Sorozatszerkesztő

Seléndy Szabolcs

A sorozatban megjelent
Szalay László: Bioméhészet
Solti Gábor: Talajjavítás és tápanyag-utánpótlás
az ökogazdálkodásban
Mezei Ottóné: Biodinamikus kertgazdálkodás
Csurgó Sándor: Gyógynövény embernek, állatnak, növénynek
Zámbó Sándor - Mátray Árpád: A biobaromfi tartása
Rasztik Viktória: Az ökokertek növényvédelme
Szőke Lajos (szerk.): Bioszőlő, biobor
Barcsák Zoltán: Biogyep-gazdálkodás

Nagyváthy János
az első magyar mezőgazdasági szakkönyv szerzője

Kiegészítő tankönyvként ajánljuk

a gazdaképzés számára
 Paszternák Ferenc

Biozöldségek
termesztése
Második kiadás
 Lektorálta

Gilingemé dr. Pankotai Mária

és
Seléndy Szabolcs

© Paszternák Ferenc, 2003

ISBN 978-963-286-519-5
ISSN 1585—4450

Mezőgazda Kiadó
- az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és
Könyvterjesztők Egyesülésének tagja -
1036 Budapest, Lajos u. 48-66. B/2
Felelős kiadó: a kiadó ügyvezető igazgatója
Felelős szerkesztő: Wenszky Ágnes
Műszaki vezető: Gerlóci Judit
Műszaki szerkesztő: Berkes Tamás
A borító Helényi Tibor és Gálócsi Ágnes sorozatterve
alapján készült
Borítófotó: Inga-Maria Richberg
Megjelent 6,5 (A/5) ív terjedelemben

MGK 716 077/09

 Előszó

A történelem elmúlt időit kutatva megállapíthatjuk, hogy a

biotermesztés volt az első olyan termelési tevékenység, amely
a kertészkedésben és a zöldségtermesztésben sokkal nagyobb
hagyományokra tekint vissza, mint a konvencionális termesz­
tés. Azok a lelkes és a jót kereső szakemberek elevenítették fel
ezt a módszert, akiknek sokat köszönhet a természet és az em­
ber egyaránt, mert a régmúlt technológiái az akkori művelőivel
együtt már rég a múlté.
Ebben a folyamatban új az, hogy újra kell tanulnunk, taníta­
nunk azokat a fogásokat, ismereteket, amelyek szükségesek ah­
hoz, hogy a mai ember is tudja alkalmazni azokat a „bio” ter­
mesztési alapokat, amelyek a feledés homályába merültek.
A felvázolt gondolatok jegyében elevenítem fel a régmúlt
esetleg már feledésbe merült kerti műveleteket, hozzávéve az
újabb kutatási eredményeket, melyek segíthetik a biokertészke­
désben fáradozókat.

5
 Bevezető

A kert fogalmát már többen meghatározták előttem. Van, aki a

Paradicsom utolsó földi maradványának tartja, esetleg „Békés
Világnak”, de sorolhatnánk sok jelzőt. Véleményem szerint a
kert az a hely, ahol az ember igyekszik megvalósítani elkép­
zeléseit, álmait, fejlesztheti szépérzékét és pihenhet.
Ha meg akarnánk határozni az emberi történelem növények­
hez fűződő „állomásait”, a következőket állapíthatjuk meg.
Elődeink földünk növényeivel és állataival táplálkoztak már
ősidők óta. Ha a felsorolt állomásokat osztályozzuk, kiderül,
hogy csak az utóbbi idők fogyasztása rablógazdálkodás, így ért­
hető, hogy miért is térünk vissza a régebbi termelési formákhoz.
A vándorló vadász és az állataikat terelgető hordák és cso­
portok ahol megálltak, ott gyűjtöttek táplálékot - vadon termő
bogyót, gyümölcsöt, növényeket, gyökereket ahol ezek a be­
avatkozások gyorsan múló sebek voltak és hamar behegedtek.
A gyűjtögető-vándorló népek később megtelepedtek. Ez dön­
tő fordulatot jelentett, mert feltörték a földeket és művelni kezd­
ték. A kőkorszakban és az azt követő bronzkorszakban égetéses
irtással tették művelhetővé a földterületeket és művelték azokat
addig, míg ki nem merültek, majd más területeket tettek művel­
hetővé. Ezt azonban csak addig végezhették, ameddig kevés volt

6
 az ember és sok volt a szűzföld. A középkorban megfontoltabb,
átgondoltabb földhasználatot végzett az ember. A földművelők
ekkor tértek át a kétnyomásos gazdálkodásra. (Ahová az egyik
évben vetettek, azt a területet a következő évben parlagon hagy­
ták.) Ezzel részben pótolták a termények által kivont tápanya­
got. A kiegészítő trágyázás i. sz. 800 körül terjedt el.
Közben az emberek szaporodása kikényszerítette egy kor­
szerűbb termelési eljárás kialakulását - ez a háromnyomásos
gazdálkodás bevezetése volt. (Két évig használtak egy területet,
majd harmadik évben pihentették. Ekkor kezdtek a földekre te­
ríteni istállótrágyát és egyéb szerves anyagokat.) A trágyázás
bevezetésével gyorsabban emelkedtek a terméshozamok, és si­
került pótolni a talaj tápanyagkészletét is. Ettől kezdve beszél­
hetünk a föld-ember-növény-állat zárt láncú körforgásáról.
Ez a rendszer minden jelentősebb veszély nélkül évezreden ke­
resztül fennmaradt és működött.
Ezt a békés termelési eljárást az ipari forradalom mezőgaz­
daságba történő betörése változtatta meg. Ekék, traktorok, mű­
trágyák, vagyis a mezőgazdaság iparosodása volt a következő
meghatározó változás.
Előbb az éves vetésforgó, majd egyre inkább a monokultúrás
termesztés került előtérbe. Ez magával hozta azt, hogy küzdeni
kell a gyomok, a kártevők, és a kórokozók ellen: ez egyre ne­
hezebb harc az életért, az élettérért. De kérdés, hogy meddig fo­
kozható ez a tevékenység?
Nem az a probléma, hogy az ember rendkívüli elméjével
nagyszerű megoldásokra képes, legyőzi a természet bizonyos
erőit, képességeivel élni tud, hanem az, hogy ezzel vissza is él.
Azonban azt is látni kell, hogy a vegyészet, a technika vívmá­
nyai áldásosak is lehetnek számunkra, és ezt mi, biokertészek
sem feledhetjük el.

7
 Óriási előny az, hogy biokertészkedéssel mindenki foglal­
kozhat. Ehhez olyan régi-új művelési módszereket kell találni
és elsajátítani, amelyek segítik az említett kertek létrehozását,
fenntartását, amelyek igy továbbra is az Édenkert egy-egy föl­
di darabkái lesznek. Közben azonban nem feledkezhetünk el az
„egészben való gondolkodásáról sem.

1. ábra. A biotermesztés folyamatábrája

(Dr. Győrffy Sándor nyomán)
 Ökológiai zöldségtermesztés

Általános rész
Ahogy minden kertésznek álma a szép és hasznos kert kialakí­
tása, úgy a biokertésznek is ez a törekvése, együttműködve a
természettel. A kertészeti növényeknek, így a zöldségféléknek
is, négy alapvető eleme van: a víz, a föld, a levegő és a fény.

A víz

Növényeink nem nélkülözhetik e folyékony életelemet. A víz a

növényben, a talajban és a felszínen egyaránt fontos. A talajvíz
alulról biztosítja a folyamatos ellátást, fentről pedig a lehulló
eső, hó, lecsapódó harmat alakjában kapják az utánpótlást a nö­
vényeink. A víz nemcsak a tápanyagok oldásában és szállításá­
ban játszik jelentős szerepet, hanem a növények hűtésében is.
Ahhoz, hogy egy kilogramm növényi test felépüljön, mintegy
fél köbméter vízre van szüksége a növénynek.

A levegő

Ez az elem is megtalálható a talajban és az atmoszférában egy­

aránt. Legfontosabb alkotórésze az oxigén, melyet ember és ál­
lat egyformán belélegez. A növény is használja, de másképpen.

9
A növényi anyagcserében és a talajban élő szervezetek tevé­
kenységében egyaránt jelentős szerepe van az oxigénnek,
ugyanis nélkülözhetetlen a kémiai égési folyamatokhoz. Az at­
moszférában található levegő összetétele-különbözik a talaj le­
vegő-összetételétől. Az atmoszférában lévő levegő 78,09%
nitrogént, 20,95% oxigént, 0,93% argont, 0,03% szén-dioxidot
tartalmaz. A talajban található levegő - pl. a hétköznapi kerti ta­
lajban - 50%-ban nitrogént, 10%-ban oxigént és 40%-ban szén­
savat tartalmaz, azaz összehasonlíthatatlanul nagyobb koncent­
rációban találunk a talajban széndioxidot, mint az általunk be­
lélegzett levegőben. Ennek oka a talaj élőlények tevékenysége.
Mennél pezsgőbb egy talaj, annál szebbek a benne élő növé­
nyek. A levegő szén-dioxid-pótlása is részben innen történik.

A fény

A növények számára a legfontosabb energiaforrás a napfény,

nélküle nincs fotoszintézis és asszimiláció, nem indul meg a
növény anyagcseréje. E folyamatok során a fényenergia vegyi
energiává alakul át. A növények élete azért függ a fény erőssé­
gétől, a nappalok és éjszakák változásától, a megvilágítás hosz-
szától, mert a fényreakciójuk genetikailag kódolt. Megkülön­
böztetünk hosszú nappalos és rövid nappalos növényeket. Ezek
a megvilágítási időtartamok olyannyira meghatározóak, hogy
más megvilágítási körülmények esetén mesterséges világítást
vagy sötétítést igényelnek fejlődésükhöz, virágzásukhoz.

A talaj

A negyedik éltető elem a termőföld, a földkéreg termékeny

takarója. Ma egy emberre Magyarországon megközelítőleg

10
 egy hektár termőföld jut, és ez egyre csökken, ami azt sugall­
ja, hogy a világon ma már az egyik legnagyobb érték a ter­
mőföld.
Attól függően, hogy milyen kőzet mállása útján keletkezett a
talaj, mind más-más összetételű. Ezt nagyban befolyásolja a
víz, a szél és az élőlények munkája. Ehhez jönnek még a szer­
ves hulladékok, amelyeket a parányi élő szervezetek dolgoznak
fel a felső humuszos réteg kialakításához. A talaj féleségek év­
milliók során jöttek létre. A különböző talajképző folyamatok
hatására változatos talajok alakultak ki. A földműves és a ker­
tész számára legjelentősebb talajtípusok: homoktalaj, homokos
vályog, vályog talajok, agyag talajok és ezek változatai. A talaj
alapvető tulajdonságaival minden kertésznek tisztában kell len­
nie, mielőtt a műveléséhez kezd. Ez a gyakorlatban az alábbi
tulajdonságokat, sajátosságokat jelenti.

Homoktalaj

Jó levegő- és vízáteresztő képességű, gyorsan felmelegedő, de

gyorsan le is hűlő, tápanyagban szegény talajtípus. A szél nagy
pusztítást tud végezni rajta, ha nem védekezünk ellene. Pórusai
nagyok, így a víz akadálytalanul halad át rajta, de nitrogénben
és oxigénben gazdag, kézi erővel könnyen megmunkálható.
Magas a kvarctartalma, amely kristályos kovasav formájában
van jelen - ez elősegíti a talaj gyors felmelegedését, a növények
egységes fejlődését. Nagy hátránya, hogy egyéb, a növények
számára fontos elemek csekély mértékben, vagy egyáltalán
nem találhatók meg benne. A kertészek számára fontos az ilyen
talajok humusz- és szervesanyag tartalmának gyarapítása, a
szerkezet javítása (szerves trágya, zöldtrágya, kőzettrágyák al­
kalmazása).

11
 Vályogtalaj

Humuszban gazdag, jó hő-, víz-, oxigén- és tápanyag-szolgálta-

tó tulajdonságokkal rendelkezik. Található benne kevés mész
is. Apró lemezekből áll. Ez azt jelenti, hogy a vályogtalaj jóval
kötöttebb, mint a homoktalaj. Ez a talajtípus kedvező körülmé­
nyeket biztosít az organizmusok működéséhez és jó tápanyag­
raktározó. Megkülönböztetünk nehéz agyagos vályog-, humu­
szos vályog-, könnyű homokos vályogtalajokat és ezek át­
meneti típusait. Fontos a kertész számára, hogy az ilyen talajok
jó tulajdonságait megőrizze, valamint fokozza a humusztartal­
mat komposztálás segítségével, trágyázással, zöldtrágyákkal,
alkalmazza a vetésváltást.

Agyagtalaj

Az ilyen talajtípus kötött, a vizet és a levegőt alig engedi át és

nehezen melegszik fel. Ez a talaj féleség igen sűrű lemezekből
áll, nagy melegben hajlamos kemény rögösödésre. Nedves idő­
járás esetén hamar ragad és nem művelhető, vagy csak nagyon
nehezen. Ezek a „perctalajok”. Tápanyagtartalma jó, nagy hoz­
záértéssel értékes talaj lehet. Mélylazítással, mélyen gyökerező
zöldtrágyanövény segítségével, szerkezetjavítással formálható
jó termőtalajjá. Fontos a kertész számára a szerkezet folyama­
tos javítása, trágyázása, a jó víz- és levegőtartalom kialakítása.

Láptalajok

Ezek a talajok szerves maradványokból épülnek fel. Megkülön­

böztetünk felláptalajt és síkláptalajt. Nálunk a síkláp a jellem­
ző, melyek megfelelő mésztartalommal rendelkeznek, de mik­

12
roelemekben szegények lehetnek (pl. Cu, Zn stb.). A kertészek
számára fontos, hogy a szél - hasonlóan a homokhoz - köny-
nyen hordja, és figyelni kell az állandó vízszint tartására.

A humusz

A talaj legbonyolultabb alkotóeleme, amely a termékenységet

nagyban meghatározza. Tulajdonképpen nehéz egy mondatban
megfogalmazni mi is a humusz: barna vagy sötét színű, bonyo­
lult szerves vegyületek csoportja, melynek összetétele attól
függ, hogy milyen maradványokból mik állították elő.
Az előállítók jelentős szerepet töltenek be a biokertészek életé­
ben. Nélkülük nem is lehetne bio-kertészkedni. A biokertésznek
folyamatosan alkalmazkodnia kell kertjének mindenkori állapotá­
hoz, és arra kell törekednie, hogy ennek megfelelően művelje. Eb­
ben óriási segítségére vannak a talajélőlények milliárdjai, melyek
feldolgozzák a talajra, talajba kerülő szerves vagy szervetlen
anyagokat, és ennek alapján szaporítják, alakitják a talajélet alap­
elemét, a humuszt. Minden biogazdálkodással foglalkozónak meg
kell értenie, hogy ha nem segíti a talaj napszámosait, nehéz,
fáradságos munkával tudja csak fenntartani a biogazdálkodást.
Csak egy példát hadd említsek: az erdőt. Azt senki nem mű­
veli, nem trágyázza, nem öntözi, és mégis óriási élő tömeget ne­
vel, itt megvalósul a teljes körforgás - a kikelő magból napfény,
csapadék hatására a keletkezett korhadékból táplálkozva a pa­
rányi növénykék óriási fákká nőnek, mert a természet nem pa­
zarol. Mi se tegyük!
Ahhoz, hogy megfelelő humuszos réteg alakuljon ki egy kert­
ben, a művelési formákat is úgy kell megválasztani, hogy segítő­
társainkat ne háborgassuk. A biokertésznek el kell felejtenie az
őszi ásást. Rögtön ellenkezést vált ki e kijelentés, de gondoljuk

13
csak együtt végig. Mit tapasztalunk az olyan nem bolygatott he­
lyen, ahol pl. a kiszedett gyomokat lerakjuk és ottfelejtjük? Több
hét elteltével elszáradt, megkorhadt maradványokat, és alatta la­
za, porhanyós, nedves talajt találunk. Hát akkor hogy is van ez?
Ott nem ástunk, nem kapáltunk, és mégis jobb talajt kaptunk,
mint az említett műveletek hatására. Egyértelműen bizonyított,
hogy a természet segít nekünk, csak meg kell figyelnünk a tevé­
kenységét és alkalmaznunk azokat.
Év közben a sorokat mulccsal takarjuk, a korán lekerülő nö­
vények után zöldtrágyát vetünk, amit alkalmas időpontban le­
kaszálunk és szétterítjük a talajon. A betakarítás után az egész­
séges növényi maradványokkal szintén ezt tesszük, és azt
tapasztaljuk, hogy ezek átalakulnak, elkorhadnak, alattuk a ta­
laj laza, apró járatokkal átszőtt lesz. Szinte bevethető magágyat
találunk az ily módon teleltetett talajokon.
Felvethetné bárki, hogy jó, de mi van akkor, ha tömörödött
az altalaj? Erre is van megoldás. Egy egyszerű villával megla­
zítjuk oly módon a talajt, hogy nem forgatjuk, csak beleszúrjuk
a villát a talajba, előre toljuk a nyelét, majd kihúzzuk, és újabb
fogással ezt ismételjük. A szántóterületeket mélylazítóval lazít­
juk arra alkalmas talajállapotban. így a talajunk napszámosai
nem sérülnek, nem pusztulnak, a napfény és a nedves körülmé­
nyek miatt a talaj szerkezete jó lesz, így mindent ideálisan biz­
tosítunk a növények gyökerei számára. A gyökerek csak ily mó­
don tudják betölteni fontos szerepüket - rögzítenek, tápanya­
got, vizet vesznek fel és raktároznak.

Biológiai áttekintés

A növények föld feletti részei a szállított anyagokat a nap ener­

giája segítségével feldolgozzák, és az egész növény számára

14
 biztosítják a tápanyagot. Az a biológiai műhely, amely ezt a
munkát elvégzi, a zöld növényi felület, a levél. Ennek a bio­
műhelynek az alapeleme a zöld klorofil, amely a sejtekben sza­
badon helyezkedik el (zöld színű színtestecskék). A klorofil se­
gíti a felvett tápelemek és a víz átalakítását napfény segítségé­
vel energiává. Ez a fényreakció a fotoszintézis, melyet egy sö­
tétben lejátszódó lebontási folyamat követ. Nagyon röviden
úgy fogalmazhatjuk meg e folyamatokat, hogy van az asszimi­
láció vagy építési folyamat: szén-dioxid + víz + fényenergia
együttes eredménye a cukor és az oxigén. Az ellentétes folya­
matot disszimilációnak nevezzük, amely a leépítés, vagyis a cu­
kor lebontása oxigén jelenlétében (egy-két kivételtől eltekintve,
mely oxigén nélkül is lezajlik, pl. alkohol, tejsavas erjedés stb.).
Összefoglalva tehát az asszimiláció a fotószintézishez külső
energiát használ fel, melyet a Naptól kölcsönöz. A disszimilá-
ció vagy lebontás független a külső környezettől, nincs energi­
ára szüksége, sőt energiát termel, éjjel-nappal folyik.
Bonyolult szakma a kertészé, növénytermesztőé, mert bizo­
nyos elméleti és alapvető biológiai ismeretek nélkül nem végez­
hető. Hadd említsek egy nagyon fontos dolgot: ha valaki tisztá­
ban van azzal, hogy a növényei számára mennyire fontos az oxi­
gén, akkor lazítani fogja a talajt, nem ültet túl sűrűn, vetéskor fi­
gyel az égtájakra stb. Azt is tudnunk kell, hogy víz nélkül nincs
élet. Egy kisebb hervadás jelentős fejlődésbeni visszaesést jelent
a növényeink számára. A víz teljes körforgást végez. A talajból
indulva a növények gyökerén át, a leveleken keresztül a légtérbe
jut, és onnan csapadék formájában visszakerül a talajba. Közben
a növényben elvégzi a szállító szerepét, mert a gyökér pórusain
keresztül felvett víz tápelemeket szállít a levelekhez, és onnan
kész tápanyagot a növény minden részébe, miközben egy része
kémiailag felbomlik, hogy részt vegyen az építésben.

15
 A zöldségnövények gazdasági
jelentősége
A kertészeti termesztés nagyon fontos az emberek élelmezése
szempontjából, ugyanis az ember szervezete egészséges működé­
séhez az élelmiszerekben szénhidrátokat, fehérjéket, vitaminokat
és különféle ásványi anyagokat kíván. A kertészeti növények el­
sősorban vitamin- és ásványianyag-tartalmuk, íz- és zamatanya­
guk, jelentős rosttartalmuk segítségével fejtik ki kedvező étrendi
hatásukat. Vitaminszükségletünk 60-70%-át, ásványianyag-igé-
nyünknek pedig 20-25%-át a kertészeti növényekkel elégítjük ki.
Természetesen a kertészeti termékek több-kevesebb szénhidrá­
tot, zsírt és fehérjét is tartalmaznak. A zsírban oldódó vitaminokat
szervezetünk nagyobb mennyiségben is képes tárolni (ezek az A-,
D-, E-, K-vitaminok). A vízben oldódó vitaminokat (B-vitamin­
csoport, C-, P-vitaminok) azonban nem tudja tárolni, ezért ezeket
folyamatos kell pótolnunk. A vitamin igényünk sokkal egyenlete­
sebb, mint a zöldség- és gyümölcstermelésünk. Ezért fontos a fo­
lyamatos ellátás kialakítása tárolással, tartósítással, hajtatással.
A zöldségfélék élelmezési jelentőségét Magyarországon
még jobban kiemelik a kedvező ökológiai és ökonómiai adott­
ságok. A zöldségfogyasztás Magyarországon ma mintegy 40
termesztett hazai és 20-25 külhoni zöldségfélére korlátozódik a
világ több mint 200 zöldségféléje közül. A statisztikai kimuta­
tásokban mintegy 25 faj szerepel, de közülük 10 képviseli az
összes termés 75-80%-át (a paradicsom, a zöldpaprika, a fejes
káposzta, a vöröshagyma, az uborka, a zöldborsó, a görögdiny-
nye, a sárgarépa, a fűszerpaprika és a zöldbab). Hazánkban az
egy főre jutó zöldségfelhasználás évente 110 kg körül alakul,
melynek 80-85%-át elsősorban frissen fogyasztjuk.

16
 1. táblázat. Az egy főre jutó zöldségfogyasztás a különböző
országokban
(Nemzetközi Statisztikai Évkönyv, 1989)

>101 76-100 51-75 <50

kg/fő évi fogyasztás
Görögország 164 USA 99 Csehszlovákia 75 Finnország 47
Olaszország 152 Nagy-Britannia 96 Dánia 73 Svédország 47
Spanyolország 131 Svájc 91 Jugoszlávia 73 Norvégia 43

Belgium és
Bulgária 127 Ausztria 71
Luxemburg 84

Japán 109 Hollandia 63

Franciaország 108* Kanada 84
Lengyelország 105 NSZK 81
NDK 104
Szovjetunió 102
Magyarország 110

Megjegyzés: az itt szereplő adatok mára annyiban változtak, hogy egy­

részt egyes országok ebben a formában már nem léteznek
(pl. Szovjetunió, Jugoszlávia, Csehszlovákia), másrészt
az északi államokban (Finnország, Svédország, Norvé­
gia) a zöldségfogyasztás emelkedett mintegy 30%-kal,
egyéb országokban stagnál vagy csökkent.

A hazai zöldségtermesztés rövid jellemzése

A XX. század derekáig a zöldségtermesztést még konyhakerti nö­

vénytermesztés néven tartották nyilván. A zöldségtermesztés elne­
vezés valószínűleg külföldi hatásra, a nagyobb arányú szántóföldi

17
termesztés miatt a század elején jelent meg, de egyértelműen csak
a század derekán vált uralkodóvá. Zöldségnövényeink termőte­
rület és termelési érték tekintetében jelentős eltéréseket mutatnak,
pl. a zöldborsó termőterületben, a zöldpaprika termelési érték sze­
rint jelentős zöldségnövényünk. Ha 100 ezer hektár zöldségtermő
területet nézünk, ebből jelentős helyet (80%-ot) a paradicsom, a
hagymafélék, a káposztafélék, az uborka, a gyökérzöldségfélék, a
sárga- és görögdinnye, a fűszerpaprika és a zöldbab kap. A még
fontos 15 zöldségnövény 20%-nyi területet foglal el.
Felhasználás szerint a zöldségek 45%-át nyersen vagy (házi­
lag) feldolgozva fogyasztjuk, nyers exportunk a termés 5-7%-
a, a többit az ipar dolgozza fel (konzerv, hűtés, szárítás). Az ipa­
ri feldolgozás nagy részét is exportáljuk, ezért itt is jelentős a
minőségi feldolgozás és a csomagolás.
A zöldségtermesztésre jellemző a nagy munkaerőigény, a
nagy energiafelhasználás, a nagy intenzitás, és ehhez aránylag jó
bevétel is társul. A zöldségtermesztésben még ma is a kisterme­
lők aránya a legjelentősebb, mintegy 80-85%-os, az állami vál­
lalatok, szövetkezetek 20%-os arányban vesznek részt benne.

A zöldségnövények rendszerezése

A növények eredményes termesztésének alapvető feltétele igé­

nyeiknek a pontos ismerete. A zöldségnövényekhez sok eltérő
igényű faj tartozik. A fajon belül az egyes fajták tulajdonság­
ban, tenyészidőben jelentősen eltérhetnek egymástól. A növé­
nyek igénye a termelési cél szerint is változik, és kielégítésekor
a növény más-más tulajdonsága kerülhet előtérbe, ezért a kü­
lönböző jellemzőket sokrétűen és egymással összefüggésben
kell értékelni. Többek között ezért is fontos a származásuk, kör­
nyezeti igényük, de termesztési tekintetben még rendszertani,

18
 élettartam szerinti és a fogyasztásra szánt növényi részek alap­
ján is lehet csoportosítani a zöldségnövényeket.
Származásuk szerint melegigényes (trópusi) és hidegtűrő
(szubtrópusi) zöldségnövényekre osztjuk. A melegigényesek
növekedésükhöz és fejlődésükhöz magas hőmérsékletet és
rendszerint rövidnappalos megvilágítást igényelnek. A hidegtű­
rő zöldségnövényeknek többnyire kisebb a hőigényük, általá­
ban hosszúnappalos növények.

A hő szerepe a zöldségtermesztésben

A növények életfolyamatait a hőmérséklet erősen befolyásolja.

Az adott területen elsősorban a hőmérséklet szabja meg a nö­
vények termeszthetőségét. A növények hőigényét átlaghőmér­
séklettel, a hőmérsékleti összegekkel, a hőküszöbbel stb. fejez­
hetjük ki. A legjobb jellemzést az átlaghőmérséklet adja szá­
munkra, és ennek segítségével is rendszerezhetjük a zöldségfé­
léket.

2. ábra. A zöldségnövények hőigénye

Markov - HAEV-csoportosításában

19
 Markov (Markov-Haev, 1953.) 5 csoportba sorolta a zöldség­
féléket (2. ábra), amely a magyar viszonyokra is jól alkalmazható
(kivéve a paprikát, amely a magasabb hőérzékenységű fajták közé
- a II. csoportba - sorolandó). A megadott T-hőmérsékletértéktől
való kb. ±7 °C eltérés még nem befolyásolja jelentősen a növény
fejlődését. Termesztési szempontból fontos a hőigény alsó határá­
nak ismerete. Ez kb. a csírázási hőminimumnak felel meg - ez ha­
tározza meg a növény legkorábbi vetésidejét. A vegetációs idő ele­
jén az alacsonyabb, majd a virágzás és termésnövekedés idején a
magasabb értékek a kedvezőek a növény fejlődéséhez.

A zöldségnövények rendszertani csoportosítása

Az ökológiai termesztésben a zöldségnövények rendszertani

besorolásának ismerete fontosabb, mint a hagyományos ter­
mesztési formáknál, mert ez a vetésváltás, a növényi sorrend
meghatározója. A zöldségnövények rendszertani csoportosítá­
sát a 2. táblázat mutatja.

2. táblázat. A zöldségnövények rendszertani csoportosítása

Libatopfélék spenót, cékla
Keserűfüfélék sóska, rebarbara
Keresztesvirágúak fejes káposzta, kelkáposzta, karalábé, karfiol, bimbóskel,retek, torma
Pillangósvirágúak borsó, bab
Burgonyafélék paradicsom, paprika, tojásgyümölcs
Ernyősvirágúak sárgarépa, petrezselyem, zeller, pasztinák
Kabakosok uborka, sárgadinnye, görögdinnye, spárgatök, sütőtök
Fészkesvirágúak fejes saláta, endíviasaláta, cikória, feketegyökér
Liliomfélék vöröshagyma, fokhagyma, póréhagyma
Pázsitfűfélék csemegekukorica
Spárgafélék spárga

20
Élettartam szerinti csoportosítás
Ez a csoportosítás abban segít, hogy mennyi ideig köti le a te­
rületünket a növény, és hol, mely növényeknél szükséges palán­
tanevelés (3. ábra és 3. táblázat).

3. ábra. Egyes zöldségnövények palántanevelési

és területlekötési ideje

3. táblázat. Zöldségnövények csoportosítása élettartam szerint

rövid tenyészidejű: karalábé, fejes saláta, retek

1. Egynyáriak közepes tenyészidejű: fejes káposzta, kelkáposzta, karalábé, cékla
hosszú tenyészidejű: fejes káposzta, kelkáposzta, paradicsom, paprika
2. Áttelelők fejes káposzta, kelkáposzta, fejes saláta, spenót
fejes káposzta, kelkáposzta, karalábé, bimbóskel, sárgarépa,
3. Kétévesek
petrezselyem, zeller, cékla, vöröshagyma, póréhagyma
egyévesként termesztett: torma
4. Évelők
évelőként termesztett: spárga, sóska, rebarbara

21
 Zöldségtermesztés
Mielőtt elkezdenénk növények szerint megismerni a bioter­
mesztés rejtelmeit, szeretnék adni egy-két jó tanácsot.
- Mielőtt a vetőmagot és az eszközöket a kezünkbe ven­
nénk, tervezzük meg papíron a kertet.
- Ezen belül tervezzük meg a vetésforgót, a növényi sorren­
det, a „védő” növényeket.
- Alakítsuk ki az úthálózatot.
- A következő lépés a parcellák és az ágyások kialakítása.
- Végül a talaj-előkészítést és a magágyat készítjük el.
- Ezt követi a vetés.
Könyvünk mérete nem ad lehetőséget a fentiek részletezésé­
re, erre vonatkozóan már több megjelent könyv ad hasznos út­
mutatót (az irodalomjegyzékben megtalálhatók).
Még mielőtt az anyag részletes tárgyalására térek, meg­
jegyzem, hogy a biotermesztés általában a hagyományos, sok
munkaerőt, kevés műszaki befektetést igénylő technológiákat
részesíti előnyben. Az ismertetett fajták többsége is régi, a ha­
gyományos technológiák által használt, a magyar tennesztésben
hosszú ideig meghatározó fajta, melyeket a korszerű technológi­
ákat alkalmazó üzemi méretű termesztés már nem használ.

