Párhuzamok És Különbségek - A Második Világháború Utáni Erdélyi És Szlovákiai Magyar Népességfejlődé Összehasonlító Elemzése

Gyurgyík László – Kiss Tamás
Párhuzamok és különbségek
Gyurgyík László – Kiss Tamás
Párhuzamok
és különbségek
A második világháború utáni erdélyi
és szlovákiai magyar népességfejlődés
összehasonlító elemzése
Budapest
2010
© Gyurgyík László (3. fejezet)
© Kiss Tamás (1., 2., 4. fejezet)
Lektorálta Horváth István
A kötet a román–magyar kormányhatározat alapján

az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány és
a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet közös vizsgálata alapján készült.
A kötetet Molnár László tervezte.
A borítót Gyurgyík Ágnes tervezte Sebők László térképeinek felhasználásával.
ISBN 978-963-87999-7-5
Kiadja az Európai Összehasónlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

Felelős kiadó: Törzsök Erika
Nyomdai előkészítés és nyomás: eMeL Press Kft., info@emelpress.hu

Tartalom
Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .11
1. Bevezetés. Az összehasonlítás
szempontjai és kontextusa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13
1.1. Az erdélyi és szlovákiai magyar demográfiai vizsgálatok sajátosságai. . . 13
1.1.1. Kategorizációs gyakorlatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13
1.1.2. Kisebbségi népességek demográfiai elemzése. . . . . . . . . . . . . . . . . . 16
1.1.3. Az etnikai változó helye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18
1.2. A kontextus azonossága és eltérései. Demográfiai folyamatok
Romániában és Szlovákiában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20
1.2.1. A halandóság alakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21
1.2.2. A termékenység alakulása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24
1.2.2.1. Termékenység és népesedéspolitika a múlt rendszerben . . 24
1.2.2.1.1. A termékenység alakulásának társadalmi
környezete az ötvenes és hatvanas években . . . . . . . . . . . . . . . . 26
1.2.2.1.2. Az abortusz szerepe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26
1.2.2.1.3. Pronatalista politikák a múlt rendszerben. . . . . . . . . 28
1.2.2.2. A termékenység és a reproduktív magatartás
változásai 1989 után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29
1.2.2.2.1. A népesedéspolitika változásai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30
1.2.2.2.2. Fogamzásgátlás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31
1.2.2.2.3. A gyermekvállalás ütemezése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33
1.2.2.2.4. A termékenységcsökkenés társadalmi kontextusa . . 35
1.2.3. Házassági mozgalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36
1.2.4. Természetes népmozgalmi egyenleg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39
1.2.5. Migrációs folyamatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41
1.2.6. Népesedési trendek és perspektívák. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44
2. Népesedési folyamatok Erdélyben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47
2.1. Etnodemográfia Erdélyben az ezredforduló után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47
2.1.1. Természetes népmozgalom, migráció, asszimiláció . . . . . . . . . . . . 48
2.1.1.1. A természetes népmozgalomra vonatkozó adatok. . . . . . . . 48
2.1.1.2. A vándormozgalmakra vonatkozó adatok és becslések. . . 49
2.1.1.3. Demográfiai és etnikai reprodukció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49
1.2. Népesség-előreszámítások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50
1.3. Az erdélyi esettanulmány szerkezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51
2.2. Történeti áttekintés. Demográfiai folyamatok Erdélyben a második világ-
háború előtt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52
2.2.1. Társadalomtörténeti mozaik és/vagy
demográfiai átmenet? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53
2.2.2. A születési és halálozási arányszám
mikroregionális különbségei 1900–1910 között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55
2.2.2.1. Születésszámok és termékenység . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55
2.2.2.2. Halandóság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58
2.2.2.3. Népmozgalmi egyenleg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59
2.2.3. Népmozgalmi folyamatok a két világháború
között és a második világháború alatt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61
2.2.4. Vándormozgalmi folyamatok a két világháború
között és a második világháború alatt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62
2.3. Erdély és Románia etnikai szerkezetének alakulása
a második világháború után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63
2.4. A magyar népesség 1964 és 1992 közötti alakulását
modellező inverz projekció módszertana . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66
2.5. A termékenység nemzetiségi különbségei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70
2.5.1. A magyar nők termékenysége a múlt rendszerben. . . . . . . . . . . . . 70
2.5.2. A cigány nők termékenysége a múlt rendszerben . . . . . . . . . . . . . 73
2.5.3. A befejezett termékenység alakulása nemzetiségek szerint . . . . . 75
2.5.4. A születésszámok és a termékenység
alakulása 1992–2007 között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76
2.5.4.1. A népmozgalmi és népszámlálási
adatsor inkonzisztenciája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76
2.5.4.2. A termékenység szintjének és ütemezésének
különbségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79
2.6. A halandóság alakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85
2.6.1. A nyers halandósági arányszám alakulása 1964–1992 között . 85
2.6.2. Az 1992 utáni periódus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87
2.7. A házasságkötések alakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93
2.8. Etnikai homo- és heterogámia, etnikai reprodukció, asszimiláció, nemze-
tiségváltás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101
2.8.1. Az asszimiláció típusai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101
2.8.2. Etnikai heterogámia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102
2.8.3. A vegyes házasságokon belüli etnikai szocializáció . . . . . . . . . . 110
2.8.4. Etnikai reprodukció és termékenység . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112
2.8.5. Nemzetiségváltás – a népszámlálási adatok inkonzisztenciája 114
2.8.5.1. Magyar–német reláció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 114
2.8.5.2. Magyar–roma reláció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116
2.8.5.2.1. A lehetséges kategorizációs technikák és
a magyar nyelvű cigányok száma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116
2.8.5.2.2. Roma disszimiláció és asszimiláció
a cenzusadatok alapján. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118
2.8.5.3. Nemzetiségváltási mérleg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121
2.9. Az erdélyi magyarok vándormozgalmi vesztesége. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122
2.9.1. Vándormozgalmi egyenleg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122
2.9.2. Kumulált migrációs veszteség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126
2.10. A magyar népmozgalmi egyenleg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129
2.10.1. Az 1992 előtti periódus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129
2.10.2. Az 1992–2002 közötti természetes és tényleges
szaporodás regionális különbségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132
2.11. Népesedési perspektívák. Egy regionálisan bontott
előreszámítás főbb következtetései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136
3. Népesedési folyamatok Szlovákiában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139

3.1. Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139
3.2. Szlovákia lakosságának etnikai és közigazgatási . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139
szerkezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139
3.2.1. Az etnikai összetétel változásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139
3.2.2. A közigazgatási szerkezet változása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 141
3.3. A vizsgálati modell: források és módszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142
3.3.1. Források . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142
3.3.2. Módszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143
3.3.3. A népmozgalmi folyamatokról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 145
3.4. Történeti áttekintés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146
3.4.1. Népmozgalmi folyamatok Szlovákiában
a második világháború előtt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .146
3.4.2. Népmozgalmi folyamatok
Szlovákiában a második világháború után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150
3.4.2.1. A házasságkötések és válások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150
3.4.2.2. A születések. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154
3.4.2.3. A halandóság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157
3.4.2.4. A természetes szaporodás alakulása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 158
3.4.2.5. Migrációs folyamatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159
3.5. Népmozgalmi folyamatok a kilencvenes évektől
napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161
3.5.1. A házasságkötések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162
3.5.1.1. A házasságkötések régiók szerint . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 168
3.5.1.2. A magyarok regisztrált és várható házasságkötései . . . . . 169
3.5.2. A válások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171
3.5.3. A születések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174
3.5.4. A halálozások számának alakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185
3.5.5. A természetes szaporodás alakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 195
3.5.6. Migrációs folyamatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 198
3.6. Az asszimilációs folyamatokról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 201
3.6.1. A vegyes házasságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 201
3.6.2. A heterogén házasságkötések alakulása régiók szerint . . . . . . 206
3.6.3. A vegyes házasságokon belüli etnikai szocializáció . . . . . . . . . . 209
3.6.4. Magyarok és romák. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213
3.7. A szlovákiai magyarság számának alakulása 2011-ben. . . . . . . . . . . . . . . . .215
4. Párhuzamok és különbségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 221
4.1. A magyar népességek számának és arányának alakulása . . . . . . . . . . . . . 221
4.2. A migrációs folyamatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223
4.3. Természetes népmozgalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 225
4.3.1. Módszertani különbségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 225
4.3.2. Halandóság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 226
4.3.3. Születések, termékenység . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 228
4.3.4. Természetes szaporodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229
4.3.5. Házassági mozgalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231
4.4. Asszimiláció, nemzetiségváltás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 232
4.4.1 Nemzetiségváltás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 232
4.4.2. Vegyes házasság, etnikai reprodukció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 233
4.5. Népesedési perspektívák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 234
Mellékletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 237
Táblázatok és ábrák jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 297
Bibliográfia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 307
Abstract . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .317
9
Előszó
A magyar politikának 1990-től 2006-ig szinte folyamatos ideája, illetve hangzatos
szlogenje volt az egységes magyar nemzetpolitika. Ennek jegyében képviselői úgy
vélték, lehet találni egy nagy egységes megoldást a magyar nemzet, de főleg a kül-
honi magyarok helyzetének megoldására. Ezen elképzelés szerint, egységesen ke-
zelhető pl. a 150–170 ezres kárpátaljai magyarság és a több mint másfél milliós ro-
mániai magyarság, vagy a szlovákiai több mint félmilliós és a néhány ezres szlové-
niai magyarság helyzete, illetve folytathatnánk a sort a vajdasági és a horvátorszá-
gi magyarsággal. Ezzel a szemlélettel szembesülhettünk a MÁÉRT-ektől kezdve a
legkülönbözőbb hazai és külhoni fórumokon, pártpolitikákban, pártrendezvénye-
ken, nemzeti ünnepeken.
Csak nehezen ismerte fel a magyarországi politika, hogy a szomszédos or-
szágokban élő magyarság többsége tudomásul vette azt a realitást – ami az anya-
országiak” számára elképzelhetetlen –, hogy számukra két helyen „kel fel a Nap”.
Budapesten és Bukarestben, Budapesten és Pozsonyban, Budapesten és Belg-
rádban és így tovább. Lassan alakultak ki azok a szellemi műhelyek, melyek a ko-
rábbi évek szenvedéstörténeti megközelítésétől, gyakran önsajnálkozó, hipokri-
ta sérelmipolitizálásától elfordulva, az adott ország többségi lakosságának társadal-
mi gazdasági jellemzőivel egybevetve, összehasonlítva mutatják be az adott magyar
közösségeket., s ebből kiindulva vetnek számot a kihívásokkal és lehetőségekkel,
Ezen műhelyek tevékenysége lehetővé tette, hogy sorra jelenjenek meg azok a ta-
nulmányok és kötetek, melyek az egyes közösségek életének egyes területeit vizs-
gálva nyújtottak objektív látleletet. Nem véletlen, hogy e vizsgálatok egyik fókuszát
az egyes közösségek népességszámának alakulása, népesedési persektíváik, jelen-
tették. Ezek vizsgálatához fokozatosan váltak hozzáférhetővé a rendszerváltást, fő-
leg az ezredfordulót követő években a statisztikai adatok. Másrészt az ezredfordu-
lót követő népszámlálások elkerülhetetlenné tették a szembesülést mindazokkal a
népesedési folyamatokkal, változásokkal melyekkel korábban nem igazán akartak,
s nem is tudtak szembesülni az egyes térségek, ill. Magyarország közéleti szereplői.
A „15 milliós magyarság” mítosza nehezen meghaladható, máig szinte hazaárulással
ér fel, ha az egyes magyar közösségek létszámát reálisan számba véve, nem igazoló-
dik a szent szám, amelynek a hangoztatása hivatott a magyar szupremácia, nagyha-
talmi létünk igazolására a Kárpát medencében.
Ugyanakkor azt is el kell, hogy mondjuk, hogy a társadalmi valóság e szeletével

való szembesülés az egyes területeken igencsak eltérő szintekre jutott. Elsősorban
Erdélyben és Szlovákiában születtek meghatározó munkák, melyek eredményei
sokáig nem jutottak el sem az adott országok, sem Magyarország. döntéshozóihoz.
ill. a, politikai közvéleményéhez, nem beszélve a szélesebb társadalmi nyilvános-
ságról. (Ide sorolhatók kötetünk szerzőinek korábbi munkái is: (Csata István–Kiss
Tamás: Népesedési perspektívák. Az erdélyi magyar népesség regionálisan tagolt
11
előreszámítása húsz és harminc éves időtávra. Kolozsvár, Kriterion – RMDSZ Ügy-

vezető Elnökség, 2007, Gyurgyík László: Asszimilációs folyamatok a szlovákiai ma-
gyarság körében. Pozsony, Kalligram. 2004)
Az egyes területeken lezajlott változásokból írt munkákból feltárulnak azok a
kedvezőtlen népesedési tendenciák, melyek területenként többé-kevésbé hasonló
jellegűek. (csökkenő szaporulat, népességszám-csökkenés, asszimiláció).
Ezek a figyelmeztető eredmények késztettek bennünket arra, hogy tegyük gór-
cső alá – az EÖKIK hivatásának megfelelően – a két térség Szlovákia és Románia
magyar lakosságának népesedésfejlődését. Vajon milyen mértékben különbözik-e
a két magyar közösség történelme, kultúrája? Tudunk-e valamit arra vonatkozó-
an mondani, hogy itt valamilyen egységes viszonyulást lehetne alkalmazni? Van-
nak összehasonlítható jelenségek, és megvannak-e az összehasonlítás lehetőségei?
A magyar közösségek számára fontos, hogy – az európai uniós csatlakozás

után figyelembe véve a fizikai határok megszűnését – egy összehasonlító kutatás
adjon olyan támpontokat a döntéshozók számára, melyek felvértezik őket a leg-
fontosabb ismeretekkel, mely ismeretek hiányába igen csak könnyű eltévedni, s ha-
mar kontraproduktív folyamatok közepén találjuk magunkat. Ezek a kutatások se-
gíthetnek egy valóban egységes szemlélet kialakításában, mely arra irányul, hogy
vegyük figyelembe a realitásokat és az európai uniós csatlakozás utáni helyzetből
adódó új lehetőségeket. Az Ágcsernyőtől Dévényig tartó, Szlovákiát és Magyaror-
szágot 90 éven át elválasztó határ lebomlását követően az igazi kihívás az, hogy mi-
lyen intézmény és térségfejlesztéssel lehet és kell számolni a 21. században ezek-
ben a vegyes népességű régiókban, hogy senkinek ne kelljen feladnia az identitá-
sát, anyanyelvét, kultúráját? Hasonlóan ez a kérdés Szatmártól Temesvárig is, hi-
szen hamarosan semmi akadálya sem lesz a szabad munkaerő áramlásnak, iskola-
választásnak, stb. Az lesz a kérdés, képesek leszünk-e ezeket a kihívásokat racionáli-
san kezelni. Ahhoz, tehát, hogy valóban hosszútávú revitalizációra kerülhessen sor,
fontos ismerni ezeket az eredményeket. Ezek nélkül nem lehet korszerű verseny-
képes iskolarendszerről beszélni, és a munkaerőpiaci kihívásokra felkészülni. Csak
ezek ismeretében töltheti be a politika azt a szerepet, miszerint olyan feltételrend-
szert kell teremteni, hogy az adott térség népessége képes legyen élni a lehetősé-
gekkel és a negatív tendenciákat mérsékelni ill. az európai uniós státuszából adó-
dó lehetőségeket kihasználni.
Törzsök Erika
12
1. Bevezetés. Az összehasonlítás
szempontjai és kontextusa
A kötet a Magyarország határain kívül élő két legszámosabb magyar közösség, az
erdélyi és a szlovákiai magyarság népesedési folyamatait tárgyalja. (1) Az elemzés
a második világháború utáni népességfejlődésre koncentrál, azon belül pedig na-
gyobb súlyt fektet a rendszerváltást követő változásokra. A korábbi korszakokra vo-
natkozó (az erdélyi esettanulmányban terjedelmesebb) összefoglalót mintegy elő-
történetként olvashatjuk. (2) Tanulmányunk elsősorban a természetes népmozgal-
mi folyamatokra összpontosít. A vándormozgalmi folyamatokat csak érintőlegesen,
a migrációs egyenleg szintjén tárgyaljuk. Ez utóbbihoz képest mindkét esettanul-
mány viszonylag nagy terjedelemben foglalkozik az asszimilációs folyamatokkal. (3)
Célunk a két magyar népesség demográfiai folyamatainak elemzése és összehason-
lítása, amit azonban az adott országok népesedésének kontextusában tárgyalunk.
A kötet szerkezetét tekintve a két esettanulmány hangsúlyosabb. A szigorúan
vett összehasonlító elemzést az önállóan értelmezhető esettanulmányoknál jóval rö-
videbb utolsó fejezet sűríti. Így a szlovákiai és az erdélyi magyarokra vonatkozó de-
mográfiai elemzések egymástól függetlenül is olvashatók. Emellett azonban a közös
pontok is hangsúlyosak. Az erdélyi és a szlovákiai esettanulmány szerkezete ugyan
eltérő, de hasonló tematikai és hasonló időhorizontot ölelnek fel. Az erdélyi magya-
rokra vonatkozó vizsgálatok esetében a népmozgalmi adatok korábban is hangsú-
lyos szerepet kaptak (Kiss 2004a, 2004b; Veres 2004a, 2004b). A szlovákiai magya-
rokra vonatkozó elemzések ezzel szemben elsősorban a népszámlálási adatsorok-
ból indultak ki (Gyönyör 1989; Gyurgyík 1994, 2006). Szlovákiai esettanulmányunk
ezért a népmozgalmi adatsor eddigieknél elmélyültebb elemzését adja.
A bevezetőben arra törekszünk, hogy a szlovákiai és erdélyi magyarokra vo-
natkozó demográfiai vizsgálatok közös értelmezési keretét explicitté tegyük. A két
esettanulmány előtt fontosnak láttuk összehasonlító formában bemutatni azt a
több szempontból eltérő, más vonatkozásokban viszont hasonló országos (romá-
niai, illetve (cseh)szlovákiai) kontextust is, amelyben az erdélyi és szlovákiai ma-
gyarok második világháború utáni népességfejlődése lejátszódott. Reményeink
szerint a bevezető ezzel a kötet összehasonlító jellegét erősíti.
1.1. Az erdélyi és szlovákiai magyar demográfiai

vizsgálatok sajátosságai
1.1.1. Kategorizációs gyakorlatok
Az első közös pont, hogy az erdélyi, illetve a szlovákiai magyar demográfiai ku-
tatások vizsgálatuk tárgyát, a magyar népességet nagyon hasonló módon határoz-
13
zák meg. Az elemzések a hivatalos (elsősorban népszámlálási, másodsorban nép-

mozgalmi) statisztikákra támaszkodnak, de az sem lényegtelen, hogy a kategorizá-
lás alapja mindkét esetben az önbevalláson alapuló, nemzeti-kulturális azonosulás-
ként értett nemzetiség.1
Ez utóbbi egy tágabb perspektívában korántsem magától értetődő. Nyugat-Eu-
rópában vagy Kanadában a vizsgálatok tárgyát a nyelvi közösségek és nem a nem-
zetiségek képezik. Kanada ráadásul arra is példa, hogy az osztályozás alapját képe-
ző kategóriák időben is változhatnak. Itt egészen a nyolcvanas évekig a két „alapí-
tó közösség”, a francia és a brit határait, arányuk egymáshoz viszonyított változá-
sát az etnikai eredet szerinti felosztás alapján határozták meg. Viszonylag új fejle-
mény, hogy a francia nyelvű, illetve az angol nyelvű közösségek kerültek előtérbe
(Goldscheider 2002:79–83). Ez egyben azt is magával hozta, hogy a francia elit az
új bevándorlók nyelvi szocializációjával kapcsolatos kérdéseket beépíthette a kul-
turális politika prioritásai közé.
Közép-Európára visszatérve azt látjuk, hogy a vizsgálatok számára maguk-
tól értetődő felosztások itt sem változatlanok. Jól tudjuk, hogy a monarchia ko-
rabeli magyar népszámlálások (a népmozgalmi felvételekhez hasonlóan) anya-
nyelv szerint kategorizáltak. Igaz, az anyanyelvet a kulturális értelemben felfo-
gott nemzeti(ségi) hovatartozás objektív mutatójának tekintették, és a nemzetisé-
gi azonosulás szubjektív (így esetleges) tartalmával állították szembe. Vagyis azt
gondolták, hogy az anyanyelv segítségével a nemzeti(ségi) közösségeket ponto-
sabban körülírhatják, mintha direkt módon kérdeznének rá a hovatartozásra (Arel
2002:95). A második világháborút követően az utódállamok szakítottak ezzel a gya-
korlattal, és a nemzetiségi hovatartozásra direkt módon kérdeztek rá (Romániá-
ban az anyanyelv mellett,2 Csehszlovákiában az anyanyelvvel együtt3). Bár a későb-
biekben a népszámlálások mind Csehszlovákiában, mind Romániában kitértek az
anyanyelvre, a magyar közösségeket dominánsan mindkét esetben a nemzetiségi
választóvonalak mentén határozták meg. 1989 után a kisebbségi magyar elit mind-
két országban átvette ezt a meghatározást, és az erdélyi, illetve felvidéki magyar
nemzeti(ségi) és nem a magyar nyelvi közösség képviselőjeként fogalmazta meg
magát. Az erdélyi és felvidéki magyarokkal foglalkozó demográfiai elemzések is
ezen a kategorizáción alapulnak.
A magyar nyelvi és magyar nemzeti(ségi) közösség természetesen mind a két te-
rületen nagymértékben fedi egymást, azonban jelentősek a különbségek is. Szlovákiá-
ban a magyar nyelvi közösség kiterjedése jelentős mértékben (mintegy 50 ezer fővel,
közel 10 százalékkal) meghaladja azokét, akik a magyar nemzeti(ségi) kategóriával azo-
1 Hozzá kell tennünk, hogy a társadalomtudományos elemzésekben újabban az angolszász terminológia

hatására a nemzetiség helyett gyakran az etnikum fogalma jelenik meg. Ha azonban az etnikumot egysze-
rűen a korábbi nemzetiség helyett használjuk, jelentős terminológiai zavar keletkezik. A nemzetiség kate-
gória sokkal tisztábban tükrözi azt a kategorizációs hagyományt, amelynek szellemében a magyar közös-
ségeket lehatároljuk. A szövegben lehetőleg a nemzetiség kifejezést használjuk. Az etnikum akkor jelenik
meg, amikor a(z angolszász) referenciák megkívánják.
2 Itt a nemzetiségre és az anyanyelvre külön kérdeztek rá.
3 A „Mi az Ön nemzetisége (anyanyelve)?” kérdést használták (Arel 2002:96).
14
Az összehasonlítás szempontjai és kontextusa
nosulnak. Azok között, akik magyar anyanyelvűek, de nem vallják magukat (nemzetisé-
gileg) magyarnak, a szlovák nemzetiségűek vannak többségben (84 százalék). Vagyis
Szlovákiában a magyar anyanyelvűek között jelentős arányt (9,6 százalékot) képvisel-
nek azok, aki a szlovák nemzeti(ségi) közösség tagjának tekintik magukat.
Erdélyben ezzel szemben a két kategória sokkal nagyobb mértékben fedi egy-
mást. A valamely kategória szerint magyarnak minősülők 95 százaléka mindkét
kategóriába beleesik. Azok között, akik magyar anyanyelvűek, de nem azonosít-
ják magukat a magyar nemzetiségű kategóriával, csupán 30 százalék a románok
aránya. A többséget a magyar nyelvű romák alkotják, és jelentős arányt képvisel-
nek a németek, főként a szatmári svábok is. Eszerint a két esetben a nyelvi-kultu-
rális kompetenciák és a nemzeti(ségi) azonosulás némileg eltérő dinamikájával ál-
lunk szemben.4
1. táblázat. A magyar népesség a nemzetiségi, illetve az anyanyelvi

ismérv szerint Szlovákiában (2001) és Romániában (2002)
Magyar Nem magyar

Terület Szám
anyanyelvű (%) anyanyelvű (%)
Magyar nemzetiségűek
Románia 1 431 807 97,6 2,4
Szlovákia 520 528 97,4 2,6
Magyar Nem magyar
Terület Szám
nemzetiségű nemzetiségű
Magyar anyanyelvűek
Románia 1 443 970 96,8 3,2
Szlovákia 572 929 88,5 11,5
Mindkét Csak az egyik
A nemzetiségi vagy Terület Szám kategória szerint kategória szerint
anyanyelvi kategória magyar magyar
szerint magyar Románia 1 477 871 94,6 5,4
Szlovákia 586 237 86,5 13,5
Forrás: INS (Institutul National de Statistică), Infostat (Inštitút Informatiky a Štatistiky)
A nemzetiségi kategorizáció közös kelet-európai hagyományából adódik,

hogy szlovák–magyar, illetve román–magyar vonatkozásban a csoporttagságokat
egymást kölcsönösen kizáróként fogjuk fel. A szlovák, illetve a román népszámlá-
lási gyakorlatban (vagy a népmozgalmi statisztikákban) nem lehet valaki egyszer-
re szlovák/román és magyar, választania kell a két kategória között. A statisztikai
gyakorlat ez esetben sem független attól a társadalmi és diskurzív kontextustól,
amelyben kialakult. A nemzeti identitások szlovák–magyar, illetve román–magyar
4 Két tényezőt mindazonáltal érdemes megemlíteni. Egyrészt az anyanyelvnek csak az egyik eleme a jelenle-
gi nyelvi kulturális kompetencia, emellett (a nemzetiségi kategóriához hasonló) érzelmi azonosulást is tar-
talmaz, illetve a korai gyermeki szocializáció nyelveként is meghatározható. A szlovák népszámlálás útmu-
tatója ráadásul ezt a dimenziót emeli ki (Gyurgyík 2006:19). Másrészt egy erdélyi nagymintás adatfelvétel,
az 2006-os Életünk fordulópontjai – Erdély (lásd Spéder szerk. 2009) arra enged következtetni, hogy a ma-
gyar nyelven is beszélők száma nagyobb mértékben (mintegy 8-9 százalékkal) felülmúlja a magyar nem-
zetiségűekét, mint arra a népszámlálás alapján következtetni lehetne.
15
vonatkozásban egyaránt jól látható markerekkel rendelkeznek, sajátos intézmény-

rendszerbe és ideológiákba ágyazódnak, amelyek ráadásul sok szempontból egy-
más ellenében épülnek fel. Alaphipotézisünk, hogy az identitáskategóriák kizáró-
lagossága mind Szlovákiában, mind Erdélyben társadalmilag mélyen beágyazott,
és nagymértékben szervezi az etnikumközi viszonyok mindennapi észlelését. Er-
délyben például Brubaker és társai (Brubaker et alii 2006) szerint az etnikailag ve-
gyes családokban keletkező élethelyzetek az esetek nagy többségében az egymást
kizáró, etnikailag jelölt alternatívák közötti választásban oldódnak fel. Más szóval
az etnikai keveredés viszonylag nagy mértéke mellett sem alakulnak ki köztes vagy
hibrid identitások és csoportok, hisz a vegyes házasságokban felnőtt egyéneknek
(illetve szüleiknek) választaniuk kell a magyar és a román kategóriák között. Ez –
korábbi vizsgálataink szerint – Szlovákiában sincs másképp. Az etnikai keveredés
nyomán kialakuló helyzetek itt sem vezetnek tartós többes kötődések kialakulásá-
hoz. A folyamatok sokkal inkább a többség irányába mutató asszimiláció fogalmá-
val írhatók le (Gyurgyík 2004). E tekintetben pedig az a statisztikai-demográfiai ap-
parátus, amely egymást kizáró nemzetiségi kategóriákkal dolgozik, nem idegen at-
tól a társadalmi valóságtól, amelyet vizsgál.
1.1.2. Kisebbségi népességek demográfiai elemzése
A hasonló etnikai kategorizációs eljárások alkalmazása azt eredményezi, hogy

az erdélyi és szlovákiai demográfiai vizsgálatok hasonló választ adtak arra a kér-
désre, miként alkalmazható a demográfia fogalmi eszköztára egy más etnikumok-
kal keverten élő kisebbségi népesség vizsgálatára.
Maga a probléma abból adódik, hogy a diszciplína fogalmi és módszertani ap-
parátusa a földrajzilag jól körülhatárolható népességek (avagy a világnépesség)
demográfiai folyamatainak leírására alkalmas. A második világháborút követően
a tudományág intézményesedésében kulcsszerepet játszó princetoni demográfu-
sok a népesedést olyan társadalmi alrendszernek tekintették, amelyet állapot- és
folyamatváltozókon keresztül írhatunk le. Az állapotváltozón a népesség kor és
nem szerinti összetételét értjük, a folyamatváltozókat kimeneti (születés, beván-
dorlás) és bemeneti (elhalálozás, elvándorlás) értékekre tagolhatjuk. Amennyiben
az erdélyi, illetve a szlovákiai magyar népesedést ennek alapján akarjuk leírni, két
problémába ütközünk.
(1) Az első kérdés a migrációs mozgásokkal függ össze, és nem korlátozó-
dik a kisebbségi népességekre. Mint azt egy korábbi tanulmányunkban tárgyaltuk
(Kiss 2007), sokkal korlátozottabbak a lehetőségeink a vándormozgalmak, mint
a természetes népmozgalmi folyamatok leírására. Ez alapvetően azzal függ össze,
hogy a nemzetállami keretben működő statisztikai hivatalok (és ez a kibocsátó or-
szágokra fokozottan érvényes) képtelenek megfelelően regisztrálni a vándorlási
folyamatokat. Ennek szemléletes kelet-európai példája lehet a 2002-es romániai
népszámlálás, amely az Országos Statisztikai Hivatal (INS) számításaihoz képest
egy közel 700 ezer fős regisztrációs hiányt mutatott ki. Szlovákiában ugyan nem
16
ennyire intenzívek a migrációs folyamatok, de látni fogjuk, hogy a „rejtett mig-

ráció” mint a népesség számát befolyásoló tényező itt sem jelentéktelen. A má-
sik probléma, hogy az utóbbi évtized migrációszociológiája által középpontba ál-
lított „transznacionális szerveződések” vizsgálata kikezdte a vándorlásnak a de-
mográfiában ki-, illetve bemeneti változóként rögzült fogalmát is. A standard de-
mográfiai modellek a vándorlást egyszeri aktusként fogták fel, amelynek során az
egyén a kibocsátó társadalomban elveszíti tagságát, a befogadó társadalomban
pedig tagságot nyer. Ha ezt elfogadjuk, a társadalmi tér nemzetállamhoz kötődő
képzetéhez, Ludger Pries (Pries 2002) kifejezésével a konténertársadalom ideáltí-
pusához kötődünk. A konténertársadalom Pries megfogalmazásában a szocioló-
giai és demográfiai vizsgálatok olyan nemzetállami határokhoz kötődő horizont-
ja, amelyen belül (ideáltipikusan) minden társadalmi jelenség lejátszódik. Ezen a
horizonton belül maradva nem tudunk mit kezdeni az olyan jelenségekkel, ami-
kor a társadalmi lét bizonyos elemei (pl. egyes társadalmi csoportok stratégiái)
tartósan két nemzetállam között rögzülnek. Az utóbbi évek migrációszociológiai
irodalma, ezen belül pedig a romániai migrációvizsgálatok5 olyan eseteket mutat-
nak be, amelyekben a migránsok továbbra is intenzíven kötődnek a kibocsátó or-
szághoz, és ebben az értelemben nem írhatók le „kimeneti változóként”. Az eset-
tanulmányok a migráció ezen új formáit nem fogják részletesen tárgyalni, a ván-
dorlás a migrációs egyenlegre vonatkozó számítások formájában jelenik meg. Tár-
gyalása ebben az értelemben a hagyományos demográfiai modellek keretein be-
lül marad.
(2) A második probléma – amivel mindkét esettanulmány a migrációnál rész-
letesebben foglalkozik – ahhoz kötődik, hogy egy más etnikumokkal keverten élő
kisebbség határai jóval elmosódottabbak, mint egy adott területen élő népességé.
Mivel a születéseken, halálozásokon és a vándormozgalmon kívül az etnikai „ha-
tárátlépéseket” is le kell írnunk, nehezebben tudjuk számszerűsíteni a ki- és be-
meneti értékeket. Más szóval egy kisebbségi csoport hosszú távú reprodukciója
csak részben demográfiai kérdés, abban az értelemben, hogy csak részben függ
a születések és halálozások egyenlegétől, illetve az el- és bevándorlás mértékétől.
Amikor Brubaker és szerzőtársai (Brubaker et alii 2006:301–316) arról beszélnek,
hogy Kolozsváron a „magyar világok” hosszú távon csak részlegesen képesek ön-
maguk újratermelésére, nem a szigorúan demográfiai értelemben vett, hanem az
etnokulturális reprodukció fogalmával dolgoznak. A népesedéssel kapcsolatos
vizsgálatokat Erdélyben és Szlovákiában egyaránt az etnokulturális és demográfi-
ai reprodukció közötti különbségtétel szükségessége bővítette az asszimilációs fo-
lyamatok irányába.
Egy korábbi kérdőíves vizsgálatunkban (Gyurgyík 2004) az asszimilációt kü-
lönböző dimenziók mentén tetten érhető intergenerációs folyamatként írtuk le.6
5 Lásd Biró 1996; Sandu 2005; Anghel-Horváth coord. 2009.
6 A vizsgálat során a klasszikus amerikai asszimilációelméletekre támaszkodtunk (Park–Burgess 1921; Gor-
don 1964; Yinger 1981), és ezek alapján az asszimiláció négy dimenzióját, a strukturális asszimilációt, a
kulturális asszimilációt (akkulturációt), az amalgamációt (etnikai heterogámia) és az identifikációs asszi-
milációt különböztettük meg.
17
Egy etnikailag vegyes terület teljes népességét megvizsgálva megállapítottuk, hogy

a magukat magyarként identifikálók aránya, illetve a magyar nyelvi-kulturális kész-
ségek szintje a kérdezettek szülei esetében magasabb, gyermekeik esetében pedig
alacsonyabb, mint a kérdezettek körében. A reprezentatív mintán végzett többdi-
menziós asszimilációvizsgálatok mellett azonban a szlovákiai etnodemográfiában
a nemzetiségváltásnak volt kulcsszerepe. A 2001-es népszámlálás eredményeire
vonatkozó elemzésünk kimutatta, hogy a szlovákiai magyar népesség közel 47
ezer fős csökkenésének legfontosabb oka az elsősorban magyar–szlovák viszony-
latban érvényesülő nemzetiségváltás.7
Az erdélyi etnodemográfiai vizsgálatok az asszimilációt (a szlovákiai többdi-
menziós kérdőíves vizsgálatokhoz hasonlóan) inkább intergenerációs folyamat-
ként fogták fel. Ebben az értelemben az etnikai reprodukció csökkenéséről beszél-
hetünk, ha egy adott nemzetiséghez tartozó szülő nem tudja saját etnokulturális
jellemzőit és az ehhez kapcsolódó identitástartalmakat gyermekeire átörökíteni.8
Ez a vizsgálatokat a nemzetiségváltási folyamatok helyett a vegyes házasságok, illet-
ve a vegyes családokon belüli etnokulturális szocializáció irányába terelte.
Az elemzés során az asszimilációs folyamatoknak mind az intergenerációs,
mind az intragenerációs vetületeit bemutatjuk. Az etnikai heterogámia vizsgála-
ta mellett vázolni próbáljuk a nemzetiségváltási folyamatokat is. Az esettanulmá-
nyokban külön alfejezet foglalkozik a magyar nyelvű romák kérdésével, akiket a
magyar népességhez nyelvileg kulturálisan kötődő, de azon belül marginális cso-
portnak tekinthetünk.
1.1.3. Az etnikai változó helye
A tanulmányunkat jellemző megközelítésmódot etnodemográfiainak nevez-

hetjük. Ha egy adott terület (Szlovákia, illetve Erdély) népesedése felől közelítünk,
megközelítésünk fő jellemzője, hogy már a modellválasztás során kiemelten kezeli
a nemzetiségi/etnikai változót, és az egyes nemzetiségeket/etnikumokat népesség-
ként, vagyis a demográfia számára elemezhető, kompakt entitásként tekinti. Ki kell
emelnünk, hogy ez a fajta megközelítés egyáltalán nem magától értetődő, a tisz-
tánlátást pedig nagymértékben zavarja, hogy ebben a kérdésben sokszor szétvá-
laszthatatlanul összekeverednek a politikai jellegű és a szakmai érvek.
Vladimir Trebici a szakmai érvrendszer felől közelítve kiemelte, hogy népes-
ségről csak abban az esetben érdemes beszélnünk, amennyiben ehhez az entitás-
hoz olyan kulturálisan közvetített modellt csatolunk, amely a reprodukció miként-
jét meghatározza. Alpopulációkról ehhez hasonlóan akkor beszélhetünk, ha az
egyes entitásokhoz joggal társíthatunk a reproduktív viselkedés eltéréseit megha-
tározó szubkultúrákat (Trebici–Ghinoiu 1986:117).
7 Meg kell jegyeznünk, hogy a magyar anyanyelvűek száma ennél jóval kisebb mértékben, mintegy 35
ezer fővel csökkent. Ez arra utal, hogy a nyelvi-kulturális készségek kisebb mértékben változtak, mint a
nemzeti(ségi) identifikáció.
8 Az ezzel kapcsolatos fogalmi készletet Szilágyi (2002, 2004) nyomán dolgoztuk ki. Modelljét az erdélyi
esettanulmány részletesen tárgyalja.
18
Kérdés, hogy e tekintetben mi a helyzet az erdélyi, illetve a szlovákiai magyarok-

kal. A fenti érvrendszerben az etnikai változó kiemelése ellen több indokot hozhatunk
fel. Az egyik a reprodukciós modellek különbségeinek regionális szerveződését hang-
súlyozza. Kolozsvári demográfusok – Traian Rotariu nyomán – gyakran a priori kije-
lentik, hogy a demográfiai viselkedés különbségei – illetve a mögöttük feltételezett el-
térő kulturális minták – Erdélyben történetileg a regionális, és nem az etnikai törésvo-
nalak mentén tapinthatók ki. Erre – anélkül, hogy a történeti elemzés tekintetében új
eredményekkel szolgálnánk – magunk is rá fogunk mutatni. A Szlovákiával foglalko-
zó történeti demográfusok álláspontja ettől némiképp eltérő. Ők a termékenység or-
szágon belüli regionális eltéréseinek történeti magyarázatában az etnikai összetételt
mint fontos magyarázó elvet hangsúlyozzák (Fialová–Pavlík–Vereš 1990:102). A jelen
vonatkozásában a demográfiai vizsgálatok mind Erdély, mind Szlovákia esetében arra
mutattak rá, hogy a regionális és az etnikai különbségek szerepe is csökken. Ez utób-
bi alól mindkét területen a roma népesség tartósan magasabb termékenysége (és ala-
csonyabb születéskor várható élettartama) kivétel.9
A reprodukció etnikai különbségeinek vizsgálata az Egyesült Államokban ren-
delkezik a legerősebb hagyománnyal.10 Itt a vizsgálatokat többféle hipotézis szer-
vezte. Számunkra most az a lényeges, hogy általában különbséget tettek az egyes
kisebbségek eltérő társadalmi-gazdasági státusából adódó strukturális, illetve sajá-
tos értékeikből, normarendszerükből adódó kulturális hatás között. A vizsgálatok
jelentős része az egyes etnikumok eltérő reproduktív magatartása mögött lévő kü-
lönbségeket eltérő strukturális helyzetükre próbálta meg visszavezetni, azt bemu-
tatva, hogy a reproduktív különbségek szerveződésében elsősorban nem az etni-
kai, hanem a státuskülönbségek a döntőek. Az esettanulmányok ezt a tételt sem
szlovák–magyar sem román–magyar vonatkozásban nem fogják kétségbe vonni.
Elismerjük, hogy a reproduktív különbségek szerveződésében a társadalmi státus
jelentősége jelenleg sokkal nagyobb, mint az etnikai hovatartozásé.11
Bár az elmondottakból (vagyis: hogy a reproduktív magatartás nemzetiségi/
etnikai és regionális különbségei elhalványulnak, illetve a fennmaradó különbsé-
gek magyarázatában a társadalmi státusnak sokkal nagyobb a jelentősége, mint a
nemzetiségi/etnikai hovatartozásnak) logikusan következne, hogy az etnikai válto-
zó kiemelése félrevezető, mi mégis e mellett fogunk érvelni. Véleményünk szerint
ugyanis abban, hogy egy adott csoportot népességként határozunk-e meg, illetve
hogy milyen entitás népesedésével foglalkozunk, nem pusztán annak van jelentő-
9 Lásd erről Ghetău 1996, Zamfir–Zamfir coord. 1993:77–91; Berevoiescu 2002:39–71 Románia és Vaňo 2002
Szlovákia vonatkozásában.
10 A kutatások előbb a feketék, majd a spanyol ajkúak magasabb termékenységének okaira kérdeztek rá.
Forste és Tienda (1996) alapján elmondható, hogy a kutatások „első generációja”, vagyis a hatvanas–
hetvenes évekbeli vizsgálatok (Goldscheider–Uhlenberg 1969; Uhlenberg 1973; Bean–Marcum 1978;
Johnson 1979) az egyes etnikumok eltérő termékenysége mögötti társadalmi okokat vizsgálták. Érdemes
különválasztanunk az első gyermekvállalás időzítésére és párkapcsolati kontextusára, valamint a befeje-
zett termékenység szintjében mutatkozó különbségre vonatkozó kérdésfeltevést.
11 Térségünkben ismét a romák jelentik a legszemléletesebb kivételt. A romák és nem romák reproduktív
magatartásában tapasztalt eltérés státuskülönbségekkel magyarázható, illetve nem magyarázható kom-
ponensével kapcsolatban lásd Durst 2007:27–51.
19
sége, hogy a reproduktív különbségeket milyen változó mentén írhatjuk le, hanem
annak is, hogy mik a közpolitikai célkitűzéseink.
Ennek figyelembevételével azt mondhatjuk, hogy a szlovákiai, illetve románi-
ai magyarok (vagy bármely más csoport) népesedésével foglalkozni nem önmagá-
ban véve, hanem meghatározott közpolitikai célok érdekében értelmes tevékeny-
ség. Azok a közpolitikai célok, illetve azok az intézmények pedig, amelyek szem-
pontjából mind Szlovákiában, mind Erdélyben releváns a magyar népesedéssel
foglalkozni, léteznek. Amikor az a kérdés, hogy a szlovákiai, illetve az erdélyi ma-
gyar kulturális vagy oktatási intézményrendszer fenntartható-e, akkor erre a ma-
gyar nemzetiségűek (illetve a magyar iskoláskorú népesség) számának alakulását
ismerve válaszolhatunk. Itt a modellválasztás során másodlagos, hogy a reproduk-
ciós magatartás különbségei milyen változó alapján szerveződnek. Az adott köz-
politikai célkitűzés szempontjából a magyar gyermekek számának alakulása érde-
kes, attól függetlenül, hogy pl. a termékenység különbségeit nem a nemzetiségi
változó határozza meg leginkább.
Szintén ebben a keretben válaszolhatunk arra a kérdésre is, hogy miért értel-
mes a szlovákiai és erdélyi magyar népesedés összehasonlítása. Az összehasonlítás
– bár nem akarunk ettől elvonatkoztatni – számunkra elsősorban nem azért érde-
kes, mert mind a két esetben magyarokról, hanem mert két igen hasonló helyzet-
ben lévő kisebbségi csoportról van szó. Ezek a hasonlóságok azon (köz)politikai
célkitűzések mentén foghatók meg, amelyeknek ezek a népességek alanyai/tár-
gyai voltak. Bár vannak történeti különbségek, 1918-ig mindkét csoport a magyar
nemzetépítés alanya volt, majd 1918 után idegen nemzetállami térbe került. A ma-
gyar kisebbségi elitek mindkét területen hasonló elképzeléseket fogalmaztak meg
arról, hogy a magyar nemzetiségűeket hogyan kell(ene) saját társadalomba szer-
vezni. 1989 után mindkét területen hasonló intézményes szerkezet alakult ki. A sa-
játosságok figyelembevétele mellett is nagyon hasonló az, ahogy a magyar kisebb-
ségi párt(ok), a magyar nyelvű sajtópiac vagy a magyar nyelvű oktatási hálózat mű-
ködik. Elemzésünk egymással összevethető képet szeretne nyújtani arról a demog-
ráfiai háttérről, amely ezeket az intézményes struktúrákat fenntartja.
1.2. A kontextus azonossága és eltérései.

Demográfiai folyamatok Romániában és Szlovákiában
Mivel a második világháború utáni erdélyi, illetve szlovákiai magyar népességfej-
lődést egy általános Románia-, illetve Cseh(szlovákia)-történeti keretben érthetjük
meg, szükségesnek éreztük, hogy röviden vázoljuk a legfontosabb országos tren-
deket. Az, hogy az erdélyi, illetve a szlovákiai magyar népességet érintő népmoz-
galmi folyamatok megértésében az országos kontextust nem hagyhatjuk figyel-
men kívül, előbb a halandóságot, majd a (népesedéspolitikai intézkedések által
nagymértékben befolyásolt) termékenységet vizsgálva válik majd nyilvánvalóvá.
20
1.2.1. A halandóság alakulása
Az ötvenes–hatvanas években a népesedés szempontjából alapvető moderni-

zációs folyamatok játszódtak le mind Romániában, mind az akkori Csehszlováki-
ában.12 Döntő volt, hogy ekkor épült ki egy állandó, a falusi településekre is kiter-
jedő egészségügyi intézményhálózat, az orvosi rendelők hálózata, állandó, hely-
ben lakó személyzettel. Az időszakot demográfiai szempontból a gyermekhalan-
dóság visszaszorítása jellemezte. Csehszlovákiában ez a mutató már a negyvenes
évek második felében elkezdett csökkenni, 1940 és 1945 között még 130 ezrelék
volt, a következő három ötéves periódusban 83, 49, majd 29 ezrelékre esett. Ugyan-
ez a csökkenés Romániában magasabb kezdőértékről (1946 és 1950 között 150 ez-
relék) az ötvenes évek elején kezdődött el. Az ezt követő három ötéves ciklus ér-
tékei: 97, 78, majd 52 ezrelék. Csehszlovákiában a gyermekhalandóság a hatvanas
évektől a nyugat-európaihoz hasonló értéket vett fel, Romániában ellenben a múlt
rendszerben jóval magasabb volt.
1. ábra. A csecsemőhalandóság alakulása Romániában, Csehszlovákiában,

illetve Angliában és Walesben, 1901–1990
250
232
213
200 203
193 196
182 178
173 Csehszlovákia
160 156 157 Románia
147
150 150 Anglia és Wales
148 144 143
147
135 130
133
117
110
100
97
90
83
76 78
68
62 56
55 52
50 50 49
38
36 29 31
23 23 21 26
19
27 16
23 21 12
18 17 13 10 9
0
1901-05 1906-10 1911-15 1916-20 1921-25 1926-30 1931-35 1936-40 1941-45 1946-50 1951-55 1956-60 1961-65 1966-70 1971-75 1976-80 1981-85 1986-90
Forrás: Masuy-Stoobant 1997
12 Ennek Erdélyre vonatkozó társadalomtörténeti feldolgozását lásd Oláh 2001, 2005; Gagyi 2004, 2005.
21
A kommunista modernizáció első fázisában, az ötvenes, illetve hatvanas években

Románia és (Cseh)szlovákia – több más kelet-európai államhoz hasonlóan – az álta-
lános halandóság visszaszorításában is jelentős eredményeket ért el, viszonylag rövid
idő alatt maguk mögött hagyták a premodern halandósági viszonyokat. Ez elsősorban
a falvak életében bekövetkezett változással volt magyarázható: a várható élettartam nö-
vekedése a gyermekhalandóság csökkenése mellett nagyrészt olyan, a modern orvos-
tudomány eszközrendszerével viszonylag egyszerűen kezelhető betegségek vissza-
szorításának volt köszönhető, mint az egyes járványos, illetve légúti megbetegedések.
2. ábra. A férfiak születéskor várható élettartama Romániában, Szlovákiában

és az Európai Unió bővítés előtti 15 tagállamában, 1960 után
78
76
74
72
70
68
66
64
Románia: férfiak
Szlovákia: férfiak
62 EU15: férfiak
60
1960 1963 1966 1969 1972 1975 1978 1981 1984 1987 1990 1993 1996 1999 2002 2005
Forrás: Eurostat, INS
A hatvanas évek közepén a kelet- és nyugat-európai országokban a várható élet-

tartam nagymértékben közelített egymáshoz, amit Szlovákiára, illetve Romániára vo-
natkozóan szemléletesen mutat a 2., illetve 3. ábra. 1968-ban az EU 2003-as bővíté-
se előtti 15 tagállam átlagához viszonyítva a férfiak várható élettartama Romániában
csak 2,3, Szlovákiában 0,5 évvel maradt el. Ugyanezek a különbségek a nők eseté-
ben 4,1, illetve 0,8 év. Románia esetében a hatvanas évek közepe (az abortusztilalom
előtti évek) volt az a periódus, amikor a születéskor várható élettartam a legközelebb
állt a nyugat-európaihoz. Itt a születéskor várható élettartam emelkedését 1967-ben
az abortusztilalom megtörte. A drasztikus abortusztilalom körülményei között nagy-
mértékben megemelkedett a csecsemőhalandóság, illetve a gyermekágyi halandó-
22
ság, ami a várható élettartam csökkenésében is megmutatkozott. A 2. és 3. ábrán

megjelenő 1967–1969 közötti mélypont ennek tudható be.
3. ábra. A nők születéskor várható élettartama Romániában, Szlovákiában

és az Európai Unió bővítés előtti 15 tagállamában, 1960 után
85.0
80.0
75.0
70.0
65.0 Románia: nĘk

Szlovákia: nĘk
EU15: nĘk
60.0
1960 1963 1966 1969 1972 1975 1978 1981 1984 1987 1990 1993 1996 1999 2002 2005
Az abortusztilalmat követően megugró gyermekhalandóság tehát romániai sajátos-

ság, a várható élettartam hetvenes évektől bekövetkező stagnálása – a férfiak esetében
csökkenése – viszont általános kelet-európai trend volt, ahogy Szlovákia és Románia
esetében is megfigyelhető. Az ötvenes, illetve hatvanas években a magas várható élettar-
tamú észak- és nyugat-európai népesség, valamint az alacsony szintet mutató kelet- és
dél-európaiak között a különbség nagymértékben csökkent. Ez egyrészt annak volt tu-
lajdonítható, hogy a hatvanas években a fejlett országok olyan magas várható élettarta-
mot értek el, amit, akkor úgy tűnt, nehéz meghaladni (Meslé 2001). A másik oldalon (Ke-
let-Európában) az ötvenes–hatvanas években lejátszódott a modern egészségügyi el-
látórendszer kiépítése, ami a magasabb értékeket itt is lehetővé tette. A hetvenes évek-
től azonban ismét növekedni kezdett a különbség az egykori szocialista blokk és Euró-
pa többi része között. Tágabb – kissé talán elnagyolt – perspektívában azt mondhatjuk,
hogy a kialakuló különbségek abból adódtak, hogy Európa nyugati felén a modernizá-
ció új – posztindusztriális – fázisa kezdődött el, egy sor olyan következménnyel, amely
az életmódot nagymértékben átalakította, Kelet-Európában ez az újabb modernizációs
váltás viszont nem ment végbe. Józan Péter szerint „a krónikus epidemiológiai krízis […]
az Elbától keletre – egy zsákutcás modernizációs fejlődés következtében – minden or-
23
szágban kialakult.” (Józan 2001:294). Romániában a várható élettartam nőknél megfi-

gyelhető stagnálását, illetve a férfiaknál megfigyelhető csökkenését a gazdaságilag aktív,
középkorú népesség elhalálozási valószínűségének növekedése okozta. Az időskori ha-
lálozás viszont stagnált, a fiatalkori csökkent (Mureşan 2000). Szlovákiában ezzel szem-
ben a nők születéskor várható élettartama – ha nem is a nyugat-európai országokhoz ha-
sonló mértékben – növekedett, a férfiaké pedig inkább stagnálást mutatott.
Az 1989 utáni periódusban a kelet-európai országokat a halálozás szempontjából
két csoportra oszthatjuk. Közép-Európában (Csehország, Lengyelország, Magyaror-
szág és Szlovákia) a rendszerváltást követően növekedett a születéskor várható élettar-
tam, a posztszovjet térségben ezzel szemben erőteljes romlás volt tapasztalható. Ro-
mánia e két csoport között helyezhető el, de a közép-európai államokhoz áll közelebb
(Meslé 2004). A születéskor várható élettartam a kilencvenes évek közepéig erőteljesen
csökkent a férfiak és stagnált a nők esetében, majd 1996-ot követően mindkét érték nö-
vekedni kezdett. Románia és Szlovákia összehasonlításában ez azt eredményezte, hogy
a különbség a kilencvenes évek első felében mind a nők, mind a férfiak esetében nö-
vekedett, majd a kilencvenes évek második felétől csökkenni kezdett.
1.2.2. A termékenység alakulása
1.2.2.1. Termékenység és népesedéspolitika a múlt rendszerben
A 4. ábra a szlovákiai és a romániai teljes termékenységi arányszám (TFR – Total

Fertility Rate) alakulását mutatja 1960–2006 között. Ahhoz azonban, hogy a termé-
kenység hatvanas évekbeli, mindkét országban népesedéspolitikai intézkedéseket
eredményező értékeit értelmezni tudjuk, utalnunk kell a korábbi periódusokra is.
A múlt rendszer népesedéspolitikai döntéseit értékelve Szlovákia esetében nem
feledkezhetünk meg arról sem, hogy a csehszlovák államközösség másik felében,
Csehországban a termékenység ebben a periódusban jóval alacsonyabb volt.
Romániában a termékenység egyértelmű csökkenése az első világháborút követő-
en indult el,13 a két világháború között pedig európai összehasonlításban igen magas ér-
tékekkel számolhatunk. Amikor a demográfusok a csehszlovákiai termékenység csök-
kenését rekonstruálták, eleve a regionális különbségeket hangsúlyozták. A csökkenés
az iparosodottabb cseh területeken következett be leghamarabb, majd Morvaországban
és végül Szlovákiában (Fialová–Pavlík–Vereš 1990:96). A Csehország és Szlovákia közöt-
ti különbségek megmaradtak a két világháború között is, országos szinten azonban a
gyermekvállalási kedv a harmincas években olyan mélypontra jutott,14 amelyhez hason-
ló csak egyes nyugat-európai országokban (pl. Franciaországban) volt tapasztalható.
13 A rendszerváltást követően a román demográfia átértelmezte a termékenységi átmenetet. Gheţău 1997

szerint a termékenység csökkenésének kezdetei a XIX. század utolsó évtizedeire tehetők. Valójában ar-
ról van szó, hogy a korábban Magyarországhoz tartozó területek, illetve Órománia között jelentős fázis-
különbség van. Erdélyben (mint ezt látni fogjuk) a termékenység valóban a XIX. század utolsó negyedé-
ben kezdett csökkenni, míg Óromániában az első világháborút követően.
14 1930-ban a házas termékenység (Ig) Csehországban 0,292, Szlovákiában 0,437 volt (Fialová–Pavlík–Vereš
1990:96).
24
Fe Az összehasonlítás szempontjai és kontextusa jezet cím
Az eltérő előtörténet után különbözőképpen alakult a termékenység a máso-

dik világháborút követően is. Romániában a csökkenés 1967-ig folyamatos volt, de
valójában az ötvenes évek második felétől gyorsult fel. Ez azt eredményezte, hogy
– miként Gheţău is kimutatta – 1961-ben a modern kori Románia történetében elő-
ször csökkent békeidőben a termékenység az egyszerű reprodukcióhoz szüksé-
ges szint alá (Gheţău 1981, 1987, 1997). Ekkor 2,3-as teljes termékenységi arány-
számra lett volna szükség a női generáció egyszerű újratermelődéséhez, a muta-
tó értéke azonban csupán 2,17 volt. A következő években a TFR tovább csökkent,
és 1965–1966-ban elérte az 1,9-es értéket. Ezekkel az értékekkel Románia a hatva-
nas évek közepén Európa legalacsonyabb termékenységű országai közé tartozott.
4. ábra. A TFR alakulása Romániában és Szlovákiában, 1960–2006
3.5
Románia
3 Szlovákia
2.5
1.5
0.5
0
1960 1964 1968 1972 1976 1980 1984 1988 1992 1996 2000 2004
Csehszlovákiában ezzel szemben a harmincas évek mélypontját követően

a termékenység már a második világháború előtt növekedni kezdett, a második
világháború után pedig a nyugat-európai országokhoz hasonló baby-boom volt
megfigyelhető. A hatvanas években a termékenység Szlovákiában magasabb volt,
mint a cseh tartományokban. Itt a (népesedéspolitikai intézkedések előtti) mély-
ponton, 1968-ban a TFR értéke 2,4 volt, vagyis (ellentétben Csehországgal) nem
csökkent az egyszerű újratermeléshez szükséges szint alá.
25
1.2.2.1.1. A termékenység alakulásának társadalmi környezete az ötvenes és hat-

vanas években
Az ötvenes–hatvanas években bekövetkezett termékenységcsökkenést a szlo-

vák és a román demográfusok hasonlóképpen magyarázták, amikor az agrárszek-
tor dominanciájára épülő társadalomszerkezet iparosodás és urbanizáció követ-
keztében bekövetkező bomlásával kötötték össze (lásd Trebici–Ghinoiu 1986, il-
letve Fialová–Pavlík–Vereš 1990; Potančoková et alii 2008). Demográfiai szempont-
ból kulcsfontosságú volt a paraszti gazdaságok felszámolása, amely az árutermelés
mellett a generációs reprodukciónak is keretet biztosított (lásd ezzel kapcsolatban
Thomas–Znaniecki 2002:99–115; MacFarlane 1993:31–65). A hagyományos parasz-
ti stratégiák ellehetetlenedésével a falusi családok egyre nagyobb része látta a stá-
tusreprodukció vagy a mobilitás útját a hagyományos keretek közül való kilépés-
ben, pontosabban utódai kiléptetésében. Az utódokba való beruházás többletkölt-
sége a gyermekszám redukálása nélkül nem lett volna fedezhető (Turai 2003). A fa-
lusi társadalmat érintő változások mellett a nők tömeges munkába állásának is ki-
emelt szerepe volt, a társadalmi nemi rendszer (gender regime) radikálisan átala-
kult. Ez részben a kommunista ideológiából fakadt, amely a modern kapitalizmus
más egyenlőtlenségei mellett a társadalmi nemi rendszerből fakadó egyenlőtlen-
ségeket is fel kívánta számolni. A nők felszabadításának szándékánál azonban jó-
val nagyobb jelentősége volt annak, hogy a kommunista rendszer Szlovákiában és
Romániában is extenzív iparosításba kezdett, a tőkehiányt a munkaerő nagymér-
tékű mozgósításával pótolva. Verdery (2001) és Kligman (2000b) azt is kiemelik,
hogy a nők egyenjogúsítása korántsem volt teljes. Egyrészt mert elsősorban a „nő-
ies” szektorokban foglalkoztatták őket, másrészt mert a társadalom továbbra is el-
várta tőlük, hogy a tradicionális női szerepeknek (anya, feleség) is megfeleljenek,
ami a sokat emlegetett „kettős teher” kialakulásához vezetett. A hatvanas évek vé-
géig sem Szlovákiában, sem Romániában nem tekintették prioritásnak a helyzetet
javító intézmények (bölcsőde, gyermeknevelési szabadság stb.) kialakítását.
1.2.2.1.2. Az abortusz szerepe
Az említett tényezők mellett az abortuszpolitikának volt kulcsszerepe. A sztá-

lini Szovjetunióban 1935-ben tiltották meg a termékenység mesterséges megsza-
kítását, amit a kommunista hatalomátvétel után Kelet-Európa államai is átvettek
(Stloukal 2001). Romániában az abortusz betiltására 1948-ban került sor, a rendele-
tet azonban kezdetben korántsem vették annyira komolyan, mint az 1966 utáni pe-
riódusban (Kligman 2000b:60). A Szovjetunióban az abortuszt 1955-ben legalizál-
ták, Romániában erre 1956-ban, Szlovákiában 1957-ben került sor. A desztalinizáció
jegyében gyakorlatilag a keleti blokk egészében teret nyert a liberálisabb abortusz-
politika. A kelet-európai országok az abortusz engedélyezésével egyrészt a szovjet
mintát követték, másrészt viszont olyan szelepnek tekintették az intézkedést, ame-
lyen keresztül észrevétlenül kiengedhették felgyülemlett társadalmi feszültség egy
26
részét. Az abortusz liberalizálása ezenkívül a női munkaerő mozgósíthatóságát is

szolgálta, mögötte mindenesetre elsősorban népesedéspolitikán kívüli célokat fe-
dezhetünk fel.
5. ábra. Az egy élveszületésre jutó abortuszok száma Romániában,

Szlovákiában és Hollandiában, 1960–2002
4.00
3.50
3.00
Hollandia
2.50
Románia
Szlovákia
2.00
1.50
1.00
0.50
0.00
1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2000
Forrás: Kligman 2000b; Eurostat
A termékenység nagyarányú csökkenése egybeesett az abortusz liberalizálásá-

val, ami azt eredményezte, hogy sok korabeli megfigyelő számára (elsősorban Ro-
mániában) a termékenységcsökkenés okaként jelent meg. A demográfiai szakiroda-
lom ma sem Romániában sem Szlovákiában nem ebben látja a termékenységcsök-
kenés okát, viszont kiemeli, hogy az abortusz a hatvanas évek elejére Kelet-Európá-
ban a születéskorlátozás legfontosabb eszközévé vált. Stloukal az abortusz kultúrá-
járól beszél, amelybe a szexuális felvilágosítás elégtelensége és a modern fogam-
zásgátlási technikákkal szembeni hivatalosan és „tudományosan” táplált bizalmat-
lanság egyaránt beletartozik (vö. Stloukal 2001). Romániára ez fokozottan érvényes
volt, míg (Cseh)szlovákia azon kelet-európai államok közé tartozott, ahol leginkább
elterjedt a fogamzásgátlás.15 Ennek következtében az egy élveszületésre jutó abor-
tuszok száma Romániában – 1967–1968-at, illetve az 1986–1989 közötti időszakot le-
15 Elsősorban a spirál és a gumióvszer (Potančoková et alii 2008:997–999).
27
számítva16 – jóval meghaladta a szlovákiai értéket. Romániában, 1964-ben a mutató

értéke elérte a 4-et, ami számszerűen azt jelenti, hogy 278 ezer élveszületés mellett
1 112 000 művi abortuszt hajtottak végre az országban. Azt mondhatjuk, hogy Szlo-
vákiában a terhesség-megelőzésnek relatíve nagy jelentősége volt,17 Romániában vi-
szont a népesség szinte kizárólag az abortuszra hagyatkozott.
1.2.2.1.3. Pronatalista politikák a múlt rendszerben
Az abortusz a korábban említett két rövid periódust leszámítva Romániában

annak ellenére volt magasabb, hogy az 1966/770. számú rendelet gyakorlatilag tör-
vényen kívül helyezte a terhességmegszakítást. A Ceauşescu-féle pronatalista pe-
riódust Gail Kligman három szakaszra osztotta, amelyeket a különböző népese-
déspolitikai rendeletek határolnak. Az 1966/770-es dekrétum a lakosság számára
váratlanul törvényen kívül helyezte az abortuszt, olyan körülmények között, ami-
kor az a születéskorlátozás legfontosabb eszköze volt. A rendelet értelmében le-
gálisan csupán akkor lehetett művi abortuszt végezni, ha a terhesség vagy a szü-
lés az anya életét veszélyeztette, a szülők közül valamelyik súlyos öröklődő rendel-
lenességben szenvedett, a terhesség nemi erőszak következménye volt, illetve ha
az anya elmúlt 45 éves, vagy már legkevesebb négy gyermeket nevelt. Ugyaneb-
ben az évben vezették be a gyermektelenségi adót (amelynek összege később nö-
vekedett), illetve szigorították meg a válási procedúrát. (Kligman 2000b:66). A ter-
mékenység (TFR) ennek követeztében 1,9-ről 3,7-re emelkedett. A népesedéspoli-
tika szempontjából a következő fontos momentum 1973. A termékenységcsökke-
nés hatására 1973 júniusában a Román Kommunista Párt központi bizottságának
plenáris ülésén Ceauşescu az egészségügyi személyzetet bírálta, amiért nem va-
lósultak meg az 1966-os dekrétumot életre hívó népesedéspolitikai célkitűzések
(Mureşan 2000:113). 1974-ben módosították a dekrétum végrehajtását szabályo-
zó mellékletet. A módosítás fokozta a törvény végrehajtásában kulcsszerepet ját-
szó, az állami adminisztráció és a lakosság között közvetítő egészségügyi személy-
zet ellenőrzését, ennek kapcsán beszélt Kligman az elnyomás medikalizálódásáról
(medicalization of repression). Az ellenőrzés ugyanakkor a hetvenes években po-
zitív szociálpolitikai ösztönzőkkel társult, amelyek a nyolcvanas évekre az ország
gazdasági prosperitásával együtt enyésztek el. A harmadik korszakot Kligman
1984-től számítja. Ekkorra az életszínvonal látványos visszaesésével párhuzamosan
a termékenység is a reprodukciós szint alá csökkent. A korszak a népesedéspoliti-
ka terén is az elnyomás kiteljesedését hozta magával. 1985-ben az abortusztilalmat
megszigorították: a legális abortusz 1972-ben 40 évre leszállított, korhatárát ekkor
ismét 45-re emelték, illetve négy helyett ezután öt gyermek után engedélyezték.
Kligman a törvényi szigorításnál lényegesebbnek tartja az egészségügyi személy-
16 Gail Kligman (2000b) amellett érvelt, hogy a nyolcvanas évek második felében Romániában az abortu-
szok száma jóval meghaladta a hivatalos statisztikákban megjelent értéket.
17 Természetesen ez csak a keleti blokkon belül igaz. Nyugat-Európában a reproduktív magatartás kontroll-
ja jóval teljesebb volt.
28
zet ellenőrzésének újabb technikáit, az egészségügyi körzetek számára kötelező

keretszámokat, egyes termelőegységekben a nők számára kötelező orvosi szűrése-
ket, amelyek keretében – sokszor az érintettek tudta nélkül – terhességi tesztet vé-
geztek (Kligman 2000b:109–112).
(Cseh)szlovákiában a Varsói Szerződés fegyveres erőinek 1968-as bevonulá-
sát követő ún. konszolidációhoz kötődően került sor erőteljes pronatalista intézke-
désekre. Az abortuszpolitikának ezeken belül, szemben Romániával, nem volt ki-
emelt szerepe. Itt, mint érintettük, az abortuszt 1957-ben legalizálták. A szabályo-
zás lényegében 1986-ig változatlan maradt. Az érvényben lévő szisztéma szerint
az érintetteknek egy ún. abortuszbizottsághoz kellett fordulniuk, amely ugyan az
esetek 90 százalékában engedélyezte a terhesség megszakítását (Frejka 1980:76),
de az eljárás sokakat arra késztethetett, hogy megtartsák a nem tervezett gyereket.
Erre utal az is, hogy a nyolcvanas évek második felében, miután ezt az intézményt
megszüntették, az egy élveszületésre jutó abortuszok száma jelentős mértékben
emelkedett (1985 és 1989 között mindegy 40 százalékkal).
A törvényi eszközök helyett Csehszlovákiában sokkal inkább a pozitív ösztön-
zőkön volt a hangsúly. Frejka (1980:70) számítása szerint a gyermekes családok
számára kínált különböző direkt és indirekt juttattatások a csehszlovák költségve-
tés 10 százalékára rúgtak. A gyermeket nevelő családok számára nyújtott legfonto-
sabb közvetlen támogatás a hároméves gyermeknevelési szabadság, a 28 hetes szü-
lési szabadság és a gyermek 18 éves koráig járó gyermeknevelési támogatás volt. A
gyermeket vállaló párok önálló egzisztenciájának megteremtését a fiatal házasok-
nak nyújtott kedvezményes kölcsönnel és azzal segítették, hogy az állami lakások
kiutalásakor a gyermekes családokat preferálták. Az indirekt támogatások adóked-
vezményekből, illetve abból álltak, hogy a gyermeket nevelők áruk és szolgáltatá-
sok egész sorához jutottak hozzá kedvezményesen (Potančoková et alii 2008:109).
Ezek a kedvezmények – az általános gyermek- és családbarát klímával párosulva
– a pozitív ösztönzők olyan rendszerét teremtették meg, amelytől Románia a le-
hető legtávolabb állt. Ezek következtében – ha az 1967 utáni néhány évet nem szá-
moljuk – a romániainak megfelelő termékenységi szintet Szlovákiában lényegé-
ben represszív intézkedések nélkül sikerült fenntartani.
1.2.2.2. A termékenység és a reproduktív magatartás változásai 1989 után
1989 után a különböző kelet-európai országokban igen hasonló demográfiai folyama-

tok zajlottak le. A legfontosabb ugyanis – a termékenység igen nagyarányú csökkenése
– 1989-et követően általános jelenség volt. A kilencvenes évek második felére a termé-
kenységi mutató Albániát kivéve mindenhol mélyen a reprodukciós szint alá (jellem-
zően 1,2–1,4 közötti értékre) esett vissza, jóval alatta volt a nyugat-európai átlagnak is.
Románia esetében sajátos, hogy a csökkenés viszonylag magas értékről in-
dult, és más országoknál gyorsabban lejátszódott. Szlovákiában a folyamat 1992-től
gyorsult fel, de például Magyarországon 1990–91-ben a termékenység az 1989-es
szinthez képest még enyhén emelkedett is, a csökkenés pedig (Szlovákiához ha-
29
sonlóan) csak 1992-ben kezdődött el. Ekkorra Romániában a TFR már az 1989-es
szint 69 százalékára esett vissza. A 4. ábrán azonban az is látható, hogy bár a csök-
kenés Szlovákiában fokozatosabb volt, a kilencvenes évek második felétől az TFR
értéke nagyjából megegyezik a romániaival, sőt alacsonyabb is annál.
1.2.2.2.1. A népesedéspolitika változásai
A termékenység rendszerváltást követő alakulásával kapcsolatban néhány té-

nyezőt még e rövid és vázlatos összefoglalóban is érdemes kiemelnünk. A rend-
szerváltás mind Romániában, mind Szlovákiában népesedéspolitikai váltás is volt.
A csökkenés ütemében megmutatkozó különbségek épp azzal függenek össze,
hogy a két ország más-más eszközökkel tartotta fenn a termékenység megközelí-
tőleg azonos szintjét.
Romániában a népesedéspolitika (kiváltképp a nyolcvanas években) az abor-
tusz represszív korlátozásában merült ki, a népesség a szlovákiainál jóval kisebb
mértékben élt a különböző fogamzásgátlási eszközökkel. 1990-ben az új hatalom
egyik első intézkedése volt, hogy a lakosság által gyűlölt 1966/770-es dekrétumot
eltörölte. A szocialista periódusban Romániában – szemben a keleti blokk más ál-
lamaival – nem volt fizetett gyermeknevelési szabadság, azt csak 1990-ben vezet-
ték be. Ekkor a szabadságot igénybe vevő nő korábbi fizetése 65 százalékát kapta
havonta kézhez. 1997-től az anyák két éven keresztül fizetésük 85 százalékát kap-
ták, 2000-ben egy új törvény az addig 112 napos szülési szabadságot 126 naposra
emelte. Erre az időre az anyák az elmúlt 6 havi átlagfizetésük 85 százalékát kapták,
a gyermeknevelési szabadság idején ugyanez az összeg járt. 2003-ban a gyermek-
nevelési szabadság idejére járó összeget az országos átlagbér 85 százalékában ha-
tározták meg, és azokra korlátozták, akik a megelőző 12 hónapban munkaviszony-
ban álltak. A gyermeknevelési támogatás összege 800 RON (230 euró) volt egészen
2008-ig, amikortól ismét az anya (vagy az apa) átlagkeresetének 85 százalékában
határozták meg. Újabb kedvezmény volt, hogy a munkaerőpiacra visszatérők 300
RON (85 euró) fizetéskiegészítést kaptak. 2007-ben a gyermeknevelési szabadság-
ra járó támogatás összegét 600, a fizetéskiegészítését 100 RON-ra csökkentették.
Ezzel szemben a gyermeknevelési támogatást (a „gyerekpénzt”) 200 RON-ra emel-
ték a gyermek kétéves koráig. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy 200 RON azok-
nak az anyáknak is jár, akiknek a szülés előtt nem volt munkaviszonyuk (lásd bő-
vebben Mureşan et alii 2008: 898). Az egységesen, az átlagbérnek nagyjából meg-
felelő arányban meghatározott támogatás különösen kedvező volt a pályakezdő-
ként értelmiségi szakmákban, illetve állami szektorban dolgozó (vagyis viszonylag
biztos munkahellyel, de kezdetben relatíve alacsony jövedelemmel rendelkező) fi-
atal nők számára. A fizetés 85 százalékában meghatározott támogatás ezzel szem-
ben a magas jövedelműeknek kedvez. A 2000 utáni intézkedések hatása így logiká-
jukból fakadóan réteg-specifikusan érvényesült (Gheţău 2008).
A váltás Szlovákiában nem volt olyan gyors és drasztikus, mint Romániában,
de azért itt is lejátszódott. A népesedéspolitikák mögötti elképzelések alapvető vál-
30
tozását jelentette, hogy míg 1989 előtt a Csehszlovák állam igen magas szinten vál-
lalt felelősséget a demográfiai egyensúly biztosításáért, addig rendszerváltás után
a politika a családalapítást és a gyermekvállalást alapvetően magánügynek tekin-
tette. Bár a rendszerváltást követő gazdasági leépülés következtében természete-
sen a lehetőségek is szűkösebbek lettek, a korábban érintett családtámogatási ke-
retrendszer fokozatos leépülésének hátterében alapvetően ez a szemléletváltás áll.
A szülési és gyermeknevelési szabadság, valamint a gyermeknevelési támogatás
nem szűnt meg ugyan, de a járandóság reálértéke nagymértékben esett. A 28 he-
tes szülési szabadságra 2008-ban az azt igénybe vevő nő fizetésének 80 százalékát
kapta. A hároméves gyermeknevelési szabadság idejére havi 120 euró járt (az át-
lagfizetés 25 százaléka), a gyermek 18 éves koráig folyósított gyermeknevelési tá-
mogatás 16 eurónak felelt meg. A családok egzisztenciateremtésében nagy szere-
pet játszó, fiatal házasoknak nyújtott kölcsönt 1992-ben meg is szüntették. Az álla-
mi lakások építése és kiutalása – mint a szocialista blokkban mindenhol – gyakor-
latilag itt is megszűnt, ami a fiatalok önállósodását igen nagy mértékben megnehe-
zítette (Potančoková et alii 2008:1010–1012).
1.2.2.2.2. Fogamzásgátlás
A népesedéspolitika átalakulása mellett a reproduktív higiéné változását kell

megemlíteni. Románia esetében jóval több támponttal rendelkezünk, hisz itt 1993-
ban, 1999-ben és 2004-ben is nagy mintán lekérdezték a Reproductive Health
Survey kérdőíveit (Ministry of Health 2005). Szlovákiában hasonló átfogó adat-
felvétel az átnézett szakirodalom szerint nem volt (Potančoková et alii 2008:997).
Az 5. ábra is szemléletesen mutatja, hogy az abortusz – miközben a rendszervál-
tást követően Romániában jóval gyakoribb – a fogamzásgátlási eszközök gyors ter-
jedésével mindkét országban igen nagy mértékben visszaszorult. A Reproductive
Health Survey Románia vonatkozásában ugyanezt erősíti meg. E szerint a teljes
abortusz arányszám18 1993-ban 3,4, 1999-ben 2, 2004-ben 0,8 volt.
A Reproductive Health Survey alapján Romániában jól tudjuk adatolni a fo-
gamzásgátlás terén az elmúlt két évtizedben bekövetkezett, igen jelentős változást
is. 1993-ban a nők 10, 2004-ben már 33,9 százaléka számolt be arról, hogy él vala-
milyen modern fogamzásgátlási eszközzel. A férfiak bevallása 1999-ben és 2004-
ben19 is eltért a nőkétől. Alapvető különbség, hogy a férfiak nagyobb arányban szá-
molnak be a gumióvszerről, mint „férfias” fogamzásgátlási technikáról.20
18 A teljes abortusz arányszám (TAR, Total Abortion Rate) azt mutatja, hogy hány abortusza lenne egy nő-
nek termékeny életszakasza folyamán, ha a korspecifikus abortusz-arányszámok hosszú távon változat-
lanok maradnának. A romániai Reproductive Health Survey sorozat a kérdezés előtti három év abor-
tusztörténetére kérdezett rá. A TAR-t ötéves korcsoport szerint bontott adatokból számolták (Ministry of
Health 2005:26).
19 Az RHS 1993-ben csak női, 1999-ben és 2004-ben külön női és férfi mintára terjedt ki.
20 „Férfias” és „nőies” technikákról abban az értelemben beszélhetünk, hogy a tabletta, a spirál vagy a tradi-
cionális naptármódszer esetében a terhesség-megelőzés alapvetően a nő hatóköre és felelőssége, a gu-
mióvszer és a coitus interruptus esetében inkább a férfié.
31
2. táblázat. Fogamzásgátlási eszközök használata Romániában

(1993, 1999, 2004) és Szlovákiában (1991)21
Szlovákia Románia
Fogamzásgátlási
1991 1993 1999 2004
technika
Nők Nők Nők Férfiak Nők Férfiak
Használ 74,5 40,5 48,2 51,3 58,1 61,6
Modern eszközök 41,0 10,0 23,3 22,8 33,9 44,5
Gumióvszer 21,0 3,0 7,7 10,9 13,1 26,6
Tabletta 2,5 2,3 6,5 5,9 12,7 12,2
Spirál 10,0 2,5 4,9 3,9 4,4 3,2
Kenőcs n. a. 0,5 2,0 0,8 1,4 0,0
Női sterilizáció n. a. 1,0 1,9 1,0 1,8 1,5
Más n. a. 0,7 0,3 0,3 0,5 1,0
Tradicionális eszközök 33,0 30,5 24,7 28,5 24,2 17,1
Nem használ 26,0 59,5 51,8 48,7 41,9 38,4
n. a.: nincs adat

Forrás: RHS 2005:32; Potančoková et alii 2008:997
Szlovákiáról 1991-ből rendelkezünk átfogó adatokkal. Ekkor a megkérdezett

nők 74 százaléka számolt be arról, hogy alkalmaz valamilyen fogamzásgátlási tech-
nikát. Ez jóval nagyobb arány, mint a Romániában 2004-ben mért 61,6 százalék.
Eszerint a két ország között a reprodukció kontrollja tekintetében igen komoly fá-
ziseltolódás állapítható meg. Szlovákiában a későbbi évekből csupán az orvosilag
felírt eszközökről vannak információink. Mint a 2. táblázatból kiderül, a rendszer-
váltás után közvetlenül (miként a múlt rendszerben is) a gumióvszer mellett a spi-
rál volt a legfontosabb modern fogamzásgátlási technika. Ez a későbbiek során a
fogamzásgátló tabletták hatására szorult vissza (Potančoková et alii 2008:998).
Ugyancsak ide kapcsolódik, hogy Romániában a modern fogamzásgátlás jelentős-
nek mondható terjedése ellenére 2004-ben a terhességek 48,7 százaléka nem kívánt, to-
vábbi 7,6 százaléka pedig nem tervezett volt,22 a tervezett terhességek aránya pedig csu-
pán 43,5 százalék. Ebből adódóan a terhességek 38 százaléka végződött abortusszal. A
világra hozott gyermekek 14,5 százaléka nem kívánt, 12,3 százaléka pedig nem tervezett
terhesség következménye volt. Ezek európai összehasonlításban magas arányok, és a ro-
mániai termékenység csökkenésének további „tartalékát” képezik. Szlovákiában ilyen
mélységű adatokkal nem rendelkezünk, de az eddigiekből logikusan következik, hogy
itt a nem kívánt, illetve nem tervezett gyermekek aránya jóval alacsonyabb.
21 Az adatsor a teljes reproduktív korban lévő népességre vonatkozik. A párkapcsolatban élők között a fo-
gamzásgátló technikákkal élők aránya értelemszerűen magasabb. 2004-ben a nők 70,3 és a férfiak 66,9
százaléka alkalmazott valamilyen fogamzásgátló technikát. Modern technikákat bevallása szerint a pár-
kapcsolatban élő nők 38,2, míg a férfiak 42,3 százaléka használt.
22 Ministry of Health 2005:24. A kérdés szintén a kérdezést megelőző három év (2002 január–2004 decem-
ber) terhességeire vonatkozott.
32
1.2.2.2.3. A gyermekvállalás ütemezése
A termékenység szintjének csökkenése mellett ki kell emelnünk a gyermekválla-

lás ütemezésében történt radikális változásokat. A kelet-európai régióban általános
jelenség, hogy a gyermekvállalás szempontjából a termékeny életszakasz első fele (a
18–25 év közötti életszakasz), amikor a nők korábban a legtöbb gyermeket vállalták,
veszít a jelentőségéből. Ha egy gondolat erejéig visszatérünk az ötvenes évekhez,
azt mondhatjuk, hogy az akkori termékenységcsökkenés azért következett be, mert
a nők, miután a korábbi („tradicionális”) reproduktív modellhez hasonlóan korán
férjhez mentek, és fiatalon megszülték az első két gyermeküket, nem vállaltak har-
madik, illetve további gyermekeket. E folyamat nyomán alakult ki a szocialista blokk-
ban elterjedt (Romániát és Szlovákiát egyaránt jellemző) reproduktív modell, amely
korai (a húszas évek első felében bekövetkező) és „kvázi-univerzális” házasságkötés
mellett a házasság első éveiben két gyermek vállalását irányozta elő (Gheţău 1981,
1987; Trebici–Ghinoiu 1986). Bár a népesedéspolitika mind Romániában, mind Szlo-
vákiában a harmadik, illetve további gyermekek vállalását igyekezett ösztönözni, e
modell lényegében a rendszerváltásig fennmaradt.
A kilencvenes évektől kezdődően ez a modell egyértelműen bomlásnak in-
dult, amit a termékenységi naptár átalakulása egyértelműen jelez. A 6., illetve a 7.
ábrán látható, hogy Szlovákiában és Romániában kísértetiesen hasonló folyama-
tok játszódtak le. A rendszerváltást követően a termékenység nagyfokú csökkené-
se elsősorban a húszas évek első felében történő gyermekvállalás csökkenése mi-
att következett be. A húszas éveik második felében, illetve a harmincas éveikben já-
rók gyermekvállalása viszont növekedésnek indult.
A jelenség, amelyet a szakirodalom a családalapítás, illetve a gyermekvállalás ha-
lasztásának nevez, minden bizonnyal a reproduktív modellváltással áll összefüggés-
ben. Ennek során a kelet-európai országokban a családalapítás és gyermekvállalás bio-
gráfiai ütemezése közelebb kerül az Európa nyugati felében tapasztalhatóhoz. A rend-
szerváltást követően kialakuló (a nyugat-európaihoz viszonyítva is) igen alacsony ter-
mékenység ebben a megközelítésben a modellváltás következménye. Abból kiindul-
va, hogy azok, akik korábban halasztották a gyermekvállalást, egy későbbi időpont-
ban mégiscsak vállalnak majd gyermeket, a demográfusok középtávon általában a ter-
mékenység emelkedésére számítanak. A népesség-előreszámítások hipotézisei ezért
2015–2020-ra az 1,5-1,7 körüli TFR-t tartják a legvalószínűbb forgatókönyvnek mind-
két országban (Gheţău 2007; Potančoková et alii 2008). A gyermekvállalás későbbre
tolódásával azonban egyre nő a gyermektelenek, illetve azok aránya, akik kettő helyett
csupán egy gyermeket vállalnak. Ez utóbbiak aránya Szlovákiában jóval alacsonyabb a
romániainál (Mureşan et alii 2008:864; Potančoková et alii 2008:985).
A termékenység csökkenése mindkét országban átfogó társadalmi és gaz-
dasági váltás közepette ment végbe. Egy lehetséges megközelítés szerint a
makrotársadalmi változások az egyéni biográfiák addig megszokott rendjét teljes
mértékben felborították.
33
6. ábra. A korspecifikus termékenységi arányszámok Romániában,

1990, 1995, 2000 és 2006
0,16
0,14
0,12
0,1 1990
1995
2000
0,08
2006
0,06
0,04
0,02
0
16
18
20
22
24
26
28
30
32
34
36
38
40
42
44
46
48
Forrás: INS
7. ábra. A korspecifikus termékenységi arányszámok Szlovákiában,

1990, 1995, 2000 és 2006
0.20
0.18
0.16
0.14
0.12 1990
1995
0.10 2000
2006
0.08
0.06
0.04
0.02
0.00
15
17
19
21
23
25
27
29
31
33
35
37
39
41
43
45
47
49
Forrás: Eurostat
34
1.2.2.2.4. A termékenységcsökkenés társadalmi kontextusa
A múlt rendszerben a családalapítási és gyermekvállalási modell stabilitását nem

pusztán a népesedéspolitikai kedvezmények vagy kényszerek biztosították, hanem
az, hogy a rendszer intézményes struktúrája az egyéni életutaknak is keretet adott.
A különböző intézményeket és erőforrásokat az állam ellenőrizte és hangolta össze.
Így volt lehetséges, hogy a kötelező oktatás befejezését követően az adott generáci-
ókhoz tartozók azonos időpontban álltak munkába. Az pedig, hogy a szintén állami-
lag adminisztrált lakásállományhoz való hozzáférés a család, illetve a gyermek függ-
vénye volt, abba az irányba tolta a fiatalokat, hogy a reprodukcióhoz kapcsolódó
életeseményeket is a standardizált biográfiai fázisok sorába illesszék be. Ez a sziszté-
ma az életutak sablonossága mellett – a családalapítás és gyermekvállalás szempont-
jából nagyon fontos – kiszámíthatóságot és biztonságot is nyújtott.
A családalapítás és gyermekvállalás halasztása (vagy elmaradása) ebben a
megközelítésben az életutaknak keretet adó struktúra felbomlása utáni bizonyta-
lanság következménye. A rendszerváltást követően megjelenő első bizonytalansá-
gi tényező a munkanélküliség, amely mára Romániában és Szlovákiában egyaránt
nagyon nagy fokú regionális egyenlőtlenségeket mutat. Más eséllyel tud egy fi-
atal Pozsonyban vagy Kolozsvárott munkát találni, mint a Bodrogközben vagy a
Baróti-medencében. A hivatalos statisztikák szerint Szlovákiában mind a 25 év alat-
tiak, mind a teljes népesség körében jóval magasabb a munkanélküliség, mint Ro-
mániában (bár az utóbbi években csökkent a különbség). Ezek a statisztikák azon-
ban elfedik a társadalmi valóság egy nagyon fontos elemét, azt, hogy Romániában
az ipar leépülését a mezőgazdasági önellátás újraalakulása (egyfajta „újra-parasz-
tosodás”) kísérte. Az önellátó gazdaságok felszívták (vagy elrejtették) a munka nél-
kül maradtak jelentős részét. A kisléptékű gazdálkodás azonban (a családalapítás-
hoz szükséges) távlati perspektívák helyett csak egyfajta túlélési stratégiát nyújthat.
A kilencvenes évek második felétől a fizetett munkahelyek hiányával és az önellá-
tó gazdaságokkal jellemezhető térségekből indult meg a külföldi vendégmunkás-
ok áradata. A külföldi munkavállalás egyes vidékeken a fiatalok életútjának magá-
tól értetődő részévé vált (Horváth 2008a), ami ugyanúgy a gyermekvállalás ellené-
ben hatott, mint Szlovákiában a munkanélküliség.
A gyermekvállalást befolyásoló másik tényező az oktatási expanzió. A múlt
rendszerben a felsőoktatási helyszámokat az állam határozta meg. A felsőoktatá-
si helyek elosztása kezdetben az új elit termelésében játszott központi szerepet,
és ezért a (munkás, illetve paraszti) származás, illetve az ideológiai lojalitás fontos
szempont volt az egyetemi felvételnél. A hatvanas évektől azonban egy alapvetően
meritokratikus rendszerről beszélhetünk, amelyen belül a szűkös felsőoktatási kí-
nálat közepette az egyetem kiemelten fontos mobilitási csatorna volt. Romániára
vonatkozóan Biró A. Zoltán (1996) leírta, hogy az egyetemre készülő, illetve egye-
temista fiatalok egyfajta ifjúsági moratóriumot (meghosszabbított ifjúsági életsza-
kaszt) élveztek, vagyis a iskolapadból rögtön munkába álló társaikhoz képest kés-
leltetve léptek be véglegesen a „felnőttek világába” (álltak munkába és alapítottak
35
családot). Az ifjúságszociológiai vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy a

felsőoktatásban való tömeges részvétellel (ami gyakran a munkaerő-piaci sikerte-
lenség előli menekülés útja) ez az ifjúsági moratórium kiterjed, a bizonytalan vég-
kimenetel miatt pedig meghosszabbodik. Ez szintén olyan tényező, amely a gyer-
mekvállalás halasztásához, illetve elmaradásához hozzájárul.
1.2.3. Házassági mozgalom
A demográfiai irodalomban a házasság elsősorban a termékenységgel való összefüg-

gése miatt érdekes. A múltban a házasság a termékenység szinte kizárólagos terepe
volt. Ennek köszönhető, hogy a történeti demográfia a házasodással kapcsolatos szo-
kások és a befejezett termékenység között szoros összefüggést feltételez. A termékeny-
séget eszerint nagymértékben befolyásolja a házasodás életkora, illetve a házasságot
nem kötők aránya. Ansley Coale (1971) a demográfiai átmenet kapcsán arról beszélt,
hogy a termékenység csökkenése kétféleképpen: malthusiánus és neomalthusiánus
módon mehet végbe. Az első alatt a házasságkötés életkorának emelkedését, illetve a
házasságon kívül maradók arányának növekedését értette, a második alatt pedig a há-
zasságon belüli születéskorlátozást (fogamzásgátlást, illetve abortuszt).
Romániában és Szlovákiában a termékenység csökkenése az ún. neomalt-
husiánus modell szerint ment végbe. John Hajnal (1965) kétféle európai háza-
sodási modellről, egy nyugat- és egy kelet-európairól beszélt. A nyugat-európa-
it a házasságon kívül maradók viszonylag magas aránya és az első házasságkötés
magas életkora jellemezte, Kelet-Európában viszont a házasságkötés (legalábbis
ideáltipikusan) univerzális, illetve az első házasságkötési életkor alacsony. Románi-
ában és Szlovákiában a házasságkötések ez utóbbi modell szerint alakultak, a rend-
szerváltást megelőző adatsorok meglehetősen nagyfokú stabilitást mutattak.
3. táblázat. A hajadon nők aránya Szlovákiában (1961, 1980, 1991, 2001)

és Romániában (1966, 1977, 1992, 2002) korcsoportonként, a népszámlálások alapján
A hajadon nők aránya (%)

Ország Év 20–24 25–29 45–-49
évesek évesek évesek
1961 34,3 11,9 6,8
1980 n. a. n. a. n. a.
Szlovákia
1991 n. a. n. a. n. a.
2001 70,7 31,4 7,1
1966 24,1 7,9 4,3
1977 33,5 9,9 3,5
Románia
1992 36,9 12,7 3,9
2002 66,0 30,8 5,8
n. a.: nincs adat

Forrás: Infostat, INS
36
8. ábra. A munkanélküliségi ráta Szlovákiában és Romániában, 1998–2008
45
Szlovákia: 18-24 évesek
40 Románia: 18-24 évesek
Szlovákia: teljes népesség
35 Románia: teljes népesség
30
25
20
15
10
0
1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008
Forrás: Eurostat
9. ábra. A felsőoktatásban résztvevők aránya a 20–24 éves

népességen belül Romániában és Szlovákiában, 1998–2007
40.0
35.0
30.0
25.0
20.0
Románia
Szlovákia
15.0
10.0
5.0
0.0
1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007
Forrás: Eurostat
37
A 2002-es népszámlálás azonban a változás egyértelmű jeleiről tanúskodik.

