Professional Documents
Culture Documents
A Rendszer Jellemzői A Kádár-Korszakban, Életmód És Mindennapok
A Rendszer Jellemzői A Kádár-Korszakban, Életmód És Mindennapok
életmód és mindennapok
Az 1956-os forradalom leverésével, szovjet katonai és politikai támogatással hatalomra jutott Kádár
János több mint három évtizedes rendszere (1956-89) nem alkotott egységes időszakot, szakaszait
erősen befolyásolták a hazai és a nemzetközi politikai változások. A kommunista diktatúra
folytonossága ellenére Kádár más módszereket alkalmazott. Ezek, valamint az a tapasztalat, hogy a
szovjet jelenlét tartós, okozták azt, hogy a társadalom elfogadta Kádárt. Tudatosan kerülte a személyi
kultuszt.
Társadalmi változások:
A második világháború után, a kommunista diktatúra kiépülés ével az addig merev osztálytársadalom
(torlódó társadalom) gyors ütemben megszűnt. Gyakorlatilag mindenki állami alkalmazottá vált. A
földosztással és az államosítással megszűnt a nagybirtokosok és a nagypolgárok rétege, sokan el is
hagyták az országot. A középosztály pozíciója is megrendült a vagyona elvételével, illetve sokukat
politikai okokból elbocsátották. A kispolgárság a munkások és állami alkalmazottak közé olvadt be. Az
iparosítással a munkásosztály létszáma gyorsan gyarapodott, elsősorban a parasztság és a
kispolgárság számított kibocsájtó rétegnek. Ugyanakkor a diktatúra támogatta, hogy
munkásszármazású fiatalok értelmiségi pályát válasszanak. A parasztság a földosztással kistermelővé
vált (ezzel megszűnt az agrárproletárok rétege), majd a kollektivizálás a gyakorlatilag állami
alkalmazottá („szövetkezeti parasztság”). Létszáma gyors ütemben csökkent, főleg a munkások és az
értelmiség soraiba emelkedtek fel. A szocialista társadalom mobilitása az 1972-es évekre lelassult. Az
értelmiség és a szellemi alkalmazottak létszáma már nem bővült olyan gyorsan, és nagyobb részben
utánpótlását saját soraiból biztosította. Az ipari munkásság növekedése megállt, egyre többen
helyezkedtek el a szolgáltató szektorban. A parasztság önálló társadalmi csoportként szinte eltűnt.
Társadalom- és kultúrpolitika:
Modernizáció eredményeképpen Magyarországon és lezajlottak a Nyugat-Európára már a második
ipari forradalom óta jellemző folyamatok a foglalkozási szervezetben és a település szerkezetben,
csak éppen gyorsabban. A mezőgazdaságban dolgozók létszáma gyorsabban csökkent, míg az
iparban. Különösen a harmadik szektorban (a kereskedelem, szolgáltatások, állami szféra) dolgozóké
megnőtt. A fizikai dolgozók rovására emelkedett a szellemi foglalkoztatottak száma. Tovább folyt az
urbanizáció, elsősorban a vidéki ipari központokat (pl. Győr, Miskolc) fejlesztették. Jelentősen javult
az életszínvonal. Ennek emelése a kádári politika meghatározó eleme volt. A napi nélkülözés az
élelmiszerek szintjén megszűnt, mivel jelentősen megnőtt a lakosság hús-, zsír-, tojás és cukor
fogyasztása. Szélesebb körben elérhetővé váltak a tartós fogyasztási cikkek, mint a rádió, a TV, a hűtő
és a mosógép, Sőt elterjedt az autó is. A jövedelmi viszonyok kiegyenlítettek voltak, mivel a
tervgazdaság nem engedte a nagy bérkülönbséget. Új lakások épültek, jellemzően házgyári
elemekből állított összeállított lakótelepek. A modernizáció kétarcú volt. Az új, kisméretű lakások
megfeleltek a változó családmodellek, de minőségük már akkor megkérdőjelezhető volt. A
modernizáció és az életszínvonal-emelés fontos eszköze volt az állami oktatáspolitika. Ingyenessé vált
és elterjedt az óvoda, továbbá egységes, kötelező nyolcosztályos általános iskolákat hoztak létre.
Szintén ingyenes lett és tömegessé vált a középiskola: a szakmunkásképzők, szakközépiskolák és
gimnáziumok hálózata. Néhány tudományegyetem feldarabolásával és új intézmények alapításával
sok kis szakegyetemet és- főiskolát hozták létre. Kultúrházakat építettek, nagyon olcsók voltak a
könyvek, és nagy példányszámban jelentek meg. Mindezek eredményeképpen nagyon sok volt az
első generációs értelmiségi, egy időre felgyorsult a társadalmi mobilitás. A diktatúra azonban
szigorúan ellenőrizte állampolgárait, többek között azok kulturális szokásait is. Korlátozták a külföldi
utazást, ugyanis a megbízható állampolgárok is csak ritkán és komoly ellenőrzés után utazhattak
Nyugat-Európába. A kulturális termékek a támogatott, a tűrt vagy tiltott kategóriába estek (három T).
Formális cenzúrára nem is volt szükség, a művészek kerülték a politikai állásfoglalást (öncenzúra) a
másik lehetőség a mondanivaló kódolása volt, ami csak a bennfentes olvasó/néző értett („sorok
között olvasás”). A politikai szabadság helyett felkínált anyagi gyarapodás miatt a korszakot nevezték
„gulyáskommunizmusnak” vagy „fridzsiderszocializmusnak” is. Felemás módon haladt előre a női
emancipáció. Az oktatási rendszer bővítésével a nők iskolázottsága utolérte a férfiakét. A bölcsőde-
és óvodahálózat lehetővé tette a nők tömeges munkába állását, ami egyrészt a gazdasági növekedés
egyik motorja volt, másrészt elősegítette a kétkeresős családmodellel a társadalom anyagi
gyarapodását is. Ugyanakkor vezető pozícióba vagy politikai szerepet csak nagyon ritkán jutottak.