SZÉCHENYI ISTVÁN GÉPSZERKEZETTAN ÉS MECHANIKA

EGYETEM TANSZÉK

3. MECHANIKA – STATIKA GYAKORLAT

Kidolgozta: Triesz Péter egy. ts.

Három erő egyensúlya

3.1. Példa:
C
Adott egy emelőszerkezet méretei, és terhelése:
a = 2 m b = 1,5 m G
F
c = 2,5 m F = 10 kN

y c
Feladat:
G G
Határozza meg az F1 és F2
támasztóerőket A B x
a. szerkesztéssel,
b. számítással.
a b
Megoldás:

a. A rudak a végein terheltek, így a támaszerők rúdirányúak, meghatározásukhoz

két ábrát, egy szerkezeti és egy erőábrát kell szerkeszteni.

G
G G F
F1 F2
G
F2 G
F
A B G
F1
e1 e2 e
Szerkezeti ábra Erőábra

Az erőábráról az erőléptéknek megfelelően lemérhetők a támasztóerők

nagyságai, F1 ≈ 13 kN és F2 ≈ 20,5 kN .

b. A statika alapegyenlete:
G G G G
0 = F1 + F2 + F .
G G
(
A terhelő erő vektora F = − 10 j kN . )
Behelyettesítés után a skaláregyenletek:

1
 0 = F1x + F2 x ,
0 = F1 y + F2 y − 10.

Látható, hogy a két egyenletben négy ismeretlen van, viszont ismertek a rudak
irányai, és így az erők hatásvonalai is. Ezek ismeretében az erők irány-
egységvektorai meghatározhatók a következőképpen:
G G G G G
G rAC 3,5i + 2,5 j 7i + 5 j ⎛ 7 G 5 G⎞
e1 = G = = = ⎜⎜ i + j ⎟⎟ ,
rAC 3,5 2 + 2,5 2 7 2 + 5 2 ⎝ 74 74 ⎠
G G G G G
G rBC 1,5i + 2,5 j 3i + 5 j ⎛ 3 G 5 G⎞
e2 = G = = = ⎜⎜ i+ j ⎟⎟ .
rBC 1,5 2 + 2,5 2 3 2 + 5 2 ⎝ 34 34 ⎠

Ha ismert egy vektor irány-egységvektora, akkor maga a vektor az alábbiak

szerint felírható:

G G ⎛ 7 F G 5F G ⎞
F1 = F1 e1 = ⎜⎜ 1 i + 1 j ⎟⎟ kN ,
⎝ 74 74 ⎠
G G ⎛ 3F G 5 F G ⎞
F2 = F2 e2 = ⎜⎜ 2 i + 2 j ⎟⎟ kN .
⎝ 34 34 ⎠

Ezek skalárkoordinátáit visszahelyettesítve a megfelelő helyekre a statika

alapegyenletében, már csak két ismeretlen marad a két skaláregyenletben:

7 3
0= F1 + F2 ,
74 34
5 5
10 = F1 + F2 .
74 34

Az egyenletrendszert megoldva megkapjuk a támaszerők nagyságának pontos

értékét:
3 74 7 34
F1 = − kN = −12,903 kN és F2 = kN = 20,408 kN .
2 2

A támaszerők vektorai pedig:

G 3 74 ⎛ 7 G 5 G⎞ G G
F1 = − ⎜ i + j ⎟⎟ = (− 10,5i − 7,5 j ) kN ,
2 ⎜⎝ 74 74 ⎠
G 7 34 ⎛ 3 G 5 G⎞ G G
F2 = ⎜ i + j ⎟⎟ = (10,5i + 17,5 j ) kN .
2 ⎜⎝ 34 34 ⎠

Az F1 erő negatív előjele utal arra, hogy az erő a feltételezett iránnyal ellentétes
irányban hat, mely a szerkesztés eredményeként már korábban adódott.

2
3.2. Példa:

Az előző feladatban ismertetett emelővel egy G = 10 kN súlyú

terhet emelünk, amely az ábrán látható módon, acélsodronnyal
A
van kötözve. Az acélsodrony K max = 8 kN kötélerőt képes
elviselni. B
1 2
Feladat:

Mekkora lehet a két kötélág közötti maximális szög, hogy a

kötél ne szakadjon el? A feladatot oldja meg
a. szerkesztéssel és
b. számítással!
G
G
Megoldás:

a. Ennél a feladatnál először az erőábrát rajzoljuk meg, majd ennek alapján a

szerkezeti ábrát.