Kelet-Európa más országaihoz hasonlóan a házasságot és a családalapítást tekint-
ve egyértelműen halasztó magatartás bontakozott ki, amely az első házasságkö-
tés átlagos életkorának 1990-től megfigyelhető, folyamatos emelkedésében is tet-
ten érhető.
4. táblázat. Az első házasságkötés átlagos életkora Romániában

és Szlovákiában, 1980–2006
Szlovákia Románia
Év
Nők Férfiak Nők Férfiak
1980 21,9 n. a. 21,5 25,0
1990 22,7 25,4 22,0 25,0
1995 21,5 n. a. 22,8 26,0
2000 23,6 26,1 23,6 26,9
2001 23,8 26,3 23,9 27,2
2002 24,2 26,8 24,1 27,3
2003 24,6 27,2 24,4 27,7
2004 25,0 27,6 25,0 28,3
2005 25,6 28,2 25,2 28,5
2006 25,8 28,5 25,3 28,6
n. a.: nincs adat

Forrás: Eurostat
A nyers házasságkötési arányszám nagymértékű csökkenése elsősorban ezzel

a halasztó magatartással áll összefüggésben. Miközben a múlt rendszerben a há-
zasságkötési mozgalom igen hasonlóan alakult, a rendszerváltást követően a nyers
házasságkötési arányszám Romániában magasabbnak mutatkozik. Az ezredfordu-
lót követően Romániában nagyobb, Szlovákiában kisebb mértékben növekedett a
házasságkötések száma, illetve a nyers és a teljes házasságkötési arányszám. Romá-
niában 2007-ben ehhez viszonyítva is nagymértékben megugrott a házasságot kö-
tők száma, e mögött egy kormányzati intézkedés áll: a házasságot kötő pároknak
juttatott 200 eurós egyszeri támogatás. A későbbiekben látni fogjuk, hogy ez az
egyes nemzetiségek házasodási mozgalmát egyenlőtlenül befolyásolta.
Ki kell azt is emelnünk, hogy nemzetközi összehasonlításban Romániában a há-
zassági arányszámok kimondottan magasak, de a nyugat-európai országokkal ösz-
szehasonlítva Szlovákiában is nagyobb a házasodási kedv. Emellett lényeges, hogy
az utóbbi években mindkét országban nagymértékben emelkedett a házasságon
kívüli születések száma. Az elemzések (Mureşan et alii 2008:882; Potančoková et
alii 2008:992–997) aláhúzzák, hogy ez az élettársi kapcsolat mint alternatív párkap-
csolati forma elterjedésével sem Romániában, sem Szlovákiában nem jár együtt. A
családmodellek szempontjából két európai viszonylatban meglehetősen konzer-
vatív területet hasonlíthattunk össze.
38
10. ábra. A nyers házasságkötési arányszám

alakulása Romániában és Szlovákiában, 1960-2007
12
Románia
10 Szlovákia
0
1960 1963 1966 1969 1972 1975 1978 1981 1984 1987 1990 1993 1996 1999 2002 2005
Forrás: Eurostat
–
1.2.4. Természetes népmozgalmi egyenleg
A nyers halandósági együttható modern kori történelmének legalacsonyabb ér-

tékeit mindkét országban a hatvanas években érte el. Szlovákiában 1961-ben 7,2,
1964-ben 7,4, 1967-ben pedig 7,8 halálesetet regisztráltak 1000 lakosra kivetítve. Ro-
mániában a legalacsonyabb értékeket 1964-ben (8,1 ezrelék), majd 1966-ban (8,2
ezrelék) regisztrálták. Ezt követően a mutató értéke mindkét országban emelked-
ni kezdett. A folyamatot amellett, hogy a várható élettartam növekedése megállt, az
idős korosztályok arányának növekedése okozta. A nyers halandóság – leszámítva,
hogy 1967–1969 között Romániában az abortusztilalom körülményei között maga-
sabb volt – a nyolcvanas évek első feléig szinte teljesen együtt mozgott, azután kez-
dett szétválni.
A rendszerváltást követően a kilencvenes évek közepéig a nyers halandósági
együttható növekedése Romániában igen látványos volt, 1996-ban elérte a 12,7 ez-
reléket, amely azóta is csúcsértéknek számít. Ekkorra a két ország közötti különb-
ségek is jelentőssé váltak (1996-ban Szlovákiában a mutató értéke 9,5 ezrelék volt).
A halandóság növekedése Romániában a születéskor várható élettartam csökke-
nése mellett a szlovákiainál korábban bekövetkező termékenységcsökkenés és az
elvándorlás következtében felgyorsuló elöregedés következménye volt. 1996 óta
39
a születéskor várható élettartam Romániában a szlovákiainál gyorsabban emelke-

dett, a nyers halandósági együttható különbségei azonban nem mérséklődtek. En-
nek oka, hogy a romániai elvándorlás következtében mára a két ország korszerke-
zete (Szlovákia javára) jelentősen különbözik.
A nyers születési arányszám alakulása – a termékenység mellett – a termékeny-
korú nők népességen belüli arányával függ össze. A kedvezőbb korszerkezetű
Szlovákia és Románia között a vizsgált periódusban nagyobb különbség volt a szü-
letésszámok, mint a termékenység vonatkozásában. A romániai abortusztilalom
bevezetését követő öt, illetve a rendszerváltás előtti három évet leszámítva a szlo-
vák születési arányszám az ezredfordulóig magasabb volt a románnál. Azóta a két
érték gyakorlatilag együtt mozog.
11. ábra. A nyers születési és halálozási arányszám alakulása

Romániában és Szlovákiában, 1960–2008
25.00
születés: Románia
születés: Szlovákia
halálozás: Románia
halálozás: Szlovákia
20.00
15.00
10.00
5.00
1960 1964 1968 1972 1976 1980 1984 1988 1992 1996 2000 2004 2008
Forrás: INS, Infostat
A vizsgált periódus második felében alacsonyabb halandósági és az ezredfor-

dulóig magasabb születési együttható mellett Szlovákiában a természetes népmoz-
galmi egyenleg is kedvezőbben alakult. Romániában 1992 óta a népesség jelentős
mértékű természetes fogyása figyelhető meg, Szlovákiában viszont 2001-ig a nép-
mozgalmi egyenleg pozitív volt, és az ezredfordulót követően is inkább 0 összegű
egyenlegről beszélhetünk, mint egyértelmű természetes fogyásról.
40
12. ábra. A természetes népmozgalmi egyenleg alakulása Romániában

és Szlovákiában, 1960–2008
20
15
Románia
Szlovákia
10
-5
1960 1964 1968 1972 1976 1980 1984 1988 1992 1996 2000 2004 2008
1.2.5. Migrációs folyamatok
A két ország eltérő népesedési perspektíváihoz a természetes népmozgalmi

egyenleg mellett a migrációs folyamatok is hozzájárulnak. A mai Szlovákia terüle-
te az Osztrák–Magyar Monarchia idején, a demográfiai átmenet kezdetekor jelen-
tős népességkibocsátó térségnek számított. A kivándorlás célpontja elsősorban az
Egyesült Államok volt. A XIX. század utolsó három, illetve a XX. század első két évti-
zedében közel 600 ezer szlovák hagyta el a Monarchiát (Stolarik 1976:86). Ezzel az
értékkel a ruszinok mellett az egykori Magyarországról kivándorlók között a szlo-
vákok voltak a leginkább felülreprezentálva. Az ezt követő vándorlási hullámokra a
háborúk, illetve az ismételt impériumváltás kontextusában került sor. A trianoni bé-
kediktátumot követően a Csehszlovákiához került területekről közel 100 ezer ma-
gyar települt Magyarországra. A második világháború után az újonnan Csehszlová-
kiához került területekről ennél több magyart telepítettek ki és kényszerítettek la-
kosságcserére (Vadkerty 2001). Itt kell megemlítenünk a szlovákiai zsidóság gya-
korlatilag teljes körű deportálását.
Miután a második világháború utáni erőszakos népességmozgás lezajlott,23
Csehszlovákia a keleti blokkon belül a migrációs folyamatok által kevésbé érin-
23 Ez a szlovákiai magyarok mellett a közel hárommilliós csehországi német kisebbséget érintette.
41
tett államok közé tartozott. Ez alól az 1968-at követő elvándorlási és menekülthul-

lám a kivétel.
A Szlovák Statisztikai Hivatal adatai szerint a rendszerváltást követően (az
1992-es évet leszámítva) a bevándorlók aránya minden évben meghaladta a kiván-
dorlókét. Ezek a statisztikák azonban nem tükrözik a vándormozgalmak valódi
mértékét. A külföldi vendégmunkában, illetve a tanulmányi migrációban sokan
vesznek részt, közöttük pedig értelemszerűen felülreprezentáltak a fiatalok. Szak-
értői becslések szerint 2005/2006-ban 125 és 230 ezer közé tehető a külföldön dol-
gozó, illetve tanuló szlovák állampolgárok száma, ami a teljes munkaerő 6-9 szá-
zalékát tette ki (Potančoková et alii 2008:1004; Divinský–Popjaková 2007). Messze
a legfontosabb célország Csehország volt. A Cseh Statisztikai Hivatal adatai sze-
rint 2005-ben 84 ezer szlovák állampolgár dolgozott és 14.600 tanult az országban
(CZSO 2006). Csehország mellett sorrendben a legfontosabb célországok: Egye-
sült Királyság, Magyarország és Írország (Potančoková et alii 2008:1005).
Romániában a múlt rendszerben a népesedéssel foglalkozó vizsgálatok a
(nemzetközi) migrációs folyamatokat figyelmen kívül hagyták – hisz az a nyilvá-
nosságban tabutémának számított –, pedig volumenét tekintve egyáltalán nem
volt jelentéktelen. A migrációs folyamatok felett gyakorolt kontroll ellenére az öt-
venes évek végétől 1989-ig a Romániából hivatalosan kivándoroltak száma meg-
haladta a 700 ezer főt. A rendszer számára a cél ugyanis nem az volt, hogy a fo-
lyamatot a lehető legalacsonyabb szinten tartsa, hanem hogy a kivándorló népes-
séget szelektálja (Horváth 2004a:63). Kelet-Európa-szerte ismert gyakorlat volt,
hogy a rendszer a számára kellemetlen elemek egy részét „elengedte”, kivándor-
lásra sarkallta. Romániában nagyságrendjét tekintve az etnikai szelekció játszott
jelentős szerepet.
Előbb a zsidó, majd a német közösség nagymértékű elvándorlására/elvándo-
roltatására került sor. A holokausztot túlélő mintegy 350 ezer romániai zsidó távo-
zása már a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején megkezdődött. 1948 és
1951 között 116 ezer romániai zsidó vándorolt ki Izraelbe. A következő nagy ván-
dorlási hullám 1958 és 1966 között zajlott le, és az izraeli bevándorlási adatok sze-
rint 106 ezer romániai zsidó volt érintett benne. 1967 és 1989 között az Izraelbe
vándorolt romániai zsidók száma 40 ezer volt (vö. Etnobarometer 2004). Az Izra-
elbe vándoroltak mellett minden bizonnyal nagy volt azoknak a száma, akik Nyu-
gat-Európában vagy az Egyesült Államokban telepedtek le. A kommunista rezsim
idején lezajlott kivándorlási folyamat során a romániai zsidó közösség gyakorlati-
lag megszűnt. A 2002-es népszámlálás során Romániában 6057 izraelita vallású, il-
letve 5785 zsidó nemzetiségű személyt regisztráltak.
A romániai németek (erdélyi szászok és bánsági svábok) elvándorlása valami-
vel később következett be. Az 1948-as népszámlás – a második világháborút kísérő
elvándorlást és deportálást követően – 343 913 németet regisztrált. 97 százalékuk
a tágan vett Erdély területén élt. Bár az ötvenes–hatvanas években is viszonylag je-
lentős volt a németek elvándorlása, az 1977-es népszámláláskor még 358 732-en
vallották magukat németnek. 1978 és 1989 között, egy nyugatnémet–román meg-
42
állapodás értelmében, évi átlagban mintegy 12 ezer német hagyhatta el az orszá-

got, majd a rendszer összeomlása után, 1990-ben 60 ezer, 1991-ben pedig mintegy
15 ezer német vándorolt Németországba a hivatalos statisztikák szerint.24 Az erdé-
lyi szász és a bánsági sváb közösség, ha nem számolódott is fel teljesen, korábbi je-
lentőségét elveszítette. Az 1992-es népszámlálás 119 ezer, a 2002-es pedig 60 ezer
németet regisztrált. A német népesség a zsidókhoz hasonlóan nagymértékben el-
öregedett, ami a hosszú távú reprodukció esélyeit minimálisra csökkentette.
Romániában tehát a kivándorló népességet az állam etnikai alapon szelektálta:
a németeket és zsidókat elengedte/kivándoroltatta, más nemzetiségek migrációját
viszont meggátolta. E vándormozgalmak beindításában és fenntartásában azon-
ban, mint arra Brubaker (1998) is rámutatott, a fogadó országok szelektív beván-
dorlás-politikája játszott döntő szerepet.
A magyar nemzetiségű kivándorlók a statisztikák szerint a nyolcvanas évek vé-
géig az össznépességen belüli arányukhoz képest nem voltak felülreprezentáltak.
A romániai menekültek 1986-tól kezdtek nagy számban Magyarországra áramla-
ni. Kezdetben az országnak inkább tranzitszerepe volt: néhány létező csatornán
keresztül a menekültek Nyugat-Európába kíséreltek meg eljutni, miután azonban
ezek a csatornák elzáródtak, tömegesen rekedtek Magyarországon (vö. Regényi–
Törzsök 1988). Bár a kérdést jogilag csak 1989-ben szabályozták, 1987-től gyakor-
lattá vált, hogy az ország nem adta ki őket a román hatóságoknak. 1988 végére a
romániai menekültek száma elérte a 20, 1989 végére pedig a 36 ezret, miközben
a hivatalos úton Magyarországra érkezők száma is emelkedett. Ez tükröződik ab-
ban, hogy míg 1980-ban 866, 1987-ben már 6499 román állampolgárt honosítottak
(Szőke 1992:308). A legális kiáramlás 1990-ben is folyatódott, a nem hivatalos úton
érkezők között pedig a márciusi marosvásárhelyi eseményeket követően a magya-
rok aránya elérte a 97 százalékot (uo. 312).25 A magyarok kivándorló népességen
belüli arányának emelkedése a hivatalos romániai statisztikákban is tükröződött,
ha azonban az illegális migrációt is számításba vesszük, a magyarok esetében 1987
és 1991 között kivándorlási és menekülthullámról beszélhetünk.
Romániában tehát a rendszerváltás előtt és az azt követő években a migránsok
többsége a kisebbségek, nevezetesen a zsidók és a németek, majd a magyarok kö-
réből került ki. A többségi ortodox románság a múlt rendszer migrációs folyamata-
iban igen nagy mértékben alulreprezentált volt, és a hivatalos statisztikák szerint a
nyolcvanas évek közepéig a magyarok migráns népességen belüli aránya sem ha-
ladta meg az össznépességen belüli súlyukat.
A rendszerváltást követően azonban a többségi románok is bekapcsolód-
tak a nemzetközi migrációs folyamatokba. Dumitru Sandu (2000, 2005) a „mig-
ráció deetnicizálódásáról” (de-etnicizarea migraţiei) beszélt azzal összefüggés-
ben, hogy az ezredfordulótól kezdődően nyilvánvalóvá vált: a migráns népes-
ség legalább 90 százalékban a többségi románság soraiból kerül ki (lásd Gheţău
24 Rudolf Poledna arra hívja fel a figyelmünket, hogy Németországban jóval több romániai bevándorlót re-
gisztráltak, mint amennyi a román kivándorlási statisztikákban megjelenik (vö. Poledna 2001).
25 Az előző években a menekültek 75 százaléka vallotta magát magyarnak.
43
2007). Sandu megállapította, hogy a kilencvenes években a külföldi munkaválla-

lók között összességében egyértelműen felülreprezentáltak voltak az etnikai és
vallási kisebbségek, ha azonban az időben későbbi hullámokat nézzük, az ará-
nyok már jóval kiegyenlítettebbek. Ennek logikus magyarázata, hogy a kisebb-
ségek – a meglévő kapcsolatokra, a nyolcvanas évek migránsaira, a nyelvtudás-
ra stb. épülő – munkaerő-migrációs hálózatai már a kilencvenes évek legelején
kiépültek, az ortodox vallású román népességnek több időre volt szüksége a há-
lózatok beüzemeléséhez vagy a meglévő hálózatokba való bekapcsolódáshoz. A
kilencvenes évek elején a románok számára a bejárható hálózatok hiánya miatt a
migráció költségei összehasonlíthatatlanul magasabbak voltak. Ahogy azonban
a hálózatok felálltak, a munkavállalási migráció számukra is könnyen járható lett,
és tömeges stratégiává vált. Ma becslések szerint mintegy 2,5 millió román állam-
polgár tartózkodik huzamosan külföldön.26 Ma még nagymértékben előrelátha-
tatlan, hogy közülük hányan lesznek időszakos kilépők, és hányan integrálódnak
véglegesen a befogadó társadalomba.
1.2.6. Népesedési trendek és perspektívák
A hatvanas évek végéig a nagyobb természetes szaporulat következtében a szlo-

vák népesség növekedett gyorsabban. Ezt a Romániában 1967 után bevezetett
represszív abortuszpolitika csak úgy-ahogy tudta ellensúlyozni. Romániában az
abortusztilalom 1990-es feloldása a termékenység igen gyors visszaeséséhez ve-
zetett, Szlovákiában a csökkenés fokozatosabb volt, emellett a születéskor várható
élettartam is kedvezőbben alakult. Így Romániában a természetes népmozgalmi
egyenleg már 1992 óta negatív, míg Szlovákiában 2001-ig a születések száma meg-
haladta az elhalálozásokét. Azt azonban, hogy a kilencvenes években a népesség
Szlovákiában tovább növekedett, míg Romániában csökkenni kezdett, a természe-
tes szaporulatban mutatkozó különbségek mellett a migráció eltérő mértéke okoz-
ta. Románia nagyon intenzíven bekapcsolódott a munkaerő nemzetközi áramlásá-
ba, Szlovákia viszont – annak ellenére, hogy a hivatalos adatok nem tükrözik a va-
lóságot – még mindig a migráció által kevésbé érintett kelet-európai országok közé
tartozik. A két ország közötti migrációs különbséget jól mutatja, hogy Romániában
az utóbbi két népszámlálás jelentős (1992-ben 382 ezres, 2002-ben 700 ezres) nem
regisztrált hiányt mutatott ki. Ezzel szemben a Szlovák Statisztikai Hivatal a nép-
mozgalmi (és regisztrált vándormozgalmi) egyenleg alapján viszonylag jól becsül-
te a népességszám alakulását. Kimutatható eltérés az 1970-es népszámlálás adata-
inál mutatkozott, mivel az 1968. augusztusi inváziót követően 90–150 ezren hagy-
ták le az akkori Csehszlovákia területét, Szlovákiából pedig 30-40 ezren távozhat-
tak. Közel hasonló eltérés figyelhető meg a 2001. évi népszámlálás alkalmával, ami
itt is a rejtett migráció jelenségére utal. A vándormozgalmak ugyanakkor az utolsó
népszámlálás óta mindkét országban intenzívebbé váltak.
26 A romániai migrációval kapcsolatban lásd Anghel–Horváth coord. 2009.
44
13. ábra. A népességszám alakulása

Romániában és Szlovákiában 1960–2008 (1960 = 100%)
140
130
120
110
Szlovákia
100 Románia
90
80
1960 1964 1968 1972 1976 1980 1984 1988 1992 1996 2000 2004 2008
A népesedési perspektívák szempontjából meghatározó, hogy – bár a migrá-

ciót leszámítva az egyes népmozgalmi összetevők jelentősen közelítenek egymás-
hoz – jelenleg a szlovák népesség korösszetétele jóval kedvezőbb a romániainál.
A rendelkezésre álló adatok alapján feltételezhetjük, hogy a 2011-ben esedé-
kes népszámlálás időpontjában a romániai lakosság száma 20,6 millió körüli lesz
(Csata–Kiss 2007). A regisztrált adatok alapján ugyan ennél némileg magasabb ér-
ték lenne valószínűsíthető, de a korábbi népszámlálásokhoz hasonlóan több száz-
ezer fős migrációs veszteség várható. Szlovákiában a lakosság számának (legalább-
is statisztikai) növekedéséhez az ezredfordulót követően a vándorlási többlet na-
gyobb mértékben járul hozzá, mint a természetes szaporodás. Mivel az előbbi „pu-
hább” adat a természetes szaporodásnál, melyet a nem elhanyagolható több tíz-
ezer fős rejtett migráció is módosít, ezért itt is feltételezhetjük, hogy a lakosság szá-
ma némileg alacsonyabb lesz a korábbi népszámlálás és az éves népmozgalmi ada-
tok egyenlege által jelzett becsült értéknél. Az utóbbi szerint Szlovákia lakossága
2011-ben 5,43 millió körüli, a rejtett migráció következtében a cenzus által mért né-
pességszám akár 5,4 millió alatti is lehet.
45
14. ábra. A romániai és szlovákiai népesség korösszetétele

(ötéves korcsoportok), 2007
Szlovákia
Románia
férfiak nĘk
0.1 0.05 0 -0.05 -0.1
Forrás: Eurostat
46
2. Népesedési folyamatok Erdélyben
2.1. Etnodemográfia Erdélyben az ezredforduló után
Erdélyben27 a magyar népességgel foglalkozó etnodemográfiai kutatás a 2002-es

népszámlálást követően értékelődött fel, miután a cenzus a magyar népesség kö-
zel 200 ezer fős csökkenését mutatta ki.28 A csökkenés mértéke a kérdéssel foglal-
kozó szakembereket29 és a politikai elitet egyaránt meglepte.
A népszámlálások általában összefonódnak a társadalmi valóság reprezentáci-
ója körüli politikai harccal, így nem tekinthetjük őket pusztán adatgyűjtési techni-
kának (Horowitz 1975; Kertzer–Arel eds. 2002). Egy etnikailag tagolt társadalom-
ban a kisebbségi elitek abban érdekeltek, hogy a népszámlálás az általuk képviselt
közösség számbeli erejére mutasson rá. Így Romániában a magyar elit 1992-ben
és 2002-ben a népszámlálások alkalmával is szabályos kampányt folytatott (lásd
Varga 1998b:220–240; Brubaker et alii 2006:151–163). Az, hogy a magyarok száma
mindkét alkalommal alatta maradt a várakozásoknak (amellett, hogy a kisebbségi
közösség csökkenő reproduktív képességére rámutatott), a magyar érdekképvise-
let számára a „népszámlálás elvesztésével” ért fel. A helyzetet a romániai magyar
politikai elit 1992-ben és 2002-ben két egymástól eltérő stratégiával próbálta kezel-
ni. 1992-ben a népszámlálás érvényességét vonták kétségbe, mondván, hogy a cen-
zus Románia nemzetiesítő törekvéseit szolgálja. 2002-ben viszont a Romániai Ma-
gyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetői (elfogadva az eredményeket) olyan
stratégia kidolgozására tettek ígéretet, amely a magyar népesség reprodukciós ké-
pességét hivatott növelni. Hangsúlyos volt, hogy ezt a társadalomtudományokkal
együttműködve látták kivitelezhetőnek. Ebben a kontextusban kiemelt szerepet
kapott a demográfia mint olyan diszciplína, amely – legalábbis a hozzá fűzött re-
mények szerint – képes a folyamatok leírására, és hozzájárulhat a magyarok repro-
dukciós képességét fokozó stratégia kidolgozásához.30
27 Erdélyen a tanulmány Románia 16, az első világháború végéig magyar fennhatóság alatt álló megyéjét
érti, tehát a történelmi Erdély mellett a Partium, illetve Máramaros és a Bánság egy részét is. Ezen a terü-
leten él a romániai magyarok mintegy 98 százaléka. Az erdélyi és romániai magyar népesség kifejezést
ezért szinonimaként fogjuk használni, a táblázatok és adatok esetében azonban pontosan megjelöljük,
hogy melyik területi egységre utalunk.
28 Az 1992-es népszámlálás szerint Romániában 1.624.959 magyar élt, 2002-ben 1.431.807. A két cenzus kö-
zött eltelt tíz évben a magyarok száma mellett arányuk is visszaesett (1992: 7,2%; 2002: 6,6%).
29 A népszámlálást megelőző demográfiai becslések közül Veres (2002b) tanulmányát érdemes kiemelni,
amely a magyar népesség 10 év alatt bekövetkezett csökkenését 100 ezer fő körülire tette. Érdemes ki-
emelnünk, hogy a Nemzeti Statisztikai Hivatal (INS) által a természetes népmozgalmi és a hivatalosan re-
gisztrált vándormozgalmi egyenleg alapján vezetett népességszámhoz viszonyítva országosan is mint-
egy 700 ezer fős hiány mutatkozott.
30 Erről bővebben lásd Kiss 2009.
47
2.1.1. Természetes népmozgalom, migráció, asszimiláció
A kutatások első fázisában a fő kérdés a magyar népesség 1992 és 2002 közötti

csökkenésének okaira vonatkozott. A népszámlálás etnikai adatsorainak közzété-
telét követően Varga E. Árpád írt vitaindítót, amelyre több, a témában érdekelt ku-
tató válaszolt.31 A vita során konszenzus alakult ki egyrészt abban, hogy a népes-
ségcsökkenés két fő tényezője a természetes fogyás és a migráció, mellettük azon-
ban – Erdély egyes területein – az asszimilációs folyamatokat is számításba kell
venni. Másrészt az is világossá vált, hogy az egyes folyamatokra vonatkozó etnikum
szerint bontott adatok szinte teljes mértékben hiányoznak, így a vizsgálatokat ezek
beszerzésével és rendszerezésével kell kezdeni.
2.1.1.1. A természetes népmozgalomra vonatkozó adatok
A beszerzett adatsorok segítségével elsősorban a természetes népmozgalmi

folyamatokat sikerült kielégítően dokumentálni. Romániában ugyanis a népmoz-
galmi adatfelvétel során használt regisztrációs ívek – egyebek mellett – etnikumra
vonatkozó kérdést is tartalmaznak. Így a születési regisztráció során feljegyzik az
anya és az apa, illetve a gyermek (a szülők bevallásán alapuló) nemzetiségét. Az el-
halálozást rögzítő regisztrációs íven szerepel a nemzetiség is, a halálesetet bejelen-
tő személy közlése alapján. A házasságkötés és a válás esetében a házasfelek nem-
zetiségét regisztrálják, értelemszerűen önbevallás alapján.
A népmozgalmi adatsorokat először az 1992–2002 közötti periódusra vásárol-
tuk meg az Országos Statisztikai Hivataltól (INS), a Teleki László Alapítvány által
koordinált Demográfiai folyamatok a Kárpát-medencében a kilencvenes években
című vizsgálat keretén belül.32 Ekkor a születésszámokat a gyermek, a halálesetek
számát az elhalálozott, a házasságok és válások számát pedig a felek nemzetisége
szerint kaptuk kézhez, megye és településtípus szerinti bontásban. A későbbiek-
ben egy újabb, a magyar népesség regionális bontású előreszámítását célzó vizs-
gálat33 során az 1994–2006 közötti periódusra az előbbieknél jóval részletesebb, a
születésszámok tekintetében az anya életkorára és a gyermek nemzetiségére, a ha-
lálesetek tekintetében pedig az elhalálozott nemzetiségére és életkorára vonatko-
zó népmozgalmi adatsorokhoz jutottunk,34 szintén megye és településtípus sze-
rinti bontásban. A népmozgalmi adatok mellett az 1992-es és 2002-es népszámlá-
lások korév, nem és nemzetiség szerinti adatait is megkaptuk, az előbbit megye, az
31 Lásd a Magyar Kisebbség 2002/4-es számában Varga 2002a; Benedek 2002; Horváth 2002a; Kiss 2002; Se-
bők 2002; Szilágyi 2002 és Veres 2002a.
32 A vizsgálatot és az adatvásárlást a Határon Túli Magyarok Hivatala támogatta. A vizsgálat romániai ered-
ményeiről lásd Kiss szerk. 2004.
33 A vizsgálatot az RMDSZ Ügyvezető Elnökség Demográfiai Munkacsoportja és a Jakabffy Elemér Alapít-
vány végezte a Szülőföld Alap és a Communitas Alapítvány támogatásával. Az eredményekről lásd Csa-
ta–Kiss 2007.
34 Az anyák és az elhalálozottak esetében az életkorra vonatkozó adatok ötéves korcsoportokra voltak bontva.
48
Népesedési folyamatok Erdélyben
utóbbit község35 szerinti bontásban. Végül 2008-ban a kolozsvári Kisebbségkuta-

tó Intézet együttműködési szerződést kötött az INS-sel a Romániai kisebbségek év-
könyvének megszerkesztésére. Az együttműködési szerződés keretében a hivatal
hozzáférhetővé tette a nemzetiség szerint bontott népmozgalmi adatokat a 2007-
es évre is. E források alapján az 1992 utáni periódus természetes népmozgalmi fo-
lyamatai viszonylag jól adatolhatók.
2.1.1.2. A vándormozgalmakra vonatkozó adatok és becslések
A migrációra vonatkozóan jóval kevesebb közvetlen információval rendelke-

zünk. Ennek fő oka, hogy a rendszerváltást követően a kibocsátó hatóságok vándor-
mozgalmak fölötti kontrollja, illetve regisztrációs képessége gyakorlatilag megszűnt.
Ezt a tényt országos léptékben jól illusztrálja a 2002-es népszámlálás által kimutatott,
nyilvánvalóan az irreguláris vándormozgalomnak betudható közel 700 ezer fős re-
gisztrációs hiány. A kibocsátó országok statisztikáinál általában valamivel megbízha-
tóbbak a befogadó ország statisztikái, ott ugyanis a migránsnak több érdeke fűződik
a regisztrációhoz (és ezzel helyzete legalizálásához). A magyar népességet vizsgálva
azonban újabb nehézséggel állunk szemben, a bevándorlási statisztikák ugyanis – a
kivándorlókra vonatkozó román adatokkal ellentétben – csupán az állampolgárság-
ra, nem pedig a nemzetiségre vonatkoznak. Horváth (2002b, 2004a, 2005) a magyar
népesség vándormozgalmi veszteségének becslésében elsősorban a magyarországi
bevándorlási statisztikákból indult ki.36 Az 1992–2002 közötti vándormozgalmi vesz-
teség emellett közvetett módon, a természetes népmozgalmi egyenlegből kiinduló
modellszámítások segítségével volt becsülhető (Csata–Kiss 2007; Kiss 2007).
2.1.1.3. Demográfiai és etnikai reprodukció
A 2002 utáni etnodemográfiai kutatások egyik hozadéka az asszimiláció né-

pesedéskutatásban használt, operacionalizált fogalmának kidolgozása. Varga E.
Árpád (2002b) állapította meg az erdélyi magyar népesség asszimilációs mérlegé-
vel foglalkozó tanulmányában, hogy egy kisebbségi népesség népmozgalmi mér-
legét abban az esetben sem tudjuk felállítani, amennyiben a születések, a halálozá-
sok és a vándormozgalmi folyamatok a lehető legpontosabban dokumentáltak. Az
okot az asszimilációban jelölte meg, amely (negatív) meghatározása szerint egyfaj-
ta reziduum, meg nem magyarázott rész:
„A beolvadás statisztikailag legegyszerűbben valamely két időpont között szá-
mított nemzetiségi népnövekedés – amihez a természetes szaporodás és a mecha-
nikus népmozgalom (külső és belső vándorlások) összevetésével jutunk –, vala-
mint ugyane periódus (népszámlálás útján megállapított) tényleges nemzetiségi
35 A község Romániában a legkisebb közigazgatási egység, amelyhez azonban több (falvak esetében akár
6-7) település is tartozhat.
36 A Magyarországra bevándorolt román állampolgárokra vonatkozó kutatások (Tóth 1997; Gödri–Tóth
2005) megállapították, hogy kb. 95 százalékuk magyar nemzetiségű.
49
népességgyarapodásának különbségében ragadható meg. E különbözet az előző

számlálással (illetőleg az arra alapozott várakozással) szembeni »bevallási eltéré-
seket« takar.” (Varga 2002b:171)
A nyers népesedési arányszámoknál finomabb demográfiai mutatókkal dol-
gozó elemzések számára Szilágyi N. Sándor (2002, 2004) javasolt operacionális
meghatározást, a „nemzetiségváltás” mellett bevezetve az etnokulturális és a de-
mográfiai értelmű reprodukció közötti különbségtételt. Megfogalmazásában az
etnokulturális reprodukció annak a kérdése, „hogy a magyar nők által szült gyer-
mekek közül végül is hány lett magyar?” (Szilágyi. 2002:81)37 Mivel Erdélyben leg-
inkább a vegyes házasságokon belül történik meg, hogy magyar szülők gyermekei
más etnokulturális identitással azonosulnak, Szilágyi az etnodemográfiai kutatáso-
kat az etnikai heterogámia és a vegyes családokon belüli etnikai szocializáció felé
terelte (Horváth 2004b, Kiss 2006).
1.2. Népesség-előreszámítások
Az erdélyi magyarokra vonatkozó etnodemográfiai vizsgálatok második fázi-

sát (nem feltétlenül időrendben) a népesség-előreszámítások jelentették. Romá-
niában az első nemzetiség szerint tagolt népesség-előreszámítást Vasile Gheţău
(1996) végezte.38 A bukaresti demográfus a román, a magyar és a roma népességet
számította előre. Az 1992-es népszámlálásból indult ki azzal a különbséggel, hogy
a romák számát a cenzus által rögzített 400 ezer helyett két verzióban 1, illetve 1,5
millióban állapította meg, az egyéb nemzetiségűek számát pedig arányosan csök-
kentette. Gheţău előreszámítása – miután 0 összegű migrációs egyenleggel szá-
molt, és nem vette figyelembe az asszimilációs folyamatokat sem – gyakorlatilag
a nemzetiségek eltérő korstruktúrájából és természetes népmozgalmi mutatóiból
adódó különbségeket összegezte. A számítás eredményei a magyarok arányának
mérsékelt csökkenését és a cigányok arányának drasztikus növekedését jelezték
előre, a teljes népesség számának visszaesése mellett.
A 2000 után Magyarországon és a környező országokban megtartott népszám-
lálások eredményeinek közzétételét követően a budapesti KSH Népességkutató In-
tézete végzett a Kárpát-medence magyar közösségeire kiterjedő demográfiai előre-
számítást (Hablicsek–Tóth–Veres 2005). A modellezés során – mivel az eredmények
hasznosíthatóságát leginkább a magyarországi migrációpolitika felől gondolták vé-
gig – Gheţău modelljével szemben kiemelt szerepet kapott a vándorlás. A szerzők
37 Természetesen szem előtt kell tartanunk, hogy nem magyar nők gyermekeiből is lehetnek magyarok.
38 Európa nyugati felében az etnikailag tagolt népesség-előreszámítások (lásd pl. Coleman–Smith 2003)
a bevándorlással összefüggésben értékelődtek fel. Ezek a vizsgálatok szintén elsősorban arra töreked-
tek, hogy a bevándorló és az őshonos népességek eltérő termékenységéből adódó folyamatokat model-
lezzék, miután nem európai eredetű bevándorló népességek szignifikánsan magasabb termékenységét
mutatták ki (Kahn 1994; Schoenmaeckers–Lodewijckx–Gadeyne 1999; Coleman 2006). Kelet-Európában
az etnikai különbségekkel foglalkozó demográfia fő fókuszában szintén a termékenység áll: Romániá-
ban, Magyarországon és Szlovákiában elsősorban a romák magasabb termékenysége problematizálódik.
Mindhárom országban készült a romákra fókuszáló népesség-előreszámítás (Gheţău 1996; Vaňo 2002;
Hablicsek 2007).
50
megpróbálták az asszimilációs folyamatokat is beépíteni a modellbe, azonban kizá-

rólag intragenerációs folyamatként, nemzetiségváltásként kezelve, vagyis arra kér-
deztek rá, hogy egy „ötéves időszak folyamán a korcsoport hányad része hagyja el
a magyar nemzetiséget” (Hablicsek–Tóth–Veres 2005:35). Ráadásul a nemzetiségvál-
tást összevonták a nem Magyarországra történő vándorlással, azzal indokolva, hogy a
nem Magyarországra vándorló magyarok esetében az identitásváltás úgyis vélelmez-
hető. Hablicsek és szerzőtársai a várható demográfiai trendek előrejelzése mellett az
1992 és 2002 közötti népmozgalmi folyamatok néhány vonását is rekonstruálták.
Az RMDSZ Ügyvezető Elnökség Demográfiai Munkacsoportja által végzett
előreszámítás (Csata–Kiss 2007) elsősorban a használt algoritmus és a vizsgálat
mögötti közpolitikai célkitűzések szempontjából különbözött az addigiaktól. (1)
A népesség-előreszámítások standard algoritmusához képest, amely a születések-
re, elhalálozásokra és a vándorlásra vonatkozóan fogalmaz meg hipotéziseket, a
projekció a vegyes házasságokon belüli etnikai szocializáció kiegyenlítetlen mo-
delljeiből adódó veszteséggel is kalkulált. Ezzel a kisebbségi népességekkel fog-
lalkozó etnodemográfia számára az intergenerációs asszimilációs folyamatokkal
is számoló modellt javasolt. (2) A vizsgálat mögötti közpolitikai (ha úgy tetszik,
etnopolitikai) koncepció az intézményes fenntarthatóság kérdésköréhez kapcso-
lódott. A várható demográfiai trendek mellett fenntartható-e az erdélyi magyar ki-
sebbség jelenlegi intézményrendszere, elsősorban a politikai képviselet, illetve az
oktatási rendszer. Ez utóbbira vonatkozóan az előreszámítás, amit az ún. oktatási
régiók (vagyis a magyar nyelvű középiskolák vonzáskörzetei) szintjén is elvégez-
tünk, a létező erőforrások racionális csoportosításában, a fejlesztések ésszerű ter-
vezésében lehet(ne) hasznosítható.
1.3. Az erdélyi esettanulmány szerkezete
A Romániára vonatkozó esettanulmány szerkezetét befolyásolta a Szlovákiával

történő összehasonlítás lehetőségének biztosítása. Ezt szem előtt tartva elsősor-
ban azokra az aspektusokra fókuszáltunk, amelyek a másik elemzett területen is
dokumentálhatók voltak, ha nem is teljesen ugyanabban a formában.
A tanulmány időbeli fókusza az 1966 és 2007 közötti, 45 éves periódus, amely-
ből a rendelkezésünkre álló források segítségével leginkább az 1992 utáni folya-
matok adatolhatók. Az 1966–1992 közötti periódusból jóval kevesebb adat áll ren-
delkezésünkre. Ebben az időszakban a(z 1966-os, 1977-es és 1992-es) népszámlá-
lások jelentik a fő forrást. Az adathiányt az 1992-es népszámlálás koréves adataiból
és az egyéb rendelkezésre álló adatokból kiinduló modellszámítás (inverse pro-
jection) segítségével próbáltuk meg áthidalni. Az 1966–2007 közötti periódus vizs-
gálata előtt (vázlatosan, a meglévő szakirodalomra hagyatkozva) bemutatjuk az er-
délyi magyar népesség demográfiai előtörténetét. Itt arra fókuszálunk, hogy a de-
mográfiai átmenet kezdetei, majd a második világháború előtti periódus hogyan
érintették Erdélyben az egyes nemzetiségek népességfejlődését. Miután a közép-
távon várható demográfiai trendeket a magyar népesség előreszámításával foglal-
51
kozó kötet (Csata–Kiss 2007) részletesen bemutatta, illetve miután e tekintetben a

Szlovákiával való összehasonlítás lehetősége nem adott, a jövőben várható folya-
matokat csak nagyon vázlatosan – a szlovákiai és romániai magyar népesedést ösz-
szehasonlító részben – fogjuk érinteni.
A tanulmány tematikus fókuszát a természetes népmozgalmi folyamatok ké-
pezik. E tekintetben az 1992–2007 közötti periódusban a regionális különbségek
is jól adatolhatók, így lehetőségünk van a születések (termékenység) és a halálozá-
sok (várható élettartam) megyék szerinti különbségeinek bemutatására. Az 1966–
1992 közötti periódus természetes népmozgalmi folyamatait a teljes erdélyi népes-
ségre modellezzük. A demográfiai előtörténet kapcsán szintén a természetes nép-
mozgalmi folyamatok bemutatásán lesz a hangsúly. A természetes népmozgalmi
folyamatok mellett külön rész foglalkozik az etnokulturális és demográfiai érte-
lemben vett reprodukció különbségével, illetve a nemzetiségváltási folyamatokkal.
Ehhez képest vázlatosan foglalkozunk (szintén külön alfejezetben) az erdélyi ma-
gyar népesedést az utóbbi negyedszázadban nagymértékben befolyásoló nemzet-
közi migráció kérdéskörével, a vándormozgalmi egyenleg szintjén tárgyalva.
A tanulmány az erdélyi magyar népességre fókuszál, azonban a demográfiai
folyamatok etnikai változók szerinti elemzése kapcsán több helyen szóba kerül-
nek egyéb nemzetiségűek (románok, romák, németek stb.) is. Emellett fontosnak
éreztük, hogy a demográfiai folyamatokat egy általános Románia-történeti keret-
ben értelmezzük, ezért a nemzetiségi eltéréseket elemző fejezet előtt az ország
egészét érintő főbb demográfiai trendeket is vázoljuk.
2.2. Történeti áttekintés. Demográfiai folyamatok Erdély-

ben a második világháború előtt
A továbbiak jobb megértése érdekében röviden, tényszerűen összefoglaljuk, amit
az erdélyi népesedésről a második világháborút megelőzően tudunk. Nem állí-
tottunk elő újabb adatokat, nem végeztünk eredeti számításokat, hanem az eddi-
gi munkákra támaszkodtunk. A természetes népmozgalmi folyamatok bemutatá-
sában elsősorban az etnikai és regionális különbségekre koncentrálunk. Elsőként
a XX. század első évtizedének népmozgalmi adatait tárgyaljuk regionális és anya-
nyelvi bontásban. A regionális eltérések vonatkozásában a kolozsvári Babeş–Bo-
lyai Tudományegyetem Szociológia Tanszékének az 1900–1910 közötti periódus
népmozgalmi folyamataira vonatkozó újraközlését (Rotariu–Semeniuc–Mezei
2005) használtuk fel. Ez településszinten közli a népmozgalmi adatokat a jelenle-
gi közigazgatási beosztásnak megfelelően, ami lehetővé tette számunkra az adatok
térképen való megjelenítését. Az 1900–1910 közötti időszak kedvező kiindulópont
a termékenység és halandóság ekkorra kibontakozó csökkenésében megmutatko-
zó különbségek vizsgálatára. Ezt követően elsősorban Varga E. Árpád (1998a:120–
167) és Nyárády R. Károly (2003:94–99) munkáiból kiindulva röviden vázoljuk a
52
két világháború közötti, illetve a második világháború alatti népmozgalmi folya-

matokat, szintén a nemzetiségi különbségekre koncentrálva.
2.2.1. Társadalomtörténeti mozaik és/vagy demográfiai átmenet?
A mai Erdély területére átszámított adatok szerint a születési arányszám az 1890-es

évek elejétől – gyakorlatilag a halandósággal párhuzamosan – kezdett csökkenni
(Gheţău 1997; Varga 1998b:132–134). Ezt az időpontot tekinthetjük a demográfi-
ai átmenet kezdetének, ami azt jelenti, hogy az 1900–1910 közötti periódusra a tel-
jes erdélyi népesség szintjén már mind a születési, mint a halandósági arányszám
csökkenése megkezdődött.
15. ábra. A születési és halálozási aranyszámok Erdélyben, 1871–1914
60
születés
50 halálozás
40
30
20
10
1871 1875 1879 1883 1887 1891 1895 1899 1903 1907 1911
Forrás: Gheţău 1997
A következőkben a nemzetiségi és regionális különbségek megvilágításá-

nak érdekében a regionális szintű adatokat elemezzük Rotariu–Semeniuc–Mezei
(2005) mai községhatárok szerint átszámított adatsorai alapján. Ki kell emelnünk,
hogy mind a termékenység, mind a halandóság tekintetében igen durva mutatók
állnak rendelkezésünkre: a nyers születési, illetve halálozási arányszámok.
Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a mutatók közötti regionális (nemzeti-
ség szerinti) eltéréseket nagymértékben befolyásolja a korszerkezet, bár az is két-
ségtelen, hogy ennek torzító hatása a vizsgált periódusban nem volt akkora, mint
ma, az „egyenetlenül” lezajlott demográfiai átmenet és az ezt kísérő nagyfokú kül-
ső és belső vándormozgások után.
53
A termékenységre vonatkozóan meg kell jegyeznünk, hogy a különbségeket

több tényező befolyásolja. Ezek közül érdemes szétválasztani a házas termékeny-
ség hatását attól, hogy a különböző korú nők mekkora aránya él házasságban. Ter-
mészetesen létezett házasságon kívüli termékenység is, de a vizsgált időszakban ez
elhanyagolható. A reprodukció terepe elsősorban a házasság volt.
A különböző demográfiai elméletek e két tényezőnek eltérő fontosságot tu-
lajdonítanak. A demográfiai átmenet elmélete elsősorban a (házas) termékeny-
ség csökkenésére koncentrál, azt a folyamatot állítva középpontba, ahogy ennek
a mutatónak az értéke a társadalmi modernizáció hatására fokozatosan csökken.
Amennyiben a demográfiai átmenet elméletéből indulunk ki, akkor a születési
arányszámok a XIX–XX. század fordulóján regisztrált regionális/nemzetiségi kü-
lönbségeit a csökkenésben észlelhető fáziskülönbségnek fogjuk tulajdonítani.
Ezzel szemben a történeti demográfia a reprodukció átmenetet megelőző kü-
lönbségeire világít rá, a demográfiai átmenet elméletét pedig azért bírálja, mert a
kiinduló állapot különbségeiről nem vesz tudomást. A történeti demográfia egyik
legnagyobb hatású művelője, John Hajnal (1965, 1982) a házasodási szokások Eu-
rópán belüli különbségeit állította középpontba, nyugati és kelet-európai házaso-
dási mintázatot különböztetve meg, amelyeket a „Trieszt–Szentpétervár vonal” vá-
laszt el egymástól. Kimutatta, hogy Nyugat-Európában már a demográfiai átme-
netet megelőző periódusban, illetve attól függetlenül magasabb volt a házasságot
nem kötők aránya (helyenként 20 százalék) és az első házasságkötés átlagos élet-
kora (egyes területeken a nők esetében akár 27 év). Kelet-Európában ezzel szem-
ben a házasság kvázi-univerzális (ideáltipikus helyzetben a népesség erre fizikai és
szellemi szempontból alkalmas része házasságra lép), és a házasságkötés átlagos
életkora alacsony (nők esetében 20 év alatti vagy körüli) volt. Ez a két területen el-
térő reprodukciós modelleket eredményezett.
Hajnal az egykori Magyarországot (így Erdélyt is) a keleti területre utalta. A
magyar történeti demográfusok ezzel szemben a történeti Magyarországon belüli
sokszínűséget hangsúlyozták. Faragó a házasodási szokásokat vizsgálva az 1900-as
népszámlálás eredményeiből indult ki. Megállapítja, hogy egyrészt létezett egyfajta
törésvonal a városok és a falvak között: „A városok adatai ismét – mint már annyi
más esetben – a nyugat-európai társadalomhoz hasonló arányokra emlékeztetnek
bennünket: a házasságkötés e településeken nem teljes körű, a népesség 10–15 szá-
zaléka felnőtt korában is hajadon, illetve nőtlen családi állapotú marad.” (Faragó
2001) A falu és város közötti különbség mellett Faragó a regionális megosztottsá-
got emeli ki. A történeti Magyarországon három terület volt, ahol a házasodási szo-
kások nem a „keleti mintának” megfelelően alakultak, ezek közül az egyik „Dél-Er-
délyben (a Krassó-Szörénytől Háromszékig terjedő határ menti megyékben, kivé-
ve Fogarast)” (Faragó 2001). E területen – az 1900-as magyar népszámlálási ada-
tokból visszakövetkeztetve – viszonylag magas azoknak az aránya, akik egyáltalán
nem kötöttek házasságot.
Ha pedig a házasságkötés életkora és/vagy a házasságon kívül maradók ará-
nya Erdélyen belül regionálisan, illetve etnikumonként különbözött, akkor ennek
54
a termékenységben is meg kellett mutatkoznia, ezek a különbségek pedig függet-

lenek lehettek a demográfiai átmenet fáziskülönbségeitől, vagy keresztbe metsz-
hették őket. Az 1900–1910 közötti periódus regionális eltéréseiben tehát egyszerre
kell látnunk azt a tarka mozaikot, amely az átmenet előtti reprodukciós minták re-
gionális megoszlásait jellemezhette – és az időközben megkezdődött átmenet fá-
ziskülönbségeit. A demográfiai átmenet kezdete ugyanis Erdélyben regionálisan
különböző reprodukciós mintázatokat talált és alakított át, miközben nyilvánvaló-
an ez a folyamat sem egyenletesen zajlott le.
2.2.2. A születési és halálozási arányszám mikroregionális különbségei

1900–1910 között
A XXVI és XXVII mellékleten Rotariu, Semeniuc és Mezei (2005) közlését felhasz-

nálva a születési, illetve halálozási arányszámokat az 1900–1910 közötti évek átla-
gában jelenítettük meg térképen, a mai közigazgatási beosztásnak megfelelően.
2.2.2.1. Születésszámok és termékenység
Nézzük elsőként a születési arányszámokat! A XXVI. mellékletként szereplő térké-

pen négy kategóriát különböztettünk meg. Alacsony termékenységűnek tekintet-
tük azokat a területeket, ahol a születési arányszám 33 ezrelék alatt maradt, magas
termékenységűnek pedig, ahol meghaladta a 38 ezreléket. A köztes kategórián be-
lül megkülönböztettük a 35,5 ezrelék feletti és alatti nyers születési arányszámmal
jellemezhető területeket. Érdemes megjegyezni, hogy ha Gheţău (1997) számítása
alapján a születési arányszámból TFR-t becsülünk,39 a 33 ezrelékes érték 4,7-nek, a
35,5 ezrelékes 5,1-nek, a 38 ezrelékes pedig 5,6-nak felel meg.
(1) Fő regionális törésvonalként az alacsonyabb termékenységű déli/dél-
nyugati és a magasabb termékenységű északi/északkeleti területek közti különb-
ség jelenik meg. A legkiterjedtebb alacsony termékenységű terület a mai Krassó-
Szörény, Temes és Hunyad megye gyakorlatilag teljes területét, illetve Arad me-
gye Marostól délre eső részét foglalja magában. E területek közül Temes megye a
vizsgált periódusban kb. 40-40 százalékban román és német, 15 százalékban pe-
39 A TFR a 15–49 év közötti nők korspecifikus termékenységi arányszámainak összege. Azt mutatja meg,
hogy hány gyermeke születne átlagosan egy nőnek élete során, amennyiben az adott év (korspecifikus)
termékenységi viszonyai állandósulnának. Tehát ha pl. a TFR értéke 6, akkor a megfelelő év termékenysé-
gi viszonyai mellett egy nő átlagosan 6 gyermeket hozna világra. Gheţău (1997) az 1900–1914 közötti TFR
értékeket becsülte meg úgy, hogy hozzánk hasonlóan csak a nyers születési arányszámokat ismerte. Első
lépésben megbecsülte az általános termékenységi arányszámot (General Fertility Rate – GFR), ami az
1000 termékenykorú (15–49 éves) nőre jutó születések számát jelenti. Mivel azonban a csak a nyers szü-
letési arányszámokat (CFR, Crude Fertility Rate) ismerte, a GFR-t is becsülnie kellett. A termékeny korú
nők 1900-as népességen belüli arányát vetítette ki a vizsgált periódusra. GFR = CFR × Pf/P, ahol Pf – a ter-
mékenykorú női népesség, P – pedig a teljes népesség. Mivel 1900-ban a termékeny nők aránya 24 szá-
zalékos volt, vagyis az általános termékenységi arányszám a nyers termékenységi arányszám 4,1-szerese
volt, a GFR = 4,1×CFR képlettel számolt. Az általános termékenységi arányszámból a TFR = 35×GFR kép-
lettel becsülte e teljes termékenységi arányszámot. Végső képlete tehát TFR = 35×4,1×CFR.
55
dig magyar anyanyelvű volt. A román anyanyelvűek aránya Krassó-Szörényben 80,

Hunyad megyében 85 százalék volt. Az előbbiben a német (13 százalék), az utób-
biban pedig a magyar (10-15 százalék) volt a legjelentősebb kisebbség. Ezen a te-
rületen belül négy magasabb termékenységű foltot találunk. Első a román többsé-
gű Újmoldova és döntően szerb, illetve cseh lakosságú környéke. A második a mai
Újvár–Torontálgyülevész–Fény–Gyér községek, amelyek lakossága akkor vegye-
sen német, román és magyar anyanyelvű volt. Hasonló a harmadik terület, a Denta
és Lugos között húzódó falucsoport (Denta, Gátalja, Végvár, Vejte, Niczkyfalva,
Krassóvermes, Lugoskisfalu, Daruvár) etnikai összetétele. A negyedik, Hátszegtől
Nyugatra eső magasabb termékenységű terület lakosainak döntő többsége román
anyanyelvű volt.
(2) A következő kiterjedtebb alacsony termékenységű vidék a történeti Erdély
egykori szász székei, a mai Szeben, Maros és Brassó megye területén volt. Ezeken
a területeken az alacsony termékenység minden bizonnyal a szász etnikum töme-
ges jelenlétével és ennek kisugárzásával függött össze. Ugyanakkor megállapítha-
tó, hogy az alacsony termékenységű terület nem esik egybe a szász településterü-
let határaival.
(3) A Székelyföldön a magyar etnikai tömb határa egyértelműen nem jelent
választóvonalat a születési arányszámok tekintetében. Udvarhelyszék déli, nagy
arányban unitárius részei, az egykor szintén Udvarhelyhez tartozó Erdővidék, il-
letve Háromszéken a nagyrészt református Sepsi és Miklósvár székek, illetve Orbai
szék egy része a szász vidékhez hasonlóan alacsony termékenységű. A törésvo-
nal valójában a Székelyföld belsejében húzódott. Magasabb termékenységű terület
volt Udvarhely északkeleti katolikus része, Gyergyó és Felcsík, Háromszéken pe-
dig a szintén katolikus Kézdiszék.40
(4) Délkeleten magasabb termékenységű foltot képezett a mai Brassó és
Kovászna határán lévő román lakosságú Bodza-forduló, illetve a Hétfalu, ame-
lyet ekkor többségében evangélikus, barcasági csángók laktak. Kisebb kiterjedé-
sű magas termékenységű terület a Barcaságban a magyar és evangélikus Apáca,
illetve Ürmös.
(5) A mai Maros megyében a román–magyar etnikai határ (amely a Nyárád-
remete–Gernyeszeg–Marossárpatak–Mezőcsávás–Mezőbánd–Mezőpanit–
Nyárádtő–Lukafalva vonalon választja el az egykori Marosszéket az Erdélyi Mező-
ség román többségű területeitől) szintén nem jelentett a születési arányszám te-
kintetében törésvonalat. A magyar többségű, zömmel református Marosszéken a
születési arányszám ugyanúgy magas volt, mint a román többségű Mezőségen. Ez
utóbbin belül a magyar nyelvszigetek, Szék, Magyarszovát, Kolozs, Nagysármás
vagy Mezőbodon termékenységi magatartása sem különbözött a környező román
falvakétól.
(6) Észak-Erdélyben négy alacsony termékenységű folt található. Az első és
legkiterjedtebb központja a részben szász lakosságú Beszterce-vidék, de határai
40 Érdekes módon ezen a területen az egyetlen község, ahol a születési arányszám alacsony, a román több-
ségű Vasláb.
56
délen a Mezőségig terjedtek, Keleten pedig magában foglalta a részben szintén né-
met Szászrégen környékét, illetve a zömmel román Maros-völgyet. Északon az ala-
csony termékenységű sáv benyúlik a román lakosságú Naszód-vidékre.
(7) A második alacsony termékenységű terület a mai Máramaros megye déli
része, a Lápos-vidék. Ennek lakossága döntően román, kisebb részben magyar
anyanyelvű volt.
(8) Szintén alacsonyak voltak a születési arányszámok Kalotaszeg reformá-
tus, magyar többségű falvaiban, a mai Körösfő, Váralmás, Bánffyhunyad, Egeres és
Magyargorbó községek területén. Ez utóbbi terület, ahol a magyar–román etnikai
határ valóban a termékenységi magatartás vonatkozásában is választóvonal volt,
később kulcsszerepet kapott az erdélyi egyke-diskurzusokban (Schneller 1944;
Keszi-Harmath–Keszi-Harmathné 1957; Vasas 1971; Keszi-Harmath 1978).
(9) A negyedik alacsony termékenységű terület a mai Fehér és Kolozs megye
határán, Tordától Nagyenyedig terjedt, félhold alakban. Ez a terület magában fog-
lalta az Aranyos-vidék magyar unitárius falvainak jó részét, de hasonlóképpen egy
sor román többségű települést.
(10) A Partiumban az etnikai határok és a termékenység között csak Észak-Bi-
harban mutatkozott némi összefüggés. Biharban a magyar többségű terület hatá-
ra a Nagyvárad–Hegyközcsatár–Szalárd–Székelyhíd–Margitta vonalon futott. Az et-
től a vonaltól északnyugatra eső magyar falvak termékenysége valamivel alacso-
nyabb volt.
(11) Szatmár román és magyar többségű területei között viszont nem volt elté-
rés a születési arányszám tekintetében.41 Érdemes kiemelni, hogy az elmagyaroso-
dott sváb falvakban, Mezőfényen, Csanáloson, Kaplonyban és Mezőpetriben, Erdő-
dön és Krasznabélteken ez a mutató meghaladta a terület amúgy is magas átlagát.
(12) A mai Szilágy megye magyar többségű északkeleti része is a magas termé-
kenységű térségek közé tartozott, míg a megye keleti részére a lápos-vidéki, déli ré-
szére pedig a kalotaszegi alacsony termékenységű övezet nyúlt át.
(14) Az északi magas termékenységű területeken jelentős volt a különbség a
városok és a falvak termékenysége között. Marosvásárhely, Kolozsvár, Dés, Zilah,
Szilágysomlyó, Szatmárnémeti és Nagykároly alacsony termékenységével elkülö-
nült a környezetétől. Az alacsony termékenységű bánsági és dél-erdélyi területe-
ken a városok és falvak között nem volt jelentékeny különbség.
Az 1900–1910 közötti periódusra a teljes területre, illetve az egykori megyei be-
osztásnak megfelelően rendelkezünk anyanyelv szerint bontott adatokkal is. Esze-
rint a terület átlagánál a német anyanyelvűek termékenysége volt egyértelműen
alacsonyabb. Esetükben a születési arányszám 30,4 ezrelék volt. A magyaroknál
ugyanez 36,2, a románoknál 36,6. Román–magyar vonatkozásban érdemes kiemel-
ni, hogy a magyar anyanyelvűek az országos átlagnál (és a románoknál) jóval na-
gyobb mértékben voltak városlakók, ami az országos termékenységi adatokban is
megmutatkozik. Ha a falusi/városi lakhelyet kontrollváltozóként felhasználva ha-
41 Itt északon az etnikai határt a Halmi–Túrterebes–Sárköz–Avasújváros, keleten pedig az Avasújváros–

Nagykolcs–Erdőd–Krasznabéltek–Tasnád vonal képezte.
57
sonlítanánk össze a magyarok és a románok termékenységét, az egyes településtí-

pusokon belül a magyarok magasabb termékenységét mutathatnánk ki.
2.2.2.2. Halandóság
A halandóság globális (vagyis erdélyi) csökkenése a vizsgált periódusra már kéz-

zelfogható volt. Az 1870-es éveket még a nagy halandósági válságok uralták, ame-
lyek közül az 1873-as kolerajárvány volt a legjelentősebb (Andorka 2001:312; Var-
ga 1998b:124). Az 1880-as években a halandósági arányszám lassan csökkenni kez-
dett, de csak a századfordulón esett tartósan 30 ezrelék alá. Az 1900–1910 közötti
periódusban a legmagasabb érték 27,9 (1902), a legalacsonyabb pedig 24,9 ezrelék
(1904) volt. A XXVII. mellékletként szereplő térképen alacsony halandóságúnak te-
kintettük a 24,5 ezrelék alatti, magasnak a 27,5 ezrelék feletti értéket (a 26 ezrelék
a választóvonal).
(15) A halandóság regionális különbségei is jelentékenyek voltak. A különbsé-
gek részben (de nem egészében) egybeestek a termékenységben megmutatkozó
eltérésekkel. A dél/délkelet–észak/északnyugat határvonal a halandóság tekinteté-
ben kevésbé élesen rajzolódott ki.
(16) A legkiterjedtebb alacsony halandóságú terület (hasonlóan a termékeny-
séghez) a mai Temes, Hunyad, Krassó-Szörény megye, illetve Arad megye Marostól
délre fekvő része volt. E területen belül a viszonylag magas halandóságú területfol-
tok többé-kevésbé megegyeztek a magas termékenységű szigetekkel.
(17) Dél-Erdélyben az alacsony halandóságú terület kiterjedtebb volt az ala-
csony termékenységűnél, a Bánság–Hunyad zónával gyakorlatilag összefüggő te-
rületet alkotott.
(18) Székelyföldön szintén Udvarhely déli része, Erdővidék, Sepsi, illetve
Orbai szék volt alacsony halandósággal jellemezhető, emellett pedig (legalábbis
számunkra) meglepő módon a Gyimesek.42
(19) Erdély második legnagyobb kiterjedésű összefüggő területe, amely magas
halandósággal volt jellemezhető, Kézdiszéket, Csíkszéket, a Gyergyói-medencét, il-
letve Udvarhelyszék északkeleti részét foglalta magában.
(20) A Beszterce centrumú alacsony halandóságú terület szintén túlterjedt
az alacsony termékenységű sáv határán. Magában foglalta gyakorlatilag a teljes
Naszód-vidéket, Maros-völgyet és Görgény-völgyet, illetve benyúlt Máramaros déli
részeire.
(21) Dél-Erdély és Beszterce között a Mezőség, illetve az egykori Marosszék
„átmeneti”, átlag körüli vagy annál kissé magasabb halandósággal jellemezhető te-
rület volt.
(22) A legkiterjedtebb magas halandóságú terület magában foglalta Arad
megye nagyobbik, északi részét, Bihar megyét, leszámítva Nagyváradot és a ma-
gyar nyelvterület egyes falvait, Keleten pedig benyúlt Hunyad, Kolozs és Fehér
42 Ennek magyarázata talán a szórt településszerkezet és a járványos betegségek ebből következően kisebb
mértékű terjedése.
58
megyébe. Ez a terület döntő többségében román lakosságú volt. Ez a tény Iuliu

Moldovan kolozsvári eugenetikus-orvos gondolkodásában és reformkísérletei-
ben kapott később kulcsszerepet, aki 1918 után a román területek kedvezőtle-
nebb halandósági arányainak visszaszorítását nemzeti célkitűzésként határozta
meg (Bucur 2005).
(23) Biharban a halandóság szempontjából a termékenységnél élesebben raj-
zolódott ki a román–magyar nyelvhatár, és a termékenységgel ellentétben meg-
jelent Szatmár megyében is. Itt az Avashoz viszonyítva a magyar többségű terü-
letek halandósága valamivel alacsonyabb volt. Szilágyban délen, illetve északon,
Szilágysomlyó környékén volt egy viszonylag alacsonyabb halandóságú területsáv.
(24) A Kalotaszegen az alacsony termékenységhez viszonylag kedvező halan-
dóság társult.
A halandóság csökkenése tehát szintén nem volt egyenletes. Városokban a ha-
landóság általában kisebb volt, mint falun, területi bontásban pedig általában azok-
ban a megyékben volt magasabb, ahol a termékenység is. Ezek az összefüggések
azonban nem mindig érvényesültek mechanikusan. Itt is ki kell emelnünk, hogy
az alacsonyabb halandóságú régiókban a város–falu különbség is kisebb volt. Ez
azzal függhet össze, hogy a Bánságban vagy Dél-Erdély részben szász vidékein a
városok és a körülöttük lévő falvak közti társadalmi távolság sem volt akkora, mint
északon, ahol a városok (pl. Nagyvárad, Kolozsvár, Szatmárnémeti vagy Marosvá-
sárhely) modernizációs szigeteket képeztek egy tőlük nagymértéken elütő, rurális
közegben. Nemzetiség szerint az 1900–1910 közötti periódusban a német népes-
ség halandósága volt a legkedvezőbb (21,9 ezrelék), a románoké legkedvezőtle-
nebb (27,8 ezrelék), a magyaroké a kettő közötti (25,1 ezrelék).
2.2.2.3. Népmozgalmi egyenleg
A vizsgált évtizedre a teljes népesség természetes szaporodása 477 ezer fő (9,4 ez-
relék volt), a tényleges szaporodás azonban ennél mintegy 90 ezer fővel kevesebb,
a különbözet oka pedig a negatív migrációs egyenlegben keresendő. Varga E. Ár-
pád (2002b:176) számításai szerint ebben a periódusban Erdélyből 150 ezer fővel
többen távoztak külföldre, mint ahányan bevándoroltak, ugyanakkor a terület 60
ezer fős belső vándormozgalmi nyereséget könyvelhetett el.
A vándormozgalmi veszteség annak tulajdonítható, hogy a vizsgált periódus
beleesett a modern kori erdélyi népességet érintő első nagy elvándorlási hullám-
ba (Horváth 2005:9–16). Ez az elvándorlási hullám – Európa más részeihez hason-
lóan (Livi-Bacci 2003:156) – a XIX. század végén, a XX. század elején zajlott le, kon-
textusa pedig a demográfiai átmenet volt. 1869 és 1919 között Erdély vándormoz-
galmi vesztesége elérte a 310-320 ezer főt (Varga 1998b:131), ami a természetes sza-
porulat 21-22 százalékának, illetve a kezdeti népesség 6-7 százalékának felel meg.43
Varga (2002b:176) számításai szerint az elvándorlás a magyarokat más nemzetisé-
43 A vándormozgások célországa előbb Románia, később növekvő mértékben az Amerikai Egyesült Álla-
mok volt.
59
geknél kisebb mértékben érintette. 1900 és 1910 között a távozók 18 százaléka volt
magyar anyanyelvű, szemben az össznépességen belüli egyharmados arányukkal.
A 60 ezres belső vándorlási nyereség viszont nagyrészt a magyar anyanyelvűek so-
rait gyarapította, így a belső és külső vándorlás egyenlege esetükben pozitív volt. A
románok 1900 és 1910 között az összes kivándorló mintegy 40 százalékát tették ki,
ami alatta maradt az össznépességen belüli arányuknak. Az elvándorlók között 38
százalékkal (12 százalékos arányukhoz képest) a német anyanyelvűek voltak erő-
sen felülreprezentálva. A harmadik ok, ami az egyes nemzetiségek egyenlőtlen né-
pességfejlődéséhez hozzájárult, a nyelvi asszimiláció volt. Varga (2002b:176) sze-
rint a magyar anyanyelvűek számát ez 25 ezer fővel gyarapította.
Az erdélyi demográfiai átmenet globális jellegzetessége, hogy a születési és
halálozási arányszám gyakorlatilag egy időben kezdett csökkenni (lásd 15. ábra),
aminek következtében a népesség növekedése a kiegyezés és az első világhábo-
rú közötti periódusban viszonylag szerény: 1869 és 1910 között 29 százalékos volt.
A magyar anyanyelvű népesség száma ugyanebben a periódusban 57 százalékkal
nőtt, szemben a románok 13 és a németek 20 százalékos növekedésével. Összessé-
gében mind az 1900–1910 közötti, mind az előző periódusban megfigyelhető volt
a magyar népesség más nemzetiségeket felülmúló gyarapodása.
16. ábra. A népességszám változása nemzetiség szerint

Erdélyben, 1869–2002
8
Millió
0
1869a 1880a 1890a 1900a 1910a 1920n 1930n 1941n 1956n 1966n 1977n 1992n 2002n
összesen románok magyarok németok egyéb összesen
a: anyanyelvi, n: nemzetiségi megoszlás

Forrás: Varga 1998b; INS
60
2.2.3. Népmozgalmi folyamatok a két világháború között és a második

világháború alatt
A két világháború közötti periódusban (amikor Erdély immár Romániához tarto-

zott) a termékenység és a halandóság is jelentős mértékben csökkent, ugyanakkor
bizonyos mértékben fennmaradtak az első világháború előtti regionális és etnikai
szintkülönbségek. Erdély és a Regát között a nyers halandóság tekintetében nem
volt jelentős szintkülönbség, a születési arányszámok ellenben Erdélyben a perió-
dus egészében alacsonyabbak voltak.
Erdélyen belül a termékenységben ebben a periódusban is meghatározók a
falu–város különbségek és a már említett észak/északkelet–dél/délnyugat törésvo-
nal. A városi lakosság alacsonyabb termékenysége továbbra is kedvezőbb halandó-
sági viszonyokkal társult.
A magyarok és a németek születési arányszámai mind az erdélyi, mind a ro-
mániai átlagnál alacsonyabbak voltak. 1920 és 1923 között éves átlagban a születé-
si arányszám a magyarok esetében 30,1, a németeknél 30 ezrelék. Erdélyben a szü-
letési arányszám ekkor 32,6, a romániai érték 36,5 az erdélyi románoké pedig 34,9
ezrelék volt (Varga 1998b: 167). 1921 és 1930 között a népmozgalmi adatok val-
lás szerinti bontásban állnak rendelkezésünkre, Varga ennek alapján következtet
a magyar népesség arányszámaira (uo.: 168–169). 1934–1939 között a magyarok
születési arányszáma 21,3 volt, a németeké 19,8, szemben a 24,7-es erdélyi, a 30,6-
os romániai, illetve a 27,7-es erdélyi románokra jellemző értékkel. Látható, hogy a
magyarok születési arányszáma csökkent a legnagyobb mértékben. Varga felveti,
hogy ez összefüggésben lehet az impériumváltást követő nagymértékű elvándor-
lási hullámmal. A hipotézist nem tudjuk tesztelni, illetve számszerűsíteni, azt azon-
ban a későbbiekben látni fogjuk, hogy a XX. század végi, részletesen elemzett el-
vándorlási hullám(ok)nak ténylegesen volt ilyen típusú, a születési arányszámok
visszaesésében megmutatkozó aggregált demográfiai hatása.
A magyar és a német népesség nyers halandósága ebben a periódusban is
kedvezőbb volt az erdélyi és az országos átlagnál. A különbségek később csökken-
tek, azzal párhuzamosan, ahogy a kisebbségek javára elsősorban a magasabb urba-
nizáltságban és a kedvezőbb rétegződési pozícióban megnyilvánuló modernizáci-
ós különbségek fokozatosan kiegyenlítődtek.
A két világháború közötti periódusban a magyarok természetes szaporodása a
romániai, illetve az erdélyi átlag alatt maradt.
Végül meg kell jegyeznünk, hogy a második világháború alatt a magyar népes-
ség természetes szaporodása – ha a romániaival hasonlítjuk össze – igen sajátosan
alakult. Nyárády R. Károly kimutatta, hogy a születési arányszámok a második bé-
csi döntéssel Magyarországhoz csatolt észak-erdélyi területen magasabbak voltak,
mint a Romániához tartozó Dél-Erdélyben. Ez természetesen összefüggésben van
a már említett észak/északkelet–dél/délnyugat törésvonallal, hisz Magyarországhoz
éppen a demográfiai átmenet kezdete óta magasabb termékenységű területek ke-
rültek vissza, azonban a különbség így is szembeötlő (Nyárády 2003:97). Nyárády
61
megfigyelését messzemenően alátámasztja a magyar és a romániai népesség későb-

bi korfáinak összevetése. Ebből az a meglepő következtetés vonható le, hogy a ma-
gyar népesség esetében a háborús évek nem okoztak születéskiesést, mi több, a „ki-
csi magyar világ” alatt a születésszámok emelkedésére lehet következtetni.44
5. táblázat. Nyers születési és halálozási arányszámok Erdélyben

nemzetiségenként a XX. század első felében
Mutató Népesség 1901–1910 1921–1923 1934–1939

Születési Magyarok 36,2 30,0 21,3
arányszám Németek 30,4 30,2 19,8
Erdélyi románok 36,6 34,9 27,7
Erdély 35,7 32,4 24,7
(mai) Románia 38,2 36,5 30,6
Halálozási Magyarok 25,1 20,2 15,8
arányszám Németek 21,9 20,0 16,6
Erdély 26,2 22,4 18,0
(mai) Románia 25,9 23,8 19,5
Természetes Magyarok 11,1 9,8 5,5
szaporodás Németek 8,5 10,2 3,2
Erdély 9,5 10,0 6,7
(mai) Románia 12,3 12,7 11,2
Forrás: Varga 1998b:147, 167, 170.
2.2.4. Vándormozgalmi folyamatok a két világháború között és a máso-

dik világháború alatt
Az erdélyi magyar népességet érintő második és harmadik migrációs hullám a vi-

lágháborúk és impériumváltások kontextusában zajlott le. Az első hullám a de-
mográfiai átmenet okozta népességnövekedéshez, illetve a gazdasági modernizá-
ció vontatottságához kapcsolódott, az első majd a második világháborút követő el-
vándorlási hullámot pedig az etnikai migráció címszó alá sorolja a szakirodalom
(Münz 2003). 1918–1920 között a környező országokhoz csatolt területekről mint-
egy 200 ezer magyar költözött Magyarországra. Ugyanebben az időszakban az Er-
délyből Magyarországra menekülők száma 113 ezer volt (Varga 2002b:180). A ma-
gyarok vándormozgalmi vesztesége 1941 és 1948 közötti is jelentős volt. A kény-
szervándorlások egymást követő hullámainak egyenlege Varga (2002b:192) számí-
44 Nyárády Csík megye adatait idézi, ahol a háborús években a születési arányszámok jelentősen megemel-
kedtek, amit Magyarország és Románia eltérő háborús szerepvállalásával magyaráz. Románia háborús
megterhelése és a harctéri veszteség leginkább a háború első éveiben volt magasabb, mint Magyaror-
szág esetében. Emellett tekintetbe kell vennünk a negyvenes évek elején jellemző nagyfokú politikai bi-
zonytalanságot is (Nyárády 2003: 97).
62
tásai szerint 100 és 125 ezer körülire tehető. Ugyanitt mindenképpen meg kell em-
lítenünk, hogy a holokauszt észak-erdélyi áldozatainak száma 125-130 ezer körül
volt (Gidó 2008:52), akik között (az 1910-es népszámlálási adatokból következtet-
ve) 72-73 százalék lehetett a magyar anyanyelvű zsidók száma (Gidó 2009:29).
2.3. Erdély és Románia etnikai szerkezetének alakulása

a második világháború után
A romániai/erdélyi magyarokat érintő demográfiai folyamatok elemzése előtt
szükséges áttekintenünk az etnikai térszerkezet második világháborút követő ala-
kulását Romániában, illetve Erdélyben. Csak nagyon vázlatos összefoglalóra szorít-
kozunk, tekintve, hogy a téma jól áttekinthető Varga E. Árpád közlései alapján (Var-
ga 1998a, 1998b, 1999, 2000, 2001, 2002c). A főbb nemzetiségek számának és ará-
nyának változása mellett a magyar népesség területi koncentráltságának alakulá-
sát, illetve településtípus szerinti megoszlását mutatjuk be.
Ha pusztán a népesség etnikai megoszlását tekintjük, abból is kitűnik, hogy Romá-
niában és Erdélyben a XX. század második felében az etnikai térszerkezet jelentős mér-
tékben megváltozott. Az erdélyi adatokat nézve jelentős, 1956-ben 65, 2002-ben pedig
74,7 a román népesség százalékarányának növekedése. (Ugyanez Románia teljes né-
pességére vetítve 85,7-ről 89,5 százalékra történő emelkedést jelent.). Ezzel párhuza-
mosan mind erdélyi, mind romániai viszonylatban (ha nem is drámaian, de folyama-
tosan) csökkent a második legszámosabb nemzetiség, a magyarok aránya. A magyar
népesség számszerű csökkenése – a világháborút és a következő periódust leszámít-
va – az 1977-es és 1992-es népszámlálás között kezdődött meg. A leginkább drámai vál-
tozások a német népesség esetében figyelhetők meg, amelyet előbb a háborús ember-
veszteség és azt követő migráció tizedelt meg, majd a hetvenes években beinduló és a
kilencvenes években lezáródó elvándorlási hullám következtében gyakorlatilag meg-
szűnt közösségként létezni. Az „egyéb nemzetiség” kategória csökkenése mögött el-
sősorban a zsidókat érintő holokauszt, majd a túlélők tömeges elvándorlása áll. A fon-
tosabb (kisebbségben lévő) nemzetiségek közül egyedül a romák száma mutat a nép-
számlálások szerint növekvő tendenciát. Esetükben a tényleges demográfiai folyama-
tok mellett a cenzus klasszifikációs gyakorlatát, illetve – ettől nem függetlenül – az ön-
bevallás változását is figyelembe kell vennünk.
Meg kell jegyeznünk, hogy a magyar népesség alakulása nagymértékben el-
tért a városi és a falusi településeken, másrészt a nagyobb arányban magyarlakta
régiók (Székelyföld, Partium) esetében a demográfiai erózió nem, vagy sokkal ke-
vésbé intenzíven jelentkezett.
A városi magyar népesség arányvesztése már a két világháború között meg-
kezdődött. A második világháborút követően, miközben rohamosan nőtt a teljes
népesség urbanizációs foka, a jelentős etnikai hinterlanddal nem rendelkező vá-
rosok (pl. Arad, Temesvár, Nagybánya, Kolozsvár) magyar lakossága stagnált vagy
63
csökkent. Ebben a periódusban a székelyföldi vagy partiumi városok magyar la-

kossága számszerűen növekedett. Miután az 1987–1992 közötti elvándorlási hul-
lám, majd a következő kisebb ütemű, de folyamatos elvándorlás elsősorban a nagy-
városok magyarjait érintette, a kilencvenes években látványos eróziós folyamatok
indultak be. 2002-re a korábban erdélyi viszonylatban urbanizált nemzetiségnek
számító magyarok között a városlakók aránya a többségi románságra, illetve az
összlakosságra jellemző érték alá csökkent. A folyamatnak, amelynek során a pe-
riférikus településeken és régiókban élő magyarok súlya a teljes erdélyi magyarsá-
gon belül megnő, nyilvánvalóan komoly hatása volt/lesz a magyarok Erdély társa-
dalmi struktúrájában betöltött szerepére is.
6. táblázat. A fontosabb nemzetiségek számának alakulása Romániában, 1956–2002
Román Magyar Német Roma Egyéb

Év Összesen
fő % fő % fő % fő % fő %
1956 17 489 450 14 996 114 85,7 1 587 657 9,1 384 708 2,2 104 216 0,6 416 755 2,4
1966 19 103 163 1 674 6510 87,7 1 619 592 8,5 382 595 2,0 64 197 0,3 290 269 1,5
1977 21 559 910 1 899 9565 88,1 1 713 928 7,9 359 109 1,7 227 398 1,1 259 910 1,2
1992 22 810 035 2 040 8542 89,5 1 624 959 7,1 119 462 0,5 401 087 1,8 255 985 1,1
2002 21 680 974 1 939 9597 89,5 1 431 807 6,6 59 764 0,3 535 140 2,5 254 666 1,2
Forrás: INS
7. táblázat. A fontosabb nemzetiségek számának alakulása Erdélyben, 1941–2002
Év Összesen Román Magyar Német Roma Egyéb

fő % fő % fő % fő % fő %
1941 5 882 600 3 288 400 55,9 1 735 700 29,5 533 600 9,1 82 500 1,4% 242 400 4,1
1956 6 218 427 4 041156 65,0 1 558 254 25,1 367 857 5,9 32 022 0,5% 219 138 3,5
1966 6 719 555 4559432 67,9 1 597 483 23,8 371 881 5,5 49 105 0,7% 141 654 2,1
1977 7 500 229 5203846 69,4 1 691 048 22,5 347 896 4,6 123 028 1,6% 134 411 1,8
1992 7 723 313 5684142 73,6 1 603 923 20,8 109 014 1,4 202 665 2,6% 123 569 1,6
2002 7 221 733 5393552 74,7 1 415 718 19,6 53 077 0,7 244 475 3,4% 114 911 1,6
Forrás: INS, KSH
Ha Szlovákia magyarok által (is) lakott részeinek etnikai térszerkezetével ha-

sonlítjuk össze, ahol a magyarok 76,1 százaléka olyan településen él, ahol helyi
többséget alkot, kirajzolódik Erdély egyik fontos sajátossága. 2002-ben a magyar
népesség csupán 54,8 százaléka élt lokális többségben, a többiek kisebbségben
(22,5 százalék) vagy szórványban (22,6 százaléka, ha a 20, illetve 9 százaléka, ha a
10 százalék alatti településeket nevezzük szórványnak45).
45 Valójában nem gondoljuk úgy, hogy egy település szórványjellege egyedül a magyarok számaránya alap-
ján meghatározható lenne. Nagy jelentősége van a magyar jellegű intézmények sűrűségének is, mivel
nagymértékben meghatározza az etnikai reprodukció perspektíváit.
64
17. ábra. A magyarok arányának alakulása Erdélyben a városi

és falusi településeken, 1900–2002
70
60
50 város falu
40
30
20
10
0
1900 1910 1920 1930 1941 1948 1956 1966 1977 1992 2002
Forrás: INS, KSH
8. táblázat. A magyar népesség megoszlása a településen élő magyarok

aránya szerint Erdélyben, 1977, 1992, 2002
Magyarok aránya 1977 1992 2002

70 fölött 44,0 44,1 46,9
50–70 12,5 12,7 7,9
20–50 29,4 25,0 22,5
10–20 10,0 9,0 13,5
10 alatt 4,1 9,2 9,1
A magyarok súlyozott aránya* 60,1 57,5 58,1
* „A súlyozott számarányt úgy számítottam ki minden egyes megyére, hogy az egyes települése-
ken (tehát nem közigazgatási egységekben) élő magyarok lélekszámát megszoroztam az otta-
ni százalékarányukkal, majd a szorzatok összegét elosztottam a lélekszámok összegével.” (Szil-
ágyi 2004:185). Képletszerűen: Ps = ∑(pi × Pi)/ Ptot , ahol pi a magyarok aránya egy adott te-
lepülésen; Pi a magyarok száma az adott településen, Ptot pedig a teljes magyar népesség.
Forrás: INS adatok alapján végzett saját számítás
A 8. táblázat az etnikai térszerkezet igen összetett mozgását tükrözi. Egyrészt

több korábbi tanulmányunk (pl. Kiss 2002; Csata–Kiss 2007) kimutatta, hogy az ún.
65
szórványterületeken a magyarok demográfiai folyamatai jóval kedvezőtlenebbül ala-

kulnak, mint a tömbterületeken. Mint látni fogjuk, ennek a kedvezőtlen korszerkezet-
től az asszimilációig és az intenzív elvándorlásig több oka van, az eredője pedig, hogy
ezeken a területeken a magyar népesség erőteljesebben csökken. Ez annak irányába
hat, hogy a tömbterületek súlya növekedjen az erdélyi magyar népesség egészén be-
lül. Amiért ez nem érvényesül, az az, hogy – elsősorban egyes nagyvárosokban – a
magyarok aránya erőteljesen csökkent. Így például 1992 és 2002 között a legtöbb ma-
gyarnak otthont adó Marosvásárhelyen ötven, a második legtöbb magyart tömörítő
városban, Kolozsváron pedig 20 százalék alá esett a magyarok aránya.
2.4. A magyar népesség 1964 és 1992 közötti alakulását

modellező inverz projekció módszertana
Mint a bevezetőben is említettük, Romániában a népmozgalmi eseményeket regisztráló
adatlapok tartalmaznak etnikumra vonatkozó kérdéseket. Ezeket azonban az Országos
Statisztikai Hivatal a második világháborút követően nem tette közzé. Így az 1992 előtti
periódust illetően nagyon kevés támpontunk van, amikor a romániai magyar népesség
demográfiai folyamatait akarjuk rekonstruálni. Ismerjük ugyan a különböző népszámlá-
lások (1956, 1966, 1977) magyar nemzetiségűek számára vonatkozó közléseit, de halan-
dósági adataink egyáltalán nincsenek, és az 1967-es demográfiai évkönyv az egyetlen,
ahol szerepel a születések száma az anya, illetve az apa nemzetisége szerint, tartomány46
és településtípus szerinti bontásban (Anuarul Demografic… 1967:52–55). A születésszá-
mok tekintetében fontos adalék még Semlyén István (1980:49) tanulmánya, amely az
1966–1976 közötti periódusra közölte a magyar népesség nyers születési arányszámait.
Ezek az adatok azonban csak Semlyén tanulmányában jelentek meg, a hivatkozási alap-
ként szereplő Anuarul Statistic 1967–1978 közötti számaiban nincsenek nemzetiség sze-
rint bontott népmozgalmi adatok (Nyárády 2003:571). A migrációs egyenlegre vonatko-
zóan 1975-től rendelkezünk nemzetiségileg bontott adatokkal, a hivatalos vándorlási sta-
tisztikák azonban nagymértékben alulbecsülték a migrációs mozgás intenzitását.
A korábbi népmozgalmi folyamatok rekonstruálásában az 1992-es népszám-
lálás korév, nem és nemzetiség szerinti adatai segíthetnek. Ezekből kiindulva a
kohorszkomponens módszer egyfajta inverzeként „visszaszámítást” hajtottunk végre.
A fordított demográfiai projekció (inverse projection) módszerét a hatvanas évek-
ben fejlesztették ki (Lee 2004), és elsősorban a történeti demográfiai vizsgálatokban
használták olyan rugalmas módszerként, amelynek segítségével a meglévő adatok és
segédhipotézisek felhasználásával koherens történeti modell állítható fel (lásd Barbi–
Bentino–Sonnino eds. 2004). Meg kell jegyeznünk, hogy egy ilyen visszaszámítás
eredménye nem lehet a demográfiai folyamatokra vonatkozó tényszámok (statisztikai
regisztráció) egyenértékű helyettesítője, csupán olyan – a meglévő adatokkal kompa-
46 Az 1968-as közigazgatási reform előtt az ország területe a mai megyéknél nagyobb tartományokra, azok
pedig a megyéknél kisebb rajonokra (járásokra) voltak osztva.
66
tibilis – hipotézisrendszer, amely a különböző népmozgalmi események lehetséges (a

meglévő adatoknak nem ellentmondó) együtt járását írja le.47
Esetünkben a kiindulópontként felhasznált adat a magyar népesség 1992-es
struktúrája volt, amelyből a korábbi évek korév és nem szerint bontott népesség-
számára, illetve a megfelelő évek születésszámaira következtettünk. A kormegosz-
lásból – feltételezve, hogy a magyarok korspecifikus halandósági valószínűségei
az országos átlagnak feleltek meg – a halálesetek számára, illetve a nyers halandó-
sági rátára is következtetni tudunk, a magyar népesség 1992-es szerkezete azonban
önmagában semmilyen információval nem szolgál az elvándorlásra (és az esetle-
ges nemzetiségváltásra) vonatkozóan. A migrációt illetően a korábbi becsléseket
és a meglévő adatokat felhasználva olyan hipotéziseket állítottunk fel, hogy a né-
pességszám az 1977-es, illetve 1966-os népszámlálási adatokhoz közelítsen.
A magunk részéről – szemben a korabeli magyar nyelvű szakirodalommal – az
Országos Statisztikai Hivatal nemzetiségi megoszlásra vonatkozó közléseit (a nép-
számlálások kapcsán általánosan felvethető kérdéseken túl) reálisnak tartjuk,48 de
hangsúlyoznunk kell, hogy a visszaszámítás semmi esetre sem e statisztikai adatfel-
vételek érvényességét akarja igazolni, hanem belőlük kiindulva a demográfiai fo-
lyamatok egy lehetséges (a meglévő adatokkal leginkább összhangban lévő és leg-
inkább plauzibilis) menetét kívánja vázolni.
A 18. ábra a módszer logikáját leegyszerűsítve jeleníti meg. Eszerint egy adott
év X éves (év eleji) népességéből (Px) az előző év X-1 éves népességét (Px-1) úgy
kapjuk meg, hogy az előbbihez hozzáadjuk azok számát, akik az előző év folya-
mán az adott korcsoportból elhaláloztak (de az előző év elején még éltek), illet-
ve elvándoroltak (de előző év elején még Romániában voltak). Az év elején 0 éve-
sek számából értelemszerűen ugyanezzel a módszerrel az előző évben születettek
számát fogjuk megkapni. Az ábra annyiban egyszerűsíti az elvégzett számításokat,
hogy nem tünteti fel azokat a korrekciókat, amelyeket azért kellett végrehajtanunk,
mert a felhasznált korspecifikus népmozgalmi mutatószámaink év közepi és nem
év eleji népességre vonatkoztak.49
47 Varga E. Árpádnak köszönjük, hogy a visszaszámítás és a hiányzó népmozgalmi adatok közötti viszony
végiggondolására és explicit kifejtésére késztetett.
48 A bizalmatlanságot az Országos Statisztikai Hivatal is táplálta. Az adathiány mellett az 1977-es népszámlá-
lás végleges eredményeit összegző kiadvány (Direcţia Centrală… 1980:614–621) olyan ellentmondásokat
tartalmazott, amelyeket csak 1990-ben, illetve 1992-ben korrigáltak. Az eredményeket a vonatkozó kötet
az ún. „nemzetiség és anyanyelv szerinti” bontásban tárgyalta. Azokat, akiknél a nemzetiség és az anya-
nyelv nem egyezett (és a kettő közül valamelyik a román volt), a kiadvány automatikusan a román nemze-
tiségűek (és anyanyelvűek) közé sorolta. Ezt a gyakorlatot egyedül a zsidó nemzetiség esetében nem al-
kalmazták. Az eljárás ráadásul nincs feltüntetve a módszertani útmutatóban. Ez a torzítás a népszámlálási
adatokat a lehető legszakszerűbben elemző szakemberekben is gyanút keltett (a kiadvány és az 1977-es
népszámlálás nemzetiségi adatsorainak kritikai elemzését lásd Varga 1998b:72–117).
49 A következő képlettel számoltunk: Px1990 = (Px+11991 + mig x1990 )/(1-q x1990 /2-q x+11990 /2), ahol
Px a megfelelő korú év eleji népesség; mig x az adott korú kivándorlók; q x az adott életkorhoz tartozó
elhalálozási valószínűség. Ettől a képlettől az élvszületések kiszámításánál tértünk el annyiban, hogy fel-
tételeztük: az egy év alatti elhalálozások 80 százaléka az első félévben történik. Az idős korúaknál a becs-
lés természetesen jóval bizonytalanabb, illetve a 99 és 100 évesek esetében teljesen önkényes. Matema-
tikai segédhipotézisként azzal a feltételezéssel élünk, hogy a 100 évet betöltöttek fele ezt az életkort az
előző évben érte el.
67
18. ábra. A romániai magyar népességre vonatkozó

1964–1992 közötti inverz projekció logikája
+ Elhalálozás
+ Migrációs veszteség,
... ....
2
P P2
P1 P1
P0 P0
Születések
1991 (jan. 1.) 1992 (jan. 1.)
A következőkben a számítás során alkalmazott hipotéziseket fogjuk sorba

venni:
(1) Halandóság. Feltételeztük, hogy a magyar népesség korspecifikus halan-
dósági együtthatói (illetve elhalálozási valószínűségei) 1964–1992 között meg-
egyeztek az országos értékekkel.50 Ez pusztán a számítások során használt segéd-
hipotézis, nem érvelünk amellett, hogy megfelel a valóságnak. 1992-ben például a
magyarok standardizált halandósági arányszáma51 meghaladta az országos értéket
(Kiss 2004a). Ugyanakkor, mint az 1992 utáni periódusra vonatkozó adatokból ki
fog derülni, a magyarok halandósági arányszámai (a kisebb különbségek ellené-
re) nem térnek el nagymértékben az országos átlagtól. Az alkalmazott módszer an-
nak ellenére, hogy az életesélyekben, illetve a halandóság (kor)struktúrájában mu-
tatkozó nemzetiség szerinti különbségeket nem veszi figyelembe, az eddigi „talál-
gatásokhoz” képest viszonylag pontosan becsüli a halálesetek éves számát, illet-
ve a nyers halandósági rátát. Bemeneti változónk tehát az országos korspecifikus
halandósági arányszám, új információ pedig a halálesetek éves számára, illetve
nyers halandósági arányszámra vonatkozó becslés.
(2) Születésszámok, termékenység. Az 1992-es népszámlálás kor és nem szerin-
ti struktúrájából (hozzáadva a korábban elhalálozottak és elvándoroltak számát) a
megelőző évek születésszámaira és a termékenykorú női kontingens alakulására
egyaránt következtetni tudunk. Ennek alapján ki tudtuk számítani a nyers születési
50 Azon évek esetében, ahol ezt felleltük, a román statisztikai hivatal által készített halandósági táblákból in-
dultunk ki. Ahol a halandósági táblákat nem sikerült beszerezi, ott a kor- vagy korcsoport-specifikus ha-
landósági együtthatók alapján magunk készítettük el (becsültük).
51 Lásd a 65. lábjegyzetet.
68
arányszámot és az általános termékenységi arányszámot (GFR). A teljes termékeny-

ségi együttható (TFR) kiszámításakor (munkahipotézisként) feltételeztük, hogy a
termékenységi naptár (a termékenység szintkülönbségei ellenére) megegyezik az
országos értékekkel.
A 3.6.4. fejezetben részletesen kitérünk majd arra, hogy a kisebbségi népessé-
gek esetében a demográfiai értelemben vett és az etnokulturális reprodukció mu-
tatói között különbség van (Szilágyi 2002, 2004). Ez a tényező a vegyes házasságo-
kon belüli kiegyensúlyozatlan etnikai szocializációval függ össze. Ennek mutatója,
hogy a magyar-román vegyes házasságokban született gyermekek nagyobb részét
(mintegy kétharmadát) szüleik a különböző statisztikai (népmozgalmi, népszám-
lálási) adatfelvételek során románként regisztrálják. Ezért a női termékenység ki-
számításakor egy intergenerációs asszimilációs indexszel korrigáltuk a visszaszá-
mítás során nyert születésszámokat.
(3) A migrációs egyenlegre vonatkozóan csupán bemeneti értékeink (előre
megfogalmazott hipotéziseink) vannak, az előreszámítás nem nyújt új informáci-
ót. A migráció nagyságrendjére vonatkozó hipotézisek megfogalmazásakor egy-
részt az erre vonatkozó becslésekből indultunk ki (Horváth 2004a, 2005), másrészt
a migráció olyan nagyságrendjét feltételeztük, hogy a visszaszámítás végeredmé-
nye a természetes népmozgalmi mutatószámok meghatározott szintje mellett kö-
zelítsen az 1966-os és 1977-es népszámlálási eredményekhez.
A migráns népesség kor és nem szerinti struktúrájára a KSH Romániából Ma-
gyarországra bevándorló népességre vonatkozó adataiból következtettünk. Az
1987–2001 közötti periódusra nem és ötéves korcsoportok szerint bontott adataink
voltak. Ezeket az adatokat rávetítettük a magyar népesség adott évre számított kor-
éves szerkezetére, vagyis a korcsoportokon belül az egyes évjáratok teljes népessé-
gen belüli súlyának megfelelő vándorlását feltételeztük. A korábbi (1965–1986 kö-
zötti) periódusra a migráns népesség 1987-es korszerkezetéből indultunk ki.
(4) Nemzetiségváltás. A magyar nyelvű etnodemográfia az asszimilációs fo-
lyamatokat dominánsan egy dimenzió mentén vizsgálta, a nemzetiségi, illetve az
anyanyelvi önbevallás változását értve rajta (Gyurgyík 2004). A nemzetiségi önbe-
vallás változása kétségtelenül befolyásolja a népszámlálás által kimutatott etnikai
összetételt, és ebben az értelemben megfelel Szilágyi N. Sándor etnodemográfiai
vizsgálatok számára javasolt asszimiláció-meghatározásának, miszerint „asszimilá-
ció minden olyan folyamat, amelynek eredménye egy nyelvi, etnikai vagy feleke-
zeti kritériumok által meghatározott populáció létszámának és/vagy reprodukció-
jának egy másik ugyanolyan kritériumok szerint meghatározott populáció javára
való csökkenése” (Szilágyi 2002:71).
Az 1992-es népszámlálási adatok nem jelentenek támpontot a korábbi évek
nemzetiségváltási folyamataira vonatkozóan. Ennek intenzitására elvileg a Varga
E. Árpád által javasolt – jelen romániai esettanulmány bevezetőjében (2.1.1.3 feje-
zet) említett – mérlegmódszer segítségével következtethetnénk. A probléma azon-
ban az, hogy – ha a visszaszámítás segítségével a természetes népmozgalmi egyen-
leget viszonylag jól tudjuk is becsülni – a migrációs folyamatokat nem tudjuk olyan
69
pontosan dokumentálni, hogy a nemzetiségváltásra jó közelítést adhassunk. Va-

lójában ugyanis már a migrációs egyenleg meghatározásában is egyfajta „mérleg-
módszert” követünk.
Az előbbiekben megfogalmazott okok miatt nincs lehetőségünk arra, hogy hi-
potéziseket fogalmazzunk meg a román–magyar nemzetiségváltás mértékéről. Az
1966-os, 1977-es és 1992-es népszámlálási adatok összevetése azonban támpontok-
kal szolgálhat a cigány–magyar, illetve német (sváb)–magyar nemzetiségváltási fo-
lyamatokkal kapcsolatban. Az innen származó következtetéseket a visszaszámítás
során figyelembe vettük.
2.5. A termékenység nemzetiségi különbségei
2.5.1. A magyar nők termékenysége a múlt rendszerben
A születésszámok összehasonlítására alapul szolgál Semlyén István (1980) közlé-

se. Az összehasonlításból látszik, hogy a visszaszámítás eredményei leginkább az
1968–1971 közötti időszakra vonatkozóan térnek el a Semlyén által közöltektől.
9. táblázat. A nyers születési arányszámok Romániában

és a romániai magyar népesség esetében, 1966–1976
Magyar nemzetiség Országos Különbözet

Év Semlyén közlése Visszaszámítás átlag (%)
1966 12,8 14,1 14,3 9,2
1967 21,2 21,7 27,4 2,3
1968 22,9 21,5 26,7 -6,5
1969 21,4 19,6 23,3 -9,2
1970 19,8 18,1 21,1 -9,4
1971 17,9 16,6 19,5 -7,8
1972 17,4 16,9 18,8 -3,0
1973 16,6 16,6 18,2 0,0
1974 18,0 18,2 20,3 1,1
1975 17,3 17,6 19,7 1,7
1976 17,1 17,5 19,5 2,3
Átlag 18,4 18,0 20,8 -2,0
Forrás: Semlyén 1980:49.
Az eltérések ellenére a visszaszámítás eredményei szerint is találó Semlyén kö-

vetkező megállapítása: „A legnagyobb különbözetet 1967-ben (6,2 ezrelék) és 1968-
ban (3,8 ezrelék) regisztrálták, és ismét magasabbra szökött fel a különbözeti érték
az 1974-től mostanig eltelt esztendőkben. Ebből az következik mind a legutóbbi ti-
70
zenegy esztendőre, mind az azelőtti hosszabb időszakra kiterjedő érvénnyel, hogy

az élveszületési arányszámok csökkenő irányzata idején a két arányszám általá-
ban közeledik egymáshoz, ellenben a születésszám növelését célzó adminisztratív
intézkedések a magyar nemzetiségre nem hatottak olyan mértékben, mint az or-
szág egész népére. Ennek egyik lehetséges – és valószínű – magyarázata az, hogy
a magyarság körében a családtervezés és a terhesség-megelőzés más módszereivel
szemben a művi terhesség-megszakítás az országos átlagnál kisebb mértékben volt
elterjedve.” (Semlyén 1980:49)
Semlyén megfigyelését a termékenység szintjére vonatkozó számításunk is
megerősíti, leszámítva közlésének azt az elemét, hogy a magyar nők termékenysége
1968-ban meghaladta az 1967-es értéket. Eredményeink szerint 1967/1968-ban, ami-
kor a TFR országosan 3,7/3,6-ra emelkedett, a magyar nők esetében csak a 2,9/3-as
értéket érte el. A különbség még élesebben mutatkozik meg az 1983-as mélypontot
követő periódusban. Ekkor a magyar nők termékenysége, szemben az országos át-
laggal, már nem emelkedett az egyszerű reprodukcióhoz szükséges érték fölé.
19. ábra. A teljes termékenységi arányszám alakulása Romániában

4000
3500
Románia
3000
romániai magyarok
2500
2000
1500
1000
500
0
1964 1968 1972 1976 1980 1984 1988 1992 1996 2000 2004
Forrás: INS, saját számítás
Gail Kligman (2000b) kiemelte, hogy a népesedéspolitika nem minden tár-

sadalmi csoport esetében érte el ugyanazt a hatást, a népesedéspolitikai intézke-
52 A magyar és az országos teljes termékenységi arányszámokat lásd a II. mellékletben.
71
désekkel szembeni ellenálló képesség ugyanis egy sor, társadalmi szempontból

egyenlőtlenül megoszló tényező függvénye volt. Egyrészt a különböző csoportok
eltérő mértékben voltak részesei az ötvenes évektől kialakuló abortuszkultúrának
(Stloukal 2001), amely a terhesség-megelőzéssel szemben nagymértékben a ter-
hesség-megszakításra hagyatkozott. A szexuális kultúra a családon belüli társadal-
mi-nemi viszonyok tágabb kontextusába ágyazódott. Péter Angéla (2005), aki rep-
rodukciós szokásokra vonatkozó interjúkat készített, azt találta, hogy – modern fo-
gamzásgátlási technikák hiányában – fontos választóvonalat képezett az, hogy a fo-
gamzásgátlás felelősségét a párok közösen viselték-e, vagy a „nő dolgának” számí-
tott. A különbségek falu és város, alacsonyan és magasan iskolázott rétegek, illetve
a különböző régiók között egyaránt megmutatkoztak. A fogamzásgátlás hatékony-
sága azonban nemcsak a szexuális kultúrától, hanem a fogamzásgátló eszközök-
höz való hozzáféréstől is függött. Ha pedig a fogamzás már megtörtént, az illegális
abortuszhálózatokhoz való hozzáférés szintén rétegfüggő volt.
20. ábra. Az egy élveszületésre jutó abortuszok száma Romániában

és Hargita megyében, 1964–2003
4.5
3.5
3
Hargita
2.5 Románia
1.5
0.5
0
1960 1964 1968 1972 1976 1980 1984 1988 1992 1996 2000
Forrás: Péter 2005 (Hargita Megyei Egészségügyi Igazgatóság)
Az abortusz magyar népesség körében viszonylag kisebb jelentőségét húzzák

alá a Hargita megyei abortuszstatisztikák, amelyek szerint a múlt rendszerben a
leginkább magyar megyében az egy élvszületésre jutó abortuszok száma végig ala-
csonyabb volt az országos átlagnál.
Több tényezőt kell figyelembe vennünk, amikor a magyarok múlt rendszerbe-
li reproduktív magatartásának az országos mintától való eltérését elemezzük. Egy-
72
részt elképzelhető, hogy a nemzetiségi különbségeket a regionális eltérések ma-

gyarázzák (erre utal, hogy a regáti és erdélyi nyers születési arányszámok közöt-
ti különbség a magyar/országos arányhoz hasonlóan oszcillált). Másrészt azonban
a múlt rendszerbeli reproduktív magatartás pusztán regionális sajátosságokra való
redukálása félrevezető. Feltehető ugyanis, hogy a magyarországi kapcsolathálókon,
illetve a nyolcvanas években intenzívvé váló magyarországi „Erdély-járáson” keresz-
tül a magyar lakossághoz nagyobb mértékben eljutottak a fogamzásgátlási eszkö-
zök, mint a velük akár egy utcában vagy egy tömbházban élő románokhoz.
2.5.2. A cigány nők termékenysége a múlt rendszerben
Mivel az Országos Statisztikai Hivatal az 1992 és 2002-es népszámlálás anyagá-

ból a magukat cigánynak vallók korév és nem szerinti összetételét is rendelkezé-
sünkre bocsátotta, módszerünket erre a csoportra is kiterjesztettük.
Itt természetesen a népesség határainak demográfiai eszközökkel történő „ad-
minisztrálhatósága” hatványozottan megkérdőjelezhető. A demográfia szempontjá-
ból nehezen kezelhető inkonzisztenciával kapcsolatban Vasile Gheţăut idézhetjük,
aki szerint: „bár a népmozgalmi mutatók között megtaláljuk a nemzetiséget is, a
nemzetiségi bontású népmozgalmi mutatók kiszámításakor komoly ellentmondás-
ra bukkanunk a romák vonatkozásában, amelyet a tényleges nemzetiség be nem
vallása okoz a népmozgalmi regisztráció során”53 (Gheţău 1996:80). Csak egyetért-
hetünk Gheţăuval, ami a módszertani problémák meglétét illeti, a probléma jellegét
átfogalmazva azonban úgy véljük, hogy a nemzetiségi alapú népességstatisztika szá-
mára egy olyan etnikum, mint a cigányság, amelynek identitásstruktúrája (legalább-
is a nemzetállami kategóriákra épülő népességstatisztika osztályozási kísérletei felől
nézve) „szélsőségesen” flexibilis, sok szempontból kezelhetetlen.
A termékenység korstruktúrából kiinduló visszafelé-becslése során azonban
minden elemében egy regisztrációra hagyatkozhatunk, így a különböző regisztrá-
ciók közötti inkonzisztencia kérdésének kiküszöbölése után (ami például akkor
jön elő, ha a születésszámokat a népmozgalmi regisztrációból, a termékeny korú
nők számát pedig a népszámlálásból akarjuk kikövetkeztetni) helyzetünk nem tel-
jesen reménytelen. Becslésünk nem teszi fel a cigányok vagy a cigány születések
számának kérdését, hanem csupán a termékenységre mint (a születések és a ter-
mékeny korú nők közötti) viszonyszámra vonatkozik, a magát 1992-ben, illetve
2002-ben cigánynak valló népesség vonatkozásában.
A problémák inkább ott mutatkoznak meg, hogy a cigányként regisztrált né-
pességre a halandóság, illetve a termékenység országos szerkezetét vagyunk kény-
telenek rávetíteni. Ez a magyar népességgel összehasonlítva nagyobb mértékű tor-
zításhoz vezet. A halandóság a vizsgált periódusban a cigányság körében minden
korosztályban magasabb volt az országos átlagnál, a különbség a csecsemő- és
gyermekhalandóságot tekintve fokozottan jelentkezett. Emellett a termékenység
korstruktúrája is nagymértékben eltért az országos mintázattól (Zamfir–Zamfir
53 A tanulmány idegen nyelvű eredetiből származó idézeteit magunk fordítottuk.
73
coord. 1993; Achim 1998). A becslés heurisztikus értéke azonban akkorának tűnt,
hogy azt e megszorítások mellett is megkockáztattuk. Bár becslésünket több ténye-
ző torzítja, mégis úgy véljük, hogy ezek közül legjelentékenyebb a csecsemő- és
gyermekhalandóság tekintetében mutatkozó különbség. Amennyiben ez igaz, a
termékenység így kapott értékeit inkább egyfajta alsó határnak tekinthetjük.
21. ábra. A TFR alakulása Romániában és az 1992-ben, illetve 2002-ben

cigányként regisztrált nők körében, 1964–200254
7.0
6.0
5.0
4.0
3.0
2.0 Románia
cigányok
1.0
0.0
1901 1911 1921 1931 1941 1951 1961 1971 1981 1991 2001
Forrás: saját számítás; INS, Gheţău 1997
Az 1992-ben cigányként regisztráltak termékenységére vonatkozó becslés na-

gyon szemléletes példája annak, hogy a hatalom extenzív növekedésre vonatkozó
forgatókönyvével szembeni védtelenség mennyire státusfüggő volt. A reproduk-
tív viselkedésre vonatkozó 1989 utáni felmérések longitudinális adatai szerint az
„abortuszra hagyatkozás” a cigány etnikum esetében jóval nagyobb mértékű volt
az országos átlagnál. Emellett az abortusztilalom alatt az egészségügyi személyzet
irányába mutató személyes kapcsolathálónak, illetve az ezt esetenként helyettesí-
tő anyagi erőforrásoknak szűkében lévő cigányság illegális abortuszcsatornákhoz
való hozzáférése is korlátozottabb volt. Ennek következtében 1967/68-ban a ter-
mékenységi együttható esetükben 6 körüli (!) értékre növekedett. A későbbi 1973-
as, illetve 1984-es intézkedések szintén fokozottan érintették őket (erről lásd még
Zamfir–Zamfir coord.1993:77–88, illetve Berevoiescu 2002: 39–71).
54 Az 1964–1992 közötti periódusra vonatkozóan az 1992-es, míg az 1992–2002 közötti periódus esetében a
2002-es koréves struktúrából indultunk ki. A cigány nők teljes termékenységi arányszámait lásd a II. mel-
lékletben.
74
Ceauşescu népesedéspolitikai forgatókönyvében a szakirodalom által eddig feldol-

gozott információk alapján nem voltak eugenetikai elemek. Ahogy Kligman fogalmaz:
„nem utalnak rá adatok, hogy például magyar vagy roma nőknek [szelektív] abortuszt
engedélyeztek volna. A születésszám emelése valamennyi romániai nő közös küldeté-
se volt.” (Kligman 2000a:53, 22 lábjegyzet). A népesedéspolitika társadalmi szempont-
ból egyenlőtlen hatása azonban nemzetiségi szempontból is megmutatkozott. A ma-
gyar nők könnyebben jutottak fogamzásgátlási eszközökhöz, a cigányok a hivatalos né-
pesedéspolitikai forgatókönyvvel szemben védtelenebbnek mutatkoztak.
2.5.3. A befejezett termékenység alakulása nemzetiségek szerint
A longitudinális (adott születési kohorszokat vizsgáló) termékenységi muta-

tók nemzetiségek szerinti eltéréseiről elsősorban a népszámlálási adatok alapján
kaphatunk képet. A népszámlálások eredményeit feldolgozó kiadványok közlik
korévenként, illetve születési kohorszonként a női népesség megvalósított (illetve
a regisztráció időpontjában 49. életévüket betöltöttek esetében befejezett) termé-
kenységét. Nemzetiségi bontásban az 1992-es és 2002-es népszámlálás kiadványai
közölnek ilyen adatokat, mégpedig ötéves korcsoportonként. Ezeket az adatokat
felhasználva becsültük meg az egyes születési kohorszok megvalósított, illetve be-
fejezett termékenységét román/magyar/cigány bontásban.
22. ábra. Az 1901 és 1953 között született kohorszok befejezett termékenysége

Romániában nemzetiségenként
5,0
4,5
4,0
3,5
3,0
2,5
2,0
1,5 cigányok
románok
1,0 magyarok
0,5
0,0
1901 1905 1909 1913 1917 1921 1925 1929 1933 1937 1941 1945 1949 1953
Forrás: INS 2004
75
A 22. ábra a 2002-es népszámlálás adataira támaszkodva az 1901–1953 között

született női kohorszok termékenységét tünteti fel. E generációk termékeny élet-
szakasza 1915 és 1967 között kezdődött, és 1950 és 2001 között záródott le. Törté-
neti perspektívában ez a termékenységi mozgalom viszonylag szűk szegmentuma,
néhány következtetés azonban levonható belőle.
A termékeny életszakaszukat közvetlenül az első világháborút követően kez-
dő magyar női kohorszok befejezett termékenysége 2,5 körül mozgott. Ez az érték
a termékeny életszakaszukat a második világháborút megelőzően vagy azt köve-
tően kezdő és a hatvanas évek közepére nagyjából befejező kohorszok esetében
1,9 körüli értékre csökkent. Azon kohorszokban, ahol a termékeny életszakaszt
az abortusztilalom komolyan érintette, a termékenység szintje megemelkedett. Az
1940–1952 között született magyar nők esetében a befejezett termékenység 2,1–2,2
(az egyszerű reprodukció) körüli.
A magyar nők befejezett termékenysége minden kohorszban alacsonyabb az
országos átlagnál, azonban a különbség az 1947–1953 között született nők eseté-
ben kisebb. A magyar és az országos termékenység közötti különbség csökkené-
sét tehát a befejezett termékenység alapján is kimutathatjuk. Ez a trend még nyil-
vánvalóbb, ha az 1953 után szültetett nők megvalósított termékenységét nézzük.
A kohorsztermékenység alapján is kirajzolódik, hogy a cigány nők reproduktív
magatartását az abortusztilalom nagyobb mértékben érintette. Esetükben a trend-
vonal egy elnyújtott V betűhöz hasonlít, vagyis azon cigány női kohorszok befeje-
zett termékenysége, amelyek termékeny életszakasza az abortusztilalom idejére
esett, megközelíti a két világháború között termékeny kohorszokét.
2.5.4. A születésszámok és a termékenység alakulása 1992–2007 között
A kilencvenes évek termékenységi mozgalmára vonatkozóan a korábbi peri-

ódussal összevetve jóval több nemzetiség szerint bontott adat áll rendelkezésünk-
re. (1) 1992–2007 között ismerjük a gyermek regisztrált nemzetiségét a hivatalos
népmozgalmi adatsorokból. (2) 1994–2005 között a születésszámokat az anya élet-
kora és a gyermek nemzetisége szerinti bontásban is ismerjük, így a termékeny-
ség szintjében megmutatkozó nemzetiség szerinti különbségek mellett módunk-
ban áll az időzítés eltéréseit is tárgyalni. (3) Az 1992–2001 közötti periódusra, a ki-
sebb időbeli távolság okán, a népszámlálások korév és nemzetiség szerinti adatai
is megbízhatóbb információval szolgálnak.
2.5.4.1. A népmozgalmi és népszámlálási adatsor inkonzisztenciája
Mielőtt az 1992 óta eltelt időszak női termékenységének nemzetiség szerin-

ti eltéréseit bemutatnánk, ki kell emelnünk a népmozgalmi és népszámlálási adat-
sor inkonzisztenciáját. A születésszámok tekintetében kétféle adatsort vehetünk
alapul. Egyrészt kiindulhatunk a népmozgalmi regisztrációból, másrészt az 1992–
2001 közötti periódusra visszakövetkeztethetünk a 2002-es népszámlálás koréves
76
struktúrájából. A két adatsor inkonzisztens. Kulcskérdés, hogy milyen születésszá-

mok alapján dolgozunk, hisz a termékenységi mutatókra vonatkozó következteté-
seinket ez a döntésünk fogja meghatározni.
Ha a hivatalos népmozgalmi regisztrációból indulunk ki, 1992–2001 között
124 597 magyarként regisztrált élveszületéssel számolhatunk, a magyar csecsemők
száma pedig 2002-re az 1992-es 14 837-ről 10 687-re csökkent. A csökkenés 27 szá-
zalékos, meghaladja a román és az országos élveszületések regisztrált csökkenését.
A cigányként regisztrált csecsemők száma az országos trendekkel szemben növe-
kedett. Az Országos Statisztikai Hivatal népszámlálási adatokat elemző közlemé-
nye megállapítja, hogy a cigány népesség számának emelkedéséhez a tényleges
demográfiai trendek mellett az etnikai önmeghatározás (regisztrációs helyzetben
történő) változása is hozzájárult. Ez a népmozgalmi adatsor esetében is igaz lehet.
10. táblázat. A születésszámok alakulása Romániában az újszülött regisztrált

nemzetisége szerint (hivatalos népmozgalmi adatsor), 1992–2005
Év Összesen Románok Magyarok Cigányok Egyéb

