- Mortenson! Tünés onnan!

A férji még mindig nem értette, mi a helyzet.

Bocsánatkérően Jelemelte a kezét, és a kame-
rába nézett.
- De uram, hiszen éppen most...
Nem fejezte be a mondatot. Nem tudta befe-
jezni. A pengeéles karmok a torka köré Jonód-
tak, a kar Jelemelte, de olyan könnyedén,
ahogy egy ember a magasba lendít egy toll-
párnát.
Mortenson Juldokolva Jelkiáltott. Még min-
dig nem tudta, mi történik vele; nem sejtette,
mi húzza közelebb, egyre közelebb a kilökődő
állkapcsokhoz...
Sikolya hirtelen elnémult. Az idegen lény
belső, rúdszerű állkapcsa előrelövődött és át-
járta a JérJi koponyáját. Mintha csak egy ned-
ves papírlapot döfött volna keresztül.
A kép elvörösödött; vér Jröccsent a kamera
lencséjére. Már csak a vörösség látszott, és
valami halvány mozgás a karmazsinszínű
Jüggöny mögött. Undorító cuppanások. A szét-
roppanó porcok nedves reccsenése robajnak
hatott a döbbent némaságba burkolózó helyi-
ségben.
 Megjelent:

A. D. Foster: A nyolcadik utas a halál (Alien)

N. Archer: Betondzsungel (Predator)
D. Bischoff: Vadászok bolygója (Aliens vs. Predator)
 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Aliens: Labyrinth
by S. D. Perry

A Bantam Spectra Book/ April 1996

Copyright © 1996 by Twentieth Century Fox Film
Corporation
Aliens™, Predator™ and Aliens vs. Predator™ © 1996
Twentieth Century Fox Film Corporation
All rights reserved.

Published by arrangement with

William Morris Agency, Inc.
New York, USA

Fordította
SZÁNTAI ZSOLT

Borító
Szendrei Tibor

ISBN 963 9020 77 X

Hungarian translation © Szántai Zsolt, 1997

Hungarian edition © Szukits Könyvkiadó, 1997

Lektor: Szőts Katalin

Tördelőszerkesztő:
SPEKTRUM REPRO BT., Szentmiklósi Csaba
Borító tipográfia: Preyer Viktor
Színre bontás: A-SzínVonal Bt.
Szerkesztő: Dobos Tamás
Felelős kiadó: Szukits László
Felelős szerkesztő: Hunyadi Csaba

Typo-System GMK.
Felelős vezető: Kinyik Erika
 Tehetséges és kreatív apámnak a könyveiért, és
mert hozzásegített egy olyan munkához, ami lehe-
tővé teszi, hogy sokáig aludjak. És persze Myknek,
annak a férfinak, aki feleségül fog venni - lökött
vagy, édesem, de én már alig várom...

Üldöztem Őt, nappalokon és éjeken át;

üldöztem Őt, az évek árkádjai alatt;
üldöztem Őt, agyam labirintusában;
és a könnyek fátyla mögött,
a kacaj alatt elrejtőztem előle.

Francis Thompson, 1893.

 Prológus

Összesűrűsödött sötétség, tompa feketeség, ami

még a félhomályban is árnyékot vetett a boly falaira.
Mozgás. Kimért, állati mozdulatok a mocskos cel-
lában. Egy kibontakozó alak, egy hang: akár a csont-
hoz súrlódó csont... azután halk, dühödt sziszegés.
Nem emberi.
Idegen.
A többiek, a szerencsések már nem éltek, vagy -
ami ugyanazt jelentette, mint a halál - nem fogták fel
többé, mit jelent az élet. Rájuk mosolygott az őrület,
megérintette lelkük utolsó foszlányait láztól forró uj-
jával.
A fiú gondolkodott.
A barátai, a családja... mindenki odaveszett. Hal-
lotta, látta, hogy így történt, érezte mélyen legbelül;
érezte, miközben szívét marokra szorította a halál,
és tudata szabadulásért üvöltött. De ez a rikoltás...
szerettei távoli, eszelős ordításának visszhangja volt
csupán.
A éjfél-lény közelebb húzódott. Egy másik követte.
A fiúban felragyogott valami érzés, ami leginkább a re-
ményhez hasonlított; gyönyörű tündöklés lelki szemei
előtt. Lehet, hogy ez a halál?
Vajon vannak-e csodák a pokolban?
Már semmi sem maradt, amiért harcolni lehetett
volna. Ok sem volt, hogy megpróbálja. A démonok fe-
lé nyúltak, kemények voltak és feketék, és ő... nem
állt ellen, csak a szája széle rándult meg, amikor kü-
lönös módon és váratlanul felemelkedett.
 Egy vigyor. Amikor a sötétség brutálisan valameny-
nyi érzékszervétől megfosztja az embert, amikor min-
dent elvesznek tőle, amit szeretett... ilyenkor a halál
azonos a megkönnyebbüléssel.
A fiú nevetni kezdett; ez úgy meghökkentette, hogy
nem is hallotta a torkából felbuggyanó és kitörő, a fáj-
dalom-labirintuson végigvisszhangzó rekedt, hörgő
hangokat.
 1.
Egy ideje már semmi sem volt, csak az abszolút űr
csillagtalan, mozdulatlan üressége. Az örökkévalóság-
nak tűnő időszeletnek egy apró, villódzó zöld pötty
megjelenése vetett véget. Gyönyörű volt a sötétségben;
mozdulat- és fényrezdülés, finom, akár a távoli ma-
dárcsicsergés, és... És utána rögtön a keserű, raga-
csos íz, amiről a megavasodott veríték jutott eszébe.
Crespi felvonta a szemöldökét, lassan pislogni kez-
dett, és a feje fölött ragyogó fényekbe hunyorgott.
A zöld pulzálás újra megjelent - villogó kurzor a lábá-
nál lévő monitoron, és... Igen. Valami távoli ciripelés.
Csúfabb, mint a valóság. Szemhéja lezárult, és ő visz-
szafordult az édes mélység felé, ahol...
Bíííp!
- Jól van, jól! - mormolta, és lassan felült. Min-
dent gyűlölt, mert rákényszerítették az ébredést. Egy
ideig égő szemmel a padlóra meredt. Izmait fájdalom
rágta át. Viszketett a teste, de nem volt elég ereje a
vakarózáshoz. A szája... olyan büdös volt, akár egy
széttaposott bakancs. Majdnem egy évvel lett idő-
sebb; az eltelt napok minden pillanatának súlyát ma-
gán érezte.
A komputer újra felrikoltott. A férfi lassan a gép fe-
lé fordult, és a szemét erőltetve a monitoron megjele-
nő szavakra összpontosított.
KELJEN FEL, TONY, ÉN HAT HÓNAPPAL ÖREGEBB VAGYOK,
MINT MAGA VOLT. Ó, H A L Á L , HÁT NEM VAGY FÁJDALMAS? A Ú !
2467HE
Crespi akaratlanul elmosolyodott. Heller.
 -Aha. Nem túl vicces. - Hatalmasat ásított, a moni-
tor alatti billentyűk felé nyúlt, és adásra állította a ké-
szüléket.
A hangja remegett, a torka száraz volt, de minden
tőle telhetőt megtett, hogy úgy beszéljen, ahogy egy
tiszthez illik. Heller nem a sor végén állt, amikor az
észt osztogatták, de egy kicsit túl lazán viselkedett az
elöljáróival. Másrészt viszont vérbeli pilóta volt, és
amíg jól végzi a dolgát, nem érdemes izélgetni.
- Itt Crespi orvos ezredes. Hogy vagyunk? - A feje fö-
lé emelte a karját, nyújtózkodott és megint ásított egyet.
- Itt Heller alezredes. Remekül, uram. Az Arkham
hamarosan, zéró-kilenc-zéró-zérókor dokkol az Inno-
minatán... - Szünet. Crespi szinte hallotta, hogy a pi-
lóta elvigyorodik. - Jól aludt, uram?
Crespi megdörzsölte puffadt arcát.
- Mint a bunda. Van valami jelentenivaló?
- Igen, uram! Éppen most érkezett egy üzenet.
Az ezredes megrázta a fejét, és amikor a monitoron
megjelent a kódokat kérő utasítássor, a komputer nyí-
lásába csúsztatta azonosító kártyáját. Az üzenet szi-
gorúan bizalmas volt.
- Köszönöm, alezredes. Húsz perc múlva a hídon
találkozunk.
- Értettem, uram!
Heller hangja beleveszett egy sztatikus recsegésbe,
ami - Crespi gyanította - nem a véletlen műve volt.
A homlokát ráncolva beírta a megfelelő utasításokat.
Szigorúan bizalmas? Na, ezen majd elrágódhat a le-
génység egy darabig, ha nem lenne elég dolga.
Az alvókapszula szélén ülve a monitorra kérte az
üzenetet. Arca megrándult a hátizmaiba szúró fájda-
lomtól. Nem lesz ideje kitornászni magából ezt a saj-
gást. Főleg akkor nem, ha zuhanyozni is akar.
Az üzenet sorai kiíródtak a képernyőre. Crespi,
ahogy a szavakra nézett, megfeledkezett a tornáról.
NPII7-es kód! Elsődleges prioritás.
 TONY - TELJHATALMAT KAP FELHATALMAZÁSA VAN RÁ,
HOGY MEGOLDJA AZ INNOMINATA ÜGYÉT. HA SZÜKSÉGES,
ERŐSZAKOT IS ALKALMAZHAT. AZ OK: NNJB907H VÉLHETŐ
GYANÚJA.
Aláírás, hitelesítés meg a többi részlet. Szentséges
pokol! Az üzenet egyenesen a nagykutyától, D. U.
Pickman admirálistól, a Vészgárda parancsnokától
érkezett. Az a fickó fanatikusan üldözte az idegen dö-
göket; személyesen legalább száz titkos akciót vezetett
már. Ezek között az egyik a Waller-katasztrófa néven
ismeretes incidens volt, a Myna Nyolcon. Ötven civil,
és minimum tucatnyi tengerészgyalogos vesztette éle-
tét. Persze a doksikat átkozmetikázták, de tuti,, hogy
legalább ennyien meghaltak.
Vélhető gyanú? Az admirális minden árnyékot boly-
nak nézett. Crespi megrázta a fejét. Valószínűleg itt
nem erről van szó, ám ha a fele igaz annak, amit az
Innominatáról hallott...
- Kakukkos jó reggelt - motyogta, és elment zuha-
nyozni.

Tizennyolc perccel később Crespi becsatolta a ba-

kancsát, felállt és végignézett magán. A tükörből visz-
szabámuló férfi a borotválkozás és a zuhany ellenére
nyúzottnak és öregnek látszott. Pedig ahhoz képest,
hogy standard idő szerint negyvenegy is elmúlt már, jó
(a pokolba is: átkozottul jó) kondiban volt. Oké, a
ráncok az arcán magukért beszéltek, de akkor is.
Felsóhajtott, és a sapkájáért nyúlt. Közben elmélá-
zott. Vajon miért nem izgul jobban? A lehetőség, hogy
együtt dolgozhat Church-csel, még akkor is kitünte-
tés, ha csak az asszisztense lehetett. Doktor Church
vagy tíz évvel korábban végrehajtott egy sor biológiai
tesztet, és felfedezett valami nagyon fontosat azzal az
űrből származó vírussal kapcsolatban, ami két külön-
böző világon kiirtotta a telepeseket. A doktor beazo-
 nosította és osztályba sorolta a vírust, és miközben a
Föld nagymenő tudósai még mindig a kémcsöveikkel
vacakoltak, ő már el is készítette a szérumot.
Volt idő, amikor Crespi álmainak netovábbja lett
volna, hogy ilyen komoly és fontos kutatómunkát vé-
gezzen. Csak ez tartotta benne a lelket, és keményen
dolgozott, hogy eljuthasson ide. Aztán tessék: most
megkapta.
Mégis rohadtul érezte magát. Persze lehet, hogy a
mélyálom utóhatása az egész, de mégis... Valahogy bi-
zonytalan volt. Meg ideges is, de a történet, jól tudta,
nem csak az idegei állapotáról szólt. Nincs ember, aki
ne lenne lámpalázas, ha Church-csel kellene találkoz-
nia. A fenébe is, ő is érti a dolgát, és egyébként sem
jellemző rá, hogy hasra essen egy bálvány előtt. Főleg
nem akkor, ha annak a bizonyos bálványnak ugyanaz
a rendfokozata, mint neki. Mégis...
Újra a tükörbe nézett, és megrázta a fejét. Most
nincs idő tépelődésre. Elméleti analitikus, tudós, és
már több mint tizenöt éve dolgozott a szakterületén.
Fiatal korában, amikor még egyszerű katona volt,
sokszor az ilyen ösztönös, zsigeri megérzések mentet-
ték meg az életét, de... azok a napok már örökre le-
tűntek. Az Innominata kutatóállomás; egy ilyen he-
lyen legfeljebb arra kell használnia kiváló szimatát,
hogy eldöntse, szójacsirkét vagy szójamarhát egyen
ebédre.
Mégis...
Mit mégis? Semmi mégis. El fog késni.
Kihúzta magát, és elindult a híd felé. A félhomályos
folyosó üres volt, mintha senki sem lenne a hajón.
A légkondicionáló halk zümmögésén kívül egyetlen nesz
sem hallatszott. A konzervoxigén hideg volt és száraz,
mint a kripták levegője. Crespi tudta, a legénység nagy
része az ebédlőben ücsörögve, kávét szürcsölgetve
próbálja lerázni magáról az alvás utóhatásait. Egy rö-
vid percre mégis úgy érezte, ő az egyetlen élőlény a ha-
jón, az utolsó ember az univerzumban. Újra felfokozó-
dott benne az idegesség. Talán monofóbiája van?
Pislogva összeráncolta a homlokát.
Mi ez az „egyetlen túlélő" marhaság? Legköze-
lebb már éjszakára sem mered leoltani a lámpát.
Valld be, azok a hülye pletykák mentek az agyadra!
Talán tényleg erről volt szó, bár ezt legfeljebb csak
akkor ismerte volna be, ha valaki vadászpuskát szorít
a tarkójához. Az ilyen híreszteléseknek persze általá-
ban semmi alapjuk sem volt, ezért habozás nélkül el-
fogadta az Innominatán felajánlott munkát. Már meg
sem tudta volna számolni, az élete során hányszor
hallott „tiltott" kísérletekről, és „megmagyarázhatat-
lan" halálesetekről. Ha csak a szűkebb szakterületével
kapcsolatos híreket nézte: majdnem minden évben
pletykálni kezdtek valamilyen renegát tudósról vagy
főfejes katonáról, aki bedilizett, és bizarr kísérletbe
kezdett. Se szeri, se száma nem volt az olyan mesék-
nek, amelyek főszereplője olyasmit tett, mint például
a DNS-sel manipuláló dr. Reuf, vagy a döghadsereget
felállítani szándékozó Spears. Ha történt valami kü-
lönleges dolog, a rémhírterjesztők azonnal költöttek
vagy száz hasonló sztorit.
Persze a fene se tudta. Még sosem járt a mende-
mondák helyszínein. Itt van például Church kísérlete:
annyira titokban tartották az egészet, hogy még
Pickman admirális sem tudta pontosan, miről van
szó. Talán éppen ez volt az oka annak, hogy éppen őt,
a jó öreg Crespit küldte át ide. Pickman vele akarta ki-
deríttetni, miféle rejtélyes dolgokkal foglalkozik
Church. Az admirális jelentéseket várt, őt viszont in-
kább az izgatta, milyen munkát kell majd végeznie a
tudós mellett.
Szarni az egész kémkedésre! Pickman majd meg-
kapja a jelentéseket - feltéve, ha egyáltalán van va-
lami, amiről értesíteni kellene. Hamarosan úgyis
minden kiderül. Követte a folyosó kanyarulatát, és
fellépett a hídra. Az ajtó a helyére csúszott a háta
mögött.
A helyiség meleg volt, a levegőben kávészag terjen-
gett. Heller és Shannon a komputernél, a megfigyelő-
ablak előtt ült. Blake, kezét Shannon ülésének támlá-
jára téve állt mögöttük. Halkan beszélgettek, szemü-
ket az odakint keringő állomásra meresztették.
- Üdv mindenkinek! - mondta Crespi, és előrébb
lépett.
- Üdvözlöm, uram - felelt Blake hadnagy. Az ezredes
megjelenése pontot tett a trió beszélgetésének végére.
Crespi szemügyre vette az Innominatát. Szabvá-
nyos katonai kutatóállomás, 700-as széria, elég nagy.
Már vagy féltucatnyi hasonlót látott. A laboratóriuma-
iban kétszáz ember dolgozhatott, de a jelentések sze-
rint ezen százan sem voltak. Sötét testként lebegett a
hajójuk előtt; a landolófények tompa ragyogása alig
oszlatta szét a dokkolóállás sötétségét.
- Szóval... ez lenne a kislány, aminek nem találtak
nevet - mondta halkan. Közelebb hajolt az ablakhoz,
hogy ellásson a jókora plüss dobókocka mellett, amit
valaki (talán Heller) a konzol fölé akasztott.
- Még nem járt itt, uram? - kérdezte Shannon alez-
redes. Felnézett Crespire; szeme alól még nem tűntek
el a mélyálom sötét árkai.
Az ezredes az állomásra, új és sötét otthonára me-
redt.
- Nem. Még nem...
A hátuk mögött Blake udvariasan megköszörülte a
torkát. Heller az ülésével Crespi felé fordult.
- Hm... Uram, tisztában vagyok vele, hogy nekünk
nem kell tudnunk arról, mi történik odaát, de...
eszembe jutott, hogy ön talán meg tudná magyarázni
azokat a bizonyos híreszteléseket, és...
Crespi vigyázott rá, hogy megőrizze látszólagos kö-
zömbösségét.
- Híresztelések?
 Heller gyors pillantást vetett Blake-re, és folytatta:
- Nos, uram... - Mély lélegzetet vett, és hadarni kez-
dett. - Szóval, úgy hallottuk, hogy ezen az állomáson
elég furcsa kísérletek folynak, hogy a legénység tag-
jai feláldozhatóak, mert őket használják a tesztek so-
rán, és...
- Elég ebből, Heller! Én a maguk helyében nem fog-
lalkoznék az ilyen marhaságokkal. Egy férfi nem lehet
olyan, mint egy pletykás vénasszony. - Crespi hangja
szigorú volt, de hirtelen megbánta kifakadását. Ön-
magára is dühös volt az idegessége miatt. A fenébe, ez
itt előttük nem egy kísértetkastély, ők pedig nem gye-
rekek. Ez itt egy átkozott tudományos laboratórium,
ahol Church talán éppen értelmes növényeket fejlesz-
tett ki, vagy valami hasonló hülyeséget. Talán csak egy
sor unalmas állításra találta meg a bizonyítékot, és
szó sincs titkokról. Lehet, hogy Pickman is téved, és
egyetlen idegen lény sincs a közelben. Ez persze nem
hátrány.
Heller elvörösödött, és újra Blake-re nézett. Csend
támadt, majd pár másodperc múlva felcsendült
Shannon udvarias hangja.
- Kávét, uram? - A konzol egyik sarkán gőzölgő kan-
nára bökött.
Az ezredes megrázta a fejét, és az ajtó felé fordult.
- Nem, köszönöm. A landolásnál találkozunk, uraim.
- Igen, uram! - felelte a másik három egyszerre.
Heller komor hangja mélyebb volt a többiekénél.
A kijáratnál Crespi megállt, és még egy utolsó pil-
lantást vetett a semmiben függő Innominatára. Kö-
zönséges kutatóállomás, semmi egyéb.
Kisétált a helyiségből, és közben végig ugyanezt a
gondolatot pörgette az agyában.
Semmi egyéb.
 2.

Tinédzser kora vége felé Sharon McGuinness ki-

próbálta a legtöbb szintetikus drogot, de egyik sem
nyerte el a tetszését. Úgy kísérletképpen mindegyik
buli volt, és legalább megtudta, mit nem veszít, ha
nem szed semmit. Hamar fárasztóvá és unalmassá
vált az érzés, hogy sokszor napokon át nem volt egyet-
len értelmes, rendezett gondolata sem. Meg persze a
srácok sem voltak valami érdekesek egy idő után.
Mármint azok, akik rákaptak a drogokra, és beleme-
rültek - talán örökre - a mocskos semmibe, a valóság-
nál is rosszabb kábulatvilágba.
Amit még a valóság és az értelem elvesztésénél is
jobban gyűlölt, az a másnap volt: ragacsos foggal, ké-
ső délután kikecmeregni az ágyból, megküzdeni a
hányingerrel és az agyhalál érzetével... Hát, ez az egész
nem volt éppen egy kellemes élmény.
És most mi a helyzet? Semmi bulizás, minden
nap másnap, és az egész csak azért, mert felnőtt nő
vagyok!
A francba! Sharon a bögréje fölé hajolva ült, és arra
várt, hogy feloldódjon az instant kávé, ami talán csinál
majd valamit az agyával. Hat vagy hét pasas őgyelgett
körülötte; mind csoszogott, mind morgott a mélyálom
utáni transzban. Ahogy ő, a többiek is rögtön az ebéd-
lőbe siettek, mert azt remélték, hogy itt találnak valamit,
ami elmulasztja ezt az ocsmány érzést. Persze közben
tudták, ilyen szer nincs. Soha nem is volt. Még a zu-
hanyzás sem érte meg a fáradságot, a ki tudja hányad-
szor megtisztított víz sem mosta el a ködös kábulatot.
 - ...a neotechnika kibaszott korában élünk, de hiá-
ba, mert senki se talált ki valami használható löttyöt,
amitől...
Corey hadnagy csak úgy magában dühöngött. A fia-
tal tiszt a kávéfőző mellett állt. A szeme alatt sötétlő
karikák miatt úgy nézett ki, mint valami zombi.
Mordulások, hörgések. McGuinness erőtlenül
Coreyre mosolygott. Igaza volt a srácnak. Ő is odaad-
ná a bal didkóját egy jó erős, valódi kávéért.
Vagyis... Azt azért talán mégsem.
Corey hirtelen kihúzta magát, és sikerült tisztelgés-
re emelnie a kezét.
- Uram!
McGuinness az ajtó felé fordította fáradt szemét.
Nagy nehezen sikerült feltápászkodnia. Elöljáró érke-
zett...
- Pihenj, mindenkinek. Folytassák.
A nő visszarogyott a székre, és elgondolkodott. Az
ezredes. Hogy a francba csinálhatja? Dr. Crespi akkor
kelt, amikor ők, de frissnek látszott, teljesen ébren
volt, mély hangja erősen és tisztán dördült; úgy visel-
kedett, mintha pihentető álomból ébredt volna, és
már túl lenne a napi kocogáson.
A szemét!
Az ezredes végigpillantott a támolygó társaságon, a fá-
radt arcokon. McGuinness csak hírből ismerte Crespit.
A pasast mindenki hidegnek, precíznek tartotta. Nem
volt egy kreatív zseni, de mindig szem előtt tartotta a
részleteket. Más szóval: tökéletes tudós volt. Meg persze
mintakatona - ez már útközben kiderült. Kábé tíz stan-
dard évvel lehetett idősebb nála, de nem látszott rajta.
Oké, ott voltak azok a ráncok az arcán, de semmi egyéb.
A testét sok fiatalabb megirigyelte volna. Feketén csil-
logó, élesen villogó szeme valahogy sólyomszerűvé vál-
toztatta az arcát; tekintetét semmi sem kerülte el.
Hirtelen kizökkentette magát a mélázásból. Rádöb-
bent, a pár méterrel távolabb álló Crespi őt nézi.
 A férfi kérdőn felvonta az egyik szemöldökét.
McGuinness megköszörülte a torkát.
- Ööö... Nem érzem jól magam, uram.
Az ezredes leült a nővel szemközti székre.
- Én sem, McGuinness. Az igazat megvallva olyan
pocsékul érzem magam, mint ahogy maga kinéz.
Páran halkan felröhögtek körülöttük. Remek. Cres-
pi arcán nyoma sem látszott gúnynak.
- Én... - Mielőtt valami ostobasággal bajba kever-
hette volna magát, McGuinness gyorsan becsukta a
száját. Hátrahajtotta a fejét, és felnézett a plasztik-
mennyezetre. - Igen, uram. Most már jobban vagyok,
és remélem, ön is hamarosan jól fogja érezni magát.
Az előbbi röhögök most csak az öklük mögött vi-
gyorogtak. A nő kihúzta magát, és nyíltan az ezredes-
re nézett. Crespi mosolygott.
- Igen, így lesz, hadnagy. Az ön állapotának javulá-
sa valamennyiünkre serkentőleg hat.
Nos, a pasinak legalább van valami humorérzéke.
A többiek folytatták a csoszogást, a motyorgó társal-
gást. McGuinness arra várt, hogy a férfi mond még va-
lamit, ám az hallgatott, némán figyelte a céltalanul
őgyelgő, támolygó bandát.
Sharon valami furcsa szorítást érzett a zsigereiben.
A gyomrában mintha ökölbe rándult volna egy kéz.
Ideje volt előjönni azzal a kérdéssel, amire már rég vá-
laszt szeretett volna kapni. Ki kellett derítenie, a doki
mit tud.
Ivott egy kortyot a vízízű kávéból, és megpróbálta
úgy feltenni a kérdést, mintha valójában nem izgatná
a válasz.
- Az Innominatán az ön parancsnoksága alatt fo-
gok dolgozni, uram?
Crespi élesen a nőre pillantott.
- Ha szerencséje van, hadnagy, akkor nem. Egyéb-
ként azt hiszem, valami végtelenül banális tesztsoro-
zat végrehajtásában kell közreműködnünk.
 A nő eltűnődött. Vajon ez a bosszankodó hangnem
tényleg álca volt, vagy csak a képzelete játszott vele?
A pasit elég nehéz kiismerni, de ha megkérdik tőle,
bármibe le merte volna fogadni, hogy Crespi is éppen
olyan keveset tud az egészről, mint a többiek.
- A magam részéről örülök ennek - mondta McGu-
inness. Elfordult, és megpróbálta tovább játszani a fá-
radt közömbösséget. - Az Innominatáról egy kicsit túl
sokat pusmogtak, és nekem sosem volt ínyemre a ti-
tokzatosság.
Crespi közelebb hajolt.
- Ha ez a helyzet, akkor miért jelentkezett erre a
menetre?
A nő megvonta a vállát.
- Jó kérdés. - És magának nem kell ismernie a
választ, uram, tette hozzá gondolatban.
Csend. Sharon a férfira nézett, és feltűnt neki a só-
lyomszerű szemek alatt elmélyülő néhány ránc. A do-
ki úgy viselkedett, mintha még mondani akarna va-
lamit...
Egy hang reccsent rájuk a komból:
- Dr. Crespi ezredesnek! Uram, Heller alezredes
szeretné, ha a landolás előtt feljönne a felső hídra.
Crespi még egy másodpercig McGuinnessre me-
redt, aztán elkapta a tekintetét.
- Jól van. - Felállt, biccentett a nőnek és elsétált az
asztaltól.
Sharon újra belekortyolt a kávéba. Elgondolkodott.
Crespi friss volt, talán túlságosan is az. Lehet, hogy ez
is csak álca?
A banda egyik tagja tett valami megjegyzést.
McGuinness nem hallotta jól, mi volt a poén, de együtt
nevetett a többiekkel. Lenézett sápadtfehér kezére.
Reszketett.
 3 .

Crespi az Innominata landolófedélzetén állt, és tü-

relmesen várakozott. Érezte, sapkája alatt a hideg le-
vegő ellenére veríték üt ki a homlokán - még mindig
szintetikus gyapjúból csinálták ezeket az átkozott cuc-
cokat. Nemegyszer előfordult már, hogy ebben a sze-
relésben a katonák rosszul lettek az izzó napsütésen.
Vagy egyszerűen elájultak. Különösen azok voltak ve-
szélyben, akik túlságosan ragaszkodtak az előírások-
hoz, és nem vették le a sapkájukat. Ja, meg persze
azok is, akik azért tartották magukon, mert az elöljá-
rójukra vártak. Ahogy most ő.
Izzadt, és várta a feljebbvalóját, akit még nem is-
mert.
- Crespi ezredes? Thaves admirális vagyok.
Crespi kihúzta magát, és a dokkolófedélzet túlsó ol-
dala felől közelítő alacsony, hordómellű férfira nézett.
Thaves mély, brummogó hangja és kemény, türelmet-
len lépései visszhangot vertek a magas mennyezetű
csarnokban.
Az ezredes a homlokához kapta a kezét.
- Dr. Anthony Crespi ezredes szolgálatra jelentke-
zik, uram!
Ahogy Thaves közelebb ért, Crespi diszkrét óvatos-
sággal végigmérte. Nem ilyennek képzelte az admirá-
list. Hallott már róla, hogy Thaves a pályafutása javát
zűrös helyeken töltötte, ám ezt nehéz volt elhinni er-
ről a puhánynak tűnő alakról, a lenyalt, hullámos, ősz
hajával.
 Valahogy olyan öregfiús hangulatot árasztott magá-
ból, amit Crespi mindig az ősrégi holovideó-háborúk-
hoz kapcsolt. Hája ellenére jól tartotta magát, de való-
színűnek látszott, hogy évtizedek teltek el a legutolsó
akció óta, amiben részt vett.
Az arca viszont olyan volt, mintha az elmúlt ötven
standard év minden háborújában megvívta volna a
maga csatáját: ráncos és viharvert, bár kissé pety-
hüdt. Az orra legalább egyszer eltörött (a csontot rosz-
szul illesztették össze), és úgy vöröslött, mint a rohadt
cékla. A lilás vérerek arról árulkodtak, az admirális
úr igencsak kedvelheti a négycsillagos szíverősítőket.
Thaves kilépett Crespi elé, és elmosolyodott. Fogso-
ra hiánytalan volt, bár kissé sárga. Az ezredes orrába
szivarfüst és haj olaj bűze csapott. Az admirális úgy
ütött a vállára, mintha régi barátok lennének, akik
már ki tudja hány év óta nem látták egymást.
- Ellentétes értelmű parancsig: pihenj, Crespi! Üd-
vözlöm az Innominata fedélzetén. - Thaves vigyora
még szélesebbé vált. - Magának nagyon befolyásos ba-
rátai lehetnek odahaza... Sok kiváló ember áhítozott
erre a posztra, ami most a magáé lett.
Thaves megfordult, és meg sem várva, hogy az ez-
redes válaszoljon, elindult a fedélzet ajtaja felé. Crespi
követte.
- Nincsenek befolyásos barátaim, uram. Legalább-
is nem tudok róla, hogy lennének - mondta, gondosan
ügyelve rá, hogy hangja közömbös maradjon. - A gya-
korlatom, amit...
- Valójában nem is feltételeztem, hogy a protektorai
juttatták ide, doktor - vágott közbe Thaves. Felemelte
egyik húsos kezét, de nem nézett az ezredesre. - A jel-
lemzése önmagáért beszél. De azért van e mögött va-
lami kis összeesküvés, nem?
Az admirális kedélyesen viselkedett, ám Crespinek
mégis az a benyomása támadt, hogy ez az egész része
annak a szertartásnak, amit a nagykutyák szoktak
végrehajtani, amikor először találkoznak egy addig is-
meretlen beosztottal. A jelek szerint Thaves tudott ar-
ról, hogy őt kettős céllal küldték ide, de... Vajon meny-
nyire ismerte a részleteket?
Crespi újra próbálkozott:
- Nos, valószínűleg van benne valami, uram. De én
azt hiszem, inkább a szakterületemen elért sikereim
miatt...
- Igen, igen, nagyon jó! Egy jó elméleti analitikus
mindig nagy érték. - Thaves végre ránézett az ezredes-
re. A vigyor még mindig nem tűnt el az arcáról. - Dr.
Church, vagyis Church ezredes valószínűleg nagyon
nagy hasznát veszi majd önnek!
Az admirális megfordult, és továbbment. Átvezette
Crespit egy széles mechanikus ajtón. Kiléptek egy
csendes folyosóra. Mindenhol katonai cuccok voltak,
a sötét plasztbeton falpanelek és az ormótlan fűtőla-
pok is a hadsereg készletéből származtak. A tárgyak,
a berendezések olyanok voltak, mintha nagy betűkkel
mindegyikre rányomtatták volna: „OLCSÓ". Sajnos az
olcsóság azonos volt a hitványsággal: a padlólapok itt-
ott megrepedtek, a fűtőtestek mellett pedig megolvad-
tak és megvetemedtek. A falakon is rések tátongtak,
és a fűtőrendszer sem lehetett a legjobb, mert egyen-
letesen hideg volt.
Egyébként a levegő sem volt a legtökéletesebb: érez-
ni lehetett rajta, hogy számtalanszor újratisztították,
agyonhasználták már; mindenhol verítékszag terjen-
gett. Az ezredes az évek során hozzászokott a hason-
ló körülményekhez, de ez rosszabb volt az átlagnál.
Rosszabb? Iszonyatos!
Felidézte magában az állomás térképét. Úgy tippelt,
a tisztek szállása felé tartanak. Ez rendben, de mire
megy ki a játék? Az admirális egyfolytában félbeszakí-
totta, bármiről kezdett el beszélni, ráadásul éreztette,
hogy BE-nek, belső elhárítónak tartja, aki csak a szag-
lászás végett érkezett az állomásra. Jó, rendben, tény-
leg van a dologban valami, de nem olyan szinten,
ahogy Thaves gondolja.
- Természetesen az az elsődleges feladatom, hogy
együtt dolgozzam az ezredessel, Dr. Church-csel.
Az admirális meg sem torpant, a megjegyzésre csak
azzal reagált, hogy kellemes, atyáskodó hangon el-
mormolta:
- Nos, az életben semmi sem lehet biztos...
Ebből elég! Crespi a homlokát ráncolva Thaves
mellé lépett.
- Uram! Remélem, nem történt félreértés. A megbí-
zásom szerint Dr. Lennox helyét kell elfoglalnom, aki
Dr. Church közvetlen partnere volt a kutatásokban.
A folyosó újra elkanyarodott. Befordultak, és
Thaves vigyorogva az egymás mellett sorakozó ajtók
egyikére mutatott.
- Ez lesz a szállása. Az A89-es. Indítsa el a kompu-
terét, abból minden információt megszerezhet. Ismer-
je meg ezt a szintet. A szárnysegédje bármikor a ren-
delkezésére áll.
- Thaves admirális! Én azért jöttem ide, hogy együtt
dolgozzam Dr. Church-csel. Ön esetleg másképpen
tudja? Találkozni szeretnék a doktorral.
Az ajtó előtt egymás felé fordultak. Az ezredes lenézett
a zömök admirálisra. Thaves még mindig mosolygott,
de volt a tekintetében valami „a-franc-essen-beléd" kife-
jezés, ami valahogy nagyon nem illett sebhelyes arcához.
- Ezt még át kell gondolnunk. Mi lenne, ha most vé-
gighallgatná a gép eligazítását, és megkérné a szárny-
segédjét, hogy vezesse körbe? Van egy társalgónk,
aminek láttán igencsak meglepődik majd, mert egé-
szen olyan, mint...
- Sokkal jobb lenne, ha most azonnal találkozhat-
nék Dr. Church-csel, és haladéktalanul megkezdhet-
ném a munkát.
Az admirális mosolya még szélesebb lett, de már
nem volt benne semmi kedvesség. A vigyor fájdalmas-
nak tűnt; mintha azt gondolta volna, akkor tudja meg-
győzni az ezredest arról, hogy neki van igaza, ha vala-
mennyi fogát kivillantja.
- Crespi ezredes, az állomás legnagyobb laboratóri-
uma fog a rendelkezésére állni. Rengeteg ideje lesz
még, hogy munkához lásson, és elvégezze a kedvére
való kísérleteket. Egyelőre azonban jobb volna, ha le-
pihenne egy kicsit.
Szarzabáló, gondolta Crespi. Igen, az ilyen vi-
gyorra szokták mondani, hogy szarzabáló vigyor.
Thaves szinte már valami csodálatfélét váltott ki be-
lőle: a pasas profi volt az egyenes válaszadás megke-
rülésében.
Thaves folytatta, és vigyora fokozatosan összeeskü-
vő somolygássá változott.
- Talán egy kicsit merésznek találja majd az ötletet,
de... rájöttem, hogy egy kis etyepetye valami nőcské-
vel, esetleg fiúcskával mindig feloldja a mélyálom utá-
ni feszültséget. Persze, ha más szórakozásra vágyik,
odafent a társalgóban...
- Lehet, hogy ön is merésznek tart engem, uram, de
én csupán Dr. Church-csel szeretnék találkozni, hogy
munkához láthassak, és elfoglalhassam mellette a he-
lyemet.
Az igazat megvallva ebben a pillanatban arra vá-
gyott a legjobban, hogy szétverje az admirális fején a
táskáját - bár tartott tőle, hogy ez ilyen rövid ismeret-
ség után udvariatlanságnak tűnne.
A francba!
Thaves felsóhajtott.
- Nos, sajnálattal közlöm, hogy Dr. Church határo-
zottan kijelentette: nincs szüksége sem partnerre,
sem helyettesre. De ne aggódjon, meg fogja kapni a
legjobb kutatócsapatot, amit össze tudunk állítani.
Úgy értem, megpróbáljuk...
Crespi keze ökölbe szorult. Nem volt valami he-
vesvérű fickó, a feljebbvalóival mindig udvariasan
viselkedett, de ez a céklaorrú vén tróger kihozta a
sodrából.
- Uram! Tisztelettel kérem, tegye lehetővé, hogy
most azonnal találkozzam Church ezredessel!
Nem sokat ért el a követelőzéssel. Thaves megvon-
ta a vállát, és maga elé tartotta a kezét. A mozdulat
szinte bocsánatkérő volt.
- Nos... Nem áll módomban teljesíteni a kérését.
Crespi az öregre meresztette a szemét. Már rég nem
volt ennyire dühös; úgy felhúzta magát, hogy képes lett
volna lyukat ütni a balgán vigyorgó admirális fejébe.
Lélegezz mélyeket, Tony!
Jól van. Lassan kinyújtotta az ujjait. Pickman őt tá-
mogatja, és neki sokkal nagyobb a hatalma, mint en-
nek a dilinyós vénembernek. Semmi szükség a dü-
höngésre.
Még egy mély lélegzetet vett.
- Thaves admirális - tagolta egészen halkan pa-
rancsot kaptam, és szándékomban áll maradéktala-
nul végrehajtani. Ha ezt csak olyan módon tudom
megtenni, hogy átveszem a parancsnokságot, semmi
sem tarthat vissza. Felhatalmazásom van rá, hogy
szükség esetén megtegyem.
Thaves arcáról végre eltűnt a vigyor. Crespi immár
megláthatta benne azt a katonát, akinek ilyen magas-
ra sikerült felküzdenie magát a ranglétrán. Az admirá-
lis kihúzta magát, és acélos tekintettel nézett vissza rá.
- Rendben van. Maga kemény fickó, igaz? - A hang-
ja gúnyos volt, de legalább az atyáskodó stílust elhagy-
ta. - Javaslom, pihenjen le a szállásán, míg megbeszé-
lem az ügyet dr. Church-csel.
Thaves mereven nézte az ezredest. Várt. Crespi elő-
írásosan tisztelgett.
- Értettem, uram!
Az admirális megfordult, és visszasétált a folyosón.
Crespi kinyitotta új otthona ajtaját, és dühös mozdu-
lattal behajította a táskáját.
 4.

Church az üres íróasztalnál ült, és végighúzta a ke-

zét a kommunikátor billentyűin. Ez a szelíd érintés, e
simítás ahhoz sem volt elég, hogy a régimódi konzol
megérezze jelenlétét. Üres szoba, üres íróasztal - csak
néhány billentyű, meg egy monitor, ami összekapcsol-
ta őt az állomás többi részével...
Felsóhajtott, és hosszú ujjával megbökte az egyik
billentyűt. Ideje volt találkozni ezzel a furcsa pasassal,
Crespivel, aki úgy kiborította Thavest.
- Igen?
Szerencsétlen admirális. Ó, mennyi kétségbeesés
volt ebben az egyetlen szóban!
- Rendben van. Küldje le.
- Igen, igen, azonnal! - Thaves megpróbálta ugyan
elrejteni megkönnyebbülését, de nem sok sikerrel. -
Azt hiszem, minden rendeződni fog, doktor. Egyetér-
tek a döntésével...
- Helyes - bólintott Church, és rácsapott a gombra,
mielőtt végig kellett volna hallgatnia az admirális hamis
dicséretét. Ő nem igazán aggódott, de Thavest teljesen
kiborította az új ember érkezése. Egy kicsit felpörgött
tőle, de nem baj, már amúgy is kezdett eltunyulni.
Az admirális valójában már évek óta Church zsebé-
ben és markában volt. Ezt mindenki tudta és elfogadta.
Az állomást Thaves vezette - meglehetősen jól végezte a
munkáját -, de csak azért, mert Church így akarta.
Ha ez a Crespi csak félannyira jó, amilyennek az
admirális hitte, talán még hasznos is lehet... Hát nem
lenne kellemes egy ilyen változás?
 Hosszú hetek, hónapok teltek el azóta, hogy a mun-
káján kívül mással is foglalkozott volna. Az ismert
univerzumban talán maréknyi olyan ember élt, aki
egyáltalán képes lenne felfogni, milyen munkát végez,
és értékelni, miért is teszi mindezt. Vagyis... lehet, hogy
még annyian sem volnának. A tudományos kutatások
a természetükből adódóan elzárták művelőiket a világ
többi részétől; az ember hamarabb talál fogakat egy
csirke csőrében, mint egy tudós önmagához hasonló
szaktekintélyt a saját területén. Church általában nem
foglalkozott ezzel a kérdéssel, egyre inkább ráunt az
emberekre, ám az utóbbi időben mégis társaságra vá-
gyott; egy olyan elmére, aki, ha nem is ér fel az ő ma-
gasságába, de legalább megközelíti azt...
Az ajtócsengő bosszantó berregése megzavarta a
gondolatait. Ki kellene kapcsolni ezt az átkozott zaj-
dobozt, vagy legalább áthangolni, hogy valami kelle-
mesebb hangja legyen. Church fejsóhajtott, és felállt,
hogy üdvözölje vendégét.
Kinyitotta az ajtót. Egy magas, meglehetősen szi-
gorú tekintetű, negyvenes, fekete hajú férfi állt előt-
te. Előírásos egyenruhát viselt. Határozott vonásai
szinte dühössé tették az arcát; a homlokán kereszt-
befutó mély ráncok arról árulkodtak, nem sűrűn
nevet.
Milyen mókás!
- Ezredes? Doktor Crespi? Paul Church vagyok.
Fáradjon be, kérem!
Hátralépett, és egy széles mozdulattal beljebb invi-
tálta látogatóját.
- Köszönöm. - Komor hang. Udvarias és feszültség-
ről árulkodó. A jelek szerint Thaves túlfeszítette a fiú-
nál a húrt.
Church megfordult, és az íróasztal előtt a padlóhoz
erősített kényelmetlen székre mutatott.
- Foglaljon helyet!
- Köszönöm.
 Church somolygott. Crespi mama biztos büszke
lenne rá, ha látná, a fia milyen udvariasan viselkedik.
Ideje jobban megismerni.
- Milyen volt az utazás? - megvárta, míg Crespi el-
helyezkedik, majd ő is leült.
- Eseménytelen - felelte a vendég halvány félmo-
sollyal. - Amilyen a mélyálom lenni szokott.
- Értem. Kíváncsi vagyok, mire számít az elkövet-
kezendő hónapok során. Remélem kellemesen fogja
érezni magát, és hasznos kutatómunkát végez majd.
Vagy esetleg más tervei vannak?
Az ezredes nem válaszolt. Alaposan szemügyre vet-
te Church-öt.
Legalább gondolkozik, mielőtt megszólalna!, gon-
dolta a doktor örömmel. Közel sem olyan, amilyen-
nek Thaves lefestette.
Church várt, ám hiába: a jelek szerint Crespi nem
akart elhamarkodottan válaszolni egy ilyen kétértel-
mű kérdésre. Ennek örült. Ó, mennyire hiányzott
már neki egy intelligens ember társasága! Amióta
David Lennox eltávozott, senki sem volt körülötte,
akivel érdemes lett volna elbeszélgetni. Az Innomina-
tán élő balgákkal semmit sem tudott kezdeni. Sajnos
az idő túl rövid volt ahhoz, hogy homályos, célozgató
játékot játsszon új vendégével, kiélvezze a helyzetet.
Rá kell térnie a lényegre, hogy meglássa, Crespi ho-
gyan reagál.
- Itt minden rendben megy a maga útján, Crespi.
Rendben és rutinszerűen. Nem volt szükség rá, hogy
valaki Lennox helyére lépjen. Az igazat megvallva tet-
tem bizonyos lépéseket annak érdekében, hogy ezt
megakadályozzam. - Észrevette a Crespi szemében
megcsillanó gyanakvást. Kedvesen elmosolyodott, és
folytatta: - Ha Lennox nem halt volna meg, valószínű-
leg elküldöm innen. Semmi keresnivalója sem volt itt.
És magának sincs.
 Hátradőlt a merev támlájú székben, a tarkójához
emelte kezeit, és megpróbálta a lehető legbarátságo-
sabb hangnemben folytatni.
Lássuk, erre mit lépsz?
- A kutatásom lelassult. Nekem is alig van elég
munkám. Az űrből származó vírusok analizálása
meglehetősen unalmas dolog.
Tekintetét Crespire függesztette, és várta, mit tesz a
pasas. Arra számított, az új fiú dühöngeni kezd annak
ellenére, hogy ő nyugodtan, diplomatikusan tárta elé
a lényeget.
Crespi felállt, az íróasztalra tette a kezét, és előre-
hajolt.
- Tudomásom szerint az ön asszisztense, dr. Len-
nox nem természetes halállal halt meg. Talán a vírusai
tettek kárt benne? Esetleg kilökték a tarkóján az
agyát?
Aha. Szóval tényleg dühös lett, de mégis megőrizte
hidegvérét. Church arra számított, Crespi kifakad és
tombolni kezd. A jelek szerint a pasi mögött tényleg
állt valaki a háttérben. Talán egy admirális? Vagy va-
lami más nagykutya?
- Ó, nem, Crespi! - vihogott Church. - Milyen ke-
gyetlen megfogalmazás... Azok a pici vírusok soha
nem tennének ilyet.
Az ezredes még előrébb hajolt az asztal fölött.
- Church, gyakorlatilag képtelen vagyok elviselni a
halandzsát. Igen, valóban szeretném elkezdeni a kuta-
tómunkát, de előtte ki akarom deríteni, milyen körül-
mények között halt meg Lennox. Ha nem beszél velem
nyíltan, akkor majd egy vizsgálóbizottság előtt magya-
rázhatja a miérteket és a hogyanokat!
Szent ég! Milyen... határozott!
- Ha a papától kér segítséget, ne számítson rá, hogy
a többi fiú fair lesz a játékban! - Church még széleseb-
ben mosolygott, és olyan arcot vágott, mintha őszintén
megbántódott volna. - Sejtettem, hogy Lennox halálá-
 nak körülményeit is magával akarják kideríttetni, de
nem vártam, hogy ilyen nyíltan lát hozzá a nyomozás-
hoz. Az igazat megvallva találékonyabbnak hittem.
Crespi arca meg sem rezdült. Ennek tényleg nincs
semmi humorérzéke! Church szájáról leolvadt a mo-
soly. Felállt; hirtelen elege lett a játékból.
- A főnökei, akik ideküldték az Innominatára, ugyan-
azt tették magával, mint a barlangi ember a kutyájá-
val: ráuszították a tó vizére, hogy elcsípje a megfogha-
tatlan tükörképeket.
Semmi válasz. Crespi arca dühös maradt. Nagyon
férfias! Talán az lenne a legjobb, ha adna valami mun-
kát neki. Igen, ez az egyetlen mód arra, hogy lerázza.
Esetleg folytathatná azt a szöszmötölést, amivel David
lefoglalta magát. Később aztán el lehet dönteni, mi le-
gyen a sorsa.
- Jöjjön, vallomást teszek. - Church ismét elmoso-
lyodott. - Megmutatom magának a birodalmamat.
Az ajtó felé menet egy kicsit megenyhült az ezredes
arcán tükröződő feszültség. Kiléptek a félhomályos fo-
lyosóra. Church a G-laboratórium felé mutatott, és
közben feltűnt neki, Crespi milyen furcsán tartja a
vállát. Még a tartása, a mozdulatai is végtelen maga-
biztosságról tanúskodtak.
Ebből talán még kisülhet valami érdekes.

