Ekkehard b a r á t

a vijácí epo^ai 5. Vita Waltharii manu fortis

Sorozatszerkesztő
Hoppal Mihály Erős kezű Valter története
A sorozatban eddig megjelent

Köroglu
Dede Korkut könyve
Nartok
Oguz k á n

E u r ó p a i Folklór Intézet - L'Harmattan, 2010

 A könyv kiadását t á m o g a t a t t a :

%
— OKTATÁS Í
11 És K U L T U R Á L I S
MINISZTÉRIUM

Tartalom

Poesis Geraldi de Gualtario 6, 8, 10, 12, 14, etc. 6

Fordította Tulok Magdolna és Makkay J á n o s Geraldus költeménye Valterról 7, 9, 11, 13, 15, etc. 7
Második, átdolgozott és javított kiadás.
A kísérő t a n u l m á n y és az utószó Makkay J á n o s m u n k á j a . Magyarázó végjegyzetek a szöveghez
és a fordításhoz
Vita Waltharii manu fortis. Erős kezű Valter története.
1. kiadás: Budapest, 1999. Valter P a n n ó n i á b a n — a Waltharius H u n g á r i á b a n 93

Utószó ehhez a kiadáshoz 127

ISBN 963 550 758 5 (első kiadás)

Irodalomjegyzék 129
© Makkay J á n o s , 2010
© E u r ó p a i Folklór Intézet, 2010
© L'Harmattan, 2010