α max
G G
K1 = K max 2

G B
G G α max
G
K1 K2
G
G G α max G
K 2 = K max
2 e1 e e2
Erőábra Szerkezeti ábra

Az erőábrában legelőször a súlyerőnek megfelelő szakaszt vesszük fel.

Feltételezve azt, hogy a teher szimmetrikusan van kötözve, a súlyerő mindkét
végéből a maximális kötélerőnek megfelelő távolsággal körzőzzünk. A
metszéspontot a súlyerő kezdő- illetve végpontjával összekötve adódik a
nyílfolyam-folytonos vektorháromszög. Az erők hatásvonalával párhuzamosokat
húzva egy közös metszésponton át (B) adódik a szerkezeti ábra, ahonnan
lemérhető a kötélágak legnagyobb nyílásszöge: α max ≈ 100° .
G G
b. Számításhoz felhasználható az erőábra. A súlyerő vektora: G = (−10 j ) kN , a
G G G G G G
kötélerők: K 1 = ( K 1x i + K 1 y j ) , illetve K 2 = ( K 2 x i + K 2 y j ) , ahol
α max α max
K1x = K 1 sin és K1 y = K1 cos ,
2 2
α max α max
K 2 x = K 2 sin és K 2 y = K 2 cos .
2 2

A statika alapegyenlete erre a feladatra:

3
 G G G G
0 = K1 + K 2 + G

Skaláregyenletekkel:

α max α max
0 = K1x + K 2 x ⇒ 0 = K 1 sin + K 2 sin ,
2 2
α α
0 = K 1 y + K 2 y − 10 ⇒ 0 = K 1 cos + K 2 cos − 10 és
2 2
K 1 = K 2 = K max = 8 kN .

Behelyettesítve a (3)-as egyenletet a (2)-ba és átrendezve kapjuk:

α max 10
cos = ⇒ α max = 102,64° .
2 16

Megjegyzés:

A példa rámutat arra, hogy mennyire fontos az emelőszerkezetek működtetésére

illetve a terhek kötözésére előírt szabályok betartása. A fenti példában számolt
kötélágak közötti nyílásszög összefüggésben van a kötözéshez használt acélsodrony
hosszával. Tehát a legfontosabb következtetés, ami levonható, hogy a terhek
kötözésénél előnyösebb, ha hosszabb sodronyt használunk kötözésre.

4
3.3. Példa:

Adott az ábrán látható szerkezet geometriai méretei és terhelése:

y
a = 1,5 m ,
b=4m, A B
F = 12 kN .

a
Feladat:
G G G
Az FA és FB támasztóerők F
meghatározása
a. szerkesztéssel és a
b. számítással.
C x
b
Megoldás:

a. A már megszokott módon először egy szerkezeti, majd egy erőábrát szerkesztünk,
melyekből lemérhetők a támasztóerők közelítő nagyságai, valamint irányai.

eA A B

G G
FA FB G
G FA
FB
G
F P
e G
F

eB
Szerkezeti ábra Erőábra

Támasztóerők nagyságai: FA ≈ 13 kN , FB ≈ 4,5 kN .

b. A szerkezetet terhelő erő és a támasztóerők irány-egységvektorai:

G G G
G G G rAP ⎛ 8 G 3 G⎞
e = −i , eB = j , e A = G = ⎜⎜ i− j ⎟⎟ , ahol
rAP ⎝ 73 73 ⎠
G G
G
rAP
G G
( )
= rP − rA = 4i − 1,5 j m .

Az erővektorok:

G G G ⎛ 8 F G 3F G⎞ G G
F = (− 12i ) kN , FA = FA e A = ⎜⎜ A i − A j ⎟⎟ kN , FB = FB e B = (FB j ) kN .
G G
⎝ 73 73 ⎠

5
A statika alapegyenlete:
G G G G
0 = F + FA + FB .

Skaláregyenletekkel:

8
0 = −12 + FA ,
73
3
0=− FA + FB .
73

Az egyenletrendszer megoldásai:

3 9
FA = 73 = 12,816 kN, FB = = 4,5 kN .
2 2

A támasztóerők vektorai:
G G G
FA = FA e A = (12i − 4,5 j ) kN ,
G
G G
FB = FB e B = (4,5 j ) kN .
G

6
3.4. Példa

Az ábrán látható szerkezetet egy koncentrált erő terheli.