Paul Church egyáltalán nem olyan volt, mint várta.

Egymás mellett haladtak végig a folyosón. Church ala-
csony volt (a feje alig ért fel az ő válláig), és szórako-
zott tudós benyomását keltette az emberben: ritka,
hosszú, piszkosfehér haj, magas homlok, szemüveg (a
lencséjén ujjnyomok), a labor köpeny alatt bő pulóver.
Persze nem a megjelenése, inkább a viselkedése
volt furcsa. Látszólag nyíltan beszélt, ám neki mégis
az az érzése támadt, Church játszik vele - vagy leg-
alábbis azt hiszi, hogy ezt teszi.
 Nos... Ő megkapta a parancsokat, amelyeket telje-
sítenie kellett. Még akkor sem akarta megtagadni az
utasítások végrehajtását, ha ez egyet jelentett azzal,
hogy el kell viselnie a titokzatos dr. Church irányítá-
sát. Ezt már abban a húsz percben eldöntötte, amikor
Thaves távozása után a szobájában ücsörögve várta a
fejleményeket. Church végül úgy döntött, fogadja, bár
nem sok értelme volt a dolognak. Rendben van, ha ját-
szania kell, hát játszani fog. Az eredmények számíta-
nak, nem a részletek.
Az egyik laboratóriumhoz értek. Az ajtó előtt két ál-
lig felfegyverzett őr állt. Nehéz csatapáncélt viseltek -
annak a típusnak a továbbfejlesztett változatát, amit
Crespi is hordott a harcmezőn. Az öltözék miden ele-
me, még a sisakhoz tartozó kommunikátor is saválló
anyagból készült. Az őrök automata ismétlőpuskával
kombinált lángszórót tartottak a kezükben; Crespiék
ilyen stukkerekkel tisztították meg annak idején a fer-
tőzött területeket...
Az ezredes szeretett volna valami másra gondolni.
Church az őrökre mosolygott.
- O'Hara! Lawless! Ismerjék meg dr. Crespi ezre-
dest. Velem fog dolgozni a G-laboratóriumban.
Crespi bólintással fogadta a katonák tisztelgését, és
közben azon töprengett, mi az ördögért van szükség
őrökre a folyosón.
- Természetesen a lehető leghamarabb be kell táplál-
ni az adataimat a bioletapogatóba - mondta váratlanul.
- Hm? - Church egyik csontos ujját a zárszerkezet
leolvasójához emelte. Az gép elfogadta az ujjlenyo-
mat-kódot, az ajtó kinyílt. - Semmi szükség rá, hogy
ezt elkapkodjuk. Majd meglátjuk, hogyan alakulnak
a dolgok.
Crespi a fogát csikorgatta dühében, de nem szólt.
A nehéz, vastag ajtó szárnyai félrecsúsztak előttük.
Church belépett az előtérbe, amelynek túlsó ajtaja fel-
tehetőleg a laboratóriumba nyílt.
 Crespi megvárta, míg a külső ajtó a helyére csúszik
mögöttük, majd kísérője felé fordult.
- Engedje meg, ezredes, hogy emlékeztessem vala-
mire. Ön nem a feljebbvalóm. Nem sok haszna lesz
ebből a nagy titkolózásból. -És a végén én is úgy Jel-
pörgetem magam, hogy szívrohamot kapok tőled,
tette hozzá gondolatban.
Church kinyitotta a második ajtót, hátranézett a
válla fölött, és kedvesen elmosolyodott.
- A Földön még mindig lehet finom csokoládét kap-
ni? Úgy hallottam, felhagytak a gyártásával.
Crespi lélegzet után kapkodott. Jézus, kit kell meg-
ölnie ahhoz, hogy végre egyenes választ kapjon? Mi a
franc ez a hely egyáltalán? Ez nem lehet katonai állo-
más! A katonai bázisokon szabályok vannak, rend
van, parancs-értettem, meg minden. Mi lehet ilyen át-
kozottul titkos, hogy könyörögnie kell azért, hogy vég-
re munkához láthasson, és elvégezhesse a feladatát?
Komor arccal követte Church-öt. Cipője talpa hal-
kan megnyikordult a sima plasztbeton padlón. Egy
kis emelvényen álltak, egy hatalmas csarnokban, kö-
rülbelül két méterrel a padló szintje fölött. A közelben
négy-öt technikus ügyködött; néhányan a csarnok
egyik fala előtt álló komputerkonzol előtt serényked-
tek. A levegő fertőtlenítőszertől bűzlött.
- Pokolian jók az idegei, ezredes...
- Köszönöm a bókot, ezredes. - Az idősebb tudós
átment az emelvény másik végébe, és a korlát fölött le-
nézett a padló szintje alatt lévő kamrába.
Crespi csodálkozva pillantott körbe. Fegyveres
őrök, titkos belépési kódok... Mi a fene folyik itt? A
csarnok inkább egy háborús övezetre hasonlított, és
nem békés laboratóriumra, ahol vírusokat próbálnak
beazonosítani. A tudós után indult. Zavarodottabb
volt, mint a furcsa nap során bármikor.
Church elfordult a korláttól, és szinte bocsánatké-
rően nézett az ezredesre.
 - Nyilván kíváncsi rá, valójában mivel foglalkozunk,
és miért titkolózunk. Most megtudhatja. Rákénysze-
rült már valaha, hogy árulást kövessen el egy szemé-
lyes jó barátja ellen? Én képtelen vagyok erre.
- Miről...?
Church révetegen mosolygott, és a korláton túlra
mutatott.
- Nézze!
Crespi előrelépett, és lenézett a kamrába...
Szíve riadtan dörömbölni kezdett a mellkasában,
egész testét kiverte a jeges veríték.
- Pszt! Ne ébressze fel! - suttogta Church, ám az ez-
redes szinte nem is hallotta a szavait.
Alattuk a ketreces, fűtött kamra egyik sarkában egy
kifejlett dög hevert. Fenyegetően fekete teste mintha
magába szívta volna a kamrát megvilágító halovány
fényt. Ahogy Crespi áthajolt a korlát fölött, a lény
hosszúkás, éjszínű feje felemelkedett és feléje fordult.
A farka lazán csapkodott a kemény, fémnek látszó test
mellett.
Lehet, hogy Church mondott még valamit, ám az
ezredes egyetlen szavát sem hallotta. Tekintetét nem
vette le az idegenről, de hirtelen mégis sokmillió mér-
földnyivel arrébb találta magát...
 5.

Crespi őrmester ásított, de ügyelt rá, nehogy Wilcox

százados, vagy a csapat többi tagja ezt észrevegye. Előző
éjszaka nem sokat aludt, és a járgány robogása a heves
zötykölődés ellenére is álomba ringató volt. Wilcox után
ő volt a rangidős, legalábbis a páncélozott járművön, így
az átvirrasztott éjszaka ellenére sem tehette meg, hogy
elszundít. Különösen nem a százados jelenlétében, aki-
nél tökösebb és szigorúbb fickót nem sokat látott.
Fáradt volt. Nem. Ez több volt, mint egyszerű ki-
merültség. Este ivott egy párat Cady Traskkal, meg
beszélgettek is, azután átvonultak a nő szobájába, és
eltöltöttek pár igencsak kellemes órát. Ezt már nem
társalgással... Az őrmester körbelesett. A többiek is
ásítoztak. Trask tizedes elkapta a pillantását, és mie-
lőtt diszkréten elfordult, még rávillantott egy mosolyt.
Sötétvörös haját kibontva hordta a sisak alatt. Egyál-
talán nem látszott kimerültnek (csodálatos nő!), in-
kább egy kicsit... csalódottnak.
Szent Isten, ilyen gyenge lettem volna az elmúlt
éjszaka?
Crespi nem volt nagy játékos, sosem lehetett annak
nevezni. Ifjúkorát nem szexuális kalandok hajszolásá-
val töltötte (akkoriban még úgy gondolta, az ilyesmi
sokkal több gondot okoz az embernek, mint örömet),
de szerette azt hinni magáról, hogy férfiassága azért
mégsem olyan gyatra - a legrosszabb esetben is, kielé-
gítő. Számára mindig a munka volt az első, de...
Trask viszont más volt. Okos, humoros, vonzó... és
elég komoly mérnöki karrier előtt állt. Különösen a
biotechnikához volt érzéke. Crespi eltűnődött. Talán
amikor ennek a kis balhénak vége, esetleg kideríthet-
né, hová fogják vezényelni a nőt, és akkor...
A többszintes barlangrendszerben haladó járgány
zökkenve megállt. Crespi pislogva kihúzta magát ülté-
ben. A csapatban tizenegyen voltak, plusz Wilcox, meg
a két söprögetője. Ez utóbbiak és a százados a jelek
szerint már részt vettek éles bevetésen, a többiek, az
altisztek és a közlegények azonban eddig még csak vi-
deón láttak idegen heréket. Személyesen Crespi sem
találkozott még eggyel sem. A bandát erre a bulira
szedték össze, hogy szerezzenek egy kis gyakorlati ta-
pasztalatot. A legtöbben a tudománnyal foglalkoztak,
bioanalízissel, meg hasonlókkal, de a Sereg vezetői a
jelek szerint úgy gondolták, valamennyiük számára
fontos, hogy első kézből szerezzenek ismereteket.
A pletykák szerint azok, akik az idegen dögökkel kap-
csolatos kutatásokra akarnak szakosodni, soron kí-
vüli előléptetésre számíthattak. Ez még hihető is volt,
hiszen újabban állítólag ezek a lények jelentették a
legnagyobb veszélyt az emberiségre. Ha ezt mondták,
hát biztos így is volt.
Az biztos, hogy nem lehetnek annyira halálosak,
ha egyszer beküldenék minket közéjük. Crespi le-
hajtotta, és forgatni kezdte sisakos fejét. Elég kényel-
metlen volt a cucc, pedig csak könnyű páncélt kellett
felvenniük. Elővigyázatosságból, minden eshetőség-
re számítva, blablablabla... Fegyvert is ezért kaptak.
Wilcox persze rengeteget dumált róla, hogy milyen
rohadtak ezek a lények, de ő is biztos volt abban,
hogy ez a társaság csak szétnézni jött ide, semmi
egyéb. A francba! Az őrmester dühös volt. Hónapokat
raboltak el tőle azzal, hogy ide kellett jönnie, erre a
névtelen planetoidra. És az egész csak azért, hogy vé-
gignézze, hogyan mészárolnak le pár nagyra nőtt bo-
garat.
A százados felállt, és a társaság felé fordult.
 - Jól van, emberek! A parancsunk szerint maguk
csak azért vannak itt, hogy fedezzék a söprögetőket,
és szükség esetén biztosítsák a visszavonulásukat. -
Megköszörülte a torkát, és furcsán elmosolyodott.
Keskeny, ráncos arca egészen megváltozott tőle. - Ezt
kellene tenniük. Most viszont elmondom, mit fognak
csinálni. Leülnek, hátradőlnek, pihennek és végigné-
zik, hogy Rupp meg Hollister hogyan változtatja folyé-
konnyá a barlangban létező összes idegent.
Wilcox a két söprögetőre mutatott. Rupp és Hollis-
ter mereven állt a háta mögött. Valahogy idegennek
látszottak az ezüstszínű, hűtőblokkokra emlékeztető
páncéljukban. Arcukat eltakarta a vastag, sötétre szí-
nezett plexiburok. Ők a legmenőbb katonai cuccot,
plazmavetőt kaptak. Nehézfegyverek voltak, a karjuk
külső részére csatolva hordták őket, fejenként kettőt.
A szerkezet úgy nézett ki, mint a tradicionális kézi ra-
kétavető, csakhogy ezek felgerjesztett részecskéket
böfögtek elő magukból. Crespi az egyik teszt során
látta, mit művel ez a sugár: állj elé, és biztos elolvadsz
a gyönyörtől...
Kinyílt a járgány hátulja. Arcukba csapott a barlang
nyirkos, nehéz levegője. Jézus! Ezt a rohadt bűzt!
A levegő szinte összesűrűsödött a rothadás meleg sza-
gától. Kész hányinger.
A járgány külső reflektorai éles fényt vetettek a jó tíz
méter távolságban lévő sziklafalakra, amik valahogy túl
csillogóak, túl nyálkásak voltak. Biztos odafentről cso-
rog le valami lé - ez megmagyarázza a nedvességet, ám
a szag forrása még mindig ismeretlen maradt.
Wilcox a két nehézpáncélba bújt emberre nézett.
- Söpörjék tisztára a környéket, fiúk. Azt akarom,
hogy steril legyen ez a barlang!
- Értve, uram - mondta az egyik pasas. A hangja
furcsa kongásként buggyant ki a sisak mögül.
A söprögetők kiléptek a járműből. Crespi előredőlt,
hogy jobban lásson. A két fickó óvatosan mozgott,
vastag talpú bakancsuk nehéz dobbanással csapódott
a barlang padlójához. Minden egyes nesz visszhangot
vert a mozdulatlan sötétségben, de ezen kívül csak a
légzésüket lehetett hallani.
Amikor úgy öt, talán hat méternyire voltak a járgány-
tól, az egyikük (talán Hollister) hirtelen megszólalt:
- Ott vannak!
Csattanás, karistoló hang. Mintha egy karom csi-
kordult volna a kövön. Azután egy mély, torokhangú
sziszegésre hasonlító... valami.
Hárman voltak. Nagyok és feketék. Beugrottak a ref-
lektorok fénykörébe, és beroggyantották a térdüket.
Fejük hosszúkás volt, csattogó állkapcsukról nyálka
csorgott.
Két anyagsugár vágódott a sötétségbe, azután a
plazmavetők csikorgó bömbölése hallatszott. Egy har-
madik és egy negyedik sugár - Rupp is lőtt. A lények
fel sem foghatták mi vágta pofán őket; fekete végtagja-
ik sistergő savesőt szórva robbantak le a padlóra a zu-
hanó, megcsonkított testekről.
A hátuk mögött meggyulladt egy szikla; vegyszer-
szagú füst terjengett.
- Isten anyja, ne hagyj el! - suttogta valaki Crespi
háta mögött.
- Szerintem soha többé nem kell tartanunk az ide-
genektől...
- Ezt nézd, haver!
Crespi képtelen volt levenni szemét a füstölgő szik-
láról, meg a szétdarabolt... izékről, amik a barlang
padlóján hevertek. Teste olyan dermedt volt, mintha a
vérét folyékony nitrogénre cserélték volna. A háta mö-
gött a katonák mormogtak, nevettek - csodálkoztak
és örültek. Crespi azonban valami iszonyatfélét érzett.
Szörnyek. Az istenit! Ők tudósok, mi a szarért küld-
ték ide őket? A csapat tagjainak többsége még nem is
szagolt csatát, és utoljára a vizsgán vette hasznát an-
nak, amit az alapkiképzésen tanult. Tengerészgyalo-
gosok? Oké, tényleg azok, de nem edzett és kiképzett
harcosok! Egyikük sem az.
Anélkül, hogy tudná, mit tesz, felemelte a fegyverét,
és a ravaszra tette egyik jéggé dermedt ujját. Zavaro-
dottan félrefordult, és látta, Wilcox százados vérfa-
gyasztó mosollyal mered a döglött lényekre.
- Ez a fegyver elrontja a vadászat örömét, nem gon-
dolják? - kérdezte. Szemében különös tűz lobogott.
Az istenit... Crespi gyomra görcsbe rándult. Ez nem
jó; ez mindig rosszat jelent. Ezek az idegen dögök
tényleg halálosak...
Hollister és Rupp a járgány mellé vonult, és eltűnt
a bámészok látószögéből. Az olvadó test-salak szisze-
gése hirtelen felerősödött.
Ez nem a salak sziszegése!
A söprögetők hangja majd szétrepesztette a kom-
munikátort. Magabiztosak voltak és izgatottak.
- Hú, ezek mind kíváncsiak ránk?
- Kapd el őket, mielőtt meglépnek!
Egy villanás. Halk puffanások. Nem emberi rikolto-
zás, eszelős és dobhártya-hasogatóan magas sikolto-
zás. Ilyen hangzavart csak több tucat, talán több száz
idegen lény tud csapni!
Sziszegés. Sav a sziklákon. Füst ömlött a járgányba.
Wilcox előreugrott, és az ajtózáró gombra csapott. Mielőtt
az ajtó becsukódhatott volna, Crespi meglátta a barlang
padlóján a jármű felé ömlő, nyúlósan sűrű savhullámot.
Oldalra kapta a fejét, és elcsípte Cady rémült pil-
lantását. A többiek arcára is kiült a félelem. A plazma-
vetők zümmögtek, újra és újra megdörrentek. A füst
sűrűsödött...
- Hollister! - A hang elárulta: Rupp pánikba esett.
- Nem látok! Semmit sem látok!
A járgány hirtelen az oldalára dőlt. Páran felordítot-
tak; Rupp és Hollister is üvöltött.
- Beszivárog az a szar! A gázok bejönnek, túl sűrű,
túl erős! Nem kapok levegőt...!
 A sav! Crespi felugrott, és a jármű elejébe nyomult.
Odakintről iszonyatos rikoltások hallatszottak. A dö-
gök már annyian voltak, hogy visításuk elnémította a
plazmavetők robajait.
- Crespi! - kiáltott Wilcox. - A vészkijáratot!
- Igen, uram!
A csapóajtó kipattant, fentről egy újabb füstáramlat
vágott Crespi arcába. Felemelte a fegyverét, a félkezes
automata sorozatlövő pisztolyt, és kimászott az ör-
vénylő sötétségbe.
- Harcoljanak! - rikoltozta mögötte Wilcox. - Har-
coljanak! Öljék meg a dögöket, tengerészgyalogosok!
Crespi megpördült, az égő sziklák füstködében a két
söprögetőt kereste. Egyikük ott volt, három óránál...
A földön hevert, és fölötte - akár egy rémálomban -
megelevenedett a sötétség. Egy jó három és fél méter
magas, ébenfekete, hihetetlen külsejű lény guggolt az
elesett ember mellett. Hosszú, tarajos farka korbács-
ként csapkodta a levegőt, és a bokáig érő tócsákban
összegyűlt savas vért.
Testek... számtalan lény hullája hevert szétszórva,
széttépve. Leszakított végtagok, szétrobbantott kopo-
nyák mindenütt, de még többen voltak az élők, a nyá-
ladzók, a füstös árnyak közül kirontok...
Körülötte lövések dörrentek: a többiek is kimász-
tak a jármű tetejére, és megtalálták célpontjaikat.
Nem volt nehéz dolguk. Crespi célba vette az elesett
söprögető fölött álló óriásdögöt, és megrántotta fegy-
vere ravaszát, újra meghúzta, és még egyszer...
A füst vakító volt és csípte, perzselte Crespi torkát
és orrát. Hollister vakon a közeledő dögtömegbe lőtt.
Még több sav fröccsent szét a barlangban. Crespi em-
beri sikolyokat hallott a háta mögül. Vércsöppek a le-
vegőben, vörös vér hullott testének fedetlenül hagyott
részére.
A semmiből előszökkent egy idegen, Hollister mögé
állt, és köré fonta hosszú, kitines karjait. A kíméletlen
állkapcsok előrelökődtek, és vörös masszává változ-
tatva a tarkót, a csigolyákat, feltépték Hollister torkát.
- Elkapták Hollistert is!
Wilcox üvöltését alig lehetett hallani az elszabadult
káoszban.
- Mindannyiunkat elkaptak, te marha! Harcoljatok!
Küzdjetek!
Még több rohadék ugrott elő a sötétségből. A savas
zsigermocsáron áttaposva a jármű felé tartottak. Vé-
rük kifröccsent; savcsöppek röppentek a levegőben az
emberek bőrére.
Crespi szédülten kiejtette az üres tárat, és egy telit
dugott a fegyverébe. Megfordult. Az egyik ember ép-
pen akkor zuhant le a jármű tetejéről a savpocsolyák
közé. A fegyverek dörgését halk neszezéssé változtatta
a pokoli üvöltés. Egy másik ember, Chan tizedes is le-
dőlt a barlang savassá vált padlójára.
- Anyám, segíts...!
Crespi lőtt. Oldalra fordult. Tom Olsen vérző gyom-
rára szorította a kezét, arrébb tántorgott, és összero-
gyott. Véres bordáinak hegye sisteregve szétolvadt.
Olsen közlegény... a barátja... halott!
Az idegenek elhulltak, megdöglöttek, de Crespi még
a sötét füstön keresztül is látta, még több mocsok má-
szik át a fekete testek fölött, a jármű felé.
- Könyörteljes Buddha, neee...
- Meghalok! Meghalok!
Crespi hátrafordult. Lövései szétszaggatták a jár-
mű tetejére huppanó dögöt. Hirtelen egy embert látott
meg maga mellett. Nem tudta megállapítani, hogy
férfi vagy nő: a szerencsétlen arca bugyborékolva,
pezsegve vörös masszává változott. Látta, hogy Akely
tizedes folyamatosan tüzel, majd hirtelen elvágódik.
Egy hosszú karom bökődött ki a hasából. A szörny
keresztüldöfte a testét. Tizennégy tengerészgyalogos
érkezett a barlangba, de már csak négyen, talán öten
éltek...
 A idegen herék rikoltozása már elnyomta a fegyve-
rek dörgését.
Crespi felüvöltött, és egy új tárat lökött a pisztolyába.
- Reménytelen! Semmi esélyünk!
- Tüzelj! - kiáltotta Wilcox valahonnan hátulról.
Crespi már őt sem látta.
Égő szemeiből könny patakzott; alig látott valamit.
-Tony?
A neve hallatán megfordult, és...
Meglátta Cady Traskot. A nő leguggolt, és nyugodt
tekintettel nézett fel rá. Vörös haja a vállát verte, a si-
sakja elveszett valahol. Arca sápadtan világlott a füs-
tös félhomályban.
A jobb karja hiányzott. Vállcsonkjából sziszegve,
habosan pumpálódott a vér. Vörös csöppek csorogtak
a szájából is; fájdalmában keresztülharapta az alsó aj-
kát. Csak egy pillanatig nézett Crespire, de ez a má-
sodperc egy örökkévalóságnak tűnt. Azután felnyúlt
érte egy hosszú, kemény kar, és lerántotta őt a testda-
rabok és a sav hullámai közé.
- NE! - Crespi a forgatagba lőtt, és kérte Istent, a lö-
vedékek előbb érjék el a nő testét, mint a szörny fogai...
Hirtelen zsigerszaggató reccsenés hallatszott. A jár-
mű meglódult, és lefelé csúszott.
- Mi történik itt? - ordított Crespi.
Wilcox egy sorozattal megállította a rátámadni ké-
szülő idegent.
- Beszakadt a padló...! Ez...
A mondat végét elnyelte a fülsiketítő robaj. Crespi
fejében egymást kergették a gondolatok. A barlang...
több szintből áll...
- Kapaszkodj, és maradj a járgány tetején!
Crespi elesett. Egyik karját átdugta egy fémpánton,
másik kezével a fegyverét szorította. Azután...
Reccsenés. Megpördült a világ, és a parányi jármű
belezuhant a mélységbe.
 6.

Crespi megfeszítette a testét, lehunyta a szemét,

erejét megfeszítve kapaszkodott a fémpántba, és fel-
készült a becsapódásra. A jármű néhány lehetetlenül
hosszú másodpercen át a fekete semmiben lebegett.
A rikoltozásból tudta, a lények követik őket.
BAMM!
A becsapódáskor kirándult a válla; fejét a jármű
fémborításához csapta, látása még jobban elhomályo-
sult. Nem volt idő finomkodásra: felemelte a karját, és
fogcsikorgatva tűrte a fájdalmat, míg a csont és az
izom visszapattant a helyére.
Az aláhulló kő- és törmelékzápor visszhangozva
csapódott az alsó barlang padlójához. A járműből ap-
ró elektromos villámok törtek elő. A levegő itt tisztább
volt; tőle balra, egy hasadékon át tompa fénysugarak
szivárogtak be a sötétségbe.
A világosságpászmák között megmoccant valami.
Az egyik kőrakás alatt egy félig összezúzott idegen mo-
corgott.
Crespi lecsúszott a behorpadt páncélos járgány te-
tejéről, és célra tartotta fegyverét. Lőtt. A lény bizarr
formájú teste szétrobbant, szilánkokra hasadva fröcs-
csent a mozdulatlanságba.
Egy másik nesz, ez hátulról érkezett. A lövések dö-
reje után puha volt, szinte észrevehetetlen. Crespi sar-
kon pördült, célzott...
Karl Gibbs őrmester kecmergett elő a jármű mögül.
Köhögött, de a kezében tartotta a fegyverét. Kihúzta
magát, és botladozva elindult Crespi felé. A kemény
fickótól máskor idegen volt a félelem, ami most eltor-
zította vonásait. Széles vállát felhúzta, hatalmas izmai
púpként dudorodtak. Gibbs rajongott a tradicionális
testépítésért; pár nappal korábban éppen erről be-
szélgetett Crespivel...
Crespi kirázta fejéből a kósza gondolatokat. Így
nem tud koncentrálni! Ez nem lehet! Ez nem történ-
hetett meg! Ilyen nincs! Az ég szerelmére... a tenge-
részgyalogosokkal nem lehet így elbánni!
Egy hosszú pillanatig a köröttük porzó törmelék-
halmokat vizslatták, a szétszaggatott idegen testek
mozdulatlan, sziszegő savat csorgató csonkjait, meg...
a tengerészgyalogosok, társaik felismerhetetlen és be-
azonosíthatalan maradványait bámulták. Crespi fel-
fedezte Wilcoxot: csak az egyenruhájáról ismerte meg,
mert a feje helyén egy jókora kőtömb sötétlett. Körbe-
fordult, de nem akart látni, nem akarta észrevenni
Cady, Tom meg a többiek holttestét. Úgy érezte, kép-
telen lenne elviselni a látványt.
Valahonnan a sötétségből neszek csaptak le rájuk.
Szerette volna - még soha, semmit sem akart ennyire
ha kiderül, hogy csupán a képzelete játszik vele,
de... a zajok valódiak voltak. A fegyvere kijelzőjére né-
zett. Három lövedék. Három.
Sziszegés. Sziklákon kaparászó karmok.
- Baszd meg! - Gibbs átbukdácsolt Wilcox hullájá-
hoz, és kikapta a fegyvert a százados lassan-lassan
megmerevedő ujjai közül.
Crespi kétségbeesetten nézett körbe, de csak köve-
ket és halottakat látott.
A hasznavehetetlen járgányban megreccsent a kom-
munikátor:
- 103-as páncélos! Vétel!... Mi... a... franc...?
Crespi a jármű behorpadt ajtajához futott, beug-
rott, és megkereste a kommunikátort.
- Vörös jelzés! Támadás ért minket! Vigyenek ki in-
nen! Vörös jelzés!
 - Crespi! - üvöltött a háta mögött Gibbs.
Az őrmester szétnézett, de nem talált fegyvert. Nincs
idő! Visszafutott a jármű végébe. Gibbs éppen akkor
lőtt rá az első dögre. Az elhulló rohadék mögött ott állt
a társa, de a lövedék ezt is savas tűzgomollyá változ-
tatta. Aztán jött a harmadik...
Crespi óvatosan célzott. Nem érzett megkönnyeb-
bülést, amikor az utolsó három lövedéke szétszaggat-
ta a rikoltozó szörnyet. Még több jött, de szerencsére
még távolabb voltak - pár másodperc, míg közel ér-
nek. Talán ezek élete utolsó pillanatai?
A jármű kommunikátorának recsegve kiköpött sza-
vait alig lehetett hallani a közelgő dögfalka visszhang-
zó kaparászásától.
- ...a biztonsági előírásokat... - Sztatikus hörrenés.
- ...nyílt terepre. Vége.
A rohadt életbe! Ha nem jönnek be értük, ezek a
mocskok szétcseszik őket!
- Crespi! Balról gránát!
Crespi megfordult. Gibbs egy hatmásodperces
hőgránátot hajított a barlang falában tátongó rés felé.
Crespi elejtette használhatatlanná vált fegyverét, és
kétrét görnyedve a jármű mögé rohant. Gibbs követte.
Fedezékbe húzódtak.
Iszonyatos sikoltás a hátuk mögött. Gibbs megfor-
dult, és rálőtt a feléjük rohanó fémes feketeségre...
BUMM!
A felrobbanó gránát fülsiketítő robbanása majd-
nem szétvetette a barlangot. A levegőben kődarabok,
porfelhők szálltak. A páncélos jármű megrázkódott,
oldalra dőlt, de aztán visszabillent. Crespi érezte,
egyik füléből és az orrából nedvesség szivárog. Csak
akkor fogta fel a hirtelen beálló csendet, amikor
Gibbs megrángatta a karját.
Átbotladoztak a porrá változtatott sziklák kavargó
felhőin. Gibbs mászni kezdett, és erőlködve maga
után húzta Crespit.
 - Gyere már...! - Halk suttogás. Pedig Gibbs biztos
torkaszakadtából üvöltött.
Ó, Istenem, világosság! Hirtelen reménysugár vil-
lant Crespi ködös agyában. Átmásztak a csipkézett
peremű lyukon, amit a gránát szakított a sziklafalba.
Kijutottak. A lejtő közepén álltak. A számtalan lejtő
egyikének közepén... Crespi lebámult a sötét lyukba.
Fekete árnyak mozdultak utánuk.
Gibbs keményen megtaszította. Mindketten eles-
tek, legurultak a domb meredek oldalán. Egyre mesz-
szebb kerültek a szörnylakta lyuktól. Crespi érezte,
hogy eltörik az egyik bordája, aztán egy másik is. Fel-
kiáltott, de... De itt végre világos volt, és legalább már
nem a barlangban vergődtek.
Megállt. Felnézett. Gibbs karnyújtásnyi távolságban
állt, és a kezét felemelve, előremutatva ráordított:
- Gyerünk! Meg tudjuk csinálni!
Crespi a jelzett irányba nézett. A hajó. A gyönyörű
csapatszállító hajó, ami elviszi őket a francba ebből a
rémálomból...
Futás. Futniuk kell! A hajó nem fog közelebb jönni,
és már csak pár száz méternyire van... El tudják érni!
Felállt, visszafordult, és... feketén csillogó alakokat
látott. A dögök nem féltek a napfénytől, a világosság-
tól, egymás után kiugráltak a sziklába vágott lyukból.
És közeledtek.
Gibbs is észrevette őket. Bicegve futni kezdett.
Crespi lépett párat, aztán összerogyott. Feltápászko-
dott. Irtózatos fájdalom hasogatta a bordáit, a vállát,
az egész testét, de futott, rohant. Menekülni próbált a
hátulról közelítő pokol elől.
Nem nézett vissza, fáradt, égő szemét a hajóra me-
resztette. Gibbs bicegve is gyorsabb volt nála, de
mindketten lassan haladtak. Túl lassan. A talaj fölött
lebegő hajó porörvényeket kavart a levegőben. Rette-
netesen messze volt...
 Crespi füle még mindig zúgott; nem hallotta, in-
kább megérezte, hogy valami a háta mögé ért. Valami,
ami sokkal gyorsabban mozgott, mint ő.
Iszonyatos erejű fájdalomvillám csapott az oldalá-
ba. Egy óriási, fekete karom markolta meg törött bor-
dáit. A szörny hátrapördítette. Crespi üvöltött, de nem
hallotta a saját hangját. Azután...
Felnézett a lényre, ami elkapta.
A gigantikus, nyáladzó állat fején hatalmas, fésűsze-
rű taréjkorona csillogott. Négy karja volt; azon a kettőn,
amivel áldozatát tartotta, kemény, sötét izomszerű
anyag dudorodott. Éles, hegyes karmok... A Crespi
mellébe hasított sebekből ömlött a vér. Oldalra kapta a
fejét, és az óriásdög mögött meglátta a sötétlő nyílást, a
pokoli barlangrendszer másik bejáratát. Biztos ez a ro-
hadék a királynő, villant át az agyán, ahogy a normál
idegeneknél másfélszer magasabb, hangok nélkül szi-
szegő és hörgő szörnyre bámult.
A királynő közelebb húzta magához a férfi testét.
Crespi már a félelmetes fogakon csillogó nyálka gyöngy-
szemeit is látta. A rettenetes állkapcsok szétnyíltak, a
pofa hihetetlenül nagyra tátódott. A torokból lassan,
nagyon lassan előretolódott a második, belső agyar-
sor...
Crespi sikoltozva vonaglott, poros bakancsával a
királynő fejét rugdosta, ám a dög túlságosan erős és
kemény volt. Könnyedén a szájához emelte áldozatát.
Crespi tudta, eddig tartott az élete.
...sajnálom, sajnálom, sajnálom...
A királynő hirtelen megrándult, felsikított. Crespi
meghallotta a fülében zúgó hangköd túlsó oldaláról
érkező dörrenéseket; látta a támadója hátából és ol-
dalából kiszakadó testcafatokat, a savas vér fröccse-
nését. A dög iszonytató keze megremegett, összeszorí-
totta a férfi testét...
...és a földre ejtette. Megfordult, dühösen, fájdalma-
san rikoltott, azután összerogyott, és rángatózva meg-
próbált eltávolodni Crespi közeléből; visszamászni
föld alatti birodalmába. Valami csoda folytán savas vé-
réből csak néhány kis csöpp hullott a férfi mellpáncél-
jára.
Kezek nyúltak felé, megragadták, lefejtették róla és
félrehajították a sistergő mellvértet. Gibbs.
- Minden oké?
Társa vonszolni kezdte az őrmestert, Crespi fulla-
dozva felzokogott. Élt. Mindene fájt, de életben ma-
radt.
- Nem igazán...
Gibbs átvetette a vállán Crespi karját, és minden lé-
pésnél felmordulva továbbvánszorgott.
- Le kell ráznunk őket magunkról, hogy a hajó ki-
nyithassa a zsilipet. Meg fogjuk csinálni, sikerülni fog,
csak kapaszkodj...!
Egy örökkévalóságnak tűnő ideig vergődtek a szik-
lák között. Talpuk alatt vastag porréteg kavargott.
Crespi hallotta a hajó légkompresszorainak egyre erő-
södő hangját, de... ugyanígy hallotta hátuk mögött a
lények mind hangosabb rikoltozását is. Gibbs szünet
nélkül beszélt, bátorító szavakat motyogott. Crespi rá-
döbbent, hogy sokkos állapotban van; a planetoidon
uralkodó sivatagi hőség ellenére a hideg rázta.
Gibbs felröhögött. Crespi felkapta a fejét. Előttük,
úgy öt méter távolságban leereszkedett a hajó feljáró-
hídja. Már majdnem elérték. Ekkor Gibbs eleresztet-
te társát, felhúzta magát a hídra, majd gyorsan le-
nyúlt, hogy segítsen Crespinek.
Az izomember könnyedén felemelte Crespit, és a
derékmagas korlát fölött betolta a külső zsilipkapun.
Crespi reszketett, de sikerült egy mosollyal viszonoz-
nia Gibbs széles vigyorát. Amikor bent volt, lenyújtot-
ta zsibbadó karját, hogy segítsen Gibbsnek.
Szent Isten! Biztonságban voltak. Megúszták, élet-
ben maradtak! Gibbs vigyorgott, Crespi pedig nevetni
kezdett.
 Azután Gibbs vigyora hirtelen még szélesebbé vál-
tozott. Szemei kiguvadtak. Felsikoltott, vastag ujjai
megmerevedtek. Bőr reccsent...
NE!
Egy fekete, vörös és ragacsos, vicsorgó agyarakban
végződő fémrúd lökődött ki Gibbs nyitott száján. Szét-
repesztett koponyája mintha megnyúlt volna, majd
hosszában kettéhasadt. Vörös, sűrű, életmeleg hús és
vér fröccsent Crespire. Gibbs előrenyújtotta egyik ke-
zét - ösztönszerű mozdulat volt, még menekülni akart
-, azután hanyatt dőlt. A háta mögött álló idegen dög
nedves, cuppogó állkapocs-csattogtatással rágta szét
a tarkó maradványait. Gibbs saját vérének és szervei-
nek felhőjében zuhant vissza a feljáró alatt hörgő és
sziszegő, eszelősen őrjöngő fekete herék közé.
Crespi térdre rogyott. A forró szél susogva cirógat-
ta a fülét. Az oldalára dőlt, és sebesülten, a fájdalom-
tól rángatózva összegömbölyödött.
Azután elaludt.
 7.

Church az elsápadó dr. Crespire nézett. Az ezredes

szeme a semmibe meredt, mintha egy réges-régi álmot
látna újra. Egy rémálmot, amennyire az arckifejezésé-
ből meg lehetett állapítani. Érdekes, gondolta a tudós,
talán rokonlelkek vagyunk, de az mindenesetre va-
lószínű, hogy hasonló élményeink vannak. Lehet,
hogy egy kis idegen lény vetődött arra és ijesztett rá
Crespire az egyik bevetése során? Biztos nagy meg-
rázkódtatás volt számára... Church lenézett az alvó
herére, és érezte, hogy a szája sarkában az akaratától
függetlenül megjelenik egy apró mosoly. Időnként a
különböző utak összefutnak, találkoznak.
Pislogott egyet, és ebben a pillanatnyi sötétségvillám-
ban rátörtek az emlékek. Nem az eseményeket idézte
fel, nem hangokat és a szagokat, hanem az érzést. An-
nak érzetét, milyen gyűlölni a húst, a testet; milyen si-
koltva felfogni, amikor a test és a lélek különválik...
Még egy pislantás, és az emlék elillant. Alattuk a
szörny halkan sziszegve aludt a saját sötét valóságában.
Church elmosolyodott; hirtelen, rohamszerűen valami
tiszteletfélét érzett a lény iránt. Megkönnyebbülten felsó-
hajtott. Az idegen fogoly, de ő nem lesz rab többé.
Dr. Crespit megdermesztették az emlékei, ezért
Church udvariasan megköszörülte a torkát, mielőtt
megszólalt.
- Hát nem szeretetreméltó ez a mokány kis dög?
Az ezredes tekintete kitisztult, de arca még mindig
hamuszürke maradt.
- Mi... lesz, ha...? Nem tud kiugrani?
 Church megrázta a fejét.
- Ne aggódjon. A kamra fölött természetesen erőtér-
rácsot helyeztünk el. Egyébként a gödör hét méter
mély, és nincs odalent semmi, amiben meg lehetne ka-
paszkodni. A falak kemény, savközömbösítő ötvözet-
ből készültek.
Crespit ez a jelek szerint nem nyugtatta meg. Egy
pillanatra sem vette le a szemét az idegenről. Church
a kamra falain elhelyezett elektródok egyikére muta-
tott.
- Látja ezeket? Mozgásérzékelőkhöz kapcsoltuk va-
lamennyit. Ha a lény fel akar ugrani, a szerkezet élve
megsüti.
Még vagy egy percig álltak, és némán nézelődtek. Az
idegen lény meg sem moccant. Church végül megfor-
dult és elindult. Amikor rájött, Crespi nem követi, a
fémlépcsőnél megállt.
- Dr. Crespi? Ezredes?
A férfi megrázta magát, majd elhátrált a korláttól,
és csatlakozott Church-höz.
A doktor levezette a lépcsőn. Lementek a laborató-
rium szintjére, és átsétáltak a konzolhoz. Church az
egyik kis monitorhoz emelte a kezét, és néhány gomb
megnyomásával előhívta az állomás alaprajzát.
- Nézze meg ezt. Talán így fogalmat alkothat arról,
milyen nagyszabású műveleten dolgozunk.
Crespi elgondolkodva, a homlokát ráncolva szem-
ügyre vette a térképet.
- Ezek szerint az Innominata nem megújítható for-
rásainak legalább a felét fel akarják használni.
Church mosolygott.
- Pontosabban: az ötnyolcad részét.
Amikor Crespi felnézett, a homlokáról még mindig
nem tűntek el a ráncok, de az arca már visszanyerte
eredeti színét.
- Szóval maguk nem vírusokkal, hanem idegenekkel
kísérleteznek... Tudja, hogy az egészet leállíttathatnám?
 Church előrehajolt, megnyomott néhány billentyűt,
és a bekapcsolódó videokivetítőre mutatott.
- Az ilyen kérdéseket hagyjuk későbbre. Ezt néz-
ze meg!
A monitoron az alvó here látszott. A felvétel egészen
közeli volt, az árnyékolt kamera glóriaszerű fényt
szórt a lény köré. A tudós újra elmosolyodott; a mu-
tatványnak ezt a részét különösen szerette.
Az ujja hegyével megnyomott egy kicsi, sárga gom-
bot. A here felriadt, és rikoltozni kezdett.

Ahogy az iszonyatos üvöltés tompán végigvissz-

hangzott a laboratóriumban, Crespi úgy érezte, szíve
a gyomrába süllyed. Az óriási kivetítőernyőn megjele-
nő lény maga volt a megelevenedett düh. Talpra szök-
kent, és pusztításra készen széttárta karjait. Hosszú
farka korbácsként csapkodott, mély hegeket hasítva a
verem fémfalaiba. Állkapcsáról sűrű nyálka csorgott.
Körbefordult; kínzóját kereste. Church-től egy újabb
kegyetlen áramütést kapott.
- Ezt... meg miért csinálja? - kérdezte Crespi resz-
keteg hangon.
Church komoly tekintettel ránézett, arcán már nyo-
ma sem volt a humornak.
- A fogságban tartott idegeneket időnkét elektro-
mos sokkban kell részesítenünk. Csak ezzel lehet
megakadályozni, hogy állandó, mély álomba merülje-
nek. A karámokban további négy, kifejlett példányt
tartunk. Sajnos a klánjuktól, társaiktól elszigetelten
nem maradnak életben túl sokáig, de nekem minden-
képpen ki kell hoznom belőlük a legtöbbet.
Crespi újra a kivetítőernyőre nézett, és szemügyre
vette a tomboló herét. Oké, a kutatás valóban érdekes
lehet, talán nem is törvénytelen, de... hogyan bírja
majd ki, hogy olyan szörnyeken dolgozzon, amilyenek
lemészárolták a barátait, a szeretőjét, és majdnem
 megölték őt magát is? A támadás után évekig, hónapo-
kig képtelen volt beszélni a történtekről; már az ide-
genek puszta említésére elsápadt és reszketni kezdett.
És mégis...
- Az igazat megvallva, én is szívesen odapörkölnék
egy-két ilyen dögnek. Már csak az élvezet kedvéért is.
Egyszer belebotlottam az egyik fészkükbe.
Church tekintete hűvös maradt, képtelenség lett
volna kiolvasni a szeméből, hogy mire gondol.
- Komolyan?
Az ezredes a kamrában magányosan ácsorgó lény-
re nézett. A dög újra sziszegett, de most már halkab-
ban, mint először, és közben lassan ingatta a fejét.
- Igen. Évekkel ezelőtt... Egy bolygóparányon, Sola-
no holdja közelében. Megtámadták a szakaszomat, és
rajtam kívül mindenkit megöltek. Természetesen tud-
tuk, hogy veszélyesek, de nem sejtettük, hogy... - a
hangja elcsuklott. A megfelelő szót kereste, ám nem
találta. - Fogalmam sem volt róla, hogy ennyire.
Képtelen volt elkapni a tekintetét a dögről. Úgy
érezte, megint visszasüpped az iszonyatos nap emlé-
kei közé, amiket már oly sokszor próbált elfelejteni.
- Emlékszem... Csak arra emlékszem, hogy milyen
volt a testük, a bűzük, hogyan villogott a foguk. Aztán
ott volt Gibbs, aki...
Church-re nézett, és rádöbbent, összefüggéstelenül
beszél, valami olyasmit próbál elmagyarázni, amihez
hasonlót a tudós valószínűleg sohasem élt át.
- Mindegy. Az a lényeg, hogy mindenki meghalt.
Church szemében még mindig nem látszottak meg
az érzelmei.
- Szent ég! Szörnyű lehetett.
Crespi bólintott. Megpróbálta összeszedni magát.
Az a dolog régen történt. Azóta más ember lett. Elker-
gette magától az emlékeket, és az öregre nézett.
- Mintha valahol azt olvastam volna, hogy maga is
túlélt egy ilyen találkozást - mondta bizonytalanul, de
már emlékezett. Igen, valóban olvasott erről, méghoz-
zá Church dossziéjában, mielőtt elhagyta a Földet. Az
esettel kapcsolatban semmi konkrét adatot nem je-
gyeztek fel, kivéve az időpontját: körülbelül negyven
évvel ezelőtt történt.
- A rendszer felállt, uram.
Crespi meglepetten megfordult. Egy szürke overal-
los, fiatal technikus állt előttük.
Church mosolygott.
- Rendben, Hawks. - Crespire mutatott. - Ez itt dr.
Crespi ezredes. Azért érkezett, hogy kiderítse, mi-
lyen... illegális tevékenységet folytatunk.
Hawks tisztelgett, majd bizonytalan arccal Crespire
nézett.
- Örülök, hogy megismerhetem, uram. Illegális te-
vékenység? Nem értem.
Church egy másik kivetítőernyőhöz lépett.
- Semmi baj, Hawks - szólt hátra a válla fölött. - Az
ezredes sem érti egészen. Jöjjön közelebb, dr. Crespi!
Az ezredes türelmetlen mozdulattal viszonozta a
technikus tisztelgését, majd Church mellé állt. Nem
azért jött ide, hogy rémtörténeteket meséljen. Az élő
idegen látványa által okozott sokk kezdett elmúlni;
ideje volt, hogy végre nyílt választ kapjon néhány
kérdésre.
Tényleg ez a helyzet, doktor? Vagy csak nem aka-
rod, hogy újra rád törjenek az emlékeid?
Crespi idegesen rárivallt saját kétkedő elméjére.
Pofa be!
A kivetítőernyő nagyobb volt, mint az első. Ez egy
másik szögből mutatta be a vermet. Crespi homlok-
ráncolva figyelte, hogy az egyik fal félrecsúszik, és az
ajtó mögött megjelenik egy folyosó. Úgy vélte, a járat
abba a labirintusba vezet, aminek vonalait Church
térképvázlatán látta.
A tudós lassan beszélt, úgy ejtette ki a szavakat,
mintha valami gyereknek magyarázna:
 - Ez az ajtó a labirintusra nyílik. Ha a lény átlép raj-
ta, kénytelen lesz meghozni néhány döntést. Lássuk,
dr. Crespi, ön képes-e kitalálni, hogyan fog viselkedni
a kísérleti alany!
Az ezredes komoran szólásra nyitotta a száját, de
aztán meggondolta magát. A kép váltott - a kamera
most hátulról mutatta a dögöt, amint óvatos léptek-
kel elindult a folyosón. A járat egyik falához egy kis
asztalt csavaroztak. A tetején egy valódi, élő, gyógy-
szerekkel elkábított disznó hevert. A disznó mellett
pedig...
Crespi rémülten felkiáltott:
- Az ott egy ember!
A pasas páncélt viselt, fegyvere is volt, de... Jézus,
mi a francot művel ez a Church?
A tudós nyugodtan bólintott.
- Igen. Az idegeneknek nincs szemük, ezért nem le-
het becsapni őket a hologramokkal. De ne féljen, min-
den szükséges óvintézkedést megtettünk. Ha az ide-
gen lény támadni készül, az automatikus szenzorok
aktiválják az elektródokat. Tudnia kell, Crespi, hogy
ez a here éhezik. Valószínűleg hallott már róla, hogy a
fajtája nagyon szereti a disznóhúst. Nos, mit gondol,
vajon mit fog csinálni?
Church magabiztosan, nyugodtan beszélt. Nyilván
nem gyilkoltathatta le egymás után az önként jelentke-
zőket; a kísérletnek biztonságosnak kellett lennie.
Crespi ennek ellenére azon törte a fejét, mi a francot
ígérhettek annak a páncélos fickónak, hogy vállalko-
zott erre a munkára.
Nyelt egyet, és megpróbálta tiszta fejjel végiggondol-
ni a választ.
- Nos... Abban biztos vagyok, hogy nem fog vissza-
vonulni, de... - Éhezik! Ez a dög éhes! - Szerintem
megtámadja a disznót, megeszi, azután pedig ráront
az emberre.