Borító: Kaszta Mónika, Arkas Design

ISBN 978-963-88799-0-5
ISSN 1789-9362

A kiadásért felel Gyenes Á d á m

A sorozat kötetei m e g r e n d e l h e t ő k ,
illetve k e d v e z m é n n y e l m e g v á s á r o l h a t ó k :
L'Harmattan Könyvesbolt
1053 Budapest, Kossuth L . u . 14-16.
Tel.: 267-5979
harmattan@harmattan.hu
www. harmattan .hu
 Incipit poesis Geraldi de Gualtario
mnipotens genitor, summae virtutis amator,
Iure pari natusque amborum spiritus almus,
Personis trinus, vera deitate sed unus,
Q u i vita vivens cuncta et sine fine tenebis,
Pontificem summum tu salva nunc et i n aevum
Claro Erckambaldum fulgentem nomine dignum,
Crescat ut interius sancto spiramine plenus,
Multis infictum quo sit medicamen i n aevum.
Praesul sancte dei, nunc accipe munera servi,
Quae tibi decrevit de larga promere cura
Peccator fragilis Geraldus nomine vilis,
Q u i tibi nam certus corde estque fidelis alumnus.
Quod precibus dominum iugiter precor omnitonantem,
Ut nanciscaris factis, quae promo loquelis,
Det pater ex summ is caelum terramque gubernans.
Serve dei summi, ne despice verba libelli,
Non canit alma dei, resonat sed mira tyronis,
Nomine Waltharius, per proelia multa resectus.
Ludendum magis est dominum quam sit rogitandum,
Perlectus longaevi stringit inampla diei.
Sis felix sanctus per tempora plura sacerdos,
Sit tibi mente tua Geraldus carus adelphus.
6
Kezdődik Geraldus költeménye Valterról
M
i n d e n h a t ó teremtőnk, pártolója igaz erénynek,
És Veled egyazon lény a Fiad, Szent Lelke kettőnek,
T i a Szentháromság, b á r csak Egy igaz istenségtek,
Élve te élsz, de örökkön mindent itt Te irányítsz,
Óvjad is h á t meg kedves papunkat most és mindvégig,
Erckambaldot, fényes nevére oly méltó atyánkat, 2
Hogy a Szentlélekkel teljen el ő bensőjében,
Sokaknak segíthet így ő, nyerjenek üdvösséget.
Tiszteletes papja az Ú r n a k , szolgádnak művét fogadd el,
Gondosan hosszú munka u t á n ú g y látja, hogy ezzel
M á r eléd állhat a gyenge nyomorult b ű n ö s Geráldus,
K i neked hűséges szívű, megbízható szolgád.
1
A m i t é n a m e n n y d ö r g ő t ő l szüntelen kérek i m á m b a n ,
Hogy Te valóban elnyerd, szavakkal most kimondom,
Adja U r u n k meg, k i fennről kormányoz eget és földet.
Ne vessed h á t meg, Isten szolgája, szavát könyvemnek,
Hogy nem az Ur jóságát, hős Valter csodáit énekli,
Súlyosan sebesült ő meg sok-sok vad viadalban.
U r i m á d á s u t á n akad idő majd v i d á m beszédre,
Olvasása hosszú nap óráit t á n rövidíti.
Áldott papunknak maradj boldogan sokáig m é g meg,
És Geráldus testvér neve legyen szívednek kedves.
 Waltharii poesis
Tertia pars orbis, fratres, Europa vocatur,
Moribus ac Unguis varias et nomine gentes
Distinguens cultu, tum relligione sequestrans.
Inter quas gens Pannoniae residere probatur,
Quam tarnen et Hunos plerumque vocare solemus.
Hic populus fortis virtute vigebat et armis,
Non circumpositas solum domitans regiones,
Litoris oceani sed pertransiverat oras,
Foedera supplicibus donans sternensque rebelles.
Ultra millenos fertur dominarier annos.
Attila rex quodam tulit illud tempore regnum,
Impiger antiquos sibimet renovare triumphos.
Q u i sua castra movens mandavit visere Francos,
Quorum rex Gibicho solio pollebat i n alto,
Prole recens orta gaudens, quam postea narro:
Namque marem genuit, quem Guntharium vocitavit.
Fama volans pavidi regis transverberat aures,
Dicens hostilem cuneum transiré per Hystrum,
Vincentem numero Stellas atque amnis arenas.
Q u i non confidens armis vel robore plebis
Concilium cogit, quae sint facienda, requirit.
Consensere omnes foedus deberé precari
Et dextras, si forte darent, coniungere dextris
Obsidibusque datis censum persolvere iussum;
Hoc melius fore quam vitam simul ac regionem
Perdiderint natosque suos pariterque maritas.
Nobilis hoc Hagano fuerat sub tempore tiro
Indolis egregiae, veniens de germine Troiae.
Hunc, quia Guntharius nondum pervenit ad aevum,
Ut sine matre queat vitam retiñere tenellam,
8 9
Hősköltemény Valterról
Harmadik a földnek főrészei közt E u r ó p a , 3
Sok más-más nevü n é p , kit a nyelv, a szokás meg az erkölcs
És a hit elkülönöz, bírlalja felosztva e földrészt.
Joggal számítják közibük P a n n ó n i a n é p é t ,
4
5 Melyet többnyire csak hunnak nevezünk m i szokásból. 5
l m ez erényeiben és harci tusákban erős n é p
Nemcsak a szomszédos tereken terjeszti hatalmát,
Á m utat is lelt és lenyomúlt a nagy Óceánig,
Védve a hódoltat, hódítva az ellene állót.
10 Úgy mondják, hogy e faj ezer éve uralkodik i m m á r . 5
10
O r s z á g á b a n Attila király volt hajdan uralmon,
Régi nagy győzelmeket folytatva fáradhatatlan.
Frank ellen vonulni, indult várából, adva parancsát,
Királyuk, Gibicho, hatalommal ült magas trónján,
15 Épp' ö r ö m érte őt akkor, erről szó esik m é g majd: 15
Fia született ugyanis, G ü n t e r n e k nevezték azt el.
H í r szállott egyszer a rettegő király füléhez és szólt,
Hogy a D u n á n az ellenséges csapatok m á r átkeltek,
Számuk több mint csillag az égen és a folyók homokja.
20 A király seregében sem bízott, sem n é p ' erejében, 20
Hívta h á t gyűlésbe tanácsát, m i a teendő, kérdve?
Egyet is értettek abban, szövetségre kell lépni
S kérni ellenük jobbját, ha jobbjuk felé az nyújtja,
A d n i kell túszt is, kikötött békeadót fizetni;
25 Mindez sokkal jobb, mintha életet és vele országot, 25
Gyermekeid kéne meg az asszonyaid veszejtni.
Élt ott akkoriban egy nemes, de m é g növendék ifjú,
Troyes n é p é b ő l született eszére kiváló H á g e n .
6
G ü n t e r nem volt m é g abban a korban, hogy anya nélkül
30 T u d n á a gyenge kis életét vinni, h á t ú g y döntöttek, 30
Cum gaza ingenti decernunt mittere regi.
Nec mora, legati censum iuvenemque ferentes
Deveniunt pacemque rogant ac foedera firmant.
Tempore quo validis steterat Bui gundia sceptris,
Cuius primatum Heriricus forte gerebat.
Filia huic tantum fuit única nomine Hiltgunt,
Nobilitate quidem pollens ac stemmate formae.
Debuit haec heres aula residei e paterna
Atque diu congesta frui, si forte liceret.
Namque Avares firma cum Francis pace peracta
Suspendunt a fine quidem regionis eorum.
Attila sed céleres mox huc deflectit habenas,
Nec tardant reliqui satrapae vestigia adire.
Ibant aequati numero, sed et agmine longo.
Quadrupedum cursu tellus concussa gemebat.
Scutorum sonitu pavidus superintonat aether.
Férrea silva micat totos rutilando per agros:
Haud aliter primo quam pulsans aequora mane
Pulcher in extremis renket sol partibus orbis.
Iamque A r a r i m Rodanumque amnes transiverat altos
Atque ad praedandum cuneus dispergitur omnis.
Forte Cabillonis sedit Heriricus, et ecce
Attollens oculos speculator vociferatur:
'Quaenam condenso consurgit pulvere nubes?
Vis inimica venit, portas iam claudite cunetas!'
Iam tum, quid Franci fecissent, ipse sciebat
Princeps et cunetos compellat sie séniores:
'Si gens tarn fortis, cui nos similare nequimus,
Cessit Pannoniae, qua nos virtute putatis
Huic conferre manum et patriam defenderé dulcem?
Est satius, pactum faciant censumque capessant.
Unica nata mihi, quam tradere pro regione
Non dubito: tantum pergant, qui foedera firment.'
Ibant legati totis gladiis spoliati,
Hostibus insinuant, quod régis iussio mandat:
Ut cessent vastare, rogant. quos Attila ductor,
Ut solitus fuerat, blande suscepit et inquit:
'Foedera plus cupio quam proelia mittere vulgo.
Pace quidem H u n i malunt regnare, sed armis
Inviti feriunt, quos cernunt esse rebelles.
10
H á g e n t küldik a hunok hatalmas u r á h o z kinccsel.
A fiúval meg a pénzzel követeik sebesen keltek
Az útra, szövetséget kötni, elnyerni a békét.
Akkoriban B u r g u n d i á t m é g erős jogar uralta,
7
35 Hisz a hatalmat Heriricus tartotta kezében. 35
Gyermeke egy volt csak, Hildegund nevű leányzó,
Felül nem m ú l h a t ó bájjal, nemességére hibátlan.
Örökösnőként élt ő most ott az atyai házban,
Élvezve ősöknek javait, jósorsa neki így hozta.
40 Hűséges békét kötött az avarság meg a frankkal, 40
H a t á r t szabott hát h a t á r a i terjesztésének.
Attila gyorsan másfelé fordította a gyeplőt,
8
Lépését a vezérek is nem késve követték.
Serege hosszú rendezett sorokban vonult a harcba.
45 Mének patái döngették szörnyen a nyöszörgő földet. 45
Levegő pajzsok zengésétől remegve rezgett.
K a r d e r d ő k villogtak, káprázott fényük a mezőkre:
Éppenúgy, mint mikor földünk p e r e m é t súrolja
Napunk, kikel a tengerből szépséget szerte sugárzón.
50 Által is kelt a sereg m á r a mélyvízű nagy folyókon, 50
R h ó n o n , Szaónon, zsákmányra törve bomoltak az ékek.
Heriricus király Cabillonum v á r á b a n székelt,
9
Mikor az e r ő d őr a távolba pillantva kiáltott:
'Milyen porfelhő tornyosul sötéten ott a magasba?
55 Ellenség közeleg. Kapuinkat gyorsan bezárni!' 55
H e r c e g ü k tudott m á r a frank-avar egyezségről,
És most az egybegyűlt Ö r e g e k h e z imígyen szólott:
'Ha ilyen harcos n é p , kikhez m i fel sosem é r ü n k ,
P a n n ó n i á t elvette, k i hihetné, hogy e r ő n k lesz
60 Harcra itt kelni vélük, hogy édes h a z á n k a t védjük? 60
Adót fizetni lesz bölcsebb, m e g á l l a p o d á s r a j u t n i .
Országomért, nincs kétség, egyetlen lányom adom túsznak:
Máris induljanak hát, szövetséget akik kötnek.'
Követek keltek hát útra, minden kardfegyver nélkül,
65 Hogy vigyék h í r ü l az ellennek királyuk parancsát: 65
Kérni, pusztítástól kímélje meg most őket. Atilla
Vezér, mint szokta, nyájasan fogadta őket és szólott:
'Követet küldök n é p e k h e z inkább, mint csatákat rájuk.
M i hunok békében akarunk uralgni, de, szándékunk
70 Ellen bár, fegyvert is ragadunk, ha lázadni látunk. 70
11
Rex ad nos veniens dextram det atque résumât.'
Exivit princeps asportans innumeratos
Thesauros pactumque ferit natamque reliquit.
Pergit i n exilium pulcherrima gemma parentum.
Postquam complevit pactum statuitque tributum,
Attila i n occiduas promoverat agmina partes.
Namque Aquitanorum tune Alphere r é g n a tenebat,
Quem sobolem sexus narrant habuisse virilis,
Nomine Waltharium, primaevo flore nitentem.
Nam iusiurandum Heriricus et Alphere reges
Inter se dederant, pueros quod consociarent,
Cum p r i m u m tempus nubendi venerit illis.
Hic ubi cognovit gentes has esse domatas,
Coeperat ingenti cordis trepidare pavore,
Nec iam spes fuerat saevis defendier armis.
'Quid cessemus', ait, 'si bella moveré nequimus?
Exemplum nobis Burgundia, Francia donant.
Non incusamur, si talibus aequiperamur.
Legatos mitto foedusque ferire iubebo
Obsidis inque vicem dilectum pórrigo natum
Et iam nunc Hunis censum persolvo futurum.'
Sed quid plus remorer? dictum compleverat actis.
Tune Avares gazis onerati denique multis
Obsidibus sumptis Haganone, Hiltgunde puella
Nec non Walthario redierunt pectore laeto.
Attila Pannonias ingressus et urbe receptus
Exulibus pueris magnam exhibuit pietatem
Ac veluti proprios n u t r i r é iubebat alumnos.
Virginis et curam reginam mandat habere,
Ast adolescentes propriis conspectibus ambos
Semper adesse iubet, sed et artibus imbuit illos
Praesertimque iocis belli sub tempore habendis.
Q u i simul ingenio crescentes mentis et aevo
Robore vincebant fortes animoque sophistas,
Doñee iam cunctos superarent fortiter Hunos.
Militiae primos tune Attila fecerat illos,
Sed haud immerito, quoniam, si quando moveret
Bella, per insignes isti micuere triumphos;
Idcircoque nimis princeps dilexerat ambos.
Virgo etiam captiva deo praestante supremo
12
Ha eljön királyod, adhat és kap is itt békejobbot.'
Indult a herceg, számolatlan kincset víve magával,
Az egyezséget megkötve hagyta ott túsznak a lányát. 10
L e g d r á g á b b kincse szülőknek elkezdte száműzetését.
75 Békeadót így szabva, és megerősítve az alkut 75
Ismét elindult nyugatra Attila ármádiája.
Akvitán földön Alpher király volt é p p e n uralmon,
Úgy beszélik, férfiutódja nevelkedett nála,
Valternak hívták, első fiatalságban virágzott.
11
80 Alpher és Heriricus királyok korábban esküvel 80
Fogadták e g y m á s n a k gyermekeik j ö v e n d ő nászát,
Ha majd az ideje eljön a házasságkötésnek.
Á m mikor megtudta Alpher, hogy a hunoknak i m m á r
Mindkét n é p hódol, szíve szorongani kezdett, félve,
12
85 Fegyverrel védni magukat meg nincs arra reményük. 85
'Vajh' tétovázzunk', kérdte, 'ha h á b o r ú t nem tudunk vívni?
Burgundok és frankok n e k ü n k is j ó példát adnak,
Vád hát nem érhet, ha hasonlón teszünk m i is hozzájuk.
Követem indul, parancsomra szövetséget kötni,
90 T ú s z n a k szeretett fiamat meg é n m a g a m felajánlom 90
És máris k ü l d ö m a j ö v e n d ő sarcot a hunnak.'
Minek is késni tovább? A szó hamar tettekre váltott.
Ekkor h á t az avarság rakodva ezernyi kinccsel, 13
Hágent, a leány Hildegundot Valterral együtt hogy
95 Túszul megkapta, szívében örvendve h ó n á b a megtért. 95
Városába P a n n ó n i á b a hazatérve Atilla
Gyöngédséggel volt a messzekerült két fiatalhoz,
És a saját véreként parancsolta nevelni őket.
A királyné gondjára bízta a szüzet, de m i n d k é t
100 Ifjúnak a szeme előtt kellett lennie, döntött 100
És sok-sok mindenre megtanította őket, főleg
Azonban h á b o r ú s időkre való harci játékra.
így gyarapodtak ők az évekre nézve meg elmében,
E r ő b e n hősöket szárnyalva túl, bölcset tudásban,
105 Addig egészen, hogy minden hunt mindenben lepipáltak. 105
Ekkor seregek élére helyezte őket Atilla,
Nem minden é r d e m e k híján, hiszen h á b o r ú b a menve,
M i n d i g kitűntek abban, fényes győzelmi jelekkel;
Mindezekért m i n d k e t t ő t nagyon kedvelte a herceg.14
110 Istennek hála, a fogoly lányka is tetszeni kezdett 110
13
Regináé vultum placavit et auxit amorem,
Moribus eximiis operumque industria habundans.
Postremum custos thesauris provida cunctis
Efficitur, modicumque deest, quin regnet et ipsa;
Nam quicquid voluit de rebus, fecit et actis.
Interea Gibicho defungitur, ipseque regno
Guntharius successit et ilico Pannoniarum
Foedera dissolvit cemsumque subire negavit.
Hoc ubi iam p r i m u m Hagano cognoverat exul,
Nocte fugam molitur et ad dominum properavit.
Waltharius tarnen ad pugnas praecesserat Hunos,
Et quocumque iret, mox prospera sunt comitata.
Ospirin elapsum Haganonem regia coniunx
Attendens domino suggessit talia dicta:
'Provideat caveatque, precor, sollertia regis,
Ne vestri imperii labatur forte columna,
Hoc est, Waltharius vester discedat amicus,
I n quo magna potestatis vis extitit huius;
Nam vereor, ne fors fugiens Haganonem imitetur,
Idcircoque meam perpendite nunc rationem:
Cum p r i m u m veniat, haec illi dicite verba:
„Servitio in nostro magnos plerumque labores
Passus eras ideoque scias, quod gratia nostra
Prae cunctis temet n i m i u m dilexit amicis.
Quod volo plus factis te quam cognoscere dictis:
Elige de satrapis nuptam tibi Pannoniarum
Et non pauperiem propriam perpendere cures.
Amplificabo quidem valde te rure domique,
Nec quisquam, qui dat sponsam, post facta pudebit."
Quod si completis, ilium stabilire potestis.'
Complacuit sermo regi coepitque parari.
Waltharius venit, cui princeps talia pandit,
Uxorem suadens sibi ducere; sed tarnen ipse
Iam turn praemeditans, quod post compleverat actis,
His instiganti suggestibus obvius infit:
'Vestra quidem pietas est, quod modici famulatus
Causam conspicitis. sed quod mea segnia mentis
Intuitu fertis, numquam meruisse valerem.
Sed precor, ut servi capiatis verba fidelis:
Si nuptam accipiam domini praecepta secundum,
14
A királynénak, szeretetét egyre inkább elnyerte,
O fegyelemmel volt jeles itten, serény sürgéssel.
A kincstár őre lett végül, és nem is hiányzott
Attól sem m á r sok, hogy ő m a g a legyen az Úrnő;
115 Végbevitt, el is ért mindent, mit csak akart az ügyekben.
Eljött azonban Gibicho halála. G ü n t e r került ott
T r ó n r a , és rögvest fel is mondta a Pannóniával
Megkötött békét, és meg is tagadta sarc fizetését.
Mikor az idegen túszságban ezt H á g e n megtudta,
120 Éji sötétben szökött u r á h o z , haza elindult.
Valter meg hunokat vezetett újabb csatákra,
Bárhova vonult is, hadi szerencse kisérte útját.
H á g e n szökését mikor hallotta Ospirin királyné,
15
Figyelmezőn adott u r á n a k tanácsot: 'királyi
125 Bölcsességedre kérlek, vigyázz, és gondoskodj arról,
Hogy birodalmunk e hős oszlopa meg ne inogjon,
Érzem, a kedves Valter is faképnél hagy majd itt minket,
Vállán k i hordja most erős birodalmunknak a súlyát;
H á g e n szökését, félek, ő sem késlekedik követni,
130 Fontolóra vegyed hát i m m á r o n tanácsom királyom:
Legközelebb mikor hozzád j ö n Valter, mondjad el néki:
„Szolgálatunkban mindig nagy fáradalmakat viselve
Tudd meg, hogy ezekért királyi k e g y ü n k tetéged
Összes hivünket megelőzve tart m i n d e n k i n é l többre.
135 Nem szóból, tettekből fogod akaratom látni:
Feleséged pannon vezérek leányaiból válaszd,
Közben meg nélkülözésnek se gyötörjön a gondja.
Én bőven ellátlak földdel, és hozzá házas javakkal,
Hogy a leány apja sem fogja azt később restellni."
140 Ha teszed ezt így, őt végleg itt tudod tartani nálunk.'
Tetszett a tanács a királynak, rögvest felkészült arra.
U r á n á l megjelent Valter, királya feltárta a tervet,
Keressen és vegyen feleséget; Valter azonban
M á r fontolóra vette m a g á b a n , mit végbe is visz majd,
145 És a buzdító sürgetésre válasza így szólt:
'Kegy tőled felség, hogy semmit nem é r ő szolgálatomért
Itten a k á r egy pillantásra is érdemesítesz, és
Akaratom elleni tunyaságom is elviseled.
Kérlek azonban arra, h ű szolgád szavait hallgasd:
150 Ha most magamnak u r a m tanácsára választok asszonyt,
15
Vinciar i n primis curis et amore puellae
Atque a servitio regis plerumque retardor:
Aedificare domos cultumque intendere ruris
Cogor, et hoc oculis senioris adesse moratur
Et solitam regno H u n o r u m i m p e n d e r é curam.
Namque voluptatem quisquís gustaverit, exin
Intolerabilius consuevit ferre labores.
N i l tarn dulce mihi, quam semper inesse fideli
Obsequio domini; quare precor absque iugali
Me vinclo permitte meam iam ducere vitam.
Si sero aut medio noctis m i h i tempore mandas,
A d quaecumque iubes, securus et ibo paratus.
I n bellis nullae persuadent cederé curae
Nec nati aut coniunx retrahentque fugamque movebunt.
Testor per propriam temet, pater optime, vitam
Atque per invictam nunc gentem Pannoniarum,
Ut non ulterius me cogas sumere taedas.'
His precibus victus suasus rex deserit omnes,
Sperans Waltharium fugiendo recedere numquam.
Venerat interea satrapae certissima fama
Quandam, quae nuper superata, resistere gentem
Ac bellum Hunis confestim inferre paratam.
Tunc ad Waltharium convertitur actio rerum.
Qui mox militiam percensuit ordine totam
Et bellatorum confortât corda suorum,
Hortans praeteritos semper memorare triumphos
Promittensque istos sólita virtute tyrannos
Sternere et externis terrorem imponere terris.
Nec mora, consurgit sequiturque exercitus omnis.
Ecce locum pugnae conspexerat et numeratam
Per latos aciem campos digessit et agros.
Iamque infra iactum teli congressus uterque
Const itérât cuneus: tunc undique clamor ad auras
Tollitur, horrendam confundunt classica vocem,
Continuoque hastae volitant hinc indeque densae.
Fraxinus et cornus ludum miscebat i n unum,
Fulminis inque m o d u m cuspis vibrata micabat.
Ac veluti boreae sub tempore n i x glomerata
Spargitur, haud aliter saevas iecere sagittas.
Postremum cunctis utroque ex agmine pilis
16
Véle törődve, szerelmem lesz nekem fontos, és
Királyom szolgálni vissza fog tartani engem:
Házat is kell itt építenem, meg művelnem a földem;
Gátol ez abban majd, hogy mindig ott legyek szemügyében, s
155 Álljak hűséggel szolgálatára hun uralomnak. 155
Mivelhogy mindaz, k i megismer gyönyörűséget egyszer,
A r r a alig kész, hogy terheket is vegyen vállra.
Semmi nem oly édes, mint uramat követni örökre
Híven; azért könyörgök néked, ne kényszeríts most
160 L é p n i házas igába, élhessek úgy, ahogy eddig. 160
Ej közepén, későre térve ha b á r m i t parancsolsz,
Utasítasz, mit sem törődve mással készséggel végzem.
H á t r á l n i semmi sem késztet majd háborúságban,
Sem feleség, sem gyermek nem serkent menekülésre.
165 Legkedvesebbik a p á m , életedre könyörgök én most, 165
És P a n n o n i á n k csak győzelmeket arató n é p é r e ,
Ne sürgess arra, fáklyalángot hogy nászéjemen gyújtsak.'
Esdeklésére királya el is fogadta e választ,
Bízva, hogy Valter sohasem fog m á r megszökni tőle.
170 Eközben biztos hír j ö t t meg a n e m r é g e n levert 170
Nagy tartományból, hogy n é p e felkelt, és készen is áll m á r
H á b o r ú s á g r a kelni a hatalmas h ú n uralommal.
Megbízták Valtert, a hadat ellenük hogy ő vezesse.
A sereg rendjét h á t szemügyére vette azonnal,
175 Katonái szívét meg nagy-nagy bátorságra tüzelte, 175
Lelkesítette őket, emlékeztetve diadalra,
Hogy a lázadókat a régi vitézséggel leverjék,
Távoli m á s n é p e k földjén rémületet így keltve.
Késedelem nélkül indult csatába seregével.
180 Harcteret szemlélt meg, sorokat rendezett ő el, 180
Jól igazítva mezőkön, a széles nagy síkságon.
M á r csak egy dárdavetésre álltak egymástól az ékek s
Szembe fordulva vártak: hirtelen harci kiáltás
Hatolt az égig, borzongva harsantak vele kürtök,
185 Lándzsák sürü felhőben repültek erre-amarra. 185
Kőris-kelevézek s cseresznye-dárdák játszva suhogtak,
Vashegyü nyársak tüzes villámként cikázva lecsaptak.
Északi szél ha pehelyhót röpít viharba magával,
Sok iszonyú nyilukat ők alig lődözték másként.
190 Végül a kézből m i n d a két félnél kifogytak a lándzsák, 190
Absumptis manus ad mucronem vertitur omnis:
Fulmíneos promunt enses clipeosque revolvunt,
Concurrunt acies demum pugnamque restaurant.
Pectoribus partim rumpuntur pectora equorum,
Sternitur et quaedam pars duro umbone virorum.
Waltharius tamen in medio furit agmine bello,
Obvia quaeque metens armis ac limite pergens.
Hunc ubi conspiciunt hostes tantas dare strages,
Ac si praesentem metuebant cerneré mortem,
Et quemcunque locum, seu dextram sive sinistram,
Waltharius peteret, cuncti mox terga dederunt
Et versis scutis laxisque feruntur habenis.
Tunc imitata ducem gens maxima Pannoniarum
Saevior insurgit caedemque audacior auget,
Deicit obstantes, rugientes proterit usque,
D u m caperet plenum belli sub sorte triumphum.
Turn super occisos ruit et spoliaverat omnes.
Et tandem ductor recavo vocat agmina cornu
Ac primus frontem festa cum fronde revinxit,
Victrici lauro cingens sua timpora vulgo,
Post hunc signiferi, sequitur quos cetera pubes.
Iamque triumphali redierunt stemmate compti
Et patriam ingressi propria se quisque locavit
Sede, sed ad solium mox Waltharius properavit.
Ecce palatini decurrunt arce ministri
Illius aspectu hilares equitemque tenebant,
Donee vir sella descenderet inclitus alta.
Si bene res vergant, turn demum forte requirunt.
Ille aliquid modicum narrans intraverat aulam,
(Lassus enim fuerat), regisque cubile petebat.
Illic H i l t g u n d e m solam offendit residentem.
Cui post amplexus atque oscula dulcía dixit:
'Ocius hue potum ferto, quia fessus anhelo.'
Illa mero tallum complevit mox pretiosum
Porrexitque viro, qui signans accipiebat
Virgineamque manum propria constrinxit. at ilia
Astitit et vultum reticens intendit herilem,
Walthariusque bibens vacuum vas porrigit olli
- Ambo etenim norant de se sponsalia facta -
Provocat et tali caram sermone puellam:
18
M e g r a g a d t á k h á t a villámló kardok markolatát:
Hüvelyekből rántva k i őket pajzsot emeltek,
Összecsaptak a sorok most, a csata fellángolt ismét.
Lovak páncélos szűgye m á s m é n e k szügyének rontott, 16
195 Pajzsdudorok lovasokat sodortak vad paripákról. 195
Valter d e r é k h a d á n a k közepén tombolt a harcban, az
Útjába kerültek közt sorokat most fegyvere vágott.
Hamar az ellen is észre vehette, vérfürdőt rendez,
Rettegtek, látva így őt, hogy vele szörnyű Halál j ő ,
200 S bármely irányba csapott is Valter, jobbra vagy balra, 200
Mindegyik hátat mutatott néki, védve a pajzstól
El is ugratott közeléből, m í g laza k a n t á r r a l
Pannonok nagy n é p e követte vezérét a harcba,
17
Bőszen zúdulva előre, halált ott b á t r a n kimérve,
205 Ellene állót döntött, vágta, k i hátrált, a m í g n e m 205
Hadi győzelmét forgandó szerencséjével elérte.
Rontva a holtra, minden fegyvert elvettek azoktól.
Vezérük végül kürtjellel hívott gyülekezésre,
Győztes füzér az ő homlokát övezte elsőnek,
210 Hadi n é p e előtt véve ü n n e p i babérkoszorút, 210
Zászlóvivői követték, őket a többi legények.
Győztesen koszorúzva mentek a hazába vissza, és
Földjére lépve, mindegyik a saját házába tért meg,
Útja hős Valtert a királyi székhez vitte azonnal.
215 Lám, a palotát őrzők kirohantak a várból, az 215
Érkezőnek örülve s paripáját fogva k a n t á r r a ,
Míg magas nyergéből ez a n a g y h í r ű férfi leugrott.
Megtudakolták tőle, szerencsével mentek a dolgok.
Valter alig szólt, a p a l o t á n a k vette az útját,
220 (Fáradt volt bár), de a király ágyasházába sietett. 220
Hildegundot ott egyedül m a g á b a n ülve találta.
At is ölelve, édesen csókolva szólott hozzája:
'Kimerülten alig lélegzem, gyorsan itass meg.'
A leány máris finom bort töltött egy d r á g a kehelybe,
225 Nyújtva a hősnek, k i azt átvéve keresztet vetett rá, s 225
Hildegund kezét a saját kezébe fűzte. A szűz csak
18
Állott előtte, és férfias tekintetét leste, míg
Valter fenékig itta a kelyhet, vissza úgy adta
- Mindketten tudták, hogy régóta jegyesek egymással -
230 És ily szavakkal fordult most a szeretett lányhoz: 230
19
'Exilium pariter patimur iam tempore tanto,
Non ignorantes, quid nostri forte parentes
Inter se nostra de re fecere futura.
Quamne diu tácito premimus haec ipsa palato?'
Virgo per hyroniam meditans hoc dicere sponsum
Paulum conticuit, sed postea talia reddit:
'Quid lingua simulas, quod ab imo pectore damnas,
Oreque persuades, toto quod corde refutas,
Sit veluti talem pudor ingens ducere nuptam?'
V i r sapiens contra respondit et intulit ista:
'Absit quod memoras! dextrorsum porrige sensum!
Noris me n i h i l u m simulata mente locutum
Nec quicquam nebulae vel falsi interfere crede.
Nullus adest nobis except is namque duobus:
Si nossem temet m i h i promptam i m p e n d e r é mentem
Atque fidem votis servare per omnia cautis,
Pandere cuneta tibi cordis mysteria vellem.'
Tandem virgo v i r i genibus curvata profatur:
'Ad quaecumque vocas, m i domne, sequar studiose
Nec quicquam placitis malim praeponere iussis.'
Ille dehinc: 'piget exilii me denique nostri
Et patriae fines reminiscor saepe relictos
Idcircoque fugam cupio celerare latentem.
Quod iam prae multis potuissem forte diebus,
Si non Hiltgundem solam remanere dolerem.'
Addidit has imo virguncula corde loquelas:
'Vestrum velle meum, solis his aestuo rebus.
Praecipiat dominus, seu prospera sive sinistra
Eius amore pati toto sum pectore praesto.'
Waltharius tandem sic virginis inquit in aurem:
'Publica custodem rebus te nempe potestas
Fecerat, ideirco memor haec mea verba notato:
Imprimis galeam regis tunicamque, trilicem
Assero loricam fabrorum insigne ferentem,
Diripe, bina dehinc mediocria scrinia tolle.
His armillarum tantum da Pannonicarum,
Donee vix u n u m releves ad pectoris imum.
Inde quater binum m i n i fac de more coturnum,
Tantundemque tibi patrans imponito vasis:
Sic fors ad summum complentur scrinia labrum.
20
'Együtt senyvedünk itt, idegenben, száműzve régen,
El nem feledve, hogy szerencsénkre szüleink egykor
Meg is egyeztek abban, hogyan intézzék a jövőnket.
Összezárt ajakkal hát meddig hallgatunk m é g itt?'
A szűz úgy vélte, hogy most csak csúfolódik Valter,
Várt kicsit hallgatva, majd ilyen szókkal adta a választ:
'Miért is színlel a szád, mit rejtesz itt te kebeledben,
Nyelvedet meggyőzve arról, mit nem akarsz teli szívvel,
Mintha jegyeseddé tenni valakit lenne nagy szégyen?'
Válaszul erre az okos férfi ezt mondta néki:
'Szót se itt arról, amit említsz! I n k á b b figyelj r á m jobban
Sose hidd rólam, hogy k é p m u t a t ó m ó d r a beszélek,
Vagy pedig homályos, és talán hamis dolgot is mondok!
Senki sincs a közelben, csak magunk vagyunk itt ketten:
Ha tudom, hogy kérésem végrehajtani kész vagy, s
Tervem kész titkát Te hűséggel mindvégig őrzöd,
Akkor most szivemnek minden titkát kitárom néked.'
Erre a szűz a férfi térdéhez leborulva mondta:
'Buzgón követve teljesítem, Uram, mire felhívsz,
És j ó parancsaidat semmi sem fogja előzni.'
Erre így Valter: gyötör, hogy száműzetésben élünk,
Gyakran eszembejutnak elhagyott táji h a z á n k n a k ,
É p p e n ezért akarok m e n e k ü l n i titokban gyorsan.
Sok-sok nappal előbb is tehettem volna, ha téged,
Hildegund nem esett volna nehezemre itthagyni.'
Szíve mélyéről jött, amit ehhez a szűz odafűzött:
'Vágyad enyém is, hiszen régóta kívánom e dolgot.
Mit Uram, parancsolsz, legyen az bal- avagy jósors,
Boldog szívemmel, szerelemmel kész leszek arra.'
Ily szavakat súgott erre Valter szűzlánya fülébe:
'Jóltudott, hogy u r u n k rád kincsei őrzését bízta,
Figyelj hát a szavamra, emlékezetedbe bevésve:
Csend el a király sisakját és vele láncingét, és m é g
H á r m a s rétegű páncélját, mit kovács jegye is díszít,
Hozzá m é g két közepes m é r e t ű ládát szerezz meg.
B e n n ü k p a n n o n o k n á l szokásos annyi karpereccel,
19
Hogy az egyik ládát é p p a melledig tudjad emelni.
Négy p á r divatos cipőt is csináltassál meg nékem,
Annyit magadnak is, és tégy melléjük sok-sok edényt is:
Míg csak e két láda színültig meg nem lesz töltve.
21
 Insuper a fabris hamos clam posee retortos:
Nostra viatica sint pisces simul atque volucres,
Ipse ego piscator, sed et auceps esse coartor.
Haec intra ebdomadam caute per singula comple.
Audisti, quid habere vianti forte necesse est.
Nunc quo more fugam valeamus inire, recludo:
Postquam septenos Phoebus remeaverit orbes,
Regi ac reginae satrapis ducibus famulisque
Sumptu permagno convivia laeta parabo
Atque omni ingenio potu sepeliré studebo,
Donee nullus erit, qui sentiat hoc, quod agendum est.
Tu tamen interea mediocriter utere vino
Atque sitim vix ad mensam restinguere cura.
Cum reliqui surgant, ad opuscula nota recurre.
Ast ubi iam cunctos superat violentia potus,
Turn simul occiduas properemus quaerere partes.'
Virgo memor praecepta v i r i complevit. et ecce
Praefinita dies epularum venit, et ipse
Waltharius magnis instruxit sumptibus escas.
Luxuria i n media residebat denique mensa,
Ingrediturque aulam velis rex undique septam.
Heros magnanimus sólito quern more salutans
Duxerat ad solium, quern bissus compsit et ostrum.
Consedit laterique duces hinc indeque binos
Assedisse iubet; reliquos locat ipse minister.
Centenos simul accubitus iniere sodales,
Diversasque dapes libans conviva resudat.
His et sublatis aliae referuntur edendae,
Atque exquisitum fervebat migma per aurum
- Aurea bissina tantum stant gausape vasa -
Et pigmentatus cráteres Bachus adornat.
20
Illicit ad haustum species dulcedoque potus.
Waltharius cunctos ad vinum hortatur et escam.
Postquam epulis depulsa fames sublataque mensa,
Heros iam dictus dominum laetanter adorsus
Inquit: ' I n hoc, rogito, clarescat gratia vestra,
Ut vos inprimis, reliquos tunc laetificetis.'
Et simul i n verbo nappam dedit arte peractam
Ordine sculpturae referentem gesta priorum,
Quam rex accipiens haustu vacuaverat uno,
22
Kérj a kovácstól megcsavart szárú horgokat titkon:
Madarak és halak szolgálnak majd az útravalónkul,
Nemcsak halászni fogok, de ha rászorulunk, madarászok.
Óvatosan egy hét alatt pontban csináld meg mindezt.
Hallottad hát, mire lesz szükségük az útrakelőknek.
Felfedem végül a titkot, hogy fogunk elmenekülni:
Phoebus, a Nap ha m á r hétszer megtette égi körútját,
21
Bőkezű víg lakomát adok én a királyi p á r n a k ,
M i n d a vezérnek, hercegnek, szolgának, igyekezve, hogy
M á m o r o s a n mély álomba merüljenek a bortól,
Míg egyikük sem fogja m á r tudni, mire figyeljen.
Te pedig mértékkel fogyassz ezalatt italokból,
És csakis annyit, szomjúságod hogy oltani tudjad.
Asztalt ha bontanak, napi m u n k á d h o z láss Te is hozzá.
22
A borok ereje mikor m á r mindőjükön ú r lesz,
Útra kelünk gyorsan a nyugati országba m i ketten.'
Hős tervéből a szűz mindent nagy gonddal végre is hajtott.
Eljött végre a lakoma kitűzött napja, és akkor
Valter maga készített étkeket nagy költséggel.
Mintha maga Bőség ült volna az asztal közepére,
És a király lépett most a leplekkel fedett terembe.
A bátor hős szokás szerint illő m ó d o n köszöntötte
És bíbor és vászon díszítette trónushoz vezette.
Oda leült az, és intésére két vezér foglalt
Két felén helyet, Valter mutatott m á s o k n a k széket.
Százanként ültek padokon a t á r s a k , ízlelgetve
23
A sok-sok étket, és csakhamar izzadni kezdtek.
Egy-egy fogást ha elvittek, egy másik követte rögvest,
Édes meleg ital gőzölgött sok arany edényben
- Minden arany volt a finom vászon szőtt teritőkön -
Fűszeres borok gyöngyözve csillogtak kancsókban.
Az édes italok szép látványa ivásra csábított.
Valter is mindenkit biztatott ételre-italra.
Mikor az éhség m á r csillapult, asztalok oszlottak,
Említett h ő s ü n k magasztalással fordult u r á h o z és
24
Szólt: 'e kehelyben ragyogjon, kérlek, Te kegyességed,
Hogy téged elsőként, majd a többit is kedvre derítse.'
Nyújtotta néki így a művészien díszített kelyhet,
Melynek vésett mintái elődök tetteit mutatták.
Mikor a király azt egyetlen hajtásra kiitta,
23
Confestimque iubet reliquos imitarier omnes.
Ocius accurrunt pincernae moxque recur runt,
Pocula plena dabant et inania suscipiebant.
Hospitis ac regis certant hortatibus omnes.
Ebrietas fervens tota dominatur in aula,
Balbutit madido facundia fusa palato,
Heroas validos plantis titubare videres.
Taliter in seram produxit bachica noctem
M u ñ e r a Waltharius retrahitque rediré volentes,
Donee vi potus pressi somnoque gravati
Passim porticibus sternuntur humotenus omnes.
Et licet ignicremis vellet dare moenia flammis,
Nullus, qui causam potuisset scire, remansit.
Tandem dilectam vocat ad semet mulierem,
Praecipiens causas citius deferre paratas.
Ipseque de stabulis victorem duxit equorum,
Ob virtutem quern vocitaverat ille Leonem.
Stat sonipes ac frena ferox spumantia mandit.
Hunc postquam faleris sólito circumdedit, ecce
Scrinia plena gazae lateri suspendit utrique
Atque iteri longo modicella cibaria ponit
Loraque virgineae mandat fluitantia dextrae.
Ipseque lorica vestitus more gigantis
Imposuit capiti rubras cum casside cristas
Ingentesque ocreis suras complectitur aureis
Et laevum femur ancipiti praecinxerat ense
Atque alio dextrum pro ritu Pannoniarum:
Is tarnen ex una tantum dat vulnera parte.25
Tunc hastam dextra rapiens clipeumque sinistra
Coeperat invisa trepidus decedere terra.
Femina duxit equum nonnulla talenta gerentem,
I n manibusque simul virgam tenet ipsa colurnam,
I n qua piscator hamum transponit in undam,
Ut cupiens pastum piscis deglutiat hamum.
Namque gravatus erat vir maximus undique telis
Suspectamque habuit cuncto sibi tempore pugnam.
O m n i nocte quidem properabant currere, sed cum
Prima rubens terris ostendit lumina Phoebus,
I n silvis latitare student et opaca requirunt,
Sollicitatque me tus vel per loca tuta fatigans.
24
Azzal példáját követni parancsolta mindnek.
P o h á r n o k a i k egyre gyorsabban terültek-fordultak,
Színig telt kelyheket hoztak, a kikortyoltakat vitték.
Valter királyával versengve serkentett ivásra.
így hamar lázas b o r m á m o r lett ú r r á a termen, 315
Beszéd helyett bortól d a d o g ó n zavaros szavak dőltek,
Láttak ott délceg daliát d ü l ö n g n i imbolygó lábon.
Valter egész éjszaka használta Bakkhusz segítségét
így fogva vissza a haza készülő férfiu-népet,
Mígnem az oszlopos csarnokban borok erejétől 320
A l o m nyomta el m i n d ü k , itt vagy ott földre zuhanva.
Ha tüzes lángot vetett ő volna most a falakra,
Senki se tudta volna azt a k á r csak észre is venni.
Ekkor szeretett nőjét m a g á h o z hívta m á r Valter,
Megparancsolva, mit előkészített, hozza sietve. 325
Az istállóból kivezette legjobb lovát, a győztest,
Kiválósága o k á n ezt az O r o s z l á n n a k hívta.
Tajtékos zabláját vadul rágva állt ott paripája.
Megszokott m ó d o n boglárral ékes szerszámmal nyergelte,
Kétoldalt m á l h á z t a fel a kincsekkel teli két ládát, 330
N é m i abrakot is tett m é g melléjük a messzi útra,
Majd a lelógó k a n t á r t a leány jobbjába adta.
Maga harcos daliák módjára öltötte a páncélt,
Ércsisakját vörös forgóval feltette fejére,
Arany lábvérteket is csatolt fel erős lábára, 335
Majd felövezte bal csípőjét a kétélű karddal,
Másikat jobbjára kötött fel p a n n ó n i a i m ó d r a :
De ez utóbbi csak egy éllel tudott sebeket vágni.
Fogta jobbjába a lándzsát, vette baljába a pajzsát
És sietve indult elhagyni a földet, amit gyűlölt. 340
Sok kincset cipelő lovukat az asszony vezette,
És azt a mogyorófa-botot is ő vitte kezében,
Amellyel a horgász beveti a vízbe a horgát,
Hogy majd eleségre leső halak ott azt bekapják.
Fegyverrel volt teli aggatva a hatalmas férfi, 345
Számolnia kellett hiszen minden percben a harccal.
Éjjelente igyekeztek gyorsan haladni, á m h a
Phoebus első sugarát m á r vörösen szórta a földre,
26
E r d ő b e t ö r e k e d t e k homályt keresőn megbújni,
Félelemtől űzve, biztos helyet kutatva fáradtan. 350
25
I n tantumque timor muliebria pectoi a pulsat,
Horreat ut cunctos aurae ventique susurros,
Formidans volucres collisos sive racemos.
Hinc odium exilii patriaeque amor incubât inde.
Vicis diffugiunt, speciosa novalia linquunt,
Montibus intonsis cursus ambage recurvos
Sectantes tremulos variant per devia gressus.
Ast urbis populus somno vinoque solutus
A d medium lucis siluit recubando sequentis.
Sed postquam surgunt, ductorem quique requirunt,
Ut grates faciant ac festa laude salutent.
Attila nempe manu caput amplexatus utraque
Egreditur thalamo rex Walthariumque dolendo
Advocat, ut proprium quereretur forte dolorem.
Respondent ipsi se non potuisse ministri
Invenisse virum, sed princeps sperat eundem
Hactenus in somno tentum recubare quietum
Occultumque locum sibi delegisse sopori.
Ospirin Hiltgundem postquam cognovit abesse
Nec iuxta morem vestes déferre suetum,
Tristior immensis satrapae clamoribus inquit:
'O detestandas, quas heri sumpsimus, escas!
O vinum, quod Pannonias destruxerat omnes!
Quod domino regi iam dudum praescia dixi,
Approbat iste dies, quern nos superare nequimus.
En hodie imperii vestri cecidisse columna
Noscitur, en robur pi ocul ivit et inclita virtus:
Waltharius lux Pannoniae discesserat inde,
Hiltgundem quoque m i caram deduxit alumnam.'
Iam princeps nimia succenditur efferus ira,
Mutant laetitiam maerentia corda priorem.
Ex humeris trabeam discindit ad infima totam
Et nunc hue animum tristem, nunc dividit illuc.
Ac velut Aeolicis turbatur arena procellis,
Sic intestinis rex fluctuât undique curis,
Et varium pectus vario simul ore imitatus
Prodidit exterius, quicquid toleraverat intus,
Iraque sermonem permisit promere nullum.
Ipso quippe die potum fastidit et escam,
Nec placidam membris potuit dare cura quietem.
26
R é m ü l e t é b e n annyira reszketett belül a lányzó,
Hogy fuvalattól is remegett, és a susogó légtől,
Riadt c s a p ó d ó ágtól, fel-fel r ö p p e n ő m a d á r t ó l .
Hajtotta a gyűlölt túszság, hívta hazaszeretet őt is.
355 Szépen megművelt szántókat és falvakat kikerülve, 355
J á r h a t a t l a n hegyekben kerestek hosszú kitérőt,
Rejtekes ú t o n vágtak át vadonon r e m e g ő lábbal.
K á b á n hevertek amott a n é p e k a nap közepéig
Bortól és álomtól elnyomva benn a p a l o t á b a n .
360 Á m mikor l á b u k r a álltak, m á r m i n d a vezért kereste, 360
Hogy őt üdvözöljék, dicsérve köszönni az estét.
Két kézzel átfogva lógatta fejét Atilla és
Agyasházából k í n b a n kilépve Valterét hívta,
Hogy saját fájdalmát neki most elpanaszolja.
365 Szolgái azonban azzal feleltek, seholsem tudják 365
Előkerítni a férfit, a király mégis remélte,
Az m é g nyugodtan hever valahol, mélyen aludva
Félreeső helyen, mit lelt m a g á n a k b ó d u l a t á b a n .
Mikor Ospirin királyné rájött, hogy Hildegund eltűnt, s
370 M á r nem is hozza szokása szerint néki r u h á i t , 370
Fájva kiáltott fel, gyászosan szólt a nagy királyhoz : 27
Átkozott étkek azok, amiket tegnap l a k o m á z t u n k !
A borral e g y ü t t , mely minden p a n n ó n i a i t ledöntött!
28
Látva előre, megjósoltam ezt én a királynak,
375 Igazolta e nap, túltenni rajta magunk nem tudjuk. 375
Hiszen látjátok, ma birodalmatok oszlopa dőlt le,
Messze futott ereje, vele híres virtusa ment el:
P a n n ó n i a fényessége, Valter m e n e k ü l tőlünk,
Vele szökik Hiltgund is, hűséges fogadott leányzóm.'
380 Erre királyunk bőszen szörnyű haragra lobbant, és 380
Fájdalomra váltott korábbi vidámsága szivében.
Vállától lefelé letépte testéről a köntöst,
És hol erre, hol arra öntötte k i haragos lelkét.
Ahogy a szélisten Aiólosz a homokot kavarja,
385 É p p e n ugy hánykódott a király bensője a gondtól, 385
Arca is változva követte csapongó kedélyét, és
Láthatóvá tette, m i zajlik most le a lelkében,
De d ü h e nem tudott szavakba is önteni hangot.
Megcsömörlött minden ételtől-italtól e napra,
390 B á n a t á b a n teste nem talált semmi nyugalmat. 390
27
Namque ubi nox rebus iam dempserat atra colores,
Decidit i n lectum, verum nec lumina clausit,
Nunc latus i n dextrum fultus nunc inque sinistrum,
Et veluti iaculo pectus transfixus acuto
Palpitat atque caput hue et mox iactitat illuc,
Et modo subrectus fulcro consederat amens.
Nec iuvat hoc, demum surgens discurrit i n urbe,
Atque thorum veniens simul attigit atque reliquit.
Talker insomnem consumpserat Attila noctem.
At profugi comités per arnica silentia euntes
Suspectam properant post terga relinquere terram.
Vix tarnen erupit eras, rex patribusque vocatis
Dixerat: 'o si quis m i h i Waltharium fugientem
Afferat evinctum ceu nequam forte liciscam,
Hunc ego mox auro vestirem saepe recocto
Et tellure quidem stantem hinc inde onerarem
Atque viam penitus clausissem, vivo, talentis.'
Sed nullus fuit i n tanta regione tyrannus
Vel dux sive comes seu miles sive minister,
Qui, quamvis cuperet proprias ostendere vires
Ac virtute sua laudem captare perennem
Ambiretque simul gazam infarcire cruminis,
Waltharium tarnen iratum praesumpserat armis
Insequier strictoque v i r u m mucrone videre.
Nota equidem virtus, experti sunt quoque, quantas
Incolomis dederit strages sine vulnere victor.
Nec potis est u l l u m rex persuadere virorum,
Q u i promissa velit hac condicione talenta.
Waltharius fugiens, ut dixi, noctibus ivit,
Atque die saltus arbustaque densa requirens
Arte accersitas pariter capit arte volucres,
Nunc fallens visco, nunc fisso denique ligno.
Ast ubi pervenit, qua flumina curva fluebant,
Immittens hamum rapuit sub gurgite praedam,
Atque famis pestem pepulit tolerando laborem.
Namque fugae toto se tempore virginis usu
Continuit vir Waltharius laudabilis heros.
Ecce quater denos sol circumflexerat orbes,
Ex quo Pannonica fuerat digressus ab urbe.
Ipso quippe die, numerum qui clauserat istum,
28
M á r a szinüktől tárgyakat fosztott meg a sötét éj,
Hogy ágyába feküdt, de a szemét nem tudta lehunyni,
Egyre csak forgott: jobb oldaláról a balra, meg vissza,
És mintha d á r d a h e g y j á r t a volna át meg át mellét,
395 Hánykódott, erre meg arra dobálta fejét, felállt az 395
Agyban, majd beleült, mintha csak m e g h á b o r o d o t t volna.
De semmi nem használt. Várában fölkelve rohangált,
Visszament ágyához, hozzáért, majd kiugrott abból.
így töltötte á l m a t l a n Atilla király az éjet.
400 Gyorsan haladt a m e n e k ü l ő p á r a baráti csöndben, 400
Maga mögött tudni sietve a nem szeretett földet.
Másnap a király m á r hajnalban a véneket hívta,
Szólva: 'Bár lenne valaki, a menekvő Valtert hogy
Jól megkötözve lompos kutyaként hozná elébem!
405 Testét itt helyben csábos arannyal körbe borítom, 405
Az elém állót csengő arannyal halmozom én el,
Hogy, én ú g y éljek, m é g lépni sem fog tudni tőle.'
29
Fejedelem azonban nem akadt egész h o n á b a n ,
Sem báró, sem katona, vezér avagy szolga, bármily
410 Sokan is voltak, a k á r h o g y vágytak is rája, hogy 410
Tettük örök dicsőséget nyerjen nekik el most s
Pénzeszsákjaiknak a mélyét megtöltsék kinccsel,
Senki sem akarta h á t üldözni a d ü h ö d ö t t Valtert
Meztelen karddal, fegyverrel vonszolni szeme elébe.
415 Hisz' vitézségét ismerték, tudták, sebesülés nélkül 415
H á n y nagy ellenfelet is vágott m á r e lovag le.
így a király h á t egyetlen férfit sem tudott rábírni,
Ily feltétellel k i vágyott volna a megígért kincsre.
Valter mint mondottam volt, éjszaka haladt menekülve,
420 Nappal sűrű bozótot, meg az erdők mélyét keresve 420
Madarakat ejtett el ravaszul csalogatva,
Behasított fával avagy léppel lepve meg őket.
Ha olyan helyre jutott, hol valamely folyó kanyargott,
Örvénylő vízbe vetette horgát, kapást találva,
425 Éhségnek kínját így fáradságos munkával elűzte. 425
Sőt a dicséretes Valter a menekülésben végig
Elhessegette vágyát, szerelembe vegyülni a szűzzel.
Negyvenedik útján kerülte m á r a nap meg a földet,
Valter hogy P a n n ó n i a városából útjára indult.
430 Azon a napon hát, száma szerint a legutolsón 430
29
Venerat ad fluvium iam vespere t u m mediante,
Scilicet ad Rhenum, qua cursus tendit ad urbem
Nomine Wormatiam regali sede nitentem.
Illic pro naulo pisces dedit antea captos
Et mox transpositus graditur properanter anhelus.
Orta dies postquam tenebras discusserat atras,
Portitor exurgens praefatam venit i n urbem
Regalique coco, reliquorum quippe magistro,
Detulerat pisces, quos v i r dedit ille viator.
Hos d u m pigmentis condisset et apposuisset
Regi Gunthario, miratus fatur ab alto:
'Istius ergo modi pisces m i h i Francia numquam
Ostendit: reor externis a finibus illos.
Die m i h i quantocius: cuias homo detulit illos? '
Ipseque respondens narrât, quod nauta dedisset.
Accersire hominem prineeps praeeepit eundem;
Et, cum venisset, de re quaesitus eadem
Talia dicta dedit causamque ex ordine pandit:
'Vespere praeterito residebam litore Rheni
Conspexique viatorem propere venientem
Et veluti pugnae certum per membra paratum:
Aere etenim penitus fuerat, rex inclite, cinetus
Gesserat et scutum gradiens hastamque coruscam.
Namque viro forti similis fuit, et licet ingens
Asportaret onus, gressum tarnen extulit acrem.
Hunc incredibili formae decorata nitore
Assequitur calcemque terit iam calce puella.
Ipsaque robustum rexit per lora caballum
Scrinia bina quidem dorso non parva ferentem,
Quae, dum cervicem sonipes discusserit altam
Atque superba cupit glomerare volumina crurum,
Dant sonitum, ceu quis gemmis illiserit aurum.
Hic m i h i praesentes dederat pro munere pisces.'
His Hagano auditis - ad mensam quippe resedit -
Laetior i n medium prompsit de pectore verbum:
'Congaudete m i h i quaeso, quia talia novi:
Waltharius collega meus remeavit ab Hunis.'
Guntharius prineeps ex hac ratione superbus
Vociferatur, et omnis ei mox aula réclamât:
'Congaudete m i h i iubeo, quia talia vixi!
30
Estére j á r t az idő már, mikor egy folyóhoz ért el,
A Rajna volt az, onnan egy városnak veszi az útját,
Annak neve Worms most, és fényességes királyi székhely.
Korábban kifogott halakkal fizetett a révésznek,
435 És ahogy átvitte a folyón, az lihegve tovaindult. 435
A m i d ő n az új nap a sötét éjet m á r tovaűzte,
Kelt fel a révész, az említett városba vette az útját,
Es elvitte a királyi szakácsok u r á h o z m i n d a
Halakat, miket néki fizetségül adott a vándor.
440 Fűszeresen hogy az a királyi asztalra feladta, 440
G ü n t e r m e g h ö k k e n t és e k é p p e n szólt magas trónról:
'Frankhonban ily halakat m é g senki nem adott nékem:
Úgy vélem hát, ezek itt idegen országból j ö t t e k . 30
Mondd meg h á t gyorsan, miféle embertől kaptad te őket!'
445 Válaszolt a szakács, elmondta, hogy a révésztől. 445
Szólt a királyi parancs most: hozzák csak elé a révészt;
Mikor az megjött, halottá a királyi kérdést, és
Sorrendben az eseményt így sorolá történni:
'Ott a Rajna partján tegnapi estvén elüldögélve
450 Megláttam egy sebes léptekkel közeledő vándort, 450
Teljesen fegyverben, mint k i m á r harcra áll készen:
Ércbe öltözve bizony, királyom, tetőtől talpig,
Kézben a pajzs gyalogosan is meg a villogó lándzsa.
Nagyerős harcosnak látszott, mert b á r cipelt hatalmas
455 Terhet, mégis teli erővel vonult gyors léptekkel. 455
Ő t egy hihetetlen szépségű leányka követte,
A férfink lábának n y o m á b a n lépdelve haladva.
K a n t á r o n fogva hatalmas p a r i p á t vezetett, mely
H á t á n két, első látásra sem kicsiny ládikát hurcolt; 31
460 Melyek, ha a m é n felvágta fejét, a nyakát meg rázta, 460
Négy lábát büszkén ide-oda vetve, megzörrentek
Belül ott, mintha aranyat ü t n é n k drágakövekhez.
Ó volt a férfi, k i fizetségként e halakat adta/
H á g e n hogy ezt hallotta - ott ült az asztalnál ő is -
465 Gyúlva ö r ö m r e kebelében, ily szavakat szólt: 465
'Örvendezzetek h á t velem együtt, kapva ilyen hírt:
H ú n a v a r fogságból Valter a t á r s a m tér ime vissza.'
De király voltából gőgös-lett G ü n t e r közbekiáltott,
És a terem csak az ő szavát hangozta vissza: 'vélem,
470 Ez a parancsom, örüljetek együtt, hogy ezt megértem! 470
31
Gazam, quam Gibicho régi transmisit eoo,
Nunc m i h i cunctipotens hue i n mea r é g n a remisit.'
Haec ait et mensam pede perculit exiliensque
Ducere equum iubet et sella componere sculpta
Atque omni de plebe viros secum duodenos
Viribus insignes, animis plerumque probatos
Legerat. inter quos simul ire Haganona iubebat.
Q u i memor antiquae fidei sociique prioris
Nititur a coeptis dominum transvertere rebus.
Rex tarnen econtra nihilominus instat et infit:
'Ne tardate, viri, praecingite corpora ferro
Fortia, squamosus thorax iam terga recondat.
Hic tantum gazae Francis deducat ab oris?'
Instructi telis, nam iussio regis adurget,
Exibant portis, te Waltharium cupientes
C e r n e r é et imbellem lucris fraudare putantes.
Sed tarnen omnimodis Hagano prohibere studebat,
At rex infelix coeptis resipiscere non vult.
Interea vir magnanimus de flumine pergens
Venerat i n saltum iam t u m Vosagum vocitatum.
Nam nemus est ingens, spatiosum, lustra ferarum
Plurima habens, sue t u m canibus resonare tubisque.
Sunt i n secessu b i n i montesque propinqui,
Inter quos licet angustum specus extat amoenum,
Non tellure cava factum, sed vértice rupum:
Apta quidem statio latronibus illa cruentis.
Angulus hic virides ac vescas gesserat herbas.
'Hue, mox ut vidit iuvenis, 'hue' inquit 'eamus,
His iuvat i n castris fessum componere corpus.'
Nam postquam fugiens Avarum discesserat oris,
Non aliter somni requiem gustaverat idem
Quam super innixus clipeo; vix clauserat orbes.
Bellica t u m demum deponens pondera dixit
Virginis i n gremium fusus: 'circumspice caute,
Hiltgunt, et nebulam si tolli videris atram,
Attactu blando me surgere commonitato,
Et licet ingentem conspexeris ire catervam,
Ne excutias somno subito, m i cara, caveto,
Nam procul hinc acies potis es transmitiere puras.
Instanter cunctam circa explora regionem.'
32
A kincset, hajdan mit Kelet k i r á l y n a k Gibicho küldött,
32
M i n d e n h a t ó n k ím hazajuttatta birodalmamba.'
így kiabált, majd felrúgta az asztalt, és felugorva
Adta parancsát, faragott nyereggel a lovát hozzák,
475 És népéből maga mellé kijelölt tizenkét férfit, 475
Híreseket erejükről, sok bátor p r ó b á n átestek.
A parancsra H á g e n n e k is mennie kellett. Bár ő a
Régi barátságra és a korábbi társra, Valterra
Gondolva tervétől u r á t eltérítni akarta.
480 De a király egyetlen lépést sem engedve így szólt: 480
'Férfik, ne késsetek erős testetek karddal övezni,
Melleteket meg gyorsan borítsa pikkelyes páncél!
Azt akarnátok, hogy F r a n k h o n b ó l ez vigyen el kincset?'
így engedve a királyi parancsnak felszerelésben
485 Lovagoltak át a kapun k i , Valter, téged elcsípni, 485
Vágyva, hogy kerülve harcot vegyék el tőled a kincsed.
H á g e n ezt minden erővel akadályozni akarta,
De boldogtalan királya folytatta, ha m á r elkezdte.
H ő s ü n k eközben e r d ő k b e jutott a folyót elhagyva,
33
490 Amiket m á r akkor is a Vogéz-hegyeknek hívtak. 34
490
Rengeteg e r d ő ez, rejtekekkel ezernyi vadnak,
Vadászkürt hangtól, csaholástól gyakran visszhangzik.
Két hegy magasodik ott szorosan egymás közelében,
Közöttük szűk, de kies fekvésű hasadék nyílik,
495 Nem egy barlangként mélyül, két meredek sziklafal zárja: 495
Alkalmas hely ez vérszomjas kegyetlen rablók számára.
E hasadékban haloványan zöldellő füvek nőttek.
Látva ezt, így szólt fiatal férfink: 'Meg is érkeztünk,
E védett helyen kinyújtani j ó lesz megfáradt testünk.'
500 Hiszen mióta avarhun országból elmenekültek, 500
Csak annyi á l o m b a n volt része pihenni, mit pajzsára
Rádőlve töltött; a szemét se tudta szinte lehunyni.
Fegyverek súlyától szabadulva szólt most a szűzhöz,
Nyújtózva heverve ölébe: 'Hilde, gonddal figyeljél
505 Körbe, és ha sötét porfelhőt látsz kerekedni, 505
Gyengéd érintéssel figyelmeztess é b r e d n i engem,
Ha hatalmas csapat jöttét v e n n é d majd észre, vigyázz, hogy
Hirtelenül ne riassz fel álmomból, kedves,
Éles szem ugyanis e helyről messzire ellát.
510
H á t az egész térséget vigyázva figyeljed körben!' 510
33
Haec ait atque oculos concluserat ipse nitentes
Iamque diu satis optata fruitur requiete.
Ast ubi Guntharius vestigia pulvere vidit,i
Cornipedem rapidum saevis calcaribus urget,
Exultansque animis frustra sic fatur ad auras:
Accelerate, viri, iam nunc capietis euntem,
Numquam hodie effugiet, furata talenta relinquet.'
Inclitus at Hagano contra mox reddidit ista:
'Unum dico tibi, regum fortissime, tantum:
Si totiens tu Waltharium pugnasse videres
Atque nova totiens, quotiens ego, caede furentem,
Numquam tarn facile spoliandum forte putares.
V i d i Pannonias acies, cum bella cierent
Contra Aquilonares sive Australes regiones:
Illic Waltharius propria virtute coruscus
Hostibus invisus, sociis mirandus obibat:
Quisquís ei congressus erat, mox Tartara vidit.
O rex et comités, experto credite, quantus
I n clipeum surgat, quo turbine torqueat hastam.'
Sed dum Guntharius male sana mente gravatus
N e q u á q u a m flecti posset, castris propiabant.
At procul aspiciens Hiltgunt de vértice montis
Pulvere sublato venientes sensit et ipsum
Waltharium placido tactu vigilare monebat.
Qui caput attollens scrutatur, si quis adiret.
Eminus illa refert quandam volitare phalangem.
Ipse oculos tersos somni glaucomate purgans
Paulatim rigidos ferro vestiverat artus
Atque gravem rursus parmam collegit et hastam
Et saliens vacuas ferro transverberat auras
Et celer ad pugnam telis prolusit amaram.
Comminus ecce coruscantes mulier videt hastas
Ac stupefacta nimis: 'Hunos hic' inquit 'habemus',
I n terramque cadens effatur talia tristis:
'Obsecro, m i senior, gladio mea colla secentur,
Ut, quae non merui pacto thalamo sociari,
Nullius ulterius patiar consortia carnis.'
Tum iuvenis: 'crúor innocuus me tinxerit?' inquit
Et: quo forte modo gladius potis est inimicos
Sternere, tarn fidae si nunc non parcit amicae?
34
Szólt és fényes szép szeme alighogy lecsukódott,
Régvárt álompihenésnek átadta r ö g t ö n a testét. 35
A m i d ő n G ü n t e r a nyomokat meglátta a porban,
Megsarkantyúzva lovát kegyetlen vágtára fogta,
515 S lelkében örülve, de hasztalan kiabált be a légbe: 515
'Férfiak, gyorsan, fogjátok el a vándort, ő ma nem
Menekülhet előlünk, a lopott kincsét itt kell majd hagyni.'
Nagyhírű H á g e n azonban rögvest megfelelt erre:
'Egyet mondok én most a leghatalmasabb királynak:
520 Ha te is Valtert annyiszor láttad volna csatában, mint én, 520
Ahogyan ott ő sokakat d ü h ö n g v e levágott, akkor
M á r nem is h i n n é d , hogy könnyen meg tudod szerezni kincsét.
L á t t a m hadait P a n n ó n i a földjén, a m i d ő n harcra
Készülve dél avagy észak országa felé vonultak:
525 Villogott azokban saját vitéz voltával Valter 525
Rettegtetve az ellent, csodálatra késztetve társat:
K i ellene csatába szállt, T a r t a r ó s z t hamar elérte.
36
Király és hercegek, higgyétek m á r el t i egy értőnek,
Mily erőt takar is pajzsa, mily gyorsan hajítja
530 O el a lándzsát.' G ü n t e r t azonban, j ó z a n esze veszvén, 530
Meggyőzni nem tudta, haladtak hát a hasadékhoz.
Hildegund ekkor a hegy tetejéről körbefigyelve
Hirtelen közeledők felverte porfelhőt látott,
Gyöngéd érintéssel így felébresztette Valtert.
535 Az felemelve fejét kérdezte, vajha kik j ö n n e k . 535
Amaz felelt rá: vágtatva mintha csapat közeledne.
Almos káprázatot szeméből kitörölve, Valter
Vas védő fegyvereit övezte edzett testére,
Felvette végül a kopját, h á t á r a a nehéz pajzsát,
540 Majd felugorva nagyot döfött a légbe vasával, 540
így próbálva k i fegyvert, készülve a harcra keményen.
Most a leány hirtelen villogó lándzsákat látott és
Rémülve halálra kiáltott: 'Hunok itt a közelben!'
Földre borulva, ily szavakat zokogott szomorúan:
545 'Kérlek Uram, könyörgök, kardoddal fejemet csapd le, 545
Mert nem é r d e m l e m , hogy egyezség szerint a n ő d lehessek,
Ne legyen részem test ö r ö m é t se megosztani mással.'
Erre a férfi: 'ártatlan vére fessen pirosra?', és:
'Mily m ó d o n t u d n á majd kardom leverni az ellent,
550 Ha most egy ilyen hű barátot meg nem kimélne? 550
35
Absit quod rogitas, mentis depone pavorem.
Q u i me de varus eduxit saepe periclis,
37
Hie valet hie hostes, credo, confundere nostras.'
Haec ait atque oculos tollens effatur ad ipsam:
'Non assunt Avares hie, sed Franci nebulones,
Cultores regionis et' - en galeam Haganonis
Aspicit et noscens iniunxit talia ridens:
'Et meus hie socius Hagano collega veternus.'
Hoc heros dicto introitum stationis adibat,
Inferius stanti praedicens sic mulieri:
'Hac coram porta verbum modo iacto superbum:
Hinc nullus rediens uxori dicere Francus
Praesumet se impune gazae quid tollere tantae.'
Necdum sermonem complevit, humotenus ecce
Corruit et veniam petiit, quia talia dixit.
Postquam surrexit, contemplans cautius omnes:
' H o r u m quos video nullum Haganone remoto
Suspicio: namque ille meos per proelia mores
l a m didicit, tenet hie etiam sat callidus artem.
Quam si forte volente deo intercepero solam,
Tunc' ait 'ex pugna tibi, Hiltgunt sponsa, reservor.'
Ast ubi Waltharium tali statione receptum
Conspexit Hagano, satrapae mox ista superbo
Suggerit: b senior, desiste lacessere bello
Hunc hominem! pergant primum, qui cuneta requirant,
Et genus et patriam nomenque locumque relictum,
Vel si forte petat pacem sine sanguine praebens
Thesaurum. per responsum cognoscere homonem
Possumus, et si Waltharius remoratur ibidem,
- Est sapiens - , forsan vestro concedet honori.'
Praecipit ire v i r u m cognomine rex Camalonem,
Inclita Mettensi quern Francia miserat urbi
Praefectum, qui dona ferens devenerat illo
Anteriore die quam princeps noverit ista.
Q u i dans frena volat rapidoque simillimus euro
36
Felejtsd, mire kértél; a félelmet lelkedből űzd k i .
A m i m á r gyakran oly sok veszélyből kimentett engem,
Képes lesz hiszem az itt is ellenségünk legyőzni.'
így szólott ő most, és felpillantva szemével mondta:
555 'Nem avarok ezek a legények, csak n a p l o p ó frankok, 555
Kik e vidéket lakják' - majd meglátva H á g e n sisakját,
Rögtön felismerte és hozzá is tette nevetve:
'Barátom H á g e n is itt van, bajtársam fiatal k o r t ó l '
A hasadék elülső szájához ment a hős esztán, és
560 A sziklák mélyén álló leányhoz ily szavakat szólt: 560
'Büszke beszédre fakadok itt e kapuban én most:
Egyetlen frank sem érheti azt meg, hogy hazatérve
Mondja nejének, büntetlen vett el e hatalmas kincsből.'
Be sem fejezve beszédét, térdére esett a földre,
565 Kérve bocsánatot azért, hogy ilyen dolgokat mondott. 565
Majd fel is állott, és mindőjüket vette szemügyre:
'Kiket itt látok, egy sem okoz majd gondot, H á g e n t
Kivéve, k i m á r régóta ismeri harci szokásom
És a fegyveres tusákban ő bizony nagyon is j á r t a s .
570 Ha segít isten és magam is ellene megvédem,' 570
Szólt, 'visszatérek hozzád, jegyesem Hiltgund, viadalból.'
H á g e n meg látva, mily' erős harcállást választott
Valter, gőgös királyát ismét csak inteni kezdte:
'Hagyd abba, O, nagyuram, e férfit harcra ne késztesd!
575 Küldj hozzá valakit az összes kérdéssel először, 575
M i neve-hona-nemzete, mit most elhagyott, hol van,
Mert talán békét is kér majd, és vér nélkül kiadja
Kincsét. Válaszából megtudjuk azt is, k i ez az ember,
A k i most ott áll, ha tényleg Valter, - aki elég bölcs - ,
580 Méltóságod előtt ő talán majd meg is hódol.' 580
Küldte a király most hős K a m a l ó lovagot, menjen,
Metz városában őt a híres frankok v á r n a g y n a k tették,
K i az előző nap j ö t t meg sok ajándékot is hozva
Néki, hogy ő, az u r a l g ó herceg megtudta mindezt.
38
Lógó k a n t á r r a l vágtatva, hasonlón keleti szélhez 585
585
37
Transcurrit spatium campi iuvenique propinquat
Ac sic obstantem compellat: 'die, homo, quisnam
Sis. aut unde venis? <quid vis?> quo pergere tendis?'
Heros magnanimus respondit talia dicens:
'Sponte tua venias an hue te miserit ullus,
Scire velim.' Camalo tunc reddidit ore superbo:
'Noris Guntharium regem tellure potentem
Me misisse tuas quaesitum pergere causas.'
His auscultatis suggesserat hoc adolescens:
'Ignoro penitus, quid opus sit forte viantis
Scrutari causas, sed promere non trepidamus.
Waltharius vocor, ex Aquitanis sum generatus.
A genitore meo modicus puer obsidis ergo
Sum datus ad Hunos, ibi vixi nuncque recessi
Concupiens patriam dulcemque revisere gentem.'
Missus ad haec: 'tibi iam dictus per me iubet heros,
Ut cum scriniolis equitem des atque puellam:
Quod si promptus agis, vitam concedet et artus.'
Waltharius contra fidenter protulit ista:
'Stultius effatum me non audisse sophistam
Arbitror. en memoras, quod princeps nescio vel quis
Promittat, quod non retinet nec fors retinebit.
A n deus est, ut iure m i h i concederé possit
Vitam? n u m manibus tetigit? n u m carcere trusit
Vel post terga meas torsit per vincula palmas?
At tarnen ausculta: si me certamine laxat
- Aspicio, ferratus adest, ad proelia venit - ,
Armillas centum de rubro quippe métallo
Factas transmittam, quo nomen regis honorem.'
Tali responso discesserat ille recepto,
Principibus n a r r â t , quod protulit atque resumpsit.
Tune Hagano ad regem: 'porrectam suscipe gazam,
Hac potis es decorare, pater, tecum comitantes,
Et modo de pugna palmam revocare memento.
Ignotus tibi Waltharius et maxima virtus.
Ut m i h i praeterita portendit visio nocte,
Non, si conserimus, nos prospera cuneta sequentur.
Visum quippe m i h i te colluctarier urso,
Qui post conflictus longos tibi mordicus u n u m
38
Száguldott át ő gyorsan a téren, és az ifjúhoz
Léptetve szólt így a szemben állóhoz: 'Mondd, k i vagy hát te,
Mit akarsz, emberfia, honnan jössz, merre indulnál?'
Bátorszivű h ő s ü n k válaszolt, ilyen szavakat szólva:
'Tudni szeretném, hogy valaki küldött, vagy ö n m a g a d 590
Szándékából szaglászol.' K a m a l ó gőgösen szájalt:
'Halld meg, hogy engem e földnek hatalmas királya,
G ü n t e r ú r küldött, hogy dolgaid u t á n kutatni kezdjek.'
Hallva az ifjú ezt, a következőt fűzte ő hozzá:
'Nem tudom én most, m i n ő dolog az, ü g y ü k r ő l kérdni 595
Utonjárókat, de m é g s e m késünk adni a választ.
A nevem Valter, származom én az akvitán földről.
Még mint fiúcskát a p á m a hunokhoz küldött el túsznak,
Eddig ott éltem, ím most térek meg vissza honomba, mert
Vágyom viszontlátni h a z á m és vele a kedves népem.' 600
A követ válasza erre: 'Mondtam m á r az említett hős
Parancsát: add a m é n t a két ládával és a leánnyal:
Ha teszed önként, élted meghagyja, tested épségben.'
Következőképp felelt neki erre Valter nagy bátran:
'Nem hallottam m é g bölcset n á l a d n á l b u t á b b a n beszélni. 605
Azt mondod mostan, hogy a király, kit én sose láttam,
Olyat követel, m i sosem volt, nem is lesz a sajátja.
Isten-e ő, hogy joggal rendelkezik vélem? Védett-e
Kezével m á r valahol? vagy vettetett tömlöcbe engem,
Két kezem megbilincselve és hátraköttetve? 610
De te figyelj r á m mégis: ha ő m e g k í m é l n e e bajtól
- Ott áll fegyverben, látom, most közelebb j ö n a harchoz - ,
Vörös aranyból j ó l kalapált karperecet százat
Küldenék néki, hogy hódoljak királyi nevének.'
Mikor amaz hallotta e választ, visszatért, és a 615
Férfiknak elmondta, mit követelt, és m i t kapott arra.
H á g e n szólt a királyhoz: 'Fogadd el az ajánlott kincset,
Kíséreted Uram, megjutalmazhatod ezzel, é s 39
Foglalkozz azzal, a karokat vond vissza a harctól.
Nem ismered te Valtert, sem azt, ereje mily hatalmas. 620
Mint nekem azt á l o m k é p jósolta volt meg az éjjel,
Ha harcra kelünk itt, sok siker nem vár mindegyikőnkre.
Almomban láttalak téged egy medvével birkózni, 40
Mely hosszú küzdésben lábadat egyetlen harapással
39
Crus cum poplite ad usque femur decerpserat omne
Et mox auxilio subeuntem ac tela ferentem
Me petit atque oculum cum dentibus eruit unum.'
His animadversis clamât rex ille superbus:
'Ut video, genitorem imitaris Hagathien ipse.
Hic quoque perpavidam gelido sub pectore mentem
Gesserat et multis fastidit proelia verbis.'
Tune héros magnam iuste conceperat iram,
Si tamen in dominum licitum est irascier ullum.
'En' ait ' i n vestris consistant omnia telis.
Est in conspectu, quem vultis. dimicet omnis.
Comminus astatis nec iam timor impedit u l l u m ;
Eventum videam nec consors sim spoliorum.'
Dixerat et collem petiit mox ipse propinquum
Descendensque ab equo consedit et aspicit illo.
Post haec Guntharius Camaloni praecipit aiens:
'Perge et thesaurum reddi m i h i praecipe totum.
Quodsi cunctetur - scio tu vir fortis et audax - ,
Congredere et bello devictum mox spoliato.'
Ibat Mettensis Camalo metropolitanus,
Vertice fulva micat cassis, de pectore thorax,
Et procul acclamans: 'heus! audi' dixit 'amice!
Regi Francorum totum transmitte metallum,
Si vis ulterius vitám vei habere salutem!'
Conticuit paulum verbo fortissimus heros,
Opperiens propius hostem adventare ferocem.
Advolitans missus vocem repetiverat istam.
Turn iuvenis constans responsum protulit istud:
'Quid quaeris? vei quid reddi, importune, coartas?
Numquid Gunthario furabar talia regi?
Aut m i h i pro lucro quicquam donaverat ille,
Ut merito usuram me cogat solvere tantam?
N u m pergens ego damna tuli vestrae regioni,
Ut vei hinc iuste videar spoliarier a te?
Si tantam invidiam cunctis gens exhibet ista,
40
625 T é r d k a l á c s o d d a l együtt a c o m b o d r ó l letépte, 625
Mikor meg segítségedre rohantam, ragadva lándzsát,
R á m t á m a d t , szemem n é h á n y fogammal együtt kiütötte.'
Gőgösen és feddőn a királya erre kiáltott:
'Látom, követed példáját Hagathiennek, a p á d n a k .
630 Szíve rémülettől d e r m e d ő n dobogott mellében, 630
És magyarázta sűrűn, miért vonakodik ő harctól.'
H ő s H a g a n ó ekkor jogosan gerjedt szörnyű haragra,
Ha m e g e n g e d h e t ő , hogy valaki u r á r a dühödjön.
Szólt: 'a te lándzsádba veti most mindenki reményét.
635 Nézd, ott az ellen, akire vágyói. M i n d ő n k megharcol véle. 635
Félelem senkit se szorongat, te is közel állsz hozzá;
Én itt nézem ezt végig, a zsákmányból részem nem kérem.'
Mondta, és egy közel emelkedő h á t r a fellovagolva, s
Ott leugorva lováról leült, kezdett figyelésbe.
640 G ü n t e r király most azt parancsolta meg Kamalónak: 640
'Léptess újra oda, az egész kincset követeld nékem.
Ha vonakodna, akkor - tudom, te merész bátor vagy - ,
Csapj vele össze, és a viadalt megnyerve, rabold ki!'
Elindult hát Kamaló, Metz városa helytartója,
645 Fején aranyló sisakja fénylett, páncélja a mellén, 645
M á r messziről Valterra kiáltott: 'Figyelj, Hé, barátom!
Minden aranyad add csak k i a frankok u r á n a k ,
Ha továbbra is épségben akarod élni az élted!'
A legerősebb hős e szavakra csendesen várta,
650 Hogy harci vágyakkal teli ellene közelebb érjen. 650
651 Feléje ugratott a követ, megismételve szavát.* 651 41
653 Mire az ifjú a következőket mondta nyugodtan: 653
'Mit fenyegetsz d u r v á n , mit követelsz itt vissza te tőlem?
655 T á n G ü n t e r királytól raboltam egykor ezeket én el? 655
Vagy ő kölcsönözte volna k i őket haszonra nékem,
S magas kamatot fizetni kényszeríthetne joggal?
Vagy utamon talán országtoknak kárt okoztam volna,
Hogy jogos rablónak lehetne most tekintenem téged?
660 Ha mindenki ennyire ellenséges szívű e népből, 660
* A 652. sor idegen kéz betoldása, ezért ezt a sort kihagytuk a szövegből
41
Ut calcare solum nulli concedat eunti,
Ecce viam mercor, regi transmitto ducentas
Armillas. pacem donet modo bella remittens.'
Haec postquam Camalo percepit corde ferino,
'Amplificabis' ait 'donum, dum scrinia pandis.
Consummare etenim sermones nunc volo cunctos:
Aut quaesita dabis aut vitam sanguine fundes.'
Sic ait et triplicem clipeum collegit in ulnam
Et crispans hastile micans vi nititur omni
Ac iacit. at iuvenis devitat cautior ictum.
Hasta volans casso tellurem vulnere mordit.
Waltharius tandem: 'si sic placet', inquit, 'agamus!'
Et simul in dictis hastam transmisit. at ilia
Per laevum latus umbonis transivit, et ecce
Palmam, qua Camalo mucronem educere coepit,
Confixit femori transpungens terga caballi.
Nec mora, dum vulnus sentit sonipes, furit atque
Excutiens dorsum sessorem sternere temptat;
Et forsan faceret, n i lancea fixa teneret.
Interea parmam Camalo dimisit et, hastam
Complexus laeva, satagit divellere dextram.
Quod mox perspiciens currit celeberrimus heros
Et pede compresso capulo tenus ingerit ensem;
Quern simul educens hastam de vulnere traxit.
Tunc equus et dominus hora cecidere sub una.
Et dum forte nepos conspexerat hoc Camalonis,
Filius ipsius Kimo cognomine fratris,
Quern referunt quidam Scaramundum nomine dictum,
Ingemit et lacrimis compellat tristior omnes:
'Haec me prae cunctis heu respicit actio rerum.
Nunc aut commoriar vel carum ulciscar amicum.'
Namque angusta loci solum concurrere soli
Cogebant, nec quisquam alii succurrere quivit.
Advolat infelix Scaramundus iam moriturus,
Bina manu lato crispans hastilia ferro.
Q u i dum Waltharium nullo terrore videret
Permotum fixumque loco consistere in ipso,
Sic ait infrendens et equinam vértice caudam
Concutiens: ' i n quo fidis? vel quae tua spes est?
Non ego iam gazam nec rerum quidque tuarum
42
Hogy nem engedi meg v á n d o r n a k lábát földjére tenni,
Fizetek néki az útért, küldök a királynak kétszáz
Karperecet. Hagyja a harcot, adjon cserébe békét.'
Értve a szót, K a m a l ó szivében vadsággal felelt rá:
665 'Majd növeled te adományod, nyisd k i csak két ládád! 665
Késedelem nélkül fejezzük be ezt a beszédet:
Adod, mit követelünk, vagy vérrel folyik el élted.'
Mondta, és h á r o m r é t e g ű pajzzsal a karján a fényes
Lándzsáját erejével felvágva forgatta rezegve,
670 Majd hajította. Elhajolt ügyesen az ifjú. 670
A lándzsa süvöltve, sebet nem hozva fúródott földbe.
Valter szólalt meg most: 'Ha te így akarod, rajta, g y e r ü n k hát!'
Dárdáját szavával együtt röpítette útra. És az
Átverte pajzsának balját, K a m a l ó jobbjával együtt,
675 Amivel é p p e n k i akarta vonni a kardját, sőt 675
Combjához nyársalta kezét, lova hátába csapódva.
Mikor ezt érezte a ménje, tombolni kezdett,
Ágaskodva akarta lovasát hátáról levetni;
így esett volna, ha befúrt lándzsa nem tartja szilárdan.
680 K a m a l ó pajzsát eldobva lándzsáját baljába fogta, 680
És odanyársalt jobbját akarta kiszabadítni.
Észre is vette hires h ő s ü n k ezt, odaugratott és
L á b á n ragadva, markolatig döfte beléje kardját;
Kardja u t á n majd a dárdáját is kihúzta a sebből.
685 Ló lovasával egy m i n u t á b a n harapott fűbe. 685
Kamaló öccse, a bátor most, itt m i megesett, látván,
K a m a l ó bátyjának a fia, a neve Kimo volt, 42
De egyesek szerint valami Szkaramund-nak is hívták,
Könnyezve társaihoz szomorú sóhajjal így szólt:
690 'Én sorom j ö t t el hát, folytatni előttetek harcunk. 690
A b a r á t é r t bosszút is állok, vagy vele veszek én is.'
Egynek egy elleni harcát engedte csak a szűk hely,
Másik segítségére senki sem tudott itt menni,
így odaugratott a halálnak szánt Szkaramundusz,
695 Két széles vashegyű d á r d á t forgatva kezében. 695
Látva, hogy Valter a jelét sem mutatja félsznek, és
Két lábát szilárdan megvetve áll ugyana helyen,
Szólt, a sisakja lófarkas forgóját fején megrázva,
Csikorgatva fogát: 'miben bízol? most m i reményed?
700 Már nem vágyok a kincsre, sem más egyéb dologra, 700
43
Appeto, sed vitam cognati quaero perempti.'
Ille dehinc: 'si convincar, quod proelia primus
Temptarim, seu quid merui, quod talia possim
Jure pati, absque mora tua me transverberet hasta.'
Necdum sermonem concluserat, en Scaramundus
Unum de binis hastile retorsit in ilium
Confestimque aliud. quorum celeberrimus heros
U n u m devitat, quatit ex umbone secundum.
Tunc aciem gladii promens Scaramundus acuti
Proruit in iuvenem cupiens praescindere frontem,
Effrenique in equo propius devectus ad ilium
Non valuit capiti libratum infindere vulnus,
Sed capulum galeae impegit: dedit ilia resultans
Tinnitus ignemque simul transfudit ad auras.
Sed non cornipedem potuit girare superbum,
Donee Waltharius sub mentum cuspidis ictum
Fixerat et sella moribundum sustulit alta.
Q u i caput orantis proprio mucrone recidens
Fecit cognatum pariter fluitare cruorem.
Hunc ubi Guntharius conspexit obisse superbus,
Hortatur socios pugnam renovare furentes:
Aggrediamur eum nee respirare sinamus,
Donee deficiens lassescat: et inde revinctus
Thesauros reddet luet et pro sanguine poenas.'
Tertius en Werinhardus abit bellumque lacessit,
Quamlibet ex longa generatus stirpe nepotum,
O vir clare, tuus cognatus et artis amator,
Pandare, qui quondam iussus confundere foedus
I n medios telum torsisti primus Achivos.
Hic spernens hastam pharetram gestavit et arcum,
Eminus emissis haud aequo Marte sagittis
Waltharium turbans, contra tamen ille virilis
