JACK HIGINS: Az elnök lánya

A mű eredeti címe: The President's Daughter

Copyright © 1997 by Higgins Associates Limited
All rights reserved!
A fordítás a G. E Putnam's Sons
1997. évi kiadása alapján készült
Fordította: Váradi Judit
Hungarian translation and edition
© 1997 by LAP-ICS
Borító: © GRAPH ART
Kiadja: LAP-ICS Könyvkiadó
Műszaki szerkesztő: Pintyéné Krucsó Mária
ISBN: 963 434 305 8
Felelős kiadó: LAP-ICS Könyvkiadó igazgatója
VIETNAM
I969

Jake Cazalet huszonhat éves volt, amikor az a bizonyos eset

történt, amelyik élete hátralévő részének alakulását megha-
tározta.
Családja a bostoni felső értelmiségi körben nagy köztiszte-
letnek örvendett. Édesanyja rendkívül gazdag, édesapja sikeres
ügyvéd és szenátor volt, így a fiatal Jake számára teljesen
természetesnek és magától értetődőnek látszott, hogy jogot
tanuljon. A Harvard hallgatójaként és olyan családi háttérrel,
mint amilyen neki volt, fel sem merült benne a bevonulás
gondolata, és Vietnam oly távolinak tűnt. Jake jól tanult, kiváló
eredménnyel diplomázott. Nagy jövőt jósoltak neki. Hozzálá-
tott, hogy megszerezze a doktori címet, de aztán történt valami.
Nagyon felkavarták és egy ideje nem hagyták nyugodni azok
a képek, melyeket esténként a televízióban látott a Vietnam-
ban dúló embertelen háborúról. Úgy érezte, az a hely maga a
pokol. Ha összehasonlította a saját gondtalan életét azzal, amit
a vietnamiak esetében a legjobb akarattal is csak alig lehetett
életnek nevezni, megmozdult benne valami. Ráadásul értette
ezeknek az embereknek a nyelvét, mert tizenhárom éves ko-
rában,amikor az édesapja az USA nagykövetségén dolgozott,
egy évet töltött Vietnamban.
5
S aztán jött az a bizonyos nap az egyetemi menzán. A hall-
gatók ebédért álltak sorba. Sok új arc, köztük egy húszévesnél
nem idősebb fiatalember a többiekhez hasonlóan fehér póló-
ban, farmernadrágban, egyik hóna alatt könyvekkel. Egyetlen
dologban tért el a társaitól: a jobb karjának helyén csak egy
élettelen csonk volt. A többség figyelmen kívül hagyta, egy
Kimberley nevű, egyébként feltűnési viszketegségben szen-
vedő jampec, azonban hozzáfordult.
- Héj, te, mi a neved?
- Teddy Grant.
- Odaát vesztetted el, Vietnamban?
- Ha tudod, miért kérdezed?
- Megérdemelted - paskolta meg Grant arcát Kimberley.
- Hány srácot mészároltál le?
Cazalet látván, hogy Grant arcán átsuhan a fájdalom, fél-
retolta Kimberleyt. - Ez az ember a hazáját szolgálta. Te mit
tettél érte?
- No nézd csak, a gazdag ficsúr! - gúnyolódott Kirnberley. -
Téged meg ki kérdezett? - Megfordult és újra megpaskolta
Grant arcát. - Nem szeretnélek még egyszer meglátni a köze-
lemben.
Jake Cazalet más sportot nem űzött, csak bokszolt, de azt
komolyan, versenyszerűen. Kimberley legalább kilenc kilóval
nyomott többet, de nem számított. A dühtől és haragtól ve-
zérelve nekilendült, és kétszer úgy gyomorszájon vágta, hogy
az kétrét görnyedt. A Boston belvárosában működő klubot,
melynek a tagja volt, egy Wally Short nevű idős angol ve-
zette.
- Ha igazi bokszba keveredsz, a következőt csináld. Ang-
liában mi csak diótörésnek nevezzük, errefelé öklelés. Szóval,
úgy 20-25 centiméterről a koponyáddal egyenesen belefejelsz
az ellenfél homlokába.
Cazalet pontosan ekképpen tett, amikor Kimberley megin-
dult feléje, mire a nagydarab fiú egy asztalra zuhant. A közön-
ség üdvrivalgásban tört ki, a lányok visítottak, és megérkeztek
a biztonsági őrök.
Cazalet elégtételt érzett, évek óta nem szállta meg hason-
lóan jó érzés. Ahogy megfordult, Grant szólt hozzá: - Te
bolond vagy, még csak nem is ismersz.
- Dehogynem ismerlek - mondta Jake Cazalet.
Nem sokkal később a dékáni hivatalban állt. A dékán azt
mondta: - Hallottam a történtekről, és tudom, hogy Kimber-
ley kezdte a vitát. A verekedés azonban az egész egyetem
területén tilos. Ezért egy hónapra fel kell hogy függesszelek.
- Köszönöm, uram, de erre semmi szükség. Itt hagyom az
egyetemet.
A dékán nem hitt a fülének. - Itt hagyod az egyetemet? De
miért? És mit fog hozzá szólni apád? Úgy értem, mihez akarsz
kezdeni?
- Most azonnal elmegyek a sorozóhivatalba, a városköz-
pontba, és beállok a hadseregbe.
A dékán döbbent arccal ült. - Nagyon kérlek, Jake, gondold
meg.
- A viszontlátásra, uram - mondta Jake Cazalet, és kiment.
***
Tizennyolc hónappal később, vietnami nyelvismeretének kö-
szönhetően, hadnagyként szolgált a Különleges Erők ejtőer-
nyős alakulatánál. Túljárt már a szolgálati idejének felén, két-
szer megsebesült, s a testén hordozva e sebesülések nyomait,
úgy érezte magát, mint egy ezeréves veterán.
A Medevac helikopter ezer láb magasságban szállt a Delta
övezet felett. Cazaletnek azért kellett felszállnia, mert Ka-
6 I 7
tumból egy megerősített táborból hívás érkezett, hog~.s2ükség
van rá, ki kell hallgatnia egy magas rangú vietnami ty2tet~
Cazalet százhetven centiméter körüli rnagaS, barna Szerű
férfi volt, vöröses árnyalatú hajjal. Törött orra bokszoló múlt-
ját idézte. Napbarnított bőrén a jobb arcári egy szurony ejtette
seb hege fehérlett. A fehér folt életének hátralépő reszéb~n
megkülönböztető jegye lesz.
Ahogy ott ült a terepszínű ruhájában, feltűrt ingujjban, a
Különleges Erők sapkája előretolva a fején, ritka veszedelmes
ember benyomását keltette. A háború tette azzá. A fiatal me-
dikus katona, Harvey, és Hedley, a színes bőre Parancsnok róla
beszélgettek.
- Azt mondják, sokfelé bejárta - suttogta Hedley. - Ejt~_
ernyősök, Légi Kommandós Osztag és rr~°st a Különleges
Erők. Az örege szenátor.
- Már megbocsáss - mondta Harvey -, de mit keres itt akkor
az ilyen? - Megfordult, hogy kidobja a cigarettáját az ajtón,
és akkor hirtelen megfeszültek az arcán az izmok. - A te-
ringettét! Itt meg mi folyik?
Hedley kikukkantott, és azonnal nyúlt a gepPuskájáért.
Hadnagy, River Cityben áll a bál.
Cazalet is odament, hogy lássa, mi történik. Alattuk rizs-
földek és végtelenségbe nyúló nádasok terültek el. A töltésutat
egy kétkerekű talyiga és egy lerobbant helyi autóbusz torla_
szolta el.
Harvey hátranézett a válla felett. - Megint kitört a Ritzben
a párnacsata.
Legalább húsz vietkong nyüzsgött odalent csúcsos szalma-
kalapban és fekete bő nadrágban. Egy férfi leszállt a busztó]~
felhangzott az AK-47-es jellegzetes hangja, és a férfi elterült.
Aztán két vagy három nő bukkant fel és visí~a menekültek,
míg a puskagolyók őket is le nem terítették
Cazalet a pilótához ment és odahajolt hozzá. - Ereszkedjünk
lejjebb. Kiugrom, és megnézem, mit tehetek.
- Maga megőrült - mondta a pilóta.
- Csak tegye, amit mondtam. Vigye a gépet lejjebb, én ki-
ugrom, maguk pedig siessenek és küldjék a felmentő sereget.
Megfordult, magához vett egy M-16-ost, jó néhány töltény-
tárat, és a nyaka köré erősítette. Fél tucat kézigránátot az
övéhez rögzített, és elrejtett pár jelzőrakétát terepszínű ka-
bátjának zsebében. Lassan ereszkedtek, közben a vietkongok
folyamatosan lőttek rájuk, Hedley pedig visszalőtt.
Hedley Cazalethez fordult. - Meg akar halni vagy mi?
- Az utóbbi - felelte Cazalet, és amikor a helikopter már
kellően aláereszkedett, kiugrott.
Valaki utánaszólt: - Várjon. - Amikor megfordult, látta,
hogy Harvey az orvosi táskájával a vállán követi.
- Őrült - mondta Cazalet.
- Mindnyájan azok vagyunk - jegyezte meg Harvey, és már
futottak is a rizsföldeken át az úthoz, miközben a helikopter
felemelkedett a magasba és eltűnt a felhők között.
Egyre több menekülő ember tűnt elő, az autóbuszra záporoz-
tak a golyók, s az ablakok darabokra törve hullottak ki a ke-
retekből. A busz belsejéből sikítások hallatszottak, még néhány
nő került elő, közülük kettő a nádasba menekült. Távolban az
úton feltűnt három vietkong a kezében csőre töltött puskával.
Cazalet kezébe vette az M-16-ost, leadott néhány sorozat-
lövést, mire két vietkong összerogyott. Egy pillanatra csend
lett, Harvey letérdelt az egyik sebesült nő mellé és megnézte
a pulzusát.
- Meghalt - mondta Cazalet felé fordulva, hirtelen elkere-
kedett a szeme. - A háta mögött.
Ugyanabban a pillanatban Harveyt egy golyó szíven találta,
élettelenül zuhant hátra. Cazalet megperdült és csípőből tü-
9
zelt a két vietkongra, akik mögötte bukkantak fel az úton. Az
egyiket leterítette, a másik visszamenekült a nádasba. Újra
síri csend szállta meg a vidéket.
***
Öt ember maradt életben a buszon, három vietnami asszony,
egy idős férfi, aki a szomszéd faluba igyekezett, és egy sötét
hajú, helyes fiatal nő, aki nagyon rémültnek látszott. A nő
khakiszínű inget és pantallót viselt. Az ingét vér szennyezte,
de nem a sajátja, hanem valaki másé.
Korábban franciául beszélt az öregemberhez, aki most hoz-
záfordult, és épp akkor egy golyó eltalálta az autóbusz tankját
és lángok csaptak ki belőle.
- Nem tanácsos itt maradni, jobb lesz, ha bevetjük magun-
kat a nádasba - javasolta az idős ember, s ugyanezt elismételte
vietnamiul az asszonyoknak is. Az asszonyok visszakiáltottak
neki valamit, mire az öreg vállat vont és ismét a fiatal hölgyhöz
fordult. - Félnek. Jöjjön utánam.
A hangjából sürgetés érződött, ezért a nő sietve követte.
Leszállt a buszról, összehúzta magát és elindult utána. De
akkor az idős embert hátba találta egy golyó, a nő pedig neki-
iramodott és futott az út szélén, mentette az életét, majd eltűnt
a nád sűrűjében. Cazalet kicsit távolabb az úton a vietkongok
lövészárkából látta, mi történik.
A fiatal nő nehezen haladt a vízben-sárban, törte magának
az utat a nád között, és miközben így evickélt, egyszer csak
szembe találta magát két vietkonggal. Az AK k csőre voltak
töltve. Tíz méter távolságból, nem álltak messzebb egymástól,
jól kivehette a két harcos arcvonásait. Fiatal kölykök voltak.
A vietkongok felemelték fegyverüket, s a nő már felkészült
a halálra, amikor óriási üvöltés hallatszott, és Cazalet tőle
balra előtermett a nádasból, csípőből tüzelt és a két katona
hanyatt zuhant a vízbe.
Hangokat hallottak a közelből. - Maradjon csendben -
mondta Cazalet, és visszament a nádasba. A nő követte.
Több száz métert tehettek meg, amikor Cazalet először
megszólalt. - Itt jó lesz. - A rizsföldek szélén jártak, ahol már
csak kevés nád takarta őket, és egy kis földhalom emelkedett
ki a vízből. Maga mellé vonta a nőt. - Tiszta vér az inge. Hol
sebesült meg?
- Nem én sebesültem meg. Segíteni akartam a mellettem
ülő nőnek.
- Maga francia?
- Igen. Jacqueline de Brissac vagyok - felelte a fiatal hölgy.
- Az én nevem Jake Cazalet. Bárcsak azt mondhatnám, örülök
a szerencsének, hogy megismerhettem - mondta franciául.
- Milyen jól beszél franciául - állapította meg a nő. -
Gondolom, nem az iskolában tanulta.
- Nem. Egy évet töltöttem Párizsban, amikor tizenhat éves
voltam. Az édesapám a követségen dolgozott. - Elvigyorodott.
- Minden nyelvet így tanultam. Állandóan költöztünk.
A nő arca itt-ott sáros volt. Miközben borzas haját megpró-
bálta kicsit rendbe hozni, mosolygott. - Szörnyen nézhetek ki.
Jake Cazalet azonnal beleszeretett. Hogy is hívják az ilyet?
Mint amikor az áram megüti az embert. Ez volt az az érzés,
amiről eddig mindig csak hallott, amiről a költők írtak.
- Végünk? - kérdezte a nő, ahogy újabb hangokat hallott.
- Nem, a Medevac helikopter, amin Katumba indultam,
már elment segítségért. Ha lehúzzuk a fejünket, van rá esé-
lyünk, hogy megússzuk.
- Milyen különös! Épp most tértem vissza Katumból.
- Szentséges ég! Mit keresett ott? Ott folyik a legvéresebb
háború.
10 ~ 11
A nő egy pillanatra elnémult. - A férjem után kutattam.
Cazaletnek elszorult a torka. Nagyot nyelt. - A férje után?
- Igen. A Francia Idegenlégió kapitánya, Jean de Brissac
után. Az Egyesült Nemzetek helyzetfelmérő bizottságának
tagjaként érkezett Katumba három hónappal ezelőtt huszad-
magával.
Milyen különös érzés. Szomorúság, együttérzés... vagy
inkább megkönnyebbülés? - Hallottam róluk - mondta lassan.
- Nem mind...
- De igen - válaszolta a francia hölgy halkan. - Rajtuk
ütöttek. A vietkongok kézigránátokkal támadtak rájuk. A felis-
merhetetlenségig megégtek, de megtaláltam a férjem véres
zubbonyát és benne a papírjait. Semmi kétség nem fér hozzá.
- És akkor miért van itt?
- Zarándokút, ha úgy tetszik. Biztos akartam lenni.
- Csodálkozom, hogy ideengedték.
Jacqueline de Brissac halványan elmosolyodott. - A csalá-
dom nagy politikai befolyással rendelkezik. A férjem de Bris-
sac gróf volt, nagyon régi katonafamília. Sok-sok kapcsolat
Washingtonban, kapcsolatok mindenfelé.
- Szóval ön egy grófnő?
- Attól tartok igen.
Cazalet mosolygott. - Nos, engem nem zavar, ha önt sem.
A grófnő épp mondani akart valamit, amikor a közelből
ismét kiabáló hangokat hallottak, mire Cazalet visszakiáltott
vietnamiul.
A grófnő riadtan nézett rá. - Ezt miért csinálta?
- Átkutatják a nádast. Csak azt mondtam nekik, hogy er-
refelé semmi nyomunk.
- Vietnamiul is beszél?
- Az apámnak köszönhetem. Nagykövet volt Saigonban egy
évig.
- Ott is? - kérdezett vissza Jacqueline de Brissac hitetlen-
kedve.
- Igen, ott is.
A grófnő a fejét ingatta. Maga igazán nem mindennapi egyé-
niség, Cazalet hadnagy. - Kis szünetet tartott. - Úgy érzem,
tartozom magának valamivel. Velem vacsorázna, ha egyszer
kijutunk innen?
Jake zavartan vigyorgott. - Nagy megtiszteltetésnek ven-
ném, grófnő.
Légcsavarok zúgására lettek figyelmesek, majd egyre kö-
zelebbről és egyre hangosabban hallották a zajt, és végül meg-
pillantották az égen az egymás mögött sorban repülő Huey
Cobra repülőgépeket. Cazalet elővett két jelzőrakétát, egy
pirosat és egy zöldet, és a magasba repítette őket. A vietkon-
gok hangja fokozatosan elhalt, ahogy visszavonultak, és
Cazalet kézen fogta a grófnőt.
- A felmentő sereg pillanatokon belül megérkezik. Most
már biztonságban lesz.
A grófnő szorosabbra fonta az ujjait a keze körül, miközben
kibaktattak a rizsföldre, és az egyik repülőgép leszállt.
***
Az Excelsior Hotel a francia gyarmatosítás idején épült. Az
étterem az első emeleten maga volt a béke szigete a háborúban,
ahová élvezet volt belépni. Az asztalokon fehér terítők, ruha-
szalvéták, ezüst evőeszközök és gyertyák fogadták a vendégeket.
Cazalet a bárban várakozott, bárkinek azonnal megragadta a
tekintetét trópusi egyenruhájában és a mellén selyemszalagokon
fityegő kitüntetésekkel. Rég nem izgult így. Voltak nők az
életében, de egyikük sem volt rá olyan hatással, hogy egy komoly
kapcsolatnak akár csak a gondolata is felmerült volna benne.
12 1 ~ 13
Amikor Jacqueline de Brissac belépett az ajtón, Jake szíve
hevesebben kezdett verni. A grófnő egyszerű, gyöngyökkel
kirakott fehér ruhát viselt, kontyba tűzött hajából bársony-
masni lógott, sminke diszkrét, épp csak hogy látható volt, a
csuklóján néhány arany karkötő fityegett és a gyűrűsujján a
karikagyűrűje mellett egy gyémántgyűrű ékeskedett. Az a szó,
hogy elegáns, kevésnek bizonyult volna a jellemzéséhez. A
vietnami főpincér azonnal előtte termett és franciául köszön-
tötte.
- Üdvözlöm, grófnő - csókolta meg a főpincér a kezét. -
Cazalet hadnagy a bárban várakozik. Ha nem tévedek, máris
asztalhoz ülnek, ugye?
Az asszony mosolygott és intett Jake-nek, aki erre elindult
feléje. - Igen. Egy üveg Dom Perignont kérnénk. Ma ünne-
pelünk.
- Szabad kérdeznem, hogy mit?
- Igen, Pierre, azt, hogy élünk.
A pincér nevetett, és a külső verandára az egyik sarokban
álló asztalhoz kísérte, majd hellyel kínálta őket, és mosolyogva
azt mondta: - Máris hozom a pezsgőt.
- Nem zavarja, ha rágyújtok? - kérdezte a grófnő Ca-
zalettől.
- Nem, ha én is rágyújthatok. - Miközben közelebb hajolt,
hogy tüzet adjon, Cazalet megjegyezte: - Gyönyörű ma.
Jacqueline de Brissac arca elkomorult, aztán lassan újra
megenyhült. - Maga pedig nagyon csinos. Meséljen, kérem,
magáról. Hivatásos katona?
- Nem, önként vonultam be két évre.
- Csak nem azt akarja mondani, hogy maga akart idejönni?
De hát miért?
- Szégyenérzet, azt hiszem. Egyetemistaként elkerülhettem
volna a bevonulást. Jogot hallgattam a Harvardon. Dolgoztam
a doktori cím megszerzésén. - Vállat vont. - De aztán történ-
tek bizonyos dolgok, amik miatt úgy döntöttem, beállok ka-
tonának.
Megérkezett a pezsgő és az étlapok. A grófnő hátradőlt a
székében. - Mik voltak azok a bizonyos dolgok?
Cazalet mindent pontosan elmesélt, hogy mi történt a men-
zán és azután. - És most itt vagyok.
- És mi van a félkarú fiúval?
- Teddy Granttel? Jól van. Ő is jogot tanul. Találkoztam
vele; amikor utoljára otthon jártam. A szünetekben apámnak
dolgozik. Nagyon eszes fiú, Teddy nagyon okos.
- Az édesapja diplomata?
- Így is lehet mondani. Kiváló ügyvéd. A külügyminisztéri-
umban dolgozott. Jelenleg szenátor.
A grófnő felhúzta a szemöldökét. - És mit szólt ahhoz, hogy
bevonult?
- Nem örült neki, de nem is tartott vissza. Azt mondta,
térjek vissza épségben, és akkor majd újra kezdek mindent.
Mikor legutoljára hazalátogattam, épp választási kampányt
folytatott. Ha őszinték akarunk lenni, még jól is jött neki, hogy
a fia katona.
- És hős?
- Az azért túlzás.
- A kitüntetései alapján nem. De teljesen megfeledkeztünk
a pezsgőről. - Felemelte a poharát. - Mire igyunk?
- Amit a pincérnek mondott, arra, hogy élünk.
- Akkor az életre.
- És a boldogságra.
Koccintottak. - Mikor megy vissza? - kérdezte Cazalet.
- Párizsba? - A grófnő a fejét ingatta. - Most már nem
sietek. Nem tudom, mihez kezdjek.
- Most hogy már elűzte a szellemeket?
14 15
- Valahogy úgy. De - nézegette az étlapot a grófnő - azt
hiszem, itt az ideje, hogy rendeljünk végre.
Jake Cazalet olyan mámorban úszott, hogy később arra sem
emlékezett, mit evett aznap este. Egyedül abban volt biztos,
hogy valamilyen steakféle is szerepelt a terítéken. Egy kis
zenekar játszani kezdett, mire felálltak és táncolni mentek.
Jake érezte, milyen könnyed és légies Jacqueline, és soha nem
felejtette el, milyen volt akkor a karjában tartani, és a par-
fümjének az illatát is örökké az orrában érezte.
Az is emlékezetes maradt számára, ahogyan beszélgettek.
Soha életében nem társalgott ilyen jól senkivel. Jacqueline
mindent tudni szeretett volna. Rendeltek még egy üveg pezs-
gőt, fagylaltot és kávét.
Cazalet megkínálta cigarettával a grófnőt, és hátradőlt a
széken. - Nem kellene most itt lennünk. A mocsárban lenne
a helyünk.
Egy árny futott át Jacqueline de Brissac arcán. - Mint Jean-
nak?
- Sajnálom. Bocsánatot kérek. - Jake rögtön megbánta,
amit mondott, és a grófnő kezéért nyúlt.
Az asszony mosolygott. - Nincs miért. Én vagyok a hibás,
én mondtam, hogy elegem volt a szellemekből és aztán... Ide
figyeljen, én úgy szeretnék egyet kocsikázni egy olyan lovas
szekérrel. Van kedve hozzá?
- Már azt hittem, sohasem kérdezi meg - mondta Jake, és
hátratolta a székét.
Saigon utcáin szokás szerint nagy volt a forgalom és a nyüzs-
gés, mindenfelé autók, futókák, biciklisek tolongtak, emberek
igyekeztek dolgukra, és a bárok környékén lányok kínálták
magukat.
- Csak tudnám, mihez kezdenek, ha hazamegyünk? -
tűnődött el Jake.
16
- Mi, franciák is hazamentünk, mégis túlélték - felelte a
grófnő. - Az élet sohasem áll meg.
- Ezt ön se felejtse el - mondta Jake, és megfogta a grófnő
kezét.
A grófnő nem tiltakozott, sőt maga is megszorította Jake
kezét és körbenézett. - Imádom a városokat, mindegyiket,
különösen éjjel. A párizsi éj például, és benne az a testet-
lelket bizsergető izgalom, hogy valami történhet veled, és le-
het, hogy már a következő sarkon, az csodálatos.
- De aztán mégsem történik.
- Nem mondhatnám, hogy romantikus alkat.
- Akkor rajta, tanítson meg rá, hogyan legyek az. -A grófnő
az árnyékban Jake felé fordította az arcát, és Jake gyengéden
megcsókolta, miközben a nyaka köré fonta a karját.
- Ó, Jake Cazalet, hogy maga milyen csodálatos ember -
érzékenyült el a grófnő, és Jake vállára hajtotta a fejét.
***
Az Excelsiorban Jacqueline de Brissac elkérte a recepción
a lakosztálya kulcsát, szó nélkül odaadta Jake-nek, és felmen-
tek a széles, szőnyeggel borított lépcsőn az emeletre. A lak-
osztály előtt megálltak, Cazalet kinyitotta az ajtót, majd udva-
riasan félreállt, és a grófnő után belépett.
A grófnő egyenesen a nyitott erkélyajtóhoz ment, megállt a
teraszon és lenézett a forgalmas utcára. Cazalet a derekára
csúsztatta a kezét.
- Biztos benne?
- Ó, igen - válaszolta a grófnő. - A mondás szerint az életet
élni kell. Adjon, kérem, néhány percet, aztán jöjjön be.
AV 7k 7k i~
~r Vl~~
17
y .~ r ~ ~.~
Cazalet párnákkal a háta mögött ült és cigarettázott. Életé-
nek legszebb perceit élte meg az elmúlt éjszaka, és a gyönyörű
nő most békésen aludt mellette. Az óráj ára nézett és felsóhajtott.
Négy óra volt és neki nyolckor eligazításon kellett lennie.
Lassan kimászott az ágyból és elkezdett öltözködni. Álmos
hang szólalt meg mellőle: - Elmégy, Jake?
- Mennem kell. Fontos eligazításon kell részt vennem.
Együtt ebédelünk?
- Hát persze. Csodálatos lenne.
Jake lehajolt és homlokon csókolta. - Később találkozunk,
drágám - mondta, és távozott.
***
Az eligazításon az egész vezérkar jelen volt, így ő sem
maradhatott távol. Az ezredese, Arch Prosser, kávézás közben
mellé keveredett. -Arlington tábornok beszélni akar magával.
Már megint valami dicséretre méltót tett.
A tábornok, egy alacsony, de energiától duzzadó, őszes hajú
ember, kezet rázott vele. - Büszke vagyok magára, de nemcsak
én, hanem az egész ezred, Cazalet hadnagy. Példaértékű és
egyedülálló, amit tett. És ezzel a véleményemmel nem vagyok
egyedül. Mások is nagyrabecsülik és tisztelik hősiességéért.
Felhatalmaztak, hogy nevezzem ki kapitánnyá. - Felemelte
az egyik kezét. - Tudom, fiatal még ehhez a ranghoz, de ne
törődjön vele. És előterjesztettem a Rendkívüli Szolgálat Ke-
resztre.
- Lekötelezve érzem magam, uram.
- Ne érezze. Megérdemli. Három héttel ezelőtt, amikor a
Fehér Házban jártam, volt szerencsém találkozni az édesapjá-
val. Elmondhatom, kitűnő formában volt.
- Örömmel hallom, tábornok úr.
- És végtelenül büszke volt magára. Lehetett is. Egy maga-
fajta fiatalember elkerülhette volna a háború borzalmait, de
maga otthagyta a Harvardot és önként beállt a sorba. Magára
egy egész ország büszke lehet.
Erőteljesen megszorította Jake kezét és odébbállt. Cazalet
Prosser ezredeshez fordult. - Távozhatok?
- Nem látom akadályát, kapitány - vigyorgott Prosser. -
De a támaszpontot addig nem hagyhatja el, míg be nem megy
a raktároshoz, és nem szerez egy kapitányhoz illő rangjelzést.
***
Az Excelsior előtt leállította a dzsipet, bement a hotelba és
felszaladt a lépcsőn, mint egy izgatott kisfiú. Bekopogtatott a
grófnő lakosztályának ajtaján. A grófnőnek az arcán, ahogy
ajtót nyitott, könnyek csillogtak és a karjába omlott.
- Ó, Jake, csakhogy itt vagy. Épp indulni készültem. Nem
tudtam, látlak-e még valaha.
- Indulni készültél? De miért? Mi történt?
- Megtalálták Jeant. Nem halt meg, Jake! Egy őrszem buk-
kant rá egy bokorban, súlyosan megsérült, ma reggel szállí-
tották ide. A Mitchell Katonai Kórházban van. Elvinnél?
Jake úgy érezte, forog vele a szoba, de megpróbálta megőriz-
ni a nyugalmát. - Természetesen. Kint áll a dzsip. Segíthetek
valamiben?
- Nem, Jake, csak kérlek, vigyél oda.
És Jacqueline már indult is, maga mögött hagyva a gondola-
taiba merült Jake-t.
A kórházban Jake bepillantott az egyszemélyes szoba ajta-
jának ablakán, és látta az ágyon fekvő Jean de Brissac kapi-
tányt, a fején a sok kötéssel és mellette Jacqueline-t és az
orvost. Az asszony és az orvos együtt léptek ki a betegszobából.
18 1 19
Jake megkérdezte: - Hogy van?
- Találat érte a koponyáját és teljesen kiéhezett, mire ráta-
láltak, de életben marad. Szerencsések - válaszolt az orvos.
Jacqueline a könnyein át mosolygott. - Azok vagyunk, vagy
mégsem? - Elcsuklott a hangj a. - Édes istenem, most mi lesz?
Jake mélyen hallgatott, tisztában volt vele, milyen nagy szük-
sége volt most Jacqueline-nak rá. Jacqueline könnyei egyre
potyogtak, Jake elővette a zsebkendőjét és megtörölte az asz-
szony arcát. - Ápolod a férjedet, ez csak természetes.
Jacqueline néhány másodpercig csak állt és nézte Jake-t,
aztán megfordult és lenyomta a kilincset a betegszoba ajtaján.
Cazalet végigment a folyosón a főbejárathoz. A lépcső tetején
megállt és rágyújtott egy cigarettára.
- Tudod mit, Jake, átkozottul büszke vagyok rád - mondta
magának, s miközben a könnyeivel küszködött, az autóhoz
sietett.
***
Amikor a szolgálati ideje lejárt, visszatért a Harvardra és meg-
szerezte a doktori címet. Belépett az édesapja jogi cégéhez, de a
politika csábításának nem tudott ellenállni, kongresszusi tag lett;
aztán harmincöt éves korában feleségül vette Alice Beadle-t,
egy kedves, jóravaló lányt, akit nagyon szeretett. Az apja is
sürgette a házasságot, mert úgy érezte, itt az ideje, hogy unokái
szülessenek, de nem született egy sem. Alice sokat betegeskedett,
kiderült, hogy leukémiás, amitől évekig szenvedett.
Idővel tudomást szerzett róla, hogy Jean de Brissacot
kinevezték hadseregtábornoknak. Jacqueline már olyan távoli
emlék volt a számára, hogy néha az az érzése támadt, az egész
meg sem történt, csak álmodta. Aztán Brissac hadseregtábor-
nok meghalt szívinfarktusban. ANew York Timesban szerepelt
a gyászhír, mellette egy fényképpel a tábornokról és Jacque-
line-ról. Cazalet ebből a cikkből tudta meg, hogy Jacqueline
és a tábornok házasságából született egy leánygyermek, Marie.
Először arra gondolt, levelet ír, de aztán elhessegette a gondo-
latot, mondván, hogy Jacqueline-nak semmi szüksége most
rá, hogy a múltbeli és rég elfeledett dolgokkal felzaklassa.
Egyébként is mire lenne jó?
Nem, jobb lesz, ha békén hagyja...
Miután megválasztották szenátornak, gyakran kellett
kormányzati ügyekben külföldre látogatnia, s mivel Alice álla-
pota azt nem engedte meg, a legtöbbször egyedül utazott. Így
fordulhatott elő az, hogy 1989-ben Párizsban is egyedül, he-
lyesebben egyetlen hűséges segítőtársának és személyi tit-
kárának, egy Teddy Grant nevű, félkarú ügyvédnek a társasá-
gában tartózkodott. Számos programja között szerepelt egy
meghívás az elnöki bálra is. Épp a Ritz hotelbeli lakosztályá-
nak nappalijában ült a dolgozóasztalnál, amikor Teddy elébe
tette a meghívót.
- Nem mondhatsz nemet, éppúgy kötelező megjelenned itt
az Élysée-palotában, mint a Fehér Házban vagy a Buckin-
gham-palotában rendezett bálokon.
- Nem áll szándékomban visszautasítani a meghívást -
mondta Cazalet. - És felhívom rá a figyelmedet, hogy a meg-
hívás Jacob Cazalet szenátor és kedves kísérője részére szól.
Ma este pedig ez a kedves kísérő nem lesz más, mint te, Teddy.
Úgyhogy menj és keresd elő a szmokingodat.
- Ó, nekem semmi kivetésem ellene - motyogta Teddy. -
Ingyen pezsgő, eper, csinos fiatal hölgyek. De jó dolgod lesz!
- Csinos fiatal, francia hölgyek, Teddy. És ne feledd, én már
nem vagyok érdekelt. Na, gyerünk.
A bál minden képzeletet felülmúlt. Egy hatalmas és tágas
szalonban rendezték, az egyik végében zenekar játszott. Mint-
20 ~ 21
ha az egész világ ott létt volna, jóképű férfiak, szebbnél szebb
nők, egyenruhások, az egyház magasrangú képviselői lila és
vörös reverendákban. Teddy elment, hogy hozzon még egy
kis pezsgőt, Cazalet egyedül álldogált a táncparkett szélén.
Egy hang a nevén szólította: - Jake?
Megfordult, és ott állt előtte ő, fekete selyem báliruhában és
gyémánt fejdísszel a fején. - Istenem, te vagy az, Jacqueline?
A szíve hevesen kalapált ahogy megfogta a kezét. Még
mindig ugyanolyan gyönyörű volt, mint évekkel azelőtt. Mint-
ha az idő rajta nem fogott volna.
- Cazalet szenátor. Mindig nagy érdeklődéssel figyeltem a
karriered alakulását. A jövő elnöke, mondják rólad sokan.
- Vannak még csodák. - Jake habozott. - Sajnálattal szerez-
tem róla tudomást, hogy a férjed tavaly elhunyt.
- Nagyon hirtelen történt, de legalább nem sokat szenve-
dett. Azt hiszem, az övénél szebb halált senki sem kívánhat
magának.
Teddy Grant közeledett a kezében egy tálcával és rajta két
pohár pezsgővel. - Teddy, ő Brissac grófnő... régi jó barát.
- Csak nem az a bizonyos Teddy Grant a Harvard men-
zájáról? - kérdezte a grófnő mosolyogva. - Őszintén.nagyon
örülök, hogy megismerhettem, Mr. Grant.
- Mi folyik itt? - kérdezte Teddy.
- Nyugi, Teddy. Menj és hozz szépen még egy pohár pezs-
gőt, később majd mindent megmagyarázok.
Teddy kissé értetlenkedve állt, aztán elment, Jacqueline és
Jake pedig leültek a legközelebbi asztalhoz. - A feleséged
nincs veled?
- Alice évek óta leukémiában szenved.
- Ó, ne haragudj. Nagyon sajnálom.
- Nagyon bátor asszony, de ez a betegség sajnos uralja az
életét. Ezért is nincs gyerekünk. Tudod, olyan különös ez. Az
apám akarta annyira ezt a házasságot, szegény ő is épp tavaly
halt meg. Azt szerette volna, ha mielőbb nagy család lesz a
miénk. Az emberek szemében az a jó, ha egy politikusnak
nagy családja van.
- Nem szerelemből vetted el?
- Szeretem Alice-t, de a szerelem...? - A fejét rázta. - A
szerelem csak egyszer érintett meg.
A grófnő megfogta a karját. - Sajnálom, Jake.
- Én is. Mindhárman vesztesek vagyunk: Alice, te is és én
is. De ha azt nézzük, hogy itt maradok gyerek nélkül, talán én
vagyok az, aki rosszabbul járt.
- Nem maradsz, Jake - mondta Jacqueline szelíden.
Jake számára megállt az idő. - Ezt meg hogy érted? - nyögte
ki végül.
- Odanézz, ott az erkélyajtónál.
A lány hosszú hajú volt, szolid fehér ruhát viselt. Jake szá-
mára egy pillanatra úgy tűnt, Jacqueline-t látja.
- Ugye, nem ugratsz? - suttogta Jake.
- Nem, Jake, nem tennék ilyesmit. Saigonban fogant azon
~a bizonyos éjszakán, és Párizsban született 1970-ben. Marie-
nak hívják, és túl van az első év első félévén Oxfordban.
Jake nem tudta levenni a szemét a lányról. - A tábornok
tudta?
- A sajátjának tartotta, legalábbis én abban a hiszemben
éltem, mindaddig, míg az orvosok meg nem mondták neki,
milyen gyenge a szíve.
- Hogyhogy?
- Kiderült, hogy amíg kórházban volt Vietnamban, miután
rátaláltak a rizsföldön, valaki írt neki egy levelet. A levélben
az állt, hogy a feleségét látták egy amerikai tiszttel, aki reggel
négyig nem hagyta el a lakosztályát.
- De ki...?
22 23
- Szerintünk valaki a vezérkarból. Egy rosszmájú alak. Néha
elveszítem az emberiségbe vetett hitem. De a lényeg, hogy
mindvégig tudta. Szegény, Jean! Mielőtt meghalt, aláírt egy
törvényes nyilatkozatot, és a nevére vette Marie-t, hogy
örökölhesse a címet és a vagyont.
- És Marie? Ő tudja?
- Nem, és én nem is szeretném, ha megtudná, ugye te sem,
Jake. Te jó ember vagy, tiszteletre méltó személy, de politikus.
Az amerikai polgárok nem rajonganak az olyan politikusokért,
akiknek törvénytelen gyermeke van.
- De hisz nem... A teringettét! Mindenki azt hitte, hogy a
férjed halott.
- Jake, figyelj rám. Egy nap belőled még elnök lesz, min-
denki meg van róla győződve, de nem egy ilyen botránnyal a
hátad mögött. Marie-ról nem is beszélve. Hát nem jobb neki,
ha meghagyjuk jó emlékezetében az édesapját, a tábornokot?
Nem, szó sem lehet róla, hogy megmondjuk neki. Ha ő nem
tudja, kettőnkön, rajtad és rajtam kívül az egészről senkinek
nem lesz tudomása. Megegyeztünk?
Jake sokáig nézte a szépséges lányt az erkélyajtónál, aztán
az anyj ára emelte tekintetét. - Igen - mondta beleegyezően.
- Igazad van.
A grófnő megfogta Jake kezét. - Tudom. És most... akarod,
hogy bemutassalak neki?
- Istenem, hát hogyne!
Jacqueline az erkélyhez vezette. - A te szemedet örökölte,
Jake, és a mosolya is a tied. Majd meglátod.
Marie elfordult a fiatal tiszttől, akivel addig társalgott. -
Mama - mosolyodott el. - Tudom, hogy már mondtam, de
remekül nézel ki ebben a ruhában.
Jacqueline egy-egy csókot lehelt a lánya mindkét arcocská-
jára. - Köszönöm, drágám.
- Ez itt Maurice Guyon, a Francia Idegenlégió hadnagya,
épp most tért vissza Csádból.
Guyon nagyon fegyelmezetten és katonához illő határozott-
sággal összeütötte a sarkát, és kezet csókolt a grófnőnek. -
Örvendek, grófnő.
- És most engedjék meg, hogy bemutassam Jacob Cazalet
szenátort Washingtonból. Régi jó barátom.
Guyon lelkesen válaszolt. - Szenátor úr, örülök, hogy meg-
ismerhettem. Olvastam önről azt a cikket tavaly a Paris Soir-
ban. Az ön vietnami hőstettei egyedülállóak. Figyelemre méltó
karriert futott be.
- Köszönöm, hadnagy - mondta Jake Cazalet. - Egy olyan
személy szájából, mint ön, számomra ez igazi elismerés. -
Megfordult és a lánya kezéért nyúlt. - Ön és az édesanyja
egyszerűen elbűvölőek.
- Szenátor - mondta mosolyogva Marie, majd hirtelen elil-
lant a mosoly az ajkáról és zavartan pislogott. - Nem találja
úgy, hogy mi már találkoztunk valahol?
- Biztos vagyok benne, hogy nem -válaszolta Jake derűsen.
- Azt nem felejtettem volna el. - Könnyedén megcsókolta a
kezét. - És most, ha megbocsát, elviszem táncolni az édes-
anyj át.
Miközben körbeforogtak a táncparketten, azt mondta Ja-
cqueline-nak: - Minden szó igaz volt, amit róla mondtál. Ua-
lóban csodálatos teremtés.
- Ilyen apával, hogy is lehetne más!?
Jake elérzékenyülten nézett Jacqueline-ra. - Tudod, azt
hiszem, hogy irántad a szerelmem sohasem hunyt ki, Jacque-
line - mondta. - Ha csak...
- Shhh - intette csendre Jacqueline, és az ujját az ajkára
illesztette. - Tudom, Jake, tudom jól. De elégedjünk meg az-
zal, amink van, és legyünk boldogok vele. - Szélesen elmoso-
24 I - 25
lyodott. - És most lehelj ünk egy kis életet azokba a lábakba,
szenátor úr!
***
Évek teltek el azóta, hogy utoljára látta Jacqueline-t,
időközben a felesége belehalt a leukémiába, amikor Wa-
shingtonban három évvel az Öböl-háború után hivatalos
találkozón vett részt a francia nagykövet. A nagykövet, Teddy
és ő a Fehér Ház kertjében a gyepen álldogáltak és beszél-
gettek.
A nagykövet így szólt hozzá: -Fogadja gratulációmat. Meg-
győződésem; hogy az elnöki szék az öné.
- Korai ez még - mondta Jake. - Még nem dőlt el, hogy
Freeman szenátor jelölteti-e magát vagy sem.
- Ne hallgasson rá, nagykövet úr, győzni fog - szólt közbe
Teddy.
- Bízom benne, hogy igaza lesz. - A nagykövet Cazalethez
fordult. - Elvégre, mint ahogy azt mindenki tudja, Teddy az
ön szürke eminenciása.
- Remélem is. - Jake elmosolyodott. Aztán maga sem tudta,
mi ütött belé, talán a zene... azt kérdezte: - Mondja, nagykövet
úr, van egy barátom, akivel hosszú évek óta nem találkoztam,
Brissac grófnő, tud róla valamit?
Különös arckifejezés ült ki a nagykövet arcára, aztán azt
mondta: -Mon Dieu, el is felejtettem. Maga mentette meg az
életét Vietnamban.
- Á, emlékszem már - kapott a fejéhez Teddy. - Akkor
kaptad a Rendkívüli Szolgálat Keresztet.
- Nem tartják a kapcsolatot? - kerdezte csodálkozva a nagy-
követ.
- Nem igazán.
- A lányát eljegyezte egy bizonyos Guyon kapitány, rendes
fiú. Ismerem a családját. Sajnálatos módon azonban meghalt
az Öböl-háborúban.
- Sajnálattal hallom. És a grófnő?
- Rák, kedves barátom, a végső stádiumban, ha jól tudom.
Nagyon szomorú.
***
- Gyerünk, menjünk innen, de gyorsan. Tegyél meg nekem
két dolgot - mondta Cazalet Teddynek, aki nem győzte utol-
érni a Fehér Ház folyosóján, úgy sietett. - Hívd fel a párizsi
nagykövetséget és tudd meg, hogy van Brissac grófnő, aztán
telefonálj a repülőtérre, és mondd meg, hogy készítsék elő a
Gulfstreamet, Párizsba repülünk vele.
Édesanyjától, néhány évvel korábban, amikor meghalt, nagy
vagyont örökölt, őt azonban a politika jobban érdekelte, ezért
a pénzügyek intézését másokra hagyta, akikben vakon meg-
bízott. A vagyonnal jártak bizonyos előjogok is, és szintén en-
nek az örökségnek a része volt a Gulfstream, a magánrepülő-
gép.
Miközben a limuzin felé tartottak, Teddy a mobil telefonján
beszélt. - Majd visszahívlak - mondta és beszálltak a hátsó
ülésre. Teddy felhúzta az üveg válaszfalat, ami az utasteret
különítette el a sofőrtől. - Jake, valami baj van? Valami, ami-
ről esetleg tudnom kellene?
Cazalet aznap szokatlan dolgot művelt. Kinyitotta a bárszek-
rényt és elővett egy kristálypoharat. - Tölts nekem egy po-
hárral a skót whiskyből, Teddy.
- Minden rendben, Jake? - kérdezte Teddy aggódva.
- A nő, akit igazán szerettem, haldoklik, rákos, a lányom
pedig teljesen magára van hagyatva, úgyhogy adj egy italt.
26 ~ 27
Teddy szeme elkerekedett, de azért töltött. -A lányod, Jake?
Cazalet egyetlen hörpintésre felhajtotta a whiskyt.
- Ez jólesett - mondta, és aztán elmesélt mindent Teddynek.
***
Végül a nagy sietség, az átkelés az Atlanti-óceán fölött mind
hiábavaló volt. Jacqueline de Brissac két héttel korábban meg-
halt. A temetést is lekésték, öt nappal. Cazalet úgy érezte,
képtelen bármit is csinálni, mindent Teddy intézett.
- A Brissac család kápolnájában helyezték örök nyugalom-
ra, a valencyi temetőben - közölte Teddy, miután letette a
telefonkagylót Ritz hotelbeli lakosztályukban.
- Köszönöm, Teddy. Lerójuk a tiszteletünket.
Cazalet úgy festett, mint aki legalább tíz évet öregedett ez
alatt a pár nap alatt. Teddy úgy gondoskodott róla, mint senki
más ezen a földön, jobban törődött vele és aggódott érte, mint
a barátjáért, aki fizikaprofesszor volt a Yale-en.
Teddy számára Cazalet pótolta a testvért, Cazalet volt az,
aki figyelemmel kísérte az életét és pályájának alakulását egé-
szen attól a naptól kezdve a Harvardon, a menzán, aki munkát
ajánlott neki a családi cégnél, és aki megadta neki azt az óriási
lehetőséget, hogy a személyi titkára legyen, és ezért Teddy
végtelenül hálás volt neki.
Egyszer egy szenátusi ülésen Teddyvégig nagyon közel hajolt
Cazalethez, miközben folyamatosan tájékoztatta és taná-
csokkal látta el főnökét a gyűlést illetően. Az ülés végeztével
az egyik idősebb fehér házi összekötő dühöngve lépett oda
Cazalethez.
- Szenátor, mélységesen felháborít ennek a kis buzinak a
jelenléte az üléseken. Homokosoknak itt semmi keresni-
valójuk.
A teremben síri csend támadt. Jake Cazalet szólalt meg
először. - Teddy Grant kitűnő eredménnyel diplomázott a
Harvard jogi karán. A vietnami háborúban véghezvitt hős-
tetteiért Bronz Csillaggal és Dicsőség Kereszttel tüntették ki.
A hazáért a karját is elvesztette. - A tekintete elszántságot
tükrözött. - És mi több, Teddy Grant a barátom, a sze~zális
élete pedig az ő saját magánügye.
- Na ide figyeljen...
- Maga figyeljen énrám. Ezennel kilépek a bizottságból -
jelentette ki Cazalet, és Teddyhez fordult. - Gyerünk, Teddy.
Az ügy vége az lett, hogy amikor az elnök tudomást szerzett
a dologról, menesztette a tisztviselőt, Cazalet pedig maradt.
Teddy sohasem felejtette el ezt Jake-nek.
A temetőben esett az eső és ködös volt az idő. A bejáratnál
állt egy kis iroda, és egy pap tette benne a dolgát. Teddy be-
ment, hogy útbaigazítást kérjen. A kezében egy darab papírral
és egy celofánba csomagolt rózsaszállal tért vissza, majd visz-
szaült a limuzinba és odaszólt a sofőrnek:
- Először északnak, aztán az út végén balra. Ott kiszállunk.
Cazaletet hagyta, hadd üljön mellette csendben, mert na-
gyon fáradtnak és kimerültnek látta. A temető igen réginek
tűnt, tele volt gótikus emlékművekkel és sírkövekkel. Ahogy
kiszálltak a kocsiból, Teddy felnyitott egy esernyőt.
- Erre. - Egy keskeny ösvényen haladtak. Teddy még egy-
szer megnézte a papírt a kezében. - f tt vagyunk, ez az, szenátor
- mondta szokatlanul hivatalosan.
A kápolna tetején egy angyal díszelgett. Az ívelt bejárat
tölgyfa ajtóhoz vezetett, melyet vaspántok tartottak össze, és
rajta a név: de Brissac.
- Magamra hagynál, Teddy? - suttogta Cazalet.
- Természetesen. - Teddy átnyújtotta neki a virágot és be-
szállt a limuzinba.
28 1 29
Jake az oszlopos előcsarnokba lépett. Ott állt egy tábla, rajta
a családtagok neve, akik a kápolnában nyugodtak, és volt egy
külön tábla a tábornok nevével, alatta pedig a Jacqueline de
Brissac név aranybetűkkel frissen festve.
A síremlék előtt virágvázák voltak elhelyezve. Jake kivette
a rózsát a celofánból, megcsókolta és betette az egyik vázába.
Aztán leült a kőpadra és elkezdett zokogni. Még soha életében
nem sírt így.
Kis idő múlva, fogalma sem volt róla, mióta üldögélt így,
lépteket hallott, mire felnézett. Marie de Brissac állt előtte
esőkabátban és kendőbe bugyolált fejjel. Az övéhez hasonló
szál rózsát szorongatott a kezében, és Teddy Grant tartotta
fölé az esernyőt.
- Bocsáss meg, Jake, de úgy éreztem, meg kell tennem, tud-
nia kell.
- Nincs semmi baj, Teddy. - Cazalet szíve hevesen vert,
agyába tolultak az emlékképek, teljesen elérzékenyült.
Teddy visszament az autóhoz, és ők ketten magukra ma-
radtak. Csak álltak és nézték egymást. - Ne haragudjon rá -
mondta Marie. - Már előbb is tudtam. Az édesanyám mondta
el, egy vagy két évvel a bál után, amikor kiderült, milyen beteg.
Úgy látta, itt volt az ideje. - Marie is vízbe tette a virágot. - Hát
itt vagy, mama - sóhajtotta. - És itt vagyunk mi ketten, akik a
világon a legjobban szerettünk. - Cazalethez fordult és
elmosolyodott. - Nos, apám, idejutottunk.
Ahogy Cazalet újra könnyekben tört ki, átölelte a nyakát és
magához vonta.
Aztán amikor már kéz a kézben ültek a padon, Jake azt
mondta: - Rendbe kell hoznunk az életünket. Hozzá kell já-
rulnod, hogy tisztázzuk, én vagyok a vér szerinti édesapád.
- Azt nem - tiltakozott Marie. - Anyám sohasem egyezett
volna bele és én sem teszem. Ön nagyszerű ember, szenátor,
30
és mint az Amerikai Egyesült Államok elnökére, önre még
nagy jövő vár. Semmi sem gátolhatja meg ebben. Egy tör-
vénytelen gyermek a legutolsó, amire szüksége van. A politikai
ellenfelei azonnal felhasználnák ön ellen.
- Vinné el a fene őket!
Marie elnevette magát. - Egy jövőbeli elnök nem beszélhet
így. Nem, ez az egyetlen megoldás. Titokban kell tartanunk.
Csak ön és én tudjuk.
- És Teddy.
- Ó, igen, és Teddy. Az ön legigazabb barátja és hűséges
társa. Anyám mesélt róla. Nem szabad haragudnia rá, amiért
elmondta.
- Nem haragszom.
Marie kicsit hangosabban kiáltotta: - Teddy, jöjjön ide.
Teddy kiszállt az autóból és odaballagott hozzájuk. -
Sajnálom, Jake.
- Helyesen tetted, Teddy. Hálás vagyok neked érte, de Ma-
rie nem engedi, hogy nyilvánosságra hozzuk. Mondd neki, hogy
nincs igaza.
- Nem, attól tartok, a kisasszonynak nagyon is igaza van.
Mindent elrontanál vele, tönkretennéd a jövődet. Az ellenzék
fasírtot csinálna belőled. Erről szól a politika.
Jake-nek sajgott a szíve, de a lelke mélyén érezte, azoknak
ott ketten tökéletesen igazuk van. A fenébe! - Rendben, le-
gyen, ahogy ön akarja - adta meg magát Cazalet, és Marie-
hoz fordult, közben a tenyerébe fogta a kezét. - De ígérje
meg, hogy találkozunk, mégpedig gyakran.
Marie mosolygott és kérdőn felvonta a szemöldökét, mi-
közben Teddyre nézett, aki a következőt mondta: - Sajnálom,
Jake, de attól tartok, az sem lenne helyes. Azonnal szóbeszéd
tárgyává válnál. A sajtó a világért sem hagyná ki az ilyesmit.
Azt hinnék, hogy új barátnőd akadt.
31
Cazalet csüggedten eresztette le a vállát. Marie gyengéden LONDON
megérintette az arcát. - Talán majd a bálokon, hivatalos es- SZIGÍLI~
télyeken összefutunk. KORFU
- Istenem, de hisz ez borzasztó!
- Ön az apám, és én szeretem, de nemcsak azért, mert maga A
FÖLDKÖZI-TENGER KELETI P~RTYIDÉKE
volt az a háborús hős, aki megmentette az anyám életét azonI997
az isten háta mögötti helyen, a mocsárban, hanem mert olyan
nagyszerű ember, és mert kitartott és végig a felesége mellett
2
~~
~
~~
maradt, aki halálos betegségtől szenvedett. Egyszerűen sze-Ó
f
2
retem önt, Jake Cazalet, önmagáért szeretem, és végtelenül
boldog vagyok, hogy a lányának mondhatom magam. - Marie ~
még jobban magához szorította Jake-t, aztán Teddyhez for- f'~
ondonon nyugat felől vihar sepert át az éjszaka. Esett az
dint, akinek könnyek potyogtak a szeméből. - Vigyázzon rá, eső és
kemény, hideg szél fúlt. Reggelre a szél csendesedett,
Teddy. Nekem most már mennem kell - mondta, és azzal de az eső, ha
lehetett, még jobban szakadt, amikor a börtönőr
kilépett az esőre és eltűnt szem elől. a tCngerészkék esőkabátjában
kinyitotta az udvarra nyíló ka-
- Istenem, Teddy, mihez kezdjek most? - hebegte a megtört put a
Wandsworth börtönben. Az őrt Jacksonnak hívták és
szívű Jake Cazalet. katonásan nyírt bajuszt viselt.
- Azt és úgy cselekszel, hogy büszke legyen rád, szenátor. Maga előtt
lökdöste Dermot Rileyt. - Mozogj már.
Olyan jó elnöke leszel az országnak, amilyen még sohasem Riley, akin
mindössze a rabruha volt, lekémlelt. A magas
volt. És most gyerünk, menjünk innen. téglafallal körülvett udvar üres
volt.
Útközben a limuzin felé Jake így szólt: - Kennedynek igaza - Bőrig
fogok ázni - mondta erős ulsteri akcentussal.
volt. Aki hisz abban, hogy ez a világ igazságos, az nagyon téved. -
Nem fogsz. Gondoskodom róla - mondta Jackson, és
- Minden bizonnyal, Jake. A világ könyörtelen, de nem te- átnyújtott
neki egy összecsukható esernyőt.
hetünk ellene - mondta Teddy, és beszálltak a kocsiba. - Ó,- Inkább
visszamennék a cellámba - szólt morcosan Ri-
majd elfelejtettem, épp most hívtak a mobilorron. Freeman ley.
szenátor visszalépett. A legjobb úton haladunk. - Napi egy óra
mozgás, ezt írja elő a szabályzat, aztán a
többi huszonháromra rád zárjuk az ajtót. Mást nem érde-
melsz. Van fogalmad róla, hányan szeretnének lecsapni egy
olyan hitvány bűnözőre, aki az IRA-nak dolgozott, mint te?
A hómba a múlt héten a West Enden tizenhat embert ölt meg,
és isten tudja, hányat sebesített meg. Nem vagy népszerű, Ri-
ley, egyáltalán nem. És most indulj.
33
Kilökte Rileyt az esőre, és visszazárta a kaput. Riley meg-
nyomta a gombot az esernyőn, mire az kinyílt. Elővett a zse-
béből egy doboz cigarettát, meggyújtott egy szálat az ócska
műanyag öngyújtójával, és elindult.
Maga is meglepődött rajta, milyen jó esőben sétálni, és a
cigaretta is jólesett neki. Arról nem is beszélve, hogy a cellában
töltött unalmas napi huszonhárom óránál minden jobb volt.
Hat hónapot már sikerült lehúznia ezen a helyen, de hátravan
még tizennégy és fél éve. Néha már úgy érezte, beleőrül, ha
arra gondolt, hogy annak a tizennégy és fél évnek sohasem
lesz vége. Nem is lett volna az olyan szörnyű, ha visszahelyez-
ték volna valamelyik otthoni börtönbe, Ulsterbe. Akkor leg-
alább a régi jó cimborák közelében maradhatott volna, és talán
elviselhetőbb lett volna a börtönélet, de itt Wandsworthben...
Abban a pillanatban az ajtó kinyílt és megjelent Jackson. -
Gyere ide, Riley, látogatód érkezett.
- Látogatóm? - kérdezett vissza Riley.
- Az ügyvéded. - Mivel Riley továbbra is csak állt az esőben
az esernyővel a feje felett, Jackson kezdett begurulni. - Az
ügyvéded, aki a jogaidat képviseli, te fafejű ír. Na, mozogj már.
Jackson nem a szokásos helyre vezette, ahol a látogatókat
fogadták, hanem kinyitott egy ajtót az egyik oldalfolyosón.
Egy asztal volt ott, a két oldalán egy-egy szék és egy rácsos
ablak. A férfi, aki már várt rá, őzbarna börberi viharkabátot
viselt, s alatta sötétbarna öltönyt. Fehér ingéhez csíkos nyak-
kendőt kötött. Fekete, göndör haja volt, kerek arca és szaru-
keretes szemüvege. Negyven év körülinek látszott.
- Á, Mr. Riley. Nem tudom, emlékszik-e rám. Jelen voltam
a tárgyaláson, amikor elítélték. George Brown vagyok.
Riley azonnal vette a lapot. - Ó, igen.
- A Védelmi Liga engem bízott meg az ön fellebbezési
ügyével. Történtek bizonyos szabálytalanságok, és elhangzot-
tak olyan tanúvallomások, melyek nem feleltek meg a való-
ságnak. - Jacksonhoz fordult, aki mindvégig az ajtóban állt. -
Halenne szíves kifáradni, Mr. ...?
- Jackson, uram.
- A szabálykönyv hármas számú fejezete szerint, ha a fel-
lebbezés ügyében van megbeszélnivalójuk, ügyvéd és kliense
magukra hagyhatók. Ha gondolja, nézzen utána.
- Felőlem - mondta Jackson.
Ahogy az ajtó becsukódott Jackson mögött Riley a látogató-
jának szegezte a kérdést: - Mi az ördög folyik itt? Még soha
életemben nem láttam magát,. a hivatalból kirendelt védő
pedig minden fellebbezés iránti reményemet eloszlatta.
Brown elővett a belső zsebéből egy bőrtárcát és megkínálta
cigarettával. - Tizenöt év - mondta, miközben tüzet adott
Rileynak. - Hosszú idő. Itt is elég rossz, de hamarosan átszál-
lítják Parkhurstbe a Wight-szigetre. A legdurvább hely és a
legszigorúbb őrizet Angliában. Mintha a koporsó fedelét csuk-
nák magára, amikor oda bezárják. Tudom én, mit jelent az.
Ügyvéd vagyok, bár a nevem nem Brown, mint ahogy azt ko-
rábban mondtam.
- Mit akar tőlem? - türelmetlenkedett Riley.
- Üljön le és elmondom. - Riley leült, és Brown folytatta. -
Szeretnék önnek egy ajánlatot tenni, amit egyszerűen nem
tud majd visszautasítani.
- És mi lenne az? Egy újabb fellebbezés?
- Nem. - Brown az ablakhoz sétált és kinézett. - Mit szólna
hozzá, ha szabad lehetne?
- Úgy érti, megszöknék?
- Nem, úgy értem, hogy szabadlábra helyeznék.
34 ~ 35
Riley szinte elkábult a szabadság gondolatától, és rekedt han-
gon aZt felelte: - Mindent megtennék érte, az égvilágon mindent.
- Rendben, valójában számítottam is rá, hogy így lesz, de
azért van még itt valami. Tegyen pontosan úgy, ahogy én mon-
dom, és akkor nemcsak hogy szabad lesz, de még húszezer
font is üti a markát, amivel új életet kezdhet.
- Istenem - suttogta Riley. - És kit kell érte megölnöm?
Brown elmosolyodott. - Senkit, efelől biztosíthatom, de
hadd kérdezzek valamit. Ismeri ön Charles Ferguson dandár-
tábornokot?
- Nem, személyesen nem - mondta Riley -, de tudok róla
egyet s mást. Egy terroristaellenes hírszerző alakulat élén áll.
A miniszterelnök magánhadseregének hívják magukat. Sem-
mi köze a SIS-hez vagy az MIS-höz. Egy dolog biztos: az utóbbi
években nagyon megnehezítette az IRA dolgát.
- És Sean Dillon? Őt ismeri?
- Jézus, az a csirkefogó is benne van? - nevetett Riley. -
Ezek szerint. Úgy ismerem Seant, mint saját magamat. Együtt
küzdöttünk Derryben annak idején a hetvenes években, szinte
még gyerekfejjel. Jó néhányszor adtunk együtt a briteknek,
de Sean ma már átállt Fergusonhoz.
- Meséljen nekem róla.
- f1z anyja meghalt a szülőágyon, amikor a világra hozta,
az apja pedig Londonba ment vele. Sean nagyon tehetséges
színész volt. Úgy át tudott változni minden smink nélkül, hogy
nem lehetett ráismerni. Nemegyszer láttam a saját szemem-
mel. Az ezerarcú ember, csak így emlegette a brit hírszerzés.
Húsz év alatt képtelenek voltak elkapni.
- Az apját brit katonák ölték meg, mikor egyszer hazaláto-
gatott Belfastba, ha jól értesültem - vetette közbe Brown.
- Így igaz. Sean akkor tizenkilenc éves volt, ha jól emlék-
szem. S2akított addigi életével, hazament és csatlakozott az
36
IRA-hoz. Egy időben a szervezet legrettegettebb végrehajtó-
jaként tartották számon.
- És aztán?
- Soha nem volt híve a bombázásoknak, bár azt állítják róla,
hogy ő állt a Downing Street 10. alatti aknavetős merénylet
mögött az Öböl-háború idején. Aztán elhúzott Európába, és
részrehajlás nélkül mindenkinek felajánlotta a szolgálatait,
mindenkinek dolgozott, aki fizetett. Az egyik pillanatban még
a PFSZ embere volt, a másikban pedig már palesztin fegy-
verszállító hajókat robbantgatott Bejrútban.
- És hol jött be a képbe Ferguson? Hallottam a sztorit, de
hálás lennék, ha azt is megosztaná velem.
- Nos, a mi Seanunk nemcsak jó színész, de kitűnő pilóta is.
Gyógyszereket csempészett Boszniába a sebesült gyerekek szá-
mára, és egy alkalommal leszedték a gépét. Állítólag a szerbek
voltak, elfogták és halálra ítélték, de akkor felbukkant Fer-
guson, és üzletet kötöttek, pontosabban Ferguson megzsarolta
Seant, hogy tiszta lapot kap, de csak akkor, ha neki dolgozik.
- Rablóból lesz a legjobb pandúr - mondta Brown.
- Körülbelül. De ezáltal elvesztette a népszerűségét otthon
az ír protestánsok körében.
- Ez nagyjából érthető.
Hirtelen csend támadt. Végül Riley szólalt meg: - Nézze,
mit akar tőlem?
- Történetesen Sean Dillont - válaszolta Brown, és újabb
cigarettával kínálta Rileyt. - Helyesebben azok az emberek
akarják őt, akiket én most itt képviselek.
- És kik ők?
- Az nem tartozik magára, Mr. Riley, de biztosíthatom,
hogy ha mindent pontosan úgy csinál, ahogyan mondom, akkor
maga szabad lesz, mi pedig megkapjuk Dillont. Van ennek
valami akadálya?
37
- Nincs, semmi az égvilágon - mosolygott Riley. - Mit kell
tennem?
- Első lépésben kéri, hogy találkozhasson a kormányzóval,
aztán pedig Fergusonnal. Mondja azt, hogy fontos informáci-
ókkal szolgálhat, de kizárólag csak Fergusonnak adhatja át őket.
- És aztán?
- Ferguson biztos belemegy. Az elmúlt két hétben sorozatos
bombatámadások voltak Hampsteadben és Camdenben. Köz-
tudott, hogy az IRA-nak legalább három csoportja működik
jelenleg Londonban. - Elővett a tárcájából egy darab papírt
és átnyújtotta Rileynak. - Azt mondja majd Fergusonnak,
hogy ezen a címen talál egy IRA-csoportot, plusz egy rakás
Semtexet, gyutacsot és hasonlókat.
Riley szemügyre vette a papirost. - Holland park. - Fel-
nézett. - Ez biztos?
- A csoporton lehet hogy nem sikerül rajtaütniük, de
Semtexet, időzítőszerkezetet biztos, hogy találnak, ami már
épp elég ahhoz, hogy tudják, nem hazudott. Az pedig már
nem a rtlaga hibája, ha senkit nem tudnak elkapni.
- És maga szerint cserébe ezért Ferguson eltussolja a
büntetésemet? - Riley a fejét ingatta. - Talán, ha sikerülne
elcsípnie néhány IRA-harcost is. - Megvonta a vállát. - Nem
fog menni.
- Valóban többet akar majd, de magától meg is kapja. Két
évvel ezelőtt egy arab terrorista csoport, Isten Pártjának neve-
zik magukat, felrobbantott egy Jumbo repülőgépet, ami Man-
chesterben szállt fel. Több mint kétszáz ember vesztette életét.
- És?
- A vezetőjük Hakim al Sharif volt. Tudom, hol rejtőzik.
Elárulom magának, maga pedig továbbadja Fergusonnak.
Semmi sincs, amit jobban akarna, mint elkapni azt a disznót,
és minden bizonnyal szüksége lesz hozzá Dillon segítségére.
- És én?
- Felajánlja, hogy vele tart, csak hogy bebizonyítsa, mennyi-
re érti a dolgát. - Brown elmosolyodott. - Menni fog, Mr. Riley,
de csak ha pontosan úgy tesz, ahogy én mondom, úgyhogy jól
figyeljen.
***
Charles Ferguson dandártábornok szobáját a Védelmi Mi-
nisztérium harmadik emeletén rendezték be, és a Horse
Guards Avenue-ra nézett. A nagydarab, ősz hajú, kócos em-
ber az asztalánál ült. Gyűrött őzbarna öltönyt és nyakkendőt
viselt. Alig észrevehetően a szemöldökét ráncolta, miközben
megnyomta a házi telefonon a gombot.
- Dandártábornok úr?
- Ott van Dillon, főfelügyelő?
- Épp most érkezett.
- Mindkettőjükkel beszélni akarok. Történt valami.
A nő, aki az utat mutatta, harminc év körül járhatott és ko-
pott, őzbarna, Armani nadrágkosztümöt hordott. Fekete
szarukeretes szemüveget viselt és rövidre nyírt, vörös haja volt.
Nem tartozott azok közé a nők közé, akik után megfordulnak a
férfiak. Inkább nézett ki titkárnőnek vagy gyárigazgatónak, mint
főfelügyelőnek, ami valójában volt. Hannah Bernstein zsidó
családban született, pszichológiából doktorált Cambridge-ben.
Sebészprofesszor édesapja és rabbi nagyapja megdöbbenéssel
fogadták, amikor bejelentette, beáll a rendőrség kötelékébe.
Karrierje gyorsan ívelt, először a Különleges Ügyosztályra került,
majd Ferguson maga mellé vette asszisztensnek. Külseje és az
éles, angol felső osztálybeli hangja ellenére már háromszor ölt a
szervezetbe való belépése óta, úgyhogy az erőszak nem volt
idegen a számára, és egyszer maga is kapott egy golyót.
38 1 39
Mögötte a férfi, Sean Dillon, alacsony volt, alig öt láb és öt
hüvelyk, és az a fajta szőke haja volt, ami már majdnem fehér.
Sötét kordnadrágot, ócska, fekete repülős dzsekit és a nyaká-
ban fehér sálat viselt. A szeme mintha színtelen lett volna, de
nagyon tiszta. Jóképű volt, energiával, élettel teli férfi benyo-
mását keltette. Szájának bal sarka folyamatosan mosolyra
görbült, mintha ezzel is azt akarná kifejezésre juttatni, hogy
az életet sohasem vette komolyan.
- Ezúttal milyen munkát talált nekem, dandártábornok? -
kérdezte derűsen ulsteri ír akcentussal.
Ferguson letette a kezéből a tollat, és levette az olvasószem-
üvegét. -Dermot Riley. Mond magának valamit ez a név, Dillon?
Dillon elővett egy ezüsttárcát, kivett belőle egy szál cigarettát,
és meggyújtotta Zippo gyújtójával. - Így is fogalmazhatunk.
Szinte még gyerekek voltunk, amikor együtt harcoltunk a
hetvenes években IRA-gárdistaként Derryben.
- Lőtték a brit katonákat - szólt közbe Hannah Bernstein.
- Senki nem kényszerítette,őket, hogy bevonuljanak - ve-
tette oda Dillon Hannah-nek és visszafordult Fergusonhoz. -
Tavaly tartóztatta le a Scotland Yard antiterrorista alakulata
itt Londonban. Azzal vádolták, hogy tagja valamelyik londoni
IRA-csoportnak.
- Ha emlékezetem nem csal, találtak is nála Semtexet és
különféle lőszereket.
- Ez igaz - mondta Dillon -, de az esküdtszék előtt mindent
tagadott. Tizenöt évet kapott.
- Épp ideje volt - vetette közbe Hannah.
- Nos, ez nézőpont kérdése - mondta Dillon. - Szerinted
Dermot terrorista, ő viszont bátor katonának tartja magát,
aki egy igaz ügyért harcol.
- Többé már nem - mondta Ferguson. - Épp most hívott a
Wandsworth igazgatója. Riley üzletet ajánl.
- Valóban? - Dillon abbahagyta a nevetést, és enyhén
összeráncolta a homlokát. - És miért?
- Járt maga már Wandsworthben, Dillon? Ha igen, akkor
tudja a választ. A poklok pokla, nos akkor talán hallgassuk
meg, mi mondanivalója akadt a számunkra.
- Rám is szüksége van? - kérdezte Dillon.
- Természetesen. Elvégre maga ismeri. Magára is számítok,
főfelügyelő. - Hátratolta székét és felállt. - A Daimler már
vár ránk, úgyhogy indulás - mondta, és elindult kifelé.
***
A Wandsworth kihallgatószobájában várakoztak. Kis idő el-
teltével kinyílt az ajtó, Jackson bevezette Rileyt és becsukta
az ajtót.
- Te vagy az, Sean? - kérdezte Riley.
- Én, Dermot. - Dillon meggyújtott egy szál cigarettát, és
odaadta Rileynak.
Riley elvigyorodott. - Derryben is mindig ezt csináltad. Em-
lékszel, mikor lefőztük a briteket?
- Emlékszem, öregfiú, de azóta sok idő eltelt.
- Biztos megváltoztál - mondta Riley -, átálltál.
- Na elég volt a nosztalgiából - vágott közbe Ferguson -,
vége a jó baráti csevegésnek. Térjünk végre a tárgyra. Mit
akar, Riley?
~, - Szabadulni, dandártábornok. - Riley egy széken ült az
asztalnál. - Hat hónap elég volt. Többet nem bírok ki itt, in-
kább meghalok.
- Megérdemelné - szólt közbe Hannah.
- Maga meg kicsoda?
- Főfelügyelő a Különleges Ügyosztályról - válaszolt Han-
nah helyett Dillon -, szóval próbálj meg viselkedni.
40 1 41
- Én kemény harcot vívtam, hölgyem - kezdte Riley, de
Ferguson belefojtotta a szót.
- Már épp eleget hallottunk a dicsőséges múltjáról - je-
gyezte meg Ferguson -, most már ki vele, mit tartogat a
számomra.
Riley habozni látszott, ezért Dillon azt mondta: - Kemény,
mint a kő az öreg, Dermot, de szavatartó, beszélj nyugodtan.
- Rendben. - Riley felemelte a kezét. - Maguk mindig ab-
ban a tudatban voltak, hogy három IRA-csoport működik Lon-
donban. Létezik egy negyedik is, egy a másik háromtól nagyon
különböző. Egy helyes kis házban a Holland parkban. Há-
rom férfi és egy nő, mindegyiküknek jó állása van a városban.
