Mészáros József. Játékelmélet PDF

Mészáros József
Játékelmélet
Mészáros József
Játékelmélet
Gondolat Kiadó
Budapest 2003
Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó
rendszerben való tárolás a kiadó el®zetes írásbeli hozzájárulásához van kötve.
c Mészáros József, 2003

A kiadásért felel Bácskai István

Szöveggondozó Koltai Mária
Fedélterv Pintér László
A kiadási munkálatokat a Books In Print végezte
ISBN 963 9567 04 3

El®szó
Az olvasó az utóbbi években a Budapesti M¶szaki és Gazdaságtudományi Egye-

temen tartott Játékelmélet a társadalomtudományokban el®adás leírt változatát
tartja a kezében. A jegyzet bevezet® jelleg¶ ismereteket ad. A szerz® igyeke-
zett nem technikai jelleg¶ el®adásokat tartani, és ilyen jegyzetet írni. Magyar
nyelven több játékelmélet jegyzet is olvasható, így: Forgó Ferenc- Szép Jen®:
Bevezetés a játékelméletbe, Szidarovszki Ferenc-Molnár Sándor: Bevezetés a
játékelméletbe m¶szaki alkalmazásokkal, valamint Filep László: Bevezetés a já-
tékelméletbe jegyzete. Az els® két jegyzet er®sen technikai jelleg¶ és mind a
három jegyzet húsz évvel ezel®tt íródott. Az utóbb évtizedekben számos új
alkalmazásra került sor és a játékelméleti irodalma is rendkívüli mértékben ki-
b®vült.
A téma iránt érdekl®d® olvasóknak a technikaibb jelleg¶ bevezetések közül
gyelmébe ajánlom: Aumann, Robert: Lectures on Game Theory; Fudenberg,
Drew and Jean Tirole: Game Theory; Osborne, Martin J. and Ariel Rubinstein:
A Course in Game Theory könyveit. A nem technikai jelleg¶ bevezet® könyvek
iránt érdekl®d®knek pedig olvasásra ajánlom: Axelrod, Robert: The evolution
of cooperation; Binmore, Ken: Fun and games; Gardner, Roy: Games for Bus-
siness and Economics; Morrow, James D.: Game Theory for Political Scientists
könyveit.
A jegyzet I. fejezetében a kétjátékosos játékok segítségével áttekintjük az
alapfogalmakat. A továbbiakban a szokásos tárgyalást követve megismerjük
a teljes információs játékok alapfogalmait. A függelékben néhány alkalmazási
területet tekintünk át. A gazdasági játékok fejezetben összegy¶jtve újraolvas-
hatóak a jegyzetben elszórt példák.
Mindenkinek jó munkát, jó olvasást kívánok!
i
ii
Tartalomjegyzék
El®szó i
Tartalomjegyzék iii
Bevezetés 1
I Játékok két játékossal 9
1 Játékok normál alakban 11

1.1. 2 szerepl®s teljes információs szimultán lépéses játékok . . . . . . 13
1.2. Iterált dominancia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
1.3. A játék nyeregpontja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20
1.4. Kevert stratégiák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22
1.5. Verseng® játékok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24
2 Szekvenciális játékok 27
2.1. A játék extenzív formája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27
II Játékok több játékossal 33
1 Nem kooperatív játékok normál alakban 35

1.1. Kevert stratégiák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36
1.2. A játékok normál alakja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39
1.2.1. Korrelált egyensúly . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39
2 Nash tétel 43
iii
iv TARTALOMJEGYZÉK
3 A játékok extenzív formája 47

3.1. Extenzív játékok normál alakban . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50
3.2. Részjáték . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51
3.3. Indukció visszafelé . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53
4 Racionalizálhatóság 55
5 Információfüggvény 59
5.1. Tudásfüggvény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60
5.2. Ismeret és megoldási koncepció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63
5.3. Bayes-i játékok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64
6 Ismételt játékok 67
6.1. Végtelenszer ismételt játékok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67
6.2. Végtelen játék diszkontálás nélkül . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68
6.3. Nash egyensúly diszkontálással . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70
6.4. Részjáték . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72
6.5. Nash visszacsapás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73
6.6. Véges ismétl®dés¶ játékok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73
6.7. Alkalmazás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75
6.7.1. Ismételt Cournot-játék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75
6.7.2. Nash visszacsapás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75
6.7.3. Répa és bot stratégia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76
7 Evolúciós egyensúly 79
7.1. Szelekció a válasz dinamikája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79
7.2. Mutáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82
8 Kooperatív játékok átvihet® nyereménnyel 83

8.1. Piaci játék átvihet® nyereménnyel . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94
8.1.1. Megoldási koncepciók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96
8.2. Alkudozási (bargaining) halmaz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96
8.2.1. Kernel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97
8.3. A játék "sejtmagja" (nucleolus) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99
9 Shapley érték 103

9.1. Hatalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109
TARTALOMJEGYZÉK v
III Függelék 113

1 Preferenciák és Pareto elvek 115
1.1. Az egyéni preferenciák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117
1.2. Maximális elemek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 119
1.3. Választási függvény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 120
1.4. Racionalitás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123
1.4.1. Kvázitranzitív racionalitás . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125
1.4.2. Egyérték¶ függvények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126
1.5. Pareto elvek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127
1.5.1. A választók egyes csoportjaira vonatkozó deníciók . . . . 127
2 Döntéselmélet 129
2.1. Döntéselmélet bizonytalanság esetén . . . . . . . . . . . . . . . . 130
3 Gazdasági játékok 133

3.1. Cournot játék (szimultán termelési verseny) . . . . . . . . . . . . 134
3.1.1. Lineáris Cournot modell 2 céggel . . . . . . . . . . . . . . 134
3.1.2. Cournot játék több céggel (N ≥ 2) . . . . . . . . . . . . . 135
3.1.3. Ismételt Cournot játék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136
3.2. Stratégiák ismétl®déses játékok esetén . . . . . . . . . . . . . . . 137
3.3. Bertrand játék (szimultán árverseny) . . . . . . . . . . . . . . . . 138
3.3.1. Domináns megoldás keresése . . . . . . . . . . . . . . . . . 138
3.3.2. Ismételt Bertrand játék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140
3.4. Stackelberg játék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140
3.4.1. Részjáték kielégít® Nash egyensúly . . . . . . . . . . . . . 141
4 Társadalmi választások elmélete 143

4.1. Arrow tétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143
4.1.1. Feltevések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143
4.1.2. Választási függvények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146
4.1.3. Preferenciák közötti feltételek . . . . . . . . . . . . . . . . 147
4.1.4. Preferenciákon belüli feltételek . . . . . . . . . . . . . . . 147
4.2. Manipulálhatóság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148
5 Elosztási igazságosság 157
6 Alkudozáselmélet 163
vi TARTALOMJEGYZÉK
Irodalom 167
Tárgymutató 172
0 Bevezetés
Bevezetés
Döntéselmélet vs. játékelmélet

Amikor az egyének (csoportok) más egyének(csoportok)-kel szembeni viselke-
désükr®l döntenek, szembesülniük kell azzal, hogy magatartásuk befolyásolja a
többiek döntését, magatartását.
Egy interakciót stratégiai játéknak nevezünk, ha a szerepl®k tudatában van-
nak ennek a hatásnak, s®t magatartásuk során gyelembe is veszik. (A játékos
tisztában van azzal, hogy a másik is tisztában van azzal, hogy ® is tisztában van
azzal stb.).
A stratégiai játékot így egyel®re úgy képzelhetjük el, mint egy, a szerepl®k
közötti interakciót ahol is a szerepl®k magatartásuk kialakítása során gyelembe
veszik az ellenérdekelt fél általuk ismert, illetve lehetségesnek vélt magatartását
is. Gondoljunk csak a sakkjátékosra: a jó sakkozó több lépésre el®re gondo-
latban gyelembe veszi az ellenfél lehetséges lépéseit, majd az egész folyamatot
végiggondolva dönt az aktuális lépésr®l. Hasonlóan egy hadvezér egy csata meg-
vívásakor igyekszik az ellenfél vezérének fejével is gondolkodni. A játékelmélet
tárgyalása során a lehetséges játékosok számát nem sz¶kítjük le csak kett®re.
Stratégiai játékról tehát akkor beszélünk, ha ellenérdek¶ felek között ér-
dekkoniktus áll fenn, a felek rendelkezhetnek ismeretekkel, feltételezésekkel a
többiek céljáról, lehetséges döntési alternatívákról, de ez az informáltság nem
feltétlenül szimmetrikus. Minden játékos az egyéni céljainak megfelel®en saját
helyzetét próbálja optimalizálni.
Próbáljuk egy kicsit formálisabban szemlélni a fentieket.
Mi a játékelmélet?
Játsszuk a következ®t: Mindenki a teremben tippeljen egy számra 1 és 100
között oly módon, hogy tippjének a lehet® legközelebb kell kerülnie a többiek
tippjei átlagának 2/3-ához.
(0,1) Definíció: Játékelméleten a racionális szerepl®k stratégiai interakcióinak
1
2 Bevezetés
elemzését értjük.
A fenti denícióban használt kifejezések némi magyarázatra szorulnak:
Csoport: Egy játékban egynél több döntéshozó szerepel, ®ket hívjuk játékosok-
nak. Ha csak egy játékos van, nem játékról, hanem döntési problémáról
beszélünk.
Interakció: Ha legalább egy játékos döntései közvetlenül befolyásolják egy má-

sik játékos magatartását a csoporton belül. Ellenkez® esetben a játék
független döntési problémák sorozata.
Stratégia: Olyan cselekvések, ahol az egyes egyének számításba veszik ezt a

kölcsönös függ®séget.
Racionalitás: A kölcsönös összefüggés gyelembevételével az egyes játékosok

a legjobb cselekvésüket választják. E feltevést a kés®bbiekben enyhítjük,
gazdasági vagy biológiai játékokban gyengébb racionalitásfogalmat szokás
használni.
(0,1) Példa: Tegyük fel, hogy 10 ember vendégl®be megy. Mindenki külön zeti
a saját fogyasztását. Ez egy döntéselméleti probléma. Ha el®re megállapodnak a
számla közös zetésében és utólagos felosztásában, akkor ez játékelméleti kérdés.
A játékelmélet a közgazdaság tudományban, a szociológiában, a politológi-
ában és a pszichológiában gyakran alkalmazott diszciplína.
Néhány példa:
A kereskedelem mértéke függ az egyes államok vámpolitikájától. Milyen

vámpolitikát érdeke az egyes államoknak választaniuk, hogy a gazdaság a
lehet® legtöbbet protáljon?
Az árak függenek az egyes termel®k kibocsátásától. Mi az optimális kibo-

csátás?
A közjószágok el®állítása függ a többiek kooperativitásától. Mi számukra

az optimális magatartás?
Hogyan szavazzunk?
A játékok osztályozása
Stratégiai játékok nagyon sok helyzetben fordulhatnak el®. Az alábbiakban
néhány szempont alapján kísérjük meg osztályozni a játékokat.
Bevezetés 3
1. A játékosok lépései egyidej¶ek, vagy egymást követ®ek.

A sakkban a játékosok egymás után lépnek, el®bb a fehér, utána a fekete,
egy árverésen a résztvev®k egy id®ben teszik meg az els® ajánlatokat, egymástól
függetlenül.
A különbségtétel a szekvenciális és az egyidej¶ lépéses játékok között azért
lényeges, mert a két játékfajta más gondolkodásmódot igényel. A szekvenciális
játék esetén a játékosok a következ®képpen gondolkodnak: Ha most ezt lépem,
hogyan fog(nak) az ellenérdek¶(ek) reagálni? A jelen lépés a többiek jöv®beni
lépései következményeinek kalkulációján alapszik.
A szimultán lépéses játék esetén a lépéssel kapcsolatos döntések az ellenér-
dek¶ felek jelenlegi lépésével kapcsolatos várakozásaikon alapulnak, és igaz ez
fordítva is az ellenfeleikre. A szekvenciális játékok esetén fontos kérdés, hogy mi
az el®nyösebb, els®nek lépni avagy másodiknak, ennek a kérdésnek az eldöntése
gyakran nem is olyan egyszer¶.
2. A játékosok érdekkoniktusának természete.

Az igen egyszer¶ játékok esetén mint például a sakk van nyertes és vesz-
tes. A kártyajáték esetén az egyik fél nyereménye a másik fél vesztesége. Ezeket
a játékokat zérus összeg¶ játékoknak nevezzük. Általánosabban vizsgálva ezek-
ben az esetekben egy adott, el®re meghatározott nyeremény játékosok közötti
elosztásáról van szó, így a lehetséges nyeremény összege nem feltétlenül zérus.
Ebben az esetben konstans összeg¶ játékról beszélünk.
A hétköznapi életben, a gazdasági tevékenység során többnyire nem egy
el®re meghatározott torta felosztásáról van szó. A játékban részt vev®k maga-
tartásától függ gyakran a torta mérete is, és akár minden játékos lehet nyertes.
Hasonlóan elképzelhet® olyan helyzet is, amelyben minden részt vev® vesztessé
válhat, például egy nukleáris háború esetén. Az ilyen játékokat szokás negatív
összeg¶ játékoknak nevezni.
A játékok közül számos esetben a játékosok választhatnak a kooperáció és a
koniktus között, és gyakran az elemzés tárgya az, hogy milyen feltételek mellett
érdemes ezt vagy azt az alternatívát választani. Ez az eset egyébként a játék
összegét®l függetlenül el®fordulhat.
3. A játékosok informáltsága.
A sakk esetén a játékosok pontosan ismerik helyzetüket (bábuik helyzetét)
a lehetséges lépéseiket, illetve az ellenfél lehetséges lépéseit. Ezeket a játékokat
teljes információs játékoknak nevezzük.
Általában ez a helyzet kivételes, többnyire néhány játékos olyan informáci-
óval is rendelkezik, amellyel a többiek nem. A kártyajátékok többsége esetén a
4 Bevezetés
játékosok ismerik saját lapjukat, és próbálnak következtetni a többiek lapjaira,

illetve megtéveszteni a többieket saját lapjaikat illet®en. Az összes játékos tisz-
tában van ezzel, így a következtetéseik esetén mindenki igyekszik számba venni
a többiek megtéveszt® szándékait is.
A megtéveszt® információk kisz¶rését hívjuk "signaling"-nak, a kevésbé in-
formált játékosok információszerzési stratégiáját pedig "screening"-nek. A játé-
kosok informáltsági állapotának osztályozását mutatja be a következ® táblázat:
A játékelméletben szokásos osztályozása a lehetséges információs állapotok-
nak:
Közös tudás, azaz mindegyik játékos tisztában van azzal, hogy a többi
játékos is teljes információval rendelkezik, s®t azt is tudja, hogy a többi
játékos ezt róla is tudja, és így tovább a végtelenségig.
Teljes információ. Mindegyik játékos tudja, hogy a többi játékos rendel-

kezésére milyen stratégiák és azokhoz kapcsolódó kizetések állnak.
Perfekt információ. Minden játékos meggyelheti az összes többi játékos

minden lépését.
Szimmetrikus információ. Minden játékos rendelkezésére azonos informá-

ció áll.
Magáninformáció. Az egyes játékosok rendelkeznek olyan, a játékkal kap-

csolatos információval, amely csak az ® rendelkezésükre áll.
Teljes emlékezet (Perfect recall). Egyik játékos sem felejti el a saját lépé-
seit a múltban.
Visszacsatolás (Closed loop). Az ismétléses játékban a játékosok minden

részjáték végén jelzést kapnak a többiek lépéseir®l.
Visszacsatolás nélkül (Open loop). Az ismétléses játékban a részjátékok

lefutása után a játékosok csak a saját lépéseikr®l, döntéseikr®l rendelkez-
nek információval.
Azt az információt, amelyik minden játékos rendelkezésére áll közös tudás-

nak nevezzük. Ez a közös "tudás" (common knowledge), jóval több, mint az
egyéni tudások összege, ezt jól jellemzi a következ® közismert anekdota:
Közös tudás
Tekintsük a közismert példát, amely megvilágítja, hogy az egyének tudásá-
nak összege nem pontosan azonos a közös tudással, hanem a közös tudás azt
jelenti, hogy mindenki tudja, és így a végtelenségig:
Bevezetés 5
Egy szigeten él 40 házaspár. A helyi szokásoknak megfelel®en ha egy asszony

felfedezi, hogy a férje h¶tlen volt, kötelessége a felfedezést követ® éjfélig a falu
f®terén megszégyeníteni férjét. A példázatnak megfelel®en a faluban minden
asszony viszonyt tart fenn az összes férval, miközben azt gondolja, hogy a
saját férje h¶séges. Ez már régóta így folyik. Egy napon érkezik egy idegen,
aki átlátva a helyzetet kijelenti: van egy férj, aki h¶tlen. Természetesen csak a
számára felismert tényt mondta ki, hiszen a meglév® gyakorlatot nevezte néven.
Aznap éjfélkor mindenki ott van a f®téren, és ekkor válik közös tudássá az, hogy
mindenki h¶tlen.
Tekintsünk el®bb egy egyszer¶ esetet. Legyen csak két házaspárunk, és
mind a két hölgynek a másik férjjel van kapcsolata. Megjelenik az idegen, és
kijelenti, hogy valaki h¶tlen. Az els® asszony tudja, hogy ® h¶tlenkedett a
másik férjével, tehát arra vár els® nap éjfélkor, hogy a másik asszony kiviszi a
f®térre a férjét és megszégyeníti. Ez nem történik meg, hiszen a másik asszony is
hasonlóan gondolkodik. Így els® nap éjfélkor nem történik semmi, második nap
éjfélkor viszont mindenki rájön arra, hogy mivel els® nap nem történt semmi,
ezért az ® férje is h¶tlenkedik. A feladatot el®bb három házaspárra terjesszük
ki, és hasonló megfontolással beláthatjuk az el®z®eket, majd teljes indukcióval
általánosíthatjuk.
4. A játék szabályai rögzítettek vagy manipulálhatóak?

A sakk, a sportjátékok szabályai rögzítettek, gyakran bíró kényszeríti ki a
szabályok betartását. A gazdasági, politikai játékok nem ilyen egyszer¶ek, a já-
tékosok gyakran érdekeiknek megfelel®en megkísérlik a szabályok változtatását,
módosítását.
Gyakran fontos elemezni, hogy a játék szabályai mennyire manipulálhatóak,
illetve betartásuk mennyire érdeke a játékosoknak ez különösen a politikai
játékok estén érdekes.
5. Lehetséges-e a játékosok közötti kooperáció, és ha igen, mennyiben?

A játékosok stratégiai interakciói a közös érdek és a koniktus keverékéb®l
állnak. Gyakran megéri a játékosoknak egyezségeket kötni az együttm¶ködés-
r®l. Számos esetben az egyes játékosok számára el®nyös ezeket az egyezségeket
egyoldalúan megszegni, abban bízva, hogy a többiek ezt nem teszik. A többi
játékos egyezségkövet® magatartására vonatkozóan különböz® feltevésekkel él-
hetünk és ett®l függ®en alakítjuk ki stratégiánkat. Amennyiben az egyezségek
nem kikényszeríthet®ek, általában nem jön létre kooperáció.
Azokat a játékokat, ahol az egyezségek kikényszeríthet®ek, kooperatívnak
nevezzük, azokat ahol nem, nem kooperatívnak.
6. A játék egyszeri vagy többször megismétlése.

6 Bevezetés
Számos játék esetén a játékosok egyszer találkoznak, lejátsszák a játékot, ki-

ki megkapja a nyereményét (veszteségét), és távoznak. Gyakran azonban nincs
így, a játékosok többször egymás után játsszák ugyanazt a játékot. A gazdasági
életben, szervezetekben, egy családban ez gyakran el®fordulhat. Ekkor ismétl®-
déses játékról beszélünk. Az ismétl®déses játékok esetén fontos különbség, hogy
véges számú, avagy végtelen az ismétl®dések száma.
Véges ismétl®déses játék esetén különbséget teszünk aszerint, hogy az ismét-
l®dések száma egy el®re meghatározott, rögzített szám, avagy ezt nem ismerjük,
csak annyit tudunk, hogy a játék befejez®dik, de hogy mikor, azt nem.
7. Véges vagy végtelen játékok.
Ha a játékosok száma véges, és a véges számú játékos bármelyikének véges

számú stratégia áll rendelkezésére, akkor véges játékról beszélünk. Ha akár a
játékosok, akár az egyes játékosok stratégiahalmazai közül valamelyik végtelen,
akkor végtelen játékról beszélünk.
Minden látszat ellenére nagyon gyakran el®fordulnak végtelen játékok. Gon-
doljuk meg, hogy például egy olajnomító optimális kibocsátását modellezzük,
ekkor végtelen sok stratégiánk van.
8. Evolúciós (tanuló) játékok.
Gyakran, még relatíve egyszer¶ játékok esetén is a játékok kimenetele jelen-

t®s mértékben függ a játékosok felkészültségét®l.
A játékelmélet megismeréséhez el®ször ismerkedjünk meg néhány, a kés®b-
biekben használt alapfogalommal:
Játékosok.
A játékosok tetsz®leges (megszámlálható számosságú) egyének vagy csopor-

tok halmaza.
Stratégiák
A stratégiának egyszer¶en a játékosok el®tt álló döntési alternatívákat hív-

juk. A stratégiák nyilván függenek a játék szerkezetét®l, hiszen ha egyszeri
szimultán játékról van szó, akkor a stratégiák a rendelkezésre álló döntési al-
ternatívákat jelentik. Amennyiben egy szekvenciális játékról van szó (azaz a
játékosok egymás után lépnek), akkor az egymás után következ® lépéssorozatok
jelentik az egyes stratégiákat. Azaz ebben az esetben a játékot egy gráal jelle-
mezhetjük. Azaz a stratégián egy döntési alternatívát vagy döntési alternatívák
egy sorozatát értjük.
Bevezetés 7
Kizetések
Egy adott játék esetén egy játékos célja a gy®zelem, de néha nem olyan
egyszer¶ meghatározni, hogy mit is jelent ez. Gyakran célunk az, hogy például
egy adott terméket hamarabb dobjunk a piacra, vagy jobb min®ségben, mint a
konkurencia, azaz csak ritkán lehet a gy®ztesvesztes kategóriában gondolkodni.
Kizetésnek egy adott stratégiakombináció (azaz egy adott saját stratégia-
választás és az ellenfelek adott stratégiaválasztása) melletti eredményt értjük,
mely lehet numerikus érték, de nem feltétlenül az. Egy gazdasági játékban lehet
a kizetés az általunk elért prot, de az is, hogy a konkurens vállalat cs®dbe
megy.
A kizetések értelmezéséhez, meghatározásához érdemes a hasznosságfügg-
vények irodalmát áttekintenünk. Ezt az olvasó az 1.sz. függelékben találja.
Racionalitás
A társadalomtudományokban a racionalitás fogalmát nagyon sok értelemben
szokás használni, mi a továbbiakban egy nagyon korlátozott értelemben használ-
juk. A játékosok ismerik a rendelkezésre álló alternatíváikat (stratégiákat), az
egyes stratégiákhoz tartozó kizetéseket, a kizetéseket képesek legalább gyenge
értelemben rendezni, és ezen rendezés alapján el tudják dönteni, hogy melyik
(melyek) a számukra legkedvez®bb(ek), és azt akarják elérni. (A racionalitásról
a 2.sz. függelék tartalmaz b®vebb olvasnivalót.)
A leírtakból világos, hogy a fenti koncepció semmilyen morális feltevést
következtetést nem tartalmaz a cselekvésr®l, se azt nem gondoljuk, hogy játé-
kosaink önz®k, sem azt nem, hogy altruisták. A fenti koncepció a játékosok
id®horizontjáról sem tételez fel semmit, nem gondoljuk, hogy rövid távra és azt
sem, hogy hosszú távra diszkontálnak.
Ez a koncepció csak egyfajta konzisztenciát jelent: minden játékos a saját
értékrendszerének megfelel®en konzisztensen cselekszik.
Természetesen gyakran a játékosok különböz® értékrendszerrel rendelkeznek,
és nem feltétlenül ismerik egymás értékrendszerét. Ez a kérdés azonban ebben
a koncepcióban már az informáltság és nem a racionalitás kérdése.
A racionalitás feltételezése a cselekv®kr®l igen er®s feltevés, és gyakran nem
is teljesül, de számunkra (és a közgazdaságtan számára is) rendkívül fontos,
hogy a kés®bbiekben számolni tudjunk.
A játék szabályai
A játékelmélet tárgyalása során feltételezik, hogy a játékosok tisztában vannak
azzal, mi az a játék, amelyben részt vesznek, s®t tudják ezt a többi játékosról
8 Bevezetés
is, és a többi játékos is tudja ezt, azaz a játék szabályai a közös tudás részét
képezik.
A játék szabályai tartalmazzák:
a játékosok meghatározását,
az egyes játékosok stratégiáit,
az egyes játékosok kizetéseit az összes lehetséges releváns stratégiakom-

binációra
és azt, hogy a játékosok racionálisak.
Az általunk használt meghatározásba nem férnek bele az olyan játékok, ahol

nem lehet tudni, ki is a játék résztvev®je, és ki nem, ahol nincsenek egyértelm¶en
meghatározva az egyes stratégiák és azok követelményei. Ez a deníció igen
sz¶kít®, de azt gondolom, hogy egy jegyzet erejéig elegend®.
Egyensúly
A következ®kben az egyensúly fogalmi keretei között járunk el. Mit jelent
ez? Az egyes stratégiai kombinációk közül azok valósulnak meg, amelyek a
legjobb válaszok a többiek lehetséges lépéseire. Ez, mint a közgazdaságtanból
már tudjuk, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a döntéshozó mindig a legjobban
jár, s®t gyakran senki sem jár jól. Egyensúlynak egy olyan állapotot tekintünk,
ahol senkinek sem éri meg az adott stratégiakombinációtól eltérnie.
I. rész
Játékok két játékossal
9
1. fejezet
Játékok normál alakban
(1,1) Példa
Tekintsük a következ® játékot: két játékos, A és B snóbliznak, azaz hol
egyik, hol másik kezükben dugnak el pénzérméket. Ha A bal kezébe dugja a
pénzt, és B jobb kezébe, akkor A zet B -nek 2 forintot, ha A jobb kezébe dugja
a pénzt, B a bal kezébe, akkor B zet A-nak 2 forintot. Ha mindketten a bal
kezükbe dugják a pénzt, akkor A zet B -nek 3 forintot, ha mindketten a jobb
kezükbe, akkor pedig B zet A-nak 3 forintot.
A fenti játékot összefoglalhatjuk az alábbi táblázatban:
A\B bal jobb

bal (−3, 3) (−2, 2)
jobb (2, −2) (3, −3)
ahol a zárójelben lév® els® szám A,

míg a második szám B nyereményét jelenti.
Egy normál formában megadott játékon a következ®t értjük:
1. A játékosok halmazát N = {1, . . . , n}
2. Mindegyik játékos rendelkezik döntési alternatívák egy halmazával, jelölje

ezt Si . A megel®z® példában: hogy a bal vagy a jobb kezet választja, azaz
S1 = S2 = {b, j}
3. A játék lehetséges
Y kimenetelei, azaz az összes lehetséges stratégiai kom-
bináció: S = Si . A megel®z® példában (b, b)(b, j)(j, b)(j, j), 2 × 2 = 4
i
kimenet van.
11
12 1. JÁTÉKOK NORMÁL ALAKBAN
4. A játékosok preferenciákkal rendelkeznek a lehetséges kimenetekkel kap-

csolatban. A fenti példában, mivel pénzre megy a játék, elég egyszer¶ a
helyzet, a több pénz többre értékelt. Számos esetben a kimenetek nem
feltétlenül számszer¶síthet®k, ekkor azt várjuk el, hogy a játékosoknak
legyen rendezése a kimenetek felett.
A preferenciákat hasznosságfüggvényekkel reprezentálhatjuk (lásd 1. sz.
függelék). Így
ui : S −→ R
Ekkor szokás ui -t kizet® függvénynek nevezni.
A fentieket formális denícióba rendezve:
(1,1) Definíció: Egy G játékot normál formában megadott játéknak nevezünk,

ha
1. a játékosok adottak, és számuk véges N={1. . . n} |N | < ∞,
2. ∀ i, i ∈ N -re ∃ Si = {s1i , . . . , sni } stratégiahalmaz,

Y
3. ∃ ui ui : Si −→ R kizet® függvény.
i
Tekintsük példánkat normál formában megadott játékra:
(1,2) Példa zérus összeg¶ játékra

Két játékos sakkozik, a gy®ztes kap 1 pontot, a vesztes 1 pontot, a remi
esetén egyikük sem kap pontot.
(1,2) Definíció: Egy játékot kétszemélyes zérus összeg¶ játéknak nevezünk, ha

|N | = 2 és u2 = −u1 .
(1,3) Definíció: Véges összeg¶ játék: Egy játékot kétszemélyes véges összeg¶
játéknak nevezünk, ha |N | = 2 és |ui | < ∞ ∀ i.
(1,1) Megjegyzés: Matematikai értelemben a véges összeg¶ játékok zérus összeg¶

játékká transzformálhatóak. Természetesen ez társadalmi értelemben nem igaz,
az emberek szociális magatartását nagyon is befolyásolhatja, hogy zérus összeg¶-
e a játék vagy sem.
1.1. 2 SZEREPLS TELJES INFORMÁCIÓS SZIMULTÁN LÉPÉSES JÁTÉKOK 13
1.1. 2 szerepl®s teljes információs szimultán lépéses

játékok
(1,1) Példa folytatás
Hogyan érdemes játszani?
A játékos számára a jobb kéz választása el®nyösebb, hiszen jobb kézzel nyer,
míg a bal kéz választása esetén mindig veszít. Ilyenkor azt mondjuk, hogy a
jobbkéz-stratégia dominálja a balkéz-stratégiát.
(1,4) Definíció: az i ∈ N játékos sbi ∈ Si stratégiája dominálja az Si stratégiát,

ha
ui (b
si , si ) ≥ ui (si , s−i ) ∀ s−i -re
és
ui (b
si , s−i ) > ui (si , s−i ) legalább egy s−i -re.
(1,5) Definíció: az i ∈ N játékos sbi ∈ si stratégiája er®s értelemben dominálja
az si stratégiát, ha:
ui (b
si , s−i ) > ui (si , s−i ) ∀ s−i -re.
(1,1) Példa folytatás

Ekkor a mátrix így alakul
A\B bal jobb
jobb (2, −2) (3, −3)
hiszen A játékos a bal-stratégiát soha nem fogja választani, így B játékos szá-
mára csak a veszteség minimalizálása marad: a bal-stratégiával 2 forintot, míg
a jobbal 3 forintot veszít. Azaz a bal-stratégia dominálja döntésre a jobbkéz-
stratégiát. Azaz a játék egyensúlypontja a (jobb, bal)-stratégia.
(1,6) Definíció: Egy sb = (b

s1 , . . . , sbn ) stratégiavektort Nash egyensúlynak
nevezünk, ha
ui (b
s) ≥ ui (si , sbi ) ∀ i ∈ I és ∀ si ∈ Si -re.
(1,7) Definíció: Egy sb = (b

s1 , . . . , sbn ) i ∈ I stratégiavektort szigorú értelem-
ben vett Nash egyensúlynak nevezzük, ha
ui (b
s) > ui (si , sbi ) ∀ i ∈ I és ∀ si ∈ Si -re.
A példa táblázatából jól látható, hogy a (jobb, bal)-stratégiából egyik félnek

sem érdeke elmozdulni, hiszen csak rosszabb helyzetbe kerülhet. Ezt a megol-
dásmódot hívjuk a dominált stratégiák eliminációjának.
(1,3) Példa. Fogolydilemma

Két b¶nöz®t súlyos b¶ntény elkövetésével vádolnak, és külön-külön tartják
®ket fogva. Bizonyíték ellenük csak csekély mértékben áll rendelkezésre.
Mindkét fogoly számára két alternatíva áll rendelkezésre: vallani vagy ta-
gadni; ha valaki vall, akkor a b¶ntársát vádolja, és saját maga ártatlansága
mellett érvel. Így a kizet®mátrix (a büntetés mértékére) a következ®képpen
alakul:
A\B vall nem vall
vall (4 év, 4 év) (0 év, 5 év)
nem vall (5 év, 0 év) (1 év, 1 év)
A táblázat számaiból világosan következik, hogy a vall-stratégia dominálja

a nem vall-stratégiát, hiszen 4 < 5 és 0 < 1 az eredmény. Így mind a két
b¶nöz® vallani fog és (4, 4) év büntetést kapnak, amely nagyobb, mint az (1,
1) év. Azaz, ha a játékosok nem kooperálnak, vagy nem hihetnek a másik
kooperativitásában, akkor egy ilyen inferior állapot áll el®.
Tekintsük általánosságban, ha a fenti példába nem éveket, hanem hasznos-

ságokat írunk, akkor:
A\B nem kooperál kooperál

nem kooperál (p, p) (t, s)
kooperál (s, t) (r, r)
ahol s < p < r < t és 2r < s+t ekkor létrejön a fogolydilemma, azaz a játékosok
domináns stratégiája a dezertálás (a nem kooperálás).
Általában a többszerepl®s fogolydilemma1 játékokat szokás közjószág-, közlegel®-
vagy társadalmicsapda-játékoknak nevezni.
(1,4) Példa fogolydilemmára

Két különböz® droggal üzletel® drogkeresked® megállapodik, hogy prolt
b®vítenek, és a rendelkezésükre álló drog egy részét elcserélik egymással. Ko-
rábban nem ismerték egymást, és kés®bb sem fognak találkozni. A cserét rend-
kívül gyorsan kell lebonyolítani, azaz próbára nincs id®, kérdés, hogy érdemes-e
csalniuk, azaz valóban drog helyett hamisat adni a cserénél.
A drog piaci értéke legyen 4 egység, önköltsége 1 egység.
A\B igazi hamis

igazi (3, 3) (1, 4)
hamis (4, 1) (0, 0)
1
A foglolydilemma nevet Albert Tucker adta 1950-ben a hasonló típusú játokoknak.
1.2. ITERÁLT DOMINANCIA 15
Ha igazit cserélnek igazira (4 − 1), azaz 3 egységnyi haszon keletkezik, ha

hamisat igazira, akkor a hamis drogot adó 4 egység hasznot, míg a másik fél 1
egységnyi veszteséget realizál. A táblázatból jól látszik, hogy a hamis stratégia
dominálja az igazi stratégiát.
(1,5) Példa. Nemek háborúja

A közismert játék többféle történettel ismert. Egy pár együtt szeretné tölteni az
estét, a feleség színházba, a férj meccsre szeretne menni, de el®nyben részesítenék
az együtt töltött estét.
fér \ n® színház meccs

színház (1, 2) (0, 0)
meccs (0, 0) (2, 1)
1.2. Iterált dominancia

Gyakran a játék megoldása során a legfontosabb probléma, hogy milyen fel-
tevéssel élhetünk a másik játékosról. Egyel®re feltételezzük, hogy mindenki
racionálisan cselekszik.
(1,8) Definíció: Tegyük fel, hogy i játékos elgondolással rendelkezik ellenfelé-

r®l. Az elgondolás azt jelenti, hogy a másik játékos az egyes stratégiáit milyen
valószín¶séggel játssza meg, azaz µi egy eloszlás. Ekkor i játékos racionális µi
elgondolással, ha
X
si maximalizálja a ui (s0i , s−i )µ(s−i ) kifejezést.
si
A fogolydilemmával (1,3) Példa láttuk, hogy a racionális játékos sohasem

kooperál. Tekintsük most a következ® játékot.
1\2 s12 s22 s32

s11 (2,2) (1,1) (4,0)
s21 (1,2) (4,1) (3,5)
1. Ha 2. racionális, s22 -t nem játssza
2. 1. játékos tudja ezt, ha felteszi, hogy 2. racionális, így ® nem játssza a

s21 -t.
3. 2. szintén felteszi, hogy 1. racionális. Ha ezt felteszi, akkor tudja, hogy

nem fogja s21 -t. Így neki nem értelmes s32 -t játszani.
4. Így csak (s11 , s12 ) stratégiapár marad.
A fenti példából világossá válik, hogy nemcsak az a fontos, hogy én racionális

vagyok, hanem az is, hogy ellenfelem az. S®t, az ellenfelemnek tudnia kell, hogy
én racionális vagyok, és azt is, hogy tudom, hogy ® racionális. S®t, tudom, hogy
® tudja, hogy én racionális vagyok, azaz a racionalitás a közös tudás része.
(1,9) Definíció: Iterált dominancia

1. lépés, legyen Si0 = Si
2. lépés, legyen
Si1 = {si ∈ ski | ∃ s0i ∈ s0i ui (s0i , si ) > ui (si , s−i )∀ s−i ∈ S−i
0
}
k . lépés, legyen
Sik+1 = {si ∈ Sik | ∃ s0i ∈ Sik ui (s0i , si ) > ui (si , s−i )∀ si ∈ S−i
k
}
∞
\
legyen: Si∞ − Sik
i=1
(az eljárás véges lépésben befejez®dik, ha |Si | < ∞ ∀ i).
Ha |S ∞ | = 1, akkor a játékot iterált dominanciával megoldhatónak nevez-
zük.
(1,2) Megjegyzés: hasonló eljárással konstruálható az iterált gyenge dominanci-

ával való megoldhatóság.
(1,3) Megjegyzés: vigyázat, a gyenge dominanciával való iterálás nem útfügget-

len!
(1,6) Példa. Tekintsük az alábbi játékot:
1\2 s12 s22

1/2 s12 s22 1/2 s12
s11 (3,4) (4,3) 3
s1 ≥ {s21 , s11 } =⇒ s11 (3,4) (4,3) s12 ≥ s22 =⇒ s11 (3,4)
s21 (5,3) (3,5)
s31 (5,3) (4,3) s31 (4,3)
s31 (5,3) (4,3)
1\2 s12
s31 ≥ s11 =⇒
s31 (5,3)
1\2 s12 s22

12 s12 s22 1\2 s22
s11 (3,4) (4,3) 3
s ≥ {s1 , s1 } =⇒ s21
2 1
(5,3) (3,5) s22 ≥ s12 =⇒ s21 (3,5)
s21 (5,3) (3,5) 1
s31 (5,3) (4,3) s31 (4,3)
s31 (5,3) (4,3)
1\2 s22
S13 > s21 =⇒
s31 (4,3)
(1,7) Példa. Cournot-verseny

A Cournot-verseny bizonyos esetekben iterációval megoldható. Legyen a
keresleti függvény lineáris.
Kiindulásként feltehetjük, hogy a cégek bármennyi terméket gyárthatnak
Si = R. Az optimális mennyiség azonban jól láthatóan 0 és a−c
∅
2b közé esik.
Ezen intervallumon kívüli termelés negatív protot hoz, így eliminálható.
A következ® lépésben, mivel F csökken®, a sz¶kebb intervallumra folytatjuk
az eljárást stb.
Belátható, hogy a fenti eljárás konvergens.
(1,4) Megjegyzés: Véges stratégiahalmazokra az S ∞ 6= ∅, mivel az egyes lépések

után mindig marad elem. Ha a stratégiahalmazok nem ilyenek, a helyzet nem
ilyen egyszer¶. Bizonyos feltevésekkel élve azonban S ∞ 6= ∅ elérhet®.
(1,8) Példa. Bertrand-verseny (árverseny)

Két vállalat van a piacon, annak a termékét veszik meg, akinek a pi ára
alacsonyabb (egyenl® ár esetén megoszlik közöttük a kereslet). Az el®z® példa
jelöléséhez hasonlóan a kibocsátás qi , a költség ci (qi ). ci (0) = 0, az összkereset
Q(P ), inverze P (Q).
Így N = {1, 2} si = pi si = R+

 0 ha pi > pj



ui (p1 , p2 ) − pi Q(si ) − ci (Q(si )) ha si < sj



 si Q(si ) − c Q(si )
2 i 2 ha si = sj
(1,9) Példa. Cournot-verseny: legyen a keresleti függvény lineáris
ci (qi ) = cqi p = a − bQ
a kizet® függvény
ui (qi ) = (a − c)qi − bqi q−i − b2 qi
Ebb®l deriválva kapjuk a széls®értéket:
(a − c)bqj − qbqi = 0
Így a "legjobb válasz":

(a − c) qj
BRi (qj ) = max − , 0
2b 2
Nash egyensúly
(1,1) Állítás: Ha s∗ Nash megoldás, akkor s∗ ∈ S ∞ .
Bizonyítás: Indirekt módon bizonyítunk. Tegyük fel, hogy az állítás nem igaz.
Ekkor ∃ k , hogy s∗ ∈ S1k × . . . × Snk , de s∗ ∈ S1k+1 × . . . × Snk+1 .
Az iterált eljárásból adódóan ∃ s0i ∈ Sik ⊆ Si , melyre:
ui (s0i , s−i ) > ui (s∗i , s−i ) ∀ s−i ∈ S−i

k
.
Így ∃ s0i ∈ Si , melyre ui (s0i , s∗−i ) > ui (s∗i , s−i ), ez ellentmond annak, hogy s∗
Nash egyensúly.
(1,10) Példa. Cournot-verseny

Határozzuk meg a Cournot-versenyre a Nash egyensúlyt!
(1,1) Lemma. (q1∗ , q2∗ ) Nash egyensúly pontosan akkor, ha
qi∗ ∈ BRi (q−i ) ∀ i-re
BRi -ket újramásolva

α−c qj
2β − 2 ha qj ≤ α−c
β
BRi (qj ) =
0 különben
a Nash egyensúly a q1 = BR1 (q2 ) és q2 = BR2 (q1 ).