Adott a szerkezet geometriai méretei és a terhelőerő: B

a = 1m , a
F = 60 N . G
F

Feladat: a
G G
Az FA és FB támasztóerők meghatározása
C
a. szerkesztéssel és
b. számítással. y
2a

A x
Megoldás: 2a
a. A szerkesztéshez a szerkezeti, és az erőábra:
G
G F
B FB
G G
G FB FA
F P
e
eB
Erőábra

G
FA
A
eA

Szerkezeti ábra

7
 Ennél a szerkesztésnél is figyelembe vesszük azt, hogy a az AC görbe vonalú
szerkezetrészt a támasztóerőkön kívül más erő nem terheli, ezért a támasztóerő
hatásvonalának át kell haladjon mind az A illetve a C csuklóponton. A két
támasztóerő illetve a terhelőerő közös metszéspontja az ábrán látható P pont. Az
erőábra már könnyen adódik a szerkezeti ábrából. A támasztóerők nagyságát
lemérve az erőléptéknek megfelelően kapjuk az eredményt:

FA = FB ≈ 42,5 N .

b. A támasztóerők számításának első lépéseként meg tudjuk határozni a

támasztóerők irány-egységvektorát:
G
G rAC ⎛ 2 G 2 G⎞
e A = G = ⎜⎜ i + j⎟,
rAC ⎝ 2 2 ⎟⎠
G
G rBP ⎛ 2 G 2 G⎞
e B = G = ⎜⎜ i− j ⎟.
rBP ⎝ 2 2 ⎟⎠

Ezek ismeretében felírhatók az ismeretlen támasztóerők vektorai, valamint a

terhelő erő vektora is könnyen meghatározható, hiszen a vízszintes x tengellyel
párhuzamos.

G G ⎛ F 2 G FA 2 G ⎞
FA = FA e A = ⎜⎜ A i+ j ⎟⎟ N ,
⎝ 2 2 ⎠
G G ⎛ F 2 G FB 2 G ⎞
FB = FB e B = ⎜⎜ B i− j ⎟⎟ N ,
⎝ 2 2 ⎠
G G
F = F e = (60i ) N .
G

A statika alapegyenlete:
G G G G
0 = F + FA + FB ,

skaláregyenletekkel:

FA 2 FB 2 ⎫ 60
0 = 60 + + ⎪ ⇒ FA = − = FB ,
2 2 ⎪ 2
⎬
FA 2 FB 2 ⎪ ⇒ FA = FB .
0= − ⎪⎭
2 2

Az egyenletrendszer megoldásaként a támasztóerők nagysága adódott. A negatív

előjel arra utal, hogy mindkét támasztóerő irányát (lásd feljebb a két irány-
egységvektort) ellentétes irányúnak tételeztük fel, mint ahogy azok valójában
ébrednek. A támasztóerők vektorai:
G G G G G G
FA = FA e A = (− 30i − 30 j ) N , FB = FB e B = (− 30i + 30 j ) N .
G G
és

8
3.5. Példa
B
Az ábrán látható szerkezetet egy koncentrált erő terheli.
Adott a szerkezet geometriai méretei és a terhelőerő:

a = 2m,
a
F = 80 N .

Feladat:
G C
G G F
Az FA és FB támasztóerők meghatározása
y
a. szerkesztéssel és
b. számítással. a

45° x
A
a
Megoldás:

a. A szerkesztéshez a szerkezeti, és az erőábra:

eB G
e FA
C
G
F
G
G FB
FB G
F

G
A FA P
eA

Szerkezeti ábra Erőábra

G
Most a BC rúd az, amelyben csak rúdirányú erők ébrednek, így az FB erő is
rúdirányú lesz. A szerkezeti- és az erőábra ennek megfelelően van
megszerkesztve.

b. Az adott koncentrált erő 45°-os szöget zár be a vízszintessel, ennek a szögnek a

szögfüggvényeivel megadható a terhelő erő vektorának az irány-egységvektora:

9
 G G ⎛ 2G 2 G⎞
G
[ ]
e = (cos 45°)i − (sin 45°) j = ⎜⎜ i− j ⎟,
2 ⎟⎠
ezzel
⎝ 2
G G
( G
F = F e = 40 2i − 40 2 j N .
G
)
A támasztóerők párhuzamosak a koordináta-rendszer x illetve y tengelyeivel,
azaz az ismeretlen támasztóerők vektorai:
G G
FA = (FA i ) N ,
G G
FB = (FB j ) N .

A statika alapegyenlete három erő egyensúlyára:

G G G G
0 = F + FA + FB ,

skaláregyenletekkel:

0 = 40 2 + FA ⇒ FA = −40 2 N (← ) ,
0 = −40 2 + FB ⇒ FB = 40 2 N (↑ ) .

A végeredmény, vagyis a támasztóerők vektorai:

G
( G
FA = − 40 2i N , ) illetve
G
( G
)
FB = 40 2 j N .

10