenek. Hat
akkor most ki a gyilkos? O vagy a telefongyaros vagy mindketto, vagy
mindenki! Beleertve meg az olcson iPhone-t vasarolni akaro
birkaembereket is. Zarko valasza erre a kerdesre mar regota ugyanaz volt.
Mindenki! Es ezert a legkisebb lelkiismeret-furdalas nelkul suhant el a
Budapest hatarat jelzo tabla mellett...
Franciaorszag
Eppenseggel hibazhattak volna. Hiszen epp az ilyen aprosagokon szoktak
a nagy dolgok felrecsuszni. Egyetlen informaciomorzsan, ami nem jut el a
megfelelo idoben a megfelelo helyre. Mert elakad egy iroasztalon,
valamelyik elemzo fiokjaban, mert nem tunik fel a nyolcadik oldal
legaljan;
mert
a
szovegszerkeszto
program
kiszamithatatlan

veletlenszerusege pont oda, legalulra sodorta az epp legfontosabb

mondatot.
Ahol a szem mar atsiklik rajta. Szaddam Huszein nigeriai dusitott
uranszallitmanyan... Az al- Kaida egyik gyanussa kellett volna valniabankatutalasan Szingapurbol Zurichbe... Vagy a hiren, ami a palesztinok
ket ugyanolyan elelmiszersegelyt szallito hajojarol szolt, amiken
hogyhogy nem tunt fel? az egyik kontenernek megsem ugyanaz volt a
sulya... Tizszer annyit nyomott, mint a tobbi, vagyis a bomba abban
utazott... Utolag mindig ra lehetett jonni. De csak utolag, es csak visszafele
elemezve. Most viszont nem hibaztak. A lanc nem szakadt el. Egyszeruen
es szerencsesen azert nem, mert a magyar miniszterelnok sajat maga,
elemzok nelkul is, mar a hercegno selyemkesztyus simogatasanak
pillanataban megertette az osszefuggeseket. Felfogta, hogy a francia elnok
latogatasa elotti hiszteria, a fegyver... borond... bomba... Magyarorszagon
ijedtsege, a Gazprom-fonok kikosarazott ajanlata es most ez a veszely...
robbanas... gaztarolo harmas, vagyis a hercegno
figyelmeztetetese valahogy osszefugg. Az oroszok, angyalom, az
oroszok" - visszhangzott a magyar miniszterelnok fuleben Henriette
hercegno hangja es mondata. Es mar sodrodott is vissza az idoben, egeszen
a Munkacsy-kep ele, a francia elnok tarsasagaba, Iran, a Nabucco-vezetek
es az orosz veszely bizalmas informaciojahoz. Ez igy egyutt mar annyira
gyanus volt neki, annyira veszelyesnek es realisnak tunt, hogy a gondolatot
a magyar kormanyfo nem felejtette el, es nem hagyta valamelyik
kepzeletbeli fiokjaban. Most nem. Hanem szolt a kulugyminiszterenek, o a
magyarokat nem tulzottan kedvelo budapesti francia nagykovetnek, az
pedig a francia elnoknek. Kozvetlenul neki. A parizsi szemelyi titkar
szervezte a hivast, de ezt a titkart akkor mar nem Novellinek hivtak, es
ezert tole a beszelgetes hire mar nem szaladt el Kelet fele. Az elnok ket
oraval kesobb szemelyesen egyeztetett a titkosszolgalat, a DGSE
igazgatojaval. Bemard Didier pedig a hireket hallva nem megijedt, hanem
hatradolt az elnoki dolgozoszoba barokk foteljeben, es most eloszor az ugy
kezdete ota elmosolyodott. Mert neki ekkor allt ossze a mozaik. De ket
oraval kesobb mar egyaltalan nem volt vidam. Akkor mar dobbenten ult a
sajat irodajaban, a sajat foteljeben, mikozben a francia hirszerzes orosz
reszlegenek vezetoje az iroasztala elotti szekbe rogyott. Eloszor csak
annyit mondott az oroszul ertelemszeruen anyanyelvi szinten beszelo ferfi,
csak annyi jott ki a szajan, hogy Uristen.
- Uristen, Bemard, Uristen - hajtogatta par masodpercig, de aztan magahoz

tert, koncentralt, es elmagyarazta a DGSE fonokenek a megoldast.

Beillesztette most mar tenyleg az utolso, a legeslegutolso mozaikdarabkat
a kirakos jatekba. - Volt egy szo, amit Vlagyimir kaba mondatabol nem
ertettunk, vagyis inkabb felreertettunk, A jagy szocska, ami merget jelent,
emlekszik?
Bemard Didier termeszetesen emlekezett. Nem tudott oroszul, de ezt a szot
nem felejtette el, mert ezt akkor tenyleg nem ertettek a fegyver... a
borond... es talan a bomba, mert azt Vlagyimir csak felig mondta ki,
booomnak ejtve, es persze a Magyarorszag zilalt szavai kozott. Jagy?
Mereg?
Par hete arra jutottak - Didier pontosan emlekezett, hogy Vlagyimir ott es
akkor, Bordeaux-ban, biztosan a nyakaba lott injekciora gondolt. Arra,
hogy valoszinuleg merget kapott. Ezt hittek, de ezek szerint tevedtek.
Tevedtek?
- Ha a jagy szot kiegeszitjuk, mert egy gazmezo felrobbantasanak
lehetosege valahogy erre viszi a gondolataimat, akkor jagyernaja is lehet
belole. De Vlagyimir akkor, ugye, sajnos nem mondta ki a teljes szot.
A DGSE fonoke egyelore nem ertette, de figyelt es koncentralt. Kicsit
meglazitotta a nyakkendojet, ami pedig nem volt ra jellemzo. Makulatlan
eleganciajat o meg a leg- veszterhesebb pillanatokban is megorizte. De
most nem. Most gyozott a juniusi meleg es a feszultseg. Az idegi izgalom.
- A bomba szo melle illesztve ez a szavacska - folytatta az orosz reszleg
vezetoje , ez a szavacska, tehat a jagyernaja megvaltoztatja a bomba szo
ertelmet. Foleg mert Vlagyimir az oruzsijet, a fegyvert" is hozzatette. A
jagyernaja bomba vagy
a jagyernoje oruzsije, ez a ketto, igy egyutt, ilyen osszefuggesben oroszul
mar atomfegyvert jelent. Most szunetet tartott, es a fotelben kicsit lejjebb
csuszo Bemard Didier dobbent arcat figyelte. Csend lett a szobaban, nema
csend. Meg egymas legzeset is hallottak.
A reszlegvezeto vart, nem folytatta, mert probalta kitalalni, hogy a fonoke
lelekben felkeszult-e az utolso informaciomorzsara. Vegul aztan ezt is
elmondta neki. - A jagyernaja bomba kifejezest a csemodan, a borond szo
melle illesztve megint megfordul minden, es ismet uj jelentest kap ez az
egesz. Az orosz nyelv bonyolultsaga, szinte semmi mashoz nem
hasonlithato tekervenyessege. - A reszlegvezeto sohajtozva beszelt, mintha
legalabbis az o korabbi hibajaert az orosz nyelv lenne a felelos. Kozben
Didier egyre szukulo tekintetet figyelte, es aztan zavaraban zsebre dugta a

kezet. - Ezzel uj es vilagos ertelmet nyer minden. Ez a harom orosz szo

egyutt ugyanis mar tisztan, vilagosan osszeall. Nem lehet tevedes...
jagyernaja bomba csemodana... Taskabombat jelent, miniatombombat.
Tomoren es egyertelmuen. Tevedes kizarva. Ez az igazsag, Bemard....
Sajnalom.
Azzal a szekebe rogyott. Bemard Didier pedig azonnal tudta, hogy
megsem tud semmit, csak azt hitte, hogy tud. Mert a kep osszeallasa ezek
szerint csak illuzio volt, csak tevedes. Valahol van egy orosz
miniatombomba, es feltehetoen Magyarorszagon nemsokara fel is fog
robbanni. De o nem tudja, hogy pontosan hol, es hogy mikor. Lenyegeben
nem tud semmit. Abban viszont biztos volt, hogy a francia elnok nagy ivu
terve Iran bevonasarol, az Oroszorszagot megkerulo europai gazellatasrol,
Magyarorszag technikai eloszto szereperol... ez
elmult hetek aprolekosan epitgetett es igencsak szovevenyes koncepcioja..
. pillanatok alatt dugaba dolhet. Az oroszok gatlastalanok, de nem
hulyek... Szornyu. Ezt hajtogatta magaban, egymas utan tobbszor is. A
francia ferfi - ra nem jellemzo modon - nema csendben sopankodott:
horrible... horrible!
Egyetlen eselye maradt csupan, erre viszont rajott rogton. Meghozza
Vlagyimir! Vissza kell menni hozza... Igy vegul harom nappal azutan,
hogy a hercegno a budapesti Gresham palotaszalloban a magyar
miniszterelnokkel talalkozott, 1200 kilometerrel tavolabb, Nizzaban, egy
masik elegans hotelben, a Negrescoban, ismet szemelyre szolo Le Monde
napilap varakozott.
Fenyre felszivodo, nehany soros, rejtjelezett uzenet volt benne az egyik
kornyekbeli osztrigafarmer szamara...
Budapest - Magyarorszag
A mai korbol visszatekintve szinte hihetetlennek tunik, hogy a szputnyikot
mar 1957-ben vilagurbe kuldo Szovjetunio katonai vezetese meg a 80-as
evek elejen is lepesekben, epuletekhez viszonyitott meterekben es
tereptargyaktol mert tavolsagokban hatarozta meg rejtett atomfegyverei
pontos elhelyezkedeset.
Pedig igy volt! A GPS-t, a muholdas helymeghatarozast az amerikai
hadsereg 1974 ota hasznalta, es Reagan elnok 1983-ban mar a civilek

szamara is hozzaferhetove tette. Az oroszok ennek ellenere csak nagyon

keson kapcsoltak", es a Szovjetunio elobb esett szet, semmint hogy a
KGB atirta volna a taskabombak rejtekhelyeinek meghatarozasat
muholdas GPS-koordinatakra. Ezert aztan 1999. oktober 26-an a
washingtoni Kongresszus katonai vizsgalobizottsagaban az amerikai
kepviselok szabalyosan nem hittek a fuluknek, amikor ott megjelent Oleg
Gordijevszkij ezredes, a KGB korabbi londoni irodavezetoje. Az angol
titkosszolgalathoz atallt orosz kettos ugynok akkor szamolt be eloszor a
vilag kozvelemenyenek az ellenseges es barati orszagokban kialakitott
titkos szovjet fegyverrejtekhelyekrol. A nagyvarosokban foldbeasott olyan
femladakrol, melyekben valoszinuleg az eltunt taskabombak is lehetnek.
Gordijevszkij elmondta, hogy GPS-eszkozok hijan az egyik svajci
rejtekhely pontos koordinatajat peldaul a KGB nyilvantartasaban egy
templom foajtojahoz viszonyitva
hataroztak meg. - 55 lepes elore az ajtotol meselte Gordijevszkij a
huledezo amerikaiaknak ott eles, 90 fokos jobb fordulat, aztan 36 lepes
elore a fenyofaig, amin a turistaosveny jelet lehet latni. Amellett all egy
masik fenyofa, es a ketto kozott feluton kell megallni, majd negy meter
melyre asni. A Szovjetunio dramai es kaoszba torkollo szethullasakor a
korrupt szovjet tabornokok ilyen adatokkal es koordinatakkal uzletelve
indultak el a 90-es evek elejen azon a veszelyes es seftes uton, amelyen
haladva Bulakin feje vegul egy nyakszuras utan szinte a szo szoros
ertelmeben elgurult az afrikai porban. Vlagyimir pedig, miutan atvette tole
a stafetabotot es a koordinatakat, most epp az elete es a milliardjai
biztonsagat probalta megvasarolni veluk a szinfalak mogott. Gordijevszkij
a washingtoni Kongresszusban beszamolt arrol is, hogy az orosz katonai
szakzsargonban valojaban miert is hivtak Molnyijanak, azaz Villamnak
ezeket a rejtett femdobozokat. A szovjetek ugyanis olyan biztonsagi
rendszert epitettek belejuk, egy csapdabombat", amit csak villamgyors
mozdulatokkal lehet hatastalanitani. A miniatombombat rejto
femdobozokon a zar olyan kodrendszer szerint mukodik, ami az elso
mozdulat utan legfeljebb 60 masodpercet engedelyez a pontos nyitasra.
Hibazas eseten az egesz ugy, ahogy van, felrobban. Ez benne a csapda". A
kod elso betujenek leutese utan hallhatoan ketyegni kezd a 60 masodperces
idozito szerkezet, a visszaszamlalo. - A teljes kod sikeres leutesekor hallani
lehet egy kattanast. Klikk - meselte Washingtonban Gordijevszkij ha
viszont nincs
klikkeles, akkor eletbe lep a hatastalanitas hatodik alapszabalya. Az ex-

KGB-s itt jelentosegteljesen szunetet tartott, es csak tiz masodpercnyi

kivaras utan folytatta:
- Ez a KGB instrukcios konyveben azt mondja ki - Gordijvszkij papirbol
idezte az amerikai Kepviselohazban a pontos orosz szoveget , azt
mondja ki, hogy a hatastalanito hagyja abba a tevekenyseget.
Aztan meg hozzatette: - Onok, amerikaiak, persze ilyenkor azt mondanak nezett fel mosolyogva a papirjaibol , hogy huzd el a beledet, ocsi, mert a
szar is kirobban beloled. Gordijevszkij beszamolojat nem sokkal kesobb
titkositottak, de a kiszivargott informaciokbol katonai szakertok azt
olvastak ki, hogy a Bulakin- es a Vlagyimir-felek szamara vagyonokat ero
kodok 6 betusek. Ezeket gyorsan es helyesen leutve kinyilik egy apro
ajtocska, ami egy valodi kulcsot rejt. Ezt kell a zarba beleilleszteni es a
titkos utasitas szerint meghatarozott szamban teljesen korbeforgatni.
Peldaul hetszer, mert akkor all be a kulcs nyelve" a megfelelo melysegbe.
Hat forditas keves, nyolc sok. Miutan a berni erdoben a svajciak egyszer
mar rosszul forgattak a kulcsot, es felrobbant a Molnyija, bar szerencsere a
taskabomba, ha volt is benne, az nem. Szoval ezek utan Svajcban
kormanyrendelet tiltotta meg az esetlegesen felbukkano vagy a
kesobbiekben megtalalando szovjet fegyverrejtekhelyek birizgalasat.
Inkabb kivarjak, amig ezek a szerkezetek es esetleg a bennuk varakozo
taskabombak maguktol meghatnak. Igy biztonsagosabb, Svajcban allitolag
manapsag ketto ketyeg", de valoszinuleg meg eleg sokaig.
A miniatombombakat ugyanis az oroszok a fold ala asott rejtett
femladakban radioizotopos generatorokra kapcsoltak. Ezt mar egy masik
orosz ex-KGB-s tanuvallomasabol tudjuk. O Gordijevszkij beszamoloja
utan ket evvel, 2001-ben jelent meg tanukent az amerikai Szenatusban.
A radioizotopos generator azt jelenti, hogy az idok soran a bombakban
lebomlo plutonium-238-as aramot fejleszt. A bombat a bomlas soran
keletkezo elektromossag tartja eletben, latja el energiaval. Az egy
kilotonnas taskabombak eseteben a bennuk talalhato plutonium
mennyisege alapjan elmeletileg 87,7 evig. Majdnem kerek egy evszazadon
at. Vagyis - roviden osszefoglalva az elveszett" taskabombak
problemaja meg itt el majd velunk eleg sokaig, ha a Szovjetunio mar nem
is. A lemerulesi ido atomfizikusok szerint egyebkent bizonyos esetekben
lerovidulhet, mert a bomlas soran helium is keletkezik, es ez gyengitheti a
radioizotopos generator teljesitmenyet.

A magyar taskabomba eseteben valoszinuleg ez tortent. Ezert kezdett

lemerulni mar harom evtized utan. Es ezert jelzett. Igy talaltak meg. Es
most Zarko a rejtekhelyere tartott. Budapesten, a Harmashatar-hegyre.
Egy kis plebaniahoz, a Hidegkuti utrol leterve, a kutyaiskolan tul. Az
ajtohoz kellett allnia, hattal a kapolnanak, es a szemben levo kokereszthez
lepnie, onnan pedig egyenesen elorefele mennie.
Negyven lepest...
Monaco
Vlagyimir behuzodott az arnyekba. Delutan ket ora volt, es a nap az
uszomedences fedelzeten mar szinte elviselhetetlenul egette a boret. A
monacoi kikotoben horgonyzo haromemeletes oriasjacht tetejerol
korlepcson setalt le a kozepso szintre, ahol a fotocella most halk
suhanassal szetnyitotta elotte a fustszinu uvegajtot, az orosz ferfi pedig
belepett a sotet, legkondicionalt csendbe. A padlozatba rejtett
jegcirkulacios csovek hangtalanul hutottek a bronzbarna marvanylapokat.
Vlagyimir a 100 negyzetmeteres szalon sarkaban, egy huvos borfotelbe
suppedt. A fustszinu ablakokon keresztul a kikoto fole magasodo hercegi
palotat latta.
A holland belsoepitesz, aki Vlagyimir megbizasabol masfel even at
dolgozott a mar eredetileg is impozans jacht atalakitasan, mindenhova
kezzel varrt kigyobor kapaszkodokat tervezett. Ugyesen keverte a rivierai
villak luxuseleganciajat a hajozas elmenyevel. Fogodzkodo oda is, ahol
semmi szukseg ra. Hajokotelgurtnik az asztalok labain, teljesen
ertelmetlenul. Mentoovek, homokorak, kajutablakok es rez navigacios
eszkozok.
Csak a latvany, a kalanderzes, a tengerilluzio kedveert. Hiszen enelkul a
majdnem focipalya hosszusagu hajo selyemszonyegekkel boritott tereiben
konnyen el lehetett volna felejteni, hogy az ember epp a vizen tartozkodik.
Errol a szintrol, a masodik emeletrol, ahol most Vlagyimir tartozkodott,
inkabb tunt az egesz kastelynak, amit korbevesz a tenger, semmint
hajonak.
Vlagyimir hatradolt, bal kezeben meg mindig ott tartotta a fedelzetrol
magaval vitt hideg limonadet, a jobbal pedig ujra szetnyitotta a
citromsarga papirra nyomtatott es vastag femdosszieban osszefuzott
kutatasi anyagot. Folytatta az olvasast, Adrienn csaladfajanak a

tanulmanyozasat. Leginkabb az amerikai rokonsag erdekelte...

Bar a szokes utan egy fenyegeto SMS-ben azonnal azt igerte" Adriennek,
hogy megtalalja, ez egyelore nem sikerult neki. A cannes-i szallodaszokes
utan Vlagyimir azonnal Antibes-ba repult. Mivel tartotta magat ahhoz a
fogadalmahoz, hogy a labat soha tobbe nem teszi francia foldre, ezert
inkabb helikopterrel landolt a 82 meter hosszu hajo vegeben, kint, a
tengeren, a tobbfunkcios uszomedence osszetolhato acelfedelen.
A sajat jachtjan volt, nem Franciaorszagban. Ezt bizonygatta maganak. A
franciagyulolet mostanra olyan intenzivve valt benne, hogy meg a
szemelyzetnek is megtiltotta a francia aruk vasarlasat.
Szerencsere Antibes-ban, a francia varoska kikotojeben egy angol
csemegebolt is uzemelt. Angol eladok, angol aruk, amikert, euroovezet ide
vagy oda, meg angol fonttal is lehetetett fizetni. Ugyhogy Vlagyimir
hajojara csak ebbol az uzletbol lehetett barmit felvinni. Vastag heju
narancsbol fozott skot lekvart reggelizett, ir magos kenyeren elt, es kozben
futotte az Adriennel szembeni egyre hevesebb gyulolet.
De nem jutott elorebb. Hiaba mozgatott meg mindent es mindenkit.
Adrienn - mint kiderult - soha tobbe nem kapcsolta be a londoni telefonjat.
Az orosz milliardos hiaba koroztetett ket kulonleges, frekvenciakeresokkel
is ellatott helikoptert a Riviera 100 kilometeres partszakaszan a nap 24
orajaban az
olasz San Remotol egeszen a franciaorszagi Cannes-ig, soha tobbe nem
tudtak bemerni a magyar not. Vlagyimir ot nap utan vegul feladta.
Visszament Londonba, hogy aztan ott ramosolyogjon a szerencse. Uj,
Kijevbol szerzodtetett es angolul tokeletesen beszelo biztonsagi fonoke
ugyanis lejarta Adrienn osszes kapcsolatat. A lejaras" persze enyhe
kifejezes, hiszen a modellugynokseg munkaszervezojenek, Bryannek a
terdkalacsa ala szurt eles kest valoszinuleg masnak kellene nevezni, nem
lejarasnak. Nyafogo, gyava, szarhazi kis buzi" - Vlagyimir ma mar igy
gondolt Bryanra, aki olyasmiket fecsegett el felelmeben, amire elotte senki
sem gondolt volna.
Egyreszt kiderult, hogy Adrienn valoszinuleg Amerikaba menekult.
Meghalt valamelyik ottani csaladtagja, es volt olyan hulye - ezt gondolta
Vlagyimir igen, hogy Adrienn hulye... szoval volt olyan hulye, hogy ezt
elfecsegte ennek a kis buzinak. Es aztan Bryan, pedig nem is kerdeztek,
meg azt is kibofogte magabol, mert ezek szerint nagyon, de nagyon nem
akarta az eletet sertescombok tarsasagaban egy londoni vagohid

husdaralojaban vegezni, szoval halalfelelmeben meg azt is kibofogte, hogy

egy francia ferfi zsarolasanak engedve korabban o maga kozvetitett
Adrienn es ofranciak kozott. Hogy hol es merre jar epp Vlagyimir, hogy
kikkel talalkozik, es hasonlok. De a francia osszekoto napok ota eltunt, es
o amugy sem tudott hozza semmilyen kontaktot. De azonnal szol, ha a
francia ujra jelentkezik, ezt igeri, igeri, igeri... Vlagyimir pedig ezt hallva
orjongott, mar megint.
Megint, mint egyszer Bordeaux-ban. Hogy mikent lehetett ennyire
elovigyazatlan. Hogy miert is engedte el az Adrienn- szalat. Hiszen
Bordeaux-ban ez a no egyszer mar kapott
nyaktoro pofonokat, hiszen Vlagyimir mar akkor sejtette, hogy valakinek
dolgozik. De aztan felrevezette ot a veszhelyzet es az, hogy a francia
kastelyban Adriennt is bantottak. Hogyan tevedhetett ekkorat? Figyeltette
persze, es Adrienn igy bukott le a Royal Horseguards hotelben, de akkor
is. Miert nem gyanakodott jobban, erosebben es korabban? Vlagyimir a
londoni haz szalonjaban ket napig fel-ala jarkalt, es miutan vegre
megnyugodott, ket problemat azonositott, amiket azonnal meg kellett
oldania.
Egyreszt Adriennek el kell tunnie. Ehhez nem fer ketseg. .. Tisztan, az
erzelmeitol megszabadulva, a logika vonalan jott erre ra. Nem bosszu lesz
ez, nem emiatt. Hanem mert ezek szerint mikozben vele volt, az a kurva
ellene dolgozott. Megtudhatott ezer es ezer ra vonatkozo bizalmas
Informaciot, kompromittalo tenyt, amit Adriennek nincs mas megoldas
- magaval kell vinnie a fold ala. Vagyis Adrienn eltuntetese biztonsagi
intezkedes lesz, Vlagyimir most mar igy gondolt erre, es nem bosszu. Csak
bajmegelozes, es semmi tobb! Masreszt es ez volt a masik megoldando
problema - Moszkvaval helyre kell allitania a bizalmi viszonyt. El kell
ernie, hogy megint higgyenek neki, mert Vlagyimir erezte, tudta, hogy a
raketak szudani eltunese, meg ha tenyleg megtortent is, valoszerutlennek
es kitalaltnak tunik. Megrenditi azt az alkut, amit Bordeaux-ban az orosz
titkosszolgalat parancsnokaval szemelyesen o maga kotott.
Ujabb taskabomba-koordinatakat kell majd atadnia ingyen es bermentve,
gesztust kell gyakorolnia, visszaedesgetnie magat, ezt sugta Vlagyimir
osztone. Mert most mar biztos volt abban, hogy ami Bordeaux-ban vele
tortent* az vegytisztan csak es kizarolag francia akcio volt, es nem
Moszkvabol
indult. Ebbol viszont az kovetkezik, hogy o az orosz oldalon all ujra, oda

sodrodott vissza megint, oda, ahonnan hosszu evekkel ezelott elindult. Ott
el majd tul, mert ha szolgaltat, akkor azon a terfelen vedik ot meg, ott van
biztonsagban. A nyugati oldalon pedig, ahol egyebkent elni szeret...
levegot venni, bort inni es sajtot enni, nos, ezen a terfelen mostantol meg a
korabbinal is sokkal eberebbnek kell lennie. Ezen gondolkodott par nappal
ezelott, a Bryan terdkalacsat szetnyito kesszuras estejen, a kezeben
egyetlen megszokott tarsasagaval, a whiskys poharral, hatalmas belgraviai
hazaban. Maganyosan nezett kifele az ablakon, es merengve figyelte a
londoni park tuloldalan az ovehez kepest harmadakkora hazakat. Ahogy a
kutyaikat setaltato britek, a hozza kepest szegeny milliomosok, lathatoan
gondtalanul elvezik az eletuket, tole alig 50 meterre. Testorok,
fenyegetesek, eberseg es terdkalacs ala szurt kesek visito fajdalomhangjai
nelkul. Talan nem is tudjak, hogy ilyesmi valoban letezik. Talan azt hiszik,
hogy ilyen elet, ilyen kockazatos vlagyimiri sors csak a filmekben
lehetseges. Pedig most epp egy ilyen elet lakott mellettuk, itt terpeszkedett
a hatalmas hazban, es az uveg mogul az o kutyasetaltato szabadsagukat
nezte vagyakozva. Vlagyimir, az orosz milliardos. Viszont ez legalabb
vegre atlathato helyzet volt, megint ertheto keplet, hiszen igy kitisztulnak a
felhok az egen, nyugtatta es gyozkodte magat Vlagyimir. Aztan arra
gondolt, hogy csak Adrienn nem fogja mar ennek a tortenetnek a veget
megerni. Se vele, se nelkule. De hat valtoznak az idok, ennyi, gondolta
Vlagyimir, ennyi,
aztan mar lepett is tovabb, es masnap ujra helikopterre szallt. A hajojat
Antibes-bol athozatta ide, Monacoba, mert bar a kis torpeallamot
korbeolelte Franciaorszag, Vlagyimir azzal hitegette magat, hogy a
nagyhercegseg semmikeppen sem francia felsegterulet. Ugyhogy ezzel
sem szegi meg a sajat maganak tett igeretet.
Raadasul most tenyleg Monacoban kellett lennie, mert a kortars orosz
festok arveresere az elmult napokban ide erkezett minden olyan orosz,
akiknek reven Vlagyimir fontos uzenetei elerhettek Moszkvaba, a
megfelelo helyekre.
Ezert ult tehat most itt, a monte-carloi obolben, a legkulso molohoz
kikotott hatalmas hajo kozepso szintjen, a fustszinu uveg mogott, a
legkondicionalt huvosben, es Adrienn csaladfajat tanulmanyozta.
Ot nap alatt keszult el a teljes dosszie, es Vlagyimir nem gyozott
csodalkozni. A londoni ugyvedeken keresztul megbizott magyar
csaladfakutatok meg egy 1906-ban Triesztbol New Yorkba tarto hajonak az
utaslistajat is mellekeltek. Adrienn uknagypapajanak a testvere ezen a

hajon emigralt az Ujvilagba.

A csaladfakutatok 170 oldalon keresztul reszleteztek a tavoli, amerikai
rokonsag gazdagodasat, a clevelandi autoszerelo uzemtol kezdve egeszen
az atlantai lakokocsi-kolcsonzoig. Jelentos penz csak egyetlen varosban es
egyetlen potencialis rokonnal lehetett, akinek a halalarol viszont a
csaladfakutatok egyelore nem tudtak semmit. Szerintuk meg elt az idos
ferfi, de Vlagyimir azt gondolta, hogy mikent is tudhatnanak a budapesti
irodajukban a szamitogepek elott ulo torteneszkutatok az elmult par nap
esemenyeirol. Hiszen Adrienn epp azert menekult ilyen hirtelen oda, mert
o tudott
valamit... Es megszerezve a penzt valoszinuleg Amerikaban akar majd uj
eletet kezdeni. Atlanta... ez jart Vlagyimir fejeben. Atlantaban lesz
Adrienn. Mert ott elt, vagyis most mar inkabb ugy kellene fogalmaznia,
hogy ott halt meg az a 81 eves, gyermektelen rokon, akinek a
maganvagyona kozel harommillio dollarra rug.
Az amerikai torvenyek szerint a sarga papirokon ezt reszletesen
kifejtettek a budapesti kutatok - az orokos nelkul elhalalozo amerikai
allampolgarok vagyonat kerek egy evig hozzaferhetove teszi az amerikai
hagyateki jog meg a legtavolabbi rokonoknak is, eljenek barhol a vilagon.
A lenyeg, hogy szemelyesen kell kerelmezniuk, es dokumentumokkal,
anyakonyvi kivonatokkal be kell bizonyitaniuk ezt a versegi viszonyt.
Vlagyimir ult a jachtjan, es nezte a csaladfat. Azt latta, hogy visszamenve
az 1906-os utasszallito hajoig, az uknagypapakig, konnyen lehet, hogy
tenyleg Adrienn az orokseg varomanyosa. Az egyik biztosan. O is fel tud
berelni csaladfakutatokat, a vilag tele van ilyenekkel, Budapest foleg, o is
rajohetett erre. Adriennek nincs testvere, es amennyire Vlagyimir most ki
tudta bogaraszni a vaskos anyagbol, o a legfiatalabb generacio, amit az
amerikai hagyateki rendelkezesek ilyen esetekben allitolag kifejezetten
elonyben reszesitenek.
Vlagyimir csak kombinalt, kombinalt, kepzelgett, es elvakult gyuloleteben
atugrotta a logikai bukfenceket, a zavaro tenyeket. Hinni akarta, hogy
nyomon van. Hinni, hinni, tudni, menni, elkapni, nyakat kitekerni...
Es mostanra ugy is tunt, hogy osszeallt a kep. Adrienn ezek szerint
Atlantaban van, valoszinuleg ez a 81 eves rokon
nyargalt at par napja az orok vadaszmezokre. Vlagyimir mosolygott az
indianos hasonlatan, orok vadaszmezok, igen, ez tetszett neki. Elpatkolt a

tata, egy rakas szaros lakokocsit hagyva a magyar kurvara, akit az egyik
ilyen lakokocsi vecejeben o fog szemelyesen lehuzni a csatornaba.
Vlagyimir annyira orult a hirnek, orult maganak es annak, hogy ilyen
ugyesen es okosan rajott Adrienn buvohelyere, hogy elhatarozta, az
arveres utan a hajojan tartott esti partit kovetoen csomagol es o maga is
atmegy Amerikaba. Ott akart lenni Atlantaban, amikor az emberei
elkapjak Adriennt. Meg egyszer nem jon semmifele moped, errol szo sem
lehet, tobbe nem benazhatja el senki, errol o szemelyesen fog
gondoskodni.
A budos kurvaja... vegre megkeseruli. Es ettol a gondolattol, a belso, nema
kurvazastol Vlagyimir szinte feldobva, mar-mar boldogan keszult az
estere. Jon majd Katya, az uj ismeros Moszkvabol, aki majd mindent
megold, mert o kepes ra, ismeri azt, akit ismernie kell, a Megoldot
szemelyesen, ezt Vlagyimirnak minden iranybol megerositettek mar. A
kozvetitesert cserebe pedig - ezt elore meguzente szinte semmit sem
ker ajandekba. Marmint Vlagyimir szempontjabol szinte semmit. Gyemant
fulbevalo a sztarok ekszereszetol", Harry Winstontol nyolcmillio
dollarert? Ennyi kell Katyanak a moszkvai helyzet elsimitasaert,
Vlagyimir legnagyobb problemajanak a megoldasaert? Semmiseg gondolta Vlagyimir...
Arusha - Tanzania
Adrienn haja kifesuletlenul, a kosztol osszeragadva tapadt a homlokahoz.
A feje utemesen razkodott az ablakuvegen. Mar harom napja nem
mosakodott, a buz pedig, ami a Nairobibol indult buszban ennyi ido utan
terjengett, mar elviselhetetlennek tunt.
A legalabb otveneves, jobbkormanyos, rozsdas angol busz hetven oraja
dulongelt a Szerengeti Park foldutjain. Kiszallniuk nem volt szabad, mert a
maszaj videken a magas szavannafuben vadallatok is megbujhattak. Pisilni
csak este egyesevel es csak a sofor fegyveres felugyelete mellett lehetett.
A busz tetejen, a tuzo napon, a zsakok es egesz eletek egyetlen lepedobe
tekert csomagjai kozott gyerekek aludtak es jatszottak. Ha nekik
konnyiteniuk kellett magukon, ok onnan a magasbol megtehettek.
Nevetgelve celoztak" a fiuk es a guggolo kislanyok is, elvezve a sugar
tobbmeteres ivet, ahogy az a busz mogott kavargo porfelhoben eltunik.

Ok nem feltek az allatoktol, es Adrienn szamara felfoghatatlanul a szuleik

sem feltettek oket attol, hogy a huppanoknal esetleg leesnek vagy
megserulnek. Mindenki nyugodtan, a masodik napon mar nema csendben
es beletorodve turte az osszezsufolt, budos utazast. Mert legalabb haladtak.
Ez Afrika. Europaban egy repulogep elso osztalyan nagyobb a nyavalygas
- Adrienn sokszor gondolt erre az elmult harom napban. Hogyha ott a
gyerekek a jegbe hutott kola es a
meleg, tobbfogasos ebed kozott nem kapnak a legitarsasagtol azonnal
kifestofuzetet es felfujhato jatekokat, ha nem gondoskodik valaki rogton a
szorakoztatasukrol, akkor beindul a hiszti es a siras.
Itt viszont mar minden gyerek megtanulta turni az eletet. Adrienn utja
egeszen Nairobiig, a kenyai fovarosig a tervek szerint haladt. Repult Andre
tanacsai szerint. Algir - Kairo - Nairobi. De aztan ott fennakadt. Keresett,
de nem talalt autot; amit olcson, par ezer dollarert megvehetett volna.
Raadasul a zsufolt, koszos es hangos kenyai fovaros egeszen masmilyen
volt, mint amilyenek Adrienn a korabbi afrikai elmenyei alapjan kepzelte.
Nem erezte biztonsagban magat. Nem tudta megmondani, hogy miert,
mert csak melyen, szinte csak tudat alatt tamadt ez a benyomasa, de felt.
Minden olyan vad volt es durva. A hangok, az arcok, a tekintetek. Egyszer
Botswanaban azt meseltek neki, hogy a gyarmati elnyomas, a feherek
korabbi kegyetlenkedese altal gerjesztett indulat es gyulolet atoroklodik az
afrikaiak genjeiben. Hogy egy hateves fekete kisfiu is kepes ugy ranezni,
olyan langolo gyulolettel a szemeben figyelni ot, a korabban meg sosem
latott feher not, mintha azonnal meg akarna rajta bosszulni a nagyapja
ellen elkovetett osszes bunt. Nairobiban Adrienn valami ehhez hasonlot
erzett az emberek tekinteteben es mozdulataiban, barmerre ment is.
Ugyhogy elpazarolt par szaz dollart. Szabalyosan bemenekult az Old
Stanley hotel fehereknek fenntartott legkondicionalt biztonsagaba, es
lemondott arrol, hogy Nairobiban vegyen kocsit.
Majd Tanzaniaban. Ket napra bezarta magat a hotel uszomedences
kertjebe, erot gyujtott, aztan a portan vett maganak buszjegyet fel akar
ra ulni, kisasszony? , a luxusszallo alkalmazottjanak huledezo tekintetet
latva probalta hihetoen elmagyarazni, hogy ot bizony a kalandvagy futi,
aztan masnap elindult, es most itt sinylodott a buszon, sokkal nagyobb
biztonsagban, mintha egyedul autozna, megis lassan a sajat szagatol is
undorodva. De most mar latja Arushat, ezt a vegtelen badogvarost, ahol
allitolag kedvelik a feher embereket. Az utikonyveben legalabbis ezt

olvasta. Mert itt gyarmati vilag van meg mindig. Feher

ultetvenytulajdonosok, akik foliasatrakban rozsat termesztenek a holland
viragpiacra. Es ezzel munkat adnak a helyi feketeknek, akik persze a 12
oras munkanap vegen, estenkent a kivilagitatlan saros foldutakon a
badogviskojuk fele boklaszva nem ertik, hogy miert is viszik
hutokonteneres repulokon millioszam a szines viragokat Europaba - vajon
mire kellhet ez ott nekik?-, de legalabb megelnek. Ok meg sosem lattak
vazat es benne viragcsokrot. Masok voltak a problemaik. De eltek. Es
halasak is voltak ezert. Hat majd itt vesz maganak autot Adrienn, es megy
tovabb, delre, Zambia fele. Legalabbis ez volt a terv...
Budapest - Magyarorszag
Zarko lassan vezetett, es egeszen a szelvedoig elorehajolva, folyamatosan
az utcatablakat furkeszte. A magyar fovaros budai oldalan jart mar, kozel a
celhoz, o legalabbis azt hitte. Az oleben terkepet tartott, mert az Opeljebe
nem szereltek muholdas navigaciot. Hiba volt... most ezt gondolta,
marmint muholdas navigacio nelkul erkeznie! Ez hiba volt.
Az utcaneveket ugyanis a magyar fovarosban olyan rendezetlenul es
esetlegesen tuntettek csak fel, osszevissza, mindig eltero meretekben, neha
rozsdasodo, felig lekopott tablakon, hol a keriteseken, hol a hazfalakon,
hol meg sehol, hogy Zarkonak komoly gondot jelentett a tajekozodas.
Angolul pedig Budapesten szinte semmit sem irtak ki.
Europa kellos kozepen, egy ketmillios metropoliszban autozott, de
kulfoldikent majdnem eltevedt. Egyoranyi keresgeles utan talalta csak meg
a Hidegkuti uton azt a kanyart, azt a leagazast, ami a kutyaiskola fele
vezetett. Akkor mar este hat ora fele jart, de junius volt, ugyhogy meg
sokaig vilagos lesz.
Talan meg ki tudja asni a taskabomba kazettajat, talan lesz meg ra eleg
Ideje, ez jart a fejeben. A kovesut kozben jobbra kanyarodott, kisse
emelkedni kezdett, utana pedig Zarko felert a legmagasabb pontra,
ahonnan allitolag mar latnia kellene a templomot.
Lassitott, nezett elore es aztan oldalra, de egyelore nem vett eszre semmit,
nem latta a plebaniat, csak a szeles, nyilt terepet, maga elott a lapos
volgyet, jobbra az esomosta hegyet, folotte pedig nehany sarkanyrepulot.
Leallitotta a
motort, es kiszallt. Ez lenne tehat a hely, ahol par meterrel a foldfelszin

alatt majdnem harminc eve egy miniatombomba ketyeg? Mindez itt es

most, Budapesten, a csendes es nyugodt nyaresti tajat nezve
valoszerutlennek es elkepzelhetetlennek tunt. De ahogy Zarko
korbenezett, rajott, hogy vegul is miert ne? Miert is ne rejtettek volna pont
ide? Hiszen a forgalomtol lezart termeszetvedelmi terulet a zoldovezeti
varosresz majdnem kellos kozepen, mindossze csak par kilometerre a
zsufolt pesti belvarostol, a Dunaparttol, ha jol belegondol az ember,
tulajdonkeppen idealis helynek tunik. Okos valasztasnak. Kifejezetten
okos valasztasnak. Es mikozben epp ezen tunodott, Zarko megpillantotta a
kis plebaniatemplomot is. Apro termesko epulet volt a volgy tuloldalan,
tole legfeljebb otszaz meterre, hatalmas fak arnyekaban. Elsore talan ezert
sem vette eszre. A fak miatt. Csereptetos, vastag falu, kulsore kozepkori
epuletnek tunt, amirol Belgradban azt mondtak neki, hogy az alapjait mar
a tizenharmadik szazadban leraktak. Hogy ilyen templomot keressen.
Visszault az autoba, es lassan elindult a templom fele, a volgyben lefele...
Mindent zarva talalt, bar alaposabban korbejarva a plebaniatemplomot az
epulet megsem tunt elhagyatottnak. A korhadt faajto elotti kokereszt
toveben, igen, mert itt volt a kokereszt, megtalalta a kiindulopontot, a
kereszt toveben friss viragok es nemregiben leegett mecsesek arvalkodtak.
A viragokat csemegeuborkas uvegekbe tettek. Az alkalmi vazakon" meg
az uborkakat abrazolo matricakat is rajta
felejtettek. Nem aztatta le oket senki. Szegeny emberek, talan szegeny
emberek jarnak ide, gondolta Zarko, de csak ritkan, mindennap
semmikepp. Ez jart a szerb vegrehajto fejeben, mikozben tekintete az eget
es a tavoli hazakat pasztazta. A sarkanyrepulok nem jonnek erre, elkerulik
a volgyet, mert itt nem fuj felfele hajto meleg legaramlat, ugyhogy Zarko
barmit csinalhat, fentrol ugysem fogjak latni.
A hazak viszont tul kozel voltak. Tavcsovel legalabbis. Ha valakinek az a
maniaja, es valakinek mindig ez a maniaja, hogy ilyen nyilt terepen
tavcsovel leskelodjon, akkor a templom es ezzel most o is epp rossz helyen
all. A hazsorok balra, az erkelyes, hetvegi fahazikok pedig tole jobbra,
fenn a dombon.
Vagyis o epp az atloban van, mindennek a kellos kozepen. Eleg egyetlen
kozepes tavcso egyeden unatkozo ferfi kezeben valamelyik ablak mogott,
es egyetlen csinosabb no a szemben levo hazsoron. Es a leskelodes kozben

pasztazo tavcsoben o mar le is bukott... veletlenul persze... de megis...

hogy itt as... egyedul a semmi kellos kozepen... hogy mit as es minek...
Zarko ovatos ferfi volt, gondos, gondolkodo. Ugyhogy varni fog. Kilepi a
helyszint, azt kilepi most, megjeloli es var, amig besotetedik. Es majd csak
ejszaka dolgozik. Megint felnezett az egre, de nem latott egyeden felhot
sem. Csillagos lesz az ejszaka, latni fog, erre gondolt, ugyhogy igen,
ejszaka kell asnia, ugysem akart Budapesten szallodaba menni. Reggel
pedig mar indul is tovabb! Ezvoltaterv. Ugy kezdte, ahogy kellett. Labat az
uborkasuvegekhez nyomta, sarkat egeszen a kokereszt tovebe, es 40-et
lepett
elore. Ott volt az elso tolgyfa, pont ott, ahol es ahogy mondtak neki. Innen
90 fokos fordulat jobbra, es aztan megkeresni a vonalon, ezen a
negyvenedik lepestol indulo tolgyfasoron a negyedik fat. Lovakat
legeltetnek itt, ezt gondolta Zarko, mikozben az egymastol korulbelul husz
meterre allo fak soran haladt. 1...2...3... lovakat tartanak, mert a tolgyfak
vonalaban karokat is latott, amiken drothuzal feszult. De csak egyetlen
drot a tetejukon, egy pedig felmeteres magassagban. Nem aramvezetek,
nem ilyesmi ez. Negy, megvan a negyedik tolgyfa. Egyszeruen csak a
lovaknak jelzes, nagyjaboli jelzes, hogy meddig szabad legelniuk, es
honnan nincs mar tovabb. Es akkor most pontosan ot lepes. A negyedik
tolgyfatol tovabb, egyenesen haladva Otlepesnyire kell asnia. Negy metert.
Negy meter melyre kell asnia. Erre gondolt, es a femkeresore. Cobra
detektort hozott, de hiaba volt ez az egyik legjobb, a fold alatt harom
meternel melyebbre ez sem latott". Sot, ha a foldben esetleg sok a vasoxid, akkor meg harom meter melyre sem. Vagy ha sok a femes szemet",
egy alufolias csokipapir, kirandulo gyerekek eldobott nyomai, beleforgatva
a talajba. Mert akkor szemetkiszures" uzemmodot kell majd valasztania,
es az megint csak csokkenti a Cobra melysegi hatotavolsagat. Akkor lehet,
hogy akar ket meter melyre is le kell jutnia ahhoz, hogy egyaltalan
ellenorizni tudja, vajon jo iranyban halad-e? Mert csak onnan, ket meter
melyrol lat le" biztonsagosan az eredeti melysegbe, a talajszint ala negy
meterrel. Persze csak ha a rejtekhely, a taskabomba kazettaja a
foldfelszinnel parhuzamos. Mert ha nem, ha az idok folyaman
a retegvizek mosasa esetleg megdontotte, akkor a keresofejjel Zarkonak
meg ket meternel is kozelebbre kell lejutnia. Pontosabban leasnia. Majd
ejszaka, majd a sotetben megbirkozik ezzel. Sok munka lesz, de megoldja,
elvegre megvan a hely, itt van, csak asnia kell.