22
4. ábra. Zöldnövények vetési, palántaültetési és szedési ideje (Cselőtei L. 1993.)
4. ábra folytatása
KJ 4. ábra folytatása
Oi
4. ábra folytatása
 KÁPOSZTAFÉLÉK
(Brassica olemcea L.)

Valamennyi káposztaféle a keresztesek családjába tartozik, és va­

don termő rokonai ma is megtalálhatóak a Földközi-tenger és az
Atlanti-óceán partvidékén. E zöldségeket már az ókorban is
nagyra értékelték. Akkor is, mint ahogy ma is, az egészséges, sőt
a gyógyító növények közé sorolták. Már tudjuk, hogy valóban
azok is: jelentős a C-vitamin-, az ásványianyag- és kéntartalmuk.
Meg kell azonban jegyezni, hogy az ízüket nagyban befolyásolja
a növekedés során adagolt tápanyag mennyisége és formája.

1. egyéves vadkáposzta
Takarmánykáposzták:
2. a) egyszárú
2. b) elágazó
2. c) pocakos káposzta
2. d) hosszú szárú
3. a) brokkoli
3. b) karfiol
4. fejes káposzta
5. kelkáposzta
6. karalábé
7. bimbóskel

5. ábra. A vadkáposzta változékonysága a mesterséges kiválasztás

és nemesítés hatására

27
 A Brassica oleracea faj népes és változatos növények cso­
portja. Ide sorolandó: fejeskáposzta (fehér, vörös), kelkáposzta,
karfiol, brokkoli, bimbós kel, leveles kel, karalábé, és itt tár­
gyaljuk a kínai kelt is.
A felsorolásból látható, hogy nagy a választék a káposztafé­
lék között. Nincs is olyan kertészkedő, aki ne termesztene leg­
alább egy-két fajtát közülük. Ehhez adunk segítségül mind­
egyikről egy rövid ismertetőt.

Fejes káposzta
(Brassica oleracea L. convar. capitata),

Vörös káposzta
(Brassica oleracea L. convar. capitata rubra),

Kelkáposzta
(Brassica oleracea L. var. sabauda)

Mivel az említett növények nagy leveleket fejlesztenek, ennek

megfelelően nagy a tápanyag- és vízigényük is. Ezeket a növé­
nyeket az első forgóba ültessük vagy vessük. A káposzta alá a
talajt már a megelőző ősszel komposzttal és szerves trágya ki­
juttatásával elő kell készíteni. Itt jegyzem meg, hogy minden­
nemű túltrágyázás minőségromlást okoz (torz növekedés, belső
rothadások, rossz tárolhatóság stb.). Ezeknek a növényeknek
nagy a káliumigényük - erre feltétlenül oda kell figyelni.
A káposztát vethetjük helybe, palántáról szaporíthatjuk, le­
het korai, rövid tenyészidejű friss fogyasztásra, nyári ültetésű,
rövid tenyészidejű gyors felhasználásra, vagy áprilisi vetésű,
májusi ültetésű, hosszú tenyészidejű savanyításra, tárolásra. A
korai, rövid tenyészidejű káposztát melegágyba palántáról sza­

28
porítjuk, és áprilisban palántázzuk 40×40 cm-re. Ezek a növé­
nyek júniusban szedhetők. A kései fajták utolsó ültetési ideje
június vége, de ezeket a növényeket 50×50 cm-re ültessük, mert
helyigényesek, és így a kezelésük is egyszerűbb. Ha sűrűbben
ültetjük a növényeket, csak csökevényes fejet hoznak és a be­
tegségekre is fogékonyabbak lesznek.

a) csúcsos
b) gömbölyű
c), d) kissé lapított
e) ovális
f) lapos

6. ábra. Káposztafej típusok

Közben fontos teendő a talaj folyamatos lazítása vagy ta­

karása, állandóan legyen elegendő nedvesség, valamint a te-
nyészidőszakban 2-3 alkalommal folyékony trágyával ad­
junk fejtrágyát. Ültetéskor tegyünk az ültetőlyukba egy kevés
alginitet, ez ugyanis véd a gyökérgolyva ellen. Ha a tövek kö­
zé fahamut szórunk, a tetveket távol tudjuk tartani a növénye­
inktől. A káposztalepkék ellen rakjunk elszórva az ágyásba
egy-egy paradicsomot vagy zellert, mert ezek erős illata za­
varja a lepkét, míg a káposztáé viszont erősen vonzza őket. A
fiatal káposztát veszélyeztetik a földi bolhák, amelyek kifeje­

29
zetten száraz körülmények között szaporodnak intenzíven,
ezért fontos a talaj nedvesen tartása, de hatásos ellenük a bol­
hataliga használata is. Ha megjelentek, szórjunk a növények­
re alginitet vagy paraluxot, esetleg permetezhetünk ellenük
üröm- vagy varádicsfőzettel is, végül természetes piretrum-
mal is védekezhetünk.
A fejes káposzta jó szomszédai a borsó, a burgonya, a póré­
hagyma, a saláta, a spenót, a zeller, a paradicsom. Az ágysze­
gélybe fűszer- vagy gyógynövényt tegyünk, ezek javítják a ká­
poszták ízanyagát (pl. kamilla, koriander, kömény stb.). Rossz
szomszéd a mustár, sem előveteménynek, sem zöldtrágyának
nem ajánlott a káposzta elé.

Fejeskáposzta-fajták

Korai érésűek:

Harmat: Igen rövid tenyészidejű, kis fejű, enyhén megnyúlt, göm­

bölyű, világoszöld színű. Főleg fóliás termesztésre javasolt.
Szentesi korai: Alacsony növésű, kis lombú, feje kicsi, 0,8-1,0
kg tömegű. Gyorsan, egyszerre érő fajta, hidegtűrő, korán
kiültethető, szabadföldi termesztésre javasolt.
Delphi F1 Igen korai, formája gömbölyű, színe zöld, torzsája
rövid. Nagyon kevés borító levelet nevel, átlag tömege
0,8-1,5 kg. Tenyészideje 55-59 nap. Friss fogyasztásra fólia
alatti és korai szabadföldi termesztésre alkalmas.
Vela F1. Friss fogyasztásra alkalmas korai szabadföldi fajta.
Fejformája kerek, színe középzöld, torzsája rövid, kevés bo­
rító levele van. Átlagos tömege 0,8-1,6 kg. Tenyészideje
60-70 nap.
Ismert még: Hermes F1, Primata F1, Rapid F1 stb.

30
 A felsorolt fajták mind jól termeszthetők, de az ökológiai ter­
mesztésben már jól szerepelt fajtákról adok részletesebb leírást.
Mivel a fajtajegyzék az itt felsoroltaknál jóval bővebb, ezért a
felsorolás után megjegyzem stb.-vel, hogy még vannak kiváló
fajták, és ezek kipróbálását is javaslom.

Közép- és kései érésű fajták:

Glória F1 Nagyobb fejű, lombja elterülő, közepes tenyészide­

jű, átlagtömege 1,5-2,5 kg. Jól tárolható, közvetlen fogyasz­
tásra, savanyításra alkalmas.
Szentesi tartós: Közepes növekedésű, tömött lombú fajta. A fej
kissé lapított, tömör. Átlagtömege 1,5-2,5 kg. Középkései,
jó termőképességű fajta, friss fogyasztásra és savanyításra
alkalmas, közepesen tárolható.
Vecsési fehér lapított: Magas, nagy borítólevelű, a fej lapított.
Hosszú tenyészidejű, betegségekkel szemben kevésbé érzé­
keny, elsősorban savanyításra használjuk.
Dán tartós: Magas, erős növekedésű fajta. A fej középnagy, a
felső részén kissé lapított. A fej tömege 1,5 kg. Hosszú te­
nyészidejű, kiválóan tárolható fajta.
Amager: Nagyon rég termesztésben lévő, kései termesztésre
ajánlott fajta. Három típusa ismert: rövid torzsájú (tenyészi­
deje 130 nap), középhosszú és hosszú torzsájú (tenyészide­
jűk 140-150 nap). A fej középnagy, a torzsa felé kissé ová­
lis, megnyúlt alakú, jól zárt, kemény. A növény alacsony, a
borítólevelek simák, kékeszöldek. Jó termőképességű igény­
telen fajta. Friss fogyasztásra, savanyításra egyaránt alkal­
mas. Jól tárolható.
Szentesi lapos: Szentesi tájfajta, elsősorban tartósításra, feldol­
gozásra alkalmas fajta. Borító levelei nagyok, középzöld szí­

31
 nűek, simák, hullámos szélűek. A fej nagy, lapított, átlagtö­
mege 2-5 kg. Tenyészideje 96-100 nap, termésátlaga 40-60
t/ha. Hosszú tenyészidejű, nagyüzemi és házikerti termesz­
tésre egyaránt alkalmas.
Pallagi lapos: Pallagi tájfajta. Friss árunak, savanyításra és rö­
vid idejű tárolásra alkalmas. Alacsony növésű fajta, a fej kö­
zepes nagyságú, lapított gömb alakú, közepesen tömör, zöl­
des-szürkés színű. Nagy és sok levelű, érésideje 90-100 nap,
a tömege 1,3-2,0 kg. Termésátlaga 30-40 t/ha. Kései ter­
mesztésre ajánlott, jó vízgazdálkodású területen öntözés nél­
kül is megterem.
Hajdúsági: Hajdúsági tájfajta, középhosszú tenyészidejű, ala­
csony növésű, egyenletes fejlődésű. A fej nagy, lapított gömb
alakú, tömör. Átlagtömege 1,3-2,5 kg. Friss fogyasztásra és
savanyításra alkalmas, tárolhatósága közepes. Tavaszi és
másodtermesztésre is javasolható. Jó vízgazdálkodású terü­
leteken öntözés nélkül is megterem.
Ismert még: Bartolo F1, Bonét F1 Brando F1, Dural, Falcon
F1, Galaxy F1, Marathon F1, Orbit F1, Oscar F1, stb.

Vöröskáposzta-fajták

Szentesi vörös: Középnagy növésű, a fej kissé lapított gömb, át­

lagtömege 1,0-1,5 kg. Középkései és kései termesztésre is
alkalmas, friss fogyasztásra és tárolásra használható, másod­
növénynek is kiváló.
Topáz: Friss fogyasztásra és feldolgozásra alkalmas fajta. A nö­
vény magas, levelei nagyok, a fej nagy lapított gömb alakú,
sötétvöröses lila színű, belső torzsája kicsi. A fej átlagtöme­
ge 1,2-1,5 kg. Tenyészideje 95-100 nap. Korai szabadföldi
és másodtermesztésre egyaránt ajánlott.

32
Dauerrot: Dán fajta. Magas, igen sok borító levelet fejleszt. A
fej nagy, tömör, enyhén gömb alakú, sötétvörös színű. Te­
nyészideje 120-130 nap. A fej átlag-tömege 1,4-1,6 kg.
Friss fogyasztásra, feldolgozásra és tárolásra alkalmas. Nyá­
ri termesztésre ajánlható, csak öntözött körülmények között
terem jól.
Ismert még: Autoro F1 Kempero F1 Roxy F1 Róna F1, stb.

Szedés, tárolás

A káposztaféléket a befejesedés után szedjük. A szedés június ele­

jétől az őszi fagyokig tart. A kései fajtáknak a -5, -6 °C-os fagy
sem árt meg, így szedésük november elejéig is elhúzódhat. Sze­
déskor nem árt egy-két lomblevelet rajtuk hagyni, mert így nagy
tömegű szállítás esetén kevésbé törődnek. Ha ősszel téli eltartás­
ra szedjük, szállítás előtt egy-két napig prizmában szikkasszuk,
hogy szállításkor kevésbé törődjön és jobban eltartható legyen.
Tárolásra a teljesen kifejlett, egészséges, de még nem kőke­
mény fejeket válogassuk ki. Tárolni lehet vermeléssel, illetve
prizmázással vagy erre kialakított tárolókban. Savanyítással is
kiválóan tárolható kőedényekben, fahordóban, kádban.

Kelkáposzta-fajták

A kelkáposzta termesztése igénytelenebb, mint a fejes káposz­

táé, de tápértéke, vitamin- és ásványianyag-tartalma nagyobb
annál. Az egyéb munkaműveletek megegyeznek a fejes káposz­
táéval.
Mohácsi áttelelő: Középmagas növésű, alacsony törzsű, borító­
levele kevés, sötétzöld színű. A fej kissé ovális, laza, a hide­
get jól tűri, délen áttelelő növényként termelik.

33
Szentesi korai: Tömött növésű, alacsony fajta. Kicsi, gömbö­
lyű, tömött, jó termőképességű, a legkorábbi fajta.
Szentesi késői: Erőteljes növekedésű fajta, a fej kissé lapított
gömb. Jó termőképességű, középkései tenyészidejű, jól tá­
rolható.

Karalábé
(Brassica rupestris convar. gongyloides Duch.,)

Közepes tápanyagigényű növény, a salátával azonos körülmé­

nyek között is terem. Csak kis részletekben vessük vagy ül­
tessük, hogy mindig legyen friss, zsenge karalábénk. Nagyon
fontos a folyamatos vízellátás, mert egyébként fásodik a „ter­
mése”. Fólia alatt és szabadföldön egyaránt termeszthető
magról vetve vagy palántázva. A korai fajtákat 25><30 cm-re,
a későbbieket 30x40 cm-re ültessük. Figyeljünk arra, hogy ne
kerüljenek túl mélyre. Ápolását a káposztához hasonlóan vé­
gezzük.
Jó szomszédja a bab, a hónapos retek, a saláta, a zeller. A ka­
ralábé kedveli a hígított, erjesztett csalánlevet. A csigák ellen
sokféle módon védekezhetünk, ezek közül egy-két humánusabb
megoldás:
- Sörcsapda: sörrel félig töltött üvegedényt süllyesztünk a
talajba. A friss maláta és komló illata odacsalogatja a csi­
gákat, és azok beleesve megfulladnak.
- Csigaűző forrázat: az elhullott csigákat forró vízzel leönt­
jük, 3-4 napig állni hagyjuk, majd leszűrés után a levet a
védendő ágyásra öntözzük.
- Természetes irtást végeznek a kacsák, amelyek nagyobb
növényeket már nem tesznek tönkre, de a csigákat össze­
szedik.

34
 - A csigaűző növények ültetése is fontos védelem lehet.
Ilyen növények a mustár, a sarkantyúka, vagy rakjunk le
páfrány- vagy paradicsomleveleket.
- Készíthetünk csigacsapdát, nedves búvóhelyet száraz idő­
ben a csigáknak, ami alól nappal összeszedhetők.
Egyéb védekezés a fejes káposztánál leírtak szerint.

Fajták

Lehet fehér és kék színű, hajtatott és korai, középkorai, vala­

mint kései fajta. Valamennyi fajtánál fontos a zsenge, nem fá­
sodó, repedésre nem hajlamos, szabályos gumóalakot adó, jól
termeszthető fajta.
Soroksári fehér: Zömök, hajtatási típusú fajta. Lombja kevés,
a levelek rövid nyelűek, világoszöld színűek. Gumója lapí­
tott gömb alakú, főként hajtatásra, korai termesztésre alkal­
mas.
Szentesi fehér: Kevés lombú, világoszöld fajta. Gumója enyhén
lapított gömb. Rövid tenyészidejű, korai szabadföldi és haj­
tatott fóliás változata van.
Szentesi kék: Közepesen nagy lombú, lilászöld színű fajta. Gu­
mója középnagy, lapított gömb. Rövid tenyészidejű, jó ter­
mőképességű, elsősorban korai és nyári szabadföldi ter­
mesztésre alkalmas.
Szentesi tartós kék: Erőteljes növekedésű, kékeszöld levelű, gu­
mója lapított gömb, sötétlila színű. Hosszú tenyészidejű,
nagy termőképességű. Őszi felhasználásra és téli eltartásra
alkalmas.
Gigant: Nagy lombú, erőteljes növekedésű, világoszöld levelű
fajta, gumója igen nagy, fehér színű. Hosszú tenyészidejű,
nagy termőképességű, nem fásodó fajta.

35
Betakarítás, tárolás

Állandóan frissen, lehetőleg fiatal korban szedjük. A tárolásra

alkalmas fajtáknál a kifejlett termést szedjük, tisztítjuk, és fagy­
mentes, hűvös helyen tároljuk. Levelét se dobjuk el, mert ma­
gas a vastartalma, és a zöldségek között a karalábé levele tartal­
maz legtöbb C-vitamint - ezért azt is ajánlatos fogyasztani.

Karfiol
(Brassica cretica convar. botrytis Duch.)

A káposztafélék között az egyik legfinomabb, de legigényesebb

növényünk. Ültetése 50×50 cm legyen, és nem szabad a fejlő­
désben megrekednie. Mindig elegendő víznek és tápanyagnak
kell lenni a talajában. A rózsáját, hogy szép fehér legyen, a nap­
fénytől óvni kell, ezért vagy összekötjük, vagy rátörjük a leve­
lét. A korszerű fajták néhány levele ráborul a rózsára, így ez a
munkaművelet elhagyható. Egyéb munkaműveletei, növényvé­
delme megegyezik a káposztaféléknél leírtakkal.

Fajták

Hajtató, szabadföldi korai, nyári-őszi csoportba soroljuk.

Master Osena: Középerős növésű fajta, belső levelei csava­
rodottak, a napfénytől jól védi a rózsát. Tömör, világos
krémszínű rózsát fejleszt. Tenyészideje rövid, gyors fejlő-
désű, elsősorban korai szabadföldi és fóliás hajtatásra
használják.
Idol Osena: Erőteljes növekedésű, sötétzöld, hullámos szélű le­
velei vannak, a belső levelei csavarodva fejlődnek, a rózsát
jól takarják. Tömött, fehér színű, közepes vagy nagy rózsát

36
 fejleszt. Igényes, jó termőképességű, korai vagy késői sza­
badföldi termesztésre alkalmas.
Szentesi: Erősebb növekedésű, széles, felálló levelű fajta.
Enyhén csavarodott belső levelei a rózsát jól védik. Rózsá­
ja középnagy, közepesen szilárd, halvány krémszínű. Kö­
zepes tenyészidejű, kora nyári vagy késői termesztésre al­
kalmas.
Suprimax: Erős növekedésű, hosszú, széles levelű, dús lombú
fajta. Rózsája nagy, tömött, jól takart, színe fehér. Közép­
hosszú tenyészidejű fajta, gyorsan és egyöntetűen fejlődik.
Tavaszi és őszi termesztésre egyaránt alkalmas.

Szedés, tárolás

A karfiol szedését akkor kezdjük meg, amikor a rózsák elérték

a fajtára jellemző nagyságot. A rózsát úgy vágjuk le, hogy a bo­
rítólevelek körös-körül egysorosan takarják. A leggyakoribb
felhasználási forma a friss fogyasztás, de lehet szétszedve, elő­
főzve (blansírozva) mélyhűtve, vagy más zöldséggel savanyít­
va tárolni.

Brokkoli
(Brassica cretica convar. botrytis, provar. italica)

A brokkolit kis kerek bimbójaiért termesztik. Kellemes ízű, fi­

nom zöldség. Jellemzője, hogy a zöld bimbók lábon és leszed­
ve is könnyen kinyílnak, és a sárga virágok már nem fogyaszt­
hatok. Ez a tulajdonság gátolja a biztonságos friss piaci ér­
tékesítést, így elsősorban mélyhűtésre termesztik.
A talaj előkészítésében, gondozásában ugyanazt igényli,
mint a karfiol. Tenyészterülete 50×50 cm.

37
Fajták

Calabrese: Lombozata közepes nagyságú, a rózsa színe szür­

készöld, nagysága közepes, a felszíne enyhén ívelt. Oldalró­
zsa képződése gyenge. Tenyészideje 60 nap. Korai szabad­
földi termesztésre ajánlott.
Corvet F1 Lombozata erős, a rózsája szürkészöld színű, nagy­
sága nagy, felszíne ívelt. Oldalrózsa képzése erős. Tenyészi­
deje 60-75 nap. Fólia alatti és korai szabadföldi termesztés­
re ajánlott.
CruiserF1-. Lombozata erős, a rózsa színe hamvasszürke, nagy­
sága nagy, felszíne ívelt. Oldalrózsa képzése közepes. Te­
nyészideje 60-70 nap. Nyári és őszi szabadföldi termesztés­
re ajánlott.
Ismert még: Atlantik, Laser, Neptune, Orbit, Caravel F1.

Betakarítás

A még zárt, zöld vagy ibolyaszínű virágkezdeményeket ujjnyi

hosszúságú szárral együtt vágjuk le. Ezek a termések olyan ízű­
ek, mintha spárgát fogyasztanánk. A szedését mindig figyelme­
sen kell végezni, mert hamar fölmagzik. A szedés után is lesz
termése, mert a levélhónaljakból újabb és újabb hajtások fejlőd­
nek. Frissen fogyasztjuk vagy fagyasztva tartósítható.

Bimbós kel
(Brassica oleracea convar. gemmifera Duch, Jav.)

Ez a növény is a finomabb káposztafélékhez tartozik. Talaj, táp­

anyag és gondozás tekintetében ugyanazt igényli, mint a többi
káposztaféle. Vethetjük szintén helybe vagy palántázhatjuk, le-

38
hét másodnövény is borsó után, de legkésőbb júniusban feltét­
lenül ki kell ültetni 50×50 cm-es térállásban. Szeptemberben a
növények csúcsát vissza kell tömi, hogy a tápanyag a bimbók
fejlődésére koncentrálódjon.

Fajták

Domic F1 rövid tenyészidejű, magas, erős szárú, bőtermő.

Bimbói gömbölyű vagy kissé ovális alakúak, sima felületű-
ek, sötétzöld színűek, könnyen leválaszthatóak. Szedési ide­
je augusztus közepétől november közepéig széthúzható,
mert az érett bimbók sokáig a növényen hagyhatók.
Rozmarie: Tenyészideje középhosszú, a bimbója középzöld szí­
nű, gépi betakarításra is alkalmas. Szedhető szeptember vé­
gétől december elejéig.
Lunet F1 tenyészideje középhosszú, erőteljes növekedésű, ex-
tenzív fajta. A nitrogén túladagolására különösen érzékeny.
Bimbói gömbölyűek, középnagyok, tömörek. Alkalmas a fo­
lyamatos szedésre is.
Citadel F1 középhosszú tenyészidejű, szára középmagas, vas­
tag, rajta a bimbók nem érnek össze. Bimbói kerekek, kemé­
nyek, sötétzöld színűek, a szárról könnyen leválaszthatóak.
Tisztítási veszteségük kicsi. Október végétől január elejéig
kézzel és géppel egyaránt szedhető.
Ismert még; Boxer, Olivér, Porter, Valiant - valamennyi hibrid
F1 fajta.

Betakarítás

A fagyok beálltakor nem szükséges felszedni - ha a fagy meg­

csípi, még jobb ízű lesz, és a tél folyamán is szedhető. Ha a ter­

39
més megfagyott, akkor szedését csak a kiengedése után vagy
kesztyűs kézzel végezzük.

Kínai kel
(Brassica pekinensis [Lour] Rupr.)

Nagyon rövid tenyészidejű káposztaféle, 10-12 hétig tart a ve­

getációja. Hajtatással már márciusban vethetjük. Szabadföldi
termesztése elkülönül korai és őszi termesztésre. A korai ültetést
általában fátyolfóliával takarják, gyakorlatilag egyidőben zajlik
a fűtetlen hajtatással. Nyári időszakban nem termeszthető (rö­
vidnappalos volta miatt hamar fölmagzik). Jelentősebb az őszi
termesztése tárolásra - hűtőtárolóban 3-4 hónapig tartható el.
A növényeket 25×25-cm-es tőtávolságra ültessük. Ügyeljük ar­
ra, hogy a vízellátása egyenletes legyen. Egyéb ápolási munkái sa­
játosak a vegetációs ideje, rendkívül gyors fejlődése, jelentős víz­
igénye stb. miatt. Növényvédelme inkább a fejes salátáéval azonos
(csigák, levéltetvek, fehérpenészes rothadás, szürkepenész). Belső
levélszél barnulása - mely legjelentősebb minőségrontó élettani
betegsége - a salátához hasonlóan az egyenetlen kalciumfelvétel
következménye.

Fajták

Hong Kong F1 Hajtatásra alkalmas hibrid, rövid hordó alakú

fejforma, a fej átlagtömege 0,5-1,0 kg. A tenyészideje 50-60
nap. Gyenge a felmagzási hajlam, nagy a hőtűrő képessége,
levélszélbarnulás és belső fejbarnulás ellen toleráns.
Nagaoka 70 F1 Hajtatásra alkalmas hibrid, rövid hordó alakú
fejforma, a fej átlagtömege 0,5-1,0 kg. Tenyészideje 50-60
nap. Gyenge a felmagzási hajlama, nagy a hőtűrő képessége,
levélszélbamulás és belső fejbamulás ellen toleráns.

40
Spring Al, F1: Hajtatásra alkalmas hibrid, rövid hordó alakú
fejforma, a fej átlag tömeg 0,5-1,0 kg. A tenyészideje 50-60
nap. Gyenge a felmagzási hajlam, nagy a hőtűrő képessége,
levélszélbamulás és belső fejbamulás ellen toleráns.
Nagaoka King F1: Szabadföldi termesztésre alkalmas, rövid
hordó alakú fej, 1,5-2,5 kg a fej átlagtömeg, finom, vé­
kony, kevésbé szőrös levélszerkezet, jó tárolhatóság jel­
lemzi. Alacsony hőmérsékleten is jól fejlődik, betegségek­
re toreláns.
Nagaoka 50 F1. Szabadföldi termesztésre alkalmas, rövid hor­
dó alakú fej, 1,5-2,5 kg a fej átlagtömeg, finom, vékony, ke­
vésbé szőrös levélszerkezet, jó tárolhatóság jellemzi. Ala­
csony hőmérsékleten is jól fejlődik, betegségekre toleráns.
Ismert még: Kimono, Spektrum F1, Yoko F1, stb.

Betakarítás, tárolás

A kínai kel akár -5 °C-ig a kertben maradhat, majd a pincében új­

ságpapírba csomagolva is áttelelhet, de mielőtt eltennénk, vegyük
le a fedőleveleket. Hűtőtárolóban több hónapig is eltartható.

GYÖKÉRZÖLDSÉGEK

Gyökérzöldségeink a gyökérből vagy a szár megvastagodásá-

ból képződnek. Bennük a növények tápanyagot raktároznak,
melyek között nagyobb mennyiségben vitaminokat, nyomele­
meket és egyéb értékes anyagokat találunk. Ezeket az anya­
gokat a növény a további fejlődéséhez saját magának raktároz­
za el, és amikor az ember e raktározó szerveket elfogyasztja,
azokat a maga számára hasznosítja. A következőkben felsorolt

41
zöldségféléket úgy is nevezhetjük, hogy gyógyszerek az étele­
inkben. Ezek a sárgarépa, a petrezselyem, a pasztinák, a zeller,
a retek, a cékla, és feketegyökér.

Sárgarépa
(Daucus carota L.)

Művelése

A vetésforgó második szakaszának ágyaiba kerüljön, melyet

sohasem trágyázunk frissen. Ennek oka, hogy a trágya kárte­
vőket, gyommagvakat vihet a talajba, és ha nem eléggé érett a
trágyánk, a gyökgumós növények sok káros anyagot szedhet­
nek fel (nitrát). A gyökérzöldségek a humuszban gazdag, mély
rétegű, jó szerkezetű és tápanyag-szolgáltató, üde talajok nö­
vényei. Legkedvezőbb számára a jó tápanyag-szolgáltató,
gyorsan melegedő homok vagy homokos vályog talajok va­
lamelyike. Ezeken a talajokon előnyös a zöldtrágyázás, ami a
téli talajtakaróból készül. Ez mélyre hatoló gyökérzetével se­
gíti a talajlazítást is. A megfelelő tápanyagszint eléréséhez
ősszel szükség szerint a talajunkat komposzttal gazdagítsuk.
Jó hatású a fahamuval történő trágyázás a sárgarépa magas
káliumigénye miatt.

Vetése

Magvetéssel szaporítjuk. Már kora tavasszal, amint a talajra rá

lehet menni, esetleg melegebb vidékeken ősszel is elvethetjük.
Ilyenkor az alacsony hőmérséklet miatt a kelésig 20-25 nap is
eltelik. A lassú kelést a növény magjának illóolaj tartalma okoz­
za, lassan duzzad meg - ezért ajánlatos a magja közé jelzőnö­

42
vény magját is keverni (pl. saláta), mivel a kelés után a növeke­
dése is vontatott. Korai vetés esetén az elvetett magvak fele kel
ki, és ebből is csak a fele fog növénnyé fejlődni. Ennek megfe­
lelően dörzsölt magból 2 kg, dörzsöletlen magból 3-4 kg szük­
séges hektáronként (ezer m2-re 0,2 kg, illetve 0,3-0,4 kg). A ké­
sei, téli fajtákat május végétől június végéig vessük. A vetés
mélysége 1,5-3 cm, a töveket 3-5 cm-re egyeljük. A sortávol­
ság házi kertben 20-25, míg üzemi méretekben 30-45 cm. Ez
függ a művelésmódtól, esetleg a betakarítógép igényétől. A ve­
tést kis tételben végezhetjük vetőszalaggal is - ezen a magvak
a kívánt tőtávolságra vannak felragasztva.
A sárgarépának nagyon fontos, hogy egyenletesen jusson
nedvességhez. Ha rendszertelenül váltakozik a meleg és hideg
csapadékos idő, könnyen felmagzik. Ha a növény ágyását vé­
kony, levegős mulcsréteggel takarjuk, az egyenletesen nedve­
sen tartja a talajt. A növekedés időszakában többször öntözzük
a növényt, főleg száraz időjárás esetén. Ha aszályos az idő és
nem jut elegendő vízhez, megfásodik, fanyar ízű lesz. Ilyenkor
egy nagyobb csapadék hatására a répatest fölrepedezik. Van­
nak, akik javasolják az erjesztett csalánlevet a növekedés idő­
szakában, de vigyázzunk a magas nitráttartalomra, mert a gyö­
kérzöldségek nagy előszeretettel halmozzák azt.
A finomra őrölt komposzton kívül az ágyásokat trágyázhat­
juk még alginittel vagy a kőzetőrlemények valamelyikével. A jó
minőségű termesztésből (bio) származó sárgarépa feltűnően
édes, aromás izével tűnik ki. Földíze egyáltalán nincs.
Nagyon fontos a répalegyek ellen a levegős tenyészhely, va­
lamint a korai - márciusi - vagy a kései - júniusi - vetés, amely
elkerüli a legyek tojásrakási időszakát. Ugyancsak hasznos a
vegyes vetés hagymával vagy póréhagymával, esetleg vet­
hetünk közé kaprot is. Kedvelt szomszédok közé tartozik az

43
emlitetteken kívül a borsó, a mángold, a hónapos retek, a tépő-
saláta, a paradicsom és a cikóriasaláta.