Constitit opponens clipei septemplicis orbem,
Saepius eludens venientes providus ictus.
Nam modo dissiluit, parmam modo vergit in austrum
Telaque discussit, nullum tamen attigit ilium.
Postquam Pandarides se consumpsisse sagittas
Incassum videt, iratus mox exerit ensem
Et demum advolitans has iactitat ore loquelas:
'O si ventosos lusisti, callide, iactus.
Forsan vibrantis dextrae iam percipis ictum.'
44
Hanem megölt rokonom életét veszem rajtad számon.'
Erre fel Valter: 'Ha meggyőznél arról, hogy én szálltam
Harcba először, vagy joggal vár most szenvedés itt r á m ,
Késedelem nélkül járja át akkor testemet lándzsád.'
705 Be sem fejezte szavát, amikor Szkaramundusz
Két lándzsája közül az egyiket m á r ráhajította,
Majd a másikat is menten. Az első elől kitért a
Híres hős, a m á s o d i k alig döngette meg a pajzsát.
Ekkor hüvelyből éles kardját rántva Szkaramundusz
710 Valterra rontott azzal, homlokát kettőbe hasítja,
Zabolázatlan lovával rohant közelebb rája,
De tervezett sebes csapását bevinni nem tudta,
És csak sisakjának a gombját találta ütése:
Élesen csörrent meg, arany szikrákat szórt szét a légbe.
715 Büszke paripáját sem tudta m á r visszafordítni
Azelőtt, hogy Valter az áll alatt lándzsával megszúrta,
És magas nyergéből kivetve elhozta halálát.
Majd a könyörgő fejét a saját kardjával levágta
És rokonához hasonlón hagyta kifolyni a vérét. 43
720 A gőgös G ü n t e r mikor most őt is látta elesni,
D ü h ö n g ő társait tüzelte folytatni a harcot:
'Rontsunk rá hamarost, levegőt se engedjük venni
Addig, a m í g lankadva feladja; bilincsekben akkor
Adja k i kincsét, elfolyó vérével mossa le bűnét.'
725 A h a r m a d i k k é n t W e r i n h a r d fogott viadalba,
44
Nemzetségéből ősi soron utolsóként rokonod
Pandarosz néked, ragyogó férfi, mesterségednek
45
Értője, k i parancsra egykor megszegted a nyugvást, és
Elsőként nyilaztál íjászként az akháj sorokra. 46
730 Ijjal-tegezzel, de lándzsa nélkül ment rája Werinhard,
Egyenlőtlen harcban nyilait távolról lőve, hogy
Megzavarhassa Valtert. O azonban férfiként helytállt,
H é t r é t e g ű kerek pajzsát tartotta szembe nyilakkal,
így az egymást követő vesszőket játszva kivédte.
735 Félreugratott, máskor meg ferdén tartotta a pajzsot,
Nyilakat küldve szelek szárnyára, őt egy se találta.
Pandarosz u t ó d a rádöbbent, hogy itt ő hiába
Lőtt k i sok vesszőt, haragra gyúlva vonta k i kardját,
Közelebb ugratott hozzá, s Valterhez ily szavakat szólt:
740 'O te legyőzött, a szélsebes nyilakat védted, de
Rögvest megérzed jobbomban lendülő kardom csapását.'
45
O l l i Waltharius ridenti pectore adorsus:
'Iamque diu satis expecto certamina iusto
Pondere agi. festina, in me mora non erit ulla.'
Dixerat et toto conixus corpore ferrum
Conicit. hasta volans pectus reseravit equinum:
Tollit se arrectum quadrupes et calcibus auras
Verberat effundensque equitem cecidit super illum.
Accurrit iuvenis et ei vi diripit ensem.
Casside discussa crines complectitur albos
Multiplicesque preces nectenti dixerat héros:
'Talia non dudum iactabas dicta per auras.'
Haec ait et truncum secta cervice reliquit.
Sed non dementem tria visa cadavera terrent
Guntharium: iubet ad mortem properare vicissim.
En a Saxonicis oris Ekivrid generatus
Quartus temptavit bellum, qui pro nece facta
Cuiusdam primatis eo diffugerat exul.
Quem spadix gestabat equus maculis variatus.
Hic ubi Waltharium promptum videt esse duello,
'Die', ait, 'an corpus vegetet tractabile temet
Sive per aerias fallas, maledicte, figuras.
Saltibus assuetus faunus m i h i quippe videris.'
Illeque sublato dédit haec responsa cachinno:
'Céltica lingua probat te ex illa gente creatum,
Cui natura dédit reliquas ludendo praeire.
At sie te propius venientem dextera nostra
Attingat, post Saxonibus memorare valebis,
Te nunc in Vosago fauni fantasma videre.'
Attemptabo quidem, quid sis', Ekivrid ait, ac mox
Ferratam cornum graviter iacit. illa retorto
Emicat amento: quam durus fregerat umbo.
Waltharius contra respondit cúspide missa:
'Haec tibi silvanus transponit m u ñ e r a faunus.
Aspice, num mage sit telum penetrabile nostrum.'
46
Valter a következőt felelte néki v i d á m a n :
'Nagyonis v á r t a m már, hogy azonos fegyverrel vívjunk.
Készülj fel erre tehát, rajtam most semmi se múlhat.'
Mondta, teste minden erejével hajítva a d á r d á t .
Szűgyét a lónak hasította fel a surrogó lándzsa:
Négy lábával felugrott az, léget taposva patákkal,
Levetve lovasát maga is r á z u h a n t , le a földre.
Valter rárontott és a kezéből kitépte kardját.
Vágta sisakját le, fogta szőke fürtjeit össze, s
Hosszas könyörgésére imígyen szólt hozzá hősünk:
'Te m á r nem fogsz többé levegőbe kiáltni ilyesmit.'
Mondta, s lecsapva fejét, eldőlni hagyta a testét.
Eszeveszett G ü n t e r t azonban e harmadik hulla
Sem rettentette: m á r a következőt küldte halálba.
Szász születés volt ő, negyedikként érkezett vívni,
Ekivrid volt a neve, befogadottként élt erre, hisz
47
Valami előkelőt ölt meg, m e n e k ü l n i e kellett.
Tarkaszín barna foltos pejlova hordozta h á t á n .
Látva, hogy Valter viadalra készen is áll már,
Szólt neki: 'mondd csak, van a testeden sebezhető rész is,
Avagy te, átkozott, állasz csak légnemű árnyból.
E r d ő b e n élő m a n ó n a k tűnsz fel nekem inkább.'
Gyorsan kacagva adott neki választ Valter imígyen:
'Kelta beszéded bizonyítja, oly törzsből való vagy, mely
48
Viccben a természet kedvéből más n é p e k előtt jár.
Jőve viszont közelebb majd jobbomat is közel érzed,
M ó d o d nyílik itt arra, hogy a szászok agyába véssed,
Vogéz-erdőkben csak egy m a n ó c s k a kísértetét láttad.'
Ekivrid erre: 'Akarom tudni, k i vagy', és sebesen
Hajította a nehéz vashegyű cseresznyefa d á r d á t .
Szíjjtól forgatva repült az, de pajzsa keményén eltört.
Valter saját fegyverét hajítva felelt így erre:
'Erdei m a n ó küld itt most ajándékot néked.
Hatol-e jóval mélyebbre, figyeld csak, kelevézem.'
47
Lancea taurino contextum tergore lignum
Diffidit ac tunicam scindens pulmone resedit.
Volvitur infelix Ekivrid rivumque cruoris
Evomit: en mortem fugiens incurrit eandem.
Cuius equum iuvenis post tergum i n gramen abegit.
Tunc a Gunthario clipeum sibi postulat ipsum
Quintus ab inflato Hadawardus pectore lusus.
Q u i pergens hastam sociis dimisit habendam,
Audax i n solum confisus inaniter ensem.
Et d u m conspiceret detecta cadavera totam
Conclusisse viam nec equum transiré valere,
Dissiliens parat ire pedes, stetit acer i n armis
Waltharius laudatque v i r u m , qui praebuit aequam
Pugnandi sortem. Hadawart turn dixit ad ilium:
'O versute dolis ac fraudis conscie serpens
- Occultare artus squamoso tegmine suetus
Ac veluti coluber g i r u m collectus i n u n u m
Tela tot evitas tenui sine vulneris ictu
Atque venenatas ludis sine more sagittas -
Numquid et iste putas astu vitabitur ictus,
Quern propius stantis certo libramine mittit
Dextra manus? neque enim is teli seu vulneris auctor.
Audi consilium, parmam deponito pictam:
Hanc mea sors quaerit, regis quoque sponsio praestat;
Nolo quidem laedas, oculis quia complacet istis.
Sin alias, licet et lucem m i h i dempseris almam,
Assunt hie plures socii carnisque propinqui,
Qui, quamvis volucrem simules pennasque capessas,
Te tarnen immunem numquam patientur abire.'
Belliger at contra n i l territus intulit ista:
'De reliquis taceo, clipeum defenderé curo.
Pro meritis, m i h i crede, bonis sum debitor i l l i .
Hostibus iste meis se opponere saepe solebat
Et pro vulneribus suscepit vulnera nostris.
Quam sit oportunus hodie m i h i , cernis et ipse;
Non cum Walthario loquereris forsan, abesset.
Viribus o summis hostem depellere cures,
Dextera, ne rapiat tibi propugnacula muri!
T u clavum umbonis studeas retiñere, sinistra,
48
A pajzs ökörbőrrel borított fáját átverte a d á r d a ,
Páncélos ingét fel is tépve, megállt a t ü d ő b e n .
Lerogyott nyomorult Ekivrid, hányta m á r i s a vérét:
így a halált, mely elől m e n e k ü l n i akart, elérte.
Paripáját a mezőre vezette h á t r a az ifjú.
49
780
Ö t ö d i k k é n t Hadavart az ellenfél pajzsát kérte
G ü n t e r t ő l előre m a g á n a k , felfuvalkodott szívvel.
T á m a d v a , lándzsáját merészen átadta társaknak,
így hagyatkozva öntelten egyedül a kardra.
Mikoron látta, levertek hullái zárják el útját, 785
És lova képtelen átgázolni rajtuk, leugrott
És gyalog előtört. Valter harckészen fegyverben várta,
Meg is dicsérve, hogy hasonló fegyvert választott ő is,
Kardot vont viadalra. Hadavart így szólott hozzá:
'Álnoksággal megvert, alattomos hazudozó kígyó, 790
- K i kedveled, ha tagjaid páncélköpönyeg védi,
Viperaként gombolyba csavarodva, tekeredve
Lándzsavetések özönét úszód meg karcolás nélkül,
Mérgezett vesszőkkel meg példátlan játékokat játszol -
Azt hiszed, ügyesen túléled majd e csapást is, 795
A m i t biztosan lendülő jobbom küld neked itt most?
Más ez a fegyver, és rögvest ez ü t majd sebeket rajtad.
Fogadd h á t tanácsom, tarka festésű pajzsodat tedd le:
Az m á r az enyém lesz, G ü n t e r megigérte szavára;
B á n t a n a engem, ha magad védve, te t e n n é d tönkre. 800
De ha m á s k é p p lesz, óvlak, elveheted b á r szemem fényét,
Társak, nemzetségemből rokonok állnak itt készen,
M a d á r r á változhatsz, növeszthetsz a k á r m é g szárnyat,
Reményed se legyen, hogy sértetlen maradva odébbállsz.'
Rémület nélkül szólott erre a harcos imígyen: 805
'Nem felelek egyebekre, de gonddal védem a pajzsom.
É r d e m e k é r t neki én, hidd el, le vagyok kötelezve.
Sokszor állt szemben m á r ellenségekkel a harcban,
És közös sebeink helyett ő m a g a sebesült csak meg.
Magad is látod tán, mily szolgálatot tett nekem ő ma; 810
Nem beszélhetnél m á r hozzám, ha most nem lenne n á l a m .
Győzni iparkodj h á t jobbom ellene minden erővel,
Hogy megfosztani ne tudjon eme védőbástyámtól!
Balom te, markold a pajzsfogantyút jól meg, mintha
49
Atque ebori dígitos circumfer glutine fixos!
Istic ne ponas pondus, quod tanta viarum
Portasti spatia, ex Avarum nam sedibus altis!'
Ule dehinc: 'invitus agis, si sponte recusas.
Nec solum parmam, sed equum cum virgine et auro
Reddes: turn demum scelerum cruciamina pendes'.
Haec ait et notum vagina diripit ensem.
Inter se varus terrarum partibus orti
Concurrunt. stupuit Vosegus haec fulmina et ictus.
O l l i sublimes animis ac grandibus armis,
Hie gladio fidens, hie acer et arduus hasta,
Inter se multa et valida v i proelia miscent.
Non sic nigra sonat percussa securibus ilex,
Ut dant tinnitus galeae clipeique resultant.
Mirantur Franci, quod non lassesceret heros
Waltharius, cui nulla quies spatiumve dabatur.
Emicat hie impune putans iam Wormatiensis
Alte et sublato consurgit fervidus ense,
Hoc ictu memorans semet finiré duellum.
Providus at iuvenis ferientem cúspide adacta
Intercepit et ignarum dimittere ferrum
Cogebat. procul i n dumis resplenduit ensis.
Hie ubi se gladio spoliatum vidit amico,
Accelerare fugam fruticesque volebat adire.
Alpharides fretus pedibus viridique iuventa
Insequitur dicens: 'quonam fugis? accipe scutum!'
Sic ait atque hastam manibus levat ocius ambis
Et ferit. ille cadit, clipeus superintonat ingens.
Nec tardat iuvenis: pede collum pressit et hasta
Divellens parmam telluri infixerat ilium.
Ipse oculos vertens animam sufflavit i n auram.
Sextus erat Patavrid. sóror une germana Haganonis
Protulit ad lucem. quern d u m p r o c e d e r é vidit,
Vocibus et precibus conatur avunculus inde
Flectere proclamans: quonam ruis? aspice mortem,
Qualiter arridet! desiste! en ultima Parcae
Fila legunt. o care nepos, te mens tua fallit.
Desine! Waltharii tu denique viribus impar.'
Infelix tamen ille means haec omnia sprevit,
Arsit enim venis laudem captare cupiscens.
Tristatusque Hagano suspiria pectore longa
50
815
Ujjaid az elefántcsontjára l e n n é n e k tapadva! 815
El ne hajítsad itten a terhet, amit oly hosszú
Úton oly messziről cipelsz avarok magas trónjától!' 50
Szólt amaz: 'Kényszerrel teszed majd, ha nem akarod önként.
Nemcsak a pajzsod, de a lovat, a lányt, és az aranyat
820
Is kiadod majd: így lakolsz végül b ű n e i d é r t meg.' 820
Mondotta, hüvelyéből vonva k i h í r h e d e t t kardját.
Összecsaptak hát a más-más országból érkezett férfik.
A Vogéz-erdő most villámló csapásokon ámult.
J ó fegyvereikkel, mindketten nagy-nagy szándékkal,
825 Bízva ez kardban, éles és nehéz d á r d á b a n a másik, 825
Nagy zabolátlan erővel elegyedtek a harcba.
Nem reccsen olyat sötét tölgy, ha balta dönti le földre,
M i n t amikor sisakok zördültek, roppantak a pajzsok.
Csodálkoztak a frankok, hogy a hős Valter nem fárad,
830 Pihenésre akinek nem jutott idő viadalban. 830
A wormsi ugratott előre, nincs kockázata, vélte,
Hetvenkedve emelte fel kardját, hevesen támadt,
Remélve, egyetlen csapással vet véget viadalnak.
Dárdával védte vágását az előrelátó ifjú,
835 Rákényszerítve az ügyetlent, hogy elejtse a kardját. 835
Távol bozótba repült az, ott csillant meg a fénye.
Mikor az látta, oda h ű fegyvere, menekülésbe
Kezdett, futással a cserjésben akart elbújni gyorsan.
Valter sebes lábbal ifjú e r ő b e n bízva követte
840 Szólva: 'Hová szaladol? í m e itt van, fogjad a pajzsod!' 840
51
Közben két kézzel gyorsan magasra emelte a d á r d á t
S szúrt. Földrebukott az, betakarta hatalmas pajzsa.
Lábát az ifjú késedelem nélkül tette nyakára,
Pajzsát levágva, lándzsával szögezte földhöz a testét.
845 Felakadt szemmel szállt utolsó lehellete légbe. 845
Patavrid volt hatodik, H á g e n nénje hozta világra.
Mikor nagybátyja látta, hogy indul, könyörgő szóval
52
T ö r e k e d e t t hatni reája, hogy az forduljon vissza:
'Merre rohansz most? Nézd a halált már, hogy vigyorog rád!
850 Hagyjad! A p á r k á k életfonaladnak m á r végét fonják. 850
Kedves öcsém, téged hamis reményed vezet itt félre.
Ne tegyed! Valter erejéhez te m é r h e t ő sem vagy.'
A szerencsétlen csak ment, ügyet sem vetve a szóra,
Buzgott benne a vére, hírét is kivánta növelni.
855 H á g e n kebelében sóhajra fakadva, szomorún és 855
51
Traxit et has imo fudit de corde loquelas:
'O vortex mundi, fames insatiatus habendi,
Gurges avaritiae, cunctorum fibra malorum!
O utinam solum gluttires dira metallum
Divitiasque alias, homines impune remittens!
Sed tu nunc homines perverso numine perflans
Incendis nullique suum iam sufficit. ecce
Non trepidant mortem pro lucro incurrere turpem.
Quanto plus retinent, tanto sitis ardet habendi.
Externis modo v i modo furtive potiuntur
Et, quod plus rénovât gemitus lacrimasque ciebit,
Caeligenas animas Erebi fornace retrudunt.
Ecce ego dilectum nequeo revocare nepotem,
Instimulatus enim de te est, o saeva cupido.
En caecus mortem properat gustare nefandam
Et vili pro laude cupit descendere ad umbras.
Heu, m i h i care nepos, quid matri, perdite, mandas?
Quis nuper ductam refovebit, care, maritam,
Cui nec, rapte spei, pueri ludicra dedisti?
Quis tibi nam furor est? unde haec dementia venit?'
Sic ait et gremium lacrimis conspersit obortis,
Et longum Tormose, vale' singultibus edit.
Waltharius, licet alonge, socium fore maestum
Attendit, clamorque simul pervenit ad aures.
Unde incursantem sic est affatus equestrem:
Accipe consilium, iuvenis clarissime, nostrum
Et te conservans melioribus utere fatis.
De sine, nam tua te fervens fiducia fallit!
Heroum tot cerne neces et cede duello,
Ne suprema videns hostes facias m i h i plures.'
'Quid de morte mea curas,' ait ille, 'tyranne?
Est modo pugnandum tibimet, non sermocinandum.'
Dixit et i n verbo nodosam destinât hastam,
Cuspide quam propria diver tens transtulit heros.
Quae subvecta choris ac viribus acta furentis
I n Castrum venit atque pedes stetit ante puellae.
Ipsa metu perculsa sonum prompsit muliebrem.
At postquam tenuis redit i n praecordia sanguis,
Paulum suspiciens spec tat, n u m viveret heros.
Tum quoque vir fortis Francum discedere bello
52
Szíve mélyéből szólott most ismét így a fiúhoz:
' P é n z é h forgatja világunk, nem csillapúi a mohóság,
53
Minden rossz lényegei! És ha, iszonyatok, T i
Falnátok csak aranyat és sok-sok m á s egyéb kincset,
860 Az emberiséget b ű n ö k nélküli békében hagyva! 860
De T i az élőket mérgezitek gonosz akarattal,
Égetve ajzva fel őket, egynek sem elég a sajátja.
Haszonért m é g a r ú t halállal találkozni sem restek.
Minél többjük van, a n n á l inkább é g n e k m é g többet bírni.
865 Mások javait veszik így el, erővel, fortéllyal, 865
Új és új vágyakra uszít ez, de fakaszt is könnyre,
Hiszen égi lelküket vetik ezzel poklok tüzére.
Látjátok, kedves öcsémet sem tudom m á r visszafogni;
Mert ádáz mohóság, felingerelted őt is. Nézzétek,
870 Hogy rohan vaksággal verve most gonosz halált kísértni, 870
Vágyott hírnévért a sötét árnyakhoz fog ő leszállni.
Édes öcsém, hé, te halálra szánva, üzensz anyádnak?
Mondd kedvesem, n e m r é g elvett a r á d a t k i tartja majd el,
Veszve reménye, hogy szülhet játékos gyermeket tőled?
875 M i ez a kerge d ü h benned? Eszeveszettséged honnan?' 875
Mondta, m í g könnye mellére pergett, és messzire hallón
Szólt d a d o g ó n : 'az Isten véled, remek ifjú barátom.'
Távolból látta m á r Valter, szomorú régi barátja,
Panaszkodó szavai is eljutottak a füléig.
880 A felé közelgő lovashoz h á t ily szavakat szólt: 880
'Hallgass a tanácsra te virulóan fiatal férfi,
Éltedet egy jobb, k i is érdemelt sorsra meg őrizd.
Haggyad most abba! Benned heveskedés lett a reményből.
Nézd e sok hőst itt, és a párviadalt h á t szüntesd,
885 Véged nem látod, eggyel több ellent csinálsz csak nékem.' 885
Felelt a másik, 'A h a l á l o m m a l m i t törődsz, zsarnok?
Harcolnod kell neked immár, szónokolnod aligha.'
Szólott, röpítve szavával a görcsösnyelű lándzsát,
A m i t a h ő s ü n k m á s irányba térített el az övével.
890 Szárnyán a szélnek a d ü h ö s fiataltól hajítva 890
Szállt a szorosba és a leányzó lába elé csapódott.
Rémülve kiáltott ő fel, amint azt asszonyok szokták.
Vére azonban á r a m l a n i kezdett szivében ismét,
És körülnézve figyelte, vajon él-e m é g Valter.
895 Az erős férfi intette a frankot, hagyja a harcot. 895
53
Iussit. at ille furens gladium nudavit et ipsum
Incurrens petiit vulnusque a vértice librat.
Alpharides parmam demum concusserat aptam
Et spumantis apri frendens de more tacebat.
Ule ferire volens se pronior omnis ad ictum
Exposuit, sed Waltharius sub tegmine flexus
Delituit corpusque suum contraxit, et ecce
Vulnere delusus iuvenis recidebat ineptus.
Finis erat, nisi quod genibus tellure refixis
Belliger accubuit calibemque sub orbe cavebat.
Hic dum consurgit, pariter se subrigit ille
Ac citius scutum trepidus sibi praetulit atque
Frustra certamen renovare parabat. at ilium
Alpharides fixa gladio petit ocius hasta
Et mediam clipei dempsit vasto impete partem,
Hamatam resecans loricam atque ilia nudans.
Labitur infelix Patavrid sua viscera cernens
Silvestrique ferae corpus, animam dedit Oreo.
Hunc sese u l t u r u m spondens Gerwitus adivit,
Q u i forti subvectus equo supra volat omnem
Stragem, quae angustam concluserat obvia callem.
Et dum bellipotens recidisset colla iacentis,
Venit et ancipitem vibravit in ora bipennem.
(Istius ergo modi Francis tunc arma fuere.)
V i r celer obiecit peltam frustravit et ictum,
Ac retro saliens hastam rapiebat amicam
Sanguineumque ulva viridi dimiserat ensem.
Hie vero metuenda v i r u m turn bella videres.
Sermo quidem nullus fuit inter Martia tela:
Sic erat adverso mens h o r u m intenta duello.
Is furit, ut caesos mundet vindicta sodales,
Ille studet vitam toto defenderé nisu
Et, si fors dederit, palmam retiñere triumphi.
Hie ferit, ille cavet, petit ille, reflectitur iste:
A d studium fors et virtus miscentur i n unum.
Longa tamen cuspis breviori depulit hostem
A r m a t u m telo, girat sed et ille caballum
Atque fatigatum cupiebat fallere homonem.
Iam magis atque magis irarum mole gravatus
Waltharius clipeum Gerwiti sustulit imum,
54
Erre az d ü h ö d t e n vonta k i hüvelyből a kardját, és
Messziről t á m a d v a készült csapásra, azt felemelve.
Alpher fia ügyesen igazította a pajzsát,
Szót nem is szólt, szája fogcsikorgatva v a d k a n k é n t habzott.
900 Készen a vágásra a másik, testét beleadva 900
Dőlt most előre. Valter lehajolt és kicsire görnyedt,
Testét pajzsával védve. Leget ért az ifjú csapása,
Mitől a tapasztalatlan fiatal lebukott földre.
Vége lett volna most, ha a hős térdelve nem húzta
905 Volna m a g á t össze, kivédeni pajzsával a vágást. 905
Valter m í g talpára felállott, a másik is felkelt,
Gyorsan a teste elé emelte pajzsát, és hiába,
De megkísérelte folytatni a harcot. Valter a
D á r d á t gyorsan beszúrta a földbe, karddal t á m a d t rá és
910 Nagy csapással ellenfele pajzsát szétvágta középen, 910
Még a láncpáncélt is, testbelsőt kiontva világra.
Szegény Patavrid lezuhant, kiomló beleit látta,
Vadak étkének adta át testét, H a l á l n a k a lelkét.
54
Gerwitus léptet elő most, társakért bosszút igérve,
55
915 Átrepülve lován az erős kardélre hányott összes 915
Hulla fölött, kik a keskeny ösvényt előtte lezárták.
És mig a győztes a fekvő hulla fejét levágta,
Gerwitus j ö t t és kétélű baltáját a fejére
Ráhajította. (Hajdan volt ilyen fegyvere franknak.)
920 Férfink sebesen vetette szembe a pajzsát, dobását 920
Védve elugrott hátra, és kedvenc lándzsáját felkapta,
A véres kardját meg a zöld fűbe elhajította.
L á t h a t ó volt itt félelmetes férfik rettenet harca.
Szó sem esett a viaskodók közt: ösztönük mostan
925 A halálos viadalra forgatta figyelmét. 925
Egyik azon volt, a megölt társakért a bosszú jöjjön,
Minden erővel törekedett emez életét védni
És, ha sorsa úgy hozza, megkapni a győzelmi pálmát.
Szúrt ez, az védte; az lecsapott, emez kitért előle:
930 Egyaránt küzdött most szerencse és hősi ügyesség. 930
Hosszú kelevézzel hárított Valter, az rövid karddal
Fenyegetőzve a lovát mindegyre körbe forgatta,
így kifárasztva akarta félrevezetni az ellent.
Valter azonban m i n d i n k á b b nehéz d ü h r e gerjedve
935 Gerwit kerek pajzsának legalsó része alá szúrt, 935
55
Transmissoque femur penetraverat inguine ferrum.
Q u i post terga mens clamorem prodidit atrum
Exitiumque dolens pulsabat calcibus arvum.
Hunc etiam truncum caesa cervice reliquit.
Idem Wormatiae campis comes extitit ante.
Turn p r i m u m Franci coeperunt forte morari
Et magnis precibus dominum decedere pugna
Deposcunt. furit ille miser caecusque profatur:
'Quaeso, v i r i fortes et pectora saepe probata,
Ne fors haec cuicumque metum, sed conférât iram.
Quid m i h i , si Vosago sic sic inglorius ibo?
Mentem quisque meam sibi vindicet. en ego partus
Ante mori sum, Wormatiam quam talibus actis
Ingrediar. petat hic patriam sine sanguine victor?
Hactenus arsistis hominem spoliare metallis,
Nunc árdete, v i r i , fusum mundare cruorem,
Ut mors abstergat mortem, sanguis quoque sanguem
Soleturque necem sociorum plaga necantis.'
His animum dictis demens incendit et omnes
Fecerat immemores vitae simul atque salutis.
Ac velut i n ludis alium praecurrere quisque
A d mortem studuit, sed semita, ut antea dixi,
Cogebat binos bello decernere solos.
V i r tarnen illustris dum cunctari videt illos,
Vértice distractas suspendit i n arbore cristas
Et ventum cap tans sudorem tersit anhelus.
Ecce repentino Randolf athleta caballo
Praevertens reliquos hunc importunus adivit
Ac mox ferrato petiit sub pectore conto.
Et nisi duratis Wielandia fabrica giris
Obstaret, spisso penetraverit ilia ligno.
Ille tarnen subito stupefactus corda pavore
Munimen clipei obiecit mentemque recepit;
Nec tarnen et galeam fuerat sumpsisse facultas.
Francus at emissa gladium nudaverat hasta
56
S vasa lágyékát átütve csak a combjában állt meg.
Hátrarogyott az, rémes üvöltés hagyta el torkát,
Siratta végét, sarkával meg verdeste a földet.
Valter levágta fejét, otthagyta heverni a törzset.
Gerwit nemes grófúr volt Worms t a r t o m á n y b a n korábban. 940
Félni is kezdtek most a haláltól nagyon a frankok
És az u r u k t ó l a harc végét könyörögve kívánták.
De a szerencsétlen elvakult d ü h ö n g v e kiáltott:
'Kérlek most titeket, erős és kipróbált szívű férfik,
A m i történt itt, bennetek ne félszet, haragot szüljön. 945
M i lesz velem, ha Vogéz-hegyből dicstelenül térek meg?
Félelmem lehet a k á r a tiétek. I n k á b b vagyok kész
Magam is halni, semhogy ily csapást viselve érkezzek
Wormsba. Ez itt meg seb nélkül győztesként térjen hónába?
Aranyát megkapni egészen eddig égetett vágyam, 950
Izzatok most férfik, kiontott vért érvénytelenítni,
Halál űzzön Halált el, vér a vért mossa le itten,
Bajtársaink vesztét enyhítse gyilkosuk vége!'
Harcias beszéde esztelen ösztönt gyújtott fel ismét,
Életet s menekvést e g y a r á n t elfeledtetve minddel. 955
És mint a harci j á t é k b a n , egymást a k a r t á k előzni
Megkísértve Halált; de amint m á r szóltam is róla,
A keskeny ösvény csak kettőnek engedte a vívást.
Míg a hős férfi elleneit látta tétován várni,
Vette le taréjos sisakját, felaggatta egy fára, 960
Izzadtságát friss fuvallattal szuszogva törölte.
Hirtelenül Randolf előzte meg lovával a többit,
56
Kímélet nélkül támadva, vasfejű póznával a
Mellén találta Valtert. Ha páncélja szemeit Wieland 57
Nem kovácsolta volna hajdan össze keményen, 965
Agyékánál verte volna azt a vasas r ú d most át.
Rémülve szívében védekezve hirtelen Valter
Pajzsát vetette szembe, és így tért vissza eszéhez;
De nem jutott hozzá még, hogy feltegye sisakját.
A frank, k i póznáját hajította, most kardját kihúzva 970
57
Et feriens binos Aquitani vértice crines
Abrasit, sed forte cutem praestringere summam
Non licuit, rursumque alium vibraverat ictum
Et praeceps animi directo obstamine scuti
Impegit calibem, nee quivit viribus ullis
Elicere. Alpharides retro, se fulminis instar
Excutiens, Francum valida v i fudit ad arvum
Et super assistens pectus conculcat et inquit:
'En pro calvitio capitis te vértice fraudo,
Ne fiat ista tuae de me iactantia sponsae.'
V i x effatus haec truncavit colla precantis.
At nonus pugnae H e l m n o d successit, et ipse
Insertum triplici gestabat fune tridentem,
Quern post terga quidem socii stantes tenuerunt,
Consiliumque fuit, d u m cuspis missa sederet
I n clipeo, cuncti pariter traxisse studerent,
Ut vel sic hominem deiecissent furibundum;
Atque sub hac certum sibi spe posuere t r i u m p h u m .
Nee mora, dux totas fundens i n brachia vires
Misit i n adversum magna cum voce tridentem
Edicens: 'ferro tibi finis, calve, sub isto!'
Q u i ventos penetrans iaculorum more coruscat,
Quod genus aspidis ex alta sese arbore tanto
Turbine demittit, quo cuneta obstantia vincat.
Quid moror? umbonem sciderat peltaque resedit.
Clamorem Franci tollunt saltusque résultat,
Obnixique trahunt restim simul atque vicissim,
Nee dubitat princeps tali se aptare labori.
Manarunt cunctis sudoris flumina membris.
Sed tarnen haec inter velut aesculus astitit heros,
Quae non plus petit astra comis quam Tartara fibris,
Contempnens omnes ventorum immota fragores.
Certabant hostes hortabanturque viritim,
Ut, si non quirent ipsum detrudere ad arvum,
Munimen clipei saltern extorquere studerent,
Quo dempto vivus facile caperetur ab ipsis.
Nomina quae restant edicam iamque trahentum:
Nonus Eleuthir erat, Helmnod cognomine dictus,
Argentina quidem decimum dant oppida Trogum,
Extulit undecimum pollens urbs Spira Tanastum,
58
Vágott, és az akvitán hajából kimetszett két fürtöt,
Nem sikerült azonban csak megkarcolni is a bőrét,
Randolf hevesen új csapásra lendítette a kardját,
Védve megemelt pajzsba vaktában vágott acéllal,
975 De ne volt elég ereje hozzá, hogy szét is hasítsa. 975
Alpher fia meg gyorsan viszontvágott, villámcsapáshoz
Hasonló izmos erővel lökte h á t á r a a földre,
És letaposva a frankot, mellére állva kiáltott:
'Mert fejem megkopaszíttad, ezért most lefejezlek,
980 M á t k á d n a k nehogy m é g hetvenkedve beszéljél rólam.' 980
A l i g fejezte be, az esengő nyakát el is vágta.
Kilencediknek H e l m n o d következett ím harcra,
58
H á r o m h e g y ű n y á r s volt fegyvere, h á r o m kötélre fogva,
59
Társai állva mögötte tartották azokat kézben,
985 A tervük az volt, ha dobott szigonyuk m e g ü l szilárdan 985
Pajzsában annak, m i n d egyformán próbálják meg azt húzni,
Hogy majd így döntsék le a d ü h ö n g ő férfit a földre;
Reményük e tervbe helyezték biztos győzelemre.
Vezérük most sebesen karjába töltve erőit
990 A szigonyt az ellenre dobta, nagy hangon közölve: 990
'Kopasz te, vasunkkal érkezik a vég itt most hozzád!'
Hajítódárdák módján villogó szigonyuk átfúrta
A léget, mint mikor kígyó sebesen fák magasáról
Siklik le csavarodva, hogy minden akadályt legyőzzön.
995 Időt m é r t húzzak! Pajzsdudorba csapva megült fájában. 995
Frankok ujjongásait visszhangozta az erdő,
Nekifeszülve, köteleket külön és együtt húztak,
A herceg sem volt rest beállni ebbe a harcba.
Izzadtság patakzott mindnyájuk összes tagjáról.
1000 Tölgyfaként állott h ő s ü n k eközben, m i nem tesz mást, csak 1000
Agával verdes eget, keres Tartarószt gyökerével,
Szelek zúgását közben szilárdan fitymállva megállja.
Küzdtek a négyek minden erővel, tüzelve egymást,
Hogy ha m a g á t őt nem is tudják a földre ledöntni,
1005 Védekező pajzsát legalább kezéből kicsavarják, 1005
Nélküle majd őt t á n könnyen el is foghatják élve.
A köteleket h ú z ó megmaradtak nevei voltak:
Eleuthír lett a kilencedik, másik neve Helmnod,
60
A tizedikként Trogust A r g e n t í n a városa küldte,
61
1010 A tizenegyedik Tanastus j ö t t nagy S p í r a városból,
62
1010
59
Absque Haganone locum rex supplevit duodenum.
Quattuor h i adversum summis conatibus u n u m
Contendunt pariter multo varioque tumultu.
Interea Alpharidi vanus labor incutit iram,
Et qui iam pridem rudarat casside frontem,
I n framea tunicaque simul confisus aena
Omisit parmam primumque invasit Eleuthrin.
Huic galeam findens cerebrum diffudit et ipsam
Cervicem resecans pectus patefecit, at aegrum
Cor pulsans animam liquit mox atque calorem.
Inde petit Trogum haerentem i n fune nefando.
Q u i subito attonitus recidentis morte sodalis
Horribilique hostis conspectu coeperat acrem
Nequiquam temptare fugam voluitque relicta
A r m a recolligere, ut rursum repararet agonem.
(Nam cuncti funem tracturi deposuerunt
Hastas cum clipeis.) sed quanto maximus heros
Fortior extiterat, tanto fuit ocior, olli
Et cursu capto suras mucrone recidit
Ac sic tardatum praevenit et abstulit eius
Scutum, sed Trogus, quamvis de vulnere lassus,
Mente tarnen fervens saxum circumspicit ingens,
Quod rapiens subito obnixum contorsit i n hostem
Et proprium a summo clipeum fidit usque deorsum.
Sed retinet fractum pellis superaddita lignum.
Moxque genu posito viridem vacuaverat aedem 63
Atque ardens animis vibratu terruit auras,
Et si non quivit virtutem ostendere factis,
Corde tarnen habitum patefecit et ore virilem.
Nec manes ridere videns audaciter infit:
'O m i h i si clipeus vel sic modo adesset amicus!
Fors tibi victoriam de me, non inclita virtus
Contulit. ad scutum mucronem hie tollito nostrum!'
Turn quoque subridens Venio iam' dixerat heros
Et cursu advolitans dextram ferientis ademit.
Sed cum athleta ictum libraret ab aure secundum
Pergentique animae valvas aperire studeret,
Ecce Tanastus adest telis cum rege resumptis
Et socium obiecta protexit vulnere pelta.
Hinc indignatus iram convertit in ipsum
60
H á g e n kivárt még, tizenkettedik volt a király ott.
Minden erővel együtt küzdöttek most ezek itt négyen
Egyetlen férfi ellen nagy össze-vissza lármával.
Öntelt erőlködésük haragra késztette Valtert,
1015 És ő, k i fejét a sisaktól lecsupaszította, 1015
Letéve pajzsot, bízva a kardban és páncélos ingben
Eleuthírre t á m a d t először. Sisakját hasítva
Ontotta k i agyvelejét, és átvágva nyakát is,
Mellkasát nyitotta meg; sebesült szíve m é g vert, hogy
1020 Elhagyta a lélek, az élet melege is aztán. 1020
Trógusra fordult majd, az m é g az átkos kötelet húzta.
Rémülve hirtelen elesett társa holtától, meg az
Ellen ijesztő látványától gyorsan, de hasztalan
Megkísérelt futni, a szétszórt fegyvereket akarta
1025 Felszedni, hogy velük majd folytatni tudja a vívást. 1025
(Ugyanis hogy a kötelet húzhassák, m i n d letették a
Lándzsát meg a pajzsot). De a hős amennyivel erősebb,
Annyival gyorsabb volt nála, és futásban elérve
Ő t is, m i n d k é t lábikráját átvágta a karddal,
1030 Majd az emiatt lelassulónak elébe kerülve 1030
Elvette tőle a pajzsát. Trógus m á r lankadt sebétől,
De d ü h e égett még, és egy követ a közelben látva,
Hirtelen felkapta, a ráfeszülő ellenre dobta,
És saját pajzsát teljes hosszában széthasította.
1035 Szétcsapott fáját azonban ráhúzott bőre m é g fogta. 1035
T é r d r e zuhanva zöld kardhüvelyét ürítette, tüzes
Lelkével hevesen rémítve-kavarva a léget,
Virtusát tettel mutatni m á r ugyan nem tudta, de
Férfiú voltát szíve és szája m é g kifejezte.
1040 Észre sem véve, a halál m á r vigyorog rá, v a k m e r ő n 1040
Szólt így: 'Óh, legalább pajzsom, hű t á r s a m lenne itt vélem!
Neked szerencse hoz itt győzelmet, nem a hős virtus.
Pajzsunk mellé kardomat is vedd hát, íme, el tőlem!'
H ő s lovagunk nevetve felelte 'jövök m á r ' s gyorsan
1045 Melléje lépve levágta kardot emelő jobbját. 1045
Másik ütésre amikor lendült, hogy testét fültől
Lefelé megnyitva távozó lelkének a kaput adja,
Tanastus termett ott, a királlyal együtt összeszedett
Fegyverrel, és pajzsával óvta csapástól a társát.
1050 D ü h r e gerjedve, haragját rá irányozta Valter és 1050
61
Waltharius humerumque eius de cardine vellit
Perqué latus ducto suffudit viscera ferro.
'Ave!' procumbens submurmurat ore Tanas tus.
Quo recidente preces contempsit promere Trogus
Conviciisque sui victorem incendit amaris,
Seu virtute animi, seu desperaverat. Exin
Alpharides: 'morere' inquit 'et haec sub T á r t a r a transfer
Enarrans sociis, quod tu sis ultus eosdem.'
Hie dictis torquem eolio circumdedit aureum.
Ecce simul caesi volvuntur pulvere amici,
Crebris foedatum ferientes calcibus arvum.
His rex infelix visis suspirat et omni
Aufugiens studio falerati terga caballi
Scandit et ad maestum citius Haganona volavit
Omnimodisque ilium precibus flexisse sategit,
Ut secum pergens pugnam repararet. at ille:
'Me genus infandum prohibet bellare parentum,
Et gelidus sanguis mentem m i h i ademit i n armis.
Tabescebat enim genitor, dum tela videret,
Et timidus multis renuebat proelia verbis:
Haec dum iactasses, rex, inter te comitantes,
Extitit indignum nostri tibi quippe iuvamen.'
Ille recusanti precibus nihilominus instans
Talibus aver sum satagit revocare loquelis:
'Deprecor ob superos, conceptum pone furorem.
I r a m de nostra contractam decute culpa,
Quam vita comitante, domum si venero tecum,
Impensis tibimet benefactis diluo multis.
Nonne pudet sociis tot cognatisque peremptis
Dissimulare virum? magis, ut m i h i quippe videtur,
Verba valent animum quam facta nefanda moveré.
Iustius in saevum tumuisses mente tyrannum,
Q u i solus hodie caput infamaverat orbis.
Non modicum patimur damnum de caede virorum,
Dedecus at tantum superabit Francia numquam.
Antea quis fuimus suspecti, sibila dantes
„Francorum" dicent „exercitus omnis ab uno,
Proh pudor ignotum vel quo, est impune necatus!" '
62
Felkarját forgójánál tőből levágva, vasát
Hasába oldalt beszúrva, kiontotta beleit.
Morgott m é g lerogyva Tanastus annyit: 'Boldogul éljél!'
Látva halálát Trogus sem akart m á r könyörögni,
1055
Szemrehányással m é g fel is tüzelte a győzőt, 1055
Lélekerővel vagy a k á r m á r csak vesztett reményből.
Alpher fia így szólt: 'Te is halj hát meg! A Tartarószba
V i d d hírül társaidnak, bizony megbosszultad itt őket.'
Szólt, és a nyakára aranyos karikát kerekített. 64
1060
'Társaid, lásd, m i n d ott fetrengenek elesve a porban, 1060
Közben sarkukkal a véres földet verdesik egyre.'
Látva a boldogtalan király ezt, menekülve
Lihegőn pattant fel falerákkal díszített lovára,
És sebesen a szomorú H á g e n h e z nyargalva
1065 Sokféle kéréssel igyekezett őt meggyőzni, 1065
Kísérje csak el és újítsa meg a küzdést. Az viszont:
'Nemzetségem iszonyú múltja tart vissza e harctól,
Vérem is fagyos, az veszi el minden fegyvertől kedvem.
Nagy félelemtől senyvedt a p á m is, ha ilye*smit látott,
1070 És b ő beszéddel reszketve mondott nemet a harcra: 1070
Ha ezt királyom, kísérőid előtt szememre hánytad,
65
Akkor t á m o g a t á s o m r a talán m á r nem is volt szükség.'
Á m amaz mégis a v o n a k o d ó n a k mondott ígérő
Sürgető szóval akarta a visszahúzódót hívni:
1075 'Kérlek az égre, megfogant d ü h ö d e t hagyjad m á r hátra. 1075
Az é n hibámból fogadott haragodat meg rázd le,
Amit, ha majd én kíséretedben élve hazatérek,
Sok és nagy jótéteménnyel meg is hálálok néked.
Nem lenne szégyen megölt társakról-rokonokról
1080 Lovagjainknak is hazudni? Szárnyas szavak, úgy látom, 1080
Hamarabb i n d í t a n a k meg Téged, mint aljas tettek.
Ez őrült zsarnok ellen kéne inkább haragra kelned,
K i a világ fejét most egymaga így megalázza.
66
Hősök halálával országom máris de sokat vesztett,
1085 Sohasem fogja feledni tudni Frankhon e szégyent. 1085
Azok, kik felnéztek r á n k eddig, majd suttogva terjesztik
„Frankok csapata utolsó szálig, m i n ő gyalázat, egy
Ismeretlentől büntetlenül pusztíttatott el!" '
63
 Cunctabatur adhuc Haganon et pectore sponsam
Walthario plerumque fidem volvebat et ipsum
Eventum gestae recolebat i n ordine causae.
Supplicius tarnen infelix rex institit illi.
Cuius subnixe rogitantis acumine motus
Erubuit domini vultum, replicabat honorem
Virtutis propriae, qui fors vilesceret inde,
Si quocumque modo in rebus sibi parceret istis.
Erupit tandem et clara sic voce respondit:
'Quo me, domne, vocas? quo te sequar, inclite princeps
Quae nequeunt fieri, spondet fiducia cordi.
Quis tarn desipiens quandoque fuisse probatur,
Q u i saltu baratrum sponte attemptarit apertum?
Nam scio Waltharium per campos sic fore acerbum,
Ut tali castro nec non statione locatus
Ingentem cuneum velut u n u m temnat homullum.
Et licet hue cunctos equites simul atque pedestres
Francia misisset, sic his ceu fecerat istis.
Sed quia conspicio te plus doluisse pudore
Quam caedis damno nec sic discedere velle,
Compatior propriusque dolor succumbit honori
Regis: et ecce viam conor reperire salutis,
Quae tarnen aut nusquam os tend it se sive coacte.
Nam propter carum (fateor tibi, domne) nepotem
Promissam fidei normam corrumpere nollem.
Ecce i n non dubium pro te, rex, ibo periclum.
Ast hie me penitus conflictu cedere noris.
Secedamus eique locum praestemus eundi
Et positi i n speculis tondamus prata caballis,
Donee iam Castrum securus deserat artum,
Nos abiisse ratus. campos ubi calcet apertos,
Insurgamus et attonitum post terga sequamur:
Sic aliquod virtutis opus temp tare valemus.
Haec m i h i in ambiguis spes est certissima rebus.
Turn pugnare potes, belli si, rex, tibi mens est:
Quippe fugam nobis numquam dabit ille duobus,
At nos aut fugere aut acrum bellare necesse est.'
Laudat consilium satrapa et complectitur i l i u m
Oscilloque v i r u m demulcet; et ecce recedunt
Insidiisque locum circumspexere sat aptum
Demissique ligant animalia gramine laeto.
64
H á g e n m é g késlekedett, fontolkodva szivében a
Valterének gyakorta megígért hűségről, és most
Maga előtt pergette le sorra, ami csak történt.
Vészthozó királya azonban sürgette esengve.
T é r d r e b o r u l v a mondott kérő szavától indítva
És pillantásától is r é m ü l t e n gondolta át H á g e n
Vitézségének fényes hírét, mely t á n el is enyészik,
Ha ilyen helyzetben bármilyen okból kimarad harcból.
Válaszolt most hát, fakadva világos szókra: 'mire is
Hívsz fel, uram? Hová kövesselek, te híres herceg?
Eddig m i soha nem volt még, vakremény tölti meg szíved.
Létezne olyan esztelen ember, k i saját szántából
Ö n k é n t akarna megásott sírjába ugorni?
Valter, tudom jól, kemény ellenfél mezei harcban,
Egy védett helyen, meg egy ilyen j ó sziklaerődben
Hatalmas sereget sem vesz többre mint egyetlen embert.
És ideküldheti a k á r minden lovasát Frankhon
És gyalogos katonáját, m i n d ezek sorsára jutnak.
De mivel látom, hogy te jobban fájlalod a szégyent
Mint a halottaid vesztét, s nem akarsz visszavonulni,
Az enyém fájdalmad, a m a g a m é t királyi tisztednek
Vetem alá: igyekszem meglelni a megoldás módját,
Mely m é g nem is látszik, de mit megkövetel a kényszer.
Bevallom, Uram, nem kedvelt unokaöcsém miatt
Szegem meg mostan Valternak adott eskühűségem.
Érted, királyom, megyek most bizonnyal halálos vészbe.
De ilyen zárt helyen nem akarok viadalba fogni.
Húzódjunk hátra, adjunk teret neki elvonulásra
És lesbe állva engedjük k i lovainkat a rétre,
Míg elhagyja szűk sziklavárát, biztonságában bízva,
Hivén, m i e l m e n t ü n k . Ha a tágas mezőre kijön majd,
A rémületbe esőt meglepve támadjuk hátba:
Hőstettet valahogy így tudunk m i megkísérelni.
Kétségek közt csak e tervben van most biztos reményem.
Tudsz te majd küzdni királyom, ha lelked harcra vezérel:
Ő sosem fog m e n e k ü l n i előlünk, n e k ü n k viszontag
Vagy m e n e k ü l n ü n k kell, avagy bősz viadalra kelni.'
Vezére dicsérte a tervét, át is ölelte Hágent,
Csókot is adva neki megsimogatta, majd u t á n a
Hátravonultak, egy harcra alkalmas helyet találva,
Szállva lovakról kikötötték őket a kövér fűben.
65
Interea occiduas vergebat Phoebus i n oras,
Ultima per notam signans vestigia Thilen,
Et cum Scottigenis post terga reliquit Hiberos.
Hie postquam oceanas sensim calefecerat undas,
Hesperos Ausonidis obvertit cornua terris,
Turn secum sapiens coepit tractare satelles,
U t r u m sub tuto per densa silentia castro
Sisteret, an vastis heremi committeret arvis.
Aestuat immensis curarum fluctibus, et quid
l a m faceret, sollers arguta indagine quaerit.
Solus enim Hagano fuerat suspectus et illud
Oscillum regis subter complexibus actum.
Ambierat prorsus, quae sit sententia menti
Hostis et an urbem vellent remeare relictam,
Pluribus ut sociis per noctem forte coactis
Primo mane parent bellum recreare nefandum
A n soli insidias facerent propiusque laterent.
Terret ad haec triviis ignoti silva meatus,
Ne loca fortassis incurreret aspera spinis,
I m m o quippe feris, sponsamque amitteret illis.
His ita provisis exploratisque profatur:
'En quocumque modo res pergant, hie recubabo,
Donee circuiens lumen spera reddat amatum,
Ne patriae fines dicat rex ille superbus
Evasisse fuga furis de more per umbras.'
Dixit et ecce viam vallo praemuniit artam
Undique praecisis spinis simul et paliuris.
Quo facto ad truncos sese convertit amaro
Cum gemitu et cuicumque suum caput applicat atque
Contra orientalem prostratus corpore partem
Ac nudum retinens ensem hac voce precatur:
'Rerum factori, sed et omnia facta regenti,
N i l sine permisso cuius vel denique iusso
Constat, ago grates, quod me defendit iniquis
Hostiiis turmae telis nee non quoque probris.
Deprecor at dominum contrita mente benignum,
Ut qui peccantes non vult sed perdere culpas,
Hos i n caelesti praestet m i h i sede videri.'
Q u i postquam orandi finem dedit, ilico surgens
Sex giravit equos et virgis rite retortis
Vinciit: h i tantum remanebant, nempe duobus
66
1130 Phoebus eközben m á r a nyugati vidékre fordult, 67
1130
Utolsó sugarát a híres T h u l é r a vetette,
68
És a skótokkal maga mögött hagyta Ibériát is.
így lassan m á r csak óceáni habokat melegített,
Az Esthajnal-csillag sarlója Itáliára fordult,
1135 H ő s ü n k meg most bölcsen kezdte meghányni-vetni m a g á b a n ,
Bújjon-e meg ott az oltalmat a d ó várában csöndben,
Avagy inkább a széles puszta síkra bízza m a g á t rá.
Kétségek rajától gyötörve rágódott, és magától
Kérdezte elmésen töprengve, m i most a teendő.
1140 J ó m a g a H á g e n lett ugyanis gyanús számára 1140
A király neki átölelve adott csókja miatt.
Esze azon j á r t , m i lesz most ellenfelei döntése,
Útjukra kelnek-e, ahonnan jöttek, vissza a várba,
Az éj folyamán hogy m é g társakat szedjenek össze
1145 És kora reggel a gonosz harcot elkezdjék újra, 1145
Vagy a közelben rejtőznek el lesbe maradva.
Félt ő az e r d ő elágazó idegen útjaitól is,
Nehogy kökénybokros tüskés helyekre tévedjen,
Biztos vadakkal, jegyesét elveszítheti ottan.
1150 Ezeket látva és át is gondolva, mondta m a g á b a n : 1150
' B á r m i n t történnek is a dolgok, é n itt pihenek meg,
Míg forgó t ű z l a b d á n k visszahozza a szeretett fényt,
69
így e király nem mondhatja gőggel, éji sötétben
Hagytam h a t á r á t el, tolvajként menekülve innen.'
1155 Szólt, és a keskeny ösvényt rögvest elzárta sövénnyel, 1155
Levágott tüskés ágakkal és krisztustövisekkel.
Elkészülve zord fájdalommal a csonka hullákhoz
Fordult, mindegyiknek visszahelyezte fejét és
Földre borulva, arccal keletnek fordulva könyörgött,
1160 Közben markolva a hüvelyéből kihúzott kardját: 1160
'Mindenek teremtőjének, létezők legfőbb u r á n a k ,
Kinek parancsa, engedelme nélkül semmi sem élhet,
Köszönöm most meg, hogy megvédett engem jogtalanul
T á m a d ó elleneimtől és gyalázkodásoktól.
1165 T ö r e d e l m e s szívvel k é r e m most kegyes Urunkat, k i 1165
A bűnösöket nem, de a bűnöket pusztítja, adja
Nekem meg, hogy viszontláthassam őket a mennyben.'
Befejezve imáját gyorsan felállt, majd a hat lovát
Rendezte körbe, őket vesszőből sodort pányvákkal
1170 Jól kikötötte: csak ennyi maradt meg, hisz abból kettő 1170
67
Per tela absumptis ternos rex Gunthere abegit.
His ita compositis procinctum solvit et alte
Ingenti fumans leviabat pondere corpus.
Turn maestam laeto solans affamine sponsam
Moxque cibum capiens aegros recreaverat artus,
Oppido enim lassus fuerat, clipeoque recumbens
Primi custodem somni iubet esse puellam,
Ipse matutinam disponens tollere curam,
Quae fuerat suspecta magis, tandemque quievit.
A d cuius caput illa sedens sólito vigilavit
Et dormitantes cantu patefecit ocellos.
Ast ubi vir p r i m u m iam expergiscendo soporem
Ruperat, absque mora surgens d o r m i r é puellam
Iussit et arrepta se fulciit impiger hasta.
Sic reliquum noctis duxit, modo quippe caballos
Circuit, interdum auscultans vallo propiavit,
Exoptans orbi species ac lumina reddi.
Lucifer interea praeco scandebat Olympo
Dicens: 'Taprobane clarum videt insula solem.'
Hora fuit, gelidus qua terram irrorat Eous.
Aggreditur iuvenis caesos spoliarier armis
Armorumque habitu, tunicas et cetera linquens:
Armillas tantum, cum bullis baltea et enses,
Loricas quoque cum galeis detraxerat ollis.
Quatuor his oneravit equos sponsamque vocatam
Imposuit quinto, sextum conscenderat ipse
Et primus vallo perrexerat ipse revulso.
A t dum constricti penetratur semita callis,
Circumquaque oculis explorans omnia puris
Auribus arrectis ventos captavit et auras,
Si vel mussantes sentiret vel gradientes
Sive superborum crepitantia frena virorum,
Seu saltim ferrata sonum daret ú n g u l a equorum.
Postquam cuneta silere videt, praevortit onustas
Quadrupedes, mulierem etiam praecedere iussit.
Scrinia gestantem comprendens ipse caballum
Audet inire viam consueto cinctus amictu.
Mille fere passus transcendit, et ecce puella
- Sexus enim fragilis animo trepidare coegit -
Respiciens post terga videt descenderé binos
68
Lándzsától hullott el, h á r m a t meg G ü n t e r vezetett el.
Végezve ezzel megoldotta övét és erősen
Gőzölgő testét a nagy tehertől szabadította.
A g g ó d ó jegyesét vigasztalva d e r ű s beszéddel
1175 Eleimet keresett, gyöngült tagjait megerősítni, 1175
De lévén fölötte kimerült, leterült pajzsára
Megparancsolva a leánynak, őrizze első álmát,
Úgy döntve, hogy hajnalra kelve ezt is ellátja,
Mikor a veszély nagyobb lesz, majd álomba m e r ü l t el.
1180 Feje mellé telepedve virrasztott a leány ott, 1180
L e r a g a d ó két szemét énekkel tartotta nyitva.
Hamar felébredt Valter, első álmát félbeszakítva,
Késedelem nélkül elküldte aludni a lánykát,
O meg a d á r d á r a támaszkodott fáradhatatlan.
1185 így töltötte az éj m é g hátralevő részét, és közben 1185
Lovait figyelve fülelve ment a sövényig,
Vágyva, világosság és fény térjen m á r vissza a földre.
Lucifer h í r n ö k eközben Olümposz egére hágva
Bejelentette: 'Ceylon szigete m á r fényes napot lát'.
1190 Eljött az óra, amikor hűs hajnal harmatoz földre. 70
1190
Nekifogott az ifjú az elesettektől elvenni
Páncélingeket, fegyvert, de minden r u h á t rajt'hagyva:
Bogláros öveket, kardokat, karpereceket
Szedett le m i n d r ő l , meg sisakjaikat és a vértet.
1195 Négy lovat rakott meg zsákmánnyal, majd jegyesét hívta, 1195
Az ötödik lóra feltette, a hatodikra meg ő ült,
És a lebontott sövényt elhagyva vágott az élre.
Míg követték futását a keskeny erdei útnak,
Vizsla szemekkel lesett mindenfele körbe, hegyezve
1200 Fülét fuvallatokra figyelt és visszhangokra, 1200
Suttogást avagy közeledőt hogy észre vehessen,
Büszke lovasok zabiáinak zajos zörgését,
Vagy lovak vas patkóinak a dobogását szintúgy.
Süketen hallgatni talált mindent, így a megrakott
1205 Lovakat a leánnyal küldte előre haladni. 1205
L á d á k a t cipelő lovát maga vezette k a n t á r o n ,
Merészen kelt így az ú t r a szokás szerinti fegyverben.
Lépést mintegy ezerét tettek meg, mikor a leányzó
- Gyöngébb neme miatt rettegni kezdett most szívében -
1210 Hátrapillantva azt vette észre, két férfi m ö g ö t t ü k 1210
69
Quodam colle viros raptim et sine more meantes
Exanguisque v i r u m compellat voce sequentem:
'Dilatus iam finis adest: fuge, domne, propinquant!'
Q u i mox conversus visos cognovit et inquit:
'Incassum multos mea dextera fuderat hostes,
Si modo supremis laus desit, dedecus assit.
Est satius pulcram per vulnera quaerere mortem
Quam solum amissis palando evadere rébus.
Verum non adeo sunt desperanda salutis
Commoda cernenti quondam maiora pericia.
A u r u m gestantis tute accipe lora Leonis
Et citius pergens luco succède propinquo.
Ast ego i n ascensu montis subsistere malo,
Eventum opperiens adventantesque salutans.'
Obsequitur dictis virguncula clara iubentis.
Ille celer scutum collegit et excutit hastam,
Ignoti mores equitis temptando sub armis.
Hune rex incursans comitante satellite d é m e n s
Eminus affatu compellat valde superbo:
'Hostis atrox, nisu deluderis! ecce latebrae
Protinus absistunt, ex quis de more liciscae
Dentibus infrendens rabidis latrare solebas.
En i n propatulo, si vis, confligito campo,
Experiens, finis si fors queat aequiperari
Principio, scio, Fortunam mercede vocasti
Idcircoque fugam tempnis seu deditionem.'
Alpharides contra régi non reddidit ulla,
Sed velut hiñe surdus alio convertitur aiens:
A d te sermo m i h i , Hagano, subsiste parumper!
Quid, rogo, tam fidum subito mutavit amicum,
Ut, discessurus nuper vix posse revelli
Qui nostris visus fuerat complexibus, ultro,
Nullis nempe malis laesus, nos appetat armis?
Sperabam, fateor, de te, - sed denique fallor - ,
Quod si de exilio redeuntem nosse valeres,
Ipse salutatum mihimet mox obvius ires
Et licet invitum hospitii requiete foveres
Pacificeque i n r é g n a patris deducere velles;
Sollicitusque fui, quorsum tua m u ñ e r a ferrem.
70
Laza k a n t á r r a l sebesen lovagol le egy dombról,
Rémülten fordult h á t a mögötte lépdelő hőshöz:
'Itt a halogatott vég, uram, menekülj, közelednek!'
Hátrafordulva meglátta ő is, mit a lány, és így szólt:
1215 'Jobbom hiába vágott le sok ellent, ha a dicsőség 1215
Most ez utolsónál elhagy, és lesz majd végzetem szégyen.
Hősi halált okozó sebekre jobb törekedni, mint
M i n d e n ü n k e t hagyva életet mentve szaladni. Nem
Kételkedhet azonban szerencsés menekülésben, k i
1220 E n n é l m á r nagyobb veszélyeket is látott korábban. 1220
Fogjad hát k a n t á r r a az aranyat cipelő Oroszlánt
És utadat folytatva menj a közel e r d ő b e gyorsan.
Én itt, az e m e l k e d ő hegylejtőn maradok inkább,
Várva, m i történik, üdvözlendő a megérkezőket.'
1225 Hallgatott a tiszta hajadon a parancsoló szókra, 1225
Amaz meg gyorsan vette a pajzsot, rázta a d á r d á t *
Vizsgálva idegen lovát új fegyveressel a h á t á n .
71
Követő kísérőjével támadva balga királyunk
Mostan vádaskodó gőggel a messziből így szólt:
1230 'Eljátszottad játékid immár, lásd be, kegyetlen ellen! 1230
Rejtekeidtől messze kerültél, honnan kutyafarkas
M ó d r a csaholni tudtál, csikorgatva fogadat bőszen.
Most pedig küzdj meg, ha akarsz még, a szabad mezőn itt, és
Várd csak k i , lehet-e a vég is olyan, amint a kezdet.
1235 Tudom, te a Szerencsét zsoldba fogadtad magadhoz 1235
És ezért futást és m e g a d á s t e g y a r á n t megvetsz.'
Alpher fia erre a királynak nem adott választ,
Hanem mintha lenne süket, a másikhoz fordult, mondva:
'Hozzád beszélek most, maradj egy kicsit nyugton h á t Hágen!
1240 K é r d e m én, hirtelen m i változtat meg egy h ű barátot, 1240
K i menekülve, hogy elváltunk, szinte alig tudta
T é p n i m a g á t k i karomból, most meg minden ellene
Vétett ok nélkül fegyverrel közeledik ő ránk?
- Tévedtem, ú g y látom - , de bevallom, é n azt reméltem,
1245 H a idegenből h a z a t é r t e m híre tehozzád eljut, 1245
Rögtön elébem jössz te, hogy köszöntsél engem, és
T ü z e t szüntetve, vendégbaráti p i h e n é s b e n
Is részesítve békésen a p á m h ó n á b a kísérjél;
Sőt okozott gondot, hová vigyem az ajándékokat.
71
Namque per ignotas d i x i pergens regiones:
„Francorum vereor Haganone superstite nullum."
Obsecro per ludos, resipiscito iam, pueriles,
U n á n i m e s quibus assueti fuimusque periti
Et quorum cultu primos attrivimus annos.
Inclita quonam migravit concordia nobis
Semper i n hoste domique manens nec scandala noscens?
Quippe tui facies patris obliviscier egit,
Tecum degenti m i h i patria viluit ampia.
Numquid mente fidem abradis saepissime pactam?
Deprecor, hoc abscide nefas neu bella lacessas
Sitque inconvulsum nobis per t é m p o r a foedus.
Quod si consentís, iam nunc ditatus abibis
Eulogiis, rutilo umbonem complebo metallo.'
Contra quae Hagano vultu haec affamina torvo
Edidit atque iram sic insinuavit apertam:
' V i m prius exerces, Walthari, postque sopharis.
Tute fidem abscideras, cum memet adesse videres
Et tot stravisses socios immoque propinquos.
Excusare nequis, quin me tunc affore nosses.
Cuius si facies latuit, tarnen arma videbas
Nota satis habituque v i r u m rescire valebas.
Cetera fors tulerim, si vel dolor unus abesset:
Unice enim carum rutilum blandum pretiosum
Carpsisti florem mucronis falce tenellum.
Haec res est, pactum qua irritasti prior almum,
Iccircoque gazam cupio pro foedere nullam.
Sitne tibi soli virtus, volo discere in armis,
Deque tuis manibus caedem perquiro nepotis.
En aut oppeto sive aliquid memorabile faxo.'
Dixit et a tergo saltu se iecit equino,
Hoc et Guntharius nec segnior egerat heros
Waltharius, cuncti pedites bellare parati.
Stabat quisque ac venturo se providus ictu
Praestruxit: trepidant sub peltis Martia membra.
Hora secunda fuit, qua tres h i congrediuntur,
Adversus solum conspirant arma duorum.
Primus maligeram collectis viribus hastam
Direxit Hagano disrupta pace, sed illam
Turbine terribilem tanto et Stridore volantem
Alpharides semet cernens tolerare nequire
72
1250 Hiszen magamban mondtam idegen földeken jőve: 1250
„Egyetlen franktól sem rettegek én, ha m é g él Hágen."
Gyermekkori j á t é k a i n k r a kérlek, térjél m á r észhez,
Melyekben olyan j á r a t o s a k voltunk nagy békében
És velük töltöttük első éveit gyerekkorunknak.
1255 Hova is távozott tőlünk híres egyetértésünk, 1255
Amely kitartott otthon és harcban, haragot nem ismert?
Arcodnak látása ott nekem a p á m pótolta,
És te voltál hatalmas h a z á m a közös rabságban.
Sokszor megélt hűségeskünket szivedből kiűzted?
1260 Esedezem, ne kezdjél harcba, hagyd ezt a gazságot, 1260
Szövetségünk maradjon örökre rendíthetetlen.
Ha egyet értesz, gazdag ajándékkal térsz haza innen,
Mert én most veres aranyakkal töltöm meg a pajzsod.'
Válaszul H á g e n komor arccal zordonan így szólt,
1265 És e szavakkal haragját nyíltan felpanaszolta: 1265
'Valter, erőt fitogtatsz először, bölcs vagy utána.
Hűségesküt te szegsz meg, mivel ott voltam, láttad,
De sok rokonomat, t á r s a m a t mégis levágtad.
Ne is mentegetődzzél azzal, engem nem láttál ottan.
1270 Észrevehetted fegyvereimet, b á r rejtve volt arcom, 1270
Ismered őket, felismerhetted tehát a férfit.
Nem fájlalnám a többit, ha nem lenne m é g egy más bánat:
Vörösesszőke, zsenge, értékes, egyetlen és hű
Bűvös virágomat is levágtad kardod vasával. 72
1275 Ezzel magasztos szövetségünket te dobtad először 1275
Sutba, és ezért kincs sem kell tetőled nékem.
Fegyverrel fogom megtudni, van-e m é g e r ő d a harcra,
És két kezeden kérem számon öcsémnek halálát.
T á n én vesztek itt rajta, vagy híres tettet cselekszem.'
1280 Szólott és egyetlen ugrással pattant le lováról, 1280
G ü n t e r is így tett, és nem kevésbé fürgébben Valter
A hős is, és gyalogos viadalra m á r készen is voltak.
Mindegyik állt m á r és csapásra készülve ott várt
Védekezésben: pajzsok mögött harcos karok remegtek.
1285 A nap második óráján kezdtek e h á r m a k a harcba,
73
1285
Egyikük ellen kettő fegyvere fogott itt össze.
H á g e n az első volt, k i m e g t ö r t e a nyugvást, és
Teljes erőből eldobta az almafa-lándzsát.
Alpher fia j ó l látta, hogy az forogva-surrogva s
1290 Rémületet hozva repül, és ő nem tudja kivédni, 1290
73
Sollers obliqui delusit tegmine scuti:
Nam veniens clipeo sie est ceu marmore levi
Excussa et collem vehementer sauciat usque
A d clavos infixa solo. Tunc pectore magno,
Sed módica v i fraxineum hastile superbus
Iecit Guntharius, volitans quod adhaesit i n ima
Waltharii parma, quam mox d u m concutit ipse,
Excidit ignavum de ligni vulnere ferrum.
Omine quo maesti confuso pectore Franci
Mox stringunt acies, dolor est conversus ad iras,
Et tecti clipeis Aquitanum invadere certant.
Strennuus ille tarnen v i cuspidis expulit illos
Atque incursantes vultu terrebat et armis.
Hie rex Guntharius coeptum meditatur ineptum,
Scilicet ut iactam frustra terraeque relapsam,
- Ante pedes herois enim divulsa iacebat - ,
Accedens tacite furtim sustolleret hastam,
Quandoquidem brevibus gladiorum denique telis
A r m a t i nequeunt accederé comminus Uli,
Q u i tarn porrectum torquebat cuspidis ictum.
Innuit ergo oculis vassum praecedere suadens,
Cuius defensu causam supplere valeret.
Nee mora, progreditur Haganon ac provocat hostem,
Rex quoque gemmatum vaginae condidit ensem,
Expediens dextram furto actutum faciendo.
Sed quid plura? manum pronus transmisit i n hastam
Et iam comprensam sensim subtraxerat illam
Fortunae maiora petens. sed maximus heros,
Utpote qui bello semper sat providus esset
Praeter et unius punctum cautissimus horae,
Hunc inclinari cernens persenserat actum
Nee tulit, obstantem sed mox Haganona revellens,
Denique sublato qui divertebat ab ictu,
Insilit et planta direptum hastile retentat
Ac regem furto captum sie increpitavit,
Ut iam perculso sub cúspide genva labarent.
Quem quoque continuo esurienti porgeret Orco,
N i Hagano armipotens citius succurreret atque
Obiecto dominum scuto muniret et hosti
Nudam aciem saevi mucronis i n ora tulisset.
74
Ügyesen ferdén tartott pajzsa m e n e d é k é b e bújt el:
Abba ütött a lándzsa, mint sima márványról lepattant,
Súlyos sebet ejtett a dombon és teljes hegyével
Befúródva állt meg a földben. Ekkor nagy mellénnyel,
1295 De kisebb erővel kőrisfa-dárdáját sok gőggel 1295
Hajította el Günter, repült az, majd becsapott Valter
Pajzsának alsó p e r e m é b e ; mikor az megrázta,
Vasa erőtlenül hullt k i a favázon ütötte résből.
Az ilyen jelektől megzavarodott lelkű frankok
1300 Sebesen vontak k i kardot, fájdalmuk d ü h ö d t haragra 1300
Váltott, és pajzs m ö g ü l próbálták az akvitánt t á m a d n i .
Dárdáját tartva az frissen hesegette el őket, és
Fegyverrel meg fenyegető arccal rémületbe űzte.
G ü n t e r király ekkor egy ostoba dologra készült,
1305 Arra, hogy az előbb e r e d m é n y nélkül eldobott 1305
- H ő s ü n k lába előtt a földön heverő - lándzsát
Észrevétlen megközelítse, és lopva elhozza,
Ő k ugyanis m á r látták, hogy csupán rövid kardokkal
Felfegyverezve, nem tudnak r á t á m a d n i közelről,
1310 Míg amaz messzire kinyúlva döfhet dárdahegyével. 1310
Szeme intésével kérte h á t társát, törjön előre,
Védelmében hogy végrehajtani tudja a tervét.
H á g e n nem késve előront, feltüzelve az ellent,
Míg a király ékköves kardját dugta hüvelybe,
1315 Hogy szabadon maradt jobbjával menten foghasson. 1315
Mire sok szó itt? Előre hajolva, kezét kinyújtva,
M á r fogta és húzta is volna m a g á h o z a lándzsát,
Nagy-nagy szerencsét remélve. Azonban hatalmas hősünk,
A k i a harcban ugyanis mindig óvatos volt és
1320 Elővigyázatos hozzá, egyetlen pillantással 1320
Látta, hogy hajol G ü n t e r előre, tervét megértve,
És azt nem tűrve, a szemben álló H á g e n t visszanyomva, 74
Dárdájától az a legutolsó pillanatban tért k i ,
Ráugrott és talpával nyomta a megragadott lándzsát,
1325 A tettenért királyra pedig oly hevesen támadt, 1325
Hogy az a dárdától félve lerogyott térdére.
Ot m o h ó h a l á l n a k abban a nyomban átadta volna,
Ha erős fegyverű H á g e n meg nem segíti gyorsan
És az u r á t szembefordított pajzzsal be nem takarja,
1330 Kardja meztelen pengéjét meg Valter arcába vágta. 1330
75
Sic, dum Waltharius vulnus cavet, ille resurgit
Atque tremens stupidusque stetit, vix morte reversus.
Nec mora nec requies: bellum instauratur amarum,
Incurrunt hominem nunc ambo nuncque vicissim;
Et dum progresso se impenderet acrius u n i ,
En de parte alia subit alter et impedit ictum.
Haud aliter, Numidus quam dum venabitur ursus
Et canibus circumdatus astat et artubus horret
Et caput occultans submurmurat ac propiantes
Amplexans Umbros miserum mutire coartat,
- Turn rabidi circumlatrant hinc inde Molossi
Comminus ac dirae metuunt acceder belvae - ,
Talker i n nonam conflictus fluxerat horam,
Et triplex cunctis inerat maceratio: leti
Terror, et ipse labor bellandi, solis et ardor.
Interea herois coepit subrepere menti
Quiddam, qui tácito premit has sub corde loquelas:
'Si Fortuna viam non commutaverit, isti
Vana fatigatum memet per ludiera fallent.'
Ilico et elata Haganoni voce profatur:
'O paliure, vires foliis, ut pungere possis;
Tu saltando iocans astu me ludere temp tas.
Sed iam faxo locum, propius ne accederé tardes:
Ecce tuas - scio, praegrandes - ostendito vires!
Me piget incassum tantos sufferre labores.'
Dixit et exiliens contum contorsit i n ipsum,
Q u i pergens onerat clipeum dirimitque aliquantum
Loricae ac magno modicum de corpore stringit;
Denique praecipuis praecinctus fulserat armis.
At vir Waltharius missa cum cúspide currens
Evaginato regem importunior ense
Impetit et scuto dextra de parte revulso
Ictum praevalidum ac mirandum fecit eique
Cms cum poplite adusque femur decerpserat omne.
Ille super parmam ante pedes mox concidit huius.
Palluit exanguis domino recidente satelles.
Alpharides spatam tollens iterato cruentam
Ardebat lapso postremum infligere vulnus.
Immemor at proprii Hagano vir forte doloris
Aeratum caput inclinans obiecit ad ictum.
76
A sebes csapást m í g Valter kivédte, a király felkelt,
Állt remegve, kábán, hisz alig hogy megúszta halálát.
Sem szünet, sem pihenés nem j ö t t a keserves harcban,
T á m a d t á k együtt a férfit, majd ismét felváltva;
1335 És a m í g egyikük ellen fordult az keményen, 1335
Dárdadöfésben akadályozta oldalról a másik.
Aligha másként, mikor N u m í d i a medvéjét űzték, 75
Kutyáktól véve körül r e m e g ő lábakkal csak állt az,
Leszegett fejjel fenyegetve morgott, az u g r á l ó
1340 Umber kutyákat szorongatta és megvinnyogtatta, 1340
- Majd d ü h ö s e n molosszuszi ebek csaholták körbe,
76
De félve nem mertek a félelmes állatra t á m a d n i - ,
így ment tovább is a harc i m m á r a kilencedik órán,
És m i n d n é l jelentkezett m á r h á r m a s ernyedtség:
1345 Halálfélelem, kimerülés harctól, nap melegétől. 1345
H ő s ü n k elméjét eközben megfogta valami titkon,
És az alábbi halk üzenetet hagyta szivében:
'Végzetemen ha nem fordít most mindjárt Fortuna, ők
Fárasztanak k i ravaszul és tesznek engem itt lóvá.'
1350 Érces hangjával tehát legott megszólította Hágent:
'O, tövises, zöld levelek közt bújsz, így jól tudsz te szúrni;
77
Mókázol ugrálva, kijátszani szeretnél fortéllyal.
Készülök m á r segítni, hogy ne késsél közelebb j ö n n i :
És mutasd fel - j ó l tudom - mégis hatalmas erődet!
1355 B á n t a n a engem hiába vállalni ekkora próbát.'
Szólt és előre ugorva ráhajította a d á r d á t ,
Repült az és átütve pajzsát, egy részt kiszakított
Páncélos ingéből, kicsit horzsolva hatalmas testét;
J ó fegyverekbe volt hisz' remekül öltözve H á g e n .
1360 Dárdáját dobva rögvest rontott is előre Valter, 1360
És csupasz karddal kímélet nélkül a királyra támadt,
Pajzsának jobb felét azzal szerte-széjjel hasítva
Csodálatra méltó hatalmas csapást is m é r t rá, mellyel
Térdétől a sarkig az egyik lábát levágta.
1365 Rögvest lerogyva az Valter lábánál omlott a pajzsra. 1365
Holtra sápadt most H á g e n , hogy lezuhant ura a földre.
Véres kardját meg Alpherfi emelte újra döfésre,
Vágyától égve a fekvőnek adni halálos szúrást.
De bátor H á g e n saját fájdalmával mitsem törődve
1370 Sisakos fejét közbevetette, a szúrást védte. 1370
77
Extensam cohibere manum non quiverat heros,
Sed cassis fabrefacta diu meliusque peracta
Excipit assultum mox et scintillat i n altum.
Cuius duritia stupefactus dissilit ensis,
Proh dolor! et crepitans partim micat aere et herbis.
Belliger ut frameae murcatae fragmina vidit,
Indigne tulit ac nimia furit efferus ira
Impatiensque sui capulum sine pondere ferri,
Quamlibet eximio praestaret et arte metallo,
Protinus abiecit monimentaque tristia sprevit.
Q u i dum forte manum iam enormiter exeruisset,
Abstulit hanc Hagano sat laetus vulnere prompto.
I n medio iactus recidebat dextera fortis
Gentibus ac populis multis suspecta, tyrannis,
Innumerabilibus quae fulserat ante trophaeis.
Sed vir praecipuus nee laevis cedere gnarus,
Sana mente potens carnis superare dolores,
Non desperavit neque vultus concidit eius,
Verum vulnigeram clipeo insertaverat ulnam
Incolomique manu mox eripuit semispatam,
Qua dextrum cinxisse latus memoravimus ilium,
Ilico vindictam capiens en hoste severam.
Nam feriens dextrum Haganoni effodit ocellum
Ac timpus resecans pariterque labella revellens
O l l i bis ternos discussit ab ore molares.
Tali negotio dirimuntur proelia facto.
Quemque suum vulnus atque aeger anhelitus arma
Ponere persuasit. quisnam hinc immunis abiret,
Qua duo magnanimi heroes tarn viribus aequi
Quam fervore animi steterant in fulmine belli?
Postquam finis adest, insignia quemque notabant:
Illic Guntharii regis pes, palma iacebat
Waltharii nee non tremulus Haganonis ocellus.
Sic sic armillas partiti sunt Avarenses!
Consedere duo, nam tertius ille iacebat,
Sanguinis undantem tergentes floribus amnem.
78
H ő s ü n k m á r nem tudta felemelt kezét visszahúzni,
De a jólkovácsolt, elmésen készült sisak felfogta
Csapását, miközben szikrákat szórt fel az égre.
Keménységétől meglepetésre eltörött kardja,
1375 - Fájdalom! - pendülve repült a légbe, fűbe lehullott. 1375
H ő s ü n k hogy kardját most darabokra széttörni látta, 78
Bosszús is lett és türelmét vesztve, igen nagy haragra
Gerjedve dobta el a pengéjét m á r nélkülöző,
Jóllehet a legjobb fémből r e m e k ü l kovácsolt
1380 Műteli m u n k á t , megvetve szomorú törött darabját. 1380
De erős karját nagyon messzire nyújtva előre,
H á g e n levágta, és m e g ö r ü l t e könnyen ejtett sebnek.
Ugrása közben csapta le jobbját annak a hősnek,
Sok-sok országnak n é p e , királya kit oly nagyon tisztelt,
1385 Számolatlan hadi győzelemmel addig kitűnve. 1385
Balszerencséje azonban le nem győzhette férfink,
Fájdalmait lélekerővel viselve testében,
Nem is rémült ő meg, m é g csak arcizma sem rándult,
Hanem a csonka karját a pajzs hordszíjába bedugva
1390 A rövid kardot é p kezével nagy gyorsan kihúzta. 1390
Mit, mint említve volt az már, jobbjára övezett fel,
Hogy ottan helyben vegyen elégtételt ellenfelétől.
H á t lecsapott, H á g e n jobb szemét egyből kiütötte,
Vágta át halántékát, kettőbe metszette az ajkát,
1395 Hozzá m é g hat zápfogát is kiverte a szájból. 1395
Félbeszakadt a harc most, ilyenek esvén. Sok-sok sebük
És lihegésük fegyvert letenni intette őket.
Arról a helyről k i mehetett volna el sebek nélkül,
H o l két remek hős, harci erőben, tűzben egymáshoz
1400 Olyan hasonló, mérkőzött most meg párviadalban? 1400
Véget is érve h á t mindez, mindegyik bemutatta
Az e r e d m é n y t : G ü n t e r lába erre, Valter keze ottan,
H á g e n n e k m é g - m é g pislogó szemgolyója meg amarra.
Még az avar karikákat is elosztották végül!
1405 Ketten leültek most, a harmadik amúgyis feküdt már, 1405
Bőven patakzó vérüket hogy letörölni virággal.
79
Haec inter timidam revocat clamore puellam
Alpharides, veniens quae saucia quaeque ligavit.
His ita compositis sponsus praecepit eidem:
'Iam misceto merum Haganoni et porrige p r i m u m ;
Est athleta bonus, fidei si iura reservet.
T u m praebeto m i h i , reliquis qui plus toleravi.
Postremum volo Guntharius bibat, utpote segnis
Inter magnanimum qui paruit arma virorum
Et qui Martis opus tepide atque enerviter egit.'
Obsequitur cunctis Heririci filia verbis.
Francus at oblato licet arens pectore vino
'Defer' ait 'prius Alpharidi sponso ac seniori,
Virgo, tuo, quoniam, fateor, me fortior ille
Nec solum me, sed cunctos supereminet armis.'
Hie tandem Hagano spinosus et ipse Aquitanus,
Mentibus invicti, licet omni corpore lassi,
Post varios pugnae strepitus ictusque tremendos
Inter pocula scurrili certamine ludunt.
Francus ait: 'iam dehinc cervos agitabis, amice,
Quorum de corio wantis sine fine fruaris:
79
At dextrum, moneo, teñera lanugine comple,
Ut causae ignaros palmae sub imagine fallas.
Wah! sed quid dicis, quod r i t u m infringere gentis
Ac dextro femori gladium agglomerare videris
Uxorique tuae, si quando ea cura subintrat,
Perverso amplexu circumdabis euge sinistram?
Iam quid demoror? en posthac tibi quicquid agendum est,
Laeva manus faciet.' Cui Waithare talia reddit:
'Cur tarn prosilias, admiror, lusce Sicamber:
Si venor cervos, carnem vitabis aprinam.
Ex hoc iam famulis tu suspectando iubebis
Heroum turbas transversa tuendo salutans.
Sed fidei memor antiquae tibi consiliabor:
Iam si quando domum venias laribusque propinques,
Effice lardatam de multra farreque pultam:
Haec pariter victum tibi conferet atque medelam.'
His dictis pactum renovant iterato coactum
Atque simul regem tollentes valde dolentem
Imponunt equiti et sic disiecti redierunt
80
Hívta kiáltva Alpher fia közben az a g g ó d ó
Lánykát, az j ö t t is, a sebesülteket bekötözni.
Míg az így gondoskodott, jegyese adta parancsba,
1410 'Színbort vegyítsél és nyújtsad azt H á g e n n e k először; 1410
Ő remek bajvívó, tartani is akarta az esküt.
Engem kínáljál u t á n n a , k i a legtöbbet szenvedtem.
Kapjon majd végül Günter, hiszen ő kiváló férfik
Párbajozásában l o m h á n forgatta a fegyvert
1415 És a hadisten dolgát erőtlenül, bágyadtan űzte.' 1415
H ű e n követte szavát Heriricusnak a lánya.
A franknak nyújtotta borát először, de az meg így szólt,
Bár szomjas volt: 'Hajadon, jegyesednek adjad előttem,
Alpher fiának, aki, bevallom, n á l a m erősebb,
1420 Párviadalban nemcsak engem, társaim is lefőzte.' 1420
Erre fel aztán akvitán Valter és tövises H á g e n
Testben b á r kimerülve, de lélekben m é g s e m legyőzve,
Félelmes vívások és sok-sok csatazaj u t á n most
Bolondozva p o h á r n á l versengeni kezdtek. A frank
1425 Elsőként szólott: 'Mármost, b a r á t o m , te szarvast fogsz űzni, 1425
Bőreikből hogy sok-sok kesztyűt csináltass magadnak.
De azt ajánlom, lágy pihékkel töltess minden jobbost,
Hogy az ü g y ü n k e t nem ismerő é p kéz látszatát kapja.
Oh, de mit is mondasz? Hogy n é p e d szokását megtörve
1430 Jobb combod mellé teszed a kardod, és feleségedre, 1430
Ha valaha m é g betellik e vágyad - mily derék lenne! -
Fordított ölelésben a baloldaladról fordulsz rá?
De miért habozok? Nos, a k á r m i t teszel is esztán,
Balul fogod te csinálni.' Mire fel így felelt Valter:
1435 'Félszemű szikamber, furcsállom, hogy ennyire ugrálsz,
80
1435
Én űzök szarvast, te sosem eszel m á r vadkan húsából.
Bandzsítani fogsz majd, amikor szolgáknak parancsolsz.
Harcosok csapatát pedig sandítva üdvözlöd.
Emlékezve régi hűségre az hát a tanácsom,
1440 Ha te most hazatérsz, és közelítsz a házi tüzedhez, 1440
Tejből és lisztből szalonnás kását csináltass magadnak:
T é g e d e t egyformán fog az majd táplálni-gyógyítni.
Mondván ily szavakat most ők új szövetségre léptek
És nehéz fájdalomtól szenvedő királyukat
1445 Felemelve ültették lóra, majd elváltak, a frankok 1445
81
Franci Wormatiam patriamque Aquitanus adivit.
Illic gratifiée magno susceptus honore
Publica H i l t g u n d i fecit sponsalia rite
Omnibus et carus post mortem obitumque parentis
Ter dénis populum rexit féliciter annis.
Qualia bella dehinc vel quantos saepe triumphos
Ceperit, ecce stilus renuit signare retunsus.
Haec quicunque Iegis, stridenti ignosce cicadae
Raucellam nee adhuc vocem perpende, sed aevum,
Utpote quae nidis nondum petit alta relictis.
Haec est Waltharii poesis. vos salvet Iesus.
82
Worms felé mentek, az akvitán hazájába indult.
Otthon nagy ö r ö m m e l és tisztességgel fogadták, és
N é p ü k előtt a szokás szerint ülték meg a nászúk
Hildegund lánnyal. Apja halála és temetése u t á n
Még vagy harminc évig uralkodott ő boldogan n é p é n . 1450
De hogy később mely h á b o r ú k a t viselt, mily győzelmeket
Aratott, azt csorba tollam vonakodik m á r leírni.
Bárki olvasod ezt majd, a cirpelő tücsöknek nézd el,
Ne döcögő szavait figyeld, gondolj írója korára,
K i nem tört m é g a magasba, most hagyta el a fészkét. 1455
Valternek története volt ez. Váltson meg titeket Jézus!
 Magyarázó végjegyzetek a szöveghez
és a fordításhoz