Akkor legalabbis meg ezt hitte...

Monaco
Ezerketszaz kilometerrel tavolabb es harom oraval kesobb epp sotetedni
kezdett. A Monacoi-obol ilyenkor a legszebb. A jachtok lampai
felgyulladnak, meleg, sarga fenyek boritjak el a kikotot. Itt-ott tuzpiros
hangulatvilagitasok is eletre kelnek, mert a Rivierat egyre inkabb felfedezo
indiaiak a hajoikon a pirosat kedvelik. A maharadzsak szinet.
Ok ugyanis, marmint a maharadzsak otthon, Indiaban, tuzpiros fenyu
lampak derengo homalyaban olvasnak. Megmaradt palotaik
marvanyteraszain estenkent ez a szokasuk, a gyertyavilagos mult
emlekekent.
De ilyenkor, naplementekor, Monte-Carloban a rejtett lampak mar a
kaszino szines majolikacsempeit is megvilagitjak. Kekeszold vizeseskent
folyik le roluk a feny. Az obol fole nyulo cicomas hotelek
damasztfuggonyein pedig egyre erosebben szurodnek at az esti elet
arnyekmozdulatai. Monaco mindennap igy, igazi csillogo ekszerdobozkent
kezdi meg ejszakai luxuseletet.
Vlagyimir ugy allt haromemeletes hajoja legfelso szintjen, annak is a
legvegen, a kinyulo teraszon, mintha legalabbis o lenne a kapitany. Zsebre
dugott kezzel, hajszalcsikos, hofeher oltonyben nezett lefele, es figyelte,
ahogy a jacht biztonsagi szolgalata a tobbmeteres pontonhidon egyesevel
engedi at az esti parti vendegeit.
Senki sem hozhatott magaval a fedelzetre testort, ez Vlagyimir szemelyes
utasitasa volt. Utalta, hogy az orosz elitnek adott partijain mindig ketszer
annyian hompolyognek a hajojan, mint amennyi vendeget meghivott.
Persze nem
mindenki jott testorokkel, de aki igen, az kettovel, harommal is egyszerre.
Rosszarcu, sotet tekintetu lett toluk a tarsasag. Ertette o az okat
termeszetesen. De Vlagyimir a lathatatlan vedelem hive volt. Szinte
csodalta Roman Abramovicsot, aki ugy tudott elni, letezni es partikat adni
a vilag legeslegnagyobb maganjachtjan, a szazhetven meter hosszu
Eclipse-en, hogy a vedelme szinte mindig lathatatlan maradt. Minitengeralattjaro kovette az Eclipse-t, meg torpedoval sem lehetett volna
Abramovicsnak artani, de a fedelzeten latszolag nyugalom volt, beke, oda
senki sem vitte magaval az eletet, a zuros eletet es a felelmeit.

Abramovicsnal nem voltak testorok. Hat ma este itt sem lesznek.

Kihajoznak majd ugyis, a vendegeket pedig megszurik most, a csillogo
kikoto barsonyszonyegekkel leteritett molojan.
Vlagyimir mozdulatlanul allt a hajo vegeben, a felso szint jacuzzijai elott,
amikben par ora mulva majd bugyborekolva merul el nehany vodkatol
reszeg orosz. Elni tudni kell, hahotaznak majd hangosan, es ok tudnak is
elni, ehhez nem ferhet ketseg, legalabbis a sajat ertekrendjuk szerint.
Vlagyimir kejes orommel nezte, bar arckifejezesen ez nem latszott meg,
ahogy az erkezo es neha fele integeto vendegek meglepodnek a nekik
felszolgalt pezsgon es eteleken. Hogy mar a biztonsagi atvizsgalasra varva,
mar a molon elkezdodik a vendeglatas. Mert Vlagyimir igy elt.
A vendegek leginkabb a zoldsegtortaszeletekre meredtek tagra nyilt
szemmel, a torta verde-re, ami a kommunizmusrol gyorsan megfeledkezo
oroszoknak Monacobol nezve igenytelenul egyugyu etelnek tunt.
Vlagyimir ebben biztos volt. Hogy lenezik ezt az etelt. De
trefanak szanta, finom fricskanak, valojaban nem is ellenuk, hanem inkabb
a franciak fele, hogy ma este itt, Monte- Carloban, semmi sem lesz francia.
Mert mar a pezsgo' is olasz volt Genovabol, es a torta verde is olasz
kulonlegesseg, kornyekbeli salatalevelekbol. De lesz majd ma este farmata
is, olasz csicseriborso-lepeny, es meg jo nehany sokkolo italiai parasztetel.
Vicces harapnivalo, mielott majd Vlagyimir pincerei felszolgaljak, persze
mar kint, a nyilt vizen, az est fenypontjat.
Olasznak fog tunni az is, igen, de megis amerikai etel lesz. Tegnap repult
ide New Yorkbol, a Nino's pizzeriabol az etel feltalaloja, krealoja,
szemelyesen maga a foszakacs. Az ezerdollaros pizza megalkotoja, aki
magaval hozta az alkotoreszeket is. Amerikai homart Maine-bol,
lazacikrat, negyfele irani kaviart es fagyasztva meregdraga japan fugu
halakat. Ezek lesznek a pizzakon, a szaz vendeg szamara a szaz darab
pizzan, osszesen szazezer dollarert.
Vlagyimir elegedett volt a sajat szervezesevel, mert ezt kivetelesen o
tartotta szemelyesen kezben. Fontos volt ugyanis a ma este.
Visszabaratkozas, o ezt igy nevezte. Ujraelesztese az elmult idoszakban
elfelejtett, elhanyagolt, titokban persze lenezett es megvetett orosz
kapcsolatoknak. Amikre es akikre Vlagyimir azt hitte, hogy tobbe mar nem
nagyon lesz szuksege. Hogy lassan elfelejtheti oket, ezeket a testoros,
vodkaivo rablokat, amilyen egyszer o maga is volt persze, bar a vodkat
azert sohasem szerette.

De valtoznak az idok. Es mostanra Vlagyimir mar beletorodott a

lathatatlan lancok fogsagaba, megertette az elmult hetek leckejet, hogy
neki ez jut, nincs mese. Nem fog tobbe lazadni ellene, titokban erre
eskudott. Baratkozott a gondolattal, hogy neki most mar biztosan sohasem
lesz olyan elete, amiben nem beszelnek hozza oroszul. Elfogadta es
tudomasul vette ezt, de talan nem is baj, valahova ugyis tartoznia kell.
Valahova tartoznia kell, igen... ezt szuggeralta maganak hofeher
eleganciaban, zsebre dugott kezzel, milliardoskent Monacoban, egy 82
meteres jacht fedelzeten, es majdnem kepes volt ezert sajnalni is onmagat.
Katya pedig egyre hevesebben integetett neki. Vlagyimir nem vette eszre a
not, mert nezett ugyan lefele, a molora, de csak ures tekintettel, mert el
volt foglalva masfele jaro gondolataival. Ugyhogy mostanaig nem is latta
Katyat, de most hirtelen eszrevette. Katya gyonyoru volt, de ez Vlagyimirt
nem lepte meg. Katyanak ez volt a sorsa, a gyonyorusege. Ettol nyiltak
elotte az ajtok, valojaban nem is a ferfikezek, hanem a szepseg lathatatlan
magneshullamai altal. A ferfiak cserelodtek, az ajtok egyre nagyobbak es
egyre fontosabbak lettek, Katya pedig vegul betevedt egy olyan vilagba,
ahol csak a legbennfentesebbek tudtak, hogy pontosan hol is vannak az
igazan fontos ajtok. De o ebben is kiigazodott, mert ilyen no volt.
Alkalmas erre. Jott most is, ma este, smaragdzold koktelruhaban,
sejtelmesen mely, de azert meg diszkret dekoltazzsal, bronzbarna, olajos
borrel, hogy megbeszelje Vlagyimir visszabaratkozasat, ennek a
menetrendjet es az ajtokat, amiket Katya nyit majd ki, de Vlagyimir megy
be rajtuk. Moszkvaban lesznek az ajtok, lehet, hogy csak egy, de azon,
annak a kuszoben Vlagyimirnak szemelyesen kell majd atlepnie, es akkor
minden megoldodik.
Katya lathatoan egyre hevesebben vitatkozott valamin a pontonhid vegen
allva, es kozben nagy karmozdulatokkal Vlagyimirnak integetett. Valami
gond lehetett, mert most mar a biztonsagi emberek is kezdtek felfele nezni,
Vlagyimirra, hogy baj van, epp Katyaval akadtak el, epp vele.
Vlagyimir rovid intessel jelezte, hogy nyugalom, lemegy, es mar indult is.
Szinte szaladt a csigalepcson lefele, elso szint, tengerszint, aztan keresztul
a mar beengedett vendegeken, privet... dobrij vecser... koszont oroszul,
integetett, de azert megallas nelkul haladt, tort elore Katyahoz.
- Mi a baj? - kerdezte oroszul a biztonsagi szolgalat emberet, Katyara ra
sem pillantva. Nem koszont meg neki, mert nem akarta, hogy igy
kezdodjon vele az este. Ugyis mindjart tul lesznek ezen. De megis Katya

valaszolt, megelozve a biztonsagi embert, elesen, felhaborodva.

- Nem engedik be a kiseretemet! - Panaszkodas is volt a hangjaban,
nemcsak felhaborodas, de valamifele kodosseg is. A kiseretemet szot
furcsan, szinte rejtelyesen ejtette, mintha azt kivanna, hogy ezt most ne
kelljen megmagyaraznia. Katya mogott par lepessel magas, egyenes
tartasu, szemuveges ferfi allt. Sotetkek, karcsusitott oltony, vilagoskek
selyem nyakkendo es ugyanabbol az anyagbol diszzsebkendo. De mogotte
allt es nem mellette. Kiseret? Mifele kiseret ez? - gondolta Vlagyimir, mert
nem ertette, hogy Katya miert nem baratomat mondott.
- Fegyver van nala, uram - szolalt most meg a biztonsagi ember, es fejevei
az elegans, rezzenestelen arcu ferfi fele bokott. De az, mintha nem is
ertene oroszul, vagy mintha nem erdekelne, hogy itt ki es mit beszel, csak
allt, es nem is oket nezte, hanem a hajot. Tekintete az emeleteket, az
egymasra
simulo szinteket pasztazta. Katya odalepett Vlagyimirhoz, hatarozottan
belekarolt es felrevonta. -A fulbevalommal van mosolygott Vlagyimir
szemebe az orosz no, es finoman felrebillentette a fejet. A hatratuzott,
fekete haj, a gondosan elkeszitett estelyi frizura szabadon hagyta hosszu,
vekony nyakat. A haromcentis, csepp alaku gyemantok meglendultek
Katya fuleben, mert a fej mozdulat, mintha csak apro kagylohintak
lennenek, meglibbentette oket. A hajo fenyei szikrazva tortek meg a
kaprazatos ekszeren. - A fulbevalomat kiseri tette most hozza ujabb
magyarazatkent Katya, latva Vlagyimir tekinteteben, hogy az elso
mondatbol a ferfi meg nem ertette meg a helyzetet. - Hat ezek azok?
Vlagyimir hirtelen a gyemantok fele emelte a kezet, de aztan a mozdulatot
megis lefekezte, meg mielott a dragakovekhez ert volna. Karja esetlenul a
levegoben maradt. - Megnezhetem? - kerdezte Katyat, aki most a kisero
fele pillantott, mintha legalabbis tole kellene engedelyt kernie ehhez. Az
oltonyos ferfi inkabb csak a tekintetevel bolintott, diszkreten. Semmi
szolgakra jellemzo fejmozdulat, semmi alazat nem volt benne. Engedelyt
adott. - Nem akartam a masolatot felvenni, csakis az igazit
magyarazkodott Katya, mikozben Vlagyimir befejezte a mozdulatot, es
megsimogatta a hatvankaratos gyemantokat. Boren hideget erzett, a
platinafoglalat a gyongycseppformak szelen finoman karcolta az ujjat, de
inkabb csak erezte a platinat, mert latni alig lehetett. - Nyolcmillio dollar...
- Vlagyimir hangjaban nem kerdes volt es nem is megallapitas, hanem
inkabb csak csodalkozas. Az
ekszerek irant semmifele vagyat nem erzo ferfi ertetlenkedese azon, hogy

mikent erhet ennyit ket kavics, amiben a tisztasagot, amely a

felbecsulhetetlen erteket adja, szabad szemmel nem is lehet latni. Ha Katya
most tizezer dollaros gyemantokbol csiszolt fulbevalot viselne, az,
Vlagyimir legalabbis igy gondolta, pont ugyanigy csillogna az esti
lampafenyben. Pont ugyanilyen szep lenne. Nagyon tetszik - hazudta
felmosoly kisereteben, de ugyesen csinalta, ugyhogy Katya elhitte neki.
- Koszonom szepen - nezett a szemebe az orosz no, es ezzel le is zartak a
fizetseget a majdani ajtonyitasert cserebe. Most mar csak annak a reszleteit
kellett megbeszelniuk. Vlagyimir egyebkent, mikozben ujjai az iment
megerintettek a gyemant fulbevalot, azonnal kapcsolt, es rogton felfogta az
osszefuggest az ekszer es az azt kisero ferfi kozott.
Bizonyos ertek felett ugyanis, es a nyolcmillio dollar boven a bizonyos
ertek felett volt, a biztositotarsasagok csak ugy voltak hajlandoak
ekszereket biztositani, ha azokat a tulajdonosaik nem otthon, hanem egy
bank szefjeben oriztek. Es sosem hordtak.
Csak az eredetire tokeletesen hasonlito masolatot Ezek olyan preciz
munkak voltak, hogy meg a szakavatott szem is csak alig vette eszre az
eredeti es a masolat kozotti kulonbseget. Hollywoodi partikon,
dusgazdagok londoni estelyein, parizsi balokon az igazan draga ekszerek
mindig csak a helyettesukkel" vettek reszt. Az eredeti valahol egy szefben
pihent. Neha aztan, de csak nagyon ritkan, peldaul az Oscar- dijatadas
galapartijain, feltuntek az eredeti dragakovek is. Katya ekszeresze, Harry
Winston is hires volt arrol, hogy a
filmvilag nagy napjan tobb szazmillio dollarnyi ekszere setal szabadon,
kint a Los Angeles-i ejszakaban. Elkepeszto biztonsagi kockazatot
jelentve. Ilyenkor a biztositotarsasagok professzionalis ekszertestorei
kovettek a dragakoveket, mentek peldaul Sharon Stone vagy Angelina
Jolie utan, meg a vecere is. Akarmekkora vilagsztar volt is valaki, ha nem
masolatot hordott, akkor par lepesnyire lemaradva mindenhova kovette ot
az ekszertestor.
Nok ujjain forintban szamolva neha milliardok nyultak a koktelos poharak
utan, es ilyenkor eleg lett volna egyetlen gyors es professzionalis
kezmozdulat, hogy az ujjal egyutt a smaragdgyuru is a foldre hulljon,
aztan pedig eltunjon a sikitozo kavarodasban.
Katya ma este az eredetit akarta hordani, hogy megmutassa Vlagyimirnak,
vagy talan csak hogy elvezze a legujabb szerzemenyt. Az orosz ferfi most
belekarolt, es elindultak a hajohid fele.

- A kisero bejohet - vetette oda a biztonsagi embereknek a milliardos -, de

ma este o az egyetlen kivetel! Aztan felleptek a pontonra, es mogottuk, par
lepessel lemaradva, kek nyakkendoben, elegans oltonyben, fegyverekkel
az oveben a fulbevalo kiseroje is besetalt Vlagyimir hajojara.
Nino's Bellissima pizzajat nezve az volt a legviccesebb, hogy egyaltalan
nem tunt gusztusosnak. Legalabbis Vlagyimir szerint. Mar kint voltak a
nyilt vizen. A robusztus, ezustszinu jacht olyan messze horgonyzott le a
partoktol, hogy ne csak Monte-Carlot, hanem Nizza fenyeit is latni
lehessen a fedelzetrol.
Es most epp hoztak a pizzat.
A negyfele irani kaviarbol az egyik elzoldult a sutoben, ami nem szamitott
rendellenessegnek, hanem epp ellenkezoleg, ez volt maga a zsenialis
ujitas. Mert igy a masik harom kaviar feketeje, rozsaszinje es
narancssargaja szivarvanyos foltokat mazolt a kekes japan halszeletekre.
Mualkotas volt, de Vlagyimirnak megsem tetszett. Pedig jo kedve volt. Jo
kedve, igen. Katya az elmult ket oraban megertette az uzenetet, a gesztust,
amivel Vlagyimir tisztara kivanta mosni magat. Szudanra nem is
vesztegettek az idot. Inkabb csak a taskabombara. Vlagyimir nem igy
nevezte persze, nem taskabombanak, mert a Katyak jonnek, mennek, es
vegul eltunnek. Es ezt maguk a Katyak is tudjak. Vlagyimir pedig
vegkepp. A Katyak epp ezert gyujtik a vagyonukat apro ekszerekben.
Lehet persze, hogy tetszik is nekik. De egy nyolcmillio dollaros fulbevalo
legfontosabb tulajdonsaga megsem a szepsege, hanem a merete. Mert ha
ugy adodik, es persze ha Katya van olyan szerencses, hogy valamelyik ajto
mogul valaki meg emlekszik az o olajos borere, akkor par oraval korabban
szolnak majd neki, hogy menjen. Par oraval azelott, hogy eljonnenek erte.
Ez a Katyak sorsa. Es ilyenkor a pici kavicsok, a milliokat ero pici
gyemantok, az o egesz hatralevo es megmaradt eletenek a fedezete belefer
majd Katya sminktaskajaba. A ruzsok koze. Ugyhogy nem taskabombarol
volt szo, ugyan dehogy. Vlagyimir negy olyan ajandekot igert a
Megoldonak es az o baratainak, amilyenbol egyet Bordeaux-ban mar
atadott, cserebe azert & nagyon erdekes es izgalmas DVD-felvetelert.
Katya csak ennyit hallott, ennyit tudott, es majd csak ennyit
uzen. Hogy Vlagyimir ezuttal nem ker cserebe semmit, sot orul, hogy
adhat negy ujabb ajandekot, es a maradekra, a maradek tobb mint egy
tucatra vigyazni fog nagyon. Szudanba pedig nem megy soha tobbe, igeri,
hogy soha, de soha.

Londonban marad, ott akar elni, es talan Toscanaban, mert a borokat

tovabbra is nagyon szereti. Toscanat ma mar sokkal jobban, mint
Bordeaux-t. Ha megengednek neki, megkoszonne...
Katyaval ezt persze diszkreten, a jacht konyvtarszobajaban beszeltek meg,
ahova a vendegek nem mehettek utanuk. A kozepso szint elejen, a lezart
privatszferaban. Ide terveztek Vlagyimir kajutablakos, mahagoniboritasu,
hofeherre festett haloszobajat, egybenyitva az uvegfalu zuhanyzoval,
ahonnan latni lehetett a zebraborokkel letakart agyat, a korablakokon
keresztul az azurkek tengert es aztan ennek a boltivesen hajlo, hosszu
helyisegnek a vegeben a konyvtarszobat. A plafonon futo es
hajoszerkezetet imitalo fekete gerendak egy olyan specialis femajtonal
talalkoztak, amivel a konyvtarszobat hermetikusan le lehetett zarni.
Ez volt ugyanis Vlagyimir panikhelyisege, biztonsagi menekulo
kapszulaja. Maga a konyvtar. Mert az ilyen jachtokon csakugy, mint a
villaikban, a testorokkel es a multjuk miatti felelemmel egyutt elo oroszok
panikszobakat alakitottak ki. Hogy ha tamadas erne oket,
merenyletkiserlet, akkor utolso menekulesi pontkent bezarkozhassanak
egy olyan helyisegbe, ahova a gyilkosaik mar nem tudnak utanuk menni.
Ahova meg bombakkal, robbanoanyagokkal sem lehet behatolni.
Par evvel ezelott cimoldalas hirkent jarta be a vilagsajtot,
amikor az orosz elitnek dolgozo dusgazdag bankar, Edmond J. Safra, egy
ellene iranyulo merenyletkiserlet kozben monte- carloi penthouse-aban
bezarkozott a furdoszobabol kialakitott panikhelyisegbe.
Aztan ket oraval kesobb ott halt meg fustmergezesben. A bergyilkosok
ugyanis olyan ereju bombakkal probaltak utanamenni, a hermetikus,
titanotvozetu pancelajton attorni, hogy a robbantasok resein beszivargo
fust vegul megfullasztotta a brazil szarmazasu bankart. Pedig a merenylok
addigra mar reg feladtak a kuzdelmet, es elmenekultek a helyszinrol. Mar
megerkezett a monacoi rendorseg, de a gyenge idegzetu Edmond Safra
olyan eros panikrohamot kapott, hogy hiaba probaltak a rendorok kivulrol
meggyozni, nem hitte el nekik, hogy ok tenyleg valodi, igazi rendorok. Es
nem a gyilkosai... Hiaba mondtak neki a pancelajto tuloldalarol, hogy
elmult a veszely, hogy most mar nyugodtan kijohet a szefkent magara zart
biztonsagi szobabol, o megsem merte ezt megtenni, es vegul
fustmergezesben megfulladt. Vlagyimir jachtjan a konyvtarszoba volt a
szef, a menekulo panikhelyiseg, a biztonsagi zona. Hangszigetelt,
hermetikusan lezarhato helyiseg, amit Katyaval beszelgetve Vlagyimir be

is csukott. Az ekszertestor kint maradt a haloszobaban, a femajto elott,

amig ok ketten bent, a lehallgathatatlan helyseg femfalai kozott
megbeszeltek az ajandekok sorsat. De most mar hoztak is a szazezer
dollaros pizzakat, most mar egyre jobban ivott mindenki, most mar
mindegy is, hogy a hatralevo orakban mi fog tortenni a hajon. Vlagyimir
tul volt az
este nehezen, az est tulajdonkeppeni celjan,, ugyhogy ez, ami most
kovetkezik, ez mar nem nagyon erdekelte. Bajcsevegni fog kicsit, persze,
megteszi, visszabaratkozik, de holnap most mar biztosan ugy ebredhet fel,
hogy csak egyetlenegy megoldando problemaja maradt, es aztan tenyleg
visszakapja az eletet.
Es azt a problemat, annak a megoldasat mar kifejezetten elvezni fogja.
Elmegy Adrienn utan Atlantaba. A hompolygo tomegen alig tudta
atverekedni magat, mert a vendegek kezdtek egyre hangosabbak lenni.
Egyre szetesettebbek, a karmozdulataik egyre szelesebbek, a hajo,
barmilyen nagy volt is, kezdett szuk lenni ennyi ember, ennyi lereszegedo
magabiztossag szamara.
- Uram, Katya szeretne onnel meg valamirol beszelni lepett a semmibol
melle a lassan mar ismerosse valo elegans ferfi, aki egesz este a
fulbevaloval volt. Kimert hangon, franciaul mondta mindezt, nem oroszul
es nem is valamilyen masik nyelven. Pont franciaul.
- Megis hol? - Vlagyimir angolul kerdezett vissza, maga ele beszelve, a
tenger hullamai fele, mert tuntetoleg nem akart ranezni a nala majdnem
egy fejjel magasabb testorszerusegre. Katya uzen erte, ez azert megiscsak
sok. Vajon mit kepzel magarol, hiszen csak egy Katya. Egy fizetett hirvivo,
egy ajtonyitogato.
Az arcan talan meglatszott ez a gondolat, mert az ekszer- or, mintha csak
magyarazkodna, most angolra valtott, es hozzatette, hogy tul nagy a
zsufoltsag, a kisasszony nem tudta ideverekedni magat. Lent varja ont ujra
a konyvtarszobaban".
Ez meglepte Vlagyimirt. Hogy a konyvtarszobaban. Hiszen az
megiscsak az o privatszferaja, hogyan jutott be oda Katya nelkule. De
mikozben elindult a csigalepcson lefele, a nyomaban ezzel a fegyveres
ferfival, rajott, hogy Katya ma este valoszinuleg mindent megtehet. A
biztonsagi szolgalat latta a molon tortenteket, latta, hogy o szemelyesen
lement erte, ugyhogy tudnak mindenrol. Es aligha mernek ennek az orosz
nonek, az o privat vendegenek meg egyszer barmiert is szolni.

Ha a haloszobajaba megy, hat akkor oda. Ez jart Vlagyimir fejeben,

mikozben leertek a magan- lakreszhez. Beleptek a haloszobaba, becsuktak
maguk mogott az ajtot, es mentek keresztul a fekete gerendak alatt*
mentek a femajto fele, aztan Vlagyimir mar bent is volt a
konyvtarszobaban. De Katyat nem latta sehol. Kicsi szoba volt, haromszor
harom meteres, a tekintete azonnal befogta az egesz helyiseget. Es nem
ertette. Ugyhogy Vlagyimir mar fordult is vissza, hogy megkerdezze... de
meg mielott megszolalhatott volna, az ekszer-testor karja varatlanul
meglendult. Villamgyors mozdulat volt, Vlagyimir nem is latott meg ilyet
soha. Az osszeszoritott, kiegyenesitett ujjak, mintha csak egy balta eles
lapjava alltak volna ossze, fele dofve nyakon utottek. A fajdalom eles,
nyilallo es ismeretlen ereju volt. Vlagyimir feje hatrabicsaklott, de nem
ajult el, ilyesmi nem tortent vele, talpon maradt, egyszeruen csak a nyakat
erezte elzsibbadni. Azonnal kiabalni szeretett volna, segitseget kerni, igen,
ezt tisztan felfogta, hogy hangot akar magabol kiadni, jelet, de nem
sikerult neki. Helyette fulladas kezdte gyotorni, a tudeje
szurta, ertette rogton, hogy ezek szerint most megis terjedni fog benne a
fajdalom, mintha csak egy kest doftek volna bele, aztan ugy erezte, hogy
mar szivjak is belole kifele a levegot. Pedig ez csak egyelten villamgyors
mozdulat volt, csak feleje nyultak, o pedig most mar tantorog es alig lat,
nem kepes figyelni. Probal felpillantani erre a ferfira, probal ranezni, de
most ujra meglendul a kar, ugyanugy zart ujjak, ugyanugy suhint fele az
eles kalapacstenyer, de most az orrnyergere sujt le.
Olyan volt, mintha lelottek volna. Vlagyimir azonnal elvesztette az
eszmeletet es osszecsuklott. Elterult a konyvtarszoba padlojan. Az
ekszertestor pedig az ajto mellett, a falra erositett kijelzon megnyomta a
kek gombot.
Magukra zarta a panikszobat. Az elso utes Vlagyimir adamcsutkajat
celozta, a gegefot, ahol a ferfiak nyakaban a pajzsporcok talalkoznak. Ide
utve, ezt a pontot biztonsaggal eltalalva, azonnali fulladaserzest lehet
kelteni. Akit igy megcsapnak, az meg sem tud szolalni, de tehetseg kell az
uteshez, mert ha tul nagyra sikerul, akkor az utes vegleges fulladast is
okozhat, vagyis ott helyben azonnali halalt. De a masodik kezdofest meg
ennel is precizebben kellett vegrehajtani, centipontosan celozva az
ujjakkal. A kommandosok philtrum-csapasnak hivjak ezt, a felso ajkak
folott, az orrsoveny fele tarto kis sanccsont eltalalasat. Konnyen halalos
lehet ez is, de villamgyorsan, kozepes erovel vegrehajtva csak par
masodperces kabulast okoz. Vlagyimirral is ez tortent. Tiz masodperc sem

telt el, de mar kezdett magahoz terni. Kinyitotta a szemet es meglatta ezt
az oltonyos, szemuveges
ferfit, ahogy terpeszben allva fole magasodik. Aztan eszrevette, hogy a
titanajto hermetikusan be van zarva, es akkor melyen, nagyon melyen
szetaramlott benne az erzes, hogy ezt a terpeszt, ezt az allast korabban mar
latta valahol. Magasodtak mar egyszer igy folotte... Es nem tevedett.
Andre levette a szemuveget, leguggolt, es az orosz ferfi fulehez hajolva
halkan, szinte sugva csak ennyit mondott: - Adrienn udvozletet hozom,
Vlagyimir... es a magyaroket!
Budapest Magyarorszag
Zarko faradt volt. Mar orak ota asott, elmult ejszaka ketto, lassan mar
negyed harom lesz, es meg mindig semmi jel. Pedig mar tobb mint ket
meter melyre lejutott. A sirasokra gondolt allandoan. Hogy az micsoda egy
munka lehet. Persze a halottakat nem temetik ilyen melyre, de akkor is.
Eloszor csak kis lyukat akart, celiranyosan haladni lefele, de amikor mar
nem kivulrol asott, hanem benne allt a melyedesben, akkor rajott, hogy az
aso mozgatasahoz nagyobb hely kell. Ahhoz, hogy lentrol ki tudjon
hajitani egy asonyi foldet. Ugyhogy tagitania kellett a lyukat,
megnagyobbitania az egeszet, amire majdnem egy teljes oraja rament.
Koszovoban ritkan voltak halottaik. Sajat halottaik. Ritkan kellett a
hegyekben temetniuk, es akkor is sokan voltak a feladatra. Mindig
egyszerre astak az elesett bajtarsaknak, es orommel astak, mert nem
magukat temettek. Repult a megkonnyebbulestol a kezuk, bar ezt
egymasnak soha be nem vallottak volna.
Igy aztan Zarko nem emlekezett arra, hogy ez ilyen faraszto, hogy ez
ennyire nehez is lehet. Lyukat asni. Ot oraja csinalta, es most mar
otpercenkent megallt, bekapcsolta a femdetektort, es remenykedve kereste
a jelet. A mugyanta keresofejet, amit a gyarto kevlarral is bevont, szinte
lapatkent nyomta a foldbe, turta vele a meglazult, agyagos talajt, megsem
talalt semmit.
Ugyhogy kezdett aggodni. Az elmult ora mar egyre
bosszankodassal telt, az asas izzaszto faradalmaival, hogy az

inkabb

oroszok vajon miert astak a taskabombakat, a rejtekhelyeket ilyen kurva

melyre. Szerbul szitkozodott, nem oroszul. Az nem illik, valahogy igy

erezte. Szerbul viszont lehetett. Ki volt az a barom, aki eldontotte, hogy

negy meter melyre kell ezeket beasni. 30 evvel ezelott... Hiszen akkor meg
nem is leteztek civil femkeresok, sot meg ma sincsenek olyanok, amikkel
negymeteres melysegben meg lehetne talalni ezeket a femdobozokat.
Akkor meg mi a kurva istennek?
Faradt volt, ugyhogy egy ido utan a karomkodast, a bosszankodast mar
felvaltotta az ijedtseg. Hogy esetleg megsem itt van a bomba. Hogy mi
lesz akkor, ha nem talalja meg?
Leroskadt a sotet lyuk sarkaba. A fold ebben a melysegben mar atazott a
talajviztol, es saros volt, ugyhogy azonnal nedves lett tole a nadragja. De
nem erdekelte. Most gondolkodott. A Cobra nem jelzett vas-oxidot, vagyis
ez nem csokkenthette az erzekenyseget. Nem talalt csokipapirokat sem
lefele asva, nem volt szemetes a talaj, ugyhogy a szemetkiszures"
uzemmodot be sem kapcsolta. Innen, ket meter melyrol tehat siman ujabb
harom metert le kellene latnia. Vagyis ha a detektor meg most sem jelez
semmit, es ugyebar nem jelez, akkor itt ot meter melysegig nincs semmi.
- A kurva eletbe - ezt hangosan is kimondta, a szerb karomkodas veletlenul
kicsuszott a szajan, de szerencsere ezt itt most senki sem hallotta. Ejszaka
volt, csillagos ejszaka, a szeme mar megszokta a derengest, szinte
tokeletesen latott. Es asott tovabb.
Mire eltelt meg egy ujabb ora, addigra feladta. Addigra maiket es fel meter
melyre jutott, most mar a kockaszeru lyuk oldalfalait is detektorozta,
korbe-korbe, mindegyiket. Ahol volt,
onnan ugy saccolta, hogy ujabb harom metert lelat", vagyis a
foldfelszinhez kepest most mar majdnem hat metert tudott atvizsgalni. Es
nincs itt semmi.
Jobbra, balra, elore, hatra, mindenfele probalta csipogtatni a femdetektort,
de semmi, semmi, semmi. Ugy asott, hogy a 6 oranyi munka mostanra egy
lefele szukulo, felforditott piramist formazott, igy a meredek es saros
oldalfalon konnyeden fel tudott maszni.
Hat felment. Aztan kisetalt a legelore, a szabad terbe, mert ott nem volt
gaz, ott a lovak alacsonyra nyirtak" a fuvet. A legelo kozepen leult a
foldre. A csillagok halvany fenyeben probalt megnyugodni es
gondolkodni.
Nincs meg a taskabomba, nem lesz vegrehajtas. Kudarcot vallott. Riadtan
jutottak ezek igy, ebben a sorendben az eszebe. Ot neztek ki a feladatra, ot

tuntettek ki vele, es megis, mar az elso akadalyon elbukik. Azt

magyarazgatja majd Belgradban, hogy nem talalta meg? Hogy nem volt ott
a rejtekhely? A taskabomba? Keptelenseg... Valaki majd azt hiszi, hogy
ellopta a bombat, rafogjak majd, hogy el akarja adni, igy akar kiszallni,
valahol uj eletet akar kezdeni, barmi, kitalaljak ellene szovetkezve, az o
kituntetett szerepere es feladataira vagyva, vadoljak majd, es biztos lesz
egyvalaki, aki ezt a gondolatot szet is teriti felfele, Moszkva fele.
Meg fognak olni - most mar ettol felt. A sotet ejszaka, a faradtsag, a
kudarc, az elmult hat ora ertelmetlen munkaja es kilatastalan kuzdelme
Zarko agyaban felnagyitotta a halalt, a halal gondolatat.
Bamban, szinte ijedten nezett maga ele. Nezte a magyar
fovaros kozepen ezt a valoszerutlenul ures, elhagyatott tajat. Latta a
tolgyfakat, latta a kis plebaniatemplomot es elotte a kokeresztet is, igaz,
hogy csak a tetejet, mert ott a magasra nott gaz, a szavannaszeru novenyzet
eltakarta a kereszt talapzatat.
Es akkor innen, oldalrol feltunt neki... Az aranyok. A tolgyfak egyseges
ritmusa, az elso harom tolgyfae. 1... 2... 3... Es onnan, ahol ult, abbol a
nezopontbol most megertette a hibat. Hogy mit is vetett el. Hirtelen
vilagossa valt, mert meglatta, hogy a negyedik tolgyfa, legalabbis amirol o
eddig azt hitte, hogy az a negyedik, az tulajdonkeppen mar az otodik volt.
Vagy hat lehetett. Mert az igazi negyedik fa valamiert hianyzott. Eltunt.
Kivagtak, kidolt, barmi. A lenyeg, hogy ma mar nincs itt ugy, mint 30 eve
meg lehetett. Innen ezt most jol latta, hiszen utana ujabb tolgyfak
kovetkeztek: 5... 6... 7... egymastol megint szinte egyenlo tavolsagban ugy,
mint az elso harom. Miert nem vette ezt mar korabban is eszre? Hiszen igy,
mivel az utasitasok szerint a negyedik tolgyfa utan kellett ot lepessel asnia,
tevedett. Az eltunt fa miatt. Mert igy feltehetoen az otodik tolgyfahoz
kepest asott otlepesnyire. Vagyis rossz helyen... A rejtekhely visszabb lesz.
Le kell mernie az elso harom fa kozotti tavolsagokat, azok atlagat, es
kimernie ugyanannyi metert a harmadiktol, mert eredendoen ott allhatott a
negyedik fa. Es onnan, attol a ponttol kell otlepesnyire asnia! A kurva,
kurva, kurva eletbe...
Elvesztegetett egy napot. Mert ma ejszaka mar nem lesz erre eleg ideje.
De ereje sem. Masfel ora mulva vilagosodik, neki pedig eloszor is vissza
kell temetnie ezt a lukat. El kell tuntetnie a nyomokat. Fuvet kell
rahordania. Ugyhogy majd holnap folytatja.

De holnap megtalalja a bombat! Zarko most mar ujra remenykedett. ..

Monaco
Visszaporgetve az idot par oraval korabbanra, amikor Zarko meg csak asni
kezdett Budapesten, es amikor Monacoban meg el sem kezdodott
Vlagyimir hajojan a parti. Visszaporgetve egeszen odaig, amikor epp veget
ert a delutani festmenyarveres, a kortars orosz muveszek alkotasainak az
aukcioja, nos, az ido tajt, este hat ora fele, Andre a monte-carloi
kaszinonal, az art deco kavehaz teraszan ult. Szemben a Parizsrol
elnevezett Hotel du Paris luxusszalloval, a filmsztarok, uralkodok es
penzmagnasok nagy multu kedvencevel.
Katya szobajat figyelte. A csokornyakkendos pincer epp elvitte Andre
asztalarol az ures espressos cseszet, mert itt finom volt a feketekave,
olaszos, kremes. A pohar sotetbarna maradt utana. Vagyis meg lehetett
inni. Andre a hely specialitasat, a Crepe Suzette-et rendelte hozza, az
eperrel toltott palacsintat, ami majdnem olyan volt, mint amilyet a
magyarok esznek. A francia verzionak kicsit levegosebb es vastagabb volt
a tesztaja, de az asztalnal langolva raegetett cukros likortol, a Grand
Marmer-tol edesebb is lett, mint ahogy Andre szerette, mint ahogy regesregen otthon a mamaja keszitette. De hosszasan, sokaig lehetett enni, es
most ez volt a fontos. Feltunes nelkul itt maradni es figyelni az orosz no
harmadik emeleti szobajat, varni, hogy visszaerjen az arveresrol, ahova
tusarku szandalban es Ferrarival ment, pedig az aukciot csak szaz meterrel,
ket epulettel tavolabb tartottak, az Hermitageban. Andre egyedul volt, egymagaban. Nemcsak most, a teraszon, hanem
az egesz feladatra. Mert a francia titkosszolgalat fonoke igy utasitotta.
Most nem kap segitseget, most nincs helikopter, nincsenek informacios
dossziek, mert ezuttal nem maradhatnak nyomok. Felismerheto nyomok.
Andre ertette ezt, mert vilagosan atlatta a helyzetet, es egyet is ertett vele.
Emlekezett a parizsi szavakra, a DGSE vezetojenek az erveire, amikor
Bemard Didier visszahivta ot a vietnami etterembe, es megbeszelte" vele
a francia elnokot elarulo titkar ugyet, bizalmasan. Didier senkiben sem
bizott, neki a munkajaban nem voltak baratai, mert Franciaorszagnak nem
voltak baratai. Ezert nem beszelt Vlagyimirrol es Bordeaux-rol meg a
britekkel sem, mert informaciot cserelni meg veluk is vegzetes hiba lett
volna, nemhogy a magyarokkal. Raadasul epp errol az orosz ugyrol.
Ugyan mar... Didier szerint ugyanis a volt kommunista orszagok

titkosszolgalatai meg ma is tele vannak a regi, KGB- korszakos

munkatarsakkal. Mert a regi banda felet kirugtak ugyan, de a masik fele
valahogy atmentette magat, koponyeget forditott, vagy csak azt hazudta,
hogy forditott. Es a posztkomcsi vilagban ezt el is hittek nekik, mert a
posztkomcsi vilagban a demokratak is posztkomcsik voltak, csak rajottek,
hogy most mar templomba kell jarniuk, nem pedig parttaggyulesre, mint
korabban. Ok, a politikusok voltak a legnagyobb, leggatlastalanabb
koponyegforgatok. - Aki egyszer KGB-s, az orokke KGB-s marad
mondogatta errol Bemard Didier, es hosszasan tudta volna sorolni a
peldakat, amikor az elmult ket evtizedben, az elvileg mar Nyugat-barat
volt szocialista orszagokbol mikent jutott azonnal Moszkvaba a rajuk
bizott bizalmas informacio. - Meg sem szurik - rantotta meg a vallat a
francia titkosszolgalat parancsnoka meg ott, Parizsban, a vietnami
etteremben. Mondunk nekik valamit, lengyeleknek, szlovakoknak,
magyaroknak, es valaki mar masnap mindent tovabbad az oroszoknak.
Sot ehhez meg azt a vegkovetkeztetest is hozzatette, hogy a te egykori
hazad, Andre, meg mindig nem dontotte el, hogy hova is tartozik. Keletre
vagy Nyugatra? Pufferzona, tele osszevissza kavaro, hazudozo,
bizonytalan multu figurakkal!" Ugyhogy Parizs tavol tartja magat. Mint
mindig es meg sokaig. Nem fognak a magyaroknak semmi lenyegeset sem
elmondani, A budapesti miniszterelnoknek is csak annyit igertek, hogy ha
megtudnak valamit, akkor majd jelentkeznek"
Hat nem fognak. Marmint mondani barmit is a taskabombarol,
Vlagyimirrol, az irani hatteralkurol, errol az egesz oruletrol. Ezert volt
Andre egyedul. Franciaorszag ot kuldve a sajat, onos erdekeit kovette.
Didier ezzel az utolso kiserlettel probalta megakadalyozni az orosz
terveket, de nem mondott es nem is fog mondani errol semmit
Budapestnek, mert ezzel az erovel Moszkvat is felhivhatnak, szemelyesen
magat az orosz elnokot. Andre csak Didier-vel lephetett kapcsolatba a
szokasos modon, es senki massal. Ez volt a parancs! Barmi tortenik - allt
par nappal ezelott az elparolgo irason az Andrenak kuldott Le Monde
tizennyolcadik oldalan -, egyedul
vagy." Ennyi tellett Franciaorszagtol. Kerni tudtak, de adni alig! Katyat
visszahozta a piros Ferrari 100 meterrol, az arveresrol. Andre fizetett, es
elindult a szalloda fobejarata fele. Most mar at kell vennie az alagsori
pancelteremben a fulbevalot, es aztan felvinnie Katya szobajaba, mert
Vlagyimir vedelmi vonalan az orosz no volt a veletlen es gyenge
lancszem. Andre ezt tegnap ota tudta! Hiszen az orosz milliardos hajojat

konnyeden megtalalta a kikotoi regisztracioban, igy o mar harom napja

Mont- Carloban volt. Vlagyimir viszont csak ket napja erkezett. Andre
sohasem ertette, hogy a biztonsagukra vagyonokat elkolto dusgazdagok,
koztuk peldaul Vlagyimir, hogyan kepesek az egesz vedelmi szolgalatuk
osszes munkajat ertelmetlenne tenni es beallni egy ilyen kikotobe, aztan
pedig kifekudni a napozoagyra. Tiszta, kiveheto, mozdulatlan celpontta
valni. Andre szerint akirol a lesipuskas fotosok kepet tudnak kesziteni, az
valojaban halott ember. Mert azt a tavcsoves puskak celkeresztje is
megtalalja. Abramovicsrol rengeteg paparazzi-foto keszult. O tehat
virtualisan tulajdonkeppen mar halott. Teljesen ertelmetlenul herdalja a
penzet testorokre, torpedovedelemre, biztonsagi szobakra, barmire.
Foglyul ejteni az ilyen embereket, az persze mar mas kerdes. De megolni?
Csak turelem, odafigyeles es egy jo puska kerdese. Az Hotel du Paris
biztonsagi embere, ha nem is elozekenyen, de azert segitett Andrenak. Az
ilyen nagy rivierai szallodak
egyszeruen nem tehetik meg, hogy akadalyozzanak egy szamukra nem is
reszletezett, diszkret es oket be sem avato DGSE-akciot. Ehhez eleg volt
Andre igazi bankkartyanak kinezo, megis titkositott chip-lapocskaja, mert
az ugynokazonositas mindig a helyszinen tortenik.
De hat miert is akadalyoztak volna barmiben? Hiszen a titkosszolgalattol
annyi mas alkalommal kernek epp a szallodak segitseget. Vagy kapnak
automatikusan, ha olyan vendeg erkezik hozzajuk, akirol nem is sejtik,
hogy valojaban mekkora kockazatot jelent.
Ilyenkor a DGSE mindig segit nekik. Afrikai diktaturak, del-amerikai
drogkartellek, arab fegyverkereskedelmi lancok.,. es az o embereik.
Mindenki a Rivieran szereti elkolteni a penzet, ugyhogy a francia
nemzetbiztonsag szempontjabol a Riviera kiemelt helyszinnek szamit.
Mert jobb mindenkit szemmel tartani. Aligha veletlen, hogy Monte-Carlo a
foldkerekseg legsurubben bekamerazott varosa. Igy tehat Andre mar
tegnap ota tudta, hogy Vlagyimir hajojan parti lesz, mert a szalloba
megerkeztek az orosz vendegeknek cimzett dombornyomasu meghivok. Es
tegnap ota tudta azt is, hogy csak egyetlenegy vendeg, Katya Petrovna
hord majd olyan ertekes ekszert, amit a jachton kulon testornek kell
vedenie. A fulbevalot a parizsi bank szefjebol ma reggel reptettek MonteCarloba, igy a vagyonokat ero dragakovek most mar az Hotel du Paris fold
alatti pancelszekrenyeben pihentek. Andre par oraval ezelott a szallodaban,
a biztonsagi tiszt szobajaban talalkozott a Harry Winston ceg emberevel.
Miutan Andre a fedett akciora" hivatkozva szemelycseret kert

tole, az ekszertestor a parizsi biztositotarsasagtol egy oran belul megkapta

az engedelyt. Andre, aki atfestette a hajat, es harom napja vastag, fekete
keretes szemuveget hordott, kozolte, hogy a jacht visszateresekor o mar
nem lesz a fedelzeten.
Hivatalos, professzionalis megbeszeles volt. Az ekszertestor ott lesz a
kikotoben, igen, varni fogja a hajot, Katyat es persze a fulbevalot, mert
annak ezt Andre a biztonsagi tiszt szobajaban mindket ferfinak
megigerte - semmi baja nem lesz, hiszen az egesz egyuttmukodes csakis
az o hajora valo feljutasat segiti.
Tobbet pedig nem kell tudniuk! Es ugye, pont ugy, mint maskor is, ezuttal
sem fognak emlekezni semmire?! Andre, most mar eloreporgetve az idot,
ejfel utan nem sokkal, meg mielott a jacht konyvtarszobajaba hivta volna
Vlagyimirt, odalepett Katyahoz, es biztositotta arrol, hogy itt, a hajon
biztonsagban van, nyugodtan eressze el magat. Nem akar allandoan a
sarkaban allni, mert latja, hogy ez zavaro.
Az orosz no mosolyogva bologatott. Tavolabbrol figyeli mostantol, Katya
eszre sem fogja venni, es amikor kikotnek, majd csak akkor, a molon lep
ujra kozelebb. Latszott Katyan, hogy orul ennek. Vegre szabadon
elvezheti az estet es a gyemantokat. Vlagyimiron addigra mar ugyis tul
volt...
,Adrienn udvozletet hozom Vlagyimir... es a magyaroket" - az orosz ferfi
szamara ez a mondat tele volt rejtelyekkel. De ezen most keptelen volt
gondolkodni, mert alig kapott levegot, es a nyaka, az adamcsutkaja az
imenti utestol elviselhetetlenul fajt. Orditani akart, inkabb a fajdalomtol,
nem pedig azert, hogy
valaki segitsen. Annak ugysem lett volna semmi ertelme, hiszen a
hermetikusan lezart, titanotvozetu ajto ugysem engedte at a hangot. O
terveztette, csak tudja. Vallrol indithato raketaval sem lehetett atloni, mert
egy tank oldalfalanal is sokkal, sokkal erosebb volt.
De azert sem orditott, mert nem volt kepes hangokat formalni,
pontosabban mar a kiserlettol is olyan erosse valt a nyakaban a fajdalom,
hogy meg mielott barmilyen hangot kipreselt volna magabol, feladta.
Probalt inkabb koncentralni es elviselni az irtozatos szurast. A nyakaban es
az orranal.