Fajták

A sárgarépafajtákat a gyökér alakja, nagysága, a növény tenyé­

szideje, a termés felhasználásának lehetősége szerint csoporto­
síthatjuk (7. ábra).
Nyári fogyasztásra a gyors fejlődésű, rövid tenyészidejű, té­
li elrakásra a nagyobb testű, középhosszú fajták az alkalmasak.
Ipari célra a nagyobb testű, középhosszú, hengeres fajták a job­
bak. Gépi szedésnél fontos a felálló, erős lombozat.
Amszterdami: Rövid, gyér lombú fajta. A répatest középhosszú,
vége lekerekített, színe narancsvörös. Rövid tenyészidejű, jó
termőképességű, gyors fejlődésű, igényes fajta. Hajtatásra,
korai szabadföldi termesztésre alkalmas.
Nanti: Levélzete közepesen erős, a répatest középhosszú, sza­
bályos henger alakú. Színe vöröses narancssárga, közép­
hosszú tenyészidejű, igényes, régi kedvelt fajta. Nyári fo­
gyasztásra és téli eltartásra is termelhető.
Arany. Nagy lombú, középerős levélnyelű fajta. A répatest el­
keskenyedő, henger alakú, alsó vége tompa. Színe narancs­
vörös. Jó termőképességű, elsősorban konzervipari célra
használt fajta.
Danvers-126: Nagy, erős levélzetű fajta. A répatest nagy, eny­
hén keskenyedő, tompa végű. Színe narancsvörös, kiváló
termőképességű. Tenyészideje hosszú, a betegségeknek jól
ellenáll. Tárolhatósága igen jó, gépi betakarításra alkalmas.
Fertődi vörös: Erős, nagy lombú fajta. A répatest hosszú,
egyenletesen vékonyodó. Színe élénkvörös, tenyészideje
hosszú, termőképessége jó. Jól tárolható.

44
 7. ábra. Sárgarépagyökér-típusok
a) Arany, b) Nanti, c) Danvers-126, d) Vörös óriás,
e) Fertődi vörös

Betakarítás, tárolás

A sárgarépát hosszabb időn át frissen szedhetjük fel a földből,

és akár mindjárt fogyaszthatjuk is. A korai fajták fő szedési ide­
je a nyár, a kései vetésűeket és a hosszú tenyészidejűeket ősszel
vagy tél elején szedjük fel. Az egészséges sárgarépát addig
hagyjuk a talajban, ameddig csak lehet, mert úgy jóval ízlete-
sebb. Ha vastagon takarjuk az ágyást mulccsal vagy szalmával,
sokáig megóvhatjuk a fagytól. A felszedett sárgarépát tisztítjuk,
válogatjuk, prizmában, vagy pincében tároljuk. A sárgarépa
mélyhűtve, befőzve vagy répalé formában is eltartható. Nyer­
sen vagy enyhén párolt formában nagyon egészséges, mert a
benne lévő karotin az emberi szervezetben zsírban oldódva A-
vitaminná alakul. A reformétrend és a természetgyógyászat
egyik legfontosabb terméke (léböjtkúrák stb.).

45
 Petrezselyem
(Petroselimim crispum)

A sárgarépához hasonlóan régóta termesztett növényünk. A fel-

használása is hasonlít a sárgarépáéhoz azzal a különbséggel, hogy
a petrezselyem levelét is fogyasztjuk. Levélzöldségként egész év­
ben fogyasztjuk, ipari felhasználása is jelentős. Gyökerének jel­
legzetes íze miatt azt főleg levesek ízesítésére használják.

Termesztése

Művelése hasonló a sárgarépáéhoz azzal a kitétellel, hogy a pet­

rezselyem jobban elviseli a tél alá vetést. Egyéb technológiai,
tápanyag-, víz- és fényigénye a sárgarépáéval megegyező.
Gyökerét a gyökértetű, lombját a lisztharmat károsítja. A tet-
vek ellen piretrin virágkivonatot oldunk fel, és a töveket belo­
csoljuk vele, illetve a kapor és a hagymafélék köztes ültetése el­
űzi a kellemetlenkedőket. A lisztharmat ellen a szellős ültetés
nyújt védelmet, megelőző védekezésre pl. zsurló- és fokhagy-
maforrázatot, kénkészítményeket, paraluxot használhatunk.

Fajták

A gyökérpetrezselyem három típusát termeljük. A rövid típust

korai termesztésre, a középhosszút gépi betakarításra, ipari fel­
dolgozásra, a hosszú fajtát elsősorban laza talajon házi kertek­
ben termesztjük, de az ország DK-i részén (Makó környékén) -
mely a hazai legnagyobb termőtáj - üzemi felületen is nagyban
termesztik tárolásra és feldolgozásra.
Korai cukor: Levélzete közepesen hosszú, ritka állású. A gyö­
kértest rövid, széles vállú, hirtelen elvékonyodó. Színe fehér.

46
 Igényes, rövid tenyészidejű fajta. Elsősorban korai termesz­
tésre ajánlott.
Félhosszú: Ritka, felálló lombú, hosszú levélnyelű fajta. A gyö­
kere félhosszú, hegyes, egyenletesen vékonyodik, színe sár­
gásfehér. Jó termőképességű, középhosszú tenyészidejű faj­
ta. A zöldjét is fogyaszthatjuk, gyökere télire is eltartható. A
termelésben ez a legelterjedtebb fajta.
Hosszú: Vékony, hosszú levélnyelű, nagy levélzetű fajta. A
gyökere aránylag vékony, fokozatosan keskenyedő. Hosszú
tenyészidejű, jó termőképességű fajta mélyebb talajművelést
igényel. Gépi betakarításra alkalmatlan, ezért házi kerti faj­
ta, jól tárolható.
A gyökérpetrezselymekkel azonos termesztéstechnológiát igé­
nyel a mohafodrozatú levélpetrezselyem.
Mohafodrozatú: Sűrű levélállású, dús levélzetű fajta. A levél
erősen csipkézett, fodrozott szélű. Étkezésre használják,
gyökértestet nem fejleszt. (Termesztés-technológiai azonos­
sága miatt említem itt meg, egyébként a levélzöldségekhez
tartozik.)

Szedés, tárolás

Hasonló a sárgarépához, de annál hidegtűrőbb, ezért később is

betakaríthatjuk.

Pasztinák
(Pastinaca sativa L.)

Ősrégi zöldségnövény, amelynek hazája az Óvilág, vagyis Eur­

ázsia. Az utóbbi időben az ipari feldolgozás lehetősége jelentősé­
gét megnövelte. Részben a petrezselymet helyettesíthetjük vele.

47
Termesztése

Március-áprilisban 40-60 cm sortávolságra vetjük, majd a ki­

kelt növényeket 10-15 cm-re egyeljük ki. A pasztinák is lassan
csírázik, laza, mély rétegű talajra van szüksége. Egyéb művelé­
si eljárások a sárgarépánál leírtak szerint. Ha a talajt fátyolfóli­
ával takarjuk, egyrészt nedvesen marad, másrészt a répalégy
kártételét is csökkenthetjük. Talajtakaróként alkalmazhatunk
uborka vetést, vagy kiskertekben szegély ültetésre alkalmas a
saláta és karalábé is. Megjegyzendő, hogy az ápolását - főleg a
nők - fedett testtel végezzék, mert a levele kiütést okozhat.

Fajták

Fertődi félhosszú: Erős, közepesen tömött lombú fajta. A répa­

test középhosszú, színe fehér, húsa tömött. Felszíne sima, vi­
lágos krémszínű. Jó termőképességű, gépi betakarításra is al­
kalmas, jól tárolható fajta.

Betakarítás, tárolás

A pasztinák hosszú tenyészidejű, októberre fejlődik ki. Fagyál­

ló, még télen is szedhető szabadföldről, ha a talaját szalmával
betakarjuk. Ha átfagy a talaj, kiengedés után is szedhető. A fa­
gyok előtt felszedve elvermeljük. ízletes, egészséges répáját
nyersen vagy párolva, illetve leveszöldségként fogyasztjuk.

Zeller
(Apium graveolens L.)

Igen régóta termelt növény, már az egyiptomiak, görögök, ró­

maiak is fogyasztották. Három típusa fordul elő: a gumós, a
metélő és a halványító zeller. Nálunk csak a gumós típust ter­
mesztjük, mert ennek a levele éppúgy fogyasztható.

Termesztése

Ennek a zöldségnek tápanyagban gazdag, jó vízellátású, mély

rétegű, levegős talajra van szüksége. Már ősszel trágyázzunk
vagy szórjunk ki komposztot a területre, és mivel a növény
káliumigényes, ilyen trágyát kell számára elsősorban biztosí­
tani (fahamu, jó érett sertéstrágya, kőzetőrlemények). Kedve­
li, ha alginitet vagy zeolitot, esetleg riolittufát tudunk a talaj­
ba juttatni.
A zeller érzékeny a hidegre, ezért a vetését nem a szabadba,
hanem szaporító ládába vagy melegágyba, palántaneveléssel
oldjuk meg. Túlságosan apró magvai vannak, és nehéz kézzel
ritkán vetni, ezért a kelés után ritkítani kell a növényeket, leg­
alább két alkalommal. Fagyosszentek elmúltával ültetjük sza­
badföldbe. Az első napokban akár a földre is ledőlhet a kis pa­
lánta, ami nem baj. Jegyezzük meg, hogy a mélyre ültetett zel­
ler nem fejleszt gumót. Az ültetési távolság 40x40 cm legyen.
A növekedés időszakában elegendő vízre és tápanyagra van
szüksége a jó fejlődéshez. Meghálálja az erjesztett csalánlével
történő öntözést is. Kedvező számára a talaj takarása, de a gu­
mókat hagyjuk szabadon. Biotermesztésben kedvező takarónö­
vény az érdes levelű nadálytő, vagy a páfránylevélből készült
mulcs. Mindkettő nagy mennyiségű káliumot tartalmaz. Fontos
a levegős tenyészhely, mert azzal a betegségeket is megakadá­
lyozhatjuk, illetve megelőzésként permetezzünk mezei zsurló-
forrázattal. Jó szomszédai a bokorbab, a póréhagyma jói tenyé­
szik együtt a karfiollal, esetleg káposztával, mert a zeller fanyar
illata távol tartja a káposztalegyet.

49
Fajták

A nem üregesedő, kevés oldalgyökeret fejlesztő, károsítókra el­

lenálló fajták a kedveltek.
Hegykői: Középmagas, sűrű, tömött lombú fajta. Gumója sza­
bályos gömb alakú. Közepes termőképességű, jól tárolható,
az őszi fagyokat jól tűri.
Monostorpályi: Viszonylag kis és világos lombú fajta. Gumó­
ja megnyúlt gömb alakú, közepes termőképességű, jól tá­
rolható.
Frigga: Közepesen nagy, középzöld lombú fajta. Gumója
középnagy, gömbölyű, húsa fehér. Jó termőképességű, hosz-
szú ideig tárolható.
Apia: Nagy, sötétzöld lombú fajta. Gumója középnagy, gömbö­
lyű, nagy termőképességű.

Szedés, tárolás
A zeller már a nyár folyamán levelestől értékesíthető, tárolásra,
feldolgozásra késő ősszel szedjük. Levelétől, gyökerétől megtisz­
títjuk, és az ép gumókat homokban, prizmában tároljuk. A levelét
sóval tartósíthatjuk, mélyhűtve tárolhatjuk, vagy megszáríthatjuk.
A zeller vízhajtó hatású, magas vitamin- és ásványianyag-tartal-
ma miatt fogyasztása kedvező nyersen, párolva vagy főzve.

Retek
(Raphanus sativus L.)

Már az ókorban ismert növény volt. Rövid tenyészideje miatt el­

sősorban házikerti és hajtatott zöldségünk, kiváló tavaszi vita­
minforrás. Jó étrendi hatású, mustárolaj-tartalma miatt gyógy­
szerként is ismert.

50
Termesztése

A retek és a hónapos retek különböző fajtái ismeretesek, me­

lyek a nyár kivételével egész éven át fogyaszthatok. A vetésfor­
gó harmadik szakaszába valók. Komposzttal történő trágyázás
elegendő a termesztéséhez. Ne feledkezzünk meg a folyamatos
vízellátásról. Ellenkező esetben a zsenge gumók pudvásodni,
fásodni kezdenek. Nem fontos számára a külön ágyás, szívesen
látott növény a vegyes kultúrákban.
Márciustól vethető hidegágyba, a hónap végétől szabadföldbe.
Májustól csak a nyári fajtákat vessük, mert azok jobban elviselik a
meleget, nem magzanak gyorsan fel. Július közepétől, végétől a té­
li vagy a fekete retket vethetjük. A retek nagyméretű magja jól ada­
golható, ezért mindjárt a kívánt 5—10x25—30 cm-es tő- és sortávol­
ságra vessük. Nagyon sűrű vetéskor a növény nem fejleszt gumót.
Figyeljünk arra is, hogy a retek kemény, kötött talajon gyen­
ge és rossz minőségű termést hoz. A retek a biogazda jelzőnö­
vénye is lehet, mert hajó minőségű, lédús, egyenletesen fejlett,
fényes termést hoz, akkor jó minőségű, humuszban gazdag,
morzsalékos a talaj, ami a természetes gazdálkodás célkitűzése.
A kis növényeket a földibolhák veszélyeztetik, távol tartásukra
az egyenletesen nedves talaj kiváló. Egyenletes mulcsozással,
saláta köztes vetésével is védekezhetünk. Jó szomszédja a bab,
a sárgarépa, a káposzta, a saláta, a spenót, a paradicsom és a
kerti zsázsa.

Fajták

Hónaposretek-fajták:

Szentesi hajtató: Lombja középnagy vagy nagy. Gumója közép-

nagy, lapított gömb, héja vékony, skarlátvörös színű, húsa fehér.

51
Korai piros: Levele kicsi vagy középnagy, sötétzöld színű, gu­
mója középnagy, szabályos gömb alakú. Héja vékony, színe
kárminpiros, húsa fehér.
Szentesi óriás vaj: Felálló, középnagy levélzetű fajta. Nagy,
enyhén ovális gumója skarlátpiros, húsa fehér.

Nyáriretek-fajták:

Jégcsap: Középzöld színű, erős lombozató, gumója hosszú,

alakja jégcsapra emlékeztető, húsa fehér.
Jánosnapi: Középzöld színű, erős, nagy lombú fajta. Gumója
henger vagy ék alakú, alsó végén egyenletesen elvékonyo­
dik. Héja bamássárga, húsa fehér.

Őszi-téli retekfajták:

Müncheni sör: Erős, nagy, sötétzöld lombú fajta. Gumója tom­

pa vállú, orsó alakú, héja és húsa fehér színű.
Erfurti kerek fekete: Sötétzöld színű, erős, elterülő lombú, gu­
mója nagy gömb vagy lapított gömb, héja fekete, húsa fehér.

Betakarítás, tárolás

Amikor a retek a fajtajellegnek megfelelő gumónagyságot eléri,

szedhetjük. A hónapos és nyári retkeket csomózva értékesítjük.
Ha mosni kell a gumót, vigyázzunk arra, hogy a levelet ne érje
víz, mert könnyen befülled. Az őszi és téli fajtákat válogatás
után (csak egészségeset) lombtalanítva, homokban vagy priz­
mában tárolhatjuk.

52
 Cékla
(Beta vulgaris L. ssp. esculenta convar.
crassa provar. conditiva Alef.)

A cékla nagyon igénytelen, régen termesztett növényünk. Kö­

zepes tápanyagigényű, félámyékos helyen is fejlődik. Áprilistól
vethető szabadföldbe 25-30* 10 cm-es sor- és tőtávolságra. Ká­
liumigénye nagy - erre oda kell figyelnünk. Májusban, júni­
usban is vethető, ezek a termések különlegesen ízletesek és té­
lire is jól tárolhatók. Folyamatos vízigénye miatt fontos számá­
ra a talajtakaró. A gombabetegségek csökkentésére a szellős nö­
vényállomány vagy paraluxos permetezés kedvező. Jó szom­
szédja a bokorbab, az uborka, a karalábé és a tépősaláta.

Fajták

Lehet hosszú vagy rövid tenyészidejű, kerek vagy henger alakú.

Detroiti Kis lombú, zöldespiros levelű fajta, a répatest alakja
gömbölyű, a hús színe lilásvörös. Rövid tenyészidejű, köze­
pes termőképességű, de jó az íze és a színe. Bíborgömb: Kö­
zéperős lombú fajta, gumója gömbölyű, középnagy vagy
nagy, a hús színe sötétpiros. Gyors fejlődésű, kiváló termő­
képességű, korai termesztésre és másodvetésre is alkalmas,
jól tárolható.
Bíborhenger: Felálló levélzetű, közepesen erős lombú, gumója
hosszú, henger alakú, húsa sötétvörös, egyszínű, kiváló mi­
nőségű. Jó termőképességű, jól szedhető fajta, ipari feldol­
gozásra kiváló.

53
Szedés, tárolás

Ha a korai vetést sűrűn vetettük, már a nyár folyamán alkalmaz­

hatunk ritkító szedést (amelyet elfogyaszthatunk). A késői ve­
tést a fagyok beállta előtt, októberben szedjük fel. Csavarjuk le
óvatosan a levelét, mert a vágási felületen lassan elvérzik. Ho­
mokban, pincében vagy prizmában tároljuk. Ennek a növény­
nek egyetlen kertből sem szabadna hiányoznia, mert magas az
ásványianyag- és vitamintartalma, valamint szerepet játszik a
vérképzésben is. A cékla, hasonlóan a sárgarépához, a reform­
konyha és a természetgyógyászat fontos növénye.

Feketegyökér
(Scorzonera hispanica L.)

A feketegyökeret egy- vagy kétéves kultúrában is termesztjük.

Akad vidék, ahol a hosszú, ízletes gyökerét „téli spárgának” is
nevezik. Mint a gyökerükért termesztett növények általában, a
feketegyökér is a mélyen lazított talajt kedveli. A mélyen gyö­
kerező elővetemény vagy zöldtrágya fontos a számára. A nö­
vény közepes tápanyagigényű, már márciusban vessük
25-30×7-10 cm-re. Vethető a nyár vége felé is.
A növénynek zsenge gyökerei vannak, ezért nagyon kedveli a
mezei pocok - megelőzésre a talajra egyenletesen terítsünk mulc-
sréteget, és annak épségére vigyázzunk. A pocok természetes el­
lenségei a ragadozó madarak, a baglyok, a menyét, a görény és a
házimacska. Ha az ágyásaink mégis veszélyeztetettek, ültessünk
olyan növényeket köréje, amelyek a rágcsálók érzékeny orrát in­
gerük (pl. császárkorona, fokhagyma, fekete ribiszke, nárcisz), he­
lyezzünk olyan anyagokat a járataikba, amelyek számukra riasztó
szagúak (pl. tujaág, fokhagymagerezd, diófa levele, bodzalevél).

54
 Jó szomszédai a karalábé, a fejes saláta, a póréhagyma és a
tépősaláta.

Fajták

Magyarországon nincs is, külföldön is kicsi a fajtaválaszték.

Betakarítás, tárolás

A hosszúra nyúlt gyökereket óvatosan ássuk ki, mert könnyen

eltörhetnek. Nedves homokban, pincében tároljuk. Enyhébb te-
lű vidékeken a talajban is áttelel, főleg lomb- vagy szalmataka­
rással. A következő évben, ha kitörjük a virágokat, még egy évig
gyökeres állapotban marad. A gyökere inulint vagy inzulint tar­
talmaz, ezért cukorbetegek számára is ajánlott a fogyasztása.

HAGYMAFÉLÉK
A hagymafélék bió zöldségeskert gyógyhatású növényei, me­
lyek egyben védelmet is nyújtanak a szomszédainak. A vitami­
nok mellett magas illóolaj-tartalmukkal tűnnek ki, ezáltal anti-
szeptikus és fertőtlenítő hatásúak. Különösen a fokhagyma bír
magas gyógyító erővel (antibiotikus hatású). Aki rendszeresen
fogyasztja, könnyen megélheti a száz évet is.

Vöröshagyma
(Allium cepa L. provar. cepa)

A vetésforgó második szakaszába való, a laza szerkezetű, hu­

muszban gazdag, gyorsan melegedő talajokon díszük elsősor­

55
 ban. Káliumigénye magas, de kerüljük a sok nitrogént. Az ál­
lomány kezelése abból áll, hogy lazítsuk a talajt, és tartsuk
gyommentesen. A talajlazítást óvatosan végezzük, mert a
hagyma sekélyen gyökerező növény, ezért vigyázzunk a veté­
si, illetve ültetési mélységre. Szaporíthatjuk magról és dug-
hagymáról.
Az egyéves hagyma kevesebb ráfordítással, de kisebb szá­
razanyag-tartalommal termeszthető, míg a dughagymás ter­
mesztés drágább, de nagyobb a szárazanyag-tartalma, jobban
tárolható, ezáltal keresettebb a külpiacokon is. Táplálkozási
jelentőségét a bevezetőben említetteken túl a gazdag C-vita-
min-, jelentős B-vitamin- és ásványianyag-tartalma adja. Csí­
pős ízét és illatát egy kéntartalmú vegyület, az allil-szulfid
okozza. Ennek az anyagnak baktériumölő hatása van. Már ré­
gen is tudtak kedvező hatásáról, ezért használták meghűlések
kezelésére.
Hőmérsékletigénye közepes, fényigényre közömbös, vízigé­
nye közepes. Tápanyag szempontjából foszforigényes. Szántó-
földön gabona után, házi kertben trágyázott, gyomirtó növény
után vessük, ültessük. Március közepe táján vethetjük, ágyásos
rendszerben 25 cm-es sortávra úgy, hogy minden 4. sor után
egy sor kimarad. Duggatás esetén a dughagymákat lazább tala­
jon sekélyebbre, kötött talajon mélyebbre dugjuk, mert a gyö­
kere kiemeli a talajból. A hagymalégy veszélyezteti, de a sárga­
répával vegyes ültetés esetén egymás legyeit elűzik. Az érés
gyorsítására helyenként a tapossák sorokat, de ezt a módszert
ne használjuk, mert a hagyma kényszerérett lesz, és nem lesz
elálló. Jó társnövénye még a hagymának a kapor, az uborka, a
fejes és cikória saláta. Betegségei ellen a kén- és réztartalmú
készítmények, a paralux adhatnak védelmet, illetve a helyes ag­
rotechnika is sokat segíthet.

56
Fajták

Éves termesztéshez a Makói bronz javasolható, amely jól tárol­

ható, valamint a Makói 104, mely hasonlóan jó tulajdonságok­
kal rendelkezik. Jó termőképességű az Alsógödi, jó minőségű
az Aroma, a Favorit és a Pannónia fajta egyaránt. Kiváló
gyöngyhagyma a Fertődi ezüstfehér. Lilahagymák a Tétényi ru­
bin és a Braunschweigi.

Vöröshagymafajták:

Makói bronz: Lombja nagy, erőteljes, színe fűzöld, viaszbevo­

nata minimális. Hagymája megnyúlt gömb, a felső harma­
dában szélesebb, tönkje és nyaka fokozatosan keskenyedő. A
héj zárt, több rétegű, bronzbama. Húsa kemény, tömött, fe­
hér, közepesen csípős. Termőképessége igen jó, nyers fo­
gyasztásra alkalmas, alakja és héj szilárdsága miatt a gépi be­
takarítást jól tűri.
Makói 104: Lombja középnagy, középzöld színű, levelei erősen
viaszosak. A hagyma megközelítőleg gömb alakú, a nyak fe­
lé keskenyedő, a tönk felől lekerekített. A hagyma héja vas­
tag, zárt, színe bronzbama. Húsa tömött, fehér, csípős. Nyers
fogyasztásra, tárolásra, exportra is alkalmas. Jól tárolható.
Termőképessége szerényebb, de a szárazanyag-tartalma ve­
tekszik a dughagymáról termesztett hagymákéval.
Alsógödi: Lombja sötét fűzöld színű, közepes viaszbevonattal.
A hagyma alakja szár felőli részen lapított gömb. Válla szé­
les, nyaka benőtt, vékony. Gyökér felőli része öblösen kes­
kenyedő, tönkje a hagymával egy vonalban van. Héja közép­
vastag, világosbarna színű, sötétebb barna erezettel. Húsa fe­
hér, tömött, íze enyhén csípős, kellemes. Igen jó termőképes­

57
 ségű fajta, kicsi a szárazanyag-tartalma, szárítóipari feldol­
gozásra nem alkalmas.
Aroma: Lombja középnagy, szürkészöld színű, középvastag,
erősen viaszos. A hagyma alakja gömb, szár felőli és alapi
része kissé kiemelkedő. A hagyma héja középvastag, sötét­
sárga színű, kissé zöldes színeződéssel. A hús fehér, tömött,
csípős. Termőképessége közepes, szárazanyag-tartalma kö­
zepes, mind friss fogyasztásra, mind ipari feldolgozásra al­
kalmas.

Fehérhagymafajták:

Fertődi ezüstfehér (gyöngyhagyma): Alakja lapított, kerek, szár

felőli része hegyesedő, gyökér felőli része egyenes. Héja vé­
kony, többrétegű, de kissé foszlós, ezüstfehér színű. Húsa fe­
hér színű, kissé zöldes árnyalattal. Hagymalevelei vastagok,
laza állományúak. íze alig csípős, kellemes édeskés. A fajta
termőképessége jó, de ingadozó. Igen rövid tenyészidejű, rö­
vid ideig tárolható, zöld-, főző- és csemegehagymaként friss
fogyasztásra alkalmas. Csak magról vetve termeszthető ta­
vaszi vagy augusztus második felében történt vetéssel.

Lilahagymafajták:

Tétényi rubin: Lombja középnagy, gyengén viaszos bevonattal.

A hagyma alakja az alapi részén kissé megnyúlt gömb. A héj
középlila-sötétlila színű, középvastag. A pikkelylevelek kül­
ső fele lila, a közepe felé enyhén világosodik. Húsa tömör,
enyhén lilás színű. íze kellemes, enyhén csípős. Egyéves, jó
termőképességű lilahagymafajta. Kitűnő csemege- és saláta­
hagyma. Tárolhatósága közepes vagy gyenge.

58
Braunschweigi: Alakja lapított, kerek, szár felőli része vállas,
gyökér felőli része egyenes vonalú. Héja vastag, jól záródó,
sötétlilás-vörös színű, alig elütő erezettel.
A hagymalevelek vastagok, külső részük lilásvörös,
belső részük lilásfehér. A középső rész majdnem fehér.
Húsállománya laza, vagy közepesen laza. íze gyengén
csípős. Közepes termést ad, eltarthatósága közepes vagy
gyenge. Friss fogyasztásra alkalmas, lapos alakja és az
utóbbi években csípőssé vált íze miatt visszaszorulóban
lévő fajta.
Kétéves termesztésre a hazai fajták a legjobbak: a Makói, a
Makói CR, kisebb mértékben a Makói fehér.
Makói: Alakja gömbölyű, szár felőli részen vállas, nyaka jól
benőtt, vékony. Gyökér felőli része gömbölyű vagy kú­
pos. Héja vastag, többrétegű, jól záródó, brozvörös színű.
Erezete jól látható. Húsa fehér, húsos hagymalevelei vé­
konyak, szorosan záródnak. Húsállománya nagyon szi­
lárd. Íze erősen csípős, fűszeres. Rövid tenyészidejű, igen
nagy szárazanyag-tartalmú, közepes termőképességű faj­
ta. Jól szállítható, tárolható, a konzervipar kedvelt fajtája,
szárításra is alkalmas. Elsősorban dughagymáról ter­
mesztjük.
Makói CR: A hagyma gömb alakú, a héj színe bronzvörös, a héj
szilárdsága kitűnő. Magas szárazanyag-tartalommal rendel­
kezik, jól tárolható, elsősorban dughagymás termesztésre
ajánlott. Nagyon jó friss fogyasztásra, tárolásra, konzervipa­
ri feldolgozásra és szárításra.
Makói fehér: A hagyma alakja gömb, a héjszíne fehér, héjszi­
lárdsága kitűnő, magas a szárazanyag-tartalma, jól tárolha­
tó, dughagymáról termeszthető fajta. Termesztése az előbbi­
eknél kisebb jelentőségű, konzervipari feldolgozásra, friss

59
 fogyasztásra, tárolásra alkalmas. Sűrűn vetve kapjuk a
gyöngyhagymát.

Betakarítás, tárolás

A hagyma akkor érett, ha a levele sárgulni kezd, illetve magá­

tól elfekszik. A magról vetett hagymát augusztus végen, szep­
tember elején, a dughagymáról ültetettet valamivel hamarabb
szedhetjük. A sorok kiforgatása után a hagymát egy-két napig a
talajon szárítjuk. A leszáradt levél- és gyökérmaradványoktól, a
szennyeződésektől megtisztítjuk, szellős tárolóban tároljuk.

Fokhagyma
(Allium sativum L. convar. sativum)

Lényegesen kisebb területen termesztik, mint a vöröshagymát,

mégis jelentős zöldségnövényünk. Bár másként használjuk fel,
mint a vöröshagymát, elsősorban fűszerezésre, de zölden, nyer­
sen is fogyasztják. Tömény csípősségét és „kellemetlen” illatát
a magas allil-szulfid-tartalma adja. Emiatt erős a baktériumölő
hatása. Elsősorban házikerti termesztésben van jelentősége, de
Makó környékén üzemi méretekben is termesztik.
Hőigénye mérsékelt, fény szempontjából igényesebb, mint a
vöröshagyma, vízigénye mérsékelt, tápanyagigénye hasonló,
mint a vöröshagymáé. A vetésforgóban előző évben trágyázott
növény után ültessük.
Szaporítása gerezdekről történik a fokhagymafej szétszedé­
sével. Őszi és tavaszi változata ismert. Lehet tiszta, de inkább
vegyes ágyba célszerű telepíteni. Mivel őrző-védő szerepet lát
el a növények között, vegyes ültetésben vagy szegélynek cél­
szerű telepíteni. A gombabetegségekkel, mezei pockokkal, csi­

60
gákkal szemben nyújt védelmet, ezért ne szégyelljük használni
a virágoskertben a rózsa vagy a tulipán védelmére sem.

Fajták

Őszi és tavaszi fajtákat különböztetünk meg. Az őszi többet te­

rem, a tavaszi jobban eltartható. Elismert fajtái a Makói őszi és
az Őszi B-15, illetve a Tavaszi fokhagyma.
Makói őszi: Levelei középzöld színűek. A növény magassága
40-60 cm. A hagyma 5-8 gerezdből áll. Átlagtömege
50-70 g. Héja szürkésfehér, többrétegű, jól záródó. Szep­
temberi ültetése esetén a következő év júniusának második
felében szedhető. Télállósága átlagon felüli, korán betaka­
rítható.
Őszi B-15: Dús lombú, erős növekedésű. Hagymái nagyok,
magszárat képez, a 90-120 cm magas tőkocsányokon lég­
hagymát nevel.
Tavaszi fokhagyma: Alacsonyabb termetű, 30-50 cm magas, a
lombfelülete az őszieknél kisebb. Hagymáinak átlagtömege
40-60 g. Fehérszürke buroklevelei 5-7 gerezdet fognak ösz-
sze. Kora tavaszi (március) ültetés esetén július elején taka­
rítható be.

Betakarítás, tárolás

Amint a levelei sárgulnak, felszedjük és szikkasztjuk, majd fü­

zérbe fonjuk, vagy szárától és gyökerétől megtisztítva zsákol­
juk, szellős helyen tároljuk.
Étrendi hatása és gyógyító ereje kiváló, érrendszeri és szív-
betegségek, gyomorproblémák, meghűlés ellen, valamint még
számtalan jó hatása miatt ajánlott.

