NNCL617-3CAv1.

Kurt Vonnegut: Végszavak egy évszázadhoz

A második világháború után nekifogtam, hogy antropológus legyek - sőt

voltaképpen diplomát is szereztem ebből a tudományágból a chicagói egyetemen.
Nagy hiba volt. Ki nem állhattam a primitív embereket. Annyira ostobák! Viszont
a mai napig megvannak a kedvenc indiánjaim, a Csában törzs, amely csak egy
viccben létezik, amelyet a bátyámtól, Bernie-től hallottam.
Így megy a vicc: a XIX. század vége felé, érted, állítólag volt egy indián
törzs, amelyik nomáddá vált. A telepesek, a békeszerződések meg az Egyesült
Államok lovassága elkergette őket őseik földjéről, érted?
Na, az Indiánügyi Hivataltól lemegy egy hivatalnok az egyik átmeneti
táborukba, hogy elbeszélgessen velük, és megtudja, kik és mik voltak valaha.
Megkérdi a törzs nevét. Azt mondják: "mi a Csában vagyunk". A tisztviselő
megkérdezi, jelent-e valamit ez a szó. Azt felelik: csak nemrég vették fel a
nevet, mert nemrég elhunyt törzsfőnökük a céltalan vándorlás során minden
alkonyatkor ezt sóhajtotta elkeseredve: "Hol a Csában vagyunk?"

A régi rómaiak nem azt mondogatták: "Hol a Csában vagyunk?", bár nyugodtan
megtehették volna. Ők azt mondogatták: "Quo Vadis?"

Bizony, és ugyan hol a Csában vagyunk most, hogy a számláló, amelyet a

keresztények a történelem kerekének tartanak, rövidesen 2000-re fordul? Az
attól függ, hogy kik vagyunk. Az embernek az a tábla jut eszébe, amelyet sok
szállodában a liftajtók mellett akasztottak ki; az emelet alaprajza látható
rajta, meg egy nyíl ezzel a felirattal: ÖN EZEN A HELYEN ÁLL.
Adj önmagadról személyleírást: testmagasság, testsúly hajszín, szemszín,
életkor, faj vagy nemzetiség, lakcím, családi állapot, gyermekek száma, kora,
autómárka, ismert egészségi problémák, jelenlegi foglalkozás, baleset esetén
értesítendő személy
Azonkívül, hogy ebben és ebben az évben a liftet várod, ugyan hol a Csában
vagy?

Azok az országok, amelyekben a keresztény naptárat használják, amelyek közé

például a miénk is tartozik, a harmadik évezred kezdetén, pusztán a hecc
kedvéért, szinte mindannyian számmisztikusok leszünk. A számmisztika
szórakoztató társasági babona, olyasmi, mint az asztrológia - a paranoiás
skizofréneken kívül mindenkire ártalmatlan. Abból indul ki, hogy a tízes
számrendszerbe szervezett arab számok megváltoztathatatlan, kiszámítható, óramű
pontosságú működése néha okkult üzeneteket hordoz, amelyeket nem szabad
figyelmen kívül hagynunk. Ha a 2000. sorszámú esztendő nem odafentről érkező,
gazdag tartalmú leirat, akkor ugyan melyik az?
Ürügy egy jó nagy bulira.
Az, hogy a számláló kicsit elállítódott, hogy Jézus Kr. e. 5-ben, 6-ban vagy
7-ben született, nem zavarhatja meg a bulit. Jézus néhány évvel önmaga előtt
született? Véssük fel ezt is a többi csoda közé, és nyomás, vissza a buliba.

Néhai bátyám, Bernie, aki a Csában törzzsel megismertetett, azt mondta: a

karácsony körüli, szakadatlan, eszelős reklámáradattól úgy érzi, mintha bohócok
felfújt hólyagokkal ütögetnék az arcát. A 2000. év hatására mindannyian így
fogjuk érezni, ha nem tévedek. És ennek semmi köze sincs ahhoz, amit Jézus
mondott, csak a naptárhoz. Isten a megmondhatója: rá fognak beszélni bennünket,
hogy menjünk, és vásároljunk össze mindenféle szart saját magunknak,
üzletfeleinknek és szeretteinknek: ezredfordulós karórát, autót, melltartót és
alsógatyát, vécépapírt és Coca-Colát.
Az ajándékozási listán szereplő ellenségednek vegyél rádiótelefont. Aki
megkapja, tökéletes hülyét csinál majd magából, amikor megáll a tömegben, de
nem az emberekkel kommunikál, hanem kuncog, turbékol, felhorkan, ujjong,
dühöng, széles taglejtéseket tesz, talán még egy kicsit táncra is perdül,
miközben belebeszél valamibe, ami akkora, mint egy darab pipereszappan.