Nem fog kiabalni. Nem fog semmit sem csinalni. Adrienn? Meg a
magyarok? Nem ertett semmit, mikozben a ferfi hatrakotozte a kezet, es
osszecsomozta a labat. Hozott magaval vekony, eles damilt, vagy mi lehet
ez, mert vagja a boret, de az ekszertestor lathatoan a zsebebol vette elo,
tehat egesz este nala volt. Ez most meglepte. Nem a megkotozes, hanem
hogy ilyen vilagosan vegig tudta ezt gondolni, hogy ezek szerint mar kezd
visszaterni az ebersege, hiszen feltunt neki, hogy a ferfi a sajat zsebebol
veszi elo a damilt. - Beszelgessunk - ult le Andre a konyvtarszoba
iroasztalahoz, es szinte mellekesen, a bordo, borkotesu konyvek szabalyos
rendjet figyelve, alig hallhatoan hozzatette: - Angolul beszelgessunk, mert
emlekszem, hogy Bordeaux-ban, a toronyszobaban, angolul beszelgettunk,
nem franciaul. Vlagyimir, ha a gegeje engedi, akkor sem lett volna kepes
megszolalni. Ez a mondat azonnal eljutott az agyaba, ezt mar nem tudta
elhessegetni azzal, hogy nem erdekli, nem ra vonatkozik, hogy csak
valami mellekes nyitas, nem lenyeges, mert ugyis egeszen masrol lesz itt
most szo.
Adrienn es a magyarok meg sem erintettek, de Bordeaux es a toronyszoba
viszont rogton. Megijedt. Maskepp, mint amikor az embert megijeszti egy
varatlan hang, egy hirtelen felbukkano arc vagy a kanyarban szembejovo,
a savjaba attevedt auto. Vlagyimir ugy ijedt meg, ahogy azok szoktak, akik
rogton felfogjak, hogy a veszely sokaig nem fog elmulni, a veszely ott
marad veluk, es nem tudjak, hogy vegul mikor es hogyan tunik majd el.
Ha egyaltalan valaha is eltunik... Eloszor a teste reagalt, es o ezt azonnal
erezte. Ahogy megall mindene. Hogy nem mukodnek tovabb a szervei, a
szive, a tudeje, hogy az izmai elernyednek, hogy ha meg a laban allna,
akkor most az ijedsegtol biztosan osszerogyna. De itt, lent, a foldon mintha csak a teste atvette volna felette az iranyitast - most megis
gornyedve kuporodott ossze a felelemtol, pedig nem akart. Huzta maga ala
a labat, az osszekotozott labat automatikusan es osztonosen huzta a hasa
fele. Lapulasi reflex, ezt mondanak erre a szakorvosok, az embert elonto
felelem elso, tudat alatti, zsigeri reakcioja. And- re latta, erzekelte, ismerte
ezt O tudta, hogy mi a lapulasi reflex, o epp ezen az uton akarta most
Vlagyimirt elinditani. A felelem, a szorongas es a panik sugarutjan.
Vlagyimir kozben azt erezte, mintha a testeben a sejtek es a molekulak
onallo eletet kezdenenek elni. Zihal, pedig agya epp az ellenkezojet
parancsolja, nyugalom, nyugalom, megsem sikerul. Mint amikor a tenger
felol megallithatatlanul kozeledik egy sotet vihar, ilyesmit erzett most o is.
A felelem felhoszakadasszeruen ontotte el, mert mar belegondolt abba,

hogy mi minden tortenhet megint, ez a ferfi mit muvel majd vele ezuttal is.
Kinozni fogja megint... fajdalmasan.. . tukkel...
Erezte, hogy a pulzusa noni kezd megallithatatlanul, kontrollalhatatlanul.
Andre ezt is latta, ezt is ismerte. Ahogy a felelem atcsap szorongasba, mert
az emberi tudat rajon, hogy a veszely ellen, ami a felelmet kivaltotta, nem
tud vedekezni. Ilyenkor kontrollalhatatlanul utjara indul a szorongas
minden, addig meg csak tompa testi reakcioja, az emberi biologia,
emelkedni kezd a vercukorszint, urulnek a hormonok, es vegul kitagul a
pupilla. Andre ezt latta most meg, a kitagulo pupillat, a szorongasba
atcsapo felelem testi jelet.
Gyakorlott volt, es tudta, hogy Vlagyimirban mi jatszodik le, es mekkora
sebesseggel. Az orosz ferfi viszont ekozben azt erezte, hogy kepes lenne
pontosan megmutatni, a testeben merre is van a szive, mert most erezte,
belulrol sugarzoan erezte szinte meg a szive korvonalait is. Pedig maskor
csak ugy nagyjabol sejtette, korulbelul gondolta, hogy valahol a bal
mellkasaban lehet.
De most fajt a szive, nyugalom, nyugalom, uzente a testenek, mert o nem
tudta, hogy ez igy keptelen kiserlet, az emberi szerveknek ilyenkor mar
nem lehet parancsolni. Aztan mar csak azt erezte, ahogy szetcsuszik benne,
az agyaban es az egesz testeben elfolyik a kontroll, pedig meg csak
egyetlen varosnev hangzott el, Bordeaux, es o most megis bevizelt.
Rettegett!
Nedvesseg ontotte el a nadragjat, ez a ferfi meg csak ul itt, es nem csinal
semmit. Csak hagyja, hogy magatol legyozze ot a sajat teste, a sejtek, a
molekulak. - Most nem lesznek injekciok, mint legutobb, most nem lesz
fajdalom - hazudta Andre, mert latta, ahogy Vlagyimir eleri a harmadik
fokozatot, a panikot. Fekezni kellett Vlagyimir
szaguldo osszezuhanasat, mert igy nem lehet majd vele mit kezdeni. A
felelem, a szorongas es a panik sugarutjanak vegen, a harmadik fazisban
mar legzesi zavarok is jelentkezhetnek, es ez az orosz lathatoan olyan
gyenge, a lelke melyen olyan sok bun emesztheti, hogy most mar egyetlen
varatlan izomreakcio, egyeden izomfeszules is megolheti.
Andre egy dolgot mondott csak neki, de a vegen meg meghal itt elotte, a
labanal heverve, magatol, szivrohamban. Volt mar ilyen. Ezt a folyamatot
le kellett allitani. Probalta tehat megnyugtatni Vlagyimirt. Lassan,
kimerten beszelt, szinte atyaskodoan:
- Tenyleg beszelgetni jottem, nincs is rajtam alarc! De Vlagyimir nem

reagalt, nem valtozott semmi, nem hagyta abba a zihalast. - A magyar

taskabomba rejtekhelye erdekel, semmi mas, aztan soha, de soha tobbe
nem talalkozunk. - Ez viszont igaz volt, Andre tenyleg ugy akart innen
elmenni, hogy ez a ferfi soha tobbe ne bukkanjon fel az eleteben. Az
eletukben... Andre, mikozben beszelt, mindvegig Vlagyimir rettego
szemebe nezett, es probalt ugy tenni, mintha csak targyalnanak, mintha ez
csak egy nyugodt beszelgetes lenne, mert most ezt kivanta a pillanat. De a
taskabomba emlitese Andre minden kiserlete ellenere osszezuzta
Vlagyimirt. Hiszen az orosz ferfi rajott, megertette, hogy Andre mindent
tud, mar megint mindent tud. Hogy a legbizalmasabb informacio is
korbeert, mert ezek szerint neki, Vlagyimirnak mar nincs kontrollja semmi
felett. Epp neki, aki mindig is az eszere, a logikajara volt a legbuszkebb,
aki
az agyaval gyozott le masokat, nem pedig az izmaival. Vlagyimir szamara
hirtelen kiderult, hogy most o az, aki nem ert semmit. Vegzetes erzes volt.
Nem erteni a vilagot, amit o maga epitett, nem erteni a jatszmat, hogy ki
kicsoda, es hogy mit akar. Erezni, hogy kicsusznak a szalak a kezebol,
erezni a vereseget. Ugy, mint meg soha... Vlagyimir ezert csak zihalt
tovabb, kuzdott benne negy evtizednyi bun, mert a taskabomba szot hallva
megertette, hogy a jatszmanak itt es most vege lehet. Hosszu masodpercek
teltek el igy. Zihalva, sirva, bevizelve, osszegornyedve, pedig most meg
csak a szavak buntettek Vlagyimirt, kez nem is utotte. Andre hagyta, hogy
teljenek a masodpercek, hagyta, hogy igy teljenek. Kozben pedig csak
Vlagyimir horgo legzeset lehetett hallani. Tovabb mar nem gyorsult a
zihalas, de heves maradt mindvegig. - Mit... mit... akar... tolem? Akadozva es nagyon halkan, de azert vegul az orosz ferfi csak-csak meg
tudott szolalni. - A magyar taskabomba koordinatait. Gyorsan jott a
keres, mert Andre innentol ujra fenn akarta tartani a nyomast. - Ennyi az
egesz, es mar itt sem vagyok. Fel oraval kesobb, mar a tenger
koromsotetjeben, a part fele uszva, ez volt az a mondat, amin Andre sokaig
gondolkodott. Hogy hazugsag volt-e ez is, vagy akkor meg tenyleg igy is
gondolta? Valoban ott akarta hagyni Vlagyimirt? De az orosz ferfi most
nem felelt. Sokaig nem felelt. Andre nem tudta kitalalni, hogy vajon min
gondolkodik, hogy egy ilyen ember ilyenkor mi mindent merlegel. De nem
is
erdekelte. A miniatombomba rejtekhelyet akarta csak megtudni, es kesz.
Vlagyimir sorsanak haloja, kompromisszumai es az osszes alkuja, ami
eddig ot eletben tartotta, ezek most nem erdekeltek Andret.

De aztan a csend, a zihalo csend neki is idot adott. Mert ha Vlagyimir

gyorsabban felei, ha haladnak elore, akkor Andrenek talan nem lett volna
eleg ideje befogadni az estet. Elgondolkodni azon, amit latott.
Ezt a jachtot, a tobbmillios ekszert, a fogyasztas ertelmetlen orgiajat, az
ezerdollaros pizzat, ennek a parazitanak minden mocskat. Aki uldozi
Adriennt, fegyverekkel uzletel, bar kozben borosgazdanak hazudja magat.
Milliardokat sikkasztott orosz emberek millioitol, es kozben attaposott
kozuluk rengetegen. A kicsiken. Olyanokon is, mint o.
Hany etterem gyulladt fel ennek a ferfinak a laba nyoman direkt es atvitt
ertelemben egyarant. Hany aldozata volt az ide vezeto utnak, mire
kikototte ezt a 80 meteres luxushajot Monte-Carloban, a titanajtaju
panikszobajaval egyutt.
Hany evet parkolt Andre elete ertelmetlenul az ilyen Vlagyimirok miatt?
Hany ev telt el feleslegesen legioban, Afganisztanban, csalad es szerelem
nelkul? Es hanyan nem veszeltek ezt at meg igy sem, ahogy o, elpazarolt
evekkel ugyan, de legalabb eletben maradva?
Andre ult a konyvtarszoba cseresznyefabol faragott karosszekeben, ult
ennek a ferfinak a luxusaban, a csak diszletkent kivalogatott, de sosem
olvasott konyvek kozott, mikozben Vlagyimir az o labanal hevert
megkotozve, nem pedig forditva, de Andre megis sajat magat erezte
vesztesnek.
Nem Vlagyimirt.
Es ezektol a gondolatoktol most mar Andre szive is egyre hevesebben vert,
mert ot is uldozte a sorsa. A csend, ez a kozeg es a helyzet, vagy csak a
keverekuk valahogy hatni kezdett az o sejtjeire is. Az a merhetetlen
tavolsag, amilyen messze az eleteik egymastol voltak, mindez itt, ezen a
vagyonokat ero luxushajon most hirtelen megemeszthetetlenul es
elfogadhatatlanul igazsagtalannak tunt.
Az elet tunt igazsagtalannak! Talan Bordeaux-ban is atfutott mar valami
ilyesmi Andre fejen, sot talan mar Liberiaban is Bulakin halalakor, mert
milliardosokat elotte o sosem olt meg vagy vallatott. De nem is szerette
soha a baratnoiket. Viszont Adrienn osszekapcsolta ot ezzel a ferfival.
Vlagyimir bunei es a gatlastalan gazdagodasa soran maga utan hagyott
vertocsak most mar Andre eletenek is a reszei voltak. Kicsit. Talan emiatt...
Ebben a pillanatban, ezekben a percekben talan emiatt nem tudta
egyszeruen csak kivulrol nezni ezt a mocskot, ezt az emberi sopredeket,
Vlagyimirt, a Vlagyimirokat... - Ugysincs mar ott... biztosan elvittek... nem

mindegy akkor.. . de csak a magyart tudom... a tobbit nem. - Vlagyimir

nyokogve ugyan, de azert erthetoen mondta vegig a taskabombara
vonatkozo mondatot. Es ezzel, bar o meg nem tudta, tonkretette az eletet.
Mert hiaba gondolkodott hosszasan, szaguldott az agya Moszkva es
London kozott, hiaba gondolkodott az alkun, a Megoldon es azon, hogyha
kapna egy uj eselyt, egy visszavagot, ha jatszhatna megint, akkor mit es
hogyan kellene elsimitania, most veletlenul megis kiejtette a tobbi szot.
Valoszinuleg ezen mulott az elete. Mert Andre enelkul talan soha nem tette
volna meg. Gyult benne az indulat, igen, ugrott el o Korzikan vlagyimiros
golyok elol, menekult, sirt, szenvedett. De megsem lett volna kepes
megolni Vlagyimirt. Meggyilkolni! Meg talan Adriennert sem. Meg akarta
fenyegetni, elvagni a szalakat, igen, megvedeni magukat, de egyelore meg
nem tartott itt, mert ezt meg nem is gondolta vegig. Viszont a tobbi szo...
Hogy van meg tobb taskabomba is... Ez Andrenak urugy volt, ebben a
lelkiallapotban hivatkozas es felmentes. Szabadulas a tett sulyatol, a
szemelyes kapcsolodastol, mert mostantol nem Adriennert ol, nem sajat
magaert, hanem ez is csak aranyjavitas lesz. Mint Bulakin. Es ettol a
gondolattol hirtelen eltunt belole a harag, eltunt minden bosszuvagy, mert
igy mar nem akarta Vlagyimirt az o sajat eleteert megbuntetni. Hanem
majd a tobbiert. Vlagyimir matematikus memoriaja - titokban azert meg
remenykedve - pontosan idezte fel a Moszkvanak par hete atadott
adatokat. Precizen sorolta a budapesti koordinatakat, a metereket,
lepeseket, a kodot, mindent, tenyleg azonnal es rogton, mert szabadulni
akart, meguszni es tulelni, aztan majd bosszut allni. Most mar tenyleg
bosszut allni ezen a ferfin, Adriennen es akin csak lehet. Andre viszont
koncentralt, most mar ujra tiszta fejjel gondolkodott, es neha
visszakerdezett. Megismeteltette a betuket, probalt mindent megjegyezni,
de amikor mar ugy erezte, hogy keptelen ennyi adatot egyszerre, egyetlen
elmondasra memorizalni, akkor inkabb hatalmas betukkel leirta a
Molnyija-kodot. Vlagyimir asztali nyomtatojabol vette ki a papirokat, es
olyan nagy betukkel jegyzetelt, hogy ha majd uszaskor a vizben szetazik a
papir, es elmosodik a tinta, a kod meg akkor is felismerheto legyen.
Legalabb valamennyire.
- Hany taskabomba van meg, hany tobbi? - A kerdes elvagta Vlagyimir
vallomasat, szinte belefojtotta a szot. Turelmetlenseg aradt Andre
hangjabol, es ebbol az egyetlen aprosagbol, a turelmetlen hangsulybol
Vlagyimir mindent megertett.
Csak most jott ra, hogy hibazott. De most tudta azonnal. Mert hiaba arulna

el, hogy van meg husz, azok koordinatait, ha akarna, akkor sem tudna
megadni. Itt es most. Mert azok ugy el vannak rejtve, olyan titkosan, annyi
iranyban es annyira szovevenyesen, hogy meg Moszkva is nala hagyta
oket. Hogy o vigyazzon rajuk. Az eletbiztositasaira. Tehat jott most ra
Vlagyimir ezert nincs fekete alarc ezen a ferfin. Mint legutobb. Mert
mar mindegy, hogy kesobb felismerne-e ot, hogy mar tudna, kicsoda. Mert
o, Vlagyimir, a multimilliardos orosz, akinek szinte mindenhova elert a
keze, ezzel az informacioval mar ugysem tud majd mit kezdeni. Hiszen a
tobbi koordinata vele egyutt sirba szall, evtizedek mulva pedig lemerulnek
majd a radioizotopos generatorok, es talan soha elo nem kerulve mostantol
21 mini- atombombaval biztonsagosabb lesz a vilag. Ha o most meghal.
Moszkvanak a mukodo, a megorzott bombak az ertekesek, ezert hagytak ot
eletben Bulakin halala utan. Ezeknek, barkik
legyenek is, a mukodeskeptelen bombak az ertekesek, hat ezert nem fogjak
eletben hagyni ot. Vlagyimir felfogta ezt tisztan, vilagosan es logikusan. A
matematikusok objektiv, tenyekre alapozo eszevel ertette meg, hogy a
tobbi szot kiejtve most ez a ferfi is rajott minderre.
Es ez az o halalos itelete. Tobbet mar nem tudott pisilni, most mar felelmet
sem erzett, inkabb csak valamifele liderces, lagy lebegest. Es igy, mivel
par masodpercig a gondolatai meg tisztak maradtak, igy amikor az eros
magyar kez ujabb damilt huzott Vlagyimir osszekotozott labatol egeszen a
hatrafeszitett kezehez, es amikor a testet ijszeruen meggorbitve a damilt
athuzta es megtekerte a nyakan is, nos, akkor Vlagyimir mar tudta, tisztan
tudta es felfogta, hogy ez micsoda. Orosz omlett,. Ugy olik meg ot, mint
ahogy Kelet-Europa bekebelezesekor az orosz maffia bergyilkosai
vegeztek az utjukban allokkal. Orosz omlett. Nejlonzacskot kap majd a
fejere, es a damilt azon is korbetekerik. Aztan, ahogy a levegoje fogy a
zacskoban, ahogy fulladni kezd, ugy ernyed majd el az izomzata, es akkor
mar nem lesz kepes tovabb ij formaban tartani a testet. A laba a sulytol
visszaesik, a damil megfeszul, o pedig lassan, zihalva megfullad.
Megfojtja majd sajat magat... Vlagyimirnak ez volt az utolso tiszta
gondolata. Hogy tudta, mi fog tortenni vele. Andre a befejezest mar nem
varta meg. Felhuzta Vlagyimir zakojat, kirantotta a feher nadragbol az
inget, es egy tuhegyes
kessel elesen belevagott a hataba. A borebe. Egy apro jelet. A rendorseg
nem fogja erteni, es vegul, mint ilyenkor szokas, kiszivarogtatja majd a
sajtonak a hirt. A leszamolas reszleteit. Hogy igy hatha uj informaciokhoz
jut. Es akkor lesz valaki nagyon tavol innen, akinek ez az ujsaghir uzenni

fog... Adrienn! A fajdalomtol Vlagyimir beleorditott a zacskoba, de ez csak

gyorsitotta a halalt. Mert a kiabalaskor kipreselt levegot Vlagyimir
onkentelenul vissza akarta szivni a tudejebe, igy viszont a zacsko, mintha
csak egy porcelanbol keszult pontos maszk lenne, ratapadt a ferfi arcara.
Mostantol mar egyaltalan nem kapott levegot. Ha majd megtalaljak,
oroszok kozotti leszamolasnak fog tunni. Andre felallt, szeme vegigfutott a
konyvtarszoban. Csak a szekben ult, erre mindvegig vigyazott. Letorolte a
karfakat, az asztalt, meg az olyan pontokat is, ahova biztos, hogy nem
nyult. Vlagyimir kozben rangatozni kezdett, a laba ernyedt visszafele, a
damil megfeszult, es elesen belevagott a nyakaba. Andre a rongyot az
ujjara tekerte, es a falon megnyomta vele a nyitogombot. A suritett levego
sziszegve szokott a sulyos femajto ala, es ket masodperc alatt kinyitotta.
Andre kilepett, aztan a labat a kuszobon kivul tartva, hogy a fotocella piros
fenyet ne szakitsa meg, a kezevel benyult es ujra megnyomta a gombot.
Visszacsukta a panikszoba titanajtajat. Az osszezarodo resben egy
pillanatra meg latta Vlagyimir fullado rangatozasat. A remego fejet. Tudta,
merre kell mennie. A jacht holland tervezoi ugyanis a honlapjukon
terhatasu videoban mutattak be ezt a hajot, mint
igazi buszkeseguket. A modern vilag baklovesei. Andre igy pontosan
tudta, hogy a haloszoba vegeben, az uvegzuhany mogott zart csigalepcso
visz le a motorcsonakgarazsba. Amikor ket perccel kesobb megint csak
egyetlen gombnyomassal kinyitotta az egyik jetski-tarolo oldalajtajat, a
tavolban Nizza ejszakai fenyeit pillantotta meg. Jol is fog esni az uszas.
Ezt gondolta most, semmi mast. Amit tett, magatol tortent, szinte
automatikusan. Ilyen ember o, ez lett belole. De nem akart most ebbe
belegondolni, most nem akart. Inkabb csak ugy, ahogy volt, oltonyben,
nyakkendoben, zakoban, halkan belecsuszott a vizbe, oriasi levegot vett,
egy pillanatra ettol valamiert eszebe jutott Vlagyimir fuldoklasa,
benntartotta, mert neki volt levegoje, volt szabad akarata, mert o tulelte ezt
a mocskot is. Azt nem gondolta, hogy legyozte, csak hogy tulelte. Aztan
lemerult a viz ala, es hazauszott, Nizzaba...
Budapest Magyarorszag
Zarko az asast masnap sokkal korabban kezdte. Ezuttal nem varta ki, hogy
besotetedjen, mert az elozo esti egyedullet es a terulet elhagyatottsaga
megnyugtatta. Nem erzett veszelyt. Elotte viszont az egesz napot az
autojaban toltotte. Nem furdott, mert nem volt hol. A kozeli benzinkutnal

csak az arcat es a kezet mosta meg, aztan szendvicseket vasarolt. Az

egyiket meg fizetes kozben, a penztarnal megette, annyira ehes volt, utana
pedig az Opellel elbujt egy erdei lehajtoban, es majdnem az egesz napot
ataludta.
Elkepesztoen faradtnak erezte magat, nem is emlekezett ra, hogy mikor
volt utoljara ennyire kimerult. A rossz helyen asott lyuk visszatemetese
meg majdnem ket oran at tartott. Egesz ejszaka dolgozott, Osszesen tobb
mint nyolc oran at turta a foldet.
Es most ujra ezt csinalta... mar majdnem kerek harom oraja. Megsem
merte bekapcsolni a femdetektort, mert attol felt, hogy ha most is teved,
akkor tenyleg dolgavegezetlenul kell Belgradba visszamennie. Es akkor
mit tud majd ott mondani? Keptelen lenne kimagyarazni magat, ebben
biztos volt.
Rossz pillanataiban egyre tobbszor azt gondolta, hogy az eletevel jatszik.
Pontosabban a bomba jatszik az o eletevel. Elo kell kerulnie. Es ezert, bar
mar majdnem ket meter melyre jutott, meg mindig nem merte bekapcsolni
a detektort.
A godor ugyanugy nezett ki, mint tegnap, lefele szukult, felul tagas volt, az
oldala pedig lejtett. Tiz perccel kesobb Zarko vegul megis felredobta az
asot,
felment a femkeresoert, es a kor alaku kevlarfejet belenyomta a kicsit
saros, cuppogo talajba. Aztan bekapcsolta. A folyadekkristalyos kijelzo
kivilagosodott, a hullamok elindultak a foldbe, es utana a rud vegen a
hangszorobol azonnal tisztan, egyertelmuen, ritmusosan erkezni kezdtek a
jelek.
Pitty... pitty... pitty... Visszaverodtek valamilyen femrol. Zarko, mint
amikor egy teniszmeccsen megszorongatjak az eselyes jatekost, de aztan a
donto szett roviditett jatekaban az ellenfel meccslabdajat haritva megiscsak
o nyer... amikor a megelozo orak kuzdelme es a kinos vereseg eselye egyik
pillanatrol a masikra megiscsak elszall... o most ugyanugy, mint a kinlodva
gyozelmet arato favorit, hangosan felsohajtott. Nem orult, a
teniszhasonlatnal maradva, nem volt udvrivalgas, hanem csak egy mely
sohaj. Megvan. Ezt gondolta mindossze. Megvan. Aztan belerogyott a
puha, saros es agyagos foldbe. Egy orat asott meg. Most mar szinte
repult" a keze, most mar nem erzett faradtsagot, olyan volt megint, mint
Koszovoban temetni. Masokat temetni. A fold hirtelen konnyebbnek tunt, a
pittyegesek pedig egyre tisztabbak es erosebbek lettek. Kozeledett.

Korulbelul harom es fel meteres melysegben lehetett, amikor az aso hegye

femet ert. Csikorgott, mintha valaki a kormet egy marvanylapon huzna
vegig. De Zarko fulenek ez most mar zene volt. Terdre esett, es ket kezzel,
mint a homokozo gyerekek, kaparta korbe-korbe a femdobozt. Mert annak
tunt. Doboznak. Henger alakunak. Rozsdas,
fakozold teteje es satorvaszonba csomagolt oldala volt. Ahogy ovatosan
haladt lefele, vigyazva, nehogy megusse vagy erosen meglokje a
szerkezetet, egyre tobbet latott belole. Szisztematikusan tart, korbe-korbe,
turt es kapart, a kormevel asott, mint a kutyak, es lassan kirajzolodott a
rejtekhely, a Molnyija teljes formaja.
Mint egy osregi vas hatizsak. Talan fel meter magas lehetett, henger alaku,
legfeljebb 40 centi atmeroju. Kozepes meretu hatizsak. Vagy inkabb
buvarpalack. Egyelore nem merte megmozditani. Csak ult ott saros kezzel,
es nezte.
Budapest felett ma este is tiszta, holdfenyes volt az eg, a szeme mostanra
megint megszokta a derengest, es ezert csak ult, nem kapcsolta fel a
zseblampajat, ult es nezte a halal dobozat.
Nem hitte, hogy van ilyen. Mondtak neki, persze, beszeltek
taskabombakrol, mindig jott valaki itt-ott, Moszkvaban, a Balkanon, aki
azt allitotta, hogy latott ilyet, eladott, vett, kiasott es eldugott, de valahogy
mindig csak nagyotmondasnak, legendanak, mesenek es mitosznak tunt.
Mitosznak, ez a jo szo, igen. Amikor idekuldtek, Zarko meg akkor sem
hitte, hogy tenyleg miniatombomba lesz majd a kezeben. Jott, asott,
kereste, es mikozben egyre jobban felt a kudarctol, legbelul valahogy
megis azt erezte, hogy hat persze, hiszen a taskabomba csak mitosz,
legenda, evtizedes konspiraciok nem letezo targya. Nincs is ilyen, es most
majd o errol - a sajat karan szemelyesen is meggyozodik. De itt volt. A
femdobozba zart halal. Ami ha most felrobbanna, irtozatos pusztitast
okozna. Akkor peldaul ebben a lukban,
aminek az aljan o ul, egyetlen pillanat alatt sok millio fokos lenne a
homerseklet. Emberi esszel felfoghatatlanul meleg. Millio fokok. Mert
ilyen allapotban, ebben a bombaban, az atomok az energiajukat csak
rontgensugarzas formajaban tudnak leadni, ezt viszont par meteres
korzetben azonnal elnyelne a levego, ami ezaltal felmelegedne.
Aztan detonalna. Zarko jol tudta ezt. Hiszen egykor, a Vympelben
bombaszakerto volt, orosz speckommandos, epp ezen a szakteruleten.
Hatalmas, forro tuzgomb alakulna ki, tagulna, tagulna a budapesti

nyarejszakaban, gyorsabban, mint ahogy a hang terjedni tud. Egyetlen

ezredmasodperc alatt 100 metert. Mikozben meg mindig csak a robbanas
elso masodperceben lennenk. Ezaveg. Mert az izzo, perzselo szel azonnal
elindulna innen, ahol most Zarko ul, szaguldana tobb szaz kilometeres
sebesseggel, es a hazakat is felegetve elsoporne a kornyeket. Az emberek,
mint fenykepek negativjai, fekete arnyekkent egnenek ra a romokra. Ilyen
az atomhalal. Egy villano sercenes! Zarkot lenyugozte ez az ero, csodalta
az emberi tudast, ami kitalalta es megalkotta, elvezte mar a gondolatat is.
Ugyhogy most megerintette a dobozt. Ezt kell kinyitnia. Hatvan
masodperce van ra, tudta jol. A Motnyija, a Villam ennyi idot enged neki.
A csapdabomba, ami ketyegni, visszaszamlalni kezd, amint beuti rajta a
kod elso betujet.
6 betu van, igen. Ezerszer elismetelte es memorizalta mar, ugyhogy ezt
keptelenseg lesz elhibaznia. H B p x H K Orosz kod, orosz betuk, fontos,
hogy melyik kicsi, es melyik nagy. Elmondta a Kapcsolat, elismetelte
tobbszor is.
- Orosz betukod, Zarko, el ne felejtsd! - Hat hogy felejtene? H BpxHK
Aztan valahol felpattan majd egy kis ajto, ott lesz benne a zarhoz a kulcs,
azt beilleszti a helyere, megforgatja otszor, mert ez a budapesti doboz ot
forgatasra nyilik, ezt is megmondtak, es mar kesz is.
Ha addig mindent jol csinalt, akkor hirtelen KATT, leall majd a
visszaszamlalo ketyeges. Ha nem... akkor halal.
Tapogatni kezdte a buvarpalackra hasonlito hengerdobozt, kereste a
helyet, ahol a kodot be kell utnie. Kereste a kis ajtot, a kulcs helyet, es
magat a lyukat, amiben majd a kulcsot forgatnia kell.
Finoman, szinte simogatva haladt a keze lefele. Es itt is van. Talan ez az.
A jobb oldalon. A satorponyva alatt. Mint egy irogep billentyuzete.
Kilencven fokkal oldalra forditva. Fontrol lefele. Tapogattak az ujjai a
billentyuket, 1... 2... szamolta oket. 12 volt egy sorban, es 3 sor egymas
alatt. Az 36 billentyu. Harommal tobb, mint kellene.
Valahogy ez jutott azonnal az eszebe. Hogy az orosz abece csak 33 betus.
De aztan arra gondolt, hogy biztosan vannak rajta kulon kisbetuk is,
hiszen a kodban is van kisbetu. Apesazx.

Aztan megtalalta a teton, a doboz fedelen a felfuggeszteseket, mert hiaba

voltak sarosak a kormei, azok
meg igy is megakadtak a lemez rozsdas illesztesein. A felpattano kis fedel,
igen, a fedel. De a zarat es hozza a kulcslyukat, azt sehol sem talalta. Meg
egyszer vegigtapogatta az egesz vasdobozt, az egesz hengert, de nem
talalta. Megvolt a billentyuzet, csak fel kellett a satorponyvat, a saros, zold
boritast vagnia. Megtalalta a kis ajtot is, ami majd felpattan, ha jol uti be a
kodot, es akkor meglesz a kulcs, viszont sehol sem volt a zar. Ugyhogy
egyelore felretette ezt a problemat. Kest vett elo, es lassu mozdulattal,
fontrol lefele haladva felhasitotta a femre feszitett ponyvaanyagot. A kes
hegyet ovatosan tolta elore, hogy ha megakadna valamiben, akkor meg
tudjon allni, mielott meg bajt okozna. De az evtizedek ota a fold alatt
rohado muanyag, mintha csak hajszalvekony papir lenne, konnyeden
feslett szet. Kes sem kellett volna hozza. Felre is tette. Amikor mar eleg
nagy volt a vagas, akkor inkabb kezzel tepte le az anyagot. Es ott volt. A
36 irogep billentyu, mellette pedig a zar is a kulcslyukkal. Megvolt tehat
az is. Mas talan vart volna. De Zarko bombaspecialista volt, bombak
epitesere es hatastalanitasara kepeztek ki, ott pedig alapszabaly, hogy
cselekedni kell. Menni elore, csinalni, nem hezitalni. Es amugy is, miert is
bizonytalankodott volna? A kodot tudta, a billentyuzet itt volt, a felnyitodo
kis ajtocska a kulccsal szinten, sot vegre megvolt mar a zar is, amiben
majd otszor kell a kulcsot megforgatnia. Hatvan masodperc. Ennyi az
egesz, es mar tul is lesz rajta. Feloldalt lekuporodott, hogy a szeme kozel
keruljon a
billentyukhoz. Most mar szinte az oldalan fekudt. A sarban. De megsem
latott jol. Megint elovette a keset, mert annak a nyeleben apro elemlampat
tartott. Felkapcsolta, hogy lassa a billentyuket, hogy jol lassa a betuket.
Es akkor hirtelen megallt az ido... Mert Zarko nem hitt a szemenek. Nezte
ezt a 36 apro kis kockat, es az elmult egy ora sikere azonnal szertefoszlott.
Mintha visszahivtak volna a palyara a gyoztes teniszmeccs utan, hogy
megis teves az eredmeny, felejtse el, ujra kell jatszania. Mert a billentyuzet
nem cirill betus volt. Nem orosz. Hanem latin. A taskabomba fel fog
robbanni, ez volt az elso gondolata. Tisztan, ijedtseg nelkul, inkabb csak
elkeseredve, hogy megis elveszik tole a sikert. Vagy hat elvehetik. Mert
Zarko azonnal atlatta a kod csapdajat. Zsenialis volt igen, hiszen igy csak
50 szazalek eselye maradt. Hatastalanitani, vagy hibazni es felrobbanni.

50-50. Mert mind a 36 billentyu latin betus. Viszont a kod, a H B p x H

K", igy is meg ugy is ertelmezheto. Cirill betukkel eppugy, mint
latinokkal. Ez volt bennuk a zsenialis, ez volt bennuk a csapda. Mert a
kodban szinte kizarolag csak ketertelmu betuk voltak. Olyanok, amelyek
egeszen mast jeloltek a cirill irasban, mint a latinban. Peldaul a p", ha
cirill betu, akkor mar a latin r" betunek felel meg. Hiszen az oroszok a
radio" szot szinte pont ugyanugy ejtik, mint a vilag szamtalan mas
nyelveben is kell, ragyijo"- nak. Viszont igy irjak: pa48o. Vagyis ahhoz,
hogy a szo elejen r"-t ejtsenek, ok latin p"-t
irnak. Nekik a p" az r. Ha tehat a kod orosz, akkor Zarkonak a latin p"
betut kellene leutnie ahhoz, hogy az orosz r"-hez jusson! Es igy tovabb.
Mert a tobbi betu ugyanilyen ketertelmu volt. A kod eleje, a H", ha cirill
betu, akkor annak a latin N" felel meg. Zarko teljesen osszezavarodott.
Bonyolult, rafinalt titkositas volt. A cirill B" a latin V", a p", ugye, a
latin r", az x" pedig valojaban a latin h". Es aztan ugyanezzel a
logikaval a H" megint csak N", es marad a vegere a K, ami K. Melyik
utat valassza? Orosz betukod, Zarko, el ne felejtsd" - visszhangzott a
fuleben a belgradi mondat. Usse egyszeruen csak azokat a betuket, amiket
megjegyzett? Tehat usse legeloszor a H" billentyut? Vagy forditsa at
latinrol cirillre a ketertelmu betuket? Es eloszor usse le az N"-t? H"
vagy N"? Melyikkel kezdje? Mikor fog meghalni? H" vagy N"?...
Melyiktol robban fel hatvan masodpercen belul majdnem egy egesz
budapesti kerulet? Es melyiktol marad mindenki eletben? De Zarko
megsem hezitalt, inkabb azonnal, erzesbol dontott. Lesz, ami lesz! Nagy
levegot vett, es leutotte az elso betut, az elso billentyut. .. Es meg is
hallotta rogton a ketyegest. Tiktak, mert elindult a visszaszamlalas! 59...
58... 57....
Olaszorszag A4-es autopalya
Andre ezzel egy idoben epp elhagyta Padovat. A Po-siksagot atszelo
haromsavos autopalyan ejszaka alig volt forgalom. Velence innen mar csak
negyven kilometer, aztan jon Trieszt, korulbelul akkor lesz majd feluton,
es onnan Szlovenian keresztul Magyarorszag. Meg hat ora korulbelul.
Reggelre ott lesz.
Tobb mint tiz ev utan eloszor. Tartott tole... hogy mit erez majd. Ujra latni
az elozo eletebol azt az orszagot, ahol annyi, de annyi fajdalom erte. Amit
persze mar elfelejtett"; de nem a fajdalmat, hanem csak" az orszagot.

Andre legalabbis mindig ezt hazudta maganak, ha Magyarorszag

veletlenul az eszebe jutott. De csak hazudta. Hiszen meg ennyi ev utan,
annyi kaland es orszag utan is meg mindig mindent magyarul nezett.
Tegnap is! Hogy a palacsinta Monacoban kicsit vastagabb es levegosebb,
mint ahogy Magyarorszagon megszokta. Hogy az idojaras parasabb vagy
szarazabb. Igy, ezzel a magyar szemuveggel utazta vegig az eletet.
Afganisztan Magyarorszaghoz kepest volt valamilyen, nem pedig
Franciaorszaggal osszehasonlitva. Az o szamara legalabbis. Mert ez volt a
hazaja, es ez is marad. Mindegy, hogy szereti, utalja vagy mar kozombos
neki, a hazaja marad eppugy, mint Adriennek. De ha kozombos, akkor
miert szaguld most az autopalyan,
miert hajtja esz nelkul a saros utakra tervezett, majdnem 20 eves Land
Rovert, ezt a kockaterepjarot", mert o csak igy nevezte. Kockanak es
doboznak. Miert siet? Miert, ha Magyarorszag neki mar ugyis kozombos,
ha tenyleg mindegy, hogy mi tortenik ott?
Mert ezek szerint megsem mindegy. Mert Andre mar annyi orszagban
javitott az aranyokon, mar annyi helyen vett revansot, csak epp
Budapesten nem. Epp ott nem szamolt meg el az oroszokkal, vagy hat
csak ugy egyszeruen a rosszakkal, legyenek barkik is.
Epp ott nem javitott meg soha az aranyokon.
Husz oraval korabban, amikor Vlagyimir hajojarol kiuszva partot ert
Nizzaban, akkor mar vilagosodott. Majdnem tiz kilometert uszott. A
vizben elhagyta a zakojat, egy ido utan levette az inget is, a cipojet, szinte
mindenet, csak a nadragjat nem, mert annak a zsebeben orizte a szorosan
Osszehajtogatott papirokat. A taskabomba rejtekhelyenek nagybetukkel irt
kodjat, ami - barmennyire vigyazott ra - vegul megis teljesen es
olvashatatlanul szetazott.
De par oraval kesobb szerencsere rajott, hogy mindegy is. A nizzai
strandon ert partot, es onnan par perc alatt hazasetalt. Az ovaros szuk,
sikatorszeru utcain szinte senkivel sem talalkozott. Aludt par orat, mert a
katonak mindig pihennek. Pihennek bevetes elott. Delben akart elindulni,
de aztan leragadt az internet elott tobb mint nyolc oran at. Mert megint,
ujra es megint racsodalkozott a modern vilagra. Hogy az internet micsoda
valtozasokat hozott. Hogy mi

mindent megtalalni mar rajta, es raadasul milyen konnyen. Hogy az

emberek, vallalatok, de sokszor meg maguk az orszagok is mennyire balga
modon ertelmezik a mai kor informacios szabadsagat, az ugynevezett
atlathato" mukodest. Ezt az unasig szajkozott varazsszot... a nyilvanossag
erejet. Es ezert mi mindent hozzaferhetove tesznek a vilaghalon, esz
nelkul.
Vlagyimir kikotoi hajoregisztracioja is, hogy a jachtja epp merre jar,
amikor fontos volt, Andre szamara percek alatt kinyomozhatova valt.
Harom dimenzioban setalhatott egy maganszemely, Vlagyimir Eugen
Kovaljov maganhajojan, mert a belsoepiteszek buszken mutogattak a
honlapjukon a jachtot...
Most pedig omlott ra minden a taskabombakrol es a fold alatti
gaztarolokrol. Egy washingtoni honlapon hosszasan olvasta az atallt orosz
kemek kongresszusi meghallgatasainak jegyzokonyveit. Par ora alatt
mindent tudott a Molnyi- jakrol, a csapdabombakrol, a svajci hatastalanitas
fiaskojarol, kilotonnakrol, robbanoerorol es a korabbi fold alatti
atombomba-kiserletekrol.
Nezte egy magyar honlapon az ottani gazvezetekek terkepet, olvasta a
cikkeket Magyarorszag gaztartalekairol, milliard kobmeterekrol, a
Gazpromrol, Oroszorszag kelet-europai politikajarol es a Nabuccorol, a
csovezetekek
nyomasertekeirol,
a
fold
alatti
melysegekrol,
meszkoporozitasrol, szinte mindenrol, es kozben csak tanult, tanult es
tanult.
Falta az informaciokat, mert nem tudta pontosan, hogy az elkovetkezo
napokban mire lesz valojaban szuksege. Hetekig a gepe elott maradhatott
volna, mert meg a magyar
gaztarolok biztonsagi felepiteserol tartott konferenciak jegyzokonyveinek
is megtalalta a kopiait, mert az atlathatosag jegyeben ezt is feltette egy
elmebeteg hivatalnok a vilaghalora.
Elkepesztonek talalta ezt, hihetetlenek es elmondhatatlanul veszelyesnek.
Bar most jol jott neki. Es epp ezert nem banta mar, hogy a tengerviztol
szetaztak a papirok, mert most mar tudta, hogy ha meglenne a kod, akkor
sem merne kinyitni a csapdabomba rejtekhelyet.
Andre a svajciakkal ertett egyet. Majd lemerul a radioizotopos generator,
majd meghal magatol a miniatombomba. Nem kell birizgalni. De ahogy a
nap vegen kint sotetedni kezdett, hirtelen eszebe jutottak Vlagyimir utolso
szavai: ugysincs mar ott... biztosan elvittek... nem mindegy akkor?