61
 Póréhagyma
(Allium porrum L.)

Ugyanúgy kéntartalmú, illóolajban gazdag, enyhén hashajtó

hatású, mint a többi hagymaféle. Mély rétegű, tápanyagban
gazdag talajban díszük. Kifejezetten vízigényes növény.
A magját szaporítóládába, a későbbi ültetésűt szabadba
palántanevelés céljából ültetjük el. A korait március-áp-
rilisban vetjük és májusban kiültetjük, a kései felszedésre
szánt póréhagymát májusban, júniusban vetjük, július-au­
gusztusban kiültetjük, 20-30×15 cm-re, 20-25 cm mély ba­
rázdába. Folyamatosan tápoldatozzuk növényi oldatokkal
vagy alginittel. A sorközöket rendszeresen műveljük, és
fokozatosan töltögessük fel, mert így hoznak hosszú hófehér
szárat. A póréhagyma igényli a folyamatos tápanyagellátást,
de sohase adagoljuk túl, mert ettől a hagyma elveszíti finom
aromáját. A biológiai módszerrel nevelt póréhagyma enyhén
fűszeres és édeskés ízű. A hagymalégy ellen szórjunk a tala­
jára riolit-tufát, és két-három hetenként öntözzük zsurló for-
rázattal. Ha mégis megfertőződik a növény, vágjuk vissza, és
az újból kihajt.
Jó szomszédja a sárgarépa, a zeller, a paradicsom, a saláta, a
káposztafélék és a szamóca.

Betakarítás, tárolás

Fajtánként eltérő, de ősztől a következő tavaszba nyúlóan lehet

betakarítani. Lehetőleg szabadföldben takarva teleltessük, hogy
mindig frissen szedhessük.

62
 Metélőhagyma (snidling)
(Allium schoenoprasum L.)

Évelő növény, gyökérzete igen dús és vékony, hagymája rend­

kívül apró. Egész tenyészidő alatt rendszeresen fejleszt sarja-
kat. Ezt használjuk ki a téli hajtatásra. Szaporítása magról vagy
sarjról történik. A magvetés márciusban vagy az év bármely
szakában történhet, ha a körülmények kedvezőek. A nyár folya­
mán szép erős sarjakat és virágot hoz, dísze a kertnek. Ősszel a
fagyok beállta előtt cserépbe felszedünk a kertben lévő tövek­
ből és tetszés szerint hajtatjuk. Ha nem kívánjuk hajtatni, csak
tárolni, akkor hűvös pincébe vagy kamrába tegyük. A hajtatás
megkezdésekor meleg, napfényes helyen mérsékelt öntözést
biztosítsunk. Akkor kezdjük vágni (metélni), ha elérte a 10-12
cm-es magasságot. Elsősorban ízesítő hatása miatt házi kertek­
ben elterjedt, de az utóbbi időben a szárítmány- és a tejipar szá­
mára üzemi felületen is termesztik.

BURGONYAFÉLÉK

Paradicsom
(Lycopersicon esculentum L.)

Egyik legjelentősebb növényünk a paradicsom, amely a XVI.

században került át Európába. Először dísznövényként ter­
melték, később az egyik legkedveltebb zöldségnövényünk
lett. Gazdag vitamin- és ásványisó-tartalma, valamint a termé­
szetes gyümölcssavak tették egészséges és élvezetes zöldség­
növénnyé.

63
Művelése

A biológiai termesztésben a paradicsom az egyedüli zöldségnö­

vény, amely nem illeszthető a vetésforgóba, mivel monokultú­
rás termesztési formában terem igazán jól. A paradicsom kife­
jezetten napfényigényes, sok vízre és tápanyagra van szüksége.
A mély rétegű, laza, jó tápanyag-szolgáltató, levegős kerti tala­
jokon díszlik igazán. Fajtagazdagsága fejtörést okozhat, de el­
sősorban a hazai nemesítésű és a tájfajták termesztését szorgal­
mazzuk. Mivel melegigényes növény, ezért a tenyészidejét pa­
lántaneveléssel hosszabbíthatjuk meg. A palántanevelés történ­
het ablakban, melegágyban, hajtatóberendezésekben vagy el­
lenőrzött biológiai kertésztől vásároljuk május 10.-e után, a fa­
gyok elmúltával. Lehet helyrevetéssel is szaporítani a tenyész-
időszak kihúzása érdekében. A helyrevetés egy hónappal ké­
sőbb érik, mint a palántázott, ezért kevesebb termést szedhe­
tünk róla.
A paradicsom ültetését 30 cm tő- és 40-120 cm sortávra vé­
gezzük a terület nagyságától és a termesztési céltól függően.
A paradicsom a káliumban gazdag talajokat kedveli. A
dombos ágyon is jól fejlődik. A saját maradványaiból ké­
szült komposzttal, illetve egészséges leszedett leveleivel ta­
karjuk, vagy zsurlófőzettel öntözzük a talaját, hogy a gom­
bafertőzéstől megóvjuk a növényeinket. A vírusfertőzések
elkerülése, illetve csökkentése érdekében hígított, fölözött
tejjel locsoljuk a növényeket, de hasznos a tejsavó is. A pa­
radicsomvészre érzékeny fajtákat paraluxszal, zsurlóforrá-
zattal védhetjük. A burgonyától ültessük távol. Jó szomszé­
dai a fokhagyma, a káposztafélék, a póréhagyma, a kukori­
ca, a petrezselyem, a saláta, a zeller, takarónövényként a
sarkantyúka.

64
Fajták

Fajtáit a tenyészidő, a növekedés, a bogyó nagysága (8. ábra)

és színe, az érésidő, a felhasználás alapján csoportosíthatjuk.
Gála F1 Folytonos növekedésű, hajtatási paradicsomhibrid.
Laza lombozatú, bogyói egy színből érők, gömb alakúak,
2-3 rekeszűek. Átlagos bogyótömege 50-60 g. A bogyó
szállíthatósága és tárolhatósága jó. Verticillium, fuzárium,
dohánymozaik-vírus és a cladosporium hazai rasszaival
szemben ellenálló.
Tini F1. Erőteljes növekedésű, determinált fajta, fóliás és sza­
badföldi termesztésre javasolt fajta.
Módi F1. Determinált, rövid tenyészidejű, korai termesztésre
alkalmas, kis lombú fajta. A szár közepesen erős, rövid
ízközű. A levelek sötétzöld színűek, közepes méretűek, a vi­
rágzat egyszerű. Bogyói egy színből érnek, enyhén lapított
gömb alakúak. Bogyója piros, éretten puhulásra hajlamos,
átlagtömege 60-70 g. Első­
sorban a fűtés nélküli fóli­
ákban, szabadföldi tám-
rendszeres termesztésben
játszik fő szerepet. Ala­
csony hőmérsékleten is jól
köt, igen korai érésű. A
Verticilliummal és a fuzári­
um 1-es rasszával szemben
toleráns, az altemaria ellen
védeni kell.
Lugas F1 Folytonos növeke­
désű, támrendszer mellett 8. ábra. Paradicsom-
nevelhető. bogyó-típusok

65
Kecskeméti korai bíbor: Determinált, erős lombú, konzervipari
fajta. Lombozata erőteljes, a bogyókat jól takarja. Az egy
színből érő bogyó gömb alakú, 3-5 rekeszes, átlagtömege
80-100 g. Korai éréscsoportba tartozik, konzervipari feldol­
gozásra alkalmas. Betegségre közepesen fogékony, fitoftorás
levélfertőzéssel szemben ellenálló.
Delta determinált: Megnyúlt bogyójú, konzervipari fajta. A
lomb takarja a bogyókat, a szár ízközei rövidek, a bokroso-
dási képessége igen jó. A közepes méretű levelei kanala-
sodásra hajlamosak. A virágok közepes nagyságúak, 9-11 ta­
lálható virágfürtönként. Hasáb alakú bogyói 2-3 rekeszűek,
igen kemények, a kocsányról könnyen leválnak. Konzerv­
ipari és friss fogyasztásra alkalmas üzemi és kiskerti fajta.
Kecskeméti 549: Gépi betakarításra is alkalmas, determinált nö­
vekedésű, 45-50 cm magas, sötétzöld lombozatú. Szára
gyorsan bokrosodó, virágai élénksárgák, fürtönkénti virág­
szám 4-5-7. A bogyók kissé megnyúltak, szögletes alakúak
és egy színből érnek, 2-3 rekeszűek, simák. Éretten tetszetős
sötétvörös színűek. Korai érésű, konzervipari feldolgozásra
alkalmas. Gépi és kézi betakarításra egyaránt alkalmas.
Verticilliummal és fuzáriummal szemben rezisztens.
Sláger: Erős lombú, elfekvő fajta, középhosszú tenyészidejű.
Determinált növekedésű, 60-70 cm-es ágas bokrot képez.
Jól kötődő virágaiból fürtönként 5-7 bogyó alakul ki. Bo­
gyói egy színből érnek, hosszúkásak. A rekeszek száma 2-3,
a bogyók átlagtömege 70-90 g. Fuzáriumos tőhervadásnak
és csúcsfoltosságnak ellenáll. A lomb- és bogyórohasztó be­
tegségekkel szemben erős a szántóföldi toleranciája. Kisker­
ti és nagytáblás termesztésre javasolható.
Korall: Közepes tenyészidejű, nyers fogyasztásra és ipari feldol­
gozásra alkalmas. Determinált növekedésű, erőteljes, 60-70

66
 cm magas bokrot képez. Szára erős, bokrosodó képessége jó,
az ízközök közepes hosszúságúak, levelei nagyok, jól takarják
a bogyókat. Közepes nagyságú virágai jól kötődnek. Bogyói
egy színből érnek, gömb alakúak. A rekeszek száma négy, át­
lagos bogyótömege 100-120 g. Verticilliumos és fuzáriumos
fertőzésnek ellenáll. A bogyórothasztók elleni toleranciája jó.
Kecskeméti 407: Lombja dús, közepes tenyészidejű, kettős
hasznosítású fajta. Determinált növekedésű, levélzete jól ta­
karó, dús, sötétzöld színű. Élénksárga virágaiból fürtönként
5-6 bogyó keletkezik. A bogyói élénkpirosak, lapított gömb
alakúak, egyszerre érnek, kocsánymentesen válnak le a szár­
ról. A bogyók átlagtömege 120-130 g. Verticilliummal és
fuzáriummal szemben rezisztens.
Kecskeméti Jubileum: Dús lombú, középhosszú tenyészidejű,
repedésre kissé hajlamos fajta. Determinált növekedésű, vi­
rágai nagyok, elágazóak, bogyója nagy, enyhén lapított, éret­
ten sötétpiros. Elsősorban konzervipari feldolgozásra alkal­
mas, de friss fogyasztásra is kiváló. Betegségekkel szembe­
ni ellenállósága közepes.
A paradicsomfajták sora közel sem teljes, de a többi hazai
és külföldi fajtákat ki kell próbálni az ökológiai termesztés­
ben is.

Betakarítás, tárolás

Hajtatással szinte egész éven át szedhető. Szabadföldről július

elejétől október végéig szedhetjük. A fagyok előtt leszedett zöld
bogyókat hajtással együtt még a szobában is érlelhetjük.
A paradicsomot édesen, savanyítva, pürének, lének feldol­
gozva, lefagyasztva tárolhatjuk. Vékony paradicsomszeleteket
szárítani is lehet.

67
 Paprika
(Capsicum annuum L.)
A zöldpaprika termelési értékét tekintve a legfontosabb zöldség­
növényünk. Hajtatott és szabadfóldön termesztett zöldpaprika­
ként nyers fogyasztásra, konzervipari célokra és exportra, vala­
mint fűszernövényként termeljük. Táplálkozási értéke kimagasló,
az elmúlt században a szegény emberek fő tápláléka volt a sza­
lonna mellé, és ez segített a magas koleszterinszint csökkentésé­
ben is. íz- és zamatanyagokban gazdag, kiváló ásványianyag-for-
rás, de igazán magas vitamintartalma adja fő értékét.
A paradicsomhoz hasonlóan a paprika is a burgonyafélék
családjába tartozik. Talajának előkészítése és trágyázása meg­
egyezik a paradicsoméval. Bőséges komposzt-, trágya- és
kőzetlisztellátás után öntözzük elegendő vízzel. A paprika nap-
fényigényesebb és hőigényesebb, mint a paradicsom. Elsősor­
ban palántáról szaporítjuk márciusi magvetéssel és májusi kiül­
tetéssel. Így elkerüljük a tavaszi fagyokat. Ha április végén
helybe vetjük, a tenyészidőt húzhatjuk szét. A palántázott növé­
nyek korábban és többet teremnek, a helyrevetett növények ké­
sőbb fordulnak termőre és tovább teremnek.
Nem kedveli igazán más növények szomszédságát, ezért az
ágyásba csak magában ültessük. Elővetemény szempontjából na­
gyon igényes, a korán lekerülő, jó kerti talajt visszahagyó növé­
nyek után ültessük. Kerüljük a burgonyaféléket (burgonya, paradi­
csom stb.). Hasonlóan nem kedveli a kukorica előveteményt sem.

Termesztett fajták

Rapidus F1: Magas, hajtatásra is alkalmas, támrendszert igény­

lő fajta. Termése hosszúkás, kúp alakú, halványzöld, csüngő,
íze csípős.

68
Duna F1: Magas, hajtatási fajta, termése hosszú, kissé hajlott
kúp alakú, csüngő, zöldessárga szinű, csípősségmentes.
HRF F1: Magas, folytonos növekedésű fajta, bogyója karcsú,
kúp alakú, sárgásfehér színű, felálló, csípősségmentes.
Fehérözön: Alacsony, determinált növekedésű fajta, bogyója
nyújtott kúp alakú, felálló, színe fehér, csípősségmentes.
Táltos: középmagas, erőteljes, folytonos növekedésű fajta. Bo­
gyója tompán kúpos, enyhén bordás, fehér színű, csüngő, íze
csípmentes.
Albaregia: Középmagas, folytonos növekedésű fajta, bogyója fel­
álló, zömök, tompa vagy betüremkedő, színe fehér, íze édes.
Étkezésre használjuk még a kaliforniai típusú paprikákat, al­
ma alakú paprikát és a paradicsompaprikát, savanyítva és fű­
szerként a cseresznyepaprikát és a fűszerpaprikát termesztjük.
Ápolása nagy odafigyelést és szakértelmet kíván, különösen
óvni kell a betegségektől - vírusfertőzések, baktériumos beteg­
ségek, gombabetegségek, rovarkártevők és a gyomok veszé­
lyeztetik. A védekezés alapja a jó minőségű vetőmag, amit csá­
vázni kell fokhagyma préslevével, zsurlóforrázattal.

9. ábra. Paprikabogyó-típusok
a) cseresznye, b) Hatvani, c) kosszarvú, d) Bogyiszlói, e) Cecei,
f) Fehérözön, g) Albaregia, h) paradicsom alakú, i) almapaprika

69
 A palánta nevelése a másik sarkalatos pont. Ha a palántát
jó erőben, kiváló állapotban állítjuk elő, a kiültetés után gyor­
sabban erősödik meg és fejlődik, így a gyengeségi paraziták
kevésbé tudják megtámadni. A vírusok ellen a vektorok pusz­
tításával tudjuk felvenni a harcot, tetvek, atkák, kabócák, trip-
szek távoltartásával tudjuk megóvni növényeinket. A baktéri­
umos betegségek ellen a jó erőnlét, a paraluxos, réz-oxiklori-
dos permetezés ad védelmet, kisebb területen a zsurlóforrázat
is eredményes lehet. Az említett védekezések a gombabeteg­
ségeket is távol tartják. A gyomokat mechanikailag irtjuk, így
egyszerre a talajlazítást is elvégezzük. Összefoglalva tehát a
jó minőségű vetőmag, az erős palánta, a megfelelő és figyel­
mes agrotechnika alkalmazása segít az egészséges paprika
előállításában.

Betakarítás, tárolás

A paprikán három érettségi fokot különböztetünk meg. Gazda­

ságilag érett, ha húsa kemény, bőre sima, felülete fényes, elérte
teljes nagyságát és az érettségi foknak megfelelő színét. Az át­
menti érettség a biológiai érésre jellemző vörös vagy sárga
színárnyalat kialakulásával kezdődik. A biológiai érettségben a
paprika eléri a rá jellemző piros vagy sárga színt. A paprikát zö­
mében gazdasági érettségi fokban szedjük, kivéve a magter­
mesztésre szánt paprikákat, illetve a fűszerpaprikákat. Friss tá­
rolásra rövid idő áll rendelkezésre, egyes fajták alkalmasak át­
meneti érettség állapotában papírba csomagolva hűvös, párás
helyen 2-3 hónapot is elállni. Gazdasági érettségben, de ennél
pirosabb állapotban is kiválóan tárolható 2-3 hétig 8 °C-on.
Egyébként szárítva, savanyítva, mélyhűtve vagy őrleményként
tárolhatjuk.

70
 Tojásgyümölcs vagy padlizsán
(Solanum melongena L.)

Ezt a növényt török paradicsomnak is nevezik. A palántanevelés

és a termesztés tekintetében ugyanazok az irányadók, mint a
paprikánál. A tojásgyümölcs nem szereti a mély ültetést, óvato­
san szabad öntözni is, nem szabad a talajt nagyon lehűteni. Any-
nyiszor öntözzünk, ahányszor a talaj megkívánja, de vigyáz­
zunk, mert hideg éjszakákon rosszul kötődik. A kiültetés után,
amikor elkezdenek bokrosodni a növények, csak hajtásukat
hagyjuk meg, az összes többi oldalhajtást messük le. Ha az ol­
dalhajtásokat meghagytuk, akkor a terméseket kell kiritkítani,
tövenként ötre csökkenteni a számukat. Mindkét esetben szép,
ibolyaszínű, egészségesen fejlett terméshez jutunk. Ha gyom­
mentesen tartjuk, kellően öntözzük és nem feledkezünk meg a
mulcs használatáról, kiváló termésre számíthatunk. Ügyelnünk
kell még a betegségek és a kártevők megjelenésére. Gondot je­
lenthet a vírusfertőzés, mely ellen a vektorok távoltartásával vé­
dekezhetünk. A burgonyabogár igen kedveli, a növényről lesze­
déssel (kisebb területen) vagy a Dipel nevű Bacilus thuringien-
zis készítménnyel, esetleg pirétrum kivonattal védekezhetünk.

Fajták

Hosszú és rövid tenyészidejű fajták ismeretesek. Hazánkban

sokáig csak a külföldi fajták voltak termesztésben: pl. a Black
Benty, a Florida, a Market, és a legrövidebb tenyészidejű Black
Magic F1 fajták. Ma már vannak hazai fajták is: a Kecskeméti
lila és a Kecskeméti 198.
Kecskeméti lila: Sűrű, zárt, 70 cm-es bokrot képez. Szára és
erezete zöld színű. Levelei enyhén hullámosak, tojásdadok.

71
 Halványlila virágait egyesével vagy kettesével hozza. Ter­
mése félhosszú, ovális körte ,alakú. Technikai érettségben a
héj színe sötétlila. Bogyóinak átlagtömege 260 g. Hajtatásra
javasolt, de szabadföldi termesztésre is ajánlott.
Kecskeméti 198: Gyenge növekedésű, laza bokrot képez. Szára
antociános, sima, fényes. Levelei lilászöldek, felülete kissé
szőrözött, nyele lilásfekete. Virágai forrt szirmúak, koncent­
ráltan köt. Termése gömb alakú bogyó, a héj színe mélybor­
dó, fényes, éretten csokoládébarna. A bogyó átlagtömege
210-250 g. Elsősorban szabadföldi termesztésre javasolt jó
vízgazdálkodású, napsütéses, szélvédett helyen.

Szedés, tárolás

A tojásgyümölcs szedését akkor kell kezdeni, amikor a termése

elérte a fajtára jellemző nagyságot. Ha a teljes kifejlődés idő­
szakában nem szedjük le a termést, az keserű ízű és kissé rágós
lesz. A helyes időben szedett termés magjai még fehérek és alig
látszanak. A termések 5-6 nap után ráncosodni kezdenek. A
leszedett termést sütve, párolva, krémnek kikeverve fogyaszt­
juk, mélyhűtve tárolhatjuk.

KABAKOSOK

Mindegyikről elmondhatjuk, hogy a trópusi világból származ­

nak, ezért kedvelik a napfényt és a meleget, kívánják a nedves­
séget. Legismertebb fajtái az uborka, a tök, a dinnye és a cukki­
ni. Ha kedvező klímát és körülményeket tudunk varázsolni a
számukra, akkor kiválóan teremnek. Az uborka az egyik kaló­
riában legszegényebb növényünk, kiváló a salaktalanító hatása,

72
valamint magas ásványianyag- és vitamintartalma miatt üdítő
zöldségnövényeink közé soroljuk. A cukkini átmenetet képez
az uborkák és a tökfajok között. Az utóbbi időben a cukkini
igen örvendetesen kezd bevonulni kertjeinkbe. Nagyon könnyű
termeszteni a tökfajokat és változatos ízekkel gazdagítják étren­
dünket. A hagyományos tökfélék magas karotin- és vita­
mintartalmuk ellenére csak nagy kertekben javasoltak a nagy
helyigényük miatt.

Uborka
(Cucumis sativus L.)

Trópusi eredete miatt fagyosszentek előtt nem szabad kiültetni,

vagy vetését úgy kell időzíteni, hogy csak utána keljen ki. Na­
pos, széltől védett ágyra van szüksége, a délvidéken a vetés ide­
je május eleje, kelése május közepe lesz. Az uborka a nagy táp­
anyagigényű növények közé tartozik. Meghálálja a szerves trá­
gyázást vagy a komposztterítést, és jó hatású számára a talajta­
karás is. Kifejezetten kedveli a melegtalpas kiemelt ágyást. A
magvakat 30—40 cm-es tőtávolságra és 120 cm-es sortávolság­
ra vessük vagy ültessük. Az ötödik vagy hatodik levél megjele­
nése után a főhajtást csípjük vissza, ezzel biztosítjuk az oldal­
hajtások kialakulását. Folyamatosan lássuk el vízzel, mert a
nedvességhiány növekedési rendellenességet idéz elő. Kedveli
a támasztékot, szívesen felkúszik rá. Ha tehetjük, támrendszer
mellett neveljük, mert könnyebb dolgunk lesz a védekezéseknél
és a betakarításnál is, de ebben az esetben fokozottabban igény­
li a helyes metszést.
Miután az uborka igen érzékeny a gombafertőzésekre, olyan
fajtákat ajánlatos választani, melyek ellenállóak. Zsurlófőzettel,
paralux-őrleménnyel, csalánlével tehetjük egészségesebbé a

73
terméseket. Az uborkaágyásokat a szélverés megakadályozá­
sára ajánlatos körbeültetni nagyobb növésű növényekkel, mint
pl. a kukorica, a kapor, a cirok stb. A kártevők közül jelentőseb­
bek a levéltetvek, a tripszek, a takácsatkák. A természetes ellen­
ségek óvása, segítése - katicabogarak, fülbemászók, zengőle-
gyek, és a mesterségesen szaporított ragadozók hozhatnak jó
eredményt. Végső megoldás a varádics-, zsurló- vagy fehér-
üröm-forrázat valamelyike, a pirétrum kivonat kipermetezése,
kéntartalmú permetlevek alkalmazása.

Fajták és hibridek

Hazánkban mintegy félszáz fajta ismeretes, most csak az elten­

ni vagy salátának valókat említem meg. Szabadföldön fő- vagy
másodvetésként, valamint támrendszer mellett lehet ezeket ter­
meszteni. A Kecskeméti bőtermő, a Budai csemege, a Kecske­
méti keseredésmentes konzerv, a Kecskeméti csemege, a Kecs­
keméti Livmé, a Nimbus a legelterjedtebbek. A hibridek közül a
Réka, a Laura, a Linda, a Bellinda Wilma, a Fanto, a Minerva
- és még számtalan F1 hibrid van forgalomban.
Kecskeméti bőtermő: Túlnyomóan nővirágú fajta, rövid tenyé­
szidejű, felülete sűrűn apró szemölcsös, termésszíne közép­
zöld. Elsősorban csemegeuborkának (3-9 cm) szedve ad jó
minőségű termést. Kétnaponként kell szedni. Fő- és másod­
vetésre egyaránt alkalmas. Lisztharmatra és szegletes levél­
foltosságra közepesen érzékeny, termése baktériumos lágy­
rothadással szemben ellenáll. Tápanyag- és vízigényes.
Budai csemege: Túlnyomóan nővirágú fajta, erőteljes indájú,
nagy levelű, hajtáscsúcsa felálló. A termést finom, sűrűn ál­
ló szemölcsök és szőrzet borítja. Berakó és csemegeuborká­
nak egyaránt alkalmas. Jó termőképességű, tenyészideje vi­

74
 szonylag rövid. Konzervipari minősége viszonylag jó, beteg­
ségekkel szembeni ellenálló képessége közepes. Fő- és má­
sodvetésre egyaránt alkalmas, fólia alatt is jól terem, foko­
zottan víz- és tápanyagigényes.
Kecskeméti keseredésmentes konzerv: Kizárólag termő virágo­
kat hoz, termésének színe középzöld, alakja hengeres, a bibe
felől elkeskenyedő. Felülete apró fehér tüskés, genetikailag
keseredésmentes. Nem képes partenokarp terméskötődésre,
ezért vetőmagját beporzó partnerrel keverten hozzák forga­
lomba. A hibridek után a legbőtermőbb, a konstans fajták kö­
zül a legrövidebb tenyészidejű. Érése koncentrált, ezért má­
sodvetésre is alkalmas. Levélbetegségekre közepesen, ter­
més-betegségekre kissé fogékony. Lisztharmatra, uborka-
mozaikvírusra toleráns, a mézgás varasodással szemben el­
lenálló. Fő- és másodvetésre egyaránt alkalmas, fóliás ter­
mesztésre is jó. Fokozottan víz- és tápanyagigényes.
Kecskeméti csemege: Erőteljes növekedésű, indája erősen sző­
rözött. Levele sötétzöld, csipkés szélű, virága monoikus (ke­
vert virágú), termésének alakja hengeres, színe sötétzöld,
erősen szőrös. Felülete sűrűn apró fehértüskés, genetikailag
keseredésmentes. Tenyészideje viszonylag hosszú, termőké­
pessége, termésbiztonsága jó. Lisztharmatra és baktériumos
levélfoltosságra kissé, a termésbetegségekre közepesen fo­
gékony. Termesztése fővetésben javasolható, viszonylag ma­
gas a víz- és tápanyagigénye.
Kecskeméti Livmé: Erős növekedésű, monoikus fajta. Termése
középzöld, karcsú, hengeres, pettyezett apró szemölcsös, ter­
mésképzése lassan indul. Extenzív sík művelésre is alkalmas
fővetésben. Ellenálló lisztharmatra, CMV-ra, cladospóriumra.
Nimbus: Erős, elágazó szár|í, dús lombozató, levélzete középnagy,
középzöld. Termése hengeres alakú, karcsú, keresztmetszete

75
 kerek. Felülete sima, serteszőrökkel fedett. A fajta jó termőké­
pességű csemege uborkának való méretben szedve is. Kesere-
désre még kedvezőtlen körülmények között sem hajlamos. Be­
tegségekkel szemben nem fogékony, mozaikvírussal és cla-
dospóriummal szemben ellenálló. Szabadföldi konzervipari
termesztésre alkalmas, de másodvetésben öntözve is kielégítő
termést ad. Jó tápanyag- és vízellátással ad magas termést.

Hibridek:

Minerva F1 Erős növekedésű, túlnyomóan nővirágú hibrid. A

termése sötét- vagy középzöld, apró szemölcsös, finoman
tüskés, bőtermő. Szabadföldi támrendszeres termesztésben
vagy sík műveléssel termeszthető. Betegségekkel szemben
jó a tűrőképessége, ellenálló a lisztharmatra, CMV-ra, cla-
dospóriumra.
Alexa F1 Növekedése gyenge, közepes, túlnyomóan nővirágú
hibrid. Termése középzöld, hengeres, finoman szemölcsös.
Rövid indájú, nagyon bőtermő, intenzív síktermesztésre al­
kalmas fő- és másodvetésben. Ellenálló a lisztharmatra,
CMV-ra, cladospóriumra.
Barbara F1 Erős növekedésű, túlnyomóan nővirágú hibrid.
Termése középzöld, hengeres, tompavégű, finoman szemöl­
csös és szőrös. Nagyon bőtermő, intenzív sík- és támrend­
szeres termesztésre ajánlott. Ellenálló a lisztharmatra, CMV-
ra, cladospóriumra.
Pannónia F1 Közepes növekedésű, túlnyomóan nővirágú hib­
rid. Termése középzöld, hengeres, finoman szemölcsös, fi­
noman tüskés. Kiváló konzervminőséget ad, intenzív és há­
zikerti termesztésre ajánlott. Ellenálló a lisztharmatra, CMV-
ra, cladospóriumra.

76
Nati F1 Közepes növekedésű, nővirágú hibrid. Termése közép­
zöld, hengeres, finoman szemölcsös, finoman tüskés, zömök.
Partenokarpiára hajlamos, kizárólag intenzív tennesztésre al­
kalmas. Ellenálló a lisztharmatra, CMV-ra, cladospóriumra.
Petra F1 Erős növekedésű, túlnyomóan nővirágú hibrid. Sötét
alapszínen fehéren pettyezett, szemölcsös, fehér tüskés a ter­
mése. Erőteljes robosztus állományt ad. Sík művelésre és
támrendszeres termesztésre alkalmas. Ellenálló a liszthar­
matra, CMV-ra, cladospóriumra.
Perez F1 Erős növekedésű, túlnyomóan nővirágú hibrid. Kö­
zépzöld, nem szemölcsös, pillás szőrzetű a termése. Korai
bőtermő hibrid, amely intenzív sík- és támrendszeres műve­
lésre alkalmas. Ellenálló a lisztharmatra, CMV-ra, cladospó­
riumra, pseudoperoneszporára.
Zita F1 Erős növekedésű, túlnyomóan nővirágú hibrid. Termé­
se középzöld, szemölcsös, fehér tüskés, zömök. Az indája
apró levelű sötétzöld, ellenálló lombozató a lisztharmatra,
CMV-ra, cladospóriumra, pseudoperoneszporára.

Betakarítás, tárolás

A terméseket óvatosan szedjük le, hogy az érzékeny indák ke­

vésbé sérüljenek. Folyamatos, kétnaponkénti szedéssel a tövek
terhelését csökkentjük, a következő termést növeljük, valamint
a szedés sűrűsége a megcélzott uborkamérettel van összefüg­
gésben. A 3-6 cm hosszúságú csemegeuborka-méret termeszté­
séhez szükséges a folyamatos kétnaponkénti szedés, és ez már
csak a támrendszeres termesztésben történik. A 6-9 cm méretű
berakóuborkát 3-4 naponta kell szedni. Az ennél nagyobb salá­
tauborkát egy héten egyszer szedjük - ez jellemző a szabadföldi
sík termesztésben. Mindig a számunkra megfelelő minőséget

77
szedjük. A leszedett áru értéke a termés méretétől függ. Apró
méretben a kevesebb össztermés jóval nagyobb árbevételt je­
lent, de sokkal nagyobb a munkaerőigénye, és általában inten­
zívebb a termesztés.
A friss uborkát elkészíthetjük salátának nyersen, párolva, té­
lire savanyítva. A mélyhűtés nem ajánlott, mert az uborka ilyen
körülmények között elveszti az ízét.

