Merlegkepes Konyvelo Allamhaztartasi Szak Kidolgozott Szamvitel Tetelsor PDF

Forrás: http://www.doksi.
hu
1.A.Ismertesse az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének

sajátosságairól szóló kormányrendelet főbb szabályozási kérdéseit, szerkezeti felépítését!
Államháztartás szervezetei: azok a szervezetek, amelyeket az államháztartási törvény alapján az

államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelet annak minősít. Az államháztartás szervezetei
alaptevékenységként közfeladatokat látnak el, alaptevékenységüket nem haszonszerzési céllal folytatják,
közpénzzel gazdálkodnak, vagyonuk rendeltetése a közérdek szolgálata, működésük és gazdálkodásuk éves
költségvetés ( vagy költségvetési keret ) alapján történik.
Az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló

kormányrendelet: 249/2000. Kormányrendelet, azaz a „számviteli kormányrendelet”:
Az államháztartás szervezeteinek fenti gazdálkodási sajátosságai indokolttá tették, hogy az általános
számviteli szabályozásból kiindulva, de eltérő szabályozást alakítsanak ki számukra, amelyet a számviteli
kormányrendelet tartalmaz. A számviteli kormányrendelet hatálya alá tartozó államháztartás szervezetei:
• központi költségvetési szervek
• helyi önkormányzatok, települési és területi kisebbségi önkormányzatok és költségvetési szerveik
• a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai ( tb. alapok )
• társadalombiztosítási költségvetési szervek
• országos kisebbségi önkormányzatok és költségvetési szerveik
• köztestületi költségvetési szervek
• helyi önkormányzatok jogi személyiséggel rendelkező társulásai
• elkülönített állami pénzalapok
• az országmozgósítási és állami céltartalékokat vagyonkezelőként kezelő költségvetési szervek ( ezen
feladataira vonatkozóan )
• a Kincstári Vagyoni Igazgatóság ( mint az állam tulajdonosi jogait gyakorló és vagyonkezelő, a
kezelésére bízott kincstári vagyon tekintetében )
• a Magyar Tudományos Akadémia ( mint köztestület törzsvagyonába adott eszközök kezelésére
létrehozott vagyonkezelő szervezet )
• a megyei területfejlesztési tanácsok, a regionális és térségi fejlesztési tanácsok, valamint
munkaszervezeteik
A számviteli kormányrendelet főbb szabályozási kérdései:

Beszámolási kötelezettség 
Az államháztartás szervezeteinek beszámolási kötelezettsége a költségvetési előirányzatok alakulásának és
azok teljesítésének, a vagyoni, a pénzügyi és létszámhelyzetének, a költségvetési feladatmutatóknak és a
normatívák alakulásának bemutatására, továbbá a költségvetési támogatások elszámolására terjed ki. A
beszámolóban a pénzügyi helyzetet a költségvetésben meghatározott bevételi és kiadási előirányzat
teljesítése tükrözi. A beszámolóban a maradvány az alaptevékenységgel kapcsolatban előirányzat-
maradványt (kincstári körbe tartozóknál), illetve pénzmaradványt (helyi önkormányzatoknál), a vállalkozási
tevékenységgel kapcsolatban az eredményt tartalmazza.
Könyvvezetési kötelezettség 
Az államháztartás szervezeteinek a tevékenységük során előforduló, a vagyoni és pénzügyi helyzetükre
kiható gazdasági eseményekről a kettős könyvvitel rendszerében módosított teljesítés szemléletű
nyilvántartást kötelesek vezetni . A módosított teljesítés szemléletű könyvvitel jellemzői  A pénzforgalmi
gazdasági eseményeket, valamint ezek eszközökre és forrásokra gyakorolt hatását a valóságnak megfelelően,
folyamatosan, zárt rendszerben, áttekinthetően mutatja be. Az egyéb gazdasági műveleteknek az
eszközökben és forrásokban bekövetkezett hatását a könyvviteli nyilvántartásban legalább negyedévenként
kell rögzíteni, a folyamatosan vezetett analitikus nyilvántartásokból készített összesítető bizonylat (feladás)
alapján. A költségvetési előirányzatokat és azok teljesítését közgazdasági osztályozás (Ko; jogcímenkénti
bontás) és funkcionális osztályozás )(Fo; tevékenységenkénti, szakfeladatonkénti bontás) szerint is nyilván
kell tartani.
1
Forrás: http://www.doksi.hu
Számviteli politika 
Az államháztartás szervezetének szakmai feladatai és sajátosságai figyelembevételével ki kell alakítania és
írásban szabályoznia számviteli politikáját. A számviteli politika keretében el kell készíteni: a leltározási és
leltárkészítési szabályzatot; a pénzkezelési szabályzatot; az értékelési szabályzatot (ahol a Tv. és e rendelet
választási lehetőséget ad, valamint ahol az államháztartás szervezetének sajátos eszközei, forrásai
indokolják); az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot (Ámr-t is figyelembe véve).
A számviteli politika keretében ki kell jelölni a mérlegkészítés időpontját, vagyis ameddig az értékelési
feladatokat el kell végezni, illetve a költségvetési évre vonatkozóan a könyvekben helyesbítések végezhetők.
A számviteli kormányrendelet szerkezeti felépítése 

• A rendelet hatálya (1-4§)  Kikre terjed ki a rendelet hatálya; a Számviteli törvény mely
rendelkezéseit alkalmazzák, mely rendelkezéseit nem alkalmazzák, illetve mely rendelkezéseit
alkalmazzák e rendeletben szabályozott eltérésekkel.
• Értelmező rendelkezések és fogalmak (5§)
• Beszámolási kötelezettség (6-7§)
• Könyvvezetési kötelezettség (8§)  Ezen belül a számviteli politikára vonatkozó előírások.
• Számviteli alapelvek (9§)  A vállalkozás folytatásának elve; a teljesség elve; a következetesség
elve; az összemérés elve; az óvatosság elve; a bruttó elszámolás elve; az időbeli elhatárolás elve; a
lényegesség elve; a költség-haszon összevetésének elve; a valódiság, a világosság, a folytonosság, az
egyedi értékelés, valamint a tartalom elsődlegessége a formával szemben elvek.
• A költségvetési beszámolóra vonatkozó általános szabályok (10-13§)  Határidők, előírások,
beszámolók (éves, féléves, összevont) részei.
• A mérleg tételeinek tartalma (14-26§)  Előírások: mely eszközöket és forrásokat hol kell és hol
szabad kimutatni, illetve hol nem kell és hol nem szabad kimutatni. Tagolását és tételeinek
részletezését az 1. számú melléklet tartalmazza.
• A mérlegtételek értékelésének általános szabályai (27§): Az eszközök bekerülési (beszerzési és
előállítási) értéke (28-29§); Az eszközök értékcsökkenése (30§); Az eszközök értékvesztése (31§)
• A mérlegben szereplő eszközök és források értékelése (32-36§)
• A mérlegtételek alátámasztása leltárral (37-39§)
• Kiegészítő melléklet (40-44§) Készítésének célja, a számszaki rész és a szöveges indoklás tartalma.
• Számviteli szolgáltatás (45§)
• Könyvvizsgálat (46§)
• A költségvetési szervek számlakerete (47-48§) A 9. számú mellékletben foglaltak szerint a
könyvviteli számlák számát és megnevezését (számlakeret-tükör), valamint a számlaosztályok
tartalmára vonatkozó előírásokat tartalmazza.
• Számlarend (49§) Előírásai és tartalma.
• Könyvviteli zárlat (50§)
• Bizonylati elv, bizonylati fegyelem (51-52§)
• ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK: Átmeneti rendelkezés (53§); Hatálybalépés (54§): 2001.01.01.-én
• Mellékletek a 249/2000. (XII.24.) Kormányrendelethez:
1. számú melléklet  A könyvviteli mérleg előírt tagolása
• ESZKÖZÖK • FORRÁSOK
• A/ Befektetett eszközök • D/ Saját tőke
• I. Immateriális javak • E/ Tartalékok
• II. Tárgyi eszközök • I. Költségvetési tartalékok
• III. Befektetett pénzügyi eszközök • II. Vállalkozási tartalékok
• IV. Üzemeltetésre, kezelésre átadott, • F/ Kötelezettségek
koncesszióba adott (vagyonkezelésbe vett) eszközök
• B/ Forgóeszközök • I. Hosszú lejáratú kötelezettségek
• I. Készletek • II. Rövid lejáratú kötelezettségek
• II. Követelések • III. Egyéb passzív pénzügyi elszámolások
• III. Értékpapírok •
• IV. Pénzeszközök •
• V. Egyéb aktív pénzügyi elszámolások •
2
 2. számú melléklet  A pénzmaradvány-kimutatás előírt tagolása

 3. számú melléklet  Előirányzat-maradvány alakulása (az alap-, kiegészítő és kisegítő tevékenység
szakfeladataira)
4. számú melléklet  A vállalkozási maradvány-kimutatás előírt tagolása
5. számú melléklet  Költségvetési előirányzatok és a pénzforgalom egyeztetése
A/ Költségvetési előirányzatok egyeztetése
B/ Pénzforgalom egyeztetése
6. számú melléklet  Immateriális javak, tárgyi eszközök állományának alakulása, valamint a befektetet
pénzügyi eszközök és értékpapírok értékvesztésének alakulása
A/ Immateriális javak, tárgyi eszközök állományának alakulása
B/ Befektetett pénzügyi eszközök és értékpapírok értékvesztésének alakulása
 7. számú melléklet  Feladatmutatók állományának alakulása
8. számú melléklet  Az önkormányzati alrendszer sajátos gazdálkodásához kapcsolódó elszámolások
A/1) Segédtábla a normatív hozzájárulások elszámolása és a mutatószámok, feladatmutatók alakulásához
A/2) A normatív hozzájárulások elszámolása és a mutatószámok, feladatmutatók alakulása
B) A cél- és címzett támogatás elszámolása
C)
D) Központosított előirányzatok és egyéb kötött felhasználású támogatások elszámolása
E/1) Segédtábla a normatív, kötött felhasználású támogatások elszámolása és a mutatószámok,
feladatmutatók alakulásához
E/2) A normatív, kötött felhasználású támogatások elszámolása és a mutatószámok, feladatmutatók alakulása
F)
G) A települési önkormányzatok ..... évi jövedelemkülönbség mérsékléssel való teljes körű elszámolása
H) Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő települési önkormányzatok támogatásának elszámolása
I)
J) Az előző évi (..... év) kötelezettségvállalással terhelt normatív, kötött felhasználású támogatások
előirányzat-maradványainak elszámolása
K) Az előző évi (..... év) kötelezettségvállalással terhelt központosított előirányzatok és egyéb kötött
felhasználású támogatások előirányzat-maradványainak elszámolása
L) A többcélú kistérségi társulások támogatásának jogcím elszámolása, valamint a mutatószámok,
feladatmutatók alakulása
M) Segédtábla a többcélú kistérségi társulások támogatásának jogcím elszámolásához és a mutatószámok,
feladatmutatók alakulásához
 9. számú melléklet  Számlakeret-tükör
1. Számlaosztály BEFEKTETETT ESZKÖZÖK
2. Számlaosztály KÉSZLETEK, KÖVETELÉSEK, ÉRTÉKPAPÍROK
3. Számlaosztály PÉNZÜGYI ELSZÁMOLÁSOK
4. Számlaosztály FORRÁSOK (PASSZÍVÁK)
5. Számlaosztály KIADÁSOK ELŐIRÁNYZATA ÉS ELŐIRÁNYZAT TELJESÍTÉSE (közgazdasági
osztályozás szerint)
6. Számlaosztály KÖZVETETT (ÁLTALÁNOS) KIADÁSOK
7. Számlaosztály TEVÉKENYSÉGEK KIADÁSI ELŐIRÁNYZATA ÉS ELŐIRÁNYZAT TELJESÍTÉSE
(funkcionális osztályozás szerint)
8. Számlaosztály NEMZETGAZDASÁGI ELSZÁMOLÁSOK
9. Számlaosztály BEVÉTELEK ELŐIRÁNYZATA ÉS ELŐIRÁNYZAT TELJESÍTÉSE (közgazdasági és
funkcionális osztályozás szerint)
0. Számlaosztály NYILVÁNTARTÁSI SZÁMLÁK
A SZÁMLAOSZTÁLYOK TARTALMÁRA VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK
 10. számú melléklet  Fejezeti maradvány-elszámolási számla pénzforgalma
 11. számú melléklet  Letéti számla pénzforgalma
 12. számú melléklet  Központi költségvetésből és egyéb forrásból folyósított ellátások részletezése
 13. számú melléklet  Az egyszerűsített mérleg előírt tagolása
 14. számú melléklet  Egyszerűsített éves pénzforgalmi jelentés előírt tagolása
 15. számú melléklet  Az egyszerűsített pénzmaradvány-kimutatás előírt tagolása
 16. számú melléklet  Az egyszerűsített vállalkozási maradvány-kimutatás előírt tagolása
 17. számú melléklet  Főkönyvi kivonat
 18. számú melléklet  Követelések és kötelezettségek állományának alakulása
3
A) Követelések részletezése
B) Kötelezettségek részletezése
 19. számú melléklet  Eszközök értékvesztésének alakulása
 20. számú melléklet  Az eszközök értékhelyesítésének alakulása
 21. számú melléklet 
 22. számú melléklet  Az adósságállomány évenkénti alakulása
 24. számú melléklet  Kötelezettségvállalások állományának … évi alakulása
 27. számú melléklet  A mérleg előírt tagolása
 28. számú melléklet  Az eredmény-kimutatás előírt tagolása (összköltség eljárással)
 29. számú melléklet  Eredményszemléletű számlakeret-tükör
 30. számú melléklet  Főkönyvi kivonat
4
1.B.Ismertesse a költségvetési elemzés általános jellemzőit (célja, területei, információs

bázisai)!
Költségvetési elemzés: A költségvetési gazdálkodás irányítása, értékelése elképzelhetetlen megfelelő

információk nélkül, amelyeknek egyik legfontosabb forrása az elemző munka. A költségvetési gazdálkodás
elemzésének fő feladata, hogy a költségvetési szervek irányítói, a vezetők részére naprakész, pontos
információkat szolgáltasson a gazdálkodás helyzetéről, a gazdasági folyamatokról és a szakmai-gazdasági
összefüggésekről. Az elemzői munka akkor eredményes, ha a gazdálkodás átfogó értékelése mellett
bemutatja a különböző részfolyamatok közötti ok-okozati összefüggéseket, valamint ezek kapcsolatát a fő
szakmai-gazdasági jellemzőkkel.
Költségvetési elemzés célja: Az elemző munka eredményességének alapvető feltétele az elemzés konkrét
céljának meghatározása, mivel e nélkül nem nyújt kellő segítséget a vezetőknek. Az elemzés célját általában
az elemzés eredményét felhasználók ( pl. felügyeleti szervek, vezetők és dolgozók, hitelezők, partnerek, stb.)
igényeitől függően kell meghatározni. Ezzel érhető el, hogy az elemzés segítse  a döntések megalapozását;
a gazdálkodás fejlesztését; a befolyásoló tényezők bemutatását az erőforrások jobb felhasználása érdekében;
a feladatellátás, a kitűzött célok végrehajtásának értékelését; a működés és a gazdálkodás hatékonyságának,
gazdaságosságának, eredményességének, vizsgálatát, javítását. Az elemzés célja tehát  feltárni és értékelni
(számszerűsítve is) azokat a feltételeket, körülményeket, amelyek befolyásolják a költségvetési szerv
gazdálkodását, a vezetés döntéseinek előkészítését, a megtett intézkedések végrehajtását.
Költségvetési elemzés területei: Az elemző munka fontosabb részterületei, amelyek a mikro szintű,
intézményi elemzési feladatokat tartalmazzák 
1. a költségvetés tervezése és végrehajtása, ezen belül
• a pénzforgalmi előirányzatok teljesítése  A költségvetés tervezésére a bázisszemlélet jellemző,
vagyis az előző évi eredeti előirányzatból áll össze a költségvetés (figyelemmel a szerkezeti
változásokra, a szintrehozásra, az előirányzati többletekre). Az elemzésnél vizsgálandó, hogy az
egyes tényezők milyen arányt képviselnek a teljes előirányzatból vagy a bázishoz képest milyen
összegű/arányú növekedést jelentettek. A tervező munka minősége, a tervezett adatok realitása
tükröződik a tervszerűség elemzésénél.
• a pénzügyi helyzet , likviditás alakulása  A pénzügyi helyzet elemzéséhez alkalmazott mutatók a
likviditás alakulásának megítélését szolgálják. A likviditás elemzése a likvid eszközöknek
(forgóeszközök; készletek nélküli forgóeszközök; pénzeszközök) és a rövid lejáratú
kötelezettségeknek az összehasonlítását jelenti. A likviditási mutatók információt nyújtanak arról,
hogy a mobil forgóeszközök a rövid lejáratú kötelezettségek milyen arányát képesek fedezni, azaz
milyen a fizetőképesség.
• az intézményi feladatellátás és a pénzügyi folyamatok kapcsolata  A szakmai tevékenységet a
„kapacitást” jelző feladatmutatók (pl. férőhely), illetve a működés idejét és a kapacitáskihasználását
is érzékeltető teljesítménymutatók jellemzik. Az intézmények gazdálkodásának elemzésénél az
állandó és a változó kiadások megfigyelésének, viselkedésük ismeretének különös jelentősége van.
Intézményi szinten a kiadásokat (bevételeket) és a jellemző mutatókat (feladat-, teljesítménymutató)
az ún. normatívák kapcsolják össze. Célszerű a kiadásokat és bevételeket szakfeladatonként is
vizsgálni, mivel a szakfeladatonkénti összevetésükből kiderül, hogy melyik feladat tudja
finanszírozni magát, melyik bevételéből jut más feladatra, s hol van szükség saját bevételt
meghaladó pénzeszközre.
2. az intézményi érdekeltségi rendszer működése; az érdekeltség kifejezői:
• a pénzmaradvány és az előirányzat-maradvány  Az elemzés első lépése a megalapozottság
vizsgálata, amikor a kapcsolódó főkönyvi számlák (adatainak) helyességéről kell meggyőződni. A
tartalmi megismerés után szükséges annak elemzése is, hogy milyen jogcímen keletkezett bevételi
többlet, bevételi lemaradás, kiadási megtakarítás, mivel ezek alakulása határozza meg a
maradványok nagyságát, összetételét. A pénzmaradvány aránymutatóinak számításánál pedig
vizsgálható a tárgyévi helyesbített pénzmaradvány, a költségvetési pénzmaradvány és a módosított
pénzmaradvány aránya az összes bevételhez viszonyítva.
5
• a vállalkozási tevékenység eredménye  Az elemzés elsősorban a vállalkozási tevékenység

eredményességének, annak az alaptevékenységre gyakorolt hatásának vizsgálatára terjed ki. Az
eredményelemzésnél az egyes összetevők egymáshoz, illetve az eredményhez viszonyított aránya
mutatható ki, amely alapján a vállalkozási tevékenység átfogó értékelése válik lehetővé. Az
eredményelemzés egyik fő feladata az egyes összetevők változását előidéző, ezáltal az eredmény
nagyságára ható tényezők (árváltozás, önköltség változás, értékesítési volumen változás, értékesítési
összetétel változás) körének és mértékének vizsgálata.
3. az intézmény(ek) vagyoni helyzetének alakulása; A mérleg megmutatja az elmúlt időszak gazdasági
eseményeinek hatását, vagyis számot ad az intézmény vagyoni helyzetéről, tőkeerejéről, tükrözve azok belső
összetételét és változását. Az elemzés kiemelt területei:
• a vagyon nagyságának időbeli és területi összehasonlítása  A vagyonváltozás időbeli és területi
alakulásának vizsgálata.
• az eszközök és a források összetételének vizsgálata  Az egyes eszköz- és forráscsoportok belső
összetételének (mérlegfőcsoport és mérlegcsoport részletezésben) és arányainak elemzése.
• a vagyoni helyzet alakulásának vizsgálata  A vagyoni helyzet alakulásának értékelésére
legalkalmasabbak a tőkeszerkezeti mutatók: a tőkeerősség; a kötelezettségek részaránya; a
befektetett eszközök fedezete.
4. az intézmény(ek) szervezeti rendszerének és gazdálkodásának összefüggései; ezen belül
• a munkaerővel és a személyi juttatásokkal való gazdálkodás  Az elemzés célja a hiányosságok
felszámolása, amellyel anyagi megtakarítás érhető el és eredményesebbé teszi a szakmai feladatok
végrehajtását. Az elemzés keretében vizsgálni kell (lehet) a munkaerő-szükségletet; a munkaerő-
ellátottságot; a munkaerő összetételének alakulását; a munkaerő felhasználásának hatékonyságát
(termelékenységi mutatókkal: a munka termelékenysége és a munkaidő-kihasználás);a munkaerő
forgalmát (mutatószámai: felvételi és kilépési forgalom; munkaerő forgalom; munkaerő-
hullámzás,azaz a váltás intenzitása); a személyi juttatásokkal való gazdálkodást (a felhasználás
alakulása; a személyi juttatások összetétele, aránya; a változásra ható tényezők; juttatások
differenciáltsága; átlagilletmények; jutalmazáspolitika helyessége).
• a tárgyi eszközökkel való gazdálkodás  Az elemzésének célja, hogy olyan információkat
biztosítson, amelyek alapján a tárgyi eszköz-gazdálkodás tényleges színvonaláról valósághű kép
nyerhető. Elemzésének területei: az állomány összetétele; elhasználódás és korszerűség; tárgyi
eszköz-ellátottság; tárgyi eszköz kihasználás; fenntartási tevékenység (javítási és karbantartási
kiadások);beruházás, felhalmozási tevékenység (összetétele, pénzügyi forrásai, gazdaságossága).
• a készletgazdálkodás  Elemzésének célja az optimális készletszint kialakítása, a
készletgazdálkodás támogatása. Vizsgálandó a készletek volumene és összetétele; készletnormák
alakulása; forgási sebesség; fajlagos anyagfelhasználást; készletellátottság; munkahelyi
készletgazdálkodás (munkafeltételek, munkakörülmények vizsgálata); sajátos készletféleségek
(gyógyszerek, élelmiszerek, szakmai eszközök).
5. az intézmény egyes részlegei, illetve a szakmai egységek tevékenysége, gazdasági feltételei; Egyes
intézmények olyan kisegítő részleget (segédüzemet) működtetnek, amelyek a szakmai feladatok jobb
ellátását segítik, pl. karbantartó részleget, élelmezési üzemet, mosodát, stb. A gazdasági-műszaki ellátó
részlegeknél az elemzés arra terjed ki, hogy a nyújtott szolgáltatás megfelelő színvonalú-e, illetve a
feladatokat a lehető legkisebb ráfordítással látták-e el.
A költségvetési elemzés információs bázisai:

Az elemzés céljának (az igényelt információknak, az elemzés módjának) megfelelően kell meghatározni az
elemzés információs bázisát, mivel az elemzőnek a problémák feltárásához megbízható adatokra,
információkra van szüksége. Az elemző ugyanis az információs rendszer által biztosított adatok
összehasonlításával, az eltérések feltárásával állapíthatja meg a problémákat, illetve alkothat képet a vizsgált
helyzetről, jelenségről. Az elemzést végzőnek csak olyan adatokat célszerű kérni és igénybe venni, amelyek
a mindenkori pénzügyi információs rendszerből, a statisztikai adatszolgáltatásból, a számvitelből
biztosíthatók. Az elemzés által igénybe vehető információs rendszer adatállománya két nagy részre osztható:
1. pénzügyi-gazdasági információk  Szerepe jelentős, mivel a gazdasági események (tervezéstől a
végrehajtásig), tevékenységek szinte teljes körűen pénzügyi folyamatokhoz kapcsolódnak. Ezek az
információk képezik az alapelemeit a beszámoló készítésnek és a könyvelési feladatok végrehajtásának. A
6
pénzügyi információs rendszer több egymástól elkülönülő, de egymással szoros összhangban levő
rendszerből (alrendszerből) tevődik össze:
• éves költségvetés  Éves szinten tartalmazza a feladatok végrehajtását szolgáló kiadási és bevételi
előirányzatokat (az előirányzatok jogcímenkénti, illetve tevékenységenkénti összetételének az
elemzéséhez), a költségvetési szervnél foglalkoztatottak tervezett létszámát és személyi juttatásait,
valamint a feladatmutatók állományát (elsősorban más adatokkal összekapcsolva alkalmazzák,pl.
fajlagos mutatók alakulásánál).
• éves és féléves beszámoló  A költségvetési szervek a beszámolóban adnak számot a
költségvetésben jóváhagyott feladatok végrehajtásáról, az előirányzatokkal szembeni teljesítésekről,
az alaptevékenységekhez kapcsolódó pénzmaradvány, előirányzat-maradvány nagyságáról, a
vállalkozói tevékenység eredményéről. A beszámoló részei és egyben az elemzés legfontosabb
információs bázisai:
- a könyvviteli mérleg (az eszközök és források állományát előző évi és tárgyévi bontásban
tartalmazza; a vagyoni helyzet értékeléséhez alkalmazott mutatók számíthatók belőle)
- a pénzforgalmi jelentés (részletesen tartalmazzák az eredeti és a módosított előirányzatokat,
valamint a tényadatokat; a költségvetés teljesítésének, az előirányzatok módosításának és a személyi
juttatások elemzéséhez hasznosíthatók)
- a pénzmaradvány-kimutatás (a kincstári körbe nem tartozó költségvetési szervek
alaptevékenységével és a kapacitások más, nem vállalkozás jellegű hasznosításával összefüggő
bevételek és kiadások különbözete), az előirányzat-maradvány kimutatás (a kincstári körbe tartozó
költségvetési szerveknél a módosított kiadási és bevételi előirányzatok és azok teljesítése
különbözete) és az eredmény-kimutatás (a vállalkozási tevékenység jövedelme; az érdekeltségi
rendszer, a tartalékok alakulásának elemzéséhez hasznosíthatóak)
- kiegészítő melléklet (kötelező adattartalmú, számszerű kimutatás; elemezhető belőle az
immateriális javak és a tárgyi eszközök állományának alakulása, a követelések és a kötelezettségek
részletezése, a feladatmutatók állományának alakulása, a költségvetési előirányzatok alakulása, a
költségvetési szerveknél foglalkoztatottak létszáma és személyi juttatásainak alakulása)
• költségvetési jelentés, kincstári költségvetési jelentés  Az operatív célokat szolgáló, évközi
elemzések, illetve az éven belüli irányzatok feltárása szempontjából az önkormányzatoknál
különösen fontosak a költségvetési jelentések, amelyek negyedévente készülnek. Tartalmazzák a
költségvetés teljesítésének adatait, a kiadások és bevételek egyenlegét, a finanszírozás jellemzőit, a
pénzkészlet alakulását, valamint a foglalkoztatottak egyes adatait, a munkajogi létszámot. Kincstári
körre, illetve az elkülönített állami pénzalapokra és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjaira
hasonló adatokat a Kincstár havi adatszolgáltatása alapján állnak rendelkezésre.
• mérlegjelentés  A negyedévente összeállított mérlegjelentés az eszközök és források alakulásának
elemzéséhez, ezen belül kiemelten a pénzügyi eszközök és kötelezettségek értékeléséhez tartalmaz
adatokat.
2. egyéb információk  Az egyéb pénzügyi, munkaügyi stb. információk közül elsősorban a költségvetési
előirányzatokkal, a létszámmal, személyi juttatásokkal kapcsolatos nyilvántartásokat lehet az elemzés során
felhasználni, mivel ezek az éves költségvetésen és a beszámolón kívül további részletező információkat
tartalmaznak. Hasznosak még a költségvetési szervek által a felügyeleti szervek, a vezetés részére készített
eseti felmérések, kimutatások és értékelések is. A szakmai egyéb információk körébe elsősorban a
költségvetési szervek feladatai ellátásáról, a helyzetük alakulásáról készített ún. statisztikai beszámolók
sorolhatók, pl. az egészségügyi (betegforgalom, ápolási napok stb.), az oktatási (tanterv, gyerek létszám
osztályonként, stb.), a munkaügyi és bérügyi statisztikák.
7
1.C. Ismertesse az Állami Számvevőszék ellenőrzési szerepét, feladatait!
Állami Számvevőszék: az Országgyűlésnek és a törvényeknek alárendelt általános hatáskörű pénzügyi-

gazdasági ellenőrző szerv, az állami ellenőrzés legfőbb szerve. Ellenőrző tevékenységével megteremti a
törvényhozás számára a végrehajtó hatalom kontrolljának lehetőségét, és segíti az Országgyűlést döntései
megalapozásában. Az ÁSZ (célszerűségi, eredményességi és törvényességi szempontok szerint) ellenőrzést
végezhet az állami pénzek hasznosítását nyomon követve mindenütt, ahol állami pénzt használnak fel vagy
kezelnek. Az ÁSZ elnöke az év során végzett ellenőrzésekről jelentésben tájékoztatja az Országgyűlést. A
jelentést nyilvánosságra kell hozni, de nem tartalmazhat államtitkot vagy szolgálati titkot.
Ellenőrzési feladatai: Az ÁSZ alapvető feladata a kormány államháztartással, valamint az állami

vagyonkezeléssel összefüggő tevékenységeinek ellenőrzése és értékelése.
Az áht. gazdálkodásának ellenőrzése során vizsgálja:
• a központi költségvetési javaslat (pótköltségvetési javaslat) megalapozottságát; a bevételi
előirányzatok teljesíthetőségét; az állami kötelezettségvállalással járó beruházási előirányzatok
felhasználásának törvényességét és célszerűségét; a költségvetés hitelfelvételeit, azok felhasználását
és törlesztését; a központi költségvetés végrehajtásáról készített zárszámadást
• a központi költségvetés szerkezeti rendjébe tartozó fejezetek működését; a tb. pénzügyi alapjainak és
az elkülönített állami pénzalapoknak a felhasználását; valamint a helyi önkormányzatok és a
kisebbségi önkormányzatok gazdálkodását
• az APEH és a helyi önkormányzatok adóztatási tevékenységét, valamint a VPOP tevékenységét
• az állami költségvetésből gazdálkodó intézményeket; az állami költségvetésből nyújtott támogatás
vagy az állam által meghatározott célra ingyenesen juttatott vagyon felhasználását  helyi
önkormányzatoknál, országos és helyi kisebbségi önkormányzatoknál, nonprofit szervezeteknél,
gazdálkodó szervezeteknél és az egyéb kedvezményezett szervezeteknél
• a MNB gazdálkodását és az alapvető feladatok körébe nem tartozó tevékenységét  a
jogszabályoknak, az alapszabályának és a közgyűlése határozatainak megfelelően működik-e
• a pártok gazdálkodását, a részükre juttatott támogatásokat ( de csak törvényességi szempontból )
A köztulajdon, az állami vagyon (közvagyon) ellenőrzése során vizsgálja:
• az állami vagyon kezelését, az áht. alrendszereinek körébe tartozó vagyon kezelését
• az állami tulajdonban (résztulajdonban) levő vállalkozások vagyonérték-megőrző és
vagyongyarapító tevékenységét
• az áht körébe tartozó vagyon elidegenítésére, illetve megterhelésére vonatkozó szabályok betartását
• a Magyar Államkincstárt és a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot
Az állami számviteli rend ellenőrzése során vizsgálja:
• az állami számviteli rend betartását
• véleményezi, ellenjegyzi a továbbfejlesztési javaslatokat
• továbbfejlesztési javaslatokat tesz
Állami Számvevőszék szervezete:

Az ÁSZ szervezeti felépítését és éves költségvetését az Országgyűlés hagyja jóvá.
Az ÁSZ elnökből, alelnökökből, főtitkárból, vezetőkből, számvevőkből, ügyviteli és kisegítő személyekből
áll. Az elnököt és az alelnököket az Országgyűlés 12 évre választja; megbízatásuk lejártával
újraválaszthatóak. Az elnökkel, az alelnökökkel, a vezetőivel és a számvevőivel szemben szigorú
összeférhetetlenségi szabályok vannak érvényben.
A főtitkár feladata: a hivatali szervezet operatív vezetése; egyfelől gyakorolva a fejezet felügyeletét ellátó
szerv vezetőjének jogosítványait, másfelől irányítva a Szervezetirányítási és Működtetési Igazgatóságot.
A számvevő feladata: a vizsgálat során ellenőrzési jegyzőkönyvet felvenni, és ahhoz csatolni a
bizonyítékokat, pl. a felfüggesztés, stb. alapjául szolgáló tényekről.
Az elnök feladatai:
• jóváhagyja a ÁSZ éves ellenőrzési tervét
• gondoskodik az ÁSZ éves ellenőrzési tervének és az eseti ellenőrzéseinek végrehajtásáról
• figyelembe veszi a törvényi kötelezettségeket, az Országgyűlés határozatát, a kormány kérését, a
NATO, az Európai Unió, illetve olyan nemzetközi szervezet felkérését, amelynek a magyar állam
tagja
• meghatározza az ÁSZ feladatkörébe tartozó egyéb ellenőrzések gyakoriságát
8
• az ellenőrzött szervezet részére megküldi a jelentést (véleményt) a realizáló levéllel együtt

• beszámolót nyújt be az Országgyűlésnek az ÁSZ éves tevékenységéről
• a zárszámadás ellenőrzéséről készült jelentést a zárszámadással együtt terjeszti az Országgyűlés elé
• gondoskodik az ÁSZ által végzett ellenőrzések és elemzések eredményeit tartalmazó véleménynek
és jelentésnek az Országgyűlés elé terjesztéséről
• felelősséggel tartozik az általa benyújtott jelentés adatainak és ténymegállapításainak valódiságáért,
helytállóságáért
Az Állami Számvevőszék sajátos intézkedési jogosítványai: realizálást segítő különleges jogosítványok

• zárolás  Az ÁSZ a vizsgálat ideje alatt kármegelőzés céljából anyagi és pénzeszközöket
(munkabérek kivételével) zárolhat, ha rendeltetésellenes vagy pazarló pénzfelhasználást állapít meg,
illetve az ellenőrzött szerv a pénzeszközök kezelésére vonatkozó szabályok súlyos megsértésével
kárt okoz.
• felfüggesztés  A költségvetésből finanszírozott beruházásoknál tapasztalt hasonló megállapítások
esetén az ÁSZ jogosult a pénzeszközök (munkabérek kifizetéséhez szükséges összeg kivételével)
felhasználását további intézkedésig felfüggeszteni.
• bírósági eljárás indítványozása  Ha pártellenőrzés során azt észlelik, hogy az a gazdálkodása
körében jogellenesen járt el, az elnök felhívást küld a párt elnökének a törvényes állapot
helyreállítására. Súlyosabb törvénysértés esetén vagy ha a felszólításnak nem tesznek eleget, akkor
az elnök bírósági eljárást indítványoz.
• alkotmánybírósági eljárás indítványozása  Az ÁSZ indítványozhatja az alkotmánybírósági eljárást,
ha észleli, hogy valamely jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszközei nemzetközi
szerződésbe ütköznek, továbbá az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezése szükséges.
Az Állami Számvevőszék által alkalmazott ellenőrzés módszertana:

Az Állami Számvevőszéknek (továbbiakban: ÁSZ) az Alkotmányból és az Állami Számvevőszékről szóló
törvényből adódó kötelezettsége a központi költségvetés végrehajtásának, vagyis zárszámadásának
ellenőrzése. Az államháztartási törvény kimondja, hogy az Országgyűlés az ÁSZ jelentésével együtt
tárgyalja meg a zárszámadási törvényjavaslatot. Az említett törvények azonban konkrét követelményeket
nem támasztanak az ellenőrzéssel szemben, annak végrehajtását teljes egészében az ÁSZ-ra bízzák. Az ÁSZ
a zárszámadással kapcsolatban helyszíni ellenőrzéseket végzett a központi költségvetés minden egyes
fejezeténél (a költségvetési tervezés, végrehajtás és beszámolás szempontjából önállóan felügyelt, irányított
szervek és előirányzatok összességénél), a zárszámadási törvényjavaslat elkészítéséért felelős
Pénzügyminisztériumban, valamint a Magyar Államkincstárnál, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalban,
a Vám és Pénzügyőrségnél, továbbá fejezetenként néhány intézménynél szúrópróbaszerűen. Az ellenőrzések
során az ÁSZ törvényben rögzített törvényességi, célszerűségi és eredményességi szempont közül elsősorban
a törvényességre (szabályszerűségre) helyezték a hangsúlyt, miközben a gazdálkodás célszerűségét is
értékelték.
Hazánk uniós csatlakozási folyamatának keretében megtörtént a pénzügyi ellenőrzési rendszer működésének
átvilágítása, és nyilvánvalóvá vált, hogy az ellenőrzési rendszert alkalmassá kell tenni arra, hogy az EU
követelményeinek megfelelő bizonyosságot szerezhessen az állami eszközök egyrészt szabályos, másrészt
pedig hatékony felhasználásáról, és mindez szükségessé teszi a hazai és a nemzetközi standardokra épülő
ellenőrzési módszertanok kidolgozását. A kihívásokat felismerve kötött (az EU pénzügyi támogatásával) iker
intézményi szerződést az ÁSZ az Egyesült Királyság Számvevőszékével (továbbiakban: NAO). A szerződés
értelmében az ÁSZ a NAO - hazai viszonyainkra adaptált financial audit (továbbiakban FA), illetve
teljesítményellenőrzési modelljét veszi át. A központi költségvetés végrehajtásának ellenőrzése az FA
modell alkalmazásával válik alkalmassá az EU követelményeinek megfelelő bizonyosság megszerzésére.
Modellje a következő: 1. egyrészt a tevékenység megismerése (intézményi keretek, külső környezet, átfogó
szabályozási környezet), másrészt a számviteli és a belső irányítási-szabályozási rendszerek (monitoring
értékelése, alkalmazások és az üzembe helyezési kontroll elemek áttekintése) megismerése; 2. lényegességi
szint meghatározása; 3. kockázat becslése; 4. ellenőrzési eljárások megtervezése, ellenőrzési útmutatók; 5.
szabályozási elemek tesztelése; 6. analitikus eljárások; 7. tételes ellenőrzési eljárások; 8. eredmények
értékelése és véleményalkotás; 9. jelentéstétel.
9
2.a. Ismertesse az államháztartás szervezeteinek számviteli politikájával kapcsolatos

szabályozási feladatait, a sajátosan érvényesülő számviteli alapelvek főbb jellemzőit!
2.b. Ismertesse az államháztartás szervezetei érdekeltségi rendszereinek elemzési

feladatait!
2.c. Ismertesse az ellenőrzés hosszú és rövidtávú tervezésének lényegét!
a . ) A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény és az államháztartás szervezetei beszámolási

és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló többször módosított 249/2000. (XII.
24.) Kormányrendelet alapján, valamint a szakmai feladatok és sajátosságok
figyelembevételével kell meghatározni az alkalmazandó számviteli politikát.
A számviteli politika célja, megbízható és valós kép kialakítása a költségvetési szerv

vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről, annak változásáról.
Olyan szabályzat, amely rögzíti a költségvetési szerv működésére jellemző, a számviteli
törvény, az államháztartási törvény és az államháztartás működési rendjét szabályozó
kormányrendelet, valamint a különböző szakmai jogszabályok végrehajtásának módszereit,
eszközeit meghatározó számviteli politikát.
A számviteli politika hozzájárul és megalapozza a kv-i szerv vezetéséhez, a megfelelő
információk előállításához szükséges belső szabályozási rendet, megfogalmazza azokat az
elvárásokat, módszereket, megoldásokat, amelyekre a kv-i szervnek az adott jogszabályi
keretek között lehetősége van.
A számviteli politikával szemben támasztott követelmények:

a számviteli politikát a számviteli törvényben rögzített alapelvek, értékelési előírások
alapján kell kidolgozni
a számviteli politikát úgy kell kialakítani, hogy az a költségvetési szerv adottságaihoz,
körülményeihez, sajátosságaihoz a legjobban illeszkedjen
a számviteli politikát írásba kell foglalni
a számviteli politika összeállításánál figyelembe kell venni az Áhsz-nek a számviteli
politikára vonatkozó kötelező előírásait
A számviteli politika keretében el kell készíteni:

 az eszközök és a források leltározási és leltárkészítési szabályzatát,
 az eszközök és források értékelésének szabályozását, azoknál az eszközöknél,
illetve forrásoknál, ahol a Tv. és a kormányrendelet választási lehetőséget ad,
továbbá ahol az államháztartás szervezetének sajátos eszközei, illetve forrásai
indokolják,
 a rendszeresen végzett termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás tekintetében az
önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot, figyelembe véve az
államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelet vonatkozó előírásait
is,
 a pénzkezelési szabályzatot.
A számviteli politika keretében kell továbbá szabályozni azt, hogy a számviteli elszámolás
és az értékelés szempontjából az államháztartás szervezete mit tekint lényegesnek, nem
lényegesnek, továbbá jelentős összegnek, nem jelentős összegnek. Így többek között
rögzítendő, mi tekintendő figyelembe veendő szempontnak
- a megbízható és valós összkép kialakítását befolyásoló lényeges információk
tekintetében,
1
- a kisértékű tárgyi eszközök, vagyoni értékű jogok és szellemi termékek minősítésénél,

- az értékcsökkenés összegének alap-, kiegészítő, kisegítő és vállalkozási tevékenység
közötti megosztásánál,
- az alap-, kiegészítő, kisegítő és vállalkozási tevékenységet terhelő előzetesen
felszámított általános forgalmi adó megosztásánál,
- az általános kiadások megosztási módszerének kiválasztásánál,
- a raktári készletek leltározása során az eltérések kompenzálásánál és a káló
elszámolásánál,
- a terven felüli értékcsökkenés elszámolása tekintetében,
- befektetett eszközök piaci értéken történő értékelése esetén az eszközök piaci értéke és
könyv szerinti értéke közötti különbözet jelentős összegének meghatározásánál.
Amennyiben az adott immateriális jószág, a tárgyi eszköz és az üzemeltetésre, kezelésre
átadott, koncesszióba, vagyonkezelésbe adott, illetve vagyonkezelésbe vett eszköz az
államháztartási szervezet tevékenységét várhatóan tovább szolgálja, mint az előírt leírási
kulcsok alapján számított használati idő, akkor az államháztartás szervezete a tervezett
használati idő figyelembevételével kisebb mértékben is megállapíthatja az általa
alkalmazott lineáris leírási kulcsot. Ez esetben a számviteli politikájában meg kell
határoznia azon eszközök körét, amelyek esetében az értékcsökkenést a várható használati
idő alapján számolja el, valamint a várható használati idő megállapítására vonatkozó
szabályokat.
A számviteli politika részeként az államháztartás szervezetének szabályoznia kell a

beszerzett, illetve előállított immateriális jószág, tárgyi eszköz üzembe helyezése
dokumentálásának szabályait.
A számviteli politika keretében ki kell jelölni a mérlegkészítés időpontját, vagyis a

költségvetési évet követő időszakban azt az időpontot - figyelembe véve az elemi
költségvetési beszámoló elkészítésének határidejét -, ameddig az értékelési feladatokat el
kell végezni, illetve a költségvetési évre vonatkozóan a könyvekben helyesbítések
végezhetők.
A számviteli politika főbb irányainak meghatározásáért, az elkészítésért és az elkészült

számviteli politika jóváhagyásáért, annak végrehajtásáért az államháztartás szervezetének
vezetője felelős.
Az önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv számviteli politikájában dönt arról,

hogy annak rendelkezéseit és a kapcsolódó szabályzatok hatályát kiterjeszti-e a
hozzárendelt költségvetési szervekre, vagy azok - az előirányzatok feletti rendelkezési
jogosultság függvényében - önálló számviteli politikát alakítanak ki, és külön
szabályzatokat készítenek.
A számviteli alapelvek érvényesülése

Az elemi költségvetési beszámoló elkészítésénél, a számviteli munka végzésénél a számviteli
törvényben megfogalmazott alapelvek szerint kell eljárni, ezen alapelveket kell érvényesíteni.
A valódiság elve
A könyvvitelben rögzített és az elemi költségvetési beszámolóban szereplő tételeknek a
valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak
kell lenniük. Értékelésük meg kell, hogy feleljen a számviteli törvényben előírt értékelési
elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak.
A mérleg adatainak megbízható, leltárral alátámasztott értékelésén alapszik. A valódiság elve
érvényesülésénél a leltárral történő alátámasztással biztosítható az a támpont, hogy a
2
mérlegben kimutatott eszközök és források a valóságban is megvannak. Ugyanakkor a

mérlegben kimutatott eszközök és források reális értékét a meghatározott értékelési elvek, és
eljárások következetes alkalmazása biztosítja.
A világosság elve
A könyvvezetést és az elemi költségvetési beszámolót áttekinthető, érthető, a számviteli
törvénynek és az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének
sajátosságairól szóló többször módosított kormányrendeletnek megfelelően rendezett
formában kell elkészíteni.
Érvényesülése a beszámoló és annak mellékletei tiszta, világos elkészítésével biztosítható.
A folytonosság elve
A költségvetési év nyitóadatainak meg kell egyezniük az előző költségvetési év megfelelő
záróadataival. Az egymást követő években az eszközök és a források értékelése, az
eredmény számbavétele csak a számviteli törvényben meghatározott szabályok szerint
változhat.
Érvényesülését a záró és nyitó mérleg adatainak azonosságával és az értékelés azonosságával
biztosíthatjuk.
Az egyedi értékelés elve

Az eszközöket és a kötelezettségeket a könyvvezetés és az elemi költségvetési beszámoló
elkészítése során egyedileg kell rögzíteni és értékelni, ennek megfelelően a nyilvántartás is
egyedileg történik.
A tartalom elsődlegessége a formával szemben elve

Az elemi költségvetési beszámolóban és az azt alátámasztó könyvvezetés során a gazdasági
eseményeket, ügyleteket a tényleges gazdasági tartalmuknak megfelelően a számviteli
törvény alapelveihez, vonatkozó előírásaihoz igazodóan - kell bemutatni, illetve annak
megfelelően kell elszámolni, a közgazdasági tartalom döntse el hovatartozásukat a jogi
előírásuk mellett.
A teljesség elve
A költségvetési szervnek könyvelnie kell mindazon gazdasági eseményeket, amelyeknek az
eszközökre és a forrásokra gyakorolt hatását a beszámolóban ki kell mutatni, ideértve azokat
a gazdasági eseményeket is, amelyek az adott költségvetési évre vonatkoznak, amelyek
egyrészt a mérleg fordulónapját követően, de még a mérleg elkészítését megelőzően váltak
ismertté, másrészt azokat is, amelyek a mérleg fordulónapjával lezárt költségvetési év
gazdasági eseményeiből erednek, a mérleg fordulónapja előtt még nem következtek be, de a
mérleg elkészítését megelőzően ismertté váltak.
A pénzforgalmi adatok könyvelését a gazdasági esemény megjelenését követően, míg a
készletekben, követelések, kötelezettségekben bekövetkezett változásokat negyedévenként
kell könyvelni.
A lényegesség elve
Lényegesnek minősül az elemi költségvetési beszámoló szempontjából minden olyan
információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása - az ésszerűség határain belül -
befolyásolja a beszámoló adatait felhasználók döntéseit, a beszámolóról kialakított
véleményt.
3
A költség - haszon összevetésének elve

Az elemi költségvetési beszámolóban (a mérlegben, az eredmény-kimutatásban, a kiegészítő
mellékletben) nyilvánosságra hozott információk hasznosíthatósága (hasznossága) álljon
arányban az információk előállításának költségeivel.
Az információból származó előnyöknek meg kell haladniuk az információnyújtás költségeit.
Csak olyan információ állítható elő, amelynél a ráfordítás kisebb, mint a haszon. A költség-
haszon összevetésének elve alkalmazásánál, az információk hasznosítása és az előállításukkal
kapcsolatban felmerült kiadások egybevetésénél nem lehet figyelembe venni azon
információk előállításának kiadásait, amelyeknek szolgáltatását törvények és
kormányrendeletek szabályozzák.
A vállalkozás folytatásának elve

Az elemi költségvetési beszámoló elkészítésekor és a könyvvezetés során abból kell
kiindulni, hogy a költségvetési szerv a belátható jövőben is fenn tudja tartani működését,
folytatni tudja tevékenységét, nem várható a működés beszüntetése vagy bármilyen okból
történő jelentős csökkenése.
Következetesség elve
Az elemi költségvetési beszámoló tartalma és formája, valamint az azt alátámasztó
könyvvezetés tekintetében az állandóságot és az összehasonlíthatóságot biztosítani kell.
Megvalósítása érdekében az éves (féléves) elemi költségvetési beszámoló részét képező
pénzforgalmi jelentés (pénzforgalmi kimutatás) szerkezeti felépítése, formája azonos az elemi
költségvetéssel.
Összemérés elve
Az adott időszak eredményének meghatározásakor a tevékenységek adott időszaki
teljesítéseinek elismert bevételeit és a bevételeknek megfelelő költségeit (ráfordításait) kell
számításba venni, függetlenül a pénzügyi teljesítéstől. A bevételeknek és a költségeknek
ahhoz az időszakhoz kell kapcsolódniuk, amikor azok gazdaságilag felmerültek.
A pénzmaradvány megállapításakor a ténylegesen befolyt bevételeket, a pénzforgalom nélküli
bevételeket és a tárgyévben ténylegesen teljesített kiadásokat kell figyelembe venni. Ennek
megfelelően az időszak ráfordításaként a tényleges kiadásokat, bevételként a ténylegesen
befolyt (beszedett) bevételeket és a pénzforgalom nélküli bevételeket kell a könyvvitelben
elszámolni.
Óvatosság elve
Nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha az árbevétel, a bevétel pénzügyi realizálása
bizonytalan. A tárgyévi eredmény meghatározása során az értékvesztés elszámolásával, a
céltartalék képzésével kell figyelembe venni az előrelátható kockázatot és feltételezhető
veszteséget akkor is, ha az a költségvetési év mérlegének fordulónapja és a mérlegkészítés
időpontja között vált ismertté. Az értékcsökkenéseket, az értékvesztéseket és a
céltartalékokat el kell számolni, függetlenül attól, hogy a költségvetési év eredménye
nyereség vagy veszteség a vállalkozási tevékenység tekintetében.
A bruttó elszámolás elve

A tartozások és követelések, illetve a bevételek és kiadások egymással szemben térítményezés
címén nem számolhatók el, kivétel a függő, átfutó, kiegyenlítő tételeknél, ahol viszont a
halmozódás elkerülése érdekében szükséges a nettó jellegű rendezés.
Az időbeli elhatárolás elve

A könyvviteli sajátosságokból adódóan, az időbeli elhatárolás elvét nem alkalmazzuk.
4
b.) A költségvetési szervek alaptevékenységként látják el a társadalmi közös szükségletek

kielégítésére irányuló, alapító okiratban meghatározott feladataikat.
Az alaptevékenység ellátása nem köthető közvetlenül eredmény eléréséhez, így a tevékenység
jellegéhez igazodó maradványérdekeltség juttatja kifejezésre az intézményi szintű érdekeltség
és a személyes ösztönzés megfelelő összekapcsolását.
Azok a költségvetési szervek, amelyek alaptevékenységük mellett alapító okiratban
meghatározott körben és mértékben vállalkozási tevékenységet is folytatnak, abban a
tevékenységi körükben eredmény elérésében érdekeltek. Az érdekeltség kifejezője:
 a pénzmaradvány, előirányzat-maradvány
 a vállalkozási tevékenység eredménye
Az érdekeltségi rendszer együttes és egyes elemeinek vizsgálatához, elemzéséhez az

államháztartás szervezetei könyvviteli nyilvántartási rendszere valamint az éves elemi
költségvetési beszámoló adattartalma tekinthető a legfontosabb információs bázisnak. Az éves
elemi költségvetési beszámoló az eszköz és forrásváltozásokat teljeskörűen tükrözi, így a
pénzmaradvány, előirányzat-maradvány, vállalkozási eredmény év-végi alakulását is
bemutatja.
A pénzmaradvány, előirányzat-maradvány keletkezésének, összetételének elemzése:

Mivel a költségvetési szervek érdekeltségi rendszere elsősorban az adott intézmény működési
bevételeinek fokozását, valamint a hatékony gazdálkodás eredményeként jelentkező tényleges
kiadási megtakarítást állítja középpontba, szükségszerű annak elemzése, hogy milyen
jogcímen keletkezett a bevételi többlet, bevételi lemaradás, kiadási megtakarítás.
Amennyiben a bevételi többlet intézményfinanszírozás keretében túlfinanszírozás miatt
jelentkezett a helyesbített pénzmaradvány részét képezi ugyan, de nem vehető figyelembe
felhasználható pénzmaradványként. A túlfinanszírozást befizetési kötelezettségként kell
elszámolni. A kiadási megtakarítás vonatkozásában a költségvetési szervet nem illeti meg a
helyesbített pénzmaradványból, előirányzat-maradványból a:
• a végleges feladatelmaradás miatti összeg
• meghatározott célra rendelkezésre bocsátott áthúzódó pü teljesítés nélküli összegek
• tárgyévben év közben engedélyezett létszámnövekedéssel összefüggésben jóváhagyott
ei fel nem használt része a létszámfeltöltés teljes vagy részleges elmaradása miatt
• tartósan 4 hónapot meghaladóan üres álláshelyek előirányzata
• munkaadókat terhelő járulékok maradványából azon összeg, amely nem kapcsolódik a
személyi juttatás maradványához
• a gazdálkodási szabályok megsértéséből származó összeg
• központi kv-i szerveknél az alaptevékenység bevételei eredeti ei-át meghaladó
többletének 50%-a
• az irányító szerv rendeletében (határozatában) a pénzmaradvány elszámolásra
vonatkozó előírások szerint számított összeg.
A pénzmaradvány költségvetési szervet meg nem illető összegét - a köztartozások kivételével

- a költségvetési szervnek a pénzmaradvány jóváhagyását követő nyolc napon belül az
önkormányzat költségvetési elszámolási számlájára kell az érintett előirányzatok módosítása
mellett befizetnie.
Az elemzésnél külön figyelmet kell fordítani a helyesbített pénzmaradvány negatív összegére,

a kiadási ei túlköltésére. Amennyiben a kv-i szerv vállalkozási tevékenységet is folytat, annak
5
eredményét felhasználva, könyvviteli átvezetéssel megszüntethető a pénzmaradvány,

előirányzat-maradvány negatív előjele.
A számított mutatók kellő információt nyújtanak a tervezés színvonaláról, a végrehajtás, az
ellenőrzés hatékonyságáról, a pénzmaradvány alakulását befolyásoló tényezők hatásáról.
Az elemzésnél elsősorban összetétel ás arányvizsgálatokat alkalmazhatunk a statisztikai
módszerek felhasználásával.
A pénzmaradvány arányának elemzése:
Tárgyévi helyesbített pénzmaradvány összege x 100

Összes bevétel
A mutató értéke megmutatja, hogy a költségvetési szervnél ténylegesen keletkezett
pénzmaradvány milyen arányt képvisel az összes bevételen belül.
Költségvetési pénzmaradvány x 100

Összes bevétel
A mutató a költségvetési rendszeren belüli pénzügyi elszámolások együttes hatását

figyelembe véve fejezi ki a költségvetési szervnél felhasználható pénzmaradvány arányát a
realizált bevételhez viszonyítva.
Módosított pénzmaradvány x 100

Összes bevétel
A mutató szemlélteti, hogy az adott költségvetési szervnél milyen arányt képvisel a

felhasználható pénzmaradvány a realizált bevételhez viszonyítva a keletkezés helyétől,
jogcímétől függetlenül.
Negatív pénzmaradvány esetében a számított mutatók nem a keletkezett, rendelkezésre álló

pénzmaradvány arányát mutatják, hanem az alaptevékenység bevételéhez viszonyított
túlköltekezés mértékét.
Az egyéb aktív és passzív pénzügyi elszámolások aránya:
Egyéb aktív és passzív pénzügyi elszámolások összesen________ x 100

Záró pénzkészlet + Egyéb aktív és passzív pénzügyi elszámolások
A mutató a költségvetési szerv dec. 31-i pénzeszközeinek azt a hányadát fejezi ki, amelyek a
különböző, nem végleges, de teljesített kiadások ( transzfer elszámolások ) miatt jelennek
meg a kv-i elszámolási számla év végi egyenlegében.
Egyéb aktív és passzív pénzügyi elszámolások összesen x 100

Záró pénzkészlet
A számított mutató értéke a dec. 31-i pénzkészletnek azt a hányadát jelzi, amely nem a kv-i
szervet megillető bevétel.
Mindkét mutató értékének alakulása felhívja a figyelmet a kiegyenlítő, átfutó, függő
tételekből levonható következtetések fontosságára.
A tárgyévi helyesbített pénzmaradvány aránya:
6
Tárgyévi helyesbített pénzmaradvány_________________ x 100

Záró pénzkészlet + egyéb aktív és passzív pü elszámolások
A számítás eredménye azt mutatja, hogy a kv-i szervet dec. 31-én megillető pénzkészletből
milyen arányt képvisel az intézménynél tárgyévben keletkezett pénzmaradvány.
A költségvetési pénzmaradvány aránya:
Költségvetési pénzmaradvány______ x 100

Tárgyévi helyesbített pénzmaradvány
A mutató értéke a finanszírozási különbözetek, valamit a pénzmaradványt terhelő elvonások

korrekciójának hatását mutatja.
A módosított pénzmaradvány aránya:
Módosított pénzmaradvány__ x 100

Költségvetési pénzmaradvány
A mutató értéke azt jelzi, hogy az alaptevékenység ellátása során keletkezett, felhasználható
pénzmaradvány nagyságát milyen mértékben befolyásolja a vállalkozási tevékenység
eredményéből alaptevékenységre visszaforgatott összeg és az esetleges külön jogszabályok,
önkormányzati alapján módosító tételek együttes hatása.
Az előirányzat-maradvány nagyságának elemzése az előirányzat-maradvány alakulása

kimutatás alapján történik, így számítható:
 előző évi és tárgyévi előirányzat-maradvány összegének alakulását bemutató
dinamikus viszonyszám
 több időszak adataiból számított átlagos fejlődési ütem
 külön-külön a kiadási megtakarítás/túlteljesítés alakulása
 a kiadási megtakarítás, bevételi lemaradás (túlteljesítés) és az előirányzat aránya
 a felhasználható előirányzat-maradvány és a módosított kiadási megtakarítás aránya
 az elvonás mértékének alakulása, összetétele
A pénzforgalmi eredmény elemzése: a pénzforgalmi eredmény a vállalkozási tevékenység

ténylegesen elért (befolyt) bevételeinek és a ténylegesen teljesített kiadásainak (ideértve a
pénzforgalom nélküli bevételeket és kiadásokat is) különbözete, a költségvetési szervnél
megjelenő jövedelem.
Az elemzés megalapozottsága, a korrekt tartalmi következtetések megállapítása érdekében
célszerű meggyőződni arról, hogy a kv-i szerv biztosította-e számlarendjében a számlák
megfelelő bontásával az lap és vállalkozási tevékenység bevételeinek és kiadásainak
elkülönítését, érvényesítette -e a számlakijelölésnél a tevékenységek szétválasztását.
Az elemzés elsősorban a vállalkozási tevékenység eredményességének, annak az

alaptevékenységre gyakorolt hatásának vizsgálatára terjed ki.
A tevékenység eredményességét kifejező mutatók:
Kiadási szint mutatója
Vállalkozási tevékenység kiadásai_ x 100

Vállalkozási tevékenység bevételei
7
A mutató értéke megmutatja, hogy a vállalkozási tevékenység felmerült kiadása milyen

arányban köti le az elért bevételt.
Eredményhányad
Pénzforgalmi eredmény x 100

Vállalkozási bevétel
Vállalkozási tevékenység helyesbített eredménye x 100

Vállalkozási bevételek
Mindkét mutató segítségével a vállalkozási tevékenységgel összefüggő bevételek és kiadások

különbözetének aránya, az eredmény képződésének mértéke mutatható ki.
Vállalkozási tevékenység eredményessége
Helyesbített eredmény – befizetési kötelezettség x 100

Összes pénzforgalmi vállalkozási bevétel
A mutató a kv-i szerv ténylegesen felhasználható valós eredményének a bevételhez

viszonyított arányát mutatja.
Pénzforgalmi eredmény – ( értékcsökkenési leírás + befizetési kötelezettség ) x 100

Vállalkozási bevételek
Vállalkozási tevékenység jövedelmezőségét kifejező mutató
Eszközarányos jövedelmezőségi mutató
Vállalkozási tevékenység bevétele______ x 100

Választott eszközcsoport állományi értéke
A mutató értéke arra utal, hogy a kv-i szerv vállalkozási tevékenységébe bevont
eszközállományának milyen mértékű a lekötöttsége.
Az eredmény alakulására ható tényezők elemzése
Az értékesített termék, szolgáltatás árának a szakfeladatra elszámolt közvetlen kiadások

mellett az egy egységre jutó általános ( közvetett ) kiadásokra és az eredményre is fedezetet
kell nyújtani.
Fedezeti összeg: az egységnyi tevékenység, szolgáltatás árának és a kapcsolódó közvetlen
kiadásnak a különbsége, ami a közvetett kiadások megtérülését és a realizálható eredményt
tartalmazza.
Fedezeti hányad: a fedezeti összeg és az ár hányadosa, amely megmutatja, hogy az árból
mekkora hányad jut az általános kiadások teljesítésére és az eredmény képzésére
Fedezeti hányad egy termék esetén: eladási ár (p) –közvetlen önköltség(ö) x 100
eladási ár
Fedezeti hányad több termék esetén:

összes értékesített mennyiség (q) x ( eladási ár (p) –közvetlen önköltség (ö) x 100
összes értékesített mennyiség (q) x eladási ár (p)
8
A fedezeti hányad a fedezeti összeg és az értékesítési árbevétel arányát fejezi ki.
Árváltozás hatása
Összes az egyes termékekből értékesített mennyiség a tárgyévben x (tényleges eladások ára az

egyes termékekből a tárgyévben – az előző évi eladási ár
Értékesítési volumen változásának hatása
Összes (az egyes termékekből ténylegesen értékesített volumen a tárgyidőszakban – az egyes

termékekből ténylegesen értékesített volumen a bázisidőszakban ) x az egyes termékek bázis
eladási ára x az egyes termékek bázis fedezeti hányada
A számított érték megmutatja az értékesített termék az értékesített termék, szolgáltatás

mennyiségi változásának hatását, feltételezve, hogy az ár és a fedezeti hányad a bázis szintjén
marad.
Az értékesítés elszámolt önköltsége változásának hatása
Összes az egyes termékekből ténylegesen értékesített volumen a tárgyidőszakban x ( a termék

bázis közvetlen önköltsége – a termék tényleges közvetlen önköltsége )
Az értékesítés összetétel változásának hatása
(A bázis szintű tény átlagos fedezeti hányada – a bázis átlagos fedezeti hányada ) x
ténylegesen értékesített volumen a tárgyidőszakban x ténylegesen értékesített volumen a
bázisidőszakban.
Pénzmaradvány, előirányzat-maradvány és az eredmény felhasználásának elemzése
Az elemzés eszköze lehet:

megoszlási viszonyszám
tervteljesítési viszonyszám
koordinációs viszonyszám
dinamikus viszonyszám
9
c.) A 193/2003 ( XI.26. ) kormányrendelet írja elő a költségvetési szervek belső ellenőrzését.
A kockázatelemzés alapján a belső ellenőrzési vezető stratégiai tervet és éves ellenőrzési tervet
készít, amelyeket az intézmény vezetője hagy jóvá.
1. Stratégiai tervezés
A belső ellenőrzés stratégiai terve 5 évre készül. A stratégiai tervet a kv-i szerv vezetője
hagyja jóvá.
A stratégiai terv tartalmazza:
• a szervezet hosszú távú célkitűzéseit, és az azzal összhangban lévő belső ellenőrzési
stratégiai célokat;
• a belső ellenőrzés tárgyi és információs igényét;
• a belső irányítási és ellenőrzési rendszer értékelését;
• a kockázati tényezőket és értékelésüket;
• a belső ellenőrzésre vonatkozó fejlesztési tervet;
• a szükséges ellenőri létszám és az ellenőri képzettség felmérését;
• a belső ellenőrök hosszú távú képzési tervét;
• a belső ellenőrzés tárgyi és információs igényét;
• az ellenőrzés által vizsgált területeket, figyelembe véve a szervezet struktúrájában
vagy tevékenységében szükséges változásokat.
A belső ellenőrzési stratégiai terv nem konkrét ellenőrzési programokat, hanem a belső
ellenőrzés átfogó céljaira, a folyamatok kockázataira és a belső ellenőrzés fejlesztésnek
irányára vonatkozó megállapításokat tartalmaz.
2. Éves ellenőrzési terv
A belső ellenőrzési vezető egy évre dolgozza ki az éves ellenőrzési tervet, és azt a tárgyévet
megelőző év november 15-ig megküldi az irányító szervnek.
Az éves ellenőrzési terv a Ber. 21. § (3) bekezdése alapján az alábbiakat tartalmazza.
• az ellenőrzési tervet megalapozó elemzéseket, különös tekintettel a

kockázatelemzésre;
• a tervezett ellenőrzések tárgyát;
• az ellenőrzések célját;
• az ellenőrizendő időszakot;
• a szükséges ellenőrzési kapacitás (erőforrás szükséglet) meghatározását;
• az ellenőrzések típusát és módszereit;
• az ellenőrzések ütemezését;
• az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egységek megnevezését.
Az éves ellenőrzési tervet úgy kell összeállítani, hogy szükség esetén az abban nem szereplő
soron kívüli ellenőrzési feladatok is végrehajthatóak legyenek.
A soron kívüli ellenőrzésre az intézmény vezetőjének javaslatai alapján, illetve a belső ellenőrzési
vezető kezdeményezésére kerülhet sor.
A soron kívüli ellenőrzések szükségessége nem várt eseményekből adódik, így a soron kívüli
ellenőrzések számát és erőforrás-szükségletét az ellenőrzési tervezés során nem lehet előre
pontosan meghatározni. Általános szabályként ezért a rendelkezésre álló éves ellenőrzési
10
erőforrás 20-30 %-át kell elkülöníteni az ellenőrzési tervezés során, soron kívüli ellenőrzések
elvégzésére.
Az éves ellenőrzési tervet a belső ellenőrzési vezető a kv-i szerv vezetőjének egyetértésével
módosíthatja.
11
2. tétel
A költségvetési politika célja és eszközrendszere. A költségvetési tervezés folyamata, a
tervezés dokumentumai, határidők. Az Országgyűlés, a kormány, az államháztartásért
felelős miniszter, az irányító/felügyeleti szervek, alapegységek feladat-, felelősség-,
hatásköre a költségvetés tervezésében és végrehajtásában.
A költségvetési politika a monetáris politikával együtt része a pénzügyi politikának.

A költségvetési politika az államháztartási bevételek, kiadások és az egyenleg tudatos
alakítása a tágabb értelemben vett, társadalmi célokra is irányuló gazdaságpolitikai célok
elérése érdekében.
A költségvetési politika gyakorlati megvalósítását szolgálja a költségvetés irányítási

rendszere, melynek négy funkciója van: a költségvetési tervezés, szervezés, operatív irányítás
és ellenőrzés.
A költségvetési politika eszközei:

• Adók és támogatások
• Állampapírok kibocsátása és visszavásárlása
• A kormányzati beruházások finanszírozása
• A társadalmi közös fogyasztás pénzellátási rendszere
A költségvetési tervezés általános célja, hogy a költségvetési politikát a gyakorlatban, a

finanszírozáson keresztül megjelenítse.
A költségvetési tervezés operatív célja, hogy kialakítsa az államháztartás és alrendszerei

költségvetését és az elfogadott költségvetéseket végrehajtási szintre lebontsa.
A költségvetési tervezés egy folyamat, mely

• meghatározott időben,
• meghatározott szereplőkkel
• jól elkülönített szakaszokban
• és az egyes szakaszokban meghatározott feladatokkal
alakítja ki végeredményként az államháztartás stratégiai és operatív terveit.
A költségvetési tervezés szervezője a pénzügyminiszter.
A költségvetési tervezés folyamata, határidők, szereplők:
határidő feladat felelős

I. félév A pénzügyminiszter által közzétett Fejezetek
tervezési szempontok (irányelvek) alapján
a fejezetek költségvetési tervezetének
kidolgozása
Aug.31.(okt.15.) A költségvetési törvénytervezet Kormány Pénzügyminiszter
elé terjesztése
Szept.30. A költségvetési törvényjavaslat benyújtása Kormány
(okt.31.) az Országgyűlésnek
Okt.15. (nov.15.) A fejezetenkénti részletes benyújtása az Kormány
Országgyűlésnek
November 30. A fejezetek bevételi és kiadási Országgyűlés

főösszegének és az egyenleg mértékének
meghatározása
Lehetőleg A költségvetési törvény elfogadása Országgyűlés
december végéig
A törvény A költségvetési szervek előirányzatainak Fejezetgazdák
elfogadását (kincstári költségvetés) meghatározása
követő 10. nap
A törvény Az elemi költségvetések elkészítéséhez Fejezetgazdák
elfogadását szükséges keretszámok, szempontok
követő 20. nap meghatározása
A tervezésben közvetlenül vesznek részt a Pénzügyminisztérium, az Államháztartási Hivatal,

a Kincstár, a fejezet felügyeletét ellátó szervek, a Belügyminisztérium a helyi és helyi
kisebbségi önkormányzati kapcsolatai vonatkozásában, az elkülönített állami pénzalapok
kezelői és a Tb pénzügyi alapjainak kezelői.
Közvetett módon vesznek részt a közvetlen résztvevők felkérésére a költségvetési szervek, a

központi és fejezeti kezelésű előirányzatok kezelői, a helyi önkormányzatok.
A Kormány feladata a tervezésben a törvénytervezet ill. a konkrét törvényjavaslat benyújtása

az Országgyűlés elé.
Az előirányzattal rendelkező részére megállapított kiadási, bevételi előirányzatok

megváltoztatása az előirányzat módosítás. Ez lehet egyszeri vagy tartós.
Az előirányzatok módosítására az Országgyűlés, a kormány, a felügyeleti szerv és a
költségvetési szerv jogosult a jogszabályok által meghatározott körben és mértékben.
• Az Országgyűlés módosítási jogköre:

az éves költségvetési törvényben rögzíti a saját hatáskörben módosítható
előirányzatokat.
• A kormánymódosítási határköre:
az államháztartás alrendszerei költségvetési egyenlegének a tervezettől tartósan és
jelentős mértékben eltérő kedvezőtlen alakulása vagy megelőző intézkedésként ezt
közvetlenül előidéző körülmények bekövetkezése esetén a központi költségvetésben,
az alapoknál és a TB alrendszerben előirányzatokat zárolhat, csökkenthet ill. törölhet.
A központi költségvetés általános tartalékának felhasználásáról a kormány
határozatban dönt.
• Előirányzat módosítás a központi költségvetési szervnél felügyeleti szervi
hatáskörben:
a fejezeti kezelésű címzetlen vagy címzett előirányzatok terhére átcsoportosítással
pótelőirányzatot vagy új előirányzatot engedélyezhet,
felhalmozási célú előirányzaton belül átcsoportosítást engedélyezhet
bevételek tervezetten felüli bővülése esetén emelheti a saját bevételi előirányzatot a
támogatási előirányzat egyidejű csökkentésével
többletfeladat elrendeléséhez kiadási – bevételi előirányzatot növelhet….
• Előirányzat módosítása a központi költségvetési szervek hatáskörében:
az önállóan gazdálkodó költségvetési szerv saját előirányzat-módosítási hatáskörben –
a felügyeleti szerv és az ÁHH egyidejű tájékoztatása mellett – bevételi és kiadási
előirányzatának főösszegét, a kiemelt előirányzatokat és a megfelelő

részelőirányzatokat felemelheti az előirányzat-maradványból ill. a vállalkozási
tartalékából.
A központi költségvetési szerv a dologi kiadások körében megtervezett
részelőirányzatok között átcsoportosítást hajthat végre.
2.c.) Ismertesse az ellenőrzés hosszú és rövid távú tervezésének lényegét
A Ber. 19.§-a alapján a belső ellenőrzési vezetőnek stratégiai tervet kell készítenie. A
stratégiai terv kijelöli a belső ellenőrzés hosszú távú célkitűzéseit, stratégiai célokat.
A konkrét ellenőrzési feladatok meghatározása nélkül kijelöli az ellenőrizni kívánt területeket.
A stratégiai terv tartalmazza a szervezet belső kontrollrendszerének értékelését, az azonosított
kockázati tényezőket és értékelésüket. Tartalmaznia kell továbbá a belső ellenőrzésre
vonatkozó fejlesztési tervet,valamint a szükséges ellenőri létszám és az ellenőri képzettség
felmérését. Végül meghatározza a belső ellenőrök hosszú távú képzési tervét, illetve a belső
ellenőrzés tárgyi és információs igényét. A stratégiai tervet a költségvetési szerv vezetője
hagyja jóvá.
A ber. 21.§ (1) bekezdése értelmében a belső ellenőrzési vezető összeállítja a tárgyévet követő
évre vonatkozó éves ellenőrzési tervet. Az éves ellenőrzési tervnek a stratégiai tervvel
összhangban kell készülnie.
Az éves ellenőrzési tervnek kockázatelemzés alapján felállított prioritásokon és a belső
ellenőrzés rendelkezésére álló erőforrásokon kell alapulnia. Az éves ellenőrzési tervnek
tartalmaznia kell az ellenőrzési tervet megalapozó elemzéseket, különös tekintettel a
kockázatelemzésre. Be kell mutatnia a tervezett ellenőrzések tárgyát, típusát és módszereit,
illetve az ellenőrzések célját és az ellenőrizendő időszakot. Tartalmaznia kell a szükséges
ellenőrzési kapacitást, az ellenőrzések ütemezését, valamint az ellenőrzött szervezeti egységek
megnevezését.
Az éves tervezés során ügyelni kell arra, hogy szükség esetén az abban nem szereplő soron
kívüli ellenőrzési feladatok is végrehajthatóak legyenek. Soron kívüli ellenőrzést a szervezet
vezetőjének javaslatára, illetve a belső ellenőrzési vezető kezdeményezésére lehet végezni.
2.a.) Ismertesse az államháztartás szervezeteinek számviteli politikával kapcsolatos

szabályozási feladatait, a sajátosan érvényesülő számviteli alapelvek főbb jellemzőit.
A számviteli politika tulajdonképpen a gazdálkodó által készített, jogszabályokat kiegészítő

rendelkezések sorozata, melynek betartása a gazdálkodóra nézve kötelező.
A számviteli politikát nem lehet ágazatra, fejezetre, intézménycsoportra kidolgozni, hiszen az

egyes intézmények adottságai, anyagi ellátottsága, eszközigényessége, az eszközök
korszerűsége, humán környezet és feltételei, szociális lehetőségei stb.. lényegesen eltérőek.
Tehát a számviteli politikát minden intézménynek magának kell kialakítani.
Általánosságban a számviteli politika rögzíti, hogy az adott intézménynél

• Miként érvényesülnek a számviteli alapelvek
• Milyen értékelési módszereket, eljárásokat alkalmaznak, milyen módon számolják el a
kiadásokat
• Az eredmény felhasználásánál milyen szempontokat vesznek figyelembe,
• A számviteli politika milyen hatással van a beszámolóra.
Tehát egy adott intézmény számviteli politikájának kialakításánál a következőket célszerű

figyelembe venni:
• A meglévő eszközökkel hogyan gazdálkodjanak, milyen bevételi forrásokat,
fejlesztési lehetőségeket tárjanak fel, a tartalékokat hogyan használják fel annak
érdekében, hogy az intézmény a tevékenységét folytatni tudja a következő években,
• Milyen intézkedéseket kell tenni,milyen belső szervezeti rendet, nyilvántartási
rendszert kell kialakítani, hogy a bevételek és kiadások elszámolása a tárgyévben
megtörténjen.
• Az eszközök tárgyi ezsközkénti vagy forgóeszközkénti minősítése,
• A bizonylati rend és okmányfegyelem megszervezése, betartásának biztosítása,
• Hogyan kell elszámolni (szakfeladatra, vállalkozásra) a bevételeket és a kiadásokat,
milyen módszerrel kell felosztani az általános kiadásokat,
• Écs elszámolás módja
• Előzetesen felszámított áfa megosztása alap- és vállalkozási tevékenység között
• Tartalékok felhasználása,
• Értékvesztés számbavételének módja,
• Milyen értékelési módokat, eljárásokat alkalmaznak
• Kisértékű tárgyi e. elszámolásának módja,
• Befektetések kezelése, elszámolása,
• Átmenetileg használaton kívüli eszközök hasznosítása,
• Raktári készletek leltározása során a figyelembe vehető kompenzálások köre és az
elszámolható kálók mértéke,
• Terven felüli écs. szabályai,
• Jelentős összeg meghatározása
• Lassított écs. alkalmazása,
• Tárgyi eszközök és immat.javak üzembe helyezésének dokumentálása,
• Mérlegkészítés időpontja.
A számviteli alapelvek érvényesülése a költségvetési szerveknél
A következő alapelveket a költségvetési szerveknél változatlan tartalommal és

követelménnyel lehet (kell) alkalmazni:
• A vállalkozás folytatásának elve
• Valódiság elve
• Világosság elve
• Folytonosság elve
• Egyedi értékelés elve
• A tartalom elsődlegessége a formával szemben
• A lényegesség elve
A következő alapelvek pedig korlátozottan vagy éppen bővítetten kell értelmezni, esetleg
egyáltalán nem értelmezhető:
• A teljesség elve
a költségvetési szerveknél azt jelenti, hogy el kell számolni és a beszámolóban
szerepeltetni kell valamennyi bevételt és kiadást, ami január 1. és december 31. között
keletkezett. Nem kell szerepeltetni tehát azon kiadásokat ill. bevételeket, melyek
ugyan a tárgyévet terhelik, de december 31-e után merültek fel.
• Következetesség elve
azt jelenti, hogy a beszámoló összeállításánál biztosítjuk évről-évre mind a formai,
mind a tartalmi azonosságot. A költségvetési szerveknél ezen túlmenően mind a
féléves, mind az éves beszámoló szerkezete, tartalma, formája a költségvetéssel is
összevethető kell, hogy legyen.
• Összemérés elve
a költségvetési szerveknél az eredmény az adott évben tényleges bevételek és
kiadások különbözeteként állapítható meg, ellentétben a vállalkozással, ahol az adott
időszak árbevételét kell szembeállítani az ahhoz tartozó ráfordításokkal és ezek
összevetése adja az eredményt. Az árbevétel nem azonos a ténylegesen befolyt
bevétellel, a ráfordítás különbözik a ténylegesen teljesített kiadástól.
• Óvatosság elve
A költségvetési szerveknél az óvatosság elvét is sajátosan kell kezelni. Ezeknél a
szerveknél ugyanis a pénzforgalmi teljesítésből adódóan nem fordulhat elő, hogy
elszámolt eredmény pénzügyileg ne realizálódjon. Figyelemmel kell lenni viszont arra,
hogy a vállalkozási tevékenység realizált pénzforgalmi eredménye fedezetet nyújt-e az
erre a tevékenységre jutó écs. leírásra.
• Bruttó elszámolás elve
Azt jelenti, hogy mind a bevételeket, mind a ráfordításokat teljes összegükben el kell
számolni, azok egymással szemben nem beszámíthatók. A költségvetési szerveknél
ezen túlmenően még arra is figyelemmel kell kenni, hogy az állami költségvetés is
bruttó módon tartalmazza a bevételeket és kiadásokat.
• Időbeli elhatárolás elve
a költségvetési szerveknél nem alkalmazható
• A költség-haszon összevetésének elve
Az elv tkp. Azt jelenti, hogy az előállított információ hasznosságának arányban kell
lennie az információ előállításának költségével. A költségvetési szerveknél ez az elv
korlátozottan érvényesül,mert az elv nem alkalmazható olyan információkra, melynek

előállítását törvény vagy más jogszabály írja elő.
3. számú számvitel tétel
3. tétel
a. Ismertesse az államháztartás szervezeteinek számviteli politikájához kapcsolódó
szabályzatok és a számlarend tartalmi elemeit!
Számviteli politika
A számviteli politika célja, hogy rögzítse azokat a számvitelről szóló, többször módosított 2000.
évi C. törvény (továbbiakban: Szt.), valamint az államháztartás szervezetei beszámolási és
könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló, többször módosított 249/2000. (XII. 24.)
Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. rendelet) végrehajtására vonatkozó előírásokat,
eljárásokat, módszereket, amelyek biztosítják szervezetünk sajátosságainak, feladatainak
leginkább megfelelő számviteli rendszer működését.
A számviteli politikája a következő témákhoz kapcsolódóan tartalmaz előírásokat:
a.) Alapítás-átszervezés (minőségbiztosítási rendszer bevezetésével kapcsolatos
tevékenység) költségeinek aktiválása.
b.) A terv szerinti értékcsökkenés elszámolásának kezdő időpontja.
c.) A 100 ezer Ft egyedi beszerzési, előállítási érték alatti - kis értékű - vagyoni
értékű jogok, szellemi termékek és tárgyi eszközök beszerzési, előállítási értéke
elszámolási módjának meghatározása.
d.) A terven felüli értékcsökkenés elszámolásának, visszaírásának szabályai.
e.) A Korm. rendelet 30. § (2) bekezdése szerinti lineáris értékcsökkenési leírási
kulcstól való eltérés szabályai.
f.) A különböző ellenőrzések során feltárt „jelentősebb összegű hibák” (Korm.
rendelet 5. § 8., 9. pont)
g.) A megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hiba (Korm. rendelet 5.§
10. pont)
h.) Az adós, vevő által el nem ismert követelés rendezésének módja.
i.) Az egyéb gazdasági műveletek hatásának könyvviteli nyilvántartásban történő
rögzítésének időpontja.
j.) A költségvetési beszámoló elkészítésének időpontja, a tárgyévre vonatkozóan a
könyvekben végezhető helyesbítések határideje, valamint a beszámoló
elkészítéséért való felelősség.
A számviteli politikához kapcsolódóan egyes tevékenységek részletes előírásait külön

szabályzatok rögzítik, amelyek a következők:
 a számlarend
 leltárkészítési és leltározási szabályzat
 az eszközök és a források értékelésének szabályzata
 az önköltség-számítási szabályzat
 a pénzkezelési szabályzat
Számlarend
Az államháztartás szervezetei nagyon színes, sokoldalú feladatokat látnak el. Az
alaptevékenységként megvalósuló állami, illetve helyi önkormányzati feladatok ellátása mellett
kiegészítő, kisegítő és vállalkozási tevékenységet is végezhetnek. Más eszköz körre van
szükséges például egy kórháznak a feladat ellátáshoz, s más eszközök segítik egy polgármesteri
hivatalban a feladatok végzését. Ezen sajátosságoknak az adott államháztartás szervezete
könyvviteli számláinak rendjében is meg kell jelennie.
1/11
Az államháztartás szervezete köteles elkészíteni a költségvetési szervek számlakerete alapján

saját számlarendjét. A számlarend az adott költségvetési szerv tevékenységi sajátosságainak
megfelelően tartalmazza:
 minden alkalmazásra kijelölt számla számát és megnevezését,
 a számla tartalmát (ha a számla megnevezéséből nem egyértelmű),
 a számlát érintő gazdasági eseményeket, és azok más számlákkal való kapcsolatát,
 a főkönyvi számla és az analitikus nyilvántartás kapcsolatát (benne az analitikus
nyilvántartások adataiból készült összesítő bizonylatok (feladások) elkészítésének
határidejét),
 a számlarendben foglaltakat alátámasztó bizonylati rendet,
 a számviteli politikában nem rendezett számviteli szabályozásokat.
A költségvetési beszámoló adatainak valóságtartalma biztosítható

(a számlarenddel)
a jogszabályban könyvviteli
meghatározott számlákhoz
számlakeret kapcsolódó analitikus
könyvviteli számláinak nyilvántartások
tovább-bontásával vezetésével
a számlarend összeállításáért, aktualizálásáért az

államháztartás szervezetének vezetője felel
A gyakorlatban használatos fogalom még a számlatükör, ami csak a főkönyvi számlák számát
és nevét tartalmazza.
Leltárkészítési és leltározási szabályzat

A leltározási szabályzat célja, hogy – a helyi sajátosságok figyelembevételével – rögzítse a
beszámoló részét képező mérleg tételeit alátámasztó leltárak készítésére és a leltárban szereplő
eszközök, források leltározására, valamint értékelésére vonatkozó szabályokat. Elősegítendő,
hogy a beszámoló az iskola vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről a tényleges
körülményeknek megfelelő, valós képet mutasson.
1. A leltárra vonatkozó szabályok

 Leltárkészítési kötelezettség
 A leltár fogalma
 A leltárkészítés módja
 Mennyiségi felvétel (leltározás) alapján történő leltárkészítés
 Nyilvántartás alapján történő leltárkészítés (egyeztetés)
 A könyvviteli mérlegben értékben nem szereplő kisértékű immateriális javak, tárgyi
eszközök leltározásának módja
2/11
 A leltár fordulónapja
 Leltárkészítők
 A leltár értékelése
2. leltározásra vonatkozó szabályok
 Leltározási utasítás
 A leltározási egységek (körzetek) kijelölése
 A leltározandó tárgyi eszközök és készletek leltárfelvételhez történő előkészítése
 A leltározók, leltárellenőrök kijelölése, felkészítése
 A leltározáshoz szükséges technikai eszközök biztosítása
 Leltárbizonylatok meghatározása és biztosítása
 Leltározási nyomtatványok nyilvántartása
 Leltározási nyomtatványok, dokumentumok
 megbízólevél
 leltárnyitó jegyzőkönyv
 leltárfelvételi jegyek
 leltárfelvételi ívek
 a felelős elszámoló nyilatkozata
 leltári “záró” jegyzőkönyv
 A nyomtatványok kitöltési, aláírási követelményei
3. A leltározás módja
 A nyilvántartásoktól független leltározás
 A nyilvántartás alapján végzett leltározás
4. A leltár (a leltározás) adatainak feldolgozása (értékelése), kompenzálás
5. A leltárkülönbözetek számviteli elszámolása
6. A leltárfelvétel előkészítésének, végrehajtásának és a leltár feldolgozásának az ellenőrzése
7. A kártérítési felelőséggel járó leltárhiány meghatározásának szabályai
8. A leltározási bizonylatok megőrzése
Az eszközök és a források értékelésének szabályzata

Az értékelési szabályzat elkészítésének elsődleges célja, hogy abban meghatározásra kerüljenek
azok az értékelési elvek, módszerek, amelyekkel szervezetünk az eszközei és forrásai
mérlegértékét meghatározza és rögzítse azokat a szabályokat, amelyek alkalmazását a számviteli
törvény, valamint a Kormány rendelet a költségvetés alapján gazdálkodó szervre bízza.
Az értékelési szabályzata a - számviteli törvény, valamint a Korm. rendelet végrehajtására
vonatkozóan - a következő témákhoz kapcsolódóan tartalmaz előírásokat:
 A mérlegben szereplő eszközök értékelésének általános szabálya.
 Az immateriális javak, tárgyi eszközök, befektetett pénzügyi eszközök
értékhelyesbítésének általános szabálya.
 Az eszközök bekerülési (beszerzési és előállítási) értékének tartalma.
 Térítésmentesen átvett eszközök, ajándékként, a többletként fellelt eszközök, valamint a
követelések fejében átvett eszközök értékelése.
 Az egyes eszközök értékelése.
 A mérlegben szereplő források értékelésének általános szabálya.
 Az egyes források értékelése.
Az önköltség-számítási szabályzat
Az önköltség számítási szabályzat célja, hogy részletesen szabályozza az iskolában folyó
önköltség számítási tevékenységet, alapul szolgáljon az önköltség számítási tevékenység külső
és belső ellenőrzéséhez.
3/11
Az önköltség számítási szabályzat célja továbbá, hogy részletesen szabályozza az alap és

vállalkozási tevékenység keretében előállított eszközök, elvégzett tevékenységek vagy nyújtott
szolgáltatások tényleges közvetlen önköltségének meghatározására irányuló tevékenységet,
továbbá alapul szolgáljon az önköltség számítás külső és belső ellenőrzéséhez.
Az önköltségszámítás célja, funkciója és tartalma eltérő aszerint, hogy az iskola a tevékenységét:
 alapfeladatként, vagy
 a szellemi és tárgyi infrastruktúra szabad kapacitását kihasználva térítés ellenében, külső
vagy belső szolgáltatásként (a továbbiakban térítéses szolgáltatás) látja el.
Az önköltségszámítás feladata, hogy az 5, 7 számlaosztályban rögzített kiadásokról
(költségekről) adatokat szolgáltasson saját előállítású eszközönként, tevékenységenként valamint
szolgáltatásonként. Az önköltség számítási szabályzata a következő témákhoz kapcsolódóan
tartalmaz előírásokat:
1. költség, önköltség számítási fogalmak
2. az önköltség számítás tárgya (a kalkulációs egységek)
3. a kalkulációs séma, a kalkulációs költségtényezők tartalma
A pénzkezelési szabályzat
A pénzkezelési szabályzat elkészítésének elsődleges célja, hogy rögzítse a bankszámla nyitással,
kezeléssel, valamint a készpénzforgalommal kapcsolatos feladat és hatásköröket, továbbá a
pénzkezelést meghatározó szabályokat. Természetesen a szabályzat tartalmát, részletezettségét,
szerkezetét alapvetően meghatározzák az államháztartási szervezet sajátosságai, a pénzkezelés
helyi körülményei és szabályai.Mindezek figyelembe vételével minden költségvetési szervnek
önmagának – a saját adottságainak ismeretében – kell megfogalmaznia, hogy hogyan
szabályozza a bankszámla és a házipénztár kezelés rendjét.
1) Bankszámla-kezelés (önkormányzat)
 Költségvetési elszámolási számla nyitása, vezetése
 Költségvetési elszámolási számlához kapcsolódó számlák
 Nem közvetlenül a költségvetés végrehajtásához kapcsolódó feladatok kimutatására
szolgáló számlák
 A számlákhoz kapcsolódó készpénzforgalom, a számlákról teljesíthető kifizetések,
utalások
 Az Önkormányzat felügyelete alá tartozó költségvetési szerv bankszámlájának
megnyitása
 Aláírás bejelentésének szabályozása
 Hitelintézeti ügyfélterminál használata
1) Bankszámla-kezelés (önkormányzat felügyelete alá tartozó költségvetési szervek esetében)
 Költségvetési elszámolási számla nyitása, vezetése
 Költségvetési elszámolási számlához kapcsolódó alcímű számlák
 Költségvetési elszámolási számlán kívüli számlák
 A számlákhoz kapcsolódó készpénzforgalom
1) Bankszámla-kezelés (kincstári körbe tartozó költségvetési szerveknél)
 A szervezet számlái
 Pénzkezelés lebonyolítás rendje: Befizetések rendje, Kifizetések rendje
 Átutalási megbízás kiegészítő szelvény alkalmazása
 Készpénz felvételre jogosultak, és a készpénz felvételének bejelentése
 Kincstári kártyák használata
 Bankszámlához kapcsolódó nyilvántartás
 Adatszolgáltatások, egyeztetések
4/11
2) Házipénztár kezelési szabályok

 A házipénztár létesítése
 A házipénztár fogalma, elhelyezése
 Készpénzállományt érintő mozgások
 A készpénz, értékpapír, egyéb értékek biztonságos tárolásának feltételei
 A házipénztár pénzellátása: a szükséges pénzkészlet biztosítása, a készpénz szállításának
szabályai
 Készpénz kezelése a házipénztárban, a napi készpénz záró állományának maximális
mértéke
 A pénztár kezelésével kapcsolatos feladatkörök: pénztáros, pénztáros helyettes,
pénztárellenőr
 Pénztári pénzkezeléssel kapcsolatos bizonylati rend és a pénzforgalommal kapcsolatos
szabályok
 Pénztári bevételek bizonylatolása
 Szervezetünk által kiállított készpénzfizetési számla esetén követendő gyakorlat
 Pénztári kifizetések bizonylatolása
 Pénztári jelentés
 Készpénzfelvételi utalvány
 Pénzbeszedő helyek és azok működése:
 A munkabér kifizetésénél alkalmazott szabályok
 Elszámolásra kiadott összeg, előleg nyilvántartása
 Valuta kezelése, nyilvántartása
 Az értékpapírok, részvények, kötvények nyilvántartása a pénztárban
 A pénztárban tárolt (nyilvántartott) szigorú számadású nyomtatványok
3) Bankkártya-használat
5/11
b. Ismertesse a vagyoni helyzet – ideértve a beruházás gazdaságosság, hatékonyság

megítélésére vonatokozó – elemzési, döntés előkészítési elemzési módszertant!
(Költségvetési szervek gazdasági tevékenységének elemzése tankönyv 128.o.)

A vagyoni helyzet alakulásának elemzése
A vagyoni helyzet alakulásának értékelésére legalkalmasabbak a tőkeszerkezeti mutatók.
1. Tőkeerősség
Az államháztartás szervezetei saját tőkéjének összetételét az induló tőke, a tőkeváltozások, az
értékelési tartalék elemek alkotják. Ezen tételeknek a mérleg főösszeghez viszonyított aránya
jelenti a tőkeerősséget.
Saját tőke
Tőkeerősség = x 100
Mérleg főösszeg
Kedvezőnek tekinthető a mutató magas értéke, illetve növekedése a kötelezettségek

nagyságrendjének csökkenése mellett.
2. Kötelezettségek részaránya
A kötelezettségek két fő részre bonthatók: hosszú és rövid lejáratú tartozásokra. A mutató együtt
tartalmazza a kötelezettségek teljes körét a mérleg főösszeghez viszonyítva.
Kötelezettségek
Kötelezettségek részaránya = x 100
Mérleg főösszeg
A kötelezettségek részarányának növekedése nem tekinthető kedvező jelenségnek az

államháztartás szervezetei körében, mivel idegen források megjelenésére utal.
3. Befektetett eszközök fedezete

A mutató a tartósan lekötött, befektetett eszközök és a saját források összhangját tükrözi.
Saját tőke
Befektetett eszközök fedezete = x 100
Befejtetett eszközök
A mutató értéke kedvező esetben 100% feletti, ami a saját erőből történő beruházásokat
támasztja alá. Néhány esetben jelentős beruházás valósul meg idegen forrásból, ami a mutató
értékét csökkenti.
(Költségvetési szervek gazdasági tevékenységének elemzése tankönyv 314.o.)

Az államháztartás szervezeteit feladat-ellátási kötelezettséggel hozták létre. Az alaptevékenységi
tevékenységek ellátását, szintjét befolyásolja költségvetésének nagysága, a rendelkezésre álló
vagyona és természetesen a tevékenysége iránt megnyilvánuló igény.
A beruházás az üzembe nem helyezett tárgyi eszköz beszerzésére, létesítésére fordított kiadás,
saját vállalkozásban történt előállításra fordított kiadás, a beszerzett tárgyi eszközök üzembe
helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárban történő beszállításig végzett tevékenység
kiadásai, továbbá mindazon tevékenység kiadása, amely a tárgyi eszköz beszerzéséhez egyedileg
hozzákapcsolható. A beruházási tevékenység a beruházás megkezdésétől annak megvalósításáig
terjed, ami lehet akár éveken át húzódó folyamat is. A beruházási tevékenység elemzése összetett
vizsgálatot kíván, amelynek főbb területei:
- beruházások összetétele,
6/11
- a beruházások pénzügyi forrásai,

- a beruházás egyes szakaszainak, az aktivált beruházásnak a gazdaságossága,
- a beruházásokat jellemző naturális adatok,
- a helyi önkormányzatok beruházását jellemző sajátosságok.
Az elemző információs forrásként sok, rendelkezésre álló, beruházásokra vonatkozó
dokumentációt használhat fel. Az elemzéshez adatbázist képezhetnek: az államháztartás
szervezetének költségvetése, a beszámolók, a főkönyvi számlák adatai (az elkülönített
nyilvántartás a kötelező számlakerettükör alapján biztosított), az analitikus nyilvántartások, a
kötelező beruházási dokumentáció, önkormányzatnál a vagyonrendelet, fejlesztési terv.
Mindezen adatforrások lehetővé teszik az elemzés széles körű módszereinek alkalmazását. Az
általános statisztikai módszerek körül alkalmazható többek között a dinamikus, a megoszlási, a
teljesítési viszonyszám, és a fajlagos mutatók. Az egyes elemzési területekre alkalmazható
lehetséges számítási módszerek:
a./ a beruházások összetétele sokféle csoportosítási szempont alapján vizsgálható:

 Nemzetgazdaság szempontjából
 Nemzetgazdasági
 Üzemgazdasági
 Döntési jogkör szerint
 Központi
 Intézményi
 Anyagi-műszaki összetétel (tárgyieszköz-csoport) szerint
 Ingatlanok
 Gépek, berendezések és felszerelések
 Járművek
 Szakfeladatok szerint
 Kivitelezés szerint
 Idegen
 Saját
Számíthatók megoszlási viszonyszámok, célszerű nyomon követni az egyes csoportok évenkénti
változását, dinamikáját.
b./ a pénzügyi források szerinti elemzés kiemelt területe a beruházási tevékenység

vizsgálatának. Mind az államháztartás központi, mind a helyi szintjén az esetek többségében
csak takarékos gazdálkodás mellett teremthetők meg a beruházások pénzügyi forrásai, melyek
napjainkban sokszor vegyesek, több helyről származnak (pl. központi költségvetés, támogatás,
pályázat, hitel, saját forrás stb). A vegyes finanszírozású beruházásoknál általában követelmény
a saját források meghatározott nagyságrendű biztosítása (pl. költségvetési előirányzat,
alaptevékenység többletbevétele, átvett pénzeszköz, pénzmaradvány stb). A pénzügyi források
összetételének vizsgálatát megoszlási viszonyszámok segítségével végezhetjük. Az elemzés
során képet kapunk a jellemző pénzügyi források eredetéről. A gyakorlatban fontos információt
jelenthet az időarányos teljesítési szint megállapítása a beruházási kiadások előirányzati és
pénzforgalmi teljesítési adatainak összevetésével.
c./ a beruházási folyamatok, beruházások gazdaságosságának elemzése felöleli az

egyenletesség, valamint a ciklikusság vizsgálatát, kiterjed az újonnan induló, folyamatban lévő
beruházásokra.
A beruházások megvalósulása akár éveken át tarthat. A többéves kihatású beruházásoknál az
elemzés szempontjai körébe kell sorolni annak vizsgálatát is, hogy az időtáv elhúzódása eredeti
terv szerinti-e (átmenő beruházás), vagy nem az eredeti terv szerinti (áthúzódó beruházás).
7/11
Az egyes beruházások vonatkozásában elemezhető a készültségi fokuk és vizsgálható annak

változása. A készültségi fok meghatározására műszaki és pénzügyi szempontból is sor kerülhet.
A műszaki készültségi fok számítása technikai, teljesítményi paraméterek figyelembe-vételével
történik. A pénzügyi készültségi fog számításának képlete:
Beruházásra adott időpontig kifizetett összeg

Pénzügyi készültségi fok (%) = x 100
Beruházás teljes kiadása
A beruházási tevékenység értékelésének fontos része a beruházás gazdaságosságának elemzése.