Hat nem! Ugyhogy Andre leugrott a sarki ujsagoskioszkba, es vett egy

aznapi Le Monde-ot. A szokasos modon ertesitette Didier-t arrol, hogy
Vlagyimirral mi tortent, es hogy o mit fog most tenni. Mindig az uzenet
kuldesenek napjan megjeleno Le Monde-ot kellett hasznalnia.
Mindenki szamara osszefuggestelennek tuno szamokat kuldott SMS-ben. 1
3 23 4... Ezt csak Didier ertette. Mert csak o tudta, hogy az aznapi Le
Monde-ot kell hasznalnia a megfejteshez. Elso oldal, harmadik hasab,
huszonharmadik sor, negyedik szo.
Eltartott egy ideig, amig Andre az ujsag szodarabkaibol osszetakolta az
uzenetet, de vegul elkuldte Didier magantelefonjara a szamsort. Orosz
ferfi halott. Beszelt. Megyek haza, orszagomba.
Megkeresem fegyver. Mi robbanhat?"Az utolso ket szon, a kerdesen
sokaig gondolkodott, de vegul azert odabiggyesztette. Mert bar Didier
egyertelmuve tette, hogy Andre ezuttal egyedul van, hogy most nincs
segitsege, de az otleteket, a javaslatokat o meg nem tekintette annak.
Persze neki is volt elkepzelese, de azert a francia titkosszolgalat feje, meg
ha nem konzultal is errol senkivel, megiscsak szelesebb perspektivaban
gondolkodik, mint o. Andre ezt igy latta. Legalabb tippeket adjon, ha
maskepp ugysem segit.
Mielott elindult Magyarorszagra, felnyitotta a kis nizzai lakas
haloszobajaban a hajopadlo alatti rejtekhely fedelet - ezt nem mutatta meg
Adriennek , es elovette a fegyveret. Meg a kulonbozo loszereket.
Mert sok mindent olvasott, es ezert sejtette mar, hogy Magyarorszagon
sokfele toltenyre lehet szuksege...
Budapest - Magyarorszag
Zarko ugy dontott, hogy a H" helyett az N" betuvel kezdi. Hiszen
megsem lehet teljesen veletlen a latin betus billentyuzet egy orosz
bomban. Ezt sugta az osztone. Hogy at kell forditania a kodot, es nem a
bemagolt betuket leutnie. Mert hat ki ellen is kellett a csapdabombaval
vedekezni? A legkisebb veszelyt valoszinuleg a cirill betukkel iro oroszok
jelentettek!
Mindenki mas sokkal nagyobbat! Ezek a masok" viszont konnyebben
hibaznak, ha meg ezzel a nehezseggel is meg kell birkozniuk, mikozben

amugy is stresszeli oket a ketyego csapdabomba visszaszamlalo oraja! Ha

kozben gondolkodniuk is kell, kapkodva gondolkodniuk. Hogy melyik
betu is a V" megfeleloje az orosz irasban? A B"? Vagy a P"?...
kapkodnanak es hibaznanak... az nem lehet, mert a P", az az R"...
Trukkos... Ezt gondolta Zarko, es ezert vegul nem a bemagolt kod- betuket
utotte le! 45... 44... 43... 42... Ketyegett kattogva a buvarpalackra hasonlito
femszerkezet belseje, o pedig nyugodtan, mert epp az ilyen helyzetekben
kell egy bombaspecialistanak igazan jozanul viselkednie, nyugodtan
nyomkodta a roszogo, akadozo billentyuket. Harminc eve nem ert
hozzajuk senki! N... V... r... h... Haladt elore, mikozben az ido egyre csak
fogyott... 37... 36... 35...
Beutotte a ket utolso betut... N... K. Es nem tortent semmi! Kattant a fedel,
de nem nyilt ki... Beragadt. A rozsda, a 30 ev es a kosz nem engedte
kinyilni. Az ora viszont tovabbra is ketyegett, Zarko szamolta a
kattanasokat, 29... 28... 27... Job tvoju maty karomkodott,
beleorditva a ketyego csendbe oroszul, a kurva anyjat szidva a
szerkezetnek. Hirtelen mind a ket kezevel nekiesett a kulcsot rejto
fedelnek, duhodten kaparta a rozsdas, beragadt ajtot, a kormevel probalt a
res szelen behatolni, a sarral teli kormevel. Kozepso ujjai felrepedtek,
erezte, de nem szamitott mar. Ket masodperc mulva az egyik ujjarol meg a
kormot is letepte egeszen tovig, de nem segitett ez sem, mert a saros
feluleten csusztak az ujjai, a masodpercek pedig csak teltek renduletlenul.,.
24... 23... 22... Zarko elorantotta a keset, es a fedel talalkozasi elenel
belevagta a femlapba, lesz, ami lesz... 20... 19... a kurva anyadat, szidta a
szerkezetet egyre hangosabban, vagy hat azt, aki csinalta, de nem volt mar
ez se fontos, mert most mas szamitott, most Zarko elethalalharcot vivott az
idovel... 18... 17... Kihuzta, aztan meg egyszer, meg nagyobb erovel
belevagta a kest a fembe, nem felt mar a robbanastol, mert legfeljebb 15
masodperccel korabban hal majd meg, belevagta, mintha gyilkolni akarna,
atdofte a nehany millimeter vastag lemezt, kuzdott szinte hiszterikusan,
panikban, lihegve harcolt az eleteert. Ebben a helyzetben mar nem ert
semmit a kikepzes, nyugalom, hidegver, ugyan mar, az ember nem tud
nyugodtan es hidegverrel felrobbanni.
A kes csikorogva vagta, fureszelte a 30 eves, rozsdas vasat, gorbult a
fedlap, Zarko most mar a teljes sulyaval rafekudt, nyomta, feszitette, es
aztan hirtelen fejjel a sarba zuhant. Mert a fedel egyszer csak engedett,
felpattant, Zarko pedig, amikor a dobozteto ellenallasa megszunt,
eloreesett.

14... 13... Saros es veres ujjakkal tapaszkodott. A leszakadt, veres

koromagy agyagos lett, de mit szamitott mar. A kulcs... a kulcs... hol a
kulcs? Megtalalta, azonnal megtalalta, de tul hevesen rantotta ki a tokbol
es a hirtelen mozdulattol a saros ujjak kozul kicsuszott az apro femdarab.
Leesett. 10... 9... 8... Zarko erzesbol, vakon nyult utana, veres ujjai a
sarban turtak, de megvolt, megvolt a kulcs. Hirtelen a szajaba vette, es
nyalta rola le a sarat, szinte ette, szivta, nyelte a sarat, probalta a nyelvevel
tisztitani a kulcs veget, a fogazatot, aminek majd ot forgatas utan meg kell
akadnia! 6... 5... mar bent is volt a lyukban, beillesztette, es most a fejeben
a visszaszamlalt ido hirtelen es epp osszetalalkozott a kulcsporgetes eloirt
fordulataival. Az ot masodperc az ot kulcsforgatassal. Hiszen az elozo 55
masodperc egyenletes masodpercritmusa epp az ot hatralevo masodpercnel
tartott, amikor o eloszor megforgatta a kulcsot. Az osztone tudta,
parancsolta, hogy gyorsitania kell, hogy gyorsabb ritmusban kell tekernie,
mint ahogy a szamlalasban idaig eljutott. 5... 4... 3... szamolt visszafele,
mintha raketakiloveshez fogynanak a masodpercek, de kicsit gyorsabban,
mint a valosagos ido, hogy lehagyja a masodperceket, mikozben
kezeben a szamlalas ritmusara teljes koroket fordult a kulcs... 2... 1. Es
Zarko megallt. Nem tortent semmi,..
De nem hallotta a kattanast... Viszont mar a ketyegest sem... es nem volt
robbanas sem. Teltek a masodpercek, a szivverese lassult, ezek szerint jo
kodot hasznalt, a latin atiras volt a megfejtes, fulebol kozben zubogott ki a
ver, mert ebben az oruletben a fule szinte bedugult az izgalomtol. Talan
csak ezert nem hallotta. Talan volt KATTANAS, csak a verrel telitett ful
keptelen volt barmit meghallani. Ult meg igy par masodpercig
mozdulatlanul az agyagos sarban, veres, leszakadt korommel. Aztan,
mintha csak varazsutes erte volna, varatlanul kiszokott belole a feszultseg,
es o hatrarogyott. Ledolt a sarba, a vizes foldre, ledolt a hatara, es a
csillagos eget nezte. Siri csend volt, Budapest elt. Zarko elt. - Job tvoju
rnaty- mondta halkan megint.
Olaszorszag
Andre minderrol persze semmit sem tudott. O meg nem erezte, hogy
mennyire veszesen fogy az ideje. Hogy orakon mulhat itt most mar
minden. Sietett persze, sietett, de az o fejeben a taskabomba ugye mar
hosszu hetek ota zajlott, hiszen Monacoban is napokig vart csak a

megfelelo pillanatra, Vlagyimir megkozelitesere.

Andre nem erezte, hogy rohannia kellene. Hogy esz nelkul rohannia
kellene. Velence fele is azzal a tudattal kozeledett most, hogy jonnie
kellett, igen, megkeresni a taskabombat, kideritem, hogy megvan-e meg,
hiszen tenyleg mi tortenne, ha mar elvittek volna a rejtekhelyerol? Az uj
helyzet lenne, egeszen uj. Jelentkezne Bemard Didier- nel, jelentene neki,
es onnantol Magyarorszag problemaja mar megint a DGSE ugye lenne,
nem pedig Andree. Egyelore csak eddig jutott. Viszont faradt volt.
Ugyhogy kavet kellett innia. A szemevel keresni, figyelni kezdte a
benzinkutak feliratait. Meg 45 kilometer, latta meg nemsokara, es ez
rendben is volt, ennyit azert meg kibir. Nemcsak o, hanem az auto is, mert
most mar a benzinkijelzo is villogott. Az auto is inni" akart. Az oreg Land
Roverbol gyorsan fogyott az uzemanyag, regi jargany volt meg egy olyan
korbol, amikor a benzin- takarekossag nem letezo szempont volt
autotervezeskor. Andre ennek ellenere imadta ezt a femdobozba zart
Afrikat. Egyik nizzai orvos baratjatol vette, aki korabban Afrikaban
hasznalta a kopott, feher terepjarot, amikor meg az Orvosok Hatarok
Nelkul elnevezesu segelyszervezetnek dolgozott. Andre mopeddel jart,
autora csak nagyon ritkan volt szuksege, par ezer euroert megis megvette
tole, mert Afrikara, kedvenc kontinensere emlekeztette.
Azota sem porszivozta ki, mert benne akarta hagyni az afrikai homokot.
Andre hiaba szolgalt eveket Afrikaban, hiaba kapta a legrosszabbat abbol a
kontinensbol, megsem tudott betelni az afrikai orszagok nyers es
kiszamithatatlan sokszinusegevel. A Szaharatol a dzsungeleken at volt ott
minden. A Fokvaros melletti angol felso arisztokracia eletetol egeszen az
etiop ehhalalig.
Afrika izgalmas volt, Andre szamara sokkal izgalmasabb es erdekesebb,
mint mondjuk Azsia vagy Del-Amerika, az olasz autopalyak kalkulalhato
rendjerol mar nem is beszelve. Ahol a tankolotol negyvenot kilometeres
tavolsagban feltuntetik nemcsak a benzin arat, hanem meg azt is, hogy az
autosbufeben az ejszaka kellos kozepen melyik kaves ceg foz majd neki
espressot, termeszetesen elomelegitett cseszeben. Afrika... ez jart a
fejeben, es errol Adrienn jutott az eszebe. Vajon mi lehet most vele? Merre
jarhat vajon? Vett-e o is egy ilyen oreg csotroganyt, mint ez itt, ahogy
tanacsolta neki, beleult-e o is az elmult afrikai evtizedek valamelyik
kalandos sorsu, zorgo terepjarojaba?
Meg fogja tudni nemsokara, mert Magyarorszag utan elmegy erte. Ha

addig esetleg magatol nem kerulne elo. Mert hiszen most mar
elokerulhet... Az ujsagok akar meg Afrikaban is megirhatjak a dusgazdag
orosz milliardos halalat... megirhatnak sok mindent... Adrienn rajohet,
hogy vegleg
elmult a veszely, ugyhogy most mar hazajohet. Sot talan meg emlekezni
fog arra is, hogy melyik varosban kell talalkoznia vele... Hogy hol
kezdodik ujra az elete. De ha nem, hat az sem baj, akkor majd elmegy erte.
Afrikaba... Adrienn egyebkent ezt az ejszakat Andretol, pontosabban az
olasz autopalya melletti kavezas tervezett helyszinetol 7800 kilometer
tavolsagban, a botswanai-zambiai hataron toltotte. A zambiai oldalon,
Kazungulaban. Vegul nem vett autot, egyaltalan. Mert meg Tanzaniaban,
Arushaban, a rozsatermo videken egy olyan nemet parral talalkozott,
frankfurti gazdag fiatalokkal, akik szuleik penzet koltve mar negy honapja
autoztak Afrikaban a srac nemet rendszamu, eredetileg Namibiaba
athajoztatott terepjarojaval. Mostanra viszont, vegigutazva Kelet-Afrika
egykori brit gyarmatait, foleg persze a szafariparkokat, meglepo modon
igencsak fogytan volt a penzuk. Elherdaltak luxusszallokra es
holegballonos kirandulasokra a reggeli szavanna folott. A szuloknek pedig
a tavoli Frankfurtban eleguk lett. Nem kuldtek tobb penzt! Oldjak meg,
ahogy tudjak. Kupalodjanak! Ezert most megszorulva es kozben soher"
szuleiket szidva 800 euroert szivesen vallaltak, hogy elviszik Adriennt
Botswanaba. Ez az utra fedezte a benzinjuket es a hivatalos,
fegyveresekkel vedett ejszakai taborhelyeket is, ahol a kenyeskedo
europaiak nyugodtan felallithattak a satraikat. Sot Adrienn meg a
kapcsolatuk szempontjabol is jol tett nekik, mert az elmult hetekben
annyiszor osszevesztek mar, foleg a penzen es a szuleiken, hogy
mindkettojuknek kapora jott ez az uj szereplo, a tarsasag harmadik tagja.
Enyhitette az
osszezartsagot. Adrienn jelenlete eltereli majd a figyelmuket egymasrol.
Titokban legalabbis mindketten ebben remenykedtek. Vegul megis
szornyu tarsasagnak bizonyultak az eles, allandoan egymast piszkalo, ovon
aluli megjegyzeseikkel. Veszekedve minden ertelmetlensegen, hevesen es
sokaig. Fel sem fogva, hogy valojaban milyen jo dolguk van, hogy hova is
szulettek. Adriennek ugy tunt, hogy a nemetek az elmult negy honapban
semmit sem tanultak, maradtak ugyanolyan gogos, pokhendi es
elkenyeztetett europai huszonevesek, amilyenek feltehetoen mar akkor is
voltak, amikor meg csak terveztek ezt az utat egy frankfurti osztalyon
feluli etteremben, szerelmesen. Szinte csak es kizarolag vadallatokat

fenykepeztek, az emberek nem erdekeltek oket, es par het tavolsagabol

sem emlekeztek mar semmire, a bejart helyszinekre a legkevesbe. Meg az
orszagokat is osszekevertek. Hevesen tudtak veszekedni azon, hogy a fiu
csaladja valoban feljebb all-e a nemet tarsadalmi rangletran, amit allitolag
az bizonyitott, hogy az o hazuk negy, pontosan negy utcaval kozelebb
epult a frankfurti elitnegyed legdragabb hazahoz. A lany 300 meterrel
tavolabb lakott. Kozben viszont fel sem tunt nekik a sok ezer kilometernyi
elkepeszto kontraszt es valtozatossag, amihez kepest pedig Frankfurt az
ugyanolyan emberek froccsontott egyenvarosa volt, lenyeges kulonbsegek
nelkul. Het kulonbozo orszagon tudtak ugy atautozni, hogy meg mindig
mindegyiket ugy neveztek, az az afrikai orszag... tudod... de vegul sosem
jutott az eszukbe a neve.
Adrienn egy ido utan a kenyelem dacara is azt erezte, hogy jobb lett volna
a buszon maradnia, es ugy tovabbutaznia. Nyugalmasabb. A frankfurti
fiataloknak csak hirtelen felindulas volt ez az utazas, hiszen meg csak fel
eve ismertek egymast, vagyis Afrikanak ket honapos kapcsolat utan vagtak
neki. Azt hittek, hogy fulig szerelmesek egymasba, de az osszezartsag
inkabb bizonyult gyilkos meregnek, semmint felejthetetlen kalandnak. A
terv az volt, hogy Adriennt majdnem egeszen odaig elviszik, ahova Andre
utiterve szerint tartania kell.
A mocsaras, arvizes Okavango-deltaba. A nemetek del fele, a botswanai
fovarosba, Gaboroneba tartottak. Ugyhogy holnap, amikor kinyit a hatar,
atkompoznak majd a Zambezi folyon, es kiteszik Adriennt Kasane-ban,
aztan pedig elbucsuznak, es a tukorsima fouton elindulnak Gaboroneba.
Egy nap alatt ernek majd oda, onnan pedig meg egy nap utazas lesz a delafrikai Durban, ahol az utjuk, ez a penz nelkuli" szenvedes, vegre veget
er.
Felteszik a hajora a srac kocsijat, amit persze apu vett neki, es felszallnak
az Europaba tarto egyik oriasgep elso osztalyara. Aztan ok is szepen
elbucsuznak egymastol, gondolta Adrienn, csak nem tudta eldonteni, hogy
meg itt, Afrikaban, a durbani repteren, vagy majd csak Frankfurtban. Aztan
hazamennek szepen az o nagyon is eltero, mas-mas tarsadalmi retegukbe,
negyutcanyi tavolsagra egymastol. Adrienn mar felebredt, mikozben
messze, messze tole Andre egy olasz benzinkutnal espressot ivott. Adrienn
a terepjaro oldalahoz feszitett satorteto attetszo vasznan keresztul azt
nezte, hogy mikor lesz mar reggel. Mikor kel fel a nap? Mikor szabadul
meg vegre ezektol az emberektol?
Budapest Magyarorszag

Zarko egyelore nem merte kiemelni a miniatombombat a felnyitott

femtokbol. A rejtekhelyrol. Csak nezegette. A kes nyeleben tartott
elemlampajaval vilagitotta meg, es valami ismeroset keresett rajta.
Valamit, ami alapjan neki, a bombak szakertojenek, erthetove valik ez a
szerkezet.
Hogy mikent is mukodik. Most utolag, hogy mar itt volt elotte a bomba,
teljesseggel megmagyarazhatatlannak tunt, hogy miert nem ment oda
valaki Belgradba, aki elmondhatta volna, hogy mikent is mukodik egy
ilyen orosz taskabomba. Megiscsak megtervezte ezt valaki. Kitalalta,
megepitette vagy legyartotta, nevezzuk akarhogy is ezt a folyamatot", Az
persze mas kerdes, hogy mivel Oroszorszag, foleg a jelenlegi Oroszorszag
mindig is tagadta ezeknek a bombaknak a letezeset, foleg mert nem tudtak,
hogy ki es mikor lopta el oket, szoval, az lehet, hogy emiatt mostanra mar
mindenki eltunt, akinek valaha koze volt hozza anno, majdnem harminc
evvel ezelott. Eltuntek. Szepen es lassan, de eltuntek mind. Hat, ez jo,
folenyeskedett magaban Zarko, mert minel tovabb nezegette a
bombaszerkezetet, annal inkabb atsugarzott bele valamifele lathatatlan ero.
Az eltunt bombaepitok ereje, most ezt gondolta, mintha a bombaval o most
valamifele misztikus hatalomra is szert tenne. Erore es befolyasra elet es
halal folott.
Korabban nem is gondolta volna, hogy ilyesmi lehetseges, most megis ugy
erezte, hogy ez a szerkezet szinte megreszegiti. Mintha a bomba egy titkos,
varazsereju gyuru lenne, ugy tette ot percrol percre egyre magabiztosabba.
Erosebbe, megallithatatlanna.
O volt a gyuruk ura, egyik kedvenc filmje jutott errol most az eszebe. Mert
Tolkien trilogiajat Zarko nem olvasta, csak a filmet latta. Igen, most o a
Gyuruk Ura.
Es ezt erezve saros kezevel hirtelen belenyult a szuk, palackszeru csobe, es
egyetlen mozdulattal magabiztosan kirantotta a bombat a tokbol, aztan
tartotta a kezeben, felallt vele, es ugy forgatta, nezegette, mint ahogy az
eppen elvagott koldokzsinoru ujszulotteket szoktak. Hogy megvan-e
mindenuk, hogy epek, egeszsegesek-e.
Hat, ez a bomba az volt, egeszseges, leszamitva, hogy egy ujszulott ennel a
bombanal azert lenyegesen nagyobb. Azoknak volt tehat igazuk, gondolta
Zarko, akik azt allitottak, hogy az oroszok a taskabomba eloallitasakor a
meretre helyeztek a hangsulyt, a kicsisegere, nem pedig a robbanoerore.
Az amerikai taskabomba, a W54-es ennel lenyegesen nagyobb es erosebb

szerkezet lehetett. Huszonnyolc centimeter szeles es negyvenegy

centimeter magas.
Ez viszont, az orosz valtozat, ez alig volt nagyobb 10 centinel kesobb
megmerte, tizenegy centi volt es maximum harmincot centi magas,
pontosan negyvenegy. Mint egy kisebbfajta torpedolovedek.
Vagy mondjuk harom tekercs egymas melle tett vecepapir.
Nem nagyobb! Zarko azonnal latta, az o szakerto szeme rogton felismerte,
hogy ez egy ugynevezett linearis felepitesu miniatombomba, keskeny es
hosszu. Az amerikaiak is probalkoztak ilyesmivel, annak W82 volt a
titkositott jele, de mivel kevesebb, mint ket kilotonna robbanoerovel birt
csak, ok lealltak a fejlesztessel. Az oroszok viszont beertek az egy
kilotonnaval is. Atombomba-mertekegyseggel merve ez persze tenyleg
kicsinek szamitott, hiszen a vilag legnagyobb atombombaja, amit
egyebkent szinten az oroszok epitettek, a 8 meter hosszu Car-bomba
robbanoereje ennek az icipicinek pont az 50 000- szerese volt. Car-bomba,
azt igy beceztek, igen. Azzal fel Magyarorszagot le lehetett volna torolni a
terkeprol. Az oroszok ebbol megsem csinaltak presztizskerdest. Hogy az
amerikai taskabomba erosebb. Tudtak az oroszok borzalmas pusztitast is
gyartani", bebizonyitottak mar jo nehanyszor, ugyhogy ezen a teren
inkabb az icipici" meretet preferaltak, Es amugy is, azert az egy kilotonna
sem keves. A bombak meretet mar regota egy hagyomanyos kemiai
robbanoanyaghoz, a TNT-hez viszonyitottak. A katonak mindent ahhoz
hasonlitottak. 1000 kilo TNT robbanoereje felelt meg az egy kilotonnas
miniatombombaenak. Vagy egy meg szemleletesebb osszehasonlitassal
elve, az egy kilotonnas taskabomba romboloereje korulbelul nyolcszaz
kilo dinamitenak. Atszamolva tehat ez az apro, 11-szer 41 centis, harom
vecepapirtekercsnyi szerkezet akkora pusztitast tudott okozni, mint
nagyjabol ket teherautonyi hagyomanyos robbanoanyag.
Bar az ilyen osszehasonlitasoknak alapjaban veve semmi ertelmuk, mert
csak elmeleti okoskodasnak szamitanak. A laikusok aranyerzeket es
kepzeloerejet probaljak veluk valamikepp megragadni.
A dinamit ugyanis kemiai alapokon mukodo robbanoanyag, a taskabomba
viszont a nehezatomok maghasadasi energiajat alakitja at pusztitassa. Az
atombombak villamgyors es sok millio fokos perzselo levegotuze
semmihez sem hasonlithato. Veluk kapcsolatban nem a lerombolt falakat
kell nezni, hanem a falakra fenykepszeruen raegett fekete emberi hullakat.
A dinamit, az dinamit. Az atombomba pedig atombomba.

Tuz es viz, nincs kozuk egymashoz. Zarko tovabbra is ugy tartotta a

bombat, mint egy csecsemot. Es meg mindig forgatta. Es minel tovabb
forgatta, annal jobban le volt nyugozve. Mert a maga nemeben ez a
szerkezet pont olyan volt - hirtelen nem jutott mas hasonlat az eszebe -,
mint egy Kalasnyikov geppisztoly. Egyszeru es megbizhato, semmi csicsa,
semmi nagy precizitas, semmi nemetes cizellaltsag, csak jozan, oroszos,
paraszti esz. A lenyeg, hogy mukodjon. Cirill betukkel meg azt is
vilagosan feltuntettek rajta- ezen bezzeg voltak cirill betuk, hogy hol
van a deuterium es a tricium cseppfolyos keverekenek kapszulaja.
Egyugyu modon meg egy tekeroszelepet is gyartottak hozza az oroszok,
amivel ennek a ket anyagnak, a deuteriumnak es a triciumnak, a bomba
mukodtetesehez szukseges hidrogen izotopoknak a mennyiseget
szabalyozni lehetett. Pofonegyszerunek tunt. Legalabbis Zarko, a
bombaspecialista szamara. Hat persze hogy ot kuldtek, hat
persze. Ot, a Gyuruk Urat. Zarko, mikozben saros kezzel tapogatta a
bombat, ami tenyleg elfert volna barmilyen taskaban, rajott, hogy neki
egyetlen dolga lesz csupan. Egy idozitoszerkezetes robbanotoltetet kell a
bombahoz illesztenie. Ennek az ereje fogja a cseppfolyos
hidrogenizotopok reven a miniatombomba kozepet berobbantani, es a
maghasadast elinditani. Egy ilyen hagyomanyos, plasztikbombas
robbantas egyetlen darabba preseli majd az atombomban belul a
hasadoanyagokat, mert - es ezt tokeletesen erezte az ujjaival - a burok
tenyleg olyan eros, hogy az elindulo maghasadas, tulajdonkeppen az
atomrobbanas az elso pillanatokban nem tudja majd a szerkezetet
szetszakitani. Vagyis a burok kemenysege egy ideig, nehany
ezredmasodpercig belul tartja majd az energiat, megindul a lancreakcio,
halmozodni kezd az energia, a hasadas pedig onnantol mar
megallithatatlanna valik, es pakkkk... egyetlen villanas... sok millio fok...
es haho... viszlat... Isten veletek magyarok! Az atombombak
Kalasnyikovja. Pofonegyszeru. Es mivel Zarko ezt ilyen kristalytisztan
megertette, most felelem nelkul a hona ala csapta a bombat, es kimaszott
vele a godorbol. Nem aggodott amiatt, hogy esetleg kicsuszik a kezebol,
mert ha elejtene, akkor sem robbanna fel. Egy eros lokes vagy utodes
ehhez keves. Berobbantani belulrol kell, kozepen, a deuterium es a tricium
cseppfolyos keverekevel. Majd maximumra veszi az adagjukat, ennek a
beallitasahoz keszult a kulso szelep, mert inkabb legyen gyorsabb a
hasadasi
reakcio kezdolokese, amitol vegul a pusztitas ereje kisebb lesz ugyan, de

egeszen biztosan beindul majd a lancreakcio. Inkabb robbanjon kisebbet a

taskabomba, de robbanjon, biztosan robbanjon fel.
30 ev utan. Amilyen a femdobozon a rejtekhely kulcsanak rozsdas,
beragadt ajtaja volt, es ahogy a koszos, roszogo billentyuk kineztek, hat
ezen az alapon jobb lesz biztosra menni. Ezt gondolta Zarko. A leheto
legbiztosabbra. Kalasnyikovsag ide vagy oda. Annyira utalta mar az asast,
es annyira orult, hogy most vegre minden rendben van, hogy eszebe sem
jutott teljesen visszatemetni a lyukat. Dobalta az uresen maradt
femdobozra, a rejtekhely tokjara a foldet, de legfeljebb csak tiz percen at.
Oly mindegy mar, gondolta, hiszen ha visszatemeti, ha nem, elobb-utobb
ugyis eszreveszi majd valaki, hogy o itt asott. Na es akkor mi lesz?
Semmi. Egy lyuk, es kesz. Kit erdekel? Aztan majd ugyis kimossa az eso,
fu no rajta, es akkor mar azt sem lehet majd eszrevenni, hogy valaha asot
latott itt a fold. Meg amugy is, hol lesz o mar akkor...
Siofok Magyarorszag
Amikor Zarko Budapesten a taskabombaval beult az Opeljebe, es elindult
Szeged fele, Andre epp akkor jart Siofoknal, a Balaton vege fele.
Hajnalodott mar, a nap pont vele szemben bujt elo, ugyhogy
napszemuvegben vezetett a magyar fovaros fele.
Budapest innen mar csak egyoranyira volt. Arra gondolt, hogy eloszor a
Belvarosba megy, a regi, felegetett ettermehez. Megnezi, hogy most mi
van ott. Egy masik etterem? Es majd utana, ha reggelizett, utana megy
csak el a Hidegkuti utra. Gidegkutyi, Vlagyimir igy ejtette ki. Ezen az egy
oran mar ugysem mulhat semmi...
Masfel ora mulva, mert a fovarosba tarto reggeli csucsforgalom elkepeszto
volt, ugyhogy tovabb tartott ideernie, szoval, masfel ora mulva ott allt egy
nemzetkozi papirpoharas kavezolanc pesti uzlete elott.
Hat ez lett belole... negydecis, tejjel fellocsolt, hig lattek. Budapestnek ez
az utcasarka, az o egykori kedvence, Andre mai ertekrendje szerint
egyertelmuen visszafejlodott. Friss osztriga es francia comte sajtok helyett
elorecsomagolt, tartositoszeres, masfel evig elallo repatortak szaradtak a
hutopultban.
Be se ment. De azon azert elcsodalkozott, hogy a valtozas nem erintette
meg. Mintha idegen lenne szamara a hely, de nem csak ez az utcasarok,
hanem az egesz varos. Mintha valamelyik elozo elet homalyba veszett

diszlete lenne csupan. Talan mert ahogy jott keresztul Budapesten, ahogy
hajtott az Erzsebet hid fele, latott nehany bevasarlokozpontot es uveg
irodahazat, teljesen jellegtelen, nemzetkozi, barhol lehetne epuletet, de
ezeken kivul szinte semmi valtozast. Talan ezert erezte most idegennek a
varost. Mert mintha az elmult tobb mint tiz evben Budapest elvesztette
volna a lelket. Gazzal benott villamossinek, falfirkas, omladozo vakolatok,
csiricsare, osszevissza szinu es feliratu uzletportalok.
Bar a Belvaros azert meg mindig tetszett neki. Mint mindig, mint korabban
is, amikor meg itt elt. Ugyhogy most elindult a Gidegkutyi ut fele, es
ahogy kozeledett - neki ehhez nem kellett terkep azon merengett, hogy
vajon felesleges volt-e aggodnia? Hogy par ora mulva vege lesz-e majd
ennek az egesz ugynek, mert megtalalja, o talalja meg a taskabombat, es
ezzel a veszely is elmulik. Mert megelozi az oroszokat, megelozi a halott
Vlagyimir akarkijet.: De aztan 50 perc mulva ott allt egy felig es egy
teljesen betemetett lyuk elott, es rogton tudta, hogy tevedett.
Hogy ezzel az akarkivel epp csak most kezdodik el a versenyfutas. Mert
minden nyom friss volt, friss nagyon. A betemetetlen lyuk szelen a
ciponyomok, a suppedesek a puha, agyagos foldben, ezek mind egeszen
frissek voltak.
Andre az ujjat vegighuzta a lyuk mellett az egyik fuszalon, es a boren
azonnal friss, nedves harmat csillogott. Nezte a nap fele tartva. A huvos
ejszaka lecsapodasa. Figyelte, hogy parolog- e? Es hogy milyen gyorsan?
Hogy a nap pontosan merrol kelt fel? Aztan leterdelt az egyik labnyomhoz,
es ralehelt. De a foldbol nem jottek elo apro cseppek, az agyagos fold nem
izzadt ki semmit magabol. Visszanezett a napra, onnan megint a
labnyomra, lehajolt, es figyelte a sugarak szoget. Gondolkodott.
Legfeljebb haromoras labnyomok... Aztan a cipojevel kozvetlenul az egyik
melle lepett, utana rogton tovabb, meg egyet, hogy a foldet epp csak
megnyomja a testsulya, lepesben, folyamatosan haladva, mint ahogy az
akarki is tette. Most megint lehajolt, de ezuttal nagyon kozel. Fuszalat
nyomott a sajat ciposarkanal kepzodott melyedesbe, es utana a kormevel
millimeterpontosan tartva a melyseg jelet a fuszalat atemelte az idegen
ferfi labnyomaba is. Annak a saroksullyedesehez. Nalam tiz kiloval lehet
sulyosabb gondolta Andre. De folytatta a mericskelest, a fuszallal
megtette ugyanezt a cipok orranal is, es osszehasonlitotta a melyedeseket.
Aztan kovette a ferfi lepeseit, es mindenhol megmerte a labfej
benyomodasat. Utana megint a sarkokat nezte, es vegul megallapitotta,

hogy a ferfi testsulya inkabb a labfejenel volt, amikor lepett, nem a

saroknal. Siet... nagyon siet. Andre, Afrika neveltje, olvasta a nyomokat.
Korbejarta a lyukat, figyelte a visszadobalt fold szorodasi iranyat. A
kupacokat, hogy az agyag merre hullott a lendulo asorol. Jobbkezes...
Most mar tudta, hogy az ellenfele jobbkezes. Aztan a Land Roverbol,
amivel egeszen itt, a tolgyfak mellett allt meg, asot vett elo es lement a
lyuk aljara. Most mai- nem volt olyan nyom, amire vigyaznia kellett volna,
most mar ashatott. Biztosra vette, hogy a ferfi megtalalta a taskabombat,
mert egyebkent nem sietett volna, hanem alaposan visszatemeti a lyukat.
Mint ahogy a masikat is visszatemette. Mert ott
korabban valoszinuleg nem talalt semmit. De biztosra akart menni. Nem
csak feltetelezni, hanem tudni is! Konnyeden dobalta ki a lyukbol a foldet,
hiszen ez mar kiasott, fellazitott es csak utana visszadobalt fold volt. Puha.
Par perc alatt jutott le olyan melyre, hogy az asoja mar femet ert.
Ovatosabbak lettek a mozdulatai, de folytatta tovabb. O nem a kezevel
kapart, hanem kis mozdulatokkal, az asoval tisztitotta le az osszes friss
foldet, amit epp csak most, par oraja dobaltak vissza ide. Latta mar a
femdobozt, a henger formaju rejtekhelyet, eszrevette rogton, hogy a teteje
nyitott, nezte az oldalan a billentyuket, es azt is, hogy a beleszorodott
foldet leszamitva ures. Megtalalta... - ebben most mar biztos volt Andre -,
es elvitte... mert ezek szerint kepes volt hatastalanitani a Molnyijat. Csak
orosz lehetett, csak orosz. Mert ki mas tudta volna, hogy mikent kell
kinyitnia? Andre probalta maga ele kepzelni az ellenfelet. Maganal tiz
kiloval sulyosabb, jobbkezes oroszt latott, aki most nagyon siet. Ketharom ora elonye lehet. Ugyhogy neki is indulnia kell. De megis merre?...
Kiskunmajsa - Magyarorsza g
Zarko mar tobb mint egy oraja figyelte a hazat, de nem mozgott benne
senki. Az orosz-szerb ferfi Budapestrol a szegedi autopalyan gyorsan
ideert. Alig 90 perc alatt. Belgradban csak egyetlen helyi cimet kapott, a
furomesteret. Kertai Ferencet. Ez az o haza volt, latta a postaladan. Barna,
videki magyar kockahaz. Ismerte ezeket jol. A baratnojevel Szerbiabol, a
kozeli hatar tuloldalarol sokszor atjart Szegedre szorakozni, es a magyar
videk, a falvak, a kisvarosok mindenhol ugyanezzel a haztipussal voltak
tele.
A szocialista epitoipar. Barna redony az utcara nezo ket ablakon. Semmi
diszites, csak lapos, egyenes es ures falak, azokon meg haromszogszeru

piros cserepteto. Mint itt is. Az utcafronton tobbnyire hazilag takolt

kerites, de az egymas melletti hazak elott szinte sohasem egyforma. Ettol
lesz a videki magyar utca kicsit osszevissza, rendezetlen osszhatasu. Van,
aki fabol magas, atlathatatlan keritest epit, es van, aki csak drothalot feszit.
De a hazak szinte mindig ugyanolyanok, a jarda mellett pedig altalaban no
a gaz. Zarko a kocsijabol figyelt turelmesen. Es most vegre tortent valami.
Az egyik ablakon felhuztak a redonyt. Reggel kilenc ora van, es csak most
ebrednek? Zarko meg nem tudta, de akit keresett, nem volt otthon.
Dolgozott.
Kertai, a furomester, bar most itt lakott, nem Kiskunmajsarol szarmazott.
Nem volt idevalosi. A nemetek, a kozeli foldalatti gaztarolo uzemeltetoi
hivtak csak ide es szerzodtettek egy evvel ezelott olyan sok penzert, hogy
valoszinuleg most o kereste a legtobbet ebben a kisvarosban.
Egy furomester ugyanis vagyonokat er. A gazmezok ezermeteres
melysegebe lefurni, athatolni a kozetretegeken, kozben gyorsan szilardulo
cementtejjel kionteni a kepzodo lyukat, epiteni egymas ala az egyre
hosszabb acelcsoveket, kuzdeni a felszin alatti nyomassal, iranyitani es
oramuszeruen osszehangolni tobb tucat ember munkajat, nos, ez akkora
tudast es tapasztalatot kovetelt, hogy vadaszni kellett az ehhez erto
szakemberekre.
Csak a furofelszerelesek uzemeltetese, az iranyitott emberek es a gepek
napi koltsege husz-harminc ezer euro, magyar forintban szamolva milliok.
Egyetlen rossz dontes a furomester reszerol, es a ceg tizmilliokat veszit.
Ugyhogy megfizetik. Megfizetik a legjobbakat, ezen nem erdemes
sporolni. Kertai pedig az egyik legjobb volt. Az eredendoen budapesti ferfi
mar tobb mint tiz eve csak kulfoldon dolgozott, ahogy a magyar gazipar
csucsszakemberei altalaban. A nemet E.ON egy evvel ezelott talalt ra
Norvegiaban, es annyi penzt kinalt neki, hogy a magyar furomester vegul
otthagyta a norveg allami olajceg eszaki-tengeri tornyat.
Bideford Dolphin, ez volt a kut neve, es mar amugy is kozeledett az ottani
kitermelesi koncesszio vege. Kertai addigra mar harom evet kint elt a
tengeren, ugyhogy onnan nezve hazajonni Magyarorszagra, meg ha ebbe a
kopott, videki hazba is, fonyeremenynek tunt.
Hogy vegre itthon lesz megint, es eppugy megfizetik, mintha Norvegiaban
dolgozna. Raadasul mostantol megint fold lesz a laba alatt, es nem egy
tengerre epitett vasszerkezet. Zarko kiszallt az autobol, es atvagott az
utcan. Nem sietett, nyugodtan ment, mint barmelyik jarokelo. Kozeledett a

drotkerites fele, mert ennek a haznak drotkeritese volt.

A kutyat mar az autobol eszrevette, megfigyelte, mert a kertben szabadon
futkarozott. Zarko ruhaja az asastol meg mindig saros volt, de mostanra
megszaradt. Igazabol nem latszott rajta semmi feltuno, de a kutyak
megerzik a veszelyt. Jon egy ember az utcan, megy el a haz elott, es megis
erzik, hogy ez nekik szol, hogy veszely kozeleg. Nehez ezt megerteni.
Hogy milyen hullamok sugaroztak Zarkobol, es mikent erzekelte ezt a
kutya. De mar futott is, szaladt a kerites fele, es ugatott. De csak egyet...
Ssszikk.,, sszikk... zizzent kettot a hosszu csovu, hangtompitos pisztoly
Zarko kezeben lepes kozben, a combja mellol. A kutya nem is vonyitott.
Halkan puffant a testeben a ket golyo, es most bukdacsolva elterult, csak a
laba randult meg egyet, de rogton vege volt. Rogton.
Zarko olyan lendulettel ugrott at a kapun, mintha acelrugok dobnak
keresztul rajta, es aztan elorehajolva szaladt par lepest, villamgyorsan,
egeszen a haz oldalfalaig, mert ott mar minden iranybol takarasban volt.
Vart es figyelt. Hogy eszrevette-e valaki? Hogy mozdul-e az utca, jon-e
barki is? Szemben nem voltak hazak, csak vetemenyesek, ugyhogy
legfeljebb a ket szomszedos hazbol lathattak meg. Csak azokbol vehettek
eszre, hogy mit csinalt.
De csend volt, nyugalom. Bentrol mozgast hallott, lepeseket a hazban.
Zarko most a fal mellett hatralni kezdett, guggolva indult el visszafele,
mert ott is volt egy ablak, es azon akart benezni.
De nem latott senkit. Ez a konyha, erre rajott azonnal, mert a sarokban
huto allt, mellette gaztuzhely, kozepen pedig asztal szekekkel. Megint vart
es figyelt. Bentrol meg mindig hallotta a mozgast es egy no hangjat. Nem
ertette, hogy mit beszel, mert nem tudott jol magyarul, csak szavakat, amik
az elmult evekben a magyar baratnorol ragadtak ra, de csak szavakat
ismert ragozas nelkul. Es ezek a hangok amugy is tavolrol jottek, a zart
ablak es a szobak ajtoi mogul.
Mintha egy gyerekhez beszelne a no. Zarko ezt erezte a hangsulyokbol,
mert meleg, lagy hangsulyok voltak. Becezosek, bar nem ertett beloluk
semmit. Meg a kocsiban fekete borkesztyut vett fel, de a zsebebol most
egy maszkot is elohuzott. Klasszikus, barmelyik sportboltban kaphato,
arcmelegito simaszk volt. Szurke, levegozo anyagbol, feszes lyukakkal a
szemek es a szaj korul. A fejere huzta.
Aztan meglatta oket. A no 35 koruli lehetett, a kisfiu pedig legfeljebb ot.