A here sziszegve közelebb húzódott az asztalhoz.

 - Rossz válasz, Crespi! - suttogta Church. - Ön
téved.
Az idegen felrikoltott, és kinyújtott karral, előrefe-
szített karmokkal a páncélos fickóra vetődött. Crespi
látta a szerencsétlen flótás arcára kiülő rémült döbbe-
netet. A pasas felemelte a fegyverét, de túl lassú volt a
mozdulat...
Villámfény. A here felsikoltott, de most fájdalmas és
csalódott volt a hangja. A padlóra roskadt, kábultan
összegömbölyödött. Fekete, csontvázszerű testéből
gőz- és füstcsíkok emelkedtek fel. A fegyveres pasas
biztosan megijedt, el is sápadt, de ezen kívül semmi
baja sem lett. Hátrálva a pár méterrel távolabb lévő aj-
tóhoz húzódott, és kiugrott a folyosóról.
Church úgy folytatta a magyarázatot, mintha sem-
mi különösebben érdekes nem történt volna.
- Ahogy látta, a lény szinte alig tétovázott. Nem hagy
ki egyetlen iehetőséget sem, ha rátámadhat valamelyik
ellenségére. Inkább éhen döglik, de harcol.
Crespi bólintott, és megpróbálta lecsillapítani esze-
lősen dobogó szívét.
Church a kivetítőernyőn látszó, mozdulatlan herére
bökött.
- Véleményem szerint ezek a lények nem tekintik
magukat egyénnek. Ők a fajtájukért harcolnak, nem
önmagukért. Megfélemlítéssel, zsarolással, vesztege-
téssel nem lehet rábírni őket arra, hogy ne támadja-
nak. Szerintük a veszély fajtájuk minden tagjának
gondot okozhat... Ellenkezik a legalapvetőbb ösztöne-
ik parancsával, hogy épen hagyjanak egy lehetséges
veszélyforrást. Fájdalom, fáradtság, túlerő - semmi
sem képes megfékezni erőszakosságukat.
Church a kivetítőernyőre bólintott. A here lassan
feltápászkodott, és rásziszegett az ellenségre, ami idő-
közben eltűnt a közeléből.
A tudós bágyadtan elmosolyodott.
 - Ahogy látja, felállt, és újra harcra kész. Egy per-
cen belül újra döntenie kell.
Az idegen közelebb húzódott a disznóhoz. A kame-
rák most felülnézeti képet közvetítettek. Crespi látta,
hogy a disznó egyik lábát az asztalhoz láncolták. Az
iménti támadás zaja valahogy magához térítette a sze-
rencséden állatot; álmosan röfögve bámult a közeledő
lényre.
Az élelemként felkínált állattól balra egy kis mellék-
járat nyílt a folyosóról. Az idegen a kijárat és a disznó
között állt, farka a padlót csapkodta.
Church egy gomb megérintésével kinagyította a képet.
- Ezúttal az élelem, és a valószínű szabadság között
kell választania. Ez az oldalfolyosó egy raktárhelyiség-
be vezet. Az idegen érzi, hogy a folyosón nincs több
ember, tehát tudja, hogy ha szökni akar, erre megte-
heti.
Crespi felvonta a szemöldökét. A here éhes, tehát
élelmet akar, de közben ott a szabadulás lehetősége...
Vajon melyiket választja?
A lény az oldalfolyosó felé fordult. A disznó röfö-
gött. Crespi izmai ellazultak; eddig nem is vette észre,
hogy minden tagját görcsösen megfeszíti.
A here megpördült, felrikoltott, és letépte a visító
disznót a láncról. A rémült állat halálsikolya megtöl-
tötte a laboratóriumot. A hatalmas, fekete karmok
szétszaggatták a bőrét. Sűrű vér fröccsent a falakra.
Az idegen előretolta a fejét. Eltátott pofájából kilö-
kődtek a belső állkapcsok, és belemélyedtek a vonagló
állat testébe. A disznó hirtelen rángó, gőzölgő hús-
masszává változott. Vére vörösre festette a diadalma-
san üvöltöző herét.
Az elektródok most nem aktiválódtak. Crespi elfor-
dult; képtelen volt végignézni a szörny zabálását.
Ahogy oldalra nézett, látta, hogy Church élvezettel a
kivetítőernyőre mereszti a szemét.
És mosolyog...
 8.

McGuinness végre-valahára hátradőlhetett, és el-

fordulhatott a szállásául kijelölt helyiség komputeré-
től. Pihenni akart. Több mint egy órán keresztül vaca-
kolt az állomás hálózatával, de a mindenki számára
hozzáférhető anyagok között nem találta meg azt,
amire kíváncsi volt. Az igazat megvallva nem is igazán
tudta, mit keres. A neveket és a számokat csak meg-
határozott kódokkal lehetett kiolvasni. Persze, ha elég
időt szán a dologra, valószínűleg fel tudja törni az
adattömbök védelmét - csak ehhez előbb azt kellett
volna meghatározni, hogy hol és mit keres.
Felsóhajtott, és az üres monitorra nézett. Elég ósdi
típus. Még a kiképzés során is jobb gépeket használ-
tak, annak pedig már...
Tizenöt éve lett volna? Szentséges Isten! Ha valaki
akkor azt mondja neki, hogy tizenöt év elteltével egy
ilyen állomáson lesz, hát biztos, hogy a szemébe ne-
vet. Vagy elsírja magát. Harmadosztályú rendszertech-
nikus. Ha a civil életben dolgozna, mondjuk progra-
mokat írna, százötven kreditet kereshetne óránként.
De nem, ő még mindig a Seregben van, és most egy
ilyen isten háta mögötti állomásra kellett jönnie, hogy
titkok után szaglásszon.
Elgondolkodva harapdálni kezdte az ajkát. Nem
volt kém; el sem kellett volna jönnie ide. Már hat hó-
napja leszerelhetett volna. Szabad lenne.
De ha én nem csinálom meg, akkor ki?
Hát ez az! Senki sem tenné meg. Ő is élhetné a sa-
ját életét, de... Talán ő az egyetlen ember, aki ki tudja
deríteni az igazságot, aki rájöhet, mi a franc folyik itt.
Leszerelhetett volna, de akkor minden egyes nap új
fájdalmat hozna, mert sohasem felejtené el, hogy elad-
ta az emlékeit...
Megrázta a fejét. Nem akart arra gondolni. Idejött,
és most ki kell derítenie, mit rejteget dr. Church. Eb-
ből a dologból ki kell hagynia a személyes érzéseit. Le-
het, hogy Church vagy Thaves rá fog cseszni. Az is el-
képzelhető, hogy kiderül, csak valami egészen szimp-
la dologról, mondjuk egy kiszivárogtatott információ-
ról, esetleg csempészett vegyszerekről szól a mese.
Mindegy, neki készenlétben kell állnia. Ért annyira a
komputerkalózkodáshoz meg a programozáshoz,
hogy végül úgyis kiderít valamit.
Egyelőre várnia kell. A türelem sohasem volt jel-
lemző rá, de valami bizonyítékot kell szereznie, mie-
lőtt Crespi elé áll a történettel. Persze amíg valami kü-
lönleges dolog nem történik, azt sem tudhatja, hol
kezdjen hozzá a munkához.
Újra felsóhajtott. Felállt. Az eligazításig még egy óra
volt hátra. Akkor majd megtudhatja, hol és milyen
munkát kell végeznie. Addig is, talán az lenne a leg-
jobb, ha bekukkantana a társalgóba, és feltenne pár
kérdést.
A komputer felbúgott, a monitoron megjelent né-
hány adatsor. McGuinness homlokráncolva előredőlt.
VALAMENNYI TECHNIKUS HALADÉKTALANUL JELENTKEZZEN
A POSZTJÁN. / 07-ES OSZTÁLYÚ BIZTONSÁGI LÉK A K4-NÉL
A gyomra összeszorult. Gyakorlatilag még semmi-
hez sem volt megfelelő engedélye, semmire sem hatal-
mazták fel, de ha már egyszer éppen a monitor előtt
ücsörgött, és véletlenül meglátta a riasztást...
Felkapta az ideiglenes személyazonosítóját, és az
ajtóhoz ugrott. Lehet, hogy túl sokat remél, és túl ha-
mar, de talán megtalálta a kulcsot; talán bekövetke-
zett az az esemény, ami esetleg lebuktathatja Paul
Church-öt.
 Church hagyta, hogy a here zabáljon, és csak akkor
bocsátotta rá az elektromos sokkot, amikor már a
disznó felét felfalta. Szerette figyelni, ahogy a dögök
esznek; olyan élvezettel vetették rá magukat a prédá-
jukra, hogy öröm volt nézni.
Két felfegyverzett technikus rohant be a folyosóra.
Összeszedték a disznó véres maradványait, és közben
egyetlen pillanatra sem vették le a szemüket a földön
heverő, elkábított idegenről.
- Nem ehet túl sokat - magyarázta Church. - Ha eb-
ben a legyengült állapotban telezabálja magát, félő,
hogy belehal.
Crespi érdeklődve figyelt, de állkapcsát olyan mere-
ven tartotta, mint a makacskodó kisfiúk.
Nem baj, gondolta a tudós. Hamarosan megválto-
zik a véleménye.
- Bizonyára észrevette, hogy a lény nem egyszerűen
megölte a disznót, hanem gyakorlatilag belehatolt.
A rémült áldozatok a jelek szerint magukhoz vonzzák
az idegeneket, és arra ösztönzik őket, hogy különlege-
sen mocskos módon végezzenek velük. Nagyon élve-
zik az ilyen mészárlást.
Crespi nyelt egyet, és bólintott. Látszott rajta, ké-
nyelmetlenül érzi magát. Kár. A jelek szerint érzelmi
állapota visszatartotta attól, hogy a tudomány szem-
üvegén át vizsgálja a történteket. Church már évtize-
dekkel korábban megbirkózott ezzel a problémával.
Nem volt könnyű, de egy valódi tudósnak minden kö-
rülmények között meg kell találnia az igazsághoz ve-
zető utat. Nem baj. Crespi legalább figyelt, és kezdet-
nek ez sem volt rossz.
Két másik technikus jelent meg a labirintusban.
Óvatosan várták, hogy az idegen megmoccanjon. Egyi-
kük egy automata puskát tartott a kezében, a másik
fegyvertelen volt.
A here halkan felszisszent, talpra állt és előre-hát-
ra ingatta hosszúkás fejét.
 Church újra megpróbálta bevonni Crespit a játékba.
- Nos, mit gondol: melyiket fogja megtámadni?
Az ezredes habozott. Megköszörülte a torkát.
- Ööö... A fegyveres férfit?
Alig hogy kiejtette az utolsó szót, a here gyorsan és
szinte nesztelenül a fegyveres technikusra vetette ma-
gát. A félelem szinte komikus maszkká változtatta a
férfi arcát. A szenzorok aktiválódtak, a rohamozó
lényt a padlóra döntötte az áramütés.
Church elégedettnek látszott.
- Helyes volt a tippje, doktor! Az idegenek mindig a
legnagyobb veszélyt jelentő ellenséget támadják meg.
Több tucat lénnyel százszámra végeztünk már hasonló
kísérleteket, és ez a szabály minden esetben érvényesült.
Crespi bosszúsan nézett a tudósra.
- Több száz kísérlet? Több tucat... Ez a kijelentés
felér egy vallomással, Church!
Church felsóhajtott, és üres tekintettel az ezredesre
nézett. Hát vak ez az ember? Nem látja, mi történik?
Ez a kísérletsorozat olyan jelentőségű, hogy a valódi
tudósok ölni tudnának azért, hogy részt vehessenek
benne! Ez a fickó meg el akarja játszani a rendíthetet-
len ólomkatonát, pusztán azért, mert pár paranoid
nagykutya ezt parancsolta neki. Ennyire nem lehet
közömbös! Ez már több mint bosszantó.
Crespi egy hosszú percig farkasszemet nézett a tu-
dóssal, majd félrefordult.
- Rendben van, ezt egyelőre felejtsük el. Maga felis-
merte az idegenek viselkedésének néhány jellemzőjét.
Ezt értem. De miért ismétli meg újra és újra a kísér-
leteket?
Na végre!
- Ez nem egyszerű ismétlés. Valahányszor felállít-
juk a labirintust, mindig elhelyezünk benne egy új-
donságot. Egy olyan adatgyűjtő rendszert próbálok ki-
dolgozni, ami új alapokra helyezi a szokványos
bioanalízist.
 Church a kivetítőernyőre nézett. A két technikus,
Copper és Wagner közben kilépett az idegen folyosójá-
ra. A lény újra megmozdult.
- Most valami egészen érdekeset fog látni - mondta
a tudós halkan. - Ezeknél az embereknél nincs fegy-
ver, de az egyikük tele van F I. T. R.-rel, egy telepatin-
nal, ami felfokozza a sebezhetetlenség érzetét, és a
mentális erőt.
Copper tényleg úgy nézett ki, mintha készen állna
rá, hogy felfal egy idegent. A fejét felszegve, egyenes
háttal állt, és úgy vicsorgott, mintha már alig várná,
hogy a dög rátámadjon.
- A másik ember nem kapott serkentőt. Ahogy ön
is láthatja: a félelem félig elvette az eszét. Figyeljen!
A here talpra állt, és elindult a két technikus felé.
Meg sem állt, lendületből Wagnerre vetette magát. A fér-
fi felsikoltott, és védekezőn maga elé kapta a kezét.
A szenzor ezúttal nem aktiválódott.

Crespi látta, hogy a here lendületet vesz, ugrik, és...

Ó, a rohadt életbe!
...hol a francban van az elektromos sokk? A dög
már majdnem elérte a halálra rémült technikust, már
felkészült rá, hogy cafatokra tépi.
A bedrogozott fickó előrelépett, és úgy bámult a für-
gén mozgó herére, mintha a tekintetével akarná fel-
nyársalni. A sivító idegen előrenyújtotta karmos man-
csát...
És megállt. Mozdulatlanná dermedt.
A kivetítőernyőn csak ekkor villant meg az elektro-
mos villám. A here a padlóra roskadt.
Church olyan izgatott lett, hogy szökdécselni kezdett.
- Látta? Látta ezt?
Coppert és Wagnert két másik technikus kivezette a
folyosóról. Crespi elfordult. A fickó, akit az idegen kis
híján megölt, eszelősen rángatózott.
 - Nem tudom, mi volt ez az egész... A lény támadást
indított, azután mintha meggondolta volna magát.
- Nem egészen. Először a rémült emberre vetette
magát. Ami megállította, az nem más, mint a bedrogo-
zott technikus akaratereje. - Church hátratett kézzel
járkálni kezdett. - Az idegenek telepatikus úton kom-
munikálnak egymással. Megérzik a tőlük különböző
élőlények félelmét. Az elméletem szerint fizikailag „lát-
ják" az ember elméjét, de nem értik meg azt.
Crespi megvonta a vállát.
- Igen, ez érdekesen hangzik, de...
- De? Miféle „de"? Éppen az imént láthatta, hogy
egy rohamozó idegen lény megtorpan. Hallott már
ilyesmiről? Az F. I. T. R. hatása alatt álló férfi azt akar-
ta, hogy a here álljon meg. És a here megállt!
Church megtorpant az ezredes előtt. Crespi hirtelen
észrevett valamit, ami eddig nem tűnt fel neki. A tudós
szemében furcsa fény lobogott, tekintete szinte sugár-
zott az intelligenciától és a lelkesedéstől. A zsenialitás
lángja...
Vagy az őrületé.
- Dr. Crespi! Ez és az előző kísérletek megmutat-
ják, hogy egy felpörgetett emberi elme képes hatást
gyakorolni egy legyengített idegen lényre!
Church elhallgatott, talán azt akarta, hogy szavai el-
érjék a kívánt hatást. Crespi képtelen volt olyan ob-
jektíven nézni a dolgot, mint akarta. Szentséges ég,
hát lehetséges volna?
- Ha igazat mond - kezdte, aztán tétován elhallga-
tott. - Ennek a felfedezésnek a hordereje...
Church elvigyorodott.
- Ha igaz az állításom, be fogom bizonyítani. A ku-
tatás még kezdeti stádiumban van. Gondolja végig!
Szintetikus elmehullámok! Az idegenek egyetlen
gomb megnyomása után zsinóron rángatott bábokká
válnak! A bolyok állatkertekké változnak, ahol bárki
megsimogathatja az idegeneket!
 A vigyor elhalványult; Church újra kifejezéstelen te-
kintettel meredt Crespire.
- Ugye, ez az egész egy kissé ezoterikusnak tűnik a
hagyományos kutatási programokhoz képest? Kocká-
zatos, bonyolult, bizonytalan... és talán egy kissé im-
morális. Az eredményeket káros célokra is fel lehet
használni. Számítani kell az ellenvéleményekre, a hi-
vatalos szervek ellenzésére... - Church ártatlan tekin-
tettel félrekapta a fejét. - ... és persze arra, hogy kü-
lönböző nyomozók, felderítők fognak érkezni, akik
mind arra lesznek kíváncsiak, mit művelünk itt. Hát
megmutatjuk nekik!
Crespi elkomorult.
- Nos, ezredes - kérdezte Church -, mit gondol, be-
táplálhatjuk az adatait a bioletapogatóba?
Crespi bizonytalanul a tudósra meredt. Félreérthe-
tetlen ajánlatot kapott; az öreg felkérte, hogy csatla-
kozzon a kutatáshoz. De... Az idegen lény látványa is
elég volt a számára, most pedig arra szólították fel,
hogy részt vegyen ebben az egészben. Vajon képes len-
ne rá?
Lelki szemei előtt hirtelen Cady Trask gyönyörű,
hamuszürkévé vált arca jelent meg. Újra látta, ahogy a
szörnyek obszcén fészkében a nő megcsonkítva lezu-
han a sötétségbe. Mindörökre. Érezte az olvadó szik-
lák bűzét; füst csípte a szemét. Egyetlen másodperc
alatt újra átélte a gyógyulás heteit, a medikai gépben
töltött időt; az éveken keresztül megismétlődő rémál-
mokat, a reménytelen önmarcangolást, aminek végén
rá kellett jönnie, hogy semmivel sem tehetett többet
annál, amit megtett...
Vajon képes lenne rá?
Hogyan utasíthatna vissza egy ilyen lehetőséget?
Ez valami hatalmas dolog volt, olyasmi, ami valódi
áttörést jelenthetett. Church különös pasas, de a ter-
vezet eredeti, izgalmas, és talán... halálos az idegen
dögök számára. Mi lenne, ha Pickman admirálisnak
 csak valami ködösen megfogalmazott jelentést külde-
ne, és nem árulná el, hogy az idegenekkel kísérletez-
nek? Nem kellene hazudnia, leírhatná, hogy Church
valamilyen telepátiával kapcsolatos elméleten dolgo-
zik, és...
De milyen veszélyeket vállalna, ha csatlakozna? Va-
jon Church milyen messzire akar elmenni ezzel az
egésszel?
Döntött. Még egy kérdés. Ha erre megfelelő választ
kap, élni fog a felkínált lehetőséggel.
- Hány ember halt meg a kísérletek során?
Church mosolygott, szemében még nem hunyt ki a
furcsa fény.
- Attól függ, kitől kérdi.
Bosszantó humor...
- Magától.
Church az ezredes szemébe nézett.
- Egy sem - mondta habozás nélkül.
Crespi egy hosszú pillanatig a tudós arcát, mély
ráncait fürkészte, azután lassan bólintott.
- Nagy örömömre szolgálna, dr. Church, ha önnel
dolgozhatnék.
A doktor szélesen elvigyorodott. Ő is bólintott.
- Helyes.
Egy fiatal nő futott hozzájuk. Bakancsának sarka
élesen kopogott a padlón. Arca riadt volt, homlokára
ráncokat rajzolt az aggodalom.
- Bocsásson meg, dr. Church... A K4-ben tartott
példányt is használta a kísérlet során? - kérdezte bi-
zonytalan, reszkető hangon.
- Hogy használtam-e? - kérdezett vissza Church. -
Nem.
A nő az ajkába harapott.
- Valami baj történt, uram. - Mély lélegzetet vett.
Nyelt egyet. - A négyes karám ajtaja nyitva van, és az
idegen lény... eltűnt!
 9.

- Biztos ebben? - kérdezte Church.

A nő bólintott.
- Igen, éppen most néztem meg...
Church nem várta meg a mondat végét. Ellépett
Crespi mellől, és parancsokat kiáltott. Crespi követte.
Zavarodott volt, mint egész nap. Lehetetlen, hogy egy
dög kijátssza a biztonsági berendezéseket, és kiszök-
jön ezekből a vermekből!
Persze ha valaki kieresztette...
A gondolattól végigfutott a hátán a hideg.
- ...a riadót. Azonnal! Williams, biztosítsa a szintet,
és menjen a nyomkövetőkhöz. Briggs, értesítse
Thaves admirálist, és... - Church gyorsan körbepil-
lantott. - Webster! Tartson létszámellenőrzést.
A katonák, a technikusok kórusban elkiáltott „igen,
uram"-ja után Church az emelvényen átvágva az őrzött
bejárathoz sietett. Crespi utánafutott. Az idős tudós
parancsokat vakkantott az őrszemeknek.
- Biztosítsák ezt az ajtót. Hívjanak erősítést, és fe-
dezzék a laboratórium környékét!
- Igen, uram!
Church már szinte rohant. Crespi követte a labirin-
tusszerűen kanyargó folyosókon. Úgy tippelt, a megfi-
gyelőközpont felé tartanak. Félt; minden forduló után
attól tartott, hogy a következő sarkon egy magas, feke-
te, vérszomjas dög karmos végtagjai közé futnak.
Kirázta a fejéből a gondolatot, és felgyorsította a
lépteit. Ilyen elcseszett nap még a mesében sincs. Min-
den átkozottul gyorsan történt, és túl tömény volt az
egész. Az idegen látványára felidéződő emlékek, maga
a dög, a bizarr fordulat, hogy most már itt akart dol-
gozni...
De a kutatás egy dolog, és valami egészen más
eleven gyilkológépekre vadászni! Ez utóbbihoz vala-
hogy nem volt kedve.
Church megpróbálta megmagyarázni a helyzetet.
- ... lehetetlen, de mi erre az eshetőségre is felké-
szültünk. Az idegenek mindegyikén elhelyeztünk egy
jeladót, tehát csak idő kérdése, és...
Befordultak egy sarkon, és beléptek egy helyiségbe.
Church elhallgatott. A falakra kis monitorokat füg-
gesztettek; az aggodalmas arcú technikusok a képer-
nyőket vizslatták. Crespi felfedezte Sharon McGuin-
nesst.
A nő az egyik technikus mögött állt, és úgy szorította
a szék háttámláját, hogy az ujjai teljesen elfehéredtek.
Amikor a két férfi belépett, idegesen felkapta a fejét.
- Helyzetjelentést! - ordított Church.
- Dr. Church! - bömbölt egy hang a kommunikáci-
ós rendszer egyik hangszórójából. - Mindenki beje-
lentkezett, kivéve Mortenson hadnagyot!
Church az egyik monitor elé állt.
- Kamerákat Mortensonra! Megtalálom az idegent.
Crespi végigsimított a haján, és tehetetlenül körbe-
nézett. A várakozáson kívül semmit sem tehetett.
McGuinness is tétován toporgott. Crespi ránézett, egy
pillanatig a szemébe meredt, majd mindketten újra a
monitorok felé fordultak.
- Mi a helyzet? - dörrent a vörös arccal berontó
Thaves admirális hangja.
Church felemelte a kezét, csendre intette az öreg
katonát - ezzel akaratlanul megerősítette Crespi gya-
núját. Az állomáson nem számítottak a rendfokoza-
tok. Itt Church volt az úr.
A tudós a képernyőn megjelenő térképvázlaton vö-
röslő pontokra mutatott.
 - Ezek a karámba zárt idegenek... - Lenézett az
egyik felvillanó monitorra. - És ott van Mortenson. Mi
az ördögöt művel?
Crespi átlesett Church válla fölött. Egy vékony, kö-
zépkorú férfit látott, aki egy halom védőszkafander
mellett térdelt. Ahogy létrejött a hangkapcsolat, tisz-
tán hallani lehetett, hogy a pasas dudorászik.
Church újra a felső képernyőre meredt, és halkan
mormogni kezdett:
- No lássuk csak, hová szökött el a pici kutyuli, ho-
vá, hová... Ott van! Kimerevíteni! - Egy vörös pöttyre
mutatott. - A fertődenítő kamrában!
Mortenson közvetlen közelében.
- Rászóljak Mortensonra, uram? - kérdezte a
Church bal oldalán ülő technikus.
A tudós megrázta a fejét.
- Majd én. Az idegen alig húszlépésnyire van tőle.
Ha Mortenson bepánikol, egy szempillantás alatt vége
lesz. - Kinyújtotta a kezét, és megnyomott egy gombot.
- Mortenson, itt Church ezredes!
A férfi reakciója mókás volt - de nem ebben a helyzet-
ben. Talpra ugrott, riadtan körbenézett; szinte sokkolta
a semmiből rádörrenő hang. Elejtette a szerszámait.
- Ööö... Igen, uram? Parancsára, ezredes úr! - Ma-
gához tért, és a legközelebbi kamerába nézett.
Church nyugodt, határozott hangon beszélt.
- Szeretném, ha most azonnal átmenne az SJ-12-es
szektor kompresszortermébe.
Mortenson értetlenül bámult.
- Most azonnal, uram?
- Igen. Késlekedés nélkül. Hat másodpercen belül
legyen ott!
- Mi a szarér' baszakodott ez a marha azokkal a
szkafanderekkel? - mormolta a Crespi mögött álló
Thaves admirális.
A monitoron váltott a kép - a kamerák követték
Mortenson mozgását. A vékony arcú férfi végigfutott
egy félhomályos folyosón. Az állomás egyik alsó szint-
jén volt; ezeket a helyiségeket főként raktárnak és ja-
vítóműhelynek használták.
Mortenson rohant, de nem látszott rémültnek.
Crespi dobogó szívvel figyelte minden lépését. Szent
Isten, ha a fickónak fogalma lenne róla, hogy...
Mortenson belépett a kompresszorterembe, és az
ajtó mögött, szemmagasságban elhelyezett kamerába
nézett.
- Megérkeztem, uram. Hall engem?
Church mereven elmosolyodott.
- Jól van, Mortenson. Most csukja be az ajtót maga
mögött. Zárja be.
Mortenson eltűnt, de egy pillanattal később már új-
ra a kamerát bámulta. A hangokból ítélve az ajtó be-
záródott.
Crespi érezte, hogy ritkulni kezd a megfigyelőte-
remben összesűrűsödött feszültség. Mélyen beszívta a
levegőt; csak most döbbent rá, hogy eddig visszafoj-
totta a lélegzetét.
- Megvan, uram. További parancsok?
Church hátradöntötte a fejét.
- Rendben. Köszönöm. Ezt megúszta.
Mortenson értetlen arcot vágott.
- Mi a gond, uram?
Az admirális előrefurakodott, és a monitoron látszó
alakra ordított.
- Itt Thaves admirális! Mi a francot csinált azokkal
a szkafanderekkel?
Mortenson hátrahőkölt.
- Ki akartam cserélni a szűrőiket, uram.
- Ki hatalmazta fel erre?
- A komputeren keresztül kaptam a parancsot, uram.
Crespi elfordult. Szinte szégyellte magát, hogy
Thaves ebben a krízishelyzetben is ilyen ostobaságok-
kal foglalkozik. Tekintete a felső monitorra tévedt.
Majdnem felordított a rémülettől.
 Mielőtt megszólalhatott volna, már mindenki lát-
hatta a lényt. A dög a mit sem sejtő Mortenson mögött
jelent meg.
- Szent Isten! - suttogta Crespi.
A szökött here fejjel lefelé lógott, valószínűleg va-
lamelyik mennyezeti csőbe akasztotta a lábát. Elő-
ször fényes, hosszúkás feje jelent meg a nyállepte fo-
gakkal, azután a vékony, póklábszerű karok nyúltak
előre...
Először Church rikoltott fel, aztán a többiek is.
- Mortenson! Tűnés onnan!
A férfi még mindig nem értette, mi a helyzet. Bocsá-
natkérően felemelte a kezét, és a kamerába nézett.
- De uram, hiszen éppen most...
Nem fejezte be a mondatot. Nem tudta befejezni.
A pengeéles karmok a torka köré fonódtak, a kar fel-
emelte, de olyan könnyedén, ahogy egy ember a ma-
gasba lendít egy tollpárnát.
Mortenson fuldokolva felkiáltott. Még mindig nem
tudta, mi történik vele; nem sejtette, mi húzza köze-
lebb, egyre közelebb a kilökődő állkapcsokhoz...
Sikolya hirtelen elnémult. Az idegen lény belső,
rúdszerű állkapcsa előrelövődött és átfúrta a férfi ko-
ponyáját. Mintha csak egy nedves papírlapot döfött
volna keresztül.
A kép elvörösödött; vér fröccsent a kamera lencsé-
jére. Már csak a vörösség látszott, és valami halvány
mozgás a karmazsinszínű függöny mögött. Undorító
cuppanások. A szétroppanó porcok nedves reccsené-
se robajnak hatott a döbbent némaságba burkolózó
helyiségben.
Church kinyújtotta a kezét, és kikapcsolta a han-
got. Elfordult a monitortól.
- Hawkins, vegye maga mellé Stockdale-t. Öltözze-
nek be, és likvidálják a célpontot.
- Egyáltalán: mi az istent művelt odalent az a pa-
sas? - Thaves hangja dühös volt, de az arca holtsá-
 padt. - Lószart kapott ez a komputeren keresztül,
nem parancsot!
Church ránézett.
- Uram, tisztelettel közlöm: az, hogy Mortenson mit
csinált odalent, a jelen helyzetben másodlagos jelentő-
ségű.
Crespi a legszívesebben őrjöngött volna. Church
hangja nyugodt volt, idegességnek a legapróbb nyomát
sem lehetett felfedezni benne. Thaves az ajtó felé fordult,
de hogy megőrizze a tekintélyét, még visszaszólt:
- Church, nyolc-nulla-nullakor a kezemben akarom
tartani a minden részletre kiterjedő jelentését!
- Értettem, uram - válaszolt Church halkan. A mo-
nitorra nézett, és egy percig kifejezéstelen tekintettel
bámulta a vörösség mögötti mozgást. Végül felsóhaj-
tott, és az egyik technikusra mutatott. - Blackman,
maga és...
McGuinness a technikus mögött állt. Church ráné-
zett.
- Maga meg ki a csoda?
- Sharon McGuinness, uram. Technikus.
Church a nőre meresztette a szemét. Tekintetében
különös fény lobbant; mintha felismerte volna.
- McGuinness...
A fény kihunyt. Church megköszörülte a torkát, és
folytatta:
- Blackman, vegye maga mellé McGuinnesst. Ellen-
őrizzék és jelentsék az idegen lény semlegesítését.
Azután zárják le az SJ szektort, és kezdjék meg a
vizsgálatot.
Lenézett a monitor előtt ülő zömök, fekete bőrű fér-
fira.
- Williams, ürítse ki, és zárja le a laboratóriumot.
Állítson őröket a karámokhoz.
- Igen, uram!
Church egy percig a gondolataiba mélyedve, az állát
dörzsölgetve állt. A válla megereszkedett, arcán új
ráncok jelentek meg. Crespi furcsa szimpátiát érzett
iránta. A tudós minden tőle telhetőt megtett, de ez
most nem volt elég.
Te is jól ismered ezt az érzést, igaz?
Church felnézett Crespire.
- Nyolckor várom a laboratóriumban. - Úgy tűnt,
mintha még akarna mondani valamit, de megfordult,
és lassan elment. Olyan volt, mint aki komoly veresé-
get szenvedett; mintha mindenét elvesztette volna.
- Természetesen. Addig is a szobámban leszek - fe-
lelte Crespi.
Church válaszképpen intett, de nem fordult meg.
Kilépett a helyiségből.
Crespi kimerülten nézett utána. Az órájára pislan-
tott és felsóhajtott. Alig két órája érkezett, és máris
több élményben volt része, mint a Földön két év alatt.
Hirtelen úgy érezte, nem lett volna szabad idejön-
nie, és ostobaság volt elfogadni a megbízást, amiről
gyakorlatilag semmit sem tudott. Nosztalgiával gon-
dolt vissza a reggelre, amikor a hajón izgalommal vár-
ta a megérkezést. Ott még jó volt. Érezte, van valami
az állomáson, ami nincs rendjén.
Lazíts, Tony! Minden rendeződni Jog. Rossz na-
pod volt, ennyi az egész...
Nem. Mortenson hadnagynak volt rossz napja. Az
övé csak pocsék. Mint a hangulata. Le kéne ülnie va-
lahol, hogy pihenjen egy kicsit.
Újra felsóhajtott, és elindult, hogy megkeresse a
szállását.

McGuinness dobogó szívvel sietett végig a kanyar-

gós folyosón. Az ajtókra írt számokat bámulva azért
fohászkodott, hogy Crespi legyen a szobájában.
85...87... Ez az. A89. Megállt az ajtó előtt, mély lé-
legzetet vett. Lassan kell előadnia a mondókáját, nem
szabad kifakadnia, sem vádaskodnia. Amit sejtett,
 amit mélyen, legbelül tudott, még mindig nem volt
azonos azzal, amit bizonyítani lehetett.
Még egy mély lélegzet. Megnyomta a csengőt.
Csend.
- Igen? - reccsent Crespi hangja a hangszóróból.
- McGuinness hadnagy vagyok, uram.
- Jöjjön be, hadnagy!
Crespi a fal mellett álló keskeny, megfakult heverő
szélén ült. A nő körbepillantott. A férfi szobája na-
gyobb volt, mint az övé, ide párral több széket raktak
be, de ezt sem lehetett volna otthonnak nevezni.
- Leülhetnék, uram?
Crespi bólintott, és megpaskolta a heverőt. Sápadt
volt, Mortenson alig néhány órával korábban halt meg.
- Azt hittem, még mindig a baleset helyszínén van.
McGuinness leült a férfi mellé, és a füle mögé simí-
totta a haját.
- Elvégeztünk néhány vizsgálatot, és lezártuk a te-
rületet. Már csak a söprögetők vannak odalent. El-
kapták a dögöt.
Crespi tekintete élesebbé vált. Kiérezte a nő hangjá-
ból az izgalmat.
- Találtak valamit?
McGuinness nyugodtan válaszolt.
- A szökött idegenről eltávolították a jeladót. Mint-
ha pengével vágták volna le róla. Megtaláltuk a fertőt-
lenítő kamrában. Ott egyébként nem is járt.
Az ezredes a nőre meredt, majd a kezébe hajtotta a
fejét.
- Szent Isten!
McGuinness folytatta:
- A generátorteremben, a csöveken, ahol az idegen
rejtőzött, furcsa, feromonszagú vegyületet találtunk.
Crespi nem emelte fel a fejét.
- Van még valami?
- Igen. A java még csak most jön. Mortenson tény-
leg kapott egy komputeres parancsot.
 Crespi felnézett.
- A karám ajtaját is a komputeren keresztül nyitot-
ták ki.
- Ezzel azt akarja mondani, hogy szándékos gyil-
kosság történt?
- A jelek erre vallanak, uram.
McGuinness várt, és figyelte, hogy a férfi bizonyta-
lansága szétfoszlik és a tekintete határozottá válik.
Ezután Crespi feltette azt a kérdést, amit a nő oly na-
gyon szeretett volna hallani:
- Nem tudná közömbösíteni a védelmet, hogy beha-
toljon a rendszerbe, és kiderítse, ki adta ki ezeket a
parancsokat?
McGuinness hallgatott, nem akart túl készségesnek
látszani. Éppen ez volt a trükk az egészben, és remél-
te, Crespi ráharap a csalira.
- Felhatalmazás nélkül semmiképpen sem tehe-
tem meg.
A férfi bólintott, egyetlen arcrezdülés nélkül dön-
tött.
- Akkor ezennel felhatalmazom rá. Titokban csinál-
ja, hadnagy, és vigyázzon, nehogy elkapják. Megértette?
- Igen, uram.
- Azt szeretném, ha ez a mi kis titkunk maradna -
tette hozzá, és egy mosollyal jelezte, befejezte a beszél-
getést.
A nő felállt, és kisétált a szobából. Amikor az ajtó
becsukódott mögötte, ő is elmosolyodott.
A csapda készen állt.
Church pedig bele fog sétálni.

Paul Church az állához emelte az ujjait, és lassan

bólintott. Crespi véget vetett a beszélgetésnek.
- Azt szeretném, ha ez a mi kis titkunk maradna -
mondta. Mély hangja tompán reccsent elő a készülék
hangszórójából. Ki kell cserélni a szobájában elhelye-
zett mikrofont.
Church hátradőlt az irodája karosszékében, és bó-
logatva végignézte, ahogy McGuinness kivonul Crespi
szobájából. Pontosan ilyen reakciót várt az ezredes
úrtól; valójában akkor lepődött volna meg, ha Crespi,
vagy valamelyik alattvalója nem próbál kutakodni egy
kicsit. A kérdés csak az, hogyan használja fel ezt a sa-
ját javára. Ez, a történtek után ugyan nem volt túl fon-
tos, de egyszer minden információ hasznos lehet.
Church ennek megfelelően elraktározta a megjegyzen-
dők közé.
Egy kis titok... Tőle ugyan senki sem tudja meg!
 10.
Church lehunyta a szemét, és emlékezett.
Oly sok titok létezik...
Amikor leszálltak, kilencen voltak a fedélzeten. Tí-
zen, ha Judithot is beleszámolja - márpedig bele kell
számolnia, akkor is, ha android volt. A szüzességét
Judith vette el; vakon szerette, imádta őt már tizenkét
éves kora óta. Judith elsődleges feladata a kis csapat
szexuális vágyainak kielégítése volt, de botanikai is-
mereteket is kapott a programozóitól. Egy kis kertet
gondozott az Incunabulum fedélzetén, és általában ő
készítette el az ételeket is.
Jason és Lucian Church, a szülei. A csapat: Taylor,
Hewett és Johanson. A nehéz munkákat javarészt ők
végezték. Azután abban az utolsó, boldog hónapban
ott volt az a másik három is: Queintin és Louise Clark
(mindketten tudósok voltak), meg a lányuk, Rebecca.
Rebecca gyönyörű volt, talán még Judithnál is
szebb, aki azonban sohasem változott, nem öregedett
- és nem viszonozta Paul rajongását. Rebecca csak két
évvel volt idősebb nála. Majdnem annyira érdeklődött
a fiú iránt, mint fordítva, és elég közel kerültek egy-
máshoz ahhoz, hogy Paul álmodozhasson róla...
Szóval tízen voltak, és mit sem sejtve közeledtek
az RLW 1289 felé. A nemrég kolonizált bolygó hatal-
mas településén kellett leszállniuk, hogy kirakják a
Clark családot, majd folytassák útjukat. Church szü-
lei bolygóformázók voltak (ahogy ők mondogatták: Is-
ten munkáját végezték). Szerették egymást, imádták a
fiukat.
 Már egészen közel jártak az RLW 1289-hez, amikor
meg kellett állniuk, hogy az egyik, körülbelül tizenöt
évvel korábban lakhatóvá átalakított kis holdról fel-
szedjék az információs dobozt. Paul már alig várta a
leszállást; abban reménykedett, hogy talán sikerült
rábírnia Rebeccát, szökjenek meg a többiektől, sétál-
janak egyet az emberkéz által teremtett édenkertben,
és osszák meg egymással a titkaikat. Paul tudós akart
lenni. Tizenkilenc évesen az immunizációs kutatásai-
val kiérdemelte a kormány kisebb pénzjutalmát. Ó,
milyen büszkék voltak a szülei! Tele volt fiatalsággal,
ideálokkal, kérdésekkel, szeretet iránti vággyal...
Azután leszálltak.

Lucian Church egyfolytában aggodalmaskodott.