A gazdaságossági szempontokat már a tervezés szakaszában érvényesíteni kell. Szem előtt kell
tartani azonban, hogy a közszolgálati feladatok ellátása területén nemcsak a gazdaságossági
szempontok szerepelhetnek beruházási döntések meghozatalánál. Esetenként érvényesíteni kell
például a hatékonyság, a feladat-változás körülményeire való reagáló képességet, az EU-
kompatibilitás követelményeit is. A vállalkozási tevékenységhez kapcsolódó beruházás-
gazdaságossági számítások esetén alkalmazható képletek:
Évi átlagos eredménynövekmény

Egységnyi ráfordításra jutó nyereségnövekmény=
Beruházási, fejlesztési kiadás
Beruházási, fejlesztési kiadás

Megtérülési idő =
Évi átlagos eredménynövekmény
A vállalkozási tevékenységre számított mutatók finomításával (diszkontálásával) határozható

meg, hogy meghatározott idő alatt a beruházás megtérül-e, képződik-e jövedelem.
d./ a naturális adatok felhasználása az elemzésnél színesíti, kiegészíti a beruházási

tevékenység megítélését. A természetes mértékegységben megadott adatok és azok megfelelő
módszerű alkalmazása a szakfeladatok ellátásának körülményeiről, annak változásáról
tájékoztathatnak. Természetes adatok alapján a következő mutatók számíthatók:
- bruttó és nettó fejlesztés
- teljesítési viszonyszám
- fejlesztési szerkezet összetétele
- ellátottsági mutatók
A bruttó és nettó fejlesztés a fejlesztési folyamat alábbi összetevőiből számítható:
1. nyitó állomány
2 + fejlesztés (bruttó fejlesztés)
3. – megszűnés
4. (2-3) állományváltozás (nettó fejlesztés)
5. záró állomány
A teljesítés vizsgálata a természetes mértékegységben megadott tényleges tárgyévi fejlesztést
viszonyítja a tervezett tárgyévi fejlesztési ütemhez.
e./ az ellátottsági mutatók a beruházási tevékenység hatását, a közfeladatok ellátási szintjét

mutatják. A közfeladat-ellátási fajlagos mutatók szerepe megnövekedett a nemzetközi
összehasonlításokban, egyes mutatók meghatározó mértéket jelentenek a nemzetközi
szervezetekbe való belépés esetén. A gyakorlatban mennyiségi és minőségi mutatókat
különböztetünk meg. Mennyiségi mutató esetében a fejlesztés naturáliában megadott állományát
kell a népességhez vagy annak valamely csoportjához hasonlítani a minőségi ellátottsági mutató
bővíti ez elemzést minőségi szempontokkal is.
8/11
Infrastrukturális ellátottságot jellemző főbb mutatók: lakásellátottság, közműellátás, közvilágítás,

egészségügyi és szociális ellátás, oktatás, kultúra, művelődés, kutatás, környezet- vízgazdálkodás
f./ a helyi önkormányzatok beruházásainak elemzése kiemelt figyelmet érdemel. A helyi

közösségek életterét befolyásoló beruházási tevékenység vizsgálata nem szűkülhet csak a
pénzügyi és naturális mutatók számítására, értékelésére. Az elemzésnek ki kell térnie a
működtetés, fenntartás elsődlegességének megítélésére. Mindenképpen elemezni kell a
tevékenységet részletesen abból a szempontból, hogy azok az önkormányzat által ellátandó,
önkormányzati törvényben megfogalmazott kötelező feladatot szolgálnak-e, azaz egészséges
ivóvíz-ellátással, alapfokú oktatással, egészségügyi ellátással, közvilágítással, helyi közutak és
köztemetők fenntartásával stb. állnak kapcsolatban. A szakfeladatonkénti beruházás-elemzés is
fontos információt nyújt a fejlesztésekről. Az elemzést a szakfeladatokon belül részfeladatoknak
megfelelően célszerű tovább folytatni.
9/11
c. Ismertesse az ellenőrzés megállapításának jogkövetkezményeinek lényegi elemeit!
A költségvetési ellenőrzést végzők javaslatot tehetnek a feltárt hibák megszüntetésére, a

szabálysértési, büntetőjogi következmények alkalmazására, illetve szankciókat alkalmazhatnak,
pl. adóhatóságok adóbírságot szabhatnak ki.
A költségvetési ellenőrzés jogkövetkezménye az ellenőrzési pótlék. Ellenőrzési pótlék-fizetési
kötelezettség terheli a központi, s tb-i és a köztestületi költségvetési szervet, ha a kormányzati, a
felügyeleti, valamint a belső ellenőrzés során az ellenőrző szerv megállapította, hogy:
• A költségvetési előirányzatokból, az alapból, illetve a fejezeti kezelésű előirányzatokból
juttatott céljellegű támogatások jogszabályellenesek, illetve a céltól eltérő felhasználását,
• A központi költségvetést illető egyéb befizetési kötelezettségek jogszabályi előírásnál
alacsonyabb teljesítését, beleértve az eredmény téves kimutatását.
A pótlék mértéke a jogszabályellenesen felhasznált előirányzat vagy befizetési elmaradás 20%-
kal növelt összege. A pótlék forrása a ktv-i szerv saját bevétele, előirányzat, illetve vállalkozási
maradványa. A befizetést az elrendelés kézhezvételétől számított 30 napon belül teljesíteni kell.
A pótlék befizetése nem mentesít az egyéb jogszabályokban meghatározott személyes felelősség
alól.
A köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyából eredő kötelezettség vétkes megszegésével
okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik.
Gondatlan elkövetés esetén a köztisztviselő háromhavi illetménye erejéig felel, amennyiben:
1. a közigazgatási szerv gazdálkodására vonatkozó szabályok súlyos megsértésével,
2. az ellenőrzési tev. elmulasztásával vagy hiányos teljesítésével,
3. hatósági intézkedés során a jogszabályok megsértésével
kárt okozott.
Leltárhiány: a kezelésre szabályszerűen átadott és átvett anyagban, árúban ismeretlen okból
keletkezett, a természetes mennyiségi csökkentéssel és kezeléssel járó veszteség mértékét
meghaladó hiány.
Az a köztisztviselő, akiinek kinevezési okiratában rögzített munkaköri feladatai közé tartozik a
részére szabályszerűen átadott és átvett anyag, árú kezelése, a keletkezett hiányért vétkességre
való tekintet nélkül felel.
A felelősséget abban az esetben lehet érvényesíteni, ha:
1. a köztisztviselő kinevezési okirata tartalmazza a leltárhiányért való felelősség
megnevezését és mértékét,
2. a leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele megtörtént,
3. a leltárhiányt a ktv-i szerv által meghatározott leltározási rend szerint lebonyolított, a
teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel során állapították meg.
Ha a köztisztviselő olyan munkakörben, illetve munkahelyen dolgozik, ahol az átvett leltári

készletet állandóan egyedül kezeli, a leltárhiány teljes összegéért felel. Több köztisztviselő
esetén a leltárhiányért illetményük arányában felelnek. A leltározásnál a köztisztviselő, illetve
akadályoztatása esetén a képviselő jelenlétének feltételét biztosítani kell. A köztisztviselő a
leltárfelvétel, illetve utána a leltározással kapcsolatosan észrevételt tehet. A felelősséget a
leltárfelvétel befejezését követő 60 napon belül el kell bírálni. Büntetőeljárás esetén a határidő a
nyomozó hatóság, illetve a bíróság jogerős határozatának kézbesítést követő nappal kezdődik. A
60 nap eltelte után a köztisztviselőt kártérítésre nem lehet kötelezni.
A közalkalmazott kártérítési felelőssége

Gondatlan károkozás esetén a közalkalmazott háromhavi illetménye erejéig felel, amennyiben
10/11
1. a munkáltató gazdálkodására vonatkozó szabályok súlyos megsértésével,

2. az ellenőrzési kötelezettség elmulasztásával, illetve hiányos teljesítésével okozott kárt,
vagy
3. a kár olyan – jogszabályba ütköző – utasítása teljesítéséből következett, amelynek
várható következményeire az utasított közalkalmazott előzőleg a figyelmét felhívta.
A központi költségvetésből céljelleggel nyújtott támogatások nem rendeltetési célnak megfelelő

felhasználása esetén az ellenőrző szerv vezetője köteles eljárást kezdeményezni és intézkedni a
feltárt összegnek a céltól eltérő felhasználásának időpontjában érvényes jegybanki alapkamatnak
megfelelő kamattal növelt mértékű visszafizetéséről.
Mulasztási bírság
A bírságot az ellenőrzési szerv vezetője az államigazgatási eljárás szabályai szerint határozatban

szabja ki. Mulasztási bírsággal sújtható az ellenőrzés akadályoztatása, a jogszabályban előírt
határidők be nem tartása esetén az ellenőrzött szerv vezetője, valamint a felelőssé tett személy.
11/11
4/A Ismertesse az államháztartás szervezeteinek beszámolására és könyvvezetésére

vonatkozó szabályokat! (Ideértve a negyedéves mérlegkészítési kötelezettséget, az
alapítás-átszervezéshez kapcsolódó feladatokat is.)
Az államháztartás az állam és a helyi önkormányzatok feladat- és hatásköreit ellátó és

finanszírozó gazdálkodásának rendszere. Szervezeti megközelítésben az áht. egésze a
közhatalmi és közigazgatási szervek és kapcsolódó közintézmények pénzügyi, vagyoni
gazdálkodási rendszerét jelenti. A költségvetési szervek gazdálkodásukat éves költségvetés
alapján végzik. Minden pénzmozgásról el kell számolni, minden költségvetési bevétel és
kiadás része a költségvetésnek.
Az államháztartás szervezete a tevékenysége során előforduló, a vagyoni és pénzügyi helyze-

tére kiható gazdasági eseményeiről a kettős könyvvitel rendszerében - e rendeletben rögzített
szabályok szerint - módosított teljesítés szemléletű nyilvántartást vezet, amelyet a
költségve-tési év végével lezár. A nyilvántartást magyar nyelven, a Magyar Köztársaság
hivatalos pénz-nemében kell vezetni.
Formái:
Analitikus könyvelés: mennyiségbeni és értékbeni nyilvántartás
Szintetikus főkönyvi könyvelés: csak értékbeli nyilvántartás
A KÖLTSÉGVETÉSI BESZÁMOLÁS
A költségvetés megtervezéséről, végrehajtásáról az államháztartási információs rendszerben

kialakított módon számot kell adni. Ennek a rendszernek összehangoltnak kell lennie a
statisztikai, a nemzetközi kormányzati pénzügyi statisztikai adatszolgáltatási
kötelezettségekkel, a nemzeti számlák rendszerével.
Az államháztartás szervezetei a költségvetési év első félévéről június 30-ai fordulónappal

féléves elemi költségvetési beszámolót, a költségvetési évről december 31-ei fordulónappal
éves elemi költségvetési beszámolót kötelesek készíteni. A féléves elemi költségvetési
beszámolót legkésőbb július 31-éig, az éves elemi költségvetési beszámolót legkésőbb a
következő költségvetési év február 28-áig kell az államháztartás szervezeteinek az irányító
szervnek megküldeni.
Az államháztartás szervezetei az éves és féléves elemi költségvetési beszámolót,
egyszerűsített éves költségvetési beszámolót, konszolidált éves költségvetési beszámolót, éves
eredményszemléletű költségvetési beszámolót az Áhsz. rendeletben meghatározott (a
Pénzügyminisztérium honlapján közzétett, központilag előírt tájékoztató és űrlapgarnitúra
szerinti) formában és tartalommal készítik el.
A KÖLTSÉGVETÉSI BESZÁMOLÓ RÉSZEI

A költségvetés alapján gazdálkodó szerveknek gazdálkodásukról éves és féléves beszámolót
kell készíteniük.
Az éves elemi költségvetési beszámoló részei:
a) könyvviteli mérleg
b) pénzforgalmi jelentés,
c) pénzmaradvány-kimutatás, előirányzat-maradvány kimutatás, vállalkozási maradvány-
kimutatás,
d) kiegészítő melléklet.
A féléves elemi költségvetési beszámoló pénzforgalmi jelentést és az éves elemi költségvetési

beszámoló kiegészítő mellékletéből a pénzforgalom egyeztetését tartalmazza.
A könyvviteli mérlegben az államháztartás szervezete tulajdonában lévő, a rendelkezésére,

használatára bocsátott, kezelésébe adott, az államháztartás szervezetének működését szolgáló
eszközöket - a bérbevett eszközök kivételével -, valamint az eszközök forrását kell kimutatni.
A pénzforgalmi jelentésben, illetve a pénzforgalmi kimutatásban a bevételeket és a kiadásokat
bruttó módon kell szerepeltetni (kivéve a forgatási célú finanszírozási műveletekhez tartozó
kiadásokat és bevételeket, azokat év végén nettó módon kell a pénzforgalmi jelentésben
bemutatni).
A költségvetési beszámolót és annak felülvizsgálatát a szerv vezetője és a beszámoló elkészí-

téséért kijelölt felelős személy a hely és a keltezés feltüntetésével írja alá
AZ ÉVES BESZÁMOLÓ RÉSZEINEK TARTALMA

Könyvviteli mérleg: megmutatja a költségvetési szerv tulajdonában lévő vagyon értékét,
meghatározott időpontra vonatkoztatva. A mérleg formátuma:
- lépcsőzetes,
- mérlegszemléletű
A mérleg adatait leltárral kell alátámasztani. A mérleg információt nyújt:

- az eszközök és források állományának alakulásáról
- a vagyon szerkezetéről, összetevőiről, az összetétel változásáról mind az
eszközök, mind azok forrásai tekintetében
Pénzforgalmi jelentés
Információt szolgáltat a költségvetés végrehajtásáról. Az elemi költségvetéssel azonos

formában és szerkezetben kell elkészíteni.
Tartalma:
 előirányzatok:
 eredeti, módosított és
 előirányzat-teljesítések mind a kiadások, mind a bevételek vonatkozásában,
kiadási jogcímenként, illetve bevételi forrásonként
 pénzforgalom tevékenységenként
 tevékenységeken belül főbb jogcímenként
 egyéb- a jogszabály által meghatározott- tájékoztató adatok
Maradvány-kimutatások
A pénzmaradvány a költségvetési szerv alaptevékenységének teljesítésével és a kapacitások

más, nem vállalkozás jellegű hasznosításával összefüggő bevételek és kiadások különbözete,
azaz az alaptevékenység pénzeszközeinek maradványa. ( nem kincstári körbe tartozó szerv)
Az előirányzat maradvány a módosított kiadási és bevételi előirányzatok és azok
teljesítésének különbözete.
Az eredmény a vállalkozási tevékenység ténylegesen befolyt bevételeinek és ténylegesen
teljesített kiadásainak különbözete. (kincstári körbe tartozó szerv)
2
Pénzmaradvány kimutatás
a könyvviteli mérlegben szereplő költségvetési tartalék kialakulásának bemutatására szolgál.
A záró pénzkészlet a szerv minden pénzeszközének állományát jelenti. Az aktív függő, átfutó
kiegyenlítő kiadások a tárgyévben a költségvetési szerv szempontjából nem jelentik a
pénzeszközök végleges felhasználását, ezért módosítják a záró pénzkészletet. A passzív
függő, átfutó, kiegyenlítő bevételek a tárgyévben nem jelentenek végleges pénzeszköz
növekedést, így a záró pénzkészlet értékét megváltoztatják.
A pénzmaradványt terhelő elvonások körét jogszabály konkrétan meghatározza.
Előirányzat-maradvány kimutatás
Az előirányzat-maradvány kimutatás a kincstári körbe tartozó költségvetés alapján
gazdálkodó szervek könyvviteli mérlegében szereplő költségvetési tartalék keletkezését vezeti
le.
Eredmény-kimutatás
a költségvetési szerv könyvviteli mérlegében szereplő vállalkozási tartalék összegének
kialakulását mutatja be.
A pénz- és előirányzat-maradvány felhasználásra vonatkozó szabályok

Csak az önkormányzati képviselő-testület, illetve a felügyeleti szerv jóváhagyása után
használhatók fel. A pénz- és előirányzat-maradvány azon része amely személyi juttatásokból
származik, bármely kiemelt előirányzatra teljesíthető.
Kiegészítő mellékletek az előbb említett információtartalmon túli adatszolgáltatási

kötelezettség jelenik meg benne. Ezen beszámolórész fő céljaként fogalmazható meg a
költségvetési szerv részletes és valósághű beszámolója az állami pénzek felhasználásról és az
eszközök nagyságáról és összetételéről. Számszaki és szöveges részből áll.
A kiegészítő melléklet részei

számszaki rész (űrlapok)
költségvetési előirányzatok és pénzforgalom egyeztetése
immateriális javak és tárgyi eszközök állományának alakulása
költségvetési szervek létszáma és személyi juttatásai
feladatmutatók állományának alakulása
az állami támogatások alakulása és a hozzájuk kapcsolódó mutatók, mutatószámok
maradvány elszámolási számla forgalma
letéti számla pénzforgalma
ellátások részletezése
szöveges rész (kötelező írásbeli tájékoztatás az alábbi tényezőkről)
alaptevékenység ellátását befolyásoló tényezők
előirányzatok tervezettől eltérő felhasználása
rendkívüli események
kötelezettségi állomány alakulását befolyásoló tényezők
értékcsökkenés megosztási mód változtatásának indokai
értékcsökkenés elszámolási mód választásának indokai
külföldi segélyprogramok, pénzeszközök alakulása
alapítványok által ellátott feladatokra teljesített kifizetések
birtokolt részesedések részletes bemutatása
számviteli politika lényeges módosításai
3
A beszámolók adatai alapján kerül sor a zárszámadásra. A központi költségvetésnek

államháztartási alrendszer esetében a tárgyévet követő év augusztus 31-ig kell elfogadnia a
költségvetés-végrehajtásról szóló törvényt.
Az önkormányzati alrendszer esetében a képviselő-testület elé a tárgyévet követő év április
30-ig kell előterjeszteni a költségvetés végrehajtásáról szóló zárszámadási rendelettervezetet,
amely elfogadása esetében a képviselő-testület zárszámadási rendeletet alkot.
Az átszervezéssel, illetve jogutód nélkül véglegesen megszűnő államháztartási szervezet a

megszüntető szervezet (alapító szerv) által meghatározott fordulónappal (megszűnés napjával)
- az éves elemi költségvetési beszámolónak megfelelő adattartalommal - leltárral és záró
főkönyvi kivonattal alátámasztott beszámolót köteles - 60 napon belül – készíteni, mely
tartalmazza a könyvviteli mérleget, pénzforgalmi jelentést (pénzforgalmi kimutatást), a
pénzmaradvány-kimutatást (előirányzat maradvány-kimutatást), a vállalkozási maradvány-
kimutatást, a kiegészítő mellékletet, valamint a szöveges indoklást. A beszámolót a
fordulónapig (megszűnés napjáig) bekövetkezett gazdasági események - könyvvitelben
rögzített - pénzforgalmi és pénzforgalom nélküli adatai alapján az éves zárásra vonatkozó
szabályok szerint kell elkészíteni.
A megszűnő államháztartási szervezet vagyona a jogutód, illetve jogutód nélküli megszűnés
esetén az alapító/irányító szerv részére a (2) bekezdés szerint elkészített éves elemi költségve-
tési beszámoló könyvviteli mérlegében szereplő adatok, valamint a mérleget alátámasztó lel-
tár alapján kerül átadásra.
4
4/B Ismertesse a munkaerő forrással kapcsolatos elemzési módszereket!
A munkaerő-szükséglet és – ellátottság elemzése
A munkaerő-szükségletet az ellátandó össze feladat és az egy dolgozó által adott időegység

alatt (óra, nap, hét) elvégzendő feladat hányadosa határozza meg. A munkaerő-szükségletet a
munka jellegét kifejező teljesítmény-követelménnyel kell alátámasztani. A munkaköröknek
megfelelően felmért munkaerő-szükségletet nevezhetjük munkaerőigénynek is, amelyhez a
tényleges létszámot viszonyítva, megkapjuk a munkaerő-ellátottságot. Az igények
létszámnormák formájában is kifejezhetők, melyet számos területen alkalmaznak a tervezés,
elemzés és ellenőrzés hatékony módszereként. A létszám normatíva szakfeladatonként, vagy
munkahelyenként tartalmazza azt a munkaerőigényt, mely az adott feladat ellátásához
optimálisan szükséges, a tervszámok a mérlegelést követően a költségvetésben
átlaglétszámként jelenik meg.
A munkaerő-ellátottság mérése, elemzése
- létszámnormatívákhoz, vagy egyéb módon meghatározott szükséglethez,
- az azonos típusú intézmény tervezett, vagy tényleges létszámához, továbbá
- a tervezett átlaglétszámhoz
történő viszonyítással végezhető el.
Norma esetén a létszámellátottság:
Ellátottság = Állományi létszám

Létszámnorma
Intézményi ellátottság = tényleges létszám x 100

Norma szerinti létszám
Egyéb módon kiszámított szükséglet számítására példa:
Tantervi óraszükséglet megállapítása tantárgyanként
Tantárgyankénti heti óraszám x tanulócsoportok száma valamennyi évfolyamra
Tanári szükséglet tantárgycsoportonként (fő) = tanulócsop.onkénti órák száma

Tanár heti kötelező óraszáma
Tanári kapacitás = Y szakos tanár heti kötelező óraszáma (fő x óra)

- órakedvezménye (pl.oszt.főnök, könyvtáros stb.)
Rendelkezésre álló kapacitás
⇒ számítható a kapacitásfelesleg/hiány : rendelkezésre álló kapacitás

- tanulócsoportonként a heti ellátandó
tantervi óraszám
A munkaerő-összetétel alakulásának elemzése
A szakmai feladatok végzéséhez megfelelő felkészültségű, szakismeretekkel rendelkező

dolgozókra van szükség. Ezért fontos a munkaerő összetételének elmézése is. Értékelni kell a
5
munkaerő nemenkénti, életkor, iskolai végzettség és szakmai képesítés szerinti alakulását. A

rendelkezésre álló adatokból megoszlási viszonyszámokat képezhetünk, mely segítségével
külön-külön minősíthetjük
- szaktudás (besorolás pl. közalkalmazotti, v felső, középisk., alsó besorolás)
osztályonként a nemek szerint
- nemenként a besorolási osztályok szerinti
megoszlást.
A megoszlási viszonyszámok képzését követően célszerű azokat azonos tartalmú adatokkal
összehasonlítani, ilyen lehet pl. az adott intézmény következő évi azonos adatai. Ebben az
esetben a változás jellegét minősíthetjük. Lehetőség van arra, hogy egy másik – azonos
feladatokat ellátó – intézmény adataihoz hasonlítsuk a vizsgált intézmény adatait. Ekkor az
intézmények munkaerő-összetételében meglévő különbségekre mutathatunk rá. Az
elemzéshez szükséges adatokat a bér- és létszámnyilvántatás, valamint a munkaügyi
statisztika adati szolgáltatják. A munkavállalók munkakörönkénti helyes aránya meghatározza
a feladatok hatékony ellátását, kihat a nyújtott szolgáltatás színvonalára.
A munkaerő-felhasználás hatékonyságának elemzése
A megfelelő mennyiségű és optimális összetételű munkaerő-ellátottság még nem feltétlen

biztosítja a hatékony gazdálkodást. Gondoskodni kell az élőmunka takarékos felhasználásáról
is. A gazdálkodás hatásfoka javítható, ha valamennyi gazdálkodási tényezővel
takarékoskodunk. Szükségszerű az élőmunka hatékonyságának növelése. A költségvetési
szerveknél a teljesítmény és a felhasznált élőmunka között nehéz közvetlen kapcsolatot
találni, mert a munka hatásfoka mennyiségi mutatókkal nem mérhető. Például az orvos, a
színész, a tanár stb. munkája és az előállított termék között bonyolult kapcsolat van, melyet
mutatószámokkal nem lehet egyértelműen kifejezni. Mégis számos mutató segítségével
értékelhető a költségvetési gazdálkodás számost területén a munkaerő hatékonysága. Ilyen
mutatók a termelékenységi és a munkaidő-felhasználási mutatók. A termelékenységi
mutatóval a termelő, vagy anyagi jellegű szolgáltatói tevékenységet végző területeken
(szoc.foglalkoztatóknál, gazd.i-műszaki ellátó részlegekben, vállalkozási tev.nél) a munkaerő-
felhasználás hatékonyságát fejezhetjük ki.
Munkatermelékenység
Munkatermelékenység = termék (mennyiségben v. értékben)

Felhasznált munkamennyiség
P=q
T
( q = az előállított termékmennyiség természetes mértékegységben, vagy értékben,
T = a felhasznált munkamennyiség munkaórában, munkanapban, munkáslétszámban, vagy
az összes foglalkoztatottak létszámában kifejezve
P = munkatermelékenység /produktivitás/ )
Példa:
Egy munkás állományi létszámára átlagosan x ft termelési érték jutott
P = x ft értékű munka
Állományi létszám (fő)
6
Egy dolgozói létszámra jutó termelési érték

P = x Ft értékű munka
Tényleges dolgozói létszám (fő)
Az egy ledolgozott órára jutó termelési érték

P= x Ft értékű munka
Tényleges dolgozói létszám x ledolgozott órák száma
A 100 Ft bérre jutó termelési érték

P = x Ft értékű munka
Kifizetett bér (Ft)
Az építőiparnál például a termelékenységi mutató számításánál – az anyaghányad eltérő és

torzító hatásának kiszűrése céljából – az anyagmentes értékből kell kiindulni. Ezt úgy érjük el,
hogy a termelési értékből levonjuk a felhasznált anyag értékét és az anyagjellegű kiadások
összegét.
Példa:
Teljes termelési érték = adott évi árbevétel +/- beflen. termelés áll.változása
Teljes termelési érték alakulása = tárgyév teljes termelési érték x 100

Előző év teljes termelési érték
Egy főre jutó teljes termelési értek (Ft/fő) = adott év teljes termelési érték
Adott év átlagos dolgozói létszám (fő)
Egy főre jutó termelési érték változása (%) = tárgyév 1 főre jutó telj.termelési érték x 100
Előző év 1 főre jutó telj.termelési érték
Anyagmentes termelési érték = teljes termelési érték – felhasznált anyag értéke
Anyagmentes termelési érték alakulása = tárgyév anyagmentes term.értéke Ft/fő x 100

Előző év anyagmentes term.értéke Ft/fő
Egy főre jut anyagmentes term.érték (Ft/fő) = adott év anyagmentes term.értéke Ft

Adott év átlagos dolgozói létszáma (fő)
1 főre jutó anyagmentes term.érték vált. = tárgyév 1 főre jutó anyagment.term.érték x 100
előző év 1 főre jutó anyament.term.érték
A munkaidő-kihasználás elemzése
A költségvetési intézményekben/gazdálkodóknál a teljesítményt nem lehet pénzben kifejezni,

ezért a munkaerőfelhasználásnak közvetetttebb elemzési módszereire kell támaszkodni. Ilyen
módszer a munkaerő-kihasználás elemzés. A kieső idő alatt azokat a munkanapokat értjük,
melyek amiatt következtek be, hogy a dolgozók egy része különböző okok miatt távol van a
munkahelyétől és nem végez munkát. A kieső munkaidő jelentős mértékű aránya, illetve
növekvő mértéke növeli a munkaerő-szükségletet, csökkentésével pedig a gazdálkodás
veszteségforrása mérsékelhető, tartalékok szabadíthatók fel.
7
Munkaidő-kiesést okoz:
- fizetett, ill. fizetés nélküli szabadság,
- betegség,
- különféle jogszab.-on alapuló engedélyezett és
- az igazolatlan mulasztás miatti távollét.
A munkaidő-kihasználást elemezhetjük egy főre vetítve is. Ez esetben azt vizsgáljuk, hogy
egy dolgozó átlagosan az éves munkaidő-alapot miként teljesítette, hogyan alakultak a
kiesések.
8
4/C Ismertesse a belső kontroll rendszer lényegét!
Az ellenőrzés a megismert, feltárt tényeknek valamilyen követelményekhez történő

hasonlítására, a tények értékelésére a követelményektől való eltérések okainak feltárására
irányuló tevékenység.
Belső ellenőrzés
Kötelező minden önállóan gazdálkodó, illetve részben önállóan gazdálkodó költségvetési
szerv esetében.
A belső ellenőrzési rendszer kialakításáért, működtetéséért a szerv vezetője felel.
A belső ellenőrzés a tervezés, a szervezés, a döntés, a végrehajtás és az ellenőrzés folyamata.

Alkalmasnak kell lennie, hogy jelezze a külső feltételekben, a környezeti hatásokban
bekövetkezett változásokat, másrészt a kialakított céloktól, feladatoktól, követelményektől
való eltérést. Az ellenőrzési rendszer helyes szervezés esetén átfogja az irányítási rendszer
egészét. A belső ellenőrzést az állami vagy társadalmi szervezetek, magánvállalkozók,
különböző gazdasági társaságok keretein belül kezdeményezik és végzik; az adott szervezet
érdekében folyik.
Alapvető célja:
- segítse a szervezet vezetését a hibák, hiányosságok felfedésében, a pénz helyes és
hatékony felhasználásában,
- a belső rend és fegyelem megtartásának ellenőrzésével segítse a vezetői utasítások,
intézkedések végrehajtását, vagyon védelmét,
- segítse a vagyoni, pénzügyi helyzet megfelelő számbavételét és a jövedelmezőség
megállapítását
A belső ellenőrzési rendszer részei:

- a vezetők ellenőrző tevékenysége Belső kontrollrendszer
- munkafolyamatba épített ellenőrzés
- a függetlenített belső ellenőrök tevékenysége
Belső kontrollrendszer
o A belső kontroll egy folyamat, amelyet a társaság igazgatósága, a menedzsment és az
alkalmazottai befolyásolnak, és amelyet azért hoznak létre, hogy az alábbi célok
elérését illetően ésszerű bizonyosságot nyújtson:
o A működés hatékony és eredményes legyen
o A pénzügyi beszámolási rendszer megbízható legyen
o A vonatkozó szabályozásnak a társaság eleget tegyen
Belső kontrollrendszer célkitűzései: működés, pénzügyi beszámolás, megfelelés
Belső kontrollrendszer összetevői:

- kontrollkörnyezet,
- kockázatértékelés,
- kontrolltevékenységek, információ és kommunikáció, monitoring.
Működésének lényege:
o Feladatainak elhatárolása fontos!
o Igazgatóság: átfogó irányítás és a menedzsment felügyelete
9
o Menedzsment: az igazgatóság elvein alapuló tényleges vezetés!

o Szoros kapcsolatban áll a célokkal és kockázatokkal: ezáltal a kockázatokra előre
megtervezett válaszok tényleges végrehajtása biztosított.
Kontrolltevékenységek:
o Szabályzatok (kockázatkezelés helye, ideje, módja)
o Tevékenységek (a szabályzatok érvényesítése = kockázatkezelés eszközei)
Csoportosítási ismérvei:
o Célkitűzéshez való kapcsolódásuk
o Időbelisége
o Automatizáltsága
Kontrollkörnyezet, információ és kommunikáció, monitoring

o Kontrollkörnyezet: szervezeti struktúrák, gyakorlatok és a megfelelő vállalati kultúra
o Információ: elengedhetetlenek a működéshez!
o Monitoring: képes-e a kontrollrendszer betölteni funkcióját? Felülvizsgálat – ez a
monitoring.
Mikor eredményes a belső kontrollrendszer? – Ha az igazgatóság és a menedzsment ésszerű

bizonyossággal rendelkezik arról, hogy a társaság mindhárom célkategóriája teljesül!
A controlling a korszerű belső irányítás, vezetés eszköze, de nem ellenőrző szervezet.

-A controlling folyamatosan végzett operatív tervező, információs és ellenőrző, koordináló
tevékenység, míg a függetlenített belső ellenőr munkája előre meghatározott munkaterv alapján
végzett - úgynevezett időszakos - ellenőrzés.
-A controlling az információrendszer által szolgáltatott adatokon kívül más személyek ismereteire, az
egyes szakterületek dolgozói közreműködésére is támaszkodik s így munkája csapatmunka. A
függetlenített belső ellenőr viszont (az átfogó, komplex vizsgálatoktól eltekintve) egyedül vagy
társával teljesíti ellenőrzési feladatait.
-A controlling, koordináló szerepénél fogva, egyrészt meghaladja az ellenőrzés követelményekhez
viszonyító tevékenységét, másrészt mindig az adott időpontban legfontosabb ügyekkel, a ma
eseményeivel foglalkozik, míg a függetlenített belső ellenőr általában a korábban megtörténteket,
múlt eseményeit ellenőrzi, azok tapasztalataiból von le következtetéseket, tesz javaslatokat.
-A függetlenített belső ellenőr munkája a megállapításokat, következtetéseket és javaslatokat
tartalmazó jelentés vagy az ellenőrzési jegyzőkönyv átadásával általában lezárul, beavatkozási joga
nincs, intézkedéseket csak a szervezet vezetése, az ügyvezetés útján kezdeményezhet. A
controllernek - a belső szabályozásban rögzített mértékig - beavatkozási, intézkedési joga,
hatásköre is van.
-A controllingnak és a függetlenített belső ellenőrzésnek van közös vonása, mindkét formának az
alapvető célja abban jut kifejeződésre, hogy a funkcionális és területi elkülönülés feloldásával
segítse a vezetés döntéseinek és intézkedéseinek komplexitását, megalapozását.
A controlling mint megoldás egyre nagyobb teret nyer; javíthatja a vezetés hatékonyságát, erősíti
az ellenőrzési elemek szerepét.
10
5.a.: Mutassa be az államháztartás szervezetei immateriális javak könyvvezetésével

kapcsolatos sajátosságokat, ( fogalmak, csoportosítás, gazdasági műveletek, analitika,
leltározás, értékelés)
Besorolása: Mérleg / Eszközök / Befektetett eszközök / 11 Immateriális javak
Fogalma: immateriális javak közé olyan értékkel bíró nem tárgyiasult eszközöket kell
besorolni, amelyeknek a rendeltetése a költségvetési szerv tevékenységét tartósan, legalább
egy éven túl szolgálják.
Jellemzői: - forgalomképesek
- vagyoni értéket képviselnek
Csoportosítása: - alapítás átszervezés aktivált értéke ( csak a minőségbiztosítási rendszer

bevezetésével kapcsolatos kiadásokat lehet figyelembe venni)
- kisérleti fejlesztés aktivált értéke :( a jövőben várhatóan hasznosuló, a
kisérleti fejlesztés érdekében felmerült számlázott tételek, közvetlen
költségek, kiadások, amelyek más termelő értékében nem aktiválhatók,
mivel azok várható piaci árát meghaladják.)
- vagyoni értékű jogok (megszerzett, egy évnél hosszabb idejű jogok,
amelyek nem kapcsolódnak ingatlanhoz /bérleti jog, koncessziós, játék,
márkanév, licensz, használati jogok szellemi termékek felhasználási joga)
- szellemi termékek (hasznosított szellemi alkotások szoftvertermékek,
szabadalom, egyéb szellemi alkotások, know-how, gyártási eljárás,
védjegy)
- immateriális javak beszerzésére adott előlegek
- immateriális javak értékhelyesbítése
gazdasági műveletek:
1)nyitás
2) nyitó rendező tételek
3) vásárlás, létesítés
4) térítésmentes átvétel
5) saját kivitelezésben előállítás
6) állományi csökkenés
7) egyéb növekedések
8) kis értékűek elszámolása
9) beruházásra adott előlegek
10) értékhelyesbítés
11) évvégi záró tételek
1)nyitás állományi T K 491

érték 1111,1112,1113,1114,1119,117,1181,119
Értékcsökkenés T 491 K 1121,1222,1123,1124,1127

Terven felüli ÉCS T 11223,11233,11243,11273 K 491
visszaírása
Előleg értékvesztése T 491 K 1182
Előleg T 1182 K 491

értékvesztésének
visszaírása
2)nyitó rendező T 11222,11232,11242,11272 K 11223,11233,11243,11273
tételek terven felüli
ÉCS visszaírása
Értékvesztés T 118213,118223,118233,118243 K118211,118221,118231,118241
visszaírásának
átvezetése
Ártékvesztés tárgyévi T 118212,118222,118223,118224 K
átvezetése 118211,118221,118231,118241
Befejezetlen T 117 K 1114
beruházás. És a
kisértékű még
használatba nem vett
szellemi termék
visszavezetése
Eredeti előirányzatok KO T 498 K 1151,1152,1153,1154
nyitása FO T 498 K 71,741
Előző évi T 0711,0712 K 0991
kötelezettségvállalás T 0991 K 0971
megnyitása
3) vásárlás, létesítés T 0711 K 0971
szerződéskötés
kötelezettségvállalása
Beruházási szállító T 41231 K 441,442,443
állományba vétele
Számla kiegyenlítése KO T 1131,1132,1133,1134 K 3311,321,311
Áfa ha levonható KO T 1822 K 311,321,3311
Áfa ha le nem vonható KO T 1823 K 311,321,3311
FO T 72,751 K 1991,1998
Aktiválás T 1111,1112,1113,1114 K 4122
Folyamatban maradó T 117 K 4122
beruházásnál
Beruházási előleg T 1181 K 4122
Beruházási szállítói T 441,442,443 K 4122
állomány kivezetése
4) térítésmentes T 1111,1112,1113,1114 K 98531
átvétel
önkormányzaton
kívülről
Tőkeváltozás T 98531 K 41231
Önkormányzaton T 1111,1112,1113,1114,1119 K 98531
belülről bruttó érték T 98531 K 41231
ÉCS állományba T 98531 K 1121,1122,1123,1124
vétele T 41231 K 98531
5) saját kivitelezésben T 51-57 K 311,321,3311
előállítás felmerült
kiadások elszámolása FO T 72 K 599
Áfa ha elszámolható T 5612 K 311,321,3311
FO T 72 K 599
Állománybavétel T 1112,1114 K 98582
6) T 5932 K 11222,11222,11242,11272
állománycsökkenés T 41235 K 5932
selejtezés TFÉCS
Bruttó érték T 59821 K 1111,1112,1113,1114,1119
kivezetése
ÉCS kivezetése T 1121,1122,1123,1124 K 59821
Értékesítés, követelés T 282 K 41231
előírása
Bruttó érték T 4122 K 1111,1112,1113,1114,1119
kivezetése
ÉCS kivezetése T 1121,1122,1123,1124 K 4122
Értékesítés bevétele Ko T 321 K 9312
T 321 K 91924
Fo T 999 K 992, 995
Forrásrendezés ha T 41238 K 4122

veszteséges az
értékesítés
Követelés kivezetése T 4122 K 282
7) egyéb növekedés T 1114 K 98511
többlet állományba
vétele
Ajándék állományba T 1113,1114 K 98521
vétele
Követelés fejében T 1114 K 41231
átvett eszköz
8) kis értékű T 0754 K 0975
elszámolása
állományba vétel
Szállítói szla T 41231 K 441,442,443
állományba vétele
Beszerzés Ko T 54722 K 311,321,3311
T 56121 K 311,321,3311
Fo T 72,751 K 599
Beszerzés T 1114 K 4122
Felhasználás T 41231 K 1114
Hiány T 59811 K 1114
T 41232 K 59811
Többlet T 1114 K 98511
T 98511 K 41232
Selejtezés T 59821 K 1114
T 41232 K 59821
Térítésmentes átadás T 59831 K 1114
T 41231 K 59831
Alapítás, átszervezés T 41231 K 1114
Értékesítés Ko T 321 K 91221,9192

Fo T 999 K 992,995
Követelés kivezetése T 4122 K 282

9) beruházásra adott T 59511 K 1182
előlegek értékvesztés T 41236 K 59511
Évvégi visszaírás T 1182 K 59521

T 59521 K 41236
10) értékhelyesbítés T 119 K 417
Visszaírása T 417 K 119
Analitika: lehet egyedi vagy csoportos. Utóbbit többnyire homogén eszközcsoport esetén
alkalmazzuk.
Az azonosításhoz szükséges adatok: megnevezés, beszerzés időpontja, használatba vétel
időpontja, gyártó-szállító megnevezése, állomány és értékadatok, ezek változásai,
aktiváláskor érték, választott értékcsökkenési leírási módszer, várható használati idő,
ténylegesen elszámolt értékcsökkenés összege, értékhelyesbítésre vonatkozó adatok, leltári
feljegyzések, tartozékok felsorolása
Leltározás: alapja az analitikus nyilvántartás, amely tételesen és ellenőrizhető formában

tartalmazza a költségvetési szerv fordulónapon meglévő eszközeinek / immateriális javainak
mennyiségét és értékét. A leltár a mérleg egyik alapdokumentációja.
Értékelés:
Az államháztartásról szóló tv 97. §.(1) bek. előírása szerint :
,, A költségvetési szerv vezetője felelős a feladatai ellátásához, a költségvetési szerv
vagyonkezelésébe, használatába adott vagyon rendeltetésszerű igénybevételéért, az alapító
okiratban előírt tevékenységek, jogszabályban meghatározott követelményeknek megfelelő
ellátásáért, a költségvetési szerv gazdálkodásában a szakmai hatékonyság és gazdaságosság
követelményeinek érvényesítéséért ,a tervezési, a beszámolási, információszolgáltatási
kötelezettség teljesítésért, annak teljességéért és hitelességéért, a gazdálkodási lehetőségek és
a kötelezettségek összhangjáért, az intézményi számviteli rendért, a folyamatba épített,
előzetes és utólagos vezetői ellenőrzés, valamint a belső ellenőrzés megszervezéséért és
hatékony működéséért.,,
5. b. Ismertesse a jövedelempolitika elemzési módszertanát
A dolgozók anyagi ösztönzésének egyik hatékony módja a személyi juttatások differenciált

megállapítása. A költségvetési szervek dolgozói vonatkozásában erre döntően:
- Köztisztviselők esetében a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992 évi XXIII. tv azt határozza
meg, hogy miként kell kiszámítani az egyes fizetési fokozatokban adható bért. E szabályozás
mellett a munkáltató legfeljebb a várakozási idő csökkentésével, vagy címek
adományozásával tud differenciálni a dolgozói között.
- Közalkalmazottak esetében a közalkalmazottak illetményrendszere ad lehetőséget. A

közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992.évi XXXIII. tv nem fix tételeket határoz meg az
egyes fizetési fokozatokhoz, hanem csupán annak alsó határát tartalmazza (azt az összeget,
melynél az adott dolgozó besorolása alacsonyabb nem lehet). A közalkalmazottakat
foglalkoztató költségvetési szerveknél (állami és helyi önkormányzatok) a differenciáltság
vizsgálata a beállási mutatóval történhet. A mutató azt fejezi ki, hogy az adott dolgozó vagy
csoport esetében a fizetési fokozatban meghatározott alsó határtól hány százalékkal tértek el.
Számítási módja.
Besorolás szerinti összes juttatás

Beállási mutató =-------------------------------------------------------* 100
Fizetési fokozat alsó hatása szerinti juttatás
Illetményként kifizetett összeg

Átlagilletmény=---------------------------------------------
Átlaglétszám
Illetmény és jutalom együttes összege

Átlagjövedelem=---------------------------------------------------
Átlaglétszám
A mutatókat éves és havi szintre is kiszámítjuk. Lényeges információk keletkeznek az

alapilletmények, illetmény-kiegészítések, illetménypótlékok és a rendkívüli munkaidőben végzett
munkáért fizetett összegek elemzése során. Ezek vizsgálata választ adhat az alap illetve egyéb
illetmények arányára, a dolgozók terhelésére, munkakörülményeire.
Az elemzésnél abból indulunk ki, az egyes fizetési fokozatoknál a dolgozók jövedelmét

A betöltött munkakör, iskolai végzettség és a közszolgálatban töltött idő alapján lehet differenciálni.
Szubjektív elemek figyelembe vételének mérlegelése a munkáltató feladata és azoknak a fizetések
különbözőségében is kifejezésre kell jutniuk.
A számításokat egyénenként és fizetési fokozatokra, fizetési osztályokra, közalkalmazotti osztályokra
összesítve végezzük el. Az alsó határok megállapítása a garantált havi illetmények és fizetési
fokozatok szorzóinak táblázata alapján történhet.
Az intézményi szintű beállási mutató alkalmas lehet arra is, hogy más intézmények azonos adataival
összehasonlítva képet alkothassunk az átlagos illetmények illetve átlagkeresetek alapján.
A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben meghatározott illetményrendszer alkalmazása csak a

központi igazgatási szervekre és azok területi szerveire kötelező. Az önkormányzatok képviselő
testülete saját rendelete alapján a polgármesteri hivatal dolgozóina
5. c. Ismertesse a kockázatkezelés lényegét
Minden szervezetnek megvannak a saját céljai, célkitűzései, melynek az elérése érdekében

végzett tevékenységét – működéséből és a környezet változásaiból adódóan – különböző
bizonytalan tényezők befolyásolják. Ezeket a tényezőket nevezzük kockázatoknak,
amelyek negatívan érinthetik szervezet működését, célkitűzéseit.
A vezetés feladata, hogy ezeket a negatív hatásokat felmérje, azokkal foglalkozzon, és
konkrét válaszlépéseket tervezzen/tegyen csökkentésük érdekében, így biztosítva kitűzött
céljainak elérését. A kockázatkezelés ezen feladat végrehajtására kidolgozott, összetett és
hatékony tevékenység-rendszer.
A kockázatkezelés folyamata az alábbi 4 fő lépést tartalmazza:

I. A kockázatok azonosítása
II. A kockázatok értékelése
III. Kockázati reakciók
IV. Kockázatok felülvizsgálata
Ezek a lépések a való életben nem különülnek el élesen egymástól, hanem egybeolvadnak,
átfedik egymást. A fő lépések mellett további 3 tényező is a folyamat szerves részének
tekinthető, azzal szoros összefüggésben áll. (Kommunikáció és tájékoztatás, a szervezet
kapcsolatai és a szervezet környezete). A kockázatkezelés folyamatát a stratégiai, program és
operatív szinteket érintő kockázatokat egyszerre figyelembe véve, összehangolt stratégiával
kell végrehajtani.
Kockázati kategóriák:
KÜLSŐ KOCKÁZATOK Lehetséges megnyilvánulás és hatás

Infrastrukturális Az infrastruktúra elégtelensége vagy hibája megakadályozhatja a normális működést.
Gazdasági Kamatláb-változások, árfolyam-változások, infláció negatív hatással lehetnek a tervekre.
A jogszabályok és egyéb szabályok korlátozhatják a kívánt tevékenységek terjedelmét. A
Jogi és szabályozási
szabályozások nem megfelelő megkötéseket tartalmazhatnak.
A környezetvédelmi megszorítások a szervezet működési területén korlátot szabhatnak a
Környezetvédelmi
lehetséges tevékenységeknek.
Egy kormányváltás megváltoztathatja a kitűzött célokat. Egy szervezet tevékenysége
Politikai
magára vonhatja a politika érdeklődését vagy kiválthat politikai reakciót.
Piaci Versenyhelyzet kialakulása vagy szállítói probléma negatív hatással lehet a tervekre.
Tűz, árvíz vagy egyéb elemi csapások hatással lehetnek a kívánt tevékenység
Elemi csapások
elvégzésének képességére. A katasztrófavédelmi terv elégtelennek bizonyulhat.
PÉNZÜGYI KOCKÁZAT
A kívánt tevékenység ellátására nem elég a rendelkezésre álló forrás. A források kezelése
Költségvetési
nem ellenőrizhető közvetlenül.
Csalás vagy lopás Eszközvesztés. A források nem elegendőek a kívánt megelőző intézkedésre.
Nem lehet a megfelelő biztosítást megszerezni elfogadható költségen. A biztosítás
Biztosítási
elmulasztása.
Tőke beruházási Nem megfelelő beruházási döntések meghozatala.
A szervezetre mások cselekedete negatív hatást gyakorol, és a szervezet jogosult
Felelősségvállalási
kártérítést követelni.
TEVÉKENYSÉGI KOCKÁZATOK
Nem megfelelő stratégia követése. A stratégia elégtelen vagy pontatlan
Működés-stratégiai
információra épül.
Elérhetetlen/megoldhatatlan célkitűzések. A célok csak részben
Működési
valósulnak meg.
A döntéshozatalhoz nem megfelelő információ a szükségesnél kevesebb
Információs
ismeretre alapozott döntést eredményez.
A nyilvánosságban kialakult rossz hírnév negatív hatást fejthet ki. Például
Hírnév a kialakult rossz megítélés csökkentheti a kívánt tevékeny-ség
terjedelmét.
Az átadható kockázatok megtartása, illetve azok rossz áron történő
Kockázat-átviteli
átadása.
A hatékonyság megtartása érdekében a technológia fejlesztésének/
Technológiai lecserélésének igénye. A technológiai üzemzavar megbéníthatja a
szervezet működését.
A megfelelő előzetes kockázatelemzés, hatástanulmány nélkül készült el
Projekt a projekt-tervezet. A projektek nem teljesülnek a költségvetési vagy
funkcionális határidőre.
Elmulasztott újítási lehetőségek. Új megközelítés alkalmazása a
Újítási
kockázatok megfelelő elemzése nélkül.
EMBERI ERŐFORRÁS KOCKÁZATOK
A hatékony működést korlátozza, vagy teljesen ellehetetleníti a szükséges
Személyzeti
számú, megfelelő képesítésű személyi állomány hiánya.
Ha az alkalmazottak jó közérzetének igénye elkerüli a figyelmet, a
Egészség és biztonsági
munkatársak nem tudják teljesíteni feladataikat.
Bizonyos típusú kockázatok számszerűsíthetők (számszakilag értékelhetők, ld. pénzügyi

kockázatok). Más kockázatok értékelésére, mint pl. a hírnév, csak sokkal szubjektívebb
értékmérés áll rendelkezésre. Szükséges a kockázati kategóriák besorolási kereteit kialakítani
melynek legegyszerűbb formája egy 3x3-as kockázatkezelési kritérium mátrix, amelyben az
alacsony- közepes – magas szinteket jelölhetjük meg.
Eredendő és maradvány kockázat: a beazonosított, de még nem kezelt kockázatot értjük,
amelyre a szervezet a megfelelő módon fog majd reagálni.
Maradvány kockázat: a kockázat csökkentésére tett azonnali válaszlépések után még
fennálló, olyan mértékű kockázati szint, ami lehetőség szerint, a szervezet kockázati
tűréshatárán belül helyezkedik el.
Kockázati tűréshatár: a kockázati kitettségnek azt a szintjét jelenti, ami felett a szervezet
mindenképpen válaszintézkedést tesz a felmerülő kockázatokra. A kockázati tűréshatár
meghatározását az alábbi tényezők befolyásolják adott szervezeten belül: szervezeti kultúra,
menedzsment hozzáállása, kapacitás, technikai lehetőségek.
A szervezet egyes szintjei számára továbbá, különböző tolerancia szintek meghatározása
indokolt:
- Szervezeti szintű kockázati tűréshatár
- Delegált kockázati tűréshatár
- Projekt kockázati tűréshatár.
Kockázatkezelési stratégiák
• A kockázat elviselése
• A kockázat kezelése: megelőző kontrollok, korrekciós kontrollok, iránymutató

kontrollok, eredendő kontrollok.
• A kockázat átadása
• A kockázatos tevékenység befejezése
• Kihasználni a lehetőségeket.
A kockázatok felülvizsgálatának céljai és kritériumai
lépés cél az újraértékelésnél

A kockázatok beazonosítása A változások megfigyelése a szervezet
A kockázatok értékelése kockázati profiljában
Megbizonyosodni a szervezeten belül működő
A kockázatra adott reakciók
kockázatkezelési folyamat hatékonyságáról
A felülvizsgálat kiterjed a szervezet kockázati profiljában végbement változások és a

szervezeten belül működő kockázatkezelési folyamat hatékonyságának vizsgálatára.
A felülvizsgálat eszköztárába tartoznak: kockázati önértékelés, felelős személy
beszámoltatása, az ellenőrzési nyomvonal és szabálytalanságok kezelésére vonatkozó belső
szabályok.
A szervezet kockázatkezelési tevékenységét számos tényező befolyásolja, amelyek három fő
csoportja: a kommunikáció és tájékoztatás; a szervezet kapcsolatai; a szervezet környezete.
A kommunikáció és tájékoztatás áthatja az egész kockázatkezelési folyamatot, és
elengedhetetlen annak hatékony működéséhez.
Számvitel-elemzés-ellenőrzés
5. a. Mutassa be az államháztartás szervezetei immateriális javak könyvvezetésével

kapcsolatos sajátosságokat (fogalmak, csoportosítás, gazdasági műveletek, analitika,
leltározás, értékelés)!
b. Ismertesse a jövedelempolitika elemzési módszertanát!
c. Ismertesse a kockázatkezelés lényegét!
a./ Az immateriális javak a befektetett eszközök egyik fontos csoportját alkotják. Az immat.
javak a nem anyagi formában megtestesülő vagyont, vagyoni elemeket foglalják magukban,
másképen fogalmazva: anyagtalan, anyag nélküli, illetve anyagtól független javak.
Az immat. javakhoz tartozó eszköz ismérvei:
- a költségvetési szerv tevékenységét, ill. vállalkozásait tartósan szolgálják,
- nem anyagi eszközök,
- többségükben forgalomképesek.
A felsorolt ismérvek alapján közös jellemzőjük, hogy vagyoni értéket képviselnek, nem
tárgyiasultak, de a mindennapi forgalom tárgyai lehetnek, befektetéshez, követeléshez is
tényleges fedezetet nyújthatnak.
Csoportosításuk a költségvetési szervek esetében:

1. Alapítás-átszervezés aktivált értéke
2. Kísérleti fejlesztés aktivált értéke
3. Vagyoni értékű jogok
4. Szellemi termékek
5. Immateriális javakra adott előlegek
6. Immateriális javak értékhelyesbítése
Alapítás-átszervezés aktivált értékeként a költségvetési szervek a minőségbiztosítási

rendszerrel kapcsolatosan kiadásaikat vehetik figyelembe a számviteli politikájukban
foglaltaknak megfelelően.
Kísérleti fejlesztés aktivált értéke a költségvetési szervnél minden olyan, a kutatásból és a

gyakorlati tapasztalatokból nyert, már létező tudásra támaszkodó, rendszeres munka,
amelynek célja új anyagok, termékek és szerkezetek létrehozása, új eljárások, rendszerek és
szolgáltatások bevezetése, vagy a már létrehozottak vagy bevezettek lényeges javítása.
Vagyon értékű jogként azokat a megszerzett jogokat kell kimutatni, amelyek nem
kapcsolódnak ingatlanhoz, nem tartoznak a szellemi termékek közé. Pld. Bérleti jog,
használati jog, koncessziós jog, szoftverek használati jogának megszerzéséért fizetett összeg,
stb.
Szellemi termékek közé tartoznak a találmányok, szabadalmak, a know-how, a szerzői

jogvédelem alá tartozó művek (értéke), a szoftverek és az újítások.
Immateriális javakra adott előlegként kell kimutatni a mérlegben az ilyen címen a szállítónak
átutalt – a levonható előzetesen felszámított áfát nem tartalmazó-, az év végi értékelés során
elszámolt értékvesztéssel csökkentett, az elszámolt értékvesztés visszaírásával növelt
összeget.
Az immateriális javak értékhelyesbítéseként csak a vagyoni értékű jogok, továbbá a szellemi

termékek – könyv szerinti értéket meghaladó – piaci értéke és a könyv szerinti értéke közötti
különbözet mutatható ki abban az esetben, ha a költségvetési szerv a számviteli politikájában
élt az Szt. piaci értékelési lehetőségével.
Az immat. javakat kizárólag értékben lehet nyilvántartani. A mérlegben ezeket a javakat

összevontan, nettó értéken kell kimutatni a következők figyelembevételével:
- alapítás-átszervezés esetében a költségvetési szerv döntésétől függően a
minőségbiztosításra kifizetett összeg
- kísérleti fejlesztés aktivált értéke a felmerült előállítási költség
- vagyoni értékű jog esetében a nyilvántartási érték a megszerzéséért fizetett ellenérték
/tehát azt csak akkor és olyan értéken lehet nyilvántartani, ha ahhoz fizetés ellenében
jutott a költségvetési szerv/
- szellemi termékeknél az érték a beszerzési ár, vagy saját előállítás esetén az előállítás
közvetlen önköltsége.
A saját előállítású szoftvereket aktiválni kell és az immat javak között kell kimutatni.
A mérlegben kimutatott értékeket leltárral kell alátámasztani.
Az immat javaknál a leltározás az egyedi analitikus nyilvántartásoknak a meglévő

dokumentációkkal /szerződés, megállapodás, számla/való összevetését jelenti.
A költségvetési szerveknek a beszámoló kiegészítő mellékletében számot kell adni az immat
javak bruttó értékében bekövetkező változásokról, a hozzákapcsolódó értékcsökkenési
értékekről, valamint a nettó értékekről. Ennek megfelelően az analitikus nyilvántartásokat úgy
kell kialakítani, hogy azok megfeleljenek – a mérleghez kapcsolódó követelményeknek, - a
kiegészítő mellékletben történő bemutatásnak, - a leltározáshoz alapadatokat tartalmazzanak.
A költségvetési szervek az immat javakat a 11. főkönyvi számlacsoport számláin, ill. al-
számláin tartják nyilván.
Fontosabb gazdasági események:

Pénzforgalommal kapcsolatos állománynövekedés
Pénzforgalommal nem járó állománynövekedés
Térítésmentes átvétel az átadó által közölt nyilvántartási érétken, de legfeljebb forgalmi
értéken.
Az immat javak elszámolás sajátosságainak összegezéseként a következők állapíthatók meg:

- az immat javak a költségvetési szervek tevékenységét tartósan szolgálják
- a költségvetési szerveknél a befektetett eszközöknek ez a csoportja viszonylag
szűkebb körben fordul elő
- a mérlegben az eszközök között kell kimutatni, a forrása általában a saját tőke
- állománynövekedésnél a mérleg eszköz oldala és forrás oldala –tőkeváltozás- is
ugyanazzal az összeggel növekszik
- állománycsökkenésnél - ideértve az értékcsökkenést is – csökkenés következik be a
mérleg mindkét oldalán.
b./ Ismertesse a jövedelempolitika elemzési módszertanát!
A költségvetési szervek előirányzatainak döntő hányadait a személyi juttatások teszik ki.

Számottevően növekedtek azok a kiadások is, amelyek nem minősülnek személyi juttatásnak,
de a munkaerő foglalkoztatásával kapcsolatban merülnek fel. Kiemelt jelentőségű a személyi
juttatások kiadásainak és a munkaerő-gazdálkodás folyamatainak megismerése, részletes
elemzése.
A gazdálkodás számos veszteségforrása a helytelen munkaerő-gazdálkodásból ered. Az itt
mutatkozó hiányosságok felszámolása nemcsak anyagi megtakarítást jelent, hanem a szakmai
feladatok végrehajtását is eredményesebbé teszi. A jogos elvárás tehát nem a dolgozók
számának mindenáron való csökkenése, hanem a tevékenységhez legjobban igazodó,
megfelelő nagyságú és szakmai összetételű munkaerő hatékony foglalkoztatása. Az
optimumot kell keresni, mivel alulfoglalkoztatottság, vagy feleslegesen lekötött munkaerő
egyaránt káros lehet. Az ÁMR szabályozza a költségvetési szervek munkaerővel és személyi
juttatásokkal való gazdálkodását.
A személyi juttatások magukban foglalják a rendszeres személyi juttatásokat, a nem
rendszeres személyi juttatásokat, a külső személyi juttatásokat.
A munkaerővel és a személyi juttatásokkal való gazdálkodás elemzése keretében vizsgálni
lehet: - a munkaerő szükségletet
a munkaerő ellátottságot
a munkaerő összetételének alakulását,
a munkaerő felhasználásának hatékonyságát
a munkaidő kihasználást
a munkaerő forgalmát
a személyi juttatásokkal való gazdálkodást.
A munkaerő-szükséglet az ellátandó összes feladat és az egy dolgozó által adott időegység

alatt elvégzendő feladat hányadosa határozza meg. A munkaerő szükségletet a munka jellegét
kifejező teljesítmény-követelménnyel kell alátámasztani.
Pld. Általános és középfokú iskolai oktatásban a pedagógus-szükségletet a tantárgyi óraterv, a
tanulócsoportok száma és az oktató kötelező óraszámai alapján lehet megállapítani. A
munkaerő-szükséglet számításánál a tanár heti tanítási óraszámából, mint központilag
meghatározott teljesítmény-mennyiségből kell kiindulni. Az egészségügyi ellátás területén
általában a rendelési, működési, nyitvatartási idő és a feladatellátásban részt vevő dolgozók
napi munkaidejének hányadosaként tudjuk a munkaerő-szükségletet meghatározni.
A létszám normatíva szakfeladatonként, vagy munkahelyenként tartalmazza munkaköri
részletezettségben azt a munkaerőigényt, amely az adott feladat ellátásához optimálisan
szükséges.
A munkaerő ellátottságot legáltalánosabban a tervezett és tényleges átlaglétszám
összehasonlításával elemezhetjük. Ez a mutató a tervhez viszonyítva fejezi ki az ellátottságot
és egyben a rendelkezésre álló munkaerő megoszlásának tervszerűségét is jelzi. Az
elemzéshez az adatokat a költségvetés és a beszámoló szolgáltatja.
A szakmai feladatok végzéséhez megfelelő felkészültségű, szakismeretekkel rendelkező
dolgozókra van szükség. Ezért fontos a munkaerő összetételének elemzése is. Értékelni kell a
munkaerő nemenkénti, életkor, iskolai végzettség és szakmai képesítés szerinti alakulását.
A megfelelő mennyiségű és optimális összetételű munkaerő-ellátottság önmagában még nem

biztosítja a hatékony gazdálkodást. Gondoskodni kell az élőmunka takarékos felhasználásáról
is. A gazdálkodás hatásfoka javítható, ha valamennyi gazdálkodási tényezővel
takarékoskodunk. Ezért az élőmunka hatékonyságának növelése is szükségszerű. A
költségvetési szerveknél a teljesítmény és a felhasznált élőmunka között közvetlen

kapcsolatot nehéz találni, mert a munka hatásfoka mennyiségi mutatókkal nem mérhető.
A költségvetési gazdálkodás számos területén azonban a munkaerő hatékonysága közvetlen

mutatószámok segítségével is értékelhető. Ilyen lehetőséget biztosítanak a termelékenységi és
a munkaidő-felhasználási mutatók.
A munkaidő-kihasználás elemzése: a költségvetési gazdálkodási rend szerint működő

intézmények szélesebb körében a teljesítményt pénzben nem lehet kifejezi, ezért a munkaerő
felhasználásnak közvetettebb elemzési módszereire kell támaszkodni.. Ilyen módszernek
tekintjük a munkaerő-kihasználás elemzését is, abból a megfontolásból, hogy minél jobb a
munkaidő kihasználása, annál nagyobb lesz az intézmény produktuma, működésének
hatásfoka.
A munkaidő terhére bekövetkezett indokolatlan veszteségek veszélyeztetik a feladatok
megfelelő színvonalú ellátását. A kieső idők alatt azokat a munkanapokat értjük, amelyek
amiatt következnek be, hogy a dolgozók egy része különböző okok miatt távol van a
munkahelyétől és munkát nem végez. A kieső munkaidő jelentős mértékű aránya, illetve
növekvő mértéke növeli a munkaerő-szükségletet, csökkentésével pedig a gazdálkodás
veszteségforrása mérsékelhető, tartalékok szabadíthatók fel. Munkaidő kiesést okoz pld. a
fizetett szabadság, fizetés nélküli szabadság, betegség stb.
A költségvetési szerveknél különösen azok a munkaidő kiesések okozzák a legnagyobb
veszteséget, melyekre a dolgozó az illetményét kapja.
A költségvetési szervek döntő többsége a személyi juttatások előirányzataival önállóan

gazdálkodik. Erre a célra felhasználható összeg kiemelt előirányzat, melyet a felügyeleti
szerv hagy jóvá. A költségvetésben tervezett, illetve jóváhagyott mértéket alapvetően csak
jogszabály, illetve a felügyeleti szerv előírásai szerint módosíthatja a költségvetési szerv.
A költségvetési szerv év közben a tervezett, illetve módosított előirányzatot meghaladó
többletbevételéből az éves személyi juttatások és az azzal összefüggő, munkaadókat terhelől
járulékok előirányzatát legfeljebb a többletbevétellel összefüggő feladat elvégzéséhez
szükséges, a nem személyi juttatások körébe tartozó közvetlen és közvetett kiadások adott
bevételből történő teljesítése után fennmaradó összeg erejéig és a szerződés esetén, az abban
meghatározott összeggel növelheti.
A személyi juttatások előirányzata és annak felhasználása kacsán, összefoglaló jelleggel a
következő részterületeket elemezhetjük:
- felhasználás alakulása
- a személyi juttatások összetétele
- a változásra ható tényezők
- a személyi juttatások költségvetésen belüli arányának alakulása.
A felhasználást a költségvetésben szereplő részelőirányzatok szerint célszerű elemezni. Ez
esetben ugyanis az összegszerű felhasználás mellett a személyi juttatások legfőbb jellemzőit is
megismerhetjük. Az elemzés módszere az összehasonlítás, illetve a tervteljesítési mutatók
képzése. Az utóbbit az eredeti és módosított előirányzathoz viszonyítva is célszerű
kiszámítani.
Lényeges információk keletkeznek az alapilletmények, illetmény-kiegészítések,
illetménypótlékok és a rendkívüli munkaidőben végzett munkáért fizetett összegek elemzése
során is. Ezek vizsgálata adhat választ az alap- és egyéb illetmények arányára, a dolgzók
terhelésére, munkakörülményeire stb. Ezért hasznos, ha a költségvetési szervek olyan
analitikus nyilvántartást vezetnek, amelyből az illetmények kifizetési jogcímei is
megállapíthatók. Meghatározó elem az alapilletményként kifizetett összeg.
Illetménykiegészítés többletteljesítmény alapján adható. Nagyságrendje tehát alapvetően attól

függ, hogy az intézmény dolgozói a kötelező feladatokon túl végeznek-e munkát, s ha igen,
milyen mértékben. Az illetménypótlékok részben a nagyobb felelősséget, az átlagostól eltérő
munkakörülményeket honorálják. Lényeges befolyásoló elem ezért a rendelkezésre álló
személyi juttatás előirányzatának nagyságára is kihat. A rendkívüli munkaidőben végzett
munkáért járó díjazás a dolgozók fokozottabb terhelésért jár. Pld. túlóra, ügyelet, éjszakai
pótlék, stb.
Egy intézményen belül átlagos illetmény nagyságát igen sok tényező együttese határozza
meg, és ezekre aminősítéseknél figyelemmel kell lenni. Van két fontos meghatározója a
rendszernek, amelyek csaknem valamennyi illetményelem nagyságát alapvetően
befolyásolják – a létszámösszetétel ill. a személyi juttatások előirányzatának nagyságával
behatárolt juttatási lehetőség. E két meghatározó tényező alapján az átlagos illetmények és
jövedelmek mutatója segítségével méréseket, összehasonlításokat végezhetünk intézményen
belül és az azonos feladatokat ellátó költségvetési szervek között is.
Átlagilletmény, átlagjövedelem mutatói nemcsak két intézmény jövedelmi viszonyainak

összehasonlítására alkalmasak, hanem az intézményen belüli változásoknak a megfigyelésére
is. A fizetési osztályonként és intézményi szinten megfigyelhetjük az egyek évek közötti
változásokat, miközben arra is rámutathatunk, hogy a munkahelyen belül milyen
arányeltolódások következnek be.
A jutalmazáspolitika helyességének elemzésénél arra a kérdésre kell keresni a választ, hogy a
rendelkezésre álló források felhasználásánál kellően differenciáltak-e a dolgozók között? A
választ elsősorban a szóródás számítás módszereinek felhasználásával adhatjuk meg.
A foglalkoztatottak juttatásai körében a teljes munkaidőben foglalkoztatottak részére

fizetendő vagy fizethető juttatások tervezhetők, amelyek nem minősülnek keresetbe tartozó
juttatásnak. Pld, végkielégítés, jubileumi jutalom, napidíj, egyéb sajátos juttatások.
Személyhez kapcsolódó költségtérítések és hozzájárulások csak teljes munkaidőben
foglalkoztatottak körére vonatkozóan tervezhetők ruházati ktg-térítés, üdülési hozzájárulás,
közlekedési ktg-térítés, étk. hozzájárulás, egyéb ktg.térítés és hozzájárulás.
A költségtérítések és juttatások különböző jogcímeinek elemzésénél a foglalkoztatottak
sajátos juttatásainál említett módszerek alkalmazhatók. A gyakorlatban alkalmazott mutató az
egy főre jutó költségtérítések összege és azok változása. Célszerű kiszámítani, hogy a
különböző költségtérítések a dolgozók hány százalékát érintik.
Állományba tartozók különféle nem rendszeres juttatásai körébe tartoznak a megbízási-,

szerzői- és tiszteletdíjak, honoráriumok, találmányi díjak. E jogcímeken teljes munkaidőben
foglalkoztatott tekintetében juttatás nem tervezhető.
Külső személyi juttatások körében két fő jogcímen - állományba nem tartozók juttatásai,
valamint a fegyveres erők, testületi és rendvédelmi szervek állományába nem tartozók
juttatásai – lehet előirányzatot tervezni a költségvetési szerveknek.
Elemzésnél a már megismert elemzési módszerek alkalmazhatók azzal a különbséggel, hogy

itt az állományba nem tartozók juttatásaira vonatkozóan kell a számításokat elvégezni.
Az állományba nem tartozók részére történt kifizetések a beszámolóban együtt szerepelnek.
Az elemzésnél azonban a létszámukat és a részükre fizetett személyi juttatási elkülönítve
célszerű vizsgálni.
C/ Ismertesse a kockázatkezelés lényegét!
A kockázat a költségvetési szerv működése tekintetében mindazon elemek és események

bekövetkeztének a valószínűsége, amelyek hátrányosan érinthetik a szerv működését,
céljainak, feladatainak elérését. A kockázat azt a veszélyt jelenti, hogy egy esemény vagy
intézkedés hátrányosan hat a szervezet azon képességére, hogy célkitűzéseit elérje.
A szervezeti célok eléréséhez nem elegendő felmérni és értékelni a kockázatot, kezelni is kell.
A kockázatkezelés a szervezet minden szintjére kihatással bíró tevékenység. Ennek során
először a kockázatkezelést felügyelő felső vezetés meghatározza kockázatkezelési
elvárásokat, stratégiát, irányelveket. A kockázatok kezelésében általában a szervezet minden
szervezeti egysége részt vesz a maga szintjén. Ez esetben az egyes szervezeti vezetők és
munkatársak felelnek a területüket érintő kockázatok megfelelő kezeléséért.
A kockázatkezelés megfelelőségét a szervezet vezetésének folyamatosan nyomon kell
követnie /monitoring/.
A kockázatok kezelése során a vezetés lényegében növeli annak esélyét, hogy a szervezet
valóban elérje a kitűzött célokat. Ezzel egy időben minimálisra csökkentik a célok elérését
veszélyeztető tényezők bekövetkeztének esélyét, lehetséges hatását. A kockázatkezelés során
tehát reagálunk az azonosított kockázatokra. A kockázatkezelés mint módszer a vezetés
gyakorlati eszköze, a tervezés és döntéshozatal, a végrehajtás alapvető része. A vezetőknek
külön figyelmet kell fordítani arra, hogy a kockázatkezelést minden folyamatba beágyazzák.
A szervezet minden tagjának meg kell értenie a kockázatkezelés értékét. Fontos tudatosítani,
hogy a kockázatkezelés a szervezet feladatellátását támogató belső folyamat. Ebből
kifolyólag a szervezet saját jól felfogott érdeke annak működtetése. A kockázatkezelés soha
nem szolgálhatja pusztán a szervezeten kívüli, az irányító szervezetek vagy valamilyen
hatóság igényeit.
Kockázatkezelési stratégiák:
1. A kockázat elviselése – nincs intézkedés a kockázat csökkentésére, a szervezet
azonosította és felmérte a kockázatot, de nincs lehetősége annak kezelésére.
2. A kockázat kezelése/csökkentése – legtöbb esetben ezt a stratégiát alkalmazzák.
Oka, hogy a kockázatos állami tevékenységek /folyamatok/ legtöbb esetben nem
szüntethetők meg és nem háríthatók át. A kockázat csökkentése azt jelenti, hogy a
bekövetkezésének valószínűségét csökkentjük, miközben a bekövetkezéskor elért
hatás nagysága nem változik. Hatékony módszer „4szem elve”.
3. A kockázat átadása/áthárítása: ebben az esetben a kockázatviselő személye módosul,
tipikus példája a biztosítás kötése. A művelet olyan partnernek történő átadása, aki
felkészült a kockázat kezelésére.
4. A kockázatos tevékenység befejezése - egyes kockázatok nem csökkenthetők
elfogadható szintre, csak megszüntethetők az adott tevékenység megszüntetésével.
Kormányzati szférában ez nagyon korlátozott lehetőség.
5. Kihasználni a lehetőséget – az újonnan felmerülő kockázatnak lehetnek szervezeti,
megújulási, új piaci lehetőséget feltáró mozzanatai. Ilyen eset például a versenytársak
erősödése, új piaci megjelenése, vagy éppen a szolgáltatási folyamatok gyorsabbá válása.
6/A Ismertesse a tárgyi eszközök könyvvezetésével kapcsolatos sajátosságokat

(fogalmak, csoportosítás, gazdasági műveletek, analitika, leltározás, értékelés)
A tárgyi eszözök számlacsoport között kell kimutatni azon eszközöket, amik tartósan –
közvetlenül vagy közvetett módon- egy éven túl szolgálják a ktg.vetési szerv tevékenységét
I. A tárgyi eszközök jellemzői:

- anyagi javak
- értékkel bírnak és értéküket általában fokozatosan veszítik el
- tartósak
- közvetlenül vagy közvetve szolgálják a ktg.vetési szerv alap-, illetve vállalkozási
tevékenységét
II. Tárgyi eszköz számlák
111-121-1311-1321-141. Állományi számlák

112-122-1312-1322-142. Értékcsökkenési számlák
113-123-1313-1323-143. Vásárlás, létesítés
114-124-1314-1324-144. Felújítás
115-125-1315-1325-145. Vásárlás, létesítés előirányzata
116-126-1316-1326-146. Felújítás előirányzata
117-127-1317-1327-147. Folyamatban levő beruházások
13179. Kis értékű - éven belül amortizálandó - új tárgyi eszközök raktári
állománya
118-128-1318-1328-148. Beruházására adott előlegek
1181-1281-13181-13281-1481. Beruházására adott előlegek állományának értéke
1182-1282-13182-13282-1482. Beruházására adott előlegek értékvesztése és annak
visszaírása
119-129-1319-1329-149. Értékhelyesbítése
III. Számviteli törvény alkalmazásában:

- Beruházás: a TE beszerzése, létesítése, saját vállalkozásban történő előállítása, a beszerzett
eszköz rendeltetésszerű használatbavételig, üzembe-helyezésig végzett tevékenység, továbbá
mind az a tevékenység, amely a TE beszerzéséhez, előállításához egyedileg hozzákapcsolható.
Beruházás a meglévő TE bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása,
élettartamának, teljesítőképességének közvetlen növelését eredményező tevékenység.
- Felújítás: az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga helyreállítását szolgáló,
időszakonként visszatérő olyan tevékenység, amely azzal jár, hogy az adott eszköz élettartama
megnövekszik, eredeti műszaki állapota, teljesítőképessége megközelítően, vagy teljesen
visszaáll. Felújítás a korszerűsítés is, ha ennek eredménye az üzembiztonság,
teljesítőképesség, használhatóság, gazdaságosság növekedése. A TE-t akkor kell felújítani,
amikor a folyamatos rendszeres karbantartás mellett oly mértékben elhasználódott, hogy az a
rendeltetésszerű használatot veszélyezteti. Nem felújítás az elmaradt és felhalmozódott
karbantartások egy időben történő elvégzése függetlenül az összeg nagyságától.
- Pénzügyi lízing: a lízingbeadó a lízingbevevő igényei szerint beszerzett és a lízingbeadó

tulajdonában lévő eszközt lízingdíj ellenében, a szerződésben rögzített időtartamra a
lízingbevevő használatába adja azzal, hogy a lízingbe vevőt terheli a használatból következően
minden költség és kockázat. A lízingbevevő jogosult a hasznok szedésére, az időtartam letelte

végén az eszköz tulajdonjogát megszerzi, vagy megszerezheti. A lízingbe vett eszközt a
lízingbe vevő mutatja ki az eszközei és a forrásai között.
- Folyamatban lévő beruházások, felújítások: között kell kimutatni a rendeltetésszerűen
használatba nem vett eszközök bekerülési értékét, továbbá a már használatba vett TE-ön
végzett bővítéssel, rendeltetésváltozással, átalakítással, élettartam-növeléssel, felújítással
összefüggő munkák, még nem aktivált, bekerülési értékét.
- Beruházásokra adott előleg: itt kell kimutatni a beruházási szállítónak, az ingatlanhoz
kapcsolódó vagyoni értékű jog eladójának ilyen címen –levonható ÁFA-t nem tartalmazó-
átutalt összeget.
- Tárgyi eszközök értékhelyesbítése: a TE piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti
különbözetet (ha a piaci érték magasabb) az értékelési tartalékkal azonos összegben
IV. Tárgyi eszköz fajtái:

- Ingatlanok és kapcsolódó vagyoni értékű jogok: itt kell nyilvántartani a ktg.vetési szerv
ingatlanainak állományi értékét – értékhatártól függetlenül – az ingatlanok értékcsökkenését, az
ingatlan beszerzéssel, felújítással kapcsolatos kiadásokat és azok előirányzatát, a folyamatban
maradó ingatlan beruházásokat, felújításokat, valamint az ingatlan beruházással kapcsolatban
átutalt előlegek összegét. Ide tartozik: földterület, telek, épület, építmény, ingatlanhoz kapcsolódó
vagyoni értékű jog.
- Gépek, berendezések, felszerelések, járművek: a ktg.vetési szerv azon gépeinek,
berendezéseinek, felszereléseinek, járműveinek számláit kell itt kimutatni, amik tartósan
szolgálják tevékenysége ellátását.
a) gépek, berendezések, felszerelések: a ktg.vetési szerv működésének céljait szolgáló
gépeket, berendezéseket és felszereléseket kell kimutatni az alábbi csoportosításban:
a. ügyviteli és számítástechnikai gépek, berendezések
b. egyéb gépek, berendezések
c. képzőművészeti alkotások
d. hangszerek
e. egyéb állományba vett, értékét nem csökkentő eszköz a ktg.vetési szerv
számviteli politikájában rögzítetteknek megfelelően
b) járművek: a ktg.vetési szerv működését szolgáló forgalmi rendszámmal ellátott
járműveket kell kimutatni.
a. közúti járművek
b. nyomvonalas járművek
c. légi járművek
d. vízi járművek
e. speciális járművek
- Tenyészállatok: függetlenül attól, hogy meddig szolgálják a vállalakozási tevékenységet, amelyek
a tenyésztés, a tartás során leválasztható terméket termelnek, és ezen termékek értékesítése vagy a
tenyészállatok egyéb hasznosítása biztosítja a tartási költségek megtérülését.
- Állami készletek, tartalékok: ezen a főkönyvi számlán belül kell az önkormányzatoknak a
rendkívüli eseményekre tartalékolt készleteiket nyilvántartani.
- Üzemeltetésre, kezelésre átadott, koncesszióba adott, vagyonkezelésbe vett eszközök: a
ktg.vetési szerveknek azokat a „tulajdonukban” lévő TE-et kell ezen számlacsoportban
kimutatniuk, melyeket más gazdálkodó szervezetek, gazdasági társaságok részére koncesszióba
adták, illetve az önkormányzatoktól vagyonkezelésbe vették. Ilyen eszközök lehetnek:
immateriális javak, az ingatlanok, épületek és építmények, gépek, berendezések, felszerelések,
járművek. A számlacsoportban kell megnyitni ezen eszközök bruttó értékének és értékcsökkenése
elszámolására szolgáló számlákat.
V. Tárgyi eszköz értékelése:

TE bruttó értéke:
− Vásárlás: beszerzési ár,
− Saját előállítás: előállítás tényleges közvetlen költsége,
− Apportként átvett: a létesítő okiratban elfogadott, elismert érték,
− Térítés nélküli átvétel: átadó könyveiben szereplő nyilvántartási érték (a nyilvántartási érték és a
piaci érték közül a kisebb), ha nem ismert, akkor piaci érték,
− Ajándék: piaci érték,
− Követelés fejében: szerződés szerinti érték
− Csere: csereszerződés szerinti érték.
A TE halmozott értékcsökkenésen: az eszköz aktiválása (üzembe helyezése) óta elszámolt, a terv

szerinti és a terven felüli értékcsökkenést kell érteni.
Terv szerinti ÉCS: amely alatt az amortizálható eszköz értékét a gazdálkodó időarányosan vagy
teljesítményarányosan az eredmény terhére elszámolja.
Maradványérték: az eszköz rendeltetésszerű használatba vételekor rendelkezésre álló információk

alapján a hasznos élettartam végén várhatóan realizálható értéke.
Nem szabad terv szerinti és terven felüli ÉCS-t elszámolni a nullára leírt, illetve a tervezett
maradványértéket elért eszköznél.
A mérlegben szereplő érték alátámasztása: leltárral, amely tételesen és ellenőrizhető formában

tartalmazza a fordulónapon meglévő eszközök mennyiségét és értékét. A leltár a mérleg egyik
alapdokumentációja.
Az analitikus nyilvántartás lehet egyedi vagy csoportos (a csoportos homogén eszközcsoport esetén
alkalmazható), melyben szerepel: megnevezés, beszerzés időpontja, használatba vétel időpontja, gyárt,
szállító megnevezése, állomány- és értékadatok, ezek változásai, aktiváláskori érték, ÉCS módszer,
várható használati idő, ténylegesen elszámolt ÉCS összege, értékhelyesbítésre vonatkozó adatok,
tartozékok felsorolása.
A TE-ket a mérlegben a befektetett eszközök között, nettó vagy piaci értéken kell kimutatni.
ÉCS: A TE ÉCS-je az eszköz fizikai és erkölcsi kopásának pénzösszegben kifejezett értéke, melynek
elszámolását az üzembe helyezés időpontjától kell megkezdeni. Az Szt. többféle módszer alkalmazását
teszi lehetővé, melyek közül a vállalkozás a sajátosságainak legjobban megfelelőt választhatja:
− 50 e Ft alatt egy összegben,
− Időarányos leírás
 Bruttó érték alapján:
 Lineáris leírás (állandó kulcsok szerint)
 Degresszív leírás (csökkenő kulcsok szerint):
 szorzószámok módszere
 évek száma összege módszerrel
 Progresszív leírás: növekvő kulcsok szerint
 Abszolút összeg alapján:
 Lineáris: évente azonos összeg
 Degresszív: évente csökkenő abszolút összeg elszámolása,
 Progresszív: évente növekvő abszolút összeg elszámolása,
 Nettó érték alapján (degresszív):
 Lineáris gyorsított kulccsal,
 Maradék értékes leírás,
 Kombinált leírás
− Teljesítményarányos leírás alapján:
 Bruttó érték alapján lineáris leírás
 Letermelés arányos leírás
6/B. Ismertesse a tervezéssel, a pénzforgalommal, és az ellátási színvonallal kapcsolatos

elemzési feladatokat!
I. A költségvetés tervezésének elemzése – a tervszerűség elemzése

A költségvetés tervezésére egyelőre még a bázisszemlélet a jellemző, vagyis az előző évi
eredeti előirányzatból, a szerkezeti változásokra, a szintre hozásra, az előirányzati többletekre
figyelemmel áll össze a költségvetés.
A tervező munka minősége, a tervezett adatok realitása tükröződik a tervszerűség
elemzésénél az ún. tervszerűségi mutatóban (a teljesítési adatokat viszonyítja az eredeti
előirányzathoz).
A számítás a következő logikát követi: ha a teljesítés az előirányzat alatt marad, „elég lett
volna” csak ennyit tervezni, ha viszont a tény meghaladja a terv szerinti szintet, az a fölötti
rész tervszerűtlen. A tervszerűségnél így az eredeti előirányzat és a teljesítés közül a kisebbet
vesszük figyelembe. A tervszerűségi mutató 100 %, vagy annál kisebb.
Tervszerűségnél A teljesítés az eredeti
Eredeti Teljesítés Tervszerűség
Kiadási jogcímek figyelembe előirányzathoz viszonyítva 99
előirányzat Ft eFt (%)
vehető eFt %-os, a tervszerűségi mutató
Személyi juttatások azonban 96 %.
800 720 720 90,0 Az eltérés oka, hogy a
és munkaadói jár-ok
Dologi kiadások 1200 1260 1200 100,0 részelőirányzatok nem a
Összes kiadás 2000 1980 1920 96,0 tervezett összeg szerint
teljesültek. A tervszerűtlenség
okát fel kell tárni (pl. tervezési hiányosságokból, vagy rendkívüli feladatváltozásokból származik).
II. A bevételek és kiadások összefoglaló elemzése

Az intézményi szintű, összefoglaló elemzéseknél mind a bevételeknél, mind a kiadásoknál
egyaránt alkalmazhatjuk az összetétel (struktúra) vizsgálatát. Az összes bevételt, ill. kiadást
100 %-nak tekintve számítható az egyes részösszegek részesedése, aránya.
Tényleges bevétel
A tervezés
(kiadás) x 100
megalapozottsága =
Eredeti előirányzat
Módosítási mutató, arány (bevétel, Módosított előirányzat

x 100
kiadás) = Eredeti előirányzat
Tényleges bevétel
Pénzügyi teljesítés = (kiadás) x 100
Módosított előirányzat
Pénzügyi teljesítés százaléka

Indokoltsági mutató (bevétel vagy kiadás)
Tervezés megalapozottságának x 100
=
százaléka
A bevételek és kiadások változásának elemzésére a dinamikus viszonyszámokat (lánc-, vagy
bázisviszonyszámok) alkalmazzuk, ill. az átlagos növekedési ütem alakulásából vonunk le
következtetéseket.
Bevételek lehetnek:
 pénzforgalmi és pénzforgalom nélküli bevételek,
 jogcím szerint: intézményi saját folyó bevételek, felhalmozási és töke jellegű bevételek,
támogatások, visszatérülések és egyéb folyó átutalások
 tevékenység szerint: alaptevékenységgel összefüggő és alaptevékenységen kívüli (vállalkozási
tev-ből származó) bevételek
Kiadások csoportosíthatók:
 kiadásnemek szerint: személyi, dologi, töke jellegű kiadások
 működési kiadások, töke kiadások, transzferkiadások bontásban

 feladatok alapján (alaptevékenységhez, vagy alaptevékenységen kívüli feladathoz kapcsolódó
kiadások)
 elszámolási mód szerint (közvetlenül-, és közvetetten elszámolható kiadások)
 összetettség szerint: egyszerű (segély) és összetett (felújítás) kiadások
 a feladat volumenéhez viszonyítva
- állandó (fix), a változásra meghatározott paraméterig nem reagáló és
- változó kiadások (arányos, progresszív, degresszív, regresszív)
Az intézmények gazdálkodásának elemzésénél az állandó és változó kiadások
megfigyelésének, viselkedésük ismeretének különös jelentősége van. Intézményi szinten a
kiadásokat (bevételeket) és a jellemző mutatókat az ún. normatívák kapcsolják össze.
Képletük:
Kiadások vagy
bevételek
Feladatmutatók Kiadások vagy
(átlag) bevételek
Teljesítménymutatók
A normatíváknak is meghatározható az állandó és a változó része: pl.

Állandó kiadások Változó kiadások Összes kiadások
+ =
Teljesítménymutatók Teljesítménymutatók Teljesítménymutatók
Állandó kiadásokra (fűtés, világítás) jellemző, hogy a kapacitáskihasználásra egy szintig nem
reagálnak.
A változó kiadások (pl. élelmezés) általában a kapacitáskihasználással arányosan módosulnak,
de a teljesítménymutató egységére fordított kiadás (pl. egy ellátott egy napi élelmezésére)
változatlan.
A kapacitáskihasználás és az állandó-változó elemek összefüggése
A kapacitáskihasználás változásával Állandó kiadás Változó kiadás
az esetén esetén
egy feladatmutatóra jutó kiadás Nem változik Változik
egy teljesítménymutatóra jutó kiadás Változik Nem változik
III. A bevételek és kiadások elemzése szakfeladatonként

A szakfeladatonkénti megoszlás mutatja a számok tükrében az intézmény jellemző feladatait.
A kiadások és bevételek szakfeladatonkénti összevetése választ ad arra a kérdésre, hogy
melyik feladat tudja finanszírozni magát, melyik bevételéből jut más feladatra, s hol van több,
saját bevételét meghaladó pénzeszközre szükség.
IV. A gazdasági-műszaki ellátást nyújtó részlegek (segédüzemek) gazdálkodásának elemzése

Az élelmezést, ill. „hotel” szolgáltatást nyújtó intézmények általában több olyan kisegít
részleget (segédüzemet) működtetnek, amelyek a szakmai feladatok jobb ellátását segítik.
Ilyen pl. karbantartó részleg, mosoda, varroda, élelmezési üzem.
A kisegítő részlegek technológiáját többnyire a jól mérhető teljesítmény jellemzi. A
gazdasági-műszaki ellátó részlegeknél általánosan az elemzés arra terjed ki, hogy
 a nyújtott szolgáltatás megfelelő színvonalú-e, ill.
 a feladatokat a lehető legkisebb ráfordítással látták-e el.
V. A pénzügyi helyzet folyamatos elemzése

A finanszírozást (a források realizálódását), ill. a pénzeszközök felhasználását időszakokra
(általában hónapokra, komolyabb feszültségeknél ennél rövidebb terminusokra) bontva lehet
összehasonlítani.
Felhasználások (Kiadások) A bevételekbe beleértve az „induló” pénzkészletet is.

Források (Bevételek Ha a mutató 1-nél nagyobb érték, akkor az likviditási
gondokat jelez.
6/C Ismertesse a Pénzügyminisztérium feladatát és felelősségét az ÁBPE rendszer iránt.
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény szerint a pénzügyminiszter

felelőssége az államháztartási belső pénzügyi ellenőrzési rendszer (továbbiakban: ÁBPE)
fejlesztésével, szabályozásával, koordinációjával kapcsolatos feladatok ellátása.
A belső kontrollrendszerek fejlesztése, szabályozásának előkészítése, koordinációja és

harmonizációja az államháztartás alrendszerei tekintetében az államháztartásért felelős
miniszter feladata.
Ezen belül az államháztartásért felelős miniszter
a) koordinálja és összehangolja a költségvetési, illetve nemzetközi források
kontrollrendszereit, valamint javaslatokat tesz az ezekhez kapcsolódó jogszabályok
kialakítására;
b) megalkotja, közzéteszi és rendszeresen felülvizsgálja a belső kontrollokkal kapcsolatos
irányelveket, módszertani útmutatókat;
c) figyelemmel kíséri és vizsgálja a jogszabályok, irányelvek, módszertani útmutatók, belső
ellenőrzésre vonatkozó nemzetközi standardok alkalmazását és végrehajtását;
d) ellátja az Államháztartási Belső Pénzügyi Ellenőrzési Tárcaközi Bizottság felállításával,
működtetésével és ügyrendjének megalkotásával kapcsolatos feladatokat.
A Bizottság elsődleges feladata az államháztartási belső kontrollrendszer fejlesztési

feladatainak áttekintése, a tárcák által végzett feladatok összehangolása, harmonizációja,
koordinációja, illetve a szükséges további fejlesztések előkészítése. Ennek keretében az alábbi
feladatokat látja el, albizottságain keresztül:
1. a miniszter támogatása az államháztartási belső kontrollrendszer működésének
áttekintése, továbbá a rendszer szabályozása, koordinációja és harmonizációja terén;
2. az államháztartási belső kontrollrendszer továbbfejlesztésére és működtetésére
vonatkozó javaslatok megvitatása, ezen belül:
a) a belső ellenőrzésre vonatkozó jogszabály tervezetek és módszertani útmutatók
tervezetének véleményezése;
b) a belső ellenőrzésre vonatkozó jogszabályok, módszertani útmutatók, nemzetközi
belső ellenőrzési standardok alkalmazásának és végrehajtásának figyelemmel
kísérése;
c) a belső kontrollokra vonatkozó jogszabályok és módszertani útmutatók
alkalmazásának és végrehajtásának figyelemmel kísérése;
d) az Európai Unió strukturális alapjai (ESZA, ERFA), Kohéziós Alapja, továbbá
egyéb uniós és nemzetközi támogatások felhasználásának ellenőrzési feladataival
összefüggő feladatok koordinálásának támogatása és folyamatos figyelemmel
kísérése; az Európai Bizottságnak benyújtandó, jogszabályokban meghatározott
tervek, stratégiák és jelentések megtárgyalása;
e) a belső ellenőrök funkcionális függetlenségének értékelése és támogatása;
3. állásfoglalás kialakítása a miniszter, továbbá a költségvetési szervek képviselői által
feltett egyedi kérdésekben;
4. a Kormány számára benyújtásra kerülő ÁBK jelentés megtárgyalása.
A Bizottság köteles a tevékenységével kapcsolatos, jogszabályban meghatározott határidők

betartására kiemelt figyelmet fordítani.
A Pénzügyminisztériumot a fenti feladatok ellátásban az Európai Unió is támogatja. „Az

államháztartás belső pénzügyi ellenőrzési rendszere és az ellenőrzési mechanizmusok
fejlesztése” c. programot az Európai Unió 2004. és a 2005. évi Átmeneti Támogatása és a
hazai költségvetés társfinanszírozza. A program 5 részből (komponensből) áll. Ezek közül az
1. komponenst a 2004. évi Átmeneti Támogatás (2004/016-689.04.01.) finanszírozta teljes

egészében, míg a 2., 3., 4. és 5. komponenseket nagyobb részben a 2005. évi Átmeneti
Támogatás (2005/017/520.03.01.), kisebb részben a hazai költségvetés finanszírozza.
A teljes program célja a magyar ÁBPE rendszer hatékonyságának, eredményességének és

gazdaságosságának javítása. A fejlesztések egyik fő eszköze a szakemberek képzése, oktatása.
A fenti cél megvalósulása érdekében a projekt elsődleges célja egy Államháztartási Belső
Pénzügyi Ellenőrzési Módszertani és Képzési Központ (ÁBPE MKK, továbbiakban Központ)
kialakítása.
Első lépésként (1. komponens) az oktatók kiválasztása és kiképzése történt meg, majd az
induló tananyag kidolgozása következett.
A Központ tananyagainak nagylétszámú oktatása és a rugalmas (pl. otthoni) tanulás

érdekében a 2. komponens keretében egy e-learning keretrendszer fejlesztése, testre szabása
és e-learning oktatási modulok elkészítése a cél.
A 3. komponens célja informatikai és oktatástechnikai eszközök beszerzése volt a

Központ számára, hogy az oktatás körülményei európai színvonalúak legyenek.
A Központ számára szükséges infrastrukturális háttér biztosítását az ÁBPE területén
nyújtott képzések tekintetében a Vám- és Pénzügyőrség (központi és regionális) létesítményei
adják, elsősorban a Vám- és Pénzügyőri Iskola.
A 4. komponens keretében kerül kialakításra egy belső ellenőrzési szoftver (Belső

Ellenőrzési Tevékenységeket Támogató Informatikai rendszer, azaz BETTI) a közszféra belső
ellenőrei számára, amely az államháztartás mind a négy alrendszerében működő belső
ellenőrzési tevékenység tervezését, végrehajtását és a kapcsolódó nyilvántartások elvégzését
támogató rendszer lesz.
Az 5. komponens (mely nem kapcsolódik szorosan a Központhoz) keretében valósult meg

egy ún. Twinning light program, amely rövidtávú szakértői támogatást (konzultációk, work-
shopok) nyújtott a Pénzügyminisztérium és az ellenőrzési szakemberek számára. A nyertes
Németországi Szövetségi Köztársaság szakértői előadásainak főbb témái voltak pl.
minőségértékelés, a teljesítményellenőrzés, informatikai rendszerellenőrzés, csalások és
szabálytalanságok felismerésének módszertana, jelentési rendszere, melyeken nagy
létszámban részt vettek az EU-s támogatások lebonyolításában résztvevő intézmények
képviselői is.
A program szakmai felügyeletét a szakmai programfelelős tisztségviselő (SPO), dr.

