Az ókori Róma

 ÉVSZÁMOK:
Kr.e. 753: Marcus Terentius Varro óta ez Róma alapításának a legenda alapján az időpontja. Romulus és Remus
legenda.
Kr.e. 510: Az utolsó római király, Superbus elüldözése (etruszk uralom vége).
Kr.e. 367: A plebejusok számára a Licinius-Sextius-féle földtörvénnyel engedélyezik némely magas tiszt
betöltését. A maximum részesedés az ager publicusból 500 iugerum.
Kr.e. 264-241: Az első pun háború, melyben Róma kivívja Karthágóval szemben a Földközi-tenger nyugati
medencéjében a vezető szerepet. Szicília Róma első provinciája.
Kr.e. 218-201: A második pun háború, mely egy ibériai konfliktus kapcsán robban ki. Hannibál átkel az Alpokon
hadával, hogy a kelta és itáliai törzseket szövetségesként Róma ellen fordítva Itáliában vívja meg a háborút. Kr.e.
216-ban Cannaenál egy megsemmisítő vereséget mér Hannibál Rómára. Scipio a háborút Afrikába helyezi át, így
Hannibálnak Itáliából távoznia kell. 202-ben Zamánál legyőzi Hannibál csapatait. A 201-ben kötött
békeszerződés értelmében: Karthágó lemond Hispániáról, a földközi-tengeri szigetekről, harci elefántjait, flottáját
(10 hajó kivételével) átadja Rómának, és a károkat 50 év alatt megtéríti, ezen kívül nem viselhet háborút Afrikán
kívül és belül is csak Róma engedélyével.
Kr.e. 168: Püdniai csata, Makedónia döntő vereséget szenved, később Macedoni néven provinciává szervezik.
Kr.e. 48: Caesar consul lesz, Pompeius után megy, a Balkánon megütközik vele, végül Pharszalosznál győzelmet
arat, Pompeius elmenekül.
Kr.e. 31: Octavianus szembekerül Antoniusszal. A döntő csatára ekkor kerül sor, Actiumnál, Egyiptom ellen.
Agrippa győzelmet arat Kleopátra felett.
Kr.u. 313: Nagy Konstantin a milánói ediktumban lehetővé teszi a szabad vallásgyakorlást.
Kr.u. 395: Nagy Theodosius halála, a Római Birodalom végérvényesen szétszakad. Birodalmát fiai nyugati és
keleti részre osztják.
Kr.u. 476: Odoaker, germán vezér megdönti Romulus Augustulus császár uralmát, ezután a hadsereg királynak
kiáltja ki. Ő hozza létre az első tartós germán uralmat Itáliában.

 SZEMÉLYEK:
Hannibal: karthágói, pun hadvezér politikus. A második pun háborúban (Kr.e. 218-201) az Alpokon átkelve
támadta meg Rómát, azonban vesztett végül.
Cornelius Scipio: Hannibal ellensége, római hadvezér a második pun háború alatt. Míg Hannibál Itáliában volt, ő
Szicíliában támadott, áttevődött a hadszíntér, Zamánál, Kr.e. 202-ben döntő győzelmet aratott.
Tiberius Gracchus: Kr.e. 133-ban néptribunussá választották. Felújította a Licinius-Sextius féle földtörvényt a
parasztság helyzetének orvoslására (a latifundiumok nagy része az államhoz került volna vissza). A senatori rend
heves ellenállásába ütközik. Mintegy 300 hívével együtt megölték.
Caius Gracchus: Kr.e. 123-ban néptribunus, folytatja a földreformokat. Szélesebb támogatást akar, a lovagokat
(kedvezmények), a tömegnek pedig leszállítja a gabona árát, római polgárjogot akar juttatni (de a plebs ebből él).
Végül híveit megölik, ő öngyilkos lesz.
Marius: A Kr.e. 2. században hadseregreformot hoz: vagyontalan római polgárok a seregbe, zsoldosok, 16 év
szolgálat, utána veteránként föld. Rendszeres kiképzés, fegyverzet egységesítése. Többször is consul.
Sulla: Sullát távollétében leváltják, zsoldosaival Róma ellen vonul, a várost megszállja, vérfürdő a néppártiak
között. Korlátlan időre diktátorrá választja magát. A senátust átalakítja kedve szerint.
Spartacus: legjelentősebb rabszolgafelkelés vezetője, Kr.e. 73-71. Seregeivel északra megy, majd váratlanul
visszafordul Szicília felé, nem tud átkelni a szoroson. Crassus megütközik a felkelőkkel és győz.
Pompeius: A köztársaság korának végén hatalomra jutó római hadvezér, aki sikeresen hódít és befolyásossá
válik. Az első triumvirátus egyik tagja.
Julius Caesar: A triumvirátus egyik tagja. Néppárti elveket hirdet. Galliában hódított. Kr.e. 49-ben hazahívja a
szenátus, de Róma ellen vonul. Pharszalosznál, Kr.e. 48-ban megütközik ellenfelével, Pompeiusszal, aki veszít.
Antonius: A második triumvirátus tagja, Caesar volt parancsnoka, egyeduralomra tör.
Augustus: Kr.e. 43-ban megalapult második triumvirátus tagja, Kr.e. 31-ben Actiumnál megütközik
Antoniusszal és győz. (más néven Octavianus) Egyeduralmi rendszert alakít a szenátussal összhangban, létrejön a
principátus.
Traianus: Római császár, 97-117-ig. Az ő idején lesz provincia Mezopotámia. Megszervezi a dunai provinciákat
is.
Hadrianus: római császár, 117-138-ig. A katonai erő nem volt elég nagy, a védekezés került előtérbe, kiépítették
a limest (tornyok, árkok, erődök).
Diocletianus: római császár, 284-305-ig. Kiépíti a nyílt egyeduralmat, melynek neve dominatus. Tetrarchia
néven létrejött egy központi hatalom (nyugat-kelet).
Názáreti Jézus: 0-ban született, zsidó vándortanító, a keresztény egyház szülőatyja, a megváltó. Életműve
szerepel a négy evangéliumban.
 Pál apostol: diaszpóra zsidóságából származik, farizeus, üldözi a keresztényeket, Saul a neve, majd
Damaszkuszban megtér és elterjeszti az új vallást (térítőutak, levelek).
Constantinus: római császár, 306-337-ig. Látomásában megjelenik a kereszt. 313, milánói ediktum, a
keresztényeket biztosítja a szabad vallásgyakorlatról.
Attila: hun uralkodó az 5. században. Rengeteg területet meghódított, Rómát is be akarta venni (a pápa
megállította), de halálával végeszakadt a hun birodalomnak.
Tacitus: Római történetíró az 1-2. században.