- Szerinted biztonságos?
Paul apja nemtörődöm módon megvonta a vállát,
de a hangja egy kicsit ideges volt.
- Szerintem semmi az egész. De ha kiderül, hogy
mégis baj van, azonnal felszállunk. Rendben? - Mie-
lőtt visszafordult volna a vezérlőpulthoz, biztatóan a
feleségére mosolygott.
- Mindenki kapaszkodjon! Lemegyünk!
Az Incunabulum keresztülhasított az égen. A Gene-
zis-állomás mellett ért földet, alig pár száz méternyire
a különös hajótól. Jason Church pilótagéniusz volt,
landolás közben alig rezdült meg.
Paul és a többiek kikapcsolták az öveket, és nyúj-
tózkodva felálltak. Rebecca idegesen a fiúra mosoly-
gott. Az visszamosolygott rá, és megpróbált sokkal
nyugodtabbnak látszani, mint amilyen volt. A megfor-
mázott világok tiltott területnek számítottak, nem
szállhatott le rájuk bárki. Paul osztotta szülei aggodal-
mát; senki sem lehetett volna itt, a szenzorok azonban
már messziről kiszúrták a hajót, ami nem válaszolt a
hívásukra.
 Paul hallotta, ahogy Rebecca anyja idegesen a férje
fülébe súg:
- Csempészek?
A tudós megrázta a fejét.
- Nem tudom, szerelmem. Remélem nem azok.
Paul apja az ajtóhoz lépett, aztán rájuk mosolygott.
- Judith, mi lenne, ha kimennénk és szétnéznénk
egy kicsit? A többiek itt maradnak. Mindjárt visszajö-
vünk...
Lucian Church a homlokát ráncolta, de bólintott.
Paul egy kicsit megkönnyebbült. Judith erő tekinteté-
ben a legénység bármelyik tagjával felvette a versenyt,
és sokkal jobb reflexeket kapott. Ráadásul arra ter-
vezték, hogy mindenáron megvédje a környezetében
lévő emberek testi épségét.
Paul apja és Judith elhagyta a hajót, az ajtó bezáró-
dott mögöttük. A fiú és a többiek a konzol köré gyűl-
tek, és a kis monitorra meredtek.
Nehéz volt elképzelni, hogy egy ilyen gyönyörű he-
lyen bármi rossz történhet. Paul már tucatnyi hason-
ló bolygón és holdon járt, de a látvány még mindig le-
nyűgözte. Egy új világ, amit még nem szennyezett be
az emberiség... A Genezis-program egyszerűen bámu-
latos volt, a szülei pedig remekül értették a dolgukat.
Ahol megfordultak, érintetlen, zölden burjánzó, élettel
teli erdők maradtak utánuk.
Judith és Paul apja elérte a különös hajót. Szabvá-
nyos, kilences osztályú űrugró volt. A hídja leeresztve,
az ajtaja nyitva. Judith ment fel elsőként, Jason kö-
vette.
Pár perccel később újra megjelentek. Paul apja in-
tegetni kezdett. Az Incunabulum fedélzetén figyelők
megkönnyebbülten felsóhajtottak. A fiú érezte, Rebecca
megérinti a kezét. Gyengéden megszorította, mielőtt
eleresztette volna. Valami melegség ömlött át belé a
lányból, és ezzel egy időben megmoccant valami az
ágyéka táján.
 Jézusom!, gondolta. Viselkedj felnőtt módjára,
Paul! A lányra mosolygott, és remélte, nem pirult el.
Már majdnem huszonegy volt, és még mindig úgy rea-
gált, mintha szűz lenne. Igaz, Rebecca volt az első
lány, akivel kamaszkora óta hosszabb ideig együtt volt
(természetesen Judithon kívül), de mégis...
Az apja integetett, azt jelezte, kiszállhatnak. Paul
szíve nagyot dobbant. Imádta az életformájukat, a
rengeteg utazást, meg minden más egyebet, de az az
érzés, ami akkor kerítette hatalmába, amikor igazi ta-
lajra tette a lábát, semmi máshoz nem volt hasonlítha-
tó. Általában csak egy-két órára álltak meg, de leg-
alább szívtak egy kis valódi levegőt. Ezeken a helye-
ken rajtuk kívül egyetlen ember sem létezett.
Hát, lehet, hogy most más a helyzet. Hol lehetnek
a másik hajó pilótái? Elég különös ez az egész.
Josh Hewett, a legénység legöregebb tagja felnyi-
totta a kis fegyverdobozot, és szétosztott vagy féltu-
catnyit kábítópálcát. Paul a mellénye zsebébe dugta
a sajátját. Bízott benne, hogy nem lesz baj - sosem
volt de azért eljátszadozott a gondolattal, hogy
összetalálkoznak egy csapatnyi rossz fiúval, és ő
megmenti Rebeccát valamitől, ami a halálnál is
rosszabb...
- Jössz, édesem? - Az anyja az ajtóból mosolygott
vissza rá.
Szent ég! A mama olyan kedvesen szólt hozzá,
mintha kiskölyök lenne. Rebecca persze figyelt, és
már meg is jelent egy csúfondáros kis vigyor azon a
sötét, csinos kis arcán. Mintha azt mondaná: ó, mi-
lyen édi-bédi kisfiú!
A francba!
Paul bólintott, és annak ellenére, hogy hirtelen
megint kilencéves kölyöknek érezte magát, megpró-
bált valódi tudóshoz illő arcot vágni.
- Aha... igen. Csak hozok egy kis ivólevet. Mindjárt
lemegyek.
 Az anyja bólintott, és lesétált a rámpán. Rebecca
követte. Paul dühöngve a hűtőhöz ment.
Mindenki kiszállt, csak Taylor maradt a hajón.
A matróz a poggyászában kutakodott, biztos megint rá
akart gyújtani egy bűzös szivarra. A fiúra vigyorgott:
- Szereztél egy kis barátnőt, Paul?
- Pofa be, faszfej! - mordult rá Paul. - Nekem leg-
alább nem kell osztozkodnom.
Taylor ártatlanul mosolygott.
- Hékás, Judy nem bánja a dolgot. És különben is:
ki mondta neked, hogy Rebecca nem szereti a változa-
tosságot? Honnan tudod, hogy te lennél neki az első?
Paul megpróbált dühösen nézni, de nem sikerült.
Felnevetett, és Taylor is röhögni kezdett.
Paul felkapott egy ivóleves palackot, és kisétált a
rámpára. Csodálatos nap volt, a bolygó saját ideje sze-
rint délután lehetett. A levegő hűvös volt és friss, mé-
gis megcsapta valami az orrát...
A rothadás bűze? Paul gyanakodva szimatolni kez-
dett. Ez szokatlan, hiszen még csak tizenöt év telt el a
bolygóformázás óta. Lehet, hogy mostanában volt egy
vihar, ami kidöntött pár fát, vagy ilyesmi. Bár ez a bűz
nem igazán hasonlított a korhadó növények szagára.
- Hékás! Lemész, vagy azt akarod, hogy lelökjelek?
Taylor a fiú mögött állt, vigyorgó ajkai között egy
meggyújtatlan szivart tartott.
- Jól van, megyek már - mormogta Paul. Lefutott a
rámpán. Valahogy már nem érezte magában a
kiskakasos hevet. Vajon miért nem? A többiek után
sietett, akik már az állomás közelében, az informáci-
ós doboz tartója mellett álltak.
Paul sokat olvasott az Édenkertről - a történe-
lem-modulokban rengeteg erre vonatkozó feljegy-
zést talált. Tudta, hogy azt a kertet nevezték így, ahol
a legelső férfi és nő élt, ahonnan állítólag kihajítot-
ták őket. Az írók mind ilyen szépnek képzelték azt
a helyet. Élettel teli, tiszta és friss, akár egy új gon-
dolat. Az ember ilyen helyekről álmodott, ehhez ha-
sonló világokról fantáziált elalvás előtt. Ez a hely
maga volt az Éden.
Óvakodj a kígyótól...
Paul vigyorogva nyugtázta saját pesszimizmusát.
Persze, mint mindig, most is a dolgok árnyoldalát ve-
szi észre először.
Az apja már beütötte az információs dobozt felnyi-
tó kódot. Amikor Paul mellé ért, éppen Clarkéknak
magyarázott valamit.
- ...nem találtunk nyomokat. A rárakódott porré-
tegből ítélve a hajót már évekkel ezelőtt elhagyták.
Rengeteg élelem maradt rajta.
Louise Clark szorosan keresztbe fűzte maga előtt a
karjait. Idegesnek látszott.
- Talán valami betegség miatt. Lehet, hogy a legény-
ség valamennyi tagja megbetegedett és elpusztult. Ér-
zik ezt a szagot? Én már akkor észrevettem, amikor
leszálltunk. Mintha valami szerves anyag rothadna.
Lehet, hogy emberi hullák vannak a közelben?
- Igen, nekem is feltűnt - szólt közbe Paul. - Ez a
szag valahogy... más.
Jason Church kiemelte a hosszúkás információs
hengert a dobozból, és bólintott.
- Jól van. Megvan, amiért idejöttünk... Most az lesz
a legjobb, ha elmegyünk innen, és amikor adótávol-
ságba érünk, értesítjük a Társaságot. Meg kell mon-
danunk nekik, hogy van itt valami furcsaság. A nyo-
mozás nem tartozik a feladataink közé.
A fiára mosolygott, azután felkiáltott, hogy minden-
ki jól hallja.
- A mai piknik elmarad! Sajnálom, emberek!
A legénység tagjai méltatlankodva felhördültek, de
Paul úgy érezte, mintha enyhülne a mellét szorongató
furcsa érzés. Így lesz jól. Ez a hajó, meg ez a szag úgy-
is mindent elrontott. Lehet, hogy az lenne a legjobb,
ha Rebeccával inkább csak...
 A zaj, amit hallott, még a gondolatait is megder-
mesztette, és mozdulatlanná tett mindenkit. Feszült
csend támadt.
Csicsergés. Állathang lenne? Biztos, hogy nem em-
bertől származott. De... nem is olyan állattól, amivel
Paul korábban már találkozott.
Hiszen itt nincsenek állatok!
A hang most olyan volt, mintha egy fémtárgy csa-
pódna egy másikhoz. Olyan, ám valahogy mégsem le-
hetett mechanikusnak nevezni a csattanást. Valahogy
élő volt.
- Mi a...? - A hajónál maradt Taylor nem fejezte be
a kérdést.
Valami megvillant a Genezis-állomás mögött. Sötét
villám, hihetetlenül gyors. Az elsőt a második követte
- azután még vagy egy tucatnyi. Azok a valamik olyan
sebesen szökkentek elő, hogy Paul kábult agya képte-
len volt feldolgozni a képeket.
Rebecca felsikoltott, és előremutatott. Már vala-
mennyien látták.
Idegen herék. Paul hallott róluk; hírből valamennyi-
en ismerték a dögöket.
Johanson maga elé tartotta a pálcáját. Ha hinni le-
het a szóbeszédnek, egy ilyen fegyver semmit sem ér
az idegenek ellen!
Paul hátrapördült, és a hajóra nézett. Egyszeriben
elérhetetlenül távolinak tűnt. Három vagy négy sötét
alak settenkedett, kuporgott körülötte.
A fiú előrefordult. Quentin Clark a felesége nevét
ordította. Az egyik döbbenetes formájú lény valahon-
nan Louise Clark elé szökkent, és hosszú, hegyes kar-
ja végére tűzte a puha embertestet.
Puffanás. Az egyik kábítópálca dörrenése. Azu-
tán a következőé. A sértetlen herék dühös visítással
feleltek a támadásra. Kórusban üvöltöttek, és tara-
jos, iszonyatos farkukkal csapdosva rohamot indí-
tottak.
 Paul felsikoltott. Megfordult, rohanni, menekülni
akart...
...sötét, jéghideg karok fonódtak köré. A fémes bi-
lincsek a testéhez szorították rángó végtagjait.
Végük volt. Valamennyiüknek. Semmi sem ment-
hette meg őket a brutális haláltól; semmi sem akadá-
lyozhatta meg, hogy az idegen szörnyek véres cafatok-
ra szaggassák testüket...

Church kinyitotta a szemét.

Ó, bárcsak olyan szerencsések lettünk volna,
hogy ott, helyben elpusztulunk!
 11.

Amennyire tőlük tellett, összevakarták Mortenson

maradványait. A fejre plasztbőr tapaszt ragasztottak,
de ezzel sem tudták eltakarni a brutális valóságot: a
férfi koponyájának alsó része egyszerűen eltűnt. Való-
színű, gondolta Crespi undorodva, hogy már rég az
idegen dög belében emésztődik.
A nagyját azért sikerült megmentenünk...
Mortenson bezsákolt hullája egy hordágyon hevert,
a cipzárt egészen az orráig (vagyis inkább az orra ma-
radványáig) felhúzták. Crespi végignézett a hordágy
körül állókon. Nem sokan akartak részt venni a teme-
tésen, már az ezredes is megbánta, hogy eljött. Mor-
tenson teste a tapaszok ellenére is egyetlen húsmasz-
szának tűnt csupán.
Crespi kimerült volt, pedig még csak kilenc óra kö-
rül járt az idő. Előző éjszaka korán lefeküdt, de rosz-
szul aludt. Nem sokkal McGuinness távozása után
Church csöngetett rá. A tudós közölte, törli a labora-
tóriumban megbeszélt találkát, mert a Thaves számá-
ra készítendő jelentés a vártnál több idejét fogja elra-
bolni. Crespi fulladozva legyűrte a vacsoráját, aztán
végigvágta magát az ágyán. Pihenni akart, de egész éj-
szaka a haldokló Mortenson arcát látta maga előtt.
Amikor végre elaludt, az álmainak is karmazsinvörös
árnyalata volt.
Lehet, hogy Church sokat vacakolt a jelentéssel, és
későn feküdt le, de ennek nyoma sem látszott rajta. A
hordágy mellett állt. Fejét lehajtotta, de háta egyenes,
tekintete pedig tiszta maradt.
 McGuinness lépett be a helyiségbe. A technikusok
közé állt. Crespi az arcokat tanulmányozva képtelen
volt megállapítani, volt-e közöttük valaki, aki barátjá-
nak vallotta Mortensont. A hideg raktárhelyiségben
természetesen gyászos volt a hangulat, de senki sem
sírt, egyetlen arcon sem látszottak a bánat nyomai.
A jelek szerint az állomáson nem volt lélekgondozó.
Crespi nem tartotta valószínűnek, hogy Thaves admi-
rális beszédet akarna tartani. Meglepve látta, hogy
Church előrelép, és krákogva belefog a búcsúztatóba.
- Én... ööö... nem mondhatnám, hogy jól ismertem
Mortenson hadnagyot, és az igazat megvallva nem is na-
gyon vágytam arra, hogy közelebbi kapcsolatba kerül-
jek vele. Azt hiszem, mindenki egyetért velem, amikor
kijelentem: nagyon sokban különböztünk egymástól.
Church kinyújtotta a karját, és a kezét a halott fér-
fi viaszfehér homlokára tette.
- Azt mondják, két ember jobban különbözik egy-
mástól, mint két, teljesen más fajhoz tartozó állat. Ne-
kem is ez a véleményem, de mégis úgy érzem, van va-
lami, amit Mortensonban is megvolt, és én is a maga-
ménak vallhatok. Valami, ami testvérekké tesz min-
ket. Ez nem más, mint az a tény, hogy emberek va-
gyunk.
Church megfogta a zsák cipzárját, és egyetlen moz-
dulattal felhúzta. A plasztikfogak reccsenése dörejnek
hatott a néma teremben.
- Ha akár egyszer is eszünkbe jut, hogy összeha-
sonlítsuk életünk történetét - folytatta -, biztos va-
gyok benne, hogy találtunk volna néhány közös ele-
met. Mindketten átéltük a ködös kábultságban eltöl-
tött gyermekkort, megküzdöttünk a felnőtté válás ne-
hézségeivel, megismertük a szent fájdalmat, amit az
első szerelem szokott okozni...
Church komoran a zsákban heverő holttestre nézett.
- Most minden, ami emberi volt benne, véget ért.
Számára nincs többé élvezet, nincs több öröm... nincs
több csalódás... sem félelem. Maradványait az űrnek
ajándékozzuk. Nem tudok többet mondani... talán
csak annyit: ég áldjon, Mortenson hadnagy!
Valaki köhögött. Church pár másodpercre lehajtot-
ta a fejét, azután az egyik orvosasszisztensre nézett.
- Vigyék át a testet a hulladékzsiliphez!
Crespi a homlokát ráncolta. A kis csapat oszolni
kezdett.
Istenem, ennél azért többet vártam.
Thaves admirális váratlanul előrelépett, és felemel-
te a kezét.
- Egy pillanat! Dr. Church, Mortenson aláírta a
szervdonor szerződést. Talán jobb lenne, ha megtarta-
nánk a testét.
Church megrázta a fejét.
- Szükségtelen, admirális. A szabályzat szerint a
gyilkosságok áldozatait ki kell...
Thaves húsos ujjával a tudósra bökött, és nem vár-
ta meg a mondat végét.
- Ne merjen éppen nekem idézgetni abból az átko-
zott szabályzatból!
Church arca meg sem rándult.
- Elnézését kérem, uram.
Crespi kíváncsian várta, Thaves meghátrál-e. Ter-
mészetesen előre tudta a választ, de érdeklődve figyel-
te, hogyan teszi meg.
Az admirális komor arccal maga elé meredt, azután
legyintett.
- Legyen, ahogy akarja, Church. Csak éppen eszem-
be jutott, hogy végre valami hasznát vehetnénk ennek
az ostoba fattyúnak.
- Tisztelettel közlöm, uram - mondta Church hal-
kan -, hogy ilyen esetben katonai díszpompával kell
végrehajtani az űrtemetést.
Thaves közben már elindult a kijárat felé.
- Rendben van - mormogta. - Ha úgy tetszik, még
kitüntetéseket is aggathat a seggére.
 Church az asszisztensekre nézett, és bólintott.
- Vigyék a halottat a kapszulához. Én magam fo-
gom végrehajtani a kilövést.
- Igen, uram!
Church megfordult. Tekintete találkozott Crespié-
vel. Bólintott.
- Kedves öntől, ezredes, hogy eljött.
Crespi zavartan toporgott, fogalma sem volt, hogy
erre mit felelhetne.
- Ez látszott helyénvalónak.
Church úgy nézett rá, mintha várná a folytatást.
- Nos - mondta Crespi -, szép beszéd volt.
- Valóban így gondolja? - A doktor szájának két
széle mosolyra rándult, szemében élénk vidámság
csillogott. Úgy nézett ki, mintha titkon nevetne. Crespi
ettől még kényelmetlenebbül érezte magát.
Hát, a halál furcsa reakciókat vált ki az emberből. Az
ezredes megpróbált könnyíteni a tudósra nehezedő ter-
heken; fáradtan visszamosolygott. Church-öt valószínű-
leg gyötri a bűntudat, talán ő sem aludt jól az éjszaka...
Church az órájára nézett.
- Néhány óra múlva találkozhatunk a laboratóri-
umban, és folytathatjuk a munkát. Addig is nem akar
lazítani egy kicsit?
- Nem lenne rossz. Tulajdonképpen már szerettem
volna kipróbálni a konditermet. Mi lenne, ha rám csö-
rögne, amikor végzett a feladataival?
- Rendben van.
Crespi az ajtó felé indult. McGuinness lépett mellé.
- Crespi ezredes, mielőtt távozik, szeretnék néhány
szót váltani önnel az új... megbízásokról.
A férfi bólintott. Ó, milyen furfangos!
- Természetesen, hadnagy.
Ahogy egymás mellett lépkedve kisétáltak, Crespi
visszanézett Church-re. A tudós mosolyogva, csillogó
szemmel bámult utánuk. Biztos azt hiszi, gondolta
Crespi, hogy most összebújunk McGuinness-szel.
Visszataszító. Na nem mintha a nő nem lett volna
okos és vonzó, csak éppen...
Tulajdonképpen nagyon is vonzó. Biztos, hogy kí-
váncsi vagy a konditeremre?
Crespi elmosolyodott. Végigmentek a folyosón, a fel-
ső szintek felé tartottak. Jókedve hamar szertefoszlott.
Egy ember meghalt, és volt valaki az Innominata fedél-
zetén, aki tudta, miért. Szüksége volt McGuinnessre
ahhoz, hogy kiderítse, ki tette ezt a szörnyűséget, és mi
ez az egész.

McGuinness bevezette Crespit az állomás ebédlőjé-

be. A helyiség ebben az órában majdnem üres volt,
csak tucatnyi technikus és katona őgyelgett a környé-
kén. A levegőt sűrűvé és nehézzé tette az ételek és a
kávé illata.
McGuinness a terem túlsó végébe, az egyik megfi-
gyelőablakra mutatott, amin keresztül szemügyre le-
hetett venni a kinti soha véget nem érő éjszakát.
- Ott nyugodtan beszélgethetünk - súgta halkan.
Crespi biccentett, és követte a nőt.
McGuinness magabiztosan és nyugodtan viselke-
dett, de a tenyere izzadt, szíve pedig majd kiugrott a
mellkasából. A szarréteg, amibe beletúrt, piszkosul
mélynek látszott, és Crespinek a lehető leghamarabb
meg kell ismernie a részleteket.
Mindent meg kell tudnia!
A nő felsóhajtott, és kinézett az ablakon. Hirtelen
elment a kedve attól, hogy megossza a férfival a titkot,
amit oly sokáig őrizgetett. Gyakorlatilag az életéről
kellett lerántania a leplet; azt kellett elárulnia, mi
adott neki erőt a folytatáshoz akkor, amikor oly sok
fájdalmat volt kénytelen elviselni.
Amikor elvállalta a megbízatást, és elhatározta,
hogy eljön erre az állomásra, már tudta, hogy ki kell
majd terítenie a kártyáit. Azt is sejtette, hogy éppen
Crespi előtt, mert a Sereg az ezredest bízta meg azzal,
hogy fényt derítsen az Innominata titkaira. McGuin-
ness bízott a férfiban, mint katonatisztben, mégis tar-
tott tőle, ha elárulja valódi indítékait, ha megnyílik
előtte, Crespi esetleg megakadályozza, hogy folytassa
a munkáját.
Crespi várt.
McGuinness mély lélegzetet vett, és megpróbálta el-
kapni a férfi tekintetét. Nem sikerült.
- Találtam néhány zavaró adatot, uram, de mielőtt
rátérnék ezek ismertetésére, be kell vallanom valamit.
Crespi homloka ráncba szaladt.
- Folytassa! - mondta halkan.
-A szállítóhajón megkérdezte tőlem, hogy miért je-
lentkeztem erre a küldetésre. Akkor nem árultam el,
de... ennek jó oka volt. A férfi, akinek a helyére önt
ideküldték, David Lennox... a vőlegényem volt.
McGuinness a padlót bámulta, már nem akart
Crespi szemébe nézni.
- Öt évvel ezelőtt ismertük meg egymást. Két évvel
azelőtt, hogy ideküldték, hogy Church mellé állították
asszisztensként. Többször is kérvényezte az áthelye-
zését, de nem kapott rá engedélyt.
A nő hangja elcsuklott. A vállzsebéhez nyúlt, és elő-
vette az évekkel korábban készült fényképet, ami róla
és Dávidról készült. Egy jóképű, fiatal, ostobán vi-
gyorgó tiszt, amint éppen átkarolja Sharon McGuin-
ness fiatalabb és boldogabb változatát. A lány arcán
nyoma sem volt a fájdalom és a bánat ráncainak, a te-
kintetében sem látszott az a furcsa, sötét árnyék, ami
miatt reggelente alig ismert magára a tükörben.
Crespi felé nyújtotta a fotót. Az ezredes rápillantott,
arca kemény maszkká változott. McGuinness folytatta:
- David megpróbált eljuttatni hozzám egy kódolt
üzenetet, de ami megérkezett, csak egy összezagyvált
értelmetlenség volt. Azután közölték velem, hogy
David meghalt. Állítólag szívrohamot kapott. Itt, ezen
az állomáson. Nem sokkal később kirabolták a laká-
somat, és mindent elvittek, amit tőle kaptam. Még... -
Elcsuklott a hangja, de folytatta. - ... még a szerelmes
leveleit is. Tudni akarom... Nem. Tudnom kell, mi tör-
tént itt! Egyszerűen kell.
Elmondta. Kijött belőle az egész. Irtózatosan fájt,
de hirtelen megkönnyebbült. Túl régóta cipelte magá-
ban ezt a titkot. Crespinek meg kell értenie őt. Meg
kell értenie, hogy eddig sötétben botorkált, és muszáj
volt tennie valamit azért, hogy az igazság kiderüljön.
Bármilyen áron.
A férfi egy darabig szótlanul meredt a nőre.
McGuinness várt. Sokkal nyugodtabb volt, mint ami-
re számított. David büszke lenne rá...
- Lennox nagy marhaságot csinált, amikor kódolt
üzenetet küldött magának - mondta Crespi halk, dü-
hös hangon. - És maga is rettenetesen ostoba volt,
hogy idejött, és vállalkozott erre a tényfeltáró magán-
akcióra!
McGuinness megdöbbent. Öt perccel korábban
még pontosan ilyen reakcióra számított, de... A franc-
ba! Crespi talán egyetlen szavát sem hallotta? Nem a
semmi miatt, nem szórakozásból akarta kideríteni,
mi történt! Ki az isten ez a pasas, hogy elítéli a kíván-
csiságáért, amikor éppen ő bízta meg a kutakodással?
Forró dühvillám csapott az agyába, a legszívesebben
felüvöltött volna.
- Ne felejtse el, magának is szereztem néhány ada-
tot! Érdekli, mit találtam, vagy inkább nyugodtan
ücsörög a trónján, és megvárja, míg az a másik isten
az ölébe pottyantja az információkat?
Az ezredes elvörösödött. Felemelte a kezét.
- Nyugalom! Beszéljen halkabban!
McGuinness körülnézett. Dühe éppen olyan gyor-
san elpárolgott, mint ahogy feltámadt. Senki sem fi-
gyelte őket; a helyiségben ücsörgők még csak fel sem
kapták a fejüket.
 Crespi az asztalra tette a kezét, és kibámult az ab-
lakon.
- Elnézést, hadnagy. Mi talált?
McGuinness kisöpörte az arcából a haját, és pilla-
natnyi gondolkozás után bólintott.
- Rendben. Először is, nem sikerült kiderítenem,
ki utasította a komputert az idegen lény karámjának
kinyitására. Van valami mesterkóddal lezárt adatcso-
port, de nem hiszem, hogy fel tudom nyitni. Legalább-
is nem feltűnés nélkül. Másodszor: a legénység medi-
kai feljegyzéseit megváltoztatták. Amíg nem tudom fel-
törni azt a bizonyos kódot, képtelenség megállapítani,
miért.
Crespi komor arccal közelebb hajolt.
- Sikerült kiderítenie, hány ember halt meg az állo-
máson?
McGuinness bólintott.
- Kapaszkodjon meg! Az elmúlt három évben har-
mincnégy.
Crespi szeme elkerekedett.
- Ez lehetetlen!
- Jó volna, ha az lenne.
- Évente tizenegy? Hiszen minden évben csak egy
hajó jön ide! Hogyan lehetséges ez? Honnan érkezik a
legénység utánpótlása?
McGuinness összefonta maga előtt a karjait.
- Az embereket talán a „nem hivatalosan" érkező ha-
jók hozták. Az elmúlt öt évben összesen három ilyen
landolt az állomáson. A komputerben mindegyik adata
megvan. Nem tudom, mi folyik itt, de az biztos, hogy a
dolgot valami nagyon magas helyről támogatják.
A nő kis elégedettséggel nyugtázta Crespi döbbenetét.
- A rohadékok! - suttogta az ezredes.
- Nos, mit gondol, folytassam rettenetesen osto-
bán, vagy inkább próbáljak behatolni abba a bizonyos
kódzárolt adattömbbe? Uram?
Crespi összerezzent. A nőre nézett.
 - McGuinness... elnézését kérem az előbbi megjegy-
zésemért. Igen. mindenképpen folytassa, amit meg-
kezdett.
- Köszönöm, uram - mondta McGuinness lágy,
szinte bocsánatkérő hangon.
Crespi bólintott.
- Gondolom, mondanom sem kell, hogy legyen óva-
tos, miközben keresgél. Ha elkapják, segíteni fogok.
McGuinness felsóhajtott. Hálás volt a férfinak, bár
ezt még önmaga előtt sem vallotta volna be. Eddig fel
sem fogta, milyen nehéz terhet cipelt, és mennyire félt
attól, hogy kimarad a rejtély megfejtéséből. Davidnek
nem volt családja. Neki csak ő volt...
Az ablakon túl megmoccant valami. McGuinness
kinézett, szeme előtt formát öltött a lebegve sodródó
tárgy.
-Ó!
Egy hullazsák.
- Mortenson - suttogta a nő.
Crespi követte a pillantását. Egy percig némán néz-
ték, ahogy a halott katona szelíden kilebeg az állomás
fényköréből, és belevész hideg, levegőtlen sírjába.
- Nehogy elkapják, McGuinness! - figyelmeztette
Crespi.
Mielőtt a nő bármit mondhatott volna, az ezredes
felállt, és kivonult az ebédlőből.
 12.
Crespi mély lélegzetet vett, a tüdejében tartotta a le-
vegőt, és lassan felnyomta a kondigép fogantyúját.
A karja remegett; nyakán és hátán verítékpatakok
csordogáltak. Még egy ismétlés, egy második soro-
zat... Érezte a vállát és a hátát szaggató kellemes fáj-
dalmat, ami azt jelentette, jól csinálja a gyakorlatot.
Leeresztette a súlyt, és összeszorított fogai között
kipréselte magából a levegőt.
- Tíz - mondta reszelős hangon, és eleresztette a fo-
gantyúkat. Ahhoz képest nem is rossz. Az alvókapszu-
la stimulátorai jól működtek, de a test minimális le-
épülése elkerülheteden volt. Szerencsére az ébredés
után sokkal gyorsabban visszanyerte eredeti testsú-
lyát és kondícióját, mint remélte.
Egy percig mozdulatlanul feküdt. Miközben arra
várt, hogy lélegzése lelassuljon, elgondolkozott azon,
amit McGuinnesstől halott. Harmincnégy halott. Va-
jon hányan pusztultak el Church kísérletei miatt?
A tudós azt mondta, a kutatásoknak nem voltak áldo-
zatai. Ezek szerint mind a harmincnégy emberrel
szívroham végzett. Nem, ez lehetetlen.
Church titkol valamit, és a jelek szerint Thaves is
benne van az ügyben. Ilyen sok halálesetet képtelen-
ség eltitkolni előle.
Vagy mégsem? Te sem értesültél volna a dologról,
ha McGuinness nem keresgél, és odahaza a nagy-
kutyák még semmit sem sejtenek.
Vagy... lehet, hogy ők mindenről tudnak? Crespi el-
gondolkodott, és gyorsan elvetette az ötletet. Az össze-
esküvések jól mutatnak a regényekben, de ez a valós
élet. Különben is, ha a Seregnek köze lenne mindeh-
hez, nem ilyen világvégi helyen végeztetnék a kísérle-
teket. És főleg nem civil technikusokkal. Szem előtt
tartanák az állomást, és a saját embereiket dolgoz-
tatnák.
Church. Különc csodabogár, de vajon elég őrült-e ah-
hoz, hogy a kutatásai érdekében embereket öljön? Tele-
patikus kapcsolatot akart létrehozni az idegenek és az
emberek között, hogy megmentse az embereket. Egyéb-
ként hogy az ördögbe tudna eltüntetni ennyi hullát?
Aztán itt volt Mortenson esete is. A jelek szerint
megölték. Miért? Talán belebotlott valami titokba,
amit jobb lett volna kikerülni?
Crespi mély lélegzetet vett, és izzadságtól nedves
hajába túrt. Túl sok a kérdés, és a válaszoknak nem
sok értelmük van.
Hacsak...
Sharon McGuinness. A David Lennox-szal kapcso-
latos sztori hihető volt; ez éppen elég erős motiváció
lehetett ahhoz, hogy keresgélni kezdjen, de nem tudta
bizonyítani az állításait. A nő szava, meg egy régi fény-
kép, ami egy katonaorvos társaságában ábrázolta.
McGuinness állítása szerint ez a fickó volt Church
előző asszisztense...
Crespi ezt a gondolatot is elhessegette. Valami azt
súgta neki, a lány a jók csapatában játszik. A dühki-
törés is ezt bizonyította, amit az ebédlőben produkált.
Ő maga is ezt tenné, ha a szeretője váratlanul és rejté-
lyes körülmények között az életét veszti. Ő sem törőd-
ne a következményekkel, és mindenkit leugatna, aki
megpróbálná visszatartani.
Szóval, mi a franc folyik az Innominata fedélzetén?
A mozaikból túlságosan sok darab hiányzott ahhoz,
hogy meg lehessen kockáztatni egy tippet, de amit ed-
dig megtudott... Hát bizony, az igencsak szaglott. He-
lyesebben: rettenetesen bűzlött.
 Crespi felült, a törölközője után nyúlt, és a falba
épített órára nézett. Hosszú ideig kínozta magát a
súlyzókkal, jól megizzadt. Az lesz a legjobb, ha
lezuhanyozik, harap valamit, aztán megkeresi Church-
öt. Talán sikerül kiszednie belőle valamit Mortenson
halálával kapcsolatban. Nem akarta, hogy a tudós
megsejtse, eddig mit sikerült kiszimatolnia, de egy kis
óvatos faggatózás során esetleg a felszínre bukhat va-
lami hasznos részlet...
A folyosón egy nő halálra rémülten felsikoltott.
Crespi felugrott a fékpadról, és felkapta a táskáját.
Újabb kiáltások.
- Futás! Meneküljetek!
- Ó, Istenem...
Hol van? Hol? Crespi eszelősen a táskájába túrt,
félrehajigálva a tisztálkodó szereket, a ruhákat. Ujjai
az automata pisztoly markolatára fonódtak. Kirohant
a folyosóra.
- Vigyék el innen! Ó, szent Isten, tartsák vissza!
Crespi zakatoló szívvel átrohant a szabadidőköz-
pont közepén lévő előcsarnokon...
És megtorpant.
Paul Church-re bámult. A tudós egy pórázt tartott a
kezében.
Egy pórázt, aminek a másik végén egy idegen lény
ágaskodott.

Ahogy végigsétáltak a szint B folyosóján. Church

halkan énekelgetett a kis dögnek. Már alig emlékezett
a dalocskára, nem csoda: még gyerekkorában hallot-
ta. Tulajdonképpen csak dudorászott, és itt-ott toldott
be egy-két szót, amit odaillőnek talált.
- La-la lala, vak varjúcska... lalalalala-lalala... nem
adhatom oda...
A lény kétségbeesett igyekezettel próbálta megvetni
a lábát a csúszós padlón. Church egyik kezében a hor-
dozhatóvá alakított műszert, a másikban a „pórázt"
tartotta. Amikor a here megpróbált elhúzódni mellőle,
vagy túl hangosan kezdett hörögni, megnyomta a mű-
szer egyik gombját. Az erős elektromos ütéstől megza-
varodott idegen azonnal engedelmeskedett gazdája
akaratának.
A szerkezet tökéletesen működött. A lény a vállá-
ra erősített, és a hátán végigfutó fémhevederek miatt
képtelen volt két lábra állni, kutyaként sétált Church
mellett. A váll-lemezekhez hegesztett rudak elöl, az
állkapcsok alatt összeértek, begörbültek a szájba.
A dög a szájkosár miatt képtelen volt kinyitni a pofá-
ját, de még mindig nyáladzott, és vastag, sűrű vála-
dékcsíkot hagyott maga mögött. Ezen sajnos nem le-
hetett segíteni.
- Ha követik a trutyit, megtalálnak minket. így van,
Trixie?
Church hátrakiáltott a tisztes távolságban mögötte
haladó Blackmannek:
- Vigyázzon, meg ne csússzon! A kutyuskánk ma
reggel elég nyálas hangulatában van.
A here megpróbált előrevetődni. Church rosszalló
tekintettel a testébe eresztett egy elektromos sokkot.
- Rossz fiú! Ne csináld ezt, jó?
Az áramütés nem volt olyan erős, mint amekkorát
a veremben elhelyezett szerkezet mért az idegenekre;
Church nem vonszolni akarta az állatát, hanem sétál-
tatni. Nem, ez a sokk cirógatás volt csupán, éppen
csak sejttette, felidézte az őrjítő fájdalmat, de nem
döntötte le a lábáról Trixie-t.
Elhaladtak néhány ember előtt. A folyosón állók
dermedten, elsápadva bámultak rájuk, és Church ma-
gabiztosságával mit sem törődve gyorsan eltűntek a
közelből. A tudóst ez egyáltalán nem lepte meg, bár
sajnálta, hogy nélkülöznie kell a közönséget. Az idege-
nek tényleg nagyon csúnyán tudtak viselkedni. Bizo-
nyos körülmények között.
 Ma viszont nem rosszalkodhatsz, Trixie. Ma az
enyém vagy!
A hatalom érzete csodálatos volt. Church szinte be-
leszédült. Ez volt az első alkalom, hogy pórázra fűzte
az egyik idegent. Úgy kényszerítette rá az akaratát
Trixie-re, hogy a közvetlen közelében volt. Még csípős,
pézsmaszerű szagát is érezhette. Kétség sem férhetett
hozzá, hogy irányította a lényt, bár sajnos, a folyosón
elhaladók, a sietve elmenekülök arcáról lerítt: nekik
más a véleményük.
Gondoljanak, amit akarnak. Akkor is én tartom a
pórázt, és te vagy az, aki előttem kúszol, Trixie!
Befordultak a sarkon, és végigmentek az ötös szá-
mú folyosón. Az egyik ajtó a kis konditeremre nyílt.
Crespi azt mondta, le fog jönni, és tornázik egy kicsit.
Talán még mindig itt van. Ha igen, a saját szemével
láthatja, hogy ő, dr. Church mire képes. Ha pedig lát-
ja, talán örökre elfelejti azt az ostoba kis összeeskü-
vést, amit azzal a McGuinness nevű nővel szőtt ellene.
Ó, hogyan lehet olyan ostoba egy férfi, egy tudós, hogy
titkok után szaglászik, amikor a lényeg, a legfonto-
sabb dolog majd kiböki a szemét?
- ...nem adhatom oda... lalalalala... rajta! Hess,
hess, hess!
A folyosó közepe táján egy technikusnő térdelt, a
padlóba süllyesztett egyik vezérlőpanellel vacakolt.
Church szelíden a másik falhoz kormányozta az ide-
gent. Nem akarta megrémíteni a nőt.
Már csak pár méternyire voltak tőle, amikor a nő
felpillantott, és sikítozni kezdett. A hangjára még a
holtak is vigyázzba vágták volna magukat.
A folyosó másik végén ácsorgó emberek megfordul-
tak. Először csak bámultak, de aztán ők is üvölteni
kezdtek.
Church elfintorodott. Hát nem látják ezek-az osto-
bák, mi történik? Nem lehet, hogy a félelem ennyire
elhomályosítja a szemüket!
 A hülyén visítozó nő az egyik falhoz hátrált, és ri-
mánkodni kezdett, könyörögve kérte a tudóst, vigye el
a közeléből a dögöt. Church felsóhajtott.
- Ne féljen Trixie-től, hölgyem! Nem harap...
A nő mintha meg sem hallotta volna a hangját. Nem
is csoda, hiszen úgy sipákolt, hogy minden mást elné-
mított maga körül.
Valami megmozdult előttük. Az idegen lény megfe-
szítette a pórázt. Valaki kirohant a folyosóra, és fegy-
vert szegezett rájuk.
Church elvigyorodott. Crespi! Ki más? Csupa izom,
verítékben fürdő test. Nagyon férfias. Church semmi-
ért sem adta volna oda ezt a pillanatot. Az ezredes ta-
nácstalan, riadt arcára nézett, és elmosolyodott.
Crespi leeresztette a fegyverét. Hangja tiszta volt,
alig reszketett.
- Mi a lószar...?
Az idegen hirtelen újra megfeszítette a pórázt. Sem-
mi kétség: Crespi támadó testtartása izgatta fel.
Church gyorsan elkábította. A diadal kellemes hullá-
ma ömlött végig rajta, ahogy a rángatózó, szájkosárral
félig megnémított lény felhördült.
- Rossz fiú!
Crespi döbbent némasága nem tartott sokáig. Köze-
lebb húzódott Church-höz (persze nem túl közel), és
felüvöltött. Irtózatosan dühös volt.
- Mi a szent szart csinál?
Hát nem egyértelmű?
- Sétáltatom Trixie-t - felelte, de látta, Crespi nem
fogja fel a helyzet komikumát.
Crespi arcát eltorzította a düh.
- Sé... sétáltatja? Most rögtön le kéne tartóztatnom
magát!
Church a fejét csóválta.
- Letartóztatni? Engem? Ugyan miért?
- Hogy miért? Ellenségesnek és veszélyesnek minő-
sülő élőlények nem megfelelő kezelése, emberi életek
 felelőtlen veszélyeztetése, közveszély-okozás. Ehhez mit
szól? Hivatalos közeggel való szembeszegülés. Esetleg
még a közveszélyes elmebetegség is szóba jöhet!
Church meghökkent.
- Én... csak megpróbáltam bebizonyítani, hogy... -
kezdte, de Crespi belé fojtotta a szót.
- Mi az istent lehet ezzel bebizonyítani?
Church feldühödött.
- Azt, hogy irányítani tudom ezeket a lényeket! - vá-
gott vissza. - Azt, hogy többé nem jelentenek veszélyt
az emberre.
Crespi dühét ezzel sem sikerült megenyhíteni.
- Nem? Ezt talán Mortensonnak magyarázza!
- Mortenson? Ő maga tehet arról, hogy meghalt.
Olyan helyen tartózkodott, ahol semmi keresnivalója
sem volt. - Church megfordult, és a bámészok előtt ál-
ló Blackmanre nézett. - Blackman, készítse elő a
kamrát.
- Igen, uram!
Church megfordította a dögöt, és elindult vissza, a
karám felé. Az emberek sietve elhúzódtak a közelükből.
Crespinek a jelek szerint fogalma sincs róla, milyen
nagy áttörést jelent ez a kísérlet, gondolta Church.
Nem képes értékelni az eredményeket! Ez nem ma-
radhat így; meg kell változnia, ha részt akar venni a
kutatásokban. De vajon képes lesz-e a fejével gondol-
kozni, és elhallgattatni az érzéseit?
- Azt hiszem, meg kell tanítanunk neki egy pár dol-
got, Trixie - suttogta, de az idegen ügyet sem vetett rá.
A here nyáladzott, karmai mély árkokat szántottak
a folyosó padlójába. Church felsóhajtott, és újra meg-
nyomta a sokkoló gombját.
 13.
McGuinness késő este érkezett. Crespi már ágyban
és félálomban volt.
- Jöjjön be - hívta a férfi. Lehet, hogy McGuinness
talált valami információt, ami végre megmagyarázza
ezeket a furcsaságokat?
- Elnézést, hogy ilyen későn zavarom, de minden-
képpen szerettem volna megbeszélni önnel néhány
dolgot.
Crespi felült, és felkapcsolta az ágy melletti kis lám-
pát. Mint mindig, most is alsónadrágban aludt, felül-
re semmit sem vett. A trikója után nyúlt, de a nő meg-
rázta a fejét.
McGuinness leült az ágy szélére, és félénken elmo-
solyodott. Sötét, gyönyörű, sűrű haja a vállát verte, és
keretet vont a tiszta, ránctalan bőrű arc köré.
Crespi szólni akart, de a torka száraz volt.
- Hadnagy...
- Sharon, ha megkérhetem.
- Hm. Sharon. Történt valami? Miről van szó?
A nő mélyen a szemébe nézett. Amikor megszólalt,
lágy és halk volt a hangja. Beszéd közben felemelte a
kezét, és kigombolta az ingét.
- Semmi különösről... Csak azt szerettem volna meg-
tudni, hogy pontosan megértette-e, miért vagyok itt. Sze-
rettem Davidot, de ő már nem él, és én hosszú ideje
nem szeretkeztem... Megtenné? Lefeküdne velem?
Crespi egyetlen szót sem tudott kinyögni. Felemelte
a karját. Csak a nő haját akarta megsimogatni, ám
Sharon megfogta, és a mellére tette a kezét. Crespi fel-
hördült. A ruganyos, mégis puha hús, a melegség...
Teste megkeményedett a takaró alatt.
A nő előredőlt, és leoltotta a lámpát. A szurokfe-
kete sötétben a férfi az ajkán érezte Sharon forró zi-
hálását.
Csókolóztak. Hosszú, nedves pillanat volt. Sharon
hátrahúzódott. Crespi hallotta a padlóra hulló ruhák
zizegését, a nő sziszegő légzését.
Sziszegés.
A zaj ismerős volt, és rémisztő.
- Sharon?
A sziszegés felerősödött, mélyebbé vált. Ennek a
hangnak már köze sem volt a nőhöz; ez valami egé-
szen más... A nesz hirtelen dühödt, dobhártyarepesz-
tő rikoltássá változott.
Crespi kinyújtotta a kezét...
...és megérintette a hideg, kemény testet, az idegen
dög éjfekete karját.
- Dr. Crespi? Ezredes! - rikácsolta a lény.
Crespi felült. Visszafojtotta a torkából kibuggyanni
készülő ordítást.
- Dr. Crespi?
A kommunikátor. Church. Egy hívás.
Álom. Hála Istennek, csak álmodtam... Jobb keze
a fegyverét szorongatta; teste alig langyította meg a hi-
deg fémet. Pisztollyal a kézben aludt el.
...a dög karja...
A férfi gyorsan felkapcsolta a lámpát.
- Dr. Crespi? - Church hangja.
- Igen. Church? - Szédült, fejéből még nem illant el
a legutolsó, iszonyatos álomkép. Undorodva letette a
fegyvert.
- Igen, én vagyok. Elnézést a zavarásért, de az ide-
gen haldoklik. Arra gondoltam, esetleg látni akarja.
Az ezredes bólintott.
- Ó... igen. Megyek. Azonnal ott vagyok.
A kommunikátor elhallgatott.
 Crespi kipattant az ágyból, és öltözködés közben
égő szemekkel az órára bámult. Alig egy órácskát
aludt, de még jó, hogy Church felhívta. Úgy érezte, egy
darabig képtelen lesz lepihenni. Már csak az álmok
miatt sem menne a dolog.

Öt perccel később már a laboratórium előtt állt.

Ásított egyet. A szeme szúrt, valamennyi izma fájt a
súlyzózástól, de mindent összevetve meglepően éber-
nek érezte magát.
A két őr gondolkodás nélkül áteresztette, még a kö-
telező személyazonosítási procedúrát sem kellett vég-
rehajtania. Church valószínűleg szólt a fiúknak, hogy
várja.
Crespi fellépett az ajtó mögötti emelvényre. Az öreg
a korlátra támaszkodva állt, és bár észrevette az érke-
ző ezredest, fel sem pillantott.
Az idegen dög a kamra padlóján hevert, egy zöldes
váladékpocsolya közepén. Magzati pozícióba gömbö-
lyödött, és meg sem moccant. Crespi az első pillanat-
ban azt hitte, már nem is él.
- Mitől döglődik?
Church hangja fáradt volt.
- Ki tudja? Talán túl régóta van távol a bolyától, a
királynőjétől. Gyáva lett. Megöregedett. Fogságban
mind meghalnak. Ezt egyébként már említettem ma-
gának. Egyszerűen kimúlnak.
Crespi - maga sem értette, miért - úgy érezte, meg
kell vigasztalnia az idős tudóst. Church-öt szemmel
láthatólag megviselte az idegen közeli halála.
- Nézzen rá, Crespi! A szíve mélyén, ugye, maga is
ismeri ezt a szörnyet? Nézzen erre a pusztító fejre!
Látja rajta apáink kétségbeesett félelmét?
Crespinek fogalma sem volt, erre mit válaszolhat-
na. A tudós hangja tűnődő volt, mintha csak az elmé-
jében felbukkanó gondolatokat öntené szavakba.
 - Amikor az ember először kitekintett a világűr-
be, a végtelenségbe, valójában ennek a lélektelen
lénynek a lelkét látta. Amikor az emberek egymást
gyilkolják, amikor bántják saját gyermekeiket, és le-
hunyják szemüket, nehogy a jóság felvillanásai el-
tántorítsák őket a gonosz útról, tulajdonképpen ezt
a lényt imádják.
Crespi szemügyre vette a mozdulatlan herét. Fáradt
agya kínlódva próbálta megfékezni a lények fajtája
iránti dühét. A padlón, a saját testnedvének pocsolyá-
jában heverő lény most nem volt egyéb, mint egy óriá-
si, széttaposottan haldokló bogár.
Church folytatta a halk elmélkedést:
- A szíve mélyén minden ember arra vágyik, hogy
olyan legyen, mint ez a lény... Hihetetlenül erős, men-
tes a tudat minden béklyójától. Minden ember szeret-
né, ha a kozmosz fekete szíve adna neki erőt ahhoz,
hogy folyamatosan előretörve elpusztítson mindent,
amivel találkozik... - A tudós lehajtotta a fejét. - Vi-
szontlátásra, sötét barátom! - Az utolsó szavakat sut-
togva ejtette ki.
Crespi még mindig nem tudta, mit mondhatna.
Church fájdalma őszintének látszott; Mortenson halá-
lakor még véletlenül sem lehetett felfedezni rajta en-
nek jeleit. Kétségtelen, bár kicsit furcsa tény: Church
csodálta az idegeneket. Előző nap elegánsan megke-
rülte a nyílt válaszadást, de Crespi most elgondolko-
dott. A tudós egy sor szörnyűségen ment át a lények
miatt. Mi lehet az oka, hogy mégis velük, rajtuk akart
dolgozni?
Te miért tennéd, Tony?
Összeráncolta a homlokát.
Hogy megváltoztassam a dolgokat, hogy megvilá-
gítsam...
Igazán? Biztos vagy benne, hogy a lelkiismere-
tednek nincs köze ehhez?
Nem tudta a választ.
 - Beállt a halál, uram - szólt fel az egyik labortech-
nikus.
Church kizökkent a réveteg transzból.
- Köszönöm, Stockdale. Kérem, vigyék át a testet a
B-laboratóriumba.
Crespi végre meg tudott szólalni.
- Most mi következik?
Church ránézett.
- A boncolás.
Megfordult, és lesétált az emelvényről. Crespi kö-
vette, és közben arról győzködte magát, rosszul látott,
csak a fény csapta be, és valójában nem csillogtak
könnyek a tudós szemében.