1992 260 393 240 807 14 837 2503 2246
1993 249 994 231 357 12 921 3490 2226
1994 246 736 227 379 13 167 4037 2153
1995 236 640 217 644 12 513 4428 2055
1996 231 348 213 064 11 940 4485 1859
1997 236 891 218 020 12 084 4938 1849
1998 237 297 217 918 12 299 5192 1888
1999 234 600 215 751 11 746 5084 2019
2000 234 521 215 258 11 802 5581 1880
2001 220 368 201 623 11 288 5481 1976
2002 210 529 192 770 10 687 5299 1773
2003 212 459 194 333 10 596 5811 1719
2004 216 261 197 639 10 953 5833 1836
2005 221 020 201 525 11 527 6032 1936
2006 219483 19 9991 11 438 6070 1984
2007 214728 19 6212 10 677 5893 1946
Változás (%) 1992–2002 – 15,1 – 16,3 – 22,3 + 140,9 – 13,8
Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok
A 2002-es népszámlálás koréves adataiból következtetve55 a magyarként regiszt-

rált újszülöttek száma 1992–2001 között 124.597 helyett 132.893 volt. A két adatsor
közötti inkonzisztencia a tízéves periódus második felében jelentékenyebb.
55 Abból a hipotézisből indultunk ki, hogy magyarok korspecifikus halálozási és vándorlási arányszámai
megegyeznek az országos értékekkel, más szóval a koréves nemzetiségi megoszlásokat vetítettük rá a
megfelelő év születésszámaira. Mivel a 2002-es népszámlálás eszmei időpontja március 18. volt, a kor-
éves adatokat eltoltuk (vagyis azt feltételeztük, hogy pl. a 0 évesek 21 százaléka 2002-ben, 79 százaléka
pedig 2001-ben született).
77
11. táblázat. A magyarként regisztrált csecsemők száma Romániában:

népmozgalmi adatok és népszámlálási adatok alapján becsült értékek, 1992–2005
Korstruktúra Népmozgalmi Népmozgalmi-

Év
alapján adat népszámlálási eltérés, %
1992 14 572 14 837 – 1,8
1993 13 385 12 921 3,6
1994 13 515 13 167 2,6
1995 13 013 12 513 4,0
1996 13 117 11 940 9,9
1997 13 514 12 084 11,8
1998 13 336 12 299 8,4
1999 12 860 11 746 9,5
2000 13 198 11 802 11,8
2001 12 383 11 288 9,7
2002 11 858 10 687 11,0
2003 11 656 10 596 10,0
2004 12 048 10 953 10,0
2005 12 680 11 527 10,0
2006 12 582 11 438 10,0
2007 11 745 10 677 10,0
Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok, saját számítás
Az adatokat megyék, illetve régiók szerint vizsgálva kitűnik, hogy a népszámlálás-

ok mindenhol több magyar gyermeket mutatnak ki, mint a népmozgalmi adatok. A leg-
jelentősebb inkonzisztenciát a dél- és észak-erdélyi,56 illetve a bánsági megyékben talá-
lunk. Itt a két adatsor közötti eltérés a kilencvenes évek közepétől meghaladja a 30 szá-
zalékot, míg a Székelyföldön, illetve a Partiumban a tíz százalékot sem éri el.57
Ez utóbbi két régió esetében az inkonzisztencia a cigány népességgel hozha-
tó összefüggésbe. Hargita megyében például a népmozgalmi statisztika évi két-há-
romszáz cigány élveszületéssel számol, a 2002-es népszámlálás szerint viszont a
megyében 3835 cigány élt. Ha mindkét adat ugyanarra a népességre vonatkozna,
akkor a cigány népesség nyers élveszületési arányszáma 50 és 100 ezrelék között
mozogna. Ennél valószínűbb, hogy Hargita megyében a népszámlálás alkalmával
a cigány népesség jelentős részét magyarként regisztrálták, a népmozgalmi ada-
tokban pedig cigányként jelennek meg. Ez azzal magyarázható, hogy a népszám-
lálás alkalmával a települések etnikai összetétele az összeírást lebonyolító önkor-
mányzatok, illetve az összeíró helyi pedagógusok számára egyfajta szimbolikus
tétként jelent meg. Ez a népmozgalmi regisztráció esetében nem állt fenn.
56 A következő regionális felosztással éltünk: Bánság (Arad, Krassó-Szörény, Temes), Dél-Erdély (Brassó,
Fehér, Hunyad, Szeben), Észak-Erdély (Beszterce-Naszód, Kolozs, Máramaros), Partium (Bihar, Szatmár,
Szilágy) és Székelyföld (Hargita, Kovászna és Maros megye). Dél és Észak-Erdélyt együtt Közép-Erdély-
nek nevezzük.
57 Lásd a III. mellékletet.
78
Bihar megyében a népmozgalmi adatok szerint 1992-ról 1993-ra a magyar

élveszületések száma 1923-ról 1432-re csökkent, ezzel párhuzamosan a cigányoké
100-ról 604-re nőtt. Ezt a változást is nehezen magyarázhatjuk tényleges demográfi-
ai folyamatokkal. Mi több, az sem tűnik valószínűnek, hogy a számsorok mögött a
cigány népesség népmozgalmi regisztrációval kapcsolatos attitűdváltása állna. Va-
lószínűbb, hogy a regisztráció módjában állt be változás valamilyen helyi rendelet/
elhatározás nyomán.
A közép-erdélyi és bánsági régióban az inkonzisztencia valószínűleg nem a
cigány–magyar, hanem a román–magyar relációból ered. Itt, mint látni fogjuk, a
(részben) magyar szülőktől származó gyermekek jelentős része vegyes házasság-
ban születik, ami az inkonzisztencia forrása lehet.
A két adatsor összehasonlítása abból a szempontból is figyelemre méltó, hogy
amennyiben a korstruktúra és nem a népmozgalmi adatsor alapján számolunk, a
magyarként regisztrált újszülöttek számának visszaesése nem jelentősebb az or-
szágos átlagnál.
A továbbiakban a korstruktúrából kiinduló születésszámokkal fogunk dolgoz-
ni. Nem tudjuk biztonsággal kijelenteni, hogy ez az adatsor közelebb áll a valóság-
hoz, de mivel a termékeny korú nők számában is ebből indultunk ki, az inkonzisz-
tenciát nagyobb eséllyel tudjuk elkerülni. A 2003–2007-es periódusra a termékeny-
ség meghatározásakor a magyarként regisztrált gyermekek számát az 1996–2002
közötti évek átlagával, vagyis 10,3 százalékkal megemeltük. A termékenység kiszá-
mításakor figyelembe kell venni az intergenerációs asszimilációs veszteséget is. Az
etnikai reprodukció és a termékenység aránya, mint arra a későbbiekben ki fo-
gunk térni, országosan 93,3 százalék, vagyis a termékenység kiszámításakor a ma-
gyar nők élveszületéseit úgy kapjuk meg, ha a magyarként regisztrált gyermekek
számát 6,7 százalékkal megemeljük.
2.5.4.2. A termékenység szintjének és ütemezésének különbségei
A termékenység ütemezésének (korcsoport-specifikus termékenységi együttha-

tók) nemzetiségi különbségeire az 1994–2005 közötti periódusban tudunk követ-
keztetni. Ekkorra ugyanis a népmozgalmi adatok az anya életkora (ötéves korcso-
portok) és a gyermek regisztrált nemzetisége szerint is rendelkezésünkre állnak,
megye és településtípus szerinti bontásban.
A termékenység nemzetiségek szerinti különbségeinek vizsgálatakor alapvető
kérdés, hogy a párhuzamos fejlődés vagy a konvergencia hipotézise érvényesül-e.
Párhuzamos fejlődés esetén a termékenység időbeli változásai mellett a szintkülönb-
ségek fennmaradnak, míg a konvergencia hipotézise szerint hosszú távon kiegyen-
lítődnek. A következőkben a különbségeket a magyar népesség szempontjából fog-
juk megvizsgálni. A cigány–nem cigány vonatkozásban, mint a 22. ábrán látható,
egyenlőre nem beszélhetünk semmilyen kiegyenlítődésről. A magukat 2002-ben ci-
gánynak vallók termékenysége a korstruktúra tanúsága szerint a kilencvenes évek
közepén 3 körül stabilizálódott, szemben az országos 1,3-as értékkel.
79
23. ábra. A TFR alakulása Romániában és a romániai

magyar nők esetében, 1994–2007
1500
1450
1400
1350
1300
1250
1200
1150
1100 Románia
romániai magyarok
1050
1000
1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007
Magyar–országos viszonylatban a teljes termékenységi együttható (TFR) válto-

zása a kiegyenlítődés irányába mutat, mi több, az utóbbi három évben a népmoz-
galmi adatok alapján végzett becslés szerint a magyarok termékenysége meghalad-
ta az országos átlagot.58
Érdemes megvizsgálni, hogy az így kapott szintkülönbségek mögött a
korspecifikus mutatók milyen típusú átalakulása áll. A termékenység országos ala-
kulását tárgyaló fejezetben már érintettük, hogy a legnagyobb horderejű változás
a gyermekvállalás halasztása, aminek során felbomlott a múlt rendszerben kiala-
kult, korai házasodást és a házasság első éveiben megszült két gyermeket előirá-
nyozó modell. A kilencvenes években a TFR csökkenésének legfőbb oka a halasz-
tás volt, ami így elsősorban a 20–24 évesek termékenységének nagyarányú csök-
kenésében nyilvánult meg. Emellett azonban a kilencvenes évek első felében a
25–29 évesek termékenysége is csökkent, igaz, jóval kisebb mértékben. A kilenc-
venes évek második felétől ugyanakkor megkezdődött a 30 fölötti, az ezredfordu-
lótól pedig a 25–30 év közötti nők gyermekvállalásának növekedése. Ennek követ-
kezében 2004-ben a 25–29 éves korosztály termékenységi együtthatója már maga-
sabb volt a 20–24 évesekénél.
58 2006 és 2007 vonatkozásában csak a születésszámok ismerjük. Ezeket ugyanúgy korrigáltuk, ahogy az
előbbi alfejezetben leírtuk, majd a TFR=35×GFR képlettel számítottuk ki a teljes termékenységi együtt-
hatót.
80
A 20–24 éves magyar nők termékenységi együtthatója (nyilván a korábbi csök-

kenésnek betudhatóan) 1994-ben az országos szint alatt volt, 2004-re viszont eb-
ben a korosztályban az országos érték nagyobb arányú esését követően jelentősen
csökkent a különbség. A 25–29 évesek termékenysége viszont a magyarok eseté-
ben nagyobb mértékben (vagy gyorsabban) emelkedett meg.
Azt mondhatjuk, hogy a magyar nők termékenységének változása az orszá-
gos trendek szerint alakult, azonban azokat kissé megelőzi. Esetükben a termé-
keny életszakasz első felében gyorsabban csökkent, a második felében pedig gyor-
sabban kezdett növekedni a termékenység. 2005-re már egyértelműen a 25–29 év
közötti periódus volt a leginkább termékeny életszakasz.
24. ábra. Korcsoport-specifikus termékenységi együtthatók Romániában

és a romániai magyar nők esetében, 1994, 2000, 200559
120
100
80
60
40
20
0
Romániai Románia Romániai Románia Romániai Románia
magyarok magyarok magyarok
1994 2000 2004
15-19 20-24 25-29 30-34 35-39 40-44 45-49
A termékenység regionális eltéréseit a 2002-es évre vonatkozóan fogjuk tár-

gyalni. Ez azért kézenfekvő, mert ebben az évben tartottak népszámlálást, így a ter-
mékeny korú nők megoszlása adott volt. Ezzel a nemzetiség mellé egy regionális,
illetve egy településtípus szerinti kontrollváltozót vonunk be, amire már csak azért
is szükség van, mert vitatott, hogy a reprodukciós mintázatok különbségei az etni-
kum vagy inkább egyéb változók mentén írhatók le (lásd Veres 2004b).
Az 1. térkép a magyarok és a nem magyarok termékenységét hasonlítja ösz-
sze megyénként. A nem magyar termékenységen belül módszertanilag igen ne-
59 A magyarként bejegyzett csecsemők számát (az anya életkora szerint), illetve a korspecifikus termékeny-
ségi arányszámokat lásd a IV. mellékletben.
81
héz differenciálni, ugyanis a cigányok népmozgalmi és népszámlálási adatai in-

konzisztensek és nehezen korrigálhatók. A nem magyar kategória így nem csak a
románokat jelöli, hanem többféle etikumból áll össze, amelyek termékenységi ma-
gatartása eltérő. Például jórészt a cigányok magasabb termékenységének köszön-
hető, hogy a nem magyar kategória termékenysége Hargita és Kovászna megyé-
ben kiugróan magas. Itt ugyanis a cigányok a megye nem magyar kisebbségén be-
lül nagyobb arányt képviselnek, mint olyan régiókban, ahol román (vagyis nem
magyar) többség van. Elmondható, hogy amennyiben a románok és a magyarok
termékenységét hasonlítanánk össze, minden régióban egymáshoz közelebb álló
értéket kapnánk.
1. térkép. A magyar és a nem magyar nők termékenysége Erdély megyéiben, 2002
nem
magyarok magyarok
Szatmár Máramaros Szatmár Máramaros
1.26 1.12 1.41 1.33
Beszterce - Beszterce -
Szilágy Naszó Szilágy Naszód
Bihar 1.36 1.30 Bihar 1.65 1.50
1.16 Kolozs 1.36 Kolozs
0.72 Maros Hargita 0.93 Maros
1.27 1.45 Hargita
Arad 1.32 Arad 1.59
1.13 Fehér 1.21 Fehér
1.34 Kovászna 1.24 Kovászna
Hunyad Szeben Brassó 1.28 Hunyad Szeben Brassó 1.67
Temes 1.19 1.30 Temes 1.24 1.20
1.12 1.16 0.99 1.18
TFR Krassó -
TFR
1 alatt 1 alatt
1-1.2 Szörény 1-1.2
1.2-1,3 1.289 1.2-1,3
1.3-1.45 1.3-1.45
1.45 felett 1.45 felett
Forrás: INS-adatok alapján végzett saját számítás
A termékenység regionális különbségeire vonatkozó számítást azért is el kel-

lett végeznünk, hogy saját (Kiss 2004a, 2004b) és mások (Veres 2004a, 2004b,
2006) ezzel kapcsolatos tanulmányait korrigáljuk.60 A korábbi tanulmányok téve-
dései abból adódtak, hogy a szerzők az intergenerációs asszimilációs veszteséget
figyelmen kívül hagyva a „szórványmegyék” esetében a termékenységet jelentő-
sen alulbecsülték. Ennek hatását a magyar népesség reprodukciójára külön feje-
zetben tárgyaljuk. A termékenység szempontjából lényeges, hogy ezekben a me-
gyékben nem a magyar nők szülnek kevesebb gyermeket, hanem – a vegyes há-
zasságok magas aránya miatt – a megszült gyermekek kisebb részét regisztrálják
magyarként. A tanulmányok szerzői tisztában voltak ugyan az etnikai reprodukció
okozta torzulással, fogalmi építkezésük mégsem volt konzekvens. A magyarként
regisztrált csecsemők számából kiindulva termékenységet (GFR, TFR) számoltak,
majd „csodálkoztak” azon, hogy az így kapott mutató a vegyes házasságtól legin-
kább érintett területeken igen alacsony. A „romániai magyarok termékenysége”,
60 Csata Istvánnak köszönjük, hogy a most tárgyalt fogalmi probléma súlyosságára irányította a figyelmün-
ket. Az itt közölt belátások tőle származnak.
82
vagy „romániai magyar TFR” fogalomhasználat, amennyiben a számítás alapjá-

ul a magyarként regisztrált gyermekek száma szolgál, véleményünk szerint pon-
tatlan. Csak a romániai magyar nők esetében beszélhetünk termékenységről vagy
TFR-ről. Ez a csúsztatás a demográfiai szakirodalomban jártas olvasót is félreveze-
ti, azt sugallva, hogy a magyar nők termékenysége kisebb, mint amekkora valójá-
ban.61 Ezekben a tanulmányokban a közölt TFR a magyar nők esetében érvényes
TFR-nek az etnikai reprodukció értékével súlyozott értéke, tehát a gyerekvállalási
kedv és az asszimilációs szint összhatásaként előálló érték. Véleményünk szerint
ezeket a jelenségeket analitikusan szét kell választani.
Másrészt megállapítható, hogy bár a termékenység eltérései 2002-ben is kirajzol-
ják a történeti bevezetőben érintett észak/északkelet–dél/délnyugat törésvonalat, en-
nél sokkal jelentősebbnek tűnik a falu és a város közötti különbség. A 2. térkép a ma-
gyar nők termékenységét ábrázolja megye és településtípus szerinti bontásban. Lát-
ható, hogy nem annyira megyék közötti, mind inkább a településtípus szerinti eltéré-
sek jelentősek. A városi nők termékenysége hét megye esetében nem érte el az 1-es,
és csak egy megye (Szilágy) esetében haladta meg az 1,2-es értéket. Falun viszont
nyolc esetben haladta meg az 1,5-öt, és egyetlen esetben sem süllyedt 1,3 alá.
2. térkép. A magyar nők termékenysége városon és falun Erdély megyéiben, 2002
61 Azért, hogy érzékeljük az itt kifejtettek jelentőségét, egy példát mutatunk be Veres tanulmányából
(2004a:49). Itt becsléseket találunk az egyes régiókban élő magyarok TFR-ének értékére. A dél-erdélyi és
bánsági (együttes) régióban a közölt TFR értéke 0,64, Észak-Erdélyben pedig 0,63. Ennek értékelése kap-
csán mondja Veres, hogy ebben a két régióban a TFR értéke „hihetetlenül alacsony”. Ez az „európai kon-
textusban” is negatív rekord egyértelműen azt sugallja, hogy a magyar nők gyerekvállalási kedve rendkí-
vüli módon alacsony szintű ezekben a régiókban. Azt, hogy ez így nem igaz – mert ez a szám nem ezt je-
löli – Veres is tudja, és az adatok értelmezésekor hipotézisként meg is fogalmazza, hogy ezekben a régi-
ókban a vegyes házasságok aránya magasabb, így az „asszimilációs veszteségek” is jelentősebbek. Ezáltal
az olvasó fantáziájára bízza, hogy megbecsülje, mekkorák is lehetnek ezek a veszteségek, és milyen szin-
tű a tényleges gyerekvállalási hajlandóság.
83
A 25. ábra ugyanezt példázza településtípus és nemzetiség szerinti összefüg-

gésben. Vagyis, bár léteznek az egyes településtípusokon belül nemzetiségek köz-
ti különbségek, ezeket az egyes településtípusok termékenységstruktúrájának el-
térései jelentőségükben jóval felülmúlják.
25. ábra. A városi és a falusi nők termékenysége Erdélyben

a magyarok és nem magyarok esetében, 2002
140
120
falu, magyarok (TFR=1492)
100 falu, nem magyarok (TFR=1611)

város, magyarok (TFR=1001)
80 város, nem magyarok (TFR=1014)
60
40
20
0
15-19 20-24 25-29 30-34 35-39 40-44 45-49
A 2. térkép és a 25. ábra nagyon szemléletesen bemutatja, hogy amennyiben

a reproduktív viselkedés eltéréseit kívánjuk megragadni, kiemelt változónk a tele-
püléstípus kell hogy legyen. Erdélyben jelenleg a gyermekvállalási szokások első-
sorban a városi és a falusi népesség viszonylatában térnek el. Falun a termékeny-
ség magasabb, és nagyobb hangsúly van a termékeny életszakasz első felén. Város-
on a nők kevesebb gyermeket vállalnak, és később. A magyar és a nem magyar né-
pesség gyermekvállalási szokásai között van ugyan különbség, de a falu–város-kü-
lönbséghez viszonyítva jelentéktelen. A termékenység megyék szerinti különbsé-
geit nagymértékben a megye urbanizáltsági foka határozza meg. Hasonlóképpen
hozzájárul egy megyén belül a nemzetiségek közötti különbségekhez, hogy a kü-
lönböző nemzetiségek milyen arányban városlakók.
Kiemelhetjük, hogy a termékenység struktúrájának változása város–falu irányú,
így a különbségek valójában időrendiek. A jelenlegi falusi termékenységi struktúra
nagyban hasonlít ahhoz, amit a kilencvenes évek elején még városon is tapasztalhat-
tunk. Végül nemzetiségi vonatkozásban egyáltalán nem lényegtelen, hogy a magyar
és nem magyar nők termékenységi struktúrájának kiegyenlítődésében nagy szere-
84
pe volt annak, hogy a korábban a magyarság javára meglévő urbanizáltsági különb-

ségek kiegyenlítődtek, majd az utóbbi két évtizedben megfordultak.
2.6. A halandóság alakulása
A rendelkezésünkre álló adatok alapján a vizsgált periódus különböző szakaszai-

ban a magyar népesség halandóságát eltérő mélységben tudjuk tárgyalni. Az 1964–
2002 közötti periódusra nincsenek olyan adataink, amelyek a születéskor várható
élettartam nemzetiség szerinti különbségeinek tárgyalását lehetővé tennék. Hiá-
nyukban – mint az 1992 előtti folyamatok vizsgálatának módszertanát tárgyaló fe-
jezetben érintettük – (munkahipotézisként) feltételeztük, hogy a magyar népesség
korspecifikus elhalálozási valószínűségei ekkor megegyeztek az országos értékek-
kel. Ebből kiindulva kísérletet tettünk a nyers halandósági arányszámok meghatá-
rozására. 1992-re és 1993-ra ismerjük az elhalálozottak számát nemzetiségenként,
megyénkénti bontásban. 1992-re az indirekt standardizálási eljárás segítségével
vizsgáltuk a halandóság nemzetiségi és regionális különbségeit. 1994–2005 között
ismerjük az elhalálozottak számát korcsoport, nem és nemzetiség szerint, megye
és azon belül településtípus szerinti bontásban. Ennek alapján elkészítettük a ma-
gyar női és férfi népességre vonatkozó rövidített halandósági táblákat: 1994–2005
között országosan, 2002-re pedig regionálisan tagolva.
2.6.1. A nyers halandósági arányszám alakulása 1964–1992 között
A 2. és 3. ábra a születéskor várható élettartam változását jeleníti meg nemenként

Romániában (és Szlovákiában). Az 1964–1992 közötti periódusra vonatkozóan a
két ábrán a visszaszámolás során használt értékeket tüntettük fel. A megjelenített
születéskor várható élettartamokat a modellben felhasznált elhalálozási valószínű-
ségek alapján szerkesztett halandósági táblák segítségével számoltunk ki.62
Bár az elhalálozási valószínűségek nemzetiségek szerint alakulására nincse-
nek adataink – ezeket az egyes nemzetiségek esetében azonosnak tekintve – mo-
dellezni tudjuk a magyar népesség nyers halandósági arányszámának alakulását.
A modellben az országos értékekhez viszonyított különbséget a két népesség kor-
struktúrájában mutatkozó eltérés okozza.
A visszaszámítás eredményeként kapott korfa szerint a magyarok átlagos életko-
ra már 1966-ban is magasabb volt az országosnál. A korfán belül, az országoshoz viszo-
nyítva nagyobb volt az első világháború előtt született és kisebb az első világháború
utáni generációk súlya. A korfa érdekessége, hogy szemben az országos népességgel, a
magyarok esetében a második világháború láthatóan nem okozott születéskiesést. Ezt
a jelenséget Nyárády R. Károlyra (2003) hivatkozva korábban már említettük.
62 Romániában a halandósági táblákat hároméves periódusokra szerkesztik. Mi az egyes évek esetében

ezek mozgó átlagait vettük alapul. 1964–1969-re nem találtunk, így a korcsoport-specifikus halandósági
arányszámokra támaszkodva magunk szerkesztettünk halandósági táblákat.
85
26. ábra. A romániai és a romániai magyar korfa 1966-ban és 1977-ben
1966 1977
Románia Románia
magyarok magyarok
férfiak nĘk férfiak nĘk
3,00 2,00 1,00 0,00 -1,00 -2,00 -3,00 3,00 2,00 1,00 0,00 -1,00 -2,00 -3,00
Forrás: saját számítás; INS
12. táblázat. Az átlagos életkor és a 60 éven felüliek aránya a romániai és a romániai

magyar népességben, 1966-ban, 1977-ben és 1992-ben
Átlagos életkor 60 éven felüliek aránya, %

Év
Románia Magyarok Románia Magyarok
1966 32,4 34,1 12,3 14,3
1977 33,0 35,1 14 16,6
1992 35,6 37,8 16,4 19,6
Forrás: saját számítás; INS
Az alacsonyabb termékenység – illetve a nyolcvanas évek második felében még in-

kább az intenzív elvándorlás – logikus következménye, hogy a magyar és az országos
korstruktúra közötti eltérés időben növekedett. 1966-ban az átlagéletkor különbsége
1,7, 1992-ben pedig már 2,8 év volt. A hatvan éven felüliek aránya is gyorsabban emelke-
dett a magyar népesség esetében. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy a represszív
népesedéspolitika körülményei között Románia népessége – európai kontextusban –
viszonylag fiatal maradt. Ez, bár kisebb mértékben, a romániai magyar népesség eseté-
ben is igaz volt. Így a romániai magyarok átlagéletkora 1992-ben – az előző években le-
zajlott erőteljes elvándorlási hullám ellenére is – a magyarországi érték körüli volt.
A magyar népesség alacsonyabb termékenységgel, majd a kivándorlással ösz-
szefüggő gyorsabb elöregedése következtében a nyers halandósági együttható or-
86
szágoshoz viszonyított különbsége is nőtt. 1964-ben a visszaszámítás szerint 13

400 magyar elhalálozás történt, ami ezer lakosra számítva 8,4-es értéket jelent –
szemben az országos 8,1-del –, e körül lehetett a valaha volt legalacsonyabb érték.
1991-ben az elhalálozások száma 22 ezerre, a nyers halálozási arányszám értéke pe-
dig 13,4-re emelkedett.
27. ábra. A romániai és a romániai magyar népesség nyers

halálozási arányszámai, 1964–200563
18
16
14
12
10
0
1964 1968 1972 1976 1980 1984 1988 1992 1996 2000 2004
halálozás: Románia halálozás: romániai magyarok
Forrás: INS; saját számítás
2.6.2. Az 1992 utáni periódus
1992 és 2005 között a népmozgalmi statisztika évente 20–24 ezer magyar halál-
esettel számol. A halandósági arányszám, amellett, hogy nemzetközi viszonylatban
kedvezőtlen, egyben jóval az országos átlag feletti.
A következőkben azt próbáljuk megválaszolni, hogy a kedvezőtlenebb nyers
halálozási arányszám mögött vajon pusztán az országosnál kedvezőtlenebb kor-
struktúra áll-e, vagy szerepet játszik a halandóság nemzetiségek szerinti különbö-
zősége is.
Érdemes megemlíteni, hogy a korstruktúra tekintetében a nemzetiségi kü-
lönbségek mellett a magyar népességen belüli regionális eltérések is jelentéke-
nyek. A közép-erdélyi és bánsági régióban a magyar lakosság elöregedése jóval na-
gyobb mértékű, mint Székelyföldön vagy a Partiumban.
63 Az adatokat lásd az I. mellékletben.
87
13. táblázat. A halálozások száma és a halálozási arányszámok

Romániában nemzetiségenként, 1992–2007
Halálozások száma Halandósági arányszám

Év
Románia Románok Magyarok Cigányok Románia Románok Magyarok Cigányok
1992 263 855 232 361 24 035 835 11,6 11,4 14,8 2,1
1993 263 323 233 541 23 838 1125 11,6 11,5 14,8 2,7
1994 266 101 237 481 23 092 1067 11,7 11,7 14,6 2,5
1995 271 672 243 103 23 294 1111 12,0 12,1 14,9 2,5
1996 286 158 257 356 23 557 1261 12,7 12,8 15,2 2,8
1997 279 315 252 218 22 438 1224 12,4 12,7 14,7 2,6
1998 269 166 244 069 20 980 1173 12,0 12,3 13,9 2,4
1999 265 194 240 232 20 751 1199 11,8 12,2 14,0 2,4
2000 255 820 231 500 19 878 1142 11,4 11,8 13,5 2,2
2001 259 603 234 854 20 304 1120 11,6 12,0 14,0 2,1
2002 269 666 243 918 21 029 1281 12,4 12,6 14,7 2,4
2003 266 575 241 457 20 627 1236 12,3 n. a. 14,7 n. a.
2004 258 890 234 371 20 104 1262 11,9 n. a. 14,5 n. a.
2005 262 101 238 017 19 857 1249 12,1 n. a. 14,5 n. a.
2006 258 094 234 475 19 471 1237 12,0 n. a. 14,5 n. a.
2007 251 965 229 883 18 144 1276 11,0 n. a. 13,7 n. a.
n. a.: nincs adat
Forrás: INS
14. táblázat. A magyar népesség átlagéletkora Erdély régióiban, 1992, 2002
Népesség 1992 2002

Románia, teljes népesség 35,6 37,3
Romániai magyarok 37,8 40,3
Székelyföld 36,2 38,9
Partium 37,2 39,5
Észak-Erdély 39,7 42,4
Dél-Erdély 39,4 43,4
Bánság 41,7 44,7
Forrás: INS
Ha megvizsgáljuk a magyar népesség nyers halandósági arányszámait megyék

szerint, jelentős eltéréseket találunk. A nyers halálozási arányszám – nyilvánvalóan
szintén a népesség korszerkezetével összefüggésben – a nyugati megyékben a leg-
magasabb, és Székelyföldön a legalacsonyabb..
88
28. ábra. A bánsági és dél-erdélyi, illetve székelyföldi magyarok korfája, 2002
Bánát és Dél- Erdély Székelyföld

Erdély Erdély
0,02 0,01 0 -0,01 -0,02 0,02 0,01 0 -0,01 -0,02
Forrás: INS
29. ábra. Az észak-erdélyi, illetve partiumi magyarok korfája, 2002
Észak Erdély Partium

Erdély Erdély
0,02 0,01 0 -0,01 -0,02 0,02 0,01 0 -0,01 -0,02
Forrás: INS
89
3. térkép. A magyar népesség nyers halandósági arányszámai

Erdélyben megyénként, 1992, 2002
Forrás INS-adatok alapján végzett saját számítás
Kérdésünk tehát, hogy a nyers halandósági arányszám nemzetiségenkénti, il-

letve a magyar népességre vonatkozóan megyénkénti eltéréseit meg tudjuk-e ma-
gyarázni a korstruktúrában mutatkozó eltéréssel, vagy emellett a halandóság nem-
zetiség szerinti eltéréseivel is számolnunk kell.
1992-re, mivel csak az elhalálozottak abszolút számát ismerjük, indirekt standar-
dizálást alkalmaztunk. Intuitíve, az indirekt standardizálási eljárás arra ad választ,
hogy mekkora lett volna a magyar népesség nyers halandósága a ténylegesen rá jel-
lemző halandósági viszonyokkal (életesélyekkel) számolva, ha a korszerkezete meg-
egyezett volna az országossal. Más szóval a standard halandóság a magyarok halan-
dóságát az országos nyers halálozási arányszámhoz viszonyítva fejezi ki.64
A következő eredményeket kaptuk:65
Az országos 11,56-os és a magyarokra jellemző 14,79-es nyers halandósági arány-
szám mellett a magyar népesség standardizált halandósági arányszáma 12,42 volt.
Vagyis, bár elmondhatjuk, hogy az országosnál jóval magasabb nyers halandó-
sági arányszámot nagymértékben a magyarok elöregedettebb korszerkezete okoz-
ta, a különbséghez az életkilátások nemzetiség szerinti eltérései is hozzájárultak.
Számszerűsítve: ha a magyarok halandósága megegyezett volna az országos átlag-
gal, akkor 1992-ben 1652 magyar elhalálozással kevesebbnek kellett volna bekövet-
keznie.
64 Az indirekt standardizálási eljárás során a következőképpen számítjuk ki a magyar népesség standard ha-
landósági arányszámát: ms = D × 1/∑(mxs × Px) × ∑(mxs × Pxs) × 1/∑Pxs , vagyis ms = D × 1/∑(mxs × Px)
× ms (ahol D a ténylegesen bekövetkezett magyar halálesetek száma; ms a magyar népesség, az országos
halandóság alapján standardizált halandósági arányszáma (standardizált halandósági arányszám); mxs
az x korú népesség kor-, vagy korcsoport-specifikus halandósága országosan; Px az x korú magyar nem-
zetiségű népesség; Pxs – az x korú országos népesség).
65 Részletesebb lásd Kiss 2004a, 2004b.
90
15. táblázat. A különböző nemzetiségek standardizált halandósági

arányszámai Romániában, 1992
Halandósági mutató Románia Románok Magyarok Cigányok

Halálesetek száma 263.855 234.361 24.035 835
Nyers halandósági arányszám 11,56 11,48 14,79 2,08
Standardizált halandósági arányszám – 11,60 12,42 5,22
A cigány népesség hivatalos népmozgalmi regisztráció alapján számolt stan-

dard halandósági arányszáma 5,22 ezrelék, miközben különböző forrásokból
(Zamfir–Zamfir coord. 1993; Achim 1998) tudjuk, hogy körükben a halandóság jó-
val magasabb az országos átlagnál. Ez az eredmény nyilvánvalóan szintén a nép-
számlálási és a népmozgalmi adatsor inkonzisztenciájának tudható be.
4. térkép. A standardizált halandósági arányszámok Erdélyben

megyénként (teljes és magyar népesség), 1992
A standardizálást megyék szerint is elvégeztük (viszonyítási alapunk szintén

az országos népesség volt). Világosan kirajzolódik, hogy az életkilátások etnikai
egyenlőtlenségei a regionális egyenlőtlenségek rendszerébe tagoltan fejtették ki
hatásukat. Egyrészt Erdélyben a halandóság (elsősorban az alacsony fővárosi ér-
tékeknek betudhatóan) általában magasabb volt az országosnál (ms = 12,5), ami
a magyarok magasabb halandóságát is meghatározta. Másrészt, az egyes megyé-
ken belül meglévő nemzetiség szerinti különbségek ellenére, az Erdélyen belüli
különbségek a standardizált halandósági arányszámot tekintve elsősorban regio-
nálisak voltak. A halandóság általában magasabb volt a Partiumban és Bánságban,
mint a Székelyföldön és Közép-Erdélyben.
91
Az 1994–2005 közötti periódusra – ismerve az elhalálozottak nem, korcsoport

és nemzetiség szerinti megoszlását – a standardizálás eredményénél komplexebb
választ adhatunk a vizsgált kérdésre. Az 1994–2005 közötti periódusra országosan,
2002-re pedig regionálisan és településtípus szerint bontva is elkészítettük a ma-
gyar (női és férfi) népesség rövidített halandósági tábláit.66
Elmondható, hogy a vizsgált periódusban a magyar nők várható élettartama
valamivel meghaladta az országos átlagot, míg a férfiaké valamivel alatta maradt.
Ugyanakkor a kilencvenes évek második felétől ez a mutató mindkét nem eseté-
ben jelentős mértékben emelkedett: 1994-hez képest 2005-ben a magyar a nők
esetében 2,1, a férfiakéban pedig 3,3 évvel volt magasabb. Ez összecseng a Romá-
nia viszonylatában vázolt folyamatokkal, ahol a rendszerváltás után a születéskor
várható élettartam 1996-ig csökkenő tendenciát mutatott, ami mögött a nők vár-
ható élettartamának stagnálása és a férfiakénak jelentős csökkenése állt. 1996 óta
mindkét nemnél a várható élettartam emelkedése figyelhető meg. A magyaroknál
az érzékelhető különbségek mellett a tendencia hasonló.
16. táblázat. A születéskor várható élettartam nemenként Románia

Nők Férfiak
Év Romániai Romániai
Románia Románia
magyarok magyarok
1994 73,4 73,4 65,7 65,0
1995 73,1 73,5 65,3 64,8
1996 73,0 73,6 65,2 64,4
1997 73,3 73,5 65,5 64,9
1998 73,3 74,1 65,5 66,1
1999 74,2 74,3 67,1 66,8
2000 74,6 75,1 67,7 67,4
2001 74,9 74,9 67,6 67,4
2002 74,9 75,1 67,5 66,9
2003 75,3 75,1 67,8 67,3
2004 75,7 75,3 68,7 67,4
2005 76,2 75,5 69,2 68,3
Forrás: INS, Eurostat, saját számítás
A regionális különbségeket a termékenységhez hasonlóan a születéskor várha-

tó élettartam vizsgálatakor is érintenünk kell.
A 2002-es évhez tartozó rövidített halandósági táblákat mindkét nem eseté-
ben megyék és azon belül településtípus szerinti bontásban készítettük el. Problé-
mát jelentett viszont egy sor megyében a viszonylag kisszámú magyar népesség.
Ez az amúgy alacsony korspecifikus halandósággal jellemezhető, de a várható élet-
66 Lásd az V.1–V.4 mellékletben az elhalálozottak számát, illetve a korspecifikus halandósági együtthatókat.
92
tartam kiszámításakor nagy súlyt képviselő fiatal korcsoportok esetében nagyfo-

kú esetlegességhez vezet. Egyszerűbben fogalmazva: egyes megyékben néhány
(10 alatti) gyermek- vagy fiatalkorban bekövetkezett haláleset (vagy annak az el-
maradása) a várható élettartam jelentős módosulását eredményezheti. Ennek el-
lenére a megyék szerinti bontásból biztonsággal megállapítható, hogy a születés-
kor várható élettartam mind a magyar, mind a nem magyar népesség esetében a
Partiumban a legalacsonyabb, Székelyföldön és Belső-Erdélyben a legmagasabb.
Az 1992-es eredményekkel összevetve a bánsági régió helyzetének viszonylagos ja-
vulását emelhetjük ki.
30. ábra. A születéskor várható élettartam nemenként Románia

és az erdélyi magyar népesség esetében 1960–2005
78
76
74
72
70
68
66
64
62 Románia, nĘk
romániai magyar nĘk
60 Románia, férfiak
romániai magyar férfiak
58
56
1960 1964 1968 1972 1976 1980 1984 1988 1992 1996 2000 2004
Forrás: INS, Eurostat, saját számítás
2.7. A házasságkötések alakulása
A romániai és szlovákiai népesedési folyamatokat tárgyaló fejezetben érintet-

tük, hogy országos viszonylatban a házasságkötések száma, illetve a nyers házas-
ságkötési arányszám a rendszerváltást követően nagymértékben csökkent, majd
2006-ról 2007-re a házasságot kötő pároknak egyszeri 200 eurós támogatást nyúj-
tó rendelet hatására (valószínűleg konjunkturálisan) megugrott. Ebben az alfeje-
zetben a házassági mozgalom alakulását nemzetiség szerinti bontásban tárgyaljuk.
93
Miután a házassági mozgalmat a demográfia elsősorban a termékenységgel össze-

függésben vizsgálja – bár a két jelenség közötti összefüggést most nem tárgyaljuk
–, ki kell emelnünk, hogy egyrészt a házasságon kívüli gyermekvállalás, másrészt
a válás elterjedése miatt már nem a kétszülős család a gyermekvállalás és -nevelés
kizárólagos terepe.
5. térkép. A teljes és a magyar népesség születéskor várható élettartama

Erdély megyéiben (férfiak), 1992
Teljes Magyarok
Szatmár Máramaros Szatmár Máramaros
népesség 63.8 66.3 618
. 66.4
Beszterce -
Beszterce -
Szilágy Naszód Szilágy Naszód
68.0 68.8
Bihar 66.7 Bihar 661 .
68.4 Maros Hargita 69.8 Maros
67.3 67.7 66.6 Hargita
Arad Arad 68.0
Fehér Feh ér
67.1 68.0 65.6
Kovászna 69.1 Kovászna
Szeben Brassó 68.6 Hunyad Szeben Brassó 68.0
Temes Hunyad 68.1 68.8 Temes 64.1
69.4 68.3
67.5 66.5 69.0
Krassó -
Krassó- E0 Szörény E0
Szörény
67.1 65-66,7 65-66,7
66,7-68 66,7-68
68 felett 68 felett
6. térkép. A teljes és a magyar népesség születéskor várható

élettartama Erdély megyéiben (nők), 2002
Teljes Máramaros
Magyarok
Szatmár Szatmár Máramaros
népesség 72.0 73.5
Beszterce -
73.2 73.9
Beszterce -
Bihar 73.5 75.8 Bihar 74.7 76.1
75.1 Maros 76.0 Maros Hargita
74.7 Hargita 75.0 76.2
Arad 76.2 Arad
Fehér Fehér
74.1 76.3 76.8
74.8 Kovászna Kovászna
Szeben Brassó 76.6 Hunyad Szeben Brassó 76.0
Temes Hunyad Temes 74.4
74.2 75.6 75.7 76.7 76.5
75.0 76.1
Krassó -
E0 E0
Szörény 74-75,2 74-75,2
73.9 75,2-76 75,2-76
76 felett 76 felett
A házasságkötések nemzetiség szerinti vizsgálatában olyan módszertani prob-

lémába ütközünk, amely a későbbiekben részletesen tárgyalt etnikai heterogámi-
ával függ össze. Kérdés ugyanis, hogy a vegyes házasságokat mely nemzetiség-
94
hez soroljuk. A román statisztikai adatszolgáltatás nem reflektál erre a problémára,

hisz nem közöl a házasságokra vonatkozóan nemzetiség szerint feldolgozott adat-
sorokat. Ezért a Szlovák Statisztikai Hivatal által megadott módszertan szerint jár-
tunk el a házasságok számának meghatározásakor, illetve a házassági arányszám-
ok kiszámításakor. A szlovák statisztika egyes nemzetiségekhez tartozó ún. statisz-
tikai házasságokról beszél (Gyurgyík 1998). A statisztikai házasságok száma az
adott nemzetiséghez tartozó házasságra lépők felével egyenlő. Ez egyrészt abban
az értelemben fiktív mutató, hogy a valóságban egymással házasságra nem lépő-
ket is „összepárosít”, másrészt pedig mert az adott nemzetiséghez tartozók a sta-
tisztikai házasságok számánál valójában több tényleges házasságban érintettek. A
következőkben a különböző nemzetiségileg bontott mutatószámokat ennek elle-
nére a statisztikai házasságok fogalmát használva képezzük. A későbbiekben, az
etnikai heterogámia elemzésekor a vegyes házasságok arányát a házasságra lépők
számához viszonyítva határozzuk meg.
17. táblázat. A házasságkötések számának alakulása Romániában

nemzetiség szerint, 1992–2007
Év Románia Románok Magyarok Cigányok Egyéb

1992 174 567 162 110 9474 500 2483
1993 146 375 n a n a n a n a
1994 154 221 142 994 8332 480 2415
1995 153 943 141 991 8476 1047 2429
1996 150 388 138 456 8652 804 2476
1997 147 105 136 030 8125 710 2240
1998 145 303 134 670 7787 732 2114
1999 140 014 129 371 7670 703 2270
2000 143 098 131 894 7840 750 2614
2001 129 930 119 739 6675 722 2794
2002 129 018 119 238 6527 774 2479
2003 133 953 123 450 6542 943 3018
2004 143 304 129 740 7095 1002 5467
2005 141 832 127 784 6980 1206 5862
2006 146 637 133 586 6764 1289 4998
2007 189 240 167 469 8840 8655 4276
n. a.: nincs adat

Forrás: INS
Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint a magyarok és románok esetében

az 1992–2006 közötti periódusban a házasságkötések száma csökkenő tendencia
mellett hullámzott, a cigányoknál és az egyéb nemzetiségűeknél viszont jelentékeny
növekedést figyelhetünk meg. A magyarok házasságkötéseinek száma az országos-
nál nagyobb arányban csökkent. Két dolgok érdemes kiemelni. Egyrészt 2006-ról
95
2007-re a cigányok házasságkötéseinek emelkedése igazán látványos. Ez azt a koráb-

ban Ladányi János és Szelényi Iván (Ladányi–Szelényi 2006:66–72) által megfogal-
mazott tételt erősíti, hogy a cigányoknál a párkapcsolatok legalizálása nagymérték-
ben függ az ezzel kapcsolatos politikáktól, adminisztratív intézkedésektől.
31. ábra. A házasságra lépők száma Romániában a nem magyar és

nem roma kisebbségek esetében, 1994–200567
5000
nem Ęshonos kisebbségek, férfiak
4500 Ęshonos (nem magyar, nem roma) kisebbségek, férfiak
nem Ęshonos kisebbségek, nĘk
4000 Ęshonos (nem magyar, nem roma) kisebbségek, nĘk
3500
3000
2500
2000
1500
1000
500
0
1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006
Forrás: INS
A másik érdekes jelenség az „egyéb nemzetiségű” házasságra lépők számának

megugrása az ezredfordulót követően. Az 1994–2007 közötti periódusra az egyéb
nemzetiségű kategóriát tovább tudjuk bontani, ugyanis a Statisztikai Hivatal a Ro-
mániában őshonos (nem magyar és nem roma) kisebbségek adatait a rendelke-
zésünkre bocsátotta. A 31. ábra egyrészt azt bizonyítja, hogy a növekedés elsősor-
ban a férfiak, illetve a Romániában nem őshonos kisebbségek esetében realizáló-
dik. A jelenség mögött minden bizonnyal a románok (elsősorban nők) külföldi ál-
lampolgárokkal (elsősorban férfiakkal) kötött házasságkötésének gyakoribbá válá-
sa áll, ahogy a Romániában őshonos kisebbségek növekvő számú házasságkötései
mögött is a jórészt külföldi (német, török, görög, izraeli) állampolgárok romániai
párválasztása. A jelenség elsősorban a román állampolgárok intenzív nemzetközi
migrációjával függ össze, elméleti jelentősége pedig, hogy rámutat: immár a házas-
sági mozgalom sem elemezhető a nemzetállami határok között.68
67 A házasságra lépők nemzetiség és nem szerinti megoszlását lásd a VI. mellékletben.

68 A transznacionalizmus irodalma a nemzetállami keretekhez kötődő demográfiai kutatás fogyatékossá-
96
Az egyes nemzetiségek házassági mozgalmának eltéréseit a házasságkötések

számánál jobban mutatja a nyers házasságkötési arányszám. Ezt a magyarok eseté-
ben az 1992–2007, a románok és a romák esetében pedig az 1992–2002 közötti pe-
riódusra tudtuk kiszámítani.
18. táblázat. A nyers házasságkötési arányszám Romániában

nemzetiség szerint, 1992–2007
Év Románia Románok Magyarok Cigányok

1992 7,8 7,9 5,8 1,2
1993 7,3 n. a. n. a. n. a.
1994 6,9 7,1 5,2 1,1
1995 7,0 7,0 5,4 2,4
1996 6,8 6,9 5,6 1,8
1997 6,7 6,8 5,3 1,5
1998 6,5 6,8 5,1 1,5
1999 6,2 6,6 5,1 1,4
2000 6,1 6,4 5,3 1,4
2001 5,9 6,1 4,6 1,4
2002 5,9 6,1 4,5 1,4
2003 6,2 n, a, 4,6 n. a.
2004 6,6 n, a, 5,1 n. a.
2005 6,6 n, a, 5,1 n. a.
2006 6,8 n, a, 5,0 n. a.
2007 8,8 n, a, 6,5 n. a.
n. a.: nincs adat
A cigányok esetében regisztrált 1,2–1,4 ezrelékes nyers házasságkötési arány-

számokat aligha magyarázhatjuk e népcsoport eltérő házasságkötési szokásai-
val: újra a népmozgalmi és népszámlálási regisztráció inkonzisztenciájával állunk
szemben. Ugyanakkor a magyar népesség nyers házasságkötési arányszámai is je-
lentősen eltérnek az országostól: a vizsgált periódusban a mutató értéke végig az
országos átlag alatt maradt. Jelentékeny különbség, hogy a magyaroknál a városi
és falusi lakosság között a CRM értékében nem mutatkozott olyan mértékű kü-
lönbség, mint országosan.
gaira elsősorban a migráció jelenségén keresztül mutat rá. Lásd Kiss 2007; Anghel–Horváth coord. 2009.
A párkapcsolatok „transznacionálissá” válása által az etnikai heterogámia vizsgálatában okozott problé-
mákról lásd Horváth 2008b.
97
32. ábra. A nyers házasságkötési arányszám a romániai és a romániai

magyar népesség esetében, 1992–2007
10
3
romániai magyarok
Románia
2
0
1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007
Forrás: INS
Miután a házasságra lépők kor szerinti összetételét nem ismerjük nemzetisé-

gi bontásban, a teljes házasságkötési arányszámot nem tudjuk kiszámítani. Ennek
hiányában megkíséreltünk kidolgozni egy olyan eljárást, amely a magyarok elté-
rő (elöregedettebb) korstruktúrájából adódó eltérést kiküszöböli. Eljárásunk ana-
lóg a halandóság kapcsán használt direkt standardizálási eljárással.69 Megbecsül-
jük, hogy a magyarok 1992-es, illetve 2002-es korstruktúrája, illetve az országos
korspecifikus házasságkötési arányszámok esetén milyen számú házasságra, illet-
ve mekkora nyers házasságkötési arányszámra számíthatnánk. Az országos arány-
számok alapján várható házasságra lépő nők, illetve férfiak számát a következő
képlet adja meg:
s s s s
mM = mtx × mPx,, illetve fM = f tx × fPx,,
ahol mtxs, illetve ftxs az 1000 x korú férfira, illetve nőre jutó házasságkötések
száma országosan, Px pedig az adott korú magyar nemzetiségű népesség. Az m, il-
letve f indexszel a férfiakat, illetve nőket jelöltük.
Az így kapott számokból a már megszokott módon képezzük a nyers házas-
ságkötési arányszámot:
CMRs = (mMs + fMs)/2×P
69 A halandóság direkt standardizálásnak képlete: H =  (Pi × Hi), ahol Pi az adott korú populáció, Hi pedig
a standardul választott népesség korspecifikus halandósági arányszáma.
98
A magyar népesség esetében a nőkre, illetve férfiakra becsült értékek eltérhet-

nek egymástól, hasonlóan a ténylegesen regisztrált házasságokhoz. Az eltérést az
etnikailag heterogén házasságok lehetősége okozza.
19. táblázat. A regisztrált és a direkt standardizálási eljárás alapján várható

házasságkötési együttható a romániai magyar népesség esetében, 1992, 2002
Regisztrált Direkt standardizálás

Országos
Év Nem házasságkötések alapján várható
CMR
Szám CMR Szám CMRs
Férfi 9430 11869
– – –
1992 Nő 9518 11498
Teljes 9474 5,8 11684 7,2 7,8
Férfi 6568 7959
– – –
2002 Nő 6486 8340
Teljes 6527 4,6 8150 5,7 5,9
Nézzük, hogy az országos korspecifikus házasságkötési arányszámok alap-

ján számított standard házasságkötési arányszám (CMRs) hogyan viszonyul az or-
szágos, illetve a magyarok esetében regisztrált értékekhez (lásd bővebben a VII.1
és VII.2 mellékletet). Ennek alapján eldönthetjük ugyanis, hogy mennyiben okoz-
zák a korstruktúra és mennyiben más tényezők a magyarok nyers házasságkötési
arányszámának az országosnál alacsonyabb értékét. 1992-ben az országos érték
7,8, a magyarok regisztrált házasságkötései alapján számolt érték 5,8, míg a CMRs
7,1. Azt mondhatjuk, hogy a magyarok korstruktúrájának az országostól való el-
térése a különbségnek csak egy kis részét magyarázza. Ha a magyarok házasodá-
si kedve megegyezett volna az országossal, akkor 7,1 házasságkötés jutott volna
1000 lakosra. 2002-ben az országos érték 5,8, míg a magyaroknál regisztrált 4,6.
A CMRs az országos értékkel majdnem megegyező 5,7. Vagyis a korstruktúra el-
térése sem 1992-ben, sem 2002-ben nem ad magyarázatot a relatíve kevesebb há-
zasságkötésre.
Kérdés, hogy a magyarok alacsonyabb házasságkötési arányszámai mennyi-
ben tudhatók be a nemzetiségi regisztráció esetlegességének, illetve mennyiben
tükröznek a magyar és az teljes romániai népesség közötti tényleges demográfi-
ai különbségeket.
Első támpontként a házassági arányszámok megyék szerinti alakulása szolgál-
hat. Amennyiben ugyanis a házasságkötésre vonatkozó népmozgalmi adatsorok a
magyarokat alulregisztrálják, a hiányt feltételezhetően a magyarok által alacsony
arányban lakott megyékben kell keresnünk. A 20. táblázatban besötétítettük azo-
kat a cellákat, ahol az igen alacsony értékek alulregisztrációra engednek következ-
tetni (Fehér és Hunyad megyét az ezredfordulótól, Krassó-Szörényt 1995 után, il-
letve Temest 1998, 1999 és 2000-ben). Ezeket a kiugró eseteket leszámítva azonban
99
nem mondható el, hogy a magyarok által kisebb arányban lakott megyékben a ma-
gyar népesség nyers házasságkötési arányszámai alacsonyabbak volnának. Vagyis
összességében a regisztrált értékek plauzibilisnek tűnnek.
20. táblázat. A nyers házasságkötési arányszám alakulása Erdély megyéiben

a magyar népesség esetében, 1992–2002
Megye 1992 1993 1994 1995 1996 1996 1998 1999 2000 2001 2002
Fehér 5,3 5,4 5,2 4,9 5,4 4,2 5,4 4,9 1,6 1,7 2,2
Arad 5,2 4,6 4,8 5,0 4,9 4,7 4,8 4,1 4,3 3,6 4,0
Bihar 6,0 5,4 5,7 5,5 5,3 4,9 5,2 5,2 4,9 5,1 4,8
Beszterce- Naszód 6,1 5,4 6,2 6,1 5,5 5,0 5,1 4,7 4,3 3,9 4,7
Brassó 5,5 4,7 4,9 4,3 5,2 4,3 4,2 4,9 4,1 3,6 3,4
Krassó-Szörény 4,0 3,6 4,8 1,7 2,6 2,4 2,8 2,0 1,9 1,7 1,9
Kolozs 5,2 5,2 4,8 5,1 5,6 5,2 5,0 5,0 4,5 4,5 4,4
Kovázsna 6,0 5,2 5,2 6,1 6,2 5,8 5,5 5,7 5,4 5,0 4,8
Hargita 5,6 5,0 5,2 5,3 5,4 5,5 5,3 5,2 4,7 4,6 4,4
Hunyad 6,0 5,5 5,0 4,7 4,5 3,8 4,4 3,5 2,5 2,9 2,6
Máramaros 5,6 5,9 5,1 5,5 5,2 6,2 6,4 5,7 5,7 4,9 4,9
Maros 5,9 5,7 5,3 5,7 5,8 5,4 5,4 5,4 5,3 4,6 4,7
Szatmár 7,2 6,5 6,2 6,3 6,9 6,9 6,1 6,0 5,9 5,6 5,8
Szilágy 6,9 6,5 5,4 6,3 6,5 6,0 5,8 6,1 5,1 5,2 5,6
Szeben 6,1 5,1 6,1 4,9 5,6 4,5 4,3 5,0 4,5 5,1 4,1
Temes 5,4 4,8 4,5 4,6 4,6 4,0 2,5 3,3 3,1 4,0 4,0
21. táblázat. A házasságot nem kötöttek aránya Romániában korcsoportonként

nemzetiség szerint, 1992, 2002
Korcsoport
Év Nemzetiség
20–24 25–29 30–34 35–39 40–44 45–49
Román 52,3 19,9 10,3 6,9 5,0 3,7
1992 Magyar 58,1 23,7 13,8 10,3 7,6 6,1
Cigány 35,4 17,8 12,7 10,4 8,7 8,1
Román 63,2 29,1 14,1 8,6 6,4 5,3
2002 Magyar 68,1 32,9 17,0 10,5 7,5 6,0
Cigány 80,3 61,5 42,6 34,1 27,8 23,9
Forrás: INS
A házassági mozgalom nemzetiségi eltéréseivel kapcsolatos második támpon-

tot az 1992-es és 2002-es népszámlálások szolgáltatják, amelyek segítségégével a
hajadonok arányának egyes korcsoportokon belüli változását vizsgálhatjuk meg.
A romániai és szlovákiai népesedési folyamatokat tárgyaló részben érintettük,
100
hogy az országot a rendszerváltásig a John Hajnal által kelet-európainak nevezett

családalapítási modell jellemezte, vagyis a népesség túlnyomó többsége házas-
ságra lépett, mégpedig fiatalon, a húszas évei első felében. Ez a modell a család-
alapítás (házasságkötés és gyermekvállalás) halasztásával a rendszerváltás után
bomlásnak indult. Nemzetiségi bontásban azt láthatjuk, hogy a házasságkötés ha-
lasztása a magyarok esetében erőteljesebben nyilvánul meg. 2002-ben a 20–24
éves nők esetében 68,1, a 25–29 évesek esetében pedig 32,9 százalék volt a haja-
donok aránya a románok 63,2, illetve 29,1 százalékával szemben.
Ennél jóval látványosabb a romákat érintő változás. 1992-ben a 20–24 évesek-
nek csupán 35,4, 2002-ben pedig már 80,3 százaléka volt hajadon (azaz olyan, aki
még nem kötött házasságot). Ugyanakkor a házasságot nem kötöttek több mint
fele (58 százaléka) élettársi kapcsolatban élt, ami arra utal, hogy esetükben nem
annyira a tényleges családalapítási szokások, hanem a házasságkötéshez való (a
múlt rendszerben az állami adminisztráció által szorgalmazott) pozitív viszony vál-
tozott meg. 2007-ben (a 200 eurós támogatás bevezetése után) sok roma törvénye-
síttette a rendszerváltást követően létrejött élettársi kapcsolatát.
2.8. Etnikai homo- és heterogámia, etnikai reprodukció,

asszimiláció, nemzetiségváltás
Egy kisebbségi közösség reprodukciója szempontjából a párkapcsolatok homo-
gén, illetve heterogén jellegének kiemelt szerepe van. A fejezet először a vegyes
házasságok számának alakulásával, majd a vegyes házasságokon belüli etnikai szo-
cializáció jelenségével foglalkozik. Ezután arra adunk választ, hogy a vegyes csalá-
dokon belüli kiegyensúlyozatlan etnikai szocializáció következtében keletkező asz-
szimilációs veszteség milyen mértékben csökkenti a magyar népesség generációs
utánpótlását. Végül azt próbáljuk meg nyomon követni, hogy a nemzetiségi önbe-
vallás megváltozása milyen mértékben érintette a romániai magyar népesség sta-
tisztikai számát.
2.8.1. Az asszimiláció típusai
A demográfia fogalmi és módszertani eszköztárát elsősorban egy adott terület (ál-

talában egy nemzetállam) népesedésének leírására dolgozták ki. Egy kisebbsé-
gi népesség helyzete ehhez képest sajátos – így az erdélyi magyaré is. Földrajzi-
lag körülhatárolható terület esetében a népesedés ki- és bemeneti változói (szü-
letések, bevándorlás, illetve elhalálozások és kivándorlás) jól meghatározhatók.
Az általunk vizsgált népesség határai ennél jóval képlékenyebbek. Varga E. Árpád
(2002b) mutatott rá, hogy egy kisebbségi népesség esetében akkor sem tudjuk
megvonni a népmozgalmi egyenleget, ha a migrációs és a természetes népmozgal-
mi folyamatokat a lehető legkimerítőbben ismerjük. Az okot az asszimilációs folya-
101
matokban jelölte meg. A demográfia fogalmi nyelvezetével kompatibilis meghatá-

rozást Szilágyi N. Sándor adott (2002, 2004) az asszimilációra. Meghatározásának
előnye, hogy operacionális, és a kohorszkomponens módszerre alapozó demog-
ráfiai modellekbe tökéletesen beilleszthető. Szilágyi ugyanis arra a kérdésre kere-
si a választ, hogy két időpont között melyek azok a konkrét „események”, amelyek
a demográfiai statisztikában egy adott etnikum veszteségeként és egy másik etni-
kum nyereségeként jelennek meg. Szerinte az asszimiláció három típusát kell el-
különítenünk:
(a) az autoidentifikáció megváltozását, ami a népesedésstatisztika szempont-
jából azt jelenti, hogy valaki két soron következő adatfelvételen (népszámláláson)
eltérő nemzetiségűnek vallja magát;
(b) a korábbi heteroidentifikációval nem egyező autoidentifikációt, ami ab-
ban nyilvánul meg, hogy valaki, akit egy korábbi népszámláláskor szülei adott
nemzetiségűként tüntettek fel, nagykorúvá válva más nemzetiséget vall be;
(c) az etnikai reprodukció csökkenését egy másik etnikum javára, ami abból
adódik, hogy adott nemzetiségű anyák (döntően a vegyes házasságokban) más
nemzetiségűként jegyeztetik be a gyermekeiket.
Az első két esetet intragenerációs asszimilációnak nevezhetjük, hisz itt az iden-
titásválás különböző eseteivel állunk szemben. A statisztikai regisztráció viszony-
latában ki kell emelnünk, hogy a nemzetiség szerinti kategorizáció megváltozá-
sa mögött nem minden esetben kell tényleges társadalmi folyamatokat feltételez-
nünk. Ezért használtuk az eddigiek során is a különböző regisztrációk közötti in-
konzisztencia fogalmát. A nemzetiségváltás (illetve a népszámlálási adatok inkon-
zisztenciája) Erdélyben nem ismeretlen, elsősorban a magyar–német, illetve ma-
gyar–cigány relációban volt szerepe. Előbb az intergenerációs asszimilációt tár-
gyaljuk, amely gyakorlatilag két tényező függvénye: (1) a vegyes házasságok ará-
nya; (2) a vegyes házasságokon belüli etnikai szocializáció.
2.8.2. Etnikai heterogámia
Az etnikai homogámiára/heterogámiára vonatkozóan kétféle adatsorunk van. Egy-

részt az 1992-es és 2002-es népszámlálások alapján ismerjük a vegyes házasságban
élők arányát a különböző nemzetiségek körében, megye és településtípus szinti
bontásban. Másrészt ugyanebben a bontásban rendelkezésünkre állnak az 1994–
2007 közötti népmozgalmi adatok.
A két adatsor között a magyarokra vonatkozóan jelentős az eltérés. A 2002-es
népszámlálás szerint a házas magyarok 13,7 százaléka élt vegyes házasságban, míg
az 1992–2002 között házasságra lépő magyarok 17,7 százaléka választott magának
más nemzetiségű párt. Az eltérés azokban megyékben jelentősebb, ahol a magyar
népesség száma és aránya alacsony.
Megítélésünk szerint az intergenerációs asszimilációt vizsgálva, ahol a vegyes
házasságban születő gyermekek számára kell következtetnünk, a népmozgalmi
adatsor a mérvadó. A népszámlálás az összes házassági kohorsz adatait összegzi,
102
köztük olyan idős házaspárokét is, akik demográfiai szempontból már túl vannak
a reproduktív életszakaszon. A vegyes házasságok aránya az idős korosztály eseté-
ben alacsonyabb, így jobban közelítjük a vegyes házasságban született gyermekek
arányát (2002-ben, az előszámítás induló évében), ha az utóbbi 13 év népmozgal-
mi adataiból indulunk ki.
33. ábra. A homogén házasságot kötők (1992–2002) és a homogén házasságban

élők (2002) aránya a magyarok között Erdély megyéiben
100 97 98
92
88 87 89 97
90 84 96
89
76 86
80 75 85 83
71 72 72 77
70
68
58
60 56 60
58
58 60 59
50
38 39
40
39
homogén házasságkötések (1992-2002)
30 34
homogén házasságban élĘk 2002
22
20
10
0
en
es
os
ár
r
d
só
ta
os
.
gy
a
-N
Sz
oz
hé
ha
zn
ya
ra
m
gi
ar
ar
as
m
eb
ilá
ó-
ce
ol
Fe
A
Bi
ás
un
ar
Te
at
Br
M
am
Sz
Sz
ss
K
er
ov
H
Sz
H
ra
zt
ár
K
K
s
M
Be
Forrás: INS
A teljes népességet vizsgálva ki kell emelnünk a vegyes házasságok arányá-

nak növekedését az ezredfordulót követően. E mögött – mint azt korábban már
érintettük – elsősorban külföldi állampolgárok (elsősorban férfiak) romániai
párválasztása áll. Ugyanez a magyarázata annak, hogy a román népességben –
leginkább az ezredfordulót követő években – a nők körében jóval gyakoribbak a
vegyes házasságok.
A szakirodalom az etnikai homo/heterogámiát befolyásoló tényezők közül
hármat különböztet meg, az egyéni preferenciákat, a „harmadik felet” (csoport-
normák és vegyes házasságot szankcionáló intézmények), illetve a strukturális
kényszereket (Kalmijn 1998:397). Bármelyik okcsoport felől közelítünk, közpon-
ti fogalmunk lesz a házassági piac, amelynek szereplői a nem házas nők és fér-
103
fiak. A preferenciák szempontjából lényeges, hogy a házassági piac szereplőit

a többi résztvevő a felkínált erőforrások alapján ítéli meg. Ezek sokfélék lehet-
nek (pl. esztétikaiak, szexuálisak), a szociológiai vizsgálatok azonban elsősorban
a társadalmi-gazdasági, valamint a kulturális erőforrásokra koncentrálnak. A tár-
sadalmi-gazdasági erőforrások a jövendő család anyagi jólétét, társadalmi státu-
sát és presztízsét határozzák meg, ezek vizsgálata általában a házasság társadal-
mi mobilitással és státusreprodukcióval való összefüggésében meghatározó. Az
etnikai endogámiát a társadalmi-gazdasági preferenciákkal párhuzamos kulturá-
lis preferenciák támogatják, vagyis az emberek általában ízlésben, kulturálisan,
világképben, nyelvileg hasonló párt keresnek maguknak. Amennyiben a társa-
dalmi hierarchia és az etnicitás egymástól nem függetlenek (és általában nem
azok), az endogámiában természetesen a társadalmi és gazdasági preferenciák
is meghatározók lehetnek. Romániában ezeknek döntő szerepük van a cigányok
nagyfokú endogámiájában. A párválasztásokat azonban nemcsak a házassági pi-
acon résztvevők preferenciái határozzák meg, hanem az őket körülvevő társadal-
mi környezet (harmadik fél) is. Általános, hogy a különböző csoportok (ponto-
sabban azok az intézmények, amelyek a csoportkohéziót kitermelik), miután a
vegyes házasságban csoportkohéziót veszélyeztető tényezőt látnak, az endogá-
miát támogatják. Bár a preferenciák és a csoportnormák fontosak lehetnek, ön-
magukban nem határozzák meg az etnikai homo/heterogámia mértékét. A struk-
turális kényszerek akár ezek ellenében is a vegyes házasság irányába hathatnak.
Megfordítva: a vegyes házasságok ténye nem mindig a preferenciáknak és a cso-
portnormáknak (vagy azok hiányának) a tükre. A házassági piac kényszerei több,
strukturális szempontból releváns tényezőből adódnak. Ezek közül Blau és szer-
zőtársai (Blau–Blum–Schwartz 1982:51–54) elsőnek a csoportok relatív méretét
(népességen belüli arányát) emelték ki. Ha egy adott társadalmi téren belül a
párválasztások véletlenszerűek lennének, az endogámia esélyét a csoport mé-
rete határozná meg. Bár a valóságban a párválasztások soha nem véletlenszerű-
ek, a csoportméret és az endogámia közötti összefüggés fennmarad. A további
hipotézisek abból indulnak ki, hogy a házassági piacok szegmentáltak. A tényle-
gesen szóba jövő partnerek (általában) a nemzetállami társadalomnál jóval szű-
kebb földrajzi térből kerülnek ki. Logikus feltevés, hogy a földrajzilag koncent-
rált csoportoknak nagyobb az esélyük az endogámiára, mint a szórványszerűen
elhelyezkedőknek.
Ezeket az érveket szem előtt tartva beláthatjuk, hogy az eltérő arányt képvi-
selő nemzetiségek etnikai heterogámiáját félrevezető pusztán a – 23. táblázat-
ban szereplő – megoszlások alapján összehasonlítani. Az esélyhányados olyan
statisztikai mérőszám, amely alkalmas az egyes csoportok etnikai heterogámi-
ájának összehasonlítására, a csoportok eltérő nagyságából adódó hatást azon-
ban kiküszöböli.
104
22. táblázat. Az etnikailag homogén házasságot kötők aránya

Romániában nemzetiség szerint, 1994–2007
Románok Magyarok Cigányok

Év Összesen Férfiak Nők Férfiak Nők Férfiak Nők
1994 96,1 98,4 97,6 82,6 81,6 94,4 94,2
1995 96,1 98,4 97,5 83,3 82,5 95,8 93,9
1996 95,8 98,4 97,2 82,3 82,2 93,8 94,1
1997 96,2 98,4 97,6 82,4 82,4 95,4 91,3
1998 96,2 98,5 97,5 81,5 82,2 96,3 94,8
1999 95,9 98,4 97,3 82,1 81,5 95,3 93,1
2000 95,5 98,4 96,9 82,3 82,0 95,1 90,6
2001 94,9 98,3 96,3 81,2 81,3 95,8 92,5
2002 95,4 98,3 96,8 80,9 81,9 94,1 92,8
2003 94,8 98,2 96,3 80,7 80,6 94,6 94,0
2004 92,1 97,7 94,0 80,4 78,8 95,5 92,3
2005 91,4 97,6 93,3 81,2 79,7 94,5 93,6
2006 93,0 97,8 94,8 80,3 79,9 94,0 91,6
2007 95,7 98,2 97,1 83,2 83,3 98,3 96,9
Forrás: INS
23. táblázat. A magyarok etnikai homo/heterogámiájára vonatkozó kereszttábla
Feleség
nemzetisége
A B
Férj A Caa Cab
nemzetisége B Cba Cbb
A kereszttáblában használt jelölésekkel az esélyhányadost a következő kép-

let alapján határozhatunk meg: OR (odds ratio) = (Caa/Cab)/(Cba/Cbb) (Kalmijn
1998:405). Amennyiben az esélyhányados értéke nagyobb, mint egy, az etnikai en-
dogámia mértéke nagyobb mint az (véletlenszerű párválasztás esetén) a népesség
megoszlásából következne. Más szóval: az esélyhányados egynél nagyobb értékei
arra utalnak, hogy a párválasztás nem véletlenszerű, az összehasonlítás tekinteté-
ben pedig a nagyobb értékek az endogámia nagyobb arányát mutatják, az adott
csoport össznépességen belüli arányától függetlenül.
Az erdélyi nemzetiségek vonatkozásában az etnikai heterogámia esélyhánya-
dosait Horváth István (2008b:114) kiszámította, a következő értékek Románia tel-
jes területére vonatkoznak.
105
24. táblázat. Az etnikailag homogén házasságkötés esélyhányadosa

Románia főbb nemzetiségei esetén, 1992 – 2007
Év Románok Magyarok Cigányok Németek

1992 187,9 446,8 40199,6 65,7
1993 n. a. n. a. n. a. n. a.
1994 149,8 445,5 91903,1 42,0
1995 161,6 484,2 53013,7 37,2
1996 142,3 425,0 48042,4 39,0
1997 159,5 449,3 48056,7 38,7
1998 161,9 435,0 98472,5 45,5
1999 138,2 421,7 57017,2 38,4
2000 115.2 468,2 38164,0 46,3
2001 92,4 424,0 53153,8 37,8
2002 104,5 436,9 36779,5 43,7
2003 82,8 415,3 40659,7 51,7
2004 43,3 363,9 39000,2 17,7
2005 37,6 401,9 31363,5 14,2
2006 50,9 415,7 20780,5 12,9
2007 198,9 603,0 39242,5 87,8
n. a.: nincs adat

A táblázatból kitűnik, hogy az endogámia hajlama (vagy kényszere) a romák

esetében messze a legmagasabb. A strukturális hatások felől közelítve ez különö-
sen figyelemreméltó, ha arra gondolunk, hogy településszerkezeti szempontból a
magyaroknál sokkal kevésbé koncentrált nemzetiségről van szó. Az etnikai endo-
gámiára való hajlam a magyarok esetében is jóval magasabb a románokra számí-
tott értéknél. A románok esetében az esélyhányados ezredforduló utáni csökke-
nése a leginkább számottevő, amit már az egyszerű megoszlásokat tartalmazó ke-
reszttáblák alapján is megfigyelhettünk.
Figyelemre méltó, hogy 2007-ben a házasságok számának növekedésével a ve-
gyes házasságok aránya csökkent. Ez minden bizonnyal annak köszönhető, hogy a
200 eurós egyszeri jutatásnak rétegspecifikus hatása volt (az alsóbb rétegeknél nö-
velte a házasodási kedvet). Azt pedig tudjuk, hogy a vegyes házasságok aránya ki-
sebb az alacsonyan iskolázottak között (Kiss 2009).
A magyarok esetében a kilencvenes években nem mutatkozott jelentős ne-
mek szerinti eltérés a vegyes házasságok gyakoriságában, az ezredfordulót követő-
en azonban – a házasságra lépő külföldiek növekvő számával párhuzamosan – a
magyarok között is nőtt a más etnikumú párt választó nők aránya. 2007-ben a férfi-
ak és nők egyenlő arányban választottak más nemzetiségű házastársat.
A következő táblázat a vegyes házasságra lépő férfiak és nők együttes arányát
mutatja 1992 és 2005 között. Érdemes kiemelni, hogy a vegyes házasságok aránya
106
azokban a megyékben mutat egyértelműen emelkedő tendenciát, ahol a magya-

rok viszonylag nagy számban/arányban, de a románokhoz viszonyítva kisebbség-
ben élnek. Az emelkedés Kolozs, Maros és Bihar megyében igazán hangsúlyos.
34. ábra. A homogén házasságkötések aránya a romániai magyar népesség

körében nemek szerint, 1994–2007
84%
83%
82%
81%
80%
79%
férfiak
nĘk
78%
77%
76%
1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007
Forrás: INS
25. táblázat. Az etnikailag homogén házasságra lépő magyarok

aránya Erdély megyéiben településtípus szerint, 1992–2005
Megye/
1992 1993 1994 1995 1996 1996 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005
településtípus
Románia 82 n. a. 82 83 82 82 82 82 82 81 81 81 80 81
Város n. a. n. a. 76 78 77 78 76 77 78 76 76 76 75 77
Falu n. a. n. a. 89 89 88 88 89 88 87 88 87 87 87 86
Fehér 65 68 66 66 68 66 72 59 82 85 74 82 70 68
Város n. a. 55 47 49 60 55 62 46 82 80 65 78 65 60
Falu n. a. 80 86 83 75 76 84 72 83 93 81 87 76 75
Arad 59 60 59 62 62 60 57 61 55 55 56 47 54 58
Város n. a. 53 54 57 57 55 51 56 51 51 52 44 54 53
Falu n. a. 70 67 70 71 67 67 67 61 61 61 54 52 71
Bihar 87 88 86 86 85 86 85 86 85 83 83 85 82 81
Város n. a. 86 84 85 84 85 82 83 84 81 81 82 79 80
Falu n. a. 90 90 89 87 88 88 89 87 87 87 89 88 82
Beszterce-
66 60 66 67 66 64 61 61 60 51 55 46 53 64
Naszód
107
Megye/
1992 1993 1994 1995 1996 1996 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005
településtípus
Város n. a. 40 45 43 53 50 52 58 32 34 48 33 42 55
Falu n. a. 74 78 80 73 72 69 65 71 63 60 53 59 69
Brassó 63 62 55 65 65 61 60 65 61 60 60 58 61 62
Város n. a. 61 52 64 66 61 58 67 58 56 58 50 58 57
Falu n. a. 64 63 68 62 60 64 62 66 70 65 75 70 71
Krassó-Szörény 29 18 25 24 11 12 38 31 0 40 27 17 17 7
Város n. a. 19 23 25 12 15 40 38 0 42 32 0 13 8
Falu n. a. 0 36 0 0 0 29 0 0 0 40 22 0
Kolozs 79 79 80 77 75 77 76 75 76 75 74 71 72 71
Város n. a. 75 76 72 73 74 72 71 74 73 70 68 67 67
Falu n. a. 87 87 85 80 84 85 84 81 81 83 79 82 80
Kovászna 96 95 96 96 95 95 95 95 95 95 95 94 93 94
Város n. a. 93 95 95 93 93 94 94 94 94 94 93 91 92
Falu n. a. 97 96 98 97 96 97 96 95 96 95 96 96 95
Hargita 97 96 97 97 97 97 97 96 97 97 97 96 95 96
Város n. a. 94 95 95 95 96 95 94 95 95 95 95 93 94
Falu n. a. 98 98 98 98 98 98 98 98 98 98 98 97 97
Hunyad 41 48 33 41 43 31 41 44 38 40 32 47 36 40
Város n. a. 48 33 43 45 31 42 44 37 42 33 48 37 41
Falu n. a. 60 14 17 0 0 20 44 50 20 0 40 0 0
Máramaros 62 65 67 65 55 57 57 56 57 55 57 51 51 59
Város n. a. 63 62 63 51 53 54 54 54 51 50 47 47 58
Falu n. a. 76 80 74 71 72 74 68 74 69 74 66 67 63
Maros 89 89 90 88 88 90 86 87 89 85 87 85 82 82
Város n. a. 86 86 84 85 88 82 84 84 82 83 84 79 79
Falu n. a. 93 92 91 91 92 91 91 90 90 90 87 85 85
Szatmár 83 83 79 83 84 80 80 79 81 81 81 78 77 80
Város n. a. 79 79 79 80 77 77 78 80 77 79 76 75 77
Falu n. a. 86 79 86 88 82 85 80 82 84 83 81 80 84
Szilágy 90 91 91 89 88 90 87 87 87 87 89 86 87 85
Város n. a. 83 80 82 78 81 73 78 81 79 79 75 77 79
Falu n. a. 95 97 94 94 94 95 93 91 93 94 92 93 89
Szeben 41 49 47 41 40 37 29 32 39 35 37 32 33 29
Város n. a. 49 46 39 42 38 28 33 41 37 39 32 37 29
Falu n. a. 47 51 50 23 34 33 27 28 23 30 35 17 27
Temes 40 40 35 37 38 37 34 35 30 35 34 25 32 37
Város n. a. 37 33 34 36 36 30 35 28 32 36 26 29 35
Falu n. a. 48 39 41 42 38 44 33 34 42 30 23 42 44
n. a.: nincs adat

Forrás: INS
Mint az előbbiekben érintettük, az etnikai exogámiát egyszerre határozzák meg

a strukturális tényezők (a vizsgált etnikum aránya, területi koncentráltsága) és a rá
vonatkozó, pontosabban a vele szembeni társadalmi normák (Blau–Blum–Schwartz
1982; Kalmijn 1998). Egy korábbi tanulmányunkban azt találtuk, hogy a vegyes há-
108
zasságok arányában mutatkozó Erdélyen belüli különbségeket igen nagy mérték-

ben (89,8 százalékban) magyarázzák az etnikai térszerkezet sajátosságai. A vegyes
házassággal szembeni normákban mutatkozó eltérések ezzel szemben csupán a
variancia 11,2 százalékát magyarázzák (Kiss 2006). Ebből azt a következtetést vontuk
le, hogy a megyei arányokat és ezen belül a kistérségek etnikai térszerkezetét ismer-
ve nagy biztonsággal következtethetünk a vegyes házasságok arányára. Az esélyhá-
nyados korábban bevezetett fogalmával azt is megvizsgálhatjuk, hogy az egyes me-
gyékben milyen mértékben tér el az endogámiára való hajlandóság, amennyiben a
magyarok eltérő arányából fakadó különbségeket kiküszöböljük.
26. táblázat. A homogén házasságkötés esélyhányadosának (OR)

értéke az erdélyi magyar népesség esetében megyénként, településtípus szerint,
1992–2007 (aggregált adatok)
Megye Összesen Város Falu

Szilágy 218,6 80,0 634,3
Fehér 190,8 114,3 452,2
Hargita 150,1 85,8 317,9
Kovászna 128,7 74,7 260,2
Bihar 124,5 80,6 246,8
Beszterce-Naszód 90,2 36,9 164,9
Maros 87,3 56,2 148,4
Kolozs 77,0 58,3 147,8
Brassó 63,2 64,2 60,7
Krassó- Szörény 49,3 36,9 97,9
Szatmár 46,2 30,5 72,6
Máramaros 44,3 23,6 260,2
Arad 38,1 26,2 73,4
Szeben 34,4 30,6 48,7
Hunyad 33,0 30,0 65,2
Temes 16,2 13,9 22,6
Erdély2 128 564 82 6172 279 792
Az esélyhányados értéke Szilágy és Fehér megyében a legnagyobb, őket a két

székely megye, Hargita és Kovászna követi. Ezekben a megyékben a legnagyobb
mértékű a magyarok etnikai endogámiája, ahhoz képest, amire a megye népességén
belüli arányuk alapján számíthatnánk. A másik végponton Temes, Hunyad, Szeben,
Arad, Máramaros és Krassó-Szörény megyét találjuk. Az esélyhányados értéke termé-
szetesen itt is nagyobb egynél, vagyis a párválasztások nem véletlenszerűek, de itt
más erdélyi megyékhez viszonyítva alacsonyabb mértékű az endogámia.
A különbségeknek több oka lehet. Egyrészt regionálisan eltérő lehet a vegyes
házasságok társadalmi megítélése, az ezzel kapcsolatos társadalmi normák és az eh-
109
hez kapcsolódó preferenciák. Másrészt azonban a megyék közötti különbségeket

(a magyarok megyén belüli arányától független) strukturális kényszerek is generál-
hatják. Ezek közül legkézenfekvőbb a magyar népesség megyén belüli földrajzi el-
helyezkedése. A magyar népesség megyén belüli koncentráltsága olyan strukturális
tényező, amely a megyén belüli aránytól függetlenül befolyásolja a vegyes házassá-
gok arányát. Összehasonlíthatjuk Fehér megyét (ahol az esélyhányados értéke Szil-
ágy után a legmagasabb) Hunyaddal és Temessel (ahol a legalacsonyabb). Fehér
megyében a magyarok aránya alacsonyabb, mint az utóbbi két megyében, azonban
a megye északkeleti részén, Nagyenyeden és környékén koncentrálódnak, több te-
lepülésen abszolút többséget alkotva. Hunyad megyében ezzel szemben a magya-
rok döntő többsége városokban él, a településen belül 5–10 százalékos arányban.
Temes megyében a magyarok ennél is szórtabban helyezkednek el, itt a városokon
belüli arányuk hasonló, de jelentős részük falusi szórványban él.
2.8.3. A vegyes házasságokon belüli etnikai szocializáció
A vegyes házasságokon belüli etnikai szocializációval kapcsolatban több kérdés

felvethető.70 Egyrészt alapkérdés, hogy ez statisztikailag milyen eszközök segít-
ségével mérhető, illetve a különböző statisztikailag mérhető aspektusoknak mi-
lyen jelentőségük/jelentésük van az etnikai szocializáció egészén belül. Fogal-
milag Brubakerre és szerzőtársaira (2006:311–314) támaszkodhatunk, akik a ro-
mán–magyar vegyes párkapcsolatokat etnikailag jelölt, egymást (általában) ki-
záró alternatívák közötti választások sorozataként írják le. Erdélyben mind a ro-
mán, mint a magyar etnicitásnak viszonylag egyértelmű markerei vannak, mind-
kettő köré jól kikristályosodott (egymással szembenálló) nemzeti ideológia és in-
tézményrendszer épült. Ezzel szemben a köztes identitásoknak nincsenek egy-
értelmű markerei, nincsenek olyan diskurzusok és intézmények, amelyekbe be-
ágyazódhatnának. Ilyen körülmények között a vegyes párok folyamatosan válasz-
tani kénytelenek, attól kezdődően, hogy milyen templomban esküdjenek,71 mi-
lyen nevet adjanak a gyermeknek, milyen vallásúnak kereszteljék, egészen addig,
hogy milyen nyelven iskoláztassák őket. Természetesen a valóság komplexitását
redukáljuk, amikor azt állítjuk, hogy a vegyes családokon belüli szocializáció vég-
eredménye az egyik vagy a másik etnikum melletti döntés, a kijelentés mégsem
áll távol a valóságtól. Legalábbis úgy véljük, hogy közelebb áll, mint azok a kijelen-
tések, amelyek (abból kiindulva, hogy Erdélyben jelentős az etnikai szempontból
vegyes származásúak száma és aránya) egy „hibrid” népesség és identitás kiala-
kulását vizionálják. Véleményünk szerint ezek a kijelentések egyrészt ideologiku-
sak, másrészt esszencialisták. Esszencialisták abban az értelemben, hogy a vegyes
származás tényéből automatikusan a szociológiai értelemben vett „hibrid” jelen-
létére következtetnek, holott valójában Erdélyben megvannak azok a társadalmi
70 A kérdés alaposabb tárgyalását lásd Kiss 2009.

71 A ortodox és a görög katolikus egyháznak egyértelműek a román, a református, római katolikus és uni-
tárius egyházaknak pedig a magyar nemzeti, illetve nemzetiesítő jellemvonásaik.
110
mechanizmusok, amelyek a vegyes származásúakat az egyik vagy a másik etnikai

kategória melletti döntésre késztetik. A kizárólagosságra törekvő nemzeti diskur-
zusok és intézmények ugyan nem teremtettek egymással nem vagy alig érintkező
csoportokat, de oda vezettek, hogy a vegyes élethelyzetek általában a két csoport
közötti választásban oldódnak fel.
Meg kell jegyeznünk, hogy maga a statisztikai regisztráció, amelyből egy de-
mográfiai elemzésben kiindulhatunk, és amely az etnikai hovatartozásra vagylago-
san kérdez rá, szintén a nemzeti kizárólagosságra törekvő nemzeti diskurzusok-
ba ágyazott. Azt mondhatjuk, hogy amikor a vegyes családban élők gyermekeiket
a népmozgalmi és a népszámlálási regisztráció során románként vagy magyarként
regisztráltatják, akkor az számukra egy a különböző helyezetek közül, amelyekben
etnikailag jelölt, egymást kizáró alternatívák között kell választaniuk. A statisztikai
regisztráció ebből a szempontból nem elszigetelt aktus, hanem egy kiterjedt klasz-
szifikációs mechanizmus része, amely a vegyes családban született gyermekeket az
egyik vagy a másik etnikai kategóriába utalja.
A statisztikai adatok tekintetében a népszámlálási adatokból indulhatunk ki.
Megye és azon belül településtípus szerint ismerjük, hogy a magyar párú vegyes
családok hány százaléka regisztrálta gyermekeit magyarként, ha az asszony, illetve
ha a férfi magyar.
27. táblázat. A gyermekeiket magyarként regisztráló magyar párú vegyes családok

aránya Erdély megyéiben településtípus és a magyar fél neme szerint, 2002
Teljes népesség Város Falu

Megye A férfi A nő A férfi A nő A férfi A nő
Összes Összes Összes
magyar magyar magyar magyar magyar magyar
Románia 36,9 37,5 32,3 28,9 33,1 24,8 40,6 32,8 47,0
Fehér 14,8 30,4 22,8 14,3 28,4 21,5 15,9 35,4 26,1
Arad 25,3 32,6 29,1 23,8 31,9 27,9 28,6 34,2 31,5
Bihar 36,9 37,2 37,0 34,8 35,1 34,9 40,9 41,0 41,0
Beszterce-Naszód 23,8 33,6 29,4 19,8 28,3 24,6 30,9 41,9 37,4
Brassó 20,0 28,8 24,5 18,6 27,8 23,2 24,4 31,5 28,2
Krassó-Szörény 16,5 30,2 23,7 17,1 32,4 25,1 13,3 16,9 15,1
Kolozs 23,1 32,4 28,0 22,3 32,2 27,5 26,0 33,4 29,8
Kovászna 47,8 61,4 54,3 46,0 58,6 51,7 52,1 65,9 59,5
Hargita 43,5 53,4 48,0 43,0 50,1 46,1 44,9 60,9 52,9
Hunyad 19,4 24,5 22,1 19,4 24,9 22,3 20,0 16,7 18,3
Máramaros 25,4 34,1 30,1 25,0 31,8 28,7 27,6 46,2 37,3
Maros 32,1 39,2 35,6 29,9 37,2 33,4 36,0 42,3 39,2
Szatmár 39,4 46,3 42,6 35,5 42,6 38,7 45,0 50,8 47,8
Szilágy 28,0 36,1 32,2 24,0 31,8 28,2 36,4 46,1 41,3
Szeben 17,1 31,6 24,4 17,3 31,3 24,3 16,0 32,7 24,9
Temes 20,6 36,7 29,4 20,0 36,1 28,7 22,1 37,8 30,9
Forrás: INS
111
Romániában összességében a magyar párú a vegyes családok 32,3 százalékában

regisztrálták a gyermek(ek)et magyar nemzetiségűként. Az arány a vegyes házassá-
gok gyakoriságához hasonlóan változik régiónként és megyénként, ami szintén az
etnikai térszerkezettől függ. A magyar többségű székelyföldi megyékben az etnikai
szocializáció kiegyenlítettnek mutatkozik, vagyis a gyermekek mintegy felét regiszt-
rálták magyarként, illetve románként. Ezzel szemben Brassó, Szeben, Fehér, Hunyad,
Krassó-Szörény megyében, ahol a magyarok aránya nem éri el a 10 százalékot, a gyer-
mekeiket magyarként regisztráltató családok aránya 25 százalék alatt marad.
2.8.4. Etnikai reprodukció és termékenység
Szilágyi N. Sándor (2002) plasztikus megfogalmazása szerint az intergenerációs

asszimiláció onnan adódik, hogy magyar nők román gyermekeket szülnek. Más-
részt azonban nem magyar nők is szülhetnek magyar gyermekeket. Amennyiben a
vegyes családokon belüli etnikai szocializáció kiegyenlített, a veszteség és a nyere-
ség kiegyenlíti egymást. Ha azonban ez nem így van, ismét Szilágyi N. Sándor sza-
vaival élve, különbség lesz a demográfiai értelemben vett és az etnokulturális rep-
rodukció között. Biológiai reprodukción a magyar nők által világra hozott gyerme-
keket értjük, ami alapján kiszámíthatjuk a termékenységi arányszámokat. Az etni-
kai reprodukció kérdése viszont arra irányul, hogy ezeknek a gyermekeknek vé-
gül is mekkora hányada lesz magyar. Ez, mint már érintettük, a vegyes házasságok
arányától és a vegyes házasságokon belüli etnikai szocializációtól függ. Az etnikai
reprodukció mutatóját a következőképpen kapjuk:
ER = HomM × 100 + HetM × (ERHet_férfi + ERHet_nő),

ahol
HomM – a homogén házasságok aránya, amelyeken belül az etnikai reproduk-
ciót 100 százalékosnak tekintjük,
HetM – a vegyes házasságok aránya,
ERHet_nő, ERHet_férfi – a vegyes házasságokon belüli etnikai reprodukció,
magyar feleség, illetve magyar férj esetében.
Az etnikai reprodukció mutatója azt fejezi ki, hogy a magyarként regisztrált

gyermekek száma hogyan aránylik a magyar nők által szült gyermekek számához.
Az etnikai reprodukciós mutató segítségével arra is következtetni tudunk, hogy az
intergenerációs asszimiláció a női termékenységhez viszonyítva milyen arányban
apasztja a kisebbségi népesség generációs utánpótlását.
A 7. térképen az etnikai reprodukció, illetve az intergenerációs asszimilációs veszte-
ség termékenységen belüli arányát tüntettük fel megyénként. Az Erdély-szintű érték: a
női termékenység 93,6 százaléka az etnikai reprodukció, 6,4 százaléka az asszimilációs
veszteség. A regionális különbségek természetesen – a vegyes házasságok arányához és
a vegyes házasságon belüli etnikai szocializációhoz hasonlóan – jelentősek. Székelyföl-
dön, ahol a vegyes házasságok aránya viszonylag alacsony, és a vegyes családokon belü-
112
li etnikai szocializáció kiegyenlített, nincs asszimilációs veszteség, Dél-Erdély egyes me-

gyéiben viszont egyharmaddal is csökkenti a magyar népesség generációs utánpótlását.
7. térkép. Az etnikai reprodukció és a női termékenység aránya (ER/TFR)

és a magyar nők termékenysége Erdély megyéiben, 2002
Szatmár Máramaros
97% 83% Beszterce -
Naszód
Bihar Szilágy
96% 84%
Kolozs
96% Maros
89% Hargita
96% 100
Arad %
Fehér
82%
82% Szeben Brassó Kovászna
Hunyad 100
%
Temes 68%
80%
71%
66%
Krassó - TFR
Szörény 1 alatt
57%
1-1,1
1,1-1,2
1,2-1.3
1,3 felett
35. ábra. A női termékenység, az etnikai reprodukció és az intergenerációs

asszimilációs veszteség a romániai magyar népesség esetében, 1964–2002
37000
asszimilációs veszteség
32000
etnikai reprodukció
27000 nĘi termékenység
22000
17000
12000
1964 1968 1972 1976 1980 1984 1988 1992 1996 2000
Forrás: saját számítás
113
A demográfiai és etnikai értelemben vett reprodukció közötti különbségtétel-

re kiemelten oda kell figyelnünk a termékenység vizsgálatakor is. Az etnikai repro-
dukcióban fellelhető regionális különbségek vizsgálata nem pusztán az asszimilá-
ciós folyamatok szempontjából érdekes, hanem azért is, mert a gyermekek regiszt-
rált nemzetiségére vonatkozó adatokból kiindulva alapjaiban torz képet alakítha-
tunk ki a termékenység regionális különbségeiről is.
A magyarként regisztrált gyermekek számát és az ER/TFR arányt ismerve szám-
szerűsíthetjük az intergenerációs asszimilációs veszteséget. Számításaink szerint a
vegyes házasságokon keresztül 1964–1992 között ez a folyamat 37.915, 1992–2002
között 9224, vagyis összességében 47 164 fővel csökkentette a magyarság generá-
ciós utánpótlását. Mindezt vizuálisan a 35. ábra mutatja.
2.8.5. Nemzetiségváltás – a népszámlálási adatok inkonzisztenciája
A különböző etnodemográfiai vizsgálatok az asszimilációs folyamatokon első-

sorban a nemzetiségváltást értették. Szilágyi N. Sándor asszimilációtipológiá-
jának első és második típusa (az autoidentifikáció változása, illetve a korábbi
heteroidentifikációval nem egyező autoidentifikáció) tartozik ide.
Mint korábban érintettük, a népszámlálások koréves struktúrája – amelyből a
korábbi évek népmozgalmi folyamatait becsülni tudjuk – a korábbi nemzetiségvál-
tási folyamatok vizsgálatához nem szolgál támponttal. Varga E. Árpád (2002b) ja-
vaslata, hogy a nemzetiségváltást a népszámlálások közötti népmozgalmi egyen-
leg megvonása után, a tényleges népmozgalom migrációs és természetes nép-
mozgalmi folyamatokkal nem magyarázható részeként, egyfajta reziduumként ha-
tározzuk meg. A módszer az 1966–2002 közötti periódusra azért nem alkalmazha-
tó, mert a természetes népmozgalmi folyamatok a népszámlálási adatokból ugyan
(többé-kevésbé) visszakövetkeztethetők, de a migrációs folyamatokat nem tudjuk
közvetlenül adatolni. Ez utóbbit is egyfajta maradékelv segítségével (a természe-
tes és a tényleges népmozgalom különbségeként) próbáltuk meghatározni. Így
a nemzetiségváltás és a migrációs veszteség módszertani szempontból nehezen
választható külön. Ebből következően nincs lehetőségünk arra, hogy román–ma-
gyar viszonylatban hipotéziseket fogalmazzunk meg a nemzetiségváltás mértéké-
vel kapcsolatban. Az 1966-os, 1977-es és 1992-es népszámlálási adatok összevetése
azonban támpontokkal szolgálhat a nemzetiségi bevallás inkonzisztenciájáról ci-
gány–magyar, illetve német (sváb)–magyar relációban.
2.8.5.1. Magyar–német reláció
A magyar–német (sváb) relációban lezajlott nemzetiségváltási folyamatoknak (az et-

nikai önbevallás inkonzisztenciájának) megragadására az érintett népesség nagyfo-
kú területi koncentráltsága ad lehetőséget. A magyar anyanyelvű (és dominánsan) ma-
gyar identitású, de sváb származástudattal rendelkező népesség Szatmár megyében,
ezen belül elsősorban a Nagykároly környéki falvakban él. A 28. táblázat tíz, többsé-
114
gében (vagy jelentős arányban) sváb-magyarok által lakott község esetében tünteti fel
a magyar és német nemzetiségűek számának változását 1966 és 2002 között. 1966-ban
a tíz településen csupán 715 személy vallotta magát németnek és 26 651 magyarnak. A
németek száma 1977-re 1888-ra emelkedett, a magyaroké pedig 23 695-re csökkent. A
svábok száma 1992-ben érte el a maximumot, 7372-vel. Ugyanekkor a magyarok szá-
ma csupán 12.781 volt. 2002-re a trend megfordult, a svábok száma megfeleződött
(3559), a magyaroké pedig 14 573-ra nőtt.72 Az autoidentifikáció sváb–magyar relá-
cióban végbement hasonló irányú változása a megye más településein (elsősorban
Nagykárolyban és Szatmárnémetiben) is megfigyelhető, itt azonban arányaiban a ma-
gyar népesség jóval kisebb részét érintette. A megye szintjén 1966-ban 4427, 1977-ben
6395, 1992-ben 14.351, 2002-ben pedig 6417 személy vallotta magát németnek. A 2002-
es népszámlálás szerint Szatmár megye volt az egyetlen, ahol a magyarok népessé-
gen belüli aránya 1992-höz képest növekedett. Ez elsősorban annak volt köszönhető,
hogy a magyar anyanyelvű svábok jelentős része az 1992-es népszámlálástól eltérően
(ismét) magyarnak vallotta magát. Az 1992-es (és részben már az 1977-es) népszámlá-
lási adatokban tükröződő szatmári sváb „etnhnic revival” kontextusa elsősorban a ro-
mán, illetve a német migrációs politika volt. Románia ugyanis a hetvenes és nyolcva-
nas években a németek számára szelektíven engedélyezte az elvándorlást, Németor-
szágban pedig a német származás automatikusan állampolgárságra volt konvertálható
(lásd Brubaker 1998). A kilencvenes évek elején azonban a Német Fórum megalakítá-
sával és a megélénkülő németországi kapcsolattartással sokak számára ettől függetle-
nül is vonzónak tűnt a német identitás.
Bár a szatmári svábok elvándorlásának nagyságrendjét nehezen tudjuk be-
csülni, kijelenthetjük, hogy a megyében legalább ezer olyan személy lehetett, aki
1966-ban magyarnak, majd 1977-ben németnek – és további nyolcezer, aki 1977-
ben magyarnak de 1992-ben németnek – vallotta magát. Ezzel szemben 2002-ben
mintegy hétezer, az 1992-es cenzus alkalmával magát németnek valló személy azo-
nosult (ismét) a magyar nemzetiséggel.
28. táblázat. A magyar és sváb nemzetiségűek számának változása néhány

Szatmár megyei községben, 1966–2002
Község Nemzetiség 1966 1 977 1992 2002

Német 83 215 935 413
Erdőd
Magyar 2 805 2 314 1 011 1 304
Német 0 10 964 433
Kaplony
Magyar 4 528 4 775 3 367 3 760
Német 0 90 1 057 1 045
Mezőfény
Magyar 2 228 2 199 941 783
Német 2 102 518 176
Nagymajtény
Magyar 3 020 2 498 1 210 1 377
72 A vizsgált periódusban a községek teljes népessége is csökkent a nagymértékű (elsősorban Németor-

szág, másodsorban Magyarország fele irányuló) kivándorlás következtében.
115
Község Nemzetiség 1966 1 977 1992 2002

Német 598 1 056 1 069 530
Mezőpetri
Magyar 2 213 1 447 613 794
Német 11 44 620 119
Szaniszló
Magyar 4 770 4 292 2 705 2 831
Német 0 9 150 36
Krasznaterebes
Magyar 497 382 53 101
Német 1 252 831 332
Terem
Magyar 1 729 1 230 291 694
Német 1 0 516 136
Túretebes
Magyar 3 171 3 016 1 900 1 902
Német 19 110 712 339
Csanálos
Magyar 1 690 1 542 690 1 027
Német 715 1 888 7 372 3 559
A 10 település összesen
Magyar 26 651 23 695 12 781 14 573
Német 4 427 6 395 14 351 6 417
Szatmár megye összesen
Magyar 147 594 152 738 140 392 129 258
Forrás: INS
2.8.5.2. Magyar–roma reláció
2.8.5.2.1. A lehetséges kategorizációs technikák és a magyar nyelvű cigányok száma
A rendszerváltást követően a romák valós számára vonatkozó kérdés a társa-

dalomtudományokban és a közbeszédben egyaránt számtalanszor felvetődött. En-
nek ellenére a mai napig nincs egyértelmű válasz rá, hogy hány roma él a kelet-eu-
rópai régióban, illetve annak egyes országaiban. Az erdélyi magyarul (is) beszélő ci-
gányok számáról még ehhez képest is kevés az információ. Az empirikus vizsgála-
tok egyértelművé tették ugyanakkor, hogy a romák számának becslése nagymérték-
ben függ attól, hogy milyen jellemzők alapján sorolunk be valakit a cigány kategóri-
ába. Az egyes vizsgálatok különböző klasszifikációs technikákat használtak. Emigh
és munkatársai (Emigh–Fodor–Szelényi 2001: 6–7) a következőket sorolják fel:
(1) Első lehetőség: a romani nyelvet beszélőket vagy a romani anyanyelvűeket
tekintjük cigánynak. Mint a kötet bevezető fejezetében érintettük, az 1880 és 1910
közötti magyar népszámlálások a korabeli nemzetközi standardokkal összhang-
ban az anyanyelvet a nemzetiségi hovatartozás legjobb statisztikai mérőszámának
tekintették, és mint objektív kritériumot szembeállították a szubjektívnek tekintett
nemzetiségi önbevallással (lásd Arel 2002:94–97). Ezzel az eljárással a magyar nép-
számlálások – pl. az 1893-as cigányösszeíráshoz képest – a cigányok számát nagy-
mértékben alulbecsülték.
(2) Második lehetőség: a magukat a cigány/roma nemzetiséghez sorolókat
tekintjük cigánynak. A következőkben a magyar–roma, illetve roma–magyar vi-
szonylatban végbement nemzetiségváltási folyamatokat e változó figyelembevé-
telével elemezzük.
116
(3) Harmadik lehetőség: a nemzetiségi kötődésre vonatkozó kérdés bővítése,