Gondosan válogatták össze őket, Angliában születtek, vagy
ha nem, hát itt nevelkedtek. Tökéletes álca.
- Nevük? - követelőzött Ferguson.
- Nem hiszem, hogy sokra megy velük, egyikük sem szerepel
a rendőrségi nyilvántartásban, de ahogy gondolja.
Riley elhadarta a négy nevet, Hannah gyorsan feljegyezte
őket. Dillon csendben figyelt.
- Cím? - Ferguson tovább faggatózott.
- Park villa, Palace Square. Régi Viktória korabeli épület,
gyönyörű kertben.
- És te kapcsolatban álltál velük? - kérdezte Dillon.
- Nem. De az egyik barátom, Ed Murphy volt a szállítójuk.
Egyik este kicsit többet fecsegett a kelleténél. Tudják, hogy
van az ilyesmi, ha az ember leereszt a torkán pár pohárkával.
A lényeg, hogy tőle tudok a dologról.
- És hol van most Murphy?
- Tavaly visszament Írországba.
Dillon Fergusonl-.oz fordult és megrándította a vállát. - Én
a helyében már rég megtettem volna, különösen, hogy Der-
motot lecsukták.
42
- Miért? - csodálkozott Hannah. - Semmi közük egymás-
hoz.
- Dehogynincs - mondta Dillon.
- Hagyják már abba - szólt rájuk Ferguson. - Szerintem
érdemes próbát tennünk.
Megverte az ajtót, és amikor az kinyílt és megjelent Jackson,
előhúzott a zsebéből egy borítékot. - Vigye az igazgatóhoz és
írassa alá. Parancs ennek az embernek a szabadon bocsátására
az én felelősségemre. Ha ezzel megvan, kísérje vissza a cellá-
jába, hogy összeszedje a holmiját. Az udvaron fogunk várni a
Daimleremben.
- Értettem, dandártábornok. - Jackson összeütötte a csiz-
mája sarkát, mint egykor tette a szemléken a gyakorlótéren,
aztán félreállt az ajtóból, hogy Riley látogatói távozhassanak.
***
Sokan várták az esőben a főkapun kívül, hogy a szabadon
bocsátott rabok felbukkanjanak. A tömegben ott volt az a
bizonyos George Brown is, aki ügyvédnek adta ki magát. Egy
londoni fekete taxi mellett ácsorgott, esernyővel a kezében.
A taxisofőrnek fekete göndör haja volt, i-tt-ott ősz tincsek
benne, és az orra több helyen törött.
- Maga szerint menni fog? - kérdezte.
Abban a pillanatban kinyílt a kapu, és elkezdtek kiáramlani
az emberek, mögöttük a Daimler.
- Biztos vagyok benne - felelte Brown.
A Daimlerben, amint elhúzott előttük, Riley Dillon mellett
ült, velük szemben Ferguson és Hannah. Riley kipillantott az
ablakon, és azonnal felismerte Brownt. Elfordította a fejét.
Brown intett az út túloldalán várakozó Ford szedánnak, mire
az leállt a járdaszegélyről, és a Daimler után eredt.
43
Brown beugrott a taxiba. - És most? - érdeklődött a sofőr.
- Követik őket. Ferguson elviteti valahová.
- Biztonságos helyre.
- És mi lehetne biztonságosabb Dillon házánál a Stable Mew-
son, ami ráadásul csak ötpercnyi sétára esik a sarkon túli
Cavendish Square-től, Ferguson házától. Ezért intézkedtem
úgy, ahogy. Majd elválik, igazam volt-e. Egyelőre mi itt várunk
tovább. Azért választottam látogatási napot, mert akkor
elvegyülök a tömegben, és nem tudják megjegyezni az arcom
a portán, csak egyetlen ember, az őr, aki Rileyhoz kísért,
emlékezhet rám. Jacksonnak hívják. - Vetett egy pillantást az
órájára. - Most van az őrváltás. Megnézzük, kijön-e.
Húsz perc múlva Jackson felbukkant a kapuban, és sietve a
legközelebbi földalatti-állomásra ment. Nagy snookerjátékos
volt, aznap este a Brit Légió színeiben versenyzett, és még haza
akart menni lezuhanyozni és átöltözni a verseny előtt. Az ál-
lomás szokás szerint most is tömve volt. Ahogy belépett, a fekete
taxi felállt a járdára, Brown kipattant belőle és a nyomába eredt.
Jackson lement a mozgólépcsőn és végigsietett az alagúton,
Brown néhány méter távolságból követte. A peronon is zsú-
foltság volt, Jackson átfúrta magát a tömegen és megállt a szé-
lén. A távolból már hallatszott a szerelvény hangja. Brown még
jobban megközelítette Jacksont, miközben az emberáradat is
egyre előrébb sodorta. Hirtelen erős légáram csapta meg őket,
és nagy robaj hallatszott, ahogy a vonat befutott. Ekkor Jackson
érezte, hogy egy kéz nyomul a hátának, ez volt az utolsó moz-
zanat, amire az életéből emlékezett, és már zuhant is hassal
előre, egyenesen a vágányokra.
A taxisofőr kezdett idegeskedni. Már jó néhány utast vissza
kellett utasítania, és erősen verejtékezett, amikor Brown alak-
ja végre feltűnt a földalatti bejáratában, végigkocogott a jár-
dán és beült a kocsiba.
- Elintézte? - kérdezte a sofőr, és beindította a motort.
- Örökre - válaszolta Brown, és azzal elhajtottak.
***
- Dillonnál fog lenni, alig öt percre lakik tőlem - mondta
Ferguson.
- Remek - értett egyet Riley.
- És megkérem, hogy viselkedjen kellőképpen, Dillon jó
ember. Ne próbálkozzon gyerekes dolgokkal, esetleg szökés-
sel.
- Miért tenném? - kérdezett vissza Riley. - Szabad akarok
lenni, és ezért megteszem, amit ígértem, dandártábornok.
Semmi kedvem életem egész hátralévő részében menekülni.
- Ezt szerettem volna hallani.
Abban a pillanatban a Daimler befordult a Stable Mewsra
és kikerülte a járdán parkoló, szürke BT feliratos teherkocsit
és a korlátot, amely mögött az aknatető félre volt húzva. Az
aknában egy telefonműszerész dolgozott sapkában és a jel-
legzetes sárga színű, impregnált dzsekiben BT jelzéssel a há-
tán.
- Önök ketten itt kiszállnak, a főfelügyelőnek és nekem még
dolgunk van - mondta Ferguson.
- Mikor csináljuk meg? - kérdezte Dillon.
- Valamikor ma este. Inkább előbb, mint később.
A Daimler elhúzott, Dillon kinyitotta az ajtót és betessékelte
a vendégét. A Viktória királynő korabeli ház kicsi volt, vörös
és kék török szőnyeg borította az előteret. A nappali ajtaja
nyitva állt, bent fényesre csiszolt fapadló, háromrészes fekete
bőr ülőgarnitúra és szebbnél szebb keleti szőnyegek fogadták
a belépőt. A kandalló felett egy olajfestmény függött, az éj-
szakai Temze folyót ábrázolta a viktoriánus időkben.
44 ~ 45
- Jézus - kiáltott fel Riley -, de hiszen ez egy Atkinson
Grimshaw és legalább egy vagyont ér, Sean.
- Te meg ezt honnan tudod? - kérdezte Dillon.
- Egyszer régen látogatóban jártam Liam Devlinnek a há-
zában, a Dublin melletti Kilrea-ben. Legalább hat Grimshaw
lógott a falon.
- Most már csak öt - mondta Dillon, és a bárpulton lévő
két pohárba Bushmills whiskyt öntött. - Ezt nekem adta.
- Szóval a vén gazember még mindig él.
- Ja. Nyolcvanöt éves, de hetvennek mondja magát.
- Az IRA élő legendája.
- Liamre - mondta Dillon, és megemelte a poharát.
Odakint a Stable Mews sarkán a szerelő kimászott az ak-
nából, kinyitotta a teherautó ajtaját és beszállt. Egy másik
férfi, ugyancsak BT feliratos ruhában ült és egy lehallgatóké-
szülékhez kapcsolt magnót kezelt.
Megfordult és elmosolyodott. - Tökéletes. Minden szót tö-
kéletesen hallottam.
Aznap este kilenc órára a Palace Square-t a Holland park-
ban bekerítette a rendőrség. Ferguson, Dillon és Riley a Park
villa kapuja előtt a Daimlerben ültek és onnan nézték, aho-
gyan az antiterrorista rohamosztag feltöri a bejárati ajtót és
behatol az épületbe.
- Eddig megvolnánk - mondta Ferguson.
Dillon magához vette az esernyőt, kiszállt a kocsiból, rágyúj-
tott, és várt a szakadó esőben. Hirtelen Hannah bukkant fel
az ajtóban és elindult feléjük. Fekete kezeslábast és kevlár
golyóálló mellényt viselt. A bal csípőjén a pisztolytásksában
egy Smith and Wesson volt.
Ferguson kinyitotta az ajtót. - Mit találtak?
- Egy rakás Semtexet, uram, és sok-sok időzítőkészüléket.
Mintha csak egy nagyszabású bombatámadás előkészületeibe
cseppentünk volna.
- De egy lélek sincs sehol?
- Attól tartok, nincs, uram.
- Én megmondtam - szólt közbe Dillon -, már rég eltűztek.
- A rohadt életbe! - dühöngött Ferguson. - Nekem az em-
berek kellenek, Dillon.
- Nos, én megtettem, ami tőlem telt, a többi már nem
rajtam múlott - mentegetőzött Riley.
- Lehet, de nekem ennyi nem elég - mondta Ferguson.
Riley remekül játszotta a szerepét. Aggodalommal a hangjá-
ban kérdezte: - Ugye nem akar visszaküldeni a Wandsworthbe?
- Nem hinném, hogy.van más választásom.
Riley pánikot színlelt. - Csak azt ne. Bármit megteszek. Sok
mindent tudnék még mesélni önnek, és nemcsak az IRA-ról.
- Hanem?
. - Két évvel ezelőtt. Az a Jumbo, ami Manchesterből szállt
fel és felrobbant az Ír-tenger felett. Kétszázhúsz áldozat. Az
arab fundamentalista szervezet állt mögötte, az Isten Pártja,
és maga tudja, ki a felelős érte.
Ferguson szinte belesápadt, úgy ejtette ki a nevet: - Hakim
al Sharif.
- Előkeríthetem magának.
- Azt akarja mondani, hogy tudja, hol tartózkodik az a
mocskos disznó?
- Tavaly beszéltem vele. Ő is az IRA-t támogatta.
Ferguson felemelte a kezét. - Ennyi elég. - Felnézett Han-
nah-re. - Szálljon be, főfelügyelő. Dillon házához megyünk,
és megbeszéljük a továbbiakat.
***
46 y 47
A teafőző Dillon konyhájában az a régifajta volt, ami még
fütyült, ha felforrt a víz. Ferguson épp telefonált, az irodával
beszélt, Riley a kandalló előtt ült a díványon, Hannah Berns-
tein az ablaknál állt.
Hannah megindult, ahogy a teafőző megszólalt, de Dillon
rászólt: - Majd én. politikailag helytelen lenne, ha engedném,
hogy te csináld.
- Hülye - mondta Hannah.
Dillon tálcára tett egy nagy kannát, tejet, cukrot, négy bögrét
és bevitte a nappaliba. - $arry's tea, Dermot - utalt Irország
leghíresebb teájára. - Otthon fogod érezni magad tőle.
Hannah kiöntötte a teát, Ferguson letette a telefont, elvett
egy bögrével Hannah-től és azt mondta: - Nos, akkor kezdjük
elölről.
- Mielőtt tavaly Londonban leültettek, Dublinban magához
hívatott a vezérkar főnöke. Párizsba kellett repülnöm, ott
elmenni egy bankba, ahol egy széfben elhelyeztek egy táskát.
Mindössze annyit tudok hogy a táskában nagyon sok pénz
volt, amerikai dollárban, Azóta sem jutott a tudomásomra,
hogy mennyi. Sejtésem szerint ez volt a fizetség egy hajónyi
fegyverszállítmányért, aminek a célállomása Írország volt.
- Es aztán?
- Pontosan követtem az utasításokat. A szicíliai Palermóba
repültem, ott béreltem egy kocsit és lehajtottam a sziget déli
partjára, egy halászfaluba, Salinasba. Fel kellett hívnom egy
bizonyos számot és azt mondani: Az ír megérkezett.
- Folytassa - sürgette Ferguson.
- Aztán várakoznom kellett a tengerparti bárban, az Eng-
lish Caféban.
A történet olyan jól ki volt találva, hogy Riley már maga is
kezdte elhinni, amit mondott. Dillon megkérdezte: - És meg-
jöttek?
- Két férfi egy Range Roverrel. Arabok. Elvittek egy ten-
gerparti villába, úgy hat-hét mérföldre Salinastól. A vidék tel-
jesen kihalt volt. Csak egy motorcsónak az egész környéken.
- És Hakim al Sharif? - kérdezte Hannah.
- Ó, ő nagyon kedves, szívélyes volt. Megszámolta a pénzt,
a kezembe adott egy lepecsételt levelet, a dublini vezérkari
főnöknek szólt, és ott töltöttem az éjszakát.
- Hányan voltak? - faggatózott Dillon.
- A két pajti, aki értem jött, minden bizonnyal a testőrei,
és a szomszédban egy kis házban élt egy arab pár. Az asszony
főzött, a férfi mindenes volt. Szerintem ők vigyáztak a házra
a távollétében. - Kortyolt egyet a teájából. - Ó, és még élt
velük egy fiatal nő is. Az ő szerepe valószínűleg annyi volt,
hogy ha Hakim úgy akarta, a rendelkezésére álljon. Legalábbis
nekem ez volt a benyomásom.
- Ualami más, említésreméltó? - elégedetlenkedett Fergu-
son.
- Nos, riem volt az az igazi muzulmán. Óriási mennyiségű
skót whiskyt megivott.
- Uagyis megnyílt? - kérdezte Dillon.
- Csak egy kicsit megeredt a nyelve. Mesélt az üzelmeiről,
arról, hogyan csinált hülyét sorra a különböző országok hír-
szerző szerveiből. Azt is elmondta, hogy hét éve lakta a villát.
Nagyon biztonságosnak tartotta, mert a szicíliai az a fajta
népség, aki nem üti bele az orrát a másik dolgába.
- És még most is ott van? - tette fel a kérdést Hannah.
Rileynak sikerült a bizonytalant adni. - Valószínű, de azért
nem esküdnék meg rá.
Hirtelen csend támadt. Ferguson szólalt meg először: - Is-
tenem, hogy szeretném elkapni azt a gazembert.
- Nos, ha ott van, márpedig nagy az esély rá, hogy nem köl-
tözött el, akkor most valóra válthatja az álmát. Bár egy másik
48 ~ 49
országról van szó, de maguk úgyis nyiffantanak ki külföldieket
is, nekem ne mondja, hogy nem.
- Van benne valami, amit mond. - Ferguson egyetértőleg
bólogatott.
- Küldje oda Dillont - mondta Riley -, vagy akit akar, én is
vele megyek, és mindenben a segítségére leszek.
- És lelépsz az első adandó alkalommal, Dermotkám -vá-
gott közbe Dillon.
- Az isten szerelmére, Sean, hányszor mondjam még el,
hogy szabadon és tisztán akarok kikerülni ebből a buliból.
Nem akarok életem végéig bujdosni. - Fergusonhoz fordult.
- Dandártábornok úr?
Ferguson döntött. - Vigye el vacsorázni valahová, Dillon.
Két órán belül felhívom magukat. - Hannah-hez fordult. -
Nos, főfelügyelő, nekünk még dolgunk van.
Ferguson kiment, Hannah felhúzta a szemöldökét és kö-
vette.
Dillon a szekrényhez lépett, előhúzott a fiókból egy hang-
tompítóval felszerelt Walthert, és bedugta hátul a kabátja alá
a kordnadrágja övébe.
- Mint ahogy azokban a szörnyűséges mozifilmekben is
mondják, Dermot, egyetlen rossz mozdulat és lelőlek.
- Nem fogsz, Sean, mert nem teszek semmi olyat.
- Remek, akkor gyerünk a King's Headbe a tér túloldalán.
Jó kis kocsma. Olyan shepherd's pie-t sütnek, amilyet az anyád
se, hat hónap után a Wandsworthben azt hiszem, jól fog esni.
Riley vigyorgott. - Te csak mutasd az utat.
***
Még nem telt el öt perc azóta, hogy visszatértek a házba,
amikor a telefon megcsörrent. Dillon felvette.
A BT feliratos teherautóban a férfi a lehallgatóhoz csatla-
koztatott magnó előtt biccentett a fejével, és kikapcsolta a
készüléket.
- Minden megvan. Tedd vissza az aknatetőt és pakolj össze,
amíg én telefonálok.
Néhány másodperc múlva már egy Brown nevű férfival be-
szélt. - Rendben, később találkozunk.
Kikapcsolta a telefonkészüléket, kiszállt a kocsiból és kör-
bement a vezetőüléshez. Nem telt bele pár pillanat, és a barát-
ja is beült mellé.
- Tökéletes - mondta a volánnál ülő -,jobb nem is lehetne.
Az embereink már Salinasban vannak, Riley és Dillon holnap
este érkeznek.
- Mi történt?
A sofőr rákanyarodott a térre és elmondta. Amikor befe-
jezte a mondókáját, a barátja így szólt: - A haditengerészet
kommandós osztaga. Azok nagyon kemény fiúk.
- Nem lesz velük gond. Ne izgulj. Eddig minden a terv sze-
rint megy, pontosan úgy, ahogy azt Judas, a zseni kigondolta.
Az az ember egy zseni.
Azzal kifordultak a térről a főútra, és elhajtottak.
50
3. ~e~ezeE
Lear készenlétben állt az egyik hangár előtt a kifutón.
Nagyon hivatalosan festett a RAF-jelzéssel és az előtte vá-
rakozó két rangjelzéssel ellátott RAF-kezeslábasba bújt pi-
lótával.
Amikor a Daimler megállt, Ferguson azt mondta: - Egész
hihető. Nem hiszem, hogy gond lesz vele Máltán. - Elővett a
zsebéből egy kis bőrtáskát és átnyújtotta Hannah Bernsteinnek.
- Talál benne egy egyszer használatos tűt, elő van készítve. Már
csak bele kell döfnie a mi Hakimunk karjába. Nem fog összeesni
tőle, csak nem tud majd magáról. És itt az útlevele, Forgeryvel
csináltattam neki. Ezentúl Abdul Krym a neve, brit állampolgár.
- A belső zsebéből előhúzott egy másik okmányt és odaadta
Rileynak. - Ez pedig a magáé, ír változat. Gondoltam, így lesz
a legjobb az akcentusa miatt, Mr. Thomas O'Malley.
- Hát nem furcsa? - lepődött meg Riley. - Uan egy Bridget
O'Malley nevezetű unokanővérem.
- Nem vagyok kíváncsi a rokoni kapcsolataira - intette le
Ferguson. - Csak szálljon fel végre és csinálja azt, amit mon-
danak.
Mindnyájan kiszálltak a kocsiból és elindultak a Lear felé.
A gép parancsnoka Lacey pilóta hadnagy idős ember volt, aki
~3
már két éve szolgált Ferguson alakulatánál. Bemutatta a tár-
sát, Parry hadnagyot.
- Mennyi idő az út Szicíliába, kapitány? - kérdezte Ferguson.
- Az egész útvonalon ellenszél fúj, dandártábornok, úgy-
hogy nem hiszem, hogy öt óránál hamarabb megérkezünk.
- Tegyen meg mindent. - Ferguson a többiekhez fordult. -
Akkor hát induljanak, sok szerencsét.
Fellépdeltek a lépcsőn, és becsukódott mögöttük az ajtó.
Ferguson hátrébb húzódott, ahogy a motor felzúgott és a gép
elkezdett gurulni. Nagy robajjal végiggördült a kifutópályán,
és a magasba emelkedett.
- Most már minden magán múlik, Dillon - suttogta, meg-
fordult és visszaballagott a Daimlerhez.
***
Az egészet csak álmodja, gondolta Riley, és lehet, hogy
mindjárt felébred a cellában a Wandsworthben, ahelyett hogy
a Lear elegáns bőrülésén terpeszkedne. Minden úgy ment,
ahogy Brown ígérte.
Figyelte, amint Hannah Bernstein leveszi a szemüvegét, elő-
vesz néhány újságot a táskájából és elmerül a lapokban. Furcsa
nő, de ha az mind igaz, amit róla hallott, hogy például kinyírta
azt a protestáns boszorkányt, Norah Bellt, aki Michael Ahern-
nel merényletet kísérelt meg az amerikai elnök ellen londoni
látogatása idején, akkor zsaru a javából.
Dillon visszajött a pilótafülkéből és letelepedett az egyik
szemközti ülésre. Kinyitotta a bárszekrényt. - Mit szólnál egy
whiskyhez, Dermot? Igaz, hogy nem ír, hanem skót.
- Az is megteszi.
Dillon megkereste az üveg Bell'st és kiöntötte poharakba.
Az egyiket odanyújtotta Rileynak és megkínálta cigarettával.
- Cigi, pia, nő, hát nem erről szól az élet? A főfelügyelő
számára minden bizonnyal nem. Szerinte, ha így folytatom,
rövidesen feldobom a talpam.
Hannah felnézett az újságból. - Úgy ahogy mondod, Dillon,
és egyenésen a pokolba mégy.
Hannah újra belemélyedt az olvasmányába, Dillon pedig
visszafordult Rileyhoz. - Kemény a csaj, de imád engem. Áruld
el nekem, igaz volt, amit mondtál az O'Malley nevű uno-
kanővéredről.
- Jézusom, miért ne lenne az! - háborodott fel Riley. - Soha
nem beszéltem neked róla? Az anyám meghalt, amikor ötéves
voltam. Volt egy tízéves nővérem is, Kathleen. Apám nem
boldogult velünk egyedül, ezért hozzánk költözött anyám
unokanővére, Bridget O'Malley Tullamore-ból, az egy kis falu
a Blackwater folyó és a Knockmealdown-hegy között. Az a
hely egy csipetnyi igazi Írország, én mondom neked.
- És ő nevelt fel?
- Tizennyolc éves koromig.
- Sohasem ment férjhez?
- Nem lehetett gyereke, ezért nem látta értelmét.
- Mi lett vele?
- Az apja özvegyember volt. A bátyja meghalt a brit sereg-
ben, valahol a Távol-Keleten, így amikor az öreg elköltözött
a másvilágra, ő örökölte a farmot Tullamore mellett.
- Vagyis visszaköltözött?
- Igen. Kis farm volt, de az övé.
- Tartottad vele a kapcsolatot?
- Többször nyújtott menedéket, amikor szökésben voltan,
pedig IRA-ellenes volt. Heti három mise, ez volt az élete. Na-
gyon kis farm volt az övé, mindössze negyven tehén, néhány
disznó és kecske és egy kis juhnyája hegyoldalban.
- És szerettél ott lenni?
54 ~ 55
- Hogy szerettem-e? - Riley arca elsápadt. - Bridget mindig
mondta, hogy maradjak ott. Csak néhány falubeli öreg segített
neki alkalomadtán, és rengeteg volt a munka. Emlékszem, az or-
romban még mindig ott éreztem a háború bűzét, amint az esőben
a juhokra vigyáztam fent a hegyen, és Bridget hűséges kutyája,
Karl ott lihegett a sarkamban. És tudod mit, Sean? Élveztem,
minden percét élveztem az ott töltött időnek. Nem különös?
- Egyáltalán nem az. A gyökerek, Dermot, mindenkinek
szüksége van rájuk, és a tieid Bridgethez vezetnek vissza.
- Veled mi a helyzet, Sean? A te gyökereid honnan erednek?
- Talán sehonnan. Élt néhány unokatestvérem itt is, ott is,
de évekig nem láttam őket, és talán nem is akartak találkozni
velem, mert féltek tőlem. - Elmosolyodott. - Fogadj el egy
tanácsot tőlem, öreg. Ha egyszer ennek vége, és szabad leszel,
menj vissza Írországba, arra a farmra Tullamore mellé.
Gondolj bele, mekkora mázlista vagy. Ahelyett, hogy megdög-
lenél a Wandsworthben, egy olyan helyen élhetsz.
- Tisztában vagyok vele - mondta Riley. - Mintha feltá-
madnék.
- Pontosan. - Dillon ásított. - És most szundítok egyet. Egy
óra múlva ébressz fel - mondta, és becsukta a szemét.
Riley egy ideig figyelte. Sean jó pajtás, hű barát volt Der-
ryben a britek elleni háborúban. Egy emlékezetes napon,
amikor Riley kapott egy golyót a bal lábába, Dillon nem hagyta
magára, hanem a város szennyvízcsatornáin át biztonságos
helyre cipelte.
Még egy pillantást vetett az immár alvó Dillonra. Ne hara-
gudj, Sean, akarta mondani, de mi értelme lett volna? Képte-
len lett volna visszatérni a Wandsworthbe, a cellájába, és
eltölteni ott tizennégy és fél évet, így inkább ő is becsukta a
szemét és megpróbálta álomba ringatni magát.
Délután két óra körül átkeltek az óceán felett, és leszálltak
a Palermo melletti Punta Raisiben. Lacey, követve a torony
' utasításait, letette a gépet és a repülőtér egyik hátsó részébe
gurultak, ahol néhány más magángép állt. A hangár előtt egy
alacsony emberke várakozott posztósapkában és régi repülős
dzsekiben, mellette egy Peugeot parkolt.
- Ez meg ki az ördög? - kérdezte Riley.
- Nem a ruha teszi az embert, Mr. Riley - mondta Hannah.
- Ő Paolo Gagini, az olasz titkosszolgálat ezredese. Több maf-
fiózót tett már hűvösre, mint bárki, akit ismerek, régi jó ba-
rátunk.
Parry kinyitotta az ajtót, majd követte Lacey és a többiek.
Gagini elindult feléjük. - Főfelügyelő, örülök, hogy újra lá-
tom, és önt is, Dillon. Még mindig a szakmában és még mindig
egy darabban? Hihetetlen.
Dillon kezet fogott vele. - Ez itt Tom O'Malley, kolléga.
Gagini végigmérte Rileyt és felnevetett. - Kolléga? Tgen
sajátosan fogalmaz.
- Hagyja abba a rendőrösdit, Paolo - intette le Hannah.
- A maga kedvéért, főfelügyelő, mindent. Mindig többre
tartottam az okos nőket, mint a szépeket, és különösen sokat
érnek a szememben azok, akik még ráadásul Ferguson dan-
dártábornoknak dolgoznak. Nem tudom, mi járatban vannak,
de nem is akarom megtudni, nem szeretek a más dolgába
beleavatkozni. - Laceyhez fordult. - És magáért mit tehetek,
hadnagy?
- Üzemanyagra lenne szükségem, és aztán meg sem állok
Máltáig.
- Rendben, csak először hadd rendezzem már el a barátai-
mat. - Megfordult és a Peugeot-hoz ment. A sofőr kiszállt a
kocsiból. Alacsony, sötét hajú férfi volt, kockás ingben és far-
mernadrágban.
56 / 57
- Ezredes?
Gagini a vállára tette a kezét. - Luigi, magát azért léptettem
elő őrmesternek, mert megvan hozzá az esze. A hölgy főfel-
ügyelő, úgyhogy bánjon vele ahhoz illően. Mr. Dillon és Mr.
O'Malley a kollégái. Elviszi őket Salinasba. Aztán visszajön
ide.
- Értettem, ezredes úr.
- Ha valamit elszúr, megnézheti a golyóit.
Luigi elmosolyodott és kinyitotta a Peugeot hátsó ajtaját.
Két sor hely volt. - Főfelügyelő.
Hannah arcon csókolta Gaginit és beült az első ülésre, Dil-
lon és Riley pedig a másodikra. Gagini mosolygott. - Jó vadá-
szatot, barátaim.
Hátralépett, és Luigi elhajtott.
***
Valamilyen ünnepnap volt, így csigalassúsággal haladtak Pa-
lermo utcáin, ahol a különböző vallási felvonulások óriási
zavart okoztak a közlekedésben. A hosszú talárt viselő csuk-
lyás emberek hatalmas katafalkot cipeltek, a tetején egy fel-
díszített szűz szobrával.
- Látod azt ott? - kérdezte Riley. - Szentfazékok.
- Látom - válaszolta Hannah Bernstein. - De ez nem egy
szokványos szűz. Van a szívében egy kés.
- Ez Szicília - mondta Dillon. - Itt a halálnak kultusza van.
Nem hinném, hogy a te Bridget unokanővérednek tetszene
ez, Dermot.
- Valószínűleg nem - mondta RileX, miközben szinte meg-
babonázva bámult ki az ablakon.
Lassan kiértek Palermóból, és közelítettek a sziget szíve
felé. Azt az utat követték, amit a legtöbb turista, aki Agri-
gentóba, a déli partra igyekszik. Az eléjük táruló táj csodálatos
volt.
Elsuhantak szamárháton bandukoló parasztok mellett, akik
málhás kosarakban zöldséget szállítottak a piacra. Ezek az
emberek már majdnem mind megették a kenyerük javát,
tweedsapkát és toldott-foldott ruhát viseltek, és a legtöbbjük
válláról nem hiányozhatott a szicíliaiak által oly népszerű,
rövid csövű puska, a lupara.
A fekete ruhás asszonyok, ha nem a földeken dolgoztak,
akkor a fejükön nagy kosarakkal baktattak az út szélén,
láthatóan mit sem törődve a perzselő napsütéssel. A falvak és
az épületek több száz éves múltra tekintettek vissza. Az utcákon
a fedetlen csatornákból a nagy melegben terjengett a bűz.
- Jézus, Mária és József, inkább élek Írországban, mint itt.
- Mint a középkorban - állapította meg Hannah Bernstein.
Luigi először szólalt meg és tökéletes angolsággal beszélt. -
Ezek nagyon szegény emberek. Egyszerű földtulajdonosok, aki-
ket a maffia évek óta kizsigerel. Szicíliában nincs más megélhetés,
csak a föld. Olívaligetek, szőlőskertek, és napjainkban a turisták.
- Föld, amit évek óta vér áztat - mondta Dillon. - Az arabtól
a normannig mindenki birtokol egy darabot belőle. Tudtad,
hogy az angliai I. Richárd először itt volt király? - tette fel a
kérdést Hannah-nek.
- A főfelügyelő meglepettnek látszott. - Nem, nem tudtam.
Jó pap is holtig tanul.
- Az biztos - mormogta Dillon, és rágyújtott.
***
Eközben Marie de Brissac a Korfu szigetének északkeleti
partján bérelt házától vezető keskeny kis sziklás ösvényen
baktatott lefelé.
S8 ~ 59
Vékony nő volt, huszonhét éves, de sokkal fiatalabbnak lát-
szott. Pólót és khakiszínű sortot viselt. Szalmakalapjának
árnya alatt nyugodt, értelemtől sugárzó arc rejlett, magasan
ülő pofacsontokkal. Szőke haját lófarokba fogta, az egyik ke-
zében hűtőtáskát, a hóna alatt a festőállványát, a másik kezé-
ben pedig a festékesdobozt cipelte.
A patkó alakú part festőien szép volt, az egyik oldaláról
Albániára, a másikról pedig Görögországra nyílt gyönyörű ki-
látás. A kempingszék és a napernyő még mindig ott volt egy
szikla mögött, ahová előző nap rejtette. Szétnyitotta őket, fel-
állította a festőállványt, és munkához látott.
Vízfestékkel szívesebben dolgozott, mint olajjal. Faszénnel
gyorsan vázolta az eléje táruló látványt, beleértve az épp akkor
előtte elhaladó halászhajót is, aztán berajzolta az árnyékokat
és elkezdett festeni.
Még mindig nem heverte ki az általa olyannyira szeretett
édesanyja halálát. A bérelt kis ház volt a menedékhelye, ahol
meghúzódhatott, ha egyedül akart maradni a gondolataival.
Személyzet sem zavarta a nyugalmát, egyedül egy paraszt-
asszony nézett be hozzá hetente háromszor szamárháton, de
ő is csak azért, hogy friss kenyeret, tejét és tűzifát vigyen neki.
Itt volt rá alkalma és ideje, hogy éltöprengjen az életén, és
hódoljon kedvenc időtöltésének, a festésnek.
Kinyitotta a hűtőtáskát. Sok egyéb más mellett volt benne
egy üveg jéghideg Chablis. Kihúzta a dugót az üvegből, és
töltött magának.
Különös - gondolta -, de mindenki meghalt, akit szerettem.
Először Maurice abban az értelmetlen Öböl-háborúban, aztán
a tábornok, és még a mama is. Miért? Mit vétettem?
Lépéseket nem hallott, csak már a hangra lett figyelmes. -
Csodálatos, különösen az a kék szín, és ahogy belemosódik a
szárazföldbe.
60
Felnézett, és ott állt előtte egy férfi. Vele egyidős lehetett,
szőke haja, markáns arca és napbarnított bőre volt. Farmer-
nadrágot és régi tengerészkabátot viselt. Enyhe akcentussal
beszélte az angolt, de Marie nem tudta megmondani, milyen-
nel.
- Nem szeretném a barátságtalan házigazda benyomását
kelteni, de ez magánterület.
- Igen, tudom, mint ahogy azt is, hogy ön de Brissac grófnő.
Marie azonnal megértette, hogy itt nem holmi betolakodó-
ról, hanem valami sokkal komolyabb dologról van szó. - Ki
maga?
- Mire megy egy névvel? - A férfi mosolygott. - Ha ragasz-
kodik hozzá, David Braun. - Kiemelte a hűtőtáskából az üveg
Chablist, és szemrevételezte rajta a címkét. - Érdekes. - Töl-
tött egy kortyot egy pohárba és megízlelte. - Nem rossz, egyál-
talán nem rossz.
- Örülök, hogy ízlik. - Furcsamód, nem félt. Az ösztöne
azt súgta, hogy nem egy betörővel vagy erőszakos alakkal áll
szemben.
A férfi füttyentett, májd pedig kiáltott egyet, de ezúttal nem
angolul, mire az ösvényen felbukkant egy fiatal férfi és csat-
lakozott hozzájuk. Másié egyszerre felismerte az első hallásra
ismeretlen nyelvet.
- Héber - mondta -, maguk héberül beszélnek. Jártam Iz-
raelben, felismerem a nyelvet.
- Kiváló. - Az idegen kiitta a poharából a maradék csepp
bort. - Most pedig - mondta immár ismét angolul a másik férfi-
nak -, pakold össze a hölgy holmiját, és gyere utánunk a házba.
- Mire véljem mindezt? - érdeklődött Marie, még mindig
megőrizve a nyugalmát.
- Mindent a maga idejében, grófnő. - Intett az egyik kezé-
vel. - Menjen előre, legyen olyan kedves.
61
A ház előtt egy Ford kombi parkolt. Miközben a fiatal férfi
bepakolta a festőfelszerelését a kocsi hátuljába, Marie látta,
hogy a bőröndjei már mind a kocsiban voltak.
- Majd elfelejtem, ez itt Moshe - mutatta be David Braun
a fiatalembert. - Akkor kezdett el berakodni, amikor ön
elhagyta a házat. A szekrények már mind üresek. Tudomásom
szerint csak taxival közlekedett, amióta itt tartózkodott,
úgyhogy ha az idős asszony megjelenik a szamara hátán, majd
azt fogyja hinni, hogy épp most ment el.
- Hová?
David kinyitotta a Ford hátsó ajtaját. - A kocsija előállt, és
egy érdekes repülőút vár önre. Mit kívánhatna ennél jobbat?
Marie némileg habozott, aztán mégis úgy tett, ahogy mond-
ták neki. David beült mellé. Ahogy Moshe beindította a mo-
tort, Marie megkérdezte: - És mi a célállomás?
- Ej, most már túl sokat akar tudni. Ne kérdezősködjön,
élvezze az utat. Odanézzen, milyen szép a kilátás arra.
Marie önkéntelenül arra fordult, amerre David javasolta,
és akkor hirtelen szúró fájdalmat érzett a karjában, vissza-
kapta a fejét, és meglátta a férfi kezében a műanyag, egyszer
használatos fecskendőt.
- Maga meg mit művel?! - tört ki belőle a düh és a kétség-
beesés egyszerre.
- Számít? - David kidobta az injekciós tűt az ablakon. - És
most szundítani fog egyet, egy nagyot. Sokkal jobban fogja
magát érezni, amikor felébred.
Marie mondani próbált valamit, de érezte, hogy a szeme
lecsukódik, és David már ott sem volt, és végül elveszett a
sötétségben.
Szicíliában a Peugeot egyre magasabbra kapaszkodott,
Monte Cammarata hatezer láb magasan feküdt.
- Elég nehéz ide feljutni - mondta Riley.
Luigi bólogatott. - Salvatore Guiliano évekkel ezelőtt épí-
tette odafent a házát. A katonák és a rendőrség sosem tudta
elkapni. Nagyszerű ember, igazi szicíliai.
- Akarja mondani, nagyszerű bandita - súgta Hannah
Rileynak -, aki kifizeti az öregasszonyok lakbérét, és azt hiszi,
ő a modern Robin Hood.
- Magácska nagy tévedésben van - mondta Dillon -, Gui-
liano nem olyan rossz ember.
- Csak mint maga.
- Tudom, hogy nem vagyok szent. - Abban a pillanatban el-
érték egy újabb falu határát. - Luigi, lenne szíves megállni. Nem
bírom tovább tartani, és az a gyanúm, ezzel nem vagyok egyedül.
- Természetesen, uram.
Megálltak egy kiskocsma előtt. Az épület előtt egy ponyva alatt
néhány faasztal és szék várta az arra tévedő vendégeket. A
tulajdonos, egy idős, ősz hajú férfi mocskos kötényben fogadta
őket. Luigi valamit a fülébe súgott, aztán a többiekhez fordult.
- A mosdót hátul találja, főfelügyelő.
- Menj csak - mondta Dillon vigyorogva -, mi majd utánad.
Hannah követte Luigit, aki a pulthoz ment, hogy italt
rendeljen. A mellékhelyiség jellegzetes bűze a kocsmában is
érződött. Hogy elnyomják a szagot, Dillon és Riley rágyújtot-
tak. A modern élet velejárói közül az eszpresszó-kávéfőzőn
kívül semmit nem lehetett felfedezni.
Luigi megfordult. - Kávét?
- Miért ne? - válaszolta Dillon.
Hannah előtűnt a kocsma hátsó részének félhomályából és
elfintorodott. - Én inkább lemondok róla. Kint megvárom
magukat.
62 ~ 63
Dillon és Riley megtalálták azt a bizonyos helyiséget, aminek
a látványától el lehetett borzadni. Először Dillon ment be, meg-
borzongott, amikor kijött. - Siess. Meg lehet fulladni odabent.
Luigi még mindig a kávéra várt. Dillon a gyöngyfüggönyös
bejárati ajtóhoz ment és ott megállt rágyújtani. Hirtelen
Hannah dühödt kiáltása hallatszott. Dillon abban a pillanat-
ban kint termett és eldobta a cigarettát.
Hannah az egyik asztalon ült, körülötte két férfi, a külse-
jükből ítélve szegény mezőgazdasági munkások, mind a kettő
mocskos dzsekiben, kopott bőrnadrágban és tweedsapkában.
Az egyik szintén az asztalon ült a vállán átvetett puskával, és
hahotázott, a másik hátulról Hannah nyakát cirógatta.
- Azt mondtam, hagyja abba! - Hannah ekkorra már na-
gyon méregbe jött és olaszul kiabált.
A férfi csak nevetett, és egyre lejjebb csúsztatta a kezét a
hátán. Dillon behúzott egyet, a veséjébe, aztán megragadta a
gallérjánál fogva és úgy megpenderítette, hogy átbukfencezett
egy széken, és a földre esett. Látszólag ugyanazzal a mozdu-
lattal megfordult, és a tenyere élével lekevert egyet a másiknak
is, aki az asztal szélén ült. A férfi orrát érte az ütés, amitől a
földre zuhant.
- Jövök, Sean! - kiáltotta Dermot, és a gyöngyfüggönyös
ajtón át kirohant. A férfi, amelyiknek elsőként látta el a baját
Dillon, egy kést húzott elő a jobbjával, és elindult Riley felé,
mire az elmarkolta a csuklóját, megtekerte, és kihullott belőle
a kés. A másik a szíjánál fogva a feje fölé tartotta a luparát és
úgy állt támadásra készen vérbe fagyott arccal. De amikor fel
akarta húzni a kakast, Dillon félrefordította a kezében a fegy-
vert, és behúzott egyet a gyomrába, mire elejtette a puskát.
Luigi, ahogy kilépett a kocsmából, leadott egy lövést a leve-
gőbe. Olyan más embernek látszott, ahogy ott állt egyik kezé-
ben egy pisztollyal a másikban pedig a jelvénye.
64
- Rendőrség! - kiáltotta. - Dobja el a luparát, és tűnjenek el.
A két férfi elkotródott. Az öreg tulajdonos kihozta tálcán a
kávét, de furcsamód úgy viselkedett, mintha mi sem történt
volna. Letette a tálcát az egyik asztal közepére.
- Elnézést a csetepatéért - mondta Dillon olaszul.
- Az unokaöcsém és a barátja. - Az öreg megrándította a
vállát. - Rossz fiúk. - Felvette a puskát. - Majd én visszaadom
neki. Sajnálom, hölgyem. Az én szégyenem.
Visszament az épületbe, és Dillon felvette a tálcáról az egyik
kávét. - Ő szégyelli magát az unokaöccse és a barátja helyett...
- Én is hallottam, mit mondott - dünnyögte Hannah. - Az
én olaszom legalább olyan jó, mint a tied.
Dillon Rileyhoz fordult. - Kösz, Dermot.
- Nem tesz semmit - mondta Riley. - Csak úgy, mint a régi
szop időkben.
- Nagyon gyors az úr - mondta Luigi.
- Remekül csinálja - dicsérte Hannah, miközben a kávéját
kortyolta. - Lábbal vagy ököllel, a mi Dillonunknak mindegy,
és akkor még nem is látták, hogyan bánik a fegyverrel.
Dillon barátságosan mosolygott. - De szépen mondtad,
kislány. Na igyunk, aztán induljunk.
***
Ahogy egyre délebbre értek, egyre járhatóbbak lettek az utak.
- A háború idején az amerikaiak itt vonultak át a Camma-
ratán Palermóba. Az olasz katonák elmenekültek, miután a
maffia azt követelte, hogy álljanak az amerikaiak oldalára, és
harcoljanak a németek ellen - magyarázta Luigi.
- És miért tették volna? - kérdezte Dillon.
- Az amerikaiak szabadon engedték New Yorkban a nagy
maffiavezért, Lucky Lucianót.
65
- Még egy gengszter - mormolta Hannah.
- Lehet, hölgyem, de ő mindig tisztességgel elvégezte a
munkát, és az emberek hittek benne. Visszament a börtönbe
Amerikába, de 1946-ban kiengedték. Kegyelmet kapott,
mondván, hogy a hazáját szolgálta.
- És maga még hisz az ilyesmiben? - kédezte Hannah.
- A kampány idején apám a saját szemével látta egy Cor-
leone nevű faluban.
Dillon hangosan felnevetett. - Ez a legnagyobb marhaság,
amit valaha hallottam
A vidék egyre barátságosabbá vált, mindenfelé virágok
nyíltak, a lejtőkön búzavirág, orchidea, aggófű és encián tar-
kállott.
- De gyönyörű! - sóhajtozott Hannah. - És mégis évszáza-
dok óta ölik egymást. Milyen kár.
- Ahogy azt a Bibliában előre megírták. Most pedig, ami
engem illet, szundítok egy kicsit.
Behunyta a szemét, Riley ránézett, és újra megjelent előtte
a gép képe, és olyan bűnösnek érezte magát, mint még soha,
de nem volt mit tenni. Hamarosan megérkeznek Salinasba,
és akkor mindennek vége lesz. Ez vigasztalta.
***
Marie de Brissac hirtelen magához tért. Egy másodpercig
semmit nem látott, aztán már érzékelte a sötétséget, és végül
megjelentek a szeme előtt az est halovány fényei. Az első
dolog, ami tudatosult benne, az volt, hogy jól érzi magát, nem
fáj a feje, nem levert, és ez szokatlan volt a számára.
Egy hatalmas baldachinos ágyon feküdt. A szobában a meny-
nyezet boltíves volt, a falakat sötét tölgyfa burkolat fedte. A
régi bútorokat szintén nehéz tölgyfából faragták. A szemközti
66
falon függő festmény a középkort idézte. A vastag tölgyfából
készült és vaspántokkal megerősített ajtó minden bizonnyal
a kijárat lehetett. Volt egy másik ajtó is, közvetlenül az ágy
mellett.
A nagy ablakot természetesen berácsozták, és állt előtte
egy asztal három székkel. A férfi, aki David Braunként mu-
tatkozott be, ott ült és könyvet olvasott. Felnézett.
- Á, felébredt? Hogy érzi magát?
- Jól. - Marie felült. - Hol vagyok?
- Be kell érnie annyival, hogy egy másik országban. Hozok
önnek kávét, vagy teát, ha azt jobban szereti.
- Nem, maradok a kávénál. Erősen, feketén és két cukorral
kérem.
- Rögtön jövök. Addig nézzen körül.
David kinyitotta az ajtót, kiment és elfordította a kulcsot a
zárban. Marie felkelt, az ágy melletti ajtóhoz ment, lenyomta
a kilincset, és egy nagyméretű, régies fürdőszobában találta
magát. A vécé, a kagyló, a kád és a zuhanyozófülke a tizenki-
lencedik századra emlékeztette, ha azonban a kagyló melletti
polcra tekintett, azt hihette, hogy egy modern drogériában
jár. Volt ott minden: szappan, sampon, hintőpor, dezodorok
és illatosított törlőkendők, mind nagy választékban. De talált
a piperéken kívül elektromos hajszárítót, fésűket és hajkefé-
ket, mindez azt a benyomást keltette benne, hogy az ő kedvé-
ért volt az egész.
Gyanúja beigazolódott, amikor a hálószobában az asztalon
felfedezett egy karton Gitanest, a kedvenc cigarettáját, és jó
néhány műanyag öngyújtót. Kibontott egy dobozzal, kivett egy
szálat, rágyújtott, a cigarettával a kezében az ablakhoz ment
és kikémlelt a rácsok között.
Az épület, bármi volt is, egy szikla szélén állt. Alatta egy
öböl, a móló mellett motorcsónak himbálózott. Rajta túl már
67
csak a tenger hullámai kéklettek, a nap épp lemenőben volt.
Ko.lcs csörrent, az ajtó kinyílt mögötte, és belépett rajta Braun
a kezÉben egy tálcával.
-- Nos, megbarátkozott a hellyel?
.~ Így is lehet mondani. Mikor kapok végre választ a kérdé-
seímre?
főnök hamarosan itt lesz, percek kérdése. - Kiöntötte
a kávét.
Marie kezébe vette a könyvet, amit David olvasott. Angol
nyelvű volt, T S. Eliot Négy kvartett című kötete. - Szereti a
verseket? - kérdezte.
-- I~edvelem Eliotot. „...a vég a kezdet előtt van, s a vég s a
kezdet mindig is megvolt, a kezdet előtt és a vég után." - Idézte
hibásan. - Egyszerűen fogalmaz, de mindent elmond. - Az
ajtóhoz ment és ott visszafordult egy pillanatra. -Nem akarja,
hogy lássa az arcát, de ne ijedjen meg tőle.
David kiment a szobából, Marie megitta a kávéját, aztán
ömtött még egy bögrével és rágyújtott egy újabb szál cigaret-
táxa. egy ideig fel-alá járkált a szobában, azon töprengett, mi
folyik körülötte, de egyelőre nem találta a magyarázatot a
tÓrténtekre. Háta mögött megnyikordult a kulcs a zárban, s
rlzire megfordult, az ajtó kinyílt.
***
Danid Braun lépett be, majd félreállt az útból, és Marie
megpillantotta a férfit, akinek a látványa szinte megrémisz-
tette, Az idegen hat láb körüli magas volt, széles vállú, fekete
kezeslábast viselt. Az ijesztő az volt benne, hogy fekete kötött
s imaszkot húzott a fejére, és azon keresztül vészjóslóan csil-
lt~gott a szeme. Marie még soha életében nem találkozott ilyen
félelmetes alakkal.
68
Tökéletes bostoni amerikai angollal beszélt. - Örülök, hogy
megismerhetem, grófnő, és elnézést az esetleges kényelmet-
lenségért, kellemetlenségért.
- De hisz maga amerikai, és én még azt hittem, izraeliek,
amikor hallottam, hogy héberül beszélnek.
- De kedves grófnő, Izraelben a lakosság fele amerikai ak-
centussal beszél. Amerikában tanultak. Ott vannak a legjobb
iskolák a világon.
- Valóban? - kérdezte Marie. - Ezzel nem teljesen értek
egyet.
- Igaz is, majdnem elfelejtettem, hogy ön Oxfordban és
Párizsban tanult.
- De jól informált.
- Mindent tudok önről, grófnő, mindent. Semmi sem
maradt előttem titokban.
- Én pedig önről semmit sem tudok. Még a nevét sem.
Marie láthatta a fogát, ahogy a szája résnyire nyílt, olyan
volt, mintha mosolygott volna. - Judas - mondta -, szólítson
Judasnak.
- Mint a bibliai Júdás? - szaladt ki Marie száján. - Nem
valami szerencsés asszociáció.
- Értem, mire gondol, hogy Júdás elárulta Jézust a Getsze-
máni-kertben. - Megvonta a vállát. - Abban, hogy az megtörtént,
politikai okok is közrejátszottak. Iskarióti Júdás zelóta volt,
fanatikus. Meg akarta szabadítani az országát a rómaiaktól.
- És maga?
- Én mindenkitől meg akarom szabadítani az országomat.
- És nekem ehhez mi közöm, az isten szerelmére?
- Később, grófnő, később mindent megtud. Danid majd
gondoskodik önről. Étkezni itt fog, de ha bármire szüksége
van, csak szóljon Danidnak. A polcokon talál rengeteg köny-
vet, és itt van a festőfelszerelése is. Később még beszélünk.
69
Braun kinyitotta előtte az ajtót és kiment vele együtt. Ju-
das levette a fejéről a csuklyát, és végigsimította kezével a
rövidre nyírt, rézvörös haját. Markáns arca, kék szeme és ma-
gas pofacsontja volt. Áradt belőle a nyughatatlanság. Ötven
év körülinek látszott.
- Bánjon vele rendesen, David - parancsolta -, tegyen meg
mindent, amit kér.
- Meglesz. - Braun habozott. - Olyan kedves nő. Képes
lenne megtenni vele, ha nem kapja meg, amit akar?
- Igen - felelte Judas. - Miért? Csak nem akar a lelkemre
beszélni, David?
- Természetesen nem. Dicső ügyért harcolunk.
- Ezt tartsa szem előtt. Később találkozunk.
Már megfordult, amikor Braun megkérdezte: - Uan valami
hír Aaronról és a másik kettőről?
- Hívott Salinasból a hajórádión. Már úton van, David. -A
férfi, aki Judasnak nevezte magát, elmosolyodott. - Menni
fog. Csak higgyen benne.
Elindult a kövekkel kirakott folyosón, Braun pedig kinyitotta
az ajtót és bement. Marie az ablak előtt állt, a zaj hallatára
megfordult.
- Á, elment a nagyfőnök?
Figyelmen kívül hagyta a csípős megjegyzést. - Tudom, hogy
nem vegetáriánus. Ma sült tengeri süllőt kap vichyi szósszal,
burgonyával, és van hozzá vegyes saláta és gyümölcskehely
is. De ha nem szereti a halat, ehet bárányt is.
- Ezt úgy mondta, mint egy pincér, de nem, köszönöm, a
hal tökéletesen megfelel, tényleg.
- Történetesen én a szakács vagyok. Fehérbort kér a va-
csorához?
- Nem, inkább vörösbort, az megnyugtat, és egyébként
sem vagyok híve annak a felfogásnak, hogy az ételhez válasz-
szuk a bort. Olyan bort kell inni, amilyen az embernek épp
jólesik.
- Mond valamit, grófnő. - Braun az arcán enyhén gunyoros
kifejezéssel félig meghajolt, aztán az ajtóhoz ment.
Mint ahogy előre sejtette, a grófnő utániszólt: - És David!
David visszafordult. - Tessék, grófnő?
- Ha annyira szereti Eliotot, hát mondok magának egy
idézetet az Átokföldje című verséből.
- Hallgatom, grófnő.
- „Azt gondolom, patkány-közben vagyunk, l Itt vesztek el a
holtak csontjai. "
David arcáról lehervadt a mosoly, megfordult, kinyitotta
az ajtót, kiment és bezárta maga mögött. A kulcs elfordult a
zárban, és Marie egyszerre félni kezdett.
70
~. ~Q~e2e~
S alinas kis hely volt, csak néhol elszórtan egy-egy ház, egy
kis halászhajóktól hemzsegő kikötő, melyet két móló szegé-
lyezett. Luigi végighajtott a part mentén, majd megállt egy
épület előtt, aminek az ajtaja fölött tábla hirdette: English
Café.
- Isten tudja, miért épp ez a neve - jegyezte meg Luigi.
- Talán angol reggelit szolgálnak fel - mondta Dillon -, az
angol turisták nagy örömére.
- Milyen turisták? - kérdezett vissza Luigi, és megvonta a
vállát. - Egyébként megérkeztünk. Én megfordulok és indulok
vissza Palermóba.
Kiszálltak az autóból, és Hannah kezet fogott Luigivel. -
Hálásan köszönjük, őrmester. Mi, rendőrök tartsunk össze. -
Hannah mosolygott, nyomott egy csókot az őrmester arcára
és az elhajtott.
Dillon ment elöl a lépcsőn. Meleg volt az este, ahogy lassan
sötétedett, a kikötőben egyre több hajó lámpájának a fénye
gyulladt ki és cikázott a víz tükrében. Dillon kinyitotta az ajtót
és belépett a magát kávézónak hirdető fogadóba. A pultnál
alig néhány halász ücsörgött. Szegényes helynek tűnt, ahol a
fülledt melegben nem működtek a mennyezeti ventilátorok.
73
Intett a pincérnek és a többiekhez fordult. - Itt meg lehet
dögleni. Menjünk inkább ki.
Úgy is tettek, a veranda korlátjánál helyet foglaltak az egyik
asztalnál, és akkor megjelent a pincér. - Vacsorázni szeret-
nénk. Mit tud ajánlani? -- érdeklődött Hannah olaszul.
- Egy nap csak egyfajta menüvel szolgálunk, hölgyem. Ma
cannelloni ripieni van. ~ konyhafőnök különleges hús- és
hagymatöltelékkel készít. Hozzá salátát kínálunk.
- Tökéletes, és hozzon. még kérem egy üveg bort is - szólt
közbe Dillon -, hideget.
Mire Dillon tolmácsolt2~ Rileynak, amit a pincér mondott, az
már meg is érkezett a három pohárral és az üveg hideg borral.
Töltött a poharakba, és I~illon beleszippantott az egyikbe.
- Ez aztán a pia. Passit0. Jó erős, nagyon erős. Három pohár
belőle és már a padlón vagY~ - Rávigyorgott Hannah-re. - Én
a helyedben, kislány, vigyáznék vele.
- Menj a francba, Dillon.
Abban a másodpercben ismét felbukkant a pincér, őt
követte egy kissé vaskos hölgy a kezében egy tálcán három
tányérral és egy kosár kenyérrel. A pincér elhelyezte az
asztalon a tányérokat, és a hölggyel együtt elvonultak.
Avacsora nagyon ízletes volt, Riley az utolsó falatig megette.
- Istenemre, ilyen finom kenyeret nem ettem, amióta utoljára
megízleltem az én Bridget unokanővérem sütötte ropogós
cipót.
- Valóban finom volt, el kell ismerni - mondta Dillon -, de
azért én már ettem jobbat is.
- Ne légy már ilyen, Dillon - szólt rá Hannah. - A
körülményekhez képest, igenis remek volt. És most iszom még
egy pohárkával.
Miközben Dillon töltött neki, egy halk hang kifogástalan
angolsággal azt kérdezte: - Bernstein főfelügyelő? - Mind-
nyájan hátrafordultak, és megpillantották a férfit a lépcső-
feljáró tetején. - Jack Carter vagyok.
Középmagas volt, tengerészsapkáján fehér sófoltok ékte-
lenkedtek, farmert és kétsoros posztózubbonyt viselt fényüket
vesztett rézgombokkal. Az arca barnára sült és fiatalabb volt,
mint ahogy azt Dillon gondolta. Legfeljebb huszonöt éves ha
lehetett.
Hannah bemutatta a társait. - Sean Dillon és Thomas
O'Malley, a...
- Tudom jól, kik ők, főfelügyelő. Mindenről tájékoztattak.
Carter csatlakozott hozzájuk, és Dillon megkínálta egy po-
hár borral, de ő a fejét rázta. - Már érdeklődtem a barátunk,
Halom villája után, természetesen diszkréten. Nem sok
hasonló van a környéken, úgyhogy nem volt nehéz megtalálni.
Elhajóztunk előtte.
- Bölcs dolog volt ilyesmit tenni? - kérdezte Hannah.
- Nincs belőle probléma. Annyi halászhajó horgonyuk itt, és
a mi motorcsónakunk pont olyan, mint a többi, főleg hogy még
néhány hálót is kivetettünk köréje. Szintén diszkréten körül-
szaglásztunk a falu áruházában is, és minden jel arra utal, hogy
Halom idehaza tartózkodik. Két embere ma reggel vásárolt be.
- Nem tétlenkedtek - mondta Dillon. -` És mikor csapunk
le rá?
- Ma éjjel, úgy éjfél körül. Semmi értelme az időt húznunk,
a Lear már vár ránk Máltán. Majd lemegyünk a hajóra és
ismertetem a tervemet. Gondolom, fölösleges mondanom, de
szükségem lesz Mr. Riley segítségére...
- Mr. O'Malley - javította ki Dillon.
- Ja persze. Mr. O'Malley segítségére. Elvégre ő már járt a
helyszínen. - Hannah-hez fordult. - Ön majd itt tartja a fron-
tot, amíg mi visszajövünk, főfelügyelő. Az emeleten vannak
kiadó szobák.
74 ~ 75
Hannah bólintott. - Miheztartás végett a hajóra azért még
elkísérem magukat. Aztán visszajövök és bejelentkezem.
***
A part csendjét csak a móló oldalát nyaldosó hullámok
moraja és távoli halk zene törte meg. A levegőben ételillat
lengedezett. A hajó egy negyven láb körüli hosszú cirkáló volt,
körülötte a hálók kivetve, mint ahogy azt Carter említette. A
fedélzeten a kormányosfülke előtt két kötött sapkás és ten-
gerészzubbonyos férfi tüsténkedett.
- Senki nem nézi ki belőle, hogy huszonöt csomóval is megy
- mondta Carter -, csak én - tette hozzá. - Van még két ilye-
nem, de azok jelenleg javítás alatt állnak. Erre tessék.
Lement a kabinlejáraton a hajószalonba. Az asztalon tér-
képek voltak szétterítve.
- Íme - mondta. - Itt van Salinas, itt pedig a villa a keleti
parton. Bekarikáztam pirossal.
Valamennyien a térképek fölé hajoltak, Riley érezte, hogy
elönti a verejték, és mindjárt elhányja magát. Hannah hangjá-
ra egy kicsit megnyugodott.
- Rám már itt semmi szükség, úgyhogy visszamegyek az
English Caféba, foglalok egy szobát és felhívom Fergusont a
mobil telefonomon, hogy tudja, hogy állunk-mondta, és azzal
elinduld fel a lépcsőn, a többiek követték.
Már majdnem felértek a fedélzetre, amikor Dillon megje-
gyezte: - Hogy neked milyen hosszú és formás lábad van,
kislány. Biztos a sok járőrözéstől ilyen, még rendőr korodból.
- Vigyázz, hogy beszélsz, Dillon - mondta komolyan, de
megfogta a férfi karját. - Vigyázz magadra. Mocskos disznó
vagy ugyan, de magam sem tudom miért, valahogy mégis ked-
vellek.
- Akkor hát mégis reménykedhetek?
- Menj a pokolba - mondta Hannah, és végigsétált a mólón.
- Azt javaslom, menjünkvissza és nézzük meg azt a térképet
alaposabban - mondta Carter, és elindult le a kabinlejáraton.
Dermotnak majd kiugrott a szíve a helyéből, ahogy követte,
de tudta, nem lehet másképp.
Dillon a térkép fölé hajolt és Carter megkérdezte tőle: -
Jut eszembe, van magánál fegyver, Mr. Dillon?
- Természetesen.
- Egy Walther?
És akkor az ösztöne, ami annak a húsz évnek köszönhetően,
amikor nem éppen úgy élt, ahogy kellett volna, csalhatatlanná
vált, azt súgta neki, nagy bajban van. És Carter már elő is
rántotta a Browningot.
- Kezeket a tarkóra, öregfiú, és semmi meggondolatlanság.
- Végignézte Dillon zsebeit, és az egyikben megtalálta a Wal-
thert. - Meg is van. Kezeket hátra.
Dillon engedelmeskedett, közben Carter elővett az egyik
asztalfiókból egy bilincset és odaadta Rileynak. - Bilincselje
meg.
Dillon a fejét ingatta. - Rossz Dermot, rossz kisfiú.
- Arnold, gyere le - kiáltotta Carter héberül.
Dillon az izraeli hírszerzésnek is dolgozott, így azonnal fel-
ismerte a nyelvet. Nem beszélte, de megértette a hébert.
Az egyik tengerész megjelent a lejáratnál. - Itt vagyok,
Aaron. Már el is kaptad?
- Nem látod? Te és Raphael készülődjetek az induláshoz.
Nekem a nő után kell mennem.
- Megölöd?
- Természetesen nem. Szükségünk van rá, hogy tartsa a kap-
csolatot Fergusonnal Londonban. Na, mozogj már. - Rileyhoz
fordult. - Maga itt marad és vigyáz rá.
76 / 77
- És a pénzem? - kérdezte Riley rekedt hangon.
- Majd megkapja, ha ott leszünk.
- Hol ott?
- Ne kérdezősködjön annyit, fogja be és tegye, amit mond-
tam. - Carter felment a fedélzetre.
- Most akkor mesélj el szépen mindent, Dermot - mondta
Dillon.
És Riley úgy is tett, a legapróbb részletig mindent elmondott
Dillonnak, Brown látogatásától kezdve a Wandsworthben, az
egész cselszövést, ahogy azt Brown kieszelte.
- Szóval a jó öreg Hakim sincs itt a villában?
- Fogalmam sincs, hol van. Addig, amíg Brown nem beszélt
róla, én még a nevét sem tudtam. - A fejét ingatta. - Hidd el,
Sean, ezt az egészet Brown találta ki, a nem létező IRA-cso-
portot Londonban, és ezt a bugris egyiptomi Hakimot is.
- Nem is találkoztál vele, amióta eljöttél a Wandsworthből?
- Azt mondta, felesleges, ő majd gondoskodik mindenről.
- És azt honnan tudta, hogy jövünk?
- Én is ezt kérdeztem. A válasza az volt, hogy a poloska
nagyszerű találmány. Akár az utcáról is hallhatod, mit be-
szélnek bent a házban.
- A BT teherautó a Stable Mewson! - kiáltott fel Dillon. -
Okos, nagyon okos.
- Sajnálom, Sean, de próbáld meg magad a helyzetembe
képzelni. Tizennégy és fél év a Wandsworthben. Brown aján-
latát egyszerűen nem utasíthattam vissza.
- Elég, hagyd abba - hallgattatta el Dillon -, inkább vedd
ki a zsebemből a pénztárcámat.
Dermot úgy tett, ahogy mondták neki. -És mit csináljakvele?
- Találsz benne ötezer dollárt, szükséged lesz rá, öregem.
A költségekre kaptam.
- De nekem húszezer fontot fizetnek - mondta Riley -,
nincs szükségem a te pénzedre.
- Dehogynem, te istenverte bolond.
***
Hannah-t az a nő vezette fel a szobájába, aki a vacsorát
felszolgálta. Egyszerű, kisméretű szobát kapott, az ablakából
jól látta a kikötőt. A szinte egy szekrénynél is kisebb helyiségbe
bezsúfoltak egy ágyat, vécét és zuhanyozót. Ledobta a táskáját
az ágyra. A derekán egy övtáskában tartotta a pénzét és a
Walthert, amit elővett és gondosan átvizsgált. Aztán lement
a földszintre.
Nyugtalanság fogta el, ha Dillonra és az előttük álló fel-
adatra gondolt. Dillonnal igazából sohasem volt kibékülve.
Nem tudta neki elfeledni az IRA-s múltját, azt, hogy hírhedt
terroristaként emberéleteket oltott ki, akkor sem, ha Ferguson
embereként már az igazság oldalán állt.
Hannah tőle szokatlan dolgot tett, a bárpulthoz ment és
rendelt magának egy konyakot, aztán kiment a teraszra és
leült az egyik sarki asztalhoz.
- A fene essen beléd, Dillon! - bosszankodott félhangosan.
Valami hideget érzett a tarkóján, és a férfi, aki magát Car-
ternek adta ki, halkan odasúgta neki: - Ne forduljon hátra,
főfelügyelő. Gondolom, van magánál fegyver, úgyhogy vegye
elő szépen a kis táskájából, és nyújtsa ide nekem.
Hannah engedelmeskedett. - Mit jelentsen ez?
Carter elvette a Walthert. - Néha a látszat csal, hölgyem.
Halommal végeztünk maguk helyett, ezt akár ajándéknak is
tekintheti, de egyébként az egész csak egy színjáték volt. Sze-
78 I 79
;ény Dermotot furdalja is a lelkiismeret, de ő csak azt tette,
amit mondtak neki, hogy kiszabaduljon a Wandsworthből.
- De hát miért?
- Szükségünk van Dillonra. De hamarosan elengedjük, és
akkor mindenre fény derül. Mondja meg Fergusonnak, hogy
kapcsolatban maradunk vele, de egy ideig Dillon nélkül kell
boldogulnia. És most tegye a kezét a tarkójára.
Kis csend következett. - De miért? És mi van Carterrel és
az embereivel?
Választ a kérdéseire nem kapott, és mire óvatosan megfor-
dult, a férfi már eltűnt. Lement a lépcsőn és végigszaladt a
parton, de mire a mólóhoz ért, már hallotta, hogy felbőg a
motor, és a hajó kisiklott a kikötőből. A kormányosfülkében
állt egy férfi, egy másik pedig a hajó végében húzta befelé a
kötelet. Nem tudott mit csinálni, megfordult és visszasietett
a fogadóba.
Carter lement a hajószalonba. Dillon az asztal egyik végén
ült, Riley pohárral a kezében a másik végén, és mogorván
meredt maga elé.
- Látom, megtalálta a whiskyt - mondta Carter.
- Beszélt a főfelügyelővel?
- Igen, és üzentem vele Fergusonnak.
- Kedves magától. Az előbb héberül .beszéltek. Nem be-
szélem a nyelvet, de felismerem. Izraeli létére milyen jól beszél
angolul.
- Az apám diplomataként dolgozott Londonban. A St.
Paul'sba jártam.
- Ejha. Egyébként Dermot mindent elmondott. Szóval Ha-
kim csak kitaláció volt?
- Egyáltalán nem. A villa létezik, és Hakim is itt volt.
- Csak volt?
- Tettünk maguknak egy szívességet. Tegnap éjjel rátörtünk
és kinyiffantottuk az embereimmel.
- Csak őt?
Abban a pillanatban a motor nagy robajjal beindult.
- Ó, nem, mindenkit.
- A két nőt is?
Carter megrándította a vállát. - Nem volt más választásunk:
Az arabok háborúban állnak velünk, Dillon, vagy mindenkit,
vagy senkit. Mint régi IRA-harcos, gondoltam, magának ezt
nem kell magyaráznom.
- És mi történt az igazi Carterrel és az embereivel? Őket is
megölték?
- Mi értelme lett volna? Ma délután megérkeztek és kikö-
töttek a móló túloldalán. Moshe odaúszott hozzájuk, és meg-
várta, amíg mind lemennek ebédelni vagy megbeszélni vala-
mit. Aztán ledobott hozzájuk egy doboz Calsane-t. Idegbénító
gáz, úgy tizenkét órán át nem tud tőle magáról az ember.
Nem veszélyes, semmi utóhatás.
- Maga szerint.
Carter elmosolyodott. - Most mennem kell. Később még
beszélünk. ,
Amikor Carter elment, Dillon Rileyhoz fardult. A hajó nem
haladt túl gyorsan, valószínűleg még csak a sok kis halászhajó
között lavíroztak. Riley öntött magának még egy pohár
whiskyt.
- Nem tudod, kik ezek? - szegezte neki a kérdést Dillon.
- Esküszöm, Sean. Nem tudom, és nem is akarom tudni.
Én csak a pénzemet akarom és eltűnni innen.
- Valóban? És ha félreállítanak egy golyóval a fejedben?
Riley meghökkent. - Ugyan miért tennék?
80 ~ 81
#
_ Mert többé nincs szükségük rád. Elérték, amit akartak.
~ ég szerelmére, Dermot, ennyire vak vagy vagy mi? Hal-
lottad Cartert. Nem holmi vajszívű emberekkel van dolgod. -
Dillon valójában nagyon dühös volt. - Nemcsak Hakimot és
a két emberét tették el láb alól, hanem a gondnokot, a fele-
ségét és a lányát is. Miért éppen veled tennének kivételt? És
engem nem érdekel, mit mondanak, de a Calsane-nel még
mindig kísérleteznek, és tudtommal igen nagy a veszélye, hogy
maradandó károsodást okoz az agyban.
Szentséges SZŰZanya! .
Na, Dermot, kinek kellesz te?
Mit tegyek, 5ean?
A legkézenfekvőbbet. Van ötezer dollárod és útleveled.
Tűnj el innen, mielőtt még kifutunk a kikötőből, igyekezz.
Rileyban mintha hirtelen megpezsdült volna valami. - Úgy
lesz. - Megtorpant. - Téged nem tudlak mágammal vinni,
Sean~ a bilincs...
Velem ne törődj - mondta Dillon.
Riley kinyitotta az ajtót a kabinlépcső tetején és kikémlelt.
~ egyik férfi a hajóorrnál állt. Carter, és akit Arnoldnak
szólított, a kormányosfülkében voltak. A hajó a kis halászhajók
között ide-oda cikázva haladt előre. Riley átsomfordált a fe-
délzeten, átmászott a korláton, ott várt egy kicsit, aztán bele-
vetette magát a vízbe. A vizet meglepően melegnek találta,
átúszott egy halászhajó törzse alatt, aztán megfordult, és egy
ideig nézte a távolodó hajó fényeit.
- Sok szerencsét, Dillon, szükséged lesz rá - suttogta, majd
visszafordult, úszott még néhány karcsapásnyit és már kint is
volt a mőlón. Volt pénze és útlevele. Első úti célja Palermo,
aztán Párizsba repül, onnan pedig irány Írország, haza az
övéihez. Minél előbb ott szeretett volna lenni.
**
Amikor a hajó kiért a nyílt tengerre, Carter lement a kabin-
lépcsőn. Dillont még mindig ott találta a helyén, a padon.
Összeráncolta a szemöldökét. - Hol van Riley?
- Rég lelépett -válaszolta Dillon. - Miután hallotta, hogyan
bánt el Hakimmal és társaival, gyanította, ő sem jutna különb
sorsra.
- Á, szóval rábeszélte? Meglepő a viselkedése, Mr. Dillon,
azok után, hogy úgy átverte.
- Szálljon le rólam. Nem volt más választása. Ha rám is
tizennégy és fél év börtön várt volna, én is ezt tettem.volna.
És különben is, Dermot és én régről ismerjük egymást.
- Arnold, gyere le - kiáltotta Carter angolul.
Kihúzott egy fiókot, elővett belőle egy bőrtasakot, abból
egy fecskendőt, és felszívott bele valamit egy kis üvegcséből.
- Kik maguk? - kérdezte Dillon.
Carter mosolygott. - Miért ne tudhatná? Ő Aaron, Mr. Dil-
lon, ő pedig Arnold - tette hozzá, amikor a másik férfi is meg-
jelent. - Fordítsd meg Mr. Dillont, Arnold.
Arnold úgy tett, ahogy kérték tőle. Dillon érezte, hogy a
jobb keze fején kitapogatja az eret, és belehatol a tű.
- Remélem ez nem olyan kísérleti anyag, mint a Calsane.