* * *

Húsz perccel később Church az idegen teste előtt

állt, és arra várt, hogy az öltözködő Crespi csatla-
kozzon hozzá. Stockdale a műszeres tálca mellett
várakozott; arcát teljesen eltakarta a szűrőmaszk és
a védőszemüveg. Church is hasonló felszerelést vi-
selt.
A laboratórium kicsi volt, a komputerrendszer ép-
pen megfelelő, de az egész állomáson itt volt a legjobb
a világítás, és csak ebben a helyiségben álltak külön-
leges ötvözetből készült boncasztalok. A fény furcsa
módon megfakította a kiterített fekete lényt, megfosz-
totta a testet sötét esszenciájától. Vagy lehet, hogy az
egész a halál műve volt?
Church felsóhajtott, és a tetemre nézett. A melan-
kolikus érzés elillant. A here halott, és neki el kell vé-
geznie a munkáját. Mindig megdöbbent, amikor végig-
nézte a haldoklásukat. Ez a tökéletes gyilkológép
azért pusztult el, mert ezt akarta. Feleslegesen tette.
Közben Crespi is megérkezett. Beöltözött, felké-
szült a feladat végrehajtására. Az asztal mellé léptek,
és a tudós magyarázni kezdett.
 - A testben keringő savat kiszívtuk, és semlegesítő
anyaggal helyettesítettük. Ennek ellenére óvatosan kell
vagdosnunk. Soha nem tudhatjuk, mikor találkozunk
egy kis savhólyaggal, vagy még működő miriggyel.
Crespire nézett. A fickón jól állt a saválló overall.
- Remélem, a védőöltözék nem akadályozza a moz-
gásban.
Az ezredes szemén látszott, elmosolyodott a maszk
alatt.
- Éppen ellenkezőleg. Nagyon kényelmes, és... meg-
nyugtató. Maga tervezte?
Church meglepetten lesimította sötétzöld ruháját.
- Igen. Homlokon csókolt a feltalálók közismert
múzsája. Stockdale, adja ide a Bretz-fűrészt!
- Igen, uram.
Crespi közelebb hajolt. Az öreg bekapcsolta a
majdnem nesztelenül működő szerszámot, és nekilá-
tott, hogy átvágja a lény koponyáját. Erőteljes mozdu-
latokkal irányította a fűrészt. A koponyán hamarosan
egy fél méter hosszú, ökölnyi széles rés tátongott.
- Látott már ilyen fejet belülről, Crespi?
Az ezredes megvonta a vállát.
- Csak frissen szétrobbantva.
Church elvigyorodott a maszk alatt. Kikapcsolta a
fűrészt.
- Milyen érdekesen fogalmaz!
Letisztította a koponyába vágott lyuk széleit. Crespi
közelebb hajolt. A tudós egy kicsiny, vese alakú szerv-
re mutatott, ami a koponyaüreg elülső részében lebe-
gett a sűrű, szürkészöld folyadékban.
- Engem ez a szerv érdekel a legjobban.
- Mi ez? - kérdezte Crespi.
Church mosolygott. Csalétek, fiam! Lássuk, mi-
lyennek találod az ízét?
- A felületét fulleritburokba zárt hurlantium borít-
ja. A belsejében két kúp alakú kinövést, azokban pe-
dig neuronokat találnánk.
 Crespi figyelmesen bólintott, és intett Church-nek,
folytassa.
- Azt hiszem, ez az idegen lény „pszichikai vevőbe-
rendezése". A fullerit és a hurlantium felfogja az E-hul-
lámokat, a kúpok pedig interferencia jeleket ger-
jesztenek az elektromágneses mezőkből.
Crespi végre érdeklődést mutatott valami iránt!
- Tehát a lény nemcsak érzékeli az agyhullámokat,
hanem arra is képes, hogy a beérkező jelek alapján
képet alkosson a hullámokat kibocsátó élőlény fizikai
megjelenéséről.
Church újra elmosolyodott. Nem rossz. Egyáltalán
nem az.
- Pontosan. Ez az oka annak, hogy ilyen nagy hatást
gyakorolnak rájuk az erős elektromágneses és elekt-
romos mezők. Feltételezésem szerint ezek a mezők
valami olyasmit idéznek elő náluk, ami legjobban az
emberek migrénjére hasonlít.
- Ezt... nem fogom elfelejteni - mondta Crespi izga-
tottan.
Church újra a szervre mutatott.
- Most láthatja, hogy ez a lény elsorvadt. Az egész-
séges példányoknál ez a szerv sokkal duzzadtabb,
szinte teljesen kitölti a koponyaüreget. A fogságban
tartott egyedeknél lassanként visszafejlődik.
- Ez megmagyarázza, hogy a telepatinnal telenyo-
mott technikus miért tudott hatást gyakorolni a here
viselkedésére.
- Igen. Stockdale! A Linnel-szikét!
A tudós a kicsiny gyémántpengés késsel átvágta a
szervet a koponya belső falához rögzítő szürke inakat.
A szervet egy különleges fémötvözetből készült tálká-
ba pottyantotta, amit azután egy tálcára állított.
Crespi felkapcsolta a tálca fölé szerelt spotlámpát,
és megvizsgálta a szervet. Church türelmesen várako-
zott.
Rajta, Crespi! A lényeg ott van az orra előtt!
 - Ha a feltételezése helyes, akkor... ez a vevő az,
amire a technikus hatást gyakorolt...
Crespi felkapta a fejét, és tágra nyílt szemekkel
Church-re nézett.
A mindenit, rájött végre!
- Várjunk csak! A fulleritet és a hurlantiumot mes-
terséges úton is elő lehet állítani!
Church megpróbálta leplezni örömét.
- Nos, ebből mire következtet?
Crespit majd szétvetette az izgalom.
- Megpróbálta mesterséges körülmények között lét-
rehozni ezt a szervet? Elkészítette a komputeres mo-
delljét?
- Még nem. A molekuláris szerkezet túlságosan bo-
nyolult ahhoz, hogy a hagyományos módszerekkel
reprodukálni lehessen.
- És a komputeres modell?
Church megrázta a fejét.
- Eddig nem sikerült megfelelő mennyiségű infor-
mációt szereznem a struktúráról.
- Akkor lássunk hozzá! Csináljunk egy ilyen... izét!
Aha. Végre! Crespi ráharapott a horogra; most már
csak ki kellett emelni őt a vízből.
- Lássunk hozzá? Csináljunk? Ez azt jelenti, hogy
már nem tartja illegálisnak, törvényellenesnek a kí-
sérleteimet, ezredes úr?
- Ez azt jelenti - vágta rá Crespi habozás nélkül -,
hogy szerintem a kísérlet túlságosain fontos. Nem le-
het egyszerűen leállítani, vagy elsétálni mellette.
Church elmosolyodott. Örült, hogy Crespi még
mindig nem lát be az álarca mögé.
- Nos, ebben az esetben tényleg munkához látha-
tunk. Készüljön fel rá, hogy hosszú menet lesz.
Visszalépett az asztal mellé, és a boncolás közben
sorra elmagyarázta az idegen lény szerveinek rendel-
tetését, felépítését. Crespi figyelmesen hallgatta, és
közben észre sem vette, hogy peregnek az órák.
 Crespi horogra akadt. Sikerült partra húzni, meg-
pucolni és megsütni. Már csak meg kellett enni...
Church most már biztos volt benne, a fickó nem okoz
neki több gondot.
És talán... de csak talán! Lehet, hogy megtalál-
tam az asszisztenst, akire vártam!

McGuinness a komputer monitora előtt ült, és a bi-

zarr boncolást figyelte. Bízott benne, ilyen kései órán
egyeden technikusnak sem jut eszébe, hogy ellenőriz-
ze a hálózat biztonsági rendszerét. Már többször át-
irányította és levédte a képet, de egy jó programőr így
is könnyedén bajba sodorhatta volna. A jelek szerint
szerencsére senki sem kutatott illetéktelen behatolók
után.
Ásított egyet, és szórakozottan a kis személyi kom-
puterre nézett, amit az egyik raktárból kért kölcsön.
A gép még mindig azokkal a számsorokkal bajlódott,
amiket a nő a hálózatból szedett le. Időnként sípolt,
de erőlködve megpróbálta keresztülfuttatni pici chip-
agyán a kódokat.
McGuinness a monitorra, a zöld ruhás alakokra
nézett. Ez a kukkolás egy kicsit idegesítő volt, de min-
denképpen tudni akarta, miben mesterkedik Church.
Meg persze Crespit sem szívesen vesztette volna szem
elől. Az ezredest egy kicsit túlságosan feldobta az ide-
gen dög széttrancsírozása. Lehet, hogy elveszd az ob-
jektivitását. McGuinness tartott attól, hogy ez bekö-
vetkezik, nem akart ugyanis magára maradni.
Dr. Church kivitte az egyik dögöt az állomásra. Sé-
tálni. A társalgóban, meg a vacsoránál mindenki er-
ről beszélt. A nő gyanította, hogy Church-nek van
valami köze David halálához, és ahogy gyűltek a kira-
kós játék darabkái, már azt is sejtette, miért kellett
meghalnia a vőlegényének. Church egyszerűen elme-
beteg.
 Davidre gondolt. Túlságosan rövid időt töltöttek
együtt... Gyorsan elhessegette az emlékeket. Attól a
naptól kezdve, amikor elhatározta, hogy eljön az
Innominatára, nem engedte meg magának, hogy bele-
merüljön a bánat hullámaiba. Ha eddig így volt, most
sem hagyhatja, amikor már annyi mindenre rájött.
Eltűnődött. Vajon David mit gondolna most róla?
Egyáltalán: mit gondolnának az emberek, ha valóban
ismernék? Ki ő egyáltalán? Csak egy megszállott nő
lenne, aki olyasmibe üti az orrát, amihez semmi köze
sincs?
Igen, a megszállottság a helyes szó. De nem szá-
mít. Már csak egy dolognak van jelentősége: annak,
hogy amit talán megtalálok, azzal megbuktathatom
Church-öt.
Újra felbúgott a kis komputer, ezúttal a feldolgozás
végét jelezte. McGuinness előrenyújtotta a kezét, és át-
lapozta a gépből kicsorduló hosszú listát. Dekódolt
feljegyzések... Még néhány perc, és mindenre választ
kaphat.
Szíve nagyot dobbant. Előrelapozott, és újra végig-
olvasta a szöveget. Azután még egyszer.
Felnevetett, a nagyobb monitorra nézett, és meg-
pöckölte Church képmását.
- Megcsíptelek, te szemét! - suttogta, és remélte,
nem téved.
 14.

Crespi fáradtnak tűnt, de olyan boldog, csillogó

szemmel nézett, hogy Church érezte, a dolgok nem is
alakulhattak volna jobban. Átsétáltak a laboratóriu-
mon, elléptek a boncszerszámokat tisztogató Stock-
dale mellett. Még egy óra volt hátra hajnalig - vagyis
addig az időpontig, amikor az állomás fényei teljes
erővel világítani kezdenek.
- ...és ha még egy példányt felhasználhatnánk, már
tizenhat különböző modell állna a rendelkezésünkre.
Church magára rángatta a laborköpenyét. Crespi a
lehetőségektől megvidámodva tovább beszélt. Az a ha-
tártalan energia feszült benne, amit csakis a túl kevés
pihenés aktiválhatott.
Church fáradtan mosolygott.
- Ha önnek is megfelel, a következő műszakban
már hozzá is kezdhetünk.
- Nagyon jó! - vigyorgott Crespi. - Ennek a tervnek
a lehetőségei... egyszerűen korlátlanok, doktor!
Church komoly tekintettel nézett vissza rá.
- Egyetértek. Ha lehet egy megjegyzésem: ezt csak
egy egészen különleges adottságokkal rendelkező tu-
dós képes megérteni.
Crespi elmosolyodott, és bólintott. Pirulás nélkül
nyugtázta a dicséretet.
Főleg anélkül, hogy látná, mire megy ki a játék...
- Miért nem pihen le egy kicsit? Kimerültnek látszik.
Crespi vigyorogva vállat vont.
- Rendben, bár nem hiszem, hogy sikerül aludnom.
Nyolckor találkozunk!
 Elindult a folyosón a szobája felé. Church is a szál-
lására ment. A szobája az egyik kisebb, használaton
kívüli laboratórium mellett volt, az állomás egyik alsó
szintjén, távol a lakószárnytól. Itt sokkal nagyobb volt
a csend, a magány, és szerette érezni, hogy idelent ő
az egyetlen élő ember.
Lifttel ment le, azután lassan, ásítozva a szobájához
sétált. Teljesen kimerült; túl öreg volt már ahhoz,
hogy ébren töltse az éjszakát. A teste még mindig re-
mekül működött, de az elméje ilyenkor már valahogy
ködössé változott.
Tudta, fáradtság ide vagy oda, beletelik majd egy
kis időbe, míg sikerül elaludnia. Néhány hónapja ál-
matlanságtól szenvedett. Talán a kísérletek során át-
élt izgalmak miatt. Amióta hozzálátott a terv megvaló-
sításához, több komoly eredményt sikerült elérnie, és
úgy érezte, napról napra közelebb kerül a végső meg-
oldáshoz.
Vajon Crespi valóban felfogta, miről van szó? Most ez
volt a legfontosabb kérdés. Ez az ember minden hibája
ellenére alkalmas erre a munkára. Igaz, egy kicsit talán
korlátozottak a képességei, de sokkal hamarabb meg-
értette a részleteket, mint a korábbi asszisztensek.
De... Vajon ennyi elég lesz? Vajon számíthat rá?
Most inkább aludj!
Church belépett a sötét szobába, és átvonult a
konyhasarokba. Itt tartotta a gyógyszereit: altatókat,
pár serkentő tablettát, meg hasonlókat. Egy pohárba
vizet eresztett, és mielőtt visszament a félhomályos
hálórészbe, bekapott és leöblített két altatót.
Lehúzta a cipőjét, levette a szemüvegét, azután ha-
nyatt dőlt, és várta a tabletták hatását.
Furcsa, hogy a haldokló idegen látványa mennyi ér-
zelmet ébresztett fel benne. Általában sajnálatot ér-
zett, talán egy kis bűntudatot, de ami ma a hatalmába
kerítette... Szomorú, keserűen nosztalgikus érzés volt.
Pedig utálta, ha valami eszébe juttatta a...
 ...poklot...
...a kis holdat, ahol a családja landolt. Fájdalmas
emlékek... Időnként semmit sem tehetett ellenük,
képtelen volt elfojtani a feltörni készülő emlékeket,
bárhogy is erőlködött. A legtöbb kép szerencsére meg-
fakult már, az érzések is eltompultak, az események
összezavarodtak.
Church lehunyta a szemét. Hatni kezdett az altató.
Nem volt ereje ahhoz, hogy kiverje a fejéből a gondolato-
kat, a felidéződő élményt, amit sohasem fog elfelejteni.

Az idegenek szökdécselve maguk után vonszolták

az embereket. Átráncigálták őket az Éden bozótosán,
egyre távolabb kerülve a Genezis-állomástól meg a ha-
jótól.
- Paul? Paul! - Az anyja valahol elöl volt, nem lát-
hatta, hogy őt is magukkal cipelik-e a dögök.
- Minden rendben! - kiáltotta, pedig semmi sem
volt rendben. A szörny, ami a testét tartotta, hihetetle-
nül erős volt.
A karja több helyen felsebesedett, mindene fájt.
Biztosra vette - kétség sem férhetett hozzá -, hogy va-
lamennyiüket a halálba vonszolják.
De miért nem öltek meg minket? Miért visznek
magukkal?
Hirtelen émelyítő érzés hasított belé. Azok a törté-
netek, amiket a múltkor azon a katonai bázison hal-
lott... Az idegenek számára az emberek nem csak élel-
met jelentenek; ezek valami másra is felhasználják az
áldozataikat!
Paul kínlódva vergődött a könyörtelen karmok kö-
zött, de csak annyit ért el, hogy a lény sziszegve még
jobban magához szorította. A pengekarmok felhasítot-
ták a bőrét, karján vörösen csorgott a vér.
Előttük feltűnt egy hatalmas, növényekkel és zöld
mohával belepett domb. Legalább akkora volt, mint a
hajójuk. Nem... nagyobb. Ahogy közelebb értek, Paul
látta, hogy a halom nem kőből, nem is földből van.
A bűz...
Ez a domb volt a forrása annak a gyomorforgató
szagnak, amit már korábban is észrevett. Rothadás
bűze, földszag és egy különös, kesernyés pézsma-
szerű... illat. Még sohasem érzett hasonlót. Bomló
hús, veríték, fortyogó hányadék, mérgező vegyszerek
összekeveredett bűze. Paul képtelen lett volna sza-
vakba foglalni, mi minden elegyedett össze - ezt a
szagot érezni kellett ahhoz, hogy valaki megértse,
miről van szó.
Hirtelen rádöbbent, már soha többé nem lesz lehe-
tősége arra, hogy bárkinek elmesélje, mit érzett.
A landolás során nem fedezték fel a bolyt, a növény-
zet remekül álcázta a dombot. Ostoba, fatális hiba
volt. Az idegenek azonban megtalálták őket, talán ép-
pen innen, erről a rothadó szemétdombról nézték vé-
gig, ahogy kiszállnak.
- Mindenki próbálja megőrizni a nyugalmát! Nem
fognak végezni velünk, legalábbis most nem. Még min-
dig van re-...
Az apja nem fejezhette be a mondatot, mert a lény,
ami idáig vonszolta, hirtelen betaszította a boly-domb
oldalán tátongó sötét lyukon. A dögök egyenként át-
ráncigálták Paul családját és barátait a nyíláson, ami-
nek túlsó oldalán sziszegő, rikácsoló herék fogadták
az érkezőket.
Paul került be utoljára. Hallotta a többiek elfojtott
nyögését. A bűz ökölként csapott az arcába. Ez már
nem is bűz volt, hanem valami ocsmány miazma, ami
a tüdejét repesztgette, a szemét és a torkát csípte és
marta. Megpróbált a száján keresztül, zihálva lélegez-
ni, de a levegő íze is éppen olyan undorító volt, akár
a szaga.
Egy dobbanás. Louise Clark a nyálkás padlóra zu-
hant. Paul agyán átcikázott egy furcsa gondolat. Lehet,
hogy a dögök békén hagyják a nőt, megengedik neki,
hogy felálljon, és letisztogassa magát...
Nem. Ez emberi gondolat, civilizált gesztus, ami
ezen a helyen a semminél is kevesebbet jelentett. Ezt
abba kell hagynia, le kell dobnia magáról a pánik
szemüvegét. El kell fogadni azt, ami vele történik. Ha
nem ezt teszi, félő, hogy elveszti az eszét...
A dög, ami idáig cipelte, a többiek mellé hajította. A
félhomályban Paul nagy nehezen ki tudta venni a sá-
padt arcokat, az iszonytól és a fájdalomtól eltorzult
vonásokat. Louise teste hányadékban ázott; mélyen,
szaggatottan lélegzett, szája sarkából, az álláról még
mindig hányáscsöppek szivárogtak.
Végigráncigálták őket a barlangon. Az egész csak
egy percig tartott, de egy örökkévalóságnak tűnt. A fa-
lakról furcsa, alaktalan, megsűrűsödött nyálkából so-
dort kötelek lógtak. Az egész olyan bizarr volt, mint az
idegenek külseje. Itt-ott mélyedések, vermek sötétlet-
tek - ezekből fekete, vicsorgó fejek kandikáltak elő,
hogy nedves fogakkal cuppogva megvizsgálják az ér-
kezőket.
Egy nyitott kamrába vitték, és minden ceremónia
nélkül a padlóhoz csapták őket. A magas falak csontka-
tedrálisként emelkedtek a bűzös sötétségben. Paul szü-
lei a fiúk mellé kúsztak, Rebecca apja és anyja is a lány
közelébe vonszolta magát. Ősi ösztön; az ember még
egy ilyen helyen sem mond le arról, hogy megvédje a
gyermekét. Judith, az android, Paul apjához lépett.
- Meg tudsz védeni minket? - A férfi hangja reszke-
tett a félelemtől.
A pókhálós magasságból leszűrődő fényben Judith
arca a szokásosnál is sápadtabbnak látszott.
- Ha nyíltan támadnak, akkor igen.
Lucian Church sírva fakadt.
- Már megtámadtak minket! Hát nem látod? Nem
tudod megölni őket?
Judith megrázta a fejét.
 - Minden tőlem telhetőt megteszek, de kétlem, hogy
bármi kárt tudnék okozni bennük, mielőtt megállí-
tanak.
A herék egy percre hátrahúzódtak, de most széttárt
karokkal közelebb léptek.
A helyzet reménytelennek látszott; egyszerűen túl
sokan voltak. Paul körbepördült, valami kiutat kere-
sett, de nem talált. A falakon lévő repedések, amiken
keresztül beszűrődött az Éden édes fénye, túl maga-
san voltak, a sötétben sziszegő szörnyek pedig túlsá-
gosan közel. Paul megértette, mi vár rájuk; már tud-
ta, testüket keltetőgépként fogják használni, belőlük
bújnak majd elő a dögparányok. Kegyetlen, iszonyatos
halál. Ráadásul ez az irtózatos bűz...! Ha mégis sike-
rül meglépnie innen, sohasem fogja elfelejteni, milyen
érzés az, amikor az embernek a reményen kívül sem-
mi mása nem marad.
Soha...

Aludt. A nap haláláról álmodott, meg a sötétségről,

ami kíméletlenül ráborul minden ember által ismert
világra.
 15.

Crespi már levetkőzött, amikor valaki megnyomta

az csengőjét.
- K i az? '
- McGuinness hadnagy, uram.
- Egy pillanat!
Gyorsan magára rántotta a nadrágját, és pillanatnyi
tétovázás után felvette az ingét is. Már majdnem sike-
rült elfelejtenie az előző éjszaka látott álmot, de a nő
hűvös hangja felidézte a borzalmat.
Begombolkozott, és végigsimított a haján.
- Bejöhet.
A lány nem úgy festett, mint az álomban: a haját
szorosan hátrafogta, arca fáradt volt és álmos.
Crespi valahogy mégis zavarba jött, amikor ráné-
zett.
Sima bőr, a melle kereksége, mohó nyelve... Hú!
Már ennyi is elég lenne ahhoz, hogy kényelmetlenül
érezze magát, de most ráadásul tisztázniuk kell né-
hány dolgot Church-csel kapcsolatban.
Crespi úgy érezte, mivel McGuinness főként érzel-
mi okok miatt végezte a kutatást, kénytelen lesz hiva-
talos modorban beszélni vele.
- Mi történt, hadnagy?
- Találtam valami nagyon fontos dolgot. Church-
csel kapcsolatos, és...
- Én is, McGuinness. - Crespi kedvesen elmoso-
lyodott, és remélte, hogy a nő végighallgatja és meg-
érti. - Hat órán át közvetlen közelről figyeltem dr.
Church-öt. Az az ember egyszerűen zseni! A kutatás,
amit itt végez, örökre meg fogja változtatni a tudo-
mány jelenlegi arculatát.
- De... - kezdte McGuinness a homlokát ráncolva,
ám a férfi közbevágott.
- Megértem a személyes indítékait, de Paul abszo-
lút profi. Szeretném, ha ettől a pillanattól kezdve fel-
hagyna minden nyomozással. Megértette?
A hadnagy megőrizte a nyugalmát, hangja erős ma-
radt.
- Uram, sikerült rákapcsolódnom az állomás video-
rendszerére. Az elmúlt tizennyolc órában figyelemmel
kísértem dr. Church minden mozdulatát. A boncolást
is végignéztem...
A férfi felsóhajtott. Paranccsal kell megtiltania,
hogy a nő rákapcsolódjon a hálózatra. Kedvelte
McGuinnesst, de...
...talán ez már több is, mint „kedvelés", nem gon-
dolod, ezredes?
...véget kellett vetnie ennek a kémkedésnek.
Church a tudomány és a technika határán lévő, a
misztikusra nyíló ajtót feszegette, valódi áttörést
akart végrehajtani...
A nő éles, könyörgő hangja elvágta a gondolatme-
netet.
- Hallgasson végig! Church csak játszik magával,
uram! Az idegenekkel kapcsolatos tervezet csupán
egy apró szelete annak, amin dolgozik. Az állomás
fogyasztási igényei nem vágnak egybe a kért után-
pótlás mennyiségével! Hát nem érti? Van valami az
Innominata fedélzetén, ami egymaga harmadannyi
energiát használ, mint az összes ismert rendszer,
plusz a dögkísérleteket végző laboratórium együtt-
véve!
Beletelt pár másodpercbe, mire Crespi felfogta a sza-
vak értelmét. Lassú, de visszafojthatatlan sokkhullá-
mok rohantak végig a testén. Érezte, hogy McGuinness
igazat mond, de mégsem akart hinni neki.
 - Amit Church csinál, az rengeteg...
McGuinness fejcsóválva az ezredesbe fojtotta a
szót.
- Church-nek van egy titkos tervezete is. Valami
nagy horderejű dolog, amiről nem akar beszámolni
magának. Azért keltette fel az ön érdeklődését az ide-
genekkel kapcsolatos kutatások iránt, hogy visszaver-
je az esetleges támadásokat. Mindez kitűnik a feljegy-
zésekből, uram. Ha akarja, ön is megnézheü.
Lehetséges ez? Crespi a tudós különös félmosolya-
ira gondolt, az egyenes válaszok megkerülésére, a
boncolás közben felfedezett furcsaságokra...
Elfordult, és lehunyta a szemét. Ösztön. A franc es-
sen belé, az ösztöneire kellett volna hallgatnia!
Church még mindig titkol valamit. Ezt te is tudod!
És valóban tudta.
Talán.
A hadnagyra nézett. McGuinness türelmesen várta
a válaszát. Crespi bizonytalan volt. A nő eddig mindig
őszintén beszélt vele. Church pedig majdnem minden-
ben hazudott. Például azt is elhallgatta, hányan haltak
meg az állomáson.
Ha kiderül, hogy átverte...!
Hirtelen jéghideg gyűlöletet érzett a tudós, és forró
hálát az előtte álló nő iránt.
- McGuinness, maga jó katona. Azt is tudja, hol van
ez a kísértet-létesítmény?
A nő megkönnyebbült, az arcáról leolvadtak az ide-
gesség apró ráncai.
- Azt hiszem, igen, uram. A K-laboratóriumban, a
döglabirintus alatti szinten. Eredetileg zéró-G szektor
volt, de ez az a hely, ahol az elfogyasztott energia har-
minc százaléka felhasználásra kerül. Az öreg három
kódzáras ajtóval záratta le a szektort. A hálózaton ke-
resztül egyiket sem lehet kinyitni.
Ez pedig azt jelenti, hogy Church-ön kívül senki
sem tud bejutni oda.
 - Szólítson Tonynak - mondta Crespi szórakozot-
tan. - Oké, meggyőzött. Hogy jutunk be?
A nő gonoszkásan elvigyorodott.
- Church-nek van egy kódkártyája... Tony. Ha azt si-
kerülne megkaparintanom, le tudnám olvasni róla a
kulcsokat. Láttam, hogy a kártyát az irodájában, a kon-
zol tetején hagyta.
A férfi bólintott.
- Most hol tartózkodik?
- Bevett valamit. Reggelig biztos nem ébred fel.
Crespi mély lélegzetet vett.
- Meg tudja szerezni a kártyát?
- Az iroda biozáras ajtaján nem jutok keresztül.
Magának kell kihoznia.
Az ezredes habozott. Már nem volt annyira biztos a
dolgában, mint egy perccel korábban. Most már nem
csupán feltételezésekről volt szó, cselekedni kell. Ha
McGuinnessnek igaza van, nincs más választása. Ha
kiderül, hogy Church valami illegális tevékenységet
végez, amiről nem számolt be a Seregnek, minden ku-
tatását leállítják. Ebben az esetben kárba vész az a
rengeteg energia és idő, amit az idegen lényekkel kap-
csolatos kísérletekre fordítottak. A tervezetet hosszú
évekre lezárják, mielőtt valaki folytathatná. Ha egyál-
talán lehet majd folytatni.
Ha megteszi, amire a nő kéri... Ha kiderül, hogy
McGuinness hazudott...
Hamarosan kiderül, kinek van igaza, nem?
A férfi gyorsan és sokkal nyugodtabban beszélt,
mint amilyen volt.
- Maradjon itt, mindjárt visszajövök. Ha történik
valami, használja a privát kommunikátoromat.
McGuinness bólintott. A férfi megfordult, és mielőtt
meggondolhatta volna magát, kisietett a szobából.
 Crespi távozása után McGuinness sóhajtva lezök-
kent a megvetett ágyra. Hátradőlt. Az elmúlt pár nap
nagyon hosszú volt a számára. Kimerült. A takaró, a
párna kellemes, férfias illatot árasztott magából.
Szappan és tiszta veríték szaga, meg valami, ami
csakis Tonyra volt jellemző...
Lehunyta a szemét, és szomorúan elmosolyodott.
Ez a bizonyos „Tony" a te számodra ezredes marad,
hadnagy! David még mindig túlságosan közel volt, ő
pedig nem készült fel új kapcsolatra. Addig semmi-
képpen sem vágna bele ilyesmibe, míg ennek az egész-
nek nincs vége.
Összetegeződhettetek volna, Sharon...
Felült. Furcsának találta a saját gondolatait. Ilyes-
mire most nem volt idő, és a hely sem éppen a legmeg-
felelőbb. A faliórára nézett, bámulta az elkattogó má-
sodperceket, és magában szerencsét kívánt Tony ezre-
desnek. Valószínűleg szüksége is lesz rá.

Crespi a lifthez sietett. Beszállt, és amikor a fülke

megállt, kilépett az ismeretlen folyosóra. Dühös volt
és ideges. Eddig még nem járt Church kuckójában,
bár tulajdonképpen megtehette volna. Az iroda a
szektor központjában helyezkedett el, ott, ahol a na-
gyobb laboratóriumok.
Nyugi, ilyen későn senkivel sem futhatsz össze!
Ez igaz. Mégis... Hülyén érezte magát, ahogy tolvaj-
ként lopakodik a folyosón. Lehet, hogy Church nem
titkolt el semmit. Viszont ha igen, akkor neki joga és
kötelessége kideríteni az igazságot. Kihúzta magát, és
a folyosó végén jobbra fordult. Rövid lépcsősor, azu-
tán az iroda ajtaja.
Megállt a páncélozott ajtó előtt. Idegesség áradt szét
benne, amikor rádöbbent, nem hozta magával a stuk-
kerét. Persze valószínűleg úgysem lenne rá szüksége,
de kényelmetlenül érezte magát nélküle. Mi van, ha...?
 Mi van, ha micsoda? Mi van akkor, ha Church itt
ólálkodik, és egy gránátvető van nála? Kapd fel azt
a kibaszott kártyát, aztán tünés!
Crespi a zárszerkezet érzékelőjére nyomta a hü-
velykujját. Várt. Egy másodperc. Még egy. Az ajtó ki-
nyílt. Crespi belépett a szűk előtérbe. Egy újabb ajtó
előtt találta magát.
A lámpák tompa fényt szórtak. A folyosó üres volt.
Crespi gyomrában enyhült a görcs. Bolond vagy, és
kész! A második ajtóhoz lépett, ami automatikusan
félrecsúszott.
Egy tágas, sötét iroda, csak a távolabbi fal ablakán
keresztül szűrődött be némi világosság. Az ablak mö-
gött egy laboratórium volt; Crespi látta, hogy a kékes
fény a bekapcsolva hagyott, villódzó monitorokból szi-
várog át.
Az íróasztalra nézett. Papírok, üres kávés bögrék. A
sok szemét között, a kis személyi komputer billentyű-
zetén... a férfikéz nagyságú kártya.
Crespi előrelépett, és felemelte a kártyát. A mellzse-
bébe dugta.
Látod? Ott volt, ahol lennie kellett. Semmi zűr,
semmi riasztás. Még fegyveres tengerészgyalo-
gosok sincsenek itt, akik rád ordítanának, hogy
dobd el.
Elnémította a gúnyos belső hangot, és megfordult.
McGuinness meg fogja kapni a kulcsot; átvizsgálják
azt a másik laboratóriumot, kiderítenek mindent, az-
tán elfelejtik az egészet...
Megtorpant. Hátrafordult, a sötétségbe kémlelt. Va-
lami bűzlött. Talán az egyik technikus hagyta elöl az
uzsonnáját? Rothadásszag. Annyit megtehet, hogy ki-
hajítja azt az izét, bármi legyen is.
Ó, ne...!
Régen volt, hogy utoljára érezte, de megismerte a
szagot. Mozdulatlanná dermedt. Semmi hirtelen moz-
dulat!
 Fuss, fuss, rohanj már el!
Valami meleg csorrant a vállára. Lassan felnézett.
A tökei visszacsúsztak a testébe, a szíve a gyomra leg-
aljára süllyedt.
A mennyezethez tapadó dög felrikoltott.
És ugrott.
 16.

Crespi hanyatt dőlt, és könyörögve kérte Istent, az

állat ne rajta landoljon. Sikerült talpon maradnia. Az
idegen lazán behajlított lábbal dobbant a padlóra. El-
vicsorodott. Alig egy méternyire volt Crespitől.
A dög sziszegve felegyenesedett, felemelte egyik fe-
ketén csillogó karját. Visszakézből villámgyorsan le-
csapott Crespire. A férfi a plasztüveg falhoz vágódott.
A fal régi lehetett, kiszikkadt belőle minden ruga-
nyosság. Crespi érezte, ahogy megroppan, szilánkok-
ra hasad körülötte, és a következő pillanatban már a
szomszédos laboratórium padlóján találta magát. Fáj-
dalom! Erre most nem volt ideje. Talpra szökkent.
A fejében csak egyetlen gondolat keringett: fegyvert
kell találnia! A dög eszelős visítással utána vetődött.
Puska. Husáng. Kő. Bármi!
Nem tudott visszanézni, képtelen volt megtenni,
mert tudta, a háta mögött a halál vigyorog rá, előre-
nyújtott karmokkal, acélagyarakkal...
Ott! A padlóhoz csavarozott székeken és asztalo-
kon túl a helyiség másik végében... egy elektromágne-
ses mezőgenerátor állt. Hordozható típus, a vezetékek
másik vége láthatatlan konnektorokba csatlakoztak.
Ó, Isten, add, hogy működjön!
Éles fájdalom nyilallt a bokájába, ahogy megbotlott
az egyik szék fémlábában. Túl későn vette észre az
akadályt. A padlóra zuhant, és érezte, a szörny köz-
vetlenül mögötte van...
Az esés mentette meg az életét. A lény nem tudta
visszafogni a lendületét; alig néhány centivel Crespi
fölött száguldott el. Karmait a padlóba vájva, erőlköd-
ve próbált megfordulni.
Megfordulni, hogy kitépje Crespi szívét. Kitépje, és
felfalja.
Az asztalon volt valami. Crespi a tárgy után nyúlt,
megmarkolta. Egy aerosolos palack. Lenyomta a tete-
jét, és dühödten a rávetődő idegenre fújta a tartalmát.
Folyadékpára fröccsent ki a palackból, az apró
cseppek a dög lecsapni készülő karmára hullottak.
Fájdalmas, vad sikoly. Az idegen hátraszökkent, hogy
kitérjen a számára ismeretlen fegyver elől.
Crespi feltápászkodott. Izzadságtól nedves ujjai a
palackra fonódtak. A hordozható generátorhoz ro-
hant. Rá sem nézett a lényre, anélkül is tudta, hogy
másodperceken belül újra támadni fog.
Érezte, hogy az arcába hasított sebből vér csorog,
lassan lefolyik a szájába. Kiköpte a piros nyálat.
Generátor, elektromágneses fegyver, megöli...
Már csak a szerkezetet látta. Alig néhány méter vá-
lasztotta el tőle.
A kapcsolópanel a gép alján volt. Crespi nem této-
vázott. előrevetődött, és hason fekve a generátorhoz
csúszott. Oldalra fordult.
A here sziszegve ugrani készült. Alig kétméternyire
volt tőle. A férfi artikulátlan hangon felüvöltött, és a
panelbe öklözött. Kinyílt. Gondolkodás nélkül rácsa-
pott az egyik gombra, csak remélni tudta, hogy a meg-
felelőt nyomta meg.
A dög lecsapott. Crespi agya lelassította a mozdula-
tait - olyan volt az egész, mintha egy lassított filmet
nézne. Felmarkolta a legközelebbi kábelt, megrántot-
ta, és miközben újra lenyomta a palack tetején lévő
gombot, a dög felé tartotta.
Fényes elektromos szikra pattant ki a kábel végé-
ből. A palackból kifröccsenő permet azonnal lángra
lobbant. A parányi lángszóróból tűz csapott az idegen-
re, aki visszahőkölt, és megpróbált elhátrálni. A tüzes
permet körbefolyta hosszúkás, nedves fejét, és kát-
rányként ragadt a tarajos testhez.
A lény sivítozva, hörögve hanyatt vágódott. Végtag-
jai kapaszkodót kerestek. Crespi tudta, csak egy-két
másodpercet nyert.
A kapcsolókra nézett. Megnyomta a zöld gombot.
Talán ez élete utolsó pillanata...
Zümmögés, azután egy sokkal, de sokkal hango-
sabb rikoltás.
Az idegen tántorogva füstölgő fejéhez szorította gyil-
kos mancsait, és visított, visított...
Azután eszméletét vesztve végigvágódott a padlón.
Crespi mélyet lélegzett. Hátát a generátorhoz tá-
masztotta. Túl kábult volt még ahhoz, hogy mozdulni
tudjon, a levegővétel is nehezen ment. Még mindig a
fülében zúgott a lény sikolyának visszhangja.
Futó lábak dobbanása, izgatott kiáltozás.
Crespi a szeme elé tartotta a rejtélyes palackot, és
elolvasta a feliratát. Hajlakk. Egy francos hajlakk!
Nevetni akart, de nem merte kinyitni a száját: attól
tartott, ezzel kiszakadna belőle a testében gomolygó
pánik. Félt, hogy zokogni kezd, és esetleg soha többé
nem bírja abbahagyni.
Egy baseball-sapkás fiatal fickó rohant be a helyi-
ségbe. Mögötte egy másik pasas érkezett. Mindketten
az elektrotechnikusok egyenruháját viselték.
- Mi a...? Crespi ezredes! - kiáltott a sapkás. Izzadt
arca sápadt volt és zavarodott.
A másik férfi meglátta a dögöt. Elszürkült a képe.
Ámuldozva Crespire nézett.
- Még egy kijutott?
A sapkás megnyomta a kommunikátora gombját,
és gyorsan beszélni kezdett.
- Stockdale, van itt egy idegen a laborszinten, a mo-
nitorszobában. Kapott egy mágnesadagot, de jobb len-
ne, ha lejönnél egy csapattal. Fegyvert is hozzatok!
Remek. De mi az ördögöt keresett itt ez a dög?
 A másik technikus - testes, szőke fickó - még min-
dig Crespit bámulta. Ködös, kék szemében valami
csodálatféle tükröződött.
- Ha nem... hogyan tudta...? - Megrázta a fejét. -
Maga szerencsés ember, uram.
Szerencsés? Szerencsés ember vagyok... Crespi
az arcához emelte reszkető kezét. Vér. Már kezdett
megalvadni. Jelentéktelen sérülés. A háta viszont any-
nyira fájt, hogy sejtette, másnap meg sem tud majd
moccanni.
De élt. Az idegen padlóra került, ő pedig életben
maradt. Egyelőre ennyi is elég.
A sokk enyhült. Gondolatai a fájdalom és a zavaro-
dottság ellenére rendeződtek. Minden olyan gyorsan
és váratlanul történt.
Lehet, hogy valaki tudott az egészről? Az a valaki,
aki ideküldte őt. Meghalni.
Crespi felállt. Ügyet sem vetett a technikusokra,
akik arról magyaráztak valamit, hogy mozdulatlanul
kellene feküdni; nem törődött a sérüléseivel, amik pi-
henést követeltek. Az ajtóhoz támolygott, majd végig-
ment a folyosón. Fejében egyetlen gondolat keringett.
Az a rohadt kurva! Kinyírja a szemetet!
 17.

McGuinness várakozva a kinyíló ajtóra nézett. Re-

mélte, Crespinek sikerült megszereznie a kódkártyát.
Nem hitte volna, hogy ilyen sokáig fog tartani a dolog,
már kezdett ideges lenni, és a gyomrát is összeszorí-
totta a félelem.
De Crespi végre visszatért, ott állt az ajtóban.
McGuinness megkönnyebbült.
- Sikerült megszereznie, uram, a...?
Elhallgatott. Crespin látszott, verekedett. A ruhája
elszakadt pár helyen, zord arca vérzett. McGuinness
kinyitotta a száját, hogy megkérdezze, jól van-e, de...
Crespi betántorgott a szobába, egyenesen a nő felé
tartott. McGuinness látta rajta, nem fog megállni.
Az ezredes megmarkolta a nő vállát, és keményen a
húsába vájta az ujjait.
- Ne! Mit művel?
Crespi keze a nő torkára csúszott. Hátralökte
McGuinnesst, aztán előrehúzta, a falhoz csapta párszor.
Mi az isten történt odalent?
A férfi őrjöngött. Mély hangjából áradt a gyűlölet.
- Maga odaküldött megdögleni! Így van? Így van?!
McGuinness levegő után kapkodott. Körmét a férfi
acélkemény kezébe mélyesztette.
- Miről...? Hagyja abba! Ne bántson!
Crespi fekete szeme szikrázott a dühtől.
- De bántom! Igenis bántom!
Szorítása megkeményedett. McGuinness szeme
előtt fekete árnyak jelentek meg. Amikor megszólalt, a
szavak hörrenésekként buktak ki belőle.
 - Ne... bántson... Megöl!
Crespi hirtelen eleresztette. A nő a padlóra zuhant.
Fulladozva levegőt vett.
- Maga rászedett, McGuinness! - Az ezredes hang-
ja irtózatosan távolinak tűnt. - Maga átkozott áruló!
Meg kéne ölnöm!
McGuinness négykézlábra állt, és lassan feltolta
magát.
- Nem - suttogta. Köhögni kezdett. Mindene fájt, de
a zavaradottság talán még ennél is rosszabb volt. -
Nem igaz! - Felnézett az ezredesre.
Crespi felfedezhette az arcán az ártatlanság jeleit,
de még mindig nem csillapodott le. McGuinness soha
életében nem látott még embert ilyen dühösnek. Sze-
rencsére legalább az ordítozást abbahagyta.
- Itt helyben le kéne lőnöm magát! Egy kibaszott
dög rám támadt!
McGuinness hitetlenkedve meregette a szemét.
Crespi azt hitte, hogy ő...
- Nem - krákogta. Az igazság villámfénnyel lobbant
az elméjébe. - Church volt az. Csakis ő lehetett.
- De hiszen éppen maga mondta, hogy Church al-
szik!
A nő megrázta a fejét. Már ő sem értett semmit.
- Nem tudom... Talán még korábban...
Állj! Még nem veszett el minden.
- Elhozta a kártyát? Adja ide, és bebizonyítom,
hogy igazam van! - Felállt. Nyakában a fájdalom idő-
közben tompa, lüktető sajgássá változott. Kinyújtotta
a kezét. Félt, hogy a férfi újra rátámad, vagy - ami még
rosszabb lenne - nem hisz majd neki.
Crespi arcán elmélyültek a ráncok. McGuinness
látta rajta, a helyes megoldást keresi. A máskor olyan
határozott arc bizonytalanul megrándult a száradó
vércsíkok alatt.
Az ezredes végül a mellzsebébe nyúlt, és előhúzta a
kártyát. McGuinness kinyújtotta érte a kezét, ám a
férfi nem eresztette el. Hideg, kemény tekintetét a nő
szemébe döfte.
- Egyetlen lehetőséget kap a bizonyításra.
- Elég lesz. Esküszöm, elég.
Crespi eleresztette a kódkártyát. McGuinness meg-
könnyebbült. Így már tényleg be tudja bizonyítani az
igazát. Nem maradt más választása, le kell rántania a
leplet a tényekről. Az ajtó felé fordult; már alig várta,
hogy beigazolja gyanúját. - Jöjjön! Menjünk le a K-la-
boratóriumba. Church-öt értesíteni fogják a támadás-
ról. Kerestetni kezd majd minket.
Ez a lehetőség sokkal félelmetesebbnek tűnt, mint
bármelyik idegen dög. Ha Church alapállásból olyan
eszelős volt, hogy szabadon eresztette az egyik állat-
kát, képtelenség lenne kiszámítani, mit tesz majd ak-
kor, ha rájön, hogy Crespi még mindig él.
Az ezredes megkereste a fegyverét, majd kiléptek a
folyosóra, és lementek az állomás legalsó szintjére.
McGuinness azt kívánta, bárcsak neki is lett volna
annyi esze, hogy magával hozza a pisztolyát. Sajnos
nem mehetett vissza érte; Crespi nem úgy nézett ki,
mint aki hajlandó várni.
Szorosan markolta a kártyát, attól félt, hogy miköz-
ben végigfutnak a kanyargós folyosókon, valahogy el-
veszti. Beléptek a liftbe, ami levitte őket a titkos labo-
ratórium szintjére.
McGuinness tudta, ez az utolsó lehetősége. Ha téve-
dett, pokoli árat kell fizetnie.

Crespi követte McGuinnesst a félhomályos folyosó-

kon. Testét a fájdalom tőrei hasogatták. Már évek óta
nem érezett hasonlót. Bizonytalan volt - ezt még a fi-
zikai szenvedésnél is jobban gyűlölte. A legrosszabb
azonban...
Már nem tudom, kiben bízhatom meg. Az ösztö-
nei elnémultak, nem találta meg magában azt a kis
 belső hangot, ami mindig megsúgta neki, melyik
utat válassza. Még önmagában sem bízhatott; túlsá-
gosan fáradt és megtépázott volt ahhoz, hogy megta-
lálja a megoldást. Hitt a nőnek, és tévedett. Vagy ta-
lán mégsem?
McGuinness azt mondta, be tudja bizonyítani a me-
séjét. Nem tehetett mást, követnie kellett, de közben
úgy érezte, a halálba fut. Vagy az áruló McGuinness
fog végezni vele, vagy... Church. Esetleg valami kiba-
szott dög, egy emberi érzésektől mentes fenevad, ami
nem foglalkozik azzal, hogy az áldozata reménykedik,
megzavarodott vagy fél; hogy a préda kimerült, és
képtelen eldönteni, mi a valóság, és mi a mosolygós
hazugság.
És ez olyan rossz lenne, Crespi? Számodra aján-
dék minden perc, amióta az a dolog megtörtént ott,
a Solano holdja melletti kődarabon. Ezt te is nagyon
jól tudod.
Hirtelen minden összeállt. Az emlékek, a pezsgő
idegesség, amit a mélyálom vége óta érzett... Tudta,
már nagyon régóta tudta: hiába próbálja munka alá
temetni az igazságot. Amióta idejött, újra felszínre
tört, minden kanyarban ráköszönt, és többé nem
hagyta magát félretaszítani. Élt és karriert csinált, de
a szíve mélyén mindig érezte, nem érdemelte meg,
hogy egyedül ő maradjon életben. Érezte, tudta, egy
nap majd komoly árat kell fizetnie ezért az ajándé-
kért.
És ez a nap elérkezett. Az egészben az volt a legfur-
csább, hogy miután oly hosszú ideig kerülgette, most,
hogy közel került hozzá, már nem is látta félelmetes-
nek. Ha meg kell fizetnie valamiért, akkor ez a nap ép-
pen olyan jó rá, mint bármelyik másik. Amikor lejár az
idő, az embernek mennie kell. Lehet, hogy a vég köze-
ledtét a vékonyka belső hang elhallgatása jelzi először?
Ez aztán a bátorság! Miért nem adod fel most
rögtön? Sok bajtól megkímélhetnél másokat!
 A francba ezzel az egésszel! Túlságosan fáradt, az
agya csúfot űz belőle. Felfüggesztette a töprengést, és
megpróbált a feladatra összpontosítani.
Egy örökkévalóságig tartott, míg a homályos folyo-
sókon át lejutottak a legalsó fedélzet végében álló ha-
talmas fémkoronghoz, a jelölés nélküli zsilipkapuhoz.
A folyosó mocskos volt, talán évek óra nem takarítot-
tak errefelé, ám az ajtó tisztán csillogott. Nem volt a
közelében kilincs, nyitószerkezet, bioletapogató vagy
őr. Keménynek és áthatolhatatlannak látszott. Csak az
egyik oldalán sötétlett egy keskeny nyílás; ebbe kellett
bedugni a kártyát.
McGuinness a kódkártyával vacakolt, és közben -
mintha hallotta volna Crespi gondolatait - felsóhajtott:
- Kód nélkül ezen senki sem jut át. Szerencsére ne-
künk itt ez a kártya!
Crespi felfedezte a nő nyakán ujjainak lenyomatát.
Eltűnődött, hogy vajon bűntudatot kellene-e éreznie,
és hogy McGuinness valóban ártatlan-e. Képtelen volt
eldönteni a dilemmát.
Talán ez az ár, doki. Lehet, hogy eljött a fizetés
ideje.
Hirtelen erős vágyat érzett, hogy főbe lője magát.
Másként úgysem tudja leállítani kínzó gondolatait.
Halk, humortalan vakkantást hallatva felnevetett. Egy
flakon hajlakkal legyőzte a sárkányt, és most egysze-
rűen nyírja ki magát a depressziója miatt?
McGuinness idegesen ránézett. Crespi megrázta a
fejét, és intett neki, menjen tovább.
...bírd ki, már nem tart sokáig...
McGuinness a nyílásba csúsztatta a kártyát, és el-
gondolkodva megnyomta az egyik gombot. A zsilipka-
pu felsóhajtott és kivágódott. Mögötte egy másik kapu
állt.
A nő megismételte a procedúrát. Most csak másod-
jára sikerült kinyitnia a zárat. A második kapu egy rö-
vid folyosóra nyílt.
 Még egy kapu. Az utolsó. Crespi előhúzta a fegyve-
rét. A csövet lefelé fordította, de lövésre készen tartot-
ta. Ha meg kell halnia, legalább harc közben érje utol
a vég.
A nehéz kapu kinyílt. Hideg, nedves levegő vágódott
ki mögüle. Church titkos laboratóriuma.
- Ne! - McGuinness ezzel az ellihegett szóval össze-
gezte a hely minden képzeletet felülmúló iszonyatát.
Crespi előrelépett. Megfeledkezett a fegyveréről,
meg minden másról is. Az igazság... fájdalmas volt.
Kétség sem férhetett hozzá: Paul Church elméje
megbomlott.
 18.