A szimmetria miatt: q1∗ , q2∗ = q ∗ , így

α − c q∗
q∗ = −
β 2
2(α − c)
q∗ =
3β
Többszörös Nash egyensúly

Tekintsük az alábbi játékot:
(1,11) Példa
1\2 s21 s22

s11 (2,2) (0,0)
s12 (0,0) (2,2)
Jól látható, hogy a játéknak két Nash egyensúly-pontja van:
(s11 , s21 ) és (s12 , s22 ) .
(1,5) Megjegyzés: A társadalomban gyakran fordulnak el® hasonló esetek, ezeket

általában normákkal, szabályokkal kezeljük. A közlekedésben lehet jobbra hajts
és balra hajts elvet érvényesíteni, mind a kett® m¶ködik, de nem egyszerre.
A következ®kben megismerünk három, a közgazdaságtanban alapvet® játé-

kot, melyek a kés®bbi fejezetekben újra meg újra elemzéseink tárgyai lesznek:
(1,12) Példa. Cournot-verseny (termelési verseny)

Két cég versenyez a piacon. A kibocsátást jelöljük qi -vel, és a költségfügg-
vényünk legyen ci (qi ). A két termék lényegében ugyanaz, az összkereslet Q(P ),
inverze pedig P (Q). Az ár a két termék kibocsátásának függvénye. A termel®k
protjuk maximalizálására törekednek.
N = {1, 2}
si = qi s1 = s2 = R+
u1 (q1 , q2 ) = q1 p(q1 + q2 ) − c1 (q1 )
u2 (q1 , q2 ) = q2 p(q1 + q2 ) − c2 (q2 )
azaz
ui (q1 , q2 ) = p(s1 + s2 )si − ci (si )
(1,13) Példa. Stackelberg-verseny. (Szekvenciális termelési verseny)

Az els® cég q1 -t termel. A második cég ezt meggyeli, és q2 -t termel. s1 = q1
S1 = R+ s2 R+ −→ R S2 pedig a függvénytér.
u(s1 , s2 ) = p(s1 + s2 (s1 ))s1 − c(s1 )
u2 (s1 , s2 ) = p(s1 + s2 (s1 ))s2 (s1 ) − c2 (s2 (s1 ))
(1,6) Megjegyzés. a fenti példák a standard mikroökonómiai könyvekben elem-

zettek. Ha tökéletes piaci versenyt tételezünk fel, akkor a vállalatok csak az
árakon keresztül tudják befolyásolni a piacot. Ekkor, ha nincs interakció a cé-
gek között, a protmaximalizálás döntési problémává válik.
1.3. A játék nyeregpontja

(1,10) Definíció: Az 1. játékos biztos nyereménye:
α1 = sup inf u(s1 , s2 ).

s1 ∈S1 s2 ∈S2
(1,11) Definíció: Az 1. játékos s∗1 ∈ S1 stratégiáját prudensnek nevezzük, ha
α1 = inf u(s∗1 , s2 ).
s2 ∈S2
(1,12) Definíció: A 2. játékos biztos vesztesége:
α2 = inf sup u(s1 , s2 ).

s2 ∈S2 s1 ∈S1
(1,13) Definíció: az s∗2 ∈ S2 stratégia prudens, ha
sup u(s1 , s∗2 ) = α2 .

s1 ∈S1
(1,2) Állítás: minden kétszemélyes zérus összeg¶ játékra:
α1 ≤ α2 .
Bizonyítás: egyszer¶en adódik a denícióból.
(1,14) Definíció: ha G kétszemélyes zérus összeg¶ játékra

α1 = α2 , akkor ezt G értékének nevezzük,
ha α < α2 , akkor azt mondjuk, G-nek nincs értéke.
1.3. A JÁTÉK NYEREGPONTJA 21
(1,14 ) Példa:
1\2 Fej Írás

Fej +1,1 1,1
Írás 1,1 +l,1
Jelen esetben α1 = −1, α2 = 1, tehát a játéknak nincs értéke.
(1,15) Definíció: egy (s∗1 , s∗2 ) ∈ S1 × S2 stratégiapárt nyeregpontnak nevezünk,

ha
∀ s1 ∈ S1 , és ∀ s2 ∈ S2 : u(s1 , s∗2 ) ≤ u(s∗1 , s∗2 ) ≤ u(s∗1 , s∗2 ) ≤ u(s∗1 , s2 ) (1.1)
(1,1) Tétel: A G játéknak ∃ v értéke és (s∗1 , s∗2 ) nyeregpont pontosan akkor, ha

(s∗1 , s∗2 ) prudens, és ekkor v = u(s∗1 , s∗2 ). Ha G-nek nincs értéke, akkor nyereg-
pontja sincs.
Bizonyítás: Tegyük fel: v = α1 = α2 és (s∗1 , s∗2 ) prudens stratégiák. Ekkor a

prudensség deníciója miatt:
sup u(s1 , s∗2 ) = v = inf u(s∗1 , s2 ) (1.2)

s1 ∈S1 s2 ∈S2
és
u(s∗1 , s∗2 ) ≤ v ≤ u(s∗1 , s∗2 ) mivel v = u(s∗1 , s∗2 )
(1.1) és (1.2).
Fordítva: Tegyük fel: (s∗1 , s∗2 ) G nyeregpontja, ez a következ®t jelenti:
sup u(s1 , s∗2 ) = u(s∗1 , s∗2 ) = inf u(s∗1 , s2 ) (1.3)

s1 ∈S1 s2 ∈S2
α deníciója miatt:
sup u(s1 , s∗2 ) ≥ α2 és
s1 ∈S1
inf u(s∗1 , s2 ) ≤ α1 .
s2 ∈S2
(1.3)-ból α2 ≤ u(s∗1 , s∗2 ) ≤ α1 . Mivel α1 ≤ α2 mindig igaz, ezért u(s∗1 , s∗2 ) = v .

Ekkor s∗1 , s∗2 prudens stratégiák. Q.E.D.
(1,15) Példa. Párbaj

Két párbajozó pisztolyával egy adott távolságról megindul egymás felé konstans
sebességgel (legyen t = 0-ban ez a távolság: 1, t = 1-ben pedig 0). A találati
pontosságot jelölje ai (t) és legyen fordítottan arányos a távolsággal, ha a távolság
0, a találati valószín¶ség legyen 1. Ha valamelyik fél eltalálja a másikat, +1 a

nyeresége, ha ®t találják el, 1, és ha senki sem talál, 0.
Formalizálva a példát: S1 = S2 = [0, 1], si stratégia a következ®t jelenti: i
játékos t = si id®pontban l®, ha a másik nem l®tt még, ha a másik fél l®tt, és
nem talált, akkor t = 1-ig kell várni a lövéssel, amikor már bizonyos a találat.
Így G = (S1 , S2 , u), ahol:

 2a1 (s1 ) − 1 ha s1 < s2
u(s1 , s2 ) = a1 (s1 ) − a2 (s2 ) ha s1 = s2

1 − 2a1 (s1 ) ha s1 > s2
Ha például s1 = s2 , akkor a kizet® függvény értéke: p = q1 (s1 )(1 − a2 (s2 ))

valószín¶séggel csak 1 talál, míg 2 nem.
Jól látható, hogy a játéknak van értéke és nyeregpontja:
α1 = 2a1 (s∗1 ) − 1 = 1 − 2a2 (s∗2 )
mivel a játék szimmetrikus s∗1 = s∗2
α1 = α2 = 2a1 (s∗ ) − 1 = 1 − 2a2 (s∗ )
1.4. Kevert stratégiák

(1,16) Példa (Montmort lovag példája)
Egy apa a következ® játékot ajánlja a ának. Az apa eldug egy aranypénzt
valamelyik kezébe, a únak ki kell találni, hogy melyikbe. Ha a ú eltalálja
jutalmat kap. Ha az apa a bal kezébe dugta, és eltalálja, 1 aranyat, míg ugyanez
jobb kéz esetén 2 arany. Mátrixba írva:
ú \ apa bal jobb

Bal (1, 1) (0, 0)
Jobb (0, 0) (2, 2)
A feladatban egyik stratégia sem dominálja a másikat, azaz eddigi megoldás-

módunk, a dominált stratégiák eliminációja nem m¶ködik.
Ebben az esetben válasszuk a következ® megoldást. Tekintsük úgy, mintha
sokszor játszanánk le a játékot, és átlagos nyereményünket akarnánk maxima-
lizálni, azaz minden stratégiához rendeljünk valószín¶séget, és azt vizsgáljuk,
hogy ez a valószín¶ség mekkora legyen, hogy az átlagos nyereményünk maximá-
lis legyen.
Tekintsük az alábbi mátrixot:
1.4. KEVERT STRATÉGIÁK 23
ú \ apa bal2 jobb2

b1 (a, α) (b, β)
j1 (c, γ) (d, δ)
ha az apa p valószín¶séggel b2 -t játszik, míg a ú b1 -t, akkor a ú várható

nyeresége:
u1 (b1 ) = pa + (1 − p) · b
ha pedig j1 -t játszik a ú, akkor a nyereség:
u1 (j1 ) = pc + (1 − p)d.
Tekintsük újra a mátrixot:
ú \ apa b2 j2
P 1−p
b1 w wp · a w(1 − p)b
j1 (1 − w) (1 − w)p · c (1 − w)(1 − p)d
A ú várható nyereménye:
u1 (w, p) = wu1 (b1 )+(1−w)u(j1 ) = w[pa+(1−p)b]+(1−w)[pc+(1−p)d] (1.4)
A ú nyereménye a w függvénye, így w-ben kell a széls® értéket keresnünk:

∂u1
= [pa + (1 − p) − pc + (1 − p)d = 0 (1.5)
∂w
p-re megoldva
d−b
p=. (1.6)
a−b+d−c
Hasonlóan az apára kiszámolva adódik
γ−δ
w= .
β−α+γ−δ
Az eredeti feladatba visszahelyettesítve: p = w = 2/3.

Tekintsünk néhány közismert bimátrix játékot:
(1,17) Példa. Galambhéja játék2

Két állat egy id®ben érkezik a táplálékhoz, amely mindkett®jüknek nem
elegend®. Mindkét állat számára két stratégia áll rendelkezésre. Megkísérli
2
A játék eredeti leírását lásd Maynuel Smith, 1982.
megszerezni a teljes táplálékot (héja) vagy békésen megosztozni (galamb). Ha

mindketten a galamb stratégiáját követik, akkor ugyan jól nem laknak, de va-
lamennyi táplálékhoz jutnak. Ha egyik galamb-stratégiát követ, akkor a héja-
stratégiát követ® jól jár, övé lesz az egész élelem. Ha mindketten "héják" akkor
komoly sérülést okozhatnak egymásnak a táplálékért folytatott küzdelem során.
Jellemezzük az alábbi kizet® mátrix-szal a játékot:
A\B galamb héja

galamb (1, 1) (0, 2)
héja (2, 0) (10, 10)
−10−0 1
(1.3)-as képletbe helyettesítve: p = w = 1−10−2 = 11 , azaz 10
11 valószín¶séggel
1
galamb-stratégiává és 11 valószín¶séggel a héja-stratégia jelenti az optimális
stratégiát.
(1,18) Példa. Csirke-játék (game of chicken)

A játék egy James Dean lmb®l közismert: két atal lopott autóval ver-
senyez. Egy szakadék felé rohannak, és miel®tt a szakadékba esne az autó,
kiugranak. Az veszít, aki korábban ugrik ki.
Ábrázoljuk a játékot! (Tekintsünk el attól, hogy lehet-e kizetéseket rendelni
a feladathoz.)
Legyen K = kiugrik
T = továbbhalad
I\ II K T
K (10, 10) (25, 25)
T (25, 25) (10, 10)
A feladatnak jól láthatóan nincs domináns megoldása.
1.5. Verseng® játékok

(1,16) Definíció: Egy G = {{1, 2}, S, i } szigorúan verseng®, ha bármely
a ∈ S , b ∈ S a 1 b pontosan akkor b 2 a
(1,7) Megjegyzés: a fenti deníció speciális esete a zérus összeg¶ játék.
(1,17) Definíció: Legyen G = {(1, 2), S, u} szigorúan verseng® játék, ekkor

s∗1 ∈ S1 maxminimáló 1 játékosra, ha:
min u1 (s∗1 , s2 ) ≥ min u1 (s1 , s2 ) ∀ s1 ∈ S1
s2 ∈S2 s2 ∈S2
1.5. VERSENG JÁTÉKOK 25
és hasonlóan s∗2 ∈ S2 maxminimáló 2 játékosra, ha:
min u2 (s1 , s∗2 ) ≥ min u2 (s1 , s2 ) ∀ s2 ∈ S2 .

s1 ∈S1 s1 ∈S1
(1,8) Megjegyzés: a maxminimáló maximalizálja azokat a kizetéseket, amelye-

ket a játékosok garantálni tudnak maguknak.
Így például az s∗1 a megoldása a
max min u1 (s1 , s2 )-nek.

s1 s2
(1,3) Állítás: legyen G(N, S, u) |N | = 2, szigorúan verseng® játék.

Ekkor:
max min u2 (s1 , s2 ) = − min max u1 (s1 , s2 )
s2 ∈S2 s1 ∈S1 s2 ∈S2 s1 ∈S1
Az s2 ∈ S2 megoldása a max minu2 (s1 , s2 ) pontosan akkor, ha megoldása a

s2 s1
min max-nek.
s2 s1
Bizonyítás: tetsz®leges függvényre igaz:
min(−f ) = − max f
arg max f = arg min(−f )
A fenti összefüggésekb®l triviálisan adódik:
(1,4) Állítás: Legyen G = (N, S, u) szigorúan verseng® játék. Ekkor:
1. Ha (s∗1 , s∗2 ) G Nash egyensúlya, akkor s∗1 maxinimáló 1-re és s∗2 maxmini-
máló 2-re
2. Ha (s∗1 , s∗2 ) G Nash egyensúlya, akkor:
max min u1 (s1 , s2 ) = min max u1 = u1 (s∗1 , s∗2 )

s1 s2 s2 s1
és ∀ Nash egyensúly ugyanazt a kizetést eredményezi.
3. Ha max minu1 (s1 , s2 ) = min maxu1 (s1 , s2 ),

s1 s2 s2 s1
s∗1 maxminimáló 1-re és s∗2 maxminimáló 2-re, akkor G Nash egyensúlya.

Bizonyítás: el®ször 1. és 2. Legyen (s∗1 , s∗2 ) G Nash egyensúlya. Ekkor:
u2 (s∗1 , s∗2 ) ≥ u2 (s∗1 , s2 ) ∀s2 ∈ S2 vagy mivel

u2 = −u1
u1 (s∗1 , s∗2 ) ≤ u1 (s∗1 , s2 ) ∀s2 ∈ S2 mivel
u1 (s∗1 , s∗2 ) = mins2 u1 (s∗1 , s2 ) ≤ maxs1 mins2 (s1 , s2 ) hasonlóan
∗ ∗
u1 (s1 , s2 ) ≥ u1 (s1 , s2 )∗ ∀s1 ∈ S1 és
u1 (s∗1 , s∗2 ) ≥ mins2 u1 (s1 , s2 ) ∀s ∈ S1 így
∗ ∗
u1 (s1 , s2 ) ≥ maxs1 mins2 u1 (s1 , s2 ) így
u1 (s∗1 , s∗2 ) = maxs1 mins2 u1 (s1 , s2 ) ∀s ∈ S1 és így s∗1
maxminimáló 1-re
Hasonlóan belátható, hogy s∗2 maxminimáló 2-re.

3. igazolásához, legyen u∗ = max minu1 (s1 , s2 ) = min maxu1 (s1 , s2 ).
s1 s2 s2 s1
Az el®z® állítás miatt: maxs2 mins1 u − 2(s1 , s2 ) = −u∗ . Mivel s∗1 maxmini-
máló 1-re:
u1 (s∗1 , s2 ) ≥ v ∗ ∀ s2 ∈ S2 , és s∗2
maximinimáló s2
u2 (s1 , s∗2 ≥ −v ∗ ∀ s1 ∈ S1
ebb®l adódik
u1 (s∗1 , s∗2 ) = u∗ és u2 = −u1 így (s∗1 , s∗2 ), G
Nash egyensúlya.
(1,9) Megjegyzés: az állításból következik, hogy a szigorúan verseng® játékok

Nash egyensúlyai felcserélhet®k, azaz ha
(s11 , s12 ) és (s21 , s22 ) Nash egyensúlyok, akkor
(s11 , s22 ) és (s21 , s12 ) is azok.
(1,10) Megjegyzés: ha min max(s1 , s2 ) = max min(s1 , s2 ), akkor ez a játék ér-

s2 s1 s1 s2
téke.
2. fejezet
Szekvenciális játékok
2.1. A játék extenzív formája

A játék fájának elemei:
1. Élek
2. A csomópontokon a játékosok megfeleltetése
3. Élek
4. Az élek és a játékosok döntéseinek megfeleltetése
5. A csomópontok és élek sorrendje
6. Az élek valószín¶ség-eloszlása
(2,1) Definíció: c, A fa gyökere egy olyan csomópont, amelyet nincs megel®z®

csomópont, azaz mindegyik csomópontot megel®zi. (2,2) Definíció: Végs®
csomópont, amelynek nincs rákövetkez®je.
Feltevéseink (kés®bb enyhítjük ®ket):
1. A csomópontok száma véges
2. Egy gyökér létezik
3. A gyökért®l az egyes végs® csomópontokig csak egy út vezet
27
28 2. SZEKVENCIÁLIS JÁTÉKOK
(2,1) Megjegyzés: Az egyes játékosok döntéseik során a múltra különböz® mér-

tékben emlékezhetnek, és így döntéseik is eltér®ek lehetnek.
(2,3) Definíció: Játék teljes emlékezettel: egy játékot teljes emlékezet¶ játék-
nak nevezünk, ha:
1. egy játékos sohasem felejti el korábbi döntéseit,
2. egy játékos sohasem felejti el azt az információt, melyet korábbi döntése-

inél birtokolt.
(2,2) Megjegyzés: teljes emlékezet¶ szekvenciális játékra jó példa a sakk, ahol a

játékosok egymás után lépnek, és korábbi lépéseik ismertek el®ttük.
(2,1) Példa
A következ®kben megismerkedünk az úgynevezett Százlábú játékkal, melyet
még a kés®bbiekben tovább elemzünk. Két játékosunk van: (A, B), mindegyik
játékos 1-1 forintot helyez maga elé. Mindkét játékosnak két döntési alternatí-
vája van, vagy folytatja a játékot (F ), vagy leállítja (L). Amennyiben valame-
lyik játékos a leállítás mellett dönt, a játék befejez®dött, és mindenki megtartja
az addig szerzett nyereményét. Amennyiben valaki a folytatás mellett dönt,
zet 1 forintot, míg a másik játékos kap 2 forintot. A játék véget ér, ha valaki
eléri a 100 forintot.
Ábrázoljuk a játékot!
(2,3) Megjegyzés: A játékot tetsz®leges kiindulás pontból lejátszhatjuk, például:

2.1. A JÁTÉK EXTENZÍV FORMÁJA 29
(2,2) Példa
Két játékos pénzfeldobást játszik,
A tippel: fej vagy írás, B tippel fej vagy írás.
Ha (fej, fej) vagy (írás, írás) az eredmény, akkor B ad A-nak 2 forintot,
egyébként pedig A ad B -nek 2 forintot.
(2,2/b) Példa: Két játékos pénzfeldobást játszik,

el®ször A tippel: fej vagy írás.
másodszor B tippel (ismerve A tippjét) fej vagy írás
Ha (fej, fej) vagy (írás, írás) az eredmény, akkor B ad A-nak 2 forintot,
egyébként pedig A ad B -nek 2 forintot.
(2,4) Megjegyzés: a (2,2) példájából látszik, hogy míg az els® példában a játéko-
sok egyszerre döntenek, addig a második esetben a döntéseknek van sorrendje.
Azaz míg ezt a játékot az eddig használt mátrix alakba írjuk:
A\B F I
F (2,2) (2,2)
I (2,2) (2,2)
addig a második játékot jobban leírja a gráf alak:

(2,4) Definíció: (Részjáték) Γ extenzív alakú játék részjátéka Γ0 , ha

i) a Γ játék T csomópontjainak T 0 halmazára, ha egy csomópontot tartal-
maz, akkor a követ®it is.
ii) Γ0 maga is extenzív játék.
(2,3) Példa
Szekvenciális galamb-héja játék, az els® madár már táplálkozik, így az oda-
érkez® második madárnak két stratégiája van: marad vagy távozik. A jelen lév®
1. madár ekkor vagy galamb- vagy héja-magatartást vehet fel.
Ekkor 1 valódi részjáték van:

2.1. A JÁTÉK EXTENZÍV FORMÁJA 31
(2,5) Definíció: Indukció hátrafelé, a Γ játék részjátékain deniáljuk a rész-

játék tulajdonságot, ez részben rendezés. Válasszuk ki azokat a részjátékokat,
melyek már nem tartalmaznak részjátékot, oldjuk meg ®ket, és így egyszer¶sít-
sük a játékot. Folytassuk az eljárást mindaddig, amíg az lehetséges.
(2,1) Tétel (Kuhn): Minden véges kétszemélyes zérus összeg¶ extenzív játéknak
van értéke, és mindegyik játékosnak van legalább egy prudens stratégiája.
Bizonyítás: A bizonyítás a gráf hosszára történ® indukcióval történik:
legyen `∗ a fa leghosszabb ága.
Ha `∗ = 1, a tétel triviálisan teljesül. Tf az állítás igaz `-ig. Az általános-
ság megszorítása nélkül feltehetjük, hogy 1. játékos húz el®ször, és legyenek
a (m1 . . . mt ) a követ® csomópontok. Bármelyik csomópontból induló részfa
hossza bizonyosan rövidebb, mint ` + 1.
Az indukciós feltevés miatt mindegyik részjátéknak is van értéke, legyen ez

vr . Ekkor az eredeti G játék értéke v = sup . Ez 1. játékos számára biztos, 2.
1≤r≤t
játékost bármelyik részjátékban bizonyosan legfeljebb v veszteség érheti.
(2,5) Megjegyzés: A gráfelméletben szokás a G irányított gráfot egy (M, σ)

párnak tekinteni, ahol M a csúcsok halmaza, és jelöli az adott csúcsot megel®z®
csúcsokat.
II. rész
Játékok több játékossal
33
1. fejezet
Nem kooperatív játékok normál

alakban
Jelölje
N = {1, . . . , n} a játékosok számát,

S = {S1 × . . . × Sn } a stratégiahalmazt,
u : S1 × Sn −→ Rn a kizet® függvényt.
(1,1) Definíció: Legyen G egy n személyes játék normál alakban:
G = {N, Si , ui }
ekkor a biztos nyeresége:
αi = sup inf ui (si , s−i ).

si ∈Si s−i ∈Si
(1,2) Definíció: s∗i ∈ Si prudens stratégiája i játékosnak, pontosan akkor, ha
inf ui (s∗i , s−i ) = αi .

si ∈Si
(1,3) Definíció: egy G játékot lényegtelennek nevezünk, ha (α1 , . . . , αn ) ki-

zetés Pareto-értelemben nem dominált, azaz
6 ∃ se ∈ SN : αi ≤ ui (e
s) ∀ i és
αi < ui (e
s) legalább egy i-re.
35
36 1. NEM KOOPERATÍV JÁTÉKOK NORMÁL ALAKBAN
(1,1) Megjegyzés: Próbáljunk egy tortát játékosaink között elosztani. Tegyük fel,
hogy i játékos optimálisan
X játszva, függetlenül a többiek játékától legalább αi
méret¶ szeletet nyer, αi = 1. Ekkor (α1 , . . . , αN ) a torta optimális felosztása.
i∈N
A hasznosságok viszont nem felcserélhet®k a játékosok között.
(1,4) Definíció: Nash egyensúly
Egy stratégiai játék Nash egyensúlyán a következ®t értjük: G(N, S, ()) egy
s∗ ∈ S ahol ∀ i-re
(s∗−i , s∗i ) i (s∗−i , s∗i ) ∀ si ∈ Si .
(1,5) Definíció: valamely s−i stratégiavektorra az i játékos legjobb válasza:

BRi (si ):
BRi (s−i ) = {si ∈ Si : (si , s−i ) (s0i , s−i ) ∀ s0i ∈ Si }
a B -t ekkor i legjobb válasz függvénynek nevezzük.
(1,2) Megjegyzés: a fenti fogalommal Nash egyensúly egy s∗ stratégiavektor,

melyre:
s∗i ∈ BRi (s∗i ) ∀ i ∈ N.
(1,1) Példa Fogolydilemmára tekintsük a korábbi fogolydilemmát.
1.1. Kevert stratégiák

(1,2) Példa Tekintsük a következ® k®papírolló játékot. A játékban két játé-
kos játszik a fenti három stratégiából választva egyet. Az így keletkez® stratégia
párokra a következ®k igazak:
a papír er®sebb, mint a k®, mert képes becsomagolni,
a papír gyengébb, mint az olló, mert az olló elvágja a papírt,
a k® er®sebb, mint az olló, mert a k® kicsorbítja az ollót.
A kizet® mátrix tehát:
1\2 K P O
K (0,0) (1,1) (1,1)
P 1,1) (0,0) (1,1)
O (1,1) (1,1) (0,0)
Vegyük észre, hogy ez egy szimmetrikus zérus összeg¶ játék.

A játéknak nincs Nash egyensúlya a "tisztán játszott" stratégiák között.
1.1. KEVERT STRATÉGIÁK 37
(1,6) Definíció: Legyen G egy stratégia játék, G = (N, S, u) i játékos kevert

stratégiája egy valószín¶ség-eloszlás
X Si -n Ha |si | < ∞, akkor a kevert stratégia
σi Si −→ R+ , melyre σi (sk ) = 1.
sk ∈si
(1,7) Definíció : Jelölje Σi az Si fölötti valószín¶ség-eloszlások halmazát.

Jelölje Σ = Σ1 × . . . × Σn -t.
Jelölje ui (σ, σ−i ) az i-edik játékos kizetését,
ha i σi -t, míg a többiek σ−i -t játszanak.
(1,3) Megjegyzés: Ha |S| < ∞, akkor a kevert b®vítés kizet® függvénye a régi
kizet® függvények lineáris kombinációja
X
ui (σi ) = σi (si )ui (σ−i , u(si )).
si ∈Si
(1,8) Definíció: σ ∗ -t kevert stratégia Nash egyensúlynak nevezünk, ha
ui (σi∗ , σ−i
∗ ∗
) ≥ ui (σi , σ−i ) ∀ i ∈ N és ∀ σi ∈ Σi .
(1,1) Állítás: σ ∗ pontosan akkor Nash egyensúly, ha:
ui (σi∗ , σ−i
∗ ∗
) ≥ ui (si , σ−i ) ∀i ∈ N és si ∈ Si .
(1,9) Definíció: Legyen G véges játék, akkor σi kevert stratégia támogatásá-

nak nevezzük azon tiszta stratégiák halmazát, melyre σi > 0, és supp(σi ) -vel
jelöljük. Azaz:
supp(σi ) = {si ∈ Si | σi (si ) > 0}.
(1,2) Állítás: Ha σ ∗ kevert stratégia Nash egyensúly és s0i , s00i ∈ supp(σi∗ ), akkor
ui (s0i , σ−i
∗
) = ui (s00i , σ−i
∗
).
Bizonyítás: Indirekt úton bizonyítjuk. Tegyük fel:

ui (s0i , σ−i
∗
) > ui (s00i , σi∗ ) s0i , s00i ∈ supp(σi∗ )
tekintsük a következ® kevert stratégiát:

 ∗ 0
 σi (si ) + σi∗ (s00i ) ha si = s0i
σ
bi (si ) = 0 ha si = s00i
 ∗
σi (si ) különben
az új stratégiához kapcsolódó kizetés és a régi kizetés különbsége:

∗
ui (b
σi , σ−i ) − ui (σi∗ , σ−i
∗
)=
X X
∗ ∗
= ui (si , σ−i )b
σi (si ) − ui (si , σ−i )σi∗ (si ) =
si ∈Si si ∈Si
X
∗
= ui (si , σ−i σi (si ) − σi∗ (si )] =
)[b
si ∈Si
= ui (s0i , σ−i
∗
)σi∗ (s00i ) − ui (s00i , σ−i
∗
)σi∗ (s00i ) > 0
(1,3) Példa:
1\ 2 s12 s22 s32 1\ 2 s12 s32

1\ 2 s12 s32
s11 (1,1) (0,2) (0,5) s11 (1,1) (0,5)
s11 (1,1) (0,5)
s21 (0,1) (4,0) (1,6) s21 (0,1) (1,6)
s31 (0,2) (3,1)
s31 (0,2) (1,1) (2,1) s31 (0,2) (3,1)
A példában nincsenek domináns stratégiák.

Azonban egyszer¶ számítással adódik, hogy például 1/2(s12 +s32 ) > s22 . Ezért
s22 eliminálható.
Hasonlóan 1/2(s11 + s31 ) > s21 .
(1,3) Állítás: Legyen σ ∗ G-Nash egyensúlya, tegyük fel σ ∗ (si ) > 0, akkor si
stratégiát nem eliminálja a dominált stratégiák eliminációja, azaz: si ∈ Si∞ .
(1,10) Definíció: A dominált stratégiák iteratív eliminációján a következ®t

értjük:
Si0 = Si
Sik+1 = {si ∈ ski |6 ∃ σi ∈ Σ(ski ) | ui (σi , s−i ) > ui (si , s−i ) ∀ s−i ∈ S−i
k
}
\∞
Si∞ Sik
k=1
∞
S = S1∞ × . . . × SN
∞
(1,4) Megjegyzés: Az eljárás nem minden esetben konstruálható meg. Például a

k®papírolló játékra iteratív elimináció nem konstruálható.
(1,11) Definíció: A kevert stratégiákra a legjobb válasz megfeleltetésen az

alábbiakat értjük és, BRi -vel jelöljük:
1.2. A JÁTÉKOK NORMÁL ALAKJA 39
i) BRi : Σ−i −→ Σi
ii) BRi (σ−i ) = arg max ui (σi , σ−i
σi ∈Σi
(1,4) Állítás: σ ∗ Nash egyensúly pontosan akkor, ha

∗
σ∗i ∈ BRi (σ−i ) ∀ i ∈ N -re.
Bizonyítás : el®ször belátjuk, hogy ∃ si stratégia a kevert b®vítésben, mely nem

∗ -re. Ekkor u linearitása miatt i növelni tudja kizetését oly
a legjobb válasz σ−i i
módon, hogy si helyett a legjobb választ játssza, mivel σi∗ nem legjobb válasz
∗ -re.
σ−i
Fordítva: tegyük fel ∃ σi0 , melyre a kizetés nagyobb, mint σi∗ -ben. Ekkor ui
linearitása miatt kell olyan stratégiának lennie, melynek kizetései magasabbak,
így σi∗ -ban nem minden stratégia legjobb válasz.
(1,5) Megjegyzés: az egyensúlyi kevert stratégiában szerepl® stratégiáknak ugyan-

azt a kizetést kell eredményezniük.
1.2. A játékok normál alakja

1.2.1. Korrelált egyensúly
Gyakran a Nash egyensúly nem kielégít®. Például a koordinációs játékokban
nemek harca stb. ha azzal a feltevéssel élhetünk, hogy az egyes játékosok va-
lamelyes információval rendelkeznek, sokkal kielégít®bb megoldásra juthatnunk.
(1,4) Példa: Legyen két játékosunk, akik különböz® jelzéseket észlelnek, melyek
befolyásolják a másik magatartását, az észlelésük kapcsolódó azaz korrelált ,
de nem teljes mértékben.
A küls® jelek három állapotot vehetnek fel: x, y, z .
Az els® játékos azt tudja, hogy {x} vagy {y, z}, míg a második játékos
{x, y} vagy {z}. Ekkor a játékosok a fenti információk birtokában választják
meg stratégiáikat.
(1,5) Példa: Tekintsük a következ® példát:
1\ 2 s12 s22
s11 (9,9) (6,10)
s21 (10,6) (0,0)
Tiszta Nash egyensúly: (10,6), (6,10).

Kevert stratégia Nash egyensúly 67 , 17 8,57 várható nyereménnyel.
Bízzunk meg egy harmadik személyt sorsolással, dobjon fel egy érmét, ha
fej (s21 , s12 ), ha írás (s11 , s22 ), akkor a várható nyeremény 8.
Tekintsük az alábbi eloszláscsaládot:
1\ 2 s12 s22
s11 γ 1 − γ/2
s21 1 − γ/2 0

2γ 1−γ 2γ 1−γ
ekkor 9 1+γ +6 1+γ ≥ 10 1+γ +0 1+γ
igaz, ha γ ∈ [0, 3/4]
ha γ = 3/4, akkor a nyeremény 8,75, ami nagyobb, mint a kevert Nash
egyensúly.
(1,12) Definíció: Egy G(N, S, u) stratégiai játék korrelált egyensúlyán a kö-

vetkez®t értjük:
(Ω, π) véges valószín¶ségi mez®t, ahol Ω eseménytér és π valószín¶ségi

mérték Ω-n,
∀ i ∈ N játékosra az Ω Pi partícióját (az i játékos információ partíciója),
∀ i ∈ N játékosra a σi : Ω −→ Si σi (ω) = σ(ω 0 ) ha ω ∈ pi és ω 0 ∈ pi

valamely pi ∈ Pi ,
úgy, hogy ∀ i ∈ N -re ∀ τi : Ω −→ Si , ahol τi (ω) = τi (ω 0 ), ha ω = pi és ω 0 ∈ pi

pi ∈ Pi ekkor:
X X
π(ω)u−i (σi (ω), σ(ω)) ≥ π(ω)ui (σ−i (ω), τi (ω))
ω∈Ω ω∈Ω
(1,6) Megjegyzés: Ω és partíciója e deníció szerint nem exogén, hanem része

az egyensúlynak. Másfel®l a deníció annak kimondása, hogy minden pozitív
el®fordulású eseményre az i játékos reakciója optimális, az i játékos tudása is a
többi játékos stratégiáit gyelembe véve.
(1,5) Állítás: Minden G(N, S, u) játék kevert stratégia Nash egyensúlyhoz léte-
zik olyan korrelált egyensúly ((Ω, π), (Pi ), (σi )), melyre minden i ∈ N játékosra
az si stratégiákhoz kapcsolódó eloszlás egyenl® σi -vel.
1.2. A JÁTÉKOK NORMÁL ALAKJA 41
N
Y
Bizonyítás: Legyen Ω = S és legyen π(s) = αj (si ) ∀ i ∈ N és bi ∈ si legyen
j=1
pi (s0i ) = {s ∈ S : si = s0i } és legyen Pi = {pi (ai )}. Legyen σi (s) = si ∀ s ∈
S . Ekkor ((Ω, π), (Pi ), (σi )) korrelált egyensúly, hiszen a deníció kívánalmai
teljesülnek.
(1,6) Állítás: Legyen G = (N, (si )(ui )) stratégiai játék, G bármely korrelált
egyensúlyi kizetésnek konvex kombinációja is korrelált egyensúlya G-nek.
Bizonyítás: Legyenek u1 , . . . , uk korrelált egyensúlyi kizetések és (λ1 , . . . , λk ) ∈

Xk
R λ ≥ 0∀ i és λk = 1, k minden értékhez legyen ((Ωk , π k )(pki )(σik )) kor-
i=1
relált egyensúly, melyhez az uk kizetés tartozik. Az általánosság megszorítása
nélkül feltehtjük, hogy Ωk diszjunkt.
[ [
Legyen Ω = Ωk és ∀ ω ∈ Ω-ra π(ω) = λk π k (ω); ∀ i-re P = Pik és
k k
σi (ω) = σik (ω) akkor
k
X
λi ui korrelált egyensúlyi kizetés.
i=1
(1,6) Példa: Legyen |N | = 3 és a kizetések az alábbiak:
3 s13 s23 s33

1\ 2 s12 s22 s12 s22 s21 s22
s11 0,0,3 0,0,0 2,2,2 0,0,0 0,0,0 0,0,0
s12 1,0,0 0,0,0 0,0,0 2,2,2 0,1,0 0,0,3
Ekkor: a Nash egyensúlyokhoz kapcsolódó kizetések: (1,0,0); (0,1,0); (0,0,0).

A korrelált egyensúly esetén: 12 (s11 + s21 ); 21 (s22 , s22 ), s23 a 3. játékos nem
érdekelt abban, hogy 1. és 2. információhoz jussanak stratégiáik koordinálása
érdekében.
2. fejezet
Nash tétel
(2,1) Tétel: G véges stratégiai játéknak van Nash egyensúlya a kevert b®vítés-
ben.
A bizonyítás Kakutani xpont-tételével történik, ezért el®ször deniálunk

néhány fogalmat.
(2,1) Definíció: Egy S ⊆ Rn halmaz konvex, ha tetsz®leges s1 -re és s2 -re és

∀ λ ∈ [0, 1]-re λs1 + (1 − λ)s2 ∈ S , azaz a halmaz tartalmazza tetsz®leges két
pontját összeköt® szakaszt.
(2,2) Definíció: Egy S ⊆ Rn halmaz zárt, ha tetsz®leges sorozatra:
{si }∞
i=1 si −→ s∗ i −→ ∞-b®l következik s∗ ∈ S,
azaz tartalmazza a határpontjait.
(2,3) Definíció: Egy halmaz kompakt, ha korlátos és zárt.
(2,4) Definíció: Egy r : X −→ Y megfeleltetés gráfja az {(x, y) | y ∈ r(x)}

halmaz.
(2,5) Definíció: Egy megfeleltetés gráfja zárt, ha a gráf zárt halmaz.
(2,1) Megjegyzés : ha a megfeleltetés függvény, akkor a zártság azonos a folyto-

nossággal.
(2,2) Tétel (Kakutani-xpont tétele). Egy r X −→ X megfeleltetésnek ∃ x ∈

X x ∈ r(x) xpontja, ha:
43
44 2. NASH TÉTEL
1. X ⊂ Rn konvex, kompakt és nem üres,

2. r(x) nem üres bármely x-re,
3. r(x) konvex ∀ x-re,
4. r gráfja zárt.
Bizonyítás: (Nash tételé) El®ször 2 × 2-es játékokra látjuk be Nash tételét. A

2 × 2-es játékok esetén a játékosok stratégiáit az alábbiak szerint írhatjuk:
sk1 = αs11 + (1 − α)s21
s22 = βs12 + (1 − β)s22
így az (sk1 , sk2 ) stratégiát (α, β) ∈ [0, 1] × [0, 1] paraméterrel határozhatjuk meg.
Minden játékos a legjobb válasz stratégiáját válsztja (ismeretei szerint), azaz
a
BR1 (β), BR2 (α)) párt játsszák. Így konstruáltunk egy leképezést az egység-
négyzetb®l az egységnégyzetbe:
BR(α, β) = BR1 (β) × BR2 (α)
(2,1) Állítás: az s∗ kevert stratégia pontosan akkor Nash egyensúly, ha s∗ a

BR xpontja, azaz s∗ ∈ BR(s∗ ).
Bizonyítás: bizonyítjuk, hogy BR egy kompakt és konvex halmaz önmagára

való leképzése, és a Kakutani tétel feltételei teljesülnek.
BR[0, 1]2 −→ [0, 1]2 és az egységnégyzet kompakt és konvex,
BR(s) nem üres, ez következik abból, hogy BR1 (S2 ) és BR2 (S1 ) nem
üresek. Ez igaz, mert az els® játékos kizetése
u1β (α) = αβu1 (s11 , s12 ) + α(1 − β)u1 (s11 , s22 ) + (1 − α)βu1 (s21 , s12 ) +
+(1 − α)(1 − β)u1 (s21 , s22 )
az u1β függvény α-ban folytonos, és az [0, 1], amelyik zárt intervallum,
ezért u1,β felveszi széls® értékeit az intervallumon. Így van legalább egy
α∗ , mely maximalizálja az 1. játékos kizetését.
A 3. feltétel azt jelenti, hogy ha az 1. játékos a legjobb válaszát játssza:
α1∗ s11 + (1 − α1∗ )s21 és α2∗ s11 + (1 − α2∗ )s21 és a 2 játékos βs12 + (1 − β)s22 ,
akkor az a λα1∗ + (1 − λ)α2∗ 0 < λ < 1-re szintén legjobb válasz, azaz
BR(β) konvex. Mivel mind α1 , mind α2 legjobb válasz, ezért ugyanazt a
kizetést adják 1 játékosnak. Ez azt jelenti, hogy lineáris kombinációjuk
is konstans. Ezért BR1 (B) konvex.
45
A 4. feltétel követelménye az, hogy BR gráfja zárt. Tekintsük a következ®

sorozatot: S n = (αn , β n ) és sbn = (bαn , βbn ) ∈ BR(sn ). Mindkét sorozat
∗ ∗ ∗ ∗
tartson sn = (α , β ), és sbn (b ∗ b∗
α , β )-hoz. Belátjuk, hogy sb ∈ BR(s). Az 1.
játékosra:
αn , β n ) ≥ u1 (α0 , β n ) bármely α0 ∈ [0, 1].

u1 (b
Az u folytonos mind α-ban, mind β -ban. Ezért:
α∗ , β ∗ ) ≥ u2 (α0 , β ∗ ) ∀ α0 ∈ [0, 1].

u1 (b
b∗ ∈ BR1 (β), és így sb∗ ∈ BR(s∗ ). Így a gráf zárt.