- Pethidine-származék, hosszabb ideig hat.
- Azt már meg sem merem kérdezni, hová megyünk.
- Ne is. - Aaron intett Arnoldnak. - Vidd a kabinba és zárd be.
Dillon a hosszú folyosón még végig tudott menni, akkor is
magánál volt még, amikor az ajtót kinyitották, és a priccsre is
emlékezett, de aztán tovább semmi.
***
Hannah könnyedén utolérte a műholdas mobil telefonján
Fergusont. A dandártábornok Cavendish Square-i lakásában
82 ~ 83
a s2a14nban ult a kandalló előtt, és figyelmesen hallgatta Bern-
stein bes2amolóját.
J meg kell hagyni, ezúttal jócskán túljártak az eszünkön,
bárkil~ legyenek is.
D e fit akarhatnak Dillontól? És mi van az igazi Car-
terrel ~
- Itten tudja' de hamarosan fény derül mindenre. Azt
mon~ták~ érintkezésbe lépnek velünk, és Dillont is szabadon
engeC~ik. Egy d°lgot tehetünk, várunk.
r ~,rteW uram.
~ esZélek Laceyvel Máltán, megmondom neki, hogy repül-
jön v~ssZa palermóba, és vegye fel magát reggel, és Gaginit is
meg~éreW kúldje vissza a kocsit magáért.
hálás k°sZönetem.
r T ujjon hala, főfelügyelő, egyelőre nincs más mit tenni.
Fe~guson rneg egy ideig ott ült és gondolkodott, majd tár-
csázt a a WandsW°rth számát és kérte a biztonsági szolgálat
veZe~őjét.
***
Dl\ llon ébredezett a sötét kabinban. A bilincs már nem volt
rajta `, Világító számlapú órájáról megpróbálta leolvasni, meny-
nyi ~z iaó. SZamításai szerint közel nyolc órát aludhatott. A
hajó , heves ringatózásából arra következtetett, hogy nagy se-
bess ,éggel haladnak. Felállt, eltapogatózott az ajtóig és meg-
ker~ste a villanykapcsolót.
A kegyek h ajoablakot bedeszkáztak és feketére festették. A
szajva teljeseri kiszáradt, de szeremsére a sarokban állt egy
kis mosdókagyló, azon pedig talált egy műanyag poharat, amit
aztá,án jónehá~ySZOr megtöltött vízzel, miközben az ágy szélén
üld~gélr, A tarban fordult a kulcs az ajtó kinyílt és megjelent
8~
Aaron. Mögötte egy Dillon számára addig ismeretlen férfi
tálcát tartott a kezében:
- Gondoltam, hogy mostanra már fent lesz - mondta Aaron.
- Bemutatom Raphaelt, hozott magának borotvát, borotva-
habot és sampont. A mögött az ajtó mögött talál egy zuhanyo-
zófülkét. És kap egy kancsó teát, tejet és néhány sonkás szend-
vicset.
- Sonkás szendvicset? - csodálkozott Dillon. - De hisz maga
zsidó?!
- Igen, az vagyok, hát nem gyalázatos, de később, mint már
említettem a St. Paul'sba jártam.
Miután magára hagyták, Dillon nekilátott, hogy befalja a
szendvicseket, aztán felhajtott egy csésze teát. Ahhoz képest,
hogy telenyomták kábítószerrel, meglepően jól érezte magát.
Levetkőzött, lezuhanyozott, megborotválkozott és felöltözött.
Aztán elővette a cigarettáját a dzsekije zsebéből, és rágyújtott.
Egy polcon könyvek sorakoztak. Végigböngészte őket és rá-
bukkant Ian FlemingSzeretettel Oroszországból című művének
egyik régi példányára. James Bond. Valahogy nagyon is alka-
lomhoz illőnek találta, ezért levetette magát a priccsre és hoz-
zálátott olvasni.
Néhány órával később megcsörrent a kulcs, és kinyílt az ajtó.
Aaron és Arnold érkeztek.
Dillon feltartotta a könyvet. - Tudták, hogy ez egy első
kiadás? Manapság az árveréseken nagyon sokat ajánlanak az
ilyesmiért.
- Gondom lesz rá - mondta Aaron. - Lehet, hogy kicsit
unalmasnak találja, de ismét itt az alvás ideje, Mr. Dillon.
Kérem a kezét.
Mivel más választása nem volt, Dillon odatartotta a kezét.
Aaron kitapogatta a keze fején az eret, majd beleszúrta a
tűt.
85
- Biztos benne, hogy nem fogom zöldségként végezni? -
tréfálkozott Dillon.
- Kizárt, Mr. Dillon. Maga nagyon fontos személyiség. Nem
is hinné, milyen fontos. . a han ok lassan el-
De Dillon már zuhant is a párnára, es g
haltak.
***
Ezalatt Marie de Brissac a szobájában az ablak előtt ült és
festett. Amikor hallotta, hogy nyílik az ajtó, felkapta a fejét.
David Braun volt az, tálcával a kezében. Letette az asztalra a
süteményt és a kávét, és hátrább lépett, hogy szemügyre vegye
a képet.
- Gyönyörű. A nővérem is vízfestékkel dolgozott. Tudom,
hogy nem könnyű.
- Csak dolgozott?
- Halott szegény. Két nővérem volt. Mindketten meghaltak,
rajta voltak azon a diákokat szállító autóbuszon, amit egy arab
terrorista felrobbantott Jeruzsálemben.
Maxie-t megdöbbentették a hallottak. - Nagyon sajnálom,
David, őszintén sajnálom - mondta, és megfogta a férfi kezét.
Davidot mintha áramütés érte volna. Zavarba jött a tudattól,
hogy a gyönyörű nő nem akármilyen hatással van rá. Sietve
elhúzta a kezét.
- Nem történt semmi. Öt év telt el azóta, és az idő nagy úr.
Bele kellett, hogy törődj ek. Az édesanyámat sajnálom nagyon.
Ő soha sem tudta magát túltenni rajta. Elmegyógyintézetben
van. - Halvány mosolyt erőltetett az arcára. - Később talál-
kozunk.
David kiment, Marie pedig egyedül maradt a gondolataival.
Nem most először töprengett el azon, hogy vajon Istennek
rossz napja volt-e, amikor elhatározta, hogy létrehozza a
világot.
***
Dillon ezúttal már nem a hajókabinban, hanem egy a Marie
de Brissac szobájához hasonló helyiségben tért magához. A
falakon tölgyfa burkolat, az ágy masszív és baldachinos, a
mennyezet boltíves. Meglepően frissnek érezte magát, és ami-
kor megnézte az óráját, megállapította, hogy körülbelül tizen-
két óra telt el azóta, hogy elhagyták Szicília partjait.
Kikászálódott az ágyból, a rácsos ablakhoz sétált, és majd-
nem ugyanazt látta, amit Marie de Brissac a saját szobájából,
annyi eltéréssel, hogy a motorcsónakon kívül a móló túloldalán
egy motoros cirkáló is himbálózott a vízen. Kiment a fürdő-
szobába, és amikor onnan visszatért, kinyílt a szobája ajtaja
és belépett Aaron.
- Látom, felébredt.
Félrehúzódott, és belépdelt Judas a fekete csuklyában és
kezeslábasban. Szivarozott, és miközben mosolygott, kivillant
a foga. - Íme, a nagy Sean Dillon. Azt hallottam, maga volt
az IRA legjobb harcosa. Miért hagyta ott?
- Mint ahogy a mondás is tartja, az idővel együtt az emberek
is változnak.
- Ebben van valami, de egy olyan embertől, mint maga,
sokkal jobb magyarázatot várok.
- És ha azt mondom, hogy annak idején nagyon jó ötletnek
tűnt?
- Talán elfogadható válasz. Utána mindenkinek dolgozott.
Az ETA-nak Spanyolországban, a PFSZ-nek és az izraeliek-
nek. A Bejrúti-öbölben palesztin fegyverszállító hajókat repí-
tett a levegőbe.
86 ,~ 87
- Ez így igaz - ismerte el Dillon. - Jól megfizettek érte.
- Ezek szerint nem kötelezi el magát senki és semmi mellett
sem.
Dillon megrándította a vállát. - Miért tenném? Abból nem
lehet megélni,
- Nos, ez alkalommal kénytelen lesz kivételt tenni, barátom.
Mostantól nekem fog dolgozni.
- Menjen a fenébe ! - mondta Dillon. - Először is még nem
is ismerem.
- Judas a nevem.
- Ugye viccel?
- Miért vesztegetjük vele az időt? - szólt közbe héberül
Aaron.
Judas szintén héberül válaszolt: - Szükségünk van rá, és ne
aggódj, tudom, hogy kell vele bánni. - Visszafordult Dillonhoz,
és még mindig héberül azt kérdezte: -Nagyon jól tudom, hogy
kell vele bánrü~ nemde?
Bár Dillon héber nyelvtudása messze állt a tökéletestől,
megértette a kérdést, de úgy döntött, nem adja jelét. - Nézze,
egy szót se értek abból amit itt karattyolnak - hazudta.
Judas nevetett. - Csak próbára akartuk tenni. Olvastam a
Moszadnak írt j elestését a munkáról, amit Bejrútban végzett.
Arabul elég j ól tud, de héberül nem.
- Tudom, rnit jelent a salom.
- Akkor sorlom magának, és most pedig kövessen.
- Szeretnék kérdezni valamit - mondta Dillon. - Már el-
nézést a kíváncsiskodásért, de maga nem jenki?
Judasnak újra nevethetnékje támadt. - Kezdem unni, hogy
mindenki ezt kérdezgeti. Miért gondolják azt, hogy egy izraeli
nem izraeli, ha jól beszéli az amerikai angolt?
Megfordult és kiment, Aaron mutatta az utat. - Erre, Mr.
Dillon.
A dolgozószoba tágas és világos volt, nagy kandallóval és
festményekkel a falakon. A nyitott ablakokon át áradt be a
kerti virágok illata. Judas leült egy asztal mögé, amin nagy
volt a rendetlenség, és a túloldalán egy székre mutatott.
- Üljön le. Az ezüstdobozban talál cigarettát.
Aaron az ajtó mellett a falnak támaszkodott. Dillon kivett
egy szál cigarettát és meggyújtotta az asztali gyújtóval. -Ami-
kor a fiatal fiú héberül szólt a hajón az embereihez, felismer-
tem a nyelvet.
- Igen, az a Moszad-jelentésből is kitűnt számomra, hogy
van érzéke a nyelvekhez. Az írtől kezdve az oroszig mindent
beszél.
- Így születtem - mondta Dillon -, míg mások gyorsabban
számolnak fejben, mint egy komputer, addig engem jó nyelv-
érzékkel áldott meg az ég.
- És akkor héberül hogyhogy nem tanult meg?
- Japánul sem tudok. A Moszadnak egyetlenegyszer dol-
goztam, és ha valóban olyan sok mindent tud, mint ahogy azt
állítja, akkor azt is tudnia kell, hogy a bejrúti munka csak ideig-
lenes volt. Mindössze három napig tartott, és miután elvégez-
tem, kaptam érte egy svájci bankba szóló csekket. De most
már árulja el végre, hogy ki az ördög maga, és mire megy ki
ez az egész.
- Nos, mint már ön is tudja, izraeliek vagyunk, mégpedig
hazafias lelkületű izraeliek, akik hajlandók a legmesszebb-
menőkig elmenni azért, hogy megőrizzék országuk integ-
ritását.
- Akár egészen odáig, hogy megölik Rabin miniszterel-
nököt?
- Azok nem mi voltunk. Őszintén, nekünk sokkal fontosabb
feladatunk van.
- Akkor hát kik maguk, valamiféle modern zelóták?
88 i ~ 89
- Nem egészen - mondta Judas vidáman. - Ők patriotisták
voltak, akik a rómaiaktól akartak megszabadulni, mi régebbi
korok hagyományaihoz nyúlunk vissza. A mi országunk szíriai
megszállás alatt állt, a Templomunkat megszentségtelenítet-
ték, a vallásunkat és az egész életünket veszély fenyegette.
- És ma ugyanez a helyzet. Ide akar kilyukadni?
- Állandó fenyegetettségnek vagyunk kitéve. Az én roko-
naim a Hamas bombáinak estek áldozatul, az Aaron bátyjának
a repülőgépét, aki pilóta volt, Irán felett lőtték le és halálra
kínozták. Egy másik emberemnek két nővére halt meg egy
diákbuszt ért merényletben. Mindnyájunknak megvan a maga
története. - Meggyújtotta a szivarját, ami időközben kialudt.
- És mi az a régebbi korok hagyománya, amit emlegetett?
- A szíriaikat Júdás győzte le, akit Makkabeusnak neveztek,
ami pedig annyit jelent, hogy kalapács.
- Kezdem kapisgálni.
- A követőit Makkabeusoknak hívták, akik lelkes naciona-
listák voltak és nemzeti függetlenséget követeltek az országuk-
nak. Júdás vezetésével gerillaháborúba kezdtek, minek ered-
ményeképpen legyőzték a sajátjuknál sokkal nagyobb szíriai
hadsereget, elfoglalták Jeruzsálemet és a Templomot újból
felszentelték.
- Erről már hallottam - jegyezte meg Dillon.
- Csak nem a rettenthetetlen Hannah Bernstein főfelügye-
lőtől?
- Ő beszél héberül - mondta Dillon. - Ő mesélt nekem
egyszer a chanukáról.
- Ünnepnap a Makkabeusok sikeres harcainak emlékére.
Egy kis ország visszanyerte a függetlenségét.
- De nem sokáig élvezte, mert "megjelentek a rómaiak.
- Valóban így történt, de mi gondoskodunk róla, hogy
ilyesmi még egyszer ne fordulhasson elő.
Dillon bólogatott. - Ezek szerint maga Júdás Makkabeus-
nak képzeli magát, és a fogdmegjei, akik engem is elraboltak,
a huszadik századi Makkabeusok.
- Miért ne? Az effajta játékokban szükség van fedőnevekre,
és a Judas Makkabeus tökéletesen megteszi.
- És egy hadseregnyi Makkabeusra is szükség van?
- Szó sincs hadseregről, csak egy kis csapat elszánt követő-
ről. - Judas felemélte a kezét. - Vagy inkább hívőről. Van
belőlük néhány a világon, zsidók, mint jómagam, akik azt
akarják, hogy Izrael Állam fennmaradjon, és ennek érdekében
mindenre képesék.
- Azt hittem, hogy ezért Izrael már mindent elkövetett, amit
lehetett. Amikor 1948-ban az ENSZ csapatai kivonultak, ma-
guk győzelmet arattak hat arab ország felett. A hatnapos há-
borúban 1967-ben pedig vereséget mértek Egyiptomra, Szí-
riára és Jordániára.
- Igaz, de mindez még énelőttem történt. Az én háborúm
a jóm kipúr volt 1973-ban és elveszítettük volna ha az amerikai-
ak nem segítettek volna, fegyverszállítmányokkal bennünket.
Azóta se állt teljesen helyre a béke. Egyfolytában a szakadék
szélén táncolunk. Izrael északi része állandó támadás veszé-
lyének van kitéve, a Hamas újabb és újabb merényleteket
követ el ellenünk. Az Öböl-háború idején történt rakétatá-
madások jól bizonyítják Izrael Állam sebezhetőségét. Ez így
nem mehet tovább.
- Értem - motyogta Dillon.
- Még Nagy-Britanniában is vannak muzulmánok, akik a
zsidók kiirtását követelik. Szíria, Irán és Irak úgysem nyugszik
addig, míg el nem pusztít bennünket. Szaddám Huszein foly-
tatni akarja a vegyi fegyverekkel való kísérletezést, a mollahok
Iránban háborúért kiáltanak, Amerika a Nagy Sátán ellen.
Az amerikai katonai barakkok elleni bombatámadás Dharan-
90 / 91
ban csak a kezdet. Az sem titok, hogy Irán dolgozik az atom-
bomba előállításán. A terroristák kiképzésére külön táborokat
létesítettek. És Szíriában is léteznek atomkutató intézetek.
- Mindez évek óta köztudott - vetette közbe Dillon. - Mi
az, ami új?
- Az hogy rakétákat vásárolnak Kelet-Európából, amióta
a Szovjetunió mint olyan megszűnt, és mint ahogy azt az Öböl-
háború is bizonyította, Izrael a rakétákkal szemben nem tudja
felvenni a versenyt.
Dillon újabb cigarettáért nyúlt, Judas felvette a jobb keze
mellett heverő gyújtót, áthajolt az asztal felett és tüzet adott
neki. Az ezüstgyújtó már eléggé elvesztette a fényét, és bele
volt karcolva egy fekete madár a karmai között villámmal,
nyilvánvalóan katonai motívum lehetett.
- Hát ez a helyzet Izraellel - mondta Dillon. - És miben
látja a megoldást?
- Egyszer s mindenkorra ennek az áldatlan állapotnak véget
kell vetni. bakot, Iránt és Szíriát le kell igázni.
- És mégis hogy képzeli?
- Az amerikaiak segítségével, ők majd megteszik helyettünk
szeretett elnökük vezényletével.
- Jake Cazalet? - Dillon a fejét rázta. - Igaz, hogy a jó öreg
Amerika mindig hajlott a retorzióra, főleg még ha rá is kény-
szerült, jól példázza ezt az Öböl-háború, de hogy egyszerre
három országon álljon bosszút? Ez nem fog menni.
- Egy mindent elsöprő légitámadásra gondolok - mondta
Judas. - Kezdetnek az atomkutató intézetek, atomerőművek
és vegyi fegyvergyártó üzemek megsemmisítésére, az infra-
struktúra teljes lerombolására. A nukleáris robbanófejjel el-
látott rakétalövedékekkel a földdel egyenlővé lehetne tenni
például az Iráni Haditengerészet támaszpontját Bandar Ab-
basban. Itt holmi szárazföldi csatározások nem elegendők.
- Hanem egy új holocaustot akar? - kérdezte Dillon. - Ké-
pes lenne odáig elmenni?
- Izrael Államért? - Judas bólintott. - Nincs más választá-
som.
- De a jenkik sohasem fognak belemenni.
- Ebben ne legyen olyan biztos. A Pentagonban az Öböl-
háború óta már létezik egy ilyen terv. Nemezis a neve - mond-
ta Judas. - Nemegy olyan magas rangú és befolyásos amerikai
katonatisztről tudok, aki szívesen életbe léptetné.
- Akkor eddig miért nem tették?
- Mert a fővezér, az elnök viszont, akinek ki kellene adnia
a parancsot, mindig ellenezte. Az ő aláírása nélkül nem megy.
Az Öböl-háború óta minden évben előterjesztik a titkos bizott-
ság, vagy ahogy ők nevezik, a Jövő Projektek Bizottság elé.
Nem is tudta, mi? A jövő héten újra ülésezik. És az a gyanúm,
ezúttal más döntés fog születni.
- Azt hiszi, Jake Cazalet most aláírja? - Dillon a fejét
ingatta. - Maga őrült.
- Különleges Erők, Vietnam - mondta Judas. - Rendkívüli
Szolgálat Kereszt, Ezüst Kereszt és két Sebesülési Érem.
- Mit akar ezzel mondani? - kérdezte Dillon. - Minden
eddigi eln~ilcnél keményebben küzdött a békéért. Az a fajta
demokrata, akit még a republikánusok is kedvelnek. Soha nem
fog aláírni egy olyan tervet, mint a Nemezis.
- Ó, azt hiszem, most mégis meg fogja tenni, ha meghall-
gatja, amit mondani akarok neki. És itt jön be a képbe maga,
kedves barátom. A brit miniszterelnök jóvoltából Ferguson
tábornoknak bejárása van az elnökhöz. És történetesen maga
is találkozott már vele, sőt, ha jól tudom, több ízben is. Egy-
szer, amikor megakadályozta az ellene intézett protestáns
paramilitarista merényletet Londonban, és még jó néhányszor,
amikor közbenjárt az írországi béke helyreállítása ügyében.
92 ~ 93
_ És?
- ~lm~egy hozzá pelyetterh ha akarja F~erguson is elkísér-
és persze miri~ezt a legnagyobb titol~ban tartják.
eti,
~ _ Rám ne szánxLts°n ~ mondta Dillon.
~t hiszem, rá fog°m tudni beszélni. - 3udas felállt és intett
Aaron~rak, aki előfiúzott a zubbonya zsebéből egy Berettát.
Mé fgís hogya~~ Vl~lanlos áramot v ezet a csülkeimbe,
ahogy ~?zegény ja ~ileerl nénikém mondaná?
~.~a semmi szükség. Kap egy kis időt, hogy gondolkodjon.
Lenne szíves utánam J°nn,l?
.n .,xtotta az aj rbt, ki~eht, Dillon megrándította a vállát és
ho 0
követt0w~ Aaron 1~,~ g tt g nyomukban.
Vég~grnentek agfolyosó~ aztán lementek háromemeletnyit
egyko,~epcsőn. D~i~lon hallatta, hogyvalal{i, egYmagas női hang
ért kiált.
se~~~or leérte,,l a le~a]só szintre, aZ ottani folyosó végén
felbu~^~ant Arnc~p és ~a~hael, kettejül~ között Marie de Bris-
sacka:~' Marie l~wese~ ~~izdött, es láthatóan halálra volt
rérriü~lVe' Mögölt~e Da~,i~ Braun lépkedett és próbálta meg-
nyug~~tni.
~;mcs mitőll félnie ,
~;~a,llgasson ~3~ gr~ fr~ő - szólt rá Judas. - Igazat mond. Ez
itt Mla' Dillon. fiért llo~attam ide, hogy bebizonyítsam, nem
alev,,w~őbe bes~ilek é~ Alom a szavanl~ FrgYeljen és tanuljon,
aZtá~~ msszame ~r~t a ~c~leg és kényelmes szobájába.
Agy, r~n levet~c a k~ risztvasat egy masszív tölgyfa ajtóról,
ré es-régi
kiny_,i cotta, előr ~E~ent\ é~ felkapcsolta a villanyt. Egy g
inc~~~en voltaéh korOs~_kőrül nedves kőfalak. A közepén állt
p~, fút, a káváá3 tég~.áTból volt kirakva, és az emelőszerkeze-
~~ kötélen 1 ri~ott ~g~y vödör.
te ~,~l.;as felvettra földről egy kovet és beledobta. Csobbanás
halllf~~szott. - ~r~~~n~ láb mély, de csak négy vagy öt láb víz,
vagy inkább sár van benne - mondta. - Évek óta nincs hasz-
nálva. Enyhén bűzlik, és elég hideg lehet odalent, de hát ez
van. Hadd vessen egy pillantást bele a grófnő.
Marie-nak minden porcikája remegett, ahogy Arnold és Ra-
phael megpróbálta előrébb vinni. - Miért csinálja? Maga sza-
dista vagy mi? - támadt Judasnak Dillon.
Judas szeme fenyegetően villogott a csuklyán keresztül, és
kis ideig néma csendben álltak, amit végül David Braun tört
meg. - Majd én odakísérem. -Arnold és Raphael hátraléptek,
és David átfogta a vállát. - Nincs semmi baj. Itt vagyok. Bízzon
bennem.
A kúthoz vezette és Judas fogott egy újabb követ, és azt is
beledobta. - Így ni. - Ismét csobbanás hallatszott, majd egy
kísérteties vinnyogás. Judas nevetett. - Biztos a patkányok.
Szeretik a helyet a szennyvízcsatorna miatt, ami alatta vezet
el. Hát nem vicces? - fordult Dillonhoz. - Uagy majd az lesz,
ha beleáll a vödörbe és leeresztjük.
Abban a pillanatban Dillonban tudatosult, hogy egy őrülttel
áll szemben, hogy Judas élvezi a kegyetlenséget, de próbált
közömbös maradni.
- Elárulok magának valamit. Nyilvánvalóan nincs tisztában
a legfontosabbal, amit a szennyvízcsatornákról mindenki tud.
- Éspedig?
- Ha az ember emberi kórokozókat lélegez be, nagy a
valószínűsége, hogy meghal, ha egy patkány harapja meg, még
nagyobb a valószínűsége, hogy elkapja a Weil-kórt. Úgyhogy
ötven-ötven százalékos az esélyem rá, hogy az egyik vagy a
másik okból leáll a májam és kinyiffanok. Ezért az a sanda
gyanúm, hogy nem akar maga túl sokáig engem ott tartani.
Judas dührohamot kapott. - A fene essen magába, nagy-
okos. És most másszon bele a vödörbe, vagy golyót eresztek a
fejébe!
95
9~
Kikapta Aaron kezéből a Berettát, Dillonra szegezte, és
Marie de Brissac elkiáltotta magát: - Ne!
Dillon Marie-ra mosolygott. - Nem tudom, ki maga, kedves
kisasszony, de ne féljen, sokkal nagyobb szüksége van rám
annál, mint hogy lelőjön.
Beleállta vödörbe, és Arnold és Raphael leeresztették. Fel-
nézett, látta Judast föléje hajolni, aztán a vödör elérte a vizet.
A lába legalább egylábnyira süllyedt a sárba és a víz a mell-
kasáig ért. Nem telt bele sok idő, a vödröt felhúzták. Bámulta
a feje felett a kör alakú fényfoltot, aztán minden elsötétedett.
A bűz elviselhetetlen volt és a víz jéghideg. Eszébe jutott,
amikor Bejrútban hasonló eset történt meg vele. Azt hitte,
arab terroristák kezére került, és egy Ulsterből származó pro-
testáns terroristával együtt, aki az urániumüzletbe akart
beépülni, egy hasonló kútba vetették. Végül kiderült, az Izraeli
Hírszerzés csinálta az egészet, azért, hogy a másik férfit vallo-
másra bírják. Akkor négyszer kellett alaposan lecsutakolnia
magát, hogy megszűnjön a kellemetlen szag, ami áradt belőle.
Felfedezett egy kiugró részt a kút téglafalában, ráült, össze-
fonta a mellén a karját a hideg ellen, és azon töprengett, ki
lehetett a fiatal nő. Az egyik rejtély még meg sem oldódott,
újabban törhette a fejét. Egyetlen dolgot tudott biztosan, azt,
hogy Judas nemcsak hogy fanatikus, de teljesen őrült volt.
Valami megbizsergette a combját, aztán elillant, sejtette,
mi volt az.
***
Marie de Brissac a szobájában zokogott, és miközben köze-
lebb vonta magához, David azon vette magát észre, hogy úgy
simogatja a haját, mint egy kisgyereknek.
- Nincs semmi baj - nyugtatgatta -, itt vagyok.
- Ó, David. - Marie felnézett, folyt a könnye. - Úgy féltem,
és Judas - megborzongott -, halálra rémisztett.
- Nagy teher nehezedik a vállára - magyarázta Braun -,
súlyos teher.
- Az az ember, akit Dillonnak szólított, ki volt?
- Ne törődjék vele. Tudom én, mire van magának szüksége,
egy jó meleg fürdőre. Megeresztem a vizet, aztán megnézem,
hogy áll a vacsorája.
- Ne, David, ma nem menne le egy falat sem a torkomon.
De egy kis bor az igen! Nem, nem vagyok iszákos, nehogy azt
higgye, de most jót tenne egy kevés.
- Később visszajövök.
David kinyitotta az ajtót, kiment, ráfordította a kulcsot és
egy ideig csak állt a folyosón remegő kézzel.
- Mi ütött belém? - suttogta, és elsietett.
***
Marie de Brissac nyakig ült a habos vízben, cigarettázott és
megpróbált lazítani. Egy rossz álom volt az egész, Judas düh-
kitörése. De az a férfi, Dillon. Elborzadt, ha eszébe jutott az
a különös, gúnyos mosoly, ami az arcára kiült, amikor leeresz-
tették a mélybe. Olyan volt, mintha fütyülne rá, mi történik
vele, és ezt nem tudta mire vélni. És ott volt David. Nő volt,
hát pontosan tudta, mi a helyzet vele. Ám legyen, gondolta.
Jelenlegi helyzetében még bármi ilyesminek a hasznát veheti.
***
Londonban a szakadó eső hevesen verdeste Charles Fergu-
son lakásának ablakait a Cavendish Square-en. Hannah Bern-
stein odabentről nézte, hogyan sokasodnak az aszfalton a tó-
96 1 97
csák, amikor Kim, Ferguson gurka inasa bejött a konyhából
egy tálcán egy kancsó kávéval és csészékkel a kezében.
- Jöjjön, főfelügyelő, ne nyugtalankodjon. Igyunk egy csésze
kávét - szólt oda neki Ferguson a kandalló elől.
Hannah csatlakozott a dandártábornokhoz, leült vele szem-
ben, és Kim kitöltötte a kávét. - Semmi hír, uram.
- Tudom - mondta Ferguson -, de majd lesz. Előbb-utóbb
megoldódik a rejtély.
- Nagyon remélem.
- Szereti Dillont, ugye?
- Ha arra gondol, hogy kedvelem-e, hát nem. Nem tudom
neki elfelejteni a múltját.
- De mégis szereti?
- Lehet. Érthetetlen, nem? De inkább hagyjuk ezt.
- Nos, mire járt a Wandsworthben?
- Beszéltem Dunkerleyvel, a biztonsági szolgálat vezető-
jével, de most is csak ugyanazt mondta el, amit magának a
telefonban. Látogatási napon a látogatók szinte megszállják
a börtönt. Nem csoda, hogy a portások közül senki sem emlék-
szik Brownra, a több száz emberből. Mr. Dunkerley szerint
külön pech, hogy Jackson, a börtönőr az egyetlen, aki látta és
beszélt Brownnal, meghalt abban a balesetben.
- Baleset, egy fenéket - morgott Ferguson.
- A rendőrségi jelentés szerint is az, uram. Az összes szem-
tanú azt vallotta, hogy egyszerűen előrebukott.
- Úgy kényelmesebb. És a jogi kamara?
- Három George Brown is szerepel náluk, vagy szerepelt.
Az egyik meghalt egy hónapja, a második színes bőrű, a har-
madik pedig tolókocsis.
- Ertem.
- Nálam van a biztonságiak videófelvétele arról, kik léptek
be a portán, de csak egyetlen ember tudná azonosítani Brownt.
- Riley?
- Ő bizony.
- Ó, istenem - sóhajtott Ferguson. - Még valami, amit nem
tud. Carter kapitány felhívott útban visszafelé Ciprusról. Azt
mondja, az embereivel együtt lementek a hajószalonba, hegy
megbeszélést tartsanak, és akkor valaki bedobott hozzájuk
egy palack gázt. Órákig nem tértek magukhoz.
- Nem esett bajuk?
- Neki nem, de a másik kettőnek igen. A katonai kórházba
szállítják őket ha visszatérnek. Imádkozhatunk értük.
Dillon egyre jobban fázott, nekitámasztotta a hátát a tégla-
falnak. - Jézus - sóhajtozott. - Itt pillanatok alatt kidől az
ember.
Hirtelen csobbanást hallott, és egy patkány átszaladt a jobb
lábán. Elhessentette. - Szóval itt vagy, te kis csirkefogó. Jobb
lesz, ha vigyázol magadra.
98
5. ~Q~QZeE
~/ ~` ível az óráját nem vették el, Dillon bármikor megnéz-
hette, mennyi az idő, de maga sem tudta, jó-e ez neki vagy
sem, mert úgy érezte, várakozása az örökkévalóságig tart.
Utoljára arra emlékezett, hogy reggel négy óra volt, de aztán
a körülmények dacára elszunnyadhatott, mert amikor hirtelen
arra ébredt, hogy egy patkány ugrik le a válláról és újra
megnézte az időt, az órája már hét óra harminc percet mu-
tatott.
Nem sokkal ez után fény gyulladt a feje fölött, és a kút ká-
vájánál megjelent Judas. - Még egy darabban van, Dillon?
- Ahogy vesszük.
- Remek, akkor most felhozzuk.
Amikor a vödör leért, Dillon belemászott és lassan felhúz-
ták. Ahogy a feje a téglafal fölé emelkedett, megpillantotta
Judast, Aaront és Arnoldot, amint ott álltak.
- Istenem, hogy maga hogy bűzlik, Mr. Dillon - gúnyolódott
Judas. - Szedjék ki innen, Aaron, és csinálják, amit megbe-
széltünk.
Megelőzve a többieket, felszaladt a lépcsőn, és Aaron azt
mondta: -Én majd a szobájába vezetem. Gondolom, szívesen
venne egy zuhanyt.
101
_ gyár hármat vagy négyet is - mondta Dillon. - Meglehetősen. Veszek
egy szálat a cigarettájából, ha nem
A fürdőszobában levetkőzött és beletette a mocskos ruhaíj~ít haragszik.
egy fekete nejlonzsákba, amit Aaron készített oda. Körülbelül -
Nyugodtan.
a második zuhany felénél járt, amikor Aaron megjelent és Rágyújtott és
kifújta a füstöt. - Van valami elképzelése arról,
elvitte a zsákot. Dillon vett még egy harmadik, sőt mi többhol
lehetünk?
egy negyedik zuhanyt is. Ahogy a törülközőért nyűit, Aaron - Semmi. És
magának?
bedugta a fejét. - Attól tartok nekem sem. Mindössze annyit tudok,
hogy
- A tiszta ruhát az ágyra tettem, Mr. Dillon. Salinasból, Szicíliából,
egy halászkikötőből indultunk. Az órám
- gemélem jó a méret. szerint legalább tizenkét órát töltöttünk a vízen, de
én nagy-
- Nyugodt lehet, mindent tudunk magáról. részt nem voltam
eszméletemnél.
- És a cipő? Azt is kapok másikat? - Velem is hasonló a helyzet.
Korfun tartózkodtam, amikor
- Kap. Mire felöltözik visszajövök. elraboltak. Említettek valami
repülőutat, aztán jött a fecs-
Dillon megszárította a haját, megborotválkozott é s vissza-kendő, és
már itt tértem magamhoz.
ment a szobába. Az ágyon valóban ott volt a tiszta fehérnemű. - Vajon
mi ez az egész? - töprengett Dillon, amikor kinyílt
egy kockás ing, farmer, zokni és a földön egy pár sportcipő. az ajtó és
megjelent nem Aaron, hanem Braun a kezében egy
Gyorsan felöltözött, és még fésülködött, amikor nyílt az ajtc> tálcával.
és vissZatértt Aaron. - Jó reggelt, Mr. Dillon. Grófnő. - Letette a
tálcát. - Rán-
- Így mindjárt jobb. Készen áll a reggelihez'? totta, pirítós,
narancslekvár és Englis Breakfast tea. Sokkal
- Meghiszem azt. jobb, mint a kávé. Mindjárt visszajövök - mondta, és
kiment.
- fikkor kövessen. - Nem tudom, maga hogy van vele, de én majd
meghalok
Aaron kinyitotta az ajtót, végigvezette a folyosón, és megalít az
éhségtől. Szerintem együnk, míg meleg.
egy másik ajtó előtt. Azt is kinyitotta és félrehúzódott. - Egyetértek.
- Erre, Mr. Dillon. Leültek az asztalhoz, és miközben ettek,
beszélgettek.
Marie de Brissac a festőállvány előtt állt, a hangok hallat~ír~ -
Szóval fogalmunk sincs róla, hogy hol vagyunk. Olaszor-
megfordult. Kezében az ecsettel, hirtelen nem tudta,
mitévc~ szágban, Görögországban, Törökországban, Krétán vagy talán
legyen. Egyiptomban?
Hoztam magának társaságot. Azonnal itt lesz a reggé l i i s- Bármi
lehetséges. De ki maga, Mr. Dillon, és miért van itt?
- mondta Aaron, majd kiment és bezárta az ajtót. - A Brit Hírszerző
Szolgálatnak dolgozom. Szicíliában
- Sean Dillon - nyújtotta a kezét Dillon. - Grófnő, nemde- voltam,
hogy letartóztassak egy régóta keresett arab terroris-
bár? tát. A partnerem, Hannah Bernstein főfelügyelő is velem volt
- Szólítson inkább csak Marié-nak. Marié de Brissac. Na- a Scotland
Yard Különleges Ügyosztályáról. Kiderült, hogy
gyon sZÖrnyű volt az éjszakája? az egész egy nagy átverés. Engem
elfogtak, de Hannah-t el-
102 ~ 103
engedték, hogy tartsa a kapcsolatot a főnökkel, Ferguson dan-
dártábornokkal. Es maga?
- Én Korfu északkeleti partján pihentem. Egyedül voltam,
mert számomra most ez a legjobb.
- Francia, ugye?
- Eltalálta. Épp a parton festegettem, amikor ez a magát
David Braunnak nevező alak felbukkant egy másikkal, akit
Moshe-nak hívnak. Összecsomagolták a holmimat, és minden
magyarázat nélkül betuszkoltak egy kocsiba. A többit már
tudja.
- Kell hogy legyen valami magyarázat - motyogta Dillon. -
Úgy értem, kell hogy legyen magában valami, ami nem min-
dennapi. Mondjon el magáról mindent.
- Nos, az apám Jean de Brissac tábornok volt, háborús hős.
Több éve halott. Édesanyám egy éve halt meg, de nekem még
nem sikerült túltenni magam a halálán. Így lettem én de Bris-
sac grófnő.
- Ezért még nem kellene, hogy elrabolják - jegyezte meg
Dillon.
- Nagy vagyont is örököltem, lehet, hogy váltságdíjat akar-
nak.
- Ez már elképzelhetőbb indok, nem magyarázza azonban
azt, én miért vagyok itt. - Öntött egy kis teát. - Ez a Judas azt
mondta nekem, hogy valami zsidó szélsőséges csoportnak a
tagjai.
- Így még kevésbé érthető. Nekem nincsenek zsidó roko-
naim. - A szemöldökét ráncolta. - A családunk ügyvédje, Mi-
chael Rocard Párizsban ugyan zsidó, de hát mi köze lehet neki
ehhez az egészhez? Már legalább harminc éve a Brissacok
ügyvédje. Az övé a ház, amit Korfun béreltem.
- Még valami? - faggatta Dillon. - Valami az életében, ami
érdekes? Gyerünk, kislány?
- Nem jut eszembe semmi. - Marie válasza nem hangzott
valami meggyőzőn, és Dillon ezt azonnal kiszúrta.
- Gyerünk, mondja el az igazat.
Marie mélyet lélegzett, hátradőlt a széken és nekilátott, hogy
meséljen Dillonnak.
Dillon elképedt. Az ablak melletti kis asztalhoz sétált, és
vett magának egy szálat Marie cigarettájából. - Jake Cazalet.
Szóval ő a megoldás kulcsa.
- De miért?
Leült az asztal sarkára. - Mindjárt megérti, csak figyeljen.
- Elmondott mindent, mi történt Szicíliában, hogyan halt meg
Halom és a többiek, és mesélt Judasról és a Makkabeusokról
és végül a Nemezis tervről.
Amikor Dillon a mondókája végére ért, Marie csak a fejét
rázta, annyira el volt képedve. - Nem tudom elhinni - mondta.
- Ez szörnyű. Az a sok értelmetlen halál.
- Személy szerint nekem az a véleményem, hogy Judas egy
őrült, mint ahogy a többi szélsőséges is az.
- De hisz zsidók. Róluk nem...
- Róluk nem gondolná, hogy terroristák? És Rabin minisz-
terelnök ellen ki követett el merényletet? Nincs is itt szó
másról, csak egy kis létszámú, de fanatista csoportról. Ott van
például Írország. Az elmúlt több mint huszonöt évben másról
sem lehetett hallani, csak bombamerényletekről, melyekben
ezrek vesztették életüket, százezrek sebesültek meg és váltak
egy életre nyomorékká, ugyanakkor az aktív IRA harcosok
száma sohasem haladta meg a háromszázötvenet. Alig van
ír, aki ne gyűlölné és vetné meg az erőszakot.
Marie a homlokát ráncolta. - Milyen tájékozott.
Abból, ahogy ezt mondta, Dillon kiérezte a kérdést és rögtön
válaszolt is: - Belfastban születtem. Tizenkilenc éves korom-
ban színészkedtem Londonban. Apám egy alkalommal haza-
104 ~ 105

látogatott, és egy utcaf tűzharcban egy brit katona golyójától

az életét vesztette.
- És maga beállt az K-hoz?
- Tizenkilenc éves f~JJel azt láttam jónak. Igen, grófnő, IRA-
kivégző lettem, és ha az ember egyszer ezen az úton elindul,
nincs megállás.
- De maga kivétel. UgY értem, ma már a Brit Hírszerzés-
nek, Ferguson dandártábornoknak dolgozik.
- Nem volt más választásom. Vagy a szerbek kivégeznek Bosz-
niában, vagy elfogadom Ferguson ajánlatát és beállok hozzá.
- És csinálja tovább- amit addig- jegyezte meg Marie csípősen.
- Tulajdonképpen igen, csak most már az igazság oldalán.
- Értem.
Marie magába rosKadt és mélyen hallgatott. - A bombatá-
madásokkal sohase~l értettem egyet, grófnő, én Szicíliában
is csak lelőttem volni Hakimot és az embereit, az idős párt és
a lányukat nem bántottam volna.
- Igen, azt hiszern~ hiszek önnek.
Dillon arcára kiüli az a jellegzetes dilloni, meleg és mérhe-
tetlenül csábos mos~'lY~ amitől szinte teljes egészében megvál-
tozott a személye.
Hinnie is kell, grófnő, lévén, hogy én vagyok itt az egyetlen,
akire számíthat.
-- Hiszek magánk adjon kérem egyet nekem is abból a
cigarettából, és moadJa meg, mit csináljunk most.
Bárcsak tudnánl~ - Meggyújtotta Marie cigarettáját a régi
Zippójával. - Érdekes módon Judas nem említette nekem,
hogy maga Cazale' lánya, pedig nyilvánvalóan tudja.
- Akkor vajon riért nem mondta meg?
- Ó, azt hiszem szeret játszadozni az emberekkel, gondol-
jon csak a pincére S a kútra tegnap este. Szerintem azt akarta,
hogy magam jöjje rá.
Marie bólogatott. - Szóval általam akarja elérni, hogy apám
aláírja azt a rendeletet? Három ország teljes romba döntését?
= Igen, erről lehet szó.
A fejét csóválta. - Jake Cazalet jó ember, Mr. Dillon, nem
tudom róla elképzelni, hogy belemenne ilyesmibe, bármi le-
gyen is a tét.
- Ha nem tudnék magáról, én is ezt gondolnám. - Dillon
felkelt és az ablakhoz sétált. - De így, hogy maga van neki,
már más a helyzet. - Megfordult. - Meséljen nekem. Meséljen
róla és az édesanyjáról. Mindent, amit tud. Hátha segít. Kell
hogy legyen valami.
- Alig tudok valamit. - Marie a szemöldökét ráncolta. -
Édesanyámtól tudom a történetet, ő mesélte el nekem, nem
mindennapi kapcsolat volt az övéké, sok mindennek lehetne
nevezni, de közönségesnek nem - nevetett, de a hangja re-
megett -, sokkal inkább tragikusnak.
- Nincs más hátra, kislány, el kell mindent részletesen mon-
dania, amíg az időnk engedi. Bármelyik pillanatban értem
jöhetnek.
- Nos, Vietnamban kezdődött, sok-sok évvel ezelőtt -
kezdte. - Pontosan annyival, ahány éves vagyok, vagyis huszon-
nyolccal...
106
~ FÖLDKÖZI-TENGER KELETI PARTVIDÉKE
SZIGÍLI~
LONDON
1~~SHINGTON
I997
6. ~Q~ezeE
~illon sokáig hallgatott. - Szomorú történet - jegyzte meg.
Marie bólogatott. - Emlékszik, mikor megnyerte a válasz-
tásokat?
- Találkozott vele azóta?
- Egyszer, tavaly a párizsi látogatásakor, nem sokkal azután,
hogy megválasztották. Meghívottként én is jelen voltam a tisz-
teletére rendezett bálon. Alig beszélhettünk, csak néhány per-
cet, és azt sem úgy, ahogy szerettük volna. De Teddyvel több
időt töltöttem. Apám maga mellé vette, személyi titkárt csinált
belőle. Több befolyása és hatalma van a Fehér Házban, mint
az összes többi személyzetnek együttvéve. Akár ölne is apámért.
- Valamit nem értek - mondta Dillon.
- Éspedig?
- Ha Judas tudja, ki maga, honnan szerzett róla tudomást?
Elvileg csak maga, az édesapja és Teddy Grant tudnak a maga
létezéséről.
- Igen, ez engem is aggaszt.
- Említette a családjuk ügyvédjét, bizonyos Michael Ro-
card-t. Ő tudhatta?
- Kizárt. Amikor anyám a halálos ágyán feküdt és beszél-
gettünk, biztosra mondta, hogy Michael semmit sem tud.
109
Dillon kiszolgálta magát Marie cigarettájából, és Marie-nak
is adott egyet. - Most jól figyeljen. Én maga mellett állok, bár-
mi történjen is. Judas perceken belül értünk fog küldeni, eb-
ben biztos vagyok, és akkor majd megtudjuk, mi a terve. Azért
mondom, hogy tudja, mindenben engedelmeskedni fogok Ju-
das akaratának. Nincs más választásom, de legyen bárhogy, egy
dolgot megígérek, magát kiszabadítom innen. Elhiszi nekem?
- Igen, Mr. Dillon.
- Jó. Van azért valami, amit maga is tehet. Maga ugye fes-
tőművész. Judasnak van egy ezüst öngyújtója, azon pedig egy
motívum. Valamiféle fekete madár, talán egy sólyom a karmai
között villámmal. Van magánál faszén?
Marie odament a festőállványához, felnyitotta a festékes-
doboz tetejét és visszatért az asztalhoz a kezében egy darab
mintapapírral. - Próbálja lerajzolni. - Dillon megpróbálta elő-
hozni legjobb rajzkészségét. - Á, szóval tiszta fekete és a szár-
nyai szétnyitva - mondta, majd átvette Dillontól a faszenet és
a papírt és vázolni kezdte a madarat. - Ilyen volt a feje és a
csőre. Mert ez így egy sólyom.
- Nem, a csőre sárgás színű volt.
Kitörölte a fejet és újra rajzolta. - Ez az - kiáltott fel Dillon.
Marie nevetett. - Ez holló, Mr. Dillon - mondta, és vissza-
ment a dobozhoz egy fekete és egy sárga krétáért, és befejezte
a madarat.
- Vörös villám a karmaiban - magyarázta Dillon.
Amikor elkészült a mű, Marie hátradőlt a széken. - Nem is
olyan rossz.
- Szerintem szuper. - Dillon összehajtogatta a papírt és el-
tette a zsebébe.
- Van ennek valami jelentősége?
- Az a sejtésem, hogy ez valami katonai motívum. Lehet,
hogy elvezet a megoldáshoz.
110
Abban a másodpercben az ajtó kitárult, és belépett David
Braun és Aaron. - Erre, ha lennének szívesek - szólt Aaron.
- Mind a ketten.
Braun ment elöl, mögötte Aaron, és pillanatokon belül ismét
Judas dolgozószobájában találták magukat.
- Nos hát itt vannak - üdvözölte őket Judas. - Kellemesen
elbeszélgettek?
- Igen - válaszolta Dillon -, de halljuk, miért hívatott.
- Oké, öreg harcos, legyen, ahogy akarja. A következő van.
A Nemezist a jövő héten a Jövő Projektek Bizottság elé ter-
jesztik, és az elnök aláírja.
- Miért tenné?
- Mert ha nem teszi, kivégezzük a lányát.
Dillon szavait hosszú csend előzte meg. - Miről beszél?
- Ne szórakozzon velem, Dillon, tudom, ki ő.
- Honnan?
- Mondtam már magának: Makkabeusok mindenfelé van-
nak. Az MIS-ben Londonban, a CIA ben. Ha például számító-
gépen információt kér rólam, az embereim azonnal tudomást
szereznek róla. Bárki a hírszerzéstől megmondhatja magának,
;hogy nem kell tőlük tartani, láthatatlanok. Egyszerű számító-
gép-operátorok, hivatalnokok, titkárok. - Nevetett. - A lényeg,
hogy tudom, ki ő, és ne kérdezze honnan.
- Az apám sohasem fogja aláírni azt az őrültséget - szólt
közbe Marie de Brissac.
- Én ebben nem lennék olyan biztos. Cazaletet sokféle ér-
zelem fűzi magához, Marie, szeretet, bűntudat, veszteségér-
zés, elszalasztott alkalmak. Maga nem akármilyen túsz. És ő
bármikor előrukkolhat egy arab provokációval. A CIA-nek
~i nem okozhat gondot az ilyesmi, és természetesen mi is szí-
vesen segítünk, ha szükséges. De szerintem számíthatunk az
t~ '- együttműködésére, miután alaposan átgondol mindent.
111
- És most? '
- Maga visszamegy Salinasba, onnan pedig Fergusonhoz
Londonba. Kihúzott egy fiókot és elővett belőle egy mobil
telefont. - A legújabb modell, műholdas és nem lehet
lehallgatni. Maga engem nem tud hívni, de majd én hívom
magát.
- És miért tenné?
- Hogy bebizonyítsam a hatalmamat. Hadd magyarázzam
meg. Mindent megért majd, ha beszél Fergusonnal, és ő úgy
dönt, hogy utánanézet, szerepel-e bármilyennemű információ
a Brit Titkos Hírszerző Szolgálat számítógépes adatbázisában
egy Makkabeusok nevű terrorista szervezetről. Ha így lesz,
hamarabb tudomást szerzek róla, mint gondolná, és felhívom
magát. Ha Cazalet próbálkozik hasonlóval a CIA-a keresztül,
azt is azonnal megtudom, és szintén felhívom magát. Ez az
egész csupán egyetlen célt szolgál, hogy megmutassam, milyen
óriási a Makkabeusok szervezetének hatásköre. Mindenütt
jelen vannak, az én láthatatlan embereim. Egyébként előre
szólok, hogy felesleges minden próbálkozás. Rólam és a
szervezetemről sehol sem találnak adatokat.
- Akkor mi a pláne ebben az egészben?
- Mint már mondottam, hogy demonstrálja a hatalmamat.
De térjünk végre a lényegre. Maga épen és egészségesen
visszatér Londonba. Salinasig elvisszük. Felkeresi Fergusont,
és megmondja neki, hogy ha Jake Cazalet nem írja alá a Ne-
mezis tervet a Jövő Projektek Bizottság következő ülésén,
meg kell hogy öljem a lányát.
- Maga megőrült - kiáltotta Marie de Brissac.
- Azt is mondja meg Fergusonnak, nem ajánlom, hogy a
miniszterelnököt beavassa a dologba. Maga és ő szépen el-
mennek a Fehér Házba, Fergusonnak nem okozhat nehézsé-
get bejutni az elnökhöz.
- Értem - mondta Dillon. - Mi adjuk át az üzenetét az el-
nöknek.
- Pontosan. Még valami. Ha kapcsolatba lépnek az FBI-jal
vagy a CIA-vel vagy bármilyen katonai különleges alakulattal,
én azt azonnal tudni fogom, és akkor sajnálatos módon szintén
ki kell hogy végezzem a grófnőt. Mindenhol vannak embereim,
Dillon, mint ahogy azt a maguk tudakozódásai és az én te-
lefonhívásaim bizonyítani fogják.
Dillon nagy lélegzetet vett. - Vagyis a helyzet leegyszerűsítve
a következő: vagy Cazalet aláírja a Nemezist, vagy a grófnő
meghal.
- Magam sem fogalmazhattam volna meg precízebben.
- De az elnök nem fogja teljesíteni, amit kér.
- Az nagy baj, nagyon nagy baj a grófnőre nézve.
- Maga szemét disznó! - tört ki Marie de Brissac.
Judas intett Davidnak. - Vidd vissza a szobájába.
- Viszlát, Mr. Dillon, és isten áldja. Soha nem látjuk viszont
egymást. Apám soha nem fogja aláírni azt a dokumentumot
- mondta Marie.
- Ne adja fel, kisasszony! - mondta Dillon, és David kive-
zette Marie-t.
Dillon az asztalhoz ment, vett magának egy szál cigarettát,
kezébe vette Judas díszes öngyújtóját és meggyújtotta vele a
cigarettát. Kifújta a füstöt. - Akár már most is megölheti.
Jake Cazalet nem fogja jóváhagyni a Nemezist. Túl veszélyes.
- Akkor beszélje rá. - Judas Aaronhoz fordult. - Készíts
elő mindent és vidd Mr. Dillont Salinasba.
Aaron héberül beszélt. - Csak bajt hoz ránk. Látta a fel-
jegyzéseit.
- Már nem sokáig. Eltetetem láb alól, mihelyt megtette a
látogatását Washingtonban az elnöknél. Minden el van ren-
dezve. Profi munka. Banális utcai gyilkosság. Ismered Wa-
112 ~ 113
sningtont? Állandóan kirabolnak és megölnek valakit. Isme-
rem a hotelt, ahol Ferguson meg szokott szállni. Charlton a
neve. Nem biztonságos, a föld alatti parkolójáról nem is be-
sZélve.
- És Ferguson?
- Nem, őt nem öljük meg. Túlságosan nagy ember, és még
hasznunkra lehet.
- Mi az, rni a baj? - kérdezte Dillon. Mindent értett. - Csak
nem meggondolta magát, és a bokám körül egy húszfontos
vaslánccal a mélybe dob?
- Tetszik, hogy milyen élénk a fantáziája, öregfiú. Na, in-
dulás.
A száj ába vett egy szivart, Aaron elvette az asztalról a mobil
telefont és kivezette Dillont.
A szobába visszaérve Dillon az ágyon találta a dzsekijét. -
~iszta - köZÖlte Aaron. - Benne van a pénztárcája, hitelkár-
ty~ái, az útlevele és a saját mobil telefonja. Hívja fel rajta Fer-
~g~sont, amint megérkezik Balinasba. - Felemelte a speciális
mobil telefont. - Az ajándéka, amit Judastól kapott. El ne
~,eszítse.
Dillon belebújt a dzsekibe, és a zsebébe tette a készüléket.
~. Csessze meg Judast.
Ő nagyszerű ember, Mr. Dillon. Meg fogja látni, milyen
fagyszerű. - Aaron előkotort a zsebéből egy fekete csuklyát
~s azt mondta: - Ezt húzza a fejére. - Dillon engedelmes-
edett, Aaron kinyitotta az ajtót, és a karjánál fogva kivezette.
`.És most indulás a hajóhoz.
Sötét volt már, amikor a hajó kikötött Salinas mólójánál.
~íllon megnézte, mennyi az idő. Tizenkét óra telt el útnak
indulásuk óta, de az injekció hatása ezúttal nem tartott csak
nyolc órán át. Amikor feltuszkolták a kabinlejárón a fedél-
zetre, sötét volt és esett az eső, kis ezüstcsíkok hullottak egy
lámpa halványsárga fényében.
- Este nyolc óra Szicíliában, Mr. Dillon - mondta Aaron -,
és a jó öreg Salinas már várja magát.
- Micsoda öröm.
- Sok szerencsét, Mr. Dillon - mondta Aaron, majd fölöt-
tébb meglepő módon hozzátette: - Elkel majd.
Dillon átmászott a korláton, és az esőben elindult a mólón.
A végére érve behúzódott egy eresz alá, rágyújtott és figyelte,
hogyan távolodik a hajó, hogyan vész el az éjszaka sötétjében
a piros és zöld lámpa rajta. Előhúzta a zsebéből a saját tele-
fonját és benyomkodta Ferguson Cavendish Square-i lakásá-
nak a számát.
Ferguson meglepően gyorsan vette fel. - Ferguson.
- Én vagyok az - mondta Dillon.
- Hála istennek.
- Salinasban vagyok, most tettek ki a hajóról egy üzenettel,
amit önnek és nekem kell átadnunk az elnöknek.
- Nagyon nagy baj van?
- Rosszabb, mint egy rémálom.
- Értem. Szólok Laceynek és Parrynek, hogy induljanak Far-
ley Fieldről Palermóba. Gaginit is felhívom, hogy intézkedjen,
amilyen gyorsan csak tud. Hol lesz?
- Az English Caféban.
- Ott várja meg őket. - Kis szünetet tartott. - Örülök, hogy
semmi baja, Sean.
Dillon kikapcsolta a telefonját. Lám, lám, gondolta, Fergu-
son még sincs fából.
***
115
Ferguson először Hannah-t hívta a lakásán. Amikor meg-
szólalt a vonal túlsó végén, azt mondta: Kutya baja, főfel-
ügyelő, Salinasban van. Intézkedem, hogy minél előbb
hazajusson.
- És mi volt ez az egész?
- Még nem tudjuk. Szeretném, ha átjönne hozzám. Aludhat
az egyik vendégszobában. Kim majd előkészíti.
- Máris megyek, uram.
- Akkor viszlát később.
Aztán a Védelmi Minisztérium közlekedési osztályát hívta és
lebeszélte a repülőutat Palermóba. Utoljára Gaginit kereste.
- Nézd, Paolo, azt nem mondhatom meg, miről van szó, de
nagyon fontos. Dillont Salinasból biztonságban és amilyen
gyorsan csak lehet Palermóba kell juttatni.
- Semmi akadálya-mondta Gagini. -Majdbehajtom rajtad.
- Oké.
- Ciao, Charles - mondta Gagini, és letette a telefont.
Ferguson a kandalló előtt ült, Kim teát és süteményt szolgált
fel neki. Máskor nagyon szeretett így üldögélni és teázgatni,
de most egyáltalán nem élvezte.
- Ördög vigye, Dillon! - bosszankodott. - Mibe keveredett
már megint?
Nem sokkal később, a csengetésre Kim kinyitotta az ajtót,
és belépett Hannah a kis útitáskájával, amit nyomban oda is
adott Kimnek. Az esőkabátjáról csorgott a víz, Kim azt is el-
vette tőle.
- De hisz maga csuromvizes - mondta Ferguson. - Üljön
ide a tűz mellé.
- Én jól vagyok, dandártábornok, de hogy van Dillon?
- Salinasba vitték és otthagyták, mint ahogy már mondtam.
Mindössze annyit tudok, hogy nagy a baj, és az elnökkel van
összefüggésben.
- Istenem!
- Én amondó vagyok, egyelőre ne értesítsük. Szólok Kim-
nek, hogy hozzon még teát, attól majd megnyugszik.
***
Salinasban Dillon kint üldögélt a teraszon. Az eső csurgott
le a tetőről. Már elpusztított egy tányér nápolyi spagettit és
egy fél üveg helyi vörösbort, amikor a fogadó előtt megállt
egy rendőrautó. Míg a sofőr a kocsiban maradt, egy fiatal
őrmester kipattant és felment a lépcsőn.
- Elnézést, signore - kereste a szavakat, nyilvánvalóan nem
tudott jól angolul.
Dillon a segítségére sietett. - A nevem Dillon, őrmester.
Miben segíthetek? - kérdezte olaszul.
Az őrmester elmosolyodott. - Parancsot kaptam Gagini ez-
redestől Palermóból, hogy vigyem magát oda minél gyorsab-
ban.
Újabb rendőrautó érkezett. Két rendőr ült benne, az egyik,
amelyik nem vezetett, egy géppisztolyt tartott a kezében.
- Hosszú útra vállalkoztak - mondta Dillon.
- A munka az munka, signore. Gagini ezredes a lelkemre
kötötte, hogy épségben szeretné látni. - Mosolygott. - Indul-
hatunk?
- Természetesen - mondta Dillon, felhajtotta a maradék
korty borát, és lement a lépcsőn.
***
Másnap reggel kilenc órakor zuhogott az eső, amikor a Lear
jet landolt Farley Fielden. Dillon kiszállt a gépből és Laceyre
vigyorgott. - Egy időre jobb, ha kiűzi a fejéből a szabadságnak
116 ~ 117
még a gondolatát is, hadnagy. Úgy néz ki, mostanában gyakran
fogunk ide-oda repkedni.
- Valóban, uram? - Lacey Parryre nézett. - Nem baj, még
mindig jobb, ha sok a munka, mint amikor napokig unatkozunk.
Dillon a Daimlerhez ment, de csak Hannah Bernstein várt
rá benne. Beszállt. - A nagyfőnök túlságosan elfoglalt?
- Az irodában vár. - Magához vonta a fejét és nyomott egy
csókot az arcára. - Nagyon megijesztettél, te disznó.
- Nanana, egy rendes zsidó lány szájából ilyen beszédet hal-
lani! - Rágyújtott és letekerte az ablakot. - Engedjük ki a
füstöt, nehogy a passzív dohányzás elvigyen.
Hannah figyelmen kívül hagyta a gúnyos megjegyzését. -
Mi történt? Mi ez az egész?
Dillon elmesélte a történteket.
Amikor befejezte, Hannah csak annyit mondott: - Ez iszo-
nyatos.
- Igen, ez az.
- És ez a Judas, ez őrült.
- Igen, ez az.
***
A dandártábornok a védelmi minisztériumi irodájában
figyelmesen hallgatta Dillont. Amikor Dillon végére ért a
mondandójának, Ferguson egy ideig csak ült és magába mé-
lyedt, majd megszólalt: - Ez egyszerűen hihetetlen. Ez az
ember, ez hús-vér?
- Érdeklődtem Gaginitől Halomról - mondta Dillon -, de
gondolom ön is megkapta a jelentést.
- Meg, a szokásos kis vérfürdő.
- Judas és az ő Makkabeusai üzletnek nevezik, dandártá-
bornok. Mondtam, hogy rosszabb, mint egy rémálom, de igaz.
- Mit tegyünk?
- Tegyük próbára - j avasolta Dillon. - Hannah-hez fordult.
- Nézz utána a Titkos Hírszerző Szolgálat fő komputerén,
van-e valami Judasról és a Makkabeusokról.
Hannah Fergusonra nézett, aki egyetértően bólogatott. -
Csinálja, főfelügyelő.
Hannah kiment az irodából.
- Az a szegény nő, halálra lehet rémülve - mondta Fergu-
son.
- . Bátor nő, kibírj a.
- Kibírja? -kérdezte Ferguson mérgesen. -Az az őrült még
fogja ölni.
- Nem fogja, mert én hamarabb megölöm őt. - Dillon arc-
vonásai megkeményedtek. Visszatért Hannah.
- Semmi, uram. A komputer sohasem hallott Judas Mak-
kabeusról és a Makkabeusokról.
- Ez várható volt - mondta Dillon. - És most várunk és
meglátjuk, hív-e a speciális mobil telefonon. - Kivette a zse-
béből a készüléket és letette az asztalra.
- Főfelügyelő, hallotta, mit mondott Dillon a Makkabeusok
félelmeiről, az Izrael jövőjével kapcsolatos aggodalmaikról.
Magának mint zsidónak, mi a véleménye?
- Mint tudja, a nagyapám rabbi, édesapám igazhívő, és mégis
elfogadnak, szeretettel vesznek körül, és nem támadnak azért,
amiért a foglalkozásomból kifolyólag nem éppen úgy élek,
ahogy azt a vallásom tanai megkövetelnék. Büszke vagyok
rá, fogy zsidó lehetek és támogatom Izraelt.
- Csak? - kérdezte Ferguson. - Úgy látom, valami belül
nyomasztja.
- Megpróbálom megmagyarázni. A II. világháborúban a
németek szörnyűségeket követtek el, a britek nem. Bennük
nem csalódtunk. Léteznek arab terrorista csoportok, akik nő-
118 1 119
ket és gyermekeket mészárolnak le. Az izraeliekről nem gon-
dolnám, hogy ilyesmire képesek. Bár vannak köztük funda-
mentalisták, mint például, akik Rabin meggyilkolását üdvözöl-
ték, ők legalább ugyanolyan rosszak.
- De maga nem támogatja őket?
- Ha a nagyapám, aki rabbi, most itt lenne, elmondaná ma-
gának, hogy a zsidó vallás alaptétele szerint, ha valaki kioltja
a másik életét, azzal még nem biztosítja a saját túlélését.
- Szerinted igaz ez a mi Judasunkra? - kérdezte Dillon.
- Az az ember nem fanatista hívő. Én inkább nacionalistá-
nak nevezném.
- Mint az eredeti Júdás Makkabeus?
- Pontosan.
- Biztos benne, hogy nem érez szimpátiát iránta?
Hannah próbált uralkodni magán. - Miért? Csak azért, mert
én is zsidó vagyok?
Ferguson megadólag felemelte a kezét. - Meg kellett hogy
kérdezzem, Hannah, és ezt maga is tudja.
A mobil telefon pityegett. Dillon felvette. - Itt Dillon.
- Á, maga az, öregfiú. A keresést a hármas számú Delta
komputeren végezték, az információt Hannah Bernstein főfel-
ügyelő kérte a Makkabeusokkal kapcsolatban, de a gép sem-
milyen adattal nem tudott szolgálni.
- Igen, pontosan így történt. Akar beszélni Ferguson dan-
dártábornokkal?
- Mi szükség lenne rá? Csak mondja meg neki, hogy minél
előbb húzza el a csíkot Washingtonba, mert az idő az telik,
Hannah-nek pedig üzenem, hogysalom és hogy nagy csodálója
vagyok.
A vonal megszakadt. - Mindent tud - mondta Dillon.
- Hihetetlen - álmélkodott Ferguson.
- Dehogy, a láthatatlan emberek.
120
- A Makkabeus hálózat - mondta Hannah.
- Pontosan. Majd elfelejtem, üzeni, hogy nagy csodálód.
- A pimasz. Nem is ismer.
- Honnan tudod? Sosem tudhatod. Érdekes... Az elrablóim
és a Judas emberei a kastélyban nem takarták el az arcukat,
de vajon miért nem?
- Mert ők csak közlegények - mondta Hannah.
- Pontosan. Judas pedig csuklyát hordott. Na, mire utal ez,
kedves főfelügyelőnő?
- Nyilvánvaló - mondta Hannah. - Olyan valaki, akit akár
felismerhettél volna.
- Vagy esetleg ismerek is.
- Hagyjuk most ezt - szólt közbe Ferguson. - Annyit min-
denesetre már tudunk, hogy nem a levegőbe beszél. Beírunk
egyetlen kérést a hírszerzés legmodernebb számítógépébe,
és ő azonnal tudomást szerez róla. Vagyis meg van kötve ke-
zünk-lábunk.
- Akkor most már azt döntsük el, hogyan tovább - j avasolta
Dillon.
- Megyünk Washingtonba, és beszélünk az elnökkel, de
előbb még felhívom Blake Johnsont. Maga pedig, főfelügyelő,
intézkedjen, hogy a Lear álljon készenlétben Farley Fielden.
***
Blake Johnson negyvennyolc éves, magas, jóképű, korom-
fekete hajú férfi volt, aki sokkal fiatalabbnak látszott, mint
amennyi valójában volt. Tizenkilenc évesen a tengerészetnél
szolgált, Vietnamból egy Ezüst Kereszttel, két Sebesülési
Éremmel és egy Vietnami Dicsőség Kereszttel tért haza. A
Georgia államban szerzett jogi diplomájával bekerült az FBI-
hoz.
121
Három évvel korábban egy júniusi napon Jake Cazalet sze-
nátort kísérte, mert bizonyos jobboldali fasiszta csoportoktól
halálos fenyegetéseket kapott. A rendőrség elveszítette szem
elől a szenátor limuzinját, de Blake Johnson átverekedte
magát az esti csúcsforgalmon, és sikerült elejét vennie egy
merényletnek. Lelőtte mindkét támadót, de maga is megsebe-
sült, kapott egy golyót a bal combjába.
Így kezdődött a Jake Cazalethez fűződő, hosszan tartó
kapcsolata, és e hőstettének köszönhette, hogy kinevezték a
Fehér Ház Általános Ügyek Osztálya igazgatójának.
Az osztályról azt tartották, hogy ott különböző adminiszt-
rációs ügyek intézése folyik, és mivel a földszinten működött,
egyszerűen csak alagsorként emlegették. Valójában azonban
az elnök magán-nyomozóirodája volt. A CIA-tól, az FBI-tól
és a titkosszolgálattól teljesen függetlenül létezett. Olyan ke-
veset lehetett róla tudni, hogy sokan nem is hittek a létezésé-
ben. Cazalet örökölte az elődjétől, és amikor az előző igazgató
nyugdíjba ment, kihasználva a lehetőséget, felajánlotta Blake
Johnsonnak a pozíciót.
***
Ferguson a közvetlen Codex IV vonalán hívta az alagsori
hivatalt. Johnson az asztalánál ült és azonnal felvette a tele-
font.
- Ki vagy?
- Charles Ferguson, te gazember.
- Á, Charles, mi újság?
- Nem sok.jó. Óriási baj van, téged is érint és az elnököt is.
Nagyon komoly. Tudom, hogy furcsa, de azt kell hogy kérjem,
egy szót se a miniszterelnöknek.
- Hűha, ennyire komoly?
122
- Attól tartok, igen. Dillonnal és Bernstein főfelügyelővel
egy órán belül indulunk. Dillon nyakig benne van a szarban.
Találkoznunk kell az elnökkel a Fehér Házban, mihelyt megér-
kezünk.
- Lehetetlen. Lement a házába Nantucketbe a tengerpartra
pár napra.
- Élet-halál kérdés, Blake.
Hirtelen csend támadt a vonal túlsó végén. - Értem.
Ferguson mélyet lélegzett. - Te a barátja vagy, Blake. Mondd
meg neki, hogy valakinek az életéről van szó... olyan valakinek
az életéről, aki sokáig nem volt, de most már van.
- Jézus, Charles, mi ez, fejtörősdi?
- Most többet nem mondhatok, te csak add át az üzene-
temet. Ő tudni fogja, miről, illetve kiről van szó. Nemkülönben
Teddy Grant. Hinned kell nekem, Blake. Nagyon fontos.
Johnson hirtelen átérezte a helyzet súlyosságát. - Oké. Ne
a Washington Internationalre gyertek, hanem inkább az An-
drewslégierőbázisra. Odaszólok, hogy számítsanak rátok. Ők
fognak gondoskodni a helikopterről is, amivel majd Nantu-
cketbe repültök, ahogy az elnök is szokta.
- Se a CIA-t, se a biztonságiakat ne értesítsd, Blake. Egye-
dül gyexe.
- Értem, Charles. Oké, előremegyek és felkészítem az el-
nököt. Ott találkozunk - mondta, és letette a telefont.
- Nos, akkor indulás. Nincs vesztegetni való időnk - mondta
Ferguson, és elindult ki az irodájából, mögötte Dillon és
Hannah.
***
A Nantucket melletti öreg ház közelében az elnök a parton
sétálgatott a titkosszolgálat két embere és kutyája, Murchison,
123
a fekete, rövid szőrű vizsla társaságában. A szél fújt, a tenger
háborgott, de élvezte az életet és azt, hogy távol van Washing-
tontól. Odaszólt az egyik testőrnek, a termetes, fekete exten-
gerésznek, Clancey Smithnek, aki az Öböl-háborúban is részt
vett.
- Gyújtson meg nekem egy cigarettát, Clancey - mondta -,
ebben a szélben képtelen vagyok rá.
Clancey elővett két szál Marlborót, szétnyitotta az esőka-
bátját, meggyújtotta a cigarettákat, és az egyiket odanyújtotta
az elnöknek.
- Nem ugyanígy csinálta Paul Henreid is Bette Davisnek a
Now Voyagerben? - nevetett az elnök.
- Nem tudom, elnök úr, nem az én korosztályom filmje.
Abban a pillanatban kiáltást hallottak, megfordultak, és lát-
ták, hogyTeddy Grant szalad feléjük. Murchison elébe futott,
hogy üdvözölje, és aztán együtt érkeztek meg az elnökhöz.
Teddy levegő után kapkodott.
- Az isten szerelmére, Teddy, mi történt? - sürgette Cazalet.
Teddy intett Clanceynek, hogy álljon odébb, és csak aztán
közölte a rossz hírt.
A Fehér Ház előtt a Pennsylvania Avenue-a szokás szerint
sok kíváncsi ember bámészkodott, a legtöbbjük turista, akik
fényképezőgéppel a kezükben arra vártak, hogy egy neves
politikust vagy esetleg az elnököt lencsevégre kapják, de
tévékamerát sehol sem lehetett látni.
Mark Gold felhajtotta kabátján a gallért, hogy megvédje a
szemerkélő eső ellen, és rámosolygott az egyik rendőrre. -
Hát a tévések? Az nem lehet, hogy ilyen hamar ráuntak Ca-
zaletre.
124
A rendőr megrándította a vállát. - Nincs idehaza. Elment
Nantucketba, egy-két napra. Ha korábban érkezett volna, lát-
hatta volna a helikoptert.
- Sajnos erről lemaradtam.
