Beszédtechnika 6.

alkalom

Lev Tolsztoj: A vak és a tej

Egy vakon született ember azt kérdezte egy látó embertôl:

− Milyen színû a tej?
Azt mondja a látó:
− Olyan a tej színe, mint a fehér papír.
Kérdi tovább a vak:
− Akkor hát az a szín úgy zizeg a kézben, mint a papír?
Azt mondja a látó:
− Nem. A tej olyan fehér, mint a fehér liszt.
Kérdi tovább a vak:
− Akkor olyan puha és porszemû, mint a liszt?
Azt mondja a látó:
− Nem, egyszerûen fehér, mint a nyúl.
Kérdi tovább a vak:
− Micsoda? Olyan pelyhes és puha, mint a nyúl?
Azt mondja a látó:
− Nem, a fehér szín éppen olyan, mint a hó.
Kérdi tovább a vak:
− Micsoda? Olyan hideg, mint a hó?
És bármennyi példát sorolt fel a látó,
a vak nem tudta felfogni,
milyen fehér a tej színe.

Mindenkinek kívülről kell fújnia:

Fekete országot álmodtam én, ahol minden fekete volt, minden fekete, de nem csak
kívül: csontig, velőig fekete, fekete, fekete, fekete, fekete. Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház, fekete állat, fekete ember, fekete öröm, fekete gyász, fekete érc
és fekete kő és fekete föld és fekete fák, fekete férfi, fekete nő és fekete, fekete, fekete
világ.

Szabó Lőrincz: A nyugodt csoda

Tudom, semmi, de semmi közötök olyan lélekkel köszönéseteket,

hozzám, butuska tücskök a fű között,
mégis jól esik azt képzelni, hogy
mikor, így este, ablakot nyitok,
nekem üzentek, sok hű kis barát,
lelkendezve, hogy csak szép a világ, -
és amiként a szobámra a rét
virágnak lengeti be fűszerét,
a hömpölygő, meleg szénaszagot
s benne az ezer szikra csillagot
s a parázs holdat, ti is úgy külditek,
úgy építitek, hangokból, puha
zenéből, ide, az ágyam köré,
az izgatott nap romjai fölé,
azt, ami örömünk volt valaha,
közömbös örömünk: a nyugodt csodát,
a zengő, boldog, nyári éjszakát.