 FOGALMAK:
Plebejus: Kiváltságokkal rendelkező, patríciusokkal szembenálló nép Rómában, őslakosok, idegenek.
Patrícius: A 3. századig politikai jogokkal rendelkező nemzetiségi arisztokrácia Rómában. Vezető állami
tisztségeket bitorolják, szenátus.
Consul: tanácsadó, a két legfőbb állami tisztviselő Rómában, a népgyűlés választja
Senatus: öregek tanácsa, kormányzati testület, 300-600 tag, cenzor jelöli ki, ellenőriznek, pénz- külügy
irányítása, azonban később befolyása csökken.
Dictator: korlátlan hatalommal rendelkezik, a consul fél évre választja, szükség esetén.
Néptribunus: köznép védelmére, plebejus tisztségviselő, Kr.e. 494-től. 2-10 darab, sérthetetlen, vétójoga van.
Provincia: Itálián kívüli tartomány, a proconsul irányítja, az ókori Rómában.
Senatori rend: A Római Birodalom legtekintélyesebb társadalmi csoportja, a köztársaság korában, a polgárjogi
küzdelmek után, a nagy hódítások idején alakult ki. A leggazdagabb patrícius és plebejus családok tartoztak
hozzá, tagjai viselték a főbb állami tisztségeket (consul, praetor stb.), hatalmas földbirtokokat tartottak a
kezükben.
Lovagrend: Az ókori római társadalom egyik csoportja. A köztársaság korában, a hódítások során alakult ki.
Tagjai kereskedelemmel, kölcsönügyletekkel és adóbérléssel foglalkoztak, földbirtokaik is voltak. A senatori rend
mögött a második kiváltságos csoportja voltak a társadalomnak.
Triumvirátus: három személyből álló testület, szövetség (Caesar, Crassus Pompeius majd Antoninus, Lepidus,
Octavianus).
Principatus: Köztársasági intézményeket megtartó monarchia, Augustus vezette be.
Limes: Határvonal a császárkorban, Hadrianus kezdi el kiépíteni a meggyengült birodalomnak.
Legio: Katonai egység, általában 3-6ezer gyalogos, 120 lovas a római korban.
Colonus: Telepes, aki az arisztokraták földjét bérli.
Dominatus: A császárok önkényuralmi rendszere, Diocletianus vezeti be. Központosított uralkodási forma,
tetrarchia.
Zsinagóga: Zsidó imaház.
Diaszpóra: A szétszóratásban élő zsidó közösségek.
Apostol: Hírvivő, a kereszténység hirdetői, Jézus tanítványai, az első században (Pál)
Egyház: egyes vallások követőit közösséggé fogó szervezet, pl.: kereszténység.
Püspök: episcopus, egyházi rend felső fokán álló főpap, pápa nevezi ki, egyházmegye élén áll
Zsinat: Concilium, tanácskozó, törvényalkotó gyűlések (római-, görög katolikus, protestáns).