McGuinness tágra nyílt szemekkel nézett körbe, de

az elméje tiltakozott a látvány ellen, nem volt hajlan-
dó feldolgozni a látottakat.
- Nem, nem, nem, nem... - Halk, hitetlenkedő han-
gon skandált.
Crespi hallgatott, arcát merev maszkká változtatta
a döbbenet.
A laboratórium kicsi volt, sokkal kisebb, mint az
állomás felső szintjein lévők, de elég nagy ahhoz, hogy
száz ember elférjen benne.
Vagy harmincnégy... McGuinness megszédült. Érez-
te, nem sok választja el egy hisztériás rohamtól, vagy
attól, hogy kiszakadjon belőle a nevetés - ami egy idő
után úgyis eszelős sikoltozásba fulladt volna.
A helyiségben régimódi asztalok, monitorok, kom-
puterállványok álltak szétszórva. Gubancos kábelkö-
tegek vezettek a függőlegesen felállított, magas tartá-
lyokhoz, amelyekben valami tiszta, viszkózus folya-
dék bugyborékolt. McGuinness elkapta róluk a tekin-
tetét. Egyszerűen képtelen volt felfogni az aberrált
borzalmat, amit a belsejükben látott.
A behatolóktól balra, a legközelebbi asztal tetején
egy valamikor izmos, jól megtermett férfi lefejezett hul-
lája kuporogott. A testnyílásokból csövek és vezetékek
kígyóztak elő. Az tetem térden állt; pénisze petyhüdten
lógott a heréket körbefogó, bedrótozott edény fölé. A fe-
je helyén alaktalan fémlemez látszott, amibe kapcsoló-
kat, és parányi, pulzáló fehér lámpákat építettek. A há-
tat és a mellett sötét szőrzet borította, a bőrön sok száz
apró karcolás éktelenkedett - némelyik egészen friss és
vörös volt. A hát felső részén a bőr széthasadt, a lapoc-
kák helyén csillogó csontlemezek meredtek elő.
A következő asztalon egy másik fej nélküli hulla he-
vert. Hasa domború volt, mintha terhes lenne, de nem
emberi magzatot tartott magában. A bőr néhány he-
lyen megrepedt, a résekből elővöröslöttek a fénylő
izomszövetek. A nyakcsonkon kapcsolók, fehér jelző-
fények. Lehetetlen lett volna megállapítani, hogy a te-
tem valamikor férfi volt, vagy nő: a mellkas forradá-
sos szövetmassza volt csupán, a nemi szervei pedig
egyszerűen hiányoztak.
Az asztalok közötti tálcán szikék, fűrészek, kézi lé-
zervágók feküdtek. A tálca mellett villogó monitor állt,
előtte egy billentyűzet. McGuinness közelebb lépett, az
obszcén látvány mágnesként vonzotta magához. Ki
akarta deríteni, mi célt szolgál a monitor.
A két tetem ürülékbűzt árasztott magából. A nő
még egy lépést tett előre, hogy elolvassa a monitorra
kiíródott szöveget. Felnyögött. Mély, reményvesztett,
undorodó hang szakadt ki belőle, amikor megértette
a helyzetet.
A komputer a hullák pulzusának lüktetését jelezte
ki. A fej nélküli „emberek" éltek.
A nő nyöszörögve elhátrált. Megszédült; a legszíve-
sebben elmenekült volna az ocsmány élőholtak köze-
léből.
Fuss, menekülj innen! Hideg van...
Crespi mellé lépett, átkarolta és magához szorítot-
ta. McGuinness megpróbálta eltaszítani a férfit; csak
halványan fogta fel, hogy a rettenetes, visító hangok,
az iszony sikolyai az ő torkából szakadtak ki.
Crespi mondott valamit, a nő azonban nem hallot-
ta a szavakat. Az ezredes mögött álló tartályra meresz-
tette a szemét; az üveg mögötti meztelen, lüktető test-
re, meg a bőr alól kinyúló, tumorszerű, rózsaszínűen
lebegő csápokra bámult...
 Crespi maga felé fordította a nőt.
- ...rám! Nézzen rám! - kiáltotta sápadtan.
McGuinness elkapta a férfi pillantását. Az ezredes
fekete szemét elhomályosította a félelem és az iszony,
de... Látszott rajta, képes tárgyilagosan nézni a bor-
zalmakat.
- Hadnagy! Sharon! Térjen magához! Vegyen erőt
magán!
A nő mélyen Crespi szemébe nézett, és megértette,
nem tehet mást. Bólintott. Nyelt egyet.
- Én... Rendben. Jól van.
Crespi eleresztette, az arcát fürkészte. McGuinness
újra bólintott, és mély lélegzetet vett.
- Értem már - mondta. Nem igazán tudta, hogy mit
ért, de a férfi rábiccentett.
Végigmentek a borzalmak helyiségén. Lassan ha-
ladtak, mindegyik irtózatos lény mellett megálltak.
Gyomruk kavargott, szédültek. Mutálódott és fel-
boncolt idegen embriók; felcímkézett szervek. Az
egyik hűtőegységben emberi végtagok. A nyirkos, hi-
deg levegőben az idegenek orrfacsaró pézsmaszaga
keveredett az emberi ürülék és a fertőtlenítőszerek
bűzével.
A laboratórium ,,L' alakú volt, még az első szárny-
ban jártak. McGuinness szeretett volna elrohanni, de
tudta, mindent látniuk kell, hogy dokumentálhassák
a tényeket, mielőtt megsemmisülésre kerülnek a bor-
zalmak. Ezek az... emberek valójában nem éltek; a
testekben gépek keringtették a vért és az oxigént, mes-
terségesen kényszerítve rájuk a működést. McGuin-
ness sejtette, hogy a szervek nagy része használható
volt, amikor idekerült - ha pedig mégsem, hát köny-
nyen életre lehetett pofozni őket. Technikailag sok
minden megoldható volt, nem is ezek a részletek ér-
dekelték. Sokkal inkább az izgatta, hogy Church mi-
ért csinálta mindezt. Az elmebetegség nem volt elég
magyarázat, de nem jutott más az eszébe.
 Milyen szavak illenének... erre az egészre? Léte-
zik egyáltalán olyan nyelv, ami képes jelzőket ag-
gatni az ilyen borzalmakra?
Még négy asztal - még négy mozdulatlan alak. Há-
romnak a fejét is meghagyták, bár a végtagjaikat le-
vágták. Emberek voltak, semmi kétség, de a testük át-
alakult: a kihasadt bőr nyílásaiból fekete göbök, nyúl-
ványok meredtek elő.
- Ó, Istenem! - suttogta Crespi.
McGuinness megfordult. Az ezredes döbbenten, a
hányingerrel küszködve meredt az egyik tartályra.
A tartályba merített férfitest meztelen volt. Világos
haja lazán lebegett sápadt, megcsonkított arca körül.
A szemek épek maradtak, hitetlenkedve tágra nyíltak.
Mortenson hadnagy mégsem kapott katonai űrte-
metést, gondolta a nő.

Amikor belépett a laboratóriumba, Crespi csak

azért nem ájult el, mert túlságosan fáradt volt ah-
hoz, hogy hirtelen mindent felfogjon. Az alvás hiá-
nya, a harc, amit az idegennel vívott Church irodá-
jában... Ez a nap már amúgy is szürreális rémálom
volt a számára, a titkos laboratóriumban talált bor-
zalmak csak feltették az iszonykoronát az átélt ese-
ményekre.
Nem sokon múlott, hogy megőrizte józanságát.
McGuinness kitörni készülő hisztériája sokat segített
abban, hogy elfojtsa saját indulatait. A nő kizökken-
tette a kábulatból, és visszalökte őt a rendes kerékvá-
gásba. Volt valaki, akire vigyáznia kellett, és ez olyan
erőt adott neki, hogy képes volt elviselni a szeme elé
táruló látványt.
Church eszelős állat volt, ehhez kétség sem férhe-
tett. Crespi kétségbeesett igyekezettel próbált valami
tudományos magyarázatot találni, amivel megindo-
kolhatta volna ezeket az undorító kísérleteket.
 Endorjin vizsgálat? Talán arra kíváncsi, milyen
hatást gyakorol a telepatin a reflexekre? Valami
ilyesmiről lenne szó?
Talán. De ez még mindig nem magyarázza meg a te-
temek húsa alól kitüremkedő bizarr, rákos sejthal-
mazra emlékeztető kinövéseket, az alaktalan végtago-
kat, a folyadékkal teli tartályokban ázó... undorító lé-
nyeket.
- Ó, Istenem! - Hangja gyenge volt és rekedt, resz-
ketett a borzongástól.
Az egyik hatalmas tartályban Mortenson lebegett.
Tágra nyílt szeme vakon meredt előre. Sápadt bőre
alól ismeretlen rendeltetésű csövek és kábelek álltak
ki. Lassú buborékok emelkedetek fel mellette a folya-
dék felszínére.
Crespi öklendezni kezdett. Elfordult. McGuinness
mellé ugrott, és a nyakára tette hűvös kezét.
Az ezredes lehunyta a szemét, és bólintott.
- Oké. Nézzünk szét, aztán tűnjünk innen a francba!
McGuinness megfogta a férfi kezét, és gyors léptek-
kel átmentek a laboratórium végébe. Jobbra fordul-
tak, és elindultak az ,,L' másik, rövidebb szárán. A fa-
lak mellett villogó monitorok sorakoztak. Itt szeren-
csére csak zümmögve dolgozó komputerek, gépek
voltak. Crespi megkönnyebbült - itt végre nem kellett
szembesülnie a helyiség másik végében látott borzal-
makkal. Hála istennek, itt semmi sincs, csak...
A helyiség végében egy kerek ajtót látott. Ugyan-
olyan volt, mint a másik három, amin keresztül beju-
tottak, de ezt félig nyitva hagyták. Az ajtó mellett pe-
dig... volt valami. Crespi képtelen lett volna megállapí-
tani, mi az.
Közelebb lépett, megállt, és miközben szemügyre
vette a furcsa testet, meg sem érezte, hogy
McGuinness elereszti a kezét.
A falból egy férfi felsőteste meredt elő. Áramkörök,
panelek vették körül, a feje tetején fémsisak csillogott,
amit egy kábel a kígyószerűen előrenyúló fémkaron el-
helyezett monitorhoz kapcsolt. A fiatal férfi teteme
nem volt ép, ezt Crespi már az első pillantásra megál-
lapította: azon a ponton, ahol a mellkasa a falhoz
csatlakozott, rojtos húscafatok feketélltek.
Ez az arc...
Valahogy ismerősnek találta, bár nem tudta, hol lát-
ta. A kemény ajkak visszapöndörödtek, a hibátlan fo-
gak örökké tartó, kísérteties vigyorban fehérlettek elő.
A haj valamikor szőke lehetett, de most sötéten, kóco-
san hullott a sima, magas homlokra. Még a halál
(mert akár volt pulzusa, akár nem, a férfi halott volt)
sem tudta megtörni a vonásokat. A fiatalember vala-
mikor vonzó, jóképű lehetett...
Mély torokhangú kiáltás. Crespi döbbenten hátra-
pördült. A fél emberre bámuló McGuinness arcát el-
torzította a fájdalom. Kiáltása hosszan elnyújtott si-
kollyá változott.
- Mi az? Mi történt? - Crespi rémülten megfogta a
nő karját.
McGuinness összerogyott, de karomszerűen megfe-
szített ujjakkal megkapaszkodott az ezredesben. Fejét
a férfi mellkasához szorította, és sikítva, újra és újra
elismételt két szót:
- Ez David! Ez David...
 19.

Az altató egy kicsit túl jól hatott. Church még akkor

is kábának érezte magát, amikor végigsietett a legalsó
szinten lévő laboratóriumhoz vezető folyosón. Az ajtó
nyitva állt. Ettől félt.
Egy ideges technikus ébresztette fel. A fickó jelen-
tette, hogy egy második idegen is megszökött, de már
nincs baj, mert dr. Crespi elektromágnessel elkábítot-
ta a dr. Church irodája melletti laboratóriumban. A
tudós számára mindebből az volt a lényeg, hogy
Crespi sokkal többet tudott, mint amennyit kellett
volna. Sajnos az „őrkutya" nem volt képes megállíta-
ni. Church már hónapokkal korábban felszerelte a ri-
asztó berendezést (a szerkezet a meghatározott idő-
pontban automatikusan kinyitotta valamelyik karám
ajtaját, és az irodához terelte a benne lévő idegent), de
csak néhány alkalommal használta. Utoljára akkor,
amikor David hirtelen túl kíváncsivá vált.
A történtekből arra lehetett következtetni, hogy
Crespi rábukkant arra, amit eddig az egész személy-
zet elől, több mint három éven keresztül sikerült eltit-
kolni. Még Thaves sem tudott a dologról, annak
ellenére, hogy meglehetősen gyanakvó ember volt. Az
idegenekkel kapcsolatos telepatikus kísérleteket per-
sze ismerte, de a többiről sejtelme sem lehetett.
Church felsóhajtott, és keresztülviharzott a három,
kör alakú zsilipkapun. Kár. Remélte, hogy Crespi oko-
sabb lesz. Meg kellett volna várnia, míg engedélyt kap
arra, hogy beléphessen ide, de nem, ő inkább betört. És
most biztos a lehető legrosszabbat gondolja az egészről.
 A tudós végignézett a helyiségen. Minden a helyén
volt. Ez jó; betörtek, de legalább semmiben sem tettek
kárt. A kísérleti alanyok állapota labilis volt, egyetlen
rossz mozdulat összezavarhatja a működésüket. Egy
hozzá nem értő beavatkozása mindent tönkre tehet.
Üvöltés. Hátborzongató hang, valahonnan a labora-
tórium végéből jött. Ez biztos nem Crespi. Church új-
ra felsóhajtott. Hát persze, az a fiatal nő. Mc-akárki,
vagy ilyesmi. Talán megijedt valamitől?
Church gyors léptekkel elindult a hang forrása felé.
Ideges és bosszús volt. McGuinness. Ez az! De mi az
ördögöt keres itt? Lehet, hogy...? Talán a nő egyedül
csinált mindent, és még nem is szólt Crespinek!
Ne izgasd Jel magad! Álmos vagy. A helyzet még
nem reménytelen. Semmi gond, csak Crespivel kell
megértetned a dolgot!
Befordult a sarkon, és meglátta őket. Ez a McGuin-
ness nőszemély az ezredesbe csimpaszkodott, és David
nevét sikoltozta. Crespi sápadt arccal figyelte.
Church egy percig némán állt. Megpróbálta felmér-
ni a helyzetet. Magyarázat nélkül a kísérletei valóban
őrültségnek tűnhetnek. Nincs más választása, min-
dent el kell mondania.
Igen, beszélnie kell. De hogyan kezdjen hozzá?
- Nyugodjanak meg - mondta halkan -, David nem
érez fájdalmat. Éppen ellenkezőleg!
Crespi és a nő feléje fordult. Az arckifejezésüket
nem lehetett félreértelmezni. Tágra nyílt szemek, eltá-
tott szájak. Félelem. Biztos azt hitték, a halál szólt
hozzájuk. Amikor felfogták, hogy csak egy alacsony,
korosodó tudós áll velük szemben, rögtön megváltoz-
tak. Dühösek lettek, és... ellenségesek.
Ó, Istenem...
A nő mozdult meg először. Felsikoltott; fájdalmas,
dühödt hang volt. A tudósra vetette magát. Kezét ütés-
re emelte, és úgy csikorgatta a fogát, mintha át akar-
ná harapni Church torkát.
 - Megöllek!
- Nem. Nem fogja megtenni - ellenkezett Church.
A nőnél nem volt fegyver, de előrevetődött. Ujjai a
tudós szemét keresték. Church szemüvege a padlóra
csörrent.
Remélem, nem tört el...
Church valahogy megmarkolta a nő nyakát, és a le-
vegőbe emelte. Nem akart kárt tenni benne, de nem
állhatott tétlenül, amikor annyi mindent kellett meg-
beszélniük.
- Ereszd el, faszfej! Feküdj a padlóra! - Crespi egy
pisztolyt szegezett a tudósra. A válla megfeszült, egész
testtartása arról árulkodott, nem tréfál.
McGuinness úgy vergődött Church markában, akár
a tűhegyre szúrt légy. Vadul rugdalózott, de már egyre
lassabban mozgott. Church az ujjaiban érezte a leve-
gő után kapkodó nő pulzusának lüktetését.
- Szóljon rá, Crespi! Mondja meg neki, hogy türtőz-
tesse magát! - Ha a nő esetleg meghalna, sokkal nehe-
zebb lesz a dolga.
- Ereszd el, és feküdj le!
Jól van. Legalább nem nevezte újra faszfejnek. Mi-
lyen alpári módon beszél!
McGuinness már majdnem abbahagyta a vergő-
dést, ezért Church gyorsan eleresztette, és ellökte ma-
gától. A nő nem sérült meg, csak éppen alig kapott le-
vegőt.
- Hassal a padlóra! Gyerünk! - Crespi még mindig
túl arrogánsan hadonászott a pisztolyával.
- Ne gondolja, hogy parancsolgathat nekem! - mond-
ta Church majdnem kedvesen.
- Hasra!
Crespi ábrázata kivörösödött. Church látta rajta,
közel van a teljes kiboruláshoz. Beszélni kellett volna,
mindent megmagyarázni, ám Crespi ebben az állapot-
ban úgysem figyelne rá. Lehet, hogy egy szót sem fog-
na fel, amíg az a fegyver a kezében van...
 - Érdekes pisztoly - mondta Church. - Megmutatná?
Előrelépett, villámgyorsan kitépte a fegyvert Crespi
kezéből, és mielőtt a dühtől elvakult ezredes felfoghat-
ta volna, mi történt, gyorsan visszahúzódott. Crespi
még mindig úgy tartotta a kezét, mintha lőni készülne.
Ó, már megint ezek a beszédes arckifejezések! A dü-
höt nagyon hamar felváltotta a döbbenet. McGuinness
közben feltérdelt, és most csodálkozó, rémült szemek-
kel meredt a tudósra. Crespi úgy bámult a kezére,
mintha a fegyver valami csoda folytán tűnt volna el.
Church megvizsgálta a pisztolyt. Szemüveg nélkül
csak úgy látta, ha az arca elé emelte.
- Szép kis játékszer... Ügyes munka. Japán, igaz?
Megmarkolta, és elhajlította a rövid csövet. Nem
ment könnyen, túlságosan fáradt volt.
Crespi el tátotta a száját.
- Maga... nem ember! Maga szintetikus!
Church mosolyogva visszaadta a gazdájának a
hasznavehetetlen pisztolyt, majd leguggolt, és keresni
kezdte a szemüvegét.
- Nem. Nem vagyok szintetikus. Néhány implanttól
eltekintve normális ember vagyok.
Megvan! Három méterrel balra. A lencsék nem sé-
rültek meg. Church kézbe vette a szemüveget, és mi-
közben felállt, gyorsan megtörölgette és az orrára
biggyesztette. Ezután Crespi felé fordult. Az ezredes-
nek kell megmagyaráznia a helyzetet, ő lesz az, aki vé-
gighallgatja. A nő reménytelenül hisztériás.
- Megtalálta amit keresett? Csakhogy fogalma sincs
arról, mire bukkant rá!
McGuinness feltápászkodott. Sírt.
- Ma-maga me-egölte...
Church megrázta a fejét.
- Nem. Nem én öltem meg. Én senkit sem öltem meg.
Crespi elhajította a stukkerét, a nőhöz lépett és át-
ölelte. Mindkettejüket megdöbbentette a tudós kije-
lentése. Értetlen arccal bámultak rá.
 Hosszú, nagyon hosszú idő telt már el azóta, hogy
utoljára elmondta a történetét. Évtizedek múltak el.
Akkor kihagyott pár részletet, azt állítva, nem emlék-
szik mindenre. A különböző katonai mamlaszok, az
orvosok, a Társaság emberei... mind tudni akarták a
részleteket. Mintha saját, ostobán kellemes életük
nem lett volna elég nekik, a magukévá akarták tenni
az ő élményeit is.
Davidnek elárult néhány részletet. David... Ő meg-
próbálta megérteni, de végül képtelen volt rá. Most pe-
dig újra beszélnie kell. Elő kell adnia a történetet új
asszisztensének, Crespinek, hogy megértse, miért vá-
gott bele ezekbe a kísérletekbe. Talán most utoljára
mesél erről.
Church hirtelen rádöbbent, el akarja mondani.
Mindent. Még azokat a részleteket is, amiket az évek
során elfeledettnek hitt. Elege volt a magányból, az ál-
mokból és az emlékekből, amiket oly sokáig őrizge-
tett; amiket senkivel sem osztott meg.
Crespi meg fogja érteni. Végig fogja hallgatni gyóná-
sát. Persze soha, senki sem értheti meg őt teljesen, de
azért érdemes próbát tenni...
Miért is ne?
Tényleg: miért ne? Church megköszörülte a torkát,
és egy hosszú pillanat után beszélni kezdett.

- Nem várhatom maguktól, hogy megértsék, amit itt

látnak. Nem, ezt nem is remélhetem anélkül, hogy is-
mernék az életem történetét... Kérem, mellőzzék a kitö-
réseket. Mindent elmondok... Úgy negyven-valahány év-
vel ezelőtt a szüleim az Incunabulum nevű szabványos
bolygóformázó hajón szolgáltak. A legénység néhány fő-
ből állt, de volt pár utasunk is. Amikor leszálltunk az
egyik holdon, hogy felszedjük az információs dobozt,
összesen tízen voltunk. Azt a holdat még ma is csak egy
számmal jelölik, de már emberek élnek rajta...
 Fáradtan elmosolyodott, és felidézte az első emlé-
keket.
Éden...
Megrázkódott.
- Úgy hallottam, gyönyörű hely, bár én soha nem
mentem vissza... Nagyon jó kapcsolatom volt a szüle-
immel. A legénységgel együtt egy nagy családot alkot-
tunk. Én az űrben születtem, hatéves koromig nem is
láttam a Földet. A gyerekkoromat hajókon és a Gene-
zis-táborokban töltöttem. Elég természetellenes do-
log, de én mégis szerettem ezt az életformát.
Church újra elmosolyodott.
- Nehéz elhinni, hogy akkor még csak húszéves vol-
tam. Csak húsz...
Egy pillanatra lehunyta a szemét, hagyta, hogy az
emlékek rátörjenek, különös tisztasággal az agyába
áramoljanak. Felkészült.
Kinyitotta a szemét, és mindent elmondott.
 20.

Ahogy a dögök közelebb jöttek, Paul észrevette,

hogy a barlang padlóján apró, pókszerű lények hever-
nek. Meg sem moccantak. Hosszú, tarajos farkuk
volt, éppen olyan, mint a heréké, de a hasonlóság itt
véget ért.
A szülei hozzásimultak, készen arra, hogy ők kap-
ják az első csapást. Rebecca halkan sírdogált, a szo-
morú hang szinte beleveszett a herék izgatott sziszegé-
sébe.
Az egyik dög felkapta Amys Johansont. A férfi ré-
mülten ordítozott. A here lassan kinyújtotta belső rá-
gószervét, és Johanson vastag nyakához szorította.
Felszisszent, a földre hajította a férfit, majd lassan le-
nyúlt, és a hajába markolt. Egy rándítás. A hajcsomó
a bőrrel együtt elvált a koponyától. Johanson üvöltve
vérző fejére szorította a kezét, és elhátrált. Széles ar-
cán zavarodottság és félelem vibrált.
A here megvizsgálta zsákmányát, elejtette, és oldalt
döntött fejjel figyelte, ahogy a hajcsomó a ragacsos
padlóra lebeg.
Mi a...?
Paulnak nem maradt ideje a gondolat befejezésére.
Egy másik szörny szökkent előre, és kirántotta őt
üvöltöző, zokogó szülei közül. Felsikoltott. Tudta,
mindennek vége. Ő fog meghalni először.
A here a fiú nyitott szájába dugta éles, kemény kar-
mát, és megpöckölte a nyelvét. Paul fulladozva hátra-
kapta a fejét, ám a lény türelmesen megtámasztotta a
tarkóját, és tovább vizsgálgatta.
 A bűzt még csak-csak elviselte valahogy, de Paul ezt
már nem bírta ki. Gyomra összerándult, hányni kez-
dett. A félig megemésztett táplálék és a nyál a dög uj-
jaira fröccsent, és lassan lecsorgott a padlóra.
Az idegen oldalt döntötte a fejét, eleresztette a fiút,
és végighúzta a fogán a hányásfoltos ujjat. Sziszegve
elhátrált.
A herék egyenként előreléptek, megérintették az
embereket; megszaglászták őket, a ruhájukat rángat-
ták. Sem Paul, sem a többiek nem hallottak még ilyes-
miről. A szörnyek megvizsgálták őket. A vigyorgó,
bűzös dögök bökdösték, döfködték a testüket. Ez va-
lahogy rémisztőbb volt, mint a halál.
- Rebecca!
Quenün Clark éles rikoltására Paul hátrakapta a fe-
jét. A férfi reménytelenül vergődve megpróbálta kisza-
badítani magát az egyik dög markából. Rebecca anyja
a padlón feküdt, eszméletlen volt.
Két szörnyeteg összekapott a lányon. Az egyik a
karját fogta, és mély, fémcsikorgásra emlékeztető han-
gon morgott, a másik Rebecca lábait ráncigálta; rikol-
tozása összekeveredett a lány rémült sikításával.
A lány kiáltozása egyre fájdalmasabbá vált. Judith
előrelendült: végre aktiválódott a programja. A két
dög közé ugrott, és elkapta a lány lábát szorongató
karját...
Hátborzongató reccsenés - izom, ín és csont sza-
kadt. A herék hátradőltek. Rebecca vérfagyasztó han-
gon felvisított. A csípője alól, kiszakított lába helyéről
sűrű vér fröccsent. A fröcskölés lassan, lassan csorgás-
sá szelídült. A szív megállt; Rebecca örökre elnémult.
Ekkor már mindenki üvöltött. Lucian Church a fi-
ába kapaszkodva, zokogva imádkozott. Louise köz-
ben feleszmélt, és a férjével együtt hisztérikusan a lá-
nya közelébe próbált mászni.
Az egyik bámészkodó here elkapta Judithot. Az a
dög, amelyik az előbb Rebeccáért verekedett a társá-
val, a lány letépett lábával püfölni kezdte az androidot.
Judithot nem ilyen igénybevételre tervezték; testéből
kicsordult a tejfehér folyadék, és összekeveredett
Rebecca Clark vérével. Térdre roskadt, de tovább ha-
donászott. Az egyik here végül mellé lépett, leszakítot-
ta és félrehajította a karjait.
- Vissza! Mindenki vissza! - bömbölte Taylor. Fel-
emelte az öklét. Egy gránátot tartott a markában.
Paul magatehetetlenül végignézte, ahogy Taylor bero-
han az idegenek legnagyobb csoportjába. Csak bámult...
...míg az apja lerántotta a véres földre, és pajzsként
ráfeküdt.
A robbanás, az apja testének rándulása, az idege-
nek rikoltozását elnémító dörrenés - az egész csak
egyetlen másodpercig tartott. Paul könyörögve kérte
Istent, ha létezik egyáltalán, akkor végezzen az összes
mocskos bestiával...

Church szomorúan elmosolyodott.

- Taylor csak két herét pusztított el. Nem valami
nagy fizetség egy ember életéért.
Megrázta a fejét. Újra a fülében hallotta a férfi mély
hangját, szinte érezte, hogy a háta mögött állt.
- Taylor... Szent ég, hogy mennyire imádta a szivar-
jait!
Church felsóhajtott, kelletlenül eleresztette az em-
lékképet, és folytatta:
- Ezután minden felgyorsult. Az idegenek elválasz-
tottak minket egymástól. Engem a boly legmélyebb
zugába cipeltek. Útközben megtudtam, mi történt a
másik hajó legénységével...

Amikor rájött, hogy semmit sem ér el vele, Paul ab-

bahagyta a vergődést. Már az utolsó csöpp erejét is el-
használta, de a szörny, amelyik magával cipelte a bű-
zös folyosókon, a sötét járatokon át, nem látszott fá-
radtnak.
Hagyta, hogy a dög magával vonszolja, és közben
kétségbeesetten megpróbálta kiokoskodni, hogyan
szökhetne meg. Lehet, hogy volt valami alagút, ami ki-
vezetett a bolyból, de nem látta. Az építmény falain itt
már a legapróbb rést sem lehetett felfedezni.
Az orra már régen bedugult, és csöpögött is a sok
sírástól, de még mindig érezte az ocsmány szagot, a
rothadás és a mocsok bűzét. Ahogy befordultak az
egyik folyosóra, a megszokott szag egyik csípős alko-
tórésze erősebbé vált.
Egyszer, az egyik átformált bolygón a szüleivel talált
egy halott csempészt. A hullát félig temették csak el;
úgy szétfoszlott már, hogy a nemét sem lehetett meg-
állapítani. Valószínűleg hátba lőtték - talán az egyik
túl mohó társa végzett vele. Hónapok óta fekhetett ott.
Elviselhetetlen bűzt árasztott magából.
Ez az új szag a csempészéhez hasonlított, csak ép-
pen ezerszer erősebb volt. Paul körbenézett, de hiába
meregette sírástól dagadt szemét, nem látott halotta-
kat a közelben.
A mennyezetről lecsöppent valami. Paul felnézett. Sej-
tette, mit fog látni, és előre megkeményítette a lelkét.
A mennyezeten tíz-tizenkét ember függött. Meztelen
testüket alvadt vér borította, szájuk néma sikolyra
nyílt. Férfiak és nők, arcok és végtagok... Az idegenek
nyúlós, ragacsos hálója tartotta őket odafönt. Lentről
egy groteszk, élő tapéta mintáinak látszottak. De...
már nem mindegyikük élt. A bűzt a halottak teste on-
totta magából. A régi hullák húsa folyóssá vált, és las-
sú, sűrű csöppekben a padlóra hullt.
Inkubátorok. Ránk is ez a sors vár...
A here továbbcipelte. Az emberi testek lelógó vég-
tagjai hideg, halott ujjaikkal végigsimították Paul ha-
ját. A dög hirtelen megállt, és ellenállhatalan erővel,
durván a falhoz szorította. A közelben egy zöldesszür-
ke pocsolya fénylett. Az opálszínű nyálkamedencében
piciny, ebihalhoz hasonló élőlények mozogtak.
Paulnak fogalma sem volt róla, mik lehetnek. A meny-
nyezetről alácsüngő húserdőre nézett, és megpróbált
semmit sem látni. Már nem akart rájönni semmire,
már nem akart eljutni sehova. Már semmi sem ma-
radt a számára, csak a fásultság.
A fonálszerű nyálkacsíkokkal a falhoz erősítették.
A karját a feje fölé húzták, egyik lábát felemelték, csak
a másik maradhatott a földön. Az idegen ciripelve,
halkan csacsogva dolgozott, majd megfordult, és ma-
gára hagyta Pault.
Teltek az órák. Csak a csöpögést hallotta, meg
időnként valamelyik haldokló inkubátor nyöszörgé-
sét. Órák után órák teltek el... A gyenge fény megfa-
kult, eltűnt, azután újra visszatért. Paul egy ideig kiál-
tozott, azután elaludt. Amikor felébredt, megint sikol-
tozni kezdett, de végül elhallgatott.
Semmi sem változott.
Néha távoli kiáltásokat hallott. Emberek könyörög-
tek és zokogtak. Senki sem bírta sokáig. Paul már ab-
ban sem volt biztos, érdekli-e egyáltalán valami. Ép-
pen ezen töprengett, a szemét és a torkát kaparó bűz-
zel küszködve, amikor az a lány... darabokra repedt.
Paul rádöbbent, milyen sors vár rá.
Amikor az idegenek megjelentek, már azt sem
tudta, mit érez. Két fekete alak. Kikerülték a lelógó
végtagokat, és egyenesen felé tartottak. Paul gyana-
kodva rájuk meresztette a szemét, gondolkodni pró-
bált...
Eljöttek, hogy megöljenek téged.
Paul elmosolyodott, azután felnevetett. Magas, fur-
csa hangon üdvözölte az idegen lényeket. Meg fog hal-
ni! Ez egyszerűen...
Átkutatta elhomályosult agyát, szavak között válo-
gatott, aztán megtalálta a megfelelőt.
Ez egyszerűen csodálatos!
 Hálát adott mindennek, valamit motyogott, de alig
értette a saját szavait. Végre kiszabadul erről a hely-
ről! Nem fog fájni a szeme, aludni fog és nem lát majd
álmot...
Tévedett.

- Azért jöttek, hogy megetessenek - folytatta Church

elhalkulva. - Az egyik here egy lelógó hullába döfte a po-
fáját, azután odalépett hozzám, a számra szorította a sa-
játját, és leerőltette a torkomon a rothadt emberhúst.
Azt akarták, hogy életben maradjak... egy darabig.
- A vacsorát egy rikoltás szakította félbe. Ez volt a
legszörnyűbb hang, amit életemben hallottam. Ember
kiáltott, de mégsem volt emberi, mert... mert bármi
volt is az, ami emberré tette Quentin Clarkot, semmi-
vé foszlott, örökre eltűnt.
- Egy másik here berángatta Clarkot a barlangom-
ba. Clark üvöltött, sikoltozott. Az ajka véres volt -
szétszakadt hangszálairól csordult ki. Megőrült. A bű-
zös pokolban szerzett szörnyű élmények elolvasztot-
ták a józan eszét.
- Az egyik karja hiányzott. A könyöke fölé valaki egy
rongydarabot kötött a csonkra. A nadrágja... az ágyé-
kánál egy hatalmas vérfolt sötétlett. A széthasított szö-
vet alól húscafatok lógtak ki.
- Még akkor sem hagyta abba az üvöltözést, amikor
a zöld nyálkatóba lökték, és rákényszerítették, hogy
igyon. Akkor is sikítozott, amikor a falhoz ragasztot-
ták a fejét... Akkor sem hallgatott el, amikor az idege-
nek elmentek. Órákon át visítozott, a végén már csak
hörögni meg krákogni tudott.
- Ekkor határoztam el, hogy megpróbálom lenyelni
a nyelvem... Meg akartam fulladni.
Church elhallgatott, szárazon a közönségére mo-
solygott. Crespi és McGuinness sápadtan, döbbenten
hallgatták.
 - Ahogy rájöhettek: nem jártam sikerrel. Fogalmam
sincs, miért tartottak életben. Azt sem tudom, miért kü-
lönítettek el a többiektől. Talán őket is elválasztották
egymástól. Talán velem akarták utoljára végrehajtani
azt, amire készültek. Őszintén bevallom: nem értettem
semmit, és már soha nem is fogok rájönni erre...
- Életben maradtam, mert nem volt más választá-
som. Egy idő után a valóság megszűnt a számomra.
Nem tudom, mennyi ideig voltam ebben az állapot-
ban. Talán napokon át. Végül az agyam helyrezök-
kent...

...mozgás, azután hirtelen valami éles fájdalom.

Még egy. Még egy, és utána annyi, hogy összeszámolni
sem lehetett volna. Felnyögött. Érezte, hogy a testén
csontos ujjak matatnak. Érzéketlenné zsibbadt vég-
tagjai hirtelen megmozdultak. Az izmaiba mintha ezer
tűt döftek volna.
A fájdalomtól kinyitotta a szemét. A folyadéktócsá-
ban, maga előtt egy embert látott. Halott volt, a teste
felpuffadt.
Összeráncolta a homlokát. Mintha ismerte volna ezt a
férfit...
...abbahagyta a sikítozást. Végül mégis abba-
hagyta...
- Clark - krákogta Paul, de fogalma sem volt róla,
mit jelent ez a szó. A lény, ami a kezében tartotta, vá-
lasz helyett belevonszolta a sötétségbe.
Idő. Mozgás. Egy tágas barlang. Letették. A padló,
amin összegömbölyödött, ragacsos volt. Új hely, más
hangok. Szörcsögés. Puha, nedves cuppanás.
Valami furcsán cserregett.
Paul fáradtan felemelte a fejét. Pislogott. Már hosszú
ideje egy hajóról álmodott, meg Quentin Clarkról, aki
kiáltozott...
Sikítozott, és nem hagyta abba. Nem álom volt.
 Feleszmélés? Paulnak nem tetszett. Nem akart, de
már mindenre emlékezett. Egy időre elájulhatott, a
dögök pedig levették a falról, idehozták...
Körülnézett. Furcsa, tojásszerű gömböket látott
maga körül. Egy magas csarnokban volt. Kínlódva,
botladozva felállt. A közelben ocsmány fekete alakok
gubbasztottak. Mind... egy alakot néztek. Egy kínlódó
embert. Egy nőt.
Az asszony a padlón feküdt. Kezét fekete nyálkaszá-
lakkal kötözték a padlóhoz. Mellkasa és hasa hihetet-
lenül domború volt. Erőtlenül vergődött, látszott raj-
ta, hogy szenved.
Paul az idegenek tenyésztermében állt.
Az asszony, akiből egy új élet készült előbújni... az
anyja volt.
 21.

A herék ügyet sem vetettek rá. A nyöszörgő nő kö-

ré gyűltek. Sziszegtek és hörögtek. Pault megdermesz-
tette a látvány. Annyira félt, hogy moccanni sem tu-
dott. Tehetetlenül figyelte, ahogy az egyik idegen köze-
lebb húzódik az asszonyhoz, és karmát szelíden végig-
húzza a hatalmasra duzzadt, feszülő hason. Félresö-
pört néhány ruhafoszlányt.
Tennem kell valamit! Segítenem kell!
Paul egész testében reszketett. Kínzó sóvárgással gon-
dolt az öntudatlanságra. Semmit sem tehetett. Semmit.
Valami megmoccant a nő bőre alatt. A bőrt fel-
nyomva valami kidudorodott. Lucian Church felhör-
dült, háta megfeszült, szája hangtalan sikolyra nyílt.
Szeme tágra meredt, egy hosszú pillanatig Paulra né-
zett. A fiú még soha nem látott emberi arcon ennyi fáj-
dalmat.
Tudja! Szent Isten, tudja, hogy mi történik vele!
Lucian rángatni kezdte a fejét. Ahogy egy újabb hul-
lámzás futott végig meztelen hasán, mozdulatai egyre
vadabbak lettek. Eltátotta a száját, és most sikerült
felüvöltenie. Az elnyújtott sikoly elárulta, irtózatos kí-
nokat áll ki, és közben végig magánál van.
A hasa felrepedt, szervei a vérével együtt fröccsen-
tek ki a lyukon. Még mindig visított. Élt, és mindent
felfogott. Akkor is sikított, amikor a hozzá legköze-
lebb kuporgó idegen a vörösen lüktető hasba nyúlt, és
kiemelte a parazitaparányt...
Lucian Church nyitott szemmel halt meg. A dögök
megkapták tőle, amit akartak. A hasból még két ap-
ró idegen került elő. A herék izgatottan sziszegve fel-
emelték pici, rángatózó utódaikat. Az újszülöttek
nem hasonlítottak a póklényekre, amiket Paul ko-
rábban látott: hosszabbak voltak, valahogy... angol-
naszerűek.
A pókok csak bábok voltak, gondolta Paul, és meg-
remegett, amikor agyába villant a felismerés. Az anyja
hármas ikreket szült...
A fiú hányni kezdett, pedig már azt hitte, semmi
sincs a gyomrában, amit kiadhatna. Véres húscafatok
bukkantak elő a szájából. A látványtól és a szagtól új-
ra öklendezett.
A herék mintha észre sem vették volna. Rikoltozni
kezdtek; hangjuk dühös volt és félelmetes. Paul felné-
zett. Az öklendezés és a rettegés, az ép elméje és lelke
elvesztése miatti aggódás annyira elkábította, hogy be-
letelt pár percbe, mire felfogta, mi történt.
A kis paraziták haldokoltak. Kettő már nem moz-
gott, és kis idő múlva a harmadik is mozdulatlanná
merevedett.
Megdöglöttek.
A herék tovább üvöltöztek a hatalmas barlangban.
Félelmetes volt, de Paul hirtelen rájött, nem a kicsi-
nyek elvesztése dühítette fel őket.
Az idegen lények féltek.
Valami nem stimmelt a bollyal...

- Attól a pillanattól kezdve nyitva tartottam a sze-

mem és az elmém, és összegyűjtöttem minden infor-
mációt, ami hozzásegíthetett új célom eléréséhez. Meg
akartam ölni a dögöket. Valamennyit. Valami betegség
támadta meg a közösségüket, olyasmi, ami ellen kép-
telenek voltak védekezni. Tudtam, ha kiderítem, mi
ez, valahogy felhasználhatom ellenük...
- Akkor fogadtam meg, hogy életben maradok, és
én leszek az idegenek leghalálosabb, legelszántabb el-
lensége. Nem tudom, miért vittek át a szülőbarlangba,
de akkor ez érdekelt a legkevésbé. Csak azzal foglal-
koztam, hogy élek, és hogy megtaláljam a módját, ho-
gyan kerüljem el a halált... Azt akartam, bánják meg,
hogy nem velem végeztek először.
- Amikor kivittek arról a helyről, mindent megfi-
gyeltem. Olyan dolgokat is megláttam, amik már ko-
rábban is ott voltak, de én a félelmem miatt nem vet-
tem észre... Halott idegeneket láttam, bomlófélben lé-
vő fekete testeket. A padlón, a sarkokban százszámra
hevertek a pókszerű lények, meg az olyan pici, angol-
nához hasonló paraziták, amilyenek anyám testéből
bújtak elő. Némelyik kifejlett példány lassabban moz-
gott, mint a többi. Betegek voltak. Testük megfakult,
karjuk reszketett.
-A cellában, ahová vittek, megtaláltam azt, ami
Hewett-ből és Johansonból maradt. Éltek, de már
nem ismertek fel.
Church hangja elcsuklott. Újra maga előtt látta a
két férfi kiguvadt szemét, kifejezéstelen arcát; hallotta
zihálásukat.
Megrázta a fejét, és folytatta.
- Az egyik bűzmedencéhez vezettek. Nem vártam
meg, míg belehajítanak. Erőt vettem magamon... és a
zavaros folyadékba dugtam az arcom. Úgy tettem,
mintha mohón innék. Abban reménykedtem, ha sike-
rül meggyőznöm őket, nem fognak úgy bánni velem,
mint a társaimmal, akikből kiűztek mindent, ami az
emberre jellemző.
- A tervem bevált. Amíg sikerült kitalálnom, mit
akarnak tőlem, és gyorsan megtettem, az idegenek
nem bántottak. A barátaim nem voltak képesek önál-
ló cselekvésre...
Church elhallgatott. Crespinek és a nőnek nem kel-
lett tudnia, hogyan táplálta a két haldokló férfit; ho-
gyan vette a szájába a vonagló parazitákat; hogyan
tömte át a nyelvével az ő szájukba; hogyan nézte vi-
gyorgó, idióta arcukat, ahogy mohón lenyelték a fala-
tokat...
- ...ezért amikor olyasmit kellett volna csinálniuk,
ami nem sikerülhetett nekik, segítettem. Valamivel ké-
sőbb észrevettem, hogy az idegenek nem őriznek olyan
szorosan, mint korábban. Ennek köszönhetően felde-
ríthettem a környéket. Összegyűjtöttem minden szer-
ves anyagot, amit találtam. Ezeket a kincseket az egyik
repedésben rejtettem el. Kísérletezni kezdtem, azt pró-
báltam kideríteni, a különböző minták milyen hatást
gyakorolnak egymásra. A pocsolyákban tartott ebiha-
lak testében volt valami hatóanyag, ami miatt az idege-
nek orvosságként fogyasztották őket. Rengeteg vizsgálat
és balfogás után rájöttem, hogy ez a hatóanyag el-
pusztítja azt a fekete penészgombát, ami az idegenek
számára halálos méreg volt... A herék megpróbáltak
immunizálni minket azzal szemben, ami megbetegítet-
te őket. Azt hiszem, kísérleteket végeztek rajtunk, hogy
meggyógyulhassanak.
- Napok, talán hetek teltek el. Végül találtam vala-
mit, amit a herék nem vehettek észre. Kezemben volt
az eszköz, amivel kiirthattam őket.
- Azonnal munkához láttam. Hatalmas mennyiségű
mérgező penészt gyűjtöttem össze, hogy megfertőz-
zem az élő orvosságokat. Az eredmény bámulatos
volt. A szennyezett szérum néhány nap múlva elpusz-
tította az első heréket. Minden rendelkezésemre álló
eszközt felhasználtam, hogy ez a... biológiai szabotázs
sikeres legyen. Még több penészt gyűjtöttem. Kísérle-
teim napról napra bonyolultabbak lettek.
- A munkám olyan eredményes volt, hogy a szökés
gondolata másodlagossá vált. A társaim koponyáját
használtam edénynek, a bőrükből formáztam csészé-
ket, az ereik voltak a kémcsöveim. Mindent felhasz-
náltam, ami hozzásegíthetett a sikerhez.
Church az ezredesre és a nőre nézett. Eszébe jutott,
milyen hatalmasnak érezte magát, amikor a herék
egymás után kimúltak. Az idegen lények elpusztítha-
tatlannak tűntek, de ő ott volt közöttük, és életben
maradt. Rászedte őket. Megmérgezte mindet. Megfej-
tette a titkaikat.
Church nem akarta elmondani, hogy a kísérletso-
rozat a rögeszméjévé vált. Szinte beleőrült a sikerbe.
Egyre ritkábban gondolkodott el azon, mi lesz ennek
az egésznek a vége.