Ebb®l következik, hogy α
Így alkalmazhatjuk a Kakutani-tételt, és bármely 2 × 2 játéknak van Nash

egyensúlya.
A következ®kben kiterjesztjük a bizonyítást:

n−1
X
Jelölje: Σ1 = {(α1 , . . . , αn−1 ) | 0 ≤ α1 ≤ 1, . . . , 0 ≤ αn−1 ≤ 1 és αi ≤ 1},
i=1
azaz a stratégiákat Σ1 szimplex elemeivel jellemezzük.
(2,2) Állítás: Σ1 konvex és kompakt.
Bizonyítás:
Konvex lineáris kombinációk lineáris kombinációja is, lineáris kombináció.
Kompakt korlátos, mivel ∀ αi -re 0 ≤ αi ≤ 1
zárt , tekintsük α1j , . . . , αn−1

j
sorozatot, αj ∈ Σ1 , melyre αj tart α∗ -hoz. Ek-
n−1
X
kor α∗ ≥ 0 és αi∗ ≤ 1 mint a határérték megtartja az egyenl®tlenséget.
i=1
Belátjuk a Kakutani-tétel feltételeinek teljesülését:
1. Σi nem üres, mivel egyik játékos stratégia halmaza sem üres. Mivel Σi
kompakt, a Σ = Σ1 × ΣN is kompakt. Ezért BR : Σ −→ Σ nem üres,
konvex és kompakt halmazon történ® hozzárendelés.
2. ∀ i játékosra tekintsük az alábbi kizetést: ui,s−i (si ) si ∈ Σi . Mivel

Σi kompakt és ui,s−i folytonos, ezért a kizetések halmaza kompakt, így
létezik maximuma. Így a BRi (Σi ) nem üres.
46 2. NASH TÉTEL
3. Legyen s1i és s2i az i játékos két legjobb válasza s−i -re, ekkor s1i és s2i
kizetése i-nek azonos, így lineáris kombinációjuk értéke is ugyanakkora.
4. Tegyük fel, hogy sn sorozat és sn ∈\

BR(sn ). Mindkét sorozat konvergál
∗ ∗
s és sb -hoz. Minden játékosra:
sni , s−i ) ≥ ui (s0i , sn−i ) ∀ s0i ∈ Σi .

ui (b
A kizet® függvény lineáris és ezért folytonos. Ezért határértéket véve:
si∗ , s∗−i ≥ ui (s0i , s∗−i ) ∀ s0i ∈ Σi .

ui (b
Ebb®l sb∗i ∈ BRi (s∗−i ) és ezért sb∗ ∈ BR(s∗ ), azaz a gráf zárt.
A feltételek teljesülése miatt alkalmazható a Kakutani-tétel, létezik xpont,

azaz létezik a Nash egyensúly.
3. fejezet
A játékok extenzív formája
(3,1) Példa: Stackelberg-verseny

Tegyük fel, hogy A vállalat kifejlesztett egy új technológiát, és elkezdi a
gyártást q1 mennyiséggel. B cég is hasonló fejlesztésen dolgozik, a gyártás meg-
kezdése el®tt észleli, hogy a másik cég már elkezdte a termék gyártását, így
választja meg q2 gyártott mennyiségét.
Tegyük fel qi ∈ {1, 2, 3}, és a piaci kereslet 3 termék, a gyártási költség 0.
Ekkor a játékot így ábrázolhatjuk:
(3,1) Definíció: Egy Γ játék extenzív formában megadott, ha
1. N adott és |N | < ∞.
2. A csomópontok véges T halmaza, melyek egy fa gráfot határoznak meg,

adott a Z végs® csomópontok halmaza (ahonnan már nem indul ki él),
∀ t ∈ T \Z csomóponthoz adottak függvények az alábbi módon:
47
48 3. A JÁTÉKOK EXTENZÍV FORMÁJA
i) i(t) játékos aki lép,

ii) a lehetséges lépések halmaza A(t),
iii) az n(t, a) a rákövetkez® csomópontok halmaza, melyek a lehetséges
lépésekb®l adódnak.
3. Kizet® függvények ui Z −→ R.
4. Információ-partíció: ∀ csomóponthoz x, h(x) a csomópontok azon hal-

maza, melyeket az i játékos ismer. A fenti partíció kielégíti
x0 ∈ h(x) −→ i(x0 ) = i(x), A(x0 ) = Ax és h(x0 ) = h(x).
(3,2) Példa: Szekvenciális snóbli
ha jelezni kívánjuk, hogy a rákövetkez® játékos nem ismeri az el®z® játékos

lépését, akkor a következ® jelölést használjuk:
49
Legyenek a nem végs® csomópontok
Tekintsük a deníciót:
1. |N | = 2,
2. s1 = s2 = {F, I},
3. a fa deniálja a végs® csomópontokat, és x2 és x3 , x1 rákövetkez®je,
4. h(x1 ) = x1 és h(x2 ) = h(x3 ) = {x2 x3 }.
(3,1) Megjegyzés: A deníciót szokás más formában is kimondani:
(3,2) Definíció: Teljes információs G játékon extenzív formában a következ®t

értjük:
a) a játékosok (N )
b) sorozatok halmaza (H), melyek kielégítik az alábbi követelményeket:
i) : ∅ ∈ H .
ii) : Ha (ak )k=1...K ∈ H és L < K , akkor (ak )k=1...L ∈ H .
iii) : Ha egy végtelen sorozatra (ak )k=1... -re (ak )k=1...L ∈ H ∀ L, akkor
(ak )k=1... ∈ H .
(3,2) Megjegyzés: a H elemeit történéseknek hívjuk, egy történés egyes pontjai

pedig az ott választott stratégiák.
(3,3) Definíció: egy (ak )k=1...K ∈ H végs® történet, ha végtelen, vagy

6 ∃ (ak )k=1,...K ∈ H , melyre (ak )k=1...K+1 ∈ H .
Jelölje Z a végs® történetek halmazát.
c) Egy P : H\Z −→ N függvény, azaz P (h) egy játékos, aki a h történet

után dönt.
d) ∀ i ∈ N -re egy preferencia reláció Z -n.
A játékot szokás Γ-val jelölni.
(3,4) Definíció: ha |H| < ∞ a játékot végesnek nevezzük, ha ∀ h ∈ H véges

hosszú, akkor azt mondjuk, hogy a játék véges horizontú.
(3,3) Megjegyzés a ∅ ∈ H a kezd®pont, a történet kezdete, akkor a P (∅) az a

játékos, aki az els® lépést megteszi.
3.1. Extenzív játékok normál alakban

(3,5) Definíció: Jelölje Hi egy extenzív formájú játék esetén az i játékos in-
formációinak halmazát:
Hi = {S ⊂ T | s = h(t) valamely t ∈ T, i(t) = i}.
Legyen Ai az i játékos lehetséges döntéseinek halmaza bármely információ hal-

maza mellett.
(3,6) Definíció: Az i játékos tiszta stratégiája egy extenzív játék esetén si :

Hi −→ Ai függvény, melyre si (h) ∈ A(h) ∀ h ∈ Hi .
(3,4) Megjegyzés: A stratégia ebben az értelemben egy teljes cselekvési terv.
(3,7) Definíció: Γ kevert stratégiája a tiszta stratégiák fölötti randomizáció.
(3,8) Definíció: Γ kevert viselkedési stratégiája:
σi : Hi −→ 4(Ai ), melyre supp(σi (h)) ⊂ A(h) ∀ h ∈ Hi
(azaz részben információs halmaz esetén külön-külön randomizálunk).
(3,5) Megjegyzés: A kevert stratégia és a kevert viselkedési stratégia általános-

ságban nem azonos, csak a teljes emlékezet¶ játékok esetében.
(3,3) Példa: Szekvenciális snóbli (folytatás)

s1 = {F, I} a 2. játékosnak 4 stratégiája van, mivel két döntésb®l választhat
két információhalmaz esetén. Így
3.2. RÉSZJÁTÉK 51
1\ FF FI IF II
F 11 +1,1 1,1 1,1
I 1,1 1,1 1,1 1,1
azaz a 2. játékosra F F azt jelenti, hogy F -et választ mindkét csoportban, F I

azt jelenti, hogy Fejet választ az 1. játékos Fej húzását észrevéve, és Írást választ
1. íráshúzást észrevéve.
(3,4) Példa: Stackelberg-verseny (folytatás)

Az 1. cég q1 kibocsátást választ, a 2. cég q2 (q1 )-t. Ha három lehetséges
kibocsátási szint van, akkor 1.-nek 3, míg 2.-nak 3 × 3 = 9 stratégiája van.
Legyen most qi ∈ [0, 1] és p = 1 − q1 − q2 és c = 0. Bármely q10 ∈ [0, 1]-re ∃
Nash egyensúly, melyben az els® cég q1 -t termel. Legyen:
s1 = q1
(
1−q10
ha q1 = q10
s2 = 2
1− q10 ha q1 6= q10
azaz, ha s1 6= q1 , akkor a 2. cég annyit termel, hogy lenyomja az árakat 0-ra. Az

s1 = q10 jól láthatóan Nash egyensúly, hiszen 1.-nek nem éri meg eltérni, mert
2. stratégiája eredményeképp ekkor nyeresége 0.
3.2. Részjáték
(3,9) Definíció: Egy Γ extenzív formájú játék Γ0 részjátékán a következ®t
értjük:
1. A G csomópontjának részhalmazát T 0 , mely ha egy x csomópontot tartal-

maz, akkor a követ®it is, t ∈ T 0 t0 ∈ h(t), akkor t0 ∈ T 0
2. különben pedig G0 maga is extenzív formában megadott gráf.
(3,5) Példa:
ebben az esetben 2 részjáték van, a játék maga és a
Ennek a részjátéknak pedig nincs valódi részjátéka, mivel ha lenne, akkor a 2

játékos információhalmaza különálló lenne, amit deníciónk nem enged meg.
(3,10) Definíció: Egy s∗ stratégia a Γj játék részjáték kielégít® egyensúlya, ha

a G bármely részjátékának Nash egyensúlya.
(3,6) Példa: Stackelberg-játék (folytatás)

Belátjuk, hogy az egyetlen részjáték-kielégít® egyensúly a
q2∗ = 1/2
1 − q2
q1∗ (q2 ) =
2
A részjáték-kielégít® egyensúly, Nash egyensúly is, amikor az 1. cég q1 -t
dönt.
Ekkor q1∗ (q1 ) = arg max q1 [1 − (q2 + q2 )]. Ebb®l q1∗ (q2 ) = 1−q
2 .
1
3.3. INDUKCIÓ VISSZAFELÉ 53
Hasonlóan az 1. cég a saját legjobb válasz görbéjén játszik.

A részjáték-kielégít® egyensúly Nash egyensúly az egész játékra is, így q2∗
legjobb válasz q1∗ -re:
1 − q1
u2 (q1 , q2∗ ) = q2 (1 − (q2 + q10 (q2 )) = q1
2
így u2 q20 = 1/2-ben veszi fel maximumát.
3.3. Indukció visszafelé

A játék megoldásához gyakran hátulról visszafelé fejtve jutunk el.
(3,11) Definíció: Egy extenzív formáról azt mondjuk, hogy teljes információs,
ha minden információhalmaz csak egy csomópontot tartalmaz.
(3,6) Megjegyzés: A játékosok tökéletesen meggyelik a korábbi lépéseket.
(3,1) Állítás. Minden teljes információs véges szekvenciális játéknak létezik

részjáték-kielégít® egyensúlya.
Bizonyítás: A részjátéknak létezik Nash egyensúlya, ezt helyettesítsük be az így

csökkentett játékba, és tovább megoldva a játékot, igazoltuk az állítást.
(3,7) Példa. Tekintsük a következ® játékot:
A 2. játékos indierens s32 és s43 között. Ekkor végtelen sok részjáték-kielégít®

egyensúly van: s01 = s11 s∗2 = (s12 + αs32 + (1 − α)α23 ) 0 ≤ α ≤ 1.
(3,2) Állítás: Ha a végállapotok fölött mindegyik játékos szigorú értelemben

vett rendezéssel rendelkezik, akkor a részjáték-kielégít® egyensúly egyértelm¶.
(3,1) Tétel: (Kuhn) Minden véges Γ játéknak létezik részjáték-kielégít® egyen-

súlya.
Bizonyítás: Hátrafelé történ® indukcióval:

Legyen a Γ részjátékainak halmaza. Γ e 6= ∅ üres, hiszen Γ ∈ Γ
e.
Deniáljunk egy részben rendezést Γ e -n. Legyen Γ1 és Γ2 részjáték Γ1 ≥ Γ2 ,
ha Γ2 részjátéka Γ1 -nek.
1. lépés: válasszuk ki azokat a részjátékokat, melyre 6 ∃ Γ∗ , hogy Γ∗ > Γ1
2. lépés: oldjuk meg ezeket a játékokat, a Nash tétel miatt léteznek megol-
dások (hiszen végesek).
3. lépés: A Nash egyensúly egyensúlyi kizetéseit helyettesítsük be ezen já-

tékok kizetési helyeire.
4. Ismételjük meg 1.-2.-3.-at, addig, amíg létezik részjáték.
(3,7) Megjegyzés: az eredmény nem egyértelm¶, azaz több részjáték-kielégít®

egyensúly is lehetséges, ha a játéknak több Nash egyensúlya van.
4. fejezet
Racionalizálhatóság
A következ®kben játékosaink várakozásairól, a többi játékos magatartásáról nem

feltételezzük, hogy tökéletesek, azt tesszük fel, hogy a közös tudás része mind-
össze az, hogy a várakozásoknak megfelel® magatartás szintjén racionális min-
denki. A fentiekb®l érzékelhet®, hogy ez gyengébb megoldási koncepciót ered-
ményez, mint a Nash egyensúly. Legyen továbbra is G = (N, (Si )(ui )) stratégiai
játék.
(4,1) Definíció: i játékos vélekedése egy valószín¶ségi mérték µi .

Y
S−i -n ahol S−i = Sj .
j∈N −{i}
(4,1) Megjegyzés: A fenti deníció lehet®vé teszi azt, hogy a játékosok többiekkel
kapcsolatos várakozása feltegye, hogy egyesek magatartása korrelált.
(4,2) Definíció: si ∈ Si i játékos legjobb válasza az adott vélekedés mel-

lett, ha nincs olyan stratégia, melynek kizetése nagyobb lenne ezen várakozás
mellett.
(4,3) Definíció: Egy si ∈ Si racionalizálható a G(N, S, u) játékban, ha: ∃

∞
1. (XjT )j∈N halmazok XjT ⊆ Sj ∀ j és ∀ t
t=1
2. i játékos vélekedése: µ1i , mely támogatása az x1i részhalmaza
3. ∀ j ∈ N ∀ t ≥ 1 és ∀ sj ∈ Xjt µt+1
j (sj ) a játékos várakozása, melynek
t+1
támogatottsága az X−j részhalmaza és teljesül
4. si az i játékos legjobb válasza µ1i várakozás mellett
55
56 4. RACIONALIZÁLHATÓSÁG
5. Xi1 = ∅ és ∀ j ∈ N \ {i} az Xi1 halmaza mindazon s0j ∈ Sj stratégiák

halmaza, melyekre ∃ s−i a µ1i támogatásában, melyre sj = s0j .
6. ∀ j ∈ N játékosra és ∀ t ≥ 1-re stratégia a j játékos legjobb válasza

µt+1
j (aj ) várakozás mellett
7. ∀ t ≥ 2 és ∀ j ∈ N az xtj halmaz mindazon s0i ∈ Sj stratégiák halmaza,

melyekhez ∃ valamely k ∈ N \ {j} és sk ∈ Xkt−1 és s−k µtk (sk ) támogatás-
ban, melyre s0j = sj .
(4,2) Megjegyzés: Az Xj1 j ∈ N \ {si } a j játékos azon stratégiáinak halmaza,

melyekhez az i játékos pozitív valószín¶séget rendel a saját várakozása µ1i mel-
lett, az i-n kívüli játékosok azon stratégiáival kapcsolatban, akik i játékos si
stratégiaválasztását gondolják.
(4,3) Megjegyzés: Illusztrálandó a deníciót tekintsük a következ®t: Legyen há-

rom játékosunk, akiknek két stratégiájuk lehetséges: A és B . Tegyük fel, hogy
1. játékos A stratégiája racionalizálható, és az 1. játékos µ11 vélekedése pozitív
valószín¶séget rendel a 2. és 3. játékosok (A, A) vagy (B, B) játékához. Ekkor
x12 = x13 = {A, B}. A 2. játékos µ22 (A) és µ22 (B) várakozásai igazolják straté-
giaválasztását, amelyet az 1. játékos játékával kapcsolatos várakozása alapján
hozott.
Hasonlóan igazak µ23 (A) és µ23 (B)-re.
Ez a négy várakozás nem feltétlenül azonos például az 1. játékos vára-
kozásaival kapcsolatban, és nem feltétlenül rendel pozitív valószín¶séget az A
stratégiához.
Az x21 1. játékos mindazon stratégiáit tartalmazza, melyekhez pozitív való-
szín¶séget rendelt.
µ22 (A), µ23 (A), µ22 (B), µ23 (B).
A fenti bonyolult deníciót átfogalmazva:
(4,4) Definíció: Legyen G(N, S, u), ekkor si ∈ Si stratégia racionalizálható,

ha ∀ j ∈ N -re ∃ Zj ⊆ Sj halmaz, melyre
1. si ∈ Zi .
2. ∀ sj ∈ Zj a legjobb válasz a j játékos µj (sj ) várakozására, melynek

támogatottsága Zj részhalmaza.
57
(4,4) Megjegyzés: Ha (Zj )j∈N és (Zj0 )j∈N kielégíti a deníciót, akkor (Zj ∪
Y
Zj0 )j∈N -is. Ezért a racionalizálható stratégiák halmaza a Zj legnagyobb
j∈N
részhalmaza, melyre (Zj )j∈N kielégíti a deníciót.
(4,1) Állítás: A fenti két deníció ekvivalens.
Bizonyítás: Ha si ∈ Si racionalizálható az els® deníció szerint, akkor legyen:

(∞ ) (∞ )
[ [
Zi = {si } ∪ xti és Zj = xti ∀ j ∈ N \ {i} .
t=1 t=1
Ha a 2 deníció igaz, akkor legyen µ1i = µi (si ) és µtj (sj ) = µj (sj ) ∀ j ∈ N

és ∀ t ≥ 2 ekkor stj , melyet az els® denícióban konstruálunk Zj részhalmazai,
és eleget tesznek a kívánalmaknak.
(4,5) Megjegyzés: A második denícióból világos, hogy ∀ olyan stratégia, melyet

valamely kevert stratégia Nash egyensúlyban pozitív valószín¶séggel játszanak,
racionalizálható (legyen Zj a j játékos kevert stratégiájának támogatása).
(4,2) Állítás: Minden olyan stratégia, melyet valamely véges G(N, S, u) játék
korrelált egyensúlyában pozitív valószín¶séggel játszanak, racionalizálható.
Bizonyítás: válasszuk a korrelált egyensúlyt, és legyen Zi ∀i ∈ N -re azon straté-

giák halmaza, melyet pozitív valószín¶séggel választ i a korrelált egyensúlyban.
Ekkor bármely si ∈ Zi a legjobb válasz az Si fölötti eloszlásokra, melyeket a
többi játékos azon stratégiái generálnak, melyeket annak feltevésével játszanak,
hogy i si -t játszik. Ennek az eloszlásnak a támogatása Zi részhalmaza, mivel
si racionalizálható.
(4,1) Példa: Tekintsük a fogolydilemmát.
1\ 2 Koop Nem Koop

Koop
Nem Koop
mivel van domináns stratégia, a (Nem Kooperál, Nem Kooperál), az el®z® állítás
miatt a többi lehetséges stratégiapár nem racionalizálható.
58 4. RACIONALIZÁLHATÓSÁG
5. fejezet
Információfüggvény
Jelölés Ω = (ω1 , . . . , ωn ), jelölje a külvilág állapotait, melyek bizonytalanságával

szembesülnek szerepl®ink döntéshozatalukkor.
(5,1) Példa: Két szerepl®nk van, legyen Ω = {ω1 = esni fog ma, ω2 = borult
lesz az id®, ω3 = jó id® lesz}
mindegyik esemény egyenl® valószín¶ (eddigi ismereteink szerint).
(5,1) Definíció: Ω állapottéren Θi : {θi (ω) | ω ∈ Ω} egy leképezés, melyre

i) ω ∈ θi (ω)
ii) ha ω 0 ∈ θi (ω), akkor θi (ω 0 ) = θi (ω), ekkor θ-t információfüggvénynek
nevezzük.
(5,1) Megjegyzés: a θ(ω) részhalmazok kifeszítik Ω-t. Úgy gondolkodunk, hogy

θi (ω) az i-edik játékos tudása az Ω természeti állapotról. Az i tulajdonság
garantálja, hogy a játékos ismerethalmazának eleme a tényleges állapot. (ii)
pedig konzisztenciakritérium; tegyük fel, hogy ω 0 ∈ θi (ω) és ∀ ω 00 ∈ θi (ω 0 ), de
ω 00 6∈ θi (ω). Ekkor ω állapotban ω 00 inkonzisztens, tehát ω 0 nem lehet tényleges
természeti állapot.
(5,2) Példa (folytatása): Az 1. játékos informáltsága legyen:

Θ1 = {{ω1 , ω2 }, {ω3 }} , azaz a játékos jól informált arról, hogy az id®járás jó,
de nem tud a rossz id®k között különbséget tenni.
(5,2) Definíció: a θ információfüggvény felosztó (particionális), ha ∃ Ω tér

particiója, hogy tetsz®leges ω ∈ Ω-ra, θ(ω) halmaz része annak a particiónak,
melynek eleme.
(5,1) Állítás: (5,1) és (5,2) deníció ekvivalens.
59
60 5. INFORMÁCIÓFÜGGVÉNY
Bizonyítás: ha felosztó, akkor teljesül i) és ii),

ha i) és 00 0 0 00
[ii), akkor ha ω ∈ θi (ω)∩θi (ω ), ekkor ii) miatt θ(ω) = θ(ω ) = θ(ω ),
i) miatt θ(ω) = Ω, így θ felosztó.
ω∈Ω
5.1. Tudásfüggvény
(5,3) Definíció: E ⊂ Ω eseménynek nevezzük.
(5,2) Megjegyzés: egy döntéshozó, aki tudja, hogy θ(ω) ⊆ E , tudja, hogy ω -ra
E el®fordul. Ebben az esetben azt mondjuk, hogy ω állapotban a döntéshozó
ismeri E -t.
(5,4) Definíció: adott θ-ra i döntéshozó tudásfüggvénye
Ki (E) = {ω ∈ Ω : θi (ω) ⊆ E} ,
azaz bármely E eseményre K(E) azon állapotok halmaza, melyekben a döntés-

hozó ismeri E -t.
(5,2) Állítás: Minden tudásfüggvény kielégíti az alábbi tulajdonságokat:

1. K(Ω) = Ω
2. ha E ⊆ F K(E) ⊆ K(F )
3. ha K(E 0 ) ∩ K(F ) = K(E ∩ F )
4. K(E 0 ) ⊆ E
5. K(E) ⊆ K(K(E))
6. Ω \ K(E) ⊆ K(Ω \ K(E))
Bizonyítás: Adódik a (5,3) és (5,4) Deníciókból.
(5,3) Megjegyzés: Lehetséges a fordított út is, azaz nem az információfügg-

vénnyel deniálni a tudásfüggvényt, hanem fordítva:
legyen ω -ban i döntéshozó információfüggvénye a következ®:
θi (ω) = ∩{E ⊆ Ω : ω ∈ Ki (E)}.
(5,5) Definíció: (Az egyszer¶ség kedvéért) legyen |N | = 2 Egy E eseményt a

játékosok közös tudásának nevezzük, ω ∈ Ω állapotban, pontosan akkor, ha
ω eleme az alábbi végtelen sorozat mindegyik halmazának: K1 (E), K2 (E),
K1 (K2 (E)), K2 (K1 (E)), etc.
5.1. TUDÁSFÜGGVÉNY 61
(5,4) Megjegyzés: ez azt jelenti, hogy ha a két játékos tudja E -t, akkor azt is
tudják, hogy a másik tudja, etc.
Szokás a fenti deníciót más formában is kimondani.
(5,6) Definíció: Egy F ⊆ Ω, amely magától értet®d® a két játékos között, ha

∀ ω ∈ F -re θi (ω) ⊆ F ∀ i-re.
Egy E esemény közös tudás a játékosok között ω ∈ Ω természeti állapotban,
ha ∃ F magától értet®d® esemény, melyre ω ∈ F ⊆ E .
(5,3) Példa. A második játékos információfüggvénye
Θ2 = {{ω1 }, {ω2 }, {ω3 }}
ebben az esetben {ω1 , ω2 } közös tudás, ha a természeti állapot ω1 vagy ω2 .
(5,1) Lemma: Az alábbiak ekvivalensek:

i) Ki (E) = E .
ii) E magától értet®d® a játékosok között.
[
iii) E = Θi .
i
Bizonyítás: Tegyük fel, hogy i) igaz, akkor ∀ ω ∈ E θi (ω) ⊆ E ebb®l következik

ii); iii)-b®l triviálisan következik i).
(5,3) Állítás: (5,5) és (5,6) deníció ekvivalens.
Bizonyítás: Tegyük fel, hogy E közös tudás ω -ban. Így
E ⊇ Ki (E) ⊇ Kj (Ki (E)) .
Mivel Ω véges, és eleme a végtelen regressziós láncnak, így ∃ F , melyre Ki (F ) =

F , így F magától értet®d®.
Fordítva: Tegyük fel, E esemény közös tudás a (5,6) Deníció szerint.
Ekkor F ⊆ E Ki (F ) = F ⊆ Ki (E) etc. és F eleme a mindegyik Ki (Kj (E 0 ))-
nek, így ω .
(5,4) Példa. Piszkos arcok

|N | = n játékos van egy teremben, mindenki láthatja a többiek arcát, de
a sajátját nem. Legalább egy arc piszkos. Deniáljuk el®ször Ω természeti
állapotok halmazát. Ha n játékos van, akkor 2n − 1 a lehetséges állapotok
száma (mivel legalább egy arc piszkos). Egy-egy állapot ω := (P, P, T, . . . , P ),
ahol (p = piszkos, t = tiszta), jelölje ω a piszkos arcok számát, így |ω| ≥ 1.

Egy-egy játékos látja a többiek arcát ωi , de a sajátját nem, azaz:
θi (ω) = {p, ω−i ), (t, ω−i }.
Minden játékos halmaza kételem¶, kivéve ha |ω| = 1. "Legalább egy piszkos

arc van" ? közös tudás. A játék akkor fejez®dik be, ha valaki magáról tudja,
hogy tiszta vagy piszkos az arca: azaz
|θi (ω)| = 1 .
Mi történik, ha senki nem emeli fel a kezét az els® fordulóban? Mindenki felújítja
információit, és megállapítja, hogy több mint egy piszkos arcnak kell lennie.
Ha a játék (a természeti állapot) k piszkos arcot tartalmaz, akkor a játék k
fordulós lesz.
(5,5) Megjegyzés : A feladatból jól látható, hogy a megoldás a közös tudáson

múlik.
(5,5) Példa. Két seregtest egymástól távolabb táborozik, nem messze az ellen-
ségt®l. Ha külön-külön támadnak, elvesztik a csatát, együttes támadás esetén
gy®znek. Egyik seregrész sem akarja ezért kockáztatni az önálló támadást.
Az egyik seregrész parancsnoka tárgyalásba bocsátkozott az ellenséggel. A
két seregtestparancsnok a tárgyalások megkezdése el®tt megegyezett, hogy ha
a tárgyalások eredménytelenül zárulnak, támadnak. Ekkor a tárgyaláson részt
vett parancsnok futárt küld közös támadás haditervével a másik parancsnoknak.
Annak valószín¶sége, hogy a futárt elfogják: p, p > 0.
Bekövetkezik-e a közös támadás?
A 2. sereg parancsnoka megkapja az üzenetet, err®l futárt kell 1.-nek kül-
denie, különben az nem lehet bizonyos abban, hogy 2. megkapta az üzenetet,
és így nem fog támadni. Miután 1. megkapta az üzenetet, futárt kell 2.-nak
küldeni, hogy megkapta az üzenetet, mert ennek hiányában 2. nem lehet biztos,
és ezért nem támad, etc. Mivel egyetlen információs állapotban sem válik közös
tudássá a támadás, így az elmarad.
Y
(5,7) Definíció: µi (ω)-t egy valószín¶ségi mértéket Si -n (Si = Sj ) az
j∈N \{i}
i játékos vélekedése ω állapotban a többi játékos stratégiaválasztásáról.
A fenti apparátussal fogalmazzuk újra Nash tételét:

Ω a környezet, amelyben a játékosok játszanak.
i) si (ω) az i játékos stratégiája ω állapotban.
5.2. ISMERET ÉS MEGOLDÁSI KONCEPCIÓ 63
ii) µi (ω) i játékos vélekedése ellenfelei stratégiáiról.

iii) θi (ω) i játékos ismerete ω -ban.
Így a stratégiahalmazt kib®vítjük a vélekedések halmazával, és kapjuk az
(s, µ) ∈ S × M párt.
(5,4) Állítás: Tegyük fel, hogy ω ∈ Ω állapotban ∀ i játékos

i) ismeri a többi játékos stratégiáit:
θi (ω) ⊆ {ω 0 ∈ Ω | s − i(ω 0 ) = s−i (ω),
ii) vélekedése konzisztens a tudásával: a µi (ω) támogatása
⊂ {s−i (ω 0 ) ∈ s−i : ω 0 ∈ θi (ω)},
iii) racionális: si (ω) i legjobb válasza µi (ω)-ra.

Ekkor s(ω) G Nash egyensúlya.
5.2. Ismeret és megoldási koncepció

(5,5) Állítás: Tegyük fel, hogy ω ∈ Ω állapotban ∀ i ∈ N játékosra teljesülnek
az alábbiak:
1. i ismeri a többi játékos stratégiáit: θi (ω) ⊆ {ω 0 ∈ Ω : s−i (ω 0 ) = si (ω)
2. vélelmei konzisztensek az ismereteivel:
µi (ω) ⊂ {a−i (ω 0 ) ∈ s−i : ω 0 ∈ θi (ω)}
3. i racionális, azaz: si (ω) az i játékos legjobb válasza µi (ω)-ra.
Ekkor: si (ω))i∈N G játék Nash egyensúlya.
Bizonyítás : 3. miatt si (ω) i legjobb válasza vélekedése mellett, mely 1 valószí-

n¶ség¶ esemény
2. miatt {s−i (ω 0 ) ∈ s−i : ω 0 ∈ θi (ω)} és
1. miatt a fenti halmaz si (ω)}.
(5,6) Állítás: Tegyük fel |N | = 2 ω ∈ Ω mindegyik játékosra teljesülnek az

alábbiak:
1. ismeri a többi játékos vélekedéseit:
θi (ω) ⊆ {ω 0 ∈ Ω, µj (ω 0 ) = µj (ω)} j 6= i
2. a vélekedései konzisztensek az ismereteivel:
µi (ω) ⊂ {si (ω)}
3. tudja, hogy a többi játékos racionális bármely ω 0 ∈ θi (ω)-ra

sj (ω 0 ) a j játékos legjobb válasza µj (ω 0 )-re (j 6= i)
Ekkor az (α1 , α2 ) kevert stratégia (α1 , α2 ) = (µ2 (ω), µ1 (ω)) kevert stratégia
Nash egyensúly.
Bizonyítás: Legyen s∗i i játékos stratégiája αi = µj (ω) támogatással. Ekkor 2.

miatt ∃ ω 0 ∈ θ; (ω), melyre si (ω 0 ) = s∗i ; 3.-ból következik, hogy s∗i i legjobb
válasza µi (ω 0 )-re, mely 1. miatt µi (ω).
(5,7) Állítás: Tegyük fel, hogy |N | = 2 és ω állapotban közös tudás hogy:
1. a játékosok vélekedései konzisztensek ismereteikkel,
2. a játékosok racionálisak.
Ekkor si (ω) eleme a dominált stratégiák eliminációjának, végeredményének

az Si∞ -nek.
5.3. Bayes-i játékok

Az eddigi jelölésekkel adottak ni ∈ N játékosok Si stratégiákkal, valamint Ω
állapothalmaz.
Tegyük fel, hogy mindegyik játékos rendelkezik valamilyen valószín¶ség-
eloszlással Ω fölött, az ω események bekövetkeztét illet®en.
(5,8) Definíció: Jel (Signal)-függvény: jelölje τi ; τi (ω) az i játékos ω állapotbeli

döntés el®tti ismereteit.
Jelölje Ti az összes lehetséges τi (ω) érték halmazát, ekkor Ti -t az i játékos
típusai halmazának nevezzük. Feltesszük, hogy
pi (τi−1 (ti )) > 0 ∀ ti ∈ Ti .
Ha i játékos ti ∈ Ti jelzést észleli, τi−1 (ti ) a posteriori hit.
(5,9) Definíció: Egy Bayes-i játék.
1. i ∈ N |N | < ∞,
5.3. BAYES-I JÁTÉKOK 65
2. ω ∈ Ω |Ω| < ∞,
3. ∀ i ∈ N si stratégiák,
4. ∀ i Ti jel (signal)-halmaz és τi Ω −→ Ti jel (signal)-függvény,
5. pi eloszlás Ω-n i játékos a priori vélekedése
po (τi−1 (ti )) > 0 ∀ ti ∈ Ti ,
6. ∀ i játékosra i preferencia reláció az S × Ω-n.
(5,6) Megjegyzés: A fenti deníció megengedi, hogy az egyes játékosok külön-

böz® vélekedéssel rendelkezzenek a természeti állapotról. S®t, ha a természeti
állapotok közé soroljuk a többiek ismeretét, a fenti deníció alkalmas olyan já-
tékok elemzésére is, amikor az egyes játékosok a többiek ismereteivel nincsenek
tisztában.
(5,10) Definíció: Bayes-i játékok Nash egyensúlya

Adott G = (N, Ω, S, T, Θ, )-re a játék Nash egyensúlyán a következ®t ért-
jük:
1. (i, ti ) i ∈ N , ti ∈ T i ,
2. (i, ti ) párra adott si stratégiahalmaz,
3. s∗ (i,ti ) s pontosan akkor, ha Li (s∗ , ti ) i Li (s, ti ), ahol Li eloszlás S ×Ω-

n:  
 θi (ω) −1 (t ) 
θi (τi−1 (ti ))
ha ω ∈ τ i
((s∗ (j, τj (ω)))j∈N , ω) .
 0 különben 
(5,7) Megjegyzés: A Bayes-i játékok Nash egyensúlyában minden játékos a szá-

mára legjobb stratégiát választja az adott szignál és a többi játékosról alkotott
adott szignál melletti vélekedés mellett.
6. fejezet
Ismételt játékok
Egyes stratégiákat szokás elnevezni; azokat a stratégiákat, amelyeknél a többiek

lépéseit®l függetlenül játszunk, feltétlen stratégiának nevezzük. Ezek lehetnek
állandóak (azaz mindig ugyanazt játsszuk) és rotációsak, ahol valamilyen el®re
rögzített szabály szerint változtatjuk stratégiáinkat (például két stratégia esetén
állandóan cserélgetünk).
Azokat a stratégiákat, melyek a másik játékos(ok) el®z® lépéseit®l teszik
függ®vé a saját rákövetkez® lépést, feltételes stratgéiáknak szokás nevezni. Ezek
között szokás elkülöníteni a ravasz (trigger) stratégiákat és ezeken belül a grim,
a Tit for Tat és a répabot stratégiákat.
A ravasz stratégia addig kooperatív, amíg a többiek is, utána egy büntetési
periódust iktat be. A grim stratégia büntetési szakasza végtelen, azaz, ha a koo-
peráció megszakad, akkor végleg, a Tit for Tat stratégia esetén, ha a partnerünk
nem kooperál, akkor mi sem, de ha a partner elkezd kooperálni, akkor mi is. A
répabot stratégia esetén a büntetés egy periódus hosszú.
6.1. Végtelenszer ismételt játékok

Azokat a játékokat, amelyeket csak egyszer játszanak le, egyszer lejátszott já-
tékoknak (one shot game), azokat a játékokat, amelyeket egymás után többször
játszunk le, ismétl®déses játékoknak nevezzük. Szokás az így el®állt játékot
szuperjátéknak is nevezni. Tekintsük a fogolydilemmát.
A végtelen játékok esetén az eredeti játékból származtatjuk az új szuperjáték
stratégiahalmazát és kizet® függvényeit.
(6,1) Definíció: Legyen si (t) az i játékos stratégiája a t-dik periódusban; le-

gyen s(t) = (s1 (t), . . . , sn (t)) stratégiavektor a t-dik periódusban, legyen h(t) a
stratégiavektorok sorozata a t periódusig, azaz h(t) = (s(1), . . . , s(t)).
67
68 6. ISMÉTELT JÁTÉKOK
(6,1) Megjegyzés: Így h(t) tartalmazza a t periódusig megtett összes lépést.
(6,2) Megjegyzés: a stratégia ekkor egy leképzés a t ∈ {1, 2, . . .} és az összes

lehetséges történetb®l.
(6,2) Definíció: Legyen i játékos kizet® függvényeinek sorozata perióduson-

ként
vi = (vi (1), . . . vi (t), . . .). Ekkor az i játékos kizet® függvénye a szuperjátékban
ui (vi ).
(6,3) Megjegyzés: ui (vi )-re általában két meghatározás szokásos:
∞
X
1. ui (vi ) = δ t−1 vi (t),
t=1
ahol δ az úgynevezett diszkonttényez® (kés®bb pontosan deniáljuk). A

diszkonttényez® jelenthet id® preferenciát vagy folytatási valószín¶séget.
2. Szokás az átlagos hasznosság meghatározás:
X
T
1
ui (vi ) = lim − vi (t).
T →∞ T
t=1
6.2. Végtelen játék diszkontálás nélkül

(6,3) Definíció: megengedhet® kizetések halmaza
C = {w | w az egyszer¶ játék kizetéseink konvex burkolója}.
(6,1) Példa Tekintsük a következ® fogolydilemma játékot:
\B Koop Nem Koop

Koop (3,3) (0,4)
Nem Koop (4,0) (1,1)
ekkor
6.2. VÉGTELEN JÁTÉK DISZKONTÁLÁS NÉLKÜL 69
Ebben az esetben mindegyik játékos az N C stratégiát választva legalább 1

egység nyereményhez jut. Így ennél kevesebbel egyikük sem elégszik meg.
Az ismétl®déses játékra is deniáljuk az i játékos minimax kizetését:
(6,4) Definíció:
um
i := min max ui (δ).
(δ1 ,δi−1 ,δi+1 ) δi
(6,4) Megjegyzés: az i játékos ezt a kizetést mindenképpen tudja garantálni,

egyszer¶en a legjobb választ játszva.
(6,5) Definíció: Legyen:
D := {w | w ∈ c és wi ≥ um
i ∀ i}
D a lehetséges és individuálisan racionális kizetés.
(6,2) Példa Az el®z® példát folytatva:

(6,6) Definíció:
E = {w | létezik Nash egyensúly a w átlagos kizetéssel.}
(6,1) Tétel (folklór*). Egy egyszer¶ játékot ismételjünk végtelenszer. Tegyük

fel, hogy a játékosok az átlagos haszon kizet® függvényt alkalmazzák. Ekkor:
E = D.
Bizonyítás: A bizonyítás 3 lépésb®l áll:

1. lépés: E ⊆ D; E és D deníciójából triviálisan következik.
2. lépés: Tekintsünk egy tetsz®leges olyan stratégiasorozatot, mely w ∈ D
átlagos kizetést eredményez. Ekkor ∃ olyan tiszta Nash egyensúlya a szuper-
játéknak, ahol a stratégiák e sorozata egyensúlyi. Ezt konstruktív úton látjuk
be:
Tekintsük a következ® stratégiákat. Ha a játék t − 1 perióduson át megfelelt
h (t)-nek, akkor folytassuk t periódusban is. Ha nem volt azonos h0 (t)-vel, akkor
0
vizsgáljuk meg h(t) történetet, és tekintsük az els® eltérést. Legyen ez i, akkor

j 6= i-re a játék
sm
−i = arg min max ui (δ).
(δ1 ,...,δi−1 ,δi+1 ,...δN )
Belátjuk, hogy ez Nash egyensúly. Ha a játékosok egyensúlyi stratégiájukat

választják, az eredmény h0 , és az átlagos kizetés i-re wi ≥ umi (mivel w ∈ D ).
Ha i eltért, akkor feltéve, hogy a többi játékos egyensúlyi stratégiát játszik, i
számára létezik kedvez®bb, mint um i minden periódusban. Ez azt jelenti, hogy
i átlagos kizetése nem nagyobb, mint um i . Így az eltérés nem kedvez® i-nek.
3. lépés: ∀ w ∈ D-re ∃ stratégiasorozat, melynek átlagos kizetése: w.
(6,5) Megjegyzés: A tétel tanulsága: ami szerz®déssel elérhet®, elérhet® önmagát

kier®szakoló egyezséggel is. Az egyensúlyi pálya, amit lejátszanak, tárgyalások
útján határozható meg. Természetes, hogy a játékosok az eciens peremig el
akarnak jutni, ehhez egyezségek kellenek, az gyakran a tárgyalások során alakul
ki, hogy hova jutnak el.
6.3. Nash egyensúly diszkontálással

Most azt az esetet vizsgáljuk, amikor a játékosok a kizet® függvény konstruá-
lása során diszkonttényez®t vesznek gyelembe.
Azaz:
∞
X
ui (vi ) = δ t−1 vi (t).
t=1
6.3. NASH EGYENSÚLY DISZKONTÁLÁSSAL 71
Az egyszer¶ség kedvéért tegyük fel, hogy δ minden játékos számára ugyanaz:

δ ∈ (0, 1).
(6,6) Megjegyzés: δ -t interpretálhatjuk úgy is, mint az id®preferencia-tényez® ρ

és a λ játék folytatásának valószín¶sége annak a valószín¶sége, hogy ha a
játék t periódusig tartott, akkor folytatódik, azaz eléri (t + 1)-t, így
δ = ρλ.
Tegyük fel, hogy a játék T -ben befejez®dött, és az elért kizetés zérus (ez
csak normalizálás kérdése). Ekkor:
∞
" k
#
X X
t−1
prob(T = k) ρ vi (t)
k=1 t=1
∞
" k
#
X X
λk−1 (1 − λ) ρt−1 vi (t)
k=1 t=1
∞
X
(λρ)t−1 vi (t)
t=1
(6,3) Példa: A már vizsgált fogolydilemmát elemezzük a fenti értelmezési ke-

retben:
Játékosaink kövessék a következ® stratégiákat:
1 periódusban kooperáljanak (C)

N C ha h(t) legalább egy N C tartalom
t > 1 periódusban
C egyébként
δ legyen a diszkonttényez®. A fenti stratégia Nash egyensúly: ha a játékosok
kitartanak a stratégia mellett, a kizetés:
vi (t) = 3 ∀ t.
A diszkontált kizetés:
∞
X 3
3δ t−1 = .
1−δ
t=1
Vizsgáljunk most egy másik stratégiát. Az els® játékos válassza az 1. perió-
dusban az N C (nem kooperatív) stratégiát. Ez a játékos tudja, hogy a másik
N C -t fog játszani ekkor (hiszen ismeri a stratégiáját). Így számára is csak az
N C stratégia választása marad. Így a kizet® függvény:

 4 t=1
vi (t) =
 1 t>0
ekkor a diszkontált kizetése

∞
X δ
4+ δ t−1 = 4 +
1−δ
t=2
mivel:
3 δ
≥4+ ha δ ≥ 1/3.
1−δ 1−δ
Azaz csak megfelel®en nagy δ kényszeríti ki a kooperációt.
(6,7) Megjegyzés: Ha δ −→ 1, akkor fenntartható az egyénileg racionális koope-

ratív stratégia. Ha δ −→ 1, akkor viszont a kizetések korlátlanok.
Alakítsuk át a kizet® függvényt:
∞
X
ui (vi ) = (1 − δ) δ t−1 vi (t)
τ =1
ekkor a kizetést úgy tekintjük, mint súlyozott átlagot:

∞
X
ui (vi ) = ∆t vi (t) ahol
t=1
∞
X
∆t = (1 − δ)δ t−1 és ∆t = 1.
t=1
Ekkor az elérhet® diszkontált kizetések halmaza C .
Ha δ −→ 1, akkor ez átlagos kizet® függvény kritériumhoz konvergál. Eb-
ben az esetben
(6,2) Tétel (folklór) ∀ w ∈ D wi > um ∗ ∗

i ∀ i ∃ δ < 1, hogy ∀ δ ∈ (δ , 1) w
kizet® vektor, valamely Nash egyensúlyhoz.
Bizonyítás: Az el®z® folklórtétel bizonyításához hasonló.
6.4. Részjáték
Az az egyensúly, amit eddig konstruáltunk, nem részjáték-kielégít®.
Az ellenfél kényszerítése nem hihet®, hiszen ha eltérünk az optimális straté-
giától, magunk is rosszul járunk.
(6,1) Állítás: Az ismételt játék ∀ Nash egyensúlya részjáték-kielégít®.
Bizonyítás: A konstruált stratégiasorozat, a részjátékra is Nash egyensúlyi, hi-

szen a részjáték a játék végtelensége miatt ekvivalens az eredeti játékkal.
6.5. NASH VISSZACSAPÁS 73
6.5. Nash visszacsapás

(6,7) Definíció: A játékosok a kooperációt úgy próbálják kikényszeríteni, hogy
az elemi játék egyensúlyát ismétlik meg.
Tekintsünk egy elemi játékot, melynek van legalább egy Nash egyensúlya.
Deniáljunk valamely Nash egyensúlyra s∗ a következ®t:
σiN (t, h(t)) = s∗i ∀ t, h(t)
Szeretnénk egy egyensúlyi sorozatot h∗ kikényszeríteni:

Próbáljuk a következ®t:
ha a t − 1 perióduson keresztül h∗ történt, folytassuk,
ha nem, akkor válasszuk a fenti σ -t.
(6,2) Állítás: A fenti konstrukciójú stratégia részjáték-egyensúlyi.
Bizonyítás: Minden Nash egyensúlyi stratégia egyben részjáték-egyensúlyi is

végtelen játékra. A σ Nash egyensúly bármely h egyensúlyi történet esetén.
Mivel bármely részjáték ekvivalens az eredetivel, ezért a konstrukció Nash egyen-
súlyt eredményez.
(6,4) Példa: Módosítsuk az eddigi fogolydilemma példa kizet® mátrixát:
A\B C NC
C (3,3) (0,4)
NC (4,1) (1,0)
E játék Nash egyensúlya a (N C, C) stratégiapár. Ez A-nak a maximális ki-

zetést adja. Így lehetetlen 1 játékost bármilyen más stratégia választására
kényszeríteni.
6.6. Véges ismétl®dés¶ játékok

Azt gondoljuk, hogy a véges ismétl®dés¶ játékok tulajdonképpen részei a vég-
telen ismétl®déses játékoknak. Ez nincsen így. Számos esetben kihasználtuk,
hogy a részjáték végtelen.
(6,3) Tétel: Legyen G egy véges ismétl®déses játék. Tegyük fel, hogy elemi
játéknak van Nash egyensúlya, és az egyértelm¶. Ekkor részjáték-kielégít® Nash
egyensúlya G-nek, mely tartalmazza az elemi játék egyensúlyát.
Bizonyítás: a játék periódus számára történ® indukcióval.