Mark Gold hátat fordított a tömegnek és elsétált a Penn-
sylvania Avenue-a addig a helyig, ahol parkolt. A Columbia
Egyetemen diplomázott programozó-matematikus szakon, és
mint operátor dolgozott a Védelmi Minisztériumban. Nem
emlékezett rá, mikor járt utoljára zsinagógában. Az idősebbik
bátyja, Simon, más volt, mint ő, mélyen vallásos ember, aki
feladta a jól jövedelmező brókerállását a New York-i Érték-
tőzsdén, és kivándorolt Izraelbe, hogy a Golanhoz közel,
északon egy kibucban gazdálkodjon. Meghalt hét másik em-
berrel együtt, amikor Hamas terroristák hét rakétát dobtak a
kibucra.
Gold elment Izraelbe, de a temetést lekéste, már csak a
kegyeletét tudta leróni. Így amikor ott állt a szeretett bátyja
sírjánál, dühvel és keserűséggel telve, és Aaron Eitan látszólag
merő szimpátiából odament hozzá és megszólította, örült,
hogy valakivel megoszthatta a fájdalmát.
A vége azonban az lett, hogy bekötött szemmel betuszkolták
egy autóba; és elszállították Jeruzsálembe egy eldugott házba.
Amikor a kendőt levették a szeméről, Judas ült vele szemben
egy asztalnál fekete csuklyában.
Vagyis Mark Gold Makkabeus volt és örömmel szolgálta
Judast. Az élete így új értelmet nyert, az pedig, hogy a Védelmi
Minisztérium számítógépein tárolt adatokhoz könnyedén
hozzáfért, több mint hasznára volt a szervezetnek. Sőt mi több,
a CIA feljegyzéseibe is be tudott tekinteni Langleyben.
Mielőtt beindította volna a motort, elővette a speciális mű-
holdas mobil telefonját,'és benyomkodta a kódszámokat. Ju-
das nagyon gyorsan válaszolt.
125
- Itt Gold. Az elnök nantucketi házába ment a hétvégére.
Feltételezem, hogy a barátaink is odatartanak.
- Ellenőrizted a hotelt?
- Igen, lefoglalták a szobákat.
- Nantucketből biztos, hogy odamennek. Dillon természe-
tésen elvégzi a feladatát. Aztán a Charltonban elintézheted,
ahogy megbeszéltük.
- Vedd úgy, hogy már nem is él.
Gold elfordította a slusszkulcsot és elhajtott.
***
Az Andrews légierőbázison nem túl jó hírek várták a Lear
utasait. A fiatal őrnagy, aki üdvözölte őket, tisztelgett.
- Tiszteletem, tábornok.
- Dandártábornok - javította ki Ferguson.
- Van egy kis probléma. Nantucketben és környékén óriási
a köd. Az elnököt a parton, közvetlenül a ház mellett szoktuk
kitenni a helikopterből. Most ez nem megy.
- Akkor?
- Van a közelében egy repülőtér. Onnan limuzinnal mennek
tovább. Minden elő van készítve.
- Akkor induljunk.
Tíz perccel később Ferguson, Dillon és a főfelügyelő beszáll-
tak egy helikopterbe, ami azonnal felszállt.
Amikor Mark Gold megérkezett Sammy bárjába, kora este
volt, és a helyiség szinte teljesen üres. A színes bőrű, rasztafári
frizurás férfi a sarokban Nelson Harker névre hallgatott és a
Washington Postot olvasta.
Gold leült hozzá. - Egy italt?
- Munka közben nem iszom.
Harker felemelte a fejét. Érdekes arca volt, okos tekintete,
amit Gold fölöttéb meglepőnek tartott. Nem illett egy bér-
gyilkoshoz, aki olyan kevés pénzért is képes volt ölni, mint
ezer dollár. Ezúttal tízet ígértek neki, ami méltó is volt Dillon
hírnevéhez. Gold előhúzott egy fényképet a zsebéből és elé-
tolta.
- Még egy kép Dillonról, a biztonság kedvéért.
- Már láttam egyet. Szóval nagy IRA-harcos volt, az a fajta
faszfej, aki nőket és gyerekeket öl. Egyébként meg köpök rá-
juk, kit érdekelnek.
- Téged most csak Dillon érdekeljen, ma este a Charlton
Hotelben. Legyél ott tíz előtt.
- És utána?
- Ha nem látjuk a környéken, a lakosztályában is elkapha-
tod. Az alagsori garázsban van egy lift, ami éjszaka is működik.
- Részemről rendben. Kérem a pénzem.
Gold elővett egy borítékot és átcsúsztatta neki. - A felét
most, a felét utána - felállt. - Később találkozunk - mondta,
és távozott.
126
~B~~ef
hullámok magasra csaptak, miközben az elnök Blake
Johnsonnal és Teddy Granttel az oldalán a parton sétált. Mind-
hárman viharkabátot viseltek a hideg szél ellen, Murchison
fol;~amatosan csaholt és néha bevetette magát a vízbe. Clancey
Smith kicsit távolabb a bal oldalon haladt mellettük.
- Az isten szerelmére, Blake, mit jelentsen ez? - kérdezte
idegesen az elnök.
- Nem tudom, elnök úr. De egy biztos, ha Charles Ferguson
azt mondja, hogy komoly a dolog, akkor az. A puszta tény,
hogy Dillont magával hozza, önmagáért beszél.
- Igen, tudom. - Az elnök Teddyhez fordult. - Tavaly épp
kórházban voltál, amikor Londonban tartózkodtam és azok
a protestáns aktidisták megpróbáltak megölni. Dillon aznap
bizonyított. Nagyszerű ember.
- Lehet, hogy neked ez a véleményed. Végül is kinek az
oldalán áll? 1991-ben az Öböl-háború alatt merényletet kísérelt
meg a Brit Háborús Kabinet ellen, és majdnem sikerrel is járt.
- Ez igaz, de most már a mi oldalunkon áll.
Clancey Smith abban a pillanatban odakiáltott: - Épp most
hívtak, elnök úr. A helikopter leszállt és már úton vannak
idefelé.
129
- Hála istennek - mondta Cazalet, és néhány másodperc
múlva már fel is bul~ant egy fekete limuzin a parton, egyenesen
az elnök háza felé tartott. - Gyerünk, uraim. - Az elnök neki-
iramodott és futott ~ ház felé a ködben, Murchison a nyomában.
***
A szalonban ége tt a tűz a kandallóban, a társaság előtte ült
és hallgatta Dillont. Amikor Dillon a története végére ért, az
elnök döbbent arccal és hitetlenkedve nézett maga elé.
- Ha jól értetteríl~ ez a bizonyos Judas azt állítja, hogy hozzá
tud férni a legnagyabb számítógépes rendszereinkhez. A CIA-
éhoz, az FBI-ého~ és a Védelmi Minisztériuméhoz is?
- Úgy bizony, elnök úr.
- Vagyis ha bármelyik rendszerben megpróbálunk utána-
nézni, ki ő és kik az emberei, megöli a lányomat.
- Igen, erről van szó - mondta Dillon. - Nem a levegőbe
beszél. Nemcsak ~akimot és az embereit ölték meg Szicíliá-
ban, hanem az idős házaspárt és a lányukat is.
- És minden bizonnyal a börtönőrt, Jacksont is, Londonban
- tette hozzá Ferguson.
- És ha nem írom alá a Nemezist, megöli a lányomat is?
- Attól tartok, igen. - Dillon elővette a mobil telefont, amit
Judas adott neki és letette a dohányzóasztalra. - Ezt ő adta,
hogy bebizonyítsa, igazat beszél. Két dobásunk van.
Mint ahogy már mondtuk, elnök úr - szólt Ferguson -,
amikor Londonban a Brit Hírszerzés komputerén információt
kértünk a Makkabeusokról azonnal hívott bennünket.
- És most ki akarják próbálni a Védelmi Minisztérium rend-
szerét is?
Ferguson bólintott. - Ha ugyanazt tapasztaljuk, akkor tudni
fogjuk, mihez tartsuk magunkat.
130
Hannah Bernsteinnek eszébe jutott valami. - Szeretnék kér-
dezni valamit, elnök úr. Tudja, nekünk rendőröknek jók a meg-
érzéseink. A mi szakmánkban az ember néha csak úgy ráérez
valamire.
- És magának most van valami előérzete, főfelügyelő? -
kérdezte Cazalet. - Ki vele, mi az?
- Az alagsor, ki tud róla? Valóban olyan titkos, mint ami-
lyennek mondják?
Az elnök Blake Johnsonhoz fordult. - Mondja el neki.
- Hivatalosan én egy személyben vagyok az Általános Ügyek
Osztálya, ez minden, amit az emberek tudnak. Van azonban
egy titkárom is, Alice Quarmby, egy maximálisan megbízható
özvegyember, és ezzel kész, nincs más alkalmazott. Az emberek
abban a hitben élnek, hogy a Fehér Ház adminisztrációs ügyeit
intézem - magyarázta Blake.
- És hogy boldogul? ,
- Hasonlóan Judashoz. Nekem is mindenfelé vannak
embereim, egykori FBI-ügynökök, tudósok, egyetemi profesz-
szorok például, akiket esetenként segítségül hívok. Mind
megbízható egyének.
- Csak nem azt akarja mondani, hogy a védelmi minisz-
ternek, védelmi biztosnak és hasonlóknak fogalmuk sincs
arról, valójában milyen funkciót tölt be az alagsor? - adott
hangot csodálkozásának Ferguson.
- Teddynek van, de Teddy sok más mindenről is tud. - Az
elnök erőltetetten vigyorgott. - Hadd magyarázzam meg.
Évekkel ezelőtt, nem árulom el, melyik elnök idejében, bot-
rányok robbantak ki a kommunistáknak a CIA-be és a
Védelmi Minisztériumba való beférkőzése nyomán. Biztos
maguk is hallottak az orosz öszvér legendájáról a Pentagon-
ban.
- Hogyne hallottunk volna, elnök úr.
131
- Az akkori elnök, saját kezdeményezésre megbízta egyik
személyes jó barátját, egy egykori CIA-ügynököt, hogy hozza
létre az Általános Ügyek Osztályát, így volt valaki, akiben
megbízhatott. Az ötlet bevált, és amikor az elnöknek mennie
kellett, személyesen beszélt az utódjával a dologról, és az
alagsor megmaradt.
- És mais létezik - mondta Blake Johnson. - Pletykák termé-
szetesen mindig keringtek róla, de semmi olyasmi nem történt,
ami a titkosságát veszélyeztethette volna. Külfölddel kap-
csolatunk egyedül önökkel van, Charles, de a miénk nem akár-
milyen kapcsolat.
- Ezzel egyetértek - mondta Ferguson, és Hannah-hez for-
dult. - Hova akar kilyukadni, főfelügyelő?
- Ha jól értelmezem, amit Dillon elmondott, akkor Judas
csak a fő biztonsági szervekkel való kapcsolatairól beszélt, az
alagsort viszont nem említette.
- Egek, kislány, hogy neked milyen igazad van - kiáltott fel
Dillon. - Nem hiába vagy főfelügyelő,-vág az eszed, mint a
borotva.
- Azt gondolná az ember, hogy van róla tudomása, tekintve,
hogy az elnök személyes ügyéről van szó.
- Szóval maga szerint nem tud az alagsor létezéséről? -
kérdezett rá Ferguson.
Hannah bólintott. - Erről így vagy úgy, akár meg is győződ-
hetünk. - Blake-hez fordult. - Feltételezem, hogy lévén szigo-
rúan titkos a tevékenységük, rendelkeznek saját számítógépes
adatbankkal.
- Természetesen. Én hozzá tudok férni az FBI adatbank-
jához Langleyben és a Védelmi Minisztériuméhoz is, de az
enyém csak szigorúan titkos kóddal indítható.
- Remek. Judas azt mondta Dillonnak, hogy a londoni infor-
mációkérés után még egyszer próbálkozhatunk, csak hogy be-
bizonyítsa a hatalmát. Most akkor ne a többi biztonsági szerv
rendszerében kutakodjunk, hanem nézzük meg az alagsor
adatbankját.
Hirtelen csend lett, amit Teddy tört meg. - Én mindig mond-
tam, hogy több női rendőrt kellene képeznünk. A nőknek
rendkívül csavaros az észjárásuk.
- Akkor tegyünk próbát - javasolta Blake. - Máris indulok
a vezérlőterembe - mondta, és kiment a szobából.
Cazalet felállt, erre felkelt a földről Murchison is, de az
elnök rászólt. - Feküdj le.
Murchison nem fogadott szót, hanem inkább odasomfordált
Hannah-hez, aki megsimogatta a fülét. - Ha beigazolódik a
gyanúnk, mindjárt más lesz a helyzet - mondta Dillon.
- Hamarosan kiderül - mondta Ferguson.
Johnson visszatért. - Megkérdeztem, ismer-e a gép Makka-
beusok nevű terrorista szervezetet és bizonyos Judas Makka-
beust. A válasz: nem.
- Most akkor várnunk kell - mondta az elnök. - De vajon
meddig?
- Londonban nem telt bele pár perc és hívott - nyugtatta
Ferguson.
- Tudják mit? - szólt az elnök: - Amíg itt várunk, együnk
néhány falatot. Nekem személy szerint nem sok étvágyam van,
és gondolom, ezzel maguk sincsenek másképp, de enni az
embernek mindig kell. Menjünk a konyhába, és majd meg-
látjuk, mi' lesz.
- Elküldtem Mrs. Bouldert korábban - magyarázkodott
Teddy, amikor a konyhába értek. - Minden kész van, majd én
felszolgálom. A krumplit a sütőben hagyta, hogy meleg ma-
radjon, a többi étel hideg.
Hannah segített Teddynek, miközben az elnök felbontott
két üveg hideg Sancerre-t. Hideg lazacot ettek, újkrumplit,
132 / 133
salátát és ropogós kenyeret, de a társalgás nehézkesen folyt.
Mindenkinek a szeme a mobil telefonon csüngött, amit Ju-
das adott Dillonnak, és ami az asztalon feküdt.
- Főzök kávét - mondta Teddy.
Dillon az órájára nézett. -Eltelt egy óra. Mi lehet? Amondó
fagyok, menjünk bele a Védelmi Minisztérium rendszerébe
is, és tegyük fel ugyanazt a kérdést.
Blake Johnson kérdőn az elnökre pillantott, mire Jake
Cazalet azt mondta: - Csinálja, Blake.
Blake felállt az asztaltól és kiment.
- Mi addig szedjük le az asztalt, Teddy, maga pedig főzze le
a kávét, bár én most szívesebben innék teát - mondta Dillon.
Dillon és Hannah alig készültek el, amikor Blake visszatért.
Az FBI langleyi és a Védelmi Minisztérium egyesített rend-
szerében kutakodtam. A válasz semmi, nem ismeri a gép
Judast és a Makkabeusokat.
- Most újból várnunk kell - mondta Ferguson.
Teddy elkészítette a kávét és Dillon teáját, és mindnyájan
visszaültek a konyhaasztalhoz. Síri csendben vártak. Cazalet
nem bírta tovább. - Szörnyű ez a várakozás.
Megszólalt a telefon.
***
- Hé, öregfiú, próbára tett, de most se talált a keresettek
listáján. Csakúgy, mint Londonban, belép a számítógépes
rendszerbe, hogy szimatoljon utánam, és én azonnal megtu-
dom.
- Pukkadjon meg, maga szadista disznó - Dillon szándé-
kosan akart dühödtnek és csalódottnak hallatszani.
- Ne veszítse el a hidegvérét, öregem. Üzenem az elnöknek,
hogy remélem, most már tudja, mihez tartsa magát. ~Ia bár-
minemű kísérletet tesz arra, hogy bevonja a különböző biz-
tonsági erőket, a lánya meghal. És ha nem írja alá a Nemezist,
ugyancsak megölöm a lányát.
- Maga elmebeteg - mondta Dillon.
- Nem, csak gyakorlatias. Az elnöknek a legjobbakat kívá-
nom.
Judas letette a telefont, és Dillon Hannah-re nézett. - Egy
zseni vagy. Nincs tudomása az alagsorról. Bebizonyosodott.
- Oké - mondta Blake Johnson. - Szóval a helyzet a kö-
vetkező: Az alagsori komputer tiszta, bár semmilyen infor-
mációval nem szolgál Judasról és a szervezetéről. Ha azonban
a biztonsági szervezetek gépein próbálkozunk, tudomást sze-
rez róla, mégpedig azonnal.
- És kimerítettük mindkét dobásunkat - tette hozzá Dillon.
- Ha bevonunk más biztonsági szervet, megöli Marie-t.
- Gondolja, hogy megteszi? - kérdezte az elnök.
- Holtbiztos.
- Nem tudja viszont lehallgatni a telefonbeszélgetéseinket,
ha kizárólag csak a Codex IV rendszeren, a kódolt vonalakon
keressük egymást - mondta Hannah. - Legalább telefonon
nyugodtan értekezhetünk.
- Ez igaz - értett egyet Ferguson.
- Ha viszont a BT által üzerűeltetett vonalakat és készüléke-
ket használjuk, azonnal végünk - elmélkedett Blake Johnson.
- Ez tényleg nem játék, elnök úr. Az a tény, hogy amikor be-
lementem a biztonsági szolgálat elvileg titkosnak mondott
komputerébe, akkor ő arról fél órán belül mindent tudott,
valóban mutatja a Makkabeus szervezet mindenhatóságát.
Bármilyen hihetetlen is, el kell fogadnunk, hogy ha bárkit érte-
sítünk, ő is értesül a lépésünkről, mégpedig azonnal.
- De akkor mit tegyek? - Az elnök tehetetlennek érezte
magát. - Már így is áthágtam minden átkozott szabályt a
134 ~ 135
könyvben, minden protokollt azzal, hogy nem értesítettem a
külügyminisztert, a vezérkart, nem szóltam sem a CIA, sem
az FBI vezetőinek.
- Úgy bizony - mondta Blake -, és ezért találta ki az elődje
az alagsort. Mert senkiben nem lehet megbízni.
- Ezt értem, de van még valami, ami aggaszt. Leszámolok
az arab terroristákkal, ha rászolgálnak és ha kell, de képtelen
lennék nyugodt lélekkel aláírni a Nemezist a bizottság jövő
heti ülésén. Úgy értem, milyen más lehetőségem van?
Csend ült a szobára, és valamilyen okból mindenki Dillontól
várta a kérdésre a választ. - Tudom a megoldást, de nagyon gyor-
san kell cselekednünk. Judas terve szerint a következő lépés az,
hogy engem eltesz láb alól. Azt hiszem, remek ötletem támadt.
- Mi az ördögről beszél? - kérdezte Ferguson.
- Vállalom a kockázatot, amikor visszamegyünk Washing-
tonba. Majd golyóálló mellényt veszek fel.
- Attól még fejbelőhetik - szólt közbe Johnson.
- Az ember szinte nap mint nap kockázatot vállal.
- És aztán, Mr. Dillon? - sürgette Cazalet.
- Egy évig Londonban a Királyi Színiakadémiára jártam
dráma szakra, elnök úr. A Nemzeti Színházban is játszottam.
Rendkívüli színészi tehetséggel áldott meg az ég, bárhol bár-
mikor át tudtam változni, különösebb sminkelés nélkül. Mind-
járt be is mutatom. Teddy, adja ide, kérem, a szemüvegét.
Teddy átnyújtotta a szemüvegét, Dillon kiment a szobából
és becsukta maga mögött az ajtót. Amikor az ajtó újra kinyílt,
becsoszogott, a jobb lábára bicegett, a fejét előreszegte, arcá-
ról fájdalom rítt le, mintha egy másik ember lett volna. De
nemcsak a szemüvegtől lett más, megváltozott az egész arcki-
fejezése, testtartása, személye.
- Jóisten - kiáltott fel az elnök -, nem hinném, ha nem a
saját szememmel látnám.
- Az ezerarcú ember, nemzetközi hírszerző körökben csak
így emlegették - mondta Ferguson. - Húsz év alatt, míg Íror-
szágban az IRA embere volt, képtelenek voltunk nyakon
csípni.
- Amikor Washingtonban bejelentik a halálhíremet, átvál-
tozok - mesélte tovább Dillon a tervét -, befestem a hajam,
szerzek egy sötét üvegű szemüveget, esetleg egy kis pofazacs-
kót növesztek, majd meglátják. Természetesen új útlevélre is
szükségem lesz, de nem probléma. Mindig hordok magamnál
kettőt-hármat, és festéket, hogy az aktuális fotónak megfele-
lően nézhessek ki.
- Ha esetleg szüksége lenne segítségre, ismerek egy lányt a
házban, ahol lakom - ajánlkozott Teddy. - Mildred Atkinson
a neve. Nagy sztárokat is sminkel. Épp valamelyik nap mondta,
hogy a múlt héten DeNirót készítette ki.
- Megbízható?
- Maximálisan.
- Majd meglátom.
- Ne feledjék, már csak öt napunk van a Jövő Projektek
Bizottság üléséig - jegyezte meg Hannah.
- Nos, akkor mi legyen? - türelmetlenkedett az elnök.
- A probléma meglehetősen egyszérű - mondta Dillon. -
Hol tartják fogva Marie-t? Biztosat csak annyit tudok, hogy
valahol tizenkét órányi hajóútra Szicíliától.
- Igen, de erre a tizenkét órára nem adhatunk - vetette
ellen Ferguson. - Lehet kevesebb is.
- És ha alapul is vesszük ezt a maximum tizenkét órát, szóba
jöhet nyugatra Korzika, a tunéziai, egyiptomi partok vagy akár
Olaszország, Görögország és Törökország is.
- Nem felejtett ki valamit? - gúnyolódott Johnson.
- Isten tudja. Marie azt mondta, hogy David Braun, amikor
Korfun elrabolta, valamiféle rövid repülőutat emlegetett.
136 ~ 137
Újra csend 1e ,pké, meghal, aztán megváltoztatja a sze-
mélyazc~nosság~t~ -~ aztán? - kérdezte Dillontól az elnök.
- A d-andártdt. Es~k és a főfelügyelő nagy gyászban haza-
repülne k a Le bora ,ondonba, én pedig elmegyek Írországba
és me Dere arrel LO _ _ ' "1.
g se -,~yt. Elviszem Londonba, hogy azonosítsa
a biztonságiak RileY`'elveteléről az ügyvédet a Wandsworthbo
- Azt his2i ~~deóf~lálja Rileyt? - kérdezte Johnson.
o ' R1e t l~
- Biz s pa g a ,enne. Szerintem Tullamore-ba vette az
irányt ajz Unok~ok bo~re farmjára. Van ír útlevele, amit a dan-
dártábr~rnoktöl kaV~tt, és nála van az én költőpénzem. Hülye
lenne, 1'la nem p ~agba ment volna. Ott biztonságban van.
Az el nók b bors tt. - Ebben van valami. - Blake-hez for-
dult. - Ugy 1 iogatc~ incs más hátra, minthogy intézkedjünk
Mr. Di Ilon atom h
e ~ utazása~f elől. Nem hinném, ogy sokáig akarja
vesztei ltni az időt ~arhová is szándékozik menni.
- Afe ól ne ,n gondja, elnök úr. Gondjaimba vettem
az új Gulfstre legye/magángépet, és már jó néhányszor repül-
tem vele. Re am Vas masina.
Az el nók D~ek k~ z intézte szavait. - A Gulfstreammel nem
több m.ri t ha~looá ~ att Írországban lehet. - Biccentett Blake
Johnsa feló /vel. - Szeretném, ha vele menne. Teddy
majd elbold a fej~/ edül is.
- ~°~Y p ~ ál e~olja, uram.
Caz 1 et tiplin o ~,t' - Hát ezzel is megvolnánk. Akkor hát
útra fe kes~en al~ a helikopter, Teddy?
_ Igen,
= Meg ~e~j vel~k. Holnap majd találkozunk.
e ,ot, elnök úr. Kedvelem a lányát, de nem
szívlelem J~ dol~ gérem, visszakapja Marie-t bármi áron, ha
kell akár ~j ~ast. ~tlanokat is ölök. Megegyeztünk?
Meg ~ ~~lent~rtte ki Jake Cazalet indulatosan.
***
A Charlton Hotel utcájában Mark Gold az autójában ült és
bepötyögött valamit a laptop komputerébe. Megkönnyeb-
bülten sóhajtott fel, amikor a monitoron megjelent, amire kí-
váncsi volt. Behívta az Andrews légierőbázis információs iro-
dájának az adatbázisát, és ott állt minden fehéren-feketén. A
brit illetőségű Lear földet érésének időpontja, az utasok neve.
Az elnöki Air Force helikopter tíz perccel később elindult
Nantucketbe. Ennek a gépnek az utasairól azonban mindig
csak adatokat közöltek, a nevüket sohasem. A helikopter
visszaérkezését Andrewsra fél óra múlva várták. Kiszállt a
kocsiból és végignézett az utcán. Mivel azonban Harkert sehol
sem látta, és az eső is elkezdett zuhogni, dühösen visszaült az
autóba.
***
Marie az ablak előtt ült és festegetett. Kinyílt az ajtó és
belépett David Braun a kezében tálcával, rajta kávé és keksz.
Letette az asztalra.
- Látom, dolgozik.
- Miért, mi mást csinálhatnék? Talán írjam a végrendele-
temet?
- Marie, kérem, ne beszéljen így. Én vigyázok magára. Bár-
mit megtennék magáért.
- Valóban? Akkor menjen és lője le Judast. Azzal segítene
rajtam.
David leszegte a fejét, kiment és a kulcs elfordult a zárban.
***
Az Andrews légierőbázison valamennyien beültek Blake
Johnson limuzinjába. Útban a város felé Blake azt mondta: -
138 ~ 139
Sean, én gondolkodtam a dolgon. Miért kockáztatná az életét?
Miért nem változtatja meg inkább a személyazonosságát, és
megy Írországba?
- Mert Judas azonnal gyanút fogna, ha azonban halottnak
tud, elégedett lesz. Bízza csak rám, maga inkább szerezzen a
dandártábornoknak, a főfelügyelőnek és nekem egy taxit, hogy
a hotelba magunk érkezzünk. Aztán átalakulok.
- És én mit tegyek?
- Vigye haza Teddyt, felesleges, hogy őt is bajba sodorjuk.
- Szó sem lehet róla, Mr. Dillon - tiltakozott Teddy.
- Ahogy gondolja.
- És a golyóálló mellény?
- Van nekem egy nejlonból és titánból készült, mindig a
táskámban hordom. Majd figyelje meg a hátamon, látni fogja,
milyen szuper találmány.
***
A taxis a Charlton Hotel lépcsőjénél rakta ki a dandártá-
bornokot, Hannah Bernsteint és Dillont. A kapus eléjük ment
egy esernyővel, és a hordárok elvették a csomagjaikat.
- A fenébe! - sziszegte Mark Gold a foga között. - Hol
maradsz, Harker?
Abban a pillanatban kopogtak a kocsi ablakán. Oldalra for-
dult. Harker kukucskált befelé. Letekerte az ablakot.
- Hol a fészkes fenében voltál eddig?
- Kocsit lopni, fafej. Csak nem képzelted, hogy a tiéddel
hajtunk be a garázsba, hogy valaki leolvassa a rendszámát,
ha sietve távoznunk kell? Az utca végén hagytam.
Gold kiszállt a kocsiból, bezárta és Harker után eredt.
***
140
Eközben Blake Johnson és Teddy behajtottak a hotel alatti
garázsba, ami meglehetősen telve volt. Blake keresett helyet,
amit körbevettek más járművek, de ahonnan azért jól láttak.
Leállította a motort, kinyitotta a kesztyűtartót, elővett egy
hangtompítós Berettát és ellenőrizte.
- Medvevadászatra készül? - szörnyülködött Teddy.
- Szükségünk lehet rá - válaszolta Johnson mogorván.
Egy másodperc múlva egy limuzin érkezett és leparkolt alig
karnyújtásnyira tőlük. Kiszállt belőle egy ősz hajú, pocakos
férfi, a lifthez ment, a kocsi pedig elhajtott.
- Nem~hiszem, hogy ő az - mondta Blake.
Két-három perc elteltével egy homokszínű szedőn fordult
a garázsba. Blake látta Goldot a kormánynál és Harkert.
- Húzza le a fejét, Teddy - hadarta, és mindketten gyorsan
lecsúsztak az ülésen. - Ők lesznek azok. Egy rasztafári friz-
urás marcona néger és egy Brooks Brothers öltönyös pasi.
Valahogy nem illenek össze. - A szedőn beállt két teherautó
közé, a lift közvetlen közelébe, és kialudtak a lámpái. - Ma-
radjon lent, Teddy. - Blake óvatosan kikémlelt. - Egyelőre
ülnek a kocsiban. Hívja fel a mobil telefonjáról a dandártá-
bornokot.
***
Dillon a lakosztályában levetkőzött derékig, hogy felvegye
a nejlonból és titánból készült mellényt, miközben Hannah
idegesen figyelte. Magára húzott még egy tengerészkék póló-
anyagú pulóvert és rá a dzsekijét.
- Biztos, hogy meg akarja csinálni? - kérdezte Ferguson.
- Azt akarja, hogy halott legyek, ő maga mondta. És azt is
az ő szájából hallottam, hogy a föld alatti garázsok, mint ami-
lyen a hotelé is, veszélyesek.
141
- Szerintem őrültség - szólt közbe Hannah.
- De csak azért vélekedsz így, mert szeretsz, drágám.
- Az isten szerelmére, Dillon, te semmit sem tudsz komo-
lyan venni?
- Nem látom értelmét. - Mosolygott. - Találkoztam az el-
nökkel, Judas ezt tudja, és most már a föld alatt szeretne tudni.
Végzetes hiba, nem az én részemről, hanem az övéről.
Ferguson telefonja jelzett, felvette, figyelmesen hallgatott,
majd bólintott. - Rendben.
Dillonhoz fordult. - Homokszínű szedőn a lift mellett. Két
férfi, az egyik fekete, a másik fehér, a fehér ül a volánnál.
Johnson kérdezi, mikor van kész.
Dillon elővette a Waltherjét, átvizsgálta és betette hátul a
mellényövébe. Hannah-t arcon csókolta. - Mi a halálba készü-
lők és a többi római hülyeség, tudod, amit Suetonius írt kétezer
évvel ezelőtt. Csak mindent úgy csináljatok, ahogy megbe-
széltük, és akkor sikerülni fog. A jó öreg Dillon sohasem téved.
- Indulj már, tűnj el - dühöngött Hannah, és Dillon elment.
***
Harker és Gold csendben várakoztak. Egy idő után Harker
elunta a dolgot. - Meddig várunk mégy Jobb lenne, ha felmen-
nék. Így itt ülhetünk egész éjszaka. Megvan a lakosztálya
száma?
- Még jó, lefizettem az egyik hordárt.
Abban a pillanatban kinyílt a liftajtó és kilépett Dillon. A
kocsisorok között az útra ment és ráérősen rágyújtott.
- Ő az - mondta Gold izgatottan.
- Nekem is van szemem, és láttam a fényképét. - Harker
elővett egy automata Coltot és rácsavarta a hangtompítót. -
Gyerünk. Ütött a halál órája.
~nynotta az aktot, xiszam, azonnal ceizott es ieaaott xet io-
vést Dillon hátába. Dillon megingott, majd arccal a földre
zuhant. A hátán a dzsekije füstölt, ahol a golyók behatoltak.
Blake Johnson kiugrott a limuzinból. - Mi folyik ott? - kiál-
totta.
Harker kétszer rálőtt, de Blake lebukott és Harker vissza-
ugrott a szedánba. - Indulj! - vicsorogta, és Gold beindította
a motort, kifordult az útra és elhajtottak a kijárat felé.
***
A garázsban síri csend honolt, Teddy Dillon fölé hajolt és
próbálta eloltani a parányi lángokat. - Sean, szólaljon már
meg, az isten szerelmére.
- Először hadd kapjak levegőt. - Dillon feltérdelt.
Johnson a mobil telefonján beszélt. Kikapcsolta. - Jól van,
Sean?
- Úgy érzem magam, mint akit kőtörő kalapáccsal kétszer
hátba vágtak, de túlélem.
- Üljön be a kocsiba egy kicsit. Azonnal itt lesz a mentő -
mondta Blake. - Felhívom a dandártábornokot és megmon-
dom neki, hogy minden rendben.
***
Gold kicsit távolabb parkolt le. Harker izgatottan vihogott.
- Azt a másik mocskot is lelőttem vajon vagy csak Dillont?
- Szerintem le. Kár, hogy az az idióta felbukkant.
- Most már cseszheted. És most kérem a pénzem.
Gold elővett egy borítékot a zsebéből, és átadta neki. Harker
vigyorgott. - Öröm veled együtt dolgozni. A helyedben én
indulnék.
142 ~. / 143
Kiszállt a szedánból és elindult az esőben. cJolct kovette a
példáját. Nem kellett letörölnie az ujjlenyomatokat, mert
kesztyűt viselt. Visszament a hotelhez, kinyitotta a kocsiját és
beült. Néhány perccel később megjelent egy mentőautó és
bement a hotelgarázsba.
Gold elővette a mobil telefonját és benyomkodta azt a bizo-
nyos számot. - Itt Gold beszél, feladat teljesítve.
- Biztos vagy benne? - kérdezte Judas.
- Két golyó a hátába. Láttam, amint összeesik. Épp most
ment érte egy mentőautó.
- Kövesd - utasította Judas. - Győződj meg róla, hogy ha-
lott, és hívj újra.
Gold kikapcsolta a telefont, és amint a mentőautó felbuk-
kant, beindította a motort és a nyomába eredt.
***
A mentőautóban Ferguson és Hannah nézték, amint Dillon
leveszi a dzsekijét és a pulóverét. A golyóálló mellényen két
lyuk tátongott. Dillon szétnyitotta a Velcro-kapcsokat és John-
son lesegítette róla a mellényt.
- Jól lő a disznó. Mindössze vagy öt centi ha van a két lyuk
között - állapította meg Blake. - Van egy barátom a washing-
toni bűnüldözési osztályon, aki tartozik nekem egy szíves-
séggel. Megpróbálja kideríteni a garázs biztonsági videófel-
vétele alapján, ki a két férfi, aztán letörli a szalagról a mi kis
illegális színjátékunkat.
- A koma a kormánynál Makkabeus lehet - mondta Dillon,
miközben Hannah a kezébe adott egy tiszta, kockás inget. -
A fekete barátunkat pedig valószínűleg felbérelték. Letartóz-
tatni nem lehet őket, mert akkor Judas gyanút fogna.
Hannah adott neki egy dzsekit is. - Minden rendben?
~1 bírnék képzelni egy Bushmillst, de most nincs rá idő.
Kivetted a sminkdobozt a táskámból?
Hannah bólintott. - Igen.
- Remek. Azt hiszem, itt az ideje, hogy hozzálássunk a ket-
tes számú hadművelethez.
***
Gold leállt egy kapualjban és figyelte a mentőautót, amint
az behajtott a hármas körzet hullaházának kapubejáróján.
Rendőröket sehol sem látott, biztosan visszamentek a hotelbe,
kérdezősködni, gondolta. Sokáig várt, aztán nagy lélegzetet
vett, kiszállt a kocsiból és bement.
A színes bőrű éjjeliőr egykor őrmester volt a haditengeré-
szetnél, Tino Hillnek hívták. Blake-et az FBI-ügynökös kor-
szakából ismerte.
Blake, Teddy, Ferguson és Hannah a hátsó irodában álltak,
az ajtó félig nyitva. Dillon egy asztalnál ült, előtte a sminkdo-
boz nyitva, egy kis tükörben nézte magát, miközben az arcát
festette, először zöldesfehér színűre, majd bemázolta művér-
rel.
Megfordult. - Jó?
- Szörnyen nézel ki - állapította meg Hannah.
- Az jó. Na lássuk a medvét.
- Nem gondolta meg magát? - kérdezte Johnson.
- Judas biztosra akar menni.
Megszólalt a csengő. Johnson kikukucskált a félig nyitott
ajtón. - Ő az, a sofőr. Csináld azt, amit mondtam, Tino.
Tino kiment. - Miben segíthetek?
- Nos, nem is tudom - nyögte Gold. - Az unokaöcsémmel
találkozót beszéltünk meg a Charlton Hotel elé, de nem jött,
és valakitől hallottam, hogy lövöldözés volt.
144 ~ 145
- Várjon egy percet.
Tino visszament, intett a fejével Dillonnak, kinyitott egy ajtót
és bevezette egy légkondicionált helyiségbe, ahol kőasztalokon
holttestek feküdtek, három közülük meztelen volt, a többit
lepel takarta.
- Reggel boncolják őket - mondta. - Oké, Mr. Dillon, fe-
küd ön fel.
Dillon felfeküdt az egyik üres asztalra, Tino letakarta egy
lepedővel, kiment, biccentett a fejével a többiek felé és vissza-
tért Goldhoz.
- Lássuk csak. - Végigfutotta a nyilvántartást. -Azt mondja,
a Charlton közelében?
- Igen.
- Mi a neve az unokaöccsének?
- Dillon. - Gold szinte suttogta a nevet.
- Igen, ő az, a Charlton-garázsban történt lövöldözés áldo-
zata. Épp most hozták be. Azonosítja?
- Ha muszáj.
- Oké. Erre tessék, és ha úgy érzi hánynia kell, a zöld ajtón
menjen be.
A teremben Gold megállt néhány pillanatra, elszörnyedt a
meztelen holttestek láttán. - Nem valami felemelő látvány,
ugye? - kérdezte Tino. - Egyszer mind erre a sorsra jutunk.
Nézze csak ott azt a sor végén, mekkora farka van. Biztos
vagyok benne, hogy élvezte az életet.
Gold mélyeket lélegzett. Tino felhajtotta a lepedőt Dillon-
ról, de csak a nyakáig. A szeme fennakadva a semmibe révedt.
Valóban borzalmas látvány volt, és meg is tette a hatását. Gold
a zöld ajtón át a mosdóba rohant, kutyául érezte magát.
Amikor összeszedte magát és kijött, Tino a kis asztalhoz
kísérte, ami a terem másik végében volt. - Az adatait, ha
kérhetném? Kérni fogja a rendőrség.
me naragua~on, ae most szornyen erzem magam, mKabb
majd holnap visszajövök - mondta Gold és elrohant.
A hátsó irodahelyiségben Blake kikapcsolta a telefonját. -
Ráállítottam egy civil kocsit. Egyelőre békén hagyjuk, nehogy
Judast magunkra, haragítsuk, de azért követjük. Szeretném
tudni, kicsoda.
- És a másik - kérdezte Teddy -, azt is elengedjük? Egy
olyan kíméletlen gyilkost, mint az?
- Tudom, hogy megérdemelné, hogy lepuffantsuk, Teddy,
de nyugalom, az effélék előbb-utóbb megkapják valamelyik
sötét utcán, ami nekik jár.
Dillon visszatért, leült, elővette az arclemosó tejet a sminkes
készletéből, letörölte az arcát, aztán megmosakodott a sarok-
ban lévő csapnál.
Mosolyogva törülközött. - Halálra rémisztettem a disznót.
Megszólalt Blake telefonja. Bekapcsolta. -Köszönöm, majd
meghálálom - mondta, majd feléjük fordult. - A barátom a
bűnüldözési osztályról. Sikerült azonosítania a négert, aki
Dillonra lőtt. Nelson Harker a neve. A sofőr arcát nem tudta
kivenni. Harker hírhedt bérgyilkos, annyira rettegett, hogy
nincs az az ember, aki tanúskodna ellene. A Flower Streeten
lakik.
- Elmegy hozzá? - kérdezte Hannah. '
- Majd valamelyik nap, még nem tudom. Menjünk vissza a
hotelbe. Visszaviszem magukat, aztán én is hazamegyek,
összecsomagolok, és irány Írország.
***
A mobil telefonja újra megszólalt, útban a hotel felé. Miután
végighallgatta a hívóját és kikapcsolta a készüléket, azt mond-
ta: - Az emberem követte a sofőrt Georgetownba egy bérhá-
146 ~ 147
zig. Mark Goldnak hívfiák a aisznot. A titKárom, Alice (~uarm
by utánanézett a számítógépen, és találják ki, mire bukkant?
Mark Gold operátor a Nemzetvédelmi Minisztériumban,
nagyon okos fiatalember. A bátyja, szintén amerikai, emigrált
Izraelbe. Hamas rakétatámadásban halt meg a kibucban, ahol
dolgozott.
- Vagyis Gold Makkabeus - vonta le a következtetést Han-
nah.
- Semmi kétség nem fér hozzá.
Behajtott a hotel előtti árkád alá. - Találkozunk az And-
rewson, amilyen hamar csak lehet.
Kiszálltak a limuzinból, Blake Johnson pedig elhajtott
Teddyvel.
***
Gold csak akkor hívta fel Judast, amikor hazaért. A hulla-
házban látottak felzaklatták.
Felhajtott egy konyakot, és utána telefonált a speciális mobil
telefonról. - Gold vagyok - mondta, amikor Judas bejelent-
kezett. - Bent jártam a hullaházban. Tuti, hogy halott.
- Remek - örvendezett Judas. - Majd keresem.
Marie az ágyon feküdt, amikor a szobája ajtaja kinyílt. David
Braun lépett be, mögötte a csuklyás Judas. Marie felült és
lelógatta a lábát a földre.
- Mit akar? - Félt, de próbálta leplezni.
- Csakwéhány hírt jöttem közölni - mondta Judas. Marie
látta rajta, hogy a legszívesebben nevetne. -A barátja, Dillon
néhány órával ezelőtt meghalt.
rlazuaix.
- Washingtonban fekszik egy hullaházban két golyóval a há-
tában. Soha nem tér vissza magához, grófnő - mondta nevetve,
és kiment.
Marie könnyekben tört ki. David Braun a vállára tette a
kezét, de ő lerázta.
- Takarodjon ki innen! Maga sem különb, mint ő!
148
11fU1f~ZAV
LONDON
FRAIVGIAORSZÁG
FÖLDI~ÖZI-TENGFR KELETI PARTVIDÉKE
~illon nyakában egy törülközővel Teddy házának fürdő-
szobájában ült a mosdókagyló előtt. Teddy a sarokban állt és
cigarettázott, Mildred Atkinson a háta mögül nézte a tükör-
ben.
- Tud valamit kezdeni vele, Mildred?
- Naná. Helyes kis pofika. - Mildred bólogatott. - Inkább a
haja, az a nehezebb eset. Nem vagyok híve a fekete festéknek.
Akármilyen jól kikeveri az ember, nem néz ki jól. És különben
is, szerintem magának klassz a hajszíne - mondta Dillonnak -,
olyan halvány szalma. Tudja mit? Azt fogjuk csinálni, hogy
levágom, mégpedig jó rövidre, katonásra, és bronzszínűre
festem, mint a képen az útlevélben, amit mutatott. Attól majd
az egész fejformája megváltozik. És a szemöldökét is. - A
homlokát ráncolta. -A szemüveg sötét színű, aha. Majd megné-
zem, találok-e valamit a kellékestáskámban.
Kezébe vette az ollót és nekiesett Dillon hajának. - Maga
angol, ugye? - érdeklődött Dillon.
- Az bizony, kedvesem. Camdenben születtem a jó öreg
Londonban. A szakmát szinte gyerekfejjel kezdtem a Pine-
wood Stúdióban.
- És hogy került ide?
151
- Szerelem, drága barátom, be~(eestem a legnagyobb amem
kai disznóba, akivel életemben találkoztam. Mire azonban
erre rájöttem, már beindult az üzlet, úgyhogy úgy döntöttem,
maradok. Na de most már pofa be, és dogozzunk.
***
Dillon hátradőlt a széken, egy új Dillon nézett vissza rá a
tükörből. Teddy elképedve kiáltott fel: - Te egy varázsló vagy,
Mildred. Az a sötét szemüveg külön jó.
Mildred összepakolt. - Sok szerencsét, Mr. Dillon. A festés
körülbelül két hétig fog tartani.
- Mivel tartozunk, Mildred? - kérdezte Teddy.
- Felejtsd el, örülök, hogy segíthettem. - Megpaskolta Teddy
arcát, és Dillonra mosolygott. - Helyes pofa, Teddy - mondta,
és elment.
***
Az Andrews légierőbázison különváltak, Ferguson és Han-
nah Bernstein beszálltak a Learbe. Blake, Dillon és Teddy az
eső elől behúzódtak a hangárba, onnan integettek nekik.
Teddy kezet rázott velük. - Nos, önökön a sor, uraim.
Dillon már majdnem megfordult és elindult, amikor eszébe
jutott valami. Előkereste a pénztárcáját, és kivette belőle a
rajzot, amit Marie de Brissac készített és széthajtogatta.
- Ezt itt az elnök lánya rajzolta. Motívum Judas ezüstgyúj-
tóján.
- Olyan, mint egy katonai egységjelzés.
- Igen, és mint ahogy tudjuk, Judas a jóm kipúr háborúban
harcolt, vagyis izraeli kell hogy legyen. Egy holló vörös villám-
mal a karmai között. Nézzen utána, Teddy. Valamilyen könyv-
nen csaK ossze vannaK gyu~tve az izraeu naasereg egyse~el
zései.
- A könyvtárban biztos találok valamit - nevetett Teddy. -
Oké, bízza csak rám.
Egy termetes, tengerészkék stewardegyenruhát viselő férfi
lépett oda hozzájuk, esernyővel a kezében. -Uraim, Paul Ker-
sey őrmester vagyok, a légi kísérőjük. Gondolom, ön már
ismeri a pilótákat, Mr. Johnson.
- Igen, hogyne.
Dillon a kezét nyújtotta. - Keogh, Martin Keogh. - Lévén,
hogy halottnak titulálták, új nevet kellett felvennie.
- Örvendek. Erre, uraim.
A fejük fölé tartotta az esernyőt, és a lépcsőhöz mentek,
ahol a két pilóta már várt rájuk. Johnson, miután régi ismerős-
ként üdvözölte őket, bemutatta nekik Dillont.
- Tom Vernon kapitány és Sam Gaunt hadnagy. Ő pedig
Martin Keogh.
- Örülök, hogy megismerhetem - mondta Vernon. - Amint
látja, civil ruhában vagyunk, így láttuk jobbnak. Ezen a gépen
általában négyfős a személyzet, de mi hárman is boldogulunk.
A Gulf V a világon a legjobb gép. Óránként hatszáz mérföldet
is képes megtenni, és hatezer-ötszázat megy egy tankkal.
- Akkor talán Írország sem lesz probléma.
- Ma este a széllel is szerencsénk van. Hat órán belül Dub-
linban leszünk.
- Akkor induljunk - javasolta Johnson. - Csak önök után,
uraim - mondta, és követte a pilótákat fel a lépcsőn.
***
Teddy Grant idegesen járkált fel-alá a házában, valami nyug-
talanította. Olyan sok forgott kockán, átkozottul sok, de ő
152 ~ 153
semmit sem tudott segnem, es ettoi teneteuennex erezze
magát. Még csak kilenc felé járt az idő, és eszébe jutott a
rajz, amit Dillon adott neki. Georgetownban egyes könyves-
boltok este tízig is nyitva tartottak. Talán így hasznossá teheti
magát. Felkapta az esőkabátját és elrohant.
A szedánja automata volt és jó néhány változtatást eszközöl-
tek rajta, hogy fél kézzel is tudja vezetni. Minden nehézség nélkül,
gyorsan Georgetownba ért. Leparkolt az út szélén, kinyitotta a
kesztyűtartót és elővett egy összecsukható esernyőt. A
kesztyűtartóban volt egy rövid csövű Colt is. Ellenőrizte a fegyvert
és becsúsztatta az esőkabátja zsebébe. Olyan idők jártak, amikor
sok volt az utcai rablás, ezért sohasem ártott az óvatosság.
Megnyomta a gombot az automata esernyőn, s miután az
szétnyílt, a feje fölé tartotta. Még mindig volt negyven perc
az üzletek zárásáig, megkereste azt a részt, ahol a könyves-
boltok sorakoztak, és bement az első útjába esőbe.
Megállt a katonai részleg előtt és végigböngészte a polcokat.
A legtöbb könyv a II. világháborúról, a nácikról és az SS-ről
szólt. Sohasem értette, egyesek hogy tudtak rajongani az ilyen
témájú könyvekért. Az izraeli hadseregről semmit sem talált.
Már kifelé tartott a boltból, amikor az egyik állványon meg-
pillantott egy kötetet a zsidóság történetéről. Vetett rá egy
szúrós pillantást, aztán kiment az utcára.
Teddynek, aki keresztény volt, az apai nagyanyja zsidónak
született, de nem zsidóhoz ment férjhez. Rég meghalt, de
Teddy mindig szeretettel gondolt vissza rá, és büszkeséggel
töltötte el a tudat, hogy általa zsidó gyökereket mondhat a
magáénak. Különösebben sohasem reklámozta, mert számára
a vallási hovatartozás mint olyan, sohasem volt fontos, de a
zsidókat nagyszerű embereknek tartotta. A vallásuk tanai, az
erkölcsösség, amire a világot tanították, mindegyikük szemé-
ben elsődleges fontosságú volt. Elfogta a düh, ha az olyan
154
emnerekre ggydolt, mint Judas és a Makkabeusok, akik a
tetteikkel szé ent hoznak a saját fajukra.
Három másik boltot nézett végig, mire szerencsével járt.
Egy kis sarki üzletet a tulajdonos, egy nagyon öreg, ősz hajú
férfi épp bezárni készült.
- Nem tartom fel sokáig - mondta Teddy. - Olyan könyvet
keresek, amiben izraeli katonai alakulatokról és azok egység-
jelzéseiről olvashatok.
- Egy pillanat. - Az idős ember odament az egyik polchoz,
végigfuttatta rajta a szemét és visszatért a kezében egy vékony,
füzetszerű könyvel. - Ez egy sorozatnak a tagja. A világ had-
seregei. Nagyon veszik. Nincs is már csak az orosz és az izraeli
hadseregről néhány darab, lassan rendelnem kell.
- Mennyibe kerül?
- Tizenöt ötven. '
Teddy odaadta a pénzt. - Szatyrot nem kérek, és nagyon
köszönöm a segítségét.
Örömittasan sétált vissza az esőben a szedánhoz, beszállt,
és felütötte a könyvet. Az egész könyv körülbelül húsz oldalból
állt, tele írott szöveggel, csak a borítóján szerepeltek a színes
katonai egységjelzések. Becsukta. Nem volt köztük egyetlen
sem, ami hasonlított volna Marie de Brissac rajzára.
Csak ült magába roskadva a kocsiban, egyszerre volt csaló-
dott és mérhetetlenül dühös. Rágyújtott egy cigarettára, és
szép sorjában átgondolta, mi történt aznap. Amikor a Dillon
elleni gyilkossági kísérlethez ért, még jobban úrrá lett rajta a
düh. Hogy Mark Goldot futni hagyták, az még érthető volt
számára, de hogy azt az állatot, Harkert is elengedték, aki
pénzért ölt, az már nem fért a fejébe.
- Mi értelme volt Vietnamnak? - kérdezte saját magától
alig hallhatóan. - Jobb lett tőle a társadalom? A pokolba is,
nem. Hanem még tovább süllyedt a mocsokban.
155
nyitotta a kesztyűtartót, kivette belőle a hangtompnot,
rászerelte a Coltra és visszasüllyesztette a fegyvert a zsebébe.
Mit is mondott Blake Harkerrel kapcsolatban? Az effélék
előbb-utóbb megkapják valamelyik sötét utcán, ami nekik jár.
Teddy alig észrevehetően elmosolyodott~és elhajtott.
***
Nelson Harker, amikor befordult a Flower Streetre, kívül-
belül alaposan el volt ázva. Ha pénzhez jutott, első dolga volt,
hogy felöntsön a garatra és igénybe vegye az utca végi két
örömlány szolgáltatásait. Ide-oda bukdácsolt a hepehupás jár-
dán, s néha megállt, hogy visszanyerje az egyensúlyát.
- Bocsásson meg.
Megfordult és azt látta, hogy egy alacsony, esőkabátos, fél-
karú ember bámulja meredten. Harker nemkülönben meg-
bámulta. - Mit akarsz, te kis csúszómászó?
Teddy az ujjait végig a Colt ravaszán tartotta az esőkabát
zsebében. Mindvégig alig tudta magát visszafogni, hogy ne
rántsa elő a Coltot és ne tüzeljen, de egyszer csak mintha
megbénult volna, képtelen lett rá. Valami átvillant az agyán
és fölébe kerekedett a haragjának. Nem erkölcs kérdése volt.
Vietnamban sokkal kevesebbért ölt, és ha most rosszul sül el
a dolog és a rendőrség kezére kerül, a botrány annak az
embernek, az elnöknek a fülébe is előbb-utóbb eljut, akit a
világon mindenkinél sokkal jobban becsült. Jézus, hogy jut-
hatott ilyesmi az eszébe?
Nagy lélegzetet vett. - Ne haragudjon, csak azt akartam
megkérdezni, merre van a Central.
- Előre, hogy fordulj fel - mondta Harker és eldülöngélt.
Teddy sietve ment egyik utcán át a másikra, míg el nem érte
a szedánt. Körülbelül egy mérföldre át kellett kelnie a fo-
lyón. Felúton a hídon megállt, kiszállt a kocsiból és bedobta a
vízbe a Coltot. Nem volt rá engedélye, nem tudták volna
lenyomozni, de ez most már nem számított. Elsüllyed az
iszapban, és örökre ott marad mintegy emlékművéül annak a
legnagyobb butaságnak, amit életében majdnem elkövetett.
Átkozott bolond - korholta magát. - Mégis mit gondoltál,
mire lett volna jó? - Beült a szedánba és elhajtott.
***
Dillon egyszerűen el volt ragadtatva a Gulfstreamtől. Olyan
halk volt, hogy az már szinte hihetetlen. A hatalmas klubfo-
teleknek le lehetett hajtani a háttámláját, ha aludni akart
valaki, egy kanapé is szolgálta az utasok kényelmét és az
asztalokat juharfa lemez borította. Volt a gépen konyha, külön
személyzeti pihenő és zuhanyozófülke is.
- Látom, megadja a módját - mondta Johnsonnak.
- A legjobb - mondta Blake -, a világon a legjobb, és nekem
ez kell. Olyan útvonalakon is lehet vele menni, amik feleolyan
hosszúak, mint amiken a menetrend szerinti járatok közle-
kednek.
- Tetszik a szám, ahogy a név után áll - mondta Dillon -,
római ötös.
- A stílus maga az ember! - mondta Blake. - És műholdas
telefonrendszerrel is rendelkezik.
- Mindjárt ki is próbálom.
Vernon kapitány hangja szólt a hangszórókból. -Tizenötezer
láb magasan repülünk, és nekünk kedvez a szél. Körülbelül
öt óra múlva érünk Írországba, javaslom, hogy állítsák át az
óráikat.
Kersey kávét szolgált fel, Dillont pedig teával kínálta. - Pa-
rancsoljanak, uraim. Szóljanak, ha bármire szükségük van.
156 ~ 157
És ha önök is úgy gondolják, a vacsorát úgy egy óxa múlva
tálalom.
- Nos, ami azt illeti, most egy Bushmillst le tudnék gurítani
a torkomon - mondta Dillon. - Na persze csak ha tartanak
ilyesmit a gépen.
- Mr. Dillon, rni mindent tartunk. - Kersey másodperceken
belül visszatért a Bushmillsszel. - Megfelel, uram?
- Tökéletesen.
Miután Kersey kiment és becsukta maga mögött a konyha-
ajtót, Blake azt mondta: - Telefonálni akart vagy nem?
- De igen, egy régi, jó barátomnak, bizonyos Liam Devlin-
nek. A legnagyobb IRA-szakértő, aki él. Emlékszik az Ír Rózsa
ügyre? Abban i~ nagy segítségünkre volt.
- Emlékszem- - Blake átállította az óráját. - De ott most
hajnali fél három van.
- Hát akkor felkeltem. - Dillon felvette a telefont.
A Dublintől nem messze fekvő Kilrea faluban Liam Devlin
a telefon szűnni nem akaró csörgésére ébredt. Káromkodott
egyet, felkapcsolta a villanyt, felvette a telefont és közben ve-
tett egy pillantást az ágya melletti órára.
- Jézus, Máría és József, tudod hány óra van, akárki vagy is?
- Hallgass már, vén csirkefogó, inkább figyelj rám. Sean
vagyok, Sean Dillon.
Devlin felült. - Te vagy az, te ördögfióka? Honnan hívsz?
- Egy Gulfstreamről az Atlanti-óceán felett, Liam. Egy ba-
rátommal vagyok és szükségünk van a segítségedre.
- Az IRA-ról van szó? - tudakolta Devlin.
- Rosszabb, sokkal rosszabb, Dermot Rileyról van szó, de
nem az IRA-val kapcsolatban.
- értem, de hisz Riley a Wandsworthben ül, van még neki
tizenöt éve.
- Csak ült, amíg alkut nem kötött Fergusonnal, azt mondta,
információkat ajánlott fel egy újabb londoni IRA-csoportról
és fegyverekről.
- És ti hittetek neki? - Devlin hangosan nevetett. - És
persze lelépett, mi?
- Valahogy úgy, de ennél sokkal többről van szó, és mint
már mondottam, nem IRA-ügy. Utol kell érnem, Liam. Na-
gyon fontos. Dobd be magad és próbálj megtudni róla valamit.
- Uan neki egy unokanővére, Bridget O'Malley Tullamore-
ban. A Blackwater folyó mellett van a farmja. ,
- Lehet, hogy nála van, de az is lehet, hogy ezt túl nyilván-
valónak találta. Holnap reggel fél tíz körül felkeresünk Kilrea-
ben. Ja, és az O'Malley nevet használja.
- Jó. Akkor most már végre aludhatok? - kérdezte Devlin.
- Igen, miért, talán csináltál életedben mást is, mint amit
te akartál? - élcelődött Dillon, és letette a telefont.
***
Devlin még sokáig ült az ágyon és gondolkodott. Abból,
amit Dillon elmondott, arra következtetett, nem mindennapi
ügyről lehet szó, és ez igencsak felkeltette az érdeklődését.
Elővett egy szál cigarettát és rágyújtott. Az orvosa régóta rágta
a fülét, hogy faragjon le a napi adagjából, de az ő korában ez
kit érdekelt? Felkelt, magára kapott egy köntöst, kiment a
konyhába, bekapcsolta a vízforralót, aztán fogta a tele€ont és
tárcsázott.
- Te vagy az, Michael? - kérdezte. - Itt Liam Devlin.
- Jézus, Liam, ilyen korán fent vagy?
- Miért, te talán nem?
158 I 159
nyírásra adtam a fe
~nY í~dod, re
fos, mint b~Z~ sz ara te is g
~~ aka dolg~~nl' Mente hétkor az Irish
jein' és szereteK la és art'ól is, ll°gY reg~y
ü ~allottam~Kt~l teg~eliznt'
Sar-ban szo
Zgy g gy (~~ SZük ~m van a segítségednél
i az. ~, ~k hozzá sé~,gz. Akkor majd regg
- heggel oda ~1ent eZ nálad' vén csibe
- ~lzdom, mit J ~ luri
sze k. a vízforralót, és elké-
talájkozunk és b~ tekefont, k p Olt2
DeVlin letette tea es
sZlt~tte a teát.
,~acsorá2tak. Citromos
c@ ~lake és ~~llon ~e~~s salátával, a desszert
~ Gulfstrea~eK b~r~onyádal es ~,eg",gyasztottak egy üveg
°1 s~hmolgya °5 ~e~krém vél t~ es elf i
ua este a szegény földi
Chablist is.p őaÓm~ Vajon rt~it kap`ta1~~Kon. Ez mindenesetre
hal .Azon tun eketrend szetl~ti já rat`r.
ondók a ~ alcs érte pilJo'n a~ éte!~ Blake belekortyolt a
fe~Séges volt' ~ er~ber~ ~f~ Dill on,,gy hétköznapi ember.
IgyeksziK a ~ I~ Alin n~~ l~~et ni?
karéjába. -E2 fté~et aryitnóla l~all''diplomát a Trinity Col-
Iga~ az a so ule~. I~úblinba~ sZer~Zet~íés az IRA legretteget-
Valószu SZem~lyben ri~~°5' fölt`-úban Franco ellen har-
b -on. Egy s ob ár
P ~anyo~ ~ , g ~áb`~yajd átadták a náciknak
te ~ kivégzojel~szOkbebötr~n°zt~él~'
co 1~~ aztán a~°1~1t.
és ~erl nekik d~lglt~z°tt? ~~ az időben az IRA Hit-
lia elveszti
Es ~ fasiszrta~ ade al~b, hogy lZa Ang
`~ Nos, nern itt. c :kul á í' ikon azAb-
lerrel e e~kea ~ Arra sp altah, Devlim, am
KbPo~ra Jön Ít°~rsZ áigp
a háborút, ai
wCnrnCx umg~z~m, vegrena~tott egy e~coernyos ugrast irorszag
felett, és egy hajszálon múlott, hogy visszajutott Berlinbe.
- És annak a régi mendemondának van valami valós alapja,
hogy a németek el akarták rabolni Churchillt és ebben Devlin
kulcsszerepet játszott?
- Norfolk, 1943 - válaszolta Dillon. - Elsőrangú német ej-
tőernyős alakulat. Devlin is köztük volt, ez igaz, de a kísérlet
meghiúsult. Ismét épp hogy csak megúszta.
- De hisz azt mondta, antifasiszta volt?
- Jól megfizették és a pénz a szervezet alapítványi számlájá-
ra ment. Egyszer azt mondta, akár Hitlert is elrabolná, ha valaki
elegendő pénzt kínálna érte. Személyesen ismert mindenkit.
Himmlert, Walter Schellenberg tábornokot. És Hitler megmen-
tésében is szerepe volt, amikor a háború vége felé az SS me-
rényletet követett el ellene.
- Jóisten! '
- Úgy gondolták, inkább életben hagyják, mert attól tartot-
tak, hogy az SS irányításával sokkal tovább tartana a háború.
- Értem.
- Hitler Első Osztályú Vaskereszttel tüntette ki érte. Devlin
mindig nevetésben tör ki, ha erről kérdezik.
- És aztán jöttek a problémák?
- Igen. Devlin egyike volt az IRA alapítóinak, és az angol
hadsereg által legjobban keresett egyéneknek.
- Ekkortájt ismerték meg egymást?
- Sok mindent köszönhetek neki, tudom, de Liam régi stílű
forradalmár volt, én pedig fiatal, forrófejű és vakmerő. Ala-
posan összekülönböztünk, olyannyira, hogy évekig nem be-
széltünk. Csak nemrégiben békültünk ki.
- Különös ember lehet.
- Én inkább azt mondanám, hogy nagyszerű, a legjobb, akit
valaha ismertem.
161
1~0
- Nos, mint bizonyára te is tudod, regényírásra adtam a te
jem~ és szeretek éjszaka dolgozni.
_ Hallottam róla és arról is, hogy reggelente hétkor az Irish
~Tussar-ban szoktál reggelizni.
_ Így igaz.
_ Reggel odamegyek hozzád. Szükségem van a segítségedre.
_ Tudom, mit jelent ez nálad, vén csibész. Akkor majd reggel
találkozunk és beszélünk.
Devlin letette a telefont, kikapcsolta a vízforralót, és elké-
szítette a teát.
***
~, Gulfstreamen Blake és Dillon megvacsoráztak. Citromos
nyelvhalfilét ettek burgonyával és vegyes salátával, a desszert
olasz mogyorós jégkrém volt, és elfogyasztottak egy üveg
Chablist is.
Azon tűnődöm, vajon mit kaptak ma este a szegény földi
halandók a menetrend szerinti járatokon. Ez mindenesetre
fenséges volt - dicsérte Dillon az ételt.
Igyekszik az ember, Mr. Dillon. - Blake belekortyolt a
kápéjába. - Ez a Devlin nem lehet egy hétköznapi ember.
Igaz az a sok történet, amit róla hallani?
Valószínűleg. Dublinban szerzett diplomát a Trinity Col-
lege-on. Egy személyben tudós, költő és az IRA legretteget-
tebb kivégzője. A spanyol polgárháborúban Franco ellen har-
colt, aztán az olaszok bebörtönözték, majd átadták a náciknak
és Berlinbe került.
És nekik dolgozott?
Nos, nem volt fasiszta, de abban az időben az IRA Hit-
lerrel egyezkedett. Arra spekuláltak, hogy ha Anglia elveszti
a háborút, az kapóra jön Írországnak. Devlin, amikor az Ab-
160
wenrneK aoigozott, végrehatott egy ejtőernyős ugrást Irország
felett, és egy hajszálon múlott, hogy visszajutott Berlinbe.
- És annak a régi mendemondának van valami valós alapja,
hogy a németek el akarták rabolni Churchillt és ebben Devlin
kulcsszerepet játszott?
- Norfolk, 1943 - válaszolta Dillon. - Elsőrangú német ej-
tőernyős alakulat. Devlin is köztük volt, ez igaz, de a kísérlet
meghiúsult. Ismét épp hogy csak megúszta.
- De hisz azt mondta, antifasiszta volt?
- Jól megfizették és a pénz a szervezet alapítványi számlájá-
ra ment. Egyszer azt mondta, akár Hitlert is elrabolná, ha valaki
elegendő pénzt kínálna érte. Személyesen ismert mindenkit.
Himmlert, Walter Schellenberg tábornokot. És Hitler megmen-
tésében is szerepe volt, amikor a háború vége felé az SS me-
rényletet követett el ellene.
- Jóisten!
- Úgy gondolták, inkább életben hagyják, mert attól tartot-
tak, hogy az SS irányításával sokkal tovább tartana a háború.
- Értem.
- Hitler Első Osztályú Vaskereszttel tüntette ki érte. Devlin
mindig nevetésben tör ki, ha erről kérdezik.
- És aztán jöttek a problémák?
- Igen. Devlin egyike volt az IRA alapítóinak, és az angol
hadsereg által legjobban keresett egyéneknek.
- Ekkortájt ismerték meg egymást?
- Sok mindent köszönhetek neki, tudom, de Liam régi stílű
forradalmár volt, én pedig fiatal, forrófejű és vakmerő. Ala-
posan összekülönböztünk, olyannyira, hogy évekig nem be-
széltünk. Csak nemrégiben békültünk ki.
- Különös ember lehet.
- Én inkább azt mondanám, hogy nagyszerű, a legjobb, akit
valaha ismertem.
161

Blake bólogatott. - A név az útlevelében, Martin Keogh,

van valami jelentősége?
Dillon megrándította a vállát. - Csak egy fedőnév, évek óta
használom.
Blake bólogatott - Szóval úgy gondolja, Devlin segíthet
nekünk Riley felkutatásában?
- Havalaki, akkor ő igen. Ha nyakon csípjük Rileyt, vissza-
hurcoljuk Londonba, hogy azonosítsa azt az állítólagos ügyvé-
det aWandsworth biztonsági kamerájával készített felvételről.
Amikor pedig mel~an az arc, jöhet az azonosítás.
- Nagyon magabiztos!
- Miért ne lennék az? Kis szerencsével elvezethet Judashoz.
_ A~ még nem sok minden - elégedetlenkedett Blake.
De jobb, mint a semmi. Még valami, ha sikerül kideríteni,
hol tartja fogva Nlarie-t, nem vonhatjuk be a biztonságiakat,
senkit. Különben megöli abban a minutumban.
Csak nem egyedül akarja kiszabadítani?
_ Természetesen szükségem lesz segítőkre - mondta Dil-
lon-,de elég sokat láttam a kastélyból. Tudom, hogy Marie-t a
harmadik emeleten őrzik és hasonlók.
. De egyedül? - Blake a fejét ingatta. - Ember, ez őrültség!
-Csak öt Makkabeus van vele - magyarázta Dillon. -
Személyzetnek semmi nyoma. És nyilvánvaló okokból nem is
tart.Vagyis az annyi mint öt, plusz Judas, az hat.
-És maga egyedül elbánik hat emberrel?
- Miért ne? Hallotta a viccet a vitéz szabócskáról a Grimm
testvérek meséjében? Ötöt egy csapásra? Az én mesémben
öthelyett majd hat lesz.
- De azok csak legyek voltak a lekváros kenyéren - mondta
Blake.
- Még egyszer ugyanezt - kiáltotta Dillon Kerseynek. - Még
egy Bushmillst, aztán alszom egyet.
LV1~lI1~, UI~IIIl.
- Tudja - kezdte Blake -, van valami, amit ezzel az üggyel
kapcsolatban nem értek és nem hagy nyugodni.
- És mi az? - kérdezte Dillon, és elvette az italt Kerseytől.
- Aszerint, amit Marie de Brissac mondott önnek, a tábor-
nok csak a névtelen levélből szerzett tudomást róla, hogy a
felesége egy amerikai tiszttel töltötte az éjszakát. Azt viszont
nem tudta, hogy az a tiszt Jake Cazalet volt.
- Úgy tűnik, igen.
- Vagyis csak Marie, az édesanyja és az elnök tudta a titkot.
- Megfeledkezik Teddy Grantről.
- Oké, de még akkor is csak hárman maradtak, amikor a
grófnő meghalt. Azt mondja meg nekem, Judas honnan a po-
kolból jött rá? .
- Isten tudja. A lényeg, hogy tudja. - Dillon lekapcsolta feje
fölött a lámpát. - Alszom egyet, amíg még lehet - mondta, és
lehajtotta az ülése támláját.
***
Devlin a Liffey folyó rakpartján parkolt le a kocsijával,
onnan gyalog sétált el a szemerkélő esőben az Irish Hussar
nevű pubba. Kellemes kis hely volt, régi stílusú, bokszokkal,
a mahagóni bárpult mögött tükörrel és a polcokon üvegek-
kel. Elsősorban a republikánusoknak és a Sinn Fein támoga-
tóinak volt a kedvenc kocsmája, de a napnak ebben az idő-
szakában a vendégek többsége mindenféle munkásember
volt, akik a kiadós ír reggelijüket tértek be elfogyasztani.
Michael Learyre az utolsó bokszban talált rá, épp akkor lá-
tott hozzá az evéshez.
- Liam, öregem. Jó reggelt!
- Neked is, Michael - üdvözölte Devlin.
163
162
Nos, mint bizonyára te is tuctoct, regenyrasra aatam a re
jem, és szeretek éjszaka dolgozni.
- Hallottam róla és arról is, hogy reggelente hétkor az Irish
Hussar-ban szoktál reggelizni.
- Így igaz.
- Reggel odamegyek hozzád. Szükségem van a segítségedre.
- Tudom, mit jelent ez nálad, vén csibész. Akkor majd reggel
találkozunk és beszélünk.
Devlin letette a telefont, kikapcsolta a vízforralót, és elké-
szítette a teát.
***
A Gulfstreamen Blake és Dillon megvacsoráztak. Citromos
nyelvhalfilét ettek burgonyával és vegyes salátával, a desszert
olasz mogyorós jégkrém volt, és elfogyasztottak egy üveg
Chablist is.
- Azon tűnődöm, vajon mit kaptak ma este a szegény földi
halandók a menetrend szerinti járatokon. Ez mindenesetre
fenséges volt - dicsérte Dillon az ételt.
- Igyekszik az ember, Mr. Dillon. - Blake belekortyolt a
kávéjába. - Ez a Devlin nem lehet egy hétköznapi ember.
Igaz az a sok történet, amit róla hallani?
- Valószínűleg. Dublinban szerzett diplomát a Trinity Col-
lege-on. Egy személyben tudós, költő és az IRA legretteget-
tebb kivégzője. A spanyol polgárháborúban Franco ellen har-
colt, aztán az olaszok bebörtönözték, majd átadták a náciknak
és Berlinbe került.
- És nekik dolgozott?
- Nos, nem volt fasiszta, de abban az időben az IRA Hit-
lerrel egyezkedett. Arra spekuláltak, hogy ha Anglia elveszti
a háborút, az kapóra jön Írországnak. Devlin, amikor az Ab-
wenrnex aoigozott, vegrena~tott egy e~toernyos ugrast irorszag
felett, és egy hajszálon múlott, hogy visszajutott Berlinbe.
- És annak a régi mendemondának van valami valós alapja,
hogy a németek el akarták rabolni Churchillt és ebben Devlin
kulcsszerepet játszott?
- Norfolk, 1943 - válaszolta Dillon. - Elsőrangú német ej-
tőernyős alakulat. Devlin is köztük volt, ez igaz, de a kísértét
meghiúsult. Ismét épp hogy csak megúszta.
- De hisz azt mondta, antifasiszta volt?
- Jól megfizették és a pénz a szervezet alapítványi számlájá-
ra ment. Egyszer azt mondta, akár Hitlea~t is elrabolná, ha valaki
elegendő pénzt kínálna érte. Személyesen ismert mindenkit.
Himmlert, Walter Schellenberg tábornokot. És Hitler megmen-
tésében is szerepe volt, amikor a háború vége felé az SS me-
rényletet követett el ellene.