árnyalása. Szelényi és Treiman (eds. 1992) azt ajánlja, hogy az amerikai népszám-
lálási gyakorlathoz hasonlóan a felmenők etnikai gyökereire kérdezzünk rá. Más-
részt elindulhatunk a 2001-es magyar népszámlálási gyakorlat irányába, amely a
nemzetiségi önbevallás esetében több válaszlehetőséget engedélyez, illetve rákér-
dez a másodlagos kulturális kötődésekre (lásd Tóth–Vékás 2007). Ilyen típusú ada-
tokkal az erdélyi romákról nem rendelkezünk, azt véljük azonban, hogy a románi-
ai népszámlálási gyakorlat ilyen irányú elmozdulása az etnikai/nemzetiségi hova-
tartozás vizsgálatában új lehetőségeket jelentene.
(4) Negyedik lehetőség: a kérdőíves vizsgálat során a kérdezőbiztosra (esetleg
valamilyen „szakértőre”73) bízzuk a romák identifikálását. Ezzel az eljárással nyil-
vánvalóan több probléma van, kiváltképp akkor, ha a romák életkörülményeit vizs-
gáljuk. Az ezzel foglalkozó szakirodalom kiemeli, hogy Kelet-Európában a szegény-
ség etnicizálódott, illetve rasszializálódott (Emigh–Fodor–Szelényi 2001; Ladányi–
Szelényi 2006). Ezen egyrészt azt kell értenünk, hogy a szegények között a romák
erősen felülreprezentáltak. Másrészt azonban ez a folyamatnak csupán az egyik ol-
dala, másik oldalon ugyanis a szegénység rasszializálódása, illetve etncizálódása
épp a klasszifikációs harc eredménye, és a viszonylag jó helyzetben lévő csopor-
tok azon stratégiájával függ össze, hogy a távol tartsák magukat a szegény kategó-
riától (Emigh–Fodor–Szelényi 2001:5). Ilyen körülmények között a szegénység a
biológiaiként (ekkor beszélünk rasszializálódásról), illetve kulturálisként (ekkor
beszélünk etnicizálódásról) felismert társadalmi különbségek eredményeként je-
lenik meg. Amennyiben ez a helyzet, soha nem fogjuk megtudni, hogy vajon a ci-
gányok ténylegesen felülreprezentáltak-e a szegények között, vagy a kérdezőbiz-
tos a szegényeket (vagyis „a cigány módjára élőket”) hajlamosabb cigányként kate-
gorizálni (Ladányi–Szelényi 2006:123). Ezekkel a problémákkal együtt úgy véljük,
hasznos lehet, ha a heteroidentifikációra alapuló klasszifikációs gyakorlatok vég-
eredményével is foglalkozunk. Azt a kört, akit a cigány–magyar relációjú identifi-
kációs váltás érinthet, ennek alapján határozhatjuk meg.
A magyar nyelvű cigányság vonatkozásában a 2006-os Életünk fordulópontjai
– Erdély című kérdőíves vizsgálat adataiból indulhatunk ki.74 Ennek során a kérde-
zőbiztosok 11 ezer, a választói névjegyzékből véletlenszerűen kiválasztott 20–45
év közötti személyt kerestek meg. Közülük azokkal vettek fel interjút, akik beszél-
tek magyarul. A vizsgálatban az etnikai önbevallás mellett alkalmaztuk a kérdezői
besorolást. A kérdezőbiztosok a 2492 magyarul beszélő kérdezett 9,6 százalékát
minősítették utólag romának. A roma népesség korfájából kiindulva a 20 évnél fia-
talabbak között arányuk minden valószínűség szerint magasabb, a 45 fölöttiek kö-
zött viszont alacsonyabb. Ennek alapján a vizsgálatot végző kutatók a romák 9,6
százalékos arányát elfogadták mint a magyarul (is) beszélő népességen belüli ér-
téket, és arra a következtetésre jutottak, hogy Erdélyben 150 ezer körül lehet a ma-
73 A szakértők a romákkal kapcsolatot tartó intézmények dolgozói lehetnek (önkormányzati alkalmazottak,

pedagógusok, orvosok, postások stb.).
74 Lásd bővebben Spéder szerk. 2009.
117
gyarul (is) beszélő romák száma. A vizsgálat szerint a kérdezők által romának mi-
nősítettek 57 százaléka vallotta magát magyarnak, 10 százaléka románnak, 30 szá-
zaléka cigánynak (lásd Kapitány–Kiss 2009). Így a magukat magyarnak vallók kö-
zött a romák aránya 6,5 százalék körül lehet, a magukat magyarnak valló romák
száma pedig 88 ezer.
Az alábbi ábra a romának minősítettek arányát mutatja a megyék szerint, illet-
ve falu–város bontásban.
36. ábra. A kérdezők által romaként kategorizáltak aránya a magyarul (is) beszélő
20–45 éves népességen belül Erdélyben, megye és településtípus szerint, 2006
Bihar 16.0
Kovászna 15.9
Hargita 12.8
Maros 11.5
Kolozs 9.0
Szatmár 8.4
Szilágy 7.9
Bánság (Temes, Arad) 3.5
Máramaros 3.0
Dél-Erdély (Brassó, Fehér, Hunyad) 2.5
Falu 15.4
Város 4.5
0 2 4 6 8 10 12 14 16 18
Forrás: Életünk fordulópontjai – Erdély című vizsgálat
Látható, hogy a romák aránya a rurális jellegű területeken, ezen belül elsősor-
ban a határ menti tömbön (Észak-Bihar), illetve a háromszéki falvakban magasabb,
a városi településeken alacsonyabb. A különbségek nem pusztán a romák adott
területen belüli arányát mutatják, hanem azt is, hogy mekkora hányaduk beszél
magyarul. Azokban a régiókban, ahol a magyarok aránya alacsonyabb (Bánság,
Máramaros, Dél-Erdély) a romák kisebb része beszél magyarul.
2.8.5.2.2. Roma disszimiláció és asszimiláció a cenzusadatok alapján
Romániában a magukat cigánynak vallók számát tekintve az 1966-os nép-

számlálás mélypont volt. Míg 1930-ban 242 656, 1956-ban pedig 104 216 személy
vallotta magát cigánynak, 1966-ban csak 64 197. Ebből az erdélyi cigányok szá-
118
ma 49 105 volt. Azóta a cigányok/romák száma népszámlálásról népszámlálás-

ra trendszerűen növekszik. A növekedésnek két oka van: egyrészt a romák a tel-
jes népességnél jóval nagyobb arányú természetes szaporodása, másrészt az,
hogy olyanok is cigányként/romaként regisztráltatják magukat, akik a korábbi
népszámláláskor nem tették. Az adatokban megmutatkozó változás mögött rész-
ben a cigányokkal szembeni állami politika változása áll. A múlt rendszerben a
pártállam a cigányságot elsősorban szociális kategóriának tekintette, és csak má-
sodsorban etnikainak. Románia ugyan elismerte a cigány etnikum létét, de az
1966-os mélypontot részben mégis annak az állami igyekezetnek tulajdoníthat-
juk, hogy a cigánykérdést osztály- és nem etnikai kategóriákban reprezentálja. A
hetvenes évektől azonban ez a szemléletmód változott, aminek világos jele, hogy
a párt központi bizottsága a Belügyminisztériumon keresztül 1976-ban cigány-
összeírást rendelt el (Achim 1998:159). Részben ennek a változásnak tudható be,
hogy 1977-ben az 1966-os cenzushoz viszonyítva jóval többen, 227 398-an vallot-
ták magukat cigánynak.
29. táblázat. A cigány/roma nemzetiségűek (az 1966-os, 1977-es, 1992-es

és 2002-es cenzusok szerint), illetve a cigány-magyar nemzetiségváltás mérlege
Romániában, Erdélyben, illetve a magyarlakta megyékben
Év Adatforrás Románia Erdély Bihar

Kovász- Hargita Maros Szat- Szilágy
na már
1966 Népszámlálás 64 197 49 105 3 678 1 465 1 390 11 402 1 750 1 779
Népszámlálás 227 398 123 028 12 014 3 522 3 228 20 019 5 256 3 920
Népszám. 2%-os
évi növekedéssel 79 821 61 056 4 573 1 822 1 728 14 177 2 176 2 212
1977 számolva
Nemzetiségváltás 147 557 61 972 7 441 1 700 1 500 5 842 3 080 1 708
Magyar–cigány
10 160 10 160 3 792 800 1 500 1 500 2 418 150
nemzetiségváltás
Népszámlálás 401 097 202 665 21 796 2 641 3 827 34 798 9 823 9 224
Népszám. 2%-os
évi növekedéssel 306 048 165 579 16 169 4740 4 344 26 943 7 074 5 276
1992 számolva
Nemzetiségváltás 95 049 37 086 5 627 – 2 099 – 510 7 855 2 749 3 948
Magyar–cigány
3 489 3 489 – 316 – 1 000 – 435 3 000 1 406 834
nemzetiségváltás
Népszámlálás 535 140 244 475 30 089 5 973 3 835 40 425 13 478 12 544
Népszám. 2%-os
évi növekedéssel 492 473 247 048 26 569 3 219 4 665 42 419 11 974 11 244
2002 számolva
Nemzetiségváltás 42 667 – 2 573 3 520 2 754 – 830 – 1 994 1 504 1 300
Magyar–cigány
– 1 194 – 1 194 868 – 400 – 1125 – 1234 822 – 125
nemzetiségváltás
119
A 29. táblázat azt mutatja, hogy a cigány népesség évi 2 százalékos természe-
tes növekedésével számolva (és a migrációs mozgásokkal nem kalkulálva) mekko-
ra a nemzetiséget váltók száma. Eszerint Románia szintjén az 1966-os népszámlá-
lási adatból kiindulva 1977-ben 79 800 cigánynak kellett volna lennie, de 147 ezren
váltottak nemzetiséget, vallották magukat a tíz évvel azelőtti cenzustól eltérően ci-
gánynak. Erdélyben, ahol az 1977-es cenzus 123 028 cigányt mutatott ki, a növek-
mény kisebb része (mintegy 61 ezer) magyarázható nemzetiségváltással.
A magyar–cigány reláció szempontjából érdekes hat megye esetében a szá-
mításokat a megye mellett a magyarlakta községek és városok szintjén is elvégez-
tük (ezeket a számításokat helyszűke miatt nem közöljük). Ezen a szinten (amel-
lett, hogy az évi 2 százalékos természetes szaporulat nem minden cigány közösség
esetében közelíti jól a valóságot) a migrációs folyamatok figyelmen kívül hagyása
nagymértékű pontatlanságokhoz vezethet. A számítás ennek ellenére nem érdek-
telen. Eredményeink szerint az 1966-os népszámláláshoz viszonyítva 1977-ben ma-
gyar–cigány relációban mintegy 10 ezer volt a roma kategória nemzetiségváltás-
ból származó többlete. A disszimilációs folyamat Észak-Biharban, illetve Szatmár
megyében volt a leglátványosabb. Az előbbiben a magyarok disszimilációs vesz-
teségét közel 3800-ra, az utóbbiban 2400-ra becsüljük. A Székelyföldön (Hargita,
Kovászna és Maros megyében) a magukat magyarnak vallók száma a cigány disszi-
miláció következtében összesen 3800-al csökkent. Ki kell emelni, hogy Kovászna
megyében a cigány disszimiláció a magukat korábban románnak valló cigányok
esetében jóval nagyobb mértékben érvényesült.
1992-ben Románia szintjén 401 097 személy vallotta magát cigánynak. A nem-
zetiségváltásból adódó többlet, becslésünk szerint, 95 ezer fő. Erdélyben ez a több-
let ismét a növekmény kisebb részét (37 ezer fő) magyarázza. Magyar–cigány re-
lációban a kép nem annyira egyértelmű, mint 1977-ben. A magyar nemzetiségűek
száma ugyan ismét csökkent (közel 3500 fővel) a cigány disszimiláció következté-
ben, de Hargita, Kovászna és Bihar megye esetében a nemzetiségváltás nyomán
1977-hez képest több roma vallotta magát magyarnak. A magyarok számát a cigány
disszimiláció Maros megyében csökkentette a legnagyobb mértékben (mintegy
3000 fővel), de a magukat magyarnak valló romák száma Szatmár (1400 fő) és Szil-
ágy (830 fő) megyében is jelentősen csökkent.
A 2002-es népszámlálás alkalmával Románia szintjén 535 140 személy vallotta
magát romának. A nemzetiségváltásból származó többlet a korábbi népszámlálás-
okhoz képest alacsonyabb, 46,6 ezer fő volt. Erdélyben az országos trenddel szem-
ben összességében a nemzetiségváltási folyamatok következtében nem nőtt, hanem
enyhén csökkent a roma nemzetiségűek száma. A csökkenés oka, hogy a székely-
földi romák közül ez alkalommal többen vallották magukat magyarnak. Ez Hargi-
ta, Kovászna és Maros megyére egyaránt igaz. Hargita megyében Újszékely, Parajd,
Korond, Gyergyóalfalu, Gyergyóremete, Gyergyóújfalu, Székelyderzs; Maros megyé-
ben Nagyernye Ákosfalva Maroskeresztúr, Erdőszentgyörgy, Szováta; Kovászna me-
gyében pedig Sepsiszentgyörgy az a település, ahol jóval több roma vallotta magát
magyarnak, mint 1992-ben. A számok mögött részben tényleges asszimilációs folya-
120
matokat sejtünk, részben viszont azt, hogy a népszámlálást lebonyolító magyar önkor-
mányzatok, illetve helyi értelmiségiek számára szimbolikus tétként jelent meg a falu
etnikai összetétele. Az is szerepet játszott, hogy a magyarországi „státustörvény” alkal-
mazása a népszámlálás előtt néhány hónappal kezdődött meg. 2002-ben Magyaror-
szág az erdélyi magyarok (és magyar nyelvű romák) első számú migrációs célországa
volt. A státustörvény kontextusában több roma úgy gondolhatta, hogy magyar etni-
kai/nemzetiségi azonosulása (a migráció során) konvertálható tőkévé válhat.
Szatmár és Bihar megyében az előbbiektől eltérő trendek játszódtak le. Becslé-
sünk szerint a két megyében 820, illetve 860 fővel csökkent a magyar nemzetiségű-
ek száma a helyi cigányok roma nemzetiség irányába eltolódó autoidentifikációja
következtében.
2.8.5.3. Nemzetiségváltási mérleg
Erdélyben két jelentősebb magyar nyelvű és a magyar népességhez kapcsolódó

kettős kötődésű csoport él, a szatmári sváb-magyarok, illetve a magyar többségű te-
rületeken élő magyar-cigányok. A szatmári sváb-magyarok által nagyobb számban
lakott községekben 1966-ban 27 ezer, 1977-ben 25 ezer, 1992-ben 20 ezer, 2002-
ben 17 ezer személy vallotta magát magyarnak és németnek összesen. Az együt-
tes lélekszám csökkenésének legfontosabb oka az elvándorlás, de emellett szere-
pet játszott az alacsony természetes szaporodás és a cigány disszimiláció is. A né-
metek száma időben fluktuált. 1966-ban elenyésző (715), 1977-re növekszik (1888),
majd 1992-re éri el a maximumot (7372). 2002-re ismét csökken (3559). Bár a fal-
vak sváb–magyar lakosainak többsége összességében mind a négy népszámlá-
lás során magyar nemzetiségűnek vallotta magát, 1992-ben több község (Mező-
fény, Csanálos, Mezőpetri) német többségűnek mutatkozott. Ezek a falvak a 2002-
es népszámlálás szerint ismét magyar többségűvé váltak. Szatmár megyében ösz-
szességében 1966-tól 1977-ig ezer, 1977-től 1992-ig nyolcezer fővel csökkent, majd
1992-től 2002-ig hétezer fővel nőtt a magyar nemzetiségűek száma a sváb–magyar
nemzetiségváltási folyamatok nyomán.
A magyarul is beszélő cigányok számát 150 ezer fő körülire becsültük, közü-
lük hozzávetőlegesen 88 ezren vallják magukat magyarnak. Ez utóbbiak többsége
magyar anyanyelvű, a többiek pedig a cigány mellett másodnyelvként a magyart
használják. A magyar-cigányok nagyobb részét (kiváltképp a Székelyföldön) a nép-
számlálások alkalmával magyarként kategorizálták, de az egyes cenzusok alkalmá-
val a magukat cigánynak/romának vallók száma jelentős mértékben fluktuált. Je-
lentős volt a magyar nemzetiségűek számának csökkenése a cigány disszimiláció
következtében 1966-ról 1977-re (10 160) és 1977-ről 1992-re (3500). 1992-höz ké-
pest viszont 2002-ben több cigány vallotta magát magyarnak.
Összességében 1966-ról 1977-re a magyar nemzetiségűek népszámlálási szá-
ma 11 160, 1977-ről 1992-re pedig 11 500 fővel csappant meg a nemzetiségváltá-
si folyamatok következtében. 2002-ben ezzel szemben 8190-nel több sváb, illetve
roma vallotta magát magyarnak, mint az előző népszámlálás alkalmával.
121
30. táblázat. Nemzetiségváltási mérleg a cigány–magyar, illetve sváb–magyar

relációban Erdélyben az 1977-es, 1992-es és 2002-es népszámlálás során
Cigány/roma– Német/sváb–
Népszámlálások éve Összesen
magyar reláció magyar reláció
1966/1977 – 10 160 – 1 000 – 11 160
1977/1992 – 3 500 – 8 000 – 11 500
1992/2002 1 190 7 000 8 190
2.9. Az erdélyi magyarok vándormozgalmi vesztesége
Bár kötetünk nem a vándormozgalmakra fókuszál, az erdélyi magyarok demog-

ráfiai folyamatainak tárgyalásakor mindenképpen érintenünk kell a nemzetközi
migráció kérdéskörét. A leíró demográfia (népmozgalmi és népszámlálási adatok-
ra támaszkodó) szokványos elemzési apparátusa legkevésbé e jelenség leírásában
hatékony. Elsősorban azért, mert azok az államok, amelyek a migrációs mozgás ki-
indulópontjai, a jelenséget képtelenek adminisztrálni és regisztrálni, mi több, az
1989 utáni migrációs mozgásokat a demográfia migrációfogalmával nem is igen le-
het értelmezni. Az illegális, illetve az időszakos migráció a statisztikákban értelem-
szerűen nem jelenik meg, de valójában a legális kitelepedőket sem ösztönzi sem-
mi, hogy elmozdulásukat a kibocsátó ország hatóságának bejelentsék. A demog-
ráfusok így a jelenség leírásakor adathiánnyal küzdenek. Romániában a demog-
ráfiai modellek a migráció következtében nagymértékben felborultak. A 2002-es
népszámlálás a népmozgalmi események alapján vezetett népességszámhoz vi-
szonyítva 700 ezer fős regisztrálatlan veszteséget mutatott ki, amellyel a demográ-
fia máig nem tudott mit kezdeni. Ráadásul Románia nemzetközi migrációba való
bekapcsolódása a 2002 utáni periódusban teljesedett ki. A különböző becslések
szerint jelenleg 2-2,5 millió román állampolgár tartózkodik huzamosan külföldön
(lásd ezzel kapcsolatban Anghel–Horváth coord. 2009).
2.9.1. Vándormozgalmi egyenleg
A kibocsátó ország kivándorlási adatainál kétségtelenül jobb közelítést adnak a be-

vándorlási statisztikák, annak ellenére, hogy a Románia esetében nagy volumenű
illegális bevándorlást és munkavállalást nem tükrözik. Amennyiben azonban a be-
vándorlási adatokat felhasználva a magyarok migrációjára akarunk következtetni,
abba az akadályba ütközünk, hogy ezek (szemben a román kivándorlási statiszti-
kákkal) csak a bevándorló állampolgárságát tartalmazzák. Különböző felmérések-
ből (Tóth 1997; Gödri 2004; Gödri–Tóth 2005) tudjuk, hogy a Romániából érkező
bevándorlók döntő többsége (mintegy 95 százaléka) magyar nemzetiségű.
122
31. táblázat. Magyarországra bevándorlók, 1987–2001
Összes Ebből Ebből szomszédos

Év % %
bevándorló romániai országokbeli összesen
1987 8 312 2 087 25,1 2 738 32,9
1988 23 438 17 818 76,0 18 497 78,9
1989 33 628 26 605 79,1 27 392 81,5
1990 37 125 29 617 79,8 30 253 81,5
1991 22 861 10 940 47,9 15 580 68,2
1992 15 046 6 489 43,1 11 298 75,1
1993 16 338 6 068 37,1 12 670 77,6
1994 12 718 4 272 33,6 8 379 65,9
1995 13 957 5 101 36,5 8 178 58,6
1996 13 702 4 161 30,4 6 889 50,3
1997 13 247 3 979 30,0 6 646 50,2
1998 15 990 5 504 34,4 9 474 59,3
1999 20 068 7 845 39,1 13 538 67,5
2000 20 119 8 894 44,2 14 300 71,1
2001 19 406 10 091 52,0 14 256 73,5
2002 20 308 10 648 52,4 13 714 67,5
2003 17 972 10 307 57,4 14 105 78,5
2004 19 365 9599 49,6 13 331 68,8
1987-2004 343 600 180 025 52,4 241 238 70,2
Forrás: Gödri 2004:128
Ismerjük a Magyarországra 1987–2004 között bevándorló román állampolgár-

ok számát. Erre a periódusra korcsoport és nem szerinti bontásban is vannak ada-
taink. Az adatok így az 1987–1991 közötti elvándorlási és menekülthullámot, illet-
ve a kilencvenes évek kisebb mértékű, de folyamatos elvándorlását fedik le. A tel-
jes periódusra a Magyar Belügyminisztérium közel 180 ezer romániai bevándorló-
ról számolt be (az összes bevándorló 52 százaléka).
Ezek a statisztikák nem tartalmazzák az illegális bevándorlókat, illetve mun-
kavállalókat. A nem Magyarországra irányuló kivándorlásra vonatkozóan pedig,
amely szintén növekvő tendenciát mutat (Kiss–Csata 2004; Gödri–Kiss 2009), sem-
milyen egzakt adattal nem rendelkezünk.
A migrációs veszteséget vizsgálva a magyar bevándorlási statisztikák mellett
Horváth (2004a) becsléseire támaszkodtunk, illetve azt tartottuk szem előtt, hogy a
migrációra vonatkozó számsorok a visszaszámítás (inverse projection) más eleme-
ivel, valamint egyéb adatokkal (népszámlálások, népmozgalmi statisztikák, a ter-
mészetes népmozgalmi egyenlegre, illetve a nemzetiségváltásra vonatkozó számí-
tások) kompatibilisek legyenek:
(1) Az 1964–1977 közötti periódusra konstans módon évi 1825, 1977 és 1984
között pedig 1802 fős migrációs veszteséget feltételeztünk. Ez az érték némileg
meghaladja a hivatalosan regisztrált magyar kivándorlók számát. Erre vonatkozó
123
idősorral 1974-től rendelkezünk. Ezen a ponton arra a Horváth (2004a:67) által is

érintett feltételezésre utalhatunk, amely szerint a vándorlási statisztikákban német-
ként, illetve zsidóként megjelenők között lehettek magyar kötődésű, illetve a nép-
számlálási statisztikákban magyarként megjelenő személyek.
(2) Az erdélyi magyarokat ért migrációs veszteséget 1964–1992 között 133
ezerre,75 1977–1992 között pedig 109.000 főre becsültem.76 Ebből 85.500 fős vesz-
teség a nyolcvanas évek második felében beinduló migrációs és elvándorlási hul-
lámnak tudható be.
A 37. ábra arról ad képet, hogy a modellben használt értékek hogyan viszo-
nyulnak a hivatalosan regisztrált romániai kivándorláshoz (az országot elhagyó
magyar nemzetiségűek) és a magyarországi bevándorláshoz (az országba beván-
dorolt román állampolgárok).
37. ábra. A magyar nemzetiségű kivándorlók száma Romániában, 1964–2001:

a modellben használt és a hivatalosan közölt értékek77
30000
25000
Romániában regisztrált magyar kivándorló

20000
Modell
Román állampolgárságú bevándorló

15000 Magyarországon
10000
5000
0
1964 1968 1972 1976 1980 1984 1988 1992 1996 2000
Forrás: Gödri 2004, 128, INS, saját számítás/becslés
Látható, hogy a modellben 1988-ra és 1989-re a magyar bevándorlási statisz-

tikákban megjelenőnél némileg magasabb, 1990-re pedig alacsonyabb értékeket
szerepeltettünk. Itt abból indultunk ki, hogy azok, akik helyzetüket 1990-ben leg-
alizálták, részben még 1988/1989-ben érkeztek.
75 A modellben pontosan 132.806 fős migrációs veszteség szerepel.

76 109.080.
77 Ez utóbbi értéket a román statisztikai hivatal 1975-től kezdődően közli. Az adatok nemzetiség szerinti
bontásban is nyilvánosak.
124
A magyar bevándorlási statisztikákban 1992–2001 között 62.404 romániai be-

vándorló jelenik meg. Számuk (miként az összes bevándorlóé) a kilencvenes évek
közepén volt a legalacsonyabb, majd 1998-tól emelkedni kezdett, 2001-re elérte 10
ezret, arányuk pedig meghaladta az összes bevándorló felét. Az 1998–2001 közöt-
ti növekedés mögött nem feltétlenül a bevándorlók számának növekedése, hanem
a bevándorlással kapcsolatos hivatali gyakorlat megváltozása áll.78 (Az Orbán-kor-
mány idején részben ennek köszönhetően a bevándorlók számának növekedésén
kívül 1997-hez képest a környező országokból érkező – döntően magyar – beván-
dorlók aránya 50-ről 72 százalékra, a Romániából érkezők aránya pedig 30-ról 52
százalékra emelkedett.)
Kulcskérdés, hogy a számsorok mögött ténylegesen újonnan érkezett belépők
(illetve számunkra kilépők) vannak-e, vagy az, hogy a már Magyarországon tartóz-
kodók a migrációpolitikai váltás nyomán könnyebben legalizálhatták helyzetüket.
Bár inkább ez utóbbi valószínűsíthető (Gödri–Tóth 2005), a számítások során az
előbbi feltételezésből indultunk ki.
A népmozgalmi adatok alapján arra következtethetünk, hogy a magyar népes-
ség a halálozások és születések egyenlegével nem magyarázható népmozgalmi
vesztesége 98 ezer fő. Mivel korábban magyar–roma, illetve magyar–sváb viszony-
latban 8190 fős nemzetiségváltásból származó nyereséget feltételezünk, a migrá-
ciós veszteséget 106 ezer főre tehetjük. Ez a korábban általunk megadott értékek-
nél (Kiss 2004a, 2004b) magasabb, aminek oka egyrészt a nemzetiségváltás szám-
bavétele, másrészt a születésszámok 2002-es korstruktúrából kiinduló korrekciója.
Horváth István (2004a:90) 1992–2001 között 13–20 ezer közötti nem Magyarország
felé elmozduló migránssal számolt. A természetes népmozgalmi adatok és a nem-
zetiségváltásra vonatkozó becslés alapján a modell összesen 106 ezer, közülük 44
ezer nem Magyarország fele elmozduló, illetve a magyar migrációs statisztikák ál-
tal nem regisztrált migránssal számol.79
2002–2004 között (vagyis az utolsó népszámlálás óta) a magyarországi adatok
újabb 30 ezer romániai bevándorlót jeleztek. Jelentős részük azonban minden bi-
zonnyal korábban érkezett Magyarországra. Ez indokolja, hogy erre a periódusra
kisebb vándormozgalmi veszteséget feltételeztünk, annak ellenére, hogy ezt a ma-
gyar bevándorlási statisztikák nem igazolják.
Az elvándorlók kor szerinti megoszlásában mindig a megfelelő évek magyar
bevándorlási statisztikáiból indultunk ki. Ezeket az ötéves korcsoportokra lebon-
tott adatokat a korcsoporton belüli arányok figyelembevételével koréves adatok-
ká alakítottuk. Az 1964–1987 közötti migrációra az 1987-es kormegoszlást vetítet-
tük ki.
A modell tehát 1964 és 2002 között 239.225 fős vándormozgalmi veszteséggel szá-
mol. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az adathiány mellett probléma, hogy a de-
78 Ez derül ki abból, hogy a 2001-ben bevándorlói státust szerzettek többsége már évek óta Magyarorszá-
gon tartózkodott (Gödri–Tóth 2005).
79 Ezt a magyar népesség 1992–2002 közötti, a természetes népmozgalmi veszteséget figyelembe vevő to-
vábbszámítása indokolja.
125
mográfia migrációfogalma, amely az elmozdulásokat ki-, illetve bemeneti változóként

kezeli, 1989 után már nem írja le pontosan a folyamat tényleges logikáját. E problémák
ellenére azonban, amennyiben az erdélyi magyarságot érintő demográfiai folyama-
tokról bármit is mondani akarunk, a migrációt számszerűsítenünk kellett.
32. táblázat. A romániai magyar népesség migrációs egyenlege abszolút számban

és migrációs arányszámban (ezrelék), 1964–2005
Év szám ‰ Év szám ‰
1964 – 1 825 – 1,1 1985 – 3 362 – 1,9
1965 – 1 825 – 1,1 1986 – 5 727 – 3,3
1966 – 1 825 – 1,1 1987 – 5 314 – 3,1
1967 – 1 825 – 1,1 1988 – 20 035 – 11,7
1968 – 1 825 – 1,1 1989 – 26 786 – 15,7
1969 – 1 825 – 1,1 1990 – 22 017 – 13,1
1970 – 1 825 – 1,1 1991 – 11 440 – 6,9
1971 – 1 825 – 1,1 1992 – 10 653 – 6,5
1972 – 1 825 – 1,1 1993 – 10 108 – 6,3
1973 – 1 825 – 1,1 1994 – 8 728 – 5,5
1974 – 1 825 – 1,1 1995 – 10 140 – 6,4
1975 – 1 825 – 1,1 1996 – 8 530 – 5,5
1976 – 1 825 – 1,1 1997 – 8 231 – 5,4
1977 – 1 825 – 1,0 1998 – 10 821 – 7,1
1978 – 1 802 – 1,0 1999 – 11 370 – 7,6
1979 – 1 802 – 1,0 2000 – 12 937 – 8,7
1980 – 1 802 – 1,0 2001 – 14 862 – 10,2
1981 – 1 802 – 1,0 2002 – 9606 – 6,7
1982 – 1 802 – 1,0 2003 – 9438 – 6,6
1983 – 1 802 – 1,0 2004 – 9276 – 6,6
1984 – 1 802 – 1,0 2005 – 9 119 – 6,6
Forrás: saját számítás/becslés
2.9.2. Kumulált migrációs veszteség
A szakirodalomban többször felmerült a kumulált migrációs veszteség kérdé-

se. (Horváth 2002b; 2004a; 2005). A kumulált veszteség tézise abból indul ki, hogy
mivel a migráció döntően a gazdasági szempontból aktív, demográfiai szempont-
ból pedig reproduktív korosztályokat érinti, a közvetlen népességveszteségen kí-
vül a korstruktúrát is megváltoztatja, illetve nagymértékű születéskieséshez vezet.
Ezt a „tételt” az alkalmazott modell segítségével megpróbáltuk számszerűsíteni.
Arra próbáltunk tehát választ adni, hogy mekkora születésszám-kiesést indo-
kol, hogy az elvándorlás miatt megfogyatkozott a termékeny korú női kontingens.
Ebben a tekintetben az 1977-es állapotból és az 1977–2001 közötti migrációból in-
126
dultunk ki. A migráns női népességet a komponensmódszer alapján korévek sze-

rint „továbbgörgettük”, figyelembe véve a halandóságot, és hozzáadva minden év-
ben az újabb migránsokat.
A születéskiesés becslésekor azzal számoltunk, hogy a migráns népesség rep-
roduktív viselkedése megegyezik az otthon maradókéval (vagyis azzal, ami a mo-
dellben szerepel). Ha ez így lett volna, akkor – plasztikusan megfogalmazva – szá-
mításunk végeredményeként azoknak a gyermekeknek a számát tükrözné, akiket
az Erdélyből elvándorolt magyar nők valahol máshol szültek meg. Ennek a megfo-
galmazásnak azonban több tényező is ellene szól.
Egyrészt szinte bizonyos, hogy a migrációs döntés és a gyermekvállalási haj-
landóság nem egymástól független tényezők. A migráció többféle oksági model-
len keresztül írható le, az azonban bizonyos, hogy a kibocsátó társadalom mobi-
labb rétegei vesznek benne részt. A mobilitás (a személyes társadalmi környezet
megváltoztatásának igénye) pedig a gyermekvállalás ellen hathat, vagy legalább-
is elhalaszthatja. Hasonló következtésre jutunk, ha a migrációt az egzisztenciális
kényszerekre adott válaszként értelmezzük. A romániai adatok szerint bizonyos
(Semlyén 1980), hogy a falu–város irányú migrációnak a beilleszkedés nehézsé-
gei miatt termékenységcsökkentő hatása volt. Ez a nemzetközi migráció esetében
is logikus feltételezés. Röviden: az a csoport, amely elvándorlásra szánta rá magát,
valószínűleg helyben maradva is kevesebb gyermeket vállalt volna, miután pedig
elvándorolt, még annál is kevesebbet.
A migráns népességek termékenységi magatartása a demográfiai modellek és
népesség-előreszámítások állandó kérdése. Vajon a kibocsátó vagy a befogadó né-
pesség reproduktív mintázatai érvényesülnek-e?80 Modellünkben abból indultunk
ki, hogy a kibocsátó közösség (vagyis az erdélyi magyarság) mintázatai irányadók,
ami tényszerűen valószínűleg pontatlan. Az 1977–1990 közötti migrációs hullám
esetében – a kilencvenes évek ún. transznacionális migránsaihoz képest – a befo-
gadó társadalomba való integráció viszonylag problémamentes volt, és egyirányú
folyamatként jelent meg (Horváth 2004a). Amennyiben ez így volt, feltételezhető,
hogy a befogadó társadalom egyéb mintázatai mellett a reprodukciós és család-
modell is nagy vonzerőt gyakorolt az erdélyi bevándorlókra. Ebben a tekintetben
például az lényeges, hogy akár Magyarországon, akár „Nyugaton” a nők később
vállaltak gyereket, mint Erdélyben tették volna. Sokkal fajsúlyosabb érv, hogy az
1977 és 1990 között elvándorló nők termékenysége már csak azért sem alakulha-
tott az otthonmaradókéhoz hasonlóan, mert kikerültek a román népesedéspoliti-
kai rendelkezések hatálya alól.
Ki kell emelnünk tehát, hogy a kumulált migrációs veszteségre vonatkozó bár-
mely számítás hipotetikus, fiktív (abban az értelemben, hogy nem reális). A fen-
ti okok miatt, annak ellenére, hogy az elvándoroltak hiányát érzékeljük, hamisnak
tartjuk az olyan típusú nagy retorikai erővel bíró értelmezéseket, hogy „a kumu-
80 A harmadik lehetőség természetesen, hogy egyik sem. Például ha figyelembe vesszük, hogy a migránsok
társadalmi státusukat más csoportoknál nagyobb költséggel termelik újra, akkor logikus, hogy reproduk-
tív modelljük is sajátos.
127
lált migrációs veszteség folytán az erdélyi magyarság ennyi meg ennyi gyermektől
esett el”. Ennek ellenére a számítás a népmozgalmi egyenleg és a migráció viszo-
nyát tekintve támpontul szolgálhat – és kell szolgálnia.
Mindenképpen érdemes megvizsgálni, hogy az egyes években mekkora a ter-
mékeny korú női kontingens az elvándorolt népességen belül.
38. ábra. A termékeny női korcsoportok alakulása az 1977–2001 között Erdélyből

kivándorolt magyar népességen belül
80000
70000
45-49
40-44
60000 35-39
30-34
25-29
50000 20-24
15-19
40000
30000
20000
10000
0
1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002
Látható, hogy 1990-re a termékeny korban lévő nők száma az 1997 óta elván-
dorlók között meghaladta a 40 ezer, 2000-re pedig a 70 ezer főt. Ez egy igen jelen-
tős szám, főként ha számításba vesszük, hogy 2000-ben a termékeny korú erdélyi
magyar női kontingens 377 ezer főt tett ki.
Amennyiben az elvándorló nők termékenysége megegyezett volna az otthon
maradókéval, a termékeny korú női kontingens 1977–2001 közötti migráció során
bekövetkezett csökkenése a vizsgált időszakban 39.610-es kiesést eredményezett
volna a születésszámokban. Annyi mindenképpen megállapítható, hogy az elván-
dorlás nagymértékben hozzájárult az erdélyi magyarság természetes népmozgal-
mi veszteségének fokozódásához.
128
39. ábra. Az 1977–2001 közötti migráció születéskiesésben megmutatkozó kumulált

hatása a romániai magyar népességre
3500
3000 2918
2805
2542 2642 2775

2500 2353 2367
2453
2342 2360 2367
2131
2000
1845
1704
1500
1115
1000
791 888
459 631
500 397
252 534
335 431
173
0
1977 1979 1981 1983 1985 1987 1989 1991 1993 1995 1997 1999 2001
2.10. A magyar népmozgalmi egyenleg
2.10.1. Az 1992 előtti periódus
A 40. ábra azt szemlélteti, hogy visszaszámítás szerint hogyan alakult a magyar né-
pesség abszolút száma Romániában. Mint az 1. mellékletből kiderül a (cigány–ma-
gyar, illetve sváb–magyar) nemzetiségváltásból adódó veszteséget, illetve nyeresé-
get az 1966-os, 1977-es, illetve 2002-es népszámlálások évében „könyveltük el”. En-
nek következménye, hogy 1966-ban, illetve 1977-ben, a magyarok számának általá-
nos növekedése mellett, a 40. ábra kismértékű visszaesést mutat. Ettől eltekintve
a modell szerint a magyarok száma a represszív népesedéspolitika kontextusában
1982-ig növekedett, ezt követően pedig csökkenni kezdett. A legmagasabb, 1982-es
népességszám 1 732 000 fő körül volt.
Az 1992-es korstruktúrából kiindulva a magyarok természetes szaporodása
a korabeli becsléseknél alacsonyabbra tehető. Amennyiben az országos értékkel
megegyező születéskor várható élettartammal számolunk, és tekintetbe vesszük,
hogy 1987 és 1992 között 85 ezer magyar hagyta el Erdélyt, a természetes népmoz-
galmi egyenleget 1982 és 1989 között zéró körüli értékre tehetjük. Az országoshoz
viszonyítva jóval kedvezőtlenebb trendek fő oka az volt, hogy az 1983-as termé-
kenységi mélypontot követő népesedéspolitikai intézkedések a magyar nők ter-
mékenységére minimálisan hatottak. Emellett az idős korosztályok magasabb ará-
129
nyából fakadóan a magyarok nyers halandósági arányszáma meghaladta az orszá-

gos értéket. Miután a nyolcvanas években a természetes népmozgalmi egyenleg
sem volt pozitív, a nyolcvanas évek második felében beinduló elvándorlási és me-
nekülthullám következtében megkezdődött a magyar népesség csökkenése.
40. ábra. A romániai magyarok számának alakulása, 1992–200681
1800000
1700000
1713928
1619592
1624913
1600000
1500000
1431807
1400000
1300000
visszaszámítás népszámlálás
1200000
1100000
1000000
1964 1967 1970 1973 1976 1979 1982 1985 1988 1991 1994 1997 2000 2003 2006
A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején készült becslések (Dá-

vid 1988, Süle 1988), amelyek a magyarok népszámlálási értékeknél magasabb
számából indultak ki, a természetes népmozgalmi egyenleget érthető módon
felülbecsülték. Ezekre az írásokra most nem térünk ki részletesen. Érdemes
azonban megjegyezni, hogy egy Vasile Gheţăuval a România Liberă 1990. már-
cius 21-i számában közölt interjú szerint 1988-ban 1753,2 ezer volt a magyarok
száma Romániában. A demográfus ehhez az adathoz a hivatalos népmozgalmi
és migrációs adatok továbbvezetésével jutott. Becslésünk szerint 1988 elején
(vagyis a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulóján lezajlott nagyméretű elván-
dorlási hullám előtt) a magyarok száma ennél 35,7 ezer fővel alacsonyabb, 1715
ezer fő volt. A különbség első számú oka, hogy Gheţău (értelemszerűen) a hi-
vatalos migrációs arányszámokkal számolt, a különbség egyharmada azonban
abból származik, hogy modellünk egy 11 ezer fős nemzetiségváltásból szárma-
zó veszteséget is feltételezett.82
81 A magyar népesség számának éves alakulását az I. melléklet tartalmazza.

82 Gheţău közlésére Varga. E Árpád hívta fel a figyelmünket.
130
41. ábra. A nyers születési és halandósági együtthatók alakulása

a romániai magyar népesség körében,83 1964–2007
25
20
15
10
0
19 4
19 5
19 6
19 7
19 8
19 9
19 0
19 1
19 2
19 3
19 4
19 5
19 6
19 7
19 8
19 9
19 0
19 1
19 2
19 3
19 4
19 5
19 6
19 7
19 8
19 9
19 0
19 1
19 2
19 3
07
19 4
19 5
19 6
19 7
19 8
20 9
20 0
20 1
20 2
20 3
20 4
20 5
20 6
6
6
6
6
6
6
7
7
7
7
7
7
7
7
7
7
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
9
9
9
9
9
9
9
9
9
9
0
0
0
0
0
0
0
19
születés: romániai magyarok halálozás: romániai magyarok
Másrészt érdemes Veres Valér (2002b, 2004a, 2004b, 2006) újabb tanulmánya-
ira utalni, mivel bennük az erdélyi magyar népességgel foglalkozó, a tudományos
közbeszédben forgó, az itt közölttől eltérő eredményekről van szó. Veres először
2002 februárjában vállalkozott a magyarok 1977–1992 közötti nyers népmozgalmi
mutatószámainak rekonstruálására. Eljárása során azonban nem alapozott semmi-
lyen konzisztens demográfiai modellre. Az országos nyers halandósági arányszá-
mokat egyszerűen 10 százalékkal csökkentette, míg a születési arányszámokat eny-
nyivel növelte (Veres 2002b:9). A születési arányszám esetében ez az eljárás telje-
sen önkényes. A halandósággal kapcsolatosan Veres a korspecifikus halálozási va-
lószínűségek azonossága mellett érvelt, amit modellünk is elfogadott. A probléma
azonban, hogy miután az országos nyers halálozási arányszámot 10 százalékkal
növelte, még mindig a magyarok országosnál kedvezőbb halandóságával számolt.
Meglepő, hogy Veres erre a tényre nem reflektált, hisz 1992-re a direkt standardi-
zálási eljárás segítségével – a magyar és az országos korspecifikus halandóságokat
azonosnak feltételezve – kiszámolta a magyarok standard halandósági arányszá-
mát.84 Eredményként 13,8-at kapott, mégis – miután az országos arányszámot 10
százalékkal növelte – 12,7-es értékkel számolt. A második becslést 2004-ben készí-
tette. Itt a születésszámok tekintetében már – hozzánk hasonlóan – az 1992-es nép-
83 A születések és halálozások számát, illetve a nyers születési, halálozási együtthatót lásd az I. mellékletben.
84 A standardizálással kapcsolatban lásd 65. lábjegyzetet. A kérdésre a halandóságot tárgyaló fejezetben visz-
szatérünk.
131
számlálás koréves struktúrájából indult ki. A különböző koréveket azonban egy-

szerűen megfeleltette az adott évek születésszámával, mondván, hogy „a halan-
dóság és a kivándorlás a 12 éven aluliak körében elenyésző” (Veres 2004a:39). Ez-
zel az eljárással a születésszámokat időben visszafele növekvő mértékben becsül-
te alá. Visszaszámításunkhoz képest a különbség már 1988-ban kétezer fő, 1977-re
pedig háromezerre emelkedik. A halandósági együttható tekintetében az 1992-es,
nemzetiség szerint bontott hivatalos népmozgalmi regisztrációból indult ki, azon-
ban számításai semmilyen algoritmust nem követtek. 1992-ben a népmozgalmi re-
gisztráció 24 035 magyar elhalálozottat mutatott ki, ami 14,7-es nyers halandósági
együtthatót jelentett. Veres ezzel az értékkel számolt 1990-re és 1991-re is, majd ezt
(csupán saját intuíciójára hagyatkozva) 1983–1988 között 13, 1977–1979 között pe-
dig 12 ezrelékre csökkentette. Veres első becslése a nyolcvanas években még pozi-
tív, a második egyértelműen negatív népmozgalmi egyenleggel számolt.
2.10.2. Az 1992–2002 közötti természetes és tényleges szaporodás regio-

nális különbségei
Mint korábban érintettük, 1992 és 2002 között a magyar népesség 106 ezer fős
migrációs veszteségével és 8190 fős nemzetiségváltásból származó nyereségé-
vel számoltunk. Az intergenerációs asszimilációs veszteség (amit a női termé-
kenység elemzésétől analitikusan szétválasztottunk) a természetes népmozgal-
mi egyenlegben jelenik meg. A következőkben az 1992 és 2002 közötti, illetve a
2002 utáni természetes népmozgalmi egyenleget tárgyaljuk. A fejezet, ezen ke-
resztül, az elvándorlás (és nemzetiségváltás) regionális különbségeivel kapcso-
latban is támpontul szolgálhat.
A következőkben bemutatott eredmények a nyers népmozgalmi mutatókra
épülő számításból származtak. Regionális bontásban nem vállalkoztunk a népmoz-
galmi folyamatok korábban bemutatott (kohorszkomponens módszerre épülő) mo-
dellezésére. A területileg bontott természetes népmozgalmi adatok alapján azonban
a migráció (és nemzetiségváltás) egyenlegére is következtetni tudunk. A halálozások
és születések egyenlegével „meg nem magyarázható rész” a belső migráció, az elván-
dorlás és az esetleges nemzetiségváltás együttes mutatója.
Románia jelenlegi területén 1992 előtt a születések és halálozások egyenlege
1878 óta minden évben pozitív volt – ha a háborús éveket nem számítjuk –, Er-
délyben az 1874. év természetes egyenlege volt utoljára negatív. Azt azonban lát-
tuk, hogy bár népességfogyás nem következett be, a termékenység (TFR) a hatva-
nas évek végén, illetve 1983 körül a bruttó reprodukciós szint alá süllyedt. A rend-
szer ezekre a fejleményekre represszív népesedéspolitikai intézkedésekkel rea-
gált. Nélkülük a népességfogyás valószínűleg már a hetvenes évek elején bekövet-
kezett volna (Mureşan 2000). Így azonban az első év, amikor a népmozgalmi ada-
tok természetes fogyást mutattak, 1992 volt. A tényleges fogyás már előtte megkez-
dődött, a kilencvenes évek legelejének nagymértékű, leginkább a nemzetiségeket
érintő elvándorlási hulláma miatt.
132
33. táblázat. Románia és a romániai magyar népesség természetes

népmozgalmi egyenlege, 1992–2005
Románia Romániai magyarok

Év
Születések Halálozások Szaporodás ‰ Születések Halálozások Szaporodás ‰
1992 260 393 263 855 – 3462 – 0,2 14 572 24 035 – 9463 – 5,8
1993 249 994 263 323 – 13 329 – 0,6 13 385 23 838 – 10 453 – 6,5
1994 246 736 266 101 – 19 365 – 0,8 13 515 23 092 – 9577 – 6,0
1995 236 640 271 672 – 35 032 – 1,6 13 013 23 294 – 10 281 – 6,5
1996 231 348 286 158 – 54 810 – 2,5 13 117 23 557 – 10 440 – 6,7
1997 236 891 279 315 – 42 424 – 1,9 13 514 22 438 – 8924 – 5,8
1998 237 297 269 166 – 31 869 – 1,5 13 336 20 980 – 7644 – 5,0
1999 234 600 265 194 – 30 594 – 1,4 12 860 20 751 – 7891 – 5,3
2000 234 521 255 820 – 21 299 – 0,9 13 198 19 878 – 6680 – 4,5
2001 220 368 259 603 – 39 235 – 1,8 12 383 20 304 – 7921 – 5,4
2002 210 529 269 666 – 59 137 – 2,7 11 858 21 029 – 9171 – 6,4
2003 212 459 266 575 – 54 116 – 2,6 11 656 20 627 – 8971 – 6,3
2004 216 261 258 890 – 42 629 – 1,9 12 048 20 104 – 8056 – 5,7
2005 221 020 262 101 – 41 081 – 1,9 12 680 19 857 – 7177 – 5,2
2006 219 483 258 094 – 38 611 – 1,8 12 582 19 471 – 6889 – 5,0
2007 214 728 251 965 – 37 237 – 1,7 11 745 18 144 – 6399 – 4,7
1992-2005 3 683 268 4 247 498 – 564 230 1,6 205 462 341 399 – 135 937 5,7
Forrás: INS-adatok (a születésszámok népszámlálási adatok alapján korrigálva)
A magyar népesség esetében az 1983–1989 közötti időszakban 0 körüli termé-

szetes népmozgalmi egyenleggel számoltunk, ami a kivándorlással együtt a nyolc-
vanas évek végén már a népesség fogyásában konkretizálódott. Nagyobb mértékű
negatív természetes népmozgalmi egyenleggel 1990-től számolhatunk. 1992–2007
között a magyarok természetes népmozgalmi vesztesége 135 937 fő volt, ebből a
két népszámlálás közötti veszteség közel 89 274 fős.
A romániai demográfiai trendeket elemző részben érintettük, hogy a migráció in-
tenzitása az utóbbi években nemzetiségi szempontból minden jel szerint kiegyenlítet-
tebbé vált. A természetes népmozgalmi egyenlegről ez nem mondható el. A nemze-
tiségek szerinti eltéréseket jól mutatja az a tény, hogy 1992-ben, amikor az ország né-
pessége első ízben csökkent, a népmozgalmi adatok még a román etnikumú népes-
ség 8446 fős gyarapodásáról tanúskodtak. A román nemzetiségűek természetes fogyá-
sa országosan egy, Erdélyben két évvel később, 1994-ben kezdődött el. Erdélyben az
1992–2002 közötti periódusban a magyarok száma átlagban évi 6,4, a románoké 1,2
ezrelékkel csökkent. A magyarok esetében a természetes népmozgalmi egyenleg an-
nak ellenére sokkal kedvezőtlenebb volt, hogy – amint láttuk – a termékenység és a
születéskor várható élettartam nem tért el jelentős mértékben az országos átlagtól.
A románok természetes népmozgalmi mérlege 1992–2002 között több megyében
volt pozitív. Ezek a hagyományosan magasabb termékenységű északkeleti megyék:
133
Máramaros és Beszterce-Naszód, az egykor szász déli megyék: Brassó és Szeben (ez

utóbbiak esetén minden bizonnyal a jelentős létszámú magát románnak valló cigány
eredetű népesség játszik közre), illetve a két székely megye, ahol a románok átlagélet-
kora 1992-ben 29 év volt. Az utóbbi két megyében volt a románok természetes szaporu-
lata a legmagasabb. A román népesség természetes népmozgalmi vesztesége 1992-ben
csak három megyében: Krassó-Szörényben, Aradban és Szilágyban volt nagyobb 3 ez-
reléknél, 2002-ben viszont már csak három megyében: Hargitában, Kovásznában és
Beszterce-Naszódban volt pozitív természetes népmozgalmi mérlegük.
A magyarok természetes fogyása minden megyében jóval nagyobb mértékű a
románokénál (és a terület átlagánál). Az egyenleg Hargita és Kovászna megyében
volt a legkedvezőbb (-2,7, illetve -2,1 ezrelékes átlag) és Arad megyében a legked-
vezőtlenebb (– 14,8) ezrelék.
8. térkép. A magyar és román népesség természetes szaporodása

Erdély megyéiben 1992–2002 (átlag, ‰)
Magyarok Máramaros
Románok Máramaros
Szatmár Szatmár
-6.4 -8.8 -0.6 1.6
Beszterce - Beszterce -
Bihar -5.0 -8.9 Bihar -3.9 1.2
-9.2 Kolozs -2.5 Kolozs
-10.2 Maros Hargita -1.9 Maros
-5.8 -0.2 Hargita
-2.7
Arad Arad 4.2
Fehér Fehér
-14.3 -9.4 -4.3
Kovászna -2.0 Kovászna
Hunyad Szeben Brassó -2.1 Szeben Brassó 5.8
Temes Hunyad
Temes -10.7 -8.8 -9.4 0.4 0.5
-1.5 -1.6
-8.7
Krassó- -8.0 alatt Krassó - -8.0 alatt
Szörény -8.0 -5.0 között Szörény -8.0 -5.0 között
12.9 -5.0 -3 .0 között -3.1 -5.0 -3.0 között
0 -3.0 között 0 -3.0 között
0 felett 0 felett

A 8. térképen egyértelműen kirajzolódik a „szórványmegyék” tömbhöz viszo-
nyítva kedvezőtlenebb népmozgalmi egyenlege. A különbség nem a termékeny-
ség és a várható élettartam eltéréseiből adódik, hanem egyrészt az időskorúak na-
gyobb arányával, másrészt az intergenerációs asszimilációval magyarázható. A ter-
mészetes népmozgalmi egyenleg a magyarként regisztrált (és nem a magyar nők
által szült) gyermekekkel számol, így például Dél-Erdély egyes megyéiben azo-
nos termékenység és korstruktúra mellett is egyharmaddal kisebb lenne a szüle-
tési arányszám, mint a Székelyföldön. A finomabb (a korstruktúra torzító hatásai-
tól megtisztított) termékenységi és halandósági mutatók szintjén tehát a nemzeti-
ségek közötti különbségeknél gyakran fontosabbnak bizonyultak a regionális el-
térések. Alapvető módszertani hiba azonban, ha ezt a tételt a nyers mutatók, illetve
a népmozgalmi egyenleg szintjén fogalmazzuk meg.85
85 Veres nyers mutatókra hivatkozik, amikor megfogalmazza, hogy a demográfiai folyamatok regionális el-
térései felülírják a nemzetiségi különbségeket (2004a, 46). A nyers mutatók szintjén azonban ez az ösz-
134
Végül érdemes a tényleges és a természetes népességmozgás összefüggésére

kitérni. A tényleges és természetes népmozgalom különbsége a belső és a nemzet-
közi migráció, illetve a nemzetiségváltás együttes egyenlegéről nyújt információt.
Ahogy láttuk, a magyar népesség csökkenését az 1992–2002 közötti periódusban
elsősorban a migráció, de ezzel majdnem egyenlő arányban a természetes nép-
mozgalmi veszteség okozta. Az egyes tényezők súlya azonban regionálisan eltérő.
9. térkép. A két népszámlálás közötti (1992–2002) fogyás mértéke

és ennek természetes népmozgalmi egyenleggel magyarázható része Erdély
megyéiben a magyar népesség esetében
A fogyás aránya: Máramaros A népmozgalmi Máramaros

Szatmár egyenleggel Szatmár
1992-2002 7.9% 15.7% 80%* 55%
Beszterce - magyarázott Beszterce -
15.4 rész 70%
Bihar 9.5% Bihar 50%
14.2% Kolozs 61% Kolozs
16.3% Maros 59% Maros
9.7% Hargita 58% Hargita
Arad 6.5% Arad 38%
19.2% Fehér 69% Fehér
14.8 Kovászna 51% Kovászna
Hunyad Szeben Brassó 6.5% Hunyad Szeben Brassó 42%
Temes 20.5% Temes 39%
25.0% 19.8% 38% 44%
19.6% 40%
Krassó - Krassó -
Szörény Szörény
13-15 45-55%
15-17 55-65%
17 felett 65% felett
Forrás: INS, INS-adatok alapján végzett saját számítás
A két magyar többségű székelyföldi megyében az amúgy relatíve kis mérté-

kű fogyást elsősorban az elvándorlás okozta. Ennek oka nem az átlagosnál na-
gyobb mértékű elvándorlás – hisz a székelyföldiek a Magyarországra érkező erdé-
lyi bevándorlók között alulreprezentáltak (Gödri 2004:134) és a migrációpotenci-
ál-mérések is rendre az erdélyi átlagnál alacsonyabb értékeket jeleznek (Kiss–Csa-
ta 2004) –, hanem a kedvezőbb népmozgalmi egyenleg. Ebbe belejátszik, hogy a
székelyföldi magyar népesség kevésbé elöregedett, illetve hogy itt a születésszá-
mot az intergenerációs asszimiláció sem befolyásolja. Az is figyelemre méltó, hogy
míg a román népesség természetes népmozgalmi egyenlege pozitív volt, a romá-
nok lakosságon belüli aránya nem növekedett. Ennek oka a románok 1992–2002
közötti intenzív (hozzávetőleg 11,09, illetve 10,61 százalékos) elvándorlása, illetve
Kovászna megye esetében, mint érintettük, a román–cigány nemzetiségváltási fo-
lyamatok. A nagymértékű elvándorlás valószínűleg annak volt köszönhető, hogy
a székelyföldi románság jelentékeny része a kilencvenes években válságba került
ipari övezetekben (és foglalkozási szférákban) koncentrálódott. Itt a döntően 1977
és 1989 között Sepsiszentgyörgyre és Balánbányára telepített román munkásság-
szefüggés nem olvasható ki.
135
ra kell gondolni, akik – közeli falusi „hátország” hiányában – a nagyipar leépülését

követően jelentős arányban költöztek haza.
Kolozs, Maros, Bihar és Máramaros megyékben a fogyás egyik fő oka a kedve-
zőtlen természetes népmozgalmi egyenleg volt, ugyanakkor e megyék lakosai a ki-
lencvenes években a magyarországi bevándorlók között is felülreprezentáltak vol-
tak (Gödri 2004:134). Tudjuk, hogy az 1987–1991 közötti elvándorlási hullám fő ki-
bocsátója szintén Kolozsvár, Marosvásárhely és Nagyvárad volt (Regényi–Törzsök
1988). Ezekben a megyékben a kilencvenes években és napjainkban tapasztalha-
tó nagymértékű természetes fogyás elsősorban a korábbi elvándorlás utólagos kö-
vetkezménye.
Szilágy és Fehér megyében a természetes népmozgalmi egyenleg nagyjából
fele részben magyarázza a fogyást. Ezek a megyék hagyományosan nem csupán a
nemzetközi, hanem a belső migráció népesség-kibocsátó területei is.
Szatmár, Beszterce-Naszód és Arad megyében a fogyást nagymértékben ma-
gyarázza a negatív népmozgalmi egyenleg. Arad és Beszterce-Naszód esetében eb-
ben az idős korösszetétel és az intergenerációs asszimiláció egyaránt közrejátszik.
Szatmár megye helyzete összetettebb. Mint az asszimilációval foglalkozó részben
már érintettük, itt jelentős azok száma, akik az egyes népszámlálások alkalmával a
német (sváb) és a magyar identitás között ingadoztak. A sváb–magyar nemzetiség-
váltási folyamat okán a magyar népesség fogyása statisztikailag kisebb, mint ami a
vándorlási és természetes népmozgalmi egyenlegből következne.
Hunyad, Szeben, Brassó és Temes megyében a természetes népmozgalmi
egyenleg a fogyás kisebb részét magyarázza. Ebben két tényező játszik szerepet.
Az első a dél-erdélyi nehézipar leépülését kísérő belső vándorlás, amely Brassó,
Hunyad és Szeben megye 1989 után (döntően a Székelyföldről) betelepedett ma-
gyar lakosságát apasztotta. Ez a fajta belső migráció nemcsak a magyar, hanem
a román lakosságot is érintette. Másrészt ezeken a területeken közrejátszhatott a
nemzetiségváltás is.
2.11. Népesedési perspektívák. Egy regionálisan bontott

előreszámítás főbb következtetései
Korábban említettük, hogy Erdélyben több nemzetiségileg bontott népesség-elő-
reszámítást végeztek el (Gheţău 1996; Hablicsek–Tóth–Veres 2005; Csata–Kiss
2007). Az erdélyi esettanulmány befejezéseként vázlatosan ismertetjük a Csata Ist-
vánnal közös előreszámítás néhány következetését.
Az említett népesség-előreszámítás alapváltozata szerint a magyar népesség
száma Erdélyben 2022-re 1.132.000, 2032-re pedig 1.008.000 főre csökken. Ez har-
minc év alatt összességében 29,6 százalékos fogyást jelent. A különböző forgató-
könyvek a népesség számára vonatkozóan eltérő eredményekre vezettek. Az ala-
csony verzió megvalósulása esetén a magyarok száma húsz év múlva valamivel 1,1
millió, harminc év múlva pedig jóval 1 millió alá csökkenne, a magas verzióban
136
2022-ben 1,17 millió, 2032-ben pedig 1,065 millió lenne . A csökkenés első számú
oka a természetes népmozgalmi veszteség, de (az előreszámítás szerint) jelentős
mértékben hozzájárul a migráció is.
Fontos megjegyezni, hogy a népességfogyás kontextusa Románia teljes népes-
ségének nagymértékű csökkenése. Az erdélyi magyar elit számára kulcskérdés a
magyar népesség teljes lakosságon belüli aránya. A fő kérdés, hogy a várható de-
mográfiai trendek mellett van-e esélye egy romániai magyar szavazatokat megcél-
zó politikai alakulatnak az ötszázalékos parlamenti küszöb átlépésére. Eredmé-
nyeink szerint a magyar népesség Románián belüli aránya csökkenni fog, de ez a
következő harminc évben nem vezet oda, hogy arányuk a teljes (vagy a választóko-
rú) népességen belül öt százalék alá essen. Az előreszámított periódus alatt várha-
tóan hét parlamenti választást fognak tartani. Amennyiben a magyar elit szavazótá-
borát ebben a periódusban egyben tudja tartani, minden esélye megvan az ötszá-
zalékos parlamenti küszöb átlépésére (Csata–Kiss 2007:54).
A másik jelentős eredmény – amely a népesség korévenkénti előreszámításá-
nak jelentőségét húzza alá –, hogy az előreszámítás az egyetemista korú népesség
csökkenésére figyelmeztetett (Csata–Kiss 2007:57–59). 1989 és 1993 között ugyan-
is igen rövid idő alatt közel 40 százalékkal csökkent a gyermekszám. 1989-ben még
közel 23 ezer, 1993-ban már csak 14 ezer magyar gyermek született. Ezt követő-
en a csökkenés már jóval kisebb ütemű volt. A különböző oktatási szintekre belé-
pők száma értelemszerűen a megfelelő generációk méretének függvénye. Az 1989
és 1994 közötti születésszám-csökkenés fokozatosan érte el a különböző oktatási
szinteket. Azzal számolva, hogy az első osztályosok fele hat-, fele pedig hétéves ko-
rában ül be az iskolapadba, láthatjuk, hogy a létszámcsökkenés az általános iskolá-
kat az 1996/1997-es tanévben érte el. A középiskolákban a 2004/2005-ös tanév volt
a kritikus pont. Az egyetemek az 1989 és 1993 közötti születésszám-csökkenést a
2008/2009-es tanévtől kezdték megérezni. 2009 és 2013 között a 19 éves népesség
számításunk szerint 18 728-ról 11 879 főre, vagyis 37 százalékkal csökken. Tekin-
tetbe véve, hogy az érettségizett jelentkezőket ma is gyakorlatilag kivétel nélkül fel-
veszik a különböző felsőoktatási intézményekbe, teljes biztonsággal kijelenthető,
hogy az erdélyi magyar felsőoktatási rendszer a jelenlegi struktúrájában és a jelen-
legi helyszámokkal rövid távon sem tartható fenn.
Végül ki kell emelnünk a népesedési kilátások erőteljes regionális tagoltságát
(Csata–Kiss 2007:62–69). A különbségek két változó mentén írhatók le: (1) a falu–
város törésvonal, (2) a magyarok regionális aránya. A népesedési kilátások kedve-
zőtlenebbek urbánus, illetve szórványközegben, kedvezőbbek a tömbterületeken,
illetve a periférikusabb helyzetű régiókban.
A falu–város törésvonalról a népesség-előreszámítás nem mond egyebet, mint
hogy az eddigi trendek folytatódnak. A városi magyar népesség arányvesztése már
a két világháború között megkezdődött. A második világháborút követően, miköz-
ben rohamosan nőtt a teljes népesség urbanizáltsága, a jelentős etnikai hátország-
gal nem rendelkező városok (mint például Arad, Temesvár, Nagybánya, Kolozsvár)
magyar lakossága stagnált vagy csökkent, a székelyföldi vagy partiumi városoké
137
számszerűen növekedett. Miután az 1987–1992 közötti elvándorlási hullám, majd

a kisebb ütemű, de folyamatos elvándorlás elsősorban a nagyvárosok magyarjait
érintette, a kilencvenes években látványos eróziós folyamatok indultak be. 2002-re
– a korábban erdélyi viszonylatban urbanizált nemzetiségnek számító magyar né-
pességen belül – a városlakók aránya a többségi románságra, illetve az összlakos-
ságra jellemző érték alá csökkent. Az előreszámítás szerint a (nagy)városi magyar-
ság fokozottabb demográfiai térvesztése a következő évtizedekben is folytatódni
fog. Az erőteljes marginalizációs folyamatnak, amelynek során a periférikus tele-
püléseken és régiókban élő magyarok súlya a teljes erdélyi magyar népességen be-
lül megnő, nyilvánvalóan negatív hatása lesz a magyarok Erdély társadalmi struktú-
rájában betöltött helyére is.
A népesedési kilátásokra az egyes régiók etnikai térszerkezete is közvetlenül
hat. A különbségek érzékeltetésére négyes tipológiát hoztunk létre. (1) „Feleződő
népességek”: a legkedvezőtlenebb a helyzet Dél-Erdély és Bánság szórványrégió-
iban, ahol a magyarok száma várhatóan megfeleződik, a fiatalkorúak számának
csökkenése pedig 2032-re a 75 százalékot is elérheti. Ilyen körülmények között az
is elképzelhető, hogy az asszimilációs folyamatok a jelenlegi ütemhez viszonyítva
is felgyorsulnak, illetve hogy a magyar identitás újratermelődése a homogén há-
zasságra épülő családok esetében is kérdésessé válik. (2) A rossz demográfiai pers-
pektívájú régiók: Kolozsvár, Dés, Torda, Nagybánya, Máramarossziget, Arad, Nagy-
szalonta és Fehér megye, a csökkenés és a magyar közösség várható pozícióvesz-
tése ezeken a területeken is igen jelentős. (3) A közepes demográfiai kilátásokkal
rendelkező régiók: Erdély vegyes vidékei, amelyeket gyakran neveznek „etnikai üt-
közőzónáknak”. Földrajzilag két nagyobb területsávról beszélhetünk: az egyik Ma-
ros megye (a Székelyföldhöz kapcsolódó 60 ezres tömböt leszámítva, és dél felé ki-
egészítve Brassó vegyes román–magyar–cigány területeivel), a másik a Partium, va-
gyis Szatmár és Szilágy megye, illetve a Bihar megye északi területei. (4) A viszony-
lag jó demográfiai kilátású területek közt találjuk a Székelyföld különböző régi-
óit (Csík, Udvarhely, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Barót, Székelykeresztúr,
Szentegyháza, Erdőszentgyörgy, Nyárádszereda). Ebben a kilenc régióban a ma-
gyar népesség várható csökkenése nem haladja meg a 20 százalékot. Ezeken a te-
rületeken viszonylag kis mértékű (évi 1-3 ezrelékes) a természetes népmozgalmi
veszteség, az erdélyi átlag alatti vagy azzal megegyező az elvándorlás, és nincs asz-
szimilációs veszteség (illetve minimális asszimilációs nyereség van). A viszonylag
alacsonyabb migrációs arányszámok ellenére a népességfogyás döntően az elván-
dorlás következménye. Ez abból a szempontból kedvező, hogy a folyamat – a kor-
struktúrából következő halálozási többlettel vagy a vegyes házasságokból követke-
ző asszimilációs veszteséggel ellentétben – nem következik be szükségszerűen. A
magyar népesség csökkenése itt – a gazdasági és társadalmi körülmények kedve-
ző alakulása, illetve egy sikeres modernizációs projekt esetén – lelassulhat, szélső-
séges esetben akár meg is állhat.
138
3. Népesedési folyamatok Szlovákiában
3.1. Bevezetés
A fejezet középpontjában a szlovákiai magyar népesedés áll. A Magyarországgal

szomszédos országokban élő magyar népességekről elmondható, hogy demog-
ráfiai és társadalomszerkezeti mutatóik „torzak”. A kifejezés a mi szövegkörnyeze-
tünkben azt jelenti, hogy az egyes határon túli magyar közösségek társadalom- és
településszerkezeti, illetve demográfiai jellemzői politikai hazájuk népességéénél
kedvezőtlenebbek. A kisebbségi magyar közösségek demográfiai mutatóit első-
sorban az adott ország hasonló jellemzőihez viszonyíthatjuk, hiszen a magyar „ki-
sebbségi társadalmak” kialakulása óta e közösségek reprodukciója az utódállamok
politikai, gazdasági, demográfiai, mozgásterében zajlott. Módszertani szempont-
ból is a teljes lakosság adataival történő egybevetés a meghatározó. Mivel a nemze-
tiségi adatok csak korlátozott terjedelemben, összetételben állnak rendelkezésre,
nem egy vonatkozásban ez a forrás jelenti az egyetlen fogódzót, hogy a magyaro-
kat érintő demográfiai folyamatokat becsülni tudjuk.
A magyar és a teljes népesség összehasonlítása (a regionálisan tagolt elemzés
során) akkor válik problematikussá, amikor a magyarok egy adott területen a né-
pesség jelentős részét, esetleg többségét teszik ki. Ilyenkor a mutatóik kevéssé tér-
nek el az adott térség átlagától, így a teljes népesség mellett a többségi nemzetiség
mutatóit is külön kell elemezni. Az elemzés során (az egyes nemzetiségek orszá-
gos szintű összehasonlítása mellett) hangsúlyosan figyelembe kell venni a regio-
nális eltéréseket is, hisz sok esetben ezek határozzák meg a nemzetiségi különb-
ségeket is.
3.2. Szlovákia lakosságának etnikai és közigazgatási

szerkezete
3.2.1. Az etnikai összetétel változásai
Mielőtt a népmozgalmi adatok elemzésébe kezdenénk, röviden áttekintjük Szlová-

kia etnoregionális szerkezetének főbb jellemzőit, különös tekintettel a magyar né-
pességre.86
A Csehszlovák Köztársaság megalakulása óta az akkori közös állam részét ké-
pező Szlovákia etnikai összetétele nagymértékben megváltozott. A köztársaság
megalakulásakor Szlovákia egyértelműen soknemzetiségű államalakulat volt. A
csehek és szlovákok együtt tették ki a lakosság bő kétharmadát, a lakosság közel
egyharmadán jelentős számú nemzetiség osztozott. A Csehszlovákiában megtar-
86 Lásd bővebben Gyurgyík 2006.
139
tott első, 1921. évi népszámlálás adatai szerint Szlovákia 3.000.870 fős lakosságá-
nak 65,1 százaléka szlovák, 21,7 százaléka magyar, 4,9 százaléka német, 3,0 százalé-
ka ukrán és orosz, 2,4 százaléka cseh, 2,4 százaléka zsidó, 0,2 százaléka lengyel, 0,3
százaléka egyéb és ismeretlen nemzetiségű volt. A nemzetiségi összetétel már a két
világháború közti időszakban nem elhanyagolható mértékben megváltozott a cse-
hek és szlovákok javára. 1931-ben a szlovákok aránya 67,6 százalékra, a cseheké 3,7
százalékra emelkedett. Egyes nemzetiségek száma emelkedett, de valamennyinek
csökkent az aránya. A magyarok száma és aránya is jelentős mértékben apadt, szá-
muk 650 597-ről 592 337-re, arányuk 21,7-ről 17,8 százalékra.
A legmeghatározóbb mértékű etnikai változásokra a harmincas évek végétől
a negyvenes évek végéig tartó időszakban – főleg a második világháború alatti és
a háborút követő néhány évben – került sor. Ennek következtében a háború utáni
első népszámlálás alkalmával, 1950-ben az akkori szlovák országrészben a csehek
és szlovákok aránya megközelítette a 88 százalékot, a magyarok aránya pedig 10,3
százalékra apadt. A többi nemzetiség aránya is jelentősen csökkent. Az ukránok
aránya az 1930. évinek mintegy felére, a lengyeleké alig egyharmadára, a némete-
ké harmincadára, a zsidóké mintegy 240-edére csökkent.87 Az ötvenes évek etnikai
adatai – főleg a magyar nemzetiségűek számának alakulása szempontjából – nem
a valós etnikai viszonyokat tükrözik (ennek kifejtésére a későbbiekben visszaté-
rünk), az 1961. évi adatok már sokkal inkább. A hatvanas évek elején kimutatott et-
nikai összetétel a későbbi évtizedekben már csak mérsékeltebben változott. Jelen-
tősebb módosulások a kilencvenes évek folyamán következnek be.
Az 1961 és 1991 közötti időszakban a szlovákok aránya 85-86 százalék körül
mozgott, a magyaroké 12,4-ről 10,8 százalékra, az ukránoké 0,8-ról 0,6 százalékra
esett. A csehek aránya 1, a németeké és a lengyeleké pedig 0,1 százalék körül moz-
gott. A többi korábban jelentősebb lélekszámú nemzetiség aránya ez utóbbi érté-
ket sem érte el. 1991-ben a csehszlovákiai nemzetiségek listája új nemzetiségek-
kel bővül. Vizsgálatunk szempontjából meghatározó a romák felvétele (arányuk
1991-ben 1,4 százalék).
A kilencvenes éveket a lassuló népességnövekedés jellemzi, ezzel párhuzamo-
san az egyes nemzetiségek aránya is nagyobb mértékben változik. A 2001. évben a
szlovákok aránya alig változott (85,8 százalék). A magyarok száma 1950 óta először,
47 ezer fővel apadt, aránya pedig 10,8-ról 9,7 százalékra csökkent. Jelentősen csök-
kent a csehek aránya is (1,0-ről 0,8 százalékra), emelkedett viszont az ukránoké és
a ruszinoké (0,6-ról 0,7 százalékra). Legjelentősebb a romák számának és arányá-
nak emelkedése volt (1,4 százalékról 1,7 százalékra).
A nemzetiségek számának, arányának változása Szlovákia etnikai térszerkeze-
tét is jelentősen módosította. A legjelentősebb térszerkezet-változások az első vi-
lágháború után és a negyvenes években következtek be. Az első világháború utá-
ni években több mint 100 ezer magyar, a negyvenes években – az ismételt impéri-
umváltást követően – ennél is több hagyta el – általában kényszer hatására – a szü-
87 A második világháború alatti időszakban a zsidó holokauszt, ezt követően a németek kitelepítése veze-
tett a zsidók és németek számának, arányának igen nagy mértékű csökkenéséhez.
140
Népesedési folyamatok Szlovákiában
lőföldjét. A negyvenes évek második felében 80 ezer magyar került át Magyaror-

szágra a szlovák–magyar lakosságcsere keretében, mintegy 50 ezer magyart Cseh-
országba deportáltak, de több tízezerre tehető azoknak a száma, akiket kiutasítot-
tak, illetve akik, ezt megelőzendő, „önként” távoztak. Nem elhanyagolható a mint-
egy 400 ezer magyar reszlovakizációja, mely főleg a tömbterületeken kívül okozott
maradandó magyarságfogyást.
A két világháború közötti időszakban a magyarok jelentős szórványokat alkot-
tak a tömbterületen kívül is, de arányuk a második világháborút követően és a ki-
lencvenes években főleg a nyelvterület peremén és a szlovák többségű városok-
ban csökkent jelentős mértékben. A magyarlakta területek etnikai térszerkezeté-
nek meghatározó vonása, hogy 2001-ben a magyarok több mint háromnegyede
(76,1 százalék) magyar többségű helységekben élt. A magyar kisebbségű telepü-
léseken (ahol arányuk 10–50 százalék között mozgott) a magyarok 16 százaléka,
szórványjellegű településeken (10 százalék alatti arány) 7,5 százalékuk élt. 1991-
ben a magyarok több mint fele olyan helységben élt, ahol arányuk 80 százalék fe-
letti volt. Ez az arány 2001-re 34,2 százalékra csökkent. Így 42 százalékot tesz ki az
50–80 százalékban magyar településeken élők aránya.
3.2.2. A közigazgatási szerkezet változása
A magyarok számának, területi eloszlásának változásait, illetve népmozgalmi fo-

lyamatait a szlovákiai közigazgatási szerkezet és ennek változásai is kimutatható
mértékben befolyásolták. A második világháború utáni időszakban az alsó szin-
tű közigazgatási egységeket ún. „kis” vagy „nagy” járások alkották Csehszlovákiá-
ban. A kis járások területe egy városra (városias jellegű településre) és az ezt (töb-
bé-kevésbé szervesen) övező vonzáskörzetére terjedt ki. E mikrorégiók gazdasá-
gi, településszerkezeti, geográfiai, etnikai, történeti szempontból jobbára szerves
egységek voltak. Az 1960-ban kialakított nagy járások átlagban három korábbi kis
járás összevonása révén jöttek létre. Így korábban egymással közvetlen kapcsolat-
ban nem lévő térségek kerültek egy közigazgatási egységbe. Az összevonás ered-
ménye az lett, hogy a járási központ és környéke intenzívebb fejlődésnek indult,
mint a perifériára szorult korábbi városközpontok és vonzáskörzeteik. Az új járá-
sok észak–déli fekvésűek lettek, és gyakran két nemzetiségi szempontból eltérő
összetételű terület alkotta őket. Ezáltal a településszerkezet szintjén markánsan ki-
mutatható eltérő etnikai jelleg a járások nemzetiségi megoszlásában elmosódott,
és statisztikailag részben alátámasztja a „vegyes lakosságú” jelző használatának jo-
gosságát. A magyar nyelvterület új járásközpontjai többnyire a nyelvhatárhoz köze-
li, magyar kisebbségű városok lettek, s a járások perifériáit jobbára a magyar több-
ségű kisebb városokat övező térségek képezték. Ennek eredményeként a hatvanas
évektől csak két járás volt magyar többségű (a Dunaszerdahelyi és a Komáromi já-
rás). Három-négy járásban haladta meg a magyar népesség aránya a 40 százalékot.
A szlovákiai magyarság mintegy 99 százaléka a tizenhárom dél-szlovákiai járás és
két nagyváros területén élt.
141
Az 1960-as közigazgatási reformtól kezdve Szlovákia területe három, illetve

négy középszintű közigazgatási egységre (kerületre) tagolódott. Gyakorlatilag a
kelet–nyugati irányban elnyúló Szlovákia nyugati, középső és keleti része alkotott
egy-egy kerületet. 1968-tól Pozsony város is kerületi státussal rendelkezett.
Az 1989-es fordulatot a közigazgatás decentralizációja követte. A korábban év-
tizedekig hatályban lévő háromszintű közigazgatási beosztás (kerületek, járások,
községek) megszűnt. A kerületek megszűnte mellett a járások és a községek kö-
zött közbülső szintet – körzeteket – alakítottak ki. Ezek kiterjedése az 1960-ig hatá-
lyos kisjárások területéhez volt megközelítőleg hasonlatos. Az ország 121 körzet-
re tagolódott.
1996-tól Szlovákia területe 8 kerületre (magasabb szintű közigazgatási egység-
re), valamint 79 járásra (alacsonyabb szintű közigazgatási egységre) tagolódik. Ki-
alakításuknál a lakosság etnikai összetételét figyelmen kívül hagyták.
Az elemzés szempontjai szerint Szlovákia járásait öt csoportba osztottuk. (1)
A legtöbb járás (79 közül 54) a nem magyarlakta járások csoportjába tartozik, ben-
nük a magyarok aránya nem éri el a 2 százalékot (2001-ben a magyar lakosság
mindössze 1,1 százaléka – 5846 fő – élt ezekben. (2) A szórványjellegű, 2–10 száza-
lékban magyarlakta járások csoportját 10 járás, (Pozsony 5, Kassa 4 járása, valamint
a Nyitrai járás alkotja). Ezekben a járásokban él a magyarok 7,0 százaléka, (36 347
fő). (3) Az enyhe magyar kisebbségű (10–30 százalékban magyarlakta) 8 járásban
él a magyar népesség 12,8 százaléka (43 350 fő). (4) Az erős magyar kisebbségű
(30–50 százalékban magyarlakta) 5 járásban él a magyarok 32 százaléka (166 349
fő), (5) a két magyar többségű járásban 32,4 százalékuk (168 636 fő).
A magyarok aránya – legalábbis a hivatalos népmozgalmi regisztráció szerint –
jelentős mértékben meghatározza népmozgalmi folyamataikat. Ezért az így kiala-
kított járáscsoportoknak az elemzésben kulcsszerepük lesz.
3.3. A vizsgálati modell: források és módszerek
3.3.1. Források
A szlovákiai esettanulmány érdemlegesen az ötvenes éveket követő időszakkal

foglalkozik, ezért csak a XX. század közepétől napjainkig tartó időszakra vonatko-
zó forrásokat ismertetjük.
A csehszlovák népmozgalmi statisztikai kiadványok (PO) a második világhá-
ború utáni évtizedekben (a negyvenes évek végétől) néhány év eltolódással folya-
matosan jelentek meg.88 E publikációk táblázatainak tartalmi összetétele a rend-
szerváltásig csak kisebb mértékben módosult. Ezt követően a változások már jóval
gyakoribbak és dinamikusabbak voltak. A PO utolsó, az 1992. évi csehszlovákiai
88 Pohyb obyvatelstva [PO] v republice Československé v roce 1949 (Csehszlovákia lakosságának népmoz-
galma 1949-ben).
142
adatokat tartalmazó kötete a Cseh Statisztikai Hivatal kiadásában jelent meg. Szlo-
vákia 1992 és 1995 közötti népmozgalmi adatai utólagosan, jó néhány év késéssel
elektronikus formában váltak hozzáférhetővé, a korábbitól jelentősen eltérő ösz-
szetételben. E publikációsorozat nóvuma, hogy az országos szintű adatok mellett
az adatok egy részét (az 1990-ig érvényes) kerületek és a járások szerint is közzéte-
szi. A kilencvenes években évente megjelenő nyomtatott publikációk járási bon-
tásban közölték a nemzetiségek egyes népmozgalmi adatait is. Hiányosságuk vi-
szont, hogy a házasságkötések és válások adatait nem tartalmazzák.
1996-tól – a közigazgatási szerkezet változásait követően – a PO tartalmi ösz-
szetétele is módosult, a népmozgalmi adatokat az országos szint mellett korláto-
zott terjedelemben kerületi, és még szűkebb áttekintésben járási bontásban is tar-
talmazza. Járási bontásban a nemzetiségek népmozgalmi adatai 1996-tól is a koráb-
bi években megjelent publikációkhoz hasonló összetételben jelennek meg, éven-
te folyamatosan. Az ezredfordulót követő években a publikációk tartalmi összeté-
tele nem változott. Az utóbbi néhány évben a forrásadatok egy része elektronikus
formában is hozzáférhető. Ezen kívül a Szlovák Statisztikai Hivatal megrendelésre
is készít adatbázisokat.
Tanulmányunkban a népmozgalmi adatok mellett az egyes (cseh)szlovák nép-
számlálások – elsősorban nemzetiségi vonatkozású – adataiból is merítettünk
(SODB89).
3.3.2. Módszerek
A szlovákiai magyarságra vonatkozó társadalomkutatások a korábbi évtizedekben

inkább csak marginálisan foglalkoztak a népmozgalmi folyamatokkal: általában a
makroszintű folyamatok elemzésére korlátozódtak, a regionális szintű adatok, fo-
lyamatok vizsgálatára napjainkig nemigen került sor. A népmozgalmi folyamatok
korábbi vizsgálatainak további adóssága, hogy jobbára megrekedtek a „nyers mu-
tatók” (születési, halálozási arányszám) elemzésénél, ami nem tette lehetővé ár-
nyaltabb összefüggések megvilágítását. Ez részben a korábbi időszakot jellemző
adathiányra, részben pedig arra vezethető vissza, hogy a népmozgalmi folyamatok
vizsgálata a népszámlálási adatok interpretálásának jobbára csak mellékszereplő-
je, egyfajta kiegészítője volt.
Kétségtelen, hogy a népmozgalmi folyamatok elemzésénél több a bizonyta-
lanság, a kérdőjel, mint a népszámlálási adatokénál. Egyrészt már a két adatgyűj-
tés módszere is több szempontból különbözik. A népszámlálások esetében – leg-
alábbis bizonyos életkor felett – a megkérdezett maga tölti, töltheti ki a kérdőívet,
ezáltal talán valószínűbb, hogy a meggyőződésével egyező válaszokat ad. A nép-
mozgalmi adatgyűjtés ettől teljesen eltérő jellegű. Az adatokat nem az adatközlő,
hanem (az érintett vagy hozzátartozója bemondása alapján) egy ezzel a feladattal
megbízott hivatalnok (anyakönyvvezető) veszi fel. Az újszülöttre vonatkozó ada-
tokat többnyire az édesanya, az elhalálozott adatait pedig (amelyek nem találha-
89 SODB: Sčítanie obyvateľov, domov a bytov (Személy, ház és lakásösszeírás).
143
tók meg a dokumentumokban) általában a rokonai közlik. Így a nemzetiségre vo-

natkozót is, melyet az egyén iratai az esetek egy részében nem, vagy nem egyértel-
műen tartalmaznak.90 Csak a házasságkötési és a válási mozgalom adatfelvételénél
vannak jelen az érintettek.
A regionális bontású adatok vizsgálatának is megvannak a maga korlátai. Szlo-
vákia, de más államok társadalomstatisztikai publikációi, hozzáférhető adatbázisai
is a makro- (országos) szintű adatokat tartalmazzák legrészletesebben. Az alacso-
nyabb közigazgatási szintek felé haladva a közzétett adatok terjedelme egyre szű-
kösebb. Még hatványozottabban érvényes ez a megállapítás a nemzetiségek nép-
mozgalmi adataira. A nemzetiségi bontású adatok csak korlátozott számú mutató
szerint és főleg országos adatok szintjén hozzáférhetők. Az alacsonyabb szintű re-
gionális egységekre (kerületekre, járásokra, községekre) vonatkozó adatok az al-
sóbb szintek felé csökkenő terjedelemben, csak meghatározott évekre, időszakok-
ra állnak rendelkezésre.
A nemzetiségek regionális szintű adatainak vizsgálata időben is behatárolt.
(Cseh)szlovákia közigazgatási beosztása az elmúlt évtizedekben több alkalommal,
hosszabb-rövidebb időszakonként megváltozott. Az ország közigazgatásában kü-
lönböző szintű és kiterjedésű területi egységek rendszerei váltakoztak. Ezért az
egyes mezo- vagy mikroszintű vizsgálatok is csak az egyes idősávokon belül végez-
hetők el. Az egymást váltó, eltérő kiterjedésű és számú közigazgatási egységek ada-
taiból általában nem, vagy csak bizonyos mértékű torzítással alakíthatók ki időha-
táraikon átnyúló adatsorok.
A regionálisan bontott adatok további jellemzője, hogy magukon viselik az egyes
régiók etnikai térszerkezetének „lenyomatait”. Az egyes nemzetiségek regisztrált nép-
mozgalmi arányszámait nagyon nagy mértékben befolyásolja adott területen belüli
arányuk. Ezeket az összefüggéseket többféleképpen interpretálhatjuk. Egyrészt azt
mondhatjuk, hogy a népmozgalmi regisztrációt az etnikumközi viszonyok is befolyá-
solják. Az etnikumközi dinamikát tekintve pedig meghatározó az asszimiláció. Más-
részt azt is feltételezhetjük, hogy a népmozgalmi regisztráció pontatlanságai az etni-
kai térszerkezettel is összefüggésben vannak. A továbbiakban a nemzetiségváltás fo-
galmát tág értelemben használjuk. Nemcsak a tényleges, hanem a formális, statiszti-
kai nemzetiségváltásokat is ide soroljuk. Így a regisztrációs pontatlanságok kimutat-
ható veszteséget, illetve nyereséget jelenthetnek az egyes nemzetiségeknek.
A nemzetiségek népmozgalmának vizsgálatát a nemzetiségek népszámlálási
és a népmozgalmi adatgyűjtések során alkalmazott listája is jelentősen befolyásol-
ja. Amennyiben új, korábban nem regisztrált nemzetiségekkel bővül a (statisztikai
adatgyűjtések során alkalmazott) nemzetiségek listája, ez az egyes nemzetiségek
népmozgalmi adatsorait is megváltoztathatja. Szlovákiában a roma nemzetiségi ka-
tegória 1991-es bevezetése módosította jelentősen a korábbi nemzetiségek nép-
mozgalmát, hatása különösen regionális szinten volt jelentékeny.
90 Kivételt képez az időskorú meghaltak egy része, akik még a csehszlovák állam időszakában kiadott sze-
mélyazonossági igazolvánnyal rendelkeztek. Ez a „régi igazolvány” – eltérően az új dokumentumtól –
még tartalmazta az egyén nemzetiségét is.
144
Az egyes nemzetiségek népmozgalma tehát az adathiány, a regisztrációs pon-

tatlanságok, a nemzetváltási folyamatok, a közigazgatási szerkezet változása és a
nemzetiségek listájának módosulása következtében nehezebben követhető és ér-
telmezhető, mint az összlakosság népmozgalmi folyamatai. Másrészt, azonban –
mint majd látni fogjuk – bizonyos módszerekkel, eljárásokkal a nemzetiségek nép-
mozgalmára nézve a regisztrált adatoknál pontosabb becslést adhatunk.
3.3.3. A népmozgalmi folyamatokról
A lakosság számában végbement természetes és mechanikus változásokról a nép-

mozgalmi statisztika éves lebontású adatsorai adnak információt. A demográfiai
statisztika a két népszámlálás közti időszakban a népmozgalmi adatok alapján ve-
zeti tovább a népességszám alakulását. Azonban a népmozgalmi kimutatások je-
lentősége ennél jóval nagyobb. A népmozgalmi adatok vizsgálata lehetővé teszi a
népszámlálási adatokból nem kikövetkeztethető változások dinamikájának meg-
ismerését. Másrészt – mivel más módszerrel vizsgálja a népesség számának ala-
kulását, mint a népszámlálások – alkalmat nyújt a népszámlálási adatok kontroll-
jára is. Ily módon nyújtott a korábbi évtizedekben bizonyos betekintést a magyar
népesség számának alakulásába a (cseh)szlovák statisztikai évkönyv (Štatistická
ročenka ČSSR, később a Štatistická ročenka SR) majd minden kötete 1957-től nap-
jainkig. A (Cseh)szlovák statisztikai évkönyvek nemzetiségi megoszlást tartalmazó
táblázatain kívül a lakosság etnikai változásait éves bontásban a népmozgalmi év-
könyvek tartalmazták. (A csehszlovák érában a Pohyb obyvateľstva ČSR, a Pohyb
obyvateľstva ČSSR, Csehszlovákia felbomlása után a Pohyb obyvateľstva SSR éves
kötetei.) Szlovákiában az etnikai összetételre vonatkozó népmozgalmi adatok pub-
likálása 1993-tól kezdődően elszegényedett. A statisztikai évkönyvekben feltünte-
tett számított és a népszámlálások tényleges nemzetiségi adatai közti lényeges el-
térések utaltak és utalnak a magyarság számában kimutatható veszteségekre, és
egyúttal lehetővé teszik e veszteségek nagyságrendjének becslését is.
A Statisztikai Hivatal által a migrációs és természetes népmozgalmi statiszti-
ka alapján továbbvezetett népességszám elfogadható pontossággal megegyezett
a népszámlálási eredményekkel. Ez, mint az erdélyi esettanulmányból láttuk, ko-
rántsem magától értetődő. Az egyezés egyik feltétele, hogy az ún. „rejtett migráció”
ne haladjon meg egy bizonyos mértéket. Az 1989-es rendszerváltást megelőző év-
tizedekben a csehszlovák demográfiai statisztikák nem tartalmazták az ún. enge-
dély nélküli migrációt, azaz az ország területét illegálisan elhagyók számát. A rej-
tett migrációs folyamatokat a közép-európai posztszocialista országok népmozgal-
mi statisztikáinak nincs módjukban követni, ezeket csak a célországok bevándorlá-
si adatai alapján volna lehetséges valamelyest rekonstruálni.
A lakosság nemzetiségek szerinti megoszlásánál a népszámlálási és a népmoz-
galmi adatok egyenlege nem kiegyensúlyozott, hiszen a népmozgalmi adatsorok
nem rögzítik, nem is rögzíthetik közvetlenül a nemzetiségek tényleges, avagy sta-
tisztikai nemzetiségváltásait. A két megközelítés különbségei tehát számszerűleg
145
is kimutatják az adott nemzetiséghez, népcsoporthoz tartozók körében lezajló

nemzetiségváltás nagyságát, jelenlétét. Így válnak legalább részben láthatóvá, meg-
foghatóvá azok a folyamatok, amelyek egyébként csak más társadalomtudományi
megközelítések révén lennének úgy-ahogy megközelíthetők.
A szlovákiai magyarok lélekszámának és demográfiai megoszlásának alakulását
a népmozgalmi statisztikák alapján mélyrehatóbban tanulmányozhatjuk, és kísérle-
tet tehetünk a következő években várható folyamatok, változások becslésére is. Persze
minden ilyen becslés bizonyos alapfeltételek meglétéből, változatlanságából indul ki,
s ha az egyes feltételek megváltoznak, az előreszámítás is módosításra szorul.
3.4. Történeti áttekintés
3.4.1. Népmozgalmi folyamatok Szlovákiában a második világháború előtt
A továbbiakban először röviden áttekintjük a mai Szlovákia területének második vi-

lágháború előtti népmozgalmi folyamatait. Ezt az időszakot két részre tagoljuk, mi-
vel eltérő összetételű adatok állnak rendelkezésünkre az első világháborút megelő-
ző évekbeli, illetve a Csehszlovák állami keretek közötti Szlovákia népmozgalmáról.
Szlovákia területére vonatkozó adataink 1869-től 1900-ig az egyes népszám-
lálások közötti időszakokra állnak rendelkezésünkre (Srb 2002:20). Ebből az idő-
szakból a népességszám mellett az egyes évtizedeket jellemző nyers születési és
halálozási arányszámokkal – az 1910-es évekre vonatkozólag csak ezek különbsé-
gével, a természetes szaporodás arányszámával –, illetve az egyes évtizedek ván-
dorlási mérlegének becsült adataival rendelkezünk.
Szlovákia népességének száma (mai területére számítva) 1869 és 1921 között
az egyes cenzusok közötti időszakban igencsak eltérő módon alakult. 1869 és
1880 között a lakosság száma 2 481 811 főről 2 477 521 főre (4290-nel) csökkent. Az
1870-es éveket magas termékenység (44,4 ezrelék) és igen magas halálozási arány-
szám (39,5 ezrelék) jellemezte. A magas halandóság nagymértékben az 1872-ben
kitört utolsó nagy, két évig tomboló kolerajárványra vezethető vissza, a lakosság a
korábbi lélekszámát csak a pandémia megfékezése után hat évvel érte el. Ebben a
periódusban a természetes szaporodás igen alacsony (4,9 ezrelék) volt. A lakosság
számának csökkenéséhez jelentős mértékben hozzájárult az igen magas negatív
(126 ezer fős) vándorlási különbözet is.
Az 1880-as években a lakosság száma közel 120 ezer fővel gyarapodott, 1890-
ben megközelítette a 2,6 milliót. A születési arányszám ugyan kismértékben alatta
maradt az előző évtized mutatójának (43,4 ezrelék), a halálozási ráta azonban sok-
kal kedvezőbb volt (34,6 ezrelék). Ezért a természetes szaporodás is csaknem két-
szerese volt a korábbi évtized mutatójának (8,8 ezrelék). Jelentősebb népesség-
szám-növekedésre mégsem került sor az igen magas (122 ezer fős) migrációs vesz-
teség miatt.
146
A XIX. század utolsó évtizedében a növekedés megközelítette a 190 ezer főt,

a népesség az ezredfordulóra meghaladta a 2,78 milliót. A születési és a halálozá-
si ráta tovább csökkent (44,1, illetve 30,2 ezrelék). A természetes szaporodás muta-
tója meghaladta a korábbi évtizedek értékét (10,9 ezrelék). A vándorlási veszteség
megegyezett az előző évtizedben kimutatottal. Az adatok alapján megfigyelhetjük,
hogy Szlovákia mai területén az évszázad utolsó évtizedében megkezdődött, majd
a XX. század első évtizedeiben tovább folytatódott a demográfiai átmenet.
1900 és 1910 között a lakosság száma az előző évtizedben kimutatott értéknél
kisebb mértékben, mintegy 130 ezer fővel emelkedett, 1910-ben meghaladta 2,9
millió főt. Az előző évtizedhez viszonyított kisebb mértékű növekedés az eddigi
legmagasabb negatív vándorlási különbözetből (217 ezer fő) adódik. A természe-
tes szaporodás a születési (37,8 ezrelék) és halálozási (25,6 ezrelék) arányszámok
fokozatos csökkenése mellett tovább emelkedett (12,2 ezrelék).
1910–1921 közötti évekre vonatkozólag csak kevésbé részletes adataink vannak.
Ennek oka a háború, illetve az ezt kísérő impériumváltás és a vándorlások. 1921-ben
az első csehszlovák népszámlálás 2 993 859 főt mutatott ki. A népesség száma az elő-
zőhöz képest 2,6 százalékkal, mintegy 77 ezer fővel emelkedett. A természetes sza-
porodás rátája csupán az 1870-es években volt alacsonyabb: 5,9 ezrelék. A háborús
veszteségeket is magában foglaló migrációs veszteség 95 ezer fő volt.
34. táblázat. Szlovákia népességének változásai, 1869–1921
Születési Halálozási Természetes

Változás Változás Vándorlási
Év Népességszám* arányszám arányszám szaporodás
szám szerint %-ban különbözet
(‰) (‰) (‰)
1869–1880 2 481 811 – 4 290 – 0,2 44,4 39,5 4,9 – 126 000
1880–1890 2 477 521 117 659 4,8 43,4 34,6 8,8 – 122 000
1890–1900 2 595 180 187 745 7,2 41,1 30,2 10,9 – 122 000
1900–1910 2 782 925 133 732 4,8 37,8 25,6 12,2 – 217 000
1910–1921 2 916 657 77 202 2,7 n a n a 5,9 – 95 310
1921 2 993 859 – – n a n a n a –
* A népességszám az egyes népszámlálások első időpontjára, a további mutatók a két népszám-

lálás közötti időszakra vonatkozó adatokat tartalmazzák
n. a.: nincs adat
Forrás: Srb 2002:20
Szlovákia népességének változásáról 1920-tól 1949-ig részletesebb, árnyaltabb

adatokkal rendelkezünk. 1920-tól 1939-ig a születések számának csökkenése to-
vább folytatódott. A születési arányszám több mint harmadával (35,4-ról 22,7 ez-
relékre), a halálozási arányszám mintegy 30 százalékkal (19,5-ről 13,8 ezrelékre)
apadt. Mivel a születési ráta a halálozási arányszámnál nagyobb mértékben csök-
kent, ezért a természetes szaporodás csökkenése az előzőnél is számottevőbb volt,
46 százalékot tett ki. Az előzőknél kisebb mértékben (23 százalékkal) apadt a há-
147
zasságkötések, viszont egyharmaddal emelkedett a válások aránya. A „békebeli”

népmozgalmi folyamatok jellege jelentős mértékben módosult a negyvenes évek
folyamán, az évtized első felében a háborús események, a közepétől főleg a több
százezer főt érintő migrációs folyamatok következményeként. A háborús évek
alatt megfigyelhető a születési ráta növekedése. Ez vélhetőleg részben az első vi-
lágháborút követő nagyobb lélekszámú nemzedék termékeny korba lépésével ma-
gyarázható. A termékenység növekedése az évtized második felében és az ötvenes
évek második feléig tovább folytatódott. A halálozási ráta a háborús években az el-
várásoknak megfelelően magasabb, mint a korábbi években, főleg 1944–45-ben, a
front átvonulásának éveiben. A negyvenes évek második felében a halandóság je-
lentősen visszaesett, aminek következtében a természetes szaporodás jelentősen
emelkedett, majd az ötvenes években kulminált.
42. ábra. A születési és halálozási arányszám alakulása Szlovákiában, 1869–1950
50
45 44.4
43.4
41.1
40 39.5
37.8
35
33.3
30.3 30.2
30
25.6 24.5
25 25.1
20 18.5
15 14.4 14.7
születési arányszám
10 halálozási arányszám
0
1869/1879 1880/1889 1890/1899 1900/1909 1910/1921 1921/1929 1930/1939 1940/1949
Forrás: Srb 2002:12–20
A szlovákiai vándormozgalmi folyamatok becslése a természetes népmozga-

lom becslésénél sokkal összetettebb feladat. Mindenesetre a vizsgált időszakban a
mai Szlovákia területéről távozók száma folyamatosan magasabb volt a bevándor-
lókénál. A migrációs veszteség eltérő nagyságú volt az impériumváltást követően
az első világháború utáni években, a gazdasági világválság idejében, továbbá a má-
sodik világháborús években, illetve az ötvenes évek második felében.
Az impériumváltást követően az országból távozók legnagyobb csoportját
(több mint 100 ezer főt) a Magyarországra költöző tisztviselők, értelmiségiek tet-
ték ki. Vladimír Srb szerint a húszas évek első felében, 1920 és 1924 között évente
148
közel 28 ezren, 1925–1929 között 13 ezren, 1930 és 1937 között körülbelül 6 ezren
hagyták el az országot. Ugyanebben az időszakban ennél többszörösen kevesebb
volt a bevándorló: 1920 és 1924 között 9 ezer, 1925–1929 között 3 ezer, 1930–1934
között 3,4 ezer, 1935–1937-ben körülbelül 1,6 ezer fő (Srb 2002:19).
35. táblázat. A nemzetközi vándorlás Szlovákiában, 1920–1937
Évek Bevándorlók Elvándorlók Vándorlási

különbözet
1920–1924 9 231 27 639 – 18 408
1925–1929 3 004 13 316 – 10 312
1930–1934 3 344 6 120 – 2 776
1935–1937 1 580 5 598 – 4 018
Forrás: Srb 2002:19
A második világháború alatt és a következő években az első világháború utáni

éveknél sokkal nagyobb mértékű, több százezer fős migrációs veszteség mutatha-
tó ki Szlovákiában. Az 1939-ben létrejött szlovák állam területéről elűztek több tíz-
ezer csehet, 70 ezerre tehető a szlovákiai holokauszt áldozatainak száma. A máso-
dik világháború után több mint 100 ezer volt a kitelepített, illetve elmenekült né-
metek száma, 30 ezerre tehető a Magyarországra menekült, közel 50 ezerre a Cseh-
országba deportált és 80 ezerre a magyar–szlovák lakosságcserére kényszerített
magyarok száma. Az utóbbiak helyett közel ekkora létszámú szlovák lakosság ér-
kezett Magyarországról. Jelentős számú csoportokat alkottak a kommunista rend-
szerváltás után Nyugatra, illetve Izraelbe költöző zsidók is.
Az első Csehszlovák Köztársaság időszakára a magyar lakosság népmozgalmi
adataival is rendelkezünk.
36. táblázat. A szlovákiai magyarok természetes népmozgalma Szlovákiában,