T = 1 az ismételt játék az elemi játék, aminek van egyértelm¶ Nash egyen-
súlya.
Tegyük fel, hogy az állítás igaz T − 1-ig. Tekintsük a T -szer ismételt játékot.
Minden olyan részjáték, amelyik a második periódusban kezd®dik, tartalmaz
(T − 1)-szer ismételt játékot, amelynek van részjáték-kielégít® Nash egyensúlya.
Így az els® periódus cselekvései nem befolyásolják a következ® periódusokat.
Ezért az els® periódus egyensúlya is a legjobb válaszokból áll. Ez pedig azt
jelenti, hogy az els® periódusban is az elemi játék Nash egyensúlya jön létre.
(6,5) Példa: Vizsgáljuk az alábbi kizet® függvénnyel megadott játékot:
A\B b1 b2 b3
a1 (4,4) (0,0) (10,5)
a2 (0,0) (3,3) (0,0)
a3 (5,0) (0,0) (1,1)
A játék szimmetrikus.
A játéknak két Nash egyensúlya van: (a2 , b2 ) és (a3 , b3 ), (a1 , b1 ) Pareto
legjobb, de nem Nash egyensúly.
Játsszuk le a játékot kétszer diszkontálás nélkül a következ® stratégiával:
az 1. periódusbana1
 a2 ha az 1 periódusbn (a1 , b1 )
a 2. periódusban
 a különben
3
Ez a stratégia világosan Nash egyensúly és részjáték-kielégit® is, hiszen mind-
egyik valódi részjátékra Nash egyensúlyt eredményez.
(6,4) Tétel (folklór) Bármely véges ismétl®dés¶ játék esetén, ha az alapjáték-

nak van Nash egyensúlya, és az egyértelm¶, akkor az ismételt játéknak is van
egyértelm¶ részjáték-kielégít® Nash egyensúlya.
Bizonyítás: Indukcióval:
t = 1 az ismételt játék az alapjáték, így a feltétel miatt az állítás igaz.
Tegyük fel, hogy az állítás igaz t − 1-re, ekkor minden t-edik periódusban
induló játék tartalmazza a t − 1-szer ismételt játékot, melynek van egyértelm¶
egyensúlya. Ez az egyensúly legjobb válasz az alapjátékban, így ennek részjáték-
kielégít® egyensúlynak kell lennie az egész játékra.
(6,5) Tétel: (Selten) Ha véges ismétl®déses játék alapjátékának van egyértelm¶

egyensúlya, akkor ez az egyensúly a játék megoldása minden periódusban.
6.7. ALKALMAZÁS 75
6.7. Alkalmazás
6.7.1. Ismételt Cournot-játék
N = 2, a vállalatok a kibocsátást szabályozzák. A kibocsátás költsége konstans:
c . Az ár: q(P ) = a − bq .
a−c (a−c)2
Legyen q m = m
3b a monopoltermelés és u = 4b a monopolhaszon.
a−c (a−c)2
Legyen q c = c
3b a duopólium termelése és u = 9b az egyes cégek haszna.
(6,8) Megjegyzés: a Cournot-egyensúly egyértelm¶, a véges játékokra lehetetlen

a kooperáció, ezért végtelen játékot vizsgálunk.
6.7.2. Nash visszacsapás

m
Legyen: h(t) minden cég q2 -t termel minden periódusban.
Legyen δ a diszkonttényez® mindkét cég számára.
Az egyensúlyban mindkét cég kizetése:
∞
X um 1 (a − c)2
δ t−1 = .
2 1−δ 8b
τ =1
qm
Tegyük fel, hogy az egyik cég 2 kibocsátására a másik cég olyan stratégiát
2
9 (a−c)
választ, hogy az maximalizálja protját. Ekkor a maximum prot: 64 b .
Minden ezt követ® periódusban a fenti cég kapja továbbra is a statikus Co-
urnot hasznát uc -t. Így az összes haszna:
9 (a − c)2 δ (a − c)2
+ .
64 b 1−δ 9b
Ekkor az eredeti stratégia egyensúly ha:
9 (a − c)2 δ (a − c)2 1 (a − c)2

+ ≤
64 b 1−δ 9b 1−δ 8b
ebb®l
9
δ≥ .
17
(6,9) Megjegyzés: A fenti példa rámutat arra, hogy a kooperáció alkalmas δ -

mellett fenntartható.
6.7.3. Répa és bot stratégia

(6,8) Definíció: A szimmetrikus répabot egyensúlya egy Cournot-játéknak
két kibocsátási szinttel jellemzett, ahol:
qL < qH .
ui (qi , qj ) jelölje az i cég protját qi , valamint qj kibocsátás mellett. Tegyük fel,

hogy a q L -t és q H -t úgy választottuk, hogy
ui (q L q L ) > ui (q H , q H ).
Deniáljuk a stratégiát a következ® módon:
1. sRb (1, h(1)) = q L azaz kezdjünk q L -lel.
2. ha sRb (t − 1, h(t − 1))-t deniáltuk minden lehetséges történetre, akkor


 q L ha qi (t − 1) = σ(t − 1, h(t − 1))
Rb
s (t, (h(t − 1), q(t − 1)))
 q H különben
azaz a kibocsátás szintje az el®z® játék kibocsátásától függ. Ha a cégek

az el®írt mennyiséget termelték az el®z® periódusban, akkor a következ®
kibocsátás alacsony, máskülönben magas.
(6,9) Megjegyzés: Ha mindkét játékos ezt a stratégiát választja, akkor a játék

lefutása a következ®:
Az egyensúlyi történet esetén (q L , q L ) végig ezt játsszák. Ha valaki eltér egy
t−1 periódusban ett®l, akkor a következ® periódusban (q H , q H ) következik, majd
visszatérnek az alacsony kibocsátáshoz. Ez a stratégia bizonyos értelemben a
büntetésben kooperatív, hiszen q H -t játszik. Ha a büntetési id®szak után sem
tér vissza az alacsony kibocsátás, akkor a büntetés folytatódik.
(6,3) Állítás: δ > 1/2-re a kooperáció kikényszeríthet®.
Bizonyítás: A stratégia konstrukciója miatt két eltérést kell vizsgálni:
sRB (t, h(t)) = q L ; sRB (t, h(t)) = q H
q L -re
ui (BRi (q L ), q L ) − ui (q L , q L ) ≤ δ[ui (q L , q L ) − ui (q H , q H )]
q H -ra
ui (BRi (q H ), q H ) − ui (q H , q H ) ≤ δ[ui (q L , q L ) − ui (q H , q H )]
6.7. ALKALMAZÁS 77
a−c
A répa a duopólium-kibocsátás, a bot a versenykibocsátás: így q L = 4b
q H = a−c
2b
behelyettesítve:
a−c (a − c)2
≤ δ
16b 8b
(a − c)2 (a − c)2
≤ δ
64b 8b
adódik: δ ≥ 1/2.
(6,10) Megjegyzés: mivel 1/2 < 9/17 ez a stratégia már alacsonyabb δ -ra is
hatékony, mint a Nash visszacsapás.
7. fejezet
Evolúciós egyensúly
Az evolúciós játékok mögött a biológiai evolúció koncepciója húzódik, azaz az

egyedek biológiailag meghatározott módon követik az egyik avagy másik straté-
giát, és túlélési valószín¶ségük különböz® mérték¶ az egyes stratégiáknak meg-
felel®en.
Közgazdasági példával élve a gazdasági élet szerepl®i tanulnak az egyes ese-
ményekb®l, és ennek megfelel®en korrigálják magatartásukat. A korrekciós me-
chanizmus lassabb azonban, mint a játék üteme.
A következ®kben a fentiek nagyon egyszer¶ esetét vizsgáljuk:
Legyen G szimmetrikus játék, azaz |N | = n, Si = Sj = {s1 , . . . , sn } ∀ i, j .
Tegyük fel továbbá, hogy az egyes játékosok megoldásaikat csak a tiszta
stratégiák körében keresik. A játékosok a saját vélekedéseikb®l tanulnak.
Az evolúciós játékok két koncepcióra épülnek:
mutáció,
szelekció.
A mutáció a rendszerbeli zaj, ez a zaj kitéríti mindig valamelyik játékost a
követett stratégiájából, azaz perturbálja a problémát.
A szelekció az egyes kedvez®bb kizetés¶ stratégiák fennmaradását jelenti.
7.1. Szelekció a válasz dinamikája

A következ®kben tegyük fel, hogy a játékban nincs mutáció. Jelöljük azon
n
X
játékosok arányát xi -vel, akik si stratégiát játszanak: xi = 1 .
i=1
Ekkor si stratégia átlagos kizetése u(si , x), ahol x = (x1 , . . . , xn ), (mivel a
játék szimmetrikus u1 (si , sj ) = u2 (sj , si ) = u(si , sj )) az összes stratégia átlagos
79
80 7. EVOLÚCIÓS EGYENSÚLY
kizetése.
n
X
xi u(si , x) = u(x, x)
i=1
Az si stratégia jobb, mint az átlag, akkor u(si , x) > u(x, x).
(7,1) Definíció: A szelekciós mechanizmus: xi arány pontosan akkor növekszik,

ha si jobb mint az átlag, azaz:
sgn(ẋi (t)) = sgn[u(si , x) − u(x, x)] .
(7,2) Definíció: A szelekció dinamikája:
ẋi
= u(si , x) − u(x, x)
xi
ha xi = 0 t = 0-ban, akkor legyen xi = 0 minden id®periódusban, ha senki

sem játssza si stratégiát, akkor ez így is marad.
n
X
(7,1) Állítás: xi = 1 minden id®periódusban.
i=1
P P P
Bizonyítás: P ẋi = xi u(si ; x) − xi u(x, x) = u(x, x) − u(x, x), így xi =
const, mivel xi = 1 kiinduláskor ezért const = 1.
(7,3) Definíció: Egy σ stratégiát stabil állapotnak nevezünk,
dx
ha xi = σ(si )-re = 0.
dt
(7,2) Állítás: Ha σ stratégia a szimmetrikus kevert Nash egyensúly, és mind-

egyik játékos játssza, akkor stabil állapot.
Bizonyítás: A Nash egyensúlyban minden játékos indierens stratégiái támoga-

tásában. Így: u(si , x) = u(x, x).
(7,1) Példa: Tekintsük a következ® játékot:
1\2 s12 s22

s11 (0,0) (1,1)
s12 (1,1) (0,0)
7.1. SZELEKCIÓ A VÁLASZ DINAMIKÁJA 81
ẋs1
= ss2 − 2xs1 xs2 = (1 − xs1 )(1 − 2ss1 ).
xs1
Könnyen látható, hogy ẋs1 > 0 ha 0 < xs1 < 1/2 és ẋs1 < 0 1/2 < xs1 < 1,
ebb®l adódik xs1 = 1/2 stabilitása.
(7,4) Definíció: Egy "stabil" állapot stabil, ha ∀ ε > 0-hoz ∃ δ > 0 hogy ha a
folyamat δ távolságra indul a "stabil" állapottól, akkor mindig ε tartományban
marad.
(7,5) Definíció: Egy σ "stabil" állapot aszimptotikusan stabil, ha ∃ δ > 0,

hogy a folyamat σ -hoz konvergál, ha legfeljebb δ távolságra indul az egyensúlyi
állapotból.
(7,6) Definíció: Egy σ "stabil" állapot globálisan stabil, ha a folyamat a "sta-

bil" állapothoz konvergál bármely kezd® állapotból, ahol xi > 0 ∀ si -re.
(7,1) Tétel: Ha a "stabil" állapot stabil, akkor Nash egyensúly.
Bizonyítás: indirekt bizonyítjuk. Ha nem Nash egyensúly, akkor ∃ si , melyre

ui (si , σ) − u(σ, σ) = k > 0. Ekkor ∀ ε > 0, hogy ∀ α-ra ε-nál kisebb távolságra:
|u(si , x) − u(si , σ)| |< k/4 és |u(x, x) − u(σ, σ)| < k/4.
Ebb®l:
|u(si , x0 ) − u(x, x)| > k/2.
Mivel σ stabil, ezért ha x σ -hoz elég közel van, konvergál. Így x(0) =
(1 − 1/2δ)x + 1/2δsi -vel számolva
dxi k δ/2k
= xi (u(si , x) − u(x, x)) ≥ xi ≥ ebb®l x(t) −→ ∞ .
dt 2 2
Ez ellentmondás.
(7,2) Példa: tekintsük a k®papírolló játékot.
K P O
K (0,0) (1,1) (1,1)
P (1,1) (0,0) (1,1)
O (-1,1) (1,-1) (0,0)
82 7. EVOLÚCIÓS EGYENSÚLY
Vizsgáljuk xK és xP arányokat xO − (1 − xK − xP )
u(x, x) = xK [−xP + xO ] + xP [xK − x0 ] + x0 [−xK + xP ] = 0
ẋK
= −xP + xO
xK
ẋP
= xK − xO
xP
A kevert stratégia Nash egyensúly (1/3sK , 1/3sP , 1/3sO ) az egyedüli "stabil"
állapot. Némi vizsgálat után adódik, hogy ez nem stabil.
7.2. Mutáció
(7,7) Definíció: Az x állapot evolúcióra stabil halmaz (ESS), ha ∀ y 6= x ∃ ε,

melyre:
u(x, (1 − ε)x + εy) > u(y, (1 − ε)x + εy) ∀ 0 < ε < ε.
(7,1) Megjegyzés: a stabil halmaz "immúnis" mutációra, hiszen a mutáció ki-

zetése alacsonyabb.
(7,3) Állítás: x ESS pontosan akkor, ha ∀ y 6= x vagy:

1. u(x, x) > u(y, x)
vagy 2. u(x, x) = u(y, x)
és u(x, y) > u(y, y)
(7,4) Állítás: Ha x ESS, akkor Nash egyensúly.
Bizonyítás: Egyszer¶en adódik a denícióból.
(7,5) Állítás: Ha x szigorú Nash egyensúly, akkor ESS.
Bizonyítás: Egyszer¶en következik a denícióból.
(7,3) Példa: Tekintsük a fogolydilemma játékot: a fenti két állítás miatt a

dezertálás stratégiapár lesz az ESS-is.
(7,4) Példa: Tekintsük a galamb héjajátékot: a kevert stratégia Nash egyen-

súly a fenti állítások miatt az ESS.
8. fejezet
Kooperatív játékok átvihet®

nyereménnyel
Az eddig szokásos jelölésekkel élve legyen G(N, S, u) egyszer¶ játék.
(8,1) Definíció: a játékosok egy C1 ⊂ N k 6= ∅ halmazát koalíciónak nevezzük

C1 {i1 , . . . , ic1 }
(8,1) Megjegyzés: A C koalíció egyetlen játékosnak számít a játékban. A leg-

rosszabb eset a C koalícióban részt vev® játékosok számára az, ha a többi játékos
összefog ellenük, és egy C2 koalícióba tömörül, ekkor egy kétszemélyes játékot
kapunk: C1 ∪ C2 = N C1 ∩ C2 = ∅.
(8,2) Definíció: Ha a G játék játékosai rendre C1 , . . . , Cn koalícióba tömörül-

nek [
Ci ∩ Cj = ∅ Ci = N , akkor a Ck = {i1k . . . ink } koalíció stratégiahalmaza a
i
Si1k × . . . × Sink Descartes szorzat kizet® függvénye a
k
X
uij .
j=1
A továbbiakban vizsgáljuk a két koalíciós esetet, azaz a C és az N \ C

koalíciókat.
Ekkor a kétszemélyes játékoknál szokásos fogalmakat újra bevezethetjük.
(8,3) Definíció: Legyen G(N, S, u) kooperatív játék, ekkor:

legyen m1 = max min u1 (s1 , s2 )
s1 s2
m2 = max min u2 (s1 , s2 )
s2 s1
83
84 8. KOOPERATÍV JÁTÉKOK ÁTVIHET NYEREMÉNNYEL
(8,4) Definíció: Egy kétszemélyes játék karakterisztikus függvényén a lehet-

séges halmazhoz rendelt maximin értéket értjük. A karakterisztikus függvényt
ν -vel jelöljük és ν(∅) = 0.
(8,2) Megjegyzés: Kétszemélyes zérus összeg¶ játék esetén a maximin és a mi-

nimax megegyezik (lásd: nyeregpont), nem zérus összeg¶ játék esetén pedig a
maximin a biztosan megszerezhet® kizetés.
(8,3) Megjegyzés:
" n
#
X
ν(N ) = max ui (s1 , . . . , sn ) i = 1, . . . , n.
si ∈Si
i=1
(8,1) Állítás:
ν(M ∪ M 0 ) ≥ ν(M ) + ν(M 0 ) ∀ M, M 0 ⊂ N, M ∩ M 0 = ∅ .
Bizonyítás: triviálisan adódik a denícióból.

[
(8,2) Állítás: Mk ⊆ N és Mk ∩ Mj = ∅ j 6= k , akkor:
k
!
[ X
ν Mk ≥ ν(Mk ).
k k
Bizonyítás: Teljes indukcióval az el®z® állításból adódik.
(8,1) Példa: Három játékos snóblizik, ha az eldugott pénzérmék: 1. páros

számút dugott el, 2. páros számút dugott el, 3. páros számút dugott el akkor
senki sem zet
1. páros számút dugott el, 2. páros számút dugott el, 3. páratlan számút
dugott el, akkor 3. zet 1.-nek és 2.-nak 1-1 forintot
1. páros számút dugott el, 2. páratlan számút dugott el, 3. páratlan számút
dugott el, akkor 1. zet 3.-nak és 2.-nek 1-1 forintot
1. páros számút dugott el, 2. páratlan számút dugott el, 3. páros számút
1. páratlan számút dugott el, 2. páros számút dugott el, 3. páros számút
dugott el, akkor 1. zet 2.-nak és 3.-nak 1-1 forintot
1. páratlan számút dugott el, 2. páros számút dugott el, 3. páratlan számút
85
1. páratlan számút dugott el, 2. páratlan számút dugott el, 3. páros számút
1. páratlan számút dugott el, 2. páratlan számút dugott el, 3. páratlan
számút dugott el, akkor senki sem zet
Így a kizet® függvény
3 s31 s32
1\2 s21 s22 s21 s22
s11 (0,0,0) (1,2,1) (1,1,2) (2,1,1)
s21 (2,1,1) (1,1,2) (1,2,1) (0,0,0)
ekkor
u1 (s11 , s12 , s13 ) = u1 (s21 , s22 , s23 ) = 0

u1 (s11 , s12 , s13 ) = u1 (s11 , s22 , s13 ) = u1 (s21 s22 , s13 ) = u1 (s21 , s12 , s13 ) = 1
u1 (s21 , s12 , s13 ) = u1 (s11 , s2 , s23 ) = −2
Hasonlóan u2 és u3 -ra.
Ha 2.-3. koalíciót alkot 1. ellen, akkor
1\2−3 s1,1 s1,2 s2,1 s2,2

s1 (0,0) (1,1) (1,1) (2,2)
s2 (2,2) (1,1) (1,1) (0,0)
Az 1-re s1 és s2 szimmetrikus, ezért ν(1) = 0 hasonlóan a többi játékosra, azaz

ebben az esetben nem érdemes koalíciót kötni.
(8,5) Definíció: Egy karakterisztikus függvénnyel megadott játék

Egy G játékot karakterisztikus függvénnyel megadott játéknak nevezünk, ha
adott ν(M ) valós érték¶ függvény ∀ M ⊆ N -re.
(8,6) Definíció: Egy karakterisztikus függvénnyel megadott játékot konstans

összeg¶nek nevezünk, ha:
ν(M ) + ν(N − M ) = ν(N ) ∀ M ⊆ N -re.
(8,4) Megjegyzés: a fenti konstansösszeg¶ség fogalom független a korábbiakban

használatostól, azaz a normál alakban megadott játéknál használható! A kett®
között semmilyen kapcsolat nincs!
(8,1) Tétel: Legyen ν az N részhalmazain deniált valós érték¶ függvény,

melyre:
1. ν(∅) = 0
2. ∀ M, M 0 ⊆ N M ∩ M 0 = ∅:
ν(M ) + ν(M 0 ) ≤ ν(M ∪ M 0 )
akkor ∃ G, melynek ν a karakterisztikus függvénye.

3. Ha ∀ M ⊂ N -re: ν(M ) + ν(N \ M ) = ν(N ) is igaz, akkor ∃ G konstans
összeg¶ játék, melynek ν karakterisztikus függvénye.
Bizonyítás: (SzépForgó alapján): Megkonstruáljuk G-t.

Legyen: ν , melyre 1. és 2. teljesül. Legyen G, ahol Si az M ⊆ N mindazon
részhalmazaiból áll, ahol i ∈ M .
A játékos stratégiát úgy választ, hogy kiválaszt egy M halmazt. Jelölje ezt
sM . Ekkor a kizet® függvény legyen a következ®:
( 1
|Mi | ν(Mi ) ha Mj = Mi ∀ j ∈ Mi Mi ∈ si
ui (sM1 , . . . , sMn ) =
νi ({i}) egyébként (i = 1, . . . , n)
Az egyszer¶ség kedvéért nevezzük az i játékost az [sM1 , . . . , sMn ] stratégia

n-esre nézve kitüntetettnek, ha Mj = Mi minden j ∈ Mi -re. Ellenkez® esetben
nem kitüntetett.
Legyen ν az el®bb deniált G játék karakterisztikus függvénye és M ⊂ N
tetsz®leges. Igazolni fogjuk, hogy ν(M ) = ν(M ) minden M ⊂ N -re. Az M = ∅
esetben nyilván ν(M ) = ν(M ) = 0. Legyen M 6= ∅, és tegyük fel, hogy Mj = M
minden j ∈ M -re, azaz minden j ∈ M játékos az sM stratégiát választotta.
Tekintsük ekkor a
 
Y Y X X 
GM = Sj , Sk ; uj , uk
 
j∈M k∈N −M j∈M j∈N −M
(kétszemélyes) koalíciós játékot. Ebben a játékban az sMj (j ∈ M ) stratégiák

az M -be tartozó játékosok egy sM ∗ stratégiáját képezik. Legyen sL az N −
M koalíciójátékosok egy tetsz®leges stratégiája. Ekkor a kizet® függvények
értelmezése alapján fennáll
X X 1
uj (sM ∗ , sL ) = ν(M ) = ν(M ) .
|M |
j∈M j∈M
Nyilvánvalóan fennáll a ν(M ) ≥ ν(M ) egyenl®tlenség a GM játék ν(M )

értékére.
87
Az N \M koalíciót tekintve itt is tegyük fel, hogy minden k ∈ N \M -re Mk =

N − M , azaz minden k ∈ N − M játékos az sN −M stratégiát választja. Legyen
sL∗ ez a közös stratégia. Legyen sM 0 az M koalíció egy tetsz®leges stratégiája.
Legyen továbbá j ∈ M egy kitüntetett játékos az (sM 0 , sL∗ ) stratégia n-esre
vonatkozóan (ugyanis sM 0 |M | számú stratégiát sL∗ pedig |N − M | számú
egyforma stratégiát jelent), és legyen r ∈ Mj tetsz®leges. Ekkor szükségképpen
r ∈ M , ugyanis ha r ∈ N − M lenne, akkor az sL∗ stratégia értelmezése szerint
Mr = N − M és így Mj = Mr = N − M lenne, ami azonban j ∈ Mj (j ∈
M ) miatt lehetetlen. Ebb®l következik, hogy ha j ∈ M kitüntetett játékos az
(sM 0 , sL∗ ) stratégia n-esre, akkor Mj ⊆ M . Világos továbbá, hogy ha j1 , j2 ∈ M
kitüntetett játékosok s(M 0 ,L∗ ) -ra nézve, akkor Mj1 és Mj2 vagy azonosak, vagy
diszjunkt halmazok.
A mondottak alapján az M halmaz felbontható diszjunkt halmazok össze-
gére:
M = Mj1 ∪ Mj2 ∪ . . . ∪ Mjα ∪ {r1 } ∪ . . . ∪ {rβ } ,
ahol a j1 , . . . , jα játékosok kitüntetett játékosok, az r1 , . . . , rβ játékosok pedig
nem kitüntetettek (M 0 , L∗ )-ra nézve. Az M koalícióban részt vev® játékosok
kizet® függvénye a következ®képp alakul:
X
uj (s(M 0 , sL∗ ) ) = ν(Mj1 ) + . . . + ν(Mjα ) + ν{r1 } + . . . + ν{rβ } .
j∈M
Ez az érték azonban a tétel b) feltétele következtében nem nagyobb ν(M )-

nél. Ebb®l pedig azonnal látható a ν(M ) ≤ ν(M ) egyenl®tlenség. Minthogy
M tetsz®leges halmaz volt, a korábbi egyenl®tlenséggel együtt ν(M ) = ν(M )
adódik minden M ⊂ N -re.
Rátérünk a tétel második állításának igazolására. Feltevésünk szerint fennáll
a ν(M ) + ν(N \ M ) = ν(N ) egyenl®ség minden M ⊂ N -re. A tétel els® részéhez
deniált kizet® függvények a tétel második részének bizonyításához nem meg-
felel®ek. Ehhez új kizet® függvényeket adunk meg, amelyekben felhasználjuk
az el®z®ket is:
n
!
1 X
0
ui (sM1 , . . . , sMn ) = ui (sM1 , . . . , sMn ) + ν(N ) − ui (sM1 , . . . , sMn )
n
i=1
(i = 1, . . . , n) .
n
X
Azonnal látható, hogy u0i = ν(N ), azaz az új kizet® függvényekkel konstans
i=1
összeg¶ (koalíciós) játék áll el®. Azt kell csupán megmutatnunk, hogy az ehhez
a játékhoz tartozó ν 0 karakterisztikus függvény megegyezik ν -vel. A ν 0 (∅) =
ν(∅) = 0 egyenl®ség most is nyilvánvaló.
Legyen M ⊂ N tetsz®leges, és tegyük fel, hogy minden j ∈ M -re Mj = M ,

azaz az M -ben lev® játékosok kitüntetettek. Ekkor az így el®álló M ∗ és az
N − M koalíció tetsz®leges sL stratégiájára fennáll:
n
!
X |M | X
u0j (sM ∗ , sL ) = ν(M ) + ν(N ) − ui (sM ∗ , sL ) .
n
j∈M i=1
Hasonlóan, mint el®bb, az N halmazt is felírhatjuk diszjunkt részhalmazok

összegeként
N = Mk1 ∪ . . . ∪ Mkρ ∪ {r1 } ∪ . . . ∪ {rσ } ,
ahol k1 , . . . , kρ a kitüntetett játékosokat, r1 , . . . , rσ pedig a nem kitüntetett já-

tékosokat jelölik az (sM ∗ , sL ) stratégia n-esre vonatkozóan.
Ekkor fennáll a
n
X
ui (sM ∗ , sL ) = ν(Mk1 ) + . . . + ν(Mkρ ) + ν({r1 }) + . . . + ν({rσ }) ≤ ν(N )
i=1
egyenl®tlenség. Ebb®l azonnal a

X
u0j (sM ∗ , sL ) ≥ ν(M ) ,
j∈M
és végül a
ν 0 (M ) ≥ ν(M )
egyenl®tlenség adódik minden M ⊆ N -re. Minthogy a (koalíciós) játék konstans

összeg¶, ezért ν 0 (N −M ) = ν(N )−ν 0 (M ), fennáll továbbá a ν(N −M ) = ν(N )−
ν(M ) egyenl®ség, így a ν 0 (M ) ≤ ν(M ) egyenl®tlenséget nyerjük minden M ⊆
N -re. Ezt összevetve az el®bbi egyenl®tlenséggel a ν 0 (M ) = ν(M ) egyenl®séget
nyerjük minden M ⊆ N -re.
(8,7) Definíció: Egy ν karakterisztikus függvénnyel megadott játékban egy

x(x1 , . . . , xn ) vektort elosztásnak (imputation) nevezünk, ha
X
1. xi = ν(N )
i∈N
2. xi ≥ ν({i}) ∀ i
(8,5) Megjegyzés: az elosztás fogalma azt jelenti, hogy minden játékos legalább
akkora nyereményt kap, mint egyedül kapott volna (2.). Csodás nyeremény
szaporítás pedig nincs (1.).
89
(8,8) Definíció: Egy ν karakterisztikus

X függvénnyel megadott játékot lénye-
gesnek nevezünk, ha ν(N ) > ν({i}). Ellenkez® esetben azt mondjuk, hogy
i∈N
a játék nem lényeges.
(8,3) Állítás: Ha ∀ M, M 0 ⊆ N M ∩M 0 = ∅X -re ν(M )+ν(M 0 ) = ν(M ∪M 0 ),

akkor a játék nem lényeges és fordítva ν(N ) = ν({i}), akkor ∀ M M 0 ⊆ N
i∈N
M ∩ M 0 -re
ν(M ) + ν(M 0 ) = ν(M ∪ M 0 )
Bizonyítás: Adódik a denícióból.
(8,6) Megjegyzés: A nem lényeges játékokban nem érdemes kooperálni.
(8,7) Megjegyzés: Egy lényeges játéknak végtelen sok elosztása van. Egy nem
lényeges játéknak viszont csak egy (ν({i})).
(8,9) Definíció: Egy ν karakterisztikus függvénnyel megadott játék x és y

elosztások M ⊂ N koalíció. Ekkor azt mondjuk, hogy x dominálja az y -t M -re
nézve: x M y , ha
1. xi > yi ∀ i ∈ M
X
2. xi ≤ ν(M )
i∈M
(8,8) Megjegyzés: 1.-b®l következik, hogy M koalícióban mindenki jobban jár

x-szel, mint y -nal. 2.-ból következik, hogy az elosztás ténylegesen elérhet®.
(8,9) Megjegyzés: a denícióból következik, hogy M = N esetén egyik elosztás

sem dominálhatja a másikat.
(8,10) Definíció: Egy ν játékban x elosztás dominálja y elosztást, ha ∃ M ⊂ N

M 6= ∅, melyre x M y .
(8,2) Tétel: Legyen x elosztás ν karakterisztikus függvény és M ⊆ N (M 6= 0)

koalíció. X
xi < ν(M )
i∈M
pontosan akkor igaz, ha ∃ y , amelyre x M y .
Bizonyítás: (SzépForgó alapján)

X X
Elégségesség, ha y M x, ekkor: ν(M ) ≥ yi > xi .
i∈M i∈M
P X
Szükségesség: Tegyük fel, hogy xi < ν(M ), ekkor ∆ = ν(M )− xi > 0.
X i∈M
Fennáll továbbá a ν(N ) − ν(M ) ≥ ν(N − M ) ≥ ν({j}) egyenl®tlenség és
j∈N −M
X
így a ∆0 = ν(N ) − ν(M ) − ν({j}) ≥ 0 egyenl®tlenség is.
j∈N −M
Legyen 
∆
 xi + |M | , ha i ∈ M
yi =
 ν({i}) + ∆0
ha i ∈ N − M,
|N −M | ,
ahol |M | és |N − M | az M , illetve
X az N − M halmazban lev® játékosok számát
jelöli. Azonnal látható, hogy yi = ν(M ) + ν(N ) − ν(M ) = ν(N ) és yi > xi ,
i∈N
ha i ∈ M . y = [y1 , . . . , yn ] ezáltal egy olyan elosztás, amelyik dominálja x-et.
(8,11) Definíció: jelölje I(ν) a karakterisztikus függvényhez tartozó elosztások

halmazát.
(8,12) Definíció: Legyenek ν1 és ν2 karakterisztikus függvények, ekkor a hozzá-

juk tartozó játékokat izomorfnak nevezzük, ha ∃ f : I(ν1 ) −→ I(ν) egyértelm¶
leképezés, hogy x M y ←→ f (x) M f (y) fennáll ∀ M ⊆ N -re.
(8,13) Definíció: Legyenek ν1 és ν2 karakterisztikus függvények, ekkor a hoz-

zájuk tartozó játékokat stratégiailag ekvivalensnek nevezzük, ha léteznek olyan
α > 0 és β1 . . . βn konstansok, hogy
X
ν1 (M ) = αν2 (M ) + βi .
i∈M
(8,4) Állítás: az ekvivalens fogalom ekvivalenciarelációt indukál.
(8,3) Tétel: két karakterisztikus függvénnyel megadott játék pontosan akkor

ekvivalens, ha izomorf.
(8,14) Definíció: Egy ν karakterisztikus függvénnyel megadott játékot norma-

lizáltnak nevezünk, ha:
1. ν({i}) = 0 ∀ i ∈ N
2. ν(N ) = 1
91
(8,5) Állítás: minden normalizált játék lényeges.
Bizonyítás : Adott ν({i}) és ν(N ) ismeretében a:
0 = αν({i}) − βi α > 0
X
1 = αν(N ) + βi
i=1
egyenletrendszer megoldható.
(8,6) Állítás: Legyen ν tetsz®leges karakterisztikus függvénnyel megadott lé-

nyeges játék. Ekkor az ekvivalens játékok osztályában pontosan egy normalizált
játék van.
Bizonyítás: következik az el®z® állításból.
(8,7) Állítás: A normalizált játékok halmaza konvex.
Bizonyítás: Adódik a denícióból.
(8,15) Definíció: Egy karakterisztikus függvénnyel megadott játék magjának

nevezzük azon elosztások halmazait, melyeket más elosztás nem dominál. Jelöl-
jük ν magját (core) C(ν)-vel.
(8,4) Tétel: Egy ν játék magja azon x vektorok halmaza, melyre:

X
1. xi ≥ ν(M ) ∀ M ⊂ N
i∈M
X
2. xi = ν(N ).
i∈N
Bizonyítás: következik a (8,2) Tételb®l.
(8,10) Megjegyzés: a tétel miatt lehetséges a mag denícióját átfogalmazni: A

játék magja azon lehetséges kizetések halmaza, (xi )i∈N , melyekre nincs olyan
M koalíció és M lehetséges kizetés (yi )i∈M , hogy yi > xi ∀ i ∈ M .
(8,8) Állítás: C(ν) zárt konvex halmaz.
Bizonyítás: következik az el®z® tételb®l.
(8,9) Állítás: Ha egy nem lényeges n személyes játék karakterisztikus függvé-

nye, akkor a játék magja egyetlen eloszlásból áll.
X
Bizonyítás: a játék nem lényeges, így: ν({i}) = ν(N ). Ez el®z® tétel miatt
i∈N
xi = ν({i}) az egyetlen eleme a magnak.
(8,10) Állítás: Ha ν egy lényeges konstans összeg¶ játék, akkor C(ν) = ∅.

X
Bizonyítás: Legyen x ∈ C(ν). Ekkor xj ≥ ν(N \ {i}) ∀ i.
j∈N \{i}
A játék konstans összeg¶, azaz: ν(N \ {i}) = ν(N ) − ν({i}), ekkor:
X
xj + ν({i}) ≥ ν(N ) ∀ i ∈ N.
j∈N \{i}
Az x elosztás ezért: xi ≤ ν({i}). A ν lényeges, így:

X X
xi ≤ ν({i}) < ν(N ).
i∈N i∈N
Ez ellentmondás, hiszen ekkor x dominált.
(8,2) Példa: Tekintsünk egy háromszemélyes normalizált zérus összeg¶ játékot.

Ekkor vagy
1. és 2. alkot koalíciót 3. ellen és (1.,2.) nyereménye 1, 3. vesztesége -1,
így az elosztás (1/2, 1/2, −1).
1. és 3. alkot koalíciót 2. ellen, ekkor az elosztás (1/2, −1).
2. és 3. alkot koalíciót 3. ellen, ekkor az elosztás (−1, 1/2).
Ekkor jól látható, hogy egyik elosztás sem dominálja a másikat.
(8,16) Definíció: Egy normalizált játék egyszer¶, ha ∀ M ⊆ N koalícióra

ν(M ) = 0 vagy ν(M ) = 1 teljesül. Ha ν(M ) = 0 M -t vesztes, ha ν(M ) = 1
nyertes koalíciónak nevezzük.
(8,11) Megjegyzés: A játék magját lineáris egyenl®tlenségek határozzák meg, így

további megállapítások a lineáris egyenl®tlenségek elemzéséb®l adódnak.
(8,17) Definíció: Jelölje C az összes koalíciók halmazát. Bármely M ∈ C -re

legyen RM a |M | dimenziós euklideszi tér, és legyen 1M ∈ RM a karakterisztikus
vektor, azaz
(
1 ha i ∈ M
(1M )i =
0 különben
93
(8,18) Definíció: (λs )s∈C együtthatókat λs ∈ [0, 1] kiegyensúlyozott súlyoknak

nevezzük, ha ∀ i játékosra: X
λs 1s = 1N .
s∈C
i∈s
(8,2) Példa: Legyen |N | = 3 (λs ) λs = 1/2, ha |s| = 2 és λs = 0 különben,

kiegyensúlyozott súlyhalmaz.
(8,19) Definíció: egy G(N, ν) kiegyensúlyozott, ha

X
λs ν(s) ≤ ν(N )
s∈C
∀ kiegyensúlyozott súlyra.
(8,5) Tétel: (BonderaShapley): Egy G átvihet® összeg¶ kooperatív játék magja

pontosan akkor nem üres, ha kiegyensúlyozott.
Bizonyítás: Legyen G a fenti. Legyen x elosztás ∈ C és (λM )M ∈C kiegyensúlyo-

zottság. Ekkor:
X X X X X
λM ν(M ) ≤ λM x(M ) = xi λM = xi = ν(N ).
M ∈C M ∈C i∈N i∈M i∈N
Fordítva: Tegyük fel, hogy G kiegyensúlyozott, ekkor nincsenek olyan súlyok,

hogy X
λM ν(M ) > ν(N )
M ∈C
így a
{(1N , ν(N ) + ε) ∈ R|N |+1 ε > 0}
konvex halmaz, diszjunkt az:
( )
X
y ∈ R|N |+1 : y = λM (1M , ν(M )) ahol λM ≥ 0 ∀ M ∈ C ,
M ∈C
X
így (λM )M ∈C kiegyensúlyozott súlyok és λM ν(M ) > ν(N ).
M ∈C
Ekkor a két konvex diszjunkt halmaz között létezik elválasztó hipersík és olyan
nem nulla vektor: (αN , α) ∈ R|N | × R, melyre
(αN , α)y ≥ 0 > (αN , α)(1N , ν(N ) + ε)

αN
∀ y -ra és ε > 0. Az (1N , ν(N )) a kúpban van, ezért α < 0. Legyen x = −α .
Mivel (1M , ν(M )) ∀ M ∈ C -re a kúpban van,
x(M ) = x1M ≥ ν(M ) és ν(N ) ≥ 1N x = x(N ) .
Az x-hez egy megfelel® nem negatív vektort adva kapjuk ν(N ) = x(N )-t, így
megkaptunk egy elosztást, mely benne van a játék magjában.
(8,4) Példa: Tegyük fel, hogy 3 játékos egységnyi nyereményen osztozik. Oly
módon, hogy ha kett® közülük koalíciót alkot, kap α ∈ [0, 1]-t, míg a harmadik
semmit sem kap. Ekkor:
N = {1, 2, 3} ν(N ) = 1, ν(s) = α ha |s| = 2 és ν({i}) = 0 i ∈ N
a játék magja C(ν) mindazon felosztások, melyre x(N ) = 1 és x(s) ≥ α ∀ |s| =

2-re. Így a C(ν) 6= ∅ pontosan akkor, ha α ≤ 2/3.
8.1. Piaci játék átvihet® nyereménnyel
(8,20) Definíció: Piaci játék átvihet® nyereménnyel a következ®képpen adott:
i) N |N | < ∞ játékosok (ágensek)
ii) ` ∈ N T az input termékek száma
iii) i ∈ N -re ωi ∈ R`+
iv) i ∈ N fi : R`+ −→ R+ az i játékos termelési függvénye (f folytonos,

növekv®, konkáv)
Egy inputvektor R`+ elemei, (zi )i∈N inputvektorra:

X X
zi = ωi
i∈N i∈N
egy allokáció.
Ebben az esetben az ágensek érdekeltek lehetnek a kooperációban, ha terme-
lésük és inputjaik komplementerek, akkor az inputok cseréjére szükségük lehet.
Jelölje a fenti játékot: G(N, `, (ωi ), (fi ))
Az egyes lehetséges koalíciók nyeresége:
( )
X X
`
ν(M ) = max fi (zi ) zi ∈ R+ és zi = ωi
(xi )i∈M
i∈M i∈M
8.1. PIACI JÁTÉK ÁTVIHET NYEREMÉNNYEL 95
ekkor a piac magjának a játék magját nevezzük.
(8,21) Definíció: A piac kompetitív egyensúlya a (p∗ , (zi∗ )i∈N ) pár, ahol p∗ ∈
R`+ az input árvektor és
zi∗ pedig a max (fi (zi ) − p∗ (zi − ωi )) megoldása.

zi ∈R`+
(8,22) Definíció: Ha (p∗ , (zi∗ )i∈N ) kompetitív egyensúly, akkor fi (zi∗ )−p∗ (zi∗ −
ωi ) az i játékos egyensúlyi kizetése.
Elemezzük tovább a játékot!