Hat ezert vannak itthon, gondolta Zarko; hiszen a gyerek meg nem is
iskolas. Ezek szerint az anyuka es a kisfia csak most ebredhetett fel.
A ferfi - ez most mar Zarkonak is eszebe jutott - talan nincs is itthon. Talan
dolgozik vagy elutazott, de ez ugyis nemsokara kiderul. Hogy az egesz
csalad egyutt aludt-e vagy sem. Vart. Vart es nezte, ahogy a furdokopenyes
no az asztalhoz ulteti a kisfiut, epp Zarkoval szemben, az ablak ele, es
reggelit
keszit neki. Kenyeret szel, a hutobol tejet es paradicsomot vesz elo. A no
hattal allt az ablaknak, mert az elokeszito pulton, egy fadeszkan szeletelt.
Zarko teste pedig mar lendult is...
A labaval rugta ki az ablakot. Kozepen az uveget. De nem ugrott at rajta,
mert korabban, meg a fal mellett allva eszrevette, hogy az ablak ketretegu.
Elesen torhet, megsebezheti. Csak csorompolve lyukat utott rajta, es aztan
visszahuzta a labat.
A kisfiu szeme elkerekedett a varatlan uvegzuhatagtol, de meg sem
mozdult. A szilankok ropultek fele, de o, mintha egy videofilmben
merevitettek volna ki, csak nezett az ablak es a csorompoles fele.
A gyerek latta, ahogy ez a hatalmas ember most ujra, megint rugja az
uveget, rugdossa az ablakkeret szeleinel, es a szilankok csak ropultek,
ropultek igazi, csillogo uvegharomszogekkent.
Zarko ateroszakolta magat az ablakon hangosan, durvan, kiabalva, mert a
hang benito hatasaban bizott. Az elejen mindig ez a fegyvere. Meg kell
ijesztenie oket, a varatlansag erejevel megbenitania mindkettojuket.
Par masodpercre volt csak szuksege, par masodpercre, amig atjut. A kisfiu
mamaja mostanra megfordult, allt dobbenten, kessel a kezeben, es probalta
felfogni, megerteni, hogy mi tortenik. Hogy mi az, ami robajlik bele az o
csendes, nyugodt reggelebe, es miert epp az ablakon at, ahonnan soha, de
soha nem jott meg semmi, meg szel se nagyon, mert a haznak ez a halott
oldala, a szomszed tomor fala fele. Megbenulva allt, es mire felfogta, hogy
ez egy ember, hogy
egy ember jon be az ablakon, addigra Zarko mar bent is volt. A szerb ferfi
tombolo viharkent haladt tovabb, mert nem csupan talajt akart erni es
megtorpanni, hanem torni elore a no fele. A kisfiu asztalarol, mert az
ablakon bezuhanva a jobb kezehez az volt a legkozelebb, felkapta a
poharat, de szinte meg se fogta, csak utotte tovabb, mint egy labdat, a no
fele. A bal kezevel is csapott egyet, azzal is utott egy tanyert, es kozben,

mint egy duvad, tort keresztul a konyhan, robogott a no fele. A feje elol,
keze pedig utotte, dobta a targyakat jobbrol, balrol a dobbent, most mar
sikito es a kest elejto no fele, akit, mire Zarko odaert hozza, az egyik
felkapott targy, egy sajtreszelo mar ugy arcon talalt, hogy epp csuklott
ossze tole. De Zarko utananyult, bal kezzel a no nyaka ala, megallitotta az
esest, fogta a fejet biztos celpontkent, es a jobb oklevel pontosan es
stabilan irtozatosat utott a tagra nyilt szemu anya homlokara.
Lecsapta, mint egy kecsket, es aztan hagyta, hogy a no ajultan a foldre
zuhanjon. De meg nem volt vege. A rombolo test vihara atszaguldva a
konyhan most megfordult, es a gyereket kereste.
A kisfiu pedig meg mindig csak ult mozdulatlanul, mint a kimerevitett
felvetel, de feje mar Zarko utan fordult. Latta az anyjat, latta, ahogy
megsemmisul, ahogy elsodorja ez az embertornado, de mire
megmozditottak volna az osztonei, mire felallt volna a szekbol, addigra
Zarko mar a torkat fogta. Szoritotta a kisfiu nyakat, fojtotta, preselte belole
kifele a levegot, aztan konyokkel arcon vagta. Es o is elterult.
A barbar szerb azonnal a nyomokat nezte. De nem volt ra sok ideje. Mert a
veres arcu no mar kezdett is tapaszkodni, nem tudta, mit tegyen, de az
eletoszton fel akarta allitani.
Mert az ember mindig felall. Talpon akarja varni az ujabb csapast.
Osztonosen. Nincs mit tenni ellene. Zarko egyet lepett csak, es mellette
volt megint, a masik laba, a bal pedig mar ugy ert oda, hogy azzal a no
hatara taposott. Mintha csak egy bogar lenne, amit szet kell lapitania. Nem
erdekelte, hogy epp hova lep, melyik testreszre, csak ossze akarta taposni
mozdulatlanra. Es aztan a masik labaval a mar nyogve kiterult no nyakara
terdelt.
Az pedig mozdulni se tudott, megszolalni se, szinte elni se. Zarko,
mikozben a zsebebol szeles, fekete ragtapaszt vett elo, hatranezett a
kisfiura. Az tovabbra is a foldon fekudt mozdulatlanul.
Tul nagyot utottem - ezt gondolta Zarko, de ez most lenyegtelen kerdesnek
tunt, hiszen eleg volt neki egyetlen elo tusz is. Eleg volt ez a no. Ratekerte
a szajara a fekete szalagot, ketszer is teljesen korbe a fejen. Az orranak
hagyott csak helyet, hadd lelegezzen szabadon.
Zarko a fogaval tepte el a ragasztot, de kozben meg mindig a non taposott,
bar a terde most mar a hatahoz csuszott. Erezte a gerincet, es hatrarantotta
a ket kart. Ezeket is osszeragasztotta erosen, feszesen. Aztan a labakat.

Most allt csak fel, es mikozben emelkedett, a labaval meglokte a not. Mint
egy osszetekert szonyeget, ugy guritotta a hatara. A no pedig hangot akart
adni, bugott, nyogott, mert a letapasztott szajan maskepp nem tudott a
hang kijonni. Csak a torkabol, melyrol. Nem volt hangos, senkinek nem
jutott volna el a fulehez, de Zarko azert belerugott a nobe. A gyomraba. Es
az el is hallgatott.
- Job tvoju maty - mondta neki oroszul a szokasos
karomkodasat, es aztan otthagyta. A kisfiuhoz ment. A nyakan pulzust
tapintott, es miutan rajott, hogy megiscsak el, ot is pont ugy, mint az
anyjat, osszekotozte a ragasztoval. Betapasztotta a szajat, hatrakotozte a
kezet, es osszecsomozta a labat. Majd nemsokara magahoz ter. Aztan
otthagyta oket. A konyhabol indult fegyverrel a kezeben elore, vegig a
lakason, az osszes szoban. Atvizsgalt mindent, szekrenyeket, agyak alatti
tereket, mindent. Nem volt itt senki, nem bujt el senki, a ferj, a furomester
nem volt sehol. Ugy dontott, hogy a furdoszoba lesz a legmegfelelobb.
Nem volt ablaka, es latott benne nehany stabil csovet is. Femlefolyokat es
a kad mellett egy mosogep-csatlakozot. Visszament a konyhaba, es a
gyereket a nyuszito anyjaval egyutt berangatta ide. A no ezek szerint nem
tanult az elobbi leckebol, megint csak torokbol nyogott, ugyhogy Zarko
ujra belerugott. - Kuss - mondta neki, mert par szavas magyar tudasanak ez
resze volt. Kuss, a kurva anyad! Ezt szinte akcentus nelkul tudta
mondani. Jol jottek neki a magyar baratno mellett megtanult szavak...
Legalabb ket percig kuzdott azzal, hogy a tusz kezet a mosdokagylo alatti
csohoz rogzitse, a labat pedig a veceoblito csatlakozasahoz. A no mar meg
sem tudott mozdulni. A gyereket, aki kozben magahoz tert es sirni kezdett,
o is torokbol, hiszterikusan, mint korabban az anyja, megutotte ugyan
nehanyszor, de a kisfiu nem hallgatott el. Sot ettol meg zaklatottabb lett,
ugyhogy Zarko rajott, hogy bizonyara tul kicsi
ahhoz, hogy ilyen helyzetekben gondolkodni tudjon. Uralkodni magan.
Nem olyan, mint az anyja. Bar mondta neki is, hogy kuss", a gyerek csak
vinnyogott. Mindegy. A bekotott szaja miatt ugyis csak halkan hisztizett, es
ez a lakas kozepe volt, az ajtot pedig ugyis mindjart rajuk zarja. A kisfiut
vegul a mosogep hatso lefolyocsovehez kotozte, mert annak a falbol stabil
femkiallasa volt.
Aztan nezte oket. Ellenorizte a helyzetuket, a rogziteseket, kattogott az
agya, hogy mi lehet, ami segithet majd nekik szabadulni, ha o mar nem
lesz itt. Vegul ugy dontott, hogy a polcokrol mindent beledobal a
furdokadba, minden uveget, borotvat, mindent. Mert rugdalozva, a

szoritassal kuzdve es csatazva a no lelokhet valamit, osszetorhet peldaul

egy parfumos uveget, szilankok keletkezhetnek, eles targyak, vaghat
veluk, szabadulhat. Barmi megtortenhet, sosem lehet tudni.
Ugyhogy jobb, ha minden ilyesmi a kadban van. Ket perc alatt vegzett. A
kad tele lett kacatokkal, vegul pedig meg egy torulkozot is az egesz
tetejere dobott. Mikozben rendezkedett, tobbszor is az anyara es a kisfiara
nezett, de egyre nehezebben viselte a tekintetuket. A rettegest a
szemukben. Ezt nem volt kedve tovabb nezni... A gyerek raadasul meg
mindig nyuszitett. Ugyhogy bekotozte a szemuket. Szettepett egy
torulkozot, es bekotozte mindketto szemet. Hogy ne lassanak.
Pontosabban, hogy o ne lassa a vadlo, halalfelelemmel teli tekintetuket.
Aztan amikor mar minden rendben volt, amikor mindent elrendezett, akkor
kessel a kezeben odaguggolt a veres arcu, meggyotort nohoz.
- Hol van ferj? kerdezte tole. - Hol van kurva ferj? A no torokbol
halkan, a sors ellen kuzdve nyogott. - Enged el teged, mondani meg
nekem, oke? - Es a no arcanal a kessel szetvagta a ragasztot. De a kes
hegye felsertette a bort. Zarko lerantotta rola a tapaszt. Ettol a
mosdokagylo ala kotozott no felsikitott, mert az eros tapasz letepte a felso
ajkarol a bort. Most mar verzett az is. Levegohoz jutott, de nem kiabalt,
mert rettegett, es mert az erejet elvettek a korabbi rugasok. Csak csendben
zokogott, aztan mondott is valamit magyarul, de Zarko nem ertette.
Ugyhogy megismetelte ujra a kerdest. - Hol van ferj? - A hajanal fogva
razta a no fejet. - Hol van? Dolgozo? Es most megerezte, hogy a no
bagyadtan ugyan, de mintha bologatni akarna. - Igen? - kerdezte
parancsoloan Zarko, es vegre a no siras kozben valami erthetot is ki tudott
mondani. - Igen - nyogte. Igen ismetelte meg. - Mikor van haza? probalta megtudni a szerb ferfi, hogy mikor erkezik haza Kertai Ferenc. Es
a furomester felesege, mintha meg ilyen helyzetben is kepes lenne
gondolkodni, mintha rajott volna, hogy most egyszeruen, egyetlen ertheto
szoval kell felelnie, csak ennyit mondott: - Del. - Aztan ezt is
megismetelte: Del. De Zarko ezt a szot nem ertette. - Mikor van haza? kerdezte ujra, most meg hevesebben razva a no fejet, aki most masik
szoval probalkozott. - Tizenketto - nyogte, - Ora? ~ kerdezett vissza Zarko
es ebbol kiderult, hogy ismeri
a magyar szamokat. A no pedig bolintott. Tizenket ora, igen. Zarko ezutan
megint beragasztotta a szajat, rajuk csukta az ajtot, es kiment a nappaliba.
Leult az ablak melle, epphogy csak kilatott a kertkapura.

Tiz ora volt. Meg ket teljes ora. Meg ket orat kell varnia....
Varosfold - Magyarorszag
Andre rossz helyre ment, rossz iranyba. Az M5-oson delnek, egy ideig
Szeged fele, mint Zarko, de o az autopalyarol sokkal korabban
lekanyarodott, es most Varosfold fele tartott. Az 5300 kilometeres magyar
gazhalozat uzemeltetesi kozpontjaba, a legnagyobb kompresszortelepre.
Meg Nizzaban, az interneten barangolva jutott ugyanis arra a
kovetkeztetesre, hogy Magyarorszag szive gazszempontbol Varosfoldon
talalhato. Es ebben bizonyos szempontbol - nem is tevedett.
Ha o terrorista lenne, jatszott el a gondolattal Andre, akkor o Varosfoldet
akarna a foldel egyenlove tenni. O ott robbantana fel a taskabombat. A
magyarorszagi gazvezetekekben aramlo gaz nyomasat ugyanis nagyreszt
Varosfoldrol szabalyoztak. Nemzetkozi eloiras volt, hogy az osszes
magyar csoben, mind az 5300 kilometernyiben, ugyanazt a nyomast kell
fenntartani. Onnantol, ahol a gaz keleten belepett Magyarorszagra, az
ukran hataron Beregdarocnal, egeszen odaig, ahol nyugaton kilepett
Ausztria fele, Mosonmagyarovarnal.
Ezt az egyseges nyomast, ami a magyar csovekben egyebkent 63 bar, a
szakemberek hidrosztatikai egyensulynak nevezik. Andre elozo nap
elkepedve olvasta, hogy az egyseges nyomas fenntartasahoz
Magyarorszagon olyan meretu es sulyu kompresszorokra van szukseg,
amiket anno csak ugy lehetett a helyukre szallitani, hogy az epitok
ideiglenes vasuti sineket fektettek le egeszen a kompresszorcsarnokokig.
Aztan felszedtek oket. A suly miatt nehol kilenc meter melyen ontottek ki
a talajt vasbetonnal, es a mai napig muholdakrol figyelik azokat a
millimeteres csoelmozdulasokat, amelyek esetleg uzemzavart vagy sulyos
balesetet okozhatnanak. A magyaroknak persze fogalmuk sincs errol, de
hat elozo napig Andrenak sem volt. Az emberek egyszeruen csak azt
szeretik, ha mindig meleg van a lakasukban. A gazellatas problemakore
nem erdekli oket, csak az, hogy a lakasfalon pontosan hol is van a
futeskapcsolo es a homerseklet-szabalyzo. Meg persze hogy a gaz legyen
minel olcsobb. Igy aztan arrol sem tudnak semmit, hogy Magyarorszagon
ma mar ezermeteres melysegbol, a gazkitermelo csovek talapzatara szereit
szenzorokbol telemetrikusan erkeznek a gazsurusegadatok. Ezekbol
reszben Norvegiaban, Stavangerben, az E.ON europai gazvezerlojeben

oriasi szamitogepeken tizedpontos szabalyozasi koordinatakat generalnak,

igy hatarozzak meg mindennap a lehetseges magyar kitermelesi es
pumpalasi mennyisegeket. Norvegiabol es a siofoki magyar
iranyitokozpontbol reggelente optikai kabeleken kuldik el a parancsokat"
a magyar kompresszorallomasokra. Ilyen allomasbol osszesen ot uzemel,
de kozuluk is a legnagyobb, a rendszer szive Varosfoldon mukodik. Ezert
ment Andre oda! Mert Varosfoldon tucatnyi megakompresszor pumpalta a
ritmust Magyarorszag 5300 kilometernyi gazerhalozataba. Andre azt hitte,
hogy az orszag gyilkosa" itt, Varosfoldon fogja majd sziven szurni a
magyarokat.
De tevedett. Zarko 50 kilometerrel tavolabb ult az ablak elott, es
turelmesen varta az ejszakai muszakbol hamarosan hazatero Kertai
Ferencet. Egy sok ezer kilometeres szakasz, a Munchentol KeletUkrajnaig nyulo majdnem fel Europanyi terulet legnagyobb fold alatti
gaztarolojanak a furomesteret.
Andre haromnegyed 12-kor erkezett Varosfoldre. Es amint
meglatta a magyar kompresszorallomasat, vezetekeket, mar a
elbizonytalanodott. Mert a vagyonokert epitett nyomasszabalyozo kozpont
annyira emberinek tunt.
olajipari ceg, a MOL a hatalmas, narancssarga tavolbol nezve is rogton
Mint egy gyartelep. Amit emberek csinaltak, terveztek, epitettek, nem
pedig a termeszet ajandekozott nekunk. Andre semmi olyasmit nem latott,
amit ha baj tortenne - ne lehetne zaros hataridon belul helyreallitani.
Vagy ujra megepitem.
Eddig ez igy eszebe sem jutott, mert csak vezetett, sietett, probalt a
lemaradasara koncentralni, kozben pedig meg volt gyozodve arrol, hogy
jo iranyba tart. Hiaba volt 5300 kilometeres a nagynyomasu magyar
gazvezetek-halozat, o megis szinte biztos volt abban, hogy Varosfold
ennek a rendszernek a legfontosabb pontja.
A szive, ami a legsebezhetobb. De most hirtelen, ahogy meglatta a
fegyelmezett rendben futo csoveket, az uzemet, mert tenyleg olyan volt
ez, mint egy uzem, az oriasi, zold femkompresszorokkal, a szabalyos
emberi renddel, most mar azonnal az jart a fejeben, hogy ha o lenne az,

aki miniatombombaval rohangal, hat akkor o

megsem ezt robbantana fel. De ezt csak most erezte igy, hogy mar latta is.
Mert amit az ember egyszer felepitett, azt ujra fel fogja. Persze, igaz,
hatalmas lenne a kar, milliardokban merheto, de akkor is. Majd jonnek a
hozzaerto emberek, es felepitik megint. Itt rombolni nem lenne orokos,
vegleges, helyrehozhatatlan csapas. Oriasi zavar lenne a magyar
gazellatasban, a csovek nyomasaban, a kitermelesben, igen, igy lenne, ez
nem ketseges. De meddig? Par napig? Esetleg hetekig? Andre nem ertett
hozza, de azt azert mar tudta, hogy ezen kivul is vannak meg magyar
kompresszorallomasok. Ezek elobb-utobb atvennek a feladatokat.
Ingadozna persze a nyomas, nem lenne minden rendben, de akkor is, ezt
felrobbantani megsem lenne halalos dofes. Magyarorszag gazellatasa, a
magyar strategiai pozicio nem fugghet VarosfoldtolAndre latva a
kompresszorokat, most mar tudta ezt. Magyarorszagot nem itt kell vegleg
terdre kenyszeriteni.
De akkor hol?
Keresnie kell egy internetkavezot! Ennek ujra utana kell neznie. Mert
egyelore zsakutcaba kerult. Hiszen nem tudta, hogy innen akkor most
merre tovabb? Hova menjen? Itt ul a francia rendszamos terepjarojaban
egy vilagvegi magyar kozsegben, es az ido veszesen fogy. Erezte, hogy
rossz helyre jott, hogy tevedett, szinte a vereben erezte, mert a lemaradas
minden egyes ujabb elvesztegetett perce az ereiben luktetett.
Celpontotlet?" - ezt az egyetlen szot kuldte szoveges uzenetben Didiernek. Kodolatlanul, csak sima SMS-ben, de az osszefuggesek hianyaban
mas ugysem erthette a kerdest. Viszont a francia titkosszolgalat feje ebbol
arra is rajohetett, hogy Andre elkesett. Hogy a miniatombomba mar nincs a
rejtekhelyen...
Kiskunmajsan Kertai Ferenc furomester kozben epp befordult az autojaval
a Bihari utcanak azon a sarkan, ahonnan mar csak 200 meterre lakott.
Andre gondolkodott, es aztan a kozelben meglatott egy ettermet. Csak van
szamitogepuk, hiszen valahogy biztosan vezetnek konyvelest, szamlazast,
nyilvantartast vagy valami ilyesmit.
Es akkor biztosan van internetjuk is. Ugyhogy Andre beinditotta a motort,

es elindult az etterem fele. Tole legvonalban pontosan negyvenket

kilometerre Kertai Ferenc ekkor allitotta le az autojat. Es kiszallt.
Andre arra gondolt, hogy egeszen az ajto elott all majd meg, mert akkor
bentrol a pincerek latni fogjak a francia
rendszamtablat. Azt mondja majd nekik, hogy kulfoldon, Franciaorszagban
elo magyar, aki eltevedt, es az interneten, egy utvonalkereso terkepen meg
szeretne talalni valamit. Segitsenek! Hatha megteszik...
A furomester mindig az utcan, a kiskapu elott parkolt le. Az autoja miatt a
jardan igy szuk lett a hely, ugyhogy mint maskor is szokta, behajtotta a bal
oldali visszapillanto tukrot. A kulccsal faradtan nyitotta ki a kertkaput,
mert az ejszakai muszakban egyetlen percet sem aludt. Ellepett a
muskatlik mellett a felesege gyonyoru rendben tartotta oket, es
benyitott az ajton.
- Haho, csalad - kiabalta, mint mindig, es varta, mint mindig, hogy ki er
hozza gyorsabban. A kisfia vagy Eniko, a felesege. Nem latta oket, de
maskor sem szokta, ilyenkor a konyhaban vannak, vagy a hatso szobak
egyikeben jatszanak. Eniko esetleg takarit.
- Dont move parancsolta varatlanul egy hang angolul, ne mozdulj, es a
halantekat hideg fem erintette, nem, inkabb nyomta, fajdalmasan nyomta,
mert tobb volt ez, mint erintes. Kertai reflexszeruen probalt a fem, a
nyomas fele fordulni, de a halantekara azonnal eros, durva utest kapott,
szinte pont ugyanoda, ahol az elobb a fem szoritasat erezte. Dont move
- ismetelte meg a hang, ujra a fejehez tartva a hideg csovet. Kertai pedig
megszedult. Majdnem el is esett, tantorgott, mert a tompa csapas mintha
zsibbaszto szurast okozott volna a halantekaban, es az most terjedni
kezdett a homloka fele. A ver kiszokott a fejebol, megszedult kicsit, de
azert talpon maradt. Ernyedten elorehajolt, es a combjaba kapaszkodott.
Mint egy faradt, lihego focista.
Mi tortent, mi ez, valami ilyesmi jarhatott a fejeben, amikor
maga elott, a parkettan megpillantott ket cipot. Odalepett a cipo az orra
ele, o pedig meg mindig szedelegve probalt rola felnezni. Felfele. Saros
nadragot, saros inget latott, es aztan egy pisztolycsovet.
Hangtompitos pisztolycsovet. Raismert a filmekbol, es az utes, a tamadas
dacara ezen annyira elcsodalkozott, annyira nem ertette hirtelen, mi
tortenik itt, hogy masodpercekig eltartott, amig eszrevette a pisztolyt tarto
fekete kesztyus kezet es aztan a folytatast is, a szurke maszkos fejet.

- Dont move jott mar megint a mozgast tilto parancs angolul, de o, ha

akar, akkor sem lett volna kepes lepni, mozdulni, csinalni barmit. Az
evekig kulfoldon dolgozo magyar furomester tokeletesen beszelt angolul,
de a ferfi is. Valahogy erre, az angol fele tereltek a gondolatai Kertai
Ferencet, es mivel logikusan gondolkodo muszaki ember volt, most
megszolalt benne az elso veszjelzes. Nem tudta volna megfogalmazni,
meg csak erezte, nem tudta volna megmondani, hogy mi is az, ami a
pisztolyon es a tamadas rideg eroszakan felul meg tudja meg ijeszteni. De
volt ilyen.
Mert az azonnali angol szo, az angol parancs elmosta az amugy meg ki
sem alakult gyanut es magyarazatot, hogy epp betornek, kifosztjak vagy
valami ilyesmi. Nem, itt most masrol van szo.
Ez az alarcos tudja, hogy o kicsoda, pontosan tudja, hogy hozza lehet
angolul beszelni, parancsolni, mert o az angol szot meg ilyen
kiszolgaltatott, ennyire ijedt helyzetben is megerti majd biztosan.
- Fordulj meg - jott most az ujabb utasitas, mikozben a furomester Enikore
gondolt, es a kisfiara, ok csak most
jutottak az eszebe. Hol lehetnek? Vajon hova lettek? A sajat lakasaban, az
ajtoban allva meg lehet ezt tenni vele? Mikozben fordult, mikozben
tantorogva probalt hatat forditani, megint megutottek, de ezuttal hatulrol, a
nyaka folott, a tarkojan.
Es ettol most mar elesett. Meg szedult, zsibbadt volt az elozo
halantekbokszolastol, ugyhogy ezt az utest mar keptelen volt lekuzdeni. A
felig nyitva maradt ajto elenek esett, ujra beverte a fejet, es a fal melle, a
resbe zuhant.
Aztan erezte, hogy a hatara terdelnek, es ettol a pillanattol kezdve levegot
sem tudott venni, ketsegbe sem tudott esni, keptelen volt gondolkodni,
csak celtalanul vart valami jelet, hogy kideruljon mar vegre, hogy mi
tortenik itt. Hogy ki ez a ferfi.
Es hogy mit akar... Zarko a reshez akart hozzaferni. Az ures terhez, a
majdnem ket kilometer melysegu reshez, ami a zsanai gaztarolo 56
uzemelo gazkutjanak valamelyikeben lehetove teszi majd, hogy o egeszen
a kut aljara, 1800 meter melysegbe lejuttassa a miniatombombat. Es aztan
fel is robbantsa vele Magyarorszag strategiai jelentosegu, fold alatti
kincset, a hatalmas, 13 negyzetkilometer kiterjedesu gaztarolot! Ennel
sokkal tobbet Zarko nem ertett a gazkitermeleshez. Mert Belgradban epp
csak annyit magyaraztak el neki, amennyit feltetlenul tudnia kellett.

Technikai szempontbol. A lefuttatashoz. Elmondtak Zarkonak, hogy a

gazkutakbol a vilagon mindenutt harom egymasba illesztett cso hatol
lefele, a fold melyebe. Egyik cso a masikban.
A harom kozul a legbelsot, a szuk, kis atmeroju csovet, amiben a gaz
kozlekedik, azt hivjak termelocsonek. Ezt korbeveszi egy tagabb, a
belescso, es az egeszet vedi egy harmadik, az ugynevezett palastcso.
Zarko a legbelsohoz, a termelocsohoz akart hozzaferni, mert abban kellett
lejuttatnia a miniatombombat. Ehhez viszont kizarolag Kertai ertett, csak a
furomester tudta nyomasmentesiteni, kiuriteni es szabadda tenni a
termelocsovet. Hogy aztan, mintha csak egy olyan, 1800 meter mely, szuk
kut lenne, aminek az aljara kavicsot lehet pottyantam, Zarko atombombat
ejthessen" bele.
Kertai Ferencre ezert volt szukseg. Hogy elvezesse Zarkot az 56 gazkut
egyikehez, nyomasmentesitsen, aztan kinyissa neki a fotolozarat, es
segitsen lejuttatni a taskabombat. Mert kulonben meghal a csaladja...
Zarko mostanra hatrakotozte a furomester kezet, rongyot tomott a szajaba,
es az o fejet is szorosan, ragasztoszalaggal korbetekerte. Aztan meg a labat
is megkotozte. Kozben pedig folyamatosan utotte a furomestert, nem
nagyon, annyira durvan azert nem, mint az elejen, .hanem csak
szorvanyosan. Viszont teljesen indokolatlanul.
Nem akart seruleseket okozni, csak kisebb fajdalmakat. Hiszen meg
szuksege lesz a ferfira. A celja inkabb csak az volt, hogy fokozza a stresszt.
A kiszolgaltatottsagot, hogy a furomester tudat alatt is erezze a teljes
uralmat maga folott. Hogy rajojjon, mostanra semmi sem maradt, amit o
ellenorizhetne. Hogy nincs olyan viselkedes, amivel Zarkora hatni tudna,
hogy nincs is ertelme ezen tornie a fejet, ezen agyalnia. Hogy mit tegyen.
Mert lasd, most is mi tortenik? Akkor is utik, ha csendben van, akkor is, ha
ellen sem all, utik, mert uthetik. Vegye ezt tudomasul. Legyoztek! Nem tud
felulkerekedni sehogyan sem!
Ugyhogy engedelmeskednie kell! Minden ertelmes, gondolkodo ember
akaratat igy kell megtorni, rogton az elejen, ezzel az uzenettel, es Zarko
tudta ezt pontosan. Mert profi volt. Hat ezert utotte. Aztan most benyult a
hona ala, a nappali kanapejara lokte, es angolul vilagosan, erthetoen
elmagyarazta Kertainak, hogy mit akar. Es hogy mi fog tortenni. A
felesege es a kisfia tuszok. Neki ezert kell engedelmeskednie, kivinnie ot
egy gazkuthoz, es segitenie egy bomba melyre juttatasaban. Azt persze
nem arulta el, hogy atombombarol van szo. Mert minek? Kertai

meguszhatja, es a csaladja is, hazudta neki Zarko, ha mindent az utasitasok

szerint tesz. Es most, mielott elindulnanak, a furdoszobaban megmutatja
neki a feleseget es a kisfiat. Egyikuket meg fogja vagni kessel, magyarazta
Zarko ridegen, az orvosok szenvtelen hangsulyaval, mintha csak egy
szokasos vakbelmutetrol lenne szo. Lassu kivereztetest indit el, mondta
eros angol akcentussal, mindenfele erzelem nelkul a hangjaban, es ez ketharom ora alatt megoli majd az aldozatot. Ugyhogy semmi trukk. Kertai
gyorsan vigye ot a megfelelo helyre, ne varialjon, mert ha sietnek, es
Kertai nem okoskodik, akkor meg idoben visszaerhetnek, es
megmentheti a verzo csaladtagot. Zarko hazudott, rezzenestelen arccal
hazudott, szinte meg elvezte is. Mert o pontosan tudta, hogy vegul mi fog
tortenni. Hja... es hat igen, persze, persze, ezt majdnem el is felejtette, mert
Kertaie a kitunteto szerencse. O valaszthat. Dontse el o, hogy Zarko kit is
inditson el a halalos visszaszamlalas verzo utjan.
- Kit vagjak meg? kerdezte huvos, rettento nyugalommal Zarko,
mikozben fureszelu, deszantos kest vett elo a tokjabol. A fiadat vagy a
felesegedet? Aztan tovabb fokozva a barbar embertelenseget meg egy
masik kerdest is feltett: - Melyiket szereted kevesbe? Melyik halhat meg,
ha ugy alakulna? A fiad vagy a feleseged?
Ugyanaz a tekintet, a furomester tekinteteben Zarko most ugyanazt a
rettegest latta, amit korabban a feleseg es a kisfiu arcan is. Mikozben
Kertai szajarol levette a ragtapaszt, hideg es kegyetlen nyugalommal
magyarazta el neki, hogy egyetlen kialtas, egyetlen hangos szo a halalat
jelentheti. Ugyhogy csend es figyelem, kuss!, hatekony egyuttmukodes, es
akkor gyorsan tul lesznek rajta.
- Az egesz csalad tul lesz rajta hazudott megint. Kertai Ferenc persze
nem tudott valasztani, hogy is tudott volna. Epeszu, normalis ember nem
tud valasztani. Melyiket szereti kevesbe? Barbar, beteg, allat, a furomester
agyaban ezek a szavak tomboltak, nem a valasz. Ez egy barbar, beteg
allat... De Zarko most mar azzal fenyegette, hogy mindkettojuket, a not es
a gyereket is megvagja, ha Kertai nem valaszt, es ettol a ferfi vegre
osszeszedte magat. Ez valahogy hatott, ez a fenyegetes. A furomester
probalt a felesegetol es a kisfiatol
elvonatkoztatni, es mernokkent donteni. Nem volt orvos, csak egy olvaso,
ertelmes ember, mernok, aki szamara bizonyos ertelemben az emberi test
is csupan csak egy mukodokepes szerkezet. Amit ez a barbar, beteg allat
most el akar rontani. A mernoki tudas azt sugta neki, hogy a felnott test

tobbet bir, mint a gyerekszerkezet. Azt kell tehat valasztania, a nagyobbik

embergepet, Enikot. De mar a gondolattol is ketsegbeesett. Ahogy az
agyan atfutott a felesege neve. Eniko... Nem, nem, o most nem Eniko es a
kisfia kozott valaszt, szuggeralta maganak, hanem csak a felnott es a
gyerektest kozott. Ket szerkezet, egy nagy es egy kicsi kozott. Mernoki
kerdes ez csupan... Hogy melyik birna technikailag jobban a verzest. - A
felesegemet... valasztom nyogte ki vegul, es sirva fakadt. Mint egy
kisgyerek, ugy sirt a kanapen, mikozben Zarko hatarozott lendulettel
elindult a furdoszoba fele. Jo valasztas, allapitotta meg targyszeruen a
szerb kommandos, mintha csak valaki ugyesen megfejtett volna egy
rejtvenyt, es nem is emberi eletekrol lenne itt most szo. Zarkonak meg
anno, a szovjet Vympel kikepzesen megtanitottak, hogy a gyerekek
aranytalanul gyorsabban verzenek el, mint a felnottek. Egy oteves kisfiu
egyetlen liter ver elvesztesebe mar biztosan belehal, ha kozben orvos nem
segit rajta. De mar fel literbe is valoszinuleg. Ugyhogy Kertai jol
valasztott. Mert a felnott test ellenallobb, es reflexszeruen azonnal
vedekezik. Sokkal jobban vedekezik. Verveszteseg eseten ugyanis az agy
automatikusan osszehuzza az arteriakat, szukiti az erek atmerojet, vagyis a
terfogatukat, hogy kevesebb ver is kitoltse oket. Aztan, hogy eletben
maradjon a test, az agy elvonja a vert a szervezet lenyegtelenebb"
pontjairol. Kiuriti a hasureget es a vese er- palyait. Racionalis tulelesi
harcot kezd a test, a haldoklo embertol teljesen fuggetlenul, es
centralizalja a keringest. A szervezet ilyenkor foleg a sziv koszorus erei
fele kuldi a vert.
A vagas nagysagarol fuggoen, ha a seb csak kisebb veroeret erint,
felnottek eseteben a haldoklas akar ket-harom oran keresztul is eltarthat,
jol mondta ezt Zarko. Ebben nem hazudott.
A szerb kommandos most odalepett a mosdokagylohoz rogzitett, bekotott
szemu nohoz, aki persze azt sem tudta, hogy mi tortenik vele, es egyetlen
hatarozott, szenvtelen mozdulattal melyen belevagott a no bal combjaba, a
terd folott 15 centivel. Zarko a sok kilometer hosszusagu emberi
erhalozatbol profi modon valasztott, es az ugynevezett nagy verkorbe
vagott bele, azon belul is egy kisarteriaba.
A vagas viszont a kelletenel kicsit melyebbre sikerult, Enikonek igy
legfeljebb csak masfel oraja maradt...

Varosfold - Magyarorszag
Andre hatul ult, a raktarban. Az etteremvezeto szamitogepe elott, egy
zsufolt, koszos sarokban, fuszeres zacskok, balakba rakott liszt es cukros
dobozok kozott. A komputer hasznalataert a Land Rover kulcsat adta
cserebe", mert az Afrikat megjart terepjaro felkeltette a fiatal, falusi
etteremfonok kivancsisagat.
Eddig csak fotokon latott ilyet. Andre a gep elott ult, a ferfi pedig kint, a
kocsiban, a kormanykereknel, es nezegette a technikat. Didier perceken
belul visszairt. Ez meglepte Andret, hogy ilyen gyorsan, hogy ennyire
figyel, hogy ezek szerint megiscsak fontos neki, ami Magyarorszagon
tortenik. De meg ennel is jobban meglepte Andret maga a valaszuzenet.
Egyetlen szo volt csupan. Gaz-reservoir. Ugyhogy most erre a szora
keresett ra az interneten. Elkepeszto mennyisegu talalatot dobott ki a
program, negyvenotezret, ugyhogy szukitette a keresest, es a gazreservoirt osszeparositotta a gazellatassal es a strategia szoval is. Igy
rakeresve viszont Magyarorszagra varatlanul es rengetegszer feljott a
gaztarolo szo. Hogy Magyarorszag kulonleges geografiai szerencsejebol
adodoan a foldfelszin alatt olyan nagymeretu, kiurult gazmezokkel,
reservoirokkal rendelkezik, amelyekben hatalmas foldalatti gaztarolokat
lehetne, lehetett kialakitani. Es ez... ez a felismeres... ez Andre fejeben
percek alatt osszefuzte az addig szetszorodva hevero lancszemeket.
Mert innentol, a gaztarolo szo felbukkanasatol kezdve mar minden nagyon
logikusnak tunt. Szinte tul logikusnak. Andrenak ugyanis hirtelen eszebe
jutott, hogy korabban, meg Nizzaban, amikor rakeresett a taskabomba es a
miniatombomba szavakra, akkor kis ido mulva a fold alatti kiserleti
atomrobbantasok tortenetenel kotott ki. Az amerikai fold alatti
atomkiserletek mindenki szamara hozzaferhetove tett leirasanal. Mert a
taskabombakat az amerikaiak a fold alatt teszteltek. Es volt ott egy szo a
nevadai atomtesztekkel kapcsolatban, ami most megint elojott a magyar
gaztarolok eseteben is.
A meszkoreteg... Ugyanaz a szo! Az amerikaiak 1962 es 1992 kozott
osszesen 828 kiserleti atomrobbantast hajtottak vegre kulonbozo
melysegekben, eltero korulmenyek kozott. Vizzaro retegekben eppugy,
mint barlangokban. A legtanulsagosabb, legalaposabban dokumentalt
robbantasokat azonban 1200 es 1800 meter melyen, meszkoretegekben
vegeztek. Es ezekrol a tesztekrol nekik koszonhetoen eleg sokat tudott a
vilag. A meszkoreteges robbantasok a nevadai tesztterulet keleti

ovezeteben, az ugynevezett Yucca Fiat alatt zajlottak. Emiatt manapsag a

foldgolyonak ez a leginkabb sugarfertozott pontja. Az Egyesult Allamok
teruleten, Kalifornia hatara kozeleben, Las Vegastol 100 kilometerre.
Csernobil a masodik helyre szorult... Az amerikaiak ott, a Yucca Fiat
melyen vegzett robbantasokkal bizonyitottak be, hogy az atombombakbol
felszabadulo sok millio fokos ho, ha nem tud azonnal feljutni a
levegore, es 1800 meterrol, ugye, mar nem tud, akkor megolvasztja a
kozeteket, meg a meszkoretegeket is. Forro lavat gyart" a fold melyen,
csak ezuttal nincs vulkan, amibol ez a fortyogo, hompolygo lava a
felszinre tudna torni.
Ezert vulkankitores helyett vegul inkabb a fold olvad es esik ossze,
bezuhan, szabalyos volgyek, szakadekok keletkeznek. A lava elmossa a
fold belsejet, mert a meszko terfogatot veszitve behorpasztja a tajat":
Ez tortenik, ha egy meszkoretegben atombomba robban. Es a legnagyobb
magyar fold alatti tarolo - olvasta Andre a monitorra meredve Europa
egyik leghatalmasabb gaztaroloja epp egy ilyen meszkoretegben fekszik.
Meghozza Zsanan. Andre nezte a kepernyot az etterem koszos raktaraban,
es a fejeben villamgyorsan illesztette ossze a lancszemeket. A zsanai
meszkoreteges gaztarolo, Andre ezt azonnal megnezte a Google
muholdterkepen, kevesebb mint otven kilometerre volt most tole. Ahogy
teltek a percek, egyre biztosabban erezte, hogy Zsanara kellene mennie.
Leginkabb azert, mert a betuket falva azt olvasta, hogy a nemet E.ON
energiavallalat Zsanan 2032-ig kapott banyaszati koncessziot, es ezert az
elmult evekben elkepeszto osszeget, 130 milliard forintot fektetett az ottani
gaztarolo bovitesebe. Ami igy nagyobb lett, korulbelul 2.2 milliard
kobmeteres, mint az E.ON osszes tobbi magyarorszagi gaztaroloja
egyuttveve. Tehat Zsana. A legnagyobb tarolo meszkoben, zaroretegek
kozott, ahol a tarolast segito ugynevezett parnagaz onmagaban is ket 1,6
milliard kobmeternyi, a betarolt gaz pedig ezenfelul meg 2,2 milliard.
Osszesen tehat 3,8 milliard kobmeter gaz egy helyen, 1800 meteres
melysegben, az
amerikaiak altal eleg alaposan makettezve egy esetleges fold alatti
atomrobbantasra. Minden informacio adott tehat. Andre vilagosan
megertette, hogy ha taskabomba pusztitana Zsanan, akkor orokre es
helyrehozhatatlanul tonkremenne ott minden, meghozza ugy, hogy kozben
megsem valna Csernobilla. A nagy melyseg miatt ugyanis nem torne a
felszinre olyan radioaktiv sugarfelho, ami aztan a szeljarastol fuggoen
Europa vagy eppen Oroszorszag fele terjedhetne.

A legbiztonsagosabb, legugyesebben kontrollalt merenylet, amit csak el

lehet kepzelni a magyar gazerhalozat ellen. Halalos szivszuras, gyilkos
seb. Ordogi terv. Gatlastalan.
Pont mint amilyen gatlastalan egy etteremert egyetlen forintot ajanlani,
aztan amikor ezt visszautasitja valaki, akkor a hasaba vasalot egetni.
Andrenak most valamiert ez jutott az eszebe a miniatombombarol,
gaztarolorol, meszkoretegekrol. Az etterme. Ez ugyanaz a jatszma, csak
nagyban - gondolta. Ugyanaz a jatekos, ugyanolyan stilusban es
gondolkodasmoddal. Ordogien es gatlastalanul. Csak most nagyobb tetben
jatszanak, nincs semmi mas kulonbseg. Most nem csak" egy etterem a tet,
hanem mar egy egesz orszag sorsa...
Tobb mint tiz ev telt el azota. Felkeszult? Ez a kerdes feszkelte most
hirtelen magat Andre fejebe egy ismeretlen hangjan, nem Szilviaen, nem is
a halott uzlettarsen es nem is Adrienn hangjan. Csak egy ismeretlenen, aki
megallas nelkul kerdezgette tole. Felkeszultel, Andre?
Es o elindult. Ha siet, haromnegyed ora alatt ott lehet, ezt
szamolgatta epp, mikozben udvariasan kitessekelte a Land Rover
kormanya mogul az etteremvezetot. A kezeben, amikor megmarkolta a
sebessegvaltot, es eloretolta, ebben a kezben most mar tiz ev tapasztalata,
kontinensek, haboruk, toltenyek es roppalyak rutinja feszult. Felkeszult?
O volt a magyar", talan a legjobb... A legioban mindenesetre ezt
gondoltak rola. Es most mar suhant mellette a taj...
Parizs - Franciaorszag
A francia titkosszolgalat vezetoje az elmult 24 oraban mar haromszor
tartotta ugy a kezeben a telefont, hogy felhivja az elnokot, es mindent
elmond neki. A minden ebben az esetben persze nem volt sok,
csupancsak" annyi, hogy Magyarorszagon miniatombomba-robbantas
varhato. De aztan mindig visszatette a kagylot, lassan, ovatosan, mert meg
o maga sem akarta hallani a kattanast, ahogy a keszulek a helyere kerul.
Mintha nem is tortent volna semmi. Mintha nem is akart volna telefonalni.
Utana mindharomszor hosszu percekig ult a foteljeben, es ures tekintettel
nezett maga ele. Merlegelte a lehetosegeket es a kovetkezmenyeket. Ot-hat
lepessel jart mar elorebb a kepzeletbeli sakkjatszmaban, megsem latta a
parti befejezeset. A vegkifejletet. Es kozben minden lepes kapcsan az

elnok reakciojat probalta kiszamitani.