1921, 1924, 1936
Szlovákia Magyarok
Év Születési Halálozási Természetes Születési Halálozási Természetes
arányszám arányszám szaporodás arányszám arányszám szaporodás
1921 38,2 21,1 17,1 37,0 21,8 15,2
1924 33,8 18,0 15,9 31,2 18,7 12,6
1936 23,0 13,8 9,2 21,0 14,4 6,6
Forrás: PO 1921, 1924, 1936
Megfigyelhetjük, hogy a magyarok népmozgalmi mutatói bizonyos szabály-

szerűséggel térnek el az országos adatoktól. A magyar lakosság születési arányszá-
ma 1-2 ezrelékkel alacsonyabb, a halálozási rátái néhány tized ezrelékkel magasab-
bak, s ebből adódik, hogy a természetes szaporodásuk is 2-3 ezrelékkel az orszá-
gos érték alatt marad.
149
3.4.2. Népmozgalmi folyamatok Szlovákiában a második világháború után
3.4.2.1. A házasságkötések és válások
A népmozgalmi folyamatok vizsgálatát a házasságkötések számának alakulásával

kezdjük, hiszen a házasulók száma meghatározó mértékben hat a vizsgált népes-
ség termékenységének alakulására. A házasságkötések számának alakulását a há-
zasulandó korosztályok nagysága, de a mindenkori társadalmi-gazdasági körül-
mények is erősen befolyásolják. Az évenként megkötött házasságok száma elég-
gé nagy szóródást mutat, ezért a házassági mozgalom dinamikáját hosszabb távon,
több évtizedre visszamenőleg, ötéves átlagértékek segítségével is vizsgálhatjuk.
Szlovákia összlakosságának házasságkötési mozgalma a vizsgált négy évtized-
ben jelentősen változott (lásd a VIII. 1. mellékletet). Az ötvenes évek közepéig a há-
zasságkötések száma csökkent, ezt követően stagnált, és csak a hatvanas évek má-
sodik felében kezdett el újra emelkedni. A legmagasabb értéket 1977-ben érte el.
Ekkor 44 474 házasságot kötöttek. Azóta a házasságkötések száma csökken.
A házasságkötési mozgalom alakulását első megközelítésben a nyers házas-
ságkötési arányszámok (az ezer lakosra jutó házasságkötések száma) segítségével
vizsgáljuk meg. A szlovákiai nyers házasságkötési arányszám 1950-ben meghaladta
a 11 ezreléket, majd a hatvanas évek közepéig csökkent, 1964-ben és 1965-ben 7 ez-
relék alá esett, ezt egy jelentősebb növekedés követte, így a hetvenes évek közepén
újból meghaladta a 9 ezreléket, a nyolcvanas évek végén 7 ezrelék körül mozgott.
A magyar házasságkötések száma 1950-ben meghaladta a 4 ezret, az ötvenes
években jelentős mértékben ingadozott, 1963-ban 3600 körüli értékre esett, a het-
venes évek közepéig – hasonlóan az országos trendekhez – újból emelkedett, 1975-
ben és 1976-ban meghaladta az 5 ezret, azóta csökken (lásd a VIII.2. mellékletet). A
szlovák nemzetiségűek házasságkötési mozgalma igen nagymértékben hasonló a
Szlovákia lakosságánál megfigyelt folyamatokhoz (lásd a VIII.3. mellékletet).
A magyar nyers házasságkötési arányszámok az ötvenes években magasabbak
a szlovákiai értékeknél (de a szlovák lakosságénál is). Azonban az 1950-es nép-
számlálás torz nemzetiségi adatai következtében az ötvenes évekre vonatkozó
népmozgalmi arányszámokat csak korlátozott mértékben vehetjük tekintetbe.91 A
hatvanas évek elején a magyarok Szlovákia népességével azonos arányban kötöt-
tek házasságot (7,5 ezrelék), az évtized közepétől azonban a magyar lakosság háza-
sulási viszonyszámai egyre nagyobb mértékben eltérnek az ország lakosságának
arányszámaitól. 1971-ben a magyarok nyers házasságkötési arányszáma 7,7 ezrelék
volt, ezzel szemben Szlovákiában 1000 lakosra 8,4 házasságkötés jutott. A (nyers)
91 A nyers népmozgalmi arányszámok a házasságkötések, válások, születések, halálozások számát az egész lakos-
ság – illetve nemzetiség – számához viszonyítva fejezik ki ezrelékben. Amennyiben a lakosság statisztikai és
tényleges száma különböző, a nyers (statisztikai és tényleges) arányszámok is különböznek. Az 1950. évi nép-
számlálás a magyarok számát a ténylegesnél jelentősen alacsonyabb értékben adta meg. A kilencvenes évek-
ben – jelentősebb mértékben az évtized második felében – a magyarok tényleges év közepi népességszáma
alacsonyabb a statisztikai számuknál. Ebből kifolyólag az ötvenes évek nyers népmozgalmi mutatói jelentősen
magasabbak, a kilencvenes évek második felének jelzőszámai viszont alacsonyabbak a ténylegesnél.
150
házasságkötési arányszám országosan 1981-ben 7,8, 1989-ben 6,9 ezrelék. A ma-

gyarok arányszáma ugyanezekben az években 7,4, illetve 6,4 ezrelék volt.
A házasságok megszűnésének formái közül csak a válást tudjuk a népmozgal-
mi statisztika alapján nemzetiségek szerint is vizsgálni. A válások száma az utóbbi
évtizedekben fokozatosan növekszik. 1950-től 1990-ig Szlovákiában nyolcszorosá-
ra emelkedett az évente felbontott házasságok száma.
43. ábra. A nyers házasságkötési és válási arányszám a szlovák és magyar népesség

esetében Szlovákiában, 1950–2006
12
házasságkötési arányszám-Szlovákia
házasságkötési arányszám-szlovákok
házasságkötési arányszám-magyarok
válási arányszám-Szlovákia
10
válási arányszám-szlovákok
válási arányszám-magyarok
0
1950 1954 1958 1962 1966 1970 1974 1978 1982 1986 1990 1994 1998 2002 2006
Forrás: PO
A felbontott magyar házasságok számának növekedése nem folyamatos. 1950–

1952-ben évente több mint 300, 1953–1957-ben 200 körüli értékre csökken. Az öt-
venes évek végétől a válások száma fokozatosan emelkedik. 1967-től az évente fel-
bontott magyar házasságok száma 300 feletti, 1973-tól 400 felett, 1974-től 500 felett
van. 1981-től 1991-ig számuk 600-ról 900 körüli értékre emelkedett. A Szlovákiában
évente felbontott házasságok száma az ötvenes évek első felében 1700, a nyolcva-
nas évek végén 8000 felett volt.
A magyar lakosság nyers válási arányszámai – eltekintve az ötvenes évek tor-
zított adataitól – a nyolcvanas évek végéig kismértékben alacsonyabbak voltak a
szlovákiai arányszámoknál, de a válások dinamikája az országos trendeknél maga-
sabb volt.
Mivel a magyar válási arányszámok összehasonlítása az országos értékekkel
az ötvenes évek torz adatai miatt problematikus, a magyar és az országos válási
mozgalom változásait megbízhatóbban hasonlíthatjuk össze, ha kiindulásul egy
151
későbbi időpontot választunk. Az 1961. évet választva, 1961 és 1990 között a magya-
rok nyers válási arányszáma 4-szeresére, ugyanazon időszakban a szlovákiai arány-
szám 2,8-szorosára, a szlovákok válási rátája 2,8-szorosára emelkedett (43. ábra).
A 100 házasságkötésre jutó válások száma a válási statisztika igen gyakran alkal-
mazott, „közkedvelt” mutatója. Kifejezi, hogy az adott évben felbontott házasságok
a (adott évben megkötött) házasságok hány százalékát teszik ki. Tekintetbe kell ven-
nünk, hogy a lakosság növekvő része – legalábbis időlegesen – nem köt formálisan
házasságot. Ily módon a házasságot kötők aránya kisebb a tényleges párkapcsolat-
ban (házastársi és élettársi kapcsolatban) élők számánál, másrészt az élettársi kap-
csolatban élők száma, aránya nemzetiségenként is különbözik. E mutató alkalmazá-
sa – legalábbis nemzetiségi adatok vizsgálatánál – több szempontból is problemati-
kus. Tekintetbe kell vennünk azt is, hogy a házasságkötések száma jelentős mérték-
ben módosult, a válásoké pedig emelkedik, a válással végződő házasságok „élettar-
tama” a vizsgált évtizedekben kismértékben csökkent, 1950-ben 11,9 év, 1990-ben
11,0 év volt. Ezért az adott évben kimutatott válások számát a 11-12 évvel korábban
megkötött házasságok számához kellene viszonyítani. A szlovákiai magyarok házas-
ságkötési és válási arányszámainak eltérését tovább növeli, hogy a magyarok szá-
ma – ellentétben Szlovákia összlakosságával – csak kis mértékben emelkedett, ami a
házasságok számának az országos értéknél is nagyobb mértékű csökkenésével jár.
44. ábra. A száz házasságkötésre jutó válások aránya Szlovákiában a szlovák

és magyar nemzetiségűek között, 1950–2006
80
70
60
Szlovákia
magyarok
szlovákok
50
40
30
20
10
0
1950 1954 1958 1962 1966 1970 1974 1978 1982 1986 1990 1994 1998 2002 2006
Forrás: PO
A 100 házasságkötésre jutó válások száma az ötvenes években kimutatott 4–8

százalékról az 1990. évi 22–25 százalékot meghaladó értékre emelkedett.
152
A nyolcvanas évek elejéig a 100 házasságkötésre jutó válások száma a magyarok

körében alacsonyabb volt, mint a szlovákiai ráta, a nyolcvanas évektől a mutató ér-
téke meghaladta a szlovákiai adatokat. Ez azonban az alacsonyabb magyar házaso-
dási mozgalommal, illetve a magyarok nagyobb mértékű elöregedésével függ össze.
A házasságok felbomlását belső nemzetiségi megoszlásuk szempontjából is
meg kell vizsgálnunk. Felmerül a kérdés, hogy van-e különbség a házasságok tar-
tósságát illetően a homogén és a vegyes házasságok között.
37. táblázat. A magyar és szlovák nemzetiségűek vegyes házasságkötési és válási

mozgalma Szlovákiában, 1950–2006 (százalék)
Szlovákia összesen Szlovákok Magyarok

Év
v. h.%* v. v. %** v. h.% v. v. % v. h.% v. v. %
1950 7,9 n. a 4,5 n. a. 20,6 n.a.
1960 10,8 11,7 6,2 6,4 17,5 23,2
1970 12,0 13,0 6,8 7,4 23,7 21,8
1980 10,9 12,1 6,1 6,8 25,3 29,1
1990 11,4 11,3 6,3 6,2 27,7 25,5
2000 12,5 9,3 6,9 5,1 26,5 26,0
2006 17,8 8,0 10,1 4,3 28,7 23,2
* a vegyes házasságkötések aránya
** a vegyes válások aránya
n. a.: nincs adat
Forrás: PO
A vegyes házasságok és válások nemzetiségi megoszlását 1950-től kezdődő-

en vizsgáljuk meg (lásd a X. mellékletet). A váló felek nemzetiségi megoszlásáról
1960-tól rendelkezünk adatokkal. 1960 és 1990 között a vegyes házasságkötések
aránya 7,9 százalékról 11,4 százalékra emelkedett. A vegyes házasságkötések ará-
nya az ötvenes években dinamikusan emelkedett, a következő évtizedekben né-
mileg ingadozott, de jelentős mértékben nem változott. A vegyes házasságok fel-
bomlása éves szinten – kivéve az 1990. évet – meghaladta a vegyes házasságkö-
tések arányát, s amennyiben a válási arányokat a tíz évvel korábbi értékekkel vet-
jük egybe, a vegyes házasságok felbomlása nem elhanyagolható mértékben ma-
gasabb a vegyes házasságkötések arányánál. Egyfajta fordulat a vegyes házassá-
gi és válási mozgalomban a kilencvenes évektől figyelhető meg. A szlovák nem-
zetiségűek körében az összlakosságnál jelentősen alacsonyabb a vegyes házas-
ságkötések, illetve a vegyes házasságok felbomlásának aránya. A hatvanas és het-
venes években a vegyes válások aránya magasabb a heterogén házasságkötések-
nél, a nyolcvanas években a heterogén házasságkötések és válások aránya egyre
alacsonyabb.
A magyar nemzetiségűek esetében a vegyes házasságkötések és válások ará-
nya némileg különbözik az országostól. A nyolcvanas évekig a heterogén válások
153
aránya magasabb a házasságkötéseknél, az évtized végétől a vegyes házasságköté-

sek és válások aránya alig különbözik.
3.4.2.2. A születések
A magyar nemzetiségű lakosság szaporodása a népszámlálási és a népmozgalmi

statisztikák szerint alacsonyabb Szlovákia lakosságáénál. Mint láttuk, a magyarok
születési rátája alacsonyabb volt már a két világháború között is. Az újszülöttek
nemzetiségét a (cseh)szlovák népmozgalmi statisztika az anya nemzetisége sze-
rint tünteti fel. Ez az adatgyűjtési mód elvben biztosítja a nemzetiségek születé-
si mozgalmát tükröző adatokat. Azonban nem elhanyagolható torzítások, pontat-
lanságok mutatkoznak a vegyes házasságokból származó gyermekek nemzetisé-
gi megoszlásának összetételében. Ebben meghatározó szerepe van annak, hogy a
szülők az esetek egy részében a többségi fél nemzetiségét adják gyermeküknek.
Nem elhanyagolható a házasságkötéskor két különböző nemzetiséget feltüntető
vegyes házasságra lépők egyikének jobbára statisztikai nemzetiségváltása, mely
sokszor már az első gyermek megszületéséig (megszületésekor) megtörténik, s
ennek következtében a gyermek is a nemzetiséget váltott anya nemzetiségét kapja
(Ziegenfuss 1966). Az adatfelvétel azonban magában hordozza egyéb pontatlansá-
gok lehetőségét is. Mint már korábban említettük, az adatlapot nem az anya tölti ki,
így a nemzetiség feltüntetésekor nem zárható ki bizonyos szubjektivitás sem, más-
részt az adatfelvétel sajátos körülményei is pontatlanságokhoz vezethetnek (sok-
szor már a szülés másnapján, a kórházban kerül sor az adatfelvételre). Így a nem-
zetiségi születési statisztika számadatai és az adott korcsoportú nemzetiségek nép-
számlálások szerinti megoszlása jelentős mértékben eltérhetnek egymástól.
Az évente született gyermekek száma Szlovákiában a XX. század közepétől
igencsak változó volt. Az ötvenes évek első felében megközelítette (illetve két év-
ben el is érte) a 100 ezret, az évtized második felében csökkent, mélypontja 1968-
ban következett be (76 ezer születés), majd a hetvenes években újból növekedett,
és 1978–1979-ben elérte 100 ezres a maximumot (lásd a VIII. 1. mellékletet). Azóta
a születések száma csökkent, 1989-ben alig haladta meg a 80 ezret.
A szlovákiai születésekben bekövetkezett változásokat az ötvenes évektől a la-
kosság nyers születési arányszámai alapján tekinthetjük át. Az 1000 lakosra jutó
születések száma az évtized elején volt a legmagasabb (1950-ben 28,8 ezrelék). A
nyers születési arányszám a következő bő másfél évtizedben fokozatosan csökkent
1968-ig (17,0 ezrelék), ezt követően 1976-ig emelkedett (20,8 ezrelék), majd hosz-
szabb távon, több évtizedeken keresztül csökkent.
A magyar nemzetiségűnek bejegyzett gyermekek számának változása bizo-
nyos fáziseltolódással követi az országos trendeket. A magyar születések száma az
ötvenes évek első felében még viszonylag alacsony: a magyar származású anyák
közül sokan szlováknak vallották magukat. Az évtized során később több évben
is meghaladja a 10 ezret, majd az 1968-as mélypont (7868 fő) után – a szlovákiai
születési mozgalomtól eltérően mintegy öt évvel korábban – 1974-ben éri el a leg-
154
magasabb értéket (10 130 fő). A hetvenes évek második felétől a magyar születé-
sek száma folyamatosan csökken: 1981-ben még megközelíti a 9 ezer főt, 1990-ben
csak a 7 ezret haladja meg.
45. ábra. A nyers születési és halálozási arányszámok nemzetiség szerint

Szlovákiában, 1950–2006
30
születések-magyarok
25 születések-szlovákok
halálozások-magyarok
halálozások-szlovákok
20
15
10
5
1950 1954 1958 1962 1966 1970 1974 1978 1982 1986 1990 1994 1998 2002 2006
Forrás: PO
A magyar és a teljes népesség születési mozgalmát összehasonlíthatjuk az 1000

(adott nemzetiségű) lakosra jutó élveszületések számát kifejező nyers születési arány-
számok segítségével. Az ötvenes évek magyar népmozgalmi adatai – mint már koráb-
ban szóltunk róla – torzítottak. Ezen belül a születési arányszámok is problematiku-
sak. Az 1950-es népszámlálás során a magyar népesség jelentős hányada szlováknak
vallotta magát. Az ötvenes évek második felétől azonban sokan közülük ismét a ma-
gyar kategóriával azonosultak, így a népmozgalmi regisztráció során időközben szü-
letett gyermekeik is magyarként jelentek meg. Miután a nyers születési arányszámok
kiszámításakor a magyar gyermekekre vonatkozó népmozgalmi adatokat a magyarok
1950-es népszámlálásból nyert számához viszonyították, ezek jóval magasabbak vol-
tak, mint azt a magyarok tényleges termékenysége indolkolta volna. Ez 1961-ig érvé-
nyes, amikor az új népszámlálás az előzőhöz képest a magyarok magasabb számát
mutatta ki. 1961 és 1990 között a magyarok nyers születési együtthatói hozzávetőlege-
sen 15 százalékkal voltak alacsonyabbak a szlovákiai értéknél (45. ábra).
Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a magyarok nyers születési arányszámai az egyes
népszámlálásokat követő években pontosabbak, mint a következő cenzust megelő-
ző időszakban.92 Az egyes nemzetiségek termékenységét pontosabban vethetjük ösz-
92 Ez abból adódik, hogy a nemzetiségek ún. év közepi népességszáma a következő cenzus időpontjáig ki-
sebb-nagyobb értékkel eltér (általában alacsonyabb) a cenzus során kimutatott értéknél, ami az időközben
155
sze más, „tisztított” mutatók segítségével. Ezek közül kiemelkedik a teljes termékeny-
ségi arányszám (TFR). A TFR értéke országosan 1950-ben volt a legmagasabb, 3,82,
a későbbiekben csökkent. 1961-ban már csak 3,15, 1980-ban 2,71, 1991-ben 2,06 volt.
A magyar lakosság esetében a TFR értéke – a regisztrált adatok alapján – jelen-
tősen alacsonyabb az országosnál. A magyar lakosság teljes termékenységi muta-
tója 1950-ben 2,84, 1961-ben 2,61, 1980-ban 2,31, 1991-ben 1,66. Ha a korábbiakban
ismertetett okokból eltekintünk az ötvenes évek adataitól, megfigyelhetjük, hogy
magyar anyák TFR-értéke a regisztrált adatok alapján a hatvanas évektől kezdve
15–20 százalékkal alacsonyabb az országosnál. Az eltérés értelmezéséhez néhány
megjegyzést kell fűznünk.
A TFR a magyar lakosság vonatkozásában a magyar nők által szült gyermekek
számát (és nem a magyarként bejegyzett gyermekek számát) adja meg. Mint azt az
erdélyi esettanulmány kapcsán is érintettük, e két mutató bizonyos mértékben kü-
lönbözik. A magyarként bejegyzett gyermekek száma a magyar anyától született
gyermekek számánál alacsonyabb, mivel a vegyes házasságban született gyerme-
kek jelentős részét nem magyarként regisztrálják. Másrészt ki kell emelnünk, hogy
a népmozgalmi és népszámlálási adatok között Szlovákiában is inkonzisztencia fi-
gyelhető meg.
A szlovák népesség körében a TFR értéke kis mértékben magasabb az orszá-
gos átlagnál, kivéve az 1991. évet (1950-ben 3,94, 1961-ben 3,24, 1980-ban 2,80,
1991-ben 2,03).93
A magyar születések, pontosabban a magyar anyától született gyermekek össz-
lakosságon belüli részaránya az ötvenes évektől fokozatosan csökken. Az évtized
második felében a szlovákiai születések 10,7 százalékát magyar nemzetiségűként
jegyezték be, ez az arány a hatvanas években némileg csökkent, de még a hetve-
nes évek elején is meghaladta a 10 százalékot, a nyolcvanas évek első felében 9,5
százalék körül mozgott, az évtized végén (1990-ben) 9,1 százalékra, esett. Az összla-
kosságon belül a magyar élve-születettek aránya megközelítőleg 1,4 százalékpont-
tal alacsonyabb, mint a magyar népesség aránya.
A különböző születési, termékenységi arányszámok a magyar termékenységet
15–20 százalékkal kisebbnek tüntetik fel az országosnál. Bár Szlovákiában – Romániá-
val szemben – a gyermek regisztrált nemzetisége (elvben) az anya nemzetiségét köve-
ti, mégis joggal feltételezhető, hogy az alacsonyabb termékenységet az intergenerációs
asszimiláció, illetve a nemzetiségváltási folyamatok is befolyásolják.
Amellett, hogy a vegyes házasságokból születő gyermekek jelentős részét nem
magyarként jegyzik be, a vegyes házasságban élő (a népszámlálás szerint magyar)
bekövetkező nemzetiségváltási folyamatok következménye. Ezért a nyers születési arányszámokat a követ-

kező cenzus lakosságszáma alapján utólag pontosíthatjuk. Ennek egyik legegyszerűbb módja, hogy az egy-
mást követő két cenzus során kimutatott lakosság számának változását éves szintre lineárisan lebontjuk, és
ezzel az értékkel helyettesítjük be a népesség eredeti évközi számát. Ugyanezt elvégezhetjük a nyers halá-
lozási arányszám és a természetes szaporodás/fogyás arányszámának pontosításánál is.
93 A TFR a 15–49 éves nők korspecifikus születési arányszámainak az összege. Mivel nemzetiségi bontásban
nem rendelkezünk korspecifikus születési arányszámokkal, az adott nemzetiségű születettek számát oszt-
juk a 15–49 éves nők számával, szorozzuk 35-tel (a nők termékeny koréveinek számával), és osztjuk ezerrel.
156
anyák jelentős része sem magyarként kerül be a népmozgalmi statisztikákba. Ezt in-
terpretálhatjuk „statisztikai”, vagy „tényleges” nemzetiségváltásként is. Elképzelhető,
hogy a házasságkötés és a gyermek megszületése közötti időszakban a család nemze-
tiségi „orientációja” megszilárdul, s ezt az egyik házastárs inkább csak formális nem-
zetiségváltása kíséri. Nem feltétlenül szükséges azonban tényleges társadalmi folya-
matokat feltételeznünk az adatsorok különbsége mögött. Megelégedhetünk azzal is,
hogy a népmozgalmi és népszámlálási adatsor e tekintetben inkonzisztens.
Igen meggyőző bizonyíték erre az inkonzisztenciára, hogy a regisztráció sze-
rint vegyes házasságokból arányaiban jóval kevesebb gyermek születik, mint ho-
mogén kapcsolatokból. A harmincas évek elején a magyar párú vegyes házasság-
kötések részaránya 9,4 százalék volt. Ugyanekkor a vegyes házasságokból született
gyermekek részaránya mindössze 4,7 százalék. Tehát a vegyes házasságokban szü-
letett gyermekek részaránya a homogén házasságokban születetteknek az 50 szá-
zaléka. Amennyiben nem tételezünk fel jelentős eltérést a különböző nemzetiségű
nők termékenységében, és elhanyagoljuk a házasságkötések és a gyermekek meg-
születése közötti eltelt időszak esetleges torzításait, akkor megerősítettnek vehető,
hogy a vegyes házasságok egy részében megkötésük és már az első gyermek meg-
születése közötti rövid időszak alatt a házasfelek egyike – legalábbis „statisztikai-
lag” – nemzetiséget váltott.
A vegyes házasságokban regisztrált születések (a vegyes házasságokhoz viszo-
nyított) aránya az ötvenes évek elején volt a legalacsonyabb. A magyarként regiszt-
rált gyermekek között a vegyes házasságban született aránya a vegyes házasságkö-
tésekének csupán 34,4 százaléka volt. Ez az arány időközben növekedett. A nyolc-
vanas évek végén a vegyes házasságokból statisztikailag 18 százalékkal kevesebb
gyermek született, mint a homogén magyar házasságokból. Az ötvenes és a hatva-
nas években a megkötött magyarpárú vegyes házasságok többségének „vegyes”
jellege az első gyermek megszületésekor már megszűnt. A hetvenes évek elején
közel kétharmaduk, a nyolcvanas évek végén több mint négyötödük vegyes jel-
lege legalábbis formálisan megmaradt (IX. melléklet). Survey vizsgálatok adatai-
ból viszont tudjuk, hogy a magyar–szlovák vegyes házasságból születettek mintegy
20 százaléka tartja magát magyar nemzetiségűnek felnőttkorában, 80 százalékuk a
többségi nemzet tagjának vallja magát.94
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a magyar termékenység nem elhanyagol-
ható mértékben alacsonyabb az országosnál. A vegyes házasságok „homogenizá-
lódását” és az adatfelvétel egyéb pontatlanságait a hivatalos statisztikai (népszám-
lálási és népmozgalmi) adatok alapján nem tudjuk számszerűsíteni. Erre a survey
módszerrel végzett etnikumközi vizsgálatok adatai alapján tehetünk kísérletet.
3.4.2.3. A halandóság
A szlovákiai magyarság születési arányszámai alacsonyabbak, a halandósági arány-

szám viszont jelentős mértékben magasabb az országos átlagnál. A magas magyar
94 Lásd Csepeli–Örkény–Székelyi 2002; Gyurgyík 2004.
157
halandóságnak részben történelmi okai vannak. Az ötvenes évek második felében

a kitelepítések, deportálások, reszlovakizáció nemcsak a magyarok számát csök-
kentették jelentős mértékben, de korösszetételét is módosították. Az alacsonyabb
magyar termékenység és az asszimilációs veszteség a magyar népességen belül
az idősebb korosztályok részarányát tartósan növelte. E tényezők következtében a
magasabb átlagéletkorú magyar népesség halandósága is nagyobb a szlovákiai ha-
landóságnál.
Szlovákiában a halálesetek száma az ötvenes években (a hatvanas évek elejéig)
csökkent. A halálozások legalacsonyabb kimutatott száma (1961-ben) 31.403 volt.
A későbbiekben ez a szám fokozatosan emelkedett, 1990-ben és 1991-ben meg-
haladta az 54 ezret, az azóta eltelt időszakban 51 és 53 ezer között mozog (lásd
a VIII.1. mellékletet). A magyarok halálozásának száma éves szinten a nyolcvanas
évek végéig fokozatosan növekedett (lásd a VIII.2. mellékletet). A hatvanas évek kö-
zepéig a növekedés viszonylag alacsony volt (4800-ról 4900-re), a hetvenes évek
közepéig további ezerrel növekedett, a nyolcvanas években 6200 körül mozgott,
1990-ben 6436 fővel kulminált.
A magyar és szlovák nemzetiségű népesség, illetve az össznépesség halandó-
ságának alakulását az ún. nyers halandósági arányszámok segítségével hasonlítjuk
össze. A magyar nemzetiségűek nyers halálozási arányszáma az ötvenes években
12-13 ezrelék körül volt,95 a hatvanas években 10 ezrelék alatt, a nyolcvanas évek
elejéig fokozatosan emelkedett – 1983-ban kulminált 11,3 ezrelékkel – a nyolcva-
nas évek második felétől „statisztikailag csökken” de a valóságban lényegesen nem
változik (lásd a VIII.1–3. mellékletet). Az országos nyers halálozási arányszám az
ötvenes évek elejétől csökken – a hatvanas évek elejéig 8 ezrelék alatti értékre –,
majd a későbbiekben 9,5-10,3 ezrelék körül mozog. A magasabb magyar halandó-
sági arány tendenciájában nem különbözik a szlovákiaitól.
A magyar nemzetiségű elhalálozottak aránya a magyar lakosság szlovákiai ará-
nyánál magasabb. 1962-ben 15,2 százalékot, 1972-ben 14,0 százalékot tett ki, 1984-
ben 12 százalék alá esett (11,95 százalék).
3.4.2.4. A természetes szaporodás alakulása
A magyar népesség természetes szaporodása a második világháború utáni évtize-

dek során az ötvenes évek második felében volt a legmagasabb (1956-ban 5658
fő), majd másfél évtizeddel később mélypontot ért el (1970-ben 1913 fő). A hetve-
nes évek közepéig tartó újabb növekedés meg sem közelítette az 1956-os maximu-
mot (1974-ben 3944 fő). A magyarok természetes szaporodása azóta fokozatosan
csökken, 1990-ben 846 fős növekedés volt kimutatható.
Szlovákia lakosságának természetes szaporodása az ötvenes években 60 ezer
felett mozgott, a hatvanas évek végére 40 ezer alá esett, majd fokozatosan növeke-
dett: 1976-ban 54 ezer fő feletti értékkel kulminált, azóta kisebb-nagyobb ingado-
zásokkal fokozatosan csökkent, 1990-ben alig haladta meg a 25 ezret (25370).
95 Az 1950. évi népszámlálás magyar vonatkozású adatainak problematikus voltáról lásd a 93. lábjegyzetet.
158
46. ábra. A magyar és szlovák lakosság természetes népmozgalmi egyenlege

20
természetes szaporodás-Szlovákia
természetes szaporodás-magyarok
természetes szaporodás-szlovákok
15
10
-5
1950 1954 1958 1962 1966 1970 1974 1978 1982 1986 1990 1994 1998 2002 2006
Forrás: PO
Szlovákia és a magyar nemzetiségűek természetes szaporodása 1950-től 1990-ig ten-

denciáiban hasonlóan alakult, de a magyar arányszámok jóval alacsonyabbak. Az orszá-
gos természetes szaporodás arányszáma az 1950. évi 17 ezrelékről 1990-re 4,8 ezrelék-
re esett vissza. A magyar népesség szaporodása az ötvenes években 12–13 ezrelék felett
mozgott, a nyolcvanas évek második felében 3,4 ezrelékre, 1990-ben 1,5 ezrelékre apadt.
A magyar népesség természetes szaporodását még egy szempontból meg kell
vizsgálnunk. Milyen részarányát teszik ki a magyarok a szlovákiai természetes sza-
porodásnak? A születések és halálozások alakulásánál láttuk, hogy a magyar szüle-
tések részaránya közel 2 százalékponttal alacsonyabb, a halálozásoké 1-3 százalék-
ponttal magasabb a magyar nemzetiségűek összlakosságon belül kimutatott rész-
arányánál. A viszonylag magas halálozási és alacsony születési arányszámok közöt-
ti különbség fokozatosan csökken: a hatvanas évek elején a magyar elhalálozottak
aránya a szlovákiai elhalálozások 15,2 százalékát, a magyar születések aránya a szlo-
vák születések 10,4 százalékát tette ki. A két népmozgalmi adat eltérése 4,8 száza-
lékpontot tett ki (15,2–10,4 százalék), a nyolcvanas évek második felében a különb-
ség 2,1 százalékpont (11,6–9,5 százalék) volt. Ily módon az ötvenes években a ma-
gyar népesség a szlovákiai természetes szaporodás 8 százalékát, a nyolcvanas évek
második felében 6,0 százalékát, 1990-ben mindössze 3,3 százalékát adta.
3.4.2.5. Migrációs folyamatok
A vándormozgalom a szlovákiai magyarság számának alakulását az elmúlt évtize-

dekben jelentős mértékben meghatározta. A Csehszlovákia megalakulását követő
159
években százezres nagyságrendű magyar népesség telepedett át Magyarországra,

a második világháború után ennél még magasabb volt a menekült, deportált, la-
kosságcserére kényszerített magyarok száma. Az ország határain belüli, időszakon-
ként eltérő intenzitású belső migráció a magyar lakosság társadalom- és település-
szerkezetét is módosította. Az ingázás (a belső vándorlás egy változata) évtizede-
ken át meghatározta és meghatározza ma is a magyar családok jelentős hányadá-
nak életmódját.
A statisztikai kimutatások nem rögzítik a teljes külső vándormozgalmat, a rend-
szerváltás előtti évtizedek külső (nemzetközi) vándormozgalmát csak részben vilá-
gítják meg. Nem tartalmazzák az ország területét illegálisan elhagyók számát, ezek
a korábbi rendszerben féltve őrzött, titkosított adatok voltak. 1992-ig a csehszlovák
statisztikai kimutatások külön kategóriákban tüntették fel a Csehország és Szlovákia
közötti, valamint a külföldre irányuló vándormozgalmat. Csehszlovákia felbomlásá-
ig a Szlovákiából Csehországba (vagy fordított irányba) költözők nem voltak tényle-
gesen kivándorlók, hiszen a migránsok ugyanazon szövetségi államban maradtak,
és később adminisztratív korlátozások nélkül visszaköltözhettek.
Szlovákia vándormozgalma két szakaszra tagolható. Az ötvenes évektől a rend-
szerváltásig a kivándorlók száma magasabb a bevándorlókénál. A vándorlási külön-
bözet időközben fokozatosan csökkent, a kivándorlók száma az ötvenes évek elején
(1950 és 1953 között) évente 10–20 ezer, 1955 és 1967 között 5–10 ezer, a nyolcvanas
évek végén 2–5 ezer körül mozgott. A szlovákiai migrációban a Csehországba irá-
nyuló vándormozgalom dominált, a külföldre (akkor még a Csehországon kívüli or-
szágokba) irányuló vándorlási különbözet a csehországinak mintegy tizede volt. A
Csehországba kivándorlók száma évtizedeken át magasabb volt a bevándorlókénál,
így összegében a Szlovákián kívüli területekre irányuló mechanikus népmozgalom-
ban a nyolcvanas évek végéig kivándorlási többlet mutatható ki.96
96 A Szlovákia és Csehország közötti vándorforgalom 1950 és 1990 között Szlovákia számára 236 ezer fős
veszteséget jelentett. Szlovákia külső (külföldre irányuló) vándormozgalma ugyanebben az időszakban
5,2 ezres bevándorlási többlettel zárult. (A Szlovákiába bevándorlók száma 26,7 ezer, a kivándorlóké 21,5
ezer fő volt.) Csehszlovákiába ugyanazon időszak alatt 92 ezren vándoroltak be, 157 ezren vándoroltak
ki, a vándorlási veszteség 65 ezer fő volt. Említettük már, hogy a népmozgalmi statisztikai kimutatások
az ún. engedély nélküli migrációról nem tartalmaznak adatokat. Az országot elhagyók számát azonban
a népszámlálási és a népmozgalmi statisztikai kimutatások eltéréseiből viszonylag pontosan meg lehet
határozni. Eszerint 1948 és 1989 között Csehszlovákia egész területéről mintegy 440 ezer fő távozott kül-
földre. Az időszak alatt az emigráció intenzitása nem volt egyenletes, magasabb volt az 1948-as kommu-
nista hatalomátvétel vagy az 1968-as intervenció utáni időszakban, s elenyészően alacsony az ötvenes
években, a határok szinte hermetikus lezárása, a nyugati államokba történő utazások maximális korláto-
zásának idején. A szlovákiai emigráció mértékéről erre az időszakra vonatkozó adataink nincsenek, de
az 1984–1989-re vonatkozó adatok segítségével felbecsülhetjük. 1984 és 1989 között 24892 fő távozott „il-
legálisan” Csehszlovákiából, a Szlovákiából távozók száma 7159 volt. A Csehországból disszidálóknak az
összlakossághoz viszonyított aránya magasabb (71.2 százalék) a Szlovákiából emigrálókénál (28,8 száza-
lék). A nyolcvanas évek közepétől az évtized végéig Szlovákiát átlagban évente 1193 fő (a két tagköztár-
saságot együttesen 4149 fő) hagyta el. A becslés és a nyolcvanas évek második felének adatai alapján a
1948–1989-es időszakban a Szlovákiát elhagyók számát 126-136 ezer főre tehetjük. Az országot illegálisan
elhagyók számáról nemzetiségi bontásban nincsenek adataink, egyedül a fenti kritériumok alapján szá-
mított, illetve becsült adatok további becslésével kísérletezhetünk, így a nyolcvanas években a szlovákiai
magyarság emigrációból adódó csökkenését évi 50–100 főre tehetjük.
160
Szlovákia összlakossága és a magyar nemzetiségűek vándormozgalmára vo-

natkozó adatokkal éves bontásban a nyolcvanas évektől rendelkezünk (lásd a XI.
mellékletet). A Csehországba évente kivándorló (átköltöző) magyar nemzetiségű-
ek száma többnyire 400 és 500 között mozgott, 1981–1990-ben átlagosan 457 fő
költözött át Csehországba. A (Csehországból) bevándorlók száma 240 és 400 kö-
zött ingadozott, átlagban 293 fő volt. A kivándorlók száma minden évben maga-
sabb volt a bevándorlókénál, a legnagyobb kivándorlási többlet (1988-ban) 253,
a legalacsonyabb (1990-ben) 53 fő volt. A Csehország irányába történő migráció
gyakran nem jelentett végleges áttelepülést, többnyire munkahelyi, illetve családi
okokra volt visszavezethető, s ezek megszűntével sokan visszaköltöztek Szlovákiá-
ba. A nyolcvanas években a Csehország irányába zajló vándorforgalom következté-
ben a szlovákiai magyarok lélekszáma több mint 1,5 ezer fővel csökkent.
A magyar lakosság regisztrált nemzetközi vándorforgalma a alacsony volt, az
évente kivándorlók száma a nyolcvanas években átlagban 90 körül, a bevándor-
ló magyarok száma 50 körül mozgott. A korábbi évtizedekben a Csehszlovákiából
történő kivándorlás lehetőségeit igencsak szűkre szabták. Többnyire házasságkö-
tés s az ezt követő családegyesítés keretében volt lehetőség az ország területének
engedélyezett elhagyására. A (magyar nemzetiségűek) magyar állampolgárokkal
kötött házasságuk után döntő többségben Magyarországra költöztek. De a Magyar-
országon kívüli magyarlakta területekről származó magyar nemzetiségűek (szlo-
vákiai magyarokkal kötött) házasságkötésük után már viszonylag gyakrabban tele-
pedtek le Szlovákiában. Másrészt a bevándorló magyar nemzetiségűek egy része
nem magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárral kötött házasságot.
A hivatalos statisztikák szerint a szlovákiai magyarok vándormozgalmi veszte-
sége évente mintegy 200 fő (ebből 60 fő Csehországba települ).
A nyolcvanas évek szlovákiai vándorlási mozgalmában a magyar nemzetisé-
gűek részaránya alacsonynak mondható. A Csehországba átköltözők 4,9 százalé-
ka, a Csehországból Szlovákiába áttelepülők 4,8 százaléka volt magyar nemzetisé-
gű. A külföldre kivándorlók 15,3 százaléka, a bevándorlók 11,7 százaléka volt ma-
gyar. A nyolcvanas években kimutatott kivándorlás 5,5 százalékát tették ki magyar
nemzetiségűek.
3.5. Népmozgalmi folyamatok a kilencvenes évektől

napjainkig
A továbbiakban az utóbbi bő másfél évtized (1991–2006) népmozgalmi folyamatait
tekintjük át. A vizsgálat kezdeti időpontja nem véletlen. 1990-ben a népmozgalmi fo-
lyamatokban nagyrészt még a rendszerváltás időszakát megelőző társadalmi-szociá-
lis tényezők hatásai csapódnak le, jelennek meg. Az adott évben megszületett gyer-
mekek többsége az előző évben fogant, s a házasságok megkötése, illetve felbontá-
sa is már a párkapcsolatok egy korábbi szakaszában bekövetkezett (pozitív vagy ne-
161
gatív irányú) változásokra vezethető vissza. A rendszerváltásnak feltehetően az elha-

lálozások alakulására volt a legkisebb hatása. Az 1991. év népmozgalmában már jó-
val nagyobb mértékben csapódnak le a fordulat utáni „szép új világ” társadalmi ese-
ményei. De a politikai változások nemcsak a népesedési folyamatokat befolyásolták.
Módosultak a demográfiai, népmozgalmi adatgyűjtés módszerei, továbbá publiká-
lásuk módja is. Bővült a népmozgalmi és a népszámlálási adatgyűjtések nemzetisé-
gi listája, vizsgálatunk szempontjából meghatározó a roma nemzetiség felvétele. Mó-
dosult Szlovákia közigazgatási beosztása is, de legalább ennyire meghatározó, hogy
ebben az évben került sor a rendszerváltást követő első népszámlálásra, melynek
adatai a lakosság számában az évtized során bekövetkezett változások számbavétel-
éhez kiindulópontot jelentenek. A statisztikai adatok közzététele jelentősen módo-
sult, az adatok nagyobb része vált területi bontásban is hozzáférhetővé. Ez pedig a
kilencvenes évektől módot ad regionális bontású összehasonlításokra.
Ebben a fejezetben részletesen megvizsgáljuk a népmozgalmi folyamatokat
országos, kerületi, illetve járási szinteken. Az egyes szinteken eltérő mélységben
közelítünk a vizsgált folyamatokhoz. Mivel a legtöbb adat országos, komplexebb
megközelítésekre főleg makroszinten adódik lehetőség, a járási szintű vizsgálatok-
nak a hozzáférhető adatok terjedelme szab határt.
3.5.1. A házasságkötések
A szlovákiai házasságkötések száma a hetvenes évek második felétől (1977-től) vi-

szonylag lassan, a kilencvenes években nagyobb mértékben csökkent. 1991-ben
a házasságkötések száma az előző évek adataihoz képest igen nagy mértékben
csökkent, és 2001-re 24 ezer alá esett, az ezredfordulót követően kisebb mérték-
ben hullámzott: 2004-ig kismértékű növekedés, majd 2006-ig újra csökkenés mu-
tatkozott. A nyers házasságkötési arányszám a hetvenes évek közepétől folyamato-
san csökkent (1975-ben 9,3 ezrelék), 1991-ben 7 ezrelék alá, 2000-ben 5 ezrelék alá
esett. A legalacsonyabb értéket 2001-ben regisztrálták (4,4 ezrelék), 2006-ban 4,8
ezrelék körül mozgott.
A házasságkötések száma nemzetiségek szerint is nagymértékben változott.
A magyar nemzetiségűek házasságkötési mozgalma az országos trendeket követi.
A megkötött magyar házasságok száma a szlovákiai folyamatokkal szinkronban a
hetvenes évek közepén volt a legmagasabb (1976-ban 5068), azóta csökken. 1991-
ban a magyarok által kötött házasságok száma 3201, 1993-ban kevesebb mint 3000,
2001-ben nem éri el a 2000-et, 2006-ban már csupán 1721.
A magyarok nyers házasságkötési arányszáma a hetvenes évek közepétől apad
(1976-ban 8,9 ezrelék), 1991-ben 5,6 ezrelék, 1993-ban már nem éri el az 5 ezrelé-
ket, (4,9), 1999-ben már 4 ezreléknél alacsonyabb 2006-ban 3,3 ezrelék.
A szlovák nemzetiségűek házasságkötési mozgalma alig tér el az országos
trendektől. A kilencvenes években a szlovák házasságkötések számának fokoza-
tos csökkenését figyelhetjük meg (1991-ben 27.983, 1996-ban 23.974, 2001-ben
20.883). Az ezredfordulót követő években kismértékű emelkedés figyelhető meg
162
(2006-ban 22.152). A szlovákok nyers házasságkötési aránya az országos mutatónál

kismértékben kedvezőbb. 1991-ben 6,2, 1996-ban 5,2, 2001-ben 4,5 ezrelék.
47. ábra. A nyers házasságkötési arányszámok nemzetiség szerint

7.0
házasságkötési arányszám-Szlovákia
házasságkötési arányszám-magyarok
házasságkötési arányszám-szlovákok
6.0
házasságkötési arányszám-romák
5.0
4.0
3.0
2.0
1.0
0.0
1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006
Forrás: PO
A roma nemzetiségűek népmozgalmi folyamatairól 1991-től kezdődően van-

nak adataink. A romák által kötött házasságok száma jelentős hullámzást mutat. A
legtöbb „statisztikai” roma házasságkötést 1991-ben regisztrálták (233), a későb-
biekben 100 és 200 közöttit. A legkevesebb házasságkötést 2003-ban regisztrálták
(76), a következő években a szám a korábbi évek szintjére emelkedett. A romák
nyers házasságkötési arányszáma messze elmarad az országos arányszámtól. Csak
1991-ben emelkedett 3 ezrelék fölé, a következő évben már 2 ezrelék alá esett, és
a vizsgált évek többségében 1,5 ezrelék körül mozgott (2006-ban 1,5 ezrelék). Az
alacsony házasságkötési arányszám okaival a későbbiekben még foglalkozunk. 97
97 A romák népmozgalmi adatai, így a házasságkötéseik száma is igen nagy mértékben szóródik. Feltételez-
hetjük, hogy az egyes adatfelvételek során a többség által cigánynak tartott népesség eltérő mértékben
vallotta magát romának, magyarnak, szlováknak, esetleg kisebb mértékben más nemzetiségűnek. Roma-
ként való identifikációjuk időben és regionálisan is jelentősen különbözik. Jelentős számban vallják ma-
gukat magyarnak is, ezért a szlovákiai magyar lakosság népmozgalmi folyamatainak vizsgálatánál a szlo-
vák nemzetiségűek mellett a romák népesedési folyamatait is elemezzük. Mivel a többségi lakosságtól
demográfiai viselkedésük egyes vonatkozásai jelentősen különböznek, pld. alacsonyabb arányban köt-
nek házasságot, jóval magasabb a termékenységük, ezért egyes régiókban nemzeti hovatartozás-vállalá-
sukkal, illetve ennek változásaival jelentős mértékben „átszabják” a regisztrált magyar, illetve szlovák la-
kosság népmozgalmi mutatóit. Dolgozatunkban a romák népmozgalmi folyamataival elsősorban a ma-
gyar lakosság népmozgalmával összefüggésben foglalkozunk.
163
A házasságkötések számának alakulása különböző tényezőktől függ. Megha-

tározó mértékben befolyásolja a lakosság korösszetétele. 1991-ben a nyers házas-
ságkötések aránya a 20–24 évesek korcsoportjában volt a legmagasabb. Ezer férfi-
ra 93,9, ezer nőre 79,0 házasságkötés jutott. A nők nyers házasságkötési arányszáma
(53,1 ezrelék) a 19 évnél fiatalabbak korcsoportjaiban haladta meg a férfiak muta-
tóját (12,0 ezrelék). Az idősebb korcsoportoknál a férfiak házasodási mutatói maga-
sabbak a nőkénél. 1991 és 2001 között a házasságkötések száma és korcsoportok sze-
rinti megoszlása is jelentős mértékben módosult. A nők házasodási rátája 2001-ben
is a legfiatalabb korcsoportokban (24 éves korig) magasabb, mint a férfiaké. A nők
legnagyobb arányban 20–24 éves korban (49,2 ezrelék) a férfiak 25–29 éves korban
házasodnak (41,3 ezrelék). Az idősebb korcsoportok felé haladva a férfiak házassági
rátája magasabb, mint a nőké, de a különbség fokozatosan csökken.
48. ábra. Szlovákia népességének korspecifikus házasságkötési arányszámai

nemek szerint, 1991, 2001
100
90
80
70
60 2001-férfiak
2001-nĘk
50 1991-férfiak
1991-nĘk
40
30
20
10
0
-19 20-24 25-29 30-34 35-39 40-44 45-49 50-54 55-59 60+
Forrás: PO
A házassági mozgalom intenzitása a települések nagysága szerint is eltérő.

A nagyobb lélekszámú településeken magasabb a nyers házasságkötési arány-
szám, és a települések lakosságszámának emelkedésével viszonylag kis mérték-
ben, de csaknem folyamatosan emelkedik. Legalacsonyabb a legkisebb (199-nél
kisebb lélekszámú) településeken (3,9 ezrelék). A falvak közül a 2–5 ezer lakosú
helységekben a legmagasabb (4,4 ezrelék), a kisvárosokban kissé csökken (a 10
000–20 000 lakosú városokban 4,3 ezrelék) a nagyobb városok irányába tovább
növekszik, a legmagasabb a két 100 000-nél nagyobb lélekszámú nagyvárosban
164
(4,64 ezrelék).98 Az ezredfordulót követő években a házasságkötések száma (2001

és 2006 között) 19,0 százalékkal növekedett. Ezekben az években léptek házasuló
korba a hetvenes évek második felében született nagy létszámú évjáratok.
A házasodási mozgalom intenzitásának alakulása a járásokban élő magyarok
aránya szerint is különbözik. 1991-ben a magyarlakta járásokban az 1000 lakosra
jutó házasságkötések száma igen kis mértékben volt alacsonyabb (6,14), mint az
ország többi járásában (6,23). A házasságkötések aránya a szórványjellegű és az
erős magyar kisebbségű járásokban volt a legalacsonyabb (6,0-6,0 ezrelék), a leg-
magasabb házasságkötési ráta a magyar többségű járásokban mutatkozott (6,7 ez-
relék). Az országos aránynál (6,19 ezrelék) a házasságkötések aránya némileg ma-
gasabb volt a nem magyarlakta járásokban (6,23 ezrelék), és alacsonyabb (6,0 ez-
relék) az enyhe magyar kisebbségű járásokban. (A nemzetiségek házasodási moz-
galmának járások szerinti adataival az 1991. évre nem rendelkezünk.)
49. ábra. A nyers házasságkötési arányszámok a magyarok aránya szerint

kialakított járáscsoportokban Szlovákiában, 1991, 2001
7
6.5 6.7
6 6.2
6.0 6.0
5
4.6
4.5 4.1
4 4.2 4.1
3
1991
2 2001
0
0-2% 2-10% 10-30% 30-50% 50% felett
Forrás: PD-PO-adatokon alapuló saját számítás
A házasságkötési mozgalom a járások etnikai jellege szerint 1991-ben és 2001-

ben jelentősen különbözik. A nyers házasságkötési arány a magyarlakta járások-
ban 2001-ben jelentősen alacsonyabb az országos rátánál. Megfigyelhetjük, hogy
2001-ben a házasságkötések aránya a járásokban élő magyarok arányának emelke-
désével csökken. A csökkenés nem teljesen lineáris: a legmagasabb a házasságkö-
tési arányszám a két nagyvárost is magában foglaló szórványjellegű (2–10 száza-
98 A házasságkötési mozgalom települések nagysága szerinti alakulását jelentős mértékben befolyásolja a

lakosság kormegoszlása. A kisebb lélekszámú települések lakosságának átlagéletkora alacsonyabb.
165
lékban magyar) járásokban (4,6 ezrelék). Ennél az értéknél igen kis mértékben ala-
csonyabb a házasodási hajlandóság a nem magyarlakta járásokban (4,5 ezrelék), a
legalacsonyabb értéket (4,1 ezrelék) a magyar többségű járásokban éri el.99
A házasodási mozgalom 1991. és 2001. évi, a járások etnikai jellege szerinti el-
téréseinek vizsgálata további kutatások feladata. Feltételezzük, hogy a rendszer-
váltás után a társadalmi-gazdasági változások, a magyarlakta térség növekvő elöre-
gedése, továbbá a nem csekély migráció az országosnál alacsonyabb házasodási
mozgalomhoz jelentős mértékben hozzájárult.
A nemzetiségek házasodási mozgalmát a továbbiakban a 2001. évi adatok alap-
ján elemezzük.100 A magyar nemzetiségűek házasodási mozgalma az országostól
alapvetően eltérő. Házasodási arányuk a nem magyarlakta járásokban a legmaga-
sabb (7,0 ezrelék), a magyarlakta járásokban az előzőnél mintegy kétszer alacso-
nyabb. A magyarlakta járásokon belül (a magyarok arányának emelkedésével) je-
lentősen emelkedik a házasodás mértéke: a szórványmagyar járásokban 2,9 ezre-
lék, a magyar többségű járásokban 4,0 ezrelék.
Feltevésünk szerint a ráta csökkenése a szórványjellegű, illetve magyar kisebb-
ségű járások irányába a magyar–szlovák vegyes házasságok arányának növekedé-
sével hozható összefüggésbe. A házasulók egy része „statisztikailag” nemzetiséget
vált, nem magyarként köt házasságot.
Vajon a nem magyarlakta járásokban miért ilyen magas a magyar nemzetisé-
gűek házasodási mozgalma? Feltételezzük, hogy azokról a házasulókról van szó,
akik tanulás, munkavállalás céljából költöztek ezekben a járásokba, és vélhetőleg
döntő mértékben vegyes házasságot kötöttek.
A szlovák nemzetiségűek házasodási mozgalmának alakulása a nem magyar-
lakta és a szórványjellegű járásokban alig különbözik, illetve igen kis mértékben
magasabb az összlakosság mutatóinál. A magyarok arányának emelkedésével az
országosnál nem elhanyagolható mértékben magasabb a szlovákok házasodási
mozgalma. A magyar kisebbségű járásokban 0,3 ezrelékponttal, a magyar több-
ségű járásokban 0,4 ezrelékponttal magasabb a szlovákok nyers házasságkötési
arányszáma az összlakosságénál.
Felmerül a kérdés, hogy a szlovákok (járáscsoportok szerinti) csaknem stabil
házasságkötési arányszáma mennyiben vezethető vissza egyfajta etnikai házasodá-
si mintára, és mennyiben utal a magyarlakta járásokban etnikai nyereségre, nem-
zetváltásra a házasodók körében.
A romák statisztikailag kimutatott házasságkötési mozgalma igen alacsony.
2001-ben a 30 százaléknál magasabb arányban magyarok által lakott járásokban
nem került sor statisztikailag roma házasságkötésre. A statisztikailag alacsony há-
zasságkötési arány oka elsősorban az, hogy házasságkötéskor más nemzetiségű-
nek vallják magukat, másrészt – feltevéseink szerint – közöttük magasabb a házas-
99 Az 1991. és a 2001. évi adatsorok összevetése nem teljesen problémamentes, mivel Szlovákia közigazga-
tási beosztása a két időpontban jelentősen különbözött. Így az egyes járáscsoportokba eltérő számú és
etnikai összetételű települések kerültek.
100 Az 1991–1995 közötti időszakra nemzetiségi házasságkötések járási szintű adataival nem rendelkezünk.
166
ságot nem kötők (élettársi kapcsolatban élők) aránya. A regisztrált roma házasság-
kötések a szlovákiai házasságok 0,3-0,7 százalékát teszik ki.
50. ábra A nyers házasságkötési arányszámok Szlovákiában a magyarok aránya

szerint kialakított járáscsoportokban nemzetiség szerint, 2001
7 7.0
Szlovákia összesen
6 magyarok
szlovákok
romák
5 4.6 4.6
4.5 4.4
4.5
4.1
4 4.2 4.1 4.0
3.7
3 3.3
2.9
2 1.8
1.0
1
0.3 0.0 0.0

0
0-2% 2-10% 10-30% 30-50% 50% felett
1
Forrás: PO-adatokon alapuló saját számítás
A nemzetiségek házasságkötési mozgalmát egy további szempont szerint is

meg kellene vizsgálnunk. Vajon a szlovákiai házasságkötések mekkora részét te-
szik ki a magyar, szlovák, illetve roma házasságkötések, továbbá a vizsgált idő-
szakban ezek aránya hogyan alakult? 1991-ban a magyar házasságkötések a Szlo-
vákiában megkötött házasságok 9,8-át, 2001-ben 8,1 százalékát tették ki. 2006-ra
részarányuk 6,6 százalékra zsugorodott. A szlovák nemzetiségűek házasságköté-
seinek aránya 1991-ben 85,5 százalék volt, majd emelkedett, s 1994-től meghaladta
a 87 százalékot. Az ezredfordulót követő években, 2002-től csökkent, s 2006-ban
85,4 százalékot tett ki. Arányuk apadása az ezredfordulót követő években a külföl-
di állampolgárokkal kötött házasságok arányának növekedéséből adódik. Statisz-
tikailag ez az egyéb és ismeretlen nemzetiségűek csoportjában mutatkozik meg.
2006-ban arányuk a szlovákiai házassági piacon az 1991. évi 0,4 százalékkal szem-
ben 3,9 százalék.
A magyar házasságkötések arányának jelentős mértékű csökkenését feltevése-
ink szerint több tényező eredményezi: a magyar lakosság az országosnál kedvezőt-
lenebb korösszetételű, nagyobb mértékben elöregedett, továbbá körükben maga-
sabb a házasságon kívüli – élettársi kapcsolatban élők – aránya. (Itt jelenik meg el-
167
sősorban a magát magyarnak valló jelentős számú cigány népesség, akik között ez
a szám az országos trendek többszöröse.101) De a magyarok alacsonyabb házassági
mozgalmában szerepet játszhat a magyarlakta területek rendszerváltás utáni gaz-
dasági leszakadása, továbbá a Magyarország irányába zajló migrációs folyamatok.
A szlovákiai magyarság házasodási mozgalmának országoshoz viszonyított eltéré-
seiről a következő, 2011. évi népszámlálás korcsoportok és családi állapot szerinti
adatai alapján nyerhetünk majd megbízhatóbb adatokat.
3.5.1.1. A házasságkötések régiók szerint
A házasodási mozgalmat regionális szinten két szakaszban vizsgáljuk meg. Az

1992–1996 közötti időszakban az ún. „nagy” kerületek szerint vizsgáljuk, arra ke-
ressük a választ, hogy az egyes kerületekben a magyarok házasodási mutatói meny-
nyiben térnek el az összlakosság, illetve a szlovák nemzetiségűek mutatóitól. Szlo-
vákia lakosságának házasodási mozgalmát vizsgálva megfigyelhető, hogy az ezer
lakosra jutó házasságkötések száma nyugat felől keleti irányba haladva emelkedik.
1992-ben a legalacsonyabb nyers házasságkötési arányszámot Pozsonyban mutat-
ták ki (5,9 ezrelék), a Nyugat-Szlovákiai kerületben 6,4 ezrelék, a Közép-Szlováki-
ai Kerületben 6,5 ezrelék, Kelet-Szlovákiában 6,6 ezrelék.102 A magyarok mutatói
ugyan szintén Pozsonyban a legalacsonyabbak (4,9 ezrelék), ennél alig magasabb
a házasodási ráta Kelet-Szlovákiában (5,0 ezrelék), viszont a legmagasabb Közép-,
és Nyugat-Szlovákiában (5,6–5,6 ezrelék).103
A magyarok nyers házasságkötési arányszámai valamennyi kerületben alacso-
nyabbak a kerületek lakosságának nyers házasságkötési arányszámainál, a szlová-
koké – Pozsony kivételével – valamennyi kerületben magasabb az összlakosság
mutatóinál. 104
A továbbiakban az 1996 és 2006 közötti időszak házasodási mozgalmának re-
gionális különbségeit a fentiektől eltérő kiterjedésű régiókra vonatkoztatva vizs-
gáljuk meg.105 1996–2006 között a házasságkötések száma Szlovákiában 5,6 száza-
lékkal csökkent, kerületenként jelentősen eltérő mértékben. 106
101 Erre a házasságon kívüli születések arányának nemzetiségek szerinti változásai engednek következtetni.
102 Az 1990. évi közigazgatási beosztásváltozás megszüntette ugyan a kerületeket mint közigazgatási
egységeket, de a statisztikai évkönyvek 1992-től kezdve továbbra is tettek közzé adatokat Pozsony vá-
rosra és a három korábbi kerületnek megfelelő területi egységre lebontva. Az 1991. évi – a csehszlo-
vák népmozgalmi kiadványok sorozatában megjelent – statisztikai évkönyv (PO) – csak szlovákiai,
egyes esetekben csak csehszlovákiai összesítésű népmozgalmi adatokat tartalmaz a nemzetiségek-
re vonatkozóan.
103 Mivel az 1991. évi adatok nemzetiségi bontásban nem állnak rendelkezésre, az időben legközelebb eső
1992. év adatai alapján vizsgálódunk. Megközelítőleg hasonló megoszlású adatok figyelhetők meg a ké-
sőbbi években is.
104 Ezeknek az eltéréseknek az okait a következő részben, a járások szerint rendelkezésünkre álló adatok
alapján próbáljuk meg megvilágítani.
105 1996-tól a kerületek száma nyolcra emelkedett, másrészt pedig hosszabb időszakra vonatkozó (1996–
2006) adatok állnak rendelkezésünkre.
106 Növekedett a megkötött házasságok száma a Pozsonyi és az Eperjesi kerületben (18,2, illetve 4,6 száza-
lékkal). A Pozsonyi kerületet az országosnál jelentősen intenzívebb gazdasági fejlődés, az Eperjesi ke-
168
A magyar lakosság regisztrált házasságkötéseinek száma az országosnál sokkal

nagyobb mértékben, 30,6 százalékkal csökkent, kerületenként is nagyon különbö-
ző módon. A magyar nemzetiségűek által nagyobb arányban lakott kerületek közül
a legmagasabb a fogyatkozás a Kassai (46,6 százalék) és a Pozsonyi kerületben (37,9
százalék), a legkisebb mértékű apadás a Nagyszombati (20,7 százalék), a Beszterce-
bányai (26,6 százalék), és a Nyitrai (29,0 százalék) kerületben mutatkozott.
A szlovák nemzetiségűek által kötött házasságok száma (is) az országosnál kis-
sé nagyobb mértékben csökkent (7,6 százalék). Házasságkötésük dinamikája az
egyes kerületekben az összlakosság változásait követi.
2001-ben az 1000 lakosra jutó házasságkötések száma az egyes kerületekben
jelentős mértékben különbözött. Legmagasabb az Eperjesi (4,9 ezrelék), a legala-
csonyabb a Besztercebányai kerületben (3,9 ezrelék) volt. A többi kerület lakossá-
gának nyers házasságkötési arányszáma – nem túl nagy eltéréssel – az országos ér-
ték körül mozgott.
A magyar nemzetiségűek házasságkötési arányszámai az összlakosságénál
meghatározó mértékben alacsonyabbak, továbbá jelentősebb mértékben szóród-
tak.107 Azt is megfigyelhetjük, hogy a magyar nemzetiségűek súlyozott aránya és
házasságkötési arányszámuk viszonylag szorosan összefügg. A magyarok házas-
ságkötési arányszáma a Pozsonyi kerületben a legalacsonyabb (2,9 ezrelék), s a
Besztercebányaiban a legmagasabb (4,2 ezrelék). A további kerületekben már ke-
vésbé szóródik: a Nagyszombati kerületben 4,1, a Nyitraiban 3,6, illetve a Kassai-
ban 3,0 ezrelék.
A szlovák nemzetiségűek mutatói a kerületek többségében igen kis mérték-
ben magasabbak az országos trendeknél (kivéve a Pozsonyi, a Trencsényi és a
Zsolnai kerületet). A roma nemzetiségűek házasságkötési arányszámai az országos
értékektől messze elmaradnak, nyers házasságkötési arányszámuk a két keleti ke-
rületben magasabb.
3.5.1.2. A magyarok regisztrált és várható házasságkötései
A továbbiakban azt vizsgáljuk meg, mi okozza a magyar házasságkötések számá-

nak, arányának az országosnál jelentősebb mértékű csökkenését. Az eltérő mérté-
kű fogyatkozás mintázatainak feltárásához a korspecifikus házasságkötési arány-
számok segítségével meghatározzuk a várható magyar házasságkötések számát.108
A számítást nemek szerint, az 1991. és a 2001. évre vonatkozóan végeztük el.
rületet pedig a legmagasabb szlovákiai termékenység jellemzi. A legnagyobb mértékű csökkenést a

Nyitrai és a Kassai kerület mutatta (15,0 illetve 13,4 százalék), a Nagyszombati, a Trencsényi és Zsolnai
kerületben az országos érték körüli fogyatkozás (6,1, 5,8, illetve 8,3 százalék) volt megfigyelhető.
107 A magyar lakosság népmozgalmát a nyolc kerület közül csak öt magyarlakta kerületben vizsgáljuk, há-
rom kerületben a magyarok igen kisszámú szórványt alkotnak, népmozgalmi mutatóik igen tág hatá-
rok között szóródnak.
108 A várható magyar házasságkötések száma azt fejezi ki, hogy mennyi lenne a magyar házasságkötések
száma, ha korcsoportonként az országos korspecifikus házassági arányszámok szerint alakul.
169
38. táblázat. A magyar és szlovák házasságkötések száma Szlovákiában

nemek szerint, 1991, 2001
Férfiak
Magyar nemzetiségűek Szlovák nemzetiségűek
Várható házasságkötések száma Házasságkötések száma
Év Regisztrált
Országos Járási
házasságkö- Kerületi ada-
adatok alap- adatok alap- Regisztrált Várható
tések száma tok alapján
ján ján
1991 3 247 3 405 n. a n. a 28 161 28 149
2001 1 955 2 175 2 099 2 051 20 319 20 620
Nők
Várható házasságkötések száma Házasságkötések száma
Év Regisztrált
Országos Járási
házasságkö- Kerületi ada-
adatok alap- adatok alap- Regisztrált Várható
tések száma tok alapján
ján ján
1991 3 155 3 243 n. a n. a 27 804 28 078
2001 1 876 2 086 2 037 1 996 21 447 20 747
n. a.: nincs adat
A regisztrált magyar házasságkötések száma 1991-ben a várhatónál kissé ala-

csonyabb volt (a férfiaké 4,6, a nőké 2,7 százalékkal). 2001-re az eltérés a két mu-
tató között nagymértékben emelkedett (mindkét nem regisztrált házasságkötései-
nek száma 10,1 százalékkal volt alacsonyabb a várhatónál).
A házasodási mozgalom regionálisan jelentősen különbözik, ezért a várható há-
zasságkötések számát kisebb területi egységekre bontott korspecifikus házasságköté-
si arányszámok alapján pontosítottuk tovább a kerületek, illetve a járások etnikai jelle-
ge szerint is. Ezt a vizsgálatot csak a 2001. évre végeztük el. 109 A kerületek szerinti köze-
lítésben a magyar férfiak regisztrált adata 6,9 százalékkal, a nőké 7,9 százalékkal alacso-
nyabb a vártnál.110 A járások etnikai jellege szerinti bontásban a regisztrált és a várható
adatok közti különbség tovább csökkent, a férfiak esetében 4,7, a nőknél 6,0 százalék-
ra. A regisztrált és a várható adatok közti eltérés a járásokban élő magyarok arányának
emelkedésével csökken. (A magyarok arányának emelkedésével az összlakosságon be-
lül folyamatosan emelkedik a magyarok önrésze). A még így is igen jelentős eltérés több
okra vezethető vissza, közülük eggyel, a házasságon kívüli párkapcsolatban élők arányá-
nak nemzetiségek szerinti eltéréseivel az 3.5.3 alfejezetben foglalkozunk.
109 1991-re nem áll rendelkezésünkre a házasságkötések száma regionális bontásban, korcsoportok szerint.
A magyarok 1991. évi adatai egyébként sokkal kevésbé térnek el az országostól, ezért az 1991. évi regio-
nális adatok hiánya nem jár lényegesebb információveszteséggel.
110 Az egyes kerületeken belül a regisztrált és a várható házasságkötések száma jelentősen különbözik. A leg-
nagyobb regisztrációs hiány a Pozsonyi és a Kassai, a legnagyobb többlet a Besztercebányai kerületben
mutatkozik. A Nagyszombati és a Nyitrai kerületben az országos hiány körüli értékek mutatkoznak.
170
3.5.2. A válások
A házasságok felbomlása, a válási mozgalom alakulása a vizsgált időszakban a há-

zasságok számának csökkenésével ellentétes. A válások száma Szlovákiában az
utóbbi évtizedekben folyamatosan emelkedett. 1991-ben 7893, 1996-ban 9402,
2001-ben 9817, 2006-ban 12.716 házasságot bontottak fel. Első megközelítésben a
válási mozgalom alakulását is a nyers válási arányszámok segítségével vizsgáljuk
meg. A nyers válási arányszám 1991 és 2006 között országosan 1,5 ezrelékről 2,4 ez-
relékre emelkedett, a növekedés üteme az ezredfordulót követő években gyorsult
fel, 2000-ben a mutató értéke 1,7 ezrelék volt (lásd a VIII.1. mellékletet).
A válások száma a magyarok esetében is növekvő tendenciát mutat. A kilenc-
venes években a növekedés némileg lelassult, 1999-től újból felerősödött. 1991-
ben 862, 2001-ben 977, 2006-ban 1188 magyar házasságot bontottak fel.
A kilencvenes években a magyar nemzetiségűek nyers válási arányszámai az
országos mutató értéke körül mozogtak. 1991-ben 1,5–1,5 ezrelék (2001-ben 1,9 il-
letve 1,8 ezrelék).
A szlovák lakosság válási mozgalma alig különbözik az összlakosságétól. Ezért
nyers válási arányszámai is igen csekély mértékben térnek el az országos mutatók-
tól (lásd a VIII.3. mellékletet). A romák válási mozgalma a népmozgalmi statiszti-
kákban alig van jelen.111
A válással végződő szlovákiai házasságok időtartama folyamatosan emelkedik,
1991-ben átlagosan 10,5, 1996-ban 11,8, 2001-ben 13,6, 2006-ban 14,7 év volt. A há-
zasodási és a válási mozgalom dinamikájáról az egyes évek válási mozgalmát a
10–15 évvel korábban kötött házasságok számával egybevetve kapnánk hitelesebb
képet. Ezt tekintetbe kell vennünk, akkor is, amikor a házassági és a válási mozgal-
mat nemzetiségi szempontból vetjük egybe. (Ezzel is magyarázható többek között
az egyes nemzetiségek házasodási és válási mozgalmának eltérő alakulása. )
A válások gyakoriságát a települések nagysága is jelentősen befolyásolja. A
válások aránya a nagyobb lélekszámú helységekben magasabb. A 10 ezernél na-
gyobb lélekszámú városokban a nyers válási arányszám mintegy kétszer maga-
sabb, mint a törpefalvakban. A kapcsolat ugyanakkor nem teljesen lineáris: a leg-
magasabb válási arányszám a 20–50 ezer lakosú városokban mutatkozik, de el-
mondhatjuk, hogy a (10 ezer fő feletti) városok lakosságszámának növekedésével
már nem változik lényegesen.
Az egyes nemzetiségek a vizsgált időszakban az országos válási mozgalom-
ból eltérő arányban részesedtek. A szlovák nemzetiségű váló felek aránya jelentős
mértékben, 83,6 százalékról 88,5 százalékra emelkedett, viszont 10,9-ről 9,3 száza-
lékra csökkent a házasságot bontó magyarok aránya, 3,7-ről 0,9 százalékra a csehe-
ké, a romák aránya pedig 1,0 százalékról 0,02 százalékra. Ezzel szemben emelke-
dett az egyéb nemzetiségűek aránya, 0,3-ról 0,9 százalékra. A magyarok házassági
mozgalmának csökkenése – tekintettel a válással végződő házasságok élettartam-
111 A legtöbb roma válást 1991-ben regisztrálták (76), azóta az évente kimutatott szám ennek az értéknek
töredéke. (Válási mozgalmuk az egyes régiók más nemzetiségeinek válási statisztikáiban jelenik meg.)
171
ára – még csak kismértékben „realizálódik” az utolsó évek válási mozgalmában,

várhatóan a következő évek statisztikáiban jelentkezik majd erőteljesebben.
51. ábra A nyers válási arányszámok a magyarok aránya szerint kialakított

járáscsoportokban Szlovákiában, 1991, 2001
3.0
2.5
2.3 2.4
2.2
2.0 2.1
1.7
1.7
1.6
1.5 1.6
1.2 1.4
1.0
1991
2001
0.5
0.0
0-2% 2-10% 10-30% 30-50% 50% felett
A nyers válási arányszám a járásokban élő magyarok aránya szerint is jelentő-

sen különbözik. 1991-ben a 2–10 százalékban magyarlakta (a két nagyvárost is fel-
ölelő) járásokban volt a legmagasabb, 2,1 ezrelék. A magyarok arányának növeke-
désével a 10 százaléknál nagyobb arányban magyarlakta járásokban a válási arány-
szám is emelkedett. Az enyhe magyar kisebbségű járásokban 1,4, a magyar többsé-
gűekben 1,7 ezrelék.
A nyers válási arányszám 1991 és 2001 között a magyarlakta járásokban na-
gyobb mértékben növekedett, mint a nem magyarlakta régióban. A növekedés az
erős magyar kisebbségű és a magyar többségű járásokban volt a legnagyobb (1,6-
ról 2,2 ezrelékre, illetve 1,7-ről 2,4 ezrelékre). Feltételezzük – s ez további kutatáso-
kat igényel –, hogy a válások intenzívebb növekedése részben a térség kedvezőt-
lenebb gazdasági-társadalmi helyzetéből fakadó anómiával, illetve a magyar lakos-
ság magasabb életkorával is magyarázható.
A nemzetiségek válási mozgalmának vizsgálatát a járások etnikai jellege sze-
rint – adathiány miatt – csak a 2001. évre végezzük el. Megfigyelhető, hogy a ma-
gyar nemzetiségűek nyers válási arányszámai a magyarlakta járásokban alacso-
nyabbak az országosnál. A magyarok válási arányszáma – feltehetően regisztrációs
okokból – a szórványjellegű járásokban a legalacsonyabb. Ezzel ellentétes a szlo-
172
vákok válási mozgalmának alakulása: a szlovák nemzetiségűek magasabb válási

arányszáma részben az eltérő település-, illetve társadalomszerkezeti összetételre
vezethető vissza. (A városi lakosság körében magasabb a válások aránya.) Az arány-
szám növekedéséhez hozzájárul, hogy a régióban élő szlovákok jelentős hányada
vegyes házasságban él, melyek feltehetőleg kevésbé stabilak a homogén házassá-
goknál. Az erős magyar kisebbségű és a magyar többségű járásokban a szlovákok
válási aránya jelentősen meghaladja az országos értékeket.
52. ábra. A nyers válási arányszámok a magyarok aránya szerint kialakított

járáscsoportokban nemzetiség szerint Szlovákiában, 2001
3,0
2.8
2.4 2.5
2.5
2.4
2.3
2.3
2.2
2,0 1.9
1.8
1.9
1.7
1.7
1.5 1.6
1.5
magyarok
1,0 1.1 szlovákok
romák
0.5
0.4
0.2
0.1 0.1
0 0.0
0-2 2-10 10-30 30-50 50 felett
A házasságok felbomlását nemzetiségi összetételük, homogén–heterogén jel-

legük szempontjából is meg kell vizsgálnunk. Felmerül a kérdés, hogy a szlovákiai
válási mozgalomban hogyan alakul a homogén és a vegyes válások aránya, továb-
bá hogy van-e különbség a házasságok tartósságát illetően.
A kilencvenes évek elején Szlovákiában a felbontott vegyes házasságok aránya ki-
mutatható mértékben magasabb volt a megkötött vegyes házasságokénál, az évtized
második felétől viszont a vegyes házasságkötésekre jutó válások száma alacsonyabb. Or-
szágosan a kilencvenes évek első felében (1991–1995) a vegyes házasságkötések aránya
(10,4 százalék), 1,5 százalékponttal alacsonyabb volt a felbontott vegyes házasságokénál
(11,9 százalék). 1996–2000 között a vegyes házasságkötések aránya kismértékben emel-
kedett (11,4 százalék), a felbomlott vegyes házasságok aránya viszont jelentősen csök-
kent (9,5 százalék). A megkötött vegyes házasságok aránya az ezredfordulót követő öt
évben tovább növekedett (14,8 százalék), a vegyes házasságok felbontásáé viszont to-
173
vább csökkent (8,6 százalék). Első megközelítésben úgy tűnik, hogy az utóbbi 10–15 év-
ben, eltérően a korábbi évtizedektől, a válási mozgalmon belül a vegyes válások aránya
csökkent. E változás okainak feltárása további vizsgálatokat igényel.
Nézzük meg a heterogén válások megoszlását a váló felek nemzetiségi meg-
oszlása szerint! 1991-ben a heterogén házasságokban a váló felek 47,8 százaléka
szlovák, 29,0 százaléka magyar, 11,5 százaléka cseh, 2,0 százaléka ukrán (1 százalék
alatt vannak a lengyel, roma, német nemzetiségűek, illetve 6,6 százalékot tesz ki az
egyéb és ismeretlen nemzetiségűek kategóriája).
2006-ig jelentősebb változás az elváltak nemzetiségi összetételében nem kö-
vetkezett be. A szlovák elváltak aránya igen kis mértékben apadt (2006-ban 47,2
százalék), a magyarok és a csehek aránya is némileg csökkent (27,1, illetve 10,7 szá-
zalék), az egyéb és ismeretlen nemzetiségűek aránya tovább emelkedett (8,9 szá-
zalék). A válási mozgalomban bekövetkezett változások értelmezéséhez tekintetbe
kell vennünk, hogy a házassági heterogámia ezredforduló utáni változásai a válá-
si statisztikában csak hosszabb időszak, több év után jelennek meg. Másrészt azt is
látnunk kell, hogy a házasságra lépő magyarok aránya az elmúlt bő másfél évtized-
ben jelentős mértékben csökkent, ebből adódóan az országos válási mozgalom-
ból való részesedésük is kisebb.
A magyar nemzetiségűek válási mozgalmán belül szintén megfigyelhető a ve-
gyes válások arányának csökkenése, de ez némi fáziseltéréssel követi az országos
szinten megfigyelt folyamatokat. A kilencvenes évek első felében a vegyes házas-
ságkötéseknél még jelentősen magasabb a magyarpárú vegyes házasságok fel-
bomlásának aránya (1,6 százalékponttal), az évtized második felében már alig ma-
gasabb (0,4 százalékponttal), 2001 és 2004 között viszont nem elhanyagolható
mértékben (0,8 százalékponttal) alacsonyabb.
A heterogén szlovák házasságok aránya – az országos trendekhez hasonlóan –
a kilencvenes évek elejétől emelkedik intenzíven. 1991–1995-ben a szlovák házas-
ságok 5,7 százalékát, az évtized második felében 6,2 százalékát, 2001–2005-ben 8,2
százalékát tette ki. A növekedés az ezredforduló után vált látványossá, 2005-ben és
2006-ban meghaladta a 10 százalékot.
A vegyes házasságok, válások számának, arányának alakulását több tényező
befolyásolta. Így a házasságkötések számának fokozatos csökkenése, a nemzetkö-
zi migráció rendszerváltást követő megjelenése és felerősödése. De meg kell em-
lítenünk két további tényezőt is: a csehszlovák állam felbomlása után a Szlovákiá-
ban élő csehek jelentős része Csehországba költözött, másrészt a nemzetiségi bon-
tású népmozgalmi statisztikákban többszörösére emelkedett az egyéb és ismeret-
len nemzetiségűek aránya. A vegyes párú házasodási és válási mozgalom feltárása
további kutatások feladata lesz.
3.5.3. A születések
A születések igen kis hányadát kitevő halvaszületések aránya az utóbbi évtizedek-

ben csökken (Szlovákiában 1991-ben a születések 0,5 százaléka, 2006-ban 0,4 szá-
174
zaléka volt halvaszületés). A születési mozgalmon belül a nemek aránya hosszabb

időszakon belül alig változik. Általános trend, hogy az újszülött fiúk aránya kismér-
tékben magasabb a lányokénál. Az életkor előrehaladásával – a magasabb férfi-
halandóság miatt – a nemek aránya kiegyenlítődik, az időskorúaknál jelentős nő-
többlet alakul ki. Szlovákiában 1991-ben az élveszületettek 51,2, 2006-ban 51,4 szá-
zaléka volt fiú. A születési mozgalom további lényeges jellemzője a házasságon
kívüli születések utóbbi években többszörösére emelkedő aránya (Szlovákiában
1991-ben 9,9, 2006-ban 27,5 százalék).
A szlovákiai születések száma a hetvenes évek második felében érte el a legma-
gasabb értéket, 1978-ban és 1979-ben meghaladta a 100 ezer főt, azóta fokozatosan
csökken. 1989-ben a születések száma még meghaladta a 80 ezret, az 1989-es fordu-
latot követően korábban nem tapasztalt mértékű zuhanás figyelhető meg: 1994-ben
70 ezer alá, 1997-ben 60 ezer alá esett. A szlovákiai születések száma 2002-ben volt a
legalacsonyabb: 51532 fő. Az utóbbi években az országos élveszületések száma kis-
mértékben emelkedett, 2006-ban 53301 gyermek született. 1991 és 2006 között a szü-
letések száma összességében 31,4 százalékkal csökkent (lásd a VIII.1. mellékletet).
A születési mozgalom alakulását első megközelítésben a nyers születési arány-
szám segítségével vetjük össze. Ennek alakulása jelzi a termékenység csökkenését
az elmúlt időszakban. 1990-ben a nyers születési arányszám még meghaladta a 15
ezreléket, 1995-ben 11,5 ezrelékre zuhant, ezt követően a csökkenés kissé lassult
(1997-ben 11 ezrelék alá, 2000 és 2003 között 10 ezrelék alá esett a mutató, 2006-
ban 10,0 ezrelék volt.)
A termékenység Szlovákiában egyrészt nyugatról kelet felé, másrészt délről
észak felé emelkedik. Ennek megfelelően a legalacsonyabb nyers születési arány-
szám a Pozsonyi kerületben (7,7 ezrelék), a legmagasabb (12,3 ezrelék) az Eperje-
siben mutatkozott 2001-ben.
A magyar születéseken belül a halvaszületések aránya kissé magasabb az or-
szágosnál (1991-ben 0,6, 2006-ban 0,5 százalék). A nemek szerinti megoszlás alig
különbözik az országos értékektől. (A fiúk aránya 1991-ben 51,5 százalék, 2006-
ban 52,0 százalék) A házasságon kívüli születések aránya az országosnál nagyobb
arányban, közel négyszeresére emelkedett (1991-ben 10,6 százalék, 2006-ban 40,1
százalék). Ilyen nagy arányuk nehezebben értelmezhetővé teszi a vegyes házassá-
gok és az azokból születetett gyermekek etnikai szocializációjának vizsgálatát.112
A magyar születések száma a szlovákiai születési mozgalomhoz képest mintegy öt
évvel korábban, 1974-ben érte el a legmagasabb értéket (10130), azóta folyamato-
san csökken: 1991-ben 7000, 1994-ben 6000, 1999-ben 5000 fő alá esett a magyar
nemzetiségű élveszületettek száma. 2006-ban 4013 magyar nemzetiségű gyermek
születését regisztrálták. Ez a szám 1996 és 2006 között 39,9 százalékkal apadt.
A magyarok nyers születési arányszámaiban is ez a csökkenés követhető: 1990-
ben az 1000 magyar lakosra jutó születések száma még meghaladta a 12-t, 1991-ben
112 A korábbi népszámlálások a családok nemzetiségi összetételéről is szolgáltattak adatokat, ezáltal vizs-
gálhatóvá vált etnikai összetételük alakulása, de a 2001. évi népszámlásban ilyen adatok már nem sze-
repelnek.
175
már 12 ezrelék alatt, 1995-ben 9 ezrelék alatt, 2002 és 2006 között 8 ezrelék alatt
mozgott. (A magyar nemzetiségűek nyers születési arányszámai az országosnál
1991-ben 20,6, 2001-ben 14,8, 2006-ban 22,2 százalékkal alacsonyabbak.)
A szlovák születések közül a halvaszületések aránya az országosnál (1991-ben
0,5 százalék, 2006-ban 0,4 százalék) kissé alacsonyabb. Az újszülöttek nemek szerinti
megoszlása is alig tér el az országostól. (A fiúk aránya 1991-ben 51,2, 2006-ban 51,4 szá-
zalék). A házasságon kívüli születések aránya viszont az országosnál jóval alacsonyabb
(1991-ben 7,7, 2006-ban 25,6 százalék). A szlovák születési mozgalom dinamikája is az
országos trendekhez hasonlóan alakult. A XX. század közepétől vizsgálva 1979-ben
született a legtöbb szlovák nemzetiségű gyermek (89 563). Azóta a szlovák születések
száma is csökken. 1991-ben már nem érte el a 70 ezer főt, 1994-ben 60 ezer alatt volt,
1999-ben 50 ezer alá esett, 2002-ben volt a legalacsonyabb (44 546), azóta kismérték-
ben emelkedett. 2006-ban 47 430 szlovák nemzetiségű gyermek születését regisztrál-
ták. A szlovák születések száma 1996 és 2006 között az országosnál sokkal kisebb mér-
tékben, 28,5 százalékkal apadt. A szlovákok körében a nyers születési arányszám ala-
kulása megközelítőleg 1-2 ezrelékponttal magasabb az országosnál.
A roma születések száma is jelentős mértékben szóródik Születési mutatóik
lényegesen különböznek az országostól. A kimutatott roma halvaszületések ará-
nya 1991-ben az országosnál alacsonyabb (0,4 százalék), 2006-ban viszont nem el-
hanyagolható mértékben magasabb (0,6 százalék). Az újszülött roma fiúk aránya
alig különbözik az országostól: 1991-ben 51,0 százalék, 2006-ban 51,4 százalék. Iga-
zán nagy eltérés a házasságon kívüli születések arányában mutatkozik: ez jelen-
tősen magasabb az országos értékeknél (1992-ben 52,8, 2006-ban 49,8 százalék).
A roma születések száma 1991-ben volt a legmagasabb (3542) – a roma nem-
zetiséget ettől kezdve tüntetik fel a szlovák statisztikai kiadványok –, regisztrált szá-
muk a következő években jelentősen alacsonyabb volt 1995-ben a legalacsonyabb
(1156). Azóta a bejegyzett roma születések száma fokozatosan emelkedik, 2006-
ban 1993 roma születést mutattak ki. A romák nyers születési arányszáma igen ma-
gas, megközelítőleg az országos átlag kétszerese. 1991-ben volt a legmagasabb
(47,0 ezrelék), a következő években, 1995-ig csökkent, majd 1999-ig emelkedett,
azóta alig változik, 2006-ban 20,3 ezrelék volt.
Az egyes nemzetiségek termékenységének változásairól a TFR-mutató értéke
pontosabb képet ad, mint a nyers születési arányszám. E mutató értékét két idő-
pontra, 1991-re és a 2001-re számítottuk ki, mivel a szükséges kormegoszlási ada-
tok nemzetiségek és nemek szerint a népszámlálások éveire állnak rendelkezé-
sünkre.
A kilencvenes évek termékenységcsökkenése a TFR-mutató alapján is nyomon
követhető: Szlovákiában egy termékeny korú nőre élete folyamán 1991-ben átla-
gosan még 2,06, 2001-ben csupán 1,25 gyermek jutott volna. A magyar nők teljes
termékenységi arányszáma 1991-ben 1,66, 2001-ben 1,10 volt. Ezek az értékek 19,5
százalékkal, illetve 12,5 százalékkal alacsonyabbak az országosnál.113
113 A 2006. évre vonatkozóan nem számítható ki a TFR-mutató, mivel a 15–49 éves női népesség korössze-
tételének adatait nem ismerjük.
176
A szlovák nemzetiségűek teljes termékenységi arányszáma 1991-ben az orszá-

gos értékeknél alig alacsonyabb: 2,03; 2001-ben némileg magasabb: 1,27. A romák
teljes termékenységi arányszáma a két utolsó népszámlálás időpontjában viszont
a szlovákiainál sokkal magasabb: 6,85, illetve 2,70. A nők termékenysége nemzeti-
ségek szerint jelentősen különbözik. A legnagyobb eltérés a roma és a nem roma
nők között mutatkozik.
53. ábra. A magyarok születési és halálozási arányszámai Szlovákiában, 1990–2006
15
születések-Szlovákia
születések-magyarok
halálozások-Szlovákia
13 halálozások-magyarok
11
5
1990 1994 1998 2002 2006
Forrás: PO
A magyar, szlovák, illetve roma születések aránya a szlovákiai születéseken be-

lül eltérően változott. A magyar születések, pontosabban a magyar anyától született
gyermekek összlakosságon belüli részaránya folyamatosan csökken. A kilencvenes
évek első felében (1990–1994 között) 8,7, az évtized második felében (1995–1999
között) 8,6, 2000–2004-ben 8,0 százalék, a 2005. és a 2006. évben 7,5 százalék körül
mozgott. A szlovák születések részaránya 1995-ig emelkedett (1991-ben 84,4, 1995-
ben 88,9 százalék), ezt követően igen kis mértékben csökkent, illetve stagnál (2001-
ben 87,4, 2006-ban 88,0 százalék). A regisztrált roma születések aránya 1991-ben volt
a legmagasabb (4,5 ezrelék), a kilencvenes évek első felében csökkent (1995-ben 1,9
ezrelék), ezt követően fokozatosan emelkedett (2006-ban 3,7 ezrelék).
A születések száma a települések nagyságcsoportjai szerint is jelentő-
sen különbözik. A termékenység alakulásáról a települések lélekszáma sze-
rint bizonyos torzítással a születési arányszámok is tájékoztatnak, de ponto-
sabb képet a teljes termékenységi arányszám (TFR) alapján kapunk. Nézzük
meg, hogy mennyiben térnek el e két mutató értékei a települések nagyság-
csoportjai szerint!
177
54. ábra. Szlovákia népességének születési és termékenységi arányszámai

a települések nagyságcsoportjai szerint, 2001
1.6 12
11.0
10.7
1.4 10.5
1.4
9.9
9.5 10
9.7 9.1
1.2 1.3 1.2
1.2 1.2 8.5 8.4
8.0
8
1,0
1.0
0.9
0.8 0.8 0.8 0.8 6
0.6
4
0.4 teljes termékenységi arányszám

nyers születési együttható
2
0.2
0 0
199 alatt 200-499 500-999 1000-1999 2000-4999 5000-9999 10000- 20000- 50000- 100000
19999 49999 99999 fölött
Forrás: PO
A legmagasabb születési arányszám a (2000–4999 lakosú) nagyközségekben

mutatkozott (11,0 ezrelék), és eltérő mértékben ugyan, de csökken a kisebb és
nagyobb lélekszámú települések irányába is. A TFR-mutató hasonló eloszlást mu-
tat, de megfigyelhető, hogy a falvak és városok lakosságának teljes termékenysé-
ge markánsan elkülönül. A falvakban 1,2–1,4, a városokban 0,8–1,0 között mozog
a teljes termékenység együtthatója.
A születések gyakoriságát a továbbiakban a járásokban élő magyarok aránya
szerint vizsgáljuk meg. 1991-ben a születési arányszám a nem magyarlakta járások-
ban volt a legmagasabb (15,9 ezrelék), a 2–10 százalékban magyarlakta és a ma-
gyar többségű járásokban pedig a legalacsonyabb (13,1 ezrelék). A magyarlakta já-
rások közül az enyhe magyar kisebbségű járásokban volt kimutatható a legmaga-
sabb születési arányszám (15,2 ezrelék). A járásokban élő magyarok arányának nö-
vekedésével a születési ráta csökken.
Eltekintve attól, hogy a kilencvenes években a születési ráta országosan több
mint egyharmaddal csökkent, 2001-ben az egyes járáscsoportok születési mutatói
az 1991. évihez hasonlóan oszlottak meg.
2001-ben az országos átlagot meghaladja a születések aránya a nem magyar-
lakta járásokban (9,8 százalék), de a legmagasabb termékenység az enyhe (10–30
százalékban magyarok által lakott) magyar kisebbségű járásokban mutatkozik
(10,3 ezrelék). A járásokban élő magyarok arányának emelkedésével a születések
aránya csökken. Az erős magyar kisebbségű járásokban (30–50 százalék) arányuk
9,0, az erős magyar többségűekben 8,2 ezrelék.
178
55. ábra. A nyers születési arányszámok a magyarok aránya szerint kialakított

járáscsoportokban Szlovákiában, 1991, 2001
18
16 15.9
15.1
14
13.5
13.1 13.1
12
10 9.8
10.3
9.0
8 8.2 8.2
1991
4
2001
0
0-2% 2-10% 10-30% 30-50% 50% felett
Már megfigyelhettük, hogy a magyarlakta járások lakosságának születési mu-

tatói kedvezőtlenebbek az országos trendnél. Vajon hogyan mutatkozik ez meg az
egyes nemzetiségek esetében?
1991-ben a magyarok nyers születési arányszáma több mint 20 százalékkal
volt alacsonyabb az országosnál (11,8 ezrelék), ugyanakkor – az előzetes várako-
zásokkal ellentétben – a legalacsonyabb termékenység nem a nem magyarlak-
ta járásokban, hanem az enyhe magyar kisebbségű járásokban mutatkozott (8,6
ezrelék), a legmagasabb (14,3 ezrelék) a nem magyarlakta járásokban. A magyar-
lakta járásokon belül a legmagasabb magyar termékenység a magyar többségű
járásokban mutatkozott (13,0 ezrelék). A nem magyarlakta járásokban regiszt-
rált magas termékenység valószínűleg a regisztrációból adódó pontatlanságra
vezethető vissza114 (lásd a XIV.1. mellékletet). 1991-ben az enyhe magyar kisebb-
ségű járásokban regisztrált igen alacsony magyar és szlovák születésszám is a
magas roma termékenységgel magyarázható (82,3 ezrelék). Ez az irreálisan ma-
gas érték a népmozgalmi és a népszámlálási adatok inkonzisztenciájából adó-
114 A nem magyarlakta járásokban a magyar születések száma igen alacsony – 1991-ben 84 magyar szüle-
tést regisztráltak –, a magyar születések alig több mint 1 százalékát tette ki. A következő év(ek)ben a ma-
gyarok termékenysége már az előzetes feltételezések szerint alakult, a járások etnikai jellegének függ-
vényében. 1992-ben a legalacsonyabb magyar termékenység a nem magyarlakta járásokban mutatko-
zott, s a legmagasabb az erős magyar kisebbségű és a magyar többségű járásokban volt (12,1 százalék).
179
dik.115 (A többség által cigánynak tartott népesség az 1991. évi népszámlálás so-
rán egyes térségekben kisebb arányban vallotta magát romának, mint születése-
ik regisztrációjánál).
56. ábra. A nyers születési arányszámok a magyarok aránya szerint kialakított

járáscsoportokban Szlovákiában nemzetiségenként, 2001
4.50
4.19
4.00
3.50 3.58
magyarok
szlovákok
3.00 romák
2.70
2.50 2.59
2.00
1.50 1.4
1.3
1.2
1.1 1.3
1.1
1.1
1.00
1.1
1.0
0.6
0.6
0.50
0.10 0.05
0.00
0-2 2-10 10-30 30-50 50 felett sum
Forrás: PO alapján végzett saját számítás
2001-ben a járások etnikai jellegének függvényében a szlovákiai nemzetiségek

termékenysége az 1991. évitől némileg eltérően alakult. Ugyan 1991-ben is a járások-
ban élő magyarok aránya alapján soroltuk be a járásokat az egyes kategóriákba, azon-
ban a két időpontban eltérő közigazgatási beosztás némileg megváltoztatta az egyes
járáscsoportok lakosságának etnikai összetételét (lásd a 3.2.2. fejezetet is).
A magyarok regisztrált termékenysége a járásokban élő magyarok arányának
emelkedésével növekszik. A legalacsonyabb – az országos értéknél 2,6-szor alacso-
nyabb – a termékenység a (szórvány-foszlány jellegű) nem magyarlakta járások-
ban élő magyarok körében (3,8 ezrelék), s a legmagasabb az erős magyar kisebb-
115 1991-ben módosult a demográfiai adatgyűjtések során alkalmazott szlovákiai nemzetiségek listája (lásd
a 3.2. fejezetet.) Elsősorban a roma nemzetiségűek regisztrált népmozgalma különbözött alapvetően
1991-ben és 2001-ben. 1991-ben kétszer magasabb volt a regisztrált roma születések száma, mint 2001-
ben, másrészt (a magyarok aránya szerinti) egyes járáscsoportokban eltérő arányban módosult a roma
termékenység. A legnagyobb eltérés az enyhe magyar többségű (10–30 százalékban magyar) járások-
ban mutatkozott, 1991-ben az újszülöttek 19,3 százaléka, 2001-ben 9,8 százaléka volt roma, a magyar szü-
letések aránya viszont 12,4 százalékról 16,7 százalékra emelkedett Ebben a járáscsoportban a születések
nemzetiségek szerinti regisztrációjából fakadnak lényeges eltérések.
180
ségű járásokban (8,9 ezrelék). Ugyanakkor egyedül a magyar többségű járások-

ban haladja meg (8,5 ezrelék) e járások összlakosságának arányát (8,2 ezrelék) és
a szlovák lakosság rátáját (7,7 ezrelék) is.
A szlovák lakosság termékenységi mutatói az országos rátához hasonló megosz-
lásúak, a magyar többségű járások kivételével meghaladják az országos értékeket.116
A nemzetiségek termékenysége (a járások etnikai jellege szerint) a TFR-
mutatók és a nyers születési arányszámok alapján hasonló eloszlású, de a TFR-
mutató a nemzetiségek termékenységének különbségeit járáscsoportok szerint
markánsabban hangsúlyozza. 1991-ben a legkiemelkedőbb különbségek az enyhe
magyar kisebbségű járásokban élő romáknál mutatkoznak. A romák TFR-mutatója
ebben a járáscsoportban 12,8, szemben az őket országosan jellemző 6,9-es érték-
kel (lásd a XIV.2. mellékletet).
2001-ben az erős magyar kisebbségű és a magyar többségű járásokban a teljes ma-
gyar termékenység alig tér el a járáscsoportok lakosságának termékenységétől, sőt a
magyar többségű járásokban meg is haladja. Feltevésünk szerint ez a magyarlakta járá-
sokban élő roma születések etnikai „áthajlásával” magyarázható. A teljes roma termé-
kenység az erős magyar kisebbségű és a magyar többségű járásokban elhanyagolható-
an alacsony (0,10, illetve 0,05) a magyar többségű járásokban a roma születések dön-
tő többsége a magyar termékenységben, az erős magyar kisebbségű járásokban pedig
részben a magyar, illetve a szlovák termékenységben jelennek meg. Ennek legmarkán-
sabb példái a közép-szlovákiai magyarlakta járásokban mutatkoznak: a Rimaszombati
és a Losonci járásban a magyar nemzetiségűek termékenysége jelentősen magasabb e
járások szlovák nemzetiségű népességének mutatóinál is (lásd a XV. mellékletet).
A nem magyarlakta járásokban az országosnál több mint kétszer kisebb (0,56–
1,30) a szórványjellegű járásokban közel kétszer alacsonyabb (0,59–1,07) a magya-
rok teljes termékenysége. Vajon mivel magyarázható ez az igen nagy eltérés? Fel-
tételezésünk szerint elsősorban a regisztrációból adódó torzításokkal, pontatlan-
ságokkal: a vegyes házasságban élő (főleg magyar) nők gyermekeinek jelentős ré-
szét nem az anya tényleges nemzetisége, hanem a többségi fél nemzetisége szerint
regisztrálták. A vegyes házasságban élő magyarok aránya fordított összefüggésben
van a járásokban élő magyarok a arányával: annál magasabb, minél kisebb arány-
ban élnek magyarok a településeken (lásd Gyurgyík 2004).
A TFR-mutató számításának módszere is eredményezhet bizonyos pontatlansá-
got. Ismeretes hogy a magyar produktív korú nők korösszetétele eltér az összla-
117
kosságétól. Az országosnál magasabb az idősebb termékeny korú magyar nők ará-

nya, a női termékenység viszont a 25–29 és a 20–24 éves korú nőknél a legmaga-
sabb, az idősebb korcsoportok felé haladva gyors ütemben apad.118 A 25–29 éves
116 Az erős magyar kisebbségű járásokban a szlovákok termékenysége az összlakosságnál 0,4 ezrelékpont-
tal magasabb, ellenben a két magyar többségű járásban 0,5 ezrelékponttal alacsonyabb.
117 Mint korábbiakban már említettük, a TFR-mutató a korspecifikus születési arányszámok összege. Vizsgá-
latunkban – adatok hiányában – ennek egyszerűsített változatával dolgoztunk. Azaz a tiszta vagy általános
termékenységi arányszámot (a szülőképes korban lévő nőkre jutó születések számát) 35-tel szorozzuk.
118 2001-ben a 25–29 éves nők szülték az újszülöttek 35,7 százalékát, a 20–24 évesek 33,1 százalékát, a 30–-
34 évesek 15,3 százalékát.
181
magyar nők aránya 5,3, a 20–24 éveseké 10,3 százalékkal alacsonyabb, mint korcso-
portjuké az összlakosságon belül.119
A járásokban élő magyarok arányának és termékenységének összefüggéseit –
bizonyos torzítással – egy másik mutató segítségével is megvilágíthatjuk, ha meg-
vizsgáljuk, hogy alakul az egy házasságkötésre jutó születések száma a járások et-
nikai jellege szerint. E mutató értékét torzítják a házasságon kívüli születések ará-
nyának nemzetiségek szerinti jelentős eltérései, valamint a romák magasabb termé-
kenysége. 2001-ben az országos értéke 2,1, az egyes járáscsoportokban 1,8 és 2,5 kö-
zött mozgott, a legalacsonyabb a két nagyvárosban, a legmagasabb az enyhe magyar
kisebbségű járások csoportjában volt. A szlovákiai magyarok körében (2001-ben)
egy házasságkötésre 2,2 születés jutott, a nem magyarlakta járásokban csak 0,54.
Nem meglepő, hogy az egy házasságkötésre jutó legtöbb születés nem a magyar
többségű járásokban mutatkozott, hanem a magyar kisebbségű járásokban, ahol a
romák aránya kiemelkedően magas, ez pedig növeli a születések – s ezen belül a há-
zasságon kívüli születések – számát, arányát. Míg a szlovák nemzetiségűek értékei
alig tértek el az országostól, a roma mutatók – a már korábban említett regisztráci-
ós problémák miatt – összehasonlíthatatlanul magasabbak (lásd a XVI. mellékletet).
57. ábra. A teljes termékenységi arányszámok a magyarok aránya szerint kialakított

járáscsoportokban Szlovákiában, nemzetiség szerint, 2001
35
30.9
30
Szlovákia
25 magyarok
25.1
szlovákok
romák
20
18.7
15
10.3
9.5
10 9.9 8.5 8.5
8.2
8.9
8.2 7.8 7.7
5
3.8 4.2
0.8
0.4
0
0-2% 2-10% 10-30% 30-50% 50 felett
119 A szlovák nők azonos korcsoportjához tartozók aránya 0,3, illetve 1,7 százalékkal, a roma nőké 12,7, illet-
ve 9,4 százalékkal magasabb. Feltételezzük, hogy a roma születések korcsoportok szerinti eloszlása jelen-
tősen különbözik az összlakosságétól. Egyrészt a szülések maximuma a fiatalabb korú nőknél jelentkezik,
másrészt az eloszlásuk görbéje laposabb, a magasabb termékenység miatt hosszabb időszakra kitolódik.
182
Az eddigiekben több alkalommal szembesültünk a nemzeti hovatartozás re-

gisztrációjából adódó pontatlanságokkal, torzításokkal. A továbbiakban egy ed-
digiektől eltérő megközelítéssel, a nők korcsoportok szerinti szüléseinek száma
alapján próbáljuk megbecsülni az egyes nemzetiségek termékenységét. Számítá-
sunk azon a feltételezésen alapul, hogy a magyar nők korspecifikus termékenységi
arányszámai a regionális trendeket követik. Ezért a magyar nők kormegoszlásának
és az országos korspecifikus születési arányszámok szorzatainak összege megadja
a magyar várható születések számát regionális bontásban is.
A női népesség korcsoportok szerinti születésszámai az országos szinttől a járási
szintig állnak rendelkezésünkre. Feltételezzük, hogy a kisebb régiók irányába haladva
egyre csökkennek az egyes nemzetiségek termékenységének különbségei is (kivéve a
roma lakosságot). Ily módon a járási szintű adatok alapján már elfogadható pontosság-
gal becsülhetjük meg az egyes nemzetiségek várható születéseinek számát.
A 2001-ben regisztrált magyar születések száma (4210) mindössze 1,6 száza-
lékkal tért el a járási korspecifikus arányszámok alapján végzett becslés értékétől
(4278). A magasabb területi egységekre vonatkozó becslések sokkal nagyobb elté-
réseket mutattak a makro- és mezoszintű területek termékenységének megfelelően.
Az országos arányszámok alapján 4525, a járási szintű adatok alapján 4278 a várha-
tó magyar születések száma. A járások etnikai jellege szerinti érték alig tér el a járá-
sok szerinti értéktől (4304). A születések várható értékei annál inkább közelítenek a
tényleges születési mozgalomhoz, minél kisebb területi egységek adatai alapján vé-
gezzük számításunkat. A legmegbízhatóbb közelítést a járási szintű adatok jelentik.
39. táblázat. A magyar és szlovák születések száma Szlovákiában, 1991, 2001