Paul végigóvakodott a titkos kamra felé vezető jára-

ton. Halkan heherészett. Még négy nap. Négy! Az a leg-
utolsó a lába előtt döglött meg. Még megfeszítette azt
a mocskos karját, begörbítette a karmait, hörgött...
Sokáig tartott.
Valami megmozdult a háta mögött. A fiú megállt, le-
hajtotta a fejét, és megvárta, míg a here elhalad mel-
lette. A dögök már nem foglalkoztak vele, számukra
egy volt az árnyak közül. Ártalmatlan és...
Egy karom. Hideg és kemény. A vállához ért. Az ide-
gen undorító hangon rászisszent, megfordította, és az
ellenkező irányba taszította. A háta mögé állt, és kö-
vette.
Megint enni kell. Paul rosszkedvűen ráncolta a
homlokát. Sietős léptekkel haladt a here előtt. Most
be kall majd kapnia valamit... Az emberek már na-
pokkal ezelőtt meghaltak. Valódi ételre gondolt, és
megkordult a gyomra, de azután eszébe jutott, mit fog
kapni. Hányingere támadt. Nem valami nagy élvezet
rothadó húst zabálni.
A folyosó barlanggá öblösödött, majd elkanyaro-
dott. Paul balra fordult, abba az irányba tartott, ahol
az utolsó...
Amys! Amys volt a neve!
...húsadagot tartották. A here ráreccsent. Paul
meglepetten hátrafordult. A lény az elágazásnál állt.
Paul zavarodottan elindult felé. Vajon hova akarják
terelni?
Az idegen megmarkolta a fiú karját, és a halomra
rakott herehullák felé vonszolta. Durva rándítással ol-
dalra húzta. Megkerülték a döghalmot. Az idegen
meglökte a rothadó masszát.
A hullakupac mögött egy másik járat volt. Kicsi és
sötét. Paul elvigyorodott. Valami új helyre viszik; egy
olyan helyre, amit még nem fertőzött meg a mérgeivel.
Talán ez a folyosó is egy medencéhez vezet...
De az is lehet, hogy mégis megölnek.
Félrelökte a gondolatot, és arra összpontosított,
mit kell majd tennie. A here újra rásziszegett. Paul
fürge léptekkel elindult. A folyosó üres volt és sötét,
de pár másodperccel később, amikor a szeme hozzá-
szokott a feketeséghez, meg tudta különböztetni egy-
mástól az árnyékokat.
Egy másik barlang volt előttük. Hörgés. Döglődő idege-
nek. Paul már jól ismerte a betegek fájdalmas rikoltása-
it, a megfertőzöttek ziháló lélegzését. A barlang bejáratá-
nál öt idegen állt. Félrehúzódtak, hogy Paul beléphessen.
Gyorsan körülnézett. A vigyor eltűnt az arcáról.
Nem látott medencét, csak egy jókora, bölcsőszerű tá-
kolmányt. Valami feküdt a bölcsőben. Egy ember?
Az anyja.
Paul úgy érezte, valami elsorvad és meghal benne.
Eddig azt hitte, már minden létező szörnyűséget átélt,
rosszabb már nem történhet vele annál, és most...
A jelek szerint az anyja a végsőkig ellenállt. Karjai
és lábai hiányoztak, bőrén karomnyomok, mély sebek
borították. Valami érthetetlen oknál fogva még mindig
élt. Eszméletlen volt. Paul hallotta erőtlen lélegzését.
Úgy érezte, az anyja minden hörrenése újabb sebet ejt
lelke maradványain.
Egy here lépett mögé, és előretaszította. Paul meg-
tántorodott, és a bölcsőre, az anyja testére zuhant.
Felnyögött.
 - Neee...
Amikor megértette, miért hozták ide, józan esze
összezsugorodott, és felkészült rá, hogy örökre el-
hagyja eddigi lakhelyét.
Ezek a dögök azt akarták, hogy új, egészséges inku-
bátorok szülessenek!
Paul körül megpördült a világ. Szeme elé sötét fel-
hő ereszkedett. Hiába erőlködött, képtelen volt meg-
őrizni az eszméletét. Érezte, menthetetlenül belezu-
han az ájulás feneketlen, fekete vermébe.
Az anyja fölé hajolt. Az idegenek sziszegve közelebb
húzódtak.
Paulnak eszébe jutott az anyja mosolya, a nevetés,
a mozdulat, amikor idegességében végigsimított a ha-
ján... Ebből már semmi sem maradt.
A fiú felzokogott, majd szelíden, szeretően az anyja
fájdalmasan lüktető nyakára csúsztatta kezét, és meg-
tette azt az egyetlen dolgot, amivel még segíthetett rajta.
Az egyik here felrikoltott és Paul után nyúlt, de túl-
ságosan legyengítette a betegség, és túl későn reagált.
Lucian szeme kinyílt, és még egyszer, az életben utol-
jára a fiára nézett. Tekintetében a fájdalom és az őrü-
let ködén túl a hála fénye csillogott.
Paul zokogva hátradőlt. Az anyját szólongatta. A bar-
lang egyre sebesebben pörgött körülötte. A herék el-
rángatták a bölcső közeléből, és...
...minden elsötétült.

- Amikor magamhoz tértem, a keltető falán talál-

tam magam. Az idegenek nem is sejtették, hogy az
utolsó pillanatban kapcsoltak le.
- Elém hoztak egy tojást. Kinyitották. A betegség
még az arcmászókra is hatással volt: a heréknek kel-
lett előrángatniuk és a fejemre tapasztaniuk. Gyenge
volt, de mégis erősebb, mint én.
 - Az arcmászó szétfeszítette az ajkamat, az állkap-
csomat. Ledugta a csápját a torkomon... Azután a
mellembe.
Church elhallgatott. Képtelen volt folytatni. Egysze-
rűen nem ment. Ahogy beszélt arról a... dologról,
ahogy az álmaiban már oly sokszor, újra a nyakán
érezte a farok szorítását, a gégéjében lekúszó csápot...
Felnézett. Crespi és McGuinness kifejezéstelen arc-
cal bámult vissza rá. Hallgattak.
Végül Crespi törte meg a csendet. Hangja erőtlen és
szinte kedves volt.
- Hogyan...? Hogyan sikerült életben maradnia?
Church bágyadtan elmosolyodott.
- Ki mondta, hogy sikerült?
 22.

Church az ezredes és a nő döbbent arcát fürkészte,

és úgy döntött, befejezi a történetet. Még rengeteg ten-
nivalója volt, és az emlékek nem egészen olyan hatást
gyakoroltak rá, mint amire számított. Azt remélte, ha
mindent elmond, talán megkönnyebbül, de ehelyett...
mocskosnak érezte magát.
Később majd biztos jobb lesz. Egyelőre érd be
ennyivel.
- Azt hiszem, arra gondoltam akkor, hogy végre
megölnek. Nem így történt. Amikor magamhoz tértem
egyedül voltaim. Ereztem a mellemre feszülő parazitát;
éreztem... obszcén érintését. Nincs szó, amivel kifejez-
hetném, milyen volt érezni és tudni, hogy a dög mit
akar tenni velem.
- Szerencsére a betegség teljesen legyengítette az arc-
mászómat. Könnyedén letéptem magamról. Egyik ide-
gen sem próbált megállítani. A halál mindenre és min-
denkire, idegenre és emberre rányomta a bélyegét...
...a sötét, avas bűz, a botorkáló lépések, a mene-
külés, a rémületben eltöltött napok őrülete, és az a
végső tett...
- Nem kerestem meg az apámat. Nem akartaim lát-
ni, mit tettek vele. Meg akartam halni, de nem a
bolyban.
- A szabadba vezető folyosót nem őrizték. Csak ek-
kor jöttem rá, hogy mind elpusztultak. Ennek ellené-
re vártam, hogy megállítsanak. Egyszerűen hihetetlen
volt, hogy simán kisétálhatok, és örökre magam mö-
gött hagyhatom ezt a rémálmot... Mégis megtettem.
Kiléptem a szabadba, a fényre, és eltávolodtam a boly-
tól. A bolygó egyszer valóban olyan volt, mint az Éden-
kert, de ekkor már másnak láttam.
- Szinte mellbe vágott a friss levegő és az éles fény.
A boly előtt összerogytam, de boldog voltam, mert
tudtam, hogy amikor meghalok, a nap melegíti majd
az arcomat.
- Egy idő múlva rájöttem, hogy tovább tudok men-
ni. Elvánszorogtam a csempészhajó mellett, és vissza-
mentem az Incunabulumra. Sértetlen volt, az energia-
szint maximális.
- Hazaértem. A hajó kényelmes volt, kellemes. Úgy
éreztem, itt velem van apám és anyám, meg a többiek
lelke. A naptárból kiderült, hogy negyvenhárom na-
pon keresztül voltam a bolyban. Nekem ez az idő egy
örökkévalóságnak tűnt.
- A családomra gondoltam, meg az elpusztult ide-
genekre. Egymás mellett haltak meg, a halálban mind
egyesültek. Egyedül én emelkedtem ki abból az apo-
kalipszisből. Éltem, de azt nem jelenthetem ki, hogy
túléltem. A régi Paul Church már nem létezett. És ta-
lán... talán ennek oka volt.
- Hirtelen élni akartam. Újrakezdeni mindent. Nem
tudtam az okát, mint ahogy azt sem értettem, miért
egyedül én úsztam meg, de... csodálatos érzés volt.
Olyasmi, mint amikor hosszú idő után víz éri a kiszá-
radt bőrt. Nem magam miatt akartam élni, nem vol-
tam önző. Azért akartam folytatni, hogy tovább keres-
hessem a megoldást. Elküldtem a vészjelzést.
- Négy órába tellett, mire sikerült megtisztítanom a
testemet. Bekötöztem a sebeimet, majd a hajó ultra-
hangos készülékével megvizsgáltam a mellembe tele-
pített idegen lárvát. Nem élt, már oszlásnak indult.
Azonnal el kellett távolítanom.
- Nem volt sebészi gyakorlatom, de összeszedtem
minden létező információt és szerszámot. Aztán mun-
kához láttam. Szerencsére a hajó orvosi szobáját min-
dennel felszerelték. Az operáció hét órán át tartott, és
teljes sikerrel járt.
- Amikor egy hónappal később megérkezett a men-
tőcsapat, a saját lábamon mentem eléjük. Persze ak-
kor csak egy ember formájú roncs voltam; éltem, de
az állapotom félelmetesen leromlott.
- Kihallgattak. Kiderült, hogy a csempészek tehet-
tek mindenről. Akár hiszik, akár nem, azok az embe-
rek idegeneket akartak tenyészteni.
- A Társaság értékesnek találta a tapasztalataimat.
Mivel a „baleset" egy, a kormány által finanszírozott út
során történt, kárpótlásképpen teljes biomechanikus
rekonstrukcióban részesítettek. Sajnos, amikor meg-
említettem a mérgező penészgombát, meg az idegenek
által használt eleven gyógyszert, kiderült, hogy a bolyt
már megsemmisítették. Többször is megpróbáltam
előállítani azt a penészfajtát, de nem jártam sikerrel.
Olyan élőlényekről pedig, amilyenek azokban a nyál-
katavakban úszkáltak, soha többé nem hallottam. Ám
azóta is szünet nélkül az idegenekkel foglalkozom, és
eljön a nap, amikor...
Church felsóhajtott, és körbemutatott a laboratóri-
umban.
- Nincs törvény, ami ezen állomáson gátat emel-
hetne a kutatásaim útjába. Igen, a munka, amit itt
végzek, valóban istenkáromló... iszonyatos... törvény-
telen. De nem érdekel, mert még mindig nem sikerült
megtalálnom a módját, hogyan vethetnénk véget egy-
szer és mindenkorra a veszélynek. Még nem találtam
meg a végső megoldást, de a kísérleteim során sike-
rült elérnem néhány meglepő eredményt. - Crespi sze-
mébe nézett. - Bizonyára már ön is hallotta a mende-
mondákat a metabiotikáról, az önszaporító agyszöve-
tekről, a megszerezhető intraszenzoros képességek-
ről, az úgynevezett „időszérumról"...
Crespi tekintete megkeményedett.
- Az időszérum? A maga műve?
 - Igen. Az eredmények...
- Eredmények?! - McGuinness dühösen a tudós
elé ugrott. - Maga a tudomány miatt végzett ezekkel
az emberekkel?
Church arca meg sem rándult.
- Én senkit sem öltem meg, csupán felhasználtam
azoknak a katonáknak a testét, akik kötelességük
teljesítése közben életüket vesztették. A testük most
felbecsülhetetlen értékű adatokat szolgáltat. Belőlük
lesz a végső megoldás kulcsa! Igen, ez a mészáros-
munka valóban visszataszító, de szükség van rá. Min-
den reakciójukat pontosan mérjük és rögzítjük, az
eredményeket pedig felhasználjuk az új telepatin sze-
rek elkészítésénél. Ezek a szintetikus anyagok fogják
megoldani az idegenekkel kapcsolatos problémát...
Hát nem értik? Gyilkossággal vádol, McGuinness?
Most már tudja az igazat. Ne játssza tovább az ártat-
lant.
A nő elbizonytalanodva és idegesen nézett az ezre-
desre.
- Fogalmam sincs róla, miről...?
Church elfintorodott.
- Nem maga az egyetlen, hadnagy, aki ért a kémka-
merák kezeléséhez. Nem emlékszik? Mutatott
Crespinek egy „eredeti" fotót, és azt állította, hogy ma-
ga és David Lennox eljegyezték egymást.
McGuinness megdöbbent.
- Mit...?
Church szomorú tekintettel a fél emberre nézett,
aki valamikor az asszisztense volt.
- David testdonor volt. Hitt bennem. Maga alig is-
merte őt. - Az ezredes és McGuinness felé fordult.
- Maga... hazudik! - dadogta a nő hitedenkedve.
Church bánatosan megcsóválta a fejét, és újra
Davidre pillantott.
Szerettük egymást Daviddel - mondta halkan.
 - Nem igaz! - ordított McGuinness. - Ez az ember
hazudik, ezredes! Ne hallgasson rá!
Church megpördült, és keményen a férfira nézett.
- Gondolkozzon, Crespi! Mortenson a Grant Cor-
poration kémje volt. Thaves admirális tudott erről, és
pénzt kapott a hallgatásért. Mortensont folyamatosan
szemmel tartottuk, de valahogy sikerült kijátszania az
őreit. A vége az lett, hogy belehalt. Sharon McGuin-
ness pedig nem más, mint Mortenson partnere.
A nő riadtan az ezredesre, majd a tudósra nézett.
- Hazugság!
- Ezt majd a bíróság fogja eldönteni - mondta
Church. - Nos, Crespi ezredes, ha lenne olyan kedves,
és letartóztatná a hölgyet...
- Crespi... Tony! Kérem! Ez az ember meg akar öl-
ni engem!
Crespi habozott. Előbb Church-re, majd McGuin-
nessre nézett. Az arca bizonytalanságról árulkodott.
Church tudta, ha Crespi logikusan gondolkozik, rá
fog jönni, hogy ő mondott igazat. Akkor pedig nem
lesz más választása, le kell tartóztatnia McGuinnesst.
Church várt, és közben azon tűnődött, mit fog csinál-
ni akkor, ha Crespi tényleg olyan okos, amilyennek
látszik. McGuinness ugrásra készen, a félig nyitott aj-
tó közelében állt. Vajon mit fog csinálni akkor, ha
Crespi úgy dönt, hogy őrizetbe veszi?
Ó, milyen sok megválaszolatlan kérdés...!
Némán álltak, mozdulatlanul. A remény, a kétség-
beesés, az igazság eleven háromszöge. Mind a döntést
várták.
 23.

Crespi döbbenten, iszonyodva hallgatta végig a tudós

történetét. A végén csodálattal nézett Paul Church-re,
aki túlélte a találkozást. Egyedül maradt életben a csa-
patból - ugyanúgy, ahogy annak idején ő is. Ez az em-
ber ott élt a félelmetes lények között; ott járkált a bo-
lyukban, és végül a puszta kezével, no meg az agya se-
gítségével valamennyit megölte.
Most pedig itt van ez a... vád. Crespi túlságosan ká-
bult volt ahhoz, hogy mindent megértsen. Church-re
bámult, és végiggondolta mindazt, amit tőle hallott.
A tudós tiszta, magabiztos tekintettel nézett vissza rá.
Ha hazudik, átkozottul jól csinálja.
Az ezredes ezután McGuinnessre nézett. A nőre, akit
ismerni vélt. McGuinness szemében félelem csillogott,
tekintete könyörgő volt. Eddig nyílt kártyákkal játszott.
Az a kódkártya valóban kinyitotta a titkos laboratórium
ajtaját. McGuinness segítette hozzá, hogy eljusson ide.
A nő ugyanúgy megdöbbent a látottakon, mint ő.
De ez még nem bizonyítja az ártatlanságát.
McGuinness sztorijának volt néhány homályos
pontja, de Church-nek is. Most minden azon múlik,
hogy ő melyiket hiszi el; hogy McGuinnessnek, vagy a
tudósnak ad igazat. Ha a nő nem mondott igazat arról
hogy hány rejtélyes haláleset történt az állomáson, ta-
lán minden másban is hazudott.
Aztán itt van Mortenson is. Mi a francot csinált
azokkal az átkozott szkafanderekkel? McGuinness
szerint egy komputeren keresztül kapott parancsot
teljesített. Church véleménye ebben is más volt...
 Crespi újra a tudósra nézett, és közben megpróbál-
ta rendszerezni az információkat. Church testében
implantok vannak - ez azt jelenti, hogy mindkettejük-
kel könnyedén végezhetne. Miért hazudna, miért kér-
né McGuinness letartóztatását, ha képes erre? Min-
dent bevallott. Beismerte, hogy brutális, elítélendő,
sőt: törvénytelen munkát végez, de nem kért megér-
tést, nem mentegetőzött.
És mi van azzal a döggel, aki rád támadt Church
irodájában? Rajta kívül ki más ereszthette be oda?
Az érdekes gondolatot azonnal követte egy másik:
Hogy lehet az, hogy McGuinness tudott a kódkár-
tyáról, de nem tudott a lesben álló idegenről?
Crespi lehunyta a szemét. Ellentétes érzelmek;
igazság vagy hazugság, Church vagy McGuinness.
Nincs középút. Megpróbált az ösztöneire hallgatni, de
hiába kérdezett, nem kapott választ. Fáradt volt, na-
gyon fáradt, és szerette volna, ha már vége van ennek
az egésznek. Le akart feküdni. Aludni akart...
- Sajnálom - suttogta.
Döntött.

* * *

McGuinnesst feldühítette a vád, és kétségbeesett,

hogy Crespi esetleg Church-nek ad igazat. Mire vár
még? Miért vacakol ennyit Church hazugságaival?
- Sajnálom - suttogta Crespi, és amikor végre ki-
nyitotta a szemét, a nőre nézett. - Nagyon sajnálom,
de... McGuinness... kénytelen vagyok...
A nő elhátrált, karja a hideg fémajtóhoz ért. Hátra-
lesett a folyosóra.
- Szörnyetegek! - zihálta. Szemébe könnyek szök-
tek. Ez nem lehet igaz, ez...
Megfordult, és kirohant.
 Crespi a nő után vetette magát, de McGuinness már
messze járt. Gyors lépései hangosan kopogtak a sima
fémpadlón.
- McGuinness!
Crespi visszanézett Church-re. A tudós a falba épí-
tett egyik panel mellé ugrott.
- Utána! Innen az állomás összes ajtaját vezérelni
tudom. Sarokba szoríthatjuk! Tereljük az egyik ve-
rembe!
Crespi futásnak eredt. Bakancsa keményen döngött
a padlón.
Churchnek igaza volt! Istenem, hogy lehettem
ilyen bolond?
Az egész egy felpörgetett rémálomra hasonlított.
Úgy érezte magát, mintha egy száguldó vonaton ülne,
ami egyre messzebb viszi az ésszerűségtől, a raciona-
litástól.
A folyosó végére ért. Befordult a sarkon, és meglát-
ta McGuinnesst, aki éppen akkor tűnt el az egyik ke-
reszteződésben. Tompa puffanások - valahol bezárult
néhány ajtó. Nem juthat messzire.
- Adja fel, Sharon! - Crespi hangja végigvisszhang-
zott a folyosón. A nő biztos meghallotta, de nem állt
meg.
Még egy kanyar. Újra megpillantotta McGuinnesst.
Már egészen közel volt. Crespi lába dühösen dobo-
gott.
Miért kellett hazudnia? Miért? Hogy lehettem
ennyire vak?
A következő saroknál jobbra fordult, és ismét meg-
pillantotta a nőt.
McGuinness észrevette, hogy az ezredes a nyomába
ért. Felnyögött, és eszelős iramban rohanni kezdett.
Crespi már a zihálását, halk szitkozódását is hallotta.
- Hülye, hülye... - A lány befordult a következő ka-
nyarba.
Crespi utána.
 Csak az utolsó pillanatban sikerült kikerülnie.
McGuinness befutott a verembe.
A nő rémült arccal a falhoz hátrált.
- Ne! - kiáltotta, de nem Crespit nézte, a férfi háta
mögé meresztette a szemét.
Crespi megfordult. Fémes döndülés. Az ajtó bezá-
ródott. Izzadva, elégedetten a nő felé fordult. Se előre,
se hátra - McGuinness nem menekülhet.
A nő arcát eltorzító páni félelem láttán meghök-
kent.
- Nem fogom bántani - nyugtatta. Egy kicsit zavar-
ta, hogy McGuinness ennyire erőszakosnak tartja.
A nő azonban mintha nem is hallotta volna a sza-
vait.
- Elkapott minket - suttogta.
Crespi szíve gyorsabban dobogott, mint futás köz-
ben. Összeszorult a gyomra.
McGuinness felnézett. A férfi követte a pillantását.
Paul Church fellépett a verem fölötti emelvényre, és
a korlátra hajolt.
- Tudja, Crespi, jobb lett volna, ha a nőre hallgat. -
Elmosolyodott, és összefűzte mellén a karjait.
Crespi a falnak vetette a hátát. A szíve mintha a fü-
lében dobogott volna. Dühös volt, és tudta, minden-
nek vége. Rosszul döntött, és ezzel két embert sikerült
megölnie.
 24.

Church mosolyogva állt a korlát mellett. Crespi

okos ember, logikusan gondolkozott. A mese, amit
előadott neki, akár igaz is lehetett volna. De nem volt
az. Crespi erre nem jött rá. Lehet, hogy mégsem olyan
okos? Ha az asszisztense akart lenni, több észre lett
volna szüksége.
Lenézett a verembe zárt férfira és nőre. Kiélvezte a
pillanat minden gyönyörét. A nő sokat segített. Azok a
rémült szemek, az indulatossága, a vádaskodás, a
menekülés... Mindent pontosan úgy csinált, ahogy el-
várta tőle.
Elvárta? Inkább csak remélhette, hogy McGuinness
így reagál. Most már mindegy. Végül azt tette, amit
kellett, és belerángatta a játékba a lovagját is.
Természetesen sokkal egyszerűbben is bezárhatta
volna őket, de akkor hol marad az élvezet? Nem, sok-
kal jobb így, hogy Crespi hozta meg a döntést.
A férfi káprázatosan viselkedett. Szórakoztató volt,
ahogy vörös arccal üvöltözni kezdett.
- Church! Elárulná, mi az istent csinál?
A tudós szomorkásan megrázta a fejét.
- Kérem! Most bizonyára szégyelli, hogy milyen
könnyen lépre ment. Tudja, az embereknek elég egy
darab keksz, meg pár jó szó, és máris megteszik, amit
akarunk. El sem tudom hinni, hogy ilyen hamar le-
mondott az igazságról, csak azért, mert hallott egy
jobban hangzó történetet.
Crespi nem válaszolt. Bűntudatosan McGuinnessre
nézett.
 Megkapó! Már csak az hiányzik, hogy letérdeljen
a nő elé, és rimánkodni kezdjen. „Tessék, drágasá-
gom, itt van pár szál rózsa. Sajnálom, hogy bajt
okoztam... Meg tudsz bocsátani?"
Church felvihogott, de valójában nem találta mu-
latságosnak a helyzetet. Inkább szomorú volt. Szá-
nalmas.
- Önök a saját empirikus igazságuk rabszolgái! -
vicsorogta. - A szépség és a fény rabjai. Kíváncsiak,
hogy valójában micsodák? Szánalmas, gyermeki agy-
gyal rendelkező bábok, akik képtelenek elfogadni a
valódi igazságot! Mert kérdem én: hol létezik a jóság?
Csakis és kizárólag a maguk üres fejében. Istenem, ha
tudnák, milyennek látom én magukat... embereket!
- De hiszen maga is ember...
Church felsóhajtott.
- Ó, hallgasson már el, Crespi! Elmondtam magá-
nak az igazságot, de nem figyelt rám. Nem éltem túl a
boly-kalandot... Én vagyok a boly! Amikor farkassze-
met nézek a kozmosszal, az pislogni kezd. De maga...
a jó katona, aki oly büszke az agyára, a bátorságára...
maga semmi egyéb, mint egy hitvány játékszer. Annyi-
ra korlátolt, annyira ostoba! Csak a saját pici céljaival
foglalkozik, a saját semmitmondó gondolatain töp-
reng. Hát nem érti? Maga semmi hozzám képest!
Semmivel sem jelent többet a számomra, mint Mor-
tenson vagy a többiek. Egy meleg test, semmi egyéb.
Őszintén dühös volt, bár ez sem lepte meg. Sokat
várt Crespitől. Volt egy pont, amikor már majdnem si-
került megérteni mindent; majdnem megszabadult
szánalmas, előre gyártott erkölcsi érzékétől; amikor
majdnem átlépett...
Rossz érzés volt tévedni. Fájt. A fájdalom pedig
mindig dühöt vált ki, nem? Legközelebb alacsonyabb-
ra kell majd helyeznie a mércét.
Ugyanezt mondtad David esete után is. Megpró-
bálhatnál tanulni a hibáidból...
 Érezte, ahogy dühe felhígul és szétfoszlik. Crespi
nem tehet róla. Neki voltak túl nagyok az elvárásai ve-
le szemben. Azért sem lehet hibáztatni, mert nem bí-
zott McGuinnessben. Az embereknek szokásuk cser-
ben hagyni egymást. Sokszor azzal próbálják bebizo-
nyítani létezésüket, hogy önző módon társaik ellen
tesznek.
Bizonyos szempontból ez a legjobb, amit tehet ér-
tük. Amit tehet velük. így legalább nem lesz teljesen
haszontalan az életük. Crespi számára még mindig
van remény.
Church lehajolt, és felemelte a verem falába épített
elektródok távvezérlőjét.
- Abban a megtiszteltetésben lesz részük, hogy
részt vehetnek a kísérletemben... A valódi kísérletem-
ben. Abban, aminek nyomait megtalálták a laborató-
riumomban. De hiába néztek, semmit sem láttak! Túl
szűk az agyuk ahhoz, hogy bármit megértsenek. Saj-
nos nem lesznek olyan állapotban, hogy ezt értékel-
jék, de közlöm: segédkezni fognak abban, hogy létre-
jöjjön a teremtés valódi koronájának létrehozásához
vezető evolúciós híd. Az álmatag rózsaszínű ember
egyesülni fog a fekete idegen géniusszal, és megterem-
tődik az egyetlen valóban tökéletes lény.
Szinte érezte a szemében lobogó belső tűz melegét.
Az út végéhez ért. Erősnek, sebezhetetlennek hitte
magát...
...ezek az emberparányok pedig csak bámulnak,
és semmit sem értenek. Lássunk hozzál
Elmosolyodott. Nem volt szükség több magyarázat-
ra. Az a két ember odalent bezárkózott önmagába, és
így nem hallhatják meg az Igazságot. Egyébként úgy-
sem értenék. David sem értette, pedig ő okosabb volt,
mint ti a kettő együttvéve.
Church a labirintusra nyíló ajtóra mutatott.
- Menjenek az ajtóhoz. Mindketten!
 Crespi kifejezéstelen tekintettel nézett fel rá, de
amikor megszólalt, a hangja forró volt a gyűlölettől.
- Menjen a pokolba!
- Már jártam ott - mondta Church kedvesen, és
megnyomta a távvezérlő egyik gombját.
Fehér és kék elektromos szikrák pattantak ki a fal-
ból. Crespi és McGuinness vergődve a padlóra roskadt.
Az ezredes torkából furcsa, fájdalmas hörgés szakadt
fel. Ő közelebb állt az elektródához. McGuinness kiál-
tani akart, de hiába nyitotta ki a száját, egyetlen han-
got sem tudott kinyögni. A foga szinte világított...
Church kelletlenül levette az ujját a gombról. Ha túl
sok áramot kapnak, meghalnak, mielőtt elkezdhet-
nék. Kíváncsi volt, meddig jutnak, mielőtt kénytelen
lesz megmenteni a testüket. Az agyukra mindenkép-
pen szükség lesz a további kísérletekhez. A telepatin
keverék elég jól bevált, de neki sokkal hatásosabb
szerekre volt szüksége. Olyanokra, amelyek alapanya-
gát a rettegő ember agyában lehet megtalálni.
Újabban a genetikára összpontosított, bár még el
kell végeznie néhány kémiai vizsgálatot is. Az ember
és az idegen lény egyesítése, a keresztezés nem kis fel-
adat. Ahhoz, hogy sikerüljön, meg kellett találnia a
közös nevezőt.
Ha eredményeket akart, munkához kellett látnia.
Még néhány óra, és a technikusok dörömbölni kezde-
nek az ajtón.
- Hát nincs magában versenyszellem? Menjen végig
a labirintuson, és ki tudja, a végén talán életben ha-
gyom.
A hangja nem volt túl meggyőző, de valamivel cse-
lekvésre kellett ösztönöznie őket.
McGuinness a padlón heverő ezredeshez kúszott.
Lassan felállt, és felsegítette Crespit is.
- Jól van?
A férfi köhögve megrázta a fejét.
- Nem.
 McGuinness megfogta a karját. Az ajtóhoz léptek.
Pompás! Church megnyomott egy gombot. Az ajtó
kinyílt.
- Aztán csak óvatosan! - kiáltott a sötét folyosóra
lépő két ember után.
Újra megnyomta a gombot. A labirintus lezárult.
Church lesietett a rámpán, és a monitorfal elé állt.
A hatalmas kivetítőernyőn megjelent a folyosó elején
ácsorgó két alak. Halkan beszélgettek.
- Igazán sajnálom, Sharon...
A nő ironikusan elmosolyodott. (A kamera beállítá-
si szöge nem is lehetett volna jobb.)
- Én kérek bocsánatot. De azt hiszem, ezzel egy ki-
csit elkéstünk.
Akasztófahumor! Milyen bámulatos! Church meg-
nyomott egy gombot, és a kommunikátor mikrofonjá-
ba kiáltott.
- Mozgás, gyerekek, vagy ott sütlek meg bennete-
ket, ahol vagytok!
Crespi és a nő csak pár másodpercig habozott. Tág-
ra nyitott szemmel elindultak a sötétben.
Church leült, és mosolyogva hátradőlt. Szórakozta-
tó lesz!
 A folyosó sötét volt és hideg. McGuinness megreme-
gett, fedetlen karja lúdbőrös lett. Bágyadtan azt kíván-
ta, bárcsak a hideg lenne az egyetlen kényelmetlenség,
amit el kell viselniük.
Lassan haladtak a folyosó túlsó végén lévő zárt ajtó
felé. Ez volt az egyetlen út, máshova nem mehettek.
McGuinness látta a falakon elhelyezett videokamerák
vörös fénypöttyeit. Szórakozottan számolgatni kezdte
a pontokat. A rövid folyosón négy. Négy különböző
szögben elhelyezett kamera... Church tökéletes képet
akar.
- Kibaszott elmebeteg tudós! - mormolta, és remél-
te, hogy a hangérzékelők ezt is tisztán továbbítják a
címzettnek. Már az is elég rohadt érzés volt, hogy be
kellett sétálniuk a biztos halálba, de az, hogy erre az
egészre csak azért kerül sor, hogy az a szemétláda
szórakozzon...!
Crespi a nőre nézett, majd az ajtóra meresztette a
szemét.
- Nem lett volna szabad Church-re hallgatnom...
Mindenről én tehetek, és...
- Nem. Mindenről ő tehet. Akkor is idehozott volna
minket, ha maga úgy dönt, hogy én mondok igazat.
Elég ereje lett volna hozzá... Egyszerűen csak látni
akarta, hogy maga kicseszik-e velem.
Crespi biccentett.
- Igen - mondta egészen halkan. - És kicsesztem.
- Az egyszer biztos - suttogta a nő. - De ne felejtse
el, hogy önként jelentkeztem az akcióra. Mi lenne, ha
végigcsinálnánk, aztán egy jó kávé mellett nagyot rö-
högnénk az egészen?
Crespi újra bólintott. Komor arcán halvány árnyék-
mosoly jelent meg. Közelebb óvakodtak az ajtóhoz.
Hidraulikus sziszegés. Az ajtó kinyílt McGuinness
mozdulatlanná dermedt, Crespi visszahőkölt. Jó íél
percig álltak moccanás nélkül, az ajtón túli sötétséget
fürkészve. Semmi mozgás.
McGuinness érezte, hogy a merevség lassan kiszi-
várog sajgó izmaiból, tarkójából. A görcs nem oldó-
dott fel teljesen. Az elektromos sokk miatt az egész
teste fájt, de a szervezetében áramló adrenalin percnyi
pihenőt sem engedélyezett a számára.
Helyes.
Elsőként Crespi lépett át az ajtón. McGuinness
mély lélegzetet vett, és követte.

Amikor a kinyíló ajtó felszisszent, Crespi megré-

mült. Szerencsére semmi sem mozdult, nem vetődött
rájuk egyetlen csupa karom, csupa fog szörny sem.
Ásító feketeség. Üresnek látszott, de a kamerák jelző-
fénye nem volt éppen reflektor. Church valószínűleg
infrát használ, esetleg szabványos lokátort...
Elkalandoztak a gondolatai. Megrázta magát, meg-
próbált kizökkenni a fájdalmas levertségből. Az ér-
zékszervei eltompultak, hiányzott az alvás, elektro-
mos sokkot kapott, és ez az egész túlságosan gyorsan
történt.
Ha nem figyel, mindketten meghalnak.
Már így is halott vagy. Ezt te is tudod. Ne is ál-
modj arról, hogy Church kiereszt innen benneteket!
Ez igaz. Mégsem adhatja fel. McGuinnessre is gon-
dolnia kell.
Megtorpant. A homlokát ráncolva, hunyorogva für-
készte a sötétséget. Visszajátszotta az előbbi gondolatot.
Ha egyedül lenne...
 Akkor megtalálnád a módját, hogy vess véget az
egésznek. Így van?
Nem!
Talán...
Hiábavaló tépelődés. Nincs egyedül. Ám a gondolat,
hogy képes lenne megölni magát, eljátszani az áldoza-
ti bárány szerepét Church színdarabjában - ez még
rémisztőbb volt, mint az előtte tátongó üres feketeség,
és az, ami talán benne lapul.
Igazán? Már halott vagy. Egymillió évvel ezelőtt
haltál meg, azon az átkozott planetoidon. Akkor,
amikor egyedül te sétáltál ki élve a csatából.
Crespi felhorkant. Ezek az ostoba, gyerekes, önma-
gával folytatott párbeszédek, meg a félelem, amit oly
régóta cipel magával...! Nem mindegy, mi történt?
Életben maradt, az ellenség pedig a közelben ólálko-
dik. A múlt nem számít. Ha a múltkori eset miatt
meghülyült, ám legyen, de ezután egyetlen másodper-
cet sem fog szánni az egészre.
Elszállt az álmosság. Határozott léptekkel haladt
előre. McGuinness követte. Eltökélten ment, és rálé-
pett...
...egy szendergő idegen vigyorgó fejére. A dög felri-
adt, visítani kezdett, és Crespi felé kapott. Vicsorgó
agyarairól sűrű váladék csorgott.
Crespi hátrahőkölt, összeütközött a nővel. Megfor-
dult, hogy visszarohanjon a folyosóra...
- Az ajtó! Ne! - McGuinness hangja vibrált a féle-
lemtől. Előrenyúlt, elkapta a férfi karját, és visszarán-
totta az ajtótól.
A hidraulika újra felszisszent, és a következő pilla-
natban az ajtó bezárult. Egyedül maradtak a rikácso-
ló démonnal.
Crespi hátrapördült, ujjait karmokként megfeszítve
felemelte a kezét, és felkészült rá, hogy az utolsó lehe-
letéig harcolni fog.
 A here megtántorodott, üvöltése sziszegéssé szelí-
dült. A kezét még mindig nem eresztette le, de nem
ment közelebb a két emberhez.
A fekete test derekát körbefogó fémpánt végét a bal
oldali falra szerelt kampóhoz rögzítették. A farok
hasznavehetetlenül csapkodta a padlót, nem érhette el
az áldozatokat. Az idegen tehetetlenül vicsorgott.
Ismerős hang?
- Nem tud közelebb jönni - mondta Crespi, de in-
kább magát akarta megnyugtatni, mint McGuinnesst.
- Egészen addig, amíg Church ránk nem ereszti. -
A nő hangja halk és reszketeg volt.
Crespi úgy érezte, ennél jobban már nem gyűlölhe-
ti Church-öt. A sötétségbe bámulva valami kiutat ke-
resett, egy rést, amin keresztül megszökhetnek az ide-
gen elől, mielőtt a bomlott elméjű tudós valóban rájuk
uszítja.
Church jobban tenné, ha imádkozna, hogy soha ne
jussanak ki innen...

* * *

A monitoron feltűnő, kiéheztetett here vicsorgott,

sziszegett, és kétségbeesett igyekezettel próbálta el-
kapni a hátraszökkenő falatokat. A becsapódó ajtó va-
lószínűleg kettévágta volna Crespit, ha az a nő nem
rántja vissza. El kellett ismernie: McGuinness okos
volt. Sokkal okosabb, mint hitte.
A megbéklyózott lény éhesen nyöszörgött.
Gyere, gyere, kicsi! Kutyuli, akarsz cukorkát?
Church a bilincset kioldó gomb fölé emelte a kezét,
de mielőtt rácsapott volna, meggondolta magát. A kí-
sérleti alanyok adrenalinszintje valószínűleg magas,
de ha egy kicsit továbbengedi őket, az endorfinjuk is
megszaporodik. Szüksége volt a dühükre. Crespi va-
lószínűleg fáradt, talán a nő is, de a dühük termel ta-
lán mégis egy jó adag tesztoszteront...
 - Nem tud közelebb jönni - mondta Crespi.
Ó, bravó! Ügyes megfigyelő!
- Egészen addig, amíg Church ránk nem ereszti. -
McGuinness hangja félelemről árulkodott.
Jól van! Telitalálat, hölgyem!
McGuinness hangja most valahogy más volt, mint
korábban. Most egészen másképpen beszélt, mint
amikor átkozta őt, amikor szidta és...
Church elmosolyodott. Talán csináltat egy táblát.
Milyen jól festene az asztalán! Doktor Paul Church,
ezredes, Kibaszott Elmebeteg Tudós. Sokaknak tet-
szene.
McGuinness tehát rájött, ki az úr a házban, ki mond-
ja ki az áment élet vagy halál fölött. És mi a helyzet
Crespivel? Lehet, hogy ő még mindig reménykedik a
győzelemben? Milyen infantilis elképzelés!
Bizonyos fokig meg tudta érteni azt az élni akarást,
ami az embereket ilyen helyzetben hajtotta; az idege-
nek is hasonlóak voltak. Még sajnálni is tudta Crespit
és a nőt - a sorsuk, a reményeik és az álmaik betelje-
sülése attól függ csupán, hogy valaki megnyom-e egy
gombot, vagy sem.
Együtt tudott érezni velük, de a kutatásokkal eltöl-
tött számtalan év során neki sikerült megpillantania
az Igazságot. Többet tudott, mint amennyit az embe-
rek képesek lennének felfogni. A végső eredmény, a
teljes siker az lesz, amikor végre eltűnnek az embe-
rekre oly jellemző gondolatok, a gyengeség. Nem volt
Isten szerepe után ácsingózó egomániás, ő csak...
Egy kibaszott elmebeteg tudós vagy!
Church felnevetett. Ez is van olyan jó cím, mint
bármelyik másik.
A kivetítőernyőre nézett, és egy gombnyomással ké-
pet váltott. Crespi felfedezte a labirintus következő
szintjére vezető létrát. Helyes. Church vigyorogva meg-
nyomott egy másik gombot. Ideje, hogy Crespi is rájöj-
jön, ki a főnök széles e vidéken!
 26.

Crespi a lezárt folyosó távolabbi végébe mutatott.

Keze valószínűtlenül fehérnek látszott a sötétben.
-Ott!
McGuinness hiába meresztgette a szemét, csak ár-
nyékokat, meg vörös kamera-pöttyöket látott, de azu-
tán mégis megpillantotta a fentről leszivárgó halvány
fényt és a falhoz erősített létrafokokat.
Hátukat a jobb oldali falhoz szorítva eloldalaztak a
kikötött idegen előtt. McGuinness kínlódva próbálta
visszafojtani a kitörni készülő páni félelmet, megpró-
bált nem gondolni arra, hogy Church egyetlen gomb-
nyomással mit szabadíthat rájuk. A dög karja alig né-
hány centire volt tőlük.
Eljutottak a létrához. A here hisztérikusan rikolto-
zott. Biztosan éheztették, ezzel pörgették fel, hogy
azonnal a friss húsba marjon, amint kiszabadul.
McGuinness gyorsan eltemette a gondolatot. Balra né-
zett, egy lezárt ajtót látott. Csak felfelé mehettek tovább.
Crespi nem vette le szemét a béklyóit rángató
szörnyről. Intett a nőnek, kapaszkodjon fel a létrán.
McGuinness elkapta az egyik fokot, és mászni kezdett.
Lassan haladt; a létra végtelennek tűnt. A halvány
fény, amit lentről látott, csak egy árnyalatnyit erősö-
dött. McGuinness örült, hogy eltávolodhat a sziszegő
dögtől, de... Ez a lény legalább megkötözve tombolt.
Lehet, hogy amikor felér, egy egész fészeknyi nyáladzó
bestia fog várni rá?
Egy felbukkanó emlékrög - egy gyermekkori él-
mény. Valami elhagyatott házban bújócskázott egy rég
elfelejtettnek hitt játszótársával. Ő volt a hunyó. Min-
den sarokban ismeretlen árnyak vártak rá. Mély léleg-
zetet vett, és dobogó szívvel elindult. Tudta, bármelyik
pillanatban meglepetés érheti...
- Lát valamit? - kérdezte Crespi rekedten.
A hang forrása nem is volt olyan távol, talán tíz mé-
ternyire lehetett tőle. McGuinness felnézett. Fekete
mennyezet borult fölé.
- Túl sötét van.
Odalent a dög lecsillapodhatott, mert halkabban szi-
szegett. Még egy lépés. Még egy. Izzadt a tenyere. Még egy.
Újra felnézett. A fény forrása határozottan közelebb
volt; már látta a létra végét, és a nyílást körülötte.
A kijáratot.
Hála Istennek!
Izgatottan lekiáltott.
- Azt hiszem, látok valamit! Valami fény, olyan,
mintha...
Egy árnyék. Ahogy kidugta a fejét a nyílásból, a rej-
tőző veszedelem megmoccant.
Az idegen lény McGuinness arcába üvöltött. Bűzös
váladék csöppent a nő állára. A karmok előredöfődtek.
És megmarkolták McGuinnesst.

Crespi hallotta a nő sikolyát. Felugrott a létrára, és

mászni kezdett.
- Sharon!
- Vissza! Vissza!
Crespi felnézett. A dög McGuinness egyik vállát szo-
rongatta. A nő keze lecsúszott a létra fokáról. Vadul
rugdalózva, a testét rángatva próbált megszabadulni
támadójától.
Reccsenés - mintha valami ruha repedt volna szét.
McGuinness fél méterrel lejjebb csúszott. A here esze-
lősen üvöltött. Már csak a nő pólóját markolta. Ha el-
ereszti... Sharon a mélybe zuhan.
 ...miért nem rántja fel?
A póló recsegve megnyúlt.
Crespi visszaugrott a padlóra, és felkészült rá, hogy
elkapja a nőt, de legalább felfogja az esését.
Visítás. Ez közelebbről jött. Crespi hátrapördült.
A helyiségben halvány világosság támadt, a fénykör a
lekötözött idegenre esett.
Kattanás. Alig lehetett meghallani a rettenetes ordí-
tozásban. A férfi rögtön tudta, ez mit jelent.
Church szabadjára eresztette az idegent.

McGuinness leüvöltött Crespinek, hogy menjen visz-

sza. Ha az idegen elereszti, lezuhan, és könnyen ma-
gával sodorhatja az ezredest.
A fájdalom éles volt, a mocskos karmok mélyen a
bal vállába fúródtak. A dög eszelősen hörgött, és meg-
próbálta felhúzni magához a zsákmányt. Hiába.
McGuinness érezte, ahogy az idegen teste megremeg,
és rájött, nem elég erős.
A nő hadonászva, rugdalózva himbálózni kezdett.
Talán így kiszabadulhat... Először a húsa csúszott ki
a karmok közül. A vállából ömlött a vér. A dög nem
eresztette, de már csak a ruháját markolta.
McGuinness lejjebb csúszott, ám még mindig nem
szabadult ki. A karmok átdöfték az ingét.
A létra tövében kikötött bestia felordított. Hirtelen
fény szivárgott a nő szemébe. Látta, ahogy a vére vé-
gigvöröslik a bőrén, átáztatja tépett ruháját, és a mel-
lére csorog.
- Eressz már el!
Egy utolsó lendülés. Az inge elszakadt. A here dü-
hödten bömbölve bámult a lezuhanó élelem után.
McGuinness a feje fölé emelte a karját.
...hajlítsd be a térded...
Leérkezett. Az egyik bokája kibicsaklott. Fájdalomvil-
lám kúszott fel a lábában. Behajlított térddel ért padlót.
Felegyenesedett és körülnézett. A helyiségben világos
volt. Meglátta Crespit, és a férfi előtt az idegent.
A szabadjára eresztett szörnyet!
McGuinness nem törődve a fájdalommal a férfi
mellé bicegett. Máshova amúgy sem mehetett. Az ide-
gen sziszegve lehajolt, de nem jött közelebb.
- Church nevelése - súgta Crespi.
McGuinness megértette, mire céloz. A lények a kí-
sérletek során legyengültek. Ezért nem bírta felhúzni
őt az a másik. Ez a dög most várt, mert emlékezett, ha
támad, elektromos ütést kap jutalmul. Nem rohamo-
zott, inkább csak figyelt, és megpróbált rájönni, ho-
gyan érhetné el leghamarabb a kiszemelt áldozatokat.
Ezek szerint volt még egy esélyük.
A nő fortyogó sziszegést hallott a háta mögül. Lehet,
hogy az a mocsok lemászik a létrán? Esetleg ugrani
készül?
Valami megmozdult. McGuinness hátrapördült.
Egy halkabb szisszenés.
Az ajtó kinyílt, mögötte egy újabb folyosó sötétlett.
- Az ajtó!
Crespi megfordult, a nyílásra nézett, és nem tétová-
zott. Elkapta a nőt, és maga elé rántotta.
- Gyerünk!
McGuinness botladozva futásnak eredt. Átrohant az
ajtón. A padlóra roskadt, de felugrott... és megfordult.
A pórázról leoldozott döghöz csatlakozott a fentről
érkező. Mind a kettő arra készült, hogy Crespire veti
magát.
A férfi előrevetődött. Alighogy lehuppant McGuin-
ness mellé, az ajtó bezárult. Az egyik dög az utolsó pil-
lanatban még bedugta a karját, és kemény ütést mért
Crespire, de már nem furakodhatott utána.
Egyedül voltak. A padlón vér vöröslött.
 27.