Kilgore Trout, a sci-fi író, aki már meghalt, akár a bátyám, Isten nyugtassa
Őket, írt egyszer egy novellát, amelyben valakik repülő csészealjon
meglátogatják a Földet. Az Egyesült Államokban két dolgot ítélnek igazán
talányosnak. "Mi a jó - tudakolják - a szopatásban és a golfozásban?"
Trout ezt sokkal korábban írta, mint hogy az amerikai hírkereskedők majd egy
teljes éven át azzal igyekeztek a lehető legnagyobb közönséget megszerezni
hirdetőik számára, akik multimilliomossá tették őket, hogy ezt a kérdést
állították az ország népe elé mint legfontosabbat: a földkerekség
leghatalmasabb országának elnöke szopatott-e házasságon kívül az Ovális
Irodában?

Maga az évezred csak jött és ment, észrevétlenül, mint egy tüsszentés.

Gesundheit!

Trout novellája, amely az azóta megszűnt Black Garterbelt magazinban jelent

meg, még egy dologban kísértetiesen előre látta a jövőt. Az ő űrlényei
megjósolták azt, ami ma zajlik: ha a legenyhébb viszketést is antibiotikummal
kezeljük, annak az lesz a vége, hogy a kórokozók átalakulnak olyasmivé, ami
számtalan gyógyíthatatlan betegséget okoz.
Az egyik ilyen tökéletes, fertőző betegséget, bár csak az egyiket, épp
idejében ismerték fel ahhoz, hogy a Black Garterbeltnek ez a száma említést
tehessen róla. Trout gülüszemű kis zöld antropológusai ezt találták mondani az
AIDS-ről: "Nanking elpusztítása, a Holocaust és Nagaszaki értelmetlen
atombombája után, a légkör, a vizek és a talaj szennyezéséről nem is beszélve,
a bolygótok immunrendszere igyekszik megszabadulni tőletek".

Bizony, és a bolygón különben is hamarosan elfogy a kőolaj - úgyhogy a

dédunokáink csak egy hatalmas roncstelepet örökölnek majd.
 De hallgass ide:
Régen, még Kr. u. 1932-ben, tízéves koromban apám, Bernie, a nővérem, Allie,
meg én valahol Indianában autóztunk a család öreg, négyajtós Studebakerében -
apa vezetett. Nem tudom, anyánk hol volt. Azt sem tudom, anyánk most hol van.
Javában zajlott a nagy gazdasági válság. Apánk építész volt, akkoriban
bocsátotta el titkárnőjét, műszaki rajzolóit, és bezárta Indianapolis
belvárosában működő irodáját. Nem volt munka. A tőzsde összeomlott, a bankok
csődbe mentek, az emberek megtakarított pénze elveszett.
Mentünk valahova, már nem emlékszem, hova. Aztán váratlanul, minden látható
ok nélkül apa az út szélére kormányozta a kocsit, és megállt a semmi közepén.
Hol a Csában vagyunk?

De akkor apa megmutatta nekünk,három gyereknek a számlálót a sebességmérőn. Ez

a szám állt rajta: 99999,9. Egytized mérföld hiányzik a 100.000-hez!
Lélegzetelállító pillanat!
Hallottál már ilyen kalandot? Mintha hirtelen a Grand Canyon peremén találtuk
volna magunkat! Szent Isten!
Hű! Ejha!

Apa újra elindította a kocsit. A Studebaker még egy tized mérföldet haladt
előre, és a számláló azt a sok csúnya kilencest mind lehúzta a történelem
klotyóján.
Katarzis!
A helyükben megjelent egy ártatlan, soványka egyes, utána meg a nullák. Az
élet még nem szennyezte be - teljesen új, tisztára vadonatúj volt.
És apánk milyen boldog lett ettől! Csak kacagott, kacagott. Minden gondja
eltűnt a kilencesekkel együtt. A számláló újból mázlis kis sráccá változtatta -
megint övé volt a világ.
Tabula rasa.
És így lesz ez velem is, ha még megleszek, meg a Csában törzs többi bátor
harcosával és asszonyaikkal, amikor a kereszténység számlálója 1999-et mutat.
És a naptár azt mondja, december harmincegyedike van. A digitális karóránk meg
azt közli: éjjel 11 óra 59 perc.
Hű, azt a szent szart! A lélegzetem is eláll!

Aztán az a büdös múlt mind lezúdul a történelem klotyóján. Az évszám 2000 lesz
- a Csábanok meg, szerte a világon, akármilyen idősek is, ha felnőttként rohadt
életet éltek is, azt fogják csinálni, amit apám csinált a nagy gazdasági válság
idején: kacagni fognak, mint a bolond, és mázlis kis srácnak érzik magukat.
És övék lesz a világ.

Révbíró Tamás fordítása

(Playboy 1999. november)