Dencső Balázs főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium) látja el, a helyettes szakmai
programfelelős tisztségviselő (DSPO) dr. Lakrovits Elvíra főosztályvezető-helyettes
(Pénzügyminisztérium).
Számviteli, elemzési, ellenőrzési ismeretek alkalmazása az államháztartásban
6. tétel
a.) Ismertesse a tárgyi eszközök könyvvezetésével kapcsolatos sajátosságokat (fogalmak,

csoportosítás, gazdasági műveletek, analitika, leltározás, értékelés).
Tárgyi eszközök a befektetett eszközök közé tartoznak. Költségvetési szerveknél a tárgyi

eszközök volumene a legnagyobb.
Tárgyi eszközök a költségvetési szerv tevékenységét közvetlenül vagy közvetetten
szolgáló, tárgyiasult eszköz, amely a költségvetési szerv működését rendszeres
használata mellett tartósan, egy éven túl szolgálja.
Csoportosítása a következő:
- Ingatlan (termőföld, telek, épület, ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog stb.)
- Gépek, berendezések és felszerelések, járművek
- Tenyészállatok
- Üzemeltetésre, kezelésre átadott, koncesszióba adott, vagyonkezelésbe vett eszközök
(tulajdonjog marad, csak használatban van)
A tárgyi eszköz értékelésénél figyelembe kell venni a számviteli tv. alapelveit, illetve a
költségvetési szerveknél történő sajátosságokat.
A könyvviteli mérlegben nettó értéken kell kimutatni. (aktualizált bekerülési érték)
Számítása a következő: beszerzési érték, előállítási érték+ felújítások értéke – a
mérlegkészítés időpontjáig elszámolt értékcsökkenés.
A tárgyi eszközöket értékben és összevontan a főkönyvi könyvelésben, egyedileg,

mennyiségben és értékben analitikus nyilvántartásban kell kimutatni.
Főkönyvi nyilvántartás: A költségvetési szervek a tárgyi eszközöket a 12-14. és a 16.

számlacsoportokban, illetve azok alszámláin tarják nyilván.
Analitikus nyilvántartás: költségvetési szerveknél a kormányrendelet előírása szerint a

befektetett eszközök (ezen belül a tárgyi eszközök) főkönyvi számláihoz részletező
nyilvántartást kell hozzá rendelni. Minden tárgyi eszközről külön egyedi nyilvántartást kell
vezetni. Ezeket a nyilvántartásokhoz országosan forgalmazott nyomtatványok szükségesek.
- földterület nyilvántartó lap
- épületek és egyéb építmények egyedi nyilvántartó lapja
- gépek berendezések, felszerelések és járművek egyedi nyilvántartó lapja
- tárgyi eszközök állományba vételi bizonylata
Leltározás: A kormányrendelet általánosan a leltározási kötelezettséget írja elő, a részletes

szabályokat a költségvetési szerv vezetőjének hatáskörébe tartozik.
A kormányrendelet a tárgyi eszközök esetében a mennyiségi felvételt írja elő. A leltár
mennyiségi felvételnek a mérleg fordulónapján meg kell egyeznie mennyiségben és értékben
az egyedi analitikus nyilvántartással.
A leltározással kapcsolatos feladatokat a Leltározási szabályzat tartalmazza.
A tárgyi eszközök pénzforgalommal járó állományváltozása:

- beruházások
- felújítások
- bérelt eszközön végzett beruházások és felújítások
- részletre történő vásárlás
- pénzügyi lízing
Pénzforgalom nélküli állományváltozások:

- térítésmentes átvétel
- leltári többlet
- térítésmentes munkával létrehozott tárgyi eszköz
- saját kivitelű beruházás, felújítás
- követelés fejében átvett eszköz
Pénzforgalommal járó állománycsökkenés:

- értékesítés
Pénzforgalommal nem járó állománycsökkenés:

- térítésmentes átadás
- selejtezés
- leltárhiány
- kerekítés
b.) Ismertesse a tervezéssel, a pénzforgalommal, és az ellátási színvonallal kapcsolatos

elemzési feladatokat.
c.) Ismertesse a pénzügyminisztérium feladatát, felelősségét az ÁBPE rendszer iránt.
7. TÉTEL
A. Mutassa be az államháztartási szervezeti befektetett pénzügyi eszközei
könyvvezetésével kapcsolatos sajátosságokat (fogalmak, csoportosítás, gazdasági
műveletek, analitika, leltározás, értékelés)
Befektetett pénzügyi eszközök között kell kimutatni:
- egyéb tartós részesedéseket

- tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat
- tartósan adott kölcsönöket
- hosszú lejáratú bankbetéteket
- egyéb hosszú lejáratú követeléseket
- befektetett pénzügyi eszközök értékhelyesbítését.
Tulajdoni részesedést jelentő befektetések és hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, hosszú

lejáratú követelések: ide tartoznak a pénzügyi befektetések (a tartósan adott kölcsönök
kivételével) melyek tartósan, legalább egy éven túli időtartamú lekötést jelentenek. A
tulajdoni részesedést jelentő befektetések (részvények, részesedések) valamint a tartós
hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (kárpótlási jegyek, államkötvények, egyéb
értékpapírok).
Tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok: minden olyan nyomdai úton előállított
vagy dematerializált értékpapír, illetve az Szt. által értékpapírnak minősített, jogot
megtestesítő okirat, amelyben a kibocsátó (adós) meghatározott pénzösszeg rendelkezésre
bocsátását elismerve, arra kötelezi magát, hogy a pénz (kölcsön) összegét, valamint annak
meghatározott módon számított kamatát vagy egyéb hozamát, és általa esetleg vállalt egyéb
szolgáltatásokat az értékpapír birtokosának (hitelezőnek) a megjelölt időben és módon
megfizeti illetve teljesíti.
Gazdasági műveletek:
Főkönyvi számlák nyitása:
- állományi érték T 1711 K 491
- értékvesztés T 491 K 17511
- értékvesztés visszaírása T17513 K491
- nyitó rendező tételek
Értékvesztés visszaírásának átvezetése T 17511 K17513
Értékvesztés tárgyévi átvezetése T17512 K17511
Előző évi kötelezettség vállalás megnyitása T07171 K0991
T0991 K0971
Tulajdoni részesedést jelentő befektetés vásárlása:
- közgazdasági osztályozás szerint T1713 K3311
- funkcionális osztályozás szerint T72, 751 K 1997
- állományba vétel T1711 K9856
- tőkeváltozás T9856 K4122
Tulajdoni részesedést jelentő befektetés értékesítése:

- állományból való kivezetés könyv szerinti értéken T4122 K1711
- bevétel elszámolása
Közgazdasági osztályozás szerint T3311 K9312
Funkcionális osztályozás szerint T999 K992, 9951
Könyv szerinti érték és eladási ár közötti különb. elsz T41238 K4122
Év végi értékvesztés elszámolása:

T59511 K17512
T41236 K59511
Tulajdoni részesedést jelentő befektetés:

- értékhelyesbítése T179 K417
- értékhelyesbítés visszaírása T417 K179
Tulajdoni részesedést jelentő befektetésekről olyan analitikus nyilvántartást kell vezetni,

amely tartalmazza:
- azonosító adatokat
- a gazdasági társaság nevét
- a befektetés évét,
- a befektetés összegét, ennek évközi növelését
- az időközben végrehajtott csökkentéseket (értékvesztés, eladás)
- osztalékok összegét,
- a társaság piaci megítélésének főbb mutatóit
- az analitika vezetéséért felelős személy nevét
- az egyeztetésért felelős személyek nevét
Az analitikus nyilvántartást minden negyedévet követő hónap 15. napjáig egyeztetni kell a
főkönyvi könyveléssel (171. főkönyvi számla)
A főkönyvi könyveléshez szükséges analitikus nyilvántartás mellett a költségvetési szervnek
minden negyedévben rendelkeznie kell az időközi mérleg összeállításához szükséges, a
gazdasági társaságok adataival. (pl: osztalék bevételek változása, részvények árfolyam
különbözete)
Hosszú lejáratú követelésekről olyan analitikus nyilvántartást kell vezetni, amelyből a
követelések összege adósonként megállapítható. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell:
- a vevő azonosításához szükséges adatokat
- a követelés dokumentumának adatai
- pénzügyi teljesítések összegét, időpontját
- bizonylati hivatkozást
- határidőre ki nem egyenlített összegeket
- késedelmi kamatot
- az analitika vezetéséért felelős személy nevét
- az egyeztetésért felelős személyek nevét
Az analitikus nyilvántartást minden negyedévet követő hónap 15. napjáig egyeztetni kell a
főkönyvi könyveléssel (19. főkönyvi számla)
Befektetett pénzügy eszközök leltározása:
A befektetett pénzügyi eszközök – részesedések, értékpapírok, adott kölcsönök, hosszú

lejáratú bankbetétek – leltározása az analitikus nyilvántartás egyeztetését jelenti. Az analitikus
nyilvántartásnak meg kell felelnie a számviteli törvény által támasztott követelményeknek.
A nyilvántartásnak tartalmaznia kell legalább a következőket:
- az azonosításhoz szükséges adatokat,
- a befektetés, vásárlás, kölcsön
- évét,
- összegét, annak időközben végrehajtott csökkenését (értékvesztését),
- esetleges lejáratát, illetve
- osztalék, kamat feltételeit.
B. Ismertesse a tartalékokkal kapcsolatos elemzési feladatokat.
Az államháztartás szervezetei maradványának, eredményének elemzése

Az elemzés célja:
- annak megismerése, hogy milyen tényezők befolyásolják a költségvetési szerv alap és
vállalkozási tevékenységének ellátását, pénzügyi helyzetének alakulását
- a tervezőmunka színvonalának, a gazdálkodás ellátási szintjének növelése, az ok-
okozati összegfüggések feltárása, helyes értelmezése és közreadása által
- a közszolgáltatás területén sajátosan érvényesülő gazdaságosság és hatékonyság,
valamint a gazdálkodásban rejlő összefüggések megismerésére
- az adott szervezet által végzett tevékenységek, programok területén a működés, illetve
a forrásfelhasználás összhangjának vizsgálatára.
A célkitűzés eléréséhez elengedhetetlen:
- a költségvetési szervek érdekeltségi rendszerének megismerése
- az alaptevékenység ellátásához kapcsolódó pénzmaradvány, előirányzat-maradvány
tartalmi meghatározása, elszámolási folyamatának megismerése,
- vállalkozási tevékenység eredményességét kifejező eredménykategóriák megismerése,
értékelése.
Pénzmaradvány, előirányzat-maradvány keletkezésének, összetételének elemzése

A pénzmaradvány, előirányzat maradvány nagyságát, összetételét a gazdálkodási évben elért
bevételi többlet (bevételi előirányzatot meghaladó teljesítés) kiadási megtakarítás (kiadási
előirányzatot el nem érő teljesítés) alakulása határozza meg. Amennyiben a bevételi többlet
intézményi finanszírozás keretében – túlfinanszírozás – jelentkezett a helyesbített
pénzmaradványnak részét képezi ugyan, de intézményi szinten nem vehető figyelembe
felhasználható pénzmaradványként. A túlfinanszírozást önrevíziós eljárás során befizetési
kötelezettségként kell elszámolni a finanszírozási korrekciók között. Hasonló a helyzet a
kiadási megtakarítások vonatkozásában is. A költségvetési szervet nem illeti meg a
helyesbített pénzmaradványból, illetve előirányzat maradványból:
- végleges feladatelmaradás miatti összeg
- meghatározott célra rendelkezésre bocsátott – áthúzódó pénzügyi teljesítés nélküli
összegek
- amelyet a tárgyévben év közben engedélyezett létszámnövekedéssel összefüggésben
jóváhagyott előirányzat-növekményből nem használt fel, a létszámfeltöltés teljes vagy
részleges elmaradása miatt
- amely a költségvetési szerveknél a tartósan, 4 hónapot meghaladó üres álláshelyek
személyi juttatási előirányzata és munkaadókat terhelő járuléka
- a munkaadókat terhelő járulékok előirányzat-támogatással fedezett, illetve arányos
részének maradványából azon összeg, amely nem kapcsolódik a személyi juttatások
előirányzatának járulékköteles maradványához
- a gazdálkodási szabályok megsértéséből származó összeg
- az önkormányzat felügyelete alá tartozó költségvetési szerveknél az önkormányzat
rendeletében a pénzmaradvány elszámolásra vonatkozó előírások szerint számított
összeg
- a központi költségvetési szerveknél az alaptevékenység bevételei eredeti előirányzatot
meghaladó többletének 50%-a
Az elemzésnél külön figyelmet kell fordítani a helyesbített pénzmaradvány negatív
összegére, a kiadási előirányzat túlköltésére. Mindkét jelenség túlköltekezést jelent, amelynek
tényleges okát, rendezésének lehetőségeit kell megvilágítani az elvégzett vizsgálatok alapján.
Pénzmaradvány arányának elemzése:

Pénzmaradvány kimutatás kiemelt sorainak adattartalmával vizsgálható:
- tárgyévi helyesbített pénzmaradvány
- költségvetési pénzmaradvány
- módosított pénzmaradvány aránya a bevételhez viszonyítva.
Tárgyévi helyesbített pénzmaradvány összege x 100

Összes bevétel
A mutató értéke megmutatja, hogy a költségvetési szervnél ténylegesen keletkezett
pénzmaradvány milyen arányt képvisel az összes bevételen belül.

Összes bevétel
A költségvetési rendszeren belüli pénzügyi elszámolások együttes hatását figyelembe véve
fejezi ki a költségvetési szervnél felhasználható pénzmaradvány arányát a realizált bevételhez
viszonyítva.

Összes bevétel
Az adott költségvetési szernél milyen arányt képvisel a felhasználható pénzmaradvány a
realizált bevételhez viszonyítva a keletkezés helyétől, jogcímétől függetlenül.
Kiegyenlítő, átfutó, függő kiadások többlete esetén:
Egyéb aktív és passzív pü-i elsz összesen x 100

záró pénzkészlet + egyéb aktív és passzív pü-i elsz
A mutató a költségvetési szerv december 31-i pénzeszközeinek azt a hányadát fejezi ki,
amelyek a különböző, nem végleges, de teljesített kiadások miatt nem jelennek meg a
költségvetési számla év végi egyenlegében.
Kiegyenlítő, átfutó függő bevételek többlete esetén:
Egyéb aktív és passzív pü-i elsz összesen x 100

Záró pénzkészlet
Tárgyévi módosított pénzmaradvány aránya:

Tárgyévi helyesbített pénzmaradvány x 100
Záró pénzkészlet + egyéb aktív és passzív pü-i elsz
Azt mutatja, hogy a költségvetési szervet december 31-én megillető pénzkészletből milyen
arányt képvisel az intézménynél tárgyévben keletkezett pénzmaradvány.
A költségvetési pénzmaradvány aránya:

Tárgyévi helyesbített pénzmaradvány
A finanszírozási különbözetek, valamint a pénzmaradványt terhelő elvonások korrekciójának
hatását mutatja.
Módosított pénzmaradvány aránya:

Költségvetési pénzmaradvány
Az alaptevékenység ellátása során keletkezett, felhasználható pénzmaradvány nagyságát

milyen mértékben befolyásolja a vállalkozási tevékenység eredményéből alaptevékenységre
visszaforgatott összeg és az esetleges külön jogszabályok, önkormányzati rendeletek alapján
módosító tételek együttes hatása.
Pénzforgalmi eredmény elemzése:

A pénzforgalmi eredmény a költségvetési szervek vállalkozási tevékenységéhez kapcsolódó
fogalom, mint a vállalkozási tevékenység jövedelme definiálható.
Ebből következik, hogy a pénzforgalmi eredmény:
- a vállalkozási tevékenység ténylegesen elért bevételeinek és a ténylegesen teljesített
kiadásainak különbözete
- a költségvetési szervnél megjelenő jövedelem.
Az alaptevékenységgel azonos elszámolási mód eredője, hogy a vállalkozási tevékenység
eredményének számszerűsítésénél és elemzésénél is
- csak a vállalkozási szakfeladaton elszámolt bevételek
- a szakfeladaton elszámolt kiadások különbözetét, a pénzügyileg realizált eredmény
lehet figyelembe venni.
Pénzforgalmi eredmény nagyságát meghatározza:
+ a vállalkozási tevékenység szakfeladaton elszámolt folyó bevétele
+ kamatbevétele
+ felhalmozási és tőke jellegű bevételei
+ osztalék és hozam bevételei
+ pénzforgalom nélküli bevételei
+ hiteleinek, rövid lejáratú értékpapírjainak bevételei
- a vállalkozási tevékenység szakfeladaton elszámolt folyó kiadásai
- a vállalkozási tevékenységet érintő felhalmozási és tőkekiadás nagysága
- pénzeszközátadásai, elvonásai, egyéb átutalásai
- hiteleinek, rövid lejáratú értékpapírjainak kiadásai.
Pénzmaradvány, előirányzat-maradvány és az eredmény felhasználásának elemzése

Pénzmaradvány, előirányzat-maradvány és vállalkozási tevékenységgel összefüggő eredmény
(továbbiakban tartalék) felhasználása során a felhasználásra, a tényleges teljesítés mértékének
vizsgálatára terjed ki az elemzés.
A teljesítés mértékének elemzése általában viszonyszámok számításával valósul meg.
Az elemzés eszköze lehet:
- megoszlási viszonyszám
- tervteljesítési viszonyszám
- koordinációs viszonyszám
- dinamikus viszonyszám
A tartalék felhasználására széles körű lehetőség biztosított a költségvetési szervek számára.
Ennek következtében az elemzés információs bázisa sem szűkíthető le egy adott kimutatásra,
egyetlen nyilvántartási rendszerre. A részletes elemzéshez – az éves beszámoló adattartalma
mellett – nem nélkülözhető a könyvviteli nyilvántartási rendszer kapcsolódó elemeinek
felhasználása.
C. Ellenőrzési nyomvonal kialakítása
Az ellenőrzési nyomvonal definiálása az alábbi többoldalú tartalmi megközelítésben is

lehetséges:
• Az ellenőrzési nyomvonal egy szöveges összefoglaló, táblázat vagy folyamatábra,

amely tartalmazza a belső kontrollokat és mindazon dokumentumokat, amelyeken a
munkafolyamat egyes lépései lebonyolódnak.
• Az ellenőrzési nyomvonal úgy is felfogható, mint a követelményeket (jogszabályi
követelmények, megbízható pénzügyi irányítás, pénzügyi érdekek védelme, stb.)
teljesítő vezetési és irányítási rendszer megfelelő leírása.
• Az ellenőrzési nyomvonal mindenekelőtt az adott tevékenységgel foglalkozók
számára biztosít olyan szakmai irányítást, hogy mit és hogyan kell elvégezni, illetve
annak ellenőrzésére ad lehetőséget, hogy az általuk végzett munkafolyamat megfelel-e
a jogszabályi előírásoknak, belső utasításoknak, valamint a folyamatos, hatékony és
célszerű munkavégzés követelményeinek. A munkavégzés során szerzett tapasztalatok
nyomán határozhatók meg azok a belső kontroll pontok ahol az ellenőrzéseket
dokumentáltan végre kell hajtani. Ezt papír alapú ügyintézés esetén aláírással és
dátumozással kell dokumentálni, számítástechnikai támogatottságú rendszerben pedig
az ellenőrzés automatikus elvégzését a programnak kell biztosítania.
• Az ellenőrzési nyomvonal a rendszerellenőrzés egyik eszköze, melynek segítségével
az ellenőr gyorsan elemezheti a rendszert, és meghatározhatja annak gyenge pontjait,
kockázatos területeit, melyek további vizsgálatot igényelhetnek, annak érdekében,
hogy meggyőződjön az alkalmazott rendszer magbízhatóságáról, stabilitásáról.
• A nyomvonal tulajdonképpen egy navigációs térkép, mely keresztül vezet a szervezet
teljes vezetési és ellenőrzési rendszerének különböző szintjein.
Az ellenőrzési nyomvonal a fentiek alapján a szerv folyamataira vonatkozó egyes

tevékenységek, a tevékenységek jogi alapjának (külső és belső jogforrásának), a felelősöknek,
a tevékenységek ellenőrzésének, nyomon követésének, a kapcsolódó dokumentumoknak az
együttes meghatározása.
Az ellenőrzési nyomvonal általános jellemzői
Az ellenőrzési nyomvonal a folyamatokra vonatkozó egyes tevékenységeket, a tevékenységek

jogi alapját, felelősét, ellenőrzését, nyomon követését, a kapcsolódó dokumentumokat öleli
fel:
• a költségvetési szerv működésének, egyes tevékenységeinek egymásra épülő

eljárásrendjeit egységes folyamatként mutatja, teljes egészében tartalmazza az
ellenőrzési pontok (típusok) összességét;
• kialakításával a költségvetési szervre jellemző valamennyi tevékenység, valamennyi
„szereplő”, funkció együttes koordinálására kerül sor;
• valamennyi résztvevő számára írott és átlátható formában válik (követendő
eljárásként) feladattá az eljárások és módszerek betartása, miközben a referenciák,
dokumentumtípusok és maguk az eljárások is standardizáltakká válnak,
• segít az új dolgozók betanításában, munkaköri leírások definícióiban, hatásköri
szabályozások elkészítésében,
• segít a követendő eljárásoktól való eltérések feltárásában és a felelősség

megállapításában;
• a pénz- és információ áramlások és a munkafolyamatok áttekinthető és rendszerezett
dokumentálása révén hozzásegíti az ellenőrzést végzőket a rendszer-, illetve
véletlenszerű kockázatok azonosításához,
• megmutatja a szervezet folyamatba épített ellenőrzési rendszerének hiányosságait, így
felgyorsítja a pénzügyi irányítás folyamatainak megfelelő átalakítását, és a működtetés
színvonalának, a nyújtott szolgáltatások értéknövekedését segíti elő.
Azoknál a költségvetési szerveknél, ahol kiépített minőségbiztosítási rendszer működik, ott a

rendszerdokumentációt ki kell egészíteni az egyes folyamatokon belüli ellenőrzési pontokkal.
Az Ámr. 145/B. §-a alapján a költségvetési szerv vezetője köteles elkészíteni a költségvetési
szerv ellenőrzési nyomvonalát, amely a költségvetési szerv szervezeti és működési
szabályzatának (a továbbiakban: SZMSZ) mellékletét kell, hogy képezze, elkészültéért és az
SZMSZ mellékleteként történő csatolásáért a költségvetési szerv vezetője tartozik
felelősséggel.
AZ ELLENŐRZÉSI NYOMVONAL FELÉPÍTÉSE, FORMÁJA, TARTALMI

ELEMEI
Az események, tevékenységek, folyamatok meghatározása alapján kell a költségvetési szerv

folyamatainak ellenőrzési nyomvonalát, melyet szöveges módon, táblázatba foglalva, vagy
folyamatábrával kell kialakítani.
A konkrét ellenőrzési nyomvonalak mellett javasolt a költségvetési szervek SZMSZ-ben

meghatározni a nyomvonalak elkészítésének az adott költségvetési szerven belüli
eljárásrendjét (elkészítés, jóváhagyás rendje), valamint a nyomvonalak hatályát (pl.: a
nyomvonal nem terjed ki az uniós társfinanszírozással működő előirányzatok nyomvonalára,
mivel azok a megfelelő előirányzatok működésére készített kézikönyvek foglalják magukba).
Szöveges leírás
A szövegszerű leírás értelemszerűen az összefüggő gazdasági események szöveges

megfogalmazását jelenti.
Javasolt, hogy a szöveges leírás tartalmazza az alábbiakat:

- szerzői jogvédelem, ha van ilyen;
- adja meg az ellenőrzési nyomvonal definícióját, írja le alkalmazási körét;
- mutassa be az alkalmazott rendszert:
o a rendszer dokumentációját és annak általános alapelveit,
o a dokumentumazonosítás módját;
o a végrehajtási és kifizetési folyamatok dokumentációját;
o a monitoring és könyvelési dokumentációt;
o az iratkezelés és a könyvelési rendszer működését;
o az információáramlást;
o az egyeztetéseket;
o a tranzakciók történetét; valamint
o a rendszerben bekövetkezett változások dokumentálásának rendjét;
- mutassa be a releváns tevékenységeket (folyamatokat; a sorrendjüknek megfelelően);
határozza meg azok lényegét és célját;
- jelölje meg a felelősöket;

- határozza meg a tevékenységeket (folyamatokat) alátámasztó, valamint a
végrehajtásuk során létrehozott (input és output) dokumentumokat,
- jelölje meg a pénzmozgással, elszámolással járó gazdasági eseményeket, valamint az
érintett adatbázisokat;
- adja meg az egyes gazdasági eseményekhez kapcsolódó tevékenységek elvégzésének
határidejét;
- utaljon a vonatkozó jogszabályokra, szervezeti és egyéb szabályzatokra;
- a folyamatok ismertetésével párhuzamosan derüljön ki belőle a szervezeten belüli az
ellenőrzés rendje és menete;
A szöveges leírás melléklete tartalmazhatja:

- a tevékenységek folyamatábráit, illetve azok táblázatos összesítését;
- a dokumentumok (számlák) összesített listáját
- a dokumentumok áramlását;
- a dokumentumtérképet;
- a számlastruktúrát;
- a számla magyarázatokat;
- az iratmozgás folyamatábráját;
- a főkönyv inputjait és outputjait.
A lebonyolítási rendszer leírásában egyértelműen láthatóvá kell tenni a kifizetésre,

felhasználásra kerülő pénzek és információk áramlását, a kapcsolódó dokumentumok és
ellenőrzések leírását. Ehhez tartozik azon információ-áramlások leírása is, amelyek a
kedvezményezett teljesítményét és az előírásoknak való megfelelését bizonyítják.
Államháztartási mérlegképes könyvelő

Számviteli, elemzési, ellenőrzési ismeretek alkalmazása az államháztartásban
7/A. tétel
Mutassa be az államháztartás szervezeti befektetett pénzügyi eszközei könyvvezetésével

kapcsolatos sajátosságokat (fogalmak, csoportosítás, gazdasági műveletek, analitika,
leltározás, értékelés)!
A befektetett eszközök harmadik nagy csoportját a befektetett pénzügyi eszközök képezik. A

költségvetési szervek befektetései ugyanis nem kizárólag tárgyiasult eszközökben, hanem
pénzügyi befektetésekben is megjelenhet.
A befektetett pénzügyi eszközök fogalma, csoportosítása
Fogalma: Idetartoznak mindazok a pénzügyi befektetések, amelyek tartós, legalább egy éven
túli időtartamú lekötést jelentenek a költségvetési szervnél.
A befektetett pénzügyi eszközöket a következők szerint lehet csoportosítani:
1. Egyéb tartós részesedések azok a befektetések, amelyeket a költségvetési szerv azért

vásárolt, hogy más szervezetben (vállalkozásban) befektetése arányában befolyásolási,
irányítási, ellenőrzési lehetőséget kapjon, és az adott szervezet eredményességétől
függően folyamatosan osztalékhoz jusson. Részesedésnek minősülnek: a részvények,
az üzletrészek, a vagyoni betétek.
2. Tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapír minden olyan nyomdai úton előállított
vagy dematerializált értékpapír, illetve az Szt. által értékpapírnak minősített, jogot
megtestesítő okirat, amelyben a kibocsátó (adós) meghatározott pénzösszeg
rendelkezésre bocsátását elismerve arra kötelezi magát, hogy a pénz (kölcsön)
összegét, valamint annak meghatározott módon számított kamatát vagy egyéb
hozamát, és az általa esetleg vállalt egyéb szolgáltatásokat az értékpapír birtokosának
(a hitelezőnek) a megjelölt időben és módon megfizeti. Tartós hitelviszonyt
megtestesítő értékpapírként kell kezelni a kárpótlási jegyeket, az államkötvényt és az
egyéb értékpapírokat.
3. Tartósan adott kölcsönök csoportjába tartoznak a költségvetési szerv tartósan
kölcsönadott pénzeszközei. Ebben az esetben a „többletbevétel” elérése, kamathoz
jutás a cél, de az értékpapírhoz képest nagyobb a kockázat, mivel a kölcsönadott
pénzeszköz visszafizetésére egyáltalán nincs garancia. (A követelés évi törlesztő
részlete a mérlegben rövid lejáratú követelésként szerepel) Ebbe a csoportba tartozik a
dolgozóknak folyósított lakásépítési kölcsön is.
4. A hosszú lejáratú bankbetétek a gazdálkodásra vonatkozó szabálytól függően
elhelyezhető bankbetéteket jelentik. Az ilyen tartalékolásnak is a kamatjövedelem
elérése a célja. Ilyen eszközzel kizárólag az önkormányzatok és a felügyeletük alá
tartozó költségvetési szervek rendelkeznek.
1
A befektetett pénzügyi eszközök analitikus nyilvántartása és leltározása
Az analitikus nyilvántartást a befektetett pénzügyi eszközök egyes csoportjai sajátosságainak

figyelembevételével kell megszervezni, de természetesen általánosan érvényes szabályokat is
figyelembe kell venni. A befektetett pénzügyi eszközök egyes csoportjainál az analitikus
nyilvántartással szembeni követelmények a következők:
A részvények esetében a nyilvántartásnak tartalmazni kell a részvény
- kibocsátóját,
- kibocsátásának időpontját,
- költségvetési szerv által történt megvásárlásának időpontját,
- sorszámát, névértékét,
- darabszámát,
- vételi értékét,
- tárolási helyét,
- megőrzéséért felelős megnevezését,
- az osztalékra vonatkozó adatokat,
- a beszerzés óta a tőzsdei árfolyam adatait (amennyiben tőzsdén jegyzett),
- értékvesztését, az értékvesztés visszaírását,
- eladásának (átadásának) időpontját, az eladott részvény darabszámát, névértékét, és
nyilvántartási értékét.
Az üzletrészek analitikus nyilvántartásában fel kell jegyezni, hogy az üzletrészt

- melyik gazdasági társaságban, mikor, milyen névértéken jegyezték,
- jegyzett értékét mikor utalták át,
- vétel esetén milyen értéken vásárolták,
- milyen (leértékelt) értéket képvisel,
- mikor adták el.
A vagyoni betét analitikus nyilvántartásából naprakészen meg kell tudni állapítani, hogy a
betétet
- mikor, hol, milyen értéken helyezték el,
- milyen értéken tartják nyilván,
- mikor váltották be.
Az értékpapírok (állampapírok, kárpótlási jegyek, egyéb értékpapírok) analitikus

nyilvántartásának tartalmazni kell az adott értékpapír
- megnevezését,
- azonosítási számát (kötvényszámát),
- névértékét,
- szerződés számát,
- vásárlásának időpontját,
- tárolási helyét,
- megőrzéséért felelős megnevezését,
- a kamatra vonatkozó adatokat,
- értékvesztését, az értékvesztés visszaírását,
- visszaváltásának időpontját,
- vételárát,
- költségeket (megbízási díj, jutalék).
2
Az adott kölcsönök és a hosszú lejáratú bankbetétek esetében az analitikus nyilvántartásban

legalább a következő adatokat kell feljegyezni:
- a kölcsönvevő (betétes) megnevezését,
- az elhelyezett összeget,
- a lejárati időpontot,
- a kamatokra vonatkozó adatokat,
- a beváltás (kiegyenlítés), törlesztés időpontját.
Leltározás
A befektetett pénzügyi eszközökre is érvényes a leltározási kötelezettség, amely az e körbe
tartozó eszközök sajátosságainak figyelembevételével hajtható végre.
A részesedések (részvények, üzletrészek, vagyoni betétek) leltározásánál a társasági (alapítói,
tulajdonosi, befektetői) szerződések adatait kell összehasonlítani a vonatkozó analitikus
nyilvántartással, és értékben a főkönyvi könyveléssel. Részvényeknél az összehasonlítást az
analitikus nyilvántartás és a megtekintett részvények esetében azok sorszáma, névértéke, a
kibocsátás időpontja vonatkozásában is el kell végezni.
A kötvények szintén tételesen ellenőrizendők. Ennek keretében egyeztetni kell a névértéket,
vételi árat, beváltott szelvények miatti törlesztéseket, még fennálló követelést az analitikus
nyilvántartással, és értékben a főkönyvi könyveléssel.
Az adott kölcsönök és a hosszú lejáratú bankbetétek leltározását a kölcsön, illetve
bankszámlaszerződés ellenőrzése, a szerződések kondíciójának (pl lejárat, részteljesítés)
vizsgálata és a bankkivonat egyeztetése jelenti.
A befektetett pénzügyi eszközök értékelése
A befektetett eszközök értékelésénél vagy a beszerzési árat (költséget), vagy az előállítási

költséget kell figyelembe venni. A befektetett pénzügyi eszközöknél az utóbbi nem
értelmezhető, mivel ebben a körben előállítási költségről nem beszélhetünk. Így a befektetett
pénzügyi eszközök értékelésénél alapállásban az értékelés minden esetben a beszerzési áron
történik, illetve abból kell kiindulni. Ezt úgy kel érteni, hogy a könyvekben (ennek
megfelelően a mérlegben) a befektetett pénzügyi eszközöket az alábbi értéken kell
szerepeltetni:
− a jegyzett részvényeket, üzletrészeket, vagyoni betéteket a vételnek megfelelő értéken,
− a gazdasági társaságban már korábban megvolt részesedést a társasági szerződésben
rögzített alapításkori értéken,
− az értékpapírokat vételi értéken,
− az adott kölcsönöket, hosszú lejáratú banktetéteket az egy éven túl lejáró
pénzkövetelés szerinti értéken.
Értékvesztés elszámolása az egyéb tartós részesedéseknél (tartós, jelentős)
Az óvatosság számviteli alapelve alapján a gazdasági társaságban lévő tulajdoni részesedést

jelentő befektetésnél értékvesztést kell elszámolni, ha a befektetés könyv szerinti értéke és a
piaci értéke közötti különbség veszteség jellegű, tartósan mutatkozik és a kormányrendelet
szerint jelentős összegű.
A piaci érték meghatározásakor figyelembe kell venni:

− a gazdasági társaság tartós piaci megítélését,
− a piaci megítélés tendenciáját,
3
− a befektetés osztalékkal csökkentett tőzsdei, tőzsdén kívüli árfolyamát, annak tartós

tendenciáját,
− a megszűnő gazdasági társaságnál a várhatóan megtérülő összeget,
− a gazdasági társaság saját tőkéje és jegyzett tőkéje, illetve a befektetés könyv szerinti
értéke és névértéke arányát.
Értékvesztés elszámolása a tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapíroknál
A tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapíroknál értékvesztést kell elszámolni, ha az

értékpapír könyv szerinti értéke és a kamatot nem tartalmazó piaci értéke közötti különbség
veszteség jellegű, tartósnak mutatkozik és a kormányrendelet szerint jelentős összegű.
A piaci érték meghatározásakor figyelembe kell venni:
− az értékpapír kamattal csökkentett tőzsdei, tőzsdén kívüli árfolyamát, piaci értékét,

annak tartós tendenciáját,
− az értékpapír kibocsátójának piaci megítélését,
− a piaci megítélés tendenciáját,
− azt, hogy a kibocsátó a lejáratkor, a beváltáskor a névértéket és a felhalmozott kamatot
várhatóan megfizeti-e, illetve milyen arányban fizeti majd meg.
Ha a felsorolt szempontok (vagy azok valamelyike) kedvezőtlenül alakulnak, akkor a

költségvetési szerv ( önkormányzat) köteles az adott értékpapírt leértékelni.
A tartósan adott kölcsönöknél a követelések leírására, törlésére, illetve értékvesztés

elszámolására vonatkozó előírásokat kell alkalmazni.
Igen fontos felhívni a figyelmet arra, hogy
− a befektetett pénzügyi eszközöket a beszerzési árnál magasabb összegben értékelni
nem szabad, kivéve ha a költségvetési szerv az eszközei értékelésénél a piaci értéken
történő értékelést választotta, és értékhelyesbítést is könyvel,
− a befektetett pénzügyi eszközöknél az elszámolt értékvesztés visszaírására a piaci
megítélés, az árfolyam kedvező alakulása esetén kerülhet sor, a korábban már
elszámolt értékvesztés összegének erejéig,
− amennyiben az eszközök könyv szerinti értéke az elszámolt értékvesztések miatt
alacsonyabb ezen eszközök eredeti bekerülési értékénél, és az alacsonyabb értéken
való értékelés okai már nem, illetve csak részben állnak fenn, az értékvesztés
elszámlását, az elszámolt értékvesztés összegének csökkentésével, meg kell szüntetni
a megbízható valós összkép érdekében. Ez a szabályozás az értékvesztés visszaírását
jelenti.
− a térítésmentesen átvett tulajdoni részesedést jelentő befektetéseket, hitelviszonyt
megtestesítő értékpapírokat a főkönyvi könyvelésben piaci, forgalmi értéken kell
kimutatni.
Gazdasági események könyvelése
171. részvények, részesedések
A részesedés gazdasági társaságban az alaptőke meghatározott hányadát kitevő pénzügyi

befektetést jelent, ahol a vállalkozásban lévő tulajdoni részesedés tartós jövedelmet vagy
befolyásolási, irányítási, ellenőrzési lehetőséget biztosít a költségvetési szervnek.
4
Könyvelési tételek:
− gazdasági társaság alapításakor a nem pénzbeli betétként (apportként) átadott
eszközök elszámolása = immateriális javak és tárgyi eszközök bevitele a gazdasági
társaságban
bruttó érték kivezetése
41231 5984
5984 11-14
értékcsökkenés kivezetése
11-14 5984
5984 41231
társasági szerződés szerinti értéken a részesedés állományba vétele

1711 9856
9856 41231
= készletek bevitele gazdasági társaságba, állományból történő kivezetés: csak a készletek
analitikus nyilvántartásában!
Részesedések között történő nyilvántartásba vétel
1711 9856
9856 41231
− pénzbeli apport pénzügyi teljesítés (pénzforgalmi)

közgazd. Osztályozás
1713 321
3311
funkcionális oszt.
72 1997
állományba vétel
1711 4122
− térítésmentesen átvett tulajdoni részesedés elszámolása piaci, forgalmi értéken

1711 98531
98531 41231
− befektetések értékvesztése
41236 5951
5951 1751
− elszámolt értékvesztés visszaírása

1751 5952
5952 41236
− befektetések értékesítése
az értékesített befektetés ellenértéknek (nem osztalék, illetve hozam) elszámolása
közgazd. Osztályozás
321 93322
3311
5
funkcionális oszt.
999 992
995
kivezetés az állományból nyilvántartási értéken

4122 1711
− befektetésekből származó osztalék és hozambevétel beérkezése a bankszámlára

közgazd. Oszt.
321 93321
3311
funkcionális oszt.
999 992
995
172-174. Tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok
Ebbe a csoportba tartoznak az egy éven túli lejáratú kárpótlási jegyek, különféle
államkötvények és egyéb értékpapírok. A vonatkozó jogszabályi előírások alapján központi
költségvetési szervek értékpapírt nem vásárolhatnak. Így itt a hosszú lejáratú értékpapírokhoz
kapcsolódó költségvetési tételek az önkormányzatoknál kerülnek bemutatásra.
értékpapír vásárlása
pénzügyi teljesítés
közgazd. Oszt. Szerint:

172-174 321
funkc. Oszt. Szerint

72 1997
állományba vétel
172-174 4122
− értékpapír beváltása, értékesítése

a bevétel beérkezésének elszámolása
közgazd. Oszt. Szerint

321 9332

999 992
995
eladott, beváltott értékpapírok értéknek kivezetése (nyilvántartási értéken)

4122 172-174
6
− értékpapír után kapott kamatbevétel
a kamatbevétel elszámolása

321 9162

999 992
995
− értékpapírok értékvesztése
41236 5951
5951 1752
− értékpapírok értékvesztésének visszaírása

1752 5952
5952 41236
178. Hosszú lejáratú bankbetétek állománya
A vonatkozó jogszabályi előírások alapján ezt a befektetési formát a kincstári körbe nem
tartozó költségvetési szervek alkalmazhatják. A költségvetési beszámoló elkészítésénél a 178.
főkönyvi számlát ugyanúgy kell figyelembe venni, mint a 341. költségvetési elszámolási
számlát.
Betét elhelyezése
3942 321
178 3942
Betét megszüntetése
3942 178
321 3942
Kamatbevétel elszámolása

321 9162

999 992
995
19. Tartósan adott kölcsönök (visszterhesen átadott pénzeszközök)
Lakásépítés, - vásárlás munkáltatói támogatásával kapcsolatos gazdasági események. Vissza

nem térítendő illetve visszatérítendő támogatást biztosít a munkáltató.
7
A dolgozóknak nyújtott lakásépítési és lakásvásárlási kölcsönök elszámolása a kincstári körbe

tartozó költségvetési szerveknél.
− vissza nem térítendő lakásépítési munkáltatói támogatás kiutalása a lebonyolító

hitelintézethez
közgazd. Oszt. Szerint.

3832 3311
355 4122
funkc. Oszt. Szerint.

72 389
− visszatérítendő lakásépítési munkáltatói támogatás kiutalása a lebonyolító

hitelintézethez
194441 3311
355 4122

72 1999
Abban az esetben, ha a költségvetési szerv a tartalékai terhére különít el pénzeszközt a
lakásépítési támogatásra, akkor az átutalásokkal egyidejűleg a tartalékok felhasználását is
könyvelni kell (kapcsolódó tételek T424-K9812, T4222-K9822).
− Kölcsön folyósítása az igénybe vevő dolgozó lakóhelye szerinti hitelintézethez
(hitelintézeti fiókok között pénzeszköz átvezetése)
399 355
− kölcsönszerződés megkötése után a dolgozó részére a kölcsön kifizetése
194141 399
− kölcsön folyósítása a dolgozónak abban az esetben, ha a hitelintézeti fiókok közötti

pénzmozgásról a költségvetési szervet nem értesítik
194141 355
− kezelési költség áthárítása dolgozóra

194141 355
− kezelési költség átvállalása a dolgozótól

abban az esetben, ha még nem terhelték a dolgozóra
4122 355
abban az esetben, ha már ráterhelték a dolgozóra, de később mentesítették a fizetési
kötelezettség alól
41231 194141
8
− dolgozóra rátrehelt késedelmi kamat

194141 41231
− kölcsön törlesztése
355 194141
− az elkülönített lakásépítési bankszámláról a pénzeszköz visszavezetése

− kamatbevétel visszavezetése
4122 355
3311 9162
− kamat nélküli pénzeszköz visszavezetése
4122 355
3311 194541

1999 992
999 995
A kamatbevételt minden esetben először vissza kell vezetni a költségveté gazdálkodási körben
és csak ezután lehet dönteni az elkülönítésről, illetve az újabb kölcsönfolyósításról.
Ha a költsévetési szerv a kölcsönök törlesztéséből újabb kölcsönök folyósításáról dönt, akkor

a költségvetési bevételek és kiadások között ezt a döntést a könyvekben rögzíteni kell.
− kölcsöntörlesztés könyvileges elszámolása
499 194541
− kölcsönnyújtás könyvileges elszámolása

194441 499

72 1999
és
1999 992
995
A dolgozóknak nyújtott lakásépítési és lakásvásárlási kölcsönök elszámolása nem kincstári

körben
Az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998 (XII.30.) korm. Rend. 2003. jan. 1-től
kezdődően módosította a helyi önkormányzatok és intézményeik költségvetési elszámolási
számlája alszámláinak körét. Így a dolgozók lakásépítésének támogatására szolgáló
lakásépítés és vásárlás munkáltatói támogatás számlát kiemelte az idegen pénzeszközök
számlái közül, és besorolta a költségvetési elszámolási számla alszámlái közé.
A 2002. dec. 31-i 365 főkönyvi számla záróegyenlegét át kellett forgatni költségvetési
bevétellé, a 344 költségvetési elszámolási számla lakásépítés és vásárlás munkáltatói
támogatás alcímű számlájára történő jóváírással egyidejűleg.
9
Költségvetési számla lett.
− lakásépítési idegen pénzeszköz egyenlegének átvezetése
4122 355
− költségvetési bevétel elszámolása

324 472212

479 992
995
− költségvetésen kívüli függő kiadás átvezetése a költségvetési pénzforgalomba

3942 499
és
499 472212
és
479 992
995
− vissza nem térítendő lakásépítési támogatás nyújtása

382241 324
72 389
− visszatérítendő támogatás (kölcsön) nyújtása

pénzeszköz-elkülönítés bankszámlák közötti átvezetéssel
324 3942
3942 321
− kölcsönfolyósítás
194441 324
72 1999
− kölcsön összegének állományba vétele

194141 4122
10
− kölcsönök törlesztése
324 194541
1999 992
995
− kölcsönállomány csökkentése
4122 194141
− kezelési költség elszámolása

5722 324
72 599
munkavállalót terhelő rész előírása tartozásként
194141 41231
− késedelmi kamat előírása tartozásként
194141 41231
Önkormányzatok helyi lakásépítési és lakásvásárlási támogatásával kapcsolatos gazdasági

események lehetnek:
− kölcsön nyújtása (194442 főkönyvi szla),
− kölcsön törlesztése (194542 főkönyvi szla),
− kölcsön állományváltozásai (194142 főkönyvi szla).
A működési és felhalmozási célú kölcsönök elszámolását a 19. számlacsoportban kell

kimutatni.
11
Számvitel 8. tétel
A, Mutassa be az államháztartás szervezetei üzemeltetésre, kezelésre, koncesszióba
adott eszközei könyvvezetéssel kapcsolatos sajátosságokat (fogalmak, csoportosítás,
gazdasági műveletek, analitika, leltározás, értékelés)!
A költségvetési szerveknek azokat a „tulajdonukban” lévő tárgyi eszközöket kell ezen számlacsoportban
kimutatniuk, melyeket más gazdálkodó szervezetek, gazdasági társaságok részére koncesszióba adtak, illetve
az önkormányzatoktól vagyonkezelésbe vették. Ilyen eszközök lehetnek:
- immateriális javak
- az ingatlanok, épületek és építmények
- a gépek, berendezések, felszerelések
- a járművek
A számlacsoportban kell megnyitni ezen eszközök bruttó értékének és értékcsökkenése elszámolására
szolgáló számlákat.
1. Üzemeltetésre átadott eszközök jellemzői:

- az önkormányzat és az üzemeltető üzemeltetési szerződést köteles kötni
- az önkormányzat az eszközöket tételes leltár alapján adja át az üzemeltető részére
- az üzemeltető az átvett eszközökkel köteles a szolgáltatási feladatot megfelelő minőségben és
mennyiségben ellátni
- az üzemeltető a közszolgáltatást szerződés alapján nyújtja az igénybevevők részére
- a nyújtott közszolgáltatásért fizetendő díj (közüzemi díj) számlázása és beszedése az üzemeltető
feladata, a beszedett díj az üzemeltető árbevételét képezi
- az üzemeltető köteles az átvett eszközöket karbantartani, működőképes állapotban tartani, ezek
költsége az üzemeltetőt terhelik
- az üzemeltetésre átadott eszközök az önkormányzat tulajdonában maradnak
- értékcsökkenést csak az önkormányzat számol el az üzemeltetésre átadott eszköz után
- az üzemeltetésre átadott eszközök felújítása, pótlólagos beruházása a tulajdonos önkormányzatot
terheli
- az üzemeltető az átvett eszközöket a mérlegben nem mutathatja ki, értékcsökkenést nem számíthat el
utána
- az üzemeltető az átvett eszközök után használati díjat köteles fizetni az önkormányzat által számított
összegben
- az üzemeltető az átvett eszközökről mennyiségben és értékben analitikus nyilvántartást köteles vezetni
- az üzemeltető az üzemeltetésre átvett eszközöket év végén köteles leltározni és a leltárt az
önkormányzat részére köteles megküldeni
Legjellemzőbb területe a Vízi közmű vagyon üzemeltetésre történő átadása
2. Kezelésre átadás jellemzői:
- az önkormányzat és a (vagyon) kezelő vagyonkezelési szerződést köteles kötni
- a vagyonkezelési szerződésben rögzíteni kell, hogy a vagyonkezelő a kezelésbe vett eszközökkel
kapcsolatban milyen feladatokat köteles ellátni és a feladat ellátásáért milyen összegű díjazásra
jogosult
- az önkormányzat a vagyonkezelő részére a vagyoni eszközöket tételes leltár alapján adja át kezelésre,
a leltár-kimutatásnak tartalmaznia kell tételesen, beazonosítható módon a kezelésbe adott eszközöket,
az eszköz bruttó és nettó értékét
- a vagyonkezelő a kezelésre átvett vagyoni eszközökről köteles mennyiségben és értékben analitikus
nyilvántartást vezetni
- a vagyonkezelő a kezelt vagyoni eszközökkel kapcsolatos feladatokat az önkormányzat nevében és
javára látja el, a vagyoni eszközök bérbeadásával kapcsolatos bevétel az önkormányzatot illeti meg, a
vagyonkezelő a bérleti díjról az önkormányzat nevében állíthat ki számlát
- a kezelt vagyoni eszközökkel kapcsolatos bevételeket a megfelelő jogcímen az önkormányzat számolja
el bevételként
- a vagyonkezelő az általa nyújtott szolgáltatás (vagyonkezelés) ellenértékét az önkormányzat felé
számlázza le a vagyonkezelési szerződésben meghatározott díjtételek alapján, az önkormányzat felé
számlázott szolgáltatás ellenértékét árbevételként számolja el.
- a kezelt vagyoni eszközökkel kapcsolatos karbantartás, felújítás az önkormányzatot terheli
- a kezelésre adott vagyoni eszközöket az önkormányzat mutatja ki mérlegében és értékcsökkenést is
csak az önkormányzat számolhat el
- a vagyonkezelő év végén köteles a kezelésbe vett vagyoni eszközöket leltározni és a leltárt az
önkormányzat részére megküldeni
Legjellemzőbb területe az önkormányzatok tulajdonában levő lakások és nem lakás céljára szolgáló
helyiségek kezelésbe adása.
3.Koncesszióba adott eszközök:

A kizárólagos önkormányzati vagyon önkormányzati társulási tulajdon hatékony működtetésének valamint a
kizárólagosan az önkormányzat hatáskörébe utalt tevékenységek gyakorlásának egyik lehetséges útja
mindezek koncessziós szerződésbe való átengedése.
1.Koncessziós szerződés köthető:
- országos közutak és műtárgyaik
- csatornák, valamint a regionális közműrendszerek
- az önkormányzati törzsvagyon részét képező helyi közutak és műtárgyaik továbbá a helyi közművek
működtetése
- a bányászati kutatás és kitermelés, valamint az ezzel összefüggő bányászati melléktevékenységek
- a csővezetékes termékszállítás és tárolás
- a hasadó és sugárzó anyagok előállítása és forgalmazása
- szerencsejátékok szervezése és működtetésére irányuló tevékenység
- a menetrend alapján trolibusszal végzett közforgalmú-közúti személyszállítás
2. A koncessziós szerződésen alapuló tevékenység végzésének feltétele
- az önkormányzat, illetve az önkormányzati társulás a tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetben
többségi tulajdoni részesedéssel, szavazati joggal rendelkezzen, illetve e célra a költségvetési, illetőleg
önkormányzati intézményt alapítson vagy
- az önkormányzat a tevékenység gyakorlásának időleges jogát koncessziós szerződésben átengedje
3. A koncessziós szerződés megkötésére az önkormányzat pályázatot köteles kiírni
4. A koncessziós szerződés jellemzői:
- a koncessziós pályázat nyertesével köthető
- határozott időtartamra szól
• leghosszabb ideje 35 év
• ágazati törvény megengedheti külön pályázat nélkül a koncessziós szerződés egy alkalommal
(eredeti időtartamának legfeljebb felével) történő meghosszabbítását
- ha az ágazati törvény ellenszolgáltatásként koncessziós díj fizetését írja elő, úgy annak csak legkisebb
összegét határozhatja meg. A koncessziós díj megfizetésének módjáról és mértékéről a koncessziós
szerződésben kell rendelkezni.
- ha a koncesszió-köteles tevékenység a kizárólagos önkormányzati törzsvagyonhoz tartozó
vagyontárgyhoz kapcsolódik, a koncessziós szerződés megkötése e vagyontárgy tulajdonjogában
változást nem eredményez a koncesszió-köteles tevékenységgel összefüggésben létrejött kizárólagos
önkormányzati törzsvagyonnak minősülő vagyontárgy az üzembe helyezés időpontjával kerül az
önkormányzat tulajdonába a koncessziós szerződésben rögzített feltételek szerint
5. a koncessziós társaság jellemzői:
- a koncesszió-köteles tevékenység folytatására a koncessziós szerződést aláírónak a szerződés
aláírásától számított 90 napon belül saját részvételével gazdasági társaságot (koncessziós társaságot
kell alapítania)
- belföldi székhelyű lehet
- a koncessziós szerződés időtartama alatt a koncessziós társaság jogosult a kizárólagos önkormányzati
törzsvagyonhoz tartozó egyes vagyontárgyak birtoklására, használatára és hasznok szedésére.
- a birtokba adott kizárólagos önkormányzati törzsvagyonnak minősülő vagyontárgyra vonatkozó
használati jogát nem idegenítheti el, valamint azt nem pénzbeni hozzájárulásként más gazdasági
társaságba nem viheti be.
- a koncesszió-köteles tevékenységgel összefüggésben létrejött kizárólagos önkormányzati
törzsvagyonnak minősülő vagyontárgy rendeltetésszerű használatát elősegítő vagyontárgyak
(létesítmények) elkészültük(üzembe helyezésük ) után- ha a koncessziós szerződés eltérően nem
rendelkezett – a koncessziós társaság tulajdonába kerülnek.
- a koncesszió-köteles tevékenység gyakorlásának jogát az önkormányzat hozzájárulása nélkül másra
nem ruházhatja át, valamint azt más gazdasági társaságba nem pénzbeni hozzájárulásként nem viheti
be
- a koncessziós szerződésben meghatározott időtartam lejáratakor vagy a koncessziós szerződésnek más
okból történt megszűnése esetén legkésőbb az azt megállapító jogerős bírósági határozat közlésétől
számított 30 napon belül a koncessziós társaság tagjai (részvényesei) kötelesek a végelszámolást
lefolytatni
- a koncessziós társaság megszűnése esetén a tagok (részvényesek) részére az őket megillető
vagyonmaradványt csak abban az esetben lehet kiszolgáltatni (kifizetni), ha az önkormányzat nevében
eljáró szerv az önkormányzat tulajdonában lévő vagyontárgyak rendeltetésszerű állapotban történt
átadását igazolta, kivéve, ha a kizárólagos állami tulajdonhoz, illetőleg önkormányzati törzsvagyonhoz
tartozó vagyontárgy üzembe helyezésére ezen időpontig nem került sor
Könyvelési tételek
Üzemeltetés, kezelés Koncesszióba adás Vagyonkezelésbe adás Vagyonkezelésbe vétel
Nyitás
T 161 - K 491; T 491 - K 162,417
T 163 – K 491; T 491 – K 164, T 167 – K 491; T 491 – K T 165 – K 491; T 491 – K 166
417 168
Nyitó rendező tételek Terven felüli ÉCS előző évi visszaírásának átvezetése a terven felüli Écs-számlán
T 16212 - K 16213, T 16422 - K 16413 T 16812 - K 16813 T 1661212, 1661222 – K 1661213,
162233 16432 16423 168212 168213 1661223
162212 162213, 16442 16433 168222 168223 1661232, 1661242 1661233,
168232 168233 1661243
166233 16443 168242 168243 1661252, 166132 1661253 ,
162222 162243 168252 168253 166133
162232 162253 16832 16833 166142, 166212 166113,
162242 16233 16842 16843 166213
162252 16243 1662212, 1662222 1662213,
16242 16253 1662223
1662232, 1662242 1662233,
1662243
1662252, 166232 1662253,
166233
166242 166243
Átadásra kerülő eszközök állomány átvezetése:
Bruttó ért kivez T 41231-K 11-13(áll Br. ért kivez T 41231-K 11-13(áll szlák) Br. ért kivez T 41231-K 11-13(áll szlák) Vagyonkezelésbe vétel
szlák) Bruttó érték átvezet T 163 - K 41231 Bruttó érték átvezet T 167 - K 41231 T 1651 – K 41231, T 41231 – K 4381
Bruttó érték átvezet T 161 - K 41231 Écs kivezetés T 11-13(écs szla)- K 41231 Écs kivezetés T 11-13(écs szla)- K 41231 Nem felügyelet alá tartozó Önk ktgvet
Écs kivezetés T 11-13(écs szla)- K 41231 Écs átvezetés T 41231 – K 163 Écs átvezetés T 41231 – K 168 szervnél
Écs átvezetés T 41231 – K 162 T 1652 – K 41231; T 41231 - K4383
Terv szerinti értékcs. elszám. negyed évente
T 5931- K 162 ; T41233 – K 5931 T 5931- K 164; T41233 – K 5931 T 5931- K 168, T41233 – K 5931
Selejtezés, megsemmisülés, hiány miatt az eszköz könyvből történő kiveze-tése a megküldött dokumentumok alapján
- terven felüli écs elszám - terven felüli écs elszám - terven felüli écs elszám - terven felüli écs elszám
T 5932 - K 162 ; T 41235 – K 5932 T 5932 - K 164, T 41235 – K 5932 T 5932 - K 168, T 41235 – K 5932 T 5932 - K 166, T 41235 – K 5932
- bruttó érték kivezetés T 41231 – K 161 - bruttó érték kivezetés:T 41231 – K 163 - bruttó érték kivezetésT 41231 – K 167 - bruttó érték kivezetés T 41231 – K 165
- Écs kivezetése: T 162 - K 41231 - Écs kivezetése T 164 - K 41231 - Écs kivezetése T 168 - K 41231 - Écs kivezetése T 166 - K 41231
Üzemeltetési, kezelési, koncessziós szerződés megszünkor eszköz kivez Vagyonkez. Szerz. megszűnkor önk-i vagyoni körbe tartozó
eszköz kivezetés
-Bruttó érték kivez 16 szlaról -Bruttó érték kivez 16 szlaról Vagyonkezelési szerződés meg- -Bruttó érték kivez T 41231 – K 1652
T 41231 – K 161 T 41231 – K 163 szűnésekor az eszközöket vissza kell - Écs kivezetése T 1662 – K 41231
- bruttó érték átvez 11-13 szlara - bruttó érték átvez 11-13 szlara vezetni. - köt kivez a kivezett eszk nettó értékig
T 11-13(áll szla)- K 41231 T 11-13(áll szla)- K 41231 Vagyonkezelésbe adott eszkö-zöknél T 4383 – K 41231
A vagyon eredeti állapotával való elszá-
- écs kivezetés 16 számláról - écs kivezetés 16 számláról a bevételekben meg nem térült moláshoz a különbözet rendezése
T 162 –K 41231 T 164 –K 41231 értékcsökkenés a köve-telés - elmaradt felúj, pótlólagos beruh miatti
- écs étvez 11-13 szlara - écs étvez 11-13 szlara elengedésének elszámolása kiadás elszám a vagyonkeznél haÖnkorm
T 41231– K 11-13(áll szla) T 41231– K 11-13(áll szla) T 5752 – K 499 K o T 37425 – K 321; F o T 72 – K 389
T 499 – K 46,47 Köt kivez: T 4383- K 41231
Nettó érték > vagyonkezbe vét. miatti kö-
telezettség különbs bevként kell elszám:
- Köv előír: T 2879 – K 41231
- K o T 321 – K 93523, 919241
- F o T 999 – K 992
- köv kivez: T 4122 – K 2879
Tulajdonos Önkormányzat elszámolása:
K o T 11-14 (forgalmi szla) –K 321
K o T 18(forgalmi szla) – K 321
F o T 72 - K 199…
Állományba vét.: T 11-14(forg.szla) –K
41222
Vagyonkez szerződés megszűnkor a
kivezetés
Önkorm kör: T1662 – K 1652
Kincstári kör: T 1661 – K 1651
Felújítás beruházás
A tulajdonos feladata. Ha az A tulajdonos feladata. Ha az Adatszolg alapján vagyon változ könyv. Felújítás beruházás a vagyonkezelő
- vagyonkez ált végz és aktivált beruh, kötelezettsége. Jogszabály szerint a
üzemeltető, kezelő végzi, az üzemeltető, kezelő végzi, az felúj vagyonkezelő a felújítást, beruházást
Önkormányzat a számla Önkormányzat a számla T 167 – K 41231
a vagyoni eszközök elszámolt écs-
-önkorm által elszám és a vagy. kez ált
összegét a 11-13 szla összegét a 11-13 szla elszám écs közti különbség
jének megfelelő mértékben köteles
csoportban szá-molja el csoportban szá-molja el -Vagyon kez ÉCS > Önkorm ÉCS gondoskodni, illetve e célra tartalékot
képezni. Ennek részleteit a vagyonke-
beruházásként vagy beruházásként vagy T 41233 – K 168 ; T 41233 – K 5931
- Vagyon kez ÉCs < Önkorm. ÉCS zelési szerződésben kell meghatározni
felújításként, majd az aktivált felújításként, majd az aktivált T 168 – K 531; T 5931 – K 41231 Felújítás és pótlólagos beruházás
- vagyonkez által végz. beruh, felúj és az elszámolása 11-13 számlacsoportban
értéket átveze-ti a 16-os értéket átveze-ti a 16-os elsz écs közti kül elsz kell kimutatni, innen kell átvezetni a
szlacsoportba. szlacsoportba. écs magasabb: T 2875 – K 41231
165. számlára.
écs alacsony: T 41231 -K 2875
(4389,4499)
Karbantartás
Az üzemeltető feladata. Nincs könyvelés Az üzemeltető feladata. Nincs könyvelés Az üzemeltető feladata. Nincs könyvelés
Önkormányzatot megillető díj elszámolása
Köv előírás: T 282 – K 41231 Köv előírás: T 282 – K 41231 Vagyonkezelői díj Tulajd. Önk-nál bevétel elszám
Bev elszám: K o T 321 – K 9352 Bev elszám: K o T 321 – K 9352 K o T 321 – K 93523 T 321 – K 4652
F o T 999- K 992 F o T 999- K 992 F o T 999 – K 992 T 479- K 992
Köcv kivez: T 41231 –K 282 Köcv kivez: T 41231 –K 282
Egyéb bevételek, kiadások
-Lakbér,helyiség bérlettel kapcs köv Ha a vagyonkezelő olyan
előir közfeladatot lát el, amely után a
T 281 – K 41231
- Lakbér, helyiségbérlet bevétel:
bevétel több mint fele az
K o T 321–K 9291,9292; F o T 999 -K 992 államháztart valamely
- követelés kivezetés T 4122 – K 281 alrendszeréből származik önk-i
-Kiad elszám a kezelő előírása szerint: döntéssel a bevételekben meg
száll köt: T 41231 – K 441 nem térülő elszámolt écsnek
kiadás K o T 1-5–K 321;F o T 172–K
átvez szla megfelelő összeg erejéig a kezelt
- Száll köt kivez: T 441- K 4122 vagyonnal összefüggő hosszú
Ha az elszámolás a tényleges lejáratú kötelezettség
pénzforgban nettó módon történik a elengedhető.
bevételt és kiadást bruttó módon kell
mutatni (lásd fenn). A bevétel és kiadás Elengedett kötelezettség:
különbözetét 321 szám- lával T 4383 – K 9854
szemben kell elszámolni. T 9854 – K 41231
- kezelőtől befiz követnék:T 281 – K
41231
- kezelésért járó díj elszám önk-nál
kiadként
K o T 55229 – K 499 (321)
F o T 72 – K 559
B, Ismertesse a tárgyi eszközök kapacitás kihasználásával kapcsolatos elemzési
feladatokat!
Az elvégzett feladat nagyságának, a teljesítményének mérésére a feladatmutatók (például: korházakban a
korházi ágyak száma, szociális otthonban, óvodában a férőhelyek száma) nem alkalmas. A feladatteljesítés
maximális (optimális, norma) tervezett és tényleges szintjét a teljesítménymutatók fejezik ki. A
teljesítménymutatókkal végzett számítások segítenek képet alkotni a tárgyi eszközök kihasználásának
jellemzőiről. Az alkalmazható teljesítménymutatók főbb típusai (ha nem állnak rendelkezésre, azok
kiváltói):
Főbb teljesítmény jellemzők kihasználás számításhoz tárgyieszköz-csoportonként
I. Ingatlanok II. Gépek, berendezések és III. Járművek

(közvetett értelmezés) felszerelések személy teher
- gondozási nap - előállítható mennyiség - utaskilóméter - tonnakilómáéter
- ellátási nap - elvégezhető vizsgálat szám - 1 gk-ra jutó km - 1 gk-ra jutó km
- ápolási nap - bevihető adatmennyiség - állásidők aránya - állásidők aránya
-működőképes állomány aránya - átlagos utasszám - átlagos fuvartonna
- működő állomány aránya -átlagos utazási távolság -átlagos szállítási távolság
- utak száma - utak száma
- megtett km - megtett km
Számításuk: feladatmutató átlagállomány x működési napok száma
Jelzett teljesítményjellemzők alapján tudunk képet alkotni a kihasználtságról.
Tényleges vagy tervezett teljesítménymutató

Kapacitás-kihasználás(%) = -------------------------------------------------------- x 100
Optimális teljesítménymutató
Tényleges teljesítménymutató= napi nyilvántartásból összesített teljesítmény
Tervezett teljesítménymutató = optimális teljesítménymutató tervezett kapacitás-kihassználtsági %-kal korrigált

száma
Optimális teljesítménymutató = feladatmutató átlagállomány x működési napok száma
I. Intézményi tevékenységnél
II. Gépek, berendezések és felszerelések elemzése

a, ha az adott gép teljesítménye megállapítható, akkor az általános kapacitás-kihasználási százalék
számítási képlet
alkalmazható
Tényleges vagy tervezett teljesítménymutató

Kapacitás-kihasználás(%) = -------------------------------------------------------- x 100
Optimális teljesítménymutató
b, ha nem állapítható meg teljesítménymutató, akkor gépállomány-felhasználási mutató számítható
Működő gépek mennyisége, értéke

Gépállomány-felhasználási mutató (%) = --------------------------------------------------------- x 100
Rendelkezésre álló gépek mennyisége, értéke
Működőképes állomány aránya(%) x működő állomány aránya (%):
Működőképes gépek mennyisége, értéke működő gépek mennyisége, értéke

-------------------------------------------------------- x ------------------------------------------------ x 100
Rendelkezésre álló gépek mennyisége, értéke Működőképes gépek mennyisége értéke
III. Járművek tárgyieszköz –csoport

A járművek tárgyieszköz-csoport kihasználásnak elemzése összetett, több mutató számítását igénylő feladat
A járművekkel való gazdálkodás hangsúlyos figyelmet érdemel különösen azon intézményeknél, amelyek
jelentős értékű járműparkkal rendelkeznek. Ennél az eszközfajtánál a gazdálkodás során több kihasználást
érintő szempontot kell figyelembe venni az optimális működtetés érdekében. Például a járművek által
kiszolgált szakfeladatok elkülöníthetősége, munkaszervezési tényezők, az üzemanyag árak ingadozása.
Jármű kihasználást jellemző főbb mutatók csoportjai:
a, teljesítménymutatóhoz kötött
járművek esetében a személygépkocsik teljesítménymutatója az utaskilométer,
tehergépjárműveknél a
tonnakilométer
utas km = utasok száma (fő) x utazási távolság hossza (km)
tonna km = szállított áru mennyisége x szállítási út hossza
A lehetséges (norma szerinti) teljesítmény, a férőhely-, illetve a raksúly-kapacitás alapján
állapítható meg
A tényleges teljesítmény a menetlevelek, úti okmányok adatainak összesítéséből határozható meg.
Ismeretük birtokában a kihasználás százaléka is kiszámítható.
Utaskilométer
Utasszállítás-kihasználási százalék= ----------------------------------------------
Férőhelyek száma x megtett távolság
b, fajlagos
Fajlagos mutatóként több mutatót alkalmazhatunk a kihasználás elemzéséhez
Gépjármű által megtett összes km
Gépjárműre jutó km-teljesítmény =------------------------------------------
Gépjárművek száma
Utaskilométer
Átlagos utas szám=--------------------------
Megtett összes km
Utaskilométer
Átlagos utazási távolság (km) = ----------------------
Utak száma
Megtett összes km
Egy utasra jutó km (km/fő) = --------------------------
Utasok száma
A fajlagos mutatók körét lehet bővíteni értékadatok bevonásával, mivel az államháztartás szervezet
számára fontos információt képez az egy kilométer üzemeltetési kiadásának összege.
c, munkaidőhöz kapcsolódó
A járművek munkaidő-kihasználására vonatkozó számítások is az elemzés fontos részét képezik
A munkaidő-felhasználás főbb mutatói
- munkaidő- kihasználás
Utazással, szállítással töltött idő
Munkaidő kihasználás = ----------------------------------------
Gépjármű üzemideje (gépjárművezetők munkaórái)
- állásidő részaránya
Állásidő óraszáma
Állásidő részaránya =---------------------------
Gépjármű üzemideje
Személyszállítás vonatkozásában számítható még olyan hatékonysági mutató is, amely nem számítható az
előbbi
hármas csoportba Értékének változása a teljesítményről nyerhető információk körét bővíti.
Pl: utaskm/ személyszállításra fordított üzemórák száma
utaskm/ óra
Az államháztartás szervezetei tevékenységében a személyszállítás a jellemzőbb, mint a teherszállítási
tevékenység. A
személy és teherszállítás teljesítménye együttesen is vizsgálható a képzett tonnakilométer
teljesítménymutatóval:
utas km + árutonna km
C, Ismertesse a szabálytalanságok kezelésével kapcsolatos feladatokat!
1. A szabálytalanság
A szabálytalanság valamely létező szabálytól (törvény, rendelet, utasítás, szabályzat, stb.) való eltérést
jelent, amely az államháztartás működési rendjében, a költségvetési gazdálkodás bármely gazdasági
eseményében, az állami feladatellátás bármely tevékenységében az egyes műveletekben fordulhat elő.
Alapesetei lehetnek:
1. a szándékosan okozott szabálytalanságok (félrevezetés, csalás, sikkasztás, megvesztegetés,
szándékosan okozott szabálytalan kifizetés, stb.)
2. a nem szándékosan okozott szabálytalanságok (figyelmetlenségből, hanyag magatartásból,
helytelenül vezetett nyilvántartásból, stb. származó szabálytalanság)
A szabálytalanság lehet továbbá
- egyedi
- rendszeresen ismétlődő
A szabálytalanságok megelőzésével kapcsolatosan a költségvetési szerv vezetőjének felelőssége, hogy:
♦ a jogszabályoknak megfelelő szabályzatok alapján működjön a szervezet,
♦ a szabályozottságot, illetve a szabályok betartását folyamatosan kísérje figyelemmel a vezető,
♦ szabálytalanság esetén hatékony intézkedés szülessék, a szabálytalanság korrigálásra kerüljön annak
a mértéknek megfelelően, amilyen mértéket képviselt a szabálytalanság.
A szabálytalanságokkal kapcsolatos intézkedések általános célja, hogy:
♦ hozzájáruljon a különböző jogszabályokban és szabályzatokban meghatározott előírások sérülésének,
megszegésének, szabálytalanság kialakulásának megakadályozásához (megelőzés),
♦ keretet biztosítson ahhoz, hogy az előírások sérülése, megsértése esetén a megfelelő állapot
helyreállításra kerüljön; a hibák, hiányosságok, tévedések korrigálása, a felelősség megállapítása, az
intézkedések foganatosítása megtörténjen,
♦ a szabálytalansággal érintett területeken szerzett tapasztalatok beépítésre kerüljenek a folyamatba
épített előzetes és utólagos vezetői ellenőrzés (továbbiakban: FEUVE) rendszerbe.
A szabálytalanságok kezelése a költségvetési szerv vezetőjének a feladata, amely feladatot a költségvetési
szerv vezetője a költségvetési szervben kialakított munkaköri, hatásköri, felelősségi és elszámoltathatósági
rendnek megfelelően az egyes szervezeti egységek vezetőire vagy szabálytalansági felelősre, illetve egyes
esetekben akár szabálytalansági felelős csoportra ruházhat át. A szabálytalanságok kezelésével kapcsolatos
hatásköröket a költségvetési szerv vezetője az SZMSZ mellékletét képező szabálytalanságkezelési eljárásban
ruházhatja át
2. A szabálytanságok megelőzése
Szabálytalanság elkövetéséhez alapvetően szervezeti és személyi tényezők vezethetnek. A FEUVE-nek
folyamatosan vizsgálnia kell a szabálytalanságok ezen feltételrendszerének alakulását, valamint a megelőzés
érdekében a szabálytalanság kivizsgálásakor is ki kell térni a feltételrendszer elemzésére.
A szabályozottság biztosítása, a szabálytalanságok megakadályozása elsődlegesen a költségvetési szerv
vezetőjének felelőssége. Amennyiben van szabálytalansági felelős, ő a tudomására jutott információk
alapján javaslatot dolgoz ki a költségvetési szerv vezetője részére a hasonló szabálytalanságok elkerülése
érdekében.
Szabálytalanságkezelési eljárás
Az eljárásrend kialakításakor alapvető követelmény az, hogy minden szervezeti egység vezetője felelős a
feladatkörébe tartozó szakterületen észlelt szakmai és gazdálkodási szabálytalanságok megelőzéséért,
feltárásáért, nyomon követéséért, dokumentálásáért, a felelősségre vonásért, valamint a hiányosságok
megszüntetésével kapcsolatos intézkedések kezdeményezéséért és megvalósításuk ellenőrzéséért.
1. A szabálytalanságok észlelése
A szabálytalanságok észlelése a folyamatba épített, előzetes és utólagos vezetői ellenőrzés rendszerében
történhet a munkatárs és a vezetőrészéről egyaránt. Ezen kívül az észlelés származhat a mind belső, mind a
külső ellenőrzéstől, valamint egyéb külső személytől is. Eszerint a következő esetek lehetnek:
♦ A költségvetési szerv valamely munkatársa észlel szabálytalanságot

- Amennyiben van szabálytalansági felelős, őt kell értesíteni először. A szabálytalansági felelős
megküldi a tájékoztatást a szervezeti egység vezetőjének a kapcsolódó dokumentumokkal, és csatolja
az ügyre vonatkozó véleményét, javaslatot téve annak kivizsgálására vagy a vizsgálat mellőzésére.
- Amennyiben nincs szabálytalansági felelős, a szabálytalanságot észlelőmunkatárs köteles értesíteni a
szervezeti egység vezetőjét. Amennyiben a szervezeti egység vezetője az adott ügyben érintett, a
munkatársnak a vezető felettesét, annak érintettsége estén a költségvetési szerv vezetőjét kell
értesítenie.
Valamennyi felettes és a költségvetési szerv vezetőjének érintettsége esetén közvetlenül a felügyeleti
szerv vezetőjét kell értesíteni.
A költségvetési szerv vezetőjének kötelessége gondoskodni a megfelelő intézkedések meghozataláról,
illetve indokolt esetben a szükséges eljárások megindításáról.
A szabálytalanság jelentésekor ki kell térni arra, hogy:
- mi a szabálytalanság pontos tartalma;
- milyen normától való eltérésről van szó;
- elévülési időn belül észlelték-e a szabálytalanságot;
- a szabálytalanság mely területet érinti;
- van-e enyhítő körülmény (pl. a határidő túllépését váratlan, elháríthatatlan külső akadály fellépése
okozta, a hibás elszámolást informatikai hiba okozta, stb.);
- a szabálytalanság gyanúja dokumentumokon alapuló vagy helyszíni ellenőrzés következtében merült
fel;
- korrigálható-e a szabálytalanság;
- pénzbeli juttatást érintő szabálytalanság esetén van-e reális lehetőség a visszakövetelésre –
amennyiben igen, megtörténtek-e az ahhoz szükséges intézkedések;
- amennyiben kártérítési igény merül fel, foganatosították-e az ahhoz szükséges intézkedéseket.
Amennyiben nem a folyamatba épített ellenőrzés során észlelnek egy szabálytalanságot, azt is meg kell
vizsgálni, hogy a folyamatba épített ellenőrzés miért nem tárta fel a hiányosságot.
♦ A költségvetési szerv vezetője észleli a szabálytalanságot

A költségvetési szerv vezetője, illetve a szervezeti egységek vezetőinek észlelése alapján a feladat,
hatáskör és felelősségi rendnek megfelelően kell intézkedést hozni a szabálytalanság korrigálására,
megszüntetésére.
♦ A költségvetési szerv belső ellenőrzése észleli a szabálytalanságot

Amennyiben a belső ellenőr ellenőrzési tevékenysége során szabálytalanságot tapasztal, a
költségvetési szervnek intézkedési tervet kell kidolgoznia a belső ellenőrzés megállapításai alapján, az
intézkedési tervet végre kell hajtania. Az intézkedési terv végrehajtását az ellenőrzött szerv, illetve
szervezeti egység vezetője az általa éves bontásban vezetett nyilvántartás segítségével követi nyomon.
Egy szabálytalanság belső ellenőrzés által történő feltárásakor külön kell vizsgálni az alábbiakat:
- miért nem tárta fel a FEUVE rendszer a szabálytalanságot és az azt lehetővé tevő tényezőket;
- amennyiben a FEUVE rendszer feltárta a szabálytalanságot vagy az azt lehetővé tevő tényezőket,
az érintett szervezeti egység vezetője miért nem tette meg a megelőzéshez, illetve a káros
következmények csökkentéséhez szükséges intézkedéseket;
- ha a szükséges intézkedéseket megtette a vezető, miért nem érte el a kívánt hatást;
- volt-e korábban olyan vizsgálat, amelynek fel kellett volna tárnia a szabálytalanságot.
♦ Külső ellenőrzési szerv észleli a szabálytalanságot

A külső ellenőrzési szerv szabálytalanságra vonatkozó megállapításait az ellenőrzési jelentés
tartalmazza. A büntető-, szabálysértési, kártérítési, illetve fegyelmi eljárás megindítására okot adó
cselekmény, mulasztás vagy hiányosság gyanúja esetén az ellenőrző szervezet a működését szabályozó
törvény, rendelet alapján jár el .A szabálytalanságra vonatkozó megállapítások alapján a költségvetési
szervnek intézkedési tervet kell kidolgozni.
♦ Egyéb külső személy észleli a szabálytalanságot

Amennyiben egyéb külső személy (pl. szerződéses ügyfél, társszervezet vagy ügyfél) jelzi a
szabálytalanságot, a szervezeti egység vezetőjének a bejelentést érdemben kell megvizsgálnia. Ezekben
az esetekben javasolt írásban visszaigazolást tenni az észlelő személy felé. Egyebekben az eljárás
megegyezik a költségvetési szerv munkatársa által észlelt szabálytalansági eljárással.
2. A szabálytalansági vizsgálat lefolytatása

A költségvetési szerv vezetője dönt a szabálytalanság kivizsgálásáról, annak formájáról, valamint szükség
esetén a szakértői csoport tagjairól.
A költségvetési szerv vezetője illetékesség vagy hatáskör hiányában dönt a szabálytalansági gyanú
kivizsgálására vonatkozó javaslat és a kapcsolódó dokumentumoknak az érintett szervezet részére történő
átadásáról.
A költségvetési szerv vezetője a vizsgálatban való részvételre munkatársakat kérhet fel, vagy bizottság
hozható létre a szervezet folyamatait jól ismerő vezetőkből vagy szakértőkből. Indokolt esetben külső
szakértő is felkérhető a munkajogi szabályok tiszteletben tartásával. A szakértő írásbeli nyilatkozatot tesz,
hogy a bizottság munkájában való részvétele nem ütközik összeférhetetlenségi akadályba.
A jogkövetkezményekről való döntés nem kiemelt jelentőségű szabálytalanság esetén a szervezeti egység
vezetőjének, a többi esetben az intézmény vezetőjének kötelezettsége. A szabálytalansági felelős a döntések
meghozatalában nem vehet részt.
A szabálytalansági vizsgálat maximális időtartamát a belső szabályzatban rögzíteni kell. Amennyiben a
rendelkezésre álló határidő kevésnek bizonyul, a vizsgálatot folytatónak ezt a tényt – az indok és a javasolt
határidő feltüntetésével – jeleznie kell az intézmény vezetője felé.
A vizsgálat eredménye lehet:
a) annak megállapítása, hogy nem történt szabálytalanság, valamint a szabálytalansági eljárás
intézkedés nélküli megszüntetése (pl. hibás észlelés, jelentéktelen szabálytalanság, stb.)
b) szabálytalanság megtörténtét megállapító és intézkedést elrendelő döntés
c) további vizsgálat elrendelése - erre többnyire akkor kerül sor, ha a szabálytalanság megállapítását
követően a felelősség eldöntéséhez és/vagy a hasonló esetek megelőzése érdekében szükséges
intézkedések meghatározásához nem elég a rendelkezésre álló információ.
A vizsgálatot folytatók intézkedési javaslatot dolgoznak ki a költségvetési szerv vezetője számára a hasonló
szabálytalanságok elkerülése érdekében.
3. A szabálytalanság észlelését követő szükséges intézkedések, eljárások megindítása
A költségvetési szerv vezetője felelős a szükséges intézkedések végrehajtásáért. Az intézkedések
végrehajtására határidőt kell szabni. Bizonyos esetekben (pl. büntető- vagy szabálysértési ügyekben)
szükséges az illetékes szervek értesítése is, annak érdekében, hogy megalapozottság esetén az illetékes
szerv a megfelelő eljárásokat megindítsa.
Kiemelt jelentőségű szabálytalanság esetén a minősítésre vonatkozó végső döntés meghozatala és az
intézkedések foganatosításának megindítása a költségvetési szerv vezetőjének, illetve a belső szabályozástól
függően az egyes területi egységeknél munkáltatói joggal felruházott vezetők hatáskörébe tartozik.
Intézményen belüli szabálytalanság esetén a kárt okozó munkavállaló köteles az okozott kárt megtéríteni. A
kártérítési kötelezettséget az érintett szervezeti egység vezetője valamennyi feltétel és körülmény
mérlegelése után a jogszabályokban előírt korlátok közt korlátlan mértékben csökkentheti, kivéve a
büntetőeljárás megindítására okot adó cselekmények, mivel azoknál az eljárás megindítása kötelező,
valamint a kiemelt jelentőségű szabálytalanságok, mert ott nem csökkenthető a kártérítési kötelezettség.
Az intézmény vezetőjének mérlegelési jogkörébe tartozó jogkövetkezmények:
● kártérítési eljárás,
● fegyelmi eljárás,
● szabálysértési eljárás,
● pénzbeli juttatások további felfüggesztése – ha a belső szabályozok másként nem rendelkeznek.
A mérlegelési jogkör a belső szabályzatban az érintett területi egység vezetőjére, pénzbeli juttatás
felfüggesztése esetén a szervezeti egység vezetőjére átruházható.
4. A költségvetési szerv vezetőjének feladata a szabálytalansággal kapcsolatos eljárás (intézkedés)
nyomon követése során:
♦ nyomon követi az elrendelt vizsgálatokat, a meghozott döntések, illetve a megindított eljárások

helyzetét;
♦ figyelemmel kíséri az általa és a vizsgálatok során készített javaslatok végrehajtását;
♦ a feltárt szabálytalanság típusa alapján beazonosítja a további „szabálytalanság-lehetőségeket”
(hasonló projektek, témák, kockázatok meghatározása), információt szolgáltat a belső ellenőrzés
számára, elősegítve annak folyamatban lévő ellenőrzéseit, valamint az ellenőrzési környezetre és a
vezetési folyamatokat érintő eseményekre való nagyobb rálátást;
♦ értékeli a megtett intézkedések hatását és hatékonyságát.
Az intézkedést elrendelő vezető, illetve a szabálytalansági felelős is köteles nyomon követni a végrehajtást.
Amennyiben az intézkedések végrehajtása során megállapításra kerül, hogy a foganatosított intézkedések
nem elég hatékonyak és eredményesek, a szabálytalansággal érintett terület vezetőjét, valamint annak
felettesét írásban értesíteni kell a további intézkedések meghozatala érdekében. A szabálytalanság
korrigálása esetén nincs további teendő. A szabálytalanság fennállása esetén újabb intézkedést kell hozni,
illetve kezdeményezni.
5. A költségvetési szerv vezetőjének feladata a szabálytalansággal kapcsolatos eljárás (intézkedés)
nyilvántartása során:
♦ gondoskodik a szabálytalanságokkal kapcsolatban keletkezett iratanyagok (jogszabály szabályozza)
nyilvántartásának naprakész és pontos vezetéséről;
♦ egy elkülönített, a szabálytalanságokkal kapcsolatos nyilvántartásban iktatni kell a kapcsolódó írásos
dokumentumokat;
♦ nyilvántartja a megtett intézkedéseket, az azokhoz kapcsolódó határidőket;
♦ a pályázati úton felhasználásra kerülő források, költségvetési előirányzatok tekintetében figyelembe
veszi a.) Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programjai, az EQUAL Közösségi Kezdeményezés
program és a Kohéziós Alap projektek támogatásainak fogadásához kapcsolódó pénzügyi
lebonyolítási, számviteli és ellenőrzési rendszerek kialakításáról szóló 360/2004. (XII. 26.) Korm.
rendelet VII., valamint a 2007-2013. programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési
Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások fogadásához
kapcsolódó pénzügyi lebonyolítási és ellenőrzési rendszerek kialakításáról szóló 281/2006. (XII. 23.)
Korm. rendelet VIII. Szabálytalanságok kezelése című fejezetében meghatározottakat.
A nyilvántartás a tárgyévet követő évre vonatkozó ellenőrzési terv elkészítéséhez szükséges
kockázatelemzés alapjául is szolgáló információkat tartalmazza:
a) a szabálytalanság típusát (büntető-, szabálysértési, fegyelmi vagy kártérítési eljárásra okot adó),
b) a szabálytalanság rövid leírását,
c) a kapcsolódó lezárult eljárás eredményét,
d) az érintettek számát, beosztását,
e) az esetleges kár mértékét,
f) a szabálytalanság kezelése érdekében tett intézkedések leírását.
6. Jelentési kötelezettségek
A belső ellenőrzés által végzett ellenőrzések ellenőrzési jelentései alapján az ellenőrzöttnek intézkedési
tervet kell készítenie.
A költségvetési szerv vezetőjének az éves ellenőrzési jelentésben kell számot adnia az ellenőrzési
tevékenység fejlesztésére vonatkozó javaslatokról.
A külső ellenőrzés által végzett ellenőrzések ellenőrzési jelentései alapján is intézkedési tervet kell
készítenie az ellenőrzött szervnek és tájékoztatnia kell a költségvetési szerv vezetőjét.
A belső és külső ellenőrzési jelentés megállapításai, javaslatai alapján végrehajtott intézkedésekről, a végre
nem hajtott intézkedésekről és azok indokáról az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység vezetője évente
beszámolót készít.
8.a.) tétel:
Mutassa be az államháztartás szervezetei üzemeltetésre, kezelésre, koncesz-

szióba adott eszközei könyvvezetésével kapcsolatos sajátosságokat (fogal-
mak, csoportosítás, gazdasági műveletek, analitika, leltározás, értékelés)!
Az üzemeltetésre, kezelésre átadott, koncesszióba adott, vagyonkezelésbe vett eszközök

fogalma
Az üzemeltetésre, kezelésre átadott, koncesszióba adott, vagyonkezelésbe vett eszközök köré-

be soroljuk – az elsősorban az önkormányzatok tulajdonában lévő –, nem a pénzügyi eszkö-
zök között kimutatható olyan tárgyi eszközöket, melyeket nem a tulajdonos, illetve költségve-
tés alapján gazdálkodó intézménye üzemeltet, hanem azok működtetését, kezelését gazdálko-
dó szervre bízta.
Az eszközök működtetésének, kezelésének, használatának módját a könyvekben is követni

kell. Ezért a vagyoni állapot pontos kimutatása érdekében a befektetett eszközök állományán
belül el kell különíteni a saját üzemeltetésben működtetett és a más gazdálkodó szervezetnek
üzemeltetésre, kezelésre átadott vagyontárgyakat.
Az MNV Zrt. Egyes állami tulajdonú eszközök kezelését önkormányzatokra bízza. Ezek az
eszközök képezik a költségvetési szervek körében a vagyonkezelésbe vett eszközöket.
Az üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök állományváltozásának elszámolása
Az üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök állományának kimutatására szolgáló főkönyvi

számlák:
161. Üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök állománya

162. Üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök értékcsökkenése
163. Koncesszióba adott eszközök állománya
164. Koncesszióba adott eszközök értékcsökkenése
165. Vagyonkezelésbe vett eszközök állománya
166. Vagyonkezelésbe vett eszközök értékcsökkenése
167. Vagyonkezelésbe adott eszközök állománya
168. Vagyonkezelésbe adott eszközök értékcsökkenése
169. Üzemeltetésre, kezelésre átadott, koncesszióba adott, vagyonkezelésbe vett eszkö-
zök értékhelyesbítése
1
Állományváltozások – a „tulajdonosnál”
- Az üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök értékének átvezetése

Bruttó érték átvezetése:
T 41231. Tranzakciós partnerhez - K 12-14. Tárgyi eszközök állomá-

kapcsolódó pénzforgalom nélküli nyának értéke
tőkeváltozások
és
T 161. Üzemeltetésre, kezelésre át- - K 41231. Tranzakciós partnerhez
adott eszközök állománya kapcsolódó pénzforgalom nélküli
tőkeváltozások
Értékcsökkenés átvezetése:
T 12-14. Tárgyi eszközök érték- - K 41231. Tranzakciós partnerhez

csökkenése kapcsolódó pénzforgalom nélküli
tőkeváltozások
és
T 41231. Tranzakciós partnerhez - K 162. Üzemeltetésre, kezelésre át-
kapcsolódó pénzforgalom nélküli adott eszközök értékcsökkenése
tőkeváltozások
- Az üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök értékének nyilvántartásba vétele abban

az esetben, ha a tulajdonos tulajdonába került eszközöket közvetlenül a 16. főkönyvi
számlacsoportban kívánja kimutatni.
Bruttó érték nyilvántartásba vétele az átadó által közölt értékben:

adott eszközök állománya kapcsolódó pénzforgalom nélküli
tőkeváltozások
Értékcsökkentés nyilvántartásba vétele az átadó által közölt értékben:

kapcsolódó pénzforgalom nélküli adott eszközök értékcsökkenése
tőkeváltozások
2
- Az üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök selejtezése, megsemmisülése:
Terven felüli értékcsökkenés elszámolása (nettó értéknek megfelelő összegben):
T 5932. Terven felüli értékcsökke- - K 162. Üzemeltetésre, kezelésre át-

nési leírás adott eszközök értékcsökkenése
és
T 41235. Egyéb terven felüli érték- - K 5932. Terven felüli értékcsökke-
csökkenés tőkeváltozása nési leírás
Bruttó érték kivezetése:
T 59821. Befektetett eszközök - K 162. Üzemeltetésre, kezelésre át-

selejtezése adott eszközök értékcsökkenése
és
T 41231. Tranzakciós partnerhez - K 59821. Befektetett eszközök
kapcsolódó pénzforgalom nélküli selejtezése
tőkeváltozások
Értékcsökkenés kivezetése (terv szerinti, terven felüli):
T 162. Üzemeltetésre, kezelésre át- - K 59821. Befektetett eszközök

adott eszközök értékcsökkenése selejtezése
és
T 59821. Befektetett eszközök - K 41231. Tranzakciós partnerhez
selejtezése kapcsolódó pénzforgalom nélküli
tőkeváltozások
- Az üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök állományának visszavezetése a tárgyi

eszközök közé:
Bruttó érték visszavezetése:

kapcsolódó pénzforgalom nélküli adott eszközök állománya
tőkeváltozások
és
T 12-14. Tárgyi eszközök állo- - K 41231. Tranzakciós partnerhez
mánya kapcsolódó pénzforgalom nélküli
tőkeváltozások
3
Értékcsökkenés visszavezetése (terv szerinti, terven felüli):

adott eszközök értékcsökkenése kapcsolódó pénzforgalom nélküli
tőkeváltozások
és
T 41231. Tranzakciós partnerhez - K 12-14. Tárgyi eszközök érték-
kapcsolódó pénzforgalom nélküli csökkenése
tőkeváltozások
- Koncesszióba adott eszközök:

A kizárólag állami, önkormányzati vagy önkormányzati társulási tulajdon hatékony
működtetésének, valamint a kizárólagosan az állam vagy az önkormányzat hatásköré-
be utalt tevékenységek gyakorlásának egyik lehetséges módja ezek koncessziós szer-
ződés alapján való átengedése.
A szerződéskötést törvény szabályozza. A koncesszióba adott eszközök továbbra is a
költségvetési szerv tulajdonában maradnak, azok értékcsökkenését a költségvetési
szervnek kell elszámolnia a kormányrendeletben foglalt előírások alapján.
A koncesszióba adott eszközökkel kapcsolatos könyvelési tételek értelemszerűen
megegyeznek az üzemeltetésre átadott eszközökkel kapcsolatos tételekkel.
- Vagyonkezelésbe vett eszközök:

Ilyen jogcímen eszközöket kizárólag azok az önkormányzatok mutathatnak ki, ame-
lyek az MNV Zrt.-vel szerződést kötöttek.
 Eszközök vagyonkezelésbe történő átvétele:

Bruttó érték átvétele:
T 165. Vagyonkezelésbe vett esz- - K 4381. Kezelésbe átvett kincstári

közök állománya vagyon miatti kötelezettség
Értékcsökkenés átvétele
T 4381. Kezelésbe átvett kincstári - K 166. Vagyonkezelésbe vett eszkö-

Vagyon miatti kötelezettség zök értékcsökkenése
 Az eszközök növekedését és csökkenését minden esetben a 4381.főkönyvi szám-

lával szemben kell elszámolni.
Az üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök értékcsökkenésének elszámolása
4
Az üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközöket a kormányrendelet vonatkozó előírása szerint

a mérlegben nettó értéken kell kimutatni. Ennek érdekében ezeknek az eszközöknek is meg
kell határozni az értékcsökkenését, negyedévente, időarányosan.
A kormányrendelet előírása szerint ezeknek az eszközöknek az értékcsökkenését az adott esz-

közféleségnek megfelelő – kormányrendelet szerinti – leírási norma segítségével kell megha-
tározni. Az értékcsökkenést számítását a befektetett eszközökre vonatkozó szabályok szerint
kell végrehajtani. Amennyiben a számviteli politikában rögzítik, úgy lassított elszámolás, ala-
csonyabb kulcs is lehetséges.
T 593. Értékcsökkenési leírás - K 162. Üzemeltetésre, kezelésre át-

adott eszközök értékcsökkenése
és
T 41233. Terv szerinti értékcsökke- - K 593. Értékcsökkenési leírás
nés miatti tőkeváltozások
A koncesszióba adott és vagyonkezelésbe átvett eszközök értékcsökkenését az üzemeltetésre

átadott eszközökhöz hasonlóan kell elszámolni.
Az üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközöket értékben és összevontan a főkönyvi könyve-

lésben, egyedileg, mennyiségben és értékben analitikus nyilvántartásban kell kimutatni. A
költségvetési szerveknek a befektetett eszközök főkönyvi számláihoz részletező nyilvántartást
kell hozzárendelni. Ez az előírás a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden tárgyi eszközről – az
üzemeltetésre, kezelésre átadott és átvett eszközökről is – külön egyedi nyilvántartást kell
vezetni.
A kormányrendelet a leltározás módjára a mennyiségi felvételt írja elő, de kötelező mennyi-

ségben és értékben egyedi analitikus nyilvántartás vezetése. A leltározással kapcsolatos fel-
adatokat, előírásokat a „Leltározási Szabályzat”-ban kell rögzíteni.
5
9. Tétel
a.) Mutassa be az államháztartás szervezetei követelések - ideértve a pénzköveteléseket
is – könyvvezetésével kapcsolatos sajátosságokat (fogalmak, csoportosítás, gazdasági
műveletek, analitika, leltározás, értékelés)!
Követelések között kell kimutatni:

• azokat a kiszámlázott fizetési igényeket, amelyeket a költségvetési szerv már
teljesített, az igénybeevő lefogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatáshoz
kapcsolódnak (vevők)
• az alaptevékenység keretében jogszabályban meghatározott, a költségvetési szerv által
előírt, de még be nem folyt összegeket (pl.: térítési díjak, hatósági díjak, adósok)
• rövid lejáratú kölcsönöket, visszterhesen átadott eszközöket,
• egyéb követeléseket, pl. munkavállalókkal szembeni követeléseket, támogatási
program előlegeket, nemzetközi támogatási programok miatti követeléseket.
Elkülönítetten kell kimutatni a tárgyévben keletkezett, illetve a költségvetés évet megelőző
év(ek)ben keletkezett követelésállományt.
A követelésekről évközben folyamatosan analitikus nyilvántartást kell vezetni. A

költségvetési szervnek a követelésekkel kapcsolatos gazdasági események főkönyvi
könyvelése a mennyiségben és értékben vezetett analitikus nyilvántartásokból a követelés
változásának jogcíme szerint készített összesítő bizonylat (feladás alapján is történhet
(integrált könyvviteli rendszer hiányában) alapján a tárgynegyedévet követő 15. napig a
tőkeváltozással szemben.
Az eszközökkel kiváltott követeléseket a teljesítés napján kell nyilvántartásba venni.
A költségvetési szerv a külföldi pénzértékre szóló követelését a teljesítés (bekerülés) napján

érvényes a Szt.60.§-a alapján a számvitel politikában választott árfolyamon köteles
nyilvántartásban venni a tőkeváltozással szemben, pénzügyi rendezéshez kapcsolódó
kivezetésnél azonban a teljesítéshez érvényes árfolyamtól függetlenül a követelés könyv
szerinti Ft értékén kerül kivezetésre a tőkeváltozással szemben.
Követelések csoportosítása:
281. Adósok
282. Vevők
283. Továbbszámlázott szolgáltatások
286. Munkavállalókkal szemben előírt különféle követelések
287. Egyéb követelések
Az egyéb követelések között elkülönítetten kell nyilvántartásban venni:

• nemzetközi támogatási programok miatti követeléseket,
• támogatási programok előlege miatti követelések: finanszírozó szervezet mutathat ki.
• szabálytalan kifizetések: finanszírozó szervezet mutathat ilyent ki, amelyek vagy
előleg típusú, vagy véglegesen nyújtott támogatások, ellátások tekintetében a
finanszírozást követően megállapították, hogy azt a kedvezményezett nem a
jogszabályoknak megfelelően, vagy a támogatási szerződés szerint használta fel, vagy
az ellátási igénybevételre a jogszabályok alapján nem volt jogosult. (tőkeváltozással
szemben kell könyvelni az állományváltozásokat)
• jogalap nélkül felvett támogatások
• ellátások miatti követelések
• garancia- és kezességvállalásokból származó követelések: az adós helyett az átvállalt

kötelezettség pénzügyileg teljesítve van, és az adós felé a költségvetési szerv
benyújtotta igényét
Bekerülési érték: szerződésből jogszerűen eredő, elismert, pénzügyileg még nem teljesített
fizetési igény, nem tartalmazza ezen követelések után szerződés szerint járó kamat összegét.
A szerződés szerint járó, de még nem esedékes kamatok összegét a követelések analitikus
nyilvántartásában elkülönítetten kell felvenni, azokat a főkönyvi nyilvántartásban 0.
számlaosztályban mutathatók ki.
A követeléseket évvégén a leltározással értékelni kell, vagy egyedileg, vagy válaszható
csoportos értékelés is.
- egyedi értékelés megállapítása, értékvesztést kell elszámolni (Szt 55.§ és Áhsz 31§(2).)
• az adó minősítése alapján, a mérleg fordulónapján fennálló és a mérlegkészítésig
pénzügyileg nem rendezett követelésnél;
• a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján;
• követelés könyv szerinti értéke és a követelés várható megtérülése közötti különbség
összegében,
• ha a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű.
Az értékvesztés elszámolása nem jelenti a követelés elengedését, illetve törlését.
A vevők, adósónként kisösszegű követelések könyvvitelben elkülönített csoportjára az
értékvesztés a követelések nyilvántartásba vételi érték %-ban is meghatározható, egy
összegben is elszámolható, elkülönítetten kimutatható. A következő fordulónapi értékvesztés
elszámoláskor az előző évivel kell összevetni azt, majd a különbözetet növelő tételként, vagy
a korábban elszámol értékvesztés visszaírásaként, kell elszámolni. Ha az értékvesztés
feltételei már nem állnak fenn, akkor az értékvesztést vissza kell írni.
- egyszerűsített értékelési eljárás: az adók és adók módjára behajtandó köztartozásokkal
kapcsolatos követelések (adó, adó jellegű, járulék, járulék jellegű, vám, vám jellegű, illeték,
díjak) a költségvetési év fordulónapján csoportos értékelés alapján állapítják meg a
mérlegértéket. Ezen követeléseknél az értékvesztés összegét negyedévente kell megállítani, és
a különbözetet lekönyvelni. Helyi önkormányzatok helyi adók, illetve adó jellegű követelések
esetében is alkalmazhatják. Az egyszerűsített értékelési eljárás menete:
1. a folyószámlákról, a függő, hátralékos illetve túlfizetéses követelés állomány
leválogatása (túlfizetéses állományt a mérlegben a rövid lejáratú kötelezettségek
között kell kimutatni)
2. a hátralékos állomány jogcímenkénti csoportosítása
3. a hátralékos követelések az adózói státuszuknak megfelelő csoportosítása
• folyamatosan működő adósok
- legfeljebb 92 napos
- 91-180 napos
- 181-360 napos
- 360 napon túli
• folyamatos működésben korlátozott adós
- felszámolás alatt lévő
- csődeljárás alá vont
- végelszámolás alatt lévő
- jogutód nélkül véglegesen megszűnt jogcímek szerinti bontás.
4. A tapasztalati adatokon alapuló %-os értékvesztési mutatók meghatározását az
adóbeszedés eredményeinek előző évre vonatkozó adatai tapasztalati adatai alapján
kell kialakítani; egy-egy csoport értékvesztésének tapasztalati mutatója:
1-Az adott csoport, adott évben megtérült hátralékos követelésállománya

Az adott csoport, adott évi hátralék követelés nyitó állománya
Megtérültnek tekinthető egy-egy hátralékos követelés, ha az adós pénzügyileg rendezte,

más adónem túlfizetése miatt átvezetéssel pénzforgalom nélkül térült meg is ide kell
sorolni.
Behajthatatlan követelés:
- amelyre az adósnál a végrehajtás során nincs fedezet,
- amelyre – a felszámolás, adósságrendezési eljárás befejezésekor – az adós eszköze
nem nyújt fedezetet
- amelyet a bíróság előtt eredményesen nem lehet érvényesíteni
- amely a hatályos jogszabályok alapján elévült
- kisösszegű követelés esetén
o nem lehet a követelést eredményesen érvényesíteni
o a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek összhangban a követelés
várhatóan behajtható összegével
o az adós nem lehető fel, mert a megadott címen nem található és felkutatása
igazoltan nem járt sikerrel.
A behajthatatlan követelést a könyvviteli mérlegben nem lehet kimutatni, a tőkével szemben

hitelezési veszteségként kell elszámolni.
Követeléseket elengedni csak az önkormányzat rendeletében meghatározott módon és
esetben lehet.
A mérlegben csak a másik fél által elismert követelést lehet kimutatni. Az eredetileg elismert,
de későbbiekben utólag – jogosan - vitatott és kifogásolt követelést ki kell vezetni a
könyvekből a 0. számlaosztályba.
A követelések állományában bekövetkezett változásokat - változás jogcímenként –

negyedévente, negyedévet követő hónap 15-ig kell feladás alapján (folyamatosan vezetett
analitikus nyilvántartásból) kell lekönyvelni.
b.) Ismertesse a követelések elemzésével kapcsolatos feladatokat!
A likviditási helyzet értékelésénél különös jelentőséggel bír a követelések főleg a

vevőállomány és a szállítókkal szembeni kötelezettségek volumene.
Az elemzés szempontjai:
• hogyan alakult az egyes követelésfajták állománya és összetétele,
• mely (milyen összetételű) adósokkal, vevőkkel szemben állnak fenn a követelések,
• milyen határidőn belüli, -túli követelések aránya, milyen hányadot képviselnek a
kétes-, a peresített, behajthatatlan követelések.
A követelések fizetés határidő szerinti csoportosításban (határidőn belüli, 0-30, 31-60, 61-90,
91-180, 181-365, 1 éven túli) lehetőséget nyújt a követelések állományának, szerkezetének
vizsgálatára, a partnerek fizetési fegyelmének minősítésére.
Átlagos vevő kintlévőségi futamidő is számítható a
Követelések áruszállításból és szolgáltatásból +ÁFA

Egy napra jutó kiadási előirányzat
képlettel, amely azt mutatja meg, hogy a vevői kintlévőségek hány napi működést
finanszíroznának.
A vevők állománya (futamideje) viszonyítható a szállítókhoz is. Az összetétel, esedékesség
(lejárt) összevetésével lehet választ adni arra a kérdésre, hogy a költségvetési szerv a
vevőállományt (annak egy részét) – elvileg, illetve gyakorlatilag – szállítói tartozásokkal
finanszírozta-e?
c.) Ismertesse az ellenőrzés megállapításainak dokumentálásának szabályrendszerét!
Az ellenőrzés lefolytatása után a megállapítások írásba foglalása, a jelentés, valamint a

jegyzőkönyvek elkészítéséhez szükség van a szabályszerű dokumentálásra.
A költségvetési szervek belső ellenőrzésről szóló 193/2003. (XII.24.) Korm rendelet 14. §(2)
bekezdésében szabályozzák az ellenőrzés megállapításainak dokumentálásának
szabályrendszerét. Az ellenőrzés dokumentálására felhasználhatók:
• az eredeti okirat, amely a gazdasági esemény elsődleges bizonylata; az eredeti

dokumentumokat az ellenőrzés lezárásakor vissza kell szolgáltatni, amennyiben az
ellenőrzés során büntető-, szabálysértési, kártérítési vagy fegyelmi eljárás
megindítására okot adó cselekmény, mulasztás vagy hiányosság gyanúja merül fel,
akkor az eredeti bizonylatokat a költségvetési szerv vezetőjének átvételi elismervény
ellenében kell átadni, a szüksége intézkedése megtétele miatt.
• a másolat, amely az eredeti okirat hitelesített másolata. Hitelesítésnél a „másolat az
eredeti okirattal megegyezik” szövegrész feltüntetése szükséges;
• kivonat, amely az eredeti bizonylat meghatározott részének, részeinek hitelesített
másolata, hitelesítésnél meg kell jelölni, hogy mely eredeti okirat, melyik oldalának
vagy szövegrészét tartalmazza, illetve fel kell tüntetni a „kivonat” szót
• tanúsítvány, amely több eredeti okiratnak az ellenőr által meghatározott szövegrészét
és számszaki adatot tartalmazza; hitelesítésnél fel kell jelölni, hogy mely okiratok
alapján készült és a „tanúsítvány” szó is fel kell tüntetni;
• a közös jegyzőkönyv akkor készül, ha nincs egyéb okirat a tényállásról, de ennek
valódiságát az ellenőr és az ellenőrzött szerv, illetve a szervezeti egység vezetője
(alkalmazottja) közösen megállapítja és e tényt aláírásával igazolja;
• fénykép, videofelvétel vagy más kép-, hang- és adatrögzítő eszköz, amely
alkalmazható az ellenőr által szemrevételezett helyzet, állapot hiteles igazolására. A
fényképet és az egyéb módon rögzített információkat az ellenőrzött szerv, illetve
szervezeti egységnek a rögzítésnél jelen lévő alkalmazottja jegyzőkönyvben hitelesíti
a rögzítés időpontjának, helyének és tárgyának megjelölésével;
• a szakértői vélemény, amely a speciális ismereteket igénylő szakkérdésekben felkért
szakértő által adott értékelés;
• a nyilatkozat, amely az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység alkalmazottjának
olyan írásbeli vagy szóbeli kijelentése, amely okirat hiányában vagy meglévő
okirattal ellentétesen valamilyen tényállást közöl;
• a többes nyilatkozat, amely több személynek külön-külön vagy együttesen tett
nyilatkozata ugyanazon tényállásról.
A másolatot, a kivonatot és a tanúsítványt az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység

vezetője vagy az általa megbízott személy hitelesíti. A hitelesítő az okiratban foglaltak
valódiságát a hitelesítés időpontjának feltüntetése mellett aláírásával igazolja.
Az ellenőrzés során készített iratokat, iratmásolatokat az ellenőrzés dokumentációjában meg
kell őrizni.
10/A Mutassa be az államháztartás szervezet készleteinek könyvvezetésével kapcsolatos

sajátosságokat. (Fogalmak, gazdasági műveletek, analitika, leltározás, értékelés).
A készleteket a 2. számlaosztály számláin tartják nyílván a költségvetési szervek. A készletek

olyan forgóeszközök, amelyek beszerzési vagy előállítási értékétől függetlenül a költségvetési
szerv tevékenységét csak egy éven belül szolgálják, és eredeti alakjukat elveszítik
(értékesítésre, felhasználásra, átalakításra kerülnek). Általában a készletek csak egy
munkafolyamatban vesznek részt. Kivétel: állat, szerszám, stb.
A készletek között kell kimutatni a készletek értékvesztését és annak visszaírását is.
(értékvesztés= könyvszerinti érték tartósan és jelentősen magasabb, mint a piaci érték.
Visszaírása fordított esetben válik szükségessé)
Készletek fajtái:
 Vásárolt anyagok (pl: gyógyszer, munkaruha irodaszer, élelmiszer, tüzelőanyag, stb.
 Betétdíjas göngyölegek: többször felhasználható csomagolóanyag, betétdíjas.
 Áruk: változatlan formában történik a továbbadás, értékesítés. Pl: büfékészlet
 Közvetített szolgáltatások: Költségvetési szerv nevében 3. személynek
továbbértékesített szolgáltatás változatlan formában.
 Követelések fejében átvett eszközök, szolgáltatások: Hatályos jogszabályi előírások
alapján pénzügyi teljesítés helyett adósság fejében átvett eszközök, készletek melyeket
tovább értékesít.
 Érékesítési céllal átsorolt eszközök: Tárgyi eszközök közül kerülnek átsorolásra
értékesítés céljából, kivonták a használatból és értékesítésük hosszabb időszakot vesz
igénybe.
 Késztermékek: Munkafolyamaton átment és raktárra vételezett termék.
 Növendékhízó és egyéb állat
 Befejezetlen termelés és félkész termékek: Megmunkálás alatt lévő, további
megmunkálást igénylő termékek. Befejezetlen termelés a mérleg fordulónapig még nem
lezárt, kiszámlázásra nem került szolgáltatás.
Készletekkel kapcsolatos könyvelési tételek:
Főkönyvi számlák nyitása T 21-23

T 2711,2712
K 491
T 2731, 2741
T 281-284, 286,287
Saját termelésű készletek nyitása T 25 K 98581
T 98581 K 491
Értékvesztés T 491 K 24,26,278,288
Értékvesztés visszaírása T 278,288 K 491
Év eleji rendező tételek

Értékvesztés visszaírásának átvezetése T 2411, 2421 K 2413,2423
2431, 2441 2433, 2443
2451, 2461 2453, 2463
2611, 2621 2613, 2623
2631, 2781 2633, 2783
28811, 28821 28813, 28823
28831,28841 28833, 28843
28861, 28871 28863, 28873
Tárgyévi értékvesztés átvezetése az előző évek értékvesztés állományra
T 2413,2423 K 2411, 2421
2433, 2443 2431, 2441
1
2453, 2463 2451, 2461

2613, 2623 2611, 2621
2633, 2783 2631, 2781
28813, 28823 28811, 28821
28833, 28843 28831,28841
28863, 28873 28861, 28871
Előző évi kötelezettségvállalás megnyitása T 0794 K 0991
T 0991 K 0975
Tárgyévi kötelezettségvállalás T 0754 K 0975
Készletekkel kapcsolatos könyvelési tételek
Vásárolt készletekkel kapcsolatos gazdasági esemény, ha aktv-i szerv raktárral nem

rendelkezik
- Szerződéskötés, tárgyévi kötelezettségvállalás T 0754 K 0975

- Beruházási szállító állományba vétele T 4123 K 441, 442
- Számla ellenértékének kiegyenlítése Ko T 54 K 321
- Áfa Ko T 5612 K 321
Fo. T 72,751 K 599
- Szállítói kötelezettség kivezetése T 441, 442 K 4122
Vásárolt készletekkel kapcsolatos gazdasági esemény, ha aktv-i szerv raktárral rendelkezik

Az előzőeken túl, negyedévente T 21,22,231 K 4122
Készletállomány növekedések:
- Ajándékba, hagyatékba kapott készletek állományba
vétele T 21,22,231 K 98522
T 98522 K 41234
- Év végi leltár többlet T 21,22,231 K 98512
K 98512 K 4123
- Térítés nélküli átvét önkormányzaton belül az átadó
által közölt T 21,22,23 K 98532
étéken, önkorm. Kívülről piaci étéken T 98632 K 41231
- Alapítás, átszervezés miatt (testületi döntések esetén)
jegyzőkönyv szerinti értéken T 21,22,23 K 41231
- Értékesítési céllal átsorolt eszközök állományba vétele T 234 K 41232
- Értékesítéskor az állomány csökkenés T 4122 K 234
- Követelés fejében átvett készlet, ha értékesítési céllal
veszik áll. T 233 K 41231
- Követelés állományának a csökkenése T 41231 K 28
- Értékesítés bevétele Ko . T 321 K 91221
Fo T 999 K 992, 951
- Állománycsökkenés T 4122 K 233
Készletállomány csökkenések:
- Készlet felhasználás T 41231 K 21,22,231
- Selejtezés T 41232 K 59822
T 598221 K 21,22,231
- Alapítás, átszervezés miatt (testületi döntés esetében) T 41232 K 21,22,231
- Leltárhiány T 41232 K 59812
T 59812 K 21,22,231
- Értékesítésnél:
bevétel előírása T 282 K 41231
készlet kivezetése T 4122 K 21,22,23
követelés törlése a pénzügyi teljesítés után T 41231 K 282
2
Saját előállítású készletek

- az előállítással összefüggő ráfordítások elszámolása Ko. T 51-57 K 321
T 5612 K 321
Fo. T 6,72,751 K 599
- a készlet állományba vétele T 25 K 41231
- készlet felhasználás T 412231 K 25
- selejtezésnél T 412231 K 59822
T 59822 K 25
- értékesítésnél T 4122 K 25
- térítésmentes átadásnál T 41231 K 59832
T 59832 K 25
- év végi leltári hiánynál T 41232 K 59812
T 59812 K 25
- év végi leltári többletnél T 25 K 98512
T 98512 K 41232
- Év végén a készletek érték vesztésének elszámolása T 59511 K 24,26
T 41236 K 59511
- Értékvesztés visszaírása T 24,26 K 59521
T 59521 K 41236
A raktáron lévő készletekről év közben folyamatosan analitikus nyilvántartást kell vezetni

mennyiségben és értékben.
A használt és munkahelyen használatban lévő készleteiről csak mennyiségi nyilvántartást kell
vezetni, saját hatáskörben kell meghatározni, hogy milyen módón, időszakonként kötelező a
leltározást végrehajtani.
Azon költségvetési szerveknél ahol raktár nincs, a készletek azonnal munkahelyre kerülnek, így
használatban lévőnek kell tekinteni, így kizárólag mennyiségi nyilvántartást kell csak vezetni
azon készletekről, amelyek egyszeri igénybevétellel nem használódnak el. Pl: szerszám,
munka-, védőruha, stb.
Az analitikus nyilvántartásból megismerhetőnek kell lennie:
 Azonosító adat= (cikkszám, kódszám, stb)
 Méret, minőség szerinti megkülönböztethetőség,
 Kimutatható legyen a készlet mennyisége és értéke típusonként
 Megfelelő bizonylatolása a készletmozgásoknak, (beszerzés, kiadás, selejt, stb)
 Leltározás
 Analitika vezetéséért felelős személy
 A feladás készítéséért felelős személy aki negyedévet követő hó 15-ig feladást készít a
készletállomány változásról (főkönyvi könyvelés része a 21-25 szla csoportban való
könyveléshez.
Értékbeni kimutatásnál a nyilvántartási módszert is meg kell határozni, mely lehet:
 tényleges beszerzési áron való,
 mérlegelt átlagáron való vagy
 elszámoló áron való nyilvántartás.
Az analitikus nyilvántartás lehet:
 folyamatos mennyiségi nyilvántartás
 folyamatos mennyiségi és értékbeni nyilvántartás
 folyamatos értékbeni (fogyasztói áras) nyilvántartás (csak árukészletnél)
 év közben nincs sem mennyiségi, sem értékbeni nyilvántartás
Az értékelés lényege: A könyvviteli nyilvántartáshoz alkalmazott érték megállapítása,

illetve az éves beszámoló mérlegbe kerülő érték meghatározása.
 Minősítés: meghatározásra kerül, hogy hova kell sorolni,
3
 Vételár: a belföldi szállítónak számlázott és a szervezet által elfogadott és

kiegyenlített érték.
 Bekerülési érték meghatározása: Saját előállítású termék forgalmi érték után
fizetendő adó, járulék, termékdíj összege is a termék bekerülési értékének részét
képezi. A bekerülési érték meghatározható többféle képen: 1, tényleges beszerzési
érték, 2, átlagos beszerzési érték (súlyozott) 3, FIFO módszer, 4, Elszámoló ár, 5,
eladási ár.
Az értékmeghatározást évközben nem lehet megváltoztatni.
A készletek értékelése
Vásárolt készletek értékelése: Saját termelésű készletek értékelése:
Könyv szerinti érték
- értékvesztés
+ visszaírás
= mérlegérték
 Készletek értékvesztése
Ha a vásárolt készlet, az anyag, vagy áru bekerülési, illetve könyv szerinti értéke
jelentősen és tartósan magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert tényleges piaci
értéke, akkor azt a mérlegben a tényleges piaci értéken kell kimutatni.
Ha pedig a saját termelésű készlet (befejezetlen termelés, félkész és késztermék, állat)
előállítási, illetve könyv szerinti értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a
mérlegkészítéskor ismert és várható eladási ára, akkor azt a mérlegben a még
várhatóan felmerülő költségekkel csökkentett, várható támogatásokkal növelt eladási
áron számított értéken kell kimutatni.
Ha a mérlegkészítésekor a fentiek közül bármelyik érvényesnek bizonyul, akkor a
készlet értékét a különbözetnek értékvesztésként elszámolásával kell csökkenteni.
Értékvesztés visszaírása
Ha korábban számoltunk el értékvesztést és jelenleg a készlet piaci értéke jelentősen
és tartósan meghaladja könyv szerinti értékét, a különbözettel a korábban elszámolt
értékvesztést visszaírással csökkenteni kell. Ekkor viszont figyelnünk kell arra, hogy
az értékvesztés visszaírásával a készlet könyv szerinti értéke nem haladhatja meg a
bekerülési értéket.
A leltár egy jegyzékszerű kimutatás, amely a gazdálkodó eszközeit és forrásait egy adott
fordulónapra vonatkozóan – mennyiségben és értékben is – tételesen felsorolja. A leltár az
a dokumentum, amely a gazdálkodó mérlegét alátámasztja. A leltár előállításának
folyamata a leltározás, amely a leltározás tárgyától függően fizikai tevékenységekből
tételes megszámolás, mérés, vagy a bizonylatok egyeztetéséből áll.
Számolással vagy méréssel történik például a készletek leltározása. Magyarországon, a
költségvetési szervek esetében a leltárral és a leltározással kapcsolatos előírásokat a
2000.évi C. számú törvény, valamint az államháztartás szervezetei beszámolási és
könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000 (XII.24.) sz. Korm.rend.
vonatkozó paragrafusai tartalmazzák.
A leltározás rendje
1. A leltározás előkészítése
A leltározás előkészítése a leltározási ütemterv összeállításával és az utasítás kidolgozásá-
val kezdődik. Az előkészítés során kell megteremteni a leltározási munkák végrehajtási
feltételeit. Elsősorban szervezési feladat, melynek során fel kell mérni és meg kell hatá-
rozni az elvégzendő feladatokat, gondoskodni kell arról, hogy a feladat elvégzéséhez
szükséges munkaerő és munkaeszközök rendelkezésre álljanak. Az intézet vezetője
jóváhagyja a leltározási ütemtervet.
4
3. A leltározás lebonyolítása a készleteknél

 A vásárolt készletek készleteit, az azokban bekövetkezett változásokat a tulajdon
megóvása, a termelés és értékesítés zavartalanságának biztosítása, a készletekről
szükséges folyamatos információk érdekében célszerű folyamatosan és
hézagmentesen követni az analitikában és a főkönyvi könyvelésben.
A készletek leltározását mennyiségi felvétellel, majd a felvétel után a
nyilvántartással történő utólagos egyeztetéssel és értékeléssel végzi.
Az analitikus nyilvántartásban szereplő adatok egyeztetésre kerülnek a
főkönyvben szereplő 21-22. anyagok, valamint 23. áruk számlacsoport számláinak
egyenlegével.
 A saját termelésű készletekről folyamatosan analitikát vezet és az analitikus
nyilvántartások alapján könyveli ezen készletek állományváltozásait. Ha
utókalkuláció nem készül, költségeit csak az 5. számlaosztályban könyveli. A
leltározás a nyilvántartással történő egyeztetéssel történik.
Az analitikus nyilvántartásban szereplő adatok egyeztetésre kerülnek a

főkönyvben szereplő 25. saját termelésű készletek számlacsoport számláinak
egyenlegével.
5
10/B Ismertesse a tárgyi eszközök volumenére, összetételére, korszerű-

ségi szintjére vonatkozó elemzési módszereket.
A szervezeteknek tevékenységük folytatásához megfelelő mennyiségű és műszaki színvo-
nalú tárgyi eszközre van szükségük. A meglévő, illetve beszerzésre kerülő tárgyi eszkö-
zök hasznosítási módja, kihasználása, hatékonysága jelentősen befolyásolja a tevékenység
jövedelmezőségét.
A tárgyi eszközgazdálkodás elemzése során többek között a következő feladatok
végezhetők el:
1, a tárgyieszköz-állomány összetételének vizsgálata
2, a tárgyieszköz-állomány állagának, használhatóságának elemzése
3, a tárgyi eszközök kapacitáskihasználásának vizsgálata
1, A tárgyi eszközök volumenének alakulásánál vizsgálni kell a:

 Tárgyi eszköz fenntartási kiadásainak változását
 Tárgyi eszköz fejlesztésének feladatait, költségeit
 Tárgyi eszköz állomány növekedésének eseteit: pénzforgalmi vagy
pénzforgalom nélküli
 Tárgyi eszköz állomány csökkenéseinek eseteit.
Dinamikus viszonyszámmal. Az összehasonlítás tárgyát képező (összehasonlítandó)

időszakot vagy időpontot tárgy- vagy beszámolási időszaknak, az összehasonlítás alapjául
szolgáló időszakot vagy időpontot bázisidőszaknak nevezzük. Ha az idősor minden
elemét egyetlen, állandó bázisul kiválasztott időszak - általában az első - adatához
viszonyítjuk, akkor bázisviszonyszámról beszélünk. Ha az idősor minden egyes elemét
a közvetlenül megelőző időszak adatához hasonlítjuk, vagyis változó bázissal számolunk,
akkor láncviszonyszámról beszélünk.
- Bázis viszonyszám= (tárgyidőszak/ Bázis időszak)*100 bázis=mindig az első időszak
Megmutatja, hogy a megfigyelt időpont adata hogyan változik a kijelölt bázis
időszakhoz.
- Lánc viszonyszám=(tárgyidőszak / előző időszak)*100 előző=tárgy időszak előtti
Megmutatja, hogy időről időre hogyan változik a megfigyelt tényező.
Bázis időszakból kiszámítható a láncviszonyszám: a megfigyelt bázisviszonyszám/ előző
időszak bázisviszonyszámával.
Lánc viszonyszámból bázis viszonyszám: kijelölt időpontig a láncviszonyszámokat
összeszorzom.
n
√
- Átlagos fejlődési ütem %= láncviszonyszámok eredményeinek szorzata*100
(3 tag)
n=a láncviszonyszámok mennyisége (4 évnél 2-4. év= 3 tag)
2, A tárgyi eszközök összetételét célszerű először az számviteli törvény szerinti

csoportosításban vizsgálni melyhez többfajta számítási lehetőség áll rendelkezésünkre.
Az elemzés során a tárgyi eszközök bruttó értéke alapján számított megoszlási

viszony-számok segítségével képet kapunk arról, hogy egy-egy időpontban milyen a
tárgyieszköz-állomány összetétele.
Megoszlási viszonyszám = részadat x100
egészadat
Azt vizsgálja, hogy az egyes részek az egész adat hány %-át képezik, ezért a
6
részviszonyszámok összege mindig 100%. Nem lehet több mivel egy rész nem lehet
nagyobb az egésznél.
A megoszlási viszonyszámokon kívül a tárgyi eszközök összetételének vizsgálata során
számszerűsíteni lehet ún. hányadmutatókkal, és vizsgálható ezek alakulása is. Ilyen
mutatók lehetnek
pl.: - hányad (%)= eszköz egy részének bruttó értéke / összes tárgyi eszközök bruttó
értéke
A tárgyi eszközök összetételét célszerű először az számviteli törvény szerinti

csoportosításban vizsgálni melyhez többfajta számítási lehetőség áll rendelkezésünkre.
Tárgyi eszköz növekedés / csökkenés mutatók:

- Növekedési mutató= résznövekedés értéke / összes növekedés értéke*100
- Növekedés aránya az összes értékben = Összes növekedés értéke / Bekerülési érték
- Csökkenési mutató= részcsökkenés értéke / összes csökkenés értéke*100
- Csökkenés aránya az összes értékben= Összes csökkenés / Bekerülési érték
- Beszerzés, létesítés aránya= Beszerzés, létesítés bekerülési értéke / tárgyi eszköz
bekerülési átlag értéke
* Tárgyi eszközök Bruttó átlagértéke=nyitó+záró állomány bruttó értéke / 2
A mutatók alapján képet kapunk arról, hogy milyen a termelés gépesítettsége, és

felhasználhatók azonos szakterületen tevékenykedő egységek technológiai fejlettségének
az összehasonlítására is.
3, A tárgyi eszközök állagának , elhasználódásának, korszerűségének

vizsgálata.
Feladatellátás közben a tárgyi eszközök az év folyamán kopnak, elhasználódnak, típusuk
elavul, értékük csökken.
A használhatósági fokot számszerűsítjük a következőképpen:
- Használhatósági fok (%) = (tárgyi e. nettó értéke / tárgyi e. bruttó értéke )*100
Azt mutatja meg, hogy a tárgyi eszköz nettó (valós) értéke mennyi a bekerülési
értéknek.
- Ehasználódottsági (leírtsági) fok = 100 – használhatósági fok
- Elhasználódási szint= (tárgyi eszköz elszámolt értékcsökkenése / tárgyi eszköz
bruttó értéke)*100 Egy adott időpontra tükrözi a tárgyi eszköz elszámolt
értékcsökkenésének és bekerülési értékének viszonyát.
(Elhasználódási szint+használhatósági fok= 100%)
- Átlagos életkor (év)= Elhasználódási szint (%) / Értékcsökkenési leírási kulcs %
- Átlagos életkor súlyozott számtani átlaggal=berendezések száma*kor
(annyiszor ahány tételünk van) / összes berendezés száma
A rendelkezésre álló gépek, berendezések általában nem vesznek részt teljes számban a
tevékenység folytatásában, lehetnek olyan gépek, berendezések, amelyek nem
működőképesek, illetve működőképesek ugyan, de valamilyen ok miatt nem dolgoznak.
Ezek egymáshoz való viszonyának vizsgálata hasznos információkat szolgáltat a vezetők
számára az eszközök kihasználtságára vonatkozóan.
A termelő berendezések felhasználásának vizsgálata
A rendelkezésre álló gépek, berendezések általában nem vesznek részt teljes számban a
termelőtevékenységben, lehetnek olyanok amelyek nem működőképesek, vagy
működőképesek, de valamilyen ok miatt nem dolgoznak. Ezek egymáshoz való
viszonyának a vizsgálata hasznos információkat szolgáltat a vezetők számára.
7
Üzemképességi mutató: Felszerelt (üzemképes) gépek berendezések átlagos száma *

100
Rendelkezésre álló gépek, berendezések átlagos száma
Működő gépek, berendezések aránya:Működő gépek átlagos száma

* 100
Felszerelt (üzemképes) gépek , berendezések
átlagos száma
Teljes felhasználási mutató: Működő gépek, berendezések átlagos száma

*100
Rendelkezésre álló gépek, berendezések átlagos száma
Teljes felhasználási mutató = Üzemképességi mutató * Működő gépek, berendezések

aránya
8
10/C. tétel. Ismertesse a belső ellenőrzés formáit
A belső ellenőrzés független, tárgyilagos bizonyosságot adó és tanácsadó tevékenység,

amelynek célja, hogy az ellenőrzött szervezet működését fejlessze és eredményességét
növelje. A belső ellenőrzés az ellenőrzött szervezet céljai elérése érdekében rendszer-
szemléletű megközelítéssel és módszeresen értékeli, illetve fejleszti az ellenőrzött
szervezet kockázatkezelési, ellenőrzési és irányítási eljárásainak hatékonyságát.
A jogszabályoknak és belső szabályzatoknak való megfelelést, valamint a
gazdaságosságot, hatékonyságot és eredményességet vizsgálva a belső ellenőrzés
megállapításokat és ajánlásokat fogalmaz meg a költségvetési szerv vezetője részére.
A költségvetési szerveknél a belső ellenőrzés kialakításáról és megfelelő működtetéséről a
költségvetési szerv vezetője köteles gondoskodni. A belső ellenőrzést végző személy vagy
szervezet tevékenységét a költségvetési szerv vezetőjének közvetlenül alárendelve végzi,
jelentéseit közvetlenül a költségvetési szerv vezetőjének küldi meg. A fejezetet irányító
szerv (helyi önkormányzat esetében az önkormányzat) belső ellenőrzést végezhet
a) az irányítása vagy felügyelete alá tartozó bármely költségvetési szervnél,
b) a saját, illetve az irányítása vagy felügyelete alá tartozó költségvetési szerv
használatába, vagyonkezelésébe adott állami, önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás
tekintetében,
c) továbbá a fejezet költségvetéséből céljelleggel juttatott, illetve a nemzetközi
támogatások felhasználásával kapcsolatosan a kedvezményezetteknél és a támogatások
lebonyolításában részt vevő szervezeteknél.
A költségvetési szerv vezetője köteles biztosítani a belső ellenőrök funkcionális

(feladatköri és szervezeti) függetlenségét, különösen az alábbiak tekintetében:
a) az éves ellenőrzési terv kidolgozása, kockázatelemzési módszerek alapján és soron
kívüli ellenőrzések figyelembevételével,
b) az ellenőrzési program elkészítése és végrehajtása,
c) az ellenőrzési módszerek kiválasztása,
d) következtetések és ajánlások kidolgozása, ellenőrzési jelentés elkészítése,
e) a belső ellenőr ellenőrzési tevékenységen kívül más tevékenység végrehajtásába nem
vonható be.
A belső ellenőrzési tevékenység során szabályszerűségi, pénzügyi, rendszer- és teljesít-
mény-ellenőrzéseket, informatikai rendszerellenőrzéseket és - fejezetet irányító szerv
esetén - megbízhatósági ellenőrzéseket kell végezni. A költségvetési szervek elemi
költségvetési beszámolóinak ellenőrzését az Állami Számvevőszék által kidolgozott
módszertan szerint kell végrehajtani.
A belső ellenőrzést végző személy munkáját a vonatkozó jogszabályok szerint végzi, az

államháztartásért felelős miniszter által közzétett módszertani útmutatók és a belső
ellenőrzésre vonatkozó nemzetközi standardok figyelembevételével.
A belső ellenőrzést végző személyek feladatainak maradéktalan ellátása érdekében az
ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység bármely helyiségébe beléphet, számára
akadálytalan hozzáférést kell biztosítani valamennyi irathoz, adathoz és informatikai
rendszerhez, kérésére az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység bármely dolgozója
köteles szóban vagy írásban információt szolgáltatni.
A belső ellenőrzést végző személy az ellenőrzött szervnél, illetve szervezeti egységnél
államtitkot, szolgálati titkot, üzleti titkot tartalmazó iratokba és más dokumentumokba is
betekinthet, azokról másolatot, kivonatot kérhet, illetve személyes adatokat kezelhet, a
jogszabályokban meghatározott adat- és titokvédelmi előírások betartásával.
Büntető-, szabálysértési, kártérítési, illetve fegyelmi eljárás megindítására okot adó
cselekmény, mulasztás vagy hiányosság gyanúja esetén a belső ellenőrzést végző szerv,
illetve szervezeti egység vezetője köteles a költségvetési szerv vezetőjét haladéktalanul
tájékoztatni.
9
A Kormány által kijelölt belső ellenőrzési szerv ellenőrzési jogköre kiterjed

a) központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalapok, a társadalombiztosítás
pénzügyi alapjai, valamint - a Kormány vagy miniszter irányítása vagy felügyelete alá
nem tartozó költségvetési szervek kivételével - a központi költségvetési szervek belső
ellenőrzésére;
b) a gazdálkodó szervezeteknek, a közalapítványoknak, az alapítványoknak, a
kistérségi, megyei, térségi és regionális területfejlesztési tanácsoknak és - a pártok
kivételével - a társadalmi szervezeteknek a központi költségvetésből, alapokból juttatott
pénzeszközök - ideértve a nemzetközi szerződések alapján kapott támogatásokat és
segélyeket is - felhasználásának ellenőrzésére; valamint
c) az a)-b) pontban foglaltakkal összefüggésben megvalósított beszerzésekre, az ezekre
kötött szerződések teljesítésének vizsgálatára, ebben a vonatkozásában azon szerződő
felekre is, amelyek a szerződés teljesítéséért felelősek, vagy abban közreműködnek.
A Kormány által kijelölt belső ellenőrzési szerv hatásköre az állami kezesség vállalása és
beváltása jogosságának ellenőrzésére is kiterjed. Ennek keretében a központi költségvetés
mellett a tartozás eredeti kötelezettjénél és jogosultjánál is ellenőrizheti a kezességi
szerződés feltételeinek betartását. A szerv feladatát, hatáskörét és szervezetét a Kormány
rendeletben határozza meg.
A belső ellenőrzés ellátásának módja történhet az intézményben foglalkoztatott

köztisztviselők, közalkalmazottak útján, külső megbízással, vagy társulás formájában.
10
11. a. Mutassa be az államháztartás szervezetei forgatási célú értékpapírok

könyvvezetésével kapcsolatos sajátosságokat (fogalmak, csoportosítás, gazdasági
műveletek, analitika, leltározás, értékelés)!
b. Ismertesse a készletekkel kapcsolatos elemzési módszereket!
c. Ismertesse a belső ellenőrzési kézikönyv lényeges elemeit!
Ad a.)
A forgatási célú értékpapírokat a mérlegben a forgóeszközök között kell kimutatni:

- Forgóeszközök: - készletek
- államháztartás szervezetének tevékenységét nem tartósan szolgáló
követelések
- forgatási célú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok
- tulajdoni részesedést jelentő befektetések
- pénzeszközök
- egyéb aktív pénzügyi elszámolások.
Fogalmi meghatározások:
- Forgatási célú részesedés: Olyan tulajdoni részesedést jelentő, vásárolt befektetés, amelyet
forgatási célból, árfolyamnyereség illetve kamatbevétel elérése
érdekében vettek meg.
- Forgatási célú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok:

Hosszú illetve rövid lejáratú értékpapírok, melyek forgatási
célból, kamatbevétel illetve árfolyamnyereség elérése miatt
vettek meg.
Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt csak a külön jogszabályi
rendelkezések figyelembevételével lehet az arra jogosultaknak a
mérlegükben kimutatni.
- Árfolyamnyereség illetve veszteség:

Tulajdoni részesedést jelentő befektetések illetve forgatási célú,
hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok értékeléskori valamint a
befektetés, az értékpapír értékesítésekor az eladási ár és a könyv
szerinti érték közötti – nyereség vagy veszteség jellegű –
különbözet.
Év végi értékeléskor: - a könyv szerinti érték és a piaci érték közötti különbözet csak
akkor kerülhet elszámolásra, ha az eltérés mértéke meghaladja
az államháztartás szervezete által, a számviteli politikájában
rögzített mértéket („Jelentős összegű eltérés”)
- de az eltérést minden esetben jelentős összegűnek kell
tekinteni, ha a tulajdoni részesedést jelentő befektetés illetve a
forgatási célú, hitelviszonyt megtestesítő, egy évnél hosszabb
lejáratú értékpapír értékvesztésének összege meghaladja a
bekerülési érték (nyilvántartásba vételi érték) 20%-át vagy több,
mint 100.000 HUF,
- az egy évnél hosszabb lejáratú értékpapíroknál a fenti
kötelezés (20% vagy 100.000 HUF) mindig fenn áll független
1
attól, hogy az értékpapír a forgóeszközök vagy a befektetett

pénzügyi eszközök között van-e nyilvántartva.
Forgatási célú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vásárlásakor, eladásakor vagy

beváltásakor a kiadásokat, bevételeket előirányzat módosítás nélkül kell elszámolni KO-
szerint, az előirányzat teljesítés kiadásaként (vásárláskor) illetve előirányzat teljesítés
bevételeként (eladáskor). FO-szerint finanszírozási szakfeladat kiadásaként illetve
bevételeként kell nyilvántartásba venni, mivel az értékpapírhoz kapcsolódó tranzakciók
finanszírozási célú műveleteknek tekintendők.
A helyi önkormányzatok esetében, a költségvetési rendeletükben, a költségvetési hiány vagy
többlet ellentételezésére év elején, a betervezett értékpapír eladást vagy vásárlást kell
elszámolni előirányzatként. Év közben ezeket az előirányzatokat csak akkor kell módosítani,
ha a képviselő testület rendelettel módosította a hiány vagy a többlet mértékét és ezt továbbra
is értékpapír vásárlással vagy eladással akarja megoldani.
A megvásárolt forgatási célú értékpapírok nem sorolhatók át a befektetések közé.
Bekerülési (beszerzési) érték:

- tulajdoni részesedést jelentő befektetéseknél a vásárláskor a részvényért, üzletrészért,
vagyoni betétért fizetett ellenérték (vételár)
- hitelviszonyt megtestesítő, kamatozó értékpapíroknál a bekerülési érték nem
tartalmazhatja a vételár részét képező vagy a kibocsátási okiratban, csereszerződésben,
vagyonfelosztásban leirt, piaci, forgalmi értékkel bíró kamat összegét
- kamatozó értékpapír beszerzésekor, a vételár részét képező, fizetett kamatot
kamatbevételt csökkentő tételként kell elszámolni.
Értékvesztés elszámolása a Saját Tőkét csökkenti, a visszaírása növeli:

- a tulajdoni részesedést jelentő befektetéseknél
- a hitelviszonyt megtestesítő, éven túli értékpapíroknál
- függetlenül attól, hogy a forgóeszközök között szerepelnek-e vagy sem.
Értékelésük a mérlegben:
- bekerülési értéken kell értékelni őket
- csökkenteni kell az értékvesztés összegével
- növelni kell a visszaírással, ha a könyv szerinti érték alacsonyabb a bekerülési értéknél
és az értékvesztés elszámolásának feltételei már részben vagy egészben nem állnak
fenn, de a visszaírás csak a piaci értékig vagy maximum a bekerülési értékig mehet
- a térítés nélkül átvett részesedéseknél, értékpapiroknál piaci (forgalmi) értéken kell
nyilvántartásba venni azokat, de ha az átadó az államháztartás szervezeteibe tartozik,
akkor az általa közölt bruttó értéken
- a külföldi pénzértékre szóló részesedéseknél, értékpapiroknál a mérlegforduló napra
eső, a választott pénzintézet vagy az MNB (számviteli politika szerint) deviza
árfolyamán kell meghatározni a záró értéket, és össze kell hasonlítani a nyilvántartási
értékkel, melynek során az árfolyam veszteséget Saját Tőke csökkenésként, az
árfolyam nyereséget Saját Tőke növekedésként kell elszámolni.
Leltározást:
- mennyiségi felvétellel
- kivéve a dematerializált értékpapír, a portfolió-kezelésbe vagy vagyonkezelésbe
átadott értékpapír esetében, mivel ekkor egyeztetéssel kell elvégezni
2
Analitikát kell vezetni, hogy:

- értékpapír típusonként, értékpapíronként külön-külön
- kitűnjenek az egyedi értékeléshez szükséges adatok (bekerülési érték, piaci érték,
elszámolt értékvesztés, visszaírás, hozamok, kamatok, árfolyamok)
Kontírozások:
Külön számon kell nyilvántartani a számlacsoporton belül a nyitó állományokat és az adott
évi forgalmakat.
Ebben a körben kell kimutatni a forgatási célú: Kárpótlási jegyeket; 291

Kincstárjegyeket; 292
Kötvényeket; 293
Egyéb ért.papirokat; 294
Egyéb részesedéseket; 295
Értékvesztéseket/visszaírásokat; 298
Ért.papir kiadás és bevétel szlákat; 299
Az állományi változásokat és a forrásrendezéseket folyamatosan rögzíteni kell a

tőkeváltozással szemben.
Állományi számlák: 2911, 2921, 2931, 2941,2951

Kiadási előirányzat számlák: 2912, 2922, 2932, 2942, 2952
Bevételi előirányzat számlák: 2913, 2923, 2933, 2943, 2953
Értékpapírok vásárlása számlák: 2914, 2924, 2934, 2944, 2954
Értékpapírok beváltása, értékesítése számlák:2915, 2925, 2935, 2945, 2955
Előirányzatok állományba vétele
Ko. T 497 K 2912, 2922, 2932,…..

Kiadási Fo. T 497 K 771
Ko. T 2913, 2923, 2933,…. K 497

Bevételi Fo. T 9971 K 497
Értékpapír vásárlás korrigálva a vételárban lévő kamat értékével

Ko. T 2914, 2924… K 321
Vásárlás Fo. T 772 K 299
Állományváltozás rendezése T 2911, 2921.. K 4122
Ko. T 916232 K321
A vételárban lévő kamat kikönyvelése Fo. T 992, 9951 K 999
Értékpapír beváltás, értékesítés
Ko. T 321 K 2915,2925..
Beváltás, eladás Fo. T 999 K 992
Állományváltozás rendezése T 4122 K 2911, 2921.
Ko. T 321 K 9172
Az értékpapír beváltás árfolyam nyeresége Fo. T 999 K 992
Ko. T 321 K 9162
Kamatbevétel Fo. T 999 K 992, 951
Ko. T 499 K 2915,2925..
Értékpapír beváltás veszteség elszámolása Fo. T 999 K 9972
3
Állományváltozás rendezése T 4122 K 2911, 2921.

Ko. T 5742 K 499
Veszteség Fo. T 72,751 K 599
Év végén az értékvesztés vagy visszaírás elszámolása

T 59511 K 298
Értékvesztés elszámolása T 41236 K 59511
T 298 K 59521
Értékvesztés visszaírása T 59521 K 41236
Ad b.)
Az államháztartás szervezetei általában sok fajta készletet kezelnek, de az egyes készletekből

általában csak kis mennyiségek vannak jelen. Amúgy a készletgazdálkodás összetett
tevékenység, elemzése is összetett folyamat komplex szemlélet használatot követel. Az
elemzése elsősorban a beszerzésnél, a tárolási-raktározási tevékenységnél, a felhasználások
analizálásánál adhat támogatást a racionális készletgazdálkodás megvalósításához.
A készletgazdálkodás és így az elemzések egyik fontos alapja a normák rendszere (meglétük

vagy hiányuk). A központilag kidolgozott normák általában tájékoztató jellegűek. Az egyes
költségvetési szervek saját tevékenységük sajátosságai alapján maguk is dönthetnek egyedi
normák bevezetéséről, de bizonyos tevékenységű szervezeteknél egyáltalán nem vagy csak
nagyon nehezen lehet mutatószámokat kialakítani. Alkalmazható mutatószámok hiányában a
készletgazdálkodás elemzéséhez ilyenkor is meg kell keresni azokat a módszereket,
melyekkel például a szükséges készletállomány megállapítható.
A készletgazdálkodás elemzésének átfogóan megfogalmazható célja:

- a gazdálkodási gyakorlat vizsgálata,
elemzése,
minősítése,
- az optimális készletszint meghatározása
- a készletgazdálkodás adatok általi támogatása.
Ezért az elemzési feladatok elvégzése során vizsgálni kell a készletek:
- volumenét, szerkezetét
- szintjét
- forgalmát
- a sajátos készlet fajták meglétét, szükségességét.
A konkrét elemzési tevékenység elvégzése során meg kell ismerni az adott készletfajta:
- nagyságát, összetételét
- a készletnormákhoz való viszonyát
- forgási sebességét/fordulatok számát
- fajlagos anyag felhasználási mutatóját
- ellátottságát
- munkahelyi szintű ellátottságát
- sajátos fajták meglétét, azok mennyiségi adatait
- a készlettel történő gazdálkodás hatékonyságát.
4
Az elemzések középpontjában általában a készletnormák állnak, így a módszerek is erre

épültek illetve a fentiek szerinti főbb irányelvekre:
- összehasonlítás, összevetés:
időbeli és térbeli elemzésre is alkalmazható
időbélileg több év adatai illetve éven belül a tervezett és a tény adatok elemezhetőek
területi síkon az azonos típusú szervezetek összehasonlítását teszi lehetővé
- fajlagos mutatók képzése, használata:

megfelelő vetítési alap képzése kiemelt feladat
vetítési alap = feladatmutató
a feladatmutatóval képzett fajlagos mutatók alkalmasak időbeli és területi
összevetésre, a változások elemzésére
vetítési alap = teljesítmény mutató
vetítési alap = átlagos statisztikai létszám stb.
- hatásszámítások, melyeknél a hatások számszerűsítése a feladat

- forgási sebesség, fordulatok száma meghatározása a készletekre kizárólagosan alkalmazható
elemzési módszer.
A készletek volumenének, összetételének elemzése folyamata:

adott időpont(ok)ra vonatkozó helyzetfelmérés
időbeli változás számítása
összehasonlítás
értékelés.
Készletnormák alakulásának elemzése folyamata:

egy napi (átlagos) anyagszükséglet meghatározása
utánpótlási idő meghatározása
folyó készlet kiszámítása
tartalék készlet meghatározása
készletnorma kiszámítása.
Konkrét elemzési eszközök:

Készlet és a készletnormák eltérésének elemzése
Egy napi anyagszükséglet meghatározása=anyagfelhasználás/időszak napjai
Utánpótlási idő megállapítása
Folyókészlet kiszámítása=1 napi anyagfelhasználás*utánpótlási idő
Tartalékkészlet meghatározása=biztonsági idő*1 napi felhasználás
Készletnorma kiszámítása=tartalékkészlet*(folyókészlet/2)
Készletek fordulatszáma
Fordulatok kiszámítása=éves anyagfelhasználás/átlagkészlet
Készletek forgási sebessége
Forgási sebesség=üzemelési napok száma/fordulatok száma vagy
Forgási sebesség=átlagkészlet/1 napi anyagfelhasználás
Átlagkészlet=kronologikus átlag
Fajlagos anyag felhasználás elemzése
Fajlagos anyagfelhasználás=anyagfelhasználás/adott mutató vagy mérőszám
Pl. férőhelyek száma, tanulók száma, fűtendő m3
5
Anyagfelhasználás összetevőinek elemzése

Láncbehelyettesítéses módszer
Standardizálási módszer
Készlet ellátottság összehasonlító elemzése (naturális mutatók)
Készletellátottsági mutató=készlet nagysága/mérőszám
Szóródás számítása
Szórás számítása
Ad c.)
A belső ellenőrzés az ÁHT 121/A. § (1) bek. szerinti tevékenység végzése, melyet a
költségvetési szerv szervezeti-működési szabályzata ír elő és szabályoz. A belső ellenőrzési
(kontroll) rendszer az ÁHT 120/B. § által szabályozott rendszer, melyben a belső ellenőrzést a
belső ellenőr végzi. A költségvetési szervnél ez a személy teljes vagy rész munkaidőben
foglalkoztatott vagy polgári jogi jogviszonyban (pl. megbízási jogviszony) belső ellenőri
tevékenységet végző egyén is lehet.
A 193/2003-as Korm.r. 5. §-sa alapján a belső ellenőr a tevékenységét a jogszabályok, az
ellenőrzési standardok, a pénzügyminisztériumi módszertani előírások és az ellenőrzési
kézikönyv minta alapján végzi. Ezen segédletek alapján összeállított (készített) belső
ellenőrzési kézikönyv, melyet a költségvetési szerv vezetője hagyhat jóvá, tartalmazza az
adott szervnél végzendő ellenőrzési feladatokat.
A belső ellenőrzési kézikönyv tartalmazza:
- a belső ellenőrzés hatáskörét, feladatait és céljait meghatározó belső ellenőrzési
alapszabályokat
- a belső ellenőrökre vonatkozó szakmai, etikai kódexet
- a funkcionális függetlenséget leíró és bemutató szervezeti ábrát
- az ellenőrzési tevékenységre vonatkozó
belső szabályokat
eljárásokat
módszertani útmutatókat
az ellenőrzési módszerek főbb lépéseit, szakaszait
- a kockázat elemzési módszertant
- a minőséget biztosító szabályokat
- az ellenőrzési dokumentumok formai követelményeit, megőrzési rendjét
- egységes iratminta tárt
- a jelentések szerkezetét, tartalmát megadó leiratokat
- megállapítások hasznosításának, a követő intézkedések elrendelésének szabályait
- büntető, szabálysértési, kártérítési, fegyelmi eljárások megindítására okot adó cselekmény
illetve mulasztás, hiányosság feltárása estén alkalmazandó eljárásokat
- az ellenőrökre vonatkozó továbbképzési alapelveket
- külső szakértők bevonásának eljárási rendjét.
A belső ellenőr vagy a belső ellenőrzési egység vezetője köteles a belső ellenőrzési
kézikönyvet rendszeresen, de minimum évente egyszer felülvizsgálni, szükség esetén
módosítani.
6
12 b. Ismertesse a jutalmazási politika elemzési módszereit
A jutalom a dolgozók anyagi ösztönzésének egyik leghatékonyabb eszköze. Feltétele, hogy a

munkáltatói jogok gyakorlóiban is kellően tudatosuljon az a szemlélet, miszerint – az
illetménnyel ellentétben – nem jár, hanem jó, vagy kiemelkedő munka elismeréseként adható
a dolgozónak. Az alacsony kereseti viszonyokkal indokolható az utóbbi időben kialakult
gyakorlat, mely e források egyenletes, legfeljebb az illetmények nagyságához igazodó
elosztásban nyilvánul meg. Az elemzés módszereit a szükséges szemléletváltás segítése
érdekében célszerű felhasználni.
A jelenlegi szabályozás szerint a költségvetési szerveknél jutalmazásra rendelkezésre álló
összegek az alábbi forrásokból képződnek:
- a személyi juttatások függvényében – az eredeti költségvetésben – jutalom előirányozható
- a feladatelmaradásra jutó összeg kivételével személyi juttatásból származó megtakarítás év
közben jutalmazásra fordítható
- a pénzmaradvány személyi juttatásra jutó hányada a következő évben jutalomként
kifizethető
- a vállalkozási tevékenység eredményéből is fizethető jutalom
rendelkezésre álló források felhasználásánál kellően differenciáltak-e a dolgozók között? A
választ elsősorban a szóródásszámítás módszereinek felhasználásával adhatjuk meg.
Példaként két községi polgármesteri hivatal jutalom-felhasználását elemezzük:

Megnevezés „A” hivatal „B” hivatal
Dolgozói létszám (fő) 12 11
Jutalmazottak száma (fő) 6 11
Kifizetett jutalmak
- éves összege (Ft) 1.080.000 1.518.000
- megoszlása (fő, ill. 1 fő 210.000 1 fő 240.000
Ft) 1 fő 180.000 5 fő 144.000
1 fő 168.000 2 fő 108.000
1 fő 300.000 3 fő 114.000
1 fő 90.000
1 fő 132.000
Dolgozók átlagos havi 126.000 120.000
illetménye (Ft/fő)
Az adatokból számítások nélkül is megállapítható:

- a jutalmazási lehetőség „B” hivatalban nagyobb volt,
- „A” hivatalban csak a dolgozók fele kapott jutalmat, „B”-ben mindenki
A jutalomban részesült dolgozók közötti differenciálás mértékét szóródásszámítással mutatjuk

be.
A szóródás terjedelme:
- „A” hivatalban 300.000-90.000= 210.000 Ft
- „B” hivatalban 240.000-108.000= 132.000 Ft
Az „A” hivatalban volt nagyobb mértékű a differenciálás a jutalmak összegében. A
legalacsonyabb és legmagasabb összeg közötti különbség ugyanis itt a nagyobb.
Átlagos eltérés:
Ehhez előbb az átlagokat számítjuk ki:
„A” hivatalban:
210.000+180.000+168.000+300.000+90.000+132.000 = 180.000 Ft/fő
6
„B” hivatalban:
240.000+5x144.000+2x108.000+3x114.000= 138.000 Ft/fő
11
Átlagtól való eltérések:

„A” hivatalban: 30.000; 0; -12.000; -90.000; -48.000
„B” hivatalban: 102.000; 5x6.000; 2x -30.000; 3x -24.000
Az eltérések átlaga:
„A” hivatalban: 50.000 Ft
„B” hivatalban: 24.000 Ft
A jutalomban részesült dolgozók között – az átlagos eltérésekből megítélhetően is – az „A”

hivatalban differenciáltak nagyobb mértékben.
Szórás:
„A” hivatalban:
30.0002+12.0002+120.0002+48.000
6
= 65.635 Ft
„B” hivatalban:
102.0002+(5x6.0002) +(2x30.0002)+(3x24.0002)
11
= 65.635 Ft
A szórás segítségével kiszámított átlagos eltérés is az „A” hivatalban a nagyobb.
Relatív szórás:
„A” hivatalban: 65.635 x100 = 36,5 %

180.000
„B” hivatalban: 35.817x100= 26 %

138.000
„A” hivatalnál a jutalomátlag 36,5 %-ának megfelelő mértékű volt az átlagos eltérés. Ugyanez
az arány a „B” hivatalban csupán 26%-os. „A” hivatalban a kisebb mértékű jutalmazási
lehetőséget hatékonyabban használták fel, annak ösztönző szerepe érvényesítésére. A
dolgozóknak a felét részesítették ilyen elismerésben, és az összegek nagyságrendjében is

nagyobb mértékű differenciálást hajtottak végre.
A kifizetett jutalmak „A” hivatalban havi 7.500 Ft-tal „B” hivatalban 11.499 Ft-tal növelték a
dolgozók havi átlagjövedelmét.
Az utóbbi időben elterjedt, hogy a jutalom összegét az egyhavi illetmények százalékában
fejezik ki.
12/c Vezetői elszámoltatás
Az Ámr. 149. § (2) bekezdésének megfelelően a költségvetési szerv felügyeleti szerve

a költségvetési szervei részére előírja, hogy az Áht. 97. § (2) bekezdésében meghatározott
kötelezettségnek eleget téve a megadott módon értékelje a belső kontroll rendszer működését,
és az éves költségvetési beszámolóval együttesen küldje meg a felügyeleti szervnek.
A 2004. január 1-től hatályos módosítás célja, hogy a költségvetési szervek vezetői
nyilatkozzanak arról, hogy az általuk vezetett szervezet megfelelő folyamatokat működtet
feladatainak megfelelő ellátása érdekében. A nyilatkozat bevezetése elősegíti, hogy a
költségvetési szervek vezetői megalapozott információkkal rendelkezzenek a vezetésük alatt
álló költségvetési szerv működéséről és ez alapján a valóságnak megfelelően tölthessék ki és
írhassák alá az éves beszámolóval együtt az Ámr. 21. mellékletében szereplő „Nyilatkozatot”.
A jól működő beszámolási rendszer segítségével könnyebben meghatározhatók a
költségvetési szerv működésében lévő potenciális kockázatok, és így kiépíthető a kezelésükre
hivatott kockázatkezelési rendszer is.
A nyilatkozat aláírása nem egyszerű formai aktus, hanem tartalmi kérdés. A beszámoltatás
rendszerén keresztül kell kifejezésre jutnia annak, hogy a költségvetési szerv teljes
tevékenységét a szerv célkitűzéséért való felelősség hatja át, e célt szolgálja a szabályozottság
biztosítása, a kockázatok minimalizálására történő törekvés.
A vezetői ellenőrzés ellátásának rendjét a szervezeti és működési szabályzatban kell előírni, a
részletes szabályokat az ügyrend és a munkaköri leírások tartalmazzák. A belső irányítási
rendszer egyes részei – a tervezési, szervezeti, döntési, az információs és ellenőrzési rendszer
– szoros kapcsolatban vannak egymással, az ellenőrzési (kontroll) rendszer megfelelő
szervezés esetén átfogja az irányítási rendszer egészét.
A költségvetési szerven belül olyan ellenőrzési rendszer kialakítására kell törekedni, amely
megfelelő időben képes jelezni a szabályoktól, céloktól való eltérést, a hátrányos
következményeket, a külső környezetben bekövetkező változásokat, amelyek befolyásolják a
tevékenység feltételeit.
A vezetői ellenőrzés a vezetők által személyesen gyakorolt irányítási tevékenység része,
megvalósulhat folyamatosan is, de szükség lehet egy-egy feladat kiemelt ellenőrzésére is. A
költségvetési szerv minden szervezeti egységének vezetője köteles az irányítása alá tartozó
munkaterületet vagy tevékenységet ellenőrizni, így a költségvetési szerven belül az
ellenőrzést illetően is hierarchia áll fenn.
A vezetői ellenőrzés hatékonyságának alapfeltétele, hogy a hatáskörök elhatároltak legyenek,
az információáramlás, kommunikáció gyors, pontos és döntés-centrikus legyen.
Eredményességét a folyamatosság, rendszeresség, szakszerűség és pontosság biztosítja.
A VEZETŐI ELSZÁMOLTATHATÓSÁG RENDSZERÉNEK KIÉPÍTÉSE
Az Ámr. előírja, hogy az Áht. 97. § (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségnek

megfelelően a költségvetési szerv vezetője értékelje a FEUVE rendszer működését, és az éves
költségvetési beszámolóval együttesen küldje meg nyilatkozatát a felügyeleti szervnek
Az éves költségvetési beszámolással egyidejűleg elkészítendő vezetői nyilatkozat a
költségvetési szerv által – a jogszabályi előírásoknak megfelelően, kötelezően – működtetett
vezetői beszámolási rendszeren alapul, melyet kiegészíthet az önellenőrzés módszere.
I. A vezetői beszámolási rendszer használata a nyilatkozat elkészítéséhez
Ez a módszer azt jelenti, hogy az adott költségvetési szerv vezetője a költségvetési szervre
kötelező vezetői ellenőrzési rendszerben előírt, az adott költségvetési év során működtetett
beszámoló rendszert alátámasztó jelentések, ellenőrzési listák összegzése, értékelése alapján
teszi meg a nyilatkozatot. A beszámolási rendszer alapvető elemei a következők lehetnek:
- a költségvetési szerv éves beszámolója (számviteli törvény és végrehajtási rendeletei

alapján);
- a belső ellenőrzés működéséről készített éves ellenőrzési jelentés (193/2003. (XI. 26.)
Korm. rendelet 31. § alapján)
- a belső ellenőrök (saját, felügyeleti szerv, KEHI) által készített ellenőrzési jelentések;
- a költségvetési szervet vizsgáló külső ellenőrök által készített ellenőrzési jelentések
II. Az önellenőrzés használata a nyilatkozat elkészítéséhez
Az elnevezés is tartalmazza a fogalom jelentését, vagyis azt, hogy az adott szervezeti egység,
osztály, terület által végzett önellenőrzés, melynek során definiált tesztek segítségével
vizsgálják az adott folyamat ellenőrzöttségét, annak működését, illetve a szabályok pontos
betartását.
Minden egység készíthet önértékelési, önellenőrzési szabályzatot, azonban az éves
beszámolás egységessége érdekében célszerű egy globálisan – a költségvetési szerv egészére
érvényes - előírt önértékelési sémát alkalmazni, annak érdekében, hogy valamennyi szervezeti
egység vezetője azonos tartalmi értelmezés alapján értékelhesse az egység működését.
Az önellenőrzést alátámasztó dokumentáció, a tesztelt területek igazodnak a költségvetési
szerv általános fejlődéséhez (tehát nem statikusak az önértékelést szolgáló dokumentumok),
az azonban fontos, hogy minden folyamatra, illetve szervezeti egységre kiterjedjen.
Az önellenőrzés használata a nyilatkozat elkészítéséhez
Az elnevezés is tartalmazza a fogalom jelentését, vagyis azt, hogy az adott szervezeti egység,
osztály, terület által végzett önellenőrzés, melynek során definiált tesztek segítségével
vizsgálják az adott folyamat ellenőrzöttségét, annak működését, illetve a szabályok pontos
betartását.
Minden egység készíthet önértékelési, önellenőrzési szabályzatot, azonban az éves
beszámolás egységessége érdekében célszerű egy globálisan – a költségvetési szerv egészére
érvényes - előírt önértékelési sémát alkalmazni, annak érdekében, hogy valamennyi szervezeti
egység vezetője azonos tartalmi értelmezés alapján értékelhesse az egység működését.
Az önellenőrzést alátámasztó dokumentáció, a tesztelt területek igazodnak a költségvetési
szerv általános fejlődéséhez (tehát nem statikusak az önértékelést szolgáló dokumentumok),
az azonban fontos, hogy minden folyamatra, illetve szervezeti egységre kiterjedjen.
Milyen eszközöket használhat az önellenőrzés?
- ellenőrzőlistákat,
- kockázati mátrixokat
- önellenőrzési feljegyzést.
A három eszköz közül az első leginkább a szervezeti egység vezetője szemszögéből vizsgálja
a szervezeti egység működésének megfelelőségét. A második eszköz egy objektívebb,
átfogóbb képet ad a szervezeti egység működéséről és itt lehetőség van akár külső szakértők
bevonására is. A harmadik esetben a szervezeti egység működése a mindennapi
tevékenységeket közvetlenül végrehajtó munkavállalók nézőpontjából kerül vizsgálat alá.
A vezetői elszámoltathatóság a kötelezettség - számonkérés - következmény
fogalomrendszerén keresztül ragadható meg legjobban.
A vezető kötelezettségeit a vonatkozó jogszabályok jól meghatározzák. Ezekre és a
különböző útmutatókra, szakmai anyagokra alapozva lehet a költségvetési szerven belül
kiépíteni a vezetői ellenőrzés rendszerét, amely tulajdonképpen alapjául szolgál a vezető
számon kérhetőségének.
A számonkérés további feltétele az átláthatóság, a beszámoltatást a belső és külső
ellenőrzések teszik kézzelfoghatóvá. Az előzőekben két lehetséges módszert mutattunk be,
amelyek alkalmazásával a költségvetési szerv vezetője megfelelő bizonyosságot tud szerezni
az Ámr. 21. számú mellékletében szereplő Nyilatkozat kibocsátására, amellyel megvalósulhat
a vezető(k) számonkérése.
Összegzésként megállapítható, hogy a költségvetési szerv vezetője egyszemélyi felelőse a

költségvetési szervnek, ezért mindenképpen érdeke, hogy jól működő belső kontroll rendszert
építsen ki a szervezeten belül a szabályozott, gazdaságos, hatékony és eredményes működés
érdekében.
12a./Mutassa be az államháztartás szervezetei aktív és passzív pénzügyi elszámolásai

könyvvezetésének sajátosságait!
A gazdálkodás során a költségvetési szervnél gyakran jelentkeznek olyan pénzforgalmi gazdasági

események, amelyek az adott időszakban nem számolhatók el véglegesen a tárgyévi költségvetés
végrehajtásához, ezek a
391. Költségvetési függő kiadások
392. Költségvetési átfutó kiadások
394. Költségvetési kiegyenlítő kiadások
397. Továbbadási (lebonyolítási) célú kiadások
Költségvetési függő kiadásként kell elszámolni a költségvetési elszámolási számláról kifizetett azon
összeget, amelyet a kifizetés időpontjában pénzeszköz átadásként nem lehet megjelentetni.
Továbbá azokat a kiadásokat, amelyek felmerülésekor nem állapítható meg a jogcíme pontosan,
illetve amelyről a kiadások felmerülésekor egyértelműen megállapítható, hogy az nem a költségvetési
szervet terheli.
Költségvetési átfutó kiadási számlát olyan gazdasági események könyvelésére kell alkalmazni,
amelyeknél a teljesített kiadások a költségvetési szerv részére visszatérítésre kerülnek. Itt lehet
elszámolni a munkabér előleg kiadásokat, a megelőlegezett társadalombiztosítási és
családtámogatási ellátásokat, az utólagos elszámolásra kiadott előleget, a szállítóknak adott előleget,
továbbá a központosított illetményszámfejtésnél lehet alkalmazni.
Költségvetési kiegyenlítő kiadások: a pénz és bankszámlák közötti pénzforgalmat kell itt kimutatni.
Továbbadási célú kiadások között kell elszámolni azokat a kiadásokat, amelyek olyan bevételekkel
kapcsolatosak, melyeket továbbadási céllal kapott a költségvetési szerv. Tovább kell bontani az
államháztartáson belülről és az államháztartáson kívülről kapott, ezen belül működési vagy,
felhalmozási célú részletezés szerint.
A gazdálkodás során gyakran jelentkeznek olyan pénzforgalmat érintő események, amelyek nem
kapcsolódnak a tárgyévi költségvetés végrehajtásához csak technikai jellegűek. E számlákra akkor
könyvelünk, ha a gazdasági esemény bevétel jellegű. A számlák forgalma évközben forgalmi
számlákon bonyolódik, év végén a számlák egyenlegét át kell vezetni az állományi számlákra,
amelyek mérlegszámlák. Ide tartoznak a
481. Költségvetési függő bevételek
482. Költségvetési átfutó bevételek
483. Költségvetési kiegyenlítő bevételek
487. Továbbadási (lebonyolítási) célú bevételek
Költségvetési függő bevételek : olyan bevételeket kell itt elszámolni, amelyek tartalma, jogcíme a
felmerülés időpontjában ismeretlen illetve téves elszámolás miatt keletkezett.
Költségvetési átfutó bevételek számlán/álszámláin az alap és vállalkozási tevékenységgel
kapcsolatban, a pénzforgalomban időlegesen megjelenő és továbbutalandó bevételek, illetve
termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásként kapott előlegek és utólagos elszámolásra átvett
bevételek, valamint a hatósági jogkörrel kapcsolatos átfutó bevételek év végi állománya és évközi
forgalma jelenik meg.
Költségvetési kiegyenlítő bevételek: ezen a számlán kell elszámolni a pénztár és az előirányzat-
felhasználási keretszámlák közötti forgalomból keletkező állományi értéket.
Továbbadási célú bevételek: azok az államháztartáson kívülről és belülről érkező bevételek, amelyek
a költségvetési szervet nem illetik meg, mert a végső kedvezményezett, más államháztartáson belüli
szervezet. Ha az év végéig az ilyen bevételek átutalása nem történik meg a kedvezményezett részére,
akkor az államháztartáson kívüli pénzeket az átvett pénzeszközök közé, az államháztartáson belüli
pénzeket a támogatásértékű bevételek közé kell átvezetni.
Mindegyik számlának van állományi és forgalmi számlája. Az állományi számlák a mérlegszámlák, a

forgalmi számlák év végi egyenlegét át kell vezetni az állományi számlákra.
A főkönyvi számlák forgalmáról analitikus nyilvántartást kell vezetni, melyet a számviteli politikában
meghatározott módon kell egyeztetni a főkönyvi könyvelés adataival.
12b./Ismertesse a jutalmazási politika elemzési módszereit.
A jutalom a dolgozók anyagi ösztönzésének egyik leghatékonyabb eszköze. Feltétele, hogy a

munkáltatói jogok gyakorlóiban tudatosodjon, hogy nem jár, hanem a jó vagy kiemelkedő munka
elismeréseként adható a dolgozónak.
A jutalmazásra rendelkezésre álló összegek képződhetnek:

- a személyi juttatások függvényében
- a személyi juttatásból származó megtakarítás év közben jutalmazásra fordítható
- a pénzmaradvány személyi juttatásra jutó hányada a következő évben jutalomként kifizethető
- a vállalkozási tevékenység eredményéből is fizethető jutalom

rendelkezésre álló források felhasználásánál kellően differenciáltak-e a dolgozók között. A választ a
szóródás számítás módszereinek felhasználásával adhatjuk meg.
Kiszámíthatjuk az egy főre jutó átlagok alakulását a bázis- és láncviszonyszámok segítségével,

valamint az átlagos növekedési ütemet.
12c./Ismertesse a vezetői elszámoltatás lényegét!
A vezetői ellenőrzés ellátásának rendjét a szervezeti és működési szabályzatban kell rögzíteni. A

részletes szabályokat az ügyrend és a munkaköri leírások tartalmazzák.
A költségvetési szerven belül olyan ellenőrzési rendszer kialakítására kell törekedni, amely megfelelő
időben képes jelezni a szabályoktól, céloktól való eltérést, a hatályos következményeket, amelyek
befolyásolják a tevékenység feltételeit.
A vezetői ellenőrzés a vezetők által, személyesen gyakorolt irányítási tevékenység része,
megvalósulhat folyamatosan is, de szükség lehet egy-egy feladat kiemelt ellenőrzésére is. A
költségvetési szerv minden szervezeti egységének vezetője köteles az irányítása alá tartozó
munkaterületet, tevékenységet ellenőrizni, így a költségvetési szerven belül az ellenőrzést illetően is
hierarchia áll fenn.
A vezetői ellenőrzés hatékonyságának alapfeltétele, hogy a hatáskörök elhatároltak legyenek, az
információáramlás, kommunikáció gyors, pontos és döntés centrikus legyen. Eredményességet a
folyamatosság, rendszeresség, szakszerűség és pontosság biztosítja.
A működést alapvetően meghatározó kockázatokkal kapcsolatban magasabb vezetői szinten kell
döntést hozni, míg alsóbb vezetési szinteken a végrehajtást szolgáló utasítások illetve azok
végrehajtása jellemző. A vezetőknek meg kell győződnie a kiadott intézkedések végrehajtásáról így
ellenőrzési funkciója révén megismeri döntéseinek, utasításainak hatását, helyességét a végrehajtást
befolyásoló körülményeket, változásokat. A vezetői tájékozódás és tájékoztatás minden vezetési
szinten érvényesül.
A vezetői ellenőrzés: a vezetők által személyesen gyakorolt irányítási tevékenység része.

Az irányítási munka: tervezési
szervezési
döntési
utasítási
ellenőrzési tevékenységet foglal magába.
A gazdálkodó szervezet minden vezetője köteles az irányítása alá tartozó tevékenységet állandóan
ellenőrizni.
A vezetői ellenőrzés
hatékonyságának alapfeltétele: hatáskörök elhatárolása, gyors, pontos információáramlás.
eredményességének feltétele: folyamatosság, rendszeresség, szakszerűség, pontosság.
A vezetői ellenőrzés szintjei:

1. Felső vezetés (elnök, vezérigazgató, igazg. helyettes)
Feladataik sokrétűek. A gazdálkodó szervezetek működését alapvetően meghatározó, kockázattal
járó döntésekkel , hosszú és középtávú célok meghatározásával foglalkoznak.
2. Középszintű vezetők (osztályvezető, üzemvezető)

Közreműködnek a felső szintű döntések előkészítésében. Adott területen a vállalati célok
végrehajtásának irányítói.
3. Alsó szintű vezetők (művezető, csoportvezető)

Operatív vezetési tevékenységgel foglalkoznak. Közvetlenül a beosztottakat irányítják.
Vezetői ellenőrzés feladatai:

1. Célok és eredmények folyamatos összehasonlítása

2. Meg kell határozni a szervezeti teljesítmény fontos tényezőit
3. Mutatók kidolgozása, melyekkel e tényezőket mérni, jellemezni lehet
4. El kell dönteni, hogy a szervezet teljesítménye ezen mutatók mely értéke mellett kielégítő
5. Mutatók folyamatos és megbízható mérése
6. Tervezett és tényleges teljesítmények összevetése
7. Szükség esetén beavatkozás a folyamatokba.
Vezetői ellenőrzés módszerei:

1. Információs rendszer: helyes kialakítása érdekében figyelni kell, hogy a különböző vezetői
hatáskörökhöz milyen információigény tartozik, és ezeknek milyen időközönként kell
rendelkezésre állniuk. Ha jól kiépített, akkor megszerezhező belőle a működésre, vagyoni,
pénzügyi helyzetre vonatkozó tájékozottság. Tények mellett követelmények kidolgozása is
szükséges.
2. Beszámoltatás: a vezetők az alacsonyabb szintű vezetőktől, beosztottaktól kapott
tájékoztatás alapján áttekintést szereznek az intézkedések végrehajtásáról, a végrehajtás
problémáiról, a beavatkozás szükségességéről.
Lehet: rendszeres és alkalomszerű. Értekezlet, tanácskozás formájában, személyes
beszámoltatással, szóban vagy írásban. Fontos a következetesség.
3. Aláírási jog: Az utalványozási, ellenjegyzési joggal felruházott vezető az általa aláírt irat felett
aláírás előtt ellenőrzést végez. Kimenő iratok jóváhagyó aláírása, bejövők szétosztási
jogosultsága, belső iratok, utalványozás, engedélyezés, kötelezettségvállalás jogosultsága.
Ésszerű hatáskörmegosztás fontos követelmény.
4. Helyszíni ellenőrzés: Fontos ismereteket nyújt az egységek élő problémáiról, kiadott
intézkedések végrehajtásáról, dolgozók személyes gondjairól. Fontos a tervszerű, rendszeres
igénybevétel. Ide tartoznak a komplex vezetői ellenőrzések, melynek két formája alakult ki:
a. Munkaköri ellenőrzés: a vezető azt vizsgálja, hogy a beosztott
tevékenysége és a rábízott feladatkörben végbemenő folyamatok
összhangban vannak e az előírt normákkal, célkitűzésekkel.
b. Eredményellenőrzés: Meghatározott időpontra vonatkozóan
megállapítják, hogy sikerült-e elérni a kitűzött célt, az elmaradás mire
vezethető vissza.
5. Vezetői ellenőrzést segítő módszerek:
- Kérdéssorozatos ellenőrzés: tevékenységgel kapcsolatban elkövethető lehetséges

hibák, ill. a hibák elkerülésével összefüggő követelmények rendszerezett
kérdéssorozatát állítják össze, és keresik rá a választ.
- Információs teszt(kérdőíves módszer): Átgondolt kérdéssorozat. (kérdőív, adatlap)
Magatartásvizsgálatnál, illetve olyan területen alkalmazzák, ahol számszerű
kifejezésforma nem lehetséges. (Pl. piaci információk gyűjtése)
- Hálótervezési eljárások: Valamely cél (pl. beruházás ideje) elérését szolgáló
tevékenységsorozat időbeli lefolyásának tervezését ellenőrzését szolgálja. (Pl. kritikus
út meghatározása)
- Értékelemzés: Meglévő állapot javítására, ráfordítások csökkentésére, új termék
gyártására kialakítására irányul.
Számvitel 13. tétel
a.)
Mutassa be az államháztartás szervezetei saját tőke könyvvezetésével kapcsolatos sajátosságokat
(fogalmak, csoportosítás, gazdasági műveletek, analitika, leltározás, értékelés)!
Az államháztartás szervezete a vagyoni és pénzügyi helyzetére kiható gazdasági eseményekről

teljesítés szemléletű nyilvántartást vezet a kettős könyvvitel rendszerében magyar nyelven, a Magyar
Köztársaság hivatalos pénznemében, melyet a költségvetési év végével lezár.
A saját tőkét a Források között, a 4. számlaosztályban tartjuk nyilván. A 4. szlaosztály sajátossága

azzal függ össze, hogy az államháztartási könyvvitelben minden eszközváltozás a saját tőke
változásaként értelmeződik. A tényleges pénzügyi helyzetváltozást (képletesen a saját tőke változását)
a tartalékok változása mutatja.
A saját tőke azt mutatja, hogy az alapító milyen összeget bocsátott véglegesen a ktv-i szerv
rendelkezésére. Az induló tőke az 1993. január 1-jén, illetve az azt követő alapításkor meglévő saját
tartós forrás. Ez csak akkor változik, ha a ktv-i szerv megszűnik, átszervezik, vagy összeolvad más
ktv-i szervvel. Ezt az összeget a tevékenysége folytatásához szabadon, időbeni megkötöttség nélkül
használhatja.
Elemei:tartós tőke (411), tőkeváltozás (412), értékelési tartalék (417).

Induló (tartós tőke)
A tevékenység ellátásához tulajdonba ill. kezelésbe adott eszközök forrásai (ide nem értve a ktv-i
előirányzat terhére kapott pénzeszközöket). A tartós tőke csak megszűnéskor és átszervezéskor
változhat. Csak akkor növekedhet, ha az alapító szerv a közfeladatok ellátásához további eszközöket
bocsát rendelkezésre.
A mérlegben (-) előjelű tartós tőke nem mutatható ki.
Nyitás: T 491 – K 411.
Tőkeváltozás
Az eszközök finanszírozására szolgáló 2010. január 01. ill. alapítást vagy átszervezés után képződött
források ill. forráscsökkenések. Év közbeni változásokat az alszámlákon vezetjük.
Év elején a nyitó rendező tételek keretében a 412. számla alszámlái közül a tárgyévi változásokat
mutatók egyenlegét (4122, 4123) a nyitást követően át kell vezetni a 4121. Előző évek tőkeváltozásai
számlára.
Nyitás: T 491 – K 412 vagy T 412 – K 491.
Újonnan alakuló ill. összevonással létrejövő szervezet nyitómérlegében nem mutathat ki tőkeváltozást.
Értékelési tartalék
Ha a ktv-i szerv saját döntése alapján a piaci értékelést választotta, és ez a piaci érték jelentősen
meghaladja az adott eszközök könyv szerinti értékét, akkor a különbözetet az eszközök között
Értékhelyesbítésként, a saját tőkén belül Értékelési tartalékként kell kimutatni. Egyszerűbben, az
Értékelési tartalék a piaci értékelés alapján meghatározott értékhelyesbítés összege. Az értékelési
tartalék és az értékhelyesbítés csak és kizárólag egymással szemben és azonos összegben változhat. Az
értékelési tartalék terhére a saját tőke más elemeit nem lehet növelni, annak terhére kötelezettség nem
teljesíthető. Csak akkor lehet a flvi szlán adat, ha a szervezet a számviteli politikájában úgy határozott,
hogy él a piaci értékelés lehetőségével. Az értékhelyesbítéssel növelt eszközt évente értékelni kell, az
esetleges módosítást leltárral kell alátámasztani.
Az értékelési tartalék összege = az 1. szlaosztályban az adott befektetési eszközök értékhelyesbítési
szláinak összegével. Az értékhelyesbítés megállapításának és elszámolásának szabályszerűségét a
könyvvizsgálónak kell ellenőrizni.
Ezt az értékelési formát a ktv-i szerv választhatja, nem kötelező alkalmaznia.
Nyitás: T 491 – K 417.
Értékhelyesbítés: T 11, 12, 13, - K 417
14, 16, 17
vagy T 417 - K 11, 12, 13, 14, 16, 17,
A saját tőkén belül el kell különíteni a tulajdonba kapott ill. a kezelésbe átvett eszközök forrásait.
A saját tőke növekedhet:

• Központi beruházásból
• Saját kivitelezésű beruházás, felújítás miatt
• Térítés mentesen átvett eszközök és térítés mentes (társadalmi) munkában létrehozott javak
állományváltozásából
• …
A saját tőke csökkenhet:

• A befektetett eszközök értékcsökkenése, értékvesztése, selejtezése, más gazdálkodó szerv
részére történő térítés mentes átadása
• Befektetett eszközök és készletek értékesítése
• …
A szervezeteknek számviteli politikájuk részeként el kell készíteni a leltározási és az értékelési

szabályzatot. A leltár a könyvviteli mérlegben kimutatott eszközök és források valódiságát támasztja
alá. A saját tőke elemeit egyeztetéssel leltározzuk a fordulónappal. Az analitikus nyilvántartásban
szereplő adatok egyeztetésre kerülnek a fkvben szereplő 41. Saját tőke szlacsoport szláinak
egyenlegével.
b.)
Ismertesse a költségvetési szervek elemzésének sajátos elemeit
Az elemzés – mely önállóan akár tudományágként is megállja a helyet - egyik eszköze az

ellenőrzésnek, de nem helyettesíti azt.
A ktv-i szervnél történő elemzéseknél figyelembe kell venni a ktv-i terület gazdálkodási sajátosságait.
Ezek közül a legfontosabbak:
- kötelező feladatellátás, melyeknél gazdaságtalan működés esetén nem lehet megszűntetni a
tevékenységet (eü.ellátás, oktatás)
- az elvégzett feladatok hatékonysága nem mérhető
- a feladatellátásra szigorú szabályok vannak
- a gazdasági elemzés valamennyi szintje megtalálható
- nagy információs bázissal rendelkezik, melyeknek egy része nem nyilvános
- a gazdasági elemzést a szakmai tevékenység értékelésével együtt kell kezelni.
A hatékonyság elemzésénél általában az elért eredmények és a ráfordítások viszonyát értjük.

Ktv-i területen az eredmények mérése rendkívül nehéz, általában a ráfordítások alakulását lehet
mélyebben elemezni. A hatékonyságot és a gazdaságosságot azonos fogalomként alkalmazzák, mely a
szerv teljes működésének eredményességét illetve a tevékenység minőségét jelzi.
Alapvetően két mutatószámot alkalmazunk:
R J= Jövedelmezőségi mutató
- jövedelmezőségi mutató J = ---- R= Ráfordítás
E E= Eredmény
A mutató azt fejezi ki, hogy egységnyi eredményt milyen ráfordítással értek el.
E H= Hatékonyság
- hatékonysági mutató H = --- E= Eredmény
R R= Ráfordítás
A mutató azt fejezi ki, hogy egységnyi ráfordításra milyen összegű eredmény jut.
c.)
Ismertesse az államháztartási ellenőrzés célját, feladatait, valamint kapcsolatát a nemzetközi
ellenőrzési standardokkal!
Az államháztartási ellenőrzés alapvető célja a gazdálkodás szabályszerűségének, hatékonyságának és

gazdaságosságának ellenőrzése. Ez külső és belső ellenőrzési rendszerek keretében történik.
A külső ellenőrzéssel kapcsolatos feladatokat az Állami Számvevőszék látja el, melynek feladatát és
hatáskörét külön törvény határozza meg.
A belső ellenőrzés tárgyát a ktv-i bevételek és kiadások tervezése, felhasználása és elszámolása
valamint az eszközökkel és forrásokkal történő gazdálkodás képezi.
Az áht-i belső pü ellenőrzést

- a folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzés (FEUVE)
- a belső ellenőrzés
- és a fenti kettőt magába foglaló belső kontrollrendszer alkalmazásával kell ellátni.
Folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzés (FEUVE)

Létrehozásáért, működtetéséért a ktv-i szerv vezetője felelős. Köteles olyan szabályzatokat kiadni,
folyamatokat működtetni, amelyek biztosítják a források szabályos, gazdaságos, hatékony és
eredményes felhasználását.
A FEUVE magában foglalja többek között:
- pü. döntések dokumentumainak elkészítését
- pü. döntések jóváhagyását, ellenjegyzését
- a gazdasági események elszámolásának kontrollját.
A FEUVE-nak biztosítania kell a szabályszerűséget, a naprakész információkat valamint, hogy a

gazdálkodásban ne kerüljön sor pazarlásra, visszaélésre.
Belső ellenőrzés
Független, tárgyilagos bizonyosságot adó és tanácsadó tevékenység. Célja, hogy növelje az
eredményességet és fejlessze a szervezet működését.
Biztosítani kell a belső ellenőrök függetlenségét a következők tekintetében:
- éves ellenőrzési terv kidolgozása
- az ellenőrzési program elkészítése, végrehajtása
- az ellenőrzési módszerek kiválasztása
- ellenőrzési jelentés készítése
- a belső ellenőr ellenőrzési tevékenységén kívül más tevékenységbe nem vonható be.
A belső ellenőrzést végző személy feladatának végrehajtása érdekében az ellenőrzött szerv köteles
akadálytalan hozzáférést biztosítani valamennyi irathoz, adathoz és informatikai rendszerhez.
Belső kontrollrendszerek központi harmonizációja és koordinációja

A belső kontrollrendszerek fejlesztés, koordinációja és harmonizációja az államháztartásért felelős
miniszter feladata.:
- koordinálja és összehangolja a ktv-i ill. nemzetközi források kontrollrendszereit
- megalkotja, közzéteszi és rendszeresen felülvizsgálja a kapcsolódó irányelveket
- figyelemmel kíséri a belső ellenőrzésre vonatkozó nemzetközi standardok alkalmazását
A ktv-i szerveknél a belső ellenőrzés lefolytatásához az áht-ért felelős miniszter engedélye szükséges.
14. a Mutassa be az államháztartás szervezetei tartalékok könyvvezetésével kapcsolatos

sajátosságokat (fogalmak csoportosítás, gazdasági műveletek, analitika, leltározás értékelés)!
Tartalékok:
A Tartalékok a Mérleg forrás oldalán találhatók.
A Tartalékokra jellemző:
- saját források közé tartoznak,
- ezek a pénzeszközök véglegesen az intézmény rendelkezésére állnak,
- mobil pénzeszközök
- nagysága a gazdálkodás hatékonyságától függ,
- a tartalék mindig a következő év forrása.
A tartalékok fogalma: Tartalékok között kell kimutatni a kv-i szerv pénzeszközeinek azt a
forrását, amely jóváhagyás után a befektetett eszközök finanszírozására vagy folyó évi
kiadások teljesítésére fordítható, meghatározható tágabb értelmezésben és szűkebb
értelmezésben.
Tágabb értelmezésben: A Tartalékok közé tartozik, mind az alaptevékenység tartaléka, mind a

vállalkozási tevékenység tartaléka.
Szűkebb értelmezésben: csak az alaptevékenység tartaléka a költségvetési tartalék, mivel kevés
intézmény folytat vállalkozási tevékenységet.
A Tartalékok felhasználását kormányrendelet szabályozza.
A Tartalékok felhasználása nincs évhez kötve.
Pénzmaradvány-a kincstári körbe nem tartozó intézmények alaptevékenységének eredménye.

A Pénzmaradvány, mint fogalom 1968-óta él a költségvetési szerveknél.
A Pénz maradványt mindig forintban kell jóváhagyatni a testülettel nem eFt-ban.
Pénzmaradvány megállapítása:
- Az alaptevékenység bevételeiből ki kell vonni az alaptevékenység kiadásait
- Pontosabban a tárgyévben teljesült alaptevékenységi bevételeiből le kell vonni a tárgyévben
teljesült alaptevékenységi kiadásokat, és korrigálni kell az aktív és passzív pénzügyi elszámo-
lásokkal.
A tárgyévi pénzmaradvány megállapításának módszerei:

1. Számviteli zárlati módszer:
A 494-es számlán össze kell vezetni a funkcionális osztályozás szerint elszámolt bevételeket
és kiadásokat,az egyenleg megállapítása után kerül felvezetésre a 4211-es számlára.
2. Kormányrendeletben meghatározott Pénzmaradvány kimutatás alapján
A Pénzmaradvány kimutatás elkészítésekor csak azokat a sorokat kell megjeleníteni
amelyekre közölve lett adat. A Pénzmaradvány kimutatásnak két oszlopa van , előző év és
tárgy év.
Az alaptevékenységgel kapcsolatos könyvelési tételek

a) Tartalékképzés a 494. számla egyenlege szerint
- ha a 494 számla egyenlege K: T 494-K 4211
- ha a 494 számla egyenlege T: T 4211-K 494
b) Vállalkozási tevékenység eredményétől előző évben alaptevékenységre felhasznált összeg
átvezetése T 4221- K 4211
c)A pénzmaradványt …..terhelő levonásokra pénzmaradványt

- elkülönítése T 4211-K 4214
- befizetés teljesítése KO szerint T 5712-K 321
FO szerint T7- K599
- a befizetéssel kapcsolatos forrásrendezés
KO szerint T 4214-K9812
FO szerint T 999-K992
d) Pénzmaradványt növelő kiegészítő tételek T 4214-K 4211
KO szerint T 321-K 4612
FO szerint T 479-K 992
e) Jóváhagyott pénzmaradvány állományba vétele (a 4211. számla egyenlegének átvezetése
T 4211-K 4212
f) Pénzmaradvány igénybevételére, felhasználása
Vállalkozási tevékenység eredménye
A költségvetési intézmény vállalkozási tevékenységét a felügyeleti szerv határozza meg, az

intézmény alapító okiratában rögzíti. Csak azt a tevékenységet célszerű vállalkozási
tevékenységnek minősíteni, amelyek a költségvetési szervnél piaci körülmények között folynak. Ez
azt jelenti, hogy rendszeresen, üzletszerűen végzi az intézmény a termékértékesítést vagy
szolgáltatásnyújtást. Kormányrendelet szabályozza azt is, hogy a vállalkozási tevékenység
bevételéből milyen kiadásokat lehet teljesíteni.
- Ha alap és vállalkozási tevékenység is van egy intézménynél, akkor biztosítani kell a két te-
vékenység szétválasztását annak érdekében, hogy az év végi zárás során az összemérés
számviteli alapelve ne sérüljön meg.
- A vállalkozási tevékenységgel kapcsolatos eredmény pénzforgalmi eredmény. Itt csak azo-
kat az eredményeket lehet kimutatni, amik pénzügyileg teljesülnek.
- Felhalmozási kiadást csak adózott eredményből lehet teljesíteni.
- Kivétel:
- a vállalkozás megkezdésének az éve
- a céljellegű felhalmozási célú pénzeszköz
A tárgyévi pénzforgalmi eredmény megállapításának módszerei:
- Számviteli elszámolás módszerrel

Zárlati tételek keretében kerül megállapításra (495 egyenlegének átvezetése a 4221-re)
- Kormányrendeletben meghatározott eredmény-kimutatása elkészítésével. Az eredmény-
kimutatást abból a záró főkönyvi kivonatból kell elkészíteni, amelynél még nem történt meg a
bevételek és a kiadások összezárása közgazdasági és funkcionális osztályzás alapján.
Könyvelési tételei:
a) Tartalékképzése a 495. számla egyenlege szerint

- ha a 495 számla egyenlege K: T 495-K 4221
- ha a 495 számla egyenlege T: T 4221-K 495
- kapcsolódó tételként a negatív eredmény forrásrendezése T 4222-K 4221
- az eredménnyel nem rendezhető tartalék átvezetése T 4224- K4221
b) Vállalkozási tevékenység eredményéből előző évben alaptevékenységre felhasznált összeg

átvezetése
T 4221-K 4211
c) A vállalkozási eredményt csökkentő, terhelő levonásokra pénzmaradvány
- befizetés teljesítése KO szerint T 5712-K 321
FO szerint T 7- K599
- a befizetéssel kapcsolatos forrásrendezés KO szerint T 4224-K 9822
FO szerint T 999- K995
d) Alaptevékenység céljára felhasználható eredmény
- az elkülönített eredmény igénybevétele alaptevékenységre
- a fel nem használt elkülönített eredmény év végi visszavezetése T 4223-K 4222
e) Jóváhagyott vállalkozási eredmény állományba vétele (a 4221. számla egyenlegének
átvezetése T 4221-K 4222
f) Vállalkozási eredmény igénybevétele, felhasználása
14.b.
Mutassa be a standardizálás elemzési módszer lényegi elemeit!
Az elemzés statisztikai módszerei
Az elemzés módszer és eszköztárában megkülönböztetett szerepe van a számszerű információknak,

így a statisztikának.
A statisztika egyrészt az információk összegyűjtésének, leírásának, elemzésének és értéklelésének
módszertana, másrészt olyan gyakorlati tevékenység, amely a tömegesen előforduló jelenségek
egyedeire vonatkozó információk gyűjtését, feldolgozását, elemzését, illetve mindezek alapján a
vizsgált jelenség egészének számszerű jellemzését jelenti.
A költségvetési gazdálkodás elemzésében elterjedt a statisztikai módszer, ugyanakkor a statisztikai
tevékenység meghatározása szerint annak egyik fázisa az elemzés.
Ebből következik, hogy az elemző eljárások és a statisztika közé nem tehető egyenlőség. A
költségvetési gazdálkodás, az államháztartás szervezeteinek gazdálkodása, vagyoni, pénzügyi
helyzete értékelésében a statisztika mellett más módszereknek is fontos szerepe van.
Standardizálás
A gazdálkodás elemzésénél gyakori, hogy valamilyen jelenség intézményi szintű átlagának (a
főátlagnak) összetevőit keressük, vagy a részátlagok és a főátlagok kapcsolatát kell bemutatni,
számítani. Ehhez tudjuk, hogy a főátlagot két tényező befolyásolja:
• az egyes részátlagok nagysága,

• a részátlagokhoz tartozó súlyok aránya.
Az egyes tényezők hatása a standardizálás segítségével mutathatjuk be.

A standardizálás lényege:
A főátlagokat - a részátlagok súlyozott számtani átlagaként- ismételten kiszámítjuk, mégpedig úgy,
hogy a két összetevő valamelyike alapján összehasonlíthatóvá tesszük azokat, majd az így kapott -
standardizált- főátlagokat hasonlítjuk össze. Összehasonlíthatók úgy lesznek a főátlagok, hogy
annak az összetevőnek, amelynek hatását vizsgáljuk, eredeti adatsorával számolunk, s ehhez a
másik adatsor tényleges értékei helyett állandó (standard) adatokat használunk.
-
14.c.
Ismertesse az államháztartási ellenőrzési rendszer lényegét!
Államháztartási kontroll
A demokratikus jogállam működésének fontos garanciális feltétele, hogy ki kell alakítani a közpénzek és a
közvagyon felhasználásának átláthatóságát és elszámoltathatóságát biztosító kontrollrendszereket.
Az államháztartási kontroll az államháztartás egészére (mind a négy alrendszerre) kiterjed, amelynek során
azt vizsgálják, hogy az államháztartási pénzeszközök felhasználása során a költségvetési szervek betartották-
e a vonatkozó jogszabályokat (törvényességi-jogszerűségi ellenőrzés) illetőleg a pénzeszközöket a kijelölt
feladatra, gazdaságos és takarékos módon használták-e fel (célszerűségi – gazdaságossági - hatékonysági
ellenőrzés).
Az államháztartási ellenőrzés célja, hogy elősegítse:
• az államháztartásra vonatkozó jogszabályok betartását,

• az államháztartás alrendszereit megillető bevételek beszedését,
• az államháztartási pénzeszközök gazdaságos, takarékos és szabályszerű felhasználását,
• a központi költségvetés és a zárszámadás megalapozottságát,
• az államadósság célszerű kezelését,
• a közvagyonkezelés hatékonyságát és szabályszerűségét,
• a számviteli és bizonylati rend betartását.
Az alábbiakban az államháztartási rendszer ellenőrzésének szerkezetét tekintjük át.

