SZÉCHENYI ISTVÁN GÉPSZERKEZETTAN ÉS MECHANIKA

EGYETEM TANSZÉK

6. MECHANIKA-STATIKA GYAKORLAT
Kidolgozta: Triesz Péter egy. ts.

Négy erő egyensúlya, Culmann-szerkesztés,

Ritter-számítás

6.1. Példa
G
Egy létrát egy verembe letámasztunk az ábrán látható módon. F1
Adott a létra súlya, valamint a létra és a verem méretei:
1m
B
G
FB
G G S
G = (− 100 j ) N .
G
G 2m
A testek érintkező felülete sima.
µ0 = 0
G
FA
A
1,5 m
2m
Feladat:
G
Határozza meg azt az F1 max erőt, amelynek hatására a létra még éppen nem mozdul el!
a. Szerkesztéssel (Culmann-szerkesztés) és
b. számítással (Ritter-számítás)!

Megoldás:

a. Elsőként vizsgáljuk meg azt az esetet, mikor a létrára nem hat vízszintes erő,
G G
vagyis F1 = 0 . Ekkor három erő egyensúlyát vizsgálhatjuk a már tanult módon.

1
 G G G G G
F1 = 0 G + FA + FB = 0
P
G
G B FB
G G
FB

S G
G
G
FA

G
FA A

Szerkezeti ábra Erőábra

A másik határeset, mikor a legnagyobb vízszintes erő működik a létra felső

végében. Ebben az esetben a létra még éppen nem mozdul meg, vagyis az A
pontban ébredő támasztóerő függőleges összetevője éppen nullává válik. Tehát
ismert mind a négy erőnek az iránya, egy erő – a súlyerő ismeretében az ún.
Culmann-módszer segítségével megszerkeszthetők az ismeretlen támasztóerők,
G
illetve a szintén ismeretlen F1 max terhelés.

G G G G G G
F1 max G + F1 + FA + FB = 0
D  G
  G

FR FAB

G
G B
G Culmann-egyenes G
G FB
FB G
S

G
FA C G G
F1 max FA
A
Szerkezeti ábra Erőábra

b. A B támasznál minden esetben a létra hossztengelyére merőleges támasztóerő

G
ébred, míg az A sarokban ébredő támasztóerő nagysága és iránya függ az F1 erő
G
nagyságától. Nyomatéki egyenleteket és az FB erőre vonatkozó geometriai
összefüggést fel lehet írni:

2
 M a = 0 = −1,5 G − 3 F1 + 4 FBy ,
M c = 0 = −4 FAy + 2,5 G − 3F1 ,
M d = 0 = −0,5 G + 3 FAx − 1 FAy ,

G
és ismerjük az FB erő irányát:
FBy
tg 45° = =1 ⇒ FBy = FBx .
FBx

A fenti egyenletekben az F1 erő, mint változó paraméter szerepel.

Vizsgáljuk meg először azt az esetet, mikor ez az erő zérussal egyenlő. Ekkor

M a = 0 = −1,5 G + 4 FBy ,
M c = 0 = −4 FAy + 2,5 G,
M d = 0 = −0,5 G + 3 FAx − 1 FAy ,
FBx = FBy .

Az egyenletrendszer megoldása:
G G G
(
FA = 37,5i + 62,5 j N, )
G G G
(
FB = − 37,5i + 37,5 j N. )
A másik eset az, amikor az F1 erő eléri maximális értékét, vagyis amikor a létra
G
elveszti stabilitását és megmozdul. Ez az a pillanat, mikor az FA erő függőleges
összetevője zérussá válik, vagyis FAy = 0 . Az egyenletrendszer ebben az esetben:

M a = 0 = −1,5 G − 3 F1 + 4 FBy ,
M c = 0 = 2,5 G − 3F1 ,
M d = 0 = −0,5 G + 3 FAx ,
FBx = FBy .

A megoldás:
G G
(
F1 max = 83,33i N, )
G G
(
FA = 16,66i N, )
G G G
(
FB = − 100i + 100 j N. )
Az eredmények ellenőrzéséhez célszerű minden esetben a statika alapegyenleteit
felhasználni.

3
6.2. Példa

Egy hasáb-jellegű testet az ábrán látható módon egy verembe helyezünk.

Adott a hasáb súlya és az ábráról leolvasható geometria méretek. A hasáb és a verem
érintkezéseinél a súrlódás elhanyagolható:

G G
(
G = − 400 j N, )
µ 0 ≈ 0. A S

G C
Feladat: 3m G
2m
Határozza meg a támasztóerőket
a. szerkesztéssel,
b. számítással. B
2,5 m
3m 2m
Megoldás:

a. A támasztóerők megszerkesztéséhez a Culmann-módszert alkalmazzuk.

G G G G G G
G + FA + FB + FC = 0. Az ábrán az FBC erő hatásvonala a Culmann-egyenes.

 G


FBC

G
Culmann-egyenes FA
G G
G eBC FB + FC
FA D
H G G
S G
A FC FB G
E
G G G
G C FA + G

B G
FC
G
FB

Szerkezeti ábra Erőábra

b. Nyomatéki egyenleteket felírva, az alábbi egyenletrendszert kapjuk:

M e = 0 = 0,5 G − 1 FA (1),
M h = 0 = 0,5 G − 1 FC (2),
Fy = 0 = −G + FB (3).

4
 Az egyenletrendszer megoldása:

(1) ⇒ FA = 0,5 G = 200 N (→),

(2) ⇒ FC = 0,5 G = 200 N (←),
(3) ⇒ FB = G = 400 N (↑ ).