Cukkini
(Cucurbita pepo L. convar giromontiina Duch.)

Az uborkához hasonlóan a cukkini is a nagy tápanyagtartalmú

növények csoportjához tartozik. Előnevelése, vetése hasonlít az
uborkáéhoz, de annál ellenállóbb növény, és nem nevel indát
sem. Egy növénynek 1-2 m2-nyi területre van szüksége. Egy át­
lagos család nyári ellátását 3 tő biztosítja. A vegetációban is sok
tápanyagra és vízre van szüksége. A gombafertőzések veszélyez­
tetik, ellenük zsurlófőzettel, kénkészítményekkel védekezhetünk.
Jó szomszédja a karóbab, a kukorica, a spenót és a sarkantyúka.

Betakarítás, tárolás

A cukkini akkor igazán zsenge, amikor még csak 10-20 cm

hosszú, de minden fejlettségi fokozatban fogyasztható. A ter­
mését kettévágjuk, bármely recept szerint készült töltelékkel
megtölthetjük, pároljuk, zsenge korban nyersen salátának, vagy
lecsónak is fogyasztható.
A cukkinihez hasonló természetű a patisszon, de ennek a
szára elágazik.
Étkezésünket változatosabbá tehetjük a főzőtökök közül a
laskatök vagy „istengyalulta tök” és a gyaluló tök vagy spár­

78
gatök termesztésével. Az utóbbi felfut bármire. A gyaluló tököt
teljesen meg kell hagyni érni, mert csak úgy gyalulható. A ter­
mések hűvös helyiségben heteken át tárolhatók.

Spárgatök
(Cucurbita pepo L. conv. Pepo provar. oblonga Wild)

A spárgatököt tavasz végén főzeléknek, levesnek, sütve stb. fo­

gyaszthatjuk. Hőigénye 25±7 °C, a hideget nem bírja. Fényigé­
nye nagy, vízigénye közepes. Termeszthetjük váz nélküli fóliá­
ban, kisalagútban (április 15-30.), korai szabadföldiként (április
25 - május 5.), állandó helyrevetéssel (áprilisi 10-20.), késői hely­
revetéssel (május 10-30.). A talaj-előkészítés feladata a növény
gyökérzetének jól, kellő mélységben megmunkált, termékeny ta­
lajréteg kialakítása, a talaj víz- és levegőgazdálkodásának javítá­
sa, a gyomok irtása. Meghálálja a közvetlen szerves trágyázást.
Magas a káliumigénye, ezt követi a nitrogén-, a kalcium-, a fosz­
for- és a magnéziumigény. Szaporítása technológiánként külön­
böző: az első két változat szerint tápkockás vagy táphengeres pa­
lántát neveljünk (30-40 nap), a másik két technológiánál helyre­
vetéssel szaporítjuk a növényt. Az ültetésnél vagy vetésnél ve­
gyük figyelembe, hogy melyik típusát ültetjük vagy vetjük. A
guggon ülő fajtákat 100x 100 cm-re, 150+50×100 cm-re,
200+50x80 cm-re, a folyton növő fajtát 150x150 cm-re,
200x 150 cm-re, 200x200 cm-re ültetjük vagy vetjük. Az ápolása
a gyommentesen tartásból, fóliatakarásból, öntözésből áll.

Fajták

Alba: Rövid hajtást fejlesztő (bokor) típus. Termése szabályos

henger alakú. Héja fehéres, világossárga. Húsa fehéreszöld.

79
 Átlagtömege 0,1-3,0 kg-os lehet. Fólia alatti és szabadföldi
termesztésre ajánlott.
Indátlan fehér: Rövid hajtást fejlesztő (bokor) típus. Termése
hengeres, a kocsány felé enyhén keskenyedő, kissé bordás.
Terméshéja fehér, biológiailag éretten sárga. Húsa zöldesfe­
hér, középvastag. Átlagtömege 0,1-3,0 kg-os lehet, a fo­
gyasztás módjától függően. Hazánkban szabadföldi és fóliás
termesztésre ajánlható.
Vecsési indás: Erőteljes növekedésű, hosszú hajtásokkal. Ter­
mése hosszú, hengeres formájú. Héja vajszínű, biológiai
érettségben narancssárga. Húsa sárgásfehér, vastag, gyalult
töknek kiválóan megfelel. A termés átlagtömege 6-10 kg kö­
zött változik. Szabadföldi termesztésre, friss és gyorsfa­
gyasztásra, gyalult töknek kiváló.

Betakarítása

Az első terméseket egyes nemzetek már a termős virág megter-

mékenyülésétől szedik, olajba sütve fogyasztják. A korai időszak­
ban leszedett 10-15 cm-es termés kiváló rántva, pörköltnek. Ha
megvárjuk a termés teljes kifejlődését, a súly az több lesz, de a
minőség romlik. Ezélt a teljes kifejlődés előtt ajánlatos leszedni.

Laskatök
(Cucurbita ficifolia BouchÉ)

Cukortartalma magas, eléri az 5-6%-ot. Ásványianyag-tartal-

ma is magas, főzelékek készítésére alkalmas. Előnye, hogy
könnyen tárolható. Környezeti igénye hasonló a spárgatökhöz,
kivéve a vizet, mert azt kevesebbet igényel erős gyökérzete
miatt. Állandó helyre vetjük (április 30-tól május 30-ig). Talaj­

80
előkészítése, trágyázása hasonló a spárgatökéhez. Helyre vet­
jük 4-5 cm mélyre, 150×200 cm-re. Ápolása a gyomtalanítás­
ból áll.

Fajták

Téli zöld laskatök: Folytonos növekedésű típus. Héja fehér-zöld

rajzolatokkal szabálytalanul márványozott. Akkor fogyaszt­
ható, ha héja kemény. Az érett tök akár egy évig is jól tárol­
ható. Húsa zöldesfehér. Főzés közben „csíkokra” esik szét,
innen ered a népi elnevezése is: istengyalulta tök.

Betakarítása

A kemény termését szedjük, mert a zsenge, kifejletlen termés

keserű. Éretten nehéz szétvágni, viszont teljes értékű ételt lehet
belőle készíteni.

Sütőtök
(Cucurbita maxima Duch.)

Hasonlóan az előzőekhez, ez a növény is sok tápanyagot és vi­

zet igényel, helyigénye nagyobb. Egy tő akár 4-5 m2 területet
is elfoglal. Óriási terméseket nevel, esetenként akár 50 kg-
osak is lehetnek. Az érés közelében érdemes a nagy termések
alá vékony deszkát tenni, hogy csapadékos időjárás esetén se
rothadjanak el. Indája nagyon jó talajtakaró, gyommentesen
tartja a talajt. Házikertekben érdemes a Bébi sütőtököt ter­
meszteni, mely támrendszerre futtatható, termései kicsik, for­
másak. Jó szomszédja a csemegekukorica, akár köztesként is
megterem.

81
Fajták

A legelterjedtebb fajta a Nagydobosi tájfajta és a hazai nemesí-

tésű Bébi. Rövidebb tenyészidejű a Kiszombori fajta.
Nagydobosi: Középerős, erős hajtásrendszert fejlesztő fajta.
Termése lapított gömb, a héja világosszürke, a húsa narancs-
sárga. A termés átlagtömege 4-8 kg. Jól tárolható.
Kiszombori: Erőteljes hajtásrendszert fejleszt, termése enyhén
megnyúlt gömb alakú. Terméshéja fehéresszürke, húsa na­
rancssárga. Tenyészideje rövidebb, húsa vastagabb, mint a
Nagydobosi fajtáé. Friss fogyasztásra, de még inkább feldol­
gozó ipari célra termeszthető. A termés átlagtömege 4-6 kg.
Orange: Középerős növekedésű, termése megnyúlt körte alakú.
A terméshéj színe éretten sötétnarancs, hússzíne megegyezik
az érett termés héjszínével. Friss fogyasztásra, esetleg fel­
dolgozásra alkalmas. Viszonylag rövid ideig tárolható, ter­
mésének átlagtömege 2-4 kg.
Bébi: Középerős indanövésű, nem bokor típusú fajta. Kabakter-
mése körte alakú, a terméshéj színe éretlenül sötétzöld, éret­
ten narancssárga színű, húsa élénk narancs színű, édes, kissé
gesztenyés állományú. Csak főnövényként termeszthető
hosszú tenyészideje miatt. Viszonylag rövid ideig tárolható.
Friss fogyasztásra kiváló üzemi és házikerti fajta.

Betakarítás, tárolás

Akkor érett a sütőtök, amikor megkopogtatva üresen kong. A ha­

zai gyakorlatban úgy tartják, ha megcsípi a dér a tököt, az íze
kedvezőbb, édesebb lesz. Sokáig eltartható, fagymentes hűvös
helyen akár egész télen át. A termésekből levesek vagy befőttek
készíthetők, de a parázson sütött tök az igazi, az a legnépszerűbb.

82
 Sárgadinnye
(Cucumis melo L.)

Igen kedvelt zamatos zöldségnövényünk. Korábban érik mint a

görögdinnye, ezért annak éréséig keresettebb a piacon, bár egész
nyáron át fogyasztható. Táplálkozási értéke nagyobb mint a görög­
dinnyéé. Több a szárazanyag-tartalma, több benne a cukor, A-, B-
és C-vitaminban is gazdagabb. Az időjárástól is függ az értékesítés
lehetősége, mert csapadékosabb nyarakon kevésbé eladható. Csa­
ládi fogyasztás esetén 8-10 tő elegendő. Melegigényes, sok táp­
anyagot és vizet igényel, bár nálunk száraz körülmények között is
terem. Öntözéssel javítható a termésbiztonság, a tenyészidőszak
kitolható. Házikertben érdemes metszeni, ezáltal bővebb termést
kapunk, bár ezt a lépést több kutató vitatja. Az ápolásánál nagy fi­
gyelmet kell fordítani a növényvédelemre. A talaját mulccsal ta­
karjuk, amely a talajt nedvesen tartja, a gyomokat visszaszorítja,
a gombafertőzéseket csökkenti. Kedvező a zsurlóforrázatos per­
metezés. A kéntartalmú permetlevek, és a réztartalmú ké­
szítmények segíthetnek a korai tőpusztulás megakadályozásában.

Fajták

A fajtákat igen sokféle szempont szerint csoportosítják.

Érésidő szerint:

Korai: Ezüst Ananász, Javított Zentai

Középkorai: Tétényi csereshéjú, Magyar kincs
Közepes érésű: Hibrid 7
Késői: Muskotály
Téli dinnye: Hógolyó

83
A termés alakja, illetve felülete szerint:

Turkesztáni: A termés nem gerezdes, a héj paraléces, vékony. A

hús puha, omlós, gyorsan utóérik, nehezen szállítható.
Kantalup: Jellemzően gerezdes, sima felületű, esetleg bibir­
cses.
Ananász: Átmenet az előző két típus között, illetve a két típus
tulajdonságai keverednek.
Az új fajták csoportosítása már más szempontok szerint tör­
ténik, ilyenek többek között a tárolhatóság, a pultállóság.
Ezüst Ananász: Az ország különböző részein termesztett vörös
húsú Ananász tájtípusokból szelektált fajta. Közepesnél erő­
sebb növekedésű, hosszú indájú, nagy, tenyeres levelű fajta.
Levelei hamvaszöld színűek, termése lapított gömb alakú,
gerezdes. Átlagtömege 1,4-1,8 kg. Héja vastag, éretten
ezüstössárga, citromsárga varacskokkal. Húsa sárga-na­
rancssárga, közepesen kemény állományú. Korai érésű, jó
termőképességű, nagy hozamú. Betegségekre közepesen ér­
zékeny. Korai szabadföldi termesztésre, esetleg haj tatásra
ajánlott.
Javított Zentai: Tájfajtákból szelektált, gyors növekedésű,
hosszú indájú fajta. Levelei középnagyok, sötétzöldek, ter­
mése lapított gömb alakú, közepesen bordázott középvastag
paralécekkel. Héja vékony, halványsárga, húsa sárga színű.
Korai érésű fajta, a korai szabadföldi és váz nélküli fóliás
termesztés nagy tömeget adó fajtája.
Tétényi csereshéjú: Egy turkesztán típusú tájfajta és egy ameri­
kai fajta keresztezéséből állították elő. Középerős indanöve­
kedésű, hosszú ízközű fajta. Levelei középnagyok, élénk­
zöld színűek, közepesen karéjosak. Termése kissé lapított
gömb alakú, gyengén gerezdes. Terméstömege 0,8-1,2 kg,

84
 héja vékony, közepesen cseres, éretlenül zöld, éretten sárgás­
zöld. Húsa vastag, élénk narancssárga, édes, zamatos ízű,
magürege kicsi. Az igen korai fajták között az egyik legjobb
minőségű fajta. Termésminősége és mennyisége a táp­
anyaggazdag, jó vízgazdálkodású területeken érhető el. Cse­
res héja miatt a szállítást jobban tűri, mint a korai fajták, a
lisztharmatra érzékenyebb az átlagnál. Szabadföldi termesz­
tésre, fólia alatt és talajtakarással is sikeresen termeszthető.
Magyar kincs: Közepes indanövekedésű és lombozatú fajta.
Levelei középzöld színűek, tenyeresen karéjosak. Termése
gömbölyű, felülete cseres, nem gerezdes. Termésének átlag­
tömege 0,8-1,2 kg, héja vékony, éretlenül zöld, éretten sár­
gászöld. Húsa halványzöld, a magüregnél fehéreszöld, a
magürege kicsi, az állománya olvadékony, édes ízű. Közép­
korai érésű, közepes termőképességű, kedvezőtlen évjárat­
okban is jól termékenyül és kiegyenlített minőségű. A beteg­
ségekre közepesen fogékony. Üzemi méretekben és házi­
kertekben egyaránt termeszthető.
Hibrid 7 F1 Középerős növekedésű, levelei középnagyok,
szürkészöld színűek. Indái többszörösen elágaznak. Termése
kissé megnyúlt, hálósán paraléces. Terméstömege
0,9-1,2 kg, héja vékony, éretlen állapotban szürkészöld,
éretten a szürke paralécek alatt okkersárga. Húsa vastag,
élénksárga színű, nagy cukortartalmú, fűszeresen édes, mag­
háza kicsi. Középérésű, jó termőképességű, egyik legjobb
minőségű hazai fajta hibrid. Kemény héja és konzisztenciá­
ja alapján jól szállítható. Konzervipari feldolgozásra és ex­
portra is kiváló.
Muskotály: Hosszú főindájú és közepes mellékindájú fajta. Le­
velei középnagyok, zöld színűek. Termése gömb vagy lapí­
tott gömb alakú, enyhén gerezdes. Termésének átlagtömege

55
 1,0-1,2 kg, héja vékony, éretlen állapotban zöld, éretten
szalmasárga, a gerezdekben zöldessárga. Felülete enyhén há­
lós, húsa középvastag, világoszöld, olvadékony. íze jellegze­
tesen aromás, kiváló, magürege középnagy. Középkései éré­
sű, közepesen vagy annál gyengébb termőképességű fajta. A
betegségekre az átlagnál fogékonyabb, a szállítást megsíny­
li. Elsősorban házikertekben termeszthető sikerrel.
Hógolyó: Erőteljes indanövekedésű és lombozatú fajta. Levele
nagy, karéjos. Termése éretlenül zöldesfehér, megérve sárga,
gömb vagy enyhén megnyúlt alakú, héja redőzött. Terméstöme­
ge 1,5-2,0 kg, húsa vastag, halványzöld, éretten lédús, fűszeres.
Tenyészideje hosszú (130 nap). Téli dinnye, mely a fagyok előtt
féléretten leszedve karácsonyig tárolható fagymentes, száraz
helyiségben. Megbízhatóan jó termőképességű fajta. Betegsé­
gekre nem fogékony, lisztharmat ellen kell védekezni az őszi
időszakban. Nagyüzemi és házikerti termesztésre ajánlott.

Szedés, betakarítás

A sárgadinnyét teljesen éretten szedjük, melynek legbiztosabb

jele a fűszeres illat. Ilyenkor a kocsányrész könnyen leválik, a
biberész puhábbnak tűnik. Szabadföldről július közepétől szed­
hetjük. Elsősorban frissen fogyasztjuk, de befőttet, dzsemet is
készíthetünk belőle.

Görögdinnye
(Citrullus lanatus L.)

Régóta ismert és kedvelt zöldségnövényünk. Elsősorban kitűnő

íze és cukortartalma teszi értékessé, mert vitamintartalma cse­
kély. Fogyasztásával a szervezetbe kerülő víz a vese működését

86
elősegíti, sőt előnyösen befolyásolja azt. Vizelethajtó hatása ki­
váló, ezáltal jó méregtelenítő hatású. Környezetével szemben
igényes - meleg, napfényes, jó minőségű talajon, megfelelő
műveléssel ad kiváló termést. Ha csapadékos az időjárás, több
a termés, de kevesebb értékesíthető belőle. A többi kabakoshoz
hasonlóan tápanyagigényes, és művelését is hasonlóan kell vé­
gezni. Ápolása hasonlóan történik, mint a sárgadinnyéé, de itt a
hajtásvégeket a szél ellen földeljük le.

Termesztett fajták

Rövid tenyészidejű a Szigetcsépi 51 F1, a Sugar baby és a Ko­

rai kincs.
Közepes tenyészidejű a Hevesi Futó F1, a Gömb Futó F1 -
ezek a fuzárium fertőzésével szemben toleránsak. Ide sorolható
még a Kecskeméti vörös húsú, a Szentesi sárga húsú.
A hosszú tenyészidejűek közé tartoznak a Marsowszky, a He­
vesi és a hosszúkás, csíkos héjú Charleston-H, valamint a
Crimsons fajták.
Szigetcsépi 51 F1. Középerős indanövekedésű, hamvas levél­
színű fajta. Levelei szabdaltak, termése enyhén megnyúlt
gömb alakú, 4-6 kg átlagtömegű, sima felületű. Héja vé­
kony, sötétzöld színű, hússzíne élénkvörös, állománya om­
lós, leves, kiváló ízű. Magja apró, sötétbarna színű. Kiváló
termőképességű, kiegyenlített jó minőségű és termésbizton­
ságú, középkorai érésű fajta. A betegségeknek közepesen el­
lenálló. Szabadföldi termesztésre, fóliaalagutas, fóliatakará-
sos hajtatásra ajánlható nagyüzemben és házikertben.
Sugar baby: Rövid indájú, gyenge növekedésű fajta. Levelei
aprók, hamvas-zöldek. Termése kicsi, 3-4 kg átlagtömegű.
Alakja gömbölyű, felülete enyhén bordázott. Héja közepe­

87
 sen vastag, színe sötétzöld, márványozott. Húsa erősen ró­
zsaszínű, omlós állományú, íze aromás édes. Gyors éréslefu­
tású, rövid tenyészidejű, kis testű fajta. Termőképessége kö­
zepes, jól szállítható és csomagolható, exportra keresett faj­
ta. A betegségekre kissé fogékony. Korai szabadföldi ter­
mesztésre és fóliaalagutas hajtatásra alkalmas fajta.
Korai kincs: Középerős növekedésű és indahosszúságú fajta.
Levelei nagyok, szeldeltek, középzöldek. A termés alakja
gömb vagy enyhén megnyúlt gömb. Felülete sima, a ter­
més átlagtömege 3-5 kg, héja vékony, sima, sötétzöld, raj­
ta elmosódó márványozottsággal. Húsa vörös, elszórtan fe­
hér erezetű, laza állományú. Íze közepes, legértékesebb tu­
lajdonsága a rendkívüli koraisága. Termőképessége jó,
éréslefutása dinamikus, a betegségekre közepesen fogé­
kony. Hátránya, hogy ízminősége kiegyenlítetlen, húsállo­
mánya laza, viszonylag gyorsan apad. Elsősorban korai
szabadföldi fajta, hajtatásra az apadási hajlama miatt nem
javasolható.
Hevesi Futó F1 Középerős növekedésű és indahosszúságú faj­
ta. Leveleinek nagysága és szeldeltsége közepes. Termése
jellegzetes ovális alakú. Héja vékony, középzöld színű, rajta
halvány hálós sötétzöld rajzolatok. Hússzíne élénkpiros, ol­
vadékony, kiváló ízű. Termőképessége jó, tenyészideje kö­
zépkorai, fuzáriumtoleráns. Minősége kedvezőtlen évjárat­
okban is jó, elsősorban üzemi fajta.
Gömb Futó F1 Középerős növekedésű és indahosszúságú faj­
ta. Levelei középnagyok, közepesen szeldeltek, sötétzöldek.
Termése szabályos gömb alakhoz közelítő. Héja egyenlete­
sen vékony, rajta sötét- és középzöld csíkozás látható. Húsa
sötétvörös, állománya szilárd, olvadékony. Íze kiváló, jó ter­
mőképességű, 3-5 kg átlagtömegű, fuzáriumtoleráns. Sza­

88
 badföldi termesztésre és váz nélküli fóliatakarásos hajtatásra
alkalmas fajta.
Kecskeméti vörös húsú: Középerős indanövekedésű, középzöld
levélszínű fajta. Termése gömb alakú, felülete jellegzetesen
bordázott. Átlagtömege 3-4 kg. Héja vékony, színe közép­
zöld. Hússzíne vérpiros, ízletes, omlós állományú. Közepes
tenyészidejű, az egyik legjobb termőképességű konstans faj­
ta. Nagy értéke a kiegyenlített íz- és húsminősége, valamint
vérpiros színe. Betegségekre a közepesnél fogékonyabb.
Mind nagyüzemi, mind házikerti termesztésre javasolt fajta.
Szentesi sárga húsú: Közepesen erős növekedésű, rövid indájú
fajta. Levelei középzöldek, termése kissé megnyúlt gömb
alakú, gyengén bordázott, 3-5 kg átlagtömegű. A héj színe
világoszöld alapon szabálytalan sötétzöld csíkozású. Héja
vastag, húsa világossárga, erősen erezett, állománya ke­
mény, ropogós, cukorédes ízű. A termőképessége közepes,
tenyészideje viszonylag rövid, a betegségeknek közepesen
ellenáll. Elsősorban Szentes körzetébe és házikertekbe java­
solható, speciális választékigényeket kielégítő fajta.
Marsowszky: Erőteljes növekedésű, hosszú indájú fajta. A leve­
leinek színe középzöld. Termése nagy, megnyúlt gömb ala­
kú, 8-15 kg átlagtömegű. A héj sötétzöld, vékony és kemény.
Húsa piros, ropogós, állománya ízletes, édes ízű. A hazai faj­
ták közül a leghosszabb tenyészidejű fajta. Termőképessége
közepes, a betegségekre az átlagosnál fogékonyabb. A ter­
més nagy átlagtömege miatt csak hazai piacon értékesíthető,
elsősorban házikerti termesztésre és hagyományos tájkörze­
tekben javasolható.
Hevesi: Közepesnél erősebben fejlődő, hosszú indájú, dús lom­
bozató fajta. Levelei középnagyok, sűrű állásúak, színük ké­
keszöld. Termése kissé megnyúlt gömb alakú, átlagtömege

89
 8-10 kg. Felülete sima, vagy alig láthatóan bordás. Héja vé­
kony, sötétzöld színű. Húsa vérvörös, lédús, zamatos ízű.
Termőképessége közepes, tenyészideje hosszú, betegségekre
közepesen fogékony. Elsősorban házikertekbe javasolható.
Charleston-H: Hosszú tenyészidejű, erős növekedésű, hosszú
indájú fajta. Termése hosszúkás, halványzöld alapon fino­
man hálózott. Héja szilárd, vastag. Húsa rózsaszín, kissé ere­
zett, omlós, édes. Termésének átlagtömege 4-6 kg. Hazai pi­
acokon szeptember-október hónapokban kapható, leszedve
több hétig eltartható. Minősége kiegyenlített. A fogyasztási
időszak meghosszabbítására alkalmas, fuzáriummal fertő­
zött területen is termeszthető, elsősorban üzemi fajta.
Crimson Sweet: Középkései érésű, nagy terméstömegű fajta.
Termése gömb alakú, héja világos- és középzöld csíkozású.
Húsa liláspiros, jó minőségű, kellemes, omlós állományú.
Fuzáriumos betegségekkel és a fenésedéssel szemben tole­
ráns, hagyományos üzemi termesztésre ajánlható.

Szedés, betakarítás

A görögdinnye érettségét nehéz meghatározni, mert nincs biz­

tos ismérve. Tudni kell azt, hogy a görögdinnye korábban le­
szedve nem képes az utóérésre, a túlérett dinnye viszont nem
élvezhető. Az érés meghatározásához gyakorlott szedőkre van
szükség, akik közvetett jelekből meg tudják állapítani a diny-
nye érettségét. Jelei: a terméssel szemben lévő kacsok el­
száradnak, kés nyelével megkopogtatva mély, kopogó hangot
adnak, és kora reggel az érett dinnye héja harmatosabb, az al­
ja citrom- vagy narancssárga. A kocsányát nem szabad meg­
csavarni, mert a dinnye kényszerérett lesz, ami csökkenti az
élvezeti értékét.

90
 HÜVELYESEK

A hüvelyesek vagy pillangós virágúak a kis tápanyagigényű nö­

vények csoportjába tartoznak. A gyökerükön élő baktériumok
segítségével a levegő nitrogénjét megkötik és hasznosítják,
egyben zöldtrágyaként is szerepelnek. A vetésforgóban mindig
a harmadik forgóba tegyük, így elérjük, hogy a talaj regenerá­
lásában részt vegyenek. Emellett a különböző borsó- és babfaj­
ták fogyasztása rendkívül egészséges, fehérjetartalmuk magas.

Zöldborsó
(Pisum sativum L.)

A borsó a vetésforgóban a harmadik, ezért különleges trágyázá-

si eljárást nem alkalmazunk alá. Nitrogén adagolása kifejezet­
ten veszélyes a számára, mert a betegségekre érzékeny lesz.
Három csoportját különböztetjük meg, ezek: a kifejtő borsó,
melynek nagy kerek, sima a szeme, érett borsója lisztes. Ez vet­
hető a legkorábban, már márciusban, 5 cm mélyre 40 cm-es
sortávolsággal. A velőborsó és a cukorborsó április közepétől
vethető. A cukorborsó jellemzője, hogy hüvellyel együtt fo­
gyasztható, folyamatosan, kézzel kell szedni, ezért célszerű
támrendszer mellett nevelni. (Ezt a fajtát hazánkban nagyon kis
felületen termesztik.) A madaraktól gallyakkal vagy madárháló­
val védjük a kelő növénykéket. A vetéstől a szedésig általában
55-70 nap telik el. A sorközöket érdemes mulccsal takarni.

Fajták

Kifejtőfajták: Express, Rajnai törpe, Debreceni világoszöld,

Debreceni sötétzöld, Mignon, Konzervgyöngye.

91
Velőborsófajták: Grüneperle, Kelvedon csodája, Rapid, Újma­
jori középkorai, stb.
Cukorborsófajták: Ambrosia, Henrik, Rekord, stb.
Az ápolásánál figyelembe kell venni, hogy ha a napfény jól
éri és szellős helyen termesztjük, akkor a betegségekkel szem­
ben ellenállóbb. Jó szomszédai az uborka, a fejes saláta, a ká­
poszta, az édeskömény és a sárgarépa.

Betakarítás, tárolás

Az igényeknek megfelelő érettségben folyamatosan szedhetjük,

frissen fogyasztjuk, befőzve és fagyasztva tárolhatjuk.

Bab
(Phaseolus vulgáris L.)

Megkülönböztetünk bokorbab-, karósbab- és tűzbab-fajtacso-

portokat. Mindegyik melegkedvelő, tápanyagigényük és fény­
igényük azonban eltérő.
A bokorbab a félámyékon is megterem, de jó állapotú kerti talajt
igényel. A tenyészterülete 40x40 cm legyen, 5-6 szemet ve­
tünk egy bokorba, vagy sorba is vethetjük 2-3 cm mélyre. A
vetés időpontja május, de július első feléig vethető. Amíg a
lombja zöld és a hüvelyek a zsenge érést elérik, folyamatosan
szedhető. A bokorbab termését blansírozva lefagyaszthatjuk,
befőzhetjük, sózva elrakhatjuk, de arra nagyon vigyázzunk,
hogy a nyers bab mérgező - ezek a káros anyagok a főzés fo­
lyamán illannak el belőle. Ápolása hasonló a borsóéhoz. Jó
szomszédja az uborka, a cékla, a saláta, a zeller, a paradicsom.
A karósbab igényesebb a bokorbabnál, több fényre és táp­
anyagra, valamint támasztékra van szüksége. Egyéb művele­

92
 tek ugyanazok, mint a bokorbabnál. Szedése zsenge kortól a
teljesen érett babszemekig folyamatosan végezhető. Kifejtett
babként főzés után salátának is fogyasztható. Ha nedves idő­
ben nem fogjuk meg a növényeket, nem szedjük a termését,
a gombafertőzéseket elkerülhetjük. Jó szomszédok az ubor­
ka, a káposzta, a karalábé, a fejes saláta, a paradicsom és a
padlizsán. Rossz szomszédok a borsó, az édeskömény, a fok­
hagyma, a póréhagyma és a hagyma.
A tűzbab a kedvezőtlenebb körülményeket is jól elviseli, ezért
díszítő és térválasztó növénynek mostohább körülmények
között is vethetjük.

Fajták

Bokorbabfajták: Sárga hüvelyűek: Budai piaci, Maxidor, Lada

fajták. Zöld hiivelyű a Rovet, a Válj a, a Sirály.
Karósbabfajták: Sárga hüvelyű a Juliska, az Iregi fehér fürtös,
salátabab az Iregi fehér, stb.

Lóbab
(Vicia faba L.)

A lóbab nem babfajta, hanem a bükköny nemzetségbe tartozik.

Nem érzékeny a hidegre, a legkorábban, már februárban vethe­
tő és május végén, június elején betakarítható. Érzékeny a feke­
te levéltetűre, levegős ültetéssel és a tetves hajtáscsúcsok lecsí-
pésével, esetleg telítetlen zsírsavas készítményekkel (pl. káli­
szappan oldat) védekezhetünk ellene.

93
 LEVÉLZÖLDSÉGEK

Az ide tartozó növények a saláták és egyéb levélzöldségek. Az

itt felsorolt zöldségnövények egy biológiai kertész kertjéből
sem hiányozhatnak, ha azt akarja, hogy folyamatosan legyen
egész évben saláta az asztalán.