1. A kéziratok egy részében (B, P és T ) omnitonantem van (szüntelen menny­

dörgő), másokban omnitenentem (mindent teremtő).
2. Strassburgi Erkanbald/Erckambald, akiről szó van, nem volt érsek: Haug-
Vollmann 1991, 1187.
3. A föld felosztása h á r o m részre (korábbi antik hagyományok alapján: Sal-
lustius: Jugurtha 17.3., Plinius: Nat. Hist. 3.3., Hyginus mythographus: Astro­
nómica 1.8.1., Servius: Aeneis 1.385., Velleius Paterculus 2.40.4.) Sevillai Izi­
dor u t á n (Hispalis/Sevilla püspöke 600-636 között): Etymologiae=Origines
X I V 2 . 1 : [orbis] divisus est autem trifarie: e quibus una pars Asia, altera Europa,
tertia Africa nuncupatur]: a világ h á r o m részből áll, az egyik Ázsia, a másik
Európa, a harmadik neve Afrika. Ennek a fordításnak az első tíz sora Kozma
Andor munkája, és először közölte Solymossy 1931, 9.
4. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy P a n n ó n i a (tehát a D u n á n t ú l , az Alpok­
alja és a Dráva-Száva köze) 9-10. századi lakosságát illetően meggyőződésem,
hogy közöttük valachok is voltak, a szó eredeti értelmében. Lásd erre koráb­
bi tanulmányomat (Makkay János: Hogyan lettek a blakokból románok. Bu­
dapest, 2006, 2. bővített kiadás, 41-49), továbbá G. Schramm: Korai r o m á n
történelem. Debrecen, 1997, 39 és 65.
5. Az időpont rossz, a hunok u r a l m á n a k Attila halálával 453-ban lett vége. Ha
azonban az avar politikai hatalom végével számolunk (a Walthariusban ugyan­
is az avarok a hunokat jelentik), akkor a politikai hatalom vége 795-805
közé tehető. A több, m i n t ezer év t e h á t egész egyszerűen azt jelenti, hogy
régen. Az avar = hun azonosításra Isidorus: Etymologiae IX.2.66.
6. Ejtsd Troá! - Sokáig úgy értelmezték a de gemine Troiae kifejezést, hogy tró­
jai. Valójában a franciaországi Trojes (korai francia népnevén Trecea, az antik
Augustobona Tricassium) városából való személyről van szó. Bóna István sze­
rint a város antik neve egyszerűen csak Tricassis (honnan vehette e nevet?),
és tőle mintegy 5 r ó m a i mérföldnyire fekszik az a hely, Maurica vagy Mau-
riacum, ahol valójában sor került a nagy catalaunumi csatára Attila és Róma
között 451-ben (Rubicon 4:30, 1993: 6, 8-9). Tricasses egy kelta (gall) n é p ­
törzs neve volt, fővárosának neve Augustus császár óta az említett Augustobona
Tricassium, a mai Troyes. - Az egyébként elveszett ófelnémet Gunther-ének
tronjei Hágenja az e kérdésben csupa szamárságot író B ó n á n á l természe­
tesen szintén trójai [tehát Hektor városából való!!!] fegyvertárs: ugyanott,
11. - Eckhardt - sikertelenül - a belgiumi Toneger/Tongre nevét kereste a
trójai jelző mögött: 1940/1986, 311. - Lásd hozzá m é g Wagner 1992, 123:
Trog(i)a = Troia = Trogus a trójai', tehát Troyes-i.