Az államháztartás külső pénzügyi ellenőrzése az Állami Számvevőszék feladata.
Az államháztartás belső pénzügyi ellenőrzésének elemei:
• a folyamatba épített, előzetes és utólagos vezetői ellenőrzési tevékenység;

• a belső ellenőrzési tevékenység, 1
• és ezek központi harmonizációja és koordinációja. 2
Az államháztartás külső ellenőrzése: az Állami Számvevőszék
Az államháztartás külső ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat az Állami Számvevőszék látja el, melynek
feladatait, hatáskörét és szervezetét külön törvény állapítja meg. Az Állami Számvevőszék az állam legfőbb
pénzügyi ellenőrző szerve, amely kizárólag az Országgyűlésnek és a törvényeknek alárendelten működik.
Ellenőrzéseit az államháztartás valamennyi alrendszerére kiterjedően törvényességi, célszerűségi és
eredményességi szempontok szerint, külső ellenőrző szervként végzi. Az ellenőrzések átfogják a teljes
államháztartást, az állami vagyonnal való gazdálkodást, egyes államháztartáson kívüli szervezetek
gazdálkodását, az Országgyűlésnek beszámolási kötelezettséggel tartozó intézmények működését és
gazdálkodását, és kiterjednek a pártok gazdálkodásának törvényességére is.
Az ellenőrzésekről készült jelentésekben foglalt megállapítások, következtetések, javaslatok, hozzájárulnak
az Országgyűlés törvényhozó munkájához. Az Állami Számvevőszék jelentései nyilvánosak, nemcsak az
Országgyűlésnek, a köztársasági elnöknek, a miniszterelnöknek, és az ombudsmanoknak kerülnek
megküldésre, hanem a tömegtájékoztatási fórumoknak, szakkönyvtáraknak, egyetemeknek is eljuttatják, és
az Állami Számvevőszék az internetes honlapján is megjelenteti azokat.
Az Állami Számvevőszék munkájában egyenrangú feladat a központi kormányzati, valamint a helyi

önkormányzati közpénz és közvagyon felhasználásának ellenőrzése.
A helyi önkormányzatok, tekintettel arra, hogy közhatalmat gyakorolnak és ellátják a többnyire kötelező
alapszolgáltatásokat, a pénzügyi feltételrendszer biztosításához saját forrásaik kiegészítésképpen, különböző
jogcímeken állami hozzájárulásban, támogatásban részesülnek. Emiatt természetesen az állam vizsgálja,
hogy ezeket a hozzájárulásokat, támogatásokat jogszerűen igényelték-e, és a felhasználás a célnak megfelelő

volt-e.
Az államháztartási belső pénzügyi ellenőrzés
Az államháztartási belső pénzügyi ellenőrzést
• a) a folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzési tevékenység,

• b) a belső ellenőrzési tevékenység, és
• c) az a) és b) pontokban meghatározott ellenőrzési tevékenységeket is magában foglaló belső
kontrollrendszer központi harmonizációja, szabályozása és koordinációja, valamint a jogszabályok, a
közzétett irányelvek, módszertani útmutatók és a vonatkozó standardok alkalmazásának vizsgálata útján kell
ellátni.
A belső kontrollrendszer a költségvetési szerv által a kockázatok kezelésére és tárgyilagos bizonyosság

megszerzése érdekében kialakított folyamatrendszer, amely azt a célt szolgálja, hogy a költségvetési szerv
megvalósítsa a következő fő célokat:
• tevékenységeket (műveleteket) szabályszerűen, valamint a megbízható gazdálkodás elveivel

(gazdaságosság, hatékonyság és eredményesség) összhangban hajtsa végre;
• teljesítse az elszámolási kötelezettségeket;
• megvédje a szervezet erőforrásait a veszteségektől (károktól) és a nem rendeltetésszerű használattól.
1
A költségvetési szerv belső kontrollrendszeréért a költségvetési szerv vezetője felelős, aki köteles - a
szervezet minden szintjén érvényesülő - megfelelő kontrollkörnyezetet, kockázatkezelési rendszert,
kontrolltevékenységeket, információs és kommunikációs rendszert, valamint monitoringrendszert kialakítani
és működtetni. A belső kontrollrendszer részét képezi a folyamatba épített előzetes és utólagos vezetői
ellenőrzés, valamint a belső ellenőrzés.
A folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzés (a továbbiakban: FEUVE) létrehozásáért,

működtetéséért és fejlesztéséért a költségvetési szerv vezetője felelős az államháztartásért felelős miniszter
által közzétett módszertani útmutatók figyelembevételével. A költségvetési szerv vezetője köteles olyan
szabályzatokat kiadni, folyamatokat kialakítani és működtetni a szervezeten belül, amelyek biztosítják a
rendelkezésre álló források szabályszerű, szabályozott, gazdaságos, hatékony és eredményes felhasználását.
A belső ellenőrzés független, tárgyilagos bizonyosságot adó és tanácsadó tevékenység, amelynek célja, hogy
az ellenőrzött szervezet működését fejlessze és eredményességét növelje.
A belső ellenőrzés az ellenőrzött szervezet céljai elérése érdekében rendszerszemléletű megközelítéssel és
módszeresen értékeli, illetve fejleszti az ellenőrzött szervezet kockázatkezelési, ellenőrzési és irányítási
eljárásainak hatékonyságát.
A jogszabályoknak és belső szabályzatoknak való megfelelést, valamint a gazdaságosságot, hatékonyságot és
eredményességet vizsgálva a belső ellenőrzés megállapításokat és ajánlásokat fogalmaz meg a költségvetési
szerv vezetője részére.
A költségvetési szerveknél a belső ellenőrzés kialakításáról és megfelelő működtetéséről a költségvetési
szerv vezetője köteles gondoskodni. A belső ellenőrzést végző személy vagy szervezet tevékenységét a
költségvetési szerv vezetőjének közvetlenül alárendelve végzi, jelentéseit közvetlenül a költségvetési szerv
vezetőjének küldi meg.
A belső ellenőrzés megvalósulásának további területeit jelenti – jogszabályban meghatározott körben – a

fejezetet irányító szerv (önkormányzatok esetében a helyi önkormányzat), valamint a Kormány által kijelölt
belső ellenőrzési szerv (Kormányzati Ellenőrzési Hivatal) által végzett ellenőrzési tevékenység is.
A belső kontrollrendszerek fejlesztése, szabályozásának előkészítése, koordinációja és harmonizációja
az államháztartás alrendszerei tekintetében az államháztartásért felelős miniszter feladata.
E feladat keretében az államháztartásért felelős miniszter

• koordinálja és összehangolja a költségvetési, illetve nemzetközi források kontrollrendszereit,
valamint javaslatokat tesz az ezekhez kapcsolódó jogszabályok kialakítására;
• megalkotja, közzéteszi és rendszeresen felülvizsgálja a belső kontrollokkal kapcsolatos irányelveket,

módszertani útmutatókat;
• figyelemmel kíséri és vizsgálja a jogszabályok, irányelvek, módszertani útmutatók, belső
ellenőrzésre vonatkozó nemzetközi standardok alkalmazását és végrehajtását;
• ellátja az Államháztartási Belső Pénzügyi Ellenőrzési Tárcaközi Bizottság felállításával,
A helyi önkormányzatok gazdálkodásának ellenőrzése
Az államháztartás helyi szintjével, a helyi önkormányzatok pénz- és vagyongazdálkodásával kapcsolatos

legátfogóbb ellenőrzési jogosítvánnyal az Állami Számvevőszék rendelkezik. Ellenőrzése során az Állami
Számvevőszék kiemelt figyelmet fordít a normatív állami költségvetési hozzájárulás, és egyéb, az
államháztartás más alrendszerétől kapott, felhasználáshoz kötött támogatások igénybevételének, azok
felhasználása törvényességének, eredményességének és célszerűségének a vizsgálatára.
A helyi önkormányzatnak nyújtott európai uniós és az ahhoz kapcsolódó költségvetési támogatások

felhasználását az Európai Számvevőszék és az Európai Bizottság illetékes szervezetei, a kormány által
kijelölt szerv, a fejezetek ellenőrzési szervezetei, a kincstár, illetve az európai uniós támogatások irányító
hatóságai és a kifizető hatóság képviselői is ellenőrizhetik.
Az önkormányzatiság alapvető sajátossága, hogy testületi döntéseket hoznak, melyeket szintén testületi
(bizottsági) előkészítés előz meg. Ez a folyamat lehetőséget biztosít egyfajta előzetes belső ellenőrzésre. Az
önkormányzatok bizottsági rendszerében sajátos helyet foglal el a pénzügyi bizottság, hiszen ez a képviselő-
testület belső ellenőrző szerve.
A pénzügyi bizottság kiemelt feladata az éves költségvetés és a beszámoló megtárgyalása, továbbá:

• véleményezi az éves költségvetési javaslatot és a végrehajtásáról szóló féléves, éves beszámoló
tervezeteit;
• figyelemmel kíséri a költségvetési bevételek alakulását, különös tekintettel a saját bevételekre, a
vagyonváltozás (vagyonnövekedés, -csökkenés) alakulását, értékeli az azt előidéző okokat;
• vizsgálja a hitelfelvétel indokait és gazdasági megalapozottságát, ellenőrizheti a pénzkezelési
szabályzat megtartását, a bizonylati rend és a bizonylati fegyelem érvényesítését.
A helyi önkormányzat belső kontrollrendszerét a folyamatba épített előzetes és utólagos vezetői ellenőrzés
(FEUVE, pénzügyi irányítási és ellenőrzési rendszer), valamint a belső ellenőrzés biztosítja. Ezek
kialakításáról és működtetéséről a jegyző köteles gondoskodni. A helyi önkormányzat belső ellenőrzése
keretében biztosítani kell a felügyelt költségvetési szervek ellenőrzését is.
Az Ötv. alapján meghatározott önkormányzatok esetében az önkormányzati gazdálkodás ellenőrzésére

könyvvizsgálót is kell alkalmazni. A könyvvizsgálat célja annak ellenőrzése, hogy a költségvetési rendelet,
annak módosításai és a költségvetés végrehajtásáról készített beszámoló (zárszámadási rendelet) a vonatkozó
jogszabályok alapján készült-e, és megbízható valós képet ad-e az adott költségvetési szerv vagyoni és
pénzügyi helyzetéről, a gazdálkodás eredményéről.
1
2
14./c. Ismertesse az államháztartási ellenőrzési rendszer lényegét!
Az államháztartás működése során közpénzeket használ, ezek felhasználásának ellenőrzése

kiemelten fontos feladat.
Az államháztartási kontrollok alapvető célja az államháztartási pénzeszközökkel, vagyonnal
történő szabályszerű, szabályozott, gazdaságos, hatékony és eredményes gazdálkodás.
Az államháztartás kontrollja kiterjed az államháztartás valamennyi alrendszerére.
Az államháztartás kontrollja külső ellenőrzés és államháztartási belső kontrollrendszerek
keretében történik.
Az államháztartás külső ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat az ÁSZ látja el, melynek
feladatait, hatáskörét és szervezetét külön tv. állapítja meg.
Az államháztartás belső pénzügyi ellenőrzését

- a FEUVE
- a belső ellenőrzési tevékenység
- és az előbbi kettő ellenőrzési tevékenységet is magába foglaló belső kontrollrendszer
központi harmonizációja, szabályozása és koordinációja, valamint a jogszabályok
irányelvek, útmutatók és a vonatkozó standardok alkalmazásának vizsgálata útján kell
ellátni.
A költségvetési bevétlek és kiadások tervezése, felhasználása, elszámolása, valamint az

eszközökkel és forrásokkal való gazdálkodás a belső ellenőrzés tárgyát képezik. A belső
kontrollrendszer a költségvetési szer által kialakított folyamatrendszer a kockázatok
kezelésére.
Fő célja:
- tevékenységét szabályszerűen, gazdaságosan, hatékonyan, eredményesen végezze,
- teljesítse az elszámolási kötelezettségeket,
- megvédje a szervezet erőforrásait a veszteségektől.
A belső kontrollrendszer kialakításáért és működtetésért a költségvetési szerv vezetője a

felelős.
Annak érdekében, hogy ezen kötelezettségének eleget tegyen ki kell alakítania és működtetnie
kell a megfelelő:
- kontrollkörnyezetet,
- kockázatkezelési rendszert,
- kontrolltevékenységeket,
- információs és kommunikációs rendszer,
- monitoring rendszert.
A folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzés

A folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzés (a továbbiakban: FEUVE)
létrehozásáért, működtetéséért és fejlesztéséért a költségvetési szerv vezetője felelős az
államháztartásért felelős miniszter által közzétett módszertani útmutatók figyelembevételével.
A költségvetési szerv vezetője köteles olyan szabályzatokat kiadni, folyamatokat kialakítani
és működtetni a szervezeten belül, amelyek biztosítják a rendelkezésre álló források
szabályszerű, szabályozott, gazdaságos, hatékony és eredményes felhasználását. A FEUVE,
mint a kontrolltevékenység része, magában foglalja:
a) a pénzügyi döntések dokumentumainak elkészítését (ideértve a költségvetési tervezés, a

kötelezettségvállalások, a szerződések, a kifizetések, a szabálytalanság miatti
visszafizettetések dokumentumait is),
b) az előzetes és utólagos pénzügyi ellenőrzést, a pénzügyi döntések szabályszerűségi és
szabályozottsági szempontból történő jóváhagyását, illetve ellenjegyzését,
c) a gazdasági események elszámolásának (a hatályos jogszabályoknak megfelelő
könyvvezetés és beszámolás) kontrollját.
Az a)- c) pontjában felsorolt tevékenységek feladatköri elkülönítését biztosítani kell.
A FEUVE-nek biztosítania kell, hogy
a) a költségvetési szerv valamennyi tevékenysége és célja összhangban legyen a
szabályszerűség,
b) az eszközökkel és forrásokkal való gazdálkodásban ne kerüljön sor pazarlásra, visszaélésre,
rendeltetésellenes felhasználásra;
c) megfelelő, pontos és naprakész információk álljanak rendelkezésre a költségvetési szerv
működésével kapcsolatosan;
d) a FEUVE harmonizációjára és összehangolására vonatkozó jogszabályok végrehajtásra
kerüljenek, a módszertani útmutatók figyelembevételével.
Belső ellenőrzés
amelynek célja, hogy az ellenőrzött szervezet működését fejlessze és eredményességét
növelje. A belső ellenőrzés az ellenőrzött szervezet céljai elérése érdekében
rendszerszemléletű megközelítéssel és módszeresen értékeli, illetve fejleszti az ellenőrzött
szervezet kockázatkezelési, ellenőrzési és irányítási eljárásainak hatékonyságát.
A jogszabályoknak és belső szabályzatoknak való megfelelést, valamint a gazdaságosságot,
hatékonyságot és eredményességet vizsgálva a belső ellenőrzés megállapításokat és
ajánlásokat fogalmaz meg a költségvetési szerv vezetője részére.
jelentéseit közvetlenül a költségvetési szerv vezetőjének küldi meg. A fejezetet irányító szerv
(helyi önkormányzat esetében az önkormányzat) belső ellenőrzést végezhet
b) a saját, illetve az irányítása vagy felügyelete alá tartozó költségvetési szerv használatába,
vagyonkezelésébe adott állami, önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás tekintetében,
c) továbbá a fejezet költségvetéséből céljelleggel juttatott, illetve a nemzetközi támogatások
felhasználásával kapcsolatosan a kedvezményezetteknél és a támogatások lebonyolításában
részt vevő szervezeteknél.
A költségvetési szerv vezetője köteles biztosítani a belső ellenőrök funkcionális (feladatköri
és szervezeti) függetlenségét, különösen az alábbiak tekintetében:
a) az éves ellenőrzési terv kidolgozása, kockázatelemzési módszerek alapján és soron kívüli
ellenőrzések figyelembevételével,

vonható be.k
A belső ellenőrzési tevékenység során szabályszerűségi, pénzügyi, rendszer- és teljesítmény-
ellenőrzéseket, informatikai rendszerellenőrzéseket és - fejezetet irányító szerv esetén -
megbízhatósági ellenőrzéseket kell végezni. A költségvetési szervek elemi költségvetési
beszámolóinak ellenőrzését az Állami Számvevőszék által kidolgozott módszertan szerint kell
végrehajtani.
államháztartásért felelős miniszter által közzétett módszertani útmutatók és a belső
ellenőrzésre vonatkozó nemzetközi standardok figyelembevételével.
A belső ellenőrzést végző személyek feladatainak maradéktalan ellátása érdekében az
ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység bármely helyiségébe beléphet, számára
akadálytalan hozzáférést kell biztosítani valamennyi irathoz, adathoz és informatikai
rendszerhez, kérésére az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység bármely dolgozója köteles
szóban vagy írásban információt szolgáltatni.
Büntető-, szabálysértési, kártérítési, illetve fegyelmi eljárás megindítására okot adó
cselekmény, mulasztás vagy hiányosság gyanúja esetén a belső ellenőrzést végző szerv,
illetve szervezeti egység vezetője köteles a költségvetési szerv vezetőjét haladéktalanul
tájékoztatni.
A Kormány által kijelölt belső ellenőrzési szerv ellenőrzési jogköre kiterjed
a) központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalapok, a társadalombiztosítás pénzügyi
alapjai, valamint - a Kormány vagy miniszter irányítása vagy felügyelete alá nem tartozó
költségvetési szervek kivételével - a központi költségvetési szervek belső ellenőrzésére;
b) a gazdálkodó szervezeteknek, a közalapítványoknak, az alapítványoknak, a kistérségi,
megyei, térségi és regionális területfejlesztési tanácsoknak és - a pártok kivételével - a
társadalmi szervezeteknek a központi költségvetésből, alapokból juttatott pénzeszközök -
ideértve a nemzetközi szerződések alapján kapott támogatásokat és segélyeket is -
felhasználásának ellenőrzésére; valamint
c) az a)-b) pontban foglaltakkal összefüggésben megvalósított beszerzésekre, az ezekre kötött
szerződések teljesítésének vizsgálatára, ebben a vonatkozásában azon szerződő felekre is,
amelyek a szerződés teljesítéséért felelősek, vagy abban közreműködnek.
A belső kontrollrendszerek központi harmonizációja és koordinációja

A belső kontrollrendszerek fejlesztése, szabályozásának előkészítése, koordinációja és
harmonizációja az államháztartás alrendszerei tekintetében az államháztartásért felelős
miniszter feladata.
Az államháztartásért felelős miniszter
a) koordinálja és összehangolja a költségvetési, illetve nemzetközi források

kontrollrendszereit, valamint javaslatokat tesz az ezekhez kapcsolódó jogszabályok
kialakítására;
b) megalkotja, közzéteszi és rendszeresen felülvizsgálja a belső kontrollokkal kapcsolatos
irányelveket, módszertani útmutatókat;
c) figyelemmel kíséri és vizsgálja a jogszabályok, irányelvek, módszertani útmutatók, belső
ellenőrzésre vonatkozó nemzetközi standardok alkalmazását és végrehajtását;k
d) ellátja az Államháztartási Belső Pénzügyi Ellenőrzési Tárcaközi Bizottság felállításával,
Támogatások ellenőrzése
A költségvetési és európai uniós forrásokból származó támogatást nyújtó szerv, illetve
szervezeti egység kötelessége a támogatások lebonyolításában részt vevő szervezetekkel és a
kedvezményezettekkel kötött szerződésben kikötni:
a) hogy a támogatások lebonyolításában részt vevő szervezet és a kedvezményezett köteles az
ellenőrzés érdekében az Európai Számvevőszék és az Európai Bizottság illetékes szervezetei,
az Állami Számvevőszék, a Kormány által kijelölt belső ellenőrzési szerv, a fejezetek
ellenőrzési szervezetei, a kincstár, illetve az európai uniós támogatásokkal kapcsolatban az
irányító hatóságok, a kifizető, az igazoló és az ellenőrzési hatóság képviselőit ellenőrzési
munkájukban a helyszínen is - a megfelelő dokumentumok, számlák, a program
megvalósítását igazoló okmányok, bizonylatok rendelkezésre bocsátásával, valamint a fizikai
teljesítés vizsgálatában - segíteni;
b) a felhasználással és az ellenőrzéssel összefüggő kötelezettségek megszegése esetén
alkalmazandó szankciókat.
Az államháztartás külső és belső pénzügyi ellenőrzését ellátó szervek az európai uniós
támogatások felhasználásának szabályszerűségét ellenőrző Európai Csalásellenes Hivatallal
(OLAF) együttműködnek.
Az adók és más befizetések ellenőrzése
Az ellenőrzés során az adóhatóság, illetve a más bevételek beszedéséért felelős hatóság az
államháztartást illető fizetési kötelezettségek vonatkozásában ellenőrzi az adózással és más
befizetésekkel, továbbá a költségvetési támogatásokkal kapcsolatos jogszabályok megtartását.
Az ellenőrzés kiterjed különösen a bejelentésre, a bevallásra, az adó-, járulék-, hozzájárulás-

és egyéb fizetési kötelezettség megállapításra, a bizonylati rendre, a könyvvezetésre, a
nyilvántartásra, az adatszolgáltatásra, a befizetési kötelezettség teljesítésére, a költségvetési.
Az adóellenőrzés részletes szabályairól külön törvény rendelkezik.
A kincstár a szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi és közoktatási közfeladatot ellátó nem
állami, nem önkormányzati intézményt fenntartókat a központi költségvetésből megillető
normatív hozzájárulások és támogatások, kiegészítő támogatások igénylésének,
felhasználásának jogszabályi feltételeit és az elszámolások szabályszerűségét - külön
jogszabályban meghatározottak szerint, az ott megjelölt szervezetek bevonásával - ellenőrzi.
Az államháztartási ellenőrzésnek elő kell segítenie az államháztartásra vonatkozó

jogszabályok betartását, az államot megillető bevételek beszedését, az államháztartási
pénzeszközök gazdaságos, takarékos, szabályszerű felhasználását, a központi költségvetés és
a zárszámadás megalapozottságát, az államadósság célszerű kezelését, a vagyonkezelés ha-
tékonyságát és szabályszerűségét, a számviteli és bizonylati rend betartását.
Az államháztartás hatékony működése érdekében, a mindenkori kormányzat törvényben és a

törvény által biztosított keretek között szabályozza az ellenőrzés rendszerét.
14. a. Mutassa be az államháztartás szervezeti tartalékok

könyvvezetésével kapcsolatos sajátosságokat (fogalmak,
csoportosítás, gazdasági műveletek, analitika,
leltározás,értékelés)!
A források (vagy más néven passzívák) a költségvetési szerv eszközeinek az eredetét,

származását mutatják be, jogszabályban meghatározott rendben. A forrásokat a
könyvviteli mérleg jobb, a költségvetési számlák K oldalán kell nyilvántartani.
A források két fő csoportja:

- saját forrás
- idegen forrás
A saját forrás egyik csoportját a saját tőke (mely a költségvetési szerv eszközeinek tartós
forrása, működésének biztonságát jelenti) másik csoportját a tartalékok képezik, mely a
költségvetési szerv feladatainak gazdaságos végrehajtását mutatják. Felettük való
rendelkezési jog a költségvetési szervet illeti meg . A tartalékok mobil, pénzeszközökben
is rendelkezésre álló forrást jelentenek, a gazdálkodás hatékonyságától függő mértékben
keletkeznek . Pótlólagos forrást jelentenek mind a működési feltételeinek biztosításában,
mind a fejlesztések finanszírozásában. A tartalékok a költségvetési szerv
alaptevékenységének ellátása során keletkezett pénzmaradványból, illetve előirányzat-
maradványból tevődik össze, amelyet növelhet a vállalkozási tevékenység takarékos és
gazdaságos ellátásának eredményeként előálló megtakarítás összege.
A tartalékokat keletkezésükből kiindulva két csoportra bonthatjuk:
- költségvetési tartalékok
- kincstári körbe nem tartozó költségvetési szerv
- kincstári körbe tartozó költségvetési szerv
- vállalkozási tartalékok
- kincstári körbe nem tartozó költségvetési szerv
- kincstári körbe tartozó költségvetési szerv
A tartalékok értékelése könyv szerinti értéken történik és a könyvviteli mérlegben is

ennek megfelelően kell kimutatni. Külön kell kimutatni a költségvetési tartalékot és a
vállalkozási tartalékot, mindkét csoporton belül külön kell szerepeltetni a tárgyévi
pénzmaradványt, előirányzat-maradványt (kiadási megtakarítás, bevételi lemaradás
bontásban) illetve eredményt, valamint a korábbi években képződött és fel nem használt
pénzmaradványt, előirányzat-maradványt és a pénzforgalmi eredményt.
A kincstári körbe nem tartozó költségvetési szervek esetében év végén az

alaptevékenységi körbe tartozó, ténylegesen teljesített, befolyt, beszedett bevételek és a
ténylegesen teljesített kiadások funkcionális osztályozás szerinti elszámolására szolgáló
főkönyvi számlák egyenlegét a 494. Költségvetési bevételek és kiadások elszámolása
számlára kell átvezetni. A megállapított pénzmaradvány összegét a 494. főkönyvi
számláról át kell vezetni a 4211. Költségvetési tartalék elszámolása számlára. Ez a

számla illetve ennek egyenlege szerepel az év végi zárómérlegben.
- funkcionális osztályozás szerinti kiadási előirányzat teljesítési számlák zárása
T 494. Költségvetési bevétlek és ___ K 71-72. Alaptevékenységek kiadási

kiadások elszámolása elői. és telj. számlacsop.
K 77. Finansz.zási műveletek kiadási

előirányzat teljesítése
- funkcionális osztályozás szerinti bevételi előirányzat teljesítési számlák zárása
T 992. Alaptev. ktgv.bevételi elői. telj. ____ K 494. Költségv. bev. és kiad. elsz.
T 9972. Finanszírozási műveletek bev.

elői. telj.
- a 494. számla egyenlegének átvezetése amennyiben a bevételek összege meghaladja a

kiadások összegét (tartalék keletkezett)
T 494. Költségv. bev. és kiad. elsz. - K 4211. Költségvetési tartalék elszámolása
vagy amennyiben a kiadások összege meghaladja a bevétlek összegét ( negatív tartalék

keletkezett)
T. 4211. Költségvetési tartalék elszámolása - K 494. Költségv. bev. és kiad. elsz.
Kincstári körbe tartozó költségvetési szervek esetében év végén az alaptevékenység

körébe tartozó szakfeladaton funkcionális osztályozás szerint elszámolt kiadási
előirányzatok és azok teljesítése elszámolására szolgáló számlákat a 425.
Alaptevékenység kiadási előirányzat teljesítésének elszámolása számlára , a bevételi
előirányzatok és azok teljesítése elszámolására szolgáló számlákat pedig a 426.
Alaptevékenység bevételei előirányzat teljesítésének elszámolása számlára kell átvezetni.
Mindkét számla mérlegszámla, és év végi egyenlegük szerepel a könyvviteli mérlegben.
- funkcionális osztályozás szerinti kiadási előirányzat számlák zárása
T K 71-72. Alaptevékenységek kiadási ___ K 425. Alaptevékenység bevételei

elői. és telj. számlacsop. elői. teljesítésének elszámolása
- funkcionális osztályozás szerinti elszámolt kiadási előirányzat teljesítési számlák

zárása
T 425. Alaptevékenység bevételei ___ K 71-72. Alaptevékenységek kiadási

elői. teljesítésének elszámolása elői. és telj. számlacsop
E két tétel könyvelését követően a 425. számla egyenlege mutatja, hogy milyen
mértékben teljesítette kiadási előirányzatát a költségvetési szerv.
Ha a számlának Tartozik egyenlege van, akkor a költségvetési szerv a jóváhagyott
előirányzatnál többet költött, ez a kincstári körben elvileg nem fordulhat elő, mert a
Kincstár csak az előirányzat-keret mértékéig teljesítheti a kiadásokat. A számlának
abban az esetben lehet negatív egyenlege, ha a költségvetési szerv az alaptevékenysége
kiadásait vállalkozási eredménye terhére teljesítette.
Ha a számlának Követel egyenlege van, akkor előirányzat-megtakarítás keletkezett,
tehát a rendelkezésre álló , jóváhagyott , illetve módosított előirányzatát nem használta
fel a költségvetési szerv, előirányzat- kerete maradt.
Bevételekkel kapcsolatos könyvelési tételek:
- a funkcionális osztályozás szerinti bevételi előirányzat számlák zárása
T 426. Alaptevékenység bev. elői. telj. elsz. ___ K 991. Alaptev. bev. elői.
- a funkcionális osztályozás szerinti bevételi előirányzat teljesítési számlák zárása
T 992. Alaptevékenység szakfeladatai ____ K 426. Alaptevékenység bev. elői.

bevételi elői. telj. telj. elsz.
A két tétel könyvelését követően a 426. számla egyenlege mutatja, hogy a költségvetési
szerv milyen mértékben teljesítette a bevételi előirányzatait.
Ha a számlának Tartozik egyenlege van, akkor a költségvetési szerv nem teljesítette az
előirányzott bevételt, ami maga után vonhatja a kiadásinak csökkentését is.
Ha a számlának Követel egyenlege van, akkor az azt jelenti, hogy az intézmény
túlteljesítette a bevételi előirányzatot. Ez akkor fordulhat elő, ha a költségvetési szerv a
többletbevételek összegével nem módosította az előirányzatát.
Költségvetési évet követő évben könyvelendő tételek:
- kincstári körbe nem tartozó intézménynél
A tárgyévet követő év elején a 4211. Költségvetési tartalék elszámolása számlának az

egyenlege lehet Tartozik vagy Követel attól függően, hogy az átvezetett 494. számlának
milyen egyenlege volt.
- vállalkozási eredmény alaptevékenység ellátására történő felhasználása
T 4221. Tárgyévi váll. maradv. elsz. ____ K 4211. Költségv. tartalék elsz.
- a jóváhagyott pénzmaradvány nyilvántartásba vétele
T 4211. Költségv. Tartalék elsz. _____ K 4212.Költségvetési pénzmaradvány

- bevételi elői. növekedésének elszámolása
T 9811. Előző évi pénzm. igénybevét. elői. ___ K 497. Elői. évközi elsz.
T 991. Alaptev. ktgv. bev. ei. ____ K 497. Elői. évközi elsz.
- kiadási előirányzat növekedésének elszámolása
T 497. Elői. évközi elsz. ____ K 1-5. számlaosztály kiad. ei. Szlai
T 497. Elői. évközi elsz. ___ K 71-72. Alaptev. kiad. elői.
- a finanszírozási különbözetek, befizetési kötelezettségek átvezetése
T 4211. Költségv. tartalék elsz. ____ K 4214. Előző év/vek/ költségv. tart.
elsz.
vagy
T 4214. Előző év/ek/ költségv. tart. ____ T 4211. Költségv. tartalék elsz.
elsz.
- az elvonások pénzügyi rendezése
T 5712. Különféle költségvetési befiz. ei. telj. ___ K 321. Költségvetési elsz. S zla
és
T 4214. Előző év/ek/ költségv. tart. elsz. ____ K 9812. Előző évi pénzm.
igénybevét. elői. telj.
T 71-72. Alaptev. kiad. elői. ____ K 599. Átvezetési szla
és
T 999. Bevételek átvez. szla ____ K 992. Alaptev. szakf. bev. elői. telj.
- alulfinanszírozás összegének beérkezése a felügyeleti szervtől
T 341. Költségvetési elsz. szla K 4612. Előző évi költségvetési kiegészítések,

visszatérülések elői. telj.
T 469. Támogatások, kiegészítések és ____ K 992. Alaptev. szakf. bev. elői. telj
átvett pénzeszk. átvez. szla
Év végén ahhoz, hogy a költségvetési szerv folyó évi bevételeit és a folyó évben képződő
pénzmaradványát a valós összegben állapítsa meg , szükséges az előző évből származó,
pótlólag kiutalt támogatás összegével módosítani a 494. számlára átvezetett folyó évi
bevételeket.
T 494. Költségv. bev. és kiad elsz. ___ K 4214. Előző év/ek/ ktgv. tart. elsz.
A 4211. Költségvetési tartalék elszámolása számla év eleji Tartozik egyenlege azt jelenti,
hogy az adott költségvetési szerv alaptevékenységi körbe tartozó tárgyévi bevételei nem
fedezték a tárgyévi kiadásokat, negatív pénzmaradvány keletkezett. Ez a negatív
pénzmaradvány a következők szerint rendezhető:
- ha a vállalkozás eredményét vette igénybe
T 4221. Vállalkozási tartalék elsz. ----- K 4211. Költségv. tartalék
- Alulfinanszírozást ismer el a felügyeleti szerv és a tárgyévet követően az elmaradt

támogatás kiutalásra kerül. Amennyiben az alulfinanszírozás összege fedezi a túlkiadást
megváltozhat a pénzmaradvány (-) előjele.
- Előfordulhat, hogy a költségvetési szerv pénzmaradványa nem rendeződik az

előbbiekben meghatározott módon. Ez a helyzet már súlyos gazdálkodási gondokat
jelent és jelez, mivel az adott költségvetési szerv az egyéb passzív pénzügyi elszámolásai (
függő, átfutó bevételei ) – vagyis az őt nem illető pénzeszközök – terhére teljesítette a
tényleges kiadásait. A (-) pénzmaradványt csak a következő évi gazdálkodás során lehet
rendezni, mégpedig oly módon, hogy abban az évben a költségvetési szerv folyó évi
bevételeinek olyan mértékűnek kell lennie, hogy mind a folyó évi kiadásokra, mind
pedig az előző évi negatív maradványra fedezetet kell nyújtaniuk.
14./b. Mutassa be a standardizálás elemzési módszer lényegi

elemeit!
A gazdálkodási elemzésnél gyakori, hogy valamilyen jelenség intézményi szintű

átlagának (a főátlagnak) összetevőit keressük, vagy a részátlagok és a főátlagok
kapcsolatát kell bemutatni, számítani.
Ehhez tudjuk, hogy a főátlagot két tényező befolyásolja:

- az egyes részátlagok nagysága,
- a részátlagokhoz tartozó súlyok aránya.
Az egyes tényezők hatását a standardizálás segítségével mutathatjuk be.
A standardizálás lényege:
A főátlagokat – a részátlagok súlyozott számtani átlagaként – ismételten
kiszámítjuk, mégpedig úgy, hogy a két összetevő valamelyike alapján
összehasonlíthatóvá tesszük azokat, majd az így kapott – standardizált –
főátlagokat hasonlítjuk össze. Összehasonlíthatók úgy lesznek a főátlagok, hogy
annak az összetevőnek, amelynek hatását vizsgáljuk, eredeti adatsorával
számolunk, s ehhez a másik adatsor tényleges értékei helyett állandó (standard)
adatokat használunk
Az intézményi standardok alkalmazásának előnye, hogy jobban mutatja az egyes

tényezők hatásának arányait, pontosan azért, mert az értékeket nem valamelyik
csoport standardként kiemelt adataival határozzuk meg, hanem intézményi
szintű átlagokkal, illetve aránnyal. Ugyancsak ebből az okból származik e
módszer hátránya is. Az arányokat jól mutatja, de az eltérések összege nem adja
automatikusan a tényleges különbséget.
1. a. Mutassa be az államháztartás szervezetei kötelezettségei – passzív pénzügyi elszámolá-
sok nélkül – könyvvezetésének sajátosságait (fogalmak, csoportosítás, gazdasági műveletek,
analitika, leltározás, értékelés)!
Az államháztartás szervezete a számviteli törvény /2000. évi C tv. - továbbiakban Sztv./ és az államháztartás
szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm.
rendelet /továbbiakban: Áhsz./ előírásai alapján határozza meg a számviteli politikáját, illetve fogalmazza meg a
sajátosságokat.
Számviteli törvény megközelítésében:….

A mérleg kötelezettségeinek összetétele
A 249/2000 az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól

Kormányrendelet megközelítésben
Lényegében a számviteli törvénytől eltérő, sajátos szabályokat fogalmazza meg, ami a pénzforgalmi kettős
könyvvitel és költségvetési szervek sajátosságaira vonatkozó szabályokat öleli fel. Részleteiben a 26. § tér ki rá.
Kötelezettségek azok a
- szállítási,
- vállalkozási,
- szolgáltatási és
- egyéb szerződésekből eredő, pénzértékben kifejezett elismert tartozások, amelyek a szállító, a vállalkozó,
a szolgáltató, a hitelező, a kölcsönt nyújtó által már teljesített, az államháztartás szervezete által elfoga-
dott, elismert szállításhoz, szolgáltatáshoz, valamint a kincstári, az önkormányzati vagyon részét képező
eszközök kezelésbe vételéhez kapcsolódnak.
- a jogszabályi előíráson, a bírósági, illetve az államigazgatási jogerős határozaton alapuló fizetési kötele-
zettségeket, továbbá
- az egyéb passzív pénzügyi elszámolásokat is.
Csoportjai: hosszú és rövid lejáratúak lehetnek.

Hosszú lejáratú kötelezettség az egy évnél hosszabb lejáratra kapott fejlesztési célú hitel, kölcsön, ideiglenesen
átvett pénzeszköz, a fejlesztési célú kötvénykibocsátás, az egyéb hosszú lejáratú kötelezettség.
A hosszú lejáratú kötelezettségeket a könyvviteli mérlegben úgy kell szerepeltetni, hogy a költségvetési évet kö-
vető évben (a mérleg fordulónapját követő évben) esedékes törlesztő részletekkel a hosszú lejáratú kötelezettség
összegét csökkenteni kell. A következő évben esedékes részt rövid lejáratú kötelezettségek közé kell átvezetni.
A rövid lejáratú kötelezettségek között kell kimutatni, az 1 éven belül esedékessé váló kötelezettségeket, me-
lyeknek esedékességét kell figyelembe venni.
Fontos:
A hosszú lejáratú kötelezettségből a mérleg fordulónapját követő egy éven belül visszafizetendő törlesztéseket a
rövid lejáratú egyéb kötelezettségek között elkülönítetten kell kimutatni.
Az államháztartás szervezete - az 1. § (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak kivételével - a mérlegben
váltótartozást nem mutathat ki.
A kötelezettségeket a beszámoló készítése során leltárral kell alátámasztani, mind a hosszú lejárató kötelezettsé-
gek, mind a rövidlejáratú kötelezettségek esetében, összetétel szerint.
Értékelés és leltározás
A számviteli politika keretében el kell készíteni:
a) az eszközök és a források leltározási és leltárkészítési szabályzatát,
b) az eszközök és források értékelésének szabályozását, azoknál a forrásoknál, ahol a Tv. és e rendelet vá-
lasztási lehetőséget ad, továbbá ahol az államháztartás szervezetének sajátos eszközei, illetve forrásai in-
dokolják,
A leltározás és selejtezés részletes szabályait az államháztartás szervezete saját hatáskörben állapítja meg.
Leltározás
A mérlegtételek alátámasztása leltárral történik. Az eszközök - kivéve az immateriális javakat, a követeléseket
(ideértve a kölcsönöket, a beruházási előleget és az aktív pénzügyi elszámolásokat) - leltározását mennyiségi fel-
vétellel, a csak értékben kimutatott eszközök (az immateriális javak, a követelések, az idegen helyen tárolt - letét-
be helyezett, portfólió-kezelésben, vagyonkezelésben lévő értékpapírok, illetve a dematerializált értékpapírok) és
a források leltározását egyeztetéssel kell végrehajtani.
Év végén leltározás alapján kell a szállítók állományát megállapítani, majd értékelni.
Analitika
A kötelezettségekhez kapcsolódóan olyan analitikus nyilvántartást kell vezetni, amelyből megállapítható a kötele-
zettség
- fajtája,
- keletkezésének időpontja és
- összege,
- a kedvezményezett adatai,
- a kötelezettség teljesítésének időpontja,
- valamint elkülönítetten rendelkezésre álljanak abban külön az adóköteles, külön az adómentes tevékenységhez,
illetve a mindkét tevékenységhez kapcsolódó adatok, továbbá
- minden olyan adat, amely a pénzügyi, valamint a vezetői információs rendszerhez kapcsolódik.
Az analitikus nyilvántartásnak biztosítania kell a pénzügyileg teljesített tételek egyeztethetőségét a kapcsolódó
főkönyvi számlákkal. A kincstári körbe tartozó intézményeknek nyilvántartásaikat úgy kell megszervezniük, hogy
abból a 60 napon túli kiegyenlítetlen kötelezettségek állománya az előírt adatszolgáltatási rendszernek megfelelő-
en rendelkezésre álljon. Az egyéb rövid lejáratú kötelezettségek között elkülönítetten kell nyilvántartani a váltó-
tartozás miatti kötelezettségeket, a munkavállalókkal szembeni különféle kötelezettségeket, a költségvetéssel
szembeni kötelezettségeket (társadalombiztosítási, adó-, egyéb jogszabályban meghatározott kötelezettséget), az
iparűzési adó feltöltés miatti kötelezettségeket, a helyi adó túlfizetése miatti kötelezettségeket, a nemzetközi tá-
mogatási programok miatti kötelezettségeket, a támogatási program előlege miatti kötelezettségeket, a szabályta-
lan kifizetések miatti kötelezettségeket, valamint a garancia- és kezességvállalásból származó kötelezettségeket.
Fogalmak 5 §
2. Kis összeg: az adott költségvetési évre vonatkozóan az Áht. 108. §-ának (4) bekezdése szerint meghatározott
követelés értékhatára;
4. Költségvetési év: az az időtartam, amelyre a költségvetési beszámoló készül, amely megegyezik a naptári évvel.
Ettől eltérni csak e rendelet 7. §-ának (6) bekezdésében meghatározott esetben lehet;
7. Jelentős összegű eltérés: ha az eszközök év végi értékelése során a könyv szerinti érték és a piaci érték közötti
különbözet összege meghaladja az államháztartás szervezete számviteli politikájában rögzített mértéket.
a) Minden esetben jelentős összegűnek kell tekinteni a különbözetet, ha az immateriális javak, a tárgyi eszközök,
az üzemeltetésre, kezelésre átadott, koncesszióba, vagyonkezelésbe adott, illetve vagyonkezelésbe vett eszközök
Tv.
53. § (1) bekezdés a) pontja szerinti terven felüli értékcsökkenése meghaladja a 30. § (2)-(6) bekezdése alapján
meghatározott éves terv szerinti értékcsökkenést vagy a 100 000 forintot,
b) Minden esetben jelentős összegűnek kell tekinteni a különbözetet, ha a tulajdoni részesedést jelentő befekteté-
seknél, valamint a hitelviszonyt megtestesítő, egy évnél hosszabb lejáratú értékpapíroknál – függetlenül attól,
hogy azok a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepelnek -, továbbá a készleteknél
az értékvesztés összege meghaladja a bekerülési érték (a nyilvántartásba vételi érték) 20%-át vagy a 100 000 fo-
rintot.
c) Minden esetben jelentős összegűnek kell tekinteni a különbözetet, ha a követeléseknél (ideértve a vevőkkel,
adósokkal, a hitelintézetekkel, pénzügyi vállalkozásokkal szembeni követeléseket, a kölcsönként, az előlegként
adott összegeket) az értékvesztés összege meghaladja a bekerülési érték (a nyilvántartásba vételi érték) 20%-át
vagy a 2. pont szerinti értéket;
8. Jelentős összegű hiba: ha a hiba megállapításának évében, a különböző ellenőrzések során, egy adott költség-
vetési évet érintően (évenként külön-külön) feltárt hibák és hibahatások - a saját tőkét és a tartalékokat növelő-
csökkentő - értékének együttes (előjeltől független) összege meghaladja a számviteli politikában meghatározott
értékhatárt. Minden esetben jelentős összegű a hiba, ha a hiba megállapításának évében az ellenőrzések során -
ugyanazon évet érintően - megállapított hibák, hibahatások saját tőkét és tartalékokat növelő- csökkentő értékének
együttes (előjeltől független) összege meghaladja az ellenőrzött költségvetési év mérlegfőösszegének 2 százalé-
kát, illetve ha a mérlegfőösszeg 2 százaléka meghaladja a 100 millió forintot, akkor a 100 millió forint;
9. Nem jelentős összegű hiba: ha a hiba megállapításának évében, a különböző ellenőrzések során, egy adott
költségvetési évet érintően (évenként külön-külön) feltárt hibák és hibahatások - saját t_két és a tartalékokat növe-
lő-csökkentő - értékének együttes (előjeltől független) összege nem haladja meg a jelentős összegű hiba 8. pont
szerinti értékhatárát;
10. Megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hiba: ha a jelentős összegű hibák és hibahatások összevont
értéke a saját tőke és a tartalékok együttes értékét lényegesen - a számviteli politikában meghatározott módon és
mértékben - megváltoztatja, és emiatt a már közzétett - a vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetre vonatkozó
adatok megtévesztőek. Minden esetben a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibának kell tekinte-
ni, ha a megállapítások következtében a hiba megállapításának évét megelőző költségvetési év mérlegében kimu-
tatott saját tőke és tartalékok együttes értéke legalább 10 százalékkal változik (nő vagy csökken);
12. Kötelezettségvállalás: az Ámr. 2. §-ának 67-68. pontja szerinti fogalom;
Gyakori sajátos gazdasági események:

Kötelezettségek
T főkönyvi K főkönyvi
Hosszú lejárató kötelezettségek
1 Főkönyvi számlák nyitása 491 4382,4383,4389
lizingnél részletek kiegy.után a kötelezettség csökken-
2 tése 4382 4122
3 Hosszú lejáratú kötelezettség keletkezése 41231 4389
4 Elengedése, elévülése 4389 9854
Hosszú lejáratú kötelezettségek átvezetése rövid lejáratú kötelezettséggé
Kivezetés hosszú lejáratból 4282,4383,4389 41231
1 Előirás rövidlejárató kötelezettségként 41231 44-45
Belföldi szállítók (442,443 Külföldi is)
1 Főkönyvi számlák nyitása 491 441,442,443
2 előző évi kötváll megújítása 0754,0755,0756,0771 .0991
.0991 .0971,0975
negyedéves állományváltozás.
3 =szállítói kötelezettség keletkezése 41231 441,442,443
.=szállítói kötelezettség kivezetése 441,442,443 4122
* kiadások teljesítése (Ko) .1-5 telj 321,3311
* kiadások teljesítése (Fo) 72,751 átvez szla
.= szállítói kötelezettség elengedése 441,442,443 9854
9854 41231
.= Szállítói kötelezettség átvállalása 41231 441,442,443
Pénzügyi teljesítés (Ko) 5752 321
Pénzügyi teljesítés (Fo) 72,751 599
Kötelezettség kivezetése 441,442,443 4122
4 Nem számlázott szállítások állománybavétele 41231 4415
5 Nem számlázott szállítások kivezetése 4415 41231
Váltótartozások
1 Főkönyvi számlák nyitása 491 444
2 Tartozás keletkezés 41231,41232 444
3 Kötelezettségek csökkentése 441,442,443 41231
4 Kötelezettségek teljesítése 444 41231,41232
Munkavállalókkal kapcsolatos
2 Kötelezettség előírás 41231 445
3 Kötelezettség csökkenése 445 41231
4 Kötelezettség elengedése 445 9854
9854 41231
Költségvetéssel szembeni kötelezettségek
2 állományváltozás - kötelezettség előírása 41231 446
3 - kötelezettség kiegyenlítése 446 4122
4 - elengedése 446 9854
9854 4131
Támogatási program előlege miatti kötelezettség
Állományváltozások - kötelezettség keletkezése
2 előleg felhasználással egyidejűleg 4122 4491
3 - szabálszerűen felhasz összeggel 4491 41231
4 - szabálytalannak minősített rész 4491 41232
átvezetése 4492-re 41232 4492
http://www.bicske.hu/_site/doc/text2030281/249_2000_12.24korm.rend.pdf
b.) Ismertesse az ellátási színvonal elemzési feladatait!
Az ellátási színvonal fogalma megjelenik jó néhány területen:, pl a szociális ellátásban, kultúrában, iskolák esetében, de a
munkahelyi készletgazdálkodásnál is.
Az ellátási színvonal az egyszerű táblák elemzésének rendszerében fordul elő, mint intenzitási viszonyszám.
Az elemzés során intenzitási viszonyszámokat és összehasonlító viszonyszámokat számíthatunk.
Intenzitási viszonyszám – két különböző fajta és általában különböző mértékegységű statisztikai adat hányadosa.
Az intenzitási viszonyszám jellegzetes típusa:
1, sűrűségmutatók – pl. népsűrűség mutatószáma
2, ellátottságot kifejező mutatók – a szociális, kulturális ellátás színvonalának mérőszáma pl. 10000 lakosra jutó kór-
házi ágyak száma
3, arányszámok – pl. születési, halálozási arányszámok
4, átlagjellegű mutatók – pl. 1 főre jutó GDP nagysága.
A készletgazdálkodás – elvárásokat kielégítő – konkrét elemzési feladatai a készletek ellátottságának elemzése.

Lényege a készletféleségekkel való ellátottság, az ellátási szint felmérése és megítélése. A készletgazdálkodás optimális ki-
alakításhoz szükséges elemzés, melynek több mutató, arány és egyéb viszonyszám lehet része.
Egyik elemzési módja: a készletellátottság összehasonlító elemzése.

A készletellátottság mutatószámai összevethetők:
- A korábbi évek hasonló adataival
- az azonos feladatot ellátó költségvetési szerv mutatószámaival ( ez utóbbi esetben a helyi sajátosságokat nem árt figye-
lembe venni)
Figyelemmel kell lenni

- az időbeli vizsgálatnál az azonos időpontok, időszakra
- területi viszonyításnál a készletféleségek azonosságára, illetve azonos típusú mérőszámaira.
Készlet ellátottság elemzési módszere: a naturális mutatók alkalmazása.

Az ellátottság naturális mutatója olyan természetes mértékegységben kifejezett fajlagos mutató, amely egy készletféleség
mennyiségi, állományi adatát, a szerv működését jellemző mérőszámhoz (pl: feladatmutatóhoz) viszonyítja..
Készlet mennyiség ( db )
Készlet-ellátottsági mutató = -------------------------------------------
Mérőszám összessége (pl férőhely)
Módszerei: összehasonlítás (időbeli- térbeli)

fajlagos mutató intézményenként, évenként
Szórások, relatív szórások , megmutatja az átlagtól való eltérést.
átlagértékek, tendenciák
Indexszámítás, árváltozás
Nyerhető információ:
- az ellátottsági szint meghatározása
- az ellátási színvonal alakulása időbeli tendenciái
- a készletellátottság más szervhez hasonlítva
- településen belül az átlag képzése, és ahhoz való viszonyítása
- a fejlesztési döntések irányának, helyének kijelölése, szöveges indoklás illetve megállapítás számszerűsítése
Pl: 1 tanulócsoportra jutó szemléltető eszközök száma /szórással

 1 tanulócsoportra jutó szemléltetőeszközök száma= eszköz (db)/ tanulócsoport(fő)
 Fajlagos mutató a két egymást követő év eltérése
2 _____________________________________________________
 Szórás= V (főA x fajl mut 2+ főB x fajl mut 2+ főC x fajl mut 2)/főA+főB+főC
1 olvasóra jutó könyvek száma /órai feladat/ a városi átlagban
1 olvasóra jutó könyvek száma =: könyvek száma/ olvasók
Munkahelyen: - munkahelyi készlet ellátottság (1 főre jutó szakkönyvek értéke)
átlagos szakkönyvérték =szakkönyvérték/ fő
a selejtezések alakulásának , arányának vizsgálata
(1 feladatmutatóra jutó készletérték és 1 feladatmutatóra
jutó selejtérték kórházi ágyak estében)
gyógyszerfelhasználás napi változása = gyógyszerfelhasználás/ ápolási napok száma
c. Ismertesse az Államháztartási Pénzügyi Belső Ellenőrzési Rendszer tartalmi ismérveit
Törvénymódosítások
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény ellenőrzést érintő részeinek módosítása volt. A törvényter-
vezetet 2003. augusztusának végére dolgozta ki és egyeztette a PM. A kormány jóváhagyása után a törvényja-
vaslat 2003. szeptember elején került a Parlament elé a zárszámadási törvény (a Magyar Köztársaság 2001. és
2002. évi költségvetésének 2002. évi végrehajtásáról szóló 2003. évi XCV. törvény) részeként. A módosítás
2003. november 27-én lépett hatályba.
Az államháztartási kontrollok alapvető célja az államháztartási pénzeszközökkel, vagyonnal történő sza-

bályszerű, szabályozott, gazdaságos, hatékony és eredményes gazdálkodás. Az államháztartás kontrollja -
mely kiterjed az államháztartás valamennyi alrendszerére - külső ellenőrzés és államháztartási belső kont-
rollrendszerek keretében történik.
Az elmúlt években az államháztartási rendszerek működéséről szóló visszajelzések (számvevőszéki jelen-
tések, KEHI jelentések, belső ellenőrzési éves jelentések, konferenciákon és workshopokon elhangzott
hozzászólások) alapján időszerűvé vált a 2003-ban, az Európai Unió által elvárt módon átalakított állam-
háztartási belső pénzügyi ellenőrzési (ÁBPE) rendszer felülvizsgálata, szükség szerinti módosítása. 2003-
ban az Európai Bizottság határozottan előírta a rendszer három elemének (1. financial management control
= FEUVE; 2. internal audit = belső ellenőrzés; 3. central harmonization unit = központi harmonizációs egy-
ség) szabályozását. Időközben azonban a Bizottság szakemberei által is kommunikált módon, a nemzetkö-
zi szakmai fejlődés (lásd COSO modell később) eredményeképpen a „pénzügyi” dimenzióra történő korlá-
tozás kezd feloldódni: a rendeletekben a Bizottság már „management and control systems”-ről rendelkezik,
a belső ellenőrzés esetében egyértelműsítik, hogy nemcsak a pénzügyi területet kell vizsgálni stb. Ezért
nem érdemes a régi, már elfogadott fogalmakat (ÁBPE, FEUVE) eltörölni, hanem indokolt inkább a kibőví-
tésük, átértelmezésük.
A legfontosabb megjelenítendő, szabályozandó és alkalmazandó fogalom a belső kontrollrendszer, mely-

nek fogalmát és alapvető elemeit tartalmazza a módosítás. A belső kontrollrendszer magában foglalja a
FEUVE-t, az ÁBPE-t, több náluk, hiszen nemcsak szigorúan vett pénzügyi ellenőrzéseket jelent, hanem
korszerű szervezetirányítási, menedzselési elemeket. A rendszer koncepciója nemzetközileg elismert szer-
vezetek, pl. a COSO (Committee of Sponsoring Organisations of the Treadway Commission) és az
INTOSAI (Legfőbb Ellenőrzési Intézmények - számvevőszékek - Nemzetközi Szervezete) ajánlásain alapul,
mintegy integrálva azokat. A szabályozás megújításához a jogszabály-módosításokon túl hozzátartozik a
magyarországi államháztartási belső kontroll standardok (előreláthatólag irányelv formájában), valamint az
egyes kontroll elemekre vonatkozó módszertani útmutatók kidolgozása.
Lényeges, hogy a rendszer egyes elemein belül a kontrollok mennyiségének, minőségének, szigorúságá-
nak meghatározása a költségvetési szerv vezetőjének joga és kötelezettsége; a jogszabályok csak egyes
elemek kötelezőségét írják elő, illetve a standardok és útmutatók javaslatokat tesznek a további elemekre.
A kontrollok lényege, hogy nem egyszeri ellenőrzési tevékenységet jelentenek, hanem folyamatokat, „kont-
rollpontok” alkalmazását előzetes, folyamatba épített és utólagos jelleggel. A módosítások további eredmé-
nye, hogy az államháztartásban már korábban is meglévő kontrollpontokat (újakkal kiegészítve) strukturál-
ja, rendszerbe helyezi, átláthatóvá és számon kérhetővé teszi.
Kormányrendeletek
Az ÁBPE-rendszer elemeinek részletszabályait a magyar jogrendnek megfelelően kormányrendeletek tartal-
mazzák.. A módosítás fontos, új elemeket tartalmaz a gazdálkodás ellenőrzését illetően:
- meghatározza az alapvető fogalmakat,
- szigorítja az előirányzatok felhasználásának és ellenőrzésének szabályait,
- rögzíti a szabályszerű, gazdaságos, hatékony és eredményes gazdálkodás követelményét,
- előírja a szabálytalanságok kezelésére vonatkozó eljárásrend megalkotását,
- a kockázatkezelési rendszer működtetését és
- az ellenőrzési nyomvonal elkészítését (ez a költségvetési szerv tervezési, pénzügyi lebonyolítási és el-
lenőrzési folyamatainak szöveges, illetve táblázatba foglalt és folyamatábrákkal szemléltetett leírása).
A belső ellenőrzés fő feladata a FEUVE-rendszer vizsgálata, és az, hogy a költségvetési szerv hatékony és
szabályszerű működésének elősegítése céljából megállapításokat, javaslatokat tegyen. A belső ellenőrzés mű-
ködtetése a költségvetési szerv vezetőjének feladata, de a funkcionális függetlenséget mind a tervezés, mind az
ellenőrzések végrehajtása során biztosítani kell (intézményünknél ez megoldott). A rendelet meghatározza az
ellenőrzés tervezésének, végrehajtásának és a jelentéseknek a részletes szabályait, valamint a belső ellenőrzés
típusait. A rendelet tartalmazza a belső ellenőrök végzettségére vonatkozó új szabályozást is.
A Folyamatba Épített Előzetes és Utólagos Vezetői Ellenőrzés (FEUVE) val összefüggésben az államháztartás
működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) kormányrendelet irányadó, amelynek a témára vonatkozó módosí-
tása 2004. január 1-jén lépett hatályba Ma hatályos jogszabálya: 193/2003 (XI.26)
A belső ellenőrzés fogalma
Belső ellenőrzés Aht 121/A. § (1) a nemzetközi standardoknak megfelelően átalakult (értékelő, tanácsadó funkciót
kapott), ezt tükrözi a nemzetközi standardok által megfogalmazott definíció is: „A belső ellenőrzés független,
tárgyilagos bizonyosságot adó és tanácsadó tevékenység, amelynek célja, hogy az ellenőrzött szervezet
működését fejlessze és eredményességét növelje. A belső ellenőrzés az ellenőrzött szervezet céljai eléré-
se érdekében rendszerszemléletű megközelítéssel és módszeresen értékeli, illetve fejleszti az ellenőrzött
szervezet kockázatkezelési, ellenőrzési és irányítási eljárásainak hatékonyságát“. A kockázatelemzésen
alapuló vizsgálatok fő tárgya a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség (az angolul nemzetközileg
használt három E: economy, efficiency, effectiveness). A módosítás megerősíti a belső ellenőrök funkcionális
függetlenségét, valamint meghatározza a belső ellenőrzés által elvégzendő főbb feladatokat (szabályszerűségi,
pénzügyi, rendszer- és teljesítményellenőrzések, illetve információtechnológiai rendszerellenőrzések).
A kormány által elfogadott stratégiát az államháztartási belső pénzügyi ellenőrzési rendszer EU-konform átalakí-
tásával összefüggő egyes feladatokról szóló 2179/2003. (VII. 29.) kormányhatározat tartalmazza.
A stratégia előírta a fenti elemek jogszabályi megjelenítését, s ennek kidolgozásánál irányadónak szabta Ma-
gyarország középtávú gazdaságpolitikai programját, az Európai Unió követelményeit, valamint a Belső Ellenőrök
Nemzetközi Szervezete (angolul az Institute of Internal Auditors, rövidítve az IIA) által kidolgozott, nemzetközileg
elfogadott és használt belső ellenőrzési standardokat.
Az átalakítás főbb céljai magukba foglalták többek között:

 egységes követelmények meghatározását a gazdálkodás átláthatósága, ellenőrizhetősége terén
 a belső ellenőrzés koncepciójának átalakítását és a belső ellenőrök funkcionális függetlenségének növe-
lését;
 a közpénzek és a támogatások szabályszerű és hatékony felhasználásának növelését
 a vezetői elszámoltathatóság erősítését.
A belső ellenőrzés tervezése

Az ellenőrzési munka megtervezéséhez a belső ellenőrzési vezető kockázatelemzés alapján stratégiai tervet,
középtávú ellenőrzési tervet és éves ellenőrzési tervet készít, amelyeket a költségvetési szerv vezetője hagy jóvá.
Az éves ellenőrzési tervnek kockázatelemzés alapján felállított prioritásokon, a középtávú terv célkitűzésein,
valamint a belső ellenőrzés rendelkezésére álló erőforrásokon kell alapulnia.
Az éves ellenőrzési tervet az intézmény éves munkaterve tartalmazza, és a belső ellenőrzési vezető koordiná-
lása alapján készül.
Az éves ellenőrzési tervnek a következő modulokat kell tartalmaznia: (a szabályzat szerkezete is)
a) az ellenőrzési tervet megalapozó elemzéseket, különös tekintettel a kockázatelemzésre;
b) a tervezett ellenőrzések tárgyát;
c) az ellenőrzések célját;
d) az ellenőrizendő időszakot;
e) a szükséges ellenőrzési kapacitás meghatározását;
j) az ellenőrzések típusát és módszereit;
g) az ellenőrzések ütemezését.
A belső ellenőrzés szervezeti formái

1. Az önkormányzati hivatalnál (a vezetői és mun- 2. Az intézményeknél folytatott külső ellenőrzést
kafolyamatba épített ellenőrzésen túl) az ellenőrzési végezheti
feladatokat elláthatja
 a pénzügyi bizottság,
 a pénzügyi bizottság
 főállású ellenőr (ellenőrzési csoport) al-
 a függetlenített - vagy osztott munka- kalmazásával az önkormányzati hivatal-
körben alkalmazott belső ellenőr, nál,
 alkalmi szakértői csoportok,  társulásos formában,
 társulásos formában,  felkért külső szakértő útján
 külső szakértő közreműködésével.
Az ellenőrzés rendjét az önkormányzatoknak a Szervezeti és Működési Szabályzat mellett Ellenőrzési
Szabályzatban is rögzíteni kell!!!!
Célja: Számot adni arról, hogy az államháztartási pénzeszközökkel való gazdálkodás
Feladata: Értékeli, illetve fejleszti az ellenőrzött szervezet kockázatkezelési, ellenőrzési és irányítási eljárásainak
hatékonyságát.
Eredménye: • elemzéseket végez,

• információkat gyűjt, és értékel, • Szabályszerűségi ellenőrzés

• ajánlásokat tesz, • Pénzügyi ellenőrzés
• és igény szerint tanácsokat ad • Rendszerellenőrzés
• Teljesítmény-ellenőrzés
• Megbízhatósági ellenőrzés
Ellenőrzés típusai: • Informatikai rendszerek ellenőrzése
Fő elemei:
Költségvetési és számviteli eljárások, szabályozottság
Iratmegőrzési és dokumentációs eljárások
Előzetes ellenőrzés – a szükséges ellenőrzési tevékenységek sorozata, területei:
• A pénzügyi döntés, végrehajtás
• Az előirányzatosítás
• A kötelezettségvállalás
• A pályázati eljárás
• A szerződések megkötése
• A vonatkozó kifizetések és a követelések beszedése
Utólagos, ex post ellenőrzés – azt vizsgálja, hogy az adminisztratív és számviteli rendszer megfelelő-e, az
egyes tranzakciók megfelelőek-e
Vezetői ellenőrzés – kifejezi a felelősséget, az elszámoltathatóságot, az információk visszacsatolását.
A FEUVE ÁHT. 121. § (1) (folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzés) a szervezeten belül az
első szintű ellenőrzést jelenti, amelynek működtetése a vezetés felelősségi körébe tartozik. A szervezet vezetője
felelős azért, hogy olyan szabályokat alakítson ki és folyamatokat működtessen a szervezeten belül, amelyek biz-
tosítják a rendelkezésre álló források gazdaságos, hatékony, hatásos és eredményes felhasználását. Ezek a felada-
tok magukban foglalják a pénzügyi döntések dokumentumainak előkészítését (kötelezettségvállalások, szerződé-
sek, kifizetések, szabálytalanul kifizetett összegek visszafizettetése), az előzetes pénzügyi control-t (a pénzügyi
döntések szabályossági és törvényességi szempontból történő jóváhagyása/ellenjegyzése) és a gazdasági esemé-
nyek könyvelését (megfelelő könyvvezetés és beszámolás). A felsorolt három feladat megfelelő elkülönítését
biztosítani kell.
A legfontosabb alapelv a FEUVE-ben a vezetői elszámoltathatóság, amely szerint a vezető felelős a fenti felada-
tok megfelelő módon történő ellátásáért, a FEUVE kézikönyvek kidolgozásáért és alkalmazásáért (a hatáskörök,
felelősség, beszámolás és kockázatkezelés leírásával), a gazdasági eseményekre vonatkozó döntésekért (kötele-
zettségvállalások, szerződések, kifizetések, rendeltetés- vagy célellenesen felhasznált összegek visszafizettetése),
a központi harmonizációs egységgel való kapcsolattartásért, valamint a FEUVE rendszerekről történő beszámolá-
sért.
Belső ellenőrzés
A pü miniszter felelős a belső ellenőrzési rendszer szabályozásáért, fejlesztéséért, koordinációjáért és harmonizá-

ciójáért a ktgvetési kiadások és bevétele, illetve a hazai és nemzetközi támogatások vonatkozásában, melynek
keretében:
- javaslatokat tesz a belső ellenőrzési rendszerhez kapcsolódó jogszabályok megalkotására
- megalkotja és közzéteszi a belső ellenőrzés megszervezésére és lefolytatására vonatkozó irányelveket
- felelős a belső ellenőrök szakképzési rendszerének fejlesztéséért
- létrehozza és működteti az Államháztartási Belső Pénzügyi Ellenőrzési Tárcaközi Bizottságot
- évente jelentést készít a Kormány részére a belső ellenőrzési rendszer működtetéséről
A belső ellenőrzés (internal audit) egy olyan független és objektív ellenőrzési és tanácsadó tevékenység, melynek
célja, hogy a költségvetési szerv tevékenységének eredményességét és értékét növelje és javítsa. Rendszeresen és
szabályozott módszerrel értékeli és javítja a kockázatkezelés, az ellenőrzési és irányítási eljárások hatékonyságát,
ezáltal segíti a szervezeti célok megvalósítását. Ennek érdekében a funkcionálisan független belső ellenőrzési
egység elemzéseket készít, értékel, ajánlásokat tesz, tanácsokat és információkat ad a költségvetési szerv vezetője
részére a vizsgált folyamatokkal kapcsolatosan.
A belső ellenőrzést végző vezető az ellenőrzési jelentést megküldi az intézmény vezetőjének:

A vezető Intézkedési tervet készít a hiányosságok ill kockázatok megszüntetéséről
Tartalma:
• az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egységek megnevezését,
• az elvégzett ellenőrzések témájának megnevezését,

• az ellenőrzések kezdetének és lezárásának időpontját,
• az ellenőrök nevét,
• a jelentősebb megállapításokat, javaslatokat,
• az intézkedési tervek végrehajtását
Majd a hiányosságok megszüntetését követően az intézkedési terv lezárásaként visszajelentést készül

az intézkedési tervben foglaltak elkészültéről.
További irodalom:
http://www.kszk.gov.hu/data/cms28621/II._fejezet_Az_allamhaztartas_belso_penzugyi_ellenorzesi_rendszere.ppt#3
http://jogallastv.allamkincstar.gov.hu/rovat/110 1992. évi XXXVIII. törvény az államháztartásról 120-122 §
http://www.kemarchiv.iif.hu/kozerdek/217_1998.pdf
Számvitel tétel
15.) a.) Mutassa be az államháztartás szervezetei egyéb aktív és passzív pénzügyi elszámolásai
könyvvezetésével kapcsolatos sajátosságokat!
Aktív pénzügyi elszámolások

Egyéb aktív pénzügyi elszámolásként kell kimutatni a költségvetési szerveknek azokat a tényleges kiadásokat, amelyek
az adott beszámolási időszakban nem számolhatók el kiadásként véglegesen a költségvetési előirányzat terhére.
Csoportosítása:
1. Költségvetési: - függő,
- átfutó,
- kiegyenlítő.
2. Költségvetésen kívüli: : - függő,
- átfutó,
- kiegyenlítő.
Költségvetési aktív függő elszámolások

Ebbe a csoportba olyan tételeket lehet besorolni, amelyekről a felmerüléskor még nem lehet megállapítani, hogy azokat
milyen ellenszámlával szemben kell nyilvántartásba venni. Ilyenek lehetnek:
- tévesen teljesített átutalás,
- amelyeket nem lehet véglegesen kiadási jogcímként elszámolni,
- a kiadás bizonyítottan a következő évi költségvetést terheli,
- december hónapra járó, de következő évi költségvetést terhelő illetmények, járandóságok előre történő
kifizetése,
- saját – intézményi- szállítói nyilvántartással való egyeztetés időbeli eltérése.
Költségvetési aktív átfutó elszámolások

Ebbe a csoportba olyan kifizetéseket lehet sorolni, amelyek a ktgvetési szerv tevékenységének ellátásához közvetve
kapcsolódnak, ideiglenesek, lebonyolítás jellegűek:
- a központosított illetmény-elszámolással kapcsolatos tételek,
- előlegek: illetményelőleg, utólagos elszámolásra nyújtott előlegek, szállítóknak adott előlegek.
Költségvetési aktív kiegyenlítő elszámolások

Ebbe a csoportba olyan tételeket lehet besorolni, amelyek a különböző ktgvetési körbe tartozó bankszámlák,
keretszámlák egymás közti, illatve a pénztárak közti kiadási pénzforgalom lebonyolításával kapcsolatosak. Például: -
készpénz befizetés bankszámlára,
- keretszámlák közötti átvezetés,
- számlavezető pénzintézetnél hosszúlejáratú betét elhelyezése.
Költségvetésen kívüli egyéb aktív pénzügyi elszámolások körébe azok a függő, átfutó, kiegyenlítő kiadások tartoznak,
amelyek a ktgvetési szervnél pénzfelhasználásként az un. Idegen pénzeszközöknél jelentkeznek. Ezeket nem szabad a
beszámoló pénzforgalmi jelentésében kimutatni, de a ktgvetési szervek vagyoni helyzetét módosíthatják. Ezen kiadások
bontása (függő, átfutó, kiegyenlítő) nem kötelező. Ilyen kiadások:
- kincstári ktgvetési szerveknél lakásépítési munkáltatói támogatással kapcsolatos tételek,
- idegen letétekkel kapcsolatos tételek.
A ktgvetési szervek a beszámolóban az egyéb aktív pénzügyi elszámolások forgalmát a pénzforgalmi jelentésben, az év
végi állomány értékét, a mérleg eszköz oldalán mutatják ki.
Függő kiadás keletkezése:

T 3912 Költségvetési függő kiadás forgalma – K 311 Pénztár
321 Költségvetési elszámolási számla
3311 Előirányzat- felhasználási keretszámla
rendezése:
*abban az esetben, ha a kiadás nem ktgvetési szervet terheli és visszafizetésre kerül, megtérül:
T 311 Pénztár - K 3912 Költségvetési függő kiadás forgalma
*abban az esetben, ha a kiadási szervet terheli , de felmerülésekor azt nem lehet azonosítani:
T 51-58 Kiadások teljesítése - K 3912 Költségvetési függő kiadás forgalma (közgazdasági)
T 71 Kiadási előirányzat teljesítése - K 599 Kiadások átvezetési számlája ( funkcionális)
Következő évet terhelő illetmények december havi kifizetése:

T 3912 Költségvetési függő kiadás forgalma – K 321 Költségvetési elszámolási számla
2
rendezése:
T 51-52 Kiadások teljesítése - K 3912 Költségvetési függő kiadás forgalma (közgazdasági)
Év végén forgalmi számla egyenlegének átvezetése az állományi számlára:

T 3912 Költségvetési függő kiadás forgalma – K 3911 Költségvetési függő kiadás állománya
vagy
T3911 Költségvetési függő kiadás állománya – K 3912 Költségvetési függő kiadás forgalma
Átfutó kiadások elszámolása

*Munkavállalókkal kapcsolatos átfutó kiadások keletkezése:
T 39222 Munkavállalókkal kapcsolatos átfutó kiadások forgalma – K 311 Pénztár
megtérülése:
T 51-52 Kiadások teljesítése - K 39222 Munkavállalókkal kapcsolatos átfutó kiadások forgalma
*Elszámolásra kiadott összegek elszámolása

előleg felvétele:
T 39242 Utólagos elszámolásra kiadott előlegek átfutó kiadások forgalma – K 311 Pénztár
visszavételezése:
T 311 Pénztár – K 39242 Utólagos elszámolásra kiadott előlegek átfutó kiadások forgalma
tényleges kiadások elszámolása
T 51-58 Kiadások teljesítése - K 311 Pénztár (közgazdasági)
*Egyéb átfutó kiadás keletkezése

T 39262 Költségvetési egyéb átfutó kiadás forgalma - K 311 Pénztár
Év végén forgalmi számla egyenlegének átvezetése az állományi számlára
T 392 Költségvetési átfutó kiadások forgalma - K 392 Költségvetési átfutó kiadások állománya
vagy
T 392 Költségvetési átfutó kiadások állománya - K 392 Költségvetési átfutó kiadások forgalma
Kiegyenlítő kiadások főkönyvi elszámolása

Bankszámla és pénztár közötti elszámolások, pl.: befizetés
T 3942 Költségvetési kiegyenlítő kiadások forgalma - K 311 Pénztár
és
T 321 Költségvetési elszámolási számla – K 3942Költségvetési kiegyenlítő kiadások forgalma
Tartós betét elhelyezés

T 3942 Költségvetési kiegyenlítő kiadások forgalma - K 321 Költségvetési elszámolási számla
T 178 Hosszú lejáratú bankbetétek állománya - K 3942 Költségvetési kiegyenlítő kiadások forgalma
Betét megszüntetése:
T 3942 Költségvetési kiegyenlítő kiadások forgalma - K 178 Hosszú lejáratú bankbetétek állománya
T 321 Költségvetési elszámolási számla - K 3942 Költségvetési kiegyenlítő kiadások forgalma
Év végén a forgalmi számlák egyenlegének átvezetése az állományi számlára

T 3942 Költségvetési kiegyenlítő kiadások forgalma - K 3941 Költségvetési kiegyenlítő kiadások állománya
vagy
T 3941 Költségvetési kiegyenlítő kiadások állománya - K 3942 Költségvetési kiegyenlítő kiadások forgalma
Analitika
Az egyéb aktív pénzügyi elszámolások szoros összefüggésben vannak az alaptevékenység pénzmaradványával, illetve
előirányzat-maradványával, ezért pontos analitikus nyilvántartás szükséges, hogy a ktgvetési szerv évvégén tételesen is
be tudja mutatni a függő, átfutó és kiegyenlítő kiadásait.
Ennek a következő csoportjait lehet megkülönböztetni:
- Munkavállalók átfutó kiadásaival kapcsolatos analitikus nyilvántartások:
= elszámolásra kiadott előleg nyilvántartása –> szigorú számadású, amelyben nyomos lehet követni a felvétel és az
elszámolás menetét.
= munkavállalóknak adott előlegek a személyi juttatásokról vezetett nyilvántartások szerint.
- Egyéb függő, átfutó és kiegyenlítő tételek analítikája, amelyet úgy kell vezetni, hogy megállapítható legyen a kiadás
- ideje - partner , személy neve
3
- keletkezésének oka, - rendezés módja,
- összege, - rendezés érdekében tett intézkedések.
Egyéb passzív pénzügyi elszámolások

Egyéb passzív pénzügyi elszámolásként olyan ténylegesen befolyt bevételeket kell kimutatni a költségvetési szerveknek,
amelyek rendeltetése tisztázatlan, vagy olyan feladat ellátásával kapcsolatos, amelynek nincs bevételi előirányzata.
Ezeket a bevételeket nem szabad az alap-, illetve a vállalkozási tevékenység bevételei között figyelembe venni.
Csoportosítása:
1. Költségvetési: - függő,
- átfutó,
- kiegyenlítő bevételek.
2. Költségvetésen kívüli: : - függő, +passzív letéti elszámolások,
- átfutó, +nemzetközi támogatási programok deviza-elszámolása.
- kiegyenlítő bevételek.
Könyvviteli elszámolásban a 48. számlacsoportban kell nyilvántartani.
A beszámoló pénzforgalmi jelentésének összeállításánál a ktgvetési függő, átfutó, kiegyenlítő bevételeket mint
pénzkészletet korrigáló tételt kell figyelembe venni. A ktgvetésen kívüli elszámolások a vagyont módosítják.
Függő bevételek
A ktgvetési szerv alap-, és vállalkozási tevékenységével kapcsolatban merültek fel, de keletkezésükkor nem számolhatók
el, mert nem a ktgvetési szervet illetik, vagy hibás elszámolásból keletkeztek. Pl.:
- téves jóváírás a ktgvetési elszámolási számlán ill. előirányzat-felhasználási keretszámlán,
- nem azonosítható bevétel jóváírása,
- OP-től előleg (orvosokra).
Átfutó bevételek
Ezek a ktgvetési szervnél átmeneti és időlegesen megjelenő lebonyolítás jellegű bevételek. Olyan feladatokkal
kapcsolatos, amelyekkel a ktgvetési szerv közvetett kapcsolatban van. Pl.:
- vevőktől kapott előleg,
- különböző feladatok bonyolítása, utólagos elszámolásra átvett pénzeszközök.
Kiegyenlítő bevételek
Ebbe a csoportba különböző költségvetési körbe tartozó bankszámlák egymás közti, ill. a bankszámla és pénztár közti
bevételi pénzforgalom lebonyolítása tartozik. Pl.:
- készpénzfelvétel a pénztárba,
- bankszámla és alszámlák közti forgalom,
- helyi adó-beszedési számlák közötti átvezetéseket.
A költségvetésen kívüli egyéb passzív pénzügyi elszámolások körébe azok a függő, átfutó, kiegyenlítő bevételek
tartoznak, amelyeket a számlavezető bank/Kincstár nem a költségvetési elszámolási számlán , illetve az előirányzat-
felhasználási keretszámlán írt jóvá, hanem idegen pénzeszközök kezelésével kapcsolatban keletkeztek (pl.: letétek
lakásépítés-, vásárlás munkáltatói támogatása). Ezeket nem szabad a pénzforgalmi jelentésben kimutatni, mert nem része
költségvetésünknek, de a mérleget módosíthatják.
A passzív pénzügyi elszámolásoknál is el kell különíteni a tárgyévi forgalmat az állománytól. A beszámolóban az egyéb
passzív elszámolások évközi forgalmát a pénzforgalmi jelentésben, az éves állományát a mérleg forrás oldalán mutatjuk
ki, pénzmaradvány értékét is befolyásolhatja.
Költségvetési függő bevételek főkönyvi elszámolása

* függő bevétel keletkezése:
T 321 Költségvetési elszámolási számla
3311 Előirányzat- felhasználási keretszámla - K 481 Költségvetési függő bevételek forgalma
rendezése - ha a bevétel nem az intézményt illeti, és ezért visszautalja:
T 481 Költségvetési függő bevételek forgalma – K 321 Költségvetési elszámolási számla
*rendezése – ha beérkezéskor nem azonosítható a bevétel, de az intézményt illeti:
T 481 Költségvetési függő bevételek forgalma - K 4.,9.szlaosztály bevételi előirányzatok teljesítése számlái
T 999. Bevételek átvezetési számla – K 992. Alaptev. szakfeladatai bev. előirányzatának teljesítése
995. Vállalkozási tevékenység különféle bevételei
Év végén a forgalmi számlát át kell vezetni az állományi számlára:

T 481 Költségvetési függő bevételek forgalma - K 481 Költségvetési függő bevételek állománya
vagy
T 481 Költségvetési függő bevételek állománya – K 481 Költségvetési függő bevételek forgalma
4
Költségvetési átfutó bevételek elszámolása
* átfutó bevételek keletkezése:
3311 Előirányzat- felhasználási keretszámla - K 48212 Költségvetési átfutó bevételek forgalma
311 Pénztár
* rendezése:
T 48212 Költségvetési átfutó bevételek forgalma - K 321 Költségvetési elszámolási számla
311 Pénztár
T 48212 Költségvetési átfutó bevételek forgalma - K 48211 Költségvetési átfutó bevételek állománya
vagy
T 48211 Költségvetési átfutó bevételek állománya – K 48212 Költségvetési átfutó bevételek forgalma
* előleg jellegű bevétel beérkezése (utólagos elszámolásra kapott, illetve vevőtől kapott előleg)
3311 Előirányzat- felhasználási keretszámla - K 48222 Utólagos elszámolások átfutó bevételeinek forgalma
48262 Vevőtől kapott előleg bevételeinek forgalma
* előleg elszámolása bevételként:
T 48262Vevőtől kapott előleg bevételeinek forgalma – K 9. szlaosztály bevételi előirányzatok teljesítési számlái
T 999 Bevételek átvezetési számla – K 992. Alaptev. szakfeladatai bev. előirányzatának teljesítése
995. Vállalkozási tevékenység különféle bevételei

T 48222 Utólagos elszámolások átfutó bevételeinek forgalma – K 48221 Utólagos elsz. átfutó bevételeinek állománya
48262Vevőtől kapott előleg bevételeinek forgalma 48261 Vevőtől kapott előleg bevételeinek állománya
vagy
T 48221 Utólagos elsz. átfutó bevételeinek állománya – K 48222 Utólagos elszámolások átfutó bevételeinek forgalma
48261 Vevőtől kapott előleg bevételeinek állománya 48262Vevőtől kapott előleg bevételeinek forgalma
Kiegyenlítő bevételek főkönyvi elszámolása

* készpénzfelvétel – pénztárba bevételezés:
T 311 Pénztár - K 48312 Pénz és bankszámlák közti átvezetések forgalma
* pénz felvételről szóló terhelési értesítő könyvelése:
T 48312 Pénz és bankszámlák közti átvezetések forgalma – K 321 Költségvetési elszámolási számla

T 48312 Pénz és bankszámlák közti átvezetések forgalma – K 48311 Pénz és bankszámlák közti átvezetések állománya
vagy
T48311 Pénz és bankszámlák közti átvezetések állománya – K 48312 Pénz és bankszámlák közti átvezetések forgalma
Analitika
Az egyéb passzív pénzügyi elszámolások szoros összefüggésben vannak a költségvetési pénzmaradvánnyal, illetve
előirányzat-maradvánnyal, a vállalkozási tevékenység eredményével ezért pontos analitikus nyilvántartás szükséges,
hogy a ktgvetési szerv év végén tételesen is be tudja mutatni a függő, átfutó és kiegyenlítő bevételeinek állományát. Az
analitika formáját és tartalmát a ktgvetési szervnek kell meghatározni. A nyilvántartásban rögzíteni kell az elszámolásra
jellemző adatokat, és a szükséges intézkedéseket.
Elemzés tétel
15.b. Mutassa be az államháztartás szervezetei likviditási helyzetét bemutató módszereket!
A költségvetés teljesítését, a pénzügyi helyzet nem elég csak év végén értékelni. A hatékony gazdálkodás, a működési
zavarok elkerülése érdekében fontos a finanszírozás, a likviditás évközi folyamatának figyelemmel kísérése.
A viszonyítás alapja a finanszírozási terv. H a költségvetési szerv ilyet nem készít, akkor az adott időszak(ok) kiadási
igényéből indulhatunk ki. A finanszírozást, ill. a pénzeszközök felhasználását időszakokra bontva lehet összehasonlítani.
Pl.: hónap, negyedév…
Felhasználások ( kiadások)
A képlet: Források ( Bevétlek) (A bevételekbe beleértjük az induló pénzkészletet is.)
Ha a mutató 1-nél nagyobb érték, akkor az likviditási gondokat jelez.

Az elemzésnél figyelemmel kell lenni arra, hogy a kiadások közgazdaságilag nem mindig jelentenek azonnali
ráfordításokat.
Likviditás vizsgálatakor elemeznünk kell a likvid eszközöket és a rövid lejáratú kötelezettségeket is.
Saját döntést a likvid (mobil) forgóeszköz-állomány megítélése igényel, mivel a készletként lekötött forgóeszközöknek a
tartozás állomány rendezésébe történő bevonása időigényes. Az elemzésnél célszerű figyelmen kívül hagyni az egy éven
belül várhatóan be nem hajtható követeléseket is.
A likviditási mutatók több variációban is ismertek, attól függően, hogy a forgóeszközök teljes összegéhez, illetve egy
részéhez célszerű viszonyítani a rövid lejáratú kötelezettségek értékét.
A mérleg adatai alapján számított mutatószámokkal tudjuk a vagyoni és pénzügyi helyzetet elemezni.
Mutatók:
• Vertikális: Amelyek a mérleg azonos oldalán megjelenő adatokból számíthatók
• Horizontális: Az eszköz és forrás oldal ( egyes csoportjainak, tételeinek) egymáshoz való viszonyát tartalmi
kapcsolatát fejezi ki.
Vertikális mutatók:
Befektetett eszközök aránymutatói =
Befektetett eszközök x 100 , Forgóeszközök x 100 , Befektetett pénzügyi eszközök x 100

Összes eszköz Befektetett eszközök Befektetett eszközök
A mutató azt jelzi, hogy az adott szervnél nyilvántartott vagyonból milyen részarányt képviselnek a befektetett eszközök.
Továbbá információt adnak az eszközök egyes elemeinek egymáshoz viszonyított arányáról. A mutatók értékének
növekedése vagy csökkenése az okok feltárásával minősíthető.
Készletenként lekötött forgóeszközök x 100

Forgóeszközök lekötöttségi mutatója = Forgóeszközök
A mutatószám értéke kifejezi azon forgóeszközök arányát, amelyek nem vonhatók be azonnal a költségvetési feladatok
finanszírozásába.
Szabad forgó eszk.(követelések +értékpapírok+pénzeszközök) x 100

Szabad forgóeszközök mutatója = Forgóeszközök
Az előző számítás inverzeként a rövid távon bevonható, mobil, mobilizálható forgóeszközök arányát tükrözi.
Tőkefeszültségi mutató = Kötelezettségek x 100

Saját tőke+ tartalékok
Az idegen és a saját forrás egymáshoz viszonyított arányán keresztül a két forrás – főcsoport megoszlására világít rá.
Tőkefinanszírozási mutató = Tartalékok x 100

Saját tőke
xxxx
Horizontális mutatók:
Likviditási gyorsráta I. = Pénzeszközök x 100

Rövid lejáratú kötelezettségek
Likviditási gyorsráta II. = Követelések +értékpapírok+pénzeszközök x 100

Likviditási ráta = Forgóeszközök x 100

Forgótőke aránya = Forgóeszközök aránya – rövid lejáratú kötelezettségek x 100

Saját források
Befektetett eszközök fedezettsége = Saját források x 100

Befektetett eszközök
Eladósodási mutató = Összes kötelezettség x 100

Összes forrás
Esedékességi aránymutató = Rövid lejáratú kötelezettségek x 100

Összes kötelezettség
15.b. Ismertesse az ellátási színvonal elemzési feladatait!
1. Munkaerő szükséglet és ellátottság
A munkaköröknek megfelelően felmért munkaerő-szükségletet nevezhetjük munkaerőigénynek is, amelyhez a

tényleges létszámot viszonyítva megkapjuk a munkaerő-ellátottságot.
Az igények létszámnormák formájában is kifejezhetők. A létszám normatíva szakfeladatonként tartalmazza
azt a munkaerőigényt, amely az adott feladat ellátásához optimálisan szükséges. A tervszámok helyességének
bírálatát követően, a munkaerőigény a költségvetésben tervezett átlaglétszámként jelenik meg.
Ezekből következik, hogy a munkaerő- ellátottság mérése, elemzése
- a létszámnormatívához, vagy egyéb módon meghatározott szükséglethez,
- az azonos típusú intézmény tervezett, vagy tényleges létszámához, továbbá
- a tervezett átlaglétszámhoz történő viszonyítással végezhető el.
Ellátottság= Állományi létszám

Létszámnorma
2. Készletellátottság
Egy költségvetési szerv készletellátottságát önmagában nehéz minősíteni, ezért olyan összehasonlító
elemzéseket célszerű végezni, amelyek feltárják az ellátottság megfelelő szinthez való viszonyát, időbeli
alakulását, a fennálló különbségeit, eltéréseit.
A készlet ellátottság mutatószámainak adata összevethető a
- korábbi évek hasonló tartalmú adataival, illetve
- az azonos feladatot ellátó költségvetési szervek mutatószámaival.
Az évek közti összehasonlítás az ellátottsági szint alakulására világít rá, a szervek közti összevetés a
színvonalbeli különbségekre. Ez utóbbi elemzés szerepe jelentő azon irányító szerveknél, amelynek
felügyelete alatt több azonos tevékenységet végző gazdálkodó költségvetési szerv működik.
Az összehasonlításoknál figyelemmel kell lenni :
- az időbeli vizsgálatnál az egyes évekre vonatkozó adatok azonos időszakokra/időpontokra vonatkozzanak és
azonos tartalommal bírjanak,
- területi viszonyítás esetén azonos tevékenységet végző költségvetési szervek, azonos készletféleségeire
vonatkozó adata kerüljön felhasználásra.
A készletellátottság elemzési módszere a naturális mutatók alkalmazása.

Az ellátottság naturális mutatója olyan természetes mértékegységben kifejezett mutató, amely egy
készletféleség mennyiségi állományi adatát a szerv működését jellemző mérőszámhoz viszonyítja.
Készlet ellátottsági mutató = Készlet mennyisége ( pl.:db.)