Saláták
Fejes saláta (Lactuca sativa L. convar. capitata)

Vannak közöttük korai fajták és később ültethetők is. A fejes

salátának nincs szüksége külön ágyra, mert jelző növénynek
vetve a lassan kelő zöldségek közé, vagy a vegyes ágyásokban
jól díszük. A tenyészterülete legalább 25×25 cm legyen. A sa­
láta védi szomszédait a földibolhával szemben. Petrezselymet
sohase vessünk mellé. A salátát mindig frissen szedjük, nem
áll el.

Tépő- és metéló'saláta

Ezt a fajtát sorokba vetjük és a kifejlett levelét tépjük, vágjuk

egész nyáron folyamatosan. Az árnyékot is tűri, főleg ágyások
szegélynövényeként vessük.

Jégsaláta

Erős növésű, ropogós levelű, nagy fejet hozó nyári saláta. A ne­
vében lévő „jég” arra utal, hogy hosszú ideig tartható hűtőszek­
rényben. Tápanyag- és vízigényes, egyéb művelési elvei meg­
egyeznek a többi salátáéval.

94
Cikóriasaláták
(Chicorium intybus ssp. sativum convar. foliosum)

A cikóriasaláták csoportosítása:
Levélcikória: cukorsüveg, vörös levelű (radicchio), szeldelt
levelű.
Witloof cikória: a felszedett karógyökérből hajtatott etiolált
rügy.
Másodvetésként állandó helyre vetve nevelhetjük a cukorsü­
veg típusú fajtát. A megnyúlt, súlyos fejeket októberben takarít­
hatjuk be. A levélcikóriát májusban vetjük, októberben ta­
karítjuk be a karógyökerét, és télen kamrában vagy pincében
hajtatjuk.
Az endivia (Chicorium endivia) a cikóriák legismertebb kép­
viselője (széles és fodros levelű típusai vannak). Másod­
vetésbe vetjük és késő őszig szedhetjük (kibírja a -5 °C-
ot is).

Pitypang, gyermekláncfű

Ez a vad növény salátának való, a cikóriák családjába tartozik,

de minden további nélkül termeszthető a kertben. Enyhén ke­
sernyés, zsenge levelei az anyagcserét serkentik.

Galambbegysaláta

A macskagyökérfélék családjába tartozó, egészséges téli saláta.

Magas a C-vitamin- és a vastartalma. Különösen a burgonya
után díszük. A vetés időpontja augusztus-szeptember, és majd
tavasszal szedhetjük, azonban ha nincs kemény téli fagy, ősztől
tavaszig is folyamatosan szedhető.

95
 Spenót
(Spinacia oleracea L.)
Rendkívül egészséges, vitaminokban és ásványi anyagokban a leg­
gazdagabb zöldségnövényünk. Tavasszal és ősszel is vethető meg­
felelően jó humusztartalmú, morzsalékos, üde kerti talajba. Ritkán
vessük, mert nem ültethető át. Érzékeny a nitrogén-túladagolásra,
mert só- vagy oxálsav-, esetleg nitrátfelhalmozódás lesz a követ­
kezménye. A biológiailag művelt kert ezért is ideális termőhelye.
Köztes kultúrában is vethető, a gyökere kiváló talajérést segítő.

Sóska
(Rumex rugosus L.)
Vitamintartalma csekély, de jelentős ásványianyag-tartalmú fő­
zeléknövény. Termesztése egyszerű. Ősszel és tavasszal vethe­
tő, a kifejlett zsenge levelek folyamatosan szedhetők.

Mangold
(Beta vulgaris convar. Havescens Duch.)
A levele vitaminokban gazdag. A levele és a levélnyele egy­
aránt felhasználható. Vetését áprilisban végezzük, de ha elhúz­
zuk és júliusban vetjük, akár át is teleltethetjük, ha a megfelelő
takarásról gondoskodni tudunk.

ÉVELŐ ZÖLDSÉGFÉLÉK

Rebarbara
(Rheum rhabarbarum L.)

Vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag korai évelő zöld­

ségnövényünk. Levele és levélnyele is egyaránt felhasználható.

96
Nedves, tápanyagban gazdag helyen, ahol tartósan maradhat,
évekig szedhető. Tőosztással érdemes szaporítani.
A vörös levélnyelű fajta nem annyira savas, mint a zöld. Ha a
tövet tavasszal vödörrel letakarjuk, a szedést már április végén
megkezdhetjük. Mindig csak annyi levelet vegyünk le, amely még
nem káros a növény továbbfejlődéséhez. A levélnyél meghámozá-
sa után apró kockákra vágva befőtt, lekvár, dzsem vagy kompót
készíthető belőle. A virág bimbója is fogyasztható párolva.

Zöldspárga
(Asparagus officinalis L.)

A spárgának két típusa van, a halványított és a zöldspárga. A

halványított spárga fogyasztható része a föld felszíne (bakhát)
alatt fejlődött, a föld alól kiszedett hajtás, mely ha kis mérték­
ben is megzöldül, ehetetlenül keserű lesz, az etiolált állapotot
az áruvá készítés során a fogyasztásig meg kell őrizni. Az ültet­
vények 15-20 évig művelhetők, a szedési időszak viszont csak
néhány hétre korlátozódik a nyár elején.
A zöld spárga fogyasztható része zöld színű. A még zsenge,
ki nem nyílt hajtásait (sípokat) a föld felszíne fölül szedjük, így
termesztése sokkal egyszerűbb, és ezáltal olcsóbb is. A termést
a nyár folyamán hosszabb ideig szedhetjük.
A zöldspárga egyszerűen nevelhető a zöldségeskertben. Na­
pos helyet válasszunk a számára, ősszel komposzttal vagy jó érett
szerves trágyával szórjuk meg a tervezett helyét. A laza, jó víz­
gazdálkodású területeket kedveli, amelynek a K-ellátottsága na­
gyobb az átlagosnál. Nem kedveli a pangó vizet. Palántáról vagy
gyökérsarjról szaporíthatjuk a részére elkészített ágyásokba. A
palántákat 40 cm távolságra ültetjük. A gyökérsarjakat szintén 40
cm távolságra, 15 cm mélyre ültetjük el. A sorok köze egy méte-

97
rés legyen. Ültetéskor fontos az alapos beöntözés. Két évig ápol­
juk, ősszel a méteres vagy nagyobb szárakat vágjuk le. A talajt
folyamatosan tartsuk karban, lazítsuk, gyomtalanítsuk. A harma­
dik év tavaszától a betakarítást is megkezdhetjük. Az első két év­
ben salátával vagy uborkával vethetjük be a sorközöket, amelyek
egyben jó talajtakarók is - később csak mulcsozzuk.

Betakarítása

Májustól június végéig (János-napig) takarítsuk be a spárgát. A

betakarítást a zöld sípok 20-30 cm-es magasságánál végezzük.
A zöld spárgát nem hámozzuk, 10-15 percen át főzzük vagy pá­
roljuk. Kiváló étel, kitűnően fagyasztható.

EGYÉB ZÖLDSÉGEK

Csemegekukorica
(Zea mays convar. saccharata Koern.,)
Az 1970-es évek csemegekukorica-termesztésének fellendülése
világszerte, így Magyarországon is jelentős volt. Ma már el­
mondhatjuk, hogy hazánkban mintegy 20 ezer hektár területen
termelnek csemegekukoricát (ez a legnagyobb felületen ter­
mesztett zöldségfaj). Sajnos e nagy arányú termőterület-növe-
kedés a konvencionális termelésre volt jellemző.
A csemegekukorica biológiai módon való termesztése gya­
korlatilag 1995-ben kezdődött el nagyobb mértékben, bár ekkor
is voltak kétkedők, akik nem látták biztosítottnak a kártevők el­
leni védekezést. Ezzel szemben az elmúlt évek tapasztalatai
alapján bizonyítható, hogy esetenként a konvencionális ter­
mesztésnél is jobban megoldható a kártevők elleni védekezés.

98
 A csemegekukorica nagyon fontos része zöldségfogyasztá­
sunknak, különösen a biológiai termelésből készült termékek.
Jó volna, ha a hazai fogyasztók is nagyobb mennyiségben ten­
nék asztalaikra.

Környezeti igénye

A csemegekukorica a környezetére érzékenyen reagáló növény.

Fényigény

A csemegekukorica fényigényes növény, a napi megvilágítás

minősége befolyásolja a szaporítószervek képződését. Tartósan
borult időben csökken a vegetatív produkció, a szemtermés
mennyisége és minősége is.
Fotoperiodizmusát tekintve rövidnappalos növény. A napi
megvilágítás hosszúsága és a fény minősége a szaporítószervek
képződését, a növény fejlődését befolyásolja. 12 óránál rövi­
debb megvilágítás a virágzást sietteti, a vegetatív fejlődést kés­
lelteti. A hazai körülmények kedveznek a növénynek, a te-
nyészidőben elegendő fény áll rendelkezésére.

Hőigény

A csemegekukorica melegigényes növény, 22-25 °C-on fejlő­

dik jól. Hűvös tavasz és nyár megnyújtja a tenyészidejét, a ter­
més minősége is gyengébb lesz. A nagy hőingadozásokat sem
kedveli, ha 30 °C körüli a nappali hőmérséklet, az éjszakák pe­
dig 14 °C alattiak, nem fejlődik tökéletesen. Nagyon fontos a
vetéskori talajhőmérséklet. Az a kedvező, ha 13 °C felett van
tartósan a talajhőmérséklet. 10 °C alatt a mag már nem, vagy

99
csak nagyon hiányosan fog kikelni. Előfordulhat, hogy a 10 °C-
os talajba vetett csemegekukorica 10%-a kel csak ki, ezért na­
gyon fontos a vetési időpont helyes megválasztása. Ha pl. a ta­
laj 10 °C-os, a mag a talajban legalább 22 napig csírázik, 15 °C-
on már 12 nap is elegendő a keléséhez. A biológiai termesztés­
nél nem engedhetjük, hogy hosszú legyen a csírázási időszak,
mert nincs olyan intenzív csávázásra lehetőség, mint a konven­
cionális termelésnél.

Vízigény

A fent említett hő mellett a csemegekukorica a vízellátásra ér­

zékeny. A rendelkezésre álló hőmennyiségből annál többet tud
kihasználni, minél jobb a vízellátása. Azt kell figyelemmel kí­
sérnünk, hogy a vízigény kritikus csúcsait elégítsük ki. Ezek a
szárba induláskor, a címerhányáskor és a szemképződés idősza­
kában jelentkeznek - a növény az összes vízszükségletének
50-60%-át ekkor veszi fel. Vízszükséglete a vegetációs idő­
szakban havi 100 mm körüli. Ez azt is jelenti, hogy azokon a vi­
dékeken, ahol a csapadékellátás nem egyenletes és nem éri el az
említett értékeket, ott csak öntözéssel lehet termelni a növényt.

Talaj- és tápanyagigény

A jó takarmánykukorica-termő területeken mindenütt termelhető,

ahol nincsenek szikfoltok vagy homokos területek a táblában,
amelyek az egyenletes érést veszélyeztetik. Jó az a talaj, amely táp­
anyagban gazdag, jó vízgazdálkodású, morzsalékos szerkezetű.
Tápanyag szempontjából fontos a jó cinkellátottság. A táp­
anyag pótlását 30—40 t/ha szerves trágyával, vagy jó minőségű
komposzttal, kőzetőrleményekkel pótolhatjuk.

100
Elővetemény

Legjobb előveteményei a pillangós növények (főleg a lucerna),

jó előveteményei a gabonafélék és a kertészeti kultúrák.

Talaj-előkészítés

Az őszi mélyszántást megelőzi a tápanyag kijuttatása. Tavasszal

2-3 művelettel oldjuk meg a vetőágy készítést a talaj kiszáradá­
sa nélkül. A növény nagyon érzékeny az egyenletes vetésmély­
ségre, ezért kerti minőségű talajt kell készíteni a számára.

Fajtaválaszték

A termesztés eredményét döntően meghatározza a termesztés­

ben szereplő fajták ipari feldolgozhatósága és termőképessége.
Magyarországon jelenleg 56 minősített csemegekukorica-faj tá-
val rendelkezünk, melyek túlnyomó többsége csupán friss pia­
ci vagy házikerti termesztésre biztosít megfelelő minőséget. Az
1980-as évek eleje óta az ipari termesztés vetésterületének
70-80%-át a Jubilea, illetve ennek MDMV-vírusrezisztens vál­
tozata, a Dallas foglalja el.
Érésidő tekintetében megkülönböztettünk igen korai, korai,
középkorai, közép- és kései érésű csoportokat. Az ipari feldol­
gozásra alkalmas fajták zömében a középkorai fajtacsoportba
tartoznak.

Vetés

A vetést a talaj 10-13 °C-os felmelegedése után végezzük. A

vetés mélysége 4-5 cm, a sortávolság 72 cm, a tőtáv 40 cm le­

101
gyen. Ne vessünk túl korán vagy túl mélyre, mert akkor a mag
a talajban vontatottan kell, és ráadásul sok meg is penészedik.
Ha piaci értékesítésre termesztünk, akkor olyan szakaszokat
vessünk egyszerre, amelyről a termést 4-5 nap alatt értékesíte­
ni tudjuk. A vetést április közepétől július elejéig végezhetjük.
Április közepétől kéthetente, majd 10 naponként, júniusban
már hetente vessünk egy-egy szakaszt. A megfelelő és jó minő­
ségű terméshez 5-5,5 ezer tővel dolgozunk ezer m2-enként.

Növényvédelem

A csemegekukorica érzékenyebb a betegségekre, a kártevőkre

és a gyomokra, mint a takarmánykukorica. A kórokozók közül
a vírusbetegségek, az üszöggombák, nedves évjáratban a csövet
a fuzáriumfajok fertőzhetik. Védekezés ellenük a vetőmag csá-
vázása rézzel, kisüzemben fokhagyma préslevével, zsurlóforrá-
zattal. Vegetációban védekezni kell a vírusvektorok ellen, és ha
szükséges, egy réz-oxikloridos permetezést iktassunk be.
A kártevők közül a kukoricamoly mellett több károsító nehe­
zíti a jó minőség előállítását, a gyapottok bagolypille, a vetési
bagolypille, a káposztalepke lárvája okozhat kárt, főleg a zsen­
ge csövekben. Az ellenük való védekezés előrejelzésre ala­
pozottan mechanikai, biológiai készítményekkel lehetséges. A
mechanikai védekezés az előző évi szármaradványok, tarlóma­
radványok megsemmisítése május 15-ig. A biológiai eszközök,
a fürkészek életlehetőségeinek megteremtése és javítása, a bio­
lógiai technológiában alkalmazható Bacillus thuringiensis
biopreparátumok alkalmazása (Pl. a Dipel).
Amíg a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) a levelekre rakja
a petéit és jól megfigyelhetőek, addig a bagolylepkék (Noc-
tuidae) a bibék közé petéznek, nehezen észlelhetők, már csak

102
 a lárvák megjelenését vesszük észre. A molyok megjelenése a
6-8 leveles fejlettségi állapotra tehető. Ettől kezdve figyelem­
mel kell kísérni a rajzásukat, a tojásrakást, a lárvakelést, és ha
a fertőzés eléri a 4-5%-ot, lekezeljük az állományt Dipel 1 li­
ter/ha dózisával. A gondot az jelenti, hogy ezt lehetőleg össze
kell egyeztetni a bagolypillék kelésével. Ez elsősorban a kései
vetésekben jelent nagyobb problémát, ilyenkor figyelmetlen­
ség esetén akár 80%-os is lehet a fertőzés. Ha a nyár csapadé­
kos, és párás a levegő, nagyobb a fertőzésveszély, de a véde­
kezés eredményesebb. Száraz, aszályos nyarakon nehezebb
felvenni ellenük a küzdelmet, mert egyenetlen a lárvakelés, és
csak többszöri permetezés nyújt elfogadható védelmet. A kár­
tevők kártétele több éves ökológiai területen csökkenő, mert
felszaporodásuk akadályozott a paraziták, ragadozók felszapo­
rodása miatt.
A hernyók elleni védekezés azért is nagyon fontos, mert eb­
ben az időben a csöveken ejtett sebzések nyomán jelenik meg a
golyvásüszög, és később a szemek fuzáriumos fertőzése mint
másodlagos kártétel, és ez jelentős minőségromlást, egyben ter­
méskiesést eredményez. Ugyancsak a hemyókártétel nyomán
jelenik meg a seregélyek és a sirályok kártétele a csöveken,
amelyek a hernyókért ki vájják a csövek hegyét, ezzel esztétikai
és minőségromlást okoznak.
A gyomnövények elleni védekezést elsősorban az agro­
technikai műveletek pontos és jó minőségű elvégzésére kell
alapozni. A vetőágy előkészítését olyan minőségben kell elvé­
gezni, hogy az a gyommentes talajt és a gyors kelés feltétele­
it biztosítsa. A gyomnövények ellen egyelőre a mechanikai
gyomirtás az elfogadott, de több olyan eredményes bio­
megoldás van engedélyezés előtt, amely sok segítséget adhat
a gyomok ellen. A gyomokat legalább 3-4 kultivátoros keze­

103
léssel és egy, de inkább két alkalommal végzett kézi kapálás­
sal tudjuk a megfelelő szintre visszaszorítani. A kultivátoro-
zást és a kézi kapálást kombinálni kell, az utolsó kezelést egy
töltögető kapálással kell kiegészíteni. Erre gépi megoldás is
ismeretes.
A sorközöket a nyár folyamán erjesztett csalánlével és feke­
te nadálytő levével trágyázzuk. Javaslom, hogy a sorokat érett
komposzttal vagy zsurlóval takarjuk a nyár folyamán.
Jó szomszédja a bab, az uborka, a dinnye, a paradicsom és a
cukkini.

Betakarítás

A sikeres termesztés fontos része a megfelelő érettségű, íz- és

zamatanyagokban gazdag csövek betakarítása. Júliustól szep­
tember végéig történhet attól függően, hogy mikor és milyen
fajtát vetettünk. Általában a vetéstől a betakarításig 90-120 nap
telik el. Akkor szedhetjük a csöveket, amikor a bibeszálak (né­
piesen kukoricahaj, kukoricabajusz) elbarnulnak. Ilyenkor a
szemek még tejesek és puhák, ekkor legjobb az íze, zamata. Er­
re kevés idő áll rendelkezésre, általában 3-5 nap. Ideális a haj­
nali vagy az éjszakai betakarítás, mert ilyenkor a legzamato­
sabb, legédesebb a csemegekukorica. Betakarítás után ne álljon
sokáig a termés, a lehető legrövidebb időn belül fel kell dolgoz­
ni vagy értékesíteni.
Fogyasztható nyersen, főzve, konzerválhatjuk vagy mély-
hűtve tárolhatjuk.
A házikerti termesztésű csemegekukorica területének nagy­
ságát saját céljaink határozzák meg. A feldolgozóiparnak szánt
tételeket csak a vevő szerződése alapján vessük el, mert annak
hiányában értékesítési problémák adódhatnak.

104
Fajták

Korai a Spirit, Yukon, Reward, M. V. korai, középérésűek a Ju-

bilee, Dallas, Atlantik, M. V. sárga, M. V. Favorit, kései a Com-
mander stb.
Yukon: Korai érésű, kiegyenlített, jó minőségű fajta. Csövei
középnagyok, a szem színe sárga, mind csöves, mind pedig
morzsolt késztermék gyártására alkalmas. A növény magas­
sága 180 cm, a cső hossza 19-20 cm, a szemsorok száma
12-14, a törési idő április 20-i vetés esetén július 20.
Reward: Korai érésű, jó minőségű fajta. Csövei középnagyok, a
szem színe sárga. A növény magassága 150 cm, a csövek
hossza 17-18 cm a szemsorok száma 14-16. Atörési ideje áp­
rilis 20-i vetést feltételezve július 15. Nagyüzemi termesztés­
re ajánlott, friss fogyasztásra és tartósítóipari feldolgozásra.
M. V. korai: Rövid tenyészidejű, közepes csőméretű fajta. Ter­
mőképessége és minősége alapján a hazai termesztésben le­
het idénykezdő. A növény magassága 170 cm, a cső hosszú­
sága 18 cm, a szemsorok száma 14-16. A betakarítási idő -
április 20-i vetést feltételezve - július 10. Házikerti és kisüze­
mi termesztésre ajánlott, friss fogyasztásra alkalmas fajta.
Jubilee: Középkorai érésű, jó termőképességű, igen kiváló mi­
nőségű, az ökológiai termesztésben eddig legjobban szerep­
lő fajta. Csövei szabályos henger alakúak, aranysárga sze­
mekkel végig berakódottak. A növények magassága 190 cm,
a cső hossza 19-20 cm, a szemsorok száma 16-18. A beta­
karítási idő - április 20-i vetést feltételezve - július 31.
Házikerti, kisüzemi és nagyüzemi termesztésre egyaránt
ajánlható.
Dallas: A Jubilee-hez hasonló, vírusfertőzésekre kevésbé érzé­
keny fajta. Csövei szabályos henger alakúak, aranysárga sze­

105
 mekkel végig berakódottak. A növények magassága 190 cm,
a cső hossza 19-20 cm, a szemsorok száma 16-18. A beta-
karitási idő - április 20-i vetést feltételezve - július 31.
Házikerti, kisüzemi és nagyüzemi termesztésre egyaránt
ajánlható.
Atlantik: Középkorai érésű, jó termőképességű, csövei szabá­
lyos henger alakúak, sárga szemekkel végig berakódottak. A
növények magassága 190 cm, a cső hossza 19-20 cm, a
szemsorok száma 16-18. A betakarítási idő - április 20-i ve­
tést feltételezve - július 31. Házikerti, kisüzemi és nagyüze­
mi termesztésre egyaránt ajánlható.
M. V. sárga: Középerős növekedésű, az átlagosnál valamivel
jobban fattyasodó, középkorai tenyészidejű fajta. A szára
vastag, dús levélzetű, 170-180 cm magas. A csövek szabá­
lyos henger alakúak, 18-20 cm hosszúak, a szemsorok
számai6. A szemek középnagyok, aranysárgák, jó ízűek. A
betakarítási idő - április 20-i vetést feltételezve - július 25.
Üzemi méretekben termeszthető fajta. Élelmiszeripari fel­
dolgozásra csövesen alkalmas, morzsolással feldolgozva
nem gazdaságos.
M. V. Favorit: Erőteljes növekedésű, a közepesnél magasabb,
200-220 cm, az átlagnál valamivel jobban fattyasodik. Szá­
ra szilárd, dús levélzetű, a levelek nagyok, sötétzöldek. A cső
szabályos hengeres, hossza 18-19 cm, a szemsorok száma
16. A középérésű kategóriában a legjobb termőképességű
fajta. A betakarítási idő - április 20-i vetést feltételezve - au­
gusztus 10. Kis- és nagyüzemi, valamint házikerti termesz­
tésre ajánlható. A termését friss fogyasztásra javasoljuk.
Commander: Középkései, kései, nagy termőképességű, kiváló
minőségű fajta. A szemek aranysárgák, aprók. A hazai ter­
mesztés idényzáró fajtája. A növény magassága 200 cm, a

106
csövek hossza 18-20 cm, a szemsorok száma 16-18. A beta-
karítási idő - április 20-i vetést feltételezve - szeptember 10.
Kisüzemi és házikerti termesztésre ajánlott fajta. Friss fo­
gyasztásra és tartósítóipari feldolgozásra alkalmas.

107
 Hajtatott növények
ökológiai termesztése

A hajtatás lehetősége ökológiai

módon, gazdasági jelentősége
A zöldséghaj tatás feladata a friss zöldségfogyasztás idejének ki­
tolása, folyamatossá tétele. Ehhez nyújtanak segítséget az üveg­
házak, melyekben egész éven át termelünk. Nyugat-Európában
a hidropóniás, az aeropóniás és az izolált termesztési formákat
is megvalósították, melyek nálunk is jelentősen terjednek. Ma­
gyarországon mintegy 60-70 ha üvegház területet hasznosítunk
zöldséghajtatással, melynek zöme termálenergiára alapozva
Szeged és Szentes környékén található. Az ország más részein
fellelhető üvegházak korszerű, de drága energiával működnek.
Ez azt jelenti, hogy az üvegházakat tekintve a biológiai hajtatás
területén elenyészően kis felülettel találkozunk.
A Szeged-Szentes környéki üvegházakban szinte teljes felü­
leten integrált termelés folyik. Ezekben korszerű, csökkentett
vegyszerfelhasználásra alapozott tennesztést folytatnak a ter­
melők.
E rövid elemzésből az is látszik, hogy a magyar hajtatott
zöldségek előállítása zömében nem ezekben a berendezések­
ben, hanem fóliás hajtatásból történik - ezek a termékek első­
sorban a nyugati áruk lefutása után jelennek meg piacainkon.
Üvegházainknak a mediterrán téli termesztés jelent konkuren­
ciát, a fóliásnak a holland hajtatóházak termékei. Magyarorszá­

108
gon mintegy 5000 ha felületen lelhető fel fóliasátor, amelyek­
ben már jelentős (50 kg/fő) friss árualapot tudunk biztosítani. A
fóliás létesítményekből 1500 ha váz nélküli - ezekben idősza­
kos takarással oldják meg a termesztést. Hideg hajtatás mintegy
2800-2900 ha területen folyik, és 600-700 ha a fűtött fólia. A
fóliás termesztésben is elenyésző a biológiai módon előállított
friss zöldség, de itt legalább már vannak próbálkozások.
Mi indokolja, hogy külön foglalkozzunk a biológiai hajtatás
problémáival? Ma Magyarországon kb. 5000 ha hajtató felület
van. Igény a piacon a szép, egészséges és vitamindús zöldség
iránt van. Ez a termesztési módszer - mivel ezek a berendezé­
sek nem változtatják a helyüket - az előbbi igényeknek (vita­
mindús, egészséges) nem tud megfelelni. Az állandó kihaszná-
lási kényszer, a drága talajcsere, a szintén költséges talajfertőt­
lenítés olyan kártevők felszaporodását segíti elő, melyek a ké­
miai védekezések mellett is nagy gondot jelentenek. Kísérletek
igazolják, hogy egyes kártevők az előírt mennyiségű növény­
védőszer tízszeresétől sem pusztulnak el, vagyis annyira meg­
szokják, hogy kiszelektálódik az ellenálló faj. Az már nem
egészséges az ember számára, ha mindig vegyszerrel kell fedni
a hajtatott zöldséget.
A hajtatás klasszikus növényei üvegházban a paprika, a pa­
radicsom, az uborka, esetleg a saláta és a kínai kel. A fóliákban
először a hidegtűrők, mint a retek, a karalábé, a káposztafélék,
a saláta, és később a melegigényes paradicsom, paprika, ubor­
ka hajtatása folyik. Ha ezen növények gazdaságosságát vizsgál­
juk, a fűtött berendezések közül a termálenergiával fűthetőek
még mindig gazdaságosak, de jó hasznot ad a fűtetlen vagy hi-
deghajtatás is. Ezt azonban lerontja a már említett konkurens
külföldi primőrök behozatala. Itt megint jelentősége van a bio­
lógiai előállítású áruk megjelenésének, mert ezzel még mindig

109
versenyképesek maradhatunk. Hogy milyen lehetőségeink van­
nak a károsítok megfékezésében, arra is próbálok segítséget ad­
ni azoknak, akik e termesztési formát választják.

Üveg és fólia alatti

termesztés, hajtatás
Hajtatásra üvegházban, fóliaalagútban, fóliasátorban van lehe­
tőségünk. Az üveg és a fólia között a hőáteresztésben van kü­
lönbség, míg fényáteresztő képességben hasonlóak. Az üveg
több hőt képes megtartani, de a fólia az ibolyántúli sugarakat át­
engedi, és ez kedvező a növények fejlődésére. A hajtatóberen-
dezéseket árnyéktól mentes helyen állítsuk fel. Gerincvonaluk
lehetőleg kelet-nyugati irányú legyen, ugyanis a fényáteresztés
télen így a legkedvezőbb, és a széljárás tekintetében is ez az
irány a megfelelő. Lehetőség szerint széltől védett helyen állít­
suk fel a létesítményünket. Mivel a termesztésre elsősorban
műanyag berendezésben van lehetőségünk, főleg ezekről adok
tájékoztatást.
Műanyag fóliából különféle szerkezetű és méretű palántane­
velő és termesztőberendezéseket létesíthetünk. A berendezések
félkörívű palásttal és vázzal, vagy anélkül építhetők fel. A fólia
alagutak fémből vagy gallyból készült vázra húzhatók fel. Ké­
szíthetünk váz nélküli berendezéseket, síkfóliát vagy műanyag
fátyolfóliát (Vlies) húzhatunk a növényeinkre, melynek tartó-
szerkezete a földből készült bakhát. Jelentősebb berendezések a
vázzal készült fóliasátrak, melyek általában 7,5 m fesztávolsá-
gúak, de egyedi megoldások is ismeretesek.

110
 Bármilyen építési módszert is részesítünk előnyben, a követ­
kező követelményeket kell a már említetteken kívül figyelem­
be venni. Meg kell oldani a klímaszabályozást, a kellő mennyi­
ségű fényellátást, a szellőztetést és az öntözést a mindenkor
legkedvezőbb formában. Nagy figyelmet kell fordítani a
hőgazdálkodásra, mert a növények igényeinek maximális kielé­
gítését kell szem előtt tartani. Az ökológiai termesztésben a
temálvízzel, a vízfüggönnyel, a geotermikus és a mezőgazdasá­
gi hulladékkal fűtött berendezéseket részesítsük előnyben. A bi­
ológiai termesztés sem nélkülözheti a hajtatási szakismereteket.
Meg kell azt is említenem, hogy az ökológiai termesztés a drá­
ga energiával fűtött berendezéseket nem tartja ökológiai ter­
mesztésben alkalmas eszközöknek. Nagyon fontos, és fegyel­
mezetten be kell tartani a nitráttartalomra vonatkozó előírásokat
a nitráthalmozó növények termesztése esetén (pl. levélzöldsé­
gek, sárgarépa, stb). A nitrát veszélyes elem (főleg csecsemők
és öregek számára), amelyet nemcsak műtrágyából vehetnek fel
a növények.

A paprika ökológiai hajtatása

A szabadföldi termesztésnél már tapasztalhattuk, hogy a papri­

ka a legigényesebb zöldségnövényeink egyike, de ma már elér­
tük, hogy egész évben magyar termelésű, friss paprikát vásárol­
hatunk.
Környezeti igény tekintetében a fajta igényeit a lehetőségek­
hez mérten teljesen ki kell elégíteni. Minden növény termeszté­
sénél fontos a legjobb körülmények megadása, mert úgy tud a
növény egészségesen fejlődni, és kisebb az esélye a károsítok
támadásának.

Ili
Fajtaválaszték

A hazai szokásokat figyelembe véve minden idénynek megvan

a szokásos fajtaigénye. A korai hajtatásban a hegyes erős vagy
csípős fajtákat keresik a vevők. Ilyenek: Budai csípős hajtatá-
si, Duna F1 Csipke, Hatvani, Keceli F1 Novatur F1 Rapidus
F1, Record, Szentesi kosszarvú. Később már a fehér vastag hú­
sú és zöld fajták a keresettek. Fehérek a HRF Fj, Táltos, Hó Fj,
zöldek a Balaton F1, Belecskai, Hárosi zöld, Szentesi piacos.
Végül a nagy testű, vastag húsú fajtákra van nagyobb igény,
ilyenek a Greygo, Karmen, Kocsolai, Paradicsom alakú, Pi­
roska és a kaliforniai típusok: Blondy F1, Elisa F1, Galaxy F1,
Memphis F1 stb.