85
 7. Valamilyen oknál fogva, amelyet itt nem szükséges részletezni, az eposz
felcserélte a frankokat és a burgundokat: Worms lakói ugyanis eredetileg
valóban burgundok, és nem frankok, voltak, de elvándoroltak délebbre
(maga Aetius telepítette le őket 443-ban Savoyaban), ahol 534-ben mégis
a frankok hatalma alá kerültek. Lásd Wehrli 1965, 66, illetve Stach 1943,
67, 2. jegyzet! A tévesztés oka szerinte az volt, hogy a latin eposz írása ide­
j é n Worms geográfiailag m á r régen frank területen feküdt.
8. M á r Sevillai Izidor említett munkája (Etymologiae IX.2.66) azonosította a
hunokat a Kárpát-medencét 567-568-ban elfoglaló korai avarokkal: A hug-
nokat (Hugnos) azelőtt hunoknak (Hunnos) hívták, végül azonban kirá­
lyukról avaroknak (Avares) nevezték el őket. Ezek tehát nyilvánvalóan az
ál-avarok. Szádeczky-Kardoss Samu: Az avar történelem forrásai, I . Sze­
ged, 1992, 19. Attila tehát a Walthariusban azoknak a hunoknak az ural­
kodója, akik valójában az avarok, ráadásul nem is a korai, hanem a kései
avarok. A kérdésről lásd részletesen a kísérő t a n u l m á n y b a n , továbbá Mak-
kay János: Az avar Attila. Budapest, 2006, passim.
9. Cabillonum = Chálons sur Saőne.
10. A 72-74. sorok összefüggéséből ítélve, aprinceps nem Attila, hanem maga
Heriricus, aki a 74. sor szerint rengeteg kinccsel távozik, de Attila udva­
r á b a n hagyja saját leányát - natam - Hildegundot. A 70. sor is ezt bizo­
nyítja, hiszen Attila ott a királyt hívja m a g á h o z békekötésre.
11. Egy 6. századi longobárd királyon kívül (Paulus Diaconus: História Lan-
gobardorum I , 21-22. Waccho királynak a harmadik feleségétől, Saligamtól
vagy Salingamtól született fia volt Waltari/Walthari/Vultari/Vulthari, aki 545
körül m é g a D u n á n t ú l o n uralkodott: Waltari ergo cum per septem annos
regmim tenuisset) nem i s m e r ü n k más Waltharius nevű g e r m á n fejedelmet,
de mint köznév a 8. század óta gyakori volt longobárd, nyugati frank és
más g e r m á n törzseknél. Lásd Haug-Vollmann 1991, 1191!
12. Ti. a frank és a burgund.
13. T ö b b forrás is megemlékezik arról, hogy a nyugatra kalandozó kései ava­
rok szép számmal raboltak templomi és világi kincseket és vittek maguk­
kal Avarországba. Például Einhardus Nagy Károlyról írott életrajzában
(Vita Karoli Magni imperatoris 13., ed. L . Halphen, Paris, 1967, 38): omnis
pecunia et congesti ex longo tempore thesauri direpti sunt... - Vasa aurea sacrata,
argentea, fictilia, et multa vasa sanctoru, quae üli crudeles et impii de ara
sacritissima rapuerunt, per istum defensatorem ad propriam reversa (az adatra
lásd Makkay 1998, 117, a 273. jegyzetben): arany, ezüst és m á s edények,
és számos más edény, melyeket a kegyetlen és istentelen [avarok] a legszen­
tebb oltárokról elraboltak, visszakerültek most [ti. Nagy Károly avar had­
j á r a t a i során] jogos tulajdonosaikhoz.
14. Princeps, tehát Attila.
15. Ospirin Attila első, fő felesége. A történeti források Attilának csak két
feleségéről tudnak, az első feleség, a trónörökösök anyja Arikan/Kreka/Hreka
volt, a másik a jól ismert g e r m á n K r i m h i l d , avagy IldicolIldikó. Ospirin/Oas-
86
pirin/Aspirin mint egy déli g e r m á n női név, gyakran szerepel a források­
b a n j e l e n t é s e 'égi nősténymedve'. Vb. Haug-Vollmann 1991, 1192.
16. Haug-Vollmann szerint (1991, 1193) apectoribus ... equorum kifejezés vala­
milyen mellső páncélzattal védett lovakra vonatkozik.
17. Tehát az avarok.
18. A kezek egybefűzése és a keresztvetés jelképes kifejezése annak, hogy
maguk között ismét eljegyezték egymást.
19. Azaz avar kori.
20. Bacchus, a görög Dionysos a bor istene, és átvitt értelemben bort is jelent.
21. Phoibos Apollón a görög vallás napistene. Ejtése Főbusz.
22. A korabeli szokás szerint az étkezés u t á n leszedték az asztalokat, de a tár­
saság továbbra is együtt maradt, és főleg ivással töltötte az időt: Haug-
Vollmann 1991, 1195.
23. Sodales: a kíséret tagjai, vagy más vendégek.
24. Valter.
25. A kard felövezése nagyon fontos jelenete az eposznak, és ez az a rész, ame­
lyet egyesek a honfoglaló magyarsággal hoztak kapcsolatba. Az öv, a derék
baloldalán a hosszú kard van, a jobboldalra pedig egy rövid kard vagy
hosszú tőr, leginkább egy egyélű kard van függesztve. Az eposz szerint ez
p a n n ó n i a i szokás volt, és a p a n n ó n i a i szokás itt, mint az előbb is láttuk,
nem hunt, nem is A r p á d i magyart, hanem késő avar korit jelent. H . Nickel
szerint a két kard használata jellegzetesen keleti szokás volt, és a magyar
huszárok egészen a 17. századig két karddal mentek a harcba: bal oldalu­
kon egy rövid és görbe vágó kard volt az övükön, jobb oldalukon pedig a
nyergen feküdt egy szúrókard: H . Nickel: About the sword of the Huns
and the „Urepos" of the steppes. Metropolitan Museum Journal 7, 1973,
138, 12. jegyzet. - Dienes István volt az egyetlen, aki a magyar kutatók
közül felfigyelt erre a kérdésre, és pontosan idézve a Waltharius 336-338.
sorait, elfogadta, hogy itt a honfoglaló á r p á d i magyarok szablyájának
megfelelő fegyverről van szó: Megjegyzések Fettich N á n d o r válaszához.
A r c h É r t 96:1, 1969, 120. Lásd m é g az 1376. és 1391. sorokat is, továbbá
Haug-Vollmann 1991 jegyzetét az 1196. oldalon. Szerintük ez a második,
egyélű, vágó- vagy szúrófegyver, a Sax a Kr. u . 5. század közepén a n o m á d
hunok hatására honosodott meg a g e r m á n s á g n á l ! Kovács László b a r á t o m
véleménye szerint szablyáról nem igen lehet szó, hiszen az avarok azt m é g
alig ismerték, a honfoglaló m a g y a r s á g n á l pedig a szablyát természetesen
a bal comb mellett h o r d t á k [hogy jobb kézzel hadakozhassanak vele]. Vb.
m é g A r c h A u 71, 1987, 155.
26. Phoebus ejtése, mint láttuk, Főbusz.
27. Az eredetiben egy feltehetően m é d e r e d e t ű óperzsa kifejezéssel - görög
(jaxpánriQ - , jelentése 'helytartó, szélesebb értelemben uralkodó'.
28. Bizonyos összefüggés fedezhető itt fel azzal, hogy van egy másik forrás,
amely a kései avarok mértéktelen borivászatában is látta politikai bukásuk
okát. A Suda-lexikon szerint K r u m bolgár k á n törvényeiben elrendelte,
87
 hogy bolgár országában minden szőlőtőkét irtsanak ki. Azért tett így, mert
a 810 körüli bolgár-avar h á b o r ú k b a n elfogott avar katonák vallomása sze­
rint Avaria b u k á s á n a k harmadik b ű n ö s oka a sok j ó bor élvezete követ­
keztében elterjedt mérhetetlen iszákosság volt (Váczy Péter: A frank há­
b o r ú és az avar nép. Századok 108, 1974, 1043, további adatokkal). A Suda
lexikon szerint K r u m bolgár k á n megkérdezte a bolgár fogságba került
avar hadifoglyokat: „Mit gondoltok, m i miatt pusztult el u r a l k o d ó t o k és
egész népetek?" A válasz egy része így szólt: „volt részegeskedés, mert a
bor szaporodtával (szinte) mindnyájan részegesek lettek". Olajos Teréz: A
I X . századi avar történelem görög nyelvű forrásai. Szeged, 2001, 27. - Úgy
vélem, hogy ennek az adatnak a segítségével értelmezhető a m á r a Kár­
pát-medencében élő [9. századi] magyarokra vonatkozó Gardizi-tudósítás
érdekes része is: Ezek „a magyarok jézushitűek a korhelyek (tárkárán) kö­
zött". Kmoskó Mihály szerint e tárkárán Ibn Rusztah értelmezésében „a
törökök egyik fajtája". (Kmoskó Mihály: Gardizi a törökökről. Századok,
1927, 166). Kmoskótól eltérően, ezt nem szójátéknak tartom, hanem a 8-9.
századra vonatkozó állapot pontos leírásának, amikor (alkalmankint
részegeskedő) török (kései avar) u r a l k o d ó osztály alatt finnugor nyelvű
magyarok éltek a Kárpát-medencében. Úgy látszik, Á r p á d honfoglaló n é p e
a borok élvezetének ügyében követte avar-várkony elődeit. - A Suda lexi­
konnak az avarok részegeskedésére vonatkozó részét és a K r u m
érdeklődésére adott válaszra adott reakció hitelességét ( K r u m elrendelte,
hogy az összes szőlőtőkét gyökerestől tépjék ki) súlyosan kompromittálja
az a jól értesült tanútól származó adat, hogy Niképhoros császár katonái
K r u m elfoglalt székhelyén bőséges borkészleteket találtak (Olajos 2001,
20-22). Egyszerűen m i n d k é t n é p szerette a bort, ami nem vehető rossz
néven azoktól, akiknek a kezén voltak a Szerémség, a hajdani r ó m a i Pan­
nónia és talán m é g Tokaj-Hegyalja szőlői is. Vö. Makkay J á n o s : Saecula
Avarorum. Budapest, 2005, a 206. jegyzet. Részletesen m é g Makkay János:
Második kislexikon a Nagylexikonról. Budapest, 2007, 24-25. Lásd Szá-
deczky-Kardoss Samu: Az avar történelem forrásai 557-től 806-ig. Buda­
pest, 1998, 304-306.
29. vivő: értelmezésére másik lehetőség, hogy amíg él, lépni sem fog tudni tőle.
30. Tekintettel arra, hogy a történet szerint a menekülők a Duna völgyéből a
Rajna völgyébe érkeztek, ezek a Rajna m e n t é n ismeretlen halak esetleg
harcsák (Silurus glanis) lehettek, b á r a harcsa mai elterjedési területének
é p p e n a Rajna vízrendszere a legnyugatibb h a t á r a .
31. A svédországi Eskilstuna melletti Ramsundsberget nevű helyről származik
a híres Sigurd sziklarajz. Mikor Sigurd megölte a kincset őrző Fafnir sár­
kányt, akkor a megszerzett aranyat egy Grani nevű ló h á t á r a rakott ládában
szállította el. Ennek a lónak a rajza látható az ábrán, A. Kappe (szerkesztő):
The magic of gold i n life and legend. Stockholm, 1994, 12. oldal u t á n . En­
nek a Grani nevű lónak a rajza látható a borítón.
32. Tehát Attilának.
88
33. A Rajnát.
34. Franciául Les Vosges n é m e t Wasigenstein és Wasgenwald Franciországban a
y
francia-német h a t á r közelében.
35. M i n t arról másutt m á r részletesen í r t a m (Makkay J á n o s : A tempore regis
Atile conservata'. Új történetek Szent László királyról. Budapest, 1997, 102-
119), ez az alvási jelenet közeli rokona, sőt bizonyos fokig előképe lehet a
Szent László legenda pihenési j e l e n e t é n e k és az úgynevezett 'fejbenézés'-
nek. N é h á n y újabban megismert részlet alapján megerősödött a g y a n ú m ,
hogy ez a szokás (és vele együtt n é h á n y m á s forma is) a régi iráni (vagy
a k á r indoiráni) mitológia sztyeppéi változatára mehet vissza. Vö. Yulia Us-
tinova: The Supreme Gods of the Bosporan Kingdom. Celestial Aphrodité
& the Most High God. Leiden-Boston-Köln, 1999, 117-122, illetve a rituális
földön alvás mint kapcsolatos szokás (the ritual sleep on the earth): 73.
36. A halál birodalmát.
37. Qui: maga az Isten, vagy a kard, amely veszélyektől mentette meg Val­
tert.
38. Tehát Günter.
39. A nyakperecek kérdéséhez lásd az 1059. sorhoz fűzött k o m m e n t á r t !
40. Utalás lehet a numidiai medvére: az 1337-1443. sorok.
41. A 652. sor a 647. sor betű szerinti ismétlése, és az egyik kéziratban (Strecker
szerinti S) egy idegen kéz betoldása.
42. Wagner 1992, 115 szerint a szövegből nem d e r ü l k i pontosan, hogy Kimo
Scaramundus mellékneve, vagy Kamalo testvére, esetleg unokaöccse volt.
Lehet, hogy a teljes névalak Kimmund vagy Kirmund volt, és ekkor a név
második tagja megfelel Scaramund-énak. A Kimo névnek van ófelnémet
etimológiája: c(h)ímo, jelentése 'Keim' azaz 'csíra'.
43. Kimo-Szkaramund valószínűleg kiejtette kezéből kardját, mikor lecsapott
Valter sisakjára (a 714. sor). Ezzel vágta le a fejét Valter.
44. A név g e r m á n megfelelői Uuarinhardus/Uurimhardus, Werinhardus, Wirin-
hardus, euuarhardus, etc. A 7-kézirat Uuarin(h)ardus névalakja az Umlaut­
nélküli első a (tehát m é g nem á) hangja miatt a 8. századra megy vissza.
Etimológiája feltehetően Wurm-heri, 'Drachenbekámpfer', tehát Sárkányölő:
Wagner 1992, 109-111.
45. A felfogás szerint Werinhard Pandarosz trójai hős nemzetségéből szárma­
zott, mivel - Bóna Istvánhoz hasonlóan - azt hitték, hogy a frankok a tró­
jaiak utódai: A l t h o f I I , 211, és Wehrli 1965, 66. Lásd m é g fentebb a 6.
jegyzetet is!
46. Pandarosz, Lükia királyának, L ü k á ó n n a k a fia, aki a trójai h á b o r ú b a n
Trója oldalán harcolva, a férfialakban megjelenő A t h é n é istennő biztatá­
sára elsőnek törte meg az ideiglenes fegyvernyugvást, és mint híres-neve­
zetes íjász, rányilazott Meneláoszra (íliász iv, 86-147). A vessző ugyan át­
hatolt Meneláosz öve és két vértlemeze között a kapcsoknál és a dárdafogó
lemezen, de ereje legyöngült, és így csak felkarcolta Meneláosz bőrét.
89
47. Ekivrid, Hadavard/Hadawart és Patavrid, a 4-6. számú ellenfelek nevének
j ó megfelelői vannak az ófelnémet névanyagban: Wagner 1992, 117.
48. A kelta itt valószínűleg m á r egy olyan angliait vagy bretont jelent, aki a
burgundokhoz menekült.
49. Valter.
50. A 812-817. sorokban Valter nem Hadawarthoz, hanem saját m a g á h o z és
fegyvereihez beszél.
51. T e h á t saját pajzsát, amelyet Hadawart meg akart szerezni (a 781-782. so­
rok).
52. H á g e n (az északi sagákban Högni).
53. Az eredetiben veszélyes örvény, vortex.
54. Animam dedit Orco: H a l á l n a k átadta lelkét. Orcus a halál és az Alvilág iste­
ne a r ó m a i mitológiában, megfelel Pluto és a görög Hádész alakjának. A
olasz nyelvben orco d é m o n a mesékben, a francia ogre szintén egy szörny,
amelyet téves értelmezése miatt mint megalázó jelzőt a magyarokkal (ogre
^ hongrois) hoztak kapcsolatba a franciáknál. Vö. Makkay J á n o s : Az első
országos kiállítás a honfoglalásról. Századok 131:3, 1997, 781-782.
55. Gerwitus nevének van ófelnémet etimológiája, és annak alapján jelentése
valószínűleg Ger-uuint, tehát 'lándzsahajító': Wagner 1992, 117-118.
56. A nyolcadik ellenfélnek, Randolfnak a neve gyakori, de eltér egy várható
ófelnémet Rantolf alaktól, és ezért keltezése inkább későbbi: Wagner 1992,
118.
57. Az égi kovács a g e r m á n mitológiában.
58. Helmnod, a kilencedik ellenfél, másik nevén (1008. sor) Eleuthir. A Helmnod
név jelenetése feltehetően 'sisaktörő'.
59. Az ango egy olyan lándzsaszerű szúrófegyver, amelynek a hegye tövében
m é g két kissé görbült szakája is van, hogy ne lehessen könnyen kihúzni a
sebből.
60. A köteles szigonyt húzó 9-11. ellenfél közül Eleuthir egy Leuthere/Liuthere
alakban feltehetően longobárd névváltozat. A Trogus név latinizált alakja
egy Drögo/Droago/Druogo/Truago névnek, amelynek jelentése 'Gefolgsmann',
tehát a fegyveres kíséret tagja. Végül Tanastus etimológiája meglepetésre
talán a Don folyó Tanais nevéből vezethető l e j e l e n t é s e tehát 'aki a Dontól
való': Wagner 1992, 120-123. Lehet, hogy Tanastus egy iráni nevű csat­
lakozott alán (foederatus?) u t ó d a volt?
61. Argentína, pontosan Argentorate Strassburg latin neve. Oppidum latin szó,
és jelentése fallal, sáncművel körülvett terület, vár, erőd, település.
62. Althof I I , 1905, 279 szerint Spira azonos a kelta nevű Noviomagus Nemetum
településsel, mai neve Speyer.
63. viridem vacuaverat aedem: a zöld házat ürítette, tehát a kard zöld hüvelyét.
64. A nyak köré font-vágott arany perec kérdéséről régóta folyik a vita. A k i ­
fejezés maga a Vulgata-ból eredhet: Dániel 5,16: circumdata est torques aureo
collo eius = aranyláncot kapsz a nyakadba. Vagy Teremtés 41,42: collo
90
torquern aurearn circumposuit = a z u t á n a fáraó aranyláncot akasztott [Jó­
zsef] nyakába. [N.b. a latin torques igazában nem láncot, hanem tömör
nyakperecet jelent.] A Waltharius egyik példaképénél, Vergiliusnál az Ae­
neis 5. énekében (558) itpectore summo Flexilis obtortiper collum circulus auri
= az Acestesnél rendezett versenyjátékokon a vendéglátók fiain nyakukat
átölelő, hajlékony aranyfonat omlik. Vannak, akik szerint Valter egy arany
nyakperecet vett le Trogus testéről, és mint győzelmi jelet m a g á r a aggat­
ta. Mások szerint kardjával körbe metszette a nyakat, és annak karikája vö­
röslött vértől. A kérdéshez lásd A l t h o f I I , 1905, 288-289, valamint A. Wolf
in: Ploss 1969, 34-42, továbbá A. Önnerfors: Bemerkungen zum Waltha-
rius-Epos. Latomus 51, 1992, 638-639.
65. Az 1071. sorban inter comitantes kétségtelenül a 12 fős kíséret férfiak vagy
egy részüket jelenti, holott H á g e n kivételével m á r mind halottak. így a
megjegyzés a 628-631. sorokban mondottakra vonatkozik.
66. Worms városát.
67. Ejtése Főbusz.
68. A latin szövegben Thilen, tehát Thule hajdanában Európa legészaknyugatibb
részét jelentette, ami Britanniától északra hat napnyi hajótávolságra fe­
küdt. Az idősebb Plinius Naturális Historia-jában (22,75) in insula Thule -
sex dierum navigatione in septentrionem a Britannia distante. Pomponius Mela
szerint (De chorographia, 3,6) ott megy le a nap, az éjszakák rövidek, de
télen sötétek, a napforduló idején viszont nincs is éjszaka. Ekkehard szá­
m á r a erről volt híres Thule (notam Thilen). Massiliai Pytheas szerint, aki
Kr. e. 330 körül elhajózott az Északi Tengerig, Thule szigete volt a legtá­
volabbi föld, amelyet Britannia akkori lakói m é g ismertek. Voltak, akik ez
alapján Izlandra gondoltak, például Bremeni Á d á m (munkájában 4.36):
Thyle nunc Island vocatur. Mikor a r ó m a i a k Kr. u. 84-ben először hajózták
körül Britanniát, a hajósok megpillantották ugyan Thulét, de nem keres­
ték fel, mert a parancs csak az Orcades - Orkney- - szigetekig elérő hajó­
zásra szólt: A legtávolabbi tengernek ezt a vidékét akkor hajózták először körül
a római egységek, és ezzel bebizonyították Britannia sziget voltát, egyszersmind
felfedezték s meghódították az Orcades nevű, addig ismeretlen szigetcsoportot is.
Messziről látták Tulét is, mert addig szólt a parancs, és közeledett a tél. (Tacitus:
Annales 10, Borzsák István fordítása). Althof T h u l é t a Shetland-szigetekkel
azonosította ( I I , 1905, 302-303, innen vettem az előbbi adatokat). -
T h u l é h o z a magyar kutatásban Borzsák István: Ultimus Thules. I n Studia
Varia, szerk. Makk Ferenc et al. Szeged, 1998, 23-29.
69. Az eredetiben spera, ami sphaera, sphéra (golyó, gömb) helyett van.
70. Lucifer h í r n ö k a hajnalcsillag, Taprobane Ceylon régi görög neve. Agelidus
qua terram irrorat Eous kifejezés azt jelenti, hogy általában hajnalban van
a legerősebb hideg.
71. Tehát hogyan viselkedik egy idegen ló, ha addig ismeretlen fegyveres üli
meg.
91
72. A hasonlat H á g e n unokaöccsének a megölésére vonatkozik.
73. Tehát napfelkelte u t á n egy-két órával.
74. Itt a latin szövegben hibás revellens áll, helyette valószínű a repellens: A l t h o f
I I , 1905, 338. k o m m e n t á r j a az 1322. sorhoz.
75. Vergilius: Aeneis 10,708 és 12,752. A r ó m a i korban Numidia a mai Kelet- Valter Pannóniában - a Waltharius Hungáriában
Algéria területe volt, amelynek hegyei (az Atlasz) nevezetesek voltak vad­
állataikról, így az oroszlánokról és a medvékről.
76. A nyugat-görögországi Epirusz ( D ó d o n a vidéke) régi lakossága volt a A mindössze 1456 sorból álló latin nyelvű g e r m á n eposz utolsó kiadásának
molosszok népe, és a terület nevezetes volt a vadászkutyáiról. Horatius: A borítóján a következőket olvashatjuk: a latin hexameterekben Vergilius stílu­
Szatírák második könyve, 6:115: reng a magas ház szörnyű molossus ebek csa- sában írott m ű valószínűleg a 10. században született. H á r o m , a hun királyi
holásától. Bede Anna fordítása, Horatius Összes Versei. Szerk. Borzsák Ist­ udvarban é l ő túsz t ö r t é n e t é t mondja el: a frank H á g e n é t , a burgundiai
ván és Devecseri Gábor. Budapest, 1961, 471. Hiltgunt/Hildegund királylányét és akvitániai Valterét. Megszöknek és eljut­
77. A latin eredetiben Hagedorn, ami tövist jelent (Crataegus), és a szó némileg nak a Worms városában u r a l k o d ó G ü n t e r országáig. Megkezdődik a harc a
hasonlít H á g e n nevére. szép Hiltguntért. Az eposz a középkori költészet egyik fénypontja. 1

78. Páriz-Pápai szótárában a framea 'szablya' jelentésű, amely fegyver az avar Ez a fénypont m á r 1612-ben ismert volt, amikor M . Freher a kiadását is
korban - egyes kivételektől eltekintve - m é g nem létezett, de a török kori tervezte, de az elmaradt. így nyomtatásban először 1780-ban látott napvilá­
2

magyar huszárok egyik, rövid kardjára is ezt a szót használták. Lásd a got a stuttgarti, nem teljes kézirat alapján F. C. Fischer kiadásában. Ez a kéz­ 3

336-338. sorokhoz írott jegyzetet! irat az 1337. sornál megszakad. 1782-ben Fr. Molter a karlsruhei kézirat alap­
j á n , majd ismét Fischer 1784-ben m á r a teljes költeményt tették közzé. Az 4

79. A szó nem latin, hanem ó g e r m á n , lásd Althof, I I , 1905, 361, s.v. 1426.
editioprinceps]. G r i m m munkája 1838-ból. A m a mérvadó kiadás K. Streckeré,
5

sor.
és néhány eltéréssel az ő latin szövege olvasható a páros oldalakon. Vogt-Spira 6

80. A szikamber egy g e r m á n törzs volt.

és Vossen fordításán kívül m é g több m á s n é m e t fordítás is rendelkezésre áll
K. Langosch, B. K. Vollmann és Walter Haug kiadásában.
7 8

1
Vogt-Spira 1994.
2
Strecker 1951, 10, 1. jegyzet.
3
Fridericus Christophorus Jonathan Fischer: Ekkehard I De prima expeditione Attiláé
Regis Hunnorum i n Gallias ac de rebus gestis Waltharii Aquitanorum principis carmen
epicum saeculi 6. Ex codice manuscripto ... nunc primum in lucem productum, et omni
antiquitatum genere, ... illustratum ... a ... . Lipsiae, 1780.
4
Strecker 1951, 10, illetve Vogt-Spira 1994, 21.
5
Waltharius, in Lateinische Gedichte des X . und X I . Jahrhunderts. hrsg. v o n j . Grimm
und Andreas Schmeller. Göttingen, 1838, 1-126.
6
Strecker 1951, illetve Strecker 1947, előbbinek van egy utánnyomása Münchenben,
1978-ban. - H á r o m apró eltérésre lásd Vogt-Spira 1994, 27, a negyedik pedig az, hogy
Vogt-Spira 1994, 1442. sorának végén elmaradt az idézőjel. Strecker és Vogt-Spira
szövege között van m é g néhány apró eltérés (alighanem sajtóhibák Vogt-Spira 1994-
ben), amelyeket az utóbbi nem vett észre, illetve nem említett meg. Ezek a következők:
A 6 1 . sor végén capessant. A 407. sorban clausissem, vivo, talentis. A 740. sorban callide,
a 810. sorban mihi, cernis, et ipse, az 1290-ben nequire/nequire,. Ezekben az esetekben
Vogt-Spira 1994-et vettük alapul, összehasonlítva Haug-Vollmann 1991-gyei. - Kari
Strecker kiadása 1943-ban m á r megjelent, de az M G H vonatkozó kötetét egy bomba­
támadás megsemmisítette. Az 1945-ben elhunyt Strecker munkájának háromnegyed
része = Strecker 1951.
7
Waltharius. Ruodlieb. Márchenepen. Darmstadt, 1967 . 3

8
I n Haug-Vollmann 1991, 163-259 és 1169-1222. Vogt-Spira 1994 német fordítása rész­
ben követte Félix Genzmerét 1953-ból, amely a Reclams Universal-Bibliothek korábbi,