Mérőszám összessége (pl.: férőhely)
A fajlagos naturális mutató alkalmas

- időbeli,
- területi összehasonlításra, illetve
- szóródás számítás alapján az átlagtól való eltérések felmérésére.
A készlet ellátottság elemzésének eredményeként nyerhető információk:

- ellátottsági szint meghatározása,
- ellátási színvonal alakulásának időbeli tendenciái
- készlet ellátottság megítélése más költségvetési szervekhez viszonyítva,
- fejlesztési döntések irányának helyének kijelölése.
3. Tárgyieszköz-ellátottság elemzése
Az államháztartás szervezete feladatellátási színvonalát befolyásolja a tárgyi eszközeinek használhatósági

foka, korszerűsége, de természetesen a rendelkezésre álló mennyiség is. A tárgyieszköz-ellátottságot fajlagos
mutatók segítségével elemezhetjük.
Tárgyieszköz-ellátottság mutatói:
- Értékmutatók ( pl.:eFt/férőhely, eFt/ tanuló, eFt/m2…)
- Naturális mutatók ( pl.: férőhely/m2, tanuló/m2, gépek száma/ m2 …)
Nem minden fajlagos ellátottsági mutató számítható valamely államháztartási szervezetnél. Vannak olyan
költségvetési szervek, ahol a feladatellátásban feladatmutató nem értelmezhető.
A felsorolt mutatók akkor adnak hasznos információt, jellemző képet a tárgyieszköz-ellátottságról, ha
számításuk:
- kellő részletezésben ( szakfeladatonként, tárgyieszköz csoportonként ),
- több évet átfogóan
- összehasonlítással ( más, azonos tevékenységet ellátó intézményhez viszonyítva, EU normához
hasonlítva )
történik.
16./a Ismertesse az egyes államháztartási alrendszerek könyvvezetésének és beszámoló-

készítésének sajátosságait!
(Fejezeti kezelésű előirányzatok, helyi önkormányzatok, elkülönített állami
pénzalapok, társadalombiztosítás.)
Az államháztartás szervezetei (ideértve az elemi költségvetés készítésére kötelezett önállóan

működő költségvetési szerveket is) a költségvetési év első félévéről június 30-ai
fordulónappal féléves elemi költségvetési beszámolót, a központi költségvetési szervek, helyi
önkormányzatok-, és társulásaik, társadalombiztosítási alapok költségvetési szervei, MTA,
területfejlesztési-, fejlesztési tanácsok a költségvetési évről december 31-ei fordulónappal
éves elemi költségvetési beszámolót kötelesek készíteni. A féléves elemi költségvetési
szerveknek költségvetési beszámolót legkésőbb július 31-éig, az éves elemi költségvetési
beszámolót legkésőbb a következő költségvetési év február 28-áig kell a államháztartás
szervezeteinek az irányító szervnek megküldeni.
A társadalombiztosítási alapok, az elkülönített állami pénzalapok a költségvetési év első

feléről június 30-ai fordulónappal az alapok féléves beszámolóját, a költségvetési évről
december 31-ei fordulónappal az alapok éves beszámolóját kell elkészítenie.
Az államháztartás szervezetei az éves és féléves elemi költségvetési beszámolót,

egyszerűsített éves költségvetési beszámolót, konszolidált éves költségvetési beszámolót, éves
eredményszemléletű költségvetési beszámolót az e rendeletben meghatározott (a
Pénzügyminisztérium honlapján közzétett, központilag előírt tájékoztató és űrlapgarnitúra
szerinti) formában és tartalommal készítik el.
A fejezet irányítását ellátó szervnek, illetve a külön jogszabályban arra feljogosított szervnek
a saját és irányítása alá tartozó költségvetési szervek (ideértve az elemi költségvetés
készítésére kötelezett önállóan működő költségvetési szerveket is) felülvizsgált éves és
féléves elemi költségvetési beszámolóit, valamint az államháztartás szervezeteinek az éves és
féléves elemi költségvetési beszámolóit be kell benyújtani - ha jogszabály másként nem
rendelkezik - a Pénzügyminisztériumhoz, illetve a Kincstárhoz számítógépes feldolgozásra.
A helyi önkormányzatoknak (ideértve a települési és a területi kisebbségi önkormányzatokat

is) az önkormányzati hivatal [(fő) polgármesteri hivatal (megyei önkormányzati hivatal,
körjegyzőség, társult képviselő-testület hivatala)] és az önkormányzatok (ideértve a települési
és a területi kisebbségi önkormányzatok) irányítása alá tartozó költségvetési szervek
(társulások) éves és féléves elemi költségvetési beszámolóit be kell benyújtani a Magyar
Államkincstár Regionális Igazgatóságához.
A többcélú kistérségi társulás és az irányítása alá tartozó költségvetési szervek felülvizsgált

éves és féléves elemi költségvetési beszámolóit be kell benyújtani a Kincstár Regionális
Igazgatóságához.
A helyi önkormányzatok a zárszámadásukhoz kapcsolódó, az önkormányzat és intézményei
adatait összevontan tartalmazó, jegyző által elkészített egyszerűsített éves költségvetési
beszámolót kötelesek a könyvvizsgálói jelentéssel együtt a tárgyévet követő április 30-áig a
képviselő-testület elé terjeszteni. A képviselő-testület által elfogadott egyszerűsített éves
költségvetési beszámolót a tárgyévet követő év június 30-áig kell közzétenni és egyidejűleg
az Állami Számvevőszéknek a könyvvizsgálói jelentéssel együtt megküldeni.
Az országos kisebbségi önkormányzatnak az önkormányzat és az önkormányzat irányítása alá

tartozó költségvetési szervek (társulások) felülvizsgált éves és féléves elemi költségvetési
beszámolóit be kell benyújtani a Miniszterelnöki Hivatalhoz. A Miniszterelnöki Hivatal az
országos kisebbségi önkormányzatok és az irányításuk alá tartozó költségvetési szervek
(társulások) éves és féléves elemi költségvetési beszámolóit 7 munkanapon belül továbbítja a
Pénzügyminisztériumhoz, illetve kijelölt szervezetéhez számítógépes feldolgozásra.
Az országos kisebbségi önkormányzatok a zárszámadásukhoz az országos kisebbségi
önkormányzat és intézményei adatait összevontan tartalmazó, az önkormányzat elnöke által
elkészített egyszerűsített éves költségvetési beszámolót kötelesek a könyvvizsgálói jelentéssel
együtt a tárgyévet követő év május 15-éig a közgyűlés elé terjeszteni. A közgyűlés által
elfogadott egyszerűsített éves költségvetési beszámolót a tárgyévet követő év június 30-áig
kell közzétenni és egyidejűleg az Állami Számvevőszéknek a könyvvizsgálói jelentéssel
együtt megküldeni.
Az elkülönített állami pénzalapokról a - külön törvényben meghatározott - kezelőnek az

előzetes éves elemi költségvetési beszámolót a tárgyévet követő év április 30-áig, a végleges
éves elemi költségvetési beszámolót a tárgyévet követő év május 31-éig kell továbbítania a
Pénzügyminisztériumhoz, illetve kijelölt szervezetéhez feldolgozásra.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak, illetve az Országos Nyugdíjbiztosítási

Főigazgatóságnak a saját és a felügyelete alá tartozó költségvetési szervek felülvizsgált éves
elemi költségvetési beszámolóját, továbbá a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak ellátási
éves elemi költségvetési beszámolóját a tárgyévet követő év április 30-áig, a féléves
beszámolókat augusztus 15-éig kell a Pénzügyminisztériumhoz, illetve kijelölt szervezetéhez
feldolgozásra megküldeni.
A társadalombiztosítási alapok konszolidált éves költségvetési beszámolója, valamint a
társadalombiztosítási alrendszer konszolidált éves költségvetési beszámolója elkészítéséről és
a tárgyévet követő év május 31-éig a Pénzügyminisztérium, a Magyar Államkincstár és az
Állami Számvevőszék részére történő továbbításáról az alapok kezelői gondoskodnak.
A Kincstár az államháztartás szervezetétől az éves és féléves költségvetési beszámolót csak

akkor fogadhatja el, ha az teljesíti a beszámolóval szemben előírt alaki követelményeket
(számszaki egyezőségek, aláírások, regisztrációs szám, hely, keltezés stb.) is. A Kincstár
Regionális Igazgatóságai a megyei összesített beszámolókat tizenöt munkanapon belül
kötelesek megküldeni további számítógépes feldolgozásra a Pénzügyminisztériumhoz, illetve
kijelölt szervezetéhez.

kimutatás,

A fejezeti kezelésű előirányzatok fejezetenként külön-külön összesített éves elemi
költségvetési beszámolója a könyvviteli mérleget, a pénzforgalmi jelentést, az előirányzat-
maradvány kimutatást, valamint a kiegészítő mellékletet tartalmazza.
A helyi önkormányzatok és az országos kisebbségi önkormányzatok egyszerűsített éves

költségvetési beszámolója a következőket tartalmazza:
a) egyszerűsített mérleg,
b) egyszerűsített éves pénzforgalmi jelentés,
c) egyszerűsített pénzmaradvány-kimutatás, az egyszerűsített vállalkozási maradvány-
kimutatás.
A társadalombiztosítási és az elkülönült állami pénzalapok éves beszámolója a következőket

tartalmazza:
a) könyvviteli mérleg,
b) pénzforgalmi kimutatás,
c) előirányzat-maradvány kimutatás,
A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak konszolidált éves költségvetési beszámolója és a
társadalombiztosítási alrendszer éves konszolidált költségvetési beszámolója a konszolidált
könyvviteli mérlegből, a konszolidált pénzforgalmi kimutatásból, a konszolidált előirányzat-
maradvány kimutatásból és a kiegészítő melléklet részét képező számszerű kimutatásokból
áll.
A társadalombiztosítási alrendszer konszolidált éves költségvetési beszámolójához az
összevonást két ütemben kell elvégezni. Az első ütemben kell a társadalombiztosítás pénzügyi
alapjainak (ellátási) költségvetési beszámolója és a hozzá kapcsolódó társadalombiztosítási
költségvetési szervek (működési) beszámolójának összevonását (konszolidálását) elvégezni.
A második ütemben a két alap konszolidált éves költségvetési beszámolóit kell összevonni.
A társadalombiztosítás konszolidált éves költségvetési beszámolóinak készítése során el kell
végezni
a) az adósságkonszolidálást;
b) az aktív és passzív pénzügyi elszámolások konszolidálását;
c) a tartalékok konszolidálását;
d) a bevételek és kiadások konszolidálását;
e) az előirányzat-maradványt módosító tételek konszolidálását.
A vagyonkezelő költségvetési szervek éves beszámolója a könyvviteli mérleget, a

pénzforgalmi jelentést és a kiegészítő mellékletből a pénzforgalom egyeztetését tartalmazza.
Az egyes költségvetési évek beszámolóinak összehasonlíthatósága mellett biztosítani kell az

azonos időszakok elemi költségvetésének és pénzforgalmi jelentéseinek, illetve pénzforgalmi
kimutatásainak összehasonlíthatóságát is. Ezt az elemi költségvetés és a pénzforgalmi
jelentés, illetve a pénzforgalmi kimutatás szerkezeti felépítésének, tagolásának azonossága
szolgálja.
A könyvviteli mérlegben az államháztartás szervezete tulajdonában lévő, a rendelkezésére,
használatára bocsátott, kezelésébe adott, az államháztartás szervezetének működését szolgáló
eszközöket - a bérbevett eszközök kivételével -, valamint az eszközök forrását kell kimutatni.
A pénzforgalmi jelentésben, illetve a pénzforgalmi kimutatásban a bevételeket és a kiadásokat
bruttó módon kell szerepeltetni (kivéve a forgatási célú finanszírozási műveletekhez tartozó
kiadásokat és bevételeket, azokat év végén, nettó módon kell a pénzforgalmi jelentésben
bemutatni).
A központi költségvetési szervek, a helyi önkormányzatok, társadalombiztosítási alapok

költségvetési szervei, köztestületi költségvetési szervek, MTA, területfejlesztési tanácsok és a
fejlesztési tanácsok éves (féléves) elemi költségvetési beszámolóját a szerv vezetője és a

beszámoló elkészítéséért kijelölt felelős személy köteles aláírni.
A fejezet saját gazdálkodásáról szóló éves és féléves költségvetési beszámolása során az
igazgatásának intézményi éves és féléves elemi költségvetési beszámolóját, valamint a
fejezeti kezelésű előirányzatok gazdálkodásáról készített összesített éves és féléves elemi
költségvetési beszámolót a fejezet irányításáért felelős személy és a beszámoló elkészítéséért
kijelölt felelős személy köteles aláírni.
A többcélú kistérségi társulás éves és féléves elemi költségvetési beszámolóját a társulási
tanács elnöke és a beszámoló elkészítéséért kijelölt felelős személy köteles aláírni.
A társadalombiztosítási alapok éves és féléves költségvetési beszámolóját az alapot kezelő
szerv vezetője és a beszámoló elkészítéséért felelős kijelölt személy köteles aláírni. A
társadalombiztosítási alrendszer konszolidált éves költségvetési beszámolóját az alapkezelő
szervek vezetői együttesen kötelesek aláírni.
Az országos kisebbségi önkormányzat éves és féléves költségvetési beszámolóját az
önkormányzat elnöke és a beszámoló elkészítéséért kijelölt felelős személy köteles aláírni.
Az elkülönített alap éves költségvetési beszámolóját az alap gazdálkodásának irányítását
ellátó miniszter, az alapot kezelő szerv vezetője és a beszámoló elkészítéséért felelős kijelölt
személy köteles aláírni.
A helyi önkormányzatok társulásának éves és féléves költségvetési beszámolóját a társulási
tanács elnöke és a beszámoló elkészítéséért kijelölt felelős személy köteles aláírni.
Az irányító szerv az önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szervek, valamint központi
költségvetési szerv esetében az önállóan működő költségvetési szervek elemi költségvetési
beszámolóját a beszámoló felülvizsgálatának elvégzését igazoló személy aláírásával és a
beszámoló visszaküldésével hagyja jóvá.
16./B Ismertesse a mérlegelemzés módszertanát.
A könyvviteli mérleg elemzésének célja:
- feltárni az eszközök és források állományváltozásának jellemzőit

- megítélni a vagyon és költségvetési gazdálkodást
Az elemzés kiemelt területei:
- a vagyon nagyságának időbeli és területi összehasonlítása

- az eszközök és források belső összetételének meghatározása
- a vagyon számított mutatókkal történő jellemzése, vizsgálata.
Az elemzési feladatok végrehajtását szolgáló módszerek:
- dinamikus és területi viszonyszámok

- képzett mutatók
- megoszlási és koordinációs viszonyszámok alkalmazása.
A vagyoni helyzet elemzésére szolgál a
1.Tőkeerősség=Saját tőke/Mérlegfőösszeg x 100
A saját tőke összetétele:- induló tőke

- tőkeváltozások
- értékelési tartalék
Ezeknek a mérlegfőösszeghez viszonyított aránya jelenti a tőkeerősséget.
2.Kötelezettségek részaránya=Kötelezettségek/Mérlegfőösszeg x 100
A kötelezettségek két fő részre bonthatók:- hosszú lejáratú (1 éven túl esedékes)

- rövid lejáratú (1 éven belül esedékes)
A mutató együtt tartalmazza a kötelezettségek teljes körét a mérlegfőösszeghez viszonyítja.
3.Befektetett eszközök fedezete=Saját tőke/Befektetett eszközök x 100
A mutató a tartósan lekötött, befektetett eszközök és a saját források összhangját tükrözi.
A mérleg adatai alapján számított mutatók a vagyoni és pénzügyi helyzet elemzését

szolgálják. Az eszközök és források összetételének elemzése a vertikális és a horizontális
mutatókkal történik.
Vertikális mutatók: a mérleg azonos oldalán megjelenő adatokból számíthatók ki. Ilyenek:
- Befektetett eszközök aránymutatója=Befektetett eszköz/Összes eszköz x 100

=Forgóeszközök/Befektetett eszközök x 100
=Befektetett pénzügyi eszközök/Befektetett eszk. x 100
- Forgóeszközök lekötöttségi mutatója=Készletként lekötött forgóeszk./Forgóeszközök x 100
- Szabad forgóeszközök mutatója=Követelések+Értékpapírok+Pénzeszközök/Forgóesz. x 100
- Tőkefeszültségi mutató=Kötelezettségek/Saját tőke+Tőketartalék x 100
- Tőkefinanszírozási mutató=Tartalékok/Saját tőke
- Eladósodási mutató=Összes kötelezettség/Összes forrás x 100
- Esedékességi aránymutató=Rövid lejáratú kötelezettségek/Összes kötelezettség x 100
Horizontális mutatók: az eszköz-és forrásoldal egymáshoz való viszonyát, tartalmi

kapcsolatát fejezik ki. Ilyenek:
- Likviditási gyorsráta I.=Pénzeszközök/Rövid lejáratú kötelezettségek x 100
- Likviditási gyorsráta II.=Követelések+Értékpapírok+Pénzeszk./Rövid lejáratú köt. x 100
- Likviditási ráta=Forgóeszközök/Rövid lejáratú kötelezettségek
- Forgótőke aránya=Forgóeszköz aránya- Rövid lejáratú kötelezettségek/Saját források x 100
- Befektetett eszközök fedezettsége=Saját források/Befektetett eszközök x 100

16./C Ismertesse a belső kontrollok rendszerének lényeges tartalmi elemeit (FEUVE,

ellenőrzési nyomvonal, kockázatkezelés, kontrollkörnyezet, kontroll-
tevékenységek, információ és kommunikáció, monitoring)
Az államháztartási kontrollok alapvető célja az államháztartási pénzeszközökkel, vagyonnal

történő szabályszerű, szabályozott, gazdaságos, hatékony és eredményes gazdálkodás.
Az államháztartás kontrollja - mely kiterjed az államháztartás valamennyi alrendszerére -

külső ellenőrzés és államháztartási belső kontrollrendszerek keretében történik.
Az államháztartás külső ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat az Állami Számvevőszék
látja el.
Az államháztartási belső pénzügyi ellenőrzést

- a folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzési tevékenység,
- a belső ellenőrzési tevékenység, és
- a fenti pontokban meghatározott ellenőrzési tevékenységeket is magában foglaló belső
kontrollrendszer központi harmonizációja, szabályozása és koordinációja, valamint a
jogszabályok, irányelvek, módszertani útmutatók alkalmazásának vizsgálata útján kell
ellátni.
A költségvetési bevételek és kiadások tervezése, felhasználása és elszámolása, valamint az

eszközökkel és forrásokkal való gazdálkodás a belső ellenőrzés tárgyát képezik.
A belső kontrollrendszer a költségvetési szerv által a kockázatok kezelésére és tárgyilagos

bizonyosság megszerzése érdekében kialakított folyamatrendszer, amely azt a célt
szolgálja, hogy a költségvetési szerv megvalósítsa a következő fő célokat:
a) a tevékenységeket (műveleteket) szabályszerűen, valamint a megbízható gazdálkodás
elveivel (gazdaságosság, hatékonyság és eredményesség) összhangban hajtsa végre;
b) teljesítse az elszámolási kötelezettségeket;
c) megvédje a szervezet erőforrásait a veszteségektől (károktól) és a nem
rendeltetésszerű használattól.
A költségvetési szerv belső kontrollrendszeréért a költségvetési szerv vezetője felelős, aki

köteles - a szervezet minden szintjén érvényesülő - megfelelő
a) kontrollkörnyezetet,
b) kockázatkezelési rendszert,
c) kontrolltevékenységeket,
d) információs és kommunikációs rendszert,
e) monitoringrendszert kialakítani és működtetni.
A folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzés (a továbbiakban: FEUVE)

létrehozásáért, működtetéséért és fejlesztéséért a költségvetési szerv vezetője felelős az
államháztartásért felelős miniszter által közzétett módszertani útmutatók
figyelembevételével. A költségvetési szerv vezetője köteles olyan szabályzatokat kiadni,
folyamatokat kialakítani és működtetni a szervezeten belül, amelyek biztosítják a
rendelkezésre álló források szabályszerű, szabályozott, gazdaságos, hatékony és
eredményes felhasználását. A FEUVE, mint a kontrolltevékenység része, magában

foglalja:
a) a pénzügyi döntések dokumentumainak elkészítését (a költségvetési tervezés, a
kötelezettségvállalások, a szerződések, a kifizetések, a szabálytalanság miatti
szabályozottság szempontból történő jóváhagyását, illetve ellenjegyzését,
A tevékenységek feladatköri elkülönítését biztosítani kell.

szabályszerűség, szabályozottság és megbízható gazdálkodás elveivel;
b) az eszközökkel és forrásokkal való gazdálkodásban ne kerüljön sor pazarlásra,
visszaélésre, rendeltetésellenes felhasználásra;
c) megfelelő, pontos és naprakész információk álljanak rendelkezésre a költségvetési
szerv működésével kapcsolatosan;
d) a FEUVE harmonizációjára és összehangolására vonatkozó jogszabályok
végrehajtásra kerüljenek, a módszertani útmutatók figyelembevételével.
Az ellenőrzési nyomvonal fogalma
Az Ámr. rendelkezései szerint az ellenőrzési nyomvonal jelentése:

„a költségvetési szerv végrehajtási, pénzügyi lebonyolítási és ellenőrzési folyamatainak
szöveges, vagy táblázatba foglalt, vagy folyamatábrákkal szemléltetett leírása”
Az ellenőrzési nyomvonal a folyamatokra vonatkozó egyes tevékenységeket, a tevékenységek

jogi alapját, felelősét, ellenőrzését, nyomon követését, a kapcsolódó dokumentumokat öleli
fel:
• a költségvetési szerv működésének, egyes tevékenységeinek egymásra épülő

eljárásrendjeit egységes folyamatként mutatja, teljes egészében tartalmazza az
ellenőrzési pontok (típusok) összességét;
• kialakításával a költségvetési szervre jellemző valamennyi tevékenység, valamennyi
„szereplő”, funkció együttes koordinálására kerül sor;
• valamennyi résztvevő számára írott és átlátható formában válik (követendő
eljárásként) feladattá az eljárások és módszerek betartása, miközben a referenciák,
dokumentumtípusok és maguk az eljárások is standardizáltakká válnak,
• megmutatja a szervezet folyamatba épített ellenőrzési rendszerének hiányosságait, így
felgyorsítja a pénzügyi irányítás folyamatainak megfelelő átalakítását, és a működtetés
színvonalának, a nyújtott szolgáltatások értéknövekedését segíti elő.
Azoknál a költségvetési szerveknél, ahol kiépített minőségbiztosítási rendszer működik, ott a

rendszerdokumentációt ki kell egészíteni az egyes folyamatokon belüli ellenőrzési pontokkal.
A felelősségi szintek terén:
- az ellenőrzési nyomvonal egy standardot jelent, eljárások együttesét, amelyek alapján

meghatározhatók valamennyi folyamatban a felelősök, ellenőrzési pontok,
- az ellenőrzési nyomvonal segítségével könnyen és gyorsan azonosítható a hibás

működés, a hozzá tartozó felelős,
- megmutatja, hogy a teljes folyamat minősége az egyes résztevékenységekért felelős
közreműködőkön is múlik.
A szervezeti működés terén:
• a megbízható ellenőrzési nyomvonal kialakításának jelentősége abban áll, hogy

segítségével feltérképezhető a szervezet összes folyamatában rejlő működési kockázat,
• a hibásan kialakított ellenőrzési nyomvonal gátolhatja a szervezet folyamatainak
pontos ismeretét, így a működtetését; az ellenőrzési pontok elégtelensége vagy az
átfedések kialakulása a működési zavarokhoz vezethet.
A költségvetési szerv vezetőjének kötelezettsége
A költségvetési forrás felhasználásában résztvevő költségvetési szerv vezetőjének az

államháztartásról szóló módosított 1992. évi XXXVIII. törvény, valamint az államháztartás
működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet szabályozásának megfelelően
kell megszerveznie és működtetnie, a folyamatba épített előzetes, utólagos és vezetői
ellenőrzést a költségvetési szerven belül.
„A költségvetési szerv vezetője köteles elkészíteni a költségvetési szerv ellenőrzési

nyomvonalát, amely a költségvetési szervtervezési, pénzügyi lebonyolítási és ellenőrzési
folyamatainak szöveges, vagy táblázatba foglalt, vagy folyamatábrákkal szemléltetett leírása.”
Az ellenőrzési nyomvonal a költségvetési szerv szervezeti és működési szabályzatának

mellékletét képezi.
17.a Ismertesse az Államháztartás szervezetei számlarend készítési kötelezettségének főbb

tartalmi követelményeit(analitika,főkönyvi számlák eszközök és források csoportosítása
A Számlarend elkészítésének szabályait a Szt. 161.§-a és az Áhsz. 49. §-a tartalmazza.

Figyelembe kell venni még az Ámr-ben foglaltakat, továbbá a költségvetési szerv tevékenységét
szabályozó egyéb jogszabályi előírások érvényesülését is.
A számlarend készítésének célja:

A költségvetési szerv meghatározza a folyamatos könyvvezetés szabályait – az Szt. és az Áhsz.
előírásaira figyelemmel, amely alapját a költségvetési beszámoló (éves, féléves), az időközi
mérlegjelentés maradéktalanul elkészíthető.
Számlarendet minden önálló könyvvezetésre kötelezett költségvetési szervnek kell készítenie.
A Számlarend tartalmi követelményrendszere
A költségvetési szervek könyvviteli rendszerét – hasonlóan a vállalkozásokhoz – számlarend

rögzíti, így a számviteli politika is érvényesül a számlarendben.
A két szabályozás közül azonban tartalmi és időbeli prioritása a számviteli politikának van, a
számlarend a számviteli politika gyakorlati érvényesítését biztosítja.
Az Szt. szerint a számlarendnek a következőket kell tartalmaznia:

- minden alkalmazásra kijelölt számla számjelét és megevezését
- a főkönyvi számla tartalmát, ha az a megnevezésből nem egyértelműen következik;
- a főkönyvi számlára történő könyvelés jogcímeit, a számlát érintő gazdasági
eseményeket, más számlákkal való kapcsolatát;
- a főkönyvi számla és az analitikus nyilvántartás kapcsolatát, benne az analitikus
nyilvántartások adataiból készült összesítő bizonylatok
- a számlarendben foglaltakat alátámasztó bizonylati rendet, a számviteli politikában nem
rendezett számviteli szabályozásokat,
A költségvetési szerveknél az Áhsz. a számlarend kialakításához az Szt. előírásain túlmenően a

következő tartalmi szempontok megjelenítését is megfogalmazza:
- biztosítani kell a beszámoló valódiságának alátámasztását
- megfelelő bizonylati-, és okmányfegyelmet kell kialakítani
- szabályozni kell az eszközök minősítési rendjét, annak szempontjait
- ki kell alakítani az analitikus nyilvántartások körét, a nyilvántartások vezetésének
szabályait, a főkönyvi könyveléssel való egyeztetési pontokat.
- szabályozni kell a sajátos elszámolásokat
- zárlati feladatok összefoglalását.
Felelősség a Számlarend elkészítéséért,, aktualizálása, módosításáért való felelősség
A Számlarenddel összefüggő feladatok elvégzéséért (összeállítás, jóváhagyás) a naprakész

könyvvezetés helyességéért a költségvetési szerv vezetője, a polgármesteri hivataloknál a jegyző,
munkaszervezeteknél a munkaszervezet vezetője a felelős.
Az önállóan gazdálkodó költségvetési szerveknél ezek egyértelműen az egyszemélyi felelős
vezető feladatkörébe tartoznak.
Az újonnan alakuló költségvetési szerv köteles a Számlarendjét a megalakulás időpontjától

számított 90 napon belül elkészíteni. Az Áhsz. Módosításának hatályba lépését követő 90 napon
belül kell elkészíteni a Számlarend módosított változatát.
17.B Ismertesse az elemzés statisztikai eszközei közül az átlagokkal

kapcsolatos jellemzőket.
KÖZÉPÉRTÉKEK
Számított középértékek:
1. számtani átlag
2. harmonikus átlag
3. geometriai átlag
4. quadratikus átlag
Helyzeti középértékek:
1. medián és quartilis értékek
2. modus
SZÁMTANI ÁTLAG:
Egyszerű számtani átlag:
Egy statisztikai sor tagjainak számtani átlaga az a szám, amelyet az egyes értékek helyére írva, az értékek
összege nem változik.
n
∑ xi
XA= i=1
n
Mérlegelt számtani átlag:

n
X Aq = ∑
qi xi
i =1
n
∑
i
qi
=1
Osztályközös gyakorisági sor számtani átlaga:

Osztályközök középértékével számolt súlyozott számtani átlag.
HARMONIKUS ÁTLAG:
Egyszerű harmonikus átlag:
Egy statisztikai sor tagjainak harmonikus közepe az a szám, melyet az egyes értékek helyére írva, azok
reciprok értékeinek összege nem változik.
n
n
X H= 1
∑i =1 xi
Súlyozott harmonikus átlag:

n
∑ qi
X Hq = n
i =1
1
∑
i
=1
qi
xi
MÉRTANI ÁTLAG:
Egyszerű mértani átlag:
Egy statisztikai sokaság mértani átlaga az a szám, melyet az egyes értékek helyére írva, az értékek
szorzata nem változik.
XG= n x1 ⋅ x2 ⋅ ... ⋅ xn
Súlyozott mértani átlag:

X Gq=
Q
x1q ⋅ x2q ⋅ ... ⋅ xnqn
1 2
(Q=q 1 +q 2 +…+q n )
NÉGYZETES ÁTLAG:
Egyszerű négyzetes átlag:
Egy statisztikai sokaság értékeinek négyzetes közepe az a szám, melyet az egyes értékek helyére írva az
értékek négyzetösszege nem változik.
X K = x1 + x2 + ... + xn
2 2 2
Súlyozott négyzetes átlag:

X Kq = q1 x1 + q 2 x2 + ... + q n xn
2 2 2
q1 + q 2 + ... + q n
Számított átlagok közötti egyenlőtlenségek:
XH ≤ XG ≤ XA ≤ XK
MEDIÁN és QUARTILISEK:
Mediánnak nevezzük valamely nagyság szerint elrendezett statisztikai sor középső tagját. A medián azon
tag értéke, amely előtt és amely után egyenlő számú tag helyezkedik el.
A quartilisek nem középértékek, de azokkal rokon tulajdonságúak. Míg a medián a nagyságrendbe
rendezett statisztikai sort felezi, a quartilisek negyedelik, pontosabban az alsó quartilis (Q 1 ) a medián
előtti félsor mediánja, a felső quartilis (Q 3 ) a medián utáni félsor mediánja.
MODUS:
Egy statisztikai sornak azon tagját, amely a leggyakrabban fordul elő, modusnak nevezzük.
A modus a sor egy tényleges tagja lévén, gyakran jobban magán hordja a sor jellegzetességeit, mint akár
a számtani, akár a mértani átlag vagy a medián. Amennyiben egy statisztikai sor minden értéke
különböző, vagy minden értéke ugyanannyiszor lép fel, akkor a sor modusa nem definiálható.
KÖZÉPÉRTÉKEK
Megnevezés Meghatározás Egyszerű forma képlete Súlyozott forma képlete
Egy statisztikai sor tagjainak számtani n
átlaga az a szám, amelyet az egyes
∑
n
xi ∑ qi xi
X Aq = i
értékek helyére írva, az értékek összege =1
Számtani átlag X A= i
=1 n
nem változik.
n ∑
i
qi
=1
Egy statisztikai sor tagjainak n n
harmonikus közepe az a szám, melyet n

1
∑ qi
XH=
Harmonikus átlag az egyes értékek helyére írva, azok ∑ x
X Hq = n
i =1
1
reciprok értékeinek összege nem i
=1 i
∑ qi
xi
változik. i
=1
Egy statisztikai sokaság mértani átlaga

Mértani átlag
az a szám, melyet az egyes értékek
XG= n x1 ⋅ x2 ⋅ ... ⋅ xn X Gq=
Q
x1q ⋅ x2q ⋅ ... ⋅ xnqn
1 2
helyére írva, az értékek szorzata nem

változik. (Q=q 1 +q 2 +…+q n )
Egy statisztikai sokaság értékeinek
négyzetes közepe az a szám, melyet az X Kq = q1 x12 + q 2 x22 + ... + q n xn2
X K= x12 + x22 + ... + xn2
Négyzetes átlag egyes értékek helyére írva az értékek q1 + q 2 + ... + q n
n
négyzetösszege nem változik.
A számított átlagok közötti egyenlőtlenségek: X H ≤ X G ≤ X A ≤ X K

Mediánnak nevezzük valamely nagyság szerint elrendezett statisztikai sor középső tagját. A medián azon tag
Medián [Me]
értéke, amely előtt és amely után egyenlő számú tag helyezkedik el.
A quartilisek nem középértékek, de azokkal rokon tulajdonságúak. Míg a medián a nagyságrendbe rendezett
Quartilisek [Q 1 , Q 3 ] statisztikai sort felezi, a quartilisek negyedelik, pontosabban az alsó quartilis (Q 1 ) a medián előtti félsor mediánja, a
felső quartilis (Q 3 ) a medián utáni félsor mediánja.
Egy statisztikai sornak azon tagját, amely a leggyakrabban fordul elő, modusnak nevezzük.
A modus a sor egy tényleges tagja lévén, gyakran jobban magán hordja a sor jellegzetességeit, mint akár
Modus [Mo]
a számtani, akár a mértani átlag vagy a medián. Amennyiben egy statisztikai sor minden értéke különböző,
vagy minden értéke ugyanannyiszor lép fel, akkor a sor modusa nem definiálható.
17.C Ismertesse a belső ellenőrzés lehetséges szervezeti, személyi feltételeit.

amelynek célja, hogy az ellenőrzött szervezet működését fejlessze és eredményességét növelje.
A belső ellenőrzés az ellenőrzött szervezet céljai elérése érdekében rendszerszemléletű
megközelítéssel és módszeresen értékeli, illetve fejleszti az ellenőrzött szervezet
kockázatkezelési, ellenőrzési és irányítási eljárásainak hatékonyságát.
A jogszabályoknak és belső szabályzatoknak való megfelelést, valamint a gazdaságosságot,
hatékonyságot és eredményességet vizsgálva a belső ellenőrzés megállapításokat és ajánlásokat
fogalmaz meg a költségvetési szerv vezetője részére.
jelentéseit közvetlenül a költségvetési szerv vezetőjének küldi meg. A fejezetet irányító szerv
(helyi önkormányzat esetében az önkormányzat) belső ellenőrzést végezhet
b) a saját, illetve az irányítása vagy felügyelete alá tartozó költségvetési szerv használatába,
vagyonkezelésébe adott állami, önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás tekintetében,
c) továbbá a fejezet költségvetéséből céljelleggel juttatott, illetve a nemzetközi támogatások
felhasználásával kapcsolatosan a kedvezményezetteknél és a támogatások lebonyolításában részt
vevő szervezeteknél.
A költségvetési szerv vezetője köteles biztosítani a belső ellenőrök funkcionális (feladatköri és

szervezeti) függetlenségét, különösen az alábbiak tekintetében:
a) az éves ellenőrzési terv kidolgozása, kockázatelemzési módszerek alapján és soron kívüli
ellenőrzések figyelembevételével,
vonható be.
A belső ellenőrzési tevékenység során szabályszerűségi, pénzügyi, rendszer- és teljesítmény-

ellenőrzé-seket, informatikai rendszerellenőrzéseket és - fejezetet irányító szerv esetén -
megbízhatósági ellenőrzéseket kell végezni. A költségvetési szervek elemi költségvetési
beszámolóinak ellenőrzését az Állami Számvevőszék által kidolgozott módszertan szerint kell
végrehajtani.
államháztartásért felelős miniszter által közzétett módszertani útmutatók és a belső ellenőrzésre
vonatkozó nemzetközi standardok figyelembevételével.
A belső ellenőrzést végző személyek feladatainak maradéktalan ellátása érdekében az ellenőrzött
szerv, illetve szervezeti egység bármely helyiségébe beléphet, számára akadálytalan hozzáférést
kell biztosítani valamennyi irathoz, adathoz és informatikai rendszerhez, kérésére az ellenőrzött
szerv, illetve szervezeti egység bármely dolgozója köteles szóban vagy írásban információt
szolgáltatni.
Büntető-, szabálysértési, kártérítési, illetve fegyelmi eljárás megindítására okot adó cselekmény,
mulasztás vagy hiányosság gyanúja esetén a belső ellenőrzést végző szerv, illetve szervezeti
egység vezetője köteles a költségvetési szerv vezetőjét haladéktalanul tájékoztatni.
193/2003. (XI.26.) Korm. rendelet a költségvetési szervek belső ellenőrzéséről

A rendelet hatálya:
1.§ (1) E rendelet szabályozza a (2) bekezdésben meghatározott szervezetek belső ellenőrzési
tevékenységét.
A rendelet hatálya kiterjed.
- a központi költségvetési szervekre
- a helyi önkormányzati, illetve települési és területi kisebbségi önkormányzati
költségvetési szervekre valamint az országos kisebbségi önkormányzati szervekre
- köztestületi költségvetési szervekre
- a központi államigazgatási szervek, helyi önkormányzati, kisebbségi önkormányzati,
települési önkormányzatok, többcélú kistérségi társulása, köztestületi költségvetési
szervek, területfejlesztési tanácsok által alapított vagyonkezelői szervezetekre
- a területfejlesztésekről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI törvény hatálya alá
tartozó jogi személyiségű területfejlesztési tanácsokra és munkaszervezetekre.
- a teleépülési önkormányzatok többcélú kistérségi társulása a munkaszervezetekre és a
többcélú kistérségi társulás felügyelete alá tartozó költségvetési szervekre.
A belső ellenőrre vonatkozó általános és szakmai követelmények
11§ (1) Belső ellenőrzési tevékenységet legalább az alábbi követelményeknek megfelelő

személy láthat el:
- Szakirányú felsőfokú iskolai végzettség (közgazdasági, jogi, államigazgatási), vagy

- Más felsőfokú iskolai végzettség esetén a következő képesítések valamelyikével
rendelkezik:
o Okleveles pénzügyi revizori
o Pénzügyi- számviteli szakellenőri
o Okleveles könyvvizsgálói
o Költségvetési ellenőri
o Mérlegképes könyvelői illetve azzal egyenértékű képesítés
o A Belső Ellenőrök Nemzetközi Szervezetének okleveles belső ellenőri képesítése
o Okleveles informatikai rendszerellenőr
o Közigazgatási gazdálkodási és ellenőrzési szakértő
Valamint legalább kétéves munkaviszony, köztisztviselői, illetve, közalkalmazotti jogviszony,

hivatásos állományú szolgálati viszony megléte ellenőrzési, költségvetési, pénzügyi vagy
számviteli munkakörben.
(3) Amennyiben a költségvetési szerv belső ellenőrzési egységgel rendelkezik, a költségvetési

szerv vezetője felsőfokú iskolai végzettségűeknek felmentést adhat az (1) bekezdés alól, de
köteles gondoskodni arról, ahogy a belső ellenőrzési egység rendelkezzen mindazzal a
szaktudással., gyakorlattal és egyéb ismerettel, amely a feladatok elvégzéséhez szükséges.
(4) Költségvetési szervnél belső vezetőnek az nevezhető ki, aki rendelkezik legalább 5 év
gyakorlattal ellenőrzési, költségvetési, pénzügyi vagy számviteli munkakörben és megfelel az (1)
bekezdésben foglaltaknak.
(5) Ha a belső ellenőrzési vezető feladatait külső szolgáltató látja el, a feladatot ellátó
személyeknek meg kell felelnie a (4) bekezdésben meghatározott feltételeknek.
Számviteli, elemzési, ellenőrzési ismeretek alkalmazása az államháztartásban tételsor
17/c tétel: Ismertesse a belső ellenőrzés lehetséges szervezeti, személyi feltételeit!
Belső ellenőrzés a költségvetési gazdálkodásban
A jól felépített és hatékonyan működő belső ellenőrzés a költségvetési szerveknél is a vezetés

egyik legfontosabb támasza lehet.
Belső ellenőrzést
- a valamennyi vezető beosztású dolgozó tevékenysége részeként folyamatosan
elvégzendő vezető ellenőrzés,
- a munkafolyamatba épített ellenőrzés, valamint
- a függetlenített belső ellenőrzés útján kell ellátni.
A belső ellenőrzés megszervezéséért, működtetéséért és annak szabályozásáért az ellenőrző

szerv vezetője felelős.
Ahhoz, hogy a belső ellenőrzési tervben rögzített megbízásokat a belső ellenőrzés elláthassa,
szüksége van megfelelő számú, szakképzett és gyakorlott belső ellenőrökre.
A belső ellenőrzési humánerőforrás-gazdálkodás folyamata:

1. Megbízások elvégzéséhez szükséges humánerőforrás-kapacitás felmérése
2. Elegendő létszámú, megfelelő szakértelemmel bíró belső ellenőrök kiválasztása
3. Belső ellenőrzési csoport feladatmegosztásának kialakítása, munkaköri leírások elkészítése
4. Megbízások végrehajtásának koordinálása, irányítása
5. A teljesítmény, a feladatellátás folyamatos értékelése
6. Továbbképzések, készségfejlesztések.
Ha a költségvetési szerv nem foglalkoztat belső ellenőrt, a költségvetési szerv vezetője köteles
gondoskodni a költségvetési szerv belső ellenőrzési tevékenységének külső szolgáltató
bevonásával történő megszervezéséről.
A feladatmegosztás a belső ellenőrök közötti munkamegosztást és együttműködést

szabályozza. Munkakörök szerint írja elő az ellenőrzést végző személyek, illetve a szervezet
vezetőjének végrehajtási, jóváhagyási és közreműködői felelősségét. A feladatmegosztást a
belső ellenőrzési tevékenység valamennyi folyamatára célszerű kialakítani.
Belső ellenőrzést végzők:

1. belső ellenőrzési vezető
2. vizsgálatvezető
3. belső ellenőrzési munkatárs.
Belső ellenőr: a költségvetési szervnél főállásban foglalkoztatott vagy megbízási jogviszony

keretében belső ellenőrzési tevékenységet ellátó személy;
Belső ellenőrzési vezető: a költségvetési szerv belső ellenőrzési egységének vezetője vagy -
amennyiben a költségvetési szerv nem rendelkezik belső ellenőrzési egységgel - a
költségvetési szerv vezetője által kijelölt, a belső ellenőrzési tevékenység külső erőforrások
bevonásával történő megszervezéséért felelős személy. Amennyiben a költségvetési szervnél

egy fő látja el a belső ellenőrzést, ez a személy belső ellenőrzési vezetőnek minősül;
Vizsgálatvezető: a belső ellenőrzési vezető által kijelölt, az ellenőrzési program
összeállításáért és az adott ellenőrzés irányításáért felelős személy. Amennyiben a
költségvetési szervnél egy fő látja el a belső ellenőrzést, ez a személy vizsgálatvezetőnek
minősül;
A belső ellenőrzés főbb területei:

A gazdálkodási tevékenység ellenőrzése
A szakmai tevékenység ellenőrzése
A szakmai, gazdasági, ügyviteli stb. munkafolyamatokba épített ellenőrzést a szervezeti és

működési szabályzatban, ügyrendben, valamint egyéb szabályzatokban, részleteiben pedig a
munkaköri leírásokban kell szabályozni.
Az ellenőrzések minőségét, személyi és tárgyi feltételei, a tevékenységet elősegítő és

akadályozó tényezőket (önértékelés alapján) (Ber. 31. § (3) bekezdés ab) pont)
Ebben a pontban az önértékelés alapján javasolt bemutatni és értékelni a belső ellenőrzési

tevékenység ellátásának minőségét, az adott évben rendelkezésre álló személyi és tárgyi
feltételeit, valamint a belső ellenőrzési tevékenység ellátását elősegítő és akadályozó
tényezőket:
1. a Ber. 4. §-ának (6) bekezdésében előírtakhoz viszonyítva milyen volt a belső

ellenőrzési egységek létszámhelyzete (2. sz. melléklet);
2. a belső ellenőri állásokra kiírt pályázatok sikeresek-e, melyek a főbb problémák,
akadályok az állások betöltésénél;
3. a belső ellenőrök képzettségi szintje és gyakorlata (Ber. 11. §);
4. a belső ellenőrök rendszeres képzései (Ber. 12. § k) );
- szakmai képzések,
- a belső ellenőrök idegen nyelvi képzései,
- a belső ellenőrök informatikai képzései,
- egyéb (pl. kommunikációs, vezetési képzések),
5. megfelelő-e a belső ellenőrzési egységek és a belső ellenőrök hely(zet)e a szervezeti
hierarchiában (Ber. 6. § (2) bekezdésnek való megfelelés)
6. a belső ellenőrzési egységek funkcionális függetlensége biztosított-e, sérült-e (Ber.
6. §)
7. összeférhetetlenségi esetek (Ber. 15. §);
8. a belső ellenőrzési egységek számára valamilyen dokumentációhoz és/vagy
ellenőrzötthöz való hozzáférési jogosultság akadályai (Ber. 13. §-ának való
megfelelés);
9. azon fontosnak ítélt tényezők, melyek akadályozták a belső ellenőrzés végrehajtását
(pl. fluktuáció);
10. az ellenőrzési – különösen a stratégiai – tervek alapján milyen fejlesztési igények
merülnek fel a belső ellenőrzési tevékenység hatékonyságának növelésére;
11. milyen formában alakították ki a Ber. 32. §-nak megfelelő nyilvántartásokat (milyen
formában szabályozták, a szabályozást betartják-e, milyen formában szabályozták a
dokumentumok őrzését, annak mi a gyakorlata).
A fejezet felügyeletét ellátó szervnek - e szerv vezetőjének közvetlen irányítása alatt álló -
belső ellenőrzési egységgel kell rendelkeznie, amely ellátja a szerv belső ellenőrzését, és
ellenőrzést végez a felügyelete alá tartozó bármely költségvetési szervnél.
A költségvetési szerveknél foglalkoztatott belső ellenőrök számát kapacitásfelmérés alapján
úgy kell megállapítani, hogy az arányban álljon a szervezet által ellátott feladatokkal, a kezelt
eszközök nagyságával.
Ha a költségvetési szerv nem foglalkoztat belső ellenőrt, a költségvetési szerv vezetője köteles
gondoskodni a költségvetési szerv belső ellenőrzési tevékenységének külső szolgáltató
bevonásával történő megszervezéséről.
A költségvetési szerv vezetője felelős a belső ellenőrök funkcionális (feladatköri és

szervezeti) függetlenségének biztosításáért, és ezt a felelősségét másra nem ruházhatja át.
A belső ellenőrzést végző személy, egység vagy szervezet tevékenységét a költségvetési szerv
vezetőjének közvetlenül alárendelve végzi.
A belső ellenőrre vonatkozó általános és szakmai követelmények
Belső ellenőrzési tevékenységet legalább az alábbi követelményeknek megfelelő büntetlen

előéletű magyar állampolgár láthat el:
a) szakirányú felsőfokú iskolai végzettség (közgazdasági, jogi, államigazgatási), vagy
b) más felsőfokú iskolai végzettség esetén a következő képesítések valamelyikével
rendelkezik:
ba) okleveles pénzügyi revizori,
bb) pénzügyi-számviteli szakellenőri,
bc) okleveles könyvvizsgálói,
bd) költségvetési ellenőri,
be) mérlegképes könyvelői, illetve azzal egyenértékű képesítés,
bf) a Belső Ellenőrök Nemzetközi Szervezetének okleveles belső ellenőri képesítése,
bg) okleveles informatikai rendszerellenőr,
bh) közigazgatási gazdálkodási és ellenőrzési szakértő,
valamint az a), illetve a b) pontban meghatározott képzettség és képesítés mellett legalább
kétéves munkaviszony, köztisztviselői, illetve közalkalmazotti jogviszony, hivatásos
állományú szolgálati viszony megléte ellenőrzési, költségvetési, pénzügyi vagy számviteli
munkakörben.
Amennyiben a költségvetési szerv belső ellenőrzési egységgel rendelkezik, a költségvetési
szerv vezetője felsőfokú végzettségűeknek felmentést adhat az (1) bekezdésben foglaltak alól,
de köteles gondoskodni arról, hogy a belső ellenőrzési egység rendelkezzen mindazzal a
szaktudással, gyakorlattal és egyéb ismerettel, amely a feladatok elvégzéséhez szükséges.
18/A. Ismertesse azokat az államháztartási sajátos gazdálkodási előíráso-

kat a könyvvezetési és beszámoló rendszerben való megjelenésükkel
összefüggésben
Az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságai-

nak rövid áttekintése
- könyvvezetési sajátosság,
- beszámoló rendszerben való megjelenésük.
Az államháztartás szervezete a tevékenysége során előforduló, a vagyoni és pénzügyi helyze-

tére kiható gazdasági eseményeiről a kettős könyvvitel rendszerében módosított teljesítés
szemléletű nyilvántartást vezet, amelyet a költségvetési év végével lezár. A nyilvántartást
magyar nyelven, a Magyar Köztársaság hivatalos pénznemében kell vezetni.
Az államháztartás szervezetének szakmai feladatai és sajátosságai figyelembevételével ki kell
alakítania és írásban szabályoznia számviteli politikáját.
Az államháztartás szervezeteinek beszámolási kötelezettsége a költségvetési előirányzatok

alakulásának és azok teljesítésének, a vagyoni, a pénzügyi és létszámhelyzetének, a költség-
vetési feladatmutatóknak és normatívák alakulásának bemutatására, továbbá a költségvetési
támogatások elszámolására terjed ki.
A beszámolóban a pénzügyi helyzetet a költségvetésben meghatározott bevételi és kiadási
előirányzat teljesítése tükrözi. A beszámolóban a maradvány az alaptevékenységgel (ideértve
a kiegészítő és kisegítő tevékenységet is) kapcsolatban előirányzat-maradványt, illetve pénz-
maradványt, a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatban a vállalkozási maradványt tartalmaz-
za.
Az államháztartás szervezeteinek gazdálkodásukról éves és féléves elemi költségvetési be-
számolót kell készíteniük. Az önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv éves és
féléves elemi költségvetési beszámolója a saját és a hozzárendelt önállóan működő költségve-
tési szerv éves és féléves elemi költségvetési beszámolóját összevontan tartalmazza. Az elemi
költségvetés készítésére kötelezett önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv külön-
külön is köteles elkészíteni saját és a hozzárendelt önállóan működő költségvetési szerv éves
és féléves elemi költségvetési beszámolóját. Az önállóan működő és gazdálkodó költségvetési
szerv éves és féléves összevont elemi költségvetési beszámolója nem tartalmazhatja a hozzá-
rendelt, gazdasági szervezettel nem rendelkező önállóan működő és gazdálkodó költségvetési
szerv éves és féléves elemi költségvetési beszámolóját.
Az államháztartás szervezetei az éves és féléves elemi költségvetési beszámolót, egyszerűsí-

tett éves költségvetési beszámolót, konszolidált éves költségvetési beszámolót, éves ered-
ményszemléletű költségvetési beszámolót az e rendeletben meghatározott (a Pénzügyminisz-
térium honlapján közzétett, központilag előírt tájékoztató és űrlapgarnitúra szerinti) formában
és tartalommal készítik el. Az e rendeletben és mellékleteiben meghatározott és a Pénzügymi-
nisztérium honlapján közzétett, központi űrlapgarnitúra helyettesíthető elektronikus adatfel-
dolgozó és adathordozó rendszerek segítségével azonos formában kinyomtathatóan készített,
azonos tartalmú dokumentumokkal. Amennyiben az így előállított és kinyomtatott dokumen-
tum tartalmazza az aláírásokat is, akkor az azonos értékű a Pénzügyminisztérium honlapjáról
letöltött központi űrlapgarnitúra alapján elkészített beszámolóval. Az aláírók felelősséggel
tartoznak az adatokat előállító és továbbító eljárások megfelelő archiválásáért.
2012.01.16. 18:11 E:\ZX_Wave\09_PDFESITES\számvitel\Sz-18. tétel.doc


kimutatás,
2
18/ B. Ismertesse az elkülönített állami pénzalapok elemzési sajátosságokat

Az elkülönített állami pénzalapok költségvetését az elkülönített állami pénzalapok kiadásai-
nak és bevételeinek teljes körű előirányzatai alkotják. Az alapok az államháztartás központi
alrendszerén belüli gazdálkodáshoz szükséges pénzügyi eszközökkel rendelkeznek, azonban
elkülönült jogi személyiséggel nem bírnak, munkáltatóként munkaerőt nem foglalkoztathat-
nak, az Áht.-ban meghatározott esetek kivételével, immateriális javakkal, tárgyi eszközökkel,
értékpapírokkal, valamint készletekkel nem rendelkezhetnek. A gazdálkodási, könyvvezetési,
adatszolgáltatási feladatokat a központi, fejezeti kezelésű előirányzat, alapkezelő szerve látja
el.
Az elkülönített állami pénzalapok kezelésével és működtetésével kapcsolatos kiadásokat ál-
lamháztartáson belüli átadás esetén támogatásértékű kiadásként, államháztartáson kívüli ter-
mészetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli egyéb szervezet részére történő kifizetés
esetén vásárolt szolgáltatásként kell elszámolni.
Alapot létrehozni csak törvénnyel lehet, amelyben meg kell határozni az alap rendeltetését,
bevételi forrásait, a teljesíthető kiadások körét, valamint az alappal való rendelkezésre jogo-
sult, a felhasználásért felelős minisztert.
Az alap létrehozásának feltétele, hogy a meghatározott feladatok állami ellátásához részben
célzott adójellegű befizetések, hozzájárulások, járulékok, illetve bírságok címén, államháztar-
táson kívülről származó források legyenek közvetlenül hozzárendelhetők.
Az alappal való rendelkezésre jogosult és a felhasználásért felelős miniszter gondoskodik ar-
ról, hogy az alap felhasználása más alapokkal összehangoltan történjen. Az alapot a hasonló
vagy kapcsolódó célú, rendeltetésű fejezeti kezelésű előirányzatokkal is - a Kormány rendele-
te szerint - összehangoltan kell felhasználni. A miniszter az alap-tervezési, kötelezettségválla-
lási, bevétel-előírási, szerződéskötési, utalványozási, ellenőrzési, államháztartási információ-
szolgáltatási és beszámolási feladatainak ellátásával kizárólag központi költségvetési szervet
vagy kivételesen köztestületet bízhat meg. Az alap működtetésének kiadásait az alap finanszí-
rozhatja.
Az alap Országgyűlés által megállapított kiadási előirányzatai akkor módosíthatóak, ha a be-
vételi előirányzatok túlteljesítése, illetve - amennyiben törvény az alap maradványának felül-
vizsgálatáról és jóváhagyásáról másként nem rendelkezik - a felülvizsgált és jóváhagyott elő-
ző évi maradványok erre fedezetet biztosítanak. Bevétel-elmaradás esetén az előirányzatokat
csökkenteni kell.
A miniszter előirányzat-módosítást köteles végrehajtani, illetve az alap működéséről szóló
törvényben meghatározott esetekben.
Az alap - bevételeit és kiadásait az alap működéséről szóló törvényben meghatározott jogcí-
menként, illetve összevont jogcímenként bemutatott - költségvetését és zárszámadását a költ-
ségvetési és zárszámadási törvényjavaslat részeként az Országgyűlés hagyja jóvá.
Az alap gazdálkodásáról az alappal rendelkező miniszter éves költségvetési beszámolót és
mérleget készít. A beszámolót és a mérleget könyvvizsgálóval ellenőriztetni kell. A beszámo-
ló ellenőrzését az Állami Számvevőszék által kidolgozott módszertan szerint kell végrehajta-
ni. A beszámolót és a mérleget meg kell küldeni az Állami Számvevőszéknek.
Az ellenőrzés eredményéről a Kormány a zárszámadás keretében tájékoztatja az Országgyű-
lést.
A könyvvizsgálót - az Állami Számvevőszék elnökének javaslata ismeretében - az alappal
rendelkező miniszter bízza meg. Az ellenőrzés költségeit az alapok kezelésével kapcsolatos
kiadások között kell elszámolni. Az alapból vállalkozási tevékenység nem folytatható.
Az alap előirányzatai terhére
3
a) pénzkölcsön (hitel) nem vehető fel,

b) garancia és kezesség nem vállalható,
c) értékpapír nem vásárolható,
d) váltó nem bocsátható ki és nem fogadható el,
e) kötvény nem bocsátható ki,
f) pénzügyi lízing vagy faktoring ügyletre irányuló vagy ilyet magában foglaló szerződés
nem köthető.
Elemzésénél az eredeti előirányzat, a módosított előirányzat és a teljesítés adatait tudjuk vizs-

gálni, a már ismert módszerekkel.
Tényleges bevétel (kiadás)

A tervezés megalapozottsága = x 100
Módosítási mutató, arány (bevétel, kiadás) = x 100

Pénzügyi teljesítés = x 100

Indokoltsági mutató (bevétel vagy kiadás) = x 100
Tervezés megalapozottságának százaléka
4
c. Ismertesse az EU-s források ellenőrzésének folyamatát, módszertanát, szervezeti kere-

teit!
Az Európai Unióban a pénzügyi ellenőrzés minden olyan elemet magában foglal, ami az EU
Költségvetésének bevételi és kiadási pénzfolyamatait szabályozza, beleértve a bevételekre és
a kiadásokra vonatkozó szabályszerűségi, pénzügyi irányítási vagy teljesítmény-
ellenőrzéseket.
Magyarország kötelezettséget vállalt –jogharmonizáció keretében biztosítja a számviteli
jogszabályok Közösségi joganyaggal történő összeegyeztethetőségét is.
A tagállamok számára kötelező az ellenőrzési együttműködés a Bizottsággal ill. az Európai
számvevőszékkel.
Az Európai Számvevőszék feladatai: Európai Számvevőszék ellenőrzi a közösség által létre-
hozott valamennyi szerv összes bevételi és kiadási elszámolását. A parlament és a Tanács
számára megbízhatósági nyilatkozatot ( DAS ) készít.
Az Európai Számvevőszék a többi EU intézménytől és nemzeti kormányoktól függetlenül
szervezi meg és hajtja végre az ellenőrzési feladatait.
A Számvevőszék: Megvizsgálja, hogy a közösségi pénzeszközök minden bevételezése és ki-

adása törvényes és szabályos módon történt-e, megbízható volt-e a pénzügyi vezetés, kellő
figyelmet fordítottak-e a gazdaságosságra, hatékonyságra, eredményességre, valamint jelzi az
ellenőrzési munkája során észlelt szabálytalanságokat és feltételezhető csalásokat.
Éves jelentést készít, amely tartalmazza az Európai Számvevőszék megállapításait az Európai
Unió költségvetésének végrehajtásáról minden költségvetési évre vonatkozóan.
Ellenőrzései dokumentum alapúak, többnyire helyszíni ellenőrzés formájában történnek. A
tagállamokban az ellenőrzések a nemzeti ellenőrzési szervekkel illetve a megfelelő szakmi-
nisztériumokkal együttműködve történnek.
A számvevőszéknek lehetősége van hogy bizonyos jelentéseket véleményeket a számvevő-
széki testület ne teljes összetételében, hanem belső tanácsokban kamarákban fogadjon el.
Az Európai számvevőszék a 97/2004-es Döntés alapján együttműködik az OLAH-al
( Európai Csalásellenes Hivatal), hogy az utóbbi ellenőrzési információkhoz jusson.
Az Európai Számvevőszék ellenőrzési módszerei : Két típusú ellenőrzést végez: pénzügyi
ellenőrzést , illetve teljesítmény-ellenőrzést.
A pénzügyi ellenőrzés célja az elszámolások megbízhatósága: teljes körűek és pontosak-e a
beszámolók.
A szerződések és költségvetési rendelet értelmében a Számvevőszék feladata, hogy
ellenőrizze az Európai Unió általános költségvetésére vonatkozó éves bevételi és kiadási
beszámolót, valamint az Európai Fejlesztési Alapok illetve az Unió által létrehozott minden
szerv és intézmény pénzügyi beszámolóit. Ezek általában mérlegből, az eredmény, tőkeválto-
zás kimutatásából álnak.
Cél annak megállapítása, hogy a pénzügyi beszámolók megbízható és valós képet nyújtanak
az éves eredményekről és az év végi pénzügyi helyzetről. Az eszközöket és forrásokat telje-
sen és pontosan vezették-e be a számviteli nyilvántartásba ezek léteznek-e, valóban az ellen-
őrzött szervhez kapcsolódnak, a pénzügyi beszámolók pontos képet adnak róluk.
Értékelés készül arról is, hogy megfelelően alkalmazták e a számviteli elveket.
Teljesítmény-ellenőrzés célja annak az értékelése, hogy a Bizottság és a tagállamok az Uniós
pénzeszközök kezelése során milyen jól alkalmazták az ésszerű gazdálkodás elveit, a gazda-
ságosságot, a hatékonyságot és az eredményességet.
A költségvetési rendelet szerint az Uniós pénzeszközök felhasználása során az alábbi
5
elveket szükséges alkalmazni: Teljesítmény –ellenőrzés terén két különböző módszert

alkalmaz az ellenőrzött területtől és kockázattól függően.
1. A kiadások kezelését értékeli, különös tekintettel a hatékony és eredményes gazdálkodás
érdekében tett lépésekre.
2. Az adott projekt elérte-e a célját, és ez jó teljesítménnyel történt-e. Az eredmény a lehető
legkisebb ráfordítással született-e meg.
A számviteli szabályozás első szintje( legfőbb eszköze a számviteli tv.2000.évi C.tv.
A szabályozás második szintjét a számviteli tv. felhatalmazása alapján a Kormányrendeletek
képezik. A magyar számviteli szabályok összhangban vannak az Európai Unió hatályos
előírásaival. A számvitel területén a legfontosabb rendelet az Európai parlament és a Tanács
nemzetközi standardok alkalmazásáról szóló 1606/2002.számú ( EK ) rendelete és az ezzel
összefüggésben megalkotott 1725/2003sz.(EK) Bizottsági rendelet
A könyvvizsgálók Nemzetközi Szövetségének Bizottsága ( IFAC)a Közszektor Bizottság
PSC
Bocsátja ki a közszektor számviteli standardjait ( IPSAS )
IPSAS-ok hatásköre a közszféra valamennyi szervezetére kiterjednek,
-a központi kormányzatra
- a regionális kormázatokra
- helyi önkormányzatokra, szervezetekre.
Az uniós források: SAPARD ,ISPA,PHARE, Strukturális Alapok, Kohéziós Alap, Átmeneti

támogatások, EGUAL, Interreg
A támogatandó területek alapján megkülönböztethetők:
I.Általános célú támogatások Pl.Phare, az Európai Regionális Fejl Alap által finanszírozott
Operatív Program
II.Humán erőforrás fejl.támogatások pl Európai szoc.Alap által finanszírozott Humán Erőfor-
rás-fejlesztési Operatív Program,
III.Infrastrúktúra-fejlesztési támogatások pl Ispa, Kohéziós Alap
IV. Agrár és Vidékfejlesztési támogatások pl. SAPARD( Magyarország számára már nem
hozzáférhetőek, részben más támogatásban jelennek meg.
V. Intézményfejlesztési célú támogatások
1. Európai Unió közösségi alapjainak ellenőrzése

A közösségi alapok kezelése és ellenőrzése az Európai Bizottság átfogó rendszert állított fel,
azt hivatott igazolni, hogy a kedvezményezett állam a közösségi alapokkal megfelelően gaz-
dálkodott és az ellenőrzést is az előírások szerint követte nyomon.
- a közösségi alapokból finanszírozott programok és műveletek ellenőrzését a közösségi
alapokban részesülő államok hatáskörébe kell utalni, fejleszteni kell az Európai bi-
zottság beavatkozását ( ez az alapokat kezelő és ellenőrző azon országos rendszerek
átvilágítását jelenti, amelyet az egyes kedvezményezett államok maguk hoztak létre.
- A gazdálkodási eljárás módokat oly módon kell optimalizálni, hogy az által az ellen-
őrzések minden szakaszban ( az egyes kérelmek elbírálása , a műveletek programozá-
sa, a műveletek végrehajtásának nyomon követése során ) működőképesek legyenek.
6
Új követelmények a közösségi alapokkal való gazdálkodás és azok ellenőrzése tekintetében:
- A pénzügyi ellenőrzésről szóló Úniós jogszabály 3 kötelezettséget ír elő: A közösségi ala-

pokkal való gazdálkodás ellenőrzését végző eszközrendszer megbízhatóságának erősítését.
Egy kielégítő átvilágítási rendszer felállítását, mely lehetővé teszi az államtól származó igazo-
ló és a rendelkezésre álló közösségi és országos források kiutalásának ellenőrzését.
- A kedvezményezett államok által végzett ellenőrzések mennyiségének növelését,
amely biztosítja a jóváhagyott projektek és akciók reprezentatív mintáján végzett el-
lenőrzést úgy, hogy az eszközölt kiadások legalább 5%-át érinti.
- A végrehajtás alatt álló programok támogatását segítő közösségi alapok folyósítására
irányuló kérelmek esetén a kiadások igazolását, illetve a programok lezárásakor a ki-
adásokat igazoló végső igazolás kiadását. Kapcsolódó alapelv: Az ellenőrzés fogalmá-
nak széles körű elfogadása = Jó pénzügyi gazdálkodás.
-
Átvilágítás: a Feladatok három egymástól elkülönülő de mégis szorosan egymásba kapcsoló-
dó funkciót foglalnak magukban:
-A projektek programozását és elbírálását- a ténylegesen programozott projektek irányítását
és nyomon követését.
1.-Az országos szinten megvalósítandó ellenőrzést
Szükséges, hogy az állam a szervezés terén megfelelő intézkedéseket hozzon, eljárás módokat
határozzon meg.
Az átmenethez szükséges kötelezően elvégzendő feladatok:- Programozás terén: Javaslatok és
projektek kidolgozása, projektek elbírálása, kiválogatása, programozás, finanszírozás, kötele-
zettségvállalás.
2.- Irányítás és nyomon követés terén: tájékozódás minden egyes szakaszról, szükség estén az
egyes szakaszok befolyásolása, kézben tartás.
3.-Ellenőrzés terén : Az elvégzett szolgáltatás tényének megállapítása, a fizikai egyezőség
ellenőrzése, a felmerült költségek igazolása, beható vizsgálat és ellenőrzés, a rendszer érvé-
nyességének kinyilvánítása, értékelés
Ellenőrzést Érintő Uniós Jogszabályok:

A nemzeti Fejlesztési Terv Operatív Programjai , az Equal Közösségi Kezdeményezés
Programja és a Kohéziós Alap által finanszírozott projektek támogatásainak fogadásához
Kapcsolódó pénzügyi lebonyolítási, számviteli és ellenőrzési rendszerek kialakításáról
Szóló 360/2004. ( XII.26 ) Kormányrendelet, A kormányrendelet az uniós rendeleteknek
megfelelően részletesen szabályozza a FEUVE-t és a belső ellenőrzést.
A 2007-13.közötti programozási periódusra vonatkozó Uniós rendelettervezetek, a tagál-

lamok ellenőrzési gyakorlatának egységesítésére, a támogatások felhasználásának ellenőr-
zése céljából Ellenőrzési Hatóság létrehozását írják elő.
Az ellenőrzési hatóság az irányítási és ellenőrzési rendszerek hatékony, eredményes

És gazdaságos működésének biztosítására kijelölt horizontális - koordinatív feladatokat
ellátó szervezet, amely működésében független az irányító hatóságtól, az igazoló hatóság-
tól és a közreműködő szervezetektől. Célja az Európai Bizottsággal való együttműkö-
dés.
7
A következő ellenőrzések elvégzése: -rendszerellenőrzés

- mintavételes ellenőrzés
Európai Bizottság részére ellenőrzési Stratégia benyújtása

Európai Bizottság számára minden évben ellenőrzési jelentés benyújtása, amely
Tartalmazza az elvégzett ellenőrzés megállapításait, zárónyilatkozat kiadása
Megfelelő értékelés kibocsátása ( az irányítási és ellenőrzési rendszer értékelése)

Biztosítása, hogy az elvégzett ellenőrzések a nemzetközileg elfogadott standardok
szerint folynak-e.
A Kormány által elfogadott stratégiát az államháztartási belső pénzügyi ellenőrzési

rendszer EU-komfort átalakításával összefüggő egyes feladatokról szóló 193/2003.(
XI.26)Korm.rendelet a költségvetési szervek belső ellenőrzéséről.
Az államháztartási belső pénzügyi ellenőrzési rendszer az EU bizottság értelmezése szerint

lefedi a teljes államháztartási rendszert. 3 részből áll:
- folyamatba épített , előzetes és utólagos vezetői ellenőrzési tevékenység ( pénzügyi
irányítási és kontroll rendszer) ( FEUVE)
- belső ellenőrzés (BE)
- FEUVE és belső ellenőrzési rendszerek központi harmonízációja, szabályozása és ko-
ordinációja, valamint a közzétett útmutatók és irányelvek alkalmazásának ellenőrzése
( KHK)
A folyamatba épített, előzetes és utólagos vezetői ellenőrzés (FEUVE )
Erre vonatkozó alapvető szabályokat az Áht, részletesebb szabályokat az államháztartás mű-
ködési rendjéről szóló 292/2009.(XII.19.) Kormány rendelet ( Ámr.) tartalmazza.
FEUVE val kapcsolatosan az Ámr. az irányadó.
A legfontosabb alapelv a FEUVE-ben a vezetői elszámoltathatóság, amely szerint a vez.
felelős : a Pénzügyi irányítási ellenőrzési feladatok ellátásáért, és a feladatok elkülöníté-
séért,
- FEUVE szabályzatok az ellenőrzési nyomvonal, szabálytalanságkezelés, kocká-
zatkezelés kidolgozásáért és alkalmazásért,
- A gazdasági eseményekre vonatkozó döntésekért ( kötelezettség-vállalások, szer-
ződések, kifizetések, rendeltetés vagy célellenesen felhasznált összegek visszafizet-
tetése
- a központi harmonizációs egységgel való kapcsolattartásért
- a FEUVE és a belső ellenőrzési rendszerek működéséről történő beszámoltatá-
sért.
Az ellenőrzési nyomvonal hazai kidolgozásának alapja az Európai Bizottság által felállított
szakbizottság és a BDO Campsobers Managament által kidolgozott ellenőrzési nyomvonal.
Célja: a költségvetési folyamat egységesítése a tagállamok között, továbbá annak biztosítása,
hogy a tagállamok között a közösségi források felhasználásának folyamatáról szolgáltatott
adatok alapján a tagállamok ell.tevékenysége egymással közvetlenül összevethetővé váljék.
A 217/1998.( XII.30) Kormányrendelet az államháztartás működési rendjéről előírja, hogy
A költségvetési szerv vezetője köteles elkészíteni a költségvetési szerv ellenőrzési nyomvona-
lát, amely a költségvetési szerv tervezési, pénzügyi lebonyolítási és ellenőrzési folyamatainak
szöveges ,ill.tálázatba foglalt és folyamatábrákkal szemléltetett leírása.
Az ellenőrzési nyomvonal a költségvetési szerv szervezeti és működési szabályzatának mel-
lékletét képezi.
8
Az ellenőrzési nyomvonal elkészítése hazai finanszírozási források esetén:

- Ellenőrizni és értékelni lehessen a támogatottaknak való kifizetések jóváhagyási ( ér-
vényesítés, teljesítésigazolás) rendszerét, eljárásrendjét,
- Minden esetben vissza lehessen keresni a támogatásokkal kapcsolatos valamennyi bi-
zonylatot
1.1.1. A megbízhatósági és a teljesítmény-ellenőrzés összehasonlítása
Megbízhatósági ellenőrzés Teljesítményellenőrzés

(Financial Audit)
Bizonylat-orientált Cél- illetve eredményt orientált
A pénzügyi szabályoknak való megfelelést A források felhasználásának gazdaságosságát,
vizsgálja hatékonyságát és eredményességet vizsgálja,
nem csupán szabályszerűséget
Általában kvantitatív A teljesítmény mutatók függvényében általá-
ban kvalitatív
Általában nem analitikus szemléletű könyvvi- Általában analitikus szemléletű
teli szempontból
Nem használ teljesítmény-mutatókat, szabvá- A teljesítmény méréséhez szükséges a muta-
nyokat vagy célkitűzéseket tók, szabványok és célkitűzések alkalmazása
Általában nem veszi figyelembe a költség- Általában figyelembe veszi a költség-haszon
haszonelemzést elemzést
Pénzügyi kimutatásokat alátámasztó doku- A szervezet tevékenységének az egészet vagy
mentumokat, pl számlákat, bizonylatokat annak egy részét vizsgálja gazdaságossági,
vizsgál hatékonysági és eredményességi szempontból
Általában az eseményt követő jellegű A múltbéli, jelenlegi és jövőbeni teljesítmény-
re egyaránt vonatkozik
Általában nem törekszik a források optimális Törekszik a források optimális elosztására
elosztásának vizsgálatára
A belső ellenőrzés független tárgyilagos biztonságot adó és tanácsadó tevékenység,

amelynek célja hogy az ellenőrzött szervezet működését fejlessze és eredményességét
növelje.
- a pénzügyi döntések dokumentumainak elkészítéséért pl költségvetési tervezés, a köte-

lezettségvállalások, a szerződések, a kifizetések, a szabálytalanság miatti visszafizeté-
sek dokumentumai
- az előzetes pénzügyi kontrollt ( pénzügyi döntések szabályossági és törvényességi
szempontjából történő jóváhagyása / ellenjegyzése)
- a gazdasági események könyvelését (megfelelő könyvvezetés és beszámolás)
A belső ellenőrzés eljárási, végrehajtási rendje: 1.Belső ellenőrzés tervezése, belső ellenőrzési
vezető ellenőrzési tervet készít, melyet a költségvetési szerv vezetője hagy jóvá.
Stratégiai terv: Tartalmazza a hosszú távú célkitűzéseket
Éves ellenőrzési terv: A kockázatelemzés alapján felállított priorításokon, a középtávú terv
célkitűzésein a belső ell. rendelkezésre álló erőforrásokon kell alapulnia.
9
Tartalmazza: 1. Az ell. tervet megalapozó elemzéseket 2. A tervezett ellenőrzések tárgyát,

3.Célját 4. Az ellenőrizendő időszakot 5. A szükséges ellenőrzési kapacitás meghatározását
6. Az ellenőrzések típusát módszereit.7. Az ellenőrzések ütemezését.8. Az ellenőrzött szerv
megnevezését
Az ellenőrzési program:
2. Megbízó levél
Az ellenőrzés végrehajtása
Ellenőrzési jelentés
Az intézkedési terv
Az előcsatlakozási eszközök ellenőrzése tekintetében a költségvetési szervek belső ellenőrzé-

séről szóló 193/2003. Korm. rendeletben foglaltakat kell alkalmazni.
A PM ellenőrzési Főosztályának speciális feladatai:

- a hazai és nemzetközi pénzügyi ellenőrzéssel foglakozó tárcaközi bizottságok,
munkacsoportok titkársági feladatainak ellátása,
- részvétel a pénzügyi ellenőrzéssel foglakozó Európai Uniós Tanácsi Munkacsoportok mun-
kájában
Az ÁBPE Tárcaközi Bizottság egy olyan konzultatív testület, amelynek feladata:

- Belső ellenőrök funkcionális függetlenségének értékelése és támogatása,
- Belső ellenőrzési rendszert magába foglaló államháztartási belső pénzügyi ellenőrzési
rendszer működésének áttekintése, koordinációja, harmonizációja, továbbfejlesztésére
vonatkozó javaslatok előkészítése,
- Az európai uniós támogatásokhoz kapcsolódó ellenőrzési feladatok koordinációja
- Költségvetési szervek pénzügyi irányítási és kontroll rendszereinek, folyamatba
Épített előzetes utólagos és vezetői ellenőrzés koordinálása, harmonizációja.
PHARE,ISPA és SAPARD Előcsatlakozási alapok:

Az előcsatlakozási alapokra vonatkozó ellenőrzési kötelezettségek több speciális ellenőr-
zés lefolytatását írják elő, így az ISPA projekteknél a 15 %os ellenőrzés lefolytatását és a pro-
jektenkénti zárónyilatkozatok kibocsátását. A SAPARD programnál pedig az igazoló szerv
ellenőrzéseinek végrehajtását és ellenőrzési igazolások kibocsátását.
Az ISPA projektek végső elszámolásához kapcsolódóan a 2000. évi ISPA projektek pénzügyi
megállapodásainak kihirdetéséről szóló 89/2002. (IV.20.)
Korm. Rendelet III. 4. melléklete B. függeléke követelményeinek megfelelő zárónyilatkozat
kiadásához szükséges ellenőrzéseket a KEHI hajtja végre, és arról nyilatkozatot állít ki.
A SAPARD programnál az Igazoló Szervi teendőket az Állami Számvevőszék látja el.
A szerződésekben a hazai jogszabályoktól eltérő dokumentációs és megőrzési kötelezettsé-
gek, illetve az annak megsértése esetén alkalmazott szankciókat külön pontban kerülnek elő-
írásra.
A vonatkozó jogszabályok szerint a Nemzeti Alap, a SAPARD Hivatal, valamint az ISPA és
Phare Végrehajtó Szervezetek.
10
Strukturális Alapok és Kohéziós Alap ellenőrzéseinek speciális szabályozása a 233/2003

kormányrendeletben:
Folyamatba épített ellenőrzés:
A folyamatba épített ellenőrzési tevékenységek tekintetében az Áht., valamint –233/2003.
korm. Rendeletben foglalt eltérésekkel- az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998.
(XII. 30.) korm. Rendelet előírásai az irányadók.
Az irányító hatóságok, a kifizető hatóság és a közreműködő szervezetek:

- olyan pénzügyi irányítási és ellenőrzési rendszert alakítanak ki és működtetnek, amely
biztosítja, hogy a szervezetek tevékenysége szabályszerű és megfelelően szabályozott,
gazdaságos, hatékony és eredményes, az információk pontosak és a megfelelő időben
rendelkezésre állnak
- a pályáztatás, pénzügyi lebonyolítás és ellenőrzés feladatait funkcionálisan elkülönítik,
ezen feladatok megfelelő szabályozásáról a vonatkozó belső szabályzataikban gon-
doskodnak
2.1. ÁBPE Rendszer Magyarországon
Pénzügyminisztérium Központi
Harmonizációs Egység
Miniszterelnöki Hivatal Közpénz- ÁBPE Tárcaközi Bizottság
ügyi Államtitkárság
Folyamatba épített, előzetes és utó-

lagos vezetői ellenőrzés- Kontroll Belső ellenőrzés
Első szint: kormányzati szint Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI)

- különböző típusú ellenőrzések a Kormány
Magyar államkincstár megbízásából
- zárónyilatkozatok
- 5- 15%os ellenőrzések
Második szint: fejezeti szint

Fejezetek Belső Ellenőrzési Egységei
Fejezetek FEUVE Egységei Kontroll - rendszervizsgálatok
- folyamatba épített előzetes ell. - teljesítményvizsgálatok
- folyamatba épített utólagos ell. - informatikai rendszervizsg.
- folyamatba épített vezetői ell.
Harmadik szint: költségvetési intézmények szintje

Fejezetek Belső Ellenőrzési Egységei
Fejezetek FEUVE Egységei Kontroll - rendszervizsgálatok
- folyamatba épített előzetes ell. - teljesítményvizsgálatok
- folyamatba épített utólagos ell. - informatikai rendszervizsg.
- folyamatba épített vezetői ell.
11
19.tétel A.
Mutassa be az államháztartás szervezetei vállalkozási eredményével kapcsolatos
könyvvezetési és megállapítási feladatokat.
982. ELŐZŐ ÉVI VÁLLALKOZÁSI EREDMÉNY IGÉNYBEVÉTELE
A vállalkozási tevékcnységböI származó eredményt a költségvetési szerv felhasználhatja az alaptevé-

kenysége és vállalkozási tevékenysége kiadásainak finanszírozására.
A vállalkozási eredmény felhasználása alaptevékenységre

Ebben az esetben az eredmény teljes összege felhasználható, azt befizetési kötelezettség nem terheli.
Főkönyvi összefüggések:
• bevételi előirányzat könyvelése
= közgazdasági osztályozás szerint T 9821 K 497
= funkcionális osztályozás szerint T 9941 K 497
• eredmény igénybevétel teljesítése
= közgazdasági osztályozás szerint
• vállalkozási eredmény felhasználása T 4222 K 9822
• elkülönített eredmény felhasználása T 4223 K 9822
Kapcsolódó tétel: pénzforgalom nélküli bevétel és kiadás elszámolása, melyet az 594. és 983. főkönyvi
számlák leírásai tartalmaznak.
Vállalkozási eredmény felhaszmálása vállalkozási tevékenységre

A költségvetési szerv - az eredményt terhelő központi befizetési kötelezettség megfizetését követően
fennmaradó - vállalkozási eredményét a vállalkozási tevékenységére is felhasználhatja.
• eredmény igénybevétel teljesítése
• eredmény igénybevétele befizetési kötelezettséghez
• fel nem használt elkülönített eredmény T 4223 K 4222
átvezetése zárás előtt
• év végi zárlati tételek T 9822 K 999
T 496 K 9821
983. ALAP- ÉS VÁLLALKOZÁSI TEVÉKENYSÉG KÖZÖTTI PÉNZFORGALOM

NÉLKÜLI BEVÉTEL ELSZÁMOLÁSA
Ha a vállalkozási tevékcnységből származó tárgyévi és előző évben képződött eredményt a költségvetési

szerv az alaptevékenységre használja fel az eredmény igénybevételének könyvelése menett szükséges a két
tevékenység közötti elszámolást is könyvelnie.
Tárgyévben képződő eredmény igénybevétele alaptevékenységre

Ezen a fökőnyvi számlán kell elszámolni a költségvetési szerv vállalkozási tevékenységéből tárgyévben
képződő eredmény terhére az alaptevékenységhez igénybevett pénzforgalom nélküli bevételt.
• pénzforgalom nélküli elszámolás

T 496 K 98321
Előző években képződött eredmény igénybevétele alaptevékenységre

Ezen a főkönyvi számlán kell elszámolni a költségvetési szerv vállalkozási tevékenységéből előző években
képződött eredménye terhére az alaptevékenységhez igénybevett pénzforgalom nélküli bevételt.
= funkcionális osztályozás szerint T 9942 K497
• pénzforgalom nélküli elszámolás
=közgazdasági osztályozás szerint T 4221 K 98322
= funkcionális osztályozás szerint T 999 K9952

T 496 K 98312
994. VÁLLALKOZÁSI TEVÉKENYSÉG BEVÉTELEINEK ELŐIRÁNYZATA
9941. Vállalkozási tevékenység költségvetési bevételeinek előirányzata
9942. Alap- és vállalkozási tevékenység közötti tartalékokhoz kapcsolódó pénzforgalom nélküli bevételek
elszámolásának előirányzata
995. VÁLLALKOZÁSI TEVÉKENYSÉG BEVÉTELI ELÖIRÁNYZATÁNAK

TELJESÍTÉSE
A számlák a vállalkozási szakfe1adat ténylegesen teljesített bevételének kimutatására szolgálnak.
9951. Vállalkozási tevékenység különféle költségvetési bevétele eIöirányzatának teljesítése

9952. AIap- és vállalkozási tevékenység közötti tartalékokhoz kapcsolódó pénzforgalom nélküli bevételek
elszámolása előirányzatának teljesítése
• bevételi előirányzat T 9941 K 497,498
• bevételi előirányzat teljesítése: T 1999 K 9951
279,439
459,479
999
• év végi zárlati tételek: T 428 K 9941

T 9951 K 428
19.tétel B.
Ismertesse az államháztartás szervezetei beruházási tevékenységének elemzési
feladatait!
Az államháztartás szervezeteit feladatellátási kötelezettséggel hozták létre. Az alaptevékenységi tevékenységének
ellátását, szintén befolyásolja költségvetésének nagysága, a rendelkezésre álló vagyona és természetesen a tevékenysége
iránt megnyilvánuló igény. Ezen tényezők együttes hatása dönti el azt, hogy a tárgyi eszköz állományát növelni
szükséges-e vagy sem, lehet-e, vagy sem.
A beruházás az üzembe nem helyezett eszközök beszerzésére, létesítésére fordított kiadás, saját vállalkozásban történt
előállításra fordított kiadás, a beszerzett tárgyi eszközök üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a
raktárban történő beszállításig végzett tevékenység kiadásai, továbbá mindazon tevékenység kiadása, amely a tárgyi
eszköz beszerzéséhez egyedileg hozzákapcsolható.
A beruházási tevékenység a beruházás megtervezésétől annak megvalósításáig terjed. A beruházási tevékenység egy-
egy beruházás megvalósításánál sokszor éveken át húzódó folyamat.
A beruházási tevékenység elemzése összetett vizsgálatot kíván, amelynek főbb területi:

• a beruházások összetétele,
• a beruházások pénzügyi forrásai,
• a beruházás egyes szakaszainak, az aktivált beruházásnak a gazdaságossága,
• a beruházásokat jellemző naturális adatok,
• a helyi önkormányzatok beruházását jellemző sajátosságok.
Az elemző információs forrásként sok, rendelkezésre álló, beruházásokra vonatkozó dokumentációt használhat fel. Az
elemzéshez adatbázist képezhetnek: az államháztartás szervezetének költségvetése, a beszámolók, a főkönyvi számlák
adatai, az analitikus nyilvántartások, a kötelező beruházási dokumentáció, önkormányzatnál a vagyonrendelet,
fejlesztési terv.
Az általános statisztikai módszerek közül alkalmazható többek között a dinamikus, a megoszlási, a teljesítési
viszonyszám, és a fajlagos mutatók.
A beruházások csoportosítási szempontjai:

• Nemzetgazdaság szempontjából: - nemzetgazdasági
- üzemgazdasági
• Döntési jogkör szerint: - központi
- intézményi
• Anyagi-műszaki összetétel (tárgyieszköz csoport szerint): - ingatlanok
- gépek, berendezések és felszerelések
- járművek
• Szakfeladatok szerint
• Kivitelezés szerint: - idegen
- saját
Pénzügyi források szerinti elemzés kiemelt területe a beruházási tevékenység vizsgálatának. Az esetek többségében
csak takarékos gazdálkodás mellett teremthetők meg a beruházások pénzügyi forrásai, napjainkban ezek sokszor
vegyesek, több helyről származhatnak.
A beruházások pénzügyi forrásai lehetnek:

• központi költségvetés: - vissza nem térítendő támogatás
- pályázati úton elnyer pénzeszközeivel
• elkülönített állami pénzalap,
• saját forrás,
• hitel,
• nemzetközi támogatási programok (EU pénzügyi források)
Általában követelmény a saját források meghatározott nagyságrendű biztosítás ezért fontos ezek ismerete. A pénzügyi
források összetételének vizsgálatát megoszlási viszonyszámok segítségével végezhetjük. A gyakorlatban fontos
információt jelenthet az időarányos teljesítési szint megállapítása a beruházási kiadások előirányzati és pénzforgalmi
teljesítés adatainak összevetésével.
Saját források lehetnek:
• költségvetési előirányzat,
• alaptevékenységből származó többletbevétel,

• átvett pénzeszközök,
• jóváhagyott maradványok (pénzmaradvány ill. előirányzat-maradvány)
• vállalkozási tevékenység eredményéből származó tartalék.
A beruházási folyamatok, beruházások gazdaságosságának elemzése felöleli az egyenletesség, valamint a

ciklikusság vizsgálatát, kiterjed az újonnan induló, folyamatban lévő, befejeződő beruházásokra. Az egyes beruházások
vonatkozásában elemezhető a készültségi fokuk és vizsgálható annak változása. A készültségi fok meghatározására
műszaki és pénzügyi szempontból is sor kerülhet.
A gazdaságossági szempontokat már a tervezés szakaszában érvényesíteni kell vizsgálható még a hatékonyság is.
Pénzügyi készültségi fok (%) = (beruházásra adott időpontig kifizetett összeg : beruházás teljes kiadása ) x100
Egységnyi ráfordításra jutó nyereségnövekmény = évi átlagos eredménynövekmény : beruházási, fejlesztési kiadás
Megtérülési idő = beruházási, fejlesztési kiadás : évi átlagos eredménynövekmény
Naturális adatok felhasználása az elemzésnél színesíti, kiegészíti a beruházási tevékenység megítélését.

Természetes adatok alapján a következő mutatók számíthatók:
• bruttó és nettó fejlesztés,
• teljesítési viszonyszám,
• fejlesztési szerkezet összetétele,
• ellátottsági mutatók.
Ellátottsági mutatók a beruházási tevékenység hatását, a közfeladatok ellátási szintét mutatják. A közfeladat-
ellátási fajlagos mutatók szerepe megnövekedett a nemzetközi összehasonlításokban, egyes mutatók meghatározó
mértéket jelentenek a nemzetközi szervezetekben való belépés estén. Bemutatja a település, térség, ország
infrastrukturális fejlettségét ezért elemzésük és értékelésük mindenképpen fontos feladat.
A helyi önkormányzatok beruházásainak elemzése kiemelt figyelmet érdemel. Az önkormányzatok kötelező

illetve nem kötelező feladatokat látnak el. A fejlesztések közvetlenül járulhatnak hozzá a település lakossága ellátási
színvonalának növekedéséhez. A fejlesztési terv több évre rögzíti a fejlesztési célkitűzéseket. Az önkormányzati
fejlesztések elemzésénél a következő területekre, a következő módszereket kell alkalmazni. Az elemzésnek ki kell
térnie a működtetési, fenntartás elsődlegességének megítélésére. Az önkormányzatok feladataikat intézményeiken
keresztül látják el, elsődlegességet ezek működtetése, fenntartása élvez. Ezen szempont érvényesüléséről képet
kaphatunk, ha megvizsgáljuk:
• a működési, fejlesztési kiadások arányát az összes kiadáshoz képest, illetve
• ezen arány változását, továbbá
• a működtetési, fejlesztési kiadások időbeli alakulását, átlagos növekedését,
• valamint a tervteljesítés mutatóit.
19.tétel C.
Ismertesse a Magyar Államkincstár ellenőrzési tevékenységének lényegét.
A Magyar Államkincstár önálló jogi személyiséggel rendelkező, országos hatáskörű, önállóan működő és gazdálkodó,
közhatalmi, központi költségvetési szerv, amely a pénzügyminiszter szakmai, törvényességi és költségvetési
irányítása alatt áll.
A Kincstár felelős az állami költségvetés végrehajtása során a finanszírozásért, a pénzforgalomért és az elszámolásokért,
továbbá meghatározott adatszolgáltatásokért, a készpénz-, deficit- és államadósság-menedzselésért, valamint az állam
által vállalt garanciák, és az általa nyújtott hitelek részletes nyilvántartásáért és kezeléséért.
Minthogy közpénzből kifizetéseket teljesíteni csak törvényi felhatalmazás alapján lehet, ezért a Kincstár gondoskodik
arról, hogy a közpénzeket arra használják fel, amire a felhatalmazás szól.
A Magyar Államkincstár küldetése: a közpénzek kifizetése, és ezen kifizetések ellenőrzése.
A Kincstár tehát a közpénzek elköltésének résztvevője, és egyben felügyelője is. Feladatunk a közpénzek útjának
nyomon követése, hogy jogosulatlan kifizetések ne történjenek.
A Magyar Államkincstár a szolgáltató állam filozófiáját vallja magáénak.
Magyar Államkincstár fő tevékenységi körei

• a költségvetés végrehajtása,
• pénzügyi szolgáltatások,
• család- és egyéb szociális támogatások folyósítása, energiaár-támogatás, lakástámogatás, Start-számla
vezetése,
• központi illetményszámfejtés,
• pályázatos támogatások, követeléskezelés,
• a törzskönyvi és egyéb nyilvántartások vezetése.
A helyi önkormányzatok központi költségvetési támogatásainak ellenőrzése:

• A két alrendszer bruttó módon kapcsolódik egymáshoz
• Az önkormányzati támogatások száma meghaladja a 250-et
• Bürokratikus, bonyolult rendszer a hozzájutást és elszámolást illetően
• Teljekörű, mind az önkormányzatok számát, mind a támogatások jogcímeit illetően
Felülvizsgálat az igénybevétel jogszerűségének ellenőrzéséve indul:

• objektív feladat- és teljesítménymutatók alapján
• normatív alapon
• az igénybejelentések és a Kincstár rendelkezésére álló információk alapján
• pótigénylés és lemondás lehetősége adott
• cél az, hogy a jogtalan igénybevétel már ebben a szakaszban kerüljenek kiszűrésre
• nem alakult ki a helyi önkormányzatok és intézményeik között megfelelő információs rendszer
Az elszámolás szabályszerűségének ellenőrzése:

• a helyi önkormányzat által benyújtott beszámolókeretében
• teljes körű mind az önkormányzatok számát, mind a támogatási jogcímeket illetően
Jogtalan igénybevétel esetén jelentős kamatfizetési kötelezettség

Nettó finanszírozás keretében történő rendezés, inkasszó, veszteségrendezés
Helyszíni ellenőrzés lehetősége, kötelezettsége:

- az adatok valódiságát a Kincstár helyszíni ellenőrzés keretében vizsgálhatja
- a helyi önkormányzat hivatalánál, körjegyzőségnél
- a helyi önkormányzat intézményeinél
- a feladatellátást biztosító dokumentumok alapján
- osztálynaplók, haladási naplók, étkeztetők nyilvántartása, gondozási naplók, jelenléti ívek stb.
- jegyzőkönyv készül a megállapításokról, majd határozat a visszafizetési kötelezettségről
Jogorvoslati lehetőségei
Az ellenőrzés kiterjed az egyéni fogyasztókra, a társasházakra, a szolgáltatókra
A lakossági ellenőzség:
• igénybejelentés benyújtásával indul,
• a jogosultság elbírálása,
• a támogatás összegének megállapítása,
• a szolgáltató értesítése,
• a jogosultság ellenőrzése az adatok valódiságán keresztül (visszafizetés, intézkedés kezdeményezése)
A központosított illetményszámfejtés előnyei:

• szakszerű, gyors illetményszámfejtés, adóztatási, társadalombiztosítási ellátási feladat végrehajtás
• kötelező körben jogszabályi felhatalmazás alapján az illetmény megállapítások szabályszerűségének vizsgálata
• a számfejtést követően előállt adatbázisból a könyveléshez, elszámolás szükséges információk nyújtása a
gazdálkodók számára
• helyi önkormányzatok körében nem kötelező
• más feladataikhoz, ellenőrzéseinkhez információ
Családtámogatások ellenőrzése:
2001-től a Kincstár jogelőd szervezete átvette az egészségbiztosítási pénztártól a családtámogatási ellátások
ellenőrzését.
Ellenőrzik a:
• igénybejelentések befogadását,
• az igények elbírálását, a jogos igények megállapítását, illetve a jogtalan igénylések elutasítását
• az ellátások folyósítását, elszámolást
• az ellátásokhoz kapcsolódó igazolások, hatósági bizonyítványok kiadását
Társasházi ellenőrzések:
• együttes fogyasztói helyként jelenik meg,
• a lakók között a közös képviselő végzi el a megosztást,
• a közös képviselő gondoskodik a lakosságot megillető támogatás megállapításáról,
• a Kincstár határozata alapján érvényesíti a közös képviselő a támogatást a szolgáltatói számlák alapján
• az ellenőrzés kiterjed a megosztás, az igénylés és elszámolás jogszerűségére, szabályszerűségére
Humán szolgáltató szervek ellenőrzése:

• Nem állami és nem önkormányzati szervezetként közszolgáltatást nyújtanak az oktatás, szociális gondoskodás
területén (az ellenőrzés kiterjed az igénybevétel jogszerűségére, a felhasználás szabályszerűségére)
• A 100 főt meghaladó foglalkoztatóknál a családtámogatási ellátások ellenőrzésére (2008. március 31.-ig)
• A kifizetőhelyektől a feladat átvétele (az ellenőrzés kiterjed: az ellátás jogosságának felülvizsgálatára, a
változások figyelemmel kísérésére, szükség szerint az ellátásban részesülőknél helyszíni ellenőrzés megtartása,
folyamatba épített ellenőrzéssel a jogtalan igénybevétel folyamatos kiszűrése)
• Szolgáltatói ellenőrzések:
o a Kincstárral megállapodást kötöttek, amelyben vállalták a határozattal megállapított támogatás
érvényesítését az általuk kiállított számlában
o a Kincstártól előleget kapnak a támogatás érvényesítéséhez
o a támogatásról elszámolnak a Kincstár fel, aminek valódiságát a Kincstár helyszíni ellenőrzés
keretében vizsgálja
o a vizsgálat kiterjed a számvitel és analitikus nyilvántartások egyezőségére
Kamattámogatás, szociálpolitikai kedvezmények:

 Kincstári Vagyoni Igazgatóságtól átvett feladat
 A kedvezményes kamatozású kölcsönt hitelintézetek nyújtják
- lakásépítésre, vásárlásra
- érvényesítik a szociálpolitikai támogatást
 Megállapodás a Kincstárral, elszámolás
 Helyszíni ellenőrzés (hitelintézetnél, állampolgároknál)
 Jelzálog érvényesítése
 Hitelintézetek ellenőrzése
Pályázati támogatások ellenőrzése: a Kincstár közreműködő szervezetként, vagy jogszabályban kapott feladat-
hatáskörből adódóan vesz részt ellenőrzésben
 előzetes ellenőrzés a támogatás lehívásakor a benyújtott bizonylatok alapján
 a műszaki és pénzügyi teljesítés összhangjának vizsgálata
 a beküldött számlák valódiságának, a gazdasági eseményeknek a vizsgálata
19. A helyi önkormányzatok tervezési rendszere. A helyi önkormányzatok vagyona, a

vagyongazdálkodás sajátosságai. A különböző időhorizontú tervfajták. A költségvetési
rendelet megalkotásának folyamata, tervezési feladatok, felelősök, határidők, tervezési
dokumentumok. A rendelet szerkezete, tartalma, kapcsolata a gazdasági programmal,
költségvetési koncepcióval.
Az önkormányzatok gazdasági önállóságának egyik feltétele, hogy feladataik ellátásához

megfelelő vagyonnal rendelkezzenek. A vagyon fogalmába egyrészt ingatlanok ( föld és
épületek), másrészt ingók ( mindaz, ami nem ingatlan, tehát különböző tárgyak,
berendezések, gépek,felszerelések, stb.) és vagyoni értékű jogok tartoznak (pl. bérleti jog).
A helyi önkormányzat tulajdona az önkormányzati célok megvalósítását szolgálja. A tulajdon

a helyi önkormányzat vagyonából és a helyi önkormányzatot megillető vagyoni értékű
jogokból áll.
Az önkormányzati vagyon részei:
- törzsvagyon
o az az önkormányzati tulajdon, amely kötelező önkormányzati feladat- és
hatáskör, vagy közhatalom gyakorlását szolgálja
- egyéb vagyon
o az a vagyon, amely alapfeladat ellátását nem veszélyeztető vállalkozásokat
szolgál
Az önkormányzati törzsvagyont a többi vagyontól elkülönítetten kell nyilvántartani. A

törzsvagyon körébe tartozó tulajdon lehet forgalomképtelen, vagy korlátozottan
forgalomképes. Forgalomképtelen a helyi közutak és műtárgyaik, a terek, parkok és minden
más ingó vagy ingatlan dolog, amelyet a helyi önkormányzat vagy törvény annak minősít.
Korlátozottan forgalomképesek a közművek, az intézmények és középületek valamint a helyi
önkormányzat által meghatározott ingó és ingatlan vagyonelemek. A vagyonhoz kapcsolódó
tulajdonosi jogok és kötelezettségek a helyi önkormányzatot illetik meg, illetőleg terhelik. A
helyi önkormányzatok a tulajdonukban lévő vagyon összetételét, működtetésének és
hasznosításának módját vagyonrendeletben szabályozzák.
Az önkormányzati vagyonrendeletben szabályozni szükséges a következő témaköröket::

- az önkormányzati vagyon, és annak csoportosítása,
- a vagyon feletti tulajdonosi jogok gyakorlása
- a vagyonkimutatás,
- egyéb vagyonnal kapcsolatos szabályozások.
Az önkormányzati vagyon a rendelet szempontjából a vagyonnal való gazdálkodás, a vagyon

rendeltetése alapján kerül csoportosításra. A vagyoncsoportok ennek megfelelően:
törzsvagyon és az egyéb vagyon. A vagyon másik szempont szerinti csoportosítása a
forgalomképesség szerint történik.
A forgalomképtelennek besorolt vagyontárgy sajátossága, hogy gyakorlatilag nem kerülhet ki

az önkormányzat vagyoni köréből - hacsak nem semmisül meg – mivel az ilyen vagyonra
kötött adásvételi szerződés, megterhelés stb. semmis.
Az önkormányzat korlátozottan forgalomképes vagyontárgyai közé sorolt vagyonelemek

forgalomképesek ugyan, de forgalomképességük különböző korlátozás alá esik.
Az önkormányzat forgalomképes vagyontárgyai „szabadon”, de a képviselőtestület

döntésétől függően lehetnek tárgyai a vagyonnal kapcsolatos szerződéseknek.
A vagyonkimutatás rendeleti szabályozásánál ki kell térni a következőkre:

- a vagyonkimutatást mikor kell készíteni,
- a vagyonkimutatást a testületnek milyen formában kell elfogadnia,
- a vagyonkimutatás szerkezetének meghatározására,
- a vagyonkimutatás összeállításáért való felelősségre.
A vagyonrendeletben szabályozni szükséges:

- egyes közzétételi szabályokat,
- vagy értékelésére vonatkozó speciális előírásokat.
Az értékelési előírások rögzítése azért fontos, mert a vagyongazdálkodás szempontjából nem

mindig a könyvvitelben megjelenő könyv szerinti értéket kell alapul venni, mert az egyes
esetekben jelentős mértékben eltér az adott vagyontárgy tényleges piaci értékétől.
Azért, hogy a vagyongazdálkodás során az önkormányzat érdeke minél jobban érvényesüljön,
szükség lehet arra, hogy a vagyontárgyak a forgalomba a piaci értéken kerüljenek be.
A vagyonvédelem egyik sajátos eszköze a vagyonbiztosítás. A biztosítást úgy kell megkötni,

hogy az igazodjon a kockázatokhoz.
A költségvetési szervek költségvetési terv alapján gazdálkodnak, év közbeni gazdálkodási

tevékenységükről beszámolót készítenek. Tevékenységük adott évi pénzügyi kereteit a
költségvetési terv adja. A költségvetési rendelet mind az önkormányzatok, mind pedig az
önkormányzat által finanszírozott intézmények számára az adott évi költségvetési
gazdálkodás keretét határozza meg.
A helyi önkormányzatok költségvetését helyi jogszabály keretében, azaz önkormányzati

rendeletben kell szabályozni. Az önkormányzati költségvetési rendelet egy adott
költségvetési évre vonatkozik, és január 1-től december 31-ig hatályos. A helyi
önkormányzatok költségvetéséből kell finanszírozni mindazon feladatokat, amelyek ellátását
az önkormányzati törvény vagy más törvények kötelezően helyi önkormányzati hatáskörbe
utalnak, vagy amelyek az önkormányzat önként vállalt feladataiként jelentkeznek.
A helyi önkormányzatok költségvetési tervezési-előkészítési folyamata több fázisra osztható

fel, amelyek az alábbiak:
- a költségvetési koncepció elkészítése;

- a költségvetési rendelet tervezetének elkészítése,
- a költségvetési rendelet elfogadása.
-
A költségvetés a helyi önkormányzatok pénzügyi terve, amely a tervezett bevételeket és
kiadásokat állítja egymással szembe. Az éves költségvetés hosszabb távra, jellemzően egy
választási ciklusra szóló gazdasági program, területfejlesztési, területrendezési, a
településfejlesztési és településrendezési tervek, a foglalkoztatásra, a jövedelmekre
kidolgozott tervek adott költségvetési évre lebontott részterve, amelyről a helyi önkormányzat
rendelet alkot. A bevételek között a finanszírozási műveleteket is meg kell tervezni, így a
költségvetés formailag egyensúlyban van. A önkormányzat költségvetési rendelete magában
foglalja a helyi önkormányzat és költségvetési szervei költségvetését, valamint a helyi
kisebbségi önkormányzat és költségvetési szervei költségvetését elkülönítetten és
összevontan is. A helyi kisebbségi önkormányzat költségvetési határozatban rögzíti bevételeit
és kiadásait. A határozatot a helyi önkormányzat változatlan tartalommal illeszti be a saját
költségvetésébe. A helyi kisebbségi önkormányzat önállóan felel költségvetési határozatáért
és annak végrehajtásáért.
A tervezés első lépése a pénzügyminisztérium által kibocsátott tervezési tájékoztatóban
foglaltak figyelembevételével a költségvetési koncepció kidolgozása. A koncepció
kidolgozásakor meg kell határozni a költségvetési évre vonatkozó feladatokat is, a helyben
képződő bevételi forrásokat, az ismert kötelezettségeket. A költségvetési koncepciót a jegyző
állítja össze a helyi kisebbségi önkormányzat elnökével és az önkormányzati intézmények
vezetőivel a feladatok, a bevételek áttekintése érdekében végzett együttműködés
eredményeképpen. A koncepciót a jegyző a polgármester elé terjeszti. A polgármester kikéri
az önkormányzatnál működő bizottságok szakterületüket illető véleményét. A pénzügyi
bizottság az koncepció egészét véleményezi. A polgármester a koncepciót a bizottságok
véleményével együtt a képviselő-testület elé terjeszti ( november 30-ig.), amely megtárgyalja
azt, majd ennek eredményeképpen testületi határozatot fogad el a költségvetés elkészítésével
kapcsolatos további munkálatok tárgyában.. A költségvetési rendelet tervezetének
elkészítéséről a jegyző gondoskodik, az előkészítés során köteles egyeztetni a költségvetési
szervek vezetőivel. A költségvetési rendelet tervezetét a polgármester az adott önkormányzat
szervezeti és működési szabályzatában foglaltaknak megfelelően az önkormányzati
bizottságok elé terjeszti. A bizottságok által megtárgyalt és véleményezett tervezetet, /ha
szükséges könyvvizsgálói írásos jelentéssel együtt/ a költségvetési rendelet megalkotása

érdekében a polgármester a képviselő-testület elé terjeszti február 15-ig. A költségvetési
rendeletet az önkormányzati képviselő-testület a megválasztott helyi képviselők több mint
felének „igen” szavazatával fogadja el.
A képviselő-testület által megállapított költségvetési rendelet tartalma:
- az önkormányzat és költségvetési szervei bevételeit forrásonként,

- a működési, fenntartási előirányzatokat önállóan és a részben önállóan gazdálkodó
költségvetési szervenként, valamint intézményen belül kiemelt előirányzatonként
részletezve,
- a felújítási előirányzatokat célonként,
- a felhalmozási kiadásokat feladatonként,
- az önkormányzati hivatal költségvetését feladatonként,valamint elkülönítve a
céltartalékot és az általános tartalékot,
- az éves létszámkeretet önállóan és részben önállóan gazdálkodó költségvetési
szervenként,
- a többéves hatással járó feladatok előirányzatait éves bontásban,
- elkülönítetten , de azonos szerkezetben a helyi kisebbségi önkormányzat
költségvetését,
- a bevételek között a tervezett hitelfelvételt
- a működési és felhalmozási célú bevételi és kiadási előirányzatokat mérlegszerűen,
egymástól elkülönítetten, de a finanszírozási műveleteket is figyelembe véve
együttesen, egyensúlyban,
- az év várható bevételi és kiadási előirányzatainak teljesüléséről előirányzat-
felhasználási ütemtervet,
- elkülönítetten az európai uniós támogatással megvalósuló projektek bevételeit,
kiadásait
A testület, polgármester, jegyző feladatai és felelőssége a költségvetésben
- A testület felelős az önkormányzat gazdálkodásának biztonságáért / 4 évre szóló

ciklusprogram, költségvetési koncepció, éves költségvetés, zárszámadási rendelet,
vagyongazdálkodás, közbeszerzésről rendelet,előirányzat módosítás/
- a polgármester felelős a gazdálkodás szabályszerűségéért