A termesztéstechnológiai változatok a következők

lehetnek:

- Őszi-téli üvegházi hajtatás (ültetés októberben)

- Téli-tavaszi üvegházi hajtatás (ültetés januárban, február­
ban)
- Késői üvegházi és fűtött fólia alatti hajtatás (ültetés febru­
ár 15-március 30.)
- Enyhe fűtésű fólia alatti hajtatás (ültetés április 10-20.)
- Fűtés nélküli fóliás hajtatás (ültetés április 20-30.)
- Őszi hajtatás (ültetés július 15-augusztus 20.)
Az ültetéshez megfelelő talaj-előkészítést és tápanyagel­
látást kell biztosítani. A tápanyag jó érett szarvasmarhatrá­
gya vagy jó minőségű komposzt legyen. A mennyiséget a ta­
laj ellátottsága határozza meg, de átlagosan 15-30 kg/m2
szükséges a paprikának, és a vegetációban fejtrágyát is ad­
junk.

112
Szaporítása

Fontos az alábbiak figyelembe vétele. A paprika a vetéstől a ke­

lésig 6-10 napot tölt a magágyban. Vetéstől a tűzdelésig 3-4 hét
telik el. A bimbóspalánta-korig a vetéstől a kiültetésig 8-12 he­
tet, majd a virágzástól a szedésig 4-5 hetet kell vámunk. A fen­
ti adatokból a vetés ideje kiszámítható. A tűzdelést 6X6, 8X8 cm
nagyságú tápkockába végezzük.
Helyszükséglet és tenyészterület: palántanevelésnél vetéstől
a tűzdelésig 2000-3000 db/m2, tűzdelés 6 8-as tápkockába.
Ültetésnél: 60-80×20-30 cm, 6-8 db tő/m2.
Az ültetési formát, a tőmennyiséget a fényviszonyok és a
hőmérséklet határozzák meg. Rövidnappalos időszakban ke­
vesebbet, több napfény esetén többet ültethetünk m2-enként.
Az ültetés után nem öntözünk - amíg az új hajtások meg nem
jelennek -, csak a tövek beiszapolását végezzük el fél liter
vízzel. Gyorsabb lesz a gyökeresedés, ha nem hűtjük a talajt
folyamatos öntözéssel. A vízpótló öntözést évszakonként más
mennyiséggel és sűrűséggel kell végezni. December-január
hónapokban elegendő 1-2 alkalommal 25 mm, novem­
ber-február hónapok között 3-4 alkalommal 50 mm.
Október-március hónapok között, 4-5 alkalommal 70 mm.
Szeptember és április között 5-6 alkalommal összesen 125
mm. Augusztus-május között 6-8 alkalommal 200 mm. Ha
egész éven át hajtatunk, júliustól júniusig 8-10 alkalommal
250 mm vizet adagolunk.
Az egészséges, jó minőségű árut gondos védekezéssel tud­
juk előállítani. Az első lépések a vírusmentes mag beszerzése,
a jó minőségű palánta előállítása, fertőzésmentes kerti talaj
készítése, vagyis olyan starthelyzetbe kell hozni a növénye­
inket, hogy kiváló erőben, jó fejlődéssel álljanak ellen a fertő­

113
zés veszélyeinek. Ennek ellenére lehetnek gondok a rovarok­
kal és a betegségekkel. Főleg a tripszek, a levéltetvek, az at­
kák, az üvegházi molytetű, a betegségek közül pedig a papri-
ka-lisztharmat és a peronoszpóra, a baktériumok jelentkezhet­
nek. A biológiai termesztésben nem olyan egyszerű az ellenük
való védekezés, mint a konvencionális termesztés során, de a
szakmailag jól felkészült szakember ezzel a feladattal is meg­
birkózik.
A rovarkártevők - főleg zárt rendszerben - nagy ellenfelek,
de mindegyiknek megvan a parazita- vagy ragadozó ellensége.
Nagyon fontos a megfigyelés, az előrejelzés alkalmazása. A szí­
nes ragadós lapok jelzik számunkra a károsító megjelenését és
a várható felszaporodás mértékére is kapunk utalást. A ragado­
zókat, fürkészeket akkor kell betelepíteni, amikor már van mit
enniük, így a szaporodásuk biztosított. Pl. az üvegházi molyte­
tű ellen jó hatásfokkal alkalmazható az Ertcarsia farmosa für-
készdarázs. A levéltetvek ellen a katicabogarak és lárvái, a
fülbemászók, a zengőlegyek, a levéltetű-fürkészek hatásosak -
meg kell teremteni a búvóhelyüket, és a táplálék elfogyása után
biztosítani kell a szabadulásukat. A tripszek a paprika egyik
legveszedelmesebb kártevői, ellenük ragadozó atkák kihelyezé­
sével tudunk védekezni.
A betegségeket a réz- és kénkészítmények, illetve a paralux,
a zsurlófőzeti segítenek lokalizálni. A természetes alapanya­
gok használata is korlátozott. (Lásd a Biogazdálkodás című
könyvet.)
Ezen védekezési szabályok és ismeretek betartása mellett
nagyon fontos a folyamatos vetésváltás és az ellenálló fajták
használata. A talaj fertőtlenítést elsősorban gőzöléssel és ta­
lajlakókat kiűző növények (pl. fehér mustár) vetésével végez­
hetjük.

114
 Paradicsom

A hajtatott paradicsom is egész évben fogyasztható, de nem

tudjuk egész télen csak hazai előállításból fedezni az igénye­
ket.
Megfelelő időzítéssel kielégíthető a paradicsom környezeti
igénye. Vannak olyan időszakok, amikor nem megfelelő a kö­
tése - bár poszméhek betelepítésével jó kötődés érhető el rossz
fényviszonyok mellett is. A hőigénye kisebb, mint a paprikáé,
fényigénye nagy - a bogyók kötését, fejlődését akadályozza a
fény hiánya. A paradicsom vízigényes növény.

Fajtaválaszték

Hajtatásra a folytonos növekedésű fajtákat alkalmazzuk. Egy-

kettő közülük: Belkantó F1, Proset F1, Christina F1, Estrella
F1, Floriset F1, Gála F1, Meran F1, Rody F1, Sonato F1, Turbo
F1, Zircon F1, stb.

A termesztéstechnológiai változatok az alábbiak lehetnek

- Üvegházi hajtatás (ültetés december-február hónapok­

ban)
- Fűtött fólia alatti hajtatás (ültetés február 10 - március
20.)
- Enyhe fűtésű fólia alatti hajtatás (ültetés március 15-30.)
- Fűtetlen fólia alatti hajtatás (ültetés április 1-10.)
- Üvegházi őszi hajtatás (ültetés augusztusban)
A talaj előkészítése ugyanaz, mint a paprikánál. A szerves
trágyázás is hasonló, csak kisebb, 10-15 kg/m2 a dózis, emel­
lett komposzt és kőzet őrlemények oldhatók.

115
Szaporítása

Tápkockás vagy cserepes palántával. Korai termesztésnél 10-es

cserépben állítjuk elő a palántát, később már 7-8 cm-es tápkoc­
kában is megfelelő. A palántanevelés fontosabb szakaszai: ve­
téstől a kelésig 6-10 nap, vetéstől a tűzdelésig 17-21 nap, ve­
téstől az ültetésig 9-12 hét, virágzástól az érésig 7-8-9 hét.

Tenyészterület, helyszükséglet

Vetés-tűzdelés 1500-3000 db/m2. A tűzdelés után 2-3 hétre

szétrakjuk a palántákat a jobb fényviszonyok biztosítása
érdekében. Az ültetésnél a folyton növő fajtákat 80x30-40-50
cm-re, 3^4 db/m2-re ültetjük.

Ápolás

A talajt ajánlatos fekete fóliával takarni. Kacsozás, kötözés, te-

tejezés, levelezés, a termékenyülés elősegítése (poszméhek),
fejtrágyázás komposzttal.

Öntözés

Ültetéskor növényenként 0,5 liter. Pótló öntözés: XII—I. hó kö­

zött 30 mm, XI-II. hó között 40 mm, X-III. hó között 60-70
mm, IX-IV. hó között 90 mm, VIII-V. hó között 150 mm,
VII-VI. hó között 170-180 mm.

Betakarítás

A virágzás kezdete után 8-9 hétre kezdődik a szedés. 7-8 na­

ponként szedjük, osztályozzuk.

116
Betegségek és kártevők

Számos baktériumos, vírusos és gombás betegség léphet fel.

Nagy odafigyelést igényelnek a rovarvektorokkal, illetve az
ápolással terjedő vírusbetegségek. Fontosabb kártevők a levél-
tetvek, az atkák, az üvegházi molytetű és a fonálférgek.
Az ellenük való védekezés a paprikánál leírtak szerint.

Uborka

A jó minőségű uborka étrendi hatása közismerten jó. Haj tatás­

ban főnövényként és saláta, retek, esetleg karalábé után, vagy
kitöltő termesztésként is szerepelhet.

Környezeti igénye

Melegigényes növény, hőoptimuma 25±7 °C. Fényigénye kö­

zepes, vízigénye nagy. Az uborka szereti a párás levegőt. A ta­
lajművelés előtt trágyázást, majd szántást és elmunkálást igé­
nyel. Ha szalmabálán akarjuk termeszteni, a bálákat be kell
süllyeszteni a talajba. Szerves trágyából 15-20 kg érett trágyát
adunk, komposzttal kiegészítjük.

Fajtaválaszték

Az uborka fajtaválasztéka rendkívül gazdag, így a teljesség igé­

nye nélkül néhány:
Kígyótípusú fajták: Aminex F1 Tosca F1, Corona F1 Gádor
F1, Sandra F1, Elka F1, Pepinex F1, Farbio F1 stb.
Minikígyó-típusú fajták: Flóra F1, Minibar F1, Samar F1.

117
 Salátauborka-fajták: Bellando F 1 , B u d a i félhosszú F1, Budai
korai, Darina F1, Kecskeméti saláta F1, Lovita F1, Pasca F1,
King F1, Szenzáció, Verino F1 stb.

Termesztéstechnológiai beosztásuk:

- Üvegházi hajtatás talajfűtéssel vagy szalmabálán (ültetés

november-december hónapokban)
- Fűtött fóliás (termálvizes) termesztés (ültetés január-feb­
ruárban)
- Enyhe fűtésű fóliás termesztés (ültetés március hónapban)
- Fűtés nélküli fóliás termesztés (ültetés április végén)
- Konzervuborka, kitöltő termesztés (ültetés május-június)

Szaporítása

Tápkockában, illetve cserepes palánta nevelésével. Fontosabb

időbeosztási adatok: előcsíráztatás a gyököcske megjelenéséig
1-2 nap, vetés-ültetés: 4-5 hét, vetés-szedés: 8-10 hét.
A palántanevelés tenyészterület-igénye: 10-es cserepekben,
8-10 cm-es tápkockákban. Ültetésnél novemberben 1,5 db nö­
vény m2-enként, decembertől márciusig történő ültetésnél 2
db/m2, áprilisi ültetésnél 2-2,5 db/m2. Sor- és tőtávolság: szal­
mabálán 160x40 cm, talajon 125x40 cm.

Ápolása

A talajt fekete fóliával kell takarni a víz megtartása és a gyomo-

sodás elkerülése érdekében. A kötözést úgy kell kialakítani,
hogy ne a szárhoz, hanem a tő alá rakjuk a zsineget. Levelez­
zük, tisztogatjuk, méheket telepítünk - a magvas (partenokarp)

118
fajták esetén a méheket kizárjuk. Metsszük, mely a virágzás
habitusa szerint változó (fajtaforgalmazó szerint).

Öntözés

Palántázáskor beiszapolás esetén 0,5 liter/tő. Csapadékpótló

öntözés: téli időszakban 40-75 mm, tavaszi-nyári időszakban
120-180 mm. Egy-egy alkalommal 20-30 mm a norma. Ha
frissítésre van szükség, egy-két mm víznormával végezzük. Pá­
rásítás céljából nagy melegben fontos az utak, sorközök öntö­
zése.

Betakarítás

A fajtára jellemző nagyságú terméseket szedjük. A salátaubor­

kát 3—4, a konzervuborkát 1-2 naponta szedjük. A várható ter­
més salátauborkánál 15-20 kg/m2, konzervuborkánál 6-10
2
kg/m .

Fontosabb betegségek és kártevők

Peronoszpóra, lisztharmat, fehérpenészes rothadás, fuzárium;

kártevők: levéltetvek, atkák, molytetvek, fonálférgek stb.

Védekezés

Betegségek esetén kén- és réztartalmú készítmények, ellenálló

fajták, paralux vagy egyéb kőzetőrlemények, zsurlóforrázat.
Kártevők esetében a ragadozók alkalmazása, kritikus esetben
piretrum (Dalmát virágpor) permetezésével segíthetünk, illetve
a gombaölőszeres kezelések egyben a kártevőket is gyérítik.

119
 Hónapos retek

Rövid tenyészideje miatt kiváló elővetemény vagy kitöltő nö­

vény a hajtatásban.

Környezeti igénye

A retek a hidegtűrő növények közé tartozik. Csírázása már

3 °C-nál elkezdődik, a gumóképződés idején nappal 18-20 °C,
míg éjjel 6-8 °C a számára megfelelő hőmérséklet - olyannyi­
ra, hogy nagy melegben csak lombot képez, és a meglévő gu­
mók pedig pudvásodnak. Fényigényes, gyenge megvilá­
gításban a lombja megnyúlik, a gumóképződés visszamarad.
Vízigénye nagy: a csírázáshoz sok vízre, míg a gumófejlődés­
hez egyenletes vízellátásra van szüksége.

Fajták

Certina, Korai legjobb, Novired, Patrícia, Sora, Szentesi hajta­

tó, Szentesi óriás, Tavasz gyöngye, Tavaszi piros.

Termesztéstechnológiai változatok

- Enyhe fűtésű fóliában (vetés január 10-30.)

- Fűtetlen fólia alatti hajtatás (vetés február 10-20.)

Termesztéstechnológia

A retek számára jó szerkezetű, aprómorzsás, de tömör talajt ké­

szítsünk. Laza talajban deformálódik a gumó. Trágyázását rövid
tenyészideje miatt közepes tápanyag-ellátottságú talajon mellőz­

120
zük. Vetése előtt közvetlenül ne trágyázzuk, mert erős lesz a gu­
mó íze. Szaporítását helyrevetéssel végezzük, a vetés mélysége
2-3 cm. Téli időben jó megoldás a magvak vékony selyempapírra
ragasztása, mellyel egyben a tőtávolságot is meghatározzuk. A ba­
rázda fenekére kihúzzuk a papírcsíkot és földdel letakarjuk.
Tenyészterülete 5x5 cm, a hajtatásban a soros vetést el kell
felejteni. Minimális ápolást igényel, öntözését folyamatosan
végezzük, a tenyészidő elején 10-20 mm, a közepétől pedig
25-30 mm vízzel.
A szedése viszonylag rövid idő múlva (30-50 nap) elkezdhe­
tő - amikor a gumó elérte a fajtára jellemző, a szabványnak meg­
felelő méretet. Válogatás, mosás után csomózva értékesítjük.

Fontosabb betegségei

Baktériumos rothadás, káposzta peronoszpóra.

Kártevői

Levéltetvek, repcedarázs, földibolhák, bagolypillelárvák.

Védekezés

A betegségek ellen paralux, réztartalmú készítmények, a kárte­

vők ellen telítetlen zsírsavak (káliszappan), piretrum, ragado­
zók alkalmazhatóak.

Fejes saláta

A saláta Magyarországon sokáig idénynövénynek számított -

ma már, ha kevesen is, szinte egész évben fogyasztják, és terje­

121
dőben van. Mivel nagy távolságokra nehezen szállítható, a kör­
nyező felvevő piacok igényeinek megfelelően kell előállítani.

Környezeti igény

Nem túl igényes, a magja már 2-3 °C-on csírázik, a növény

13-16 °C-on érzi magát a legjobban. A saláta a rozetta fejlett­
ségi állapotban elviseli a -5-8 °C-t is. Jó megjegyezni azt az ál­
talános szabályt, hogy a saláta magas hőmérsékleten laza, míg
alacsony hőmérsékleten tömött fejet képez. A fényigényes nö­
vények közé tartozik. A rövid tenyészidejű és hajtató fajták a
rövid, a nyári fajták a hosszú nappalokon mennek magszárba.
Vízigénye nagy, gyors fejlődéshez folyamatos vízellátást igé­
nyel.

Fajták

Aramír, Berlanda, Edina, Fanfar, Hajtató gigant, Isolde, Jessy,

Júlia, Nanda, Pia, Ravel, Tavaszi hajtató stb.

Termesztéstechnológia

A talaj-előkészítést az elővetemény lekerülése után ásóval vé­

gezzük, elmunkáljuk, és kijelöljük a növények helyét. A táp­
anyagot jó érett szerves trágya vagy komposzt formájában ad­
juk - a növény erősen nitráthalmozó. A szaporítását tápkockás
palántával végezzük. A vetéstől a kelésig 3-6 nap, a vetéstől a
tűzdelésig 3-4 hét, a vetéstől az ültetésig 6-8 hét, a vetéstől a
szedésig 10-14 hét telik el. A magot szaporító ládába vetjük, a
tűzdelést 5x5-ös tápkockába, a kiültetést 20×20 vagy 20×25
cm-re végezzük. A fejes saláta nagyon érzékeny a mély ültetés­

122
re. Minél korábban ültetjük, a tápkockából annál nagyobb rész
emelkedjen ki a talajból. Ápolásánál nagyon fontos a szellőzte­
tés. Gyenge fejlődés esetén komposzttal vagy zöldharmattal
fej trágyázzunk. Az öntözést úgy végezzük, hogy éjszakára fel­
száradjon a rákerülő víz. Betakarítását a teljesen kifejlett, tö­
mött salátafejek kialakulásakor végezzük.

Fontosabb betegségek és kártevők

Baktériumos levélszélrothadás, saláta-peronoszpóra, botritiszes

betegség, vírusfertőzések.
Kártevői: pajorok, drótférgek, levéltetű, bagolypillelárvák,
meztelen csiga stb. A legjobb védekezés az erőteljes, tömött nö­
vények előállítása, az ideális hőmérséklet tartása, a megfelelő
gyakoriságú szellőztetés, és az előző növényeknél felsorolt vé­
dekezési módok alkalmazása.

123
 A gomba ökológiai
termesztése

A gomba termesztésével az ember a vadon termő gombák

idényjellegét próbálja megszüntetni. Ma már elmondható,
hogy sok kudarc árán a világon igen sok gombafajt sikerült a
termesztésbe vonni és nemesíteni. Magyarországon csak né­
hány faj, a csiperkegomba, a laskagomba, a shii-take, és még
egypár kísérleti faj termesztése folyik. A biológiai termesz­
tést nem nehéz bevezetni, hiszen a hagyományos termesztés
sem áll messze tőle. Azokat a technológiai elemeket kell csak
helyettesíteni, amelyek a tápanyag utánpótlását, a rovarölősz­
eres kezeléseket, illetve egy-két gombaölőszeres kezelést he­
lyettesít.

Gazdasági jelentőségük
és feldolgozásuk
A gomba ma már keresettebb a hazai piacokon is, mint 20 év­
vel ezelőtt. Gazdaságosságát nagyban befolyásolja, hogy ki­
használatlan helyiségek is alkalmasak lehetnek a termesztésére,
ha adott a gazdaságos technológia beépítésének lehetősége. Na­
gyon fontos a megfelelő szaktudás és a körültekintő piacfelmé­

124
rés, amelynek a termesztő hely közelében kell lennie. A feldol­
gozás veszélyes és bonyolult technológiai folyamat, ezért a leg­
jobb megoldás a központi feldolgozó üzem, amely egyben in­
tegrálja is a termesztést.

Táplálkozási jelentőségük
Sokszor hallani, hogy a gomba húspótló, a húséval egyenértékű
fehérjéket és aminosavakat tartalmaz. Ez nem teljesen igaz -
sem a fehérjék minősége és hozzáférhetősége (emészthetősé­
ge), sem pedig mennyisége tekintetében. A húsfélék átlagosan
20%, a gombák 2-5% fehérjét tartalmaznak. így fehérjeszük­
ségletünk kielégítésében nincs nagy jelentőségük a gombáknak.
Egyébként a fehérjéik jól kiegészítik a körítés (burgonya, liszt,
rizs) növényi fehérjéit, tehát ilyen értelemben húspótlónak te­
kinthetjük, és így teljes értékű ételt készíthetünk belőlük.
A gombák átlagosan 90% vizet és 10% szárazanyagot tartal­
maznak. Ennek a szárazanyagnak valóban tetemes része, mint­
egy 30-35%-a fehérje. A másik fő csoportot a szénhidrátok al­
kotják (nyersrost, glikogén stb.). Találhatók a gombákban még
zsírsavak (olajsav, linolsav stb.), nem túl nagy mennyiségben
vitaminok (B1, B2, nikotinsav-amid, pantoténsav, D-vitamin),
ásványi anyagok (kálium, foszfor, vas stb.), illósavak, aromás
savak stb.
Táplálkozás-élettani szempontból jelentős az a tény, hogy
a gombák fűtőértéke (kalóriaértéke) kicsi, telítőértéke vi­
szont az emészthetetlen rosttartalmuk miatt nagy, ezért az
energiaszegény étrend szerves részét képezhetik. Cukorbete­
gek is fogyaszthatják. Legtöbben az íz- és aromaanyagok mi­

125
att kedvelik a gombás ételeket. Megjegyzem egyébként, hogy
az érzékeny gyomrúak, gyerekek és idősebbek tartózkodja­
nak a túlzott gombafogyasztástól, mert emésztési zavarokat
okozhat. Ugyancsak kerüljék a vesebetegek magas kálium­
tartalma miatt.
Ma a világon a fejlett társadalmakban a gombafogyasztás
évenként és fejenként 2-3 kg. Magyarországon ez a szám
0,6-0,7 kg, ami azt jelenti, hogy a hazai ökológiai gombater­
mesztés előtt kiugróan jó lehetőségek állnak, főleg ha figye­
lembe vesszük az exportlehetőségeket is.

A gombák életmódjáról
Amíg a zöld növények testüket a napenergia és a klorofill (zöld
színtestek) segítségével ásványi anyagokból, vízből és szén-di-
oxidból építik fel, addig az élőlények másik csoportja közvet­
lenül vagy közvetve a növényvilág által létrehozott, felhal­
mozott szerves anyagból él. A létfenntartásukhoz szükséges
energiát ezen szerves anyagok lebontása szolgáltatja. A gom­
bák a sejthártyájukon, a sejtfalon keresztül vízben oldott álla­
potban szívják fel. A gombák nagy többsége, a termesztett
gombák is, részt vesznek a szerves anyagok lebontásában, hu­
musszá, termőtalajjá való alakításában. A gomba a növekedése
során a növényi maradványok anyagát lebontja, illetve átala­
kítja, miközben szén-dioxid, víz és hő keletkezik. A szerves
anyagok lebontásához, „elégetéséhez” oxigénre van szüksége,
mint pl. az embernek.
A szerves anyagok megszerzésének, lebontásának módját il­
letően megkülönböztetünk korhadéklakó (pl. termesztett), élős­

126
ködő (pl. növény- és állatpatogén) és együttélő (pl. szimbiónta)
gombákat.
A gombák szervezete nem tagolódik gyökérre, szárra és le­
vélre, sejtjeik, szöveteik kevésbé differenciálódnak. A gomba
tenyészteste végtelen sok fonalas sejtből, hifából áll - e fonalak
összességét micéliumnak nevezzük. E pókhálószerű fonalak át­
szövik az alapanyagot, s ha a feltételek kedvezőek, termőtestet
fejlesztenek (amelyek hifákból állnak) és rendszerint kiemel­
kednek az aljzatból. A termesztett gombák nagy részénél a ter­
mőtest hordozza (lemezeik felületén) a szaporítósejteket, va­
gyis a spórákat, amelyek leválva milliószámra kerülnek a lég­
áramba. A termesztett gombák szaporítására mégsem a spórákat
használjuk, hanem gyakorlati okok miatt rendszerint micélium-
mal átszőtt gabonaszemeket - ezt nevezzük gombacsírának.

Termesztéstechnológia
A termesztett gombák a természetben kétféle aljzaton fordulnak
elő. Egy részük lebomlott trágyán, növényi maradványokon,
avaron terem, másik részük elhalt fákon, fatuskókon. Mestersé­
ges termesztésük is ennek megfelelően alakult ki. A kétspórás
csiperke hagyományosan komposztált lótrágyán, szalmafélé­
ken terem. A hangsúly a komposztáláson van. Mind a trágyát,
mind a szalmát több hétig kell kazalba rakva érlelni, közben át­
forgatni és nedvesíteni. E művelet folyamán mikrobiológiai,
kémiai és szerkezeti változások mennek végbe benne, végül az
alapanyag alkalmassá válik a termesztendő gomba számára, és
kevésbé alkalmassá egyéb szervezetek, pl. penészgombák meg­
telepedésére.

127
 A gombák másik csoportja (pl. a laskagombák) esetében le­
hetőleg nem túl régen kivágott fa feldarabolt törzsét oltjuk be
gombacsírával. A hónapokkal korábban kivágott fán már megte­
lepedhettek hasonló faanyagbontó gombák, pl. a taplógombák.
A két ismertetett hagyományos termesztési módszer között
manapság már számos átmeneti eljárás ismert.

A termesztésre alkalmas alapanyagok

Az alapanyagokat az összetételük és elkészítési módjuk szerint

a következő csoportokra oszthatjuk:

Farönk, fatuskó

Termeszthető rajta laskagomba, shii-take, ízletes tőkegomba,

déli tőkegomba, téli fülőke. A rönköket oltás után néhány hóna­
pig zárt térben átszövetjük, majd kertben, árnyékos, szélvédett
helyen a földbe süllyesztjük, ahol a rönkök kedvező időjárás
esetén akár több éven át teremnek.

Komposztált trágyák, szalmafélék

Termeszthető gombafajok: kétspórás és ízletes (nyári) csiperke,

gyapjas tintagomba, lila pereszke. A meghatározott trágyát
vagy szalmafélét benedvesítve és kazalba rakva (hogy beindul­
jon) többször átforgatjuk és meglocsoljuk, aminek következté­
ben 15-20 nap alatt komposztálódik. Ezután oltjuk be gomba­
csírával, majd ágyazzuk, vagy zsákoljuk.

Hőkezelt szalmafélék, növényi szár, faforgács, fűrészpor

A következő gombák az aljzat felszínén elhelyezett takaróföl­

dön nőnek: csiperkék, harmatgomba, gyapjas tintagomba, lila

128
pereszke, ördögszekér gomba. Más gombák a zsák oldalán ké­
szített lyukakon vagy a fóliát eltávolítva az aljzat felszínén búj­
nak elő: laskagombák, shii-take, déli tőkegomba, téli fülőke,
esetleg ízletes tőkegomba. Az alapanyagot aprítjuk, nedvesít­
jük, majd gőz (vagy saját hő) segítségével hőmérsékletét 2-3
napon keresztül 50-60 °C-on tartjuk. A lehűlt aljzatot becsíráz­
zuk, zsákokba töltjük és átszövetjük, ha szükséges, takaróföld­
del takarjuk.

100°C-on 1 óráig gőzölt szalmafélék, növényi szár, faforgács,

fűrészpor

Termeszthető gombák: késői laskagomba, nyári laskagomba,

hibrid laskagomba.
Bármelyik eljárást alkalmazzuk a felsoroltak közül, figye­
lembe kell venni a termesztendő gomba speciális igényeit.

Termesztőhelyiségek

E téren is elég nagy a választék. Egyedül a rönkös termesztés

esetén helyezünk el rönköket a szabadban. A többi aljzaton
valamilyen helyiségben javasolt a termesztés, főleg a kárte­
vők és az időjárási viszontagságok miatt. Lehet hobbi- vagy
kisüzemi termesztésről beszélni. A gombatermesztés gazdasá­
gossága jelentősen függ a termesztő helyiség megválasztásá­
tól, ezért igyekezzünk minden kedvező adottságot kihasználni
(klimatizálhatóság, fűtés, párásítás, szellőztetés). Épületeken
kívül használható még szigetelt, árnyékolható fóliasátor,
üvegház is - de ezekben inkább a termesztés folyhat -, mert a
kártevők miatt az átszövetést elsősorban épületben érdemes
végezni.

129
 A legtöbb gomba átszövetéséhez 20-25 °C körüli hőmérsék­
let szükséges. A termesztési hőmérsékletek már nagyon külön­
böznek.

A kétspórás csiperke termesztése

Termesztőhelyiségek, -berendezések és használatuk

Mélyen fekvő pincehelyiségekben egész évben lehet csiperkét

termeszteni. Félig földbe süllyesztet helyiségekben úgy kell a
termesztést irányítani, hogy a szedés időszaka ne essen a nyári
meleg hónapokra (június, július, augusztus). Erre fokozottan
kell figyelni a felszíni termesztőberendezéseknél. A könnyű-
szerkezetes felszíni berendezésekben csak ősztől tavaszig lehet
csiperkét termeszteni.
A telepítés tervezéséhez, a helyiség megválasztásához ismerni
kell a termelési ciklust. A pincében mindegy, hogy mikor telepí­
tünk, de a felszíni helyiségekben figyelemmel kell lenni az évszak­
okra.
A telepítés időszaka rendszerint szeptember és február eleje. A
felszíni helyiségekben az utolsó telepítés ideje március közepe.
A termesztőberendezéseknél fontos figyelembe venni két té­
nyezőt: az egyik a klíma, a másik a higiénia. Az előbbi a hőmér­
séklet, a páratartalom, a levegő ideális szinten tartását jelenti,
míg az utóbbi a környezettől, mezőgazdasági területtől (gyo­
mok, trágya, termőföld, zöldségfélék, szalma stb.) való megfe­
lelő távolságot. Nyitott ablakok, ajtók még szúnyoghálóval sem
biztonságosak.
A termesztőberendezések vagy helyiségek nagyságát rész­
ben az adottságok, részben a termesztés mérete, az értékesítési

130
lehetőségek stb. befolyásolják. A hasznosítás tervezéséhez: egy
100 m2-es helyiségnek csak 60%-át hasznosíthatjuk táptalajjal,
mivel a terület többi részét utak foglalják el, tehát 60 m2 a hasz­
nos terület. Egy hasznos m2-re 100 kg táptalaj telepíthető. A
táptalajjal töltött zsákok tömege 10-13, illetve 20-25 kg, tehát
1 m2-re 8-10 vagy 4-5 zsák helyezhető el.