93
 Az eposznak teljes magyar fordítása nincs, b á r Kurcz Ágnes szerint Kőrös 9
E[ndre] Scheffel n é m e t fordítása nyomán átültette. Kőrös Endre p á p a i gim­
10
náziumi t a n á r a fordításának a bevezetőjében a felsorolt források között h i ­
vatkozik h á r o m magyar nyelvű m u n k á r a , amelyek említik a Walthariust. 11
Kurcz viszont nem nézett u t á n a az adatoknak, sőt m é g Kőrös előszavát sem
olvasta el figyelmesen, és ezért nem j ö t t rá, hogy Kőrös fordítása nem teljes,
hiszen elhagyta a terjengős csataleírásokat (179-214. sorok), a családi leszár­
mazás részletezését, az ókori mitológiai p á r h u z a m o k a t (1130-1135. és 1190-
1194. sorok). Emiatt Kőrös fordítása mindössze 1114 sort számlál, annak
12
megfelelően, hogy a Scheffel-fordítás is 353 sorral rövidebb az eredetinél. 13
Szász Károly fordított le az alapján m á r 1882-ben 58 sort, és Vendé E r n ő egy
másik n é m e t fordítás alapján 1889-ben 84 sort. Ezt követően csak n é h á n y
14
részlet jelent meg magyarul. Kettő Szedő Dénes szabad értelmezésével, de j ó
hexameterekben 1963-ban, valamint Csorba Győzőé 1970-ben.
15 16
de szintén 4174 számú füzete volt. Régi német fordításait említi Kőrös 1898, 12. - Tel­
jesjegyzékük 1969-ig Ploss 1969, xii-xiv.
9
Kurcz 1994, 395.
10
Scheffel fordításának adatait Kurcz nem adja meg, ezért pótlólag [Althof 1899,1, 58 és
Ploss 1969, xiii után]: J. V. Scheffel: Ekkehard, eine Geschichte aus dem 10. Jahrh. 1.
kiadás Frankfurt, 1855. Különnyomatként is: Waltharius. Lateinisches Gedicht des 10.
Jahrhunderts, von Joseph Victor Scheffel und A. Holder. Stuttgart, 1874.
11
Thierry Amadé: Etele és utódai története. A pontos cím Attila fiai és utódai történelme
a magyarok Európába telepedéséig. Ford. Szabó Károly. I : Attila történelme. I I : Attila
fiai és utódai történelme. Pest, 1865. Lásd m é g Thierry Amadé: Attila-mondák. Pest,
1864! - Heinrich Gusztáv: A német irodalom története, I . Budapest, 1886, 113-123, né­
hány sor fordításával, és még 49, 137, 139, 199. - Szász Károly: A világirodalom nagy epo­
szai, I I . Budapest, 1882, 153-159, 58 sor fordításával Valter hazaérkezésétől Attila dü­
höngéséig, tehát nagyjából a 215-401. sorok közül. Uj kiadása Budapest, Révai, é. n. -
Heinrich Gusztáv: Waltharius fordítások címmel (EPhK 22, 1898, 129-134) viszont az
eposz német fordításait elemezte.
12
Kőrös 1898, 15-16, a kihagyások indokaival.
13
Althof 1899,1, 58. - Nem tehetem meg, hogy ne idézzem itt Kőrös szavait Scheffel né­
met fordításának szépségeiről (márcsak azért sem, mert ez határozta meg Kőrös magyar
fordításának sajátságait; Kőrös 1898, 15): Scheffel míg egyrészt az eposzt eredeti alak­
jába mintegy visszaköltötte, addig másrészt megfosztotta mindattól a fölösleges klasszi­
kus cafrangtól, mely megfelelt az Ottók kora ízlésirányának, de amely ma é p p oly ke­
véssé élvezhető, amily kevéssé egyeztethető össze a német szellemmel. Koegelt idézem
itt, ki tavaly megjelent nagy munkájában [Kőrös nem ad pontos hivatkozást, valószínűleg
R. Kögel: Geschichte der deutschen Litteratur, I - I I . , 1897] így ír a Walthariusról: „Az
egész költemény ü d e hangját, rajzainak élénkségét méltán dicsérik, de az eredeti nem
oly gazdag ily szépségekben, mint a Scheffel fordítása, amelyben nem egy zavaró vergiliuszi
fattyuhajtást lemetélt."
14
Vendé Ernő: Részlet a «Waltárius»-ból. EPhK 13, 1889, 594-596, a 288-357. sorok.
15
I n Német költők antológiája, szerk. Keresztury Dezső. Budapest, 1963, 44-46, a sorok
számozása nélkül az 1151-1187. és az 1401-1442. sorok.
16
Évezredek eposzai, szerk. Lakatos István. Budapest, 1970, a 208-212. oldalakon a 489-
644. sorok. E részletben ott van a Szent László legendából ismert fejbenézés jelenete is.
94
Nem m e h e t ü n k el szótlanul az eposz rövid kivonatát a d ó Dömötör Tekla
sorai mellett. Szerinte Walthari a nyugati gótok királyának fia volt (nyilván az
17
akvitániai eredete miatt véli így, ez azonban nem állja meg a helyét). D ö m ö ­
tör Tekla H á g e n sok viszontagság u t á n j u t vissza Wormsba, de az eposz egy
szót sem ír ilyesmiről. A menekülésre készülő Valter és Hildegund nála m é g
18
gyermekek (Valter m á r a hun seregeket vezeti: 173. sor), és Hiltigunt útiruháról
is gondoskodott. Valójában sisakról, páncélról, ingről és 4-4 p á r divatos cipőről
van szó (a 263-269. sorok), r u h á k r ó l nem. Dömötörnél a hun király úgy meg­
siratta volna a megszökött párt, mintha gyermekei hagyták volna el (ez Attila
király dühöngésének leírása a 388-399. sorokban, a gyermekekről 300 sorral
korábban, 96-115 között esik szó). A k i k Dömötör szerint egy heti lovaglás u t á n
m á r reménykedtek volna a menekülés sikerében. (Ezzel szemben a 428. sor
úgy írja, hogy negyven nap u t á n értek a Rajnához, a hét nap a 277. és a 288.
sorokban szerepel, és arra vonatkozik, hogy Valter és Hildegund megállapo­
dása u t á n hét nap telt el a vacsoráig.) Friss patakvízről és szép színes halakról
sem olvashatunk sehol, a menekülők pedig nem szakadékban, hanem egy ha­
sadékban pihennek (a magyarban a szakadék lefelé, a hasadék felfelé nyílik).
Valter nem száz aranyat akar adni a királynak, hanem száz kar- vagy nyak­
perecet. É n Valter lábsebesülését sem találom az eposzban. D ö m ö t ö r feltehe­
tően a 904-905. sorokra gondolt, ahol Valter pajzsa védelmébe húzódik térdé­
re hajolva, vagy az 1158. sorra, ahol Valter térdre borulva imádkozik, de tér­
de azért az i m á b a n nem sérül meg! Azt sem találom, hogy a hős a legyőzöttek
fegyvereivel torlaszolta volt el a hegyszoros/hasadék bejáratát.
Hihetetlen, hogy mindössze két oldalon ennyi újdonságot legyen képes
felhozni. Semmi kétség, a Waltharius latin eredetije vagy n é m e t fordítása, so­
hasem volt a kezében. így nem csoda, hogy m o n d á k k a l foglalkozó ethnográfus
létére sem méltóztatott felfigyelni az alvási és ébresztési jelenet összefüggése­
ire a Szent László-legendával.
Az e két fordításhoz fűzött rövid k o m m e n t á r o k o n és Dömötör épületes k i ­
vonatán túl az egyetlen lexikoncikk, amely a magyar olvasóval megismerteti
a Walthariust, Kurcz Ágnes másfél hasábos summázata. Ebből idézek két ta­
nulságos részletet:
A kutatók többsége szerzőjét már ...a mű prológusában magát megnevező, egyéb­
ként ismeretlen Geraldusban látja. M i n t látni fogjuk, nem igaz! A kutatók több­
sége továbbra is I . Ekkehardban látja a költőt.
Kurcz szerint továbbá az 1456 h e x a m e t e r b ő l álló kiseposz formai-nyelvi is­
mérvek alapján keletkezhetett a 9. században is, de tartalmi érvek, különösképpen a
Csodálkozom, hogy a részben népnemzeti Csorba Győző ezt nem ismerte fel. A fordí­
táshoz fűzött kommentár ismét azt állítja, hogy Kőrös Endre a teljes eposzt tolmácsolta
(p. 535). A kommentárra m é g visszatérek.
Germán, kelta regék és mondák. Budapest, 1976, 85-87, 6.kiad, 1998, 96-100.
A 120. sorban nocte fugám molitur et ad dominum properavit.
95
magyarok kedvező megítélése alapján a 10. század végénél előbbre nem keltezhetjük.
A latin eredeti azonban bárkit azonnal meggyőzhet, hogy abban a [honfog­
lalás előtti, honfoglalás kori vagy 10. század végi] magyarokról sem áttétele­
sen, sem közvetlenül, sem kedvezően, sem kedvezőtlen színben nincs szó. Kurcz
Ágnes úgy írta meg szócikkét, hogy az eredeti latin szöveget, vagy egy n é m e t
fordítást kézbe sem vett. Ha igen, akkor a latin szöveget nem értette. Mivel
nem ismerek olyan tanulmányt, amely a Waltharius latin szövegének a kelte­
zését az á r p á d i magyarok 896-os érkezésére alapozná, kíváncsi lettem, hon­
nan eredhet Kurcz csacskasága. Valószínű, hogy Lakatos István k i t ű n ő kom­
mentárjából ollózott, de trehányan, és m é g félre is értette azt. Lakatos ugyan­
is a következőket írta:
Magyar szempontéi figyelemre méltó: a hunok rajzában a költő voltaképp a ka­
landozó magyarokat festi, akiktől ugyancsak szenvedtek a délnémet kolostorok. A má­
sodik Ekkehard pedig [a IV. Ekkehard nevű szerzetes], az az átdolgozó, kinek fő
műve a Szentgalleni történetek. Ebben írja meg a pogány magyarok 925-i szent­
galleni kalandjáról szóló, történelemkönyveinkben százszor idézett, életteljes, eleven
költői riportját. A honfoglaló Á r p á d csapatai persze nem 925-ben, hanem 926.
19
május 1-én jelentek meg Szent Gallenben. Kristó 917-es szent galleni t á m a ­
20
dásról nem ír, jóllehet a Bázel lerombolására induló, majd Elszászt és Lota-
ringiát m e g t á m a d ó á r p á d i csapatokra az egyik forrása é p p e n az a bizonyos
Herimannus Augiensis. H a tehát elfogadjuk I . Ekkehard szerzőségét, akkor
21
a Waltharius megalkotásában Á r p á d n é p é n e k csapatai valamelyes kiváltó sze­
repet játszhattak. Miről is van szó?
I . Ekkehard 910 körül született és 973-ban halt meg. Az á r p á d i magya­
22
rok 926. május 1-én t á m a d t a k rá Szent Gallenre, és kirabolták a kolostort.
19
Lakatos 1970, 535.
20
Kristó Gyula: Az Árpád-kor háborúi. Budapest, 1986, 29. - HKÍF 1995, 204. A 650.
jegyzet szerint (HKÍF 1995, 205) IV. Ekkehard tudósítása a 926-os magyar kalandozó
hadjárat egy másik, ugyancsak szent galleni epizódjára vonatkozik (Ekkehard szent
galleni tudósítására lásd HKÍF pp. 246-252!). Vogt-Spira előszava szerint IV. Ekkehard
(t 1060—) fiatalabb kortársa volt Herimannus barát. Mikor 1070 körül átdolgozta I .
Ekkehard írását Wiboradaról, a Vita Sanctae Wiboradae-í (ez a fiatalabb vita), a magyarok
917-es (!) szent galleni betörésének ecsetelésénél átvett elemeket a Walthariusból is:
Vogt-Spira 1994, 10, és részletesen Becht 1989-1990. Becht 926-ra keltezi a Wiborada-
eseményt. - A Herimannus által a Walthariusból csaknem betű szerint (Herimannusnál
atque helyett mox van a sor elején) átvett sor az 5l.:Atque adpraedandum cuneus dispergitur
omnis. A feltevés szerint ezzel a Szent Gallen ellen vonuló árpádi magyarok pusztításait
hozta volna párhuzamba a frankok leverése után a burgundok ellen vonuló hunok rab­
lásaival. Mindez azonban csak feltevés.
21
Kristó 1986, 27. és az 57. jegyzet a 289. oldalon.
22
I . Ekkehard Vitae Sanctae Wiboradae-ja (a korai vita) 960-970 körül íródott: W. Berschin:
Vitae Sanctae Wiboradae. Die ältesten Lebensbeschreibungen der heiligen Wiborada.
St. Gallen, 1983, 1-5. és 13-16. IV. Ekkehard Casus sancti Galli-jának 80. caputja pon­
tosan megadja I . Ekkehard halálának napját: 973. j a n u á r 14. V.o. Langosch i n Ploss
1969, 105, valamint Vogt-Spira 1994, 7.
96
Ekkor érte m á r t í r h a l á l Wiborada remetenővért is. Az esetről a Casus Sancti
Galli 51-56. fejezetei számolnak be. I . Ekkehard röviddel élete vége előtt el­
kezdte m e g í r n i Wiborada sorsát. Feltehető, hogy az akkoriban a hunokkal
azonosított honfoglaló magyarok hívták fel a fiatal I . Ekkehard figyelmét a
Walther-mondára, és jóllehet a honfoglaló magyarok vadsága nem alakította
át az eredeti monda kedvező és emberi Attila-képét, mégis egy ilyen g e r m á n
monda lehetett a Waltharius előképe. Sőt, van olyan feltevés, hogy a Waltha-
riusban olvasható úgynevezett hun lovas harcmodor (lásd a 170. és köv. sorok­
ban!) nem az Ekkehard rendelkezésére álló korábbi [ g e r m á n nyelvű] előz­
ményben szerepelt, hanem Ekkehard eredeti alkotása. Mivel az ő kortársait,
a magyarokat a hunok örökösének tartották, Ekkehard a magyarok harcmo­
dorát választotta p é l d á n a k az ő hun csatájához. így nem a Karoling-kor nehéz
fegyverei szerepelnek a Walthariusban, hanem főleg könnyű hajítófegyverek,
és m é g a kor magyarjaira jellemző m á s fegyverek is. (A kérdésről lásd a 336-
23
338. sorokhoz fűzött kommentárt!)
Ezzel azonban a Waltharius magyarországi tudományos fogadtatásának
fura története m é g nem teljes. Az elmúlt hat évtized kutatásából emelek k i
néhány részletet, bizonyítandó, hogy kutatóink nem sokat törődtek a világiro­
dalom egyik becses művének kárpát-medencei vonatkozásaival.
Eckhardt S á n d o r t a n u l m á n y á b a n tartalmi ismertetést ad a Walthariusról:
Egyszer aztán Attila király meg akarja ismételni régi győzelmeit és a frank Gibicho
ellen készül hadat indítani, de hallva, hogy az Isteren át nagy had jön ellene, kibé­
kül a frankokkal, miután a még kiskorú Trójai Hagent megkapja kezesül} A 17-18, 4
illetve 17-33. sorokról van szó, de az Isteren át közeledő hadak nem frankok,
burgundok vagy m á s g e r m á n o k , hanem Attila folytatta fáradhatatlanul had­
járatait, és seregével é p p e n a frankok ellen vonult. Ezekről kapott hírt Gibicho,
mikor átkeltek a Dunán:fama ... dicens hostilem cuneum transireper hystrum (17-
18. sorok). Attila E c k h a r d t n á l is kétségbeesetten sóhajtozik fogadott fia után, ami
25
Attila eszeveszett h a r a g j á n a k sajátos értelmezése. Eckhardt további magya­
rázatai szerint Attila a Walthariusban sisakot és páncélinget hord, nagy au­
lában fogadja embereit, és őseinek hadi tetteit ábrázoló faragott fakupából
iszik. Valójában nem hord sem sisakot, sem páncélinget, hanem Valter meg­
26
bízta Hildegundot, hogy az előkészületek során emelje el a kincstárból Attila
sisakját és h á r o m r é t e g ű , mesterjegyes páncélingét (263-264. sorok). A vacso­
rát nem Attila adja, hanem Valter, az aulába érkező vendégeket sem Attila
fogadja, hanem Valter, így m a g á t a királyt is (291. sor). Attila a Priszkosz által
leírt fogadáson valóban fakupából ivott, de a Walthariusban nem, hiszen aurea
23
K. Langosch in Ploss 1969, 106, további irodalommal, elsősorban W. Meyer i n Zeitschrift
fur deutsches Altertum 43, 126-127.
24
Eckhardt 1940/1986, 175.
25
Eckhardt 1940/1986, 176; ebből a sóhajtozásból lett Dömötör Teklánál az, hogy Attila
megsiratta a menekülő párt.
26
Eckhardt 1940/1986, 178.
97
bissina tantum stant gausape vasa - kizárólag arany edények állottak az aszta­
lon (300. sor).
Eckhardt esetében fel sem tételezhetjük, hogy ne tudott volna latinul. Tehát
nem olvasta el figyelmesen az eredeti latin szöveget, hanem valamilyen n é m e t
kivonatból tájékozódott felületesen. Ezért ő sem vette észre a Szent László­
legenda pihenési jelenetének legjobb és legkorábbi p á r h u z a m á t . Pedig feltűnt
neki, amikor Attila felesége (Attila alakja szerinte is a Walthariusból öröklődött
a Nibelungi énekbe) levágja a m á r megkötözött H á g e n fejét. A m i ö n k é n t e ­
27
lenül is eszünkbejuttatja a Szent László-legenda ama falképeit, amelyeken a
leány vágja le karddal vagy baltával a kun vezér fejét. Például a magyar Anjou­
legendárium miniatúráján, vagy H o m o r ó d s z e n t m á r t o n , Bögöz, Gelence,
Maksa, Erdőfüle falképein. Ehhez azonban el kellett volna olvasnia az eposz
28
503-512. sorait is. Mindenesetre az ilyen elnézések nem segítettek abban,
29
hogy a Walthariusra a magyar kutatók figyelmét felhívják. Miért kellett volna
nekik kicsit többet törődniök ezzel a hőskölteménnyel? Csak n é h á n y fontos,
nem az á r p á d i honfoglalókkal, hanem új hazájukkal, Pannóniával kapcsola­
tos szempont!
1. A legtöbb kutató szerint az eposz írója az az I . Ekkehard volt, aki fiatal
szent galleni barátként tanúja volt az á r p á d i magyarok 926. május 1-i látoga­
tásának. Ez is oka lehetett annak, hogy a - magyarokkal azonosított - hunok­
ról szóló hősköltemény megírásába fogott. M i n t IV. Ekkehard Casus Sancti
Galli-jából tudjuk, a Gallus-apátság könyvtárának kódexeit a magyarok t á m a ­
dásaitól félve m á r 924-ben Reichenau-ba szállították. 30
2. Attila neve vagy jelzői (satrapa, rex, eous, ductor,princeps, dominus, dominus
rex, páter optime, senior) 40 alkalommal fordulnak elő. 31
27
Eckhardt 1940/1986, 178. - V.o. Makkay 1997, 102, 164. jegyzet! - A fej levágása jele­
netének leírása magyar nyelven A Nibelung-ének és a Frithiof-monda, ford. Szász Kár­
oly és Győry Vilmos. I I . kötet, Budapest, é. n. 147-150. Az eredetiben Nibelungenlied
I I , 262-263, a 2372-2373. stanzák.
2 8
László Gyula: A Szent László-legenda középkori falképei. Budapest, 1993, a 14., 28.,
37-40., 46-47., 50-51., 55-56. és további képek.
29
Eckhardt 1940/1986, 187 Árpád/Attila kardjának ügyében német születésű magyar k i ­
rálynét csinál Salamon király anyjából, Anasztázia kijevi hercegnőből, összeekeverve őt
Judittal, I I I . Henrik császár leányával, Salamon feleségével. A 188. oldalból kitűnik,
hogy Eckhardt szerint sem Judit, hanem a király anyja csempészte k i a kardot. A IV.
Béla kedvenc leánya, Anna által Prágába szállított királyi kincsek ügyét Eckhardt szerint
IV. László király tárgyalta meg Ottokárrral (uo. 188). Valójában V. István folytatta a tár­
gyalásokat: lásd Makkay 1997!
3 0
Casus Sancti Galli, cap. 51., ed. G. Meyervon Knonau in Mittheilungen zur Vaterländi­
sche Geschichte 15-16 (Neue Folge 5-6), 1877, 197. A HKÍF nem tartotta érdemes­
nek fordításban közölni ezt a részt: 246—248, olvasható viszont latinul in A magyar
honfoglalás kútfői, szerk. Pauler Gyula és Szilágyi Sándor. Budapest, 1900/1995, 336,
és magyarul i n M E H , 1975, 235. V.o. R. Schieffer: Silius Italicus i n St. Gallen. Ein
Hinweis zur Lokalisierung des »Waltharius«. MJ 10, 1975, 17.
31
Strecker 1951, 83.
98
3. Az avarokat az eposz hat alkalommal említi, auares (40., 93. és 555.
sorok), auarum (500. és 817 sorok), Auarenses armillas (1404). Az összefüggé­
32
sekből, főleg az 5. és 40. sorok összevetéséből világos, hogy az avar az eposzban
hunokat jelent, akiket a szöveg tízszer említ meg: Huni (69. sor), hunorum (155.
sor), hunis (91., 172., 467. sorok), hunos (5., 105., 121., 543., 599. sorok). Sze­ 33
repelnek az avarok/hunok gens Pannóniáé néven is (4. sor). Pannóniáik bizo­
nyos fegyverek, a kétféle k a r d . 34
4. A szöveg elolvasása u t á n világos, hogy Valter és Hildegund menekülésé­
nek leírásában részletesen van szó a nevezetes pihenési jelenetről, annak csak­
nem minden sajátos részletével együtt (alvás a leány ölébe hajtott fejjel, fegy­
ver fára aggatása, a fej levágása, a fejben való keresés, tehát a Molnár Anna­
ballada fejbenézése). 35
5. Említés esik arról, hogy nemcsak az avarok tekintetnek hunoknak, ha­
nem maga Attila az avarok királya, és P a n n o n i á b a n van palotájának/várának
városa: Pannonica urbs (429. sor). A régi g e r m á n irodalomban tehát nem a
Nibelungenlied tette Attila székhelyét Pannoniába, hanem a Waltharius. Na­
gyon helyesen, hiszen m i n d Attila, m i n d a korai és kései avarok központja va­
lóban a tágabb é r t e l e m b e n vett P a n n o n i á b a n volt, az avarok esetében aligha­
nem nem messze Budától. A Waltharius itt az általános történeti hagyományt
követte, hiszen a Karoling-kor történészei aligha feledkeztek meg arról, hogy
Attila egykor a hajdani provinciát is uralta, a kései avarok ottlétéről pedig
saját maguk jól tudtak. Attila palotáját így Kézai Simon nem saját kedvteléséből
helyezte Pannoniába, a r ó m a i kortól öröklődött történeti h a g y o m á n y n a k
megfelelően Ó b u d á r a . Mikor Kristó megállapította azt, hogyyl nyugati króni­
kairodalom 1189-ben Magyarországnak házhoz szállította ... azt a hiedelmet, hogy
Attila országa, illetve Attila vára (városa) Magyarországon, illetve Budán volt,* 6
akkor fogalma sem volt a Waltharius létezéséről.
Az 1189-es csodaévszám körüli feltevések Györffy György agyszüleményei,
de csatlakozott hozzá I I . H o r v á t h J á n o s és Kristó is. Kulcsár összefoglalásában
Anonymus kortársa volt Viterbói Gotfridnak, személyes ismerőse Gotfrid kollégáinak,
Ansbertusnak meg Lübecki Arnoldnak, akik 1189-ben megfordultak Magyarországon,
és behozták ide a Viterbói elméletét, azt a külföldön élő hiedelmet, hogy a magyarok
azonosak, illetve egy eredetűek a hajdan Pannóniát tartó, félelemetes hírű hunokkal.
...A gondolatmenetben egy döccenő is van. Az tudniillik, hogy ha a Névtelen netán
hallott is valamit Gotfridtól a magyarok eredetéről, azt nem értékesítette a Gestában.
32
Strecker 1951, 83.
33
Strecker 1951, 84.
34
Lásd fentebb a 338. sorhoz adott jegyzetben!
3 5
Ezekről a motívumokról és széles körű összefüggéseikről lásd J. Makkay: Middle Iranian
elements in Early Mediaeval heroic poetry. The Arthurian cycleand the Waltharius. Bu­
dapest, 1998, 55-57, valamint Makkay 1997, 102-119.
36
A magyar nemzet megszületése. Szeged, 1997, 216, és m á r 1983-ban is: Tanulmányok
az Árpád-korról. Budapest, 327.
99
Ebben ugyanis szó sincs a hun-magyar azonosságról, ebben csak az Attila-Arpád le­
származás kap helyet, az sem egészen konkrét formában. Csak arról van szó, hogy At­
tila ugyanabból a nemzetségből született annak idején, amelyből Árpád később. Györffy
[tegyük hozzá: kicsavart logikájával] éppen ezzel bizonyítja, hogy a jegyző még nem
hirdette a két nép közötti rokonságot, ő csak a dinasztikus kapcsolatot vázolta fel, és
ezt az ötletet vitte tovább Akos mester. Furcsa kacskaringó ez, mármint az, hogy a
hun-magyar rokonság Arnoldék által importált elméletét P. mester leszűkítette a csa­
ládi azonosságra, amit Akos (vagy Kézai) visszabővített Gotfrid eredeti koncepciójá­
ra. Györffy tehát szokása szerint sajátos m ó d o n értelmezte a forrásokat, csak
31
azokat ragadva k i , amelyek é p p e n aktuális elméletét támogatták. így azt ál­
lítja, hogy a hunok és magyarok határozott azonosságáról először a X I . szá­
zadi Chronicon Eberspergense írt 930-nál: Hunni qui et Ungri. A X I I . század­
ban is csak kétszer fordulna elő hasonló megjelölés, Lupus Protospatariusnál
és a Chronicon Polonorumban, de a X I I . század végétől [Kézai vagy Ákos
mester!] Viterbói Gotfrid nyomán közkeletűvé vált. Látni fogjuk, hogy Györffy
38
állítása nem felel meg a tényeknek, azaz forrásoknak.
Szűcs J e n ő n é l sem találtam érdemleges nyomát annak, hogy Kézai Simon
csepülése közben vette volna a fáradságot, hogy belelapozzon valamelyik
Waltharius kiadásba. A m i k o r arról ír, hogy a B u r g u n d i á n Szűcs szerint egyéb­
ként végigutazó Kézai milyen hajlékonysággal olvasztotta be művébe itt-ott felszedett
ismeretanyagát, semmi különös nincs benne, hogy a Nagy Károly-hagyományalakulás
e lovagi, majd jogászi veretű eleme egy historizált „/mw'-communitas teóriába ágya­
zódott bele. Nem ártott volna ehhez elolvasni a Nagy Károly-hagyományalakulás
59
csúcspontját, a Walthariust, és rögvest kiderült volna, hogy Kézai a k á r onnan
is vehette a hun történet egyes elemeit: az Attila székhelyéül képzelt Ó b u d a 4 0
nem az ő találmánya! Nem az általa (pl. burgundiai) utazásaiból j ó l ismert
helységekhez és romokhoz lokalizálta tehát a fiktív csatákat és eseményeket!
A hun hadjáratok útvonalai pedig nem Kézai Simon mester utazásainak nyomát
követik. 41
A m i k o r ugyanis Szűcs a hun történetből j ó l ismert Duna-menti Kézai-
helyekről: Tulln (Tulna civitas) és Cezunmaur (Zeiselmauer vagy Zeiselmaur; Bé­
nánál m i n d k é t név szerepel ) úgy ír, mint egy szabályos itinerárium helyeiről,
42
akkor kiderül, hogy nemcsak a régi g e r m á n irodalom gyöngyszeme kerülte
el figyelmét, hanem a hazai t ö r t é n e t t u d o m á n y új megállapításai is. Hiszen,
37
Kulcsár 1987-1988, 525.
3 8
Kulcsár 1987-1988, 527.
3 9
Szűcs J e n ő : Nemzet és történelem. Budapest, 1984, 433-434.
4 0
Szűcs 1984, 425.
41
Szűcs 1984, 422 és 427. - Lásd erre a kérdésre m á r Makkay 1997, 20-21, a 34. jegyzet.
4 2
A két név azonosítására a római kori névvel lásd már Petz 1885, 36: Tulln vagy T u l m
= Comagenae/Comagenis, és Zeiselmauer = Cetii muri, pontosan Cetium, Noricum nyuga­
ti, pannóniai határán, ott, ahol a Cetius mons eléri a Dunát.
100
mint m á r idéztem, Bóna akkor m á r 10 éve megírta, hogy Igen érdekes... Kézai
43
„hun-magyar" krónikájának különös hagyománya a cezumauri csatáról. Mivel a hely
fekvését pontosan megadja: Ausztriában Tulln és Bécs között, alig vitatható, hogy
Zeiselmauer torz változatával állunk szemben. Kézai szerint Cezumaurnál a hunok
csatáztak a rómaiakkal, értve ezalatt Attila, pontosabban a még Attila előtti hunokat
és az igazi rómaiakat, tehát 350 évvel korábbi eseményt. A hunok és a rómaiak azon­
44
ban soha nem csatáztak ezen a helyen, még a távoli környékén sem. Ezzel szemben a
frankoktól és saját maguktól is gyakran hunnak nevezett avarok valóban nagy csatát
vívtak itt, a magyar ősgesztában és krónikákban később is rómaiakként emlegetett
frankokkal. Az avar-magyar hagyomány 45
torzítva megőrizte a két frank hadvezér
nevét is: Detricus (Theodericus-Dietrich) és Macrinus (Meginfridusf), míg Károly
neve kiesett a legendából. ...A rejtélyes hagyomány magjának valóságértékét nehéz
volna vitatni, a pontos helyszínmegjelölés alapján kétségtelen, hogy itt nem a korai
hunokról, hanem az avarokról van szó, éppúgy, mint gyaníthatólag a hun-magyar
krónika egyéb helyein is. Itt most nem nyomozhatjuk e hagyomány öröklődésének sú­
lyos kérdését, helyi osztrák vagy avar voltát, regösénekek közvetítésének lehetőségét -
elég meglepő maga a puszta tény is. 46
Húsz évvel később n é h á n y részletet Bóna m á s k é p p e n látott, avar-magyar
regöshagyományról m á r nincs szó, csak helyszíni osztrák emlékezetről: Kézai
cezumauri csatájának az emlékét - mint azt Eckhardt Sándor kimutatta - Kézai
nem a magyar, hanem az osztrák hagyományból merítette. A hunok és a rómaiak nagy
csatájának a színhelyéről Kézainál megőrzött helyi hagyomány pontosan megjelöli a
helyszínt: Cezumaur (Zeiselmaur) és Tulna (Tulln) között, valóban itt zajlott le a
Karoling Annalesek szerint is a frank-avar („római-hun") ütközet, amely mégis csak
jelentős lehetett, ha a helyszínen századokkal később is emlékeztek rá. Valószínű, hogy
a csata napját a fiatal regensburgi püspök, Sindbert halálának dátuma őrzi: szep­
tember 29. Bóna nem ad pontos hivatkozást arra, hogy Eckhardt hol írt arról,
4 7
hogy a hun történet cezumauri csatájának emlékét Kézai osztrák hagyomány­
ból merítette volna. Ellenkezőleg, Eckhardtnál a cezumauri (nála Zeiselmauer,
r ó m a i nevén Citium vagy Cetii, m í g Tuln = Comagené) csatával kapcsolatban
az olvasható, hogy Kézai hun történetének alapjául azok a m e n d e m o n d á k
Makkay 1997, 35 és 1998, 65.
Persze, ha abban a gondolatkörben mozgunk, amiben a Waltharius szerzője is, hogy a
hunok azonosak az avarokkal jelesen a kései avarokkal, egészen pontosan hogy a kései
avarok szintén hunok, akkor világos, hogy Kézai ilyen értelemben emlegette Zeiselma-
urnál csatázni az Attila vezette hunokat a rómaiakkal, és látni fogjuk, hogy a hun-avar
azonosítás nem Kézai magánötlete, hanem j ó néhány évszázad történetírásának szilárd
tétele volt.
Az nem derül k i , hogy Bóna mit is ért avar-magyar hagyományon.
Bóna István: Nagy Károly nyomdokain. I n Évezredek hétköznapjai, szerk. Szombathy
Viktor. Budapest, 1973, 154-155. Avar-magyar regöshagyomány?\
Bóna István: Az avar birodalom végnapjai. I n Honfoglalás és régészet, szerk. Kovács
László. Budapest, 1994, 71.
101
szolgálhattak, melyek az előtte igen ismerős D u n á n t ú l o n egyes tárgyakhoz,
dombokhoz, r ó m a i romokhoz fűződtek. Osztrák hagyományról E c k h a r d t n á l
itt nem esik szó. Tudjuk viszont, hogy Kézai és a krónikakompozíció a
48
tősgyökeres hun-magyar nemzetségek számát - 108 - nem vehette az e u r ó p a i
irodalomból, mert ott ilyennek nyoma sincs. íróink tehát hazai hagyományból
[és nem osztrák népek emlékezetéből] örökölték. 49
Kár, hogy Bóna sem olvasta el a Walthariust és a hiteles irodalom valame­
lyes részét. Az eposz nevét vagy címét sem pontosan használja, mert Waltari-
eposzról ír. Ilyen változat a számos kézirat egyikében sincs, és ez jelzi, hogy
50 51
Bóna kezében soha nem j á r t az eredeti latin szöveg. Ugyanígy Györffy Györ­
gyében sem. 52
Nézzük azonban Kézai Simon védelmében röviden azokat a forrásokat,
amelyek évszázadokkal Kézai előtt az e u r ó p a i tudós történelemben megálla­
pították a hunok, avarok és magyarok azonosságát! A kiindulópont Heinrich
53
Gusztáv 1882-ben tett észrevétele, amelyet a későbbi Kézai-kutatás általában
mellőz. így hangzik:
Hunfalvy Pál és utána Riedl Frigyes ...az összes magyar húnmondákat a külföl­
di hagyomány átszármazásának és önkényes átalakításának tartják. E véleményhez
részemről nem csatlakozhatom. ... A hun-magyar rokonság nemzeti traditio volt -
természetesen nemzeti traditio, melyet a magyarok nem hoztak magukkal Ázsiából,
hanem itt, európai új hazájokban részben készen találtak, részben megalkottak, és
minden esetre továbbb fejtettek. Hűn- és Magyarországnak összekeverése, sőt egyenes
azonosítása jó részben a külföldi történészeknek is, de általában a német mondának
egyik legismertebb alapja. Ekkehard soha nem nevezi a magyarokat másképen, mint
hunoknak, és a német mondának a Hiunenland és az Ungerland tökéletesen egy és
ugyanaz. 54
Még részletesebben foglalkozott e kérdéssel 1885-ben Petz Gedeon. Idézte
Toldy Ferenc és Ipolyi A r n o l d álláspontját a Kézai-féle hun krónika kérdésé­
ben. Toldynál a h ú n krónika a népies húnmondát megcsonkúlva, eredeti költői
4 8
Eckhardt 1940/1986, 195.
4 9
Kulcsár 1987-1988, 532.
5 0
I n Rubicon 4: 30, 1996: 6, 11.
51
Strecker 1951, 2-9. - Valtari-epizód néven idéznek viszont egy ó-északi saga-töredéket:
M . Heintze: Gualter del H u m i m 'Rolandslied' - zur Romanisierung der Walther-Sage.
MJ 21, 1986, 99. Szerinte mellékneve, az akvitán, ellenére Valter nem nyugati gót,
hanem longobárd volt, illetve mondai alakja egy longobárdénak, és nem egy nyugati
góténak felel meg (uo. 98).
52
Pest-Buda kialakulása. Budapest, 1997, 60.
5 3
A magyarok és hunok azonosságára vontkozó forráshelyekre lásd Gombos IV (index)
24, s.v. Hunni (= Hungari), a magyarok és az avarok azonosítására ugyanott 75, s. v.
Avari (= Hungari).
54
Heinrich Gusztáv: Etzelburg és a magyar h ú n m o n d a . EPhK 10, 1881-1882, 3-39, az
idézett rész 24-25. A Heinrich által említett német források Einhardus, X I I I , anno 796
ésAlcuin: regnum Hunorum kifejezése.
102
alakjából kivéve, prózába föleresztve, idegen, tudós és keresztyén hozzáadás és nézet­
mód által interpolálva s így részben átalakítva adja. Ipolyi A r n o l d szerint k r ó ­
55 56
nikáink históriai előadásának alapját eredeti ős hún-magyar mondai hagyomány
képezi. Véleményem szerint ...az eredeti elem anyagra, tárgyra nézve a régi hagyo­
mányos hún-magyar monda, a későbbire már bizonyos történeti feljegyzések; s csupán
ezek feldolgozása, összeírása, előadásában szerepel a tudományos és bibliai elem. Az
idézetek u t á n Petz a következőképpen folytatja:
De csakhamar megfordult a koczka, az eddigi kritikátlan kutatást kritikus, sőt
skeptikus vizsgálatok váltották fel s a mit régebben egészen vagy nagyrészt nemzeti
hagyománynak tekintettek, attól ez újabb kutatás még a mondai hagyomány látszatát
is megvonta. Hunfalvy Pál szerint például k r ó n i k á i n k azt, amit a hunokról
51
beszéltének, a Nibelungénekből vették. H a s o n l ó a n vélekedett Riedl Frigyes is:
58
az úgyn. magyar húnmondakór könyvmonda, nem szabad ég alatt, hegyen-völgyön
keletkezett, nem is a magyar nép képzeletének szülötte, tudákos adatai vagy külföldi
krónikákból származó átvételek vagy azok önkényes combinátiói a német hősmonda
befolyása alatt. Pedig, zárta szemléjét Petz, Hunfalvy és Riedl érvei között van,
59
amely nem állja meg a helyét. Szerintük a cezumauri csatával kapcsolatban
Tulna és Cesumaur nevét egyaránt a Nibelungénekből vette Kézai. Az össze­
hasonlításokból azonban kiderül, hogy krónikásunk nem ennek útján szerezhetett
róluk tudomást. A magyar krónikás ugyanis többet tud Tulnaról és Cezumaurról,
mint a Nibelungenlied. Például azt, hogy hajdan ezek is P a n n ó n i á h o z tartoz­
tak. Végül Petz állásfoglalása: A magyarokat ugyanazon okból hozták összefüg­
60
gésbe a hunokkal, és azért nem az avarokkal, mivel az avarokat is hún néven ismer­
ték [tudniillik a 6-9. századi források]. Kár, hogy Petz Gedeonnak ez a felisme­
61
rése a hazaáruló és magyargyűlölő Hunfalvy-csapat véleményének hatására
azóta feledésbe merült. Domanovszky Sándor persze m é g ismerte: megálla­
pította, hogy a magyar k r ó n i k á k hun-története nagyrészt az avarok történe­
te. Ugyanazt írta tehát, amit Bóna majd csaknem hetven évvel később ismét
62
megállapított (lásd fentebb!).
Heinrich Gusztán és Petz Gedeon elfeledett, de tökéletesen helytálló né­
zetét sok közismert, minden magyar történész által sokszor idézett forráshely-
lyel lehet bizonyítani. Ebben a rövid szemlében elsősorban h á r o m alapvető
forrásgyűjteményre t á m a s z k o d t a m .
63
Toldy Ferenc: A magyar költészet története. Pest, 1854,1. 32. - Petz 1885, 20-21 után.
Magyar Mythologia. Pest, 1854, 159. - Petz 1885, 21 után.
Petz 1885, 21.
Magyarország ethnographiája. Budapest, 1876, 292.
A magyar h ú n m o n d á k . Budapesti Szemle 27, 1881, 321. - Petz 1885, 22 után.
Petz 1885, 35-36.
Petz 1885, 83.
Kézai Simon mester krónikája. Budapest, 1906, passim, és Kézai és a hun krónika. Káro­
lyi Árpád Emlékkönyv, Budapest, 1933, 110-132.
Szádeczky-Kardoss 1992, Király 1976 és 1987, végül Kulcsár 1987-1988.
103
 1. Gregorius episcopus Turonensis (540-593/594), Tours püspöke: História
Francorum libri decem 11,5-6, IV,23 és IV, 29: 593-594 körül beszámol a
64
hunok 45l-es galliai hadjáratáról, és az avarokat hunoknak nevezi: Igitur rumor
erat, Chunos in Galliis velle prorurnpere (11,5). Híre jött, hogy a hunok rá akarnak
rontani Galliára. -Nampost mortem Chlothari regis Chuni Gallias appetunt, contra
quos Sigibertus exercitum dirigit (IV,23). Clothar király halála [561 m á s o d i k felé­
ben] után ugyanis a hunok a gall tartományokra törtek, és ellenük Sigibertus vezet­
te a hadjáratot. - Chuni vero iterum in Gallias venire conabantur. Adversum quos
Sigibertus cum exercitu dirigit, ...A hunok ismét a galliai tartományokba igyekeztek
behatolni. Sigibertus vezette ellenük a háborút. - Sed et rex Chunorum multa munera
regi Sigibertho dedit. Vocabatur enim gaganus (IV,29). Azonban a hunok királya sok
ajándékot adott Sigibertus királynak. Ót [a hun királyt] kagánnak nevezték.
2. Agathias de Myrina (t 579-582 között): Historiarum libri quinque, I :
bizonyos hunok ['avarok'], az onoguroknak nevezettek. 65
3. Malalas (kb. 566-575 között) = Ioannis Malalae Chronographia: És
ugyanabban az időben [558 j a n u á r j a körül] bejött Konstantinápolyba az avaroknak
mondott hunok furcsa népe. 66
4. Victor Tonnenensis (567 után): [558-ban vagy 559-ben]: Ebben az időben
a hunok [Ugni] igen súlyosan zaklatták Armeniát. 61
5. Menander Protector: Excerpta de Legationibus (583-602 között készült),
ed. de Boor 1903, 476, 26-477,18: Sirmium ostrománál 581-582-ben odajött
Baján is, leszállt lováról, az ott elhelyezett aranyszékre ült, s két lenszövetből mintha
csak sátrat borítottak volna föléje. ... hun tolmácsok tették világosan érthetővé a kér­
déseket s így tárgyaltak a felek a fegyverszünetről. 68
6. Sevillai Izidor, Hispalis (Sevilla) püspöke 600-636 között. Origines vagy
Etymologiae című m ű v é b e n : Hugnos antea Hunnos vocatos, postremo a rege suo
69
Avares appellatos. A hugnokat korábban hunoknak nevezték, végül saját kirá­
lyukról avaroknak.
7. Additamenta ad Chronica maiora Isidori Hispalensis I , (636 előtt írhat­
ta egy galliai férfi az Isidorus-féle Chronica 615. évi kiadásához, illetve az ox-
64
11,5-6 és IV,23, ed. R. Buchner, Darmstadt, 1955, 224-225, továbbá Ed. O. Holder-
Egger, M G H SS. rer. Germ. 25, Hannover, 1911/1965, valamint M G H SS. rerum
Merovingicarum 1,1. Hannover 1937/1951, illetve MDCCCLXXXV, 66, 159, 165. -
Részben Szádeczky-Kardoss 1992, 25 és 31 után.
65
Király 1976, 417. - Szádeczky-Kardoss 1992, 18 ezt a részletet nem említi.
6 6
Szádeczky-Kardoss 1992, 13 és 17.
67
Chronica minora saec. IV-VII, ed. E. Mommsen, I I . M G H , Auctores Antiquissimi X I ,
Berolini, 1894 és 1961 (reprint), 163 sqq, post consulatum Basili v. c. anno X V I I I , Szá­
deczky-Kardoss 1992 után, 14 és 19. - Szádeczky-Kardoss szerint a hun szó vagy avart,
vagy más népet jelent, például akár sabirt.
6 8
Szádeczky-Kardoss 1992, 13 és 50 után.
6 9
IX,2,66, ed. W. M . Lindsay, Oxford, 1911/1957.
104
fordi kéziratban kiegészítés a 624. évi kiadás végén), Auctarium anni D C X X I V
5: Konstantinápoly ostromakor^ hunok betörtek a Hosszú falon át, ... 70
8. Gesta Theoderici regis, 1, vita Fuldensis 1,12: az avarok azonosak a hu­
nokkal. 71
9. Theophylactus Simocatta (meghalt 628-638 között): Históriáé VII,7,7-
8,6 számol be a keleti avarok nyugatra meneküléséről. A var és a chunni népekből
az ősi törzs egy kicsiny része elfutott és Európába vándorolt át. Ezek avaroknak ne­
vezték el magukat? Nem látok okot arra, hogy a chunni n é p b e n ne a hunokat
2
lássuk. M i n t például 1,8,2-7 alatt is: az avar kagán, Baján udvari embere,
Bookolabras m á g u s együtt hált a k a g á n egyik asszonyával, és tettétől m e g r é ­
mülve menekülni készült tehát vissza népe ősi törzséhez, ...Az ősi törzset hunok al­
kotják, keleten laknak s a perzsák szomszédai. Másutt, I , 3,2: Ezek [az avarok] részéről
nem kis fiatalos merészség nyilvánult meg akkoriban. E hunok a Dunánál laknak,
és a legnyugtalanabbak és legkövetelődzőbbek mindama népek közül, akik nomád
módra élnek ... Végül 1,3,1: először az avaroknál mutatkozó megmozdulásról emlé­
kezem meg, ... E hunok a Dunánál laknak, ...
10. Georgius Pisida: Bellum Avaricum 197-225 (626-627 körül, Konstan­
tinápoly o s t r o m á n a k szemtanújaként): Egyetértett a szláv a hunnal [tehát az
avarral]. 73
11. Bertherus/Perctarit, longobárd király (671/672-688) 679-ben elmond­
ta Wilfridnek, Eburacum (York) püspökének, mikor az Rómába utazott, hogy
... egykor fiatalságom napjaiban hazámból elűzött számkivetett voltam, a hunok egy
királyánál időztem, ... 74
12. Fredegar Scholasticus: Chronicarum quae dicuntur Fredegarii
Scholastici libri I V (660 táján), IV,48: Sclavi iam contra Avaris coinomento Chunis
et regem eorum gagano ceperant reveikre. ... Chuni aemandum annis singulis in
Esclavos veniebant, uxores Sclavorum etfilias eorum strato sumebant;... - A szlávok
a hunoknak nevezett avarok és királyuk, a kagán ellen már korábban fellázadtak. A
hunok a tél eltöltésére évente a szlávok közé jöttek, s a szlávok asszonyait és leányait
ágyukba vették. - IV,72: Eo anno in Abarorum cuinomento Chunorum regnum in
Pann[on]ia surrexit viaemens intentio, eo quod de regnum certarint, ... Ebben az
70
Chronica minora saec. IV-VII, rec. T h . Mommsen, I I . M G H , Auctores Antiquissimi X I ,
Berolini 1894, 1961 (reprint) 490. Szádeczky-Kardoss 1992 után, 141 és 168.
71
M G H Scriptores, Rerum Merovingicarum, tomvs I I , Fredegarii et aliorum Chronica,
ed. Brvno Kvsch. Hannoverae, MCCCLXXXVIII, 205-206. Lásd m é g ugyanott 212
(vita ex Aimoino Hausta, vita Theoderici regis 2,2) és 400: Gesta Dagoberti (az utóbbi­
ra lásd lentebb a 16. pontban!).
72
Szádeczky-Kardoss 1992, 15, 51, 53 és 58.
3
Szádeczky-Kardoss 1992, 13, 179 és 190 után.
4
Szádeczky-Kardoss 1992, 210 és 217 után: Vita Wilfridi I episcopi Eboracensis auctore
Stephano, ed. W. Levison. M G H , Scriptores rerum Merovingicarum V I , Hannoverae,
1913 és 1979 (reprint), 165-263.
105
évben [631-632] a hunoknak is nevezett avarok birodalmában, Pannoniában heves
küzdelem támadt azért, mert az uralomért versengés folyt; ... 75
13. Annales Mettenses Priores anno 692: Confluebant autem ad eum circum-
sitarum gentium legationes, Grecorum scilicet et Romanorum, Langobardorum, Hu-
norum quoque et Sclavorum atque Sarracenorum. 76
- Összejöttek nála [Pippin
majordomusnál] a körülfekvő n é p e k követségei, így a görögöké, a rómaiaké,
a longobardoké, továbbá a hunoké, a szlávoké és a szaracénoké is.
14. B(a)eda (t 735): História ecclesiastica gentis Anglorum (731 előtti ese­
ményekről) V,9: a tiszteletreméltó Ecgbert pap 689-ben lelkében célul tűzte maga
elé, hogy ... isten igéjét hirdeti olyan népek egyikének-másikának, amelyek arról még
soha nem hallottak. ... Ilyenek a frízek, a ruginusok, a dánok, a hunok, a régi szá­
szok, ...és sokan vannak más népek is ezeken a részeken, akik még pogány rítusoknak
hódolnak? 1
15. Paulus Diaconus (720 körül - 799 körül): História Langobardorum
több helyen: a hunok az avarokkal azonos n é p . 78
I , 27, anno 567: Alboin vero cum Avaribus, quiprimum Hunni, postea de regis
proprii nomineAvares appellati sunt, ...Alboin ...az avarokkal lépett örök szövetség­
re, akiket először hunoknak neveztek, de aztán királyuk nevéről az avar elnevezést
nyerték.
I I , 7, anno 567: Tunc Alboin, sedes proprias, hoc est Pannoniam, amicis suis
Hunnis contribuit, ...Akkor Alboin saját szállásterületét, azaz Pannoniát barátainak,
a hunoknak juttatta, ... Lásd m é g a hasonló t a r t a l m ú adatot in Gesta abbatum
Trudonensium auctore Rudolpho abbate Trudonensi anno 1138: Longobardi
provinciám Pannoniam Hunis seu Avaribus ad inhabitandum concesserunt. Tehát
A langobardok Pannónia provinciát lakhelyként átengedték a hunoknak azaz ava­
roknak. 79
11,10, anno 561: Hunni, qui etAvares, morte Chlotarii regis, super Sigisbertum,
eiusfilium, inruunt. ... miután értesültek Chlothar király haláláról [lásd az 1. pon­
tot is!], a hunok - más néven avarok - az elhunyt fiára, Sigibertre rontottak.
IV, 11, anno 596: Hunni quoque, qui etAbares dicuntur, a Pannónia in Turingam
ingressi, bella gravissima cum Francis gesserunt. A hunok, akiket avaroknak is ne-
7 5
M G H , Scriptores Rerum Merovingicarum I I , Fredegarii et aliorum Chronica, edidit
Brvno Krvsch. Hannoverae, 1888 és 1956 (reprint), 157 és 144. A lábjegyzet szerint az
Avares, Avari, Abares, Abari alakban is, mint a hunok neve. - Szádeczky-Kardoss 1992
után, 171, 173 és 212.
76
Annales Mettenses Priores, primum recognovit B. de Simson. Hannoverae et Lipsiae
1905. Scriptores Rerum Germanicarum in usum scholarum ex M G H separatim edidit.
Hannover, 1979, 15.
77
Szádeczky-Kardoss 1992, 209 és 224.
7 8
Pauli História Langobardorum. M G H , Scriptores Rerum Germanicarurm i n usum
scholarum separatim editi, [48]. Hannover, 1978, 80, 89, 92, 150, 156, 162. - Részben
Szádeczky-Kardoss 1992 után, 32, 33, 34, 110-111 és 145.
7 9
Király 1987, 172.
106
veznek, Pannóniából behatoltak Thüringiába, és súlyos háborút viseltek a frankok
ellen. ...
IV,12, anno 596 : Per idem tempus cacanus rex Hunnorum legatos adAgilulfum
Mediolanum mittens, ... Ugyanebben az időtájban a kagán, a hunok királya Medio-
lanumba követeket küldött, ...
IV,26, anno 602: Hunni quoque, qui et Avares appellantur, ... A hunokat is,
akiket avaroknak neveznek, ...
16. Gesta Dagoberti, ad anno 631: Si quidem eodem anno inter Avaros
cognomento Hunos ... surrexit intentio, ... Ugyanabban az évben az avaroknak is ne­
vezett hunok között belviszály tört ki. &()
17. A ravennai geográfus: Cosmographia (700 körül): ... suntpatrie spatio-
sissime quae dicuntur Datia prima et secunda, que et Gipidia/Gepidia appellantur,
ubi modo Uni [Huni], qui et Avari, inhabitant. Vannak igen nagy területű orszá­
gok, így Dacia prima és secunda, azaz Gepidia, ahol a hunok, tehát avarok
laknak. 81
18. Szent Emmeram életrajza szerint 696-718 között, I I . Theodo bajor her­
ceg korában a hunok, tehát az avarok és a bajorok között h á b o r ú tört k i . 8 2
19. Frank évkönyvek rövid adatai szerint, így anno 783: Huni ad Enisam
venerunt (a hunok [tehát az avarok] az Enns folyóig hatoltak), továbbá anno
788: Tassilo captus est, et Huni ad Furgali et in Baiowaria, Tassilot elfogták, és a
hunok Friaulban és Bajorországban vannak. 83
20. ARFO (Annales Laureshamenses + Annales Laurissenses), anno
D C C L X X X I I : Carlus habuit conventum in loco, ubi Lippia oritur fin Saxonia ad
Lippuibrunnen], ... Ubi ad eum venerunt missi Sigifridi regis Danorum, Halpdani
videlicet cum sociis suis, missi quoque Hunorum Cagani et Iugurri. Nagy Károly
tanácskozást tartott a szászországi Lippiaban, ahová eljöttek hozzá a hunok
kagánjai és jugurrusai. 84
21. ARFO (Annales Laureshamenses + Annales Sithienses ), anno DCCXCI: 85
Carlus propter multa mala et praedationes ac caedes, quas Huni exercuerunt in
populo Dei ... Pannoniam ingressus Hunis ... eorum regiones usque ad Rabaflu-
[S6]
8 0
Király 1987, 173.
81
Király 1976, 259.
8 2
Vékony Gábor: Onogurok és onogundurok a Kárpát-medencében. A SzMMÉ 1981, 71
és a 9. jegyzet.
8 3
Király 1987, 173.
84
ARFO 10.
8 5
= Annales Bertiniani, a Bertincourti Evkönyvek.
8 6
E mondat változata: propter rumiam maliciam ... quam fecerunt Avari contra sanctam ecclesiam
vei populum christianum ... Pannonias cum exercitu ingressus Hunorem regiones ferro et igni
populatur = Károly ama fölöttébb nagy gonoszságok után, amelyeket az Avarok követ­
tek el a szentegyház és a keresztény népek ellen, Pannoniába behatolva a hunok orszá­
gát tűzzel-vassal pusztította. - Az Annales Sangallenses maiores a 791. évnél szintén hun
néven említi az avarokat: Kulcsár 1987-1988, 528. - Hasonlóképpen az Annales Colo-
107
vium ferro et igni devastat. Nagy Károly ama sok gonoszság, fosztogatás és öl­
87
döklés u t á n , amit a hunok elkövettek isten szolgái ellen, behatolt P a n n ó n i á b a ,
és ... egész országukat a Rába folyóig tűzzel és vassal pusztította.
22. Poéta Saxo: Annalium de gestis Caroli Magni imperatoris liber Secun-
dus explicit, Incipit I I I , anno DCCXCI, indictione X I I I , 26. sor: sic impugnabant
Huni, rex donec eorum Attila,... így h á b o r ú z t a k a hunok, m í g n e m királyuk,
88
Attila...
Poéta Saxo: Annalium..., liber I I I anno DCCXCII, DCCXCIII, D C C X C I I I I ,
DCCXCVI, DCCXCVII, D C C X C V I I I , D C C X C V I I I I : m i n d e n ü t t Hunis, Hunos
és Hunorum szerepel avarok helyett. 89
23. ARFO (Annales Laureshamenses 4- Annales Sithienses), anno DCCXCV:
Carlus cum exercitu Saxoniam ... pervenit usque ad locum, quem vocant Hliuni, ...
In quo loco Tudun, qui in gente Hunorum magnae potestatis erat, ... Nagy Károly
seregével Szászországban elérkezett arra a helyre, amelyet Hliuninak hívnak.
Ezen a helyen a tudun, aki a hunok n é p é n é l nagy hatalommal bír, ... 90
24. ARFO (Annales Laureshamenses + Annales Sithienses), anno
DCCXCVI: Cagan et Iugurro principibus Hunorum civili hello et intestina clade a
suis occisis campus eorum, quem vocant Hringum, primo per Ehericum ducem Fo-
roiuliensem, deinde per Pippinumfilium regis aditus et captus est; et omnes Hunorum
opes ac theasuri sublati et Carlo in Aquisgrani palatio állati sunt. A k a g á n és a
91
jugurrus, a hunok fejedelmei p o l g á r h á b o r ú b a n és belviszályban alattvalóiktól
megölettek, táborukat, amelyet hringusnak neveznek, először Erik friuli her­
ceg, majd u t á n a Pippin, a király fia megközelítette és elfoglalta; és a hunok
minden értékét és kincsét elszedték és elküldték Nagy Károly Aachenben lévő
palotájába. 92
25. ARFO (Annales Laureshamenses + Annales Sithienses), anno DCCXCVIII:
Geroldus/Geroltus Baioariae praefectus cum Hunis dimicans interfectus est. * Gerol-
9
dus, Bajorország prefektusa a hunokkal vívott csatában elesett. Az Annales
Sithienses szövegében a hunok helyett cumAvaris van, a frank évkönyvek pon­
tos kancellárjai számára tehát a hunok tökéletesen azonosak voltak a [kései]
avarokkal.
nienses a 11. század második harmadában 791-nél az avarokat Ungri névvel jelölte: Kul­
csár 1987-1988, 534.
87
ARFO 12.
8 8
M G H , Poetae Latini Aevi Carolini, tomi IV, fascicvlvs I , rec. Pavlvs de Winterfeld.
Berolini, 1899, 31. A 79l-es hadjáratról beszámoló költemény az avarokat következe­
tesen hunoknak nevezi a 11., 35., 52., 65. sorokban is.
89
Ugyanott, 33-43.
90
ARFO 13.
91
ARFO 13.
92
A hringus elfoglalásáról, kirablásáról és értékeinek elszállításáról lásd Makkay János:
Avarus, hringus, Salanus. Budapest, 1996, 8-17.
93
ARFO 14.
108
26. ARFO (Annales Laureshamenses + Annales Sithienses), anno DCCCV:
Capcanus princeps Hunorum Auis ad imperatorem venit et, ut postulavit, inter
Sabariam et Carnuntum habitandi locum accepit, eo quod Sclavis infestantibus
pristinas sedes habitare non potuit; erat enim christianus nomine Theodorus. 94
A
kapkan [kagán], a hunok fejedelme eljött a császárhoz Aachenbe, hogy enge­
délyt kérjen arra, hogy Savaria és Carnuntum között kapjon lakhelyet, mivel
a szlávok zavargásai miatt nem képes lakni a korábbi helyein, egyébként ke­
resztény volt, Theodorus névvel.
27. Theophanes: Chronographia (814 vagy 813): a nyugati hunok, akiket még
avaroknak is mondanak. 95
28. Einhardus (szül. 775 körül, meghalt 840-ben): Vita Caroli 13: bellum
contra Avares sive Hunos susceptum est.... Unam tamenper se in Pannoniam - nam
hanc provinciám [sc. Pannoniam] ea gens [sc. Avares sive Huni] tum incolebat -
expeditionem fecit. Az északon viselt h á b o r ú k u t á n következett Károly h á b o r ú i
közül a legfontosabb, kivéve a szászok ellenit: arról akarok beszélni, amit az
avarok vagy hunok ellen viselt. O maga csak egy hadjáratot vezetett az orszá­
gukba, Pannóniába, ahol ez a n é p lakott. - Caput 11: cum Hunis, qui Baioariis
96
sunt ab oriente contermini, tehát Tassilo szövetséget között a hunokkal, akik
keletről a bajorok szomszédai. - Tota in hoc hello Hunorum nobilitas periit, tehát
Nagy Károly h á b o r ú i b a n a hunok nemessége teljesen odaveszett (cap. 13). -
Francos Hunis juste eripuisse quod Huniprius aliis gentibus injuste eripuerunt (ca­
put 13), azaz a frankok [a h á b o r ú b a n ] jogosan visszaszerezték mindazt, amit
a hunok jogtalanul más népektől elvettek. - Cum páter hello contra Hunos suscepto
in Baioaria hiemaret, tehát Pippin apja [Nagy Károly] harcban a hunokkal Ba­
joroszágban töltötte a telet (cap. 20).
29. Notkerus Balbulus: Gesta Karoli, 1,17: bellicosissimus Carolus in hello cont­
ra Hunos esset occupatus,... Károly el volt foglalva a hunok elleni (79l-es) hábo­
rúval. 97
Gesta Karoli, 1,27: Hunos et Bulgares és nomen Hunorum.
Gesta Karoli, 1,34: Hunisco hello; 11,1: gens Hunorum és Hunis extinctis; 11,11:
bellum contra Hunos; 11,12: Avaros; 11,13: hello Hunorum. Semmi kétség, ami­
98
kor h u n o k r ó l ír, akkor a kései avarokról van szó.
30. Az avar k a g á n székhelyének, és vele a hringusnak az elfoglalásával és
kirablásával kapcsolatban is hunokat emlegetnek a források: idem rex fortissimus
94
ARFO 16.
9 5
Király 1976, 417 és 421. - Szádeczky-Kardoss 1992, 18 csak azt írja, hogy az avaroknak
mondott furcsa nép.
9 6
Ed. L. Halphen: Éginhard: Vie de Charlemagne. Paris, 1967, 4. kiad., 38-39. - Nagy
Károly avar háborúival kapcsolatos további forrásadatok, ahol az avarokra vonatkozóan
hunokról írnak: Király 1987, 173-174.
97
Quellén zur karolingischen Reichsgeschichte, 3. Teil. Notker Tatén Karls, neu bearbei-
tetvon R. Rau. Berlin, 1960, 344.
9 8
Ibid., 362, 376, 378, 379, 404 és 406.
109
Carolus ... Hunorum gentem armis vastando subegerat, eorum principe fugato, ...
sublatis inde xv. plaustris auro argentoque palliisque olosericis preciosis repletis, quo-
rum quodque quatuor trahebant boves. Tehát: a leghatalmasabb Károly király a
hunok népét pusztítva fegyverrel leverte, ... és 15 szekérnyi aranyat, ezüstöt,
selymet és drágaságokat szállítottak el, mely szekerek mindegyikét 4 ökör
húzta."
31. Az avar kincsből Nagy Károly ajándékozott egy hun kardot - unum gla-
dium Huniscum - a brit Mercia királyának, Offának. 100
32. Egy hadjárat idején 819-ben megfordult P a n n ó n i á b a n egy Karoling
scriptor, aki a területet Hunia-nak nevezte. 101
33. Annales Fuldenses (a harmadik, regensburgi szerkesztés), anno 894:
Avari, qui dicuntur Ungari, in his temporibus ultra Danubium peragrantes multa
miserabilia perpetravere. Azaz „a magyaroknak nevezett avarok ebben az idő­
m
ben a D u n á n túl kóborolva sok szörnyűséget követtek e l " . Nyilvánvaló, hogy
103
9 9
Symeonis Monachii Opera Omnia, História Regum, cap. 57-58, anno DCCXCV, ed.
by Th. Arnold. Vol. I I , London, 1885. Lásd Makkay 1998, 118, 275. jegyzet, valamint
Makkay 1997, 106, 171.jegyzet.
100
Alcuin levele 796. április 18-a után Offához, valamint Nagy Károly levele 796-ban
ugyancsak Offához. H . R. Loyn - J. Percival: The reign of Charlemagne. Documents
on Carolingian Government and Administraüon. London, é.n., 113-115. - V . ö . Makkay
1997, 105, 171.jegyzet!
101
Kulcsár 1987-1988, 533, forrásadattal.
102
ARFO, 125. - A fuldai évkönyvek eme adataihoz lásd m é g Kulcsár 1987-1988, 527.
A fiatalabb kéziratok a qui dicuntur Ungari-t el is hagyják, és egyszerűen avarokról írnak
(ugyanott).
103
H K I F 190. Az 585. jegyzet hozzáteszi, hogy Az avarok és magyarok azonosítása - amely mö­
gött nem valóságos tény, hanem krónikás vélekedés áll - a középkor számos forrásában megtalál­
ható, így igaz, már ami a számos forrásadatot illeti, lásd a jegyzetben idézett Kulcsár
1987-1988-at, továbbá Király 1976-ot és Király 1987-et is! Adós maradt viszont a HKÍF
azzal, hogy bizonyítsa, az Évkönyvek Ungari nevű n é p e miért nem lehet tényleg avar
kori, ha [Ungváry J e n ő kutatásaiból ma már] tudjuk, hogy az Ungri nevű n é p m á r 862-
ben Pannóniában élt. Lásd Makkay 1998a, 11-14, az összes szükséges forrásadattal! -
Legújabban Makk Ferenc vitatta meg a kérdést, és nem fogadta el Ungváry értelme­
zését és fordítását: Gondolatok a megjegyzésekre. Aetas 1998: 2-3, 230-235. Akár
megyőzőnek látszó érvei ismeretében is világos, hogy a hincmari szöveg jó fordításának
tartott Tóth Sándor László-féle szöveg nem értelmes magyar mondat. így szól: A dánok
királysága nagy részét mészárlással és tűzzel pusztítva rabolják, de azon népek előtt korábban is­
meretlen ellenségek is, akiket magyaroknak neveznek, ugyanannak a királyságát pusztítják (HKIF
184, illetve újabban egy más változatban: a népek számára korábban nem ismert ellenségek,
akiket magyaroknak hívnak, feldúlják annak az országát (Tóth Sándor László: Levediától a
Kárpát-medencéig. Szeged, 1998, 146). E második változatból é p p e n az illispopulis fele
része, az illis maradt ki. Az első változatban pedig, ha az azon-i és az ellenségek-eí a ma­
gyarokra vonatkoztatjuk, akkor kik a népek. Az előző fél mondat dánjai j ö h e t n é n e k csak
szóba, mert az azon mutató névmás egy következő mondat alanyára nem vonatkozhat.
De nem olvasható a mondat úgy sem, hogy azon ismeretlen ellenségek, hiszen világos,
hogy az azon népek és az előttük/számukra korábban ismeretlen ellenségek két külön ügy.
Mindkét magyar mondat hibás, illetve grammatikailag értelmetlen. A latin szöveg ha-
110
az Évkönyvek írójának szemével nézve az ultra Danubium legalább a Duna-
Tisza köze és az Alföld volt, nem pedig Pannónia, de inkább az Al-Dunától
délre eső Északkelet-Balkán (lásd alább a 35. pontot!).
34. Annales Fuldenses, anno 895: Avari terminos Bulgarorum invadentes ab
ipsispraeventi sunt, et magnapars eorum exercitus interfecta est. Tehát "... Az ava­
rok m e g t á m a d t á k a bolgárok határait, de azok megelőzvén őket seregük nagy
részét megsemmisítették...". 104
35. Annales Fuldenses, anno 896: Pacem ergo Greci eodern anno [minimé
eodem anno, sed inter annos 893. et 896. facta sunt] cum Avaris, qui dicuntur
Ungari, facientes;... Graeci... naves illorum contraAvaros mittunt ac eos in regnum
Bulgarorum ultra Danuvium transponunt.. Magyar fordításban „... Ugyanabban
az évben a görögök békét kötöttek a magyaroknak nevezett avarokkal. ... a
görögök hajóikat az avarok elé küldték, és átszállították őket a D u n á n a bolgá­
rok országába." Majd ugyanitt Quis enim gentilium Avarorum strages tantis
105
congressionibus enumerando possit exponeref, tehát „Mert k i t u d n á a pogány ava­
roknak az oly nagy ütközetben elszenvedett veszteségét számba venni és el­
mondani? " 1 0 6
Nehéz szabadulni attól a gyanútól, hogy a 896-os adat ultra
Danuvium kifejezése, valamint a 894-es évre vonatkozó ultra Danubium ugyan­
arra a területre vonatkozik, tehát a Dunától délre fekvő Bulgária, nem pedig
a Kárpát-medence valamelyik részének a pusztítására.
36. Annalium Fuldensium continuationes Altahenses (a niederaltaichi szer­
kesztés), anno 900: Interim vero Avari, qui dicuntur Ungari, tota devastata Itália.
Magyarul: „Eközben pedig a magyaroknak nevezett avarok végig pusztították
egész Itáliát, ..." 107
37. A porfírszobában született Konstantin császár: de administrando imperio,
28,6: Attila, mint az avarok királya: Tudnivaló, hogy Velence hajdan puszta hely
volt, ...De mikor eljött Attila, az avarok királya, ... 108
38. Suda-Lexikon (10. század második fele), s.v. Anapaulan, ed. Adler L,
180, 10-11, illetve s.v. H o Koch, I I I , 515, 12-14.): Menandros írja: A hunok leg­
nagyobb vezére ilyen módon talált örök nyugodalmat. Az avar Koch-ról van szó,
akinek 570-571 táján egy szájába lőtt bizánci nyílvessző oltotta k i az életét. 109
gyományos értelmezéséhez tehát illene m á r megalkotni egy hibátlan és értelmes ma­
gyar mondatot is! Ebből a szempontból nem megoldás H . Göckenjan-Harmatta János
hamisítással felérő rövidítése, vagy finom kifejezéssel (Makk op. cit. 235, 30. jegyzet)
parafrázisa sem: Magyar Nyelv 94, 1998, 146. A kérdéshez lásd Makkay 1998a, 86!
ARFO 126, a magyar fordítás HKÍF 190.
ARFO 129, a magyar fordítás HKÍF 190.
ARFO 130, a magyar fordítás HKÍF 190-191.
ARFO 134, a magyar fordítás HKÍF 192.
Moravcsik Gyula: Bíborbanszületett Kontantín: A birodalom kormányzása. Budapest,
1950, I 1 9 . - E c k h a r d t 1940/1986, 171.
Szádeczky-Kardoss 1992, 40.
111
 39. Chronicon Monembasiae (10-11. század), az Athos-hegyi Kutlumusios- 46. Az Annales Sangallenses Maiores és az Annales Alamannenses, anno
kézirat 13-14. redakciója, v. 9-13: Származására nézve hun és bolgár nép az ava­ 863: Gens Hunorum Christianitatis nomen agressa est. A hunok [avarok] n é p e
120