Mindharomszor arra a kovetkeztetesre jutott, hogy Franciaorszag elnoke
most megharagudna ra ezert a hirert. Hogy robbantas lesz
Magyarorszagon. Nem amiatt, hogy igy alakult. Hanem hogy elmondja
neki... Es ezzel tovabbadja, ratolja az elnokre a felelosseget. Mert ez olyan
hordereju kerdes, hogy innentol mar az allamfo kotelessege es felelossege
lenne minden dontes. Es ha nem tenne semmit, ha nem dontene, az is
dontes lenne.
Ekkor, a harmadik elhalasztott telefonhivas utan erkezett Andre SMSkerdese. Bemard Didier szamara, mivel o ismerte az okat, hogy miert es
mikent is jutott Magyarorszag a gazcsataban ennyire fontos szerephez a
gaztaroloinak, a
reservoire-jainak koszonhetoen, nos, igy a celpontotlet? kerdesre a valasz
egyertelmunek tunt. De innentol kezdve remisztonek is minden
perspektiva. Ijesztonek. Ugyhogy Didier most mar biztos volt benne, hogy
nem fog telefonalni. Csak var majd, es titokban szurkol Andrenak, de nem
tesz semmit. Csak var.
Mert ha szolna az elnoknek, es az szolna barkinek, Amerikanak, a
nemeteknek, a magyaroknak, akarhogy es akarkinek, abbol csak meg
nagyobb baj lenne. Most mar inkabb varni kell, es majd reagalni, tortenjek
barmi.
A bolcs, oreg irani ajatollah azt mondta volna, hogy Bemard Didier nem is
kemfonok, hanem igazi politikus. Hiszen megijedve a felelossegtol talalt
maganak okot arra, hogy ne csinaljon semmit...
Zsana Magyarorszag
A Kiskunhalas fele vezeto utrol egy kokeresztnel kellett a zsanai
gaztarolohoz lefordulni. Az E.ON kozponti telephelyeig innen het
kilometer hosszu, egysavos betonut vezetett. Rovid ideig meg
gyumolcsosoket lehetett latni, de aztan, ahogy Zarko es az ulesen mellette
megkotozott furomester a gazkutak fele kozeledett, ugy fogyott el szep
lassan a videkiseg" a tajbol. A gyumolcsosok es a kertek, a
paradicsomcserjek pirosa.
Vegul minden teljesen szabalyossa valt. Innentol mar frissen telepitett
erdok boritottak el a tajat nemetes fegyelmezettseggel. Parhuzamos

sorokban, vigyazzba allitott fak tisztelegtek Zarkora es a ketsegbeesett

Kertai Ferencre. A furomester szajat mar nem szoritotta kotes, szabadon
tudott beszelni, megis keptelen volt ra. Feje szet akart robbanni a
fajdalomtol, szinte erezte, ahogy a homlokaban luktet a ver, mikozben
folyamatosan a csaladja jart a fejeben. Csak ok! Nem hallotta ugyan
Enikot sikitani, amikor ez az allat megvagta, de a furdoszobabol
kihallatszott a felesege horgese. Halk volt, de olyan rettento szenvedes
aradt belole, amilyet Kertai meg soha eleteben nem hallott. Ez az allat
veres kessel tert vissza hozza a nappaliba. Biztos szandekosan nem tette el
a kest, hogy lassa, hogy o is lassa a vert. Hogy feljen, rettegjen,
engedelmeskedjen.
Ez az allat, mert o most mar csak igy gondolt a tamadojara, ez az allat a
sajat kocsijat a kertkapu ele parkolta, aztan a hona ala nyulva felnyalabolta
ot, kivitte a hazbol, es a keriteshez kozelebb eso kormanyoldalon belokte a
nemet rendszamu
Opelbe. Aztan atrugdosta ebbe az ulesbe, ahol most ul. De akkor mar nem
volt alarc ezen az allaton. Most sincs. Es ez rettegessel toltotte el a
logikusan gondolkodo mernokembert, mert szornyu felismereskent rajott,
hogy mostantol ez a ferfi mar nem torodik azzal, hogy o latja, es igy
kesobb esetleg felismerne. Epp mostantol, amikor pedig mar hasznalta a
keset, es mennek, hogy felrobbantsanak egy kutat. Eniko es a kisfia elol ez
az allat mindvegig eltakarta az arcat, de oelole mar nem... Ok tulelik majd,
ezert. Biztosan ezert. Ok legalabb tulelik. Ez a szo talalta most meg Kertai
Ferencet, a legalabb. Nem azzal zarult a felismeres, hogy ot ezek szerint
megolik, hogy nemsokara meghal majd, hanem hogy a csaladja legalabb
tuleli. Mert eloluk mi masert takarta volna el az arcat ez az allat? Es oelole
nem. Ennek a felismeresnek most szinte orult, es nem ertette, hogy mikent
tud ilyen helyzetben barminek is orulni, mikozben tudja, mert tudja, hogy
nemsokara meghal. Milyen furcsa szerkezet az ember. Ez tiszta, logikus,
muszaki jellegu megallapitas volt egy objektiven szemlelodo reszerol, aki
kivulrol latja ezt az egeszet. A furomester, mintha nem is lenne reszese a
tortenetnek, szurrealis retegekben uszott, gondolkodott, es kozben
iranyitgatta ezt az allatot a gazkutak fele, az egyik gazkuthoz, es... De itt
megszakadt Kertai gondolatsora, mert Zarko irtozatos erovel arcon utotte,
osszeszoritott okollel, vezetes kozben. A szerb ferfi a jobb kezevel
elengedte a kormanyt, behuzta a konyoket, es honaljbol, mintha csak a
labaval rugna egy
hatalmasat, arcon bokszolta a furomestert, aki osszekotozott kezzel

nekivagodott az ajtonak, mikozben a feje nekidurrant az ablakuvegnek.

Nem tudta tompitani a becsapodast, hiszen a hata moge volt feszitve a
keze, es most kaban, szinte elszedulve ugy erezte, mintha egymas utan
ketszer is megutottek volna. Es mintha a masodik utes, amit az ajtotol es
az ablakuvegtoi kapott, az nagyobb lett volna, mint az elso.
Felrepedt a homloka. Verzett. Es az ablakuveg is veres lett tole. - Nem
gondolkodik, csak ul es figyel. - Zarko az angol utasitasokat ugy hasznalta,
mintha egy kutyahoz beszelne. Azt akarta, hogy az angolul tokeletesen erto
Kertai, akihez Zarkonak igy nem a tort magyarjaval kellett beszelnie,
szoval azt akarta, hogy Kertai az 56 gazkut kozul egy olyanhoz vezesse el,
amelyiknel jelenleg csorlokocsi is van. Egy olyan kisteherauto, aminek a
platojan hatalmas dobra tekerve majdnem 1800 meternyi acelhuzal all
majd a rendelkezesukre.
Zarko nem magyarazta el, hogy miert. Hogy mire kell majd a dobos
csorlo, de a furomester magatol is kitalalta. Ez az allat a termelocsoben
akarja a bombat a csorlovel leengedni, egeszen a kut legaljara. A csorlo es
az 1800 meternyi huzal legalabbis erre szolgal. Leengedni vele dolgokat. A
mernokok tobbnyire meromuszereket szoktak vele a kut melyere lejuttatni.
A 43-as gazkuthoz tartottak, mert a nyolc kilometer hosszu es nagyjabol
ket kilometer szeles zsanai gazmezon, most epp ott, a 43-asnal volt a
csorlo. Tegnap hasznaltak legutobb, es aztan otthagytak. A telemetrikus
szenzorok ugyanis
nyomasesest jeleztek a 43-as kutrol, 1800 meter melysegbol. A gazkutakat
innen, az egysavos utrol nem is lehetett latni. Azok bent voltak a
szabalyosan ultetett, suru erdoben, tobbnyire megritkitott kis tisztasokon.
A korulbelul egy, masfel meter magas, oszlopszeru kutakra autok
kormanykerekeire emlekezteto, tekerheto szelepcsapokat szereltek. Ezeket
manualisan lehetett mozgatni. Zarni es nyitni. Tolozaraknak hivtak az ilyen
szelepcsapokat, es az adott kut kialakitasatol fuggoen 5-6 ektelenkedett
beloluk a foldbol kiallo gazcsovon. Karacsonyfa" - a szakmabeliek
egyszeruen csak igy hivtak ezeket a gazkutakat, az oket diszito sok
kormanykerek miatt. Nehany kijelzo es mutato, ennyit lehetett meg latni
rajtuk, de alapjaban veve ezek a kutak csak a fold alol felbukkano, eleg
egyszerunek tuno, oszlopszeru femszerkezetek voltak. Csoveik a feljovetel
utan, atjutva a kut zaroszerelvenyein, azonnal vissza is buktak a fold ala,
es szallitottak a gazt a kozponti telephelyre.
Zarko most felrehuzodott, mert a fajdalmaitol szuszogo furomester jelzett.

- Megerkeztunk - nyogte, es ebbol Zarko mar tudta, hogy a 43-as kuthoz itt
kell megallnia. Az ut szelen lebetonozott parkolosavot vett eszre, ahol az
autoval felre tudott allni. Masfel kilometerre voltak a Kozponttol, attol a
drotkeritessel korbezart telephelytol, ahol a tizenharom negyzetkilometeres
gaztarolo minden iranyabol beerkezo csovek egy helyen osszetalalkoztak,
es vegre feljottek a fold alol. Nemetes fegyelmezettseggel, egymas mellett,
libasorban bukkantak fel a gazcsovek, mintha csak hatalmas,
kiegyenesitett spagettiszalak fekudnenek szabalyos, preciz rendben
egymas
mellett. Ez volt a befuto sor" De ezt innen, ahol Zarko most leallt a nemet
rendszamu Opellel, nem is lehetett latni. Tul messze volt. Legalabb
ezerotszaz meterre, az erdon tul. - Kiszall - jott az ujabb kutyaparancs -, es
elvezet a gazkuthoz! Kertainak fogalma sem volt, hogy mit es hogyan akar
ez az allat felrobbantani. Technikailag, mernokkent, el sem tudta kepzelni.
A gazkutak talapzata ugyanis tomor ko. Egyaltalan nem olyan, mint
amilyennek a laikusok elkepzelik. Hogy lent a melyben van egy barlang,
benne sok szabad levego, alul pedig tocsog a gaz, amit a kut sziv felfele.
Epp ellenkezoleg! A gazt Zsanan a termeszet evmilliok alatt
teglakemenysegu, suru, de apro, tizedmillimeteres lukakkal atszott kozetbe
preselte bele hihetetlennek tuno erovel, 205 bar nyomassal. Onnan kell a
felszinre hozni, vagy a tarolo feltoltesekor bivalyeros kompresszorokkal a
gazt a meszkoreteg porusaiba visszasajtolni, a mikroszkopikus meretu
lyukacskakba belepreselni. Igy mukodik egy gaztarolo. Vagyis lent, a
melyben nincs barlang, benne pedig szabad levego, ami pedig feltetlenul
szukseges lenne barmilyen robbantashoz. Kertai, a mernok, ennyit azert
ertett a dinamithoz. Hogy levego kell neki! Ugyhogy ketelkedett. Egy
hagyomanyos bomba soha nem robbanna fel a 43-as gazkut melyen. Ez
jart a fejeben. Nem lenne levegoje", csak benan puffanna egyet, de nem
tudna hatalmas rombolast vegezni. Viszont egy atombomba? Az persze
igen, az felrobbanna, mert az atombomba maghasadasahoz nem kell
levego", epp
ez a lenyege. De ez a lehetoseg a furomesternek termeszetesen eszebe sem
jutott. Honnan is jutott volna? Kozben most kinyilt mellette a homlokatol
veres ajto, a ferfi pedig elvagta a laban a ragasztast, aztan megint
ravakkantott angolul egy kutyaparancsot:
- Kiszall es indul, es nem gondolkodik, mert azt meglatom az arcan. Zarko ezzel adott magyarazatot arra, hogy az elobb miert utotte meg a
furomestert. Ezek szerint eszrevette rajta, hogy jar az agya, hogy probal

rajonni, miert nincs most maszk a ferfin. Bar Zarko ezt aligha sejthette,
hogy pontosan ezen, vagyis a maszknelkulisegen jar Kertai esze. Csak a
gondolkodast lathatta, es rogton utott is.
A barbar, beteg allat... Kertai tamolyogva, bizonytalanul lepett az arkon
keresztul es indult el az erdo szele fele. Aztan be, a fak koze, ahol par
meter utan elnyelte oket a suru sotetseg. Az uton csak az auto maradt, a
parkolashoz es elozesekhez 20 meter hosszan kiszelesitett leallosavban.
Kertai ment elol, mogotte taskaval a hatan, valami sulyosat cipelve Zarko,
Az lehet a bomba, gondolta a furomester, es ez megnyugtatta. Mert
innentol kezdve lelkiismeret-furdalas nelkul segithet ennek az allatnak.
Csak a csaladja megmentese a fontos. Hiszen barmilyen bombaja van, az
ugysem robban majd fel. Mekkora egy hulye barom ez, konnyebbult meg
Kertai Ferenc, mikozben nehezkesen lepkedett elore. A sok utestol
rettenetesen fajt a feje, szedult, egyre jobban szedult, a fekete, saros foldon
pedig neha majdnem elesett, annyira csuszott a talaj. A mult heten ket
napon at szakadt itt az eso, es a suru
erdo melyen meg nem szaradt meg a fold. Saros volt, nehol kifejezetten
latyakos. De Kertai azert csak ment, ment renduletlenul, a bomba
alkalmatlansagat felfogva egyre elszantabban, most mar mintha sietett
volna, mert az ember soha nem adja fel. Mindig van remeny, szuggeralta
magat, ahogy tisztulni kezdtek a gondolatai.
Az idot kozben szinte percnyi pontosan erezte. Most ez jutott az eszebe.
Az ido! Eniko elverzesenek az ideje. Keptelen volt leallitani az agyat,
abbahagyni a gondolkodast, mert valahogy mindig eszebe jutott valami. A
ferfi maszkja, a bomba, most meg az ido.
A veszhelyzet es a felelem annyi adrenalint lokott a verebe, hogy mint egy
drogos, ugy porgott". Azt erezte, hogy elindult benne egy ora, hogy a
testeben szinte luktetnek a percek. Megeskudott volna, hogy pontosan
husz perce jottek el otthonrol, a hazatol, Kiskunmajsarol, de ebben most
tevedett. Ebben is tevedett...
Az ido sokkal gyorsabban telt. Kertait becsaptak az erzekszervei, mert mar
tobb mint 30 perc is eltelt azota.
Meg legalabb ot percet mentek az erdoben, amig vegre odaertek a kis
tisztasra. A furomester hallotta, hogy a leptek megtorpannak mogotte. A

ferfi nem ment tovabb. Kertai hatranezett.

Az allat mozdulatlanul allt, es a terepet szemlelte. Forgatta a fejet,
megnezte a fakat, a magassagukat, a tavolsagokat, visszanezett oda,
ahonnan jottek, es vegul a kis ter kozepen felbukkano karacsonyfat", a
gazkutat meregette. Aztan a korulotte lebetonozott talajt es a vekony
drotkeritest.
A kut mellett ott parkolt a dobos csorlo, a szinte vegtelennek tuno, 1800
meternyi feltekercselt acelhuzallal. Zarko felpercnyi nezelodes utan
odalepett a furomesterhez, es egyetlen hatarozott mozdulattal fellokte. A
faradt, szedult ember, mint egy zsak, ugy vagodott el a fuben. Zarko
leguggolt hozza, es megint osszekotozte a labat.
Aztan az oldalara forditotta Kertait, hogy arca a gazkut fele nezzen. Tiz
meterre lehettek a fold melyebe furodo vasoszloptol, rajta a
kormanykerekekkel. - Nem mozog, nem pofazik, csak ha kerdezem. Ugy
tunt, hogy a szerb ferfi most mar vegleg kutyanak tekinti a furomestert.
Hatarozott hangon, parancsokat osztogatva beszelt es kerdezett. Hol
van a nyomasmentesito vezerlopanelje? - fordult Kertai fele, akit
megdobbentett a kerdes. Mindket szo ugyanis, amit ez a ferfi angolul es
teljes biztonsaggal hasznalt, szakszo volt. Szakkifejezes. A
nyomasmentesito is, a vezerlopanel is.
A furomester verzo homlokkal, hirtelen megfeledkezve arrol, hogy par
perce meg biztos volt a halalaban - hogy is feledkezhetett meg errol? A
halalarol? , gyomraban tornadoszeru vihart erzett. Annak a kozeledtet.
Nem tudta, hogy mi fog tortenni, hogy mi jatszodik majd le az elkovetkezo
percekben, de tudat alatt mar kezdett raebredni, hogy ez a ferfi megsem
hulye. Hogy megis nagy bajt fog okozni... Tud valamit, amit a furomester
meg nem.
- Hol van a vezerlopanel, es melyik a fotolozar? - ismetelte meg Zarko a
kerdest, megtoldva egy ujabb szakkifejezessel, a fotolozarral, mikozben a
tokjabol elohuzta a keset. A fenyes acelpengen szinte neonkent vilagitott
Eniko raszaradt vere. - Valaszolj, kulonben levagom az ujjadat!
A hangjaban annak ellenere nem volt fenyegetes, hogy a mondat, a
jelentese fenyegetest igert. Zarko inkabb csak egykedvuen, elkerulhetetlen
es faraszto lepeskent emlitette meg az ujjlevagast. Ha kell, hat levagja, de
ez ot fogja jobban bosszantani, nem pedig Kertait. Mert neki ez

idoveszteseg. Ujjakat vagdosni. Valami ilyesmi volt a hangjaban. Hogy ez

a megkotozott, akadekoskodo magyar, ha nem valaszol, akkor ezzel az o
idejet rabolja. Ilyesfele aprosagokkal huzza, mint az ujjlevagas.
- A fotolozar folulrol a masodik - nyogte Kertai. Most megint a mernok
hangja szolt belole, a szakszeruseg -, a vezerlopanel mellette, a jobb oldali
dobozban van. Zarko nem indult el rogton a gazkut fele. Inkabb levette
vegre a 25 kilos hatizsakot, kinyitotta, es kivett belole egy rozsdas, zoldes
szinu fempalackot-11 centis atmero, 41 centis magassag. Zarko tegnap este
precizen megmerte, ugyhogy most mar pontosan tudta a mereteket.
Olyan volt ez a targy, mintha csak egy szodasuveg felnagyitott patronja
lenne. Vagy mint egy buvarpalack. Mi lehet ez? - dobbent meg az oldalara
fektetett magyar mernok. Nem bomba, az biztos. Nem is valamifele
hagyomanyos robbanoszerkezet. Legalabbis nem tunt annak. De akkor
micsoda? A furomester meg soha nem latott ehhez hasonlo szerkezetet,
mert szerkezet volt, az biztos. Nem egy sima bomba. Kis csapokkal,
mintha feliratok is lennenek rajta...
Es a gondolatok itt megint csak megszakadtak. A gondolatok veget ertek,
mert Zarko odalepett hozza, es mintha a feje csak egy puha focilabda
lenne, ugy rugott brutalis erovel bele. - Mondtam, hogy nem gondolkodik!
Mondtam! Olyan volt,
mintha meg akarna magyarazni ezt a durvasagot, de megis inkabb az
idoveszteseg miatti ertetlenkedes hallatszott ki belole. Fejbe rugdosni
valakit eppugy idoigenyes es faraszto dolog volt, mint ujjakat levagdosni.
Zarko errol igy, ilyen tisztan, technikai szempontbol gondolkodott. Hogy
Kertai nyaka majdnem kitort, hogy az irtozatos ereju rugastol majdnem ott
helyben meghalt, ez Zarkonak eszebe sem jutott. Ez ot nem erdekelte.
Valoszinuleg azert, mert mar amugy is mindegy volt. A furomesterre nem
lesz tobbe szuksege.
Itt all o, a Gyuruk Ura, a 43-as magyar kutnal, itt van vele a
miniatombomba, a feltekert, majdnem ketezer meteres acelhuzal, es mar
azt is tudja, hogy a gazkuton a hat kozul melyik szelepkereket kell
kitekernie ahhoz, hogy hozzaferjen a reshez.
Minden megvolt, itt volt, kesz volt. Zarko leterdelt a nyogdecselo Kertai
Ferenc melle - ezek szerint meg el, es a taskajabol elovette az
idoceruzat", a detonatorral egybeepitett idozito szerkezetet. Aztan a feher,
gyurmaszeru plasztikbombat is. Az osszes tartozekot. Ezt osszeszerelni
neki gyerekjatek lesz. De nem kapkodott. A Vympel protokoll! Nyugodtan

mindent elokesziteni, atgondolni, ellenorizni. Meg ha utkozben kiderult is,

hogy ez egy gyors akcio. Hogy csak gyorsan lehet vegrehajtani. Akkor is
nyugalom! Mert robbantania kell perceken belul, ez nem is kerdes, hiszen
a feleseget es a gyereket, ha meg elnek egyaltalan, barki barmikor
megtalalhatja. Lehet a hazhoz kulcsa peldaul egy nagyszulonek, honnan is
tudhatna ezt Zarko. Szoval nincs sok ideje, o akkor is meg tudja csinalni,
mert hiszen o a
Gyuruk Ura. Zarko erzekelhetoen keptelen volt megszabadulni az irtozatos
ereju bomba magnetikus hatasatol. Itt volt a keze kozott megint, mint egy
csecsemo, es ettol ujra erosnek es rettenthetetlennek erezte magat.
Zubogott az ereiben a hatalom, a pusztitas lehetosege, valamifele kejes
mamor, az eletek feletti uralom erzete, az ero. Ugyhogy felallt, hogy
megnezze es kinyissa a gazkut felulrol masodik szelepet. De kozben
keptelen volt fekezni magat, es ennek az eronek a nyomasa alatt megint
irtozatosat rugott a nyoszorgo, kitekeredett nyaku furomesterbe, ezuttal a
gyomraba.
- Job tvoju rnaty - kuldte el oroszul Kertalt a kurva anyjaba minden indok
es ok nelkul, aztan az alig egy meter magas drotkeritesen konnyeden
atugorva, odalepett a valoban karacsonyfaszeruen feldiszitett,
kormanykerekekkel" teleaggatott kuthoz.
A fotolozar mellett jobbra a vezerlopanel muanyag fedele konnyeden
kinyilt, es Zarko most a gombokat nezegette. Mint egy kerti
locsolorendszer kapcsoloi, olyanok voltak. Pirosan es zolden vilagitottak,
mellettuk haromnyelvu, angol, nemet es magyar feliratok. Zarko gyors
volt, ezuttal sem hezitalt, hanem megertve, hogy mi micsoda, rogton
megnyomta a nyomasmentesites" zold gombjat. Az 1800 meteres
melysegben, a gazkut talapzatan azonnal megmozdult a biztonsagi elzaro
szerelveny, a vezerlopanel utasitasara hermetikusan blokkolta a feltoro gaz
utjat.
Zarko a fold gyomrabol horgo, duborgo hangokat hallott, aztan pedig
suvito lokest, ahogy az irtozatos nyomas kiszippantotta az ezernyolcszaz
meteres termelocsobol a gazt. A kuthoz vezeto vekony ut megnyilt. Ures
volt, hozzaferheto.
Zarko meg vart egy kicsit, es amikor mar tenyleg nem hallott a melybol
semmilyen morajlast, akkor ket kezzel megragadta a fotolozar napsutestol
atmelegedett kormanykerekszeru femkarikajat, es elkezdte az oramutato
jarasaval megegyezo iranyba tekerni. Tekerte, tekerte, mintha csak

kanyarodni akarna egy autoval, mig vegul lassan, csikorogva megmozdult

a portol beragadt karimalap. Mintha egy kalyhan valaki eltolna a tuzter
elol a vasajtot, ugy csuszott felre a tolozar femlapja. Megnyilt a
termelocso. Olyan volt, mintha kisebb szello csapna ki belole, mert az
1800 meteres melysegbol, a fold gyomranak hokulonbsegei miatt
kisuvitett a levego. Aztan kiegyenlitodott ez a nyomas is, es Zarko most
ott allt Magyarorszag nyitott utoerenel.
Csak le kell gyilkolnia a magyarokat. Most mar csak ennyi dolga maradt.
Bevinni a halalos dofest.
Moszkva - Oroszorszag
A Megoldo a magyar hirre vart. Mar napok ota. Voltak meg szalak es
ugyek, zajlottak megoldasok mashol, mas orszagokban is. De most megis
ez volt a legfontosabb. Tegnap este jott az elso erdeklodes, hogy megis mi
a helyzet? Hogy mikor es hogyan erkezik majd a jel, honnan lehet majd
tudni, hogy a helyzet megoldodott?
A 60 eves ferfi a 12 emeletes moszkvai luxushaz tetejere epitett feszitett
viztukru medencejeben uszott, es amikor a fordulo elott lebukva a tavolban
meglatta a Kreml aranykupolait, elbizonytalanodva gondolt a valaszra,
amit tegnap este a Tenyezonek adott. Mert talan tul hatarozottan mondta a
telefonba, hogy az ujsagokban is benne lesz, amikor megoldodik.
Talan tul magabiztosan. Mert annyira nincs hir, annyira egyetlen emberre
biztak a megoldast, hogy most meg o maga is csak varni tud. Es bizni
abban, hogy minden rendben megy. Mert aki vegrehajt, az majd nem
hibazik. Annak ellenere sem, hogy most eloszor csinalja. De nem volt mas
valasztas, csak egy uj ember, hiszen ezt oelotte meg senki sem csinalta.
Valakinek el kell kezdenie. Ilyen robbantast es igy, a fold alatt, a melyben,
ilyen bombaval. De akkor is igy biztonsagos. Egyeni missziokent. Neki
pedig felesleges izgulnia. Mert minden megoldasnak van egy ilyen ures"
szakasza, amikor meg o, a terv kieszeloje sem tudja, hogy az adott percben
mi tortenik, hogy minden rendben halad-e? Ilyenkor meg az o keze sem
kepes utolerni magat a
Vegrehajtot, de ez csak onuralom kerdese. Nem izgulni! Mert cserebe
viszont soha nem lesz nyom. Hiszen mennyivel egyszerubb tenne mindig
ott talalni embert, ahol epp a feladat adodik. Nem egy masik orszagbol
kuldeni, es egy harmadikbol ertesiteni. Igy viszont biztonsagosabb,

elvagva minden kapcsolatot, nem szolva senkinek, meg a sajat embereinek

sem az adott orszagban. Most epp Magyarorszagon.
Ugyhogy csak turelem. Majd jon a hir, majd megoldodnak a dolgok. Meg
akkor is, ha a Tenyezonek egyre surgosebb a magyar csapas". Jovo heten
ugyanis kongresszust tart az orosz kormanypart, es oda iden is hivatalos a
magyar kormanyfo. Meghivtak, hogy osszekuszaljak a szalakat. Mert a
Gazprom-vezer durvasaga utan most majd jon a mezesmadzag.
Energiabiztonsagra vagynak a magyarok? A Nabucco kiszelesitesere, sot,
mint hirlik, meg a paksi atomeromuvet is hajlandoak lennenek kiboviteni?
Tapogatozo targyalasokat folytatnak errol brit, kanadai es francia
vallalatokkal?
Hat, egy het mulva majd barati segitsegkent Moszkva fel aron ajanl nekik
atomreaktort. Fel aron! Ezt magyarazza meg Budapesten a valasztoinak a
pokhendi magyar miniszterelnok. Ha esetleg ugy dontene, hogy fel aron
sem kell. Csak mert orosz?
De nyomatekul emelle most mar tenyleg nem artana egy ujsaghir...
Magyarorszag
Andre keresztulszaguldott Kiskunmajsan, a Takarekpenztarnal eles jobb
kanyart vett, es mar robogott is Kiskunhalas fele, az elviragzott
pipacsmezok mellett, egeszen a kokeresztig. A suru bokrok takarasaban a
nagy tempo miatt alig vette eszre a nemet E.ON vallalat logojat es rogton
utana a gaztarolo fele vezeto keskeny utacskat. Elesen, csikorogva
fekezett, de meg igy is tulcsuszott az egysavos bekotouton.
A Land Rover dizelmotorja felbogott, mert Andre padloig nyomott pedallal
tolatott az autoval visszafele. Aztan megint elorement, most mar
bekanyarodva jobbra, a nyilegyenes, tukorsima utra.
Lassitott. A Google muholdterkepen, meg az etterem raktaraban
vegigpasztazta az utat, ezert tudta, hogy most kilometereket fog kanyarok
nelkul, egyenesen autozni, aztan majd a vege fele kilencvenfokos jobb
kanyar kovetkezik, es ugy jut csak el a gaztarolo telephelyere.
Andre meg sosem jart ilyen teruleten. Azonnal feltunt neki a rendezettseg,
a telepitett erdok fegyelmezett szabalyossaga, de azt is rogton ertette, hogy
miert. Hiszen itt, oalatta nyult el a meszkoreteg, a magyar nemzeti kincs,

ezernyolcszaz meterrel lejjebb, belepreselve sok milliard kobmeternyi gaz.

Vigyaztak ra, rendben tartottak. A felszinet is. Andre figyelt. Rogzitett es
memorizalt minden apro reszletet. Soha nem lehet tudni, hogy mire lesz
majd szuksege, mi az, ami kesobb segithet megoldani egy feladatot. Eber
figyelem. Andre szeme pasztazta a tajat, felmerte az utat, a fak rendjet es
az egymastol valo tavolsagukat. Eszrevette, hogy a
fenyoket nem egyszerre telepitettek, mert voltak alacsonyabb es magasabb
fakbol allo teruletek is. Ahogy az auto csordogalt, mert most mar tenyleg
csak csordogalt, alig ment husszal, Andre itt-ott mintha latott volna tavoli,
mely tisztasokat is, es neha felvillantak a gazkutak sarga csovei. Latta a
saros, terepjarokerekekkel felszantott bekotoutakat. Az erdot azert meg a
nemetek sem betonozzak le, allapitotta meg Andre, oda meg ok is
terepjarokkal kozlekednek.
Aztan amikor neha elment mellettuk, akkor megfigyelte a leallosavokat is,
ahogy itt-ott kiszelesedett az ut. De nem latott senkit. Sehol senkit.
Nyugodt volt a taj, emberek, autok sehol. Nem jott szembe senki, bar ezt
nem tartotta rendkivulinek. Elvegre az aru", a gaz, ide csovon jon, es
csoben megy el, a szallitasahoz nem kellenek teherautok, kamionok vagy
eppen tartalykocsik. Talan csak a telephely alkalmazottai jarnak ezen az
uton, gondolta Andre. Aztan meglatott egy leparkolt autot, szabalyosan, az
egyik leallosavban. Andre kicsit lassitott, ugy hajtott el mellette.
Egy saros Opel volt nemet rendszammal. Amikor elhagyta, mindket
iranyban benezett az erdobe, de nem latott senkit. Talan mernokok,
gondolta, hiszen ez egy nemet rendszamu auto, a nemet E.ON telepen,
nincs ebben semmi kulonos, Andre hajtott tovabb, ment, meg mindig
lassan, mikozben szeme kereste a telephelyet. Es most mar meg is latta a
feherre festett epuleteket, a tavolban balra a csorengeteget es az oriasi
kompresszorallomast.
Ment tovabb. Akkor sem allt meg, amikor odaert a telephez, hanem
elhajtott nyugodtan vegig mellette. Neki az egesz komplexum bal
kezre esett, ugyhogy vezetes kozben is jol latott mindent. A ketmeteres,
atlatszo drotkeritest, mogotte pedig a szovevenyes rendszerben tekeredo
oriasi csoveket. Mintha csak egy eromu lenne, vagy olajfinomito.
Legalabb haromszaz metert ment igy a telep szelen, amikor a tulso
sarkahoz erve hatul, balra bent, eszrevette az irodaepuleteket. Andre nem is
fekezte le az autot, csak kicsit lassitott, ugy fordult meg eles kanyarban, es
most mar jott is visszafele, tavolodva az irodaktol.

Nem akarta, hogy meglassak, es neki ennyi is boven eleg volt ahhoz, hogy
felmerje a terepet. A mereteit, az aranyokat es az elhelyezkedeset. Szeme
kamerakat keresett, terfigyelo kamerakat, de a halado autobol csak kettot
vett eszre. Kevesnek tunt.,.
Ahova o tett volna, ott mindenesetre nem latott egyetlen kamerat sem. A
fejeben azonnal elkeszult az uzem alaprajza, latta a halott" tereket, hogy
elegendo kamera hijan mennyi mindet nem tudnak bentrol, a vezerlobol
figyelemmel kiserni. De ez sem lepte meg. Sejtette, hogy igy lesz, mert
korabban olvasott rola. Hogy a magyarok a nemzetbiztonsagi
gyakorlatukba nemregiben illesztettek csak be az Europai Unio SEVESO
II-es biztonsagi eloirasait.
De valojaban nem tartottak be oket. A veszelyes uzemekre vonatkozo
szabalyokbol egyelore csak a balesetmegelozesi es a vegyi szennyezeseket
korlatozo eloirasokat probaltak meg alkalmazni. Legalabb azokat. A
szabotazsok es terrorcselekmenyek ellen viszont, barmilyen elkepesztoen
hangzik is, a magyarok lenyegeben nem
vedekeztek. Nem volt ra penzuk, emberuk es kapacitasuk. Fegyveresen
csak a paksi atomeromuvet vedtek - annak ellenere, hogy papiron mar
letezett az idevonatkozo teljes lista. A Nemzeti Ellatasbiztonsag
szempontjabol Kiemelt Ipari Objektumok listaja. Zsana ilyen objektum
volt. Kiemelt. Nagyon kiemelt. SEVESO-II-es kategoria! Andre megsem
latott itt fegyveres oroket, sem a telephelyen, sem pedig korabban, kint, az
erdok szelen, a gazkutak fele. Elkepeszto konnyelmusegnek tartotta. Hogy
Magyarorszag strategiai jelentosegu, sok milliard kobmeternyi gaztarolo
telepehez o csak ilyen konnyeden behajthatott, senki meg nem allitotta,
egyetlen kerdest fel nem tettek neki, hogy megis mit keres itt, mikozben az
atlatszo drotkerites tuloldalan senkit nem latott, meg egy kutyas ort sem.
Az egyetlen ember, akit eszrevett, az a portas volt, az irodaepulet melletti
nyitott kapunal, a muanyag soromponal! Andre kozben visszaert az
erdokkel hatarolt egysavos utra, es egy saros foldutat vett eszre balra.
Azonnal rafordult, huppant egyet az auto, de a sargumik tag barazdai
konnyeden kivezettek a kerek alol a latyakos talajt, ugyhogy a terepjaro
megkapaszkodott, es szinte tapadt a saros foldhoz, amikor Andre meg
egyszer balra kanyarodott, es a fak koze hajtott. Ment meg legalabb 100
metert, de most mar a dupla bal kanyar miatt megint a telephely fele
tartott, visszafele, csak ezuttal az erdoben. Az auto konnyeden elfert a
fenyok kozott, itt nem voltak annyira surun ultetve a fak. Mikozben
vezetett, a dulongelo Land Roverbol a fenyok torzse kozott probalt kilesni,

hogy meddig is hajtson.

Ortornyot keresett, egy megmaszhato eros fenyot, stabil V" agakkal,
ahova feljuthat, es ahonnan belatja majd a gaztarolo kozponti telephelyet.
Mert orkodni fog. Egyelore nincs jobb otlete. Akar orakat is itt tolt majd,
figyel, gondolkodik. Hogy eszrevegyen barmit, ami rendellenes.
Afganisztan is ilyen volt, az ottani orkodes. A pasztorok es a volgyekbol
inditott raketak megfigyelese. Minel tovabb nezte Andre a hegyeket, a
normalis" eletet, annal konnyebben tunt fel neki, ha valami
megvaltozott". Ha barmi rendellenes tortent, mert valaki maskepp
viselkedett.
Hat most is igy lesz. Figyelni fog, orkodni, mint Afganisztanban. Ott
hatorankent jott a valtas, de itt csak o van egyedul. Nem volt mas otlete.
Egyszeruen nem volt mas otlete...
Ahogy korbeautozta a telephelyet, ahogy vegignezte a befuto hatalmas
csoveket, es annak alapjan, amit tudott roluk, hogy mi van itt a melyben, a
fold alatt, az osztone azt sugta, allandoan es folyamatosan azt sugta, hogy
jo helyen jar.
Hiaba nem lat semmi gyanusat. Akkor is jo helyen jar. Hiaba nem tortenik
itt most semmi, megis ez lesz az. Ez a hely. Erezte. Ahogy ket oraval
ezelott, amikor megpillantotta a varosfoldi kompresszortelepet, azonnal
biztos volt abban, hogy tevedett, most ugyanugy erezte, tudta, hogy ide
kellett jonnie, hogy jo helyre jott.
Az osztone, semmi mas. Csak az iranyitotta. A logika, hogy o mikent
csinalna, es mit tenne forditott szereposztasban. Az orszag, a helyzet, az
eszkoz, az egy kilotonnas taskabomba, ezek mind-mind idevezettek
Andret, ugyhogy a merenylot is
ide fogjak. Megallitotta a motort. Ulve maradt, mozdulatlanul. Mert itt, a
gondolatsornak ezen a pontjan eljutott oda, ahhoz az egyetlen zavaro
tenyezohoz, ami megis konnyeden felborithatta ezt az egesz teoriat. Mert
ugye hatranybol indult. Legalabb harom ora hatranybol. Es a varosfoldi
kompresszortelepen ezenfelul meg majdnem ket orat elvesztegetett. Az ot
ora osszesen. Most mar ennyi hatranya volt. Ot ora. De ha ez a jo hely,
akkor miert nem tortenik itt semmi? Miert nem tortent mar valami? Hiszen
a jobbkezes ferfi sietett. Ez bizonytalanitotta el Andret, ezert maradt ulve,
mozdulatlanul, de aztan felretette az aggodalmat. Ezt a problemat. Hiszen
ha rossz helyre jott, akkor mar ugysem tehet ellene semmit. Keptelenseg
egy 93 ezer negyzetkilometeres orszagban fel-ala rohangalni, es keresni a

tut a szenakazalban. Ide jott, mert ide vezette a logikaja, a megerzese, az

osztone. A tapasztalata. Biznia kell onmagaban, es nem ketelkednie.
Inkabb figyelni, gondolkodni, beszivni itt mindent, a normalis dolgokat,
hogy majd kepes legyen eszrevenni a rendelleneseket. Csak igy lehet,
nincs mas ut. Ugyhogy most kiszallt, felnyitotta hatul az auto csomagteret,
es ket perc alatt felkeszult. A toltenyeket, a kulonbozo toltenyeket az overe
varrt loszertokokba dugdosta. Betarazott. Egyesevel, mindegyik toltenyt
onallo gumiszoritas ala tette, de a veguk kilogott. Kulonbozo toltenyek
voltak, eltero
helyzetekre. Masfele formaju vegekkel, sapkakkal", hegyessel, kupola
formajuval es boltivessel. Toltenyek egyedi femotvozetekbol. Maskepp
viselkedtek a levegoben, eltert a sulyuk, a roppalyajuk, es igy a
becsapodasi tulajdonsagaik is. Andre specialis tavcsot szerelt a
mesterloveszfegyverre, aztan a puskat a pantja segitsegevel szorosan a
hatara feszitette, keresztben.
Otthagyta az autot, es elindult a suru erdon keresztul a sarga, homokszinu,
saros foldon lepkedve. Visszafele ment, az erdo szelehez. Amikor elerte a
kocsiutat, meg egy ideig a fak rejtekeben haladt, setalt parhuzamosan az
uttal, egeszen addig, ahonnan mar latta a gaztarolot. A leheto legkozelebb
ment, majdnem az utolso, a legszelso fahoz. A drotkerites sarka most alig
30 meterre volt tole, az ut tuloldalan.
Andre ugy maszott a fenyofa torzsen felfele, mint ahogy az afrikaiak
szoktak a palmafak ag nelkuli, csupasz oszlopan. Andre is a labaval lokte
magat, mikozben a ket karja kinyujtva, mint egy bilincs huzta, feszitette a
testet folfele. Villamgyorsan mozgott es jart a keze, ugrott egyet-egyet a
tenyere, lokte a laba, kicsiket, aprokat fel, egyre magasabbra, de megallas
nelkul. Mint a majmok, ugy ment o is felfele. Ha leallt volna a keze vagy a
labfeje, ha csak egyetlen pillanatra is megtorpan, akkor elakad, es akar
meg le is esik. Feluton mar nem tudott volna ujra lenduletet venni. De
ment, kapaszkodott, es vegul felert tobb mint tiz meter magasra, az elso
szetnyilo fenyoaghoz.
Megkapaszkodott. Onnantol aztan tolni kezdte a testet felfele, mert innen
mar nemcsak ugyesseg, hanem izom es ero kerdese is volt a maszas. Talpa
a torzs es az agak talalkozasaba taposott, lokte magat felfele, szinte
szokdelt, de
tekintete kozben folyamatosan kereste az iranyt. Ahonnan mindent lat.
Felert, megkapaszkodott megint. Lihegett, ugyhogy vart, amig kifujja

magat. Szeme kereste a megfelelo pontot, mert ismerte a testet, a karja

hosszat, a sajat aranyait. Hol lesz a konyoke, hol tamaszt majd a dereka,
de a puskacso nem fekszik, nem fekhet fel sehol. Andre ugyesen es
precizen befeszkelte magat. Takarta a fenyofa lombja, o viszont innen
szinte mindent tokeletesen latott. Talan csak az irodaepuletet nem. Latta a
tavolban a fegyelmezett sorrendben befuto gazcsoveket, jobbra a hatalmas
kompresszorallomast, balra pedig a harom emelet magas epuletszeruseget,
ahol jeghideg, minusz tiz fokos propangazzal hutik a foldgazt. Andre
ennyit ertett az elotte elterulo harom focipalyanyi csozurzavarbol, semmi
mast. De ennyit azert az internetrol felfogott. Befutosor,
kompresszorallomas es a minusz tiz fokos propantorony. Nem tudta meg,
de a legfontosabbat ertette. A legfontosabbat, amire nemsokara szuksege
lesz...
Andretol legvonalban ezerotszaz meterre Zarko ezekben a percekben a
gazkut elott allt, es a vaskalyhaajtohoz hasonloan kinyilt cso bemeneti
pontjat tanulmanyozta. Kicsinek tunt. Szuknek. Olyannak, amin nem fer
majd be a miniatombomba. Pontosabban befer, csak valoszinuleg bele fog
szorulni. Zarkonak ezt sugta a szemmerteke.
De hat ez keptelenseg, neki azt mondtak, hogy ez a cso legalabb tizenot
centi atmeroju, de inkabb husz. Abba belefer a tizenegy centis
miniatombomba, meg ha kivulrol rateszi is a
detonatort minden massal egyutt. Meg akkor is! De ez kisebb! A csoatmero
itt kisebbnek tunik, mint 20 centi. Meg tizenot sincs. Legfeljebb tiz! Zarko
benyult, tapogatta, de az ujjait alig nyelte el a ter. Rogton megakadt belul,
a termelocso tulso falan. A fel tenyere kivul rekedt. Ez alig tiz centi! A
rohadt mocsadek, a kurva anyjat! Zarko duhe most Kertai Ferenc fele
fordult. Mert a furomester biztosan becsapta. Masik szelepet nyittatott ki
vele, hazudott neki, mert nem is ez a cso fut le ezernyolcszaz meter
melyre! - Job tvoju maty orditotta, es tombolva indult el a fuben
megkotozve fekvo es a rugasoktol meg mindig felajult magyar ferfi fele. Job tvoju maty - ismetelte meg a karomkodast menet kozben, es mar huzta
is elo a keset. Nem ez a jo tolozar, baszd meg! - Ezt is ugyanugy
orditotta, mint a karomkodast, es mikozben leguggolt a furomester melle, a
hasara lokte Kertai Ferencet. Aztan a ferfi hata mogott a kes egyetlen
fureszelo mozdulataval elvagta a kezet osszekoto fekete ragasztoszalagot.