A játékosok termelési függvényei legyenek azonosak, és csak egy input legyen.
X ωi
Legyen: ω ∗ = az átlagos forrás. Ha f konkáv, akkor ω ∗ inputmennyiség
|N |
i∈N
maximalizálja az outputot. Legyen p∗ f deriváltja ω ∗ -ban. Legyen g olyan,
hogy
g(ω ∗ ) = f (ω ∗ ) és g 0 (ω ∗ ) = p .
Ekkor ((g(ωi ))i∈N eleme a magnak, hiszen

! ! ! !
X X
ν(M ) = |M |f ωi /|M | ≤ |M |g ωi /|M | =
i∈M i∈M
X
= g(ωi )
i∈M
és
! !
X
ν(N ) = |N |f ωi /|N | = |N |f (ω ∗ ) =
i∈N
X
= (N |g(ω ∗ ) = g(ωi ).
i∈N
A (g(ωi ))i∈N kizetést akkor lehet elérni, ha minden játékos p∗ -on cseréli be
inputját outputra, (egységnyi input p∗ outputba kerül). Ha ezen az áron létrejön
a csere, akkor az i játékos a maxz (f (z) − p∗ (z − ωi )) kifejezést z -re megoldva
ω ∗ -ban maximalizálhatja a kizetést. Azaz (p∗ , (ω ∗ )i∈N ) ∀ i ∈ N , a piac
kompetitív egyensúlya.
8.1.1. Megoldási koncepciók
(8,23) Definíció: Stabil halmaz (Neumann és Morgenstein)

Egy V ⊂ I(ν) halmazt a ν játék Neumann megoldásának nevezünk, ha
1. bármely x, y ∈ V -re x y (bels® stabilitás).
2. ∀ x ∈ V elosztáshoz ∃ y ∈ V , melyre y x (küls® stabilitás).
(8,12) Megjegyzés: Egy adott játéknak csak egy magja létezik. Míg stabil hal-
maza több is lehet, vagy egy sem. Neumann úgy érvelt, hogy egy adott stabil
halmazhoz tartozó különböz® elosztások különböz® magatartásnak felelnek meg.
(8,11) Állítás: A játék magja minden stabil halmaz részhalmaza. Egyetlen

stabil halmaz sem valódi részhalmaza egy másik stabil halmaznak. Ha a játék
magja stabil halmaz, akkor ez az egyetlen stabil halmaz.
Bizonyítás: Az els® két állítás következik a stabil halmaz deníciójának küls®

stabilitás követelményéb®l. A harmadik állítás pedig az el®bbi állítás következ-
ménye.
8.2. Alkudozási (bargaining) halmaz

Vizsgáljuk most a koalícióképz®dést. Egy adott koalícióban egy játékosnak ak-
kor ésszer¶ részt vennie, ha kizetései meghaladják egy más koalícióban elérhet®
kizetéseit. Így egy adott koalícióban részt vev® játékosok megfenyegethetik
egymást, majd ki-ki lehet®ségei szerint ellenfenyegetéssel élhet. Ezt a gondolat-
menetet formalizáljuk a következ®kben.
(8,24) Definíció: Legyen x egy elosztás a G játékban:
(y, M ) párt ahol y egy M lehetséges kizetés és M egy koalíció i

játékos j elleni fenyegetésének nevezzük, ha i ∈ M és j 6∈ M és yk > xk
∀ k ∈ M.
(z, K) párt ahol z egy K lehetséges kizetés és K egy koalíció j

ellenlépésének nevezzük i (y, s) j elleni fenyegetésére, ha q ∈ K , i ∈
/K
zk ≥ xk ∀ k ∈ K \ M és zk ≥ yk ∀ k ∈ K ∩ M .
(8,25) Definíció: A G koalíciós játék alkudozási halmazán az x elosztások

halmazát értjük, melyekre: bármely i játékos bármely j játékos elleni (y, M )
fenyegetésére j -nek van ellenlépése.
8.2. ALKUDOZÁSI (BARGAINING) HALMAZ 97
(8,13) Megjegyzés: A fenti gondolatmenet a következ®t jelenti: az egyik játékos

úgy véli, hogy az adott elosztás mellett túl keveset kap, míg vélekedése szerint
egy másik játékos túl sokat. Ekkor i megkísérel egy másik koalíciót alkotni,
mely kizárja a másik játékost, és ahol már mindenki jobban jár.
A kizárni kívánt játékos ekkor (ha van ellenlépése) válaszolja, hogy akkor én
nélküled formálok koalíciót, ahol mindenki legalább olyan jól jár, mint korábban,
az általad megnyerni kívántak pedig megkapják, amit kínáltál nekik.
(8,5) Példa (folytatás): Három játékosunk van, egyszer¶ többségi játékot ját-
szanak. Mint azt már bemutattuk, a játék magja üres, stabil halmaza számos
van.
Az alkudozási halmaz egyelem¶ {1/3, 1/3, 1/3}.
Legyen x egy elosztás, tegyük fel, hogy (y, M ) i fenyegetése j -vel szemben.
Ekkor ∃ M = {i, h}, ahol h a 3. játékos és yh < 1 − xi (ha yi > xi =⇒ y(M ) =
ν(M ) = 1). Ahhoz, hogy j -nek legyen ellenlépése (y, M )-re, szükséges, hogy
∀ i, j és h játékosra yh < 1 − xj , ha yh < 1 − xi , ebb®l viszont következik, hogy
1 − xi ≤ 1 − xj vagy xj ≤ xi ∀ i, j így x = (1/3, 1/3, 1/3).
8.2.1. Kernel
(8,26) Definíció: Legyen x egy G kooperációs játék elosztása, legyen M tet-
sz®leges koalíció, ekkor az M koalíció többletén (excess) a következ®t értjük:
e(M, x) = ν(M ) − x(M ).
(8,14) Megjegyzés: Ha e(M, x) > 0, akkor az azt méri, hogy mekkora összegr®l
kellene M -nek lemondani, hogy x elosztás bevezethet® legyen és fordítva, ha
e(M, x) < 0, akkor ez az érték, amit M -nek meg kell kapnia, hogy x bevezethet®
legyen. Szokás az els® esetben M társadalmi rend érdekében tett áldozatáról a
másodikban pedig követelésér®l beszélni.
Módosítsuk a (8,26) Deníciót:
(8,27) Definíció: Egy M koalíció i fenyegetése j ellenében x mellett, ha i ∈ M ,

j∈/ M , xj > ν({j}).
Egy K koalíció j ellenlépése i M fenyegetése j ellen, ha j ∈ K , i ∈ / K és
e(K, x) > e(M, x).
(8,28) Definíció: A "kernel" (bélen). G játék "kernel"-én az összes olyan elosz-

tást értjük, melyre bármely i játékos M fenyegetése bármely j ellen x mellett,
j -nek van ellenlépése M -re.
(8,29) Definíció: Tetsz®leges i, j játékosra és x elosztásra, mindazon koalíciók

maximális többlete, melyek tartalmazzák i-t, de j -t nem:
sij (x) = max{e(M, x) : i ∈ M és j ∈ N \ M }.

M ⊂C
(8,30) Definíció: a G játék "kernel"-je. Mindazon elosztások x ∈ X melyekre,

a játékosok bármely párjára: (i, j) : sji (x) ≥ sij (x) vagy xj = ν({j}).
(8,12) Állítás: (8,28) Deníció és (8,30) Deníció ekvivalens.
Bizonyítás: Triviális, adódik az el®z® denícióból.
(8,15) Megjegyzés: a játék magja és az alkudozási halmaz, az egyes játékosok

kizetéseinek összehasonlításáról semmilyen feltevést nem igényelt. A kernel
deníciója él ezzel a feltevéssel, így alkalmazhatósága is erre hagyatkozik.
(8,16) Megjegyzés: a kernel denícióját úgy interpretálhatjuk, mint azokat a

megegyezéseket, melyekben a játékosok úgy ítélik meg, hogy sem túl nagy áldo-
zatot nem hoznak, sem túl nagy el®nyhöz nem jutnak, legalább is nem éri meg
az egyensúlyt felborítani.
(8,13) Állítás: A kernel az alkudozási halmaz részhalmaza.
Bizonyítás: Legyen G egy koalíciós játék, legyen x egy elosztás a kernelben,

legyen (y, M ) egy fenyegetés:
i ∈ M, j ∈ N \ M y(M ) = ν(M ) és yk > xk ∀ k ∈ M.
Ha xj = ν({j}), akkor (z, {j}) zj = ν({j}) ellenlépés (y, M )-re. Ha xj =

ν({j}), akkor mivel x a kernel eleme: sji (x) ≥ sij (x) ≥ ν(M ) − x(M ).
Legyen K az a koalíció, melyre: j ∈ K, i ∈ / K és sji (x) = ν(K) − x, akkor
ν(K) − x(K) ≥ y(K) − x(K), így
ν(K) ≥ y(M ∩ K) + y(M \ K) + x(K \ M ) − x(K \ M ) > y(K ∩ M ) + x(K \ M ),
mivel y(M \ K) > x(M \ K). Így ∃ z K lehetséges kizetés zk ≥ xk ∀ k ∈ K \ M

és zk ≥ yk ∀ k ∈ K ∩ M , ezért (z, K) ellenlépés (y, M )-re.
(8,6) Példa: A fenti állítás miatt a 3 játékos többségi játékának kernele

{(1/3, 1/3, 1/3)}, hiszen az alkudozási halmaz egyelem¶, és mivel nem üres,
így csak ez az elem lehetséges.
8.3. A JÁTÉK "SEJTMAGJA" (NUCLEOLUS) 99
8.3. A játék "sejtmagja" (nucleolus)

A sejtmag deniálásánál a kernel deníciójából indulunk ki. A kernel esetében
a fenyegetést az egyes játékosok tették, míg a nucleolus esetében a fenyegetést
a koalíció teszi.
(8,31) Definíció: Egy (M, y) párt, ahol M ⊂ N koalíció és y egy elosztás x

elleni fenyegetésnek nevezünk, ha
e(M, x) > e(M, y) (azaz y(M ) > x(M )).
Egy K koalíció ellenlépése az (M, y) fenyegetésre, ha
e(K, y) > e(K, x) és e(K, y) ≥ e(M, x).
(8,32) Definíció: Egy G koalíciós játék sejtmagján mindazon eloszlások hal-

mazát értjük, amelyre minden fenyegetéshez (M, y) létezik egy ellenlépés.
(8,33) Definíció: Tetsz®leges x elosztáshoz deniáljuk az M1 , . . . , M2|N | −1 ko-

alíciósorozatot, e(M` , x) ≥ e(M`+1 , x) ` = 1, 2|N |−1 , és legyen E(x) a több-
letvektor, melyet az alábbiak szerint deniálunk: E` (x) = e(M` , x) ∀ ` =
1, . . . , 2|N |−1 , legyen a C halmaz (az összes koalíciók halmaza) olyan partíciója
P1 (x), . . . , PK (x), melyre két koalíció M és M 0 pontosan akkor kerülnek egy cel-
lába, ha e(M, x) = e(M 0 , x). Tetsz®leges M ∈ Pk (x)-re legyen e(M, x) = ek (x),
oly módon e1 (x) > e2 (x) > . . . > ek (x).
Ekkor azt mondjuk, hogy E(x) lexikograkusan kisebb mint E(y), ha E` (x)<
E` (y) a legkisebb olyan `-re, melyre E` (x) 6= E` (y), (vagy ami ezzel ekvivalens:
∃ k ∗ olymódon, hogy ∀ k < k ∗ . |Pk (x)| = |Pk (y)| és ek (x) = ek (y)) akár
e∗k (x) < e∗k (y) vagy

e∗k (x) = e∗k (y) és
(|Pk∗ (x)| < |Pk∗ (y)|).
(8,14) Állítás A "sejtmag" azon elosztások halmaza, melyekre az E(x) vektor

lexikograkusan minimális.
Bizonyítás: Legyen x olyan elosztás, melyre E(x) lexikograkusan minimális.

Belátjuk, hogy x "sejtmag" eleme: tegyük fel, hogy (M, y) egy fenyegetés x-re,
hogy e(M, y) < e(M, x). Legyen k ∗ a maximális, melyre: ek (x) = ek (y) és
Pk (x) = Pk (y). Mivel E(y) lexikograkusan nem kisebb, mint E(x), így vagy
ek∗ (y) > ek∗ (x) vagy ek∗ (y) = e∗k (x) és |Pk∗ (x)| ≥ |Pk∗ (y)|. Bármelyik esetben
∃ K koalíció, melyre K ∈ Pk∗ (y), melyre ek∗ (y) = e(K, y) > e(K, x). Így
e(K, y) < e(M, x), így K ellenlépés (M, y)-ra. Mivel
∗ −1
k[
e(M, y) < eM (x) M ∈
/ Pk (x) és ek∗ (x) ≥ e(M, x),
k=1
mivel
e∗` (y) ≥ e∗k (x) így e(K, y) ≥ e(M, x).
Tegyük most fel, hogy x a sejtmagban van, és E(y) lexikograkusan kisebb,

mint E(x). Legyen k ∗ az a legkisebb érték, melyre Pk (x) = Pk (y) ∀ k < k ∗
és vagy ek∗ (y) < ek∗ (x) vagy ek∗ (y) = ek∗ (x), és Pk∗ (y) 6= Pk∗ (x). Bármelyik
esetben ∃ M ∈ Pk∗ (x), melyre e(M, y) < e(M, x).
Legyen λ ∈ (0, 1) és z(λ) = λx + (1 − λ)y , ekkor e(J, z(λ)) = λe(J, x) 6=
(1 − λ)e(J, y), bármely J ∈ C . Azt állítjuk, hogy (M, z(λ)) egy olyan fenyegetés,
melyre nincs ellenlépés. Ez egy fenyegetés, mivel e(M, z(λ)) < e(M, x). Ahhoz,
hogy K ellenlépés legyen, kell: e(K, z(λ)) > e(K, x) és e(K, z(x)) ≥ e(M, x).
k∗
[
Így ha e(K, z(λ)) > e(K, x), akkor e(K, y) > e(K, x), melyb®l K ∈ / Pk (x)
k=1
k∗
[
és e(M, x) > e(K, x). Mivel T ∈
/ Pk (y), ezért e(M, x) = ek∗ (x) ≥ ek∗ (y) ≥
k=1
e(K, y). Így e(M, x) > e(K, z, (λ)). Azaz nincs ellenlépés.
(8,15) Állítás: a sejtmag a kernel részhalmaza.
Bizonyítás: Legyen x egy elosztás, mely nem eleme a "kernel"-nek. Belátjuk,

hogy ekkor a sejtmagnak sem eleme. Ha a kernelnek nem eleme, akkor ∃ i, j
játékos, melyre sij (x) > sji (x) és xj > ν({j}). Mivel xj > ν({j}) ∃ ε > 0,
melyre y = x + ε1{i} − 1{j} elosztás ahol 1{k} a k-dimenziós egység vektor
legyen ε elég kicsi, hogy sij (y) > sji (y). Az e(M, x) < e(M, y) pontosan
akkor igaz, ha i ∈ M , de j ∈ / M és e(M, x) > e(M, y)-ra fordítva. Legyen k ∗
a legkisebb olyan k , melyre M ∈ Pk∗ (x) és e(M, x) 6= e(M, y). Mivel sij (x) >
sji (x), a Pk∗ (x) legalább egy olyan koalíciót tartalmaz, melynek i eleme, de j
nem. Mivel k < k ∗ Pk (y) = Pk (x) és ek (y) = ek (x). Ha a Pk∗ (x) olyan koalíciót
tartalmaz, melyre akár mind i, j eleme, akár egyik sem, akkor ek∗ (y) = ek∗ (x)
és Pk∗ (y) ⊂ Pk∗ (x). Ha az el®z®ek nem teljesülnek, akkor sij (y) > sji (y) és
ek∗ (y) < ek∗ (x). Mindkét esetben E(y) lexikograkusan kisebb, mint E(x) és x
nem eleme a sejtmagnak.
(8,16) Állítás: A G koalíciós játék sejtmagja nem üres halmaz.

8.3. A JÁTÉK "SEJTMAGJA" (NUCLEOLUS) 101
Bizonyítás: Az Ek függvény k -ban folytonos. Ez a denícióból következik:
Ek (x) = min max e(M, x)

M ∈C k−1 M ∈C\T
ahol: C 0 = {∅} és C k k ≥ 1 a k koalíciók halmaza. Mivel E1 folytonos x1 =

arg minE1 (x) nem üres és kompakt. Így ∀ k ≥ 1 egészre xk+1 = arg min Ek+1 (x).
x∈X x∈X2
Innen indukcióval minden ilyen halmaz kompakt és nem üres, és így X2|N |−1 sejt-
mag.
(8,17) Állítás: Az alkudozási halmaz és a kernel bármely G koalíciós játékra

nem üres.
Bizonyítás: az állítás következik az el®z® állításból és abból, hogy a sejtmag

halmaza a kernelnek, ami részhalmaza az alkudozási halmaznak.
(8,18) Állítás: A G játék sejtmagja egyelem¶.
Bizonyítás: Tegyük fel, hogy x és y elosztások elemei a sejtmagnak, E(x) =

E(y), belátjuk, hogy ekkor x = y .
Tegyük fel, hogy ∃ M ∗ koalíció, melyre E(M ∗ , x) 6= E(M ∗ , y), és tekintsük
1/2x + 1/2y = z elosztást. Mivel Ek (x) = Ek (y) ∀ k ek (x) = ek (y) és
(Pk (x)) = (Pk (y)) ∀ k . Mivel azonban e(M ∗ , x) 6= e(M ∗ , y) ∃ k ∗ minimális
érték, hogy Pk∗ (x) 6= Pk∗ (y). Ha Pk∗ (x) ∩ Pk∗ (y) 6= ∅, akkor Pk∗ (z) ⊂ Pk∗ (x),
ha Pk∗ (x) ∩ Pk∗ (y) = ∅, akkor ek∗ (z) < ek∗ (x) = ek∗ (y).
Bármely esetben E(z) lexikograkusan kisebb, mint E(x), ez ellentmond annak,

hogy x a sejtmag eleme.
9. fejezet
Shapley érték
(9,1) Példa: Tekintsünk egy háromszemélyes, nem konstans összeg¶ játékot,

mely karakterisztikus függvénye az alábbi:
ν(1) = 1
ν(2) = ν(3) = 0
ν(1, 2) = 5
ν(1, 3) = 4
ν(2, 3) = 3
ν(1, 2, 3) = 15
A fenti karakterisztikus függvényb®l látszik, hogy a játékosok a "nagykoa-
lícióval" járnak a legjobban. Ekkor a nyeremény felosztása történhet szolida-
risztikusan, ami (1/3, 1/3, 1/3) arányban, de lehet, hogy ezt egyes játékosok
méltánytalannak tartják. Miért?
Ha 1. és 3. koalíciót alkot, akkor 1. potenciális nyereménye 3-mal, míg
2.-é 2-vel n®tt. Ekkor, miel®tt elkezdenének osztozkodni, jön 2. és felajánlja 1.-
nek a koalíciókötést, hiszen ekkor mind a ketten jobban járnak. Ekkor 3. újra
felajánlja csatlakozását, hiszen ekkor a pótlólagos nyeremény 10 egység stb.
A három játékos tárgyalási pozícióját mérjük a koalícióhoz csatlakozás kap-
csán felmerül® igénnyel. A játékosok között 3!=6 koalíció alakulhat ki a csatla-
kozás sorrendjét is gyelembe véve:
123
132
213
231
312
321
Tegyük fel, hogy ezek létrejöttének megkísérlése egyenl® valószín¶ség¶. A 6
103
104 9. SHAPLEY ÉRTÉK
esetb®l 1. kétszer indítja a koalíciókötési folyamatot, ekkor:
ν(1) − ν(∅) = 1 a nyereménye.
Folytatva a koalíciókötési folyamatot, az els® esetben 2. próbál csatlakozni

a koalícióhoz:
ν(1, 2) − ν(2) = 5 − 0 = 5 a 2. játékos maximális haszna.
Ha a 3. csatlakozik, akkor:
ν(1, 3) − ν(3) = 4 − 0 = 4 a 3. játékos maximális haszna.
A nagykoalíció kialakulása esetén el®bb a 3. játékos csatlakozik a {1, 2}

koalícióhoz
2(1, 2, 3) − ν(3) = 15 − 0 az {1, 2} lehetséges maximális haszna.
Hasonlóan
ν(1, 3, 2) − ν(2) = 15 − 0 az {1, 3} lehetséges maximális haszna.
A fenti gondolatmenetet többi játékosra is végigkövetve kiszámíthatjuk az összes

játékos várható követelését. Ezek a következ®k:
Az 1. játékos:
1 1 1 1
[ν(1)−ν(0)]+ [ν(1, 2)−ν(1)]+ [ν(1, 3)−ν(1)]+ [ν(1, 2, 3)−ν(1)] =
3 6 6 3
1 1 1 1 39
= [1 − 0] + [5 − 1] + [4 − 1] + [15 − 1] =
3 6 6 3 6
A 2. játékos:
1 1 1 1
[ν(2)−ν(0)]+ [ν(1, 2)−ν(2)]+ [ν(2, 3)−ν(2)]+ [ν(1, 2, 3)−ν(2)] =
3 6 6 3
1 1 1 1 38
= [0 − 0] + [5 − 0] + [3 − 0] + [15 − 0] =
3 6 6 3 6
A 3. játékos:
1 1 1 1
[ν(3)−ν(0)]+ [ν(1, 3)−ν(3)]+ [ν(2, 3)−ν(3)]+ [ν(1, 2, 3)−ν(3)] =
3 6 6 3
1 1 1 1 37
= [0 − 0] + [4 − 0] + [3 − 0] + [15 − 0] =
3 6 6 3 6

39 38 37
Ekkor , , elosztást a játék Shapley értékének nevezzük.
6 6 6
105
(9,1) Definíció: Legyen N (N ) az N -n értelmezett összes lehetséges véges já-

tékhoz rendelt karakterisztikus függvények halmaza.
(9,2) Definíció: A N (N ) halmazon értelmezett ϕ(ν) = [ϕ1 (ν), . . . ϕn (ν)] függ-

vényt Shapley elosztásnak (függvénynek) nevezzük, ha teljesülnek az alábbi fel-
tételek:
1. Szimmetria: ∀ π N −→ N permutációra és ∀ ν ∈ J(N )-re, ha
ν[π(c)] = ν(M ) ∀ M ∈ C, akkor

ϕπ(i) (ν) = ϕi (ν) ∀ i ∈ N.
2. Dummy játékos: Ha valamely i ∈ N játékosra:
ν(M ) = ν(M − {i} + ν(i) ∀ M ∈ C, i ∈ M akkor

ϕi (ν) = ν(i).
3. Additivitás: ∀ ν1 , ν2 ∈ J(N )-re:
ϕ(ν1 , ν2 ) = ϕ(ν1 ) + ϕ(ν2 ).
(9,1) Megjegyzés: a deníció követelményeit az alábbiak szerint értelmezhetjük:
1. ha két játékos nem különböztethet® meg a játékban, akkor értékeik is

ugyanazok,
2. ha i játékos minden koalíció nyereségét csak ν({i})-vel tudja növelni,

akkor értéke is legyen ez,
3. ha két egymástól függetlenül lejátszott játékot mint egy játékot tekintünk,

akkor az érték legyen additív.
(9,1) Tétel: A N (N ) karakterisztikus függvényekkel adott játékhalmazon pon-

tosan egy ϕ létezik, amely kielégíti 1.-2.-3.-at és ez a következ® alakú:
X (|M | − 1)!(n − |M |)!
ϕi (ν) = (ν(M ) − ν(M − {i})) (i ∈ N ).
n!
M ⊆N
Bizonyítás: (SzépForgó alapján) A bizonyítást több lépésben végezzük. Min-

denekel®tt N minden nem üres L részhalmazához hozzárendelünk egy játékot a
következ®képpen: (
1, ha L ⊆ M
νL (M ) =
0, ha L 6⊆ M .
Az így értelmezett νL függvény kielégíti a (9,2) Deníció 1. és 2. feltételét.

Ugyanis νL (∅) = 0, továbbá, ha M ∩ P = ∅ (P ⊆ N ), akkor νL (M ) + νL (P ) ≤
νL (M ∪ P ). Így νL (M ) valóban játékot értelmez. Az így értelmezett játékot
röviden νL játéknak nevezzük.
a) Minden ν ∈ N (N ) játék el®állítható νL játékok lineáris kombinációjaként

X
ν= λL νL ,
L⊆N
X
ahol λL = λL (ν) = (−1)|L|−|R| ν(R).
R⊆L
Ennek belátásához legyen M ⊆ N tetsz®leges. Ekkor λL adott értékének
felhasználásával
X X X X
λL νL (M ) = λL = (−1)|L|−|R| ν(R)
∅6=L⊆N L⊆M L⊆M R⊆L
 
X X X |M |
X
 |M |−|R|  ν(R)
= ( (−1)|L|−|R| ν(R)) = (−1)i−|R|
i−|R|
R⊆M R⊆L⊆M R⊆M i=|R|
X
= (1 − 1)|M |−|R| · ν(R) + ν(M ) = ν(M ) ,
R⊂M
ahol deníció szerint λ∅ = 0 értékkel számoltunk. Ezzel az a) állítást igazoltuk.
b) Igazolni fogjuk a ϕ(cνL ) (c ≥ 0) függvény egyértelm¶ségét.

Legyen ϕ egy a N (N )-en értelmezett értékfüggvény, továbbá ν ∈ N (N )
tetsz®leges.
Az a) tulajdonság alapján
X
ν= λL νL .
L⊆N
Minthogy νL (∈ N (N )) egy játék, ezért λL νL is az, ha λL ≥ 0. Ebb®l

következik, hogy ν felírható két játék különbségeként:
X X
ν= λL νL − (−λL )νL = ν+ − ν−
λL >0 λL <0
és így a 3. feltétel szerint ϕ(ν+ ) = ϕ(ν) + ϕ(ν− ) miatt
ϕ(ν) = ϕ(ν+ ) − ϕ(ν− ) .

107
A 3. feltétel ismételt alkalmazásával adódik, hogy

X X
ϕ(ν) = ϕ(λL νL ) − ϕ(−λL νL ).
λL >0 λL <0
Legyen i ∈
/ L tetsz®leges, de rögzített eleme N -nek. Ekkor cνL ({i}) = 0
(c ≥ 0) νL (M ) alapján. Ha M ⊆ N tetsz®leges és i ∈ M , akkor nyilván
L ⊆ M -b®l L ⊆ M − ({i}) következik, és így
cνL (M ) = cνL (M − {i}) = cνL (M − {i}) + cνL ({i})
fennáll minden M -re, amelyre i ∈ M . Ezáltal a 2. feltétel szerint minden M -re,

amelyik tartalmazza i-t, érvényes a
ϕi (cνL ) = cνL ({i}) = 0
egyenl®ség, és ez érvényes minden i-re, amelyre i ∈ / L.

Legyen j, ` ∈ L két tetsz®leges játékos L-ben.
Nyilvánvalóan létezik N -nek olyan π permutációja, amelyre π(L) = L és
π(j) = `. Ekkor bármely M ⊆ N esetén L ⊆ π(M ) akkor és csak akkor áll fenn,
ha L ⊆ M . Ezáltal cνL (π(M )) = cνL (M ) fennáll minden M ⊆ N -re. Az 1.
feltétel szerint ekkor ϕj (cνL ) = ϕ` (cνL ). Ez azt jelenti, hogy bármely j ∈ L-re
ϕj (cνL ) értéke ugyanaz a szám, legyen ez α. Minthogy [ϕ1 (cνL ), . . . , ϕn (cνL )] a
cνL játék egy elosztása kell legyen, ezért
n
X
ϕi (cνL ) = cνL (N ) = c = |L|α ,
i=1
c
azaz α = . Ezzel a b) állítást is igazoltuk.
|L|
c) Ebben a pontban a ϕ függvény egyértelm¶ségét bizonyítjuk. A bizonyítás
az el®z®ek alapján már csak egyszer¶ algebrai átalakításokat igényel. Felhasz-
náljuk továbbá a binom együtthatók következ® összegképletét:
n
X
1 j−t n−t (n − t)!(t − 1)!
(−1) = , (1 ≤ t ≤ n) .
j j−t n!
j=t
Számítsuk ki ϕi (ν) értékét (j ∈ N ) felhasználva b)-t.

Tetsz®leges i ∈ N -re fennáll
X λL X −λL X λL X 1 X
ϕi (ν) = − = = (−1)|L|−|R| ν(R) =
|L| |L| |L| |L|
λL >0 λL <0 i∈L i∈L R⊆L
   
X X 1 X X 1
=  (−1)|L|−|R|  ν(R)+  (−1)|L|−|R|  ν(R)
|L| |L|
i∈R⊆N R⊆L⊆N i∈R⊆N
/ R∪(i)⊆L⊆N
 
X n
X
 1 n − |R|  ν(R)
= (−1)j−|R|
j j − |R|
i∈R⊆N j=|R|
 
X X 1
 n − |R| − 1  ν(R)
+ (−1)j−|R|
n
j j − |R| − 1
i∈R⊆N
/ j=|R|
X (n − |R|)!(|R| − 1)! X (n − |R| − 1)!|R|

= ν(R) − ν(R)
n! n!
i∈R⊆N i∈R⊆N
/
X (n − |R|)!(|R| − 1)! (n − |R|)!(|R| − 1)!

= ν(R) − ν(R − {i})
n! n!
i∈R⊆N
X (n − |R|)!(|R| − 1)!
= [ν(R) − ν(R − {i})] .
n!
i∈R⊆N
Ezzel a ϕi , illetve a ϕ függvény egyértelm¶ségét igazoltuk.
d) Végül igazoljuk, hogy ϕ kielégíti az értékfüggvény feltételeit. El®ször is

be kell látnunk, hogy [ϕ1 (ν), . . . , ϕn (ν)] a ν játék elosztása.
X (|M | − 1)!(n − |M |)!
ϕi (ν) = [ν(M ) − ν(M − {i})]
n!
M ⊆N
X (|M | − 1)!(n − |M |)! n

X
(m − 1)!(n − m)! n−1
≥ ν({i}) = ν({i})
n! n! m−1
M ⊆N m=1
1
= ν({i})n = ν({i}) .
n
Továbbá egy elosztás komponenseinek összege ki kell adja a ν(N ) értékét.
n
X n
X X X X λM X
λM
ϕi (ν) = = = λM
|M | |M |
i=1 i=1 i∈M ⊆N ∅6=M ⊆N i∈M ∅6=M ⊆N
X
= λM νM (N ) = ν(N ) .
∅6=M ⊆N
Az utolsó két lépésben νL (M ) deníciója és ν felbontása került felhasználásra.

9.1. HATALOM 109
Rátérünk az 1. feltételre. Legyen π az N halmaz egy permutációja, amely-

ben ν(π(M )) = ν(M ) fennáll minden M ⊆ N -re. Ekkor
X (|M | − 1)!(n − |M |)!
ϕπ(i) (ν) = [ν(M ) − ν(M − {π(i)})] =
n!
M ⊆N
X (|M | − 1)!(n − |M |)!

= [ν(π(M ) − ν(π(M − {i}))] =
n!
M ⊆N
X (|M | − 1)!(n − |M |)!

[ν(M ) − ν(M − {i})] = ϕi (ν) .
n!
M ⊆N
A 2. feltétel teljesülése ϕπ(i) (ν) deníciója alapján látható be, ugyanis ekkor
az egyenl®tlenségek helyett mindenütt egyenl®ség érvényes.
Végül a 3. feltétel teljesülése közvetlenül a ϕi (ν) explicit alakjából adódik.
Ezzel a tételt teljesen igazoltuk.
9.1. Hatalom
A Shapley érték gyakori alkalmazási területei a hatalmi indexek számítása, po-
litikai, illetve szavazó testületekben:
A hatalmi index deniálásakor csak a gy®ztes koalíciónak tulajdonítunk ér-
téket. A gy®ztes koalíciók közül pedig a minimális koalíciókat tartjuk szem
el®tt.
El®ször vizsgáljuk az egyszer¶ szavazási játékokat!
Minden egyes játékos rendelkezzen azonos szavazási er®vel!
Így
ν(s) = 0 ha s ≤ m
ν(s) = 1 ha s ≥ m.
Egy koalíció létrejötténél vizsgáljuk azt a helyzetet, amikor valamely játékos

csatlakozásával válik nyertessé az adott koalíció.
(9,3) Definíció: Egy játékost pivot játékosnak nevezünk, ha a kronologiku-

san az utolsó csatlakozó egy minimális gy®ztes koalícióhoz. Jelölje p a pivot
játékosságot.
(9,4) Definíció: A ShapleyShubik indexen a következ® kifejezést értjük:

pi
ϕi =
n!
ahol pi azon (sorrendek) permutációk száma, ahol i pivot játékos.
(9,2) Megjegyzés: A deníció jól láthatóan a Shapley index alkalmazása egy

speciális esetre.
(9,3) Megjegyzés: egy |N | f®s testületben, ha mindenki egyenl® szavazattal ren-

delkezik:
ϕi = 1/n.
Így például egy 3 f®s testületben 3!=6 sorrend lehetséges. Ekkor:
1(2)3 2 a pivot játékos
Így: ϕ2 = ϕ2 = ϕ3 = 1/3.
(9,2) Példa: Gyakran a szavazók különböz® súlyú szavazattal rendelkeznek,

ekkor érdekesebb megállapításra juthatunk. Vizsgáljuk a jelenlegi (2003) Or-
szággy¶lést:
az MSZP (M) 178 képvisel®vel rendelkezik
a FIDESZ (F) 164 képvisel®vel rendelkezik
az SZDSZ (S) 20 képvisel®vel rendelkezik
az MDF (D) 24 képvisel®vel rendelkezik
Összesen: 386 képvisel®
386
A törvényhozás m¶ködése egyszer¶ többség¶ játék, a kormányzáshoz 2 +
1 = 194 szavazat szükséges.
Összesen 4! = 24 sorrend lehetséges
MḞSD FṀSD SṀFD DṀFS

MḞDS FṀDS SṀDF DṀSF
MṠFD FSṀD SFṀD DFṀS
MṠDF FSḊM SFḊM DFṠM
MḊFS FDṀS SDṀF DSṀF
MḊSF FDṠM SDḞM DSḞM
ahol (·) jelöli a pivot elemet. Ekkor az MSZP 12 esetben, a FIDESZ 4 esetben,
az MDF 4 esetben és az SZDSZ is 4 esetben pivot elem. Így a szavazási er®
megoszlása: MSZP: 1/2, FIDESZ, MDF, SZDSZ -1/6, -1/6, -1/6.
9.1. HATALOM 111
(9,3) Példa: Paradoxonok

1958-ban az Európa Közösségnek 6 tagállama volt. A tagállamok különböz®
szavazatszámmal rendelkeztek, ami részben a lakosság számától függött, egy-egy
döntés meghozatalához az összes szavazat 2/3-a volt szükséges. Az adatokat az
alábbi táblázat tartalmazza:
Ország Lakosság száma Szavazat

millió f®
Franciaország 60 4
Németország 65 4
Olaszország 55 4
Belgium 10 2
Hollandia 10 2
Luxemburg 0,5 1
A táblázat adatai alapján felháborító aránytalanságot észlelünk, Luxemburg

alapvet®en felülreprezentált!
Vizsgáljuk meg az adatokat alaposabban!
Egy olyan szavazási
játékról van szó, ahol a gy®ztes koalíció szükséges sza-
2
vazatszáma: 17 = 12 (szimbolizálja a fels® egészeket).
3
Ekkor a lehetséges szavazatok száma 6! = 720 a megfelel® értékek pedig

14 14 14 9 9
, , , , ,0 .
60 60 60 60 60
A fenti táblázatot újra meggyelve:
Ország Szavazatok % Er® %

Franciaország 23,5 23,3
Németország 23,5 23,3
Olaszország 23,5 23,3
Belgium 11,8 15,0
Hollandia 11,8 15,0
Luxemburg 5,9 0
Az irodalomban szokás más indexeket is használni.
(9,5) Definíció: Tekintsük a gy®ztes koalíciók halmazát, ekkor i játékost lénye-

gesnek nevezzük, ha távozván egy gy®ztes koalícióból vesztessé válik a koalíció.
Ekkor:
ni
βi = P -t Banzhaf indexnek nevezzük, ahol
j nj
X
ni azon koalíciók száma, ahol i lényeges, nj az összes lényeges koalíciók
j
száma.
(9,4) Megjegyzés: A ShapleyShubik indexnél abból indultunk ki, hogy minden

sorrend egyenl® valószín¶ permutáció, így a "pivot"-ság valószín¶ségét számít-
juk. A Banzhaf index esetén annak valószín¶ségét számoljuk, hogy az összes
kombináció esetén mikor "lényeges" az adott játékos.
(9,6) Definíció: Abszolút Banzhaf index

ni
βi0 = n−1
ahol ni azon koalíciók száma, ahol i lényeges.
2
(9,7) Definíció: DeagenPackel index:.

