A 32-es gyalogezred bakái Budapest háziezredének tagjai voltak.
Népszerűségüket mi sem mutatja jobban, minthogy még dal is született. Eddig én is csak egy dalt ismertem a 32-es bakákról, de ennek eredete után kutatva rájöttem, hogy igazából két dal is született róluk, és a kettő nem ugyanaz. Mindkét dalt megtaláltam az Országos Széchenyi Könyvtár Színháztörténeti Tárában: az egyik, az úgynevezett Redlich-induló, amelynek kottája megtalálható mind az OSZK Színháztörténeti Tárában, mind a Hadtörténeti Könyvtárban is. A másik, amelyet már én is ismertem a 32-es baka vagyok én kezdetű dal, amely - mint kiderült - egy operett betétdala volt. Még az első világháború alatt, 1918 januárjában Zágon Géza Vilmos zeneszerző megírta az úgynevezett Redlich-indulót, amelyet a 32-esek hadi indulójának is hívnak. Nevét a 32-esek akkori parancsnokáról, Redlich Ottó alezredesről kapta. Ez az induló azonban feledésbe merült. 32-es baka vagyok én című dal egy későbbi szerzemény. Zenéjét Ábrahám Pál (a Viktória című operett szerzője) szerezte, szövegét pedig az egyik legismertebb dalszövegíró, Harmath Imre írta. A dal Ábrahám Pál Az utolsó Verebély lány című operettjében hangzott el először 1928. október 13-án a Fővárosi Operettszínházban. Ábrahám Pál (1892-1960) Aki esetleg nem értené a szövegben szereplő szavakat, az nincs egyedül, de én utána néztem:
paroli – fegyvernem jelzés az egyenruha hajtókáján. A kék paroli a gyalogezredek
jelzése volt. sarzsi – rendfokozat. mundér – katonai egyenruha. vergónia - egy szivarfajta volt.