Regisztrált Várható születések száma Születések száma
Év
születések Várható
Országos Kerületek Járások Regisztrált
száma országos
1991 6707 7987 7715 6928* 66 338 67 572
2001 4210 4525 - 4278* 44 686 44 458
* Az 1992. évi adatok alapján számítva
Ugyanakkor látnunk kell, hogy regionálisan nem elhanyagolható eltérések is

mutatkoznak. Ezek közül a legjelentősebbek a romák által nagyobb arányban la-
kott járásokban figyelhetők meg. Becslési eljárásunk nem veszi tekintetbe a gyer-
meküket magyarként regisztráltató roma nők magasabb termékenységéből adódó
többletet, adatok hiányában a különbségeket nem áll módunkban megbecsülni.
Ez a többlet az egyes járásokban a regisztrált és a várható magyar születések száma
közti eltérésben megmutatkozik. A romák által jelentősebb számban lakott, ugyan-
akkor roma születéseket nem, vagy alig kimutató járásokban ezeket az értékeket a
várható magyar születésekhez számítjuk.
183
Más járásokban a magas roma termékenység a magyar termékenységet csök-

kenti. Ezen járások egy részében irreálisan magas roma termékenység figyelhe-
tő meg, vélhetően a többség által cigánynak tartott népesség népszámláláskor a
nem roma nemzetiségűek, köztük a magyarok számát gyarapította, a születéseket
viszont romaként regisztráltatta. Ez utóbbi értékekkel viszont a magyar születé-
sek számát csökkentenünk kell. A roma többlet a magyar termékenységet 302 fő-
vel gyarapította, a nem magyarként regisztrált roma születések hiánya (akik a cen-
zus során magukat magyarként, a születési statisztikában gyermekeiket romaként
regisztráltatták) mintegy 100 fős magyar születéshiányt eredményezett. Ily módon
az előzőkben számított várható magyar születések számát (302 – 100 = 202) 202 fő-
vel kell növelnünk. Ebben az esetben a magyar születések korrigált értéke (4480)
és a regisztrált adatok közti eltérés 6,4 százalékot tesz ki. Összességében a várható
magyar születések száma a regisztráltnál 1,6-6,4 százalékkal tekinthető magasabb
értékűnek.120
A születések számának becslésénél ily módon egy alsó és egy felső értékkel
számolhatunk: a várható értékkel, illetve az ezt korrigáló (roma többletet is tartal-
mazó) értékkel. (1) A várható születések száma csak kismértékben, 1,6 százalékkal
magasabb a regisztrált magyar születések számánál. Értéke a nem magyarlakta és
a szórványjellegű járásokban jelentősen magasabb, a nagyobb arányban romák ál-
tal lakott járásokban alacsonyabb a regisztrált születések számánál. (2) A felső ér-
ték számol a roma termékenységből adódó eltérésekkel is. Ez utóbbi az előzőhöz
viszonyítva mintegy 202 fős többletet jelent.
A várható születések értékeit 1991-re vonatkozóan is kiszámítottuk. Erre az
évre a nők korcsoportonkénti szüléseinek számát csak országosan, illetve kerüle-
tek szerinti bontásban ismerjük. A magyarok várható születéseinek száma az orszá-
gos adatok alapján 16,0 százalékkal, a kerületi adatok alapján 13,1 százalékkal ma-
gasabb a regisztrált születésekénél. (Ugyanez az érték a szlovák nemzetiségűek es-
tében 1,8, illetve 2,1 százalék, a romáknál viszont a várható születések száma 158,0,
illetve 140,1 százalékkal alacsonyabb a regisztrált születéseknél.)
A női termékenység alakulásáról korcsoportok és járások szerint az 1992. évre
vannak adataink, 1991-re nincsenek. A nők korcsoportok szerinti megoszlásáról
az 1991. évi népszámlálás adatai állnak rendelkezésünkre, ezért az 1992. évi várha-
tó születések számának számításánál az 1991. évi kormegoszlás adatait vesszük te-
kintetbe, ez némi torzulást eredményezhet. Az 1992-re vonatkozó, női korcsoport-
ok és járások szerinti adatok alapján a várható magyar születések száma (6928) 3,3
százalékkal magasabb a regisztrált születések számánál (6603). 1992-ben az egyes
járásokban a magyar születések regisztrált és várható adatai nem mutatnak olyan
markáns eltéréseket, mint 2001-ben. Ezért 1992-re vonatkozóan (nem hajtva végre
korrekciót) várható értékkel (6928 születés) számolunk.121
120 A várható magyar születések adatai alapján számított nyers születési arányszám értéke 8,2, illetve 8,6 ez-
relék.
121 A várható születések értéke alapján számított nyers születési arányszám 12,2 ezrelék.
184
3.5.4. A halálozások számának alakulása
A halálozások száma Szlovákiában éves szinten a nyolcvanas évek végéig fokozato-

san emelkedett (1990-ben 54619-en haltak meg), azóta a halálozások száma 51 ezer
fő felett kismértékben ingadozik (1992-től 51 és 54 ezer között mozgott, 2006-ban
53301-en haltak meg). A nyers halálozási arányszám 1990 és 1992 között meghalad-
ta a 10 ezreléket, 2006-ban 9,9 ezrelék volt. A halálozási mozgalmat nemek szerint
is meg kell vizsgálnunk. Közismert tény, hogy a férfiak átlagos élettartama alacso-
nyabb a nőkénél, ezért a halandóságuk is magasabb. 1991-ben a férfiak nyers ha-
lálozási arányszáma (11,6 ezrelék,) 2,5 ezrelékponttal volt magasabb mint a nőké
(9,1 ezrelék). Mivel a férfiak halandósága az elmúlt másfél évtizedben javult, 2006-
ra nyers halálozási arányszámaik különbsége is 1,6 ezrelékpontra csökkent (férfi-
ak: 10,7 ezrelék, nők: 9,1 ezrelék). Országosan 1991-ben az elhalálozottak 54,8 szá-
zaléka, 2001-ben 53,3 százaléka, 2006-ban 52,7 százaléka volt férfi. (Szlovákia lakos-
ságában az arányuk 1991-ben 48,8, 2001-ben 48,5 százalék volt).
A magyar lakosság körében a nyolcvanas évek végéig kisebb nagyobb ingado-
zással az elhalálozottak száma is emelkedett, 1990-ben még 6436 magyar nemzeti-
ségű halottat regisztráltak, azóta ez a szám csökkent (2006-ban 5320). A magyarok
nyers halálozási arányszáma 1990-ben volt a legmagasabb (11,1 ezrelék),. 2006-ra
10,3 ezrelékre csökkent. A férfiak halandósága némileg magasabb a magyarok kö-
rében is, de itt is csökken a nemek közti különbség. 1991-ben a magyar férfiak
nyers halálozási arányszáma 1,6 ezrelékponttal, (11,9 ezrelék, illetve 10,3 ezrelék)
2006-ban 0,8 ezrelékponttal (10,8 ezrelék, illetve 10,0 ezrelék) volt magasabb, mint
a nőké. 1991-ben a magyar nemzetiségű elhalálozottak 52,0 százaléka, 2001-ben
51,9 százaléka, 2006-ban 50,1 százaléka volt férfi. (1991-ben a magyar nemzetiségű-
ek körében az arányuk 48,3, 2001-ben 48,1 százalék volt).
A szlovák nemzetiségűek halandósága némileg különbözik az országos tren-
dektől. Az elhalálozottak száma a kilencvenes évek elejéig emelkedett (1991-ben
47060-an haltak meg), majd néhány éves csökkenés után 1994-től (44953) újfent
növekedik, 2005-től számuk meghaladja a 47 ezer főt. A szlovák nyers halandósági
arányszám 1991-ben 10,4 ezrelék volt, azóta kisebb mértékben ingadozik, 2006-
ban 10,3 ezrelék. A férfiak és nők halandósága közti különbség a szlovákok köré-
ben magasabb az országos értékeknél. 1991-ben a férfiak nyers halálozási arány-
száma 2,6 ezrelékponttal (11,7–9,1 ezrelék) 2006-ban 1,8 ezrelékponttal (11,2–9,4
ezrelék) volt magasabb a nőkénél. A szlovák elhalálozottak nemek szerinti meg-
oszlása alig különbözik az országostól: az 1991-ben meghaltak 55,1 százaléka, a
2001-ben és 2006-ban meghaltak 53,5 százaléka férfi).
A halálozási mozgalom alakulásáról a nyers halálozási arányszámok csak elna-
gyolt ismereteket nyújtanak. A halálozások száma, aránya alapvetően korcsopor-
tonként különbözik. Ezért a halandóságot a korspecifikus arányszámok segítségé-
vel vizsgálhatjuk, és még árnyaltabb képet kapunk, ha külön vizsgáljuk a férfi és a
női népesség halandóságát.
185
58. ábra. A korspecifikus halandósági együtthatók nemek szerint Szlovákiában, 2001
180
160
140
Szlovákia
férfiak
120 nĘk
100
80
60
40
20
0
0-4 5-9 10-14 15-19 20-24 25-29 30-34 35-39 40-44 45-49 50-54 55-59 60-64 65-69 70-74 75-79 80+
Forrás: PO
A halandóság a születés utáni első napokban, illetve néhány hétben igen ma-
gas, ezt követően csökken. A legalacsonyabb a halálozási arányszám a kisgyer-
mekkorúaknál, az életkor előrehaladásával növekszik. 2001-ben a korspecifikus
halandóság az 5–9 éves kisgyermekeknél volt a legalacsonyabb, az életkor növe-
kedésével kezdetben csak kis mértékben, majd 40 év felett egyre intenzívebben
emelkedett. (A csecsemőkorúak magas halálozási aránya „megbújik” a 0–4 éve-
sek halandóságában). Az egyes korcsoportokon belüli halandóság nemek sze-
rint igen nagy mértékben különbözik. A korspecifikus halandóság a fiatalabb
korcsoportokban a férfiaknál több mint 2-3-szor akkora, mint a nőknél. A férfi
és női halandóság között a legnagyobb eltérés a 20–24 évesek korcsoportjában
(0,9 ezrelék–0,2 ezrelék), a legkisebb a 80 év felettiek csoportjában mutatkozik
(168,6–140,6 ezrelék).
Vizsgáljuk meg a szlovákiai halandóság alakulását néhány társadalomstatiszti-
kai mutató, először a településnagyság szerint! (Megfelelő bontású adatok csupán
a 2001. évre állnak rendelkezésünkre.)
Szlovákia lakosságának halandósága településnagyság szerint is jelentősen kü-
lönbözik. A – regisztrált adatok alapján kimutatott – nyers halálozási arányszám
2001-ben a törpefalvakban volt a legmagasabb (16,8 ezrelék), s a nagyobb telepü-
lések, városok irányába fokozatosan csökkent. A legalacsonyabb az 50–100 ezer la-
kosú városokban volt (7,1 ezrelék), a 100 ezer feletti nagyvárosokban a 10–20 ezer
lélekszámú városok szintjén mozgott (8,5 ezrelék). A településtípusonként eltérő
186
nyers halálozási ráta mögött a lakosság kor- és társadalmi szerkezetének, a telepü-

lések infrastrukturális ellátottságának, életszínvonalának különbségei állnak. Ezek
közül a korszerkezet különbségeiből adódó eltéréseket standardizálás segítségé-
vel kiszűrtük. A standardizált halálozási arányszámok megoszlása az előzőtől igen
nagy mértékben különbözik. Míg a legmagasabb nyers halálozási arányszám (16,8
ezrelék) több mint kétszer magasabb a legalacsonyabbnál (7,1 ezrelék), a legala-
csonyabb és a legmagasabb standardizált ráták különbségei sokkal kisebbek (10,3
ezrelék és 8,1 ezrelék). A nyers mutató értékeinek ily nagymértékű szórása a tele-
pülések lakosságának korösszetételéből adódott. A standardizált mutatók a feltéte-
lezettől több szempontból is eltérő módon alakultak: egyrészt a legmagasabb ha-
lálozási ráta a 2000–9999 lakosú nagyközségekben és a kisvárosokban mutatható
ki (10,3 ezrelék), a standardizált halálozási ráta a törpefalvak irányába csökken (9,8
ezrelék), a legalacsonyabb értéket viszont az 50–100 ezer közötti és 100 ezer felet-
ti nagyvárosokban (8,1 ezrelék, illetve 8,5 ezrelék) veszi fel.
59. ábra. A nyers és standard halálozási arányszám a települések

nagyságcsoportjai szerint Szlovákiában, 2001
18.0
16.8
16.0 standardardizált halálozási arányszám
nyers halálozási arányszám
14.0 13.6
12.0
12.0 11.3
10.5 10.3 10.2
10.0 9.5
9.9 10.2 10.1 10.3
9.8 8.1 8.6
9.3
8.0 8.5 8.5
7.9
7.1
6.0
4.0
2.0
0.0
-199 200-499 500-999 1000- 2000- 5000- 10000- 20000- 50000- 100000
1999 4999 9999 19999 49999 99999 felett
A vizsgált nemzetiségek regisztrált korspecifikus halandósága – eltekintve a ro-

máktól – jelentősebb mértékben nem különbözik. Ugyanakkor, eltérően a feltéte-
lezettől, a magyar nemzetiségűek regisztrált adatok alapján számított korspecifikus
halandósági mutatói az országosnál kedvezőbbek.
A korábbi ismereteink alapján ugyanis azt feltételeztük, hogy a magyarok ha-
landósága magasabb lesz az összlakosság és a szlovákok rátájánál is. Abból indul-
187
tunk ki, hogy a magyarok hátrányosabb kor- (lásd a XXI. 1–2. mellékletet), telepü-
lés- és társadalomszerkezete (foglalkozás, iskolai végzettség szerinti megoszlása)
kedvezőtlenebb életesélyeket valószínűsít, ezeknek pedig hatással kell lenniük a
magyar halandóság alakulására.
60. ábra. A korspecifikus halandósági együtthatók nemzetiség szerint

Szlovákiában, 2001
200
150 Szlovákia
szlovákok
magyarok
romák
100
50
0
0-4 5-9 10-14 15-19 20-24 25-29 30-34 35-39 40-44 45-49 50-54 55-59 60-64 65-69 70-74 75-79 80-84 85 felett
Forrás: PO
A magyar nemzetiségűek kedvezőtlenebb halandóságát közvetve alátámasztja,

hogy a magyarlakta járásokban kimutatott nyers halálozási arányszám magasabb az
országosnál. 1991-ben az egyes nemzetiségek korspecifikus halálozási arányszámai-
ban hasonló eltérések figyelhetők meg. A magyar korspecifikus arányszámok csak-
nem minden korcsoportban kedvezőbbek az országosnál (lásd a XVIII. mellékletet).
Feltevésünk szerint a magyarok alacsonyabb korspecifikus halandósága el-
sődlegesen a halálesetek nemzetiségek szerinti regisztrációjából adódik. A regiszt-
rációs pontatlanságnak több magyarázata lehet. Mivel a hozzátartozók általában
az elhunytnál fiatalabbak, a (magyar) halottak hozzátartozói – a települések etni-
kai összetételétől és korkülönbségüktől függően – bizonyos arányban nem ma-
gyar nemzetiségűek. Ezért az elhunyt korábbi etnikai autoidentifikációja és a halá-
lozási regisztrációnál közreműködő személy bevallása között eltérés mutatkozhat.
Az eltérés nagysága arányban van a településeken élő magyarok arányával. A re-
gisztrált magyar halandóság a települések, járások etnikai összetételének függvé-
nyében alakul: minél kisebb arányban élnek az adott térségben magyarok, annál
188
kisebb a regisztrált nyers halálozási arányszámuk. Előzetesen ezzel ellentétes irá-

nyú változásokat vártunk, mivel a magyarok átlagéletkora a nem magyarlakta járá-
sok irányába emelkedik. Mivel a magyarok auto- és heteroidentifikációja a magyar
többségű településeken is eltér, bizonyos mértékben itt is kisebb a regisztrált ma-
gyar halandóság.
Az alacsonyabb magyar regisztrált halandóság a fentieken kívül – területen-
ként eltérő mértékben – a romák inkonzisztens regisztrációjából is adódik (lásd
az alacsony roma halálozási arányszámokat): azaz a népszámláskor roma nemzeti-
séget valló elhalálozottak egy részét hozzátartozóik más nemzetiségűként regiszt-
ráltatják.
Vizsgáljuk meg Szlovákia lakosságának nyers halálozási arányszámait a járá-
sokban élő magyarok aránya szerint (lásd a XIX. mellékletet).
Megfigyelhetjük, hogy a halandóság jelentős mértékben eltérően alakul a 10
százaléknál alacsonyabb magyar lakosságú járásokban, mint az ország többi járásá-
ban. A 10 százaléknál nagyobb arányban magyarlakta járáscsoportok halandósági
mutatói között nem túl jelentősek az eltérések (10,5 –11,4 ezrelék), másrészt jelen-
tősen magasabbak, mint a 10 százaléknál alacsonyabb magyar lakosságú járások
lakosságának mutatói (8,8–9,4 ezrelék). Az 1991. évi adatok megoszlása hasonlatos
a 2001. éviekhez, a nem magyarlakta és szórványmagyarságú járásokban a nyers
halandósági arányszám jelentősen alacsonyabb (9,4 –9,9 ezrelék), mint a magyar
kisebbségű és többségű járásokban (11,3–12,4 ezrelék).
61. ábra. A nyers halandósági arányszám a magyarok aránya szerint kialakított

járáscsoportokban nemzetiség szerint Szlovákiában, 2001
14
11.8 12.5
12 11.5
11.4
11.0 10.5
10 9.7
10.2
9.1
9.4
8.8
8 Szlovákia
7.5 magyarok
7.4
szlovákok
6 romák
2
1.4
1.3
0.9 0.3
0.7
0
0-2 2-10 10-30 30-50 50+
189
A nemzetiségek nyers halálozási arányszámai a járások etnikai jellege szerint

nagyobb eltéréseket mutatnak. A magyar nemzetiségűek nyers halálozási arány-
számai a 10 százaléknál kisebb arányban magyarlakta járásokban jelentősen ala-
csonyabbak (7,4–7,5 ezrelék) az összlakosság mutatóinál (8,8–9,4 ezrelék) a többi
járáscsoportban alig térnek el az összlakosság értékeitől. Ez első megközelítésben
csak részben erősíti meg a korábban kifejtetteket. Úgy tűnik, hogy nagyobb elté-
rés az országos trendektől csak a szórványosodó és magyarok által nem lakott já-
rásokban mutatkozik. Azt is megfigyelhetjük, hogy a szlovákok mutatói valameny-
nyi járástípusban magasabbak az országosnál. (Ez a tendencia szintén ellentétes
a korábbi feltevésünkkel, mely szerint a szlovákok kedvezőbb település- és társa-
dalomszerkezeti adottságai az országosnál kedvezőbb, alacsonyabb halandóságot
valószínűsítenek.) A regisztrált szlovák halandóság a magyar többségű járásokban
a legmagasabb, s ott tér el legnagyobb mértékben az országos rátáktól is. Feltevé-
sünk szerint ez a regisztrációból adódó „etnikai áthajlás” következménye, viszony-
lag magas értéke az ott élő szlovák nemzetiségűek alacsony számából, arányából
adódik. (A romák halandósági adatai alapján közvetlenül nem szerkeszthetők sta-
tisztikailag is használható mutatók.)
1991-ben a nemzetiségek nyers halálozási arányszámai hasonló eltéréseket
mutatnak, mint 2001-ben. A szlovákok körében a legmagasabb halálozási ráta az
enyhe magyar kisebbségű járásokban mutatkozik (14,0 ezrelék). A romák regiszt-
rált halálozási aránya magasabb, mint 2001-ben, a magyarok halálozási arányának
eloszlása a 2001. évihez hasonló (lásd a XIX. mellékletet).
Szlovákia nemzetiségeinek korszerkezete, átlagéletkora jelentősen különbö-
zik. A különböző korösszetételű csoportok – így az egyes nemzetiségek – halan-
dóságának összehasonlítására az eltérő korösszetétel miatt a nyers halandósági
arányszám nem a legmegfelelőbb mutató. A korösszetételből adódó torzítás ki-
küszöbölhető az indirekt standardizálási eljárás alkalmazásával. Ennek segítségé-
vel az egyes nemzetiségek halandóságát az országos halandósági arányszámon ke-
resztül fejezhetjük ki (lásd Klinger 1996).122
A magyar és a szlovák lakosság standardizált halálozási arányszámai lényege-
sen eltérnek nyers halálozási rátájuktól. A magyar nemzetiségűek 2001. évre vonat-
kozó standardizált halálozási arányszáma igen nagy mértékben alacsonyabb (8,6
ezrelék) nyers halálozási rátájuknál (10,7 ezrelék). A szlovákok standardizált mu-
tatója viszont kis méretékben magasabb (10,1 ezrelék) a nyers mutatójuknál (9,9
ezrelék), de a szlovákiai nyers halandóságnál (9,7 ezrelék) is. Az egyes nemzetisé-
gek standardizált halálozási arányszámai etnoregionális térszerkezet szerinti bon-
tásban még markánsabban differenciálódnak. (A roma adatok vizsgálatától elte-
kintünk.)
122 Kiszámítjuk, hogy mekkora lenne a magyar halálozások száma, ha az össznépesség korspecifikus halá-
lozási arányszámai szerint alakult volna. Ezért az egyes korcsoportokhoz tartozó magyarok számát az
össznépesség korspecikus halálozási arányszámaival szorozzuk. Ezek összegeként kapjuk meg a várha-
tó magyar halálozások számát, ezt a magyar lakosság számához viszonyítva pedig a standardizált halan-
dósági arányszámot.
190
62. ábra. A standardizált halandósági arányszám123 a magyarok aránya szerint

kialakított járáscsoportokban nemzetiség szerint Szlovákiában, 2001
16
14 13.8
12.0
12 11.7
11.4
9.9 10.9 10.5
10 9.8
9.3
9.4 9.3
8.8
8 8.3
6 Szlovákia
szlovákok
magyarok
4.7
4 4.5
0
2% alatt 2-10% 10-30% 30-50% 50% felett
Láthatjuk, hogy a nem magyarlakta járásokban Szlovákia népességének standar-

dizált halandósága jelentősen alacsonyabb (9,4 ezrelék) mint a magyarlakta járások-
ban (10,5–11,4 ezrelék). A legalacsonyabb standardizált halandóság a két nagyváros
uralta térségben (2–10 százalékban magyarlakta járások) mutatkozik. A magyarlakta
járásokban a halandóság nem elhanyagolható mértékben magasabb, és csak igen ki-
csi az eltérés a magyarlakta járások egyes típusain belül, a legalacsonyabb a két ma-
gyar többségű járásban. A szlovák lakosság standardizált halálozási arányszáma a járá-
sokban élő magyarok arányával emelkedik, a magyar lakosságnál ezzel jórészt ellen-
tétes folyamat volt megfigyelhető. A standardizált arányszámok még markánsabban
hangsúlyozzák a regisztrációból adódó torzításokat, azt, hogy a kimutatott magyar ha-
landóság a ténylegesnél jelentősen alacsonyabb, a szlovák pedig magasabb.
A grafikonon megfigyelhető, hogy a magyar nemzetiségűek standardizált ha-
lálozási arányszáma a szlovákiai halandósági rátánál sokkal alacsonyabb. Ez a szlo-
vákiai magyarság népmozgalmát a korábbi ismereteinktől, feltételezéseinktől elté-
rő fényben, összefüggésekben világítja meg. Hiszen az előző években megjelent
dolgozatok – így e tanulmány szerzője is a korábbiakban – a nyers születési és ha-
lálozási arányszámok alapján vizsgálták a magyar lakosság népmozgalmi egyenle-
gét. (A későbbiekben kísérletet teszünk az egyes nemzetiségek halandóságának
pontosabb becslésére.) Feltevésünk szerint, mint már említettük, a magyarok ha-
123 A 62. ábrán az országos standardizált halandósági arányszámok értékei kismértékben eltérnek a 61. ábra
nyers halálozási arányszámaitól, mivel az utóbbi számításánál az ismeretlen korú népesség adataival
nem számoltunk. (Az országos nyers és standardizált halálozási arányszám egyenlő.)
191
landóságának – kedvezőtlenebb kor és társadalomszerkezeti összetételük miatt –

az országosnál magasabbnak, a szlovák halandóságnak viszont alacsonyabbnak
kell lennie. Az eltérés nagyságát csak komplex (társadalomszerkezetre is kiterjedő)
kutatás segítségével lehetne megvizsgálni.
Első lépésben most azt igyekszünk feltárni, hogy milyen magas lenne a ma-
gyar és a szlovák halálozások száma, ha halandóságuk megegyezne az országossal.
Ennek kiszámításához az összlakosság korspecifikus halandóságával súlyozzuk
a vizsgált nemzetiségek korcsoportos adatait. Az országos szintű adatok alapján
(2001-ben) a magyarok várható halandósága 6199 (regisztrált: 5543), a szlováko-
ké 43 643 (regisztrált: 45721). Még differenciáltabb becslést készíthetünk a kerüle-
ti és a járási szintű korspecifikus adatok alapján. Kerületi szinten a várható magyar
halandóság 6399, a járási szintű adatok alapján 6629. Eszerint a magyarok várha-
tó halandósága 2001-ben legalább 12–20 százalékkal magasabb a regisztrált érték-
nél. (Az alsó értéket az országos, a felsőt a járási szintű adatok alapján számoltuk.)
Számításainkat 1991-re is elvégeztük. A várható magyar halandóság értéke or-
szágos szinten 13,3 százalékkal (7140), kerületek szerint 14,8 százalékkal (7199), já-
rások szerinti bontásban 17,9 százalékkal (7391) haladta meg a regisztrált értéket
(6270). A szlovák várható halandóság 2001-ben 4,5 százalékkal, 1991-ben 2,9 száza-
lékkal volt alacsonyabb a regisztrált értékeknél.
40. táblázat. A magyar és szlovák halálozások száma Szlovákiában, 1980, 1991, 2001

Regisztrált Várható halálozások száma Halálozások száma
Év
halálozások Várható
száma Országos Kerületek Járások Regisztrált
országos
1980 6 172 6 697 n. a n. a. 43 109 42 473
1991 6 270 7 140 7 199 7 391 47 060 45 679
2001 5 543 6 199 6 399 6 629 45 721 43 647
n. a.: nincs adat
Az egyes becslési szintek közül a járási szintű adatok közelítenek leginkább a

ténylegeshez, mivel a területi eltérések (s ezen belül az etnikai jellegzetességek is)
leginkább ezen a szinten jelentkeznek. Számításaink alapján 2001-ben legalább 20
százalékkal, 1991-ben 18 százalékkal tekinthetjük magasabbnak a magyar halálozá-
sok számát a regisztráltnál.124 Ezek az értékek egyfajta minimális, alsó határérték-
nek tekintendők, amelyek területi szinten a kedvezőtlen társadalmi szerkezetből
adódó negatív hatásokat nem veszik tekintetbe.
124 1980-ban – az 1991. és a 2001. évi adatokhoz viszonyítva – a regisztrált és a várható értékek közötti elté-
rések lényegesen alacsonyabbak. 1980-ra vonatkozóan csak országos szintű adatokat számítottunk, ak-
kor a roma nemzetiséget nem regisztrálták, s a halálozottak korcsoportjai is tágabbak voltak. Kerületek
és járások szerinti adataink nincsenek.
192
A 2001. évre a várható magyar halandóságot nemek szerinti bontásban is ki-

számítottuk. Járási szinten a várható halálozások száma a férfiak esetében (3453
fő) 20 százalékkal, a nőknél (3161 fő) 18,6 százalékkal haladja meg regisztrált szá-
mukat. Megfigyelhetjük, hogy a várható halálozások száma nemek szerint igen kis
mértékben eltér az előzőtől. A különbség a vizsgálatba bevont adatok eltérő szer-
kezetéből adódik.
41. táblázat. A magyar halálozások száma nemek és területek

szerint Szlovákiában, 2001
Regisztrált Várható halálozások száma

Nem
halálozások száma Országos Kerületek Járások
Férfi 2877 3179 3285 3453
Nő 2666 3001 3108 3161
Összesen 5543 6180 6393 6614
A továbbiakban vizsgáljuk meg a szlovákiai népesség születéskor várható élettar-

tamának alakulását! Ez a halandóság alakulásának legfontosabb összesítő mutatója,
amely a népesség egészét, de bizonyos mértékben az életszínvonalát is, általában a ha-
landóságra ható tényezők együttes hatását is jellemzi (Balázs–Horváth 1995:94).
A számításokat először a halálozások regisztrált adatai alapján végeztük el.
Megfigyelhető, hogy a szlovákiai lakosság születéskor várható élettartama 2001-
ben 73,4 év volt, a magyar lakosságé ennél 1,2 évvel magasabb (74,6), a szlováko-
ké viszont 0,6 évvel alacsonyabb (72,8). A nők várható átlagos élettartama 8,6 évvel
volt magasabb a férfiakénál (77,7–69,1 év). A magyar férfiak átlagos élettartama 1,2
évvel, a nőké 1,1 évvel haladta meg az országos értékeket (70,3–78,8 év). a szlovák
férfiak várható átlagos élettartama viszont 0,6 évvel, a nőké 0,4 évvel alacsonyabb
az összlakosságénál (68,5–77,3 év).
Azaz a korábbi feltevéseinkkel ellentétes eredményeket kaptunk. Korábban
feltételeztük, hogy a magyarok várható élettartama az országosnál alacsonyabb, a
szlovák lakosságé pedig kismértékben magasabb lesz. Mivel a nemzetiségek sze-
rinti halálozási mozgalom regisztrált száma jelentős mértékben pontatlan, torz, el-
tér a ténylegestől, a továbbiakban a nemzetiségek halálozási mozgalmát a várható
adatok alapján vizsgáljuk.
A magyarok – járási szintű várható halálozási adatok alapján számított – szü-
letéskor várható átlagélettartama az országos értéknél 1,5 évvel alacsonyabb, 71,9
év volt. 125
125 A számításokat az országos, kerületek, és járások szerinti adatok alapján is elvégeztük: a magyarok szüle-
téskor várható átlagélettartama országos szinten azonos az összlakosságéval, mivel a korspecifikus halá-
lozási arányszámok azonosak. A kerületek szintjén a kedvezőtlenebb regionális különbségek már meg-
mutatkoznak: a magyar várható élettartam (73,0 év) 0,4 évvel alacsonyabb Szlovákia népességéénél.
193
42. táblázat. A magyarok és szlovákok várható átlagos élettartama

nemek szerint Szlovákiában, 2001
Regisztrált halálozási adatok alapján Magyarok várható

Nem
Szlovákia Magyarok Szlovákok élettartama
Férfi 69,1 70,3 68,5 68,1
Nő 77,7 78,8 77,3 75,8
Összesen 73,4 74,6 72,8 71,9
A magyarok várható átlagos élettartama a járási (várható halálozási) adatok

alapján nemek szerinti bontásban is jelentősen különbözik az országos értékektől.
A magyar férfiak átlagosan 1,0, a nők 1,9 évvel számíthattak rövidebb élettartamra,
mint Szlovákia férfi, illetve női lakossága. (68,1, illetve 75,8 év).126 Mint említettük,
a várható élettartam mutatója bizonyos mértékben a vizsgált populáció életszínvo-
nalát, a halandóságra ható tényezők együttes hatását is jellemzi.
Nézzük meg, hogy etnikai jellegük, azaz a járásokban élő magyarok aránya
szerint hogyan alakult a magyarok születéskor várható élettartama 2001-ben! Az
élettartam-mutatók jól érzékeltetik az egyes járáscsoportok életszínvonalában
megmutatkozó eltéréseket. A legjobb életszínvonal a 2–10 százalékban magyar-
lakta járásokban mutatkozik. Itt a legmagasabb a magyarok várható élettartama:
74,0 év. A magyarlakta járásoknál kedvezőbbek a nem magyarlakta járások élet-
körülményei. Ezekben a magyarok élettartama ugyan alacsonyabb, mint a szór-
ványjellegű járásokban, de itt is hosszabb élettartamra számíthatnak (73,0 év),
mint a szlovákiai magyarok átlagosan (71,9 év). A magyarok várható élettartama
(72,0 év) a magyar többségű járásokban is meghaladja (kismértékben) a magyar
átlagot, de az enyhe és erős magyar kisebbségű járásokban ennél alacsonyabb
(71,5, illetve 71,7 év).
43. táblázat. A magyar lakosság várható élettartama a járások etnikai jellege

és nemek szerint Szlovákiában, 2001
Nem 2% alatt 2-10% 10-30% 30-50% 50% felett Összesen

Férfi 69,2 70,9 67,3 67,8 68,3 68,1
Nő 76,8 76,9 75,7 75,7 75,8 75,8
Összesen 73,0 74,0 71,5 71,7 72,0 71,9
126 A szlovák nemzetiségűek nemek szerinti várható átlagos élettartamát – tekintettel az összlakosságétól
való különbségekre elenyésző voltára – nem számítottuk.
194
Azt is megfigyelhetjük, hogy a várható élettartam emelkedése együtt jár a ne-

mek várható élettartam-különbségeinek csökkenésével is. A férfiak és a nők várha-
tó élettartam-különbsége a 2–10 százalékban magyarlakta járásokban a legkisebb
(6,0 év), az enyhe magyar kisebbségű járásokban a legnagyobb (8,4 év.)
3.5.5. A természetes szaporodás alakulása
Egy adott területen élő népesség lélekszámának alakulását, növekedését vagy

csökkenését elsősorban a születések és a halálozások száma, illetve ezek különbsé-
ge – a természetes szaporodás (fogyás) – határozza meg. Nem közömbös azonban,
hogy az élveszületettek és az elhalálozottak száma milyen arányban áll egymás-
sal: akár azonos nagyságú természetes szaporodás is jellemezhet növekvő vagy
csökkenő népességet. A szlovákiai magyarság természetes szaporodását Szlovákia
népmozgalmi változásaival egyetemben kell vizsgálnunk, mivel a magyar lakosság
népmozgalmára is ugyanazok a társadalmi, gazdasági, szociálpolitikai tényezők
hatnak, mint az összlakosságéra. A magyar népességet jellemző termékenységi sa-
játosságok, eltérések inkább másodlagosak, regionálisan eltérőek, és nagy szóró-
dást mutathatnak. A szlovákiai magyarság természetes szaporodásának alakulását
nem kismértékben befolyásolják a kisebbségi létkörülmények, de a folyamat ma-
gán viseli az elmúlt évtizedek népmozgalmának jelentős változásait, így a háborús
évek alacsonyabb születés- és magasabb halálozási számait is.
Szlovákia lakosságának természetes szaporodása 1990-ben még meghalad-
ta a 25 ezret (25370), 1994-ben 10 ezernél alacsonyabb volt (8741), 2001-től ter-
mészetes fogyás mutatható ki: a halálozások száma 844-gyel haladta meg a szü-
letések számát. A következő két évben is (2003-ig) többen haltak meg, mint ahá-
nyan születtek. 2004-ben a születések száma közel 2000 fővel meghaladta a meg-
haltakét, az utóbbi két évben a természetes szaporodás éves szinten nem érte el
az 1000 főt.
A magyarok természetes szaporodása – a regisztrált adatok alapján – 1990-ben
1000 fő alá esett, 1994-ben pedig első alkalommal vett fel negatív értéket – 4 fővel
volt magasabb a halálozások száma a születéseknél. A természetes fogyás a kilenc-
venes évek második felében egyre nagyobb: 1998-ban 500 főnél magasabb, 2000-
ben meghaladta az 1000 főt, 2001-től éves szinten 1000–1300 fős.
A magyar népesség és a szlovákiai összlakosság természetes szaporodása
1950-től napjainkig tendenciájában hasonlóan alakul, de a magyarok arányszámai
jóval alacsonyabbak. Az országos természetes szaporodás arányszáma 1990-ig 4,8
ezrelékre esett, a kilencvenes évek folyamán tovább csökkent, s 2001 és 2003 kö-
zött a szaporodást fogyás váltja fel, 2004-től kismértékben újra magasabb a születé-
sek száma a halálozásokénál, 2006-ban a természetes szaporodás arányszáma 0,1
ezrelék. A magyar népesség természetes szaporodása a regisztrált adatok alapján a
nyolcvanas évek második felében 3,4, 1990-ben 1,5 ezrelékre esett vissza. A kilenc-
venes évek közepén nem volt kimutatható természetes szaporodás, 1996-tól a mu-
tató már tartósan negatív értéket vesz fel, 2006-ban – 2,5 ezrelék volt.
195
63. ábra. A magyar népesség természetes népmozgalmi egyenlege, 1990–2006
6.00
5.00
4.00
3.00
magyarok
2.00 Szlovákia
1.00
0.00
-1.00
-2.00
-3.00
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
00
01
02
03
04
05
06
19
19
19
19
19
19
19
19
19
19
20
20
20
20
20
20
20
Forrás: PO
A születési és a halálozási mozgalom vizsgálatánál rámutattunk, hogy a nem-

zetiségek – és ezen belül a magyarok – regisztrált és várható születési és halálozási
mutatói jelentős mértékben eltérnek a korspecifikus arányszámok alapján számí-
tott várható születési és halálozási adataiktól.
44. táblázat. Szlovákia magyar lakosságának természetes népmozgalma, 1991, 2001
Regisztrált adatok Várható adatok

Év Születések Halálozások Természetes Születések Halálozások Természetes
száma száma szaporodás száma* száma szaporodás
1991 6707 6270 437 6928 7391 – 463
2001 4210 5543 – 1333 4480 6629 – 2149
* a 2001. évi várható magyar születések adata a korrigált (202 születéssel magasabb) értéket
tartalmazza.
Az adatokból látható, hogy a magyar lakosság természetes szaporodásának re-

gisztrált és várható adatai jelentős mértékben különböznek. A regisztrált és a várha-
tó születések száma nem elhanyagolható mértékben különbözik. (1991-ben 3,3 szá-
zalékkal, 2001-ben 6,4 százalékkal magasabb a várható érték a regisztráltnál). A halá-
lozások száma e két mutató szerint sokkal nagyobb mértékben különbözik. A várha-
tó magyar halálozások száma 2001-ben legalább 19,6 százalékkal, 1991-ben 17,9 szá-
196
zalékkal haladta meg a regisztráltat. A természetes szaporodás a kilencvenes évek-

ben a regisztrált adatok alapján 800-900 fővel alacsonyabb, mint várható adatok sze-
rint. A regisztrált adatok alapján 1991-ben a magyar lakosság 437 fős természetes sza-
porodást mutatott ki, a várható adatok szerint már 463 fővel fogyatkozott a számuk,
2001-ben a regisztrált adatok szerint 1333, a várható adatok alapján 2149 fős termé-
szetes fogyás volt kimutatható. Mindezek ismeretében módosítanunk kell azt a ko-
rábbi feltevésünket, hogy a magyar lakosság természetes fogyása a kilencvenes évek
közepén vette kezdetét, hiszen vélhetőleg jóval korábban, a nyolcvanas évek végén
elkezdődött. A két utolsó népszámlálás (1991, 2001) közti időszakban a regisztrált
adatok alapján kimutatott természetes fogyás értéke meghaladta a 2000 főt, a tényle-
ges fogyás ennél kissé alacsonyabb volt, mivel a magyar lakosság vándorlási egyen-
lege a vizsgált időszakban mintegy 600 fős többletet mutatott ki.127 A várható adatok
alapján a kilencvenes években a természetes fogyás jelentősen magasabb volt, érté-
ke 10–11 ezer, a tényleges fogyás értéke 10 ezer körül mozoghatott. 1991 és 2001 kö-
zött a népszámlálási adatok alapján kimutatott 47 ezer fős magyar népességcsökke-
nésből a természetes fogyás az előző években feltételezettnél sokkal nagyobb mér-
tékben részesedett, ezért az asszimiláció a korábban feltételezettnél jelentősen ki-
sebb mértékben járult hozzá a kimutatott magyarságfogyáshoz.
A magyar lakosság természetes szaporodását még egy szempontból meg kell
vizsgálnunk: milyen részarányát teszi ki a magyar lakosság a szlovákiai természe-
tes szaporodásnak. A születések és halálozások alakulásánál láttuk, hogy a ma-
gyar születések részaránya közel két százalékponttal alacsonyabb, a halálozásoké
egy-két százalékponttal magasabb a magyar nemzetiségűek összlakosságon belüli
tényleges részarányánál. A viszonylag magas halálozási és alacsony születési arány-
számok közötti különbség fokozatosan csökken: a hatvanas évek elején a magyar
születések száma a szlovák születések 10,4 százalékát, a magyar elhalálozottaké a
szlovákiai elhalálozások 15,2 százalékát tette ki. A két népmozgalmi adat eltérése
4,8 százalékpont (15,2 százalék–10,4 százalék), a nyolcvanas évek második felében
2,1 százalékpont (11,6 százalék–9,5 százalék) volt. A(z) (országos értéken belüli)
magyar születések és halálozások aránya közötti különbség a kilencvenes években
is hasonlóan alakult: 2006-ban 2,5 százalékpont (10,0–7,5 százalék) volt.
Ily módon az ötvenes években a magyar népesség a szlovákiai természetes
szaporodás 8 százalékát, a nyolcvanas évek második felében 6,0 százalékát, 1990-
ben mindössze 3,3 százalékát adta, a kilencvenes évek második felétől a magyar
népesség fogyása csak tovább mérsékelte az amúgy is csökkenő, stagnáló szlová-
kiai természetes szaporodást.
A természetes szaporodás, fogyás alakulását a járások etnikai jellege szerint
is megvizsgáltuk.128 A járásokban élő magyarok arányának emelkedésével mind a
születések, mind a halálozások esetében csökken az eltérés a várható és a regiszt-
127 A regisztrált adatok alapján 1991–2000 között a magyarok tényleges fogyása 1520 fő volt.
128 Az 45. táblázat összegzett adatai eltérnek az előző táblázat azonos adataitól. Kismértékű, néhány fős el-
térés adódik a számítás módszeréből. A számítás alapját az egyik esetben a járások, a másik esetben a
járások etnikai csoportjai képezték, a születések esetében pedig a nem korrigált várható értékeket ad-
tuk meg.
197
rált adatok között. Az enyhe magyar kisebbségű és a magyar többségű járásokban

a regisztrált születések száma magasabb a várhatónál (ez a roma születések regiszt-
rációs hibáiból adódik). A halálozások várható száma valamennyi járáscsoportban
magasabb a regisztráltnál. Eltérésük a járásokban élő magyarok arányának emel-
kedésével folyamatosan csökken. (Az eltérés csökkenését a magyarok önrészének
járáscsoportok szerinti növekedése okozza.)
45. táblázat. Szlovákia magyar lakosságának természetes népmozgalma

a járások etnikai jellege szerint, 2001
Adatok 2% alatt 2–10% 10–30% 30–50% 50% felett Összesen

Regisztrált 22,0 143,0 1124,0 1481,0 1440,0 4210,0
Születések Várható 37,0 224,0 1309,0 1386,0 1348,0 4305,0
száma Különbség – 15,0 – 81,0 – 185,0 95,0 92,0 -95,0
% 168,9 156,7 116,5 93,6 93,6 102,3
Regisztrált 44,0 269,0 1574,0 1932,0 1724,0 5543
Halálozások Várható 89,0 513,0 1978,0 2204,0 1836,0 6620,0
száma Különbség – 45,0 – 244,0 – 404,0 – 272,0 – 112,0 – 1077,0
% 202,4 190,6 125,7 114,1 106,5 119,4
Regisztrált – 22,0 – 126,0 – 450,0 – 451,0 – 284,0 – 1333,0
Természetes
Várható – 52,0 – 288,0 – 668,0 – 818,0 – 488,0 – 2315,0
szaporodás/
Különbség 30,0 162,0 218,0 367,0 204,0 982,0
fogyás
% 235,9 229,6 148,5 181,4 172,0 173,7
A születési és halálozási mozgalom adatainak eltéréseiből adódik, hogy a ter-

mészetes fogyás várható mutatója valamennyi járáscsoportban magasabb a re-
gisztrált értéknél.
3.5.6. Migrációs folyamatok
Az 1989-es fordulat után mindkét irányban megnyíltak a határok, nemcsak a (cseh)

szlovák állampolgárok utazhattak szabadabban külföldre, de a (Cseh)szlovákiába
irányuló migráció is kevesebb akadályba ütközött. A statisztikailag kimutatott mig-
rációs trendek irányának változásához két további mozzanat is hozzájárult. A rend-
szerváltás előtti időszakban disszidálók jelentős része visszakapta (cseh)szlovák
állampolgárságát, s egyfajta kétlaki életmódot folytatva bevándorlónak minősült.
Csehszlovákia szétválását követően mindkét irányba nem elhanyagolható mérté-
kű vándorlás volt kimutatható. A szövetségi hivatalok, vállalatok, intézmények, ka-
tonaság alkalmazottainak egy része visszaköltözött Szlovákiába, ezenkívül nem kis
számban utasítottak ki szlovákiai romákat a cseh hatóságok. A mečiari érában, job-
bára 1992–93-ban viszont Szlovákiában élő csehek telepedtek át, Csehországba, és
a polgári ellenzék egy igen kis része is Csehországba költözött.
198
A szétválást követő időszakban legalábbis a statisztikailag követhető migráci-

ós folyamatok iránya módosult: többen költöztek be Szlovákiába, mint ahányan el-
hagyták az országot.
64. ábra. A nemzetközi migrációs arányszámok és a migrációs egyenleg

2.0
1.5
0.5
0
1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006
-0.5
külföldrĘl bevándorlók
-1
külföldre kivándorlók
nemzetközi vándorlási különbözet
-1.5
-2
-2.5
Forrás: PO
A kilencvenes évek elején mindkét irányban kimutatott magasabb migráció

továbbra is főleg a Csehország és Szlovákia közti mechanikus népmozgásokkal
magyarázható. A közös állam felbomlásának évében (1992-ben) a távozók száma
kulminál, a következő évben pedig a bevándorlók száma éri el a legmagasabb ér-
téket. Úgy tűnik, hogy a távozók zöme már a közös állam konfirmált felbomlásá-
nak évében távozott, míg a Csehországból érkezők nagy része a csehszlovák in-
tézményrendszer felszámolását követően tért vissza Szlovákiába. 1995-től 2003-ig
a bevándorlók száma lényegesen nem változott, 2-3 ezer fő között mozgott, 2004-
ben emelkedett, megközelítette a 4500 főt. A kivándorlók száma viszont az 1995.
évi 200 fő körüli értékről folyamatosan emelkedett, 2004-ben megközelítette az
1600 főt. A vándorlási különbözet az 1992. évet kivéve pozitív (azaz többen vándo-
rolnak be, mint ki), de a vándorlási többlet 2002-ig csökken, ezt követően intenzí-
ven emelkedik, 2006-ben a négy évvel korábbi érték négyszeresére (lásd a XX.1.
mellékletet).
A magyar nemzetiségű lakosság migrációs folyamatai a kilencvenes években
részben hasonló lefolyásúak, mint az összlakosságé. Jelentősebb eltérések az ez-
redfordulót követő években mutathatók ki. A legnagyobb vándormozgalom a ma-
199
gyarok között is a felbomlás évében volt kimutatható, a be és kivándorlók számá-

nak összege 500 körül mozgott. A külföldről bevándorlók száma 1992 után foko-
zatosan csökkent, 1995-ben még meghaladta a 100-at, 2000 után 50–70 körül moz-
gott, 2004-től látványosan növekedett, 2006-ban több mint nyolcszor annyi magyar
bevándorlót regisztráltak, mint 2003-ban. A külföldre kivándorlók száma 1991-ben
és 1992-ben a legmagasabb (354, illetve 510 fő), ezt követően jelentősen csökken:
1995-ben mindössze hét magyar nemzetiségű költözött el Szlovákiából. A kilencve-
nes évek közepétől újból növekszik a kivándorlók száma, de számuk éves szinten
nem érte el a 80 főt (lásd a XX.2. mellékletet).
65. ábra. A nemzetközi migrációs arányszámok és a migrációs egyenleg

a szlovákiai magyar népesség esetében, 1990–2006
0.8
0.6
0.4
0.2
0
1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006
-0.2
-0.4
külföldrĘl bevándorlók
külföldre kivándorlók
-0.6
nemzetközi vándorlási különbözet
-0.8
-1
Forrás: PO
A vándorlási különbözet a kilencvenes évek folyamán végig pozitív értékű (ki-

véve az 1992-es esztendőt, ekkor 52-vel több magyar hagyta el az országot, mint
ahányan beköltöztek). A bevándorlási többlet 1993-ben volt a legmagasabb (197
fő), ezt követően egyre csökkent. Az ezredforduló körüli években 30 körül moz-
gott, 2002-től még igen kis mértékű kivándorlási többlet mutatkozott, de 2004-tól
dinamikusan emelkedett (2006-ban 323 fő).129
Az országos nyers vándorlási arányszámok 1,7–2,2 ezrelék körül mozogtak, a
vándorlási mérleg legnagyobb értéke nem haladja meg a 0,9 ezreléket, a magyar
129 Feltevésünk szerint az utóbbi években megemelkedett magyar bevándorlási többlet jelentős hányada
gazdasági okokkal magyarázható: a szlovákiai tartózkodási engedélyt kérő magyar állampolgárok egy
részét a kedvezőbb szlovákiai adózási feltételek vonzották.
200
nemzetiségűek körében kimutatott mechanikus népmozgalom értékei néhány ti-

zed ezrelék körüliek voltak.
A migrációs folyamatok feltárásánál tekintetbe kell vennünk, hogy a hivatalo-
san kimutatott vándorlás mellett létezik ennek rejtett változata is, a ténylegesen zaj-
ló migrációs folyamatok egy jelentős részéről nincsenek adatok.
A tanulók, munkavállalók, házasságot kötők stb. adminisztratív akadályok nél-
kül hosszabb ideig (éveken keresztül is) tartózkodhatnak külföldön. A vándorlá-
si statisztikai kimutatásokban ezek a mozgások nem jelentkeznek. A szülők címé-
re bejelentett távollévők adatlapjait igen gyakran a kibocsátó országban élő hozzá-
tartozók töltik ki a népszámlálások alkalmával is. Ily módon a migrációs statisztika
viszonylag pontosan rögzíti a bevándorlók számának alakulását, azonban a kiván-
dorlók csak egy bizonytalan nagyságú részéről nyújt adatokat. A migrációs folya-
matok vizsgálatát nehezíti, hogy Szlovákia EU-csatlakozása óta az uniós állampol-
gárok mozgása, tartózkodása Szlovákiában kevesebb adminisztratív teherrel jár,
azaz statisztikailag is kevésbé követhető, mint korábban.
A különböző országokban élő rejtett szlovákiai migránsok száma több tízezer-
re tehető. Számuk becsléséhez egyfajta kiindulópontul az ún. 1991-es cenzus alap-
ján továbbszámított adatok és 2001-es cenzus lakosságszáma közti különbség szol-
gálhat. A különbség a két adat között 23 ezer fő volt. Feltételezésünk szerint ez az
adat a szlovákiai rejtett migránsok számának alsó határához állhat közelebb.
A magyar lakosság számának alakulását szintén nem elhanyagolható mértékben
befolyásolta a rejtett migrációból származó veszteség. A kilencvenes évek elején ma-
gyar fiatalok is jelentős számban tanultak külföldön, elsősorban Magyarországon,
az évtized második felétől újból nőtt a Csehországban tanuló magyarok száma is.
Tanulmányaik befejezése után zömük nem tért vissza. A Magyarországgal szomszé-
dos államokkal összevetve a kilencvenes években a Magyarországon munkát válla-
lók száma nem túl magas. Az utóbbi években, az EU-csatlakozást követően számuk
jelentősebb mértékben emelkedik. A szlovákiai magyar munkavállalók nagy része
viszonylag kis távolságra, jelentős arányban szervezett keretek között vállal munkát
Magyarországon, ezért többségük feltehetően nem tervezi az áttelepedést.
Tekintetbe véve a rejtett migráció becsült országos nagyságát, ezenkívül a Ma-
gyarországra irányuló migráció kiemelt jelentőségét, a két utolsó cenzus közti idő-
szakban a szlovákiai magyarság lélekszáma a rejtett migráció következtében becs-
lésünk szerint mintegy kétezer fővel csökkenhetett.
3.6. Az asszimilációs folyamatokról
3.6.1. A vegyes házasságok
A korábbiakban már vizsgáltuk a szlovákiai házasságkötések számának, illetve az

egyes nemzetiségek házassági mozgalmának alakulását. A következőkben a házas-
201
ságok etnikai heterogenitását/homogenitását vesszük górcső alá.130 Először rövi-

den a nyolcvanas évek végéig tartó időszak változásait tekintjük át, ezt követően a
kilencvenes évek elejétől a 2006-ig vizsgáljuk meg a vegyes házasodás alakulását.
A Szlovákiában megkötött vegyes házasságok részaránya a harmincas évek ele-
jétől fokozatosan emelkedett (1931–1933 átlaga 6,2 százalék), az ötvenes évek ele-
jétől 1989-ig több mint másfélszeresére (8,0-ról 12,1 százalékra) nőtt. A kilencvenes
években számottevően nem változott, az ezredfordulót követően újra növekedett
(2006-ban 17,8 százalék). Számuk 1988-ig emelkedett (2600-ról 4584-re), ezt köve-
tően csökkent (lásd a IX. mellékletet).
A vegyes házasságra lépő magyar nemzetiségűek száma és részaránya 1931-től
1990-ig növekedett. A harmincas évek elején a házasságra lépő magyarok 9,4, az öt-
venes évek első három évében 16,3, a hatvanas és nyolcvanas évek azonos idősza-
kában 20,1, illetve 25,9 százaléka kötött vegyes házasságot. A harmincas évek ele-
jén az akkori Csehszlovákia területén évente átlagban 538 olyan vegyes házassá-
got kötöttek, ahol az egyik fél magyar nemzetiségű volt. (Szlovákia területére le-
bontott adatok nem állnak rendelkezésünkre). Az ötvenes évek elején 566 magyar
párú vegyes házasságot kötöttek (évente), majd a későbbi évtizedek ugyanazon
időszakában a vegyes házasságkötések száma tovább emelkedett (1961–1963: 755,
1971–1973: 1085, 1981–1983: 1094). A magyar párú vegyes házasságkötések száma
1983-ban volt a legmagasabb (1153), az évtized végéig a magyar fél által kötött ve-
gyes házasságkötések száma kismértékben csökkent (1989-ben 1029).
A szlovák nemzetiségűek által kötött vegyes házasságok száma a XX. század
második felében mérsékelten emelkedett. 1951 és 1989 között 1305-ről 2131-re,
részarányában 3,8-ról 6,8 százalékra.
A kilencvenes évek elejétől az évtized közepéig a vegyes házasságkötések szá-
ma csökkent: 1991-ben 3850, 1995-ben már csak 2546 volt. 1996-tól újfent emelke-
dik, 1997-ben több mint 3000, 2003-ban a 4000-et is meghaladja. 2006-ban 4622 ve-
gyes házasságkötésre került sor, a kilencvenes évek második felében arányuk még
csak kismértékben növekedett, lényeges emelkedés 2001-től figyelhető meg.
1991-ben a megkötött vegyes házasságokban a házasságra lépő felek közel fele,
47,8 százalék szlovák, 23,8 százalék magyar, 17,0 százalék cseh, 3,3 százalék ukrán, 2,1
130 A szlovákiai házasságkötési statisztikában feltüntetett vegyes házasságkötések számának értelmezésé-

hez egy megjegyzést kell fűznünk. A vegyes házasságkötések oszlopában megadott értékek nem a való-
ban megkötött házasságok számát adják meg. A házasságkötések nemzetiségek szerint kimutatott szá-
mának egyeznie kell a Szlovákiában megkötött házasságok számával, ezért a statisztika a vizsgált nemze-
tiségű házasulók számának vegyes házasságok esetében a felét adja meg. A homogén házasságkötések
tényleges és kimutatott száma azonos, a vegyes házasságkötéseknél a házasságra lépők számát nemzeti-
ségenként kettővel osztják. Például az 1991–1993-es évekre vonatkozó adatok azt fejezik ki, hogy a 3021
magyar házasságkötés kétszer ekkora, azaz 6042 magyar nemzetiségű házasságot kötő felet jelent, ebből
a homogén házasságkötések száma 2171 = (3021-850). A 850 kimutatott magyar párú vegyes házasság-
kötés ténylegesen 1700 megkötött házasságot jelent, de e házasságkötések fele jelenik csak meg a ma-
gyar házasságkötések oszlopában, a másik fele pedig megoszlik a nem magyar nemzetiségű házasfelek
között. A jelzett időszakban eszerint ténylegesen 3871 magyar párú (homogén és vegyes) házasság köt-
tetett összesen, ebből 1700 házasságkötésnél volt az egyik fél nem magyar nemzetiségű. A magyar párú
házasságkötésekre jutó vegyes házasságkötések aránya 43,9, a homogén magyar házasságokra jutó ma-
gyar párú vegyes házasságok aránya 78,3 százalék volt.
202
százalék roma, 1-1 százalék orosz, illetve lengyel, 0,9 százalék német volt. 1991-ben a ve-
gyes házasságkötések a megkötött házasságok 11,8, 2006-ban 17,8 százalékát tették ki.
Országos szinten a házassági heterogámia növekedésében nem a magyar–szlovák há-
zasságkötések a meghatározók, inkább a cseh, német és egyéb nemzetiségűek – azaz
többségükben nagy valószínűséggel nem szlovák állampolgárok – zömmel szlovák fél-
lel kötött házasságainak a száma emelkedett. Mindez megmutatkozik a házasodó fe-
lek nemzetiségi összetételében is. 2006-ra a vegyes házasságot kötők közül a szlová-
kok aránya a másfél évtized alatt alig változott (48,3 százalék). A magyar házasfelek ará-
nya 10,7 százalékra, a csehek aránya 13 százalékra csökkent, az ukránoké szintén apadt
(1,5 százalék), ellenben gyarapodott a németek (3,6 százalék) és igen látványosan nőtt
az egyéb és ismeretlen nemzetiségűek aránya (20,2 százalék). Feltételezhetjük, hogy az
utóbbi csoport jelentős részét külföldi állampolgárok teszik ki, de nem zárható ki az
sem, hogy növekvő mértékben marad el a nemzetiség feltüntetése. Feltételezhető to-
vábbá, hogy a különböző állampolgárságú (az egyik fél nem szlovák állampolgár) csa-
ládok egy része Szlovákián kívül telepedik le, és termékenységük nem a szlovákiai szü-
letések számát gyarapítja. A külföldi állampolgárokkal kötött vegyes házasságok számá-
nak, arányának az elmúlt években igen nagy mértékű növekedése a házasodási mozga-
lom korábbi évtizedekben megfigyelt trendjeinek nehezen feleltethető meg.
66. ábra. Az etnikailag vegyes házasságok aránya nemzetiségek szerint

35
34.3
30
27.1 27.7 28.6
27.0
28.6 28.4 26.5 28.0 25.7
27.3 26.8 27.2
25 26.5
25.2 25.9 25.5
Szlovákia
20 18.4
szlovákok
magyarok 17.8
romák 15.7
15 15.1
13.6
11.8 11.3 11.2 11.4 11.9 12.5
10.3 10.5
10.3
10 9.4 9.3 10.9 10.1
8.7
6.6 6.1 6.2 6.4 6.9 8.4
7.1 5.5 5.6 5.9 7.4
5.0 5.0
5 6.1
4.0
4.3 4.5 3.4 3.3 3.1
3.6 1.7 2.3 1.7
1.5 1.8 1.3
0
1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006
Forrás: PO
A kilencvenes években a magyar házasságkötések számának csökkenése a ve-

gyes házasságkötések apadásában is megmutatkozott (1991-ben 1832, 2001-ben
203
975, 2006-ban 986 magyar kötött vegyes házasságot).131 A magyarpárú vegyes há-
zasságkötések aránya alig változott: a kilencvenes évek második felében kissé
csökkent, ezután némileg emelkedett (1991–1995-ban 27,3, 1996–2000-ben 26,4,
2001–2005-ben 26,7 százalék.) A magyarpárú vegyes házasságok zömét a szlovák
féllel kötött házasságok teszik ki. Ezek aránya a vizsgált időszakban éves szinten
91–95 százalék között mozgott. Azaz a nem szlovák nemzetiségűekkel kötött há-
zasságok aránya lényegében nem emelkedett.
A szlovákok házasságkötési heterogámiája mintegy 55 százalékkal alacso-
nyabb az országosnál. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen a heterogén házasság-
kötések száma, aránya szoros összefüggést mutat az egyes nemzetiségek etnikai
térszerkezetével. A szlovák nemzetiségűek döntő többsége (93,3 százaléka) erős
szlovák többségű településeken él, azaz a szlovák féllel való partnerkapcsolat esé-
lye a legnagyobb, abban az esetben is, ha eltekintünk a homogén kapcsolat egyes
nemzetiségeknél kimutatható preferálásától.
A kilencvenes évek első felében az országos trendekkel párhuzamosan a szlo-
vák féllel kötött vegyes párú házasságok aránya csökkent (1991-ben 6,6, 1995-ban
5,0 százalék). Az évtized második felétől a heterogén házasságok aránya emel-
kedett (2001-ben 5,9, 2006-ban 10,1 százalék). A szlovák párú vegyes házasságok
nemzetiségi megoszlása igen változatos képet mutat. 1991-ben a házasfelek közel
fele (46,0 százalék) magyar, közel harmada (32,4 százalék) cseh, 6,4 százaléka ru-
szin és ukrán, 3,8 százaléka roma, 1,9 százaléka német, 5,9 százaléka egyéb és isme-
retlen. Tíz évvel később, 2001-ben a házasfelek etnikai összetétele jelentős mérték-
ben megváltozott: a magyar párok aránya jelentősen csökkent, de továbbra is rela-
tív többséget képviselnek (36,6 százalék), közel ötödük cseh (19,8 százalék,) de je-
lentős a német (8,0 százalék), roma (4,7 százalék), és ukrán (3,6 százalék) felek ará-
nya is. A második legnagyobb csoportot az egyéb és ismeretlenek tették ki (32,8
százalék). 2006-ra a szlovák párú heterogén házasságok aránya emelkedett, és et-
nikai összetétele is módosult. Legnagyobb részük az egyéb és ismeretlen nemzeti-
ségűekből került ki (40,7 százalék), a csehek aránya 26,6, a magyaroké csupán 20,6
százalék volt. Jelentős még a német (7,1 százalék), s nem elhanyagolható az ukrán
(2,8 százalék) és lengyel (1,8 százalék) házasfelek aránya.
A regisztrált roma házasságkötések döntő mértékben homogének. Az 1991.
évet kivéve elenyészően kicsi a heterogén házasságok aránya. 1991-ben a roma há-
zasságok több mint harmada (34,3 százalék) volt statisztikailag vegyes, a későbbi
években arányuk 2-3 százalék körül mozgott.
Szlovákia egyes nemzetiségeinek házassági homo/heterogámiáját a felek ne-
mek szerinti összetétele szerint is megvizsgáltuk.
A magyar nemzetiségűeknél megfigyelhetjük, hogy a vizsgált időszakban a fér-
fiak minden évben (1991-től 2006-ig) kisebb arányban kötöttek homogén házassá-
got, mint a nők (1991-ben a házasságot kötő férfiak 70,4 százaléka, míg a nők 72,4
131 Mint már volt róla szó, a vegyes házasságra lépő magyarok száma azonos az általuk kötött vegyes házas-
ságok számával. De a magyar házassági statisztikában a vegyes házasságok száma ennek fele, hiszen a
házasságra lépő más nemzetiségű másik fél adatai nem itt jelennek meg.
204
százaléka). A magyar házasulók nemek szerinti homogámiája a következő évek-

ben is hasonló mértékben különbözött: 2001-ben 3,1 százalékponttal, 2006-ban
2,7 százalékponttal volt alacsonyabb a homogén házasságkötések aránya a férfiak
körében, mint a nőknél. Feltételezzük, hogy a magyar férfiak magasabb heterogá-
miája a férfiak magasabb (társadalmi és térbeli) mobilitásával lehet összefüggés-
ben, ennek összetevőit további vizsgálatokkal lehet majd tisztázni.
46. táblázat. Az etnikailag homogén házasságok aránya nemzetiségek szerint

Össze- Magyarok Szlovákok Csehek Cigányok Ukránok

Év
sen Férfiak Nők Férfiak Nők Férfiak Nők Férfiak Nők Férfiak Nők
1991 88,2 70,4 72,4 92,8 94,0 45,7 19,7 54,8 82,3 25,8 73,0
1992 88,7 69,6 73,8 93,7 94,2 16,6 4,9 91,1 94,7 18,4 14,6
1993 89,7 71,6 73,9 94,2 94,8 17,1 5,0 94,9 96,6 17,6 12,6
1994 90,7 72,2 74,8 95,9 94,1 2,4 3,4 91,1 90,2 22,1 12,8
1995 90,7 72,7 73,0 95,8 94,3 3,5 4,9 96,4 96,4 18,5 13,0
1996 89,7 73,5 76,1 96,0 92,8 0,6 0,9 94,5 96,5 15,3 6,9
1997 88,8 72,4 73,9 95,8 92,2 1,9 3,0 96,6 96,6 11,5 5,3
1998 88,6 72,3 74,9 95,9 91,8 1,5 2,5 98,0 98,7 15,4 7,0
1999 88,1 72,6 75,6 95,9 91,3 1,6 3,0 97,7 99,4 8,7 4,4
2000 87,5 71,9 75,2 95,9 90,5 0,9 1,9 95,5 100,0 12,7 6,1
2001 89,1 73,0 76,1 96,7 91,6 0,5 1,4 93,9 98,2 9,4 4,3
2002 86,4 72,0 73,9 96,3 89,2 0,7 2,1 98,2 98,2 10,3 5,5
2003 84,3 71,3 72,7 95,8 87,2 0,6 1,7 96,1 97,3 4,9 2,5
2004 84,9 72,8 75,8 95,6 87,9 0,8 2,0 97,6 99,0 9,5 4,0
2005 81,6 72,0 73,7 94,8 84,8 0,3 1,0 97,5 100,0 14,3 6,0
2006 70,1 72,7 95,1 85,3 0,2 0,8 95,9 97,9 12,8 5,9
A szlovák házasulók körében lényegesen eltérő tendenciákat figyelhetünk meg.

A szlovák nők homogén házasságkötéseinek aránya a vizsgált időszakban csökkent
(94,0-ről 85,3 százalékra), a férfiak esetében viszont kismértékben (92,8-ról 95,1 száza-
lékra) emelkedett. 1991 és 1993 között a nők körében volt magasabb a homogén há-
zasságkötések aránya, ezután viszont a szlovák férfiak kötöttek magasabb arányban
azonos nemzetiségűekkel házasságot, 2006-ban már mintegy 10 százalékponttal. A
férfiak és nők igencsak eltérő házasodási gyakorlatát a rendszerváltást követő évek-
ben feltevésünk szerint a házassági piac nyitása magyarázza. A rendelkezésre álló ada-
tok szerint az egyéb és ismeretlen nemzetiségűekkel kötött házasságok aránya évről
évre növekedett. 1996-ban még csak 241, 2006-ban már több mint nyolcszor annyi
(1996) egyéb és ismeretlen nemzetiségű kötött házasságot Szlovákiában. Döntő több-
ségüket külföldiek tették ki. Zömük szlovák nemzetiségű partnerrel lépett házasság-
ra: 1991-ben 215-en, 2006-ban 1818-an. A házassági piac nyitása a nemek szempontjá-
205
ból eltérő módon alakult. A házasságot kötő külföldi partnerek zöme férfi: 1991-ben
86, 2006-ban 88 százalék. Ezzel magyarázható, hogy a házasságra lépő szlovák nők kö-
rében ily mértékben apadt a homogén házasságkötések aránya.
A homogámia a szlovákiai csehek körében viszonylag alacsony (1991-ben 27,5
százalék). Csehszlovákia szétválását követően igen nagy mértékben csökkent. Ne-
mek szerinti megoszlása igencsak különbözik. 1991 és 1993 között 2-3-szor több
nő kötött homogén házasságot. A házasságkötések többségét az egykori közös ál-
lam időszakában zömmel szlovák férfiak csehországi illetőségű nővel kötött házas-
ságai teszik ki. Az ezt követő néhány évben jelentősen csökken a csehek házasság-
kötéseinek száma, valószínűleg többségüket szlovákiai cseh nemzetiségűek kötik,
ugyanakkor a frigyre lépők egyre nagyobb részét férfiak teszik ki. 2006-ban közel
négyszer több cseh férfi kötött házasságot Szlovákiában, mint nő, miközben ho-
mogén házasságkötéseik aránya még az 1 százalékot sem érte el.
Az egyes nemzetiségek házassági heterogámiája több tényezőre vezethető visz-
sza (lásd részletesebben az erdélyi esettanulmány 2.8.2. fejezetét). Összehasonlítá-
sukhoz az esélyhányados mutatója nyújthat segítséget. Ez a mérőszám kiküszöbö-
li a csoportok eltérő nagyságából adódó eltéréseket. Ha az esélyhányados értéke
egynél nagyobb, nem véletlenszerű a párválasztás. Az egyes nemzetiségek endo-
gámiája annál nagyobb, minél magasabb a mutató értéke. Megfigyelhetjük, hogy a
legnagyobb endogámia a romák körében jelentkezik. Szlovákia népességén belül
a legnagyobb társadalmi távolság a romák és a nem romák között húzódik meg. A
magyarok körében a jelentős mértékű területi koncentráció és bizonyos kulturális
eltérések is hozzájárulnak a viszonylag magas endogámiához. Ennek mutatója ki-
sebb az ukránok körében, mivel területi koncentráltságuk és a többségi lakosság-
tól őket elválasztó kulturális távolság is sokkal kisebb. Az egyes nemzetiségek mu-
tatója a kilencvenes évektől napjainkig eltérő módon alakult. Már korábban is rá-
mutattunk, hogy Szlovákiában a heterogén házasságok aránya főleg az ezredfor-
dulót követő években növekedett látványosan. Ezért az egyes nemzetiségek muta-
tói is ehhez az országos értékhez viszonyulnak. A magyarok esetében az endogá-
mia nem csekély mértékű növekedése figyelhető meg, értéke 2006-ban jelentősen
magasabb, mint a kilencvenes évek elején. A szlovák nemzetiségűek endogámiája
az ország szétválását követő időszakban emelkedett, az ezredfordulótól viszont fo-
kozatosan csökkent, s 2006-ban jelentősen alacsonyabb, mint a kilencvenes évek
elején. Az ukránok házassági endogámiája az ezredfordulóig fokozatosan csök-
kent, azóta lényegesebben nem változott.
3.6.2. A heterogén házasságkötések alakulása régiók szerint
A továbbiakban a vegyes házasságkötések területi eltéréseit vizsgáljuk meg. Felté-

telezzük, hogy az egyes régiók lakosságának etnikai heterogenitása és a vegyes há-
zasságkötések aránya összefügg.
1992 és 1995 között négy kerületi egységre bontva hozták nyilvánosságra a
vegyes házasságkötésekre vonatkozó adatokat. Arányuk Pozsonyban a legmaga-
206
sabb (16,7 százalék), s a Közép-Szlovákiai kerületben a legalacsonyabb (7,8 szá-

zalék), a Nyugat-Szlovákiai kerületben 14,6, a Kelet-Szlovákiai kerületben 10 szá-
zalék. 132 A magyar nemzetiségűek házassági heterogámiája nem a vizsgált terü-
let egészén, hanem egyes településein élő magyarok arányával van szoros kap-
csolatban (mivel az egyes kerületek, illetve járások területén belül a magyarok
jobbára etnikai tömbterületeket alkotnak), a kerületek, járások magyar lakossá-
gának aránya tehát a régiók településein élő magyarok arányának nem megfe-
lelő mutatója.
47. táblázat. Szlovákia egyes nemzetiségeinek esélyhányadosai 1991-2006
Év Magyarok Szlovákok Romák Csehek Ukránok

1991 78,1 22,6 1 192,5 25,8 81,7
1992 86,5 23,8 43 046,8 7,1 56,6
1993 96,8 27,7 143 028,7 8,7 49,4
1994 99,3 34,8 28 667,2 2,9 77,6
1995 88,1 37,8 146 569,2 4,7 62,1
1996 116,5 29,5 94 298,9 0,7 40,3
1997 101,0 25,6 131 917,0 2,3 28,6
1998 110,5 24,3 678 943,3 1,7 46,4
1999 120,8 22,8 1 134 264,0 1,9 20,0
2000 123,6 18,6 n. a. 1,1 26,8
2001 129,4 26,9 182 658,9 0,9 37,1
2002 124,1 17,4 673 650,0 1,0 41,3
2003 118,4 12,0 315 408,7 0,6 17,2
2004 145,5 13,3 564 549,6 0,7 30,4
2005 128,4 8,5 n. a. 0,3 39,4
2006 120,4 8,8 199 163,8 0,2 39,3
2007 131,1 9,0 n. a. 0,3 38,4
n. a.: nincs adat
Forrás: PO –adatokon alapuló saját számítás
Az egyes régiók településein élő magyarok arányát a súlyozott aránnyal fejezzük

ki, melynek segítségével kiszűrhető a nagyobb területi egységek eltérő etnikai térszer-
kezetéből adódó torzítás. (A súlyozott arány mutatója azt fejezi ki, hogy az egyes térsé-
gekben élő magyarok mennyire koncentráltan élnek a magyarlakta településeken.)133
Az egyes régiókban élő magyarok aránya – az 1991. évi adatokkal számolva – nyugat-
szlovákiai kerületben 21,2 százalék, a többi három régióban 4,6 százalék és 6,5 száza-
lék között mozog (lásd a XII. mellékletet).134 Ha az egyes régiókon belül csak a magyar-
132 Az adatok szintén az 1992. évre vonatkoznak.

133 Lásd a 8. táblázathoz fűzött magyarázatot a 65. oldalon.
134 Ismételten hangsúlyozzuk, hogy az adatok a korábbi, 1990-ben megszűnt kerületek területére vonat-
koznak.
207
lakta járásokat, azaz csak a kerületek magyarlakta járásain belül élő magyarok arányát
vesszük tekintetbe – az egyes kerületekben a többi (nem magyarlakta) járásban élő ma-
gyarok száma, aránya elhanyagolható –, akkor az egyes kerületekben kimutatott szám
eltérő mértékben emelkedik (kivéve Pozsonyt). Pozsonyban 4,6, a nyugat-szlovákiai
kerületben 36,5, a közép-szlovákiai kerületben 34,3, a Kelet-Szlovákiai kerületben 17,8
százalék lenne a magyarok aránya. Ez a megközelítés az előzőnél már differenciáltabb
képet mutat az egyes kerületekben élő magyarok megoszlásáról.
Ha csak azokat a településeket vonjuk be a vizsgálatunkba, amelyekben leg-
alább egy magyar él, a kerületekben élő magyarok aránya tovább módosul, de már
csak kismértékben.135
A súlyozott arányt alkalmazva, az előzőnél meghatározó mértékben különbö-
ző értékeket kapunk. A magyarok arányának mutatói és a magyarok által kötött ve-
gyes házasságok aránya régiónként hasonló eloszlású.
Az 1992. évi adatok szerint legmagasabb a vegyes házasságkötések aránya Po-
zsonyban (74,0 százalék), ahol a magyarok súlyozott aránya a legalacsonyabb (4,6
százalék), a legalacsonyabb viszont a myugat-Szlovákiai kerületben (23,9 száza-
lék), ahol a súlyozott arány 72,5 százalékos. A vegyes házasságok aránya a közép- és
kelet-szlovákiai kerületben 31,8, a kelet-szlovákiaiban 34,4 százalék, súlyozott ará-
nyuk 64,3, illetve 62,4 százalék.
A vegyes párú házasságkötések aránya 1996 és 2006 között országosan 73 szá-
zalékkal emelkedett. Növekedési ütemük nem volt egyenletes: az ezredfordulóig
alig változott (1996-ban 10,3, 2001-ben 10,9 százalék), 2002-től gyorsult fel, 2006-
ban pedig már a megkötött házasságok 17,8 százaléka volt vegyes. Az egyes kerü-
letekben a heterogén házasságok aránya eltérő mértékben emelkedett. 136 A szlo-
vákiai etnikai heterogámia növekedésében az egyes nemzetiségek „hozadéka” el-
térő. 1996-ban a vegyes házasságot kötők 47,7 százaléka szlovák, 22 százaléka ma-
gyar, 9,8 százaléka cseh nemzetiségű volt.137
2006-ra a tíz évvel korábban kimutatott arányok jelentős mértékben megvál-
toztak. A szlovák nemzetiségűeké kismértékben emelkedett (48,3 százalék), a ma-
gyaroké felére csökkent (10,7 százalék), a cseheké viszont jelentős mértékben,
13,2 százalékra növekedett, s közel megduplázódott (20,2 százalék) az egyéb és
ismeretlen nemzetiségűek aránya. A heterogén házasságra lépők között a szlová-
kok aránya kerületenként viszonylag stabil, 1996-ban 45–48 százalék között moz-
gott. A magyarok aránya a nyitrai kerületben 38,6, a kassaiban 27,5, a besztercebá-
135 Pozsonyban 4,6, Nyugat-Szlovákiában 37,2, Közép-Szlovákiában 36,6, Kelet-Szlovákiában 18,8, (Szlová-
kiában 26,1).
136 A legnagyobb mértékű növekedés a korábbi időszakban legkisebb heterogámiát kimutató járásokban
mutatkozik. Az Eperjesi kerületben arányuk 2,7-szeresére (6,5-ról 16,7 százalékra), a Trencsényi kerü-
letben 2,6-szorosára (6,5-ról 16,7 százalékra) a Besztercebányai kerületben 2,3-szeresére (9,7 százalék-
ról 22,0 százalékra) emelkedett. A korábbi években az országosnál magasabb heterogámiájú kerületek-
ben az emelkedés üteme alacsonyabb volt. A Nyitrai kerületben 1,3-szorosára (19,6-ról 25,1 százalékra),
a Nagyszombati és a Pozsonyi kerületben közel azonos arányban, 1,5-szerésre (13,3-ról 20,3 százalékra,
illetve 15,7-ról 23,7 százalékra) emelkedett.
137 Néhány további nemzetiség csak kisebb arányban volt jelen a heterogén házasságok piacán, ellenben je-
lentős részt tettek ki az egyéb (és ismeretlenek) kategóriába soroltak (12,0 százalék).
208
nyaiban 27,0, a nagyszombatiban 22,7, a pozsonyiban 13,2 százalék volt, a többi-

ben elenyésző.138
A magyar párú házasságkötésekből a heterogén frigyek aránya 14 százalékkal emel-
kedett. A kerületek szerinti adatok jelentősen szóródnak, másrészt a trendek módszer-
tani okokból is csak hozzávetőlegesen vázolhatók.139 A magyarok legnagyobb arányban
a Pozsonyi kerületben kötnek vegyes házasságot. 1996-ban 59,8, 2006-ban 70,4 százalék.
A kerületben a magyar házasulók száma igen alacsony volt (47 és 80 között mozgott). Az
egyes években a magyar párú heterogén házasságok aránya is jelentős mértékben szó-
ródott (Pl. 2000-ben 74,1, 2005-ben 57,1 százalék). Legalacsonyabb a magyarpárú vegyes
házasságkötések aránya a nagyszombati kerületben (1996-ban 13,1, 2006-ban 15,4 száza-
lék). Arányuk nem elhanyagolható mértékben növekedett, de az egyes évek heterogén
házasságkötéseinek aránya kevéssé szóródik. A magyar párú vegyes házasságkötések
aránya viszonylag magas, és jelentősen szóródik a kassai kerületben (27,3–37,7 száza-
lék), közepesen magas a nyitrai kerületben (27,0–31,0 százalék), s ennél jelentősen ala-
csonyabb a besztercebányai kerületben (17,2 –26,0 százalék).
48. táblázat. Az etnikailag homogén házasságra lépő magyarok aránya, 1996–2006
Kerület 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006
Szlovákia 74,8 73,2 73,5 74,1 73,5 74,5 73,0 72,0 74,3 72,8 71,4
Pozsony 40,3 30,7 32,1 34,7 25,9 34,4 31,9 30,3 34,6 42,9 29,6
Nagyszombat 86,9 86,7 88,4 87,6 86,3 88,3 85,2 85,0 85,4 84,9 84,6
Trencsény 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 * 40,0 0,0 0,0
Nyitra 72,2 70,8 70,8 70,8 72,8 72,0 72,8 69,1 70,8 68,7 72,7
Zsolna 28,6 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0
Besztercebánya 79,0 76,1 74,0 77,8 75,2 79,4 75,8 76,9 82,8 78,4 74,6
Eperjes 0,0 0,0 0,0 0,0 50,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0
Kassa 72,7 69,7 68,1 70,5 69,7 65,8 66,4 68,9 68,4 71,7 62,3
* magyar nemzetiségű nem kötött házasságot

3.6.3. A vegyes házasságokon belüli etnikai szocializáció
A születési mozgalom alakulását egy további aspektusból, a vegyes házasságok-

ból született gyermekek számának, arányának alakulása szerint is megvizsgáltuk.
138 A cseh párok aránya a zsolnai és a nagyszombati kerület vegyes házasodásában 22 százalék körül moz-
gott. Az egyéb nemzetiségűek aránya a pozsonyiban 24,6, míg a zsolnai kerületben 20,6 százalék volt. A
további nemzetiségek közül említést érdemelnek az ukránok, arányuk az eperjesi kerületben igen jelen-
tős: 17,2 százalék. 2006-ig kerületenként is jelentősen megváltozott a heterogén házasságra lépők nem-
zetiségi összetétele.
139 A házasulók nemzetiségek és kerületek szerinti adatai nem tartalmazzák valamennyi Szlovákiában meg-
kötött házasság adatát. Csak azokra a házasságkötésekre terjednek ki, ahol mindkét fél ugyanazon kerü-
letből származott. Ebből adódóan az egyes kerületekben kimutatott házasságok száma a ténylegesnél
mintegy 10-15 százalékkal alacsonyabb.
209
A vegyes házasságkötések és a vegyes házasságokból született gyermekek aránya

közötti összefüggéseket csak 1995-ig áll módunkban feltárni, a későbbi időszakra
ilyen adatokat már nem tettek közzé. Ennek a korlátozott időtartamra kiterjedő ösz-
szehasonlításnak is van egy immanens korlátja: csak a házasságból született gyer-
mekekre vonatkoztatható, a házasságon kívüli születések értelemszerűen kiesnek
a köréből. 1992 és 1995 között Szlovákiában a házasságon kívüli születések aránya
10-12 százalék között mozgott.
Az adatok jelzik, hogy jelentős eltérésekről van szó: a vegyes házasságköté-
sek aránya 11,3-ról 9,2 százalékra, a vegyes házasságokból született gyermekek ará-
nya 8,0-ról 5,5 százalékra csökkent. Azaz statisztikailag: a vizsgált években megha-
tározó mértékben kevesebb gyermek született vegyes házasságból, mint az évente
megkötött vegyes házasságok aránya. Az eltérés a két mutató között 1992–1994-
ben megközelítette a 30, 1995-ben pedig a 40 százalékot.140
A magyar nemzetiségűek vegyes házasságkötéseinek aránya a vizsgált idő-
szakban kismértékben, (28,4-ról 27,2 százalékra), a vegyes házasságból születet-
tek aránya dinamikusan (22-ről 18,8 százalékra) apadt. Azaz a vegyes házasságkö-
tések arányához viszonyítva 15–30 százalékkal alacsonyabb a vegyes házasságok-
ból születettek aránya.
A szlovák nemzetiségűek vegyes házasodása a vizsgált időszakban szintén
apadt (11,3-ról 9,2 százalékra). A vegyes házasságból született szlovákok aránya is
fogyatkozott (4,6-ról 3,5 százalékra). Összességében az arányuk 24–30 százalék-
kal volt alacsonyabb a vegyes házasságkötések arányánál (lásd a XVII. mellékletet).
A vegyes családok egy részében a házasfelek egyike a házasságkötés és már az
első gyermek megszületése közötti rövid időszak alatt nemzetiséget vált. Azaz: a
családok nemzetiségi „orientációja” megszilárdul, s ezt nem ritkán az egyik házas-
társ inkább csak formális nemzetiségváltása kíséri. A családok formálódó nemzeti-
ségi orientációjának megfelelően jegyzik be a született gyermek nemzetiségét (az
anya a gyermek megszületésekor más nemzetiséget ad meg, mint a házasságkötés
alkalmával, de az sem kizárt, hogy a férje nemzetiségét adja meg az előzőtől eltérő-
en), tehát a vegyes házasságokban bekövetkező generációváltások már nemzetisé-
genként statisztikailag kimutatható tényleges nemzetiségváltási nyereséget, illetve
veszteséget mutatnak. A nemzetiségváltás elméletileg kétirányú lehet, s egyedi ese-
tek szintjén mindkét irányú nemzetiségváltás elő is fordul, de tényleges asszimilá-
ciós nyereség a többségi nemzet irányába mutatkozik. Azaz a vegyes házasságok-
ban a regisztrált adatok alapján kimutatott alacsonyabb születésszám nem a vegyes
házasságokban élő nők alacsonyabb termékenységéből, hanem az etnikai regiszt-
rációból, illetve ennek torzításaiból adódik. Érintettük már, hogy a vegyes házassá-
gok „homogenizálódását” és az adatfelvétel egyéb pontatlanságait a rendelkezésre
140 A vegyes házasságokból született gyermekek aránya régiók szerint is jelentősen különbözik. Pozsony-
ban a legmagasabb, s a vizsgált időszakban az országos trendekhez hasonlóan csökkent 13,6-ról 10,2
százalékra. A nyugat-szlovákiai kerületben 11,3-ról 8,7 százalékra, a közép-szlovákiai kerületben 5,4-ről
4,3 százalékra esett vissza. A vegyes házasságokból születettek vegyes házasságkötésekhez viszonyított
aránya a pozsonyi és a nyugat-szlovákiai kerületben a legmagasabb, az ország középső és keleti régiói-
ban alacsonyabb.
210
álló hivatalos statisztikai (népszámlálási és népmozgalmi) adatok alapján nem tud-

juk számszerűsíteni. Survey vizsgálatok adataiból ismeretes, hogy a magyar–szlo-
vák vegyes házasságokból születettek 80 százaléka felnőttkorában a többségi nem-
zet tagjának vallja magát (Csepeli–Örkény–Székelyi 2002; Gyurgyík 2004).
A nemzetiségek termékenységének vizsgálatánál meg kell különböztetni a de-
mográfiai és az etnikai reprodukciót (Szilágyi 2002; 2004) (lásd a 2.8.4 fejezetet) A
magyarok demográfiai értelmű reprodukcióján a magyar nemzetiségű anyák által
szült valamennyi gyermek számát, etnikai reprodukciójukon pedig a magyar nem-
zetiségű gyermekek számát értjük. Az első érték a magasabb, mivel nem minden
magyar anyától született gyermek lesz a későbbiekben magyar nemzetiségű. Első-
sorban a többségi szlovák nemzetiségűekkel kötött vegyes házasságokból szüle-
tett gyermekek többsége válik nem magyar nemzetiségűvé. A demográfiai és az et-
nikai reprodukció különbségéből következtethetünk az intergenerációs asszimilá-
ció nagyságára.
A demográfiai értelemben vett és az etnikai reprodukció elkülönítése a szlová-
kiai népmozgalmi adatok alapján közvetlenül nem lehetséges. A születési mozga-
lomban az újszülöttek nemzetisége – elvileg – az anyák bevallott nemzetiségével
azonos. Azaz az adott nemzetiségű anyák élveszüléseinek száma adja meg termé-
kenységüket.141 Az etnikai reprodukcióról a népmozgalmi adatok nem tájékoztat-
nak, ennek értékeit a népszámlálás koréves adatai alapján számítjuk ki.
A magyar anyától születettek száma – a várható születések száma alapján – egy
adott évben megadja a magyarok termékenységét, a népszámlálás során ugyan-
ezen kohorszhoz tartozó magyar nemzetiségűek számát tekintjük etnikai repro-
dukciónak. A torzítás annál kisebb, minél közelebbi a két (népszámlálási és nép-
mozgalmi) adatgyűjtés időpontja.
A 2001. évi népszámlás során a magyar nemzetiségű 0 évesek adják a vizsgált
kohorsz etnikai reprodukcióját. Problémát a kohorsz biológia termékenységének
megállapítása jelent, mivel a 2001. évi népszámlálás időpontja nem a naptári év
kezdetéhez igazodik. A 2001. évi népszámlálásra május végén került sor, ily módon
a 2001 májusában megszámolt 0 évesek 2000-ben és 2001-ben születettek, azaz a
cenzus során kimutatott 0 évesek népmozgalmi adatait két év születési statisztiká-
iban regisztrálják. Mivel a születések száma a vizsgált időszakban éves szinten je-
lentős mértékben csökkent, a népszámlálási és a népmozgalmi adatgyűjtés időbe-
li eltéréseit igyekeztünk minimalizálni.
Ezért a népmozgalmi adatokból kialakítottuk a népszámlás időpontja előtt
(2000. június és 2001. május között) született 0 évesek korcsoportját. A gyakorlat-
ban a 2000. évi születések 7/12-ének és a 2001. évi születések 5/12-ének összege
teszi ki a cenzus 0 éveseinek korcsoportját. Ennek az eljárásnak megfelelően a 0
évesek korcsoportjához tartozók száma 4378 fő. A 2000. és 2001. év népmozgal-
ma jelentősen különbözött egymástól. 2000-ben 4498, 2001-ben 4210 magyarként
regisztrált gyermek született. A 0 évesek korcsoportja 4,5 százalékkal magasabb a
141 Az anyakönyvezés során bizonyos eltérések figyelhetők meg. Azaz az anyák regisztrált és tényleges nem-
zetisége között bizonyos körülmények között eltérés mutatkozik (lásd Ziegenfuss 1966).
211
2001-ben születettek kohorszánál (2000 és 2001 között a magyar születések száma

6,9 százalékkal csökkent).
Mivel a várható magyar születések száma (azaz a biológiai reprodukció) 2001-
ben a népmozgalmi adatoknál 1,6–6,4 százalékkal magasabb, ennek megfelelően a
két év adataiból számolt biológiai reprodukció értéke is, 4448 és 4657 között mozog.
Az 1991. évi népszámlálásra március 3-i eszmei időpontban került sor, ezért az
1991-ben 0 évesek születési kohorszát az 1991. évben születettek 2/12 és az 1990-
ben születettek 10/12 része teszi ki (7270 újszülött). 1991-ben a várható termékeny-
ség 3,3 százalékkal haladja meg a regisztrált termékenységet, ezért a várható termé-
kenység egyúttal a magyarok 1991. évi biológiai reprodukciója is (7510 születés).
Ezt az értéket, tekintettel a szűkös forrásokra, adathiányra, nem korrigáljuk.
Második lépésben a biológiai és etnikai reprodukció közti különbséget szá-
mítjuk ki. 2001-ben a 0 évesek száma alapján számolt etnikai reprodukció jelentő-
sen alacsonyabb a magyar nők által szült gyermekek számánál. A korrigált adatok
figyelembevételével az eltérés 15,7–21,2 százalékra tehető, a biológiai reprodukció
ezzel az értékkel haladja meg az etnikait. Úgy is fogalmazhatunk, hogy e körül az
érték körül mozog a magyarok intergenerációs asszimilációja.
Az 1991. évre vonatkozólag nem rendelkezünk korévek szerinti nemzetiségi ada-
tokkal. A 0 éves magyarok számát a 0–4 évesekéből a népmozgalmi adatok eloszlása
szerint számítjuk ki, becslésünk szerint az eltérés a tényleges és a számított adatok kö-
zött 1 százaléknál kisebb. A magyar 0 évesek számított száma 6987 fő, azaz 1991-ben a
biológiai reprodukció 7,5 százalékkal haladta meg az etnikai reprodukciót.
Megfigyelhetjük, hogy a két népszámlálás időpontjában a magyar születések
járási bontású regisztrált és várható értékei között az 1991. és a 2001. évi adatok
alapján nincs lényeges eltérés.142 Az etnikai és a biológiai reprodukció közötti kü-
lönbség viszont sokkal jelentősebb a két időpontban: 1991-ben 7,5 százalékkal,
2001-ben 15,8–21,2 százalékkal magasabb a biológiai reprodukció. Ez az igen nagy
eltérés megfelel a várakozásainknak. A rendszerváltást követő rövid időszakban a
magyar identitásvállalást erősítő tényezők hatása jelentősen intenzívebb volt, mint
tíz évvel később: a kilencvenes évek elejének tartalommal teli jövőképei 2001-ig
nagyrészt kiüresedtek.
A korábbiakban már jeleztük, hogy a magyarok etnikai reprodukcióját köz-
vetlenül a népmozgalmi adatokból adathiány miatt nem tudjuk kiszámítani, de a
korábban lefolytatott kérdőíves vizsgálatok eredményei alapján hozzávetőlegesen
megbecsülhetjük. Eszerint a vegyes házasságban felnőtt személyek 80 százaléka a
szlovák, 20 százaléka a magyar nemzetiséggel azonosul. A vegyes házasságok ma-
gasabb aránya mellett ez az intergenerációs asszimilációs veszteség az erdélyinél
jóval nagyobb (15-16 százalékos) arányát jelenti. A két egymástól eltérő adatokon
nyugvó számítás adatai megközelítőleg azonos mértékű intergenerációs vesztesé-
get valószínűsítenek.
142 Az 1991. évi adatnál nagyobb mértékű szóródást tételezünk fel, tekintettel arra, hogy a járási szintű szá-
mítást az 1992. évi adatok alapján végeztük.
212
3.6.4. Magyarok és romák
A magyar lakosság népmozgalmi folyamatainak vizsgálatánál rendre szembeta-

lálkozunk azzal a tapasztalattal, hogy a romák által (jelentősebb arányban) lakott
települések, térségek lakosságának demográfiai jellemzői, népesedési folyama-
tai jelentősen eltérnek a romák által nem (vagy kevésbé) lakott települések népe-
sedési folyamataitól.143 Mindössze arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az
egyes térségek, települések népesedési folyamatai csak az ott élő romák számá-
nak, arányának, demográfiai viselkedésük ismeretében érthetők, illetve magya-
rázhatók meg.
A kérdés vizsgálatánál alapvető problémába ütközünk: nincsenek elfogadha-
tóan pontos adataink arról, hogy Szlovákiában, illetve a magyarok által lakott tele-
püléseken milyen számban is élnek romák. Az első csehszlovák népszámlálások a
roma lakosságot is összeírták (mint cigány nemzetiségűeket). Kimutatott számuk
1921-ben Szlovákiában 8 ezer, 1930-ban 31 ezer volt. A második világháború utá-
ni időszakban 1991-ig a nemzetiségek listáján a cigány/roma kategória nem sze-
repelt. 1991-ben jelenik meg újra – több más nemzetiség mellett – a nemzetisé-
gek palettáján. 1991-ben 75 802, 2001-ben 89 920 romát írtak össze. Ezek az adatok
azonban nem használhatók (jelentősen alacsonyabbak a ténylegesnél), ha a ro-
mák valós számát akarjuk megismerni. Az okok valószínűleg többrétűek lehetnek:
a gyenge etnikai tudat, a diszkriminációtól való félelem, de a magasabb társadalmi
mobilitásúak részéről feltehető a tudatos leszakadás szándéka is.
Ha a romák reálisabb számát akarjuk megismerni, akkor minden tökéletlen-
ségük, módszertani problémájuk ellenére a különböző cigányösszeírások adatait
kell tekintetbe vennünk. Ilyen összeírásokra már a XVIII. és XIX. században is sor
került. de a csehszlovák állam időszakában is (1927-ben 26 ezer, 1938-ban 60 ezer
felnőtt cigányt írtak össze). A második világháború után, 1947-ben 84 ezer, 1966 és
1968 között több mint 160 ezer cigányt számoltak össze. Ezeket az összeírásokat te-
lepülésszinten folyamatosan aktualizálták, 1989-ben – ez az utolsó rendelkezésre
álló országos adat – 253 943 cigányt tartottak nyilván (Vaňo 2001: 6–7).
A szlovákiai cigányságot a népszámlálások alkalmával is – 1970-ben és az 1980-
ban – számba vették Ez a regisztráció módszertanából fakadóan sajátos rálátást nyújt
a magyar–cigány relációra. A népszámlálások alkalmával ugyanis – mint említettük
– a nemzetiségi bevallás során a válaszadók egy zárt listából választhattak, amely a ci-
gány nemzetiséget nem tartalmazta. Ezzel szemben a népszámlálási íveken – a kér-
dezőbiztos besorolása alapján – megjelölték a „cigány származású” személyeket. „A
számlálóbiztosok részére kiadott utasítás szerint cigánynak kellett minősíteni min-
denkit, aki önként vallotta annak magát. Kétség esetén tekintetbe kellett venni bizo-
nyos ismertetőjegyeket (sötétebb bőr, fekete haj és szem, alacsonyabb termet stb.) és
az anyanyelvet. Megtörtént, hogy az ún. »objektív ismertetőjelek« szerint a cigányok
143 Tudatában vagyunk annak, hogy a romák népesedési folyamatai területenként és társadalomszerkezeti-
leg is jelentősen különböznek, másrészt hogy a lakosság népesedési folyamatait a társadalomszerkeze-
ti jellemzőik egyéb aspektusai is – melyekről az eddigiekben szó volt – nagymértékben befolyásolják.
213
közé soroltak olyan személyeket is, akik ugyan nem vallották magukat cigánynak,
de külsejük alapján ítélve annak számítottak.” (Gyönyör 1989:138.)
Feltehető, hogy a cigányok egy részét nem vették számba. Főleg a többségi
társadalomba integrálódott, nagyobb városokban élők maradtak ki ebből a felvé-
telből. Ennek ellenére ezek az adatok elfogadható pontossággal tájékoztatnak a
cigány lakosság számáról ezekben az évtizedekben. Vaňo 15 százaléknál alacso-
nyabbra teszi azoknak a számát, akik kimaradtak.
A nemzetiségi önbevallás és a kérdezőbiztosok minősítése alapján szerkesz-
tett kereszttáblázatok a cigány (illetve cigánynak minősített) népesség nemzetisé-
gi megoszlásáról tudósítanak.
Az 1980-as népszámlálás során a kérdezők Szlovákiában közel 200 ezer sze-
mélyt minősítettek romának, közülük mintegy 40 ezer (20 százalék) vallotta magát
magyar nemzetiségűnek. Ezek szerint a magyar nemzetiségűek között a cigánynak
minősítettek nagymértékben felülreprezentáltak. A népszámlálás szerint Szlovákia
népességének 4 százaléka cigány, a magyar nemzetiségűek között ez az arány 7,2
százalék volt.
49. táblázat. A cigányok száma és aránya Szlovákiában és a magyar népességen

belül Dél-Szlovákia járásaiban, 1980
Járások Cigányok Cigányok aránya

Össz-
Magyarok Ebből A teljes Magyarok
népesség
Összesen magyar népességben közt
Rimaszombat 98 638 46 825 13 966 10 701 14,2 22,9
Losonc 95 557 22 893 8 542 4 584 8,9 20,0
Rozsnyó 85 622 22 465 10 823 2 860 12,6 12,7
Kassa vidék 99 227 10 312 9 796 1 303 9,9 12,6
Tőketerebes 117 643 45 801 10 422 4 449 8,9 9,7
Galánta 140 912 62 543 6 624 3 874 4,7 6,2
Léva 122 240 40 499 5 026 2 001 4,1 4,9
Dunaszerdahely 104 096 91 452 4 572 4 005 4,4 4,4
Komárom 110 369 79 363 3 297 2 903 3,0 3,7
Nagykürtös 45 887 14 536 2 573 418 5,6 2,9
Érsekújvár 153 199 63 141 3 609 1 778 2,4 2,8
Pozsony vidéke 144 129 10 312 3 139 288 2,2 2,8
Pozsony 380 259 18 731 3 910 458 1,0 2,4
Kassa 202 368 8 070 7 986 191 3,9 2,4
Nyitra 205 697 14 567 4 455 56 2,2 0,4
Dél-Szlovákia 2 105 843 551 510 98 740 39 869 4,7 7,2
Forrás: Gyönyör 1989:143–144
A magukat magyarnak valló cigányok értelemszerűen Dél-Szlovákia (rész-

ben) magyarlakta járásaiban koncentrálódtak. A 13 járásban és két nagyvárosban
214
– ahol a magyarok döntő többsége élt – koncentrálódott a szlovákiai cigányok fele

(98.740 személy), akiknek 40 százaléka vallotta magát magyarnak. A cigányok ará-
nya ezen a területen 4,7 százalék volt. Amennyiben a két nagyváros, illetve a Nyitrai
és Pozsony környéki járást nem számítjuk (ahol a cigányok és a magyarok aránya
egyaránt alacsony), a fennmaradó 11 járásban közel 80 ezer cigány élt (az összné-
pesség 6,8 százaléka), akiknek a 49 százaléka vallotta magát magyarnak. A magát
magyarnak valló népességen belül a cigányok aránya Közép-Szlovákiában volt a
legmagasabb, a Rimaszombati járásban 22,9, a Losonciban 20, a Rozsnyóiban 12,7,
a Kassa környékiben 12,6 százalék.
A szlovákiai demográfusok a cigányok mai számának meghatározásá-
ban az 1980-as adatokból indulnak ki. Boris Vaňo (2002) az 1980-as népességet
kohorszkomponens módszer segítségével előreszámolta, és a cigányok 2000-es
számát 400 ezer főre becsülte. Amennyiben azt feltételezzük, hogy a magukat
1980-ban magyarnak valló cigányok hasonló arányban gyarapodtak, számukat 80
ezerre becsülhetjük.
Az 1991-es népszámláláskor – mint már említettük – a nemzetiségi regiszt-
rációt átalakították, a nemzetiségek listájára felkerült a roma nemzetiség is.
1991-ben 75 802, 2001-ben pedig 89 920 személy vallotta magát roma nemze-
tiségűnek. A magyar anyanyelvű romák száma 1991-ben 4428, 2001-ben pedig
8869 volt. Korábban erre az adatra alapozva becsültük a magyarok magyar–ci-
gány relációból származó disszimilációs veszteségét. Amennyiben azonban az
1980-as adatokból indulunk ki, kitűnik, hogy a szlovákiai magyar (nyelvű) ro-
mák döntő többsége 1991-ben és 2001-ben is magyar nemzetiségűnek vallot-
ta magát. Arányukat a magyar nemzetiségűek között 12,5 (65 ezer), a magyar
anyanyelvűek között 12,9 százalékra (74 ezer) becsülhetjük. Boris Vaňo elő-
reszámításából kiinduló 80 ezer főhöz viszonyított különbség abból adódik,
hogy 1980-ban (nem lévén cigány kategória) a romani nyelven beszélő cigá-
nyok is magyarnak vallották magukat.
3.7. A szlovákiai magyarság számának alakulása 2011-ben
A következőkben megvizsgáljuk, hogy milyen értékek között mozog majd a szlo-

vákiai magyarok száma a 2011. évre tervezett népszámlálás időpontjában. Mivel a
szlovákiai magyarok számának alakulását nagyobb mértékben határozzák meg az
asszimilációs, mint a természetes népmozgalmi folyamatok, a demográfiai gyakor-
latban alkalmazott ún. koreltolásos módszer elvét a szlovákiai relációban a „stan-
dardtól” némileg eltérő módon alkalmazzuk. Ennek lényege, hogy megvizsgáljuk,
milyen arányban csökkent a magyarok ötéves korcsoportjaihoz tartozók száma az
egyes évtizedekben. Ezt követően a 2001. évi korcsoportok szerinti adatokat e vál-
tozások értékeivel súlyozzuk.
215
67. ábra. A magyar és szlovák nemzetiségű népesség számának változása ötéves

korcsoportonként Szlovákiában, 1991–2001
10--14 15--19 20--24 25--29 30--34 35--39 40--44 45--49 50--54 55--59 60--64 65--69 70--74 75--79
0
-5
-10
-15
-20
-25
-30
magyarok
-35
szlovákok
-40
-45
Gondolatmenetünk azon alapszik, hogy az egyes ötéves korcsoportokhoz tar-

tozók számát két népszámlálás közti időszakban több tényező befolyásolja. Az
egyik leglényegesebb a halálozások aránya (mely az idősebb korcsoportok felé
haladva növekszik), a másik pedig a nemzetközi vándorlás.
Az országos adatok szintjén megfigyelhető, hogy az egyes ötéves korcsopor-
tok fogyatkozása a két népszámlálás közti időszakban (meghatározó mértékben a
korspecifikus halálozási mutatókkal összefüggésben) az életkor előrehaladásával
enyhén növekszik. Az 50–54 évesek korcsoportjától a növekedés egyre nagyobb
mértékben gyorsul. Ez a természetes folyamat némileg eltérő módon alakul Szlo-
vákia összlakossága, illetve a magyar és a szlovák nemzetiség esetében. A szlovák
népesség korcsoportonkénti fogyatkozása csaknem azonos az összlakosságéval.
A magyar népesség esetében viszont az ötéves korcsoportokhoz tartozók számá-
nak fogyatkozása nagy vonalakban követi ugyan az országos trendeket, a 10–14
és 30–34 évesek ötéves korcsoportjainak csökkenése azonban 5–7 százalékpont-
tal nagyobb az országos értékeknél. Az idősebb korcsoportok felé haladva az elté-
rés csökken, de az országosnál nagyobb mértékű fogyatkozás megmarad. Megfi-
gyelhető, hogy a magyar népesség fogyatkozása ötéves korcsoportonként a 10–14
évesek csoportjától a 40–45 évesek korcsoportjáig legalább kétszer akkora, mint
az összlakosság esetében. A legnagyobb eltérés a gyermek- és fiatalkorúak korcso-
portjainál mutatkozik. Ezért e markáns különbség meghatározó része nem az ada-
216
tok esetleges pontatlanságára, torzulására vezethető vissza, hanem a nemzetiség-

váltási, asszimilációs folyamatok következménye.
Ha a korábbi két évtized, a hetvenes és a nyolcvanas évek adatait is hason-
ló módon megvizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a magyar népesség korcsoportok
szerinti fogyatkozása a kilencvenes években volt a legnagyobb mértékű. A fogyat-
kozás hasonló lefolyású, de kisebb mértékű volt a hetvenes években. A nyolcvanas
években viszont sokkal kisebb mértékű volt a csökkenés, egyes korcsoportok lé-
lekszáma a tíz év alatt még növekedett is, azaz ezeknél a korcsoportoknál egyfajta
(átmeneti jellegű) disszimiláció következett be a magyarság javára.144
68. ábra. A magyar nemzetiségű lakosság számában bekövetkezett változások ötéves

korcsoportonként Szlovákiában, 1970–1980, 1980–1991, 1991–2001
-5
-10
-15
-20
-25
-30 1970-1980
1980-1991
-35 1991-2001
-40
-45
-50
10--14 15--19 20--24 25--29 30--34 35--39 40--44 45--49 50--54 55--59 60--64 65--69 70--74 75--79
Erre a kedvező változásra annak ellenére került sor, hogy a roma nemzetiség
megjelenése a népszámlálási adatlapon a magyarság számát csökkentette.
A három évtized adatait ábrázoló grafikonon a 10–14 évesek képezik a legfi-
atalabb korosztályt. Azoknak az adatai, akik a két cenzus közti időszakban szület-
tek, nincsenek a grafikonon feltüntetve, mivel csak az utolsó népszámlálásban sze-
repeltek.
A 2001-es cenzus alkalmával a magyar 0–4 éves népesség száma 10,3 százalék-
kal, az 5–9 éveseké 15,6 százalékkal volt alacsonyabb, mint a születések száma az
144 Ezt a disszimilációt más megközelítésben is megfigyelhetjük. A nyolcvanas években egyes kelet-szlová-
kiai járásokban a magyar népesség (1990-ig) továbbszámított adatainál az 1991-es népszámlálás adatai
magasabbak voltak.
217
anyakönyvi adatok alapján. Szlovákia népességén belül a 0–9 évesek száma 2,3 szá-
zalékkal csökkent.145 Az ötéves korspecifikus adatok vizsgálata alapján (az 1991-es
és a 2001-es cenzus közti időszakban) a szlovákiai lakosság és a magyar népesség
fogyatkozásának mintegy 26 ezer fős különbsége mutatható ki. (Másképpen meg-
fogalmazva: mivel a magyar népesség valamennyi kohorszon belül nagyobb arány-
ban csökkent, mint az összlakosság, ez az országos fogyatkozási aránytól való elté-
rés a magyarság számának 26 ezer fős „statisztikai” csökkenését eredményezte.) Ez
az érték hozzávetőlegesen jelzi a magyarok nemzetiségváltásból származó veszte-
ségeit a jelzett időszakban, a tényleges veszteség ettől a különböző (nem vagy csak
körülményesen pontosítható) torzító tényezők hatására eltér.
Az előzőkben a magyarság számának okait egy-egy népszámlálás után, utólag,
két egymást követő népszámlálás által behatárolt évtizedre vizsgáltuk és magyaráz-
tuk a rendelkezésre álló népszámlálási és népmozgalmi adatok (születések, halá-
lozások, vándorlások száma) alapján. Ebben a fejezetben a rendelkezésre álló ada-
tok alapján próbáljuk előrebecsülni a szlovákiai magyarok számát a soron követke-
ző – még nem lezárult időszak végén várható – népszámlálás időpontjára.
Becslésünkhöz az ezredfordulót követő évek népmozgalmi adataiból, továbbá
a magyarság számának az utolsó három évtizedben tapasztalt korcsoportonkénti
változásaiból indulunk ki. A legnagyobb eltérés a változásokban az utolsó két évti-
zedben mutatkozott. A nyolcvanas években a legkisebb, a kilencvenes években a
legnagyobb mértékű csökkenés volt kimutatható korcsoportonként, ezért becslé-
sünkhöz e két évtized folyamatait vesszük alapul. A 0–9 évesek korcsoportjában a
korábbi évtizedekben kimutatott népmozgalmi és népszámlálási adatok eltérései
alapján becsüljük a különbségeket. Az előbbiek tekintetbevételével 2011-re egy op-
timista és egy pesszimista becslést dolgoztunk ki (50. táblázat). Az optimista sze-
rint 2011-ben a magyarok száma megközelíti a 487 ezret, a pesszimista változat sze-
rint alig haladja meg a 461 ezret. (Az első változat közel 34 ezer, a pesszimista válto-
zat mintegy 59 ezer fős magyarságfogyással számol.) A két változat közti eltérés je-
lentős mértékű, 25 ezer fő. Az előző évtizedben a magyarságfogyás meghatározó
tényezőjét a nemzetváltási, asszimilációs folyamatok tették ki, ennek nagysága vi-
szont jelentős mértékben függ többek között a magyar közösség pozitív vagy ne-
gatív jövőképétől, a többségi társadalom kisebbségpolitikájától. Ezek a tényezők a
népmozgalmi folyamatokkal összehasonlítva a jelenlegi ismereteink szerint kevés-
bé számszerűsíthetők. Tekintetbe véve a 2001-től eltelt időszak etnodemográfiai és
etnopolitikai változásait, a magyarok száma a két jelzett érték között 2011-ben nagy
valószínűséggel az alacsonyabbhoz állhat majd közelebb.
Végezetül tekintsük át, hogy a becsült magyarságfogyásból az egyes tényezők
milyen mértékben részesednek!
A regisztrált természetes népmozgalmi adatok folyamatosan növekvő termé-
szetes fogyásról tanúskodnak. 1994-től – egy év kivételével – a magyar halálozá-
sok száma meghaladja a születésekét. A magyar születések száma az utóbbi évek-
145 Szlovákiában a kisgyermekek 0,6 százaléka halt meg 2001-ben egyéves kora előtt, az idősebb, 2–9 éve-
sek halálozási arányszáma ennek az értéknek töredéke.
218
ben csaknem folyamatosan csökken, de a csökkenés üteme az ezredfordulót kö-

vető években mintha kismértékben lassulna. Megfigyelhetjük, hogy 2000-től a ma-
gyar természetes fogyás mértéke éves szinten 1000 fő felett van. A magyar születé-
sek száma vélhetően a következő néhány évben (2011-ig) is 1200–1500-zal alacso-
nyabb lesz a halálozásokénál, egyedül a csökkenés mértéke változhat bizonyos ha-
tárok között. Dolgozatunkban rámutattunk, hogy a várható magyar születések szá-
ma kismértékben meghaladja a regisztrált születésekét.
50. táblázat. A szlovákiai magyarok számának változása, 1980–2011
Év Magyarok száma Változás

1980 559 490 7 484
1991 567 296 7 806
2001 520 528 – 46 768
2011 - 461 241 – 59 287
2011 + 486 701 – 33 827
Az utóbbi években a magyar halálozások száma is csökkent, s mivel országosan

a lakosság várható élettartama növekszik, a csökkenő lélekszámú közösségen belül
a regisztrált halálozások száma tovább csökken. Mivel a regisztrált és a területi bontá-
sú korspecifikus halálozási arányszámok alapján számított várható halálozások szá-
ma jelentősen, mintegy 20 százalékkal meghaladja a regisztrált adatokat, a várható
természetes fogyás is jóval magasabb a regisztrált adatok alapján számítottnál.
51. táblázat. A szlovákiai magyarok természetes népmozgalma, 2001–2010
születések halálozások természetes

Adatok
száma száma szaporodás
Regisztrált* 39 895 52 948 – 13 053
Várható 40 493 63 538 – 23 044
* A 2008–2010-es évek adatai becsült adatok
A regisztrált adatok alapján 2001 és 2010 között a magyarok természetes fogyá-

sa 13 ezer, a várható adatok alapján 23 ezer fő körül mozog. A magyar nemzetisé-
gűek regisztrált vándorlási különbözete kismértékben pozitív, azaz többen vándo-
rolnak be, mint ahányan elköltöznek Szlovákiából. Ennek számokban megmutat-
kozó értéke nem meghatározó.
A magyar nemzetiségű lakosság lélekszámváltozásának következő összetevő-
jét a rejtett migráció jelenti. Azokról van szó, akik hosszú ideje külföldön tartózkod-
nak, ténylegesen elhagyták Szlovákiát, de a hazai statisztikai kimutatásokban nem
szerepelnek az eltávozottak között. Számuk a következő időszakban minden bi-
zonnyal jelentősen emelkedni fog, leginkább a jobbára hátrányos helyzetű déli já-
rásokban élő magyar lakosság köréből. A vándorlás egyrészt hagyományosan Ma-
219
gyarország irányába, de növekvő mértékben egyes EU-tagállamok irányába zajlik.