roké. 110
m e g t á m a d t a a keresztényeket. Kulcsár szerint ezek az Evkönyvek a 791. évnél
40. Chronicon Vedastinum (11. század vége, talán 1090 körül): Sigibert hun néven említik az avarokat, a 863. évnél hun néven a magyarokat. 121

király és Baján k a g á n idejében a hunok ismét a galliai tartományokra támadtak, 111

47. Conversio Bagoariorum et Carantanorum (871), caput 3: Huni [Avari]
illetve Sclavos et Avaros, quos dicimus Hungros. 112
Romanos et Gothos atque Gepidos de inferiori Pannónia expulerunt. A hunok [ava­
41. Iohannes Stauracius: De miraculis Sancti Demetrii (12. vagy inkább rok] a rómaiakat, gótokat és gepidákat kiűzték Alsó-Pannóniából. A caput 4
13. századi reprodukció): A csodának milyen csúcsát felül nem múlja az, ami az szerint 743 előtt Boruth k a r a n t á n herceg a hunok ellen hívta segítségül a ba­
avarok ellenében történt [ti. Szent Demeter részéről]? Ezek vezére a kagán, s a nép jorokat. Caput 6: Eodem igitur anno [DCCXCVIJ misit Carolus Pippinum filium
maga hun is, bolgár is. m
suum in Hunnia cum exercitu multo. Ugyanabban az évben, tehát 796-ban
122

42. Az óbolgár kéziratokban az avarok neve nincs megemlítve, s helyette Károly saját fiát, Pippint nagy sereggel H u n n i á b a k ü l d t e . 123

m á r a 811. évi események leírásánál az Ogre népnév fordul elő. Vannak 114
kései óbolgár források is, amelyek azonosítják az avarokat és a magyarokat:
Trivelia király sokat büntette az avarokat avagy a magyarokat. 115
Ualent megengedte a bolgároknakjiogy védelmezzék a görögök országát ...az ava­
48. Widukind (*925 körül - fl004 körül): Res gestae Saxonicae vagy Rerum
gestarum Saxonicarum libri I I I : 1,17: Avares, quos modo Ungarios vocamus, ...
Avares autem ... reliquiae erant Hunorum: az avarokat, akiket most magyarok­
nak hívunk, és akik a hunok m a r a d v á n y a i . 124

roktól, ezek tatárok és magyarok. 116

Widukind I , 18: Avares autum, ut quidam putant, reliquiae erant Hunorum.
43. Nagy Károly 811-ben h á r o m hadjáratot folytatott, az egyiket azzal a Az avarok pedig, ahogy egyesek hiszik, a hunok m a r a d v á n y a i . 125

feladattal, hogy serege vessen véget P a n n ó n i á b a n az avarok és a szlávok kö­ Kulcsár szerint Widukind volt az első, aki a h á r o m nációt, a hunt, az avart
zötti ellenségeskedéseknek: Tres quoque exercitus in totidempartes regni Francorum és a magyart azonosította. Hozzá hasonlóan126

missi:... in Pannonias ad controversias Hunorum et Sclavorum finiendas. 117

49. a Liber Monasterii S. Wandregisili: Avarorum, id est Hunnorum seu Un-
44. Georgios b a r á t 842-ig terjedő krónikájának a folytatása, a Georgius garorum. A m ű ugyan 841-847 közötti eseményeket tárgyal, de m e g í r á s á n a k
Monachus Continuatus ugyanazt a népet először „ungrok"-nak, majd kétszer „hu- ideje bizonytalan. 127

nok"-nak és ismét kétszer „türkök"-nek nevezi. Moravcsik Gyula szerint erre kielégítő 50. Thietmar, episcopus Merseburgiensis: Chronicon, liber I I , 2 a 937-es
magyarázatot még nem sikerült találni. 118
magyar kalandozással kapcsolatban emleget avarokat: Avares ... quondam
45. Ofelnémet glossza a 9 század elejéről, talán m é g Nagy Károly életének contrarii sed diu pacificati. A hajdan ellenséges, de nem régen megbékéltetett
128

végéről: Pannónia, sic nominatur illa terra. meridie danobia. et uuandoli habent avarok...
hoc. ... Sclauus et auarus: huni et uuinida. 119