Church a homlokát ráncolva figyelte, ahogy Crespi

bevetődik az ajtón, és az utána nyúló idegen végigha-
sítja a hátát. A férfi meg sem moccant.
Túl korán történt, de talán már tényleg nem lehet
segíteni rajta. Ha Crespi halott, nem eresztheti rájuk
a következő idegent. Amilyen éhesek a kicsikék, sem-
mit sem hagynának a testéből.
Church a mozdulatlanul heverő ezredes mellé ugró
McGuinnessre nézett, és várt.

- Crespi? Tony?
McGuinness letérdelt, gyors pillantást vetett a fo-
lyosóra. Semmi mozgás. A férfira nézett, és úgy érez-
te, minden eddigi félelme ízelítő volt csupán ehhez a
kábító rémülethez képest.
Crespi a hasán feküdt. Nem mozdult. A háta...
A válltól csípőig felhasított inget átáztatta a vér.
...kérlek, ne hagyd, hogy meghaljon, ne hagyj
egyedül...
McGuinness levetette inge cafatait, összegyűrte a
szövetet, párnát formázott belőle és törölgetni kezdte
a férfi hátát. A rengeteg vér miatt képtelenség volt
megállapítani, hol a legmélyebb a seb, hol kell nyomó-
kötést alkalmazni.
Crespi felnyögött, és megmozdult. A fájdalom eltor-
zította az arcát.
- Megsebesült, jól van, feküdjön nyugodtan - sut-
togta McGuinness. Kezét a férfi tarkójára tette, simo-
gatni kezdte a rövidre nyírt, fekete hajat, és közben
rádöbbent, fogalma sincs, mit kellene tennie.
Az ezredes meg fog halni, katona. Mind a ketten
itt fogtok megdögleni, ha nem mész tovább!
McGuinness tisztában volt ezzel, mégsem tudott fel-
állni. Képtelen volt magára hagyni Crespit a halállal.

Lángolt a háta. Felnyögött, mozdulni próbált...

Isten! A fájdalom iszonyatos volt. Mintha könyörte-
lenül megkorbácsolták volna; mintha addig püfölték
volna a húsát, míg elvált a csonttól. Nedves, sűrű for-
róság a sebek körül. Tudta, komoly a sérülése. Túlsá-
gosan komoly.
McGuinness mellette volt. Valami olyasmit mon-
dott, hogy ne mozogjon, azután megsimogatta a haját.
Crespi nem nyitotta ki a szemét, megpróbált a gyen-
géd kézre összpontosítani. A női kéz érintése emléke-
ket szabadított fel benne - dédelgetés, halk altatódal,
langymeleg ujjak simogatása...
Képtelenség! Meg fog halni. Itt fog elvérezni Church
labirintusának padlóján. Persze, ha a dögök közben
meglepik őket, hamarabb vége lesz az egésznek.
Church.
A férfi, aki ezt tette vele. A szociopata, aki nagyon
ügyesen eltitkolta betegségét; aki a szemébe hazudott,
és a halálba küldte. És mindezt csak azért tette, hogy
folytathassa eszelős, istenkáromlásnak számító mun-
káját. Church... Az ember, aki meg fogja ölni Sharon
McGuinnesst, ezt a ragyogó nőt, aki nem hagyja őt
egyedül meghalni.
Paul Church.
Hirtelen valami olyan forróság áradt szét benne,
ami még a sebek tüzét is elfeledtette. Kinyitotta a sze-
mét - vörös fátyolfüggönyön át látta a sötét folyosót.
Lassan feltolta magát a padlóról. Egyszerű mozdu-
lat, de most hihetetlen erőfeszítésébe került. Szétha-
sogatott izmait fájdalom szaggatta. A vérző sebekbe
mintha villám csapott volna. Fel akart állni. Majdnem
eldőlt, de McGuinness mellette állt, és segített. Csak
most látta, hogy a nő is megsebesült: a vállára hasított
sebekből vér szivárgott.
- N e m lett volna... szabad... velem maradnia. -
A hangja akár valami száraz krákogás.
- Tony... - Ez a hangsúly mindent elárult, amit még-
sem, az a nő arcára volt írva. Aggodalom, félelem, za-
varodottság, fájdalom.
Crespi nagy nehezen elmosolyodott.
- Jól... jól vagyok. Ki fogunk jutni innen.
Elindultak a sötét folyosón. Crespi véget akart vet-
ni a játéknak. Church halott ember, csak még nem
tud róla.

Church vigyorogva végigdrukkolta Crespi vergődé-

sét. Ezt az elszántságot! Egyszerűen bámulatos, hogy
még mindig reménykedik, annak ellenére, hogy tudja,
a reményen kívül semmi egyebe sem maradt...
Church felvonta a szemöldökét. Nagyon jól emléke-
zett rá, milyen ez az érzés.
Sötét, bűzlő járatok, sötét ösvények, sötét elme,
„Paul...", az anyja sikolya és a remény, csak a re-
mény...
Hirtelen elment a kedve a játéktól. Felsóhajtott.
Csalódott volt, hogy ilyen hamar vége lesz, de ez a leg-
jobb megoldás. Akár tetszik, akár nem, félig-meddig
még most is ember. Gyengeség, igen, de mégsem ké-
pes megtagadni önmagát.
Vége.
- Viszlát, dr. Crespi. Viszlát, McGuinness. Érdekes
volt.
Megnyomta a gombot, és szabadon eresztette az
utolsó idegent.
 Crespi mintha keresett volna valamit. Miközben
lassan végigtántorogtak a folyosón, fájdalomtól homá-
lyos tekintete a sötét falakat fürkészte.
McGuinnesst megdöbbentette, hogy a férfi még
mindig bír mozogni. De bármi legyen is az, amiből
erőt merít, nem tarthatott ki sokáig. A háta egyetlen
nyílt seb, az izmai cafatokban lógtak ki a bőr alól.
Nyomukban vércsík maradt a padlón. A labirintusnak
ebben a részében csak egyetlen ajtó volt: az, ami felé
vánszorogtak. A környékét a mennyezeten tátongó ré-
sen keresztül leszűrődő fény világította meg.
Crespi felmordult, a falhoz lépett, és rugdosni
kezdte a beépített elektromos sokkolót. A szerkezet
kicsi volt, alig nagyobb, mint McGuinness ökle. A ká-
belekről leszakítva hasznavehetetlen fegyvernek lát-
szott, viszont az előtte lévő védőrúddal talán lehetne
kezdeni valamit.
- Segítsen! - zihálta a férfi. Abbahagyta a rugdosást.
Levegő után kapkodott, viaszfehér homlokán veríték
gyöngyözött.
McGuinness a sokkolóba rúgott. A bakancsa sarka
a rudat találta el. Amikor elfáradt, cseréltek. Mind a
ketten izzadtak és hörögtek az erőfeszítéstől.
Crespi felélénkült. Emberfeletti erővel rúgta a fém-
rudat, és minden mozdulat után elmorgott egy szót:
- Church... meg... akarta... mutatni... nekünk...
most... én... mutatom... meg... neki!
Reccsenés. A rúd a padlóra csörrent, a fém elhaj-
lott, az egyik vastag csavar kicsúszott a menetből.
A kábel még mindig a falhoz tapadt, a szigetelésbe
vágott résen keresztül pici, kék szikrákat szórt ma-
gából.
Crespi diadalmas-fájdalmas kiáltással lehajolt,
és megmarkolta a vastag rudat. A két arasznyi
hosszú, két végén hajlított fémtárgy elképesztően
nehéz volt.
 - Meg fogom ölni Church-öt - jelentette ki. Fekete
szemében a gyűlölet lángja lobogott, szája dühös, fe-
hér vonallá változott.
McGuinness bólintott. Most már tudta, miből me-
rített erőt az ezredes. Látszott rajta, mindenképpen
meg fogja próbálni a dolgot. Ahogy a szemébe né-
zett, hálát adott istennek, hogy nem lett az ellensé-
ge. Crespi iszonyatos állapotban volt, de olyan erős
düh tombolt benne, hogy tudomást sem vett a fájda-
lomról.
McGuinness a hátuk mögött bezáródott ajtóra, majd
a folyosó túlsó végében lévő másikra nézett.
- Most merre?
Crespi válaszolni akart, ám McGuinness nem tud-
hatta meg, mit szeretett volna mondani. Egy rikoltás -
valahonnan fentről. Csattogás. Az idegen egyre köze-
lebb ért.
Crespi felemelte a rudat, és a mennyezeti nyílásra
nézett.
- Húzódjon hátra! - mondta erőteljes, parancsoló
hangon.
A dög lépéseinek zaja felerősödött. Árnyék vetődött
a fentről leszűrődő fénykörbe.
Az idegen támadásra készen huppant a folyosóra.
Megfeszítette testét, lehajolt, és már-már előrelendült,
amikor Crespi lángoló szemekkel elé állt.
A férfi meglóbálta a fémrudat. Torkából félelme-
tes hang tört elő. Célba vette a here csillogó, sima,
hosszúkás koponyáját, és teljes súlyát beleadta az
ütésbe.
A fém keményen az idegen fejéhez csattant. A kopo-
nya megrepedt, a résből savas vér fröccsent.
- Ne! - McGuinness sikítva hátralépett.
A folyosó túlsó végén kinyílt az ajtó. A here bugybo-
rékoló hangon felüvöltött. Vérének csöppjei sisteregve
lyukat égettek a fémrúdra, a falakba...
És Crespi testébe.
 Az idegen hirtelen megfordult, és kirohant a nyitott
ajtón.
A férfi a padlóra omlott.

* * *

Érezte, amikor a sav ráfröccsent. A sűrű, nyúlós

cseppek a mellére hullottak. McGuinness felsikított.
...nem így akarom...
Ez volt az utolsó értelmes gondolata. A sav szétrág-
ta a ruháját, beleégette magát a húsába. Összeros-
kadt. A térde megbicsaklott a perzselő fájdalomtól.
A hátára zuhant. A vakító fájdalomtól az ujjai görcsbe
merevedtek az arca előtt. Nem tudott kiáltani.
...még nem döglöttem meg... Church...
Valahol még talált magában egy kevés erőt. Kinyitot-
ta a száját, és iszonyatos hangon felüvöltött. Beleadta
minden fájdalmát, minden dühét és csalódottságát;
beleöntötte egész lelkét.
Haldoklott, és Church még élt.
Kudarcot vallott.

Amikor Tony megkínzott állatként felordított,

McGuinness az arca elé kapta a kezét, és felzokogott.
Annyi fájdalom, annyi keserűség és annyi kétségbe-
esés volt ebben a kiáltásban...
Crespihez botladozott, letérdelt mellé, de még a
gyász pillanatában is ügyelt rá, hogy kikerülje a sister-
gő savfoltokat. Tony még élt. Church a kísérleteivel
megbolygatta az idegenek védelmi mechanizmusát - a
jelek szerint felhígult a vérük.
McGuinness egy gyötrelmes pillanatig még hitte,
hogy Crespi életben marad, hogy meg lehet menteni.
Nem olyan vészes, amilyennek látszik, ez nem le-
het, meg fogja úszni...
 Szelíden felemelte, és remegő térdére fektette a fér-
fi fejét. Lenézett a mellkasára, a törzsére, és gyorsan
elfordította a fejét. A torzó felső része füstölgő, savrág-
ta lyuk volt; a zöldes massza összekeveredett a vérrel
és a szétolvadó csontokkal.
Megfogta Crespi kezét. Az ujjak erőtlenül a csuklójá-
ra fonódtak. A nő látta, a szétmart hasban minden lé-
legzetvétel után megjelenik egy buborék. Amikor Crespi
kinyitotta a száját, vér csurrant a fehér ajkakra.
Crespi üveges szemekkel felnézett McGuinnessre. A
tekintete olyan volt, mintha valami egészen mást lát-
na. Haldoklott.
McGuinness arcán könnyek csorogtak. Nem hitte
volna, hogy az ezredes képes lesz megszólalni, mégis
megtette. A hangja erőtlenebb volt a leghalkabb sutto-
gásnál. McGuinness a száj fölé hajolt; haja izzadt ar-
cához tapadt.
- Azt hiszem... ez az - motyogta a férfi. - Fázom...
- Sajnálom, sajnálom! - suttogta McGuinness. Az
arcán legördülő könnycseppek valahogy kövérebbek
lettek. Összeszorult a torka. - Semmit sem tehetek,
nem segíthetek...
Crespi lehunyta, majd újra kinyitotta a szemét.
A merev tekintet mögött egy pillanatra még fellobbant
az élet tüze.
- Semmi baj - lehelte. Köhögni kezdett, véres csöp-
peket köpött a nőre.
- Ne... hagyja... hogy... - Köhögés. Megpróbálta el-
fordítani a fejét, de nem maradt ereje a mozdulathoz.
- Ne hagyja, hogy... végezzen velem. Kérem!
McGuinness valahogy tudta, mi lesz a férfi utolsó
kívánsága, de egészen eddig abban reménykedett,
nem fogja kimondani.
- Nem, nem tudom megtenni, ne akarja, hogy...
Crespi mintha nem hallotta volna a választ.
- Utána... ölje meg... Church-öt... meg kell... ölnie!
-A nő szemébe nézett. - Kérem... Sharon, kérem...
 Az utolsó szó alig hallható, és egyre halkuló kántá-
lássá változott. Crespi újra és újra elismételte. Mást
már nem tudott mondani, ám McGuinness a többit ki-
olvasta a tekintetéből.
Ne hagyja, Sharon, hogy semmiért legyen az
egész! Ne hagyja, hogy a semmiért haljak meg!
- Kérem... kérem...
McGuinness előrehajolt, megcsókolta Crespi hom-
lokát. Könnyei a fekete hajra hullottak. Felegyenese-
dett, a kezébe fogta a férfi fejét, és üres aggyal erőt
gyűjtött.
Tony Crespi lehunyta a szemét. Homlokán kisimul-
tak a ráncok.
- Pihenj - suttogta a nő, és egyetlen gyors, határo-
zott mozdulattal oldalra rántotta Crespi fejét.
A csigolyák roppanása dörejnek hatott a folyosó
csendjében.
 28.

Egy hosszú, hosszú percig mozdulatlanul térdelt

Crespi mellett. Már ahhoz sem volt ereje, hogy megsi-
rassa. Jó ember volt, becsületes, de a végén, amikor
egy olyan nő ölében feküdt, akit alig ismert, mégis kö-
nyörögnie kellett a halálért.
Sharon felüvöltött. Sírni akart, de egyetlen könny
sem szökött a szemébe. A fájdalom erősebb volt an-
nál, hogy a zokogás enyhítsen rajta. Sajnálta a barát-
ságot, ami talán létrejöhetett volna közöttük; sajnálta
a férfit, amiért ilyen fájdalmas halált kellett halnia.
Fáradt volt, elcsigázott, és úgy érezte, összecsapnak a
feje fölött saját kínjának hullámai.
- ...Sharon, kérem...
A hosszú perc végén szelíden a padlóra fektette
Crespi fejét, felállt és lenézett a mozdulatlan testre.
A fájdalom ráncai is eltűntek már, az arc végtelen bé-
két sugárzott...
Az ajtón túlról felharsant a sebzett idegen undorító
rikoltása. A labirintuson végigvisszhangzó hangban
legalább annyi fájdalom volt, mint az imént Sharon
kiáltásában. Egy másik áldozat...
Sharon kihúzta magát, és megfordult. Úgy erezte,
valami megnevezhetetlen dolog sűrűsödik össze ben-
ne, valami olyasmi, mint a düh, a vad harag, de több
annál. Jeges kéz markolt a szívébe, folyékony nitro-
gén áramlott az ereiben. Az érzés nem gyűrte maga
alá, egyszerűen körbefolyta, betakarta. Azonosult ez-
zel a haraglénnyel, és közben a szomorúsága úgy el-
tűnt, mintha soha nem is létezett volna.
 Sharon McGuinness nyugodt léptekkel az ajtóhoz
ment. Megígért valamit, tartania kellett a szavát.

Church zavarodottan bámult a kivetítőernyőre. A he-

re megfutamodott. A tökéletes gyilkológép elmenekült.
Elképzelni sem tudta, miért. Ilyesmire még nem volt
példa; még senki sem hallott hasonló esetről!
Végignézte, ahogy McGuinness elroppantja a hal-
dokló férfi nyakát, ahogy megsiratja. Szinte fájdalmas
volt látni ezt a rengeteg szomorúságot. Szinte. Dühítő
látvány volt, a kár pedig felbecsülhetetlen. Mire meg-
szerezheti, Crespi agya hasznavehetetlen vacakká vál-
tozik. A herének mind a két embert meg kellett volna
ölnie. Ha ez történik, egy percen belül lejuthatott vol-
na arra a folyosóra, hogy begyűjtse a mintáit.
A kisebb monitoron figyelemmel kísérte az idegen
mozgását. Az egyik lezárt folyosó végén kuporodott le.
Fejsebéből sav szivárgott a fémpadlóra; tompa ordítá-
sai fájdalomról árulkodtak. Vajon miért menekült el?
A heréket sem a fájdalom, sem más nem térítheti el a
céltól. Ez egyszerűen lehetetlen!
És mégis megtörtént. Kell lennie valami oknak! Ta-
lán valami elváltozás történt benne?
Igen, csakis ez lehet a magyarázat. Church meg-
könnyebbülten bólintott. Talán az az ütés változtatta
meg. Lehet, hogy megsérült az idegközpontja, vagyis
gyakorlatilag megvakult.
- Church!
Meglepetten a kivetítőernyőre, McGuinnessre né-
zett. A nő egyenesen rá bámult. Kezét ökölbe szorítva,
rezzenéstelen arccal, pislogás nélkül állt a kamera
előtt.
- Church! Hallasz engem? Meg foglak ölni, te mo-
csok!
Church döbbenten bámult a képre. Megpróbálta
visszanyerni önbizalmát, az Igazság bölcsességébe ka-
paszkodott, de hirtelen beleveszett egy hidegen ör-
vénylő...
Félelemhullámba?
Nem. Ő nem fél. Nem félhet!
Rácsapott az egyik gombra, és kinyitotta az első
kamra ajtaját. A két idegen elszáguldott Crespi holt-
teste mellett. Érzékszerveik jelezték: élő, mozgó pré-
da is van a közelben.
A hőnek meg kell halnia! Most.

McGuinness végigkocogott a labirintuson. Ha elága-

zásokhoz ért, az ösztöneire bízta a döntést, merre ha-
ladjon tovább. Fogalma sem volt róla, mi történt vele,
és nem is érdekelte. Az a hideg valami most azonos
volt vele; ennek a segítségével elérheti a célját.
Gép lettem, idegen. Egy Jelfoghatatlan valami
eszköze lettem.
Igen. De ez is lényegtelen volt. Csak az számított,
hogy eljusson Church-höz, és megtegye, amit meg kel-
lett tennie. A háta mögül sziszegést, hörgést hallott.
Legalább két here követte. A kemény testek csattogva,
dobogva, surrogva haladtak a sötét, elhagyatott folyo-
sókon.
Vissza kell mennem abba a verembe, Church-höz!
Nem voltak kétségei, nem félt, nem érzett semmit.
Egyszerűen tudomásul vette a tényt, hogy talán meg-
ölik, mielőtt elvégzi a feladatot. Elemezte a gondola-
tot, azután gyorsan félretolta. Erre nem kerülhet sor.
A forró, kétségbeesett félelem, amit korábban érzett,
mostanra ködös álommá változott. Mintha valaki
mással történt volna minden.
Nem tervezett el semmit, nem támadtak ötletei, ho-
gyan úszhatná meg. Nem tudta lehagyni az idegeneket,
és elrejtőzni sem tudott előlük. Megérezték volna, de
az is lehet, hogy Church rángatja elő néhány elektro-
sokkal a búvóhelyéről.
 Hideg fejjel elgondolkozott azon, hogy Church ed-
dig miért nem végzett vele, miért nem perzselte halál-
ra az elektromossággal. Szinte azonnal megtalálta a
választ: az eszelős tudós nem lenne képes ilyen egy-
szerűen befejezni a játékot. Church azt akarta, hogy
sikoltozva haljon meg, de előtte még vergődjön egy ki-
csit a rémek alatt.
Church csalódni fog. Azután pedig meghal.
Abban reménykedett, Church elég merész ahhoz,
hogy kinyissa a verem ajtaját, és a biztonsági előírá-
sokra fittyet hányva élőben nézze végig a halálát. Le-
het, hogy tényleg megteszi, de ha mégsem...
Ha mégsem, akkor találok valami más megoldást
A gondolat rögtön elfojtotta feltámadni készülő ké-
telyeit. Ha csak egyetlen mód van rá, el fogja végezni a
feladatot.
Újabb kereszteződéshez érkezett. Gondolkodás
nélkül jobbra fordult. A rohanó dögök hangja egyre
közelebbről hallatszott.

Church figyelmesen nézte McGuinnesst, aki látszó-

lag találomra haladt előre. A két idegen lény már egé-
szen közel ért hozzá. Az éhség lelassította őket, ám
még így is fürgébben mozogtak, mint a nő. Már nem
tart sokáig.
Elveszettnek hitt önbizalma kezdett visszatérni,
egyre jobban érezte magát. Most, hogy közeledett a kí-
sérlet vége, már megbánta, hogy korábban hagyta el-
uralkodni magán a gyengeséget. Ha nem viselkedett
volna ilyen ostobán, Crespi teste nem vész kárba.
McGuinness egy kereszteződéshez ért, és habozás
nélkül elfordult az egyik irányba. Church rájött, mer-
re tart. Elvigyorodott, és megnyomta a verem ajtaját
nyitó gombot. Pompás! McGuinness még egy utolsó
percre csatlakozni fog hozzá. Talán így akarja jóvá-
tenni, hogy ellehetetlenítette Crespi vegyi elemzését.
 A nő hirtelen megtorpant. A D-folyosón állt. Az ar-
ca alapján ítélve nem bizonytalanodott el. Zihált, a ha-
ja nedves volt az izzadságtól. Hamar kifáradt, talán
végre lelassít egy kicsit.
Church felkacagott. Őszintén remélte, hogy McGuin-
ness visszajut a verembe, mielőtt a két kicsi állatka
utoléri. Szerette volna látni a nő esdeklő tekintetét, hal-
lani a hangját, ahogy gyors halálért könyörög.

* * *

McGuinness befordult egy sarkon. Most is az ösztö-

nei döntötték el, merre menjen. Laza tempóban futott.
Nem kérdőjelezte meg az érzéseit, nem töprengett el
azon, honnan tudja, merre kell haladnia. Tudta, és
kész. Church felé tartott.
Az ösztönei hirtelen rárivalltak.
Várj!
Zihálva megtorpant. Elméje tiszta és nyitott volt.
Egretlen szó, és ő engedelmeskedett. Biztosan tud-
ta, hogy ez a hang nem csapja be, nem téríti rossz
irányba.
Olyan volt, mintha Crespi szólt volna hozzá.

A herék közelebb kerültek a nőhöz. Árnyszerű alak-

juk az ember-félelem nyomait követve suhantak át a
labirintuson.
Már a D-folyosó kereszteződésének közelében jár-
tak, alig néhány másodpercnyi távolságra a mozdulat-
lanul álló nőtől. Church felnagyította a képet, és köze-
lebb hajolt.
Az idegenek rossz irányba fordultak!
Church félig felemelkedett a székből.
- MI EZ?
A lények végigrohantak az üres folyosón, sziszegve,
rikoltozva távolodtak McGuinnesstől, és...
 A sérült, savas vért csorgató idegen még mindig a
zsákutca végében nyöszörgött.
Megsérült a pszichikai vevője. Vak volt és félt.
A másik kettő nem ismert rá. Ellenségnek vélték.
Church döbbenten nézte, ahogy a két vadász csat-
togó állkapcsokkal a sebesültre veti magát. A here vi-
sítva próbált védekezni. Elkapta az egyik vadász dere-
kára erősített fémhevedert - ez volt az, ami a fal mel-
lé kötve rémisztgette Crespit -, és egy erőteljes moz-
dulattal megcsavarta. A hevederes lény felüvöltött...
Halálsikoly. Görcsösen rángó végtagokkal a hideg
padlóra roskadt.
A másik vadász előreugrott, a sebesült hátába döfte
karmait, és átszúrta a dorzális idegközpontot. A sebe-
sült megtántorodott, megbotlott a halott hevederesben,
és a padlóra zuhant. Nem maradt ereje a harchoz.
Már csak egy maradt...
Church kábultan bámult. Ilyesmit eddig még elkép-
zelni sem tudott...
A szeme sarkából látta, valami megmozdult. Visz-
szanézett a D-folyosót mutató monitorra, és megré-
mült. Ez nem lehet igaz!
McGuinness közeledett.

Halotta a hangot, és ismét engedelmeskedett neki.

...menj...
Ment.

Church rácsapott az elektrosokkot aktiváló gomb-

ra, és felserkentette a pihenő pózba helyezkedő, utol-
só herét.
A lény üvöltve felemelte a fejét. Keresett...
...és talált. A nő mozgott, a másik két here döglöt-
ten hevert. A túlélő vadász izgatottan visszafelé rohant
a folyosón.
 Church szaggatottan lélegzett. Újra ő vezényelt.
McGuinness gyakorlatilag halott.

* * *

A nő jobbra fordult, azután egyenesen előre haladt.

A fény fokozatosan erősödött, szinte már vakító volt.
Még egy utolsó kanyar...
Lihegve befutott a verembe. Éppen időben ahhoz,
hogy lássa az emelvény korlátjához lépő Church un-
dorító arcán megjelenő magabiztos mosolyt.
Megcsinálta!
Átment a tágas verem túlsó végébe. Újra megérezte
a bensőjében lapuló jégtömb hidegét. Több volt ez,
mint düh... Arca eltorzult, fogai vicsorogva kivillan-
tak. Összefüggő gondolatokkal, szavakkal kifejezhe-
tetlen mélységű gyűlölet áradt szét benne, amikor
megpillantotta Church-öt, de közben mégis hűvös ma-
radt, mentes minden forró érzelemtől.
A következő pillanatban felhangzott a folyosó felől
robogva közeledő idegen üvöltése.

Church a nőre mosolygott, és megpróbálta leplezni,

mennyire megkönnyebbült, amikor meghallotta a he-
re ordítását.
- McGuinness! - mondta könnyed hangon. - Micso-
da meglepetés! Azt hiszen, néhány csodálatos vegyi
anyagot fogok kapni magától.
Ez a tekintet... Most miért néz így?
Church kézbe vette a távkapcsolót.
- Ha ezen túl leszünk, azt hiszem, el tudom intézni,
hogy Lennox mellett töltsön egy „kis" időt.
McGuinness egyre közeledett a verem széléhez.
Még mindig vicsorgott, a tekintete is jéghideg maradt.
A háta mögött megjelent a here.
Church megnyugodott, és szélesen elmosolyodott.
 - Hohó! Megérkezett a táncpartnere!
A nő hirtelen lendületet vett, és felugrott a levegőbe.
Elkapta az egyik kamerát. A szerkezetet úgy tervezték,
hogy a karmos idegenek ne tudjanak belecsimpasz-
kodni, egy emberkéz azonban fogódzót talált rajta.
Church automatikus mozdulattal megnyomta a táv-
vezérlő gombját. Elkésett. McGuinness már az elekt-
ródák hatósugarán kívülre került. Fél kézzel kapasz-
kodott a kamerába, térdeit a melléhez húzta...
A here fájdalmasan felnyüszített. Church gyorsan
levette az ujját a gombról.
Ne, ne...
Az idegen szinte azonnal magához tért, és a nő felé
ugrott. McGuinnessnek nem volt ideje kikerülni a tá-
madást. A here a testéhez csapódott, és letépte a ka-
meráról. A nő a padlóra zuhant, de azonnal oldalra
gurult. Felállt, kihúzta magát, de így is eltörpült a ki-
éhezett, nyálcsorgató szörny mellett.
Church vidáman elmosolyodott. Bevégeztetett.
McGuinness felkiáltott, de hangjában nyoma sem
volt rémületnek, és nem is próbált rimánkodni, kegye-
lemért könyörögni. Az ordítással színtiszta, elemi düh
áradt ki belőle. Fogsorát kivillantva, öklét ütésre emel-
ve állt. Nem félt, pedig karnyújtásnyi sem volt a távol-
ság, ami elválasztotta a here csattogó állkapcsától.
Az idegen lehajtotta a fejét. Megtorpant, azután las-
san elhátrált.
 29.

McGuinness elfordult a hátráló lénytől. Valahogy

nem lepte meg a visszavonulás. Belül, a teste mélyén,
a lelkében még mindig hideg volt. Jeges és halálos.
A here érzékelte és felfogta ezt.
A nő Church felé fordította gyilkos pillantását.
- Halott vagy! - morogta, majd újra felugrott, ismét
elkapta a kamerát, és megfeszítette a karját, hogy fel-
húzza magát.
Church arca a döbbenet és az értetlenség karikatúrá-
ja lehetett volna. Megfeledkezett a kezében tartott táv-
kapcsolóról; a győzelem biztosnak vélt, de elúszni látszó
lehetősége mintha mindent elfeledtetett volna vele.
- De hiszen nincs is magában telepatin! - kiáltott, de
hirtelen elhallgatott. Talán rádöbbent, mi fog következni.
- Cseszd meg a telepatint! Halott vagy - felelte a nő.
A két szó csodálatos ízt hagyott a szájában.
Church őrjöngve nyomkodni kezdte a távkapcsoló
gombjait. Az idegen agonizálva üvöltött, de McGuin-
nesst ez sem zökkentette ki a nyugalmából.
- Azt akarom, hogy megdögölj!
Davidért.
Crespiért.
Mindenért, amit elvesztett... Az életekért, amelyeket
ez az undorító teremtmény tett tönkre és szentségtele-
nített meg. Egomániás túlzásaiért, a megjegyzéseiért,
az átkozott tekintetéért és a mosolyáért...
A véredet - értük. Az életedet - az övékért!
A mászás nem volt megerőltető, könnyen ment,
akár a lélegzetvétel. A kameráról a korlát alsó rúdjá-
ra lendült. Halk nyögéssel felhúzta magát, és megmar-
kolta a korlát felső rúdját. Átlendült fölötte. A jégkris-
tály-gyűlölet, és az ígéret, amit meg kellett tartania,
még mindig a lelkében lüktetett.
Church tántorogva hátralépett; egyszerűen nem hitt
a szemének. McGuinness látta az ostoba arcra kiülő
értetlenséget, a férfi szemében tükröződő rémült cso-
dálkozást. Church nem ember volt, hanem egy kinö-
vés, egy vadhús, egy tumor, amit el kellett távolítani a
világ testéről.
Még egy lépés, és elkapja.
Az sem számít, hogy erős. Hiába akar majd véde-
kezni, de az sem biztos, hogy megpróbálja. McGuin-
ness a férfi hajába markolt, megfogta a laborköpeny
gallérját, és a korlát felé taszította Church-öt, a ke-
mény, sima fémrúdhoz csapta az idióta arcot.
Church képén még akkor is csak a meglepődés lát-
szott, amikor szétreccsent az orra. Felkiáltott; inkább
ugatás volt ez a hang, ami kiszakadt belőle. Vére le-
fröccsent a verem padlójára. A hófehér köpenyen
megjelenő vörös pöttyök furcsa mintázatot alkottak.
McGuinness csodálatosnak találta a kirajzolódó
képet.
Church vergődött. McGuinness még keményebben
szorította. A tudós feje újra a korláthoz csapódott.
A nő csodálatosnak találta a felhangzó nedves recs-
csenést.
Valahonnan távolról hangokat hallott, meg valami
dörömbölést. Valaki be akar jutni a laboratóriumba.
Talán a here visítása riasztotta ide az embereket...
Hol a szarban voltatok egy órával ezelőtt?, för-
medt rájuk McGuinness gondolatban. Hátrarántotta a
férfi fejét, azután újra előrecsapta. Church egyik arc-
csontja élesen megreccsent.
A laboratóriumon kívül fegyverek dörrentek. Jönnek!
McGuinness maga felé fordította Church-öt. Félel-
met látott a szemében. Úgy érezte, a férfi végül mégis
kezdi megérteni az igazságot...
 Alattuk, a veremben, felüvöltött a here. Magához
tért. Éhes volt.
McGuinness lenézett. Az élelmet, vért szimatoló
lény egyre jobban nekivadult, éhségében és dühében
mind hangosabban üvöltött. Church megkínozta az
eszelős kísérletek során; elszakította otthonától, éhez-
tette, áramütéseket mért rá, elhúzta előtte a szabad-
ság és a friss hús hergelő mézesmadzagait. Fekete tes-
tének fénye megkopott - olyan volt, akár egy rothadó
tollazatú, éjszínű madár. Haldoklott, mindent elvesz-
tett, ami fontos lehetett a számára; Paul Church hatal-
mas Igazsága fosztotta meg az élettől...
McGuinness elvigyorodott, de arcán nyoma sem volt
vidámságnak. Összefűzte két kezét, hátralendült, és...
- Ne mozduljon!
...hátranézett, meglátta a berontó őröket, a lövésre
emelt fegyvereket...
...előrelendítette az öklét, mellbe csapta a tudóst,
hanyatt lökte, át a korlát fölött. Church sikoltozva
próbált megkapaszkodni a levegőben. Hiába.
- Az mondtam: ne mozduljon!
McGuinness a korlát mellé lépett és lenézett. A he-
re Church után nyúlt karmos mancsával. A tudóst
szinte összezsugorította a rémület, megrázta...
Azután mindent elleptek az őrök. Kiáltások. A ve-
rem aljára célzó fegyverek.
- Dr. Church! Menjen el a közeléből! Takarja a cél-
pontot!
Az éhesen nyáladzó here elkapta a tudóst, karmai
közé szorította kicsinynek tűnő koponyáját. McGuin-
ness félrelökte az ordítozó őrt, a következő felé for-
dult. Ha rákényszerül, ölni fog!
Az utolsó dolog, amire emlékezett, a feje felé csapó
sötétség volt. Az egyik fegyver tusa... A lövések döreje
követte az eszméletlen feketeségbe.
 30.

- Hogy érezi magát, doki? -

Church abbahagyta az olvasást. Thaves admirális
állt az ajtóban. A tudós kelletlenül felsóhajtott, de mo-
solyogva nézett az admirálisra, és az éjjeliszekrényre
tette a távkapcsolót.
- Jobban, admirális. Azt hiszem, már elég jól ah-
hoz, hogy folytassam a munkát.
Thaves megrázta fejét.
- Erről tegyen le! A főgyógyászok szerint még egy
hetet pihennie kell.
Az admirális úgy nézett körül a sivár kórteremben,
mintha először látná, mintha az elmúlt három hétben
nem járt volna itt minden második, vagy harmadik na-
pon. A helyiség kicsi volt, de kényelmes; a hangszigetelt
falakat sápadtzöldre festették. Kiváló hely a pihenésre.
Amikor újra megszólalt, Thaves hangja lágy, szinte
kedves volt.
- Minden rendben?
Church összefűzte az ujjait, és szórakozottan a ke-
zére nézett. Már napok óta ugyanaz a kérdés foglal-
koztatta.
- Egyfolytában McGuinness jár a fejemben.
Ez tényleg így van...
Thaves elkomorult, csúf arca még rondább lett, és
valahogy zordnak látszott. Egy másodpercre előragyo-
gott régi ábrázata, a kőkemény katonáé, akivel nem
lehetett packázni. Kemény pillantása sejtetni engedte,
milyen volt annak idején, a háborúban, amikor be-
gyűjtötte a csillagjait.
 Az egész csak egyetlen pillanatig tartott.
- A pokolba, hiszen maga is látta a felvételeket!
McGuinness hidegvérű gyilkos volt, puszta kézzel ölte
meg Crespit... és valószínűleg önnel is végzett volna,
ha nem lépnek közbe az őrök. - Thaves elmosolyo-
dott, most már ugyanolyan volt, mint korábban. Talán
biztató tekintettel akart Church-re nézni, de az arca
zavarodottnak látszott. - A tengerészgyalogosok teg-
nap szedték fel. Ne féljen, nem fog visszajönni.
Church felsóhajtott, de vigyázott rá, nehogy túlságo-
san árulkodó legyen az arckifejezése. Thaves sohasem
tudhatja meg az igazságot, talán nem is akarja. Této-
ván megérintette orrán a kötést.
- Nem arról van szó, hogy visszatér-e, vagy sem.
McGuinness mondott néhány dolgot rólam. A meg-
jegyzései arra ösztönöztek, hogy elgondolkozzam: egy-
általán helyes-e az a munka, amit itt végzek.
Thaves a homlokát ráncolva az ágyhoz lépett, és le-
ült a szélére. Az arca komoly volt, tekintete kemény,
rezzenéstelen.
- McGuinness nem normális, Paul. Ami pedig a ma-
ga munkáját illeti... A kutatásaival, az eredményeivel
számtalan életet mentett meg. Ezt nem szabad elfelej-
tenie. Tudja, ha nem fedezte volna fel azt a bizonyos
gyógymódot, ma már az én lányom sem élne...
Church bólintott. Thaves imádta a kölykeit, és ép-
pen ez volt az egyik oka annak, hogy ő, Paul Church
határozhatta meg az állomáson érvényes játékszabá-
lyokat. Thaves aláírta a jelentéseket, megrendelte az
utánpótlást, kérvényezte az új munkatársak ideszállí-
tását, és közben szemet hunyt azon apróság fölött,
hogy a megérkező emberek többségével nem találkoz-
hatott - talán már nem is fog.
Church szórakozottan eltöprengett. Vajon hogyan
reagálna Thaves, ha tudná, hogy valójában mi törté-
nik az Innominatán? Church elégedetten gondolt rá,
hogy mielőtt belekezdett volna az utolsó, csúfos ku-
 darcot vallott kísérletébe, volt annyi lélekjelenléte,
hogy lezárta a titkos laboratóriumot.
- ...szóval ne aggódjon többet a hülye szajha miatt
- folytatta Thaves. - Ne foglalkozzon az ön ellen felho-
zott vádjaival. Senki sem hitt neki. Maga jó ember,
Paul.
Church elgondolkodott. Lehet, hogy tényleg ez a hely-
zet? Eddig, amikor megpróbálta meghatározni önmaga
jellemzőit, a „jó" jelző egyszer sem jutott az eszébe.
- Kíváncsi lennék, mi történt Crespivel - mondta
halkan.
Az admirális arca és beszédstílusa újra megválto-
zott: komolyabb lett, és a szimpátia bizonyos jeleit le-
hetett felfedezni benne.
- Sajnálom, ami Crespivel történt... Azt hiszem,
maguk ketten igazán jól összejöttek.
Church lehajtotta a fejét, és lassan háromig szá-
molt. Thaves megpaskolta a matracot, és felállt, jelez-
ve, hogy részéről befejezte a beszélgetést.
- Nos, azt hiszem, magára fér egy kis pihenés. Hol-
nap reggel megint beugrok, hogy megnézzem, mennyit
javult az állapota.
Church hálásan rámosolygott.
- Nagyon kedves öntől, admirális... Köszönöm a lá-
togatást. Nagyon sokat jelent a számomra, hogy eljött.
- Semmiség - felelte Thaves. Church, ahogy az arcá-
ra nézett, a durva vonásokon felfedezte az elégedettsé-
get. Az admirális megfordult, és kivonult a szobából.
Ez az egész olyan... csodálatos volt! Befolyásolha-
tott valakit, és közben örömet okozhatott neki. Igaz,
most csak egy olyan otromba, patetikus személyről
volt szó, mint Thaves, de... Kezdte azt hinni, hogy a
legalacsonyabb rendű élőlények is megérdemelnek
némi boldogságot. Thaves feláldozható, könnyen he-
lyettesíthető szereplő volt ebben a drámában, ám ő is
képes volt érezni. Furcsa, mennyire megváltoztak a
dolgok...
 Church egy hosszú percig révetegen bámulta a fa-
lat. McGuinness járt a fejében. Eltűnt, végleg lelépett
a színről. Szinte zavarba ejtő volt a hideg megköny-
nyebbülés, ami végigáramlott benne, amikor Thaves
igazolta ezt. Nem akart hazudni önmagának; elismer-
te, a nő nagyon megrémisztette.
McGuinness, amikor rátámadt, olyan volt, akár egy
idegen. Csak egyetlen gondolat hajtotta előre, a gyilko-
lásl vágy. Megszállottként tört előre, semmi mással
nem törődött. Az a nő... Ő változtatta át, ő tette olyan-
ná, mint az idegenek, csakhogy nem ilyen átalakulás-
ra számított.
Church megrázkódott, és a távkapcsoló után nyúlt.
Ki kellett söpörnie a gondolataiból a nő emlékét, meg
kellett szabadulnia a félelemre emlékeztető érzésektől...
Egy gomb megnyomásával aktiválta az ágy lábánál
álló tolókocsit. A történtek ellenére is sikerült elvégez-
nie néhány feladatot. Természetesen nem hivatalosan.
Igen, most is az lesz a legjobb, ha átgurul a laborató-
riumba - a munka, a rutinszerű tevékenység segít
majd elfelejtenie McGuinnesst.
Átcsúszott a tolókocsiba. Megfeszítette a testét, de
szerencsére a sérülések okozta fájdalom kezdett el-
múlni. A legcsúnyábban az arccsontja tört össze, a
legjobban a lába fájt, ami egy helyütt szilánkokra re-
pedt az esés után.
Ahogy a here előrenyúlt, szeme elé vörös köd
ereszkedett; az iszonyat meg az éles fájdalom, ami
a lábából kiindulva szétáradt benne; a lövések, az
idegen sebeiből kifröccsenő sav égetése...
Későre járt, a szoba közelében senki sem tartózko-
dott, bár úgysem állíthatták volna meg. Az orvosok
persze megtiltották a mozgást, de természetesen neki
nem parancsolhattak. Az emberek már jó ideje tud-
ták, hogy gyakorlatilag ő irányítja az állomást, és az
elmúlt néhány hét során megtanulhatták, hogy ez mit
jelent.
 Church a titkos laboratórium felé gurult. A kerekek
nesztelenül gördültek a sima padlón. Az ajtó előtt egy
kicsit nyújtózkodni kellett, hogy elérje a kapcsolókat,
de a mozgás már alig okozott neki fájdalmat. Beszél-
jenek az orvosok, amit akarnak, nem lesz rá szükség,
hogy még egy hetet a betegszobában töltsön.
Félrecsúszott egy ajtó. Church begurult az egyik rit-
kán használt folyosóra. Pompás építmény volt ez az
Innominata: hatalmas, néma labirintus, aminek fo-
lyosói mindent összekapcsolnak minden más egyéb-
bel. Az ő érintésére pedig kinyílnak az ajtók, feltárul-
nak az addig lezártnak hitt járatok.
Meglepetések. Az utóbbi időben túl sok volt belő-
lük. Túlságosan sok rettenetes dologra derült fény.
Amikor elmondta a történetét Crespinek és
McGuinnessnek, képtelen volt arra az érzésre össz-
pontosítani, amit az események kiváltottak belőle, és
amit még ő sem ismert, ő sem fogott fel igazán. Most
azonban már tudta, sohasem szabadulhat az emlé-
kektől, haldokló anyja arcának látványától. Többé
nem hagyhatta figyelmen kívül a múltját.
A tolókocsi végiggurult a félhomályos folyosón, ki-
gördült az árnyékok közül. Kétszer jobbra fordult,
majd balra, azután le egy lejtős szakasz aljába.
Most, hogy McGuinness eltűnt a közeléből, remekül
érezte magát. Sajnos úgy tűnt, a történtek megfosztották
a humorérzékétől. Most valahogy mindent mocskosnak
látott - mintha a színek megkoptak volna, már semmi
sem volt olyan ragyogó és fényes, mint korábban.
Fáradt vagy, doki, ennyi az egész. Majd meglá-
tod, ha újra járni fogsz, ha majd teljesen Jelépülsz,
minden a régi lesz.
Remélte, akarta, hogy így legyen, de közben tudta,
soha többé nem lesz olyan magabiztos, mint koráb-
ban. Hibázott, hagyta, hogy az irányítás kicsússzon a
kezéből, és olyan gyűlöletet ébresztett egy személyben,
amihez hasonlót ember még nem érzett soha.
 Megváltoztak a dolgok. Suttogva visszatért belé az
emberiesség, amit pedig olyan régen eltaszított magá-
tól. Először a félelem érkezett meg, azután a többi egy-
szerű, kellemes érzés, amelyek valahogy kapcsolatban
voltak a lélekkel. Örökre eltűnt a száraz tárgyilagos-
ság, amivel korábban szemlélte az eseményeket. Ezek
a dolgok elfelhőzték az Igazságot, ami - ha nem vigyáz
- talán eltűnik, feloldódik az érzések között.
És ez olyan tragikus lenne?
Erre egyelőre nem tudott válaszolni. Sóhajtva meg-
állította a széket, és a kerek ajtó zárszerkezetének
nyílásába illesztette a kódkártyáját. Megnyomott egy
gombot. Várt.
Az ajtó kinyílt, a tolószék lassan elindult, majd a
titkos laboratórium közepe táján megállt. Church a
hatalmas tartályra nézett, gondosan szemügyre vette a
belsejében lezajlott változásokat. Elmosolyodott.
Semmi baj, a kísérlet folytatódik, és az eredmények
most jobbak, mint eddig bármikor.
A test, ami valamikor egy emberé volt, félszin-
tetikus lemezeket növesztett magára. A csontok mutá-
lódtak, helyenként sötét taréjokká változtak. A vállak-
ból tövisek nőttek ki, a háton pedig uszonyszerű kép-
ződményjelent meg.
Church az arcra meresztette a szemét. Szájáról le-
olvadt a mosoly. Nem talált megfelelő szavakat, magá-
ban sem tudta megfogalmazni, mit érez, de - mint
mindig - most is megpróbálta kifejezni a gondolatait.
- Remélem... megértesz, Tony. Remélem, nem ve-
szed személyeskedésnek.
A sötét test, az öntudatlanul álló Anthony Crespi
nem válaszolt, de Church nem is várt feleletet.
 Epilógus

McGuinness mélyálomban aludt. Kapszulája a Föld

felé tartó szállítóhajó egyik lezárt kamrájában állt.
Megtartott és megszegett ígéretekről álmodott, meg
arról a férfiról, akit valaha szeretett, és egy másikról
is, akit talán szerethetett volna, ha... marad rá idő.
Azután egy nem emberi lényről álmodott, egy kar-
mokkal, fogakkal felfegyverzett, hosszú fehér hajú te-
remtményről. Arról a lényről, akit megpróbált megöl-
ni, de akivel nem tudott végezni, mert túlságosan
gyengének bizonyult.
McGuinness az álmaiban visszament...
És ilyenkor sokkal erősebb volt, mint a valóságban.