Vizsgáljuk a minimális gy®ztes koalíciókat ezekben a kondíciókban, mindenki
lényeges. Ekkor:
1 X ν(M )
ρi = .
|N | |M |
M ⊂N
(9,4) Példa: tekintsük a következ® egyszer¶ többségi játékot: (50, 49, 1)
Ekkor: a Shaply-Shubik index (2/3, 1/6, 1/6)

a Banzhaf index (3/5, 1/5, 1/5)
a Deagen-Packel index (1/2, 1/4, 1/4)
(9,5) Megjegyzés : Szokás a hatalmi indexeket az alábbiak szerint meghatározni:
1. az index egy olyan függvény K , mely ∀ játékosra nem negatív K(i) ≥ 0

∀ i ∈ N,
2. a K függvény értékei csak a gy®ztes koalíciók halmazaitól függnek, ha i

és j ebben az értelemben szimmetrikus, akkor K(i) = K(j),
3. K(i) = 0 pontosan akkor, ha nincs olyan minimális gy®ztes koalíció ami-

nek i tagja,
4. ha i-nek több szavazata van, mint j -nek (wi > wj ) =⇒ K(i) > K(j),
X
5. K(i) = 1.
i∈N
III. rész
Függelék
113
1. fejezet
Preferenciák és Pareto elvek
Az emberek gyakran kerülnek olyan helyzetbe, mikor a cselekvésük terepe nem

egyértelm¶en adott, azaz választaniuk kell különböz® lehet®ségek között. Ah-
hoz, hogy választani tudjanak, valamiképpen értékelniük kell az alternatívákat.
El kell dönteniük, hogy számos szempont alapján ugyan, de melyiket választják.
Az alternatívák értékelését általában a következ®képpen szokás elvégezni: el®-
ször többnyire páros összehasonlítást teszünk, azaz a szóba jöv® lehet®ségeket
párosával hasonlítjuk össze.
Képzeljük magunkat egy politikai választás színterén, számos párt csatázik
a választók jogaiért. Jelöljük ®ket az egyszer¶ség kedvéért A, B, C, D, E .
Választónk, miel®tt elmegy szavazni, megfontolja, hogy kire is adja szavazatát.
El®ször összehasonlítja A-t a többi alternatívával: két alternatíva viszonyában
négy lehet®ség áll fenn:
i) vagy A-t jobbnak ítéljük B -nél, azaz A-t preferáljuk B -vel szemben,
ii) vagy B -t ítéljük A-nál jobbnak, azaz B -t preferáljuk A-val szemben,
iii) vagy egyenl® jónak ítéljük ®ket, azaz indierensek vagyunk a két alterna-
tíva viszonyában,
iv) vagy nem tudjuk ®ket összehasonlítani.
Választónk elvégzi a fenti megfontolást, így lesz egy sor páros összehasonlítá-
sunk (ha n alternatívánk van, akkor n(n − 1)/2 összehasonlítást kell elvégezni).
Ezeket a fenti összehasonlításokat aztán megpróbálja választónk a maga szá-
mára összerendezni. Könnyen lehet, hogy el®ször ellentmondásokat fedez fel
a véleményalkotásban. Mondjuk: A-t jobbnak ítélte B -nél, B -t pedig E -nél,
E -t pedig A-nál. Ez azért nem jó, hiszen hogyan adja le ebben az esetben a
szavazatát, hiszen sem A-ra nem szavazhat, mert E jobb nála, tehát E -re kell
115
116 1. PREFERENCIÁK ÉS PARETO ELVEK
szavaznia, de E -re sem szavazhat, mert B jobb E -nél, tehát B -re kell szavaznia,
de A jobb, mint B , és folytatódik elölr®l. Ilyenkor választónknak újra megfon-
tolás tárgyává kell tennie minden szempontot, és újra értékelnie, végül eljut egy
listához, melyen körülbelül ez áll:
A a legjobb, mert jobb mint B, C, D, E ,
C a második legjobb, mert jobb, mint B, D, E ,
E a harmadik legjobb, mert jobb mint B, D,
D a negyedik legjobb, mert jobb mint B ,
B a legrosszabb.
Vizsgáljuk meg a fenti listát; ebben a listában mindegyik alternatíva párt
összehasonlította választónk, ekkor azt mondjuk, hogy preferenciája teljes. Min-
den pár viszonyában azt is el tudta dönteni, hogy melyik a jobb, ilyenkor azt
mondjuk, hogy preferenciája aszimmetrikus. S®t, ha egyik alternatívát jobbnak
találta a másiknál, és az utóbbit egy harmadiknál, akkor minden esetben az els®
alternatívát jobbnak ítélte a harmadiknál.
Ebben az esetben azt mondjuk, hogy választónk képes volt er®s értelemben
rendezni az alternatívákat.
Természetesen választónk más gondolatmenettel is élhet, az elemeket a "leg-
alább olyan jó" elve szerint is összehasonlíthatja, azaz:
A legalább olyan jó, mint B stb.
Ha polgárunk a fenti elv szerint páronként mindegyik alternatíváról el tudja
dönteni, hogy legalább olyan jó, mint a másik, akkor azt mondjuk, hogy az adott
alternatívákat rendezte.
Létezik-e legjobb elem?
Ahhoz, hogy választónk a páronkénti összehasonlítás után eldöntse, hogy

végül is melyik pártra szavaz, szükséges, hogy az összehasonlítási elv szerint
létezzen "legjobb" elem. Hiszen tapasztalhattuk, hogy ennek léte nem magától
értet®d®. Fontos megvizsgálni, hogy milyen elem, elemek, mikor léteznek.
El®ször is fontos egy apró, de lényegi különbséget észrevennünk; a hétköz-
napi nyelv nem elég kifejez® ahhoz, hogy eldöntsük, mit is jelent a "legjobb"
szó, azt, hogy nincsen nála jobb, avagy azt, hogy mindegyik rajta kívüli elem
nála "rosszabb" (az adott összehasonlítási elv szerint). E könyv a kés®bbiek-
ben ezt az utóbbi meghatározást fogadja el. Azaz azt, hogy a legjobb elem
az az alternatíva, amelyiket bármely rajta kívülivel összehasonlítva annál jobb.
Ha például összehasonlítási elvünk a "legalább olyan jó", akkor ez azt jelenti,
hogy ha az A legjobb elem, akkor A-t mind B, C, D, E -vel összehasonlítva A
legalább olyan jó, mint bármelyikük.
1.1. AZ EGYÉNI PREFERENCIÁK 117
Visszatérve kérdésünkre: milyen feltételek között létezik legjobb elem? Mit

kell elvárnunk az összehasonlítási elvt®l? Az elemi relációalgebra megadja kérdé-
sünkre a választ, ha képesek vagyunk mindegyik elemet a másikkal összemérni,
és összehasonlítási elvünk olyan, hogy az adott alternatívát önmagával is össze-
kapcsolja (például a "legjobb olyan jó" elv ilyen, hiszen A párt legalább olyan
jó, mint A párt, de a "jobb" elv már nem ilyen: A párt nem jobb, mint A
párt), és minden el®forduló alternatívahármasra úgy vagyunk képesek dönteni,
hogy ha egyrészt jobbnak találjuk a másiknál, a másikat a harmadiknál, akkor
szükségképpen az els®t jobbnak találjuk a harmadiknál, azaz eljárásunk tranz-
atív azaz választónk rendezni tudta az alternatívákat, akkor bizonyosan létezik
legjobb elem, azaz választónk el tudja majd dönteni, hogy kire szavazzon.
Mint az a fejezet következ® feléb®l kiderül, ennél gyengébb feltétel is ele-
gend®.
Az egyéni preferenciák keletkezése
Mi nem foglalkozunk az egyéni preferenciák eredetével, adottságnak kezel-

jük ®ket, nem vizsgáljuk, hogy a számos szempont hogyan függ össze kulturális,
vallási és egyéb tradíciókkal stb. Számunkra az egyén azon képessége, hogy
az el®tte megnyíló alternatívákat valamilyen értelemben képes összehasonlítani,
adottsága. Kés®bb az egyénekr®l azt is feltesszük, hogy képesek más egyén hely-
zetébe képzelni magukat, és azt a helyzetet sajátjukkal összehasonlítani, illetve
más ember helyzetével összemérni egy választandó alternatíva bekövetkezése
esetén. (Megjegyezzük, hogy ez majd minden konstruktivista etika alapfelte-
vése.)
1.1. Az egyéni preferenciák

Rendezések
(1,1) Definíció: az X halmazon értelmezett bináris reláción egy R ⊂ X × X
halmazt értünk.
(1,2) Definíció: értelmezzük R-re az alábbi tulajdonságokat:
1. teljesség: ∀ x, y ∈ X x 6= y −→ (x, y) ∈ R vagy (y, x) ∈ R

2. reexivitás: ∀ x ∈ X : (x, x) ∈ R
3. irreexivitás: ∀ x ∈ X : (x, x) 6∈ R
4. tranzitivitás: ∀ x, y, z ∈ X : [(x, y) ∈ R ∧ (y, z) ∈ R] −→ (x, z) ∈ R
5. szimmetria: ∀ x, y ∈ X : (x, y) ∈ R −→ (y, x) ∈ R
6. aszimmetria: ∀ x, y ∈ X : (x, y) ∈ R −→ (y, x) 6∈ R
7. antiszimmetria: ∀ x, y ∈ X : (xRy ∧ yRx) −→ x = y
(1,3) Definíció: R szimmetrikus része I(R) vagy röviden I. a következ®
I, (R) = {(x, y) ∈ X × X | (x, y) ∈ R ∧ (y, x) ∈ R}
R aszimmetrikus része P (R) vagy röviden P , a következ®
P (R) = {(x, y) ∈ X × X | (x, y) ∈ R ∧ (y, x) ∈

/ R}
8. kvázitranzivitás: ∀ x, y, z ∈ X : [(x, y) ∈ P (R) ∧ (y, z) ∈ P (R)] −→

(x, z) ∈ P (R)
9. aciklusosság: ∀ t ∈ N ∀ x1 , . . . , xt ∈ X : [∀ τ ∈ [1, . . . , t − 1] :
: (xτ , xτ +1 ) ∈ P (R)] −→ (xt , x1 ) ∈ P (R)
10. hármas aciklusosság: ∀ x, y, z ∈ X : [(x, y) ∈ P (R) ∧ (y, z) ∈ P (R)] −→
(z, x) ∈/ P (R)
11. konzisztencia: ∀ t ∈ N ∀ x1 , . . . , xt ∈ X
[(x1 , x2 ) ∈ P (R) ∧ ∀ τ ∈ {2, 3, . . . , t − 1} : (xτ , xτ +1 ) ∈ R] −→ (xt , x1 ) ∈

/R
(1,4) Definíció: Rendezésnek nevezzük azt az R ⊂ X × X -t, melyre (1), (2),

(4) (azaz teljes, reexív és tranzitív).
(1,5) Definíció: Kvázirendezésnek nevezzük azt az R ⊂ X × X -t, melyre

(2) és (4) (azaz reexív és tranzitív) (szokás még gyenge preferenciarelációnak
nevezni).
(1,6) Definíció: R ⊂ X × X -t a következ®képpen nevezzük, ha

1. (2), (4), (7) részben rendezés
2. (2), (4), (7), (1) lánc
3. (4), (6) er®s részben rendezés
4. (4), (6), (1) er®s rendezés
5. (2), (4), (5) ekvivalencia
(1,1) Állítás:
i) tranzivitás−→konzisztencia, kvázitranzivitás, aciklicitás,
hármas aciklusosság
ii) konzisztencia−→aciklusosság, hármas aciklusosság
iii) kvázitranzivitás−→aciklusosság, hármas aciklusosság
iv) aciklusosság−→hármas aciklusosság
(1,2) Állítás: R pontosan akkor i) szimmetrikus, ha R = I(R),

ii) aszimmetrikus, ha R = P (R).
1.2. MAXIMÁLIS ELEMEK 119
(1,7) Definíció: Adott R1 , R2 , akkor R1 R2 a két reláció kompozíciója:
R1 R2 = {(x, y) ∈ X × X] ∃ z ∈ X; (x, z) ∈ R1 ∧ (z, y) ∈ R2 }.
∞
(1,8) Definíció: Adott R(τ ) τ =1 R(1) = R Rτ = RR(τ −1) , (τ ≥ 2) akkor
∞
[
T (R) R(τ ) -t R tranzitív lezárásának nevezzük.
τ =1
(1,3) Állítás: Az el®z®ekben deniált T lezárás operátor, azaz

i) T (R) ⊃ R
ii) R1 ⊃ R2 −→ T (R1 ) ⊃ T (R2 )
iii) T [T (R)] = T (R)
iv) T (∅) = ∅.
(1,4) Állítás: R bináris reláció pontosan akkor tranzitív, ha R = T (R).
(1,1) Tétel: T (R) a legkisebb R-t tartalmazó, tranzitív halmaz.
1.2. Maximális elemek

(1,9) Definíció: adott R ⊂ X × X legyen S ⊆ X
µR (S) = {x ∈ X : ∀ y ∈ S (x, y) ∈ R}
σR (S) = {x ∈ µR (S) : ∀ y ∈ µR (S) : (y, x) ∈ R}
G(S, R) = S ∩ µ(S) = {x ∈ S | ∀ y ∈ S (x, y) ∈ R} a legjobb elemek

halmaza
/ P (R)} a maximális elemek halmaza.
M (S, R) = {x ∈ S | ∀ y ∈ S : (y, x) ∈
(1,1) Megjegyzés: szokás G(S, R) = C(S, R)-nek is jelölni.
(1,2) Tétel:
i) S ∩ σR (S) = G(S, R)
ii) M (S, R) ⊃ G(S, R) és M (S, R) = G(S, R) ha R teljes és reexív
(1,3) Tétel: ha R ⊂ X × X aciklikus és S ⊂ X , S 6= ∅ |S| < ∞, akkor

M (S, R) 6= ∅.
(1,5) Állítás: G(S, R) 6= ∅ ha |S| < ∞ S 6= ∅ és R teljes, reexív és aciklusos.

(1,6) Állítás: ∀ R ⊂ X × X |X| < ∞-re M (X, R) 6= ∅.
(1,7) Állítás: ha R kvázirendezés C(S, R) 6= ∅, akkor C(S, R) = M (S, R).
(1,8) Állítás: ha R kvázirendezés S -n |S| < ∞, akkor
∀ x, y : [x, y ∈ M (S, R) −→ xIy] ←→ [C(S, R) = M (S, R)].
(1,10) Definíció: R2 -t R1 kiterjesztésének nevezzük, ha
R1 ⊂ R2 ∧ P (R1 ) ⊂ P (R2 ).
(1,11) Definíció: R1 és R2 kompatibilisek egymással, ha vagy R2 , R1 kiter-

jesztése, vagy fordítva.
(1,12) Definíció: (S, R) induktív, ha ∀ A ⊂ S -re, A 6= ∅, melyen R teljes és

reexív ∃ R supremum S -ben azaz S ∩ σR (A) 6= ∅.
Zorn lemma: Tegyük fel, hogy R kvázi rendezés és (S, R) induktív, ekkor R-re
maximális elem S -ben.
Kiválasztási axióma: legyen F nem üres diszjunkt halmazok halmaza. Ekkor

∃ A halmaz, mely pontosan egy elemet tartalmaz F minden eleméb®l.
Jólrendezési elv: Legyen S egy halmaz. Ekkor ∃ egy bináris rendezés S -en,
hogy S minden nem üres részhalmazának van maximális eleme.
(1,4) Tétel: A Zorn lemma, a Kiválasztási axióma és a Jólrendezési elv ekvi-

valensek.
(1,5) Tétel: ∀ R kvázirendezésnek ∃ R∗ rendezés kiterjesztése.
(1,6) Tétel: (Suzumura) R ⊂ X × X , R-nek pontosan akkor van rendezés

kiterjesztése, ha R konzisztens.
1.3. Választási függvény

(1,13) Definíció: C(S, R) X -n értelmezett függvény úgy, hogy a C(S, R)
halmaz nem üres ∀ S ⊂ X, S 6= ∅-re.
1.3. VÁLASZTÁSI FÜGGVÉNY 121
(1,1) Megjegyzés: minimális feltétele C(S, R) létének, a teljesség és a reexivitás.
(1,9) Állítás: Ha R ⊂ X × X rendezés, akkor ∃ C(S, R).
(1,10) Állítás: ha R ⊂ X × X , |X| < ∞ reexív és teljes, akkor C(S, R)

pontosan akkor deniált X -n, ha R aciklusos X -n.
Racionalitás
Mi a racionalitás?
A társadalomtudományban igen gyakran használt fogalom a racionalitás,
amelyen a legkülönböz®bb fajta jelentéseket szokás érteni. A továbbiakban csak
a cselekvéselmélet racionalitás fogalmát kívánjuk használni. (Elég itt csak Max
Weber, Herbert Simon vagy Jürgen Habermas racionalitás fogalmára, racionali-
tás értelmezésére utalni.) Jóformán néhány cselekvéselmélet, annyi racionalitás
fogalom. A fenti elméletek ugyanolyan okból támaszkodnak a racionalitásra,
mint mi, az emberi cselekvéssel kapcsolatos szükséges minimális feltevés okából.
Ezen elméletek két aspektusa lesz fontos számunkra. A fogalom értelmezésé-
nek egyik aspektusa valamilyen konzisztenciakövetelmény, racionálisnak mon-
dunk egy cselekvést, egy intézményi m¶ködést, egy szabályt, ha önmagának
nem mond ellent. (Nem keveredik circulus vitiosusba, nem fordul el® benne a
22-es csapdája stb.). A fogalom másik aspektusa, amelyre szükségünk lesz, az
valamiféle maximalizáló elv, azaz a cselekv®t, az intézményt, a szabályt akkor
mondjuk racionálisnak, ha a jobb és a rosszabb lehet®ség közül a nem rosszabbat
választja. A fogalom fenti két aspektusán kívül természetesen a cselekvéselmé-
letek még számos aspektusát elemzik a racionalitásnak, és az általunk vizsgált
aspektusokat is természetesen sokkal árnyaltabban vizsgálják. Egyel®re azonban
számunkra elég e fogalom ilyen szint¶ vizsgálata.
Racionalitás mint konzisztencia

A továbbiakban a konzisztenciakövetelményt a választási eljárással kapcso-
latban tárgyaljuk (minden további nehézség nélkül a következ®k átfogalmazha-
tók a választóra is).
Képzeljük el a következ® helyzetet: alternatíváink különböz® csoportosítás-
ban kerülnek el®, és egy-egy csoportból kiválasztunk egyet-egyet, természetesnek
t¶nik az a feltevés, hogy a válogatgatási eljárás mögé egy válogatási koncepciót
képzeljünk. E koncepciót szeretnénk valamiféle bináris relációval esetleg ren-
dezéssel leírni. Ha ez sikerül, akkor azt mondjuk, hogy ez a reláció racionalizálja
a választási eljárást.
Számunkra az az elgondolás, hogy koncepcióként rendezést szeretnénk elkép-
zelni, természetesnek t¶nik, hiszen a rendezés egyfajta konzisztens magatartást
(tranzitivitás) jelent. Így próbálunk egy koncepciót létrehozni, mely koncepció

különböz® válogatási szabályokból kiindulva próbál egy "racionalizálási" kon-
cepciót kidolgozni.
A kinyilvánított preferenciák
A közgazdaságtanban igen elterjedt koncepció, mellyel a fogyasztói maga-
tartást szándékoznak leírni (Samuelson 1949, Arrow 1959).
El®ször deniáljunk egy választási szabály által létrehozott preferenciát: azt
mondjuk, hogy x alternatíva Rc értelemben preferált y -nal szemben, ha létezik
olyan alternatívaegyüttes az alternatívák különböz® halmazainak egy megha-
tározott halmazában, mely esetén x-t választották és y -t választották volna,
Rc∗ értelemben pedig akkor mondjuk x-t preferáltnak, ha x-t választották, bár
y -t is választhatták volna, de mégsem választották. E denícióval kapcsolatot
létesítünk a válogatási módszer és egy bináris reláció között.
A válogatási elvekre számos követelményt deniáltak, e követelmények mind-
egyike valamilyen konzisztenciakritériumot fogalmaz meg, vagy úgy, hogy ha egy
alternatívát valamely alternatívával szemben preferálunk, akkor az ellenkez®jét
ugyanakkor ne tegyük, vagy úgy, hogy ha egy alternatívát választunk, akkor
az általunk ennél az alternatívánál jobbnak ítélt alternatívát is válasszuk, ha
képesek vagyunk az összes alternatívaegyüttesb®l választani, akkor ezek a kö-
vetelmények ekvivalensek, s®t a követelmények azt jelentik, hogy a válogatási
szabály mögött egy rendezés áll.
A fentieknél gyengébb és nagyon értelmesnek látszó követelményeket is el-
várhatunk, ilyen többek között a Cherno Axióma és az útfüggetlenség. Az
el®bbit Sen úgy interpretálta, ha egy játékban a világbajnok pakisztáni, akkor
a világbajnoknak Pakisztán bajnokának is lennie kell, az utóbbit, az útfügget-
lenséget pedig a következ®képpen interpretálhatnánk, ha két csoportból külön
választunk, majd a választottakból újra választunk, akkor az így választottnak
meg kell egyeznie az összességb®l kiválasztottal.
A fenti gyengébb kívánalmak és még néhány kiegészít® kívánalom azt jelenti,
hogy válogatási eljárásunk mögött egy többé-kevésbé (kvázi-) tranzitív reláció
áll.
Pareto elvek
A Pareto elvek a konzisztencia második aspektusával, a "maximalizálással" kap-

csolatosak. A Pareto elvet számos formában szokás kimondani, itt a leggyak-
rabban szerepl® megfogalmazás módok kerülnek ismertetésre.
Az általános Pareto elv a következ®: ha mindenki preferálja x-et y -nal szem-
ben, akkor a köz sem támogathatja y -t x-szel szemben olyan esetben, mikor
1.4. RACIONALITÁS 123
mindkét alternatíva választható. Az elv egyfajta áttételes maximalizálást je-

lent, hiszen kimondja, hogy a közösség választásának pozitív módon kell az
egyének választására reagálnia.
A Pareto elv teljesülése helyett szokásos egy kissé átfogalmazva Pareto op-
timális állapotról (vagy Pareto eciens állapotokról beszélni). Ilyenkor a kö-
vetkez®képp gondolkodunk. Az adott alternatíva esetén egy állapotot Pareto
optimálisnak nevezünk, ha nincsen nála Pareto értelemben jobb állapot a vá-
lasztható alternatíva halmazban. Pareto optimális állapot több is lehet, avagy
egy sem. Tekintsünk példát a fentiekre, fogalmazzuk át kritériumunkat a kö-
vetkez®képpen: egy állapot Pareto értelemben jobb a másiknál, ha egy ember
kivételével mindenki közömbös, és ez az egy ember viszont x-et y -nal szemben
el®nyben részesíti, ha mármost olyan helyzet áll el®, hogy a társadalom egyik
fele x-et részesíti el®nyben y -nal szemben, a másik fele pedig pont fordítva, ak-
kor a Pareto optimális állapotok halmaza üres. Megjegyezzük, hogy a "Pareto
értelemben jobb" tulajdonság egy bináris relációt határoz meg az alternatívák
halmazán.
A választók egyes csoportjainak befolyását a közösségi döntésre fogalmazzuk
meg az alábbiakban. Így az alábbiak a Pareto elvek bizonyos általánosításainak
is tekinthet®k.
A Pareto elvek az egyéni preferenciák és a társadalmi választás közötti pozi-
tív kapcsolatot fogalmazzák meg. A következ® fogalmak pedig a választók egy
kisebb (akár egyszemélyes) csoportjára mondanak ki feltételt.
A választók egy csoportját dönt®nek nevezzük két adott alternatíva viszo-
nyában, ha az adott csoport tagjainak preferenciája érvényesül, bármi is legyen
a csoporton kívüli egyének véleménye. Globálisan dönt®nek pedig akkor, ha az
adott csoport tagjai dönt®ek bármely alternatívapárra.
A blokkolóság fogalma ennél gyengébb követelményt határoz meg: az egyé-
nek egy csoportját blokkolónak nevezzük x és y pár viszonyában pontosan akkor,
ha meg tudják akadályozni az y alternatíva egyedüli megválasztását, bármi le-
gyen is a csoporton kívüliek véleménye.
Globálisan blokkolónak pedig akkor, ha az adott csoport tagjai blokkolóak
bármely alternatívapárra.
A fenti meghatározások jól láthatóan a Pareto elvek általánosításai, pél-
dául igen egyszer¶en látható, hogy az er®s Pareto elv ekvivalens azzal, hogy a
választók összessége globálisan dönt®.
1.4. Racionalitás
(1,14) Definíció: Legyen S = {S : S ⊂ X S 6= ∅} és S 6= ∅.
(1,15) Definíció: az (X, S) párt választási térnek nevezzük.
(1,16) Definíció: C választási függvény, mely ∀ S ∈ S -re egy C(S) ⊂ S

C(S) 6= ∅ halmazt rendel, azaz ∃ R ⊂ X × X , ∀ S : C(S) = G(S, R).
(1,17) Definíció: R gyenge preferenciarelációt C választási függvény raciona-

lizációjának nevezzük
(X, S)-n pontosan akkor, ha ∀ S ∈ S : C(S) = C(S, R)
ha ∃ C -hez ilyen R, akkor azt mondjuk, C racionális választási függvény.
(1,18) Definíció: C választási függvényt C -racionálisnak (ill. M -racionálisnak)

nevezzük
ha ∃ R gyenge preferencia reláció, melyre
∀ S ∈ S, C(S) = {x∗ : x∗ ∈ S; (x∗ , x) ∈ R ∀ x ∈ S}
(ill. C(S) = {x∗ : x∗ ∈ S : (x, x∗ ) ∈
/ P (R) ∀ x ∈ S}).
(1,2) Megjegyzés: az M -racionalitás és a Pareto elvek kapcsolatára még vissza-

térünk.
(1,1) Példa: (Suzumura 1983) Nem racionális választási függvény:

Legyen X = { x,y,z} S = {S1 , S2 } S1 = (x, y) S2 = X és C : C(S1 ) = X
C(S2 ) = S2 . Tegyük fel, hogy ∃ R, mely C racionalizációja, akkor C(S1 ) = {x}
miatt (x, y) ∈ P (R) vagy (y, y) ∈
/ R és y ∈ C(S2 ) ezért (y, y) ∈ R és (y, x) ∈ R,
ami ellentmondás.
(1,19) Definíció: C teljesen racionális, ha racionális egy R rendezéssel.
(1,20) Definíció: a C választási függvény, és (X, S) által indukált kinyilvánított

preferencia
[
Rc = [C(S) × S]
S∈S
[
Rc∗ = [C(S) × {S \ C(S)}].
S∈S
(1,21) Definíció: Gyenge Axiómája a kinyilvánított preferenciáknak (W A)

∀ x, y ∈ X : (x, y) ∈ Rc∗ −→ (y, x) ∈
/ Rc .
(1,22) Definíció: Er®s Axiómája a kinyilvánított preferenciáknak (S.A)

∀ x, y ∈ X : (x, y) T (Rc∗ ) −→ (y, x) ∈ Rc .
1.4. RACIONALITÁS 125
(1,23) Definíció: Gyenge Megfelelési Axióma: (W CA)

∀ S ∈ S : [x ∈ S ∧ {∃ y ∈ C(S) : (x, y) ∈ Rc }] −→ x ∈ C(S).
(1,24) Definíció: Er®s Megfelelési Axióma (SCA)

∀ S ∈ S : [x ∈ S ∧ {∃ y ∈ C(S) : (x, y) ∈ T (Rc )}] −→ x ∈ C(S).
(1,25) Definíció: Arrow Axiómája: (AA)

∀ S1 , S2 ∈ S : S1 ⊂ S2 −→ [S1 ∩ C(S2 ) = ∅ ∨ S1 ∩ C(S2 ) = C(S1 )].
(1,7) Tétel:
SCA −→ SA
SA −→ WA
W A −→ W CA
W A −→ AA
(1,26) Definíció: Jelölje SF az X összes nem üres részhalmazainak halmazát.
(1,8) Tétel: C az (X, SF )-n pontosan akkor teljesen racionális, ha kielégíti

AA-t.
(1,9) Tétel: Ha C az (X, SF )-n deniált, akkor a következ® állítások ekviva-

lensek
1. Teljes racionalitás
2. SA
3. W A
4. SCA
5. W CA
6. AA
1.4.1. Kvázitranzitív racionalitás

(1,27) Definíció: Cherno axiómája: (CA)
∀ S1 , S2 ∈ S S1 ⊂ S2 −→ [S1 ∩ C(S2 ) = ∅ ∨ S1 ∩ (S2 ) ⊂ C(S1 )].
(1,3) Megjegyzés: CA teljesül minden racionális választási függvényre.
(1,28) Definíció: Superset axióma (SU A)

∀ S1 , S2 ∈ S : [S1 ⊂ S2 &C(S1 ) ⊂ C(S2 )] −→ C(S1 ) = C(S2 ).
(1,29) Definíció: Útfüggetlenség I. (P I/I)

∀ S1 , S2 ∈ S : C(S1 ∪ S2 ) = C(C(S1 ) ∪ C(S2 )).
(1,30) Definíció: Útfüggetlenség II. (P I/II)

∀ S1 , S2 ∈ S : C(S1 ∪ S2 ) = C(C(S1 ) ∪ S2 ).
(1,31) Definíció: C függvény bázisrelációja:

Rc = {(x, y) ∈ X × X : xC({x, y})}.
(1,32) Definíció: Általánosított Condorcet tulajdonság (GC)

∀ S ∈ S : G(S, Rc ) ⊂ C(S).
(1,10) Tétel: (Plott 1973) C(X, SF )-n akkor P I/I ←→ P I/II .
(1,11) Tétel: (Blair 1976) C (X, SF )-n akkor

P | ⇐⇒ CA ∧ SU A
(azaz az útfüggetlenség ekvivalens a Cherno Axiómia és a superset axiómia
teljesülésével).
(1,12) Tétel: (Blair 1976) C (X, SF )-n akkor

C kvázitranzitív racionális pontosan akkor, ha teljesül rá az
CA és SU A és GC .
(1,13) Tétel: C (X, SF )-n kvázitranzitív racionális, ha teljesül rá P | és GC .
(1,14) Tétel: C (X, SF )-n pontosan akkor racionális, ha aciklikusan racionális.
1.4.2. Egyérték¶ függvények

(1,15) Tétel: ha C (X, SF )-n képe egyelem¶ halmaz ∀ S ∈ S -re, akkor
AA ←→ CA.
Az egyérték¶ függvények esetére foglalja össze Suzumura táblázata az el®bbiek-

ben tárgyalt tulajdonságok összefüggését, ha C (X, SF )-n deniált
SA ←→ FR −→ QT R
l ↑ ↑
WA | |
l | |
W CA | |
l ↓ ↓
SCA ←→ AA −→ (CA + SU A + GC)
1.5. PARETO ELVEK 127
1.5. Pareto elvek

(1,33) Definíció: Pareto elv (P )
\
∀ (R1 , . . . , Rn ) prolra és ∀ x, y ∈ X -re, ha x, y ∈ P (R).
i∈N
Akkor [x ∈ S −→ y ∈
/ C(S)] igaz ∀ S ∈ S .
(1,34) Definíció: Er®s Pareto elv (SP ) : ∀ (R1 , . . . , Rn ) prolra és ∀x, y ∈ X

!
\
(x, y) ∈ P Ri , akkor [x ∈ S −→ y ∈ / C(S)] ∀ S ∈ S .
i∈N
(1,35) Definíció: Gyenge Pareto elv (W P ) : ∀ (R1 , . . . , Rn ) prolra és x, y ∈ X

\
ha (x, y) ∈ P (Ri ), akkor [{x ∈ S ∧ y ∈ C(S)} −→ x ∈ C(S)] ∀ X ∈ S .
i∈N
(1,36) Definíció: Bináris Pareto elv (BP ) ∀ (R1 , . . . , Rn ) és {x, y} ⊂ X -re

\
ha (x, y) ∈ P (Ri ), akkor {x} = C({x, y}).
i
(1,37) Definíció: Er®s bináris Pareto elv (SBP ) ∀ (R1 , . . . , Rn )-re és x, y ∈

X -re !
\
ha (x, y) ∈ P Ri , akkor {x} = C({x, y}).
i
(1,38) Definíció: Gyenge bináris Pareto elv (W BP ) ∀ (R1 , . . . , Rn )-re és x, y ∈

X -re \
ha (x, y) P (Ri ), akkor x ∈ C{x, y}).
i
(1,11) Állítás: SP −→ P −→ W P .
(1,16) Tétel: Ha C teljesen racionális, akkor

i) P −→ BP
ii) SP −→ BSP
iii) W P −→ BW P
1.5.1. A választók egyes csoportjaira vonatkozó deníciók

(1,39) Definíció: Egyének egy M ⊂ N csoportját dönt®nek nevezzük x és y
viszonyában pontosan akkor, ha
\
(x, y) ∈ P (Ria ) −→ {x} = C a ({x, y}) ∀ a = (R1a , . . . , Rna ).
i∈M
(1,40) Definíció: Egyének egy M ⊂ N csoportját majdnem dönt®nek nevezzük

x és y viszonyában pontosan akkor, ha
 
\ \
(x, y) ∈ P (Ria ) ∧ (y, x) ∈ P (Ria ) −→ {x} = C a ({x, y}) ∀ a =
i∈M i∈N \M
a a
(R1 , . . . , Rn ).
(1,41) Definíció: Azt mondjuk, hogy M ⊂ N blokkoló (x, y) viszonyában

pontosan akkor, ha
\
(x, y) ∈ P (Ria ) −→ x ∈ C{x, y}) ∀(R1a , . . . , Rna ).
i∈M
(1,42) Definíció: Azt mondjuk, hogy M ⊂ N majdnem blokkoló (x, y) viszo-

nyában pontosan akkor, ha:
\ \
(x, y) ∈ P (Ri )∧(y, x) ∈ P (Ri )] −→ x ∈ C({x, y}) ∀ (R1 , . . . , Rn ).
i∈M i∈N \M
(1,4) Megjegyzés: a fenti fogalmakat szokás lokális dönt®, majdnem dönt® stb.
nevezni.
(1,5) Megjegyzés: a blokkoló helyett szokás semidönt® szót használni, lásd Kelly
(1978).
(1,43) Definíció: M ⊂ N , X ∗ ⊂ X , M dönt® (blokkoló) az adott F kiválasztási

szabályra, ha M dönt® (blokkoló) ∀ (x, y) ∈ X ∗ × X ∗ párra.
(1,44) Definíció: M ⊂ N globálisan dönt® a C szabályra pontosan akkor, ha

M dönt® ∀ (x, y) ∈ X × X .
(1,6) Megjegyzés: látható, hogy fogalmunk a Pareto elvek általánosítása, így

igaz.
(1,12) Állítás: gyenge Pareto elv azonos azzal, hogy N az egyének halmaza
globálisan majdnem dönt®.
(1,13) Állítás: Er®s Pareto elv azonos azzal, hogy N globálisan dönt®.
2. fejezet
Döntéselmélet
(2,1) Definíció: Egy döntési problémán a következ®t értjük:

1. az eredmények véges halmazait A = {a1 , . . . , an }
2. és A egy rendezését.
(2,2) Definíció: Rendezés egy olyan reláció, melyre igaz:

i) teljes,
ii) tranzitív.
(2,3) Definíció: Hasznosságfüggvény u : A −→ R az (A, ) döntési problémá-

val konzisztens, ha ∀ a, b ∈ A:
a b akkor és csak akkor, ha u(a) ≤ u(b).
(2,1) Tétel: Ha |A| < ∞, akkor létezik u hasznosságfüggvény, mely konzisz-

tens.
Bizonyítás: Rendezzük az eredményeket ekvivalencia osztályokba, mivel az ered-

mények száma véges, ezért az ekvivalens osztályoké is az. Ezeket az osztályokat
a teljesség és a tranzitivitás miatt szigorúan növeked® sorrendbe állíthatjuk.
(2,1) Megjegyzés: a hasznosságfüggvény nem egyértelm¶. Egy hasznosságfügg-

vény tetsz®leges monoton transzformációja újabb hasznosságfüggvényt eredmé-
nyez.
(2,4) Definíció: Egy (A, ) döntési problémában a döntéshozót racionálisnak

nevezzük, ha a a∗ ∈ A-t választja, amely maximalizálja a hasznosságát (vagy
ami ezzel ekvivalens ∀ a ∈ A a∗ a).
129
130 2. DÖNTÉSELMÉLET
(2,2) Megjegyzés: Amennyiben |A| végtelen, akkor a hasznosságfüggvény foly-

tonosságát kell megkívánnunk, ehhez A-n topológiát kell deniálni.
2.1. Döntéselmélet bizonytalanság esetén

(2,5) Definíció: Az A halmaz egy eloszlásán a következ®t értjük:
{(a1 , p1 ), . . . , (an , pn ) . . .} úgy, hogy

n
X
pi = 1 0 ≤ pi ≤ 1.
i=1
(2,3) Megjegyzés: |A| < ∞ esetén is átlépünk a végtelen döntési térbe, hiszen
az eloszlások száma végtelen.
(2,6) Definíció: Tegyük fel, hogy u hasznosságfüggvény A-n. Ekkor a P el-

oszláshoz rendelt várható hasznosság:
n
X
u(p) = u(ai )pi .
i=1
(2,7) Definíció: Pe keverékeloszláson a következ®t értjük:
pe = {(p1 , q1 ), (p2 , 1 − q1 )}
azaz q1 valószín¶séggel p1 eloszlást, míg 1 − q1 valószín¶séggel p2 eloszlást vá-

lasztjuk.
(2,4) Megjegyzés: a keverékeloszlás és az egyszer¶ eloszlás eredménye lehet

ugyanaz az eloszlás, de p ≺ pe.
1. Axióma: Minden keverékeloszlás ekvivalens egy egyszer¶ eloszlással a véges

A-n.
2. Axióma: Monotonitás: tegyük fel, hogy p1 eloszlást preferáljuk p2 -vel szem-

ben. Ekkor a keverékeloszlásra
{(L1 , α), (L2 , 1 − α)} preferált
{(L1 , β), (L2 , (1 − β)}-vel szemben, ha α > β.

2.1. DÖNTÉSELMÉLET BIZONYTALANSÁG ESETÉN 131
3. Axióma: Tetsz®leges a < b < c a, b, c ∈ A ∃
p eloszlás p = {(a, α), (c, 1−α)} hogy a döntéshozó indierens p és b között.
4. Axióma: Ha p1 preferált p2 -vel szemben, akkor tetsz®leges p3 -ra és tetsz®le-

ges keverék¶ekre igaz:
{(p1 , α), (p3 , 1 − α)} ≥ {(L2 , α), (L3 , 1 − α)}.
(2,5) Megjegyzés: A társadalmi választások elméletében ezt az irreveláns alter-

natívák függetlenségének nevezzük.
(2,2) Tétel: (Neumann, Morgenstern) Feltéve 14 létezik várható hasznosság-

függvény.
Bizonyítás: Legyen b a legjobb és w a legrosszabb kimenet (ezek léteznek, hiszen

A véges). A 3. Axióma miatt ∃ αa ∀ a-ra, hogy p = {(b, α), (w, 1 −α)}. Tudunk
úgy hasznosságfüggvényt deniálni, hogy u(a) = α. 1. Axióma miatt ez az
érték egyértelm¶. Így ki tudjuk számolni a várható hasznosságot. Most már
csak azt kell belátni, hogy a várható hasznosság függvény konzisztens. Legyen
p1 , p2 olyan, hogy p1 p2 . Ekkor p1 = {(a1 , p1 ), (a2 , p2 ), . . . , (an , pn )} és p2 =
{(a1 , q1 ), (a2 , q2 ), . . . , (an , qn )}.
Konstruáljunk keverékelosztást, mely az alábbiak szerint érhet® el:
( n
! n
!)
X X
p1 = b, pi u(ai ) , w, 1 − pi u(ai )
i=1 i=1
és ( ! !)
n
X n
X
p2 = b, qi u(ai ) , w, 1 − qi u(ai )
i=1 i=1
2. Axióma miatt:
n
X n
X
pi u(ai ) ≤ qi u(ai ) azaz
i=1 i=1
F u(p1 ) ≤ F u(p2 ).
(2,6) Megjegyzés: a NeumannMorgenstern hasznosságfüggvények ma a közgaz-

daságtan alapját képezik, bár számos paradoxon forrása.
(2,1) Paradoxon. Allaisparadoxon

132 2. DÖNTÉSELMÉLET
Vizsgáljuk az alábbi döntési helyzetet:

a1: biztosan nyerünk 3000 forintot
a2: 80 százalék valószín¶séggel nyerünk 4000 forintot
20 százalék valószín¶séggel 0 forintot.
Általában a1 preferált a2-vel szemben. Tekintsük a következ®t:
b1: 90 százalék valószín¶séggel nyerünk 3000 forintot
b2: 72 százalék valószín¶séggel nyerünk 4000 forintot
avagy:
c1 25 százalék valószín¶séggel nyerünk 3000 forintot
c2 20 százalék valószín¶séggel nyerünk 4000 forintot.
Könnyen látható, hogy b és c alternatívapárokat a-ból nyerünk egy irreleváns
alternatíva hozzákeverésével,
b esetén a 10 százalék semmit sem nyerünk és 90 százalék a, míg c esetén 75
százalék semmit sem nyerünk.
Jól látható, hogy a döntéshozók a 4. Axiómával általában nem konzisz-
tensek. A biztos és a valószín¶ségi eseménytér közötti átjárás nem azonos a
"hétköznapi" és a "matematikai" ész számára.
(2,2) Paradoxon
1. Döntési szituáció: 600 ember néz olyan fert®zés elé, amely halálos lehet.
a1 szérum 400 embert biztosan megment, míg 200 számára nem hatásos.
a2 szérum 1/3 valószín¶séggel senkinek nem használ és 2/3 valószín¶séggel
mindenkinek.
2. Döntési szituáció: 600 ember néz olyan fert®zés elé, amely halálos lehet.
b1 szérum 200 embert megöl, és 400-at bizonyosan megment. b2 szérum
2/3 valószín¶séggel senkit sem öl meg, és 1/3 valószín¶séggel mindenkit.
Jól látható, hogy a két döntési helyzet ekvivalens, mégis a helyzet nagymér-
tékben befolyásolja preferenciánkat.
3. fejezet
Gazdasági játékok
Legyen 2 termel®nk, a kereslet Q(P ) (inverze P (Q)) monoton csökken®, az i cég

qi -t termel ci (qi ) költségen ci (∅) = 0.
Szimultán kibocsátási verseny (Cournot)

qi kibocsátás si ∈ qi Si = R +
ui (s1 , s2 ) = P (s1 + s2 )si − ci (si ).
Szimultán árverseny (Bertrand)

A cégek szimultán módon választják ki pi áraikat, a vev®k az olcsóbb ter-
méket választják (egyenl®ség esetén arányosan vásárolnak a termel®kt®l),
ekkor si = pi Si = R+
pi ár normál alakban si = pi Si = R+

 0 ha si > sj



ui (s1 , s2 ) = si Q(si ) − ci (Q(si )) ha si < sj



 si Q(si ) − c Q(si )
2 2 ha si = sj
Szekvenciális kibocsátási verseny (Stackelberg)

Az 1. cég q1 kibocsátást választ. A 2. cég ezt észleli, és q2 -t választ.
Normál alakban s1 = q1 S1 = R+
s2 : R+ −→ R+ függvény S2 függvénytér.
u1 (s1 , s2 ) = P (s1 + s2 (s1 ))s1 − c1 (s1 )
u2 (s1 , s2 ) = P (s1 + s2 (s1 ))s2 (s1 ) − c2 (s2 (s1 ))
133
134 3. GAZDASÁGI JÁTÉKOK
3.1. Cournot játék (szimultán termelési verseny)

3.1.1. Lineáris Cournot modell 2 céggel
ci (qi ) = cqi p = a − bQ
ui (qi ) = (a − c)qi − bqi q−i − bqi2
deriválva (a − c) − bq−i − 2bqi = 0

(a − c) q
BR(q) = max − ,0
2b 2
(3,1) Állítás: ha qi ∈ [q 0 , q 1 ], akkor ∀ qi < BRi (q 1 ) és ∀ qi > BRi (q 0 ) dominált

.
Bizonyítás: Legyen qi < BRi (q 1 ). Legyen
D(q−i ) = ui (BR(q 1 ), q−i ) − u(qi , q−i )

(a − c)(BR(q 1 ) − qi )) + b[q−i (qi − γi (q 1 ) + qi2 − (BR(q 1 ))2 ]
ekkor
dD(q−i
D(q 1 ) > 0 és = b(qi − BRi (q 1 )) < 0
dq−i
így q−i < q 1 , D(q−i ) > 0 ezért qi -t BRi (q 1 ) dominálja, a qi > BRi (q 0 )-ra is
hasonlóan igaz az állítás.
a−c
(3,2) Állítás: A fenti játék domináns megoldása a q = .
3b
Bizonyítás: Iterált eliminációval:
Legyen S = [0, ∞)
a−c
1. lépés: [0, BR(0))0, ahol BR(0) =
2b
2. lépés: [BR2 (0), BR(0)]
3. lépés: [BR2 (0), BR3 (0)] . . .
..
.
Az intervallumok alsó határa BR2t (0), fels® határa pedig: BR2t+1 (0), ahol
X
t 2
t a−c 1
BR (0) = − − .
b 2
j=1
3.1. COURNOT JÁTÉK (SZIMULTÁN TERMELÉSI VERSENY) 135
A fenti sorozatok konvergensek, és ∃ közös határértékük, így ez a megoldás.