120
S. Szádeczky-Kardoss: Ein Versuch zur Sammlung und chronologischen Anordnung
der griechischen Quellen der Awarengeschichte nebst einer Auswahl von andersspra­
chigen Quellen. Szeged, 1972 ( = ActaAntArch 16 = OpByz I . , kiegészített új kiadása
Szeged, 1986, ActaAntArch 24 = OpByz 8, 1986, 3-140, 229-272), 120.
110
Szádeczky-Kardoss 1992, 13 és 18. 121
Kulcsár 1987-1988, 528 és 533.
111
M G H , Scriptores rerum Germanicarum, X I I I , Hannoverae, 1881, 1963, 687. - 122
Vékony 1981, 71.
Szádeczky-Kardoss 1992, 26 és 32. 123
Conversio Bagoariorum et Carantanorum, ed. H . Wolfram. Wien-Köln-Graz 1979, s.l.
112
Király 1987, 315, Gombos I , 687 után. - Kulcsár 1987-1988, 534. - K i r á l y 1976, 411.
113
Szádeczky-Kardoss 1992, 55 és 120. 124
M E H 1975, 246 és az 553. jegyzet a 301. oldalon. - HKÍF 220. - Király 1976, 418 sze­
114
Király 1976, 268 és 408-409. rint liber I I I . - Király 1987, 32, Gombos I I I , 2660 után.
115
Király 1976,418. 125
M G H SriptoresIII, 425, Király 1987, 3 1 5 u t á n . - M E H 1975, 2 4 7 . - A H K Í F e z t a r é s z t
116
Király 1976, 418. nem közli.
117
ARFO 18 = Annales Laureshamenses anno DCCCXI. 126
Kulcsár 1987-1988, 536.
118
Moravcsik Gyula: Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Budapest, 1984, A. la, 127
Kulcsár 1987-1988, 536.
54-57, és a 8. jegyzet, valamint az abban említett Morav-csik-tanulmány: Sagen und 128
Thietmari Merseburgiensis episcopi Chronicon. MGH, Scriptores Rerum Germanicarum,
Legenden über Kaiser Basileos I . Dumbarton Oaks Papers 15, 1961, 75. Nova Series, tomvs I X , hrsg. von R. Holtzmann. Berolini, MCMLV, 2. Ausgabe, 40-41.
119
Király 1986, 176. - Makkay 1997, 104, 168. jegyzet. - E. Steinmeyer-E. Sievers: Die alt­ - Vö. Widukind 11,5! - Kristó Gyula: Az Árpád-kor háborúi. Budapest, 1986, 36, és a
hochdeutschen Glossen, Bd. 3, Heinrici Summarium, nach 1007 verfasst. Berlin, 1895, 73. jegyzet a 290. oldalon.
610.
112 113
 Thietmar: Chronicon, liber I , 15. (8), ad anno 1018: Rex autem Avares [ U n -
garos]... expulit. ...In hoc anno Ungarii Thuringiam atque Saxoniam vastantes. 129
A király pedig kikergette az avarokat. Ugyanebben az évben a magyarok
T h ü r i n g i á t és Szászországot pusztították.
51. 862-t követően, így 863-ban, 894-ben, 920-ban, 933-ban, 1056-ban és
más időpontokban számos forrás van, amelyek feltehetően vagy biztosan Ár­
p á d n é p é r e a Huni népnevet használták. Például az Annales Alammanici, az
Annales Sangallenses Maiores és az Annales Weingartenses anno 863: Gens
Hunorum; Petrus Bibliothecarius ad anno 894: Graeci curn Hunis pacem ineunt
(a görögök békére léptek a hunokkal); Lupus Protospatarius Barensis, ad anno
920: Introierunt Hungari, iá est Hunni, in Haliam (a magyarok, tehát a hunok
behatoltak Itáliába), egészen Roger Baconig az Opus maius-ban (t anno 1294)
a 9-10. századra vonatkozóan: Huni, quipostea Hungri, modo dicuntur Hungari,
destruxerunt terras omnes usque in Franciam (a hunok, későbbi nevükön H u n g r i ,
akiket ma h u n g á r u s o k n a k mondunk, egészen Franciaországig minden földet
elpusztítottak. 130
Persze, a 862-es hincmari adat, valamint az Annales Fuldenses és m á s for­
rások utalásai sokkal inkább vonatkozhatnak a kései avarokra, mint Á r p á d
népeinek teljesen hipotetikus előőrseire. Ezeknek a 894/896 előtti említések­
nek az á r p á d i honfoglalókkal való azonosítása azon a régi skolasztikus felte­
vésen alapult és alapul, hogy az avarok a 9. század m á s o d i k felére kipusztul­
tak, eltűntek, éhenhaltak, stb.
52. Viterboi Gotfrid a Pantheon szerint az 1198. esztendőről: Describimus
igitur regnum ... Pannoniorum, et regnum Scitarum et Avarum, id est Ungarorum
priorum, azaz leírjuk tehát a pannonok, továbbá a szkíták és az avarok, azaz a ma­
gyarok országát, továbbá a 7. századra vonatkozóan Eodem tempore Avares, qui et
Huni sive Ungari, tehát ugyanabban az időben az avarok, akik hunok vagy magya­
rok. A Memória saeculorum-ban a birodalmak között említi a regnum ... Hu­
131
norum, Ungarorum-ot, és az Ungari etiam Huni sunt appellati. 132
53. Kulcsár szerint a legelső említés a hun = [árpádi] magyar azonosságra
a modenai, 910 előtti Vita altéra S. Geminiani. E vita szerint a magyarok ugyan­
az a n é p , mint századokkal előbb a hunok voltak, akinek vezére akkor Attila
Ugyanott, 22 és 23. A V kéziratban utólag van beírva az Avares (eredetileg Avaros) fölé
az Ungaros. A Chronicon, Widukindra utalva ( I I I , 30), m é g 954-ben, sőt 955-ben is ava­
rokat (Avares) emleget (liber I I , 9. [4], p. 48, jóllehet a Fkéziratban a sor elején és végén
itt is hozzá van fózve: Ungari. A quedlinburgi 973. március 23-i találkozón azután m á r
duces Ungariorum szerepelnek: Chronicon, liber I I , 31, p. 76. - Király 1987, 315. - Gom­
bos I I I , 2201 és 2203.
Ezek és más adatok összeállítva Király 1987, 314, Gombos I I I , 1968, Gombos I I , 1481,
Gombos I , 551, Gombos I I , 1409, Gombos I I I , 2088, etc. Király esetenként pontatlan
forráshivatkozásait itt nem ellenőriztem. - Kulcsár 1987—1998, 527.
Király 1987, 315 és 321, Gombos 11,1069-1070 után. - Kulcsár 1987-1988, 536.
Kulcsár 1987-1988, 536.
114
Ungarorum rex volt. Attilát magyar királynak tartotta az 1008 és 1035 között
133
keletkezett Chronicon Gradensis is. 134
54. A Fragmentum históriáé Francicae a Lodovico Pio szerint a hunok tá­
madtak Berengar király ellen. Ugyanezt írta volt 1009 körül a Translatio SS.
Senesii et Theopompi a 899-es hadjáratról. 135
55. M á r Petz Gedeon utalt két olyan nyugati forrásra, amely az á r p á d i
honfogalókat, illetve az Á r p á d o k a t magukat hunoknak nevezte. Az egyik az
Auctarium Cremifanense ad anno 900, ahol az olvasható, hogy infestacio Hu­
norum qui et Ungari nuncupantur, tehát a hunoknak nevezett hungárusok feneke-
dése, továbbá a Monachi Sazavensis continuatio Cosmae, amely 1159-ben I I .
Géza királyt rex Hunorum-nak, az országot terra Hunorum-nak nevezi. Mindez 136
azonban m á r átvezet az á r p á d i honfoglalás u t á n i forráshelyekhez, amelyek
legteljesebb tárháza a Gombos adatait ebből a szempontból összeállító Kulcsár­
t a n u l m á n y b a n található. Ezek tucatjai közül csak néhányat említek meg.
137
920 körül, illetve m á r 908 és 1009 között, tehát Reginotól kezdve a nyuga­
ti források zöme (és részben a bizánci írók is, például a 916-924 között szerkesz­
tett Naum élete) Ungri, Ungari(i), Ungares, Hungari néven nevezi az á r p á d i
honfoglalókat. 138
Kulcsár szerint az avarok történetét általában a hunok neve alatt mondja
el számos nyugati Annales, 894-től lényegében egészen a 19. századig. Ezt 139
a helyes megállapítást most kiegészíthetjük j ó n é h á n y 894-nél korábbival, közöt­
tük a Waltharius soraival, egyben megállapítva azt is, hogy a Waltharius, vagy
akár Kézai Simon hun-avar azonosítása tökéletesen megfelelt az egész Mero-
ving- és Karoling-kor és a 10-12. század történeti álláspontjának. A magyar-
pontusi bolgár érintkezések emlékét őrzi talán az a mondai tudat is, mely a
magyarokat és a hunokat közös származásúaknak tartja. Mikor pedig az 140
avarok neve m á r kevésbé volt érthető, az óbolgár írások felcserélhették azt az
ugrok (magyarok) nevével, akik az avarok országát elfoglalták. Mások szerint
az óbolgár nyelvben az Ogre nevű n é p nem az avar, hanem az onogur volt. 141
133
Kulcsár 1987-1988, 528 és 534.
134
Kulcsár 1987-1988, 535.
135
Kulcsár 1987-1988, 534 és 535.
136
Petz 1885, 84. Az első adat M G H SS I X , 552, a második ugyanott 161. Non vidi. - A
Continuatio Zwetlensis Chronici Mellicensis a magyarok királyát két helyen is rex
Avarorum-nak írta: Kulcsár 1987-1988, 534.
137
Kulcsár 1987-1988.
138
Kulcsár 1987-1988, 528 és 534. - Király 1976, 258-259 és 416-417 és Király 1987,
166-168, 178, 315-319 és 322, sok hivatkozással H ó m a n Bálint tanulmányaira, főleg
A magyar n é p neve a középkori latinságban. TSz 6, 1917, 134-137.
139
Kulcsár 1987-1988, 533-534.
140
Bárczi Géza: A magyar szókincs eredete. Budapest, 1958, 2. kiadás, 65. - Király 1976,
260.
141
Király 1976, 409. további adatokkal.
115
 Király szerint az ilyen kettős ethnikai megnevezések esetében mindig csak
olyan nevek kerülnek egymás mellé, amelyeknek viselői a m ú l t b a n állampoli­
tikai, nyelvi vagy földrajzi vonatkozásban kapcsolatban állottak egymással. A szom­
142
szédos n é p e k forrásai általában csak az uralkodó, az államalkotó n é p e t neve­
zik meg, s a többi népet, népcsoportot nem említik. 143
Az avaroknál gyakran szerepel az archaizáló hun név, és vannak adatok,
melyek az onogur népnév unogur és hunogur alakjáról is tudnak. Más forrá­ 144
sok váltogatva használták a hun és az avar nevet, ezzel is bizonyítva az azono­
sítás általánosan elfogadott voltát. így például az Annales Laurissenses m i n ­
den változata, az Annales Laureshamenses m á s o d i k része. Az Annales T i l i a n i
hét alkalommal avart írt, nyolcadszor viszont hunt. Néhány forrásban a hun­
145
avar-magyar folytonosság lehetősége is felbukkan.
A magyarokra vonatkoztatott huni és avari nevek a l k a l m a z á s á n a k magya­
rázata a közös keleti eredetben, a Duna-völgyi népekétől elütő nyelvben, antropoló­
giaijellemzőkben, a sajátos szokásokban, a Duna-medencei folyamatos jelenlét tényé­
ben is keresendő. A finnugor ... nyelvet beszélő magyarok eleinek egyik csoportja az
146
altáji nyelvű onogurok törzsszövetségéhez tartozott mint szövetséges, csatlakozó vagy
legyőzött nép, s ezért a szomszédos népek az uralkodó törzs nevét rájuk is átvették, va­
gyis onoguroknak nevezték őket. A bajorok, alemannok, az alpesi románok [tehát az
igazi vlachok] és szlávok az on(o)gur, un(o)gur névvel mindenekelőtt a tulajdon­
képpeni onogurokat nevezték, továbbá a velük együtt érkezett népcsoportokat, s
feltehetőleg a velük szövetséges vagy alávetett magyar elemeket is. 141
Az Annales Alamannici (a sváb évkönyvek), nyomukban az Annales San-
gallenses maiores és az Annales Weingartenses (lásd az 51. pontot!) Kulcsár
szerint 863-ra [árpádi] magyar vonatkozású eseményekről írnak, de azt hiszik,
hogy az avarokról van szó, akiket k o r á b b a n hunoknak neveztek. A magyarok
[árpádi magyarok] első megjelenését 888-ra, illetve 899-ra keltezik. Szerin­ 148
tem ez a kettősség a n a p n á l világosabban mutatja, hogy 863-ban, illetve 899-
898-ban két különböző népességről van szó. Hiszen é p p e n Kulcsár szavaival
az [árpádi] magyarok első megjelenését csak 888-ra teszik, így tehát csak skizof­
rén állapotban hihették volna, hogy az először 888-ban megjelenő á r p á d i ma­
gyarok mégiscsak 863-ban jelentek meg. Másrészt van forrás, amely szerint a
Hungri/Hungros néven szereplő á r p á d i magyarok egészen a 9. század legvé­
géig teljesen ismeretlen n é p volt: Hungros, qui nunquam antea auditi sunt, sed
142
Király 1976, 418 és 1987, 321.
143
Király 1976, 421 és 1987, 323 .
144
Király 1987, 177.
145
Kulcsár 1987-1988, 533.
146
Király 1987, 321.
147
Király 1987, 328-329.
148
Kulcsár 1987-1988, 533.
116
modo in novissimo tempore apparuere (a hungros, azaz hungri, akikről korábban
sohasem lehetett hallani, de a legutóbi időben felbukkantak). 149
Kulcsár tételének a fele megállja a helyét: A hun-magyar azonosítás... a lát­
szat ellenére hun-avar azonosítást takar. Érvényes azonban egy olyan állítás is,
150
hogy voltak, akik az á r p á d i honfoglalókat is azonosították a hunokkal. Ha
pedig A = B-vel, és B = C-vel, akkor A is egyenlő C-vel: a magyar-avar azo­
nosítást számos korabeli és későbbi forrás képviselte. Egy ilyen azonosításnak
nem szükségszerű feltétele, hogy pontosan megfeleljen a [jószerint csak a 20.
század tudományában körvonalazott, de biztosan m é g ma sem ismert] ethnikai
és főleg nyelvi tényeknek. Hiszen m é g ma sem ismerjük megbízhatóan sem
az avarok, sem a hunok e t h n i k u m á t vagy nyelvét.
Kulcsár Péter hosszan sorolja a 11. századi, majd 12. századi olyan forráso­
kat, melyek a hun-magyar azonosságot állították, a 13-14. századból százszám­
ra lehetne idézni őket, de kár volna velük a helyet tölteni. A 9-10. században
151
a legelső híradók pontosan tudták, hogy újonnan felbukkant néppel [az árpádi
honfoglalókkal] állanak szemben, amelynek a neve Ungri. A krónikások ezt
a nevet mástól, mint m a g u k t ó l a támadóktól [az árpádi] magyaroktól, nem
hallhatták. [Igaz viszont, hogy 942-ben Spanyolországban főnökeik meg azt
m o n d t á k m a g u k r ó l , hogy türkök! ] Ez a precíz ismeretanyag később különböző
152
kombinációknak adta át a helyét, melyek közül mintegy kétszáz év alatt a hun-magyar
rokonság vélelme került ki győztesen} * 5
Fontosak a Kulcsár (a tudósok által jórészt figyelmen kívül hagyott) tanul­
m á n y á b a n olvasható általános tanulságok: A hun-magyar rokonság vélelmének
kialakulása Magyarországról kapta az indítást. Semmi nyoma annak, hogy a vilá­
gon másutt bárki bármikor érdeklődött volna elméletileg e téma iránt. ...Az elmélet
alakulásának ismert állomásai, - Anonymus, Kézai, a krónikakompozíció, Thuróczy,
Ransanus, Bonfini, Oláh, Heltai, Pray és mások - egytől egyig Magyarországon fek­
szenek. Miért éppen az első lenne kivétel? ... Az a megállapítás, hogy a magyarok
hunok vagy avarok, a külföldiek számára nem mond sem többet, sem kevesebbet, mint
hogy a magyarok úgy viselkednek, mint a hunok vagy avarok viselkedtek, a velük
szemben való védekezés tehát hasonló eszközöket követel. Messzebb menő következtetést
csak a magyarok vontak le, a részleteket csak ők forgatják, elméleti szintre csak ők
emelik. ... Mind az avar-magyar, mind a hun-magyar azonosság hiedelme a ma­
154
gyarság körében született, hízott, bonyolódott, és innen indult nemzetközi útjára. Hazai
149
A Dado verduni püspökhöz egy Rfemigius] nevű auxerre-i szerzetes által írott vers,
Kulcsár 1987-1988, 527, Gombos 3056 után. - Gombos I I , 1235-1238. - M H K 329-
334, az idézett rész a 331. oldalon. - H . Göckenjan: A német évkönyvek híradásai. I n
A honfoglaláskor (sic!) írott forrásai, szerk. Kovács László és Veszprémy László. Buda­
pest, 1996, 132, 134 és 141.
150
1987-1988, 533.
151
Kulcsár 1987-1988, 535.
152
HKÍF 61-66.
153
Kulcsár 1987-1988, 536.
154
Kulcsár 1987-1988, 537.
forrásaink kezdeti hiányának, későbbi szűkösségének a következménye, hogy a jéghegy­
nek csak az idegenben felbukkanó csúcsát látjuk A Kárpát-medencében [Árpád
155
n é p e által itt] talált sokféle nép maradékai közül az avarok maradékait... már a ko­
rábbi századokban is a hunokkal azonosították, nem is egészen alaptalanul, hiszen
az avar birodalom a hun törzsek maradékaira telepedett. ...A hun-avar-magyar
(kabar) rokonság képzetének a honfoglalást követő néhány nap alatt szükségképpen
ki kellett alakulnia. ... Kézenfekvő, hogy először az avar rokonság gondolata fogant
meg, hiszen az avar jelenlét és az itteni avarokhoz való etnikai közelség közvetlenül
érzékelhető volt. Valóban, az erre vonatkozó első utalás már a honfoglalással
egyidejűleg, 900 előtt megjelenik, és nyomai a X. században aránylag elég sűrűn for­
dulnak elő. A hun kapcsolat első jele valamivel később, 910 előtt mutatkozik [lásd a
46., 49. és 53-55. pontokat!], de aztán fél évszázadra eltűnik, és tartós életre csak
960 után kel. A késedelem megengedi azt a feltételezést, hogy a hun-avar azonosság
rég meglevő tételének közbelépésével fejlődött ki. Később azonban fordulat következett
be, és míg az avar-magyar rokonság gondolata [lásd a 33., 36., 42., 48-50. és 52.
pontokat!] csak annak köszönhette fennmaradását, hogy a külföldiek mechanikusan
másolgatták egymást, addig a hun-magyar kapcsolat eszméje a magyar hagyomány­
világ középpontjába került. 156
Kiegészítésül csak annyit, hogy Kézainál mégis­
csak a feledésbe m e r ü l t kései avar ügyek emléke maradt meg, jóllehet hun­
ként álcázódva.
A Kulcsár által említett avarokhoz való etnikai közelséget illetően kár, hogy
nem fogalmazta meg ezt pontosabban. Valami olyasmit jelentene talán, mint
a Bóna-féle avar-magyar regöshagyomány? Azt, hogy az á r p á d i honfoglalók
ethnikai [netalántán a k á r nyelvi rokonai?] lehettek azoknak a kései avaroknak
[vagy az uralmuk alatt élő sokféle n é p közül valamelyikeknek], akiket már a
korábbbi századokban is nem egészen alaptalanul azonosítottak a hunokkal} Nem
tudjuk azt sem, m i és mennyi a nem egészen alaptalan. Kulcsár tétele azonban
e sejtése ellenére feltehetően mégis annak a vélelmében született, hogy az
[árpádi] honfoglalók ethnikuma [és feltehetően nyelve is] finnugor-magyar
volt. Másutt m á r többször kifejtett véleményem szerint azonban Árpád nemzet­
ségének és népének ethnikuma-nyelve a török volt. M i n t ilyen, valóban ethnikai
151
(és nyelvi) közelségben volt a kései avar kor ama rétegéhez, amely alighanem
török nyelvet beszélt, tehát az avar kor hajdani uralkodó, de kiváltságait és
földbirtokait egészen a 9. század végéig őrző csoportjához. 158
155
Kulcsár 1987-1988, 538.
156
Kulcsár 1987-1988, 538.
157
Makkay János: A magyarság keltezése. 2., kiadás, Szolnok, 1994, passim.
158
Mint azt a Conversio mutatja a 3. caput szerint: [Huni] autem qui obediebantfideiet
baptismum sunt consecuti, tributarios fecerunt regum, et terram quam possident residui, adhuc
pro tributo retinent regis usque in hodiernum diem. Akik pedig a hitnek engedelmeskedtek
és a keresztségét felvették, azokat a királyok adófizetőivé tették, s így a földet, amelyet
ott maradva birtokolnak, mind a mai napig megtartják a királynak szóló adózás fejé­
ben. Szádeczky-Kardoss Samu in ArchÉrt 118, 1991, 143.
118
Ennek a török származású á r p á d i u r a l k o d ó rétegnek, é p p e n török
ethnikuma miatt is, bizonyára é p p e n ú g y volt hun tudata, mint az őt a hata­
lomban megelőző korai és kései avar főnököknek. T ö r ö k e r e d e t ű á r p á d i ural­
kodó réteg hun-magyar azonosság-tudata és Attila-tudata, valamint finnugor/
magyar anyanyelvű alávetettek ismeretlen származástudata közötti látszólagos
ellentmondást H o r v á t h J á n o s m á r több mint hat évtizede megoldotta, amikor
nevezetes könyvének azt a fejezetét írta, amely a hun-magyar azonosságról
szól külföldön és itthon a középkori magyar írásokban. Szószerint: Minthogy
nép és uralkodója a középkori történetfelfogás szerint egyazon őstől származik s csak
egy nemzetbeli lehet: uralkodó ős és ivadék: Attila és Árpád, valamint annak és ennek
népe Kézai szerint is szükségkép egynemzetbeliek. Hún vagy magyar mindegy, e nevek
ugyanazt a népet jelentik. 159
Ezért is volt k á r m i n d m á i g , és 1931 óta különösen,
annyi tollat és papírt vesztegetni Kézai ócsárlására és a hun-magyar kérdés­
nek nem mindig az összes forrás ismeretében történő jószándékú vizsgálga-
tására. Például annak a Szűcs Jenőnek, aki sárospataki diák létére egy-két
évvel azután lett a k o m m u n i s t á k pártjának tagja, hogy a nagy orosz példaké­
pek g i m n á z i u m á n a k hatalmas könyvtárát ellopták.
A hun-magyar azonosságot állító 46., 49., 53-55., valamint az avar-magyar
azonosságot állító 33., 36., 42., 48-50. és 52. pontok szerint Kézai Simon vagy
a 11-13. században bárki más a Regnum Hungaricumban nem saját maga
agyalta k i a hun-magyar rokonság gondolatát, sem nem osztrák vagy b á r m i ­
lyen m á s nyugati írott forrásból vette át. A m a hun-magyar rokonságot, amely­
nek hun része mögött a k á r Kulcsár szerint, a k á r a Waltharius tanúsága alap­
j á n is az avarok, a kései avarok rejtőznek. Az egész európai történeti iroda­
lomban közismert volt ez a tétel, és ahogy Kulcsár rekonstruálta, nyilván a
Kárpát-medence lakóitól (tehát az á r p á d i magyaroktól) ismerhették meg.
Ennek a feltétele azonban az volt, hogy n á l u n k széltében ismert volt az á r p á d i
honfoglalás idején és később is. Tehát a Karoling-kortól, majd 896-tól folya­
matosan Kézai koráig és m é g tovább. Nálunk azonban a források kezdeti hiánya
és későbbi szűkössége miatt nem tudjuk adatolni. Kézainak viszont az avar-hun
rokonságra és kapcsolatokra vonatkozó írott és szóbeli források m é g rendel­
kezésére állottak, a munkájában olvasható romlott és torzult adatok szerint
elsősorban a szóbeliek. É p p e n úgy ismertek voltak előtte az avar-hun rokon­
ságunkkal kapcsolatos dolgok, mint ahogy az Á r p á d o k Attila-tudata is élő hit
volt. A m i n t azt a történészek által m i n d m á i g mellőzött Kézai-előtti és Kézai-
u t á n i források segítségével a közelmúltban sikerült is bizonyítanom. Ráadásul
é p p e n a Waltharius-szal is kapcsolatos korai adatok segítségével. 160
A Waltharius-szal mutatkozó kapcsolatok, de más meggondolások is vilá­
gosan mutatják, hogy az eposz hun-avar azonosítása pontosan megfelelt a kor
159
Horváth János: A magyar irodalmi műveltség kezdetei Budapest, 1931/1988, 42-50,
az idézet 43.
160
Lásd Makkay, 1997 és Makkay 1998a, a Szent László királlyal kapcsolatos különféle
legendák és történetek! E kérdések részletes ismertetésére most nem térhetek ki.
119
 történetírói által képviselt felfogásnak. Az 1-32., a 37-39., 41., 43., 45-49. és
51. pontok adatai ezt bizonyítják. A m i pedig Európa-szerte ennyire elterjedt
felfogás volt, az miért ne lett volna m é g inkább közismert az Árpád-kori Ma­
gyarországon, a hun és avar történelem igazi színhelyén. Kézai számára tehát
a hazai [elpusztult] források és rengeteg szóbeli m o n d a e m l é k (és regösének)
mellett az akkori európai t u d o m á n y összes könyve és kézirata is rendelkezés­
re állott. Ennek ellenére elsősorban az á r p á d i honfoglalás ideje elé visszanyú­
ló helyi, Karoling- és késő avar kori h a g y o m á n y o k r a épített. Erre csak egyet­
len további bizonyítékot említek itt meg, a Mikolt-kérdést.
Kézai első könyvének IV. fejezetében a 4. részben írt Etele menyegzőjéről
és haláláról. A király P a n n ó n i á b a n készülődik új hadjáratokra, E közben azon­
ban a braktai király ... Mikolt nevű leányát viszik hozzája szeretőül, ...a menyasszo­
nyi éj gyönyöre után hanyatt fektében orra vére megerede, ... s lélekzetét elfogván a
világ félelmét megfojtá. 161
Szabó kommentárja szerint (7. jegyzet) Szövegünkben
Bractanorum regisfűiam áll, hasonlóan a budai krónikában ; [m]
a pozsonyi kró­
nikában pedig Baractanorumo£ olvasunk. Egyedül Túróczi krónikájában találjuk
e nevet B r a c t r i a n o r u m n a é írva. Túróczi vitte Prayt s utána többeket azon té-
vedésbe, hogy azt gondolják, hogy itt az ázsiai Baktriáro/ volna szó, melly állam
Attila korában már nem is létezett. - Kézai Braktát nem Ázsiába, hanem Európába,
mégpedig Szvatoplug egykori birodalmába helyezi, midőn... mondja, hogy Szvatoplug
„Braktát meghódítván a bolgárokon és magyarokon uralkodik vala. " m
Szabó Károly *jegyzete szerint Attila ez utolsó menyasszonyát Jornandes e.h.
164
49. fej. l\á\co-nak írja, a középkori német hősköltemények pedig e kétségtelenül német
nevet HildegundnaA adják. A magyar hagyomány Mikolt/a (Mikolt), mint e ne­
vek föltűnő hasonlósága bizonyítja, az Ildico és a Hildegund név magyarosított kiej­
tése. A Képes K r ó n i k á b a n filia regis Bractanorum nomine mikolch olvasható,
165 166
Heltai Gáspárnál Mikocs, a baktriai herceg leánya. Bonfininél viszont Ildikó az
167
utolsó feleség, a baktriai király csodás szépségű leánya. 168
Nos, erről a Mikoltról (Micol, micolch/Micolch, Mikocs, Thuróczyinál Mykolth)
Eckhardt a következőket írta, természetesen Kézait igyekezve égetni: Kézai hő­
sének nagyságát vélte növelni azzal, hogy egy híres középkori meseszerű Nagy Sán­
dor-életrajzból a másik világbíró feleségének, Roxánenak braktán származását alkal­
mazta Attila utolsó ágyasára és a bibliai Dávid király feleségének, Micolnak a nevét
161
Szabó Károly fordítása, Szabó 1862, 35-36.
162
Chronica Hungarorum finita Budae ... per Andreám Hess. Budapest, 1972, a 14. szá­
mozatlan oldalon: filia regis bractanorum nomine Micolch.
163
Lásd a 7. részben, Szabó 1862, 41.: Bracta subiugando.
164
Szabó 1862, 36.
165
Szabó 1862, 36.
166
Chronica Picta. Budapest, 1991, a 17., utólag számozott oldalon.
167
Krónika az magyaroknak dolgairól. Budapest, 1981, 68.
168
Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei, fordította Kulcsár Péter, 17,65. Buda­
pest, 1995, 151.
120
ruházta rá csekély módosítással. Ez a módosított bibliai Micol Saul király k i ­
169
sebbik leánya volt, Michal, aki beleszeretett Dávidba, és hozzá is adták felesé­
gül, majd megmentette Dávid életét. 170
A tények azonban más mutatnak, mint Eckhardt találgatásai. Mint azt m á r
Szabó Károly m e g í r t a volt, a Bractanorum, Brakta, Baractanorum nem Baktriát
jelenti, hiszen Szvatopluk aligha akart Baktriában hódítani. Szabó Mikoltot
Hiltgunddal/Hildegunddal, Valter jegyesével azonosította. A legújabb elem­
zések Szabó vélekedését támasztják alá.
A Roland-énekben (az 1100 körül íródott oxfordi kéziratban) Roland egyik
vitéze Gualter de Hum, 171
azaz a hunok Valterja., és j ó okok vannak annak fel­
tételezésére, hogy a Waltharius hőséről, az Attila u d v a r á b a n nevelkedett Val­
terról van itt szó. Ez a Gualter a 2047. sorban úgy mutatkozik be Rolandnak,
172
hogy Valter vagyok, Mélgut hódítója. Maélgut nagy valószínűséggel egy női név,
megfelel a Galliában előforduló Madalgudismk. Különböző meggondolások
szerint Hiltgunt és Maélgut ugyanaz a női név, az oxfordi kéziratban azonban
az angolszász írnok két elnézést követett el, és a Hűd- előtagból munkájában
Maél lett. Az eredeti névforma tehát Hilt-gut volt (a Waltharius angol változa­
t á n a k töredékében a -gunt- utótagból kiesett a nazális n). Az történt viszont,
hogy az Ildico és Hiltgunt neveket a szerzők összetévesztették, és végül az ófran­
cia-angolnorman Maélgut-ból az Attila feleségének, Ildico-nak egyébként is
megfelelő Mykolth lett. Ildico vagy a szintén előforduló Hyldico egy Hylde-
173
gunda névalaknak a változata, Hyldegunda viszont Valter jegyesének, a Hiltgunt-
nak a latinos alakja. A Mykolth/Maelgut névalakok tehát egy újabb és fontos
adat, állapítja meg Birnbaum-László Marianna a magyar mondavilág és a Wal-
tharius-anyag közötti kapcsolatokra. Nemcsak Szabó Károly feltevése erősödött
174
ezzel meg, és lett Eckhardt tudósi véleménye könyvtári pókháló, hanem talán
sikerült a Kézai ellen szüntelenül vagdalkozó éles kardok egyikének élét is k i ­
csorbítani.
* **
69
Eckhardt 1940/1986, 199 és 313. - N.b. Roxána nem kimondottan baktriai, hanem
Oxyartes szogd előkelőnek a leánya volt. Szogdiána a perzsa birodalomnak az Oxus és
a Jaxartész közé eső 16. szatrapiája volt, Baktria pedig tőle délre, nagyjából Afganisz­
tán területére esett, az Amu Darja (az Oxus felső és részben középső folyása) két part­
jára. Szogdiána és Baktria határos volt egymással.
0
1 Sámuel 14,19; 18, 20- 27; 19, 11-17.
1
A 803., 807., 809 és 1297. sorokban. A magyar fordításban hummi Valter: Roland-ének,
fordította Rajnavölgyi Géza. Budapest, 1996.
2
Löfstedt 1993, 67.
3
Löfstedt 1993, 67-68.
4
Birnbaum 1993, 96, a 126. jegyzet. A 92. lapon idézi azokat a krónikákat, melyek az
attilai Ildico nevét Hildico és Hyldegunda alakban tartalmazzák. - Örömmel fedeztem fel
ezt a két, történészeink számára m é g Csipkerózsika-álmát alvó cikket, de nem értek
egyet Sebestyén László jól induló, de érvek nélkül bajt vívó Szűcs-ellenes kötetével:
Kézai Simon védelmében. Budapest, 1997.
121
A források rokonsági viszonyai között különös figyelmet é r d e m e l a hunok
Ungros (pl. a 44. pont), az avarok Hungros/Ungros (40. pont) és természetesen
a magyarok szláv eredetű, görögöknél előforduló, de igazában nyugati Hun-
garus (és változatai) neve. Én a Hungros és a Hungarus között nem látok etno-
nímiai különbséget, a két konszonáns közötti a-t a mássalhangzó-torlódás fel­
oldásaként is fel lehet fogni, ami egy 9. századi, g e r m á n o k és szlávok mellet­
ti magyar közelségben könnyen elgondolható. Egy olyan, m á r idézett tanul­
mányra hívom fel itt ismét a figyelmet, amely 1993-ban Budapesten jelent
meg, de a millecentenárium előtti és alatti két-két év óriási könyvtermésében
a történészek és a nyelvtörténészek figyelmét - a magyarság korai nevéről
szóló, fontosnak látszó új eredményei ellenére - m é g nem keltette fel.
A Roland-ének a 3254. sorában írja: L'altre [eschele = csapategység] est de
Hums et la terce de Hungres. Tehát a tíz h a d r e n d b ő l a hun a másik, magyar a
harmadik. Itt tehát nem lehet szó a hums ' h u n o k ' és a hungres 'magyarok' kö­
zötti tévesztés lehetőségéről, viszont a nevek hasonlósága magyarázatot kíván.
A Hungres szót általában magyarok-mk fordítják, és ilyen é r t e l e m b e n fordul
elő m é g egy helyén az eposznak, a 2921-2922. sorokban. Maga Nagy Károly
mondja ott Rolandnak: Encuntre mei revelerunt li Seisne, / E Hungre e Bugre e
tante gent averse, azaz
kedves Roland!...
ellenem így a szász majd hadba lép,
magyar s bolgár s megannyi horda nép... m egy másik, 1284-es fordításban pedig Gos és Hunains. Löfstedt hozzáteszi még,
Etimológiailag a Hums egy kései latin Hunnus alakból származik, a Hungri 176
viszont megfelel az Annales Bertiniani Ungri alakjának. A Garin le Lóherén
177
egy olyan epikus költemény, amelyet a 13. század harmadik h a r m a d á b a n írtak
Kelet-Franciaországban, ahol Burgundiát erősen érintették Attila hajdani had­
járatai. A benne szereplő Hongres nevű n é p nyilván a hunok, nem pedig a ka­
landozó magyarok, amiből az következik, hogy a középkori forrásokban sze­
replő hunokat (Huns) és magyarokat (Hongrois) nem lehet minden további
nélkül azonosnak tartani, hiszen a magyarok 896-os, illetve 862-es megjele­
nése előtt a hun és a magyar nem keveredhetett a forrásokban. 178
Rajnavölgyi Géza említett remek fordításában. Nem lehet egészen véletlen, hogy az
ének a Nagy Károly által vívott avar csaták korának eseményeit mutatja: szinte egymást
érő háborúk az avarok, a szászok és végül m é g a bolgárok ellen is.
A most következő fejtegetések Löfstedt cikkéből valók, 1993, 65-66.
Amely Ungri-í Löfstedt természetesen fenntartás nélkül 'honfoglaló magyar' értelem­
ben határoz meg, hiszen még nem tudhat arról, hogy ennek a 862-ben előforduló név­
nek más, nyilván már 896 előtt a Kárpát-medencében élő népet jelentő értelme van.
Nincs sok választási lehetőség, egy Ungri alak csakis az onogursággal kapcsolatos népet
jelenthet, a medencében 862-ben nyilván az onogurral azonos kései avart és/vagy a
velük élő finnugor magyart is. A finnugor magyarok a nevet természetesen m á r akkor
Ungarus, Hungarus alakban ejtették.
Löftstedt-nek ez az állítása igaz, de keveredett a hunokkal egy olyan onogur szárma­
zású/kapcsolatú n é p neve, amely Ungri-nak vagy hasonlónak hangzott.
122
Löfstedt szerint az ófrancia nyelv nyújt kézenfekvő hangtani megoldást.
Az ófranciában a ' h u n ' jelentésű latin Hunnus, Hünnum szóból (amelyben a
h-t nem ejtették), egy Hons, Hon(é) alakú szó lett. Ez azonban nagyon hasonló
hangzású volt az ófrancia egy másik, igazi latin eredetű szavához: a homo
e m b e r ' j e l e n t é s ű szóból származó on-hoz, ' ő , egy valaki': homo > on, hominem
> home. Ha viszont az z^-val ejtett Huns, Hun(e) őrződött volna meg a franciá­
ban, akkor meg összetéveszthették volna a latin ünus, ünum-ból alakult > uns,
un(e) 'egy' szóval. A nyilvánvaló h o m o n í m i a miatt toldalékkal kellett ellátni
a hun jelentésű szót, amire egy más esetekben m á r használatos -re szuffixum
volt alkalmas (ott volt m á r a vandálokat j e l e n t ő Wand-res szóban is. Egy így
létrejött Hun-re, Hon-re alak azonban hangtanilag szabálytalan alakulás lett
volna az ófranciában, mert egy nazális hangot (az n) egy úgynevezett likvida
(az r vagy az /) általában nem követhet, csak egy közéjük vetett hang után.
Például latin cam(e)ra > cham-b-re 'szoba', ten(e)rem > ten-d-re 'feszíteni, nyúj­
tani, t ö r e k e d n i ' , spin(u)la > espin-g-le, épin-g-le ' t ű ' . A harmadik változás a
legritkább, és hogy a H u n esetében é p p e n ez következett be (Hun-g-re, Hon-
g-re ' h u n ' ) , annak oka az lehetett, hogy ott volt m á r p é l d á n a k a latin Ungri,
és az ófrancia Bougre. De a Hun-g-re, Hon-g-re nem az egyetlen alakulása a
franciában a hunt j e l e n t ő szónak, mert a r ó m a i Vegetius Epitoma rei miliataris-
ában szereplő (1.20) exemplum Gothorum ... Hunnorumque kifejezés (a gótok és
a hunok példáján) francia fordításában 1320 körül Goz és Humbres olvasható,
hogy a Hun-g-re, Hon-g-re ' h u n ' és a latinból szabályosan képzett ófrancia
Ungri, Ungre/Ongre közötti zavar különösen akkor jelentkezhetett, amikor a
12. század végén a francia király nővére lett a magyar király felesége. A 179
Hungre/Hongre nem halt k i , Montaigne m é g mai 'magyar' jelentésben hasz­
nálja. Végül kiderül, hogy a hun és magyar jelentésű nagyon hasonló nevek
megkülönböztetésére került be a szókezdő h a Hungarus, Hungary, Hungárián
szóalakok elé, Galliában legkorábban a 10. században. Löfstedt szerint azért
lett Hungri az Ungri-bó\, mert a hunokat akkor (nem ejtett /i-val) m á r Hun-g-
re, Hon-g-re névvel nevezték, és a kettő összetéveszthető.
Löfstedt érveit gyengíti, hogy nem ismeri Király adatait, amelyek szerint
H-szókezdő Hungarius/Hungaer etc. névformák a g e r m á n nyugaton 761-től
előfordulnak. Az viszont kétségtelen, hogy a 10. században Francia földön
180
a hunok és a magyarok akkori neve könnyen összetéveszthető volt. E két nevet
és n é p e t tehát nem Kézai, vagy nem csak Kézai keverte volt össze, és tartotta
esetenként rokonnak. Igaza volt H o r v á t h J á n o s n a k : Hun vagy magyar mindegy,
e nevek ugyanazt a népet jelentik.
* **
Capet Margit, V I I . Lajos francia király lánya 1196-tól volt I I I . Béla felesége.
Király 1987, 166.
123
E néhány, talán nem minden tanulság nélküli kitérő u t á n térve vissza a
Walthariushoz, először röviden K. Strecker rövid összefoglalásából adok né­ 181
hány mondatot, majd befejezésül a legújabb álláspontok ismertetése követke­
zik. A Walthariust egyre inkább 10. századi alkotásnak tartják, kezdte beve­
zetőjét Strecker, jóllehet az uppsalai Alfréd Wolf 1934-ben és 1938-ban tartott
előadásában ezt a keltezést kétségbe vonta. Feltevése szerint a költemény a
182
Karoling időkben, tehát a 9. században keletkezett, és Strecker alapos okokat
látott ennek a feltevésnek az elfogadására. 183
Az a tétel, hogy a Waltharius szerzője I . Ekkehard volt, J. G r i m m óta a
névrokonnak, IV. Ekkehardnak a Casus Sancti Gaffi-ban adott tudósítására
megy vissza: I . Ekkehard m é g g y e r m e k k o r á b b a n írta a (vagy írt egy) vita Wal-
tharii manufortis-nak nevezett költeményt, amelyet ő, IV. Ekkehard egy bizo­
nyos mainzi Aribo érsek (1021-1031) utasítására stílusában átdolgozott. Hír­
adását aligha lehet elfogadni, hiszen egy, a középlatin irodalom gyöngyszemé­
nek számító költemény aligha lehetett egy kisdiák iskolai munkája. Wolf tehát
felvetette, hogy két munka létezett egy Waltharius nevű hősről. A k e z ü n k b e n
lévő mellett tehát egy másik is, amely egy Waltharius nevű keresztény hősről
szólt, aki az akvitán király fia volt. IV. Ekkehard ezt a keresztény szellemű vi-
ta-t javította volna át. Ennek meg is felelne, hogy 1084-ben a Tull-i S. A p r i
kolostor könyvtárának két részlegében (a vallásos és a világi t a r t a l m ú könyvek
között) szerepel a Waltharius cím.
Ha ezt a feltevést elfogadja valaki, akkor a Szent galleni szerzőség, (tehát
I . Ekkehard mint szerző) elesik, és fontos szerepet kap a prológusban szereplő
Geraldus barát, aki egy Erchambaldus/Erkambald nevű főpapnak ajánlotta
a költeményt. G r i m m óta ezt a Geraldust egy szent galleni iskolamesternek (ma-
gister scholarum) tartják. Erkambaldban pedig egy 965-991 közötti strasbour-
gi püspököt sejtenek. Ha viszont így állna a dolog, akkor Geraldusnál sem kell
Szent Gallenre gondolnunk, és a prológus szerzőjét sem szükséges feltétlenül
megkülönbözetni a költemény alkotójától, jóllehet Strecker élete végig komoly
okokat látott erre a megkülönböztetésre.
Sok minden szól Wolf tétele mellett, de vannak ellenérvek is. A használt
nyelv és versszerkezet sokban mutat a Karoling időkre, így az összecsengések
Walahfrid Strabo költeményeivel. Berengar király gesztájának verseiben is
184
érezhetőek a Waltharius hatásai, és valószínű, hogy 915-ben az eposz m á r is­
mert volt Itáliában. Ebben az esetben azonban I . Ekkehard nem lehetett m é g
gyermekkori szerző sem. Hiszen a szerző a 9. században élt, b á r a hely, az idő
181
Strecker 1951, 1-2.
182
Lásd A. Wolf megjegyzését a Ploss 1969-ben megjelent cikkéhez, 33-34, valamint
Vogt-Spira 1994, 7.
183
A Karoling-kori, 8. század végi, de legkésőbb 9. század eleji Waltharius fő szószólója
Önnerfors 1979 és 1988.
184
Önnerfors 1979, 37-41. - Vogt-Spira 1994, 9.
124
és a személy továbbra is ismeretlen. Összességében nézve, sokkal több érv szól
a Karoling, mint az Ottó-kor mellett. Eddig Strecker.
Mint említettem, Vogt-Spira 1994-es kiadása összefoglalta mindazt, ami a
Waltharius körül az elmúlt évtizedekben történt. Röviden a summázata: egy
feltehetően szent galleni b a r á t a 9. vagy a 10. században szerzetestársai számá­
ra latin hexameterekben írt egy eposzt, amely n é p m o n d á n alapult, de h á r o m
hagyományt őrzött meg keverten: a középkori hősmondák világát, a keresztény­
séget, és végül az antik eposzok, főleg Vergilius latinságát. A Hildebrand-dal
185
mellett a Waltharius a legrégibb írásos rögzítése a g e r m á n h ő s m o n d á k n a k . Az
eposz anonim maradt ránk, és szerzőre mindössze két utalás ismert. Az egyik
a m á r ismert Geraldus-prológus (szövege és fordítása a 6-7. oldalon). A másik
IV. Ekkehard m á r említett megjegyzése az 1030 és 1060 között írott Casus
Sancti Galli-ban (caput 80 ), miszerint I . Ekkehard volt a szerző: Scripsit et in
186
scolis metrice magistro, vacillanter quidem, quia in affectione, non in habitu eratpu-
er, vitám Waltharii manufortis, quam Magontiae positi Aribone archiepiscopo iubente
pro posse et nosse nostro correximus. Azaz ő m é g iskolás korában írt időmértékes
formában egy költeményt az erős kezű Valterról, de m é g tanuló gyermek volt,
kezdeti bizonytalansággal, így költeményét m i mainzi időzésünk alatt Aribo
érsek utasítására kijavítottuk, amennyire csak tudtuk.
Mikor 1818-1837 között egy Joseph L a ß b e r g nevű kutató a Casusban emlí­
tett Walthariust azonosította a r á n k maradt kéziratokkal, I . Ekkehard szerző­
sége a Grimm-féle kiadást követően k á n o n lett. Mivel ő körülbelül 910 és 973
között élt, és mint gyermek írta volna a költeményt, a szerzés idejét a 920-as
évekre teszik, tehát nagyjából arra az időre, amikor 926. május 1-én Á r p á d
vitézei meglátogatták Szent Gallent. A Waltharius keltezése az Ottó-korra tehát
nem a magyar honfoglalás idejére és az á r p á d i honfoglalók kedvező bemuta­
tására alapozódik, mint Kurcz vélte volt, hanem IV. Ekkehart attól független
megjegyzésére.
Nehéz kérdések m e r ü l n e k itt fel: össze lehet-e vajon egyeztetni a Gei aldus-
prológust IV. Ekkehard állításával? K i volt Geraldus és k i volt Erkambald (hi­
szen m i n d k e t t ő r e több jelölt is van)? Egyáltalában: IV. Ekkehard tudósítása
erre az eposzra vonatkozik? Hiszen IV. Ekkehard olyan germanizmusokról
Az antik eposzok hagyatékának vizsgálata a Walthariusban nem az én feladatom, az
érdeklődő olvasó bőséges utalásokat találhat Strecker 1951 mellett Althof Il-ben, továb­
bá Ploss 1969 és Vogt-Spira 1994 bibliográfiájában, valamint Vogt-Spira 1994, 13-14,
26-28. jegyzeteiben. A leggyakrabban emlegetett latin előképek között vannak Vergi­
lius Aeneis-e, P. Papinius Statius (Kr. u. 40 körül Nápolyban született római költő) The-
te-ának sok antik párviadalt bemutató könyveiből a Tydeus-jdenet, Ovidius Metamor-
phoses-éből a Perseus-töríéneí, a m á r keresztény és 348-ban Spanyolországban született
Aurelius P. Clemens Prudentius Psychomachiáp., az első latin nyelvű allegorikus tankölte­
mény, és végül C. Vettius Aquilinus Iuvencus Nagy Konstantin idején írott biblia-eposza:
Evangeliorum libri.
G. Meyer v. Knonau kiadásában, 282-285, lásd a 22. és a 30. jegyzeteket!
125
panaszkodik, amelyeket k i kellett j a v í t a n i a , a r á n k m a r a d t szövegben pedig
187
ilyeneknek nyoma sincs. Az utóbbi 60 év megoldásai közül Vogt-Spira h á r m a t
említ:
1. Az egyik szószerint veszi a Casus állítását: és I . Ekkehardot tekinti szer­
zőnek. A G e r a l d u s - p r o l ó g u s egy szorgosan másolt kézirat ajánlása egy Er-
kambaldnak, aki vagy az említett strassburgi p ü s p ö k volt, vagy a mainzi
188
Erkambald 1011-1021 között. Ebben az esetben Geraldusra a legjobb megol­
dás a szent galleni iskolamesterség.
2. Egy másik figyelmen kívül hagyja a Casus-megjegyzést, Geraldust tekin­
ti szerzőnek, főleg a prológus 10. sorában említett nagy gondja miatt.
3. A harmadik véleménycsoport szerint a költemény a Karoling-korban ke­
letkezett. Ennél a Casus-beli megjegyzés egy másik Walthariusra vonatkozna,
az úgynevezett Waltharius christianus-ra.. Ennek az 1843 óta ismert felfogásnak
volt a felélesztője Wolf, és képviselője - fenntartásokkal - maga Strecker.
Mivel Geraldus szerzősége a legkevésbé valószínű, marad I . Ekkehard,
avagy a 100 évvel korábbi Karoling-kori keltezés, amelyek között d ö n t e n i kel­
lene. A korai keltezéshez j ó l illene, hogy a 8. század végére estek a hun [avar]
támadások és háborúk, amelyek így m e g a d n á k a Waltharius történelmi kerete­
i t . Ezek az érvek azonban nem kényszerítő erejűek, így marad fontos érvnek
189
a Casus-beli utalás. Két fő kérdés továbbra is nyitott: IV. Ekkehard ezt a Wal-
thariust említette-e, tehát kissé lenéző értékelésének okait meg lehet-e ma­
gyarázni, és a tartalomra vonatkozó érvet összehangba lehet-e hozni ezzel a
Waltharius-szal.
IV. Ekkehard teljes irodalmi termésének legalább hat nyoma t a p i n t h a t ó
ki a Walthariusban, és az eposz a 11. században ismert volt Szent Gallenben.
A fiatalabb kortárs, Herimannus barát, mint m á r említettem, I . Ekkehard Vita
Sanctae Wiboradae-jának átolgozása közben a magyarok 917-es betörésének
eseményeiben hun reminiszcenciákat talált és vett be a Walthariusba. A
1 9 0
Szent Gallenhez való kötődés tehát tény, és IV. Ekkehard utalása erre a Wal­
thariusra vonatkozik. Lekicsinylő szavait személyes okaival lehet m a g y a r á z n i .
A b a r b á r n a k ítélhető germanizmusok az átdolgozatlan eredetiben pedig nem
költői hibák voltak, hanem egy eredeti [végső fokon g e r m á n ] carmen barbarum-
hoz illő nyelvi tények. Ráadásul IV. Ekkehard mainzi tartózkodása során az
187
Ez a kifogás csak amolyan okoskodás, hiszen miért maradtak volna barbár germaniz­
musok, ha egyszer IV. Ekkehardnak az volt a feladata, hogy javítsa ki őket.
188
Vogt-Spira 1994, 9, a 9. jegyzet további irodalommal.
189
Önnerfors 1979, 42-44.
190 Vogt-Spira itt, mint fentebb láttuk, az árpádi magyarok 917-es támadását említi, és hi­
vatkozik G. Becht cikkére: Sprachliches in den Vitae S. Wiboradae (II). Mittellateiniches
Jahrbuch 24-25, 1989-1990, 1-9. Becht azonban azzal kezdi cikkét, hogy A m 1. Mai
des Jahres 926 erlangte die St. Gallér Rekluse Wiborada beim Einfall der Ungarn ...
das Martyrium. Nem tudni hát, honnan vette Vogt-Spira egy 917-es magyar betörés
időpontját.
126
e m l í t e t t ^ n ö o érsek (1021-1031) utasítására dolgozta át az eposzt. Aribo elődje
e székben pedig nem m á s volt, mint Erkambald (1011-1021), akinek az ajánlás
szól. Egy szerző/átdolgozó Geraldus tehát nem lehetett volna I . Ekkehard szent
galleni iskolamestere sem.
A Waltharius s e m m i k é p p e n sem egy g e r m á n h ő s m o n d á t egyszerűen la­
tinra átültető alkotás, jóllehet voltak h ő s m o n d a i előzményei, amit főleg az
óangol nyelven fennmaradt Waldere-töredékek bizonyítanak. 191
Ugyanerre
utalnak az eposz egyes részleteinek jól ismert európai hősi történetekkel, így
a Roland énekkel, a Nibelungenlieddel, középkori spanyol eposzokkal meglévő
kapcsolatai, és nem kevésbé a Szent László legenda nevezetes pihenési jele­
192
netével n e m r é g i b e n felismert szoros hasonlóság.
Ez, és más, itt említett vagy a k á r nem említett tények kétségen kívül fon­
tos dolgok a magyar őstörténet és korai történet csekély r á n k m a r a d t őshagyo-
m á n y á n a k megítélése szempontjából. Ö r ö k kár, hogy amikor Arany J á n o s ősi
h ő s m o n d á i n k maradványait kereste, akadémiai kollégáinak hibájából m é g
nem tudhatott ennek a legkorábbi európai Attila-hőstörténetnek a létezéséről.
Sajnáljuk, hogy ennek a remek alkotásnak itt csak egy ilyen fordítását adhat­
tuk a magyar olvasó kezébe, azt remélve, hogy akad majd valaki h a z á n k b a n ,
aki nagyobb gonddal készít majd róla az eredetihez méltó fordítást.
Utószó
Nem szeretnénk sokat hozzátenni ahhoz a tanulmányhoz, amelyet e munka
első kiadásában megfogalmaztunk. Elsősorban azért nem, mert a szerzőség,
a szöveghagyományozódás kérdésében, valamint a magyar tudományosság
191
Vogt-Spira 1994, 182-184.
192 A Waltariusra vonatkozó legújabbb irodalomból néhány, Vogt-Spira 1994-ben m é g
nem szereplő tanulmány: F. Wagner: L . Uhland und das Waltharius. Wirkendes Wort
43,1993, 549-546. - M . Szyroczki: Auf den Spuren eines polnischen Walterromans. I n
Im Dialog mit der interkulturellen Germanistik. Wroclaw, 1993, Acta Univ. Wratislawiensis
1497, 215-221. - A. Wolf: Volkssprachliche Heldensagen und lateinische Mönchkultur.
Grundsätzliche Überlegungen zum Waltharius. I n Geisteslebens u m das Bodensee i m
frühen Mittelalter, hrsg. von A. Messer et A. Wolf. Freiburg, 1989, 157-183. - E. d ' A n -
gelo: Lucano nel Waltharius? StudiMed 3.32, 1991 [1992], 159-190. - G. Manning:
Waltharius 1441. StudiMed 31, 1990 [19991], 259-264. - J . Peeters: Guntharius - die
Fehler eines Königs. Amsterdamer Beiträge zur älteren Germanistik 34, 1991, 33-48.
- U . Schwab: Heroische Maximen ... in christlicher Heldenepik. Heldensage und Hel­
denepik i m Germanischen, hrsg. von H . Bech. Berlin-New York, 1988, 213-244. - F.
Brunhölzer: Waltharius und kein Ende? I n Festschrift P. Klopsch. Göppingen, 1988,
46-55. - D. Schaller: Beobachtungen und Feinde am Rande des Waltharius-Problems.
Litterae Medii Aevii, Festschrift für Johanna Autenrieth. Sigmaringen, 1988, 135-144.
127
 negatív hozzáállásában lényeges változás azóta nem t ö r t é n t . A magyar for­
193
dítást illetően időközben kiderült, hogy Kőrös Endre P á p á n kiadott m ű v é n
kívül Antal Géza is készített fordítást, ugyancsak Scheffel regényes m u n k á ­
j a alapján, így szintén c s o n k á n hagyva m a g á t az eposzt. Munkájához meg­
kapta Kőrös Endre segítségét is. 194
Waltharius manu fortis c í m m e l Kőrös Endre f ő g i m n á z i u m i t a n á r ú r a p á ­
pai főiskola igazgatótanácsának ülésén 1897. szeptember 2 6 - á n tartott
székfoglalót. Az előadás a fordítással együtt megjelent. Az eposz fordítása
195
a Scheffel-könyv alapján készült, tehát csonka. Feltehetően Kőrös vezette be
a magyar kutatásba azt a - téves - véleményt, hogy m i d ő n a 9. század végén
és a 10. században a magyarok harci útjaikon b e t ö r t e k Németországba, a
régi harcias m o n d á k , melyeket m á r az 5. és 6. század énekelt Attiláról, ismét
életre keltek, s így némileg a m a g y a r s á g n a k is része lenne a Waltharius manu
fortis című hősköltemény létrejöttében. Kőrös tehát nem ismerte fel, hogy az
eposz Attilát nem az ö t ö d i k századi hunok, hanem az avarok királyának
tartja, holott ez a költemény latin szövegében expressis verbis benne foglalta­
tik: az avares több helyen is Attilával kapcsolatban.
Antal Géza fordításának alapja a x i i . oldal *-os jegyzetben felsorolt ada­
tok szerint Scheffel u n d Holder: Waltharius. Stuttgart, 1874. Scheffel regényes
feldolgozására nem hivatkozik, pedig az 1914-ig nem kevesebb, mint 255
196
(német nyelvű) kiadást é r t meg. Antal könyvének előszava u t á n következik
197
Scheffel József Viktor (1826. február 16.-1886. április 9.) életművének mélta­
tása. Scheffel könyve 1855-ben jelent meg. Azt sajnos nem tudni, hogy a k á r
198
Kőrös, a k á r Antal melyik Scheffel-kiadás alapján dolgozott a 255 közül.
A m i a magyar fordításokat illeti, a korábbiakat egyetlen adattal szükséges
kiegészíteni: 1999-ben sajnos m é g nem tudtunk arról, hogy Solymossy Sándor
1931-ben foglalkozott a Valter-történettel, és kérésére Kozma Andor néhány sort
le is fordított belőle (ebből vettük át a mostani fordításba az 1-10. sorokat).
(2009)
Adamik Tamás professzor néhány évvel ezelőtt egyetemi előadásaiban foglalkozott a
Waltharius-szal (szíves szóbeli közlése), és tervbe vette egy új magyar fordítás elkészíté­
sét is (amelyhez rendelkezésére bocsájtottuk az 1999-es kiadás öt példányát is), ennek
eredményeiről azonban nem tudunk.
Ekkehard 1914, iii-iv.
Kőrös 1898: A Dunántúli ev. ref. Egyházkerület pápai főiskolájának Értesítője az
1897/98-ik iskolai évre. Pápa, 1898, xi-xlviii (az előadás), és xix-xlviii (a fordítás).
Scheffel Ekkehard.
Ekkehard 1914, v.
Ekkehard 1914, v-xxxii.
Irodalomjegyzék
Althof 1899 (Althof I) = Hermann Althof: Waltharii Poesis. Das Waltharilied
Ekkehards I . von St. Gallen. Erster Teil. Leipzig, 1899.
Althof 1905 (Althof II) = Hermann Althof: Waltharii Poesis. Das Waltharilied
Ekkehards I . von St. Gallen. Zweiter Teil: Kommentar. Leipzig, 1905.
ARFO = Annales Fuldenses sive Annales Regni Francorum Orientalis. M G H ,
Scriptores Rerum Germanicarum in usum scholarum separatim editi
[7.]. Hannoverae, 1891, Nachdruck: Hannover, 1978.
Attila = Attila, the man and his image, ed. by F. H . Bäuml and M . D. Birnbaum.
Budapest, 1993.
Becht 1989-1990 = G. Becht: Sprachliches i n den Vitae S. Wiboradae (II).
Ein Walthariuszitat i n der j ü n g e r e n Vita. MJ 24-25, 1989-1990, 1-9.
Birnbaum 1993 = M . D. Birnbaum: Attila's Renaissance i n the Fifteenth and
Sixteenth Centuries. I n Attila: 82-96.
Eckhardt 1940 = Eckhardt Sándor: Attila a m o n d á b a n . I n : N é m e t h Gyula
(szerk.): Attila és hunjai. Budapest, 1940, 143-216. Utánnyomás Buda­
pest, 1986.
Ekkehard Scheffel = Joseph Victor von Scheffel: Ekkehard. Eine Geschichte
aus dem zehnten Jahrhundert. Deutsche Buch-Gemeinschaft, Berlin,
évszám nélkül, 407 oldal. A 605-642. oldalakon az eposz kivonatos
n é m e t fordítása.
Ekkehard 1914 = Ekkehard. T ö r t é n e t a X . századból, írta Scheffel József
Viktor. Fordította Anatal Géza. Kiadja a Kisfaludy-Társaság. Budapest,
Franklin-Társulat, 1914, 664 oldal. A 367-395. oldalakon az eposz k i ­
vonatos n é m e t fordítása. Ekkehard Scheffel valamelyik kiadása után.
A kötetet Sajgó Csanád ú r n a k , a tudományok d o k t o r á n a k szívességéből
ismerem.
Gombos 1937-1943, I - I V = Franciscus Albinus Gombos: Catalogus fontium
históriáé Hungaricae aevo ducum et regnum ex Stirpe Á r p a d descen-
dentiam ab anno Christi DCCC usque ad annum MCCCI. Budapest,
1937-1943.
Haug - Vollmann 1991 = Walter Haug - Benedikt Konrad Vollmann: F r ü h e
deutsche Literatur u n d lateinische Literatur i n Deutschland 800-1150.
Frankfurt, 1991, 164-259 (latin és n é m e t szöveg), 1169-1217 (kommen­
tárok), 1217-1222 (bibliográfia).
H K Í F = A honfoglalás k o r á n a k írott forrásai, szerk. Kristó Gyula. Szeged,
1995.
129
Király 1976 = Király Péter: A magyarok említése a 811. évi események óbol- Strecker 1951 = K. Strecker: Waltharius. I n : Monumenta Germaniae Históri­
gár leírásában. M N y 72: 2, 1986, 136-148, továbbá 72:3, 1986, 257-268, ca, Poetae, vol. V I : 1, Weimar, 1951, 1-85. Utánnyomás M ü n c h e n , 1978
és végül 72: 4, 1986, 408-422. (non vidi).
Király 1987 = A V I I I - I X . századi Ungarns, Hungaer, Hunger, Hungarius, Onger, Szabó 1862 = Kézai Simon mester magyar krónikája. Szabó Károly fordítása,
Wanger személynevek. M N y 83, 1987, 162-180 és 314-331. Pest, 1862.
Kőrös 1898 = Kőrös Endre: Ekkehard: Walterdal. Fordította Kőrös Endre. Vogt-Spira 1994 = G. Vogt-Spira (übersetzt u n d herausgegeben von): Waltha­
Budapest, 1898. Eredetileg a D u n á n t ú l i ev. ref. Egyházkerület p á p a i rius. Lateinisch/Deutsch. Stuttgart, 1994. Reclams Universal-Bibliothek,
főiskolájának Értesítője az 1897/98-ik iskolai évre. Pápa, 1898, x i - x l v i i i Nr. 4174.
(az előadás), és x i x - x l v i i i (a fordítás). Wagner 1992 = N . Wagner: Zu den Personennamen i m 'Waltharius'. Zwischen
Kulcsár 1987-1988 = Kulcsár Péter: A magyar ő s m o n d a Anonymus előtt. Textkritik u n d Namenkunde. I n : Triuwe, Studien zur Sprachgeschichte
Irodalomtörténeti Közlemények 91-92, 1987-1988, 523-545. und Literaturwissen-schaft, Gedächtnisbuch für Elfriede Stutz, hrsg.
Kurcz 1994 = Kurcz Ágnes: Waltharius. I n Világirodalmi Lexikon 17, Buda­ von K.-F. Kraft et al. Heidelberg, 1992, 109-125.
pest, 1994, pp. 394-395. Wehrli 1965 = M . Wehrli: Waltharius. Gattungsgeschichtliche Betrachtungen.
Löfstedt 1993 = L . Lölfstedt: Attila i n Medieval French vernacular. I n : Attila, MJ 2, 1965, 63-73.
65-74.
Makkay 1997 = Makkay János: A tempore regis Atile conservata. Új törté­
netek Szent László királyról. Tractata Minúscula 6-7, Budapest, 1997.
Makkay 1998 = Makkay J á n o s : A sárkány meg a kincsek. Tractata Minúscula
11, Budapest, 1998.
Makkay 1998a = Makkay János: Quomodo historia conscribendi sit avagy Hogyan
kell történelmet írni? Tractata Minúscula 13, Budapest, 1998.
M E H = A magyarok elődeiről és a honfoglalásról, sajtó alá rendezte Györffy
György. 2. kiadás, Budapest, 1975. Változatlan kiadás Budapest, 2000.
M H K = A magyar honfoglalás kútfői, szerk. Pauler Gyula és Szilágyi Sándor.
Budapest, 1900, újranyomás évszám nélkül [1995].
MJ = Mittellateinisches Jahrbuch.
Nibelungenlied = Das Nibelungenlied, I—II, hrsg. von H . Brackert. Frankfurt,
1971/1997.
Olajos 2001 = Olajos Teréz: A I X . századi avar történelem görög forrásai.
Szeged, 2001.
Önnerfors 1979 = A. Önnerfors: Die Verfasserschaft des Waltharius-Epos aus
sprachlicher Sicht. Opladen, 1979.
Önnerfors 1988 = A . Önnerfors: Das Waltharius-Epos. Probleme u n d Hypo­
thesen. Stockholm, 1988.
Petz 1885 = Petz Gedeon: A magyar h ú n m o n d a . Budapest, 1885.
Ploss 1969 = Waltharius u n d Walthersage. Eine Dokumentation der Forschung,
hrsg. von E. Ernst Ploss. Hildesheim, 1969, Olms Studien Bd. 10.
Solymossy 1931 = Solymossy Sándor: Magyarok dicsérete 1000 év előtt. Szegedi
Füzetek 1:5-6, 1934, 3-16.
Stach 1943 = W. Stach: Geralds Waltharius. Der erste Heldepos der Deutschen.
Historische Zeitschrift 168, 1943, 57-81.
Strecker 1947 = K. Strecker [ N . Fickermann] (hrsg. von): Waltharius [editio
minor]. N é m e t fordítás P. Vossentól. Berlin, 1947.
 L'Harmattan France
7 rue de l'Ecole Polytechnique
75005 Paris
T.: 33.1.40.46.79.20

L'Harmattan Italia SLR

Via Bava, 37
10124 T o r i n o - I t a l i a
T./F.: 011.817.13.88

Nyomdai előkészítés és tördelés: Kardos G á b o r

A nyomdai m u n k á k a t a Robinco Kft. végezte, felelős vezető Kecskeméthy P é t e r