G G G G G G
FA = (200i ) kN , ( )
FB = 400 j kN , FC = (− 200i ) kN .

5
6.3. Példa

Az ábrán látható merev FED rudat három másik merev rúddal (AF, BE és CD)
támasztottunk meg. Az FED rudat egy vonal mentén egyenletesen megoszló erőrendszer
terheli.
Adott a szerkezet méretei és terhelése.

q0 D C

F E q0 = 4 kN/m
2m
1m
A B

1m 2m 2m 2,5 m

Feladat:

Határozza meg az A, a B és a C csuklókban ébredő támasztóerőket

a. szerkesztéssel és
b. számítással!

Megoldás:

a. A megoszló terhelő erőrendszer eredője: Fq = q l = 4 ⋅ 5 = 20 kN , ahol l a

megoszló terhelés hossza, az eredő helye konstans megoszló terhelésnél a hossz
felénél van. A támasztóerők meghatározása a Culmann-szerkesztéssel történik.

Culmann-egyenes
G
F eA P2 E eB D C FC
G eC G
G G FC FAB
FA e AB G FB G
Fq FA
G
A B Fq

G
FB
eq G G G G G
Fq + FC + FA + FB = 0

 G

FAB

eAB ≡ Culmann-egyenes
P1

Szerkezeti ábra Erőábra

6
b. A támasztóerők kiszámíthatók az ún. Ritter-módszerrel, melynek lényege az, hogy a
nyomatéki egyenleteket olyan keresztmetszetekre írjuk fel, amelyek a támasztóerők
hatásvonalainak metszéspontjaiban helyezkednek el. A támasztó rudakban, így a
csuklókban is csakis rúdirányú erők ébrednek, tehát a rudak iránya meghatározza a
támasztóerők hatásvonalát.
A hatásvonalak az F az E, illetve egy távolabbi P pontban metszik egymást (ld. a
fenti szerkezeti ábrát). A nyomatéki egyenletek rendre:

1,5 Fq
M f = 0 = 3 FBy − 1,5 Fq ⇒ FBy = = 10 kN (↑ ),
3
1,5 Fq
M f = 0 = 6 FBx − 1,5 Fq ⇒ FBx = = 5 kN (→),
6
1,5 Fq
M e = 0 = −3 FA + 1,5 Fq ⇒ FA = = 10 kN (↑ ),
3
− 1,5 Fq
M p = 0 = −6 FC − 1,5 Fq ⇒ FC = = −5 kN(← ).
6

Az F keresztmetszetre felírt nyomatéki egyenleteknél azt a tételt lehet kihasználni,

hogy egy erő a hatásvonala mentén bárhova eltolható, így ha az E pontba toljuk
először, akkor csak az y irányú összetevőjének, ha pedig a P pontba toljuk, akkor az
x összetevőjének lesz nyomatéka, mert a másik összetevő hatásvonala keresztülmegy
az F keresztmetszeten.
G G G G G G G
FA = (10 j ) kN , FB = (5i + 10 j ) kN , FC = (− 5i ) kN .

7
6.4. Példa

Az ábrán látható szerkezetet egy koncentrált nyomaték, és egy vonal mentén egyenletesen
növekvő, megoszló erőrendszer terheli. Az A pontban az érintkező felület sima, µ ≈ 0 .
Adott a szerkezet méretei és terhelése.
G
M1
C q0

q 0 max = 4 kN/m, 1,5 m

M 1 = 3 kNm.
A
45°

Feladat: 3m

Számítsa ki az A, a B és a C csuklókban ébredő támasztóerőket!

Megoldás:

y
F

G G
M1 Fq
G
FC C E
D
2m
1,5 m

A x
G
45° FA
G
FB
B

3m

Elsőként a megoszló erőrendszer eredőjét és az eredő helyét kell meghatározni. Ebben

az esetben az eredő nagysága egyenlő a háromszög területével. Természetesen definíció

8
szerint, a már ismertetett módon felírva a határozott integrált ugyanerre az eredményre
jutunk, tehát

q0 max l
Fq = = 6 kN .
2

Az eredő hatásvonala áthalad a háromszög súlypontján, ami derékszögű háromszögek

esetében a befogókat 1/3 – 2/3 arányban osztják (lásd a fenti ábrát).

A feladat Ritter-módszerrel megoldható. A nyomatéki egyenleteket a D, az E és az F

keresztmetszetekre írjuk fel. Az A keresztmetszetnél ébredő támaszerő az érintkező
felületek közös normálisával megegyező irányú. Esetünkben a támasztó síkra merőleges
irányú, vagyis 45°-os szöget zár be a vízszintessel, ez az egyenletek felírásánál is
figyelembe vehető.

M 1 + 2 Fq
M d = 0 = 1,5 FAy − M 1 − 2 Fq ⇒ FAy = = 10 kN (↑ ),
1,5
FAy
tg 45° = ⇒ FAx = FAy = 10 kN (←),
FAx
− M 1 − 0,5 Fq
M e = 0 = −1,5 FB − M 1 − 0,5 Fq ⇒ FB = = −4 kN (↓ ),
1,5
M + 2 Fq
M f = 0 = 1,5 FC − M 1 − 2 Fq ⇒ FC = 1 = 10 kN(→).
1,5
G G G G G G G
FA = (− 10i + 10 j ) kN , FB = (− 4 j ) kN , FC = (10i ) kN .