A karok ernyedten hullottak a fube, Kertai meg sem tudta emelni oket,
csak nyogott egyet a durva rantastol, amit a vallaban erzett. Zarko
megmarkolta a furomester jobb csuklojat, a karjat lenyomta a foldre, es
raterdelt. Vegul fesziteni kezdte Kertai kezet, az ujjaknal fogva egyenesen
huzta felfele a terde szoritasa alol, es igy tisztan hozzafert a jobb kez
mutatoujjahoz. A furomester, mintha aramutes erte volna, azonnal erezte a
kokemeny szoritast, ahogy a karjat, a kezet es az ujjat satuba fogtak.
Messzirol, tavolrol felderengett elotte a korabbi fenyegetes, az ujj levagas,
de csak bizonytalanul, homalyosan,
mert az elozo perceket fajdalomban kinlodta vegig. Nem is csinalt semmit,
most ez jutott az eszebe - nem csinaltam semmit -, miert buntetnek akkor
meg, de Zarko jobb keze, a kest markolo jobb keze kozben mar arcon is
utotte okollel, kemenyen, az orrat eltalalva, es ez most majdnem olyan
volt, mintha vasgolyoval csaptak volna fejbe. Zarko tenyere korbefogta a
kes markolatat, es ez a kemenyseg, a markolat vaskemenysege atsugarzott
az utesbe. Kertai feje hatrabicsaklott, egy pillanatra talan el is ajult, de
csak egy pillanatra, mert az eles, semmihez sem hasonlithato fajdalom
azonnal magahoz is teritette. Amikor a mutatoujja csontjat toben elvagta a
borotvaeles kes, az olyan volt, mintha leteptek volna az egesz kezet.
Vegigduborgott a fajdalom az idegpalyakon, annyira erosen es hevesen,
hogy a furomester hirtelen nem is erezte, hogy a testet hol tamadtak meg.
De aztan melegen spriccelni kezdett a ver, es ez jelezte a csonkitas helyet.
A meleg. Mert azt erezte, a meleget. Nem a fajdalmat, nem a csontok
osszezuzasat, nem a durva es eroszakos vagast, hanem a testebol
kispriccelo ver meleget. A hang, ami Kertai Ferenc szajan most kijott,
kevereke volt a horgo remuletnek, a sirasnak es a fajdalmat nehezen viselo
ember nyuszitesenek. Szornyu, ijeszto, remiszto hang volt, de Zarko eszre
sem vette. Benne tombolt a duh, hogy becsaptak, hogy rossz szelepet
nyittattak ki vele, hogy ez a rohadek jatszmazik itt. Vele, a Gyuruk Uraval.
De Zarko indulataiba mostanra mar azert mas is belekeveredett. Nem tudta
volna megfogalmazni, mert csak
erezte, de valahol nagyon melyen valamifele ijedseg is elontotte, hogy
most mi lesz!? Hogy van-e egyaltalan tagasabb, sokkal szelesebb
szervizcsatorna? Hogy van-e megoldas? Mert bar Kertaira akart haragudni,
annal azert Zarko sokkal ertelmesebb volt, semmint hogy ne vette volna
eszre, hogy az egesz karacsonyfa, ez az egesz foldbol kiallo gaz-kut-cso
osszesen nincs olyan vastag, belul legalabbis, amiben a bomba, a
detonatorral es a plasztikbombaval egyutt elferne.

Most meg persze hitt abban, mert hinni akart, hogy csak Kertai vezette
felre, es igenis van megoldas, de melyen, tudat alatt mar kezdte sejteni,
hogy nincs. Hogy esetleg nincs...
Tombolt benne a duh, az indulat, ujra atsoport rajta ugyanaz a
ketsegbeeses, amit korabban mar erzett egyszer, amikor elsore rossz
helyen asta a rejtekhelyhez a lyukat. Es ez az indulat most kereste a
kitoresi pontot, ahol, mint egy villamhariton, levezetodik a feszultseg, a
ketsegbeeses es a fenyegeto kudarc ijeszto erzese.
Es ezert, csakis ezert Zarko levagta Kertai masik ujjat is, a kozepso ujjat, a
leghosszabbat. Ott volt meg a furomester verzo, spriccelo keze a bal
markaban, ott volt a kes is a jobb kezeben, es a ketto kozotti tavolsag
megtalalta egymast. 50 centire volt csak a kes a most mar negyujju keztol,
Zarko odarantotta, szinte a verzo kezet rantotta a kes fele, es nem forditva,
aztan levagott meg egy ujjat. Aztan elhajitotta ezt az egeszet, ellokte
magatol a spriccelo kezet, a vonyito kutyat, ezt a szukolo, jajgato
szarkupacot.
Felallt. A ket veres ujjat, a fube esett ujjakat, mintha csak cigarettacsikkek
lennenek, beletaposta a puha foldbe.
- Job tvoju maty. - Most mar, mert ezek szerint mukodott a villamharito",
halkan karomkodott, megnyugodva, amolyan nem megmondtam?
hangsullyal. Nem is hallotta a megcsonkitott magyar ferfi rettento hangjat,
a siro, oklendezo horgest, mert az o fule erre nem volt erzekeny.
Neki csend volt itt, csend az erdo kellos kozepen. Visszament a gazkuthoz.
Elovett egy masik eszkozt, a nagy becsben tartott multifunkcios
szerelokeset, tele kihajthato csavarhuzokkal es csipofogoval,
csiszololappal meg egy rovid, teleszkopos meroleccel. Most mar o volt itt
a mernok. Aztan a Vympel protokoll szerinti nyugalommal elkezdte
megmerni a gazkut atmeroit, a szeleptavolsagokat, a belso termelocso
hajlatat, mert adatokat akart. Bombaspecialista volt elvegre... Andre
kozben a tavcsovevel tanulmanyozta a gaztarolo kozponti telephelyet.
Kulon-kulon vegigpasztazta az osszes fontos egyseget, probalta elolvasni a
csoveken a feliratokat es ertelmezni a telephely felepiteset. A rendszert.
Embereket nem latott sehol. Erzekelt ugyan mozgast, de csak a hatalmas
kompresszorcsarnokban, ahova nem latott be. Ezen kivul semmi.
Elkepzelte, hogy valakik egy kozponti vezerloteremben ulnek monitorok
es kepernyok elott, es tavvezerelve mukodtetik ezt az egesz, sok
tizmilliardos komplexumot. Mert ez ilyen. Szinte automata uzem. A

fenyofa tetejerol legalabbis annak tunt. Meddig kell majd itt lennie?
Eszebe jutott ez is, de biztos volt abban, hogy o sokkal tovabb kepes a fan
fennmaradni, figyelni, elni, mint ameddig majd valoban varnia kell. Az
oserdei kikepzesen, Francia Guyanaban, hosszu napokat
toltott elbujva a fek lombkoronaiban, ette az agakra szerelt csapdakbol a
bogarakat, ette a proteint", elt, aludt, evett napokig. Ugyhogy kibirja. Van
ideje es ereje. Ha tenyleg itt akarja az o jobbkezes ellenfele a taskabombat
felrobbantani, hat o kivarja, mert kepes kivarni.
Andre hitt ebben a helyben, ebben a figyelopontban, mert el sem tudta
kepzelni, hogy a zsanai gaztarolot nem itt, a kozpontban fogjak
megtamadni": Hiszen minden itt van, az osszes vezetek, a
kompresszorok, a propantorony, itt van minden, ami fontos.
Andre nem gondolt arra, hogy a baj, a tamadas, tole masfel kilometerre is
megeshet. Hogy egy gazkutnal is megtortenhet. Hogy ezekben a percekben
mar tortenik is... Zarko hiaba jatszott mernokot, egymagaban megsem
jutott semmire. Hiaba mericskelt az orokke tisztogatott, olajozott es
kenozsirozott kulonleges kincsevel, az o szuperszerszamaval, a meretek, a
szamok es az adatok nem oldottak meg semmit. Ugyhogy kenyszerbol
taktikat valtoztatott.
Most epp probalta magahoz teriteni az ujjlevagasoktol kaba, szinte ajult
furomestert. Vizzel locsolta, aztan eleg ugyetlenul, de valahogy bekotozte
a megcsonkitott kezet, es probalta elszoritani a verzest.
Mert kerdesei voltak. Lemert mindent, aztan a nyomast visszaengedte a
csobe, nehogy a kozponti telephelyen feltunjon valakinek, hogy az 56
gazcsoben az egyik kiesese miatt hajszalnyit esett a nyomas. Es most
kerdezni akart, megbizonyosodni. Ugyhogy vissza kellett hoznia Kertait az
eszmeletbe", nem pedig bantania tovabb. Ezt most mar vilagosan felfogta.
Hogy mostantol mas technikat kell
valasztania, ha valaszokat is akar. - Mekkora a cso atmeroje? - Mintha csak
a tudakozot hivta volna, olyan hangsullyal erdeklodott, ezuttal is pontosan
hasznalva a gazipari szakkifejezest, de Kertai ezt alig hallotta. Es nem is
felelt. Zarko duhos volt magara, amiert elragadtak az indulatai. Hiba volt.
Amator hiba. Megsebezni az informaciot, megsebezni meg azelott, hogy
mindent megtudott volna tole, amire kivancsi. De hat honnan is gondolta
volna, hogy a gazkut megsem akkora, mint Belgradban mondtak. Orosz
kutak, Zarko, Legalabb tizenot centisek most is hallja a fuleben a
szamot, amit a szerb fovarosban az orosz Kapcsolat mondott neki. Hogy

Magyarorszag gazmezoit nagyreszt a szovjet idokben tartak fel, a

szocializmusban, szovjet furotornyokkal, szovjet kutakkal, szovjet
szakemberek segitsegevel. Es a szovjet kutak Sziberiaban tizenot centisek.
Ugyhogy akkor ezek is azok... tizenot centisek, Zarko! Hat nem azok. Mert
nemet feliratok vannak rajtuk. Nemetek! Uj kutak. Patyolattisztak, zoldek,
fenyesek es kicsik! Korulbelul tiz centisek. - Mekkora a cso? Most mar
ugy beszelt, mint egy apolo. Probalta a valaszt kicsikarni Kertaibol. Elengedlek, csak mondd meg! igeret volt Zarko hangjaban, de mar
valamennyi ketsegbeeses is. - Harom es fel inch. - A meg mindig szivargo
verzestol egyre aleltabb furomester az angol szot hasznalta, azt nyogte ki a
huvelyk mertekegysegere, mert a gaziparban mindent huvelykben mernek,
es nem centiben. Egy huvelyk pontosan 2,54 centimeter. Vagyis a harom es
fel huvelyket centimeterre atvaltva es felszorozva kiderul, hogy a
bomba szamara a szabad ter kicsit kevesebb mint kilenc centi. Ennyi es
nem tobb! Zarkonak kiszamolni, megerteni es felfogni meg persze
elfogadni, nos, ez eltartott nehany percig.
Mikozben ezt tette, mikozben szamolt es gondolkodott, sot egyszer meg a
kuthoz is visszament, mikozben igy dolgozott, a korulmenyekhez kepest
egeszen nyugodtan viselkedett, Most mar nem karomkodott, mostanra
eltunt a pokhendi magabiztossaga, mert az elmult masodpercek kimostak
belole a Gyuruk Ura maszlagat.
Zarko most megint profi volt, eber, felfogta a problemat, es agya mar ujra
a megoldast kereste. Harom percig tartott, amig teljes sulyaval es minden
kovetkezmenyevel egyutt tudomasul vette a lenyeget. Az egyszeru,
vilagos, egyertelmu, de szamara egyelore azert elfogadhatatlan lenyeget.
Hogy az orosz miniatombomba nem fer bele a nemet kutba. Itt ezt
keptelenseg lesz lejuttatni a fold ala. Mashova kell mennie. Job tvoju
maty motyogott halkan maga ele.
Andre most eloszor latott mozgast. A telephely tole legtavolabbi sarkaban
felnyilt a sorompo, es kihajtott egy szemelygepkocsi. Andre a tavcsovel
figyelte. Volkswagen volt, nemet auto. Pont ugy, mint a leallitott Opel,
idefele, az ut szelen.
Andrenak ez mellekesen jutott az eszebe, csak ugy megallapitotta,
egyszeruen rogzitette. Hogy az E.ON-osoknal ezek szerint rend van.

Nemet ceg, nemet autok. De erre most piros E.ON emblemat is festettek.
Az oldalara, az ajtora. Andre mar annyi ideje vart, hogy most azonnal
eberebb lett, elesedtek az erzekszervei, mert vegre tortent valami. A puska
tavcsove a rendszamtablara siklott, Andre kereste a befordulo es mozgo
Volkswagenen az elesseget, de nehez volt kovetnie, mert az auto
folyamatosan kozeledett. De vegul azert megtalalta az elesseget, es latta,
hogy az autonak magyar rendszamtablaja van. Fel perccel kesobb a
Volkswagen mar annyira kozel ert hozza, hogy Andre kinezett a tavcso
mogul, mert szabad szemmel is jol latta az elhuzo patyolattiszta nemet
autot a magyar rendszammal es az E.ON logojaval az oldalan. Kellemetlen
erzese tamadt. Kenyelmetlen, nyugtalanito gondolat tamadt benne melyen,
legbelul. Meg nem tudta, hogy micsoda, de valami zavarta. Nincs rendben,
itt nincs rendben valami, ezt erezte, de fogalma sem volt meg, hogy
micsoda. Mi nincs rendben? Patyolattiszta, nemet apoltsag, logo, magyar
rendszam, vett szamba ujra mindent, amit latott. Aztan megemelte a
tavcsovet, es a tavoli sarokban ujra megnezte a leparkolt autokat. E.ON
logo majdnem mindegyiken. Es tisztak... Es akkor derengeni kezdett.
Lassan, nem villamcsapaskent, nem egyik pillanatrol a masikra, ez most
nem igy tortent. Csak lassu tisztulas volt, ahogy a para szokott a
furdoszobaban felszivodni a tukorrol, es ujra kezdjuk benne elesen latni
magunkat. Most ez ilyen volt. Andre is igy kezdte ujra maga elott latni a
koszos Opelt. Az ut melle parkolt Opelt. Egyre elesebben. A derenges, az
osszefugges nem ugy kapcsolodott ossze a
fejeben, ahogy talan masvalaki gondolataiban tortent volna. Neki a kosz
volt a kulonbseg, nem a rendszamtabla vagy eppen a logo. Pontosabban,
hogy milyen is az a kosz.
Mert csak az volt rendkivuli. A nemet rendszamtabla az Opelen es a
logonelkuliseg legfeljebb furcsa. Talan furcsa, igen, de nem rendkivuli. De
a kosz, a raszaradt sar, az igen. Az rendkivuli volt. Sotetbarna es agyagos.
Andre emlekezett. Elojott a kep, a rogzitett, az itteni fak kozott gyalogolva
szinte fenykepkent rogzitett kep. Es a zsanai erdok bevezeto utjairol
keszult memoriafotok is. Meg a laba, ahogy lep. Mert itt, Zsanan, sarga
minden. Homokos, cuppogos, szinte vilagossarga a talaj.
Es mire Andre gondolatai idaig jutottak, addigra a kepzeletbeli tukorrol
mar vegleg eloszlott a para, es kristalytiszta, eles lett a kep. Mert Andre
sotetbarna, agyagos foldet eddig csak egy helyen latott.

Ma reggel Budapesten. A felig visszatemetett lyukban. Ugyhogy most

maga ala nezett, a majdnem huszmeteres magassagbol lefele, megfeszitette
a puska szijat es az izmait, aztan pedig mar lendult is a teste... Ellenkezo
iranyba mentek. Zarko epp errefele tartott. Az egysavos uttol legalabb egy
kilometeres tavolsagban, melyen bent, az erdoben, most mar a gaztarolo
telephelyehez kozeledett. Gyalogolt. A hatan a zsakkal, benne a bombaval.
Egyedul jott. Andre viszont az uton pont ellenkezo iranyba, visszafele
indult el. Az Opelhez. Miutan lejutott a farol, visszaszaladt a Land
Roverhez, es mar
tolatott is kifele a saros foldutra. Hatrafele ment, mert a fak kozott nem
tudott az autoval megfordulni. Razkodva farolt ra a sajat, korabbi
kereknyomaira, aztan felporgott a motor, elorelendult a terepjaro, es Andre
husz masodpercen belul mar kint is volt a betonuton. Es tavolodott...
Zarko viszont kozeledett. Azert jott egyedul, mert ket perccel korabban
otthagyta a gazkutat, es otthagyta a furomestert is. Kertai Ferenc es az
orosz szarmazasu szerb, vagy szerb szarmazasu orosz, kinek hogyan
tetszik, mert Zarkonak mindegy volt, szoval ket perccel korabban a ket
ferfi kozos ket oraja varatlanul es drasztikusan veget ert.
Zarko egyetlen hirtelen mozdulattal vagta at Kertai nyakat. Nem sokat
tudott meg tole, de epp eleget. Es addigra belatta mar, vegleg belatta, hogy
a miniatombombat nem tudja a fold gyomraba lejuttatni. Sehol! Belatta es
elfogadta. Ugyhogy onnantol csak a gaztarolo telephelye erdekelte. Hogy
az hol van. - Egyenesen... sugta a furomester, mert a verveszteseg miatt
mar nyokogni is csak sugva tudott - .. .egyenesen... parhuzamosan az uttal.
Valoszinuleg nem hitte el, hogy tulelheti. Hogy segithet rajta, ha valaszol.
De az emberek gyavak. Ilyenkor gyavak. Ugyhogy valaszolt. Mert Kertai
Ferenc csak egy egyszeru, atlagos, minden fajdalomtol irtozo szorgalmas
ember volt, aki ugy halt meg, hogy rettegett a halaltol, aki annyira felt,
hogy utolso pillanataiban nem is a kisfiara gondolt es nem a felesegere,
hanem csak magara, magara es a fajdalomra. Hogy csak az ne legyen.
Megmondta inkabb, hogy egyenesen kell az erdon
keresztulmenni, es akkor a propantoronyhoz jut Zarko, megmondta neki,
megmondta a mernoki titkot. Hogy azt felrobbantani, a kompresszort es a
gazzal korbevett haromemeletes epuletet megsemmisiteni, nos, ez akar az
egesz rendszert is halalba kuldheti. Egesz Zsanat. Mert ha langra kapna a
benne orzott husztonnanyi propan, akkor a rendszer berobbanna egeszen a
focsapzarig, ahol osszeer az osszes vezetek, es ha a gaz vegigegne odaig,
akkor a befutosor mind az 56 csoveig eljutna a pusztitas.

Akar. Kertai Ferenc ezt persze nem magyarazta el igy, ilyen reszletesen,
mert beszelni is alig tudott. O csak annyit mondott, hogy a leggyengebb
pont a propan ... es az fel van irva ra" Csak ennyit mondott, hogy fel van
irva ra. De Zarkonak ez is eleg volt. Mert eszebe sem jutott az a lehetoseg,
hogy esetleg visszafordul. Hogy nem csinal semmit. Hogy elviszi a
taskabombat, vissza Belgradba - de kinek?, es azt mondja majd, hogy
szuk volt a nyilas. Ugyan mar! Menni kell, cselekedni, mert fogy az ido.
Tenni valamit, felrobbantani, amit csak lehet. Annyira erezte magan a
nyomast, a felelosseget, mert ez neki leginkabb felelosseg volt, annyira
erezte ezt, hogy mikozben lenyult Kertai nyakahoz, nem is a furomesteren
jart az esze, nem is az o halalan, mert ez neki most csak
mellektevekenyseg volt. Halalt osztani. Zarko, mikozben atvagta a magyar
mernok torkat, epp azon gondolkodott, hogy hany percre allitsa majd be az
idozito szerkezetet.
Mostantol ugyanis ez volt a legnagyobb problemaja. Hogy ha rovid idore
allitja be, mondjuk csak tiz percre, akkor a felszin folotti atombombarobbanas forro, radioaktiv szele utolerheti ot is. Ha viszont biztonsagos
menekulesi idot hagy maganak, mondjuk egy teljes orat, akkor
elkepesztoen no annak a kockazata, hogy kozben megtalaljak a bombat,
esetleg Kertai csaladtagjait, vagy tortenik valami mas. Valami elore nem
lathato, ami meghiusitja a robbantast.
Kozben megrandult a markaban a test, amikor atvagta a furomester torkat.
Tenyleg, nezett le ra, a furomester. Zarko mar egeszen masfele jart. Az
esze egeszen mashol volt. Nyomta le a fejet a foldre automatikusan,
rutinbol, szoritotta a bugyborekolo nyakat, de aztan hirtelen rajott, hogy ez
most teljesen felesleges.
Hiszen nem megfojtja ezt az embert, hanem csak atvagta a torkat.
Ugyhogy elengedte. Vege, kesz, ennyi volt. Zarkot a halaltusa
ertelmetlensege mar egyaltalan nem erdekelte, hiszen mennie kellett. Es
ugyis meghal a furomester. Innen nincs visszaut.
Tiz perc vagy husz, esetleg megkockaztassa a harminc percet? Ez jart a
fejeben, az idozites. Mikozben visszatett mindent a hatizsakba,
folyamatosan ezen gondolkodott, de aztan gyors leptekkel mar indult is,
keresztul az erdon.
Kertait ugy hagyta ott, hogy kozben vissza se nezett. Nem eljatszotta a
magabiztos gyilkost, hanem az agya mar tenyleg annyira az uj feladatra
koncentralt, hogy szinte elfelejtette ot. Az imenti aldozatot. Vannak ilyen

emberek. Gyart ilyeneket is a vilag, a haboruk. Neha futoszalagon.

Ugyhogy most gyorsitotta a lepteit. Minel hamarabb a gaztarolo
telephelyere kell ernie...
Doha - Katar
Helmut Ruttenhuppert, az osztrak olaj- es gazipari konszern
vezerigazgatojat, amikor a pilota kinyitotta elotte a lokhajtasos magangep
ajtajat, szabalyosan arcul utotte a hoseg. Szinte megtantorodott. Epp
landoltak a Perzsa-obol partjan, a Katari Emiratusban, a 45 fokos, szaraz
hoseg pedig kinzoan csapott le az OMV vezerere, o megis a telefonjaval
bajlodott. Amint kilepett az alacsony gep ajtajan, megallt a lepcso tetejen,
es azonnal bekapcsolta a mobiljat.
Egyre turelmetlenebb volt. Amikor par nappal ezelott irasban is
megerkezett a Gazprom hivatalos veteli ajanlata a baumgarteni gazeloszto
ujabb reszvenycsomagjara, akkor az orosz gazorias Becsben elo fonoke
felmondatos es megint kodos celzassal nyugtatta csak meg, azt allitva,
hogy minden a Sacherben kotott szobeli megallapodasuk szerint halad.
- Lassan megromlik a magyar dobostorta - mondta Fjodorov sejtelmesen,
hozzateve, hogy szerinte ideje azon gondolkodni, hogy honnan is erkezik
majd cseppfolyos gaz a horvatorszagi Krk-szigeten epulo LNG-terminalba,
ami ugye orosz igeret szerint s elobb-utobb az OMV kezebe kerul.
Hat, Herr Ruttenhupper mar reges-reg elgondolkodott ezen. Epp ezert
utazott most ide, Katarba. Mert a hatalmas gazkeszletekkel es oriasi
cseppfolyosito kapacitassal rendelkezo Qatargas ceggel akart hosszu tavu
megallapodast kotni. Es persze ennek kereteben az arab ceg iranyitojat, jo
Habsburg szokas szerint, bevenni az OMV felugyelobizottsagaba.
De nem jott a hir. Nem tortent semmi Magyarorszagon, ami
arra utalt volna, hogy amikor Helmut Ruttenhupper par masodperc mulva
lelep a repulogep lepcsojerol, es kezet fog a ra szeles mosollyal varo
sejkkel, akkor tenyleg lesz is mirol targyalniuk. Az osztrak ferfi oltonyben
es szorosra kotott nyakkendoben, zavartan nezte a mobiljan az SMSpostafiok uresseget jelzo kis ikont, es egyre idegesebben gondolt arra,
hogy talan elsiette a dolgot. Tul gyorsan, tul koran, tul mohon jott ide.
- Baratom tarta szet a karjat surgetoleg a lepcso aljan varakozo Abdulla
Khalid bin Khalifa bin Jaszim al-Attija sejk. Nincs mit tenni, le kell menni
hozza. Micsoda gyilkos hoguta van itt - ez jart az OMV-vezer fejeben,

mikozben zsebre tette a telefonjat...

Zsana Magyarorszag
Andre, amikor odaert az Opelhez, eloszor csak lassitott, de nem allt meg.
Inkabb elhajtott mellette, mert nem akart gyanut kelteni. Tovabb ment meg
legalabb 100 metert, aztan lehuzodott a fube, szuk ivben megfordult es
megallt. Letekerte az ablakot, eloszor maga mellett, aztan a masik oldalon
is.
Csend volt. Hallgatozott. Az erdo csendes. Lassan szallt ki a Land
Roverbol, halkan kattintotta vissza a kilinccsel az ajtot, es utana azonnal
fedezekbe, a kocsi hata moge lepett. Tekintetevel a terepjaron egy reggeli,
budapesti sarfroccsenest keresett. A tetonel talalt is egyet, bar a Land
Rover most mar inkabb az itteni sarral volt tele. Felnyult, es az ujjaval
lepoccintette a megszaradt folddarabkat. Zsebre tette a szarazon
morzsolodo budapesti agyagot. Aztan elorehajolva es meggornyedve
szaladt 20 metert, a bal oldali erdosavig. Most a fak mogul figyelt. Semmi
mozgas, semmi hang. Lassan kozelitett az Opelhez, a kibiztositott
tavcsoves puskat csovel lefele forditva vitte a kezeben, ujja a ravaszon.
Csendben lepdelt a fak kozott, mindig takarasban maradva, mikozben a
szeme minden iranyban figyelt. Most kilepett az erdobol, a fak mogul, az
auto fele. Szeme eber volt, az ut tuloldalat nezte, mert meg mindig
mozgast keresett. A fule pedig hangokat. Az Opel saros volt, jol
emlekezett. Ez az a sotetbarna, agyagos sar. A budapesti sar. Szinte biztos
volt benne. Erre az autora is raszaradt mar a fold, viszont nem latott rajta
itteni vilagossarga, homokos sarat. Bal zsebebol kikotorta a lepesek miatt
mostanra teljesen szetmorzsolodott, porszeruen szaraz budapesti agyagot,
aztan a tenyerebe kapart egy darabkat az Opelrol is. Kicsit szettorte es
morzsolgatta. Megegyezett. Ugyanaz a sar, fold es agyag.
Mikozben a szaraz sartormeleket hasonlitgatta, mindvegig eberen figyelt,
es neha felnezett a tenyererol. Eloszor mindig hatrafele fordult, es csak
utana elore. Tovabbra is csend volt, nyugalom. Nincs itt senki.
Az auto uresen allt. Andre korbejarta, belenezett hatul, aztan a jobb elso
uvegen eszrevette a verfoltot. Belulrol volt veres. Kozelebb hajolt, igy a
padlozaton meglatta az atvagott fekete ragasztoszalagot is.
Tusz, ertette meg egybol a helyzetet, tuszt ejtett. Ket perc eleg volt, hogy
megtalalja a csapast es a labnyomokat. Kijart ut volt, Andre kezdte sejteni,

hogy talan egy gazkuthoz vezet. A saros foldet nezve, az ide-oda csuszkalo
labnyomokat figyelve es azokban az egyenletes, nyugodt lepesnyomokat
latva azonnal rajott, hogy a tusz ment elol. Mert a csuszkalas volt elobb,
melyebben, es csak utana, ezeknek a nyomoknak a tetejere lepett ra a
masodik ember, a koveto, a nyugodtan lepkedo. Aztan kikovetkeztette azt
is, hogy a tusz ekkor mar serult lehetett. Mindenesetre bantottak. A lepesek
bizonytalansaga, a csuszkalas legalabbis erre utalt. Es persze a verfolt az
ablakuvegen. Andre egyre gyorsabban haladt. Meg nem szaladt, de mar
majdnem. Meg olvasta a nyomokat, mert latott meg bennuk informaciot. A
tusz nyomai neha szaporak, surun tipegoek lettek a sarban, a sulypontja
ezeknel a nyomoknal hirtelen a
cipo elejere kerult. Lokdostek, siettettek. Es most mar Andre is sietett.
Megvolt a nyom, es innen mar nem veszitheti el. Hiszen az Opel itt
maradt, a tusz es az orosz ezek szerint gyalog megy, es most itt vannak
valahol. Egy erdoben... ami mar az o terepe. Andre terepe. Amikor vegleg
megtelt ezzel az erzessel, amikor raerzett a nyomra, akkor a magyar"
felsoteste hirtelen eloredolt, meggorbult kicsit, jobb karja pedig a derekaig
emelkedett. Konyoke majdnem derekszogbe hajlott, mert a puska, a
mesterloveszfegyver igy kerult derekmagassagba. Amikor lepett, a talaj
egyenetlensegeit a bokaja es a labizmok egyenlitettek ki. O csak szaladt,
egyre gyorsabban szaladt, de a huppanasok, a melyebb godrok a fegyveren
meg sem latszottak. Mert a vallaban az izom, sok szaz kilometernyi
oserdei futas treningjenek az izma, fent a kulcscsontnal, mint egy
stabilizalo legrugo, kiegyensulyozott mindent. A nehez fegyver meg sem
mozdult, mintha csak damilon huztak volna, nyilegyenesen suhant, meg se
libbent, es igy nem rangatta a rohano testet, nem lassitotta le. A test pedig
csak gyorsult, gyorsult, egyre jobban, mert fokozatosan vette fel a ritmust,
az erdo es a fak ritmusat. Az izom pedig a vallnal, az izom, amit Adrienn
csokolt, es tudni akarta, hogy honnan van, hogy honnan van Andrenak
ilyen izma, az az izom most megfeszult, es Andre vegul mar vagtatott.
Szinte hangtalanul suhant az erdoben, feje szlalomozott a gallyak kozott,
ide-oda hajolt, de az agak es a sar nem akadalyoztak, nem reccsent, nem
froccsent semmi a laba alatt, Andre szinte lebegett, suhant, soport keresztul
az erdon, mint a vihar.
Ilyen a mohikanfutas" Robogott a nyomok vonalan, mint egy indian. A
Megmento szelveszkent gyurte le a tavolsagot, a ter szivta, itta fel
korulotte a hatranyt, fogytak a meterek, mert Andre jott. Most mar
erkezett...

Zarko kozben az erdo szeleig jutott, es most megallt. A gaztarolo

legfeljebb 200 meterre lehetett tole, bonyolult, hatalmas gyartelep. Neki
legalabbis annak tunt. Erthetetlenul nagy, tartaly vastagsagu csoveket
latott, oriasi zaroszerelvenyeket, uzemcsarnokokat osszezsufolva, egymas
hegyen-hatan ezen a hatalmas, kihalt gyartelepen.
A leggyengebb pont a propan... es az fel van irva ra. "Az attekinthetetlen
csozurzavart latva eszebe jutottak Kertai Ferenc, a halott furomester
szavai, akirol mar egeszen megfeledkezett. De a magyar ferfi most megis
elojott a tiz perccel ezelotti multbol, varatlanul es tulajdonkeppen teljesen
indokolatlanul. Zarko egy pillanatra megerezte a kezeben a furomester
randulasat, a halal utolso lokeset, de szeme kozben mar az epuleteket
pasztazta.
Szerencseje volt. Egyszeruen csak szerencseje. Mert a propantartaly, a
leggyengebb lancszem, epp Zarko iranyaba esett. Hozza kozel. A harom
focipalyanyi terulet legkozelebbi pontja sorsszeruen es kiszamithatatlanul
epp a propanepulet volt. Lehetett volna eppenseggel kozepen vagy az
egesz telephelynek a tuloldalan, de itt volt, pont itt, vele szemben. 200
meterre. Az erdo szeletol, ahol most allt, nyilt terep vezetett egeszen a
keritesig. Egyszeru drotkerites, lathatoan nincs benne aram Zarko
tekintete felmerte a teruletet. A keritestol legfeljebb ot meter, csak annyin
kell majd atjutnia, es mar emelkedik is folfele a haromemeletes haz
magassagu gaztartalytomb. Korulveve acelletrakkal, platformokkal,
femerkelyekkel. Megmaszhato volt, elerheto, felrobbanthato.
Es a kozepen, jol lathatoan, angolul, hatalmas betukkel ott allt: PROPANE
GAS. - Szpasziba - koszonte meg oroszul Zarko ezt a turistatablat, az
utbaigazitast a Joistennek, az E.ON-nak vagy csak az emberi hulyesegnek.
Akarki tette, o koszoni szepen. Nagy segitseg volt, tenyleg. Szpasziba."
Ugy dontott, hogy a miniatombombat itt es most szereli ossze. Nyugodtan,
meg fedezekben, precizen, nem kapkodva. Vymplesen es megfontoltan.
Aztan majd elviszi a propanponthoz, mert Kertai mondata alapjan o ezt igy
nevezte, propanpontnak, es ott beinditja az idozito detonatort. Az
idoceruzat.
Ugyhogy most ujra levette a hatizsakot, es kicsomagolta belole a
palackszeru szerkezetet. A taskat lefektette a foldre, es aztan a bombat a
taskara tette. Hogy ne a bomba legyen saros.
Nezte megint ezt az egyszeru Kalasnyikovot", az atombombak
pofonegyszeru valtozatat. De csak par masodpercig, mert mar szerelte is,

csinalta rogton. Nem huzta az idot erzelgosen. Ez csak munka volt, semmi
mas, vegrehajtas.
Eloszor a deuterium- es triciumkevereket adagolta be, a maximumot, mert
ezt mar akkor eldontotte, amikor megtalalta a taskabombat. Teljesen
eltekerte a bomba kulsejen a csapot.
Biztosra akart menni. A minibomba az atommaghasadas elven mukodott,
es ahhoz kellett ez a keverek. Ez inditja majd el belul a hasadasi reakciot.
Meghozza ugy, hogy a kevereket Zarko berobbantja".
A taskabomba annyira felhasznalobarat" volt, hogy a berobbantashoz"
hasznalt robbanoanyag szamara a kulsejen, a keverekadagolo mellett,
tuzpiros festekkel meg a helyet is felrajzoltak. Hogy oda kell tapasztani a
gyurmaszeru plasztikbombat.
Meg a hulye is erti. Zarkoba kezdett visszaterni a magabiztossag, mert a
bomba erintese mar megint pokhendive tette. Visszatert bele az ero.
A rozsdas femtestre, a plasztikbomba piros negyzetere cirill betukkel
festettek ra, hogy 5 gramm Semtexet kell a berobbantashoz" hasznalnia.
Hat, az neki nincs. O mar regen nem Semtexet hasznal, mert a csehek, a
Semtex feltalaloi es egyeduli gyartoi 2002 ota szandekosan higitjak es
rontjak a minoseget. Etilenglikol- dinitratot kevernek bele! Hogy csak ipari
robbantasokra legyen alkalmas, terrorcselekmenyekre mar nem.
Zarkonal HBX volt, amerikai D-2-es, aluminiumporos, viaszalapu,
kalcium-kloridos plasztikbomba. Azt bezzeg nem higitjak. A NATO
legerosebb orszaga, az Egyesult Allamok a terrorizmus elleni vedekezesre
hivatkozva kieroszakolta a kis cseh allamocskatol, hogy az
szantszandekkal gyengitse, rontsa a Semtex minoseget. Igy aztan a sajat
plasztikbombajukon semmit sem valtoztato amerikaiake lett a csehek regi
piaca is.
Ilyen hazug a mai mocskos vilag, bolcselkedett magaban
Zarko kozhelyesen, az o nagyon egyszeru vilagkepehez ujabb
bizonyitekot talalva, mikozben feltett 4 grammot a feher, formazhato
amerikai plasztikbombabol az orosz miniatombombara.
4 gramm is eleg lesz. Ebbol negy is, nehogy tul nagy legyen a kezdoutes.
Es mar kesz is volt. A plasztikbombat egy detonatornak kell
felrobbantania, az adja neki a kezdo lokeshullamot. A detonatort pedig egy
idozito hozza mukodesbe.

Legalabbis anno, amikor a taskabombat kifejlesztettek, ezt meg igy

kepzeltek. Hogy a gyurmazhato plasztikbomban kivul meg ket dolog
szukseges a miniatombomba felrobbantasahoz, egy detonator es egy
idozito szerkezet.
De ez a ket utobbi mostanra mar egyetlen targyban egyesult. Idokozben
feltalaltak ugyanis az idoceruzat". Ami otvozi ezt a kettot, a detonatort es
az idozitot. Mint egy cigaretta. Pont akkora, es pont ugy is nez ki.
Aluminiumbol keszul. Be kell rajta allitani a visszaszamlalasi idot,
elinditani, es utana a plasztikbomba gyurmajaba, mint egy
cigarettacsikket, jo melyen belenyomni. Mert nemcsak visszaszamlalni
tud, hanem ez a kis cigaretta maga a detonator is egyben.
Ilyen egyszeru, es mar lehet is integetni... haho, magyarok, szevasztok,
viszlat! Zarko a hatizsakbol harom idoceruzat" tett a mellenyzsebebe.
Biztosra akart menni...
Andre most ert a 43-as kuthoz. Egy kilometert futott a saros erdoben
fegyverrel ket es fel perc alatt. A tisztashoz
kozeledve lassitott, aztan vegul teljesen megallt meg a fak takarasaban, es
figyelt. Itt sem mozdult senki, de nem is szamitott ra, mert a nyomok
legalabb hatvanpercesek voltak. Futas kozben latta rajtuk, a sar szaradasan,
a kemenyedesen, ugyhogy tudta pontosan, hogy meg nagyon le van
maradva. Meg sokat kell futnia.
De ez akkor is uj helyszin, ezert itt barmi megtortenhet. Ugyhogy figyelt.
Szeme pasztazta a terepet, latta a gazkutat, es azonnal eszrevette a fuben
fekvo ferfit is. A puska tavcsovevel rafokuszalt, igy sokkal pontosabban
latott mindent. Andrenak nem voltak erzelmei, nem erzett semmit, amikor
eszrevette a veres nyakat. Csak konstatalta a halalt. Latta a ver alvadasat, a
mely vagast, mert a fej majdnem fele fordulva fekudt. Andre eber volt,
higgadt, osztonos. A fegyvert lovesre keszen, a vallahoz nyomva tartotta,
igy indult el a holttesthez. Odaerve ugy guggolt le melle, hogy kozben ra
sem nezett, mert egyelore meg az erdot figyelte maga korul. Hiszen most o
jott ki a nyilt terepre. Most akar o is celpont lehetett. Nem gondolta persze,
hogy az lenne, mert nem ezt sugta az osztone, hiszen akit uldoz, az nem
tudhat rola, es valoszinuleg nem is tud. Miert varna tehat itt? Andre
eszrevette a gazkut egyik nyitva maradt szelepet. Es aztan megnezte a

halott ferfit is. A veres kezrol lehuzta a kotest, de a levagott ujjakrol neki
most csak egyetlen dolog jutott az eszebe. Az idoveszteseg. Hogy az orosz
ferfi idot veszitett. Valamit meg akart tudni,
ezert kinozta a tuszt, Andre fejben lepegetett elore, gondolkodott, a
nyomokat olvasta megint, es mar kezdett is osszeallni a kep, de a
legfontosabb megiscsak az volt, hogy akit uldoz, az ezen a tisztason idot
veszitett.
Talan eleg sokat... Ugyhogy most a nyakat vizsgalta. A mely, eros es
hatarozott gegevagast. Profi, gyakorlott es kegyetlen mozdulatot sejtett
mogotte. Mert hatarozott volt a bal szelso bemeneti pont, es tiszta a
kifutasi barazda" is. A legioban ezt igy hivtak. Kifutasi barazdanak... Aki
csinalta, nem eloszor tett ilyet. A gege folott vagott, de nem szelesen,
hanem inkabb melyen. Profi volt. Andre most vegighuzta a nyakon a bal
mutatoujjat. A seb alatt kozvetlenul. A test belsejebol legutoljara
kiszivargott vermezon. A legfrissebb alvadason. Tapasztalat kerdese volt.
Nem a ver szinet kellett neznie, mert a szem ilyenkor mar nem latja,
visszafele" az idot. Az emberek verarnyalata ugyanis eltero, raadasul az
alvadas szine fugg a kulso homerseklettol is, a ver fibrintartalmatol es meg
sok minden mastol. De a tapintas, az arulkodik. Hogy mennyire nyalkas a
ver, hogy mennyire allt mar ossze, mennyire kocsonyas es mennyire
kemeny, meg persze hogy hol szilardul jobban? Csak a szeleken, vagy mar
kozepen is? Es kezd-e tapadni a borhoz? Csak a rutin, a tapasztalat,
ilyenkor csak az segit. Andrenak eszebe juthatott volna, hogy miert is tud o
ilyeneket. Tapintasbol veralvadasidot szamolni. Milyen elet is az ove? De
ennek most nem volt itt az ideje. Erzelmek, sorsok, mult... ezek terhevel
akcio kozben
lassabban szalad egy mohikan". Majd maskor. Most mennie kell, futnia,
huznia tovabbra is ossze az idot. Tiz perc, ennyire volt. Legfeljebb tizenot.
Az ujjaban volt az ido. Tapogatta, erezte. Es aztan felallt. A nyomok
visszafele vezettek. Vissza, a telephely iranyaba. Ahonnan eljott.
Megertette ezt is tisztan, vilagosan es azonnal. Ahonnan o eljott... Miert
nem maradt? A kerdes magatol jott, nem is o tette fel, az agya dobta ki,
mert jogos kerdes volt, felteendo. De mar nem szamitott. Tizenot perc, de
lehet, hogy csak tiz. Mar lepett, mar lendult is az indian test megint,
kozben a talpa alatt nezte a nyomokat, a melysegeket, szamolt es kalkulalt.
Ezerotszaz meter, a telephely innen visszafele ennyire volt. Az neki negy
perc. Es az orosz?... Sietett, de nem futott. Andre latta a nyomokon. Neki
ezerotszaz meter ebben a tempoban, a saros erdoben akar nyolc-tiz perc is

lehet. Epp most erhetett oda. Andre tehat negypercnyire van. Ennyi mar
csak a kulonbseg. Es most mar futott, suhant megint...
Zarko elindult. A buvarpalackhoz hasonlito atombombat ket kezzel fogta.
Most mar nagyon vigyazott ra. Nem a plasztikbomba miatt, mert a
detonator nelkul a plasztikbomba sem robban fel. Anelkul az csak buta
gyurma.
Inkabb azert fogta ovatosan, mert Zarkot mostanra hatalmaba
keritette az akcio sulya. Hogy mit is fog o tenni. Nem a rombolas, hanem
a kovetkezmenyek. Hogy o, igenis o bontja meg az erovonalakat a
terkepnek ezen az eleg nagy foltjan, amit Kozep-Europanak neveznek. O,
Zarko Sztojkovity, a kissrac Moszkvabol, a jugo-zapadnajat altalanos
iskolai eveken keresztul kicsufolt novendeke. Merthogy kidulled a szeme.
Mar akkor, kiskoraban is kidulledt.
A kerites nevetsegesnek tunt. Szerbiaban egy csirkeolra komolyabb
drothalot feszitenek ki. Letette a foldre a bombat, es vart. Sehol nem latott
terfigyelo kamerat, sehol egy lelket. Csak a gyartelep tompa, duborgo zaja
hallatszott. Zarko takarasban allt. A propanpont, tovabbra is csak igy
nevezte, a propanpont olyan magas epitmenykent emelkedett itt, elotte
alig ot meterre, a kerites tuloldalan, hogy mindenhonnan kitakarta ot.
Minden iranybol.
Csak az erdobol lathattak volna meg, onnan, ahonnan jott. Na persze, a
halott Kertai szelleme - Zarko arcara ujra kiult a magabiztos mosoly.
Arrogans lett ismet, mert a bomba tapintasa, akarmilyen ovatosan fogta is,
megint folenyeskedo erot sugarzott at bele. A bomba rosszat tett neki.
Hatarozottan rosszat.
Andre fekete arnykent suhant, mikozben tudeje melyre szivta az erdei
levegot. Egyenletes volt a pulzusa, keszult mar, ugyhogy kicsit lassitott.
Otszaz meterre lehetett. Tudatosan vitte, nyomta lefele a pulzusat, azert
futott most mar lassabban. Andre uralta a testet, a szivet, uralta a ritmust.
Mire odaer, 120-ig kell a pulzusat levinnie, mert annyit meg ki tud a
tudejevel egyenliteni.