- a költségvetés /zárszámadás/ elkészíttetése, előterjesztése,
- a költségvetés végrehajtását szervezi, előirányzat-módosítás előterjesztése,
utalványozói jogkör, ellenőrzési kötelezettség
- a jegyző felelős a költségvetés elkészítéséért

- szakszerűség, megalapozottság, egyeztetés érdekképviselettel, civil
szervezetekkel
- adatszolgáltatás a központi információs rendszernek
- végrehajtásban ellenjegyzői jogkör
- intézmény felügyelet gyakorlása felügyeleti jellegű pénzügyi és belső ellenőrzés
20.a Mutassa be az államháztartás szervezetei előirányzat-maradvánnyal kapcsolatos

könyvvezetési és megállapítási feladatokat.
Az előirányzat-maradvány kimutatás a könyvviteli mérlegben kimutatott költségvetési

tartalék keletkezését mutatja be, a módosított előirányzatok és azok teljesítése
különbözeteként.
A költségvetési maradvány az alaptevékenység, a kiegészítő és a kisegítő tevékenység
kiadásainak és bevételeinek különbözete.
A költségvetési maradvány lehet előirányzat-maradvány vagy pénzmaradvány.
Az előirányzat-maradvány a kincstári körbe tartozó költségvetési szerveknél, a fejezeti
kezelésű előirányzatoknál, valamint az alapoknál a módosított kiadási és bevételi
előirányzatok és azok teljesítésének különbözete. Az előirányzat-maradvány
megállapításakor a forgatási célú értékpapírok és a rövid lejáratú likvid hitelek állományát is
figyelembe kell venni.
Az előirányzat-maradvány megállapítása
Az előirányzat –maradvány az alaptevékenység kiadási előirányzatának és azok teljesítésének
különbözetéből adódó megtakarításból/túlteljesítésből, illetve a bevételi előirányzatok és
azok teljesítésének különbözetéből adódó bevételi lemaradásból/túlteljesítésből tevődik
össze. A központi költségvetési szerv előirányzat-maradványát kétféle módszerrel lehet
megállapítani.
Egyrészt a kormányrendelet által előírt előirányzat-maradvány alakulása kimutatásból, annak
szerkezetéből, másrészt az alaptevékenység kiadási és bevételi előirányzatainak, illetve az
azok teljesítésével kapcsolatos főkönyvi számlák év végi adataiból.
1. Az előirányzat-maradvány megállapítása előirányzat-maradvány alakulása kimutatás

alapján
Formája a következő:
Előirányzat-maradvány alakulása (az alaptevékenység szakfeladataira)
Megnevezés Előző év Tárgyév
1. Kiadási előirányzat (+)
2. Kiadási előirányzat teljesítése (-)
3. Kiadási megtakarítás (+,-)
4. Bevételi előirányzat (-)
5. Bevételi előirányzat teljesítése (+)
6. Bevételi lemaradás (túlteljesítés) (4-5)
7. Kiadási megtakarítás, bevételi lemaradás különbsége (3+6. sor) (+,-)
8. Alaptevékenység előző év(ek)ből származó, tárgyévre jóváhagyott előirányzat
maradványa (+)
9. Vállalkozási tevékenység eredményéből alaptevékenység ellátására felhasznált
összeg (+)
10. Módosított kiadási megtakarítás (7+8+9)
11. Központi költségvetés központosított bevételét képező összeg (-)
12. Költségvetési szervet meg nem illető összeg (-)
13. Felhasználható előirányzat-maradvány (10-11-12)
14. Kötelezettséggel terhelt előirányzat-maradvány
15. Szabad előirányzat-maradvány
16. Zárolt előirányzatok összege
A kimutatásban a kiadási megtakarítást és a bevételi előirányzattal szembeni lemaradást kell

egymással szembeállítani, melynek eredménye az előirányzat-maradvány. (7.sor) Ezt az
összeget különféle tételekkel korrigálni kell ahhoz, hogy a ténylegesen „előirányzatosítható”
és azt követően felhasználható előirányzat-maradvány összegét megállapíthassa a
költségvetési szerv. A költségvetési szervnek az előirányzat-maradvány alakulása
kimutatásban fel kell tüntetni azt az összeget, amely – jogszabály alapján – nem illeti meg.
Ezekkel az összegekkel csökkenteni kell a felhasználható-maradvány összegét. A korrekciót
követően az intézmény által felhasználható előirányzat-maradványt mutatja a kimutatás,
amelyet az irányító szervnek kell jóváhagynia, azt követően lehet azt felhasználni.
2. Az előirányzat-maradvány megállapítása főkönyvi könyvelés alapján
Az előirányzati maradványt a főkönyvi könyvelés adataiból is meg lehet állapítani. Az

alaptevékenység szakfeladatainak kiadási és bevételi előirányzatai és a szakfeladatokon
elszámolt, ténylegesen teljesített kiadások és a ténylegesen befolyt, beszedett bevételek
összegéből kell megállapítani a maradványt.
A könyvviteli elszámolás szerint előirányzat-maradvány megállapítása:
- az alaptevékenységgel összefüggő bevételi előirányzatok és bevételi előirányzat-teljesítések
elszámolására szolgáló 99. Bevételek funkcionális osztályozás szerinti elszámolása
számlacsoport főkönyvi számlái és
- az alaptevékenységgel összefüggő kiadási előirányzatok és előirányzat-teljesítések
elszámolására szolgáló 71-72. Alaptevékenységek kiadási előirányzata és előirányzat
teljesítése és a 77. Finanszírozási műveletek kiadásai előirányzata és teljesítése
számlacsoportok főkönyvi számlái év végi egyenlege alapján történik.
Könyvelési tételek
A kiadásokkal kapcsolatos könyvelési tételek
- a funkcionális osztályozás szerinti kiadási előirányzat számlák zárása
T 71 Alaptev. kiadási előirányzata és előirányzat teljesítése számlacsoportokból a kiadási
előirányzat elszámolására szolgáló számlák
K 425 Alaptevékenység kiadási előirányzat teljesítésének elszámolása
- a funkcionális osztályozás szerinti elszámolt kiadási előirányzat teljesítési számlák zárása

T 425 Alaptevékenység kiadási előirányzat teljesítésének elszámolása
K 72. Alaptevékenységek kiadási előirányzata és előirányzat teljesítése
számlacsoportokból a kiadási előirányzat teljesítése elszámolására szolgáló számlák
E két tétel könyvelését követően a 425. számla egyenlege mutatja, hogy milyen mértékben
teljesítette kiadási előirányzatát a költségvetési szerv.
A bevételekkel kapcsolatos könyvelési tételek

- a funkcionális osztályozás szerinti bevételi előirányzat számlák zárása
T 426 Alaptevékenység bevételi előirányzat teljesítésének elszámolása
K 991 Alaptevékenységek bevételi előirányzata
- a funkcionális osztályozás szerinti bevételi előirányzat teljesítési számlák zárása

T 992 Alaptevékenység szakfeladatai bevételi előirányzatának teljesítése
K 426. Alaptevékenységek bevételi előirányzat teljesítésének elszámolása
A két tétel könyvelését követően a 426. számla egyenlege mutatja, hogy a költségvetési
szerv milyen mértékben teljesítette a bevételi előirányzatait.
A költségvetési évet követő évben könyvelendő tételek

- a vállalkozási tevékenység eredményéből – az előző költségvetési évben – az
alaptevékenység ellátására felhasznált összeg átvezetése
T 4221 Vállalkozási tartalék elszámolása
K 426 Alaptevékenység bevételi előirányzat teljesítésének elszámolása
- az alaptevékenység kiadási előirányzat teljesítésének elszámolása számla egyenlegének

átvezetése
amennyiben kiadási megtakarítás keletkezett az intézménynél
T 425 Alaptevékenység kiadási előirányzat teljesítésének elszámolása
K 424 Előirányzat-maradvány számla
amennyiben kiadási előirányzat-túlteljesítés keletkezett az intézménynél

T424 Előirányzat-maradvány számla
K425 Alaptevékenység kiadási előirányzat teljesítésének elszámolása
- az alaptevékenység bevételi előirányzat teljesítésének elszámolása számla egyenlegének

átvezetése
amennyiben bevételi túlteljesítés keletkezett az intézménynél
T426 Alaptevékenység bevételi előirányzat teljesítésének elszámolása
K424 Előirányzat-maradvány számla
amennyiben bevételi előirányzat-lemaradás keletkezett az intézménynél
K426 Alaptevékenység bevételi előirányzat teljesítésének elszámolása
- elvonások pénzügyi rendezése

Közgazdasági osztályozás szerint
T5712 Különféle költségvetési befizetések előirányzat teljesítése
K3311Előirányzat-felhasználási keretszámla
Funkcionális osztályozás szerint

T72 Alaptevékenységek kiadási előirányzat teljesítése
K599 Kiadások átvezetési számlája
A tartalékfelhasználás könyvelése közgazdasági és funkcionális osztályozás szerint

K9812 Előző évi pénzmaradvány igénybevétele előirányzatának teljesítése
T999 Bevételek átvezetési számla

K992 Alaptevékenység szakfeladatai bevételi előirányzatának teljesítése
20. a.) MUTASSA BE AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS SZERVEZETEI ELŐIRÁNYZAT-MARADVÁNNYAL KAPCSOLATOS

KÖNYVVEZETÉSI ÉS MEGÁLLAPÍTÁSI FELADATOKAT
A kincstári körbe tartozó költségvetési szervek pénzzel nem gazdálkodnak, csak előirányzattal, így gazdálkodásuk
eredményét előirányzat-maradványnak nevezzük.
Előirányzat-maradvány fogalma: az előirányzat-maradvány a módosított előirányzatok és azok teljesítésének kü-

lönbözete. Előirányzat-maradvány a kincstári rendszerbe tartozó központi költségvetési szervek alaptevékenységével,
kiegészítő és kisegítő tevékenységével kapcsolatosan keletkezik, mert a költségvetési szerveknek ez a köre előirány-
zat-kerettel gazdálkodik.
Az előirányzat-maradvány az alap-, kiegészítő- és kisegítő tevékenység működési és felhalmozási kiadási előirányza-
tának és azok teljesítésének különbözetéből adódó megtakarításból/túlteljesítésből, illetve a működési és felhalmozási
bevételi előirányzatok és azok teljesítésének különbözetéből adódó bevételi lemaradásból /túlteljesítésből tevődik
össze. A központi költségvetési szerv előirányzat-maradványát is kétféle módszerrel lehet megállapítani.
Egyrészt kiindulhatunk a kormányrendelet által előírt előirányzat-maradvány alakulása kimutatásból, annak szer-
kezetéből, másrészt az alaptevékenység kiadási és bevételi előirányzatainak, illetve az azok teljesítésével kapcsolatos
főkönyvi számlák év végi adataiból.
[249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 5. § 12. pontja, 3. számú melléklete, 9. számú melléklete, 23. számú melléklete]
Előirányzat-maradvány alakulása
(az alap-, kiegészítő és kisegítő tevékenység szakfeladataira)
Ezer forintban
Megnevezés Sorszám Előző év Tárgyév
A. Kiadási előirányzat 01
1. Alaptevékenység működési kiadásai 02
2. Kiegészítő tevékenység működési kiadásai 03
3. Kisegítő tevékenység működési kiadásai 04
I. Működési kiadások összesen 05
4. Alaptevékenység felhalmozási kiadásai 06
5. Kiegészítő tevékenység felhalmozási kiadásai 07
6. Kisegítő tevékenység felhalmozási kiadásai 08
II. Felhalmozási kiadások összesen 09
B. Kiadási előirányzat teljesítése 10
C. Kiadási megtakarítás (túllépés) (A-B) (±) 11
D. Bevételi előirányzat 12
7. Alaptevékenység működési bevételei 13
8. Kiegészítő tevékenység működési bevételei 14
9. Kisegítő tevékenység működési bevételei 15
III. Működési bevételek összesen 16
10. Alaptevékenység felhalmozási bevételei 17
11. Kiegészítő tevékenység felhalmozási bevételei 18
12. Kisegítő tevékenység felhalmozási bevételei 19
IV. Felhalmozási bevételek összesen 20
E. Bevételi előirányzat teljesítése 21
F. Bevételi lemaradás (túlteljesítés) (D-E) (±) 22
G. Kiadási megtakarítás, bevételi lemaradás különbsége (C-F) (±) 23
13. Vállalkozási maradványból alaptevékenység ellátására felhasznált ösz- 24
szeg (+)
H. Módosított tárgyévi kiadási megtakarítás (G+13) (±) 25
14. Központi költségvetés központosított bevételét képező összeg (-) 26
15. Költségvetési szervet meg nem illető összeg (-) 27
I. Felhasználható tárgyévi előirányzat-maradvány (H-14-15) 28
16. Alaptevékenység előző év(ek)ből származó, tárgyévre jóváhagyott elő- 29
irányzat maradványa
J. Felhasználható összes előirányzat-maradvány (I+16) 30
17. Egészségbiztosítási Alapból folyósított pénzeszköz maradványa 31
- Kötelezettségvállalással terhelt működési célú előirányzat-maradvány 32
- Kötelezettségvállalással terhelt felhalmozási célú előirányzat-maradvány 33
18. Kötelezettségvállalással terhelt előirányzat-maradvány (32+33) 34
- Működési célú szabad előirányzat-maradvány 35
- Felhalmozási célú szabad előirányzat-maradvány 36
19. Szabad előirányzat-maradvány (35+36) 37
- Ebből: Tárgyévi forgatási célú pénzügyi műveletek maradványa 38
20. Tájékoztató adat: Év végén a forgatási célú értékpapír állománya 39
1
A kimutatásban a kiadási megtakarítást és a bevételi előirányzattal szembeni lemaradást kell egymással szembeállíta-
ni, melynek eredménye az előirányzat-maradvány. Ezt az összeget a 23. sor tartalmazza.
Ezt a megállapított összeget kell – hasonlóan a pénzmaradványhoz – különféle tételekkel korrigálni ahhoz, hogy a
ténylegesen „előirányzatosítható”, és azt követen felhasználható előirányzat-maradvány összegét megállapíthassa a
költségvetési szerv. Az első ilyen tétel a korábbi évekből származó elöir-mar. fel nem használt része, vagyis az a ma-
radványrész, melyet a ktgv-i szerv az előző évek gazdálkodása során elért, de azt még nem használta fel, mert tartalé-
kolja következő évi feladatai finanszírozásához .
Amennyiben a ktgv-i szerv alaptevékenysége mellett vállalkozási tevékenységet is folytatott, és a képződő eredményét
alaptevékenység ellátására „visszaforgatta”, akkor ez az összeg az előirányzat-maradványt növeli (24. sor).
A két növelő tételt figyelembe véve kapja meg az intézmény a módosított előirányzat-maradvány, kiadási megtakarí-
tás összegét.
A ktgv-i szervnek az elöir-mar. alakulása kimutatásban fel kell tüntetni azt az összeget, amely – jogszabály alapján –
nem illeti meg. Ezekkel az összegekkel csökkenteni kell a felhasználható maradvány összegét. A korrekciót követően
a felügyeleti szervnek kell jóváhagynia, azt követően lehet azt felhasználni. A felügy. szerv a jóváhagyáskor figye-
lembe veszi, hogy az intézmény a maradvány összegére kötelezettséget vállalt-e vagy sem. Amennyiben nincs kötele-
zettségvállalás, akkor az összeg elvonásra is kerülhet.
♦ Az előirányzat-maradvány megállapítása főkönyvi könyvelés alapján

Ennél a módszernél az alaptevékenység szakfeladatainak kiadási és bevételi előirányzatai és a szakfeladatokon elszá-
molt, ténylegesen teljesített kiadások és a ténylegesen befolyt, beszedett bevételek összegéből kell megállapítani a
maradványt. Melyek azok a főkönyvi számlák, amelyek ezeket az adatokat szolgáltatni tudják?
Valamennyi kiadási előirányzatot és ténylegesen teljesített kiadást – a kiadás nemének, közgazdasági osztályozásnak
megfelelő elszámolás mellett – könyvelni kell a 7. számlaosztályban a tevékenységeknek, szakfeladatoknak megfele-
lően is, valamint valamennyi bevételi előirányzatot és ténylegesen befolyt bevételt a 99. számlacsoportban is.
Ebből kiindulva az előirányzat-maradvány megállapítása:
 az alaptevékenységgel összefüggő bevételi előirányzatok és bevételi előirányzat-teljesítések elszámolására
szolgáló 99. Bevételek funkcionális osztályozás szerinti elszámolása számlacsoport főkönyvi számlái és
 az alaptevékenységgel összefüggő kiadási előirányzatok és előirányzat-teljesítések elszámolására szolgáló 71-
76. Alaptevékenység kiadási előirányzata és előirányzat teljesítése és a 77. Finanszírozási műveletek ki-
adási előirányzata és teljesítése számlacsoportok főkönyvi számlái év végi egyenlege alapján történik.
Ezeknek a főkönyvi számláknak az év végi záró egyenlegét a következőképpen kell átvezetni a megfelelő számlákra:
425. Alaptevékenység kiadási előirányzat teljesíté- 426. Alaptevékenység bevételi előirányzat teljesítésé-
sének elszámolása nek elszámolása
71-76. Alaptevékenység 71-76. Alaptevékeny- 99. Bevételek funkcioná- 99. Bevételek funkcionális
kiadási előirányzata és ség kiadási előirányzata lis osztályozás szerinti osztályozás szerinti elszá-
előirányzat teljesítése és előirányzat teljesítése elszámolása számlacso- molása számlacsoportból az
számlacsoport kiadási számlacsoport kiadási portból az 992. Alaptevékenység szak-
előirányzat teljesítése és előirányzat és az 991. Alaptevékenység feladatai bevételi előirány-
a 772. Finanszírozási 771. Finanszírozási mű- szakfeladatainak bevételi zatának teljesítése és a
műveletek kiadási elő- veletek kiadási elő- előirányzata 9972. Finanszírozási műve-
irányzat teljesítése fő- irányzata főkönyvi 9971. Finanszírozási mű- letek bevételi előirányzat
könyvi számlák egyenle- számlák egyenlegének veletek bevételi előirány- teljesítése
gének átvezetése átvezetése zata
A 425. egyenlege megegyezik az előző módszer szerinti kimutatás 11. sorának adatával, a 426. számla egyenlege
pedig a kimutatás 22. sorával. Ezt a két megállapított összeget kell az előbbiek szerint korrigálni ahhoz, hogy a
költségvetési szerv a felhasználható előirányzat-maradvány összegét megállapítsa.
2
B.) ISMERTESSE AZ ÁLLAMHÁZTARTÁSI MAKROSZINTŰ ELEMZÉSÉNEK MÓDSZEREIT!
 Az államháztartás makroszintű elemzési feladatai átfogják annak négy alrendszerét.

Ennek megfelelően az elemzés fő információs bázisát
• a központi költségvetés mérlegei és teljesítési adatai,
• az elkülönített állami pénzalapok költségvetése, mérlege, teljesítési adatai,
• a társadalombiztosítás pü. alapjainak költségvetése, mérlege, teljesítési adatai,
• az önkormányzatok költségvetési mérlegei, az ezekhez kapcsolódó háttéranyagok, részletező adatok képezik.
•
Az elemzéshez azok a törvények tartalmaznak információkat, amelyek konkrétan meghatározzák vagy minősítik (el-
fogadják) az Áht. alrendszereinek „kondícióit”. Ilyen szempontból kiemelkedő jelentősége van az éves költségvetésről
szóló törvénynek (2009. évi CXXX. törvény).
Az elemzési módszerek közül jellemző – makroszinten – a változások mértékének és arányának, a strukturális fel-
adatok, valamint a mérlegszerű összefüggések vizsgálata. A makroszintű elemzésnek fontos eszköze a csoportkép-
zés. Pl. az Áht. bevételei és kiadásai elemezhetők funkciók szerint (ágazat, szakfeladat szerinti bontásban), tartalom,
vagyis közgazdasági osztályozás szerint (személyi juttatások, dologi kiadások…), és adminisztratív, szervezetek sze-
rinti csoportosításban.
Egy-egy fejezet költségvetésének, gazdálkodásának elemzése már kapcsolódik az operatív szinthez és feladatokhoz
(pl. a kiadások, bevételek és a támogatási összegek arányának vizsgálata címenként, alcímenként, előirányzat-
csoportonként – különös tekintettel a kiemelt előirányzatokra.)
A központi költségvetés mérlegeiből meghatározható a bevételi és kiadási előirányzatok belső összetétele, megálla-
píthatók az egyes bevételi források, kiadási csoportok arányai (évek közötti összehasonlításban mindezek változása).
Fontos és informatív mutató a kp. ktg.vetés hiányának összevetése a ktg.vetés főösszegeivel.
A ktg.vetés végrehajtásáról szóló törvény alapján az elemzés fő területei a végrehajtás értékelésével egészülnek ki.
2. számú melléklet a 2009. évi ... törvényhez Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alap 21,4
2010. évi előirányzat Kutatási és Technológiai Innovációs Alap 43 695,9
Szülőföld Alap 1 594,1
A központi kormányzat mérlege Millió Ft Nemzeti Kulturális Alap 10 115,0
Kiadás 13 529 105,2 Társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 4 341 904,3
Központi költségvetés 8 799 296,5 Nyugdíjbiztosítási Alap 2 934 401,0
Egyedi és normatív támogatás 160 630,0 Nyugellátások 2 902 518,2
Fogyasztói árkiegészítés 108 500,0 TB költségvetési szervek kiadásai 24 677,8
Lakásépítési támogatások 147 257,0 Egyéb kiadások 7 205,0
Családi támogatások, szociális juttatások 642 793,0 Egészségbiztosítási Alap 1 407 503,3
Családi támogatások 461 836,0 Táppénz 96 535,1
Jövedelempótló és kiegészítő szociális támogatások 152 907,0 GYED 90 021,0
Különféle jogcímen adott térítések 28 050,0 EA egyéb pénzbeli ellátásai 51 100,6
Költségvetési szervek és fejezeti kezelésű előirányzatok 3 483 296,8 Gyógyító megelőző ellátás 719 632,1
Költségvetési szervek kiadásai 1 842 705,9 Gyógyszertámogatás 345 374,4
Szakmai fejezeti kezelésű előirányzatok kiadásai 1 640 590,9 Gyógyászati segédeszköz támogatás 45 400,3
Az államháztartás alrendszereinek támogatása 2 367 224,6 EA egyéb természetbeni ellátásai 13 064,4
Elkülönített állami pénzalapok támogatása 32 919,8 TB költségvetési szervek kiadásai 20 951,6
Garancia és hozzájárulás a tb.alapok kiadásaihoz 1 206 789,7 Egyéb kiadások 25 423,8
Helyi önkormányzatok támogatása 1 127 515,1
Kamatkiadások 1 153 342,3
Kamat kockázati tartalék 50 000,0 Egyenlegek pénzforgalmi szemléletben
Társadalmi önszerveződések támogatása 5 317,3 Központi költségvetés -852 063,0
Kormányzati rendkívüli kiadások 11 034,3 Elkülönített állami pénzalapok 35 125,1
Kezességérvényesítés 20 379,0 Társadalombiztosítási alapok -53 408,3
Egyéb kiadások 38 694,2 Központi kormányzat összesen: -870 346,2
Tartalékok 261 478,1
Általános tartalék 57 278,1
Céltartalékok 125 200,0
Stabilitási tartalék 79 000,0
Bevétel 12 658 759,0
Hozzájárulás az EU költségvetéséhez 220 759,2 Központi költségvetés 7 947 233,5
Állami vagyonnal kapcsolatos kiadások 81 439,7 Gazdálkodó szervezetek befizetései 1 063 946,9
Társasági adó 609 300,0
Elkülönített állami pénzalapok 387 904,4
Központi Nukleáris Pénzügyi Alap 18 715,0 Hitelintézeti járadék 13 000,0
Munkaerőpiaci Alap 313 763,0 Cégautóadó 24 000,0
Energiaellátók jövedelemadója 20 000,0
Passzív kiadások 143 469,0
Befizetés a központi költségvetésbe 8 000,0 Egyszerűsített vállalkozói adó 182 600,0
Működési kiadások 29 872,9 Ökoadó 25 900,0
Bányajáradék 47 000,0
Egyéb kiadások 132 421,1
3
Játékadó 63 097,9 Munkaerőpiaci Alap 332 163,0

Egyéb befizetések 32 000,0 Szakképzési hozzájárulás 49 000,0
Egyéb központosított bevételek 47 049,0 Rehabilitációs hozzájárulás 62 393,0
Fogyasztáshoz kapcsolt adók 3 264 100,0 Egészségbiztosítási- és munkaerőpiaci járulék
Általános forgalmi adó 2 331 900,0 MPA-t megillető hányada 180 000,0
Jövedéki adó 892 900,0 Egyéb bevételek 40 770,0
Regisztrációs adó 39 300,0 Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alap 21,4
Lakosság befizetései 2 051 200,0 Kutatási és Technológiai Innovációs Alap 43 695,9
Személyi jövedelemadó 1 881 100,0 Szülőföld Alap 1 594,1
Adóbefizetések 5 800,0 Nemzeti Kulturális Alap 10 115,0
Illeték befizetések 110 000,0 Társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 4 288 496,0
Magánszemélyek különadója 4 300,0 Nyugdíjbiztosítási Alap 2 934 401,0
Egyes vagyontárgyak adója 50 000,0 Munkáltatói és biztosítotti járulék 2 193 273,7
Költségv. szervek és fejezeti kezelésű előirányzatok bevételei 1 296 882,5 Kedvezményes nyugellátások kiadásaihoz hozzájárulás 77 444,3
Költségvetési szervek bevételei 580 637,3 Egyéb járulékok és hozzájárulások 21 004,6
Szakmai fejezeti kezelésű előirányzatok saját bevételei 73 773,8 GYED-ben részesülők utáni átvett pénzeszköz 21 605,0
Fejezeti kezelésű előirányzatok EU támogatása 642 471,4 Késedelmi pótlék és bírság 12 120,0
Befizetés az államháztartás alrendszereiből 40 669,0 Központi költségvetési támogatások, térítések 595 018,7
Központi költségvetési szervektől származó befizetések 23 169,0 TB költségvetési szervek bevételei 1 900,0
Elkülönített állami pénzalapok befizetése 8 000,0 Egyéb bevételek 12 034,7
Helyi önkormányzatok befizetése 9 500,0 Egészségbiztosítási Alap 1 354 095,0
Állami vagyonnal kapcsolatos befizetések 101 439,7 Munkáltatói és biztosítotti járulék 588 010,0
Adósságszolgálattal kapcsolatos és egyéb bevételek 118 168,3 Egyéb járulékok és hozzájárulások 48 369,5
Egyéb uniós bevételek 10 827,1 Egészségügyi hozzájárulás 49 100,0
Uniós támogatások utólagos megtérülése 3 451,1 Késedelmi pótlék és bírság 4 000,0
Vám- és cukorágazati hozzájárulás beszedési költség megtérítése 7 376,0 Központi költségvetési támogatások, térítések 617 271,0
Elkülönített állami pénzalapok 423 029,5 TB költségvetési szervek bevételei 936,1
Központi Nukleáris Pénzügyi Alap 35 440,1 Egyéb bevételek 46 408,4
A makroszint elemzésnél gyakoriak az olyan mutatók, amelyek a központi ktg.vetés növekedési ütemét, összegét
mérik más kategóriákhoz. Ilyen pl. a ktg.vetés és a nemzeti jövedelem vagy a bruttó hazai termék (a GDP, azaz a
hozzáadott érték) dinamikájának összevetése. Különösen a nemzetközi összehasonlításokban gyakori a ktg.vetés
vagy a helyi bevételek és kiadások, valamint a bruttó hazai termék arányának bemutatása, amely érzékelteti a
ktg.vetésen keresztül történő elosztás, újraelosztás mértékét, arányát.
A makrogazdasági elemzésekhez számos mutató használatos. Így pl. a GDP növekedése, a fogyasztói áremelke-
dés, az átlagkereset növekedése a közszférában, az állami újraelosztás mértéke (az Áht. konszolidált összes kiadá-
sa az adott évi GDP-hez viszonyítva), az állami jövedelem központosítás mértéke (az Áht. konszolidált összes bevé-
tele az adott évi GDP-hez viszonyítva).
A makroszintű költségvetési elemzések elsősorban a parlamenti, kormányzati munkában, továbbá tudományos intéze-
tek, műhelyek profiljába illeszkednek. Ez a központi ellenőrző szervek (pl. Állami Számvevőszék) munkájának is
szerves része.
4
 Ez jó, ha ki van dolgozva, de ide ehhez a tételhez nem kell. (az 5., 6., 7. és a 8. oldal)
 A helyi önkormányzatok sajátos elemzési feladatai

Az önkormányzatok forrás-kiadási struktúrája a következő:
Bevételi források Kiadások
 Saját folyó bevételek - Működési kiadások (személyi juttatások, munkaadókat
 Átengedett bevételek terhelő járulékok, dologi kiadások)
 Felhalmozási és töke jellegű bevételek - Felhalmozási és töke jellegű kiadások
 Állami hozzájárulások és támogatások - Támogatások, elvonások és egyéb folyó átutalások
 Áht-n belüli átutalások (átvett pénzeszközök (pénzeszköz átadások, ellátottak pénzbeni juttatása…)
pl. Eg.bizt. Alaptól, kiegészítések, visszatérítések) - Hitel-, kötvénytörlesztés, értékpapírok vásárlása
 Hitelfelvétel, kötvénykibocsátás, értékpapírok - Általános és céltartalékok
értékesítése
Bevételek összesen: Kiadások összesen
Az elemzésnél a fenti adatbázisból számíthatók:

 források, ill. kiadások összetételével kapcsolatos mutatók (pl. milyen arányt képviselnek a forrásokból a bevételek,
állami hozzájárulások, stb.)
 több időszak vagy a terv- és tényadatok összevetésével viszonyszámok (hogyan változott a működési kiadások
összege)
 egyéb összefüggések (pl. milyen a kapcsolat a hitel és kötvény bevételei, valamint a törlesztés között, hogyan vi-
szonyulnak egymáshoz a működési és a felhasználási célú bevételek és kiadások, stb.).
A további, részletesebb elemzésekhez az egyes jogcímek részletezése is szükséges.
Így pl. a saját folyó bevételeken belül: intézményi tevékenység bevételei, kamatbevételek, helyi adók, illetékek, vál-
lalkozásokkal kapcsolatos bevételek, környezetvédelmi bírság, egyéb sajátos bevételek.
Az állami juttatásokon belül: a normatív állami hozzájárulások, színházi támogatások, címzett és céltámogatások,
központosított előirányzatok, stb.
Az önkormányzati bevételi források legnagyobb tétele a normatív hozzájárulás. Ennek lényege, hogy az Or-
szággyűlés normatív összeget állapít meg a települések lakosságszámával, egyes korcsoportokkal, intézményi ellátot-
takkal arányosan, ill. egyéb mutatók alapján. E pénzek egy részét kötöttség nélkül használhatják fel az önkormány-
zatok, másik része (pl. pedagógus szakvizsga és továbbképzés, ped. szakkönyvvásárlásának támogatása) kötött fel-
használású.
A normatív hozzájárulással kapcsolatos elemzések két pillére a megállapítások alapját képező mutató és az egy mu-
tatóra jutó összeg. Itt lehet vizsgálni, hogy a tervezett és a ténylegesen járó hozzájárulás miért tér(t) el egymástól.
(Arra az összegre, amelyet mutatószám nem támaszt alá, az önkormányzat nem jogosult).
Az önkormányzatok szabadon dönthetnek arról, hogy a hozzájárulásokat miként használják fel. Nincs olyan kötele-
zettségük, hogy csak arra a feladatra fordíthatják, amire a kp. ktg.vetés „megszámolta” és kiutalta számukra, e pénzek
„pántlika nélkül” épülnek be a bevételi források közé. Ennek ellenére fontos információtartalma van az olyan számí-
tásoknak, amelyek egy adott feladathoz kapcsolódó hozzájárulást és a feladat teljes ráfordítását vetik össze. (pl.
milyen arányt képvisel az általános iskola költségvetéséből az oktatottak száma után járó hozzájárulás).
Körültekintő elemző munka szükséges a helyi önkormányzatok működésképtelenségének minősítéséhez és kezelé-
séhez, a tartósan fizetésképtelen helyzet megállapításához, ill. a mindezek miatt szükséges támogatásokhoz.
Az önkormányzatok elemzési módszereinek sajátosságai  csoportosító ismérvek a gazdálkodás elemzéséhez:
→ a helyi önk. feladatainak jellege (kötelező és az önk. döntésétől függő szabadon választható feladatok)
→ az önk. vagyon összetétele (forgalomképtelen és korlátozottan forgalomképes törzsvagyon, vállalkozási vagyon)
→ az önk. által szervezett és az intézményhálózat által végrehajtott feladatok
→ a pénzügyi helyzetet befolyásoló döntések struktúrája (különös tekintettel az adósságot keletkeztető köt.váll-ra)
Az intézményi gazdálkodás fő jellemzői, mutatói: a ktg.vetési gazdálkodás „alapegységeit” az intézmények képe-
zik. Az elemzés fő kérdése, hogy mennyiben felelnek meg alapításuk céljainak? Az intézményi gazdálkodás rendszer-
szemlélet értelmezése – a feladat típusától függetlenül - feltételezi a fő jellemzők ismeretét:
Kiadási előirányzat (eredeti, módosított), tényleges kiadás, bevételi előirányzat (eredeti, módosított), tényleges bevé-
tel, személyi juttatások (eredeti, módosított, tényleges), létszám (tervezett, tényleges, átlag), intézményi vagyon.
5
A szakmai tevékenységet a feladatmutatók, ill. a teljesítménymutatók jellemzik. A „kapacitást” jelző feladatmuta-

tók (pl. ágyszám, férőhely) mellett a teljesítménymutatók a működés idejét és a kapacitás-kihasználását is érzékeltetik.
Feladatmutató x működési napok x kapacitáskihasználás
Teljesítménymutatók=
100
(pl. egy ápolási nap, egy ágyon egy napig nyújtott ápolást jelent)
 A költségvetés tervezésének elemzése – a tervszerűség elemzése

A költségvetés tervezésére egyelőre még a bázisszemlélet a jellemző, vagyis az előző évi eredeti előirányzatból, a
szerkezeti változásokra, a szintre hozásra, az előirányzati többletekre figyelemmel áll össze a költségvetés.
A tervező munka minősége, a tervezett adatok realitása tükröződik a tervszerűség elemzésénél az ún. tervszerűségi
mutatóban (a teljesítési adatokat viszonyítja az eredeti előirányzathoz).
A számítás a következő logikát követi: ha a teljesítés az előirányzat alatt marad, „elég lett volna” csak ennyit tervezni,
ha viszont a tény meghaladja a terv szerinti szintet, az a fölötti rész tervszerűtlen. A tervszerűségnél így az eredeti
előirányzat és a teljesítés közül a kisebbet vesszük figyelembe. A tervszerűségi mutató 100 %, vagy annál kisebb.
Tervszerűségnél A teljesítés az eredeti előirányzathoz viszonyítva 99
Eredeti elő- Teljesítés Tervszerűség
Kiadási jogcímek figyelembe vehe- %-os, a tervszerűségi mutató azonban 96 %.
irányzat Ft eFt (%)
tő eFt Az eltérés oka, hogy a részelőirányzatok nem a
Személyi juttatások tervezett összeg szerint teljesültek. A tervszerűtlen-
800 720 720 90,0 ség okát fel kell tárni (pl. tervezési hiányosságok-
és munkaadói jár-ok
Dologi kiadások 1200 1260 1200 100,0 ból, vagy rendkívüli feladatváltozásokból szárma-
Összes kiadás 2000 1980 1920 96,0 zik).
 A bevételek és kiadások összefoglaló elemzése

Az intézményi szintű, összefoglaló elemzéseknél mind a bevételeknél, mind a kiadásoknál egyaránt alkalmazhatjuk az
összetétel (struktúra) vizsgálatát. Az összes bevételt, ill. kiadást 100 %-nak tekintve számítható az egyes részösszegek
részesedése, aránya.
A tervezés megalapozottsága = x 100
Módosítási mutató, arány (bevétel, kiadás) = x 100

Pénzügyi teljesítés = x 100

Indokoltsági mutató (bevétel vagy kiadás) = x 100
Tervezés megalapozottságának százaléka
A bevételek és kiadások változásának elemzésére a dinamikus viszonyszámokat (lánc-, vagy bázisviszonyszámok)

alkalmazzuk, ill. az átlagos növekedési ütem alakulásából vonunk le következtetéseket.
Bevételek lehetnek:
 pénzforgalmi és pénzforgalom nélküli bevételek,
 jogcím szerint: intézményi saját folyó bevételek, felhalmozási és töke jellegű bevételek, támogatások, visszatérü-
lések és egyéb folyó átutalások
 tevékenység szerint: alaptevékenységgel összefüggő és alaptevékenységen kívüli (vállalkozási tev-ből származó)
bevételek
Kiadások csoportosíthatók:
 kiadásnemek szerint: személyi, dologi, töke jellegű kiadások
 működési kiadások, töke kiadások, transzferkiadások bontásban
 feladatok alapján (alaptevékenységhez, vagy alaptevékenységen kívüli feladathoz kapcsolódó kiadások)
 elszámolási mód szerint (közvetlenül-, és közvetetten elszámolható kiadások)
 összetettség szerint: egyszerű (segély) és összetett (felújítás) kiadások
 a feladat volumenéhez viszonyítva
- állandó (fix), a változásra meghatározott paraméterig nem reagáló és
- változó kiadások (arányos, progresszív, degresszív, regresszív)
6
Az intézmények gazdálkodásának elemzésénél az állandó és változó kiadások megfigyelésének, viselkedésük ismereté-

nek különös jelentősége van. Intézményi szinten a kiadásokat (bevételeket) és a jellemző mutatókat az ún. normatívák
kapcsolják össze. Képletük:
Kiadások vagy bevételek Kiadások vagy bevételek
Feladatmutatók (átlag) Teljesítménymutatók
A normatíváknak is meghatározható az állandó és a változó része: pl.

Állandó kiadások Változó kiadások Összes kiadások
+ =
Teljesítménymutatók Teljesítménymutatók Teljesítménymutatók
Állandó kiadásokra (fűtés, világítás) jellemző, hogy a kapacitáskihasználásra egy szintig nem reagálnak.
A változó kiadások (pl. élelmezés) általában a kapacitáskihasználással arányosan módosulnak, de a teljesítménymuta-
tó egységére fordított kiadás (pl. egy ellátott egy napi élelmezésére) változatlan.
A kapacitáskihasználás és az állandó-változó elemek összefüggése
A kapacitáskihasználás változásával az Állandó kiadás esetén Változó kiadás esetén
egy feladatmutatóra jutó kiadás Nem változik Változik
egy teljesítménymutatóra jutó kiadás Változik Nem változik
 A bevételek és kiadások elemzése szakfeladatonként

A szakfeladatonkénti megoszlás mutatja a számok tükrében az intézmény jellemző feladatait. A kiadások és bevételek
szakfeladatonkénti összevetése választ ad arra a kérdésre, hogy melyik feladat tudja finanszírozni magát, melyik bevé-
teléből jut más feladatra, s hol van több, saját bevételét meghaladó pénzeszközre szükség.
 A gazdasági-műszaki ellátást nyújtó részlegek (segédüzemek) gazdálkodásának elemzése

Az élelmezést, ill. „hotel” szolgáltatást nyújtó intézmények általában több olyan kisegít részleget (segédüzemet) mű-
ködtetnek, amelyek a szakmai feladatok jobb ellátását segítik. Ilyen pl. karbantartó részleg, mosoda, varroda, élelme-
zési üzem.
A kisegítő részlegek technológiáját többnyire a jól mérhető teljesítmény jellemzi. A gazdasági-műszaki ellátó részle-
geknél általánosan az elemzés arra terjed ki, hogy
 a nyújtott szolgáltatás megfelelő színvonalú-e, ill.
 a feladatokat a lehető legkisebb ráfordítással látták-e el.
 A pénzügyi helyzet folyamatos elemzése

A finanszírozást (a források realizálódását), ill. a pénzeszközök felhasználását időszakokra (általában hónapokra, ko-
molyabb feszültségeknél ennél rövidebb terminusokra) bontva lehet összehasonlítani.
Felhasználások (Kiadások) A bevételekbe beleértve az „induló” pénzkészletet is.
Források (Bevételek Ha a mutató 1-nél nagyobb érték, akkor az likviditási gondokat jelez.
 A követelések és kötelezettségek elemzése

A likviditási helyzet értékelésénél különös jelentséggel bír a követelések (főleg a vevőállomány) és a szállítókkal
szembeni kötelezettségek volumene. Az elemzés szempontjai:
→ hogyan alakul az egyes követelésfajták állománya és összetétele
→ mely (milyen összetételű) adósokkal, vevőkkel szemben állnak fenn a követelések
→ milyen a fizetési határidőn belüli, -túli követelések aránya, milyen hányadot képviselnek a kétes-, a peresített,
behajthatatlan követelések.
A követelések fizetési határidő szerinti csoportosítása (határidőn belül, 0-30, 31-60, 61-90, 91-180, 181-365nap, 1
éven túli) lehetőséget nyújt a követelések állományának, szerkezetének vizsgálatára, a partnerek fizetési fegyelmének
minősítésére.
Átlagos kintlévőségi futamidö megmutatja, hogy a vevői kinnlevőségek hány napi működést finanszíroznának.
Követelések áruszállításból és szolgáltatásból - Áfa
A kötelezettségek struktúrájának vizsgálatánál legalább azt a csoportosítást célszerű alkalmazni, amelyet a
korm.rendeletben előírt adatszolgáltatás a kincstári körre meghatároz:
 állammal szembeni tartozások
 TB alapokkal szembeni tartozás
7
 egyéb tartozásállomány.
Lejárat szerinti összetételét a 30 nap alatti, 30-60 nap közötti, 60 napon túli, továbbá „átütemezett” csoportosításban
indokolt elemezni. Az elemzésnél külön figyelni kell arra, hogy a tartozásállomány hogyan viszonyul ahhoz a határ-
hoz, amely kincstári vagy önkormányzati biztos kirendelését teszi szükségessé. (kp. ktgvetési szervnél a 60 napon túli
tartozásállomány meghaladja az éves eredeti ktgvetési előirányzat 3,5 %-át, vagy az 50 MFt-ot, önkormányzatnál a 30 napon túli tartozásállo-
mány eléri az éves eredeti előirányzatának 10 %-át, vagy 100 MFt-ot, és e tartozását egy hónap alatt nem képes 30 nap alá szorítani.
 A pénz időértékének figyelembevétele

A likviditás elemzése kapcsán lényeges tényezőként a pénz időértékére is szükséges kitérni (egységnyi mai pénz töb-
bet ér, mint egységnyi jövőbeni pénz).
Ebből indul ki az ún. annuitás számítás, amely akkor alkalmazható, amikor meghatározott ideig, egyenlő időközön-
ként, azonos nagyságú források képződnek, ill. azonos nagyságú kifizetések jelentkeznek.
Az annuitás azonos nagyságú összegekkel, egy kamatlábbal és az időszakokkal (évekkel) számol.
Az annuitás jelenlegi értékének diszkontfaktora:

(1+r)n - 1
FV n = C x
r
FV n = felnövekedett érték C = pl. járadékérték
A jelenlegi érték = J x { 1
r
-
1
(1+r)n x r }
J = éves fix fejlesztési összeg r = kamatláb n = idő(évek száma)
A pénz reálértékének változása kiszűrhető az inflációs hatások figyelembevételével. Erre az indexszámítás mód-
szere a legalkalmasabb.
Nominálérték
Reálérték =
Inflációs ráta
8
C.) ISMERTESSE A KEHI ELLENÖRZÉSI TEVÉKENYSÉGÉNEK LÉNYEGÉT!

A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal jogállása
A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (a továbbiakban: KEHI) fejezeti jogosítványokkal felhatalmazott, önállóan műkö-
dő és gazdálkodó központi közhatalmi költségvetési szerv, amely a Pénzügyminisztérium fejezetben önálló címet
alkot. A KEHI központi hivatal, irányítását a pénzügyminiszter látja el. A KEHI székhelye Budapest, élén elnök áll,
akit feladatai ellátásában helyettesek segítenek.
Az elnök a KEHI vezetésén kívül számos közfunkciót is ellát, többek között tagja a Központi Monitoring Bizottság-
nak és a Monitoring Vegyes Bizottságnak .
A KEHI feladatai: a Hivatal ellátja

1. a Kormány által kijelölt belső ellenőrzési szerv feladatait:
2. az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó tá-
mogatások tekintetében az ellenőrzési hatósági feladatokat;
3. az egyéb európai uniós és nemzetközi támogatások Kormány által meghatározott ellenőrzési feladatait .
A KEHI belső ellenőrzési hatásköre:

 hatásköre az Áht. 121/A. § (10) és (11) bekezdéseiben meghatározott ellenőrzésekre terjed ki;
10) A Kormány által kijelölt belső ellenőrzési szerv ellenőrzési jogköre kiterjed
a) központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalapok, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai, valamint - a Kormány
vagy miniszter irányítása vagy felügyelete alá nem tartozó költségvetési szervek kivételével - a központi költségvetési szervek
belső ellenőrzésére;
b) a gazdálkodó szervezeteknek, a közalapítványoknak, az alapítványoknak, a kistérségi, megyei, térségi és regionális terü-
letfejlesztési tanácsoknak és - a pártok kivételével - a társadalmi szervezeteknek a központi költségvetésből, alapokból juttatott
pénzeszközök - ideértve a nemzetközi szerződések alapján kapott támogatásokat és segélyeket is - felhasználásának ellenőrzé-
sére; valamint
c) az a)-b) pontban foglaltakkal összefüggésben megvalósított beszerzésekre, az ezekre kötött szerződések teljesítésének
vizsgálatára, ebben a vonatkozásában azon szerződő felekre is, amelyek a szerződés teljesítéséért felelősek, vagy abban köz-
reműködnek.
(11) A (10) bekezdésben meghatározott szerv hatásköre az állami kezesség vállalása és beváltása jogosságának ellenőrzésé-
re is kiterjed. Ennek keretében a központi költségvetés mellett a tartozás eredeti kötelezettjénél és jogosultjánál is ellenőrizheti
a kezességi szerződés feltételeinek betartását.
 a KEHI belső ellenőrzési hatásköre nem terjed ki az Országgyűlés, a Köztársasági Elnökség, az Alkotmánybí-
róság, az Országgyűlési Biztosok Hivatala, az Állami Számvevőszék, a Bíróságok, a Magyar Köztársaság
Ügyészsége, a Gazdasági Versenyhivatal és a Magyar Tudományos Akadémia fejezetekre, valamint a Magyar
Nemzeti Bank ellenőrzésére ;
A KEHI a jogszabályokban és a kormányhatározatokban meghatározott feladatai figyelembevételével elkészített stra-

tégiai ellenőrzési terv, valamint a Kormány által jóváhagyott éves ellenőrzési terv alapján végzi ellenőrzési tevé-
kenységét. A KEHI köteles éves ellenőrzési tervét a tárgyévet megelőző év december 15. napjáig a Kormánynak
benyújtani. Kormánydöntés alapján a KEHI elnöke soron kívüli ellenőrzést rendel el
A KEHI ellenőrzéseit a vonatkozó jogszabályok, a nemzetközi belső ellenőrzési standardok, valamint a pénzügy-
miniszter által közzétett módszertani útmutatók és kézikönyvminta figyelembevételével elkészített, a KEHI elnöke
által jóváhagyott ellenőrzési kézikönyv szerint végzi .
Amennyiben az ellenőrzés során büntető-, szabálysértési, kártérítési, illetve fegyelmi eljárás megindítására okot adó
cselekmény, mulasztás vagy hiányosság gyanúja merül fel, az elnök az ellenőrzött szerv vezetőjét, illetve az ellenőr-
zött költségvetési szerv vezetőjének érintettsége esetén a felügyeleti szerv vezetőjét haladéktalanul tájékoztatni a szük-
séges intézkedések megtétele céljából .
A KEHI az ellenőrzésekről készített jelentést a miniszter útján a Kormány elé terjeszti .
Az elnök évente beszámol a KEHI tevékenységéről a Kormánynak .
9
21/A. Mutassa be az államháztartás szervezetei pénzmaradványával

kapcsolatos könyvvezetési és megállapítási feladatokat
A költségvetési beszámolóban a maradvány az alaptevékenységgel kapcsolatban előirányzat-
maradványt (kincstári körben) illetve pénzmaradványt (önkormányzatok), a vállalkozási
tevékenységgel kapcsolatban az eredményt tartalmazza.
A pénzmaradvány az alaptevékenység pénzeszközeinek maradványa. A költségvetési
bevételek és kiadások különbözeteként képződő pénzeszköz.
Nem lehet figyelembe venni az elszámolásánál azokat a pénzeszközöket, amelyek a
költségvetés terhére, illetve javára véglegesen el nem számolható pénzmozgásokból adódnak
(függő, kiegyenlítő, átfutó) vagy nem az alaptevékenységhez kapcsolódnak.
A pénzmaradvány-kimutatás a könyvviteli mérlegben kimutatott költségvetési tartalék

kialakulását mutatja be a kincstári körbe nem tartozó államháztartás szervezeteinél, a záró
pénzkészletből kiindulva.
A pénzmaradvány-kimutatás első sorai a költségvetési bankszámlák záró egyenlegei, valamint
a pénztárban lévő készpénzállomány, illetve a betétkönyvek záró egyenlegei alapján a záró
pénzkészletet határozzák meg, amely a pénzmaradvány levezetésének kiindulópontját jelenti.
Ezt a pénzkészletet helyesbíteni kell néhány tétellel, hogy megállapítható legyen a tárgyévben
képződött pénzmaradvány:
- növelni kell a költségvetési aktív-kiegyenlítő, átfutó, függő-pénzügyi elszámolásokkal,

azaz azokkal a kiadásokkal, amelyek nem számolhatók el végleges költségvetési
kiadásként,
- csökkenteni kell a költségvetési passzív-kiegyenlítő, átfutó, függő-pénzügyi

elszámolásokkal, azokkal a bevételekkel, amelyek költségvetési bevételként nem
számolhatók el végleges jelleggel,
- csökkenteni kell az előző évben képződött költségvetési tartalékok maradványával,

mivel az ennek megfelelő összeg korábbi évben képződött maradványból származó
pénzeszköz,
- csökkenteni kell a vállalkozási tevékenység pénzforgalmi eredményével, mivel az

ebből felhalmozódott pénzeszköz nem alaptevékenységhez kapcsolódik.
A tárgyévi helyesbített pénzmaradványból kiindulva további korrekciókkal állapítható

meg a ténylegesen felhasználható pénzmaradvány. Ezek a következők:
- a finanszírozásból adódó eltérés: ha az államháztartás szervezete számára több

költségvetési támogatást utaltak a jóváhagyottnál, akkor a túlfinanszírozás összegével
csökkenteni kell a pénzmaradványt, ha kevesebbet, a kiutalatlan támogatással
növelendő a pénzmaradvány,
- a pénzmaradványt terhelő elvonások, például: feladatelmaradás miatti befizetési

kötelezettség.
A fenti korrekciókat követően állapítható meg a költségvetési pénzmaradvány összege. Ez

azonban még mindig nem feltétlenül az a tartalék, amely ténylegesen felhasználható. Ha a
vállalkozási tevékenységet is folytató államháztartás szervezete a vállalkozási
tevékenység eredményét az alaptevékenységre használta fel (visszaforgatta) akkor a

visszaforgatott összeget az alaptevékenység pénzmaradványát növelő tételként kell
számba venni.
A visszaforgatott eredménnyel és a külön jogszabályokban foglalt tételekkel

módosított pénzmaradvány már a tényleges, a tárgyévben az alaptevékenységhez
kapcsolódóan keletkezett, elvileg felhasználható maradvány összege. Ezt az összeget
kell a jóváhagyás évében tartalékba helyezni.
21/B. Ismertesse az élelmezési tevékenység elemzési feladatait és az ebből

nyerhető következtetések körét
A költségvetési szervek jelentős részének tevékenységi körébe tartozik az élelmezés feladatok
ellátása. Így pl. a bölcsődék, óvodák, oktatási és szociális intézmények, kórházak általában
„főző” konyhát tartanak fenn, üzemeltetnek. Az élelmezési tevékenység következményeként a
készleteik között az élelmiszer számottevő volumenű és arányú.
Az élelmezési tevékenység jellemzői, sajátosságai kihatnak az elemzési feladatokra,
módszerekre.
Az élelmezési tevékenység sajátos vonásai:

- Az élelmezési feladatok ellátási színvonalának fontos követelménye az ételek kalória-
és tápanyagértéke, vitamin- és ásványi anyag-tartalma valamint változatossága. Ezen
követelmények teljesülését az elemzőnek is vizsgálni, értékelni kell.
- Szigorú egészségügyi, higiéniai előírások vonatkoznak az élelmiszerek tárolására,
feldolgozására. Betartásukra – a szakmai ellenőrzések mellett – az elemzésnek is
tekintettel kell lenni a kapcsolódó elemzési feladatoknál.
- Az élelmiszer-gazdálkodás fontos feladata, hogy megfelelő mennyiségben és
minőségben biztosítsa az ételek alapanyagát. A hiányzó élelmiszerek zavarokat
okozhatnak az étkeztetésben, az indokolatlanul hosszan tárolt anyagok pedig – a
tárolókapacitás lekötése mellett – értékvesztést, minőségi károsodást szenvedhetnek.
Ezek a körülmények ráirányítják a figyelmet azon elemzési feladatok jelentőségére,
amelyek az élelmiszerek volumenének, összetételének, felhasználásának vizsgálatával
kapcsolatosak.
- Némely költségvetési szerv kiegészítő (vagy vállalkozási) tevékenysége keretében
élelmezést segítő munkát végez (pl. növénytermesztés, állattartás). Az elemző feladata
megvizsgálni az előállított és az élelmezésbe bevont termékek önköltségét, az
igénybevétel gazdaságosságát.
Az élelmezési tevékenység sajátosságainak figyelembevételével e terület legfontosabb

elemzési feladatai:
- a tápanyagérték,
- a változatosság és
- az élelmezési kiadások alakulásának
vizsgálata.
Az élelmezés tápanyagértékének elemzése
Az élelmezési tevékenység fontos szakmai (élelmezésügyi) feladata a helyes étrend

kialakítása. A helyes étrend életkornak, igénybevételnek megfelelő mértékben és módon
biztosítja a szervezet számára a tápanyagokat. A táplálék nagy része energiatermelésre
fordítódik. A szervezet számára az energiaszükségletet a szénhidrát, a fehérje és a zsír
feldolgozásra (elégetése) biztosítja. Az élelmezést nyújtó intézmények számára az
egészségügyi előírások tartalmazzák a korcsoportonkénti energiaszükségletet (kalóriában
vagy joule-ban kifejezve).
Az előírt energiaszükséglet kielégítésének megfelelő összetétele:
- fehérje: 12-18%,
- zsír: 25-45%,
- szénhidrát: 37-63% között.
- A szükséges összetétel ismeretében az ételek tényleges tápanyagértéke –

összehasonlítás alapján – értékelhető.
- Hasonló tartalmú elemzés vonatkozik az ásványok és a vitaminok biztosítására az
éterendben. Élelmezésügyi szakemberek bevonásával az elemző e szempontból is
minősítheti az étkeztetést.
67/2007. (VII. 10.) GKM-EüM-FVM-SZMM
együttes rendeleta vendéglátó termékek előállításának feltételeiről
10. § (1) A vendéglátás keretében történő csoportos étkeztetésre vonatkozó energia-tápanyagbeviteli,

illetve élelmiszer-nyersanyag felhasználási ajánlásokat - a korcsoportonként megadott napi energia- és
tápanyagbevitel ajánlott értékeit, valamint az egésznapos étkeztetéshez, a napi háromszori
étkeztetéshez, és a csak ebéd szolgáltatáshoz megadott (1 főre 10 élelmezési napra vonatkozóan) - a
melléklet "A", "B", "C" és "D" táblázata tartalmazza.
"A " táblázat
Napi energia- és tápanyag-beviteli, illetve élelmiszer-felhasználási ajánlások csoportos étkeztetés

számára
1-3 4-6 11-14 19-60 60

Élelmiszer (g) 7-10 év 15-18 év
év év év év év felett
energia kJ (kcal) 5643 7106 9196 10 450 10 868 11286 10 450
(1350) (1700) (2200) (2500) (2600) (2700) (2500)
összes fehérje (g) 43-53 54-66 70-86 79-98 82-101 79-85 82-92
fehérje energia (%) 13-16 13-16 13-16 13-16 13-16 12-14 13-15
összes zsír (g) 41-44 .51-55 66-71 75-81 78-84 81-87 75-81
zsír energia (%) 28-30 28-30 28-30 28-30 28-30 28-30 28-30
összes szénhidrát (g) 178-194 224-245 290-317 329-360 342-374 356-395 335-360
szénhidrát energia (%) 54-59 54-59 54-59 54-59 54-59 56-60 55-59
hozzáadott cukor
0-10 0-10 0-10 0-10 0-10 0-10 0-10
energia (%)
megengedett
135 170 220 250 300 300 300
koleszterin (mg)
"B" táblázat
Élelmiszer-felhasználási javaslat egész napos ellátásra (a megadott értékek egy főre, 10 napra
vonatkoznak)
1-3 4-6 7-10 11-14 15-18 19-60 60

Élelmiszer (g)
éves éves éves éves éves éves év felett
hús (baromfi, sertés, 250 330 440 500 550 600 450
marha)
húskészítmény, 80 125 180 200 250 350 200
húskészítmény-
konzerv
1-3 4-6 7-10 11-14 15-18 19-60 60 év
Élelmiszer (g)
éves éves éves éves éves éves felett
belsőség, 90 100 130 140 150 150 150
belsőségkészítmény
hal, halkonzerv 80 100 120 140 200 200 150
tej, savanyított 3500 3000 3000 3200 3500 2800 3200
tejtermék (kefir,
joghurt, aludttej)
tejtermékek (sajt, 200 250 300 350 350 300 400
túró)
egyéb tejkészítmény 150 180 200 220 230 250 200
(tejföl, tejszín)
főzőzsiradék 120 140 200 250 250 250 250
(sertészsír,
baromfizsír, olaj,
főzőmargarin)
kenőzsiradék 100 130 170 200 200 200 200
(margarin, vaj,
vajkrém)
cukor, méz 250 300 350 400 400 400 400
cereáliák (liszt, rizs, 300 380 500 600 600 600 600
gabonamagvak,
gabonapelyhek,
egyéb
gabonakészítmények)
kenyérfélék, 1200 1400 2000 2400 2700 3000 2400
péksütemények
száraztészta 50 140 180 200 200 200 200
burgonya 650 800 1000 1200 1200 1200 1200
zöldségfélék (friss, 1600 1800 2000 2200 2200 2200 2000
mirelit, konzerv,
szárított)
gyümölcsök (friss, 1500 1500 1600 1800 1800 1800 1800
mirelit, befőtt,
kompót, aszalt)
száraz hüvelyes - 90 110 130 150 150 100
tojás 160 160 200 200 200 200 200
rostos üdítő 400 600 800 800 800 800 800
lekvár 20 20 30 30 30 30 30
olajos mag 20 30 40 40 40 40 40
"C" táblázat
Élelmiszer-felhasználási javaslat ellátásra, tízórai, ebéd, uzsonna szolgáltatása esetén (a

megadott értékek egy főre, 10 napra vonatkoznak)
1-3 4-6 7-10 11-14

Élelmiszer (g)
éves éves éves éves
hús (baromfi, sertés, marha) 200 260 350 400
húskészítmény, húskészítmény- 70 100 150 170
konzerv
belsőség, belsőségkészítmény 80 100 130 140
hal, halkonzerv 50 70 90 100
tej, savanyított tejtermék (kefir, 2000 1800 1800 2000
joghurt, aludttej)
tejtermékek (sajt, túró) 180 220 250 300
egyéb tejkészítmény (tejföl, tejszín) 120 150 170 190
főzőzsiradék (sertészsír, baromfizsír, 80 100 135 170
olaj, főzőmargarin)
kenőzsiradék (margarin, vaj, 80 90 125 150
vajkrém)
cukor, méz 0-170 0-200 0-230 0-260
cereáliák (liszt, rizs, gabonamagvak, 250 300 400 500
gabonapelyhek, egyéb
kenyérfélék, péksütemények 700 900 1400 1700
Élelmiszer (g) 1-3 éves 4-6éves 7-10 éves 11-14 éves
száraztészta 50 80 100 120
burgonya 550 650 800 1000
zöldségfélék (friss, mirelit, konzerv,
1000 1200 1500 1700
szárított)
gyümölcsök (friss, mirelit, befőtt,
800 800 900 1000
kompót, aszalt)
száraz hüvelyes - 90 110 130
tojás 120 120 150 150
rostos üdítő 200 300 400 400
lekvár 20 20 30 30
olajos mag 20 30 40 40
"D" táblázat
Élelmiszer-felhasználási javaslat csak ebéd szolgáltatása esetén (a megadott értékek egy főre,
10 napra vonatkoznak)
Élelmiszer (g) 4-6 éves 7-10 éves 11-14 éves 15-18 éves 19-60éves 60 év felett
hús (baromfi, sertés, marha) 260 350 400 400 450 350
húskészítmény, húskészítmény- 30 50 60 60 60 60
konzerv
belsőség, belsőségkészítmény 80 100 100 100 100 100
hal, halkonzerv 70 90 100 150 150 150

tej, savanyított tejtermék (kefir, 300 400 500 300 300 500
joghurt, aludttej)
tejtermékek (sajt, túró) 80 100 100 100 100 100
egyéb tej készítmény (tejföl, 100 130 150 150 150 150
tejszín)
főzőzsiradék (sertészsír, 110 150 190 200 200 200
baromfizsír, olaj, főzőmargarin)
kenőzsiradék (margarin, vaj, - - - - - -
vajkrém)
cukor, méz 0-60 0-80 0-100 0-100 0-100 0-100
cereáliák (liszt, rizs, gabona- 250 300 400 400 400 400
magvak, gabonapelyhek, egyéb
kenyérfélék, péksütemények 300 400 500 600 600 500
száraztészta 80 100 120 120 120 120
burgonya 600 700 800 800 800 800
zöldségfélék (friss, mirelit, 1100 1350 1500 1600 1600 1600
konzerv, szárított)
gyümölcsök (friss, mirelit, 600 700 800 800 800 800
befőtt, kompót, aszalt)
száraz hüvelyes 90 110 130 150 150 100
tojás 100 120 120 120 120 120
rostos üdítő - - - - - -
lekvár - - - - - -
olajos mag 30 40 40 40 40 40
A csoportos étkeztetésben az "A" táblázatban meghatározott korcsoportoknak megfelelő

külön étrend, illetve anyagkiszabás alkalmazása szükséges.
A csoportos étkeztetés ellenőrzésekor az étlapok és anyagkiszabatok alapján történő energia-

és tápanyagszámítás legalább a következőkre terjedjen ki:
- energia (kJ, kcal),

- fehérje (g, energia%),
- zsír (g, energia%),
- szénhidrát (g, energia%),
- hozzáadott cukor (energia%),
- koleszterin (mg).
A napi energia- és tápanyagbeviteli ajánlások teljesítendő aránya a szolgáltatott étkezések

függvényében a következő:
- csak reggeli esetén 20%,

- csak ebéd esetén 35%,
- tízórai, ebéd esetén 50%,
- tízórai, ebéd, uzsonna esetén 65%,

- reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna esetén 75%,
- csak vacsora esetén 25%.
A hozzáadott zsiradék felhasználása változatos legyen és legfeljebb 30%-a legyen állati

eredetű. A bő zsiradékban sütéshez használt zsírmennyiség legfeljebb 1/3-át lehet a
tápanyagtartalomba, a nyersanyag-összesítésbe beszámolni.
Az étkeztetés ellenőrzésekor figyelembe kell venni, hogy a "B", "C", "D" táblázatokban
található élelmiszernyersanyag-felhasználási javaslatokból egy hónapos átlagot véve az
eltérés ne legyen nagyobb plusz-mínusz 10%-nál.
Az élelmezés változatosságának elemzése
A helyes táplálkozás az ételek minősége mellett azok változatosságán alapul. Ez utóbbi

követelményt az elemzési feladatok ellátásánál a minél többféle étel étrendbe állításával lehet
teljesíteni.
A gazdasági elemzés a változatosság követelményének kielégítését a változatossági mutatóval
méri, és az eredménye alapján értékeli. (Jele: V)
A változatossági mutató meghatározásához az étrend szerint felszolgált ételeket
ételféleségenként kell csoportosítani. A gyakoribb ételcsoportok, zárójelben a számításnál
alkalmazandó rövidítéseikkel:
- levesek (l),
- főzelékek (f),
- húsételek (h),
- köretek (k),
- főtt és sült tészták (t),
- gyümölcsök (gy).
Az élelmezés változatosságának méréséhez szükséges:
- az adott ételféleségek száma, valamint
- az adott étel előfordulásának adata.
Az alkalmazott jelölések pl. a köretekre vonatkozóan:
- a köretféleségek száma: k f
- a köretek előfordulásának száma: k e
A változatossági mutató számítható:
a) egy ételcsoportra, illetve az
b) étrend egészére (mint átlagos változatosság).
a) Egy ételcsoportra vonatkozó változatossági mutató számítása (pl. a köretekre).
kf
V k = ----- x 100
ke
A mutató tartalma: a vizsgált időszak étrendjében előforduló köretek milyen arányban voltak
másfélék, azaz milyen arányban voltak változatosak.
Például: ha a havi étrendben 8 alkalommal szerepelt köret 4 féleségben (formában) akkor a
változatossági mutató:
4
V k = --- x 100 = 50%
b) Az étrend egészére vonatkozó változatossági mutató (átlagos változatossági mutató)

számítása:
l f + f f + h f + k f + t f +gyf
V á = ------------------------------- x 100
l e + f e + h e + k e + t e + gy e
Tartalma: az étrend egészének változatosságát mutatja, az egyes ételcsoportok

változatosságának átlagaként.
A változatossági mutató számításának jellemzői:
- célszerű legalább egy hónap étrendjét bevonni a vizsgálatba,
- megalapozottabb értékelést nyújt, ha az évben belüli elemzés kiterjed egy-egy, a
változatosság szempontjából erős (kora őszi) és gyenge (kora tavaszi) hónapra,
- az étkezések közül az ebédek alkalmasak a megfigyelésre, mert az ételcsoportok
jellemzően itt fordulnak elő.
A változatossági mutató értékelését, megítélését a megfigyeléseken, a gyakorlati
tapasztalatokon alapuló minősítési rendszer segíti. Eszerint a változatosság:
- nem kielégítő, ha a mutató 60% alatti,
- 60 és 80% között elfogadható,
- 80% felett jó.
Az élelmezés változatosságának elemzéséhez egy általános iskola napközi otthonának
2003. év szeptember havi adatait használjuk fel.
Az általános iskola napközi otthonának étrendi adatai 2003. szeptember

Megnevezés Ételféleségek Ételféleségek száma
előfordulásának száma
Levesek (l) 18 14
Főzelékek (f) 6 4
Húsételek (h) 10 6
Köretek (k) 8 3
Főtt és sült tészták (t) 12 8
Gyümölcsök (gy) 12 8
Az elemzés feladatai:
- a változatossági mutató meghatározása az egyes ételcsoportokra, illetve az étrend
egészére,
- következtetések levonása.
A változatossági mutató számítása:
- egyes ételcsoportokra
14
V l = ---- x 100 = 78.8%
18
4
V f = ----- x 100 = 66,7%
6
6
V h = ----- x 100 = 60%
10
3
V k = ----- x 100 = 37,5%
8
8
V t = ----- x 100 = 66,87%
12
8
V gy = ----- x 100 = 66,7%
12
- az étrendre
14+4+6+3+8+8 43
V á = ---------------------- x 100 = ---- x 100 = 65,2%
18+6+10+8+12+12 66
A napközi otthon étrendjének változatossága – a számítások alapján – nem éri el a jó

szintet, így az javítani szükséges az ellátás megfelelő színvonala érdekében. Kifejezetten
egyhangúak a köretek, de alig kielégítő a hús-, a főzelék-, a tészta- és a
gyümölcsféleségek változatossága.
Az elemzés megállapításait azért kell fokozottan szem előtt tartani, mivel a szeptember
hónap még a jó színvonalú, változatosságot nyújtó időszakok közé tartozik.
Az élelmezési kiadások elemzése
Az élelmezést nyújtó költségvetési szervek kiadásai között általában jelentős arányt,

volument képviselnek az e tevékenységgel kapcsolatos kiadások.
Ezért az elemzésnél célszerű a kiadások alakulását, változását vizsgálni.
E terület alapvető elemzési módszere az összehasonlítás, amelynél a viszonyítási alap
lehet:
- az élelmezési előirányzat, illetve
- előző évek élelmezési kiadásai.
Az élelmezési előirányzat meghatározása az élelmezési nyersanyagnormák és az
élelmezési napok számbavételén alapszik.
Az élelmezési nyersanyagnormák intézménytípusonként eltérőek, alkalmazásuk nem
kötelező. A nyersanyagköltséget kifejező norma összhangban van az ellátottak életkori
sajátosságaival, bizonyos esetekben különleges szükségletekkel (pl. diétás étkeztetés9.
Az élelmezési nap, mint teljesítménymutató kifejezi e tevékenység teljes, éves
terjedelmét.
Számítása:
Feladatmutató átlagállománya x Működési napok száma
Kapacitáskihasználtság %
Az élelmezés nyersanyagnormák és az élelmezési napok ismeretében az élelmezési

előirányzat, mint nyersanyagköltség az alábbi összefüggés alapján meghatározható:
Élelmezési előirányzat = Élelmezési napok száma x Nyersanyagnorma
A reálisan kialakított élelmezési előirányzat jó viszonyítási alapot teremt a tényleges

kiadások elemzéséhez. Az előirányzat és a tényleges kiadások közti eltérés okát az
elemzőnek fel kell tárnia. Az eltérést kiváltó okok között szerepelhet az élelmiszerárak
változása, a kapacitás-kihasználás tervezettől való eltérése stb.
Az elemzésnél vizsgálandó az egy ellátottra jutó tényleges felhasználás és a norma
viszonya.
A naponkénti összehasonlítás információt szolgáltat.
- az eltérés mértékéről, jellegéről (tartós vagy nem tartós az eltérés), illetve
- az élelmezési tevékenység helyzetéről.
Kiegyensúlyozott élelmezési tevékenység esetén a naponkénti felhasználás jelentősen nem
változik, nem ingadozik.
Az élelmezési kiadások viszonyítása korábbi évek adataihoz információit ad e
tevékenység változásáról
Számottevő változása esetén célszerű az elemzésbe bevonni az ellátottak számának, a
kapacitás-kihasználás százalékának alakulását is.
Az elemzést nyújtó intézményeknél a szolgáltatás színvonalát vizsgálhatjuk az
alkalmazott normák tükrében is.
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. Törvény
szerint pl.: a gyermekek napközbeni ellátása (gyermekétkeztetés) intézményi térítési
díjainak alapja az élelmezési nyersanyag költségének egy ellátottra jutó napi összege,
melynek alapján a jogszabályokban, valamint a helyi rendeletekben foglalt normatív és
szociális kedvezmények figyelembevételével az intézményvezető állapítja meg a
személyes térítési díjat. Az önkormányzati fenntartású közoktatási intézményekben
alkalmazandó étkezési térítési díjakról a fenntartó rendeletet alkot. Az elemzés kiterjedhet
a térítési díjak/nyersanyag költségek alakulására, dinamikájuk és az árváltozások hatására,
megfelelő adatok esetén területi összehasonlításra.
21/C. Ismertesse az ellenőrzés módszertanát, az ellenőrzési módszereket,

eljárásokat!
Az ellenőrzés a megismert, feltárt tényeknek valamilyen követelményekhez történő

hasonlítására, a tények értékelésére a követelményektől való eltérések okainak feltárására
irányuló tevékenység.
Egyszerűbben az ellenőrzést ténymegállapító, összehasonlító, értékelő és javaslattevő
tevékenység. Három eleme:
- tényhelyzet megismerése,
- követelményekhez történő viszonyítás
- eltérések alapvető okainak feltárása
Az ellenőrzési módszerek sajátosságai, értelmezése
Az ellenőrzés módszereinek többféle csoportosítása elfogadott. Ismerünk dokumentális

ellenőrzést, szakmai ellenőrzést és gazdasági elemzést. Egy másik csoportosítás a helyszíni
ellenőrzést a módszerei szerint elemzésre, okmányokon alapuló ellenőrzésre és közvetlen
tapasztalatokon alapuló ellenőrzésre osztja fel. Az egyes módszerek az alkalmazásuk során
kisebb-nagyobb mértékben összekapcsolódnak. Az ellenőrzés csak akkor lehet teljes értékű,
ha épít az okmányok tartalmára és a tények, a valóság közvetlen megfigyelésére. Lefolytatása
nem nélkülözheti az ellenőrzés tárgyához kapcsolódó általános vagy konkrét szakmai
ismereteket.
Az ellenőrzés módszerét az ellenőrzés közelebbi célja és tárgya határozza meg. Az

alkalmazott módszer biztosítsa a tárgyszerűséget, a valósághű képet, a valóságos helyzet
feltárását és ne csorbítsa az ellenőrzöttek jogait. A módszerek alapvető közös vonása az
összehasonlítás.
Az ellenőrzési rendszer alapvetően a tulajdonformáktól és a tulajdonviszonyoktól függ.
Ellenőrzési eljárások
- rovancsolás: a közvetlen tapasztalatszerzés egyik legáltalánosabb és leggyakoribb
módja. Egybeveti a tényleges helyzetet a nyilvántartásban vagy az okmányban
kimutatott adatokkal. A leggyakrabban a raktári vagy a pénztári ellenőrzéseknél
használhatják. Megjelenő formái a számlálás és mérés. A vizsgálatot végző
személy mellett az ellenőrzött részleg arra munkakörileg kijelölt dolgozója végzi.
Eredményét írásba foglalják.
- Szemle: nem korlátozódik csak a mennyiségi területre. Az anyagi értékek
megóvása és a megőrzése, a raktározás rendje, a raktárak elhelyezése,
kihasználtsága, berendezése, műszerek állapota, a tűzrendészeti, munkavédelemi,
környezetvédelmi előírások betartása.
- Próbavásárlás: a revizor a fogyasztás befejezése és a fizetés megtörténte után fedi
fel kilétét.
- Mintavétel: közvetlen tapasztalat-szerzést szolgálja. Ezt rendszerint akkor
alkalmazzák, ha azonnal és a helyszínen nem végezhető el az ellenőrzés, az anyag
összetételének megállapítása.
- Kísérlet: ritkán alkalmazott közvetlen tapasztalatszerzési eljárás. A vizsgált szerv
felelős dolgozója az ellenőrzést végző személy felkérésére, annak jelenlétében és a
vele történt előzetes megbeszélés alapján, előre meghatározott szándékkal,
mesterségesen idéz elő valamilyen folyamatot.
- Megkérdezés: ez is a tevékenységek megismerésének közvetlen módszere. A

megállapításokat tartalmazó jelentésben csak az írásos megkérdezés rögzíthető.
Formái: információs tesztlap és az aláírt interjú.
A tevékenységek folyamatába épített ellenőrzés
A belső ellenőrzési rendszer része. Lényegében a tömegszerű, ismétlődő folyamatok

szabályozott ellenőrzési rendszere. Csak akkor jelez, ha a követelményektől való eltérést
észlel. Eredményessége jelentősen befolyásolja a szervezettséget, a minőséget, a
tevékenységet, hatékonyságot. A munkafolyamatok valamennyi szakaszára ki kell terjednie,
rendelkeznie kell az ellenőrzés módjának meghatározásáról, hiányosság észlelése esetén a
teendőkről. A következő munkafázis az ellenőrzés teljesítése nélkül nem kezdhető meg.
Rögzíteni kell:
- az ellenőrzés körülményeit, az ellenőrzési pontokat,
- követelményeket,
- a visszacsatolás módját és irányát.
Lehet:
- személyhez kötött ellenőrzés,
- a munkaműveletek közötti ellenőrzés, és
- önállósult szakellenőrzés
Az önellenőrzés: a személyhez kötött önellenőrzés keretében magunkat ellenőrizzük. Az

önellenőrzés fokozott önállóságot, szaktudást, pontosságot igényel.
A munkaműveletek közötti ellenőrzés: ennek keretében valamely munkaszakasz
végrehajtását külön személy vizsgálja.
Számvitel tétel:
22./a. Ismertesse a bizonylati rend és fegyelem tartalmi előírásait!
A bizonylati elvre és fegyelemre a számviteli törvény külön paragrafust tartalmaz, mely

alaptételként rögzíti, hogy minden gazdasági eseményről, műveletről, amely az eszközök,
illetve azok forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell
kiállítani. A gazdasági műveletek folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli
nyilvántartásokban rögzíteni kell.
A bizonylat a gazdasági eseményről készített hiteles okmány,

A könyvviteli nyilvántartásban csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad
adatokat bejegyezni, mégpedig úgy, hogy
 A pénzforgalmat érintő gazdasági műveletet késedelem nélkül. Készpénzforgalom
esetén a pénzmozgással egyidejűleg, bankszámla, előirányzat felhasználási
keretszámla forgalomnál a pénzintézet értesítésének megérkezésekor
 Egyéb gazdasági események bizonylatának adatait a gazdasági művelet, esemény
megtörténte után, legkésőbb a tárgynegyedévet követő hónap 15. napjáig kell a
könyvviteli számlákon rögzíteni.
Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre vonatkozóan a
könyvvitelben rögzítendő és más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően
hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat előírt alaki és tartalmi követelményeknek,
hiba esetén előírásszerűen javítottak.
Számviteli bizonylat minden olyan, költségvetési szerv által készített, illetve a
költségvetési szervvel üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy
gazdálkodó által készített, kiállított – amelyet a gazdasági esemény számviteli
nyilvántartása céljából készítettek és amely rendelkezik a Szt-ben meghatározott alaki és
tartami követelményekkel.
A bizonylatnak alakilag és formailag hitelesnek megbízhatónak és helytállónak kell
lennie. A bizonylat szerkesztésekor a világosság elvét szem előtt kell tartani.
Bizonylatok csoportosítása:
 Könyvviteli feldolgozásban betöltött szerepük szerint
- alapbizonylatok - elsődleges bizonylatok (eredeti) ,másodlagos (eredetiről
készült gépi adathordozók)
- összesítő bizonylatok
 Kezelésük módja szerint
- Szigorú számadás alá vont bizonylatok
- Szigorú számadás alá nem vont bizonylatok
 Keletkezésük helye szerint

- Belső bizonylat
- Külső bizonylat
A szigorú számadás alá vont bizonylatok:

- készpénz kezeléshez kapcsolódó bizonylatok ( számlák nyugták)
- Minden olyan nyomtatvány mely értékét meghaladó, vagy a nyomtatványon szereplő
névértéknek megfelelő ellenértéket kell fizetni (étkezési utalvány)
- Minden olyan okmány, amelynek az illetéktelen felhasználása visszaélésre adhat alkalmat.
Ezen bizonylatokról nyilvántartást kell vezetni , amelynek biztosítani kell készletről és annak
felhasználásáról a hiánytalan elszámolást.
A bizonylat kiadása és átvétele csak elismervény ellenében történhet.
A számviteli bizonylat csak akkor alkalmas a gazdasági események hiteles rögzítésére, ha

megfelel a számviteli törvényben megfogalmazott alaki és tartalmi követelményeknek.
Az Szt. szabályozza az egyes bizonylatfajták megőrzésének idejét.
A gazdálkodó az üzleti évről készített beszámolót, üzleti jelentés, valamint azokat alátámasztó
leltár, értékelést, főkönyvi kivonatot 10 évig köteles megőrizni.
A könyvviteli elszámolást közvetlenül és közvetetten alátámasztó számviteli bizonylatot

(főkönyvi számlák, analitikus illetve részletező nyilvántartások) 8 évig.
A szigorú számadású bizonylatok rontott példányaira is vonatkozik a megőrzési határidő.

A megőrzési határidőn belüli szervezet változás nem hatálytalanítja a megőrzési
kötelezettséget. A költségvetési szervet megszüntető szervnek kell gondoskodni a bizonylatok
megőrzéséről.
-
22./b. Mutassa be az államháztartás szervezeti likviditási helyzetét bemutató elemzési

módszereket.
A költségvetés teljesítését, a pénzügyi helyzetet a hatékony gazdálkodás, a működési zavarok

elkerülése érdekében fontos a finanszírozás, a likviditás folyamatának figyelemmel kisérése.
A viszonyítás alapja a finanszírozási terv lehet, amennyiben a költségvetési szerv ilyet nem
készít, úgy a kiadási igényekből indulhat ki..
A finanszírozást ( forrás realizálódását), illetve a pénzeszközök felhasználását időszakokra
bontva lehet összehasonlítani.
Az elemző koncentrálhat az adott időszakra, de értékelhet a korábbi időszakokkal együtt.
Felhasználások (kiadások
A képlet:
Források (bevételek)* (beleértve az induló pénzkészletet is)
Ha mutató 1-nél nagyobb érték, akkor az likviditási gondokat jelez.
Az elemzésnél figyelemmel kell lenni arra is , hogy a kiadások közgazdaságilag nem mindig
jelentenek azonnali ráfordításokat, mert ezt a költségvetési számvitele jelenleg kezeli.
A likviditási helyzet értékelésénél a mérlegelemzésnél számítható mutatók mellett –különös
jelentőséggel bír a követelések és kötelezettségek volumene.
Az elemzés szempontjai:
- hogyan alakult az egyes követelések állománya és összetétele
- milyen adósokkal, vevőkkel szemben állnak fenn a követelések
- milyen fizetési határidőn belüli, túli követelések aránya, milyen hányadot
képviselnek a kétes-, a peresített követelések .
A követelések fizetési határidő szerinti bontása lehetőséget nyújt a követelések állományának,
szerkezetének vizsgálatára, a partnerek fizetési fegyelmének minősítésére. Átlagos vevő
kintlévőségi futamidő is számítható a
Követelések áruszállításból és szolgáltatásból – ÁFA
Képlettel, amely azt mutatja meg, hogy a vevői kinnlevőségek hány napi működést
finanszíroznának.
Az előzőekhez hasonló szempontok és módszerek alkalmazhatók a kötelezettségek
elemzésénél is, amely kiterjedhet
- a kötelezettség összetételére, annak változásaira
- kötelezettségek fizetési határidő szerinti alakulására.
A könyvviteli mérleg adatai jelentős információs bázist nyújtanak a vagyoni és pénzügyi

helyzet vizsgálatához elemzéséhez.
A likviditási helyzet elemzését horizontális mutatók segítségével végezzük.
Likviditási gyorsráta I.
Pénzeszközök______________*100
Likviditási gyorsráta II
Követelések +értékpapírok+ pénzeszközök *100

Likviditási ráta
Forgóeszközök *100
Rövidlejáratú kötelezettségek
Forgótőke aránya
Forgóeszközök értéke- rövidlejáratú kötelezettségek *100

Saját forrás
Befektetett eszközök fedezettsége
Saját források_________________ *100

A likviditási mutatók a fizetőképesség megítélésére alkalmasak Számlálójuk szűkebb, illetve

bővebb tartalommal határozható meg, aszerint, hogy a forgóeszközök mobilitása alapján
milyen számbavételre kerül sor.
A mutató számok információt nyújtanak arról, hogy a mobil forgóeszközök a rövid lejáratú
kötelezettségeknek milyen arányát képesek fedezni.
Ezek alapján következtetések vonhatók le a költségvetési szerv likviditási helyzetére. A
mutatók időbeli alakulásának figyelemmel kísérése, a fizetőképesség változásának kedvező
vagy kedvezőtlen tendenciáit jelzi.
A forgó tőke aránya azt fejezi ki, hogy a saját források hány százaléka fedez kötelezettség
nélküli forgóeszközt. Tartalma alapján a rövid távú fizetési pozíció megítélésének egyik
legfontosabb mutatója. A mutatószám nulla vagy negatív értéke a fizetőképesség rendkívül
súlyos állapotát mutatja.
22./c. Ismertesse a FEUVE célját, feladatait szintjeit!