A rejtett migrációból származó magyar veszteség akár két-háromszorosan is meg-
haladhatja a tíz évvel korábbi migrációs veszteséget, azaz 4-6 ezerre becsülhető.
A magyar nemzetiséghez tartozók számának alakulását meghatározó ténye-
zők közül végezetül a nemzetiségváltási folyamatok hatását vizsgáljuk meg. Megle-
pőnek tűnhet, de feltevésünk szerint a magyarok számát az évtized végére az asszi-
milációs folyamatok kevésbé csökkentik majd, mint tíz évvel korábban. Egyrészt az
elmúlt évtized nemzetiségváltási folyamatokból származó veszteségeit nagymér-
tékben megnövelték (egyfajta „extraprofitot” jelentettek) a nemzetiségváltási fo-
lyamatokat felerősítő külső tényezők, ezek közül meghatározó volt a szlovák ál-
lam kisebbségpolitikája. Feltehetően a külső tényezők számlájára írható, kilencve-
nes években megfigyelt mértékű asszimilációs veszteséggel már nem kell számol-
nunk. A szlovákiai kisebbségpolitika kedvezőtlenebb irányváltozása vélhetően – a
nemzetiségváltási folyamatok felerősödése mellett – a migráció növekedéséhez is
hozzájárulna.
A szűken értelmezett nemzetiségváltási folyamatok intenzitásában, legalábbis
annak magyar–szlovák relációjában nem tételezünk fel jelentősebb változásokat.
Mivel a magyarok száma csökken, a folyamatosan csökkenő számú magyar népes-
ségen belül az asszimilációs veszteségnek is apadnia kellene. Nehezen becsülhe-
tők viszont a magyar–roma relációban várható folyamatok. Tekintettel a roma la-
kosság összlakosságétól erősen eltérő demográfiai viselkedésére, ebben az aspek-
tusban növekvő nemzetiségváltást tételezünk fel.
220
4. Párhuzamok és különbségek
4.1. A magyar népességek számának és arányának alakulása
Az impériumváltást megelőző utolsó (1910-es) magyar népszámlálás szerint Erdély,

illetve Szlovákia mai területén a magyar anyanyelvűek egyaránt a teljes népesség
közel egyharmadát tették ki (31,6, illetve 30,3 százalék). A két világháború között
azonban a magyarok számának és arányának csökkenése Szlovákiában jóval látvá-
nyosabb volt. 1930-ban Erdélyben a magyar anyanyelvűek száma az 1910-es érték
89, a magyar nemzetiségűeké pedig 81 százalékát tette ki. Az 1930-as csehszlovák
népszámlálás a nemzetiségi és anyanyelvi hovatartozásra egyazon kérdésben kér-
dezett rá. Az így meghatározott magyar nemzetiségűek (és anyanyelvűek) az 1910-
es anyanyelvi értéknek csupán kétharmadát tették ki. A magyarok – elsősorban hi-
vatalnokok, értelmiségiek – Magyarországra költözése a két területről megközelí-
tőleg azonos arányú volt (Münz 2003), így az etnikai térszerkezet eltérő alakulását
nem ez a tényező magyarázza. A fő ok, hogy Szlovákiában a magyar anyanyelvű
népességen belül (elsősorban a városokban) nagyobb arányt képviseltek a kettős
kötődésű, illetve – a különböző formájú magyar identitástudat mellett – nem ma-
gyar (szlovák, német, zsidó) eredettudattal rendelkező csoportok. Sokuk számára
a két világháború között – az első Csehszlovák Köztársaság nemzetiségpolitikájá-
tól nem függetlenül – a magyar identitással szemben az új többséggel való azono-
sulás, a német vagy zsidó identitás vállalása, illetve a „helyiség” előtérbe kerülése
vált meghatározóvá.146 Erdélyen belül a magyar anyanyelvű népesség száma és ará-
nya szintén meghaladta a magyar etnikai eredetűekét, az 1930-as népszámlálás sze-
rint mintegy 170 ezer fővel.147 (A magyar nyelvi közösségbe tartozott számos zsi-
dó, sváb, illetve cigány.) Erdélyben azonban a románok és magyarok közötti etni-
kai határok merevebbek, a vallási és társadalmi státusbeli különbségek által is fo-
kozott társadalmi távolságok pedig nagyobbak voltak, így a két nemzetiségi kate-
gória közötti átjárás (nemzetiségváltás) jóval ritkább volt.
A magyar népesség demográfiai fejlődését a két területen a második világ-
háborút követő események is eltérően befolyásolták. Erdélyben – annak ellené-
re, hogy az ismételt impériumváltást követően nagyszámú magyar telepedett Ma-
gyarországra – Szlovákiával ellentétben szervezett kitelepítésre, illetve lakosság-
cserére nem került sor. Szlovákiában emellett a mindegy 400 ezer magyart érintő
reszlovakizáció is negatívan befolyásolta a magyar nemzetiséggel azonosulók szá-
mát. E tényezőknek köszönhetően az 1930-as 17,8 százalékról 1950-ig 10 százalék-
ra esett a magyarok népességen belüli aránya, számuk pedig 592 ezerről 354 ezer-
re. A magyarok számának 1950 és 1961 közötti, nagymértékű emelkedése annak
146 A magyar nyelvű kassai zsidósággal kapcsolatosan lásd Kovács 2004.

147 Elképzelhető, hogy amennyiben a csehszlovák népszámlálás tartalmazott volna anyanyelvre vonatkozó
kérdést, a Felvidéken is hasonló arányokat kaptak volna.
221
köszönhető, hogy ahogy a jogfosztottság periódusa időben távolodott, többen val-

lották magukat magyarnak.
52. táblázat. A teljes népesség és a magyarok száma Erdélyben

és Szlovákiában, 1910–2001/2002
Erdély Szlovákia
Év
Össznépesség Magyarok Össznépesség Magyarok
1910 5 228 180 1 653 943 2 919 794 884 309
1920/1921 5 107 400 1 305 800 3 000 870 650 597
1930 5 520 086 1 349 563 3 329 793 592 337
1950 - - 3 442 317 354 532
1956/1961 6 218 427 1 558 254 4 174 046 518 782
1966/1970 6 719 555 1 597 483 4 537 290 552 006
1977/1980 7 500 229 1 691 048 4 991 168 559 490
1991/1992 7 723 313 1 603 923 5 274 335 567 296
2001/2002 7 221 733 1 415 718 5 379 455 520 528
Forrás: 1910: magyar népszámlálás, anyanyelvi adat. 1920: a román hatóságok által
Erdély területén elvégzett népesség-összeírás, nemzetiségi adat. 1921: csehszlovák népszámlá-
lás, nemzetiségi adat. 1930: román és csehszlovák népszámlálás, nemzetiségi adat.
1950, 1961, 1970, 1980, 1991: csehszlovák, 2001: szlovák, 1956, 1966, 1977, 1992, 2002:
román népszámlálás, nemzetiségi adat.
69. ábra. A magyar népesség arányának alakulása Erdélyben és Szlovákiában,

1910–2001/2002
35.0
31.6
30.0 30.3
25.6 24.4 25.1

25.0 23.8
22.5
20.8
21.7
20.0 19.6
17.8
15.0
10.3
12.4 12.2
10.0 11.2 10.8
9.7
Erdély
5.0 Szlovákia
0.0
1910 1920/1921 1930 1948/1950 1956/1961 1966/1970 1977/1980 1991/1992 2001/2002
Forrás: KSH, INS, Infostat
222
A kötetben a két régió elemzése elsősorban az elmúlt ötven-hatvan évre vonat-

kozott, így azt szükséges kiemelnünk, hogy a hatvanas éveket követően a szlováki-
ai magyarok demográfiai trendvonalai az erdélyi magyarokéhoz viszonyítva hatá-
rozottan kedvezőbbek. Ez a magyarok arányának 69. ábrán látható alakulásából is
kiolvasható, de még inkább egyértelmű, ha a 70. ábrát vesszük szemügyre.
70. ábra. A magyarok számának alakulása az 1956/1961-es értékhez képest

Erdélyben és Szlovákiában
120
109 109
110
106
108
100
100 103 103
100
90
91
Erdély
Szlovákia
80
70
60
1956/1961 1966/1970 1977/1980 1991/1992 2001/2002
Ha a magyarok 1956-os erdélyi, illetve 1961-es szlovákiai számát vesszük alapul,

látható, hogy Romániában az 1977-es, Szlovákiában pedig az 1991-es népszámlálásig
folytatódott a magyar népesség gyarapodása. Szlovákiában az utolsó (2001-es) nép-
számláláskor a magyarok száma megegyezett a kezdőértékkel, Erdélyben viszont csak
annak 91 százaléka volt. A következőkben azt fogjuk nyomon követni, hogy az egyes
népmozgalmi folyamatok hogyan járultak hozzá a különbségekhez, ezzel egyben ösz-
szefoglalva a magyar népesedésről a két országtanulmányban mondottakat.
4.2. A migrációs folyamatok
Elsőként a migrációs folyamatokat érdemes összevetni, hisz az eltérő népességfej-

lődésnek az a legnyilvánvalóbb oka, hogy a szlovákiai magyar népességet összeha-
sonlíthatatlanul kisebb mértékben érintette az elvándorlás.
223
Az erdélyi országtanulmányban a magyarok migrációs veszteségét 1964 és 1992

között 133, 1992 és 2002 között pedig további 106 ezerre becsültük. Ezzel a vizs-
gált periódus egészében a népességfogyás elsőrendű okának egyértelműn az elván-
dorlást minősíthetjük. Romániában a múlt rendszerben a vándorló népességen be-
lül a kisebbségek voltak felülreprezentálva. Előbb (elsősorban az ötvenes és hatva-
nas években) a holokausztot túlélő mintegy 350 ezer zsidó, majd a hetvenes évek-
től a német (sváb és szász) közösség gyakorlatilag teljes körű kivándorlására sor ke-
rült. A magyarok a nyolcvanas évek közepéig nem voltak a vándorló népességen be-
lül felülreprezentálva. 1987 után azonban, miközben Magyarország előbb migrációs
tranzit-, majd célországként belépett a nemzetközi migrációs rendszerbe, a magyar
népesség körében valóságos elvándorlási és menekülthullám alakult ki, amelynek
során néhány év alatt (1987–1991) mintegy 85 ezer magyar hagyta el Erdélyt.
Az elvándorlás a rendszerváltást követően is folytatódott – bár 1987–1991-hez
képest kisebb intenzitással –, és a kilencvenes évek elejétől a magyarok munka-
erő-migrációs hálózatai is felálltak. A migráció legfontosabb célországa a rend-
szerváltást követően is Magyarország volt, a kilencvenes években a teljes romániai
migráns (véglegesen elvándorló, illetve külföldön munkát vállaló) népességen be-
lül a magyarok felülreprezentáltak maradtak. Ez az ezredfordulóra változott meg,
azzal párhuzamosan, hogy a többségi románság is kialakította a maga Nyugat-Eu-
rópa (elsősorban Spanyol-, Olasz-, Német-, és Franciaország) felé mutató migráci-
ós hálózatait (Sandu 2005). Az utóbbi években folytatott vizsgálatok azt mutatják,
hogy az erdélyi magyarok migrációja – legalábbis a szándékok szintjén – Magyar-
országról Nyugat-Európa irányába tolódott.
A szlovákiai magyarság vándormozgalma az erdélyihez képest kevésbé doku-
mentált, mivel a rejtett (a hivatalos vándormozgalmi folyamatokban meg nem je-
lenő) migráció nagyságrendjét nem ismerjük. A nyolcvanas években a hivatalos
vándorlási adatok tanúsága szerint a migráció elsőrendű célpontja – az akkor Szlo-
vákiával egy államközösségbe tartozó – Csehország volt. Szlovákia Csehországgal
szembeni migrációs egyenlege összességében 1980–1990 között minden évben
negatív volt, a magyarok a Csehország fele irányuló migrációban valamivel a Szlo-
vákián belüli arányuk alatt képviseltették magukat. A hivatalos adatok szerint az
1980–1990 közötti periódusban a magyarok migrációs egyenlege –2117 fő, ebből
–1750 fő a Csehországgal szembeni egyenleg. Ebben a periódusban tehát – leg-
alábbis hivatalosan – a (nem Csehországba irányuló) migráció elenyésző volt.
Az erdélyi esettanulmányban érintettük, hogy a rendszerváltás után a kelet-eu-
rópai nemzetállamok a migrációs mozgás regisztrálására alig voltak képesek. Ezt a
szlovákiai magyarok vándormozgalmára vonatkozó hivatalos adatok ékesen bizo-
nyítják. Az adatsor szerint 1991 és 2006 között 1252-el több magyar vándorolt be az
országba, mint ahány elhagyta. Ez nyilvánvalóan annak köszönhető, hogy a belé-
pőket (visszatérő migránsokat és újonnan érkezetteket) sokkal több érv készteti a
regisztrációra (és ezzel helyzetük legalizálásra), mint azokat, akik elhagyták az or-
szágot. Róluk a célországok bevándorlókra vonatkozó statisztikáiból informálódha-
tunk. Mint korábban érintettük, az erdélyi és a szlovákiai magyarok migrációjának
224
mérésével az a probléma, hogy a bevándorlási statisztikák általában nem tartalmaz-

nak nemzetiségre vonatkozó adatot. Egyedüli támpontul a magyarországi adatok
szolgálnak, ahol a környező országokból érkezett migránsok döntő többsége ma-
gyar nemzetiségű. Az erdélyi és a szlovákiai bevándorlás volumene közötti különb-
séget jó érzékelteti a KSH Népességtudományi Kutatóintézete bevándorlókra vonat-
kozó vizsgálatából származó adat. 2001-ben a Magyarországon bevándorlói státus-
sal tartózkodók 47,7, míg a környező országokból érkezett bevándorlók 68,2 száza-
léka volt romániai. Ezzel szemben a Szlovákiából érkezettek az összes bevándorló
2,1, a környező országból érkezettek 3,1 százalékát tették ki (Gödri–Tóth 2005:24).
Az erdélyi bevándorlók változatos kategóriákból kerültek ki (Horváth 2005), a szlo-
vákiai magyarok ellenben elsősorban a tanulmányi migrációban voltak érdekeltek
(Szentannai 2001). A szlovákiai esettanulmányban – tekintetbe véve a rejtett migrá-
ció becsült országos nagyságát, illetve a Magyarországra irányuló migráció kiemelt
jelentőségét – a két utolsó cenzus közti időszakban 2 ezer főre becsültük a szlováki-
ai magyarság lélekszámának rejtett migrációból eredő csökkenését.
4.3. Természetes népmozgalom
4.3.1. Módszertani különbségek
A természetes népmozgalmi folyamatok összehasonlítását nehezíti, hogy a felhasz-

nálható adatsorok jellege, eredete eltérő. A Csehszlovák, majd a Szlovák Statisztikai
Hivatal az ötvenes évektől folyamatosan közölt nemzetiség szerint bontott népmoz-
galmi adatokat. Ez – annak ellenére, hogy a különböző kiadványokban a területi
bontás mélysége, illetve a rendszerváltást követően a roma kategória bevezetésével
a vizsgált nemzetiségek száma is változott – az erdélyinél kedvezőbb kiinduló hely-
zetet teremtett. Itt ugyanis annak ellenére, hogy a román statisztikai regisztráció is-
meri a nemzetiség kategóriáját, ilyen bontású adatokat a második világháborút kö-
vetően a hivatalos kiadványok – az 1967-es demográfiai évkönyvet leszámítva – nem
hoztak nyilvánosságra. Az 1992 utáni periódusra a különböző demográfiai vizsgála-
tok keretében sikerült (a szlovákiaival összehasonlítva sokrétűbb) adatokat besze-
reznünk, az előző periódus esetében azonban a hiányzó adatokat az 1992-es nép-
számlálásból kiinduló visszaszámítással kellett helyettesítenünk.
Emellett az összehasonlítás előtt a népmozgalmi regisztráció nemzetiségi adat-
gyűjtésének módszertanában mutatkozó különbségeket kell számba vennünk. Az
elhalálozás és a házasságok esetében a regisztráció hasonló. Az előbbi esetben az
elhalálozást bejelentő személy közlése, a második esetben a házasságra lépő felek
bevallása a mérvadó. A születések regisztrációja esetében azonban (véleményünk
szerint) jelentős eltérés van. A román népmozgalmi regisztráció világosan különb-
séget tesz a szülők és az újszülött nemzetisége között, a szlovák statisztikában ez a
különbségtétel nem teljesen egyértelmű. Romániában mind a szülők, mind az új-
225
szülött nemzetisége esetében a szülők bevallása a mérvadó, az adatok pedig há-

rom külön rubrikába kerülnek. Szlovákiában viszont csak az újszülött nemzetisé-
gét regisztrálják, amely a módszertani útmutató szerint az anya nemzetiségével
azonos, kivételes esetben (vegyes családok) pedig a szülők által bevallott nemze-
tiséggel. Miután az etnikailag vegyes családban születő gyermekek száma mind-
két területen jelentős, a demográfiai elemzések szempontjából nem lényegtelen,
hogy a nemzetiség szerint tagolt népmozgalmi adatok az anya vagy a gyermek re-
gisztrált nemzetiségére vonatkoznak (Szilágyi 2002, 2004), a szlovák népmozgalmi
adatsor esetében azonban a helyzet sajnos nem teljesen egyértelmű.
4.3.2. Halandóság
Mint a szlovákiai és romániai népesedési trendek összehasonlításából láthattuk, Szlová-

kiában a nők születéskor várható élettartama a Romániára jellemző értéket a vizsgált pe-
riódus egészében 2–5 évvel meghaladta. A férfiak esetében ezzel szemben a rendszer-
váltást követően alakult ki jelentős különbség, Szlovákiában a mutató értéke a rendszer-
váltás után növekedni kezdett, Romániát 1996-ig jelentős visszaesés jellemezte.
A nyers halandósági arányszám (magyar–magyar) különbségei a születéskor
várható élettartam különbségei mellett a korstruktúra eltéréseiből adódnak. Látha-
tó, hogy 1977 előtt a különbségek nem jelentősek. A romániai magyarok halálozá-
si arányszáma ezt követően kezdi meghaladni a felvidéki értéket. Ennek oka, hogy
ettől kezdve Erdélyben a születésszámok erősen visszaestek, ami a korstruktúrára
kedvezőtlenül hatott. Ezt a hatást a nyolcvanas évek második felében bekövetke-
zett elvándorlási hullám tovább erősítette. A rendszerváltás utáni tetemes különb-
ségek pedig a korstruktúra eltérő alakulása mellett a születéskor várható élettartam
növekvő különbségeinek köszönhetők.
Az országtanulmányokban láthattuk, hogy a magyarok nyers születési arány-
száma mindkét esetben meghaladta az országos és a többségi népességre jellem-
ző értéket. Különböző eljárások segítségével arra kerestünk választ, hogy e mögött
pusztán a kedvezőtlenebb korstruktúra áll-e, vagy a magyarok életesélyei is kedve-
zőtlenebbek a többségi etnikuménál.
Erdélyben az 1994–2005 közötti periódusra rövidített halandósági táblákat ké-
szítettünk, amelyek alapján kimutattuk, hogy a születéskor várható élettartam kü-
lönbségei minimálisak, illetve elsősorban regionálisan szerveződnek. A magyarok
1992-re kiszámított standardizált halandósági arányszáma ezzel szemben megha-
ladta az országos értéket. Ennek oka szintén elsősorban a regionális különbségek-
ben (alacsonyabb erdélyi várható élettartam) keresendő. Összességében a magyar
népességre számított standard halandósági arányszámok, illetve születéskor vár-
ható élettartamok plauzibilisek voltak, vagyis nem volt okunk a népmozgalmi re-
gisztráció használhatóságát kétségbe vonni.
Szlovákia esetében – annak ellenére, hogy a rájuk vonatkozó nyers halandósá-
gi arányszámok magasabbak az országos értékeknél – a magyarok korspecifikus
halandósági arányszámai alacsonyabbak. A 2001-es évre elvégzett standardizálás
226
bizonyította, hogy (a népmozgalmi regisztráció szerint) a magyarok halandósá-

ga alacsonyabb az országosnál. A regisztrált értékek alapján kiszámított születés-
kor várható élettartamuk 1,2 évvel magasabbnak mutatkozott az országos értéknél
(74,6–73,4 év). Ez ellentmond korábbi feltételezéseinknek, hisz tudjuk, hogy a ma-
gyar népesség társadalomszerkezeti mutatói (magasan iskolázottak, munkahellyel
rendelkezők, nagyobb településeken élők aránya stb.) rendre kedvezőtlenebbek
az országos értékeknél (Gyurgyík 2004). A magyarok magasabb várható élettarta-
mának egyértelműen ellene szól, hogy a nem (illetve kis arányban) magyarlakta
járások standardizált halandósági arányszámai jóval alacsonyabbak a magyarlakta
dél-szlovákiai járásokat jellemző értéknél.
71. ábra. A nyers halálozási arányszám alakulása az erdélyi és szlovákiai

magyarok esetében, 1964–2007
16
14
12
10
8 szlovákiai magyarok: halálozás
erdélyi magyarok: halálozás

6
szlovákai magyarok: várható érték
0
1964 1968 1972 1976 1980 1984 1988 1992 1996 2000 2004
Forrás: INS, Infostat, saját számítás
Emiatt fogalmaztuk meg a hipotézist, hogy az alacsonyabb halandósági mu-

tatók a népmozgalmi és népszámlálási adatok inkonzisztenciájával állnak össze-
függésben. Ezt támasztják alá a magyarok standardizált halandósági arányszámá-
ban a járások etnikai összetétele szerint mutatkozó különbségek. A kis arány-
ban magyar járások esetében kaptunk irreálisan alacsony standard halandósá-
gi arányszámokat, ahol nagyobb mértékű inkonzisztencia feltételezhető. Ebből
kiindulva arra a következtetésre jutottunk, hogy a magyarok nyers halandósági
arányszámát jobban tudjuk becsülni, ha a járások korspecifikus arányszámaiból
kiindulva a magyarok regionális megoszlásának megfelelő aggregált adatokat
hozunk létre. Így számolva a magyar elhalálozások száma 1991-ben 18, 2001-ben
20 százalékkal lett volna magasabb. A 71. ábra szaggatott vonallal tüntette fel az
227
így számolt arányszámokat, ami ugyan szintén magasabb az erdélyi értékeknél,

de sokkal közelebb áll hozzájuk.
4.3.3. Születések, termékenység
A születésszámok, illetve a nyers születési együttható hullámzása a női termé-

kenység változását követi, ezt pedig Kelet-Európában az elmúlt fél évszázadban
elsősorban makrotársadalmi és politikai tényezők befolyásolták. A nemzetiségek
közti különbségeket az határozta meg, hogy a különböző etnikumok ezekre a
makrováltozásokra mennyire különbözőképpen reagáltak.
Az erdélyi magyarok esetében a születési arányszám a hatvanas évek első felé-
ben jóval a szlovákiai magyarokat jellemző érték alatt volt. Ezt a tendenciát az 1967-
ben bevezetett (az erdélyi esettanulmányban tárgyalt) népesedéspolitikai intézke-
dések változtatták meg, hatásukra 1966/1967-ben az erdélyi magyar nyers születé-
si együttható 14,1-ről 21,4-re emelkedett. A vizsgált perióduson belül az egyetlen
szakasz, amikor az erdélyi születési együttható jelentősen meghaladta a szlováki-
ait, az 1967–1971 közötti volt. A hetvenes évek elején (mint Kelet-Európa több or-
szágában) Csehszlovákiában is népesedéspolitikai intézkedésekre került sor, ame-
lyek azonban a romániai abortuszpolitikával szemben inkább a pozitív ösztönzők-
re építettek, és hatásuk sokkal inkább hosszú távon nyilvánult meg. A szlovákiai
magyarok születési együtthatója ugyan folyamatosan csökkent, de 1980 és 1995 kö-
zött jelentős mértékben az erdélyi fölött volt. A kilencvenes évektől azonban a kü-
lönbségek kiegyenlítődtek, sőt a regisztrált adatok alapján a szlovákiai arányszám-
ok alacsonyabbak voltak.
Mindkét esettanulmány rámutatott, hogy a magyarként regisztrált élveszü-
letések száma alapján nem számolhatunk termékenységi mutatót (TFR). A ma-
gyarként regisztrált gyermekek számát ugyanis a női termékenység mellett az
etnokulturális reprodukció sikeressége is befolyásolja. Erdélyben egyrészt a nép-
mozgalmi adatok magyarként regisztrált újszülöttjei és a népszámlálás adott évben
születettekre vonatkozó adatai között voltak eltérések, a női termékenység kiszá-
mításához pedig a magyarként regisztrált újszülöttek számát asszimilációs index-
szel kellett korrigálni. Ennek alapján kimutattuk, hogy a magyar és az országos TFR
közötti különbségek az ezredfordulóra elenyésztek, sőt az utóbbi években a ma-
gyar nők termékenysége magasabbnak tűnik.
Szlovákiában a rendelkezésre álló adatok nem engedték meg az Erdélyben
kidolgozott módszertan használatát. Egyrészt itt az anya és a gyermek regisztrált
nemzetisége közötti különbségtétel nem egyértelmű, másrészt pedig a kilencve-
nes évek elejére (ameddig erre vonatkozó adat van) kimutattuk, hogy a vegyes há-
zasságokban született gyermekek aránya mind az összes szlovákiai, mind a magyar
gyermekek között jóval alacsonyabb a vegyes családok arányánál. Az, hogy az et-
nikailag vegyes családokon belül a gyermekvállalási hajlandóság ilyen mértékben
alacsony, gyakorlatilag kizárható, így arra következtettünk, hogy a vegyes házassá-
gok jelentős része a népmozgalmi statisztikákban homogénként jelenik meg (az
228
egyik fél statisztikai értelemben nemzetiséget vált), ami az esetek nagy hányadá-
ban inkonzisztens a termékeny korú női kontingensre vonatkozó becslés alapjául
szolgáló népszámlálási adattal.
72. ábra. A nyers születési együttható alakulása az erdélyi és szlovákiai

25
20
15
10
szlovákiai magyarok: születés

5
erdélyi magyarok: születés
0
1964 1968 1972 1976 1980 1984 1988 1992 1996 2000 2004
4.3.4. Természetes szaporodás
A nemzetiség szerinti népmozgalmi regisztrációból származó adatok plauzibilitá-

sára vonatkozó kételyek ellenére megállapítható, hogy a vizsgált periódusban a
szlovákiai magyarok nyers halandósági arányszámai alacsonyabbak voltak az erdé-
lyi értéknél. A nyers születési arányszám ezzel szemben az 1967–1971 közötti pe-
riódust leszámítva magasabb volt. Ennek következtében Szlovákiában 1964–2006
között összességében jóval kedvezőbb volt a magyarok természetes népmozgalmi
egyenlege. Az erdélyi magyarok nagyarányú elvándorlása mellett ez a másik ténye-
ző, amely a viszonylag kedvezőbb demográfiai trendeket meghatározta.
Láttuk, hogy a visszaszámítás eredményei szerint Erdélyben a magyarok ter-
mészetes népmozgalmi egyenlege 1983 és 1989 között gyakorlatilag 0 körüli volt,
majd 1990-től elkezdődött a népesség nagyarányú természetes fogyása. Szlovákiá-
ban a nyolcvanas években a magyarok természetes népmozgalmi egyenlege a re-
gisztrált adatok alapján még pozitív volt, a népesség természetes fogyása pedig
csak 1994-től kezdődött el, a regionális adatokra vonatkozó becslés szerint viszont
már a nyolcvanas évek második felében.
229
73. ábra. A természetes szaporodás alakulása az erdélyi és szlovákiai

15.0
10.0
5.0
0.0
1964 1968 1972 1976 1980 1984 1988 1992 1996 2000 2004
-5.0
Szlovákia
Erdély
-10.0
Láttuk, hogy a két országban az utóbbi évekre a termékenység különbségei ki-

egyenlítődtek, a születéskor várható élettartam pedig közeledett egymáshoz. Ez a két
magyar népesség közötti különbségek kiegyenlítődése felé mutat. A fiatalabb kor-
struktúra okán (74. ábra) azonban a közeljövőben továbbra is a szlovákiai magya-
rok viszonylag kedvezőbb természetes népmozgalmi egyenlege prognosztizálható.
74. ábra. Az erdélyi és szlovákiai magyar népesség korösszetétele

(ötéves korcsoportok), 2002
Szlovákia
Erdély
férfiak nĘk
0.1 0.05 0 -0.05 -0.1
Forrás: Ins, Infostat
230
4.3.5. Házassági mozgalom
A házassági mozgalmat az erdélyi magyar népesség esetében 1992-től, a szlo-

vákiai magyarok esetében az ötvenes évektől tudjuk dokumentálni. Az
országtanulmányokból láttuk, hogy nyers házasságkötési arányszámaik mindkét
területen az országos átlag alatt maradnak. Kiemelhetjük, hogy a kilencvenes évek-
ben – hasonlóan a Románia és Szlovákia közötti különbségekhez – az erdélyi ma-
gyarok házasságkötési arányszámai magasabbak voltak a felvidékiekénél.
75. ábra. A nyers házasságkötési arányszám az erdélyi és szlovákiai

10
4
Szlovákia
3 Erdély
0
64
66
68
70
72
74
76
78
80
82
84
86
88
90
92
94
96
98
00
02
04
06
19
19
19
19
19
19
19
19
19
19
19
19
19
19
19
19
19
19
20
20
20
20
Mint érintettük, a házassági arányszámok rendszerváltást követő esését első-

sorban a házasságkötés halasztása okozta. Ezzel kapcsolatban a népszámlálási ada-
tok nyújtanak még érdekes adalékot. Az adatok alapján egyrészt kiderül, hogy míg
az erdélyi magyarok a románoknál később házasodnak, Szlovákiában a viszony
fordított, vagyis a magyarok körében kisebb mértékben érvényesül a halasztás,
mint a szlovákoknál. Az erdélyi magyar–szlovákiai magyar összehasonlításban az
adatok nem mutatnak egyértelmű tendenciát. A 20–25 évesek között az erdélyiek,
a 25 fölötti korosztályokban viszont a szlovákiaiak között magasabb azoknak a szá-
ma, akik már túl vannak az első házasságkötésen.
231
53. táblázat. A hajadonok aránya korcsoportokként Romániában és Szlovákiában

nemzetiség szerint (2001/2002)
Ország Nemzetiség 20–24 25–29 30–34 35–39 40–44 45–49

Románia Román 63,2 29,1 14,1 8,6 6,4 5,3
(2002) Magyar 68,1 32,9 17,0 10,5 7,5 6,0
Szlovákia Szlovák 71,9 31,8 14,4 9,5 7,9 7,3
(2001) Magyar 65,2 28,6 12,2 8,0 6,2 5,6
4.4. Asszimiláció, nemzetiségváltás
4.4.1 Nemzetiségváltás
Az ezredforduló utáni népszámlálásokat követően megélénkült etnodemográfiai

kutatás Szlovákiában és Erdélyben egyaránt az asszimilációs folyamatok, illetve az
etnikai határátlépés különböző formái felé fordult.
Szlovákiában korábbi vizsgálataink rámutattak, hogy az 1991 és 2001 közötti
népességcsökkenés meghatározó oka a nemzetiségváltás. Eszerint a természetes
népmozgalmi veszteség és a migráció egyenként a hiány kevesebb mint 5 száza-
lékát magyarázta, a magyar–szlovák nemzetiségváltás viszont közel 70, a magyar–
roma pedig további 11 százalékát (Gyurgyík 2006:109). Jelen dolgozatunkban ár-
nyaltabb megközelítésben vizsgáltuk a kilencvenes évek folyamatait, ez pedig – az
asszimiláció meghatározó szerepe mellett – a népességcsökkenésben a népmoz-
galmi folyamatok korábbinál jóval erősebb szerepét, mintegy 20 százalékos része-
sedését hangsúlyozza.
Míg Szlovákiában minden jel arra mutat, hogy jelentős a kettős kötődésű, a ma-
gyar és szlovák kategóriák között viszonylag könnyen átjáró népesség száma, Er-
délyben magyar–román viszonylatban a csoporthatárok jóval merevebbek. Ennek
okát nem az etnikai csoportok elszigeteltségében, hanem az etnikailag vegyes hely-
zetek – elsősorban a vegyes családok – kezelési módjában találjuk meg. Brubaker
és szerzőtársai (2006) szerint mind a román mind a magyar identitást jól megha-
tározott és kizárólagosságot követelő kognitív és intézményes keret támogatja. En-
nek okán a vegyes családok biográfiája etnikailag meghatározott alternatívák közöt-
ti választások egymásra épülő sorozataként fogható fel. Hogyan alakuljon az ottho-
ni nyelvhasználat, milyen vallásban kereszteljék a gyermeket, majd milyen iskolába
adják? Az ezekre adott válaszok nemcsak önmagukban érdekesek, hanem mert – bi-
zonyos lehetőségeket kinyitva, másokat pedig bezárva – a család, illetve a vegyes há-
zasságban felnőtt gyermek további biográfiáját is meghatározzák. Összességében a
vegyes házasságon belüli szocializáció eredménye az egyik vagy a másik etnikai cso-
port melletti döntés. Vagyis Erdélyben az intézményes és diskurzív szerkezet nem
támogatja a kötőjeles identitások, a „hibridek kialakulását”. A szlovákiai csoportközi
232
viszonyok elemzése azt mutatja, hogy ez a modell a szlovák–magyar relációban sem

feltétlenül alkalmazható. Erre utal többek között a szlovákiai magyar népesség mére-
téhez viszonyítva jelentős számú magyar anyanyelvű szlovák léte.
Kettős kötődésű csoportok Erdélyben is jelen vannak, ha nem is magyar–ro-
mán relációban. A magyar (nyelvű) cigányok, illetve a sváb-magyarok identitásvál-
tása az erdélyi magyarok népszámlálás által regisztrált számát is nagymértékben
befolyásolta. Míg azonban Dél-Szlovákiában a népszámlálások magyar–cigány vi-
szonylatban nem feltétlenül robbanásszerű, de egyértelmű disszimilációs trendet
tükröznek, addig Erdélyben a disszimilációs és asszimilációs tendenciák nem line-
árisak. Az 1977-es és 1992-es népszámlálás a magyarok identitásváltásból származó
veszteségére, a 2002-es azonban nyereségre enged következtetni.
4.4.2. Vegyes házasság, etnikai reprodukció
Az etnikailag vegyes házasságokat mindkét országtanulmányban a kisebbségi kö-

zösség etnokulturális reprodukciójára gyakorolt hatása felől közelítettük meg. Ab-
ból indultunk ki, hogy amennyiben a vegyes házasságokon belül az etnikai szoci-
alizáció modelljei kiegyenlítetlenek, a demográfiai és etnokulturális értelemben
vett reprodukció között különbség lesz. Ez a különbség két tényezőtől függ: a ve-
gyes házasságok arányától, illetve attól, hogy a vegyes családokban született gyer-
mekek mekkora hányada azonosul majd a kisebbségi identitással.
76. ábra. A vegyes házasságot kötők aránya az erdélyi és szlovákiai magyarok

körében, 1981–2007
30
28
26
24
22
20
18
Szlovákia
16 Erdély
14
12
10
1981 1983 1985 1987 1989 1991 1993 1995 1997 1999 2001 2003 2005 2007
233
A vegyes házasságok aránya a szlovákiai magyarok körében jóval magasabb,

mint az erdélyiek között. A szakirodalom az etnikai endogámia/exogámia arányát
három tényező függvényeként ábrázolja. Ezek az egyéni preferenciák, a csoport-
normák, illetve a strukturális kényszerek. Az első kettő (kisebb vagy nagyobb in-
tenzitással) mindig az etnikai homogámiát támogatja, a harmadik – vagyis a struk-
turális kényszerek (pl. a csoport kis mérete, szórt településszerkezete) – azonban
ez ellen hathatnak.
54. táblázat. A magyar népesség megoszlása a magyarok településen belüli

aránya szerint Erdélyben (2002) és Szlovákiában (2001)
A magyarok településen belüli aránya Erdély (2002) Szlovákia (2001)

50% fölött 54,8 76,1
10-50% 36,1 16,4
10% alatt 9,1 7,5
A vegyes házasságot valószínűsítő strukturális kényszerek jóval erősebbek Er-

délyben, ugyanis itt a magyarok jelentős része (36,1 százalék) kisebbségben, illet-
ve szórványban (9,1 százalék) él. Szlovákiában – szemben az erdélyi 54,8 százalék-
kal – a magyarok 76,1 százaléka él olyan településen, ahol helyi többséget alkot. Így
a vegyes házasságok magasabb aránya a románok és magyarok közöttinél jóval ki-
sebb szlovák–magyar társadalmi távolságra utal.
A vegyes házasságon belüli etnikai szocializáció mutatójaként Erdélyben az
ilyen családban élő gyermekek népszámláláskor regisztrált etnikumát használtuk.
2002-ben a vegyes házasságok 36 százalékában regisztrálták a gyermek(ek)et ma-
gyarként. A kiegyenlített etnikai szocializációt az 50-50 százalékos arány jelentené.
Szlovákiában erre vonatkozó statisztikai adatok nincsenek, a különböző survey-k
alapján azonban azt mondhatjuk, hogy a vegyes családban születettek 20 százalé-
ka azonosul a magyar identitással.
A vegyes házasságok arányának és az ezeken belüli etnikai szocializáció ki-
egyensúlyozatlanságának következtében Erdélyben 7, Szlovákiában 15–16 száza-
lékkal alacsonyabb a magyarok etnokulturális reprodukciója a női termékenység
alapján várhatónál.
4.5. Népesedési perspektívák
A rövid és középtávon várható népesedési trendekről Szlovákia és Erdély eseté-

ben különböző jellegű információkkal rendelkezünk. Az erdélyi magyarokra egy
korábbi vizsgálat keretén belül kohorszkompones módszerre épülő, regionálisan
tagolt népesség-előreszámítást készítettünk (Csata–Kiss 2007). Szlovákiában ezzel
234
szemben – többek között azért, mert itt a népességszám változását legnagyobb

mértékben a nemzetiségváltási folyamatok befolyásolják – csupán egy a nyers mu-
tatók alapján készített lineáris projekcióra vállalkozhattunk.
A Kelet-Európában általánosan érvényes trendeknek megfelelően a magyar né-
pesség csökkenése Erdélyben is tovább folytatódik. A népesség-előreszámítás ered-
ménye szerint a magyar népesség száma 2011-ben, a következő népszámlálás idő-
pontjában 1288,7 ezer fő lesz (Csata–Kiss 2007:177). A csökkenés legfőbb oka a kér-
déses periódusban a negatív természetes népmozgalmi egyenleg, amit a migráci-
ós veszteség egészít ki. Amennyiben az előreszámítás során alkalmazott hipotézi-
sek nem térnek (majd) el a tényleges trendektől, 2011-ben a magyar nyelvű romák
identitásválasztása lehet az az előreszámítás során nem becsülhető tényező, amely a
magyar közösség számát meghatározza. Ki kell emelnünk azt is, hogy a magyar né-
pesség csökkenése Erdélyben a teljes népesség fogyása mellett játszódik le, vagyis
a számbeli csökkenés ellenére nem valószínűsíthető, hogy a magyarok népességen
belüli aránya a következő néhány évtizedben drasztikusan csökken.
Szlovákiában a korábbi trendek alapján a természetes népmozgalmi veszteség
fokozódását prognosztizáltuk, ami 2001 és 2011 között összességében valószínű-
leg meghaladja majd a 15, de nem éri el a 20 ezret. A migrációs folyamatok erősö-
dése az EU-integrációval és azzal, hogy a nyugat-európai országok többsége meg-
nyitotta a szlovák állampolgárok előtt a munkaerőpiacát, országos és magyar vi-
szonylatban is fokozódott. Ennek ellenére nagyobb mértékű elvándorlásra nem
utalnak jelek, és az nem is prognosztizálható. A szlovákiai magyarok migrációs
veszteségét így 4-6 ezer főre becsültük. A nemzetiségváltási folyamatokat – ame-
lyek az utolsó népszámláláskor a magyarok regisztrált számát leginkább befolyá-
solták – nehéz prognosztizálni. A magyar nyelvű cigányság disszimilációjából, illet-
ve az asszimilációs trendekből kiindulva azonban 25-30 ezer főben valószínűsítjük
azok számát, akik magyarról egyéb nemzetiségre váltanak. Mindez azonban a nép-
számlálás körülményeitől, az esetleges módszertani változásoktól is függ. Becslé-
seink összegzéseként a szlovákiai magyarok száma megközelítőleg a kilencvenes
években kimutatottnál kissé nagyobb mértékben, 34–59 ezer fővel csökkenhet a
2011-ben esedékes szlovákiai népszámlálás időpontjára.
235
Mellékletek
I. melléklet. A romániai magyar népesség népmozgalmi mutatószámai, 1964–2007
Természetes Migrációs
Év eleji Nemz. Születések Elhalálozás
Év szaporulat egyenleg
nép. váltás
Szám ‰ Szám ‰ Szám ‰ Szám ‰
1964 1 598 798 22 785 13 428 93 57 – 1 825
–
1965 1 606 330 22 428 14,0 14 310 8,9 8 118 5,1 – 1 825 – 1,1
1966 1 612 623 –11160 22 748 14,1 14 244 8,9 8 504 5,3 – 1 825 – 1,1
1967 1 608 142 35 313 21,9 16 130 10,0 19 183 11,9 – 1 825 – 1,1
1968 1 625 500 35 251 21,8 17 105 10,6 18 146 11,2 – 1 825 – 1,1
1969 1 641 821 32 466 19,9 18 089 11,1 14 377 8,8 – 1 825 – 1,1
1970 1 654 373 30 197 18,3 17 561 10,7 12 636 7,7 – 1 825 – 1,1
1971 1 665 184 27 735 16,7 17 566 10,6 10 169 6,1 – 1 825 – 1,1
–
1972 1 673 528 28 497 17,1 18 624 11,2 9 873 5,9 – 1 825 – 1,1
1973 1 681 576 27 981 16,7 18 313 10,9 9 668 5,8 – 1 825 – 1,1
1974 1 689 419 30 955 18,4 17 938 10,6 13 017 7,7 – 1 825 – 1,1
1975 1 700 611 30 074 17,7 18 311 10,8 11 763 6,9 – 1 825 – 1,1
1976 1 710 549 30 047 17,6 18 983 11,1 11 064 6,5 – 1 825 – 1,1
1977 1 719 788 –11500 29 597 17,3 19 205 11,2 10 392 6,1 – 1 825 – 1,1
1978 1 716 855 27 840 16,2 19 969 11,6 7 871 4,6 – 1 802 – 1,0
1979 1 722 924 26 737 15,5 20 710 12,0 6 027 3,5 – 1 802 – 1,0
1980 1 727 149 26 395 15,3 21 097 12,2 5 298 3,1 – 1 802 – 1,0
1981 1 730 645 24 911 14,4 20 726 12,0 4 185 2,4 – 1 802 – 1,0
1982 1 733 028 22 409 12,9 20 652 11,9 1 757 1,0 – 1 802 – 1,0
1983 1 732 983 20 507 11,8 20 907 12,1 -400 -0,2 – 1 802 – 1,0
1984 1 730 781 20 953 12,1 21 275 12,3 -322 -0,2 – 1 802 – 1,0
1985 1 728 657 21 719 12,6 21 225 12,3 494 0,3 – 3 362 – 1,9
1986 1 725 789 22 339 12,9 21 704 12,6 635 0,4 – 5 727 – 3,3
1987 1 720 697 21 818 12,7 22 167 12,9 -349 -0,2 – 5 314 – 3,1
1988 1 715 034 21 733 12,7 21 988 12,8 -255 -0,1 – 20 035 – 11,7
1989 1 694 745 21 751 12,8 21 724 12,7 27 0,0 – 26 786 – 15,7
–
1990 1 667 986 17 659 10,5 21 392 12,7 -3 733 -2,2 – 22 017 – 13,1
1991 1 642 236 16 021 9,7 21 904 13,2 -5 883 -3,6 – 11 440 – 6,9
1992 1 624 913 14 572 8,9 24 035 14,7 -9 463 -5,8 – 10 653 – 6,5
1993 1 604 797 13 385 8,3 23 838 14,8 -10 453 -6,5 – 10 108 – 6,3
1994 1 584 236 13515 8,5 23 092 14,5 -95 77 -6,0 – 8 728 – 5,5
1995 1 565 931 13 013 8,3 23 294 14,8 -10 281 -6,5 – 10 140 – 6,4
1996 1 545 511 13 117 8,4 23 557 15,1 -10 440 -6,7 – 8 530 – 5,5
1997 1 526 540 13 514 8,8 22 438 14,6 -8 924 -5,8 – 8 231 – 5,4
1998 1 509 385 13 336 8,8 20 980 13,8 -7 644 -5,0 – 10 821 – 7,1
1999 1 490 920 12 860 8,6 20 751 13,8 -7 891 -5,3 – 11 370 – 7,6
2000 1 471 659 13 198 8,9 19 878 13,4 -6 680 -4,5 – 12 937 – 8,7
2001 1 452042 12 383 8,5 20 304 13,9 -7 921 -5,4 – 14 862 – 10,2
2002 1 429 259 8190 11 858 8,2 21 029 14,6 -9 171 -6,4 – 9 606 – 6,7
2003 1 418 672 11 656 8,2 20 627 14,5 -8 971 -6,3 – 9 438 – 6,6
2004 1 400 263 12 048 8,5 20 104 14,3 -8 056 -5,7 – 9 276 – 6,6
2005 1 382 931 – 12 680 9,1 19 857 14,3 -7 177 -5,2 – 9 119 – 6,6
2006 1 366 635 12 582 9,2 19 471 14,2 -6 889 -5,0 – 8 965 – 6,5
2007 1 350 781 11 745 8,6 18 144 13,4 -6 399 -4,7 – 8 813 – 6,5
237
II. melléklet. A teljes termékenységi arányszám (1000 termékenykorú nőre)

a romániai, a romániai magyar és a romániai cigány nők esetében, 1964–2007
Év Románia Magyarok Cigányok Év Románia Magyarok Cigányok

1964 2000 1832 4165 1986 2402 2112 5177
1965 1900 1821 4080 1987 2393 2040 5243
1966 1900 1947 3997 1988 2316 2014 5193
1967 3700 3040 6152 1989 2202 2004 5071
1968 3647 3083 6089 1990 1838 1632 3883
1969 3201 2823 5527 1991 1571 1469 3401
1970 2897 2604 5692 1992 1519 1353 3525
1971 2669 2331 5056 1993 1438 1238 3026
1972 2561 2379 5526 1994 1418 1280 3125
1973 2435 2328 5143 1995 1343 1228 3029
1974 2704 2560 5786 1996 1294 1229 3003
1975 2595 2474 5408 1997 1312 1262 3186
1976 2553 2463 4958 1998 1329 1260 3162
1977 2568 2436 5008 1999 1318 1237 3205
1978 2515 2316 5008 2000 1316 1295 3131
1979 2486 2262 4767 2001 1231 1238 3038
1980 2426 2283 4861 2002 1242 1225 -
1981 2353 2210 4432 2003 1266 1222 -
1982 2169 2048 4292 2004 1296 1283 -
1983 2064 1918 4012 2005 1325 1371 -
1984 2267 1981 4352 2006 1321 1462 -
1985 2316 2059 4652 2007 1298 1393 -
238
Mellékletek
III. melléklet. A magyarként regisztrált újszülöttek száma Erdély megyéiben

a népmozgalmi adatok szerint 1992–2007 között, illetve az adott évben születettek
a 2002-es népszámlálás alapján
Fehér Arad
Év I II I-II I-II Év I II I-II I-II
(%) (%)
1992 181 178 3 1,7 1992 336 381 – 45 – 13,4
1993 146 148 –2 – 1,4 1993 366 307 59 16,1
1994 150 145 5 3,3 1994 339 299 40 11,8
1995 128 134 –6 – 4,7 1995 218 293 – 75 – 34,4
1996 115 132 – 17 – 14,8 1996 255 279 – 24 – 9,4
1997 120 140 – 20 – 16,7 1997 204 308 – 104 – 51,0
1998 146 162 – 16 – 11,0 1998 320 344 – 24 – 7,5
1999 146 156 – 10 – 6,8 1999 274 288 – 14 – 5,1
2000 107 125 – 18 – 16,8 2000 253 294 – 41 – 16,2
2001 103 149 – 46 – 44,7 2001 232 288 – 56 – 24,1
1992–2001 1342 1469 – 127 – 9,5 1992– 2002 2797 3081 – 284 – 10,2
2002 103 – – – 2002 216 – – –
2003 94 – – – 2003 220 – – –
2004 83 – – – 2004 231 – – –
2005 82 – – – 2005 255 – – –
2006 54 – – – 2006 230 – – –
2007 58 – – – 2007 136 – – –
Bihar Beszterce-Naszód
Év I II I– II I– II Év I II I– II I– II
(%) (%)
1992 1 932 1 549 383 19,8 1992 167 194 – 27 – 16,2
1993 1 423 1 413 10 0,7 1993 133 145 – 12 – 9,0
1994 1 502 1 454 48 3,2 1994 134 176 – 42 – 31,3
1995 1 437 1 390 47 3,3 1995 169 173 –4 – 2,4
1996 1 299 1 316 – 17 – 1,3 1996 103 150 – 47 – 45,6
1997 1 254 1 280 – 26 – 2,1 1997 96 124 – 28 – 29,2
1998 1 357 1 366 –9 – 0,7 1998 119 147 – 28 – 23,5
1999 1 229 1 296 – 67 – 5,5 1999 110 171 – 61 – 55,5
2000 1 307 1 297 10 0,8 2000 131 148 – 17 – 13,0
2001 1 271 1 267 4 0,3 2001 87 129 – 42 – 48,3
1992–2002 14 011 13 628 383 2,7 1992– 2002 1249 1557 – 308 – 24,7
2002 1 117 – – – 2002 62 – – –
2003 1 265 – – – 2003 71 – – –
2004 1 215 – – – 2004 79 – – –
2005 1 269 – – – 2005 70 – – –
2006 1 266 – – – 2006 92 – – –
2007 1 269 – – – 2007 85 – – –
239
Brassó Krassó-Szörény
(%) (%)
1992 292 333 – 41 – 14,0 1992 54 37 17 31,5
1993 370 321 49 13,2 1993 54 35 19 35,2
1994 292 320 – 28 – 9,6 1994 48 43 5 10,4
1995 352 315 37 10,5 1995 46 39 7 15,2
1996 248 334 – 86 – 34,7 1996 43 27 16 37,2
1997 216 335 – 119 – 55,1 1997 28 36 –8 – 28,6
1998 289 311 – 22 – 7,6 1998 17 24 –7 – 41,2
1999 218 313 – 95 – 43,6 1999 25 36 – 11 – 44,0
2000 275 326 – 51 – 18,5 2000 27 39 – 12 – 44,4
2001 261 305 – 44 – 16,9 2001 22 39 – 17 – 77,3
1992–2002 2 813 3 213 – 400 – 14,2 1992–2002 364 355 9 2,5
2002 275 – – – 2002 22 – – –
2003 206 – – – 2003 10 – – –
2004 260 – – – 2004 13 – – –
2005 246 – – – 2005 11 – – –
2006 242 – – – 2006 19 – – –
2007 212 – – – 2007 15 – – –
Kolozs Kovászna
(%) (%)
1992 987 931 56 5,7 1992 1 640 1 707 – 67 – 4,1
1993 809 854 – 45 – 5,6 1993 1 554 1 526 28 1,8
1994 806 855 – 49 – 6,1 1994 1 482 1 523 – 41 – 2,8
1995 812 827 – 15 – 1,8 1995 1 566 1 570 –4 – 0,3
1996 795 788 7 0,9 1996 1 557 1 652 – 95 – 6,1
1997 776 783 –7 – 0,9 1997 1 687 1 724 – 37 – 2,2
1998 726 802 – 76 – 10,5 1998 1 611 1 662 – 51 – 3,2
1999 745 754 –9 – 1,2 1999 1 673 1 698 – 25 – 1,5
2000 746 834 – 88 – 11,8 2000 1 694 1 695 –1 – 0,1
2001 708 741 – 33 – 4,7 2001 1 630 1 693 – 63 – 3,9
1992–2002 7 910 8 169 – 259 – 3,3 1992– 2002 16 094 16 450 – 356 – 2,2
2002 562 – – – 2002 1 630 – – –
2003 484 – – – 2003 1 511 – – –
2004 571 – – – 2004 1 616 – – –
2005 667 – – – 2005 1 719 – – –
2006 649 – – – 2006 1 711 – – –
2007 580 – – – 2007 1 571 – – –
240
Mellékletek
Hargita Hunyad
(%) (%)
1992 3 401 3 139 262 7,7 1992 208 195 13 6,3
1993 2 897 2 800 97 3,3 1993 181 172 9 5,0
1994 3 011 2 923 88 2,9 1994 159 179 – 20 – 12,6
1995 2 888 2 948 – 60 – 2,1 1995 113 142 – 29 – 25,7
1996 2 850 2 895 – 45 – 1,6 1996 77 136 – 59 – 76,6
1997 2 986 3 018 – 32 – 1,1 1997 85 129 – 44 – 51,8
1998 3 013 3 059 – 46 – 1,5 1998 79 139 – 60 – 75,9
1999 2 824 2 982 – 158 – 5,6 1999 73 117 – 44 – 60,3
2000 2000 –
2 748 2 922 – 174 – 6,3 58 132 – 74 127,6
2001 2 699 2 810 – 111 – 4,1 2001 74 117 – 43 – 58,1
1992–2002 29 1992–2002
29 317 496 – 179 – 0,6 1 107 1 458 – 351 – 31,7
2002 2 595 – – – 2002 59 – – –
2003 2 605 – – – 2003 48 – – –
2004 2 774 – – – 2004 35 – – –
2005 2 904 – – – 2005 41 – – –
2006 2 914 – – – 2006 43 – – –
2007 2 881 – – – 2007 42 – – –
Máramaros Maros
(%) (%)
1992 378 421 – 43 – 11,4 1992 2 258 2 212 46 2,0
1993 350 365 – 15 – 4,3 1993 2 124 2 067 57 2,7
1994 362 327 35 9,7 1994 2 289 2 140 149 6,5
1995 378 371 7 1,9 1995 2 058 2 024 34 1,7
1996 336 374 – 38 – 11,3 1996 2 023 2 075 – 52 – 2,6
1997 237 362 – 125 – 52,7 1997 2 201 2 137 64 2,9
1998 268 325 – 57 – 21,3 1998 2 175 1 953 222 10,2
1999 242 329 – 87 – 36,0 1999 2 092 2 073 19 0,9
2000 204 337 – 133 – 65,2 2000 2 123 2 084 39 1,8
2001 222 299 – 77 – 34,7 2001 1 944 1 972 – 28 – 1,4
1992–2002 2 977 3 510 – 533 – 17,9 1992–2002 21 287 20 737 550 2,6
2002 171 – – – 2002 1 907 – – –
2003 186 – – – 2003 1 829 – – –
2004 218 – – – 2004 1 866 – – –
2005 219 – – – 2005 1 961 – – –
2006 229 – – – 2006 1 947 – – –
2007 99 – – – 2007 1 799 – – –
241
Szatmár Szilágy
(%) (%)
1992 1 573 1377 196 12,5 1992 705 655 50 7,1
1993 1 444 1298 146 10,1 1993 624 622 2 0,3
1994 1 354 1249 105 7,8 1994 659 579 80 12,1
1995 1 258 1190 68 5,4 1995 589 603 – 14 – 2,4
1996 1 254 1245 9 0,7 1996 571 552 19 3,3
1997 1 175 1239 – 64 – 5,4 1997 602 590 12 2,0
1998 1 211 1209 2 0,2 1998 604 608 –4 – 0,7
1999 1 126 1186 – 60 – 5,3 1999 607 577 30 4,9
2000 1 218 1276 – 58 – 4,8 2000 524 550 – 26 – 5,0
2001 1 178 1183 –5 – 0,4 2001 493 487 6 1,2
1992–2002 12 791 12452 339 2,7 1992–2002 5 978 5 823 155 2,6
2002 1 159 – – – 2002 507 – – –
2003 1 199 – – – 2003 518 – – –
2004 1 196 – – – 2004 420 – – –
2005 1 290 – – – 2005 445 – – –
2006 1 156 – – – 2006 477 – – –
2007 1 154 – – – 2007 433 – – –
Szeben Temes
(%) (%)
1992 135 107 28 20,7 1992 369 328 41 11,1
1993 93 90 3 3,2 1993 287 296 –9 – 3,1
1994 127 110 17 13,4 1994 353 322 31 8,8
1995 126 97 29 23,0 1995 274 252 22 8,0
1996 88 100 – 12 – 13,6 1996 252 308 – 56 – 22,2
1997 94 88 6 6,4 1997 249 276 – 27 – 10,8
1998 104 123 – 19 – 18,3 1998 183 253 – 70 – 38,3
1999 82 102 – 20 – 24,4 1999 229 276 – 47 – 20,5
2000 65 92 – 27 – 41,5 2000 231 280 – 49 – 21,2
2001 74 86 – 12 – 16,2 2001 201 259 – 58 – 28,9
1992–2002 988 995 –7 – 0,7 1992–2002 2 628 2 850 – 222 – 8,4
2002 58 – – – 2002 172 – – –
2003 61 – – – 2003 218 – – –
2004 56 – – – 2004 193 – – –
2005 55 – – – 2005 195 – – –
2006 66 – – – 2006 205 – – –
2007 71 – – – 2007 170 – – –
I – magyarként regisztrált újszülöttek (népmozgalmi adat)

II – adott évben született magyarok (népszámlálási adat)
Forrás: INS
242
Mellékletek
IV. melléklet. A magyarként regisztrált gyermekek száma és a TFR-re vonatkozó

korrekciók Romániában, 1994–2005
1994 1995
Korcso- Népmozg Korrekciók Term Korcso- Népmozg Korrekciók Term
TFR TFR
port adat II II nők port adat II II nők
–15 25 26 27 –15 14 15 16
15–19 1 973 2 025 2 161 63 445 34 15–19 1 724 1 793 1 913 61 589 31
20–24 5 764 5 916 6 314 60 615 104 20–24 5 403 5 619 5 997 59 605 101
25–29 3 657 3 754 4 006 51 359 78 25–29 3 717 3 866 4 125 56 065 74
30–34 1 053 1 081 1 154 43 211 27 30–34 1 090 1 134 1 210 41 426 29
35–39 548 562 600 58 141 10 35–39 435 452 483 55 506 9
40–44 143 147 157 58 489 3 40–44 127 132 141 58 769 2
45–49 4 4 4 50 582 0 45–49 3 3 3 49 981 0
Összes 13 167 13 515 14 424 1 280 Összes 12 513 13 013 13 888 1 228
1996 1997
Korcso- Népmozg Korrekciók Term Korcso- Népmozg Korrekciók Term
TFR TFR
port Adat II II nők port adat II II nők
–15 17 19 20 –15 17 19 20
15–19 1 634 1 795 1 916 59 910 32 15–19 1 544 1 727 1 843 57 623 32
20–24 4 821 5 296 5 652 58 779 96 20–24 4 829 5 400 5 764 59 232 97
25–29 3 965 4 356 4 649 60 034 77 25–29 4 090 4 574 4 882 63 246 77
30–34 961 1 056 1 127 39 953 28 30–34 1 122 1 255 1 339 38 826 34
35–39 426 468 499 51 680 10 35–39 362 405 432 47 963 9
40–44 109 120 128 58 918 2 40–44 114 127 136 58 917 2
45–49 7 8 8 52 028 0 45–49 6 7 7 53 586 0
Összes 11 940 13 117 13 999 1 229 Összes 12 084 13 514 14 423 1 262
1998 1999
Korcso- Népmozg. Korrekciók Term. Korcso- Népmozg. Korrekciók Term.
TFR TFR
–15 18 20 21 –15 13 14 15
15–19 1 429 1 549 1 654 54 386 30 15–19 1 270 1 390 1 484 50 880 29
20–24 4 871 5 282 5 637 59 767 94 20–24 4 493 4 919 5 250 59 723 88
25–29 4 074 4 418 4 715 60 425 78 25–29 3 926 4 298 4 587 56 774 81
30–34 1 387 1 504 1 605 43 942 37 30–34 1 566 1 715 1 830 49 417 37
35–39 401 435 464 44 770 10 35–39 372 407 435 42 129 10
40–44 108 117 125 58 015 2 40–44 96 105 112 56 810 2
45–49 11 12 13 55 738 0 45–49 10 11 12 56 996 0
Összes 12 299 13 336 14 233 1 260 Összes 11 746 12 860 13 725 1 237
243
2000 2001
TFR TFR
–15 20 22 24 –15 14 15 16
15–19 1 223 1 368 1 460 47 977 30 15–19 1 065 1 168 1 247 45 588 27
20–24 4 383 4 901 5 231 57 554 91 20–24 4 004 4 392 4 688 55 460 85
25–29 3 946 4 413 4 709 55 241 85 25–29 3 862 4 237 4 521 54 126 84
30–34 1 698 1 899 2 027 53 722 38 30–34 1 824 2 001 2 135 57 242 37
35–39 405 453 483 40 268 12 35–39 408 448 478 38 619 12
40–44 119 133 142 54 106 3 40–44 105 115 123 50 252 2
45–49 8 9 10 57 206 0 45–49 6 7 7 57 210 0
Összes 11 802 13 198 14 085 1 295 Összes 11 288 12 383 13 216 1 238
2002 2003
TFR TFR
–15 19 21 22 –15 11 12 13
15–19 970 1 076 1 149 46 208 25 15–19 1 038 1 142 1 219 45 607 27
20–24 3 537 3 925 4 188 53 761 78 20–24 3 151 3 466 3 699 52 228 71
25–29 3 806 4 223 4 507 51 833 87 25–29 3 865 4 252 4 537 51 552 88
30–34 1 854 2 057 2 195 54 440 40 30–34 1 890 20 79 2 219 56 932 39
35–39 390 433 462 37 601 12 35–39 535 589 628 36 486 17
40–44 105 117 124 49 008 3 40–44 96 106 113 45 282 2
45–49 6 7 7 56 176 0 45–49 10 11 12 55 925 0
Összes 10 687 11 858 12 655 1 225 Összes 10 596 11 656 12 439 1 222
2004 2005
TFR TFR
–15 22 24 26 –15 14 15 16
15–19 1 060 1 166 1 244 45 522 27 15–19 1 071 1 178 1 257 46 061 27
20–24 3 026 3 329 3 552 49 741 71 20–24 2 833 3 116 3 326 47 001 71
25–29 3 959 4 355 4 648 51 654 90 25–29 4 239 4 663 4 976 51 956 96
30–34 2 120 2 332 2 489 54 487 46 30–34 2 502 2 752 2 937 51 145 57
35–39 664 730 780 40 426 19 35–39 774 851 909 44 867 20
40–44 98 108 115 42 154 3 40–44 87 96 102 39 583 3
45–49 4 4 5 54 722 0 45–49 7 8 8 53 511 0
Összes 10 953 12 048 12 858 1 283 Összes 11 527 12 680 13 532 1 371
244
Mellékletek
V. 1. melléklet. A magyar nemzetiségű elhalálozottak korcsoport szerint

Romániában (férfiak), 1994–2005
Korcsoport 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005
0–4 165 127 139 134 152 136 135 118 106 99 127 99
0 105 82 92 90 101 92 92 79 71 66 85 66
1–4 60 45 47 44 51 44 43 39 35 33 42 33
5–9 24 31 30 30 17 21 14 10 15 5 13 6
10–14 27 25 26 16 19 30 23 24 18 17 16 7
15–19 62 58 61 60 52 35 45 34 28 34 41 26
20–24 83 91 90 89 49 68 65 66 58 60 58 37
25–29 100 122 133 153 108 98 98 81 83 65 63 76
30–34 132 131 150 136 124 110 129 154 140 124 107 115
35–39 345 311 275 257 213 181 149 142 150 152 170 172
40–44 480 562 549 492 443 363 332 312 284 300 229 215
45–49 566 616 635 657 571 542 543 543 595 569 489 437
50–54 894 932 891 804 691 639 606 636 732 744 679 649
55–59 1 102 1 063 1 125 997 912 896 884 876 947 820 816 736
60–64 1 413 1 411 1 280 1 298 1 143 1 139 1 056 1 056 1 151 1 112 1 062 1 049
65–69 1 534 1 572 1 635 1 526 1 459 1 407 1 313 1 370 1 382 1 310 1 230 1 280
70–74 1 779 1 732 1 737 1 684 1 499 1 563 1 542 1 620 1 614 1 691 1 563 1 470
75–79 953 1 107 1 287 1 364 1 514 1 567 1 545 1 499 1 591 1 513 1 571 1 568
80–84 1 504 1 475 1 373 1 125 863 863 789 938 1 221 1 228 1 344 1 298
85+ 1 118 1 200 1 299 1 199 1 203 1 231 1 027 1 053 1 048 925 895 962
Összesen 12 281 12 566 12 715 12 021 11 032 10 889 10 295 10 532 11 163 10 768 10 473 10 202
Forrás: INS
245
V. 2. melléklet. A magyar férfi népesség korcsoport-specifikus halandósági

együtthatói Romániában, 1994–2005
Korcsoport 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005
0 13,7 11,7 13,6 13,5 15,3 13,7 13,6 11,9 10,8 10,3 13,7 10,6
0–4 1,7 1,5 1,7 1,7 2,0 1,8 1,7 1,6 1,4 1,3 1,6 1,3
5–9 0,5 0,6 0,6 0,6 0,4 0,5 0,3 0,3 0,4 0,1 0,4 0,2
10–14 0,4 0,4 0,5 0,3 0,4 0,6 0,5 0,5 0,4 0,4 0,4 0,2
15–19 0,9 0,9 0,9 0,9 0,8 0,6 0,8 0,7 0,6 0,7 0,9 0,5
20–24 1,2 1,4 1,4 1,4 0,8 1,1 1,0 1,1 1,0 1,0 1,1 0,7
25–29 2,2 2,4 2,4 2,5 1,7 1,5 1,6 1,4 1,4 1,1 1,1 1,3
30–34 2,7 2,8 3,4 3,2 3,0 2,5 2,7 2,9 2,4 2,1 1,8 2,0
35–39 5,7 5,3 4,8 4,8 4,2 3,9 3,4 3,4 3,7 3,9 4,2 3,8
40–44 8,6 9,8 9,5 8,5 7,7 6,3 5,9 5,7 5,6 6,4 5,3 5,3
45–49 11,1 12,5 13,2 13,4 11,3 10,4 10,1 10,0 10,9 10,5 9,2 8,5
50–54 17,6 18,4 17,6 16,0 14,1 13,6 13,3 14,2 16,1 15,9 14,1 13,1
55–59 23,4 22,8 24,3 21,7 20,0 19,7 19,4 19,2 20,8 18,6 19,3 18,0
60–64 31,3 31,6 29,3 30,5 27,6 27,9 26,1 26,2 28,8 28,2 27,0 26,6
65–69 43,2 43,9 45,2 41,5 39,1 37,7 35,5 37,9 39,3 38,4 37,1 39,0
70–74 71,3 63,3 58,5 54,3 47,9 49,5 48,3 50,1 49,2 55,7 56,5 53,4
75–79 65,9 89,2 121,1 136,0 140,5 127,7 110,3 96,1 96,2 87,8 88,2 87,3
80–84 173,8 170,0 157,0 129,6 105,9 119,6 126,1 173,1 231,9 182,0 157,6 137,5
85+ 335,8 354,0 377,3 339,3 333,2 332,3 268,2 268,2 263,1 219,2 213,0 253,5
246
Mellékletek
V. 3. melléklet. A magyar nemzetiségű elhalálozottak korcsoport szerint

Romániában (nők), 1994–2005
Korcso-
1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005
port
0–4 128 110 104 118 115 116 83 79 72 66 80 81
0 80 72 67 79 77 77 57 53 48 44 54 54
1–4 48 38 37 39 38 39 26 26 24 22 26 27
5–9 22 27 15 18 9 14 12 5 9 3 5 6
10–14 10 15 9 14 13 12 14 16 7 14 11 6
15–19 27 30 19 28 23 22 17 12 10 13 17 17
20–24 41 23 35 16 25 26 17 25 16 21 11 19
25–29 34 36 22 47 41 38 23 28 21 28 31 22
30–34 62 45 44 44 36 39 50 49 45 38 45 30
35–39 103 106 92 84 73 65 54 54 59 53 62 59
40–44 174 177 174 173 159 147 131 103 109 106 86 86
45–49 209 194 228 237 222 223 210 220 230 224 202 166
50–54 345 342 353 338 284 279 242 277 286 269 309 286
55–59 453 493 465 442 431 385 396 387 386 414 340 365
60–64 760 718 716 648 648 564 583 591 568 566 534 558
65–69 1 045 1 028 1 036 1 011 957 964 887 931 874 894 825 813
70–74 1 660 1 582 1 589 1 525 1 450 1 437 1 339 1 348 1 346 1 363 1 297 1 228
75–79 1 302 1 332 1 475 1 615 1 868 2 000 1 931 1 893 1 873 1 857 1 744 1 842
80–84 2 229 2 198 1 979 1 720 1 319 1 256 1 342 1 619 1 826 1 997 2 160 2 102
85+ 2 207 2 272 2 487 2 339 2 275 2 275 2 252 2 135 2 129 1 933 1 872 1 969
Összesen 10 811 10 728 10 842 10 417 9 948 9 862 9 583 9 772 9 866 9 859 9 631 9 655
Forrás: INS
247
V. 4. melléklet. A magyar női népesség korcsoport-specifikus halandósági

együtthatói Romániában, 1994–2005
Korcsoport 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005
0 11,0 10,8 10,5 12,6 12,4 12,2 8,8 8,5 7,8 7,3 9,1 9,2
1–4 1,3 1,1 1,2 1,4 1,4 1,5 1,1 1,0 1,0 0,9 1,1 1,1
5–9 0,5 0,6 0,3 0,4 0,2 0,3 0,3 0,1 0,3 0,1 0,2 0,2
10–14 0,2 0,3 0,2 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,1 0,3 0,3 0,2
15–19 0,4 0,5 0,3 0,5 0,4 0,4 0,3 0,2 0,2 0,3 0,4 0,4
20–24 0,6 0,4 0,6 0,3 0,4 0,4 0,3 0,4 0,3 0,4 0,2 0,4
25–29 0,8 0,7 0,4 0,8 0,7 0,6 0,4 0,5 0,4 0,5 0,6 0,4
30–34 1,3 1,0 1,0 1,1 0,9 0,9 1,1 1,0 0,8 0,7 0,8 0,6
35–39 1,7 1,8 1,6 1,6 1,5 1,4 1,2 1,3 1,5 1,4 1,6 1,4
40–44 3,1 3,1 3,0 2,9 2,7 2,5 2,3 1,9 2,1 2,2 2,0 2,1
45–49 3,9 3,8 4,5 4,6 4,2 4,1 3,7 3,9 4,0 3,9 3,6 3,0
50–54 6,3 6,2 6,4 6,2 5,3 5,4 4,9 5,7 5,8 5,3 5,9 5,3
55–59 8,6 9,4 8,9 8,4 8,3 7,4 7,6 7,4 7,5 8,2 7,0 7,8
60–64 14,5 13,8 13,9 12,9 13,1 11,5 11,9 12,1 11,7 11,6 10,9 11,5
65–69 21,9 21,9 22,1 21,4 20,2 20,3 18,8 20,0 19,2 20,1 18,7 18,4
70–74 47,3 40,3 38,6 36,9 35,4 35,6 33,5 33,8 33,5 33,8 32,3 30,7
75–79 55,7 66,6 78,4 80,0 80,7 75,0 64,8 60,5 59,5 59,5 56,9 60,6
80–84 113,1 111,4 101,0 92,9 81,2 90,4 111,8 139,9 142,6 134,4 126,7 111,3
85+ 237,0 237,4 252,0 229,5 219,1 214,1 206,6 192,5 196,2 189,2 197,9 228,6
248
Mellékletek
VI. melléklet. A házasságra lépők megoszlása nemzetiség szerint Romániában, 1994–2007
Nemze- 1994 1995 1996 1997 1998

tiség Férfiak Nők Férfiak Nők Férfiak Nők Férfiak Nők Férfiak Nők
Összes 154 221 154 221 153 943 153 943 150 388 150 388 147 105 147 105 145 303 145 303
Román 142 349 143 638 141 319 142 663 137 647 139 264 135 422 136 637 133 970 135 370
Magyar 8 282 8 382 8 435 8 516 8 645 8 658 8 123 8 126 7 817 7 756
Roma 479 480 1 036 1 057 805 802 694 725 726 737
Német 679 497 650 426 677 371 619 317 562 231
Ukrán 306 315 302 349 310 327 277 298 280 309
Szerb 143 88 146 78 137 77 147 76 104 58
Török 155 101 197 138 223 144 233 157 186 125
Tatár 151 151 153 152 128 121 145 144 123 118
Szlovák 93 107 113 102 91 98 110 110 110 106
Zsidó 49 11 44 11 41 11 27 20 41 12
Orosz 96 106 81 87 93 106 85 99 95 98
Bolgár 34 34 30 30 23 26 31 22 27 23
Cseh 30 24 17 17 25 28 19 22 22 20
Horvát 32 32 31 28 45 37 43 41 58 47
Görög 138 9 170 10 134 12 117 10 121 11
Egyéb 1 205 246 1 219 279 1 364 306 1 013 301 1 061 282
Nemze- 1999 2000 2001 2002 2003

tiség Férfiak Nők Férfiak Nők Férfiak Nők Férfiak Nők Férfiak Nők
Összes 140 014 140 014 135 808 150 388 129 930 129 930 129 018 129 018 133 953 133 953
Román 128 627 130 114 124 524 139 264 118 502 120 976 118 328 120 147 122 240 124 659
Magyar 7 643 7 697 7 022 8 658 6 680 6 669 6 568 6 486 6 538 6 546
Roma 695 711 697 802 709 734 768 779 940 946
Német 575 270 551 371 670 223 496 181 594 167
Ukrán 327 361 303 327 266 300 303 340 304 374
Szerb 122 57 142 77 134 50 164 59 281 68
Török 197 128 222 144 257 139 359 175 610 233
Tatár 99 89 99 121 73 74 69 69 82 74
Szlovák 94 85 81 98 80 83 67 65 62 72
Zsidó 30 34 53 11 50 26 43 36 42 42
Orosz 90 101 88 106 96 98 75 83 81 105
Bolgár 17 18 32 26 29 22 30 24 22 24
Cseh 15 16 20 28 14 12 26 25 17 15
Horvát 35 21 40 37 42 32 42 35 23 22
Görög 147 9 232 12 213 5 108 4 119 3
Egyéb 1 301 303 1 702 306 2 115 487 1 572 510 1 998 603
249
Nemze- 2004 2005 2006 2007

tiség Férfiak Nők Férfiak Nők Férfiak Nők Férfiak Nők
Összes 143 304 143 304 141 832 141 832 146 637 146 637 189 240 189 240
Román 127197 132 282 124 966 130 601 131 517 135 654 166 507 168 431
Magyar 7 022 7 168 6 915 7 045 6 746 6 782 8 847 8 833
Roma 985 1 019 1 200 1 211 1 272 1 306 8 595 8 715
Német 1 703 298 1 968 413 1 876 394 550 122
Ukrán 309 374 318 408 311 382 309 386
Szerb 318 83 402 78 195 63 172 89
Török 913 464 634 263 579 317 1 118 854
Tatár 92 87 68 64 100 96 92 94
Szlovák 81 82 81 76 86 80 62 67
Zsidó 89 66 130 81 219 185 77 38
Orosz 104 123 88 106 88 132 109 147
Bolgár 40 37 43 41 46 39 26 29
Cseh 39 25 32 22 23 17 7 4
Horvát 74 42 65 35 48 38 37 34
Görög 262 13 264 18 148 2 79 4
Egyéb 3 699 1 141 4 658 1 370 3 383 1 150 2 653 1 393
Forrás: INS
250
Mellékletek
VII. 1. melléklet. Az országos korspecifikus házasságkötési arányszámok esetén

várhatóan házasságra lépő magyar férfiak és nők Romániában, 1992
Magyarok 1992-ben Országos korspecifikus txs alapján várható

házasságkötési magyar házasságkötések:
Korcsoport
együtthatók (txs): 1992 txs * Px
Férfiak nők Férfiak nők Férfiak nők
– 20 215 316 225 700 1,62 15,60 365 3 360
20–24 67 302 69 299 95,91 82,79 6 646 5 572
25–29 40 776 43 306 56,29 25,77 2 438 1 051
30–34 49 402 50 816 17,88 9,08 909 448
35–39 60 516 60 784 8,62 5,41 524 327
40–44 55 253 54 691 5,35 4,16 293 230
45–49 54 437 52 199 3,92 3,20 204 174
50–54 54 969 50 623 3,05 2,25 154 124
55–59 52 845 47 389 2,47 1,62 117 86
60–64 187 172 132 164 1,66 0,67 219 126
∑ 837 988 786 971 11 869 11 498
Forrás: saját számítás INS-adatok alapján
251

Országos korspecifikus txs alapján várható magyar

Magyarok 1992-ben házasságkötési házasságkötések:
Korcsoport
együtthatók (txs): 1992 txs * Px
Férfiak nők Férfiak nők Férfiak nők
–20 152 019 158 048 0,68 8,79 103 1 389
20–24 527 53 55 534 50,66 67,50 2 673 3 748
25–29 525 18 57 031 53,00 31,82 2 784 1 815
30–34 582 21 61 375 19,13 11,50 1 114 706
35–39 365 60 38 107 10,41 5,98 381 228
40–44 449 78 44 245 6,02 3,76 271 166
45–49 558 92 53 281 3,84 2,36 215 126
50–54 514 45 47 544 2,54 1,57 131 75
55–59 491 14 42 840 1,96 1,06 96 46
60–64 188 971 130 440 1,02 0,32 192 42
∑ 742 472 688 444 7 959 8 340
Forrás : INS, nem publikált adatok
252
Mellékletek
VIII. 1. melléklet. Szlovákia lakosságának természetes népmozgalma, 1950–2006
a) szám szerint
Évközi Természetes Házasság-
Évek átlaga, Születések Halálozások Válások
népesség szaporodás/ kötések
év száma száma száma
száma fogyás száma
1950–1954 3 558 096 99 728 37 507 62 221 33 391 1 716
1955–1959 3 840 756 95 469 33 534 61 935 31 622 1 963
1960–1964 4 207 024 86 741 32 653 54 088 31 062 2 394
1965–1969 4 448 151 79 877 37 285 42 592 32 558 2 846
1970–1974 4 603 163 88 412 43 039 45 373 39 596 4 340
1975–1979 4 840 293 99 486 46 693 52 793 43 871 6 031
1980–1984 5 055 078 92 781 50 955 41 826 39 817 6 805
1985–1989 5 221 099 84 931 52 791 32 140 37 937 8 237
1990–1994 5 311 931 74 565 53 351 21 214 33 192 8 325
1995–1999 5 380 685 58 893 52 321 6 572 27 552 9 299
2000–2004 5 384 002 52 518 52 064 454 25 729 10 925
1950 3 463 446 99 721 39 668 60 053 39 082 1 800
1951 3 508 698 100 663 40 505 60 158 35 703 1 864
1952 3 558 137 100 824 36 897 63 927 33 229 2 107
1953 3 598 761 99 124 35 598 63 526 28 495 1 517
1954 3 661 437 98 310 34 866 63 444 31 444 1 291
1955 3 726 601 99 305 32 917 66 388 31 816 1 535
1956 3 787 111 99 467 32 815 66 652 35 199 1 762
1957 3 844 277 97 311 35 755 61 556 28 299 1 827
1958 3 899 751 93 272 32 106 61 166 31 302 2 281
1959 3 946 039 87 991 34 077 53 914 31 494 2 409
1960 3 994 270 88 412 31 609 56 803 32 179 2 321
1961 4 191 977 87 359 31 403 55 956 31 543 2 488
1962 4 238 056 83 899 34 398 49 501 30 712 2 466
1963 4 282 865 87 158 32 978 54 180 30 659 2 337
1964 4 327 949 86 878 32 875 54 003 30 220 2 356
1965 4 373 595 84 257 35 910 48 347 30 512 2 506
1966 4 413 853 81 453 36 357 45 096 30 917 2 809
1967 4 450 880 77 537 35 458 42 079 32 682 2 537
1968 4 483 656 76 370 38 076 38 294 33 801 2 994
1969 4 518 773 79 769 40 623 39 146 34 877 3 386
1970 4 528 459 80 666 42 240 38 426 35 961 3 420
1971 4 559 341 83 062 42 856 40 206 38 088 4 458
1972 4 596 330 87 794 41 410 46 384 39 771 4 190
1973 4 640 673 92 953 43 759 49 194 41 770 4 187
1974 4 691 014 97 585 44 934 52 651 42 389 5 445
1975 4 739 301 97 649 45 248 52 401 43 835 6 154
1976 4 789 452 99 814 45 240 54 394 44 165 6 017
1977 4 840 819 99 533 47 181 52 352 44 474 5 781
253
1978 4 891 673 100 193 47 778 52 415 44 241 6 151

1979 4 940 223 100 240 47 837 52 403 42 638 6 050
1980 4 984 331 95 100 50 579 44 521 39 578 6 645
1981 5 017 032 93 290 49 632 43 658 39 352 6 987
1982 5 054 770 92 618 50 393 42 225 40 398 6 550
1983 5 091 537 92 053 52 433 39 620 40 130 6 935
1984 5 127 719 90 843 51 739 39 104 39 626 6 908
1985 5 161 789 90 155 52 464 37 691 38 930 7 800
1986 5 192 789 87 138 53 133 34 005 38 341 8 325
1987 5 223 609 84 006 51 980 32 026 38 395 8 486
1988 5 251 120 83 242 52 475 30 767 37 493 8 270
1989 5 276 186 80 116 53 902 26 214 36 525 8 304
1990 5 283 404 79 989 54 619 25 370 40 435 8 867
1991 5 277 078 78 570 54 618 23 949 32 714 7 893
1992 5 306 539 74 640 53 423 21 217 33 880 8 057
1993 5 325 305 73 256 52 707 20 549 30 771 8 143
1994 5 347 307 66 370 51 386 14 984 28 155 8 666
1995 5 363 638 61 427 52 686 8 741 27 489 8 978
1996 5 373 810 60 123 51 236 8 887 27 484 9 402
1997 5 383 214 59 111 52 124 6 987 27 955 9 138
1998 5 387 650 57 582 53 156 4 426 27 494 9 312
1999 5 395 115 56 223 52 402 3 821 27 340 9 664
2000 5 400 637 55 151 52 724 2 427 25 903 9 273
2001 5 379 780 51 136 51 980 – 844 23 795 9 817
2002 5 378 595 50 841 51 532 – 691 25 062 10 960
2003 5 378 821 51 713 52 230 – 517 26 002 10 716
2004 5 382 178 53 747 51 852 1 895 27 885 13 857
2005 5 387 285 54 430 53 475 955 26 149 11 553
2006 5 391 184 53 904 53 301 603 25 939 12 716
b.) ezrelékben
Természetes
Évek átlaga, Születési Halálozási szaporodás/ Házasság-kötési Válási
év arányszám arányszám fogyás arányszám arányszám
arányszáma
1950–1954 28,0 10,5 17,5 9,4 0,5
1955–1959 24,9 8,7 16,1 8,2 0,5
1960–1964 20,6 7,8 12,9 7,4 0,6
1965–1969 18,0 8,4 9,6 7,3 0,6
1970–1974 19,2 9,4 9,9 8,6 0,9
1975–1979 20,6 9,7 10,9 9,1 1,3
1980–1984 18,4 10,1 8,3 7,9 1,4
1985–1989 16,3 10,1 6,2 7,3 1,6
1990–1994 14,0 10,0 4,0 6,3 1,6
1995–1999 11,0 9,7 1,2 5,1 1,7
2000–2004 9,8 9,7 0,1 4,8 2,0
254
Mellékletek
1950 28,8 11,5 17,3 11,3 0,5

1951 28,7 11,5 17,2 10,2 0,5
1952 28,3 10,4 18,0 9,3 0,6
1953 27,5 9,9 17,7 7,9 0,4
1954 26,9 9,5 17,3 8,6 0,4
1955 26,7 8,8 17,8 8,5 0,4
1956 26,3 8,7 17,6 9,3 0,5
1957 25,3 9,3 16,0 7,4 0,5
1958 23,9 8,2 15,7 8,0 0,6
1959 22,3 8,6 13,7 8,0 0,6
1960 22,1 7,9 14,2 8,1 0,6
1961 20,8 7,5 13,4 7,5 0,6
1962 19,8 8,1 11,7 7,3 0,6
1963 20,4 7,7 12,7 7,2 0,6
1964 20,1 7,6 12,5 7,0 0,5
1965 19,3 8,2 11,1 7,0 0,6
1966 18,5 8,2 10,2 7,0 0,6
1967 17,4 8,0 9,5 7,3 0,6
1968 17,0 8,5 8,5 7,5 0,7
1969 17,7 9,0 8,7 7,7 0,8
1970 17,8 9,3 8,5 7,9 0,8
1971 18,2 9,4 8,8 8,4 1,0
1972 19,1 9,0 10,1 8,7 0,9
1973 20,0 9,4 10,6 9,0 0,9
1974 20,8 9,6 11,2 9,0 1,2
1975 20,6 9,6 11,1 9,3 1,3
1976 20,8 9,5 11,4 9,2 1,3
1977 20,6 9,8 10,8 9,2 1,2
1978 20,5 9,8 10,7 9,0 1,3
1979 20,3 9,7 10,6 8,6 1,2
1980 19,1 10,2 8,9 7,9 1,3
1981 18,6 9,9 8,7 7,8 1,4
1982 18,3 10,0 8,4 8,0 1,3
1983 18,1 10,3 7,8 7,9 1,4
1984 17,7 10,1 7,6 7,7 1,4
1985 17,5 10,2 7,3 7,5 1,5
1986 16,8 10,2 6,6 7,4 1,6
1987 16,1 10,0 6,1 7,4 1,6
1988 15,9 10,0 5,9 7,1 1,6
1989 15,2 10,2 5,0 6,9 1,6
1990 15,1 10,3 4,8 7,6 1,7
1991 14,9 10,4 4,5 6,2 1,5
1992 14,1 10,1 4,0 6,4 1,5
1993 13,8 9,9 3,9 5,8 1,5
1994 12,4 9,6 2,8 5,3 1,6
255
1995 11,5 9,8 1,6 5,1 1,7

1996 11,2 9,5 1,7 5,1 1,8
1997 11,0 9,7 1,3 5,2 1,7
1998 10,7 9,9 0,8 5,1 1,7
1999 10,4 9,7 0,7 5,1 1,8
2000 10,2 9,8 0,5 4,8 1,7
2001 9,5 9,7 -0,2 4,4 1,8
2002 9,5 9,6 -0,1 4,7 2,0
2003 9,6 9,7 -0,1 4,8 2,0
2004 10,0 9,6 0,4 5,2 2,6
2005 10,1 9,9 0,2 4,9 2,1
2006 10,0 9,9 0,1 4,8 2,4
Forrás: PO
256
Mellékletek
VIII. 2. melléklet. Szlovákia magyar nemzetiségű lakosságának

természetes népmozgalma, 1950–2006
a) szám szerint
Évközepi Természetes Házasság-
Születések Halálozások Válások
Évek átlaga, év népesség szaporodás/ kötések
száma száma száma
1950–1954 364 158 9 228 4 812 4 416 3 652 276
1955–1959 390 552 10 208 4 971 5 237 3 751 215
1960–1964 501 223 9 030 4 951 4 079 3 824 215
1965–1969 539 932 8 322 5 387 2 935 3 828 326
1970–1974 556 369 8 892 5 976 2 916 4 476 440
1975–1979 573 311 9 547 6 104 3 443 4 873 575
1980–1984 563 268 8 830 6 220 2611 4 219 710
1985–1989 573 810 8 068 6 139 1 930 3 839 845
1990–1994 570 150 6 497 6 139 358 3 090 872
1995–1999 568 157 5 045 5 451 – 406 2 462 894
2000–2004 527 739 4 206 5 395 – 1 189 1 910 1021
1950 356 064 7 613 4 376 3 237 4 125 315
1951 359 611 8 936 4 774 4 162 3 598 320
1952 364 006 9 592 4 887 4 705 3 598 362
1953 367 653 10 020 4 911 5 109 3 230 205
1954 373 456 9 980 5 112 4 868 3 710 178
1955 379 680 10 288 4 690 5 595 3 604 179
1956 385 477 10 548 4 890 5 658 4 032 205
1957 390 902 10 731 5 275 5 456 3 492 199
1958 396 216 10 079 4 714 5 365 3 709 255
1959 400 484 9 394 5 285 4 109 3 920 236
1960 404 751 9 433 4 858 4 575 4 117 204
1961 520 337 9 278 4 711 4 567 3 908 212
1962 523 862 8 609 5 312 3 297 3 717 211
1963 526 880 8 826 5 066 3 760 3 643 215
1964 530 286 9 006 4 809 4 197 3 734 232
1965 533 903 8 787 5 341 3 446 3 722 242
1966 537 119 8 725 5 446 3 279 3 610 289
1967 540 198 7 997 5 085 2 912 3 775 306
1968 542 878 7 868 5 315 2 553 4 002 365
1969 545 564 8 228 5 747 2 481 4 033 426
1970 550 946 7 890 5 977 1 913 4 011 376
1971 553 449 8 234 5 920 2 314 4 258 437
1972 555 795 8 832 5 799 3 033 4 532 396
1973 558 913 9 374 5 998 3 376 4 816 420
1974 562 743 10 130 6 186 3 944 4 761 570
1975 566 403 10 020 6 078 3 942 5 055 509
1976 570 081 9 691 5 955 3 736 5 068 575
1977 573 555 9 643 6 307 3 336 4 889 573
1978 576 811 9 206 6 117 3 089 4 776 592
1979 579 707 9 178 6 059 3 119 4 576 626
257
1980 582 455 9 035 6 172 2 863 4 253 595

1981 560 955 8 755 6 175 2 580 4 159 646
1982 563 347 8 730 6 183 2 547 4 204 722
1983 565 646 8 861 6 383 2 478 4 295 738
1984 567 919 8 771 6 181 2 586 4 186 849
1985 570 076 8 333 6 148 2 185 3 976 836
1986 572 171 8 530 6 054 2 476 3 962 865
1987 574 090 8 061 6 211 1 850 3 870 835
1988 575 676 7 911 6 072 1 819 3 715 862
1989 577 035 7 505 6 208 1 297 3 670 827
1990 578 011 7 282 6 436 846 3 758 944
1991 567 671 6 707 6 270 437 3 201 862
1992 568 056 6 603 6 226 377 3 103 831
1993 568 382 6 242 6 109 133 2 759 810
1994 568 630 5 649 5 653 -4 2 628 915
1995 568 541 5 022 5 472 -450 2 700 886
1996 568 493 5 100 5 082 18 2 480 915
1997 568 368 5 187 5 388 -201 2 497 808
1998 568 024 5 060 5 636 -576 2 384 851
1999 567 359 4 855 5 678 – 823 2 252 1 012
2000 566 446 4 498 5 554 – 1 056 2 002 914
2001 520 430 4 210 5 543 – 1 333 1 916 977
2002 519 149 4 109 5 359 – 1 250 1 830 1 124
2003 517 209 4 080 5 383 – 1 303 1 835 1 039
2004 516 743 4 133 5 138 – 1 005 1 970 1 050
2005 515 748 4 107 5 385 – 1 278 1 836 1 045
2006 515 748 4 013 5 320 – 1 307 1 721 1 188
b) ezrelékben
Természetes
Születési Halálozási szaporodás/ Házasság-kötési Válási
Évek átlaga, év
arányszám arányszám fogyás arányszám arányszám
arányszáma
1950–1954 25,3 13,2 12,1 10,0 0,8
1955–1959 26,1 12,7 13,4 9,6 0,6
1960–1964 18,0 9,9 8,1 7,6 0,4
1965–1969 15,4 10,0 5,4 7,1 0,6
1970–1974 16,0 10,7 5,2 8,1 0,8
1975–1979 16,7 10,7 6,0 8,5 1,0
1980–1984 15,7 11,0 4,6 7,5 1,3
1985–1989 14,1 10,7 3,4 6,7 1,5
1990–1994 11,4 10,8 0,6 5,4 1,5
1995–1999 8,9 9,6 – 0,7 4,3 1,6
2000–2004 8,0 10,2 – 2,3 3,6 1,9
1950 21,4 12,3 9,1 11,6 0,9
1951 24,9 13,3 11,6 10,0 0,9
1952 26,4 13,4 12,9 9,9 1,0
1953 27,3 13,4 13,9 8,8 0,6
1954 26,7 13,7 13,0 9,9 0,5
258
Mellékletek
1955 27,1 12,4 14,7 9,5 0,5