Nagy levegot venni, benntartani, es ha kell, loni azonnal, 120- as pulzussal

ez meg megy. Remeges nelkul. Az o kezeben 120-as pulzusnal meg meg
sem mozdul a puskacso. A deszantos kikepzeseken kulonbozo tavokat
kellett eltero tempoban lefutniuk, es utana rogton pulzust merniuk Hogy
megismerjek a testuket. Es amikor mar meres nelkul; is tudtak a szivuk
ritmusat, amikor erezni kezdtek a testuket, akkor szabalyozni is
megtanultak
a
futast,
a
tempot,
a
lenduletet,visszaszamolniatavot,hogyavegeremindig pont ugy erkezzenek,
epp olyan pulzussal, amilyennel meg kepesek pontosan celozni.
130... Andre fejeben ez jart, hogy most meg 130 a pulzusa. Erezte
precizen. Lassitania kell, mert lihegve, harckeptelenul erkezni rosszabb,
mint egyaltalan nem megerkezni. Haromszaz meter meg... 50 masodperc...
kicsit lassit, es 120 lesz a pulzusa.
Zarko csodaszerszama" mint a papirt, ugy vagta at a keritest.
Derekmagassagig nyitotta szet, es aztan a resen betolta a
miniatombombat. Elobb a bomba, es csak utana o. Negykezlab kuszott at,
es amikor felallt, maga sem ertette, miert, de leporolta a terdet. A
haromnapos, saros, koszos ruhajarol most leporolta a homokot, mert a
keritesnel homok volt.
A celba eres elotti zavar... ez a terdporolgatas, erre gondolt, de aztan, mint
amikor az ember eleteben eloszor felhokarcolot lat, folpillantott a
magasba. Allt ennek a propanpontnak a toveben, nezett felfele, es
elkepzelte, hogy milyen borzalmas dolgok lehetnek benne.
Bombaszakerto volt, es ez kemia. Ugyhogy kicsit ertett hozza.
Nem tudta persze pontosan, hogy itt mire hasznaljak a propant, es azt sem,
hogy a csovekben milyen irtozatos a nyomas, de azert erezte, sejtette az
erejet. Azt viszont meg igy sem gondolta volna, hogy a suru, tiz bar
nyomassal osszepreselt propan ezekben a csovekben dermeszto, jeghideg
minuszokban duborog. Zarko ezt nem tudta, a bombak szakertojekent
megis elkepedve bamult felfele most, hogy itt allt ennek a propanfelhokarcolonak a toveben. Millio liter, ugy saccolta, hogy itt millio
liternyi propan lehet. Mennyi mereg, es micsoda irtozatos pusztitas lesz

ebbol.
Ujra leporolta a nadragot a terdenel.
Andre ebben a pillanatban erkezett meg, elerte az erdosor veget, szinte
raszaladt egy hatizsakra, es most hirtelen annyi, de annyi mindent fel
kellett fognia. Belerobbant a donto masodpercekbe...
Zarko a propanpont alatt, a femallvanyok kellos kozepen kadszeru
melyedest latott. Mint egy vizgyujto betontekno, pont olyan volt. Kor
alaku, egymeteres betonfallal korulveve. Vegig, korbe-korbe, 360 fokban.
Oda fog bemaszni, gondolta Zarko, oda bujik majd el, a fal moge, ahol
senki sem lathatja meg, es ott fogja nyugodtan osszeszerelni a bombat.
Megtapossa az idoceruzat, miutan harminc percre beallitja, mert vegul a
harminc perc mellett dontott, megtapossa, es ezzel elinditja a
visszaszamlalast. Zaraskent pedig belenyomja a plasztikbombaba. Aztan
kesz! Onnan mar soha tobbe nem lehet megallitani a csapast.
Es mindezt o hajtja vegre, o, a kissrac Moszkvabol... Zarko
Sztojkovity!
Andre perceket preselt masodpercekbe. A hatizsak, az ures hatizsak rogton
uzent neki. Tudta azonnal, hogy ebben volt a bomba.
Megmagyarazhatatlanul, de tudta. Nem kellett beleneznie, lehajolnia,
kinyitnia, nem kellett semmit sem tennie, mert egyetlen pillantas eleg volt
hozza.
Es mar tudta. Andre annyira erezte a folyamatot, annyira benne elt, hogy
tekintete a hatizsakrol azonnal szaladt is a kerites fele, vegig a ketszaz
meteren, elerte a drothalot, eszrevette rajta a vagast, futott tovabb, es most
mar latta az embert is. Osztonosen, rogton emelte a fegyvert, a pulzusa
120-on volt, sot inkabb kicsit meg lejjebb, mert az utolso haromszaz
meteren levitte odaig, szivta be a levegot, egyenlitette ki a lihegeset, es
kozben szabad szemmel meg latta, ahogy az orosz maszik fel valamire, es
rogton huppan is at annak a valaminek a tuloldalara. Kozben Andre
szemehez odaert a tavcso, arca rafeszult, szeme atfokuszalt, es most mar a
keresobe nezett. Kutatta a felnagyitott mezoben azt, amit szabad szemmel

par pillanattal korabban meg tisztan latott, a maszo embert. De mire fixen
megtalalta, mire tisztan racelzott, addigra mar csak ket kezet latott a
betonfal elen, ket tenyeret, ahogy epp felnyulnak egy palackert, es
beemelik a fal moge, aztan eltunnek. A celkereszt uresen maradt, Andre
pedig nezte a betonfalat, a lebukas, az atbukas pontjat, nezte hosszu
masodpercekig, de a tavcso csak mozdulatlan, ures, elettelen targyakat
pasztazott.
Az orosz eltunt.,.
Zarko leult a kor alaku betonfal tovebe, es a miniatombombat a kicsit
lejtos talapzaton a fal oldalahoz tette. Hogy el ne guruljon. A feher
gyurmaanyag volt folfele, a plasztikbomba. Ujra megnyomkodta kicsit, de
erezte, hogy jol tapad.
Hat persze, hiszen amerikai, hogy rohadnanak meg azok is! A
mellenyzsebebe nyult, es elovett egy idoceruzat". Bombaspecialistakent
ezt az apro kis szerkezetet csodalta leginkabb. Mindig amulatba ejtette.
Szinte meg ennel az atombombanal is tobbre becsulte. Angol gyartmany, a
kemia varazslatanak es az emberi lelemenyessegnek a szimboluma. A
cigaretta meretu es formaju aluminiumrudacska also vege volt ugyanis
maga a detonator. Amikor az idozito szerkezet lejar, akkor ebben a
detonatorvegben egy apro elektromos kisules olyan frekvenciaval
porlasztja szet a hajszalvekony zarovezeteket, hogy ettol berobban a
plasztikbomba. Elsore bonyolultan hangzik, de egyaltalan nem az. Az
idoceruza" zsenialitasa azonban megsem ez, megsem a detonator, hanem
maga az idozito szerkezet. A cigarettacsovecske ellenkezo vegebe ugyanis,
az aluminium ala egy olyan uvegkapszulat rejtettek, amibe a gyartok rezdikloridot toltottek. Amikor majd Zarko ralep az aluminiumcsovecskere,
akkor a testsulya szetroppantja ezt az uvegkapszulat, amibol igy kifolyik a
zold szinu, savas vegyulet, es elkezdi enni", marni az idobeallito rugojat.
A rugot termeszetesen elotte fel kell huzni. Pontosan a kivant
visszaszamlalasi idore. A rugo egy utoszeghez csatlakozik, es
amikor a savas, zold folyadek atmarja, akkor hirtelen elenged, racsap az
utoszegre, az pedig meguti a detonatort. Ennyi, igy mukodik. Az egesz
egyutt mar tenyleg bonyolult, megis zsenialis. A rez- diklorid maro ereje

ugyanis annyira kiszamithato, hogy egy ilyen idoceruza" ket ora alatt sem
teved ot percnel tobbet. Es ez a keses vagy sietes sem a vegyuleten mulik,
hanem sokkal inkabb a kulso homersekleten.
Zarko most ugy tartotta ujjai kozott ezt az apro rudacskat, mintha
legalabbis ra akarna gyujtani. Aztan visszahuzta az idozito rugot harminc
percre, es a ceruza" veget beillesztette a bakancsa sarka ala.
Nem allt fel, mert fedezekben akart maradni, a betonfal mogott. Hiszen
felallva meglathatnak, ha veletlenul megiscsak erre setal valaki. Jobb nem
kiserteni a sorsot. A vegen, a celban mar nem fog hibazni, ez jart a fejeben.
Aztan megnyomta a combizmat, es hallotta az apro reccsenest, ahogy az
uvegkapszula szilankjaira torik a puha, vekony aluminiumburok mogott,
Zarko kivette az idoceruzat" a sarka alol, megnezte, hogy nem serult-e
meg az eleje, a detonator, es miutan latta, hogy nem, kihuzta a biztonsagi
nyelvet is, amely egy apro kis szalag volt.
Kesz, ketyeg. Leszamitva, hogy persze valojaban nem ketyeg, mert a
savak csendben marnak. Ez is milyen zsenialis, nincs hangja, nincs benne
elektronika, nem lehet bemerni, meghallani, egyszeruen elkepeszto.
Zarko megfogta az atombombat, es a plasztikgyurma megfelelo pontjat
kereste rajta a szemevel, ahova a leheto legmelyebbre nyomhatja az
idoceruzat", Pakkkkk... ekkor eles, durrano csorrenest hallott, es a keze
megallt a levegoben, mintha a feje folott eles kaviccsal dobtak volna meg
az egyik csovet. Zarko tartotta a kezeben a detonatort, es kozben felnezett,
mert kereste a hang helyet, hogy mi is lehet ez. Hogy honnan jon.
Onkentelen, reflexszeru mozdulat volt...
Andre harminc hosszu masodpercig nezte az ures, celpont nelkuli tavcso
kepet. Vart, hogy meglasson valamit, hogy felbukkanjon az orosz, de
aztan rajott, hogy nem fog. Nem fog felbukkanni.
Es rajott arra is, hogy o sem mehet oda. Mert a keritesen nagyon kicsi a
res, ugyhogy keptelenseg lenne hang nelkul a betontekno kozelebe jutnia.
Zorogne a kerites, amikor atbujik alatta.
Tiz meter pedig tul sok. Annyi elonyt nem adhat egy profi orosznak. Mert
a keritestol meg legalabb tiz meterre kellene eljutnia. Ot meter a
propantorony oldala, es onnan, a femallvanyok alatt, a propannal teli
csovek kozott meg ujabb ot meter a betontekno. Es benne, mogotte az

orosz...
Mi tegyen? Andre lenezett a hatizsakra, ott volt a labanal, egesz kozel,
ugyhogy a cipoje orraval felforditotta. Zorgott benne sok minden, es sulya
is volt. Andre a fa torzsenek tamaszkodva guggolt le, bal kezevel tovabbra
is a vallan, celra tartva a fegyvert, a jobbal pedig alul megfogta a zsakot es
megrazta. Rengeteg apro targy, eszkoz es alkatresz hullott ki belole.
Ragasztoszalagtol kezdve muanyag dobozokig, sok minden. Vezetekek,
alufolia, tubusokba zart vegyuletek. Es egy atlatszo folpackba csomagolt
feher gyurmatomb is. Plasztik. Bombaspecialista. Andre agya rogton
megfejtette a targyak
osszefuggo rendszeret. Es most mar vegkepp nem tudta, mit tegyen.
Felfogta, belatta, ertette a helyzetet, de nem volt otlete. Kozben eszrevett a
foldon, a kiboritott apro targyak kozott ket tizes kapcsolot". A legioban ok
ezt igy neveztek. Kapcsolonak. A kicsi aluminiumcsovecsket.
Az idoceruzat! Es akkor Andre mar azt is tudta, hogy nem maradt ideje.
Hogy csak masodpercei lehetnek hatra. Mert a betontekno fedezekeben
mindjart elindul egy ilyen kapcsolo, es a sav marni kezdi a
plasztikbombaba nyomott apro detonator idozito rugojat. Ugyhogy vagy
most tesz valamit, vagy minden elveszik. Olyan erzes volt, mint Korzikan.
Ahogy ott is hosszu- hosszu evekkel ezelott egyszer mar lelassult az ido.
Amikor Andre elugrott a golyok elol, amikor uszott a levegoben, es amikor
meg a fele tarto lovedekeket is latta, mert azok annyira lassan ropultek
keresztul a korzikai reggelen. Akkor szinte magallt az ido. Ugy, mint most.
Pedig a valosagban epp forditva tortent. Az ido, a masodpercek epp hogy
felgyorsultak, szaguldottak elore, csak Andre volt belul, benne az idoben,
azert nem erezte. Mert az o idegszalain a megoldas szaguldott eppen
keresztul irtozatos sebesseggel, es csak ehhez, ehhez az Andreban atcikazo
villamhoz kepest tunt minden lassunak, ehhez kepest allt le korulotte az
elet, az egesz vilag. Ahogy Andre megemelkedett... ahogy a szeme
villant... ahogy jobb keze elengedte a fegyvert es az ovehez nyult... a
filmkockak egyesevel perdultek csak tovabb, lassan, mert kovetni akartak
mindent. Andre ujjait, ahogy a mutatoujja siklik
a legumizott toltenyeken. Nem nezett oda, mert szeme a tavcsoben mar a
celpontot kereste. Nem is a tavcsoben, hanem inkabb ott, a gazvezetekek
kozott, mert a szeme ott volt mar egeszen kozel, mintha beszippantotta

volna ot a tarolo, odarantotta volna magahoz, mintha lathatatlanul ott

termett volna a testenek ez a resze, a szeme, es most kozelrol, egeszen
kozelrol, szinte centimeterekrol pasztazna a propan csoveket. Keresi a
suritot, keresi a szeme azt a csovet, amiben a fagyas, a jeghideg duborog.
Az azonnali halal. Ujja kozben lagyan siklott a toltenyeken, es most vegre
megerezte kozottuk a volframacelt. Azt a lovedeket. A gyurusujj alanyult,
lokte mar a toltenyt folfele, tolta ki a gumi szoritasabol, a szeme pedig
kozben celzott, de most mar fent volt a tolteny az ov folott gyakorlott,
ezerszer elvegzett mozdulattal. A trening, a felkeszules. Tiz ev. Andre
elete... A huvelyk es mutatoujj most mar szoritotta a lovedeket, mert
mindjart kilovi, tapintja, igen, benne van a gyengitett uran, ez az, erzi, ez
kell neki, mar emelkedik is a kar, 110-en a pulzus, es a tudo mar telik,
szivja tele magat, telit, mikozben a bal kar megloki a fegyvert, hogy
usszon, usszon a levegoben. Kattan a zar, cserelodik a tolteny, mar bent
van az uj, bent van az uran, a celon a kereszt, a magyarorszagi legnyomas
1015 hektopascal, a tavolsag porog a tavcso peremen, porog az ertek, meri,
212 meter, Andre pedig szamol, kalkulal, emel es csusztat, aztan megfogja
a fegyvert, mintha a karjat egy
pillanatra betonba ontenek. Mozdulatlanul, kokemenyen, vasizommal. Es
aztan elindul a loves, es szall vele a sors...
A valosagban mindez osszesen harom masodpercig tartott. Andre lenyul,
tolteny, kar, emel, levego, celoz es lo. Ennyi, ennyi volt csupan. Egyetlen
villamgyors mozdulatsor. Evtizednyi trening!
A tolteny pedig hasitotta a levegot. APB volt a neve, panceltoro lovedek.
A kulseje, a hegye, ami most eloretort, hogy megostromolja a tizcentis
propancsovet, volframacelbol keszult. Arra gyartottak, hogy ugy szakitson
at pancelfalakat, hogy kozben ne is deformalodjon. Hogy a res, amit ut,
kerek es szuk maradjon. De a tolteny menjen melyre, keresztul mindenen,
amig csak el nem farad, es meg nem fogja valami. De itt es most, Zsanan,
nem volt ellenfele.
Szaguldott elore, a volframacel alatt egy vekony rezreteggel, ami
korbeolelte a gyengitett uraniumot. Brutalis, vegzetes, borzaszto tolteny
volt. Kozelrol konnyeden atszakitotta egy tank oldalat.
Amikor a tiz centi atmeroju propancsovel talalkozott, pont kozepen, mert
Andre oda kuldte, a cso kozepebe, akkor leheletkonnyen suhant at a cso

negy millimeteres acelfalan. Tiz bar nyomas. Ennyi feszult a csoben epp.
Es ettol az irtozatosan surure preselt nyomastol a gaz pont olyan volt
ebben a csoben, mint a tolteny maga, ami most utat nyitott neki. Brutalis,
vegzetes es borzaszto.
Az APB lovedek meg ki sem ert a tuloldalon, amikor az emberi esszel fel
sem foghato ereju gaznyomas az elso
lyukon mar nyomta is kifele a propant, preselte, suvitette ki a levegobe, a
szabad terbe. A gaz hangsebesseggel szokott, mintha puskabol lottek volna
ki.
A gyilkos propanhalal villamkent, sisteregve robbant ki a cso szoritasabol,
eloszor itt, az elso lyukon, de egy pillanattal, egyetlen ezredmasodperccel
kesobb mar a masik oldalon is, ahol a csobol most tisztan, szinte
deformacio nelkul kilepett a panceltoro tolteny.
A szikra, ami a propancsovet atszakito volframacel fureszelo utkozeset
kiserte, berobbanthatta volna a gazt. Egyetlen apro szikra a levegobe
kuldhette volna az egymillio literes tartalyt, de a jeghideg gaz olyan
drasztikus erovel hutotte le a csovet, hogy a mikroszkopikus meretu
szikrak elhaltak meg belobbanas elott.
Igy a jeges halal villamcsapaskent szabadult el, de robbanas es tuzcsova
nelkul. Zarko, amikor felnezett, csak egy feher csikot latott, fol sem fogta,
hogy az micsoda.
Olyan erovel es sebesseggel rontott ra az irtozatos surusegu propan,
mintha egy oriasfolyo betongatja szakadt volna at, kozvetlenul bele az
arcaba. Mintha odaallt volna a megindulo viz brutalis sodrasaba. A gat ele.
Harommeternyire. Ahogy a tudomanyos-fantasztikus filmekben, Zarko is
pont ugy fagyott meg egyetlen pillanat alatt. Jegsokkot kapott. Nem halt
meg tole, nem pusztult azonnal bele, csak ellibbent" benne a ter es az ido.
Nem tudta, hol van, eszmelete ki-be jart az elet, a sokk es a halal
kapujaban, ebben a harmas keresztezodesben, ahonnan olyan konnyu
elindulni barmelyik
iranyba. Zarko karja a levegoben maradt, tartotta a kicsi cigarettat, mintha
varazspalcaval dermesztettek volna meg. De a propan, ahogy kiszabadult a
nyari melegbe, a szabad levegore, ahogy teret kapott es terfogatot, ahogy
novekedhetett, tagulhatott es szetspriccelhetett, ugy melegedett es tisztult

le masodpercek alatt. A szabadba jutva rogton olyan lett, mint amilyen

altalaban lenni szokott. Szintelen, szagtalan, a levegonel sulyosabb,
lathatatlan anyag. Ebben a surusegben viszont meg mindig mergezo.
Azonnal leulepedett, terult, huzodott szet a talaj folott. Zarko megfagyott,
merev teste viszont kozben belul meg elt. Fizikai ertelemben meg elt. Mert
a propan jeghideg sokkja csak a test kulsejet, a bort es a hus felso egy
centijet kemenyitette meg azonnal es drasztikusan, alakitotta at
mozdithatatlan pancella, de melyebben, legbelul, a szovetek, izmok, inak,
erek es idegek meg mukodtek. Zarko tudatat a propan merev burokba
zarta, szoborra valt, elo szoborra. Nem tudott mozdulni, a kemeny bor, a
pancel nem engedte lelegezni, nezni, tenni barmit, csak felfogni, hogy a
szamara erthetetlen gatszakadas, a sokk elsuvitett, de itt maradt helyette ez
a valami, ez a furcsa, kemeny pancel, ami most bilincskent veszi korul.
Mert ilyen hirtelen az emberi belso szervek a hidegtol meg nem pusztulnak
el, nem fagynak es halnak meg ket masodperc alatt. Zarko meg elt. De
most felbillent. A belole keszult emberszobor ugy dolt el, ugy fordult fel,
mint amikor egy vazat leloknek az asztalrol. Mereven, sutan es
ugyetlenul beleborult a korulotte felmeteres magassagban es lathatatlanul
elterulo gazba. Karja meg mindig tartotta a kicsi cigarettat, az idoceruzat, a
gaz pedig hatolt bele, jarta at a testet, es most mar tenyleg, vegleg
gyilkolni kezdte.
Ha tud levegot venni, egy melyet a tudejebe szivni, Zarkonak akkor
gyorsabb es konnyebb lett volna a halal. Mint ahogy az amerikai
gazkamras kivegzesekkor is mindig azt tanacsoltak az elitelteknek, hogy
vegyenek mely levegot, mert ezzel egyszerubb, fajdalommentesebb lesz az
elet utolso perce.
De Zarko errol soha nem hallott, es ha hallott volna, ha most akart volna is
mely levegot venni, akkor sem sikerulhetett neki. A kokemeny,
szoborszeru borpancel nem engedte. Igy a gaz, amiben uszott, amiben
feltartott kezzel fekudt, lassan, fokozatosan olte meg. Egyesevel kapcsolt
le a testeben mindent, allitotta meg a szerveit, a tudot, a szivet, az agyat,
haltak meg az idegpalyak, szaguldott benne egeszen a zsigerekig a
tompulas, az egyre erosebb, szurkulo, kocsonyasodo tompulas.
A rangatozas, ahogy a kisulo idegek rantottak egyet-egyet a testen, az volt
az utolso es legborzalmasabb pillanat. Az Amerikaban hosszu evekig
hasznalt gazkamrak betekinto ablakait az aldozatok csaladtagjai mindig
ilyenkor csukattak be remulten es sikitva, pedig ok epp azert mentek oda,
hogy megnezzek a gyilkosok keserves halalat. Mert nem birtak nezni, mar

ok sem birtak, akikben pedig feszult a bosszuvagy, meg ok sem birtak

elviselni a latvanyt.
Ahogy rangatozik a test, ahogy folyni kezd a nyal, ahogy a testbol minden
resen, nyilason tavozik valami. Zarko kidulledt szemenek elen, ahol pedig
annyiszor lehetett
volna konnycsepp, mikozben elt, rombolt es bunozott, annyiszor lehetett
volna egy kicsi erzelem, de o megsem sirt soha, ott, a szeme elen most
feher, suru, nyalkas anyag buggyant elo.
O igy pusztult el. Halalt konnyezett...
Zsana - a kovetkezo percekben
A propankitores utan par masodperccel a zsanai gaztarolo kozponti
telephelyenek automata szenzorai azonnal erzekeltek a nyomasesest. A
sullyedes olyan drasztikus volt, hogy a kozponti vezerlo intezkedeseitol
fuggetlenul, az emberi beavatkozast meg sem varva a rendszer
automatikusan lezarta a zsanai kutakbol erkezo gaz befutosoranak a vegen
a biztonsagi tolozarat. Ebben a csoben 230 bar nyomas uralkodott, de a
tobb mozdony erejet egyesito, pancelvassal vedett automatika, ami meg
egy kisrepulo becsapodasat is kibirta volna, het masodperc alatt a sodras
elleneben is kepes volt a rendszert hermetikusan elzarni. Bar a telepen a
propan torony serult, a biztonsagi rendszer aktivalta az osszes
katasztrofamegelozo programot.
A vezerloben osszefuto adatokat latva a beosztott muszaki iranyito
cselekvokeptelenul bamulta a monitorokat. Egyszeruen nem hitt a
szemenek. A gepek, telemetrikus szondak es veszprogramok ekozben
automatikusan intezkedtek helyette, de aztan egy perc dobbenet utan a
ferfi is magahoz tert, es ugy dontott, hogy a telephelyen kinyitja az
ugynevezett veszfaklyakat. Kesobb kiderult, hogy erre szerencsere nem
volt szukseg.
A monitorok otezer kilo propan szetteruleset jeleztek, ezert a telepen
tartozkodok, beleertve az irodai alkalmazottakat is, a katasztrofavedelmi
eloirasoknak megfeleloen azonnal
vedoruhat vettek fel. A 2009-es nagyhegyesi szimulacios
propangazrobbanas tapasztalatait kovetve az E.ON telepen azonnal
leallitottak az osszes robbanomotort, ertesitettek a kiskunmajsai es a

kiskunhalasi rendorseget, valamint a tuzoltosagot. A kornyekbeli utakat

tizenot percen belul mindenhol lezartak. A szegedi meteorologiai kozpont
tizenket perccel a propanszivargas utan kapta az ertesitest, es ot perc
gondolkodas utan a Zsana folott epp elkezdodo felhosodesre, a
legnyomasertekek valtozasaira es a feltamado keleti szelre hivatkozva
Kiskunmajsa elokertjeinek es a varos Zsana fele eso oldalanak a teljes
evakuaciojat javasolta. Ott meg jarhattak az autok, a robbanomotorok,
mert a szintelen propant meg nem fujta el odaig a szel, igy a korzet
lakoinak a kitelepitese 45 percen belul megkezdodott. A propantorony
kornyeke a megult es elterult gaz miatt egyelore semmilyen felszerelesben
nem volt megkozelitheto. A kiszamithatatlan suruseg miatt meg
gazalarcban sem.
A hivas a szivargas kezdo pillanatatol szamitott harmincnegyedik percben
erkezett a magyar Nemzetbiztonsagi Hivatal budapesti, Falk Miksa utcai
szekhazanak kozponti telefonszamara.
A rogzitett es kesobb napokig elemzett beszelgetesben, az egyik
kiskunhalasi nyilvanos fulkebol inditott telefonhivasban a hangjat
hallhatoan papirzsebkendovel eltorzito, magyarul tisztan beszelo ferfihang
azt kozolte, hogy a propantorony alatt, a szivargas zonajaban egy orosz
gyartmanyu miniatombomba talalhato.
A kocsiuttal parhuzamosan, az erdoben keleti iranyban
haladva, egy kilometeres melysegben, az egyik gazkutnal pedig egy
megcsonkitott hulla, akinek erdemes lenne a lakasat es a csaladtagjait
ellenorizni. Szukseg lehet ra! A kozponti szamon a hivast fogado
hivatalnok a felvetelen is jol hallhatoan eloszor kinevette a betelefonalot,
tobbszor is hasznalva a na ne szorakozzon mar velem kifejezest.
De a ferfi nem reagalt, hanem megallas nelkul, folyamatosan kozolte a
tovabbi informaciokat. A hivatalnok masnap azt mondta a
Nemzetbiztonsagi Hivatal vezetojenek, hogy az eltorzitott hang dacara
egy ido utan szamara a hangsulyokbol, a tenyszerusegbol es az ijeszto
fegyelmezettsegbol vilagossa valt, hogy a ferfi nem trefal. Foleg amikor
arra hivta fel a figyelmet, hogy a miniatombombara ragasztott plasztikban
mar detonator is lehet, ezert ovatosan kozelitsek meg.

A vegen a telefonkozpontos tobbszor is probalta megtudni, hogy ki lehet a

betelefonalo, de nem kapott tole valaszt. A ferfi csak annyit mondott, hogy
o senki, es hogy o nem is letezik...
A Nemzetbiztonsagi Hivatal helikoptere 78 perccel kesobb szallt le az
addigra mar hermetikusan lezart telephelyen, Zsanan. A szkafanderes
technikusok mindent a telefonban elmondottak szerint talaltak.
Nem messze a helyszintol rabukkantak egy olyan toltenyre is, amilyet
Magyarorszagon korabban meg soha nem lattak. Senki. Egyelore nem
tudtak megallapitani, hogy mibol keszult, csak sejtettek, hogy valamifele
kulonleges, edzett acelbol.
Minden massal egyutt ezt a kilott toltenyt is a laboratoriumba kuldtek...
Ot nap mulva
Az ujsagok csak rovid, par soros protokollhirben szamoltak be arrol, hogy
Velenceben talalkozott a francia, az olasz, a szloven, a magyar, a roman es
a torok kormanyfo. Az uj irani elnok szemelyesen sajnos nem tudott
eljonni, de udvozlo taviratot kuldott. A resztvevok dontottek a Nabuccogazvezetek kapacitasanak kiboviteserol, epitesenek felgyorsitasarol es
nyomvonalanak megvaltoztatasarol. Elhataroztak, hogy nem varnak
tovabb az Europai Unio kozponti penzugyi alapjara, hanem inkabb
kozosen finanszirozzak a valtoztatasok miatt megnovekedett koltsegu,
most mar osszesen negyvenotmilliard euros beruhazast.
Ez igy, par sorban, erthetetlen protokollhir volt csupan, hiszen mar megint
nyakkendos politikusok dobaloztak az atlagemberek szamara teljesseggel
felfoghatatlan osszegekkel. A lapszerkesztok pontosan ereztek ezt, ezert is
dugtak el a hirt belso oldalaik egyikere, az also sarkokba.
A cimlapokon mas szerepelt. Az olasz ujsagok az Inter ujabb bajnoki cime
kapcsan meg mindig azt latolgattak, most mar hetek ota, hogy vajon
marad- e az edzo Milanoban, vagy elfogadja inkabb a spanyol Real Madrid
sokmillios ajanlatat. Franciaorszagban egy sorozatgyilkos bortonszokese
tartotta lazban az embereket, Magyarorszagon pedig egy tevesztar
autobalesete. Hogy ivott es kabitoszerezett-e aznap este, amikor belerohant
egy szembejovo autoba. A torokoknel egy chartergep repulobalesete kerult
a cimlapokra, mert mindenkit aggasztott, hogy mikent fogja ez

befolyasolni a nyari turistaszezont, lemondjak-e a megriadt turistak a

torok Rivieran lefoglalt szallasaikat. Szokasos nap volt tehat, nem tortent
semmi fontos. Az ujsagokat olvasva legalabbis ugy tunt.
Az emberek mindegyik erintett orszagban ugy aludtak el aznap este, mint
ahogy maskor is szoktak. Ki-ki a sajat maga gondjaval, problemajaval
vagy eppen oromevel es boldogsagaval.
A brit Financial Times viszont harom nappal kesobb a cimoldalan
reszletes es nagyszabasu cikket publikalt a megvaltozo europai
gazellatasrol. A londoni City bankarai es Europa vezeto gazdasagi
szereploi, akik mindennap a narancssarga papirra nyomtatott Financial
Timest kaptak a reggeli kavejuk melle, a cikket olvasva rogton ereztek,
hogy valaki a legfelsobb brit es francia korokbol csepegtetett
informaciokat a lap nevtelensegbe burkolozo, anonim szerzojenek.
A Financial Times megbizhato forrasokra hivatkozva azt irta, hogy az
amerikai elnok dontese ertelmeben a kozeljovoben megengedik majd
nehany europai (de semmikeppen sem orosz) olaj- es gazipari
konszernnek, hogy reszesedest vasarolhassanak az Egyesult Allamok
agyagpalamezoiben. Az elmult par ev furastechnikai fejlesztesei ugyanis
lehetove tettek, hogy a korabban elkepzelhetetlen lehetoseg, a tobb ezer
meter melysegu agyagpalaretegek gazmezoi is kiaknazhatoak legyenek.
Ez a furastechnikai ujitas egyik naprol a masikra majdnem szaz evvel
novelte meg a vilag gazkeszleteit...
Az amerikai dontes azonnal ertelmetlenne tette az oroszok

cseppfolyositott gaz-kikotokbe (LNG) invesztalt milliardjait. Az oroszok

terve a kilencvenes evek vegetol ugyanis az volt, hogy a sarkkori orosz
gazmezokbol kitermelt nyersanyagot cseppfolyositjak, es majd onnan
latjak el gazzal Amerikat es Kanadat.
De erre most mar sosem lesz szukseg, vagyis teljesen ertelmetlen
befektetes volt. A Financial Times szo szerint ugy fogalmazott, hogy
mintha az oroszok a penzt kiszortak volna az ablakon.
A foleg brit, francia es norveg cegek amerikai agyagpalamezokben
szerezheto reszesedesenek bejelentese es az ebbol kovetkezo
kitermelesgyorsulas azonnal lefele nyomta a vilagpiaci gazarakat.
A Financial Times kovetkeztetese az volt, hogy most mar biztosan
folytatodik a trend, az arcsokkenes, es a 2008. juliusi vilagpiaci csucsgazar
(13,7 dollar brit termalhoegysegenkent, mBtu-nkent) elore lathatoan a
huszonegyedik szazad masodik evtizedenek a kozepere, 2015 kornyekere
tartosan a haromdollaros szintre sullyed majd.
Ebbol az kovetkezik, hogy Oroszorszagnak - irta a Financial Times ~ most
mar vegre le kell mondania arrol az almarol, hogy a Gazprom vallalat
valaha is 1000 milliard dollart er majd (errol a ceg vezetoi 2008 ota
rendszeresen nyilatkoztak), es itt az ideje a kijozanodasnak, az orosz
ambiciok jozan visszafogasanak.
A londoni Financial Times egyetlen dologrol nem irt csupan. Arrol, hogy
vajon milyen problemakat okoz majd a 140 millios lakossagu, alapvetoen
nyersanyageladasbol elo Oroszorszagban a kijozanodas", a bevetelek
elmaradasa es ezzel egyenes aranyban a szocialis feszultsegek
novekede
se...
Maun - Botswana
Adrienn most mar felvette a puloveret, mert a juniusi estek hidegek a deli
felteken. Botswanaban ilyenkor mar tel van, ha lebukik a nap, hirtelen
nagyon huvos lesz. Ott ejszakankent neha meg fagy is junius kozepen.
A nap a Thamaiakane folyo mogott narancssarga gombkent merult ala.
Hatalmas volt a korongja, mint a teli Afrikaban errefele szinte mindig. A
nap parazslo fenye a tavoli, magas palmafak fekete konturjait hatulrol

vilagitotta meg.
Afrika most szep es romantikus volt. Nem kerestek. Adriennt nem kereste
senki, az Okavango River Lodge recepciosa epp az iment kozolte ujra
vele, hogy nem. Mint ahogy mult heten sem. Andre akkor sem jott, meg
mindig nem jott. Pedig Adrienn annyi nyomot" hagyott, amennyit csak
mert, tudott es lehetett. A fel magyarorszagnyi Okavango-deltaba szinte
minden turista innen, Maunbol indult. A negyvenezres kisvaros majdnem
husz kilometer hosszan nyult el a Thamaiakane folyo partjan, ahonnan
csonakkal lehetett bejutni a lapos, mocsaras, az esos evszakban
orszagmeretu tova duzzado Okavango videkere. Adrienn bent elt a
vadvilagban, satorban, hatvan kilometer melyen, elbujva egy
szafaritaborban. De azert hetente egyszer kijott ide csonakkal hirekert,
olvasnivaloert es egy jo kaveert. A River Lodge volt talan az egyetlen,
kulfoldiek altal is ismert hely Maunban, mert itt arultak jobbfajta delafrikai sort is, volt egy turheto pizzakemencejuk, es a vadhusokat europai
izles
szerint is tudtak grillezni. Egyszoval afrikai ertelemben ez mar nagyon
civilizalt" helynek szamitott. Epp ezert gondolta Adrienn, hogy ha Andre
erte jonne, ha keresne, akkor o is innen indulna, ebbol a Lodge-bol, talan
meg utana is kerdezne, hogy nem lattak-e itt egy... egy milyen lanyt is?
Tenyleg, mit mondana Andre? Hogyan irna ot le? Neki milyen no
Adrienn? Mit mondana? Adrienn egyedul ult a fuves teraszon, a hideg
esteben egy pohar forro teaval, megis mosoly latszott az arcan. A
gondolatok, az Andre fele terelodo gondolatok jobban melegitettek, mit a
tea.
Nizza peldaul, mert Adrienn meg mindig erezte Nizzat. Nemcsak a ferfi
boret, tapintasat, de ahogy ultek a motoron, azt is, a szabadsagot, a
biztonsagot. Amibol itt, maganyosan, naprol napra egyre kevesebb jutott
neki. Marmint a biztonsagbol. Adrienn nem tudott semmit, mert ide nem
jutottak el az europai hirek, es ezert ahogy telt az ido, o egyre
bizonytalanabb lett. Valoban ezt kellett tennie? Tenyleg itt kell most
lennie? Adrienn el volt vagva a vilagtol. Itt senkit sem erdekelt Europa
meg Iran meg a gaz es semmi ilyen elso vilagbeli" problema. Adriennt
persze igen, ezert jott ide minden heten ujsagokert. O volt az olasz lany,
akinek a pincerek egy heten keresztul, a kovetkezo felbukkanasaig
gyujtottek az erre jaro europaiak hatrahagyott ujsagait. Az olasz lany - hat,
ez raragadt. Mert mindenkinek, aki innen az Okavangoba ment,
regisztraltatnia kellett magat a River Lodge-ban. Hogy hova megy, merre.

Mert ha a veszelyes
allatokkal zsufolt vadonbol veletlenul nem kerulne elo, akkor legalabb
legyen valamifele kapaszkodo. Hogy megis merre keressek. Es Adrienn
azt mondta, ezt a nevet irtak fel a recepcion a gyurott spiralfuzetbe, hogy o
Johanna Napoletanita. Olaszul mutatkozott be, nem az igazi neven.
Ha kerdezne, ha megnezne az erre jaro kulfoldiek nevet, akkor Andre
ebbol csak rajonne... gondolta Adrienn. Napolyi Johanna. Ez neki szol, ezt
csak o erti majd! - Ujabb kincs, egy Daily Telegraph - hozott neki meg egy
ujsagot a pincer -, hatnapos, de talan igy is jo. Van benne sok angol
pletyka. - Es kacsintott hozza egyet.
- Koszonom, ujsagosfiu - viccelt Adrienn az alig huszeves, lelkes
fiatalemberrel, akinek lathatoan nagyon tetszett az olasz lany. Ilyen szep
not ritkan latott errefele. Tiz percig tartott, amig a nyolcadik oldalon vegre
eszrevette a cikket. Elotte meg elolvasott egy beszamolot az Apple es a
Microsoft legujabb arhaborujarol es arrol, hogy erre hivatkozva az Apple
nem hajlando megemelni Kinaban a munkabereket. Fejenkent havi
negyven dollarrol volt csupan szo az Apple telefonjait Osszeszerelo kinai
uzemben, ahol meg mindig tartott az agyondolgoztatott munkasok
ongyilkossagi hullama. Tiltakozasbol. De az amerikai ceg nemet mondott.
Es aztan megtalalta. Rejtelyes halal" - ez volt a cikk cime, amiben
beszamoltak egy Londonban elo orosz milliardos, teljes neven Vlagyimir
Eugen Kovaljov monacoi meggyilkolasarol. Adrienn nem kapott levegot.
Hirtelen es azonnal. A szeme rohanni kezdett elore, falta a sorokat, de
olyan gyorsan, hogy
egy ido utan eszrevette, ebben a tempoban tulajdonkeppen semmit sem ert.
Nem tud atugrani bekezdeseket, le kell lassitania. A szive olyan erosen
dobogott, hogy most folnezett az ujsagbol, mert meg akart nyugodni. A
nap mar tenyleg majdnem lebukott, csak egyetlen verpiros csikot festett az
eg aljara, kozben pedig Adrienn batorsagot meritett, erot, es visszatert a
betuk koze.
A lap tudott mindent, az ujsagiro legalabbis ugy csinalt, mintha tudna,
annyira bennfenteskent adta elo az informaciokat. A gyilkossag oroszok
kozotti leszamolas volt, ezt hatarozottan allitotta a cikk. Nemcsak
feltetelezte, hanem allitotta is. A riporter rendorsegi forrasokra hivatkozott,
es a gyilkossag elkovetesenek modszerere. Orosz kommandos technika
vegzett az oligarchaval, allt az ujsagban, az ugynevezett orosz omlett, egy
nejlonzacskos fojtas.

Adrienn megint felnezett. Nem birta ezt igy, itt, egyedul, ilyen tempoban
es ekkora dozisban. Legalabb ket percig csak nezett maga ele, kavargott
benne sok minden, eloszor persze Vlagyimir, felvillantak a kepek, a
multjuk, de aztan Andre, igen, Andre is eszebe jutott, hogy mi lehet akkor
most ovele, mi tortent a tavoli Europaban, mikozben o itt, Afrikaban
bujdokolt.
Mi lehet Andreval? Rola nem fog irni az ujsag... Adrienn most aggodni
kezdett, megint o aggodott Andreert, megint aggodott a ferfiert.
Kavarogtak benne az erzelmek, nem ertett semmit, nem ertette, hogy miert
nem sajnalja egy kicsit sem Vlagyimirt, a meggyilkolt oroszt, akinek pedig
egy evig o fekudt az agyaban, sot, ez szornyu, szornyu, de orul neki. Nem
meri meg maganak sem bevallani, de orul.
Orul annak, hogy Vlagyimir meghalt. Mert ez annyi mindent megold. Egy
csapasra visszakapja az eletet. Ezt azonnal megertette Adrienn. Kicsit
szegyellte magat, hogy ezt erzi, de aztan rajott, hogy most valojaban nem
is Vlagyimir halalanak orul, hanem a sajat szabadulasanak.
De Andre.,. mi van Andreval? Megint visszajutott ide. Az aggodashoz.
Aztan ennel a gondolatnal ujra nekirugaszkodott a cikknek, mert meg
mindig maradt belole egy teljes bekezdes.
Azert rejtelyes a halal, irta a Daily Telegraph, mert a rendorseg allitolag
egy erthetetlen reszlet miatt teljesen elakadt a nyomozasban. Nincs
ugyanis magyarazatuk arra, hogy miert vagtak kessel az aldozat hataba egy
kicsi kardot es arra egy pajzsnak a jelet. Rendorsegi forrasok szerint
vannak, akik tudni velik, hogy regen, a szovjetek afgan haboruja idejen az
akkor meg mukodo orosz Vympel kommando hasznalta ezt a modszert es
ezt a jelet. Igy uzentek a halottak reven.
Aztan kesobb sokszor hasznaltak a kelet-europai maffiahaborukban is ezt a
technikat. Kinek es mirol szol akkor most ez az uzenet? Adrienn pedig ezt
olvasva elejtette az ujsagot, bele az olebe, a ver kiszaladt a homlokabol,
szedelgett, es a szive zakatolni kezdett. Kuzdott a tiszta tudatert, hogy
megorizze a kontrollt a teste folott, szinte szuggeralnia kellett magat.
Lelegezz, Adrienn... lelegezz... nyugi, lelegezz...
Egeszen nagy levegoket vett ritmusosan, probalta a szivet, a heves
dobogast megnyugtatni. Es ekkor, epp ebben a pillanatban ragadtak meg a
fejet hatulrol, ket eros kez, varatlanul es hirtelen. Mozditani sem tudta a
nyakat, mar majdnem kialtott, amikor egy ferfiszaj
megerintette a boret, hatul, a haja toveben, es hosszan, egeszen hosszan,

hogy o erezze az ajkat, belecsokolt a nyakaba. Az adrienn-illatba.

- Ugye, te vagy az? - Par masodperc utan magahoz terve Adrienn csak
ennyit tudott kerdezni, es aztan probalt hatrafordulni, de a kez nem
engedte. Meg mindig tartotta erosen, es meg mindig csokolta, o pedig
feladta, nem akart mar mozdulni, csak remenykedve megkerdezte meg
egyszer: - ...ugye, te?
Aztan a szaj eltavolodott, es Adrienn most azt erezte, hogy a ket eros
ferfikez apro fulhallgatokat tesz ovatos mozdulattal a fulebe. O pedig csak
nezett, nezett elore, a narancssarga afrikai estebe, nezte a palmafak
arnyekos konturjat, szabadon, dobogo szivvel, most mar pontosan tudva,
hogy ezekben a masodpercekben miert is tombol benne vihar, mi az, ami
vegletesen felzaklatja.
Nem Vlagyimir halala, nem a szabadulas, nem is a visszakapott elet,
hanem a visszakapott Andre. Hogy ezek szerint tenyleg eljott erte...
Adrienn nezte, ahogy flamingok suhannak el a folyo felett, a
fulhallgatoban pedig megszolalt egy angol enekes. Adrienn kedvence.
Andre tehat ezt sem felejtette el, emlekezett a nevre, pedig csak
egyetlenegyszer emlitette neki. Amikor egyik ejszaka az agybol Nizza
fenyeit neztek, es zenet hallgattak nema csendben. Es a fuleben most ez a
rekedt, erces, kedvenc hang enekelt, bele a vegtelen afrikai tajba...
Andre kozben leult melle, Adrienn latta, a szeme sarkabol mar latta, de
meg nem tudott ranezni. Nem akart konnyeket,
ugyhogy inkabb csak megfogta a ferfi kezet. Oldalra nyult, es megfogta.
Aztan ultek csendben. Vegre megint ovek volt egy este. Csak az ovek,
szabadon. Most egyikuk sem akart a masnapra gondolni. Hogy holnaptol
majd mi lesz.
Adrienn vegul behunyta a szemet, mert a zenet hallva emlekezni akart
Londonra, a kavehaz teraszara, es arra a tizenot masodpercre. Az o tizenot
masodpercukre. Hiszen a fuleben most igazabol Andre enekelt:
Ha tenyleg szeretsz egy not, akkor mondd is meg neki, hogy amikor
eloszor rad nezett, rogton tudtad, o az igazi..