- Jóisten!
- Úgy gondolták, inkább életben hagyják, mert attól tartot-
tak, hogy az SS irányításával sokkal tovább tartana a háború.
- Értem.
- Hitler Első Osztályú Vaskereszttel tüntette ki érte. Devlin
mindig nevetésben tör ki, ha erről kérdezik.
- És aztán jöttek a problémák?
- Igen. Devlin egyike volt az IRA alapítóinak, és az angol
hadsereg által legjobban keresett egyéneknek.
- Ekkortájt ismerték meg egymást?
- Sok mindent köszönhetek neki, tudom, de Liam régi stílű
forradalmár volt, én pedig fiatal, forrófejű és vakmerő. Ala-
posan összekülönböztünk, olyannyira, hogy évekig nem be-
széltünk. Csak nemrégiben békültünk ki.
- Különös ember lehet.
- Én inkább azt mondanám, hogy nagyszerű, a legjobb, akit
valaha ismertem.
160 / 161
Blake bólogatott. - A név az útlevelében, Martin Keogh,
van valami jelentősége?
Dillon megrándította a vállát. - Csak egy fedőnév, évek óta
használom.
Blake bólogatott. - Szóval úgy gondolja, Devlin segíthet
nekünk Riley felkutatásában?
- Ha valaki, akkor ő igen. Ha nyakon csípjük Rileyt, vissza-
hurcoljuk Londonba, hogy azonosítsa azt az állítólagos ügyvé-
det a Wandsworth biztonsági kamerájával készített felvételről.
Amikor pedig megvan az arc, jöhet az azonosítás.
- Nagyon magabiztos!
- Miért ne lennék az? Kis szerencsével elvezethet Judashoz.
- Az még nem sok minden - elégedetlenkedett Blake.
- De jobb, mint a semmi. Még valami, ha sikerül kideríteni,
hol tartja fogva Marie-t, nem vonhatjuk be a biztonságukat,
senkit. Különben megöli abban a minutumban.
- Csak nem egyedül akarja kiszabadítani?
- Természetesen szükségem lesz segítőkre - mondta Dil-
lotl -, de elég sokat láttam a kastélyból. Tudom, hogy Marie-t a
harmadik emeleten őrzik és hasonlók.
- De egyedül? -Blake a fejét ingatta. -Ember, ez őrültség!
- Csak öt Makkabeus van vele - magyarázta Dillon. -
Személyzetnek semmi nyoma. És nyilvánvaló okokból nem is
tart. Vagyis az annyi mint öt, plusz Judas, az hat.
- És maga egyedül elbánik hat emberrel?
- Miért ne? Hallotta a viccet a vitéz szabócskáról a Grimm
testvérek meséjében? Ötöt egy csapásra? Az én mesémben
öt helyett majd hat lesz.
- De azok csak legyekvoltak a lekváros kenyéren - mondta
Blake.
- Még egyszer ugyanezt - kiáltotta Dillon Kerseynek. - Még
egy Bushmillst, aztán alszom egyet.
162
maris, uram.
- Tudja - kezdte Blake -, van valami, amit ezzel az üggyel
kapcsolatban nem értek és nem hagy nyugodni.
- És mi az? - kérdezte Dillon, és elvette az italt Kerseytől.
- Aszerint, amit Marie de Brissac mondott önnek, a tábor-
nok csak a névtelen levélből szerzett tudomást róla, hogy a
felesége egy amerikai tiszttel töltötte az éjszakát. Azt viszont
nem tudta, hogy az a tiszt Jake Cazalet volt.
- Úgy tűnik, igen.
- Vagyis. csak Marie, az édesanyja és az elnök tudta a titkot.
- Megfeledkezik Teddy Grantről.
- Oké, de még akkor is csak hárman maradtak, amikor a
grófnő meghalt. Azt mondja meg nekem, Judas honnan a po-
kolból jött rá? '
- Isten tudja. A lényeg, hogy tudja. - Dillon lekapcsolta feje
fölött a lámpát. - Alszom egyet, amíg még lehet - mondta, és
lehajtotta az ülése támláját.
***
Devlin a Liffey folyó rakpartján parkolt le a kocsijával,
onnan gyalog sétált el a szemerkélő esőben az Irish Hussar
nevű pubba. Kellemes kis hely volt, régi stílusú, bokszokkal,
a mahagóni bárpult mögött tükörrel és a polcokon üvegek-
kel. Elsősorban a republikánusoknak és a Sinn Fein támoga-
tóinak volt a kedvenc kocsmája, de a napnak ebben az idő-
szakában a vendégek többsége mindenféle munkásember
volt, akik a kiadós ír reggelijüket tértek be elfogyasztani.
Michael Learyre az utolsó bokszban talált rá, épp akkor lá-
I
tott hozzá az evéshez.
- Liam, öregem. Jó reggelt! '
- Neked is, Michael - üdvözölte Devlin.
163
Egy fiatal nő, Devlin kedvence, mosolyorma lépett az aszta
lukhoz. - Mit hozhatok önnek, Mr. Devlin?
- Ugyanezt sok-sok teával, és ne feledje szeretem, ha a
kanál benne van a csészében. - Learyhez fordult. - Hogy megy
a munka, Michael?
- Abból a thrillerből sikerült sokat eladnom. Hogy őszinte
legyek, Liam, az elmúlt tizenkét hónapban ötvenezer fontot
kerestem, és úgy tűnik, lesz ez még több is.
- És még mindig egész éjjel dolgozol?
- A lábam miatt van. Egyre többet fáj, nem tudok tőle alud-
ni - mondta Leary, és ráütött az öklével a csonkra.
Leary több mint húsz évig dolgozott az IRA-nak. Egy alka-
lommal, amikor egy bombát kellett volna egy öreg teherautó-
val átszállítania a határon, a bomba idő előtt felrobbant, Leary
elvesztette a lábát, két társa pedig szörnyethalt. A balesetből
annyi haszna volt, hogy megúszta az angol börtönt, de egyben
búcsút is mondhatott a mozgalom aktív harcosa pályafutásá-
nak.
A fiatal pincérnő kihozta Devlinnek a reggelijét és a nagy
kancsó teát, és amikor elment, Devlin hozzálátott a reggelihez.
- Miről van szó, Liam? Mit akarsz tőlem? - tért rá Leary a
lényegre.
- Tizenöt évvel ezelőtt, hatvanéves koromban, de neked
erre jobban kell emlékezned, megmentettem az életedet Co-
unty Downban. Amikor a brit zsernyákok vállon lőttek, át-
mentettelek a határon.
- Így igaz - értett egyet Leary -, illetve mégsem, tekintve a
bal lábamat. És nem hatvanéves voltál hanem hetven.
- Nincs jelentősége, a lényeg, hogy tartozol nekem, és én
most élni akarok vele.
Leary egy pillanatra abbahagyta az evést, a szemöldökét
ráncolta, majd tovább evett. - Folytasd.
a
a
nem kezciöátek, te
vezetted Dublinban a hírszerző részleget.
Leary eltolta a tányért, a fiatal nő érte jött és elvitte. - Az
IRA-val kapcsolatos a dolog, Liam?
- Csak közvetve. Szívesség egy barátomnak.
- Hallgatlak. - Leary megtöltötte a pipáját egy zacskóból.
- Tudom, hogy még mindig figyelemmel követed az esemé-
nyeket. Ugye tudnál róla, ha Dermot Riley épségben visszatérne?
Én azt hallottam róla, hogy a Wandsworthbea ül, de állítólag
sikerült kijutnia. Még azt is tudom, hogy amikor utoljára látták,
ír útlevele volt és Thomas O'Malleynek adta ki magát.
- Ki volt az, aki látta?
- A barátom, de ez köztünk maradjon.
- Dermotot sokan szeretnék nyakon csípni, de legfőképp a
vezérkari főnök. Ám legyen, elmondom. Riley valóban
visszatért. Három nappal ezelőtt ment át a dublini repülőtéren
a biztonsági vizsgálaton, és tényleg az O'Malley név szerepelt
az útlevelében. Az egyik biztonsági őr felismerte. Lévén kö-
zülünk való, csak átvizsgálta és továbbengedte, de jelentette
a vezérkari főnöknek.
- És ő mit csinált?
- Telefonált Londonba, és két kivégzőt, Bellt és Barryt el-
küldte Bridget O'Malleyhez a Blackwater folyó melletti farm-
ra. Ez volt tegnap. A nő megesküdött, hogy színét sem látta.
Azt hitte, még mindig ül, így a fiúk visszajöttek.
- Azt a két embert ismerve, csodálkozom, hogy nem próbál-
koztak azzal, hogy cigarettával égessék meg a nőt.
- Szerinted ott van, Liam?
- Legalábbis a környéken. Hová ment volna máshová?
Míg Devlin a teáját itta, csendben maradtak. Leary szólalt
meg először: - Valami bűzlika Nekünk mindenhol vannak em-
165
bereink, te is tudod, még a Wandsworthben is. Azt jelentették,
hogy Rileyt néhány nappal ezelőtt Charles Ferguson dandár-
tábornok parancsára szabadon engedték.
- Komolyan? - Devlin rágyújtott.
- Azt is tudjuk, hogy Fergusonnak mostanában Sean Dillon
a jobbkeze. Véletlenül nem ő a te barátod, Liam?
Devlin mosolygott. - Honnan ismerhetnék én egy olyan elve-
temült alakot?
- Menj a pokolba, Liam. Te tanítottad meg sok mindenre,
és te mondogattad mindig, hogy ő az árnyoldalad.
Devlin felállt. - Finom volt a reggeli, és gondolom, te, Michael
Leary, a híres szerző, megvendégeltél. Ha belebotlasz Der-
mot Rileyba, szeretnék vele beszélni.
- Ne csinálj hülyeséget, Liam. Még az IRA élő legendájával
is előfordulhat, hogy rosszul végzi.
- Jézus, az én koromban ki törődik ezzel? És még valami,
megmondhatod a vezérkari főnöknek, ha beszélsz vele, hogy
nem IRA-ügyről van szó. A szavamat adom rá.
Devlin elment, Leary pedig még ott maradt és gondolkodóba
esett. Miért hozhatta ki Ferguson Rileyt a Wandsworthből?
Nyilvánvalóan valamilyen érdeke fűződött hozzá, és Riley meg-
szökött, vagy ha mégsem, akkor hamis útlevéllel Írországban
tartózkodik és Fergusonnak dolgozik.
Bármelyik eset is állt fent, egy dolog volt, amit tehetett, ezért
felállt az asztaltól és a kocsijához ment.
A villanegyedben álló ház szalonjában ült, a vezérkari fő-
nök otthonában. A háziasszony teával kínálta, a vezérkari
főnök pedig a macskáját simogatta az ölében, miközben rá
figyelt.
~mxur i,Caiy Cmuumuta a mumuvna~a~, a mac,ya~ua yy JGVII.
- Kerítse elő Bellt és Barryt, és küldje őket hozzám.
- És Liam, vele mi legyen?
- Senki nem kedveli nálam jobban, de ha a vén gazember
felbukkan, a farmon, és különösen ha Dillon is vele van, Bell
és Barry kinyírhatja mind a kettőt.
***
Devlin háza Kilrea-ben egy kolostor szomszédságában állt.
A kertben tobzódtak a színek, a ház maga a viktoriánus korban
épülhetett, gótikus homlokzattal és nyeregtetővel. Blake
Johnson és Dillon fél tízkor érkeztek meg a dublini repülő-
térről a bérelt autóval.
- Nagyon szép - jegyezte meg Johnson.
- Igen, szeret kertészkedni - mondta Dillon, és megnyomta
a csengőt.
Devlin fekete pulóverben és pantallóban nyitott ajtót. - Hé,
öcskös! - kiáltotta, és miután szorosan magához ölelte Dillont,
Blake-re mosolygott. - Ez meg ki?
- Egy barátom Washingtonból, Blake Johnson.
- Barát? Nem most jöttem le a falvédőről. Első látásra felis-
merem a zsernyákot, Belfastban csak így emlegettük magu-
kat, Mr. Johnson, na de jöjjenek már beljebb. Menjünk a
konyhába. Már reggeliztem, de azért egy kávét csinálok ma-
guknak. És maga melyikfajta zsaru, ha szabad kérdeznem?
- Az FBI-nak dolgoztam - válaszolta Johnson, miközben
Devlin megtöltötte a vízforralót.
- És most?
Johnson Dillonra nézett, aki azt mondta: - Mondjuk úgy,
ugyanazt csinálja az elnöknek, mint Ferguson a miniszterel-
nöknek.
166 ~ 1 167
- Kemény meló lehet. - Devlin mosolygott. - Na, üljenek
le végre és halljam, mi járatban vannak.
Dillon elmesélte, miért jöttek, Johnson pedig néha hozzá-
fűzött egy-két szót, amikor úgy látta jónak. Amikor mindket-
ten elhallgattak, Devlin azt mondta: - Nem rossz, nem rossz,
és most már értem, miért akarják annyira Rileyt.
- Segítene nekünk, Mr. Devlin?
- Liam, fiam, Liam. Történetesen már meg is tettem az első
lépést. - Elmondta, hogy aznap Learyvel reggelizett.
- Szóval Bell és Barry még mindig tevékenykednek?
- Ők a legjobbak? - kérdezte Blake.
- A legrosszabbak. Ha ők rászabadulnak arra a szegény
nőre, annak nem lesz jó vége. - Devlin elővette a Waltherjét
és ellenőrizte. - Van magánál fegyver, Mr. Johnson?
- Igen, egy Beretta. Gondolja, hogy szükségem lesz rá?
- Meglehet. Leary felhívja a vezérkari főnököt, az pedig
visszaküldi őket a farmra.
- Tudom. Arra gondoltam, segíthet, ha egy kicsit megpisz-
káljuk a tüzet, Séan - magyarázta Devlin.
- Valószínűleg segített is. De most már indulnunk kell.
- De nem nélkülem! - Devlin Blake-re mosolygott. - Bri-
dget farmja szép vidéken van, Tullamore-ban a Blackwater
folyó és a Knockmealdown-hegy között. Az idő is alkalmas a
kirándulásra. Szebbet el sem tudnék képzelni.
***
Eközben Ferguson hivatalában a Védelmi Minisztériumban
Hannah a wandsworthi biztonságlakat hívta. A főtiszttel beszélt,
elmondta neki a kérését, majd bekopogtatott Fergusonhoz.
- Beszéltem valakivel, aki a biztonsági szolgálat videófel-
vételeiért felelős, dandártábornok úr. Előkeresi nekem a ka-
168
GGlldl, cm pCmg rnC~yer~em, hogy azonnal om ieszex eme
közölte a férfival.
- Menjen az én kocsimmal - ajánlotta Ferguson.
- Gondolkodtam a dolgokon és arra jutottam, hogy Judas
nem veszélyezteti a minisztérium egységét, mint olyat. Ha
ugyanis itt is lenne beépített embere, akkor arra már semmi
szükség nem lett volna, hogy Dillon házában is lehallgatóké-
szülékeket helyezzenek el.
- Ez nekem is eszembe jutott, főfelügyelő.
- Viszont az MIS és a SIS számítógépes központjában biztos
hogy dolgozik Makkabeus.
- Addig azonban várnunk kell ezeknek a személyeknek a
leleplezésével, amíg ez a szörnyűséges ügy nem rendeződik.
- Értem, uram.
- Elárulom, hogy reggel, amikor bejöttem a hivatalba, első
dolgom volt, hogy lekérjem a számítógépemen a minisztérium
összes dolgozójának az önéletrajzát és ellenőrizzem.
- Mire volt kíváncsi? A vallási hovatartozásukra?
- Isten bocsássa meg, de igen.
- És azt találta, hogy én vagyok az egyetlen zsidó. - Hannah
mosolygott. - Egy Makkabeus mikor nem Makkabeus? Ké-
sőbb még beszélünk, uram - mondta, és kiment.
***
- Mit mondott, milyen messze van? - kérdezte Blake John-
son Devlintől.
- Eddig körülbelül harminc mérföldet tettünk meg, és hátra
van még úgy száz-százhúsz. Nem valami jók ezek az utak,
kanyargósak, autópályák pedig nincsenek errefelé.
- Felhívom Fergusont és megkérdezem, mi a helyzet -
mondta Dillon.
169
Megnyomta a cJoaex gomdot a mo~n teiemcyam, CLGLCIll UG V
työgte Ferguson számát. - Én vagyok - mondta, és a kódolt
hívás ellenére hozzátette: - Martin Keogh.
- Nyugodtan beszélhet - mondta Ferguson. - A gép zöldet
jelez. Hol van most?
- Útban Dublinből Carlow felé, aztán Waterfordba.
- Az O'Malley-farmra igyekeznek?
- Igen. Devlin régi IRA-forrásból megtudta, hogy Riley há-
rom nappal ezelőtt megérkezett a dublini repülőtérre és az
O'Malley névre kiállított útlevelet használta. A helyzet az,
hogy az északír protestánsok is vadásznak rá. A vezérkari fő-
nök elküldött néhány marcona legényt Tullamore-ba, hogy
kutassák fel, de nem jártak sikerrel.
- Értem.
- Devlin a kapcsolatai révén egy kicsit megpiszkálta a tüzet.
Arxa gondolunk, hogy a vezérkari főnök vissza fogja küldeni
a fogdmegjeit a farmra. Lehet, hogy már meg is előztek ben-
nünket.
- Vigyázzon magára - intette óva Ferguson -, és ha lehet,
Johnsont épségben hozza vissza. Maga pótolható, de ha John-
sonnak baja esik, az már nemzetközi vizeket zavarna.
- Köszönöm szépen - Dillon kikapcsolta a telefont, hátra-
dőlt és éktelen röhögésben tört ki.
9. ~e~eZe~
Tullamore melletti farmon Dermot Riley épp befejezte
az utolsó tehén fejését. A traktorhoz hordta a tejeskannákat,
felpakolta őket az utánfutóra, kiállt a traktorral a pajtából és
elhajtott a negyed mérföldre lévő gyűjtőhelyre, ahonnan a fa-
lubeli tejgazdaság el szokta szállítani a teli kannákat.
Miután lerakodta a tejeskannákat, visszament a pajtába,
leállította a traktort, rágyújtott egy cigarettára és nekidőlt a
pajta ajtófélfájának. Gyönyörködött az alatta elterülő Knock-
mealdown-hegy lankáiban. Sapkát, ócska szamárbőr dzsekit
és gumicsizmát viselt, de soha ilyen boldognak még nem érezte
magát. Karl, a farkaskutya egy bálakötegen heverészett lógó
nyelvvel és őt figyelte.
- Ez aztán az élet, ugye, kutyus? - kérdezte Riley. - Az
egyetlen szaros élet.
A kutya nyüszített egyet, és meghallotta Bridget kiáltását
az udvar felől. - Gyere be, Dermot.
Bridget bár még csak a hatvanas évei elején járt, idősebbnek
látszott. Szívós, de anyáskodó típusú asszony benyomását kel-
tette. Az arcán mindig ott égett a két piros rózsa a hegyvidéki
friss levegőtől, a haja tiszta ősz volt. Amikor Dermot egyik
éjszaka váratlanul betoppant hozzá, nem tudta, hová legyen
171
az örömtől. Szinte sokkot' kapott tőle, hogy a hus ver unoxa
öccse ott állt előtte, amikor ő azt hitte, a börtönben senyved.
Riley azonnal elmagyarázta neki és a lelkére kötötte, hogy
amíg az IRA-val nem rendezi a dolgait, addig titokban kell
tartani a hazatérését. Bridget összeszedte a szükséges hol-
mikat, takarókat és párnákat, és az öreg dzsipjén felvitte Rileyt
a hegyi úton körülbelül fél mérföldre lévő High Meadow-i
pajtába, ahol a juhokat tartották. A pajtában a padláson volt
egy szoba, ahová titkos ajtó vezetett, és ahol Riley már nem-
egyszer aludt a régi időkben, amikor szökésben volt.
- Addig húzd meg magad itt, amíg nem beszélek Colínnal
és Peterrel. Megmondom nekik, hogy kapnak egy hét szabad-
ságot - mondta Bridget. Colín és Peter nem volt más, mint a
két nyugdíjas, aki részmunkaidőben a farmon dolgozott.
Másnap reggel azonban egy ezüstszínű BMW-a megérkezett
Dublinből Bell és Barry. Az embereket a faluban, akiket Ri-
leyról faggattak, mind halálra rémisztették. Bridget szemreb-
benés nélkül hazudott, kitartott amellett, hogy Dermot bör-
tönben van, pedig, igaz katolikus hívő lévén, nem szívesen tett
ilyesmit. Két dolog neki kedvezett. Az egyik, hogy a két idős
ember, Colín és Peter, amikor Bell és Barry vallatóra fogták,
annak ellenére, hogy kimondhatatlanul féltek, állították, csakis
az igazat mondják, miszerint Riley valahol Angliában bör-
tönben ül. A másik szerencséje az volt, hogy épp tudott mu-
tatni a két gazembernek egy levelet, amit tíz nappal korábban
Riley írt a Wandsworthből.
Mindennek ellenére Bell és Barry átkutatták a házat és a
farmot. Barry, a hat láb három hüvelyk magas, robusztus em-
ber mély, vészjósló hangon azt mondta Bridgetnek, amikor
indulni készültek: - Tudja, hogy kell Dublinba telefonálni, ha
előkerül, évekig hívogatta. Nincs mitől félnie. Csak a vezérkari
főnök váltani akar vele pár szót.
t~riaget egy masoapercig sem nitte ei egy szavat sem.
A konyhában Bridget odanyújtott Dermotnak egy sonkás
szendvicset és egy bögre teát. - Elkényeztet engem - mondta
Riley.
- Megérdemled. - Bridget az asztalnál ült és maga is teát
kortyolgatott. - És most? Hogyan tovább, Dermot? A rend-
őrség elől menekülni se jó dolog, de az IRA-val ujjat húzni...
- Majd én megoldom a problémát, csak ki kell várnom a
megfelelő alkalmat, hogy bebizonyítsam, semmi rosszat nem
tettem. Meglátja, hamarosan minden rendbe jön.
- És akkor itt maradsz?
- Soha többé nem hagyom el ezt a földet. - Vigyorgott. -
Keresek magamnak egy jóravaló lányt a faluban, és letelepe-
dem.
***
Eközben Bell és Barry már elindultak a BMW-a Tullamore-
ba. Találkozójuk a vezérkari főnökkel nagyon rövid volt.
- Meggyőződésem, hogy Riley rosszban sántikál. Állítólag
Charles Ferguson dandártábornok társaságában hagyta el a
Wandsworthöt, mindnyájan tudjuk, ez mit jelent. Azt akarom,
hogy menjenek vissza és kapják el azt a disznót.
Ahogy a faluba értek, Bell megpillantotta Colint és Petert,
amint azok épp kiléptek a postahivatalból. - Érdekes -
mondta. - A két öreg a farmról. Miért nem dolgoznak?
- Lehet, hogy csak részmunkaidőben alkalmazza őket az
öregasszony - mondta Barry.
- Reggel akkor is csak a farmon lenne a helyük, olyankor
van a legtöbb munka - mondta Bell. - Beterelni a teheneket,
fejni és a többi. Én már csak tudom, farmon nevelkedtem.
Na lesz egy-két szavam a banyához.
172 ~ 173
Colin és Peter eltí
ment. A bárban ne
egy pint barna sör
szonsapkás, dzseki
bárpultnál.
A két nyugdíj asn
megdermedtek, arn
ki Bell, elsápadt. E
söréből és a szemö
- Hé, ti vén szart
az a gyanúm, tegna
- Jézus, esküszög
- Akkor azt mor
k Murphy Select bárjában. t3e11 utánuk
olt más csak Murphy, a két öreg egy-
a kezében és egy zord tekintetű, vá-
farmernadrágot viselő fiatalember a
irkán akadt a szó, a félelemtől szinte
meglátták Bellt. Murphy, aki jól tudta,
talember ivott egy kortyot a világos
ét ráncolta.
szólítottá meg Bell Colint és Petert -,
;m mondtatok igazat.
hogy az igazat mondtuk.
tok meg nekem, miért nem vagytok a
farmon?
- A gazdasszony akarta, hogy a héten ne dolgozzunk - fe-
lelte Peter.
- Hé - szólt közbe a fiatalember a pulttól -, hagyd békén őket.
Murphy a karjára tette a kezét. - Hagyd, Patrick, IRA-ügy.
Bell figyelmen kívül hagyta. - Szóval még mindig azt állítjá-
tok, hogy nem láttátok Rileyt?
- Esküszöm az istenre, hogy nem.
Patrick Bell mögé lépett és megkopogtatta a vállát. - Azt
mondtam, hagyd békén őket.
Bell hátralendítette a könyökét, telibe találta Patrick száját,
és miközben az kicsit megtántorodott, Barry, aki akkor jelent
meg az ajtóban, behúzott egy jó nagyot a veséjébe, amitől
térdre rogyott. Miközben ott térdelt, Bell belerúgott.
- Buta fiú - mondta Murphynek -, mondd meg neki, hogy
máskor ne üsse bele az orrát más dolgába.
Barry beült a volán mögé és a farmra hajtottak. A bejáratnál,
ahol a tejgazdaság teherautója állt, lelassított. Két férfi épp
akkor pakolta Bridget teáskannáit fel a kocsira.
tat nem furcsa? mondta Bell. - Ha a munkásokat sza-
badságra küldte, az a vén szatyor hogy hozta el idáig a kanná-
kat?
- Mindjárt kiderítjük, nemde? - válaszolta Barry, és gázt
adott.
***
Bridget épp hátul volt a kamrában, amikor megérkeztek,
így nem hallotta őket, a farkaskutya pedig Dermot körül lő-
dörgött, aki High Meadow-ban a pajtában néhány anyajuh-
hal foglalatoskodott. Bridget egy zacskó liszttel a kezében tért
vissza a konyhába. A földbe gyökerezett a lába. Barry és Bell
épp hogy csak beljebb kerültek a konyhaajtón.
- Szóval visszajöttek - suttogta, és letette a lisztes zacskót
az asztalra.
- Amint látod, te hazudós vén szipirtyó - mondta Barry.
Közelebb lépett és pofon ütötte. - Hol van?
Bridget reszketett, mint a nyárfalevél. - Nem tudom, tényleg
nem tudom, Mr. Barry.
- Nagyon rosszul hazudsz. - Újból pofon vágta. Bridgetnek
elindult az orra vére, közben Barry megragadta a hajánál fogva
és intett Bellnek, aki meggyújtott egy szál cigarettát.
Bridget megpróbálta kiszabadítani magát, de Barry le-
nyomta az asztalra, közben Bell addig szívta a cigarettát, míg
vörösen nem izzott, és hozzányomta Bridget arcához a jobb
oldalon.
Bridget keserves kínok közepette visított. - Ne, kérem! In-
kább megmondom.
Barry elengedte. - Látod, a türelem rózsát terem - mondta
Bellnek, aztán Bridgethez fordult, aki rázkódott a sírástól. -
Nos, ki vele, hol van?
174 ~ 175
- Fél mérföldre az úton, fent, High Meactow nan a payaoan.
A padláson van egy szoba, titkos ajtó vezet hozzá. Ott alszik.
Barry vigyorgott. - Ugye, hogy nem is volt olyan nehéz`? -
Bell és Barry kisétáltak a házból.
- Ó, Dermot, mit tettem? - Sóhajtozott Bridget, és újra
elkezdett keservesen zokogni.
***
High Meadow-ban Dermot a birkák között állt és észrevette,
hogy alant az úton megcsillant valami ezüstös fény. Azonnal
tudta, bajban van. Besietett a pajtába, Karl ment utána. A
kutyát nem vihette magával a titkos szobába, mert a leghal-
kabb nyüszítés is a vesztét jelentette volna, az ugatásról nem
is beszélve.
- Menj, fuss haza Bridgethez. - Karl tétován megfordult. -
Na menj, mozogj már! - sürgette Dermot.
A kutya végre elindult. Dermot felmászott a létrán a pad-
lásra, aztán átverekedte magát a szalmabálákon, és elérte a
titkos ajtót a faburkolatban. Bemászott. Sötét volt bent, csak
a réseken át szűrődött be némi fény. Várt.
Amikor Bell és Barry kiszálltak a BMW-ből, Karl még min-
dig ott ült a pajta előtt és figyelte őket. - Először intézd el a
dögöt - mondta Barry, és Bell elővette a Smith and Wessont.
Abban a pillanatban, ahogy ráemelte a revolvert, Karl felugrott,
mire a juhok ijedtükben szanaszét szaladtak, és elszaladt, le a
völgybe. Bell nevetve visszatette a fegyvert a zsebébe.
- Szép kis jószág.
- De most már lássuk Dermotot - mondta Barry, és elin-
dultak a pajtába.
Megálltak a pajta közepén, és miközben a szalmabálákkal
teli padlást bámulták, Barry azt kiabálta: - Tutijuk, hogy ott
176
~a~y, LGiIIIUI, ugynogy~oon, na ie~ossz. tsriaget nagyon segítő
késznek bizonyult némi rábeszélés után.
Dermot csak ült a sötétben, majd szétvetette a düh, az volt
a baj, hogy nem volt fegyvere, nem tudott velük szembeszállni.
Aztán Bell próbálkozott. - Sok itt a szalma, Dermot, a szé-
náról nem is beszélve. Ha elejtek egy gyufát, jaj lesz neked.
Na persze, ha szeretnéd jól átsült marhaszeletként végezni,
az a te dolgod.
Néhány másodperc múlva a titkos ajtó kinyílt és kitántorgott
Riley. Lassan a padlás széléhez ment, ott megállt és onnan
nézett le rájuk.
- Ti szemét disznók - mondta -, megfizettek, ha Bridgetet
bántani merészeltétek. - Lemászott a létrán.
Barry hátulról megragadta a karját. - Jobb lesz, ha vigyázol
a szádra. - Biccentett Bellnek. - Csak a testét. Nem szabad,
hogy az arcán bármi is látszódjék, amíg a kocsiban ül hátul
Dublinba menet.
- Oké - mondta Bell, és behúzott egyet Rileynak a bordái
közé.
***
Amikor a bérelt kocsi begördült a farmudvarra, Blake
Johnson ült a volánnál. A konyhaajtó nyitva állt, Karl kirohant
és dühödten ugrálni és ugatni kezdett az autó körül. Dillon
letekerte az ablakot és fütyült egyet, a mély és hátborzongató
hang megtette a hatását. Karl elnémult, a fülei lekonyultak.
- Jézus, de hisz erre én tanítottalak - mondta Devlin.
Mire mind kikászálódtak a kocsiból, Bridget megjelent az
ajtóban. Borzalmasan festett, ahogy egy konyharuhával az
orrát tisztogatta a vértől.
- Liam Devlin, maga az?
177
II
- Én bizony válaszolta 1~emm, es megoiene tsriagete~.
Ki tette ezt magával?
- Barry és Bell. Itt jártak tegnap, Dermotot keresték. Azt
mondtam nekik, hogy nincs itt.
- Pedig itt volt - mondta Dillon, és a vállára tette a kezét. -
Sean Dillon vagyok. Annak idején együtt harcoltunk Dermot-
tal Derryben.
Bridget kifejezéstelen arccal bólintott. - Néhány perccel
ezelőtt visszajöttek, megvertek és megégettek cigarettával.
- A rohadékok - mondta Devlin.
- Az történt, hogyvégül megmondtam nekik, hol bujkál Der-
mot. Fél mérföldre fent az út mentén. High Meadow-ban a
pajtában. - Sírva fakadt. - Nem tehettem mást, szörnyen fájt.
- Menjen be, csináljon magának egy teát. Mi pedig megyünk
és visszahozzuk Dermotot, ígérem.
Bridget bement a konyhába, ahogy tanácsolták neki, Devlin
pedig mindenre elszántan azt mondta: - Most megtanítjuk
őket kesztyűbe dudálni.
A három férfi beült a kocsiba, ezúttal is Blake vezetett. Dil-
lon elővette a Waltherjét, ellenőrizte és rászerelte a hang-
tompítót.
- Csak nyugalom, semmit nem szabad elkapkodni. Nehéz-
fiúkkal van dolgunk. Fegyver van náluk, és nagyon jól lőnek.
Liam, nálad van valami?
Devlin vigyorgott. - Miért lenne nekem szükségem bármire,
amikor két ilyen lövész fedez, mint te és Mr. Johnson?
Lassan közeledtek a hegytetőhöz, Blake nem nyomta a gázt.
Az utat fák szegélyezték, és fák takarták el előlük a legelőt és
a pajtát is.
- Észre fognak venni - mondta Blake.
- Épp ezért a kanyarban kiugrom és bevetem magam a fák
közé - mondta Dillon -, úgyhogy majd lassítson le még jobban.
L~u.m, w ~ayyam~ vcmx. mC ~zguy, ~o KIKepzésben volt része
az úrnak az FBI-nál, én pedig majd a hátsó ajtón át jövök.
- Hmmm, nem is olyan rossz az elképzelés - jegyezte meg
Blake és lelassított.
Dillon kinyitotta az ajtót, és mire földet ért az útszéli árok-
ban, Devlin már be is csukta a kocsiajtót utána. A kocsi fel-
gyorsult, Dillon szedte a lábát a fák között.
***
Ahogy meghallotta a közeledő kocsi motorjának zúgását,
Bell otthagyta Barryt Rileyval, és a revolverrel a kezében az
ajtónyílásba állt.
- Mi az? - kérdezte Barry riadtan.
- Honnan tudjam. Egy fekete szalonautó, benne egy sofőr
és egy utas.
- Menj fel a padlásra.
Bell felmászott a létrán, Barry a földre lökte Rileyt és bele-
rúgott. - Te itt maradsz - parancsolta, és az ajtó mögé bújt.
Hallotta, hogy a kocsi megáll és léptek közelednek. Devlin
lépett be a pajtába, a háta mögött Blake Johnson. Egy pilla-
natra megállt, aztán odament Rileyhoz.
- Mit mondjak, Dermot, nem nézel ki valami jól.
- Vigyázzon, Mr. Devlin, az ajtó mögé bújt a disznó-figyel-
meztette Riley.
Barry előugrott a revolverrel a kezében. - Egy rossz moz-
dulat, és szétloccsantom mindkettőtök fejét. - Blake hátába
nyomta a fegyver csövét és megmotozta. Megtalálta a Be-
rettát. - Hadd nézzelek téged is, Devlin. Nálad mi van?
- Mit keresne szerinted egy hetvenöt éves öregembernél
egy pisztoly?
- Vagy te nyolcvanöt is, vén hazudós.
178 ~ 179
l>evllri nagyot SonaJiOit e5 d~~ lll~llu~a man~-mn. 1111.. ü
Neander-völgyi ősember, visszajött kísérteni. Még csak ma
reggel tanult meg két lábon járni.
- Most végzek veled, vén mocsok. - Barry fortyogott a
dühtől. - Ütött az órád. Már évek óta a föld alatt lenne a
helyed.
- Előbb vagy utóbb mindnyájan odajutunk. - Devlin segítő
kezet nyújtott Rileynak. - Kelj fel, Dermot. Csak nem hagyod,
hogy egy ilyen mihaszna alak végezzen veled.
Barry éktelen haragra gerjedt. - Én figyelmeztettelek. És
most megöllek benneteket.
- És ugyan miért tennél ilyesmit? - avatkozott közbe Dillon.
A pajtába vezető másik ajtóban állt, odakint eleredt az eső.
A bal kezét a háta mögött tartotta, benne a Walther. A jobb
kezével kirázott egy szál cigarettát a dobozból, a szájába vette
és meggyújtotta a régi Zippójával.
Barrynek torkán akadt a szó a Dillon külsejében beállt vál-
tozás láttán. - Sean Dillon, te vagy az? - nyögte ki végül.
- A legrosszabb rémálmod.
- Fent, vigyázz, Sean! - kiáltotta Riley.
Barry belerúgott. - Lődd le! - ordította.
Bell felbukkant a padlás szélén, kezében a fegyver csőre
töltve, de közben Dillon bal keze is lassan előrelendült. Két-
szer lőtt, mind a kétszer Bell szívébe, a hangtompítós pisztoly
hangját elnyelte a párás levegő. Bell előrezuhant.
Ugyanabban a pillanatban, amint Barry felemelte a revol-
verét, Liam Devlin két golyót eresztett a hátába a Waltherrel,
amit az esőkabátja zsebében rejtett. Barry holtan rogyott
össze. Csendben álltak, csak az esőcseppek kopogtak a tetőn.
- Ezt nevezem - törte meg a csendet Blake Johnson.
Dillon zsebre dugta a Waltherjét, odament és megfordította
Bell holttestét, aztán Barryt is ellenőrizte. - Azt hiszem, tet-
180
tunx egy nagy szenességet a W Tágnak. - Devlinre nézett és a
fejét ingatta. - Azt mondtad, nem hordasz fegyvert.
- Tudom - mondta Devlin -, de hazudós vagyok. - Der-
mothoz fordult. - Jól vagy?
- A bordáim kicsit sajognak.
- Túléled. Ez itt Mr. Johnson, amerikai, és egykor FBI-os,
úgyhogy viselkedj. Ő és Dillon azon az ügyön dolgoznak, ami-
be belekeveredtél. Visszautazol velük Londonba.
- Miért tennék ilyesmit?
- Mert jelen pillanatban London a legbiztonságosabb hely
a számodra - válaszolt a kérdésére Dillon. - Ferguson tartani
fogja a szavát. Neked csak annyi dolgod van, hogy megnézd a
Wandsworth videófelvételét, ami azon a bizonyos napon ké-
szült, és azonosítsd az állítólagos ügyvédet, George Brownt.
Vagy maradj itt, és az IRA összemorzsolja a golyóidat.
- Talán nem teszi - szólt közbe Devlin. - Beszélni fogok az
illetékessel, Dermot, elmondom neki, mi a helyzet. Te nem
tettél semmi olyat, amivel ártottál volna a szervezetnek, ne-
kem pedig még mindig van némi befolyásom.
- Es a két halott kivégzőember?
- Söpredékek, Dermot, a szervezet szégyene voltak, és ezt
a vezérkari főnök is tudja. Néha az ember kénytelen bemocs-
kolni a kezét. De most már tűnjünk el innen. .
***
Devlin a mobil telefonjáról hívta fel Learyt. - Te vagy az,
Michael? Azt javaslom, hogy küldj egy takarítóbrigádot ide
Tullamore-ba. Bell és Barry holtan fekszenek High Meadow-
ban a pajtában. Barryt magam puffantottam le, Bellt Sean
nyírta ki.
- Liam, mit csináltál?
181
- Semmi olyasmit, amit ne érdemelt volna meg már rég az
a két mocsok. Csak szégyent hoztak a szervezetre. Dillon ma
délután visszaviszi Rileyt Londonba. Mindennek az IRA-hoz
semmi köze. Azt akarom, hogy aztán visszaengedd.
Leary hangjából döbbenet érződött. - Te megőrültél.
- Késő délután találkozunk az Irish Hussar-ban, ott majd
részletesen mindent elmesélek, te pedig továbbadhatod a
vezérkari főnöknek. Nem szeretném, ha a válaszod nemleges
lenne.
- Még mindig olyan kemény, mint volt, Liam - mondta Dil-
lon.
- Elég kemény. - Devlin visszament a konyhába. Blake a
nyitott ajtóban állt, Bridget az asztalnál ült. -Ígérje meg, hogy
elmegy az orvoshoz, Bridget.
Az asszony bólintott. - Rendben.
- Később jönni fog néhány ember egy halottaskocsival vagy
teherautóval, vagy valami hasonlóval. Ők majd elszállítják a
holttesteket. Bell és Barry nem is léteztek. Felejtse el őket.
- És Dermot?
- Elmegy egy napra vagy kettőre Londonba, aztán visszajön.
Addig én lerendezem a dolgot az IRA val.
- Az ég áldja meg, Liam.
Riley kordbársony nadrágban, nyakkendőben és zakóban
tért vissza a konyhába. Az új ruha meglehetősen méltóság-
teljes külsőt kölcsönzött neki. - Jól vagyok így?
- Tökéletes - válaszolta Dillon. - De most már induljunk.
Riley magához ölelte a nagynénjét. - Nemsokára újra látjuk
egymást.
- Imádkozni fogok érted, Dermot - mondta az asszony,
majd könnyekben tört ki és kiszaladt a konyhából.
***
A vectelmi mmsztermmi iroáá~ában rerguson kikapcsolta
a Codexet, felvonta a szemöldökét és megnyomta az asztalára
szerelt, régimódi jelzőcsengőt. Egy pillanat múlva megjelent
Hannah Bernstein.
-.Dandártábornok úr?
- Most beszéltem Dillonnal. Előkerítették Rileyt. Már úton
vannak vissza Dublinba.
- Nagyon zűrös volt?
- Ha Dillon ott volt, milyen lehetett volna más. Két IRA-
kivégző meghalt, az egyiket Dillon puffantotta le, a másikat
pedig nem fogja kitalálni, hogy ki. A mi Devlinünk.
- Ném mondhatnám, hogy nagyon meglep.
- Az a két gazember addig kínozta Bridget O'Malleyt, míg
a szegény asszony el nem árulta, hol rejtőzik Riley. Megérde-
melték a sorsukat.
- Ez azt jelenti, hogy ma este akár már meg is mutathatjuk
Rileynak a videót?
- Nagyon remélem.
- Ez jó hír. - Hannah bólogatott. - Akkor, ha nincs ellene
kifogása, én most elmennék pár órára. Hazaugrom és veszek
egy fürdőt. Ötre itt vagyok.
- Rendben, már indulhat is - egyezett bele Ferguson.
***
Blake Johnson a Fehér Ház Ovális Termében érte utol a
Codex-vonalon az elnököt. Az elnök megnyomta az asztalára
szerelt jelzőcsengőt, és belépett Teddy. Teddy megállt az asz-
talánál és megvárta, amíg az elnök befejezi a beszélgetést. -
Nagyszerű, Blake, várom a további jelentkezését.
Amikor az elnök kikapcsolta a telefont, Teddy megkérdezte:
- Jó hír?
"'~s
i
k
182 ~ 183
Az elnök bólintott és röviden elmondta, mi történt Tulla-
more-ban, ahogy azt Blake-től hallotta.
- Szóval máris úton vannak vissza Londonba, és Riley meg-
nézheti a videót és azonosíthatja Brownt? - kérdezte Teddy.
- Igen.
- De ha még Riley fel is ismeri Brownt, akkor még mindig
nem tudjuk, kivel van dolgunk.
- Azt mondta Rileynak, hogy bár a neve nem Brown, ügy-
védnek ügyvéd.
- Londonban sok ügyvéd szaladgál, Jake.
- Teddy, ez most épp nem hiányzik nekem - mondta az elnök.
- Nincs senki más, akire számíthatnék, csak ezek az emberek.
Ahogy az arcára kiült a gyötrelem, Teddy rögtön észbe ka-
pott, rájött, hogy nem lett volna szabad így beszélnie. - Nem
volt szép tőlem, hogy ezt mondtam. Ne haragudj - mondta
Teddy, majd megfordult és kiment. Amikor becsukta maga
mögött az ajtót, megállt a folyosón és magában szitkozódott.
- Hogy lehetsz ilyen hülye?! Elment az eszed?!
**
Devlin kikísérte őket a dublini repülőtérre, megvárta, amíg
a Gulfstream a magasba emelkedik, aztán fogott egy t~it.
Megkérte a taxisofőrt, hogy útban a város felé álljon meg az
első telefonfülkénél, és felhívta Learyt.
- Itt Liam. Húsz perc múlva az Irish Hussar-ban vagyok -
mondta, és letette a telefont.
***
Míg Blake Johnson a kávéját kortyolgatta, addig Dillon és
Riley teát iszogattak a Gulfstream fedélzetén.
Adósod vagyok valamivel Dermot, amiért figyelmeztettél,
hogy Bella padláson van - mondta Dillon.
- Es Devlin is és én is, amiért nekünk is szólt, hogy Barry
az ajtó mögött bújik - tette hozzá Blake.
- Nem mintha nagy jelentősége lett volna - mondta Riley.
- Márpedig volt - mondta Dillon. - Végül sikerült mind a
két gazfickót a másvilágra küldenünk.
Riley kissé idegesnek tűnt. - Mondd meg nekem, Sean, de
őszintén, Ferguson nem ver át? Elenged, ha ennek az egésznek
vége?
- A szavamat adom rá.
- De ha el is enged, nem tudom, hová mehetnék. Nem
vagyok róla meggyőződve, hogy Írország biztonságos.
- Ezt bízd Liamre. Ő majd elintézi.
- Olyan biztos benne, hogy ő meg tudja győzni őket?
- Mint ahogy már mondtam, amit Dermot ezért az ügyért
tett, nem áll ellentétben az IRA érdekeivel. Ha egyszer ezt
Liam a tudomásukra hozza és elhiteti velük, minden rendbe
jön. Nagyon meggyőzően tud fellépni.
- És a két gazfickó, Bell és Barry?
- Nem voltak mások, mint a szervezet alja népe, ezzel szem-
ben Liam Devlin az IRA élő legendája. Nem lesz gond, ő ke-
zeskedik róla.
- Istenem, remélem, így lesz - sóhajtotta Riley.
***
Eközben Devlin az Irish Hussar elé ért és kifizette a taxit.
Amikor belépett, a kocsma csak félig volt telve, a vendégek
közül sokan, akik felismerték, biccentettek feléje a fejükkel,
és hallotta, hogy itt-ott a nevét sugdossák. Michael Leary és a
vezérkari főnök a legutolsó bokszban ültek.
184 ~ 185
Isten tartson meg benneteket. 1)evun teult, ae a Ket
férfi nem szólt egy szót sem. - Udvariasan erre azt kellett
volna mondani: isten tartson meg téged is.
- Liam, mi az ördögöt műveltél? - szegezte neki a kérdést
Leart'.
- Aláírta a saját halálos ítéletét -válaszolta helyette a vezér-
kari főnök.
Devlin intett a pincérnőnek. - Három nagy Bushmillst le-
gyen szíves hozni nekünk. - Elővett egy szál cigarettát, meg-
gyújtotta, és a vezérkari főnökre szegezte a tekintetét. - A
módszerekkel nem mindig értettem egyet, de nem mindig a
szervezetet szolgáltam?
- Jól szolgált bennünket - ismerte el a vezérkari főnök vona-
kodva.
- Jobban, mint bárki más - értett egyet Leart'.
- Akkor most miért hazudnék én, az öregember, akinek a
fél lába már a sírban van?
- Menjen a fenébe, Liam - mondta a vezérkari főnök. -
Inkább mondja el végre, mi történt.
Devlin előadta a történet kicsit lerövidített és általa kiszí-
nezett változatát.
- Egy magát Brown nevű ügyvédnek kiadó egyén megláto-
gatja Dermotot a Wandsworthben, és felajánlja neki a ~zabad-
ságát cserébe azért, ha Fergusonnak megsúgja, hol rejtőzik
egy Hakim nevezetű hírhedt terrorista. Történetesen, Szicí-
liában.
- És?
- Kiderül, hogy az egész csapda, amit egy másik arab
fundamentalista csoport állított fel, aki orrolt Dillonra. Tudták,
hogy Ferguson Dillont és Rileyt fogja Halomra küldeni,
mondván, hogy ez utóbbi lehetőséget kapjon a bizonyításra.
- És mi történt?
- Dillont elkapták egy szicíliai halászkikötőben, Riley pedig,
aki szintén velük volt, ekkorra megszagolja, hogy csapdába
csalták, átvetette magát a korláton és visszaúszott a partra,
miközben Dillont magukkal vitték a hajón. A többit már túdják.
- Nem, nem tudjuk - mondta Leart', miközben a vezérkari
főnök harsányan hahotázott.
- Folytassa - sürgette. - És hogy szabadult meg Dillon?
Csak valami jónak kellett történnie.
- Három fegyver volt nála, azt, amelyiket a zsebében és hátul
a mellényövében tartott a kabátja alatt megtalálták, a har-
madikat a bal nadrágja szárában lévő pisztolytáskában viszont
nem. Háromszor lőtt és ő is beleugrotta vízbe. Természetesen
mire elérte a partot, Rileynak már hűlt helye volt.
- Valóban ennyiről van szó? - kérdezte a vezérkari főnök.
- Igen. Dermotra egyetlen okból van szükség Londonban.
Hogy azonosítsa a biztonsági videófelvételen a magát
Brownnak nevező ügyvédet. Ha azzal megvan, szabad.
- Értem.
- Ennek az ügynek az IRA-hoz az égvilágon semmi köze -
bizonygatta Devlin. - A szavamat adom rá. Az egyedüli
nyertes itt Riley. Ülherett volna a Wandsworthben még tizen-
négy évig, vagy tizenkettőig, ha esetleg elengednek kettőt. A
vesztesek pedig az angolok. Azt gondoltam volna, örülnek
neki.
A vezérkari főnök Learyre nézett, aztán miközben a homlo-
kát ráncolta, vonakodva azt mondta: - Rendben van, Liam,
maga győzött. Riley hazajöhet, és erre igyunk egyet.
***
Amikor Ferguson felvette a telefont, Devlin azt kérdezte:
- Á, maga az, öregfiú? Megérkeztek már?
186 ~ 187
- Még nem - felelte Ferguson. - Ha leszálltak a gépről,
még hosszú autóút vár rájuk. Túl korán hívott.
- Á, tartsa meg a szentbeszédet másnak. Üzenem Dillon-
nak, hogy jó hírem van Riley számára. Beszéltem Learyvel és
a vezérkari főnökkel, és minden rendben, Dermot hazajöhet.
- Hogy tudta elérni?
- Beadtam nekik egy félig igaz, félig hazug mesét. - Devlin
elmesélte Fergusonnak, milyen történettel kábította el Learyt
és a vezérkari főnököt.
- Egek, maga a leghihetetlenebb alak, akivel valaha talál-
koztam - mondta Ferguson.
- Egyetértek önnel - nevetett Devlin. - Mondja meg Sean-
nak, hogy vigyázzon magára - mondta, és letette a telefont.
***
Hannah kihajtott a piros Minijével, amit a Londonban való
közlekedésre legalkalmasabbnak tartott, a Védelmi Minisz-
térium garázsából. Leparkolt az Ebury Place-i, egyemeletes
házának az előkertjében, kinyitotta az ajtót és bement.
A férfi, aki George Brownnak adta ki magát, felegyene-
sedett a kormány mögött a fekete Ford Escortban, ami az
utcán parkolt, és elővette a mobil telefonját.
- Megérkezett. Gyere ide, amilyen gyorsan csak tudsz. Ha
hamarabb elmenne, mint ahogy ideérsz, utánamegyek és kö-
vetem. .
Hannah ezalatt lezuhanyozott. Kilépett a fülkéből, megtö-
rülközött és tiszta fehérneműt és blúzt vett fel. Elővett egy
őzbarna nadrágkosztümöt, belebújt és lement a lépcsőn. Fel-
hívta az édesapja Harley Street-i rendelőjét, de az asszisztens-
nője tájékoztatta, hogy az édesapja a Princess Grace Kórházban
tüdő- és szívátültetést végez, ami eltarthat akár nyolc óráig is.
xmonosebben nem zavarta, mert tudta, valójában nem is
vele akart beszélni. Felkapta a retiküljét, kiment a házból és
elhajtott a Minivel, épp akkor, amikor a sarkon befordult egy
mentőautó. Brown káromkodott és a nyomába eredt, de
amikor öt perc múlva a Temze rakpartján észrevette maga
mögött a mentőautót, megnyugodott. A mentőt Aaron Eitan
vezette, mellette Moshe ült.
- Menj közelebb - mondta Moshe. - Nagy a forgalom.
Aaron nevetett. - Évek óta nem vezettem Londonban. Úgy
élvezem.
***
Thomas Bernstein rabbi a dolgozóasztalánál ült. Nem le-
hetett túl magas ember, jellegzetes arca volt, hófehér szakálla
és a fején fekete bársonyyannulke. Kopogtattak, az ajtó kitá-
rult és belépett az unokája.
Letette a tollat a kezéből, és kitárta a karját. - Csakhogy
látlak, életem virága.
Hannah megölelte. - A prédikációd sabbatra?
- A hét királynőjére. Olyan az egész mint egy show. Vala-
mivel szórakoztatnom kell őket. Egyébként hogy vagy?
- Fáradtan.
A rabbi nevetett. - Ismerlek már annyira tégedet is és a
munkádat is, hogy tudjam, ez azt jelenti, nagyon fontos ügyön
dolgozol.
- A legfontosabbon.
A férfi arca elkomorult. - Beavathatsz?
- Nem, szigorúan titkos.
- Idegesnek látszol. Mi a baj?
- Csak annyit mondhatok, hogy a zsidóságot is érinti az ügy,
és ez aggaszt engem.
188 ~ 189
_ Milyen tekintetben?
- Szeretnék kérdezni valamit. A férfi, aki lelőtte Rabin mi-
niszterelnököt...
A rabbi a szavába vágott. - Meggyilkolta, így helyesebb.
- ~, férfi, aki tette és a támogatói azt vallották, feljogosítva
érezték magukat arra, hogy ezt tegyék.
- Ilyesmire sem a Biblia, sem pedig a Tóra nem jogosít fel.
A tettük Isten szemében megbocsáthatatlan bűn - jelentette
ki a rabbi kemény hangon.
- Vagyis ha nekem ilyen emberekre kellene vadásznom, az
nem zavarna téged?
- Azért, mert zsidók? Miért zavarna? Mi is ugyanolyanok
vagyunk, mint a többi ember. Köztünk is akad jó, rossz, kö-
zépszerű és gonosz is.
- Mondd meg nekem - kérte Hannah -, miért hagyj a Isten,
hogy ilyesmi megtörténjen, hogy az emberek gonosz tetteket
hajtsanak végre?
- Mert Isten szabad akaratot adott nekünk, választási le-
hetőséget. Ebben rejlik az üdvözülés igazi mivolta. - A rabbi ~
megfogta Hannah kezét. - Bízzál a józan ítélőképességedben,
gyermekem, és tedd, amit tenned kell. Áldásom mindig el-
kísér.
Hannah megcsókolta a homlokát. - Mennem kell. Hama-
rosan találkozunk.
I3annah kiment, az öreg egy darabig még nézte az ajtót,
majd elkezdett imádkozni érte.
70. ~e~ezeE
mentőautó az út szélén parkolt, mö ötte a fekete F
g ord
Escort és mellette állt Brown. Ahogy kilépett a nagyapja háza
előtti kis kert kapuján, Hannah-nek el kellett haladnia az Es-
cort és a mentőautó mellett, hogy a Minit elérje. Brown meg-
kopogtatta a mentőautó hatsó ajtajának ablakát és közben
utánaszólt:
- Bernstein főfelügyelő?
Hannah ösztönösen megáli~ a hang hallatán, és megfordult.
- Igen, ki maga?
Abban a pillanatban a mentőautó ajtaja kivágódott, Moshe
kiugrott, megragadta a karjánál fogva és az ajtóhoz vonszolta.
Aaron megfogta a kezét és behúzta a mentőbe. Moshe is be--
mászott, és elővett egy hangtompítós pisztolyt.
- Legyen jó kislány, főfelügyelő. Ha le kell hogy lőjük, senki
sem fogyja észrevenni. - Aaron elvette a retiküljét, kinyitotta
és kivette belőle a Walthert. - Erre majd én vigyázok.
- Kik maguk?
- Zsidók, mint maga, és büszkék vagyunk rá.
- Makkabeusok?
- Látom, jól értesült. Kérem a csuklóját. - Elöl egy műanyag
bilinccsel megbilinESelte Hannah kezét. - Viselkedjen szépen.
191
löszállt a Kocsmol es oezar~a ac. a~~U~.
- Szorosan mögöttetek leszek. Dorkingban találkozunk -
mondta Brown.
- Akkor induljunk - javasolta Aaron, bepattant a kormány
mögé és elhajtott.
***
- Kér cigarettát? - kérdezte Moshe.
- Nem dohányzom - válaszolta Hannah héberül.
Moshe boldogan mosolygott és azt mondta: - Ja persze,
tudhattam volna.
- Hová visznek?
- Hamarosan megtudja.
- Ezt nem ússzák meg szárazon.
- Szégyenkezem ön miatt, főfelügyelő, ez egy idézet egy
fossz filmből. Makkabeusok vagyunk, mint ahogy azt Dillontól
már tudja. Elraboltuk az elnök lányát és elraboltuk Dillont.
De hol van ő most? Egy boncasztalon egy washingtoni hulla-
házban.
- Szóval maguk tették, maguk állatok? Eddig nem voltam
benne biztos, de most már tudom. De miért?
- Mert azt, amit kellett, megtette, többé pedig nincs rá szük-
ségünk. Ráadásul az a fajta ember volt, aki még komoly prob-
lémákat okozhatott volna nekünk.
- Meggyilkolták?
- Néha a cél szentesíti az eszközt, és az esetünkben erről
van szó. Ez sokkal fontosabb, mint egy olyan ember élete, mint
Dillon.
- Ismerősen hangzik - bólogatott Hannah. - Tudom már,
Hermann Göring,1938. Néhány zsidó halála még nem a világ,
ezt mondta.
i~wo~~~. v.maYam, w it~ut~:~GL~ U 1icGCUC11 Q 1JIJGLUly. -
I'Ug~a
be a száját!
- Örömmel. Jobb lett volna, ha eddig se szólok egy szót
sem - mondta Hannah Bernstein.
***
Ferguson az irodájában az órájára nézett. Elmúlt öt óra, de
Hannah még sehol sem volt. Abban a másodpercben meg-
szólalt a telefonja és bekapcsolta a Codexet. - Tessék, Fer-
guson.
- Én vagyok az - mondta Dillon. - Most landoltunk Farley
Fielden. Köszönet a RAF Range Roveréért.
- Jöjjenek egyenesen a minisztériumba - utasította Fer-
guson. - A garázsban óriási a forgalom, elvesznének benne.
- Semmi esély, hogy felismerjenek.
- Egy jó hír. Nem találtunk poloskát. Most vizsgáltattam át
mindent. Tiszta a ház.
- Kivéve a számítógépeket - tette hozzá Dillon. - Később
találkozunk.
***
Aaron a mentőautóval fél í~,rán belül Dorkingba ért. Egy
nagy szupermarket parkolójában, ami tele volt járművekkel,
leállította a motort. Brown is leparkolt, a mentőautóhoz ment
és Aaron kihajolt az ablakon.
- Oké, szállj be hátra. Utána visszahozod a mentőautót,
megszabadulsz tőle és eltűnsz a saját kocsidon.
- Rendben.
Brown hátrament, kinyitotta az ajtót, bemászott és bezárta
maga mögött az ajtót. Hannah jól megnézte magának, és mi-
192 / 193
közben a mentőautó újra elindult, mrteien remmerc~ mamw«
belé. - Csak nem George Brownhoz van szerencsém?
Brown, mint akit hideg zuhany ért. - Miből gondolja?
- Egyszerű megérzés. Tizenkét év nyomozói munka után
az ember ráérez dolgokra.
- Menjen a fenébe!
- Menjen maga! - Hannah Bernstein nem hagyta magát.
***
Dorkingból Aaron Horsham irányába indult el. Sussex bel-
seje felé tartott, elérte az Arun folyót, és végül egy földútla-
birintuson követte a Flaxbyt jelző táblákat, míg meg nem ér-
keztek a faluba, amit egyetlen kocsma és itt-ott néhány ház
jelentett. Egy mérföld után rákanyarodott egy keskeny útra,
amely hatalmas, elgyomosodott repülőtérhez vezetett. A tpr-
nyot és a hangárokat alaposan kikezdte az idő vasfoga. A
hangárok előtt leállította a kocsit.
Megkerülte a mentőautót és kinyitotta a hátsó ajtót. - Kifelé.
Hannah-nek odanyújtotta a kezét, hogy segítsen. - Hol va-
gyunk? Vagy naivitás ilyet kérdezni? - kérdezte a főfelügyelő
héberül.
- Nem annyira. Sussexben vagyunk, mindentől távol, békés,
nyugodt helyen. A II. világháború idején itt egy légi támasz-
pont működött. Figyelje csak, milyen hosszú a kifutópálya, a
fű és a gaz ellenére még ma is használható. Nekünk most
hosszú kifutóra van szükségünk.
Felzúgtak a motorok, és néhány másodperc múlva egy Ci-
tation sugárhajtású gurult ki az egyik hangárból. Pár méterre
tőlük megállt, kinyílt az ajtaja és leeresztették a lépcsőt.
- Megtudhatnám az úti célunkat? - kérdezte Hannah.
- Titok. Segíts neki, Moshe.
1v1V~11G 1G1~G~ILGLLG cl 1GL1Q11, ~íG C~y1K puota peaig nenuzta a
gépbe és leültette. Odakint Aaron azt mondta Brownnak: -
Indulj utadra. Majd beszélünk.
- Ha arab fundamentalista volnék, most azt mondanám:
Isten jó - szólt Brown.
- Az is - mondta Aaron. - A mi Istenünk.
Felmászott a létrán, visszahúzta, aztán becsukta és bezárta
az ajtót. A Citation végiggurult a felszállópályán a repülőtér
végéig, és nagy dübörgéssel felemelkedett. Brown rövid ideig
még nézte, aztán beszállt a mentőautóba és elindult vissza
Dorkingba.
***
Ferguson, Dillon, Riley és Blake Johnson a Védelmi Minisz-
térium egyik vezérlőszobájában ültek és várták, hogy a techni-
kus kikeresse a videószalagon a megfelelő részt.
- Oké, nagyítsa ki a képet és pásztázzuk végig a tömeget.
A technikus csinálta, amit mondtak neki, kinagyította a
képet, hogy az arcok jól kivehetők legyenek. Riley felkiáltott:
- Ő az, az esőkabátban és aktatáskával.
- Merevítse ki - türelmetlenkedett Ferguson.
Többféle szemszögből, elölről és oldalról is lehetett látni
Brownt.
- Ez az - konstatálta Dü'.on. - Nyomtassuk ki.
A gép másodpercek alatt elkezdte dobálni ki a különböző
beállítású színes képeket a férfiról, aki magát George Brown-
nak adta ki. Dillon egyenként továbbadta őket Blake-nek.
- Ő az emberünk. - A technikushoz fordult. - Köszönjük,
elmehet.
- Hogy találjuk meg, Dillon? - Ferguson az órájára pillan-
tott. - Hol az ördögben van már a főfelügyelő? Elmúlt fél hét.
194 ~ 195
A telefon, amit Judas adott, megszoian ~m~n ~SCUG~~11.
Dillon elővette és bekapcsolta. Rezzenéstelen arccal a füléhez
emelte, majd odaadta Fergusonnak.
- Itt Ferguson - mondta a dandártábornok.
- Itt pedig Judas, öregfiú. Megmertem volna esküdni rá,
hogy magánál van a telefon, amit a szegény megboldogult Sean
Dillonnak adtam.
- Mit akar?
- Gondoltam, hátha hiányolja a főfelügyelőt.
Fergusonnak nagy erőfeszítésébe került, hogy uralkodjon
magán, ezért mély lélegzetet vett. - Miről beszél?
- Jelen pillanatban harmincezer láb magasságban útban van
hozzám egy Citation sugárhajtású géppel.
- De miért?
- Csak hogy biztos legyen, nem tesz másképp, mint ahogy
megbeszéltünk, dandártábornok. Most már nem egy,1lanem
két madárkánk van. Egyetlen rossz lépés, és mindketten meg-
halnak. Jó éjszakát.
A vonal megszakadt, Ferguson holtsápadtan kikapcsolta a
telefont. - Judas volt. Nála van Hannah.
Hirtelen néma csend lett.
Blake szólalt meg először. - Azt hiszem, a legjobb lesz, ha
tájékoztatom az elnököt.
- Igen, minden bizonnyal. Használja az irodámban lévő ké-
szüléket. - Blake kiment és Ferguson azt kérdezte: - Mi a
fészkes fenét csináljunk most?
- Nem változott semmi - mondta Dillon, és mélyen beszívta
a levegőt, hogy elfojtsa a dühét. - A feladat továbbra is az,
hogy,megtaláljuk Judast.
- Es hogyan kezdjünk hozzá?
- Itta válasz - mondta Dillon, és feltartotta a fotókat. -
Megkeressük Brownt.
- Mégsem mutathatjuk be a fényképét abban az átkozott
tévében - mérgelődött a dandártábornok.
- Akkor majd találunk rá más módot.
***
Az elnök a szalonjában kikapcsolta a Codexet, egy ideig
elgondolkodva ült, aztán megnyomta az asztalán a jelzőgom-
bot, majd a bárszekrényhez ment és töltött magának egy whis-
kyt. Miközben az italát kortyolta, megérkezett Teddy.
- Mit tehetek érted, elnököm?
- Kezdem azt hinni, nincs az az ember, aki bármit is tehetne.
Most beszéltem Blake-kel. A jó hír, hogy Riley felismerte az
ügyvédet a videószalagon.
- Ez nagyszerű - örült Teddy.
- A rossz hír, hogy Judas elrabolta Hannah Bernstein fő-
felügyelőt. Most már, Teddy, nem egy, hanem két emberért
aggódhatunk. Azt mondta Fergusonnak, azért tette, hogy tart-
suk magunkat a megbeszéltekhez.
- A szadista állat - dühöngött Teddy.
- Az, de ez most semmit sem segít - mondta az elnök.
***
- Brown ügyvéd, mert azt mondta Rileynak, igaz, Der-
mot?
- Száz százalék, hogy az. - Dermot a szemöldökét ráncolta.
- Ismerte a járást, a dolgok menetét. Nem akármilyen kemény-
fejű őröm volt, de Brown minden nehézség nélkül boldogult
vele. Erről jut eszembe. Szükség van még rám?
- Nem igazán - felelte Ferguson. - Nyugodtan kimehet és
várjon ,az előtérben. Intézkedem afelől; hogy itt tölthesse a
196 ~ 197
ma éjszakát. Van néhány üres szobánk hasonló esetekre. A
hazautazásáról pedig majd reggel gondoskodom.
- Köszönöm-fordult Dermot Dillonhoz.-Sajnálom, Sean.
- Nem a te hibád. Minden jót, Dermot.
Riley kiment. - Mit tegyünk? - kérdezte Ferguson.
Dillon elmosolyodott. - Van egy ötletem. Felkereshetnénk
azt az embert, aki a legtöbbet tud azokról az ügyvédekről,
akik büntetőjoggal foglalkoznak, mert olyan sokszor volt szük-
sége rájuk.
- Kire gondol?
- Harry Salterre.
- Jóságos isten, Dillon, az az ember egy gengszter.
- Ez benne a pláne. - Dillon Blake-hez fordult. - Nem fél
velem jönni?
- Nem én.
- Helyes, fogunk egy autót és betekintést nyerhet a~ondoni
alvilági életbe.
***
- Harry Salter inkább közelebb jár a hetvenhez, mint a hat-
vanhoz, egy dinoszaurusz - magyarázta Dillon Blake-nek, mi-
közben a Horse Guards Avenue-a hajtottak. - Húsz-egyné-
hány éves korában bankrablásért hét évet ült. Azóta nem volt
börtönben, de kiépített egy raktáráruházláncot, vásárolt né-
hány sétahajót a Temzén, és még a régi időkből megvan neki
a Dark Man nevű pubja a Temze partján Wapping mellett.
- És persze még mindig csinálja a maga kis üzelmeit?
- Csempészéssel foglalkozik. Illegális cigaretta- és szeszes-
ital-behozatal Európából. Jó üzlet, mióta a Közös Piac meg-
szűnt. Nem vagyok benne biztos, de talán még gyémántot is
csempész Amszterdamból.
A kábítószert és a prostituáltakat nem említette - mondta
Blake. - Csak nem egy régimódi gengszterrel van dolgunk?
- De igen. Nem cicózik, szétlövi a térdkalácsát annak, aki
keresztbe tesz neki. Olyan magafajta ember, Blake.
- Nos, már alig várom, hogy találkozzak vele.
Miközben Wappingben a High Streeten száguldottak, Blake
azt mondta: - Azon tűnődöm, vajon Judas miért nem akkor
rabolta el Hannah-t, amikor magát Szicíliában.
- Nekem az a gyanúm, azt akarta, hogy Hannah mint szem-
tanú menjen vissza Fergusonhoz. Nyilvánvaló, elrabolhatta
volna őt is, és felvehette volna a kapcsolatot Fergusonnal sze-
mélyesen, de így hatásosabbnak találta. Ily módon Fergu-
sonban fel sem merülhetett a kétely, hogy ami történt igaz és
halálosan komoly.
- Igen, ebben van valami. - Blake bólogatott. - De nekem
akkor is az a meglátásom, hogy ez az ember labilis. Szeret
játszani.
- Az biztos.
- Máskor is fordult már Salterhez?
- Egyszer, még nagyon régen a segítségemre volt, amikor be
kellett bizonyítanom, hogy ki tudom játszani a biztonsági
szolgálatot a brit Parlamentben, és be tudok jutni a Temzére
néző teraszra anélkül, hogy bárki is észrevenné. Ő maga most
már csak alkalomadtán űzi az ipart, az unokaöccse, Billy, igazi
nagy gazember, és a két gengszter, Baxter és Hall vette át tőle a
stafétabotot. A könyvelése és az irodája terrrrészetesen törvényes.
Ráfordultak a Cable Wharfre, és leparkoltak a Dark Man
előtt. A Dark Man régimódi, londoni pub volt, a homlokzatán
egy fekete köpönyeges vészjósló alak kavargott a szélben.
- Ide jöttünk - mondta Dillon. - Menjünk be.
Kinyitotta az ajtót és előrement. A pubban egyetlen lélek
sem volt. Abbán a pillanatban a bár melletti ajtó kinyílt, és a
Í
198 / 199
csinos, szőke pincérnő elindult feléjük. Negyven év körüli le
betett, és a haját az alaposan kisminkelt arcából hátrafésülte.
borának hívták, és Dillon jól ismerte. Feldúltnak látszott.
- Maga az, Mr. Dillon? Azt hittem, azok a disznók jöttek vissza.
- Nyugodjon meg, Dora. Hol vannak a többiek?
- A vendégek mind megijedtek és elsiettek, és még csak
nem is lehet őket hibáztatni érte. Harry és a fiúk a sarokban
lévő bokszban épp shepherd's pie-t ettek úgy egy fél órával
ezelőtt, amikor Sam Hooker és négy embere idejöttek vadász-
puskával felfegyverezve.
- És mit akartak?
- Manapság Hooker is a folyón dolgozik, neki is sétahajói
vannak, mint Harrynek. Azt akarta, hogy társuljanak, de Harry
elküldte a fenébe.
- Erre Hooker mit lépett?
- Elkapták Harryt, Baxtert és Hallt. Billyt pedig; amiért
szembeszállt velük, alaposan helybenhagyták. Épp most
néztem meg, hogy van már, a konyhában. Jöjjenek velem.
bora felhajtotta a bárba vezető csapóajtót, és a konyhába
vezette őket. Billy Salter az asztalnál ült és skót whiskyt iszo-
gatott, előtte vadászpuska hevert. Huszonhat éves, kemény
fiatalember volt, aki súlyos testi sértésért és garázdálkodásért
börtönben is ült. Az arca a bal oldalon dagadt és véres volt.,
Felemelte a fejét.
- Dillon, mit keresel te itt?
- A nagybátyáddal akartam beszélni. Szükségem lenne a
segítségére, de úgy látom, most neki is elkel az enyém.
- Az a rohadt Sam Hooker, magam nyírom ki.
- Egyes-egyedül azzal a vadászpuskával? Gondolkodj, Billy.
bora elmondása szerint négy marcona legény volt vele. Mit
képzelsz, ki vagy te, Dirty Harry? Olyan csak a filmekben van,
ahol lehet trükköt alkalmazni.
200
Billy töltött még egy kis whiskyt a poharába és Blake-re né-
zett. - Ki a barátod?
- Ha azt mondom, egykori FBI-ügynök, nem fogod elhinni.
Blake Johnson.
- Nem fest túl jól az arca - mondta Blake. - Lehet, hogy
elrepedt az arccsontja. Szerintem nem ártana, ha felkeresné
a baleseti sebészetet a legközelebbi kórházban.
- Szarok bele. Engem most más nem érdekel, csak hogy a
fejét vegyem Sam Hookernek.
- Nos, ha továbbra is csak ott ülsz, nem fog menni - jegyezte
meg Dillon. - Hová vitték őket?
- Honkert általában a Lynda Jones nevű hajón lehet utol-
érni. A régi kikötőben horgonyoz Pole Endnél, innen körül-
belül fél mérföldre a folyón.
Dillon Blake-hez fordult. - Nézze, ebben, ha nem akar, nem
fontos részt vennie, nekem személyes ügyem.