X∞
1 j 1
Kiszámítva: − = , így
2 3
j=1
a−c
BR∞ (0) = .
3b
Lineáris Cournot 2-nél több azonos típusú céggel
A fenti
X állítást fogalmazzuk át! Jelölje q−i a többi cég összkibocsátását:
q−i = qj .
j,j6=i
Ekkor az iteratív elimináció:
Stratégiahalmaz S = [0, ∞)
Els® lépés [0, BR()]
Második lépés [BR(N.1)BR(0), BR(0)]
a−c
(N − 1)BR(0) ≥ így BR(N − 1)BR(0) = 0 ,
b
azaz az iteráció során nem történik semmi. Csak abban lehetünk biztosak, hogy
az egyes cégek nem termelnek a monopolkibocsátásnál többet.
3.1.2. Cournot játék több céggel (N ≥ 2)

Legyen qi i kibocsátása
c( qi ) a termelési költség mint eddig
N
X N
X
q = (q1 , . . . , qN ), Q = qi Q−i = qj
i=1 j=1
j6=i
a Q termelés P (Q) egyensúlyi áron értékesül: kizetések

 
X
ui (q) = P qi + qj  qi − ci (qi ).
j6=i
Ekkor S = R+ .
Tegyük fel a továbbiakban, hogy ui (q) kvázikonkáv qi -ben i-re megoldva:
max P (qi + Q−i )qi − ci qi

qi
ebb®l P 0 (Q)qi + P (Q) − ci )(qi ) = 0

dqi P 00 (Q)qi + P 0 (Q)
= 00
dQ−i P (Q)qi + 2P 0 (Q) − c00i (qi )
ha c00 > 0 és P 00 ≤ 0 akkor ∃ megoldás és
dqi
−1 < < 0.
d_−i
Ekkor ismét a ci (qi ) = cqi , p = a − bQ ismét megkaphatjuk
a − c Q−i
BRi (Q−i ) = −
2b 2
ebb®l a szimmetrikus játék Nash egyensúlya:
a − c (N − 1)q
q = − amib®l
2b 2
a−c 1
q = és p = c + (a − c).
b(N + 1) N +1
3.1.3. Ismételt Cournot játék

a − c m (a − c)2
Legyen N = 2, ekkor q m = u = a monopoltermelés és prot,
2b 4b
a−c (a − c)2
qd = , ud = a duopólium termelése és protja.
3b 9b
(3,1) Megjegyzés: a fenti egyensúly ∃ és egyértelm¶, ezért véges játékban ez az

egyensúly.
Így a továbbiakban végtelen játékokat tekintünk:
qm
Tekintsük azt, hogy mindkét cég -t termel a továbbiakban, azaz h(∞) =
m
2
q
.
2
Egyensúly esetén mindkét cég:
∞
X um 1 (a − c)2
δ t−1 = kizetést kap.
2 1−δ 8b
t=1
Tegyük fel, hogy e stratégiától egyik játékos eltér, ekkor a BR stratégia

eredménye:
9
(a−c)2
kizetés,
64 b
3.2. STRATÉGIÁK ISMÉTLDÉSES JÁTÉKOK ESETÉN 137
így a játékos összhaszna:
9 (a − c)2 δ (a − c)2
+ .
64 b 1−δ 9b
Egyensúly van akkor, ha
9 (a − c)2 δ (a − c)2 1 (a − c)2

+ ≤
64 b 1−δ 9b 1−δ 8b
9
δ≥ .
17
1
(3,2) Megjegyzés: A Bertrand játéknál δ > , így ott egyszer¶bb a kooperáció
2
elérése.
3.2. Stratégiák ismétl®déses játékok esetén

(3,1) Definíció: szimmetrikus répabot stratégia ismételt Cournot játékra q L
és q H : q L < q H .
Legyen u0 (qi , qj ) i protja mint eddig, tegyük fel, hogy
ui (q L , q L ) > ui (q H , q H ).
Legyen ekkor srb (t, h(t)) a következ®

1) srb (1, h(1)) = q L (alacsony kibocsátással indulunk)
t)

 ha qi (t − 1) = srb (t − 1, h(t − 1))q ∀ i akkor
srb (t, h(t)) = srb (t, h(t − 1), q(t − 1) = q L

különben srb (t, (h(t − 1), q(t − 1))) = q H
azaz ha az el®z® periódusban mindkét cég az el®írt stratégiát követi, akkor a

t-edik peródusban is az, ha ett®l egy vagy két cél eltér, akkor magas.
Tegyük fel, mindkét játékos ezt a stratégiát játssza:
ha valamelyik cég q H -t választja, akkor mindkét cég a következ® periódusban
q H -t, aztán visszatérnek q L -hez stb.
Megvizsgáljuk, hogy az srb mikor vezet részjátékkielégít® Nash egyensúlyhoz.
A játék szerkezete miatt két esetet kell vizsgálni:
srb (t, h(t)) = q L

srb (t, h(t)) = q H
ha q L , akkor:
ui (BRi (q L ), q L ) − ui (q L , q L ) ≤ δ[ui (q L , q L ) − ui (q H , q H )]
ha q H , akkor
ui (BRi (q H ), q H ) − ui (q H , q H ) ≤ δ[ui (q L , q L ) − ui (q H , q H )]
(3,3) Megjegyzés: a botstratégia 0 protot ad egy periódusra.

Így:
(a − c)2 (a − c)2
≤δ ebb®l
16b 8b
1
δ≥ .
2
Mivel 1/2 < 9/17, így ez a stratégia kisebb δ -val is m¶ködik, mint a Nash
visszacsapás.
3.3. Bertrand játék (szimultán árverseny)

3.3.1. Domináns megoldás keresése
Legyen pi ∈ N és ci (qi ) = ci qi azonos lineáris költségfüggvény.
Els® iteráció: elimináljuk 0-t (a pi = c dominálja),

második iteráció: 1-t (ha a p0 = c dominálja),
n-dik iteráció n-t (ha a pi = c dominálja).
Így az ár nem lehet kisebb, mint az egységre es® termelési költség.
(3,4) Megjegyzés: Ha pi ⊂ R+ és ci (qi ) = ci qi ci > 0 továbbra nincs domináns

megoldás.
Legyen p1 , p2 > 0, p−i ∈ (0, min(p1 , p2 )). Ekkor ui (p1 , p−i ) = ui (p2 , p−i ) =
0.
A játéknak azonban van gyenge domináns megoldása:
1. A p1 < c gyengén dominált a p2 = c által.

Ha p−i < p1 , akkor p1 és p2 is 0 kizetést eredményez.
Ha p−i ≥ p1 , akkor p1 negatív, míg p2 = 0 kizetést eredményez.
2. A p1 = c gyengén dominált a p2 = c + ε által.

A p1 kizetése 0 ∀ oi -re és p2 kizetései pedig pozitívak a p−i > p2 -re.
3.3. BERTRAND JÁTÉK (SZIMULTÁN ÁRVERSENY) 139
3. A p1 > pm (ahol pm a monopolár) gyengén dominált pm által. Ha p−i <

pm , a kizetések 0-k. Ha p−i ≥ p0 a pm kizetése, meghaladja p1 -t.
Mivel Q(p)(p − c) p-ben szigorúan monoton növeked® [c, pm ]-n, azért nincs
olyan p1 ∈ (c, pm ], mely gyengén dominált lenne. Ha p2 > p1 , p1 kizetése
magasabb, ha p − i ∈ (p1 , p2 ). Ha p1 > p2 , akkor p1 kizetése magasabb, ha
p−i > p1 .
Azaz az elimináció után a (c, pm ] intervallum marad.
(3,3) Állítás: Legyen N ≥ 2 ci (qi ) = cqi (azonos lineáris költségfüggvény),

ekkor ∃ egyensúly, mikor a teljes kibocsátást p = c áron megvásárolják, másfel®l
p 6= c-re nincs olyan egyensúly, mikor a teljes kibocsátás vev®re talál.
Bizonyítás: Tegyük fel, hogy (p∗1 , p∗2 , p∗N ) Nash egyensúly legyen
p = min p∗i
i
az általánosság megszorítása nélkül legyen p∗1 = p.

Az állítás amint p = c. Tegyük fel, hogy ez nem igaz. Ekkor p > c (p < c
lehetetlen hogy a c ekkor dominálná p-t).
Ekkor ha:
p∗2 > p. Ekkor a 2. cég kizetése 0, viszont p2 ∈ (c, p) pozitív kizetést ad,
így az eredeti állapot nem lehetett egyszer¶
p∗2 = p. Ekkor a 2. cég kizetése ≤ (p−c)0(p)/2. Ha p12 ∈ (c, p) 2. kizetése

(p2 − c)(p12 ). Mivel Q folytonos 2c p12 = P − ε-t választva javítani tud helyzetén.
Tehát ez sem lehetett egyensúly.
Így p = c. Belátjuk, hogy p = c egyensúly, ha ∀ pi = c minden prot 0. Ha

csökken valahol az ár, akkor a kizetés negatív lesz. Ha n® valahol az ár, akkor
annak a cégnek az eladásai megsz¶nnek. Így nem érdemes eltérni, ezért a p = c
egyensúly.
(3,4) Állítás: Legyen továbbra is ci (qi ) = ci qi , és rendezzük a cégeket ci k sze-

rint:
c1 < c2 < . . . < cN . Ha c1 < c2 6 ∃ Nash egyensúly.
Bizonyítás: Legyen p mint el®bb és az el®z® bizonyítást alkalmazhatjuk.

3.3.2. Ismételt Bertrand játék

Az alapjáték a szokásos:
N ≥ 2, u(p) = (p − c)Q(p), feltesszük u(p) monoton növeked® [0, pm ].
(3,5) Megjegyzés: A Nash visszacsapás stratégia p = c 0 kizetést ad.

Az alapjáték megoldása egyértelm¶, ezért ez a véges ismétl®déses játék
egyensúlya is. Így a továbbiakban a végtelen ismétl®déssel foglalkozunk.
Tegyük fel, hogy a cégek a [c, pm ] intervallumból választanak árat.
Az egyensúlyban a kizetés:
∞
X u(p)
δ t−1 .
N
t=1
Ha a cég az egyensúlyi ár fölé megy, megsz¶nnek eladásai, így kizetése 0.

Így ezt nem érdemes megtennie.
Ha lefelé tér el a határköltség alá, akkor negatív eredményt termel. Így:
∞
X u(p)
δ t−1 ≥ u(p) ebb®l
N
t=1
1
≥N
1−δ
N −1
δ≥
N
Azaz a fenti δ mellett lehetséges a kooperáció.
(3,6) Megjegyzés:
1
ha N = 2 δ=
2
ha N −→ ∞ δ −→ 1!
(3,7) Megjegyzés: Ebben a játékban δ csak N függvénye, azaz sem c-t®l, sem
p-t®l nem függ.
3.4. Stackelberg játék

Ekkor:
S1 = R +
S2 : R+ −→ R függvénytér
kizet® függvény: ui (q1 , q2 ) = ui (q1 , q2 (q1 ))
3.4. STACKELBERG JÁTÉK 141
Nash egyensúly
q 1 := max u1 (q1 , q 2 (q1 ))

q1
q 2 := max u2 (q 1 , q2 (q1 ))
q2
ebb®l: q 2 (q 1 ) ∈ BR2 (q 1 ), ahol BR2 a Cournot játék legjobb válasza.
3.4.1. Részjáték kielégít® Nash egyensúly

Bármely q1 más-más részjátékot deniál, azaz
q 1 = max u1 (q1 , BR2 (q1 ))

q1
(3,8) Megjegyzés: az 1. játékos a Cournot játékhoz képest többet termel, és több

nyereséghez is juthat, mint 2. játékos. Azaz a Stackelberg játék az els® lépést
tev®nek el®nyös.
4. fejezet
Társadalmi választások elmélete
4.1. Arrow tétele

Mindenfajta választási eljárás alapvet® konstrukciós kérdése, mit tekintsünk vá-
lasztási eljárásnak, és mit várjunk el t®le. Gondolatmenetünk az egyének, alter-
natívák közötti választáskor követettel analóg.
El®ször deniáljuk azt az eljárást, amit a kés®bbiekben társadalmi választási
függvénynek nevezünk. Azaz egy olyan eljárást, mely egy tetsz®leges alterna-
tívahalmazból ennek a halmaznak egy részét választja ki. Koncepciónk szerint
az egyéni rangsorok halmazához rendelünk egy ilyen függvényt, és így e függ-
vény fogja meghatározni a közösségi ítéletet. Fontos már most az, hogy milyen
feltevésekkel élünk, mind az egyéni rangsorokat, mind a függvényt illet®en. A
feltevések kett®sek, részint az értelmezési tartományt és az értékkészletet érintik,
részint a leképezés tulajdonságaira rónak ki feltételeket.
Sorban haladva a legáltalánosabb a kollektív döntési eljárás, mely az egyének
rangsoraihoz egy társadalmi választási függvényt rendel mindenféle megszorítás
nélkül. A társadalmidöntés függvénynek nevezett eljárás már szorosabb elvá-
rásokat tartalmaz, az egyének rendezéseit képezi le társadalmi rangsorra, mely
rangsor teljesen reexív és aciklikus reláció. A társadalmi jóléti függvény (Arrow
eredetileg ezzel a fogalommal dolgozott, könyvének e függvény áll a centrumá-
ban), az egyéni rendezéseket képezi le a társadalmi rendezések terébe.
4.1.1. Feltevések
A leképezéssel szemben, mint azt már megjegyeztük, nemcsak az értelmezési tar-
tományra és az értékkészletre direkt módon kirótt feltételek formájában teszünk
feltételeket, hanem egyéb feltevésekkel is fogunk élni e leképezésre vonatkozóan.
E feltevések a "józan paraszti ész" feltevései, természetesnek t¶nnek olyanok,
143
144 4. TÁRSADALMI VÁLASZTÁSOK ELMÉLETE
amelyeket el szoktunk várni egy választási eljárástól.
1. Feltevés: A társadalmi jóléti függvényt az egyéni sorba rendezések összes

logikailag lehetséges kombinációjára fogalmazzuk meg.
E feltevést akár mint az állampolgárok szabadságának elvét is aposztrofálhatjuk,

azaz mindenki tetszése szerint sorolhatja az alternatívákat, és az alternatívák
közül bármelyiket.
2. Feltevés: (irreleváns alternatívák függetlensége)
Ha két preferenciarangsor halmaz azonos egy adott halmazon, akkor az általuk

generált választási eljárás eredményének is azonosnak kell lennie e halmazon.
Mint ahogy az egyes egyéneknél, a társadalom által végrehajtott valamely adott

alternatívahalmazból történ® választásnak is függetlennek kell lennie az adott
halmazon kívüli alternatívák létét®l.
Például tételezzük fel, hogy létrehozunk egy választási rendszert, amelyben
minden egyén az összes jelöltet saját tetszésének megfelel®en rangsorolja, és va-
lamilyen el®re kijelölt eljárással a gy®ztes jelöltet kiválasztjuk a listák alapján.
Tegyük fel, hogy a választások bizonyos számú jelölt részvételével lezajlanak
(mindenki kitöltötte a listáját), és akkor valamely jelölt meghal. A társadalmi
választásnak úgy kell történnie, hogy ha el®vesszük az összes egyén preferencia
listáját, és mindenhonnan kitörlik a meghalt egyén nevét, és csak a megmaradó
neveket veszik gyelembe a gy®ztes személyének kijelölésére szolgáló eljárás so-
rán, ekkora megmaradt jelöltek egymás közötti sorrendjének függetlennek kell
lennie az elhaltra vonatkozó preferenciáktól. Azaz szeretnénk függetleníteni a
választás eredményét attól a véletlen tényt®l, hogy e jelölt a választás el®tt avagy
után halálozott-e el.
Más megfogalmazásban: ha az egyéni sorba rendezések két halmazát tekint-
jük oly módon, hogy minden egyén számára ezen általunk vizsgált alternatívákra
vonatkozó sorba rendezése egész id® alatt változatlan, akkor megkövetelhetjük,
hogy a társadalom által végrehajtott választás is ugyanaz legyen, ha az els®
sorba rendezéskor ugyanolyan módon adottak az egyéni értékelések, mint a má-
sodiknál.
Ezt a matematikai statisztikában szokás Savage féle sure thing principle-nek
nevezni (b®vebben lásd Mészáros 1990), azaz a feltételes valószín¶ségek függet-
lenségi elvének. E feltétel fontosságára a Borda pontok módszere esetén még
visszatérünk, de addig is érdemes a következ® megfontolást tennünk: e felté-
tel azt jelenti, hogy a társadalmi választás általános érelemben szavazó típusú,
azaz ha X egy olyan halmaz, amely két alternatívát tartalmaz, x-et és y -t,
4.1. ARROW TÉTELE 145
akkor feltételünk kimondja, hogy az x és y közötti választást kizárólag a közös-

ség tagjainak x-re, illetve y -ra vonatkozó preferenciája határozza meg, vagyis ha
tudjuk, hogy a közösség tagjai preferálják x-et y-nal szemben, akkor már tudjuk
a közösség döntését. A páros összehasonlításokkal hozott társadalmi választá-
sok ismeretei pedig meghatározzák az egész társadalmi rangsorolást és ezáltal
bármely alternatíva halmazból történ® választást.
3. Feltevés: a diktatúra kizárásának feltétele
Mindenfajta demokráciának már a fogalomból következ® feltétele az, hogy ne

legyen olyan egyén, akinek az akarata minden egyén akaratától függetlenül au-
tomatikusan közakarattá transzformálódik át. Azaz eljárásunkkal szembeni mi-
nimális követelmény az, hogy a választók véleménye ténylegesen gyelembe ve-
v®djék, hogy a közakarat függjön az egyének akaratától.
Az egyéni akaratok és a közakarat összekapcsolását pedig a Pareto elv szol-
gálja, amely mintegy pozitív módon biztosítja, hogy egyfajta egyensúlyként
(avagy optimumként) határozódjék meg a társadalmi döntés.
4. Feltevés: (Gyenge Pareto elv)
Ha minden választó egy alternatívát el®nyben részesít egy másikkal szemben,

akkor a két alternatíva viszonyában az els®t (az el®nyben részesítettet) kell vá-
lasztani.
Arrow tétele e négy feltevés összeegyeztethetetlenségét mondja ki. A tételnek

számos átfogalmazása létezik, eredetileg Arrow sem egészen így mondta ki.
A fenti formában a legelterjedtebb megfogalmazni, mivel a Feltevések azono-
sak vagy nagyon hasonlóak a más tudományágakban szokásosakhoz; a Pareto elv
a közgazdaságtudományban és az etikában használatoshoz, az irreleváns alter-
natívák függetlensége pedig a matematikai statisztikában használatoshoz. Ar-
row tételének számos átfogalmazása közül érdemes Woodall-ét (Woodall 1987)
megismerniük, akik politológiával foglalkoznak, ez a következ® feltételek inkon-
zisztenciáját állítja:
1. Egy egyébként megválasztandó jelölt támogató táborának növekedése ne

akadályozza meg a jelölt megválasztását.
2. Kés®bbi preferenciák ne befolyásolják a korábbiakat.
3. Ha csak egyelem¶ preferenciák (azaz csak egy alternatíva választott) van-
nak kinyilvánítva, akkor azt a jelöltet kell kiválasztani, akinek több sza-
vazata van, mint más jelöltnek.
4. Ha azon szavazócédulák száma, melyeknél x-et jelöltek meg els®nek és y -t

a másodiknak, összegezve azokkal, ahol y az els® és x a második nagyobb
mint az összes szavazócédula fele, akkor legalább x vagy y egyikét meg
kell választani.
Arrow tételét sokféleképpen lehet bizonyítani, most egy teljesen indukciós

indirekt bizonyítást közlünk, majd a (X) fejezetben más úton is bebizonyítjuk
a tételt.
A tétel megismerése után már nem is t¶nik olyan meglep®nek, hogy miért
nincs is igazából jó választási eljárás.
4.1.2. Választási függvények

(4,1) Definíció: Társadalmi választási függvény (SCF ) egy olyan függvény,
mely ∀ S ∈ S -hez egy kiválasztott C(S) halmazt határoz meg.
(4,2) Definíció: Kollektív döntési eljárás (CCR) egy F leképezés, mely

∀ (R1 , . . . , Rn ) prolhoz pontosan egy társadalmi választási függvényt rendel
(X, S)-n.
(4,3) Definíció: Társadalmi döntési függvény (SDF ) egy olyan CCR, melynek
képtere az olyan SCF -ek, melyek X fölött értelmezettek, értelmezési tartomá-
nya pedig az egyéni rendezések tere.
(4,4) Definíció: Társadalmi jóléti függvény (SW F ) egy olyan CCR, mely képe
rendezés, értelmezési tartománya pedig az egyéni rendelések.
(4,1) Megjegyzés: Az el®z® fejezet tételeit felhasználva a fenti deníciókat a

következ®képp fogalmazhatjuk át:
Mindegyik leképezés egy Rn −→ R. Leképezés csak az értelmezési tartományok

és a képterek mások:
CCR (a preferenciareláció): −→ (preferenciarelációk)

SDF (rendezések): −→ (reexív, teljes aciklikus relációk)
SW F (rendezések ): −→ (rendezések)
(azaz egy SW F egy rendezéseken értelmezett teljesen racionális CCR).

4.1. ARROW TÉTELE 147
4.1.3. Preferenciák közötti feltételek

1. Feltétel: Korlátlan értelmezési tartomány (U ) az F CCR az összes pro-
lon értelmezett.
2. Feltétel: Az irreleváns alternatívák függetlensége:

ha adott (R1α , . . . , Rnα ) és (R1β , . . . Rnβ ) és S ∈ S , hogy
Riα (S) = Riβ (S) ∀ i ∈ N , akkor F ((R1α , . . . , Rnα )) |S = F ((R1β , . . . , Rnβ )) |S .
2*. Feltétel: Bináris irreleváns alternatívák függetlenségének feltétele

Ha adott (R1α , . . . , Rnα ), (R1β , . . . , Rnβ ) prolok és x, y ∈ X , hogy
Riα ({x, y}) = Riβ ({x, y}) ∀ i ∈ N , akkor
F ((R1α , . . . , Rnα )) |(x,y) = F ((R1β , . . . , Rnβ )) |(x,y) .
(4,1) Tétel: ha F SW F , akkor a két feltétel: 2. és 2*. ekvivalensek.
4.1.4. Preferenciákon belüli feltételek

(4,5) Definíció: Egy i0 ∈ N egyént diktátornak nevezünk pontosan akkor, ha
i0 globálisan dönt® az F CCR-re.
(4,6) Definíció: Egy N α ∈ N csoportot oligarchiának nevezünk pontosan

akkor, ha
1. N globálisan dönt® F -re

\
(x, y) ∈ P (Ri ) −→ {x} = F ({x, y})
i∈N α
2. ∀ i ∈ N α globálisan blokkoló F -re

[
(x, y) ∈ P (Ri ) −→ {x} ∈ F ({x, y}).
i∈N α
(4,2) Megjegyzés: a fentieknek megfelel®en, ha F megengedi diktátor létét, akkor

diktatórikusnak, ha megengedi oligarchia létét, akkor oligarchikusnak nevezzük.
3. Feltétel: A diktatúra kizárásának feltétele (D) F nem diktatórikus.
Arrow Tétele: 6 ∃ F, SW F melyre teljesül, ha X ≥ 3

U korlátlan értelmezési tartomány
I irreleváns alternatívák függetlensége
P Pareto elv
D F nem diktatórikus
Bizonyítás:
(4,1) Lemma: Ha ∃ J ∈ N : J globálisan majdnem dönt® F SW F mellett és

F -re U, I, P , akkor J diktátor.
Jelölés: Jelölje Dj (x, y) azt, hogy J x és y viszonyában x javára majdnem

dönt® és Dj (x, y) pedig a dönt®séget.
Bizonyítás: Tegyük fel, hogy ∃ : x, y ∈ XDj (x, y), legyen z ∈ X \ {x, y} és

i ∈ N {j}. Tegyük fel, hogy xPj y ∧ yPj z és, hogy yPi x ∧ yPi z . Tekintsük akkor:
[D(x, y) ∧ xPj y ∧ yPj x] −→ xP y és [yPj z ∧ yPi z] −→ yP z a Pareto feltevés
miatt, de ebb®l:
[xP y ∧ yP z] −→ xpZ a P tranzitivitása miatt, és az igaz a J -n kívüli
személyek preferenciáira tett bármi feltevés nélkül.
Így az I feltétel miatt xP z független kell hogy legyen a kiinduló feltevésekt®l,
ezért xPj z xP z ez pedig azt jelenti, hogy az el®z® lemmából
Dj (x, y) −→ Dj (x, z).
4.2. Manipulálhatóság
Ebben az alfejezetben az eddig megismerteket alkalmazzuk a szavazások terüle-
tére.
Választóinkkal kapcsolatban természetesen adódik a feltevés, hogy szeret-
nék, hogy számukra kedvez® alternatíva legyen a gy®ztes, és eszerint szeretnék
szavazási stratégiájukat megválasztani. Mint az el®z® mondatból világos, má-
ris a játékelmélet területér®l ismer®s fogalmak, játékosok, stratégiák kerültek
elénk. A leggyakoribb játékelméleti fogalom az egyszer¶ játék, ennek deniálá-
sához csak a játékosok és a közülük gy®ztesek csoportjainak meghatározására
van szükség.
A szokásos játékelméleti fogalmakkal a diktatórikusságot akként határoz-
hatjuk meg, hogy létezik egy egyén, akinek a tagságától függ, hogy egy koalíció
gy®ztes lesz-e, avagy sem. Arrow tételét bizonyítjuk, megmutatva, hogy e fo-
galmi keretben milyen egyszer¶en belátható a tétel.
Választóink kedvez®bb pozícióba kerülésükhöz stratégiákat választanak, je-
len egyszer¶ esetünkben ez annyit jelent, hogy preferenciáikat manipulálják, és
4.2. MANIPULÁLHATÓSÁG 149
bizonyos szituációkban mást mondanak, mint amit gondolnak. Azaz valódi pre-
ferenciáik helyett valódi vagy vélt el®nyök reményében más preferenciát monda-
nak. Ez bizony nem túl dicséretes magatartás. Többeknek eszébe jutott, hogy
a közösségi döntési eljárást úgy kellene megalkotni, hogy legalábbis ne jutal-
mazza az ilyen magatartást, azaz legyen stratégiabiztos abban az értelemben,
hogy ha valaki nem az "igazi" preferenciáját mondja, ne járhasson jobban, mint
ha igazat mond.
Sajnos ismét negatív eredményhez jutunk. Gibbard és Satterthwaite tétele
kimondja, hogy ha egy társadalmi választási eljárás nem manipulálható, és az
eljárás legalább három alternatívát számba vesz, akkor diktatórikus. S®t, ennél
általánosabb állítás is igaz. Ha bevezetjük az ellenlépéssel nem manipulálható-
ság fogalmát, amely azt jelenti, hogy ha valaki manipulál, az jogosan számíthat
mások részér®l is olyan manipulációra, amely után nem jár jobban, akkor igaz
az el®z® tételhez hasonló állítás, ha egy eljárás képe legalább három alternatívát
tartalmaz és az eljárás ellenlépéssel nem manipulálható, akkor diktatórikus.
Tekintsünk egy példát, amely érzékelteti a fentieket:
(4,1) Példa: (Kelly 1987) Legyen X = x, y, z és N = 1, 2, rendelkezzék a

következ® táblába foglalt preferenciákkal és a táblázat kockáiban jelölt kizet®
függvényekkel (oldal 1, felül 2)
2
x x y y z z
1 y z x z x y
z y z x y x
xyz x x y y z z
xzy x x y y z z
1 yxz x x y y z z
yzx x x y y z z
zxy x x y y z z
zyx x x y y z z
y x
Az x z prolra a szabály manipulálható 1. által, hiszen ha yzx-t hazudja,
z y
akkor y lesz a végeredmény, ami jobban megfelel neki. Tegyük fel, hogy ezt a 2.
játékos is észreveszi, és ezért ® is lódít ez zxy -t mond akkor az eredmény z .
A példának két következménye van:

1. a 2. játékos ellenlépése az 1. számára rosszabb végeredményre vezetett

x helyett z -re amely számára a legrosszabb, azaz rosszabbul járt, mintha
nem manipulált volna;
2. 1. számára 2. ellenlépése hihet®, mivel e lépéssel 2. jobban jár, y helyett

z -t kap így érdeke az ellenlépést megtenni.
Így példánk manipulálható, de ellenlépéssel nem manipulálható.
(4,7) Definíció: A továbbiakban egy egyszer¶ játékon a következ®ket értjük:

hN, W i ahol N = {1, 2, ..n} a játékosok halmaza és W a gy®ztes koalíciók
halmaza (koalíción M ⊂ N M 6= ∅ értjük), és teljesül hN, W i-re a monotoni-
tás.
(4,8) Definíció: monotonitás [M ∈ W és T ⊃ M ] −→ T ∈ W .
(4,9) Definíció: egy G egyszer¶ játék proper, ha M ∈ W / W.

N \M ∈
(4,10) Definíció: egy G egyszer¶ játék er®s, ha M ∈

/W N \ M ∈ W.
(4,11) Definíció: egy G egyszer¶ játék gyenge, ha V = ∩{M | M ∈ W } 6= ∅,

és akkor V elemeit vétójátékosoknak nevezzük.
(4,12) Definíció: G egyszer¶ játék diktatórikus, ha ∃ j ∈ N , melyre M ∈

W ←→ j ∈ M .
(4,1) Állítás: G pontosan akkor diktatórikus, ha er®s és gyenge.
(4,13) Definíció: Ha G = hN, W i vétójátékos nélküli, ekkor jelölje
ν(G) = {min{σ | σ ⊂ W és ∩ {M | M ∈ σ} = ∅}
ekkor ν(G) a G játék Nakamura száma.
(4,2) Tétel: (Nakamura 1979) Legyen hN, W i egyszer¶ játék vétójátékosok nél-
kül és |X| < ∞, ekkor C(RN ) 6= ∅ pontosan akkor, ha |X| < ν(G).
(4,3) Tétel: (Arrow lehetlenségi tétele): Legyen F : RN −→ R SW F , ha

teljesül az irreleváns alternatívák függetlensége, és legalább 3 alternatíva van,
akkor F diktatórikus.
Bizonyítás: Legyen x, y ∈ X x 6= y és M egy koalíció, mivel F dönt®, ezért

N dönt® minden alternatívapárra. Legyen D az összes olyan koalíció halmaza,
mely dönt® valamely alternatívapár viszonyában. Legyen V ∈ D |V | ≤ |M |

∀ M ∈ D. V 6= ∅. Bizonyítani kell, hogy |V|=1. Legyen j ∈ V , U = V \ {j}
és W = N − V , ∃ x, y ∈ X , hogy V dönt® x és y -ra. Legyen z ∈ X \ {x, y},
és legyen R, hogy Rj | {x, y, z} = (x, y, z) és Ru | {x, y, z} = (z, x, y) és
Rw | {x, y, z} = y, z, x. Mivel V dönt® x és y viszonyában xF (R)y . Mivel
U∈ / D yF (RN )z . Így xF (RN )z és {j} dönt® x és z viszonyában.
Így V = {j} és j dönt® ∀ z z ∈ X \ {x}
Hasonlóan megmutatjuk, hogy j minden különböz® alternatívapárra dönt®. Le-

gyen z, w ∈ X \ {x}, z 6= w. Legyen R olyan, hogy Rj |{x,z,w} = (w, x, z)
és Rw |{x,z,w} = (z, w, x). Mivel j dönt® x és z -re xF (R)z és mivel F Pa-
reto wF (R)x, és mivel wF (R)z , és j dönt® w, z -re. Legyen R olyan, hogy
Rj |{x,z,w} = (w, z, x) és Rw |{x,z,w} = (z, x, w). Mivel j dönt® w, z -re wF (R)z
és mivel F Pareto zF (R)x. Így wF (r)x és j dönt® w, x-re. Így j dönt® minden
alternatívapárra.
Legyen R, x, y ∈ X x 6= y belátjuk, hogy j diktátor. Tf xRj y meg kell mutatni,

hogy xF (R)y . Legyen z ∈ X \ {x, y}. Az irreleváns alternatívák függetlensége
miatt feltehet® xRj zRj y és zRi x és zRi y i ∈ W . Mivel j dönt® x, z -re xF (R)z
és mert Pareto zF (R)y .
Így xF (R)y .
(4,14) Definíció: x, y ∈ X és S ∈ W , ekkor x dominálja y -t (RN értelmében S

segítségével) x Dom(RN , S)y ha xRi y ∀ i ∈ S x dominálja y -t (RN értelmében)
x Dom(RN )y , ha ∃ T ∈ W , melyre x Dom(RN , T )y .
(4,15) Definíció: A játék magja jel: C(N, W, X, RN ) az X -beli nem dominált

alternatívák halmaza (szokás csak C(RN )-ként jelölni).
(4,3) Megjegyzés: Ha x C(R), akkor az koalícióra stabil, azaz nincs gy®ztes

koalíció x felett. Ekkor például ha x egyensúlypont és g ∈ X y ∈ C(R), akkor
y marad, míg R fennáll. Dom(R) lehet ciklikus is, ekkor C(RN ) = ∅.
(4,2) Példa: (Condorcet Paradoxon). Legyen N = {1, 2, 3} W = {M |M ⊂N ,

|M | ≥ 2}, ekkor hM, W i egy egyszer¶ 3 személyes többségi játék.
Legyen X = {a, b, c} és (R1 , R2 , R3 ) a következ®
R1 R2 R3
a c b
b a c
c b a
Ekkor a Dom(RN )b, b Dom(RN )c, c Dom(RN )a −→ C(RN ) = ∅.
(4,2) Állítás: G egyszer¶ játék és |X| < ∞, akkor C(RN ) 6= ∅ pontosan akkor,
ha Dom(RN ) aciklikus ∀ RN -re.
Jelölés: jelölje P ar(RN ) a Pareto optimális alternatívák halmazát
(x ∈ P ar(RN ) : x ∈ X és 6 ∃ y ∈ X y 6= x : yPi x ∀ i ∈ N ).
(4,3) Állítás: P ar(RN ) egy SCF .
(4,16) Definíció: legyen H egy SCF H Pareto, ha ∀ RN -re H(RN ) ⊂

P ar(RN ).
(4,17) Definíció: legyen H egy SCF π permutáció N − n π H szimmetriája,

ha
∀ RN = (R1 , . . . , Rn )-re H(RN ) = H(Rπ(1) , . . . , Rπ(n) )
jelölje SY M (H) H összes szimmetriájának csoportját.
(4,18) Definíció: Egy H SCF anonim, ha SY M (H) = Sn , ahol Sn jelöli N

összes permutációját.
(4,19) Definíció: Legyen π X permutációja R = (R1 , . . . , Rn ), akkor jelölje

σ(R) azt a gyenge rendezést, melyre
∀ x, y ∈ X π(x)π(R)π(y) ←→ xRy.
(4,20) Definíció: egy H SCF neutrális, ha X ∀ π permutációjára és
∀ R = (R1 , . . . , Rn )-re H(π(R1 ), π(Rn )) = H(RN ).
(4,4) Állítás: Par ( , ) anonim és neutrális.
(4,21) Definíció: Legyen RN és legyen x ∈ X R1N , ekkor azt mondjuk, hogy

R1N RN -ból x pozíciójának javításával adódik, jelölje RN (x) % R1N , ha
∀ a, b ∈ X \ {x} és ∀ i ∈ N aRi b ←→ aR1i b

∀ a ∈ X és ∀ i ∈ N xPi a −→ xP1i a és xI i a −→ xRii a.
(4,22) Definíció: Egy SCF monoton, ha (R1 , . . . , Rn ), x ∈ H(RN ) és

RN (x) % R1N ekkor x ∈ H(R1N ) és H(R1N ) ⊂ M (RN ).
(4,23) Definíció: Egy H SCF er®sen monoton, ha RN , x ∈ X és RN (x) %

R1N , akkor H(R1N ) ⊂ {x} ∪ H(RN ).
(4,24) Definíció: H SCF -re teljesül az er®s pozitív kapcsolat (SP A) tulaj-
donság, ha RN és x ∈ H(RN ), ha R1N és ∀ i ∈ N és y ∈ X -re
xPi y −→ xPii y és xIi y −→ xRii , akkor x ∈ H(R1N ).
(4,5) Állítás: Egy H SCF pontosan akkor er®sen monoton, ha SP A.
(4,4) Tétel: (Peleg) Legyen F egyérték¶ SCF , ha F er®sen monoton és

|R(F )| ≥ 3, akkor F diktatórikus.
(4,25) Definíció: Γ = (Σ1 , . . . , Σn π) játékforma (GF ), ahol Σi i = 1, . . . , n

nem üres véges halmaz és π egy ΣN −→ X függvény.
(4,4) Megjegyzés: Σi az i-edik játékos stratégiája és π a kizet® függvény, Γ-t

egy általános választási eljárásnak tekinthetjük, ahol N társadalom tagjai X -b®l
választanak, világos, hogy F SCF ekvivalens egy (R1 , . . . , Rn , F ) játékformá-
val.
(4,26) Definíció: Legyen Γ(Σi , π) és R1 , . . . , Rn ), ekkor a Γ és (R1 , . . . , Rn )-nel

kapcsolatos játékon a következ®t értjük normál formában:
g(Γ, RN ) = (Σ1 , . . . , Σn π, R1 , . . . , Rn ).
(4,27) Definíció: Legyen RN , QN equilibrium pont (e.p) g -re, ha ∀ i ∈ N

F (QN )Ri F (QN \{i} , Ti ) ∀ Ti ∈ R.
(4,28) Definíció: Legyen M ⊂ 2N , U = 6 ∅, legyen Γ egy GF és RN eN ∈ ΣN ,

egy M egyensúlypontja g(Γ, RN )-nek, ha ∀ M ∈ M és ∀ y M ∈ ΣM ∃ i ∈ M ,
hogy π(eN )Ri π(eN \M , y M ). Jelölje a g(Γ, RN )M egyensúlypontja halmazát e.p.
(M, Γ, RN ).
(4,29) Definíció: Γ = (Σ1 , . . . , Σn , π) egy GF és RN . Ha M1 = {{i} | i ∈ N }

ekkor M1 -t a g(Γ, RN ) Nash e.p.-jának nevezzük.
(4,5) Tétel: (GibbardSatterthwaite) Legyen F egyérték¶ SCF . Ha F nem

manipulálható és |R(F )| ≥ 3, ekkor F diktatórikus, ahol R(F ) = {x | x =
F (RN ) RN ∈ R, ahol R jelöli az S feletti rendezések halmazát.
Bizonyítás: két lépésben történik, el®ször feltesszük, hogy F a szigorú rendezé-

seken értelmezett, majd ennek segítségével bizonyítjuk a tételt.
I. Tf F a szigorú rendezések terén értelmezett. Peleg tétele miatt elég bizo-

nyítani, hogy F er®sen monoton, tf az ellenkez®jét, akkor ∃ RN . F (R) = t,
RN , RN -b®l kapjuk x pozíciójának javításával és F (R1N ) = z z 6= t, x. Így
∃ y ∈ X i ∈ N és 1 < h ≤ n, hogy Rj = Rj∗ , ha j 6= i és x = th (R) =
th−1 (Ri∗ ) y = th−1 (R) = t(Rh∗ ) és Ri |X \ {x, y} = Ri∗ |x \ {x, y} válasszuk
szét a következ® eseteket.
i) z 6= y így zRi t pontosan akkor, ha zRi∗ t, tf zRi t, akkor R nem
∗
egyensúlyi pont a g(F, RN )-re (mivel F (RN )R F (R∗ )), hasonlóan
∗ ∗
ha tRi z RN nem egyensúlyi pont g(F, RN )-ra.
ii) z = y akkor, ha
x 6= t, ekkor zRi t ⇐⇒ zRi∗ t mint el®bb,
x = t, ekkor zRi t és RN nem egyensúlyi pont g(F, R)-re.
II. Tegyük fel, hogy F ∗ = F |LH ekkor F ∗ nem manipulálható, ekkor I.

gondolatmenetével belátható, hogy F diktatórikus legyen j a diktátor F ∗ -
ra, ekkor be kell látnunk, hogy j diktátor F -re is. Tekintsük RN -t és
legyen z = F (RN ) és
B = {x | x ∈ R(F )} és xRj y ∀y ∈ R(F ), be kell látni, hogy z ∈ B . Indirekt

∗
módon tf z ∈ / B legyen RN ∈ LN , melyre BRj (X \ B) és (X \ B)Ri∗ B ∀ i 6= j
(ahol BR(X \ B) jelöli, hogy ∀ b ∈ B -re és ∀ a ∈ X \ B bRa). Mivel j diktátor
∗
F ∗ -ra, F (RN ∈ B . Legyen wk = F (R1∗ , Rk∗ , Rk+1 , . . . , Rk ) k = 0, . . . n. Világos
∗
w0 = F (RN ) = z ∈ / B és wn = F (RN ) ∈ B . Mivel ∃ t 1 ≤ t ≤ n, hogy
wt−1 ∈ / B és wt ∈ B .
Legyen RkN = (R1∗ , . . . , Rk∗ , Rk+1 , . . . , Rk ) k = 1, . . . , n), ha t = j , ak-
N
kor Rt−1 nem egyensúlyi pont g(Γ(F ), Rt−1 N )-re, mivel xP y ∀x ∈ B és y ∈
j
R(F ) − B). Ha t 6= j , akkor RtN nem egyensúlyi pont a g(Γ(F ), RtN )-re. Így az
ellentmondást megmutattuk.
(4,30) Definíció: Legyen M ⊂ N koalíció i ∈ / M , akkor azt mondjuk, hogy

M -nek ellenlépése van i R manipulációjával szemben az R prolra, ha ∃ R00
0
prol, hogy
/ M −→ Rk00 = R0 és
1. k ∈
n
2. F (Rn )Pi (F (R00 ).
(4,31) Definíció: Egy ellenlépés hihet®, ha i R-b®l R0 -ra történ® manipulálása

az R00 ellenlépésre ∀ j ∈ M -re
0 00
F (Rn )Pj F (Rn ), és F (Rn )Pj F (R0 n).
(4,32) Definíció: egy F CCR nem manipulálható ellenlépéssel, ha ∀ RN -re

és Vi -re, ha F i által manipulálható, akkor ∃ S koalíció, amelynek van hihet®
ellenlépése.
(4,6) Tétel: Legyen F SCF , ha ellenlépéssel nem manipulálható és |R(F )| ≥