1956 27,4 12,7 14,7 10,5 0,5
1957 27,5 13,5 14,0 8,9 0,5
1958 25,4 11,9 13,5 9,4 0,6
1959 23,5 13,2 10,3 9,8 0,6
1960 23,3 12,0 11,3 10,2 0,5
1961 17,8 9,1 8,8 7,5 0,4
1962 16,4 10,1 6,3 7,1 0,4
1963 16,8 9,6 7,1 6,9 0,4
1964 17,0 9,1 7,9 7,0 0,4
1965 16,5 10,0 6,5 7,0 0,5
1966 16,2 10,1 6,1 6,7 0,5
1967 14,8 9,4 5,4 7,0 0,6
1968 14,5 9,8 4,7 7,4 0,7
1969 15,1 10,5 4,6 7,4 0,8
1970 14,3 10,9 3,5 7,3 0,7
1971 14,9 10,7 4,2 7,7 0,8
1972 15,9 10,4 5,5 8,2 0,7
1973 16,8 10,7 6,0 8,6 0,8
1974 18,0 11,0 7,0 8,5 1,0
1975 17,7 10,7 7,0 8,9 0,9
1976 17,0 10,5 6,6 8,9 1,0
1977 16,8 11,0 5,8 8,5 1,0
1978 16,0 10,6 5,4 8,3 1,0
1979 15,8 10,5 5,4 7,9 1,1
1980 15,5 10,6 4,9 7,3 1,0
1981 15,6 11,0 4,6 7,4 1,2
1982 15,5 11,0 4,5 7,5 1,3
1983 15,7 11,3 4,4 7,6 1,3
1984 15,4 10,9 4,6 7,4 1,5
1985 14,6 10,8 3,8 7,0 1,5
1986 14,9 10,6 4,3 6,9 1,5
1987 14,0 10,8 3,2 6,7 1,5
1988 13,7 10,6 3,2 6,5 1,5
1989 13,0 10,8 2,3 6,4 1,4
1990 12,6 11,1 1,5 6,5 1,6
1991 11,8 11,1 0,8 5,6 1,5
1992 11,6 11,0 0,7 5,5 1,5
1993 11,0 10,8 0,2 4,9 1,4
1994 9,9 9,9 0,0 4,6 1,6
1995 8,8 9,6 – 0,8 4,8 1,6
1996 9,0 8,9 0,0 4,4 1,6
1997 9,1 9,5 – 0,4 4,4 1,4
1998 8,9 9,9 – 1,0 4,2 1,5
1999 8,6 10,0 – 1,5 4,0 1,8
2000 7,9 9,8 – 1,9 3,5 1,6
2001 8,1 10,7 – 2,6 3,7 1,9
2002 7,9 10,3 – 2,4 3,5 2,2
259
2003 7,9 10,4 – 2,5 3,6 2,0

2004 8,0 9,9 – 1,9 3,8 2,0
2005 8,0 10,4 – 2,5 3,6 2,0
2006 7,8 10,3 – 2,5 3,3 2,3
Forrás: PO
260
Mellékletek
VIII. 3. melléklet. Szlovákia szlovák nemzetiségű lakosságának természetes

népmozgalma, 1950–2006
a) szám szerint
Évközepi Természetes Házasság-
Születések Halálo-zások Válások
Évek átlaga, év népesség szaporodás/ kötések
száma száma száma
1950–1954 3 089 744 88 358 31 537 56 821 28 627 1 312
1955–1959 3 348 410 83 271 27 621 55 650 26 474 1 606
1960–1964 3 609 041 76 120 26 907 49 213 25 817 2 020
1965–1969 3 810 451 70 339 31 081 39 258 27 311 2 335
1970–1974 3 940 038 78 059 36 132 41 927 33 550 3 641
1975–1979 4 155 588 88 229 39 357 48 872 37 277 5 117
1980–1984 4 371 044 82 470 43 466 39 004 34 042 5 767
1985–1989 4 526 649 74 694 45 407 29 287 32 437 7 011
1990–1994 4 562 213 64 640 46 117 18 521 28 778 7 068
1995–1999 4 609 224 51 710 46 311 5 399 23 991 8 155
2000–2004 4 615 039 46 039 46 020 19 22 353 9 088
1950 3 003 352 89 592 33 544 56 048 33 409 1 367
1951 3 045 655 89 379 34 534 54 845 30 833 1 401
1952 3 089 858 89 174 30 964 58 210 28 366 1 585
1953 3 126 366 87 177 29 776 57 401 24 075 1 196
1954 3 183 489 86 466 28 868 57 598 26451 1 013
1955 3 243 786 87 057 27 246 59 811 26 771 1 227
1956 3 299 338 86 611 27 051 59 560 29 670 1 399
1957 3 351 693 84 566 29 419 55 147 23 503 1 491
1958 3 402 347 81 240 26 519 54 721 26 180 1 893
1959 3 444 887 76 880 27 868 49 012 26 245 2 018
1960 3 489 708 77 151 25 969 51 182 26 638 1 960
1961 3 576 553 76 538 25 839 50 699 26 236 2 115
1962 3 618 754 73 865 28 194 45 671 25 527 2 085
1963 3 659 642 76 605 27 151 49 454 25 598 1 959
1964 3 700 547 76 442 27 382 49 060 25 087 1 985
1965 3 742 219 74 160 29 754 44 406 25 399 2 123
1966 3 778 986 71 452 30 052 41 400 25 904 2 354
1967 3 812 666 68 346 29 599 38 747 27 526 2 040
1968 3 842 903 67 339 31 934 35 405 28 371 2 436
1969 3 875 483 70 397 34 066 36 331 29 335 2 722
1970 3 871 314 71 572 35 375 36 197 30 476 2 835
1971 3 899 610 73 528 35 904 37 624 32 172 3 731
1972 3 934 263 77 385 34 652 42 733 33 679 3 524
1973 3 974 670 81 926 36 889 45 037 35 638 3 538
1974 4 020 335 85 884 37 842 48 042 36 055 4 578
1975 4 064 291 86 062 38 379 47683 37 172 5 265
1976 4 109 499 88 149 38 075 50 074 37 230 5 090
261
1977 4 155 651 87 867 39 568 48 299 37 839 4 853

1978 4 201 818 89 504 40 276 49 228 37 753 5 256
1979 4 246 680 89 563 40 485 49 078 36 390 5 120
1980 4 287 427 84 542 43 109 41 433 33 801 5 709
1981 4 339 959 83 018 42 278 40 740 33 634 5 978
1982 4 375 805 82 421 42 992 39 429 34 628 5 529
1983 4 409 835 81 767 44 670 37 097 34 268 5 875
1984 4 442 193 80 601 44 281 36 320 33 877 5 741
1985 4 474 007 80 329 45 038 35 291 33 327 6 570
1986 4 502 893 76 033 45 488 30 545 32 743 7 092
1987 4 528 363 73 590 44 557 29 033 32 836 7 277
1988 4 552 841 73 066 45 255 27 811 32043 7 030
1989 4 574 153 70 452 46 694 23 758 31 235 7 088
1990 4 595 771 70 518 47 029 23 489 34 872 7 549
1991 4 526 416 66 338 47 060 19 278 27 983 6 599
1992 4 544 001 64 321 46 030 18 291 29 383 6 777
1993 4 562 970 63 843 45 511 18 322 26 923 6 927
1994 4 581 906 58 179 44 953 13 226 24 728 7 490
1995 4 594 849 54 627 46 611 8 016 24 000 7 786
1996 4603 921 53 054 45 626 7 428 23 974 8 230
1997 4 611 396 51 810 46 139 5 671 24 286 8 105
1998 4 616 302 50 105 46 933 3 172 23 932 8 228
1999 4 619 650 48 955 46 246 2 709 23 762 8 425
2000 4 622 306 48 233 46 575 1 658 22 603 8 135
2001 4 614 118 44 686 45 721 – 1 035 20 883 8 632
2002 4 613 237 44 546 45 466 – 920 21 816 9 623
2003 4 612 509 45 430 46 206 – 776 224 68,5 9 437
2004 4 613 027 47 301 46 134 1 167 23 995 9 611
2005 4 613 882 47 836 47 527 309 22 171 10 283
2006 4 614 191 47 430 47 417 13 22 153 11 254
b) ezrelékben
Természetes
Születési Halálozá–si szaporodás/ Házasságkötési Válási
Évek átlaga, év
arányszám arány– szám fogyás arányszám arányszám
arányszáma
1950–1954 28,6 10,2 18,4 9,3 0,4
1955–1959 24,9 8,3 16,6 7,9 0,5
1960–1964 21,1 7,5 13,6 7,2 0,6
1965–1969 18,5 8,2 10,3 7,2 0,6
1970–1974 19,8 9,2 10,6 8,5 0,9
1975–1979 21,2 9,5 11,8 9,0 1,2
1980–1984 18,9 9,9 8,9 7,8 1,3
1985–1989 16,5 10,0 6,5 7,2 1,6
1990–1994 14,2 10,1 4,1 6,3 1,6
262
Mellékletek
1995–1999 11,2 10,1 1,2 5,2 1,8

2000–2004 10,0 10,0 0,0 4,8 2,0
1950 29,8 11,2 18,7 11,1 0,5
1951 29,4 11,3 18,0 10,1 0,5
1952 28,9 10,0 18,8 9,2 0,5
1953 27,9 9,5 18,4 7,7 0,4
1954 27,2 9,1 18,1 8,3 0,3
1955 26,8 8,4 18,4 8,3 0,4
1956 26,3 8,2 18,1 9,0 0,4
1957 25,2 8,8 16,5 7,0 0,4
1958 23,9 7,8 16,1 7,7 0,6
1959 22,3 8,1 14,2 7,6 0,6
1960 22,1 7,4 14,7 7,6 0,6
1961 21,4 7,2 14,2 7,3 0,6
1962 20,4 7,8 12,6 7,1 0,6
1963 20,9 7,4 13,5 7,0 0,5
1964 20,7 7,4 13,3 6,8 0,5
1965 19,8 8,0 11,9 6,8 0,6
1966 18,9 8,0 11,0 6,9 0,6
1967 17,9 7,8 10,2 7,2 0,5
1968 17,5 8,3 9,2 7,4 0,6
1969 18,2 8,8 9,4 7,6 0,7
1970 18,5 9,1 9,4 7,9 0,7
1971 18,9 9,2 9,7 8,3 1,0
1972 19,7 8,8 10,9 8,6 0,9
1973 20,6 9,3 11,3 9,0 0,9
1974 21,4 9,4 12,0 9,0 1,1
1975 21,2 9,4 11,7 9,2 1,3
1976 21,5 9,3 12,2 9,1 1,2
1977 21,1 9,5 11,6 9,1 1,2
1978 21,3 9,6 11,7 9,0 1,3
1979 21,1 9,5 11,6 8,6 1,2
1980 19,7 10,1 9,7 7,9 1,3
1981 19,1 9,7 9,4 7,8 1,4
1982 18,8 9,8 9,0 7,9 1,3
1983 18,5 10,1 8,4 7,8 1,3
1984 18,1 10,0 8,2 7,6 1,3
1985 18,0 10,1 7,9 7,5 1,5
1986 16,9 10,1 6,8 7,3 1,6
1987 16,3 9,8 6,4 7,3 1,6
1988 16,1 9,9 6,1 7,0 1,5
1989 15,4 10,2 5,2 6,8 1,6
1990 15,3 10,2 5,1 7,6 1,6
1991 14,7 10,4 4,3 6,2 1,5
1992 14,2 10,1 4,0 6,5 1,5
263
1993 14,0 10,0 4,0 5,9 1,5

1994 12,7 9,8 2,9 5,4 1,6
1995 11,9 10,1 1,7 5,2 1,7
1996 11,5 9,9 1,6 5,2 1,8
1997 11,2 10,0 1,2 5,3 1,8
1998 10,9 10,2 0,7 5,2 1,8
1999 10,6 10,0 0,6 5,1 1,8
2000 10,4 10,1 0,4 4,9 1,8
2001 9,7 9,9 – 0,2 4,5 1,9
2002 9,7 9,9 – 0,2 4,7 2,1
2003 9,9 10,0 – 0,2 4,9 2,1
2004 10,3 10,0 0,3 5,2 2,1
2005 10,4 10,3 0,1 4,8 2,2
2006 10,3 10,3 0,0 4,8 2,4
Forrás: PO
264
Mellékletek
IX. melléklet. A vegyes házasságkötések és a vegyes házasságokból született gyerme-

kek számának és arányának alakulása Szlovákiában, 1931–2002
a) magyar nemzetiségűek
A vegyes házasságokból
Ebből
született
Év Házasságkötések száma
gyermekek
vegyes % %
száma
1931–1933 n. a. n. a. 9,4 n. a. 4,7
1951–1953* 3 475 566 16,3 n. a. 5,6
1961–1963* 3 756 755 20,1 n. a. 7,4
1971–1973* 4 535 1 085 23,9 1 245 15,1
1981–1983 4 205 1 094 25,9 1 525 18,5
1991–1993 3 021 850 28,1 n. a. n. a.
2000–2002 1 916 504 26,3 n. a. n. a.
b) szlovák nemzetiségűek
A vegyes házasságokból
Ebből
született
Év Házasságkötések száma
gyermekek
vegyes % %
száma
1931–1933 n. a. n. a. 3,8** n. a. 1,2
1951–1953* 27 758 1 305 4,7 n. a. 1,0
1961–1963* 25 787 1 728 6,7 n. a 2,0
1971–1973* 33 739 2 257 6,7 2 243 3,1
1981–1983 34 177 2 127 6,2 2 629 3,4
1991–1993 28 096 1 698 6,0 n. a. n. a.
2000–2002 21 767 1 468 6,7 n. a. n. a.
c) Szlovákia összesen
Ebből A vegyes házasságokból
Év született
Házasságkötések száma
gyermekek
vegyes % %
száma
1931–1933 2 6805 n. a. 6,2 n. a. 2,2
1951–1953* 3 2476 2 598 8,0 n. a. 1,8
1961–1963* 3 0972 3 593 11,6 n. a. 3,4
1971–1973* 3 9876 4 694 11,8 4 533 5,5
1981–1983 3 9960 4 428 11,1 5 064 5,8
1991–1993 3 2457 3 612 11,1 n. a. n. a.
2000–2002 2 4920 3 073 12,3 n. a. n. a.
n. a.: nincs adat
* számított értékek
** csehekkel együtt
Forrás: PO
265
X. melléklet. A magyar és szlovák nemzetiségűek vegyes házasságkötési

és válási mozgalma Szlovákiában 1950 – 2006 (%)
Szlovákia összesen Szlovákok Magyarok

Év
v. h. %* v. v. %** v. h. %* v. v. %** v. h. %* v. v. %**
1950 7,9 n. a. 4,5 n. a. 20,6 n. a.
1960 10,8 11,7 6,2 6,4 17,5 23,2
1970 12,0 13,0 6,8 7,4 23,7 21,8
1980 10,9 12,1 6,1 6,8 25,3 29,1
1990 11,4 11,3 6,3 6,2 27,7 25,5
2000 12,5 9,3 6,9 5,1 26,5 26,0
2006 17,8 8,0 10,1 4,3 28,7 23,2
n. a.: nincs adat
* vegyes házasságkötések aránya
** vegyes válások aránya
Forrás: PO
XI. 1. melléklet. Szlovákia összlakosságának külső mechanikus

Csehországból(ba) Külföldről(re) * Nemzetközi

Vándorlási Vándorlási vándorlási
Év bevándorlók kivándorlók bevándorlók kivándorlók
különbözet különbözet különbözet
száma száma száma száma
összesen
1980 7 479 10 608 – 3 129 546 543 3 – 3 126
1981 6 066 9 943 – 3 877 436 665 – 229 – 4 106
1982 6 257 9 900 – 3 643 407 572 – 165 – 3 808
1983 5 591 9 595 – 4 004 327 633 – 306 – 4 310
1984 5 631 9 610 – 3 979 362 545 – 183 – 4 162
1985 5 753 8 930 – 3 177 314 429 – 115 – 3 292
1986 5 825 9 906 – 4 081 368 554 – 186 – 4 267
1987 5 549 9 047 – 3 498 409 673 – 264 – 3 762
1988 5 768 9 132 – 3 364 414 569 – 155 – 3 519
1989 5 926 8 671 – 2 745 549 575 – 26 – 2 771
1990 7 674 10 073 – 2 399 944 867 77 – 2 322
Összesen 67 519 105 415 – 37 896 5 076 6 625 – 1 549 – 39 445
* a Csehországon kívüli vándorlás
Forrás: PO
266
Mellékletek
XI. 2. melléklet. Szlovákia magyar nemzetiségű lakosságának külső mechanikus


Év bevándorlók kivándorlók különbözet bevándorlók kivándorlók különbözet különbözet
száma száma száma száma összesen
1980 443 556 – 113 68 85 – 17 – 130
1981 335 501 – 166 69 102 – 33 – 199
1982 338 439 – 101 67 112 – 45 – 146
1983 313 510 – 197 51 134 – 83 – 280
1984 292 453 – 161 40 117 – 77 – 238
1985 252 443 – 191 49 77 – 28 – 219
1986 252 441 – 189 41 105 – 64 – 253
1987 265 450 – 185 41 91 – 50 – 235
1988 249 502 – 253 49 77 – 28 – 281
1989 243 384 – 141 64 61 3 – 138
1990 394 447 – 53 54 53 1 – 52
Összesen 3 376 5 126 – 1 750 593 1 014 – 421 – 2 171
Forrás: PO
XI. 3. melléklet. Szlovákia szlovák nemzetiségű lakosságának külső mechanikus


Év bevándorlók kivándorlók bevándorlók kivándorlók
különbözet különbözet különbözet
összesen
1980 4 026 7 863 – 3 837 132 420 – 288 – 4 125
1981 3 514 7 379 – 3 865 95 521 – 426 – 4 291
1982 3 575 7 432 – 3 857 94 423 – 329 – 4 186
1983 3 143 7 036 – 3 893 81 468 – 387 – 4 280
1984 3 088 7 215 – 4 127 92 386 – 294 – 4 421
1985 3 267 6 606 – 3 339 101 323 – 222 – 3 561
1986 3 223 7 427 – 4 204 119 419 – 300 – 4 504
1987 3 148 6 850 – 3 702 128 560 – 432 – 4 134
1988 3 319 6 749 – 3 430 117 440 – 323 – 3 753
1989 3 530 6 465 – 2 935 162 439 – 277 – 3 212
1990 4 971 7 342 – 2 371 368 777 – 409 – 2 780
Összesen 4 026 7 863 – 3 837 132 420 – 288 – 4 125
Forrás: PO
267
XII. melléklet. A magyarok aránya Szlovákia kerületeiben

az etnikai heterogenitás mutatói szerint, 1991
Magyarok aránya
Kerület a magyarlakta a magyarok által az etnikai sűrűség
a kerületekben
járásokban lakott településeken mutatója szerint
Pozsony 4,6 4,6 4,6 4,6
Nyugat-Szlovákia 21,2 36,5 37,2 72,5
Közép-Szlovákia 5,3 34,3 36,6 64,3
Kelet-Szlovákia 6,5 17,8 18,8 62,4
Szlovákia összesen 10,8 25,3 26,1 67,1
Forrás: PO
268
Mellékletek
XIII. 1. melléklet. Szlovákia lakosságának házasságkötési és válási

mozgalma, 1981–2006
A házasságkötések A válások 100 házasságkötésre jutó

Év összesen Ebből vegyes összesen Ebből vegyes válások száma (%)
szám szerint % szám szerint % összesen Ebből vegyes
1981–1985 39 687 4 437 11,2 7 036 846 12,0 17,7 19,1
1986–1990 38 238 4 498 11,8 8 450 1 031 12,2 22,1 22,9
1991–1995 36 100 3 765 10,4 10 228 1220 11,9 28,3 32,4
1996–2000 27 235 3 113 11,4 9 305 885 9,5 34,2 28,4
2001–2005 25 779 3 822 14,8 10 787 926 8,6 41,8 24,2
1981 39 352 4 276 10,9 6 987 832 11,9 17,8 19,5
1982 40 398 4 436 11,0 6 550 785 12,0 16,2 17,7
1983 40 130 4 571 11,4 6 935 821 11,8 17,3 18,0
1984 39 626 4 416 11,1 6 908 840 12,2 17,4 19,0
1985 38 930 4 485 11,5 7 800 952 12,2 20,0 21,2
1986 38 341 4 407 11,5 8 325 1 056 12,7 21,7 24,0
1987 38 395 4 494 11,7 8 486 1 054 12,4 22,1 23,5
1988 37 493 4 584 12,2 8 270 1 013 12,2 22,1 22,1
1989 36 525 4 403 12,1 8 304 1 031 12,4 22,7 23,4
1990 40 435 4 600 11,4 8 867 1 000 11,3 21,9 21,7
1991 32 721 3 850 11,8 7 893 962 12,2 24,1 25,0
1992 33 880 3 823 11,3 8 057 1 116 13,9 23,8 29,2
1993 30 771 3 163 10,3 8 143 1 092 13,4 26,5 34,5
1994 28 155 2 611 9,3 8 666 993 11,5 30,8 38,0
1995 27 489 2 546 9,3 8 978 996 11,1 32,7 39,1
1996 27 484 2 834 10,3 9 402 941 10,0 34,2 33,2
1997 27 955 3 119 11,2 9 402 941 10,0 33,6 30,2
1998 27 494 3 140 11,4 9 138 797 8,7 33,2 25,4
1999 27 340 3 246 11,9 9 312 890 9,6 34,1 27,4
2000 25 903 3 227 12,5 9 273 858 9,3 35,8 26,6
2001 23 795 2 597 10,9 9 817 837 8,5 41,3 32,2
2002 25 062 3 396 13,6 10 960 926 8,4 43,7 27,3
2003 26 002 4 080 15,7 10 716 917 8,6 41,2 22,5
2004 27 885 4 220 15,1 10 889 981 9,0 39,0 23,2
2005 26 149 4 818 18,4 11 553 969 8,4 44,2 20,1
2006 25 939 4 622 17,8 12 716 1 018 8,0 49,0 22,0
Forrás: PO
269
XIII. 2. melléklet. Szlovákia magyar nemzetiségű lakosságának házasságkötési

és válási mozgalma, 1981–2006

1981–1985 4 164 1 091 26,2 758 205 27,0 18,2 18,7
1986–1990 3 795 1 042 27,4 867 249 28,7 22,8 23,9
1991–1995 3 374 921 27,3 1 044 302 28,9 30,9 32,8
1996–2000 2 323 614 26,4 900 241 26,8 38,7 39,3
2001–2005 1 877 500 26,7 1 047 271 25,9 55,8 54,1
1981 4 159 1 040 25,0 646 184 28,5 15,5 17,7
1982 4 204 1 089 25,9 722 206 28,5 17,2 18,9
1983 4 295 1 153 26,8 738 202 27,4 17,2 17,5
1984 4 186 1 110 26,5 849 209 24,6 20,3 18,8
1985 3 976 1 065 26,8 836 222 26,6 21,0 20,8
1986 3 962 1 042 26,3 865 248 28,7 21,8 23,8
1987 3 870 1 052 27,2 835 252 30,2 21,6 24,0
1988 3 715 1 042 28,0 862 250 29,0 23,2 24,0
1989 3 670 1 029 28,0 827 252 30,5 22,5 24,5
1990 3 758 1 043 27,8 944 241 25,5 25,1 23,1
1991 3 201 916 28,6 862 236 27,4 26,9 25,8
1992 3 103 881 28,4 831 245 29,5 26,8 27,8
1993 2 759 753 27,3 810 252 31,1 29,4 33,5
1994 2 628 697 26,5 915 272 29,7 34,8 39,0
1995 2 700 733 27,1 886 252 28,4 32,8 34,4
1996 2 480 625 25,2 915 253 27,6 36,9 40,4
1997 2 497 670 26,8 808 215 26,6 32,3 32,0
1998 2 384 660 27,7 851 248 29,1 35,7 37,6
1999 2 252 584 25,9 1 012 254 25,1 44,9 43,5
2000 2 002 530 26,5 914 238 26,0 45,7 44,9
2001 1 916 488 25,5 977 243 24,9 51,0 49,8
2002 1 830 495 27,0 1 124 280 24,9 61,4 56,5
2003 1 835 514 28,0 1039 256 24,6 56,6 49,7
2004 1 970 507 25,7 1 050 287 27,3 53,3 56,6
2005 1 836 499 27,2 1 045 290 27,7 56,9 58,1
2006 1 721 493 28,6 1 188 276 23,2 69,0 55,9
Forrás: PO
270
Mellékletek
XIII. 3. melléklet. Szlovákia szlovák nemzetiségű lakosságának házasságkötési

és válási mozgalma, 1981–2006

1981–1985 33 947 2135 6,3 5 939 401 6,8 17,5 18,8
1986–1990 32 746 2168 6,6 7 207 489 6,8 22,0 22,6
1991–1995 26 603 1505 5,7 7 116 462 6,5 26,7 30,7
1996–2000 23 711 1 479 6,2 8 185 420 5,1 34,5 28,4
2001–2005 22 267 1 830 8,2 9 517 443 4,7 42,7 24,2
1981 33 634 2 045 6,1 5 978 394 6,6 17,8 19,3
1982 34 628 2 136 6,2 5 529 370 6,7 16,0 17,3
1983 34 268 2 200 6,4 5 875 389 6,6 17,1 17,7
1984 33 877 2 133 6,3 5 741 401 7,0 16,9 18,8
1985 33 327 2 159 6,5 6 570 453 6,9 19,7 21,0
1986 32 743 2 115 6,5 7 092 505 7,1 21,7 23,9
1987 32 836 2 188 6,7 7 277 505 6,9 22,2 23,1
1988 32 043 2 195 6,9 7 030 479 6,8 21,9 21,8
1989 31 235 2 131 6,8 7 088 486 6,9 22,7 22,8
1990 34 872 2 209 6,3 7 549 471 6,2 21,6 21,3
1991 27 983 1 839 6,6 6 599 454 6,9 23,6 24,7
1992 29 383 1 779 6,1 6 777 464 6,8 23,1 26,1
1993 26 923 1 478 5,5 6 927 463 6,7 25,7 31,3
1994 24 728 1 240 5,0 7 490 475 6,3 30,3 38,3
1995 24 000 1 191 5,0 7 786 454 5,8 32,4 38,1
1996 23 974 1 351 5,6 8 230 446 5,4 34,3 33,0
1997 24 286 1 474 6,1 8 230 446 5,4 33,9 30,2
1998 23 932 1 485 6,2 8 105 376 4,6 33,9 25,3
1999 23 762 1 531 6,4 8 228 421 5,1 34,6 27,5
2000 22 603 1 553 6,9 8 135 411 5,0 36,0 26,4
2001 20 883 1 241 5,9 8 632 400 4,6 41,3 32,2
2002 21 816 1 611 7,4 9 623 441 4,6 44,1 27,4
2003 22 469 1 955 8,7 9 437 434 4,6 42,0 22,2
2004 23 995 2 025 8,4 9 611 474 4,9 40,1 23,4
2005 22 171 2 317 10,5 10 283 467 4,5 46,4 20,1
2006 22 153 2 233 10,1 11 254 480 4,3 50,8 21,5
Forrás: PO
271
XIV. 1. melléklet. A magyar, szlovák és roma nemzetiségűek nyers

születési arányszámai a járásokban élő magyarok aránya szerint Szlovákiában, 1991
Magyarok aránya a járásokban Szlovákia Szlovák Magyar Roma

2% alatt 15,9 15,4 14,2 39,6
2–10% 13,1 13,0 11,7 43,1
10–30% 15,1 13,7 8,6 82,3
30–50% 13,5 13,7 11,7 48,1
50% felett 13,1 13,2 13,0 11,9
Összesen 14,9 14,7 11,8 45,9
Forrás: saját számítás a PO-adatok alapján
XIV.2. melléklet. A magyar, szlovák és roma nemzetiségűek teljes

születési arányszámai Szlovákiában, 1991
Magyarok aránya a járásokban Szlovákia Szlovák Magyar Roma

2% alatt 2,2 2,2 1,8 5,9
2–10% 1,7 1,7 1,5 6,1
10–30% 2,2 2,0 1,3 12,8
30–50% 1,9 1,9 1,7 7,1
50% felett 1,8 1,8 1,8 1,7
Összesen 2,1 2,0 1,7 6,9
Forrás: saját számítás a PO-adatok alapján
XV. melléklet. A Losonci és a Rimaszombati járás nemzetiségeinek nyers

születési arányszámai, 2001
Nemzetiség Losonci járás Rimaszombati járás

Összlakosság 10,5 11,5
Magyarok 11,7 14,7
Szlovákok 10,6 10,2
Romák 1,0 0,3
Forrás: saját számítás a PO adatok alapján.
272
Mellékletek
XVI. melléklet. Egy házasságkötésre jutó születések száma nemzetiségenként

A magyarok aránya Szlovákia

Magyarok Szlovákok Romák
a járásokban összesen
0–2% 2,2 0,5 2,2 339,5
2–10% 1,8 1,5 1,8 3196,5
10–30% 2,5 2,4 2,3 233,5
30-50% 2,2 2,4 2,1 *
50% felett 2,0 2,1 1,7 *
Összesen 2,1 2,2 2,1 395,5
* nem volt regisztrált roma házasságkötés

Forrás: saját számítás a PO-adatok alapján.
XVII. melléklet. A szlovákiai nemzetiségek vegyes házasságkötéseinek aránya

és az e házasságokból születettek aránya, 1992–1995
Vegyes házasságkötések aránya

Nemzetiség
1992 1993 1994 1995
Magyarok 28,4 27,3 26,5 27,1
Szlovákok 6,1 5,5 5,0 5,0
Romák 7,1 4,3 9,4 3,6
Vegyes házasságokból
Nemzetiség születettek aránya
1992 1993 1994 1995
Magyarok 22,9 23,2 22,5 18,8
Szlovákok 4,6 4,3 3,8 3,5
Romák 2,1 1,3 1,4 0,9
Eltérés (százalékban)
Nemzetiség
1992 1993 1994 1995
Szlovákia összesen – 28,9 – 25,9 – 26,8 – 40,7
Magyarok – 19,4 – 15,2 – 14,9 – 30,9
Szlovákok – 23,8 – 21,8 – 23,5 – 29,7
Romák – 69,9 – 70,4 – 85,1 – 74,5
Forrás: PO
273
XVIII. melléklet. Szlovákia nemzetiségeinek korspecifikus

halálozási arányszámai, 2001, ‰
Szlovákia
Korcsoportok Szlovákok Magyarok Romák
összesen
0–4 1,502 1,527 1,134 2,241
5–9 0,224 0,236 0,201 0,088
10–14 0,223 0,226 0,251 0,189
15–19 0,436 0,453 0,462 0,000
20–24 0,594 0,621 0,529 0,120
25–29 0,827 0,880 0,619 0,129
30–34 1,128 1,171 1,054 0,624
35–39 1,658 1,745 1,527 0,338
40–44 2,925 3,120 2,342 0,194
45–49 4,908 5,158 4,419 1,511
50–54 7,688 8,022 7,453 2,858
55–59 11,628 12,253 10,708 3,298
60–64 18,260 19,278 15,716 4,270
65–69 26,953 28,123 24,711 11,468
70–74 41,712 43,808 37,087 1,631
75–79 65,123 67,605 60,297 14,620
80–84 106,535 112,568 87,681 35,398
85 felett 205,583 214,802 187,216 26,316
Forrás: PO
XIX. melléklet. A nemzetiségek nyers halálozási arányszáma Szlovákiában

a járások etnikai jellege szerint, 1991 ‰
A magyarok aránya
Szlovákia Szlovákok Magyarok Romák
a járásokban
0–2% 9,9 10,1 5,3 2,0
2–10% 9,4 9,6 8,1 3,4
10–30% 12,2 14,0 7,9 1,4
30–50% 12,4 12,6 12,5 2,2
50% felett 11,3 12,3 11,0 0,0
Összesen 10,3 10,4 11,0 2,0
274
Mellékletek
XX.1. melléklet. Szlovákia lakosságának külső mechanikus népmozgalma, 1991–2006
a) szám szerint b) százalékban

Év Külföldről Külföldre Nemzetkö- Év Külföldről Külföldre Nemzetkö-
bevándorlók kivándorlók zi vándorlási bevándorlók kivándorlók zi vándorlási
száma száma különbözet száma száma különbözet
összesen összesen
1991 9 076 – 8 861 215 1991 1,7 – 1,7 0,0
1992 8 929 – 11 868 – 2 939 1992 1,7 – 2,2 – 0,6
1993 9 106 – 7 355 1 751 1993 1,7 – 1,4 0,3
1994 4 922 – 154 4 768 1994 0,9 0,0 0,9
1995 3 055 – 213 2 842 1995 0,6 0,0 0,5
1996 2 477 – 222 2 255 1996 0,5 0,0 0,4
1997 2 303 – 572 1 731 1997 0,4 – 0,1 0,3
1998 2 052 – 746 1 306 1998 0,4 – 0,1 0,2
1999 2 072 – 618 1 454 1999 0,4 – 0,1 0,3
2000 2 274 – 811 1 463 2000 0,4 – 0,2 0,3
2001 2 023 1 011 1 012 2001 0,4 0,2 0,2
2002 2 312 1 411 901 2002 0,4 0,3 0,2
2003 2 603 1 194 1 409 2003 0,5 0,2 0,3
2004 4 460 1 586 2 874 2004 0,8 0,3 0,5
2005 5 276 1 873 3 403 2005 1,0 0,4 0,6
2006 5 589 1 735 3 854 2006 1,0 0,3 0,7
Forrás: PO
275
XX.2. melléklet. Szlovákia magyar nemzetiségű lakosságának külső

mechanikus népmozgalma, 1991–2006
a) szám szerint b) százalékban

Nemzetkö- Nemzetkö-
Külföldről Külföldre ki- Külföldről Külföldre ki-
zi vándorlá- zi vándorlá-
Év bevándorlók vándorlók Év bevándorlók vándorlók
si különbözet si különbözet
összesen összesen
1991 361 – 354 7 1991 0,64 – 0,62 0,01
1992 458 – 510 – 52 1992 0,81 – 0,91 – 0,09
1993 391 – 197 194 1993 0,70 – 0,35 0,35
1994 187 14 173 1994 0,34 0,03 0,31
1995 111 –7 104 1995 0,20 – 0,01 0,19
1996 72 – 14 58 1996 0,13 – 0,03 0,11
1997 79 – 31 48 1997 0,15 – 0,06 0,09
1998 72 – 31 41 1998 0,13 – 0,06 0,08
1999 48 – 19 29 1999 0,09 – 0,04 0,05
2000 55 – 32 23 2000 0,10 – 0,06 0,04
2001 67 – 43 24 2001 0,13 – 0,08 0,05
2002 57 – 59 –2 2002 0,11 – 0,11 0,00
2003 48 – 59 – 11 2003 0,09 – 0,11 – 0,02
2004 143 – 70 73 2004 0,28 – 0,14 0,14
2005 297 – 77 220 2005 0,58 – 0,15 0,43
2006 389 – 66 323 2006 0,76 – 0,13 0,63
Forrás: PO
276
Mellékletek
XXI. 1. melléklet. A magyar és szlovák nemzetiségű lakosság ötéves korcsoportok

szerinti megoszlása Szlovákiában, 1991
Szlovákia Ebből magyar Ebből szlovák

Korcsoport
Összesen Férfi Nő Összesen Férfi Nő Összesen Férfi Nő
0–4 399 534 204 014 195 520 34 115 17 363 16 752 350 138 178 871 171 267
5–9 442 586 226 147 216 439 39 012 19 899 19 113 388 701 198 661 190 040
10–14 471 841 240 964 230 877 42 990 22 090 20 900 414 437 211 534 202 903
15–19 443 893 226 160 217 733 42 340 21 571 20 769 387 641 197 674 189 967
20–24 370 865 188 969 181 896 37 420 19 300 18 120 319572 163 010 156 562
25–29 390 814 198 048 192 766 40 960 20 955 20 005 334 428 169 522 164 906
30–34 413 503 209 901 203 602 45 061 23 084 21 977 353 453 179 166 174 287
35–39 428 131 215 439 212 692 48 384 24 669 23 715 364 654 183 149 181 505
40–44 360 630 179 463 181 167 38 533 19 309 19 224 308 039 153 401 154 638
45–49 276 730 132 878 143 852 33 826 16 269 17 557 232 226 111 952 120 274
50–54 249 077 117 142 131 935 31 522 15 017 16 505 208 065 97 886 110 179
55–59 243 867 112 511 131 356 30 759 14 154 16 605 203 695 93 919 109 776
60–64 238 211 106 151 132 060 30 168 13 271 16 897 199 570 88 662 110 908
65–69 218 462 92 880 125 582 27 321 11 482 15 839 184 209 78 344 105 865
70–74 113 534 46 404 67 130 15 328 5 746 9 582 94 908 39 305 55 603
75–79 107 608 41 706 65 902 14 751 5 137 9 614 89 580 35 364 54 216
80 felett 103 576 34 492 69 084 14 742 4 730 10 012 85 312 28 635 56 677
Ismeretlen 1 473 792 681 64 30 34 700 364 336
Összesen 5 274 335 2 574 061 2 700 274 567 296 274 076 293 220 4 519 328 2 209 419 2 309 909
Forrás: SODB
277
XXI. 2. melléklet. A magyar és szlovák nemzetiségű lakosság ötéves korcsoportjai

Szlovákia Ebből magyar Ebből szlovák

Korcsoport
Összesen Férfi Nő Összesen Férfi Nő Összesen Férfi Nő
0–4 277 709 142 397 135 312 21 163 10 852 10 311 238 359 122 299 116 060
5–9 338 772 173 426 165 346 24 936 12 834 12 102 296 752 151 835 144 917
10–14 399 012 203 773 195 239 31 844 16 298 15 546 350 162 178 777 171 385
15–19 440 003 224 835 215 168 36 784 18 826 17 958 386 657 197 580 189 077
20–24 466 328 237 744 228 584 39 662 20 385 19 277 409 202 208 447 200 755
25–29 432 649 219 862 212 787 38 780 19 826 18 954 375 186 190 774 184 412
30–34 359 200 181 495 177 705 34 157 17 473 16 684 307 465 155 011 152 454
35–39 380 054 190 953 189 101 37 978 19 235 18 743 323 819 162 225 161 594
40–44 398 966 200 264 198 702 41 853 21 213 20 640 339 718 169 815 169 903
45–49 410 780 202 899 207 881 44 356 22 139 22 217 349 190 171 946 177 244
50–54 343 768 166 384 177 384 35 420 17 222 18 198 292 815 141 532 151 283
55–59 255 423 117 483 137 940 30 072 13 724 16 348 213 907 98 583 115 324
60–64 218 344 96 088 122 256 26 724 11 878 14 846 182 226 80 133 102 093
65–69 197 491 82 476 115 015 24 078 9 925 14 153 164 954 68 744 96 210
70–74 175 488 68 061 107 427 21 571 8 174 13 397 146 708 56 688 90 020
75–79 135 913 48 248 87 665 16 203 5 637 10 566 114 592 40 725 73 867
80 felett 102 031 32 585 69 446 12 886 3 761 9 125 85 171 27 572 57 599
Ismeretlen 47 524 23 542 23 982 518 467 987 1 074 37 971 18 583 19 388
Összesen 5 379 455 2 612 515 2 766 940 520 528 250 389 270 139 4 614 854 2 241 269 2 373 585
Forrás: SODB
278
Térképek
XXII. melléklet.
281
Mellékletek
XXIII. melléklet.
282
XXIV. melléklet.
283
Mellékletek
XXV. melléklet.
284
XXVI. melléklet.
285
Mellékletek
XXVII. melléklet.
286
XXVIII. melléklet.
287
Mellékletek
XXIX. melléklet.
288
XXX. melléklet.
289
Mellékletek
XXXI. melléklet.
290
XXXII. melléklet.
291
Mellékletek
XXXIII. melléklet.
292
XXXIV. melléklet.
293
Mellékletek
XXXV. melléklet.
294
XXXVI. melléklet.
295
Mellékletek
XXXVII. melléklet.
296
Táblázatok és ábrák jegyzéke
Táblázatok
1. táblázat. A magyar népesség a nemzetiségi, illetve az anyanyelvi ismérv szerint
Szlovákiában (2001) és Romániában (2002)
2. táblázat. Fogamzásgátlási eszközök használata Romániában (1993, 1999, 2004)
és Szlovákiában (1991)
3. táblázat. A hajadon nők aránya Szlovákiában (1961, 1980, 1991, 2001) és Romá-
niában (1966, 1977, 1992, 2002) korcsoportonként, a népszámlálások alapján
4. táblázat. Az első házasságkötés átlagos életkora Romániában és Szlovákiában,
1980–2006
5. táblázat. Nyers születési és halálozási arányszámok Erdélyben nemzetiségen-
ként a XX. század első felében
6. táblázat. A fontosabb nemzetiségek számának alakulása Romániában, 1956–
2002
7. táblázat. A fontosabb nemzetiségek számának alakulása Erdélyben, 1941–2002
8. táblázat. A magyar népesség megoszlása a településen élő magyarok aránya
szerint Erdélyben, 1977, 1992, 2002
9. táblázat. A nyers születési arányszámok Romániában és a romániai magyar né-
pesség esetében, 1966–1976
10. táblázat. A születésszámok alakulása Romániában az újszülött regisztrált nem-
zetisége szerint (hivatalos népmozgalmi adatsor), 1992–2005
11. táblázat. A magyarként regisztrált csecsemők száma Romániában: népmozgal-
mi és népszámlálási adatok alapján becsült értékek, 1992–2005
12. táblázat. Az átlagos életkor és a 60 éven felüliek aránya a romániai és a románi-
ai magyar népességben, 1966-ban, 1977-ben és 1992-ben
13. táblázat. A halálozások száma és a halálozási arányszámok Romániában nem-
zetiségenként, 1992–2007
14. táblázat. A magyar népesség átlagéletkora Erdély régióiban, 1992, 2002
15. táblázat. A különböző nemzetiségek standardizált halandósági arányszámai
Romániában, 1992
16. táblázat. A születéskor várható élettartam nemenként Románia és a romániai
17. táblázat. A házasságkötések számának alakulása Romániában nemzetiség sze-
rint, 1992 – 2007
18. táblázat. A nyers házasságkötési arányszám Romániában nemzetiség szerint,
1992–2007
19. táblázat. A regisztrált és a direkt standardizálási eljárás alapján várható házas-
ságkötési együttható a romániai magyar népesség esetében, 1992, 2002
20. táblázat. A nyers házasságkötési arányszám alakulása Erdély megyéiben a ma-
gyar népesség esetében, 1992–2002
297
21. táblázat. A házasságot nem kötöttek aránya Romániában korcsoportonként

nemzetiség szerint, 1992, 2002
22. táblázat. Az etnikailag homogén házasságot kötők aránya Romániában nemze-
tiség szerint, 1994–2007
23. táblázat. A magyarok etnikai homo/heterogámiájára vonatkozó kereszttábla
24. táblázat. Az etnikailag homogén házasságkötés esélyhányadosa Románia főbb
nemzetiségei esetén, 1992 – 2007
25. táblázat. Az etnikailag homogén házasságra lépő magyarok aránya Erdély me-
gyéiben településtípus szerint, 1992–2005
26. táblázat. A homogén házasságkötés esélyhányadosának (OR) értéke az erdé-
lyi magyar népesség esetében megyénként, településtípus szerint, 1992–2007
(aggregált adatok)
27. táblázat. A gyermekeiket magyarként regisztráló magyar párú vegyes családok
aránya Erdély megyéiben településtípus és a magyar fél neme szerint, 2002
28. táblázat. A magyar és sváb nemzetiségűek számának változása néhány
Szatmár megyei községben, 1966–2002
29. táblázat. A cigány/roma nemzetiségűek (az 1966-os, 1977-es, 1992-es és 2002-
es cenzusok szerint), illetve a cigány-magyar nemzetiségváltás mérlege Romá-
niában, Erdélyben, illetve a magyarlakta megyékben
30. táblázat. Nemzetiségváltási mérleg a cigány–magyar, illetve sváb–magyar relá-
cióban Erdélyben az 1977-es, 1992-es és 2002-es népszámlálás során
31. táblázat. Magyarországra bevándorlók, 1987–2001
32. táblázat. A romániai magyar népesség migrációs egyenlege abszolút számban
és migrációs arányszámban (ezrelék), 1964–2005
33. táblázat. Románia és a romániai magyar népesség természetes népmozgalmi
egyenlege, 1992–2005
34. táblázat. Szlovákia népességének változásai, 1869–1921
35. táblázat. A nemzetközi vándorlás Szlovákiában, 1920–1937
36. táblázat. A szlovákiai magyarok természetes népmozgalma Szlovákiában, 1921,
1924, 1936
37. táblázat. A magyar és szlovák nemzetiségűek vegyes házasságkötési és válási
mozgalma Szlovákiában, 1950–2006 (százalék)
38. táblázat. A magyar és szlovák házasságkötések száma Szlovákiában nemek sze-
rint, 1991, 2001
39. táblázat. A magyar és szlovák születések száma Szlovákiában, 1991, 2001
40. táblázat. A magyar és szlovák halálozások száma Szlovákiában, 1980, 1991,
2001
41. táblázat. A magyar halálozások száma nemek és területek szerint Szlovákiá-
ban, 2001
42. táblázat. A magyarok és szlovákok várható átlagos élettartama nemek szerint
43. táblázat. A magyar lakosság várható élettartama a járások etnikai jellege és ne-
mek szerint Szlovákiában, 2001
298
44. táblázat. Szlovákia magyar lakosságának természetes népmozgalma, 1991,

2001
45. táblázat. Szlovákia magyar lakosságának természetes népmozgalma a járások
etnikai jellege szerint, 2001
46. táblázat. Az etnikailag homogén házasságok aránya nemzetiségek szerint Szlo-
vákiában, 1991–2006
47. táblázat. Szlovákia egyes nemzetiségeinek esélyhányadosai 1991-2006
48. táblázat. Az etnikailag homogén házasságra lépő magyarok aránya, 1996–2006
49. táblázat. A cigányok száma és aránya Szlovákiában és a magyar népességen
belül Dél-Szlovákia járásaiban, 1980
50. táblázat. A szlovákiai magyarok számának változása, 1980–2011
51. táblázat. A szlovákiai magyarok természetes népmozgalma, 2001–2010
52. táblázat. A teljes népesség és a magyarok száma Erdélyben és Szlovákiában,
1910–2001/2002
53. táblázat. A hajadonok aránya korcsoportonként Romániában és Szlovákiában
nemzetiség szerint, 2001/2002
54. táblázat. A magyar népesség megoszlása a magyarok településen belüli aránya
szerint Erdélyben (2002) és Szlovákiában (2001)
Ábrák
1. ábra. A csecsemőhalandóság alakulása Romániában, Csehszlovákiában, illetve
Angliában és Walesben, 1901–1990
2. ábra. A férfiak születéskor várható élettartama Romániában, Szlovákiában és az
Európai Unió bővítés előtti 15 tagállamában, 1960 után
3. ábra. A nők születéskor várható élettartama Romániában, Szlovákiában és az
Európai Unió bővítés előtti 15 tagállamában, 1960 után
4. ábra. A TFR alakulása Romániában és Szlovákiában, 1960–2006
5. ábra. Az egy élveszületésre jutó abortuszok száma Romániában, Szlovákiában
és Hollandiában, 1960–2002
6. ábra. A korspecifikus termékenységi arányszámok Romániában, 1990, 1995,
2000 és 2006
7. ábra. A korspecifikus termékenységi arányszámok Szlovákiában, 1990, 1995,
2000 és 2006
8. ábra. A munkanélküliségi ráta Szlovákiában és Romániában, 1998–2008
9. ábra. A felsőoktatásban résztvevők aránya a 20–24 éves népességen belül Ro-
mániában és Szlovákiában, 1998–2008
10. ábra. A teljes (első) házasságkötési arányszám alakulása Romániában és Szlo-
11. ábra. A nyers születési és halálozási arányszám alakulása Romániában és Szlo-
12. ábra. A természetes népmozgalmi egyenleg alakulása Romániában és Szlová-
kiában, 1960–2008
299
13. ábra. A népességszám alakulása Romániában és Szlovákiában 1960–2008

14. ábra. A romániai és szlovákiai népesség korösszetétele (ötéves korcsoportok),
2007
15. ábra. A születési és halálozási aranyszámok Erdélyben, 1871–1914
16. ábra. A népességszám változása nemzetiség szerint Erdélyben, 1869–2002
17. ábra. A magyarok arányának alakulása Erdélyben a városi és falusi települése-
ken, 1900–2002
18. ábra. A romániai magyar népességre vonatkozó 1964–1992 közötti inverz pro-
jekció logikája
19. ábra. A teljes termékenységi arányszám alakulása Romániában és a romániai
20. ábra. Az egy élveszületésre jutó abortuszok száma Romániában és Hargita me-
gyében, 1964–2003
21. ábra. A TFR alakulása Romániában és az 1992-ben, illetve 2002-ben cigányként
regisztrált nők körében, 1964–2002
22. ábra. Az 1901 és 1953 között született kohorszok befejezett termékenysége Ro-
mániában nemzetiségenként
23. ábra. A TFR alakulása Romániában és a romániai magyar nők esetében, 1994–
2007
24. ábra. Korcsoport-specifikus termékenységi együtthatók Romániában és a ro-
mániai magyar nők esetében, 1994, 2000, 2005
25. ábra. A városi és a falusi nők termékenysége Erdélyben a magyarok és nem
magyarok esetében, 2002
26. ábra. A romániai és a romániai magyar korfa 1966-ban és 1977-ben
27. ábra. A romániai és a romániai magyar népesség nyers halálozási arányszámai,
1964–2005
28. ábra. A bánsági és dél-erdélyi, illetve székelyföldi magyarok korfája, 2002
29. ábra. Az észak-erdélyi, illetve partiumi magyarok korfája, 2002
30. ábra. A születéskor várható élettartam nemenként Románia és az erdélyi ma-
gyar népesség esetében 1960–2005
31. ábra. A házasságra lépők száma Romániában a nem magyar és nem roma ki-
sebbségek esetében, 1994–2005
32. ábra. A nyers házasságkötési arányszám a romániai és a romániai magyar né-
pesség esetében, 1992–2007
33. ábra. A homogén házasságot kötők (1992–2002) és a homogén házasságban
élők (2002) aránya a magyarok között Erdély megyéiben
34. ábra. A homogén házasságkötések aránya a romániai magyar népesség köré-
ben nemek szerint, 1994–2007
35. ábra. A női termékenység, az etnikai reprodukció és az intergenerációs asszi-
milációs veszteség a romániai magyar népesség esetében, 1964–2002
36. ábra. A kérdezők által romaként kategorizáltak aránya a magyarul (is) beszé-
lő 20–45 éves népességen belül Erdélyben, megye és településtípus szerint,
2006
300
37. ábra. A magyar nemzetiségű kivándorlók száma Romániában, 1964–2001: a

modellben használt és a hivatalosan közölt értékek
38. ábra. A termékeny női korcsoportok alakulása az 1977–2001 között Erdélyből
kivándorolt magyar népességen belül
39. ábra. Az 1977–2001 közötti migráció születéskiesésben megmutatkozó kumu-
lált hatása a romániai magyar népességre
40. ábra. A romániai magyarok számának alakulása, 1992–2006
41. ábra. A nyers születési és halandósági együtthatók alakulása a romániai ma-
gyar népesség körében, 1964–2003
42. ábra. A születési és halálozási arányszám alakulása Szlovákiában, 1869–1950
43. ábra. A nyers házasságkötési és válási arányszám a szlovák és magyar népes-
ség esetében Szlovákiában, 1950–2006
44. ábra. A száz házasságkötésre jutó válások aránya Szlovákiában a szlovák és ma-
gyar nemzetiségűek között, 1950-2006
45. ábra. A nyers születési és halálozási arányszámok nemzetiség szerint Szlováki-
ában, 1950–2006
46. ábra. A magyar és szlovák lakosság természetes népmozgalmi egyenlege Szlo-
vákiában, 1950–2006 (ezrelék)
47. ábra. A nyers házasságkötési arányszámok nemzetiség szerint Szlovákiában,
1991–2006
48. ábra. Szlovákia népességének korspecifikus házasságkötési arányszámai ne-
mek szerint, 1991, 2001
49. ábra. A nyers házasságkötési arányszámok a magyarok aránya szerint kialakí-
tott járáscsoportokban Szlovákiában, 1991, 2001
50. ábra A nyers házasságkötési arányszámok Szlovákiában a magyarok aránya
szerint kialakított járáscsoportokban nemzetiség szerint, 2001
51. ábra A nyers válási arányszámok a magyarok aránya szerint kialakított járás-
csoportokban Szlovákiában, 1991, 2001
52. ábra. A nyers válási arányszámok a magyarok aránya szerint kialakított járás-
csoportokban nemzetiség szerint Szlovákiában, 2001
53. ábra. A magyarok születési és halálozási arányszámai Szlovákiában, 1990–2006
54. ábra. Szlovákia népességének születési és termékenységi arányszámai a tele-
pülések nagyságcsoportjai szerint, 2001
55. ábra. A nyers születési arányszámok a magyarok aránya szerint kialakított já-
ráscsoportokban Szlovákiában, 1991, 2001
56. ábra. A nyers születési arányszámok a magyarok aránya szerint kialakított já-
ráscsoportokban Szlovákiában nemzetiségenként, 2001
57. ábra. A teljes termékenységi arányszámok a magyarok aránya szerint kialakí-
tott járáscsoportokban Szlovákiában, nemzetiség szerint, 2001
58. ábra. A korspecifikus halandósági együtthatók nemek szerint Szlovákiában,
2001
59. ábra. A nyers és standard halálozási arányszám a települések nagyságcsoport-
jai szerint Szlovákiában, 2001
301
60. ábra. A korspecifikus halandósági együtthatók nemzetiség szerint Szlovákiá-

ban, 2001
61. ábra. A nyers halandósági arányszám a magyarok aránya szerint kialakított já-
ráscsoportokban nemzetiség szerint Szlovákiában, 2001
62. ábra. A standardizált halandósági arányszám a magyarok aránya szerint kiala-
kított járáscsoportokban nemzetiség szerint Szlovákiában, 2001
63. ábra. A magyar népesség természetes népmozgalmi egyenlege, 1990–2006
64. ábra. A nemzetközi migrációs arányszámok és a migrációs egyenleg Szlovákiá-
ban, 1990–2006
65. ábra. A nemzetközi migrációs arányszámok és a migrációs egyenleg a szlová-
kiai magyar népesség esetében, 1990–2006
66. ábra. Az etnikailag vegyes házasságok aránya nemzetiségek szerint Szlovákiá-
ban, 1991–2006
67. ábra. A magyar és szlovák nemzetiségű népesség számának változása ötéves
korcsoportonként Szlovákiában, 1991–2001
68. ábra. A magyar nemzetiségű lakosság számában bekövetkezett változások
ötéves korcsoportonként Szlovákiában, 1970–1980, 1980–1991, 1991–2001
69. ábra. A magyar népesség arányának alakulása Erdélyben és Szlovákiában,
1910–2001/2002
70. ábra. A magyarok számának alakulása az 1956/1961-es értékhez képest Erdély-
ben és Szlovákiában
71. ábra. A nyers halálozási arányszám alakulása az erdélyi és szlovákiai magyarok
esetében, 1964–2007
72. ábra. A nyers születési együttható alakulása az erdélyi és szlovákiai magyarok
73. ábra. A természetes szaporodás alakulása az erdélyi és szlovákiai magyarok
74. ábra. Az erdélyi és szlovákiai magyar népesség korösszetétele (ötéves korcso-
portok), 2002
75. ábra. A nyers házasságkötési arányszám az erdélyi és szlovákiai magyarok ese-
tében, 1964–2007
76. ábra. A vegyes házasságot kötők aránya az erdélyi és szlovákiai magyarok kö-
rében, 1981–2007
Térképek
1. térkép. A magyar és a nem magyar nők termékenysége Erdély megyéiben, 2002
2. térkép. A magyar nők termékenysége városon és falun Erdély megyéiben, 2002
3. térkép. A magyar népesség nyers halandósági arányszámai Erdélyben megyén-
ként, 1992, 2002
4. térkép. A standardizált halandósági arányszámok Erdélyben megyénként (tel-
jes és magyar népesség), 1992
302
5. térkép. A teljes és a magyar népesség születéskor várható élettartama Erdély

megyéiben (férfiak), 2002
6. térkép. A teljes és a magyar népesség születéskor várható élettartama Erdély
megyéiben (nők), 2002
7. térkép. Az etnikai reprodukció és a női termékenység aránya (ER/TFR) és a ma-
gyar nők termékenysége Erdély megyéiben, 2002
8. térkép. A magyar és román népesség természetes szaporodása Erdély megyéi-
ben, 1992–2002 (átlag, ‰)
9. térkép. A két népszámlálás közötti (1992–2002) fogyás mértéke és ennek ter-
mészetes népmozgalmi egyenleggel magyarázható része Erdély megyéiben a
magyar népesség esetében
Mellékletek
I. melléklet. A romániai magyar népesség népmozgalmi mutatószámai, 1964–2007
II. melléklet. A teljes termékenységi arányszám (1000 termékenykorú nőre) a ro-
mániai, a romániai magyar és a romániai cigány nők esetében, 1964–2007
III. melléklet. A magyarként regisztrált újszülöttek száma Erdély megyéiben a
népmozgalmi adatok szerint 1992–2007 között, illetve az adott évben szüle-
tettek a 2002-es népszámlálás alapján
IV. melléklet. A magyarként regisztrált gyermekek száma és a TFR-re vonatkozó
korrekciók Romániában, 1994–2005
V. 1. melléklet. A magyar nemzetiségű elhalálozottak korcsoport szerint Romániá-
ban (férfiak), 1994–2005
V.2. melléklet. A magyar férfi népesség korcsoport-specifikus halandósági együtt-
hatói Romániában, 1994–2005
V. 3. melléklet. A magyar nemzetiségű elhalálozottak korcsoport szerint Romániá-
ban (nők), 1994–2005
V. 4. melléklet. A magyar női népesség korcsoport-specifikus halandósági együtt-
hatói Romániában, 1994–2005
VI. melléklet. A házasságra lépők megoszlása nemzetiség szerint Romániában,
1994–2007
VIII. 1. melléklet. Szlovákia lakosságának természetes népmozgalma, 1950–2006
VIII. 2. melléklet. Szlovákia magyar nemzetiségű lakosságának természetes nép-
VIII. 3. melléklet. Szlovákia szlovák nemzetiségű lakosságának természetes nép-
IX. melléklet. A vegyes házasságkötések és a vegyes házasságokból született gyer-
mekek számának és arányának alakulása Szlovákiában, 1931–2002
303
X. melléklet. A magyar és szlovák nemzetiségűek vegyes házasságkötési és válási

mozgalma Szlovákiában 1950 – 2006 (%)
XI. 1. melléklet. Szlovákia összlakosságának külső mechanikus népmozgalma,
1980–1990
XI. 2. melléklet. Szlovákia magyar nemzetiségű lakosságának külső mechanikus
XI. 3. melléklet. Szlovákia szlovák nemzetiségű lakosságának külső mechanikus
XII. melléklet. A magyarok aránya Szlovákia kerületeiben az etnikai heterogenitás
mutatói szerint, 1991
XIII. 1. melléklet. Szlovákia lakosságának házasságkötési és válási mozgalma,
1981–2006
XIII. 2. melléklet. Szlovákia magyar nemzetiségű lakosságának házasságkötési és
válási mozgalma, 1981–2006
XIII.3. melléklet. Szlovákia szlovák nemzetiségű lakosságának házasságkötési és
válási mozgalma, 1981–2006
XIV. 1. melléklet. A magyar, szlovák és roma nemzetiségűek nyers születési arány-
számai a járásokban élő magyarok aránya szerint Szlovákiában, 1991
XIV. 2. melléklet. A magyar, szlovák és roma nemzetiségűek teljes születési arány-
számai Szlovákiában, 1991
XV. melléklet. A Losonci és a Rimaszombati járás nemzetiségeinek nyers születési
arányszámai, 2001
XVI. melléklet. Egy házasságkötésre jutó születések száma nemzetiségenként
XVII. melléklet. A szlovákiai nemzetiségek vegyes házasságkötéseinek aránya és
az e házasságokból születettek aránya, 1992–1995
XVIII. melléklet. Szlovákia nemzetiségeinek korspecifikus halálozási arányszámai,
2001, ‰
XIX. melléklet. A nemzetiségek nyers halálozási arányszáma Szlovákiában a járá-
sok etnikai jellege szerint, 1991 ‰.
XX. 1. melléklet. Szlovákia lakosságának külső mechanikus népmozgalma, 1991–2006
XX. 2. melléklet. Szlovákia magyar nemzetiségű lakosságának külső mechanikus
XXI. 1. melléklet. A magyar és szlovák nemzetiségű lakosság ötéves korcsoportok
szerinti megoszlása Szlovákiában, 1991
XXI. 2. melléklet. A magyar és szlovák nemzetiségű lakosság ötéves korcsoportjai
XXII. melléklet. Erdély etnikai (anyanyelvi) térképe, 1910
XXIII. melléklet.Erdély etnikai térképe, 1977
XXIV. melléklet.Erdély etnikai térképe, 2002
XXV. melléklet.Erdély vallási térképe, 2002
XXVI. melléklet.Erdély lakosságának születési adatai, 1900–1910 közötti átlag a
mai közigazgatásra átszámolva
304
XXVII. melléklet.Erdély lakosságának halálozási adatai, 1900–1910 közötti átlag a

mai közigazgatásra átszámolva
XXVIII. melléklet.Erdélyi megyék lakosságának népmozgalmi adatai, 1922–2002
közötti átlagok
XXIX. melléklet.Szatmár megye lakosságának etnikai adatai 1992-ben és 2002-ben
XXX. melléklet.Szlovákia etnikai (anyanyelvi) térképe, 1910
XXXI. melléklet.Szlovákia etnikai térképe, 1930
XXXII. melléklet.Szlovákia etnikai térképe, 2001
XXXIII. melléklet.Szlovákia vallási térképe, 2001
XXXIV. melléklet.Szlovákia lakosságának születési adatai, 2001
XXXV. melléklet.Szlovákia lakosságának halálozási adatai, 2001
XXXVI. melléklet.Szlovákia lakosságának természetes szaporodási adatai, 2001
XXXVII. melléklet.Szlovákia lakosságának házasságkötési adatai, 2001
305
Bibliográfia
Achim 1998 – Achim, Viorel: Ţiganii în istoria României (Cigányok a román törté-
nelemben). Bucureşti, Editura Enciclopedică (Magyarul: Osiris, 2001)
Andorka 2001 – Andorka Rudolf: Gyermek, család, történelem. Budapest, Andorka
Rudolf Társadalomtudományi Társaság – Századvég.
Anghel–Horváth coord. 2009 – Anghel, Remus Gabriel–Horváth, István (coord.):
Sociologia migraţiei. Teorii şi studii de caz româneşti. (A migráció szociológiá-
ja. Elméletek és romániai esettanulmányok.) Iaşi, Polirom.
Anuarul Demografic… 1967 – Anuarul Demografic al Republicii Socialiste România.
(Románia demográfiai évkönyve.) Bucureşti, Institutul Naţional de Statistică.
Arel 2002 – Arel, Dominique: Language Categories. Backward or Forward Looking.
In Kertzer–Arel eds. 2002, 92–121.
Balázs–Horváth 1995 – Balázs József–Horváth Róbert: Bevezetés a demográfiába.
Szeged, JATEPress.
Barbi–Bertino–Sonnino eds. 2004 Barbi, Elisabetta–Bertino, Salvatore–Sonnino,
Eugenio (eds.): Inverse Projection Techniques. Old and New Approaches. Ber-
lin – Heidelberg – New York, Springer
Bean–Marcum 1978 – Bean, Frank D.–Marcum, John P.: Differential Fertility and
the Minority Group Status Hypothesis. An Assessment and Review. In Frank D.
Bean– Parker W. Frisbie (eds.): The Demography of Racial and Ethnic Groups.
New York, Academic Press, 189–211.
Benedek 2002 – Benedek Gyula: Vélemény Varga E. Árpád: A romániai magyarság
népességcsökkenésének okairól c. tanulmányáról. Magyar Kisebbség, 4, 17–23.
Berevoiescu 2002 – Berevoiescu, Ionica: O analiză demografică a popula iei de
romi. familie şi fertilitate. (A roma népesség demográfiai elemzése. család és
termékenység.) In Cătălin Zamfir–Marian Preada (coord.): Romii în România.
Bucureşti, Editura Expert, 39–71.
Biró 1996 – Biró A. Zoltán: Egyéni és kollektív identitás a kilépési gyakorlatban. In
Bodó Julianna (szerk.): Elvándorlók? Vendégmunka és életforma a Székelyföl-
dön. Csíkszereda, Pro-print, 123–143.
Blum–Blau–Schwartz 1982 Blau, Peter M.–Blum,Terry C.–Schwartz Joseph E.:
Heterogeneity and Intermarriage. American Sociological Review, 47., No. 1
(Febr.), 45–62.
Brubaker 1998 – Brubaker, Rogers: Migrations of Ethnic Unmixing in the „New
Europe”. International Migration Review, 32, No. 4 (Winter), 1047–1065.
Brubaker et alii 2006 – Brubaker, Rogers–Margit, Feischmidt–Fox, Jon E.–Grancea,
Liana: Nationalist Politics and Everyday Ethnicity in a Transylvanian Town.
Princeton–Oxford, Princeton University Press.
Bucur 2005 – Bucur, Maria.: Eugenie şi modernizare în România interbelică. (Euge-
netika és moderniázáció a két világháború között Romániában.) Iaşi, Polirom.
Coale 1971 – Coale, Ansley J.: Age Patters of Marriage. Population Studies, 25, No. 2
(Jul., 1971), 193–214.
307
Coleman 2006 – Coleman, David A.: Immigration and Ethnic Change in Low-Fertility
Countries. A Third Demographic Transition. Population and Development
Review, 32(3), 401–446.
Coleman–Smith 2003 – Coleman, David A.–Smith M.: Estimating Ethnic Minority
Demographic Characteristics from the LS and other Sources. Preliminary
Results, Comparisons and Difficulties. Paper presented to a one-day conference
of the British Society for Population Studies, London School of Economics.
Csata–Kiss 2007 – Csata István–Kiss Tamás: Népesedési perspektívák. Az erdélyi
magyar népesség regionálisan tagolt előreszámítása húsz és harminc éves idő-
távra. Kolozsvár, Kriterion – RMDSZ Ügyvezető Elnökség.
Csepeli–Örkény–Székelyi 2002 Csepeli György–Örkény Antal–Székelyi Mária:
Nemzetek egymás tükrében. Interetnikus viszonyok a Kárpát-medencében.
Budapest, Balassi.
CZSO 2006 Cizinci v České republice. (Külföldiek Csehországban.) Praha, Czech
Statistical Office.
Dávid 1988 – Dávid Zoltán: A Kárpát-medence nemzetiségi viszonyainak várha-
tó alakulása 2000-ig. In A Magyarságkutató Intézet évkönyve 1988. Budapest,
13–37.
Direcţia Centrală … 1977 – Direcţia Centrală de Statistică 1980. Recensămîntul
populaţiei şi locuinţelor din 5 ianuarie 1977. (A háztartásokra és a népesség-
re vonatkozó 1977. január 5-i népszámlálás.) Bucureşti.
Divinský–Popjaková 2007 – Divinský, Boris–Popjaková, Dagmar: Koľko Slovákov
pracuje v zahraničí? Jeden expertný odhad. (Hány szlovák dolgozik külföld-
ön? Szakértői becslés.) Forum Statisticum Slovacum, 3 (3), 70–76.
Durst 2007 – Durst Judit: Kirekesztettség és gyermekvállalás. A romák termékeny-
ségének változása néhány „gettósodó” aprófaluban (1970–2004). PhD, Buda-
pesti Corvinus Egyetem, Szociológia Doktori Iskola.
Emigh–Fodor–Szelényi 2001 – Emigh, Rebecca Jean–Fodor, Eva–Szelényi Iván,:
The Racialization and Feminization of Poverty? In Rebecca Jean Emigh–Iván
Szelényi (eds.): Poverty, ethnicity, and gender in Eastern Europe during the
market transition. Westport, Praeger, 1–32.
Etnobarometer 2004. Ethnic Mobility in Romania. (www.ethnobarometer.org/
romania.pdf)
Faragó 2001 A házasság demográfiája. In Magyar néprajz. VIII. kötet. (http://mek.
oszk.hu/02100/02152/html/08/197.html#199)
Fialová–Pavlík–Vereš 1990 – Fialová, Ludmila–Pavlík, Zdeněk–Vereš, Pavel: Fertility
Decline in Czechoslovakia During the Last Two Centuries. Population Studies,
44, 89–106.
Forste–Tienda 1996 – Forste, Renata–Tienda, Marta: What’s Behind Ethnic and
Racial Differentials. Population and Development Review, 22, Supplement:
Fertility in the United States. New Patterns, New Theories, 109–133.
Frejka 1980 – Frejka, Tomas: Fertility Trends and Policies. Czechoslovakia in the
1970s. Population and Development Review, 6, No. 1, 65–93.
308
Bibliográfia
Gagyi 2004 – Gagyi József: A krízis éve a Székelyföldön. Csíkszereda, Pro-Print.

Gagyi 2005 – Gagyi József: A szocialista modernizáció kezdetei Románia egy elma-
radott régiójában. Hatalom, szakértelem, átalakulás. In Bárdi Nándor (szerk.):
Autonóm magyarok? Székelyföld változása az ötvenes években. Csíkszereda,
Pro-Print, 445–477.
Ghetău 1981 – Ghetău, Vasile: O abrodare longitudinală a fertilităţii din România.
(A romániai termékenység longitudinális megközelítésben.) Viitorul Social, 1,
102–117.
Ghetău 1987 – Ghetău, Vasile: Fertilitatea unor generaţii feminine în România
(Egyes romániai női generációk termékenysége). Viitorul Social, 6, 548–557.
Ghetău 1996 – Ghetău, Vasile: O proiectare condiţională a populaţiei României
pe principale naţionalităţi 1992–2025. (Románia népességének feltételes elő-
reszámítása a főbb nemzetiségek szerint, 1992–2025.) Revista de Cercetări
Sociale, 1, 77–105.
Ghetău 1997 – Ghetău, Vasile: Evoluţia fertilităţii în România. De la transversal la
longitudinal. (A termékenység alakulása Romániában. A tranzverzálistól a lon-
gitudinális megközelítés felé.) Bucureşti, Centrul de Documentare Economică.
Ghetău 2007 – Ghetău, Vasile: Declinul demografic şi viitorul populaţiei României.
O perspectivă din anul 2007 asupra populaţiei României în secolul 21. (Né-
pességcsökkenés és a romániai népesség jövője. Népesedési kilátások a 21.
században 2007-ből nézve.) Bucureşti, Editura Alpha MDN.
Ghetău 2008 – Ghetău, Vasile: Efectele şi învăţămintele unei măsuri de stimulare a
natalităţii: concediul şi indemnizaţia de creştere a copilului. (Egy pronatalista
intézkedés hatásai és tanulságai: a gyermeknevelési szabadság és támogatás.)
Sociologie Românească, 3–4, 30–57.
Gidó 2008 – Gidó Attila: Az erdélyi zsidókról. Egy közös történet vázlata.
Székelyudvarhely, Litera Veres.
Gidó 2009 – Gidó Attila:. Úton. Erdélyi zsidó társadalom- és nemzetépítési kísérle-
tek (1918–1940). Csíkszereda, Pro-Print.
Goldscheider 2002 – Goldscheider, Calvin: Ethnic Categorizations in Censuses.
Comparative Observations from Israel, Canada and United States. In Kertzer–
Arel eds. 2002, 71–92.
Goldscheider–Uhlenberg 1969 – Goldscheider, Calvin–Uhlenberg, Peter R.:
Minority Group Status and Fertility. American Journal of Sociology, 74
(January) 361–372.
Gordon 1964 – Gordon, Milton M.: Assimilation is American Life. The Role of Race,
Religion and National Origin. New York, Oxford University Press.
Gödri 2004 – Gödri Irén: A Magyarországra bevándorolt népesség jellemzői, külö-
nös tekintettel a Romániából bevándorlókra. In Kiss szerk. 2004, 126–147.
Gödri–Kiss 2009 – Gödri Irén–Kiss Tamás: Migrációs készség, tervek és attitűdök
az erdélyi magyarok körében In Spéder szerk. 2009.
Gödri–Tóth 2005 – Gödri Irén–Tóth Pál Péter: Bevándorlás és beilleszkedés. KSH
Népességkutató Intézet.
309
Gyönyör 1989 – Gyönyör József: Államalkotó nemzetiségek. Pozsony, Madách.

Gyurgyík 1994 Gyurgyík László: Magyar mérleg. A szlovákiai magyarság a nép-
számlálási és a népmozgalmi adatok tükrében. Pozsony, Kalligram.
Gyurgyík 1998 Gyurgyík László: A szlovákiai vegyes házasságok demográfiai vo-
natkozásai 1949-től napjainkig. – Regio, 2. 131–149.
Gyurgyík 2004 Gyurgyík László: Asszimilációs folyamatok a szlovákiai magyarság
körében. Pozsony, Kalligram.
Gyurgyík 2006 Gyurgyík László: Népszámlálás 2001. A szlovákiai magyarság de-
mográfiai, valamint település- és társadalomszerkezetének változásai az
1990-es években. Pozsony, Kalligram.
Hablicsek 2007 Hablicsek László: Kísérleti számítások a roma lakosság területi jellem-
zőinek alakulására és 2021-ig történő előrebecslésére. Demográfia, 50(1), 7–54.
Hablicsek–Tóth–Veres 2005 – Hablicsek László–Tóth Pál Péter–Veres Valér: A Kár-
pát-medencei magyarság demográfiai helyzete és előreszámítása, 1991–2021.
Budapest, KSH Népességkutató Intézet.
Hajnal 1965 – Hajnal, John: European Marriage Patterns in Perspective. In D.
V. Glass–D. E. Eversley (eds.): Population in History. Essays in Historical
Demography. London, Arnold, 101–143.
Horowitz 1975 Horowitz, Donald: Ethnic Identity. In Nathan Glazer–Daniel P.
Moynihan (eds.): Ethicity: Theory and Experience. Cambridge, Mass., Harvard
University Press, 111–140.
Horváth 2002a – Horváth István: A migráció hatása a népesség előszámítására.
Magyar Kisebbség 4, 24–35.
Horváth 2002b Horváth István: A romániai magyar kisebbség Magyarországra irá-
nyuló mozgása. Korunk 2, 31–47.
Horváth 2004a Horváth István: Az erdélyi magyarság vándormozgalmi vesztesége
1987–2001. In Kiss szerk. 2004, 61–91.
Horváth 2004b Horváth István: Az etnikailag vegyes házasságok az erdélyi magyar
lakosság körében, 1992–2002. In Kiss szerk. 2004, 235–257.
Horváth 2005 – Horváth István: Változó környezet, állandó trendek? In uő. (szerk.): Er-
délyi és Magyarország közötti migrációs folyamatok. Kolozsvár, Scientia, 9–133.
Horváth 2008a. Horváth István: The Culture of Migration of Rural Romanian Youth.
Journal of Ethnic and Migration Studies, 34 (5), 771–786.
Horváth 2008b Horváth István: The Incidence of Intermarriages in Transylvania
between 1992–2005. Inclinations and Patterns of Intermarriage. In Petre Ilu
(coord.): Stări şi fenomene ale spa iului domestic în România / Dimensions of
Domestic Space in Romania. Cluj, Presa Universitară Clujeană, 107–123.
Johnson 1979 – Johnson, Nan E.: Minority group status and the fertility behavior of
black Americans, 1970. A new look. American Journal of Sociology, 84, 1386–
1400.
Józan 2001 – Józan Péter: A századvég halálozási viszonyainak néhány jellegzetes-
sége Magyarországon. In Cseh-Szombathy László–Tóth Pál Péter (szerk.): Né-
pesedés és népesedéspolitika. Budapest, Századvég.
310
Bibliográfia
Kahn 1994 Kahn, Joan R.: Immigrant and native fertility during the 1980s.
Adaptation and expectations for the future. International Migration Review,
38 (3), 501–519.
Kalmijn 1998 – Kalmijn, Matthijs: Intermarriage and Homogamy. Causes, Trends,
Patterns. Annual Review of Sociology, 24, 395–421.
Kapitány–Kiss 2009 – Kapitány Balázs–Kiss Tamás:. Magyar nyelvű roma közössé-
gek Magyarországon és Erdélyben. In Spéder szerk. 2009.
Kertzer–Arel eds. 2002 – Kertzer, David I.–Arel, Dominique (eds.): Census and
Identity. The Politics of Race Ethnicity and Language in National Censuses.
Cambridge, Cambridge University Press.
Keszi-Harmath 1978 – Keszi-Harmath Sándor: Népesedési kérdések Kalotaszegen.
In Imreh István (szerk.): Változó valóság. Bukarest, Kriterion, 19–61.
Keszi-Harmath – Keszi-Harmathné 1957 – Keszi-Harmath Sándor – Keszi-
Harmathné Moravszky Edit: A kalotaszegi egykéről. Korunk, 6, 736–746.
Kiss 2002 – Kiss Tamás: A népességfogyás „kontextusa” – válasz Varga E. Árpád vi-
taindító tanulmányára. Magyar Kisebbség, 4, 36–59.
Kiss 2004a – Kiss Tamás: Az erdélyi magyar népességet érintő természetes nép-
mozgalmi folyamatok: 1992–2002. In uő szerk. 2004, 5–19.
Kiss 2004b – Kiss Tamás: Természetes népmozgalmi folyamatok az erdélyi magyar-
ság körében Erdélyi Társadalom, 2. 1. 9–36.
Kiss 2006 – Kiss Tamás: Interethnic Marriages and Assimilation in Demographic
Models. In Balázs Balogh–Zoltán Ilyés (eds.) Perspectives of Diaspora
Existence. Budapest, Akadémiai.
Kiss 2007 – Kiss Tamás.: Demográfiai modellek és a migráció. Az erdélyi magyarok
vándormozgalma a XX. század utolsó negyedében. Regio, 4, 160–189.
Kiss 2009 Kiss Tamás: Adminisztratív tekintet. A romániai magyar demográfia ke-
letkezése, működése és korlátai. Doktori disszertáció. Pécs, PTI-BTK Irodalom-
tudományi Doktori Iskola.
Kiss szerk. 2004 – Kiss Tamás szerk.: Népesedési folyamatok az ezredfordulón Er-
délyben Kolozsvár: Kriterion – RMDSZ Ügyvezető Elnökség.
Kiss–Csata 2004 Kiss Tamás–Csata Zsombor: Migrációs-potenciál vizsgálatok Er-
délyben. In Kiss szerk. 2004, 91–125.
Kligman 2000a Kligman, Gail: Népesedéspolitika: reprodukció, abortusz és társa-
dalmi ellenőrzés Ceauşescu Romániájában. Demográfia, 43, 47–69.
Kligman 2000b Kligman, Gail: Politica duplicităţii. Controlul reproducerii în
România lui Ceauşescu. (A kétszínűség politikája. A reprodukció feletti kont-
roll Ceauşescu Romániájában.) Bucureşti, Humanitas.
Klinger 2006 – Klinger András: Demográfia. Budapest, KSH.
Kovács 2004 – Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világhábo-
rú között, 1918–1938. Dunaszerdahely, Lilium Aurum.
Ladányi–Szelényi 2006 – Ladányi János–Szelényi Iván: Patterns of Exclusion.
Constructing Ethnicity and Making of an Underclass in Transitional Societies
of Europe. New York, Columbia University Press.
311
Lee 2004 – Ronald Lee: Reflections on Inverse Projection. Its Origins, Development,
Extensions, and Relation to Forecasting. In Barbi–Bertino–Sonnino eds. 2004,
1–11.
Livi-Bacci 2003 – Livi-Bacci, Massimo: Popula ia în istoria Europei. (Európa népe-
sedéstörténete.) Iaşi, Polirom.
Macfarlane 1993 Macfarlane, Alain: Az angol individualizmus eredete. Budapest,
Századvég – Hajnal István Kör.
Masuy-Stoobant 1997 Masuy-Stoobant, Godelieve.: Infant Health and Infant
Mortality in Europe. Lessons from the Past and Challenges for the Future. In
Carlo A. Corsini– Pier Pablo Viazzo (eds.): The Decline of Infant and Child
Mortality. The European Experience 1750–1990. The Hague, Martinus Nijhoff
– Unicef, 1–35.
Meslé 2001 – Meslé, France: Halandóság Kelet- és Nyugat-Európában. Növekvő kü-
lönbségek. Regio, 12 /1. 163–175.
Meslé 2004 Meslé, France: Mortality in Central and Eastern Europe. Long-term
trends and recent upturns. Demographic Research, Special Collection 2,
46–69.
Ministry of Health 2005 Reproductive Health Survey. Romania 2004. Synthetic
Report. Buzău, Alpha MDN.
Mureşan 2000 – Mureşan, Cornelia: Evoluţia demografică a României. Tendinţe
vechi, schmbări recente, perspective (1870–2030). (Románia demográfiai fej-
lődése. Régi tendenciák, újabb változások, perspektívák, 1870–2030). Cluj-
Napoca, Presa Universitară Clujeană.
Mureşan et alii 2008 Mureşan, Cornelia – Hărăguş, Paul – Hărăguş, Michaela –
Schröder, Cristian. Romania: Childbearing metamorphosis within a changing
context. Demographic Research, 19, 855–906.
Münz 2003 Münz, Rainer. Az üldözések évszázada. Regio, 1, 36–57.
Nyárády 2003 – Nyárády R. Károly: Erdély népesedéstörténete. Budapest, KSH Le-
véltára.
Oláh 2001 – Oláh Sándor: Csendes csatatér. Kollektivizálás és túlélési stratégiák a
két Homoród mentén (1949–1962). Csíkszereda, Pro-Print.
Oláh 2005 Oláh Sándor: Kivizsgálás. Egy zűrzavaros történet álnok szereplőkkel.
In Bárdi Nándor (szerk.): Autonóm magyarok? Székelyföld változása az ötve-
nes években. Csíkszereda, Pro-Print, 287–305.
Park–Burgess 1921 – Park, Robert Ezra–Burgess, Ernest W.: Introduction to the
Science of Sociology. Chicago, University of Chicago Press.
Péter 2005 – Péter Angéla: „Akik saját maguknak felpiszkáltak...” Az 1966/770-es
abortusztörvény hatása és a vele szembeni attitűdök alakulása Hargita me-
gyében. Szakdolgozat, BBTE – Szociológia Tanszék, Kolozsvár.
Poledna 2001 – Poledna, Rudolf: Transformări sociale la saşii ardeleni după 1945.
(Az erdélyi szászokat érintő társadalmi átalakulás 1945 után.) Cluj-Napoca,
Presa Universitară Clujeană.
312
Bibliográfia
Potančoková et alii 2008 – Potančoková, Michaela–Vaňo, Boris–Piliská, Viera–

Jurčková, Dunaša: Slovakia. Fertility between tradition and modernity.
Demographic Research, 19, 973–1018.
Pries 2002 – Pries, Ludger: The Spatial Spanning of the Social Transnationalism as a
Challenge and Chance for Social Sciences. Paper presented at the International
Workshop Transnationalism. New Configurations of the Social and the Space
(6th and 7th of September 2002). Bochum, Ruhr-Universität.
Regényi–Törzsök 1988 – Regényi Emil–Törzsök Erika: Romániai menekültek Ma-
gyarországon 1988. In Medvetánc. Jelentések a határokon túli magyar kisebb-
ségek helyzetéről. Csehszlovákia, Szovjetunió, Románia, Jugoszlávia. Buda-
pest, ELTE, 187–241.
Rotariu–Semeniuc–Mezei 2005 – Rotariu, Traian–Semeniuc, Maria–Mezei, Elemér:
Mişcarea naturală a populaţiei între 1901–1910. Transilvania. (Természetes nép-
mozgalom 1901–1910 között. Erdély.) Cluj-Napoca, Presa Univeristară Clujeană.
Sandu 2000 – Sandu, Dumitru: Migraţia transnaţională a românilor din perspectiva
unui recensământ comunitar. (A románok transznacionális migrációja egy kö-
zösségi népszámlálás tükrében.) Sociologia Românească, 3, 4, 5–52.
Sandu 2005 – Sandu, Dumitru: Emerging Transnational Migration from Romanian
Villages. Current Sociology, 53, 555–582.
Schneller 1944 – Schneller Károly: Kalotaszeg népesedési problémái. Hitel, 5, 273–289.
Schoenmaeckers–Lodewijckx–Gadeyne 1999 – Schoenmaeckers, Ronald–
Lodewijckx, Edith–Gadeyne, Sylvie: Marriages and Fertility Among Turkish
and Moroccan Women in Belgium. Results from Census Data. International
Migration Review, 33, 901–928.
Sebők 2002 – Sebők László: Hozzászólás Varga E. Árpád vitaindító írásához. Ma-
gyar Kisebbség, 4, 59–63.
Semlyén 1980 – Semlyén István: Országos és nemzetiségi népességgyarapodás. In
A Korunk évkönyve. Kolozsvár, 41–87.
Spéder szerk. 2009 – Spéder Zsolt (szerk.): Kulturális közelség, strukturális különb-
ségek. A magyarországi és erdélyi magyar népesedés az ezredfordulón. Buda-
pest, KSH-Népességkutató Intézet (megjelenés alatt).
Srb 2002 – Srb, Vladimír: Obyvateľstvo Slovenska 1918–1938. (Szlovákia népessé-
ge 1918–1938.) Bratislava, Akty.
Stloukal 2001 – Stloukal, Libor: A közép- és kelet-európai „abortusz kultúra” meg-
értése. Regio (12)1., 140–162.
Stolarik 1976 – Stolarik, Mark M.: From Field to Factory. The Historiography of
Slovak Immigration to the United States. International Migration Review, 10/1
(Spring), 81–102.
Süle 1988 – Süle Andrea: Tények és következtetések a II. világháború utáni román
népszámlálások adatai alapján. In A Magyarságkutató Intézet évkönyve 1988.
Budapest, 123–145.
Szelényi–Treiman eds. 1992 – Szelényi, Iván–Treiman, Donald (eds.): Social
Stratification in Eastern Europe after 1989. NSF, Grant Proposal.
313
Szentannai 2001 – Szentannai Ágota: A Magyarországon tanult fiatalok karrierkö-

vetése. Regio, 4, 113–131.
Szilágyi 2002 – Szilágyi N. Sándor: Észrevételek a romániai magyar népesség fogyá-
sáról, különös tekintettel az asszimilációra. Magyar Kisebbség, 4, 64–96.
Szilágyi 2004 – Szilágyi N. Sándor: Az asszimiláció és hatása a népesedési folyama-
tokra. In Kiss szerk. 2004, 157–235.
Szőke 1992 – Szőke László: Hungarian Perspectives on Emigration and Immigration
in the New European Architecture. International Migration Review, 26 (2),
305–312.
Thomas–Znaniecki 2002 – Thomas, Willam I.–Znaniecki, Florian: A lengyel pa-
raszt Európában és Amerikában. 1. kötet. Budapest, Új Mandátum.
Tóth 1997 – Tóth Pál Péter: Haza csak egy van? Menekülők, bevándorlók, új állam-
polgárok Magyarországon. Budapest, Püski.
Tóth–Vékás 2007 – Tóth Ágnes–Vékás János: Modernizáció és identitás. A magyar-
országi kisebbségek társadalmi-gazdasági helyzete. In Kovách Imre–Nagy
Éva–Tibori Tímea–Tóth Ágnes (szerk.): Európai Magyarország 2007. Társada-
lomtudományi áttekintés. Budapest, MTA–PTI, 240–251.
Trebici–Ghinoiu 1986 – Trebici, Vladimir–Ghinoiu, Ion: Demografie şi etnografie.
(Demográfia és etnográfia.) Bucureşti, Editura Ştiinţifică şi Enciclopedică.
Turai 2003 Turai Tünde: A családszerkezet változása a szocializmus éveiben a Szil-
ágyságban. Erdélyi Társadalom, 1, 85–101.
Uhlenberg 1973 Uhlenberg, Peter: Fertility Patterns within the Mexican American
Population. Social Biology, 20, 3–9.
Vadkerty 2001 – Vadkerty Katalin: A kitelepítéstől a reszlovakizációig. Trilógia a
csehszlovákiai magyarság 1945–1948 közötti történetéről. Pozsony, Kalligram.
Vaňo 2001 – Vaňo, Boris: Demografická charakteristika rómskej populácie v SR. (A
roma népesség demográfiai jellemzői Szlovákiában.) Bratislava, Infostat.
Vaňo 2002 – Vaňo, Boris: Projection of Roma Population in Slovakia until 2025.
Bratislava, Infostat.
Varga 1998a – Varga E. Árpád. Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850–
1992). 1. kötet. Csíkszereda, Pro-Print.
Varga 1998b – Varga E. Árpád:. Fejezetek Erdély népesedéstörténetéből. Budapest,
Püski.
Varga 1999 – Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850–1992).
2. kötet. Csíkszereda: Pro-Print.
3. kötet. Csíkszereda, Pro-Print.
4. kötet. Csíkszereda, Pro-Print.
Varga 2002a – Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850–
1992). 5. kötet. Csíkszereda, Pro-Print.
Varga 2002b – Varga E. Árpád: Az erdélyi magyarság asszimilációs mérlege a XX.
század folyamán. Regio, 1, 171–205.
314
Bibliográfia
Varga 2002c – Varga E. Árpád: A romániai magyarság népességcsökkenésének

okairól. Magyar Kisebbség, 4, 3–16.
Vasas 1971 – Vasas Samu: Egyke és cifrálkodás. Korunk 9, 1271–1280.
Verdery 2001 – Verdery, Katherine: A szülő-államtól a családi patriarchákig: társa-
dalmi nem és nemzet napjaink Kelet-Európájában. Regio, 2, 3–40.
Veres 2002a – Veres Valér: A romániai magyarok 2002. évi lélekszámáról. Magyar
Kisebbség, 4, 97–108.
Veres 2002b – Veres Valér: A romániai magyarság létszámcsökkenésének okai a 20.
század utolsó negyedében. Korunk, 2, 4–18.
Veres 2004a – Veres Valér: A romániai magyarság 1992–2002 közötti természetes
népmozgalma európai kontextusban. In Kiss szerk. 2004, 29–61.
Veres 2004b – Veres Valér: A romániai magyarság termékenysége 1992–2002 kö-
zött, regionális összehasonlításban. Erdélyi Társadalom, 1, 69–99.
Veres 2006 – Veres Valér: Demográfia és népességszociológia. Kolozsvár, Presa
Universitara Clujeana.
Yinger 1981 – Yinger, John M.: Toward a Theory of Assimilation and Dissimilation.
Ethnic and Racial Studies, 3, 249–264.
Zamfir–Zamfir coord. 1993 – Zamfir, Cătălin–Zamfir, Elena (coord.): Ţiganii între
ignorare şi îngrijorare. (Cigányok az ignorância és félelem között.) Bucureşti,
Alternative.
Ziegenfuss 1966 – Ziegenfuss, Vladimír: Národnostní smíšenost manželství v ČSSR.
(A vegyes házasságok Csehszlovákiában.) Demografie, 8, 28–35.
315
Abstract
Parallelism and Difference. A comparative study of demo-
graphic processes of Hungarian populations from Roma-
nia and Slovakia after World War II
Our study examines the demographic processes of the two largest Hungarian
populations outside the borders of the Hungarian state: those from Romania
(Transylvania) and Slovakia. (1) We focus primarily on the processes after World
War II. One can read the analyses included in the volume, which concern previ-
ous periods (to a broader extent in the Romanian case study), as an introduction
into the pre-history of our subject-matter. (2) The volume focuses on the natural
dynamics of the analyzed populations. The migration processes were only dis-
cussed to a narrower extent regarding net migration. We analyze in more detail
the inter-ethic relations and the assimilatory processes which affect in a decisive
way the demographic prospects of any minority population. (3) Our main aim is
the comparison of the two Hungarian populations, but we also tried to analyze the
demographic processes of these minorities in the demographic, socio-economic
and political context of the societies which they belong to (Romania, Slovakia).
The two – Romanian and Slovak – case studies are much more articulated than
the very comparative analyses: the latter was included in the introductory and con-
cluding part of the volume. So the two main chapters dealing with Hungarians
from Romania and Slovakia can be read separately as well. Despite this fact there
are many common points which justify the comparative perspective.
First of all the two populations we deal with are defined by means of the same
techniques of ethnic categorization. On the one hand the analysis is based on of-
ficial statistics (census and population dynamics). On the other the ethnic com-
munities are defined by auto-identification with a taken for granted culturally de-
fined national category. In a comparative perspective this latter is not an issue, of
course. In Western-Europe or in Canada demographers deal with linguistic com-
munities. Even more, in the XIXth century the Hungarian statistics used mother
tongue as an objective indicator of cultural nationality. The fact that we under-
stand national(ity) categories as reciprocally exclusive ones rises from the mutual
heritage of the Eastern European ethnic categorization. One cannot be Hungarian
and Slovak (or Romanian) at the same time since a choice needs to be made be-
tween these categories.
Given the same techniques of ethnic categorization dealing with the Hungar-
ian populations from Romania and Slovakia we faced the same methodological
problem. We had to adopt the conceptual and methodological framework of de-
mography. The demographic research generally deals with populations of fixed
territorial units (countries or Romania or Slovakia as a whole). In this case the in-
317
put (births, immigration) and output (deaths, emigration) variables we work with
are relatively well defined. In the case of minorities living in mixed communities,
delimitation of the population is more problematic, i.e. input and output variables
are rather difficult to quantify, because besides birth rate, mortality and migration,
categories of populations moving from an ethnic group to another should also
be analyzed. Thus, our analysis was extended over to the assimilation processes.
Assimilation in our understanding however means a decrease in reproductive ca-
pacities caused by an unbalanced ethnic socialization in mixed families (and not
a change in ethnic identity during one’s life-course). Thus, assimilation “is a ten-
dency manifested in the totality of social processes, instead of an event happening
to some individuals” (Brubaker 2002: 17). In this sense the research unit of such a
process is not the individual, but the multiple generations of the population, the
reproduction of which is affected.
According to the last Hungarian census before the collapse of the Habsburg
Monarchy (1910) there was an almost equal proportion of Hungarians in the former
Hungarian territories which today belong to Romania and Slovakia (31,6 and 30,3
percent of Hungarians). Following the change of sovereignty the decline (both in
number and ratio) of the Hungarian population was much more accentuated in
Slovakia. The main cause of the more accentuated decline was that, due to smaller
social distances between national categories and permeable group boundaries, a
large number of inhabitants changed their national self-identification (at least in
the census situation). The events following World War II had also a distinct effect
on the demographic processes of the two Hungarian populations. In Romania, un-
like in Slovakia, there was no forced relocation of the Hungarian population. As a
consequence of these processes in the early 1960s in Transylvania a quarter of the
population was of Hungarian ethnicity, whereas in Slovakia this ratio was only 12,1
percent. In turn during the 1960-2007 period analyzed by our study, the Hungarian
population from Slovakia had gone through more favorable demographic proc-
esses than Hungarians from Transylvania. Our study focuses on these processes.
The most significant difference is the distinct intensity of the migration proc-
esses. According to our Transylvanian case study during the 1964-2002 a number
of 240 thousand Hungarians left Romania. During the communist era and after
the change of the regime until the late 1990s the Hungarians (and other ethnic/
national minorities) had been highly overrepresented among the migrant popula-
tion. The Romanian majority had been involved proportionally in the migration
processes just after the turn of the millennium. Today an approximate number of
2 million Romanian citizens live and work abroad, whereas Slovakia is one of the
less involved Eastern European countries in the international work-migration. The
ethnic Hungarians (according to accessible data) do not seem to be overrepre-
sented among the migrants from Slovakia.
The natural dynamics of the population is also more favorable in the case of
the Hungarians from Slovakia. However, the total fertility rate is not higher than in
the case of Hungarians from Transylvania and the life expectancy at birth does not
318
Abstract
differ remarkably. The crude rates differ because of the most favorable (younger)
age structure of the Hungarians from Slovakia.
According to the previous analysis, the main cause of the decrease of the Hun-
garian population from Slovakia during the 1990s was the assimilation processes
toward the Slovak majority. This process affects more seriously the Hungarian pop-
ulation from Slovakia than the Hungarian population from Transylvania. It seems
that in Slovakia there is a significant number of Hungarians who get through eth-
nic boundaries relatively simply, whereas in Transylvania the social distances be-
tween ethnic groups are greater. This difference appears in the frequency of ethni-
cally mixed marriages. In Slovakia a proportion of 27-28% of Hungarians marry
exogamous while in Transylvania this ratio raises only to 18-19%. Children growing
up in mixed families (statistically) tend to tighter denser bonds to the majority
populations. Analyzing the ethnic relations, our study also focuses on the Hungar-
ian speaking Roma population.
Our study – next to the analysis of population decline – stresses regional dif-
ferences in demographic trends and perspectives. The demographic perspective
of the Hungarian populations in micro-regions where the proportion of Hungar-
ians is higher is more favorable than in the regions where this proportion is lower.
319

Párhuzamok És Különbségek - A Második Világháború Utáni Erdélyi És Szlovákiai Magyar Népességfejlődé Összehasonlító Elemzése

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Párhuzamok És Különbségek - A Második Világháború Utáni Erdélyi És Szlovákiai Magyar Népességfejlődé Összehasonlító Elemzése

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Gyurgyík László – Kiss Tamás

Lektorálta Horváth István

A kötet a román–magyar kormányhatározat alapján

A kötetet Molnár László tervezte.

A borítót Gyurgyík Ágnes tervezte Sebők László térképeinek felhasználásával.

Kiadja az Európai Összehasónlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

Nyomdai előkészítés és nyomás: eMeL Press Kft., info@emelpress.hu

3. Népesedési folyamatok Szlovákiában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139

Táblázatok és ábrák jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 297

Ugyanakkor azt is el kell, hogy mondjuk, hogy a társadalmi valóság e szeletével

előreszámítása húsz és harminc éves időtávra. Kolozsvár, Kriterion – RMDSZ Ügy-

A magyar közösségek számára fontos, hogy – az európai uniós csatlakozás

1.1. Az erdélyi és szlovákiai magyar demográfiai

zák meg. Az elemzések a hivatalos (elsősorban népszámlálási, másodsorban nép-

1 Hozzá kell tennünk, hogy a társadalomtudományos elemzésekben újabban az angolszász terminológia

1. táblázat. A magyar népesség a nemzetiségi, illetve az anyanyelvi

Magyar Nem magyar

A nemzetiségi kategorizáció közös kelet-európai hagyományából adódik,

vonatkozásban egyaránt jól látható markerekkel rendelkeznek, sajátos intézmény-

1.1.2. Kisebbségi népességek demográfiai elemzése

A hasonló etnikai kategorizációs eljárások alkalmazása azt eredményezi, hogy

ennyire intenzívek a migrációs folyamatok, de látni fogjuk, hogy a „rejtett mig-

Egy etnikailag vegyes terület teljes népességét megvizsgálva megállapítottuk, hogy

1.1.3. Az etnikai változó helye

A tanulmányunkat jellemző megközelítésmódot etnodemográfiainak nevez-

Kérdés, hogy e tekintetben mi a helyzet az erdélyi, illetve a szlovákiai magyarok-

1.2. A kontextus azonossága és eltérései.

1.2.1. A halandóság alakulása

Az ötvenes–hatvanas években a népesedés szempontjából alapvető moderni-

1. ábra. A csecsemőhalandóság alakulása Romániában, Csehszlovákiában,

Forrás: Masuy-Stoobant 1997

A kommunista modernizáció első fázisában, az ötvenes, illetve hatvanas években

2. ábra. A férfiak születéskor várható élettartama Romániában, Szlovákiában

Forrás: Eurostat, INS

A hatvanas évek közepén a kelet- és nyugat-európai országokban a várható élet-

ság, ami a várható élettartam csökkenésében is megmutatkozott. A 2. és 3. ábrán

3. ábra. A nők születéskor várható élettartama Romániában, Szlovákiában

65.0 Románia: nĘk

Forrás: Eurostat, INS

Az abortusztilalmat követően megugró gyermekhalandóság tehát romániai sajátos-

szágban kialakult.” (Józan 2001:294). Romániában a várható élettartam nőknél megfi-

1.2.2. A termékenység alakulása

1.2.2.1. Termékenység és népesedéspolitika a múlt rendszerben

A 4. ábra a szlovákiai és a romániai teljes termékenységi arányszám (TFR – Total

13 A rendszerváltást követően a román demográfia átértelmezte a termékenységi átmenetet. Gheţău 1997

Az eltérő előtörténet után különbözőképpen alakult a termékenység a máso-

4. ábra. A TFR alakulása Romániában és Szlovákiában, 1960–2006

Forrás: Eurostat, INS

Csehszlovákiában ezzel szemben a harmincas évek mélypontját követően

1.2.2.1.1. A termékenység alakulásának társadalmi környezete az ötvenes és hat-

Az ötvenes–hatvanas években bekövetkezett termékenységcsökkenést a szlo-

1.2.2.1.2. Az abortusz szerepe

Az említett tényezők mellett az abortuszpolitikának volt kulcsszerepe. A sztá-

részét. Az abortusz liberalizálása ezenkívül a női munkaerő mozgósíthatóságát is

5. ábra. Az egy élveszületésre jutó abortuszok száma Romániában,

Forrás: Kligman 2000b; Eurostat

A termékenység nagyarányú csökkenése egybeesett az abortusz liberalizálásá-

15 Elsősorban a spirál és a gumióvszer (Potančoková et alii 2008:997–999).

számítva16 – jóval meghaladta a szlovákiai értéket. Romániában, 1964-ben a mutató

1.2.2.1.3. Pronatalista politikák a múlt rendszerben

Az abortusz a korábban említett két rövid periódust leszámítva Romániában

zet ellenőrzésének újabb technikáit, az egészségügyi körzetek számára kötelező

1.2.2.2. A termékenység és a reproduktív magatartás változásai 1989 után