- Az isten szerelmére, nem akarok én itt ölbe tett kézzel
várni - mondta Blake. - Menjünk és intézzük el őket.
;~~,s
,. ,
Pole End elhagyatott hely volt, a romlás a pusztulás jelképe,
ahol a világ egykori legnagyobb kikötőjéből megmaradt,
rozsdás daruk árván, reményvesztetten meredtek a sötét égre. '
Dillon egy-két száz méterrel a kikötő előtt megállt, kiszálltak
a kocsiból, Billy kezében a vadászpuskával, és elindultak a
dokk felé.
- A francba! - mérgelődött Billy. - Kihajóztak. Látod, az
ott a Lynda Jones.
A dokknak két ága nyúlt be a folyóra, a két ág között körül-
belül háromszáz yard lehetett a távolság, és a Lynda Jones a
f
közepén horgonyzott.
.~w,x
201
- Biztos benne, hogy ott tartják fogva oKet! tceraezce
Blake.
- Hol máshol? És ugyan mi másért mentek volna be a hajóval
a víz közepére? - kérdezte Billy. - Ha nem azért, mert ott senki
nem tud a közelükbe férkőzni anélkül, hogy észre ne vennék.
- Azzal nem értek egyet, hogy nem lehet megközelíteni őket
anélkül, hogy ne vennék észre - vetette ellen Dillon. - Nem
tanítottalak meg búvárúszni valamelyik évben, Billy? És talán
Harry nem húzott hasznot belőle? Tudok róla, hogy voltál Bar-
badoson vakációzni, és megszerezted a búvárvizsgát.
- És akkor mi van?
- Ne nézz hülyének, Billy. Tudok az új üzletágról is, az amsz-
terdami gyémántokról, amiket a kikötés előtt jelzéssel ellátva
a vízbe dobtok a hajóról, és aztán később alámerültök és fel-
színre hoztok. Vagyis ha nem tévedek, van búvárfelszerelésed
a Dark Manben, igaz?
- Oké, nyertél, de mégis hogy gondolod?
- Visszamégy a pubba, összepakolod a búvármellényt, lég-
zőkészüléket, uszonyt, maszkot és visszaszáguldol ide. A bú-
várruhával most ne törődj, nem kell.
- Te tényleg le akarsz merülni?
- Miért? Tudsz jobbat?
- De ők öten vannak.
- Vagyis ha megtöltöm a Waltheremet,~nindegyikbe jut két
golyó. Indulj már, Billy, és ne felejtsd el a búvártáskát sem.
Itt a kulcs.
Billy elrohant, Blake a dokk széléhez ment, lehajolt és el-
kezdte fürkészni az árnyakat a sötétben. Felegyenesedett. -
Még egy vacak csónak sincs a közelben. Biztos benne, Sean,
hogy ez a legjobb megoldás?
- Miért ne lenne az? Semmi mást nem kell tennem, csak
feltartóztatni őket, kiszabadítani Saltert, és behozni a hajót.
- Olyan magabiztos, hogy szinte már magam is azt hiszem,
gyerekjáték az egész.
A hajó fényeinek irányába nyújtogatták a nyakukat. Neve-
tést hallottak. - Valakik a fedélzeten vannak - állapította meg
Dillon.
- Három alakot látok, a negyedik most mászik le a létrán -
mondta Blake. - Nem sok mindent lehet kivenni a sötétben,
de szerintem kell hogy legyen ott egy csónak is.
És volt is, felzúgott a motor, és egy motorcsónak indult el a
dokk irányába. Dillon és Blake egy daru árnyékába húzódtak.
- Maga nagyobb darab, mint én, vesse rá magát hátulról és
fogja be a száját, hogy ne tudjon meg se nyikkanni, amíg be-
szélek vele - javasolta Dillon.
- Oké.
Különös módon Blake Johnson évek óta nem érezte magát
olyan életerősnek és elevennek, mint most, amikor Dillonnal
ott álltak a sötétben az árnyékban, és várták, hogy a motor-
csónak befusson a kikötőbe. A férfi kiszállt a motorcsónakból,
felmászott a lépcsőn és elindult feléjük. Miután elhaladt
mellettük, Blake előugrott és rávetette magát.
Dillon a nyakának szegezte a Walther csövét. - Egy hangot
se, különben megölöm. Hangtompítós, úgyhogy senki nem
hallja meg. Megértette? - A férfi bólintott, mire Blake levette
a szájáról a kezét. - Salter és a fiúk a hajón vannak Hookerrel,
igaz?
A férfi halálra volt rémülve. - Igen.
- Pontosan hol?
- A hajószalonban.
- Megkötözték őket? - A férfi újra bólintott. - Hooker és
három másik, és maga mit keres itt?
- Az úton fentebb van egy kínai étterem. Hooker telefonon
rendelt nekik kaját és engem küldött érte.
202 ~ ~ 203
- Milyen figyelmes! Szép a nyakkendője - mondta Dillon,
kitépte a nyakából és odaadta Blake-nek, aki összekötözte
vele a kezét.
- Maga is arra gondolt, amire én? - kérdezte Blake.
- Nagyon úgy tűnik. Amikor megpillantanak a fedélzeten,
maga és Billy utánam jönnek a motorcsónakkal. Hooker azt
fogja hinni, a pasas a kínai kajával. - Dillon elvigyorodott. -
Így jár, aki mohó. - Vadul megrázta a férfit. - Hol parkol?
- Ott, annak a nagy raktáráruháznak az udvarán.
Dillon és Blake maguk előtt lökdösve a férfit megkeresték
a sötétben a Ford teherautót. Blake kinyitotta a hátsó ajtaját
és betuszkolták Hooker emberét. - Ne halljak egy hangot se,
különben visszajövök, és az, gondolom sejti, mivel jár.
Rázárták az ajtót és visszamentek a kikötő szélére.
Néhány perccel később megérkezett Billy, a motor nem járt,
csak gurult az autó a kavicsos lejtőn. Lekapcsolta a lámpákat,
kiszállt és kinyitotta a csomagtartót.
- Minden oké?
- Mondja el neki, Blake - szólt Dillon, majd kinyitotta a
kocsi hátsó ajtaját, beült, levetkőzött alsónadrágra és a
dzsekije zsebébe tette a szemüvegét.
Belebújt a búvármellénybe, és ráfogatta a légzőkészüléket.
- Öt percre van szükségem. A lámpa fénye a taton a ponyva
alatt elég erős ahhoz, hogy lássák, mikor mászok át a korláton,
akkor a motorcsónakkal induljanak el, ahogy megbeszéltük.
- Rohadt hideg a víz - mondta Billy.
- Nem számít. - Dillon beletette a búvártáskába a Walthert,
a táskát a nyakába akasztotta, lement a lépcsőn, leült az utolsó
fokra és a lábára húzta az uszonyt. Felvette a maszkot, megiga-
zította a csutorát és belecsusszant a sötéten kavargó vízbe.
W Ilynek igaza volt, kegyetlenül hideg volt a víz, de nem törő-
dött vele úszott tovább. Egyszer feljött a felszínre, hogy meg-
nézze, hol jár, majd újra alábukott. Legközelebb már csak a
horgonynál úszott a felszínre, ledobálta magáról a búvármel-
lényt, a légzőkészüléket, a maszkot, az uszonyt, és felhúzóz-
kodott a horgonyláncon. Óvatosan körülnézett. A taton a
ponyva alatt senkit nem látott, bentről a hajószalonból nevetés
és fájdalmas ordítás hallatszott ki. Bemászott a fedélzetre,
levette a nyakából a táskát és előkészítette a Walthert. Intett a
dokk irányába, és ahogy elindult a hajószalon felé, a motor-
csónak is elhagyta a partot.
Valaki újból felordított fájdalmában, és Dillon belesett az
ajtón lévő hajóablakon. Salter, Baxter és Hall hátrakötözött
kézzel ültek. Egy termetes, fekete öltönyös férfi, feltehetőleg
Hooker, butángázos palackot tartott a kezében, olyasfélét,
amilyet festékszórásra szoktak használni. A minden szépségtől
és finomságtól mentes arca ragyogott az örömtől, ahogy Bax-
ter bal arcához közelítette a lángot.
Baxter üvöltött a kíntól, és Harry azt sziszegte a foga között:
- Megöllek, esküszöm, hogy megöllek.
- Valóban? - kérdezte gúnyosan Hooker. - Nehezen tudom
elképzelni, mert amire befejezem, nem leszel más, mint egy
jól átsült hamburger. Előételnek nem is rossz.
Dillont elfogta az aggodalom, mert Hookeren kívül csak két
embert látott bent pohárral a kezében nevetgélni, a harmadikról
nem tudta, hogy hol van. Az idő azonban sürgette, ezért amikor
Hooker elindult Salter felé, kivágta az ajtót és berontott.
- Csak lassan a testtel!
Hooker együgyűn bámult rá. - Ez meg hogy kerül ide? In-
tézzétek el, fiúk.
Egyikük a zsebébe csúsztatta a kezét, Dillon észrevette és
a combjába lőtt.
204 1 205
~amer mamama~um, ugy nevmeu. Ju~ct~uS C~, tmuon, te gaz
ír. Nem tudom, mit műveltél magaddal, de a hangodat felis-
merem.
- Oltsd el a lángot és tedd le az asztalra - mondta Dillon
Hookernek.
- Kapd be!
- Ha nem, hát nem! - mondta Dillon, és kilőtt egy darabot
Hooker bal füléből.
Hooker felordított és eldobta a palackot, mire a láng ma-
gától kialudt. Hooker a fülére tapasztotta a kezét, az ujjai
között ömlött a vér, és Dillon intett a másik fogdmegnek, aki
még nem kapott golyót.
- Oldozd el őket.
Mozgást nem észlelt, mert az ajtó már nyitva volt, csak a
vadászpuska csövét a tarkóján. Óvatosan félrefordította a
fejét, és a tükörben a falon meglátta az alacsony, cigányképű,
fekete göndör hajú férfit vadászpuskával a kezében.
A férfi kivette a kezéből a Walthert, és Hooker azt kiabálta:
- Öld meg! Lődd szét az agyát!
Ekkor Dillon meglátta, hogy az ajtó a hajószalon másik
oldalán kivágódik, és beront Blake Johnson és Billy. Dillon
térdre rogyott, Blake felemelte a kezét és a Berettáv~l eltalálta
a fekete férfit a bal vállán, mire az megperdült és kihullott a
kezéből a vadászpuska.
- Mi tartott ilyen sokáig? - kérdezte Dillon.
Billy feltartotta a vadászpuskáját. - Kinyírlak mindőtöket!
- Ne, ne tedd, Billy-csitította Harry Salter-, inkább szaba-
dítsd ki a kezünket. - Baxter égett arcára nézett. - Ne izgulj,
George, a London Klinikán majd rendbe hozzák. Uan ott isme-
rősöm. - Ahogy kiszabadult a keze, felállt és kinyújtózott. -
Dillon, röhejes, ahogy kinézel, de nem felejtelek ki a végrende-
letemből.
206
H rern, akit Dillon combon lőtt és a másik, a fekete, göndör
hajú kiterültek a padon a tükör alatt. Hooker az asztalra bo-
rult, nyöszörgött, és mindent vér borított.
Salter nevetett. - Nem vagy már a régi.
- Menjünk - javasolta Dillon. - A motorcsónak vár.
- Oké. - Salter Hookerhez fordult. - Tudok egy jó indiai
sebészt Wappingben a High Street közelében. Aziznak hívják.
Mondd neki, hogy én küldtelek. - Kiment a fedélzetre, a töb-
biek követték. Megállt a motorcsónakhoz vezető lépcső
tetején. - Valamit elfelejtettem. Add ide egy pillanatra azt a
Walthert, Dillon.
Dillon minden további nélkül átadta neki a fegyvert, és
Salter visszament a hajószalonba. Lövés dörrent, aztán még
egy, és ordítás hallatszott. Salter visszatért és visszaadta a
Walthert Dillonnak.
- Mit csináltál? - kérdezte Dillon, miközben másztak le a
létrán.
- Amit a tieid, a rohadt szemét IRA-harcosok. Golyót eresz-
tettem mind a két térdkalácsába, hogy ne tudjon járni - vála-
szolta Salter. - Meg is ölhettem volna, de így elrettentőbb a
példa. Na de most már tűnjünk el innen végre, és mutasd be
a barátodat. Úgy látom, érti a dolgát.
***
Miután visszatértek a Dark Manbe, Hall elvitte Baxtert or-
voshoz, Salter, Blake, Billy és Dillon pedig beültek egy bokszba
az üres pubban.
- Pezsgőt, Dora - kiáltotta Salter. - Tudod, hogy a bará-
tunknak a Krug a kedvence.
- Megyek segítek, Dora - ajánlotta fel a segítségét Billy.
Felállt és a pult mögé ment.
207
- Nagy mázlim volt, hogy epp mim ~umG~cn. L~y~~n~Ó==
miről akartál beszélni velem?
Az ügy szigorúan titkos - kezdte Dillon -, de amennyit
kell és amennyit lehet, annyit elárulok. Belekeveredett egy
ügyvéd, aki meglátogatott egy rabot a Wandsworthben ál-
néven. George Brown a név, amit használt.
- És azt honnan tudod, hogy ügyvéd?
- Onnan, hogy büntetőjogban nagyon jártasnak bizonyult.
Azt reméltem, ismered.
Elővett négy fényképet a titokzatos Brownról, és kiterítette
őket az asztalra. Salter megnézte egyiket a másik után. - Saj-
nálom, öregem, de még sohasem láttam.
Dora lépett az asztalhoz az üveg Krug dugójával bajlódva, őt
követte Billy egy vödör jéggel. Billy letette a vödröt és szemügyre
vette a fotókat. - Az ördögbe! Ez meg hogy kerül ide?
Dillon nem jutott azonnal szóhoz. - Ki, Billy, ki ez?
- Berger, Paul Berger. - Salterhez fordult. - Emlékszel,
milyen nagy szarban volt Freddy Blue kilenc hónappal ezelőtt
a miatt a csalási ügy miatt? Elszedte a pénzt olyan tévékészü-
lékekért, amik soha nem érkeztek meg.
- Igen, emlékszem.
- Ez a pasas, Bergér volt az ügyvédje. Előálld valami tör-
vénnyel, amiről soha senki nem hallott, és megnyerte a pert.
Nem volt semmi, ahogy csinálta. Partner a Berger and Berger
cégben. Megjegyeztem a nevet, mert szerintem olyan hülyén
hangzik.
- Hozzon nekem egy telefonkönyvet, kérem - mondta Dil-
lon borának.
Billy kitöltötte a pezsgőt. - Erre voltál kíváncsi?
- Billy, el sem hiszed, milyen sokat segítettél. - Dillon meg-
emelte a poharát. - Egészségedre. - Felhajtotta a pezsgőt és
felállt. - Telefonálok Fergusonnak.
A bárpulthoz ment és felhívta Fergusont. Kis idő múlva visz-
szatért az asztalhoz. - Rendben? - kérdezte Blake.
- Igen, Ferguson utánanézet a BT nél.
- Remélhetőleg az ő információs szolgálatuknál nem dol-
gozik Makkabeus - mondta Blake.
- Aligha valószínű. Mindenhol azért csak nincsenek, úgy-
hogy nem kell paranoiássá válnunk.
- Mi az a Makkabeus? - kérdezte Salter. - Úgy hangzik,
mint egy tábla csokoládé neve.
- Minden, csak az nem, Harry - Dillon feltartotta poharát,
hogy valaki újra töltsön bele.
Megszólalt a mobil telefonja, bekapcsolta, elővett egy tollat
és egy poháralátétre feljegyezte, amit Ferguson mondott.
- Nagyszerű, majd még beszélünk. - Kikapcsolta a telefont
és biccentett Johnsonnak. - Megvan az otthoni címe. Camden
Town. Induljunk.
Felállt és kezet fogott Salterrel. - Remélem, megtalálod, amit
keresel - mondta Salter.
- Örülök, hogy segíthettem, Harry.
- Hát még én - mondta Salter.
208
i
cím szerint Berger a Hawk's Court nevű kis utcában la-
kott, ami Camdenben a High Streetből nyílt. - Tizenötös szám.
Ez az - mondta Blake, és Dillon lelassított.
Az utcán a viktoriánus korszak virágkorában épült legkü- i
lönfélébb villák sorokoztak. Az a fajta környék volt, amelyikről i
L
az ingatlanügynökök azt mondják a vevőknek, hogy nagy jövő
előtt áll, ahová olyan tehetős és energikus fiatalok költöznek,
akik felújítják és állandóan csinosítgatják, szépítgetik az
otthonukat. Ennek eredményeképpen az utca igen változatos
képet mutatott: míg az egyik ház romokban hevert és siral-
masan festett, addig a másikon vadonatúj ablakok és zsaluk
virítottak, és a frissen mázolt ajtókon fényesen csillogott a I
rezkilmcs.
A tizenötös számú épület egyik kategóriába sem tartozott.
Sem túl rossz állapotban nem volt, sem a legújabb építészeti
irányzat jegyeit nem mutatta. Dillon elkanyarodott a Hawk's
Court végén. Állt ott egy régi templom, szintén Viktória király-
nő korabeli lehetett, és körülötte sírok. A temető rácsos kerí-
tésén volt egy kapu, odabent két pad és néhány ódon utca-
lámpa. Dillon megfordult, visszament és leparkolt a High
Street szélén.
Tovább gyalog mentek. - Mégis hogy képzeli? - szegezte
Dillonnak a kérdést Blake.
- Fogalmam sincs - válaszolta Dillon.
- Mégsem ereszthetjük szélnek, miután beszéltünk vele.
- Tudok egy jó rejtekhelyet, ahová bezárhatnánk.
- És ha Judas hiányolni fogja? Azonnal gyanút fog.
- Hány napunk van még, Blake, négy? Nincs időnk, hogy
az esélyeket latolgassuk, hát kockáztatunk. Kapjuk el ezt a
Bergert, aztán utána féljen ő. És különben is az ördögbe vele!
Marie és Hannah sokkal fontosabbak.
Kinyitották a kaput, felmentek a lépcsőn és becsengettek.
A házban nem gyulladt villany és nem válaszolt senki. Dillon
újra próbálkozott. -Nem működik- állapította meg. -Ahogy
Blake-hez fordult, ugyanabban a pillanatban a szomszédos
ház ajtaja, a romosabb változaté, kinyílt és megjelent egy fiatal
hölgy.
Szőke haja volt, fekete svájcisapkát, fekete esőkabátot és
színben ugyanolyan plasztikcipőt viselt. - Gondoltam, hátha
engem keresnek?
- Nem. Mr. Bergert - válaszolta Dillon.
A nő bezárta az ajtaját. - Elnézést, azt hittem, üzlet. Alig
tartózkodik itthon. Mióta a felesége elhagyta, egyedül él. Tar-
tozik maguknak?
- Jézus, nem - felelte Dillon. - Mi csak az ügyfelei vagyunk.
Mr. Berger az ügyvédünk.
- Nos, esténként általában Gio éttermében üldögél. Az utca
végén jobbra, úgy százyardnyira.
- Hálásan köszönjük - mondta Dillon, és a nő sietve elti-
pegett a magas sarkú cipőjében.
- Ez jó, úgyis olyan éhes vagyok - mondta Blake.
- Akkor irány a Gio étterem. Vagy mégsem? Uan egy kis
probléma. A házamat a Stable Mewson telerakták poloskával.
212
~..~~~~~, ~~~~y DGyGr maga is reszt vett a aoiogban, vagyis nem
kizárt, hogy felismer. Egyedül kell ennie.
- Szegény öreg Sean, éhezni fog, amíg én degeszre eszem
magam - élcelődött Blake. - De igaza van, nem érdemes koc-
káztatni.
***
A Gio étterem családias hangulatú olasz vendéglő volt,
kockás abroszokkal, az asztalokon gyertyával és alig néhány
boksszal. Dillon hátramaradt, Blake pedig végigfutott az ab-
lakban kifüggesztett árjegyzéken. Óvatosan félrefordította a
fejét és azt suttogta Dillonnak: - Egyedül van, az ablak melletti
második bokszban, könyvet olvas és makarónit eszik. Eléggé
elmélyedt az olvasmányában, nyugodtan meglesheti.
Dillon belesett, azonnal felismerte Bergert, aztán visszalé-
pett. - Menjen, én idekint megvárom. Ha kijön, követjük a
Hawk's Courtra.
- Úgy érti, utánamegyünk a házba?
- Nem, abból csak baj lehet. Amilyen kliensei neki vannak,
biztos nem akármilyen a biztonsági berendezése sem. Elkap-
juk inkább és a temetőbe visszük, ott beszélünk vele.
- Akkor viszlát később.
Blake bement, a pincér azonnal üdvözölte és egy asztalhoz
kísérte a helyiség másik felében, mint ahol Berger evett. Az
amerikai egy pohár vörösbort és spagettit rendelt húsgom-
bóccal. Valaki otthagyott egy újságot a mellette lévő széken,
elvette és elkezdte átböngészni, de közben fél szemmel Ber-
gert figyelte.
***
213
o
Dillon beugrott az egyK uziemC a~ cmGlG~ilm1 ri~~lla~llylla,
ahol óriási szendvicsválaszték várta a vásárlókat. A sonkás, pa-
radicsomos, francia kenyeres fajtát választotta, vett egy pohár
teát is az automatából, és visszament az utcára. Szemerkélt az
eső, ezért behúzódott az egyik bolt ajtajába, amelyik éjszaka
nem tartott nyitva, és elfogyasztotta a szendvicset és megitta a
teát. Aztán rágyújtott és elsétált a Gio ablaka előtt.
Berger még mindig elmélyülten olvasott, de úgy tűnt, már
a kávénál tartott, miközben Blake még csak körülbelül a spa-
getti felét pusztította el. Mivel az eső már szinte zuhogott,
Dillon visszament az autóhoz, kinyitotta az ajtót és benézett.
A hátsó ablakban talált egy összecsukható esernyőt. Kinyi-
totta, visszazárta a kocsit és elindult a j árdán visszafelé. Miköz-
ben elhaladt a Gio előtt, látta, hogy Berger épp fizet. Ahogy a
pincér elindult Berger asztalától, Blake azonnal intett neki.
Berger felállt, a fali fogashoz ment, leakasztotta a kabátját,
hóna alá csapta a könyvét és elindult az ajtó felé, eközben Blake
még mindig az asztalnál ült. Dillon félrehúzódott. Berger a
küszöbön megállt, felhajtotta a gallérját és kilépett az esőre.
Dillon néhány yard távolságból követte. Amint ráfordultak a
Hawk's Courtra, Blake utolérte Dillont és egymás mellett men-
tek tovább addig, amíg Berger el nem érte a kapuját.
Miközben Berger a kaput nyitotta, Dillon odaszólt neki: -
Mr. Brown?
Bergernek megállt a keze, lassan megfordult. - Hozzám
beszél?
- George Brown? - kérdezte Dillon vidáman.
- Sajnálom, de attól tartok, összetéveszt valakivel. Az én
nevem Berger, Paul Berger.
- Tudjuk, de Brownnak adta ki magát, amikor meglátogatta
Dermot Rileyt a Wandsworth börtönben - mondta Blake
Johnson.
214
me is tagadja - tanácsolta Dillon: - Azonosítottuk a biz-
tonsági videófelvételről, úgyhogy tudjuk, ki maga, sőt az sem
titok előttünk, hogy Makkabeus, hogy egyike a mi szeretett
Judasunk bandatagjainak.
- Maga őrült.
- Aligha. - Dillon a zsebébe nyúlt és megvillantotta a Wal-
thert. - Amint látja, hangtompítós, úgyhogy senki meg nem
hallja, ha én most lepuffantom magát.
- Nem meri megtenni.
- Azok után, amit maga elkövetett, bármit megmernék ten-
ni, úgyhogy sétáljon szépen a temetőbe. Lesz egy-két szavunk
magához. - A Walther csövét Berger oldalába nyomta. - Gye-
rünk, indulás!
***
A temetőkerítésen belül állt egy oszlopos előcsarnok, benne
egy pad. Az egyik lámpa elég közel volt ahhoz, hogy lássanak
is valamit. Dillon lelökte Bergert a padra.
- Akkor kezdjük. Judas Makkabeus egy jobboldali zsidó
terrorista. A követői Makkabeusoknak nevezik magukat és
maga egy közülük. Judas elrabolta az Amerikai Egyesült Álla-
mok elnökének a lányát és Hannah Bernstein főfelügyelőt.
- Baromság.
- Elég, ne játssza tovább a hülyét. Tudjuk, hogy maga az a
bizonyos George Brown, aki felkereste Dermot Rileyt a Wands-
worthben. Rajta van a biztonsági szolgálat által készített videó-
szalagon, és a kezünkben van Riley is.
- Lehetetlen - mondta Berger, amivel leleplezte magát.
- De igen. Utánamentünk Írországba, és ma reggel vissza-
hoztuk Londonba. Jelenleg a Védelmi misztériumban van.
Akár meg is esküszik rá, hogy maga volt az, aki előállt a terv-
215
....„. .....»..»»» » .,.~ ,.. ~.,., ~.~,w.~m.marm mc.vuyv~
Sean Dillont Szicíliában, és Dillon is tanúskodni fog maga
ellen.
- Kizárt - Berger beleesett a csapdába.
- Miért, mert holtan fekszik egy washingtoni hullaházban?
- Dillon győzelemittasan vigyorgott, miközben levette a szem-
üvegét. - Nem, nagyon téved, itt állok maga előtt.
Paul Berger a rémülettől nem tudott hova lenni.
***
- Pedig eddig minden olyan simán ment, mi? - gyötörte
Dillon. - Jacksonnal a börtönőrrel is gyerekjáték volt elbánni,
ugye? Azt is maga tette, Berger? Elvégre útban volt vagy nem?
Azonosíthatta volna. Ki tudja? - Dillon rágyújott. - De még
a nagy Judasról is kiderülhet, hogy melléfogott. Előbb-utóbb
lebukik, és vele együtt lebukik maga is, úgyhogy jobban teszi,
ha beszél.
- Nem tehetem. Megölet.
Dillon a nyomozók világszerte közkedvelt játékához folya-
modott, eljátszotta az ügyes, de bosszúéhes rendőrt, aki alka-
lomadtán a saját szakállára dolgozik. Dühödten fordult Blake-
hez. - Hallottad ezt? Megmondom én, mi hiányzik ennek a
szemét alaknak. Én magam ölöm meg. Itt ebben a másod-
percben. -Az éj sötétjében alig kivehető fejfák és sírkövek felé
mutatott. - Elég hely van itt, hogy eltemessük. - Visszafordult
Bergerhez és a nyakába fúrta a Walther csövét. - Most azonnal
megteszem.
Blake félrevonta. - Gyilkosságról nem volt szó. - Leült Ber-
ger mellé. - Az ég szerelmére, mondja el neki, amit tud.
Bergernek vacogott a foga. - Mit akar tudni?
- Hogy érintkezik Judassal?
216
- Van egy speciális mobil telefonom, azt is telefonon be-
széltük le, hogy Rileyt ki kell szabadítanom a Wandsworth-
ből. Ő maga adja ki a munkát.
- Találkozott vele valaha?
- Nem, egy másik Makkabeus szervezett be.
Blake átvette a szót. - És Judas hol székel?
- Nem tudom.
- Ne szórakozzon, ezt nem hiszem el - szólt rá Dillon.
Berger közel állt az összeroppanáshoz, és nyilvánvalóan
igazat beszélt. - Őszintén mondom, nem tudom.
Egy pillanatra elnémultak. Blake Berger vállára tette a kezét.
- Bernstein főfelügyelőről mit tud?
- Őt a nagyapja háza előtt kapta el és tuszkolta be egy men-
tőautóba két Makkabeus, Judas jobbkezei.
- Nevük? - sürgette Dillon.
- Aaron és Moshe.
Dillon Blake-hez fordult. - Engem is ők tettek partra
Salinasban.
- Maga is részt vett benne? - faggatta tovább Blake Bergert.
Berger bólogatott. - A mentőautóval elvittük Flaxby mellé
Sussexbe, egy második világháborús, kivénhedt légi támaszpont-
ra. Ott várt rá egy Citation, és elrepültek. Az én feladatom volt,
hogy visszavigyem a mentőautót Dorkingba és otthagyjam.
- De persze nem tudja, hová vitték? - kérdezte Blake.
- Fogalmam sincs, esküszöm.
Blake és Dillon számára nyilvánvaló volt, hogy nem hazudik.
Dillonnak valami hirtelen átvillant az agyán.
- Azt mondta, egy másik Makkabeus szervezte be. Hogy
történt pontosan?
- Párizsban részt vettem egy konferencián, melynek Izrael
Állam jövője volt a témája. Magam is tartottam egy előadást.
Mindig elég szélsőséges nézeteket vallottam.
217
!b~~' ! I
y ~ V a~ moou.
- Utána odajött hozzám egy ügyvéd. Azt mondta, lenyűgöz-
te az előadásom és meghívott vacsorára.
- Egy Makkabeus? - szólt közbe Blake.
- Igen. Egy hajón ettünk a folyón, aztán rébeszélt, hogy ma-
radjak 1~ég néhány napig. Négy napot töltöttem vele, és nap
mint nap beszélgettünk.
- És bégül beszervezte?
- El sem tudják képzelni, milyen nagy hatással volt rám.
Én magam akartam csatlakozni, részt akartam venni a moz-
galom tevékenységében.
- Aztán persze őméltósága, Judas is beszélt magával? -
vágott a szavába Dillon.
- Judas nagyszerű ember. Szereti a hazáj át. - Berger kezdte
visszanyerni a bátorságát.
- Mi a neve annak az ügyvédnek, aki Párizsban beszervezte
magát, de ne mondja nekem, hogy elfelejtette.
- Rocard, Michael Rocard.
- Jézus, Mária és József! - Dillon Blake-hez fordult. - A
de Brissac família ügyvédje. Ezek szerint ő áll annak hátteré-
ben, hogy fény derült Marie kilétére. És az övé a ház is Korfun,
ahonnan Marie-t elrabolták.
- Megvan a következő úti célunk: Párizs - mondta Blake.
- És vele mi legyen?
Dillon Bergerhez fordult. - Mozgás. - Felráncigálta a férfit
a padról. - Elvisszük a rejtekhelyre, ott biztonságban lesz,
amíg az ügy elrendeződik, aztán megyünk Fergusonhoz.
Elindultak a Hawk's Courton, Berger Blake és Dillon között,
és amikor elhaladtak a tizenötös szám előtt, Berger azt kérdezte:
- Meg fognak ölni, ugye? Nincs semmiféle rejtekhely.
- Dehogynincsen, ne viselkedjen úgy, mint egy gyerek -
mondta Blake.
218
- Hazudik - szólt Berger halkan, és abban a pillanatban
elinalt.
Blake és Dillon azonnal utánaeredtek. Elfutott a sarokig,
ott át akart rohanni a High Streeten, de semerre nem nézett,
és épp akkor szaladt át az úttesten, amikor odaért egy emele-
tes autóbusz. Az összeütközés elkerülhetetlen volt, Berger
megperdült a levegőben.
Másodpercek alatt nagy tömeg gyűlt össze, és óriási zsivaj
kerekedett. A sofőr ijedten ugrott ki a buszból. Szintén nem
telt bele sok idő, és egy rendőrségi autó érkezett, két járőr
kiszállt és átverekedte magát a tömegen. Az egyikük letérdelt
Berger mellé és megvizsgálta.
Felemelte a fejét és azt mondta a társának: - Sajnos, halott.
Az emberek arcára kiült a rémület, a szerencsétlen buszso-
főr pedig csak azt ismételgette: - Nem az én hibám.
Néhányan megerősítették, amit a sofőr mondott: - A sofőr
nem hibás, a férfi a semmiből tűnt elő.
A sok bámészkodó háta mögött Dillon intett Blake-nek.
Visszamentek a kocsihoz, beültek és elhajtottak.
***
A Citation fedélzetén lassan telt az idő. Hannah unatkozott,
de amennyire csak lehetett igyekezett magát távol tartani
Aarontól és Moshe-tól. A kávét és a szendvicset elfogadta,
amit kínáltak neki, átböngészett néhány magazint, igaz külö-
nösebben nem kötötte le az olvasás, de mást nem nagyon
tudott csinálni. Elfoglaltságnak ott volt még ugyan az ablakban
való bámészkodás, de harmincezer láb magasságban, annak
sem Játtá sok értelmét. A gép alatt a millió fehér felhőn kívül
semmit sem látott, így még csak nem is sejthette, hol, merre
járnak.
219
~r~ ~~i~
.:
'' Í
i!~ ~i
tarom ora m man egy5cer ~~ax vmmwxa~ vcm ~cmcuc~m a
felhők között a mélyben, úgy tippelte a Földközi-tenger felett
repülnek. Aztán egy sziget körvonalait is kivette, az viszont már
bármi lehetett, és aztán újra a felhők egyhangúsága következett.
Moshe újabb adag kávét főzött és felszolgálta a pilótáknak.
Aaron úgy belemélyedt egy könyvbe, amit már három órája
olvasott, hogy Hannah-ről szinte tudomást sem vett. Moshe
ismét megjelent az utastérben egy tálcával a kezében, és letett
Aaron elé néhány szendvicset és egy bögre kávét.
- Önnek is hozhatok, főfelügyelő?
- Én csak kávét kérek - válaszolta, és kitekintett az ablakon,
és újra megpillantott egy földdarabot odalent, de a fehér
vattapamacsok azt is hamar eltakarták a szeme elől. Arra lett
figyelmes, hogy megfogják a vállát, megfordult, és ott állt
mögötte Moshe a kávéval.
Ahogy a forró nedűt kortyolgatta, észrevette, hogy Aaron,
miközben a saját kávéját szürcsölte, kaján mosollyal az arcán
őt bámulja. Ez fölöttébb idegesítette.
- Ennyire murisnak talál?
- Épp ellenkezőleg, nagyon is tiszteletre méltónak. Egy
jómódú nő, akinek a nagyapja rabbi, az édesapja neves sebész,
először a Cambridge-re megy, aztán beáll a rendőrséghez és
pillanatok alatt a Scotland Yard legjobb nyomozója lesz, aki
nem riad vissza a fegyverhasználatától sem. Hányszor is ölt?
Kétszer vagy háromszor?
Hogy gyűlölte ezért a férfit, a legszívesebben jól beolvasott
volna neki, de amikor a megfelelő szavakat kereste, amikkel
visszavághatott volna, egyszerűen nem találta őket. Aaron las-
san letette az asztalra a bögréjét, aztán a Hannah-ért nyúlt.
- Adja csak ide, főfelügyelő - mondta. - Maga csak dőljön
hátra és aludjon. Hamarosan megérkezünk. Mindenkinek
jobb, ha nem tudja, hol van.
220
A kávé. Késő, természetesen már túl késő, és abban a másod-
percben, ahogy a felismerésre rádöbbent, már álomba is zuhant.
***
Ferguson a Cavendish Square-i lakásán a kandalló előtt ült
és hallgatta Dillon és Blake beszámolóját. Amikor a két férfi
befejezte, a dandártábornok percekig csak ült, és a homlokát
ráncolva merengett.
- Furcsa, hogy mindez fisak most derül ki a de Brissac család
ügyvédjéről, erről a Michael Rocard-ról.
- Igen, hosszú éveken át intézte a csálád ügyeit - értett egyet
Dillon. -Azt hinné az ember, minden gyanú felett áll, és mégis
nekem az az érzésem, az ő keze van abban, hogy Marie kiléte
nem maradt titokban. Valahogy megtudhatta. Talán teljesen
véletlenül.
- Az FBI-nál is az a mondás járja - szólt közbe Blake -,
gyilkosság esetén először mindig a családot nyomozd le. De
van itt valami, ami nem fér a fejembe. Egy olyan ember, mint
Rocard, aki nagy elismerésnek örvend a szakmájában, aki az
elithez tartozik, miért csatlakozna egy olyan szervezethez,
mint amilyen a Makkabeusoké?
- Leinformáltatom - határozta el magát Ferguson.
- Bölcs dolog ez? - kérdezte Dillon.
- Az, ha a legrövidebb úton, vagyis maga jár utána az em-
ber. Max Hernura gondolok.
'A Francia Titkosszolgálat sokáig közismertebb volt, mint a
KGB, és ami a hatékonyságát illette, az SDECE-ről az a hír
járta, hogy nincsen nála jobb. A Mitterand-kormány alatt át-
221
szervezték és új nevet kapott. A DGSE a Direction Générale
de la Securité Extérieure rövidítése volt.
Még mindig öt részlegre és számos osztályra tagolódott, és
az ötös számú részleg, amelyik annak idején leleplezte az
OAS-t és azóta számos más illegális szervezetet, még mindig
az Action Service nevet viselte.
Max Hernu ezredes, az ötös részleg vezetője, ejtőernyősként
szolgált Indokínában, bebörtönözték Dien Bien Phu-ban és
véres harcot vívott Algériában, igaz nem az OAS tagjaként,
mint nem egy bajtársa, hanem Charles de Gaulle oldalán.
Előkelő megjelenésű, ősz hajú idős ember volt, akinek már
rég nyugdíjba kellett volna vonulnia, de a francia miniszter-
elnök nem engedte. A Boulevard Mortier-n, a DGSE főhadi-
szállásán épp az asztalánál ült, és az ETA franciaországi támo-
gatóiról olvasott egy jelentést, amikor Ferguson felhívta a
titkos Codex-vonalon.
- Charles barátom! - Őszinte öröm sugárzott az arcáról. -
Régen hallottam felőled. Hogy vagy?
- Köszönöm, megvagyok. Én is csak lóbázom a lábam itt,
mint te odaát - viccelt a dandártábornok. - De hát a minisz-
terelnök nem akarja, hogy visszavonuljak.
- Ők már csak ilyenek. Üzleti vagy magánügyben hívsz?
- Fogalmazzunk úgy, tartozol nekem és most behajtom
rajtad.
- Ha tudok, segítek. Halljam, miről van szó.
- Ismered a Brissac családot?
- Természetesen. Elég közeli kapcsolatban álltam a tábor-
nokkal is és a feleségével is. Isten nyugosztalja őket, már mind-
ketten meghaltak. Van egy elbűvölő lányuk, Marie, ő örökölte
a grófnői címet.
- Mindezt én is tudom - mondta Ferguson. - A család ügy-
védje, Michael Rocard. Róla mondj valamit nekem.
222
i.''
- Csak nincs vele valami baj? - Hernu egyből rosszat sejtett.
- Semmi külö
ö
n
s. Csak felmerült a neve egy üggyel kapcso-
latban, amin most dol
É
gozom.
s hálás lennék bárminemű in-
formációért.
- Értem. Közismert és' a társadalom minden rétege á(ral
elismert személ
i
é
y r~
s
g, abszolút feddhetetlen, a Becsületrend
tulajdonosa. Kiváló ügyvéd híréb
á
en t
ll, aki a legtehetősebb
francia családok érdekeit képviseli.
- Házas?
- Az volt, de a felesége néhány évvel ezelőtt meghalt. Gye-
rekük nincs
A
.
z asszony nagyon sokat betegeskedett. A háború
megpecsételte a sor
át
s
szegénynek. !~,,
- Hogyhogy?
- Rocard és a későbbi felesége zsidónak születtek. A vichyi
kormán ide én mé
y J g
er
k
k
i
gy ';
e '
e
voltak, amikor a csaladjukkal és
zsidók ezreivel együtt a nácik kezére került
k
e I
. A,z auschwitzi
koncentrációs táborban kötöttek ki. Úgy tizenhat
ti
-
zenhét évesek ~;,
lehettek, amikor a háború véget ért. Rocard családjából Rocard
volt az egyetlen túlélő
, a felesége családjával nem tudom mi
helyzet.
a
- Köszönöm - mondta Ferguson. - Nagyon érdekes. És
most hol él?
- Tudomásom szerint még mindig a Victor Hugo Avenue-n
I
bérel laká
st. Ide figyelj, Charles, engem nem tudsz becsapni,
elég régóta ismerlek
á
m
r ahhoz, hogy tudjam, komoly a dolog.
- R!Most az egyszer téved
sz, Max - hazudta Ferguson. - Egy
fegyvergyártó cég kapcsán
merült fel a neve, akihez legális
üzleti kapcsolat fűzi, és akivel nekünk most
me
ggyűlt a bajunk. '
Iránnal folytatott kereskedelem, ilyesmi
Sem
i
.
m I
, ami miatt i
fájnia kellene a fejednek. Megmondanám
ha nem í
l
t
i
,
gy
e
enne,
s tudod.
- Charles, szemérmetlenül hazudsz.
~4
~
~V l i
223 ~
ilÍil
- Oké, felejtsd el az egészet - adta meg magát Ferguson.
Ha lesz valami, amiről feltétlenül tudnod kell, elfogom mondani.
- Ennyire komoly?
- Attól tartok, igen. Nagyon megköszönném, ha elfaxolnád
a fényképét.
- Rendben, de hívj, ha van valami.
- Hívlak, a szavamat adom.
- Egy angol úriember szava - nevetett Hernu. - Mit mond-
jak, beleültetted a fülembe a bogarat - tette hozzá, és ki-
kapcsolta a telefont.
***
Az Ovális Teremben Jake Cazalet a másnapi beszédét
próbálgatta, amivel egy japán politikusokból álló delegáció
fogadására készült. Nagyon nehezére esett koncentrálni.
Minduntalan elkalandoztak a gondolatai, egyre csak a lánya
elrablásán járt az esze. Letette a tollat a kezéből, és csak ült
elmerengve. Hirtelen a telefon csörgése zavarta meg. Meg-
nyomta a titkos Codex-vonal gombját.
- Elnök úr, itt Charles Ferguson.
- Van valami fejlemény? - Cazaletnek rossz előérzete
támadt.
- Úgy is mondhatjuk. Sikerült lenyomoznunk az ügyvédet,
aki George Brownnak adta ki magát.
Cazalet egyre jobban izgult. - Azt, aki felkereste Rileyt a
Wandsworthben?
- Igen.
- Elárulta, hogy hol tartják fogva Marie-t?
- Nem tudta.
- És maguk elhitték neki? - Cazalet nem tudott uralkodni
magán.
Adom Blake Johnsont, beszéljen vele, elnök úr.
Míg Johnson átvette a telefont, hallotta, hogy beszélnek a
háttérben, aztán megismerte Blake Johnson hangját. - Elnök
úr? A férfit Dillon és jómagam hallgattuk ki, valóban nem
tudta, hol őrzik Marie-t és Hannah-t.
- Miért beszél múlt időben?
- Az a helyzet, hogy meghalt. M~pdjárt mindent elmesélek.
Amikor Blake töviről hegyire beszámolt az elnöknek a
Bergerrel való találkozásukról, az elnök csak annyit mondott:
- Szóval Judas csak egy hang a telefonban.
- Igen. Így tartja kezében a dolgokat. Egy kicsit olyan, mint
a régi kommunista rendszer. Egy ember csak egy, esetleg két
másikkal áll közvetlen kapcsolatban.
- Mint ahogy Berger csak azt az ügyvédet, Rocard-t ismerte
Párizsban?
- Úgy bizony.
- És most? Irány Párizs?
- Igen. De ma már túl késő van hozzá. Dillon és én holnap
reggel indulunk.
- Értem, adja vissza kérem még egy percre a dandártábor-
nokot.
Nem x~elt bele egy másodperc, Ferguson beleszólt a tele-
fonba: - Elnök úr.
- Mi a véleménye? - kérdezte Cazalet.
- Beszéltem egy régi, abszolút megbízható barátommal a
Francia Titkosszolgálattól. Rocard és a felesége gyermekfejjel
megjárták Auschwitzot. Rocard a családjából egyedül élte túl.
- Szentséges isten. Hát ezért lett Makkabeus?
- Minden jel arra utal.
- Rendben. Csak imádkozni tudok érte, hogy Dillonnak és
Blake-nek sikerüljön kiszedni belőle a szükséges információt.
***
224 225
Cazalet csak ült a székén és járt az agya. Kopogtattak, es
Teddy belépett az ajtón az ép karja alatt néhány iratgyűjtővel.
- Alá kellene írnod pár iratot - mondta Teddy, kinyitotta
az egyik iratgyűjtőt és elé tette az egyik papírlapot.
- Most beszéltem Fergusonnal és Blake-kel telefonon - kö-
zölte Cazalet.
- Jó hír?
- Úgy is mondhatjuk. - Jake Cazalet tájékoztatta Teddyt
az ügy legújabb fejleményeiről.
Teddy izgalomba jött a hallottaktól. -Ez az ügyvéd, ez a Rocard,
nála kell hogy legyen a megoldás kulcsa. Az átkozott, valahogy
rájöhetett Marie és a te titkodra, és továbbadta Judasnak.
- Csak így történhetett. De hol írjam alá?
Teddy sorra egymás után az orra elé tolta az aláírandó ira-
tokat, és amikor Cazalet végzett velük, összeszedte őket és
visszatette az iratgyűjtőbe. Miközben ezt a hóna alá csapta
az egyik iratgyűjtő a földre zuhant, és a papírok szanaszét
szóródtak. Az egyik papír nem volt más, mint a rajz, amit
Marie de Brissac készített a fekete hollóról a karmai között a
vörös villámmal.
Az elnök hajolt le érte. - Mi szükséged neked erre, Teddy?
- Ez egy vázlat, amit a lányod rajzolt Dillon kérésére. Arról
van szó, hogy Judasnak van egy ezüst öngyújtója, amin ez az
embléma szerepel. Dillon arra gondolt, mivel tudjuk, hogy
Judas részt vett a jóm kipúr háborúban, ennek egy csapatjel-
zésnek kell lennie. Beszereztem egy könyvet az izraeli katonai
alakulatókról és egységjelzésekről. Dillon szerint nyomra ve-
zethet, ha megtudjuk az alakulatot, de egyelőre semmire nem
jutottam.
- Mert nem jó könyvben kerested - mondta Cazalet. - Fe-
kete holló vörös villámmal a karmaiban. Az a 801-es légierő.
A vietnami háború egyik leghírhedtebb csapata. Hatvankilenc
anuar anan reszt vettem az egyik nagy kiürítési műveletben
a Delta övezetben. A bal szárnyat fedezték.
- Egek!
- Az bizony - bólogatott az elnök. - Emlékszel rá, mit mon-
dott Dillon? Judas akcentusa nagyon amerikainak tetszett,
de tagadta. Nyilvánvalóan oka volt rá, hogy ha udjon. Ha a
801-esben szolgált, amerikai kell hogy legyen.
- Igazad van, száz százalék, hogy amerikai, és abban is biz-
tosak lehetünk, hogy egy olyan ember, mint ő, csakis tiszt lehe-
tett.
- Ebben is van valami. -Az elnök hátradőlt. -Ha jól emlék-
szem, azok közül az új légierő-alakulatok közül a legtöbbnek
Fort Lansing mellett, Pennsylvaniában volt a támaszpontjuk.
- Megyek és utánanézek - határozta el Teddy, és elindult
kifelé.
- Várj egy percet, Teddy - szólt utána az elnök. - Ha van ar-
chívumuk, márpedig miért ne lenne, lehet, hogy baj lesz belőle,
ha elkezdesz egy tiszt után érdeklődni, aki az alakulatnál szolgált.
- Kizárt dolognak tartom, hogy Judas ott is tart egy Makka-
beust csak azért, hogy ha esetleg valakinek eszébe jutna és
ott akarna kutakodni. De ne izgulj, majd óvatos leszek. Bízd
csak rám.
Nem telt bele tíz perc, Teddy visszatért. - Valóban van archí-
vumuk. Beszéltem a gondnokkal, egy Mary Kelly nevű nagyon
kedves hölggyel, aki épp zárni készült. Tizenkét légierő-ala-
kulat állomásozott ott azon a támaszponton. Azt mondtam
neki, hogy a Columbia Egyetem történelem tanszékéről va-
gyok, és könyvet írok a vietnami légiháborúról.
- Ügyes vagy, Teddy, de hogy fogsz nekikezdeni?
- Dillontól tudjuk, hogy harcolt a jóm kipúr háborúban. Az
volt 1973-ban. A hatnapos háborúban, ami 1967-ben volt vi-
szont nem vett részt. Miért?
226 1 X27
- Sejtem, mire gondolsz - bólogatott ~:azaiet. mem v ie~
namban szolgált.
- Azt fogom csinálni, hogy kikérem az ezredben szolgált
tisztek névsorát, és megnézem, ki közülük zsidó.
- De Teddy, ott nem egy zsidó tiszt harcolt.
- Tudom. Köztük például az egykori századparancsnokom.
- Teddy hirtelen kitört. - Az isten szerelmére, Jake, még min-
dig jobb odamenni és csinálni valamit, mint ölbe tett kézzel
ülni. Reggel odarepülök az egyik sugárhajtásúval az Andrews-
ról, ha felhatalmazol rá. Pillanatok alatt ott leszek.
Jake Cazalet felemelte a kezét, mint amikor valaki beadja
a derekát. - Oké, Teddy, menj, áldásom rá. - A telefonért
nyúlt. - Odaszólok Fergusonnak.
**
Hannah Bernstein magához tért. Bántotta a szemét az erős
fény, amit a boltíves mennyezeten lévő csillár adott. A szoba
falát körben sötét faburkolat borította. Az ágy hihetetlenül
nagy volt, a bútorokat tölgyfából faragták és a tükörsima, szin-
tén tölgyfa padlót középen óriás perzsaszőnyeg takarta.
Letette a lábát a földre és felkelt. Enyhén szédelegve a rá-
csos ablakhoz ment és kinézett. A látvány, ami elé tárult, bár
ő ennek nem volt tudatában, ugyanaz volt, mint amit Marie
de Brissac látott a saját szobájából: az öböl, a gát, mellette a
motorcsónak, a másik oldalán a motoros cirkáló, a tiszta égbolt
a fénylő csillagokkal és a vízen táncoló holdfény.
Kinyílt az ajtó, belépett Aaron, mögötte pedig David Braun
tálcával a kezében. - Látom, már fent is van, főfelügyelő. Hoz-
tunk magának egy kis kávét, jó erőset és finomat. Mindjárt
jobban lesz, mihelyt megitta.
- Mint legutoljára?
~zukség volt rá, maga is tudja.
- Hol vagyok?
- Ne kérdezzen butaságokat. Igya meg a kávéját, fürödjön
le és attól majd jobban fogja magát érezni. A fürdőszoba arra
van. Majd elfelejtem, ő David.
- Főfelügyelő? - kérdezte Braun héberül. - Meglep.
- Indulás, menjenek, tűnjenek el mind a ketten - mondta
nekik Hannah szintén héberül.
Aaronnak, ami a kávét illette, kivételesen igaza volt. Sokat
segített. Felhajtott belőle két csészével, aztán levetkőzött, be-
ment a fürdőszobába és öt percig ki sem szállt a hideg víz
alól. Aztán fürgén megdörzsölte egy törülközővel a rövid haját,
maid megszárította a falra szerelt hajszárítóval.
- Akárcsak otthon - jegyezte meg magának halkan, és visz-
szament a szobába.
Tíz perccel később az ablak előtt állt és bámészkodott, ami-
kor hallotta, hogy fordul a kulcs a zárban. Megfordult, az ajtó
kitárult, belépett Aaron,~félrehúzódott és követte őt Judas, a
rémisztő alak a fekete kezeslábasában és csuklyájában.
Szivarozott és a foga kilátszott, ahogy vigyorgott. - Szóval
maga az, a nagyhírű Hannah Bernstein főfelügyelő. Hogy lesz
egy helyes zsidó lányból rendőr, ahelyett hogy férjhez menne
és szülne három gyermeket?
- És csirkehúslevest főzne az ő urának? - kérdezte Hannah.
- A kedvencem! - mondta Judas héberül. - Sajnálom, ami
a barátjával, Dillonnal történt, de ha egyszer az embernek
mennie kell, akkor mennie kell. Hozzá kell tennem, a disznó-
nak már évek óta a föld alatt lett volna a helye.
- Tízszer többet ért magánál.
Judas nevetett. - De most már nem. Nincs többé. - Aaron-
hoz intézte szavait. - Hozza, itt az ideje, hogy bemutassuk a
mi nem mindennapi vendégünknek.
228 ,' 229
Marie de Brissac az állványa előtt ült és festett, amikor az
ajtó kinyílt és bement hozzá Aaron, Judas és Hannah. Felhúzta
a szemöldökét és letette a kezéből az ecsetet.
- Mi az?
- Hoztam magának társaságot, barátot, ha úgy tetszik. -
Hannah-hez fordult. - Menjen, mutatkozzon be.
- Hannah Bernstein.
Judas közbeszólt. - Héj, a lényeget ne felejtse el, Hannah
Bernstein főfelügyelő. - Marie megrökönyödött. - Ott volt
Dillonnal, amikor Szicíliában elkaptuk. Őt elengedtem, mert
azt akartam, személyesen informálja főnökét. De aztán
eszembe jutott maga, hogy milyen magányos lehet itt egyedül,
miután Dillon szegény távozott közülünk, ezért Aaron és
Moshe Londonba repültek, hogy elhozzák őt, kizárólag a maga
kedvéért. - Hannah-re nézett. - Egy cseppet sem bánja, igaz?
- Miért nem takarodnak már ki innen és hagynak bennün-
ket magunkra? - kérdezte Hannah halálnyugodtan.
Judas ismét nevetett. - Héj, én csak jót akarok maguknak.
Még azt is megengedem, hogy együtt vacsorázzanak. - Aaron-
hoz fordult. - Terítsen meg nekik - mondta, és távozott.
***
- Honnan tudjam, hogy maga valóban az, akinek mondja
magát? - kérdezte Marie de Brissac.
- Úgy érti, akinek az a disznó mond? - javította ki Hannah,
miközben kényszeredetten nevetett. - Más választása nem
nagyon van, mint hogy megbízik bennem. Nem is láttam, hogy
fest. Ügyes, nagyon ügyes.
Elindult az állvány felé, közben megállt az asztalnál, elvett
egy darab faszenet és egy kockás papírra ráírta: Dillon életben
van. Marie elolvasta az üzenetet és elképedve nézett rá.
230
Hannah folytatta. Lehet, hogy a szobában poloska van. Menjünk
ki a fürdőszobába .
Marie szót fogadott, Hannah utánament, bezárta maguk
mögött az ajtót, és lehúzta a vécét. - Beszéltünk az édesap-
jával, Dillon és én. Dillon tudta, hogy meg akarják ölni, miután
visszatért Washingtonból, de túljárt az eszükön, az most lé-
nyegtelen hogy hogy, a lényeg, hogy sikerült.
- Édes istenem!
- Lehet, hogy még sincs lehallgatókészülék a szobájában,
de fő az elővigyázatosság, úgyhogy Dillonról csak úgy beszél-
hetünk, mint aki valóban halott.
- Igen, értem.
- Dillon él és dolgozik a maga kiszabadításán.
- És a magáén.
Hannah elmosolyodott. - Ő a legjobb, grófnő. Judas nem is
gondolja, kivel áll szemben. De most már menjünk vissza. -
Még egyszer lehúzta a vécét és visszamentek a szobába. -
Tényleg nem tudja, hol vag°yunk?
- Fogalmam sincs róla, főfelügyelő.
- Engem Londonban raboltak el, és hoztak ide, nem tudom
hova, egy magánrepülőgépen. A Földközi-tenger felett átre-
pültünk, ez biztos, de aztán megitatták velem a kis kávéjukat,
amitől elaludtam.
- Engem is elkábítottak, amikor Korfuról elraboltak.
- Igen, tudok róla, Dillon mindent elmondott. - Hannah
a fejét ingatta. - Szegény Sean, így végezni, két golyóval a
hátában.
Kinyílt az ajtó, és David begurított egy zsúrkocsit. - Höl-
gyeim, vacsora.
Hozzálátott, hogy megterítse az asztalt. - Ő David, főfel-
ügyelő, David Braun. Kedvel engem és jó hozzám, de azt hiszi,
Judas a mindenható.
231
Í,i~,
!~;G',,','
- Nos, erre csak azt tudom mondani, elment a ~ozan esze.
- Hannah Davidot az ajtó felé tolta. - Gyerünk, tűnjön el
innen. Egyedül is boldogulunk.
***
Fergusonnak nem jött álom a szemére. Beszámolt Dillonnak
és Blake-nek Teddy azon szándékáról, hogy ellátogat Fort
Lansingbe. Az ágyában ült és olvasott amikor a speciális mobil
telefon, amit Judas adott Dillonnak, megszólalt. Hagyta, hogy
egy ideig csörögjön, aztán felvette.
- Ferguson.
- Helló, öregfiú. Gondoltam tudatom, hogy épségben meg-
érkezett. Most éppen vacsorázik a grófnő társaságában.
Elérkezett a visszaszámlálás ideje, dandártábornok. Hány nap
is van még hátra? Három. De sajnálom Jake Cazaletet, hogy
min mehet szegény most keresztül.
Elkezdett hahötázni, mire Ferguson kikapcsolta a telefont.
I
~2, ~í~e.~ef
hogy másnap reggel a Gulfstream felszállt Farle Fieldről
Y
Vernon kapitány beleszólt a hangosbeszélőbe.
- Bár le fogunk tudni szállni a Charles de Gaulle-orv az idő-
járás nem a legkedvezőbb. Párizsban esik az eső és köd van.
A hangszóró elhallgatott, és Blake készített magának egy
kávét, Dillonnak pedig egy teát. - Képzelem, hogy beszélhetett
az a szemétláda Fergusonnal.
- Szereti megforgatni a kését az emberekben.
- Hát még én, hogy szeretném az én késemet megforgatni
őbenne. Hogy csináljuk ezt a dolgot, Sean?
- Egyelőre halvány fogalmam sincs. Maga mit gondol?
- Őszintén szólva, nem Iátok rá esélyt, hogy elkerüljük a
személyes találkozást vele.
- Ugyanaz a módszer, amit Bergernél alkalmaztunk?
- Valami olyasmi.
- Miért, azt talán tudjuk, hogyan védjük meg az elnök
lányát, Blake? Kilőhetek egy darabot Judas füléből vagy golyót
repíthetek a térdkalácsába?
Blake felhúzta a szemöldökét. - Az isten szerelmére, Sean.
- A feladatunk az, hogy megmentsük Marie de Brissac életét.
De vajon meddig mehetek el? Mi van, ha ezt a Rocard-t
233
keményebb fából faragták, mmt liergert, és eiKma a nusoa r ~ Hívjon
vissza, mihelyt tud. - Kikapcsolta a telefont, (jelállt és
Arra akarok kilyukadni, hogyha nem ért egyet azzal, amit
csi- kiment.
nálok, kiszállhat.
ke felemelte a kezét. - Adjon egy kis időt. Majd meglát- -
Bl
a
juk, hogy megy, rendben? És ott van Teddy is, utánanéz Fort
Lansingben a 801-eseknek. Hátha talál valamit. Miután Blake és
Dillon a Charles de Gaulle-on végiggya-
logolt a kifutópályán és bement a repülőtér épületébe, egy
* * * fiatal, börberi esőkabátot viselő hölgy lépett oda hozzájuk
nagyméretű borítékkal a kezében.
Judas, miután korán felkelt, a dolgozószobájában ült az asz- - Mr.
Dillon, Angela Dawson vagyok a nagykövetségről.
talánál, és miközben az egyik kezével végigsimította rövidre Ezt
Ferguson dandártábornok küldi önöknek - mondta az
nyírt haját, papírokat rendezgetett. Megcsörrent a
speciális ismeretlen nő, és átnyújtotta a borítékot. - Kint egy kocsi is
mobil telefonja. vár magukra. Erre jöjjenek, kérem.
- Igen - mondta, és figyelmesen hallgatott. Kis idő múlva A rő
határozott léptekkel ment elöl, és a főbejáraton át
bólintott. - Köszönöm a tájékoztatást. kivezette őket a parkolóba. Megállt
egy kék Peugeot mellett
,
- A francba! -bosszankodott, és megnyomta a házi telefon- és átadta
Dillonnak a kulcsot. - Sok szerencsét, uraim.
készülék gombját. - Aaron, jöjjön be. Miután a nő elment, Blake azt
kérdezte Dillontól: - Ezt
Aaron azonnal előtte termett. - Történt valami? meg honnan az ördögből
ismerheti Ferguson?
- A fenébe is, csak azt akartam mondani, hogy Berger meg- -
Oxfordból, gondolom én - válaszolta Dillon
és beült a
halt. Most értesített az egyik londoni emberem. Elütötte egy ,
kormány mögé. - Indulás.
busz Camdenben a High Streeten. Bemondta a helyi tévé.
- Balszerencse - mondta Aaron.
- Az, sok jó szolgálatot tett.
- Tálalhatom a reggelit? A meteorológusok kivételesen nem tévedtek,
szakadt az eső
- Igen, és egyen ön is velem. Azonnal megyek. és egyre sűrűbb köd
ereszkedett a városra. - Micsoda fogad-
Aaron távozott a szobából, Judas még sokáig ült elgondol- tatás -
jegyezte meg Blake.
kodva, majd újra elővette a telefont és benyomkodta Rocard
- Én szeretem Párizst - mondta Dillon. - Eső, hó, köd
de
párizsi számát. Érces hang válaszolt franciául. - Itt Michael ,
engem nem zavar. Sőt izgalomba hoz. Van itt egy kis kuc-
Rocard. Három napra Morlaix-ba mentem. Szerdán érkezem köm.
vissza.
- Egy háza?
Judas héberül káromkodott egyet, aztán rámondta az üze-
- Nem, egy hajóm a Szajnán. Sokszor meghúzódtam benne
netrögzítőre: - Berger Londonban meghalt egy balesetben. abban az
időben, amit Devlin csak a sötét korszakomnak
234 235
nevez. - Rákanyarodott a Victor tlugo twenue ra, es me~am
az útpadkán. - Ez lenne az.
Kiszálltak a Peugeot-ból és felmentek a bejárathoz vezető
lépcsőn. Miközben a névtáblákat böngészték, mindegyik
mellett egy egy csengő, kinyílt az ajtó és szemben találták
magukat egy kissé molett, középkorú, esőkabátot és fejkendőt
viselő nővel, aki az egyik kezében kosarat tartott.
- Segíthetek valamiben, uraim?
- Monsieur Rocard-t keressük - válaszolta Dillon.
- Ő most nincs idehaza. Morlaix-ba utazott néhány napra.
Holnap jön haza -világosította fel őket a hölgy, aztán lement
a lépcsőn, felnyitotta az esernyőjét és visszafordult. - Azt
mondta, lehet, hogy már ma délután visszaér, de ez nem biztos.
- Meghagyta a címét? Üzleti ügyben keressük.
- Nem, szerintem most is valamelyik fiújával hentereg. -
Elmosolyodott. - Uan neki egypár.
A nő elsétált. Dillon kajánul vigyorgott. - Menjünk, nézzünk
körül. - Találomra megnyomott egy csengőt, és amikor egy női
hang beleszólt, franciául azt mondta: - Én vagyok az, drágám.
A berregő megszólalt, meglökte az ajtót és már bent is
voltak.
Rocard lakására a harmadik emeleten bukkantak rá. A fo-
lyosón egy lélek sem járt, Dillon előkotorta a levéltárcáját,
kivett belőle egy tolvajkulcsot, és munkához látott.
- De régen volt, mikor utoljára ilyet használtam - mondta
Blake.
- Az ember sohasem jön ki a gyakorlatból - mondta Dillon.
- Gondoltam, megtartom, hátha egyszer még tolvajlásra adom
a fejem.
A zár engedett, az ajtó kinyílt; Dillon és Blake bementek.
Barátságos, régi stílű lakásban találták magukat, amit an-
tik, császárság korabeli, aranyozott bútorokkal rendeztek be.
236
A szőnyegek mind kéziszövésű, értékes darabok voltak, az
egyik falon egy eredetinek tűnő Degas-, a másikon pedig egy
Matisse-kép lógott. A lakásban két hálószoba, egy dolgo-
zószoba és egy díszes, márvány fürdőszoba volt.
Dillon megnyomta a visszajátszó gombot az üzenetrögzítőn.
Egy hang azt mondta: - Itt Michael Rocard. Három napra
Morlaix-ba mentem.
- Hallgassuk vissza az üzeneteit - javasolta Blake.
Dillon megnyomta a gombot, a francia nyelvű üzenetek egy-
mást követték; majd Judas következett.
- Héber - állapította meg Dillon. - Megütöttük a főnyere-
ményt. Még egyszer lejátszom. - Figyelmesen végighallgatta,
aztán bólintott. - Berger Londonban meghalt egy balesetben.
Hívjon vissza, mihelyt tud.
- Judas?
- Olyan biztos, mint ahogy itt vagyok. - Dillon körbenézett
a dolgozószobában. - Semmi értelme mindent feltúrni. Nem
hiszem, hogy olyan hülye lenne a pasas, hogy elöl hagyná a
bizonyítékokat.
Blake a kezébe vette az ezüstkeretbe foglalt fényképet az
íróasztalról. Nagyon réginek látszott a fekete-fehér kép, rajta
egy nő díszes ruhát, egy férfi pedig fekete öltönyt és kemény-
gallért viselt. Szerepelt még a fotón egy tizenkét év körüli
fiúcska és egy öt-hat év körüli kislány is. Az egész kép olyan
hatást keltett, mint ami egy másik korban, valamikor nagyon
régen készült.
- Családi fotó lehet? - kérdezte Blake.
- Ő biztosan a rövid nadrágos kölyök - tippelte Dillon.
Blake óvatosan visszahelyezteafényképet a helyére. - És most?
- Jobb, ha szép csendben elmegyünk. Ha esetleg délután
mégis hazajön, visszanézünk, ha pedig nem, akkor elütjük
valamivel az időt. - Elmosolyodott. - Párizsban ezalatt álta-
237
Iában annyit értenek, mint beulm egy etteremne es eno
gyasztani egy hatalmas adag ételt.
Kiléptek a lakásból, Dillon visszazárta az ajtót és lementek
a lépcsőn. Kint még mindig esett, a ház előtt megálltak és
elnéztek a Bois de Boulogne irányába.
- Jó kis környék - jegyezte meg Dillon.
- Amilyen egy sikeres emberhez illik - bólogatott Blake.
- Az emberhez, akinek mindene megvolt, és akiről a végén
kiderült, hogy még sincs semmije.
- De csak addig, amíg Judas fel nem bukkant?
- Valahogy úgy.
- És most mihez kezdünk?
Dillon mosolygott. - Megyünk és megnézzük, hogy megvan-e
még az én csónakházam.
***
Egy kikötőmedencében horgonyzott a St. Bemard Quai-n.
Rajta kívül sétahajók és motoros cirkálók is ki voltak kötve a
kőfalhoz, amiken az eső és a Szajna felől érkező köd ellen
ponyvát feszítettek ki. Nem messze volt a Notre-Dame. A hátsó
fedélzeten számos virágcserép díszelgett, de virág egyikben sem
nőtt. Dillon felfordította az egyiket és kivette alóla a kulcsot.
- Mikor járt itt utoljára? - érdeklődött Blake.
- Egy éve körül vagy talán már másfél éve is van annak,
valahogy ittentájt. - Dillon lement a kabinlejárón és kinyitotta
az ajtót.
- Jézus, de dohos szag van itt - kiáltott fel, ahogy belépett
és megcsapta az orrát az áporodott levegő. - Na de sebaj,
mindjárt kiszellőztetünk.
Blake nem arra számított, ami fogadta, lu~skabin maha-
góniburkolattal, kényelmes kanapék, tévékészülék és íróasztal.
~e yzzel még nem volt vége, egy másik kabinban dívány, zu-
han ozófülke és konyha szolgálta az utasok kényelmét.
- Keresek valamit inni. - Dillon a konyhába ment és végig-
kutatta a szekrényeket. Amikor visszatért a kabinba egy üveg
vörösborral és két pohárral, az amerikai egy megfakult új-
ságcikk-kivágást böngészett.
- Ezt a földön találtam. A miniszterelnök. ATimesból való,
de a dátumot nem tudom kivenni.
- A jó öreg John Major. Biztos lecsúszott az asztal mögé,
amikor a dolgaimat rendezgettem.1991. február, az aknavetős
merénylet a Downing Streeten.
- Hát mégis igaz. Maga állt mögötte és majdnem sikerült
is, mi, maga gazember.
- Igen igaz. Gyorsan kellett csinálni, nem volt idő jól elő-
készíteni, azért nem sikerült. Jöjjön utánam.
Nagyon higgadtan, tárgyilagosan beszélt. Kinyitott egy másik
ajtót, ami a hátsó fedélzetre vezetett. A ponyva szélén csurgott
a víz, alatta kis asztalka és fonott székek álltak. Dillon kiön-
tötte a bort a poharakba.
- Tessék.
Blake leült és megízlelte a bort. - Kitűnő. Elvileg már le-
mondtam róla, de most megkínálhatna egy szál cigarettával.
- Természetesen. - Dillon adott neki egy szálat, meggyúj-
totta, aztán maga is rágyújtott. Megállt a korlátnál, és miköz-
ben a Notre-Dame irányába bámult, iszogatta a bort.
- Miért, Sean? - szegezte neki Blake a kérdést. - Ismerem
az élettörténetét, de még mindig nem értem. Az a sok gyilok,
és a munkák, amit a PLO-nak és a KGB-nek végzett. Az addig
rendben, hogy az édesapja meghalt Belfastban egy utcai ke-
reszttűzben a britek golyójától, és ezért maga a Brit Hadse-
reget okolta és csatlakozott az IRA-hoz. Hány éves is volt
akkor, tizenkilenc? Ezt mind megértem, de aztán?
~;~i,!,
238 239
u~ ~i~
Dillon megfordult, de még mordig a KoriamaK iamas~
kodott. - Emlékezzen csak vissza az amerikai polgárháborúra,
az olyan emberekre mint Jesse és Frank James. Rajtaütöttek
az ellenségen, harcoltak, gyilkoltak a dicsőséges ügyért, mert
ehhez értettek, és aztán, amikor a háborúnak vége lett, mi
lett belőlük? Elmentek bankot és vonatot rabolni.
- És maga, amikor kilépett az IRA kötelékéből, áruba
bocsátotta magát, mint egy fegyvert.
- Így is lehet mondani.
- De amikor a szerbek Boszniában leszedték a gépét, akkor
elsősegély-szállítmányt vitt a gyerekeknek.
- A gonosz is tud jót cselekedni. Nem Shakespeare mondta
ezt?
- És Ferguson megmentette saját magától, átállította a jó
oldalra.
- Badarság. - Dillon nevetett. - Pontosan ugyanazt csi-
nálom, mint azelőtt, csak most Fergusonnak.
Blake komoly arccal bólogatott. - Értem én, de maga sem-
mit sem vesz komolyan?
- Már hogyne vennék. Komolyan veszem például Marie de
Brissac és Hannah kiszabadítását Judas karmai közül.
- De azon kívül semmi mást?
- Mint már mondottam, vannak olyan helyzetek, amikor
ölni tudni kell, és történetesen én ebben vagyok jó.
- És amikor nem öl?
- Csak úgy vagyogatok - Dillon visszafordult és gyö-
nyörködött a Szajnában.
***
Ugyanezekben a percekben, csak hat órával visszább az
időben, Teddy az Andrewson beszállt a Légierő Learjébe.
240
A gép felszállt, felemelkedtek harmincezer láb magasba, és a
kapitány beleszólt a hangosbeszélőbe.
- Körülbelül egy óra az út, Mr. Grant, és ha minden igaz,
az idő is jó marad. Mitchell Fielden fogunk leszállni. Onnan
Fort Lansing még körülbelül negyven perc autóval.
A hangszórók elnémultak, és Teddy kezébe vette a Washing-
ton Postot, de nem tudta lekötni a figyelmét. Izgatott volt. Az
a különös érzés fogta el, hogy Fort Lansingben talál valamit,
valami sorsdöntőt. De vajon mi lesz az a valami? A bárpulthoz
ment, készített magának egy csésze nescafét, leült a pult előtt,
és miközben a kávét kortyolgatta, töprengett.
***
1Vlarie de Brissac faszénnel portrét készített Hannah-ről. -
Jó arcformája van - mondta. - Az mindig sokat segít. Maga
és Dillon szeretők voltak?
- Maga aztán nem teketóriázik.
- Félig francia vagyok. Szeretjük az egyenes beszédet. Azok
voltak?
Hannah Bernstein igyekezett nem megfeledkezni a múlt
időről, ha Dillon került szóba. - Jó isten, nem. A legkibírha-
tatlanabb alak volt, akit valaha ismertem.
- De ennek ellenére szerette?
- Sok minden szeretnivalót találtam benne. A humorát,
férfias báját és a hihetetlen intelligenciáját. Egyetlen hibája
volt. Túl könnyen ölt.