121. § (1) A folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzés (a továbbiakban:
FEUVE) létrehozásáért, működtetéséért és fejlesztéséért a költségvetési szerv vezetője
felelős az államháztartásért felelős miniszter által közzétett módszertani útmutatók
figyelembevételével. A költségvetési szerv vezetője köteles olyan szabályzatokat kiadni,
folyamatokat kialakítani és működtetni a szervezeten belül, amelyek biztosítják a
rendelkezésre álló források szabályszerű, szabályozott, gazdaságos, hatékony és
eredményes felhasználását. A FEUVE, mint a kontrolltevékenység része, magában
foglalja:
a) a pénzügyi döntések dokumentumainak elkészítését (ideértve a költségvetési tervezés,
a kötelezettségvállalások, a szerződések, a kifizetések, a szabálytalanság miatti
szabályozottsági szempontból történő jóváhagyását, illetve ellenjegyzését,
(2) Az (1) bekezdés a)-c) pontjában felsorolt tevékenységek feladatköri elkülönítését
biztosítani kell.
szabályszerűség, szabályozottság és megbízható gazdálkodás elveivel;
b) az eszközökkel és forrásokkal való gazdálkodásban ne kerüljön sor pazarlásra, visszaélésre,
rendeltetésellenes felhasználásra;
c) megfelelő, pontos és naprakész információk álljanak rendelkezésre a költségvetési szerv
működésével kapcsolatosan;
d) a FEUVE harmonizációjára és összehangolására vonatkozó jogszabályok végrehajtásra
kerüljenek, a módszertani útmutatók figyelembevételével.
22. a. Ismertesse a bizonylati rend és fegyelem tartalmi előírásait!

b. Mutassa be az államháztartás szervezetei likviditási helyzetét bemutató elemzési
módszereket!
c. Ismertesse a FEUVE célját , feladatait, szintjeit!
a. Ismertesse a bizonylati rend és fegyelem tartalmi előírásait!
1. A bizonylati rend
A bizonylati rend célja, hogy rögzítse azokat, a számvitelről szóló - többször módosított -
2000. évi C. törvény (továbbiakban: Szt.), valamint az államháztartás szervezetei beszámolási
és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló - többször módosított - 249/2000.
(XII. 24.) Korm. rendelet (továbbiakban: Áhsz.) végrehajtására vonatkozó előírásokat,
módszereket, amelyek biztosítják az államháztartás szervezetei sajátosságainak, feladatainak
leginkább megfelelő, a számviteli elszámolásokhoz kapcsolódó bizonylatok kiállításának,
ellenőrzésének, továbbításának, felhasználásának, kezelésének rendjét.
Az államháztartás szervezeteinek az előzőekben foglaltak figyelembevételével ki kell
alakítania saját bizonylati rendjét, szabályzatát.
Sem a Szt., sem az Áhsz. nem írja elő, hogy a bizonylati rendnek, szabályzatnak önálló
szabályzatként kell megjelennie, lehetne ez a számlarend része, de célszerű a terjedelem miatt
külön szabályzatot készíteni. Az államháztartás szervezetei az alkalmazott bizonylatok
formáját saját maguk állapíthatják meg a kötelező tartalmi előírások mellett.
Bizonylatként alkalmazhatók a kereskedelmi forgalomban kapható nyomtatványok, valamint
a saját, belső információ igény szerint kialakított bizonylatfajták is. Mindkettővel szemben
alapvető követelmény, hogy a bizonylatok megfeleljenek a tartalmi előírásoknak és
biztosítsák az áttekinthetőség, valamint az egyértelmű adattartalom követelményét.
A bizonylatok kiállításánál a következő szempontokat kell figyelembe venni:
- a bizonylatot ott kell kiállítani, ahol a gazdasági esemény megtörtént,
- a bizonylaton minden szükséges adat kerüljön feltüntetésre,
- a bizonylat adatainak megnevezése biztosítsa az egyértelmű kitöltését,
- a bizonylat kitöltéséért felelős személy aláírása szerepeljen a bizonylaton,
- a bizonylat tartalmazzon eligazítást a bizonylatáramlás útjára,
- a bizonylat a felhasználók szerinti szükséges példányszámban kerüljön kiállításra.
A Bizonylati rendnek a következő feladatok ellátásához kell tartalmaznia előírásokat:
- bizonylati elv, bizonylati fegyelem,
- a bizonylat fogalma, a bizonylatok csoportosítása,
- a bizonylatok kiállítása, javítása, helyesbítése,
- a bizonylatok feldolgozásának rendje,
- a szigorú számadás alá vont bizonylatokkal kapcsolatos szabályok,
- a bizonylatok tárolása, szállítása,
- a bizonylatok őrzése.
Kötelező előírások:
- az egyes gazdasági eseményekhez milyen bizonylatot kell használni,
- kinek kell a bizonylatot kiállítani, az abban szereplő adatokat kinek kell
ellenőrizni,
- a bizonylatot kiállító és az ellenőrzést végző felelőssége,
- hány példányban kell a bizonylatot kiállítani, mi az egyes példányok szerepe az
adatfeldolgozásban,
- hogyan kell a bizonylatot továbbítani, miként kell az átvételt igazolni,
1
-
kinek és milyen módon kell a bizonylati példányokat megőrizni, mikor lehet
azokat selejtezni,
- miként kell kezelni a rontott bizonylati példányokat, illetve a tévesen kiállított
bizonylat esetén milyen eljárást kell követni.
A bizonylati album
Az államháztartás szervezeteire vonatkozóan nincs olyan kötelező előírás, mely szerint
bizonylati albumot kell készítsen az adott szervezet. Tekintettel azonban arra, hogy a
könyvvezetésre, a bizonylatolásra vonatkozó részletes belső szabályokat úgy kell kialakítani,
hogy a költségvetési beszámoló adatainak közvetlen alátámasztására is alkalmas legyen,
célszerű a bizonylati albumot is elkészíteni.
A bizonylati album főbb elemei az egyes bizonylatokra vonatkozóan:
bizonylat megnevezése, száma,
a bizonylat kitöltésére, kezelésére vonatkozó információk,
kitöltés ideje,
kitöltés helye,
példányszám,
a bizonylat útja (ezt folyamatábrán is be lehet mutatni),
a kitöltésért felelősök megnevezése,
a bizonylat megőrzésének helye, módja,
a bizonylat megőrzésének ideje.
A számviteli bizonylatok és a bizonylati rend

A számviteli bizonylatokra vonatkozóan az államháztartás szervei is az Szt.-ben foglaltakat
kell irányadónak tekintse, tekintettel arra, hogy az Áhsz., a törvénytől elérő rendelkezéseket
nem tartalmaz.
Számviteli bizonylat minden olyan, a gazdálkodó által kiállított, készített, illetve a vele üzleti
vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy más gazdálkodó által kiállított,
készített okmány (számla, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat,
bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat) – függetlenül annak
nyomdai vagy egyéb előállítási módjától –, amely a gazdasági esemény számviteli
elszámolását (nyilvántartását) támasztja alá.
A számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és
helytállónak kell lennie. A bizonylat szerkesztésekor a világosság elvét szem előtt kell tartani.
A számviteli bizonylatot a gazdasági művelet, esemény megtörténtének, illetve a gazdasági
intézkedés megtételének vagy végrehajtásának időpontjában, általában magyar nyelven kell
kiállítani.
A számviteli bizonylatot a megfelelő feltételek megléte esetén idegen nyelven is ki lehet
állítani. Az idegen nyelven kibocsátott, illetve a befogadott idegen nyelvű bizonylaton azokat
az adatokat, megjelöléseket, amelyek a bizonylatok hitelességéhez, a megbízható, a
valóságnak megfelelő adatrögzítéshez, könyveléshez szükségesek – a könyvviteli
nyilvántartásokban történő rögzítést megelőzően – belső szabályzatban meghatározott módon
magyarul is fel kell tüntetni.
A külföldi szállító, szolgáltató számláján azokat az adatokat, megjelöléseket kell – a
könyvviteli nyilvántartásokban történő rögzítést megelőzően – magyarul is feltüntetni,
amelyek a bizonylat hitelességéhez, a megbízható, a valóságnak megfelelő adatrögzítéshez,
könyveléshez, az utólagos ellenőrzéshez feltétlenül szükségesek.
2
A könyvviteli elszámolást közvetlenül alátámasztó bizonylat általános alaki és tartalmi

kellékei a következők:
– a bizonylat megnevezése és sorszáma vagy egyéb más azonosítója,
– a bizonylatot kiállító gazdálkodó (ezen belül a szervezeti egység) megjelölése,
– a gazdasági műveletet elrendelő személy vagy szervezet megjelölése, az utalványozó és a
rendelkezés végrehajtását igazoló személy, valamint a szervezettől függően az ellenőr
aláírása; a készletmozgások bizonylatain és a pénzkezelési bizonylatokon az átvevő, az
ellennyugtákon a befizető aláírása;
– a bizonylat kiállításának időpontja, illetve - a gazdasági művelet jellegétől, időbeni
hatályától függően - annak az időpontnak vagy időszaknak a megjelölése, amelyre a bizonylat
adatait vonatkoztatni kell (a gazdasági művelet teljesítésének időpontja, időszaka).
A számviteli elszámolás alapja változatlanul a Ptk. szerinti teljesítés időpontja. Egyes
ügyleteknél az új áfa törvény előírása szerint eltérő a teljesítés időpontjának a megítélése.
Emiatt a könyvviteli elszámoláshoz a bizonylatnak ezekben az esetekben mind a két teljesítési
időpontot (időszakot) tartalmaznia kell.
– a (megtörtént) gazdasági művelet tartalmának leírása vagy megjelölése, a gazdasági művelet
okozta változások mennyiségi, minőségi és – a gazdasági művelet jellegétől, a könyvviteli
elszámolás rendjétől függően – értékbeni adatai,
– külső bizonylat esetében a bizonylatnak tartalmaznia kell többek között: a bizonylatot
kiállító gazdálkodó nevét, címét,
– bizonylatok adatainak összesítése esetén az összesítés alapjául szolgáló bizonylatok
körének, valamint annak az időszaknak a megjelölése, amelyre az összesítés vonatkozik,
– a könyvelés módjára, az érintett könyvviteli számlákra történő hivatkozás,
– a könyvviteli nyilvántartásokban történt rögzítés időpontja, igazolása,
– továbbá minden olyan adat, amelyet jogszabály előír.
2. Bizonylati elv, bizonylati fegyelem
A Szt. értelmében, minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az

eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani.
A számviteli (könyvvitel) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján
szabad adatokat bejegyezni.
Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a
könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályokban előírt adatokat a valóságnak megfelelően,
hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tártalmi követelményeinek és
amelyet – hiba esetén – előírásszerűen javítottak.
A bizonylatok feldolgozási rendjének kialakításakor figyelembe kell venni a következőket
is:
a) a pénzforgalmat érintő gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait
késedelem nélkül, készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidejűleg, pénzforgalmi
számla, előirányzat-felhasználási keretszámla forgalomnál a hitelintézeti értesítés, illetve a
Kincstár értesítésének megérkezésekor a könyvekben rögzíteni kell.
b) az egyéb gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait, illetve a folyamatosan
vezetett analitikus nyilvántartásokból készített összesítő bizonylat (feladás) adatait a
gazdasági műveletek, események megtörténte után, legkésőbb a tárgynegyedévet követő
hónap 15. napjáig kell a könyvekben rögzíteni. Az egyéb gazdasági műveletek, események
rögzítésének rendjét úgy kell kialakítani, hogy az államháztartás szervezete eleget tudjon
tenni a jogszabályokban előírt adatszolgáltatási kötelezettségeknek. Amennyiben az
államháztartás szervezete az egyéb gazdasági műveletek, események hatását a folyamatosan
3
vezetett analitikus nyilvántartásokból készített összesítő bizonylat (feladás) alapján rögzíti,

akkor az összesítő bizonylat tartalmi és formai követelményeit a számlarendjében vagy a
bizonylati rendjében köteles rögzíteni.
Az államháztartás szervezetének a könyvvezetésre, a bizonylatolásra vonatkozó részletes

belső szabályait úgy kell kialakítania, hogy az a könyvviteli mérleg, a pénzforgalmi jelentés, a
pénzmaradvány-kimutatás, az előirányzat-maradványkimutatós, az eredmény-kimutatás
alátámasztásán túlmenően a kiegészítő melléklet pénzügyi adatainak közvetlen
alátámasztására is alkalmas legyen.
 A bizonylati fegyelem megtartása
A bizonylatok feldolgozása során ellenőrizni kell a bizonylatokon feltüntetett adatokat, azok
hitelességét. A rögzítésük, könyvelésük előtt a bizonylatokat csoportosítani kell.
A feldolgozás során a következő feladatokat kell elvégezni:
– ki kell jelölni azokat a főkönyvi számlákat (analitikus nyilvántartó lapot), amelyeken a
gazdasági művelet hatásának értékét, illetve mennyiségi adatait rögzíteni kell,
(számlakijelölés, gépi adatfeldolgozás során az előírt kódolást),
– a bizonylaton el kell végezni a számlakijelölést, illetve a kódolást végző személy
kézjegyével azt el kell látni,
– rögzíteni kell a könyvelés megtörténtél, időpontját és az egyeztetés tényét,
– biztosítani kell megfelelő hivatkozással a visszakeresés lehetőségét.
A feldolgozás során ellenőrizni kell:
– az aláírók jogosultságát,
– a bizonylat alaki, tartalmi és számszaki helyességét, valamint azt, hogy a könyveléshez
minden bizonylat megérkezett-e, továbbá azt, hogy az adatok feldolgozása teljes körűen
megtörtént-e,
– a szükséges folyamatba épített ellenőrzések megtörténtét.
 A bizonylatok ellenőrzése
Ennek keretében a következőket kell vizsgálni:
– a gazdasági esemény bizonylatolása az előírt bizonylati űrlapon történt-e,
– a bizonylati űrlapot sorszám szerint vették-e használatba (szigorú számadású
nyomtatványoknál);
– a bizonylatok kitöltése teljes körűen megtörtént-e, minden adat szerepel-e,
– a kiállító, az érvényesítő és az utalványozó (ellenjegyző), valamint a gazdasági eseményben
érintett dolgozók aláírása szerepel-e a bizonylaton,
– a bizonylat kiállítása megfelelő-e, a javítások szabályszerűek-e, a szükséges mellékletek
csatolva vannak-e.
 A bizonylati fegyelem megsértése
A bizonylati fegyelem megsértésének leggyakoribb esetei:
A bizonylati fegyelem megsértésének minősül, ha az eszközök és források
állományában bekövetkezett változásokról
– egyáltalán nem állítanak ki bizonylatot,
– a kiállított bizonylatról valamilyen lényeges adat hiányzik, vagy helytelenül van feltüntetve,
– ha a bizonylatok továbbítása és feldolgozása nem a jogszabályi előírások
figyelembevételével történik,
– ha a bizonylatok javítása – hiba esetén – nem szabályszerűen történik.
A számviteli rend megsértésének minősül és a cselekmény súlyától függő
jogkövetkezményekkel jár, ha az államháztartás szervezeténél használt bizonylatokon
hamis adatokat rögzítenek, és így a könyvviteli számlákra hamis adatok kerülnek;
ennek következtében az államháztartás szervezete által az államháztartás információs
rendszerébe szolgáltatott adatok a valóságnak nem felelnek meg.
4
Az államháztartás szervezeténél a bizonylati- és okmányfegyelem megteremtése,

fenntartásának biztosítása és ellenőrzése az államháztartás szervezete vezetőjének feladata.
Jogkövetkezmények:
 az adózás rendjéről szóló törvény vonatkozó előírása szerint az adóbírság az adóhiány
50%-áról 75%-ra emelkedik, ha az adóhiány a bevétel – eltitkolásával, a
bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ
össze,
 súlyosabb esetben a számviteli rend megsértését a Btk is bünteti.
3. A bizonylatok csoportosítása
Az államháztartás szervezeténél használatos bizonylatok csoportosítása többféle szempont
szerint történhet:
keletkezésük helye szerint;
gazdálkodási szakterületek szerint,
kezelésük módja szerint,
könyvviteli nyilvántartásban betöltött szerepük szerint,
a bizonylat jellege szerint,
a bizonylat céljára használt nyomtatványok szerint.
 Keletkezésük helye szerint

A bizonylatok keletkezésük helye szerint lehetnek:
– belső bizonylatok: mindazok az okmányok, amelyek elsődleges kiállítása az államháztartás
szervezeténél történt. Ilyenek pl.: a készpénzkezeléssel kapcsolatos bizonylatok, a kimenő
számlák stb.;
– külső bizonylatok: mindazok a bizonylatok, amelyek kiállítása nem az államháztartás
szervezeténél, hanem az érintett bizonylatot kezdeményező külső, természetes vagy jogi
személynél történt. Ilyenek pl.: beérkező számlák, bankkivonatok stb.
 Gazdálkodási szakterület szerint

A bizonylatok gazdálkodási szakterület szerint lehetnek
– vagyonkezeléssel kapcsolatos bizonylatok:
= immateriális javak; tárgyi eszközök létesítésével, beszerzésével, átvételével, átadásával,
nyilvántartásával, selejtezésével kapcsolatos bizonylatok,
= egyéb befektetésekkel kapcsolatos bizonylatolt (befektetési célú értékpapírok vásárlásával,
eladásával, letétkezeléssel, gazdasági társaság létesítésével, hosszú lejáratra; visszafizetési
kötelezettséggel nyújtott kölcsönökkel kapcsolatos bizonylatok stb.).
– készletgazdálkodással kapcsolatos bizonylatok (készletbeszerzéssel, eladással,
raktározással, nyilvántartással`kapcsolatos bizonylatok);
– gépjármű üzemeltetéssel kapcsolatos bizonylatok;
– pénzforgalmi bizonylatok (bankkivonatok; készpénzkezelési-bizonylatok stb.),
– számlázási bizonylatok (beérkező, kimenőszámlák; ezek nyilvántartása),
– munkaügyi bizonylatok (kinevezés, megbízási szerződés; szabadság engedély, szabadság
nyilvántartás stb.),
– illetmény-számfejtési bizonylatok (jelenléti ív bérnyilvántartó lap, bérfizetési jegyzék,
egyéb személyi jellegű kifizetések bizonylatai stb:),
– társadalombiztosítással kapcsolatos bizonylatok, leltározási bizonylatok,
– könyvelési belső bizonylatok,
– kötelezettségvállalással kapcsolatos bizonylatok,
5
– költségvetési előirányzatokkal kapcsolatos bizonylatok (elemi költségvetés, költségvetési

rendelet és annak módosításai, költségvetési törvényben meghatározott támogatási jogcímek
és azok igénylésével kapcsolatos bizonylatok),
– önköltségszámítással kapcsolatos bizonylatok,
– helyi adóval, kapcsolatos bizonylatok önkormányzatoknál (bevallással, kivetéssel,
nyilvántartással kapcsolatos bizonylatok);
– szociális ellátással, juttatásokkal kapcsolatos bizonylatok,
– államigazgatási, hatósági díjak megállapításával kapcsolatos bizonylatok stb.
 Kezelésük módja szerint

– szigorú számadású bizonylatok, amelyek az Szt. előírása alapján annak minősülnek, és
amelyek nyilvántartására, kezelésére vonatkozóan az Szt. külön előírásokat tartalmaz;
– szigorú számadás alá nem vont bizonylatok mindazok, amelyek nem minősülnek szigorú
számadású bizonylatnak.
 Könyvviteli nyilvántartásban betöltött szerepük szerint

A bizonylatok könyvviteli nyilvántartásban betöltött szerepük szerint lehetnek:
– alapbizonylatok, amelyek lehetnek elsődleges bizonylatok (eredeti feljegyzések) és
másodlagos bizonylatok (eredeti bizonylatok alapján készült);
– összesítő vagy gyűjtő bizonylatok, amelyek az alapbizonylatok felhasználásával
keletkeztek.
 A bizonylat jellege szerint

– elsődleges bizonylatnak minősülnek azok az okmányok, amelyeket az adott gazdasági
esemény megtörténtéről; mennyiségi és minőségi adatairól, értékkihatásáról eredeti (első)
bizonylatként állítottak ki. Ezen bizonylatokat az adott gazdasági műveletet elrendelő, vagy
azt lebonyolító személyeknek alá kell írniuk, az aláírás a bizonylat hitelességének feltétele.
– másodlagos bizonylatnak minősülnek mindazok az okmányok, amelyek akár a feldolgozás
(rögzítés) módja miatt, akár megőrzés céljára vagy egyéb okból az elsődleges bizonylat
alapján kerülnek kiállításra. Nem minősülnek másodlagos bizonylatnak a több példányban
készített bizonylatok másolati;- második, harmadik stb. példányai. A másodlagos bizonylat
mindig az elsődleges bizonylat adataiból, külön munkamenetben készül.
A másodlagos bizonylatot a kiállítója köteles aláírni. A másodlagos bizonylat aláírása viszont
nem az alapul szolgáló vagyonváltozás végrehajtására irányuló rendelkezést jelenti, hanem
annak igazolására szolgál, hogy a másodlagos bizonylatot a hivatkozott hiteles és érvényes
elsődleges bizonylat alapján, a vonatkozó számviteli (ügyviteli) előírások figyelembevételével
állították ki. Az elektronikus adatfeldolgozás részére, vagy az analitikus nyilvántartás
felfektetése céljából (pl.: tárgyi eszközök esetében) készített és másodlagos bizonylat szerepét
betöltő adathordozóknál feltétlenül biztosítani kell az alapul szolgáló elsődleges bizonylat
azonosításának lehetőségét.
– Összesítő (gyűjtő) bizonylatnak kell tekinteni azokat a bizonylatokat, amelyek több
elsődleges vagy másodlagos bizonylat meghatározott célú összesítése révén készülnek és több
elsődleges bizonylat által dokumentált gazdasági művelet összegszerű kihatását összevontan
tartalmazzák: az összesítő bizonylatokat a kiállító és az ellenőrzést végző dolgozó aláírással
köteles ellátni.
Az összesítő bizonylat kiállítójának felelőssége az alapul szolgáló elsődleges vagy
másodlagos bizonylatok hiánytalan és összegszerűleg helyes felvezetésére terjed ki.
Az összesítő bizonylatnak legalább tartalmaznia kell:
= a bizonylat megnevezését,
= az érintett főkönyvi számlák számát,
6
= a gyűjtött bizonylatok azonosítási adatainak feltüntetését (sorszám, dátum, megnevezés,

bizonylat száma stb.),
= a bizonylat kiállításának időpontját,
= a bizonylat kiállítójának aláírását.
Az összesítő bizonylat tartalmi és formai követelményeit az államháztartás szervezete a
számlarendjében vagy a bizonylati rendjében köteles rögzíteni.
A hitelesség feltétele a bizonylaton rögzített hitélesítési záradék: „A másolat hiteles" szöveg,

keltezés, és aláírás (bélyegző).
A hitelesítési záradékot a munkakörileg hitelesítésre felhatalmazott dolgozó köteles aláírni.
Több hiteles másolat készítése esetén a hitelesítési záradékkal valamennyi példányt el kell
látni. Hiteles kivonat fogalmán valamely okmány erre a célra kijelölt adatainak (tartalmi
elemeinek) közlését tartalmazó iratot kell érteni. A hiteles kivonatot is hitelesítési záradékkal
kell ellátni.
A hiteles másolat és a hiteles kivonat csak abban az esetben használható fel bizonylatolás
céljára, ha a bizonylatokra vonatkozó tartalmi és alaki kellékekkel rendelkezik.
Az eredeti aláírás meglétének követelménye alól a hitelesítési záradék mentesít.
 A bizonylat céljára használt nyomtatványok szerint

A bizonylatok céljára használt nyomtatványok szerint lehetnek:
= kereskedelmi forgalomban beszerezhető nyomtatványok, amelyek a számviteli
nyilvántartásokban (analitikus, főkönyvi) történő rögzítéshez szükséges adattartalommal
rendelkeznek (tárgyi eszköz analitikus nyilvántartásai, pénztárjelentés, pénztárbevételi-kiadási
bizonylatok stb.);
= az államháztartás szervezeteire vonatkozó kormányrendeletekben, különböző ágazati
jogszabályokban (pl.: állami támogatások, pályázati pénzek, EU-s támogatások
igénybevételéhez) előírt, kötelezően alkalmazandó nyomtatványok, amelyek előállításáról
nyomdai megrendelés vagy a jogszabályban meghatározott szervezettől történő igénylés
útján, internetről való letöltéssel, illetve házilagos sokszorosítással kell gondoskodni;
= saját tervezésű ügyviteli és könyvviteli nyomtatványok, amelyek előállításáról nyomdai
megrendelés útján vagy házilagos sokszorosítással kell gondoskodni.
4. A szigorú számadású bizonylatok nyilvántartása, kezelése

Szigorú számadási kötelezettség alá kell vonni a készpénz kezeléséhez, más jogszabály
előírása alapján meghatározott gazdasági eseményekhez kapcsolódó bizonylatokat (ideértve a
szám1át, az egyszerűsített számlát és a nyugtát is), továbbá minden olyan nyomtatványt,
amelyért a nyomtatvány értékét meghaladó vagy a nyomtatványon szereplő névértéknek
megfelelő ellenértéket kell fizetni, vagy amelynek az illetéktelen felhasználása visszaélésre
adhat alkalmat.
A szigorú számadási kötelezettség a bizonylat, a nyomtatvány kibocsátóját terheli. A szigorú
számadású bizonylatok a szigorú számadású nyomtatványok kitöltésével „keletkeznek".
A szigorú számadású nyomtatványok körét az államháztartás szervezeteinek kell
meghatároznia úgy, hogy pénzügyi visszaélések elkövetésére ne legyen mód.
A szigorú számadású nyomtatványok készleteiről és felhasználásáról olyan nyilvántartást kell
vezetni, amiből a felhasználó egyértelműen azonosítható, és a felhasznált mennyiség sorszám
szerint is kitűnik. A szigorú számadású nyomtatvány felhasználójának a rontott példányokkal
is el kell számolnia.
7
A szigorú szántadású nyomtatványok kiadása, felhasználása

Minden olyan esetben, ha a megőrzéssel megbízott dolgozó a kezelésére bízott
nyomtatványkészletből annak felhasználására megbízott személynek kiad, a kiadás és az
átvétel tényét a nyilvántartás megfelelő sorában a kiadás és az átvétel keltének feltüntetésével
keresztül kell vezetni, és az átvételt ugyanott a megbízott személy aláírásával kell
elismertetni.
A nyilvántartásnak legalább a következő adatokat kell tartalmazni:
= a beszerzett bizonylat sorszámát,
= beszerzés idejét,
= a felhasználás kezdő időpontját,
= a felhasználás befejező időpontját,
= a felhasználásra átvevő aláírását,
= a felhasználatlan visszavevő aláírását.
5. A bizonylatok helyesbítése
A bizonylatot a gazdasági művelet, esemény megtörténtének, illetve a gazdasági intézkedés
megtételének vagy végrehajtásának időpontjában kell kiállítani.
A bizonylaton az adatokat időtálló módon úgy kell rögzíteni, hogy azok a kötelező megőrzési
határidőig olvashatók (olvasható alakra hozhatók), továbbá az esetlegessé váló utólagos
változások felismerhetők, illetve kimutathatók legyenek.
A szabályszerű javításokat következők szerint kell elvégezni:
A bizonylatra helytelenül bejegyzett adatok javítása során az eredeti bejegyzést át kell húzni,
úgy, hogy az eredeti bejegyzés (szám vagy szöveg) olvasható maradjon. A helyesbített
adatokat az áthúzott szám vagy szöveg fölé kell írni. A hibás bejegyzéseket a bizonylat
minden példányán javítani kell. Fel kell tüntetni továbbá a helyesbítés keltét és a bizonylatot
helyesbítő személy aláírását.
Pénztári bizonylatokat javítani nem szabad! A rontott pénztári bizonylat, készpénzcsekk stb,
helyett új bizonylatot kell kiállítani és a rontott, stornírozott bizonylatot (annak összes
példányát) meg kell őrizni.
o A külső szervektől beérkezett bizonylatokat alaki és tartalmi szempontból ellenőrizni
kell. Az ellenőrzés során talált hibákról a bizonylat kiállítóját értesíteni kell és fel kell
szólítani a hibás bejegyzés helyesbítésére.
o A külső szervektől beérkező bizonylatok alaki és tartalmi szempontból történő
ellenőrzéséért felelős személyt kell kijelölni.
o A költségvetési szerv külső szervtől érkezett bizonylatot nem javíthat.
o A hibásan, más szerv részére megküldött bizonylatot köteles javítani. A javítás
történhet az eredeti - hibás - bizonylat érvénytelenítésével és új bizonylat, kiállításával,
vagy helyesbítő bizonylat kiállításával.
o A helyesbítő bizonylatnak tartalmaznia kell:
= az eredeti bizonylat azonosításához szükséges adatokat,
= a módosításnak megfelelő új tételeket.
8
6. Elektronikusan kiállított bizonylattal szembeni sajátos követelmények
Az Szt. 167. és 169. §-ai az elektronikusan kiállított bizonylatokkal szemben sajátos

követelményeket írnak elő.
Számviteli bizonylatként alkalmazható az elektronikus aláírásról szóló törvény szerinti
legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátott elektronikus
dokumentum, irat, ha megfelel az Szt. előírásainak. Az elektronikus dokumentumok, iratok
bizonylatként történő alkalmazásának feltételeit, hitelességének, megbízhatóságának
követelményeit más jogszabály is meghatározhatja. Ha a könyvviteli nyilvántartás, mint
számviteli bizonylat technikai, optikai eljárás eredménye, akkor biztosítani kell
= az adatok vizuális megjelenítése érdekében azoknak - szükség esetén - késedelem nélküli
kiíratását,
= egyértelmű azonosítás érdekében a kódjegyzéket.
Az elektronikus formában kiállított bizonylatot az elektronikus archiválásra vonatkozó külön

jogszabály előírásainak és az előzőekben foglaltaknak a figyelembevételével elektronikus
formában kell megőrizni, oly módon, hogy az alkalmazott módszer biztosítsa a bizonylat
összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az
utólagos módosítás lehetőségét.
Az eredetileg nem elektronikus formában kiállított bizonylat elektronikus formában is
megőrizhető oly módon, hogy az alkalmazott módszer biztosítsa az eredeti bizonylat összes
adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az
utólagos módosítás lehetőségét.
7. A bizonylatok megőrzése
A költségvetési szerv a költségvetési évről készített beszámolót, az üzleti jelentést, valamint

az azokat azt alátámasztó leltárt, értékelést, főkönyvi kivonatot, illetve más, az Szt.
követelményeinek megfelelő nyilvántartást olvasható formában, továbbá az adatok
feldolgozásánál alkalmazott, működőképes állapotban tárolt számítógépes programot legalább
10 évig köteles megőrizni.
A könyvviteli elszámolást közvetlenül és közvetetten alátámasztó számviteli bizonylatot
(ideértve a főkönyvi számlákat, az analitikus, illetve részletező nyilvántartásokat, szigorú
számadású nyomtatványokat is), legalább 8 évig kell olvasható formában, a könyvelési
feljegyzések hivatkozása alapján visszakereshető módon megőrizni. (A folyószámláknál az
elévülési idő, a folyószámla megszűnésének időpontjával kezdődik.)
A megőrzési időn belüli szervezeti változás (ideértve a jogutód nélküli megszűnést is) nem
hatálytalanítja e kötelezettséget, így a bizonylatok megőrzéséről a szervezeti változás
végrehajtásakor intézkedni kell.
9
b. Mutassa be az államháztartás szervezetei likviditási helyzetét bemutató elemzési

módszereket!
A pénzügyi helyzet elemzéséhez alkalmazott mutatók a likviditás alakulásának megítélését

szolgálják. A likviditás elemzése a likvid eszközöknek és a rövid lejáratú kötelezettségeknek
az összehasonlítását jelenti. A tartozásállomány rendezésébe a készletként lekötött
forgóeszközöknek a bevonása időigényes, ezért ezt a mobil forgóeszköz-állomány megítélése
szempontjából körültekintően kell figyelembe venni. Az egy éven belül várhatóan be nem
hajtható követeléseket is célszerű figyelmen kívül hagyni a tartozásállomány rendezése
tekintetében.
A likviditási mutatókat megkülönböztethetjük az alapján, hogy a forgóeszközök teljes
összegéhez, illetve egy részéhez célszerű viszonyítani a rövid lejáratú kötelezettségek értékét.
A mérleg adatai alapján számított mutatók a vagyoni és a pénzügyi helyzet elemzését
szolgálják. A Vertikális mutatók azok, amelyek a mérleg azonos oldalán megjelenő adatokból
számíthatók. A Horizontális mutatók az eszköz- és forrásoldal (egyes csoportjainak,
tételeinek) egymáshoz való viszonyát, tartalmi kapcsolatát fejezik ki.
Vertikális mutatók Horizontális mutatók
1. Befektetett eszközök aránymutatói 1. Likviditási gyorsráta I.

 Befektetett eszközök x100 Pénzeszközök
x100
Összes eszköz Rövid lejáratú kötelezettségek
 Forgóeszközök x100 2. Likviditási gyorsráta

II.
 Befektetett pénzügyi eszközök x100 Követelések + Értékpapírok + Pénzeszközök

x100
Befektetett eszközök Rövid lejáratú kötelezettségek
2. Forgóeszközök lekötöttségi mutatója 3. Likviditási ráta

 Készletként lekötött forgóeszközök x100 Forgóeszközök
x100
Forgóeszközök Rövid lejáratú kötelezettségek
3. Szabad forgóeszközök mutatója

 Szabad forgóeszközök
(Követelések + Értékpapírok + Pénzeszközök) x100
Forgóeszközök
4. Tőkefeszültségi mutató 4. Forgótőke aránya

 Kötelezettségek x100 Forgóeszköz aránya – rövid lejáratú kötelezettségek
x100
Saját tőke + Tartalék Saját források
5. Tőkefinanszírozási mutató 5. Befektetett eszközök fedezettsége

 Tartalékok x100 Saját források
x100
Saját tőke Befektetett eszközök
6. Eladósodási mutató
10
 Összes kötelezettség x100

Össze forrás
7. Esedékességi aránymutató
Rövid lejáratú kötelezettségek x100
Összes kötelezettség
c. Ismertesse a FEUVE célját , feladatait, szintjeit!
Elsődleges jogi szabályozás az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 121.§ (1)
bekezdés alapján: A folyamatba épített előzetes és utólagos vezetői ellenőrzés a költségvetési
szervezeten belül, a gazdálkodásért felelős szervezeti egység által folytatott első szintű
pénzügyi irányítási és ellenőrzési rendszer, amelynek létrehozásáért, működtetéséért és
fejlesztéséért a költségvetési szerv vezetője felelős a pénzügyminiszter által közzétett
irányelvek figyelembevételével. A költségvetési szerv vezetője köteles olyan szabályozásokat
kiadni, folyamatokat kialakítani és működtetni a szervezeten belül, amelyek biztosítják a
rendelkezésre álló források szabályszerű, szabályozott, gazdaságos, hatékony és eredményes
felhasználását.
Másodlagos jogi szabályozás az államháztartás működéséi rendjéről szóló 292/2009. (XII.19.)

Kormányrendelet, valamint a költségvetési szervek belső ellenőrzéséről szóló 193/2003. (XI.
26.) Kormányrendelet (Ber.) 8. § és 31. § - ának előírásai.
A pénzügyi irányítási és ellenőrzési feladatok magukban foglalják:
− A pénzügyi döntések dokumentumainak elkészítését (ideértve a költségvetési

tervezés, a kötelezettségvállalások, a szerződések, a megállapodások).
− Az előzetes és utólagos pénzügyi ellenőrzést, a pénzügyi döntések

szabályszerűségi és szabályozottsági szempontból történő jóváhagyását, illetve
ellenjegyzést.
− A gazdasági események elszámolását, a hatályos jogszabályoknak megfelelő

könyvvezetést és beszámolást.
A pénzügyi irányítási és ellenőrzési rendszernek biztosítania kell, hogy:
− A szervezet valamennyi, gazdálkodással kapcsolatos tevékenysége és célja

összhangban legyen a szabályszerűség, szabályozottság és megbízható
gazdálkodás elveivel.
− Az eszközökkel és forrásokkal való gazdálkodásban ne kerüljön sor pazarlásra,

visszaélésre, jogszabályellenes felhasználásra.
− Megfelelő, pontos és naprakész információk álljanak rendelkezésre a szervezet

gazdálkodásával kapcsolatosan.
− A folyamatba épített, előzetes és utólagos vezetői ellenőrzés harmonizációjára, és

összehangolására vonatkozó irányelvek végrehajtásra kerüljenek.
− A rendelkezésre álló eszközök és források a szabályszerűség, szabályozottság és

megbízható gazdálkodás elveivel összhangban kerüljenek felhasználásra.
11
A FEUVE rendszerében a költségvetési szerv vezetője köteles olyan szabályzatokat

kiadni, folyamatokat kialakítani és működtetni a szervezeten belül, amelyek biztosítják a
rendelkezésre álló források szabályszerű, szabályozott, gazdaságos, hatékony és eredményes
felhasználását.
A FEUVE rendszerrel szemben támasztott elvárások:

• Szabályosság: a szervezet, szervezeti egységek működése, tevékenysége megfelel-e a
vonatkozó szabályoknak, előírásoknak.
• Szabályozottság: a szervezet, szervezeti egységek működése, tevékenysége, illetve
valamely tevékenységi folyamata, részfolyamata, alaptevékenységi körébe tartozó
szakfeladata megfelelően szabályozott-e, a hatályos jogszabályoknak megfelelnek-e.
• Gazdaságosság: a tevékenység ellátásához felhasznált erőforrások költségének
optimalizálását jelenti a megfelelő minőség mellett.
• Hatékonyság: a tevékenység során előállított szolgáltatások, termékek (élelmezés),
egyéb eredmények, valamint az előállításukhoz felhasznált források közötti kapcsolat.
• Eredményesség: a tevékenység céljai megvalósításának mértéke.
Az államháztartás belső kontrolljaira vonatkozó szabályok az Áht-ből vezethetőek le. Ezeket

a szabályokat módosította a státusztörvény. A módosítások révén a pénzügyi ellenőrzési
rendszer helyébe az államháztartási kontroll rendszer lép.
Az államháztartási kontrollok rendszerének feladata a közpénzek felhasználásának
ellenőrzése. Ennek megfelelően az államháztartási kontrollok alapvető célja biztosítani az
államháztartási pénzeszközökkel, vagyonnal történő szabályszerű, szabályozott, hatékony,
gazdaságos és eredményes gazdálkodást.
Az államháztartás kontrollrendszere külső ellenőrzésből, valamint államháztartási belső
kontrollrendszerből áll. A külső ellenőrzéssel kapcsolatos feladatok az Állami Számvevőszék
látja el (külön törvény alapján).
Az Áht-ban megfogalmazott definíció alapján a belső kontrollrendszerek az egyes
költségvetési szervek által a kockázatok kezelésére és tárgyilagos bizonyosság megszerzése
érdekében kialakított és működtetett olyan folyamatrendszerek, melyek azt a célt szolgálják,
hogy a költségvetési szerv megvalósítsa a következőket:
• a tevékenységeket (műveleteket) szabályszerűen, valamint a megbízható gazdálkodás
elveivel (gazdaságosság, hatékonyság és eredményesség) összhangban hajtsa végre,
• teljesítse az elszámolási kötelezettségeket,
• valamint megvédje a szervezet erőforrásait a veszteségektől (károktól) és a nem
rendeltetésszerű használattól.
A belső kontroll mint műveletek sorozata beleszövődnek a szervezet minden tevékenységébe,
folyamatosan végbemennek azokban. A belső kontrollrendszer elválaszthatatlanul
összefonódik a szervezet tevékenységeivel, a működés sajátosságaival. Akkor a
leghatékonyabb, ha teljesen beépül a szervezet infrastruktúrájába, és szerves részét képezi a
szervezet lényegének.
A belső kontroll a tervezés, végrehajtás és a folyamatos értékelés (monitoring) alapvető
irányítás folyamatainak integrált részévé kell, hogy váljék. A belső kontrolloknak fontos
szerepük van költségek féken tartásában is. Új kontroll eljárások kialakítása, amelyek
különböznek a meglévő eljárásoktól, növelhetik a költségeket. Ugyanakkor koncentrálhatunk
a meglévő műveletekre é azoknak a hatékony belső kontrollokhoz való hozzájárulására.
A költségvetési szerveknél a belső kontrollrendszer egyes elemeinek kialakításáért és

működtetéséért a költségvetési szerv vezetője a felelős. Annak érdekében, hogy ezen
12
kötelezettségének eleget tegyen, ki kell alakítania és működtetnie kell a megfelelő

kontrollkörnyezetet,
• kockázatkezelési rendszert,
• kontrolltevékenységeket,
• információs és kommunikációs rendszert,
• monitoring rendszert.
A FEUVE változásai
A FEUVE (folyamatba épített, előzetes, utólagos és vezetői ellenőrzés), mint a
kontrolltevékenység része, az alábbiakat foglalja magában:
 a pénzügyi döntések dokumentumainak elkészítését,
 az előzetes és utólagos pénzügyi ellenőrzést, a pénzügyi döntések szabályszerűségi és
szabályozottsági szempontból történő jóváhagyását, ellenjegyzését,
 a gazdasági események elszámolásának (könyvvezetés és beszámolás) kontrollját.
A költségvetési szerv vezetője olyan kontrollkörnyezetet köteles kialakítani, melyben világos

a szervezeti struktúra, egyértelműek a felelősségi, hatásköri viszonyok és feladatok.
Meghatározottak az etikai elvárások a szervezet minden szintjén, továbbá átlátható a
humánerőforrás-kezelés.
A kontrollkörnyezet részeként el kell készíteni és rendszeresen aktualizálni kell a

költségvetési szerv ellenőrzési nyomvonalát. Az ellenőrzési nyomvonal a költségvetési szerv
működési folyamatainak szöveges vagy táblázatba foglalt, vagy folyamatábrákkal
szemléltetett leírása. Ez természetesen lehet egy részletes belső szabályzat, vezetői utasítás is,
de beépülhet a szervezet egyéb szabályzataiba. Az ellenőrzés nyomvonal tartalmazza
különösen a felelősségi és információs szinteket és kapcsolatokat, tovább az irányítási és
ellenőrzési folyamatokat. Az ellenőrzési nyomvonal teszi lehetővé az irányítási és ellenőrzési
folyamatok nyomon követését és utólagos ellenőrzését.
A költségvetési szerv vezetőjének kötelessége megfelelő kockázatkezelési rendszert

kialakítani és működtetni.
A kockázatkezelési rendszer feladata a kockázati tényezők felmérése (kockázatelemzés), majd
annak eredményei alapján a kockázatok kezelése. A kockázatelemzés során fel kell mérni és
meg kell állapítani a költségvetési szerv tevékenységében, gazdálkodásában rejlő
kockázatokat. A szervezet működésében rejlő kockázatos területek kiválasztására objektív
kockázatelemzési módszert kell alkalmazni. Ezt követően a kockázatkezelés keretében meg
kell határozni az egyes kockázatokkal kapcsolatos intézkedéseket és megtételük módját.
Az Ámr. 157. §-a meghatározza: (1) A költségvetési szerv vezetője köteles a kockázati tényezők
figyelembevételével kockázatelemzést végezni és kockázatkezelési rendszert működtetni.
(2) A kockázatelemzés során fel kell mérni és meg kell állapítani a költségvetési szerv tevékenységében,
gazdálkodásában rejlő kockázatokat.
(3) A kockázatkezelés keretében meg kell határozni az egyes kockázatokkal kapcsolatos intézkedéseket és
megtételük módját.
(4) A szervezet működésében rejlő kockázatos területek kiválasztására objektív kockázatelemzési
módszert kell alkalmazni a pénzügyminiszter által kiadott módszertani útmutatók alapján.
A kockázatértékelés olyan mechanizmusokra épül, amelyek lehetővé teszik a szervezeti
célokra ható negatív hatások, vagy elszalasztott lehetőségek felismerését, elemzését és
kezelését. A kockázatok forrását tekintve minden szervezet külső és belső kockázatokkal
szembesül. A kockázatértékelés feltétele, hogy ismertek legyenek a szervezeti célok.
A releváns kockázatokat ugyanis mindig csak az adott szervezeti céllal összhangban lehet
megállapítani, mérni, majd a válaszlépéseket meghatározni.
13
A szervezeti célok eléréséhez nem elegendő felmérni és értékelni a kockázatokat, hanem

kezelni is kell azokat. A kockázat negatívan hathat a szervezet működésére, és ezen keresztül
a szervezet célkitűzéseire is. Megnehezíti, hátráltatja vagy legrosszabb esetben meg is
akadályozhatja bizonyos funkciók ellátását, illetve célok teljesülését. Ezért mindenképpen
szükséges, hogy valamilyen módon a szervezet foglalkozzon ezzel a problémával.
A kockázatkezelés tehát a szervezet minden szintjére kihatással bíró tevékenység.
A kockázattűrő képesség meghatározása meglehetősen szubjektív, azonban a megfelelő
kockázati stratégia kialakításának elengedhetetlen feltétele. A kialakított kockázati tűréshatár
nem kötött. A szervezet vezetésének megvan rá a lehetősége, hogy változtasson rajta a
pillanatnyilag adott körülményektől függően.
A leggyakoribb kockázatkezelési stratégiák a következők:

• a kockázat elviselése,
a kockázat kezelése/csökkentése (pl. kontrollok alkalmazásával, egyéb vezetői
intézkedésekkel, stb.)
• kockázat átadása/áthárítása (pl. fedezeti ügyletek, biztosítások),
• kockázatos tevékenység befejezése (az államháztartási szférában ez nagyon korlátozott
lehetőség).
A belső kontrollrendszer részeként a költségvetési szerven belül ki kell alakítani a

kontrolltevékenységek rendszerét. A kontrolltevékenységek biztosítják a kockázatok kezelését
és hozzájárulnak a szervezet céljainak eléréséhez. A kontrolltevékenységek tulajdonképpen
előírásokat és eljárásokat tartalmaznak. Ezek az eljárások biztosítják, hogy a vezetés
iránymutatásai és instrukciói a célokra ható kockázatok kezelésével kapcsolatban
végrehajtásra kerülnek. A megfelelő kontrolltevékenységeket belső szabályzatokban is
rögzíteni kell. A szabályozásnak ki kell terjednie legalább az engedélyezési és jóváhagyási
eljárásokra, a fizikai kontrollok rendszerére (eszközökhöz való hozzáférés), a beszámolási
eljárásokra, valamint az információkhoz való hozzáférés szabályára.
A kontrolltevékenységek részeként ki kell alakítani a folyamatba épített, előzetes, utólagos és

vezetői ellenőrzés (FEUVE) rendszerét. A FEUVE rendszert a költségvetési szerv
működésének folyamatára (tervezés, végrehajtás, beszámolás), annak sajátosságaira
tekintettel kell kialakítani. A FEUVE rendszer tartalmazza mindazon elveket, eljárásokat és
belső szabályzatokat, melyek alapján a költségvetési szerv érvényesíti a feladatai ellátására
szolgáló előirányzatokkal, létszámmal és a vagyonnal való szabályszerű, gazdaságos,
hatékony és eredményes gazdálkodás követelményeit. A FEUVE részeként a költségvetési
szerv vezetője köteles szabályoznia szabálytalanságok kezelésének eljárásrendjét.
A költségvetési szerv vezetője köteles megfelelő információs és kommunikációs rendszert

kialakítani a szervezeten belül. Az információ és kommunikáció a teljes belső
kontrollrendszert átszövi. Ez a belső rendszer biztosítja, hogy a megfelelő információk a
megfelelő időben eljussanak az érintett szervezeti egységhez, illetve személyhez. Az
információs rendszer keretében kell működtetni a szervezet beszámolási rendszerét is.
A beszámolási rendszernek hatékonynak, megbízhatónak és pontosnak kell lennie. Ennek
érdekében szükséges a beszámolási szintek, határidők és módok világos meghatározása.
A költségvetési szerv vezetőjének kötelessége a szervezet monitoring rendszerének

kialakítása és működtetése. A monitoring rendszer teszi lehetővé a szervezet
tevékenységének, a célok megvalósításának folyamatos nyomon követését. Így a szervezet
kontrollrendszere rugalmasan tud reagálni a változó külső és belső körülményekhez.
14
A monitoringot támogatva megjelennek a szervezet vezetésétől elkülönített funkciók is, mint

például a belső ellenőrzés, a könyvvizsgálók. A monitoring biztosítása és napi működtetése
azonban elsődlegesen az operatív vezetés feladata marad.
A költségvetési szervek beszámolási rendszerének részeként a költségvetési szerv vezetője

köteles értékelni a belső kontrollok működését (vezetői elszámoltathatóság), melyet meg kell
küldeni az irányító szervnek.( Ber. 31. §)
15
23./a. Ismertesse az államháztartás szerzetei kiegészítő melléklete számszaki táb-

lázatának tartalmát
A kiegészítő melléklet elkészítése azért indokolt, mert a beszámolórészekben (mérleg, pénzforgalmi
jelentés, maradvány-kimutatások) megjelenő információkon túl az államháztartás szervezete vagyoni,
pénzügyi helyzetének megbízható és valós bemutatásához további adatok szükségesek. Ezeknek az
adatoknak egy részét maga a jogszabály írja elő a kiegészítő melléklet kötelező tartalmi elemeiként.
A kiegészítő melléklet elkészítésének további célja, hogy az államháztartás szervezete alaptevékenysé-

geként meghatározott feladatok ellátásánál az államháztartás részére az állami pénzek felhasználását,
valamint az eszközök nagyságát és összetételét részletesen, a valóságos helyzetet tükrözően bemutassa.
A kiegészítő melléklet
• számszaki részből és
• szöveges indokolásból áll.
Az éves költségvetési beszámoló kiegészítő mellékletében az alábbi számszerű kimutatások találhatók:
a) Költségvetési előirányzatok és a pénzforgalom egyeztetése.
b) Az immateriális javak, tárgyi eszközök és üzemeltetésre, kezelésre átadott, koncesszióba, va-
gyonkezelésbe adott, illetve vagyonkezelésbe vett eszközök állományának alakulása.
c) Költségvetési szervek létszáma és személyi juttatásai.
d) A feladatmutatók állományának alakulása.
e) Az önkormányzati alrendszer sajátos gazdálkodásához kapcsolódó elszámolások (például: a
normatív, illetve normatív kötött felhasználású állami hozzájárulás és a mutatószámok, fel-
adatmutatók állományának alakulásáról, a jövedelemkülönbség mérsékeléssel kapcsolatos el-
számolás)
f) A felügyeleti szerv év végi maradvány elszámolási számlájának forgalma.
g) A letéti számla pénzforgalma.
h) A központi költségvetésből és egyéb forrásból folyósított ellátások részletezése.
i) A követelések és a kötelezettségek állományának alakulása.
j) A befektetett eszközök, követelések, készletek és értékpapírok értékvesztésének alakulása.
k) Az immateriális javak, tárgyi eszközök és tartós tulajdoni részesedést jelentő befektetések ér-
tékhelyesbítésének alakulása,
l) A helyi (a települési és a területi kisebbségi) önkormányzat, az országos kisebbségi önkormány-
zat, valamint a többcélú kistérségi társulás adósságállományának évenkénti alakulása.
m) A kötelezettségvállalások állományának alakulása, ezen belül elkülönítetten az Európai Uniós
támogatási programok kötelezettségvállalásának és finanszírozásának alakulása.
n) Teljesítmény-kimutatás.
A kiegészítő melléklet néhány számszerű kimutatása
A fenti kimutatások közül csak azokról röviden, amelyek minden államháztartás szervezeténél megje-
lennek.
A Költségvetési előirányzatok egyeztetése űrlap a költségvetési szerv tervezett előirányzatait, ezek
jogkörönkénti módosítását és a teljesítés adatait tartalmazza, főbb jogcímenkénti bontásban. A beszá-
moló ezen táblázata az államháztartás szervezete éves költségvetési gazdálkodásáról nyújt összevont
képet, amely jól használható alapadatokat szolgáltat az államháztartás szervezete gazdálkodásának
elemzéséhez. Szerkezetét a táblázat fejléce szemlélteti.
A Pénzforgalom egyeztetése elnevezésű űrlap a nyitó pénzkészlet állományából kiindulva a pénzforga-

lom változását (pénzforgalmilag teljesült bevételek, illetve kiadások), majd a záró pénzkészletet mutatja
be. Célja a pénzforgalom teljes körűségének egyeztetése, annak vizsgálata, hogy a pénzforgalmi jelen-
tésben minden olyan bevétel, illetve kiadás szerepel-e, amely a költségvetési gazdálkodáshoz kapcsoló-
dó pénzkészletet érintette. Ha a pénzforgalmi jelentésben akár csak egyetlen kiadási, vagy bevételi téte-
li is kimarad, vagy nem megfelelő összeggel szerepel, a pénzforgalom egyeztetésénél eltérés mutatkozik
(a záró pénzkészlet nem egyezik meg a könyvviteli mérlegben szereplő értékadattal). Az egyezőség meg-
léte feltétele a beszámoló elfogadásának, továbbá az adatszolgáltatás hitelességét igazolja.
Az Immateriális javak, tárgyi eszközök és üzemeltetésre, kezelésre átadott, koncesszióba adott,

illetve vagyonkezelésbe vett eszközök állományának alakulása táblázat az elnevezésben szereplő
befektetett eszközök bruttó (állományi) érték és az értékcsökkenés
• nyitó értékét
• az azokban bekövetkezett változásokat jogcímenként,
• záró értékét,
valamint a nettó értéket (a bruttó érték és az értékcsökkenés különbségét) tartalmazza. A kimutatás
lehetőséget nyújt eszközcsoportonként az állományváltozások okainak elemzésére, különböző mutatók
(például avultsági fok, használhatósági fok) számítására. A nettó értékeknek eszközcsoportonként
egyeznie kell a könyvviteli mérlegben szereplő értékekkel.
A Költségvetési szervek létszáma és személyi juttatásai elnevezésű űrlap a teljes- és részmunkaidő-

ben foglalkoztatottak, az állományba nem tartozók, valamint a fegyveres erők és rendvédelmi szervek
állományába nem tartozók személyi juttatásait (rendszeres, nem rendszeres és külső személyi juttatá-
sok bontásban), valamint létszámadatait tartalmazza. Az űrlap külön feltünteti a munkajogi és a statisz-
tikai állományi létszámot, az engedélyezett álláshelyek, továbbá az üres és a tartósan üres álláshelyek
számát.
A Tájékoztató adatok a költségvetési engedélyezett létszámkeret funkciócsoportonkénti megosz-

lásáról űrlap további információkkal szolgál. A táblázatból nemcsak a létszámkeret funkciócsoporton-
kénti megoszlásáról, hanem a vezetői és nem vezetői státuszok számáról, valamint a létszámkeret köz-
szolgálati jogviszony szerinti összetételéről (közalkalmazottak, köztisztviselők, bírák, ügyészek, stb.
engedélyezett létszáma) is tájékoztatást kapunk.
A fentiekben bemutatott legutóbbi két űrlap alapadatokat szolgáltat az államháztartás szervezete sze-
mélyi feltételeinek, humán erőforrással való gazdálkodásának elemzéséhez.
A követelések (az államháztartás szervezetei kintlévőségei, jogos fizetési igényei) és a kötelezettségek

(az államháztartás szervezete tartozásai másokkal szemben) állományának alakulását a kiegészítő
mellékletben külön űrlapok részletezik. Az azokban szereplő adatokat nemcsak a tárgyévi gazdálkodás
elemzéséhez, hanem a költségvetési tervezés során is indokolt felhasználni, mivel a követelések követ-
kező évben (években) várható teljesülésének és a következő évben (években) kiegyenlítendő kötelezett-
ségek (kifizetése) reális tervezéséhez hozzájárulnak ezen űrlapok adatai.
Az Intézményi előirányzatok kötelezettségvállalásának alakulása űrlap az államháztartás szerveze-

te kiadási előirányzatainak terhére vállalt kötelezettségek év eleji állományát, az év folyamán vállalt
kötelezettségeket, azok pénzügyi teljesítését, a pénzügyileg nem teljesített kötelezettségvállalások év
végi állományát, valamint a szabad, kötelezettséggel nem terhelt előirányzatot mutatja be. A kimutatás
adatokat szolgálhat annak elemzéséhez, hogy az egyes kiadási előirányzatok terhére milyen kötelezett-
séget vállalt az év során, miként teljesültek azok tárgyévben. Vizsgálható az is, hogy év végén maradt-e
olyan kötelezettségvállalása, amelyet a tárgyévben képződött maradvány terhére kell majd kiegyenlíte-
nie, továbbá ahol a jogszabály alapján tárgyéven túli kötelezettségvállalásra lehetőség volt, milyen ösz-
szegű kötelezettséget vállalt a következő évi, illetve az azt követő évek költségvetése terhére. A mellék-
letben külön űrlapon kell bemutatni az Európai Uniós támogatással megvalósuló programokhoz kap-
csolódóan vállalt kötelezettségek alakulását.
A 2009. évről készülő költségvetési beszámoló kiegészítő melléklete kiegészül egy új, Teljesítmény-
kimutatás elnevezésű űrlappal, amely az államháztartás szervezete adott évi működési és felhalmozási
teljesítményét elkülönítve mutatja be eredményszemléletben. Mivel az államháztartás szervezetei
által alkalmazott könyvviteli nyilvántartás nem eredmény-, hanem teljesítés szemléletű, a legfontosabb
költségvetési bevételi és kiadási jogcímekhez a kimutatás hozzákapcsolja az azokat korrigáló pénzfor-
galmi, illetve pénzforgalom nélküli tételeket.
A kiegészítő melléklet szöveges indokolása

A szöveges indokolásban kell ismertetni azokat a tényezőket, amelyek befolyásolták a tárgyidő-
szakban ellátott alaptevékenységet, az előirányzatok tervezettől eltérő felhasználását. Be kell mutat-
ni azokat a rendkívüli eseményeket vagy azokat a körülményeket, amelyek a pénzügyi helyzetre, az
eszközök nagyságára és összetételének alakulására hatással voltak, és a költségvetés összeállításánál
még nem voltak ismertek, illetve pénzügyileg nem kerültek rendezésre. Indokolni kell továbbá a teljes
kötelezettségállomány alakulását befolyásoló tényezőket.
Ha az ellenőrzés az előző költségvetési év(ek) éves beszámolójában elkövetett jelentős összegű hibá(ka)t
állapított meg, akkor az előző év(ek)re vonatkozó – a mérlegkészítés időpontjáig megismert és nem
2
vitatott, nem fellebbezett, illetve jogerőssé vált megállapítások miatti – módosításokat a kiegészítő
melléklet szöveges részében részletesen, a könyvviteli mérleg és az előirányzat-maradvány, a pénzma-
radvány-, az eredménykimutatás minden érintett tételéhez kapcsolódóan az előző év adatainak feltün-
tetése mellett be kell mutatni. Az előző év(ek)et érintő hibákat függetlenül attól, hogy azok jelentős
összegűek vagy sem, a hiba megállapításának évében kell a folyó évi könyvelésben elszámolni.
Ha az államháztartás szervezete a vegyes rendeltetésű eszközei értékcsökkenése alaptevékenység és

vállalkozási tevékenység közötti megosztásának módját megváltoztatja, az új módszert és annak ha-
tását a szöveges magyarázatok között be kell mutatnia.
Szöveges értékelést kell készíteni a jogszabályok alapján összeállított adatszolgáltatásban bemutatott

Európai Uniós támogatási programok, a világbanki és egyéb támogatási programok, segélyprog-
ramok keretében beérkezett pénz- és egyéb eszközök, továbbá az azokkal kapcsolatban felhasznált
saját költségvetési források alakulásáról. Az értékelésnek tartalmaznia kell az előirányzatok teljesí-
tését befolyásoló tényezőket is.
Az államháztartás szervezetének ugyancsak a szöveges indokolásban kell részletesen felsorolnia a köz-

alapítványok, az alapítványok által ellátott feladatokra teljesített kifizetéseket, illetve a térítés-
mentesen juttatott eszközök értékét.
A könyvviteli mérlegben kimutatott részesedéseket a szöveges értékelésben tovább kell bontani. Be

kell mutatni minden olyan gazdasági társaság nevét, székhelyét - a részesedés mennyisége és értéke
feltüntetése mellett -, amelyben az államháztartás szervezete 100%-os, 75%-on felüli, 50%-on felüli, il-
letve 25%-on felüli részesedéssel rendelkezik.
Ha az államháztartás szervezete számviteli politikáját módosítja, a változásokat és annak hatását a

szöveges magyarázatok között be kell mutatnia.
Amennyiben az államháztartás szervezeténél a könyvvizsgálat kötelező, úgy erre a kötelezettségre a

költségvetési beszámoló kiegészítő mellékletében kiemelten és egyértelműen utalni kell.
A kiegészítő melléklet szöveges részében az állami felsőoktatási intézmény köteles részletesen be-
mutatni a könyvviteli mérlegében szereplő vagyonából a felsőoktatási törvény szerinti rendelkezésére
bocsátott vagyont, illetve ennek alakulását, valamint hosszú távú kötelezettségvállalásainak évenkénti
nagyságát.
b. Ismertesse az elemzés statisztikai eszközeit
Az elemzés módszer és eszköztárában megkülönböztetett szerepe van a számszerű információnak, így

a statisztikának. A statisztika egyrészt az információk összegyűjtésének, leírásának, elemzésének és
értékelésének módszertana, másrészt olyan gyakorlati tevékenység, amely a tömegesen előforduló je-
lenségek egyedeire vonatkozó információk gyűjtését, feldolgozását, elemzését, illetve a vizsgált jelenség
egészének számszerű jellemzését jelenti.
A költségvetési gazdálkodás elemzésében elterjedt a statisztikai módszer, ugyanakkor a statisztikai te-

vékenység meghatározása szerint annak egyik fázisa az elemzés. A költségvetési gazdálkodás, az állam-
háztartás szervezeteinek gazdálkodása, vagyoni, pénzügyi helyzete értékelésében a statisztika mellett
más módszereknek is fontos szerepe van.
Az adatok feldolgozásának, elemzésének és közlésének egyaránt fontos eszközei a statisztikai sorok

összefüggő rendszerét szemléltető különböző táblák.
1. Táblák:
- egyszerű tábla,
- csoportosító tábla,
- kombinációs tábla,
- mérlegek.
2. Viszonyszámok:
3
- megoszlási viszonyszám
- koordinációs viszonyszám
- dinamikus viszonyszám
- egyéb összehasonlító viszonyszám
- beállítási szintek
- intenzitási viszonyszám
3. Középértékek:
- Átlagok: számtani átlag, harmonikus átlag, mértani átlag, kronologikus átlag,
- Helyzeti középérték: Módusz, medián
4. Kvantilisek
5. Szóródás számítás
6. Indexek
7. Láncbehelyettesítés
8. Standardizálás
9. Trendszámítás
10. Grafikus ábrázolás.
Ha gondolod, a könyvből írjál hozzájuk egy-két mondatot, ha esetleg rákérdezne az elnök. Csak ahhoz,
amiről nem tudsz semmit. Ezt mindenki döntse el.
c. Ismertesse a belső ellenőri jelentés tartalmi és formai elemeit
A belső ellenőr az ellenőrzés tárgyát, megállapításait, következtetéseit és javaslatait tartalmazó ellen-

őrzési jelentést, vagy több kapcsolódó témájú ellenőrzési jelentés alapján összefoglaló ellenőrzési
jelentést készít.
A jelentésnek tartalmaznia kell:

a) az ellenőrzést végző szerv, illetve szervezeti egység megnevezését,
b) az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység megnevezését,
c) az ellenőrzésre vonatkozó jogszabályi felhatalmazás megjelölését,
d) az ellenőrzés tárgyát,
e) az ellenőrzött időszakot,
f) a helyszíni ellenőrzés kezdetét és végét,
g) az ellenőrzés célját, feladatait,
h) az alkalmazott ellenőrzési módszereket és eljárásokat,
i) az ellenőrzési megállapításokat az ellenőrzési programnak megfelelően,
j) a következtetéseket és javaslatokat,
k) az ellenőrzött időszakban a hivatalban levő vezetők (költségvetési szerv vezetője, gazdasági veze-
tő) nevét, beosztását,
l) a jelentés dátumát és az ellenőrök aláírását.
A megállapításokat úgy kell megfogalmazni, hogy
4
a) az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység egészének működése, gazdálkodása vagy az ellenőrzött
tevékenység objektíven értékelhető legyen,
b) vegye figyelembe a működéssel, gazdálkodással, tevékenységgel kapcsolatos előnyös és hátrányos
összefüggéseket.
A belső ellenőr köteles a jelentésben szerepeltetni minden olyan lényeges tényt, megállapítást, hiányos-
ságot és ellentmondást, amely biztosítja a vizsgált tevékenységről szóló ellenőrzési jelentés teljességét.
A belső ellenőrök az ellenőrzési jelentés elkészítésénél kötelesek értékelni minden, a vizsgált szervezet,
illetve egyéb felek által rendelkezésükre bocsátott információt és véleményt, azonban ez utóbbi nem
befolyásolhatja a belső ellenőrök tényeken alapuló megállapításait, következtetéseit.
A jelentésben lényegre törő, az eredményeket és a hiányosságokat összefoglaló, rövid, tömör érté-
kelést is kell adni, és ajánlásokat, javaslatokat kell megfogalmazni a hiányosságok felszámolása, illetve a
folyamatok hatékonyabb, eredményesebb működése érdekében.
Amennyiben a jelentésben a megállapítások, következtetések alátámasztását, jellemzését szolgáló konk-
rét példák nagy száma miatt azok teljes körű ismertetése túlságosan terjedelmessé tenné a jelentést,
akkor ezeket mellékletben kell közölni.
A jelentés elkészítéséért, a levont következtetésekért a vizsgálatvezető, a megállapítások valódiságáért
és alátámasztásáért a vizsgálatot végzők felelősek.
Az ellenőrzési jelentést (illetve annak kivonatát) - a vizsgálatvezető és a vizsgálatot végző valamennyi

ellenőr aláírását követően - a belső ellenőrzési vezető megküldi
a) az ellenőrzött szerv vezetőjének (költségvetési szerv ellenőrzése esetén), illetve
b) az ellenőrzött szervezeti egység vezetőjének és a szervezeti egységet működtető költségve-
tési szerv vezetőjének (szervezeti egység ellenőrzése esetén), továbbá
c) annak, akire vonatkozóan megállapítást vagy javaslatot tartalmaz.
Az írásba foglalás célját és egyben jelentőségét az adja meg, hogy ez szolgál alapjául minden további
intézkedésnek, eljárásnak.
Az írásba foglalás formái lehetnek:
- jelentés, részjelentés, összefoglaló jelentés
- jegyzőkönyv, ellenőrzési jegyzőkönyv,
A jelentés a leggyakoribb írásos forma. Amikor az ellenőrzést többen végzik az ellenőr megállapításait
részjegyzetben rögzíti, ezek összegzése után állítja össze az összefoglaló jelentést.
A jegyzőkönyvi forma a hatósági ellenőrzéseknél előírás. Ellenőrzési jegyzőkönyv a felelősség felvetése

esetén kell.
A jelentés és a jegyzőkönyv közötti különbség az, hogy a jegyzőkönyv tényközlő, a jelentésminősítése-
ket, következtetéseket, javaslatokat is tartalmaz.
A jelentés, a részjelentés és jegyzőkönyv tagolása:

- bevezető rész/ a legfontosabb adatokat tartalmazza, az ellenőrzött szerv neve székhelye, szervezeti
egységek felsorolása, a készítés helye, ellenőrzés célja, tárgya, az ellenőrzött időszak, az ellenőrzés első
és utolsó napja, ki végzi az ellenőrzést, az ellenőrök neve és beosztása
- kifejtő rész/ az ellenőrzési megállapítások az ellenőrzési programban meghatározott ellenőrzési fel-
adatok tapasztalatai. A tagolása: általános értékelés, megállapítások részletezése, összefoglaló következ-
tetések, javaslatok. Az ellenőrzések megállapításainak írásba foglalásakor a leglényegesebb, hogy azok
jól rendszerezettek legyenek.
- befejező rész/ a készítés időpontját, az ellenőrzést végzők aláírását, a záradékot tartalmazza.
A vizsgálati jelentés. Általános tartalmi követelmény, hogy a jelentésből egyértelműen derüljön ki,
hogy milyen a vizsgált szervezet helyzete, gazdálkodása, az adott helyzetkép kialakulásában mi játszott
negatív vagy pozitív szerepet.
Főbb szempontok:
- tartalmában legyen összhangban az ellenőrzési programmal
- a jelentésben a megállapításokat szakszerűen a tényállást teljes körűen kell megfogalmazni.
- Érthetőnek, konkrét hivatkozással a jogszabályokra, követelményekre, előírásokra,
- Számszerűen kifejezhető hatással járó megállapításokat számszerűsíteni kell,
- Rögzíteni kell a kedvező folyamatokat, az elért eredményeket
- Rögzíteni kell a hibákat, szabálytalanságokat és ezek okait.
- A hibák kijavítására olyan javaslatokat kell és szabad tenni, amelyeket a megállapítások és
következtetések alátámasztanak.
5
A jelentés során több hiba megállapítása esetén célszerű hibajegyzéket összeállítani. Az ellenőrzés során
ki kell térni a korábbi évekre, vagy előző vizsgálatokra, bemutatva a fejlődést vagy romlást. Csak lénye-
ges megállapításokat kell írásba foglalni. Jogszabályok megsértése esetén mindig utalni kell a jogsza-
bályban leírtakra, a hibák, mulasztások elkövetőit mindig név szerint kell feltüntetni, amikor felelősség
megállapítása szükséges.
Az összefoglaló jelentés kiinduló alapja a részjelentés. Felépítése és tartalma:
I.- bevezető rész: az ellenőrzött szervezet neve, jellemző adatai, az ellenőrzés célja, tárgya, az ellenőr-
zés feladati, indokoltsága, az alkalmazott módszerek, eljárások ismertetése, az ellenőrzött időszak, az
ellenőrzést végzők neve, beosztása, az ellenőrzés ideje.
II.- megállapítások rész: == tartalmazza az összegző megállapításokat, javaslatokat, ajánlatokat, az
ellenőrzés megállapításainak összegzését, levonható legfontosabb következtetéseket, javaslatokat,
== részletes megállapítások rész tartalmazza a lényeges megállapítá-
sokat, pozitív és negatív jelentéseket, példákat, bizonyítékok mellékletek sorszámát. A hiányosságok
okait, a felelősség felvetését.
III.- befejező rész: == tartalmazza a jelentés keltét, aláírásokat, mellékletekre, függelékekre való hivat-
kozást, a megismerési záradékot, a felelősségi záradékot.
A jegyzőkönyv. Akkor készül, ha az ellenőrzés megállapításai alapján intézkedés kiadására kerülhet
sor, vagy felelősségre vonást kell alkalmazni. Általában hibákat, hiányosságokat, mulasztásokat tartal-
maz. Tartalmaznia kell: az ellenőrzési szervezet és az ellenőrzött szerv megnevezését, a jegyzőkönyv
készítésének helyét, idejét, tárgyát, a jogszabályi felhatalmazást, az ellenőrök nevét, beosztását, a fele-
lősként megjelölt személyek nevét, beosztását, az ellenőrzött szerv vezetőjének aláírását a jegyzőkönyv
átvételének elismeréséről.
6
2012.01.16. 18:13 E:\ZX_Wave\09_PDFESITES\számvitel\Sz-23.tétel.doc

24. a. Ismertesse az államháztartás szervezeti kiegészítő melléklete szöveges

részének tartalmát!
b. Milyen következtetéseket lehet levonni a készletek forgási sebességének
elemzése során?
c. Ismertesse az ellenőrzéssel szemben támasztott etikai követelményeket!
A tétel
Az államháztartás szervezeteinek – a számviteli kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában –

gazdálkodásukról éves és féléves költségvetési beszámolót kell készíteniük.
Az éves költségvetési beszámoló részei:
- könyvviteli mérleg
- pénzforgalmi jelentés,
- pénzmaradvány-kimutatás, előirányzat-maradvány kimutatás, eredmény-kimutatás,
- kiegészítő melléklet.
A kiegészítő melléklet elkészítése azért indokolt, mert a mérleg, pénzforgalmi jelentés, maradvány-
kimutatásokban megjelenő információkon túl az államháztartás szervezete vagyoni, pénzügyi
helyzetének megbízható és valós bemutatásához további adatok szükségesek. Ezeknek az
adatoknak egy részét maga a jogszabály írja elő a kiegészítő melléklet kötelező tartalmi elemeiként.
A kiegészítő melléklet elkészítésének további célja, hogy az államháztartás szervezete
alaptevékenységeként meghatározott feladatok ellátásánál az államháztartás részére az állami
pénzek felhasználását, valamint az eszközök nagyságát és összetételét részletesen, a valóságos
helyzetet tükrözően bemutassa. A kiegészítő melléklet
• számszaki részből és
• szöveges indokolásból áll.
A kiegészítő melléklet szöveges indokolása
A szöveges indokolásban kell ismertetni azokat a tényezőket, amelyek befolyásolták a

tárgyidőszakban ellátott alaptevékenységet, az előirányzatok tervezettől eltérő felhasználását. Be
kell mutatni azokat a rendkívüli eseményeket vagy azokat a körülményeket, amelyek a pénzügyi
helyzetre, az eszközök nagyságára és összetételének alakulására hatással voltak, és a költségvetés
összeállításánál még nem voltak ismertek, illetve pénzügyileg nem kerültek rendezésre. Indokolni
kell továbbá a teljes kötelezettségállomány alakulását befolyásoló tényezőket.
Ha az ellenőrzés az előző költségvetési év(ek) éves beszámolójában elkövetett jelentős összegű
hibá(ka)t állapított meg, akkor az előző év(ek)re vonatkozó – a mérlegkészítés időpontjáig
megismert és nem vitatott, nem fellebbezett, illetve jogerőssé vált megállapítások miatti –
módosításokat a kiegészítő melléklet szöveges részében részletesen, a könyvviteli mérleg és az
előirányzat-maradvány, a pénzmaradvány-, az eredménykimutatás minden érintett tételéhez
kapcsolódóan az előző év adatainak feltüntetése mellett be kell mutatni. Az előző év(ek)et érintő
hibákat függetlenül attól, hogy azok jelentős összegűek vagy sem, a hiba megállapításának évében
kell a folyó évi könyvelésben elszámolni.
Ha az államháztartás szervezete a vegyes rendeltetésű eszközei értékcsökkenése alaptevékenység és
vállalkozási tevékenység közötti megosztásának módját megváltoztatja, az új módszert és annak
hatását a szöveges magyarázatok között be kell mutatnia.
Szöveges értékelést kell készíteni a jogszabályok alapján összeállított adatszolgáltatásban

bemutatott Európai Uniós támogatási programok, a világbanki és egyéb támogatási programok,
segélyprogramok keretében beérkezett pénz- és egyéb eszközök, továbbá az azokkal kapcsolatban
felhasznált saját költségvetési források alakulásáról. Az értékelésnek tartalmaznia kell az
előirányzatok teljesítését befolyásoló tényezőket is.
Az államháztartás szervezetének ugyancsak a szöveges indokolásban kell részletesen felsorolnia a
közalapítványok, az alapítványok által ellátott feladatokra teljesített kifizetéseket, illetve a
térítésmentesen juttatott eszközök értékét.
A könyvviteli mérlegben kimutatott részesedéseket a szöveges értékelésben tovább kell bontani. Be
kell mutatni minden olyan gazdasági társaság nevét, székhelyét - a részesedés mennyisége és értéke
feltüntetése mellett -, amelyben az államháztartás szervezete 100%-os, 75%-on felüli, 50%-on
felüli, illetve 25%-on felüli részesedéssel rendelkezik.
Ha az államháztartás szervezete számviteli politikáját módosítja, a változásokat és annak hatását a
szöveges magyarázatok között be kell mutatnia.
Amennyiben az államháztartás szervezeténél a könyvvizsgálat kötelező, úgy erre a kötelezettségre a
költségvetési beszámoló kiegészítő mellékletében kiemelten és egyértelműen utalni kell.
A kiegészítő melléklet szöveges részében az állami felsőoktatási intézmény köteles részletesen
bemutatni a könyvviteli mérlegében szereplő vagyonából a felsőoktatási törvény szerinti
rendelkezésére bocsátott vagyont, illetve ennek alakulását, valamint hosszú távú
kötelezettségvállalásainak évenkénti nagyságát.
B tétel
Milyen következtetéseket lehet levonni a készletek forgási sebességének elemzése során?
Az államháztartás egységeinek a folyamatos működéséhez nélkülözhetetlen, hogy a szükséges

anyag, termék, áru a megfelelő helyen rendelkezésre álljon.
A készletgazdálkodás színvonala nagy hatást gyakorol a gazdálkodásra, ezért valamennyi
államháztartási körbe tartozó szervezetnél nélkülözhetetlen feladat a készletgazdálkodási
tevékenység folyamatos elemzése.
A készletgazdálkodás értékeléséhez nélkülözhetetlen a készletváltozások vizsgálata, amely a
- készletek forgási sebességének
- és a fordulatok számának elemzésével valósítható meg.
A készletek forgási sebességének mutatószáma azt mutatja meg, hogy

- adott anyagfelhasználást, vagy
- adott árbevételt
átlagosan hány napi felhasználásnak megfelelő készletértékkel lehet elérni, teljesíteni.
Tartalmát tekintve a készletek átlagos tárolási idejét mutatja meg.
Üzemelési napok száma

Forgási sebesség = ------------------------------------------------
Fordulatok száma
Üzemelési napok száma

Forgási sebesség = ------------------------------------------------
Éves anyagfelhasználás
---------------------------
Átlagkészlet
Üzemelési napok száma x Átlagkészlet

Forgási sebesség= ----------------------------------------------------------
Átlagkészlet
Forgási sebesség= ---------------------------------------
1 napi anyagfelhasználás
A forgási sebesség alakulása függ:

- éves anyagfelhasználás alakulásától
- átlagkészlet változásától
Az anyagfelhasználás növekedése a forgási sebességet növeli – egyenes arányosság köztük a

kapcsolat
Az átlagkészlet növekedése a forgási sebességet csökkentett – fordított arányosság
A fordulatok száma: azt fejezi ki, hogy

- az anyagfelhasználás vagy
- az árbevétel
eléréséhez az átlagkészletnek hányszor kell megfordulnia.
Fordulatok száma = --------------------------------------------------
Átlagkészlet
A költségvetési gazdálkodás szempontjából a mutatószám nagyobb értéke illetve időbeli

összehasonításánál annak növekedése kedvező.
A mutatószám növekedése előnyös:
- kisebb értékű átlagkészlet szükséges az anyagfelhasználás vagy az árbevétel teljesítéséhez
- kevesebb pénzeszköz lekötése szükséges
- kisebb tárolókapacitás biztosításáról kell gondoskodni
A két mutatószám közötti összefüggés:

- fordulatok száma csökken – a forgási sebesség is csökken – egyenes arányosság áll fenn a két
mutatószám között
C tétel
Ismertesse az ellenőrzéssel szemben támasztott etikai követelményeket!
A belső ellenőr tevékenységét a vonatkozó jogszabályok, a nemzetközi belső ellenőrzési

standardok, a pénzügyminiszter által közzétett módszertani útmutatók és kézikönyv minta alapján, a
belső ellenőrzési vezető által kidolgozott és a költségvetési szerv vezetője által jóváhagyott belső
ellenőrzési kézikönyv szerint végzi.
A belső ellenőrzési kézikönyv tartalmazza (egyebek mellett):
- a belső ellenőrökre vonatkozó szakmai etikai kódexet is.
Az etikai követelmények fokozott figyelembe vételének igénye az ellenőrzés során összefügg azzal
a ténnyel, hogy az ellenőrzés egy bizalmon alapuló tevékenység, amely ebből adódóan megköveteli
tagjaitól az adott szakma által képviselt etikai kultúra megtartását.
Az etikai követelmények megtartása szempontjából fontos körülmény, hogy a nemzetközi
szervezetek állásfoglalása szerint a standardok csak az etikai kódexszel (és egyéb elemekkel) együtt
alkotják az adott ellenőrzési terület szakmai kereteit.
Az etikai alapelvek, kódexek rendszerint a következő elvárásokat támasztják az ellenőrző

szervezetekkel, illetve tagjaikkal szemben:

Feddhetetlenség
A belső ellenőr feddhetetlensége megalapozza az ellenőr szakvéleménye iránti bizalmat.
A belső ellenőr:
1. munkáját becsülettel, a tőle elvárható tisztességgel, szakmai gondossággal, hozzáértéssel és

felelősséggel végzi;
2. a vonatkozó jogszabályoknak és szakmai követelményeknek megfelelően végzi munkáját,
alakítja ki szakvéleményét;
3. tartózkodik minden olyan tevékenységtől, amely jogszabályellenes vagy belső szabályzatot
sért, illetve nem méltó a belső ellenőrzési szakmához;
4. tiszteletben tartja a szervezet céljait, hozzájárul azok megvalósulásához, illetve munkáját a
közérdek szem előtt tartásával végzi.
Függetlenség, tárgyilagosság és pártatlanság
A belső ellenőr minden esetben objektíven, részrehajlás nélkül jár el bármely tevékenység vagy
folyamat vizsgálatánál az információ gyűjtése, elemzése, értékelése és közlése, valamint
állásfoglalások kialakítása és közlése során. A belső ellenőr megőrzi függetlenségét a vizsgált
szervezettől, illetve az egyéb külső érdekcsoportoktól. A belső ellenőr minden lényeges és jelentős
körülményt mérlegelve értékel, véleménye kialakításakor nem befolyásolja saját, vagy harmadik fél
érdeke.
A belső ellenőr:
1. tartózkodik minden olyan tevékenységtől vagy kapcsolattól, amely csorbíthatja

értékítéletének pártatlanságát, illetve amely az ellenőrzött szervezet érdekeit sértheti;
2. politikai befolyástól mentesen végzi tevékenységét;
3. olyan, megfelelően megalapozott és objektív jelentést készít, amelyben a következtetések
kizárólag a pénzügyminiszter által közzétett belső ellenőrzési standardokban foglaltakkal
összhangban lévő, megfelelő és elegendő ellenőrzési bizonyítékokon alapulnak;
4. nem fogadhat el olyan ajándékot, juttatást vagy jogosulatlan előnyt, amely befolyásolhatja
objektív szakmai véleményének kialakítását;
5. jelentésében szerepeltet minden olyan lényeges és jelentős tényt, amely biztosítja a vizsgált
tevékenységről szóló ellenőrzési jelentés teljességét;
6. mérlegel minden, a vizsgált szervezet, illetve egyéb felek által rendelkezésére bocsátott
információt és véleményt, azonban azok megalapozatlanul nem befolyásolhatják a belső
ellenőr saját következtetéseit.
Titoktartás
A belső ellenőr bizalmasan kezel minden, az ellenőrzés során tudomására jutott adatot és
információt. Megfelelő felhatalmazás nélkül ezeket az információkat nem hozhatja nyilvánosságra,
illetéktelen személyek tudomására, kivéve amennyiben az információ közlése jogszabályi vagy
szakmai kötelessége.
A belső ellenőr:
1. a tevékenysége során tudomására jutott információkat körültekintően kezeli, azok megfelelő

védelméről gondoskodik;
2. a tudomására jutott adatokat, információkat személyes célokra, haszonszerzésre, a
jogszabályi előírásokkal ellentétes módon, más intézmények, illetve személyek javára vagy
kárára, az ellenőrzött szervezet érdekeit és a közérdeket sértő módon nem használhatja fel.
Szakértelem
A belső ellenőrzési tevékenységet a belső ellenőr a feladat elvégzéséhez szükséges ismeretek,

szakértelem és tapasztalatok birtokában látja el.
A belső ellenőr:
1. kizárólag olyan ellenőrzést végez, amelyhez rendelkezik a szükséges ismeretekkel,

szakértelemmel és tapasztalattal, vagy gondoskodik megfelelő külső szakértő bevonásáról;
2. a belső ellenőrzési tevékenységet a pénzügyminiszter által közzétett, a Belső Ellenőrök
Nemzetközi Szervezetének standardjain alapuló iránymutatásokkal, ajánlásokkal és
módszertani útmutatókkal összhangban végzi;
3. törekszik szakmai ismereteit, tevékenysége hatékonyságát és minőségét folyamatosan
fejleszteni.
Együttműködés
A belső ellenőr köteles olyan magatartást tanúsítani, amely elősegíti az ellenőrök közötti és a
szakmán belüli együttműködést és jó kapcsolatok kialakítását.
A belső ellenőr:
1. együttműködés révén elősegíti a szakmai fejlődést;

2. együttműködik kollégáival.
Összeférhetetlenség
Amennyiben a belső ellenőr a vizsgált szervezet számára tanácsadási vagy egyéb nem ellenőrzési
tevékenységet végez, biztosítani kell, hogy e tevékenységek ne vezessenek összeférhetetlenséghez.
A belső ellenőr:
1. tanácsadás, illetve egyéb nem ellenőrzési tevékenység keretében nem vehet át a vizsgált
szervezet vezetőjének hatáskörébe tartozó felelősséget;
2. függetlenségét megőrzi és elkerüli az összeférhetetlenség minden lehetséges formáját azáltal
is, hogy elutasít minden ajándékot vagy juttatást, amely befolyásolja vagy befolyásolhatja
függetlenségét és feddhetetlenségét;
3. elkerül minden olyan kapcsolatot a vizsgált szervezet vezetésével és alkalmazottaival,
valamint harmadik féllel, amely befolyásolhatja vagy veszélyeztetheti függetlenségét;
4. nem használhatja fel hivatalos pozícióját magáncélra, és elkerüli az olyan kapcsolatokat,
amelyek a korrupció veszélyét hordozzák magukban, vagy amelyek kétséget ébreszthetnek
objektivitásával és függetlenségével kapcsolatban.
A Ber. 15. § (1) bekezdése alapján a belső ellenőr, illetve a belső ellenőrzési vezető tekintetében
összeférhetetlenség áll fenn és ezért nem vehet részt az ellenőrzésben, amennyiben:
a) az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység vezetőjének vagy alkalmazottjának a

Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 685. § b) pontja szerinti közeli
hozzátartozója;
b) korábban az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység vezetőjének munkáltatói
jogköre alá tartozott, a jogviszony megszűnésétől számított három éven belül;
c) az ellenőrizendő szakterülettel vagy intézménnyel közös, illetve kapcsolódó program
vagy feladat végrehajtásában közreműködött, a program lezárását, illetve a feladat
elvégzését követő három éven belül;
d) az ellenőrzés tárgyilagos lefolytatása tőle egyéb okból nem várható el.
A Ber. 15. § (2) bekezdése alapján az összeférhetetlenségről a belső ellenőrzési vezető, a belső
ellenőrzési egység vezetőjének személyét érintő összeférhetetlenség esetén a költségvetési szerv
vezetője, az összeférhetetlenség okának tudomására jutásától számított 8 munkanapon belül határoz.
A döntés meghozataláig az ellenőrt, illetve a belső ellenőrzési egység vezetőjét az
összeférhetetlenséggel összefüggésben az ellenőrzési tevékenysége alól fel kell menteni.
25. a. Ismertesse a Pénzforgalmi jelentéssel kapcsolatos tartalmi elemeket!

b. Mutassa be a beruházásokkal kapcsolatos döntés előkészítési módszertant!
c. Ismertesse az ellenőrzési feladatok végrehajtásának előkészítése, az ellenőrzési program
normáinak lényegét!
a.) Pénzforgalmi jelentéssel kapcsolatos tartalmi elemek
A helyi önkormányzatok, a települési és a területi kisebbségi önkormányzatok, valamint azok

költségvetési szervei (ideértve a többcélú kistérségi társulást, illetve annak költségvetési szervét is), az
országos kisebbségi önkormányzatok, az országos kisebbségi önkormányzati költségvetési szervei, a
helyi önkormányzatok társulásai, és a Magyar Tudományos Akadémia, pénzforgalmi jelentést és annak
kiegészítéseként alap-, kiegészítő és kisegítő tevékenységéről összevontan pénzmaradvány-kimutatást,
vállalkozási tevékenységéről vállalkozási maradvány-kimutatást készít.
A központi költségvetési szervek, így a társadalombiztosítási költségvetési szerv, és a köztestületi
költségvetési szerv, pénzforgalmi jelentést és annak kiegészítéseként alap-, kiegészítő és kisegítő
tevékenységéről összevontan előirányzat-maradvány kimutatást, vállalkozói tevékenységéről
vállalkozási maradvány-kimutatást készít.
A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai (a továbbiakban: társadalombiztosítási alapok), pénzforgalmi
kimutatást és annak kiegészítéseként előirányzat-maradvány kimutatást készít.
Az elkülönített állami pénzalapok pénzforgalmi kimutatást és annak kiegészítéseként
előirányzatmaradvány-kimutatást készít.
A pénzforgalmi jelentés - az elemi költségvetéssel azonos formában és szerkezetben - tartalmazza az
eredeti és módosított bevételi és kiadási előirányzatokat, a ténylegesen befolyt bevételeket, a
pénzforgalom nélküli bevételeket, a ténylegesen teljesített kiadásokat. A pénzforgalmat
tevékenységenként és azon belül főbb jogcímenként tartalmazza. A pénzforgalmi jelentés az
államháztartás szervezete bevételeit és kiadásait költségvetési (pénzforgalmi, pénzforgalom nélküli)
bevételek és kiadások, finanszírozási célú bevételek és kiadások, továbbadási (lebonyolítási) célú
bevételek és kiadások, illetve aktív pénzügyi műveletek kiadásai és passzív pénzügyi műveletek
bevételei szerinti tagolásban tartalmazza.
Ténylegesen teljesített bevételként, illetve kiadásként a pénzügyileg realizált, illetve a pénzforgalom

nélküli sajátos elszámolással, beszámítással, rendezett összegeket kell figyelembe venni.
Pénzforgalom nélküli bevétel a költségvetési évet megelőző évben (években) teljesített bevétel
maradványából a költségvetési évben igénybe vett összeg, amely származhat költségvetési vagy
vállalkozási tartalékból
A féléves beszámoló a pénzforgalmi jelentést és a pénzforgalom egyeztetését tartalmazza,l amit a

naptári év első félévéről július 30-i fordulónappal kell elkészíteni és, azt a MÁK által írásban közölt
időpontig kell benyújtani az Igazgatósághoz.
A pénzforgalom egyeztetésénél a nyitó pénzkészlet (pénztárak és költségvetési bankszámlák)

állományából kiindulva a pénzforgalom változását, majd a záró pénzkészletet kell bemutatni.
Az éves költségvetési beszámoló részei:

− könyvviteli mérleg,
− pénzforgalmi jelentés,
− pénzmaradvány-kimutatás,
− eredmény-kimutatás,
− kiegészítő melléklet.
Az éves költségvetési beszámolóban kiemelt helyet foglal el a mérleg, mivel ez mutatja be a
költségvetési szerv vagyoni, pénzügyi helyzetét, a működéshez kapcsolódó eszköz
és forrás állományát. A zárszámadásnak azonban a legfontosabb része a költségvetési szerveknél a
pénzforgalmi jelentés. A pénzforgalmi jelentés a zárszámadás elkészítéséhez ad
információkat. A bevételek és a kiadások jogcímeinek bemutatását szolgálja
(közgazdasági osztályozást mutat meg). Másik része pedig a bevételek és
kiadások teljesítési adatait mutatja meg tevékenységenként ill. szakfeladatonként. A pénzforgalmi
jelentés a költségvetéssel azonos szerkezetben készül. A. pénzforgalmi kettős könyvvitelnek
megfelelően a ténylegesen befolyt bevételeket és a ténylegesen teljesített kiadásokat tartalmazza
jogcímenként (közgazdasági osztály) és tevékenységenként (funkcionális osztály). A pénzforgalmi
jelentés lehetőséget ad arra, hogy a tervezett ill. a tényleges adatokat összevessük és ez alapján képet
kapjunk az év közben bekövetkezett feladatváltozásokról, illetve az ehhez kapcsolódó pénzügyi
feltételek változásáról. A pénzforgalmi jelentés felépítése: egy 3 oszlopos kimutatás: I. oszlop: az
eredeti előirányzatokat II. oszlop: a módosított előirányzatokat III. oszlop: a dec. 31-ig teljesített
kiadási és bevételi adatokat tartalmazza. A pénzforgalmi jelentés kapcsolata a költségvetéssel: A
pénzforgalmi jelentés űrlapjainak eredeti előirányzati összegei megegyeznek a költségvetés azonos
űrlapjainak tervezett előirányzati adataival. A pénzforgalmi jelentés kapcsolata a beszámoló más
részeivel:A pénzforgalmi jelentés a költségvetési szerv bevételeit és kiadásait teljes körűen
tartalmazza, a tárgy évi gazdálkodás legfontosabb pénzügyi adatait. A pénzforgalmi jelentés
meghatározó része a beszámolónak, adatai alapul szolgálnak a beszámoló más mellékleteinek
kiállításához is. A beszámoló űrlapok között kötelező egyezőségek vannak. A pénzforgalmi jelentés
tartalmi követelményei: költségvetéssel azonos szerkezeti felépítése lehetővé teszi a terv és
tényszámok összehasonlítását és elemzését. Bemutatja, hogy a beszámolási időszak feladatai és
feltételei változásának milyen következményei voltak. Az eredeti és módosított előirányzat
összehasonlításával bemutatja, hogy milyen kiadási- bevételi jogcímen történtek évközben változások,
kapcsolódott-e központi támogatás a változáshoz, illetve saját forrásból tudott-e a költségvetési szerv
feladatai végrehajtásához hozzájárulni a módosított elő irányzat és a teljesítés adatainak egybevetésével
vizsgálni kell az eltérés okait, a feladat elmaradásokat, a túlteljesítéseket. Az elemzés eredménye
segítheti következő évi tervezési feladatokat.
Az éves elemi költségvetési beszámoló pénzforgalmi jelentése év végén kiegészül következő fontosabb
tájékoztató adatokkal:
a) munkáltatót terhelő betegszabadsággal összefüggő kifizetések összege és a pénzbeli juttatásban
részesített dolgozók száma,
b) a munkáltató által levont és az adóhatóságnak átutalt, személyi jövedelemadó összege,
c) a munkáltató által levont és az adóhatóságnak átutalt, munkavállalót terhelő természetbeni
egészségbiztosítási járulék, pénzbeli egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék (a továbbiakban
együtt: egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék), valamint nyugdíjbiztosítási járulék összege,
d) a munkáltató által levont és a magánnyugdíjpénztárnak átutalt munkavállalót terhelő magán-
nyugdíjpénztári tagdíj összegét,
e) a társadalombiztosítási/családtámogatási kifizetőhely által folyósított
- családi pótlék,
- táppénz,
- egyéb társadalombiztosítási ellátás összege,
f) a társadalombiztosítási kifizetőhely által az ellátások után kapott térítés összege,
g) életbiztosítás és vagyonbiztosítás címen kiadásként elszámolt összeg, valamint a biztosítási
kártérítés bevételeként elszámolt összeg,
g) a személyi juttatásokra, munkaadókat terhelő járulékokra és kamatkiadásokra vonatkozó

költségszámításhoz szükséges kiegészítő adatok,
h) bevételként elszámolt árfolyamnyereség, kiadásként elszámolt árfolyamveszteség,
i) a kamatozó értékpapír vételárában lévő (beszerzéskor fizetett) kamat kamatbevételt csökkentő
tételként kimutatott összege,
j) a dologi kiadásokból az általános forgalmi adó mindenkori kulcsai szerinti adóalap összege,
k) a valutapénztárban lévő valutakészlet és a devizaszámlán lévő deviza mérlegfordulónapi
értékelésekor - az egyéb folyó kiadások között - elszámolt árfolyamvesztesége, illetve - az intézményi
működési bevételek között - elszámolt árfolyamnyeresége,
l) a tárgyévben behajthatatlan követelésként leírt összeg,
m) a tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok közül a mérlegfordulónapot követő évben lejáró

értékpapírok könyv szerinti értéke,
n) az államháztartáson belüli térítésmentes eszközátadások/átvételek elszámolt értéke,
o) az önkormányzati többségi tulajdonú vállalkozások miatti garancia- és kezességvállalás
állománya,
p) a nem önkormányzati többségi tulajdonú vállalkozások miatti garancia- és kezességvállalás
állománya,
q) a tárgyévben a támogatási program előlegeként teljesített kiadás összege, illetve az előző
év(ek)ben teljesített támogatási program előlegekből tárgyévben visszautalt bevétel összege,
r) a finanszírozási célú bevételek és kiadások bruttó összege,
s) a közszféra és a magánszféra együttműködésén (public-private partnership (PPP)) alapuló
szerződéses konstrukció hosszú távú kötelezettségvállalásának állománya.
b.) Ismertesse az ellenőrzési feladatok végrehajtásának előkészítése, az ellenőrzési

program normáinak lényegét
A Belső Ellenőrök Nemzetközi Szervezetének 2201 számú gyakorlati standardja meghatározza, hogy a
belső ellenőrnek a végrehajtás megtervezésekor a következő szempontokat kell figyelembe vennie:
A vizsgálni kívánt tevékenység / folyamat célkitűzéseit, és azokat az eszközöket, amelyekkel a

tevékenység teljesítményét kontrollálja.
A tevékenység kockázatkezelési és kontroll rendszerének eredményességét, megfelelőségét,
összehasonlítva azt egy érvényes kontroll keretszabályozással, vagy modellel.
A vizsgálatvezető megvizsgálja az ellenőrzött folyamathoz, szervezeti egységhez, illetve

tevékenységhez kapcsolódóan rendelkezésre álló információkat, amelynek forrásai a következők
lehetnek:
A kockázatelemzés és az ellenőrzés tervezés során azonosított kockázatok, célok;

Vonatkozó törvények, rendeletek, külső szabályzatok és útmutatók;
Elkészített ellenőrzési nyomvonalak;
Működési kézikönyvek és más írott eljárásrendek, belső szabályzatok;
Korábbi évek ellenőrzési dokumentumai;
Az ellenőrzés célkitűzéseinek meghatározása
A vizsgálatvezető feladata, hogy az ellenőrzés tervezése során megfogalmazott ellenőrzési célkitűzést

pontosítsa és véglegesítse. A Belső Ellenőrök Nemzetközi Szervezetének 2210 számú gyakorlati
standardja kiemeli, hogy az ellenőrzési célkitűzéseket minden egyes ellenőrzési feladatra meg kell
határozni.
A fentiekhez kapcsolódóan a 2210. A1 számú gyakorlati standardja külön is hangsúlyozza, hogy a

célkitűzések meghatározásához a belső ellenőröknek el kell végezniük a vizsgált tevékenységre
vonatkozó kockázatok előzetes felmérését. Az ellenőrzési feladat célkitűzéseinek tükrözniük kell ennek
a kockázatfelmérésnek az eredményét.
Az ellenőrzés hatókörének, tárgyának rögzítése

Az ellenőrzés tárgyának rögzítése során a vizsgálatvezető meghatározza, hogy az ellenőrzés mit
foglaljon magába és mire irányuljon. Ez a kockázatelemzés során nyert folyamatismeret, a háttér-
információk és az ellenőrzési cél segítségével határozható meg. Az ellenőrzés tárgyának figyelembe
kell vennie minden vonatkozó és fontos rendszert, nyilvántartást, alkalmazottat és fizikai
vagyontárgyat, stb. melyek a tevékenységhez kapcsolódnak. A tárgy meghatározása akkor megfelelő,
ha az biztosítja, hogy az ellenőr az azonosított kockázatokat kezelni hivatott, a kontrollok
megfelelőségéről megalapozott véleményt tud alkotni, és ahhoz kapcsolódóan megfelelő bizonyítékot
tud szolgáltatni.
A erőforrások helyes meghatározása

A belső ellenőrzés vezetője az ellenőrzés tervezése során korábban felállított erőforrásbecslést a
konkrét ellenőrzési célokra és az ellenőrzés tárgyára alapozva ismételten elvégzi, és megbizonyosodik
arról, hogy a szükséges erőforrások mértéke megfelelő-e a meghatározott célok eléréséhez. Az
ellenőrzésben résztvevő ellenőrök számának végső meghatározása során mind az ellenőrzés
természetét és komplexitását, mind az időkereteket és az ellenőrök tapasztalatát, tudását és hozzáértését
figyelembe kell venni.
Az ellenőrzési program elkészítése

A belső ellenőrzési vezető minden egyes ellenőrzés lefolytatásához ellenőrzési programot készít.
Az azonosított kockázatok, az ellenőrzés célkitűzései és hatóköre alapján a vizsgálatvezető a részletes

ellenőrzési program kidolgozásánál az alábbiakat veszi figyelembe:
- az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység működéséről, gazdálkodásáról rendelkezésre

álló információkat;
- az ellenőrzés tárgyát, részletes feladatait;
- az ellenőrzés célját;
- az ellenőrzött szervnél, illetve szervezeti egységnél lefolytatott korábbi ellenőrzések
tapasztalatait;
- az adott ellenőrzés lefolytatásához szükséges szakértelmet és kapacitást;
- az adott ellenőrzés lefolytatásához szükséges időt és ütemezést;
- az esetlegesen felmerülő összeférhetetlenséget az ellenőr és az ellenőrzött szervezet, illetve
szervezeti egység, annak vezetői és alkalmazottai között.
- az ellenőrzés céljainak eléréséhez szükséges tesztelés célterületeit és mértékét, beleértve az
alkalmazott mintavételi eljárásokat · a szükséges tesztelés jellegét és hatókörét, beleértve
az ellenőrzési pontok vagy folyamatok (kontrollok) tesztelésének módját / 7. számú
melléklet / Az ellenőrzési pontok vagy folyamatok tesztelése / 8. számú melléklet /
Az ellenőrzési program az alábbiakat tartalmazza:

· az ellenőrzést végző szervezet megnevezése
· az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti egység megnevezését,
· az ellenőrzés tárgyát,
· az ellenőrzés típusa,
· jogszabályi vagy egyéb felhatalmazás
· az ellenőrizendő időszak,
· az ellenőrzés részletes feladatai,
· a vizsgálatvezető megnevezését, megbízólevele számát
· az ellenőrzés tervezett időtartamát, a jelentések elkészítésének határidejét,
· a kiállítás keltét,
· a jóváhagyásra jogosult aláírása.
A Belső Ellenőrök Nemzetközi Szervezetének 2240. A1 számú gyakorlati standardja szerint,

munkaprogramokban rögzíteni kell azokat az eljárásokat, amelyeknek segítségével a feladat elvégzése
során feltárják, elemzik, értékelik és nyilvántartják az információkat.
A Ber. 23. § (2) bekezdés szerint az ellenőrzés végrehajtását megelőzően az ellenőrzést végző személy
áttekinti az ellenőrzött területre vonatkozó előírásokat, rendelkezéseket, belső szabályzatokat, a
korábban készült ellenőrzési jelentéseket, valamint, az ellenőrzött területnek az ellenőrizendő
időszakról készült éves beszámolóit. A belső ellenőr értékeli az ellenőrzött szerv, illetve szervezeti
egység ellenőrzési nyomvonalát, ellenőrzéseihez azt iránymutatásként használja.
A Ber. 23. § (3) bekezdése alapján az ellenőrzési programot a belső ellenőrzési vezető készíti el.
/ 20. számú iratminta /.
c.) Mutassa be a beruházásokkal kapcsolatos döntés előkészítési módszertant!
A beruházás előkészítése során vizsgálni kell, milyen minőségű, színvonalú az a tárgyi eszköz
állomány, amit a költségvetési szerv használ. Az elemzéses eredményei megalapozhatják azokat a
döntéseket, amelyek új beszerzésekre, felújításokra irányulnak.
Az elhasználódást és a korszerűséget alapvetően az alábbi mutatók jellemzik:
- elhasználódási színt (elhasználódás mértéke)
- használhatósági fok
- átlagos életkor
Az elhasználódási színt mutatója arra szolgál, hogy egy adott időpontra vonatkozóan tükrözze a tárgyi
eszköz elszámolt értékcsökkenésének és bekerülési értékének viszonyát.
Elhasználódási színt(%) =Tárgyi eszköz elszámolt értékcsökkenése x 100

Tárgyi eszköz bekerülési értéke
Amennyiben a bekerülési érték és az elszámolt értékcsökkenés összege egyező, nullára leírt a tárgyi
eszköz, az elhasználódási színt 100%. A felújítás értéke növeli a tárgyi eszköz bekerülési értékét, így
felújítással az elhasználódási színt kedvezőbben alakulhat.
A használhatósági fok számítása választ ad arra, hogy a tárgyi eszközök valós értéke (nettó értéke)
hány százaléka a bekerülési (aktivált állományi) értéknek, azaz ezen eszközök az (eredeti, felújított)
állapothoz képest mennyire használhatók.
Használhatósági fok(%)= Tárgyi eszközök nettó értéke x 100

Tárgyi eszközök bekerülési értéke
A fentiekben bemutatott két mutatató számításnál a bekerülési értéket száz százalékként értelmeztük.
Ebből adódóan fennáll a két mutató között a következő összefüggés:
Elhasználódási szint + Használhatósági fok = 100%
Bármelyik mutató ismeretében (a száz százalékból való különbözetképzéssel) a másik mutató

meghatározható.
Az átlagos életkor elemzése kiegészítheti a tárgyieszköz – állomány elhasználódásának

korszerűségének megállapításait.
Az átlagos életkor számításának két módja ismert, számítható:

- súlyozott számtani átlag, illetve
- elhasználódási színt
segítségével.
Az átlagos életkor számítás elhasználódási színt alapján:
Átlagos életkor (év) = Elhasználódási színt %

Értékcsökkenési leírási kulcs %
Összegezve megállapítható, hogy a tárgyi eszközök elhasználódás és korszerűség elemzése összetett

feladat.
Megvalósítani tervezett nagyobb volumenű beruházások döntések előkészítéséhez (pl. pályázatok) az
elemzést ki kell terjeszteni az alábbiakra is:
- Költség-haszon elemzés.
- Makrogazdasági számítások a projekt életképességének vizsgálatára:
maradványérték-számítás,
érzékenységelemzés,
valószínűség számítás,
diszkontált készpénzáramlás-számítás,
belső hozamráta-számítás.

Merlegkepes Konyvelo Allamhaztartasi Szak Kidolgozott Szamvitel Tetelsor PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Merlegkepes Konyvelo Allamhaztartasi Szak Kidolgozott Szamvitel Tetelsor PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Forrás: http://www.doksi.

1.A.Ismertesse az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének

Államháztartás szervezetei: azok a szervezetek, amelyeket az államháztartási törvény alapján az

Az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló

A számviteli kormányrendelet főbb szabályozási kérdései:

A számviteli kormányrendelet szerkezeti felépítése 

 2. számú melléklet  A pénzmaradvány-kimutatás előírt tagolása

1.B.Ismertesse a költségvetési elemzés általános jellemzőit (célja, területei, információs

Költségvetési elemzés: A költségvetési gazdálkodás irányítása, értékelése elképzelhetetlen megfelelő

• a vállalkozási tevékenység eredménye  Az elemzés elsősorban a vállalkozási tevékenység

A költségvetési elemzés információs bázisai:

1.C. Ismertesse az Állami Számvevőszék ellenőrzési szerepét, feladatait!

Állami Számvevőszék: az Országgyűlésnek és a törvényeknek alárendelt általános hatáskörű pénzügyi-

Ellenőrzési feladatai: Az ÁSZ alapvető feladata a kormány államháztartással, valamint az állami

Állami Számvevőszék szervezete:

• az ellenőrzött szervezet részére megküldi a jelentést (véleményt) a realizáló levéllel együtt

Az Állami Számvevőszék sajátos intézkedési jogosítványai: realizálást segítő különleges jogosítványok

Az Állami Számvevőszék által alkalmazott ellenőrzés módszertana:

2.a. Ismertesse az államháztartás szervezeteinek számviteli politikájával kapcsolatos

2.b. Ismertesse az államháztartás szervezetei érdekeltségi rendszereinek elemzési

2.c. Ismertesse az ellenőrzés hosszú és rövidtávú tervezésének lényegét!

a . ) A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény és az államháztartás szervezetei beszámolási

A számviteli politika célja, megbízható és valós kép kialakítása a költségvetési szerv

A számviteli politikával szemben támasztott követelmények:

A számviteli politika keretében el kell készíteni:

- a kisértékű tárgyi eszközök, vagyoni értékű jogok és szellemi termékek minősítésénél,

A számviteli politika részeként az államháztartás szervezetének szabályoznia kell a

A számviteli politika keretében ki kell jelölni a mérlegkészítés időpontját, vagyis a

A számviteli politika főbb irányainak meghatározásáért, az elkészítésért és az elkészült

Az önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv számviteli politikájában dönt arról,

A számviteli alapelvek érvényesülése

mérlegben kimutatott eszközök és források a valóságban is megvannak. Ugyanakkor a

Az egyedi értékelés elve

A tartalom elsődlegessége a formával szemben elve

A költség - haszon összevetésének elve

A vállalkozás folytatásának elve

A bruttó elszámolás elve

Az időbeli elhatárolás elve

b.) A költségvetési szervek alaptevékenységként látják el a társadalmi közös szükségletek

Az érdekeltségi rendszer együttes és egyes elemeinek vizsgálatához, elemzéséhez az

A pénzmaradvány, előirányzat-maradvány keletkezésének, összetételének elemzése:

A pénzmaradvány költségvetési szervet meg nem illető összegét - a köztartozások kivételével

Az elemzésnél külön figyelmet kell fordítani a helyesbített pénzmaradvány negatív összegére,

eredményét felhasználva, könyvviteli átvezetéssel megszüntethető a pénzmaradvány,

A pénzmaradvány arányának elemzése:

Tárgyévi helyesbített pénzmaradvány összege x 100

Költségvetési pénzmaradvány x 100

A mutató a költségvetési rendszeren belüli pénzügyi elszámolások együttes hatását

Módosított pénzmaradvány x 100

A mutató szemlélteti, hogy az adott költségvetési szervnél milyen arányt képvisel a

Negatív pénzmaradvány esetében a számított mutatók nem a keletkezett, rendelkezésre álló

Az egyéb aktív és passzív pénzügyi elszámolások aránya:

Egyéb aktív és passzív pénzügyi elszámolások összesen________ x 100

Egyéb aktív és passzív pénzügyi elszámolások összesen x 100

A tárgyévi helyesbített pénzmaradvány aránya:

Tárgyévi helyesbített pénzmaradvány_________________ x 100

A költségvetési pénzmaradvány aránya:

Költségvetési pénzmaradvány______ x 100

A mutató értéke a finanszírozási különbözetek, valamit a pénzmaradványt terhelő elvonások

A módosított pénzmaradvány aránya:

Módosított pénzmaradvány__ x 100

Az előirányzat-maradvány nagyságának elemzése az előirányzat-maradvány alakulása

A pénzforgalmi eredmény elemzése: a pénzforgalmi eredmény a vállalkozási tevékenység