Munkatérhatárolás befogott szádfallal

(2. rajz feladat)

„Az e szerkezetek körébe sorolható rés-, cölöp- és szádfalak tehát statikailag lehetnek
az altalajba „fixen” befogott felső támasz (belső dúc vagy horgony) nélküli falak.
Fix befogáson általában azt értjük, hogy a szerkezet talpa már nem tolódik el és nem is
fordul el.” [Szepesházy:Geotechnikai tervezés]

1.ábra Befogott szádfal jelölések [Farkas: Alapozás]

A rajzfeladat lépései:
1. Geometria felvétele, figyelembe véve a „∆a”-t (munkagödör mélység=FL+a).
 
2. Függőleges feszültségábra megrajzolás mindkét oldalon.

3. Aktív és passzív földnyomás ábrák megrajzolása.

 
4. „C” pont meghatározása (A nyomatéki nullpont meghatározása).

5. A „t” szükséges beverési mélység meghatározása.

6. A nyomaték maximum (Mmax) megkeresése (nyíróerő előjelet vált), a nyomaték

tervezési értékének meghatározása.

7. Szádfal típusának kiválasztása.

8. Tervrajzok készítése: Helyszínrajz és Metszet M=1:50.

 
MELLÉKLET:

1. pont:
Az olyan teherbírási határállapotok vizsgálatakor, amelyekben a támfal állékonysága
a fal előtti talaj ellenállásától függ, ajánlatos az ellenállást adó földtömeg felszínének
névlegesen várható magasságát a-val csökkenteni. Szabadon álló fal esetében a
a homlokfelület magasságának 10 %-a, de legfeljebb 0,5 m lehet.

2. pont:
A munkagödör építése során a várható talajvízszintet az építési vízszinten (GWL)
kell felvenni.
z

z
q

c
K
2

a( )       

z
K

z
q

c
Kp
2
a a                                 ( )       
p p  
cos   cos  
2
cos   cos  
2
Ka  Kp 
 cos    sin      sin   
2

                                   cos    sin      sin   

2
 
 
Magas kohéziójú talajok esetében a húzás, illetve a feladat értelmetlensége miatt
aktív földnyomásként legalább a függőleges hatékony feszültség 15%-át
működtessük (σxa≥0,15*σzhatékony).

A tapasztalatok és a szakirodalom alapján a Kp értéke 9,0-ben maximalizált.

 
„A magyar nemzeti melléklet szerint a támszerkezetek határállapotait is a 2. tervezési
módszer azon DA-2* változata szerint kell ellenőrizni, melyben parciális tényezőket az
igénybevételekhez (s nem a hatásokhoz), ill. az ellenállásokhoz (s nem a szilárdságokhoz)
kell rendelni. Ez azt jelenti, hogy a támszerkezetek viselkedésében meghatározó jelentőségű
földnyomások karakterisztikus értékét kell a talajparaméterek karakterisztikus értékéből
számítani, s az igénybevételek (pl. egy dúcolat megtámasztásában keletkező erő,
csúsztatató erő egy súlytámfal alapsíkján, nyomaték egy résfalban) így megállapított
karakterisztikus értékét kell a parciális tényezőkkel szorozva az igénybevétel tervezési
értékét számítani.” [Szepesházy:Geotechnikai tervezés]

Parciális tényezők a hatásokhoz (F) vagy az igénybevételekhez (E)

Értékcsoport
A hatás Jel
A1 A2

kedvezőtlen 1,35 1,0

Állandó G
kedvező 1,0 1,0

kedvezőtlen 1,5 1,3

Esetleges Q
kedvező 0 0

1. táblázat. Az MSZ EN 1997-1:2006 A3. táblázata

 Az ellenállások ( R ) parciális tényezői különböző geotechnikai szerkezetek esetében
Értékcsoport
Geotechnikai szerkezet Az ellenállás típusa Jel 
R2 R3

Talajtörési ellenállás R;v  1,4 1,0

Támszerkezetek Elcsúszási ellenállás R;h  1,1 1,0

Földellenállás R;e  1,4 1,0

2. táblázat. Az MSZ EN 1997-1 NA3, NA4, NA5, NA6, NA8, és NA9. táblázata

Az EUROCODE parciális biztonsági tényezőinek megfelelően a felszíni teherhez

(10 kPa) tartozó biztonsági tényező Q/G=1,5/1,35=1,1.
 
Az aktív földnyomáshoz nem tartozik biztonsági tényező, a passzív
földnyomáshoz tartozó parciális biztonság G*R=1,35*1,4=1,9.

6. pont:
A nyomaték tervezési értékének meghatározásához tartozó parciális biztonsági
tényező: MEd=Mmax*G= Mmax*1,35

7. pont:

[Farkas-Czap: Alapozás Gyakorlati útmutató]