- Talán az IRA túl fiatalon jött az életébe.
Hannah, amit Marie mondott nem kérdésnek, hanem ki-
jelentésnek vette, ezért azt mondta: - Én is ezt hittem, de
már más a véleményem. A vérében volt. Tudja, túl jó volt
benne.
241
~~n~
~i,; i
j,i~~,~~,,
Az ajtó rriegnyikordult és belépett David Braun egy tá~cavai a
kezében. - Kávé és keksz, hölgyeim. Csodaszép napunk van ma.
- Csak tegye le az asztalra, David, és menjen - utasította
Marie. - I`le tegyünk úgy, mintha a dolgok nem úgy állnának,
ahogy valófában állnak.
David, rilint akit pofon ütöttek, lógó orral kiment.
- Szerelmes magába - jegyezte meg Hannah.
- Nincs most időm álszentimentalizmusra.
Marie elkezdte kidolgoznia vázlatot, Hannah pedig kitöltött
két csésze kávét és az egyiket odanyújtotta Marie-nak. Aztán
kezébe vette a csészét, amelyikbe magának töltött, az
ablakhoz sétált vele és kinézett a rácsok között.
- Gyerünk, Dillon - suttogta -, kapd el a disznókat.
***
Teddy elnöki meghatalmazása ugyanúgy megtette a hatását
Mitchell Fielden is, mint az Andrewson. Az ügyeletes tiszt,
bizonyos Major Harding, tizenöt percen belül szerzett neki
egy limuzint egy sofőrrel a Légierő gépkocsiparkjából.
- A gondj aidra bízom Mr. Grantet, Hilton - mondta az őr-
mesternek.
Nyugodt lehet, minden a legnagyobb rendben lesz, uram.
Kihajtottak a bázisról és rákanyarodtak egy útra, ami gyö-
nyörű zöld vidéken vezetett végig. - Szép - jegyezte meg Teddy.
- Láttam már szebbet is - mondta Hilton. - Legutoljára
Kuvaitban állomásoztam. Csak két hónapja tértem haza.
_ ~t hittem, ilyen a bőre színe - mondta Teddy.
Hilton habozni látszott. - Maga is katona volt, Mr. Grant?
- A karomra gondol? - nevetett Teddy. - Ne legyen zavar-
ban miatta. Gyalogos őrmesterként szolgáltam Vietnamban.
Ott ves2ltettem el a karomat.
- A sors kegyetlen.
- Ezt már máshol is hallottam. Meséljen nekem Fort Lan-
singről.
- A vietnami háború idején sok ezred megfordult ott, de a
háború végeztével lerombolták. Aztán az Öböl-háború idején
rendbe hozták egy kicsit, azóta pedig gyalogoskiképző bázis-
ként funkcionál.
- Engem csak a múzeum érdekel.
- Semmi akadálya, hogy megtekintse, megnyitották a nagy-
közönség előtt. - Ráhajtottak az autópályára, és ahogy Hil-
ton nagyobb sebességre kapcsolt, azt mondta Teddynek: - Öt
mérföldre innen van egy kis fogadó, de aztán harminc mér-
földig semmi. Akarja, hogy megálljunk egy kávéra vagy
ilyesmi?
- Jó ötlet - ismerte el Teddy. - De csak tíz percre. Hamar
oda akarok érni - mondta, hátradőlt az ülésen, és újra meg-
próbálkozott a Posttal.
***
Párizsban Michael Rocard olyan közel parkolt le a házához,
amilyen közel csak tudott, a többi utat a bejáratig gyalog tette
meg. Felsietett a lépcsőn, mindössze egy hátitáskával a kezé-
ben és kinyitotta a lakása ajtaját.
Festett hajának köszönhetően tíz évvel fiatalabbnak nézett
ki, mint amennyi valójában volt, bár ebben a tökéletes szabású
öltöny, amit viselt is közrejátszott.
Az üzeneteket egymás után visszahallgatta az üzenetrög-
zítőn, amikor Judas héber szavai tudatosultak az agyában,
úgy pánikba esett, hogy mozdulni nem bírt. Berger halott. Ami-
kor néhány perc múlva felocsúdott, a bárszekrényhez ment
és töltött magának egy pohár konyakot. Arról még Judas sem
hj~;'
242 ~ 243
tudott, hogy ó és 13erger alkalmi szeretőK voltaK. Jőt Xocard
számára Berger még annál is többet jelentett, Rocard őszintén
szerette Bergert. Kinyitotta az egyik asztalfiókját, elővette be-
lőle a speciális mobil telefont és bepetyegtette a számokat.
Judas szinte azonnal felvette.
- Rocard vagyok.
- Maga bolond - üdvözölte Judas. - Épp ilyenkor kell Mor-
laix-ba mennie?
- Mit mondhatnék erre?
- Berger meghalt, elütötte egy busz Londonban. Hogy is
szól a mondás? Mindenkinek joga van tizenöt percig híresnek
lenni. Nos, Berger, ha nem is tizenöt percig, de tizenöt má-
sodpercig, míg a londoni helyi tévében a halálhírét bemondták,
az volt.
A kegyetlensége porig sújtotta Rocard-t, de ami ezután
következett, az minden addigit felülmúlt. - Új fiú után kell
néznie a londoni körútjaira.
holt egyáltalán valami, amiről az a disznó nem tudott?
Rocard az orra alatt motyogva kérdezte meg: - Mit kell
tennem?
- Semmit. Ha szükségem lesz magára, felhívom. Három
nap, Rocard, már csak három nap van a nagy napig.
Judas letette, de Rocard még mindig ott állt, markolta a te-
lefont, és miközben Paul Bergerre gondolt, potyogtak a könnyei.
***
Teddy elképedve lépett be a múzeumegyüttesbe Fort Lan-
singben. Az épület modern és légkondicionált volt, a padlót
csempelapok borították, és a falakon mindenfelé nagy csata-
jeleneteket megörökítő festmények függtek. A portára ügyet
sem vetve végigment egy hosszú folyosón, míg el nem érte az
244
aktot, melyen az állt: Gondnok. Bekopogott, lenyomta a kilin-
cset és ott találta magát egy meglehetősen vonzó, színes bőrű
nő előtt, aki az ablaknál egy íróasztal mögött ült.
A nő felnézett a papírjaiból. - Miben lehetek a segítségére?
- A gondnokot, Mary Kellyt keresem.
- Én vagyok az. - Mosolygott. - Ön Mr. Grant a Columbiá- r~~
ról?
- Igen... illetve nem. Nos, én vagyok Mr. Grant, de nem a
Columbia Egyetem történelem tanszékéről. - Teddy kinyitotta
a levéltárcáját, előkereste belőle a kártyáját és a nő elé tette. ,
Mary Kelly szemügyre vette a kártyát, és a döbbenetet, ami
kiült az arcára, le sem tagadhatta volna. - Mr. Grant, mit
jelentsen ez?
- Uan elnöki meghatalmazásom is, ha akarja, megmutatom.
I
Elővette a Jake Cazalet aláírásával ellátott irományt egy Í
borítékból, széthajtotta és átnyújtotta Mary Kellynek. A nő ii'~
hangosan olvasta. -A titkárom, Mr. Edward Grant a Fehér Ház
képviseletében létfontosságú ügyben jár el. Az Amerikai Egyesült
Államok elnöke szívesen venné mindennemű segítségét.
Mary Kelly felemelte a fejét. - Egek!
Teddy kivette a kezéből a meghatalmazást, összehajtogatta
és visszacsúsztatta a borítékba. - Nem lett volna szabad el-
árulnom, de azért vállaltam a kockázatot, mert nincs veszte-
getni való időm. Bár ma még sajnos nem tudhatja meg az
igaz okát, de talán majd egy nap.
A gondnoknő elmosolyodott. - Hogyan segíthetnék?
'i I;h
- Önök nyilvántartják azokat a légicsapatokat, amelyek a I ,ii~;l
vietnami háború idején itt megfordultak. '~ ~~4r
- IgY igaz.
- Köztük a 801-es számút is. Szükségem lenne azoknak a ~i '''l~l~,
~lí~~i
tiszteknek a névsorára, akik ebben az alakulatban szolgáltak,
mondjuk 1967-1970-ig.
1 ,..,
245
~~ u'i~fi~ i
- Mi a név, amit keres'! ',t'' ~satc egyetlen 801-es tiszt vett
részt az izraeli hadsereg kato-
- Nem tudok nevet.
nájaként ajóm kipúrháborúban. Daniel Levykapitány
született
- Nem tudja a nevet? ,
1945-ben New Yorkban, és kilépett a hadseregből 1970-ben
 .
- Csak azt, hogy zsidó. t~# - Telitalálat! - örvendezett Teddy, de
a hangja remegett
N -
l Ő
em egy- F .
esz. kell hogy legyen.
- Mit mondjak, ez így eléggé hosszadalmas
két zsidó tiszt vett részt a vietnami háborúban. A sorozás elől
- Emberünk egy hős - folytatta Mary Kell
- Ké
y.
nem menekült meg senki, Mr. Grant. t Ezüst
Kereszt. Legközelebbi hozzátartozóként Samuel az édesa
pa
- Tudom. De nagyon fontos. Segít? és Rachel az édesanya vannak
bejegyezve
de ez már ré
,
Mary Kelly nagyot sóhajtott. - Természetesen, amiben gen
i
volt. Az apa New York-i ügyvéd. A cím Park Ave
nue, minek
tudok. Jöjjön velem - mondta és mutatta az utat. alapján tehetős
családról lehet szó
.
Az archívum az alagsorban kapott helyet, és kizárólag saját- Enn i? -
Y kérdezte Teddy. - Semmi több?
célból tartották fent. Csak a lé kondicionáló halk zú ása hal- - Semmi,
ami a segítségére lehetne. - Mary összehúzt
g g
a a
latszott, miközben Mary Kelly átfutotta a mikrofilmet és
jobb szemöldökét. - Tényleg nagyon fontos le
h
t
kézzel kiírta egy jegyzettömbre a neveket. Amikor elkészült, e
ez a dolog.
- Történetesen életet menthet. - Teddy elkapta Mary kezét
é
hátradőlt a széken. s megrázta. - Mihelyt tudok, visszajövök, megígérem,
és talán
A négy év alatt, 1967-1970-ig bezárólag, hu- elmesélem ma
- Itt vannak ának
é
. g
szonhárom zsidó tiszt szerepel a nyilvántartásban. az eg
sz hosszú történetet az elejétől a Í!
végéig, de most minél előbb vissza kell mennem W
hi
as
Teddy átolvasta a neveket, de természetesen egyik sem mon- n tonba.
g
Es most ha lenne szíves megmutatni a kivezető utat
dott neki semmit. A fe'ét ingatta. - Nem megyek vele semmi-.
i,
re. Tudhattam volna.
***
Maryt legalább annyira bántotta a dolog, mint őt. - Nincs
semmi más információja róla? Kicsit távolabb a limuzintól megállt,
felhívta a mobil telefo
n-
- Esetleg még annyi, hogy 1973-ban az izraeli hadsereg ján az
elnököt és beszámolt róla, mit talált
 .
w
katonájaként szolgált a jóm kipúr háborúban. - Nagyon ígéretesen hangzik,
Teddy, de mégis mihez ke
z-
- Ezt miért nem mondta hamarabb . A Pentagon előírása dünk vele?
szerint azt is fel kell tüntetnünk, ha egy amerikai katona
idegen - Utánanézünk a családi háttérnek. Gondolok itt elsősor-
ország hadseregében szolgált. ban a Park Avenue-i ügyvéd édesapára.
Biztosan valami be-
- Utána tud nézni? - türelmetlenkedett Tedd-. folyásos ember
lehetett. Azért beszélek múlt időben
, mert
- Egész egyszerűen. Rendelkezésünkre áll egy kis házi szá- már vagy
nincs is az élők sorában, vagy nagyon öre
''
~'
I
~
II
g.
mítógép, nincs a hálózatba bekapcsolva. Kizárólag abból a célból, i
,
;
, ~,
j
- Eszembe utott valami, illetve valaki - mondta Cazalet
I
hogy segítse a munkánkat. Ott van. - Odament a komputerhez,. -
I
Archie Hood. Éveld ő volt a New York-i ü édi kamara
I ~~''~ I~~il I
~
N
g g~
leült elé és beírt valamit a billentyűzeten. -Ez az. ez kell nekünk. ~
,
~I
: ~E-'~
korelnöke.
246 247
- Én azt hittem, már megnatt - csoaaiKOZOm ieaay.
- Nos, nyolcvanegy éves, de még él. Találkoztam vele úgy
három hónappal ezelőtt egy New York-i jótékonysági esten,
amikor te Los Angelesben voltál. Ezt bízd rám, én majd élin-
tézem, te pedig gyere haza, amilyen gyorsan csak tudsz.
Teddy a limuzinhoz ment, aminek az ajtaját Hilton már ki-
nyitotta előtte. - Oké, őrmester, teljes gőzzel előre. Vissza
kell érnem Washingtonba, amilyen rövid időn belül csak lehet.
**
Négy óra felé járhatott az idő, amikor Michael Rocard ma-
gára öltötte az esőkabátját és lement a földszintre. A házve-
zetőnő épp a tükröt tisztogatta a hallban.
- Á, Monsieur Rocard, már vissza is jött?
- Amint látja.
- Reggel kereste önt két férfi. Azt mondták, üzleti ügy.
- Ha fontos, majd visszajönnek. Ma este valamelyik hajón
vacsorázom.
Kilépett a házból és a kocsijához ment. Dillon épp akkor
állította le a Peugeot motorját az utca túloldalán a járdasze-
gélyen.
Blake előkotorta a fényképet, amit Max Hernu faxolt el
Fergusonnak. - Ő az, Sean.
Ekkorra Rocard már bepattant az autójába és elindult.
- Kövessük - mondta Dillon, és a nyomába eredtek.
Rocard a Quai de Montebellón az Ile de la Citével szemközt,
nem messze attól a helytől parkolt le, ahol Dillon hajója hor-
gonyzott. Több sétahajó várakozott a kikötőben, az első és
hátsó fedélzetén mindegyiknek ponyva védte az utasokat az
eső ellen. Rocard szedte a lábát az esőben, felment az egyik
hajó pallóhídján.
muK ezek'! kérdezte Blake, és Dillon leállt a kavicsos
rakpart szélén.
- Bateaux mouches - felelte Dillon. - Úszó éttermek. Le és
fel járnak a folyón, miközben a vendégek a fedélzeten elfo-
gyasztanak valami finom ételt, vagy ha ahhoz van kedvük csak
egy üveg bort, és közben gyönyörködnek a tájban. Menetrend
szerint közlekednek.
- Odanézzen, mintha indulni készülnének - kiáltotta Blake.
- Jobb, ha csipkedjük magunkat.
A két matróz, aki épp elkezdte bevonni a hajópallót, még
megengedte nekik, hogy beszálljanak, és ők a hajószalonba
vették az irányt, ahol bárpult és asztalok voltak elhelyezve.
- Nem hemzsegnek az utasok - jegyezte meg Blake.
- Ilyen időben mit vár?
Rocard a bárpultnál állt és az üveg kinézetéből ítélve bort
rendelt magának. Hóna alá csapta a borosüveget, a lépcső-
feljáróhoz sétált és felment a felső fedélzetre.
- Mi van odafent? - kérdezte Blake.
- Szintén étterem, de nyitott. Napsütéses időben remek
szórakozás. Kérjünk mi is valamit inni, és menjünk utána.
A bárpulthoz mentek és Dillon rendelt két pohár pezsgőt.
- Vacsoráznak, uraim? - érdeklődött a pincér.
- Még nem döntöttük el - válaszolta Dillon franciául. -
Majd szólunk.
Rocard után felmentek a felső fedélzetre. Mint ahogy azt
Dillon mondta, fent is enni lehetett, de oldalt befújta a szél
az esőt a ponyva alá. A személyzet középen egymásba rakta
a székeket, az eső egyre erősebben zuhogott, és a köd is sűrű-
södött a folyó felett.
A parton hajók várakoztak, a csónakokat hármasával össze-
kötözték, és az' ellenkező irányból egy másik úszó étterem
közeledett feléjük.
248 I 249
- rlétszik itt - mondta Blake.
Dillon bólogatott. - Csodaszép város.
- Na és hol van ő?
- Talán a sétafedélzeten. °
A sétafedélzetre üveges ajtó vezetett. Egy ponyva alatt há-
rom vagy négy asztal árválkodott. Rocard az egyiknél ücsör-
gött, előtte az üveg bor. ' `
- Essünk túl rajta - tanácsolta Blake.
Dillon bólintott, kinyitotta az ajtót és mutatta az utat. - Szép
jó estét, Monsieur Rocard.
Rocard felnézett rájuk. - Ismerjük egymást, monsieur?
- Dillon, Sean Dillon vagyok, aki elvileg meghalt Washing-
tonban, de annak már három napja, és azt ön is tudja mit
jelent.
- Szent isten!
- Az úr pedig Blake Johnson az Amerikai Egyesült Államok
elnökének képviseletében, érthető módon türelmetlenül
várja, hogy megtudjon valamit Marie de Brissacról.
- Nem tudom, mit beszélnek itt összevissza. - Rocard fel
akart állni, de Dillon visszaültette és elővette a Walthert. -
Hangtompítós, úgyhogy ha úgy gondolja, én hang nélkül lelő-
hetem és átdobhatom a korláton.
- Mit akarnak? - Rocard láthatóan szenvedett.
- Ó, csak egy kicsit beszélgetni erről-arról, Judas Makka-
beusról, szegény megboldogult Paul Bergerről, de mirol~ n~ k-
előtt Marie de Brissacról. Hol tartják fogva?
- Esküszöm az élő Istenre. nem tudora - moncjta Mich~~el
Rocard.
73. ~e~e~eí
hajó szelte a vizet a ködben. - E t nehezen t
,z udom elhinni
- mondta Blake.
- Pedig igaz.
- Nézze, a játéknak vége - magyarázta Dillon. - Tudunk
Judasról és a Makkabeusairól. Azt ne is próbálja tagadni, hogy
maga is egy közülük.
- Nem tagadom, de személyesen még sohasem találkoztam
Judassal.
- Akkor hogyan szervezték be?
Rocard hosszasan gondolkodott, aztán megvonta a vállát,
és mint aki beletörődött a sorsába, azt mondta: - Ám legyen,
elmondom maguknak. Már úgyis elegem van ebből az egész-
ből. Túl messzire mentek. Részt vettem az auschwitzi túlélők
egyik gyűlésén. Még kisgyerek voltam, amikor a családommal
együtt Auschwitzba hurcoltak bennünket. Azok a szemét
gazember vichyik a nácik kezére juttattak bennünket. A fele-
ségemet is ott ismertem meg.
- Folytassa.
- Mindnyájan egyetértettünk abban, hogy testamentumba
foglaljuk, mi történt velünk. Elveszítettem az apámat, az anyá-
mat és a nővéremet. Először az Auschwitz IL-be, a kivégző-
,;p
251 ~~!~i~'
KUc,Y~mud xcrullunx tslrxenauDa. ~gym1111o zsidó vesztette ott
aZ életét. Fel tudják ezt fogni, uraim? Egymillió! A családomból
egyedül émmaradtam életben, köszönhetően egy homoszexuális
S$-tisztnek aki megkedvelt és átszállíttatott az Auschwitz IIL-
ba, ott dolgoztam az I. G. Farben ipari üzemben.
- Hallottam már arról a helyről - mondta Blake Johnson.
- A lányt, akit később feleségül vettem és az édesanyját az
én kérésemre szintén áthozta a tiszt. - Az arca eltorzult az
emlékek okozta fájdalomtól. - Mi hárman túléltük a háborút,
visszakerültünk Franciaországba és éltük a magunk életét.
Éri ügyvéd lettem, a lány anyja meghalt, mi pedig összeháza-
sodtunk. - Megvonta a vállát. - Sohasem volt jól, állandóan
betegeskedett és pár évvel ezelőtt meghalt.
- És hogy jön a képbe Judas?
Az auschwitzi túlélők gyűlésén megkeresett egy férfi és
aZt mondta, lehetőséget lát rá, hogy szerepet vállaljak Izrael
jövőjének a biztosításában. Nem tudtam nemet mondani. Úgy
találtam - franciásan széttárta a karját -, megéri.
A de Brissac család is alkalmazta? - tette fel a kérdést
Dillon.
Igen, hosszú éveken át voltam az ügyvédjük.
És elárulta Judasnak, hogy Marie igazi édesapja az ameri-
kai elnök - vádolta Blake.
Nem gondoltam, hogy ez lesz belőle. Mielőtt meghalt, a
tábornok megfogalmaztatott velem és aláírt egy nyilatkozatot,
miszerint a nevét és címét adja Marie-nak. Amikor kértem,
magyarázza meg, megtagadta.
Akkor hogyan jutott tudomására a titok?
Teljesen véletlenül. Mikor a grófnő betegsége már nagyon
előrehaladott állapotban volt, egy nap Marie-val a verandán
sütkéreztek. Én pedig mentem, hogy aláírassak néhány papi-
rost a grófnővel. Nem vették észre, hogy közeledek, így be-
szélgettek tovább. Egyszer csak hallom, hogy a grófnő azt
mondja: „De mit fog gondolni édesapád?" Tudtommal pedig
a tábornok természetesen halott volt.
- És kihallgatta őket?
- Igen, és megtudtam a vér szerinti apa nevét.
- És továbbadta Judasnak?
- Igen - ismerte el Rocard vonakodva. - A munkám révén
én nagyon sok befolyásos és fontos személyiséggel kapcsolatba
kerülök; politikusokkal, magas beosztású egyénekkel. Az én
egyik feladatom az, hogy informáljam Judast velük kapcsolat-
ban mindenről, amit érdekesnek találok.
- És persze Marie de Brissac titkát elég érdekesnek találta.
- Nem gondoltam végig, mi mindenre használhatja fel, es-
küszöm.
- Szegény ördög - mondta I~illon. - Csakúgy, mint Berger,
mit sem sejtett az egészről.
Rocard felkapta a fejét. - Maguk ismerték Pault? - Elkere-
kedett a szeme. - Maguk ölték meggy
- Ne beszéljen butaságokat, és szedje össze magát. Hozok
egy konyakot.
Blake elment. - Mi történt Paullal? Mondja el.
- Felkerestük és kicsit kifaggattuk. Elmesélte, hogyan szer-
vezte be. El akartuk vinni egy rejtekhelyre, amíg alakul vala-
merre az ügy, de ő pánikba esett, elkezdett futni, árohant az
úttesten és elütötte egy busz. Így történt.
- Szegény Paul. - Rocard szemében könnyek csillogtak. -
Mi... - habozott. - Barátok voltunk.
Blake visszatért egy dupla konyakkal. - Ezt igya meg, hátha
segít.
- Köszönöm.
- Nos - mondta Dillon -, akkor most már azt is mesélje el,
mi történt Marie-val_ C~TvP,-;;„~ ninre vacÓW o.,;~.„1 ::..
252
- Judas felhívott és azt az utasítást adta, hogy vásároljak egy
kis házat Korfu északkeleti partján, aztán vegyem rá Marie-t,
hogy menjen oda vakációzni.
- Miért épp Korfun?
- Fogalmam sincs. Nem volt nehéz rábeszélnem, mert
amióta az édesanyja meghalt, mást sem csinált, csak egyik
helyről a másikra utazgatott és festegetett.
- Fel sem merült önben, hogy gonosz szándék vezérli? -
kérdezte Blake.
- Megszoktam már, hogy kérdezés nélkül engedelmesked-
nem kell neki. Nem is gondolkodtam. A baj pedig megtörtént.
- A fejét ingatta. - Egyszerűen nem gondolkodtam. Álmom-
ban nem gondoltam, hogy ez lesz belőle. Én szeretem Marie-t,
mindig is szerettem, egészen kislány kora óta.
- De vakon követte Judast?
- Jusson eszébe Auschwitz, Mr. Johnson. Én jó zsidó va-
gyok. Szeretem az enyéimet, és Izrael a reményünk. Csak segí-
teni akartam, nem érti?
Dillon a vállára tette a kezét. - Én értem, tökéletesen megér-
tem önt.
- Azt sem tudja, hogy mi a szándéka Marie-val? - kérdezte
Blake.
És persze Rocard-nak fogalma sem volt róla, mint ahogy az
azonnal kiderült. - Biztosan ő az adu az üzletben.
- Eláruljuk magának, miről van szó. Ha az édesapja nem
írja alá, hogy az amerikai hadsereg a semmivel egyenlővé tegye
Irakot, Iránt és Szíriát, kedden megöli.
Rocard elborzadt, és szemlátomást éveket öregedett. - Mit
tettem? Marie, mit tettem? - Felpattant, a korláthoz ment és
kikémlelt az esőbe. - Én ezt nem akartam, Isten a tanúm rá.
Dillon Blake Johnsonhoz fordult. - Én hiszek ennek a sze-
rencsétlennek.
254
Visszafordult, de Rocard-t akkor már sehol sem látta, eltűnt,
mintha soha ott sem lett volna. Ő és Blake a korláthoz rohan-
tak. Nagy volt a köd, egy pillanatra úgy tűnt, mintha a vízből
egy kéz emelkedett volna ki, aztán a köd újra elhomályosította
a kavargó hullámokat. Dillon felegyenesedett, és nekitámasz-
kodott a korlátnak.
- Minden embernek más a tűréshatára, Rocard ennyi fáj-
dalmat bírt elviselni.
Blake feléje fordult, az arcáról lerítt, hogy aggódik. - Kudar-
cot vallottunk, Sean, semmivel nem jutottunk előrébb. Most
mihez kezdünk?
- Azt nem tudom, hogy maga mihez kezd, de én most le-
megyek a bárba és rendelek egy óriás ír whiskyt. Aztán irány
vissza Londonba, közölni a rossz hírt Fergusonnal.
***
Az elnöknek nehezen sikerült utolérnie Archie Hoodot. Elő-
ször otthon hívta, de ott nem volt, aztán telefonált a jogi
céghez, ahol konzultálként még mindig tevékenykedett, és
ott kapott egy kajmán-szigeteki számot, a barátja ugyanis a
szabadságát töltötte.
Végül Cazalet próbálkozása sikerrel járt. - Archie, öregem.
Jake Cazalet vagyok. Te meg hol bujkálsz?
I
- Én, kedves elnököm, én most egy káprázatos villa teraszán
ülök egy pohár pezsgővel a kezemben, alig néhány méterre a
i
pálmafákkal szegélyezett tengerparttól és egy hölgykoszorútól
övezve. A három csodaszép teremtés pedig történetesen az
unokám.
- Archie, szükségem van a segítségedre. De maradjon köz-
tünk a dolog, ez életbevágóan fontos. Azt most nem mondha-
tom el miért, de később majd remélem, megtudhatod.
255
Az idős ember hangja megváltozott. - Mi az, amiben a
segítségedre lehetek?
- Levy, Samuel Levy, mond neked ez a név valamit?
- Jól ismertem. Multimilliomos volt a családja hajózási tár-
sasága révén, de ő a jogot választotta és eladta a vállalatot,
amikor megörökölte. Ritka jó ügyvéd volt. Pokolian jól csinálta.
Sohasem szorult rá az örökségére. Körülbelül öt éve halt meg.
- És a fia, Daniel Levy?
- Hát az különc egy alak. Hősként tért haza Vietnamból,
aztán pedig elment Izraelbe. Beállt az izraeli hadseregbe és
harcolt a jóm kipúr háborúban. Néhány évvel ezelőtt nagy
tragédia történt a családjukban.
- Micsoda?
- Dan édesanyja és már férjes nővére utánamentek, hogy
meglátogassák. Mindketten odavesztek Jeruzsálemben egy
buszpályaudvaron történt bombamerényletben. Az öreg Samuel
sohasem tette magát túl rajta, nem sokkal rá bele is halt.
Jake Cazalet nehezen őrizte meg a nyugalmát. - És mi lett
Daniel Levyvel?
- Örökölt százmillió dollárt, egy házat Londonban az Eaton
~Square-en és egy kastélyt Korfun. Legutóbb azt hallottam róla,
hogy az Izraeli Légierőknél szolgált, de állítólag valami
botrányba keveredett, kivégzett néhány arab börtönlakót vagy
valami ilyesmi, és kiléptették.
- Azt mondtad, egy kastélyt Korfun?
- Igen, jártam is ott néhány évvel ezelőtt, amikor még az
apjáé volt. A feleségemmel tengeri körúton voltunk és meg-
pihentünk Korfun is. A kastély az északnyugati parton áll és
Koenig a neve, Koenig-kastély. Eredetileg egy német báró
tulajdonában volt. A svábok mindig is kedvelték Korfut. Ha
jól emlékszem, Fülöp herceg is ott született. - Egy pillanatra
elhallgatott. - De segít ez valamit?
5c m e . Hrcme, a legnagyobb szolgálatot tetted
egész p lyafutásod alatt. Egy nap majd azt is megtudod, miért,
de egyelőre szigorú titoktartást kérek.
- Elnök úr, a szavamat adom.
***
Amikor Teddy belépett az Ovális Terembe, az elnök az ab-
laknál állt. Megfordult és majd szétvetette az öröm. - Ne szólj
semmit, Teddy, csak figyelj.
Amikor mindent elmesélt a titkárának, Teddy azt mondta:
- Minden egybevág. Judas említette Dillonnak, hogy voltak
rokonai, akiket megöltek. Nagyon is egybevág.
- Majdnem biztos, hogy Marie-t és Hannah Bernsteint
abúan a Koenig-kastélyban őrzik. Akkor pedig csak blöfföltek,
amikor azelőtt, hogy elkábították volna Marie-t, azt mondták
neki, hogy rövid repülőút vár rá.
- És most odaküldjük a Tengerész Fókákat vagy kölcsön-
kérjük a britektől a SAS-t?
- Semmi esetre sem, Teddy. Azonnal megszimatolná és ki-
végezné őket. - Cazalet a Codex-telefonért nyúlt. - Felhívom
Fergusont.
Ferguson épp azelőtt fejezte be a beszélgetést Dillonnal és
Blake-kel, akik a Gulfstreamről hívták útban hazafelé Lon-
donba. Figyelmesen hallgatta az elnököt. - Teddynek igaza
van, egybevágnak a dolgok, elnök úr. Viszont Rocard, a Bris-
sac família ügyvédje, követte Bergert, de még mielőtt meghalt,
ő is említett valamiféle korfui vonatkozást.
- Mi a következő lépés? ~,4
256 ~ 257
- Vannak Kapcsma~aim ri~rmu, II1Gi l 11Glldlly c~y 111G~d11~
kereskedelmet folytattunk Albániával, a túlparttal, ahol mint
ön is tudja, még mindig kommunista uralom van. Az embe-
reim a legmegbízhatóbbak, és tökéletesen alkalmasak az effajta
feladatok elvégzésére. Dillon és Blake Johnson Farley Fieldre
érkeznek a Clulfstreammel. Én ott csatlakozom hozzájuk,
beszámolok nekik a legújabb fejleményekről, és amilyen hamar
csak lehet, indulunk Korfura. Bízzon bennem, elnök úr. Mihelyt
van valami, értesítem. ,
fogy Jake Cazalet kikapcsolta a Codexet, Teddy nekisze-
gezte a kérdét: - Nos?
Az elnök beszámolt neki arról, mit beszélt Fergusonnal.
***
Ferguson rendezte a gondolatait, aztán tárcsázott egy korfui
számot. Egy nő szólt bele a telefonba görögül.
- Igen, kivel beszélek?
- Ferguson dandártábornok vagyok - felelte angolul. - Ma-
ga az, Anna
- Én, dandártábornok. Örülök, hogy hallom a hangját.
_ Azzal a mihaszna, semmirekellő férjével, Constantine-
nal szeretnék beszélni.
- Ma nem fog menni, dandártábornok, dolgozik.
- Á, tudom mit jelent az. Mikor megy haza?
_ Talán úgy négy óra múlva.
- Mondja meg neki, hogy vissza fogom hívni, és gondos-
kodjon róla, hogy otthon legyen, Anna. Nagy pénzt akaszthat.
Letette a telefont, odaballagott a bárszekrényhez, töltött ma-
gának egy skót whiskyt, az ablakhoz ment vele és belekortyolt.
- Na te disznó szorul a nyakad körül a hurok - motyogta.
258
~:xu~~en LonstantW e Aleko a halászhajója, a Cretan Lover
kormánya mögött állt, ami épp félúton szelte a vizet Korfu és
Albánia partjai között, és úgy nézett ki, mintha a feje helyén
egy iránytűtartó nőtt volna. Szemerkélt az eső, és a tenger
felől enyhe szél fújdogált.
Aleko az ötvenedik évét taposta. Egykor parancsnok-
helyettesi tisztet töltött be a Görög Haditengerészetnél, de a
karrierje csúfos véget ért, miután egy Piraeus nevezetű bárban
részegen valami nő miatt alaposan helybenhagyott egy kapi-
tányt.
Ezután hazament Korfura a kis kikötőfaluba, és a végki-
elégítéséből megvásárolta a Cretan Lovert, ami elvileg
halászhajó funkcióját töltötte be, és aminek olyan erős motorja
volt, hogy huszonöt csomót is ki lehetett hozni belőle.
Szeretett felesége; Anna segítségével a háttérben, csempé-
széssel foglalkozott, mert az érte meg a legjobban, és annak
révén kamatoztathatta az albán partról a Görög Haditenge-
részetnél szerfett mérhetetlen tudását is. A cigarettával való
kereskedés bizonyult a legjövedelmezőbbnek. Az albánok
bármennyit képesek lettek volna megadni egy karton amerikai
vagy brit cigarettáért.
`De emellett nagyon rafináltak és agyafúrtak is voltak, állan-
dóan szemmel kellett őket tartani, ezért maga mellé vette a
két unokaöccsét, Dimitrit és Yannit és a felesége unokatest-
vérét az idős Stavrost is. Épp Stavros volt az, aki kávét hozott
neki, miközben a kormányosfülke ablakán ütemesen kopogtak
az esőcseppek.
- Rossz előérzetem van. Nem tetszik nekem ez az albán
gazember, ez a Bolo, nem bízom meg benne egy szemernyit
sem. A múltkor is át akart ejteni a rakomány skót whiskyvel.
- Nyugalom, öreg harcos, tudom én, hogy kell egy ilyen mo-
csokkal bánni. Bízzál bennem. - Constantine ivott egy kortyot
~~ pl
ú~ iliÍ
a kavenol. - li1lU11V. VGUU AL a t~Vmuayu ~S) ~~Óv~Ó~~ ~~~~~~~Ó~
akarok a fiúkkal.
Stavros átvette a kormányt, Aleko pedig a halászhálók és
teli kosár halak között keresztülmasírozott a fedélzeten és
lement a kabinlejárón. A hajószalonban Dimitri és Yanni épp
öltözködtek, akkor bújtak bele a búvárruhába. Az asztalon
két Uzi géppisztoly hevert.
_ Héj, Constantine bácsi - szólította meg Yanni -, azt gon-
dolod, hogy ezek az albán majmok ujjat húznak velünk?
_ Hát persze hogy azt gondolja, te tökfej - szólt közbe Di-
mitri -, különben mire fel lenne ez a nagy felhajtás?
_ Bolo tartozik nekem ötezer amerikai dollárral, ezért a ra-
komány Marlboróért - mondta Aleko. - Jó okom van rá, hogy
azt feltételezzem, nem akar fizetni. Nos, tudjátok, mit kell
tennetek. Tartályt ne vigyetek. Csak kellő időben ugorjatok a
vízbe, és ússzatok át a hajója túloldalára, és ezeket ne felejt-
sétek itt.
Felvette az asztalról az Uzikat. - Meddig menjünk el? -
kérdezte Dimitri.
_ Ha ők rátok lőnek, ti se hagyjátok magatokat - mondta,
és visszament a fedélzetre. Miután bement a kormányos-
fülkébe, meggyújtott két szál cigarettát, és az egyiket odaadta
Stavrosnak.
_ Az idő is nekünk kedvez.
_ Kedvezzen is - mondta Stavros -, mert ha nem tévedek,
már ott is vannak.
A másik hajó nagyon hasonlóan festett, mint aCretan Lover.
~ árboctól a fedélzeti építményig azon is halászháló volt ki-
terítve. A hátsó fedélzeten emberek dolgoztak, látszólag
halakat válogattak a kormányosfülke egyik sarkáról lelógó
lámpa gyenge sárgás fényénél. A kormánynál Aleko által isme-
retlen férfi állt, a háta mögött Bolo cigarettázott. Bolo negy-
260
venöt év körüli lehetett, nagydarab ember, a posztózubbony
majd szétfeszült a hátán, és a csúcsos sapka alatt az arca olyan
mértékű álnokságról árulkodott, amilyennel csak egy ízig-vérig
hazug egyén bírhatott. Kiment a fedélzetre.
- Héj, Constantine barátom, ma mit hoztál nekem?
- Amit kértél, Marlboro cigarettát, amiért kifizetsz nekem
ötezer amerikai dollárt, még akkor is, ha mint szokás szerint
úgy éreznéd, hogy a fogadat húznák.
- De Constantine, én a barátod vagyok. - Bolo előhúzott a
zsebéből egy gumival átfogott kötég bankjegyet. - Itt van az
ötezer dollárod, számold csak meg. Egy cent sem hiányzik
belőle. - Átnyújtotta a pénzt. - Hol a cigarettám?
- A háló alatt. Mutasd meg neki, Stavros.
Miközben Aleko a pénzt számolta, Stavros felhajtotta a hálót
a kartondobozokról. Bolo két embere azonnal ott termett és
áthordták az árut a hajójukra. Amikor végeztek, visszamásztak
a korláton.
Aleko felnézett. - Mind megvan. El sem hiszem.
- Meg bizony; de most szépen vissza is veszem.
Bolo benyúlt a kormányosfülkébe, és előhúzott egy második
világháborús géppisztolyt, a német Schmeisser-változatot, az
olasz partizánok kedvencét. A két marconája pedig revolvert
rántott elő.
- Tudhattam volna - mondta Aleko. - Kutyából nem lesz
szalonna.
- Nem bizony. És most vagy ideadod azt a pénzt, vagy le-
lőlek mindőtöket, mint egy kutyát, és elsüllyesztem ezt a teknőt.
- Csak lassan a testtel, öregem.
Dimitri és Yanni, két fekete csuklyás és búvárruhás alak, az
albán hajó túloldalán bemásztak a korlát alatt. Egy szempil-
lantás alatt talpra ugrottak és Bolóra szegezték a géppiszto-
lyaikat.
261
A2~~ estét, Bolo kapitány - údvózölte Yarinl~
leadp~l bán gazember fiadtan hátrafordult ekkor Yanni
és ki ~t eg3' rövid sorozatlövést, Bolo a jobb karjához kapott
tétle~~ilott a kezéből aó shmeisser. Eközben Dimitri sem
egyikkedett, célzott, es kilőtt egy sorozat°t' mire Bolo
a máS~~bere a földre ro~Y°tt a lába hátuljába kap°tt golyótól,
~~k pedig eldobta a fegyverét és feltartotta a kezét.
Viss2.~~ekül csináltátok fiúk ~ f~ ezte ki tetszését Aleko. -
A t~ a fedélzetre és ny°más. J
amik ~~°lság már elég nag3'ra no ármű között,
p tt a két vízi J
ujját ~ ~olo még mindig °tt állt a gyértől csőP°gő zubbonya
beléd a-rkolászva, fájdalmas kínok közepette -A fene essen
' Constantine.
- V~
~emél~ még mit tanulnod ~ integetett neki Aleko. -
A fi ~~~ Jó ideig nem latjuk e
~l~ lementek a ha ósZalonb~mást.
ltészít J a átöltözni, ek°Zben Stavros
az id ~t~ egy kávét, Aleko Pedig átvette a kormányt. Amikor
bögre ember visszatért, letette a kezéből a térképasztalra a
esettük ~`~vét és azt mondta. V
issza a cigarettán alamit nem értek. Miért nem
a csap alku kötelez. -Alek° vigyorgott. - De éPP m°st hívtam
ka itá r~án ma éjjel ügyeletes or tros hadna a
a ozí~5^'~ ismerem még ahaditen naszádotN Megadtam ~ i
s~mmi~l~Jukat, de hát bi~onYíté ~erészettol~ sern mennének
A ~ nélkül ok
_ po~i;garettára gondolsZ~
- Te ~osan.
_ M ~inden hájjal megkent cSi
litarib~~t már szeretnék mivé rkefogó. otthon lenni
~;n, úgyhogy teljes~~zzel 1 hamarabb
dőre.
?6~
Vitari kis kiköt4falu volt Korfu szigetének északkeleti part,
ján. Az otthon egy hegy tetején egy kis tavernát jelentett, ahon,_
nan remek kilátás nyílt az öbölre. Anna, a tulajdonos, helye~~
napbarnított arcú asszonyvolt, aki fejkendőt és a helyi hagyo,_
mányok szerinti fekete parasztruhát viselt. Őszintén szerette
a férjét, egyedüli bánata az volt, hogy nem tudott neki gyer~-
keket szülni.
Legalább egy tucat halász múlatta az időt a bárban, akikne k
egy fiatal, helybéli lány leste a kívánságait, amikor a Creta;n
Loverlegénysége hazaérkezett. A négy férfit sorra üdvözölté k
a vendégek.
- Igyatok valamit - mon
Stavrosnak -, én megnéze~
Az asszony a tűzhely elá
pörköltet kavargatott. Moss
res este?
Aleko homlokon csókc
vörösbort a kancsóból, és
szedni.
Az asszonynak elkomon
a Aleko a két unokaöccsének és
Annát a konyhában.
állt, és a fekete lábasban birka-
rogva köszöntötte a férjét. - Sike-
ta, töltött magának egy pohár
eült. - Bolo megpróbált ma rá-
t az arca. - Mi történt? - Alel~o
elmesélte a történteket, és amikor a végére ért, Anna alt
mondta: - A gazember. Remélem, Kitros nyakon csípi. Hátba
kap vagy öt évet.
- Afelől biztos lehetsz, hpg~-Kitros elkapja, rriagam volta
a tanítómestere.
- Telefonon kerestek Angliából, Ferguson daridártábornok~
Aleko meglepődött. - Mit akart?
- Sok pénzt helyezett kil étásba, és azt mondta, visszahíd~
- Na ez jó hír. Fergus°n mindig jól megfizetett.
- Még szép, megérdemlted. Az a munka, az nagyon ve-
szélyes volt, Constantíne.1~ a a kommunisták egyszer elkapták
r
volna a frakkodat...
._. 263
- J V GJLCI, 13V1U K~1plTany - uavozooe ranm.
Az albán gazember riadtan hátrafordult, ekkor Yanni
leadott egy rövid sorozatlövést, Bolo a jobb karjához kapott
és kihullott a kezéből a Schmeisser. Eközben Dimitri sem
tétlenkedett, célzott, és ő is kilőtt egy sorozatot, mire Bolo
egyik embere a földre rogyott a lába hátuljába kapott golyótól,
a másik pedig eldobta a fegyverét és feltartotta a kezét.
- Remekül csináltátok, fiúk - fejezte ki tetszését Aleko. -
Vissza a fedélzetre és nyomás.
A távolság már elég nagyra nőtt a két vízi jármű között,
amikor Bolö még mindig ott állt a vértől csöpögő zubbonya
ujját markolászva, fájdalmas kínok közepette. -A fene essen
beléd, Constantine.
- Van még mit tanulnod - integetett neki Aleko. -
Remélem, jó ideig nem látjuk egymást.
A fiúk lementek a hajószalonba átöltözni, eközben Stavros
készített egy kávét, Aleko pedig átvette a kormányt. Amikor
az idős ember visszatért, letette a kezéből a térképasztalra a
bögre kávét és azt mondta: - Valamit nem értek. Miért nem
vettük vissza a cigarettát?
- Az alku kötelez. - Aleko vigyorgott. - De épp most hívtam
a csatornán ma éjjel ügyeletes őrnaszádot. Kitros hadnagy a
kapitány, ismerem még a haditengerészettől. Megadtam neki
a pozíciójukat, de hát bizonyíték nélkül ők sem mennének
semmire.
A cigarettára gondolsz?
- Pontosan.
- Te minden hájjal megkent csirkefogó!
- Most már szeretnék minél hamarabb otthon lenni
Vitariban, úgyhogy teljes gőzzel előre.
262
Vitari kis kikötótalu volt Korfu szigetének északkeleti part-
ján. Az otthon egy hegy tetején egy kis tavernát jelentett, ahon-
nan remek kilátás nyílt az öbölre. Anna, a tulajdonos, helyes,
napbarnított arcú asszonyvolt, aki fejkendőt és a helyi hagyo-
mányok szerinti fekete parasztruhát viselt. Őszintén szerette
a férjét, egyedüli bánata az volt, hogy nem tudott neki gyere-
keket szülni.
Legalább egy tucat halász múlatta az időt a bárban, akiknek
egy fiatal, helybéli lány leste a kívánságait, amikor a Cretan
Lover legénysége hazaérkezett. A négy férfit sorra üdvözölték
a vendégek.
- Igyatok valamit - mondta Aleko a két unokaöccsének és
Stavrosnak -, én megnézem Annát a konyhában.
Az asszony a tűzhely előtt állt, és a fekete lábasban birka-
pörköltet kavargatott. Mosolyogva köszöntötte a férjét. - Sike-
res este?
Aleko homlokon csókolta, töltött magának egy pohár
vörösbort a kancsóból, és leült. - Bolo megpróbált ma rá-
szedni.
Az asszonynak elkomorult az arca. - Mi történt? - Aleko
elmesélte a történteket, és amikor a végére ért, Anna azt
mondta: - A gazember. Remélem, Kitros nyakon csípi. Hátha
kap vagy öt évet.
- Afelől biztos lehetsz, hogy Kitros elkapja magam voltam
a tanítómestere.
- Telefonon kerestek Angliából, Ferguson dandártábornok.
Aleko meglepődött. - Mit akart?
- Sok pénzt helyezett kilátásba, és azt mondta, visszahív.
- Na ez jó hír. Ferguson mindig jól megfizetett.
- Még szép, megérdemelted. Az a munka, az nagyon ve-
szélyes volt, Constantine. Ha a kommunisták egyszer elkapták
volna a frakkodat...
263
r~eKO a szavasa vagon. - 1~ú1 sokat aggódsz, asszony. - Fel-
állt és a dereka köré fonta a karját. - Jó munka volt az, és én
szeretlek.
Stavros és a fiúk váratlanul beléptek a konyhába kezükben
az egy-egy pohár itallal. - Szerelem a ti korotokban? - élce-
lődött Stavros.
- Fogd be a szád és ülj le - intette rendre Anna.
A férfiak asztalhoz ültek, és Anna kirakta a tányérokat. -
Azt mondja Ama, ma keresett telefonon Londonból a mi
Ferguson dandártábornok barátunk.
A hír mind a három férfinak azonnal felkeltette az érdek-
lődését. - Mit akar? - Yanni nem győzte kivárni, míg Aleko
befejezi. - Megint Albániába menni?
- Nem tudom - felelte Aleko. - Nagy pénzt emlegetett, és
azt mondta, visszahív.
- A pokolba is, ez jól hangzik - mondta Dimitri.
Anna az asztalra helyezte a lábast és kiszedte a pörköltet. -
Fogjátok már be végre a szátokat és egyetek.
Nem sokkal ezután, körülbelül tíz perc elteltével csengett
a telefon a konyha melletti kis irodában. Aleko felállt és át-
ment.
- Ferguson - üdvözölte Aleko tökéletes angolsággal -, mit
tehetek érted? Megint Albániába akarsz menni?
- Most nem erről van szó. Mondj el nekem mindent, amit
a Koenig-kastélyról tudsz.
- Körülbelül tizenöt mérföldre van innen északra a parton.
Sok-sok éve egy amerikai család tulajdonában van. Levy a
nevük.
- Tudomásod szerint tartózkodik ott most valaki?
- Egy helybeli párt odavettek gondnoknak. A kastélyt örö-
költe Daniel, a fiú. Valamiféle háborús hős, talán vietnami,
ha jól tudom. Harcolt az izraelieknél is. Csak jön és megy,
legalábbis ezt hallom róla. Nagyon népszerű a helyiek köré-
ben. Nézd, elárulnád végre, miről van szó?
- Jó okom van rá, hogy azt feltételezzem, két nőt tart ott
fogva. Az egyikük az asszisztensem, Bernstein főfelügyelő, a
másiknak a személye most lényegtelen.
- Valami politikai ügy?
- A terrorizmus szó jobban illik rá - mondta Ferguson. -
Mihelyt tudok, odarepülök egy magán-sugárhajtásúval, két
kiváló segítőtársam kíséretében. Ki kell hogy szabadítsuk a
két nőt, Constantine, és ehhez szükségem van a segítségedre.
Nagyon nagy pénz jár vele.
- Hagyjuk most a pénzt. Mire valók a barátok? Mikor ér-
keztek?
- Valamikor reggel. Egy Range Rover fog várni bennünket
a repülőtéren, amivel átmegyünk a szigeten, és a tavernában
találkozunk. Remélem a Cretan Lover jó állapotban van még.
- Kitűnőben. A tenger felől akarod megközelíteni?
- Igen.
- Van egy ötletem. Adj egy telefonszámot, ahol utolérhetlek.
- Semmi akadálya. Megmondom a mobil telefonom számát,
az műholdas, és akkor a repülőgépen is el tudsz érni, ha esetleg
épp akkor hívsz. Mi jár a fejedben?
- Felmegyek és körülnézek. Motorral fél óra alatt ott va-
gyok. Él fent egy unokatestvérem, Goulos, a farmja nagyon
közel van a kastélyhoz. Megnézem, mi a helyzet.
- Akkor várom a hívásodat.
Aleko visszament a konyhába, leakasztotta az ajtó háta
mögüli fogasról a posztózubbonyát és felvette. - De még nem
fejezted be a vacsorát - mondta neki a felesége.
- Majd később befejezem, ez most sokkal fontosabb. - Ki-
húzott egy fiókot, elővett belőle egy Browningot, átnézte és a
zsebébe tette.
264 Ó 265
- Mi van? - kíváncsiskodott Stavros.
- Később mindent elmondok. Szükségem van a Suzukidra,
Yanni, úgyhogy kérem a kulcsot.
- Hová mégy? - kérdezte Yanni.
- Az unokatestvéremhez, Gouloshoz. Valami bűzlik a Koe-
nig-kastély körül, és szeretném tudni, mi az. - Kirnent.
Az üzenet, ami Dillont és Blake-et Farley Fielden várta, ön-
magáért bes2élt. Ott kellett vesztegelniük, amíg Ferguson nem
hívta őket. Mivel jobb dolguk nem akadt, csatlakoztak a pi-
lótákhoz, és elmentek ebédelni a RAF-tisztek kantinjába. Még
félig sem ették meg az ételt, amikor Dillon mobil telefonja
csörgött. Biccentett Blake felé, felállt az asztaltól és kiment a
kantinból a reptérre.
- Tudom, hogy nincs ínyükre a láblóbázás - kezdte Fergu-
son -, de történt egy s más. Tudjuk, hol van Marie, Korfun,
és azt is tudjuk, ki Judas.
- Hogy sikerült kideríteni?
Ferguson tájékoztatta Dillont.
Amikor a dandártábornok befejezte a mondandóját, Dillon
megkérdezte: - Hogyan tovább?
= Hamarosan csatlakozom magukhoz Farleyn. Mondja meg
Vernon kapitánynak, hogy készítse elő a gépet. És természe-
tesen várom, hogy A1eko is hívjon.
- Szóval a tenger felől akarja megközelíteni a kastélyt? -
kérdezte.
- Az tűnik a leglogikusabbnak.
- Szükségünk lesz hozzá egy-két dologra.
- Alekóna,k sokféle felszerelése van, de a fegyvertárostól
is beszereztem a legszükségesebbeket.
- Azt hiszem, mindent megbeszéltünk, majd találkozunk.
Dillon visszament a kantinba és leült az asztalhoz. - Fergu-
son dandártábornok volt az - mondta Vernon kapitánynak. -
Szeretné, ha előkészítené a gépet egy korfui útra.
Blake a homlokát ráncolta.
- Reggelnél hamarabb nem fogunk tudni felszállni. - Ver-
non eltolta maga elől a tányérját és felállt.
- Várjon, én is jövök - mondta Gaunt, és követte Vernont.
- Mi folyik itt? - értetlenkedett Blake.
- Hála 'I'eddynek és a fekete hollós rajznak, megtaláltuk
őket. Judas nem izraeli, Blake, hanem amerikai, a honfitársa.
- Mondja már, az isten szerelmére - sürgette Blake. - Mi
történt? Mindent tudni akarok.
A Védelmi Minisztérium fegyvertárosa a Horse Guards
Avenue-ra néző ablak előtt állva találta a dandártábornokot,
amikor bekopogtatott az ajtaján és belépett az irodájába.
- Á, maga az, Mr. Harley.
- Dandártábornok. - Harley majdnem összeverte a sarkát.
A nyugalmazott törzsőrmester együtt szolgált Fergusonnal a
koreai háborúban. - Miben állhatok szolgálatára, dandártá-
bornok úr?
- Feketeakcióról van szó, törzsőrmester, nagyon feketéről.
A meghatalmazás ott van az asztalon.
- Köszönöm, uram. - Harley elvette a papirost az asztalról,
összehajtogatta, zsebre vágta és tollat, jegyzettömböt készített
elő. - Mire van szüksége?
- Három darab kevlár mellényre, a legújabb modellre és
feketére. Hozzá, szintén fekete kezeslábasokra. Gázgráná-
tokra, infraszemüvegekre és egy infratávcsőre.
266
- Fegyverekre, uram?
- Pisztolyokra, természetesen hangtompítóval ellátva, és
szintén hangtompítós valamilyen géppisztolyokra. Maga mit
ajánl?
- Pisztolynak a hangtompítós Browningot, még mindig a
SAS legkedveltebb kézifegyvere, és ami a géppisztolyt illeti,
én az Uzira szavazok. A legújabb hangtompítós változatra,
amit az izraeliek fejlesztettek ki. Még valami?
- Semtex mindig jó, ha van kéznél. Gondolok itt arra, ha
ajtókat kell betörnünk.
- Becsomagolok néhány kisebb adagot öt másodperces gyu-
taccsal, és három vagy négy negyedfontos darabot, ha valami
nagyobb dolgot kell robbantani, és jó pár gyutacsot.
- Remek. Készítsen össze mindent, amilyen gyorsan csak
lehet, törzsőrmester, és küldesse el Farley Fieldre.
- Meglesz, uram, magam gondoskodom róla. - Harley le-
tépte a jegyzettömb legfelső lapját. - Mintha csak Mr. Dillon
adta volna le ezt a rendelést. - Habozott. - Hallottam valamit,
uram, remélem, nem igaz.
- Farley Field, törzsőrmester, a lehető leggyorsabban.
- Értettem, uram. - Harley kiment.
* *'*
Aleko időben volt, amikor az úti céljától nem messze, a fő-
útról rákanyarodott a keskeny ösvényre, és a motor lámpájá-
nak fényében az egyenetlen talajon egyensúlyozott. Mire a
farm udvarára behajtott a járgányával, már éjfélre járt az idő,
de a konyhában még égett a villany, és a kutya ugatott. Aleko
leállította a motort és kitámasztotta. Az ajtó azon nyomban
kinyílt, és megjelent Goulos, az idős, ősz hajú ember a kezében
egy puskával.
111 aZ
- Az unokatestvéred, Constantine, vén bolond. Tedd el azt
a puskát.
A kutya még mindig hevesen csaholva kirohant, de amikor
felismerte a kései látogatót, elkezdett nyüszíteni és nyaldosni
Aleko kezét.
- Uan fogalmad róla, hány óra van ilyenkor? - esett neki
Goulos.
- Előbb talán beinvitálnál. Odabent majd mindent megma-
gyarázok. _
- Gyere be. A feleségem nincs idehaza, úgyhogy be kell ér-
ned velem.
Aleko elővett egy csomagot a Suzuki oldaltáskájából, és kö-
vette a házba. A konyha jellegzetes vidéki hangulatot árasz-
tott, kőpadló, nyílt tűz és fenyőbútor. Letette az asztalra a
csomagot.
- Ezer darab Marlboro cigaretta, ajándék.
Goulos, mint aki megvadult, azt mondta: -Az ilyesmi olyan,
mint az arany, vagy még annál is drágább. Túl jó ahhoz, hogy
az ember elfüstölje, de én el fogom.
- Itt az enyém, szívjad azt, amíg itt vagyok, és igyunk valamit
- mondta Constantine.
Goulos a ciszternához ment, felnyitotta a tetejét és kivett
belőle egy üveget. - Ez egy német bor, Hock a neve. Hidegen
elképesztően finom, és a ciszterna jobb, mint akármilyen frizsi-
der.
Keresett egy dugóhúzót, kinyitotta az üveget, töltött magá-
rak és Alekónak, és elvette a cigarettát, amit az unokatestvére
nyújtott feléje. - Csodálatos - fújta ki a füstöt. -Azt mondják,
hamarabb meghalok, na és akkor mi van? Úgy hallom, jól
megy a csempészés.
- Fogjuk rá.
~I~JpLJÍ~
268 ' 269
y ux,
mit akarsz a te szegény öreg rokonodtól.
Aleko öntött még egy kis bort. - A családhoz tartozol, Gou-
los, és én szeretlek, de ha azt, amiről most beszélni akarok
veled, valakinek is továbbadod, a saját kezemmel öllek meg.
- Annyira komoly? - lepődött meg Goulos. - Na de hát
mire való a család? Na, add elő végre.
- Koenig-kastély - mondta Aleko.
Goulos arcvonásai megkeményedtek. - Valami probléma
van vele?
- Komoly probléma. Mondj el nekem mindent, amit tudsz róla.
- Nos, évek óta egy amerikai család tulajdonában van, Levy
a nevük. Nagyon kedvelik őket a falubeliek. A jelenlegi örökös
ezredes vagy ezredes volt az izraeli hadsereg kötelékében.
Sokat nyaralt itt gyermekkorában, és görögül is tanult - meg-
vonta a vállát -, de ma már más a helyzet.
- Hogyhogy?
- Zarchas és a felesége régóta a kastélyban dolgoztak, fel-
vette őket gondnoknak, mert a fiatalúr hol felbukkant, hol
eltűnt, de úgy két hónappal ezelőtt azonban minden magya-
rázat nélkül kirúgta őket.
- Folytasd.
- Beköltözött viszont öt fiatalember, mind izraeli. Azóta el
sem hagyták a kastélyt. Az egyikük, Braun jár le a faluba vá-
sárolni. Görögül nem beszél, ezért az angolt használja. -Töl-
tött Alekónak egy újabb pohár bort. - Ők és velük együtt Levy
ezredes jelen pillanatban is a kastélyban tartózkodnak, ezt
biztosan tudom. De miért érdekel ez téged, Constantine?
- Mert rosszban sántikálnak - válaszolta Aleko. - Az a
gyanúm, fogva tartanak két hölgyet.
Goulos mosolygott. - Milyen véletlen egybeesés? A kis Ste-
fanos, a kecskepásztorom, néhány nappal ezelőtt kint járt a
270
~c wm d xamei Kozvetten közelében. Egy eltévedt jószágot
keresett az olívaligetben, és belátott a kastély udvarára. Valaki
behajtott egy kocsival, és két izraeli kisegített egy nőt az
autóból és bekísérték a főbejáraton át.
- Egek! - kiáltott fel Aleko. - Hát igaz.
- De a történetnek ezzel még nincs vége. Stefanos tegnap
megint ott járt, és ugyanazt látta, csak ezúttal a nőt, akit a
kocsiból kiszedtek, úgy kellett ölben bevinni a kastélyba.
Aleko rácsapott az asztalra. - Mondtam neked, hogy nem
tiszta a lelkiismeretük.
- Mit akarsz csinálni?
Aleko elmosolyodott. - Amit ilyenkor kell. - Felállt az
asztaltól, és kezet rázott Goulosszal. - Egészségedre a cigaret-
tát - mondta, majd kinyitotta az ajtót és kiment a Suzukihoz.
Amikor visszaért a vendéglőbe, az unokaöccsei és Stavros
a bárban ültek, rajtuk kívül más vendég nem is akadt, Anna
mögöttük állt.
- Mi történt? - aggódott Anna.
- Előbb felhívom Fergusont, aztán elmondom. - Átment
az irodába, de öt perc múlva már újra a bárban volt. - Nos -
mondta -, mi az, amit tudni akartok?
***
Ferguson útban Farley Field felé a Daimlerben ült, amikor
Aleko visszahívta. Korábban soha nem tapasztalt diadalmá-
morban úszott. Egy ideig némán ült, majd felhívta a mobil
telefonján az elnököt. Cazalet épp Teddy társaságában kávé-
zott és szendvicset evett a Fehér Ház nappalijában, amikor
Ferguson telefonhívása befutott.
- Minden beigazolódott, elnök úr. A helybeli ismerőseim
is megerősítették, hogy ott vannak - jelentette Ferguson.
271
tiara istennex: SUilCl~lull 1cl lllc~nulllly~rUVUm.ma~.
~.aaivi~Ó
- És ezután mi a következő lépés?
- Holnap munkához látunk. Dillonnal és Blake-kel odauta-
zunk és felkeressük az ismerőseimet. Folyamatosan tájékoztatni
fogom.
- Köszönöm - mondta Cazalet, és Teddyhez fordult. - Ott
vannak. Ott vannak a Koenig-kastélyban. Ferguson megbi-
zonyosodott róla.
***
Az egyetlen üröm az örömben az időj árős volt. Farley Fielden
az eső szakadatlanul ömlött, miközben Ferguson Blake-kel és
Dillonnal megbeszélést folytatott a kis irodában, amit a
parancsnok a rendelkezésükre bocsátott. Vernon kapitány és
Gaunt hadnagy lépett be a helyiségbe. Gaunt szétterített egy
térképet az asztalon.
- Az útvonal a következő, dandártábornok, Franciaország,
Svájc, Észak-Olaszország, aztán le délnek az adriai-tengeri
Korfura.
- Milyen messze van?
- Közel ezernégyszáz mérföld.
- Mennyi idő alatt érünk oda?
- Normális körülmények között, minden eshetőségre szá-
molva, három órát mondanék, de Anglia szinte egész te-
rületén jelenleg olyan rosszak az időjárási viszonyok, hogy
reggel nyolcig nem hiszem, hogy megkapjuk a felszállási
engedélyt.
- A fenébe! - bosszankodott Ferguson.
- Sajnálom, dandártábornok úr, nem rajtam múlik.
- Igen tudom, nem is hibáztatom. Akkor egyelőre számol-
jon a reggeli nyolcórás indulással.
Vernon távozott, Dillon kinyitotta az erkélyajtót és kiállt az
esőre. - Előttünk egy kellemesnek nemigen mondható éj-
szaka.
- Én is tudom, ha nem emlékeztet is rá - dühöngött Fergu-
son.
Blake megőrizte a nyugalmát. - Ha ma éjfélig nem érkezünk
meg Korfura, és a Range Roverrel kell megtennünk az utat a
repülőtérről Vitarög, még akkor sincs semmi sem veszve. Bár-
mikor is érkezzünk meg a szigetre, az akciót csak éjszaka bo-
nyolíthatjuk le.
Ferguson bólogatott. - Egyetértek magával. - Hátratolta a
székét és felállt. - És most ragadjuk meg a lehetőséget és
aludjunk néhány órát, uraim, ha már egyszer így alakult -
mondta, és kiment.
272
7~. ~Q~Q2ef
S zünet nélkül esett még másnap reggel is, amikor felszáll-
tak és a sűrű esőfüggöny közepette felemelkedtek ötvenezer
láb magasba, és ott megállapodtak. Kirsey őrmester felszol-
gálta a kávét és Dillonnak a teát, aztán visszavonult.
- Átfuthatnánk rajta még egyszer, mi az, amit Harley törzs-
őrmester összeszedett nekünk? - kérdezte Ferguson, és Dillon
bólintott.
- Valóban nem ártana. Örülök, hogy az ajtókról sem feled-
kezett meg és Semte~ől is gondoskodott.
Ferguson igyekezett finoman fogalmazni. - Elfelejti, Dillon,
hogy még magánál is hosszabb ideig csináltam ezt.
- Valóban? - kérdezte Dillon ártatlan arccal. - Nem is gon-
doltam, hogy ilyen öreg.
- Maga is tudja, hogy tizenkilenc évesen alhadnagyként har-
coltam a koreai háborúban.
- Azt hallottam, borzalmas volt - vetette közbe Blake.
- Meghiszem azt. Lövészárok-háború, mint az I. világháború.
Ott ül az ember az árokban hétszázötvenedmagával, miköz-
ben a kínaiak ezerkétszáz fővel támadnak. - Megrántotta a
vállát. - De ezek nagyon régi dolgok, és már senkit nem érde-
kelnek.
275
- De Hadikereszttel tért haza, ami tizenkilenc évesen nem
kis eredmény - mondta Dillon. - Na lássuk azt a térképet
még egyszer.
Ferguson előhúzta az aktatáskájából, és széthajtogatta Kor-
fu kinagyított térképét. - Itt van Vitari, Aleko faluja, a kastély
pedig tizenöt mérföldre északra, valahol itt kell hogy legyen.
- De nincs kiírva - mondta Blake.
- Mit várt egy ilyen térképtől. - Ferguson Dillonra emelte
a tekintetét. - Gondolja, hogy menni fog?
- Az éj leple alatt minden bizonnyal.
- Van egy probléma. Aleko és az emberei nagyon jók, sőt
kiválók, de Judassal, azaz Levyvel szemben, most már szerin-
tem inkább így nevezzük... - Ferguson a fejét rázta. - Első
osztályú harcos, és a fejemet tenném rá, hogy az emberei mind
egytől egyig szintén harcoltak az izraeli hadseregben.
- Ez semmit nem számít - vetette ellen Dillon. - Az akció
akkor is egyszemélyes. Aleko és a barátai odavisznek, és visz-
szahajóznak a nyílt vízre, amíg nem jelzek nekik, hogy jöhetnek
értünk. -
- A lehető legrosszabb terv, amit valaha hallottam - mondta
Blake Johnson. - Az az érzésem, maga elfelejtett számolni,
Dillon. Levynek öt embere ván, az vele együtt hat fő. Mégis
hogy képzeli? Besurran és egymás után kinyírja őket, mint
valami szar akciófilmben?
- Ismerem a kastély belső el-rendezését, tudom, hova kell
mennem.
- Ismeri maga egy fenét. Magát és Marie de Brissacot a
harmadik emeleten tartották, de ezt is csak onnan tudja, hogy
levitték a pincébe. Ja és majdnem elfelejtettem, még a nagy-
ságos úr dolgozószobájában is járt, így még azt is túdja, merre
van. És kész, ezzel kifújt a tudománya.
- Hova akar kilyukadni?
-~ün ~ua, ula~a ~amwm, hogy szuKSege van segítségre,
és erre itt vagyok én.
- Nem magának való, amire ott számítani lehet.
- Megjártam Vietnamot, Dillon, és az FBI-nál nemegyszer
ölni kényszerültem. Úgyhogy nem akarok több kifogást hal-
lani. - Blake Fergusonhoz fordult. - Beszéljen vele, dandár-
tábornok.
Ferguson mosolygott. - Akkor most már elárulhatom, hogy
én első perctől számítottam magára is, sőt magamnak is
hozattam felszerelést.
- Á, már látom, hogy itt mindenkinek elment a józan esze
- fortyogott Dillon.
- Én majd a hajón maradok és szemmel tartom a kastélyt.
A kevlár mellénynek pedig ki tudja, lehet hogy hasznát ve-
hetem, ha esetleg lövöldözésre kerül a sor. De most már majd
éhen halok. Kirsey őrmester!
Kirsey a konyhából szaladt ki. - Tábornok?
- Hányszor mondjam még el magának, hogy a Brit Had-
seregben dandártábornok. Azt nem tudom, hogy az urak mit
akarnak, de én teát, pirítóst és narancslekvárt kérek. Ahhoz
támadt gusztusom.
- Azonnal hozom, tábornok - tévesztette el szándékosan
újra Kirsey, és mosolyogva a konyhába vette az irányt.
***
Dan Levy ezredes vagy más néven Judas a dolgozószobájá-
nak ablakában meggyújtatlan szivarral a szájában állt, amikor
kopogtattak az ajtaján, és Aaronnal az élen az emberei mind
bementek hozzá és megálltak előtte félkörben.
Levy feléjük fordult. - Jó reggelt, uraim.
- Ezredes. - Aaron biccentett. - Hívatott bennünket.
277
276
- HZ aKC10 KUGG1GU11i a nllulu~ ~JV11111VL. !u. ~aaavmavm sava
naputón el kell döntenie, aláírja a Nemezist vagy sem.
David Braun megkérdezte: - Ön szerint aláírja, ezredes?
- Nem tudom. De egy dolog biztos, ha nem, megölöm a
lányát. - Hihetetlenül elszántnak és kérlelhetetlennek látszott.
- Van valaki, akinek efelől kételyei vannak?
Egyenként végiggfürkészte az arcukat. - Van valaki, akinek
kételyei vannak a dicső üggyel kapcsolatban, amiért küzdünk?
Aaron válaszolt. - Természetesen nincs. Kitartunk ön mel-
lett a legvégsőkig, bármi történjen is.
- Ezt akartam hallani. Az elkövetkező negyvennyolc óra
lesz a legkritikusabb. Hogy vannak a vendégeink, David? -
kérdezte Brauntól.
- Bernsteint éjszakára visszavittem a saját szobájába.
Levy a szavába vágott. - Hogy beszél, David? Adja meg a
kellő tiszteletet a hölgynek. Én személy szerint nagy csodálója
vagyok. A jeruzsálemi Bűnügyi Nyomozó Irodában nagy hasz-
nát vennék a képességeinek és tudásának.
David Braun kellemetlenül érezte magát. - Bernstein főfel-
ügyelőt visszavittem éjszakára a saját szobájába. Ma pedig
még nem kísértem át a grófnőhöz, mert úgy gondoltam, majd
a megbeszélés után szolgálom fel nekik a reggelit.
- Mindent adjon meg nekik, amire szükségük van. - Haho-
tázott. - Pezsgős reggelit? Miért is ne?
- Óhajt még valamit, ezredes? - kérdezte Aaron.
- Egyelőre nem. Hál' istennek nincs okunk az aggodalomra.
A Tengerész Fókák nem készülnek támadásra ellenünk, a Kü-
lönleges Erők nem tervezi, hogy ejtőernyősöket küld a nyakunk-
ra, de nemcsak azért, mert nem tudják, hol vagyunk, hanem mert
az Amerikai Egyesült Államok elnök-~ tökéletesen tisztában van
vele, hogy ha egy lépést is tesz, a lányát azonnal megölöm.
Egyetért, Aaron?
278
~ermeszetesen, ezredes.
- Egyszerűen zseniálisan kiterveltem mindent. - Levy vi-
dáman nevetett. - Jobb, ha megbarátkoznak a gondolattal,
egy zsenivel állnak szemben - mondta, és a szeme ragyogott.
A sorfal kényelmetlenül feszengett. Végül Aaron megszó-
lalt: - Akkor mi elmegyünk, uram.
- Rendben. A szokásos két őr ma éjjel is kint legyen. Két
óra őrködés, négy óra pihenés. Távozhatnak, uraim.
Ahogy kívül kerültek az ajtón, Moshe, Raphael és Arnold
indultak a dolgukra, David Braun és Aaron viszont hátrama-
radt. Braun izgatottnak tűnt, ezért Aaron megkérdezte tőle:
- Valami baj van?
- Most először kezdem azt hinni, hogy őrült. Talán meg-
ártott neki a sínai napsütés.
- Csak azt hallja meg, hogy így beszélsz, és máris búcsút
mondhatsz az életednek, te bolond. Szedd össze magad végre,
és reggeliztesd meg a hölgyeket.
***
Braun kivezette Hannah-t a szobájából és végigkísérte a
folyosón. - Remélem, jól aludt?
- Érdekli is magát, hogy jöl aludtam-e vagy sem.
Kinyitotta Marie de Brissac szobájának az ajtaját, és betes-
sékelte Hannah-t. - Azonnal hozom a reggelit is.
Marie épp akkor lépett ki a fürdőszobából. - Ki volt az?
- Csak Braun. Elment a reggeliért.
- Ma később jött, mint szokott. Kíváncsi lennék, mi az oka.
Hannah az ablakhoz lépdelt és kinézett a rácsok között.
Egy halászhajó úszott el az öböltől nem messze. - Ha ki lenne
tűzve rá az országa zászlQja, megtudhatnánk belőle, hol va-
unk. Legalábbis nagyjából. - Hannah nevetett.