Komposztálás

Ebben az esetben tágabbak a lehetőségek, mert a külső hőmér­

sékletnek kisebb a jelentősége. Higiéniai okokból csak mező-
gazdasági környezetben komposztálhatunk, ahol pl. az állattar­
tás is engedélyezett. A kész becsírázott zsákos aljzat azonban
már lakott területen - akár lakóház alagsorában is - elhelyezhe­
tő. Elvileg a szabadban is lehet komposztálni egész évben, de
jobb a szilárd burkolatú, lehetőleg fedett térben komposztálni.
A kazal környéke így könnyebben tisztán tartható, illetőleg ke­
vésbé fertőződik, azonkívül az időjárás viszontagságainak (eső,
szél) is kevésbé van kitéve. Lényeges, hogy a komposztálóhely
szellős legyen.
A komposztálás során a lótrágyát vagy egyéb szerves alap­
anyagokat, amelyek biológiai termesztésből származnak, ma­
gas hőmérsékleten (kazalban) hőkedvelő baktériumok, sugár­
gombák, penészgombák segítségével néhány hét alatt olyan ál­
lapotba hozzuk, amely a természetben több hónapig is eltarta­
na. Közben kizárjuk sok más versengő szervezet jelenlétét, élet-
lehetőségét.
A komposztálás során a mikroorganizmusoknak vízre és oxi­
génre van szükségük, ezért a kazlat meg kell forgatni, és a me­
leg következtében elpárolgott vizet pótolni kell. Közben a mik­
roorganizmusok a könnyen hozzáférhető anyagokat, a vízold­

131
ható szénhidrátokat lebontják, amelyek ha megmaradnának, a
konkurens penésznek kedveznének. Eközben értékes tápanyag­
ok mennek veszendőbe, de ez szükséges rossz. A keletkező
„biomassza” és a maradék rostanyagok a komposzt lehűlése
után kedvező tápanyagai lesznek a csiperkének. A komposztá­
lás közben antibiotikumok is keletkeznek a komposztban, me­
lyek a későbbiekben védik a csiperkét a versengő penészektől.
A komposztálás korszerű technológiával átlagosan 17-20 napot
vesz igénybe. Ezt követi a csírázás és zsáktöltés. A jó komposzt
szálas, de a szalmaszálak csavarásra könnyen szakadnak, mar­
kunkat nem szúrja, összeszorítva nem csepeg, rugalmas, színe
csokoládébama, kezünket nem piszkítja be, szaga kellemes.

Hőkezelés

A hőkezelés a komposztálás folytatása és befejezése ellenőrzött

körülmények között. Erre azért van szükség, mert a komposz-
tot a kártevőktől csak így tudjuk mentesíteni. Időtartama 7-10
nap - előtte a komposztálást is hasonló ideig folytatjuk, csak
közben a 7-10. napon megszakítjuk, és kezdetét veszi az igé­
nyes hőkezelés. A komposztot lassan kell felfűteni friss levegő
bejuttatása nélkül 25-30 óra alatt 56-58 °C-ra. Ezt az értéket (a
komposztban) 2-4 óráig kell tartani, azután megszüntetjük a fű­
tést és hagyjuk, hogy a komposzt hőmérséklete lassan, önma­
gától 45 °C-ra lehűljön. Ekkor friss levegő bejuttatásával gyors
lehűtést végzünk, és kezdődik a csírázás, zsákolás.

Csírázás, átszövetés

A gombacsíra mennyisége 100 kg komposztra számítva 0,5-1,0

liter lehet. A csíra 10%-át hagyjuk meg és szórjuk a zsákban lé­

132
vő komposzt felszínére. A csírázást steril körülmények között
kell végeznünk a fertőzések elkerülése végett.
Átszövetés: a micéliumok 22-26 °C-on (a komposztban
mérve) növekszenek a legjobban. Ha a levegő hőmérséklete
20 °C fölé emelkedik, folyamatosan ellenőrizni kell a komposzt
belsejének hőmérsékletét, mert a micéliumok 33 °C-os kom-
posztrétegben elpusztulnak. Nyáron még fontosabb ennek el­
lenőrzése, 28-30 °C-ot meghaladó hőmérséklet esetén intenzí­
ven szellőztetni kell. Két kritikus időpont is lehet a túlmelege-
désre: egyik a csírázás, a másik az átszövetés 10-15. napja. A
túlmelegedést minden eszközzel meg kell akadályozni.
Takaróanyag nélkül a komposzt nem hoz termőtestet. A ta­
karóanyagok lehetnek: mészkőpor, homok, vályogtalaj + 20-30
térfogatszázalék tőzeg, vagy tőzeg + 20-30 térfogatszázalék
cukorgyári mésziszap. Ezeket is fertőtleníteni kell hővel 5 órán
át 60 °C-on. A takarás ideje az átszövés vége, amely a csírázás
után 12-14 nappal következik be. A takaró közeg 3,5-4,0 cm
legyen.
A takarástól a micéliumoknak a takaróanyag felszínén való
megjelenéséig 8-14 nap telik el. Ilyenkor az optimális hőmér­
séklet 18-22 °C, a relatív páratartalom 90-95%-os, melyet az
utak locsolásával érhetünk el. A takaróanyagot mindig nyirko­
sán kell tartani, de ne öntözzük túl, mert ha a komposzt is ned­
ves lesz, berohadhat.

A tűfejképződéstől a borsónagyságig

A micélium kifutása idején még mindig tartani kell a 90-95% re­

latív páratartalmat az utak öntözésével, de meg kell kezdeni a
szellőztetést is intenzíven. A levegő hőmérsékletét fokozatosan
csökkentsük 16-18 °C-ra, mert ha ezt nem sikerül elérni, a micé-

133
lium túlságosan kifut a takaróanyag felszínére. A túl korai szel­
lőztetés sem jó, mert akkor a kis gombák mélyen képződnek.

A borsónagyságtól a szedésig

Amikor a gombák zöme eléri az 5-6 mm-es nagyságot, csök­

kentsük a szellőzés mértékét az előző időszak egyharmadára, a
hőmérséklet maradjon 16-18 °C és a relatív páratartalom ki­
sebb, 80-85% legyen.

Szedés

A gombák akkor érik el a szedési érettségüket, amikor a kalap szé­

le kissé eltávolodik a tönktől és a lemezeket fedő hártya tapintha-
tóvá válik. Ez a tűfejállapottól számítva 5-8 nap. A gombát csava­
ró mozdulattal vegyük le és a tönk alsó részét késsel vágjuk le. A
leszedett gombát 1-2 órán belül vigyük hűtőhelyiségbe (2-4 °C).

A laskagomba termesztése

A termesztésnek két típusát különböztetjük meg: az extenzív és

az intenzív termesztési módot. Az extenzív termesztés letermelt
nyárfák rönkjein és tuskóin történik, melyet csak akkor alkal­
mazhatunk biológiai termesztésben, ha ott legalább öt éve nem
volt vegyszer- és műtrágya-felhasználás. A rönköket, tuskókat
gombafonallal beoltják, és ha az átszövi a fa anyagát, megjelen­
nek a termőtestek, melyeket a fajra jellemző fejlettségnél leter­
melünk, válogatás és csomagolás után értékesítünk.
Az ilyen termelés esetén kevés az esélyünk a kártevőkkel
szemben. Az intenzív termesztési mód sokkal kedvezőbb, mert

134
az alapanyag mezőgazdasági hulladékból készül, és a termesz­
tést valamilyen termesztőhelyiségben végezzük. Az alapanya­
got aprítjuk, majd száraz állapotban egy óráig gőzöljük. Gőzö­
lés után hideg vízzel nedvesítjük, majd hozzákeverjük a gom­
bacsírát és perforált fóliazsákba töltjük.
A nagyüzemi technológia abban tér el ettől, hogy az aprítás
után nedvesítenek, majd nagy helyiségben vagy konténerben
50-60 °C-on 3-4 napig hőkezelnek. Ezidő alatt szaporodnak el
a megfelelő mikroorganizmusok, hasonlóképpen, mint a
csiperkekomposzt hőkezelésekor. Lehűlés után csírázás, zsák­
töltés következik. Ez az általánosan alkalmazott eljárás.
A becsírázott aljzat megfelelő helyiségben 20-30 nap múlva
átszövődik, kifehéredik, összeáll, és kedvező körülmények között
a perforációkon keresztül megjelennek a gombakezdemények. A
termesztési idő több tényezőtől függően 1-2 hónapig tart.

Termesztőhelyiségek

A laskagomba termesztésére a csiperkénél javasolt összes he­

lyiségtípus megfelel azzal a különbséggel, hogy a laskagombá-
nak természetes vagy mesterséges fényre van szüksége, továb­
bá nyáron is termeszthető fóliás könnyűszerkezetes berende­
zésben. Az átszövetés és termesztés folyhat ugyanazon a he­
lyen, de lehetőleg egy helyiségben azonos korú aljzatot helye­
zünk el higiéniai okok miatt. A helyiség 1 m2-ére három szint
esetén 110-120 kg aljzatot számíthatunk.

Szellőztetés

Ez a laskagomba termesztésének legsarkalatosabb pontja, külö­

nösen ha fűtéssel és párásítással termelünk. A laskagombának

135
négy-ötször nagyobb a szellőzési igénye, mint a csiperkének. A
szellőzési megoldásoknál figyelembe kell venni a gombalegyek
fertőzési veszélyét, olyan megoldást kell alkalmazni, amellyel
távol tarthatjuk a termő gombáktól (pl. magasra kivezetett kür­
tők tüll takarással).

Fűtés

Decemberben, januárban, februárban a fűtésről is gondoskodni

kell. Az átszövetés alatt 15-20 °C-ot, a termesztés alatt 12-16
°C-ot kell tartanunk. A szellőztetés miatt ez jelentős energia-
költséggel jár. Kedvezőbb a helyzet, ha hőcserélőt használunk
(kisebb az energiaveszteség). A fűtés sohasem legyen közvet­
len, hanem közvetett - a legjobb megoldás a padló- vagy talaj­
fűtés. A friss levegőt mindig a szabadból vezessük a légtérbe.
Figyeljünk arra, hogy a gombák minden idegen illatot át­
vesznek (pl. gázolaj).

Párásítás

A befúvandó levegőt nagy nyomású szórófejekkel vagy gőzbe-

fúvóval még a légcsatomában kell párásítani. Kellően párásított
levegő esetén nincs szükség a padozat locsolására. Ha a párásí­
tást és a légbefúvást külön oldjuk meg, egyenetlen lesz a klíma,
és az a gomba minőségi romlásához vezet.

Megvilágítás

A laskagomba fényigénye 100-500 lux. Ha lehetőségünk van

rá, természetes fényt használjunk, ha ez nem oldható meg, ak­
kor 10 m2-ként legalább egy kékes fényű fénycsövet helyez­

136
zünk el. A tapasztalatok szerint a szellőzés mértéke jobban be­
folyásolja a kalap-tönk arányt, mint a megvilágítás, és akkor is
inkább a szellőzéssel van baj, ha a fiatal termőtestek megnyúlt
szárral a fény felé dőlnek.

Gombacsíra

Műanyag zacskóban vagy 5 literes üvegben kapható. A csírát

megbontatlan állapotban száraz, hűvös helyen több napig tárol­
hatjuk, alacsonyabb hőmérsékleten (10-15 °C) egy-két hétig,
hűtőkamrában (2 °C-on) egy-két hónapig.

Nedvesítés, csírázás, zsáktöltés

A száraz állapotban 100 °C-on gőzölt aljzatot egy óra hőntartás

után kiborítjuk egy megfelelő méretű tálcára vagy a lemosott,
fertőtlenített betonpadozatra. Kitűnő megoldás a rácsos álfenék­
kel ellátott, gördíthető keverőtartály, amelyben ventilátor segíti
a gyors lehűlést. A nedvesítéshez 100 kg légszáraz anyagra
180-200 liter vizet számítunk. A vízhez keverjünk zsurlófőzetet
a későbbi penészgomba-fertőzés elkerülése érdekében. A bened-
vesítéssel egyidejűleg az alapanyag is lehűl, és 30 °C-on már
megkezdődhet a csírázás. A benedvesített alapanyaghoz 100 kg-
onként 5 liter csírát keverünk, amit előzőleg szétmorzsolunk. A
csírával összekevert anyagot erősen tömörítve perforált fóliazsá­
kokba töltjük. A zsákok súlya 10-15 kg-os legyen.

Átszövetés

A zsákokat az előzőekben javasolt helyiségekben szövetjük

át. A lényegesebb szempontok: lehetőleg masszív épületben,

137
pincében, alagsorban, mesterséges szellőztetés mellett. Bom-
ló szerves anyag, zöldségfélék, gyomok, kidobott laskaaljzat
stb. nem lehet a közelben. A nyitott ajtók, ablakok, rések,
szellőzőnyílások szabadon nagyon veszélyesek (tüllel le kell
fedni).
A zsákokat a padozaton vagy polcokon helyezzük el. Minde­
nütt alapvető követelmény, hogy a zsákok ne érjenek egymás­
hoz. Több helyen kell mérni a zsákok belsejének hőmérsékle­
tét, és ha az 25 °C fölé emelkedik vagy megközelíti a 30 °C-ot,
intenzíven kell szellőztetni, főleg éjszaka, hogy a keletkező hőt
elvezessük. Ekkor több friss levegőre van szükség, mint a ter­
mésidő alatt, ilyenkor tehát nem cirkuláltatjuk vissza a levegőt,
hanem csak külső beáramoltatást végzünk. Két bemelegedési
csúcs van: az első közvetlenül csírázás után a szaporodásnak in­
dult mikroorganizmusok miatt, a második a 7.-15. napon a mi-
célium által termelt hő következtében (ez a veszélyesebb).
Ezért 15 °C-os helyiségben is átszövethetünk, télen mérsékelve
a fűtési költségeket. Az átszövetés ideje alatt is kell bizonyos
mérvű szellőztetés, hogy a gombakezdemények majd a lyukak­
nál induljanak fejlődésnek. Fényre még nincs szükség, és a pá­
ra is csak olyan mértékben fontos, hogy a zsákok még a perfo­
ráción keresztül se száradjanak ki.
A zsákok elhelyezése után minden felületet, a zsákokat is,
porozzuk vagy permetezzük piretrum virágporral, vagy az olda­
tával. A légtérbe helyezzünk ki légyfogó csíkokat, készítsünk
légycsapdát, szirupos levet piretrum virágporral kombinálva.

Termőre fordítás, termés

Ha a lehetőségünk engedi, a termelést is ott folytassuk, ahol az

átszövetést végeztük (a zsákok mozgatása nélkül). A gombák

138
kétoldalt a szedőút felé nőnek a lyukakon keresztül. A perforá­
ción való termesztésnek több előnye van: az aljzat nem szárad
ki, könnyebb a klimatizálás, a szedés, higiénikusabb az eltávo­
lítás. Az első hullám után vannak, akik kényszerből leszedik a
zsákot az aljzatról, vagy nagyobb perforációt képeznek a zsá­
kokon, de egyik sem jó megoldás - a rosszul tömött, laza zsá­
koknál nyújt átmeneti megoldást, de nem lesz egyenletes szép
termés.
Az átszövődött, kifehéredett zsákokat a termőhelyen egy­
másra is rakhatjuk, de ne képezzünk folyamatos falat, hanem
tömbösen helyezzük el a zsákoszlopot. Az egymásra rakott
zsákoknál a fólia az aljzatra feszül - ez nem baj, de hátránya,
hogy kisebb lesz a termőfelület. Minden esetre egyszerűbb
és egyenletesebben terem az egysoros elrendezés. Kisebb a
veszélye a befülledésnek és a deformált termés kialakulásá­
nak.

Szellőztetés

A szellőztetés 200-500 m3/t/h légmennyiség a hőmérséklet, a

fajta függvényében, a szükségletnek megfelelően, visszacirku-
láltatva. Kisebb szellőzési igény mellett óraszerkezettel szaka­
szosan is működtethető a ventilátor, de a belső légkeverő venti­
látor ilyenkor is folyamatosan működjön. A termőtestek torzu­
lása az esetek túlnyomó többségében a hiányos szellőztetés kö­
vetkezménye. A termőtestek képződésének idején nagy,
90-95%-os relatív páratartalomra van szükség. Később a gom­
bák növekedése során elegendő a 80-90%-os is. Sőt, ilyenkor
kifejezetten káros a túlöntözés, párásítás, mert az az aljzat nagy
nedvességtartalmával, hiányos szellőzéssel jár együtt, és a
gombákat baktériumos rothadás támadja meg.

139
Fűtés

A fűtéssel a fajta igényét kell kielégítenünk. A késői laskagomba

12-15 °C között terem optimálisan, de a hibrid fajták is termeszt­
hetők ezen a hőmérsékleten. A nyári hibrid fajták 15-25 °C kö­
zött teremnek megfelelően. Rövid ideig (napközben) a 30 °C-ot
is elviselik, bár az egyes fajták között vannak különbségek.

Megvilágítás

A megvilágításra a gombakezdeményeknek a perforációkon va­

ló megjelenésétől van szükség napi 8-10 óra időtartammal,
100-500 lux megvilágítással.

Növényvédelem

A termésidő alatt a növényvédelem az esetek többségében a na­

gyobb mennyiségben megjelenő gombaszúnyogok elleni véde­
kezésből áll. A szúnyogok nem károsítják a gombát, csak az alj­
zatot, azt is elsősorban akkor, ha csírázáskor, zsákoláskor, át-
szövetés alatt hozzáférnek. Ha a csírázás, átszövetés alatt eleget
tettünk a higiéniai és növényvédelmi követelményeknek, elő­
írásoknak, nem lehet súlyos kártételünk.

Szedés, értékesítés

A hőmérséklettől és a talajtól függően a hibrid fajták termőtest-

kezdeményei a csírázás után 15-20 nappal, a késői fajtáké
30-35 nappal jelennek meg apró „dudorok” formájában. Teljes
kifejlődésükhöz 4-10 napra van szükség attól függően, hogy
milyen hőmérséklet áll rendelkezésükre. A hibrid fajták tenyé-

140
szideje jóval rövidebb, mint a késői fajtáké. A terméshullámok
10-15 naponként jelentkeznek, a gomba mennyisége folyama­
tosan csökken.
A gombákat le kell szedni még mielőtt a kalapok kissé be­
göngyölt széle kiegyenesedne. A későn szedett gomba kalapja
kiegyenesedik, kiterül, esetleg tölcséresedik - ilyenkor szedve
a húsa rágós lesz. A túlérett gombák intenzívebben szórják a
spóráikat - ez a szedőknél allergiát, köhögést válthat ki, ami
szükségessé teszi a légzésvédő használatát.
A gombát a csokraival szedjük le, gyűjtőládába rakjuk, és
szellős helyiségben manipuláljuk. A napi szedést legkésőbb
másnap szállítsuk a rendeltetési helyére. A laskagomba hamar
kiszárad, berepedezik és sárgul, ha a rekesz nem szellőzik, be-
fulled. A gombát hűtőhelyiségben 4 °C-on 2-3 napig, 1 °C-on
egy hétig tárolhatjuk.
A várható termés mennyisége a becsírázott aljzat tömegének
15-25%-a, tehát 100 kg aljzat 15-25 kg gombát teremhet (a
szárát is beleértve).
Intenzív termesztés esetén 3, külterjes termesztésnél 4-5 ter­
méshullámot várunk meg, ami kb. 1-2 hónapig tart.
A letermett blokkokat több száz méterre távolítsuk el a telep­
ről, a helyiséget takarítsuk, majd fertőtlenítsük ki 10%-os hypós
oldattal való áztató permetezéssel (A- vagy X-betétes légzésvé­
dőt használva). A letermett aljzat szétzúzva komposztként, vagy
esetleg tüzelőanyagként felhasználható.

141
 A shii-take gomba termesztése

Ennek az értékes gombának (melynek ára három-négyszerese a

laskáénak) a termesztése Magyarországon még kis mennyiség­
ben folyik. Hagyományos eljárásban alapanyagként fertőtlení­
tett fűrészport használnak korpa adalékanyaggal - ez azonban
drága, ezért hazánkban elsősorban a bőven rendelkezésre álló
búzaszalmát használják, amit a csiperke- és a laskagombánál
bevált gyakorlat szerint hőkezelnek, hogy elpusztítsák a benne
lévő kórokozókat, kártevőket. Hőkezelés után a szalma nedves­
ségtartalmát 65%-ra állítják be. A gombacsírát 5 tömegszáza­
lékban keverik a táptalajba.

Termesztéstechnológia

Termesztéstechnológiája a laskagombáéhoz hasonló. Átszöve-

tés alatt 15-20 °C-t célszerű tartani, mert ez a hőmérséklet a
penészgombák fejlődésének nem kedvez, míg a shii-take micé-
liuma ugyan lassabban, de egyenletesen átszövi a táptalajt. A
micélium növekedésekor kevés friss levegőt igényel. Ilyen kö­
rülmények között az átszővődés 20-30 napig tart, majd mint­
egy 30-40 nap alatt a tömbök bebamulnak. Ez jelzi az érlelési
időszak végét, és a termőre fordulás idejét. A kis termőtestek
megjelenésekor a termesztő helyiség relatív páratartalma 90%
legyen, és növelni kell a friss levegő mennyiségét. Az első ter­
mőtestek a csírázás után 70-80 nappal alakulnak ki, és utána
egy héttel szedhetők. A termőidőszakban 6-8 óra megvilágítás
szükséges.
Az első termőhullám után a tömböket újra kell nedvesíteni
(mert nedvességtartalmuk lecsökken), hogy a második hullám­
ban is megfelelő mennyiségű és minőségű termőtest fejlődjön.

142
Az első termőhullámban kb. 10%-os, a másodikban 5-6%-os
hozam érhető el.

Az említetteken kívül még az alábbi gombák termeszthetők:

Harmatgomba, ízletes csiperke, gyapjas tintagomba, lila pe-

reszke, téli fülőke, déli tőkegomba, ízletes tőkegomba, ördög-
szekérgomba, csoportos pereszke, hortobágyi csiperke, és több
gombafaj termesztésbe vonásának kísérletei folynak.
A gombatermesztés, de különösen a biogomba termesztése
Magyarországon ma az exportra épül - szinte minden biogom­
ba külföldre kerül, mert magas ára ellenére (10%-os felárat lehet
vele elérni) ott van rá kereslet, és biztonságosan értékesíthető.

143
 Irodalomj egyzék

Balázs K. - Mészáros Z. (1989): Biológiai védekezés termé­

szetes ellenségekkel. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Balázs S. (1994): Zöldségtermesztők kézikönyve. Mezőgazda
Kiadó, Budapest
Balázs S. - Filius I. (1995): Zöldségtermesztés a házikertben.
Mezőgazda Kiadó, Budapest
Bernáth J. (szerk.) (1993): Vadon termő és termesztett gyógy­
növények. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Budai Cs. (1986): Biológiai védekezés a növényházak kártevői
ellen.
Cselőtei L. - Nyújtó S. - Csáky A. (1993): Kertészet. Mező­
gazda Kiadó, Budapest
Fischl G. (1998): A biológiai növényvédelem alapjai. Keszthely
Glits M. - Horváth J. - Kuroli G. - Petróczi I. (1997): Nö­
vényvédelem. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Győrffy S. (1996): Naprakész kertünk. Agroinform Kiadóház,
Budapest
Győri D. (1984): A talaj termékenysége. Mezőgazdasági Ki­
adó, Budapest
Hamilton, G. (1987): Successful Organic Gardening. Dorling
Kindersley Limited, London

144
Jenser G. - Mészáros Gy. - Sáringer Gy. (1998): Szántóföl­
di és kertészeti növények kártevői. Mezőgazda Kiadó, Buda­
pest
Jermy T. (1967): Biológiai védekezés a növény kártevői ellen.
Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Malais, M. - Ranensberg, W. I. (1992): The biology of
glasshouse pests and their natural enemieres. Knowing and
recognizing, Koppért Biological Systems
Mihályffy J. (szerk.) (1996): Zöldség, gyümölcs, szőlő,
gyógy- és dísznövény termesztése. Info-PROD
Mi kell a shii-take gombának? In: Kertészet és Szőlészet,
2001., 50. évf. 24. sz., pp. 14-15.
Nagy J. (1998): Haszonkert a ház körül. Zöldség-, fűszer- és
gyógynövények termesztése. Mezőgazdasági Szaktudás Ki­
adó, Budapest
Polgár L. (1999) A biológiai növényvédelem és helyzete Ma­
gyarországon. Budapest, MTA Növényvédelmi Kutató Intézet
SárközyP. - Seléndy Sz. (1995): Biogazda 1. 2. 3. Biokultúra
Egyesület, Budapest
Schmid, O. - Henggeler, S. (1999): Szelíd növényvédelem.
Ökoszerviz, Budapest
Seléndy Sz. (1997): Biogazdálkodás. Az ökológiai szemléletű
gazdálkodás kézikönyve. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó,
Budapest
Steiner, H. (1994): Hasznos élő szervezetek a kertben. Ulmer
Túri I. (szerk.) (1993): Zöldséghajtatás. Mezőgazda Kiadó, Bu­
dapest
Sulyok K. - Siklós L. (1988): Vetéstől a tálalásig. Mezőgaz­
dasági Kiadó, Budapest
Sumakov - Guszev - Fedorincsik (1975): Biológiai növény-
védelem. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

145
Szili I. (1990): A csiperke és más gombák háztáji termesztése.
Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Szili I. (1994): Gombatermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest

146
 Tartalomjegyzék

Előszó ................................................................................................ 5

Bevezető............................................................................................. 6

Ökológiai zöldségtermesztés.............................................................. 9
Általános rész................................................................................... 9
A zöldségnövények gazdasági jelentősége .................................. 16
Zöldségtermesztés ........................................................................ 22
Káposztafélék........................................................................... 27
Fejes káposzta, vöröskáposzta és kelkáposzta ... 28
Karalábé ............................................................................. 34
Karfiol................................................................................. 36
Brokkoli.............................................................................. 37
Bimbós kel.......................................................................... 38
Kínai kel ............................................................................. 40
Gyökérzöldségek ..................................................................... 41
Sárgarépa............................................................................ 42
Petrezselyem ...................................................................... 46
Pasztinák............................................................................. 47
Zeller................................................................................... 48
Retek................................................................................... 50
Cékla................................................................................... 53

147
 Feketegyökér....................................................................... ...54
Hagymafélék ...............................................................................55
Vöröshagyma...................................................................... ...55
Fokhagyma ......................................................................... ...60
Póréhagyma............................................................................62
Metélőhagyma........................................................................63
Burgonyafélék ......................................................................... ...63
Paradicsom ......................................................................... ...63
Paprika ...................................................................................68
Tojásgyümölcs vagy padlizsán........................................... ...71
Kabakosok................................................................................ ...72
Uborka................................................................................. ...73
Cukkini ..................................................................................78
Spárgatök............................................................................ ...79
Laskatök ............................................................................. ...80
Sütőtök ............................................................................... ...81
Sárgadinnye............................................................................83
Görögdinnye ..........................................................................86
Hüvelyesek .............................................................................. ...91
Zöldborsó ........................................................................... ...91
Bab .........................................................................................92
Lóbab ..................................................................................... 93
Levélzöldségek......................................................................... ... 94
Saláták................................................................................. ... 94
Fejes saláta ....................................................................... 94
Tépő- és metélősaláta ................................................... ... 94
Jégsaláta ..................................... .................................. ... 94
Cikóriasaláták................................................................... 95
Pitypang ......................................................... .............. ... 95
Galambbegysaláta............................................................. 95
Spenót..................................................................................... 96

148
 Sóska................................................................................... ....96
Mángold ............................................................................. ....96
Évelő zöldségfélék................................................................... ....96
Rebarbara ........................................................................... ....96
Zöldspárga...............................................................................97
Egyéb zöldségek ..........................................................................98
Csemegekukorica....................................................................98

Hajtatott növények ökológiai termesztése......................................... 108

A hajtatás lehetősége ökológiai módon,
gazdasági jelentősége............................................................... 108
Üveg és fólia alatti termesztés, hajtatás........................................ 110
A paprika ökológiai hajtatása................................................... 111
Paradicsom............................................................................... 115
Uborka...................................................................................... 117
Hónapos retek .......................................................................... 120
Fejes saláta............................................................................... 121

A gomba ökológiai termesztése..........................................................124

Gazdasági jelentőségük és feldolgozásuk .................................... 124
Táplálkozási jelentőségük............................................................. 125
A gombák életmódjáról................................................................. 126
Termesztéstechnológia .................................................................127
A kétspórás csiperke termesztése ........................................... 130
A laskagomba termesztése ...................................................... 134
A shii-take gomba termesztése................................................ 142

Irodalomjegyzék................................................................................. 144

149
U. Hofmann-P. Köpfer- A. Werner: Ökológiai szőlőtermesztés.................... . 4500 Ft
Tamás E.: Biokertészkedés.............................................................. . 2900 Ft
W. Franké: Biokert -Az öngyógyító vegyeskert....................................... . 2500 Ft
Horváth Gy.: Zöldség- és fűszerkülönlegességek termesztése ...................... . 2980 Ft
Galambosi B.: Fűszernövények és gyógynövények................................... . 2500 Ft
Holb I. (szerk.): A gyümölcsösök és a szőlő ökológiai növényvédelme.. 3900 Ft
Jenser G. (szerk.): Integrált növényvédelem a kártevők ellen................... .... 2900 Ft
Budai Cs. (szerk.): Biológiai növényvédelem hajtató kertészeknek . . . . 3200 Ft
Tóth M.: A gyümölcsfélék és a szőlő kiskerti védelme ........................... .... 3900 Ft
Bodor J.: Kerti károsítok ............................................................ .... 2500 Ft
D. Mierswa: A hobbikertész üvegháza.............................................. .... 25001
Mini Gy.: A kíváncsi kertész ......................................................... .... 39001
Czáka S. - Valló L.: A metszés ábécéje ............................................. .... 29801
Czáka S. - Füstös Zs. - Hrotkó K.: A növényszaporítás ábécéje ................ .... 29801
Czáka S. - Molnár M. - Bálint J.: A növényvédelem ábécéje ........................ 29801

A könyvek a következő címen rendelhetők meg:

MEZŐGAZDA KIADÓ
1097 Budapest, Ecseri út 14-16. • Telefon: 407-1020, 407-1787
 A zöldségnövények az egészséges táplálkozás
alappillérei. Az ökológiai módszerekkel,
technológiával termesztett zöldség lényegesen jobb ízű,
nem tartalmaz szermaradványt és jobban tárolható.
A betegségek fellépése gyakran
a helytelenül megválasztott termőhelyre, fajtára
vagy termesztési módra vezethető vissza.
A könyv ezért hangsúlyozza a megfelelő fajták
használatát, a betegségek elleni
biológiai védekezés módszereit, a szomszédnövények
jótékony hatását, a termésbetakarítás,
tárolás legcélszerűbb módjait.
Míg a szabadföldi zöldségek termesztését
lényegretörően fogalmazza meg, a paprika, paradicsom,
uborka, hónapos retek, fejes saláta hajtatásához
igen részletes, pontos termesztéstechnológiát ad.
A könyv zárófejezete a kétspórás csiperke,
a laska és a shii-take gomba biológiai termesztését
tartalmazza. A szerző azon kivételek közé tartozik,
aki nemcsak tanítja, hanem sikeresen műveli is
az ökológiai zöldségtermesztést.
Amit leír, az hosszú évek tapasztalatának
és a hazai gyakorlat próbájának összegzése.

ISBN 978-963-286-519-5