A felvilágosodás kora

 ÉVSZÁMOK:
1740-1748: az osztrák örökösödési háború, III. Károly fiú utód nékül hal meg, a Pragmatica Sanctio Mária
Teréziát iktatná hatalomba, emiatt Nagy Frigyes (porosz) megtámadja az osztrákokat. Megszerzi Sziléziát,
aacheni békével zárul le (részt vettek: Anglia, Ausztria – Poroszország, Franciaország).
1756-1763: a hétéves háború. A porosz hatalom megtörésére irányul (orosz, svéd, francia a porosz ellen, angolok
a poroszokkal). Kezdeti sikerek, a cárnő kiszáll a háborúból, Poroszország megmenekül.

 SZEMÉLYEK:
Nagy Frigyes: Hozzá fűződik Poroszország nagyhatalommá válása (1740-1786). Felvilágosult abszolutista
uralkodó. Támogatta az oktatást, manufaktúrákat. Részt vett az osztrák örökösödési háborúban (1740-48) és a
hétéves háborúban (1756-63). Megszerezte Sziléziát, részt vett Lengyelország első felosztásban (1772).
Nagy Katalin: orosz cárnő (1762-1796), megerősítette az orosz despotikus rendszert. Felvilágosult abszolutista
uralkodó, reformokkal kormányoz. Tovább terjeszkedik (Szibéria, Baltikum, Lengyelország, 1772).
Voltaire: Francia író, filozófus, a 18. században. Filozófiai elbeszélés, ironikus fejtegetések mestere, az egyházat
bírálja, de Isten létét nem tagadja.
Montesquieu: francia filozófus a 18. század első felében, példaképe az angol alkotmányos rendszer. Ezt tartja a
legjobb rendszernek. Megfogalmazta a hatalmi ágak felosztásának elmélete (egymástól független működés,
egymás ellenőrzése).
Rousseau: francia filozófus 1712-1778. A nép közvetlen hatalmát hirdette (népszuverenitás). Az általa elképzelt
demokráciában minden polgár részt vett a döntéshozatalban, így a közjót szolgálja.
Diderot: A 33 kötetes Enciklopédia egyik szerkesztője a 18. század második felében.

 FOGALMAK:
Enciklopédia: A francia felvilágosodás nagy összefoglaló munkája (szerkesztői: d’Alambert, Diderot). A kor
ismereteit gyűjti össze. A 18. század második felében adják ki több kötetben, nagyban hozzájárul a felvilágosodás
elterjedéséhez.
A hatalmi ágak megosztása: a törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalmak szétválasztásának elve. A hatalmi
ágak külön működve és egymást ellenőrizve megakadályozták a hatalommal való visszaélést. Locke és
Montesquieu fejlesztették ki, alkotmányos rendszerekben a 18. század végétől valósult meg.
Társadalmi szerződés: Thomas Hobbes által megfogalmazott, Locke és Rousseau által továbbfejlesztett elmélet.
Az állam és az emberek között szerződés jön létre: a nép bizonyos jogait az államra ruházza, cserébe az megvédi
a külső támadásoktól és a belső jogsértésektől.
Felvilágosodott abszolutizmus: bürokratikus kormányzati rendszer a 18. században. A hatalmi rendszer
megváltoztatása nélkül kívánták modernizálni az országot (Habsburgok, poroszok). Merkantilista vámpolitika,
adókedvezmények, oktatás fejlesztése. Főleg a peremen lévő országok, akik a nyugathoz akarnak felzárkózni,
átveszik a felvilágosodást.
Emberi jogok: az alapvető politikai és személyes szabadságjogok összessége. Minden ember számára biztosítani
kívánja az egyenlőséget. Először Franciaországban fogalmazzák meg (Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata,
1789).
Népfelség elve: Rousseau által megfogalmazott, miszerint minden jog a néptől van, joga van a forradalomhoz is.