3, akkor F diktatórikus.
5. fejezet
Elosztási igazságosság
Az igazságosság fogalmát nagyon gyakran használjuk anélkül, hogy ennek sza-

batos meghatározását megkísérelnénk. E fogalmat számos értelemben szoktuk
használni, számos kontextusban deniálhatjuk. A következ®kben az eddig kö-
vetett gondolatmenetbe beágyazva kívánjuk az igazságosság fogalmát meghatá-
rozni. Azaz vannak különböz® egyéneink különböz® helyzetekben, az egyének
mind saját helyzetükr®l, mind más egyének helyzetér®l ítéletet alkotnak, egyes
helyzeteket rosszabbnak, másokat jobbnak tartanak. Egyes egyének átkerül-
nek más helyzetekbe, ekkor hogyan tudnánk azt meghatározni, hogy ez utóbbi
helyzet közösségi szinten igazságosabb állapotot eredményezett-e avagy sem.
Ez a kérdés mindenfajta etika alapkérdése. A következ®kben szerényen vá-
zoljuk három "jól deniált" koncepció alapjait.
Vezessük be az általánosított hasznosságfüggvény fogalmát, azaz azt a függ-
vényt, mely az egyének saját helyzetével és más egyének helyzetével kapcsolatos
ítéletét fejezi ki. Azaz az egyének a lehetséges alternatívákat összemérik részint
aszerint, hogy abban a pozícióban milyennek ítélik a saját helyzetüket és más
egyének helyzetét.
Próbáljuk számba venni azokat az elveket, amelyeket mindenfajta el®zetes
etikai felkészültség nélkül elvárnánk:
Ilyen elv az általános alkalmazhatóság, azaz az, hogy igazságosság elvünk

képes legyen bármilyen helyzetben dönteni.
A függetlenség elve: ha két helyzetre vonatkozóan az egyéni ítéletek ugyan-

azok, akkor az igazságossági elv se különböztesse meg ®ket.
Pártatlanság, amely azt fogalmazza meg, hogy a személyek között igazsá-

gossági elvünk nem tesz különbséget.
Így igazságfogalmunk társadalmi állapotokat (vagy állapotok rendszerét) ha-
157
158 5. ELOSZTÁSI IGAZSÁGOSSÁG
sonlítja össze, és állítja róluk, hogy igazságosabbak vagy kevésbé igazságosak egy
másik állapotnál (állapotrendszernél), és így ezen lehetséges állapotokat rendezi
gyenge értelemben (ha ténylegesen is rendezésr®l van szó, akkor teljes igazsá-
gossági elvr®l beszélünk).
Mindenfajta igazságossági elv egyik alapkoncepciója az emberek felcserélhe-
t®ségének, a viszonyok megfordíthatóságának elve, "amit nem akarsz magadnak,
ne tedd másnak". Ez a mi fogalmainkkal azt jelenti, hogy az igazságelv ne legyen
érzékeny az egyének permutációjára. Suppes elve ezt úgy fogalmazza meg, hogy
egy állapotot legalább olyan igazságosnak tart, mint egy másikat, ha létezik az
egyéneknek olyan felcserélése, hogy az egyéni hasznosságokban nem következik
be romlás, és ha legalább egy egyénnél javulás következik be, akkor azt mondjuk,
hogy az egyik állapot Suppes-i értelemben igazságosabb a másiknál.
Tekintsünk egy példát: Legyen három személyünk és két állapotunk és az
egyének értékelése a következ®:
1. 2.
A 2 3
B 3 1
C 3 1
azaz A az 1. állapotbeli helyzetét rosszabbnak ítéli, mint 2.-beli helyzetét, el-

lenben B és C 1. állapotbeli helyzetét ítéli jobbnak, akkor feltéve, hogy a
fenti ítéletek általánosak abban az értelemben, hogy mindenkié azonos az adott
helyzetben, belátható, hogy az egyéneket nem tudjuk a Suppes-i elvnek megfe-
lel®en egymás között felcserélni, azaz a két állapotot nem tudjuk rendezni, így
a Suppes-i elv nem teljes igazságelv.
Az els® látásra igen szimpatikus elv egy árnyoldalát mutatja Sen példája.
Tegyük fel, hogy két egyénünk van, egy hindu és egy muzulmán. Mint ismeretes,
a hindu a disznóhúst fogyaszthatja, a marhát nem, a muzulmán pedig fordítva.
Képzeljük el a következ® helyzetet:
Muzulmán Hindu
1. állapot 2 disznó 0 marha 0 disznó 2 marha
2. állapot 0 disznó 1 marha 1 disznó 0 marha
Világos, hogy a 2. állapot (Pareto értelmében) jobb, mint az 1. állapot, hiszen

mindenki jobban jár. Suppes elve azonban nem így jár el, mivel a muzulmán
számára a legjobb helyzet 1 disznó 2 marha, a hindu számára pedig a 2 disznó 0
marha, így Suppens elve az 1. állapotot jobbnak ítéli a 2.-nál, ami nyilvánvaló
képtelenség.
A példából is látszik, hogy Suppes elvének alaphibája, hogy nem tételezi fel
azt, hogy ha más helyzetét megítéljük, akkor azt a másik ember néz®pontjából
159
tegyük. Ha ezt feltesszük, akkor könnyen láthatjuk, hogy Suppes elve is a 2.

helyzetet ítéli jobbnak.
Rawls igazságossági elve a fenti koncepciótól néhány alapkérdésben eltér.
Rawls híres két princípiája ekként hangzik:
1. Each person is to have equal right to the most extensive basic liberty
compatible with a similar liberty for others
2. Social and economic inequalities are to arranged so that they are both
(a) to-the greatest benet to the least advantaged
(b) attached to oces and positions open to all under conditions of fair
equality of opportunity.
Rawls koncepciója szerint mindkét elvet alkalmazni kell. Az els® elv a pol-
gári szabadságjogokat fogalmazza meg, míg a második, amelyet mint maximin
szabályt szokás idézni, a jövedelem (és általában az életlehet®ségek) felosztásá-
ról szól és egyfajta esély egyenl®ség követelmény. Rawls ezt dierenciaelvnek
nevezi, és ezt fogalmazza meg, hogy a jobb helyzet¶ egyének helyzetének javu-
lása csak akkor igazságos, ha együtt jár a legrosszabb helyzet¶ek helyzetének
nagyobb mérték¶ javulásával, azaz az esélyegyenl®ségek növekedése igazságta-
lan Rawls szerint. A két elvet Rawls útmutatása szerint lexikograkusan kell
alkalmazni (azaz az els® a fontosabb).
Rawls elve nem beszél az összesség jólétér®l, és a koncepció ordinális, így nem
érzékeny a szintekre, így igen könny¶ példákat mutatni az elv fonákságaira.
Legyen 2 egyénünk: A, B , és két állapotunk 1., 2., és hasznosságértékelések
a következ®k:
A B
1. 2 1
2. 100 1
Az elv szerint 1. és 2. ugyanolyan igazságos, hiszen B állapotában nem
történt változás, míg Pareto értelemben (mivel egyik jobban jár, a másik pedig
nem jár rosszabbul) 2. jobb.
Hasonló példa a következ®: 3 egyén: A, B, C ; állapot: 1., 2.
A B C
1. 20 10 1
2. 20 3 2
Rawls elve szerint 2. igazságosabb, mint 1., mivel C helyzete javult.
Az utilitárius koncepció a társadalmi összhasznosságot méri, érzékeli, így
nem érzékeny az egyenl®tlenségekre, a javak és lehet®ségek felosztására, és így
hasonlóan a Rawls-i elvhez, könny¶ példát mutatni a fonákságokra.
A B
1. 50 50
2. 100 1
A 2. állapot, mivel ebben az összhasznosság nagyobb, Bentham-i értelemben

igazságosabb, mint 1.
Ha össze akarjuk hasonlítani a két teljes igazságossági elvet, a Rawls-it és
a Bentham-it, akkor hangsúlyoznunk kell a kiindulópontok különbségeit. Míg
Rawls koncepciója az állapotok ordinális összehasonlíthatóságából indul ki, ad-
dig a Bentham-i koncepció az állapotok összemérhet®ségét teszi fel. A Rawls-i
elv a javak, források, egyének közötti elosztásáról szól, és nem beszél a javak
összességének b®vülésér®l mint célról, a Bentham-i elv ennek pont a duálisa, a
javak összességének b®vülése mint cél az elv sarkköve, és semmit nem mond a
javak elosztásáról.
A fenti két ok miatt (ordinalitás és egyéni felosztás) Rawls elve mindenfajta
folytonosságot (és így stabilitást) nélkülöz. Tekintsünk egy egyszer¶ példát
ennek érzékeltetésére. Tegyük fel, hogy mindenki "jóléte" jelent®sen b®vülhet
és csak egy csekély számú szegény réteg helyzete nem javul, ezt Rawl elve nem
engedi meg azzal, hogy nem deniálja a köz javát, kizárja a "jólét" és az "egyen-
l®ség" közötti átjárást, átválthatóságot.
A fenti fejtegetés megfordítottja igaz Bentham elvére.
A két elv így olyan távoli egymástól, hogy egy olyan igazságosságelvet, mely
mindkét elv f® követelményeit: a kardinális teljes összehasonlíthatóságot, más-
részt valamiféle egyenl®ségelvet, az általános alkalmazhatóságot, a függetlensé-
get és a pártatlanságot kielégítse, nem lehet konstruálni.
(5,1) Definíció: Pareto elv a kiterjesztett hasznosságfüggvényeken

\
i) Pareto elv ∀ (u1 , . . . un ) ∈ U és x, y ∈ X ha (x, y) ∈ P (Ri ),
i∈N
ekkor [x ∈ S −→ y 6∈ C(S)] ∀ S ∈ S.
!
\
ii) Er®s Pareto elv ∀ (u1 , . . . un ) ∀ x, y ∈ X ha (x, y) ∈ P Ri
i∈N
ekkor [x ∈ S −→ y 6∈ C(S)] ∀ S ∈ S.
(5,2) Definíció: Igazságosság: egy w : U −→ X leképzést igazságossági elvnek

nevezünk, ha képe kvázirendezés X -n, azaz az u ∈ X×N -r®l w(u) ∈ X -re képez®
leképzés. Ha w(u) rendezés X -n ∀ u ∈ U -ra, akkor w-t teljes igazságossági
elvnek nevezzük.
161
(5,3) Definíció: Suppes-i igazságossági elv (WS )
(x, y) ∈ ws (u) ←→ ∃ π ∈ ΠN ∀ i ∈ N, u(x, i) ≥ u(y, π(i)) ∀ x, y ∈ X.
(5,1) Állítás: ws igazságossági elv (azaz képe kvázirendezés, reexív és tranzi-

tív), de nem teljes igazságossági elv.
(5,4) Definíció: Bentham-i igazságossági elv (wB ):

n
X n
X
(x, y) ∈ wB (u) ←→ u(x, i) ≥ u(y, i), ∀ x, y ∈ X.
i=1 i=1
(5,5) Definíció: Rawls-i igazságossági elv (wR ):
(x, y) ∈ wR (u) ←→ i) (u(x, 1), . . . , u(x, n)) (u(y, 1), u(y, n)),
vagy ii) (u(x, 1), . . . , u(x, n)) = (u(y, 1), u(y, n)).
i)-nél (x, y) ∈ P (wR (u)), ii)-nél (x, y) ∈ I(wR (u)), ahol és = a következ®t
jelenti:

1 1 1 2 2 2 ∀ i ∈ {1, . . . , r − 1}u1i = u2i
u = (u1 . . . un ) (u1 . . . un ) = u ←→ ∃ r ∈ N
u1r > u2r
és
u1 = u2 ←→ ∀ i ∈ N : u1i = u2i .
(5,6) Definíció: Azonosság elve: ∀ x, y ∈ X
[∀ i{(x, i)Ri (y, i) ←→ ∀ j(x, i)Rj(y, i)}].
(5,1) Tétel: (Sen 1970) Az azonosság elvének feltevése mellett a Pareto elv
összeegyeztethet® a Suppes-i igazságossági elvvel és
∀ x, y ∈ X xP y −→ xws y.
(5,1) Megjegyzés: a fenti állítás az azonosság elvének feltevése nélkül nem igaz.
(5,7) Definíció: Pártatlanság (IM ) ∀ u ∈ U -ra w(u) ws (u) kiterjesztése, azaz

ws (u) ⊂ w(u) és P (ws (u) ⊂ P (w(u)).
(5,8) Definíció: Ordinális összehasonlíthatóság (OL), ha u1 és u2 olyanok,

hogy ∃ f monoton növ® valósfüggvény, melyre u1 (x, i) = f (u2 (x, i)) ∀ (x, i) ∈
X ×N
akkor w(u1 ) = w(u2 ).
(5,9) Definíció: Kardinális összehasonlíthatóság (CU ): ha f lineárisfüggvény

a fenti denícióban, akkor kardinális összehasonlíthatóságról beszélünk.
(5,10) Definíció: Általános alkalmazhatóság (U ) w ∀ u ∈ U -ra értelmezett.
(5,11) Definíció: Függetlenség: (I ) ha u1 , u2 olyanok, hogy

∀ x ∈ S ∀i ∈ N u1 (x, i) = u2 (x, i), akkor
w(u1 ) = w(u2 ).
(5,2) Tétel: (Suzumura 1978) wB az egyetlen teljes igazságossági elv, amely

kielégíti az általános alkalmazhatóság, függetlenség, pártatlanság és a kardinális
összehasonlíthatóság feltételeit.
(5,12) Definíció: SenHammond egyenl®ség: Ha u és x, y ∈ X olyanok, hogy

∃j és k ∈ N , melyre:
u(y, j) > u(x, j) > u(x, k) > u(y, k) és ∀ i ∈ N \ {j, k} : u(x, i) = u(y, i)
akkor (x, y) ∈ w(u).
(5,3) Tétel: (Hammond 1979) wR az egyetlen teljes igazságossági elv, mely

kielégíti az általános alkalmazhatóság, a függetlenség, a pártatlanság és a Sen
Hammond egyenl®ség elveit.
(5,4) Tétel: (Sen 1970) adott x, y ∈ X -re xws y −→ zwR y és ws ⊂ wB .

6. fejezet
Alkudozáselmélet
Képzeljük el a következ®kben, hogy ama bizonyos "tortát" kell elosztani. A

torta elosztásában részt vev®k most viszont nem várnak valamiféle objektív
elosztási módszerre, hanem megkísérlik maguk között elosztani a tortát, azaz
nem valamiféle igazságkritérium alapján vélik a tortát elosztandónak, hanem a
maguk aspirációit másokkal alkudozva próbálják érvényesíteni. Egy alkudozási
folyamat mindig valamilyen helyzetb®l indul ki, és ezt a status quót kívánják a
játékosok a saját érdekeiknek megfelel®en módosítani. Nyilvánvalóan mindenki
javítani kíván helyzetén (azaz racionális ebben az értelemben).
Kíséreljük meg a fenti alkudozási folyamatot valamiképpen megoldani!
Induljunk ki Zeuthen eredeti megfontolásából, melynek a kölcsönös enged-
mény a kulcsa, képzeljünk el két felet, a munkaadót és a munkavállalót, legyen
kiindulási pontunk a (0,0) azaz az a helyzet, amikor nincs megállapodás.
Mindegyik játékos el®áll javaslatával mind a saját megkívánt helyzetére,
mind a másik fél helyzetére vonatkozóan (jelölje ezeket (x1 , x2 ) ill. (y1 , y2 )),
tegyük fel, hogy mindkét javaslat Pareto eciens. Ekkor (x1 − y1 )/x1 hánya-
dos a két javaslat különbségének aránya. Az els® játékos nyereségéhez képest
Zeuthen evvel a hányadossal kívánta mérni az els® játékos engedményét, az els®
játékos akkor tesz koncessziót Zeuthen szerint, ha:
(x1 − y1 )/x1 ≤ (y2 − x2 )/x2
és fordítva a második félre. A következ® lépésben a második játékos tesz kon-

cessziót, és így az eljárás lépésenként konvergál, mégpedig a játékelméletb®l oly
jól ismert Nash megoldáshoz. Nash megoldása a felek relatív hasznainak szorza-
tát maximalizálja, azaz a status quóhoz képest elért el®nyeik sorozatát. (Abban
az értelemben analóg a már megismert utilitárius elvvel, hogy valamiféle összes-
ségi maximumot keres, nem tör®dve és nem is vizsgálva az egyes felek céljait,
magatartását.)
163
164 6. ALKUDOZÁSELMÉLET
Kalai és Smorodinsky megoldása szerint a lehetséges alternatív megoldások

között a feleknek vannak kit¶zött céljaik (és e célokat ideális pontnak nevezzük),
melyek számukra az elérhet® maximális nyereséget jelentik. Ekkor megoldásnak
azt a pontot választják, melyre a felek lehetséges maximális nyereségének és a
status quo távolságának aránya a megoldás és a status quó távolságához minden
fél számára azonos.
Gauthier, Kalai és Smorodinsky gondolatmenetét ötvözte Rawls-éval, azaz
azt, hogy a játékosok egymást gyelve a lehet® legkisebb koncessziót kívánják
tenni a maximin elvvel. (Gauthier megmutatta, hogy a maximális engedmény
minimalizálása ekvivalens a minimális engedmény maximalizálásával.) Így egy
megoldást Gauthier megoldásnak nevezünk, ha a (Kalai és Smorodinsky érte-
lemben vett) koncessziókat minimalizálja.
Egalitáriusnak egy megoldást akkor nevezünk, ha a játékosok relatív el®nyei
egymás skalárszorosai, ha pedig ez a skalár 1, akkor szimmetrikus egalitárius
megoldásról beszélünk, ami azt jelenti, hogy mindenki egyenl® részt kap.
A fenti megoldási koncepciók esetenként jelent®sen különböz® végeredményre
vezethetnek, és némileg eltér® tulajdonságokkal karakterizálhatók, egyben azon-
ban közösek: mindegyikük a status quóhoz mért relatív helyzetre fogalmazza
meg állítását, így a jobb pozícióból induló szükségképpen abszolút értelemben
többet kap az osztozkodásnál.
Érdemes megjegyeznünk azonban azt, ha a felek között érdekkoniktus van,
azaz minden egyes lehetséges megoldásalternatívára van olyan fél, aki számára
van kedvez®bb megoldás (azaz igazi alkudozási helyzet van), akkor nincs olyan
alkudozási megoldás, mely az egyének számára racionális (azaz nem járnak
rosszabbul, mint a kiindulási helyzetükben), és független a status quótól.
A fent ismertetett megoldások semmit nem állítanak a hétköznapi helyzetek-
ben követett alkudozási magatartásról. A fenti elméleti keretek és a hétköznapi
magatartás kapcsolatáról csak napjainkban indultak meg vizsgálatok.
(6,1) Definíció: Alkudozási helyzeten a következ®t értjük: adott

N = {1, . . . , n} és (d, S) pár
1. S kompakt, konvex ⊂ Rn (S az elérhet® hasznosságvektorok halmaza),
2. d ∈ S (d a hasznosságvektor a status quó pontban),
3. ∃ u ∈ S , melyre d < u.
(6,2) Definíció: Legyen B n az n játékos alkudozási helyzetének halmaza, ak-

kor a megoldás f egy A ⊂ B n , f : A −→ Rn függvény, melyre f (d, S) ∈ S
∀ (d, S) ∈ A.
165
(6,1) Példa: S jelölje az egyes egyének hasznosságát egy adott alternatíva

megvalósítása esetén, és legyen d a status quó pont.
(6,3) Definíció: Adott (d, S)-re és u ∈ Rn -n u-t individuálisan racionálisnak

mondjuk, ha u ≥ d (ui ≥ di i = 1, . . .), u er®sen individuálisan racionális, ha
u > d, azt mondjuk, hogy u Pareto optimális, ha u ∈ S és ∀ w ∈ S , ha w ≥ u,
akkor w = u; azt mondjuk, hogy gyengén racionális, ha ∀ w ∈ S w > u.
(6,4) Definíció: Jelölje B n n játékos alkudozási helyzetének halmazát
B1n ⊂ B n , melyre i) ∀ x ∈ S x ≥ d (racionalitás)

ii) (x ∈ S ∧ d ≤ y ≤ x) −→ y ∈ S
B0n ⊂ B1n , melyre iii) ha d < y ∈ S akkor ∀ i, j ∈ N ∃ x ∈ S
xk = yk ∀ x ∈ N \ {i, j} és
xi < yi és xj > yj .
(6,5) Definíció: Azt mondjuk, hogy a megoldás gyenge Pareto optimális, ha

∀ (d, S) ∈ B , f (d, S) gyengén Pareto optimális.
(6,6) Definíció: A megoldás er®sen vagy gyengén individuálisan racionális

∀ (d, S) ∈ B f (d, S) individuálisan (er®sen, vagy gyengén) racionális S -ben
d-nél.
(6,7) Definíció: Legyen π ∈ Π permutáció, f megoldás szimmetrikus (anonim),

ha ∀ (d, S) ∈ B π(f (d, S)) = f (π(d), π(S)),
ahol π(S) = (π(u) u ∈ S .
(6,8) Definíció: Nash megoldás: n személyes nem szimmetrikus Nash megoldás

a következ® függvény f : B n −→ R, mely α ∈ Rn α > 0-ra ∀ (d, S) ∈ B n
n
Y
f (d, S) az egyetlen olyan pont, mely maximalizálja a (ui − di )-t S -ben.
i=1
(6,1) Tétel: (Nash 1950) Egy megoldás Pareto optimális, er®sen individuálisan
racionális, teljesül az irreleváns alternatívák függetlensége, és skála an transz-
formációtól független pontosan akkor, ha nem szimmetrikus Nash megoldás.
(6,9) Definíció: Utilitárius megoldás: egy megoldást utilitáriusnak nevezünk,

ha ∃ λ ∈ R súly, hogy (d, S) párra
f (d, S) = arg max[hλ, (u − d)i] = arg max[hλ, yi]

ahol h , i a skalárszorzás jele.
(6,10) Definíció: Egalitárius megoldás: f egalitárius megoldás, ha f Pareto

optimális, és ha ∃ λ súly ∀ (d, S) ∈ B , és
λi (fi (d, S) − di ) = λj (fj (d, S) − dj ) ∀ i, j ∈ N.
Ha λ = 1, akkor f -t szimmetrikus egalitárius megoldásnak nevezünk.
(6,11) Definíció: f megoldás mozgatásinvariáns, ha a ∈ Rn (d, S) ∈ B f (a +

d, a + S) = a + f (d, S).
(6,12) Definíció: f megoldás homogén, ha ∀ α > 0 ∀(0, S) ⊂ B0

f (0, αS) = αf (0, S).
(6,13) Definíció: Azt mondjuk, hogy ha adott (a, S) ∈ B0Q és (b, T ) ∈ B0P és
Q < P , hogy (b, T ) (a, S)-b®l adódik új ágensek bevezetésével,
ha i) ai = bi ∀ i ∈ Q
ii) u ∈ S pontosan akkor, ha ∃ w ∈ T ui = wi ∀ i ∈ Q.
(6,14) Definíció: Azt mondjuk, hogy f megoldás ágensekben monoton, ha

∀ (a, S) ∈ B0Q és (b, T ) ∈ B0P -re, mely (a, S)-b®l adódik új ágensnek bevezeté-
sével, fiQ (d, S) ≤ fiP (b, T ) ∀ i ∈ Q.
(6,2) Tétel: (Thompson 1983) Egy megoldás B -n pontosan akkor elégíti ki a

gyenge Pareto optimalitást, az irreleváns alternatívák függetlenségét, ágensekben
monoton, folytonos és szimmetrikus, ha szimmetrikus egalitariánus megoldás.
(6,15) Definíció: Jelölje I(I1 , . . . , In ), ahol Ii = sup{Si (S1 , . . . , Sn ) ∈ S + },
ahol S + = {x ∈ S : x > d}, ekkor I -t ideális pontnak nevezzük.
(6,16) Definíció: KalaiSomrodinsky megoldás: (S, d) alkudozási helyzet I

ideális ponttal, akkor µ(S, d) ∈ S maximális, melyre
µi − di µj − dj
= ∀ i, j ∈ N.
Ii − di Ij − dj
(6,3) Tétel: Egy B0 -on értelmezett megoldás pontosan akkor Pareto optimális,
szimmetrikus, invariáns az an transzformációkon és ágenseken monoton, ha
a KalaiSmorodinsky megoldás.
167
(6,17) Definíció: Gauthier megoldáson azt az x ∈ S -t értjük, melyre

xi − di yj − d j
min > min ∀ y 6= x y ∈ S + .
i∈N Ii − di j∈N Ij − dj
(6,1) Megyjegyzés: A Gauthier megoldás nem mindig létezik.
(6,1) Állítás: Ha (S, d) ∈ B 00 és µ(S, d) er®sen Pareto optimális, akkor a

Gauthier megoldás ∃ és azonos a KalaiSmorodinsky megoldással.
(6,18) Definíció: SenHammond egyenl®ség f megoldás A-n és (S, d) ∈ A I

ideális ponttal y ∈ S , ha ∃ x ∈ S , melyre ∃ i, j ∈ N i 6= j és
yi − d i xi − di xj − dj yj − d j
> > > és
Ii − di Ii − di Ij − dj Ij − dj
y 6= f (S, d)
yk − d k xk − dk
∀ k ∈ N \ {i, j} = .
Ik − dk Ik − dk
(6,4) Tétel: (KlemischAhlert 1988) ∃ ! megoldás B0n -ban, mely invariáns az

an transzformációkra gyengén Pareto optimális és teljesül rá SenHammond
egyenl®ség, és azonos a Gauthier megoldással.
(6,5) Tétel: (Klemisch-Ahlert 1988) Ha |S| > 2, azaz az alternatívák száma

nagyobb kett®nél, akkor 6 ∃ alkudozási megoldás, mely kielégíti az an transzfor-
mációkra történ® invarianciát, a gyenge egyéni racionalitást és a függetlenséget
az irreleváns alternatíváktól.
(6,19) Definíció: Adott S és u esetén pontosan akkor mondjuk azt, hogy

érdekkoniktus van, ha
∀y∈S i ∈ N, hogy yi 6= max{si : (s1 , . . . , sn ) ∈ u(S)}.
(6,20) Definíció: Azt mondjuk, hogy a g megoldás független a status quó

ponttól, ha ∀ d1 , d2 ∈ D-re
g(d1 ) = g(d2 ), ahol D a status quó pontok halmaza.
(6,6) Tétel: (Klemisch-Ahlert 1988), Ha adott alkudozási szituációban érdek-

koniktus van, akkor 6 ∃ megoldás, mely kielégíti a gyenge egyéni racionalitás és
a status quo függetlenség feltételeit.
Irodalom
[1] Aumann, Robert: Lectures on Game Theory. Westview Press, 1989.
[2] Aumann, Robert J. and Sergiu Hart: (editors), Handbook of Game

Theory with Economic Applications I., II., III, Amsterdam, London, New
York and Tokyo: Elsevier, 1992, 1995, 1999.
[3] Axelrod, Robert: The evolution of cooperation. New York: Basic Books,
1984.
[4] Barry, Brian: Theories of Justice. Berkeley, CA: University of California

Press, 1989.
[5] Bicchieri, Cristina: Rationality and Coordination. Cambridge: Camb-

ridge University Press, 1993.
[6] Bicchieri, C. and M. Dalla Chiara, eds. Knowledge, Belief, and

Strategic Interaction. Cambridge: Cambridge University Press, 1992.
[7] Binmore, Ken: Fun and games. New York: D.C Heath, 1992.
[8] Binmore, Ken: Playing fair: game theory and the social contract. Camb-
ridge MA: MIT Press, 1994.
[9] Binmore, Ken: Just Playing. Cambridge, MA: MIT Press, 1998.
[10] Danielson, Peter, ed:. Modeling Rationality, Morality, and Evolution.

New York: Oxford University Press, 1998.
[11] Dixit, Avinash and Barry Nalebuff: Thinking Strategically. New

York: W.W.Norton, 1991.
[12] Dixit, Avinash and Skeath Susan: Games of Strategy. New York:
W.W.Norton, 1999.
[13] Filep László: Játékelmélet. FILUM, 2002.
169
170 Irodalom
[14] Forgó Ferenc & Szép Jen®: Bevezetés a játékelméletbe. KJK 1977.
[15] Fudenberg, Drew and Jean Tirole: Game Theory. Cambridge, MA:
MIT Press, 1991.
[16] Fudenberg, Drew and David K. Levine, The Theory of Learning in

Games, Cambridge MA and London: MIT Press, 1998
[17] Gardner Roy: Games for Business and Economics, John Wiley 1995
[18] Gauthier, David: Morals by agreement. Oxford: Oxford University

Press, 1986.
[19] Gibbons, Robert: Game theory for applied economists. Princeton: Prin-
ceton University Press, 1992.
[20] Gintis, Herbert: Game Theory Evolving. Princeton: University Press,

2000.
[21] Hargreaves Heap, S. and Y. Varoufakis (1995). Game theory: A

critical introduction. London: Routledge
[22] Harsanyi, John: Rational behavior and bargaining equilibrium in games

and social situations. Cambridge, Cambridge University Press, 1977.
[23] Harsanyi, John, Reinhard Selten: A General Theory of Equilibrium

Selection in Games. Cambridge, MA: MIT Press, 1988.
[24] Jeffrey, Richard: The Logic of Decision, 2nd. edn. Chicago: Univer-
sity of Chicago Press, 1983
[25] Kahnenman, D., P. Slovic, and A Tversky. Judgement under Un-

certainty. Cambridge: Cambridge University Press, 1982.
[26] Kalai, Ehud and Meir Smorodinsky: "Other Solutions to Nash's

Bargaining Problem". Econometrica 43 (1975): 513-18.
[27] Kreps, David: Game Theory and Economic Modelling. Oxford: Oxford
University Press, 1990.
[28] Kuhn, Harold (ed): Classics in Game Theory. Princeton: Princeton

[29] Luce, Robert Duncan and Howard Raiffa. Games and decisions.
New York: Willey, 1957.
Irodalom 171
[30] McMillan, John, Games, Strategies and Managers, New York and Ox-
ford: Oxford University Press, 1992
[31] Maynard Smith, John, Evolution and the Theory of Games, Cambridge,
New York and Melbourne: Cambridge University Press, 1982
[32] Morrow, James D., Game Theory for Political Scientists, Princeton NJ:
Princeton University Press, 1994
[33] Moulin, Herve: Game Theory for the Social Sciences. 2nd.ed New York:
New York University Press, 1986.
[34] Myerson, Roger: Game Theory: Analysis of Conict. Cambridge, MA:

Harvard University Press, 1991.
[35] Ordeshook, P.C.: Game theory and political theory. Cambridge, UK:
Cambridge University Press, 1986.
[36] Osborne, Martin J. and Ariel Rubinstein, Bargaining and Markets,

San Diego: Academic Press, 1990
[37] Osborne, Martin, Ariel Rubinstein: A Course in Game Theory,

Cambridge: MIT Press, 1994.
[38] Rapoport, A: Two-person game theory. Ann Arbor, MI: University of

Michigan Press, 1966.
[39] Savage, Leonard: The foundations of statistics. New York: Dover,

1972.
[40] Schelling, Thomas. The Strategy of Conict. Cambridge, MA: Harvard

[41] Shubik, Martin: Game Theory in the Social Sciences. Cambridge, MA:
MIT Press, 1984.
[42] Smith, Maynard: Evolution and Theory of Games. Cambridge: Camb-

ridge University Press, 1982.
[43] Szidarovszky Ferenc, Molnár Sándor: Bevetés a játékelméletbe

m¶szaki alkalmazásokkal. M¶szaki Kiadó
[44] Tirole, Jean: The Theory of Industrial Organization, Cambridge, MA:

MIT Press, 1989
[45] von Menachem, and Maja Bar-Hillel: "On Dividing Justly". Social
Choice and Welfare 1 (1984): 1-24.
172 Irodalom
[46] Zagare, F., Game theory: Concepts and applications. Quantitative App-
lications in the Social Sciences Series No. 41. Thousand Oaks, CA: Sage
Publications, 1984.
Tárgymutató
x elosztás dominálja y elosztást, 89 függetlenség, 162

általános alkalmazhatóság, 162 fogolydilemma, 14
hatalmi index, 109 Gauthier megoldás, 167

KalaiSomrodinsky megoldás, 166 GibbardSatterthwaite, 153
gyenge játék, 150
a játék extenzív formája, 27
abszolút Banzhaf, 112 Hammond 1979, 162
alkudozási helyzet, 164 hasznosságfüggvény, 129
Allaisparadoxon, 131
igazságosság, 160
anonim, 152
indukció hátrafelé, 31
Bayes-i játékok, 64 indukció visszafelé, 53
Bayes-i játékok Nash egyensúlya, 65 információfüggvény, 59
Bentham-i igazságosság, 161 ismételt Cournot-játék, 75
Bertrand-verseny, 17 iterált dominancia, 15, 16
Condorcet Paradoxon, 151 játék extenzív formában, 47, 49

Cournot-verseny, 17, 19 játékok extenzív formája, 47
DeagenPackel, 112 közös tudás, 60

diktatórikus játék, 150 kétszemélyes zérus összeg¶ játék, 12
dominál, 13 Kakutani, 43
dominált stratégiák iteratív eliminá- karakterisztikus függvény, 84
ciója, 38 kardinális összehasonlíthatóság, 162
kernel, 97
egalitárius megoldás, 166 kevert stratégia Nash egyensúly, 37
egy Bayes-i játék, 64 kevert stratégia, 22, 36
egyszer¶ játék, 92, 150 kiegyensúlyozott súlyok, 93
ellenlépés hihet®, 154 KlemischAhlert, 167
elosztás, 88 koalíció, 83
er®s játék, 150 konstans összeg¶ játék, 85
evolúcióra stabil halmaz, 82 kooperatív játékok átvihet® nyere-
evolúciós egyensúly, 79 ménnyel, 83
extenzív játékok normál alakban, 50 korrelált egyensúly, 39, 40
173
174 TÁRGYMUTATÓ
Kuhn, 31, 54 szelekció dinamikája, 80

szelekciós mechanizmus, 80
lényegtelen játék, 35 szigorúan verseng®, 24
legjobb válasza az adott várakozás
mellett, 55 többlet, 97
tétel (folklór), 70, 72, 74
magától értet®d®, 61 tudásfüggvénye, 60
magja, 91
mutáció, 79, 82 utilitárius megoldás, 165
Nash egyensúly, 13, 36 véges összeg¶ játék, 12

Nash tétel, 43 végtelen játék diszkontálás nélkül, 68
Nash visszacsapás, 73 végtelenszer ismételt játékok, 67
normál formában megadott játék, 11 vélekedés, 55
nyeregpont, 20, 21
ordinális összehasonlíthatóság, 162
pártatlanság, 161
piaci játék átvihet® nyereménnyel, 94
prudens, 20
prudens stratégia, 35
részjáték, 51, 72
racionalizálhatóság, 55
Rawls-i igazságosság, 161
SCF neutrális, 152

sejtmag, 99
SenHammond egyenl®ség, 162
Shapley eloszás, 105
ShapleyShubik index, 109
Signal-függvény, 64
stabil állapot, 81
stabil halmaz, 96
Stackelberg-játék, 52
Stackelberg-verseny, 20, 47, 51
stratégia racionalizálható, 56
stratégiailag ekvivalens játék, 90
Suppes-i igazságosság, 161
Suzumura 1978, 162
szekvenciális játékok, 27
szelekció, 79
TÁRGYMUTATÓ 175
176 TÁRGYMUTATÓ
Jelölések
G játék normál alakban

N játékosok halmaza
i, . . . , n játékosok
ui játékos kizet® függvénye
S stratégiahalmaz
si i játékos stratégiája
µi i játékos vélekedése a többi játékos magatartásáról
i i játékos rendezése a kimenetek felett
BRi i játékos legjobb válasza
σi i játékos kevert stratégiája
Σi i játékos kevert stratégiáinak halmaza
Γ játék extenzív formában

T Γ csomópontjainak halmaza
Z Γ végpontjainak halmaza
h a játék története
θ információfüggvény
Θ információfüggvények halmaza
K tudásfüggvény
δ diszkonttényez®
I elosztások halmaza
ν karakterisztikus függvény
N karakterisztikus függvények halmaza
τ jelfüggvény (signal)
e többlet (excess)
ϕ Shapleyfüggvény
π permutáció
Fogalomtár
aspiration level aspirációs szint

backwards induction indukció hátrafelé
bargain alku
bargaining game alkudozási játék
base game alapjáték (ismétl®déses játékok esetén)
beleif vélekedés
best reply legjobb válasz
best response branch legjobb válasz húzás
certain information biztos információ
characteristic function karakterisztikus függvény
coalition koalíció
coalitional game koalíciós játék
common knowledge közös tudás
commons dilemma közjószág-dilemma
complete information teljes információ
completely mixed strategy teljesen kevert stratégia
connected graph összefügg® gráf
constant-sum game konstans összeg¶ játék
contingent strategy feltételes stratégia
cooperative game kooperatív játék
core mag
decision node döntési csomópont
decision tree döntési fa
deterrence elrettentés
discounting diszkontálás
dominant strategy domináns stratégia
dominated strategy dominált stratégia
duopoloy game duopólium játék
edge él
equilibrium egyensúly
equilibrium point egyensúlyi pont
essential game lényeges játék
excess supply többletkínálat
expected payo várható kizetés
expected value várható érték
extensive form extenzív alak
focal point gyújtópont
forward induction indukció (el®re)
game tree a játék fája
game játék
grand coalition nagy koalíció
grim rendíthetetlen (szigorú)
imperfect information nem tökéletes információ
imputation elosztás
incomplete information nem teljes információ
inessential game lényegtelen játék
initial mode kiinduló él
kernel bél (mag)
knowledge tudás
mixed strategy kevert stratégia
multi-stage game ismétléses játék (többlépéses)
mutual kölcsönös
node csomópont (gráfé)
non-cooperatíve game nem kooperatív játék
non-zero-sum game nem zérus összeg¶ játék
normal form normál alak
nucleolus sejtmag
one-shot game egylépéses játék
outcome kimenet
payo function kizet® függvény
payo matrix kizetési mátrix
payo kizetés
perfect information perfekt (teljes) információ
perfect recall teljes emlékezet
power hatalom
proper subgame valódi részjáték
public good közjószág
pure strategy tiszta stratégia
saddle point nyeregpont
sequential equilibrium szekvenciális egyensúly
Shapley value Shapley-érték
simultancous moves szimultán lépés
solution megoldás
starting node kiinduló csomópont
strategy prole stratégiavektor
strategy set stratégiahalmazok
strictly competítive szigorúan versenyz®
subgame részjáték
successive deletion of a domináns stratégiák
dominated strategies szukcesszív eliminációja
symmetric game szimmetrikus játék
trigger ravasz
two-person game játék 2 játékossal
utility function hasznosságfüggvény
zero-sum game zérus összeg¶ játék

Mészáros József. Játékelmélet PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Mészáros József. Játékelmélet PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Mészáros József

c Mészáros József, 2003

A kiadásért felel Bácskai István

ISBN 963 9567 04 3

Az olvasó az utóbbi években a Budapesti M¶szaki és Gazdaságtudományi Egye-

I Játékok két játékossal 9

1 Játékok normál alakban 11

II Játékok több játékossal 33

1 Nem kooperatív játékok normál alakban 35

3 A játékok extenzív formája 47

8 Kooperatív játékok átvihet® nyereménnyel 83

9 Shapley érték 103

III Függelék 113

3 Gazdasági játékok 133

4 Társadalmi választások elmélete 143

5 Elosztási igazságosság 157

Döntéselmélet vs. játékelmélet

(0,1) Definíció: Játékelméleten a racionális szerepl®k stratégiai interakcióinak

A fenti denícióban használt kifejezések némi magyarázatra szorulnak:

Interakció: Ha legalább egy játékos döntései közvetlenül befolyásolják egy má-

Stratégia: Olyan cselekvések, ahol az egyes egyének számításba veszik ezt a

Racionalitás: A kölcsönös összefüggés gyelembevételével az egyes játékosok

 A kereskedelem mértéke függ az egyes államok vámpolitikájától. Milyen

 Az árak függenek az egyes termel®k kibocsátásától. Mi az optimális kibo-

 A közjószágok el®állítása függ a többiek kooperativitásától. Mi számukra

1. A játékosok lépései egyidej¶ek, vagy egymást követ®ek.

2. A játékosok érdekkoniktusának természete.

játékosok ismerik saját lapjukat, és próbálnak következtetni a többiek lapjaira,

 Teljes információ. Mindegyik játékos tudja, hogy a többi játékos rendel-

 Perfekt információ. Minden játékos meggyelheti az összes többi játékos

 Szimmetrikus információ. Minden játékos rendelkezésére azonos informá-

 Magáninformáció. Az egyes játékosok rendelkeznek olyan, a játékkal kap-

 Visszacsatolás (Closed loop). Az ismétléses játékban a játékosok minden

 Visszacsatolás nélkül (Open loop). Az ismétléses játékban a részjátékok

Azt az információt, amelyik minden játékos rendelkezésére áll közös tudás-

Egy szigeten él 40 házaspár. A helyi szokásoknak megfelel®en ha egy asszony

4. A játék szabályai rögzítettek vagy manipulálhatóak?

5. Lehetséges-e a játékosok közötti kooperáció, és ha igen, mennyiben?

6. A játék egyszeri vagy többször megismétlése.

Számos játék esetén a játékosok egyszer találkoznak, lejátsszák a játékot, ki-

7. Véges vagy végtelen játékok.

Ha a játékosok száma véges, és a véges számú játékos bármelyikének véges

8. Evolúciós (tanuló) játékok.

Gyakran, még relatíve egyszer¶ játékok esetén is a játékok kimenetele jelen-

A játékosok tetsz®leges (megszámlálható számosságú) egyének vagy csopor-

A stratégiának egyszer¶en a játékosok el®tt álló döntési alternatívákat hív-

 az egyes játékosok stratégiáit,

 az egyes játékosok kizetéseit az összes lehetséges releváns stratégiakom-

 és azt, hogy a játékosok racionálisak.

Az általunk használt meghatározásba nem férnek bele az olyan játékok, ahol

Játékok két játékossal

Játékok normál alakban

A\B bal jobb

ahol a zárójelben lév® els® szám A,

Egy normál formában megadott játékon a következ®t értjük:

1. A játékosok halmazát N = {1, . . . , n}

2. Mindegyik játékos rendelkezik döntési alternatívák egy halmazával, jelölje

4. A játékosok preferenciákkal rendelkeznek a lehetséges kimenetekkel kap-

Ekkor szokás ui -t kizet® függvénynek nevezni.

A fentieket formális denícióba rendezve:

(1,1) Definíció: Egy G játékot normál formában megadott játéknak nevezünk,

1. a játékosok adottak, és számuk véges N={1. . . n} |N | < ∞,

2. ∀ i, i ∈ N -re ∃ Si = {s1i , . . . , sni } stratégiahalmaz,

A fenti denícióban használt kifejezések némi magyarázatra szorulnak:

Racionalitás: A kölcsönös összefüggés gyelembevételével az egyes játékosok

A kereskedelem mértéke függ az egyes államok vámpolitikájától. Milyen

Az árak függenek az egyes termel®k kibocsátásától. Mi az optimális kibo-

A közjószágok el®állítása függ a többiek kooperativitásától. Mi számukra

2. A játékosok érdekkoniktusának természete.

Teljes információ. Mindegyik játékos tudja, hogy a többi játékos rendel-

Perfekt információ. Minden játékos meggyelheti az összes többi játékos

Szimmetrikus információ. Minden játékos rendelkezésére azonos informá-

Magáninformáció. Az egyes játékosok rendelkeznek olyan, a játékkal kap-

Visszacsatolás (Closed loop). Az ismétléses játékban a játékosok minden

Visszacsatolás nélkül (Open loop). Az ismétléses játékban a részjátékok

az egyes játékosok stratégiáit,

az egyes játékosok kizetéseit az összes lehetséges releváns stratégiakom-

és azt, hogy a játékosok racionálisak.

Ekkor szokás ui -t kizet® függvénynek nevezni.

A fentieket formális denícióba rendezve:

(1,1) Példa folytatás

fér \ n® színház meccs

Bizonyítás: egyszer¶en adódik a denícióból.