279
'"~,'
Marie az állványa Leié mmazou. ma, m~y LGLDG1111 A
faszénrajz ki volt színezve, és nagyon jól sikerült. - Vízfesték
helyett inkább zsírkrétát használtam.
- Nagyszerű - ismerte el Hannah. - Nekem adja? Szeret-
ném bekereteztetni.
Abban a pillanatban, ahogy eljutott a tudatáig, mit mondott,
kitört belőle a nevetés. - Ami azt illeti, elég optimista - mondta
Marie.
Tíz perc elteltével Braun kitárta az ajtót és begurította a
zsúrkocsit. - Ma kolbászos rántotta a reggeli.
- Jó is? - kérdezte Hannah.
- Ó, azt vesszük, ami van a boltban. - Felemelte a fedőt az
edényről. - A kenyeret a faluban sütik, és a méz is onnan
való. A kávé a termoszban.
- És a pezsgő? - csodálkozott Marie, és kiemelte a pezs-
gősüveget a jégvödörből. - Kinek az ötlete volt, Judasé?
Braun idegesen topogott. - Nos, igen, gondolta, hátha felvi-
dulnak tőle egy kicsit.
- Az elítélt megkapta az utolsó, kiadós reggelijét? - gú-
nyolódott Hannah.
- Valóban elég kiadós, ha még ez is jár hozzá - mondta
Marie. - Louis Roederer Cristal, 1989-es évjárat. Judasnak
van ízlése. Meg is fogom neki mondani. Van ízlése, de persze
attól még lehet őrült.
- Judas rendkívüli ember - tiltakozott Braun. - Ajóm kipúr
háborúban, amikor az egyiptomiak váratlanul rajtunk ütöttek,
Judasnak a legnagyobb stratégiai fontosságú bunkerek tartoz-
tak a parancsnoksága alá közel száz emberrel. Mind oroszlán
módra küzdöttek a tűző sínai napsütésben. Mire a támadók
visszavonultak, már csak tizennyolcan voltak életben.
- Sok ideje már ennek - mondta Marie. - Azt gondolnám,
hogy ekkorra már túltette magát rajta.
~ymomoaesen, az o~yan terrorista csoportok, mint a Hamas
folyamatos támadásain? Vagy Libanonon és az Öböl-háborún,
amikor Irak rakétatámadást intézett ellenünk?
- Csssh, csendesebben, úgy is halljuk - csitította Hannah.
- Nem, nem hallja, pedig maga zsidó. Elszégyellhetné
magát. És Aaron, akinek a bátyját lelőtték Szíria felett és halál-
ra kínozták? És az én nővéreim, akiket darabokra szaggatott
egy bomba az egyetemistákat szállító autóbuszon?
Braun teljesen felhergelte magát. - David, nyugodjon meg,
nyugodjon már meg végre - csillapította Marie.
- És Judas.
Hirtelen elnémult, és Hannah megkérdezte: - Mi van vele?
- Az édesanyja és a nővére, jóravaló amerikai emberek,
elmennek, hogy meglátogassák a szerettüket, és meghalnak
egy jeruzsálemi autóbusz-állomáson robbant bomba miatt.
Több mint nyolcvan ember vesztette az életét vagy sebesült
ml~. Ez olyan vicces?
- David, senki nem mondta, hogy vicces - mondta Marie.
David kinyitotta az ajtót és visszafordult. - Azt hiszi, hogy
örömömet lelem ebben, grófnő? Én kedvelem magát.
Kiment és bezárta az ajtót. - Szegény pára, lerí róla, milyen
szerelmes magába - mondta Hannah.
- Pedig nem kellene hogy az legyen, neki se jó, nekem sem
- mondta Marie. - De lássunk hozzá végre a reggelihez, és
bontsuk fel azt a pezsgőt.
- Igaz is - mondta Hannah. - Ismeri Louis Roederer Cristal
történetét, és tudja, miért ez az egyetlen olyan pezsgősüveg,
amin át lehet látni?
- Nem.
- Az orosz Miklós cár tervezte, és ő azt mondta, hogy látni
akarja a pezsgőt.
280 ~ 281
egyet.
***
Ugyanezekben a percekben a Cretan Lover Stavrosszal a
kormánynál néhány mérföldre a parttól elhaladt a Koenig-
kastély előtt. Aleko szintén a kormányosfülkében tartózko-
dott, míg Dimitri és Yanni a halászhálókkal foglalatoskodott.
Aaron Moshe társaságában a kastély oromzatán megpróbálta
élesebbre állítani a Zeiss távcsövet, hogy jobban lássa a hajót.
- Csak egy halászhajó.
Moshe átvette tőle a távcsövet és ő is belenézett. - A Cretan
Lover. rgen, ő az, láttam már néhányszor Vitariban kikötve,
amikor bevásárolni mentem.'
Visszaadta Aaronnak a távcsövet, aki azt mondta: - Örül-
nék, ha már így vagy úgy, de túl lennénk ezen az egészen.
- Maximálisan egyetértek veled - mondta Moshe, és odébb
sétált az M-16-ossal a vállán.
A kormányosfülkében Aleko beállítottá a régi messzelátóját,
ami mindig a haditengerészetnél töltött időket juttatta eszébe,
és mindjárt kristálytisztán kirajzolódott előtte a kastély körvonala.
- Két ember az oromzaton - mondta -, az egyiknél puska
van. - Végigpásztázta az öblöt. - A móló egyik oldalán moto-
ros cirkáló, a másikon motorcsónak, a külsejéből ítélve elég
jó gép. Fogadok, hogy megy vagy harminc csomóval. - Biccen-
tett Stavros felé. - Eleget láttam, indulhatunk haza.
Ahogy a nyílt tenger felé vették az irányt, Stavros megje-
gyezte: - Kell ide egy egész hadsereg, hogy bejussatok.
Ferguson.
***
Miután a Gulfstream földet ért a korfui repülőtéren, azt az
utasítást kapta, hogy guruljon a reptér egyik távoli sarkába, ahol
régebbi hangárok voltak és néhány magánrepülőgép árválkodott.
Egy rendőrautó várt rájuk, a sofőr, egy fiatal kapitány mellette
állt. Amikor Ferguson elindult le a lépcsőn, odalépkedett
hozzájuk.
- Ferguson dandártábornok? - kérdezte, és a kezét nyúj-
totta. -A nevem Andreas. Mikali ezredes hívott fel Athénból,
és azt a parancsot kaptam, hogy álljak rendelkezésükre -
mondta angolul viszonylag jó kiejtéssel.
- Nagyon kedves tőle - mondta Ferguson.
- A vám- és beutazási papírok intézése már folyamatban,
és a Range Rover útra készen várja magukat. Még valami,
amiben a segítségükre lehetek?
- Talán ha segítene átpakolni a csomagjainkat, és már itt
sem vagyunk - mondta Ferguson.
Miután a csomagokat és dobozokat átpakolták a repülő-
gépről a Range Roverbe, Andreas kapitány beült a rendőrségi
autóba és elhajtott.
- Milyen rendes ez a Mikali ezredes Athénban - mondta
Dillon. - Mi meg fegyvereket viszünk be az országba. Van
fogalma egyáltalán róla, mire készülünk?
- Természetesen nincs - felelte Ferguson -, de tartozik né-
hány szívességgel. - A mögöttük álló Vernonhoz, Gaunthoz
és Kerseyhez fordult. - Uraim, el tudom képzelni, mennyire
furdalja az oldalukat a kíváncsiság, de jelen pillanatban annál
többet sajnos nem áll módomban közölni önökkel, mint hogy
282 ~ 283
nd~yVll 11V111V1y ~J1VV1G111C1 111G~V111üJ0.1J0.11 V0.1111U11 Q
J1y1lJl~ Anna megjelent egy tálca kávéval, letette a tálcát a bár-
günkre. Ha az erőfeszítéseink ma este sikerrel járnak, akkor pultra,
és megölelte Fergusont. S miután átestek a bemu-
a következő úti célunk Washington. tatkozáson, mindenki leült az egyik
asztalhoz és munkához
- Akkor gondoskodnunk kell üzemanyag-utánpótlásról, láttak.
dandártábornok - mondta Vernon. - Ma reggel hajóval körbeszaglásztuk
egy kicsit a kastélyt
Ferguson beült a Range Rover hátó ülésére, Blake az anyós- ;~F - mondta
Aleko. - Két férfi volt az oromzaton, az egyiknek
ülésre, Dillon pedig a kormány mögé.
puska lógott a válláról.
- Még csak most jön a java, uraim - mondta Ferguson, és - És? - szólt
közbe Ferguson.
Dillon már indított is. - Gondolkoztam, és arra a következtetésre
jutottam, hogy
Még le sem parkoltak a taverna előtt Vitariban, amikor Ale- ha
éjszaka tervezzük az akciót, szerzek még néhány halász-
ko már elindult le a lépcsőn, hogy üdvözölje Fergusont. hajót álcának.
- Hej, Ferguson, de megfiatalodtál! -vadul megölelte Fer- -Kitűnő
ötlet.
gusont, és megcsókolta mind a két.~rcán. Aleko bólintott. - Tőlünk
valójában mit vársz?
- Hagyd már ezt a görög marhaságot - förmedt rá Ferguson - Dillon és
Blake a szükséges felszerelésekkel és fegyve-
nevetve. - Bemutatom neked Sean Dillont, ezekben a napok- rekkel
behatolnak a kastélyba és kiszabadítják a két nőt, akit
ban a jobbkezem. fogva tartanak. A kastélyban tartózkodó hat férfi,
az elrablók
,
Dillon kezet fogott Alekóval. - Már sokat hallottam magáról
mind egykori izraeli katonák.
mondta tűrhetően görögül. - Jézus Isten! - szörnyülködött Yanni. - Itt
vérfürdő lesz
.
- Nagyon belevalónak látszik - mondta Aleko angolul. - Az nem a mi
problémánk - mondta neki Aleko -, de ahogy
- És egy amerikai barát, Blake Johnson. elnézem a barátainkat, nem
kell féltenünk őket. Vagyis a mi
Aleko Blake-kel is kezet rázott. - Erre jöjjenek.
Bezártam feladatunk csak annyi, hogy partra tegyünk benneteket?
a tavernát, hogy nyugodtan megbeszélhessük a dolgokat.
- Anélkül, hogy az őrök észrevennének valamit - tette
Yanni, Dimitri és Stavros a bárpultnál álldogáltak, Ferguson hozzá
Dillon. - Meg tudják oldani?
őket is régi barátként üdvözölte. Miközben Blake és Dillon a
- Mindent meg lehet oldani, Mr. Dillon. Tud búvárúszni?
dandártábornokot fi elték, Aleko azt mondta: - Na szerű Megvan hozzá
a felszerelés.
gY ~
ember a dandártábornok. Néhány évvel ezelőtt kapott egy
- Igen, oktattam is valaha.
üzenetet, hogy menjen érte Albániába az egyik ügynökéért. - Nos, ebből én
kimaradnék - mondta Blake. - Néhány éve
,
Amikor odaérünk a parthoz, ott találunk hat rendőrt, a dan- amikor
egy FBI-ügyön dolgoztam, felrobbant mellettem egy
dórtábornok egy Sterling géppisztollyal átoson a hajófaron, bomba, és
a jobb dobhártyám beszakadt. Azóta víz alá én
mögéjük kerül, kettőt hátba lő, a többit pedig arra kényszeríti, nem
merülök
lé.
hogy megadjaÓmagát. - Semmi gond, Mr. Johnson, majd megoldjuk
valahogy -
- Nem akármil~~eo sztori - mondta Blakc. mondta Aleko.
285
- Mennyit fizet, dandártábornok? vágott közbe Dimitri.
Ferguson Blake-re nézett, aki azt válaszolta: - A pénz itt
most a legkevésbé lényeges kérdés, de legyen mondjuk száz-
ezer dollár.
Blake szavait néma csend követte, amit Yanni tört meg: -
És ki az ördögöt kell megölnünk?
- ezek kemény legények - mondta Dillon -, mindenre
elszántak. Előfordulhat, hogy ők ölik meg magukat.
- ~1a, arra befizetek - virtuskodott a fiatal Yanni.
- említetted, hogy az egyik fogoly az asszisztensed, bizonyos
Ber~stein főfelügyelő - mondta Aleko komoly arccal Fergu-
soni~ak.
- l~y igaz.
nagyis a másik nő a kulcsfigura, ő az, aki annyira fontos?
- Nlost nem, Constantine. Egy nap majd megtudod, ki az,
de m°st még nem árulhatom el - mondta Ferguson.
Di]lon felállt az asztaltól. - Szeretném megnézni a hajót,
ha lehetséges.
-Természetesen. - Aleko a legénység többi tagjának
mondta: - Nektek nem muszáj jönnötök.
r ~n pedig már láttam - mondta Ferguson. - Talán ha a
fiúk addig segítenének behordani a csomagokat és a fegyve-
reket~ amiket hoztunk...
Miért ne segítenének. - Aleko Stavroshoz fordult. - Vigye-
tek mindent a pajtába. Ha a dandártábornoknak valamire
szüksége van, ugorjatok.
J 1Jgy lesz - mondta Stavros.
~eko intett Dillonnak és Blake-nek, és előrement mutatni
az itat.
***
28h
A Cretan Loverfedélzetén a halászhálók kiterítve száradtak
a napon, és a hajót körüllengte a sós hal és a tenger jellegzetes
szagának elegye. Miközben Dillon és $lake körülnéztek a
hajón, Aleko leült az evezőspadra és rágyújtott.
- A halászattal még nem hagyott fel? - kérdezte Dillon.
- Miért tettem volna? Valamivel akkor is kell foglalkozni,
amikor éppen nem az albán üzleten dolgozunk, az álcáról nem
is beszélve.
- Csak nem azt akarja mondani, hogy a vámosoknak és a
haditengerészetnek sejtelme sincs róla, maga miben utazik?
- Dillon lenézett a nyílásfedélen keresztül a motorházba. -
Egy`rpedóhajó is megirigyelhetné, ami ott lent van:
- Dehogynincs. A rendőrőrmester is tudja, de ő a másod-
unokatestvérem, a hadnagyot pedig, aki a legfontosabb járőr-
hajónak a parancsnoka, én képeztem ki annak idején a hadi-
tengerészetnél. De a látszatot is fent kell tartanunk, ha nem
akarunk összetűzésbe keveredni a haditengerészettel.
- És így esténként mindenki nyugodt lelkiismerettel hajtja
nyugalomra a fejét - jegyezte meg Blake.
Aleko mosolygott. - Tudják mit? Menjünk egy kört, és hátha
találunk megoldást a problémájukra.
Bement a kormányosfülkébe és megnyomta az indító-
gombot. Dillon a hajófaron, Blake pedig a hajóorron eloldotta
a kikötőkötelet és feltekerte.
A Cretan Lover elhagyta a kikötőt, Aleko sebességre kap-
csolt és a hajó szelte a hullámokat. Kellemes, napsütéses idő
volt a hajókázásra. Amikor körülbelül négy vagy ötszáz yard-
nyira eltávolodtak a parttól, Aleko leállította a motort.
- Engedjék le a horgonyt.
Blake csinálta amit Aleko mondott, miközben Aleko neki-
feszítette a hátát a kormányosfülke ajtajának, mert a hajó
ide-oda himbálózott a magasra szökő hullámok hátán.
287
- Tételezzük fel, hogy a halászhagyók a kastély mo~óJatoi
körülbelül ilyen távolságban vetik ki a hálójukat. Nem sokban
különbözik egymástól a két hely.
- Milyen mély itt a víz? - érdeklődött Dillon.
- Nyolcvan, maximum száz öl. Az évnek ebben az idő-
szakában nagyon sok a szardínia, és az nem is megy túl mélyre,
úgyhogy nem lesz feltűnő a sok halászhajó.
- De itt most az a kérdés, hogyan jussunk eí a partra anélkül,
hogy észrevennének - vetette közbe Dillon.
- Természetesen a víz alatt.
- Rám ne számítsanak - emlékeztette őket Blake.
- Akár ki is próbálhatjuk, mennyire kivitelezhető. Mit szól
hozzá, Dillon? Felszerelés van bőven a kabinban.
- Én benne vagyok - felelte Dillon. - Hol az a felszerelés?
Felhordtak a fedélzetre néhány légzőkészüléket, és Aleko
kerített egy búvármellényt, maszkot, uszonyt is. Búvárruhára
most nincs szükség. Csak tizenöt-húsz láb mélyre merülünk,
ott pedig még meleg a víz.
Magukhoz vették a szükséges felszerelést, Blake segített
nekik. Amikor készen álltak, Aleko kinyitott egy dobozt,
és elővett belőle néhány Marathont. Egyet odaadott Dillon-
nak.
- Mik ezek? - kérdezte Blake, miközben Dillon már be is
kapcsolta az egyiket.
- Búvárkomputer. Csodálatos kis műszer. Kijelzi a mély-
séget, a víz alatt töltött időt és azt, hogy mennyi idő van még.
- Szükség van erre? - kérdezte csodálkozva Blake. - Azt
hittem, sekély vízben nem lehet különösebb baj.
- Nyomáscsökkenésből származó problémák előfordulására,
ha nem is nagy, de minden mélységben van esély. A búvár-
kodás veszélyes sport.
- Oké - mondta Aleko -, induljunk.
288
natrament a Korláthoz. lOllon megszorította a derekán a ~I
súlyövet, ellenőrizte, hogy a csutoráján szabadon áramlik-e a "'
levegő, és követte. Nyelt néhányat, hogy kiegyenlitőd'ön a n o-
J Y
más a fülében, és Aleko után a vízbe bukott. íC
A végeláthatatlannak tűnő, gyönyörű szép kék víz olyan
tiszta volt, hogy látni lehetett nyolcvan láb vagy még annál is
nagyobb mélységben a fehér homokot. Körülöttük sok-sok
I
hal úszkált, a többségük elég kicsi, és miután felettük elhúzott 1' L
egy motoónak, Dillont sokáig akadályozták az előrejutás- ! í
ban a hirtelen rátörő, nagyon erős, örvényszerű hullámok. De
,i
ő csak úszott tovább néhány yardnyira Aleko mögött, mind-
végig érezte az áramlatot, ami sodorta magával előre. Amint
il~
elérték az öblöt, a mélység lecsökkent kevesebb mint harminc
,.
lábra. Átúsztak több halászhajó gerince alatt, és végül a móló
k~~zpcsője mellett kimásztak a vízből.
Aleko kiköpte a csutorát és megnézte az óráját. - Tizenöt
perc. Nem rossz, de elég erős áramlat segített bennünket.
- Visszafelé viszont annál nehezebb lesz - mondta Dillon,
és abban a pillanatban a fejük felett a lépcső tetején megállt
Yanni.
- Mit keresel te itt? - vonta kérdőre Aleko.
- Nem volt már rám szükség a pajtában, ezért gondoltam,
megnézem, mit csináltok.
- Jó fiú vagy. Akkor ha már itt vagy, menj és hozd ide a i
gumicsónakot. Legalább visszaviszel vele bennünket a hajóra.
A gumicsónak fekete színű volt és Mercury motor hajtotta,
ami még akkor is iszonyatosan hangos volt, amikor Yanni le-
lassított. Miután kellően megközelítették a Cretan Lovert, és
már csak sodródtak a vízzel, Yanni leállította a motort, és
Aleko felhajította a kötelet Blake-nek.
- Ezt éjszaka nem használhatjuk, felverné az egész környé-
ket, olyan hangos-mondta Dillon. -Esetleg ha eveznénkbenne.
i
289 ~'~''"

- AZ Se ~o megoiaas - monata ~CKU. HG UVtUmuv m u~yam~

nagy a keresztáramlat. Ebből maximum két vagy három csomót
tudna kihozni, az pedig annyira kevés, hogy elsodorná a víz.
- Akkor hogy az ördögbe tudjuk megcsinálni?
Blake a korláton könyökölt és hallgatta a beszélgetésüket.
- Van egy ötletem - örvendezett Aleko. - Yannihoz fordult. -
A búvárjármű a hátsó kabinban van. Hozd fel. Mr. Johnson
segítsen neki, mert elég idomtalan és nehéz vele bánni.
A búvárjármű úgy nézett ki, mint egy nagy alumíniumszán,
a közepén hatalmas akkumulátorral és drótkalitkában egy
hármas propellerrel.
- Mennyit tud ez menni? - kérdezte Dillon.
- Négy csomót. De hozzuk le és próbálja ki.
Dillon lemerült és nagy buborékokat hagyva maga mögött
a felszínen, a búvárjármű is lesüllyedt. Aleko megragadta a
fogantyút a végén, bekapcsolta, és lassan elúszott vele. Amikor
pár perc múlva visszatért, átengedte Dillonnak, aki szintén
ment vele egy kört a hajó körül. Aztán kikapcsolta és felment
a felszínre a gumicsónak mellett.
- Mit talált ki?
- Azt, hogy maga és Mr. Johnson beülnek a gumicsónakba,
én pedig a búvárjárművel vontatom magukat.
Dillon bólogatott. - Nem rossz ötlet, de lehet, hogy nehéz lesz.
- Nem hiszem. -Aleko felnézett Blake-re. -Üljön be Yanni
mellé, Mr. Johnson, és teszünk egy próbát.
Blake átvetette magát a korláton, Yanni odadobott Ale-
kónak egy kötelet, aki azt hozzákötötte a búvárjármű fogan-
tyújához. - Indulás - kiáltotta, és bekapcsolta a járművet.
Dillon közvetlenül a felszín alatt úszott utánuk, de ahogy a
búvárjármű és a gumicsónak egyre gyorsabban haladt előtte,
ő egyre inkább lemaradt. Egy idő után a búvárjármű és a gumi-
csónak megfordult és elindult vissza a hajóhoz. Dillon követte
290
oKet. 1vlire ő is visszaért a Cretan Loverhez, Yanni és Blake
már a korlát felett emelték át a búvárjárművet.
Dillon és Aleko kicipzározták a búvármellényt, és levették
a légzőkészülékkel együtt. Yanni és Blake a segítségükre siet-
tek és elvették a mellényeket tőlük. Dillon lehúzta az uszonyt
a lábáról, és Aleko után felment az alacsony létrán.
A fedélzeten megtörülközött és rágyújtott egy cigarettára.
- Szerintem így menni fog.
- Majd elválik. - Aleko biccentett. - Visszamegyünk és el-
mondjuk a dandártábornoknak, mire jutottunk.
***
A pajta terméskőből épült és fehérre volt meszelve. Ablak
nem volt rajta, de villanyégő égett benne. Az egyik végében
homokzsákok sorakoztak, előttük pedig kartonból kivágott
emberi alakok álltak.
- Ilyen komolyan veszi? - kérdezte Dillon.
- Á, csak nem akarom, hogy kijöjjek a gyakorlatból - vá-
laszolta Aleko.
Mindenki ott volt, beleértve a Cretan Lover legénységét, és
a felszerelés, az eszközök, amiket Ferguson rendelt meg Har-
leytól a Védelmi Minisztériumban, a fekete kezeslábasok, a
kevlár mellények, a hangtompítós Browningok, az Uzik, az
infraszemüvegek, a gázgránátok és a Semtex bombák a gyuta-
csokkal mind ott hevertek a kecskelábú asztalokon.
- Szűzanyám! Háborúba készülünk? - ámult el Yanni.
Aleko a kezébe vette az infratávcsövet - Milyen jó lenne
nekem egy ilyen. Szuper.
- A tied lehet, ha túl leszünk ezen a dolgon - ajánlotta fel
Ferguson, és megkérdezte Dillontól: - Még valami, amire
szükség lehet?
291
~'~I
- Egy valamirevaló kötél is kellene. Mondjuk száz láb kosz
szú és kétlábanként csomó rajta. - Alekóra nézett. - Tud
adni?
- Szólok a fiúknak, hogy kerítsenek egyet. - Felemelte az
egyik Browningot és elkezdte méregetni. - Kipróbálhatom?
- kért engedélyt Fergusontól.
- Miért ne.
Aleko célzott és háromszor rálőtt a legutolsó bábura. Mind
a három golyó a mellkasán találta el, de egymástól meglehe-
tősen távol. - Sose voltam valami jó. - A markolatánál fogva
átadta Blake-nek. - Magán a sor.
- Rég lőttem már. Nincs időm gyakorolni. - Blake két kézbe
fogta a Browningot, ahogy kell, háromszor meghúzta a ravaszt,
és a három golyó szinte majdnem ugyanazon a helyen találta
el a szívet.
Dillon felé nyújtotta a fegyvert. - Maga jön.
Dillon Fergusonra nézett. - Muszáj?
- Ne színészkedjen, Dillon, mind tudjuk, hogy maguk írek
szeretik fitogtatni a tudásukat.
- Tényleg ezt mondják rólunk?
Dillon megfordult, a keze meglendült, két tompa puffanás
hallatszott, ahogy kétszer egymás után meghúzta a ravaszt,
és az első bábu szeme helyén két lyuk tátongott. A~Iég a légy-
zümmögést is lehetett hallani a síri csendben, amit Dimitri
suttogása tört meg. - Jézus Mária!
Dillon végigmérte a Browningot. - Nem rossz, de én mara-
dok a Walthernél - mondta, és letette az asztalra.
- Nos, azt hiszem, nincs más hátra, mint hogy együnk végre
- javasolta Aleko, és előrement.
~s ~l~~eE
kikötőben esett az eső, a tenger felől fújt a szél. Stavros
a kormányosfülkében foglalatoskodott, a két fiú a fedélzeten
a vászonponyva alatt tartózkodott, amit akkor feszítettek ki,
amikor eleredt az eső.
A másik négy férfi a hajószalonban volt, a fegyverek mind
az asztalon hevertek. Aleko fekete búvárruhát viselt, és már
Dillon és Blake is belebújt a fekete kezeslábasba és kevlár
mellénybe.
- Esőről nem volt szó - jegyezte meg Dillon.
- A meteorológusok szokás szerint melléfogtak. Azt mond-
ták, csak holnap délelőtt ér ide. - Aleko megrándította a vállát.
- Egyébként meg ha belegondol, még jól is jön.
- Mond valamit - ismerte el Dillon. - A többi halászhajó?
- Már elfoglalták a helyüket, és még csak nem is lesznek
feltűnőek, mert ilyenkor szardíniaszezonban szokás együtt
dolgozni a nagy hálós hajókkal. Ha a kastélyból messzelátóval
megnézik őket, nem fognak mást látni, csak szorgoskodó
halászokat.
- Kiváló - mondta Ferguson.
Aleko rágyújtott. -Akkor mi is vízre szállunk, és én kiteszem
magukat a parton a móló mellett. Mennyi időre van szükségük?
293
- dél órára - felelte Dillon. - Annál nem többre. Vagy gyor-
san behatolunk, elintézzük őket és már jövünk is ki, vagy akár
oda Se menjünk.
- rTem tudom. Szerintem később is elintézhetik őket - ve-
tette ellen Aleko.
- 1Vlost itt az alkalom - mondta Dillon.
- Akkor nézzük csak még egyszer, hogy is csináljuk. Csat-
lakoZunk a többi halászhajóhoz, egy kicsit közelebb megyünk
a pa fihoz. Yanni és Dimitri kivetik a hálókat. A gumicsónak a
ha~o másik, nem a part felőli oldalán lesz, beleülnek, és én a
partfia vontatom magukat. - Aleko a kezébe vett négy jel-
zőrakétát. - Ezek az enyémek, pirosak. Kettőt-kettőt vigyenek
magukkal, ha esetleg szükség lenne rá. Lőjenek fel egyet,
amikor kiérnek a kastélyból, és mi odamegyünk a Cretan Lo-
vertel a móló végéhez és felvesszük magukat.
A négy férfi ült az asztalnál és gondolatban lejátszotta a
teret. Ferguson váratlanul megkérdezte: - A barátaid a ha-
lásZhajókon, mit tudnak?
J Abban a hiszemben vannak, hogy most is csempészésről
vari Szó. Mihelyt meglátnak bennünket távozni, szép lassan
ők is elvonulnak.
Tscnét percekig ültek néma csendben, ezúttal Dillon szólalt
me8 először: - Nem akarja felhívni a tudja kit a mobil tele-
fo~Ján? - kérdezte Fergusontól.
Ferguson megrázta a fejét. - Csak akkor akarom hívni, ha
mái azt közölhetem vele, hogy sikerült.
Rendben - mondta Blake Johnson. - Akkor induljunk.
***
~arie de Brissac az ablakban állt és nézte az esőt. - A
halászok most is dolgoznak, látom a fényeket.
Hannah befejezte a vacsorát, ivott egy pohár vizet és csat-
lakozott Marie-haz. - Olyan különös érzés ez, odakint zajlik
az élet, mi pedig be vagyunk zárva egy sötét zárkába, mint
ahogy azokban a történelmi regényekben fogalmaztak az írók,
amiket gyerekkoromban olvastam.
- Nekem a Grimm testvérek meséi voltak a kedvenceim -
mondta Marie -, bennük is sokszor olvashattam erről az ér-
zésről. A fiatal nőket gyakran bezárták tornyokba. Nem volt
egy olyan, amelyikben a lánynak olyan hosszú haja volt, hogy
leengedte az ablakon és azon mászott fel a megmentője?
- Szerintem az Rapunzel volt - jegyezte meg Hannah.
- Kár - suhogta Marie. - Ha Mr. Dillon értünk jönne, nem
lenne elég hosszú a hajam. - Hirtelen kitört belőle a sírás, és
miközben a testét rázta a zokogás, megragadta Hannah-t. -
Egyre jobban félek. Közeleg az óra.
- Dillon értünk fog iönni. - Hannah magához ölelte. - Még
nem hagyott cserben, még sohasem hagyott cserben. Higgye el.
Ölelte Marie-t, közben bámult ki a szakadatlanul zuhogó
esőbe, és a fejében az járt: Sean, te disznó, hol késlekedsz? Ne
hazudtolj meg.
***
_ Raphael az oromzaton őrködött, és infraszemüvegen át
kémlelte a halászhajóhadat. A lehorgonyzást jelző lámpák pi-
ros és zöld fényét jól kivette, és azt is látta, hogy mindegyik
hajón világít a fedélzeti lámpa is. Lépéseket hallott és meg-
fordult, Aaron és Levy közeledett feléje.
- Semmi figyelemre méltó, ezredes - jelentette Raphael -,
csak néhány halászhajó van odalent, egyébként minden csendes.
~;
Levy az esernyőt, amit a feje fölé tartott, átadta Aaronnak. -
Adja ide - mondta, és elvette Raphaeltől az infraszemüveget.
29~ ~ 295
Feltette és mindjárt tökéletesen jól látta a hajókat a halá-
szokkal és hálókkal. Látta a Cretan Lovert is és Yannit és Di-
mitrit, amint az esőben dolgoznak. Nem látta viszont Blake
Johnsont és Alekót, akik a hajó jobb oldalán eresztették le a
búvárjárművet, ami már félig el is süllyedt a vízben a gumicsó-
nak mellett.
Visszaadta a szemüveget Raphaelnek. - Legyen óvatos -
figyelmeztette Raphaelt, megfordult, végigsétált az oromza-
ton, és a harmadik emeléten visszament a kastélyba. Aaron
letette az esernyőt a kezéből, és utánament. Ugyanabban a
pillanatban, amikor beléptek a kastélyba, David Braun kitolta
a zsúrkocsit Marie de Brissac szobájából.
- Megvacsoráztak? - kérdezte Levy.
- Igen, ezredes.
Levy újra átment Judasba, a fejére húzta a fekete csuklyát,
és bement a szobába. A két nő az ablak mellett egymással
szemben ült az asztalnál.
- No lám - mondta Judas. - Az idő múlik, de mint ahogy
azt Einstein is megmondta, az idő relatív. - Nevetett.
- Milyen kedves, hogy emlékeztet bennünket - mondta
Marie de Brissac.
- Egy igazi finom hölggyel mindig öröm társalogni, grófnő.
- Gúnyosan meghajolt és Braunhoz fordult. - Jól zárja be
őket éjszakára, David - mondta, és Aaronnal a nyomában
kiment.
Pár másodpercig egyikük sem szólalt meg, majd Braun azt
mondta: - Sajnálom, főfelügyelő, de kénytelen lesz visszavo-
nulni a saját szobájába.
Hannah megcsókolta Marie-t az arcán. - Jó éjt. Reggel talál-
kozunk.
Braun előtt kiment a folyosóra, aki azt mondta Marie-nak.
- Semmit sem tudok tenni, semmit.
- lüáom, l~ama.1~em ncnmcuy mumua ac,~, mu~y cL1111uG, mu~y
a gonosz győzedelmeskedjen, elég, ha a jók nem tesznek semmit.
Braun arca megrándult, aztán kiment, bezárta maga mögött
az ajtót, és visszakísérte Hannah-t a szobájába.
***
A Cretan Lover kabinjában épp akkorra készültek el a fér-
fiak. Dillon és Blake a fekete kezeslábasokban álltak, gáz-
gránátokkal és Semtexszel felfegyverkezve. Mindkettőjük
derekán ott lógott a pisztolytáskában a Browning, és az infra-
szemüvegüket feltolták a homlokukra. És hogy teljes legyen a
kép, még egy-egy Uzi is csüngött a nyakukban.
Aleko felerősítette a derekára a súlyövet, és Stavros a
mellényére rögzítette a légzőkészüléket. - Még valami? - kér-
dezte.
Aleko bólintott. - Add ide azt a búvártáskát. Viszek nekik
egy kis ajándékot. Azt mondja, körülbelül egy órára van szük-
ségük? - várta a megerősítést Dillontól.
- Igen.
- Akkor teszek egy kis Semtexet a motoros cirkálóba és a
motorcsónakba negyvenöt perces gyutaccsal.
Belerakott egy kevés Semtexet és a gyutacsokat a búvár-
táskába, és a nyakába akasztotta. Ferguson felvette a fiúk által
szerzett feltekert kötelet, és féloldalasan Dillon nyakába tette.
Dillon elmosolyodott. - Ne felejtse el, öregfiú, felvenni a
harmadik kevlárt, hátha befűtenek nekünk.
- Vigyázzanak magukra, Sean - mondta Ferguson.
- Lám, lám a keresztnevemen szólít - élcelődött Dillon. -
Még a végén elérzékenyülök. - Megfordult, és a hajó jobb
oldali falában lévő ajtón át követte Alekót és Blake-et a fe-
délzetre.
296 297
~l.-n~ m~~ya~m~~a a m~~uxeSZmeKet, es a na~o vegene
ment, ahol belevetette magát a vízbe. Feljött a felszínre, és a
búvárjárműhöz kötötte a kötelet. Stavros leeresztette a gumi-
csónakot, és Blake és Dillon belemásztak. Ahogy ott kuporog-
tak benne, lehúzott fejjel, egyszer,csak hirtelen egy nagy rán-
tást éreztek, és a búvárjármű mozgásba lendüli velük.
~ eső nem akart alábbhagyni, és a hullámok is be-becsap-
tak, így hamarosan át~íztak. A móló nem volt kivilágítva, de a
kastélyban égtek a lámpák. Amikor Dillon lehúzta a szemére
az infraszemüveget, már jól látta a mólót is. Partot értek,
kiszálltak és kihúzták a gumicsónakot és a búvárjárművet a
homokra.
- Sok szerencsét! - súgta Aleko, és Blake és Dillon már
útra is keltek.
~eko levette a légzőkészüléket, a mellényét, az uszonyt, a
mölóhoz úszott és az alacsony létrán felmászott a motoros
cirkálóhoz. Kivett a búvártáskájából egy maroknyi Semtexet,
előkotort egy negyvenötperces gyutacsot, lecsípte a végét és
beledugta a Semtexbe. Felnyitotta a motorház fedélzeti nyí-
lásajtaját, és bedobta. Átkúszott a mólón a motorcsónakhoz,
megismételte a műveletet, aztán a víz alá bukott, kiúszott a
partra, és sietve felvette a mellényét, a légzőkészüléket és az
uszonyt. Néhány perc elteltével már a búvárjárműbe kapasz-
kodva úton volt vissza a Cretan Loverhez.
***
Arnold nyomorultul érezte magát, és bőrig ázott, miközben
körbejárta a kertet, ezért felment a lépcsőn a teraszra, és be-
húzódott az oszlopos előcsarnok alá. Miután sikerült rágyúj-
tania, a cigarettát a markába fogta, hogy el ne aludjon, és az
M-16-ossal a vállán álldogált.
298
Dillon és Blake, amikor kellően megközelítették a kastélyt,
megálltak, hogy felmérjék a terepet. Az infraszemüvegük jó-
voltából mindent remekül láttak. Dillon felnézett és észre-
vette, hogy Raphael lehajol az oromzatról. Gyorsan leguggolt,
és magával húzta Blake-et is.
- Hé, Arnold, ott vagy? - kiáltotta Raphael héberül.
- Igen, az oszlopcsarnok alatt.
- És cigarettázol, ideérzem a füstöt. Rajta ne kapjon az ez-
redes. Bemegyek és körbejárom a folyosókat.
- Oké.
Arnold még beljebb húzódott az oszlopcsarnok alatt. - Bal-
ról megközelítem, elterelem a figyelmét, maga pedig hátulról
elkapja. Ne ölje meg. Hasznunkra lehet - suttogta Dillon.
Elillant, kikerült egy virágágyást és elérte a teraszt. Elindult
az oszlopcsarnok irányába, Raphaelt az infraszemüvegen át
kristálytisztán látta.
- Hé, Arnold - szólította meg héberül. - Hol vagy?
- Ki az? - kérdezte Arnold, és tett egy lépést előre, de abban
a pillanatban Blake az egyik kezével elkapta hátulról a nyakát,
a másikkal pedig befogta a száját.
A fekete kezeslábasban és az infraszemüvegben Dillon ré-
misztően festett. Elővette a Browningot, felhúzta a kakast, és
Arnold nyakának szegezte. - Hangtompítós, úgyhogy golyót
ereszthetek a szívedbe és azonnal kinyiffanhatsz, anélkül hogy
bárki észrevenné - sziszegte angolul. - Most pedig válaszolsz
szépen néhány kérdésre, mert ha nem, kinyírlak, és megke-
resem a barátodat, aki az előbb odafent volt az oromzaton.
Megértetted?
Arnold próbált bólintani, és Blake levette a kezét a szájáról.
- A helyedben én úgy tennék, ahogy mondja.
- Kicsodák maguk? - kérdezte Arnold.
- Visszajöttem, hogy kísértselek. Én vagyok az, Dillon.
299
egek, az nem lehet. Az ezredes azt mondta, megvan.
- Az ezredes? Á, nekem már csak Judas marad. És most
válaszolj. A grófnő még mindig ugyanabban a szobában van a
harmadikon?
- Igen.
- És Bernstein főfelügyelő?
- Ugyanazon a folyosón, abban a szobában, amiben maga volt.
- Hányan vagytok? Amennyien voltatok?
Arnold tétovázott, ezért Dillon az oldalába fúrta a Brow-
ningot. - Gyerünk. Judas és ti öten. Igen?
- Igen.
- Ki volt az oromzaton?
- Raphael.
- Hallottuk, mit mondott neked.
- De nem érthették, mert héberül beszélt.
- És ha én is beszélek héberül? Valami, amit még Judas
sem tud. Raphael azt mondta körbejárja a folyosókat. Mit
jelent ez?
- Mit jelentene? Körbejárja és átnézi a folyosókat és lépcső-
feljárókat.
- És a többiek? Ők hol vannak?
- Braun általában a konyhában, a földszinten. Ő főz. Egy
kis liften juttatja fel az ételt a többi szintre. A két nőnek is így
szállítja az ételt.
- És a többi?
- Az ezredes rendszerint a dolgozószobájában van.
- Maradt Aaron és Moshe.
Arnold habozott. - Aaron és Moshe?
Dillon a Browning hangtompítójának a végét Arnold nya-
kának szegezte.
- Nem vagyok biztos benne. A könyvtár mellett az előcsar-
nokból jobbra van egy biliárdterem. Néha ott játszanak.
- Máshol hol lehetnek?
- A társalgóban az első emeleten. Műholdas tévé, ilyesmi
van benne.
Dillon biccentett. - Rendben, szóval ahhoz, hogy az emele-
tekre feljussunk, az előcsarnokban lévő lépcsőt kell használnunk?
- Igen, onnan vezet fel a lépcső.
- Jó. - Dillon megfordította. - Akkor mutasd az utal
Végigmentek az esőben a teraszon, és Arnold kinyitott egy .
vasveretes ajtót, ami egy folyosóra vezetett. A folyosón égett
a lámpa, és a végén egy másik tölgyfa ajtó állt.
Dillon feltolta a szeméről az infraszemüve et. - Hol va-
gyunk?
- Az előcsarnok ott van mögötte.
- Akkor menjünk.
Arnold elérte az ajtót, lenyomta a kilincset, és ahogy az ajtó
kinyit, eléjük tárult egy hatalmas csarnok. A padlót kocka-
kövekkel rakták ki, a kandallóban tűz lobogott, felette egy
sor zászló lengett rudakon, és a mennyezet magas ívben hajolt
feléjük. Amit ezután tett, az még saját maga számára is leg-
alább olyan rejtélyes lehetett, mint Dillon és Blake számára,
ugyanis hirtelen vadul bevágta maga mögött az ajtót, és ke-
resztülszaladt a hallon.
- Ezredes! - kiáltotta. - Betolakodók! Dillon!
Dillon gyorsan kinyitotta az ajtót és a gerincébe lőtt. Nem telt
bele fél másodperc és a hall másik oldalán kivágódott egy ajtó,
és puskával a kezében berontott Aaron és Moshe. Dillon látta a
hátuk mögötti helyiségben a biliárdasztalt, és kétszer lőtt, mire
Aaron és Moshe lehúzták a fejüket. Ezután Blake is leadott egy
sorozatot az Uzival, minek hatására a két férfi visszakotródott a
biliárdterembe, és becsapták maguk mögött az ajtót.
- Erre! - kiáltotta Dillon, és elindult, rohant fel a kőlépcsőn,
Blake követte.
300 301
Elérték az első emeletet, de siettek tovább. Amint befor-
dultak a második lépcsőfordulóba, felbukkant a túloldalon
Raphael a kezében az M-16-ossal. Felemelte a fegyvert, de
Blake újból kilőtt egy sorozatot, ezért jobbnak látta félreug-
rani.
- Gyerünk! - sürgette Blake-et Dillon, és elindultak a har-
madik emeletre.
***
A dolgozószobájában olvasó és konyakot iszogató Levy az
első fegyverdörrenésre felkapta a fejét. Sebtében kihúzta az
íróasztala egyik fiókját, kivett belőle egy Berettát, beletette a
kezeslábas egyik zsebébe, és leakasztotta a falon lógó M-16-
ost. A szobája az első emeleten volt, és amikor kilépett az
ajtaján, akkor ért fel a hátsó lépcsőn és jelent meg a folyosó
végén Aaron és Moshe. Mindkettőnek a kezében AK-47-es
volt.
- Mi történt? - kérdezte Levy izgatottan.
- Hallottuk, amint Arnold azt kiáltozza a hallban: Betola-
kodók! Dillon! Aztán lövés dördült, odarohantunk, de Arnold
már holtan feküdt, és láttunk két fekete kezeslábasba bújt,
infraszemüveges férfit, olyanok voltak, mint Belfastban a SAS-
kommandósok - magyarázta Aaron.
- Dillon? -bámult rájuk Levy. -Az lehetetlen. Dillon meg-
halt. - Aztán, mint akinek bekattant valami az agyában, azt
mormolta: - Berger balesete Londonban. Dillon... a rohadék.
- A fejük felett, a második emeleten újra lövések dördültek.
- Gyerünk! - kiáltotta. - A szemét állat a nőkért megy. - Futott
a hátsó lépcsőhöz.
Dillon és Blake másodpercek alatt fent teremtek a harmadik
emeleten, elszaladtak az ajtóig, ahol Dillont tartották fogva,
ott megálltak, és Dillon megpróbálta berúgni az ajtót.
- Hannah, én vagyok, Sean. - Blake-hez fordult. - A grófnő
két ajtóval odébb van. Menjen, Blake.
Hallotta, hogy Hannah visszakérdez: - Sean, te vagy az?
- Húzódj hátra, berobbantom az ajtót.
Elővett a táskájából egy adag plasztikbombát, és átpréselte
a tölgyfa ajtó kulcslyukán. Blake ugyanezt tette néhány
méterrel távolabb. Dillon elfordította a gyújtásidőzítőt és fél-
rehúzódott. Négy másodperc múlva az ajtó darabokra repült,
és Dillon bent volt a szobában.
Hannah szaladt, hogy üdvözölje, a nyaka köré fonta a karját. -
Soha életemben nem örültem így senkinek. -A másik plasztik-
bomba is felrobbant. Hannah ijedten kérdezte: - Mi volt ez?
- Blake Johnson kiszabadítja Marie de Brissacot. - Kivette
a pisztolytáskájából a Browningot. - Fogd ezt, a neheze még
csak most jön, és csak ketten vagyunk.
***
David Braun a harmadik emeleti folyosó végén egy kis
hálöszobában aludt. A lövések zajára zavartan és rémülten éb-
redt. Sietve felöltözködött, magához vette az Armalite-tot, amit
az ágya mellett tartott, kinyitotta az ajtót és kilépett a folyosóra.
Az első dolog, amit meglátott, az volt, hogy Blake kivezeti
Marie-t a szobájából, és mögöttük, Dillon és Hannah Berns-
tein is útra készen állnak. Célozni akart, de hirtelen rádöbbent,
veszélyeztetné Marie életét. Dillon, ahogy megpillantotta, el-
kiáltotta magát, kibiztosította a gázgránátot, és elhajította a
folyosón. Braun beugrott egy falmélyedésbe, a gránát elgurult
előtte, majd leesett a lépcsőkön és felrobbant.
302 303
Ugyanabban a másodpercben a folyosó másik végén feltűnt
Levy, Aaron és Moshe, és elkezdtek tüzelni. Dillon visszate-
relte Hannah-t a szobájába, és követte őket Blake és Mari
de Brissac is.
Rövid ideig síri csend honolt a kastélyban, majd a lépcső
tetején Braun mögött felbukkant Raphael. - Raphael vagyok,
ezredes, Daviddal - kiáltotta.
- Jó - kiáltott vissza Levy. - Velem pedig itt van Moshe és
Aaron. Ők csak ketten vannak, és nem mennek innen sehova.
Hallja, Dillon?
- Ha maga mondja - válaszolta Dillon. - Washingtonból
sem mentem sehova, mégis itt vagyok. - Kidobott egy újabb
gázgránátot a folyosóra és visszahúzódott a szobába.
Levy kinyitotta az utolsó szoba ajtaját a folyosón. - Befelé!
- kiáltotta Aaronnak és Moshe-nak. Mind a hárman beme-
nekültek a szobába, Levy becsapta mögöttük az ajtót, és a
gázgránát felrobbant a lépcsőfordulóban.
Levy kinyitotta az ajtót. - Ez nem jött össze, öregem. Meg-
mondtam, hogy nem mentek innen sehova. Ha lesz egy kis
időd, majd elmeséled, hogy is volt az Washingtonban. Ügyes
húzás lehetett.
Kilőtt néhány sorozatot az M-16-osából, körbelyuggatta a
falat Hannah szobájának ajtaja körül. Dillon kidugta az ajtó-
nyíláson az Uzi végét, és lőtt egy sort a folyosón jobbra is és
balra is.
Aztán Blake-hez fordult, aki azt kérdezte tőle: - Most mit
csinálunk?
Dillon letette a kezéből az Uzit, és kivette a nyakából a
kötelet. - Jó ötlet volt elhozni, ez az egyetlen esélyünk. Min-
denki befelé a fürdőszobába. - Marie de Brissac elképedt. -
Vidd már, az isten szerelmére, Hannah. Kifutunk az időből -
sürgette Hannah-t.
Hannah maga előtt betolta Marie-t a fürdőszobába. Blake
követte őket. Dillon ismét kilőtt az Uzival a folyosóra, aztán
újra letette, kivett egy jó adag Semtexet egy zacskóból, az
ablakpárkányt telenyomkodta vele, és beledugott egy két
másodperces időzítőrudat.
Távolabb ment és hasra vágta magát az ágy mellett. A rob-
banás megrázta az egész szobát, és amikor felemelte a.fejét,
a füstfelhőn át is látta, hogy a rácsoknak hűlt helye, de még
az ablakkeret körül a kő egy része is eltűnt, a helyükön csak
egy nagy lyuk tátongott.
Odaszaladt, hogy kinézzen, és pillanatokon belül mellette
termett Blake is, a két nő pedig Blake válla fölött kukucskált.
- Negyven láb a teraszig - mondta Dillon. - A grófnőt és
Hannah-t egymás után leereszti, aztán az ágy lábához köti a
köíelet és maga is lemászik. Én addig tartom a frontot, és
mihelyt tudok, megyek utánuk.
Blake egy percig sem habozott, letekerte a kötelet, és kötött
az egyik végére egy nagy hurkot. Miközben Dillon felvette és
újratöltötte az Uzit, Hannah odament hozzá és megragadta
a karját.
- Sean, ígérd meg, hogy vigyázol magadra. Ugye nem lesz
semmi baj?
Dillon vigyorgott. - Kedves tőled, hogy aggódsz, de miért
épp most ne vigyáznék magamra, amikor a kettőnk kapcsolata
már olyan jól alakul?
- Menj a fenébe!
- Azon vagyok - mondta Dillon, majd visszarohant az ajtó-
hoz, újra kidugta az Uzi csövét, és újra tüzelt, mire Braun és
Raphael azonnal golyózáporral válaszoltak.
***
~ a ~.,.~..~..:... _ .. .....
304 305
ACretan Loverlegénysége és Ferguson látták a kastély egyik
ablakából az éj sötétjében kirobbanó törmelékeket, és ha a
szemüknek nem hittek volna, néhány másodperccel később
hallhatták is a tompa durranás visszhangját a víz felett.
- Mi a fene folyik ott? - idegeskedett Ferguson, ahogy a
harmadik kevlár mellényben és kezében a Browninggal a kor-
látnak támaszkodva állt.
- Bármi legyen is, jobb ha előkészülünk - mondta Aleko. -
Közelebb megyünk, úgy száz yardra a mólótól. A hálókkal ne
törődjetek, sőt szabaduljunk meg tőlük, és mindenki vegye
magához a fegyverét.
Bement a kormányosfülkébe és átvette Stavrostól a kor-
mányt. Néhány pillanat múlva a motorok felzúgtak, és a Cre-
tan Lover maga mögött hagyva a hálókat, elindult a móló
irányába.
***
Elsőként Hannah ereszkedett alá a mélybe. Meglepően
könnyűnek találta a feladatot, különösen, hogy a durva köve-
ken, melyek a kastély falából kiálltak, meg tudta támasztani
a lábát, és a hóna alatt a hurok némi biztonságérzetet is adott.
Miután leért a teraszra, kibújt a hurokból, megrántotta a kötél
végét, és Blake felhúzta.
Blake Marie de Brissacra nézett. - Nos? Ne féljen, rám bíz-
hatja magát. Erősen fogom tartani, csak ne nézzen le.
- És mi még nem is ismerjük egymást.
- Johnson, Blake Johnson vagyok. Az édesapja biztonsági
embere.
- Örülök, hogy megismerhettem, Mr. Johnson. De ne ag-
gódjon, nincs tériszonyom. A tábornok minden évben elment
hegyet mászni a svájci Alpokba. Tízéves voltam amikor először
306
magával vitt. - Beledugta a fejét és az egyik vállát a hurokba.
- Köszönöm, Mr. Dillon. Arra számítottam, úgy fog kinézni,
mint azok a férfiak, akik mindig visszamennek a lányért.
- De csak az utolsó fejezetben, grófnő, és ez még nem az
utolsó. Na induljon végre - mondta Dillon, és leguggolt, mert
újabb tűzharc robbant ki a folyosón.
***
Marie de Brissac is baj nélkül leért a teraszra. Blake ez alka-
lommal nem húzta fel a kötelet, hanem úgy tett, ahogy azt
Dillon mondta, erősen a nehéz, öreg ágy egyik lábához kötötte
a végét. - És most?
- Adja ide az Uziját, aztán tűnjön el innen, és vigye a lányo-
kat a mólóra.
- És maga?
- Én még kicsit befűtök nekik, aztán magam is átmegyek
Tarzanba. - Kicserélte a saját Uzijában a tárat, és ott állt a
két kezében egy-egy fegyverrel. - Gyerünk, Blake. Mozogjon.
Blake, mivel képtelen volt bármi értelmeset mondani, meg-
fordult, két kezébe fogta a kötelet és háttal lemászott. Dillon
keresztülment a szobán, kihajolt a lyukon, és nézte a menekülő
Blake-et. Köszönhetően annak, hogy időközben az eső elállt
és az ég kellően kitisztult ahhoz, hogy a telihold teljes fényével
ragyogjon, nemcsak Blake-et látta tökéletesen, hanem a két
nőt is, amint felfelé néztek.
Levy azt kiabálta a folyosón: - Hé, Dillon, figyeljen rám.
- Miért én, édes Judas barátom vagy Dan Levy ezredes vagy
akárkinek is hívod magad? Csak nem készen állsz, hogy meg-
add magad?
Levy ettől, ha lehet, még jobban tombolt és dühöngve ordí-
totta: - Rohanjuk le!
307
Dillon nagy lélegzetet vett, és kilépett a folyosóra. Raphael
megállt a folyosó túlsó végén, kezében az M-16-os csőre
töltve, a háta mögött David Braun. Moshe a folyosó másik
végén állt őrt. Dillon nem habozott sokáig, szakadatlanul
tüzelt a bal kezében és a jobb kezében lévő Uzival is, mire
először Raphael zuhant rá holtan Braunra, majd pedig Moshe
kenődött fel a falra, négy vagy öt golyóval a testében.
Amikor az Uzik feladták, a földre dobta őket, futott a falban
tátongó lyukhoz, megragadta a kötelet és elindult le, csomóról
csomóra.
***
Ahogy Moshe a fal mentén lassan lerogyott a földre, Levy
lenézett a vérben úszó testre, és egyszerre valami megváltozott
benne. Rádöbbent, hogy vége, minden, amiért addig küzdött,
semmibe veszett, és mindezért kizárólag Dillont okolta.
Eltorzult arccal üvöltötte: - Dillon, te disznó! Szállj velem
szembe, ha mersz!
Elindult, futott végig a folyosón Hannah szobájáig, közben
folyamatosan lyuggatta a falat az M-16-ossal. Amikor megpil-
lantotta az ablak helyén a lyukat és a kötelet, percekig szóhoz
sem jutott a döbbenettől. Aaron, amikor utolérte, félretolta
az útjából a még mindig kábulatban lévő Levyt, az ablakhoz
ment és kikémlelt.
Levy, miután összeszedte magát, két óriás lépéssel az ablak-
nál termett. - Látja őket?
David Braun akkor lépett be a szobába és állt meg az Armalite-
tal a kezében, amikor Aaron azt válaszolta: - Ott, a kert túlsó
végében. A nők és a másik férfi sietnek a part irányába.
- Vigyázzon - mondta Levy, és a vállához emelte az M-16-
ost. - Nem menekül a a szukája.
- Nem, ezredes, ami elég, az elég. -David Braun célba vette
az ezredest az Armalite-tal. - Tegye le a fegyvert, és hagyja,
hogy elmenjen.
- De David, mit jelentsen ez?
Levy engedelmesen letette az M-16-ost az asztalra, de
ugyanabban a pillanatban a zsebébe süllyesztette a két kezét,
és a jobbal meg is találta a Berettát. Perdült egyet és kétszer
lőtt. Braun hanyatt kizuhant a folyosóra, kezéből kihullt az
Armalite. Levy felvette az asztalról az M-16-ost.
- Gyerünk - mondta Aaronnak. - Utánuk megyünk. -
Ahogy elhaladt Braun mellett, beleeresztett egyet a fejébe:
***
Miközben a kertben a virágágyások között lavíroztak, Dillon
előkeresett a zsebéből egy jelzőrakétát, és megrántotta a zsi-
neget. A kis rakéta sebesen felkúszott a magasba, majd mint
egy vörös rózsa kinyílt a levegőben, a fényét nemcsak a Cre-
tan Lover legénysége, de az egész halászhajóflotta észrevette.
Aleko megnyomta az indítógombot, és a motorok nagy
robajjal beindultak. - Mindenki készen áll? Indulunk.
***
Alighogy Blake a két nővel elérte a mólót, nem sokkal utána
Dillon is felbukkant mögöttük az ösvényen. A Cretan Lover
motorjai félelmetesen dübörögtek az éjszakában.
Amikor Dillon beérte őket, Hannah megfogta a karját. -
Hála istennek.
- Igen, jól kell élnem, és akkor nem lesz semmi baj - Dillon
izgatottan nevetett, és a karjába szorította Hannah-t. - Meg-
csináltuk, kislány, legyőztük a gazembert.
308 309
A Cretan Lover feltűnt a móló közvetlen közelében, a mo-
torok zaja egy percre sem szűnt. Yanni és Dimitri azonnal a
hajó oldalán teremtek, és a kezüket nyújtották a két nőnek,
Ferguson és Stavros pedig felsegítette őket. Aleko kidugta a
fejét a kormányosfülkéből.
- Hé, maguk csirkefogók, megnyerték a háborút?
Valahonnan tüzeltek rájuk, és az egyik lövedék visszapattant
a móló kemény kövéről.
- Nem, még nem - felelte Dillon, miközben Blake-kel
együtt felugrott a fedélzetre. - Tűnjünk el innen. - Alekónak
nem kellett kétszer mondani.
***
Levy és Aaron akkor érte el a mólót, amikor a Cretan Lover
már majdnem a halászhajók között járt, amikről a halászok
időközben elkezdték bevonni a hálókat.
- Megléptek, ezredes - mondta Aaron.
- És a motorcsónak mire való, ember? Harminc csomót is
~i lehet hozni belőle. Nem hinném, hogy az a roncs felveszi
vele a versenyt. Maga kormányoz.
Levy beugrott a motorcsónakba, Aaron a kormány mögött
termett, és előhúzta az indítókulcsot a gumi lábtörlő alól, ahol
tartották. Elfordította a kulcsot, és a nagy teljesítményű mo-
torok azonnal beindultak.
- És most kapjuk el őket! - utasította Levy.
***
- A nyomunkban vannak - aggódott Stavros.
- Ne aggódj - mondta Aleko. - Azonnal a halászhajóknál
vagyunk. A hölgyeket helyezze biztonságba - szólt Fergusonnak.
310
Ferguson lekísérte Marie-t és Hannah-t a kabinba, aztán
visszament a fedélzetre, és a harmadik Uzival a kezében
csatlakozott Dillonhoz és Blake-hez. Yanni, Dimitri és Sta~ros
revolverrel voltak felfegyverkezve. Ferguson odanyújtotta
Dillonnak a Browningját.
- A főfelügyelő küldi.
A motorcsónak zúgása egyre közelebbről hallatszott, és a
holdvilágban jól látszott a jármű végében kuporgó Levy. Fer-
guson célba vette az Uzival, a Cretan Loverlegénysége is rálőtt,
de a motorcsónak ide-oda himbálózott a vízen, így a golyók
nem találtak célba. Majd Levy a dühtől és haragtól vezérelve
hirtelen felpattant, és az M-16-osból a Cretan Lover végébe
beleeresztett egy egész tárnyi golyót.
A kormányosfülke szétforgácsolódott, Ferguson kapott egy
golyót, aminek az ütésétől a földre zuhant, és Dimitrit is vállon
találta egy lövedék. Dillon válaszul szintén kilőtt egy sorozatot,
mire Aaron félrekapta a motorcsónak kormányát, majd ismét
a Cretan Lover nyomába eredt, és mind lebuktak, ahogy Levy
végigpásztázta a fedélzetet.
- Könnyű célpont vagyunk - kiáltotta Blake.
- Lesz még ez másképp is - mondta Aleko, és abban a pilla-
natban a hátuk mögött a móló mellett hirtelen lángok csaptak
fel, ahogy a motoros cirkáló felrobbant.
- Egy - mondta Aleko.
A motorcsónak újra megközelítette őket, Levy álló alakja
feketén sötétlett a háttérben vöröslő lángok előtt. Felemelte
az M-16-ost. - Most megvagy, Dillon - visszhangozta a víz.
És akkor a motorcsónak egy másodperc alatt egyetlen tűz-
golyóvá változott, amiből szilánkok szóródtak szét a levegő-
ben, egyik-másik darab aCretan Loverfedélzetére hullott. Sis-
tergés hallatszott, és ami megmaradt a motorcsónakból, eltűnt
a víz felszínéről, lesüllyedt a tengerfenékre.
311
- Kettő - mondta Aleko. - És most indulás haza.
Stavros megvizsgálta Dimitri vállát, és Ferguson felült és
kiszedte a golyót a kevlár mellényből. - Úgy érzem magam,
mint akit oldalba rúgott egy szamár.
Hannah és Marie félve merészkedtek ki a kabinból. - Vége?
- kérdezte Marie.
- Azt hiszem, igen - válaszolta Ferguson -, és ideje, hogy
felhívjam az édesapját.
***
Cazalet orosz delegációt fogadott a Fehér Házban. Igyeke-
zett minden erejével a vendégekre koncentrálni, de érthető
módon nagyon nehezére esett, mert az esze minduntalan elka-
landozott. Épp az orosz nagykövettel társalgott, amikor Teddy
odalépett hozzá.
- Elnézést, elnök úr, de sürgős telefonhívása van.
Elnézését kérte a nagykövetnek, és követte Teddyt egy kis
várószobába. Teddy becsukta az ajtót és odanyújtotta neki a
speciális mobil telefont.
- Ferguson dandártábornok a vonalban, elnök úr.
Cazalet sápadt arccal átvette a készüléket. - Tessék, dan-
dártábornok, itt az elnök.
Feszülten figyelt, majd mint akinek óriási kő esett le a szí-
véről, azt mondta: - Isten áldja meg, dandártábornok. Isten
áldja meg mindannyiójukat. Azonnal induljanak Washingtonba,
várni fogjuk magukat.
Kikapcsolta a telefont. - Elnök úr? - kérdezte izgatottan
Teddy.
- Tudod rr~it, Teddy? - Jake Cazalet arcán újra ott bujkált
az a híresen cazaleti mosoly. - Hozz egy üveg pezsgőt és ün-
nepelj velem.
WASHINGTON
~~íló yNs
Mire a Gulfstream leszállt az Andrewson, a rossz idő az
Atlanti-óceán ezen partvidékét is elérte. A torony utasítására
a szünet nélkül zuhogó esőben a reptér egy távol eső részében
lévő üres hangárba gurultak. Két limuzin várt rájuk, az egyik
mellett Teddy ácsorgott.
Kersey kinyitotta az ajtót, Ferguson kilépett a gépből és őt
követte Dillon és Blake. Teddy odasietett hozzájuk, és kezet
fogott Blake-kel. - El sem tudom hinni, de az elnök sem. - A
többiek felé fordult. - Dandártábornok, Mr. Dillon, nagyszerű
nap ez a mai.
- Sikerült, és ebben magának is nagy érdeme van - mondta
Ferguson, és barátian megszorította Teddy kezét.
Kersey is elindult le a lépcsőn, a nyomában Vernon kapitány-
nyal és Gaunt hadnaggyal. Nem sokkal utánuk Marie de Bris-
sac és Hannah Bernstein jelent meg az ajtóban.
Teddy előbb Marie-val, majd Hannah-vel fogott kezet. - El
sem tudom mondani, mekkora öröm számomra, hogy itt üd-
vözölhetem önöket. Kérem, kövessenek.
Teddy mutatta az utat a limuzinokhoz. - Egy pillanatra, ura-
im, ha lennének szívesek - mondta Ferguson a Gulfstream
személyzete felé fordulva. - Mindent nagyon köszönök. Mint
313
ahogy már korábban mondtam, soha még ilyen fontos fel-
adatot nem láttak el.
Kezet fogott a három férfival, majd elindult a limuzinokhoz,
ahol a többiek már csak rá vártak.
- A grófnőt és Blake-et várják a Fehér Házban - mondta
Teddy. - Odaviszem őket. Önöknek a Ritz-Carltonban foglal-
tattunk három lakosztályt. Biztosan jól fog esni egy kis pihenés
és felfrissülés, és később majd az elnök úr önökért küldet.
- Meghiszem azt - mondta Ferguson. - Akkor később ta-
lálkozunk.
Marie fáradtnak és kissé zavartnak látszott. - Igen - he-
begte. - Később találkoznunk kell.
Marie-val Teddy és Blake társaságában elhajtott az egyik
limuzin, Dillon és Ferguson pedig udvariasan megvárták, míg
Hannah beszáll a másik limuzinba, majd maguk is beültek.
Ahogy elindult a kocsi, Ferguson megnyomott egy gombot,
mire az üveg válaszfal felemelkedett.
- Mit mondjak, elég különös fogadtatásban van részünk.
- Mi abban a különös, dandártábornok, hogy az elnök, azok
után, amin keresztülmentek, rövid ideig kettesben akar ma-
radni a lányával? - kérdezte Hannah.
- Á, azt hiszem, értem, mire gondol - mondta Ferguson.
Hannah a fejét rázta. - Dehogy érti. Maguk férfiak mind
egyformák, nem szorult magukba semmi érzés - mondta.
***
Jake Cazalet a Fehér Házban a kandalló előtt ült. Vegyes
érzelmek keringtek benne. Milyen lesz viszontlátni? Hogy
fog viselkedni? Kopogtattak, az ajtó kinyílt és belépett Ted-
dy.
- Elnök úr, a lánya - jelentette be Marie-t, és félreállt.
314
Cazalet felállt, a lába megremegett, Marie elindult feléje,
aztán megállt és csak nézett rá, de mindez nem tartott csak egy
pillanatig.
- Apám - kiáltotta Marie.
Cazalet az örömtől és a meghatottságtól dagadó kebellel
kitárta a karját, és Marie odaszaladt hozzá.
***
Három órával később a limuzin a Fehér Házból elindult
Fergusonért, Dillonért és Hannah Bernsteinért.
- Milyen csinos nadrágkosztümöd van - bókolt Dillon Han-
nah-nek. - Armani, ha nem tévedek?
- Felfedeztem egy klassz butikot a földszinten - közölte
Hannah. - Elvégre a Fehér Házban nem nézhetek ki akárhogy.
- Olvastam az előcsarnok falán, hogy az elnök ma este va-
csorát ad a Ritz-Carltonban az orosz miniszterelnök tisztele-
tére - jegyezte meg Ferguson.
- Annál jobb - mondta Dillon. - Ha már egyszer visszakapta
a lányát, hadd büszkélkedjen vele.
***
Megállás nélkül verte az eső a limuzin szélvédőjét, amint a
Constitution Avenue-a haladt a Fehér Ház felé, de a nem
éppen kellemes időjárás ellenére a Pennsylvania Avenue hem-
zsegett a turistáktól és tévésektől.
Ferguson leengedte az üveg válaszfalat. - Ezeket nem riasztja
el még az eső sem?
- Az orosz delegáció miatt vannak itt. Azt az utasítást kap-
tam, hogy a keleti bejárathoz vigyem magukat - mondta a
sofőr.
Ferguson megnyomta a gombot, és az üvegfal újra felemel-
kedett. - Ez a szokás. A fontos vendégeket a keleti bejáratnál
fogadják, ha el akarják kerülni a sajtóval való találkozást.
A limuzin végiggördült az East Executive Avenue-n, megállt
a kapu előtt, és miután a sofőr váltott néhány szót az őrrel, az
intett, hogy mehetnek. Amikor leparkoltak, a sofőr kiszállt,
és kinyitotta nekik az ajtót.
- Erre tessék. - Mutatott az ajtóra, ami abban a pillanatban
kitárult, és Ferguson előrement. Belül állt egy tengerész had-
nagy, aki az érkezésük láttán szalutált.
- Dandártábornok.
Velük szemben Teddy jött mosolyogva. - Örülök, hogy így
újra együtt látom önöket. Az elnök úr már várja magukat.
Az Ovális Teremben Jake Cazalet az asztalánál ült, Marie és
Blake Johnson az ablak előtt álltak. Marie tette meg az első
lépéseket, odaszaladt Hannah-hez, és szorosan magához ölelte.
Cazalet felállt, megkerülte az asztalt, és egymás után kezet
fogott a három férfival. - A köszönőszó itt messze nem elég.
Blake mindent elmesélt. Ha most a Buckingham-palotában
volnánk, kitüntetést kapnának, de ez Amerika.
- Hála istennek - mondta Dillon.
Az elnök mosolyogva még egyszer megszorította Dillon ke-
zét. - Maga barátom, nem tud veszíteni. - Fergusonhoz for-
dult. - Beszéltem a miniszterelnök úrral a Downing Street
10.-ben, és beszámoltam neki mindenről. Elnézést kértem
tőle, amiért ilyen kálváriába keveredtek miattam, de elmagya-
ráztam, miért volt rá szükség.
- Lehet, hogy ezt nem kellett volna. - Ferguson nem
repesett az örömtől.
- Ne aggódjon. Nagyon megértőnek bizonyult, és már alig
várja; hogy az ön saját szájából hallja, mi hogyan történt. Van
valami, amit tehetek még önökért?
- A Nemezis, elnök úr?
Cazalet vállat rándított. -Találnunk kell egy jobb megoldást.
- Egyetértek - mondta Ferguson -, még egy utolsó szíves-
séget, ha kérhetnénk. Minél előbb Londonban kell lennünk,
hálásak lennénk, ha kölcsönadná a Gulfstreamet.
- Természetesen vihetik. Van valami akadálya, Teddy?
- Nem hiszem - felelte Teddy. - Esetleg annyi, hogy a sze-
mélyzetet le kell cserélnünk, túl sok időt töltöttek a levegőben.
- Intézkedj, Teddy. - Cazalet visszafordult a vendégeihez.
- Őszinte hálám, uraim.
Marie arcon csókolta a dandártábornokot, megölelte
Hannah-t, és amikor Dillon következett a sorban, egy ideig
csak állt előtte, és nem tudott megszólalni. Végül annyit
mondott: - Maga nagyszerű ember, Mr. Dillon.
- Ezt már mások is mondták, grófnő - nevetett Dillon, és
Teddy kinyitotta előttük az ajtót.
***
Két órával később a Gulfstream elrugaszkodott az Andrews
betonjától, az Atlanti-óceán fölé emelkedett, és ötvenezer láb
magasságban megállapodott. Dillon megnyomta a jelzőcsen-
gőt, mire egy hadnagy kilépett a konyhából. Fehér bőrű volt
és Roscoe-nak hívták.
- Kérek egy Bushmillst - mondta Dillon -, de jó nagyot.
- Azonnal hozom, uram.
Dillon Fergusonra és Hannah-re vigyorgott. - Megérdemlem.
Hannah kivételesen egyetértett. - Igen, azt hiszem, igazad
van, Dillon.
Roscoe megérkezett a Bushmillsszel. - Szeretem a happy
enddel végződő történeteket, és az a gyanúm, ezzel Jake Caza-
let sincs másképp - jegyezte meg Dillon.
- Mit fecseg itt maga összevissza? - rökönyödött meg Fer-
guson.
- Csak azt, hogy a lelkem mélyén javíthatatlanul romantikus
vagyok.
- Te? - kerekedett el Hannah szeme. - Romantikus? Ugyan
miben nyilvánul ez meg?
- Tudod, Init mondanak rólam, és az újságok is megírták.
A nagy Dillon sohasem téved. - Kényelmesen elhelyezkedett
az ülésen, hátradőlt és kortyolgatta az italát.
Washingtonban a Massachusetts Avenue-n a Ritz-Carlton-
ban az egybegyűlt vendégsereg és az orosz miniszterelnök az
Amerikai Egyesült Államok elnökének érkezését várta. Ami-
kor a limuzin a főbejárat előtt megállt, Cazalet kiszállt, és
Marie de Brissac grófnővel az oldalán, aki egyszerű, fekete
estélyi ruhát és a nyakában aranykeresztet viselt, integetett a
tömegnek. Teddy, a titkosszolgálat két emberével kiugrott a
másik limuzinból, és előreszaladt.
Cazalet mosolygott. - Grófnő? - Marie belekarolt, keresztül-
sétáltak az előcsarnokon, és megálltak az étterem bejáratánál.
Teddy beljebb került az ajtón. - Miniszterelnök úr, hölgyeim
és uraim, kérhetném a figyelmüket?
Hirtelen mozgolódás támadt, ahogy mindenki felállt. Teddy
nagy lélegzetet vett és bejelentette: - Az elnök úr és az elnök
úr lánya.